ELoSZo

Kedves Diákok, Tanárkollégáim és Támogatók,

iskolájuk német nemzetiségi tagozatának íiz éves fennállása alkalmából megjelen-tetett ünnepi kiadvány, amely remélhetőleg hamarosan számos tanköteles gyerek csa-ládjának házi könyvtárába kerül, számomra egy csodával ér fel. Mint a Veszprém kö-zelében fekvő egykor tiszta németajkú Bánd község szülötte, majd a piarista iskola, a

mai Lovassy Gimnázium elődjének diákja mindig is szoros kapcsolat fúzött a város-hoz és iskoláihoz. Annál is inkább kötődtem ide, mert mint német nyelvszakos tanár,majd egyetemi professzor és a Veszprémi Egyetem Német Nyelv és Irodalom szaká-nak a megalapítőja, érdeklődésem mindig is a magyarországi német kisebbség nyel-vére irányult, amely nekem is anyanyelvem. Gyermekkoromban még bizonytalankod-tam, hogy az akkor csúfolódásnak ható ,,te sváb" megjelölést magamra vegyem-e. Tízévvel később a budapesti egyetemen pedig a germanisztikát választottam szakomul;olyan időben, amikor számos hazai németnek kitelepítés, jogfosztottság, bujkálásés/vagy munkatábor jutott osztályrészül. Az idők azőtamegváltoztak, amit sok min,den más mellett éppen ez a könyv is meggyőzően bizonyít.

Kedves korábbi és mai Diákok, vigyétek magatokkal majdhaza ezt a könyvet, ol-vassatok fel belőle szüleiteknek és nagyszüleiteknek, akkor talán benniik is végleg ol-dódni fog az egykori félelem okozta bizonytalanság, ijedelem és görcsösség. A Ti ta-nulási lehetőségetek és eredményeitek meggyőző érveket szolgáltatnak arra, hogy maérdemes a német nyelvet tanulni, a szinte már teljesen elfelejtett anya- vagy nagyanya-nyelvhez visszanyúlni és kitartó szorgalommal eljutni annak a nyelvnek biztos isme-retéhez, amelyet sok millióan beszélnek. Hogy a nemzetiségi íagozaton magyar anya-nyelvű gyerekek, netán még más nemzetiségiek is veletek együtt tanulják a németnyelvet és kötnek ismeretséget a német kulturával, ez így van rendjén: kölcsönös szel-lemi gazdagodáshoz vezet, fokozza az egymás iránti tiirelmet és segít esetleges előíté-letektől megszabadulni. Mindezek a jó angol nyelvismerettel, amit a Lovassyban eltudtok sajátítani, no meg a matematikával, amelyben iskolátok orczágszerte kimagas-ló, fontos előfeltételek ahhoz, hogy tele reménnyel és bizakodással tekintsetek abba a

közös európai jövőbe, amely 2004. május elsejével jogilag is megkezdődik. Ezt is elkell mondanotok a szülőknek és nagyszülőknek, és büszkén saját példátokra hivatkoz-va terjesszétek a szomszédoknál, rokonoknál és ismerősöknél; mindenütt, ahol tankö-teles gyerekek vannak.

Német tagozatos osztály tanulójának lenni igen nagy előnyt jelent, még ha időnkéntkissé megerőltető is. Ti bebizonyítottátok, hogy teljesíthetőek a követelmények, ésmellékesen sportra, zenére és táncra, vagy más kellemes szőtakozásra is marad mégidő; mindenek előtt, ha örömmel ós jó hangulatban teszitek.

Tisztelt Kollégáim, Önöknek csak gratulálni lehet etlhez a sikerhez, amit egy évti-zed alatt elértek. A kísérletezéshez bátorság, erős elhatározás kellett, hogy saját kez-deményezéssel mindenfajta nehézséget legyűrve a ktilönböző szintri nyelvrudással(vagy anélktil) érkező tanulókkal négy év alatt elérjék, hogy diákjaik hivatalos németforumok előtt olyan nyelvtudást tudnak nyújtani, amellyel Németországban és a jövő-ben bizonyára a kibővült Európai Unióban mindenütt főiskolai tanulmányokra jogo-sultak. Ezpárat|an siker. Hasonló fontossággal bír megítélésem szerint az afáradozás,amivel a gyerekek identitástudatát erősíteni igyekeznek, vagy egyá7talán arra ráirá-nyítják a figyelmet. Üdvozlendő az alka|mazott módsze1 hogy nem vallomásos szépszavakat várnak tanulóiktól, hanem tudatosítani igyekeznek bennük származásukat éstényekkel, tudással és ismeretekkel felszerelve őket, megkönnyítik számukra az uíat.Ezmegítélésem szerint az egyedüli helyes eljárás, amely elvezethet oda, hogy diákja-ik majd felnőtt korukban megtalálják a helyes összhangot magyar állampolgárságukés német származásukból adódó anyanyelvük és őseiktől átörökölt kulturájuk között.Mindehhez igen fontos meggyőzni a tanulókat, hogy a hazulról hozott nyelvjárás (ma-radék) sajátos kulturális atmoszférát sugárzó erkölcs- és szokásvilággalnem alacso-nyabb rendű dolog, hanem hasznos hidat jelenthet, amelyen áthaladva könnyebb eljut-ni a szilárd német nyelvismerethez. Sok éves személyes tapasztalatommal megszeretném győzni azokat, akik ebben esetleg ma még kételkednek.

Végezetül hálás köszönet mindazoknak, aki az elmúlt tiz évben ezt a sikeres vállal-kozást íámogatták. Eléréséhez sztikséges volt az iskolavezetésnek és az illetékes váro-si és megyei hivatalos fórumoknak a segítőkészségére éppen úgy, mint hazai és kül-ftildi szponzorok támogatására. Külön köszönet illeti a partneriskolákat és azokat anémet családokat, akik befogadták a tanulókat, ami által egy darabka német életetmegismerhettek. Ők valamennyien legyenek meggyőződve arról, hogy jó, szép éshasznos ügyet támogattak. Az illetékes helyi vállalkozők az elkövetkező években ma-gasan képzett szakembereket várhatnak vissza biztos német és angol nyelvtudással(sok év tapasztalatabizonyitja, hogy a Veszprémben érettségizetteknek legalább a fe-le egyetemi tanulmányai befejezése után visszatér a városba vagy környékére). Min-den N ém eto r szágb ő1 érke zeíl s e gíts é g, inté zm ényektó l vagy a magánszfér áb ó1, hozzá-járult ahhoz, hogy ennek a vidéknek anyanyelvilegmár erősen veszélyeztetett németkisebbségét megmentse. A tiz évve7 eze7őtt a magyarországi nemzeíiségi törvény ke_retén belül elindult válla|kozás helyesnek bizonyult. Veszprém ma a német nyelv te-rénaz óvodától azáltalános iskolán és gimnáziumonkeresztül egészen azegyetemné-

'metnyelvű tanárképzéséig átfogó hálőzattal rendelkezik, amelyet a város, a megye éskörnyékének gyermekei és fiataljai igénybe vehetnek. Kívánom, hogy minél többenéljenek ezzel a lehetőséggel, és az elkövetkező évtizedjáruljon hozzá ahhoz, hogyezek az egyes keretek egy jól működő központtá álljanak össze.

Dr. Dr. h.c, Mádl AntalHumboldt-díjas nyug. egyetemi tanár

VORWORT

Liebe Schiilerlnnen; Lehrerlnnen und Sponsor€n,

diese Festschrift zum zehnjehrigen Bestehen des deutschen Nationalit:iten-Klassenzugs, die hoffentlich in Ktrze zur Hausbibliothek von vielen Familien mitschulpflichtigen Kindem gehtjren wird, wirk auf mich wie ein Wunder. Geboren inB6nd, einer ungamdeutschen Gemeinde in der N:ihe der Komitatsstadt Veszprim, woich die Piaristenschule (heute: Lovassy-Gymnasium) besuchte, war ich immer schonmit dieser Stadt und ihren Schulen eng verbunden. Dies umso mehr, da mein Beruf alsDeutschlebrer, als Universitatsprofessor und voriibefgehend auch als G lnder desLehrstuhls fiir Deutsche Sprache und Literatur an der Universitet Veszprdm, meinInteresse immer schon aufdie Sprache d€r deutschen Minderheit in Ungam, aufmeineeig€ne Muttersprache lenkte. Als Kind noch unsicher, ob ich mich dem damalisenSchimpfuon ..der Schwabe- slel len sollre. wiihfte ich zehn Jahre sperer an lerUniversitet Budapest die Gcmanistik zu meinem Fach; in einer Zeit. in der vielenUngamdeutschen Vertreibung, Entrechtung, Untertauchen und,/oder A.beitslagerzuteil wurde. Die Zeiten haben sich inzwischen veriindert, woffir unter vielen anderenMerkmalen gerade auch dieses Buch ein iiberzeugender Beweis ist.

Liebe fiiihere und gegenw:irtige Schiilerlnnen, nehmt dieses Buch mit nach Hause.lest daraus den Eltem und Gronelt€m vor. dann wird sich bei ihnen eine vielleichtimmer noch vorhandene Unsicherheit, Furcht und Verkampilng vom einstigenSchreck endgiiltig ldsen. Euer Schulbesuch und Erfolg bieten iiberzeugende Argumentedafilr, dass es sich heute lohnt Deutscb zu lemen, auf die beinahe viillig vergesseneMutt€r und/oder GroRmuttersprache zuriickzugreifen. und mit ausdauemdem FleiB zusicheren Kenntnissen einer Sprache zu gelangen, die von vielen Millionen Menschengesprochen wird. Dass in einem Nationaliteten-Klassenzug rmgamdeutsche, ungarischeoder eventuell noch Schiiler anderer Nationen gemeinsam die deutsche Sprache erler-nen und mit der deutschen Kultur ,,Bekanntschaft schlieBen", ist gut so; es fiihrt zueiner gegenseitig niitzlichen Bereicherung, steigert die Toleranz zu einander, hilftVorurteile abzubauen. All das sind wichtige Voraussetzungen, verbunden mit denEnglisch-Kenntnissen, die Ihr Euch im Lovassy-Gymnasjum aneignen kdnnt und mitder Mathematik, von der Eure Schule landesweit beriihmt ist, um mit voller HolTnungin eine Zukunft biicken zu kdnnen, die im Entstehen ist undjudstisch mit dem l. Mai2004 einsetzt. Auch das solltet Ihr Euren Eltem und GrcBeltem erzahlen, und auch beiallen Nachbam, Verwandten und Bekannten mit schulpflichtigen Kindem mit Stolz aufEuer eigenes Beispiel hinweisen.

Einen deutschen Minderheiten-Klasseuug zu besuchen hat eiDen ganz grcRen Vofteil,auch wenn es manclrnal ehvas anstrengend ist. Ihr habt es bewiesen, dass man es schaf-fen kann, und nebenbei liir Sport, Musik, Tanz und anderc Lieblingsbeschaftigungennoch Zeit bleibl; vor allem werm man sich mit Freude und in guter Laune daranmacht.

Verehrte Kolleginnen und Kollegen, Ihnen ist zu gratulieren zu den Erfolgen, dieSie in einem Jahrzehnt verbuchen konnten. Der Mut zum Experimentieren, der festeEntschluss, mit eigener Initiative jede Art von Schwierigkeiten zu überwinden, ausden Kindem mit den verschiedensten Vorkenntnissen (oder gelegentlich ohne solcheüberhaupt) in vier Jahren zu erreichen, dass fast all Ihre Schüler vor deutschenamtlichen Stellen Sprachkenntnisse aufireisen können, mit denen sie in Deutschlandund in Zukunft sicher auch im erweiterten Europa überall zum Hochschulstudiumzugelassen werden. Dies ist ein Erfolg sondergleichen. Von áhnlicher Wichtigkeitscheint mir Ihr Bemühen, durch den unterricht die schüler in ihrer Identitát zu stárkenoder überhaupt sie darauf aufmerksam machen. BegrüBenswert finde ich die Methode:nicht Lippenbekenntnisse erwarten Sie von Ihren Schülern, sondern überBewusstmachen ihrer Herkunft mit Hilfe von Fakten, Wissen und Kenntnissen sollden Schülern der Weg dazu geebnet werden. Dies ist meines Erachtens das einzigrichtige Verfahren, das allein dazu flihren kann, dass lhre Schüler spáter alsErwachsene in sich ihre ungarische Staatsbiirgerschaft und ihre deutsche Herkunft, dieMuttersprache und Kultur ihrer Ahnen in eine ausgewogene Harmonie bringen kön-nen. Dazu ist ganz besonders wichtig, die Schüler davon ztliberzelgen, dass die vonzu Hause mitgebrachte(n) Mundart(Resten), verbunden mit Sitten und Gebráucheneiner eigener Kulturatmospháre, nicht minderwertig sind, sondern eine gute, nützlicheBrücke bilden können, auf der der Weg leichter zu stabilen Deutschkenntnissen fi,ihrt.Mit meinen persönlichen Erfahrungen einer Unterrichtstátigkeit von vielen Jahrenmöchte ich jene überzeugen, die vielleicht daran noch zweifeln sollten.

Zum Schluss ein Dankeschön an alle, die in den vergangenen zehn Jahren diesenerfolgreichen Versuch unterstützt haben. Denn eine Hilfsbereitschaft von derSchulleitung, von den zustándigen amtlichen Behörden der Stadt und des Komitatswar dazu ebenso nötig,wie die Unterstiitzung der in- und auslándischen Sponsoren.Ein besonderer Dank gilt den deutschen Partnerschulen, den deutschen Familien, diemit viel Liebe die ungarndeutschen Schüler aus Veszprém aufgenommen und ihnenein Sti,ick deutsches Leben vermittelt haben. Alle mögen davon überzeugt sein, dassSie eine gute, schöne und nützliche Sache gefördert haben. Die zustándigenUntemehmen am Ort werden in den folgenden Jahren und Jahrzehnten hochgebildete,qualifizierte Arbeitskráfte mit sicheren Sprachkenntnissen in Englisch und Deutscherhalten (nach Erfahrungen von mehreren Jahrzehnten können sie mit Gewissheitdamit rechnen, dass mindestens die Hálfte der in Veszprém maturierten Schüler nachdem Universitátsstudium wieder in die Stadt unüoder ihre Umgebung zurückkehrten).Jede Hilfe, die von deutschsprachigem Ausland kam, von Institutionen oder aus pri-vater Spháre, trágt zur Retfung einer sprachlich bereits sehr gef;ihrdeten deutschenMinderheit der Region bei. Das Experiment hat sich in dem Rahmerr, den dasungarische Nationalitátengesetz und darin die schulische Bildung ermöglicht,bewáhrt. Veszprém besitzt heute ein Bildungsnetz, das in deutscher Sprache vomKindergarten über die Grundschule und das Gymnasium bis zur Deutschlehrer-Ausbildung an der Universitát den Kindern und Jugendlichen der deutschen

6

Minderheit der Stadt, des Komitats und seiner Umgebung zur Verfiigung steht. Mögeein náchstes Jahrzehnt dazu beitragen, dass noch mehr Schüler davon Gebrauchmachen, und die einzelnen Einrichtungen zu einem gut funktionierenden Zentrumzusammenwachsen,

Prof. Dr. Dr: h.c; i.R Antal MádlPreistráger der Alexander von Hurnboldt-Stiftung