Álmok boltja

2011

003

Ingeborg Bachmann

A mű eredeti címe: Ein Geschäft mit Träumen A fordítás alapjául szolgáló kiadvány: Ingeborg Bachmann: Die Hörspiele, R. Piper & Co. Verlag, Müchen, 1983.

fordította: Kornya István — a fordítás a Babits Mihály műfordítói ösztöndíj segítségével jött létre

képek: Csató József — első borító: Kis alak, olaj, vászon, 35×40 cm, 2011; hátsó borító: Szónok, olaj, vászon, 25,5×32,5 cm, 2011.

dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális mellékleteszerkeszti k.kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolconfelelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap

ISSN 2062-4409

http://www.muut.hu/dulo http://muut.blog.hu http://www.facebook.com/muutfolyoirathttp://iwiw.hu/muuthttp://twitter.com/muut_folyoirat

3

Zajok: írógépkopogás. Közben kettőt kondul egy távoli templom harangja.

MANDL

Már fél hat volna? …azt hiszem, mára befejezhetjük.ANNA nevetve

Semmi kifogásom ellene, az utóbbi napokban olyan sokáig maradtunk bent. Amúgy is túlhaj-szolt, nem? Olyan sápadtnak tűnik, Mandl úr.

MANDL

Sápadtnak? Nem, nem, csak a világítás teszi. Már olyan korán sötétedik. Rossz a világítás. Másik vi-lágításról kellene gondoskodni. Azt hiszem, a ne-onfény rontja a szemet.

ANNA

Igen, nemrég olvastam a Wochenpostban. Úgy emlékszem, a Wochenpostban. Sötét szemüve-get kellene viselni ilyen világításnál.

MANDL

Ugyan, ne mondja már, csak nem akar fekete vagy zöld szemüvegben ülni az irodában? Az túl feltű-nő lenne… Megvan a mondat? — „és engedel-mükkel, nyolc nap múlva ismét érdeklődünk… kiváló tisztelettel…”

ANNA „És engedelmükkel, nyolc nap múlva ismét ér-deklődünk… kiváló tisztelettel…” Átvigyem még a levelet a főnökhöz aláíratni? Az a kékkabátos úr már biztos elment.

MANDL

Melyik úr, milyen kék kabát…?ANNA

Az az úr, aki nem volt bejelentve, mégis előre en-gedték. Nem figyelte a kabátot? Rikító világoskékvolt a kabátja, én még ilyen kéket nem is láttam. Nem gondolja, hogy egy férfinak nem volna sza-bad így öltözködni?

MANDL

Nem láttam a kabátot, de a világoskék, az szerin-tem sem… nos, szerintem… meglehetősen, nos igen…

Denevér, pác, papír, 24×18 cm, 2010.

4

ANNA Mindjárt elteszem a másolatokat, vagy alá akarja még írni?

MANDL

Nem, nem szükséges, vagyis tulajdonképpen igen, adja csak ide.

Papírzörgés ANNA

Az első oldalon csináltam egy hibát, de egészen jól ki tudtam radírozni, alig lehet észrevenni… Láttam a Forumban azt a filmet, furcsának találoma címét: Gumi a hetedik mennyországból. Azért jut eszembe, mert a radírozásról beszélek… de va-lószínűleg valami egészen másról szól. Kleemann kisasszony mesélt róla — nem volt különöseb-ben érdekes. Nagyon unta. De a címe igen furcsa. Persze most nem erről van szó.

MANDL

Á, Kleemann kisasszony… ki az a Kleemann kis-asszony?

ANNA

Nahát… nem ismeri? Az a szőke az igazgatóság-ról.

MANDL

Nem, nem ismerek semmiféle szőkét az igazga-tóságról.

ANNA

Tudja az, aki az elszámolások miatt szokott tele-fonálni, három hete helyettesíti a második cégve-zetőt.

MANDL

Ja, az! De én nem ismerek semmilyen szőkét…ANNA

Hát ha mindig csak telefonon beszél vele! MANDL

Anna kisasszony, ha megtenné, hogy ripsz-ropsz… vagyis ha megkérhetném, hogy egy kis rendet csináljon, és volna a kulcsokra gondja… akkor én indulnék is, mielőtt még bezárnak az

üzletek… holnap van ugyanis a feleségem szü-letésnapja, és még virágot… igen, és talán még valami mást is kellene…

ANNA

Akkor csak igyekezzen. Ez a pár perc, amennyivel tovább maradok, nekem már igazán nem számít, tényleg nincs jelentősége.

MANDL Hálásan köszönöm… és ha a főnöknek még szük-sége volna rám, akkor mondja meg neki… nem, ne mondjon neki semmit. Miért ne mehetnék el egyszer pontosan, ha reggel mindig pontosan jö-vök? Felveszi a kabátját. Nahát, egy gomb megint le akar szakadni — a maga kabátján is mindig lazák a gombok? Én magam varrom fel a gomb-jaimat, úgy vélem, minden férfinak ezt kellenetenni, nem szabad a nőknek mindenben kiszol-gáltatni magunkat.

ANNA kuncog, nagyon visszafogottan.Na de a gombok miatt? Egyszer igazán rám bíz-hatná. Az én gombjaim nem lazák. Maga igazán nagyon furcsa. De hát ezzel nem szolgáltatja ki magát, úgy értem a nőknek, milyen furcsa, néha olyan furcsákat mond…

MANDL

Nos akkor, viszontlátásra, és legyen olyan ked-ves… ahogy megbeszéltük… Hallatszanak a tá-volodó léptei.

ANNA utánakiált Viszontlátásra! Sóhajt.

Rövid szünet, aztán nyílik az ajtó.

VEZÉRIGAZGATÓ kellemetlen hangNem hallotta, kétszer is hívtam, mért nem veszi fel a telefont?

ANNA

Jaj, nem is tudom. Nem csörgött! Talán félretár-csázott. Nem, nálam biztosan nem csörgött, egy pillanatra se tettem ki a lábam.

5

VEZÉRIGAZGATÓ

Nincs már itt senki? Hol a főnöke? Elpárolgott, mi?

ANNA Mindjárt hat óra…

VEZÉRIGAZGATÓ

Szóval mindjárt hat óra. Úgy, úgy, mindjárt hat óra. Maga tehát mindig egészen pontosan tudja, hogy hány óra. Mintha egész nap az órát nézné. De én azt mondom magának, hogy az idő nem múlik gyorsabban, ha állandóan az órát nézi. Az időt ugyanis nem lehet sürgetni, az nagyon pon-tos, sokkal pontosabb, mint a maga főnöke.

ANNA

Nem az órát néztem; csak hallottam a Ferences templom harangját. A harang nagyon hangosan szól, és az ablak nyitva van egy kicsit.

VEZÉRIGAZGATÓ

De hiszen már szörnyű hideg van, azonnal csukja be az ablakot. A végén még megfázom.

ANNA

Valóban, az idén hűvös az ősz, de örülhetünk, hogy nincs hidegebb, még nyugodtan lehet ki-gombolt kabátban járni. Rajtam is még mindig csak egy könnyű cipő van… no persze, ha valaki-nek érzékenyek a hörgői, akkor mindig vigyázni kell, az ember olyan könnyen megfázik, vannak, akik még nyáron is megfáznak; csak nemrég ol-vastam valamit erről a fajta magfázásról, nem is veszélytelen, azt hiszem, a Blick in die Weltben olvastam — állítólag a hőmérséklet-különbsé-gekkel van összefüggésben, ami helyiségenként más és más. Furcsa, hogy ez ennyire veszélyes, ráadásul nyáron, most meg már október van, es-ténként még ki lehet ülni a szabadba, de néha már vigyázni kell.

VEZÉRIGAZGATÓ

Zárja már be végre az ablakot!ANNA

Csak résnyire van nyitva, hogy bejöjjön a friss le-vegő, amúgy is jó, ha bejön egy kis friss levegő,

Fehér ing, pác, papír, 32×24 cm, 2010.

6

ha ilyen sokat dohányoznak, az urak mindig so-kat dohányoznak, örülök, hogy rá se szoktam a dohányzásra, egyszer majdnem… de most még-is nagyon örülök…

Anna bezárja az ablakot.

VEZÉRIGAZGATÓ

Laurenz csak itt van még?ANNA

Persze, hogyne, azt hiszem, az évek során még soha nem ment el ön előtt. Hogy úgy mondjam, mindig itt van. Nevet, igen visszafogottan.

VEZÉRIGAZGATÓ

Szóval mindig itt van! És mit csinál „mindig itt”? Nem szeretem, ha az emberek azt bizonygatják, hogy „mindig itt” vannak. Tolakodó „mindig itt” lenni. Nekem ezzel nem lehet imponálni. Nálam csak a teljesítmény számít… csak a teljesítmény.

ANNA Ó, hát Laurenz nagyon szorgalmas és szerény, és tulajdonképpen furcsának is találná, ha valaki megjegyezné, hogy mindig itt van, és hogy meny-nyire szorgalmas; tulajdonképpen senkinek sincs hozzá egyetlen elismerő szava, és valószínűleg na-gyon furcsának is találná. Én még tíz mondatot se beszéltem vele, de az az érzésem — nem, ez azért túlzás, persze hogy tíznél több mondatot is beszél-tem már vele, két év alatt bizonyára jóval többet is, mint tíz. Csak azt akartam mondani, hogy az em-bernek az az érzése, mintha még tíz mondatot se beszélt volna vele, ez annyira jellemző …

Megszólal a telefon

ANNA felveszi a kagylót — a VezérigazgatóhozElnézést. A kagylóba Halló, igen, nem, már el-ment. De maga, Laurenz úr, át tudna jönni még egy pillanatra, igen, odaadnék valamit, kedves volna magától, ha átvenné. Nevet. Menjen el! Már jön is… Leteszi a telefont.

VEZÉRIGAZGATÓ

Mondja meg neki, hogy elmehet, jobban sze-retném, ha elmenne, mint hogy ilyen szemtelen módon túlórázzon. Hozza a kabátomat. Laurenz pedig zárjon be mindent.

ANNA

Igen, máris. Elmegy, léptei hallatszanak.LAURENZ Nyílik az ajtó, közeledő léptek

Jó estét… Anna kisasszony… már nincs itt? Azt hiszem, az írógépet kellene elvinnem, reggel me-het a műhelybe… az E olyan halványan látszik.

VEZÉRIGAZGATÓ

Hm.ANNA visszajövet

Parancsoljon, a kesztyűjét is megtaláltam, tudom, hogy az ablakpárkányra szokta tenni… szerintem ez olyan eredeti.

VEZÉRIGAZGATÓ

Eredeti? Micsoda? Hm. Jó éjszakát, és elmehet, kisasszony.

ANNA és LAURENZ egyszerreJó éjszakát, vezérigazgató úr.

ANNA Laurenz úr, elmehet, ezt akartam mondani, a fő-nök szerint nem mindig magának kellene utoljá-ra elhagyni az irodát. Hisz tudja, néha mennyire szubjektív, talán azért is ideges volna, ha nem maga menne el utoljára, de most pont azért ide-ges, mert maga megy el utoljára… De félre ne értse, azt hiszem, amúgy is mindent könnyedeb-ben kellene vennie.

LAURENZ

Igen, igen, értem… nem, tulajdonképpen nem értem, de nagyon kedves magától, Anna kisasz-szony, maga mindig olyan kedves… olyan barát-ságos velem. Igen.

ANNA az ajtóhoz megy, ott még egyszer megfordulEl ne felejtse, kérem, kivenni kulcsokat, és leadni a portásnak. Jó éjszakát. Bezárja az ajtót.

LAURENZ egyedül, magábanTermészetesen, még sose felejtettem el… az író-

7

gép. Leüt néhány billentyűt az írógépen. Alig lát-szik, az E… ablak bezárva… Még egyszer ellenőrzi az ablakfogantyút. Kulcs… Kimegy, bezár, tovább a folyosón, megnyitja a csapot, kezet mos, énekel.Végre, végre, végre, fürödni nagy öröm,Sötétség száll a földre, a vízben fényözön…végre, végre, végreNa… a csap, na igen… talán ha a szerelő… még mindig csöpög… na… Még ilyet… vala-ki itt felejtette… a szappant… biztos megint a Tremmel… Lux szappan… úgy, hm. Megtörli a kezét.

PEPI Laurenz úr, hozhatom a kabátját?

LAURENZ

Nem, kösz szépen, Pepi. A szekrényhez megy, kive-szi a kabátját, felveszi. Már mehetsz is.

PEPI

Akkor hát, jó éjszakát, Laurenz úr.LAURENZ

Jó éjszakát. Bezár, tovább megy, le a lépcsőn. Jó éj-szakát, Waldau úr ...

WALDAU Jó éjszakát!

Tovább a lépcsőn.

LAURENZ kopog A kulcsok, Nowak úr.

Felhúzódik a portásfülke ablaka.

NOWAK Á, Laurenz úr. Ma aztán korán…

LAURENZ

Igen, a főnök megengedte…NOWAK

Tyja, ha megengedte, akko’ jó. Különben is má’ ideje…

LAURENZ

Jó éjszakát, Nowak úr.

NOWAK

Jojszakát, Laurenz úr, és szójjon hónap a Trenzingernének, hogy takarícson eccer nálam is, ujjnyi má’ a kosz…

LAURENZ

Szívesen, Nowak úr. Hát akkor, jó éjszakát... Kilép az utcára. Utcazajok. Laurenz megint a dalt dúdol-ja:Végre, végre, végre…

A járókelők beszédfoszlányai

EGY HÖLGY

Tudja, kedvesem, milyen volt a magas C-nél… mint egy fülemüle…

EGY MÁSIK HÖLGY

Azt beszélik, hogy a karmesterrel…JÁRÓKELŐ

Ez volt az utolsó alkalom, a legutolsó, megértet-ted… majd megtudod, hogy ki vagyok én…

LAURENZ

Sötétség száll a földre… a vízben fényözön…EGY HÖLGY

Ezt soha nem gondoltam volna Korenyről, soha, soha! Azzal tisztában kell lennie, hogy ezzel min-den rendes ember tiszteletét eljátszotta…

EGY FIÚ

A Parkringen tudok egy helyet, ahol még adnak fagyit…

MÁSIK FIÚ

Ha adsz kölcsön egy groschent…ELSŐ NŐ A TÖMEGBŐL

A hulla, nem, a gyilkos.MÁSODIK NŐ A TÖMEGBŐL

A rendőrség persze megint nem siette el a dol-got.

ELSŐ NŐ A TÖMEGBŐL

Hátborzongató… átvágta a torkát…LAURENZ

Sötétség száll a földre…

8

Zajok: puha autógumik egy nagy, széles utcán, mint mond-juk a Kärtnerstrassén, egyenletesen, aztán felerősödve, az emberek megállnak. Fütty.

RENDŐR

Hé, maga, ha piros, nem mehet át az utcán! Hallja?! A többiek is még állnak. Uraaaam! Igen, maga!

Hallani, ahogy megindul a tömeg, az érkező autók fékez-nek.

MANDL

Nocsak, Laurenz, maga volt az?LAURENZ

Jézusom, Mandl úr!MANDL

Rendesen magára ordított, mi? Erre jár haza — vagy még szeretett cégünk ügyében van úton?

LAURENZ

Nem, nem szeretett… a cég ügyében vagyok úton, de nem is erre járok haza. A hetedik kerü-letben lakom. Ma korábban jöttem el. Szeretnék sétálni egyet…

MANDL

Na, legalább nem csak én. Tudniillik be kell vásá-rolnom, a feleségemnek, tudja, születésnapja van.

JÁRÓKELŐ

Ez már tényleg ledérség… ezek a mai fiatalok…ez már a vég…

MANDL

Már egy negyedórája kóválygok egyik kirakattól a másikig, és teljesen tanácstalan vagyok.

JÁRÓKELŐ

Úgy hangzik, mint egy regény. Azt mondja, Szi-cília…

JÁRÓKELŐ NŐ

Nem tud vigyázni, igen, maga, hova tette a sze-mét…

MANDL

Fogalmam sincs, mit lehet egy nőnek, most, az

Végtagok, pác, papír, 32×24 cm, 2011.

9

utolsó pillanatban, ajándékba venni. Maga bizto-san hetekkel előbb megfontolja a bevásárlásait. Tudom, az én hibám, hogy mindig mindent az utolsó pillanatban…

JÁRÓKELŐ NŐ

Menten megüt a guta… de hisz tudod… ki ha-gyatkozhat manapság az emlékezetére. Az ide-geim, csak ennyit mondok, amilyen állapotban vannak…

JÁRÓKELŐ

Katasztrófa… katasztrófa… Indokínától Argentí-náig.

LAURENZ

Sosem vásárolok, már úgy értem, ilyen dolgokat sosem vásárolok. Nem vagyok nős…

JÁRÓKELŐ

Százötvenezer schilling, ezek a gazemberek…LAURENZ

És reggel a házvezetőnőm hozza a reggelit, ebéd-re szendvicset eszek, egy nagyot, és este is, teá-val… másra tulajdonképpen nincs is szükségem.

MANDL

Akkor hát, kedves Laurenz, rengeteg pénze ma-radhat. Vagy egészen titokban van valakije, akit támogat? Cinikusan nevet. Előfordul az ilyen… Hiszen egészen elpirult.

LAURENZ

Dehogy pirultam.MANDL

Jól van no, már békén is hagyom. Tudja mit, kísér-jen el egy darabon, és segítsen a vásárlásban.

LAURENZ

Jó, nem is tudom… Időm az volna, de hogy erre én lennék a legmegfelelőbb… hogy egy nőnek… talán mégis inkább, ha egyedül menne…

JÁRÓKELŐ

Franzi, Franzi, Franzi!!!MANDL

Micsoda? Hány éves is maga tulajdonképpen? Nem lehet magán eligazodni, néha úgy néz ki, mint egy megfélemlített kisfiú, máskor, mint egy

letaglózott férfi — na igen, az élet —, ilyen az élet,mindenkinek megvan a maga baja, nem igaz? Magának is bizonyára, igen, erről meg vagyok győződve, igen, és ez nem könnyű, nem igaz?

LAURENZ

Hát nem, de télen a hegyekbe utazom. Nem tu-dom, tudja-e, hogy már hat éve vagyok a cég-nél. Most kaptam először fizetésemelést, de azthiszem, kevesebbet kapok meg belőle… az adó miatt… de ami megmarad, azt félreteszem a tél-re.

MANDL

Úgy, szóval ezért dolgozik. Igen, ez szép, ha vala-kinek tervei vannak. Ez is amolyan luxus.

JÁRÓKELŐ NŐ

No, de kérlek, a haját is befestette…MANDL

Egyszer én is elmennék a hegyekbe. A feleségem tulajdonképpen szívesebben utazna nyáron va-lamelyik fürdőhelyre, de ebből nem lesz semmi, nem, egyáltalán, a tervekből soha nem lesz sem-mi, nálunk legalábbis. Maga ezt biztosan jobban csinálja. Maga mindig olyan szótlan. A szótlan emberek mindig mindent sokkal jobban csinál-nak. Egészen meglep, hogy egyáltalán kapható egy beszélgetésre.

LAURENZ

Ó, azért egy beszélgetésre még…MANDL

Mondja csak, ehhez mit szól? Egy selyemkendő. Jöjjön csak, jöjjön ide! Mit szól ezekhez a kendők-höz? Gondolja, hogy az ilyesmi, hm… megfele-lő… nyolcvan schilling. Füttyent.

LAURENZ

Igen, talán egy selyemsál, ez a zöld, igen, talán ez… no, persze, ízlések és pofonok, ugye.

MANDL

De hát ez pokoli drága. Látott már ilyet? Ezek az árak, azt hiszem, talán mégsem egy ilyen selyem-kendő az igazi. Talán egy harisnya. A harisnya az jó; az a feleségemnek mindig jól jön.

10

LAURENZ

Ó, igen, a harisnya talán még jobb.JÁRÓKELŐ NŐ

Nézd a ruhát!JÁRÓKELŐ

Gyere! Még lekéssük a heti híradót.MANDL

Vagy zsebkendők. A zsebkendő nagyon prakti-kus. Arra is mindig szükség van.

LAURENZ

Igaz, a zsebkendő nagyon praktikus.MANDL

Zsebkendőt és virágot veszek. Szerintem ez nagy-vonalú.

LAURENZ

Nagy… vo… na… lú, hogyne, persze. Zsebkendő és virág.

MANDL

Talán mégis csak túl kevés. Még valami édessé-get, egy-két bonbont talán…

LAURENZ

Igen, talán…MANDL

Velem tart? Először is ezeket a zsebkendőket kell megvennem… vagy inkább megvár? Esküszöm, mindjárt itt vagyok. Nálam mindennek nagyon gyorsan kell mennie.

LAURENZ

Akkor inkább várok. Járkálok itt egy kicsit, amíg végez. Vagy előremegyek egy darabon, a Rakpar-tig, ha az megfelel.

MANDL

Hát hogyne. Az üzlet felé indul, ajtó nyílik, egy el-adónő köszön, az ajtó bezáródik.

Az utcazaj ismét felerősödik, valóságos utcajelenet.

BOROTVAPENGE-ÁRUS

Ne menjen így el, uram, hogy nem nézi meg a ta-lálmányomat. A Pengefix minden borotvapengétmegélez. A Pengefixtől az él, mint a papír, mint a

lehelet. A Pengefixszel öröme lesz a pengéjében.Gyenge vagy erős a szakáll, a Pengefix mindentkiáll.

JÁRÓKELŐ NŐ

Na gyere már, ki vesz ilyen hülyeséget…JÁRÓKELŐ

Hát ez őrjítő, mindig ez az erőszakoskodás…ÖREGASSZONY

Léggömböt tessék, pirosat, kéket. Két schilling a nagyságos úrnak! Nem tetszik venni a kedves menyasszonyának, nagyságos úr, egy léggöm-böt? A gyerekeknek meg egy kéket otthonra, nagyságos úr.

LAURENZ

Nem, köszönöm, nem kérek léggömböt.VERKLIS rekedt hangon, hozzá verklizene

A holnap jön, vége a mának,És közte az éj és az álom,Ezért hát semmi se bánthat,Ezért hát semmi se bánthat,A holnap jön, vége a mának,És közte az éj és az álom…

A verklis tovább távolodik, fele hangerő

HALÁRUS

Ma minden olcsóbb! Friss a hal, a folyami hal, ilyen olcsó még sose volt, hölgyeim és uraim. Pisztráng, kék maréna… Nézzék csak meg a halász asszo-nyát, ő fogta a nagy csukát és a húsos pontyot — önöknek, hölgyeim és uraim. Ma minden olcsóbb.

VERKLIS megint közelrőlFehér felhőkbe bújtatlak el,A messzi csillag is érted ég.Egyszer majd menni, menni kell,Örök hajlékunk lesz az ég.Beszélve Egy kis adományt, kedves uram. Öt gye-rek vár otthon és egy beteg feleség.

LAURENZ zavartanTényleg nincs nálam pénz. De ha egy kolbászos kenyeret…

11

VERKLIS Hohó… köszönettel…

A verkli hangja újra szól, de távolról, a mikrofon Laurenzet követve távolodik, utcazaj, aztán hirtelen be lehet játszani egy csendesen irritáló zenét, amely vezérmotívumként újra és újra visszatér, amint az álombolthoz közeledünk. Az El-adó a redőnnyel bíbelődik.

LAURENZ

Elnézést…ELADÓ

Igen?LAURENZ

Maga van itt a boltban?ELADÓ

Igen, tessék?LAURENZ

Nincs valami jól megvilágítva a kirakat. Hm, zárni készül?

ELADÓ

Nem, tulajdonképpen csak most nyitok. De fá-radjon beljebb. Mivel szolgálhatok?

LAURENZ

Köszönöm. Tulajdonképpen csak a kirakatra let-tem figyelmes, ahogy itt elmentem. Egy ismerő-sömet várom, aki minden pillanatban… Abban a divatüzletben van, ott elöl… csak azért kérdezem, mert nem látom rendesen, mi van a kirakatban. Csak kíváncsiskodom. Elnézést, de el se tudom képzelni, mi lehet azokban a csomagokban, ott, ott, mik azok a micsodák az átlátszó papírban? Olyan rossz a világítás.

ELADÓ

Mit akarna látni jobb világításnál?LAURENZ

Nem is tudom… még egyszer, kérem, bocsánat.ELADÓ

Hátha talál valami megfelelőt. Szívesen megmu-tatom az áruinkat.

LAURENZ egyre tanácstalanabbul

Pupp, pác, papír, 24×18 cm, 2011.

12

Nem, erre semmi szükség. Tulajdonképpen sem-mit se akartam venni… ez meghaladná a lehető-ségeimet.

ELADÓ tartózkodóanAkkor hát… Pedig szívesen mutattam volna va-lamit.

LAURENZ

Nem tudom, hol marad az az úr… csodálkozom, hogy még nem ért vissza, pedig megígérte, hogy mindjárt jön… és itt állok, azt hiszem, már vagy tíz perce…

ELADÓ

Én nem akarom rábeszélni.LAURENZ

Nem, dehogy, nem, az én hibám volt, a kíváncsi-ságom, nem is értem, hogy lehettem ilyen kíván-csi. Biztos a várakozás miatt. Jó éjszakát.

ELADÓ

Viszontlátásra, uram.

Húzási lehetőség:LAURENZ esetleg szűrőn keresztül

Hol marad már olyan sokáig, azt ígérte, igyekezni fog.

A húzási lehetőség vége.

A zene csendesebb, mégis feszültebb lesz a hangulat, az ut-cakép nem valóságos, megint fojtott. Némi utcazaj.

ÖREGASSZONY egészen választékosanLéggömböt tessék, pirosat, kéket. Két schilling, nagyságos úr! Nem vesz, nagyságos uram, a ked-ves menyasszonyának egy piros léggömböt?

VERKLIS

A holnap jön, vége a mának,És közte az éj és az álom,Ezért hát semmi se bánthat,Ezért hát semmi se bánthat,A holnap jön, vége a mának,És közte az éj és az álom…

HALÁRUS

Nézzék csak meg a halász szép asszonyát. Ő fogta maguknak a húsos pontyot és a nagy csukát. Ma minden olcsóbb, hölgyeim és uraim.

JÁRÓKELŐ

Ebben az esetben kétszer kettő nem négy…BOROTVAPENGE-ÁRUS

Pengefixszel minden penge élesebb lesz, uram.Ez a penge mindent hajszálra kettészel: éjjelt és nappalt… tüzet és vizet, ami fent van és lent, kint és bent…

LAURENZ futásnak ered, lépései túlságosan hangosan hal-latszanak.VERKLIS ő is fojtott hangon

Fehér felhőkbe bújtatlak el,A messzi csillag is érted ég.

Gyors átmenet, Laurenz fut, nehezen lélegzik, kinyitja az aj-tót, sarokvas, utcazaj megszűnik, zene, éneklő fűrész hang-ját bejátszani.

LAURENZ benn Miféle zene ez? Bekapcsolta a rádiót?

ELADÓ Nem, nincs rádióm. És nem hallok semmilyen ze-nét.

LAURENZ Hallgassa csak, hallgassa. Mi ez?

ELADÓ Talán a por kavarog, vagy a gerenda nyög, vagy a padló remeg a város zajától, hogy ezt a közhelyet használjam.

LAURENZ Olyan sötét van. Talán tényleg a por zúg a fü-lemben. Nem mehet túl jól az üzlet. Miért nem gondoskodik róla, hogy tisztább és világosabb legyen itt bent? Még csak ernyő sincs a lámpán. És a legyek — ilyenkor, késő ősszel. De hisz késő ősszel már nincsenek is legyek.

13

ELADÓ Máris morog… nyomaték nélkül, szinte elnyelve a szavakat pedig még azt sem tudja, miért van így? Kérem, foglaljon helyet!

LAURENZ

Minek? Kérem, én csak…ELADÓ

Ide, erre a székre. Tárgyilagosan, mint az imént. Már csak le kell kapcsolnom a villanyt.

LAURENZ A villanyt? Ne, a villanyt azt ne… a villanyt ne.

A kapcsoló kattanása, a zene egészen hangos.

ELADÓ tárgyilagosan, ahogy szokta, Laurenz nem az első „vevője”

Úgy érzi, mintha mély vízben volna, a szemét mégis ki tudja nyitni — és ezüst és piros a sze-me előtt, és az álom kék zászlói lobognak, ahogy alszik. Szélesség, magasság, mélység megszűnt, és nem érzi a teret sem — és áll az idő, és mégis gyorsabban telik, olyan gyorsan, mintha a végze-tébe rohanna, mintha el kellene érnie a célját.

LAURENZ félelem nélkülTúl sok a fény a szememnek, és túl sok az álom, hogy ébredjek és aludjak. Túl sok.

ELADÓ tárgyilagosan Egyszerre sok. Legjobb, ha egyik álmot a másik után nézi meg. Nézzen csak balra, ott lent kezdje, az egy kis álom. Legjobb a kis álmokkal kezde-ni… különben nehéz lesz választani.

Új zene lép be, sokszor zaklatott, a félelem-motívum illuszt-rációjára.

Első álom

Zaj, vonat zakatol hol közelebbről, hol távolabbról, gyak-ran ijesztően közelről.

LAURENZ Barátom! Mandl úr! Barátom! Mandl! Gyorsabban, gyorsabban!

MANDL

Nem bírom tovább, nem bírom tovább.LAURENZ

Jön. Jönnek, Mandl úr!MANDL

Nem bírom tovább…ANNA

Vérzik a kezem, vérzik a térdem.MANDL

Nem bírom tovább.LAURENZ

Gyorsan, gyorsan, az alagútig.MANDL

Nem bírom az alagútig, nem bírja a kezem!LAURENZ

Itt az alagút, itt, nem, nem ott, itt.ANNA

Segítsetek, vérzik a kezem.LAURENZ

Már itt az alagút. Adjátok a létrát.ANNA

Folyik a vérem, elvérzek. Jönnek.LAURENZ

Gyerünk, föl, az alagút fölé kell jutnunk.MANDL

Dobd el a létrát, jönnek.ANNA

Kétszázzal óránként. Vérzek, vérzek, kétszázzal óránként.

LAURENZ

Ugorjatok az alagút elé, a szívetekkel ugorjatok az alagút elé.

ANNA

Laurenz! Segítsen. A szívem, fáj a szívem.LAURENZ

Át a szívet az alagúton. Előbb a szívet.MANDL

A mozdony elé kell ugranunk.

14

ANNA

Laurenz, magának kell megállítani a mozdonyt.LAURENZ

Megállítani! Megállítani!ANNA

Vérzik a szívem, óránként kétszázzal.VEZÉRIGAZGATÓ a távolból

A magasból támadunk!ANNA felkiáltva

Halljátok, a szívünkre támad.LAURENZ

Fedezékbe, a tető alá, a Föld alá!MANDL

A Föld alá!ANNA

Vérzik a Föld is! A Földem, vérzik a Földem.VEZÉRIGAZGATÓ a távolból

Felkészülni! Bombákat kibiztosítani!

Bombák robbanása, ebbe kiált bele.

LAURENZ

Kegyelem!

Hirtelen csend. Aztán bevágni a halkan irritáló zenét.

ELADÓ

Mi baja? Rosszul van?LAURENZ

Oh, igen, nem… rémesen, vagy úgy… hát itt va-gyok… akkor jó.

ELADÓ Egyszer csak azt kiáltotta, „kegyelem” — ezért kapcsoltam fel a villanyt, hogy lássam, mi van magával.

LAURENZ

Csak mert olyan borzasztó volt az… álom. Nem igaz?

ELADÓ

Sajnálom. Ezt tehát nem kéri. Érthető. Tulajdon-képpen egy másikat akartam mutatni.

LAURENZ

Igen, egy másikat, ha volna szíves. De ígérje meg, annak nem ilyen szörnyű vége lesz.

ELADÓ nevetveDe hisz egész testében remeg. Itt a zsebkendőm. Törölje meg a homlokát.

LAURENZ

Zsebkendő, igen… a legjobb lenne, ha indul-nék… mennem kellene. Az ismerősöm csak zseb-kendőket akart…

ELADÓ

Akkor mutathatom a következő álmot?LAURENZ

Igen, kérem… nem, köszönöm.ELADÓ

Majd később. Előbb le kell oltanom a villanyt.

A villanykapcsoló kattanása.

Második álom

A telefonokat mindig továbbkapcsolni.

1. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam.

2. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam.

3. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam.

ANNA

Laurenz vezérigazgató úr őexcellenciája. Lehe-tetlen, nem tudom kapcsolni. Várjon.

3. TELEFONOS KISASSZONY Várjon. Nem kapcsolható.

2. TELEFONOS KISASSZONY

Nem kapcsolható, várjon!1. TELEFONOS KISASSZONY

Sajnálom, miniszter úr, nem tudom önt kapcsol-ni. Várjon.

15

Hangok össze-vissza Várjon. Várjon. Nem tudom kapcsolni.

LAURENZ

Ez az utolsó hívás, amit ma nem fogadtam. Egyál-talán nem fogadok több hívást. Mindenki várjon, várjon, megértette!

ANNA

Mindenki várjon. Igenis, excellenciás uram.LAURENZ

A szőnyegek legyenek puhábbak. Még mindig han-gosak, túl hangosak, megértette, Anna? Rendelje el, hogy minden halkabb legyen, és mindenki várjon.

ANNA elhalón suttogja Igenis, excellenciás uram. Minden halkabb… és várjon.

LAURENZ

Most diktáljon a hangcsőbe: „Utoljára figyelmez-tetjük, ellenkező esetben…”

ANNA egy csőbe diktál „…figyelmeztetjük, ellenkező esetben…”

Szavait sok hang adja tovább, aztán írógépek kopogása a távolból, amelyek rögzítik a szöveget.

LAURENZ

Gyorsabban, iszonyú sok idő kell magának ehhez a nevetséges diktáláshoz. És ez az egész sokkal halkabban is mehetne. De maga egyáltalán nem igyekszik.

ANNA

Ó, dehogynem, én igyekszem, excellenciás uram, igazán igyekszem.

LAURENZ

Hozza ide az autómat, az íróasztalomhoz akarok menni. Hajtson a nagy ülésterembe.

Az autó hangja, élesen, röviddel utána fékezés.

ANNA

Nem voltam elég gyors, feldühítettem? Olyan borzalmasan néz rám.

Vegepa, pác, papír, 32×24 cm, 2011.

16

LAURENZ

Ahogy megérdemli, kedvesem, ahogy megér-demli. Törölje le a könnyeit.

ANNA

Ahogy parancsolja, excellenciás uram.LAURENZ

Igen, ahogy parancsolom, ismételje meg. Anna gyorsan megismétli. Hozza be a táncosnőket. Akarok… muszáj… tudok… fogok… fogok… végérvényesen… és soha többé… azt mondtam, a táncosnőket… és valami szép zenét.

ANNA

Nincs zene. Kifogytunk a zenéből, már régen.LAURENZ

Akkor hozzanak új zenét.ANNA

Nincs már zene az egész országban.LAURENZ

Akkor írjanak új zenét. Jöjjön a zenész.HANGOK a telefonon keresztül

A zenész azonnal jöjjön, a zenész azonnal jöjjön.MANDL

Excellenciás uram, mi a feladat?LAURENZ

Kicsoda maga, és hogy néz ki?MANDL

Én vagyok a zenész.LAURENZ

Új zenét kell írnia, olyan régi legyen, hogy senki se emlékezhessen rá.

MANDL Parancsára, excellenciás uram. Már írom is…

Zenét bejátszani.

LAURENZ

Zenélést abbahagyni! Vége, vége! Nincs idő zené-re. Ez nem is zene, és idő sincs rá. Kifelé! A maga zenéje hazudik!

Fel, pác, papír, 18×24 cm, 2011.

17

ANNA

Menjen, Mandl úr, láthatja, őexcellenciája elége-detlen.

LAURENZ ordítÖsszetöröm a hangszereit, ha még egyszer hazu-dik.

ANNA Menjen már, Mandl úr.

LAURENZ

Mindent és mindenkit összetörök. Összetör né-hány tárgyat.

MANDL felordít futtában, eltalálják.ANNA

Most mit parancsol, excellenciás uram?LAURENZ

A turbánomat! És a gyémántomat, tegye mellém, hogy a könyökömmel érinthessem. Nem, nem ezt, a másikat, amelyikkel az én kedves barátom, Josambur maharadzsája névnapja alkalmából megtisztelt. Hogy nézek ki? Csodásan, mi? Ne-vessen az én gerlém, az én kacagó gerlém. Szigo-rúan. Azonnal nevetni, megértette?

ANNA parancsra nevet.LAURENZ

Jól van, a nevetés jót tesz. És általában többet kellene nevetni. Állj, vegyen elő ceruzát, kedve-sem. Van egy ötletem. Írja: minden második csü-törtökön — február 1. és 37. között — tűzzön ki a Jólétügyi Minisztérium nevetésnapot. Akit egy ilyen napon szomorú ábrázattal vagy sírva talál-nak, száz pénzt fizessen büntetésül.

ANNA nevetveMa éppen csütörtök van. Máris kitűnően érzem magam. Csodálatos ötlet volt öntől. Igen, ön min-dig is eredeti volt.

LAURENZ

Ne nevessen, írja! És ha elkészült, és a törvényt felvették a Laurenz-féle polgári törvénykönyvbe, közölje a kormánnyal, hogy készen állok a kor-mányzás átvételére.

ANNA

Igenis, parancsolóm.LAURENZ

És most elő a gyorsíró tömbökkel, hívassa a tol-mácsokat! A hírszolgálatot! Öklével az asztalra csap. Elegem van az örökös halogató politikából. Eredmények kellenek. A helyükre, uraim.

Zaj: moraj, sok ember, írógépkopogás. Laurenz és a tolmá-csok következő mondatait telefonon is továbbadja a tele-fonos kisasszonyok hangja.

LAURENZ

Ezennel megnyitom a tengerentúli országoknak a Laurenz & Laurenz Világkonszern javára történt felfedezése alkalmából tartandó ez évi 55. kong-resszust… megnyitom a 32. időközi, vagyis az 55. kongresszus 32. időközi ülését, dehogyis, az 55. kongresszus 32. időközi ülését, vagyis 3. időközi konferenciáját.

1. TOLMÁCS az orosz nyelvet utánozva — a szavakat egészen tetszőlegesen kell választani, vagy a magyar szöveget kell ilyen módon olvasni —

zsimonij draganok pod prizsatyel z nugadnom buratelnoszk…

2. TOLMÁCS

la tromon anikszion döla freverö… stb. További értelmetlen, franciául hangzó szavak.

3. TOLMÁCS Blesingtn digrisn on to benden and.. . angolul hangzón.

4. TOLMÁCS Hai van hong hai ki wong tonjong csang szung… pszeudokínaiul beszélve.

ANNA

Vezérigazgató úr! Két távirat és egy telex! Paran-csoljon, sürgős.

LAURENZ

Semmi nem sürgős. Adja már ide, az isten szerel-mére. Feltépi a táviratot. Igen, sejtettem. Nél-külem nem mennek sehol semmire. Anna, velem

18

jön. A konferenciát azonnal berekesztjük. Repü-lünk. Nem, hozassa a magánrakétámat. Hivassa a rakétavezetőt. Hol van már megint ez a pimasz alak?

VEZÉRIGAZGATÓ

Itt vagyok, szolgálatára, tisztelt vezérigazgató úr. Mindig készenlétben állok.

LAURENZ

Hahaha, legalább mélyen meghajolna, mikor ezt mondja. Vagy elkergetem, mint egy kutyát. Vagy még mindig nem felejtette el, hogy valamikor vezérigazgató volt, mi? Egy nevetséges konszern vezérigazgatója, amit átvettem, mit is beszélek, felfuttattam, és a leghatalmasabbak egyikévé, egy még soha nem volt, világot behálózó szer-vezetté tettem. Meghajolni! Indulás! Kormányoz-zon!

Motorzúgás.

ANNA

Legyezem majd, ha túl forrónak találná a leve-gőt.

LAURENZ

Ne beszéljen annyit, beszállni. Motorzúgás. Állj, meggondoltam magam. Lássuk, hogy boldogul-nak nélkülem. Elég, ha a meghatalmazottamat küldöm. Változtasson irányt. Ma, megértette, ra-kétavezető úr, még ma elfoglaljuk a Holdat.

ANNA

Ó, a Holdat. Mindig is szerettem volna egy házat a Holdon.

LAURENZ ásítKegyes leszek magához, Anna, legyen, ahogy kívánja — de amíg el nem felejtem: napok óta unom magát —, megépíttetem a kastélyát a Hol-don, de azzal vége. Száműzöm az országból, par-don, a Földről, és ott marad, ahol most kirakom. Megértette, gyermekem?

ANNA

Uram… uram… Laurenz, ezt nem tudom elvisel-

ni, még mindig úgy tisztelem, mint az első napon. Szeretem, és mégis eltaszít. Nem akarok semmit, csak hogy a lábainál ülhessek, hogy a rabszolgája lehessek, hogy teljesíthessem a parancsait, hogy láthassam a homlokát, amely mögött a világ va-laha is elgondolt legnagyszerűbb gondolatai szü-letnek. Nem akarok mást, csak ezt, csak ezt. Ne taszítson el. Azt tesz utódommá, akit akar, csak engedje, hogy szolgálhassak önnek és neki… Ó, Laurenz.

LAURENZ

Ma a nevetés napja van! Mit merészel? Azonnal fejezze be ezt a nyavalygást, lefej… lefejez… ki-végeztetem.

ANNA

Akkor hát mindennek vége, már nem bírom, nem tudok ön nélkül élni.

LAURENZ

De hát mit akar, mit csinál?ANNA

Az ajtót keresem, ki akarok… ó, Laurenz, nem te-hetek mást. Egy perc, és mindennek vége.

LAURENZ

De hát itt, félúton Föld és Hold között, nem alkal-mas… Uramatyám, milyen fantáziátlan. Mindig is tudtam, hogy egész életére középszerű marad. Az isten szerelmére, tegye hát meg, ha nem bírja elviselni. Itt az ajtó.

ANNA

Minden jót, uralkodjon Ég és Föld felett. Az időm lejárt, nem jelentettem önnek semmit.

Széllökés. Ajtó nyílik, aztán csukódik.

LAURENZ

A szerencsétlen. Nos, semmit sem jelentett ne-kem. Valami szomorú unalom tör rám. Rakétave-zető, mit szólna hozzá, ha egy hadüzenettel élén-kíteném fel álmos kedvemet?

VEZÉRIGAZGATÓ

Kinek lesz a hadüzenet, vezérigazgató úr?

19

LAURENZ felcsattanvaDe lassan jár az agya! Az teljesen mindegy… Azt mondtam, legyen háború, egyszerűen csak ha-dat üzenek.

Hangosbemondót bejátszani.

HANGOSBEMONDÓ

A Laurenz & Laurenz Transglobe konszern az imént tudatta, hogy Őfelsége, doktor Laurenz miniszter-vezérigazgató hadat üzent. A hábo-rú korlátozás nélkül minden lehetséges célpont ellen irányul, és a legújabb támaszpontokról, a középkeleti ég csillagairól, valamint az imént bir-tokba vett Holdról folyik majd. Őexcellenciája, a főméltóságú vezérigazgató úr hogyléte kielégítő.

Röviden felhangzik egy himnusz, aztán gyorsan lekeverni.

ELADÓ Nos, uram?

LAURENZ zavartan nevet Még ilyet. De hát ez… nem, tulajdonképpen mégsem kérném ezt az álmot… Nagyon mulat-ságos… csak ámulok. Nem… annyira azért tulaj-donképpen nem mulatságos…

ELADÓ

Szívesen mutatok magának még egyet. A villany-kapcsoló kattanása. Íme!

Harmadik álom

MATRÓZ

Fordítsd a darut, jobbra tarts… 45 fokkal for-dítsd.

ANNA A hajón van már a rakomány?

MATRÓZ

Mindjárt végzünk. Az utasok már a fedélzetre mehetnek.

Szőke, pác, papír, 32×24 cm, 2010.

20

ANNA

Lenne olyan kedves, hogy átvisz az ellenőr-zésen. Maga a kapitány engedélyezte, hogy a Securitasszal utazzak. Ez a világ legszebb hajója, így mondták nekem.

MATRÓZ

Szabad a karját? Jöjjön. Örömünkre szolgál, hogy ilyen gyönyörű utast köszönthetünk a hajónkon.

ANNA Köszönöm. Maga egy úriember, matróz. Tetszik az egyenruhája.

MATRÓZ nevet Én is köszönöm. Nagyon kedves, drága hölgy.

ANNA

Anna a nevem.MATRÓZ nevetve ismétli

Anna…

Új zene kezdődik, amely különböző hangsúlyokkal végigkí-séri ezt az álmot.

LAURENZ

Anna, útlevélre van szükséged ahhoz, hogy el-utazz. Iratok nélkül nem szállhatsz hajóra. Anna, ne menj el búcsú nélkül. Kérlek, nézz rám még egyszer. Kérlek, add még egyszer a kezed. Nem is értem, miért akarsz ma utazni. A fellegek olyan gyorsan űzik egymást, egyetlen sötét sáv a látó-határ. Nem volna szabad ma utaznod. Várj türe-lemmel, utazz holnap.

ANNA szűrőn keresztül Szép ez a hajó, nagy és fehér, mindig is nagy és fehér hajókkal akartam utazni, rajtuk a sok színes, vidám árbocszalag.

LAURENZ

Nem értelek, Anna. Nézz fel, nézz az égre, veszély-lyel teli. Hallgass rám. Másokra figyelsz, a matró-zokra nevetsz, és én hiába szólítalak. Mi történt, mondd, mi történt azóta, hogy aranyló városok-ban jártunk aranyló tetők alatt, és a harangok a terek felett szerelmünket hirdették?

ANNA

Imádom a nagy, fehér hajókat, imádom az ezüst halpikkely ruhákat és a moszat nyakékeket, imá-dom a nagy, fehér hajóknak csapódó hullámokat, imádom a matrózok csodás dalait és a magas árbo-cokat, amelyek a havas felhőket hasítják. Imádom a hajókürt bömbölését és a messzeséget, amerre a nagy, fehér hajók tartanak, és imádom a látóha-tárt, ahol a Nap partot ér, ahová erős karjával majd a szél emel, imádom a tenger végtelenjét.

LAURENZ

Nincs nálad útlevél, Anna. Nem engednek át a kordonon. Hallod? Nem szállhatsz csak úgy ha-jóra, Anna. El kell intézned rengeteg formaságot. Anna!

ANNA

Utat, matrózok, jelentsetek a kapitánynak! Sza-bad utam van, és a végtelenbe szól a vízumom.

MATRÓZ

A kapitány kéri, hogy fáradjon a fedélzetre. Jöj-jön. Kifutunk.

Felzúgnak a hajó kürtjei.Zene.

LAURENZ

Miért nem hallgattál rám, Anna? A sötét sáv el-tépte magát a látóhatártól, és a hajód már mesz-sze kint a nyílt vízen.

ANNA

Száz mérföld választ el minket.LAURENZ

Száz mérföld és a sok magányos este nélküled, az egész város és a munkám. És a vágyam választ el minket. Sose lett volna szabad ennyire vágyód-nom.

ANNA

Kék volt az ég eddig az óráig, de most felhők gyülekeznek, és a sirályok vijjogva röpködnek a far körül. A partból már semmi sem látszik. Nem tudtam, hogy ilyen sötét szeműen nagy lehet a

21

tenger, és a hullámok úgy csattognak, mint a kar-dok, és szétszabdalják a szavaim.

A szél felerősödik.

MATRÓZ

Menjen a kabinjába, hölgyem. A szél megégeti az arcát.

ANNA

De még tudom tartani magam. Hagyjon, még tu-dom tartani magam, és még elérem a végtelen eget, ahol a tenger a Földdel egybeér.

LAURENZ

Anna, gyere vissza!ANNA

Vissza? Hová? Jártam egy városban, ahol rideg volt minden ház és kapu, felettük angyalok, jár-tam egy parkban, ahol alkonyi lombsátor csitítot-ta vágyam, amikor a karod ölelt… kinek a karja ölelt? Matrózok, kinek a karja ölelt? Kinek a kar-ja?

LAURENZ a távolból Anna! Miért nem hallgattál rám?

ANNA

Kinek a karja is ölelt, és kinek a szempillái érintet-ték az enyéimet? Ki lopott nyármeleg orgonát a parkban, és ki adott inni a késő délután borából? Itt nincs se nappal, se éjjel, a víz minden órán hi-deg, a szél minden órán heves, a matrózok min-den órán készenlétben állnak, és úgy csüngenek az árbocról, mint a szalagok. Ki vette el tőlem a sötét kapuk alatt mondott búcsúkat és ölelése-ket?

LAURENZ

Hasalj a fedélzetre, Anna. Nem látod, hogy a ször-nyű felhők megállíthatatlanul feléd tartanak?

ANNA

Maradjak így örökre, moccanatlan a végtelen mozgásban?

LAURENZ

Anna, elviszlek a hegyekbe. Veszünk a pénzünk-

ből egy kis házat. Hagyd el a hajót, Anna, ugorj, szaladj! Ugorj, és gyere vissza! Virágokat neve-lünk a kertben, és kék léggömböt veszek neked, bort iszunk és fehér felhőkbe bújtatlak el. Szaladj és ugorj!

ANNA

Ki hív? Véget érni nem akaró nevetésben tör ki. Te vagy az, Laurenz, te hívsz! Matrózok, látjátok azt a kicsi, kövér pontot a parton, azt a szürke kis pon-tot, ami ott reszket, mint könnycsepp a homok-ban. Azt akarja a könnycsepp, hogy ugorjak és visszatérjek.

LAURENZ

Ne nevess, Anna. Ne tegyél nevetségessé a mat-rózok előtt. Nem ezt érdemelem tőled.

ANNA megint nevet.LAURENZ

Mindig fáradt vagyok, mikor este hazaindulok, mindig én hagyom el utolsóként az irodát. S ha már a kapuban állok, még át kell gondolnom az elvégzett munkát; tudnom kell, hogy be van írva a feljebbvalók naptárába minden időpont, hogy le van adva minden irat, hogy nem csöpögnek a folyosón a vízcsapok, és hogy elvitték a műhelybe az írógépeket. Mindig fáradt vagyok, mikor haza-megyek — a következő esetleg kihúzható: amikor az utcák és az emberek belevegyülnek az est po-rába, és a madarak harsányan csivitelve szállnak a tetők fölött… — vége a kihúzható résznek.

ANNA megint nevet.LAURENZ

Ha visszatérsz, megbocsátom a nevetésed, és megbocsátom, hogy elhagytál.

ANNA halkabban nevet.LAURENZ

Anna, ha nem hagyod abba a nevetést és nem ugrasz, véged van. Fekete hullámok zúzzák a hajó farát, törnek a deszkák! Elvesztél, mentsd magad, örökre elvesztél mindkettőnk számára.

ANNA

Szeretem a matrózok csodás dalait, szeretem a

22

tengert és a messzeséget, a végtelent és a ve-szélyt. És gyűlölöm a várost és a tetőket, amelyek a vállamra nehezednek, és a szürke kis könnyek öleléseit a parton, gyűlölöm az életet és az embe-reket, akik a hegyekbe utaznak, házat építenek, és az esti kertben csókokkal borítanák a szemem… De a halált szeretem.

Rettenetes vihar kezdődik.Aztán morzejelek kattogása hallatszik.

RÁDIÓS egy másik hajónak Itt a Securitas, a viharban léket kaptunk, hely-zetünk déli szélesség 236 fok, 2 perc, déli hosz-szúság mínusz 17 fok, 11 perc. Sürgős segítséget kérünk.

EGY HANG

Securitas? Nemzetisége?RÁDIÓS

Nemzetiség ismeretlen.EGY HANG

Válaszoljon: itt a Victoria, helyzetünk déli széles-ség 193 fok, déli hosszúság mínusz 17 fok, 2 perc. Irányt váltunk. Egy hadtesttel indulunk. Tartsatok ki. Négy órán belül ott vagyunk. Folyamatos hely-meghatározást kérünk.

Morzejelek.

RÁDIÓS

Itt a Securitas, SOS, sürgős segítséget kérünk, a helyzetünk alig változott. Az orr már elsüllyedt. Mentőcsónakok leeresztve. Víz a gépházban. Legfeljebb egy óra, és mindennek vége.

EGY HANG

Válaszoljon. Tartsatok ki, három óra múlva ott vagyunk. A hadtest már útban van. Folyamatos helymeghatározást kérünk.

Morzejelek.

RÁDIÓS

Vége. A Securitas adója elnémult.EGY HANG hangosan, parancsként

Figyelem, szelepeket bezárni. A rádiókapcsolatot minden elérhető hajóval fenntartani. Csónakokat készenlétbe. Legmagasabb riadófokozat.

Megszakítani.

ELADÓ

Már bizonyára eleget látott.LAURENZ

Most mért kapcsolja fel a villanyt? Végig akarom nézni ezt az álmot. Ez az én álmom, ez Anna, az irodából ismerem… csak tudnám, mit csináljak…

ELADÓ Hogyan? Anna?

LAURENZ

Úgy értem, a lány, az elsüllyedt hajóról… de hát ez most mellékes, kapcsolja le a villanyt, ha meg-kérhetem.

ELADÓ

Ha kívánja. Ha nem siet…

Az álomzenét megint bejátszani.

LAURENZ

Most elszalasztottam egy részt… Minden meg-változott. De Anna, még ha a tenger mélyére kell is merülnöm: elmegyek érted! Távolról, furcsa hangon szól, és mintha vízben járna. Anna!

ANNA sóhajt, mint aki ébred Hol vagyok… mi történt velem? Ki szólít?

LAURENZ közelebbről Anna… csakhogy megtaláltalak! Szebb vagy, mint voltál. Még fehérebb a bőröd, és a hajad ko-rallból font korona alatt csillog.

ANNA

Kedvesem… mi történt velem?LAURENZ

Elsüllyedtél a matrózokkal együtt… ők már a

23

cápák gyomrában alszanak, és a hajó rozsdálló roncsai közt. De te élsz, mert én szeretlek, szép halacskám. Nézd, hozok neked a kagylók tejé-ből és a moszatok gyümölcseiből, megterítem az asztalt fénylő tengeri csillagokkal és algák fü-zéreivel.

ANNA

Nem rettegtél a sötét víztől és a mélységtől? El-jöttél hozzám — mindennek ellenére?

LAURENZ

Mindennek ellenére.ANNA

Velem maradsz? Istenem, nem érdemelem meg, hogy velem maradj. Ha itt maradsz, soha többé nem utazhatsz a hegyekbe, és soha többé nem építhe-ted fel a kis házat. Soha nem ülünk majd a kertben, és nem nézzük, hogy a Hold feljön a fák mögül.

LAURENZ

Hallgass, és ne vádold magad. Már nem vágyom a hegyekbe, és nem akarok házat magunknak. Ve-led akarok maradni. Mert ahol te vagy, az a világ. Nem adhat annyi meleget a Föld, mint a hideg kezed érintése, annyi szerelmet ezer ember sem adhat, mint a szíved dobbanása, benne a tenger ritmusa és nedves lélegzeted örökkévalóságtól örökkévalóságig. Igen, örökké fiatalok maradunk,és nem halunk meg soha. Mindig együtt leszünk, és semmi sem választhat el minket. Házunk az élet forrására épül, és a változó falak titkai közt élünk. És a mélység tükreiben megezerszerezve láthatom szép alakodat.

ANNA

Szeretni foglak hűségedért, s hűséges leszek, mert szeretsz.

1. SZIRÉN énekbeszédszerűenÖlelsz a mélységek mélyén,mi ketten egyetlen száj,lélegzünk feledve, békén,fölöttünk a tenger a zár.

2. SZIRÉN

Játszva viszi a Földet

Haza a hajó és némán.A hidegebb Napot kioltjaegy melegen pirosló hullám.

1. SZIRÉN

Alszunk és elfeledtük már,ami volt; nem hagyott nyomot.Ölelnek, mint kagylót az ár,gyöngyök, álmok és homok.

ANNA

Szeretlek a hűségedért, és hűséges vagyok, mert szeretsz.

LAURENZ

Hallom a szirének énekét, és tudom, hogy sze-retsz, látom pikkelyruhád, moszatból font nyak-ékeid, és tudom, hogy szeretsz. És tudom, hogy szép vagy és lélegzel és te vagy az élet és a világ, mert szeretsz…

ANNA …mert szeretsz…

LAURENZ

…mert szeretsz…ANNA

…mert szeretsz…

A „mert szeretsz”-et elmossák a hullámok, mintha egy le-mez újra és újra lejárna. A zene véget ér.

ELADÓ ásít Akarja ezt az álmot?

LAURENZ

Igen, akarom. Ha lehet. Állítsa ki, kérem, a számlát.ELADÓ

Csak nyugodtan maradjon ülve… egy pillanat, máris hozom a számlatömböt.

LAURENZ

Tényleg lehet… ó, én olyan boldog vagyok…ELADÓ ír

14 meg 3… meg 7… az annyi, mint… Igen, egy hónap… kérem tisztelettel.

LAURENZ bizonytalanul Hogyan? Mit mondott? Hadd lássam csak.

ELADÓ

Nem viccelek. Talán arra számított, hogy pénzzel fizethet. De hiszen tudnia kell, hogy pénzért se-hol sem kaphat álmot. Idővel kell értük fizetni. Azálmok ára idő, némelyiké nagyon sok idő. Van egy álmunk — esetleg meg is mutathatom —, annak egy egész élet az ára.

LAURENZ

Attól tartok, nincs annyi időm, még erre a kis álom-ra sincs elegendő. Könyörögve. Sok pénzt, talán az összes megtakarított pénzem odaadnám érte. De dolgoznom kell, és a munkám előbbre való, mint az időm, és azt a néhány napot, amit a télen ma-gamnak szánok, a hegyekben akarom tölteni. És még ha le is mondok erről az üdülésről, arra nem elég az időm, hogy ezt a drága álmot kifizessem.Zavartan. Egyáltalán hány óra van? Megállt az órám. Azt hiszem, hogy… már későre jár.

ELADÓ

Mindjárt fél nyolc.LAURENZ határozatlanul

Vagy úgy, fél nyolc.ELADÓ

Záróra. Reggel különben csak hatig vagyok nyit-va. Hattól hatig. Ez se könnyű munka. Ásít.

LAURENZ

Akkor nekem… nem, ez nem lehet igaz. Reggel fél nyolc! Azonnal az irodába kell mennem, uram-isten, csak el ne késsek!

ELADÓ

Az álmot nem is kéri?LAURENZ

Viszontlátás… Köszönöm, elnézést… de ez tény-leg meghaladná a lehetőségeimet. Egy magam-fajta ezt nem engedheti meg… elnézést… nos… akkor…

ELADÓ kinyitja az ajtót.LAURENZ miközben kilép, ismét hallatszik az utcazaj

Még egyszer: nagyon köszönöm.ELADÓ

Kérem, kérem.

Az ajtó bezáródik.

LAURENZ átmegy az utcán Biztos úr, ne haragudjon, már tényleg fél nyolc?

RENDŐR

Tán be vagyunk rúgva? Persze, hogy fél nyóc van. Mit akar?

LAURENZ

Semmit, köszönöm. Szalad. Gyorsan az irodában kell lennem. Kiált. Taxi! Egy autó zúg el mellette. Elment… Biztos úr, hol van a legközelebbi taxi-állomás?

RENDŐR

A Stephansplatzon… második utca balra… aztán tartson jobbra.

LAURENZ

Köszönöm, köszönöm, tudom már… akkor már gyorsabb, ha gyalog… Elkezd szaladni, utcazaj, fut tovább.

Kinyílik a kapu, az iroda előterébe be.

LAURENZ kifulladva Jó reggelt, Nowak úr… Az urak már megjöttek?

NOWAK

Igen. Mi van magával? Ma igencsak késésben van. Mandl úr már fent van, és a főnök is. Odaadtam a kulcsokat, azt hittem, tán beteg.

LAURENZ

Nem, nem… Tovább szalad, fel a lépcsőn. Jó reg-gelt, Sperl úr.

SPERL mellette elmenve Jó reggelt.

LAURENZ

Jó reggelt, khm, kisasszony…KISASSZONY

Jó reggelt.LAURENZ feltép egy ajtót

Jó reggelt…Anna…kisasszony…ANNA

Á, jó reggelt, Laurenz úr. Mit jelentsen ez…hogy

24

késve jön. Azért nem egészen így értette tegnap a főnök…hogy maga rögtön…majdnem tizen-egy percet késik.

LAURENZ

Anna kisasszony… a… az írógép… mindjárt ho-zom… az E, igaz…

MANDL

Á, üdvözlöm, barátom. Hol a csudában volt teg-nap? Az egész környéket bejártam maga után… a Rakparton se volt… de hát mit csinált… na, ki vele.

LAURENZ

Ha lehetne, kérem… erről inkább nem beszél-nék…

MANDL elengedi a füle mellett Képzelje, mégiscsak a zöld selyemsálat vettem meg. Tudja, Anna kisasszony, a Fereznél.

ANNA

Azok a selyemsálak a Fereznél, elragadóak… nos, maga Laurenz, meg menjen azonnal a főnökhöz.

LAURENZ

Igen?ANNA egyből tovább

A Fereznél, hát azok, mint egy álom…

Az a szó, hogy „álom”, visszhangzik a végéig, egy szűrőn ke-resztül.

VEZÉRIGAZGATÓ

Laurenz, hol van?LAURENZ

Jövök, vezérigazgató úr, jövök.

25Matróna, pác, papír, 32×24 cm, 2010.