z internálás, más néven rendŒrhatósági Œrizet alá helye-

zés államigazgatási kényszerintézkedés. A hatalom

azért alkalmazta ezt az eljárást, hogy „kivonja a forgalomból”

a társadalom azon tagjait, akiket az érvényben lévŒ törvé-

nyek szerint és az elégtelen bizonyítékok alapján nem tud-

nak bíróság elé állítani, illetve elítélni. Az internálást min-

den elŒzetes vizsgálat nélkül, politikai megítélés alapján köz-

vetlenül hajtatták végre az erre kijelölt karhatalmi szervvel.

Az internálás idŒtartama legalább 6 hónap, legfeljebb 24

hónap lehetett. Kezdetben a felülvizsgálatokat a fŒváros-

ban hathavonta „végezte el” az erre kijelölt, általában három-

tagú bizottság, vidéken pedig a különbözŒ vármegyékbe kije-

lölt és kiküldött miniszteri biztosok. Ahogy aztán a diktatú-

ra folyamatosan kiépült, úgy tınt el a felülvizsgálat metódu-

sa, 1950-tŒl pedig nem is foglalkoztak vele.

z MDP Központi VezetŒségének döntése alapján az

ÁVH irányítása alatt nyílt meg 1950. július 19-én a

recski titkos internáló- és kényszermunkatábor, majd 1951

februárjában a tiszalöki, 1951 októberében pedig a kazinc-

barcikai internálótábor. Ezekhez a legújabb kutatások sze-

rint csatlakozott még a bernátkúti és a sajóbábonyi interná-

lótábor üzemeltetése és felügyelete. Az internálótáborokon

kívül az ÁVH kezelésébe kerültek büntetés-végrehajtási intéz-

mények is. Ezek közé tartozott a budapesti Mosonyi utcai

Állambiztonsági Fogház (a régi Toloncház) 1950 novemberé-

tŒl, a GyıjtŒfogház és a váci börtön pedig 1950 márciusától.

A Mosonyi utcai Állambiztonsági Fogházban és a váci bör-

tönben alakítottak ki rabkórházat, ahová többek között az

internáló- és munkatáborokból szállították be kezelésre a

rossz állapotban lévŒ internáltakat 1950–1953 között.

Bank Barbara

Buda-déltőlRecskigInternáló- és kényszermunkatáborokMagyarországon • 1945–1953

Recskig

A A

-ben egy rövid ideig a 81/1945. (II.5.) ME népbírósá-

gi rendelet főbüntetésként írta elő azinternálást, ám az azt kiegészítő, egybenmódosító 1440/1945. (V.1.) ME-rendeletkiiktatta a büntetőjog eszköztárából azinternálást mint főbüntetést. Ettől kezd-ve az internálás államigazgatási kényszer-intézkedésként a politikai rendőrséghatáskörébe került. Amíg büntetőjogibüntetésként – 1945. február 5.–1945.május 1. között – létezett, legrövidebbidőtartamát a népbíróság az általa kihirde-tett ítéletben szabta meg. A kiszabott időeltelte után az internált csak akkor voltszabadon bocsátható, ha „példás magatar-tást” tanúsított. Ellenkező esetben azinternálótábor parancsnoka a fogva tar-tást további hat hónapig terjedő időremeghosszabbíthatta.

A POLITIKAI RENDŐRSÉGHATÁSKÖRE

A háború utáni internálási joggyakorlatszabályozása Erdei Ferenc belügyminisz-ternek a 138.000/1945. biz. BM számú,1945. június 21-i bizalmas, közzé nem tett

rendeletében található. Ez a rendelet kor-látlan internálásra jogosította fel azokata szerveket, amelyeket megbíztak annakvégrehajtásával. Így tovább bővült a poli-tikai rendőrség hatásköre, ugyanis a ren-delet az előzetes őrizetbe vételen túl bíró-sági ítélet nélküli internálásra is feljogo-sította ezt a szervet. Eszerint azokat a sze-mélyeket, akik a 81/1945. ME- és az1440/1945. ME-rendeletben meghatáro-zott bűntettek vagy vétségek elkövetésé-vel a rendelkezésre álló adatok szerintnem gyanúsíthatók, de – korábbi vagyjelenlegi – fasiszta, népellenes magatartá-suk miatt veszélyesek vagy általában azország demokratikus szellemben valóújjáépítését gátolni igyekeznek, közigaz-gatási eljárás alá kell vonni.

A velük szemben alkalmazandó köz-igazgatási rendszabály nem megtorló,hanem megelőző intézkedésnek számí-tott, és kétféle lehetett: rendőrhatóságiőrizet alá helyezés (internálás) és rendőr-hatósági felügyelet alá helyezés (ref). Arendelet 11+10 kategóriába sorolta azo-kat a személyeket, akiket internálni kell.Ennek értelmében a társadalomnak többmint a fele vált érintetté. A párttagoktólkezdve a pártonkívüliekig internálni kel-

lett a volt szélsőjobboldali – vagy annakminősített – szervezetek tagjait, a volthorthysta katonatiszteket, csendőröket,B-listásokat, azokat a feljelentőket, besú-gókat, kocsmárosokat, trafikosokat, bor-bélyokat és mindazokat, akik a „közösség-gel közvetlen kapcsolatuk során elsőd legesterjesztői voltak a fasiszta propagandá-nak”. Internálták azokat az ipari munkás-okat, kisparasztokat és földmunkás nyi-lasokat, akik a Nyilaskeresztes Pártba1944. március 19. előtt léptek be vagyonnan kiléptek. A korábbi rendszer kor-mányainak, pártjainak, ezek vezető sze-mélyiségeinek és a háborúnak a „feldicsé-rése” is „ref”-et (rendőri felügyeletet) vontmaga után.

DECENTRALIZÁLTINTERNÁLÓTÁBOR-RENDSZER

Az ország minden nagyobb városában,illetve a vármegyeszékhelyeken létesítet-tek internálótáborokat. Volt olyan város,mint például Pécs, ahol két internálótá-bor is működött egy időben. Sopronbanés környékén sem volt jobb a helyzet, otttöbb mint három tábort hoztak létre

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 5

Internáló- és kényszermunkatáborokMagyarországon • 1945–1953

1945

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Ami CsákánykŒbŒlmaradt – a recskikŒbánya, 2011

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

A recski kényszer-munkatábor

1951-ben

ebben az időszakban. Már ekkoriban istöbbé-kevésbé hatékonyan vették igény-be az internáltakat különböző munkákonés munkahelyeken. A gyáraktól kezdve abányákig, az aknaszedéstől a romeltaka-rításig mindenhol „bevetették” őket. Azinternáltakat „kikölcsönözhették” a tábor-ból vállalatok, gyárak, sőt a szovjetparancsnokságok is. Az internáltak mun-kájáért a tábor mindenkori parancsnoká-nak kellett fizetni, illetve a munkavégzésideje alatt koszt és kvártély járt – volna –a fogvatartottaknak, a valóság azonbansokszor távol állt az előírtaktól.

Az internáltak száma ebben az idő-szakban meghaladta a 40 ezer főt. 1945.április 12-én a politikai rendőrség beszá-molója szerint Budapesten összesen 1869internált volt. A már említett jelentés afővárosban és környékén 14 internálótá-borról számolt be, melyekben összesen17 700 internáltat tudtak elszállásolni,illetve foglalkoztatni 1945 áprilisáig. Azinternáltakat különböző közmunkákravezényelték ki vagy egyszerűen csak bér -be adták gyáraknak, üzemeknek, mező-

gazdasági és építési vállala-toknak vagy bányáknak. Pél -dául a Fogház- és To lonc -ügyosztálynál őrizetben lévőinternáltak a BSZKRT, a Nyu-gati és a Keleti pályaudvar,

valamint a Toloncház helyreállítási mun-kálatainál és fakitermelési munkákon dol-goztak. A kerületi internálótáborokbanlévők szintén romeltakarítási és helyreál-lítási munkát végeztek, ezenkívül pediga Buda-délen foglalkoztatott internálta-kat aknaszedési munkálatoknál is alkal-mazták.

A jelenleg rendelkezésre álló dokumen-tumokból nem lehet biztosan tudni, hogymilyen időközönként, de a Magyar Állam-rendőrség Budapesti és Vidéki Főkapitány-ságának jelentési kötelezettsége volt aSzövet séges Ellenőrző Bizottságnak a ható-sági körzetében található internálótábo-rokról és az azokban lévő internáltak szá-máról. Vagyis a magyarországi SZEB szov-jet vezetői és tanácsadói egyaránt tisztá-ban voltak az internálótáborok és azinternáltak helyzetével. Sőt nemegyszerelőfordult, hogy az internálótábor pa -rancsnoka az internáltakat a területileg„illetékes” szovjet parancsnokság rendel-kezésére bocsátotta, hogy dolgoztassákőket, anélkül hogy munkadíjukat, szállásu-kat és étkeztetésüket fedeznék. A kiskőrö-si internálótábor egy elkülönített részepedig 1945 tavaszától 1946 nyaráig bizto-san a szovjetek fennhatósága alatt állt.

CENTRALIZÁCIÓ

A Magyar Kommunista Párt Központi Tit-kársága 1946. július 27-én megtartott ülé-sén az internáltak kérdésével is foglalko-zott. Ennek alapján tudható, hogy ekkormajdnem minden vármegyében műkö-dött internálótábor. A testület szerint ahelyzet nem tűnt megfelelőnek. Egyrészt

6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

1945–1946 Minden vármegyeszékhelyen és

nagyobb településen vagy mellettlegalább egy internálótábor,

plusz Budapesten és környékén15 internálótábor

1947–1950Egy központi internálótábor

mıködik, elŒször Buda-délen(1947–1949), majd ezt átköltöztetik

Kistarcsára (1949–1950)

1950–1953Az ÁVH irányítása alatt mıködŒ

internálótáborok

AZ INTERNÁLÁSKORSZAKAI

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™BeszélŒ a Buda-déli

Internálótáborban.1948

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

mert – a táborok széttagoltsága miatt –az internáltakat nem tudták megfelelőenfoglalkoztatni, másrészt az internálás ahelyi lakossággal való érintkezés folytánkomolytalanná vált. Az is problémát jelen-tett, hogy a táborok őrzésére nem állt ren-delkezésre megfelelő létszámú őrszemély-zet, így sok internált megszökött.

Az előterjesztett tervezet szerint ahonvédségtől átveendő épületekben azor szág ban öt helyen kellett volna össz-pontosítani az internáltakat: Budapesten,Debrecenben, Miskolcon, Hajmáskéren ésSzegeden, ahol a táborokban manufaktú-raszerűen fogták volna munkára az inter-náltakat. Ezt a megoldást szükségessétette az is, hogy az internáltak ellátásasúlyos terhet jelentett a rendőrség költ-ségvetésére, ezért a lecsökkentett forint-keret miatt az internáltak foglalkozta tásátés ellátását új alapokra akarták fektetni.

Ennek alapján 1947-től centralizáltákaz internálótáborokat, és országosan felül-vizsgálták az internáltak ügyeit. A Bu da-déli internáló- és gyűjtőtáborból kialakí-tották a Központi Internálótábort, ésmegszervezték az internáltak központinyilvántartását. A rendszer mindaddig ígyműködött, amíg 1950 tavaszán az Állam-védelmi Hatóság jogi és börtönügyi főosz-tályának irányítása alá tagolták a kistar-csai, majd későbbiekben a recski, tiszalö-ki, kazincbarcikai táborokat és a hatóságfelügyelete alá tartozó börtönöket.

Miután a Buda-déli Internálótábort

kijelölték központi tábornak, és az inter-náltak nagy része – hacsak nem voltkihallgatáson a megyei kapitányságokonvagy a népbíróságon – itt nyert elhelye-zést, a szökések aránya is csökkent.

BUDA-DÉL

A Budaörsi úton található egykori Károly-laktanya épületeiben és területén kialakí-tott Buda-déli Internálótábor 6382-es intéz-ményi szám alatt a Magyar Államrendőr-ség Budapesti Főkapitányságának Közpon-ti Internálótábora lett. Az internáltakközött elterjedt börtönszlengben használtelnevezés szerint a tábort Ruscsák Lajostáborparancsnok gúnyneve („Dreifusz”,azaz háromlábú) alapján csak „Dreifuszpenziónak” hívták. A táborparancsnok agúnynevét két mankója és egy lába miattkapta. A volt kaszárnya és egykori interná-lótábor helyén áll ma a Petőfi-laktanya.

Az intézmény 1945 elején a Honvédel-mi Minisztérium tulajdonában volt. Ekkortöbbnyire a német kitelepítésre szántakés a háborús bűnökkel vádolt, de jogilagbörtönbüntetésre nem ítélhető rendőrha-tósági őrizetesek (internáltak) ideigleneselhelyezésére szolgált. 1945 második felé-től már hivatalosan is internálótáborkéntműködött.

1946. október 1-jétől a Buda-déli Köz-ponti Internálótábort a Magyar Államrend-őrség Budapesti Főkapitánysága irányítá-

sa alatt Ruscsák Lajos rendőralezredes, táborparancsnokvezette. A táborba érkezőketelőször rendszerint kopaszranyírták, majd következett atetűvizit, a fürdés és a fertőt-lenítés. A bevezető után azállományt az ügyeleti fogadó-szobába, az „egeres”-be vitték. Itt töltöttekhárom-négy napot úgy, hogy se ágy, se pok-róc nem állt a rendelkezésükre. A helyiség-ben hemzsegő poloskák és egyéb rovarfa-jok között mindenki ott és akképp aludt,ahogy tudott. Pár nap elteltével az udva-ron sorakoztattak mindenkit. Létszámel-lenőrzés után a tábor parancsnoka – Rus-csák alezredes – intézett beszédet az inter-náltakhoz, majd ezredekbe osztották őket,amely a lakóhelyüket is meghatározta.A táborban öt ezred működött. A táborlétszáma 2–5 ezer fő között változott.

A tisztálkodás és a higiénia lehetőségeimeglehetősen korlátozottak voltak. Azátlagosan 70 fős szobák előtt a folyosónvolt a WC. Az internáltak csak havontaegyszer kaptak lehetőséget fürdésre,ekkor rövid ideig meleg víz is volt. A tá -borban mindenki megtarthatta a civilruháját, miközben Recsken megkülönböz-tető „rabruhát” kaptak az emberek. A lá -togatás, levélírás, csomagbeadás ekkormég engedélyezett volt. A hozzátartozóklátogatásaira havonta egyszer kerülhetettsor, és legfeljebb öt percig tartott. A be -szélőt egy hosszú, drótkerítéssel elválasz-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 7

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A Buda-déliInternálótáborvezetŒsége. Középen ül RuscsákLajos parancsnok

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

tott folyosón bonyolították le. A drótokata folyosó közepére húzták ki két sorbanúgy, hogy köztük néhány őr kényelmesensétálgathasson, ellenőrizve a látogatást ésa beszédtémát. A dróthálókat mindkétoldalon olajjal kenték be, ne hogy hozzáér-

hessenek a látogatók vagy azinternáltak.

A tábori élelmezés silányés szegényes volt, hivatalo-san napi 1200 kalória jutottfe jenként. Reggelire híg feke-

tekávé volt egy szelet kenyérrel, ebédre ésvacsorára zsírtalan leves, főzelék vagytészta, gyakran bab vagy borsó, húshelyett leginkább zsizsikkel. Ünnepnapo-kon néha lejárt szavatosságú konzervekvagy lóhús egészítették ki a szegényesétrendet. A táplálkozás szempontjábóligen sokat számítottak a hozzátartozókáltal beküldött, limitált és ellenőrzött élel-miszercsomagok.

Az internálótábor bejárata mellett jobbés bal oldalon két toronyépület helyezke-

dett el. Itt alakították ki a fogdákat. A tor-nyok egyik szárnyában, a fogdák melletthermetikusan elzárva az ÁVO-s elkülöní-tetteket tartották. Fogdával büntették afeketelevelezést, az őrséggel való tiszte-letlenséget, ritkábban a szökést, szökésikísérletet. A szökésért alapos verés, kurta-vas, sötétzárka, a kedvezmények megvo-nása és böjt járt.

A Buda-déli tábort mint KözpontiInternálótábort 1949. április 30-án éjjel 24óráig kiürítették. A Központi Internálótá-bort 1949 tavaszán átköltöztették Kistar-csára, mivel az épületet vissza kellett adnia Honvédelmi Minisztériumnak.

KISTARCSA

Az egyik legrégibb múlttal rendelkezőinternálótábor volt Magyarországon. 1949.március 21-én körülbelül 30 buda-déliinternáltat szállítottak Kistarcsára. „Déliórákban, fényes nappal, nyitott teher -autón, két géppisztolyos szürke rendőrkíséretében, megérkeztünk az új lakhe-lyünkre.” A tábor területének egy részén– mi előtt teljes egészében internálótábor-rá alakították át – a Rajk László rendőr-tanosztály állomásozott.

1949 márciusában Veres József minisz-teri osztályfőnök értesítette a GazdaságiHivatalt (GH), hogy a központi internáló-tábort Kistarcsára helyezik át, és megbíz-ta a GH-t a táborból hiányzó fapriccsek

8 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Mûhely a Buda-déliInternálótáborban,

194874 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

1. IV. kerület, Kecskeméti u. 12. 600 fŒ 2. V. kerület, Tutaj u. 14. 600 fŒ3. VI. kerület, Áfonya u. 500 fŒ4. VIII. kerület, Mosonyi u. Tolonc Ügyosztály 2000 fŒ 5. X. kerület, GyıjtŒfogház 5000 fŒ 6. XII. kerület, Böszörményi úti csendŒrlaktanya 2000 fŒ 7. XIV. kerület, Egressy út 180. 350 fŒ 8. Csepel, Királymajor (Széchenyi út) 2500 fŒ 9. Kispest, Bercsényi úti rendŒrlovassági laktanya 500 fŒ

10. Mátyásföld, Kistarcsa 1500 fŒ 11 . PestszentlŒrinc, Attila u. 12., Erzsébet tér 300 fŒ 12. Pestszenterzsébet, Gubacsi úti téglagyár 1500 fŒ 13. Rákospalota, Árpád u. 10. 350 fŒ 14. Újpest, Ferenc József tér 4. ?

A BUDAPESTI INTERNÁLÓTÁBOROKBEFOGADÓKÉPESSÉGE

anyagának beszerzésével. Feladatul kapta,hogy 600 darab négyszemélyes fapriccselkészítéséhez szükséges faanyagot és vas-csavarzatot szerezzen be a közszállításiszabályzat rendelkezései szerint. A tá -borban 1949 nyarán már minimum 2500internált volt elhelyezve.

A visszaemlékezésekből, illetve az1951-ben készített légi felvételről tudjuk,hogy az udvar jobb oldalán állt a törzsépü-let az irodákkal, ahol kihallgatták az inter-náltakat, többnyire „meggyőző eszközök-kel”, veréssel kísérve. Az első emeleten volta táborparancsnok irodája. A föld szintenalakították ki az összes elektromos beren-dezés központját, az épület másik felébenpedig a szűrőállomást építették ki.

Az udvar bal oldalán állt a három, tégla-alapú, kétemeletes épület, hátul, az udvarvégében pedig két egyemeletes épület. Azegyikben a női internáltakat helyezték el,ezt magas kőfallal bekerítették, a másik-ban pedig a szakmunkásokat szállásoltákel. Ebben a két épületben emeletes vas -ágyakat helyeztek el, a többi helyen csakaz üres termekben kaptak elhelyezést azemberek. Amikor nagy létszámban megér-keztek Kistarcsára az internáltak, márkörülbelül 50 fő ott dolgozott. Ők kezdtékmeg a tábor rendbetételét. A bent lévőinternáltak első nagyobb feladatként aztkapták, hogy építsenek a három hosszú,kétemeletes épületre még egy szintet,mert a meglévő helyiségek kevésnek bizo-nyultak. „Ha ezeket az épületeket valami-kor lebontanák, nagyon sok helyen be vanfalazva azoknak a nevük, akik itt dolgoz-tak, és egy papírra ráírva a névsor” – emlé-kezett vissza az egyik kistarcsai internált.

Az internált munkásoknak a táborterületén szabad mozgásuk volt, az elekt-romos központ működtetése miatt még

a törzsépületbe is bemehettek. Az átköl-tözésig az internáltakkal jobban bántak,több és jobb minőségű ételt kaptak. A tá -borban a beszélőt reggel 8-tól 12 óráigengedélyezték, egy internálthoz öt-hatszemély is mehetett.

A tábor parancsnoka eleinte RuscsákLajos volt, aki korábban a Buda-déli Inter-nálótábort is irányította. Ruscsákot 1949szeptemberében leváltották, és 1950.május 5-ig Taródi Zoltánt nevezték ki akistarcsai internálótábor parancsnokának.

1950. május 5-én a hajnali órákban, pir-kadatkor az ÁVH szabályos akció kereté-ben elfoglalta a rendőrségtől a kistarcsaiinternálótábort. A tábor elfoglalása utánminden ablakot bemeszeltek, a foglyok azablakokat még a nagy nyári hőségben semnyithatták ki. Az embereket összezsúfol-ták. Olyannyira, hogy a priccsekre nemvolt szabad lefeküdni, csak ülni lehetettrajtuk, s a szobákat csak annyi időre hagy-hatták el az internáltak, amíg ételért men-tek reggel, délben és este. Délután egy-órás sétát engedélyeztek az udvaron. Min-den rabnak hátratett kézzel és lehajtottfejjel kellett mozognia. A miséket, isten-tiszteleteket beszüntették, és leromlottaz internáltak élelmezése is. Mindenna-possá vált a verés, a fenyítés, az internál-takkal való bánásmód – mind a fizikai,mind a pszichikai téren – egyre brutáli-sabb és kíméletlenebb lett.

A visszaemlékezésekből tudjuk, hogyettől kezdve korlátozták az emberi érint-kezést is, lecsökkentették a levélírás lehe-tőségét és a családtagok látogatását, majd1950 őszétől minden joguktól (levélírás,látogatás, csomagküldés stb.) megfosztot-ták az internáltakat. 1950. szeptemberközepén még írhattak az internáltak csa-ládtagjaiknak, de a csomagküldést már

megtiltották. Kistarcsa lett az ÁVH inter-nálási, „központi” gyűjtőtábora a Mosonyiutcai Toloncház mellett. Innen továbbítot-ták a kiválasztottakat más táborokba,mint Recsk, Tiszalök, Kazincbarcika,Oroszlány, Inota, többségében olyan he -lyekre, ahol munkaerőhiány volt.

A RECSKIKÉNYSZERMUNKATÁBOR

1950. július 19-én hajnalban a Mosonyiutcai Toloncházból titkos táborba szállí-tották az internáltak egy csoportját. Ekkor35 főt indítottak Recskre. Indulás előttötös munkacsoportokba osztották őket,és minden csoportban kijelöltek egy fele-lős vezetőt. Ettől kezdve egészen 1951februárjáig az internáltak kisebb-nagyobbcsoportjaival folyamatosan növelték azújonnan létesített tábor létszámát.

Recskre „politikailag válogatott társa-ság” került. Az „elitnek” számító szociálde-mokratákon (164 fő), valamint a Rajk-per-ből kifolyólag oda kerülő 13 személyenkívül több mint félszáz katonatisztet is itthelyeztek el. Mivel a tábornak „gyakorla-tilag” is fel kellett épülnie, természetesenhozzáértő mesteremberekre is szükségevolt a hatóságnak. A listából nem hagyha-tók ki a volt csendőrök, rendőrök, ávósokés természetesen a szellemi elit sem.Recskre internálták az ifjúsági ellenállásjó néhány tagját – Jónás Pál, Zimányi Ti -bor, Sztáray Zoltán, Benkő Zoltán, NyesteZoltán –, de a kisgazdapárt soraiból isolyan személyek kerültek a táborba, mintpéldául Pártay Tivadar és dr. Varga János.Ide internálták a hatvani vasutasokat, ésRecskre hozták az 1953 tavaszán őrizetbevett MÁV-osokat is, akik számára a 8-as

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 9

Volt közöttünk olyan internált is, aki a negyvenes évekelején a német megszállás alatt is itt volt internálvamint kommunista, most meg mint demokráciaellenesvagy fasiszta. […] a folyosóról […] még nyolc, a miénk-hez hasonló zárka nyílik: összesen tehát kilenc, mintDante poklának körei. Az elsŒben, melyet a Felségsér-tŒk Zárkájának kereszteltek el, olyanok ülnek, akik –bármilyen valószerıtlenül hangozzék ez – csakugyanelkövettek valamit, ha mást nem, úgy kihágást, avagy leg-alább az illem és a jó ízlés ellen vétettek. […] A következŒzárkát a FürdŒkád-Disszidensek foglalják el. FürdŒkád-Disszi-densnek olyan embert hívunk, akit a titkosrendŒrség tulajdon fürdŒ-kádjában tartóztat le vasárnap délelŒtt tiltott határátlépés kísérletecímen vagy Ausztriába való szökés szándékának gyanújával. Itt tar-tózkodnak a gazdasági bınözŒk is, vagy olyanok, akiket azért fogtakle, hogy jól menŒ üzletüket, mıhelyüket avagy lakásukat elvehessék.[…] A harmadik helyiségben a nŒk laktak. Ãket a többi csoport elŒttvagy után engedik WC-re. Szobájukat a Nagypofájú Özvegyek Zár-kájának keresztelték el. Ide felakasztott vagy bebörtönzött maga-sabb funkcionáriusok – minisztériumi vezetŒk, tábornokok és hason-

lók – nejeit, özvegyeit és szeretŒit csukják. […] A negyedikzárka a „Kétszáz Miniszterelnök Szalonja” néven ösme-retes. Itt Œrzik az összeesküvŒket, kocsmai és kávéháziasztaltársaságokat, többnyire öreg nyugdíjasokat, akika kelleténél többet érintkeztek egymással. […] Az ötö-dik zárka az úgynevezett »Izolátor«, ide azok kerültek,akik olyasmit tudnak, amit másnak nem szabad tudnia.

Minthogy még a WC-re sem járhattak ki, Kenedi nem szol-gálhatott felvilágosítással róluk. A következŒ két zárkát,

továbbá a miénket „Kémek és Diverzánsok” néven emlegetik,s »pehely«, »közép« és »nehézsúly« megjelöléssel különböztetik

meg. A pehelysúlyúak azok, akik csak az ÁVO-n értesültek arról, hogy»az OSS-szel álltak kapcsolatban«, de nem tudják, mi az. A közép-súlyúak, akiknek 20-40 évvel ezelŒtt kivándorolt rokonai vannak azUSA-ban, azaz külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek: mi nehézsúlyú-ak vagyunk, minthogy többször nyaraltunk külföldön, külföldi egye-temekre jártunk, esetleg nyugati hadseregekben harcoltunk, s amimindennél rosszabb, rendszeresen leveleztünk külföldi ismerŒseink-kel. Az utolsó a Görögök Zárkája. […] Tizenkét fekete, olajos hajú,kövérkés, jókedvı és zsibongó fiatal férfi volt elszállásolva.

FALUDY GYÖRGY KISTARCSÁRÓL

barakkot is külön kiürítették.Hogy Faludy szavaival éljek,„minden osztályból, mindentársadalmi rétegből voltak ott:szegényparaszt, vagyonosabbparaszt, munkás, rossz proli,jó proletár, rossz úr, jó úr, rosszdzsentri, jó dzsentri, jó polgár,rossz polgár”.

A tábor területe korábbana Barkóczy család birtokához

tartozott, ahol a juhtenyészetük műkö-dött a hozzá tartozó legelőkkel. Az észa-

ki kerítésnél emelkedő dombon juhhodályés egy kisebb kő lakóház jelezte a valahavolt birtokot, amikor tábornak jelölték kiezt a helyet. Délebbre kis patakok, vízmo-sások tarkította keresztvölgy húzódott,ezt követően a terep egyenletesen emelke-dett a tábor déli végét lezáró, mintegy 500méter magas sziklavonulatig, a híres Csá-kánykőig. A tábort egy észak–déli irány-ban megnyúló, szabálytalan hatszögalakú, kettős szögesdrót kerítéssel elzártterület alkotta, melynek hossza 1200, szé-lessége körülbelül 600 méter volt.

1950 júliusában kezdődtek az építke-zések a táborban. Az őrtornyok építése, akettős szögesdrót kerítés felhúzása, abarakkok megépítése az internáltak és azőrség részére, a műhelyek felépítése mindaz internáltak feladata volt. A barakkoképítéséhez a mátraderecskei téglagyárkészletéből szállították a téglát. A táborkiépítése több fázisból állt. A felső táborhárom nagy részre oszlott, az őrség terü-letére, az internáltak szálláshelyére és amunkahelyekre. 1951-ben készült el a Csá-kánykőre vezető kövezett út. Az alsótábort (kis tábor) 1952 tavaszán építettékfel, az egész csak néhány épületből állt.1952 nyarára elkészült a csillepálya is,amely a bányától a faluig tartott. 1952nyarára kiásták a négy „híres” tavat abarakkok mögött, illetve ezeket követteaz ötödik, amely a munkaépületek mel-lett helyezkedett el. 1953 áprilisában azállamvédelmi őrség részére focipályát islétesítettek.

„Nehéz megállapítani, mi volt a legelvi-selhetetlenebb a Recski Kényszermunkatá-borban: az embertelenül nehéz munka, azállandó ütés-verés, megszégyenítés, avagya tudatos, minden képzeletet felülmúlóéheztetés. Recsken nem voltunk éhesek,ami végeredményben elviselhető jelenség,hanem éheztünk.” A rabkonyhát a jobbol-dali szocdemek uralták Lencsés Ferencvezetésével. Az internáltak élelmezése avisszaemlékezéseik alapján rekonstruál-ható, kivétel nélkül egyetértettek abban,hogy az „étel”, amelyet kaptak, nagyongyér és pocsék volt.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A Barkóczy családkastélya Recsken,a faluban. Ez lett 1950-tŒl az ÁVH

fŒhadiszállásaRecsken (fent)

A recski internálótábor (lent)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

BÜNTETÉSEK,KEGYETLENKEDÉSEK

Az NKVD 1945. április 16-i keltezésű00311. számú parancsa értelmében min-den táborban büntetőegységet kellett fel-állítani, amelybe a szimuláns, munkátmegtagadó, lopást elkövető és a különö-sen fegyelmezetlen hadifoglyokat irányí-tották. Recsk esetében is létrehozták abüntetőegységet, ide a politikailag, tehátaz ÁVH véleménye szerint igen veszélyesszemélyek kerültek. 1950 decemberébenegy esti létszámellenőrzésnél megjelent atáborparancsnok a kíséretével, és felolva-sott 120 nevet. Közölte, hogy a névsorbanszereplők szabotálják a munkát, mérge-zik a tábor szellemét, ezért egy barakk-ban különítik el őket.

Ők lettek a büntetőbarakkosok.Beköltöztették őket az 5. számú barakk-ba, amely akkor még csak félig voltkészen. Az ablakokat lemeszelték ésbedrótozták, az épületet külön drótös-vénnyel vették körül. Szigorúan megtil-tottak minden kapcsolatfelvételt a bün-tetősök és a kinti rabtársak között. Abüntetősök voltak azok, akiket előszörvezényeltek ki munkára, és este ők vol-tak, akik utoljára mehettek be. A bányá-ban külön munkahelyük volt. Vasárnap,amikor a többiek takarítottak vagy máskönnyebb munkát végeztek, ők hordsa-roglyán vagy vállon követ szállítottak abányából a táborba. Ételt is kevesebbetkaptak – nekik ötdecis, a többieknekhétdecis kanállal szedtek.

A vizesgödör is egy büntetési formavolt a táborban. Erre a célra egy két métermélységű vizesgödör szolgált, mielőttmegépíttették a fogdát az internáltakkalsaját maguknak. „Barátunkat, egy mérnö-köt beledobták. Vízben kellett állni nekiegész éjjel. És akkor az ávósok odamentekszórakozni vele, dobáltak rá követ, min-dent, és felszólították, hogy jöjjön ki. Kijön-ni szinte már nem lehetett, ha lent volt azember. Azért nagy nehezen fölmászott félig,akkor visszacsúszott, akkor megint megkí-sérelte, a végén kezet is adtak neki és kihúz-ták, és akkor az egyik ávós felszólította,

hogy: »Most letolom a gatyá-mat, és megcsókolod a seg-gem.« Ő borzasztóan szabad-kozott, de hirtelen nem tudottmit tenni, hát megcsókolta azávós fenekét, és erre őt vissza-rúgták a gödörbe, mondván,hogy sáros volt a szája!”

A kihallgatások mindig éjjel zajlottak.Egy alacsony épület volt a helyszín, azaz afogda, amelyhez kőlépcső vezetett. Ebbenaz épületben hallgatták ki az internálta-kat. Kárpáti Kamillt is itt hallgatta ki azinternáltak által „Makaróni”-nak hívott

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™A vizesgödör. Rekonstrukció (fent)A csillepálya, melyet1952-re építettek megaz internáltak (lent)

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Nagy László. Akkor még volt a félig készépületnél egy hatalmas meszesgödör,ahová kivitte Kárpátit, majd meglökte azegyik kezével, a másikkal pedig megfog-ta, miközben azt ismételgette neki, hogyitt fogja eltüntetni a mészben.

Az egybehangzó visszaemlékezésekszerint Csete József alatt vezették be atáborban a gúzsba kötést mint büntetésiformát. Benkő Zoltán erre úgy emléke-zett, hogy a gúzsba kötést 1951 nyaránvezették be a táborban. Ennek a lényegeaz volt, hogy az embernek a kezét csukló-nál, a lábát bokánál összekötötték. Benkőa recski táborban összesen 111 órát töl-tött gúzsba kötve, amivel „rekordtartóvá”vált. A gúzsba kötés időtartama általábankét óra volt. Egyszer Benkő, amikor mára második büntetőbrigádban töltötte ide-jét, napi öt óra gúzsba kötést kapott, csu-pán egyszeri megszakítással. SteinerGyörgy volt internált összehasonlította a2. világháború alatti munkaszolgálatosokgúzsba kötésének büntetését – ami orvo-si felügyelet mellett történt – a recskivel.Recsken orvos még a közelben sem tar-tózkodott, és mondani sem kell, hogy kétórát meghaladó gúzsba kötések nemegy-szer fordultak elő. Ha ilyen volt, a fogda-folyosón orvos helyett egyedül egy állam-védelmi szakaszvezető tartózkodott, akiközben gúnyolódott a gúzsbakötötteken.

AZ ŐRSÉG

„Az írni-olvasni alig tudó nyírségi béresle-gény, a főváros peremkerületeiből valólumpenproletár sohasem álmodott hata-lomhoz jutott Recsken. És ezzel élt is. Sza-dista hajlamai kiéléséhez szinte korlátlanlehetőségei voltak. Az elszenvedett bünte-téseink indító oka elsősorban ez lehetett.”

A recski kényszermunkatábor parancs-nokait is többé-kevésbé büntetésből ne -vezték ki erre a helyre vezetőnek. A táborfennállása alatt négy parancsnok váltottaegymást. Az első táborparancsnok FórisBéla államvédelmi százados volt, aki 1950júniusától 1951 júliusáig töltötte be a posz-tot, majd a „nagy szökést” követően eltá-volították a vezetői tisztségből. Csete Jó -zsef államvédelmi százados 1951 augusz-tusától 1952 márciusáig, Fazekas Péterállamvédelmi százados pedig 1952. már-ciustól 1953. áprilisig töltötte be a pa rancs -noki tisztséget. Az internálótábor utolsóvezetője Tóth Gyula büntetés-végrehajtá-si alezredes volt 1953 áprilisától szeptem-beréig, a tábor bezárásáig. Ő írta alá aRecskről szabadultak papírjait.

A recski táborban kétféle alakulatműködött. A tábor külső drótkerítésénekőrzés-védelmét a határőrséghez besoro-zott nagy létszámú század látta el. A belsőőrséget a VI/2. osztály (ÁVH BörtönügyiOsztály) alakulata adta a táborparancsnokés helyettese közvetlen irányítása alatt. Akét szervezet nem tartozott egymás alá-

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Kapóra jött, hogy a táboron kívül építettekegy robbanóanyag-raktárat, így a két Œrto-rony között a drótkerítést ki kellett bonta-niuk, hogy ki tudjanak járni a munkára. Errea lehetŒségre LŒcsey Géza hívta fel társai -nak a figyelmét. Stern Pál elŒállt egy jóötlettel, hogy be kell öltözni. LŒcsey vállal-ta, hogy beöltözik ávósnak. Összeválogat-ták neki a ruhát, de olyan kellett, amely-nek a közepére került a míniumos csíkja,illetve megkopott. Ilyenzubbonyokból párosítot-ták össze a jobb és a baloldalt, ami festék nélkü-li volt, ebbŒl összevarrtakegy tökéletes ávós öl -tönyt. Gatyamadzagbólkészítettek rangjelzést aváll-lapra, csizmaszárbólkészült a sapkaellenzŒ,az asztalosmıhelybenpedig kifaragták a gép-pisztoly mását, és befes-tették fe ketére. A dobtá-rat bádogdobozból készí-tették, és még karórát isgyártottak.

„Volt egy nyílás a drót-kerítésen át, ahol a kŒ -mıvesek kijártak dolgoz-ni, de az ávósok elkövet-ték azt a mıhibát, hogy adrótot, amit félre lehetetthajtani, nem az Œrtoronyalatt vágták el, hanemkét Œr torony kö zött, te -hát tá volabb. Mi csak va -sárnap me het tünk, mert akkor a normá-lisan dolgozó kŒ mıvesek nem mentek ki,és ezt lehetett ki használni.”

Pontosan kifigyelték, hogy ez hogyanmıködött. 1951. május 20-án, vasárnapreggel 8 órakor egyszerıen kisétáltak akerítésen. LŒcsey Géza halálos nyugalom-

mal kilépett a tisztásra, kezében egy ciga-rettával, a többiek pedig a fa mögül figyel-ték, hogy mikor néz el valamelyik Œr atoronyból. „A jobb felé lévŒ elnézett, ésakkor Œ a jobb kezében tartva egy cigaret-tát, mély szippantást véve leakasztotta adrótot. Százszor elpróbáltuk: kilenc méterttudott menni, és akkor eldobta a cigaret-tacsikket. Kihut kiugrott – meg volt beszél-

ve –, és elkezdte keresni a csikket. Tény az,hogy a szem a mozgást követi. Az Œr atoronyból – aki felénk nézett – mit is keresaz ürge ott? – automatikusan Œt nézte.Ezalatt LŒcsey meg tudta tenni a követke-zŒ kilenc métert, és akkor már csak hátul-ról lehetett látni.” Amikor beértek az erdŒ-be, nagy baj történt. Elvesztették a fejü-ket, és az eredeti terv ellenére – a tervbenSzlovákia felé mentek volna, mivel 35 km

csak a határ, és FülekenStern Mendelnek volt egyrokona, a füleki rabbi – el -kezdtek szaladni dél felé.Mózes, Michnay, és LŒcseyma rad tak csak, és elindul-tak toronyiránt. Nem tud-ták, hogy merre, csak mi -nél távolabb a tábortól.

A táborparancsnoknak,a helyettesének és a külsŒŒrparancsnoknak volt afel adata az országos szer-veket értesíteni, hogy in -dít sák meg a szökevényekkeresését. Mindenki Œketkereste. Délután két óra-kor minden tele volt harc-kocsikkal meg ágyúkkal,10 méterenként pedig ka -tonák voltak mindenfelé.

A nyolc ember szökésemiatt az ott maradt inter-náltakat megbüntették.Az ágyszomszédjaikat,akiknek – az ÁVH megíté-lése szerint – hivatalból

tudniuk kellett volna a szökési elŒkészü-letekrŒl, külön kiemelték, s megvertékŒket kézzel és gumibottal egyaránt.Összesen nyolc internáltnak sikerült meg-szöknie RecskrŒl: Michnay Gyulának, LŒ -csey Gézának, Stern Mendelnek, SternPálnak, Kihut Józsefnek, Kertész Gézának,

Haraszti Józsefnek és Mózes Mihálynak.Végül a nyolc ember közül hetet elŒbb-utóbb elfogott az ÁVH, de Michnay Gyulá-nak sikerült kijutnia az országból, és bárnem azonnal, de pár hónap elteltévelmegengedték neki, hogy a Szabad EurópaRádióban elmondja azt a 600 recski inter-nált nevét tartalmazó névsort, amelyetmegtanult.

Dobó József szökése 1950 augusztusában Dobó József is sikeresen megszökött a recski táborból, ámfeladta magát, mivel édesapját és családtagjait letartóztatta az ÁVH. AmikorDobót visszavitték a táborba, az egyik államvédelmi Œr sorfalat rendelt el. Kétszázember sorfalat állt egymás mellett, és végigfuttatták Dobót úgy, hogy közben azinternáltaknak ütniük kellett. Ha valaki nem ütött, az hátulról kapott egy rúgástvagy ütést. Dobót azután lepedŒben vitték el.

SZÖKÉS RECSKRŐL ZIMÁNYI TIBOR VALLOMÁSA

Michnay Gyularabosítási fényképe

rendeltségébe, egymással mellérendeltsé-gi viszonyban működtek, ugyanakkormindkét területen egy-egy elhárítótiszt isszolgálatot teljesített a táborparancsnokalárendeltségében. A külső őrség tagjaitmunkás származású fiatalokból válogat-ták ki, s elsőrendű szempont volt a meg-bízhatóság, már csak azért is, hogy a kato-nai, illetve államtitkok ne kerüljenek ki,azok ne juthassanak „az ellenség kezébe”.A külső őrség nem érintkezhetett az inter-náltakkal, velük beszélni is tilos volt szá-mukra. Az itt szolgálatot teljesítők nemtudták, hogy kik vannak a kényszermun-katáborban.

A belső őrség keretében működött egyhatfős operatív csoport, melynek vezető-je általában a tábor parancsnokhelyette-se volt. Az operatív csoport tagjai hallgat-ták ki az internáltakat, illetve rótták kirájuk a büntetéseket, szervezték be abesúgókat (vamzereket) és értékelték azutóbbiak által megírt jelentéseket. A külsőőrség több mint 100 főt számlált.

AZ ALSÓ TÁBOR

Recsk község közvetlen közelében, Som-rét térségében épült fel az úgynevezettalsó tábor. Ha a községet Sirok irányábaelhagyjuk, az út bal oldalán helyezkedettel a favázas barakkból álló alsó tábor.Ebből háromban szállásolták el az ott dol-gozó internáltakat, akiket a felső, nagytáborból jelöltek ki ide munkára. Az alsótáborban dolgozó internáltak kb. 160-170-en voltak. A tábor őrségének barakkja akapunál helyezkedett el, mellette állt az„őrök konyhája”, és a közvetlen közelbenvolt a szerszámraktár, amelyet egy inter-nált villanyszerelő kezelt.

Az alsó tábor feladata az volt, hogy azút bal oldalán lévő, nagy kiterjedésűmocsaras-lápos területet megszüntessékaz internáltak, és az út jobb oldalán hala-dó vasút mellett a felső táborból érkezőkőszállítmánynak építsenek egy fogadó-épületet. Itt is nagyon nehéz munkátvégeztek az internáltak, legalábbis szá-mukra úgy tűnt, mert – a visszaemléke-zések szerint – soványak és gyengék vol-tak, bár itt valamivel jobb volt az élelme-zés, ám e helyütt sem lépték túl a napi1200-1300 kalóriát.

Az alsó táboron keresztül folyt a Tarna-patak. Ennek szabályozását, szélesítését,kotrását, karbantartását is az internáltak-nak kellett csinálniuk. Ha valakit büntet-ni akartak, ide osztották be, kapott egypár gumicsizmát, így egész nap a vízbenállhatott. Volt egy fürdő, ahol mosakodni,néha fürdeni is lehetett. Ennek a vízelve-zető csatornáját az internáltak kövekbőlépítették ki. A csatorna olyan szűk volt,hogy csak négykézláb lehetett bebújni,ugyanakkor sűrűn kellett tisztítani. Ez úgyzajlott le, hogy aki előre bebújt, a sajátevőcsajkájába volt kénytelen beleszedni a

sűrű, büdös, fojtó szagú iszapot, és a telicsajkát a mögötte lévő személynek kelletttovábbítania, a sorban utolsó személypedig kiöntötte. Mire befejezték a tisztí-tást, egy visszaemlékező szerint úgy néz-tek ki, mint „a csatornában élő patká-nyok”. Utána tiszta ruhát kaptak, és „jólmegfürödhettek”.

FELÜLVIZSGÁLATOK,SZABADÍTÁSOK

1952 késő tavaszától őszéig az ÁVH keze-lésében lévő mind a hat internálótábor-ban felülvizsgálatot tartottak. A hatóságugyanis fel akarta térképezni az olyaninternáltakat, akiknek semmiféle anya-guk, kihallgatási jegyzőkönyvük, interná-lási véghatározatuk nem volt. Másodsor-ban az 1950–1951 fordulóján a szovjethatóságok által átadott volt hadifoglyokjogi státuszát akarták rendezni, akiknektöbbségét a tiszalöki és kazincbarcikaiinternálótáborba szállították. A volt hadi-foglyok egy részének csak ekkor állítot-ták ki az internálási véghatározatát.

1953. július 28-án ún. szabadítóbizott-ságok létrehozásáról döntöttek. A Recsk-re kiküldött bizottságból a szabadítás elsőnapján nem jelent meg az orvos, dr. RadóSándor, így nélküle kezdték meg az inter-náltak felülvizsgálatát, holott elő volt írva,hogy az illetékes orvosnak a szabadulókkülönzárása előtt, a szabadítást megelő-zően kötelessége megvizsgálni az inter-náltak egészségi állapotát azért, hogyamennyiben szükséges, a sürgősen orvo-si és kórházi ellátásra szorulókat szaba-dítsák először. A felülvizsgálati munkaigen nehéz volt, ugyanis az ÁVH nem adtaát a táborokban fogva tartottak névjegy-zékét, nem kapták meg a nyilvántartástarról, hogy időközben kik hunytak el, dea fogvatartottak egészségi állapotáról ésaz internáltak letétjeiről (a személyes tár-gyaikról, amelyeket elfogásukkor elkoboz-tak tőlük) sem voltak hajlandók átadni anyilvántartásokat.

Augusztus 3-án megkezdődött azinternáltak szabadítása, a számuk augusz-tus hónapban naponta 50 fő lehetett, mígszeptember 1-jétől a gyorsítás érdekébennaponta 100 fő szabadulhatott előírássze-rűen a négy táborból összesen.

Recsken mindjárt az első szabadításinapon elfogták azokat az üzeneteket,amelyeket a szabadulásra kijelölt internál-takkal akartak elküldeni a többiek. A besú-górendszer még mindig nagyon jól műkö-dött. Amikor az egyik szabadításra kije-lölt internált elmondta, hogy „ha kimegy,felveszi a kapcsolatot azokkal a személyek-kel, akikkel együtt bukott le, és ha lehet,disszidálni fog”, a szabadítóbizottság visz-szatartotta az utolsó szabadulóturnusig.A szabadítások harmadik napján az épí-tésügyi minisztérium megbízottja mun-kaerőt kívánt toborozni, de a szabadító-

bizottság elküldte azzal, hogy most csakaz öregeket és a betegeket szabadítják, jöj-jön vissza később. A legtöbb recski inter-náltat, ha szabadult is, szigorú rendőrha-tósági felügyelet alá helyezték. Több mintötven recski internáltat tiltottak ki külön-böző területekről – általában a határterü-letekről és a volt lakóhelyükről. 1953.szeptember 23-án készült a recski inter-nálótábor hivatalos helyiségében egy jegy-zőkönyv, amely elszámolt az internáltakszabadításával és lezárta a tábort.

A TÁBOR UTÓÉLETE

1954 nyarán Erdey Sándor és Benkő Zol-tán volt recski internáltak visszamenteka tábor helyszínére, de csak a kőbányábamertek felmenni, mert a tábor területénfocimeccs volt éppen.

A visszaemlékezésből tudható, hogy1954-ben a tábort köztörvényes elítéltek-kel lebontatták. Ennek viszont ellent-mond az a beszámoló és tervezet, melyet1955. június 16-i keltezéssel készítettGarasin Rudolf bv. ezredes, parancsnok. Ajelentés szerint Garasin utasítást kapottarra, hogy a recski tábort mozgósítás ese-tére készítsék elő. Megvizsgálták a táborállapotát, az épületeken a javítási lehető-ségeket, illetve a bővítések szükségessé-gét. A tervet három szakaszban akartákmegvalósítani. Az elképzelések szerint1955-ben a táborban meglévő épületekállagának megóvása, a tetőzetek megjaví-tása, ajtók, ablakok rendbehozatala volt acél. 1956-ban a barakkok tatarozása, a für-dőhelyiség megépítése és a villamos be -rendezések rendbe hozása, helyreállításakövetkezett volna. Erre az évre terveztékmég egy 250 férőhelyes laktanya építésétis. Az 1957-es évre tervbe vették, hogy atábort további 1500 fő befogadóképesség-gel bővítik.

Hogy miért nem valósult meg GarasinRudolf tervezete, arra jelenleg nem állnakrendelkezésre dokumentumok, de annyibiztos, hogy a tábort 1957 márciusábanlebontották, nem pedig újjáépítették.A Belügyminisztérium építési és elhelye-zési osztálya kapta meg feladatként, hogytéglánként felszámolja a volt recski kény-szermunkatábort. Elsősorban büntetés-végrehajtási intézetek – a Fejér és a Győrmegyei rendőr-főkapitányság, az Állam-pusztai, Nagyfai, Baracskai és a PálhalmaiMunkahely-parancsnokságok kaptak abontott anyagokból. Ezenkívül tüzelő-anyagot utaltak ki a salgótarjáni, vagyis aNógrád megyei rendőr-főkapitányság szá-mára.

Az 1950–1953 között működő recskikényszermunkatábor bontását 1957. feb-ruár–márciusban fejezték be teljesen,mindössze az Államvédelmi Hatóságbelső őrségének törzsépületét nem bán-tották, és a mögötte lévő aggregátorhá-zat hagyták meg részben.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13