1

1.

A Bárány Jézus vére mosott meg hófehérre. A bűntől, vádtól

megmentett, és mindent újjátett! Újjátett, újjátett; a Bűntől, vádtól

megmentett, és mindent újjátett!

2.

1. A Bárány vére megtisztít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá

tesz; a Bárány vére megtisztít, és mindent újjá tesz.

2. A Jézus sebe meggyógyít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz;

a Jézus sebe meggyógyít, és mindent újjá tesz.

3. A Megváltó megszabadít (3x), és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz;

a Megváltó megszabadít, és mindent újjá tesz.

4. A Bárány vére megtisztít, a Jézus sebe meggyógyít, a Megváltó

megszabadít, és mindent újjá tesz. Újjá tesz, újjá tesz; a Bárány vére

megtisztít, és mindent újjá tesz.

3.

1. A békehírnök lába, óh, mily kedves és mily szép; ki Üdvkirályunk

szent szavát hordozza szerteszét!

Kar: Halleluja! Urunknak hála, dics, ki a Siont építi mostan is! Urunk, óh,

küldj több hírnököt, mert nagy e földi tér; és még Atyánknál sok a hely,

melyet Te készítél.

2. Urunk, óh, küldj több hírnököt, mert nagy e földi tér; és még Atyánknál

sok a hely melyet Te készítél.

3. Még rombol mindig a gonosz, bűn árja zúg nagyon; ámde egyházad

győztesen áll sziklaalapon.

4.

1. A béke messze tőled, szíved örömtelen. A lépted is oly fáradt,

szemed de fénytelen!

Kar: Óh, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda; többé nem keresnél

más életet soha.

2. Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény; megfáradott szíveknek

Ő éltető remény.

3. Sok vérező sebéből üdv árad, isteni; Ki Őt be nem fogadta, a jót nem

ismeri.

4. Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör; s bukásod és kudarcod

úgy szégyenít, gyötör.

5. Mi az igaz? – tűnődöl, s a kétkedés epeszt; Jézus az út, igazság s az élet:

Őt keresd!

2

5. 1. A Biblia az Úr szava, megharsan, mint az ég, nem nyomja el a föld

zaja, sem pokol, sem a vég. Ez ád igaz erőt, a Sátánt leverőt. Élet, halál java a

Biblia szava.

2. A Biblia az Úr szava, az örökké igaz, bár ősi sziklák porlanak, nem

változik meg az. Mert szelleme örök az elmúlás fölött. Élet, halál java a

Biblia szava.

3. A Biblia az Úr szava, ott zeng a magasból, mindenható akarata egész

világnak szól. Egy akol és egy a nyáj! Dicsérje szív és száj! Élet, halál java a

Biblia szava.

4. A Biblia az Úr szava, megsejti minden szív: ha csábít föld gyönyöre, e

könyv Jézushoz hív, mert Ő és senki más az igaz megváltás. Élet, halál java a

Biblia szava.

6.

1. {:A csillagok fölé emel:}, ott vár már reám drága jó Atyám, a

csillagok fölé emel.

2. {:A fellegek fölé megyünk:}, minden fényes ott, a napnál fényesebb;

óh, de jó lesz ott nekünk!

3. {:Jó Nálad lenni, Jézusom:}, óh, Veled mennék, vissza se néznék,

hogyha máris elvinnél!

7.

1. Add át a szíved Jézusnak, megtisztítja, meggyógyítja; betölti

Szelleme életed, legyőzöd önnön magad!

Kar: Mondd, mire vársz; mondd, mire vársz; hogy Jézus szavára meg sem

állsz? Lejár a kegyidő oly hamar, óh, lélek, siess haza!

2. Add át a szíved Jézusnak, hisz’ oly múló az élet. Ne szolgálj rabul a

bűnödnek, boldoggá csak Ő tehet!

3. Mennyei örömmel boldogan dicsérjük Őt, a Megmentőt! Egykor a

győzelem pálmája tiéd az örök honban!

8.

1. Add csak korán szíved s elméd Jézus kezébe át! Lásd, sokan sírnak

és mondják: Elmúlt az ifjúság!

Kar: Száll az idő, mint röpke gyors madár; Jézust bocsásd be hát! Légy az

Övé, hisz vár az öröklét, ha Jézus már Tiéd!

3

2. Vágyol-e boldogság után? Csak Jézusnál találsz! Szíved csak Nála lesz

vidám, ha mindig Vele jársz.

3. Nincs már erőd, mit adj talán; elvette bűn, a világ. Új szívet kapsz a

Golgotán, s tiszta, fehér ruhát.

4. Ábrándokért ne add el hát ifjú erőd, s időd! Jézusod elmegy, nem vár

rád, még ma bocsásd be Őt!

9.

1. Add ide szívedet, ne zárd be hát! Vágyva így szól neked égi Atyád.

Bárhová mégy, szava egyre követ: „Bízd magad rám, nekem add a szíved!”

Kar: „Add át szíved, add nékem át! ” – Hallod-e szívedben hívó szavát?

Búból, homályból a fényre vezet hű szeretet szava: „Add át szíved!”

2. „Add át szíved!” – kiált Üdvözítőd. Hallod-e egyre kiáltani Őt? Nézd, a

kereszten ott vérzik a Szent! Add Neki, érted halálba Ő ment!

3. „Add át szíved!” – szól a Szentlélek, halld! „Add ide lényedet, add át

magad!” „Bú, baj helyébe kapsz békét, vigaszt; add ide szívedet, add nekem

azt!”

10.

1. Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király, leomlanak a kőfalak, amerre

népe jár.

Kar: Add szíved Néki még ma át! Dicsérd az ég és föld Urát! Az Úr, az Úr

erős király!

2. Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király, Szentlelke jár, fehér a táj, az

aratásra vár.

3. Ad ébredést az Úr, kegyelme még ma vár; a felhőkkel majd úgy jő el,

mint hatalmas Király!

11.

1. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Ez ád vigaszt a gond és baj

között. Nincs vész, mely égi szent fényét elfödje, mióta Jézus értünk földre

jött.

Kar: A Bibliának hadd ragyogjon fénye! A keskeny úton minket ez vezet.

Az Úr iránt ragad szent tiszteletre: ígéret, törvény és a szeretet.

2. Adjátok a szent Bibliát kezembe! A fáradt vándort ez enyhíti meg.

Valódi ír ez bármilyen sebekre, ez szüntet kínt, ez gyógyít beteget.

3. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Abban találom Jézus életét, ki érettem

adá magát keresztre, aki legyőzte lelkem ellenét.

4

4. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Mely megmutatja a legjobb Atyát, ki

engem, bűnöst, méltat kegyelemre, és értem adta egyszülött Fiát.

5. Adjátok a szent Bibliát kezembe! Hadd szívjam annak balzsamdús

szavát! Óh, hadd fakasszon ez örömkönnyekre, s hálára az én Istenem iránt!

12.

Adj hálát, mert jó az Úr; az Ő szíve mindig értünk ég. Dicsérd Őt, Neki

énekelj hát, mert az Ő szentsége fénylő! Bár az ellenség folyton támad, hogy

elvegye földünk; ám az Úr, az Isten a győztes, így a csata eldőlt már.

13.

1. Adj, Uram, olajat lámpásomba; szent tüzed gyújtsd meg bennem!

Adj, Uram, olajat, hadd égjek én, ajkam tűzzel áldja szent neved! Zengj

hozsannát, zengj az Úrnak; zengd az Ő neve dicséretét! Zengj hozsannát,

zengj az Úrnak, zengd neve dicséretét!

14.

1. Adj úr erőt, Urunk, óh, nyújtsd ki szent kezed! Igéddel ébressz

holtakat, szívünkbe gyújts tüzet!

Kar: Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt! Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a

miénk!

2. Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el, mécsünknek pislogó tüzét Lelked

gerjessze fel!

3. Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg; éhünk, szomjunk is csillapítsd,

töltsd ránk Szentlelkedet!

4. Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt; hogy megjelentsük szent neved, s

legyen Tiéd a föld!

15.

1. A falu szélén van egy kis ház, reá az Úrnak szeme vigyáz. {:Nékem

e hajlék kedves tanyám, ott lakik nékem édesanyám.:}

2. Ha sötét éjjel hosszú nagyon, a hajnal késik az ablakon. {:Millió csillag,

ragyogjatok, és jó anyámra vigyázzatok!:}

3. Te égen fénylő aranysugár, ha jó anyácskám ablakot tár, {:ragyogd be

végig a kis szobát, és csókold százszor a homlokát!:}

4. Pacsirta, kérlek, ha arra jársz, s e kedves háznál kicsit megállsz, {:

zörgesd meg lágyan az ablakát, és zengd el szíved legszebb dalát!:}

5. Lassanként rája alkony borul, kihűlt porára sír domborul. {:Üres lesz

nékem a kis tanyám, ha nem lesz többé édesanyám.:}

5

16.

1. A fővonal szabad, hívd fel bármikor; a Menny mindig kapcsol, ha

imádkozol! A nagy Király beszél akkor teveled; ha bajba jutottál, hívd fel

Üdvözítődet!

Kar: Óh, mily örömhozó ez a telefon; áldás, erő ömlik a hit-huzalon! Isten

készítette gyermekeinek, hogy a bűnös földről Vele beszélhessenek.

2. Díjat nem fizetsz a használatért, Megváltód fizetett érte drága vért.

Várnod sem kell soha a fővonalon, telefonálhatsz a Mennybe mindig

szabadon.

3. Ha soká elmarad a beszélgetés, nem az Úr dolga a hibakeresés. Benned

van a hiba, gyorsan hárítsd el; s így szent Isteneddel mindig beszélgethetel!

4. Ha vonalad erős, jó a hallgatód; mindig beszél hozzád a te Megváltód.

Légy tehát figyelmes, éhezd szavait, akkor téged Isten Lelke mindig áthevít!

17.

1. A Gecsemáné kertjéből a Golgotára fel kis ösvény tart, a lelkem ma

arról énekel. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis!

2. Mert szánt és szeretett minket, a Mester arra ment. Hogy bűnben el ne

vesszünk, Ő vérzett ott, a Szent. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a

zord tövis!

3. Óh, égi szeretet mélye! Jól látta, elveszünk; s kihulló drága vére lett

üdvünk s életünk. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis!

4. Óh, jöjj a szent keresztfához, te bűnben elesett! Ott békét adnak néked a

vérző, mély sebek. A keskeny út a Mennybe visz, bár sok rajta a zord tövis!

5. És ajkad énekre nyílik, új ének áldva kél. Ott zenged égi karban a

Bárány székinél, ki mindent jól elvégzett, ment az úton és vérzett!

18.

1. A Golgotán ott szenvedett, a bűnömért tett eleget. Ott áldozott szent

vérivel, éltet adott gyötrelmivel.

Kar: Óh, Golgota, gyásznak hegye; hol Jézus értem vérezett! Óh, Golgota,

áldás hegye, hol megszerezte üdvömet!

2. Rendül a föld, háborg az ég; lehajtja most áldott fejét. Nyitva az út a

Mennybe már, s Atyánk ölén a béke vár.

3. Óh, Jézusom, hogyan lehet, hogy így szeretsz engemet? Fölvetted a

keresztedet, hogy értem add az életedet.

19.

1. A gond ha nyomja szívedet, csak bízzál és remélj, mert Jézus szeret

tégedet, csak bízzál és remélj!

6

Kar: Még van remény, még van remény a te számodra is! Jézus megváltott

engemet, megvált Ő téged is! Jézus megváltott engemet, megvált Ő téged is!

2. Ha beborulna is az ég, csak bízzál és remélj; ha sehonnan sincs segítség,

csak bízzál és remélj!

3. Ha minden ügyed elveszett, csak bízzál és remélj! Ő minden rosszat

jóvá tesz, csak bízzál és remélj!

20.

1. A húsvéti hangulat szárnyán repülj égbe hálaimám! A feltámadt

Krisztusnak láttán dicsérjed mennyei Atyám!

Kar: Te drága égi Jóság, Te változatlan szeretet; a bűnöst szánva adtad

halálra Egyszülöttödet!

2. A hibátlan húsvéti Bárány vérét adta sok bűnömért, de feltámadt

harmadik napra! Dics’ neki és hála ezért!

3. A húsvéti diadal által egykor én is feltámadok, és Jézusom keblére

szállva, örökre Vele maradok!

21.

1. {:A Jézus neve kiöntött drága kenet.:} E névben bízom szüntelen,

mert Jézus mindenem nekem. A Jézus neve kiöntött drága kenet.

2. {:A Jézus neve hatalom, erő nekem.:} E névben bízom szüntelen, mert

Jézus mindenek nekem. A Jézus neve hatalom, erő nekem.

3. {:A Jézus nevét emeljük magasra fel!:} E névben bízom szüntelen, mert

Jézus mindenem nekem. A Jézus nevét emeljük magasra fel!

22.

1. Ajtódon valaki kopog, ajtódon valaki kopog. Óh, bűnös, miért nem

nyitod ki? Ajtódon valaki kopog.

2. Jézusod áll kinn, ajtódon valaki kopog. Jézusod áll kinn, ajtódon valaki

kopog. Óh, bűnös, miért nem nyitod ki? Ajtódon valaki kopog.

3. Bocsásd be szíved ajtaján, bocsásd be szíved ajtaján! Óh, bűnös,

bocsásd be Jézust, bocsásd be szíved ajtaján!

23.

1. A kereszt alatt állok én, világ zaja int felém; nincs itt félelem, nincs

itt fájdalom, földi bánat nem az enyém.

Kar: Nem a szegek tartották a kereszten, nem a mások gonoszságát

kereste. Bűnöm átka a keresztre szegezte, önként meghalt érettem a Szeretet!

2. Nézlek, nézlek Téged, Uram; megvonaglasz fájdalmadban; ez az

éjszaka a kegyelem napja, bűnömtől megszabadultam.

7

3. Ha e napra rágondolok, kitárt szívvel hálát adok; Ég Egyetlene terhem

levette. Jézus, fényed reám ragyog.

24.

1. A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat

lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, bűnterhemtől szabadulok, hol a

Bűntelen szenved.

2. Isten ama Báránya, hogy’ jut a keresztfára? Mért foly’ alá szent vére?

Értem tette ezt Jézusom, hálás szívvel hiszem, tudom: lelkem örök üdvére.

3. Én voltam az elveszett, aki halált érdemelt, kire gyászos éj szakadt.

Isten Fia, a jó Pásztor, megváltott a bűn átkától; üdvöm, napom feltámadt.

4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, ami eddig földre vont.

Csak Rád nézek, én Megváltóm, szerelmedet sírig áldom, óemberem már

megholt.

5. Tiéd vagyok, Jézusom, megyek keresztutadon, nyugtot, békét így lelek.

A szeretet Hozzád kapcsol, boldog, aki híven harcol, Veled mindig

győzhetek!

25.

{:Aki a holtakat megeleveníti; és azokat, amelyek nincsenek,

előszólítja, mint meglevőket.:}{:Jézus, Te vagy minden örömöm forrása,

igen, Jézus, Te vagy, Te vagy az élet!:}

26,

1. „Aki akar, jöjjön!” – hangzik a szó. Az élet vizéhez hív a Megváltó.

Ki az Úrban bízik, nem lesz szomjazó: aki akar, jöjjön ma!

Kar: Éhezel? Hát jöjj! Szomjazol? Hát végy! Jézus hív, óh, bűnös, jövel

mielébb! Nyitva áll az ajtó, kész a lakoma. Aki akar, jöjjön ma!

2. Aki akar, jöjjön, míg van idő! Rideg a mi szívünk, mint a kopár mező,

de megenyhíti az Üdvözítő: aki akar, jöjjön ma!

3. Aki akar, jöjjön! Jézus szava így szól s aki hallja, hordozza tova! Higgy

Neki, ez lelked igaz, szent java: aki akar, jöjjön ma!

27.

1. Aki hozzám fordul, azt ki nem vetem! Így ígérte Jézus néked és

nékem. Látod, sok a bűnöd, nem bírod tovább; jöjj az Úrhoz, számít rád!

Kar: Megbocsátja minden bűnödet, békességet ad a szívednek. Veled

marad mindig, hogyha akarod, félelemre nincs okod.

8

2. Volt-e már barátod, aki így szeret? Meghalt, hogy tenéked adjon életet.

Végtelen kegyelmet és üdvöt kínál, Jézus Krisztus téged vár!

3. El ne fordulj Tőle, mert késő lehet! Nem lesz, aki kérje bűnös szívedet.

Jöjj csak bátran Hozzá, van még kegyelem; szeretete végtelen!

28.

1. Aki már újjászületett, hőn szereti az Istent. Hiszen Tőle nyert életet,

megtesz Őérte mindent. Előtte Isten az első, hogy Neki éljen, az a fő, szent

engedelmességben.

2. Aki már újjászületett, szereti a testvérét, kit szintén Isten teremtett s

lelkébe véste képét. Ellenséget az nem ismer, de keresi, hol segítsen, szíve

nem részrehajló.

3. Aki már újjászületett, elhagyja minden vétkét; nem óhajt semmi egyebe,

csak Isten szent beszédét. Az Igéből vesz új erőt, ez mindig boldogítja őt, s

így gazdagítja lelkét.

4. Aki már újjászületett, a feddést nem utálja, elfogadja az intelmet, hisz az

javát munkálja. Jól tudja, hogy az intő szó – mert szeretetből fakadó -,

megtermi jó gyümölcsét.

29,

1. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden

betegségedet; aki megváltja a koporsótól életedet, kegyelemmel koronáz meg

téged!

2. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, nem fizet nekünk álnokságaink

szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, oly nagy a kegyelme az Őt félők

iránt!

3. Amilyen távol van napnyugattól napkelet, olyan messze veti el tőlünk

vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, oly könyörülő az Úr az Őt

félők iránt!

4. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Aki megváltja a koporsótól életedet, irgalmassággal koronáz meg téged!

30.

1. Aki nékem megnyíltál, rejts Magadba, Üdvkőszál! Oldalad szent

folyója, melyből víz és vér folya; nekem üdvöt szerezzen, bűnigámtól

megmentsen.

2. Törvényednek eleget az én művem nem tehet. Buzgóságom égne bár,

könnyem folyna, mint az ár; el nem venné bűnömet, egyedül csak a kegyed.

9

3. S mivel mit se hozhatok, keresztedre borulok. Meztelen, hogy felruházz;

árván, bízva, hogy megszánsz. Tisztátalanul járulok, moss meg, óh, mert

meghalok!

4. Most, míg élek e földön és ha majd halálom jön, ha éj völgyén átszállok,

ha Bírám elé állok; aki nékem megnyíltál, rejts Magadba, Üdvkőszál!

31.

1. Alázz meg, óh, Uram, mind mélyebben, hadd ússzam végtelen

kegyelmedben! Uram, Előtted a porba hullok, Jézusom keresztjéhez borulok.

Kar: Vígy mindig beljebb sebeidbe! Nem kell már világ, félre vele!

Lábaidnál, csupán ott jó nekem. Ott ékét, nyugtot talál lelkem. Lábaidnál,

csupán ott jó nekem; ott békét, nyugtot talál lelkem.

2. Alázz meg mélyebben, ez kérelmem; minden szenny s bűntől tisztítsd

meg lelkem! Nem vagyok méltó és érdemem nincs, de ott van szent Fiad, Őrá

tekints!

3. Alázz meg mélyebb, és így, tudom, hogy lelkem megtalált, hű Jézusom.

S ha itt gúny, megvetés ér engemet, elkészíted nékem az üdvömet.

32.

1. A legszebb hely a Golgota, hol az Úr éltét áldozta; üdvösségét adá

nekünk s bűnünkből megmentett bennünk.

Kar: Óh, Golgota! Óh, Golgota; hol az Úr éltét áldozta! Óh, Golgota! Óh,

Golgota; békességünknek forrása!

2. Golgotán halt meg Mesterünk, ott hordá nehéz bűn-terhünk. Tovaűzte

az éjszakát s felhozá ránk fénylő napját.

3. Hordá a töviskoronát, s tűrte a nép gúnykacaját; szenvedett s meghalt

érettünk, hogy mi új életet nyerhessünk.

4. Szívünkből mi hálád adunk Néked, megváltó Királyunk; hogy életünket

megváltád s üdvösséged nekünk adád!

33.

1. Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek.

Fogad-é engemet Mesterem, Jézusom, hogy Vele örökké ott legyek?

Kar: Kapok-e csillagos, ragyogó koronát ama szép honba’ fent odaát?

Amikor lelkem a Mennybe száll, kapok-e ragyogó, csillagos koronát?

2. Míg itt e földi lét kötve tart engemet, híven kell végeznem dolgomat;

lelkeket mentve szolgálni a szent ügyet, hogy aztán elvegyem díjamat.

3. Most tehát munka vár még mindig énreám, amihez Mesterem ad erőt.

Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt.

10

34.

1. A megnyitott szent Biblia javítja meg a helyzetet, s eme világban

általa mindenki oly boldog lehet.

Kar: Urunk szava, te égi fény, világíts minden tájon át; míg üdvhöz jön az

összes nép s nap váltja fel az éjszakát!

2. Isten kegyét, szeretetét, s lelkünk Atyját ismerteti; és az eltévedt

lelkeket igaz ösvényre vezeti.

3. jézus halálát mondja el, s hogy mily dicsőn feltámadott; a bűn zsoldját

lefizeté és nékünk életet adott.

4. E könyv az Úrtól származott, utunknak üdvforrása ez; ha a sír éje

közeleg, e könyvből ránk fény ömledez.

35.

1. A Mennyben otthonom, hol nincs már szenvedés, hol gond és

fájdalom s halál nem ismerős. Hol béke vár reám s vihar nem ostromol, ahol,

szegény szívem, megnyugodhatol.

Kar: Óh, szép hazám, dicső hazám, hol öröklét derül reám! Ahol nem lesz

sírás, elválás, búcsúzás, csak fény s megújulás, óh, szép hazám!

2. Ott, túl idők ködén, dicsőség fényében, révpartod int felém, ezt látja már

hitem; mit életfád terem, mit véred ád nekem, azt csendben, boldogan

élvezhetem.

3. Rám is gondolt uram: készített hajlékot, vére hullásiban örök üdvöt

adott. Ott, túl a fényben, én szent arcát nézhetem, hol teljes üdve ím, enyém

leszen.

36.

1. A Mennynek tiszta fénye tölti el lelkemet, megcsókol, megölelget,

felissza könnyemet. Amerre járok, látom, előttem megy s vezet, míg célhoz

érek Mennybe, hol Jézus vár s szeret.

2. Szívemet Néki adtam: ragyogja azt tele, s abba Ő gyógyírt öntött, oly

édes szent heve! Víg dalt zeng ajkam Néki, imádom Őt, ki él s az égi fénybe

vonja azt, aki hisz s remél.

37.

1. A Mennyországról sokszor beszéltek nékem, egy ország, ahol

minden csupa fény. És úgy mondták, e hely igen csodálatos, és hogy ott

lakhatunk egyszer te és én.

Kar: Igen, a Menny csodálatos; igen, csak arra gondolok. Óh, úgy vágyom

ott fent lenni már! Igen, csak ott az otthonom, Jézust ott fenn megláthatom,

11

Nála örök élet vár. {:Tudom, hogy Nála örök élet vár; tudom, hogy Nála örök

élet vár.:}

2. Egy szép napon a gyöngykapu majd megnyílik, és vállam többé nem

nyomja teher. A trón előtt így szólok: Uram, szeretlek! Ő rám tekint, és

nyájasan felel.

38.

{:A Mester itt van, ma is gyógyít, Jézus gyógyít, szabaddá tesz!:}{:Ne

vidd tovább a terhedet, Ő letörli minden könnyedet, gyászod nagy örömre

fordul!:}

39.

1. Amikor körülvesz fenséged, áthatol szívemen szentséged; dicsőséged

súlyos csendjében megszólítasz engem; szelíden suttogsz hozzám, oly jó

vagy!

Refr: Vágyom meglátni Téged, szemlélni dicsőséged, Eléd állok, s

imádlak én, Istenem! Kezem Feléd emelem, szívem keres szüntelen, szólíts

újra engem!

2. Amikor árad Szent Szellemed, meglátom mennyei szépséged, hatalmad,

óh, Uram végtelen; megszólítasz engem. Szelíden suttogsz hozzám, oly jó

vagy!

40.

Amikor megérint engem kegyelmed, amikor betölt jelenléted, amikor

melletted elhomályosul minden; amikor eléd állok, s meglátlak, rajtam áthatol

tekinteted, amikor hívón nyújtod átszegezett kezed; imádlak, óh, Uram!

Imádlak, Istenem! Ezért vagyok és élek örökké! Imádlak, óh, Uram! Imádlak,

Istenem! Ezért vagyok és élek örökké!

41.

1. Amikor úgy érzed, hogy minden oly nehéz; sötét gondok

nyomasztják a szívedet. Nem gondolod, hogy valaki lát ilyenkor, akkor egy

csendes hang ezt suttogja neked…

Kar: Hittel magas hegyet mozdítsz el, a pusztaság is zöldell, a nagy tenger

hulláma falként félre áll. Hittel a gyenge újra fölkel, a lankadó erőt nyer, a hit

hatalma történelmet átformál!

2. Új remény ébred és a felhők oszlanak, legördülnek terheid és

felsóhajtasz. Kezed önkéntelenül mozdul az ég felé, ott van Atyád, aki

örökkön örökké él!

3. A hit legyőzhetetlen, legnagyobb erő, Jézus a hit fejedelme, aki

eljövendő!

12

42.

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hívó szavad; s mert

értem áldozád Magad, Bárány Jézus, jövök!

2. Amint vagyok, nem várva, hogy lelkemnek terhe, szennye fogy;

Hozzád, ki megtisztíthatod, Bárány Jézus, jövök!

3. Amint vagyok, bár gyötrelem s kétség rágódik lelkemen; kívül harcok,

bent félelem, Bárány Jézus, jövök!

4. Amint vagyok, vak és szegény, hogy kincset leljek Benned én; s

derüljön éjszakára fény, Bárány Jézus, jövök!

5. Amint vagyok, nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át?! Reád

bízom lelkem javát, Bárány Jézus, jövök!

6. Amint vagyok, hogy a Te szent kegyed megtudjam, mit jelent; már itt s

majd egykor odafent, Bárány Jézus, jövök!

43.

1. Ami szép volt, amit szeretek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek

hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét.

2. Ami jó volt: tervek sikerek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek

hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét.

3. Ami rút volt: bűnös örömek, Uram, én mindent leteszek. Nem nézek

hátra, Uram, hanem Feléd. Tudom: minden kár és szemét.

…..4. Uram, add meg Te énnekem ezt, hogy futhassak célegyenest. Nem

nézek hátra, hanem Feléd, hiszen minden kár és szemét.

44.

1. Amit adtál, az kegyelem; nem foghatja fel, csak szívem. Meghaltál

Jézus egyszer a bűneimért, s mindvégig Tied leszek!

Kar: Vezess tovább, vezess a cél felé, hű Mesterem! Vigyél tovább, míg

drága célomat elérhetem! Vezess tovább, vezess, s elérem szent országodat!

Tudom, hiszem: meglátom arcodat!

2. Békét, mit te adtál nekem, máshol nem lelhetett szívem. Éltem örökre

oltárodra leteszem, s harcolok szent ügyedért.

3. Egyszer eltűnnek a fellegek, a harcnak hamar vége lesz. Tudom, Jézus,

megállok szent trónod előtt, díjamat ott átveszem.

45.

1. Amit szívünk esdve kér, földi kincsnél többet ér, mily mulandó és

üres, amit a világ keres.

Kar: Lásd, Urunk, mi Lelkedet kérjük, aki hűn vezet. Föl ne tartsa semmi

gát! Hadd jelentse meg magát! Szívünket töltse be mindörökre szent heve!

13

2. Ne a test legye, Urunk, kit követni indulunk. Lelked szóljon csak

velünk, mert mi Őrá figyelünk.

3. Tartsd kezedben, hű Urunk, amit mondunk, gondolunk. S míg szemünk

csak Rád tekint, hűn igazgasd lépteink!

4. Lelkedtől, mit ránk kitöltsd, érjen majd a jó gyümölcs! Lássa minden,

aki él, hogy Te rajtunk mit tevél!

5. Óh, mily áldás, kegyelem: Benned élni szüntelen! Eszközöd gyanánt,

Uram, függni Tőled untalan.

46.

1. A nagy mélységből szüntelen Hozzád kiáltok, Istenem: haláltól

mentsd meg lelkemet, fogadj be engemet!

Kar: Amint vagyok, jövök, amint vagyok, jövök. Fiad érettem onta vért,

fogadj be, Jézusért!

2. A bűn sarában élve lenn, a jóra lelkem képtelen. Fogadd be gyenge

gyermeked, fogadj be engemet!

3. A bátorságom gyávaság, a bölcsességem kábaság. Más nem segíthet, ha

Te nem, fogadj be, Istenem!

4. Az életem üres, szegény, nincs benne fény, de van remény. Hogy akinek

kegyelme nagy, vesznem engem se hagy.

47.

A nap bíborban áll, az éj messze száll. Ne félj, te kicsiny nyáj, a

Pásztor a Király. A jó Pásztor vigyáz rád, az elveszett megkerül; a jó Pásztor

vigyáz rád, a gonosz elkerül. Az Atya ül a trónusán, az ország készen áll. Az

angyalok… a szeretet himnuszát. Halleluja, halleluja, halleluja! {:Szent, szent

az Úr, a dicső! Aki volt, aki van, se eljövendő! Méltó az Úr minden

dicséretre; szent, szent az Úr, a dicső!:}

48.

A napfelkeltétől, míg leszáll az ég alján; Jézus nevét dicsérem én. (2x)

Dicsérd, dicsérd, dicsérd, dicsérd! A nap felkeltétől, míg leszáll az ég alján;

Jézus nevét dicsérem én!

49.

1. Angyalok nyelvén beszéljek bár, jóságom folyhat, mint a vízár.

Hitem s reményem bármily nagyok, ha szeretet nincsen bennem, semmi

vagyok.

2. Ismerjek rejtélyt és titkokat, mozdítsak félre hegy s halmokat, jövendőt

szólni is tudhatok; ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok.

14

3. Másokra költve kincs-vagyonom, testem a tűzre áldozhatom. Éjjel és

nappal tanulhatok; ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok.

4. A szeretet oly drága dolog. Kik benne élnek, mind boldogok,

Szenvednek, tűrnek, bármi jöhet, szívükben él s el nem múlik a szeretet.

5. Elmúlik minden, mit lát a szem, nem marad abból meg semmi sem. De

a hívőknek eltétetett három kincs: a Hit, Remény és a Szeretet!

50.

1. A nyári nap legyen bármily heves, közelg az ősz, a zord, hideg

szelek. A falevél hervad és hullni kezd, az elmúlásról mond gyászos éneket.

Refr1: De ha ősz és tél elmúlik, tavasz jön és virág nyílik. Ragyog az áldott

napsugár, és újra itt lesz a kedves nyár!

2. Az élet is oly gyakran változik, tavaszra nyár, ősz, tél következik.

Szívünk remeg, kétely és kín gyötör, és sokszor elhal minden öröm, gyönyör!

Refr2: De ha Jézusban van hitünk, soha el nem csüggedhetünk. Hogyha

utunkon Ő vezet, bármilyen bajban Ő nyújt kezet!

3. Ha véget és a millió földi lét, az örök élet vár reánk, mennyei fényben

ragyog hazánk!

Refr3: Azért hát múljék minden el, minden hazánkhoz visz közel. Ott vár

el nem múló tavasz, sok szenvedés után örök tavasz!

51.

1. Aranyom, ezüstöm nincs; de amim van, Néked adom. A názáreti

Jézus nevében kelj fel és járj!

2. Járkálva, szökdelve dicsérte Istent! Járkálva, szökdelve ujjongott ő! A

názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!

3. Járkálva, szökdelve dicsérem Istent! Járkálva, szökdelve magasztalom!

A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj

4. Járkálva, szökdelve dicsérjük Istent! Járkálva, szökdelve magasztaljuk!

A názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!

5. Hallelu, hallelu, halleluja! Hallelu, hallelu, halleluja! A názáreti Jézus

nevének halleluja!

52.

1. A sír üres, a kő elgördült, elvégeztetett. A halál nem tarthatta fogva,

felemeltetett. Feltámadott, dicsőségben él, Jézus él, örökké!

2. Örvendezz, Sion népe, Megváltód szeret. Érted vette fel Magára a

súlyos keresztet. Mert kijött a sírból, Jézus él, Jézus él örökké!

3. Halleluja, örüljetek, föld és ti, egek! Üdvösségetek órája elközelgetett!

Mert a Király velünk van és él, Jézus él örökké!

15

53.

1. A Szentlelket ne űzzed el, világba, óh, vissza ne térj! Üdvözítődhöz

futnod kell, mikor teszed, óh, mért ma nem?

Kar: Óh, miért ma nem? Óh, miért ma nem? Mikor teszed, óh, miért ma

nem? Óh, miért ma nem? Óh, miért ma nem? Mikor teszed, óh, miért ma

nem?

2. Ki tudja, meddig élsz te még? Siess, míg kedvez a jelen, elérni az élet

vizét! Mikor teszed, óh, miért ma nem?

3. Mit nyújt tenéked a világ? Játéka semmivé leszen. Lépj a megnyílt

üdvajtón át! Mikor teszed, óh, miért ma nem?

4. Megváltónk bűnöst elfogad, Téged is üdvre felviszen. Keskeny útjára

von, haladj, kövesd hamar, óh, miért ma nem?

54.

1. A szeretet hatalmát áldom, mely Megváltónkban megjelent; csodás

nevét szívből imádom, mert bűn mélyéből fölemelt. Úgy vágyom áldott hű

szívéhez, szeretetének tengeréhez.

2. Óh, mennyire szerettél engem, vágyott utánam hű szíved. E nagy

szeretet vonja lelkem, hogy járjak mindig csak Veled. A bűnnek éjét általjárta

szeretetednek fénysugára.

3. Sok átkos bűnnek rabja voltam, mikor még éltem Nélküled. Terólad

tudni nem akartam, de Te kerestél engemet. Ha tudná ezt, ki bűnbe tévedt,

akkor mindjárt szeretne Téged.

4. Óh, drága Jézus, égi képed legyen bevésve lelkünkbe! Szent arcodról

sugárzó fényed hatoljon mélyen szívünkbe. A szó, az élet áldjon Téged,

lássék meg rajtunk dicsőséged!

55.

1. {:A szeretet mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, a

szeretet mindenkié!

2. {: A béke mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, a béke

mindenkié!

3. {: Az öröm mindenkié!:} Csak meg kell keresni a forrását, az öröm

mindenkié!

4. {: A forrás mindenkié!:} Csak meg kell keresni, hogy honnan ered, a

forrás mindenkié!

5. Jöjj hát, megmutatom neked; e forrás honnan ered! A golgotai kereszt

alól, hol Jézus értünk szenvedett.

6. A szeretet most már tied; a béke, öröm tied. Ha megtaláltad a forrását,

hát kínáld mindenkinek!

16

56. 1. A Te nevedben mi együtt vagyunk! Jézus, nevedben mi együtt

vagyunk! Hallgasd meg imánk, mikor Hozzád járulunk; élet vizeddel táplálj,

hű Urunk!

2. Úgy mutassátok meg a hitetek, hogy az én szavaimnak engedtek!

Hogyha velem és egymással egyek lesztek, minden kérésetekre felelek!

3. A Te nevedben mi együtt vagyunk! Jézus, nevedben mi együtt vagyunk!

Tégy eggyé minket szentségedben, ez óhajunk; használj munkádban, drága,

hű Urunk!

57.

Kar: A Te szavad, a Te szavad lámpás a lábamnak, és fény az

ösvényemen. (4x)

1. Amikor attól félek, hogy elvesztettem az utam; Te ott vagy, és

mellettem állsz. S amíg Te ott vagy, nincs mitől félnem, kérlek, légy velem

mindvégig!

2. Nem fogom elfelejteni szeretetedet, de mégis a szívem örökre kér: Jézus

légy a vezetőm, s tarts meg engem melletted; szeretni foglak mindvégig!

58.

1. A Te szerelmed, Jézus, olyan jó nekem. A Te szerelmed, Jézus, él. A

Te szerelmed, Jézus, mindig érzem én; ha a szívem megnyitom Feléd.

2. A Te kezeddel, Jézus, fogjad életem. A Te kegyelmed legyen énvelem.

A Te szerelmed, Jézus, elárad reám. S az én szívem csak Téged vár.

3. A Te Lelkeddel, Jézus, betöltöd szívem. Olyan jó, mikor érezhetem. A

Te erőddel, Jézus, könnyebb életem, s Veled járni nagy kegyelem.

59.

1. A Tied vagyok, hisz szavad mondja: „Megbocsátottam neked!”

Mégis úgy vágyom, drága Megváltóm, Hozzád jutni közelebb.

Kar: Óh, vonj engem közelb, Jézusom, a keresztnek törzséhez! Óh, vonj

engem, vonj engem közelb, Jézusom, a keresztnek törzséhez!

2. Szentelj fel hát ma, Szentlelked által, a kereszt bajnokává. Amim volt

neked, Teérted adom, és e kár lesz hasznommá.

3. Óh, mily édes az, ha a szív buzgón kegyelmedben elmerül; s Téged

epedve, híven követve, minden vétket elkerül.

4. Mély szeretet az, mit szív meg nem mér, ha nincs még közel Hozzád.

Nagy öröm van, amit szem el nem ér, ha nem tekint mindig Rád.

17

60.

1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom; biztonságot csak Tőled

kapok. Újjá így teremtesz, sebem ápolod, boldogság, hogy itt van otthonom.

Kar: {:Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram; oltalmadban rejtsd el

sorsomat!:}

2. Atyám, két kezedben teljes az öröm, ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod, hűtlenségem nem hánytorgatod.

3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok, fájdalmaim hordozod, tudom. Ott

fönn a kereszten áldó két kezed bűneimmel én szegeztem fel.

61.

1. Atyám, ne fond karod nyakamra, lágy ölelésed fojtogat. Lehervadt

régen orcám hamva, tartsd vissza most a csókokat; mert vétkeztem Teellened,

nem vagyok többé gyermeked.

2. Koldus vagyok, rongyos ruhájú, pazarló, léha, sőt vak is. Nem illet

engem, csak a vályú; megelégedném azzal is. Hagyd most a régit, fényeset!

Leszek legkisebb béresed.

3. Kiadtad már a rám eső rész, nem jár nekem több semmi más; hogy

ínséget láttam s törődést, csak én, csak én vagyok hibás. Eltékozoltam

jussomat, mindent, mit név és otthon ad.

4. Ujjamra mégis gyűrűt húzol, díszesre váltod rossz gúnyám. Szíved

szerelme most is unszol, sok, bánatjárta év után. Óh, szív, atyai szív, örök;

eléd roskadva megtörök.

5. Nagyobb a szíved, mint a vétkem, mint saját keblemben a vád; kivet

mindenki szomjan, étlen, Te vagy most egyetlen barát! Magam utálom, más

kerül; s Te szeretsz híven, egyedül!

6. Atyám, ölelj hát, csókold orcám; édes, akár bocsánatod. Kit visszavártál

bűne harcán, fiad meghalt s feltámadott! Óh, hív a ház, add a sarut! Ki

elveszett, most hazajut.

62.

Atyám, szeretlek, és minden nap dicsérlek; Rólad énekel az egész föld,

áldja szent neved. Nagy dicsőséged, minden ember áldja szent neved.

63.

Kar: Az, aki bennünk, a szívünkben él; nagyobb, mint a világ. A

gonosz legyőzve, mert Jézus él, nevét térdre hullva áldd!

1. Örvendezve zengjük szerteszét, hogy Lelke bennünk él. Felragyog ott

Krisztus nagy napja, és mi kiáltjuk győzelmét.

2. Győzni fog a Mennynek szent serege, a bűnnek vége már. Meghajol

majd Néki minden térd, és dicséri a Királyt!

18

64.

1. Az áldott Orvos közeleg, a drága főpap: Jézus. Szava szívünk

enyhíti meg, egyetlen üdvünk: Jézus.

Kar: Halld, mint zeng az égi kar édes visszhangjaival! Szívemben is zeng

e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát s bűnünk eltörli: Jézus. Megnyitja a

Menny kapuját, s vezérel minket Jézus.

3. Te égi Bárány, dics Neked, dicséret Neked, Jézus! Te vagy a legfőbb

szeretet, csak érted élek, Jézus!

65.

Az egész föld dicsérje énekléssel, az egész föld kiáltson örömmel! (2x)

Óh, halleluja, halleluja, halleluja, örömmel!

66.

1. Az ég és földi jelek mind azt hirdetik, hogy Jézus nemsokára jön.

Megváltottak serege örvend annak, hogy majd Jézus újra visszajön.

Kar: Óh, jöjj mihamar! Várlak, hű Uram, hogy majd a Mennyben, fenn; és

egykoron oly dicsőn színről –színre lássalak!

2. Munkára fel serényen, tétlen ne legyünk, mert Jézus nemsokára jön! A

lelkek sok ezerit hozzuk az üdvre, míg Jézus újra visszajön!

3. Azért hát fel a fejjel, senki ne csüggedjen, Jézus nemsokára jön!

Mindnyájan legyünk ébren, lámpással a kézben; Jézus újra visszajön!

67.

1. Az égi honba vágyom e puszta földről én; hol Jézus a Királyom, a

csillagok ölén.

Kar: Epeszt a vágy egy öröklét után, itt minden mulandó és hiú fény

csupán! Ott messze, túl az arany partokon, ott fog kikötni egykor hithajóm.

2. Nincs béke itt a földön korom felhők alatt, vihar dúl fent a légben, s a

szívben itt alant.

3. Itt nyom a bűnnek terhe és súlyos a kereszt, de szenvedésem útja

Istenhez felvezet.

4. De van egy kedves ország fényes virányokon, majd oda száll lelkem

Jézushoz egykoron.

68.

1. Az égnek fátlya szent tűzben izzik majd, mikor Jézus dicsben

megjeleni. A sok jel arra int: jő az óra és Jézus minket a Mennybe von.

19

Kar: Nem lehet kétely, hogy Jézus meglelt, hisz Szentlelkével Ő

megkeresztelt! És drága vére az üdvöm bére, mely égi jussra elpecsételt.

2. Fut Isten népe e hírrel szerte: a földnek minden tája, közel s messze

hadd tudjon róla, hogy mi a módja, mely úton Jézus a Mennybe von!

3. és népek gyűlnek e földön egybe, a mennyegzői terem csaknem telve! A

keresztútra ki gyorsan: újra, hívd, akit Jézus a Mennybe von!

4. A nap itt van már, az óra eljár s a Vőlegénynek szava hangzik fel már:

Jöjj, hófehérben, én drága Szépem, mert Vőlegényed most Mennybe von!

69.

1. Az életem rövid nagyon, csak vándorutam van itt; hazámba von az

óhajom, látni aranyutcáit.

Kar: És egykor a lelkem örül, zeng édes hozsannával a Bárány trónusa

körül, az angyalok karával.

2. Vigyázzatok, hogy fényetek ne legyen kialvóban! Legyen készletben

veletek olaj a lámpátokban!

3. Habár sötétek útaim, de vidám az én keblem: Isten az élet útjain átvisz a

fénybe engem.

70.

1. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentsen

engem. Hogy megragadjon áldott kezével, s üdvösség útjára vezessen el.

Hogy Őt követve minden lépéssel Neki szolgáljon életem, Őt áldj mindig

életem.

2. Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentse lelkem.

Szívem előtte ímé, kitárom, az Ő békessége hadd töltse be! Legyen örökké az

én Királyom, legyen áldott Jézus neve, Örökké áldott szent neve!

71.

1. Az isteni szeretet hosszú, erős kötél; az isteni szeretet téged is elér.

Az isteni szeretet nem követel, csak Jézusból ered e nagy szeretet; az isteni

szeretet mindenhol utolér.

2. Az isteni szeretet hosszú, erős kötél; az isteni szeretet hozzád is elér.

Nincs oly fal, melyen át ne törne, ajtót nyit neked az örökéletre; ez a szeretet

a legjobbat adja neked!

3. Jöjj hát, testvér, éljünk e szeretetben; a boldogság, béke innen ered.

Jézus Krisztus ennek kútfeje, Hozzá fussunk minden időben; a győzelmünk

mindenkor teljes lesz.

4. Engedd, hogy Jézus hassa át szívedet, lényével átlássa lelkedet. Mert

erre szomjas az emberi szív, az isteni szeretet nagyon nagy kincs; amely

minket a Mennybe bevisz!

20

5. Jöjj hát, testvér, éljünk e szeretetben! A boldogság, béke innen ered.

Jézus Krisztus ennek kútfeje, Hozzá fussunk minden időben; a győzelmünk

mindenkor teljes lesz!

72. 1. Az Istennek nagy szerelme úgy megfogott, hogy szívemmel menekülni

már nem hagyott. Megfogattam, fogoly lette, Jézus foglya; bár enyém az örök

élet szabadsága.

Kar: Jézus, Jézus, óh, be szeretsz! Dics, hozsanna, halleluja a Királynak,

kit Mennyben az üdvözültek mind imádnak!

2. Nyitva van a Sion város szép kapuja, már ott belül téged várnak s

hívnak haza. Dobd le terhed, jer utánam, fussunk oda! Nyitva még a Sion

város szép kapuja!

3. Angyalkarok, örömkarok harsogjatok; hegedűket, cimbalmokat

hangoljatok! Szedjünk elő mindenféle hangszereket, énekeljünk,

zengedezzünk új éneket!

73.

1. Az írás széjjeltépve, szabad vagyok, szabad! Tudom, hogy megvettél

Te, meggyőztél, ím magad! Kínos halált Te szenvedtél s ártatlan, drága véred

áldoztad lelkemért.

2. Álnokság nem volt benne, tiszta, szeplőtelen. Bűnöm mégis viselte,

jótállóm lett nekem. Eltörlé bűnöm teljesen, lelkem nem nyomja most már

még egy porszemnyi sem.

3. Ha nézek önmagamra, hamar elcsüggedek. Tekintve Jézusomra újult

erőt nyerek. Öröm tölti el lelkemet, hogy Jézus vére által igaz s boldog lehet.

4. Isten Báránya, Téged dicsérlek éj s napon, üdvszerző szenvedésed meg

nem hálálhatom. Áldott légy, drága Kezesünk, és a Te nagy nevednek zengjen

dicséretünk.

74.

1. Azon épül szilárd hitem, amit értem tett Istenem. Egyéb eloszlik,

mint a hab, Krisztus örök kőszirt marad.

Kar: Aki bizalmat benne vet, fövenyre az nem épített, fövenyre az nem

épített.

2. Habár e szent arc elfödött, kegyelme vélem mindenütt. Dúlhat vihar

bármi nagyon, e szirt lelkemnek oltalom.

3. A frigykötés, a drága vér megóv, akármi a veszély; és hogyha minden

szertehull, e kőszirt áll mozdítatlanul.

4. Ha Jézus majd ítélni jő, ha szól a kürt: föl, föl, elő; igazsága lesz majd

nekem díszöltönyöm és ékszerem.

21

75.

1., Azt kérdezed hogy a szemem miért ragyog; boldog én vajon miért

is vagyok. Miért ragyog arcomon mennyei fény? Ezt most elmondom én.

Kar: A szívem örömtől azért ragyog, mert megváltott vagyok! Örök élet

immár az enyém, ezért éneklek én.

2. Megbocsátotta Jézus a bűnömet, bűn nélkül olyan szép az élet! Ővele az

utam vígan járom én, ezért éneklek én.

3. Szent vérével minden vétket lemosott, e vérből Ő nékem is adott. Mert

szívemben a Szentlélek tüze ég, ezért éneklek én.

76.

1. Az utamon, amerre járok, sok tövis terem. Súlyos keresztem nem

teszem le, csak tovább viszem. Rögös az út és meredek, de Jézus Mennybe

felvezet. Tudom, hogy éltem végén egykor Ő vár engemet!

2. Az élet gond, mint tengerhullám, úgy veszen körül; lábam Péterként

roskadozva már-már elmerül. Uram, segíts, mert elveszek; Megváltóm,

nyújtsd ki szent kezedet! De Jézus szól: „Kicsiny hitű, miért kételkedel?”

3. Erőtlenségem gyönge voltát látja Mesterem, kicsiny bárányként

szeretettel karjára veszen. Tajtékozhatnak a habok, én Megváltómmal

maradok. Vészben-viharban Jézusomnak keblén nyughatom!

77.

Az Úr az én erősségem, olyanná teszi a lábamat, mint a szarvasé, mint

a szarvasé! És az én magas helyeimen járat Ő engemet, igen, engemet; igen,

engemet! És én csak örvendek, Uram a Te szabadító nevednek, és vigadozom

Előtted örökké, örökké, mindörökké!

78.

1. Az Úr az én hű pásztorom, szükségem nincs nekem; füves helyen,

csendes vizen megújul a hitem.

2. Igazság ösvényén vezet, a gonosz nem riaszt. Halál völgyében bátran

megyek, vesszője nyújt vigaszt.

3. Ellenségem előtt nekem asztalt terítesz híven, olajjal megkened fejem,

csordultig van szívem.

4. Nagy jóságod és kegyelmed minden nap élvezem, házadban van

lakhelyem, örökre énnekem.

79. 1. Az Úrban fakad föl csodálatos forrás, a vize szomjamat oltja el.

Ujjongok boldogan, az Úrban béke van; az élet vizét Jézusban nyerem. Oly

22

csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos; mert ez az élet vize, Jézusomnak

Szentlelke, az én Jézusom csodálatos.

2. Óh, hatalmas és szent, Úr mindenek felett; Megváltóm, aki oly nagyon

szeret. Már nyugodt a szívem, mert Ő fogja kezem, mert Jézus vezet át az

életen. Oly csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos; magasztalom,

dicsérem, Krisztus az én Mesterem; az én Jézusom csodálatos.

3. A mennyei sereg, a világmindenség, dicséri Jézusunknak szent nevét;

oly boldog a lelkem, ha Őt dicsérhetem, és Neki adhatom az életem. Oly

csodás, oly csodás, én Jézusom csodálatos. Magasztalom, dicsérem, Ő az én

üdvösségem, az én Jézusom csodálatos.

80.

1. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van; tenger takarja

lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben formálja

terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.

2. Ne félj, tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul; kegyelmet rejt s belőle

majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik; sorsod

sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

3. Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, bár mit sem ígért bimbaja,

pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád; de a

hívő előtt az Úr megfejti Önmagát.

81.

1. Az Úr Jézus a világosság, nincs Benne sötétség; ha Ő él ott a

szívedben, elmúlik az éj; feltűnik életed hajnalán aranyozó napsugár…

Kar: {:Így szól az Úr Jézus tehozzád: Legyen világosság!:}

2. Ha bánat gyötri a szívedet, s kétkedés tör reád; nem látod mentőn az

életnek világos oldalát; úgy érzed, ebből nincs kiút, elsodor, mint az ár…

3. Ha szomorúság és csüggedés gyötri a szíved, nem látod Uradnak

orcáját, valami baj lehet. Vizsgáld meg akkor az életed, ha sötétség borul rád.

82.

1. Az Úrnak öröme minékünk erősség (3x), dicsérjük és áldjuk szent

nevét!

2. Az Úr nevére térjen minden dicsőség (3x), halleluja, Jézus ez a név!

3. Óh, Uram, én is dicsőítlek örömmel (3x), dicsőítem a Te szent neved.

4. Óh, Uram Jézus, teljes szívből szeretlek (3x)! Néked zeng a

hálaénekem.

5. Az Urat ti is dicsérjétek örömmel (3x)! Nagy örömmel énekeljetek!

6. Az Úrnak neve legyen áldott örökké (3x)! Halleluja, áldott ez anév.

7. Az Úr Igéje mindörökké igazság (3x), fogadjátok el az Ő szavát!

23

8. Óh, halleluja, az Úr napja közel van (3x)! Jöjj el Jézus, várunk

boldogan!

83.

Az Úr van itt (az Úr van itt), a te Istened (a te Istened)! Ő vár rád (Ő vár

rád), Ő vár rád (Ő vár rád). Hogy elmondja, mennyire szeret; a legdrágábbat

adta érted! Az Ő Fiát (az Ő Fiát), aki most is él (aki most is él), s uralkodik

mindörökké!

84.

1. Az Úr szent Bárányára teszem le bűnömet. S ott, a kereszt aljába’

békességet lelek. A szívem mindenestől az Úr elé viszem; megtisztít minden

szennytől a Bárány vériben, a Bárány vériben.

2. Megtörve és üresen adom magam neki, hogy újjá így teremtsen, az űrt

Ő töltse ki. Minden gondom, keservem az Úrnak átadom. Ő hordja minden

terhem, eltörli bánatom, eltörli bánatom.

3. Örök Kőszálra állva a lelkem megpihen. Nyugszom Atyám házába’,

Jézus kegyelmiben. Az Ő nevét imádom most mindenek felett, Jézus az én

Királyom, imámra felelet, imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ő, Atyám

parancsait. Szeretnék lakni Nála, hol mennyei sereg dicső harmóniába örök

imát rebeg, örök imát rebeg.

85.

1. Az út szélén cigány család áll, az apa, az anya és gyerek. De vélük

senki nem törődik, bár szél süvölt, eső pereg.

2. Anyám, hol alszunk éjszakára? Így szól a kis cigány gyerek. Az

édesanyja lelke félti, mert szél süvölt, eső pereg.

3. Óh, gyermekem – szól az édesanya -, a jó Isten ne hagyjon el. Ő nem

veti meg a cigányt sem, bár szél süvölt, eső pereg.

4. Majd útrakelnek mind a hárman, a két szülő s a kisgyerek; bár útjukon

más nem kíséri, csak szél süvölt, eső pereg.

5. Ki érzi sorsát a cigánynak, mint megvetett és hontalan; mert barna bőre

s rongy ruhája, lenézik őt az emberek.

6. Csak jöjjetek, szetény cigányok, megtisztíthat a drága vér! A Jézus

Krisztus nagy kegyében részt nyerhet barna és fehér!

24

86.

A vasárnap öröm, a hétfő meg áldás. Keddet is békén töltöm, nincs

benne zavargás. Szerdát és csütörtökön isteni gyönyör vár, pénteken már

felvirrad a szombati napsugár! {:Óh, dicső, dicső, dicső, dicsőség Jézusnak!

Halleluja, és dicsőség a Menny, föld Urának!:}

87.

1. Áldásnak adtad, áldásnak vettük Te szent kezedből, áldott Urunk,

hogy fény derítse, boldogság töltse egyszerű földi otthonunk.

Kar: Óh, add meg, kérünk, hogy soh’se fogyjon arcán a mosoly, a

fénysugár! Mindenki lássa: ajkad áldása a Néked szentelt szívre vár!

2. Az élet útja telve veszéllyel, de benn’ az árny is fényt rejteget. Add,

hogy megértse, szívét ne féltse! Áldd meg, Urunk, e gyermeket!

88.

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog

örömmel.

Kar: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk; őrizd életünk minden nap!

2. Menjünk csak Tefeléd, tekintsünk Reád. Szentlelked erejét add nékünk

tovább!

3. Őrizz, hogy a kezünk legyen tiszta kéz! Szólíts, hogy a szívünk legyen

mindig kész!

4. Várunk, drága Király; bizony, jöjj hamar! Várunk, égi Király; bizony,

jöjj hamar!

89.

1. Áldásod esőit zúdítsd mireánk a Mennyekből, égi Atyám. Teljen be

örömmel szívünk és a szánk; óh, hallgasd meg most az imánk!

Kar: Urunk, küldd el, Urunk küldd el Mennyből ránk a Te szent erőd!

Szívünk tárva és úgy várja, mint szomjas föld az esőt!

2. És most teljesedjen be az ígéret, mit prófétált Jóel szava, hogy „kiöntöm

Lelkemet minden testre majd az utolsó napokban”!

3. Amint régen tetted, úgy tedd ma is ezt, küldd el Te z égi tüzet; hogy

gyújtson ma lángra itt minden szívet, küldd el nekünk Szent Lelkedet!

4. Hadd legyen oly pünkösd, milyen régen volt; amelynek száma oly

kevés. És támadjon életre a lelki holt, óh, hadd legyen itt ma ébredés!

5. Törjön be itt most a zúgó szél, törje át a sok szép kalászt. S hogy legyen,

aki pünkösd nyelvén beszél, óh, áldd meg az eklézsiát!

25

90.

1. Áldásod gazdag folyóit öntsd e világra, Urunk! Jöjjön a békeidő

már, áztasd meg szívtalajunk!

Kar: Adj áldást bőven, amint ígéri Igéd! Hiszen egy csepp is oly üdvös:

küldd Lelked bő özönét!

2. Áldásod gazdag folyói zúgnak a távolba’ már; jöjj le, a bűnös szívekre,

jöjj le Te mennyei ár!

3. Áldásod gazdag folyóit küldd le, óh, még ma nekünk! Most, hogy

epedve itt kérünk, kész befogadni szívünk!

91.

1. Áldjad az Urat, a dicsőség magas Királyát! Az égi karokkal, óh,

lelkem, mondj halleluját! Jöjjetek el! Zsoltár és énekre fel! Halljuk az ének

hangzását!

2. Áldjad az Urat, ki mindent legjobban intézett! Aki sasszárnyakon

tégedet bizton vezérlett. Ki megmentett, mert ez Neki úgy tetszett, és

kegyelmében rád nézett.

3. Áldjad az Urat, ki téged ékesen teremtett! Ki egészséget ad néked s

naponként hűn vezet. Sok veszélyben, a kegyelmes jó Isten, szárnyaival

befedezett.

4. Áldjad az Urat, ki élted nyilván megáldotta, ki Mennyből szerelme

esőjét rád árasztotta. Gondold meg, óh, mit tett a Mindenható: szent Fiát

teérted adta!

5. Áldjad az Urat és dicsért szent nevét örömben! Örökké magasztalja Őt

minden, mi van Mennyben! Ő a fényed, ne felejtsd ezt el, lélek! Örökké

dicsérd Őt! Ámen!

92.

1. Áldjad, lelkem; áldjad szellemem, mindig áldjad az Urat! Hálaének

drága illata az, ha szívemből fakad.

Kar: Minden reggel, délben, vagy ha jő az est; szálljon hálaáldozat!

Áldjad, lelkem, áldjad, szellemem; mindig áldjad az Urat!

2. Krisztus Jézus, Isten szent Fia, elhagyta dicső honát. És mint Bárány,

mert úgy szeretett, értünk adta

Önmagát.

3. Irgalmas és kegyelmes az Úr, vétkeinkre nem tekint. Nem cselekszik és

nem is fizet Ő a bűneink szerint.

4. Ismer minket és emlékezik, tudja, hogy porból vagyunk. Ám Előtte

bűnbánó szívvel mindig leborulhatunk.

26

93.

1. Áldjátok az Úr nagy nevét (2x)! Kar: Mert Kőszikla Ő! Mert Kőszikla Ő, Ő a Király! A mindenség

kezében van, Ő az Úr!

2. Jézus Krisztus Úr mindenütt (2x)!

94.

1. Áldjuk az Urat mindig, dicsérete ajkunkon marad; áldjuk az Urat

mindig, dicsérete ajkunkon marad!

Kar: Mondjad, hogy szent, szent, szent az Úr neve mindörökké! (2x)

2. Állj fel és táncolj, tapsolj vélünk; dicsérjük együtt, dicsérjük nevét! Állj

fel és táncolj, tapsolj vélünk; dicsérjük együtt, dicsérjük nevét!

95.

1. Áldott a nap, melyet Te szereztél; értem haltál a Golgota keresztjén;

mikor megtaláltál és le is hajoltál a régi bűnös életemért.

Kar: {:Nem érdemlem, tudom, Jézus szeretetét; hogy értem folyt a drága,

szent vér!:}

2. Mikor bűneimet mind eltörölted, megtisztítottad a szívemet; és új ruhát

adtál, hófehér ruhát, amit drága véred mosott meg.

3. Azóta minden nap áldom, mert Szent Szellemed betöltötte egész életem.

És nem vagyok már szegény, mert gazdaggá tettél, egészen a szívembe

költöztél.

96.

1. Áldott kereszt a Golgotán, rólad béke árad rám! Rajtad Megváltóm

vérezett, áldott vagy nékem, szent kereszt!

Kar: Áldott kereszt, csodás kereszt! Üdvösség, élet szerzője, te! Nyisd

meg szemem, hadd lássam Őt, Jézust, az értem szenvedőt!

2. Rajtad törlé el vétkemet, megváltá bűnös éltemet. Emelj Magadhoz,

vonj közelb, közelb Uramhoz, mind közelb!

3. Áldott kereszt, óh, hadd legyek méltó ahhoz, kit szeretek! Alázd meg

szívem nap, mint nap, légy a világom minden nap!

97.

1. Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt Krisztus által

szerelmesen, szilárd ez és örök.

2. Atyánk trónja előtt együtt esengeni örömben, búban közösen, az kedves

Őneki.

27

3. A sújtottak terhét megosztjuk szívesen, és folynak részvét könnyeink

Urunkhoz közösen.

4. Ha testben válni kell, az mélyen fáj nekünk; de egyesít minket a hit, s

mi Menny felé megyünk.

98.

{:Áldott legyen a mi Urunk (3x), örökké!:}{:Az Úr neve támasz, erős

bástya, az igaz Hozzá fut, és megmenekül!:}

99.

1. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked, hogy tartod életem,

köszönöm Neked! Köszönöm a Golgotát, szent Fiadnak halálát!

Kar: Köszönöm Neked, köszönöm Neked; légy áldott, Istenem, köszönöm

Neked!

2. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked; hogy tartod életem, köszönöm

Neked! Köszönöm az éjszakát, a ragyogó holdsugárt!

3. Áldott légy, Istenem, köszönöm Neked; hogy tartod életem, köszönöm

Neked! Köszönöm az életet, a mindennapi kenyeret!

100.

1. Áldott légy, jó Atyám; áldott légy, jó Atyám! Mert Benned az én

életem olyan boldog már.

2. Áldott légy, jó Atyám; áldott légy, jó Atyám. Mert Jézus Krisztust adtad

értem a Golgotán.

101.

Áldott légy, mert megváltottál. Áldott légy, mert meggyógyítál!

Áldott légy a bocsánatért, gazdagon ömlő új életért!

102.

1. Áldott szavad által, Uram, eltölt a remény; kapu tárul a jövőmre,

bennem élsz, Benned én.

2. Áldott szavad által, Uram, békéd száll reám; győzedelmes Jézus

Krisztus, Megtartóm, Kősziklám.

3. Áldott szavad által, Uram, eggyé lesz a föld; szeretetben, békességben

Téged áld, égi Hőst.

4. Áldott szavad által, Uram, néped már nem fél; kapu tárul, hív a holnap,

közel van már a cél!

28

103.

1. Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és öröm felett, Krisztusban

beteljesedve látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, tört remény, vagy félelem. Ő nem hagy el,

biztatást ad: békesség van énvelem.

3. Békességnek napja süt rám; jóság, fény jár utamon. A keresztfa

ragyogásán fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, megbékéltet a kereszt; el nem múló

boldogságod, békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett, Krisztusban

beteljesedve látom üdvösségemet!

104.

1. Áll a szikla mindörökre, melyet Isten épített; fáradt szívek

menedéke zúgó hullámok felett.

Kar: Óh, én szirtem, sziklaváram, otthonom, mely véd s fedez;

menhelyem a pusztaságban, a megváltó Jézus ez!

2. Lábamnál úgy zúg a tenger, zúg a szélvész rémesen; én Krisztusra

építem fel szép reményem és hitem

105.

Áradj rám, óh, Szent Szellem, áradj rám! (2x) Amint felemelem

kezem, hogy imádjalak Téged; áradj rám! Óh, Szent Szellem, áradj rám!

106.

1. Bátran, bátran, keresztények, kézben legyen fegyverünk; mert a

Sátán ellenségünk, folyton támad ellenünk.

Kar: Hit legyen a mi pajzsunk, üdvösség a sisakunk, békesség lábunk

saruja, igazmondás mellvasunk!

2. Azért bátran csak előre, föl, keresztyén, mitse’ félj! Hallgass a Jézus

szavára, Benne bízzál, higgy, remélj!

107.

1. Beteg az ember, jaj, nagyon beteg! Aggódva kérdem: ki gyógyítja

meg? Ki az, ki nyújtja segítő karját? A betegségen, a betegségen, a

betegségen ki segíti át?

2. Amint magamban ezt így kérdezem, meglátlak dicsben, drága

Mesterem! Meglátlak Téged ott a Golgotán: mint ontád véred, mint ontád

véred, mint ontád véred érettem a fán.

29

3. Mindenkiért ömlött a drága vér, meggyógyul abban, ki bebe remél.

Meggyógyul abban mind, ki benne hisz; Megváltóm meghalt, Megváltóm

meghalt, Megváltóm meghalt, bűnös, érted is!

4. Ha jársz gyógyítni fájó lelkeket, engedd, hogy én is ott járjak Veled!

Engedd szemlélnek, a sem mint enyhül: használj fel engem, használj fel engel

engem, használj fel engem mentő eszközül!

108.

Béke lehet a szívemben, mert rajtad van büntetésem, Jézusom. Nem

kell semmitől se félnem, nappal, vagy sötét éjben, mert őrizőm Jézusom.

{:Veszélyben, veszélyben; jóban-rosszban, bánatban, támaszom, vigaszom

Jézusom.:} Szívem Reád támaszkodik, mindenkor csak Benned bízik,

Jézusom. Tudom, soha el nem hagysz, mindig-mindig velem maradsz;

megőrzöd békében a szívem, Jézusom, Krisztusom, Jézusom, Megváltóm!

109.

Békéd, mint a folyó; szereteted, mint a hegy; Szentlelked, mint a szél,

amely fúj mindenfelé. Örömnek forrása gyógyítja az életet; Isten Szentlelke,

töltsd be szívemet! Jöjj, Isten Szentlelke, töltsd be szívemet!

110.

1. Békét, édes békét lelkem hol talál? Örök üdvösségét megleli-e már?

Lélek, üdvöt nyerhetsz az Úr Jézusnál, enyhülést ád néked, békességgel vár.

2. Bűnöm bocsánatát kitől várjam én? Bizton ki vezet át az éj sötétjén? –

Megbocsátást nyerhetsz az Úr Jézusnál, vezet az üdv útján, kegyelmével vár.

3. Igaz örömforrás nékem hol fakad? Fáradt szívnek áldás, óh, honnan

árad? – Ott ered e forrás az Úr Jézusnál, teljes örömöt ad, új erővel vár.

4. Éltet, örök éltet, óh, ki ad nekem? Újult, tiszta szívet ki teremt bennem?

– Lélek, mindent nyerhetsz az Úr Jézusnál. A tiszta szívűre örök élet vár.

111.

1. Bízom Benned, Uram Jézus, Benned bízom egyedül; kit kegyelmed

árja hordoz, az bizton üdvözül.

Kar: Bízom Benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó;

én bízom Benned, Uram Jézus, Igéd biztat reá.

2. Mint a Pásztor gyenge Bárányt, úgy vezet folyvást kezed. S annak, aki

Rád tekint csak, elesni nem lehet.

3. Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet; hogyne bízna

szívem abban, ki engem úgy szeret?!

4. Bízom Benned, Uram Jézus, add, hogy mindig így legyen: bízzam

Benned, bármi érjen, és bízzam szüntelen!

30

112.

1. Boldog a szívem már, Jézus a sziklavár. {: Őbenne élek, benne

remélek; mindenem Jézusom már.:}

2. Szívedbe zárd be Őt, egész a Megmentőt! {: Megérted végre, hogy

miért kell élned; sosem leszel egyedül!:}

3. Fogjuk meg a kezünk, Jézusban úgy menjünk! {: Ott vár majd minket

Atyánk, ki egykor elküldte Jézust nekünk.:}

113.

1. Boldog ember az, ki bűnt nem ismer; kinek vétke már elfedeztetett.

Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít, lelkében csalárdság nincsen.

2. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim, napestig jajgattam,

könnyeztem. Éjjel, nappal éreztem kezeidet, szívre, lelkemre nehezedett.

3. Vétkemet bevallottam, bűnöm nem takargattam. S Te elvetted rólam a

bűneim terhét; szabad, tiszta szívet adtál nekem.

4. Vétkemet bevallottam, bűnöm nem takargattam. Boldog ember az,

kinek szíve bűntelen, lelkében csalárdság nincsen.

114.

1. Boldog napok hamar-hamar jönnek el, mikor Jézus az Övéit hívja fel.

Egy szép hajnalon meg fogunk jelenni, Királyunkat koronázni!

Kar: Ő lesz a Király, Ő lesz a Király; Ő lesz a Király, mikor jön. Mert

eljön Jézus, oly dicsős sok angyalaival, Ő lesz a Király, hogyha jön!

2. Királyoddal találkozni siess fel, Ő úgy kívánja, hogy legyél fent. Akik

Néki szolgáltak, ott lesznek mindazok, Királyunkat koronázni.

3. Óh, testvérem, készen vagy-e egészen, hogy Jézus a te Királyod legyen?

Elmúlik a föld is, ha meg fog jelenni, mindnyájan meg fogjuk látni!

115.

1. Boldogok, kik újjá lettek, megszületve Lélektől, elhagyták a régi

éltet s újat nyertek Istentől.

Kar: Halleluja, halleluja, halleluja, ámen!

2. Mily rettentő bűnben élni, melynek zsoldja a halál; ám dicsőség újjá

lenni s üdvöt lelni Jézusnál!

3. Egykor én is bűnben éltem, rám is várt a kárhozat; de Jézus megváltott

engem, s Ő lett értem áldozat.

4. Mi bűnös volt bennem s régi, Krisztus által már meghalt; de ami új, ami

égi, zsendül és zöld lombot hajt.

31

116.

1. Boldog vagyok, mert Jézus szeret, Jézus szeret, Jézus szeret!

2. Óh, boldog vagyok, mert Jézus szeret, Jézus szeret tégedet is; csak

kövesd Őt, és Ő segít.

3. Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

117.

1. Búsan járod életutad, nem fénylik a reménycsillag, eltévedtél. Nincs

barát, ki kezed fogva elvezetne a jó útra, kétségbe estél!

Kar: Testvér, a bűnben élni nem jó, ám az Úrban élni boldogító. Ki

megfáradtál, sokszor elbuktál; megbocsát Ő, új erőd ad, jöjj Hozzá!

2. Bealkonyult már feletted, sötét lett a fénylő eged, bűneid miatt. Nincsen

kiút, szabadulás, nem is hallod már a szavát hű Megváltódnak!

3. Bár a szíved folyton remeg, hogy elvesztheted üdvödet, nincs bocsánat

már sem a földön, sem az égen; nem találhatsz már segítségre, s a kárhozat

vár!

4. Óh, te szegény, árva lélek, ne essél még a kétségbe, vagy szabadulás!

Halld meg a Lélek szavát, s érted imádkozók szavát, van feloldozás!

5. Bár szégyennel, fájó szívvel, még az egyszer erős hittel nézz Őreá fel!

Könnyes szemed, vérző szíved megcsalatott, bűnös lelked nem veti Ő el!

118.

1. Bús, sötét éjből, börtönömből, Jézus, jövök, Jézus, jövök; Nálad

szabadság, fény tündököl, Jézus, jövök Hozzád! Szent kezed gyógyít, éltet és

áld, koldus élet helyett gazdagot ád; bűn ha jő, megvéd mindenen át. Jézus,

jövök Hozzád!

2. Csúf vereségből, száz bukásból; Jézus, jövök, Jézus, jövök! Győzelem

árad a Golgotáról, Jézus, jövök Hozzád! Összetört szívem menhelye légy,

tomboló vészben, viharban Te védj. Gond ha reám tör, nyújts Te reményt;

Jézus, jövök Hozzád!

3. Nyugtalan, gőgös büszkeségből, Jézus, jövök, Jézus, jövök. Így adod

békéd fenn az égből, Jézus, jövök Hozzád! Csüggve Terajtad, nem magamon;

járhatok egyre a keskeny úton. Részem a bátor, szent bizalom: Jézus, jövök

Hozzád!

4. Elhagyok sírt és sok rettegést; Jézus, jövök, Jézus, jövök! Drága

hazádban adj pihenést, Jézus, jövök Hozzád! Elhagyom éltem csúf romjait,

várnak egedbe Te szent karjaid. Láthatom orcád s angyalaid, Jézus, jövök

Hozzád!

32

119.

1. Bűneid ha bántnak téged, ördög, világ küzd veled; félelemmel

teljes szíved irgalomért küzdve esd…

Kar: Akkor jöjj a Golgotára, hittel nézz az Úrra fel! Várjad Őt és

nemsokára érezed, hogy nem hagy el; várjad Őt és nemsokára érezed, hogy

nem hagy el.

2. Ha az élet viharában ingadoz hithajócskád, és a zajló hullámokban

lelked csak rémképet lát…

3. Ha az emberek elhagynak, barátból lesz ellenség; utaid zord s

elhagyottak, szemed már sok könnytől ég…

4. Ha a végső, nehéz óra közelg komoly léptekkel, és nyájas baráti szóra te

már nem figyelhetel…

120.

1. Bűn lánca tartott fogva, míg értem jött Jézus; vétkem terhe

görnyesztett, szabaddá tett Jézus. Megkönyörült rajtam Ő, az a drága Jézus,

feledhetetlen idő: enyém lett a Jézus!

Kar: Azért én alázatta jövök Hozzád, Jézus; üdít, áld s megvigasztal

minden szavad, Jézus. Teljes béke, nyugalom tölt el engem, Jézus; édes béke

karodon, Jézus, drága Jézus!

2. Szegény voltam én nagyon, míg nem hívtam Jézust; rajtam, bénán és

vakon csodát művelt Jézus. Bánatos, beteg szívem kicserélte Jézus; édes

órákban velem elbeszélget Jézus!

3. Ki akar szelíd lenni, mint az űzött Jézus? Bűnből lelket menteni, amint

teszi Jézus? Ki akar meghajolni e név előtt: Jézus? Fényes koronát nyerni,

mint Királyunk, Jézus?

121.

1. Bűnnek tengerében voltam elmerülve teljesen, szörnyű helyzetemről

nem tudtam én semmit sem.

Kar: Óh, de Jézus látott engem s értem Mennyből lejöve. Megkeresett a

mélységben, dics és hála Nékie!

2. Kárhozatnak ösvényében forgott lelkem élete, az átok nagy sötétjében el

kellet vón’ vesznie.

3. Bűnöm átka a mélységbe rémségesen lesodort; lezuhantam és épsége

lelkemnek, ah, oda volt!

4. Jézus írta fel az élet könyvébe a nevemet, Ő nyújt békét, üdvösséget,

megtisztítja lelkemet.

5. Drága Jézus, Te vagy nékem szabadítóm s mindenem! Ha szemlélem

nagy szerelmed, hálával kell zengenem.

33

122.

1. Bűnömet elvette Jézus, meghalt a Golgotán; hogy üdvöt nyerhessek

Nála, s Övé legyek csupán.

Kar1: Jövök Hozzád s elmerülök Benned én, boldogító drága Jézus, örökre

maradj enyém!

2. Nehéz volt véres tusája, várt reá kín s halál, végig ment tövises útján,

tudva, hogy rám talál.

3. Mióta felém kitárta átszegzett két kezét, boldogan zengem az Úrhoz új

élet énekét.

4. Hogyha üt a végső órám s mennyei szózat hív, testem majd elpihen

némán, kihűl a fáradt szív.

Kar2: Jövök Hozzád s elmerülök Benned én, országodban, üdvözítőm,

fénylő arcod néz felém.

123.

1. Bűnöm súlya fáj nekem, könnyben ázik bús szemem. Vétkemért nincs

semmi bér, csak a bűnt eltörlő vér.

2. Minden vágyam Téged hív, érted lángol, ég e szív. Minden bűnöm

bánom már, Jézus jöjj, a szívem vár!

3. Bár a szívem fáj nagyon, újítsd azt meg, Jézusom! Bűnöm éget, mint a

tűz, szívem kínja hajtva űz.

4. Nem kívánok semmi mást, mint szívemnek gyógyulást; lásd, e szív oly

gyenge már: vedd le rólam bűnigám!

5. Szívem vágyát áldd meg hát, végy Te benne lakozást! Töltsd be árva

életem boldogsággal, Mesterem!

124.

1. Bűnös a nevem, ám adsz Te nekem új szívet. Számomra kezed új

földet, eget készített. Hívsz és hazavársz, az atyai ház int felém! Áldott az a

vér, melyet fizettél üdvömér!

2. Neked köszönöm minden örömöm, Mesterem! Az utam Veled fény és

szeretet szüntelen. Szívemből a dal már ki sose hal Tefeléd. Nyújtom kezem,

szívem leteszem Teeléd.

125.

1. Bűn útját tapostam egykor én, nem bíztam senkiben; szívemnek

legmélyebb rejtekén gyötrődtem végtelen. Hallottam, hogy Jézus megbocsát,

eltörli bűnömet; kitártam őszintén Néki én a szívemet.

Kar: Megmosott engem teljesen, ujjongva áldom Őt! Nem pótolhatja már

senki sem a hű Üdvözítőt.

34

Szerető karja tárva vár, oly édes ott nekem! Örömmel repülök ím, Feléd, én

életem!

2. Hallottam, hogy aki bűneit megvallja szív szerint, vidámmá teheti

napjait, felé a béke int. A szent vér bűnöket eltöröl; Szentlelke áldva vár, nem

emlékezik meg vétkemről a nagy Király.

3. Hallottam, hogy akit megmosott, azt meg is áldja Ő, s lényéből

lényembe áradott a csodás szent erő. Nem tudom, mi érte nyelvemet, egészen

mást beszél, amikor megérint engemet az égi Szél.

4. Hallottam, amidőn szólított: „Szerető gyermekem!” El nem felejtem e

szép napot, mindig emlegetem. Azóta szüntelen szomjazom hallani szent

szavát, mily jó is gyakorta hallani Jézust Magát!

5. Úgy hallom, rövid már az idő s közelg a Vőlegény. Mióta kedvesen

vont elő, epedve várom én. Addig is készülök, felveszem ragyogó szép

ruhám, hogy teljes díszében nézhessem égi Atyám!

126.

1. Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert

reánk tör, hogy elnyeljen gonosz ellenségünk! Száz veszéllyel útunk telve,

még sincs miért félnünk! Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen

végünk!

2. Meg-megújul minden reggel az Ő nagy irgalma, azért, amint napunk

felkel, kezdjünk háladalba! Szívünk és szánk szép énekkel Krisztust

magasztalja! Meg-megújul minden reggel az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem, azért Benne bízom. Mi kell nékem földön s

égen, ha ez egy jót bírom? Éljek bármily nagy szükségben, még sincs miért

sírnom! Az Úr az én örökségem, azért Benne bízom!

4. Óh, mily jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak! Sebeikre balzsamot küld s

imáikhoz szárnyat. Föl, szívünk, a csillagokhoz, félre földi árnyak! Óh, mily

jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak!

127.

1. Csak állok szótlanul, a dárda földre hull; itt más erő az úr, itt más erő

az úr!

Kar: Feltámadt, halleluja; feltámadt, halleluja! Feltámadt, halleluja;

feltámadt, halleluja!

2. Az éj az hosszú volt, de eltűnt már a hold; a hajnal felsikolt, a hajnal

felsikolt.

3. Elég volt már, elég, fénnyel hinti az ég az új nap reggelét, az új nap

reggelét.

4. Virágban áll a rét, virágos úton át Valaki jön feléd, Valaki jön feléd!

5. Virágban áll a rét, virágos úton át Jézus jön feléd, Jézus jön feléd!

35

128.

1. Csak Benned élek! Csak Benned élek! Jézus, áldalak! Boldogan élek!

Boldogan élek! Tőled kaptam azt!

Kar: Óh, glóri, halleluja! Oly boldog vagyok! Veled, Jézus; elfelejtek

minden bánatot! Veled, Jézus; elfelejtek minden bánatot!

2. Repes a szívem, örömmel telve; Jézus, áldalak! Kereszted fénye átjár

egészen, dicsőnek mondalak!

3. Tudom, hogy eljössz, meglátlak egyszer, Jézus, áldalak! Boldogan élek,

mert megváltottál, Mennybe elragadsz!

129.

1. Csak egy lépés Jézus tőled, közel van, nincsen messze Ő. Mire vársz

még, miért nem jössz már? Itt az alkalmas idő! Irgalommal szól intése,

szívedig hat a kérés. Siess oda, hű szívére, hisz’ csak egy lépés!

2. Csak egy lépés Jézus tőled, csak egy lépés magadtól. Ki a bűnből, a

világból, saját akaratodból. Menekülj a Golgotára, érted halt meg, Reá nézz!

Vigyen térdre bűnöd átka, ez az egy lépés!

3. Csak egy lépés Jézus tőled, benne nyugszol majd; kegyelemnek

tengerében, megtisztító forrásában. Nem rabolja senki el már üdvödet, mely

Benne él; jöjj, fogadd el, hisz’ téged vér, hisz’ csak egy lépés.

4. Ez a kérés Jézusodhoz, át a szűk kapun vezet; rejtve bizton vagy

azonnal, ott maradj, ott jó neked! Csüngj a szívén, haladj Ővele, Őt keresd;

hogy megértsed, és a Mennynek dicsősége csak egy lépés lesz!

130.

1. Csak jövevény vagyok, ez a föld nem honom; ott van az én hazám az

aranypartokon! Itt lenn követ vagyok, királyi megbízott, dolgozni érte

lelkesen.

Kar: Az üzenet, mit én hozok, ezen angyali szózatok: „Béküljetek ma

meg, óh, béküljetek meg a szent Istennel, emberek!

2. Uram parancsa az, hogy mind az emberek e föld egész színén Istenhez

térjenek; ki hordja ezt a hírt s a bűnútról letér, annak jutalma nagy s örök.

3. Az én hazám dicső, gazdag és végtelen; az élet ott örök, a lélek

szennytelen. Azért míg lent vagyok, amit Uram hagyott, munkáját híven

folytatom.

36

131.

Csak maradj a vér alatt (3x)! Halleluja, és az ördög nem árthat! Nem

árthat, nem árthat; nem árthat, nem árthat. Nem árt, nem árt, nem árt;

halleluja, és az ördög semmi sem árt.

132.

1. Csak vándorok vagyunk, fönt a hon; a Menny felé futunk, fönt van

a hon. Bár rögös ez az út, de boldog vígaszt nyújt, s vándora égbe jut; fönt

van a hon.

2. Bánthat az ellenünk – fönt van a hon. Jézus itt van velünk, fönt van a

hon. Bármily vész közeleg, Ő nyújt nekünk kezet, Atyjához fölvezet, fönt van

a hon.

3. Ha itt lent szégyen ér, fönt van a hon; ott a kegyelmi bér, fönt van a hon.

Itt vívjuk meg csatánk, ott van a koronánk, mely készen vár reánk, fönt van a

hon.

4. Látjuk majd mielőtt, fönt van a hon; dicsben imádjuk Őt, fönt van a hon.

Óh, mennyi nagy öröm lesz részünk örökkön; vár ott a fényözön, fönt van a

hon.

133.

1. Csendben állunk e sírnál, gyászban, könnyek között, a vándortárs

poránál, ki most elköltözött.

2. Ő már látja a „hitt”-et, azt bírja és örül; de részem még „csak higgy!”-

ek, Jézusom vesz körül.

3. Ő már az Úr sajátja, Édenbe vitetett; örvend, jutalmát látva, sír

örömkönnyeket.

4. Fején koronát hordva, kezében pálma van, Isten trónjánál állva zeng

vígan s boldogan.

5. Mi még, szegények, itt lenn járjuk vándorutunk. De egykor a

Mennyben, urunk, ott láthatunk.

134.

1. Csendes este beszélgetek Veled, Istenem; köszönöm, hogy erőd,

kezed én is ismerem. Köszönöm, hogy újra egy napeste leszállott;

munkáimban a Te kezed ismét megáldott!

Kar: Óh, mily nagy kegyelem, boldog a szívem! Köszönöm, hogy Atyám

lettél, Istenem!

2. Csendes este imádkozva Hozzád repülök; elmondom, hogy

kegyelmednek igen örülök. Elmondom, hogy tudom, értem, erőtlen vagyok;

fejem felett összecsapnak sokszor a habok.

37

3. Csendes este ujjon szívem áldott Fiadért; köszönöm, hogy ontott egykor

énértem is vért! Köszönöm, hogy észrevettél, szeretett Atyám; készítettél

számomra is égi koronát!

135.

Csodálatos Jézus szeretete (3x)! Csodás szeretet! Oly magas, nem

érek fölé; oly mély, nem érek alá. Oly széles, nem érem körül: csodás

szeretet!

136.

Csodálom az Ő útjait, mily nagyok gondolatai! Lelkemben világosság

gyúlt már fel, és tudom, Ő él bennem! Áldom Őt, a mennyek Urát! Áldom Őt,

aki fényességben lakik! Áldom Őt, aki lehajolt, s felemelt, mert Ő a szeretet!

137.

1. Csodálom gyakran, amit tett egykor a mennyei Király: meghalt

értem a Golgotán, mert engem nagyon szeretett.

Kar: Igen, Ő szeretett, Ő nagyon szeretett; értem vérzett a Golgotán, mert

nagyon szeretett.

2. Csak kegyelme, semmi más tett, törlé le lelkemről szennyem;

világosság honol bennem, ez mind azért, mert szeretett.

3. Mindig csak nyomdokán vezet, léptemet Ő szabályozza, éjt nappallá

változtatja, mert engem örökké szeret.

138.

1. Csodálva, imádva tekintek kegyelmének tengerébe, és hallgatom

édes örömmel, mit Róla tanít az Ige.

Kar: Szent vére bűnt elfedez, tisztára mossa ruhám. Bizalmamat ebbe

vetem, reményem Jézus csupán.

2. Óh, mennyi időt veszítettem, sóhajtva a terhek alatt! De hogy magam

Őneki adtam, lelkemről a súly leszakadt.

3. Gyöngéd keze szívemet érte: „Meggyógyítalak, fiam, én!” S megfogva

ruhája szegélyét, erő s öröm szálla belém.

4. Most velem a béke királya, vezéreli lépteimet, s oly édes az ajkán e

szózat: „Békém adom én teneked!”

38

139.

1. Csöndes este megpihenni térek, elfeledve élet terheit. Óh, mily

boldog, édes a nyugalmam, hogyha munkám már végezve itt! S még dicsőbb

lesz a nyugalmam ott, hol Atyám ad, hol Atyám ad örök szombatot!

2. Készített az Úr szent nyugodalmat földön küszködő szolgáinak. Keble

várja megpihenni őket, majd ha vége élet harcinak. A hűségnek drága

díjaként Jézus tárja, Jézus tárja énfelém kezét.

3. Égi otthon, béke szent hazája, hol nincs többé fájdalom, sírás; hol

Megváltóm színről-színre látom s vár a béke és megújulás. Harcaim ha véget

értenek, Jézusomnál, Jézusomnál megpihentek.

140.

1. Dalolj az Úrnak új éneket, dalolj Megváltódnak öröméneket!

Áldjátok az Ő szent nevét, hirdessétek nagy kegyelmét, mondjátok a népek

között az ő nagy dicsőségét! {:Hirdessétek nagy kegyelmét és mondjátok el

szeretetét, hogy véréban a szabadulás, hogy sebében a gyógyulás!:}{:Igen,

hogy sebében a gyógyulás, igen!:}

2. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, hadd zúgjon a tenger és

minden, mi benne van! {:Viduljon a mező virága, az Úrnak minden

madárkája; örvendezzen az erdő vada és minden lombos fája!:}{:Igen, óh,

mert eljön Jézus nemsokára!:}

141.

1. De sokszor nem értem az utat, amelyen Isten vezet; és elfogadni is

oly nehéz, amit Ő megengedett! Tudom, hogy nem érhet semmi baj, csak

úgymond, véletlenül; először minden, mi engem ér, az Isten elé kerül.

Kar: Köszönöm, hogy Rád bízhatom örökre már magam; amint vagyok,

úgy jöhetek Tehozzád, hű Uram! Köszönöm azt, hogy csendet adsz, szívem

ha háborog; köszönöm azt, hogy minden nap imádkozni tudok!

2. De sokszor nehéz lemondani arról, mi kedves nekem! Nehéz a másiknak

engedni a vitás kérdésekben. De sokszor teszem, panaszkodom, hogy semmi

nem sikerül; és közben észre sem veszem, hogy mennyi baj elkerül!

142.

1. Dicsérd az Urat, én lelkem, dicsérjed Őt hálatelten, minden helyen és

mindenütt az Alkotót s Üdvözítőt.

Kar: Dicsérjed reggel, jó korán, napfelkeltén és alkonyán; hajnalban,

délben s éjjelen dicsérjed, áldjad szüntelen!

2. Őtőle kaptad lelkedet, Őtőle nyerted éltedet, Ő bírja a te sorsodat, Ő

hordja a te gondodat.

39

3. Ő ment ki bármi baj közül, Ő óv meg minden vész elől. A porból karja

fölemel, Ő helyez örök üdvre fel.

143.

1. Dicsérd! Dicsérd! Dicsérjed Őt reggel! Dicsérjed Őt este! Dicsérd!

Dicsérd! Dicsérjed Őt szüntelen! Oly jó az Úrnak dicséretét énekelni,

szeretem az Ő utját! Oly jó Néki zengedezni, örvendezni; ujjongni az Ő útján!

Így Jézusomról szólni szívem mindig kész, szívem mindig kész, szívem

mindig kész. Így Jézusomról szólni szívem mindig kész! Ő élet, erő,

békesség!

2. Jézus! Jézus! Néked zeng az ének, magasztalunk Téged! Jézus! Jézus!

Hála Néked, Megváltónk! Méltó a Bárány, Övé legyen minden erő, hatalom

és bölcsesség! Áldott Bárány, hódolattan énekelünk, Tied minden tisztesség!

Így Jézusom, Terólad zeng az énekem, zeng az énekem, zeng az énekem. Így

Jézusom, Terólad zeng az énekem! Óh, üdvösség a Báránynak!

3. Ámen! Ámen! Dicsőség az Úrnak, glóri, halleluja! Ámen! Ámen!

Üdvösség a Báránynak! Méltó a Bárány, Övé legyen minden erő, hatalom és

bölcsesség! Áldott Bárány, hódolattan énekelünk, Tied minden tisztesség! Így

Jézusom, Terólad zeng az énekem, zeng az énekem, zeng az énekem. Így

Jézusom, Terólad zeng az énekem. Óh, üdvösség a Báránynak!

144.

Dicsérd, dicsérd, dicsérd az Urat! Dicsérd, dicsérd, mert Ő irgalmas. És

Ő jó, hódolatra méltó, ha Hozzá fordulsz, nem vet el, erős karja felemel!

Halleluja! Dicsérd, dicsérd, dicsérd az Urat! Dicsérd, dicsérd, mert Ő

irgalmas!

145.

Dicsérd Urad, Istened! Imádd az Ő nevét! Mert Ő a Te Urad! {:Szent

az Úr, Jézus, hatalmas Isten!:} Mindörökké, mindörökké!

146.

Dicsérem az Úr szent nevét, amíg élek. Dícsérete mindig ajkamon

legyen! Szeretete Magához von és nem félek, kijelenti Magát nekem a

hegyen. Ő az én Megváltóm, nem küld el Magától; mert szeret Ő nagyon,

nagyon szeret.

147.

1. Dicsérem neved, míg csak élek, míg élek; Kősziklám vagy Te,

melyen állok, s nem rendülök meg. Magas helyeken járatsz engem, oly jó

Veled, mert Te vagy igazságom, hűséges Istenem.

40

2. Ígéretedet elrejtettem a szívembe, parancsolatod megőriztem, és nem

felejtem. Rendeléseid szemem előtt vannak szüntelen, nem távozom el

utadról sohasem!

148.

Kar: Dicsérjük Istent, az Urat! Vallja meg minden nyelv: Jézus!

Szeretünk és imádunk, Te vagy a mi Királyunk!

1. Összejöttünk, hogy dicsérjünk megtisztult szívvel; a nevednek trónt

emelünk, és Benned örvendezünk.

2. Szentlelkével betölt, Ő vezet minket. Az Ő országa van bennem, mely

Istennek ereje.

149.

1. Dicsérjük lelkesen a nagy Üdvözítőt csoportban, örömteljesen,

csoportban, örömteljesen; Atyánk trónja előtt, Atyánk trónja előtt!

Kar: Sion felé megyünk! Gyönyörű, mennyei Sion! Sionba, a hazánkba,

föl, a mennyei városba föl!

2. Te puszta, zord kebel, ki zengni nem akarsz; jöjj és tekints a Mennyre

fel, jöjj és tekints a Mennyre fel; és csendben nem maradsz, és csendben nem

maradsz!

3. Együtt zarándoklunk, óh, jöjj te is velünk! Még mielőtt oda jutunk, még

mielőtt oda jutunk; manna lesz ételünk, manna lesz ételünk.

4. A gonddal el azért s öröménekre föl! Oly szív hamar Sionba ér, oly szív

hamar Sionba ér; amely vidám s örül, amely vidám s örül!

150.

Dicsérlek, imádlak, életemnek célja csak Te vagy, hogy magasztaljalak,

és áldjam szent neved. Óh, Uram, szeretlek Téged, vágyom hallani

beszédedet, és Veled járni, mindörökké!

151.

1. Dicső Király az én Megváltóm, segít, akárhová megyek. Csodáiról

tudok beszélni, mindenki hadd lássa meg!

Kar: Mindenki lássa meg, mindenki lássa meg! Dicső Király az én

Megváltóm, mindenki hadd lássa meg!

2. Hű szíve úgy boldogít engem, mióta Vele lehetek; legszebb Ő a kerek

világon, bár látná mindenki meg!

3. Segít, ha a Sátánnak tőre megejtni készül engemet; dicsérem megmentő

hatalmát, mindenki hadd lássa meg!

4. Övé a szívem és az éltem, csak Őt szolgálom untalan; hisz lelkemet csak

Ő menté meg: dicső Királyom, Uram!

41

152.

1. Dicső Király, ki meghaltál a Golgotán, fogadd érette szívből eredő

imám! Éjem sötétjét szerelmed ragyogta át, amikor fényben láttam meg a

Golgotát.

Kar: Óh, én Uram, szerelmed mily nagy! Hű Jézusom, örök Király vagy!

Értem hordtál töviskoronát, azért a szívem Néked adtam át.

2. Szeretet vitt a Golgotára Tégedet, szeretet által ontottad szent véredet.

Szerelmed látva, bízva jövök Tehozzád, mutasd meg nékem vértől ázott szent

orcád!

3. Irgalmas Isten, hála Néked Fiadért! Ujjongva áldlak Téged

váltságművedért! Pokolnak lánca elszakadt, szabad vagyok; homlokomon az

üdvnek sugára ragyog.

153.

Dicsőség, hallelú; nem törődöm azzal, mit a Sátán mond. A hit szava

pajzsom, fegyverem, Jézus Ura annak, ahogy érzem magam!

154.

1. Drága Jézus bűvös szerelme úgy hevít, lábaihoz szórom a lelkem

kincseit. Éjszakámban fény ragyog, mindig Vele járhatok; így olyan boldog

vagyok, mert Ő szeret!

Kar: Mert Ő szeret, mert Ő szeret! Szívem zengi, az ajkam mondja, hogy

Ő szeret! Hogy Ő szeret, hogy Ő szeret! Jézust vígan áldja dalom, mert Ő

szeret!

2. Hogyha csal az élet gyönyöre, Ő megment. Bánat, kétely, könnyek

özöne nem rettent. Kísértésben megszentel, hű szívet ad s fölemel. Megtölt

dicsőségével, mert Ő szeret.

3. Ahol járok, mindig nyomait kutatom, mindenütt szent keze műveit

láthatom. Egykor égi dicsben ott, nem találok szebb napot; bármi fényen

átragyog e szeretet.

155.

1. Drága Jézus, vezess engem a Te utadon, minden napon Benned

bízom, én édes Uram. Veled járni keskeny úton, ez az én óhajom, minden

napon Te légy velem, drága Jézusom!

2. Hogy ha e földi létből majd ha hazamegyek, oda is csak Te vezethetsz,

drága Mesterem! Dicső kapu tárul elém utam végével, Teveled ott drága

Jézus együtt lehetek!

3. Most hát, kérlek, drága Jézus, hallgasd meg imám; bűneimtől szabadíts

meg, mennyei Atyám. Tisztán járni, ez szívemnek legfőbb óhaja, Te mossál

le, drága Jézus, hogy legyek szabad!

42

4. Ha mindvégig hű maradok, Te adsz koronát; szent véredben

megtisztított, hófehér ruhát. És ott fent, a dicsőségben, mennysereg között,

mindörökké dicsérhetjük az Üdvözítőt!

5. Te adj erőt, drága Jézus, mindig énnekem; küzdelmek és próbák között

el ne csüggedjek. A Szentlélek legyen mindig vezércsillagom, áldásodat

áraszd reám, drága Jézusom!

6. Gyere velem, drága testvér, vár az üdv hona; Jézus minket úgy szeretett,

hogy bevisz oda. Nem lesz többé bűn, fájdalom, csak halleluja! Jöjj hát te is,

drága Lélek, siessünk oda!

7. Ha megszólal az égi kört és a harsona, te is jöhetsz, fáradt vándor, csak

készülj oda. {:Eljön értünk dicsőségben Jézusunk Maga, ezért boldog az én

szívem, óh, halleluja!:}

156.

1. Drága megmentőnk az Úr Jézus, mellettünk harcol Ő! Drága

megmentőnk az Úr Jézus, bajban is segít Ő! Drága megmentőnk az Úr Jézus,

ott áll veled a kísértésben. Időnk, míg lepereg, Jézus harcol teveled: győzöl,

ez a jövő!

Kar: Hadd mondjam néked, nem lehetsz magad megmentője! Egyedül

Jézus tesz szabaddá! Kereszthalála lesz a bűnöd temetője, Ő a szabadító,

kiálts Hozzá!

2. Drága Megváltónk az Úr Jézus, minden bűnt megbocsát! Drága

Megváltónk az Úr Jézus, ad rád tiszta ruhát! Drága Megváltónk az Úr Jézus,

szívből megbocsát! Irgalmából letörli könnyedet, szent örömöt ad neked.

Ujjongsz: ez a jövő!

3. Nagy szabadítónk az Úr Jézus, szétzúzza az igát! Nagy szabadítónk az

Úr Jézus, nála van szabadság. Nagy szabadítónk az Úr Jézus, szétzúz minden

igát karjával! Legyen bán bűnbilincs, hatalmának gátja nincs. Ujjongsz: ez a

jövő!

157.

Drága véred megtisztít, drága véred éltet ád! Drága véred értem folyt

keresztfán, a Golgotán! És megtisztított fehérebbre, mint a hó, mint a hó; óh,

Uram, Te drága Megváltó.

158.

1. E földön sok baj vesz körül, s nem tudom, hogy melyik út merre

visz. Senki nem segít a sok-sok ember közül, csak egy van, aki így szól: -

Bennem bízz!

Kar: Bennem bízz, ha jő a próba! Bennem bízz, ha bánat éri szívedet!

Bennem bízz, ne nézz a bajra! Bennem bízz, s békét nyer az életed!

43

2. Ha látom, mennyit ér az élet és milyen sok a szenvedés, a kin; szívem

mélyén mégis nagy örömet érzek, mert egy hang szelíden így szól: - Bennem

bízz! Csak Bennem bízz!

159.

1. Egy boldog reménység tölti el szívem, hogy Jézusé lett az életem.

Megváltotta, megmentette az életem, dicsérem én Őt szüntelen. Golgota fénye

árad énreám, ma is e kegy ömlik énreám. Énérettem, teéretted folyt a drága

vér, jöjj, szolgáljuk Őt hát, testvér!

2. Szeret Ő, megment Ő, mert szent erő Ő; hát bízd Reá te is magad! Ha

gyenge, törékeny is a te hithajód, Ő fogja a te kormányod. Vezeti hithajóm a

tengeren, nem ér a vész a nagy-nagy vizen. Hogy vezeti hithajóm, onnan

tudom: átvezet Ő minden bajon.

3. Ha bánat, csüggedés gyötri szíved, melletted van hű Mestered. Megőriz,

megtart Ő a sok baj között, hisz eddig is Ő örködött. Emeld fel hangod,

meghallja Ő, árad a Mennyből a szent erő! Ha járod az utat a Golgotán,

boldog leszel Jézus karján.

160.

1. Egy drága kincsem van nekem: a szép s igaz remény. Hogy nyitva

számomra a Menny, s örökre élek én, Megváltóm ingyen adta ezt ajándékul

nekem. Ez biztat, buzdít, bátorít keskeny ösvényemen.

2. E kincshez úgy jutottam, hogy a bűnnek meghalék. Most élek újra, de

nem az, aki elébb valék. Újjászülettem, s Jézusom adott egy új szívet; s e

szívben él a hit, remény s az égi szeretet.

3. A bűnnek nincs hatalma már felettem, jól tudom. Mert Jézus rég

legyőzte azt, s ez felvidít nagyon. Igaz, hogy testem földbe száll, de én élek

tovább; s a Mennyben Isten ad nekem sokkal dicsőbb ruhát.

4. A Bárány értem szenvedett sok kín között a fán, kiontva vérét bűnömért,

meghalt a Golgotán. De harmadnapra, győztesen testben feltámadott; és ezzel

engem egy dicső élethez juttatott.

161.

Kar: Egyedül csak Te vagy, akinél a szív lecsendesül! Te vagy a

Kősziklám, Szabadítóm; veszni, Uram, ne hagyj!

1. Benned hiszek, remélek, szívem nem fél; Te menedékház vagy a

viharban. Éltem már csak a Tiéd, őrző kezed véd és kísér.

2. Benne remélj te is, és szíved nem fél, Ő menedékház lesz a viharban.

Élted már legyen Övé, őrző keze véd és kísér!

44

162.

1. - Egyetek az élet kenyeréből, tietek e színig telt pohár! - Maradj

velünk, úgy kérünk, Jézus! - Szívetekben benne élek mindörökre már!

2. - Az én testem bizony, bizony étel. Hulló vérem szomjas szívre vár. -

Maradj velünk, úgy kérünk, Jézus! – Szívetekben benne élek mindörökre

már!

3. - Átölellek, megtört égi Bárány; szikkadt földből sarjadt zsenge szár.

Velem maradsz, én hiszem, Jézus! Tied vagyok, Neked élek már!

163.

Egyet kérek Tőléd, óh, Uram; ezt keresem életemben. Hogy én ott

legyek az Úr házában életem végéig. {:Csodálom az Úr szépségét, keresem az

Úr templomát.:}

164.

1. Egyetlen egy kérdésem volt önmagam felé: hogy jutok majd Jézus

Krisztus szentsége elé? Úgy gondoltam, hogy életemben minden rendben van,

de Jézus Krisztus megmutatta, még sincs igazam.

Kar: Halleluja, dicsérem nevét; Jézus Krisztus csodás Szellemét!

2. Jézus Krisztus megmutatta, hogy ha engedek, áldott lesz majd fent az én

lelkem!

3. Elmúló bánatom van ettől a világtól, örökségem van a mennyei Atyától!

4. Egyetlen egy utam van, mely az Atyához vezet; Jézus Krisztus, Ő az út,

Őhozzá megyek!

5. Ő az enyém, én az Övé, így szabad vagyok; elmúlnak majd a földön így

csak a napok!

165.

1. Egyetlen forrása minden kegynek, egyetlen mentsvára a lelkemnek!

Jézus, Te Megváltó, üdvöt hozó, moss meg és tégy fehérré, mint a hó!

Kar: Miként a hó, tiszta fehér! Óh, moss meg engem s leszek minő a hó:

fehér!

2. Soká nem ismertem szerelmedet, hogy bűnöst tisztává Te teheted. Most

látom: csak Te vagy az üdvadó, óh, Jézus, tégy fehérré, mint a hó!

3. Fehérré, Uram! A forrás Te vagy, békét és nyugalmat lelkembe adj!

Áldásod nem apad, gazdag folyó, óh, moss meg s tégy fehérré, mint a hó!

45

166.

1. Egy fáradt vándort láttam a hegyre menni fel; kimerülve,

rongyosan, de arcán derüvel. Nehéz teher a vállán, lehúzza lankadás; de

közben így kiált fel: jön a szabadulás!

Kar: Győzelmi pálmát, dicskoronát; győzelmi pálmát nyerünk odaát.

Győzelmi pálmát, dicskoronát; győzelmi pálmát nyerünk!

2. A nyári nap hevétől megizzadt homloka, a hosszas küszködéstől szakadt

ruházata. De íme, életre kelt egy csodás látomás, és közben így kiált fel: jön a

szabadulás!

3. Útszéli fákon csattog vidám madársereg, hogy felfigyeljen rájuk, új

dalba kezdenek. De Rám vonzó erővel nem bír már e világ, útközben így kiált

fel: jő a szabadulás!

4. Mire a nap leszállott és már-már este lett, átlépte a hegy ormát, ott járt a

völgyben lent. Feltűnt csodás örök otthona, a tündöklő, csodás; fel-felkiált:

hozsánna, jön a szabadulás!

5. Hall ott a parton boldog győzelmi éneket, hogy Jézusunk megváltott, ad

örök életet. Ha visszapillant, lát egy bevégezett futást, örömmel így kiált fel:

itt a szabadulás!

167.

1. Egy forrás van, mely bűntől megtisztít; hely, hol sötétben napfény

világít. Lehull a terhed, látást nyer a vak, mert a golgotai vér csodás erősséget

ad.

2. Óh, lélek, rád is vár a Golgota, bűnterhed bátran tedd le hát oda! Jézus,

ha látja csüggedt életed, felüdítve új erőt s békességet ad neked.

168.

1. Egy kedves ország vár minket, hol Jézus a Király; angyalsereg tölti

be azt, mely ránk szeretve vár.

Kar: Azt éneklik: óh, jöjj haza! Azt éneklik: óh, jöjj haza! Az angyalok a

Menny dicsfénye közt éneklik: jöjj haza! Jöjj haza, jöjj haza! Az angyalok a

Menny dicsfénye közt éneklik: jöjj haza!

2. Oda vonulnak boldogan a hívő emberek, az Úr előtt megállanak; mint

csillag, fénylenek.

3. Jézus hív nyájasan: óh, jöjj, Nálam nyugalom vár! Üdvözültek kara

fogad, s a mennyei Király.

169.

1. Egy kedves otthon vár reánk, óh, mily üdv; óh, mily üdv! Örök

ország lesz a hazánk, óh, mily üdv; óh, mily üdv! Ott nincsen gond, vagy

46

gyötrelem; sem vész, sem bú, sem félelem. De van öröm, s ez végtelen, óh,

mily üdv; óh, mily üdv!

2. Ott hangzik a legszebb zene, óh, mily szép; óh, mily szép! S az

angyaloknak éneke, óh, mily szép; óh, mily szép! Ott zeng a hárfa, zeng a

lant, s egy karban zúg sok égi hang, Istent dicsérőn, mint harang, óh, mily

szép; óh, mily szép!

3. A szentek serge tündököl, óh, dicső; óh, dicső! A nagy Királyt veszik

körül, óh, dicső; óh, dicső! Őtőle jön a fénysugár s Feléje áldó hála száll: Úr

Jézus ez, a nagy Király; óh, dicső; óh, dicső!

170.

1. Egykor a bűnben holt valék, s nem volt bennem remény, de Jézust

elfogadtam én, s most élete enyém.

Kar: Lehet-e az, hogy Jézusom meghalt énértem is?! Igen, igen, s most

már tudom, szeret s a Mennybe visz. Szeret, s a Mennybe visz.

2. Az Isten nagy szerelme ez, mely, mint a tenger, mély; szívednek

gyógyulása lesz, csak Benne higgy, remélj!

3. Hálátlan az a szív, amely Jézustól elvonul, s Érette hőn dobogva az

szent lángba nem borul.

4. Ím élek, de többé nem én: Krisztus, ki bennem él. Szeret örökké

engemet, hisz meghalt bűnömér’.

171.

1. Egykor a bűn sarában voltam veszve, a szennytől, mélyből fényt

nem láttam én. A bűnnek mélye tartott fogva engem, de Jézus drága karja

nyúlt felém. A bűneimnek szennyét eltakarta, lemosta drága vére bűneim; én

álltam szégyen között bűntudattal, Ő letörölte bánatkönnyeim.

Kar: Óh, drága Jézus, kedves vagy nekem; fogadd el tőlem gyarló életem!

Tartsd azt magadnál, drága őrizőm, legyen a Mennyben még dicsőbb öröm!

2. A Golgotának keresztje mutatta, hogy bűneim felvitte erre mind; hogy

adósságom nincs, mert lefizette, nagy tette engem bűnbánatra int. A drága

Megváltómnak nagy szerelme tette e nagy irgalmat énvelem, hogy én cserébe

adjam át egészen törékeny, gyenge, gyarló életem.

3. Kezén azért lett seb, hogy ölelhessen; hogy oltalmazzon bajon, vészen

át. Lábain azért, hogy értem jöhessen, láthassam én a Menny dicső honát.

Szent szívén azért, hogy Ő szerethessen, szerelmes szíve boldoggá tegyen.

Szenvedett halált, gyalázatot értem; hogy nekem örök életem legyen.

4. A drága jó Atyához nyitott utat, ez út nekem is Golgotán vezet. Biztosan

megyek Jézus nyomdokában, mert ez út végén drága cél lebeg. Hogy dicső

égi glóriának fénye ragyogja be az örök életem, s az égi Bárány dicső

énekével zenghetem örök dicséretemet.

47

172.

1. Egykor én is tévelyegtem, távol az üdv útjától; bolyongtam a

bűnvadonban, mit sem tudtam Jézusról. De most örök hála és dics Őneki,

mert megtalált; zeng az ajkam nagy örömmel Néki dicshalleluját.

Kar: A mulandót megvetem, mert csak Jézust követem; hogyha Ő betölti

szívem, mindennél több ez nekem!

2. Óh, mily dicső örömérzet: Jézus most már az enyém! A bűn rémes

éjjeléből örök üdvre lépten én. Így e földön mit se félek, velem van mindenütt

Ő. Megóv minden bajtól engem a győztes üdvözítő.

3. Áldom Jézust, Megváltómat, aki önként szenvedett; s értem hullott

drága vére lelkem üdvössége lett. Itt a földön boldog szívvel, híven járom

utamat; s egykor égi szent örömben dicsőítem Uramat.

173.

1. Egy lépést sem teszek Jézus nélkül! Ez lépést sem teszek Jézus

nélkül! Tudom, ha Lelke vezet; én soha el nem tévedek, az utam mindig sima,

járható lesz.

2. Egy lépést sem teszek Jézus nélkül! Szívem csak Rá hallgasson

szüntelenül! Tudom, áldás leszek másoknak, hogyha Rád figyelek, s egy

lépést sem teszek Nélküled.

3. Úgy kérlek, drága Lélek, vezess tovább! További utaimban Te vezess

csupán! Tudom, ha Te vezetsz, én soha el nem tévedek, s határozott lesz

szívem Benned.

174.

1. Egy nap hallám a szent Igét, s e szent Ige szívembe ért, s itt alkotott

üdvérzeményt, s oly boldog lettem én.

Kar: Hogy Jézus az enyém s az üdvöt megnyerém, ez nyújt nekem

üdvérzeményt, hogy Jézus az enyém!

2. Haboztam bár egy ideig, nem értém Isten szavait, de szívemben már él a

hit, s oly boldog vagyok itt.

3. Maradj velem, te szent Ige, légy életem szövétneke! Legyen szívem

veled tele, hogy boldog legyek én!

175.

1. Egyszer csak Jézus megjelen angyalsereg élén, hogy szentjeit Ő

felvigye a nagy menyegzőjére.

Kar: Óh, mily más lesz az az ország, ott lakik az igazság! Új élet kezdete

lesz az ezer év!

2. Az elragadtatás után az égben fenn leszünk, hogy átvegyük a jutalmat,

mit az Atya ád nekünk!

48

3. És megnyílik az ég velünk, és Jézussal jövünk. Országolunk földtekén,

míg tart majd az ezerév!

176.

1. Egy szív érettem dobogott, egy szívnek nagy fájdalma volt. Egy

szív engem hőn szeretett, egy szív érettem megrepedt.

2. E szívben az irgalom élt, e szív szerette a szegényt. E szívben nem volt

semmi folt, e szív Jézusom szíve volt.

3. Ha szívedre búbánat száll, jöjj Jézushoz, mert szíve vár. E szívben van

számodra hely, a szíved itt békére lel.

177.

1. Egy új nap, egy új nap mindig áldás és öröm egy új nap. Uram,

kérlek, taníts meg, engedelmes hadd legyek. És úgy járjak, ahogy kell,

minden nap!

2. Ez a nap, ez a nap, Benned béke és öröm ez a nap. Rád bízom az életem,

Rólad zengjen énekem, hálát dicséretet minden nap!

178.

1. Eldőlt a szívemben, követem Jézust (3x); nincs visszaút, nincs

visszaút.

2. Mögöttem a világ, előttem a kereszt (3x); nincs visszaút, nincs visszaút.

3. Ha nincs is társam, én követem Jézust (3x); nincs visszaút, nincs

visszaút.

179.

1. Elédbe borulok, Jézusom, mindenkor Te légy a vigaszom!

Kar: Jövel már, jövel már, lelkem vár! Jézus, légy szívemben a Király!

2. Te kormányzod életemet, vezess Szentlelkeddel engemet!

3. Ha néha tövis közt is járok, segítő kezeidre várok.

4. Kötözd be fájó sebeimet, szent véreddel mosd meg lelkemet!

5. Ha földi életem véget ér, Menny felé, Jézus, légy a vezér!

180.

1. Elég az Ő kegyelme, rég elég, elég. Még akkor, ha szívem úgy

lánggal nem ég. Elég a vér, a Golgota, nem lesz nagyobb kincsem soha! Elég

az Ő kegyelme, rég elég, elég!

49

2. Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő! Erőtlenségben Ő erő, mentő

erő. A Menny szívem szép otthona, keskeny utam elvisz oda. Számomra Ő az

út, jövő, csak Ő, csak Ő!

181.

1. Elfogadtam Megváltómat, Te is fogadd el (3x), Ő az Út a Menny

felé!

Kar: Uram, óh, Uram, óh, emlékezzél meg rólam! Uram, óh, Uram, óh

emlékezzél meg! Uram, óh, Uram, óh emlékezzél meg! Te vagy az út a

Menny felé!

2. Van nekem egy otthonom a dicső hazában (3x), hol az Úr a napsugár.

3. Nincs más út az égi honba, csak Jézus Maga (3x), Ő az út a Menny felé!

182.

1. Elhagytam a bűnnek útját, amelyet soká tapostam, s ha azt

kérdezed, hogy kiért? A kedves Üdvözítőmért!

Kar: Míg elérem az én hazám, sok küzdelem vár itt reám, de Jézus erőt

nyújt nekem, s így győzve hazaérkezem.

2. Sokan mondják, hogy jöjj velem, s hogy én Jézust ne kövessem. Nem

hallgatom meg szavukat, követem tovább Uramat!

3. Óh, bűnös, kérd a kegyelmet s keresd az üdvösségedet! Ne várd, míg

időd elszalad, mert Jézus boldogságot ad!

4. Óh, bűnös, jer te is velem, kövessük Jézust szívesen! Hallgassunk az Ő

szavára, az visz az örök hazába.

183.

Elindulunk égő szívvel, és lépésünk imádság lesz. Remény támad, új

nap virrad, száll az ének szerteszét. Már olyan régen ragyog a fény a

keresztről mindenfelé. Szívünk várja Jézus jöttét, zengje szívünk

reménységét! Égj, gyertyaláng, most, sötét szívekben lángolj! Jöjjön már

világosság! Örömének zengjen szeretettel szívben, ragyogj hát, gyertyaláng!

Az igazért, a bűnösért, szeretetért, szabadságért; Jézus nevében, Ő erejével,

fogunk járni Istenem!

184.

Eljön az Úr nagyon hamar, várd Őt ébren éjjel, nappal. Minden órán

imádkozzál; légy erős, tarts ki még, hogy megállj!

Ref: Közel az Úr, már nincsen sok idő; talán ma még Megváltónk visszajő.

Közel az Úr, az égi nagy Király; hűgéseg légy, türelemmel, virrasztva várj.

Hogy mikor jő, én nem tudom; de életem Reá bízom. Felhők között ha

megjelen, Urammal leszek én szüntelen.

50

185.

1. Eljő az Úr, halleluja, de nem szegénységben; országlani, halleluja,

örök dicsőségben!

Kar: Légy hát kész megállani, Ő szent színét meglátni! Amit ígért,

halleluja, be fogja váltani!

2. Eljő az Úr, halleluja, mint Bárány jött elébb; ki üdvünkért, halleluja,

odaadta éltét.

3. Eljő az Úr, halleluja, királyi fényben; s mindent, mi él, halleluja,

szolgálatába hajt.

4. Eljő az Úr, halleluja, meglátja minden Őt; s fényes neve, halleluja,

Mennyet s földet betölt.

186.

1. Eljő, eljő nemsokára Ő, az Úr Jézus, az Üdvözítő. Ígérete mind

valóra vál’, melyet népe hisz, remél és vár. Eljő, eljő angyalaival,

riadótrombitának nagy hangjaival. Eljő, eljő nemsokára Ő, mennyei fényével

az Üdvözítő!

2. Leszállott az Isten ereje, betelt az Úr nagy ígérete. Áldott legyen a mi

Istenünk, ki Szentlelkét leküldé nekünk! Betölti a hívő szíveket, isteni,

mennyei tűz, a szeretet! Eljő, eljő nemsokára Ő; Pásztorunk, főpapunk, az

Üdvözítő.

3. Új nyelveken szólnak a hívők, megújulnak mind a szenvedők. Buzgó

ima száll az ég felé, Istenünknek szent trónja elé. Az Övéit elpecsételi,

Szentlélek tüzével megkereszteli. Eljő, eljő nemsokára Ő, választott népéért

az Üdvözítő.

187.

1. Elnémul egyszer énekem, a húr elpattan, jő az éj. De óh, gyönyör, a

Mennybe fenn majd lelkem új életre kél.

Kar: S szólok: ezt Jézus tette mind! Ingyen kegyelme üdvözít! S szólok:

ezt Jézus tette mind! Ingyen kegyelme üdvözít!

2. Majd szétomol e porhüvely; mikor vagy hol, még nem tudom. De vár a

Mennyben már a hely, mert készen tartja Jézusom.

3. Majd tán egy csendes estelen hallom az édes szózatot: „Pihenni térhetsz,

gyermekem, és Jézusod megláthatod!”

4. Addig is várok csöndesen, mécsembe öntök új olajt. S ha ajtót nyit az

Úr nekem, lelkem ujjongva száll be rajt’.

51

188.

1. Előtted állok, hű Uram én; kitárom szívem, mert oly szegény. Rab,

árva, koldus Tenélküled, öntsd ki reám most Szentlelkedet!

2. Születtél egykor csillag alatt, Te áldott csillag, óh, el ne hagyj! Lelkemet

mossa hófehérre megsebzett szíved piros vére!

3. Telve a hála, telve a szív; ha munkába a Mester hív. Árad Szentlelke

szolgáira, merülj Bethesda gyógytavába!

4. Várva, remélve imába fogj; ha nincs eredmény, egyre zokogj. Megáld

az Isten, hidd el szavát, kitölti reánk is teljhatalmát!

5. A munka végén ha alkonyul, az ég falán majd kapu tárul. Ott állunk

egykor előtt mind, örök élet vár, a drága kincs!

189.

Kar1: El Shaddai, El Shaddai; örök, élő Adonai; eltelnek évezredek, és

Te nem változol meg. El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai, Rólad szól a

szív és száj, El Shaddai.

1. Te alkottad az eget, napot, földet, vizeket. Ábrahám fiainak Te jelöltél

ki utat. Szóltál, feltámadt a szél, ott a Veres-tengernél, s néped száraz lábbal

kelt át.

2. A pusztában vezettél, megbékélést üzentél; kenyereddel tápláltál,

sasszárnyakon hordoztál. Mi nem érettük szavad, elvétettük az utat; de Te

mégis elértél, és tiednek neveztél.

Kar2: El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai; eltelnek évezredek, és Te

nem változol meg. El Shaddai, El Shaddai, örök élő Adonai; életem kezedben

már, El Shaddai.

190.

1. Ember szemétől bűneim én eltakarhatom, s behunyva lelki

szemeim, magam ámíthatom.

Kar: De Isten lát a szívekbe, előtte nincs titok! S ami most rejtve

végbemegy, napfényre jönni fog.

2. A földi ajk dicsérhet ám, s nyújthat aranybabért; dicsőség érhet vád

helyett sok álnokságomért.

3. Viszont a jámborságomért jöhet rám megvetés, igaz eszmékért gúny,

szitok és testi szenvedés.

191.

1. Emlékezzél meg az Úr jóságáról, emlékezzél meg oltalmáról! Mert

olyan magas, mint az ég, hűsége és megtartó kegyelme hozzánk, nagy az Ő

kegyelme népe iránt.

52

2. Viharokban Ő erős várunk, mikor szélvész dúl, karjába zár. Amilyen

távol van napkelet, oly messze veti el tőlünk bűneinket, nem fogy el irgalma

népe iránt.

192.

1. Emlékezzünk az első időkre, mikor Isten tüze égett még! Lelki

harcokba törtek előre, voltak is ott lelki hősök még!

Kar: Az első idők ébredését várjuk, mely közöttünk ma is meglehet; ha

egy akarattal ezt kiáltjuk: Mennyből, Urunk, újra küldj tüzet!

2. Telt az idő, lett sok székesegyház; lett sokféle fényes szertartás. Ám

kiderült, hogy ez mind „külső más”, nem követte Szentlélek áldás.

3. Ámde voltak falusi kis házak, ahol Mennyből leszállt az erő! Szent

nevére halleluják szálltak, s ajkukról a szent tűz tört elő!

4. Jézus ma is ugyanaz, mint régen! Tud Ő ma is gyújtani tüzet! Szívünk

hát az égi tűztől égjen, imáinkra most csodát tehet!

193.

Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom; mind Övé a

kisgyermek, erőt ad a gyengének. Úgy van, Ő szeret, Ő szeret nagyon! Úgy

van, Ő szeret, Igéjéből tudom.

194.

1. {:Enyém az öröm az én szívemben minden órán, minden nap.:}

Örömöt e világ nem adhat, örömöt e világban nem kaphatsz. Enyém az öröm

szívemben minden órán, minden nap.

2. {:Enyém a béke az én szívemben minden órán, minden nap.:} Békét e

világban nem adnak, békét e világban nem kaphatsz. Enyém a béke az én

szívemben minden órán, minden nap.

3. {:Enyém a Jézus az én szívemben minden órán, minden nap.:} Jézust e

világban nem adnak, Jézust e világban nem kaphatsz. Enyém a Jézus az én

szívemben minden órán, minden nap.

4. Tiéd a Jézus a te szívedben…

5. Miénk a Jézus a mi szívünkben…

195.

1. Esti csöndben, mikor ember s minden elpihen; kis madárka ajka

lágyan csicsereg, hálaérzet tölti szívem, mivel ismerem Őt, kit Mennyben áld

dicső angyalsereg.

Kar: Hála Néked, drága Jézus; áldott égi Mesterem! Téged áldva járom

földi utamat, egykor Mennybe érve, lábaidhoz hullok, Istenem,

hálakönnyeimmel mosni lábadat!

53

2. Hajnal csókja, friss pacsirta dala ébresztget, hálaillat árad lelkem

pázsitán: a kedélyem húrja szent örömtől átreszket, ajkaimra tolul hál’adó

imám.

3. Hegyi úton szikla-csipke tépi lábamat, ott bolyongok bús magányban

egyedül; ködbe nézve, vágyó szívvel várom Uramat, majd ha földi sátram

egykor összedűl.

196.

1. E világban sok bú, bánat vesz téged körül; menedéket hol találhatsz

nyughelyül?

2. Jézushoz jöjj sok terheddel, fáradt, bűnös szív! A keresztnél

megpihenhetsz! Jézus hív!

3. A Bárány Magára vette bűneid terhét, érezd meg, hogy szeret téged, s

vedd kegyét!

4. A keresztnél bűnbocsánat s vigasz árad rád; örökélet, égi béke odaát.

197.

1. Ez a szó: szeretet minden nyelvben él; legyen nyugat, vagy kelet,

észak bár, vagy dél. Ez a szó Istenről szól, mert ez Ő Maga, és hogy így

megismerjük, eljött Fia!

Kar: A szeretet erős, nem múlik el; nem gerjed haragra, gonoszt nem ró

fel. Mindent remél és hisz, mindent elvisel; a szeretet erős, soha nem múlik

el.

2. Jézus, a mi Mesterünk, mielőtt eltávozott; ránk, tanítványaira új

parancsot hagyott. Azt, hogy ahogy Ő minket, úgy szeressük egymást, s hogy

Krisztuséi vagyunk, megtudja így a világ!

198.

1. {:Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett.:}

{:Örvendjünk, vígadjunk e napon!:} Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr

szerzett.

2. {:Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit

szolgálunk.:}{:Szolgáljuk hűséggel szent nevét!:} Jézus az Úr, Jézus az Úr,

akit szolgálunk.

3. {:Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk.:}{:Egy

szívvel mondjunk, hogy jöjj vissza már!:} Jövel, Uram, jövel, Uram; jövel, Úr

Jézus!

54

199.

1. E zord időben felcsendül egy drága üzenet, irgalomról szól, hű

Megváltóról. Már rég kívántál szabadulást a bűn mélyéről, földünkre jött

Jézus, a drága Megmentő!

Kar: Halld meg a jó hírt: Isten szeret! Ő megbocsátja bűneidet! {:Kitárt

karjával Ő haza vár; úgy szeret Jézus, jöjj, siess már!:}

2. Az Ő fényében nincs sötétség, nem vagy egyedül. Add át szívedet,

boldog így lehetsz! Nem árthat nekünk bűn s a világ, velünk van az Úr!

Boldog már a szívünk, csak Őróla dalol.

3. Nem titok többé, amit tehet; ha mást megáldott, segít neked.

200.

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! Sion falára őrök álljanak, kik az

örömhírt szólni készek, ha éj borul le, vagy ha kél a nap! Hívásuk zengjen

messze szerteszét, az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2. Óh, bárha lángod fellobogna s ébredne fel sok nemzet fényinél! Óh, bár

sok szolga, sarlót fogva aratna, mígnem elközelg az éj! Urunk, e roppant ért

vetésre nézz: a munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, és adj erőt onnan felül nekik; hogy

Igédnek készítve útját, Hozzád vezessék földnek népeit! Országod jöjjön el

minél elébb, hirdetve szent neved dicséretét!

201.

1. Ébredj, készülj fel, óh, lélek; íme, jő a Vőlegényed! Tartsd kezedben

lámpád égve, tündököljön élted fénye. Mert az Úr hivat most téged asztalához

vendégének; bár Ő Ura Mennynek, földnek, most tenálad, íme, zörget.

2. Óh, jöjj, mindent félretéve; hű barátod elé lépve, aki szíved ajtajánál

békét, üdvösséget kínál. Tárd ki alázattal szíved, vágyva, hittel buzgón kérjed:

Drága Jézus, jöjj hát, lépj be szívem titkos szentélyébe!

3. Jézus, Te vagy csak az élet; táplálj engem, kérlek Téged! Asztalod vár,

segíts engem Hozzád tisztán közelednem! Térdre hullva, esdve kérlek: hadd

legyek méltó vendéged! Engedd élveznem javamra; Jézus légy

felmagasztalva!

202.

1. Édes Atyám! Tiéd az ég, és Tiéd a föld, a hold és a nap; ezernyi

csillag, megalkotá azt „legyen!” szavad. Kék színű ég, viharzó tenger,

szikrázó napfény, ősz és tél; tavasz virága, nyárnak varázsa Téged dicsér!

Kar: Mélyen meghajtom térdem Előtted, szent Atyám. Őszinte szívvel

mondok hálát; áldásod, nagy kegyelmed gazdagon árad rám; békét és szent

örömöt ád.

55

2. Édes Atyám, tiéd a szívem, Tetőled kaptam új életet; azóra érzem

minden nap őrző kegyelmedet. Jönnek bajok, ezer veszély, gond, próbáltatás

és nehéz napok; nem ártanak, mert Krisztus Jézusban Tiéd vagyok!

203.

1. Ég a honvágy a keblemben: Menny honába vágyom én. Szent öröm él

a szívemben, boldogító érzemény. Jézusomnak hő szerelme áthatja a

lényemet, ez von engem fel a Mennybe, ez vidámít engemet.

2. E világnak csábja, élve vissza nem tart engemet; mert tudom, hogy

Mennybe érve, Jézus várja lelkemet. Ott végtelen örömben Őt átkarolni

vágyom én, eljön értem, halleluja, s nyugtot ád a Menny ölén!

204.

1. Égi Atyám, Hozzád vágyik a lelkem; Égi Atyám, Hozzád hogy

közeledjem? Tőled elhajoltam, háládatlan voltam; sok jóságodért én sok bút

okoztam.

2. Égi Atyám, Isten, mennyei felség; nincsen ember, nincsen, ki ne

vétkezék! De ki Hozzád megtér s Tőled kegyelmet kér, elfedezed bűnét

Egyetlenedért.

3. Égi Atyám, lásd ím, fáj a lelkemnek; szemem csatornáin könnyek

peregnek. Kér szívem s a könny is: bűneimen könnyíts! Engedj közeledbe

könnyek között is!

4. Égi Atyám, én itt fogadást teszek; hogy ezután Néked hű szolgád

leszek! Úgy szeretlek én, mint megváltotthoz illik; megtérő lélekkel áldalak

mindig.

205.

Égi Atyánk, szeretünk Téged, fölemeljük most nagy és szent neved!

Hozzád szálljon fel a hódolat, dicséret, a Te országod épüljön ma fel!

Hatalmas az Úr, Ő az Isten; ki volt, ki van és lesz mindörökké! Hatalmas az

Úr, Ő az Isten, uralma végtelen!

206.

1. Égi harsonák ha zengenek; nem lesz idő sem már; mert az Úr lesz ott

örökre nap helyett. És ki üdvbe öltözött, az akkor mind előtte áll, Őt dicsérve

köztük én is ott leszek.

Kar: Ha az Úr nevem kiáltja (3x), hű kegyelme által én is ott leszek.

2. Várva-várt Urunk ha megjelen, feltámad az, ki hitt; és ki Benne volt és

Néki engedett, látja érte eljövő Urát, amint az ég kinyílt; Őt dicsérve köztük

én is ott leszek.

56

3. Míg a nap ragyog, nem int az est, a munka égjen itt! Hogy szerelme hű,

dicsérje szó, s a tett! És időnk, mikor lejár, a munka már betöltve mind, ott

leszünk elébe elragadva fenn!

207.

1. Égi trónról szállt a földre a Jézus, Ő a győztes golgotai hős. Szent

fején a tövis koronával Sátánnal szemben Ő maradt erős.

Kar: Csak Jézust áldd, a nagy Királyt! Halálon győzött, úgy lett

üdvösségem. Most Mennyben él, de visszatér miértünk, Övéiért.

2. Győzve támadt fel a gyászos sírból, így most bírja Menny dicső honát.

Ámde értünk jön a földre újból, keresztért akkor ad majd koronát.

3. Fáradt lélek, jöjj a Megváltóhoz, megtisztít az áldott, drága vér. Pillants

Rá, és Ő megújulást hoz, győzni fogsz és a Mennybe érsz!

208.

Kar: Éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám, Uram. Éjjel-nappal angyal

szeme vigyáz rám.

1. A nap lemegy nyugaton, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Eltölt teljes

nyugalom, angyal szeme vigyáz rám.

2. Lepihenek csendesen, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Atyámra bízom

lelkem, angyal szeme vigyáz rám.

3. Velem van szereteted, angyal szeme vigyáz rám, Uram. Felkölt a hajnal

fénye, angyal szeme vigyáz rám.

209.

1. Éltem fénye, hő szerelme Jézusom; lelkem drága Vőlegénye Ő.

{:Visszavárom, eped szívem, sóhajom azt susogja: nemsokára jön!:}

2. Nemsokára keblén nyugszik majd fejem, nemsokára dicsbe öltözöm.

{:Halleluja, Ő törli le majd szemem; halleluja, nem lesz könnyözön!:}

3. Régi elmúlt, új az ég és új a föld; új a város, új a népe is. {:Úr világban

minden-minden újat ölt, új dicsőség, új a fény is!:}

210.

1. Én e földről, hol most lakom; egy szebb, dicső hazába utazom. Az

útra megvan a jegyem, Golgotán váltotta Jézus meg nekem.

Kar: Csillagtengeren túl messze, dicsben ragyog a város, hol

Mesteremmel együtt lakom. A gyöngykapuja már kitárva, vár már engem az

aranyváros, Jeruzsálem!

2. Mily szép lesz, ha megérkezem, csodálva nézi, ámulva szemem. A

fényes város befogad királyi dicsben, a hű Megváltómmal.

57

3. Mennyei város csupa fény, vágyva tekintek már feléje én. Mikor leszek

ott, nem tudom; bár gyorsan robog az élet-vonatom.

211.

1. Énekeljünk az Úr szent ajándékiról, szüntelen védelem Ő nekünk! Óh,

Atyánk, hő imánk, mint illadáldozat járja át szívünk és érzetünk! Neked, óh,

Alkotó, tisztelet és hódolat! Irgalom, oltalom vagy nekünk! Óh, fogadd szent

Fiad híveit, gyermekid szívesen, jó Atyánk, Istenünk!

2. Nem tudunk megnyugodni, Uram, Nélküled; hű néped Téged vár

szüntelen! Érted ég szívünkben annyi szent érzelem, nem kutat más utat

kívüled. Énekeljünk az Úr szent ajándékiról, szüntelen védelem Ő nekünk!

Óh, Atyánk, hő imánk mint illatáldozat járja át szívünk és érzetünk!

212.

1. Én fogom a kezed, Jézus; én fogom a kezed, Jézus. Én fogom a

kezed, és el nem engedem, Jézus! Nem féle így most már, Jézus; nem félek

így most már, Jézus! Nem félek így most már, erőd jár velem, Jézus! Rád

bízom életem, Jézus; Rád bízom mindenem, Jézus! Rád bízom életem, őrizd

Magadnak, Jézus!

Kar: Megőrzöm én legdrágább, féltett kincsemet! Megőrzöm én, mit rám

bízott Szent Szellemed! Megőrzöm én, s ha nehéz próba jön felém, féltve

őrzöm győztes neved!

2. Én várok Rád, Uram Jézus; én várok Rád, Uram Jézus! Én várok Rád

nagyon, nem késel, tudom, Jézus! Én várok Rád, Uram Jézus; én várok Rád,

Uram Jézus; én várok Rád nagyon, elviszel, tudom, Jézus!

213.

Én hirdetem az élő Úr dicséretét. Értem halt meg, föláldozta az életét.

Örökké él az Úr, mint Bárány ül a trónon. Meghajtom térdemet, és Őt

magasztalom!

214.

1. Én hűséggel követem Jézust e zarándok utamon. Megőrzöm szívem

számára, hogy csak Néki dobogjon.

Kar: Érte ég, érte hőn lángol szívem, szereti! Én hűséggel követem Jézust,

szívem a bűnt megveti!

2. A lábammal utain járok, kezem is Őt szolgálja. És készséggel, szent

reménységgel nyelvem mindig megvallja!

3. A Bibliát, Jézus szent szavát figyelemmel olvasom. És vérében bízom,

hogy egykor ereje majd megtartson!

58

215.

1. Én ismerek Egyet: az Atya küldte Őt, aki szívétől hajtva értem

nyomorba jött; aki szívétől hajtva értem nyomorba jött.

2. Bár Őt megbántottam oly sokszor és nagyon, de Jézus szeretettel mégis

hozzám hajol; de Jézus szeretettel mégis hozzám hajol.

3. Ha látta, hogy bántam a bűnt, amit tettem, Ő mindig megbocsátott s

megvigasztalt engem; Ő mindig megbocsátott s megvigasztalt engem.

4. Épp azért éltemet Őneki szentelem, az örök üdvösséget Ő adja meg

nekem; az örök üdvösséget ő adja meg nekem.

5. De mondd, kérlek, ki az s mi legyen a neve? Az Úr Jézus Krisztus az, és

Ámen a neve; az Úr Jézus Krisztus az, és Ámen a neve.

216.

1. Én jól tudom, Megváltóm él, hajléka készen vár reám; már int felém

és koronát ígér a földi harc után.

Kar: Bár a világ gúnyol, nevet; eltölti honvágy lelkemet, mert nemsokára

hív az Úr: Óh, jer haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: jöjj

megpihenni szívemen!

2. Csak Jézusban remélek én, Ő törlé el sok bűnömet; ajkáról hívón zeng

felém: óh, jer haza, vár Mestered!

3. Ez nékem oly csodálatos, hogy értem szállt a földre le, miattam annyit

szenvedett és bűneimért véreze.

4. Tudom, hogy eljő Mesterem, az óra fut, a nap közel: Elébe állok

csakhamar; Megváltó Jézusom, jövel!

217.

1. Én nem tudom, mért szeretett úgy minket, kit hódoló angyalsereg

imád? Miért akart Ő bűnös tévelygőket megkeresni, mint pásztor elveszett

juhát? Csak azt tudom: lejött közénk a földre, hol jászolágy volt első otthona,

s hogy kicsiny Názáret ácsműhelyén át eljött Megváltónk, Isten egyszülött

Fia.

2. Hogy lehetett oly végtelen türelme? Mit szenvedett! Azt el nem

mondhatom. Hogy törte szívét kínkereszten össze a harminchárom éves néma

fájdalom?! Csak azt tudom: megtört szíveket gyógyít és és bátorít, ha félelem

fog el; bűn szolgaságát szabadságra váltja, mert itt van Jézus, meg velünk

Immánuel!

3. Hogy lesznek mind az Övéi a népek? Hogy veszi át e földön örökét? A

bölcsek szomját, a bűnösök szükségét hogy’ teljesíti be, előttem még sötét.

Csak azt tudom: dicsőségben meglátja minden szem Őt, ha majd ítélni jő; az

égre felragyog tündöklő napja és felismerik szerte a világon Őt.

59

4. Egész világ mint hódol majd előtte, mikor szavára minden vész elül?

Óh, mily dicső öröm lesz, hogyha végre szeretettel a szív egész’ beteljesül!

Csak azt tudom: az ég is harsonázik és kárba’ zeng a lelkes emberár. Az ég s

a föld is ujjongja egymásnak, hogy a világ Üdvözítője a Király!

218.

Én Uram, Megváltóm, Te adsz nékem nyugalmat. Csak Tőled van

erőm, békességed oltalmaz. Így nem fél már a szívem, Benned pihen, szelíden

nyugszik el. És ha elalszom, nem rettenek fel, álmom gyönyörűséges.

219.

1. Én voltam az országútnak vándora, jártam ott, hol ember ritkán jár.

Nem volt titka hegynek, völgynek előttem; de nem tudtam, hogy mi a

boldogság.

2. Én voltam a széles útnak vándora, és velem járt még sok-sok jó

barátom. De elhagytak, mert bajba jutott életem, és rájöttem, hogy ez nem

boldogság.

3. Most én vagyok a keskeny út egy vándora, biztos célba jutok szűk

ösvényen. Egyetlen hű, igaz, jó barátom van: Jézus Krisztus, aki elkísér.

Refr: Őbenne élek, Ő meg énbennem; az énekem messze száll. Őbenne

élek, Ő meg énbennem, az énekem oly messze száll (2x). Most már tudom,

hogy ez a boldogság.

220.

1. Én zörgetek kegyelmem idején az ajtón, gyermekem; boldog, ki hallja

szóm, siet felém s ajtót nyitánd nekem. Ővele együtt vacsorálok, az Igével

melléje állok. Előtte feltárulnak az egek: én zörgetek, én zörgetek!

2. Én zörgetek, nézz meg csak engemet, lásd ezt a hű szivet, e

töviskoszorút, e sebhelyet; s tiéd leszek, tied. E forró vágy miattad éget,

régóta úgy kereslek téged. Ki a keresztfán érted szenvedett, én zörgetek, én

zörgetek!

3. Én zörgetek, ne mondd: a szél zörög a száraz ágakon. Megváltód az,

Istened, az örök; óh, hallgasd szózatom! Most még jövök lágy suttogással,

egykor talán viharzúgással. Hidd, szavaim nem gyermekképzetek; én

zörgetek, én zörgetek!

4. Én zörgetek, mint vendéged ma még, ajtódon, gyermekem. Egykor

porsátorod omolva szét, te zörgetsz majd nekem. Ki itt hallgat az Úr szavára,

a Menny ki lészen néki tárva. Annak, ki megvet, zárvák az egek; én zörgetek,

én zörgetek.

60

221.

1. Fáradtan, bűnbe veszve járám az életet, hogy megtalált a Pásztor s

nyájához vezetett. Jól látták ezt az angyalok, s nevét dicsérbe zeng dalok.

Kar: Kéz, amely kerestél; szív, amely szerettél; vér, mely eltörölted

bűnömet: mindörökre áldva legyetek!

2. Míg borral és olajjal kimosta sok sebem, fülembe ezt suttogta: „Enyém

vagy gyermekem!” Soh’sem hallék édesb zenét, szívem hálával megtelék.

3. Lábán, kezén mutatta saját sok sebhelyét; s kemény szúrótövissel

körített szent fejét. Úgy megragadta lelkemet, hogy értem annyit szenvedett!

4. Azóta Vele járok, szívem csak Néki él; csodás lényét megértem

Szentlelke fényinél. Örök éltem se lesz elég zengnem az Ő dicséretét.

5. S szívem bár napról-napra az Úrban megpihen, az órát várva-várom,

amelyben megjelen és elvisz felhőkön át, elkészített menyasszonyát.

222.

1. Fekszik sírkő alatt Jézus, Megváltóm. Feltámadási nap, óh, jöjj elő!

Kar: El a követ! Jézus él! A halálból ím, az Úr felkél! Jézus él: az éj Őt

vissza nem tartá, mert Ő a halál hatalmát megrontá. Jézus él, Jézus él,

halleluja, Jézus él!

2. A sírt megpecsétlék, Jézus, Megváltóm, a követ őrízték, Jézus, Uram!

3. Legyőzte a halált Jézus, Megváltóm, megtörte a hatalmát Jézus, Uram.

4. Diadal, diadal, Jézus, Megváltóm! Zengjen háladal, Jézus, Uram!

223.

1. Fel, az árral szemben, testvérem! Küzdjünk ama jobb honba át!

Kezeljük erősen evezőnk, áttörve bátran a vízárt! S ha zúgnak is a habok

néha, hogy visszaszorítsanak majd, vesd csak szemed bízva az égre s

leküzdöd mihamar a bajt!

2. Hallod-e a távoli hangot?! Mily kedves örömének ez! A mennyei

városból hangzik, hová a szívünk epedez! Csak fogd erősen eveződet s

kezedből azt ki ne bocsásd! Fel, az árral szemben, testvérem! Honunkba

érünk majd, meglásd!

224.

Felemelt kezekkel áldom szent neved, és mondom: Szeretlek Téged,

Uram! És mindenek felett dicsérlek, mindenek felett dicsérlek, mindenek

felett dicsérlek én!

61

225.

1. Fel, lelkem, az Urat dicsérni; serkenj fel és ne késlekedj! Teljes

erőddel szolgálj Néki, mert Ő az Úr, te Istened!

2. Mind, amit alkotott szavával, szüntelen áldja Őt velem! Énekkel, lanttal,

hő imával dicsérjük Őt e szent helyen!

3. Nem látom Őt, de lété érzem annak, aki a kezdet s vég. Őt hirdeti

minden kis porszem, Őróla zeng a mindenség.

4. Hirdeti ég s föld ékessége, mily nagy és bölcs az alkotó: mert ami

láthatatlan Benne, műveiben meglátható.

5. Lelkem, imádjad nagy voltáért, műveinek értsd meg szavát! Dicsérjed,

ajkam, jóságáért; szívem egészen Őt szolgáld!

226.

1. Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban,

tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát; sietve

jön, ha hívom, leghűbb barát.

Kar: Ő él, Ő él, Úr Jézus ma is él! Beszél velem és jár velem a keskeny

ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem! Kérded, honnan tudom, hogy él:

mert él a szívemben!

2. Amerre nézek, látom a gondos, hű kezet. Bár szívem néha gyengül, de

mégse csüggedek. Viharban, fergetegben a legdrágább erő, minden veszélyen

átvisz, míg visszajő.

3. Ujjongj azért, te szent nép, harsogjon éneked; az Úrnak, Jézusunknak

hozsannát zengjetek! Ő mindenek reménye, úgy senki nem szeret; nincs Nála

senki jobb, szebb, nincs kedvesebb!

227.

1. Fel, mert az éj fog jönni, ifjú korodban fel! Munkádat jókor kezdjed,

mert majd elkésel. Míg süt a nap, működjél, most, idején tedd ezt! Fel, mert

az éj fog jönni s minden késő lesz!

2. Fel, mert az éj fog jönni, fel, ha a dél most van! Minden erődet szenteld

Jézusnak mostan! Jóban előre törni: célotok legyen ez! Fel, mert az éj fog

jönni s minden késő lesz!

3. Fel, mert az éj fog jönni, fel, ha a nap leszáll! Fel, ha az éj int téged s

közelg a homály. Fel, fel a haldoklásig, míg üt a végső perc! Fel, mert az éj

fog jönni s minden késő lesz!

62

228.

Felséges Úr, dicső Király! Te vagy a Mester, hallgatunk Rád! Te vagy az

Isten, szálljon Hozzád halleluja, halleluja!

229,

1. Fel, Sion fel, légy fény s világosság! Örömtől tündököljön az orcád!

Bátran, buzgón lépj s ne félj! Krisztus Urunk megjelent!

Kar: Jézus Krisztus vére üdvöt hozott nekünk, óh, mily boldogok leszünk!

Jézus Krisztus vére üdvöt hozott nekünk, óh, mily boldogok leszünk!

2. Ha bánatos vagy, levert, kétkedő; jöjj, lélek, Hozzá, gyorsan segít Ő!

Fuss az Ő kezeibe s nyugalmat ád szívedbe!

3. Béke legyen az Úr népe között, szeressük egymást, mert Ő azért jött.

Félre harag s ami gőg, mindez nem tiszteli Őt!

4. Mily drága áron váltattunk mi meg: Legyünk hát szívben s akaratban

egy! Hogy a Sátán erejét egységünk hadd verje szét!

230.

1. Feltámadt Jézusomnak szolgálok, Ő a cél. Ő itt van a világban,

tudom, tudom, hogy él. Látom kegyelme karját, hallom szelíd szavát, sietve

jön, ha hívom: leghűbb barát.

Kar: Ő él, Ő él, óh! Jézus ma is él! Beszél velem és jár velem a keskeny

ösvényen. Ő él, Ő él, üdvöt hozott nekem. Kérded, honnan tudom, hogy él?

Itt él a szívemben!

2. Amerre nézek látom a gondos hű kezet, bár szívem néha gyengül, de

mégse csüggedek. Viharban, fergetegben a legdrágább erő. Minden veszélyen

átvisz, míg visszajő.

3. Ujjongj azért, te szent nép, harsogjon éneked. Jézusnak, a királynak

hozsannát zengjetek! Ő mindenek reménye, úgy senki nem szeret. Nincs Nála

senki jobb, szebb, nincs kedvesebb!

231.

1. Fenn, a csillagok felett, halleluja, ámen; boldog lelkek zengenek,

halleluja, ámen! Ki itt lenn elfáradott, kire bú, baj áradott, azt nyugalom várja

ott, halleluja, ámen!

2. Ott jámbor örvendezők, halleluja, ámen; dicsérik a Teremtőt, halleluja,

ámen! Onnan száll a földre le Szentléleknek ereje, hogy szívünket töltse be,

halleluja, ámen!

3. Én is éneket zengek, halleluja, ámen; kegyelméért Istennek, halleluja,

ámen! Dicsértessék Jézusom! Ezt éneklem s kiáltom itt előtted s egykoron,

halleluja, ámen!

63

232.

1. Fenn a Mennyben az Úr minden győztesnek ád, aki Jézussal járt, s

Benne hitt; ragyogó koronát, fehér égi ruhát, hárfa húrjait pengethetik.

Kar: Igen, ott minden kész; igen, ott minden kész! Minden győztesnek jár

örök rész. Boldog, véghetetlen öröm vár odafent, Jézusért én is elnyerhetem.

2. Vígan lépkedünk színarany utcákon át, halljuk angyalok dicséretét.

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát, aki meghalt a bűneinkért.

3. Élet forrása kínálja élő vizét, tiszta, hűs vizét bőségesen. Fényt az Úr

Maga áraszt és hint szerteszét, halál nem lesz ott éjszaka sem.

4. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk, ha Ő bennünket keblére von.

Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk, Nála béke vár és nyugalom.

233.

{:Fenséges vagy, Uram, az egész földön; szent neved minden név fölött

való!:}{:Magasztallak, magasztallak, magasztallak, óh, Uram!:}

234.

1. Félre most bánat! Énekre fel! Ünnepi tűzben ég a kebel. Nem holt a

Jézus! Nézd, íme él! Énekünk hordja a tavaszi szél!

Kar: Krisztus feltámadt! Azóta a bűnös szívbe szerelme árad. Téged is

vár! Karjába zár, karjába zár!

2. Isteni jóság, édeni üdv, hirdetni széjjel engem is küldj! Hadd mondja

ajkam e drága hírt: Jézus a szívre hoz balzsamírt!

3. Élet, óh, élet, szent a neved! Nem tartott fogva a sírüreg! A követ angyal

gördíti el, s Jézus a szívet foglalja el.

235.

1. Fény ragyog a távolból, hajós, ne félj! Halld a viharon átzeng: itt a

segély! Válságos, hajótörött állapotod? Itt a mentőcsónak: jövel, nyújtsd ki

karod!

Kar: Fel, tengerész, partra, nyújtsd a kezed! Itt van Megmentőd, aki partra

vezet. Ne bízz magadban többé, Őrá bízd magad! Hagyd a hullámokba veszni

a roncsokat!

2. Bízzál a Megmentődben, hisz Urad Ő. A lelkeket mentő és üdvözítő.

Hadd zúgjon a vihar, te csak fogd kezét, nézz Reá bizodalommal, partra segít!

3. Nézd, itt a hajnal pírja már feletted! Nap támad a homály és az éj

helyett. Megmentett vagy s ím, rád oly szép nap derült! Halleluját zengjen

ajkad: a vész elült!

64

236.

1. Fogd a kezem, és vezess egészen; oda fel Jeruzsálem felé! Ott

meglátom a Bárányt az égen, hallom angyalok dicséretét.

2. Fehér ruhát ad majd nékem, fehéret, akár a hó; letörli arcomról

könnyeim, vár örök békehon!

237.

1. Fogjad kezem, oly gyenge vagyok; érzem, hogy Nálad nélkül járni

sem tudok. Fogjad kezem és akkor, jó Megváltóm, a félelemre többé nincsen

ok.

2. Fogjad kezem és vonj közelb Magadhoz: hű szíveden én

megpihenhetek. Fogjad kezem, különben tévedezvén, az igaz útról is

letérhetek.

3. Fogjad kezem, az út sötét előttem, ha fényeddel meg nem világítod. De

így, uram, e Mennyből jövő fénynél, Reád tekintve, bizton indulok.

238.

Formáld a szívünket, köss össze bennünket; kérünk, hallgass meg,

Jézusunk! Formáld a szívünket, köss össze bennünket, köss össze szeretetben!

Egy a mi Istenünk, egy a mi Királyunk; és mi Krisztusban élünk, Néki ím

hálát adunk.

239.

1. Föl, barátim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran, segedelme

diadalmat ad! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengjen ajkunk:

Hozzád esdünk segedelemért!

2. Lám, a Sátán nagy haraggal szembetörni kész! A legbátrabb

harcosoknak is szemébe néz. Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengje

ajkunk: Hozzád esdünk bátor szívekért!

3. Szóljon a kürt fent lobogjon a győzelmi jel, diadalra Jézusunkkal, Neki

győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezér. Zengje ajkunk: Hozzád

esdünk lelkünk üdvéért!

4. Harci zajnak közepette mentőnk résen áll! Bátorság, Ő áll segélyül

szívünk harcinál! Bízzatok, mert Jézus eljön, Ő a Fővezért. Zengje ajkunk:

Hozzád esdünk győzedelemért.

240.

1. Föl, testvérem, harcra készen, szent csatára, győzelemért! Jézus véled

küzd az élen; el ne hagyjad Őt, a vezért. Lengjen zászlaja, zengjen himnusza,

65

szent ima szálljon az égre fel! Jöjj el, jöjj el, édes Jézus, szent országod jöjjön

el!

2. Rettentő a bűn hatalma s bennünk nincsen semmi erő; Te vígy minket

diadalra, Jézus Krisztus, bűnt leverő! Áraszd szívünkbe, újult éltünkbe

Lelkednek tűzfényét és szent hevét, s dajad küzdő híveidnek Igéd éles

fegyverét!

3. Jöjj el, Jézus, áldj meg minket; add, hogy Hozzád hűek legyünk! Hős

hitharcunk bút, bajt szüntet, hogyha mindig véled megyünk. Zengjen

énekünk, szálljon életünk Érette mindenkor síkra, ha kell! Küzdjünk, testvér,

hogy a Jézus szent országa jöjjön el!

241.

1. Fönt a Mennyben van az én hazám, oda vágyik lelkem igazán, hol

az élet nem lesz zajos már! Óh, fogadj be, én édes hazám! Hadd repüljek

határidon át, hol hallhatom Uram szent szavát! Kedves hazám, óh, te drága

hon; szívem vágya folyton feléd von!

2. Fönt a Mennyben van az én hazám! Más kiáltná, ha elhallgatnám;

mindenfelől jelek mutatják: nemsokára látjuk a hazát! A vihar is ezt zúgja

felém: Ne legyen itt semmi az enyém. Csak ez az egy: fönt az én hazám! Oda

megyek nemsokára már.

3. Fönt a Mennyben van az én hazám, hol angyalok várnak énreám. Ott

életem nem lesz zajos már, helyett ott öröm és üdv vár. Legfőbb vágyam csak

ez egy nekem: elmenni a földről, el innen! Fönt a Mennyben, ott az én hazám!

Drága Jézus, óh, vígy haza már!

242.

1. Golgotára vágyom én, ott fakadt a forrás! Minden lélek orr remél

bűnre megbocsátást.

Kar: Szent a vér! Szent a vér! Érdemében járok, míg Atyám s a trón előtt

győztesen megállok.

2. Esdve néztem fel Reá bűnöm nagy terhével, szívem Ő meggyógyítá

drága szent sebével.

3. Csendben sokszor látom én szenvedő Megváltóm, értem rezg a könny

szemén, s értem szól oly fájón.

4. Róla zengem énekem, szent keresztjét félem. Hordom csúcson,

völgyeken; koronát ad nékem.

66

243.

1. Gondviselő jó Atyám vagy, óh, én édes Istenem! Látom én, hogy

minden elhagy e világon, csak Te nem! Hozzád vágyom, Benned élek, üdvöt

mástól nem remélek.

2. Mint az alélt, bús virágra megújító harmatot, vérző szívem fájdalmára

csak Te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, ha imára nyílik

ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen utamon egy kis öröm; azt is a Te véghetetlen

jóságodnak köszönöm. Hálakönnyem tündöklése: a Te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak buzgóságom szárnyai, bármily híven

vágyakoznak színed elé szállani: óh, adj erőt, hogy míg élek, egyedül csak

Néked éljek!

5. Óh, add, hogy ha majd bevégzem e mulandó életet, lelkem tisztán és

egészen legyen eggyé Teveled! El ne vonjon semmi többé, Tied legyek

mindörökké!

244.

1. Gonosz világ, itt hagylak én téged; múló öröm, hiú ábrándok.

Békességet benned nem találtam, bús gyötrődés volt az életem. Fájó könnyem

titkon hullott, mert nem voltam boldog én! Megváltómra miért is nem

gondoltam én, aki meghalt értem, bűnösért!

2. Kedves nővér, jöjj ma a kereszthez! Kedves fivér, ne habozz te sem!

Miért kívánod a bűnt, a világot, amely téged a romlásba visz? Hagyj fel hát a

széles úttal, Jézus hív, siess Hozzá! És tudd meg, hogy soha meg nem bánod,

ha szíved Neki átadod!

3. Ujjongással örvendek, óh, ma Megváltómnak lettem gyermek! Mert Ő

minden bánatom elvette, most boldogan élhetek Vele. Üdvözítőm, hűn

követlek, egykor győztes lehetek! Földi éltem itt hogyha letelik, mennyei

Atyámhoz mehetek!

245.

1. Gyönyörű ruhában, az örök hazában, a fénylő világban, hol nem lesz

éjszaka; gyönyörű korona készül a számomra, Uram, a Te szavad viszen oda.

Kar: Gyönyörű ház, gyönyörű kút, gyönyörű tó, gyönyörű út! Minden oly

szép, oly ragyogó, nem lesz ott semmisem elmulandó!

2. Gyönyörű kertekben járunk nagy örömben, életfái között gyönyörű

gyümölcsöt élvezünk mindnyájan az Úr szent nyájában, Uram, a Te szavad

viszen oda!

3. Gyönyörű folyamok, világos kristályok folynak a szent tróntól, iszunk

mi mind abból; végtelen örömben, az örök életben, Uram, a Te szavad viszen

oda!

67

4. Gyönyörű szép város, hol minden világos, örömet árasztó, minden oly

csillogó! Nem ott nap fénye, csak az Úr szent lénye, Uram, a Te szavad

viszen oda!

246.

1. Gyönyörű szép a Mennyekben! Szeretnék már ott lenni fenn, hol

nyomor, harc után korona vár reám; hol Megváltómat nézhetem.

Kar: Óh, mily édes és szép remény, hogy Mennybe felmegyek én!

Jézusom ott van, a hely készen van számomra is, biztosan.

2. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol nincsen halálfélelem. Véget ér

minden éj, mert ragyog a napfény odafent, a dicsőségben.

3. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol boldogok vannak jelen; kik járnak,

szépségben, kristályszép térségen, ahol béke van szüntelen.

4. Gyönyörű szép a Mennyekben, hol élnek egyértelemben. Tévelygés és

harag szentek közt nem akad, Jézus körül forog minden.

5. Gyönyörű szép a Mennyekben! Óh, azért én csak azt kérem: Uram,

készíts engem, hogy fehér öltönyben lelkem Sionba bemenjen!

247.

1. Győzelmet vettél, óh, Feltámadott! Örök, nagy dicsőség a diadalod!

Fényes égből szállt le angyali követ, hogy elhengerítse a nehéz követ.

Kar: Győzelmet vettél, óh, Feltámadott! Örök, nagy dicsőség a diadalod!

2. Lásd, ott a Jézus, az Üdvözítő! Ne kételkedj többé, Ő jelent meg, Ő!

Ujjongj, Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé örökre már a győzelem!

3. Miért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta

van. Ő a diadalmam, pajzsom, életem; azért nincs szívemben semmi félelem.

248.

1. Győztes hősként támadt fel a sírból Jézusunk, így Övé lett az

embervilág. Atyja áldozta Őt, mind dicső közbenjárót, s elküldte Szellemét

reánk.

Kar: Ígéretét beváltotta, szívünkbe Szellemét adta. Most küldi el

Mennyekből a késői esőt, ujjongva magasztaljuk Őt!

2. Jeruzsálemben, az első pünkösd ünnepén, égi tűz az Úrtól földre szállt.

Ezzel jegyezte el Krisztusunk menyasszonyként örökre az eklézsiát!

3. Szent Szellemmel teljes férfiak léptek elő, Jézus vérét felmagasztalták.

Bűnös, beteg szívre kiáradt a szent erő, s ki hitt, azt meggyógyították.

4. Ígérete szerint ma is adja Szellemét, mint az első korai esőt. Kérd és

várd az Úrtól: töltse be szíved, s elmét; zúgjon a késői eső!

68

5. Küldd el ránk is, Urunk, vigasztaló Szellemed! Törjön át köztünk új,

zúgó szél! Ezt könyörgi szívből minden hívő gyermeked, jelekben újra

működjél!

249.

1. Ha alkonypír bíborba vonja az esti égnek fellegét, eltűnik már a

nap sugára s madárdaloktól zeng a lég; hálával megtelik a szív és minden

áhítatra hív.

2. Bár hallgatag a rét világa, de szótlan is imát rebeg; és színpompás

kelyhét kitárva fejét szelíden hajtja meg. Az égbe küldi illatát, az Alkotóhoz

sóhaját.

3. Oly kedves a hűs esti élet, mikor minden nyugodni tér; óh, ember, int a

szép természet, s a csendben elközelgő éj: légy telve hálaérzettel, te is imába

mélyedj el!

250.

1. Ha a nap feletted lassan alkonyul, tedd kezed Jézus kezébe! A sötét

homály mind jobban rád borul, tedd kezed Jézus kezébe!

Kar: Tedd kezed Jézus kezébe (2x), ez a kéz hőn vezet, átölel, mert szeret!

Tedd kezd Jézus kezébe!

2. Fáradt vagy az úton, tűz a nap fénye, tedd kezed Jézus kezébe. Útszélén

leülni, hidd el, kár lenne; tedd kezed Jézus kezébe!

3. A cél nincs messze már, int a szent város, tedd kezed Jézus kezébe!

Erőd, ha fogytán van, óh, fáradt vándor, tedd kezed Jézus kezébe!

251.

1. Ha a szíved búbánat borítja, ne csüggedj el, bárhogyan szorítja! Jó az

Isten, bízzál irgalmában, hagyd el a bűnt, térj meg igazában.

2. Rakd le terhed a kereszt tövébe, ott megtisztul lelked hófehérre. Jézus

Krisztus, Istennek szent Fia, temiattad feszíttetett fára.

3. Ha leraktad bűneid rút terhét, és érezed Isten nagy szerelmét, légy hálás

és halad Jézus nyomán! Sose feledd, mi történt a Golgotán!

252.

1. Ha az élet bajaitól egykor megszabadulunk, és e múló világnak

búcsút mondunk, egymást újra megláthatjuk Jézus körül a Mennyben, az Új

Jeruzsálemben.

Kar: Ott lesz ujjongás és ének, ha a szentek belépnek Jeruzsálembe,

Jeruzsálembe! Pálma leng, hozsánna hangzik és Krisztus uralkodik az Új

Jeruzsálemben!

69

2. Míg e siralomnak völgye itt bennünket fogva tart, vihar, hullám próbálja

a küzdő kart. Amit itt lenn meg nem értünk, azt megértjük odafenn, az Új

Jeruzsálemben.

3. Ha ajkunkról az utolsó sóhajtás is elhangzik, szemünkből a könny többé

nem patakzik, ott nem lesz gyász, nem lesz sírás. Ott élet lesz mindenben, az

Új Jeruzsálemben.

4. Ha a megváltozz sereghez csatlakozik a lelkünk, ott meglátjuk Urunkat,

kit szeretünk. Ott örökké énekelünk, vigadozunk szüntelen: az Új

Jeruzsálemben.

253.

1. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, éneklek, miként

Dávid.:}{:Éneklek, éneklek, éneklek, miként Dávid.:}

2. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, harcolok, miként

Dávid.:}{:Harcolok, harcolok, harcolok, miként Dávid.:}

3. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, győzök én, miként

Dávid.:}{:Győzök én, győzök én, győzök én, miként Dávid.:}

4. {:Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, ujjongok, miként

Dávid.:}{:Ujjongok, ujjongok, ujjongok, miként Dávid.:}

5. {Ha az Úrnak Lelke rám száll a magasból, tapsolok, miként

Dávid.:}{:Tapsolok, tapsolok, tapsolok, miként Dávid.:}

254.

1. Ha az Úrnak trombitája megharsan ítéletre, feltűnik az örök élet

reggele. Ha a szentek összegyűlnek a Megváltó elébe, hangzik majd a hívás,

akkor ott leszek.

Kar: Hangzik majd a hívás akkor (3x), hangzik majd a hívás, akkor ott

leszek!

2. Kik az Úrban elszunnyadtak, ama napon felkelnek; Jézus trónusánál

örvendnek! Ha a szentek ott a Mennyben csillagon túl zengenek, hangzik

majd a hívás, akkor ott leszek.

255.

1. Ha az Úrral haladsz, ha Igéje vezet, dicső fény ragyogja be utad.

Míg munkáját teszed, erejét érezed, s áldott közelségét élvezed.

Kar: Testvér, boldog Jézusban úgy lehetsz, hogyha csak Neki szolgálsz és

engedelmeskedsz!

2. Tűnik a sötét árny, felhő is szétfoszlik, Jézus fénye mind elűzi azt.

Kételyt és félelmet a szíved mind elvet, ha az Úr megérint tégedet.

70

3. Bűnterhed leraktad, fájdalmad tovatűnt, ha megláttad örök díjadat.

Minden kár és személt, csalja mások szemét, de te nézd csak Isten nagy

kegyét.

4. Szereted Uradat? Mivel bizonyítod? Azzal, hogy szíved Néki adod!

Tűnjön hát félelem, tiéd a kegyelem, szeret téged az Úr végtelen!

256.

1. Ha az Úr szívünk vezére, győzni kell, győzni kell, az Úr bátor

harcosának győzni kell, győzni kell! Bár kemény az ütközet s kapunk itt mély

sebet, de megállnunk nem lehet, győzni kell, győzni kell!

2. Az Ige éles kardjának győzni kell, győzni kell; a szeretet hatalmának

győzni kell, győzni kell. Igazmondás, irgalom, béketűrés, szánalom; áttör

minden gátakon, győzni kell, győzni kell!

257.

1. Ha bánatos vagy s fáradt, tekints Jézusra fel! Ő, mint a sebzett

bárányt, hű keblére ölel. Ő ad vigaszt és békét, űzi a múlt emlékét. Ha bánatos

vagy s fáradt, tekints Jézusra fel!

2. Ha bánt a bűnök terhe, a Golgotára nézz! Ott vérzik átszegezve, a drága

mentő kéz. Csak tedd szíved e kézbe: megtisztul hófehérre. Ha bánt a bűnök

terhe, a Golgotára nézz! Ott vérzik átszegezve a drága, mentő kéz. Csak tedd

szíved e kézbe: megtisztul hófehérre. Ha bánt a bűnök terhe, a Golgotára

nézz!

3. Ha gond, betegség támad, Urad segítni kész. Ő győzött mindazokon,

ami téged emészt. Csak tárd ügyed elére s oszlik a bajok éje. Ha gond,

betegség támad, Urad segítni kész!

4. Szíved ha hálateli, dicsérd Jézus nevét. Az ég s a föld visszhangja ezt

súgja tefeléd. Ő a Menny tiszta fénye, s a szívünk szent reménye. Szíved ha

hálateli, dicsérd Jézus nevét!

258.

1. Ha botlanak a gyengék, segítsen az erős; hordjuk, emeljük önként,

kín gyengesége győz. Tartsuk jól össze hát, tudjunk utolsók lenni; a bajt

vállunkra venni e földi élten át!

2. Menjünk vígan, sietve, hisz’ utunk egyre fogy. Nap megy napot

követve, s a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés, ha Ő híven

követjük, a láncot mind levetjük, s vár ránk az égi rész!

3. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, és az örök hazában ki hú volt,

mind bejut! Ott vár az angyalsereg, ott várnak mind a szentek, s az Atyánál

pihentek, megfáradt gyermekek!

71

259.

1. Ha ezen a földön bármi ér, ne csüggedj el! Jézus, aki mindig

megsegít a küzdelemben! Bátor, erős harcos légy, ne félj, és ne lankadj el!

Tudva, hogy a győzelem tiéd az ellenségen!

Kar: Jézus neve, Jézus ereje, Jézus vére, örök a Te győzelmed!

2. Ha ellenség vesz körül és sötétség, ne rémülj meg! Jézus nevét hívjad

segítségül, és nem szégyenülsz meg! Bízzál Benne teljes szívedből, és Ő lesz

oltalmad; ne támaszkodj az elmédre, mert megtántorodhatsz!

3. Vele mindig győzöl azáltal, aki diadalra vezet; mindenre van erőd a

Jézusban, aki megerősít téged! Szívvel hiszel igazságában, és szájjal vallod

meg: Krisztus lakik hit által a te szívedben.

260.

Kar: Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké, hadd mondjam el

azt, hogy Ő a szívemben él! Hadd énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké,

hadd mondjam el azt, hogy Ő a szívemben él örökké!

1. Az Úr szavára lett a föld, a tenger és az ég. Ezernyi csillag tündökölt,

mikor kinyújtotta kezét. Az Úr dicsősége előtt leborulva zengi dicséretét a

mindenség!

2. Sötétségből, bús homályból mentett meg szavad, életemben soha még

nem voltam boldogabb. Világosságot találtam, fény gyulladt az éjszakában,

mely ég örökké!

261.

1. Hadd menjek, hadd menjek! Jézus elé hadd menjek! Mert a lelkem

forró vágya, hogy örökre lakjon Nála, s álljon dicső trónjánál, s álljon dicső

trónjánál.

2. Égi fény, égi fény, boldogító szép remény; légy vezérem már e földön, s

hogyha majd végnapom eljön, Isten elé érjek én, Isten elé érjek én!

3. Drága hon, drága hon, állsz örökké, szent Sion. Ott az üdv, hol

angyalokkal zengek majd ujjongó hanggal; Uram folyton láthatom, Uram

folyton láthatom.

4. Édenkert, Édenkert! Mily sok titkot, csodát rejt! Úgy szeretnék benned

élni, mennylakók nyelvén beszélni. Jézus, add, hogy úgy legyen; Jézus, add,

hogy úgy legyen!

262.

1. Ha éj mélyén nézem a csillagóceánt, az ajkamon hála fakad; mert

látom, hogy ragyog fel az én Csillagom is, melynek fénye von s megragad.

Az én csillagom, óh, egy áldott tudat, hogy Jézus a szívemben él. Lelkem már

e földön semmit nem kutat, mert csillagom szebbről beszél.

72

Kar: Mily dicső s szép vagy Te nekem, üdvöt adó, hű Mesterem! Ragyogj

tovább áldott éji csillagom! Vezérelj, világíts földi utamon! S ha Mennybe

érek, hol már a Nap ragyog, ott is áldom e Csillagot.

2. Az égbolton nem izzik mindig csillagár, felhők köde borítja be. Hiába

kutatom apró kis mécseit, reménytelen éltem ege. Villámló, mennydörgő

vihar közeleg, gyenge szívem félve dobog. De ujjongva áldom az én Istenét,

ha Csillagom újra ragyog.

3. Ha majd éltem végén az Úr szózata hív s emel üdvöm honába át,

útközben megnézem a régiókban fent az éj fénylő sok csillagát. Tovább tart,

feljebb visz az égi utam, ah, várom a pillanatot, midőn Isten jobbján

megláthatom én a legszebb Hajnalcsillagot.

263.

1. Ha fáradt vagy, csüggedett, bízzál csak, testvérem! Ha Jézus van

teveled, nem árt semmi sem! Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom,

Rád tekintve én megnyugszom, drága Jézusom!

2. Ha mindenki elhagyna, testvérem, tégedet, vesd bizalmad Jézusba, mert

Ő nem hagy el. Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom, szent kezed

megvéd, jól tudom, drága Jézusom!

3. Jöjj Jézushoz mielőbb, mert Ő vár tégedet! Boldog csak Nála lehetsz,

hidd el, testvérem! Zengjed: érjen bár fájdalom, Jézusom, Jézusom, szent

kezed megvéd, jól tudom, drága Jézusom!

264.

1. Ha Isten békéje lakja szívemet, bár dúlhat vihar ellenem, nagy hittel

szívem zengi ez éneket: az Úrban, az Úrban jó nekem!

Kar: Az Úrban jó nekem, az Úrban, az Úrban jó nekem!

2. Ha Sátán tör rám és elém hálót vet, e szó ragyog rám fényesen: már

Jézus mindent elvégezett, vére megtisztított teljesen!

3. Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány, nem hagyta azt rajt’ lelkemen.

Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán, Őt dicséri hát ez énekem.

265.

Hajnalfény, te rám találtál, ennyi év után újra vártál. Árnyékként

éltem a földön, s bűneimnek súlyos terhe volt. Nem hoztam semmit

magammal, s ha meghalok, mindent itt hagyok. Hajnalfény, te rám találtál, a

Golgotán énrám is vártál. Hajnalfény, Te rám találtál, ennyi év után énrám is

vártál!

73

266.

Hajnalodik, a reggel jő, az éj már elmúlik. Az Úr közeledik

készüljetek; a szó hangzik: Jézusunk jön hamar!

Refr: Zúg, mint a szélvihar, zeng hegyen-völgyön át az Úrnak szent szava!

Óh, jöjjetek haza a nagy menyegzőre, Vőlegény elébe, Jézusunk jön hamar!

267.

1. Hajnal pirkad, hívő ifjúság már ébredezz, ébredezz, ébredezz!

Tábortüzek gyúlnak hegyen-halmon szerteszét, Jézussal, Jézussal!

Refr1: Tábortűznél a kis csapat parancsszóra vár, támadni az ellen hadát

mindig készen áll Dobog a szív, indul a sereg, s vezére Jézussal, Jézusért!

2. Minden igaz harcos tudja azt, hogy győzni kell. Fegyvere az Ige szava,

ezzel menni kell, menni kell, menni kell!

Refr2: Menni kell, míg szívünknek egy dobbanása van! Menni kell, mert

sok ifjú a bűnáradatban! Meni kell a fehér lobogon a jelszóval: Jézussal,

Jézusért!

268.

1. Ha kísértések sötét éjén fenyeget a vész, s a fergetegnek zúgó árja

elnyelésre kész; akkor sem csüggedek: Szabadítóm jöhet, Jézusra pillantva

szívem lecsendesül.

Kar: Jézusra pillantva szívem lecsendesül, Jézusra pillantva szívem

lecsendesül. Ha bánatos szívem sóhajt és kesereg, Jézusra pillantva szívem

lecsendesül.

2. Ha barátomtól s rokonoktól ér a megvetés, és a megértő embertársak

száma oly kevés; Őhozzá menekszem, így megvan örömem: Jézusra pillantva

szívem lecsendesül.

3. Vidáman járok utamon a küzdelmek között, és vágyódom a Kánaánba,

hol megláthatom Őt. S ha eljő majd a vég, megfoghatom kezét, Jézusra

pillantva szívem lecsendesül.

269. 1. Ha komor felhők lengnek éltünk tengerén, jön néha kétség s félelem

felénk; akkor nagy Megmentőnk, szabadítsd meg népedet, tomboló viharban

lássunk Tégedet! Jézus, Te nagy megmentőnk, óh, vezess erős kézzel,

Krisztus, isteni Mester, vígy a partra fel!

2. Ha viharfelhők fenyegetik hithajónk, már süllyedez is mélyre alattunk;

akkor, tenger Ura, nyújts vigaszt és kegyelmet: Mentsünk lelkeket, hogy el ne

vesszenek! Jézus, Te nagy irgalmú, adj mentő érzületet! Ezzel Urunk,

Megváltónk, szolgáljunk Neked!

74

3. Ha este későn fenn ragyog a csillagfény, hív minket haza égi

zengemény, akkor, óh, nagy Mentőnk, Mennyországban adj helyet. Túl a

halál révén lehessünk Veled! Jézus, hatalmas Győző, kinek szél s vihar enged,

Néked, isteni Mester, örök dicséret!

270.

1. Ha lelkem az Úrba’ nyugodva pihen, bár távol a vész fenyeget; én

boldogan egyre csak énekelem: Uram, én szíveden pihenek.

Kar: Szíveden pihenek, Uram, én szíveden pihenek.

2. Ha üldöz a Sátán s ijeszteni akar, biztatva az Úr szava kél. Szent vére,

tudom, befedez, betakar; menedék, menedék ez a vér.

3. Az Úr Maga hordta az én bűnömet, s a lelkem azóta szabad. Kereszten a

vérével érte fizet, óh, dicsérem ezért az Urat!

4. Most Érte, meg Ővele élve csupán, az úton Igéje vezet. Szent béke a

részem a bánat után, Uram, én szíveden pihenek.

271.

1. Halld, az ég harangi zengnek messze földön szerteszét, hírül adva

mindeneknek Isten üdvüzenetét! Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte

szent fiát, Benne higgy, s az élet lelke meggyőz Benned sírt, s halált!

Kar: Szent harang, égi hang zendül szerte hangosan. Drága hír: Jézus él! S

most kegyelme napja van!

2. Jöjj, az ég harangi hívnak, vár királyi lakoma! Vége itt nyomornak,

kínnak; bűnös elfér mind oda. Jöjjetek, ti fáradt lelkek, Jézusunk életkenyér.

Higgyetek, s mindenre leltek, Jézus mindennel felér!

3. Halld, az ég harangi intnek: Óh, siess, elkéshetel. Sátán tőre fog megint

meg, jöjj, hogy egy se vesszen el! Nézd, az ajtó még kitárva! Szűk, szoros

felé az út; hit, remény, szeretet vár ma; kívül lelked vészba jut.

4. Halld, az ég harangi zúgnak, már az ünnepév közel. Örülj, népe égi

Úrnak mind az üdvözültekkel! A Király jön nemsokára, légy kitartó, kis

sereg! Boldog lesz, ki homlokára a koronát nyerte meg.

272.

1. Halld, Megváltód hív Magához, jöjj, jöjj és lásd! A kegyelmi

lakomához, jöjj, jöjj és lásd!

Kar: Ezt hirdesse fennen ajkad, hegy és völgy zengje utánad, Istennél van

bűnbocsánat, jöjj, jöjj és lásd!

2. Mondd ezt nagynak és kicsinynek: jöjj, jöjj és lásd! Kitaszítva senki

nem lesz, jöjj, jöjj és lásd!

3. Jöjj, míg az éj el nem borít, jöjj, jöjj és lásd! Jézus megment és

meggyógyít, jöjj, jöjj és lásd!

75

273.

Hallelu, hallelu, hallelu, halleluja; Jézust dicsérd! Hallelu, hallelu,

hallelu, halleluja; Jézust dicsérd! Dicsérjed Őt! Halleluja! Dicsérjed Őt!

Halleluja! Dicsérjed Őt! Halleluja! Jézust dicsérd!

274.

Halleluja, dicsérd Istent! Halleluja, dicsérd Istent! Halleluja, dicsérd

Istent! Halleluja, dicsérd Istent! A Lélek és a Menyasszony mondja: „Jövel!”

És aki hallja, mondja: „Jövel!” És aki szomjúhozik, az jöjjön el, vegye az élet

vizét ingyen!

275.

{:Halleluja, halleluja, (halleluja!):} Él az én Uram, és áldom Őt

szívemből, halleluja!

276.

1. Halleluja, halleluja, halleluja! (3x) Jézus Krisztus nemsokára

visszajön!

2. Napról napra tisztítsd meg a fehér ruhád! (3x) Jézus Krisztus nemsokára

visszajön!

3. Lámpásodban legyen mindig elég olaj! (3x) Jézus Krisztus nemsokára

visszajön!

4. Ébren figyeld, mikor harsan meg a kürt! (3x) Jézus Krisztus nemsokára

visszajön!

277.

1. Halleluja, halleluja! (4x)

2. Jézus szeret, Jézus szeret! (4x)

3. Jézus megment, Jézus megment! (4x)

278.

Halleluja, Néked szól, Isten Báránya! Halleluja, Néked szól, óh, Uram!

Mert csak Te vagy méltó, nincs Hozzád hasonló; halleluja, Néked szól, Uram!

279.

1. Halleluja, örvendjetek, a Szentlélek tüze ég! Készítsétek szíveteket,

égi vendég jönni kész.

Kar: Halleluja, halleluja, halleluja! Ámen! Halleluja, halleluja, halleluja!

Ámen!

76

2. Tüzes Lélek, szállj le hozzánk, itt a szívünk, készen vár; nagy erőddel

zúzzad össze azt, mi bennünk bűn és kár!

3. Halleluja! Égi karok, hirdessétek szerteszét: áldott Jézus Szentlelke lett

szívemen a szent pecsét!

280.

Halleluja, zengve zeng hálaének; halleluja, zengve zeng hálaének,

halleluja! Jézus, Te égi Bárány! Benned lettem én is új teremtés, Benned

megtaláltam életem célját, Téged dicsér már a szívem és szám!

281.

1. Hallelujával zengem: Jézus az üdvösségem! Győzelem, győzelem!

Bűneimet elvette, szabaddá tett örökre. Győzelem, győzelem!

Kar: Hallelujával zengem: Jézusban van győzelmem, már Övé az életem!

Hála néki s halleluja: Ő az én teljességem!

2. Jézusban van bizalmam, szent szavában nyugalmam. Győzelem,

győzelem! Csak Ő adhat győzelmet bűn s örök halál felett. Győzelem,

győzelem!

3. Énekeljünk lelkesen, meglátjuk Őt a Mennyben! Győzelem, Győzelem!

Zengve Néki hozsannát itt, s örökre odaát, örökkön örökké!

282.

1. Halljátok? Jézus hívogat: „Utánam jöjjetek!” Bár utunkon tövis

fakad, de Mennybe felvezet. Óh, emberek, hát jöjjetek s találtok édes

nyughelyet, hol örökké örvendenek a boldog seregek!

Kar: Mily édes sors, óh, ez! Óh, mily sors; óh, mily sors! Mily édes sors

leend Jézus ölében fent! A szentek száma végtelen az Úr menyegzőjén jelen.

Éneklik: „bárány, dics Neked, a győzelem Tied!”

2. Halljátok zengeni Siont, ha egy bűnös megtér! Az egész mennysereg

ujjong, öröm örömre kél. Jézus vérét dicséri mind, ki oly csodát tett most

megint; Isten hatalmát hirdetik, ki bűnöst üdvözít.

3. Majd egykor, ha elhangzanak Megváltónk szavai: „Vegyétek át

országtokat, Atyám áldottai!” Ah, végtelen lesz az öröm, a mennysereg

felzeng dicsőn: „Halleluja! Jó Istenünk nagyot művelt velünk!”

283,

1. Ha megmentett Jézus téged, dicsérd szüntelen! Áldva legyen az Ő

szent neve! Nem hagyott a bűn mélyében, bűnben elveszve, lenyúlt értünk

drága szent keze.

77

Kar: Dicsérjük öröménekkel Jézust e csodás munkáért! Ömlött egykor

drága vére a bűneinkért. Vezessünk embereket az Ő drága szent keresztjéhez!

Boldogan mondhatjuk, hogy Jézus szeret bennünket!

2. Jézus betölt az Ő dicső, drága Lelkével; mert adatik annak, aki kér. Mint

pünkösdkor, a tanítványok életében, Jézus ma is az, mint volt régen!

284.

1. Ha Megváltónk, mint Királyunk, egykor megjelen, s Övéivel, hű

népével Mennybe felmegyen…

Kar: Óh, akkor, mint csillagok, tisztán fénylenek Jézus koronájában, mint

drágakövek.

2. Egybegyűjti és ott lesznek egy szent seregben mind, akik megtisztultak

a Bárány vérében.

3. S egyszer minden gyermekét majd keblére vonja, ki a szívét

mindenestül Jézusnak adta.

4. Azért, nagyok és kicsinyek, Őt kövessétek! Boldoggá tesz, megdicsőít s

a Mennyben lesztek.

285.

1. Ha nem volna Üdvözítőm nékem, nem lennék én boldog

semmiképpen. Elvesznék én, nyomorulttá válnék, kárhozatba, örök sírba

szállnék.

2. Óh, de hála mennyei Atyámnak, ismerem nagy kegyét irgalmának! Ímé,

Isten úgy szeretett engem, hogy szent Fiát leküldötte értem!

3. Van nekem egy hatalmas Megváltóm, kiben békém, üdvöm

megtalálom. Benne van a mennyországom nyitva, Benne van az üdvöm

biztosítva.

286.

1. Ha néha-néha bús vagyok és szívemben ellankadok, holott e földi

gondokon kesergni nincs okom; hamar az Úr elé megyek és kérek Tőle új

szívet, mert földi bánat és keserv a Mennyből nem ered.

2. A Megváltómra gondolok, ki minket arra oktatott, hogy ne aggódjunk,

mert Atyánk gondot visel reánk. S ekkor eszembe jut nekem egy kedves lelki

énekem, és éneklem azt csendesen, de mindig édesen.

3. Majd egyre hangosabb lesz ez, míg szívem tűzzel telve lesz, s elmémet

fény ragyogja át, elűzve a homályt. Ím, látom Jézust, üdvömet, s a Mennyben

örökrészemet. És bú helyett a lelkem most örömtől áradoz!

78

287.

1. Harcold meg hűséggel a hitnek szép harcát, kövesd Urad szavát! Az Úr

megjutalmaz az égi hazában, a fénylő otthonban.

Kar: Fel, testvérek, ébredjetek! Elmúlt az éjszaka! Miért aludnánk, mikor

már közeleg az Úr szép hajnala?!

2. Siessünk, az idő oly gyorsan elmúlik, s a lét tovatűnik! Keressük

üdvünket, építsük hitünket s béke vár bennünket!

3. Felséges lesz ott fent, a kristály-tengernél, hol szívünk nem vérzik,

szemeink az Üdvözítő szemlélhetik, s dicső arcát nézik.

288.

1. Hatalmas a Jézus munkája, bűnösök, jöjjetek Hozzája! Ő megvált

titeket, csak ne kétkedjetek, szent vére megmossa szívetek!

2. Ha a szoros kapunk bemegyünk, könnytől nem ázik többé szemünk.

Nem lesz több fájdalom, csak örök vígalom, Jézus megvidámít akkoron.

3. Óh, mily öröm lesz a Menny ölén, megváltó Jézusunk hű keblén! Ha itt

megvettettünk, ott kedvesek leszünk, Jézusnál örökké örvendezünk.

4. Aki akar, azért, jöjjön el. Ha nyomja is őt a bűnteher, meg lesz a

bocsánat; ha van igaz bánat, Jézusnál kegyelmet találhat.

289.

1. Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete, mert feljebb ér a

csillagoknál, s elhat a tenger mélyére!

Kar: A mélyre vont a vétekzsold, de Jézus értem holt. A meggyötört és

összetört Istentől békét kap!

2. Óh, szeretet, te gazdag forrás, örökre légy áldott! Téged dicsér az

angyalkar, az összes megváltott!

3. Ha minden tenger tinta volna, az égnek fátyla pergament, a napsugár

egy költő volna, mit ihlet alant földre vesz.

4. Elmúlik egyszer minden itt lent, lehullanak a csillagok; majd mikor

Isten egy szavával elmúlnak mind a láthatók!

290.

1. Határtalan szerelem, amit Ő nyújt énnekem; semmiért el nem

veszítem! Gondolata az enyém, szívem ott van a szívén, boldogan nyughatom

hű keblén.

Kar: Menhelyem a kegyelem, soha nem volt jobb helyem! Ha szerelme az

enyém, azt a földet megnyerém.

2. Nincsen bennem semmi jó, minden kivetni való; és Ő mégis tartja

életem. Kihasználom hát kegyét, mindig áldom szent nevét; dicsérete

ajkamon marad.

79

3. Add, hogy hűséges legyek, engedelmes gyermeked; keresztedre

tekintsen szemem! Ne mással foglalkozzam, vétkeimet tapossam; adj erőt a

jóra, Istenem!

291.

1. Ha tudnád azt, milyen jó Jézussal járni! Ha éreznéd, Benne mily

boldog vagyok! {:Ha tudnád azt, milyen jó tisztának lenni, óh, óh, óh; érezni

azt: Jézushoz tartozom!:}

Kar: Óh, jöjj, Jézus vár nagyon reád! Megtisztítja régi bűnös életed.

{:Szent Szelleme boldoggá tesz téged is: óh, jöjj, ne félj! Ő minden másnál

többed ad neked!:}

2. Több éven át kietlen utakon jártam, az életem megoldást keresett.

{:Nyugalmat sehol, sehol nem találtam, óh, óh, óh; Ő fölemelt, mert nagyon

szeretett!:}

292.

1. Ha utam borítja felhőnek árnya, s Uramnak céljait nem érthetem; mit

én nem láthatok, Ő azt mind látja. Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2. Ha gyakran körülvesz kísértés tőre, s ijeszt, hogy üdvöm is

elveszthetem; nem alszik lelkemnek hűséges Őre. Krisztusnak kegyelme elég

nekem!

3. Ha vár a feladat, sürget a munka, s testem is lelkem is erőtelen, az Úr én

segítőm, amint megmondta. Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4. Ha eljő maholnap utolsó órám, s a földi vándorlást bevégezem, az

Úrnak orcája ragyog majd énrám. Mindezt a kegyelem adta nekem!

293.

1. Ha valaki látja az arcomat, ha valaki hallja a hangomat; megtudja-e

rólam, hogy Jézus él, s boldog az az ember, ki szeretetben él?

Kar: Boldogság, öröm az életem; akárhová megyek, kell, hogy vigyem.

Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, mindenkié legyen.

2. Ha valaki nézi a két szemem, ha valaki fogja a két kezem; megérzi-e

bennem, hogy Jézus vár; s jó, ha az ember az Ő útján jár?

294.

1. Hazám, hazám, te szép hazám; oly gyakran emlegetlek én, amíg

zarándokutamat végzem e föld sivár terén.

Kar: Óh, szép hazám, mikor leszek kedves határidon belül, hol örökös

virányaid köszöntenek minket mindenfelől?

2. Az én Uram, én Jézusom uralkodik ott, mint Király; s a megváltott dicső

sereg gyönyörködve előtte áll.

80

3. Tebenned nincsen könnyözön, sem kínhalál, sem fájdalom. De van

öröm, van béke, üdv és szent gyönyör dúsgazdagon.

295.

1. Ha zendül az Úr Lelke, Mennyből alájövő; s szétjár éltet lehelve, óh,

az dicső idő! Ha bűnösöknek ezre az Úrhoz menekül, akkor a hívek lelke

boldogságtól hevül.

2. Ha kél igaz bűnbánat és könny fakad nyomán, sok szívben hő vágy

támad a békesség után. Ha néma nyelvek szólnak és látnak a vakok, a

büszkék meghajolnak: ezek dicső napok!

3. Istennek szent Igéje hangzik körös-körül: a Krisztus drága vére minden

bűnt eltörül. Kit bűne tűzként éget s ki hordoz nagy terhet, találni békességet

mind Jézushoz siet.

4. Óh, küldd alá, nagy Isten, Lelked leheletét; hogy Hozzád hadd siessen,

ki Tőled távol még! E széles földnek népe hogy Krisztusé legyen, s dicséretét

hirdesse itt és a Mennyben fenn!

296.

1. Ha zúg az ár, dúl a vihar, sötétek a fellegek; ha cikázik is a villám, ha

tombol a fergeteg; a nagy tenger ha háborog s tajtékzanak a habok; nagy

hullámra még nagyobb kél és ha a nap nem ragyog…

Kar: Állok ott a nagy viharba, szilárdan, mint a sziklavár. Mert a szikla,

melyen állok; mert a szikla, melyen állok, mozdíthatatlanul áll.

2. Jézus Krisztus az a szikla, nem inog, ki rajta áll. Ha rám tör a Sátán

hada, Ő megvéd, mert Úr s Király. Akinek a tenger enged, s a nap ismét

felragyog; Ő örök, bölcs és hatalmas, irgalmassági nagyok.

3. Szeretet az Ő hatalma, mely végtelen, mint tenger; gyámolítja a

gyöngéket, bűnösöket fölemel. Téged is megment, jöjj Hozzá, mert Ő ama

sziklavár! Ez a világ bár elmúlik, Krisztus mindörökké áll.

297.

1. Hál’adás, hódolás, hál’adás; szívünk mélyén mindig ott a hál’adás.

Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Hál’adás…

2. Győzelem véreden, győzelem; Jézus vére által mindig megterem. Jaj

helyett hál’adás, vér alatt újulás. Győzelem…

3. Bűnteher mind lehull, bűnbilincs összetört; hatalma, átka sincs. Jaj

helyett hál’adás, vér alatt újulás. Bűnteher…

4. Sátán-had megriad, vert sereg; sziklavár nekünk a győzelmes kereszt.

Jaj helyett hál’adás, vér alatt újulás. Sátán-had…

5. Jézus jön, visszajön, Jézus jön! Isten népe tudja, Jézus hamar jön! Jaj

helyett hál’adás, vér alatt újulás. Jézus jön…

81

298.

1. Hála Néked, Jézus, ím, Tied vagyok! Isten Benned nékem életet

adott. Ő teremtett engem, Ő meg is mentett, Szentlélekbe, tűzbe ím,

bemerített.

2. Hála Néked, Jézus, most szabad vagyok, mivelhogy Tenéked hőn

szolgálhatok! Nem így volt ez egykor, mikor még a bűn uralkodott rajtam, s

annak éltem hűn!

3. Hála Néked, Jézus, hogy enyém lettél, s kifolyt véred által, ím,

megmentettél! Osztályrészem Érted bármilyen lehet, megfogadtam, hogy én

vissza nem megyek.

4. Hála Néked, Jézus, szövetségesem, hogy Te az enyém vagy most már

teljesen! Ímé, itt a szívem, ajkam és elmém; dicsőítésedre Néked adom én.

299.

1. Hálát adok Neked, én Uram, a népek között; és zengedezek Neked a

nemzetek közt; mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te

hűséged.

2. Magasztaltassál fel az egek felett, óh, Isten; és a földet töltse be

dicsőséged! Magasztaltassál fel az egek felett, óh, Isten! Az egész földet, az

egész földet töltse be a Te dicsőséged!

300.

1. Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy, s a rét.

A napokat Te számolod, Uram, én mindenért hálát adok.

2. Hatalmad, Istenem, mindent fölér. Szavadra engednek tenger és szél.

Leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok.

3. Imádom, szent Atyám, dicső neved; Te vagy a végtelen nagy szeretet!

Kegyelmed ma ingyen adod, Uram, én mindenért hálát adok.

301.

1. Higgy Istenben a napsugárban, higgy Istenben, ha vész borít;

higgy Istenben s eloszlik terhed, minden dolgodban megsegít.

2. Higgy Istenben, óh, tikkadt vándor, utadon tűzoszlop vezet; célodhoz

jutsz te, bármi érjen, mert jó Atyád fogja kezed.

3. Bár orcáját elrejti néha s így nem mosolyg a napsugár; bízz Istenben, Ő

ismer téged, kitisztul még a láthatár.

4. Mit Ő ígért, az mind jó s édes; engedj szavának: üdvre visz; minden

keserv öröm csírája annak, ki jó Atyánkba’ hisz.

82

302.

1. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Gyermeki nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, buzduljon fel Neked gyűjteni lelkeket; hinni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm Te vagy; észt, erőt, szívet adj; Lelkeddel el ne hagy; hinni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Gyorsan elszáll a perc, kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, erősíts engemet, míg diadalt nyerek; hinni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, hinni taníts! Jézus, Te visszajössz, várni taníts!

Majd ha kegyelmesen nézed az életem, állhassak csendesen; hinni taníts!

303.

1. Hirdessétek hangos szóval, hogy Isten a szeretet; erről szól a föld

szépséges, ezt hirdetik az egek.

Kar: Halleluja, mily igazság! Elménk alig fogja fel, mégis hangos

énekekben hálánk vígan zengjük el!

2. Zengjétek ezt: a világot úgy szerette Istenünk, hogy szent Fiát leküldötte

megmentőül minekünk!

3. Boldogító szó, mely mondja, hogy Isten a szeretet. Boldog az, kinek a

szívét hit és hűség tölti meg!

304.

1. Hittem Benned s most, íme zengem irgalmad nagy tettit ezért, bűn

megoldó, bűnletörlő, Golgotán folyt isteni vért. Zenged Néked, mert halálod

mindent jól elvégezett, bűnünk elvett mennyei Bárány, érettünk elvérezett.

2. Hitten Benned s most íme, föllebb, föllebb, mint a Golgotán látlak

Téged; győzedelmes, áldozatra ment Bárány. Jó szószóló most az Atyánál

minden szívért, aki Tiéd, mert mennybéli fegyvereiddel Sátánt egykor földre

veréd.

3. Hittem Benned, vad tövisekkel bűnünkért felékesített! Folyvást fénylő

dicskoszorúsan kormányzod most fönn az eget. Ítélkezni majd mikor eljössz

élők, holtak dolgairul; Mennyen, földön és a pokolban minden lábaidhoz

borul.

4. Hitből zengek s háladalomból szálljon Rád a tisztelet, föld-megváltó,

mennye Főpap, Úr minden más úr felett! Isten s ember szent Fia, jöjj el

fényárban, s ég angyalival! Felhők szárnyán szállva, lebegve jöjj, Úr Jézus,

jöjj mihamar!

305.

Hív az Úr, te fáradt lélek; örömöt ad, békességet, hogyha szíved

megnyitod. Ne mondd büszkén: nincs szükségem segítségre bajban nékem,

majd megoldom én magam! {:Kis bajokban bátor lehetsz, napsütésben bátran

83

mehetsz, elérsz földi dolgokat. De a szíved problémáin, lelki rabság

nyomorúságin nem tudsz győzni egymagad! Csak az Úr az, ki segíthet, gyere

bátran, nyisd meg szíved, tedd kezébe életed. Ne bolyongj a magad útján,

boldog leszel Jézus jobbján, add át Néki szívedet!:}

306.

1. Hívásodra, Uram, színed elé állván üdvöt keresek véredben, mely

folyt a Golgotán.

Kar: Ím, Tehozzád térek; Uram, fordulj hozzám, és tisztíts meg szent

véreddel, mely folyt a Golgotán!

2. Erőtlenségemben Te mindenem leszel, szent véred minden bűnömet és

szennyem mossa el!

3. Kegyelmedben tárod karjaidat felém, hogy teljes szívvel, egyedül, csak

rajtad csüggjek én.

4. Elvégezted, Uram, a váltság munkáját; légy áldott drága véredért, mely

teljes üdvöt ád!

307.

1. Hívtál, Uram, hallottam jól. Hangod keres, szívemhez szólt, Színed

elé hogyan vigyem megfáradt életem?

Kar: Igen, Uram! – ezt felelem -, Lelked ha hív, megyek! Igen, Uram! –ezt

felelem -, és átadom az életem. Szerelmed legyőzte szívemet, ujjongva

dicsérem áldott neved. Igen, Uram! – ezt felelem -, és elindulok Veled!

2. Uram, Eléd leroskadok, bűnöm elől Hozzád futok. Olyan nehéz e

küzdelem; győzelmet adj nekem!

3. Uram, hitet Te adj nekem! Békéd, erőd enyém legyen! Szívem Benned

nyugtot talált, s örökre Téged áld!

308.

1. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé,

szelíd szemed elé. A bűnöm terhe vállamon, mint átoksúly, nehéz nagyon, s

ezt fájlalom, ezt fájlalom.

2. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd

szemed elé. Megvallom, hogy Jézus, a Szent, ki érettem halálba ment, bűnből

megment, bűnből megment!

3. Hívtál, Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd

szemed elé. Ha majd Hozzád elérkezem, átvert kezedbe vedd kezem, marad

velem, maradj velem!

84

309.

{:Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké

és föld alatt valóké!:}{:És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az

Atya Isten dicsőségére!:}

310.

1. Hogyha este fenn az égen ragyognak a csillagok, úgy van, mintha

jobb világba hívnának az angyalok. Ekkor szárnyra kél a vágya és a Menny

felé repül; az Atyához, ki szememről minden könnyet letöröl.

2. Tündökölj csak milljó csillag, sok szegénynek tündökölj! Angyalok, óh,

hívjatok csak szíveket a Mennybe föl!, Hogy reménység szárnyán szállva,

Téged megismerjenek; és majd egykor a mennyekben halleluját zengjenek!

311.

1. Hogyha felnézek az égre, láthatom tetteid. Csodás cselekedeteid

elértek szívemig.

Kar: {:Jézus, Jézus, hódolok Előtted! Jézus, Jézus, kitárom szívemet!:}

2. A hegy, a völgy, a tenger mind hirdeti nagy neved. Már én is a Tied

vagyok, óh, hadd hirdesselek!

3. Azért, mit hoztál éltünknek, telve van a szívünk hálával, mert

megmentetted bűnünkből életünk.

312.

1. Hogyha félsz, hogy a vad ellenség legyőz, s legsötétebb éjnek árnya

hajt s üldöz; tisztítsd meg ablakod, meg ajtód tárva nyisd: süssön napsugár be

rád!

Kar: Napsugárt bocsáss be hát! Napsugárt bocsáss be hát! Tisztítsd

ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád!

2. Hogyha fáradt a hited a harcban már, s égi feleletre tán hiába vár,

tisztítsd ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád!

3. Ég felé utazva, ki örömre vágy’, mindig újra rásüt fény és boldogság.

Tisztítsd ablakod, meg ajtód tárva nyisd! Süssön napsugár be rád!

313.

1. Hogyha lábam megbotolna, Jézus van velem; és erős kezébe fogja

reszkető kezem. Támogat e kéz, támogat e kéz; hogyha lábam megbotolna,

támogat e kéz!

2. Gyöngeségem, bűnös voltom Jézus tudja jól, mégis szíve, áldva folyton

énfelém hajol. Énfelém hajol, énfelém hajol! Elfedezve bűnös voltom,

énfelém hajol!

85

3. Rajta csüngve, mint a gyermek, aki fél s remek; kell-e több szegény

szívemnek, mint hogy Ő szeret?! Jézusom szeret, Jézusom szeret! Kell-e több

szegény szívemnek, mint hogy Jézusom szeret?!

4. Szent e vér, mit a kereszten értem áldozál, s én most csak Benned

dicsekszem, égi Úr, s Király! Égi Úr, s Király; égi Úr, s Király! Téged dicsér

lelkem, testem, égi Úr, s Király.

314.

1. Hogy Jézus juha vagyok, azon igen vigadok. Szívem örvend

Pásztorának, lelkem hívó szent szavának, aki ismer és szeret, s néven szólít

engemet.

2. Őrizete biztosít, szelíd hangja felvidít; édes legelőn terelget, lelkem

szükséget nem szenved. És ha szomjúság epeszt, hűs forráshoz elvezet.

3. Miért ne örvendeznék én boldogságom mezején?! Hisz e földről, ha

meghalok, égbe visznek az angyalok, örök öröm helyére: hű Pásztorom ölébe.

315.

1. Hogy Mózes Egyiptomból a néppel kivonult, előtte tenger tombolt,

utána had nyomult. A víz megállt és fal lett, a nép csak ment tovább, mert

Isten védte Mózest és a nép sorsát!

2. És Góliát óriás karddal, lándzsával jő, és szemben a kis Dávid, ki

Istenben hívő. Egy sima kövecskével elvette életét, mert Istenbe vetette Dávid

nagy hitét!

3. És Dániel mily hűen szolgálta Istenét, az oroszlánveremben sem veszti

el hitét. Mert Isten odaküldte egy erős angyalát, és bezárta az oroszlánok vad

száját!

4. Hát fel, testvér, előre! Hisz’ Jézus karja győz, legyen Mózes pálcája,

vagy kis kő az eszköz. Góliát és Egyiptom mind-mind csak menekül,

megsemmisül, ha Jézus, a Király, a trónra ül!

5. Mert már a nap közel van, és Jézus karja győz, ezt érzi az én szívem,

hogy Jézus lesz a hős! És minden ellent megver, szabaddá így tesz Ő, a

lelkemnek örökre dicső Megmentő!

316.

1. Hol Jézus megfeszíttetett, Isten nekem ott megjelent. Vérét ontá a

Golgotán, üdvömet ott találhatám.

Kar: Óh, Golgota, kínok tere, hol Jézusom elvérezett! Óh, Golgota, öröm

helye, ahol üdvöm forrása lett!

2. A nap sötét, inog a föld, a kínpohár egész betölt. Ím, minden

elvégeztetett, s most már szabad a bemenet.

86

3. Óh, Jézusom, lehet-e mind, hogy érettem tűréd e kínt? Szív, ne feledd

élted során, mi történt ott a Golgotán!

317.

1. Hol Jézus úr, az éjszakát napsugaras fény járja át, országlása még

megáll, ha minden semmiségbe száll.

2. Minden ország és minden nép zengi csodás szeretetét. A gyermekajk is

kiált nevére dicshalleluját.

3. Országa áldással tele, a fogoly is szabad Vele. Nála az örök nyugalom,

kegyelme árad gazdagon.

4. Minden teremtmény áldja hát, szívszeretettel, hű Urát! Az angyalok

dicséretét hadd zúgja vissza föld és ég!

318.

1. Hol vagy, én szerelmes Jézus Krisztusom? Hol találjalak meg,

kegyes Megváltóm? Szerelmes Jézusom, fordulj hozzám, vigasztald szívemet,

jöjj be hozzám!

2. Téged szeret most már megváltott lelkem, mert Terajtad kívül nincsen

örömem. Nálad nélkül minden keserűség, de Veled az élet: gyönyörűség.

3. Míg meg nem talállak, keresni foglak; mind éjjel, mind nappal sírva

kiáltlak. Óh, siess hát hozzám, ne távozzál; szerető Lelkeddel jöjj s vigasztalj!

4. Bármerre vezérelsz, híven követlek; drága Megváltóm, én szívből

szeretlek. Készítsed el lelkem édes honát, s tegyed fejemre a dicskoronát!

319.

1. Hozzád, kegyelmes Istenem, emelem szememet a Mennybe, s

elpanaszolom minden szükségemet.

2. Segítségem Tetőled jő, én Istenem, Uram; ki Mennyet és földet alkottál,

és mindent, ami van.

3. Elfáradt lábamnak erőt Te adsz, hogy ép legyen. Megőrizesz

mindenkoron, s híven minden helyen!

4. Az Izráel hű Pásztora nem szunnyadoz soha; megnyugszik rajtam

kegyesen védő pillantása.

5. Az Úr megőriz biztosan, mindig mellettem van. Akárhová vezet utam,

Ő pajzsom s oltalmam.

6. Hű oltalmad alatt vagyon a teljes életem, mostantól fogva örökké

legfőbb Jóm s Mindenem!

320.

1. Hozzád kiáltok, Istenem, segíts nagy bűnínségemen! Mentő karod

nyújtsd ki nekem, fogadj, amint vagyok!

87

Kar: Fogadj, amint vagyok, igen, amint vagyok! Te Üdvözítőm vagy

nekem, fogadj, amint vagyok!

2. Ím, elborít engem a bűn és Önmagamtól nincs erőm. Fogadj, Uram,

gyermekedül most úgy, amint vagyok!

3. Buzgóságom csekély nagyon, bár néha jó a szándékom. Megtenni azt

mégsem bírom, fogadj, amint vagyok!

4. Várlak, Uram, erőtlenül és mégis csüggedetlenül. Lelkem kegyedbe

bemerül, fogadj, amint vagyok!

321.

1. Hozzád megyek, Nálad megnyugszik lelkem, Te vagy nekem

vigaszom és örömem! A bűneim Te szent kezedbe teszem, legyen Tiéd az

egész életem!

2. Hozzád megyek, Te vagy a szívem vágya, az életem öröme s

boldogsága! Ha velem vagy, nem árthat semmit nékem, szent véreddel

megmostad a szívem.

3. Hozzád megyek, óh, kihez mennék máshoz?! Te vagy az út, mely visz a

boldogsághoz! Ki rajta jár, az el nem téved soha, számára kész a dicső

korona!

322.

Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni! Bűnös volt az

életem, Te eljöttél, hogy megments engem! A Menyből jöttél közénk, hogy út

legyél, feláldoztad Magad a bűnömért! A Golgotán meghaltál, harmadnap

feltámadtál, uralkodsz mindörökké!

323.

1. Hozzád, Uram, bűnutamról megtörten visszatérek, ne űzz el,

bűnöst, Magadtól, óh, szánj meg, esdve kérlek! Töltsd ki reám Szentlelkedet,

ki alkotsz bennem új szívet, hogy mindig Neked éljek!

2. Kifolyt véred hadd mossa meg rút lelkem hótisztára! Bűntől megsebzett

szívemnek csak így lesz gyógyulása. Óh, adj kegyelmet, Jézusom, nézd,

éltem Hozzád fordítom, állítsd a hit útjára!

3. A Lélek intő, halk szava hadd csengjen bennem folyvást, hogy

fölismerjem naponta és kerüljem a romlást; de hogyha mégis vetkezem és

botladozik élete, ne szégyelljem a sírást.

4. Szent sebeidben, Jézusom, új erőt nyer a lelkem, add, hogy megálljak

utadon és Benned növekedjem! Így lesz éltem gyümölcsöző, a vétket folyton

gyűlölő, minderre segíts engem!

88

324.

1. „Hozzám kiálts!” – így szól az Úr tenéked. „Hozzám, ha minden

elhagyott! Megmentlek én s te majd neved dicséred; hozzám kiálts, Urad

vagyok. Megmentlek én s te majd nevem dicséred, hozzám kiálts, Urad

vagyok!”

2. „Hozzám kiálts, előbb, mintsem az ellen tőrbe kerít, tőrbe kerít! Miért

küzdenél magad a Sátán ellen?” Hozzá kiálts, Ő megsegít! Miért küzdenél

magad a Sátán ellen? Hozzá kiálts, Ő megsegít!

3. Hozzá kiálts, soh’sem teszed hiába; szerelme, lásd, szerelme, lásd:

örökséget szánt néked Menny honába’, Hozzá kiálts, Hozzá kiálts! Örökséget

szánt néked Menny honába’, Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged bűn lánciból, bűn lánciból!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted, Hozzá kiálts, Ő hallja jól! Meggyógyít Ő

és megtisztítja élted, Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5. vár rád, hogy Őt keresse szíved, elméd; Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét; csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét; csak Őt imádd, csak Őt imádd!

325.

1. Hozsánna, hozsánna, hozsánna Dávid Fiának! Hozsánna, hozsánna,

hozsánna Dávid Fiának! Hozzád száll énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs

Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi Istenünk!

2. Dicsőség, dicsőség a feltámadott Úrnak! Dicsőség, dicsőség a

feltámadott Úrnak! Hozzád száll énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs

Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi Istenünk!

3. Jézus, Jézus, Isten Báránya! Jézus, Jézus, Isten Báránya! Hozzád száll

énekünk, szívünkből szeretünk! Nincs Kőszikla senki más, csak Te vagy a mi

Istenünk!

326.

1. Hozsiánnát, dicséretet zengjünk az Úrnak! (3x) Áldjuk dicső nevét!

Kar1: Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, érette dobogjon, lángoljon

szívünk! Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, áldjuk dicső nevét!

2. Földi éltünk küzdelmében el nem lankadunk, Jézus Krisztus megerősít,

Őbenne bízunk. Nehéz a harc, de ne legyen senki, aki fél; Jézus a hű vezér!

3. Add a kezed a kezembe, így zengjen dalunk! Halleluja, megváltottak,

szabadok vagyunk! Boldogan zeng dicséretet Sion éneke, áldott az Ő neve!

Kar2: Jézusnak, Jézusnka zeng az énekünk, emeljük magasra mind a két

kezünk! Jézusnak, Jézusnak zeng az énekünk, áldjuk dicső nevét!

89

327.

1. Hű Jézusom kezébe teszem kezem le én, Ő életem vezére, vezet

hazám felé. A keskeny úton járok, de Ő közel van ám, magasból vet világot

az Ő keresztje rám.

2. Ha nem tudom azonnal, hogy Jézus mit kíván, várok, szemébe nézek;

szívem nyugodt, vidám. Mily boldog, édes érzet: Úr Ő éltem fölött, szívem

nem ismert kényszert, önként szolgálom Őt.

3. Ha szenvedés, baj érne s az utam is sötét, az Úr keresztje fénye annál

dicsőbben ég. S tudom, hogy még dicsőbb fény ragyog majd énreám, ha majd

a Mennybe érvén, belépek ajtaján.

328.

1. Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten; elhat az mélybe, s az egek fölé.

Irgalmad nem fogy a múló idővel, ki voltál, az maradsz mindörökké.

Kar: Hűséged végtelen, hűséged végtelen; minden nap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel, hűséged végtelen, Uram, hozzám.

2. A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz; a nap, a hold s a nagy csillagsereg

ezt zengi szüntelen együttes karban: Te vagy az irgalom, a szeretet.

3. Eltörlöd bűnömet, béke leng körül; velem vagy s lényed úgy

megvidámít. Erőt adsz mára, a holnapra reményt, áldásod ontja rám bő árjait.

329.

1. Hűséggel járom Uram útját a célig én, hűséggel zengem Néki hála

dicsénekét. Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel, ránézek, bízva

Jézusban, Ő sosem hagy el! Jézus hű barát, drága jó barát, gyermekeinek

hordja bánatát. Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel; ránézek, bízva

Jézusban, Ő sosem hagy el!

330.

1. Idegen földről, mint bűnös jöttem én; Téged, Uram, nem ismertelek!

Elválasztottál Magadnak, Jézusom; csak bűnös Önmagam adtam Neked.

Kar: Jézus, tudom; idegen voltam Neked! Jézus, nem hoztam, csak régi

énemet! Jézus, mint pogány jöttem Feléd; légy velem és szolgálok neked!

2. Most már az életem Neked adom, segíts, hogy járhassak Veled! Te

tanítasz meg utadra, Jézusom; boldog vagyok, hogy nagyon szeretsz!

331.

1. Ifjú, a bűn téged meg fog rontani, jöjj hát ama rémes éjszakából ki!

Hagyd el, hagyd el azt az álnok rémtanyát, oly szép itt a kedves lelki

napvilág!

90

Kar: Nézd, nézd, ifjú, Jézus keres tégedet! Adjad néki által ifjú éltedet!

Kövesd, ifjú, kövesd az Üdvözítőt, s oly szép, olyan nemes lesz a te jövőd!

2. Miért kedveled a bűnök éjjelét, elveszett lelkeknek tivornya helyét?

Hálójában tart a Sátán s hízeleg, de kacag majd egykor romlásod felett.

3. Nézzed, otthon érted sír édesanyád! Kistestvéred imádkozva vár reád!

Hagyd el, hagyd el hamis sok barátodat, mentsd meg idejében ifjúságodat!

332.

1. Ifjú szívünk minden dobbanása, Üdvözítőnk, csak Tied legyen!

Aki minket drága áldozattal megváltottál, hogy legyünk Tied!

Kar: Zengjen hát ma énekünk, Jézus kegyelmet ingyen ad nekünk. Őt

szolgálja életünk, ki drága vérén üdvöd ad nekünk!

2. Óh, ha tudnád, hogy van országod sok sebedre, szenvedő világ; nem

kutatnál más úton hiába, elfogadnád, amit Isten ád!

3. Ifjú szívünk, ez a legfőbb vágya, Üdvözítőnk, amerre megyünk:

engedelmes, tiszta életünkkel e világnak példakép legyünk!

333.

1. Igaz, hogy Jézus értem halt s eltörlé bűnömet? Isten Fia a fán

kimúlt s megmenté lelkemet?

Kar: A kereszt az a hely, hol feltűnt reggelem. Vak voltam, ott megnyílott

a szemem, mert a szívembe Jézust bevevém, halleluja, a béke ím enyém!

2. A Bárány hordta vétkemet a kínos keresztfán, abból valóban láthatom

szerelmét énhozzám.

3. Könnyemmel meg nem adhatom nagy tartozásomat, de íme, Jézus,

átadom Tenéked magamat!

334.

1. Igaz keresztyénnek lenni nem valami csekélység, ámde Krisztusban

maradni, ez a legfőbb nyereség. Ha a testi kívánságok, szenvedélyek

mibennünk feltámadnak, küzdjünk bátran, visszafelé nem megyünk!

2. Ha a Sátán csábít minket gyönyör élvezetivel, ellenünk tör sok százezer

kísértésével; megtagadjuk önmagunkat, minden erőnkkel küzdünk. Legyünk

bár a világ gúnyja, visszafelé nem megyünk!

3. Ha a földi jóbarátok mind elhagynak is minket, ha rokonink, testvéreink

megtagadnak bennünket; ha szomszédok, ismerősök mind gúnyt űznek

belőlünk: eltűrjük az Úr Jézusért, visszafelé nem megyünk!

91

335.

1. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. Öröm vagy bánat ér, akármi

gyász, kezed megáld mosolyt, borút, vagy könnyet; s a lelkem békén,

csendben Rád vigyáz.

2. Igen, Atyám, ha hű karod vezérel s közeleg fényivel a messze cél;

kísértés, támadás, vihar szelével pokol hatalma is feléd segél.

3. Igen, Atyám, kicsordul bár a könnyem, ha útra, kőre hull a tiszta mag.

Igen, Atyám, ha arató örömben aranykalászok rendre hullanak.

4. Igen, Atyám, óh, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön

Tetőled száll rám, atyai kezedből; a földön másban nem gyönyörködöm.

5. Igen, Atyám, az évek úgy sietnek, számuk kiméri hűséges kezed, s Te

társz kaput megfáradt gyermekednek, a boldog óra ha elérkezett.

6. Megyek, amerre utam kijelölted, úgy hív, vár a szent atyai ház! Igen,

Atyám, mert így kedves előtted, s a lelkem békén, csendben Rád vigyáz!

336.

1. „Imádkozzatok és buzgón kérjétek!” – bűnös voltunkért, Uram, óh,

ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, hallgass meg, Fiad

nevében, ha kérünk!

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” – Téged keresünk, Uram, hogy

bűn, átok erőt ne vegyen mirajtunk. Légy nékünk égi utunk, igazságunk,

életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” – elfáradtunk, uram e világ zaján.

Óh, nyisd meg az égi béke szép honát; add, hogy zenghessünk örök halleluját!

337.

1. Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is; imádkozz minden

este, imádkozz éjjel is!

2. Meghallgat Ő minden reggel, meghallgat délben is; meghallgat minden

este, meghallgat éjjel is!

3. A Vőlegény jöhet reggel, de jöhet délben is; jöhet Ő minden este, de

jöhet éjjel is!

4. Várjuk hát Őt reggel, várjuk Őt délben is; várjuk Őt minden este, várjuk

hát mindig mi!

338.

1. Imádlak, én Istenem, szívemből szól új énekem. Szereteted

megragadott, trónod elé leborulok.

Kar: Imádlak szívemből és teljes erőmből, közelséged oly jó nekem,

Uram! Imádlak, imádlak.

92

2. Szavam kevés, hogy elmondjam, csodálatos az én Uram. Kend fel

ajkam friss kenettel, hogy dicsérjen szent örömmel.

339.

1. Imádom azt a nagy szerelmet, Jézusban mely felém hajolt. Magam

rábízva, mint a gyermek, ki engem, férget, felkarolt; belémerülök, mitse

kérdve, az Úr szerelme tengerébe.

2. Óh, mennyire szerettél engem! Szívemre vágyik a Tied, s szerelmedtől

vonatva, lelkem s egész valóm feléd siet. Úgy von magához tiszta lényed, Te

engem vársz s én várlak téged.

3. Tiéd örökre szívem s éltem, megváltóm vagy s legfőbb javam. Te

önmagad od’adtad értem, s véredben lelkem üdve van. A mély bukásból

megmentőm, Te, Tiéd szívem, Tiéd örökre!

340.

1. Indulj, jöjj velem, Atyám házába; Atyám házába, Atyám házába!

Indulj, jöjj velem, Atyám házába, ahol béke vár!

2. Jézus lesz velem Atyám házában; Atyám házában, Atyám házában!

Jézus lesz velem Atyám házában, ahol béke van!

3. Nem lesz bánat ott, Atyám házában; Atyám házában, Atyám házában!

Nem lesz bánat ott, Atyám házában; csak öröm, öröm!

341.

1. Irgalmas Jézus, halld meg imám! Könyörgöm, szánva tekints reám!

Szívembe áraszd Szentlelkedet, hogy megismerhessem Lényedet!

2. A bűnök éje hív s fenyeget, írjad e szívbe szép nevedet; hogy ami

bűnös, tisztátalan, hadd legyen tiszta s mocsoktalan!

3. Vérembe véred ömöljön át, s megvívjam győzve azt a csatát. Mely után

szent lesz gondolatom, s mindig jó Atyámat áldhatom.

4. Két ember küzd még szívembe’ bent. Az egyik bűnös, a másik szent.

Támogasd, Jézus, új emberem, nehogy a régi foglya legyen!

5. Amikor eljő fénylő napod, jutalmad nékem is átadod. Jutalmam, Jézus,

csak az legyen, hogy Veled lehessek szüntelen!

342.

1. Irgalmas Jézusunk keble és karja, hű szíve tárva vár, várva vár rég.

Miért veszne életed ott a viharba, bár az üdv réve int hívón feléd? Jézus így

szólongat: „Jöjj hozzám, jöjj el! Bűnterhelt szívedet add nekem át!” Jól

tennéd-e, ha nem hallgatnál arra, ki érted áldozta Önönmagát?

2. Ő békéltette meg mind e világot, életén nyerte meg váltságodat.

Szögektől átjárva, függött a fán ott, s lett mindünk bűnéért szent áldozat.

93

Vérével törlé el mind a mi vétkünk, Golgota fáján az ítéletet. Ő, a Bíró, halt

meg Önmaga értünk, s immár az üdvösség miénk lehet!

3. Indulj hát, bűnös, és kérd a kegyelmet; téged az irgalom bősége vár!

Míg régi Ádámod bűnben veszteglett, ím, az új boldogan, megváltva jár.

Miért térne vissza az, aki szabad lett, önként rabéletre szánva magát?! Nem,

inkább zengjük mennyei Atyánknak szívből a hála, a hála dalát!

4. Hűséges Úr, lelkem jegyese, Jézus; váltságod, érdemed mind az enyém.

És Te sajátodnak ismersz el mindig, ezt hiszem, s boldogan áldalak én.

Kárhozat útjáról hívtál el engem, el többé senki sem ítélhet már! Ujjongó

lélekkel egyre csak zengem: vége a rabságnak, száll a madár!

343.

1. Ismered-e azt a helyet, hol meghalt az Üdvözítő? Érted-e, hogy

mint szenvedett ott a fán, kínok között Ő? Bűnömért s a te bűnödért kellett

Néki meghalnia, vétkeinket s bűnterhünket hordta a nagy Isten Fia.

Kar: Tiszta hófehér, tiszta hófehér! Hogyha bűnöm bíborpiros, vére engem

tisztára mos.

2. Oly keserű volt a halál, és oly szörnyű a szenvedés! Ellensége körülte

állt, átok, szitok és gúnyra kész. A szív, melyben a szeretet teljességgel vala

jelen, elhagyatva, úgy szenvedett, elöntötte a gyötrelem.

3. Tudod-e, hogy most mi jutott osztályrészül, íme, neked? Örvendel-e, ha

azt tudod, ki szerezte meg üdvödet? Jézusnak sebére tekints: az üdv onnét

árad reád, nézz a Golgotára s meríts az üdvfolyóból bőven hát!

344.

1. Ismered-e azt az áldott, boldog népet, melyet viharban csendes béke

tölt el? Vígan járja a sötét halálvölgyeket, ajka búban, bajban víg dalt énekel.

Kar: Halleluja, halleluja, halleluja; szívem öröm hatja át! Jézus enyém s

Néki én egykor Mennyben zengek új halleluját!

345.

1. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Tanácsával támogasson, az Ő nyája

közt megtartson! Isten áldjon, míg viszontlátunk!

Kar: Míg viszontláthatunk, Isten előtt állhatunk, Ő legyen veletek, amíg

újra viszontláthatunk!

2. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Szárnyaival betakarjon, életkenyérrel

tápláljon, Isten áldjon, míg viszontlátunk!

3. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Hogyha tornyosul vészfelhő, szent

karjával védjen meg Ő: Isten áldjon, míg viszontlátunk!

4. Isten áldjon, míg viszontlátunk! Szerelmével átöleljen, halál árján

átvezessen: Isten áldjon, míg viszontlátunk!

94

346.

1. Istenben bízom, mert Ő van velem szárazföldön és zajló tengeren.

Jöjjön bármi nap-nap után, mennyei Atyám gondol énreám!

Kar: Bízom benne, tudom, Ő gondol rám bármily sötét legyen az

éjszakám! Ha veszély jő, megőriz Ő, mennyei Atyám gondol énreám!

2. A virágra is gondja van neki. Légi útján a sast Ő vezeti. Lét tengerén ha

ring sajkám, mennyei Atyám gondol énreám!

3. A vadonban is őrzőm nekem, a munkámban, vagy kint a harctéren. Ha

vész sújt le, ha baj tör rám, mennyei Atyám gondol énreám.

4. A völgy sötét, mely árnyék takar el, óh, de a Pásztor lát s reám ügyel!

Ha botlanék, esnék talán, mennyei Atyám gondol énreám!

347.

Istenem, nem értem, hogyan létezhettem Nélküled, nem ismerve a

kegyelmed és féltő szereteted. De Te gyermekeddé fogadtál, új életet

ajándékoztál, nem kínoz már a félelem, mert mindig itt vagy velem! {:Áldom

nagy kegyelmed, Téged ünnepellek, Téged és senki mást, amíg csak élek!:}

348.

Istenem, terveid olyan nagyok, betöltik az életem. Én csak egy

porszemnyi ember vagyok, Nélküled nem élhetek.

Kar: A szívem telve dicséreteddel, én Benned bízom, én Istenem! Te

támogatod az én sorsomat, én Benned bízom, én Istenem! (Én Istenem!)

349.

1. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy szeressük mi egymást. (2x)

Hogy szeressük mi egymást, hogy szeressük mi egymást. Mert Isten ezt a

napot azért adta nekünk, hogy szeressük mi egymást.

2. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy dicsérjük szent nevét. (2x)

Hogy dicsérjük szent nevét, hogy dicsérjük szent nevét. Mert Isten ezt a napot

azért adta nekünk, hogy dicsérjük szent nevét.

3. Isten ezt a napot azért adta nekünk, hogy várjuk vissza Őt. (2x) Hogy

várjuk vissza Őt, hogy várjuk vissza Őt. Mert Isten ezt a napot azért adta

nekünk, hogy várjuk vissza Őt.

350.

1. {:Isten él a szívemben, Isten él a szívemben!:}

Kar: {:Tudom, tudom, hogy Ő él szívemben!:}

2. {:Békét ad Ő, jól tudom, Isten él szívemben!:}

3. {:Igéjéből jól tudom, Isten él szívemben!:}

95

4. {:Velem van Ő, jól tudom; Isten él szívemben!:}

5. Lá, lá, lá…

351.

1. Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj reám! Égi lángod járja át szívem és

a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le

rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt! Óh, segíts hogy hagyjam el bűnök

útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent! S Jézusommal legyek egy már

e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd

lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, s majd a végső harcon át

Mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj,

győzedelmet adj!

352.

1. Isten Fia a földre jött és megtalált a bűn között, a vétkemért Ő

bűnhődött s szeretve fölemelt.

Kar: Az ingoványból engemet szelíd kezével fölemelt! Az éj után jött

fénysugár! Zengd ajkam ezt: Ő felemelt!

2. Mielőtt még hallám e szót, nem tudtam, hogy bűnös vagyok; hívó szaba

megragadott s kegyesen fölemelt.

3. Most szívem vallja boldogan, hogy Nála éltem üdve van. Nem tudom,

mint lehet s hogyan, ily bűnöst fölemelt!

353.

1. Isten házába ha lépsz, vigyázz, vigyázz! Könnyelmű ottan ne légy,

vigyázz, vigyázz! Csendben ülj, figyelmesen, Ő rád néz kegyelmesen. Kérjed

Őt s ad szívesen, vigyázz, vigyázz!

2. E világba ha kilépsz, vigyázz, vigyázz! Ellenség támadni kész, vigyázz,

vigyázz! Tőrt vet lábaid előtt, de te ismerd meg jól őt! Jól használjad fel időd,

vigyázz, vigyázz!

3. Mindenütt, minden helyen vigyázz, vigyázz! Hangozzék ez kebledben:

vigyázz, vigyázz! Jézus is terád vigyáz, éltét érted adta át. Drága kincse vagy,

tehát vigyázz, vigyázz!

354.

1. Isten kegyében nem tudom, részes hogyan levék? Megváltva, óh,

miért lettem én, ki oly bűnös valék?

96

Kar: De azt tudom, kiben hiszek jól és nem szakaszt el Tőle semmi sem.

Megadja örökrészemet, mikor el fog jönni Ő!

2. Én nem tudom, miként adott Isten nekem hitet, s Igéje lelkem kínjait

miként szüntette meg?

3. Én nem tudom, Szentlelke hogy ad oly meggyőződést? Jézust dicséri

bennem és nyújt megelégedést.

4. Én nem tudom, mily sok öröm, vagy mennyi fájdalom lesz még

osztályrészem nekem e földi utamon.

5. Én nem tudom, mikor jön el az Úr, milyen hamar; halállal hív-e majd

haza, vagy angyal ajkival.

355.

1. Isten küldte szent Fiát, Jézust. Szeretni, gyógyítani jött. Ő jött

meghalni bűneinkért, egy üres sír bizonyítja, hogy Jézus él!

Kar: Mivel Ő él, boldogan élhetek; mivel Ő él, nincs félelmem. Mivel

tudom, Övé a jövőm, és életem lehet nekem, mivel Ő él! {:És élni érdemes

nekem, mivel Ő él!:}

2. Óh, mily csodás megszületni; örömöt, békét megkapni; de mégis

nagyobb biztosan tudni: próbák közt Jézus megtart, mivel Ő él!

356.

1. Isten nagy szerelme, ím, jövök eléd; vonjad, óh, a szívem, vonjad

Tefeléd! Idelent csak kín van, könny és siralom; hiúság és ábránd; gond és

fájdalom. Hiúság és ábránd, gond és fájdalom.

2. Óh, te gazdag forrás, öröm kútfeje; ömölj a szívembe s töltsed azt tele!

Vonjad a bensőmet dicső fénybe fel, minden óhajtásim s érzületivel!

3. Isten szent szerelme, rejts magadban el. Íme, itt a szívem, hass át

fényeddel! Óh, adj lelki szárnyat, szálljak Menny felé; ki eme világból, örök

üdv felé. Ki eme világból, örök üdv felé!

357.

1. Istennek népe, készen légy, az Úr nagy napja jő feléd! A Vőlegény

nincs messze már, fölékesítve várj!

Kar: Óh, dicső lesz az a nap, óh, dicső lesz az a nap! Jövel hamar, jövel,

Uram, hozd fel szép napodat!

2. Istennek népe ne heverj, a leghasznosb munkára fel; mert Mestered

nincs messze már, munkád végezve várj!

3. Istennek népe, ne feledd: mire az Úr hív tégedet, hogy hirtelen jő el a

nap, egy pillanat alatt!

97

358.

Istennel leszünk mi győztesek, Ő űzi el előlünk ellenségünket. Hát

zengd és dicsérd győzelmét, Ő az Úr! Mert Ő megnyerte a csatát, és népe

megszabadult; vére legyőzte a gonoszt, a világ tudja meg, hogy Istennel…

359.

1. Isten szerelmének nincs határa, mélyebb a legmélyebb tengernél,

csillagokon túl ér magassága, a hosszán nem ér véget a szél.

Kar: Engem, bűnöst, megtalált. És adott nékem új ruhát. Most örömeim

oly nagyok, mert Isten gyermeke vagyok!

2. Bárhova is szememet fordítom, látom hatalmát és szerelmét. Minden

virág és lény Néki hódol, és újból dicsérem szent nevét!

3. Őszi szél vonul lelkemen át, a tavasz oly hamar elmúlik. De lelkem

vígan dicséri Urát, a szívembe Krisztus bevonult!

360.

Isten szeretet! Mondd hát van-e szebb: zengeni Róla nagy örömmel?!

Értem földre szállt, Jézus megtalált bűnöktől elgyötörten. Vére megmosott,

bűntől oldozott, mélységből fölvett engem. Isten szeretet, mondd hát van e

szebb: zengeni Róla nagy örömmel?!

361.

1. Isten szeretet, váltságot szerzett, Isten szeretet, mert megmentett.

Kar: Azért ismételem: Isten szeretet, engem is szeret, mert megmentett!

2. Kötve feküdtem temérdek bűnben, kötve feküdtem reménytelen.

3. Ő küldé Jézust, a hű Megváltót, Ő küldé Jézust, ki megváltott.

4. Jézus, Megváltóm, magad áldozád; Jézus, Megváltóm, vétkem hordád.

5. Téged dicsérlek, örök szeretet; Téged dicsérlek, amíg élek!

362.

1. Isten szíve lágyan szól ma néked: „Rendet vágni nékem ki segít?

Bűnben vesznek el a tenger népek, nem is sejtve, mi a tiszta hit!”

Kar: Szólj, Uram, szólj, Uram! Szólj, mert nálam kész a felelet! Szólj,

Uram, szólj, Uram; szólj, és mondom: „Küldj el engemet!”

2. Látnok ajkát égi tűz illette s tiszta lett az, mint csak lehetett; ekkor Isten

szólott: „Kit küldjünk el?” És ő így szólt: „Küldj el engemet!”

3. Testi élvek szennye, átka pusztít, bűnben halnak meg a bús rabok.

Lelket mentni jöjj ma te is, testvér! Mondd az Úrnak: „Mester, itt vagyok!”

4. Nemsokára vége lesz a nyárnak, boldog lesz, ki híven aratott; mert a

fizetéskor Urad így szól: „Néked fényes jutalmat adok!”

98

363.

1. Istenünk szól, Igéje hív, szívünkben kétséget csendesít. Kegyelme

kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már!

2. Istenünk szól, Igéje hív, a jóra bennünket megtanít. Kegyelme kész,

áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már!

3. Istenünk szól, Igéje hív, nagy és szebb munkára lelkesít. Kegyelme

kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már!

4. Istenünk szól, Igéje hív, mondjon hát hálát a száj s a szív! Kegyelme

kész, áldása vár: tárd ki a szíved, óh, tárd ki már!

364.

1. Itt a földön olyan sok a szenvedés, bűn uralja az ember lelkét, szívét.

Ha ezt látom, nagyon-nagyon fáj nekem; felkiáltok: Jövel Jézus, Mesterem!

Kar: Van országunk, ahol nincs már nyomor; hol a béke, szeretet, üdv

honol. Boldog, szép és örök az élet ott; kit megváltott Jézus, az élhet ott.

2. Föl, testvérek; föl, munkára, mielőtt! Mentsük gyorsan a sok bűnben

szenvedőt! Bármi gyarlók és gyengék vagyunk menteni, óh, de Jézus mindig

kész segíteni!

365.

1. Itt a szívem, vegyed, óh, Istenem! Neked adom, fogadd! „E világból

vondd ki és add nekem!” – ez hozzám szent szavad. Itt van szerelmem

áldozatja, itt van; igaz hűségem adja: itt a szívem, itt a szívem!

2. Itt a szívem, fogadd kegyelmesen, habár ez megtörött! Neked adom,

úgy, ahogy tehetem; Te azt el nem űzöd. Gonosz vágyakkal van az telve,

vétekkel, bűnnel megterhelve: bűnös szívem, bűnös szívem!

3. Itt a szívem, Jézusban üdve van, a kereszthez vezet, és szól: uram, Te

vagy az én javam, halálod éltem lett! Az Üdvözítő sok sebében békét, vigaszt

talált a szívem: hívő szívem, hívő szívem!

366.

1. Itt lenni, óh, mily jó nekünk, Tevéled, áldott Mesterünk; a

Megdicsőülés hegyén, hol minden csodás, tiszta fény! Itt Mózes áll

törvényeden, ott Illés, ki a Hóreben hallotta meg az égen át az Úr halk és

szelíd szavát.

2. Itt lenni, óh, mily jó nekünk, Tevéled, áldott Mesterünk. Hol minden

földit elfeled a szív és örvendez Neked. Át, messze tűnő tájakon, lelkünk

repül sasszárnyakon, hogy Nálad leljen pihenőt, ki Úr vagy mindenek fölött!

3. Itt lenni, óh, mily jó nekünk Tevéled, áldott Mesterünk! Hol fényben

láttatod Magad, óh, hadd csodáljuk arcodat! Hebron hegyén, mi égig ér; nincs

hó, mi lenne oly fehér. Ha üdvöm megtalálhatom, orcád örökre láthatom.

99

4. Itt lenni, óh, mily jó nekünk; Tevéled, áldott Mesterünk. Az éj homálya

átölel, a messze ég most oly közel! Óh, halld az Úrnak szózatát! Azért

küldötte el Fiát, hogy meghajolj a Szent előtt, s figyelmes füllel hallgasd Őt!

367.

1. Itt van Isten köztünk. Jertek Őt imádni, hódolattal elé állni! Itt van a

középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre! Az, aki hirdeti és hallja

az Igét; adja Neki szívét!

2. Itt van Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal.

„Szent, szent, szent az Isten!” – Néki énekelnek a mennyei fényes lelkek. Óh,

Urunk, halld szavunk, ha mi, semmiségek áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged, hadd szolgáljon lelkem

Néked! Angyaloknak módján, színed előtt állván, bárcsak mindig orcád

látnám! Add nékem: mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent: rám ragyogni engedd életadó, drága Lelked!

Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram,

boldogan fényességed látnom s országod munkálnom!

368.

Kar: {:Izráel, óh, Izráel, halld meg Istened szavát!:}

1. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, a Felséges tanácsát megveték.

Megalázta őket, elhagyottak lettek, elestek és nem volt segítség.

2. Bujdostak a pusztában, forró sivatagban, lelkük nyugtot nem talált.

Nyomorúságukban Őhozzá fordultak, kiáltásukat meghallgatá.

3. Akik sötétségben, a halál völgyében megkötözve voltak, s vártak Rá,

kihozá a mélyből, a halál völgyéből, köteleiket elszaggatá.

4. Térj vissza Hozzám, elpártolt nemzet; s haragomat nem bocsátom rád!

Újra felépítlek, örökké szeretlek; irgalmamat terjesztem ki rád!

369.

1. Ím, egy mátkapárt lát most szemünk, akiket átölel szeretetünk.

Vőlegény, menyasszony szent frigyre lép, mert egybefűzé a szent kötelék.

Kar: Tetőled van, Urunk, a házasság. Tetőled árad rá a boldogság! Óh,

azért trónodhoz száll fel imánk: áldd meg, jó Istenünk, e mátkapárt!

2. Ez a pár most közös útra lép, óh, vezesd így őket folyton Feléd!

Egymástól válhatatlan hatoljanak, míg célt elérve majd megállanak.

3. Urunk, adjad nekik, hogy a szív hű legyen, őszinte, s mindvégig hív!

Örömben, jóban és próba között ez legyen az elme és érzetük.

100

370.

1. {:Ímé, egybegyűltünk most az Úr nevében hőn imádni Őt.:} Ímé,

egybegyűltünk most, hogy buzgó szívvel áldjuk Jézus szent nevét, Jézust

áldd, az Urat!

2. {:Most hát felejtsd el magad és figyelj erre, áldd, imádjad Őt!:} Most

hát felejtsd el magad és figyelj erre, áldd, imádjad szent nevét, Jézust áldd, az

Urat!

3. {:Ímé, tiszta kezeket emelj az Úr felé, imádjad Őt!:} Ímé, tiszta kezeket

emelj az Úr felé, imádjad szent nevét; Jézust áldd, az Urat!

371.

1. Ím, nagy Isten, most Előtted szívem kitárom. Menedékem nincs sehol

e földi határon. Ha Te nem jössz bánatomhoz biztató szóval, italom könny s a

kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem is tudná számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit

sem lehet. Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: vedd le rólam, óh,

nagy Isten, vedd le ezt a súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, nincs szívemnek nyugodalma

vétkeim miatt! Óh, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat; szálljon reám

irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, hallgass meg, ha

bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez;

Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

372.

1. Jákób buzgóságát add nekem, Uram; hogy a hit tusáját jól

megharcoljam! Átkarollak Téged, nem bocsátlak el; áldj meg, kérve-kérlek,

imámra felelj!

2. Bár néha úgy érzem, mintha elhagynál; s kételkedő szívem válaszodra

vár. Adj türelmet nékem, hogy a hitpróba mindig erősítsen, javam szolgálja!

3. Tőled jő az áldás, bőven, áradón; béke, megbocsátás, szánó irgalom.

Állhatatos hittel aki Téged kér, meghallgatod bizton, szíve megbékél.

373.

1. Jámborok útján nincs kényelem, sok azon a göröngy, a tövis!

Keskeny az, egyenes, meredek. Ah, de jó, hiszen az üdvre visz!

Kar: Mennybe fel egyenest! Óh, azért küzdeni érdemes! Mennybe fel,

egyenest! Óh, azért küzdeni érdemes!

2. Rövid e testben az életed, épp’ azért ne legyen hasztalan! Ha igaz útra

lépsz, akkoron szívednek csakis egy célja van.

101

3. Most sok a munka és küzdelem, jön elő sokszoros akadály. De ne félj,

Jézusod van veled; Ő vezet, csak haladj, meg ne állj!

374.

1. Jegyezd meg, lelkem, jól e szót: ha Jézus int, kövesd! Ha visszatart,

megállj legott, ha hív, felé siess!

2. Ha gazdagít, úgy meghajolj! Örülj, ha hőn szeret! Ha ostoroz, szelíden

szólj: Formálj csak engemet!

3. Ha látod embertársadat, ki gyógyulást talált; örvendj, imádd az irgalmat,

hogy mást is így megáld!

4. Ha munkatársnak hív az Úr, mind Néki add erőd; ha csendre int, várj

szótlanul, készen figyelve Őt.

5. A tested, lelked, mindened csak Jézusé legyen! Ha útján vész tör

ellened, hű légy, ne hűtelen!

375.

1. Jertek el a menyegzőre, nyitva áll még az út! A vacsora felterítve,

ülj le melléje!

Kar: Van-e fehér ruha rajtad? Van-e meghívód oda? Hallgattál-e kellemes

időben Megváltód parancsára?

2. Aki nem törődik véle, elmehet mellőle. A vacsora azért kész lesz, más

ül melléje.

3. Ma még vár a Megváltód rád, de nem sokáig vár. Kevés az üres hely ott

benn, csak tereád vár!

376.

1. Jeruzsálem templom drága szép köve lerombolva áll és puszta a

helye. Puszta falai közt sötét éjszaka, Sion lánya áll és kesereg rajta. Izráel

népe elhagyatva nincs, táplálja őt az a reménység: a jó Isten amit megígért,

azt a földet visszaadja még.

2. Elmúlt már a ködös, sötét éjszaka, világosság támadt a pusztaságba.

Jeruzsálem templom felépítve van, ne keseregj rajta Sion leánya! Örvendj,

most már nincsen semmi baj, az Úr Jézus már közöttünk van. Hallgassunk hát

kedves szavára, az visz minket fel Mennyországba!

3. Ez a Jeruzsálem: a Menny-dicsőség, oda siet ismét a megváltott nép. Az

odavezető úton mehetünk, nincsen azon semmi sem az ellenünk. Legyőzte azt

a mi királyunk, azért nem kell, hogy félve járjunk. Az Úr Jézus ez a nagy

Király, zászlaja alá sorakozzál!

102

377.

1. Jézus a szerető Mester, hűsége mély, mint tenger. Jósága mindig

megmarad, mert nekem kegyelmet ad. Mikor meg elveszett voltam s bűnre

bűnt halmoztam, megtalált, eltéved juhot, s nyájához visszahozott.

Kar: Jézus, Jézus, kedvesb vagy mindennél; Jézus, Jézus, kincsem csak Te

legyél! Ahová Te csak vezérelsz, követlek mindenütt; és ha éltem vége eljön,

Teveled leszek együtt.

2. Jézus a Sáron rózsája, a Mennynek lilioma, üdvösségemnek szerzője,

hajnalnak dicső fénye. Ő az én részem örökre, gyógyír a lelkemre. Vele nem

unalmas lenni, boldogság Őt szolgálni.

3. Jézus alázattal jött el, szeretetteljes szívvel. Letette életét értem, ezen

úgy örül lelkem! Feltámadt a rideg sírból, halál béklyóiból. Eljön majd nagy

dicsőségben, az égnek felhőiben.

378.

1. Jézus asztalt terített, hol a hívek étkeznek; ki Hozzá jön, az

szükséget nem szenved. Jézus teste a kenyér, bor pedig a drága vér, melyet

adott lelkem megmentéséért.

Kar: Jöjj ide, a Mester hivat, jöjj ide! Foglaljad el asztalánál a helyet! Élj

az Úrnak étkével, az Isten Igéjével; ingyen kapsz itt minden jót majd

bőséggel!

2. Eljő az Úr: én várom, nagy kegyelmét csodálom; hogy ily bűnöst, mint

én vagyok, megváltott. Lelke által vezérel, kegyelmesen átölel, dicsőítem

drága nevét szüntelen.

3. Jézus hív szeretettel: meghívását fogadd el. Siess hozzá töredelmes

lélekkel! Hallgassad az Ő szavát, cselekedd akaratát, így kapod meg majd a

dicső koronát!

379.

1. Jézus drága szent nevének meghervadni nem lehet! Hadd dicsérje

hálaének ez örökszép szent nevet! Ifjú népek, fáradt vének, mily csodás hír,

drága frigy; hogy bocsánat s teljes üdv van Jézusnál még mostan is.

Kar: Szívemet is lángra gyújtja, Jézus, a Te szent neved! Megtaláltam

Benned én is véred által üdvömet.

2. Zúgva zengjen hát e szép név az egész nagy földön át! Benne béke és

öröm van, tudja ezt meg a világ! Jézus neve hallatára a sötétség elriad; új

reménység, boldog élet hajnala már felvirrad.

3. Vak sötétben, rémes éjben Jézus neve felragyog, aki Tőle várja üdvét,

az csalódni soh’se fog. Megvakulhat bár a napfény, de a Jézus neve nem!

Üdvözültek serge áldjon mindörökké odafenn!

103

380.

1. Jézus egész világ nekem: az élet, üdv s öröm. Ő nyújt erőt, Ő van

velem, hol zúg a bűnözön. Ha gond emészt, hozzá futok, Őnála

megnyugodhatok. Ha bú lever, Jézus emel, Ő emel.

2. Jézus egész világ nekem: támasz a baj között. Virág fakad amerre jár és

áldás módfölött. Ő ad felhőt és napsugárt, aranyhullámos szép határt; napot,

esőt, életerőt, új erőt.

3. Jézus egész világ nekem, az égi honba hív. De addig lelkem nagy csatát

e földön érte vív. Míg lepereg a földi lét, s leteszem éltem sok terhét; örök

hazám ragyog reám s koronám.

381.

1. Jézus engem megtalált, mindörökre hőn szeret; tenni szent akaratát

Lelke hőn tanít, vezet. Óh, mily boldog lettem így, szívem hálát zeng Felé;

mindörökre szól e frigy: Ő enyém és én Övé.

2. Amióta ezt tudom, fényesebb a napsugár, zöldellő faágakon szebben

zeng a kismadár. Fű, virág, mind úgy ragyog, minden szebb a földtekén, és én

oly boldog vagyok: én Övé és Ő enyém!

3. Mitől egykor féltem én, az mind ködbe oszla el. Nyugszom Jézus

kebelén, védő karja átölel. Eltűnt gond és félelem, sok teher vált semmivé,

Jézusom jár most velem: Ő enyém és én Övé!

4. Mindörökre Ő enyém s én Övé örökre már; mennyi áldás, szent remény,

mit az Úr előmbe tár. Múlna el bár föld s az ég, válna éjre bár a fény; akkor is

megállna még: én Övé és Ő enyém!

382.

1. Jézus enyém, én az Övé, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus

Jézus, ámen.

2. Elvezet a friss vizekre, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus,

ámen.

3. Szentlelkével betölt engem, mert Ő a szeretet (3x). Halleluja, Krisztus

Jézus, ámen.

4. Én szeretlek benneteket, ti is engemet (3x). Halleluja, Krisztus Jézus,

ámen.

5. Jézus enyém, én az Övé, mert Ő a szeretet. Elvezet a friss vizekre, mert

Ő a szeretet. Szentlelkével betölt engem, mert Ő a szeretet. Halleluja,

Krisztus Jézus, ámen.

6. Szent vagy Uram, Jézus Krisztus! Áldom szent neved (3x). Halleluja,

Krisztus Jézus, ámen.

104

383.

1. Jézus enyém, Ő mindenem, az Ő nevét nem szégyenlem! A Menny,

a föld dicséri Őt, a Megváltót, Üdvözítőt.

Kar: Én Jézust nem szégyenlem; nem, soha; nem; soha! Megvallom és

hirdetem: Ő lelkem barátja!

2. Ki szégyenli Jézus nevét, nem ismeri nagy szerelmét. De aki Őt

megismeri, vidáman ezt énekeli.

3. Halála oly csodás nekem: hogy értem halt a kereszten. Vérét ontá sok

bűnömért, mit adjak Néki mindezért?

4. Neki adom életemet, megromlott, bűnös szívemet. Irgalmasságot tesz

velem, mindörökre szeret engem.

384.

1. Jézus: ez a legszebb név, szebb ez minden földi névnél. Üdvöt rejtő

csendes rév, sehol nincsen drágább ennél. Nagy voltához semmi név nem

hasonlít, bármily szép.

2. Jézus világ üdve lett, a bűnsebre Ő ad gyógyírt. Jézus neve győzi meg

lelkünk ádáz támadóit. Hogyha Jézus van velünk, minden harcot

megnyerünk!

3. Jézus legfőbb drága kincs itt a földön, s fenn az égben. Vigasztalóbb

Nála nincs; nem kell többé sírnom, félnem! Neve minden név felett

ékességem, kincsem lett.

385.

1. Jézus él, halleluja! Tudja meg ez a világ, Jézus él dicsőségben, az

Atya jobbján. Jézus él, halleluja, ezért boldog az én szívem! Tudom, hogy

fenn a Mennyben nekem is készített helyet. {:Remeg a föld és jött az angyal,

és elgördült a kő. Sziklavár belsejéből Jézus élve jött elő!:}

2. Jézus él, halleluja, visszajön egy szép napon. Kelet felől a felhők között

majd meg is láthatod. Öltött ház fehér ruhába, tisztítsd meg a szívedet. Jobban

bízzál az Úrban, hisz Ő nagyon szeret. {:Trombitaszó, ezernyi angyal zengi:

glória! Jézus jön, halleluja; jön a mindenség Ura!:}

386.

Kar: Jézus él! Jézus él! Minden ember tudja meg, hogy Jézus él!

Halleluja! Jézus él! Jézus él! Minden ember tudja meg, hogy Jézus él!

1. Óh, mi is feltámadunk (3x), mint Ő! Halleluja! Testvér, hogyha eljő az

idő, egész biztos eljön Ő; és mi is feltámadunk, mint Ő!

2. Ő velünk van minden nap (3x) már most! Halleluja! Testvér, hallja ezt

meg mindenki: nem kell egyedül lenni, mert velünk van Jézusunk már most!

105

3. És örömmel segít Ő (3x), neked! Halleluja! Testvér, hogyha nem látsz

kiutat, Isten Fiára mutat, mert örömmel segít Ő neked!

387.

1. Jézusért élek egészen, Néki, íme átadom minden vágyam, szóm és

tettem, éjjelem és nappalom.

Kar: Jézusért élek egészen mindenkor a földön itt. Érte vagyok mindig

készen, ez örökre boldogít.

2. Szívvel, kézzel Őt szolgálni, járni Vele óhajtok. Megváltóm híven

követni, így örülni akarok.

3. Amióta megtaláltam, Jézusom legszebb nekem! Ott, a kínkereszten

láttam, s most mindig látja szemem.

4. Nagy Király Ő fent az égben, s bár kezében szent jogar; eláraszt

szeretetével, szárnyaival betakar.

388.

Jézus győzelem nékem, vére által van életem; hittel Rá tekintve,

megtaláltam örökre!

Refr: Érted igen, értem igen, Jézus szenvedett és meghalt ott a kereszten.

Érted igen, értem igen, Jézus feltámadt, most trónon ül a Mennyben fent!

389,

1. {:Jézus, Jézus, Jézus!:} Ez a név, amit a szívem szeret, hisz

másként nem is lehet; mert erre teremtetett, halleluja, a szívem telve Veled,

úgy imádom a neved, Jézus, a Te neved!

2. {:Jézus, Jézus, Jézus!:} Ez a név, amit az ajkam kiált, hogy ismerje meg

Urát mind az egész világ. Halleluja, a szívem telve Veled, úgy kiáltom a

neved, Jézus, a Te neved!

390.

1. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; legszebb név a földön s égen. Ebből

élet fakad nékem, ebből élet fakad nékem.

2. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; térdet hajtunk ím Előtted, s adunk hálát,

dicsőséget, hódolatot, tisztességet!

Kar: Halleluja! (8x)

3. Hálás szívvel megköszönjük, amit Jézus, tettél értünk; áldott óra, mikor

Téged megszerettünk, megismertünk!

4. Jézus, Jézus, Jézus, Jézus; felemeljük neved végig; fel a földről, fel a

Mennybe, fel a trónig, fel az égig!

Kar: Halleluja! (9x)

106

391.

1. Jézus, Jézus, lelkem drága fénye; maradj nálam, hogyha jő az éj!

Vedd fel, kérlek, árva lelkem gondját! Téged vágylak, Téged áldlak én!

2. Hogyha bűnök áspisférge támad; födjön be az általszegzett kéz! Benne

biztos védelmemet látom; szívem nyugszik, szemem Rája néz.

3. Kísértésben, testi szenvedésben, Jézus, Jézus, légy Te mindenem; mert

ha lelkem Téged elveszt, akkor nem segíthet rajtam senki sem.

4. Ámde Tőled el nem választ semmi, bár testemre kínok árja vár; kínnak,

sírnak rajtam nincs hatalma: óh, mily boldog, aki Veled jár!

392.

Jézus, Jézus! Szent vagy, Isten felkentje, Jézus! Jézus, Jézus! Feltámadt

és felmagasztalt, Jézus! A neved ajkamnak, mint a méz; a Lelked szívemnek

forrásvíz. Az Igéd lábam előtt lámpás, szeretlek Téged, Úr Jézus!

393.

1. Jézus jön nemsokára, lélek, készülj elé! Hallgass még ma szavára s

indulj Urad felé. Szíved lakója egyedül Jézus akar lenni, úgy vágyik

gazdagon betölteni.

2. Elveszti nemsokára fényét a hold s a nap; nem lesz erőd majd másba’,

csak amit Jézus ad. Akkor beteljesül, hogy mind lehullnak a csillagok.

Mondd, készen várod-e a nagy napot?!

3. Készíts fel Te, Úr Jézus, mert bennem nincs erő! Még oly üres a

mécsem és eljár az idő. Óh, kérlek, töltsd Te meg csordultig olajjal

mécsemet! Tölts meg Szentlelkeddel Te engemet!

4. Majd ha megharsan egykor az égi trombita, hogy sietek majd Hozzád,

lelkem hű Pásztora! Telve olajjal viszem a mécsemet Teeléd, üdvöt hoztál

nekem, szívem Tiéd!

394.

1. Jézus karjába bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha

nyugszom hű szívén. Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti: Jer, hajtsd

fejed szívemre, harcod pihenve ki!

Kar: Jézus karjába bizton hajtom fejem le én; abban találom üdvöm, ha

nyugszom hű szívén!

2. Bizton a Jézus karján elszáll a bú, a baj; bizton a Sátán ellen sebe véd,

betakar. Enyhül a bánat terhe, a kétely megszűnik; szívedre enyhület száll, s

apadnak könnyeid.

3. Jézus, a jó Megváltó énértem szenvedett; lelkem örök kőszálán bizton

pihenhetek. Itt csöndesen bevárom míg az éj elhalad; és túl, az aranypartnál

fénylőn felkél a nap.

107

395.

1. Jézus keresztjénél nékem jó, onnan folyik dicső kegyfolyó.

Vérében van szívem békéje, dics’ szent nevére!

Kar: Dics’ szent nevére! Dics’ szent nevére! Vérében van szívem békéje,

dics’ szent nevére!

2. Mily csoda: ment vagyok a bűntől, Jézus tette ezt kegyelemből.

Megváltott vagyok, jelzi sebe, dics’ szent nevére!

3. Drága forrás, mely bűnöst tisztít; szívemből elmos ez minden kínt.

Üdvöt ad nekem Jézus vére, dics’ szent nevére!

4. Jöjj, te lélek, a szent forrásra! Jézus vére bűnöd lemossa! Majd

zengheted azt fent a Mennybe’: Dics’ szent nevére!

396.

1. Jézus kopog a szíveden, bocsásd be hát, bocsásd be hát! Üdvösséget

hoz neked, bűnöd bocsánatát.

Kar: Szíveden én zörgetek, még ma nyiss ajtót nekem! Holnap talán már

késő lehet, fogadj be engemet!

2. Még ma vár és hív csendesen, jöjj Őhozzá, jöjj Őhozzá; Jézus téged

nagyon szeret, fogadd hívó szavát!

3. Ingyen kegyelme üdvözít a Golgotán, a Golgotán; bűn átkából

megszabadít, reád az élet vár!

397.

1. Jézus Krisztusom, mentő oltalom vagy Te életutamon! Előttem Te

jársz, mögöttem Te lépsz, a szívemben is Te élsz!

Kar: Halleluja, halleluja! (4x)

2. Benned elrejtve élet, Istenben, míg meglátlak színről-színre, ezért

éneklem hálás énekem, halld meg édes Istenem!

398.

1. Jézus, lelkem Megváltója, végy kebledre engemet; mert a vizek

jönnek zúgva s viharfelhő közeleg.

Kar: Jézus, mily jó Benned bízni, Veled lenni mily öröm! Boldogság fönt

Téged nézni, s ott maradni örökkön!

2. Rejts el engem a veszélyben, míg bevégzem éltemet; vezess biztos

révbe engem, aztán vedd fel lelkemet!

3. Nincsen máshol menedékem, a reményem csak Te vagy! Óh, emelj, s

adj erőt nékem, és magamra el ne hagyj!

4. Csak Tebenned van bizalmam, hogy a rossztól ment legyek;

szárnyaidnak árnyékában érzek biztos védelmet.

108

5. Te vagy az élet forrása, mely enyhíti szomjamat; óh, légy szívem

kútforrása, melyből életvíz fakad!

399.

1. Jézus megtalált és hű ölébe vett, eltörölte bűneimet! Most szabad

vagyok, az élet az enyém, Jézusban örökre élek én.

Kar: Óh, mily öröm, mily nagy kegyelem; megmosott Jézusom szent

vérében! Jézus megtalált és hű ölébe vett, eltörölte bűneimet!

2. Mint egy elveszett, a bűnben éltem én, nem volt bennem semmi remény.

Ámde jó Atyám a gyermekévé tett, ajkamra adott új éneket.

3. Zengjen hát az ének, szálljon a Menny felé, Istenünk szent trónja elé;

míg fehér ruhában, szent sereg között dicsérjük a nagy Üdvözítőt.

400.

1. Jézus, Messiás; neve minden név fölött való. Ő a kezdet és a vég, az

első és az utolsó.

Kar: És aki hallja, az mondja, hogy jövel! Aki szomjas, jöjjön el. És aki

akarja, mind vegye el az élet vizét ingyen!

2. Jézus, Messiás, Dávid gyökere ága. Izráel reménysége, ama fényes

hajnali csillag.

401.

1. Jézus nagy szeretete talált meg bűnömben, csodás kegyelme által

népét megismertem. Irgalmát mihez mérném? Mélyebb a tengernél, és

magasabb az égnél, ezt zengem örökké.

Kar: Évről-évre édesebb, évről-évre édesebb! Dicső szeretet, Jézus nagy

kegyelme évről-évre édesebb!

2. Ő járt egykor közöttünk e bűnös földön itt, s a nép tolongott érte,

szomjazva szavait. Fájó szívet gyógyított, vaknak szemet nyitott; szerelmes

szíve áldást nékem is juttatott.

3. Csodás szeretet Jézus, érettünk vérezett; zokszót nem ejtett, némán vitte

a keresztet. Áldjuk hát örvendezve ez égi szerelmet! S majd egykor

Mennyben zengünk dicsőült éneket.

402.

1. Jézusnak adtam az életemet, Tőle kaptam igaz szívemet. Nincs

többé bánat és gyötrelem, velem van, velem van a Mesterem!

2. Ő megtanít, hogy jutok tengeren át; Ő megtanít, hogy jutok haza.

Jöhetnek viharok, jöhetnek árak; sietek, mert haza várnak!

Refr: Jézus, a nevedre hallgat a szél; Jézus, a nevedre hallgat a tenger.

Jézus, a nevedre hallgat a szív; Jézus, a nevedre hallgatok én! Omoljatok

109

össze halmok és hegyek, nem álltok többé utamban, nem álltok többén

utamban, haza megyek!

3. Jézus úgy szeret, letörli könnyeidet, Bízd Rá az életedet. Jézus nagyon

szeret!

403.

1. Jézus, neved oly csodálatos; Jézus, nékem oly kívánatos; Jézus,

Néked mondok éneket, Te vagy ékes mindenek felett.

2. Jézus, Sáron legszebb rózsája; Jézus, a völgynek legszebb virága; Jézus,

Tiéd minden tisztelet, Te vagy ékes mindenek felett.

3. Jézus, eljövendő nagy Király; Jézus, akit minden szentje vár; Jézus,

Tiéd minden tisztelet, Te vagy ékes mindenek felett.

404.

Jézus neve fenséges, drága Megváltó, nagy Alkotó! Immánuel, nem

hagy Ő el, Igéje áldott, élő szó!

405.

Jézus neve hatalom, Jézus neve erő; Jézus neve legyőz minden erődöt,

Jézus neve a fény!

406.

1. Jézusom, én most jövök haza, Benned találtam boldogságot. A bűn

útjáról már én is letértem, most jövök haza!

Kar: Jézusom, én most jövök haza, nem bujdosom többé már soha! Most

felveszem kedves ígéretedet, most jövök haza!

2. Soká távol állott szívem Tőled, de most Őhozzá esedezem; Jézus

mutatta nekem az utam, most jövök haza!

3. Nyugtalanságot okozott a bűn, fájdalmat és szomorúságot; megtaláltam

kedves Megváltómat, most jövök haza.

4. Én hiszek kedves ígéretedben, jóságot magamban nem lelek. Óh,

Bárány Jézus, véred megmosott! Most jövök haza!

5. Megtaláltam a keresztet, melyen Jézus meghalt a bűneimért. Azt

szemlélve találok nyugalmat, most jövök haza!

407.

1. Jézusomnál lakni vágyom, Vele oly szép, oly dicső! Mind magasbra

száll a vágyam, Hozzá, Mennybe föl!

Kar: Vele oly vidám lelkem, Vele boldog szívem; halleluja, halleluja!

Vele oly vidám lelkem, vele boldog szívem, mert Jézus szeret engem! Óh,

110

mily jó; óh, mily szép! Lelkem vágyva lép Eléd: Jézusom, életem, óh, vonj

feléd!

2. Lélek, hagyd el a bűn útját. Óh, ne járj rajta tovább! Jézus téged bűntől

megment s békét, nyugtod ád!

408.

1. Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, ott van a teljes üdvöm hű

szíve rejtekén. Áldó, szelíd szavával biztatva hirdeti: jer, hajtsd fejed

szívemre, harcod pihenve ki!

Kar: Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, ott van a teljes üdvöm hű

szíve rejtekén.

2. Bizton a Jézus keblén elszáll a bú, a baj; bizton a Sátán ellen sebe véd és

takar. Enyhül a bánat terhe, a kétely megszűnik; szívedre száll enyhület, s

tűnnek a könnyeid.

3. Mert drága, hű Megváltóm énértem szenvedett, szívén, e sziklavárban

bizton pihenhetek. Itt csöndesen bevárom, az éj míg elhalad; míg az

aranypartnál már felkél a fénylő nap.

409.

1. Jézusról, csak Róla mondok éneket; Ő, csak Ő hordozta minden

vétkemet. Ő, csak Ő hordozta minden vétkemet.

2. Bűn szennyezte lelkem, Ő befogadott, vére árán nyertem bűnbocsánatot.

Vére árán nyertem bűnbocsánatot.

3. Bűn, halál bilincsét Jézus törte le; így lettem fogolyból Isten gyermek.

Így lettem fogolyból Isten gyermeke.

4. Mint királyi gyermek élek föld porán, szép örökség vár rám, s égi

koronám. Szép örökség vár rám s égi koronám.

5. Az örök városban lesz lakóhelyem, örök menyegzőbe vendégeskedem.

Örök menyegzőben vendégeskedem.

410.

1. Jézussal az életem, óh, mily szép! Erős kezét megfogva megyek én.

Minden utamban csak Őrá nézek, így e világból a Mennybe érek.

Kar: Jézusra nézek, csak Neki élek; Jézus enyém s így boldog vagyok én.

Jézusra nézek, csak Neki élek; Jézus enyém, így boldog vagyok én!

2. Bár sok gond, baj terhelte életem; de Jézussal én mindent legyőztem.

Elég nekem az Ő nagy kegyelme, és az Ő isteni nagy szerelme.

3. Jöjj már te is, drága lélek, Hozzá; ki életét érted feláldozá. Hit által

fogadd el a kegyelmet, s tedd magadévá a nagy szerelmet!

111

411.

1. Jézussal élve, mily szép életed! Járod a napsugaras hegyeket, Tőle

sohasem távozva el. Boldog, óh, boldog, ki erre ügyel!

Kar: Jézussal élve mily szép életed! Járod a napsugaras hegyeket!

2. Jézussal éve, keresztje alatt; halva a bűnnek és csábjainak. Boldog az

„Én”-t aki megfeszíti, élve az Úrral és élve Neki.

3. Jézussal járva, utad fénybe’ jár; bűn és a Sátán nem győznek le már.

Nála a béke a rád váró rész; szíved, mit Ő akar, azt tenni kész.

4. Jézussal élve, alázatosan, megtelni Lélekkel folytonosan; mint ki a

Bárány képét viseli, egyszerű eszköz, mely szolgál Néki.

5. Jézussal élve, szent vére alatt; biztosan rejtve, ha éget a nap. Szívedet

Őneki szentelve itt; boldogan várva, míg megjelenik.

412.

Jézus, szeretett Uram, Jézus, óh, én nem hagylak el soha. Te alkottál a

földnek porából, és Te állítottál a kősziklára. {:Úgy várlak, és áldlak, elmúlik

ez a világ és én meglátlak! Megváltóm, szeretlek Téged, imádlak és dicsérlek,

amíg csak élek!:}

413.

1. Jézus szíve megbocsát, vére töröl bűnt, hibát; ha megvallod Őelőtte

őszintén és igazán. Hiszen érted szenvedett, olyan nagyon szeretett, kéri tőled

a te bűnös életed.

Kar: Jézus reád olyan régen vár, miért nem nyílik szíveden a zár? Mire

vársz? Hisz oly rövid földi életed!

Siess, fogadd el a drága kegyelmet!

2. Hogyha Jézust követed, boldog lesz az életed; soha nem bánod meg,

hogyha Néki adod szívedet. Velünk együtt vallhatod, boldog szívvel

mondhatod: - Isten országának polgára vagyok!

3. Jézus, Hozzád száll imánk; dicsőítünk, nagy Király! Tölts be minden

szívet szent tűzzel, hogy lobogjon a láng! Kérünk, Jézus, érintsd meg, vond

Magadhoz egészen, aki nem adta át szívét teljesen!

414.

1. Jézus szól: világíts szép ékesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, fényesen!

E bűnös világnak sötét éjjelén ki-ki világítson a maga helyén!

2. Jézus szól: világíts, érettem égj! Világosságomnak a visszfénye légy!

Tudja Ő: a földnek sötét éjjelén ki világít híven a maga helyén!

3. Jézus szól: világíts magad körül! Lásd, a bűnbe, éjbe mennyi szív

merül! Boldog, ki mint lámpa; egy kicsinyke kört, hová Isten tette, fényével

betölt!

112

415.

1. Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név, legszentebb itt, alant, e föld

ölén: Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, erőd magasztalom, ragyogj

felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mit se félj, míg Ő hord karjain, hű

Mestered! Elhagynak emberek? Mit árt, ha Ő veled?! Töröld le könnyedet:

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el, Mesterem

tetszésedet! Alázattal tele hadd merüljön bele, hisz idegenbe’ jár itt

gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az

életem! S így éjen, vészen át a lelkem otthonát, világosságodat elérhetem!

416.

1. Jézus, Te vagy az igazság, Emberfia, Isten Fia, dicső Király! Jézus,

szent, tiszta Bárány, dicsőségben és fenségben vagy a Mennyben! A Te

királyságod eljön, s nem lesz vége Mennyen, földön; mert a Király oly

hatalmas, az Ő igazsága örök.

Kar: Eljössz felhőkben, nagy fényességben, hatalommal és dicsőséggel,

Jézus, várunk, Urunk, jövel!

2. Jézus, Te élő szeretet, a kegyelmet, s igazságot Te hoztad el. Jézus, Te

mindörökké szent, dicsőségben és fenségben vagy a Mennyben! A Te

királyságod eljön, s éneklés lesz a földön, mert a Király oly csodálatos, hogy

betölt mindenkit az öröm!

417.

1. Jézus van vonalban, mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban

most.

2. Győzelemre vágyol? Mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban

most.

3. Szent Szellemre vágyol? Mondd el, mit akarsz! (3x) Jézus van vonalban

most!

418.

1. Jézust vágyom útitársul, magam járni nem tudok! Közelléte édes

nékem, míg e földön járhatok.

Kar: Félni már nincs semmi ok, látszanak a lábnyomok! Panasz nélkül

járok rajta s mindig Őrá gondolok.

2. Jézust vágyom küzdőtársul, mert a hitem oly kevés; hangját hallva,

vigasz tölt el fényben és az árnyban is.

113

3. Jézust vágyom útitársul, amíg utam ide köt; fergetegben, napsütésben,

szükségben, harcok között.

4. Jézust vágyom útitársul, szeme fénye, az vezet; míg a Jordán partján

állva, zord habok közt átkelek.

419.

1. Jézus vére győzelem, halleluja! Jézus vére győzelem, dicsőség! Jézus

vére győzelem, halleluja! Hála, hála Néked, Jézusunk! Hála, hála, drága

Bárány, Néked; hála, hála, köszönet, köszönet!

2. Jézus neve győzelem, halleluja!

3. Jézus sebe gyógyulás, halleluja!

420.

1. Jézus vére oly csodálatos, Jézus vére oly csodálatos. Mert a Bárány

legyőzte a Sátán erejét, Jézus vére oly csodálatos!

2. Jézus vére bűntől megtisztít, Jézus vére bűntől megtisztít. Mert a Bárány

legyőzte a bűnnek erejét, Jézus vére bűntől megtisztít!

3. Jézus neve oly csodálatos, Jézus neve oly csodálatos! Mert a Bárány

nevére meghajlik minden térd, Jézus neve oly csodálatos!

421.

1. Jézus visszajön, mindig készen várjuk Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és

készen várjuk Őt!

2. Eljön a Király, minden szem meglátja Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és

mind meglátja Őt!

3. Zengjünk háladalt, boldog szívvel áldjuk Őt! (3x) Halleluja, halleluja, és

újra áldjuk Őt!

422.

1. Jézus úgy megvilágítja tanítványai szívét, hogy belőlük e világra

ömlik a fény szerteszét.

Kar: Úgy világíts a sötétben, hogy sok lélek fényt vegyen, és a béke-

kikötőbe üdvére beevezzen!

2. Oly sötét a bűnök éje és a tenger háborog, a világító toronynak fényét

lesik a hajók.

3. A te lámpád szeretetnek olajával töltsd tele, hogy vezess sok tévedt

lelket a helyes útra vele.

114

423.

1. Jézus, vezess engemet; akkor el nem tévedek! Veled semmi baj nem

ér, bármi legyen a veszély.

Kar: Vezess, vezess, vezess Mennybe, óh, Uram! Bármily nehéz itt utam,

Tebenned van bizalmam!

2. És ha ellen fenyeget, nem rendít meg engemet. Jézus váram, kősziklám,

Benne bízom én csupán.

3. E földről ha távozom, végy kebledre Jézusom! Ott van béke, jól tudom;

fáradtaknak nyugalom.

424.

Jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni; jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét! Jó Őt

dicsérni, jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét! Zengjük:

halleluja! Zengjük: halleluja! Zengjük: halleluja! Mert Jézus az Úr, és Ő a

Király! Jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, jó Őt dicsérni, és áldani szent nevét!

425.

Jöjj a szentek szentjébe, jöjj az Ő jelenlétébe! A Bárány Jézus vérén

át, imádd Istent a trónjánál! Szent kezeket emelj fel, mert szent az Isten, igen,

szent! A Bárány Jézus vérén át, imádd Istent a trónjánál!

426.

Jöjj az Úrhoz és vígan énekelj, méltó a dicséretre! Hangosan dalolj és

csapd össze kezed! Urunk, mi dicsérjük neved! Méltó, méltó, méltó a

dicséretre! Halleluja, Urunk, mi dicsérjük neved! Az én erőm az Úr, szívből

dicsérem Őt, Néki zengek egy zsoltárt! Az én erőm az Úr, szívből dicsérem

Őt egész életem minden napján! Mert jó az Úr, és fenséges Ő, Jézus neve a

mi erőnk! Szövetsége szent és mindig hű, Téged magasztallak teljes

szívemből. {:Téged szeretlek, bízom Benned! Téged szeretlek, bízom

Benned! Téged szeretlek, bízom Benned, segítségül hívom szent neved!:}

427.

1. Jöjjetek, vígan zengjük el: Isten szeret! Örvendjetek kegyfényében:

Isten szeret! Bűnálomból ébredjetek, és az üdvöt keressétek! A reggeli fény

közeleg: Isten szeret!

Kar: Isten szeret, Isten szeret; jöjjetek, vígan zengjük el: Isten szeret!

2. Hirdessétek ezt mindenütt: Isten szeret! Ő a trónról földre jött: Isten

szeret! Lásd, az Üdvözítő itt van, meghalt értünk a Golgotán. Mentve

vagyunk, halleluja, Isten szeret!

115

3. Örvendj, ki átadád magad: Isten szeret! Nála megleled nyugalmad: Isten

szeret! Ő a mi pajzsunk, oltalmunk és a mi erős mentsvárunk; megmentőnk és

szabadítónk: Isten szeret!

428.

Jöjj hát, imádd az ég Urát; jöjj hát, imádd az ég Urát! Mert Ő nékünk

adta a Fiát, Jézust! Jöjj hát, imádd az ég Urát; jöjj hát, imádd az ég Urát! Mert

Ő nékünk adta a Fiát, Jézust! És Ő lett a mi üdvösségünk, harcban Ő a

győzelmünk; erős várunk, rejtekünk, életünk! Mert Ő mindennél

hatalmasabb, mindenek lába alatt; s jobbjával megtámogat; Ő Úr örökké!

429.

1. Jöjj Megváltódhoz, óh, jöjj, siess; most van időd rá: még ma kövesd!

Áldani kész Ő, jöjj, meg ne vesd: nyájasan int, hogy jöjj!

Kar: Dicső, dicső lesz majd életünk, ha a bűntől mentve felmegyünk; s a

szép Kánaán lesz lakhelyünk, Jézus, óh, néz, jövök!

2. Jöjj csak, gyermekem és halld szavát, add Neki szíved, ne késs tovább!

Ő örök, biztos menhelyet ád; kelj fel, óh, kelj fel s jöjj!

3. Csak higgy erősen, elfogad Ő; érezed-e már, hogy íme, jő? Nagy

szerelmével átkarol Ő; óh, bűnös, jöjj csak, jöjj!

430.

1. Jövel az élet vizéhez szomjazó és fáradott! Enyhül itt bűneid terhe,

megszűnik gond s bánatod.

Kar: Jöjj hát ide, ne tétovázz! Itt égi üdvöt és nyugtot találsz! Itt van az

élet forrása, gyógyhelyed ez egyedül!

2. Jöjj megújulni e vízhez s hit hatja át szívedet; eltűnik itten a régi s

kezdesz egy új életet.

3. Jöjj hát e víz kútfejéhez, nézd, milyen dúsan ömöl! Tiszta lesz ettől az

elméd, s zord kebeled felüdül.

431.

{:Jövel, Uram; jövel, Uram; felemelt kézzel kiáltunk Hozzád! Jövel,

Uram; jövel, Uram, Jézus!:} Amikor az Úr napja eljövend, akkor megpihen

Nála minden szent, és tiszta fényű koronát kapnak a győztesek! Dicsérlek,

Uram, Jézus szüntelen; Hozzád felemelem most a két kezem, és hangos

szóval így kiáltok én…

116

432.

1. Kedves barátom, figyelj most rám! Miért vagy szomorú, és miért

nem vidám? Ha életed üres és céltalan, hallgasd meg, hogy mit tanácsol

néked ez a dal…

Kar: Ne add fel a reményt, hisz van megoldás: Jézusban, ki a

Golgotán érted adta Magát! Akármilyen életed volt eddig neked, hidd el azt,

hogy Jézus Krisztus akkor is szeret!

2. Sok mindent már megpróbáltál, nem volt benne jó. Nem hallottál sehol

sem egy vigasztaló szót. Életedet betölti most a keserűség, talán még azt sem

tudod, hogy miért is élsz…

3. Kedves barátom, figyelj most rám! Én is kerestem, és megtaláltam már

Jézust, ki eddig is mindig várt rám; és betölti a szívemet a teljes boldogság!

433.

Kegyelemből léphetünk be szent jelenlétedbe, nem saját

érdemeinkből, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz, óh, Urunk.

Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád, Urunk. Jövünk Hozzád, Urunk.

{:Minden törvényszegésünket elvetted, a Bárány drága szent vérével mostál

meg!:}

434.

Kelj fel, lelkem; énekeld Urunk dicséretét! Szólj Őróla, dalra gyúlva

magasztald nevét! Üdvösségem, békességem és reménységem! Alkotóm

vagy, támaszom, Benned bízik lelkem! Uram, hálát adok Neked; kinyújtottad

kezed és megragadtál, és Magadhoz vontál. Mert Te élsz, és boldoggá teszel,

betöltesz tüzeddel, hogy Veled éljek; és uralkodjam örökké, és lássam arcod

örökké.

435.

1. Kelj útra s hagyd el őshazád, az ősi tűzhelyet! Add szívedet

Jézusnak át, Őt lássa csak szemed!

Kar: Kelj útra, lélek, s át ma még a szűk kapun ha kelsz. Ah, még ma

mindörökre szép, dicső hazára lelsz!

2. Jöjj, hagyd a bűnök városát, Szodomát hagyd oda; s ne pillants vissza s

meg ne állj Lót nejeként, soha!

3. Jöjj, hagyd a rút bűnöket el, míg el nem nyelt a hab. Óh, jöjj, a bárka

vár, amely békét és üdvöt ad!

4. Jöjj, hagyd a széles út nyomát, nyomort hoz csak reád; hagyd el a bűnök

bús honát, s a gúnyolók hadát!

5. Óh, jöjj, kerülj el gondosan mindent, mi visszaránt! Óh, jöjj, hogy

egykor boldogan elérd a Kánaánt!

117

436.

1. Kerestem Jézust, találkoztam Ővele; találkoztam Ővele, találkoztam

Ővele! Kerestem Jézust, találkoztam Ővele! Mi történt e nagy napon?

2. Vére lemosta bűnömet! Vére lemosta bűnömet! Vére lemosta bűnömet!

A Sátántól szabaddá tett!

3. Szabad vagyok, szabad! Szabad vagyok, szabad! Vére lemosta bűnömet,

a Sátántól szabaddá tett!

4. Szeretem Őt, szeretem Őt, mert helyettem szenvedett! Szeretem Őt,

szeretem Őt, mert érettem vérezett!

5. Olyan, mint Jézus; olyan, mint Jézus; olyan szeretnék lenni, mint Ő!

Teljes életben, már itt e földön; olyan szeretnék lenni, mint Ő!

437.

1. Keresztnek népe, fel! A Golgotán a jel. Ott áldozott a Bűntelen.

Miért lennél hát hűtelen? Keresztnek népe, fel!

2. Az Úr Igéje hív, miért lenne rest a szív? A Lélek szólít: jer, ne félj!

Ragyog a fény, elmúlt az éj! Keresztnek népe, fel!

438.

1. Keskeny útra lépjen mindaz, aki üdv után eped! Keskeny úton

megy előre a zarándok kis sereg.

Kar: Jöjjetek a keskeny útra, boldogsághoz visz ez út! Ez ösvényen fáradt

lelkünk örök otthonába jut!

2. Vannak utak, tágas utak, árnyasak és ékesek; de a kárhozatba visznek,

ki rajtuk jár, elveszett.

3. Fáj a szívünk, hogyha látjuk a sok népet gondtalan járni ott a széles

úton, hol a bűn országa van.

4. Boldog ember, ki a keskeny úton halad Menny felé; béke, üdv és örök

élet tárul ilyen szív elé.

439. 1. Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyg az ég; ott, hol illattal,

fénnyel van telve a lég. Ott, hol zeng a madárdal s fény árad szerteszét, ott

kérdezte meg Jézus: „Mondd, szeretsz-e még?!” „Uram, tudod jól, szeretlek

én! A Tied lettem s Te az enyém. Tied a szívem s az életem! Tudod:

szeretlek, hű Mesterem!¸

2. Jézus megkérdi újra: „Péter, szeretsz-e még? Érted jöttem a földre, mert

szeretlek rég. Érted ontottam vérem ott fent a keresztfán. Mondd hát:

szeretsz-e engem, mondd meg igazán?!” „Mit mondjak Néked, én Jézusom?

Szeretlek Téged szívből, nagyon! Nem vágyom másra, nem, sohase; csak

Veled lenni, hű Mesterem!”

118

3. Harmadízben is kérdem: „Péter, szeretsz-e még? Nem tagadsz-e meg

újra, mint tetted elébb? Mondod-e még majd egyszer: Nem, nem ismerem Őt!

Nyílik átokra ajkad egy vádló előtt?” „Óh, Uram, kérlek könnyezve én:

Bocsásd meg nékem, mit vétkezém! Ismered jól Te az én szívem; tudod,

szeretlek, hű Mesterem!”

440.

1. Kész az én szívem, Uram, Néked zeng a dalom! Elő hát, hárfa, lant,

hadd keltsem fel a hajnal!

Kar: Szent az Úr, jó az Úr, hirdetem a népek között, mert az Ő hűsége

felhőkig ér!

2. Igazság, hatalom Igéd minden egyes szava, szívembe rejtem el, soha el

nem felejtem!

441.

1. Két irdatlan fa összeróva, nincs rajta semmi, semmi szép. De

kétezer esztendő óta szór fényt egész világra szét. Csodás erő árad belőle,

mint titkos hang, ha szólna rajt. Hiába próbálsz futni tőle, szíven ragad és

fogva tart!

Kar: Honnét e fény, mely szétsugárzik, honnét e titkos, e titkos, szent erő?

A Golgotán ragyog, világít, Isten szívéből értünk tör elő!

2. Ítélet, szeretet, e kettő, ott a kereszten egyesül. Miérettünk átokká lett Ő,

kiben az Írás teljesült. Isten haragja sújt a bűnre, s Reá, ki bűnünk fölvevé. A

kereszten hallgatva, tűrve, járult a sújtó kéz elé.

3. A vér, a Jézus drága vére, gyógyító balzsam, szent erő; bűnünket Ő

elmossa véle, kegyelmével elénkbe jő. Szeretve szívünk megragadja, szent

fénye ég felé mutat. Szól a keresztről hívó hangja; óh, jöjj, s add Néki át

magad!

442.

1. Kéz a kézbe! Jézussal jól haladunk, az életben bármivel találkozunk.

De nélküle csupa panasz és sóhaj. Kéz a kézbe! Jézussal nincs semmi baj!

Kar: Karöltve az Úrral, ott nem érhet baj! Kéz a kézbe! Jézussal

biztonságban!

2. Kéz a kézbe! Vele nem vagy egyedül, barátok elhagynak, de Ő marad

hű. Hogyha néha a pusztába is vezet, kéz a kézbe! Vele boldog a szíved!

3. Kéz a kézbe! Jézussal van nyugalom, ha szememet a halálba lecsukom.

Ha feltámadok, ismét Vele leszek. Kéz a kézbe! Jézussal a Mennybe megyek.

4. Kéz a kézbe! Jézussal, fent a trónon! Nehéz munka után dicső jutalom!

Fenséges a fáradalmat pihenni. Kéz a kézben, Jézussal Mennybe’ lenni.

119

443.

1. Kicsiny sereg, ha vész, vihar fenyít; az ellen szórja mérges nyilait;

mindenfelől ezer viszály dúl; ne csüggedj el, közelg hozzád az Úr!

2. Kikért az ellen, mint a gabonát, rostálni kész, ki állhat meg tehát? Csak

légy erős, ne hagyjon el a hit; van, aki érted hőn imádkozik!

3. Átkarolom drága keresztedet, tisztítsd meg, kérlek, bűnös szívemet!

Formáljad át egész életemet, töltsd ki reám drága Szentlelkedet!

4. Küzdj, mint egy hős, hordozd keresztedet; bármint tombol a gonosz

ellened. A győzők nyernek szép fehér ruhát, hervadhatatlan fényes koronát.

444.

1. Kicsi vagyok én, mégsem félek én; kicsi vagyok én, mégsem félek én.

Semmi baj nem lehet, mert engem Jézus szeret. Kicsi vagyok én, mégsem

félek én! Lá-lá…

2. Boldog is vagyok, az is maradok; boldog is vagyok, az is maradok.

Rossz kedvem nem lehet, mert engem Jézus szeret. Boldog is vagyok, az is

maradok. Lá-lá…

3. Utcán, tereken nem hagy el sosem; utcán, tereken nem hagy el sosem.

Mindenkit így szeret, mert Jézus a szeretet. Utcán, tereken nem hagy el

sosem. Lá-lá…

4. Erdőn, réteken száll az énekem; erdőn, réteken száll az énekem. Tudja

meg a világ, hogy Jézus a boldogság. Erdőn, réteken száll az énekem. Lá-lá…

445.

1. Kik az Úrban bíznak, azok olyanok; mint a Sion hegye, mely meg

nem inog. Örökké áll, örökké megáll, örökké megáll, örökké megáll.

2. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr körülveszi az Ő népét; most és

örökké, most és örökké, most és örökké, mindörökké.

446.

1. Kik az Úrban bíznak, megerősödnek, a lelki dolgokban előbbre

mennek. Isten szavaiban sok az ígéret; miket megragadva csodákat tesznek.

Kar: Győzelem, győzelem, fényes dicső győzelem! Győzelem, győzelem a

Jézus nevében! Mert Jehova él és vezet az ösvényén, minden napon győzelem

van vérében.

2. Kétségbe ne ess a nagy próbák között, nézd a te vezéred, Ő mindig

győzött. Ő halad előtted, vigyázz, meg ne állj! Nézd, a mennysereg is

vezényszóra vár!

3. A sok próba után bizonyságod lesz, csak előre bátran a győzelemhez!

Lelki életedhez csodás erőt nyersz, dicső kegyelemben lelkeket menthetsz!

120

447.

1. Kisfiam, ülj ide mellém, és figyeld, amit most mondok: Kisfiam én

csak azt szeretném, hogy mindig jó légy és boldog.

2. Életünk rövid a földön, de lelkünk örökre megmarad. Életünk rövid a

földön, és az idő gyorsan elszalad.

3. Kisfiam, még nagyon kicsi vagy, de egyszer te is nagy leszel. Nem érted

most még e szavakat, de később sokszor mondd majd el!

{:Szent, szent, szent az Isten! Ő a világ Ura és Teremtője, dicsősége betölti

földünk, és mindent, mit az ember még nem ismerhet!:}

448.

1. Könnyek közt nézlek Megváltóm, Téged, aki meghaltál Golgotán.

Kihullott véred számomra élet, értem véreztél keresztfán. Szenvedtél értem,

Tiéd most éltem; ezt adhatom Neked csupán.

2. Tudom, kegyelmed bűnömből felvett; elveszett voltam teljesen. Ám a jó

Pásztor szent szava így szólt: hol vagy báránykám, szólj nekem?! Keblemre

veszlek, honomba viszlek, örök béke vár, gyermekem!

3. Mikor vihar dúl, s lelkemre éj hull; ne csüggedj szívem, jó az Úr!

Felvisz az égbe, hol vár a béke; csendül az ének, zeng a húr. Óh, én

Megváltóm, dicső Királyom; szeretlek Téged, égi Úr!

449.

1. Könnyes szemekkel vándoroltam Tehozzád, örök irgalom, s az áldott

szent kereszt ahol van, szívem verését hallgatom. Mi vagyok én? Parányi

porszem, hálátlan féreg, semmi más! Te vagy a fény, az élet ott fenn, a

szeretet, vigasztalás!

2. Itt állok a zúgó viharban, a szenvedések tengerén; a lángoló villám

lecsattan s rémes robajjal sújt felém. Körülöttem tajtékzó örvény s ijeszt a

bosszuló halál, de távolban a hegy lejtőjén Megváltómnak keresztje áll.

3. Hozzád kiáltok, óh, nagy Isten, kitárva szívem belsejét: óh, nézd az izzó

lángot itt lenn! Vakító, mégis oly sötét! Vezess ki e csalfa világból, hol a bűn

átkát érezem; az irgalomnak fénye lángol a Golgotán, kereszteden.

4. A szent halomnak csendes ormán leomlok a kereszt előtt; bús fájdalom,

pusztító orkán nem éri ott a szenvedőt. Óh, hadd pihenjek e magányban, Te

végtelen nagy szeretet! Kegyelmed égi hatalmával áraszd el az én lelkemet!

450.

1. Körülkerítve lehet csak élni, körülkerítve neveddel. Igazi bástya a

Te neved, igazi erődítmény énnekem.

121

Kar: {:Nem kell más semmi énnekem, csakhogy Benned élhessek

szüntelen. Tudom, teljesen betöltöd szívemet, és Te gyógyítod meg minden

sebem!:}

2. Körülkerítve oly jó élni, körülkerítve a neveddel. Sohase látni rajtad

mást, rajtad keresztül látni mindent!

451.

1. Köszönöm, hogy teremtettél; köszönöm áldó kezed. Köszönöm,

hogy megmentettél, köszönöm az új szívet. Köszönöm a virágnyílást,

köszönöm a lombhullást; köszönöm a vidámságot, szívet tépő bús fohászt!

2. Köszönöm mind, amit adtál; köszönöm, ha elvetted. Köszönöm a

boldogságot, köszönöm, ha elvetted. Köszönöm óvó kegyelmed, köszönöm a

próbákat. Köszönöm hű szerelmedet, azt is, ha borúra ált.

3. Köszönöm a rózsák szirmát, köszönöm a sok tövist. Köszönöm a

hazahívást, köszönöm, hogy küzdök itt.

4. Köszönöm a keresztedet, köszönöm Szentlelkedet; köszönöm, hogy

eljössz egyszer, országodba bevezetsz!

452.

1. Köszönöm Neked, Istenem, köszönöm szereteted; köszönöm, mit

adtál nékem, köszönöm az életet! Köszönöm rövid időm itt, amely oly

gyorsan szalad; köszönöm a hervadó őszt, köszönöm a szép tavaszt!

2. Köszönöm a nyíló rózsát, a szúrós töviseket; köszönöm a keskeny utat,

rajta a göröngyöket! Köszönöm a bánatfelhőt, ha befedi egemet; köszönöm a

titkon hulló, sok-sok fájó könnyeket!

3. Köszönöm a szent Igédet, köszönöm a Bibliát; köszönöm nagy

kegyelmedet, köszönöm a Golgotát! Köszönöm a kínkeresztet, köszönöm a

hulló vért; köszönöm, hogy szent Fiadat áldoztad az üdvömért!

4. Köszönöm, hogy gondod van rám, köszönöm jóságodat; köszönöm a

kedves otthont, köszönöm hajlékodat! Köszönöm, hogy imádhatlak,

köszönöm az éneket; köszönöm az örök életet, köszönök mindent Neked!

453.

Követve Jézust nap-nap után, semmi nem árthat, ha vezet útján.

Napfény, vagy árnyék, bármi legyen; Jézus, Megváltóm nekem mindenem.

Kar: Ő mindenem, Ő mindenem nekem! Ő mindenem, az Úr Jézus

nekem! Ő apám, anyám, testvér, rokon, Ő mindenem nekem!

122

454.

1. Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád, boldogan ölelem kereszted át.

Édes lesz az nekem, hisz Te fogod kezem. Közelebb, közelebb Hozzád,

Istenem!

2. Ha vándorutamon a nap leszáll, nyugtot fáradt fejem kövön talál.

Álmomban rebegem, Tiéd az én szívem, közelebb…

3. Lépcsőről álmodok, Hozzád vezet; kegyelmed felsegít ott engemet.

Angyali szózat hív, repes feléd a szív; mindig csak közelebb.

4. Repdeső szárnyakon, felhőkön át; a csillagok között fel, Tehozzád!

Melletted a helyem, Neked adtam szívem. Közelebb…

5. Tudom, hogy arcodat megláthatom; véget ér egykoron sok bánatom.

Sóhajom végszava e hő ima legyen: mindig csak közelebb…

455.

1. Kőszirt a pusztán, Te jó oltalom; árnyadba rejtve én megnyughatom!

Légy üdvöz, drága, dicső menedék; Kőszirt a pusztán, szívem fut feléd!

Kar: A szívem fut feléd! A szívem fut feléd! Kőszirt a pusztán, Kőszirt a

pusztán, Kőszirt a pusztán, a szívem fut feléd!

2. Kőszirt a pusztán, vezércsillagom; fényed vezérel a keskeny úton.

Értem, az Úr közel, és ez elég; Kőszirt a pusztán, hitem von feléd!

3. Kőszirt a pusztán, mily boldog vagyok; rám az örömnek a napja ragyog!

Friss, üdítő vizet úgy keresék, Kőszirt a pusztán, Tenálad lelék!

4. Kőszirt a pusztán, én Üdvözítőm; úgy ki szeret, mint Te, híven és hőn?

Árthat-e bárki? Az üdv az enyém; Kőszirt a pusztán, ezt Benned lelém!

456.

1. Krisztus az énekem, Krisztus az életem; mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem, elfogy az életem, megmarad énnekem Ő!

2. Elfogy az életem, ámde az égbe fenn rám örök üdv hona vár; vár oda

Jézusom, szívem is arra von, hadd megyek én haza már!

3. Elfogy az énekem, ámde az égbe fenn angyalok kórusa zeng; ott fogom

hallani és velük vallani: „Szent vagy, óh, Menny Ura, szent!”

457.

1. Krisztusért, ifjak, előre hát! Szolgáljuk hűn, igazán! Ha Krisztusért

élsz, ez boldogít; vidám az arc és a szív.

Kar: Akarsz-e élni Krisztusnak hát? Szíved Megváltódnak ma adjad át!

Kövessük híven a nyomdokát, Krisztust jöjj követni hát!

2. Krisztust hirdetjük minden népnek, jelszónk legyen: szeretet! Krisztust

követni kész vagy-e már? Tőled ma Ő választ vár!

123

3. Krisztusi ifjak, fogjunk kezet, kössünk Vele szent frigyet! Állunk meg

hűen, nem árt halál; vár ránk dicső koronánk!

458.

1. Krisztus testének tagja vagy már? Tőled az Isten még többet vár!

{:Várja, hogy szolgálj, amíg lehet; ki tudja, meddig tart életed!:}

2. Testvéred, néha úgy látod tán, megbotolik, gyakran más úton jár?

{:Várja őt Jézus, vezesd oda, hadd tegye szentté az ég Ura!:}

3. Ifjú, miért mondod: gyenge vagyok? Azt mondja Jézus: erőt adok! {:Ő

megy előtted, bízd rá magad; erőt a harcban csak Jézus ad!:}

4. Érezted sokszor, Ő hogy szeret? Ezért ma kéri az életed! {:Szeress és

szolgálj, amíg lehet; ki tudja, meddig tart életed!:}

459.

1. Küldd Szentlelked, Uram; küldd hő, buzgó imára. Hogy tanítson,

vigasztaljon, és vezessen utadra! Bűnteherrel messze Tőled, sötét éjben

bolyongtam; Tűzoszloppal, égi fénnyel vezess, vezess, óh, Uram!

2. Meghallgattál, fényt gyújtottál; minőt soha nem láttam. Bús lelkemmel,

tört szívemmel; szent örömre találtam. Óh, én lelkem, hirdesd széjjel; mint

jött Isten tefeléd; mint jött Jézus és üdvödért föláldozta életét!

3. Nép milliók, zarándokok Téged, Uram, keresnek. Hallasd szavad, óh,

Megváltóm; s küldd vezérül Lelkedet! Hadd leljenek fényt és erőt; zúgjon

ének, örömár! Te vagy Jézus, Isten Fia; mindörökké Úr s Király!

460.

Lássátok, milyen nagy szeretetet adott az Atya nekünk! Lássátok,

milyen nagy szeretetet adott az Atya nekünk! Hogy Isten fiainak neveztetünk,

hogy Isten fiainak neveztetünk!

461.

1. Lássék lelkemben Jézusnak békéje, tiszta szíve és mennyei szent

lénye!

Kar: Óh, szállj, Szentlélek, ránk! Áldd meg szívünk és szánk. S bennünk

teljes lesz Jézusnak szépsége.

2. Lássék szívemben Jézus szeretete, hű megbocsátó, segítő készsége!

3. Lássék életemben Jézus kegyelme, tündököljön rám s általam szent

fénye!

124

462.

1. Legyen szívünk vidámsággal és hálával folyton telt, hiszen

gyermekinek szólít Atyánk ott a Mennybe’ fent!

Kar: Csak vidáman, csak vidáman; minden napon fény derül!

Szépségekkel teljes lészen éltünk, csak vidáman hát elő!

2. Isten hordoz erős kézzel, megóv minden baj között; nagy kegyelme

bőven adja szíveinknek az erőt.

3. Hogyha Tőle elfordulunk, sötét éj veszen körül; örvényünk többé nem

biztos, lelkünk többé nem örül.

4. De az igaz virul folyton, s útján mindig fény honol. Szolgáljunk hát

Jézusunknak, s lelkünk bűnre nem hajol.

463.

1. Lelkem kíván Téged, óh, kegyelmes Uram! Pajzsom a Te neved,

véred boldogságom!

Kar: Csak Téged, csakis Téged; Uram, csakis Téged! Csak téged kíván

lelkem; Uram, Téged!

2. Lelkem kíván Téged; óh, Jézus, segíts meg; hogy mindhalálomig híven

kövesselek!

3. Lelkem kíván Téged örömben, bánatban; Uram, mindörökké Te légy

boldogságom!

4. Lelkem kíván Téged, légy Te ma vezérem; várom ígéretedet; óh, töltsd

be egészen!

5. Lelkem kíván Téged, Jézus, Isten Fia; Veled osztályrészem élet

koronája.

464.

1. Légy egészen Jézus foglya! Bízd magad kezére! Ne maradj bűnben

tovább, siess Jézus keblére!

Kar: Add magad egészen át, s Jézus teljes üdvöt ád. Szent öröm lakja

szíved, ha ezt megteszi veled.

2. Félig megváltozott élet nem jelent üdvösséget. Tiéd is szent ígéret, vedd

ma át az egészet!

3. Vajon sikerülhet-é ez? – azt kérdezi most szíved. A te erődből nem

telik, de megteszi Mestered.

4. Egészen szabadnak lenni! – ez a vágy töltse szíved! Növekedjék a szent

hitben, - erre hívott Istened!

125

465.

1. Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítő; a szenvedésben is maradj

sziklaszilárd hitű!

2. Beszéde megmarad, s mint Tőle vetted azt; úgy tartsd meg és próbákon

át megtart majd hű Urad!

3. A hős nem lát halált, fönt nyer fehér ruhát; megvallja az Atya előtt

Krisztus a hű szolgát.

4. Ki mindvégig híven küzd győzedelmesen, annak, hol életfája áll, örök

gyümölcs terem.

5. Arra, ki hűn megáll, elrejtett manna vár; fehér kövecskén új nevet a

győzelmes talál.

6. Légy hűséges tehát, őrizd Urad szavát. És átadja a hív Igaz az

életkoronát!

466.

1. Lélek, ha a sok fájdalom meggyötörte lelkedet, Jézushoz jöjj; Ő

megnyugtat, eltörli bűnödet!

Kar: Jézusnál csak boldogság van, Jézusnál van sok öröm! Ki Hozzá jön,

elfogadja, lakhat Nála örökkön!

2. Boldogságot ad szívedbe, szeretettel felkarol; csak szilárdan bízzál

Benne, Őnála megnyughatol!

3. Vele végezd minden dolgod, Ővele járj utadon, míg majd egykor élted

végén átvisz Jordán folyón.

467.

1. Ma itt vagyunk, hol leszünk holnap? Bizonytalan nekünk minden

nap. Sem ég, sem föld értünk nem kezes, hogy a halál még ma nem keres.

2. Óh, te bűnnel megvert nemzetség! Az életed csak keserűség. És elragad

végül a halál, boldog lesz az, kit készen talál!

3. Mi lesz veled, ha jön végnapod, s készületlen várod e napot?! Nem lesz

időd a megtérésre, el kell menned ítéletre.

4. Boldog lesz az, kit készen talál! Isten elé nagy örömmel áll. Örök élet és

dicskorona lesz a megtérőknek jutalma.

468.

1. Magára vette szennyes ruhámat, így békíté meg Istent, Atyámat; így

békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat.

2. Kín, mely Őt érte, nékem volt szánva; de Ő felvitte a Golgotára; de Ő

felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

3. Szerelmes szíve szakadt meg értem, hogy eltörölje mind, mind a

vétkem; hogy eltörölje, hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

126

4. Jézus, Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom Elédbe;

összetört szívem, összetört szívem hozom Elédbe!

469.

1. Majd ha eltűnnek éjek és árnyak, s földi éltem gondfelhői mind

eloszlanak; égi otthonunk fénye árad rám, s elém tárul végre örök mennyei

hazám.

Kar: Dicső ország az, arany-utcáival, gyönyörködtet életfáival. Nem lesz

már ott éj, Jézus lesz a fény, ottan lakom örökké!

2. Bár az égbolton felhő tornyosul, és a lelkem fölé sötét árnyéka vonul.

Mégis Jézusban örvend a szívem, aki csodás égi otthont készített nekem.

3. Óh, mily ujjongás tölti meg szívem, ha királyi fényben jön el égi

Mesterem! Vele járom most földi utamat, s egykor trónja előtt zengem

háladalomat.

470.

1. Majd, ha Jézus vére érdemében mind látjuk eltörölve minden

bűneink; majd, ha mind fehér ruhába öltözünk, mily boldogok leszünk!

Kar1: Dicsőülve, halleluja (3x)! Örök hazánkba’ fenn!

2. Akkor zengjen vígan szép, dicsérő énekünk dics-halleluját Urunknak,

akiben üdvözülünk! Áldott szent nevére térjen hála, tisztelet; ki megváltott

minket!

3. Testvér, a szívedben sose csüggedj el! Nézz fel Jézusodra hű tekintettel!

Az Ő vére tisztít minden bűntől meg, győzelmében bízhatol!

Kar2: Jézusunkkal, halleluja (3x)! Mi mindig győzhetünk!

471.

1. Maradj velem, mert immár alkonyul; s az éjszakának sötét árnya hull.

Aki segítne, senki sincs nekem; óh, Uram, szánj meg és maradj velem!

Kar: Tárd ki felettem áldó szent kezed, s én megcsókolom rajt’ a

sebhelyet. Földi éj múlik, de fény gyúl Mennyben; halál völgyön túl is maradj

velem!

2. Amint a napfény eltűnt lassúdan; földi dicsőség, öröm elsuhan. Mert

csak mulandó minden idelenn; Te, ki örök vagy, óh, maradj velem!

3. Minden órában vágylak Tégedet, irgalmadat és szent szerelmedet. Ha

beszélsz hozzám, gerjedez szívem; Uram, vigasztalóm, maradj velem!

127

472.

1. Ma van a munkanap, miért pihennél most? Halljad, mit mond urad:

légy szorgalmatos! Vesd vidáman a magot, s majd gyümölcsöt hoz; föl, föl a

szent munkára!

Kar: Míg tart a kellemes idő, a szeretetnek szenteld azt! Más javát

keressed, üdvöt nyer a lelked! Föl, föl a szent munkára!

2. Ma van a munkanap, jól használ ki azt; buzgón teljesítsd feladatodat!

Készen állj segíteni másnak bármikor; föl, föl a szent munkára!

3. Ma van a munkanap, működj lelkesen, s akármi gátakon csak emelkedj

fel! Jézusodhoz hű maradj, rendületlenül; föl, föl a szent munkára!

473.

1. Már keresztem vállra vettem, s Érted mindent elhagyok.

Mindenem vagy, árva lettem; honja vesztett szív vagyok. Vágyat, célt a

múltnak adtam, nincs már bennem vak remény; mégis gazdag úr maradtam:

Isten és a Menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat, szíved áldott menedék; sorsom próbál és

sanyargat, édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, míg

szerelmed van velem; nincs öröm, mely elragadjon, hogyha nem Benned

lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, hagyd a bút s a gondot el! Légy vidám, ha

meg-megérzed: tenni kell még s tűrni kell! Gondold el: kit Lelke éltet, milyen

Atyja mosolya; Megváltód meghalt teérted, mit bánkódnál, Menny fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad; s az örök

Menny fénykörébe bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, elszáll

vándoréleted; üdvösségé lesz reményed, égi látássá hited.

474.

1. Megbékélt szívvel élek kis kunyhómban; az arany, ezüst, mind

értéktelen. Ott van a Mennyben valódi lakásom, élet honában arany minden.

Kar: Hazám ott fent van a csillagok felett, a Menny honában nem

öregszünk meg. Nincsenek könnyek, tökéletes minden; élet honában nincs

többé gond.

2. Nyomorúságban, nehéz kísértésben nyugalmat lelek Megváltóm ölén.

Örök lakozás nincs ezen a földön, Lelkem otthona a Mennyben van.

3. Nem tarthat fogva már a nyugtalanság, nem vagyok szegény, kedvetlen,

levert. Polgára vagyok az égi hazának, korona vár rám, dicső, örök.

128

475.

1. Meggyógyítod, aki szenved mennyei erővel, a fájdalmas szívűt

betöltöd örömmel! Úr Jézus, életünk fölött végy teljes uralmat, hogy szent

népedhez méltón várjuk nagy napodat!

Kar: Uram, éhezem igazságodat; szomjazom Szent Szellemed vizét! Jézus

töltsd tele lámpásomat, hadd világítson, míg visszatérsz.

2. Szent Szellem, erősíts meg, újíts meg, friss kenet; hogy megtegyem

akaratod, adj még több kegyelmet! Hogy hűséggel harcoljam meg a hit nemes

harcát, s utam végén meglássam az én Uram arcát!

476.

1. Meggyötörve és szegényen kereslek Téged, Jézusom. Vétkesen, nem

hófehéren, de elfogadsz Te, jól tudom!

Kar: Mert értem hullott drága véred, s karod kitárva jössz felém.

Felkarolsz s én újra élek, a szívem nyújtom én feléd!

2. Jézusom, légy sziklaváram, ha kísértő tör ellenem; ha sötétbe tévedt

lábam, Igéd legyen szövétnekem!

3. Ha botlom, újra vegyél fel, mint pásztor a fáradt juhot! Kebleden

rejtőzöm én el, s így Atyámhoz eljutok.

477.

1. Megkötözve voltam én börtönöm sötét ölén, rabláncok alatt sorvadt

az életem. Koldus voltam, elhagyott, reményem is elfogyott; Jézus fényt,

szabadságot hozott nekem.

Kar: Szabad vagyok, halleluja! Szabad vagyok, halleluja! Halleluja! Jézus

Krisztus megváltott! Vérző keze, az áldott; mellyel engem megváltott,

széjjeltépett rajtam minden rabláncot!

2. Mióta szabad lettem, testvérem, hidd el nekem; bűnrabláncoktól ment

lenni mily dicső! Hogy a rabbilincs lehullt, eltemetve már a múlt, Jézus vére

volt ebben a fő erő!

3. Bibliámból olvasom: az én Jézus Krisztusom szeretete csodás mentő

oltalom. Éneklem szeretetét, rabláncom Ő törte szét, és örökre hálával

magasztalom!

478.

1. Megmozdul a parton a víz; egy néhány perc van még: mily nagy

kegyelem, hogy már a szívem csak Őérette ég!

2. Elveszti a lelkem a bűn, de Krisztus mellé áll; ha Néki adom, úgy él

szabadon, s nem árt neki halál.

3. Eltölti a szívem a vágy, hogy Őt szolgálja hűn; s hogy tiszta legyen és

most letegyen mindent, mi szenny, mi bűn.

129

4. Megvallani kész vagyok ím: az Úr Üdvözítő, mert vére kihullt és mint

nyomorult, meghalt érettem Ő.

5. De nincsen a sírban az Úr, mert föltámadt és él! Ezt hinni öröm, ezt

megköszönöm! A szívem már nem fél.

6. Óh, Jézus! Egy életen át csak Téged nézlek én! Ez vigaszadó, s mily

boldogító lesz majd a Menny ölén!

479.

1. Meg vagy-e tisztulva, újjálettél-e? Ment vagy-e Jézus vére által?

Újjászülettél-e, a rabságtól ment, tiszta vagy Jézus vére által?

Kar: Meg vagy-e tisztulva Jézus megmentő vére által? Hát ruhád már

fehér lett-e, mint a hó? Tiszta vagy Jézus vére által?

2. Megállsz-e hűen s ébren a keresztnél? Tiszta vagy Jézus vére által?

Mégy-e hittel folyvást Jézus kezénél? Tiszta vagy Jézus vére által?

3. Ha Vőlegényed jön, kész van-e szíved? Tiszta vagy Jézus vére által?

Rajtad van-e már szent ruhád és éked? Tiszta vagy Jézus vére által?

4. Azért vesd le a bűnt és annak kínját, légy tiszta Jézus vére által! Nézd, a

forrás folyik, mosd meg magad hát! Légy tiszta Jézus vére által!

480.

1. Megvan szívemnek végső célja már, ne ejts rabul te csalfa, nagy

világ. Mert szívem Jézus drága vére megmosta tiszta hófehérre, és egykor

Jézus hű karjába zár.

2. Védelmem nincs más, csak Te vagy, Uram; a lelkem Hozzád vágyik

untalan. Hisz lelkemért halálba mentél, a zord vadonban felkerestél; szeretlek

Téged, drága jó Uram!

3. Ha éj borul a földre hirtelen, kicsiny szobámban várlak, Mesterem. Hű

kebled legyen az én párnám, akkor üvölthet künn az orkán; békén pihen fiad

és csendesen.

4. Hűséges drága Jézus Krisztusom, Tehozzád szálljon most e kis dalom!

Majd egykor fent az égi fényben, ha hárfát adsz az én kezembe, sokkal

dicsőbben szól majd a dalom.

481.

1. Megváltóm szól nekem: „Gyermek, kicsiny erőd? Nyugtot találsz

bennem, leszek a segítőd!”

Kar: Jézus vére hoz nekem enyhet, óh; hogyha bűnöm vérpiros, fehér lesz,

mint a hó!

2. Szent véred, Jézusom, lemossa bűnömet; csodás erőd vagyon,

meglágyítsz kőszívet.

130

3. Nincs bennem semmi jó, kegyedre érdemes; Te vagy az üdvadó, ki

Istenhez vezetsz.

4. Ha érzem végnapom, hogy ím, itt a halál; vígan kiálthatom: Jézus

mellettem áll!

482.

1. Megváltva, megmentve a drága véren; mely értem folyt a Golgotán,

a kereszten! Zengek halleluját a Báránynak én: halleluja, halleluja; az

üdvösség enyém! Zengek halleluját a Báránynak én: halleluja, halleluja, az

üdvösség enyém!

2. Ím, itt van a kútfő, hol bűnös lelkem szennyétől tisztulást, üdülést

nyerjen; s majd aztán megváltva zengje énekét: halleluja, halleluja; az

üdvösség enyém! S majd aztán megváltva zengje énekét: halleluja, halleluja;

az üdvösség enyém!

3. Kit Jézus szerelmével megpecsételt s nevét az élet könyvébe írta fel; az

szentekkel együtt zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém! A

szentekkel együtt zengje énekét: halleluja, halleluja; az üdvösség enyém!

4. Óhajtsz-e megváltva lenni, óh, lélek?! Jöjj és ne habozz, mert itt van az

élet! Óh, siess Jézushoz és zengj úgy, mint én: halleluja, halleluja; az

üdvösség enyém! Óh, siess Jézushoz és zengj úgy, mint én: halleluja,

halleluja; az üdvösség enyém!

483.

1. Megváltva, mily boldogan vallom a Bárány szent vére árán!

Megváltva, mily végtelen áldás, hogy gyermeked vagyok immár!

Kar: Megváltva, megváltva! Óh, hála Néked, jó Atyám! Kegyelmed oly

végtelen gazdag, a szívem csak Téged imád!

2. Megmentve! Most áldom az Urat, és éneklek új éneket. Mert fénye a

lelkembe ragyog, megújítja életemet.

3. Megváltóm! Csak Téged imádlak, és hódolva porba hullok. Ím zeng,

zeng a hódolat hangja, míg Előtted leborulok.

484.

1. Melyik út visz arra, hol szétoszlik a fény és szétárad a keleti szél?

Milyen úton jutsz oda, hol a világosság él? A sötétnek hol van a hona?

Refr1: Elmondom neked, nyisd ki a szívedet; tudom, hogy rég választ

vársz. Jézus a fény, Jézust várom én, ezért oly boldog a szívem.

2. Melyik úton láthatod meg a teljes igazságot? Tudod-e már, milyen a

szeretet? Hol az út, mely arra visz, hol nincs több fájdalom? Ki törli le a

könnyeket?

131

Refr2: Elmondom neked, nyisd ki a szívedet; tudom, hogy rég választ

vársz. Jézus a szeretet, én Jézus után megyek, mert vele boldog minden

ember.

3. Jézus az út, Jézus a fény; ezért oly boldog már a szívem! Jézus a

szeretet, én Jézus után megyek, mert Vele boldog minden ember!

485.

Menhelyem vagy nekem, szívem betöltöd énekkel; mikor elcsüggedek,

Te mindig felemelsz! {:Benned bízom én, Benned bízom én; kiáltsa a gyönge

ezt: „Erős vagyok Tebenned!”:}

486.

Kar: Menj, Ábrahám, menj; indulj még ma el! Menj, Ábrahám, menj;

új otthon vár reád!

1. És Ábrahám azonnal ment, elhagyta otthonát; nem értette, mit Isten

mond, de elhitte szavát.

2. Ne mondd, barátom, hogy az már, mert más ma az idő! Isten szava az

Övéihez örökérvényű.

3. Mindaddig, míg te kétkedel, Isten távol marad. De ha Vele indulsz ma

el, barátod Ő Maga.

4. Az első lépést megteszed, már akkor énekelsz: dicsérlek Téged,

Istenem, Ábrahám Istene!

487.

{:Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel!:}{:Mert jó

az Úr, örökké való kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!:}

488.

1. Mennyben hangzik a dicsének, bűntől váltott lelkeké. Száll

magasztalás, dicséret Jézushoz, a trón felé.

Kar: Nagy karénak kél majd szárnyra, ha a partra érkezünk. „Szent vagy,

szent vagy!” – zeng a hála, „áldott légy, óh, Istenünk!”

2. Éji ködtől nem borítva, szent fényesség árja hull. Tél s halál nem jő a

nyárra; ott örök tavasz virul.

3. Mindörökké zengve áldjuk fényes angyalkórussal, halleluja harsog és

zúg, meg nem szűnő háladal.

4. Földi bánat s vétek távol, nem lesz kétség, félelem; végtelen szeretet

lángol a megváltott lelkekben.

132

489.

1. Mennyben lakó én Istenem, vedd füledbe dicséretem! Téged dicsér

egész világ, Néked köszön a kis virág. Erős vihar, kis gyenge szél, tenger,

patak Hozzád beszél. Az ég s a föld telve Veled, legyen áldott a Te neved!

2. Mennyben lakó én Istenem, könyörgök, légy mindig velem! Ha kél a

fény napkeleten, a Te szemed rajtam legyen! És ha leszáll napnyugaton, Te

légy, Atyám, az oltalom! Terjeszd ki rám áldó kezed, legyen áldott a Te

neved!

490.

1. Mennyei jó Atyám, Hozzád futok sírva; tékozló fiadként, kebledre

borulva. Zárj engem szerető atyai kebledre, tengernyi sok bűnöm ne vesd a

szememre!

2. Jövök idegenből, sötét éjszakából; jövök egy romba dőlt, hazug, rossz

világból. Tüskék megsebeztek, föld véremet itta; megtérő fiadat, Atyám,

fogadd vissza!

3. Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek; fájó sebeimre balzsamot

keressek. Csak ez az egy út volt, végigjöttem rajta, gyógyítsd meg a lelkem,

irgalomnak Atyja!

4. Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak; nem kérem én többé, hogy hívjál

fiadnak. Elég lesz egy kis hely az atyai házban, ott is boldog leszek örök

szolgaságban.

491.

1. Menny felé járni törekszem, minden nap előbbre viszen. Arra

kérlek, Uram, Téged: vezess magasra engemet!

Kar: Emelj, Uram, engem feljebb; hit által Hozzád közelebb! Magasabb

fokra engemet, Tehozzád, Uram, közelebb!

2. Nem időzhet ott a szívem, hol kétely van és félelem; bár sokan

nyugosznak, de én vágyom magasabb hely felé.

3. ha már Nálad, Mennyben élnék; Sátán tőrébe nem esnék. Valóra válna a

hitem, s ujjongva zengném énekem.

4. Vágyam: meglátni Tégedet, tündöklő égi fényedet. Arra kérlek, Uram,

Téged: emelj fel oda engemet!

492.

1. Mert én vagyok Istened, a jobb kezed fogom, mondom neked: csak

légy erős, az én Lelkem veled! Csak légy erős, bátorodjék a szíved, mert én

veled leszek!

133

2. Mert én vagyok Istened, a jobb kezed fogom, mondom neked: ne félj, ne

félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, mert én

veled leszek!

493. 1. Messze fent, egy hegyen áll egy régi kereszt, jelképe ez a

szenvedésnek. E hely nékem kedves, hol a Tiszta és Szent minden bűnösért

megöletett.

Kar: Szívembe zárom emlékedet, kedvesebb vagy Te minden felett! Míg

győzve koronát nem nyerek, átkarollak, te régi kereszt!

2. Ez a kereszt, melyet e világ úgy megvet; csodálatosan vonz engemet!

Báránya Istennek elhagyta a Mennyet, s itt a földön értünk szenvedett.

3. Ezen a kereszten, melyen szent vére folyt; a legszebb csodákat láthatom.

Hogy üdvöt nyerhessek, azért halt meg Ő ott, e kegyelmet én csodálhatom.

4. E kereszthez végig hála fűz engemet, szégyenét örömmel hordozom.

Tudom, ha Uramhoz egykor hazamegyek, a jutalmat Tőle megkapom.

494.

1. Még egyre hangzik folytonost: Jöjj ember, és ne habozz! Jöjj

Jézusodhoz, aki kér, hogy a bűn útjáról letérj!

2. Mindig sűrűbb e meghívó, mindig sürgősebb ez a szó: Jöjj Jézusodhoz,

jöjj hamar; aki néked csak jót akar!

3. Ím, sírva kérünk tégedet: még most keressed üdvödet! Mi lesz veled, ha

jő az éj, ha rád borul a nagy veszély?!

4. Itt vár a Menny, ott a pokol; ha meg nem térsz, elkárhozol! E szó,

kemény, de ah!, igaz! Nem ember, az Úr mondja azt!

495.

1. Még ma éjjel beszélgetek Veled, Istenem. Köszönöm, hogy erőd,

kegyed én is ismerem. Köszönöm, hogy újra egy nap este leszállott,

munkáimban a Te kezed ismét megáldott.

Kar: {:Óh, mily nagy kegyelem, boldog a szívem! Köszönöm, hogy

Atyám lettél, Istenem!:}

2. Csendes este imádkozva Hozzád repülök; elmondom, hogy

kegyelmednek igen örülök. Elmondom, hogy tudom, érzem, erőtlen vagyok;

fejem felett összecsapnak sokszor a habok.

3. Csendes este ujjong szívem áldott Fiadért, köszönöm, hogy ontott

egykor énértem is vért! Köszönöm, hogy észrevettél, szeretett Atyám!

Készítettél számomra is égi koronát.

134

496.

1. Még ma hangzik Jézus szava messze földeken, szolgái még hirdetik

sok-sok helyen. Minden ember meghallhatja: Isten úgy szeret, hogy a bűnből

Őhozzá egy út vezet.

Kar: Jézus Krisztus, Mester és Megváltó jött érted, hív téged, ki még kívül

állsz! Hagyd a kétkedést, sok hitetlen kérdést; megvilágít mindent Ő, ha Véle

jársz!

2. Még mielőtt megszülettél, Isten ismert jól. Sokszor égett szívedben,

hogy Néked szól. Döntsd el most, ha von téged a Hozzá hívó szó; Ő szeret, te

miért vagy oly vonakodó?

3. Hogyha téged néven szólít, mondj igent arra! Hagyd a múltat, Ő legyen

szíved Ura! A halálos ítélet, mely életedre vár, nem kísér el, Isten új életed

ád!

497.

Még nem is éltem én, Te már úgy szerettél, hogy esendő emberként

eljöttél. Nem vártad meg azt, hogy Hozzád kiáltsak, de megengedted, hogy

halljam a hangodat! Zengjen hát a hálám Neked, zengjen hát a hálám a

keresztért! Zengjen hát a hálám Neked, mert Te eljöttél, hogy megkeress és

megmentsél!

498.

1. Még többet kívánom áldani nevét, még többet kívánom imádni

felségét; még többet kívánom magasztalni Őt, szívemből, óh, Uram, még

többet!

2. Még jobban kívánom Jézust szeretni, még jobban kívánom Jézust

szolgálni. Még jobban kívánok engedelmes lenni, szívemből, óh, Uram, még

jobban!

3. Egészen átadom Néki mindenem, egészen kitárom Néki szívemet.

Egészen felveszem drága keresztjét, szívemből, óh, Uram, egészen!

4. Szeretnék hűséges tanítvány lenni, kész vagyok Ővele együtt szenvedni;

szeretném meglátni dicsőségében, szívemből, óh, Uram, szeretném!

499. {:Méltó, méltó, méltó a Bárány!:} Méltó a Bárány, hogy vegyen erőt,

tisztességet, és imádást. Előtte népek hajolnak meg, s országa örökké áll!

500.

1. Mélyen meghajlok, ím, színed előtt; töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki

erőd! Mester, Előtted a porba esem, mindenben mindenem légy Te nekem!

135

Kar: Mélyebbre Benned, mélyebbre még! Nem kell a földön semmi

egyéb! Krisztus, a szívemet tárom Eléd, élet vagy nékem és nyereség!

2. Mélyebben, mélyebben, Jézus, azért; szüntelen öljem erőddel az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám; ámde tudom, hogy meghallod imám.

3. Mélyebbre szállva följebb visz utam, míg csak Elédbe nem érek, Uram.

Hordva keresztem a lábad nyomán, mennyei fény jön a szégyen után.

501.

Mi Atyánk, Isten, aki vagy a mennyekben; szenteltessék meg a Te

neved. Jöjjön el országod hozzánk a földre, s a Te akaratod legyen meg!

Minden napon add meg kenyerünket, és bocsásd meg vétkeinket; mint ahogy

mi tesszük ellenségeinkkel, s a gonosztól szabadítsd meg. Mert Tiéd az

ország, Tiéd a hatalom, s a dicsőség most és örökké; mert a föld megismer, s

teljes lesz neveddel, ahogyan a tenger vizekkel!

502.

1. Mielőtt a világ meglett, Téged Ő már eltervezett, téged Ő már akkor

szeretett. Testedet Ő alkotta, lelkedet Ő formálta, azért vagy, mert Ő akarta.

Kar: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged Ő. Világítsa meg

rajtad arcának fényét, és könyörüljün terajtad Ő. Fordítsa reád az Úr az Ő

orcáját, adjon tenéked békességet, és hozza el az Ő országát.

2. Mikor elszakadtál Tőle, Ő utánad jött a fölre, helyetted Ő ment

keresztre. A halálból kihozott, sebeivel meggyógyított, vérével tisztára

mosott.

3. Megmentette a lelkedet, Tőle kaptál új életet, mert Ő Maga a szeretet. Ő

a te édes Atyád, országa a te hazád, s míg odaérsz, Ő vigyáz rád.

503.

1. Mi Hozzád von, óh, add meg azt; s vedd el, mi Tőled elszakaszt!

Magamtól vedd el önmagam; add, hogy Tied legye, Uram!

2. Minden, mi jó, csak Tőled jő: hűség, jóság, szépség, erő. Óh, add, hogy

én is jó legyek; hű, engedelmes gyermeked!

3. Vezérlő csillagom, a hit; reményből szője szálait. S az áldást osztó

szeretet ragyogja végig éltemet!

504.

1. Mikor még én kicsiny valék, oly jól emlékszem ám;

pajkosságommal oly sokat búsítám jó anyám. De most, hogy ő a Mennybe’

van, úgy fáj, hogy elhagyott! Óh, Jézus, mondd meg, hogy Tied vagyok!

136

Kar: Imája égbe szállt, meghallgatást talált. Óh, mondd meg néki, hogy

Tied vagyok! Majd én is fönt leszek, vele örvendezek; óh, mondd meg Jézus,

hogy Tied vagyok!

2. És bár én gyakran gondtalan ejték szívén sebet, türelmesen és híven ő

folyvást csak szeretett. S gyermekszívem minden baját kész volt megosztani,

siess megmentésem elmondani!

3. Majd, mint a tékozló fiú, a házat elhagyám; sok éven át bú s könny

között várt vissza jó anyám. S hogy mégse jöttem, hű szíve a bútól

megrepedt; óh, mondd meg, hogy megmentél engemet!

4. És egy napon a hírt kapom, hogy haldoklik szegény; és hogyha látni

akarom, hát jól siessek én! Hogy Néked adjam át magam, most is csak arra

kért; óh, mondd meg, Jézus, hogy ez megtörtént!

505.

1. Mikor vétkeztem Ellened, szomorú volt a szívem. A mély veremből

kiáltottam Hozzád, Istenem. S Te meghallgattál engem, kinyújtottad a kezed,

most boldog szívvel áldom örökké élő neved.

Kar: {:És újra, újra mondom, hogy Veled járok én; mert Nélküled az élet

kietlen, sivár, szegény.:}

2. Most már biztosan érzem ezt, megbocsájtottál nekem. Szent

Szellemeddel átvezetsz a nehézségeken. Hogy ne hallgassak erről, elmondjam

mindenkinek, Tőled nagy kincset kaptam: örök boldog életet!

506.

1. Mikor vízen mégy át, én veled vagyok; és ha utad állják tajtékzó

habok; talán bánat könnye éget, lángja meg nem perzsel téged; hisz tudod jól,

hogy én veled vagyok!

Kar: Enyém vagy, neveden hívtalak; engedj el, én megváltottalak!

Szeretlek, megőrzöm életed, Tőled már soha el nem megyek!

2. Hogyha különféle próbáltatás ér, hited inog, és te kétségbe estél; van

megoldás minden bajra, gyere bátran újra meg újra, hisz kegyelmet nyertél a

keresztnél!

507.

1. Mily boldog érzemény, Jézusé vagyok én! Tudom, hogy nemsoká’ a

Mennybe érek én.

2. Nem vagyok egyedül, hallom Jézus szavát; Ő készített nekem tündöklő

szép hazát.

3. Olyat szem nem látott és fül nem hallhatott, mit Jézus ad nekem, mert

keblén nyugszom ott.

137

4. Jézusban megváltott testvér, jöjj, nyújtsd kezed; hidd el, hogy Jézusod

Téged is hőn szeret!

5. Zengjük együttesen karban az éneket, hogy Jézus, Megváltónk a

Mennybe felvezet!

508.

1. Mily boldog érzet tudni azt, hogy Jézus az enyém! Ő engem soha el

nem hagy, azért hálálom én.

Kar: Üdv ama szent Báránynak, ki éltét értünk adta! Halleluja, halleluja,

halleluja, ámen!

2. Megváltóm tett ígéretet az Ő szent szavába’, lehajolt hozzám, bűnöshöz,

megváltást kínálva.

3. Mily hálaérzet hatja át a lelkemet azért, mert Jézus, én Üdvözítőm értem

adta vérét!

509.

1. Mily csodás változás jött az életembe, mióta szívem Jézusé! Lelkem

mennyei világosságát nyerte, mióta szívem Jézusé!

Kar: Mióta szívem Jézusé, mióta szívem Jézusé; lelkem az örömtől mint

tenger áradoz, mióta szívem Jézusé!

2. Elhagytam vétkeim kárhozatos útját, mióta szívem Jézusé; érezem jó

Atyám végtelen irgalmát, mióta szívem Jézusé.

3. Hit, remény, szeretet tölti be szívemet; mióta szívem Jézusé. Kétely és

félelem nem gyötri lelkemet, mióta szívem Jézusé.

510. 1. {:Mily dicsőség Jézussal járni!:} Ő átvezet mindenen, sötét völgyön és

hegyen; mily dicsőség Jézussal járni!

2. {:Mily dicsőség Jézussal járni!:} Éjjel-nappal Ő vezet, Hozzá hasonló

leszek. Mily dicsőség Jézussal járni!

3. Mily dicsőség Jézussal járni! Próbák között szent kezét látni! Sátán

támad hadával, győzök Jézus szavával! Mily dicsőség Jézussal járni!

511.

1. Mily drága nekünk ez a jóhír, mily édes örömtelten zeng! Halljátok

a nagy szabadítást, mely Jézusban lett a mienk!

Kar: Óh, bízd magad e kegyelemre, mely gazdagon árad feléd! Váltságát

fogadd el örömmel! Hidd: ez számodra is elég!

2. Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát; hogy széttörhesse

rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt.

138

3. Óh, jöjj mi hatalmas Urunkhoz; fáradt, szomorú, jer ide! Érted

gyötrődött a kereszten, ház bízva jöhetsz elibe.

4. Csak Jézus az, aki segíthet; üdvöt nem ad más, csakis Ő. Itt áll és

türelmesen vár még, mit késel? Nincs már sok idő!

512.

{:Milyen nagy szeretet (3x), a szeretet!:} Élek Jézussal, járok Jézussal;

elfogadtam Őt, barátom Ő. Milyen nagy szeretet a szeretet! {:Milyen nagy

szeretet a szeretet (3x), a szeretet!:}

513.

1. Mily édes a Te neved, Jézus, világ dicső Megváltója! Szegény,

elveszett bűnösöknek Te lettél a jótállója.

Kar: Óh, nincsen az ég alatt szebb név! Dicsőbbet nem hallott az ég! És

majd egykor az égben zengjük még dicsőbben a Bárány, Jézus nevét.

2. Leszálla a mennyei honból, szent vérét is értem adá; hogy bűneimet

eltörölje, mentő hatalmát elhozá.

3. Váltságomat elhozta Jézus, kegyelme kiáradt reám. A kész kegyelmet

befogadni, az én feladatom csupán.

514.

1. Mily édes Jézusban bízni, amint szent szava tanít! Nyugodni

ígéretében, követni lábnyomait.

Kar: Jézus, Jézus, Benned bízom; sokszor tettem én ezt már! Jézus, Jézus,

drága Jézus; tekints kegyelmesen rám!

2. Oly édes Jézusban bízni, az Ő drága vérében! Hittel folyton Őrá nézni s

meggyógyulni sebében.

3. Milyen jó Jézusban bízni, magasztalva szent nevét; minden bajban

Hozzá futni, s fogni segítő kezét.

4. Úgy örvend a szívem Benned, kedves Jézus, hű barát! Te engem

hűséggel vezetsz e földről hazámba át!

515.

1. Mily jó, ha a bűntől szabad, s Krisztus szolgája vagy! A bűn

szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.

2. A bűnös ember tévelyeg, s romlásba megy vakon. De Jézus kézen fog, s

vezet világos utakon.

3. A bűnben kín van, s gyűlölet: mi mást, más minket öl. Öröm köt egybe

s szeretet Krisztus szívén belül.

139

4. Uram, a Te szolgád vagyok, drágán vettél Te meg; szolgálni mást nem

akarok, csak Téged szüntelen!

5. Kit azzá tettél, az szabad, bűnét elengeded.

Ezért áldom irgalmadat és hű szerelmedet.

6. Imádlak Krisztus, óh, Te nagy s mondom: Tiéd szívem, Magadhoz

végy, s ahol Te vagy, szolgád is ott legyen!

516.

1. Mily szép a hegyeken, ha jő a hírhozó; ki jó hírt hoz, jó hírt! Békét

hirdet, ujjongva örömhírt kiált, hogy Istenünk uralkodik!

Kar: Ő az Úr! (Ő az Úr!) Ő az Úr! (Ő az Úr!) Ő az Úr, Ő az Úr!

2. Ujjongjunk hát és énekeljünk örömmel, mert Istenünk így szól: - Ne

féljetek, mert békességet hirdetek, és megváltom népemet!

517.

1. Mily unalmas, bús, üres órák, ha Jézust nem láthatom! Szép

madárkák, felhők s virágok ah!, minden csak fájdalom! A nyár messze tűnik

ilyenkor, a mező is letarolt; de hogyha Ő velem van, akkor télben is tavasz

ragyog.

2. Az Ő neve legdúsabb illat és hangja legszebb zene. Úgy megtelik

szívem örömmel, ha rajtam függ két szeme. Óh, bár volna Ő közel mindig,

sohasem kívánnék mást! Így nem volna boldogabb senki, s feledném az

elmúlást.

3. Oly megnyugvást jelent Őt látni, Ő egész világ nekem! Nincs változás

időben, színben, történjék bármi velem. Míg érzem lángját szerelmének,

addig csak játék a gond. A börtön is palota lesz, ha Jézussal együtt vagyok.

4. Óh, Uram, ha a Tied vagyok, ha Te vagy napom s dalom; mondd: miért

oly hosszú s hideg a tél, miért emészt bú, fájdalom?! Óh, űzd el a felhőt

egemről, csillogjon ott a remény; vagy vígy engem Magadhoz fel, fel, hol

nem jő tavaszra tél!

518.

1. Mind adjon hálát Istennek, ki csak él idelenn; mint Mennybe

angyalseregek, Őt zengik szüntelen.

2. Dicsérjük Istent boldogan, mert Ő a legfőbb jó! Nagy csodaműve

számtalan, karja mindenható.

3. Épségben tartott bennünket éltünk kezdetétől, s ha ember már nem

segített, ügyünk Ő vette föl.

4. Bár gyakran bűnnel bántottuk, nem fordult tőlünk el. Megbocsát nékünk

Krisztusért, s megáld kegyelmével.

140

5. Ő adjon vidám új szívet a régi helyébe, és vessen gondot, félelmet

tenger mélységébe!

6. Jóvolta járjon mivelünk, híven öleljen át; és tartsa távol mitőlünk ma is

a bajt, a kárt!

7. Óh, legyen, míg tart ez a lét, mi üdvösségünk; és ha itt utunk véget ért,

égi örökségünk.

519.

1. Minden éjjel ajtódnál álltam; reméltem, hogy meglátod a fényt. Az

éjjel is ajtódnál vártam, de észre sem ettél soha még!

Kar: Oly nagyon vágyom rá, hogy felnyissam szemed; de én nem

kényszerítelek téged. Csak tőled függ, döntened kell ma még!

2. Úgy kerestem a világot, de neki inkább kell a bűn. Életüket, óh, jaj, ha

látom, összetör, úgy fáj ez nekem.

520.

1. Minden időben áldom, dicsérem az Urat; magasztalom az Ő nevét.

Hallják ezt a szegények, és együtt örülnek, sietve asztalához ülnek.

Kar: Érezd és lásd, hogy jó az Úr! Kegyelme az Őt félőkön megmarad

örökkön-örökké. Érezd és lásd, hogy jó az Úr! Kiáltasz, s mert közel van Ő

hozzád, válaszol.

2. Megkerestem az Urat, s meghallgatott engem; minden félelmemből

kimentett. Aki Őreá néz, annak lelke felvidul, és arca szégyentől el nem pirul.

3. Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, s megszabadítja Isten az Ő

népét. Az oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de az Őt keresők bőségben

élnek.

521.

1. Minden javadra válik élted folyamán, ki Istent szereted híven, és

igazán! Meg van írva, meg van ez, azért ne feledd: bármi baj és bármi vész

jóra jő neked.

Kar: Óh, örülj! Óh, örülj! Égi Mestered néked jót akar! Óh, örülj! Óh,

örülj! Mert javadra válik minden, minden mihamar! Minden javadra válik

élted folyamán, ki Istent szereted híven, és igazán! Meg van írva, meg van ez;

azért ne feledd: Bármi baj és bármi vész jóra jő neked!

2. Hogyha az Úr veled, lelkem, óh, mit se félj; csakis hasznodra lehet

bármilyen veszély. Kik Istent szeretik híven és igazán, minden csak javukra

van, minden egyaránt.

3. Miben legyen tehát dús szívem belseje? Töltse be szüntelen Szentlelked

ereje; hogy szívből szeresselek, én jó Istenem; mert javamra válik így minden

énnekem.

141

522.

Kar: Minden, mi él; csak Téged hirdet; minden dicsér, mert mind a

műved. Azzal, hogy él, ezt zengi Néked: Dicsérlek én, dicsérlek Téged!

1. Dicsér az ég, nap, hold és csillagok; fény és sötét, nap éj és hajnalok.

Dicsér az ég, felhő és hóvihar; a víz, s a tűz megannyi tiszta dallal!

2. Dicsér a föld, dicséri szent neved; mint jó anyánk, táplál s ad eledelt.

Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék; tó és folyó, síkság és büszke bérc.

3. A nagy világ létével énekel, szavunkra vár, hogy Hozzád megtérjen.

Dicsérjük hát Királyunk nagy nevét, zengjed velünk: nagy Isten, áldott légy!

523.

1. Minden, minden nékem Jézus: oktató és segítő; nagy kegye, s

szeretetével, s minden jóval ellát Ő.

Kar: Bármi rémít, bármi támad, biztos menhelyem van Nálad; jobbat

lelkem nem kívánhat, Te vagy nékem mindenem!

2. Minden, minden nékem Jézus: megmentő és tanító; gyöngéd pásztor,

nyájas Mester, vezető és üdvadó.

3. Minden, minden nékem Jézus: mentől inkább nézem Őt, annál jobban

kell szeretnem az énértem vérezőt.

4. Minden, minden nékem Jézus: én Övé és Ő enyém. Néki élek, Őt

szolgálom szívem hő vágyával én.

524.

Minden nap én Rád nézek, hogy légy az életem ereje, ereje.

Reményem csak Benned van, hogy légy az életem ereje! Életem ereje, életem

ereje, életem ereje Te légy! Életem ereje, életem ereje, életem ereje Te légy!

525.

{:Minden nap veled leszek, fogom a kezed; csak őrizd meg mindig

tisztán a szíved!:}{:El nem hagylak téged, el nem távozom, kiáltasz hozzám ,

és én meghallgatom!:}{Hát ne félj, én népem, mert tiéd az örökségem! Ne

félj, és ne lankadj el, mert neked győznöd kell!:}

526.

1. Minden órán, minden nap Jézusom, jöjj velem! Minden órán,

minden nap, Jézus, légy énvelem. Minden órán, minden nap, vezess engem!

2. Minden órán, minden nap, Jézus, légy velem! Minden órán, minden

nap, Isten gondol reám. Minden órán, minden nap, Jézus a mindenem!

142

527.

1. Mindennél fontosabb legyen Jézus, Benne erősödjél meg!

Mindennél jobban féltsd az üdvösséged, így nem csalódsz, és mindig boldog

leszel.

Kar: Mindennél jobban szeresd Őt! Mindennél jobban szeresd Őt! Jézus a

szikla, kapaszkodj abba; s Mennybe elragad a drága Megmentő!

2. Nézzed Jézus drága szelídségét, ha Őrá nézel, te is olyan leszel.

Emberek előtt Magát megalázta, az Isten Fia érted szenvedett!

528.

1. Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged! Földiek

helyébe, hogyha kérem, lelki kincset osztogass Te nékem; mindenről

lemondok Érted, Jézusom!

2. Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed

bűnöm megbocsátja, lelkem üdvét csak Tebenned látja; még ha szenvedek is

Érted, Jézusom!

3. Óh, ha meghalok is Érted, Jézusom, követlek Téged! Jól tudom, hogy itt

minden csak álom, életem Tebenned megtalálom; még ha meghalok is Érted,

Jézusom!

529.

1. Minden szerinted legyen, Uram; Te vagy a Mester, én az anyag.

Formálj és készíts terved szerint, jól esik nékem, ha szavad int!

2. Minden szerinted legyen, Uram! Bűnös élettel szakítottam, És mától

kezdve szolgád leszek, szavaidra folyton figyelek.

3. Minden szerinted legyen, Uram! Tiszta kezedre bízom magam. A hónál

mossál fehérebbre, kereszten kifolyt szent véredbe’!

4. Minden szerinted legyen, Uram! Tebenned nagy a bizodalmam! Ha Te

velem vagy utaimon, akkor én győzök minden bajon

5. Minden szerinted legyen, Uram! Szent Igéd fénye az én utam! Az vezet

engem fel a Mennybe, az örök s boldog dicsőségbe.

530.

1. Mindörökké hű az Úr, mindörökké hű az Úr! Mindig áldom én az Ő

nevét, mindörökké hű az Úr!

2. Minden jóval áld az Úr, minden jóval áld az Úr! Mindig áldom én az Ő

nevét, minden jóval áld az Úr!

3. Kísértésben óv az Úr, kísértésben óv az Úr! Mindig áldom én az Ő

nevét, kísértésben óv az Úr!

4. Lelkével betölt az Úr, Lelkével betölt az Úr! Mindig áldom én az Ő

nevét, Lelkével betölt az Úr!

143

531.

Mint a hó, mint a hó fehérré tett szent véred, vérpiros bűneim

megbocsátotta szíved. A vér, mely értem folyt, szeretet, mely felkarolt; hitet,

új szívet adott, fehér vagyok, mint a hó.

532.

1. Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt

Uramra és Hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, szomjúhozik a lelkem,

vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?

2. Könnyhullatásim énnekem kenyerem éjjel, nappal; midőn azt kérdik

éntőlem: hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom és házadat óhajtom, hol

a hívek seregében örvendek szép éneklésben.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit keseregsz ennyire? Bízzál Istenben,

nem hágy el, kiben örvendek végre; midőn orcáját nyújtja, szabadítását; s én

dicsérem szívből Őtet, áldom az én Megmentőmet.

533.

1. Mint a szép csillagok mind, mind elmúlnak; ha a nap sugara a

földre ér, fűszálként az emberek is elmúlnak; egy megmarad: mit Jézusért

tettél!

Kar: Óh, az megmarad; az el nem hervad! Soh’sem hervad, mit Jézusért

tettél! Ha elhagyod a bűnt s szolgálsz az Úrnak, soh’sem hervad, mit Jézusért

tettél!

2. Más fogja élvezni kezed munkáját, aratni nem te fogsz, ki vetettél. Itt

majd az elfeledés vár csak reád; egy megmarad: mit Jézusért tettél!

3. Hű szolga, te, ki vitézül harcoltál; buzgó munkádban majd’ összeestél.

Te megnyugszol, de a Mennyben majd ott vár jó gyümölcsként, mit Jézusrét

tettél!

534.

Mint az asszony az Ő ruhája szegélyét, megragadjuk az Úr jelenlétét.

Mint a vak koldus az út szélén, kiáltunk, s futunk az Úr elé. És hirtelen egy

mennyei kéz megáld, Jézus az, aki megsegít. És hirtelen a mennyei erő

leszáll, Jézus jön, s meggyógyít!

535.

1. Mint csepp a tenger mély ölében, Uram, oly kicsiny vagyok

csupán. Mégis úgy tudom, hogy Jézus énértem halt a Golgotán.

2. A vándorutam nem magamban járom, hű Uram Lelke vezet; végtelen

boldog a szívem, hogy Jézus engem így szeret.

144

3. Kitárva előttem a Menny hona, zeng az égi szent sereg; minden vágyam,

óhajtásom, hogy egykor én is ott legyek.

4. Az áldott Jézus drága vére árán látom meg a Menny honát, és ha

Szentlélek vezérel, én elnyerem a koronát!

536.

1. Mint fáradt vándor a forrásvízhez, vágyik lelkem az Úr elé; ott

vár rám mindaz, mit Jézus megszerzett, vére lett szívemben életté.

2. Megváltott életem Néki szánom: égő áldozat hadd legyen! A szívem ott

égjen, fenn az oltáron, mindenem kezébe hadd tegyem!

3. Mit bennem elkezdett drága Lelked, vidd azt jó végre, Jézusom! A

hálaének, mit véred fakasztott, soha nem haljon el ajkamon!

537.

1. Mint sugárzó hajnalcsillag ösvényemet mutatja, s mint a déli

napnak fénye utamat beragyogja; úgy világít Bibliám is naponként, ha

dolgozom; s megmutatja, hol az igaz, áldott, boldog égi hon.

2. Mint a forrás a pusztában felüdíti az embert, s mint a parti fény az éjben

beragyogja a tengert; épp úgy drága Bibliám is fénysugár az utamon; elvezet

a Kánaánba, át a pusztán, viharon.

3. Mint barátom részvétszava, ha szívem fáj, megenyhít; szenvedések

borús napján megvidámít s földerít. Úgy hatja át Bibliám is naponként egész

valóm; s amit Isten ígért nékem, örvendek az égi jón!

4. Így elmondhatom, mint Dávid: „Uram, Igéd követem! Az vezesse

mindig lábam, ragyogjon ösvényemen!” Nappal legyen fénylő napom, éjjel

reménycsillagom; harcaimban kard és páncél, míg a Mennyben nyughatom.

538.

Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem Rád. Vágyódom

az élő Isten után, hogy mehessek Hozzá. {:Miért csüggedsz el, én lelkem?

Hisz’ pajzsod Ő és támaszod. Bízz az Úrban, mert karja megszabadít, s

hálával áldozol!:}

539.

1. Mióta a szent Forrásnál Jézus bűnöm elvette, lelkem mélyén

érintette Szentlelkének ereje.

Kar: Őt dicsérem, Őt dicsérem! Dicsérjétek, üdvözültek! Magasztaljátok,

ti népek; mert az Ő szent vére megmentett!

2. A keskeny úton kell járnom földi éltem napjain, bűneimtől szabadulva,

járni Jézus nyomain.

145

3. Mióta Isten szerelme lényemet betöltötte, túláradó szívből zendül ajkam

öröméneke.

4. Hála dicső Jézusomnak, ki engem befogadott; szívemből a bűnt kiűzte,

szent neve legyen áldott!

540.

1. Mióta lelkem szabad lett, e földön érzem a Mennyet. Fájdalom vagy

bármi érjen, Jézusommal menny az nékem.

Kar: Bűneimtől szabad vagyok, szívem örömei nagyok! Földön vagyok,

vagy tengeren; hol Jézusom, ott van a Menny!

2. Egykor a Menny oly messze volt, míg szívem Hozzá nem hajolt; most

lelkemben él, mert Vele vagyok itt lenn s ott örökre.

3. Mi baj érhetne e létben: a hegytetőn, vagy mélységben? Gazdagságban,

szegénységben? Ahol Jézus, ott van a Menny!

541.

1. Mire vársz még, mondjad, testvérem? Kelj fel és jöjj gyorsan ide!

Üdvözítőd hív már oly régen, tárva karja, nyitva szíve!

Kar: Jöjj már, Ő vár! Miért nem jössz te ide? Óh, mondd: miért nem kell

néked a béke?

2. Nem jó halogatnod, testvérem: a kegyelemidő halad. Nincs más, csak

Jézus, ki segítsen; örök életet csak Ő ad.

3. Hallod-e szívedben, testvérem a Szentlélek sugallatát? Engedsz-e a

hívásnak, vagy nem? Fogadd el Jézus oltalmát!

4. Ah, mondd: mire vársz még, testvérem? Gyorsan jön a végítélet, nyitva

még a kapu; jöjj vélem, Jézus vére most szól érted.

542.

1. Mit Isten ígért, szilárdan állja; ha eget, földet Ő meg is rázza.

Támaszunk nincsen? Összedőlt minden? Mit Isten ígért, az áll!

Kar: Mit Isten ígért, készen is tartja; ha minden elvész, ez áll dicsőn! S ha

csillag fénye kihuny az éjbe’, mit Isten ígért, áll dicsőn!

2. Mit Isten ígért, szilárdan állja; ha szívünk kétség, gyötrelem bántja; ha

lehanyatlunk a küzdelemben; mit Isten ígért, az áll!

3. Mit Isten ígért, akkor is állja, ha elszakadt is éltünk fonála. Jézus vezérel

áldó kezével, s a Mennybe visz fel utunk.

4. Mit Isten ígért, bizton megadja, ha bűn uralmát szétzúzza karja. S

koronát kapnak, kik megmosattak és győztek Jézus által.

146

543.

1. Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a Bárány Jézus vére. Hol gyógyulok

meg ebből? Jézusomnak sebeibe’!

Kar: Óh, drága ez az ár; itt nem érhet a kár. Itt megnyugszik lelkem, a

Bárány Jézus vérében!

2. Mi tesz engem szabaddá? Csak a Bárány Jézus vére. Szeretetben

gazdaggá? Csak a Bárány Jézus vére.

3. Istennel mi békít meg? Csak a Bárány Jézus vére. Bajban mi véd

engemet? Csak a Bárány Jézus vére.

4. Mi tesz rossz embert jóvá? Csak a Bárány Jézus vére. Isten előtt igazzá?

Csak a Bárány Jézus vére.

5. Mi győz bűn s világ felett? Csak a Bárány Jézus vére! Mi szerzett

üdvösséget? Csak a Bárány Jézus vére.

544.

1. Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön; mi várjuk az Úr Jézust, mikor

jön. Mi várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, mikor

jön!

2. Mi repülünk Eléje, mikor jön; mi repülünk Eléje, mikor jön. Mi

repülünk Eléje, repülünk Eléje, repülünk Eléje, mikor jön!

3. Mi térdelünk Eléje, mikor jön; mi térdelünk Eléje, mikor jön. Mi

térdelünk Eléje, térdelünk Eléje, térdelünk Eléje, mikor jön!

4. Óh, bűnös mit fogsz tenni, mikor jön? Óh, bűnös, mit fogsz tenni, mikor

jön? Óh, bűnös, mit fogsz tenni; bűnös, mit fogsz tenni; bűnös, mit fogsz

tenni, mikor jön?

5. Te mondod a hegyeknek, mikor jön; te mondod a hegyeknek, mikor jön;

te mondod a hegyeknek, mondod a hegyeknek, mondod a hegyeknek, mikor

jön:

6. Ti hegyek, essetek rám, mert Ő jön! Ti hegyek, essetek rám, mert Ő jön!

Ti hegyek, essetek rám; hegyek, essetek rám; hegyek, essetek rám, mert Ő

jön!

7. Óh, bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő jön! Óh, bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő

jön! Óh, bűnös, jöjj Jézushoz; bűnös, jöjj Jézushoz; bűnös, jöjj Jézushoz, mert

Ő jön!

8. Mi várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön! Mi várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön!

Mi várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, várjuk az Úr Jézust, mert Ő jön!

545.

1. Míg Jézus bennem él, míg ereje segél; fut tőlem gond és félelem, s

örvend kebelem.

2. Jó pásztor Ő, aki juhát hőn őrzi; legeltet pázsiton s itat életfolyón.

147

3. Mikor leszáll a nap s üvölt felém a vad; sötét éjfélkor is tudom:

oltalmam Jézusom.

4. Ha lábam gyenge lesz, ha e világ sebez; megyek Jézus szívéhez én s

szűnnek gyötrelmeim.

5. Csakis Őt nézem hát, ki nékem üdvöt ád. Szeret Ő engem, s Ő nekem

mentsváram s Édenem.

546.

1. Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem; nem leltem

segítséget e földön semmiben. De most, hogy megtalált Ő, elmúlt minden

bajom; úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom.

Kar: Úgy énekel a szívem, ragyog minden napon; boldog vagyok, mert

Jézust majd ott fent megláthatom!

2. Mióta megtalált Ő, kétség már nem gyötör; szabaddá lett a lelkem, nem

félek semmitől. Az utam sem sötét már, fényes lesz ezután; hisz fölkelt a

dicső nap ott fent, a Golgotán.

3. Folyvást előre nézek, ott vár dicső hazám; igazság koronája, fehér ruha

reám. Vágyva siet a lelkem a gyöngykapu felé, az üdvözült sereggel Isten

trónja elé.

547.

1. Mondjátok, meghalt-e az Úr énértem is a fán? Ontott-e vért oly

féregért, mint én, a Golgotán?

Kar: Jézus értem halt, Jézus értem halt! Mindenkiért meghalt az Úr,

énértem is tehát!

2. Igaz, hogy Jézus szenvedett az én sok bűnömért? Óh, mily csodás nagy

irgalom, mely azzal engem ért!

3. Ím, átadom magam, Uram, ahogy vagyok Neked; Te gyógyítsd meg a

szívemet, vegyed, Jézus, vegyed!

548.

1. Most már enyém, mit régóta úgy kerestem én: boldog vagyok

Jézusban minden nap! Megtalált Ő, most ott nyugszom már az Ő szívén,

boldog vagyok Jézusban minden nap!

Kar: Most már enyém a kegyelem, s ez elég nekem; boldog vagyok

Jézusban minden nap! Ez az áldás bearanyozza az életem, boldog vagyok

Jézusban minden nap!

2. Bűneimet Ő mind lemosta szent vérével, boldog vagyok Jézusban

minden nap! Óh, mily csodás nagy kegyelem, mely így tett velem; boldog

vagyok Jézusban minden nap!

148

3. Óh, irgalomnak nagy csodája: nyitva az ég! Boldog vagyok Jézusban

minden nap! Áldom érte az Urat, hiszen ezt vártam rég, boldog vagyok

Jézusban minden nap!

549.

1. Most még sötét homályon át látom az Úr ábrázatát, de nemsoká’ a

Mennybe’ fenn, Őt szemtől-szembe nézhetem.

Kar: Ott látom, tiszta fénybe’ majd, amit itt még homály takart. Zeng

ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.

2. Most még megértni nem tudom, miért visz Atyám nehéz úton. De látom

majd, ha fönt leszek: bizalmam Ő nem csalta meg.

3. Most még csak hitből élek én, de biztat a dicső remény; hogy fellegen s

homályon át lelkem eléri otthonát.

550.

1. Mutasd meg, hadd lássam, mi vagy nekem: hogy Te vagy, Te

maradsz az életem. Ne nézzek semmit, ne lássak mást; csak Téged,

megváltóm, semmi mást!

2. Színtelen, fénytelen szürke edény; ne legyek ennél több sohase én. Csak

Te légy bennem a tartalom: lényeddel Te tölts meg, Jézusom!

3. Lennék bár eszköz és semmi egyéb; felvegyék, ha kell, vagy

félretegyék. Csak Te légy gazdám, én Jézusom, országod szolgálni így tudom.

4. Dicsőség Tenéked, hű Jézusom! Mindennél többet adsz, tudván tudom.

Megosztod vélem szent életed, hadd legyek örökre a Tied!

551.

1. Nagy Istenem, ha nézem a világot, melyet teremtett szent „legyen!”

szavad. Ha itt e földön millió lényt látok, kiket igazgatsz, táplálsz

egymagad…

Kar: Szívem Feléd ujjong örömtele: mily nagy vagy Te, mily nagy vagy

Te! Szívem Feléd ujjong örömtele: mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

2. Ha nézek föl, az ég dicső boltjára, hol tündököl csodás csillagsereg. Hol

pompás két aranyhajóként járva, a nap s a hold az űrben fönt lebeg…

3. Uram, Igédben hogyha megtalállak, ha látom ott kegyelmes tetteid;

választott néped amint egyre áldod, türelmesen viselve bűneit…

4. Ha Jézust látom, itt a földön járva; alázatos, türelmes szolgaként; látom,

hogy áldást áraszt a világra, s kereszthalálra adja életét…

149

552.

Nagy Király, fenséges Úr, Király! Isten Fia, Tied minden magasztalás!

Szent sereg Előtted hajt fejet, hozsannát zeng, Te vagy a szent, Téged imád.

Nincs más név, Te vagy az üdv, az élet, Jézus! Megtartónk, szabadítónk, csak

Te vagy a fény! Nagy Király, imádunk nagy Király, hatalom üdv, áldás, erő,

minden Tiéd!

553.

1. Nagyon szeret engem Jézus, oly sokat tett érettem; szenvedett,

megváltott Jézus, hát én érte mit tettem?

Kar: Teljesen elég, teljesen elég! Elég nékem Jézus vére! Arra vágyik a

szívem, hogy szerető Mesterem velem meglegyen elégedve.

2. Velem van a nagy próbákban Jézus, a legjobb barát; Reá mindig

számíthatok, számíthat-e Ő is rám?

3. Folyton hallom Jézus hangját, számonkérőn szól hozzám: „Siess,

mentsd a bűnös lelket! Várjon-e még mindig rám?!”

4. Munkám végeztével, majd ha a Jordánon átkelek, az a vágyam, hogy Ő

mondja: „Munkádat jól végezted!”

554.

1. Nagyszerű dolgot sejttet a Lélek, szívünkben éled várakozás. Üdítő

ígéret cseng a fülúnkbe, lesz tavasz, eljön a bő aratás.

Kar: Várjuk szent tüzed, pünkösdi Lélek, járjad szívünk át!

2. Megriadt néped szentségre vágyik, hadd legyen újra csak a Tiéd!

Oldozza le róla győztes kegyelmed mind, ami szennyezi, gyötri szívét.

3. Felszabadultan szolgálni Néked, csak Veled járni nap-nap után.

Odaadott szívvel tükrözni lényed: ez legyen életem célja csupán!

555.

1. Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad; világteremtő a Te szózatod.

Mondád: „legyen!” – s a puszta semmiségből világosság s mindenség

támadott. A csillagezrek, a nap fényessége, és s föld követte szent

parancsszabad. Remeg szívem, s megdöbbenvén csodálja Mindenható, dicső

hatalmadat.

2. Nagy vagy Te Isten, nagy a bölcsességed; mindent mi szépen s bölcsen

alkotál! A földi embert tetted gyermekeddé, s Lelkedből lelket Őneki adál.

Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben dicső kezed nyomát szemlélteted. Szívem

kitárva, hódolással áldom csodálatos nagy bölcsességedet!

3. Nagy vagy, uram, és mily nagy a szerelmed; Fiadban mit velem

éreztetél. A pislogó kis mécset el nem oltád, s a megtört nádnak

megkegyelmezél. Mikor hevertem bűnben megkötözve, felém nyújtád ki

150

irgalmas kezed. Örömkönnyekkel, térde hullva áldom Te üdvözítő nagy

szerelmedet!

556.

1. Nagy veszélyben voltam egykor, reménységem sem volt már. De

Megváltóm szeretete rám talált, kivont engem bűn tengeréből. Fehér ruhát

adott rám, most Menny felé hála-hallelujám száll!

Kar: Dicsérem a Megmentőmet, csodás szeretetét; hogy leszállott a

mélységbe lelkemért. Kivont engem bűn tengeréből; szabaddá, boldoggá tett;

irgalmadért szívem halleluját zeng!

2. Bár az ellen bősz serege folyton támad ellenünk, de hit által a kereszttel

győzhetünk. Fentről jön a segedelmünk, fény és béke árad ránk; így Menny

felé hála-hallelujánk száll!

3. Jöjj velem, te fáradt vándor, hagyjad el a bűn honát, Megváltódnak

mentő karja reád vár. Hű keblén megpihenhetsz, országába felvezet, hol

örökké hála-halleluja zeng!

557.

1. Názáreti, názáreti Jézusom; oly csodás szépséged hallanom! Ne

hagyj el! Óh, ne hagyj el! Jézusom, Jézusom, ne hagyj el!

2. Emberek, emberek, jöjjetek! Ez a név megválthat bennetek’. Jöjjetek,

jöjjetek, jöjjetek, míg jöhettek; a drága jó Jézus vár bennetek’.

3. Jöjjetek, jöjjetek, jöjjetek, ne féljetek; az utolsó napig vár bennetek’.

Halleluja, Jézusom; halleluja, Jézusom; halleluja, halleluja, Jézusom.

558. 1. {:Ne félj, csak higgy, remélj!:} Mert minden lehetséges annak, aki

hisz! Nézz Jézusodra fel, Ő az, ki felemel; mert minden lehetséges annak, aki

hisz!

2. Elveszi bűnödet hittel, ha ráteszed; mert minden lehetséges annak, aki

hisz. Boldog, ki Vele jár; békét, üdvöt talál, mert minden lehetséges annak,

aki hisz!

559.

1. Ne félj, kicsiny nyáj; keresztfától trónig, halálból életre ment az

Övéiért. Minden hatalom itt a földön s ott fent, Néki adatik szeretett nyájáért.

Kar1: {:Higgy, óh, csak higgy! Higgy, óh, csak higgy! Minden lehetséges;

higgy, óh, csak higgy!:}

2. Ne félj, kicsiny nyáj, Ő jár előtted; Ő választja ki a te ösvényedet.

Keserű vizeket édessé tesz neked, megitta poharát Gecsemáné-kertben.

Kar2: {:Uram, hiszek! Uram, hiszek! Minden lehetséges, Uram, hiszek!:}

151

3. Ne félj, kicsiny nyáj, bármi áll előtted, zárt ajtók mögött mindig

megjelenhet. Soha nem hagy Ő el, nem távozik el; mindig számíthatsz Rá

sötét perceidben.

Kar3: {:Jézus itt van! Jézus itt van! Minden lehetséges, Jézus itt van!:}

560.

1. Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed; veled van az Úr, a te Istened! Örül

majd terajtad nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével!

2. Ne félj, Sion, ne lankadjon kezed; veled van az Úr, a te Istened! Örül

majd terajtad ujjongó örömmel, újjáéleszt szeretetével!

561.

1. Ne kutassad szenvedésem, óh, ne kérdezd, mi bajom! Istenemhez

vágyik szívem, Őutána szomjazom. Adhatjátok e világnak minden kincsét

énnekem, Isten nélkül nem lesz boldog soha az én életem. Isten nélkül nem

lesz boldog soha az én életem!

2. Óh, mikor jön az a boldog, üdvöt nyújtó, drága nap; amikor szemem

meglátja Alkotómat, Uramat. S mentve minden gyarlóságtól, Benne élek

üdvösen; és magasztos üdvköréből nem ragad el semmi sem. És magasztos

üdvköréből nem ragad el semmi sem!

3. Egy a vágyam nemsokára teljesül majd, jól tudom; aki ezt a vágyat adta,

enyhet is ad gazdagon. Égi béke váltja majd fel földi létem napjait, s ez a

szomjas puszta egykor Édenkertté változik. S ez a szomja puszta egykor

Édenkertté változik.

562.

1. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Ki él, ki él, csak az

dicsőít Téged!:} Mint ma én, mint ma én, mint ma én.

2. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Kik élünk, kik élünk, mi

dicsőítjük az Urat!:} Úr Jézusunk, mindannyian dicsérünk!

3. {:Nem a sír, nem a halál dicsőít Téged!:}{:Kik élünk, kik élünk, mi

dicsőítjük az Urat!:}{:Halleluja! Halleluja! Mi dicsőítjük az

Urat!:}{:Dicsérünk, dicsérünk, Jézus, Téged dicsérünk!:} Halleluja!

Halleluja! Halleluja!

563.

1. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; ajkam mindig csak Róla beszél.

Hisz Ő a diadalmas vezér, csodáival dicsekszem én.

Kar: Nem én, de Krisztus, ki bennem él; dicső megnyugvás ez nekem! Így

szívem folyton új dalt zenél, s mindig szent nevét dicsérem.

152

2. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; csodás irgalmát áldom én. Mert

nékem megtérő bűnösnek, helyet készít a Menny ölén.

3. nem én, de Krisztus, ki bennem él; vérével megszentel, megvéd. Szívem

még a haláltól sem fél, ha érzem dicső szerelmét.

4. Nem én, de Krisztus, ki bennem él; lelkemben hordom szép nevét. Örök

tavaszba fordult a tél, érzem rügybontó melegét.

564.

1. Nem értem én, hogyan lehet, szívemben úgy miért remeg? Isten

kegyét és nagy tervét, óh, miért nem értem én?!

Kar: Egykor majd mégis megértjük, majd ha szemben áll Ő velünk. A

bűntől szabadok leszünk, akkor majd mindent megértünk.

2. Nem értem én: miért szeret a sok közül épp’ engemet! És törlé el sok

bűnömet? Óh, miért nem értem ezt?

565.

1. Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent Igéjét; ez támasza az

aggoknak, ifjút az Ige véd. Ez nap, mely fényes sugarát utunkra hinti el; ebből

halljuk Jézus szavát, ez ég felé emel.

2. Nem hagyjuk el a Bibliát, ha baj, vagy jó ha ér; e kincstől nem foszt

senki meg, ha bármit ád s ígér. Akármit tesz is a világ, ha gúnyol, hogyha

bánt; eltűrünk minden zaklatást, Isten vigyáz reánk!

3. Nem hagyjuk el a Bibliát, terjesszük szerteszét; míg Jézus éltető szavát

meghallja minden nép. Amíg kegyelme szent hevét nem érzi a világ;

fogadjuk, ím, nem hagyjuk el soha a Bibliát!

566.

Nem lankad el az Úr buzgó szerelme. Nem múlik el irgalma, s

kegyelme! {:Megújul minden reggel, új minden reggel; nagy a Te hűséged,

Urunk; nagy a Te hűséged!:}

567.

1. Nem láthat bár e földi szem, Jézus, Tied vagyok. Bár arcod felhő

rejti el, mégis felém ragyog.

2. Fülem nem hallja hangodat, mégis beszélsz velem; s boldogságot

csupán az ad, ha szódat érthetem.

3. Képed betölti lelkemet, uram bármerre visz; tudom, hogy szent kezed

vezet, ha azt nem látom is.

4. Elzengni, hogy mi vagy nekem, óh, nincsen arra szó; most hitből áll

csak életem, s mégis mindez való.

153

5. De majd a felhő felszakad, mely most még rejteget; és színről-színre

áldalak, hogy Nálad élhetek.

568.

1. Nem látod-e, hogy csónakod örvények közt halad? Ki tudja, érsz-e

holnapot, vagy elborít a hab? Könnyelműen, gondtalanul evezned hogy’

lehet? Vaj’ mid marad, ha veszve hull a mélybe életed?

2. Nem látod-e, hogy Jézusod epedve vár terád? Éretted mennyit áldozott e

hű, igaz barát! Közömbösen haladnod el mellette hogy’ lehet? Az üdvöt nem

fogadnod el, mit Ő kínál neked?

3. Nem látod-e, hogy sürgető sok munka vár terád? A tétlenül töltött idő

fejedre néma vád. Míg fenn a nap, restül, tunyán heverned hogy lehet? Urad,

majd élted alkonyán, mi bért adhat neked?!

4. Míg össze nem morzsolt a vész, evezz a révbe hát! Amíg Jézus

kegyelme kész, halld meg hívó szavát! Amíg napod nem váltja éj, dologra,

tettre föl! Az Úr veled, mitől se félj, Ő jár mindig elől!

569.

Nem lesz egyedül a szívem többé, glóri, halleluja! Velem az én Uram

mindörökké, glóri, halleluja! {:Jézus, Hajnalcsillag, glóri, halleluja!:}

570.

1. Nemsokára jön, újra visszajön; az Úr Jézus újra visszajön. Várod-e

Urad? Várod-e urad? Elkészítetted-e már magad?

Kar: Óh, én várom az Urat, szemem figyelve kutat! Várom boldog

örömmel, lelkem Néki énekel.

2. Van-e már ruhád? Hófehér ruhád? Hadd jöhessen, ne várass tovább!

Van –e már hited, tiszta, hű szíved? Siess, ne várj, megáld Mestered!

3. Mécsed fénye ég, olaj van elég? Ha nem lenne olaj, ma még végy!

Ébren várod-e, hogy Urad jön-e? Így mehetsz menyegzőre Vele.

571.

1. Nemsokára lesz egy dicső, szent találkozás; az Úr Jézus ha

megjelen, szent elváltozás. Dicső ujjongó örömben égi trónra ül, miközben

Sátán láncra verve mélybe hull!

Kar: Örök, szent öröm, boldogságban élünk; Jézus a Király, óh, mily jó

nékünk!

2. Az Úr Jézus ha megjelen angyalsereggel, áttekinti ezt a földet

lángszemeivel. Összegyűjti mind, ki Övé, királyi papokká tevé, s uralkodnak

véle örökké!

154

3. Mi lesz veled, kedves lélek, hogyha jön az Úr? Minden terved, vágyad,

kincsed semmiségbe hull. De ha hallgatsz szent szavára, összegyűjt majd

boldogságra, örök béke lesz a jutalom!

572.

1. Nem szeret senki, senki igazán! Nem érzi más azt, ha valami fáj!

Kar: Csak egyedül Jézus, csak egyedül Ő! Csak egyedül Jézus, csak

egyedül Ő!

2. Nem látja senki, senki, aki néz; mi van szívemben, nekem mi nehéz.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él; nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély.

4. Dicsérő ének, mély hála jelül; zengjen, hisz méltó Jézus egyedül!

573.

1. Nem tehetsz arról, hogy megszülettél; érzed, erről nem te döntöttél.

Nem magadtól jöttél, ugye nem? Elmúltak már a gyermekévek, megtörnek

lassan a szenvedések. Nem erről álmodtál, ugye nem?

Refr1: Mit kezdjek hát az életemmel? Hol van az én helyem? Ki döntött

úgy, hogy megszülessek; mondd, kitől kérdezzem?

2. Kérded anyádat, miért is szült meg; elszorul a szíve, miért is kérded.

Válaszolni nem fog, ugye nem? Életed útját muszáj megjárnod, egy napon

mégis vár halálod. Menekülni nem tudsz, ugye nem?

Refr2: Elhallgat egyszer kacagásod, örökre búcsúzol. Így foszlik széjjel

minden álmod, csendben eltávozol. Hát mondd te is, hogy halleluja; Jézus a

nagy Király! Életemet csak Ő adta, gondot visel reám!

574.

1. Nem vezérled-e bárányod? Szükségem van Rád, Uram! Oly szép

zöldek legelőid, oly jól érzem ott magam!

Kar: Kedves Jézus, kedves Jézus; drága véred értem folyt! Kedves Jézus,

kedves Jézus! Drága véred értem folyt!

2. A Te szavad kedves nékem, ha Te szólítsz, örülök; és követlek vidám

szívvel többi juhaid között.

3. Mikor a mélységbe estem, Te vontál ki engemet. A Te szavad

megmentette haláltól a lelkemet.

575.

1. Ne rettegj, bármi sújt téged, Isten gondol terád; szárnya alatt van

védelmed, Isten gondol terád.

Kar: Isten gondol terád minden napon, minden úton. Ő gondot visel rád,

Jézus gondol terád.

155

2. Nehéz kereszted, s fél szíved? Isten gondol terád. Ha nagy veszélyek rád

törnek, Isten gondol terád.

3. Ne csüggedj a szegénységben, Isten gondol terád. Ő nyújt segélyt, csak

bízz Benne, Isten gondol terád!

4. Ha barátid mind elhagynak, Isten gondol Terád. Fájó szívnek Ő békéd

ad, Isten gondol terád.

576.

1. Neve csodálatos, neve csodálatos; neve csodálatos: Jézus, az Úr!

Ég, föld Királya, számíthatsz rája; neve csodálatos: Jézus, az Úr!

2. Ő a vezérem fényben, sötétben; hatalma végtelen! Fájdalmak férfia,

Golgota bajnoka; neve csodálatos: Jézus, az Úr!

577.

1. Nékem az élet Krisztus-követés, Krisztus az út, a halál nyereség.

Örömmel telt szívem nem fél, mert Lelke bennem él. Nékem az élet Krisztus-

követés.

2. Nékem az élet Krisztus-követés, utaimon az Ő hatalma véd. Lelke által

felvehetem szellemi fegyverem, nékem az élet Krisztus-követés.

3. Nékem az élet Krisztus-követés, legyőzhetem a Sátán erejét. Előttem

drága cél lebeg, mely a Mennybe vezet. Nékem az élet Krisztus-követés.

4. Nékem az élet Krisztus-követés, szerelme elvett minden szenvedést.

Azóta boldogan mondom: Te vagy szabadítóm, Nékem az élet Krisztus-

követés.

578.

1. Nézd meg az évszakokat, heteket, hónapokat; üstökösök fényes

útjait! Nézd meg a csillagokat, a jó és rossz napokat, az egyik jön, a másik

távozik.

Kar: Csak egy van, aki soha-soha meg nem változik, aki tegnap és örökké

ugyanaz. A világ összedőlhet és az idő elmúlik, de Jézus Krisztus mindig hű

marad!

2. Nézd meg az embereket, barátot, ellenséget; valótlant oly könnyen

mondanak. Ígérnek új örömet, új célt és új életet, de hamar rájössz, csak üres

szavak!

3. Tekints most önmagadba, jelenre és a múltra, mondd: milyennek látod

életed? Találsz-e szépet benne, olyat, mi igaz lenne, vagy még mindig

megcsal a szíved?

156

579.

1. Nézzed, óh, Jézusod szenvedését: Golgota hegyén áll a kereszt!

Lássad csak sebei vérezését: homlokát, melyet tövis övez! Sírva rezgjen

szíved húrja: téged Ő ennyire szeretett! Tűnjön el élted szomorú múltja,

neked Ő dicsőbbet szerezett!

2. Golgota, Golgota kedves dombja: megnyílt ott nekem a magas ég;

Jézusom szenvedő, szelíd arca szégyentől, veréstől lángban ég. Lefizette

bűnöm árát, a halált értem kóstolta meg. Hogy’ is háláljam meg nagy

irgalmát? Nekem Ő dicső hont készített.

580.

1. Nézzél az égre, ha sok bűnöd bánt, nézzél Jézusra fel! Ő meghalt érted

ott a keresztfán, nézzél Jézusra fel!

Kar: Nézzél Jézusra fel, nézzél Jézusra fel! Csak Ő egyedül menthet meg

téged, nézzél Jézusra fel!

2. A bűnök útja kárhozatba visz, nézzél Jézusra fel! De aki Benne

szeretettel hisz, nézzen Jézusra fel!

3. Ha rajtad erőt vett sok szenvedés, nézzél Jézusra fel! Ha Jézusért jön rád

a megvetés, nézzél Jézusra fel!

4. Ne félj, ha feléd veszély közelít, nézzél Jézusra fel! Minden bajodban

téged megsegít, nézzél Jézusra fel!

581.

1. Nézz fel, lelkem, nézz fel hittel a Golgotára! Nézz fel, lelkem,

bizalommal a keresztfára. Hol Megváltónk kínhalállal értünk szenvedett,

Jézus vére üdvösségünk megszerzője lett.

2. Megszabadult rablelkünk a bilincseitől, s ímé, most ujjongva beszél

Jézus véréről. Ha véget ér egykor itt lenn a vándorpálya, oda siet lelkünk,

ahol korona várja.

3. Zengjen ajkunk hálatelten a megváltásért, teljen keblünk hál’adással a

szent munkáért! Áldást nyertünk és nyomában édes békesség! Miénk lett a

mennyország, az örök dicsőség!

582.

1. Nincsen oly hű barát, mint Jézus! Értem fárad, s hordoz mindenkor.

Kínom árja elapad, ha sebemre gyógyírt ad. Mert nincs oly hű barát, mint

Jézus!

Kar: {: Nincs oly hű barát, mint Jézus!:} Megváltotta lelkemet, bűntől

óvja szívemet; óh, nincs oly hű barát, mint Jézus!

2. Úgy ismerem e hű barátot, hogy csak békét, vigaszt ad nekem. Ha erős

karja vezet, semmitől se rettegek; mert nincs oly hű barát, mint Jézus!

157

3. Ha a Jordán vizén átkelek, s hideg árja csapkod már körül; nem rettent a

zord halál. Jézus majd mellettem áll, mert nincs oly hű barát, mint Jézus!

4. Ha elérem mennyei célom, hol szeretteim serege vár; aranyhárfa húrjain

zengem dicshimnuszaim, mert nincs oly hű barát, mint Jézus!

583.

1. Nincsen sehol a világon jobb helyem, Jézus, mint a Te hatalmas

kebleden. Nálad ingyen kegyelem van végtelen, nincsen sehol a világon jobb

helyem.

2. Nincsen sehol a világon munka szebb, Jézus, mint az, amit Érted

végezek. Égi áldást küld le rája szent kezed, nincsen sehol a világon munka

szebb!

3. Nincsen sehol olyan drága fájdalom, mint az, amit Érted hordok,

Jézusom. Trónust nyerek a keresztért, jól tudom; nincsen sehol olyan drága

fájdalom.

584.

1. Nincs énnekem semmire érdemem, hogy mégis élek, az csak

kegyelem. Nem dicsekszem, mikor ezt hirdetem, hogy részem is lett a

kegyelem.

Kar: Részem is lett a kegyelem, bár nincsen rá semmi érdemem. Éneket

zengek, mert boldog a szívem, hogy részem is lett a kegyelem!

2. Egykor én a Sátán rabja voltam, kegyelemre nem is számítottam.

Megváltóm engemet szabaddá tett, így lett részem is a kegyelem!

3. Nem hulló könnyeim eredménye, hogy Megváltóm bűneim elvette. Ő

értem szenvedett a kereszten, nem más ez csupán, csak kegyelem!

4. Most már én is oly boldog vagyok, hogy Atyám nekem kegyelmet adott.

Most neked is örömhírt mondok el: van még számodra is kegyelem!

585.

1. Nincs helyed Jézus számára, aki bűnöd viselé? Vár szívednek

ajtajánál, nem vonzódol-e felé?

Kar: Bűnös, van-e hely szívedben bevenni az üdv Urát? Míg a kegyidő

jelen van, nyisd meg szíved ajtaját!

2. Földi örömök számára tárt Tenálad a kebel; de Jézus számára nincsen a

szívedben semmi hely?

3. Ami hiú, ami múló, azt készséggel fogadod; de ami üdvödre való,

önmagadtól eldobod.

4. Ember, gondolj a jövőre, elfogy erőd, életed. Mit adhat ez élet néked, ha

elveszted lelkedet?!

158

5. Fogadd Jézust a szívedbe, aki megment s üdvözít! Örök élet van

Őbenne, ez az élet lesz tiéd!

586.

1. Nincs Jézushoz hasonló jó barát, senki más, senki más! Ő

orvosolhat meg sok lelki kárt, senki más, senki más!

Kar: Jézus legjobban ismer minket, segíthet is mindenkor Ő. Nincs

Jézushoz hasonló jó barát, senki más, senki más!

2. Nincsen oly szent, oly hatalmas senki, senki sem, senki sem! Nem jött

még oly közel hozzám senki, senki sem, senki sem.

3. Nincs más, aki el nem hagyna, senki, senki sem, senki sem! Nincs, ki

úgy szeretni senki, senki sem, senki sem.

4. Elhagyta-e valaha Övéit? Soha sem, soha sem! Elutasított valaha bárkit?

Senkit sem, senkit sem!

587.

1. Nincs olyan fájdalom, gond; mit meg nem oldhat. Nincs olyan nagy

hegy, mit Ő meg nem mozdíthat. Nincs oly sötét, nagy vihar; mit le nem

csendesít. Nem lehet oly bánatod, amin Ő nem segít!

Kar: Mert e világnak terheit mind vállain hordta; tudom, testvérem, hogy

téged is hordoz majd.

2. Sokszor azt gondolod, hogy tőled oly messze van, hiába kiáltasz, de

minden szó hasztalan. Pedig Ő tegnap és ma örökké ugyanaz, ha minden

elmúlik is, de Igéje megmarad!

588.

1. Nincs olyan jó, nincs senki olyan szent, nincs senki olyan, mint az

én Atyám!

Kar: Ha más valaki bánt, Ő hűséggel felemel; óh, Istenem, csak Te ne

hagyjál el!

2. Ő fogja a kezem, Ő tart, ha elesem. Ő mindenem, hisz Ő az én Atyám!

589.

1. Nincs szebb pálya, nincs szebb út, mint a keskeny út! Az, aki ez úton

jár, boldogsághoz jut. Tágas kapu, széles út: kárhozatba visz. Örök üdvöt az

talál, ki Jézusba’ hisz.

2. Nincs több oly dicső király, mint Jézus maga; bár nem díszlik homlokán

aranykorona. Csak tövisből fonva van, vérrel díszített; üdvöm mégis Benned

van, örök szeretet!

159

3. Nincs szebb ország, szebb haza; mint az üdv hona. Ki a keskeny úton

jár, az bejut oda. Nem lesz ottan szenvedés, nem lesz félelem. Nem zavarja

örömünk ottan semmi sem.

590.

1. Nincs vége, ez az élet kezdete volt, várnak rád új feladatok. Ne

feledd, örökre kaptad hited, s neked kell örökre megőrizned!

2. Nincs vége, várnak áldozatok, ne nézd azt, hogy más mit kapott! Ne

félj, a remény sosem hagy el, legyen bár vidám nap, vagy borús éjjel!

3. Nincs vége, tovább, tovább, előre; ha félnél majd, nézz fel az égre! Egy

kezet fogsz látni a fejed felett, mely áldást ad rád és örök életet.

591.

Nosza, áldjátok az Urat mind, kik szolgáltok az Ő házában! Emeljétek

fel kezeiteket, és áldjátok, áldjátok Őt!

592.

Nyisd meg a szemem, hogy láthassam Jézust! Hadd érintsem Őt meg,

hadd mondjam: - Szeretlek! Nyisd meg a fülem, és taníts figyelnem! Nyisd

meg a szívem, és töltse be Jézus!

593.

1. Nyisd meg szemed, lásd meg dicsőségét! Nyisd meg szíved, ismerd

meg Teremtőjét! Oly jó az Úr, oly felséges! Ott áll ajtód előtt, és zörget.

2. Ő Alkotód, aki gondot visel rád. Magához von, kegyelmével vigyáz.

Oly jó az Úr, oly hűséges, mindörökké áldott az Ő neve!

594.

1. {:Olyan örömöt, mint a forrás; olyan örömöt, mint a forrás; olyan

örömöt kaptam Tőled lelkembe!:}

2. {:Olyan békét, mint a folyó; olyan békét, mint a folyó; olyan békét

kaptam Tőled lelkembe!:}

3. {:Olyan szeretet, mint a tenger; olyan szeretetet mint a tenger; olyan

szeretetet kaptam Tőled lelkembe!:}

4. {:Olyan hitet, mint a szikla; olyan hitet, mint a szikla; olyan hitet

kaptam Tőled lelkembe!:}

160

595.

1. Oly csodás, oly csodás: Jézus, Ő az Úr; mily csodás igazság, élet Ő,

és út. Oltalmat, békét ad, bűnöktől megment. Oly csodás, hogy Jézusunk ad

győzelmet.

2. Oly csodás, oly csodás: Jézus, Ő az Úr; mily csodás Messiás, béke

Királyunk! Megvéd Ő, megtart Ő a küzdelemben, neve által miénk már a

győzelem.

596.

1. Oly édes a Jézus szerelme, végtelen és mély, mint tenger.

Csodálatos, hogy Ő naponként édesebb és édesebb nekem!

Kar: Édesebb Ő énnekem, kedvesebb minden napon; Megváltóm, csodás

szerelme vezérel minden utaimon.

2. Tudom, hogy Ő mindig velem van; örök életet biztosít. Az Ő irgalma

határtalan, amely engem hűségre buzdít.

3. Amerre Ő vezet, követem; kék ég alatt, vagy borúban. A próbák közt is

ott jár velem, és megnyugszom akaratában.

4. Én egykor Őt majd megláthatom, óh, mily dicső öröm lesz az! Áldom

szerelmét, mely oly kedves: örökké tartó, boldog vigasz.

597.

1. Oly jó Benned bízni, Jézus; oly jó mondani neved! Oly jó Benned

bízni, Jézus; együtt járni jó Veled!

Kar: Jézus, Jézus, én Megváltóm; oly jó tudni, hogy Te vagy! Én

Királyom, és Kőszálam! Téged várlak minden nap!

2. Megmentettél engem, Jézus. Köszönöm, hogy szerettél. Megmentettél

engem, Jézus, a porból fölemeltél.

598.

1. Oly soká voltam én a bűn sötét ölén, s úgy vártam, hogy majd boldog

leszek talán. Nem volt egy kis remény, amit sóvárogtam én, pedig úgy

vágytam a békesség után.

Kar: Most éneklek egy csodás szerelemről, mit a Bárányban Isten nekünk

adott. Most éneklek egy csodás kegyelemről, mit Jézusban e világ megkapott.

2. Tudom, hogy kegyelem, amit Ő tett énvelem; ezért úgy áldom szüntelen

nevét! Csodás a szeretet, ahogy Ő megkeresett; és most is jár a bűnösökért!

3. Nyújtsd ki hát a kezed, mert Isten úgy szeret; ne állj ellent ma még, ne

tétovázz! Ne félj, megszabadít, letöri bilincseid; hidd el, hogy Ő ma biztosan

megáld!

161

599.

1. Oly szép a Jézus szent neve, nem tudok betelni vele. Csodás

örömmel van tele e legdicsőbb név: Jézus.

Kar: Jézus, óh, Te drága név! Jézus – hallja minden nép! Jézus – zengjük

szent nevét, s dicséretét e földön.

2. Azért is áldom szent nevét, mert hordja bánatom terhét. Elűzi mind a

rettegést, nevedet áldom, Jézus!

3. Nevedet mily jó hallani, ez fel tud bátorítani. Könnyet törölnek dallami,

Neved dicsérem, Jézus!

600.

1. Onnan a fény és öröm szent honából Jézusunk áldva néz le ránk. Ő

tud a földről a Mennybe vezetni, ott lesz a mi igazi hazánk!

Kar: Boldog lelkek várnak ránk, vár a mi igazi hazánk. Égi otthon vár

reánk, az lesz a mi igazi hazánk!

2. Testvéreink várnak ott nagy örömmel, kikkel itt együtt szállt imánk. Jó

volna máris ott ülni körükben, ahol a mi igazi hazánk!

3. Vizsgáljuk meg szívünk minden órában, készen talál-e majd az Úr!

Nézzük-e arcát a szent Bibliában, lelkünk Hozzá mennyit hasonlít?

601.

1. Ott, a folyónak túloldalán, óh, minő kedves, szép látomány!

Dicsőült lények nagy serege! Szívembe hangzik az éneke.

Kar: Siess haza, óh, siess haza! – Így hangzik azok hívó szava. Tündöklő

fényben várnak reád! Siess haza, óh, siess tehát!

2. A szülők várnak boldogan ott: gyermekük majdan megjönni fog. A

viszontlátás oly üdvteli, egymást a Mennyben köszöntheti.

3. Előre mentek testvéreim, most ők a fényből intnek felém. Óh, minő

szépek; óh, mily dicsők! Szeretve várnak énreám ők!

4. Vágyom a honba, hol engemet aki csak ott van, mind, mind szeret.

Üdvözítőmnél van a helyem, jöjj te is, bűnös, jövel velem!

602.

{:Ott akarok lenni, ahol Te vagy, minden nap jelenlétedben! Nem

akarlak távolról látni, vonj Magadhoz közel! Ott akarok lenni, ahol Te vagy,

vezess ösvényeden engem! Taníts meg a mennyei útra, tölts be Szent

Szellemeddel! Mert Nálad lenni oly jó, nincs ahhoz hasonló, asztalod terítve,

s átjár dicsőséges fénye! Együtt Veled, ez tesz csak boldoggá engem, erre

szomjazom, ezután vágyódom én.:} Óh, Istenem, Te vagy erősségem, s

énekem. Mikor megérint Szellemed, új dal fakad szívemben. Ott akarok lenni,

162

ahol Te vagy, minden nap jelenlétedben. Nem akarlak távolról látni, vonja

Magadhoz, vonj Magadhoz közel!

603. 1. Ott a messze földön, árván, hontalan; halld meg a kiáltást: Fiam,

fiam!

Kar: Vár Atyád kegyelme, vár rád vigasza; jöjj a messze tájról, óh, jöjj

haza!

2. Rajtad az életnek súlyos terhe van; tested, lelked szenved, fiam, fiam!

3. Búsan, összetörve jársz vigasztalan, megpihenni vágyol, fiam, fiam!

4. Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van, drága csak nekem vagy, fiam,

fiam!

5. Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan – jöjj, mert egyre várlak, fiam,

fiam!

604.

1. Ott fent, a csillagok felett tündököl az én hazám, amely soha el nem

múlik, oda vágyom igazán! Ott élek majd végtelenül, megszűnnek

gyötrelmeim. Mert Jézusom örömmel vár, Ő veszi le terheim.

2. Már is könnyebb, szebb és dicsőbb vállaimon a kereszt, amióta Jézust

láttam, mily örömmel hordá ezt. Énérettem szeretetből vállalta a szenvedést,

ne tűrnék-e én is érte szégyent, gúnyt és megvetést?!

3. Miért is szomorítanám meg szerető Mesteremet, ha utána nem hajolva,

félni látna engemet? Nem félek én, mert hisz látom, hogy a Mennybe vezet Ő.

Bár ellen rám törhet, de látom, hogy szeret Ő.

605.

1. Ott látlak-e a forrásnál, ama dicső országban? Nem szomjazik

lelked oda, hol az üdv forrása van? Ott tiszta öröm fog zengni a kristályszép

forrásnál. Viszontlátlak-e ott téged, hol a Bárány trónja áll?

Kar: Hogyne jönnék e forráshoz, mely az élet forrása?! Lelkem örömtől

áradoz ily szép viszontlátásra!

2. Ott látlak-e a forrásnál, hol már sok megszentelt van? Kiket fénytől

dicsőülve felismerek majd ottan. Mennyei édes hangokon dicsénekünk fog

zengni, ah, nem törekszel-e te is ily látásra ott lenni?!

3. Találkozunk a forrásnál, hol az atyai ház áll? Küszöbének átlépténél

vágyva nézlek, jössz-e már? Lelki élet sok szegénynek ömledezve folyik ott,

mily jó lesz Jézus ölében, jer hát e nyugalomhoz!

163

606.

1. Óh, add Lelked vezetését, Jézus! Óh, add, hogy sziklán álljunk már!

Mikor akarsz, rögtön szólhass hozzánk, hadd szolgáljunk életünk hajnalán!

Kar: Szent tüzed, szent tüzed, nagy csodás ígéreted küldd, Uram, küldd,

Uram; hisz bárja sok-sok gyermeked! Töltsd ki hát, töltsd ki hát, drága

Lelked szent tüzét; óh, Jézus, jöjj, úgy várnak szerteszét!

2. Óh, adj hitet a szívünkbe, Jézus; égjen bennünk szereteted! Tetteidet

kívánjuk hirdetni, dicsőítsd meg rajtunk nagy neved!

607.

Óh, áldjuk az Urat, mert méltó a dicséretre. Óh, áldjuk az Urat, mert

méltó a dicséretre. Hozsánna, áldott Kőszikla, áldott Kőszikla a mi Urunk!

Hozsánna, áldott Kőszikla, áldott Kőszikla a mi Urunk!

608.

1. Óh, boldog ház, hol befogadnak téged, Úr Jézus Krisztus, igazi barát!

Ahol főhely csupán Téged illet, s tisztelik Benned a hajlék Urát. Ott minden

szívben a Te neved dobban, csillog a szem, ha föltekint Reád. Mind Téged

kérd: miként tehetne jobban, és kész megtenni szíved óhaját.

2. Óh, boldog ház, hol ketten eggyé válnak, hol békesség és szeretet honol.

Az élet útján híven együtt járnak, egy hitben élnek, Rád figyelve jól. Hol

Rajtad csüggő szemmel mind a ketten örömben, bajban összetartanak;

Tevéled vágynak élni reménységben, ha verőfényes, vagy ha zord a nap.

3. Óh, boldog ház, hol féltő imakézzel a gyermek sorsát szívedre teszik.

Gyermekbarát, Te áldva rájuk nézel, Tőled a legjobb tanítást nyerik. Mind

boldogan lábad köré leülnek, és hallgatják ajkad szelíd szavát. Már kicsi

korban Néked úgy örülnek, és megtanulják neved dallamát.

609.

1. Óh, boldog nap, amelyen én Megváltóm, elfogadtalak! Örvend

szívem, mondja zeném: akkor nyertem irgalmadat!

Kar: Nagy napom, szép napom; lemosta Jézus bűnömet! Ébren leszek,

imádkozom, Benned örvendek, Jézusom. Nagy napom, szép napom: lemosta

Jézus bűnömet!

2. Megtörtént a nagy változás: Ő az enyém, én az Övé. Ő megy elől s én

követem, megvallom Őt mindenfelé.

3. A hitem összeköt Veled; töltsd ki reám Szentlelkedet! Vezess, vezess;

fogván kezem, míg fönt elfoglalom helyem.

4. Nyugodj tehát szívem, s remélj! Soká mellőzted üdvödet! AZ Úrtól

többé el ne térj, Vele a jót majd megleled.

164

610.

1. Óh, dicsőség az Úrnak! A gyötrelmem elvette! Tévelyegtem, Jézus

meglelt; halott voltam, most élek!

Kar: Tévelyegtem, Jézus meglelt; halott voltam, most élek! Óh, dicsőség!

Óh, dicsőség az Isten szent Fiának!

2. Bűnöm terhe úgy gyötört, hogy egészen összetört. Jézus látott s

megszólított: „Jöjj hozzám, s nyugtot adok!”

3. Visszahozott nyájába, vére bűnöm elmosta; szívemet szent béke tölti,

senki el nem veheti.

4. Jézusé a dicsőség! Bűnös voltam, megmentett! Az Ő keblén pihenek

most, ki engem így szeretett!

611.

Óh, én hiszek Jézusban; hiszem, hogy Ő Isten Fia. Hiszem, hogy

meghalt és feltámadt, bűnödért megfizette az árat. Hiszem, hogy Ő most is itt

van, itt van közöttünk. Kész rá, hogy meggyógyítsa életed, és megbocsásson

neked.

612.

1. Óh, felséges Isten, kegyelmes Urunk; légy a mi világosságunk, hogy

majd egykor szent színed eleibe juthassunk a dicsőségbe!

2. Ha majd letesszük földi sátorunkat s itt hagyjuk minden bajunkat,

változásba visz a dicső Sionba, mert megnyílt a Menny ajtaja.

3. Hasonlók leszünk a dicső Királyhoz, a királyok Királyához. Fényleni

fogunk, mint a nap az égen, melyhez hasonló nem lészen!

613.

1. Óh, fogd kezem, vezérem, s vezess tovább; míg boldog célom érem

majd odaát. Mert nem tudok én járni Tenélküled, csak Véled jó haladni, vígy

engemet!

2. Takard be nagy kegyeddel gyenge szívem, hogy búban és örömben

békém legyen. Hogy lábadnál pihenjek, mint gyermeked; bezárt szívvel

követlek hűn Tégedet.

3. S ha nem is érzem éppen mily nagy erőd, célhoz viszel Te engem

mentől előbb. Vezess hát, óh, vezérem; fogd karomat, míg örökre elérem

üdvcélomat!

165

614.

1. Óh, hála az Úrnak, zengjünk Néki hát, mert úgy szeretett, hogy

ideadta Fiát! A kínra, halálra küldötte el Őt, megnyitni a Mennyet a bűnös

előtt.

Kar: Szívem, áldd a Királyt! Az Övé ez a föld! Szívem, áldd a Királyt,

neve mindent betölt! Jöjj, bűnös, az Úrhoz; jöjj, Jézus az út! Óh, vedd be

szívedbe a drága Fiút!

2. Óh, teljes az üdv, amit ád ez a vér; óh, drága a kincs, amit Isten ígér!

Ha, bánva bűnét, jön a leggonoszabb, az Úr Néki még ma bocsánatot ad!

3. Szent az, mit az Úr mond, és szent, amit ad; és szent öröm az, mely az

Úrban vígad. De még magasabb lesz az égi öröm, ha Jézus előtt vígadunk

odafönn!

615.

1. Óh, hogy szeresselek hűn s igazán, mindjobban Tégedet, halld meg

imám! Megváltóm, Tégedet; Megváltóm, Tégedet; mindjobban s hőn

szeresselek!

2. Kerestem másfelé az üdvömet, de szívem nem lelé azt, csak Benned.

Kell hát, hogy Tégedet, kell hát, hogy Tégedet, mindjobban s hőn

szeresselek!

3. Habár gond, fájdalom nyom untalan, mégis mindenkoron ez lesz

szavam. Hogy Jézus, Tégedet; hogy Jézus, Tégedet, mindjobban s hőn

szeresselek!

616.

1. Óh, hogy volt idő, mikor még éltem csak magamnak én. Hallám,

amint hívsz szelíden, ámde így szólt büszke szívem: {:Semmit Te, mindent

csak én!:}

2. Ám megleltél s megpihentem vérbe ázott fád tövén. Látám nagyszerű

szerelmed, s büszke szívem lassan enged: {:Van, mit Te; de van, mit én!:}

3. Ámde Szentlelked varázsát mind forróbban érezém. Én kisebb levék, Te

nőttél; és szívemben forró vágy kél: {:Többet Te, kevesbet én!:}

4. Óh, de a hegyek magasak; tenger zúgó árja mély. Ámde még nagyobb

szerelmed, üle teljes győzedelmet: {:Mindent csak Te, semmit én!:}

617.

1. Óh, Jézus, kedvesb vagy nekem, mint minden földi élv; mióta Te

barátom vagy, szívembe béke tért!

Kar: Felét sem mondták meg nekem, mily kegy ért engemet; hogy véred,

drága Jézusom, lemossa bűnömet.

166

2. Szerettem én barátimat, de úgy soha, soha; mint most szeretlek Tégedet

Jézus, Isten Fia.

3. Szerettem én barátimat, de úgy soha, soha; mint most szeretlek Tégedet

Jézus, Isten Fia.

4. Óh, Jézus, Nálad lenni jó s már szebb nem is lehet! Hát még mily nagy

gyönyör lesz ott a Mennyben, Teveled!

618.

1. Óh, Jézus, Te csodálatos, győzelmes hős egykor és most; és mindig

nagy, dicső, nemes, Tebenned bízni érdemes.

Kar: Mondjatok, mondjatok, mondjatok dicséretet az Úrnak! Mondjatok,

mondjatok, mondjatok mind, zengve hangosan!

2. Isteni arc, óh, jöjj hozzánk. Világosságod áraszd ránk! Űzd el a bűnnek

éjjelét, szenteld meg e világ terét!

3. Kinek szívét elfoglalod, Igéd fényével áthatod; abból kihal ez a világ, és

a szeretet járja át.

4. El nem múlik e szeretet, mert Lelkeddel Te éleszted. Nem fogy soha, de

gyarapul; folyton nagyobb lángokra gyúl.

619.

1. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Így szól imám most feléd. A lelkem

oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még!

Kar: Szívembe jöjj, szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus! Óh, jöjj

ma még! Lakója légy! Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

2. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Segíts, a bűn terhe nyom! Hogy bátran

álljak majd Elődbe amaz utolsó napon!

620.

1. Óh, lenne bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy

szívem óhajához mérten elzenghetném dicsénekem; dicsénekre dicséneket

arról, mit Isten velem tett!

2. Bár zengne ajkam oly serényen, hogy feltörne a napig! Buzogna hálától

a vérem, amíg csak eremben folyik, hogy lenne egy-egy dicszengés

énbennem minden érverés!

3. Miért hallgattok szívem erői? Munkára fel hát szorgosan! Szolgálni

Istent, Őt dicsérni, imádni buzgón, hangosan! Óh, lelkem, testem, ne pihenj:

magasztald Istent szüntelen!

4. Jóságod vágyom énekelni, amíg csak ép lesz a nyelvem; hálámnak

áldozatát tenni, míg élet van a szívemben. S ha nem lesz erő ajkamon,

dicsérni fog majd sóhajom.

167

5. Óh, fogadd hálás éneklésem kegyelmesen, jó Istenem! Add, hogy ez

ének még szebb légyen Tenálad ott a Mennybe’ fenn; amikor majd sok

ezrekkel dicsérlek örök énekkel!

621.

1. Óh, lenne bár oltár szívem, rajt’ illatfüst imám; s a Báránynak

dicséretem hálával hozhatnám, hálával hozhatnám!

2. Ha nem tudnék e Bárányról, bizton elkárhoznék; s mikor ítélő szája

szól, baloldalt állanék, baloldalt állanék.

3. De, hála Néki, Ő enyém! Megváltott engem is, és Benne bemerítkezvén

fölvett s a Mennybe visz, fölvett s a Mennybe visz.

4. Lemosta éltem bűneit vérével teljesen, s tudom, hogy Isten nem tekint

azokból egyre sem, azokból egyre sem.

5. Szívem örvend s halleluját vidáman zengedez; s ha kérded az öröm

okát: a Bárány vére ez, a Bárány vére ez!

622.

1. Óh, megsebzett Krisztus-fő, Te kíntól meggyötört! Rút tövisek közt

vérző, megcsúfolt s összetört! A legszebb arc Te voltál, csodásan tiszta, szent.

Ki most Reád néz, megszán: szívből köszöntelek!

2. Óh, tündöklő tekintet a nagy világ felett! Ég s föld hódol Előtted, nincs

Nálad fényesebb. Most égő pillantásod megtört, halványra vált. Sok bűnöm

meggyalázott és átkot szórt Reád.

3. Mily sok kínt tűrtél értem és mennyi szenvedést! Én halált érdemeltem,

s Te haltál bűnömért. Itt állok most, ne vess meg; mint nyomorult, szegény.

Irgalmadért esengek: Óh, áldón nézz felém!

4. Mély fájdalommal állok a keresztfa alatt, és nézem kínhalálod, míg

szívem megszakad. Ha életed ellobban, s lehanyatlik fejed; hull könnyem

bánatomban, megváltó szeretet.

5. Óh, Jézus, Téged áldlak sok-sok gyötrelmedért. Leborulva imádlak

kínszenvedésedért. Add, hogy szolgálva híven, ne térjek Tőled el; s ha végsőt

dobban szívem, Benned pihenjek el.

623.

1. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus szeret engem!:}

2. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus meghalt értem!:}

3. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus eljön értem!:}

4. {: Óh, mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus elvisz Mennybe!:}

168

624.

1. Óh, mily hű barátunk Jézus, aki mindenkor segít! Mily jó eléje

imában vinni éltünk ügyeit! Gyakran szívünk felzavarjuk, nyugtunk teljesen

kihal. Mert az Úr elé nem hoztuk imában ügyünk hamar.

2. Jön a bű és kísértések? Nincsen örömcsillagod? Ne csüggedj el ily

órákban: az Úr elé lépj legott! Ha legnagyobb a szükséged, közelben van a

segély! Hozd az Úr elé imában, ami kínoz, s higgy, remélj!

3. Fáradt vagy és megterhelve? Jól esnék az enyhülés? Fáradtak ereje

Jézus, Hozzá jönni, óh, ne késs! Egyedül állsz, elhagyatva? Tanulj Benne

bízni csak. És hozd mindenkor vidáman az Úr elé dolgidat!

625.

1. Óh, mily kedves név ez: Jézus! Óh, mint gyógyít minden kínt! Édes

nyugtot, öröm s békét a hívő szívekbe hint.

Kar: Óh, milyen szépen cseng, ha egy szív Jézusról zeng! Óh, milyen

szépen cseng, ha egy szív Jézusról zeng!

2. Vonuljunk Jézus nevében! Fegyverünk Ő, ment és véd. Általa le fogjuk

győzni ellenségünk seregét.

3. Mily hűséges név ez: Jézus; boldogít és üdvöt ád. Az Ő bűntől váltott

népe zeng feléje hozsannát.

4. Zengjétek Jézus nevében, dicsérve mily nagy és szent, míg az

üdvsereghez érünk, meg megkoronázva zeng!

626.

1. Óh, mily kedves; óh, mily szép a testvéri szent egység! Jézust áldjuk

lelkesen és testvéri egységben!

2. Fű, fa , virág megújul, mikor reá harmat hull. Így üdít fel bennünket a

testvéri szeretet.

3. Oszlik harag, irigység, minden szeretetlenség; hogyha néped egybegyűl,

nagy Király, trónod körül.

4. Testvér, fogjunk össze hát! Áldjuk mind az ég Urát! Szívünk, lelkünk

egy legyen szándékunkban, tettünkben!

5. Hálatelten hódolunk, míg csak élünk, hű Urunk. Legyen áldva szent

neved mindig és minden felett!

627.

1. Óh, mily szép Istennek hajléka, hol egyesül a szentelt nép! Ott

élünk igaz rokonságban, ha lábunk e hajlékba lép.

Kar: Óh, mily szép lesz ott még, ha lábunk e hajlékba lép! Óh, mily szép

lesz ott még, ha lábunk e hajlékba lép!

169

2. Dicsérjük Sion ékességét, aranyát, a fala fénykövét; halljuk

örömzengeményét, ha lábunk e hajlékba lép.

3. Dicsérjük a béke hazáját, lelkünk szép fehér öltönyét; a győzők dicső

koronáját, ha lábunk e hajlékba lép.

628.

1. „Óh, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok!” – ím, e szó utamra

csillagként ragyog. Felhők közt mint napfény, úgy tör át szabad: „Nem hagy

el Megváltód, sohasem leszel magad.”

Kar: {:Nem, soha magam; nem, soha magam. Az Úr így ígérte ezt meg,

soha nem leszek magam.:}

2. Liliom elhervadhat és a rózsaszál, napfény elborulhat, ám egy bizton áll:

Jézus éltem üdve, én napsugaram, el nem fordul tőlem, soha nem leszek

magam.

3. És utam sötét bár, s környez sok veszély, hangját egyre hallom:

„Gyermekem, ne félj!” S ha majd fönn a Mennyben meglátom Uram,

ujjongva kiáltom: - Nem, Ő nem hagyott magam!

629.

1. Óh, ne menj előlem Jézus! Halld, kiált szívem! Hol másnak mutatsz

kegyelmet, előle se menj!

Kar: Jézus, Jézus! Halld, kiált szívem! Hol másnak mutatsz kegyelmet,

előlem se menj!

2. Kegytrónodon adj nyugalmat kínomtól nekem! Lásd, itt állok

bűnbánólag; vigasztald szívem!

3. Csak Benned van bizodalmam, Te örök Szikla; mint szegény, Nálad

megnyugszom, most és mindenha.

4. Te vagy a vigasz forrása, bűnösök üdve. Légy szívemnek nyugodalma,

és legjobb része!

630.

1. Óh, nézd, ajtódnál állok itt; óh, halld kérésem hangjait! Figyeld meg

ajkam halk szavát: Bocsáss be hát, bocsáss be hát!

Kar: Óh, nézd, ajtódnál állok itt, kérő szavam még egyre int. Óh, lásd

szíved bűnét, baját! Bocsáss be hát, bocsáss be hát!

2. Van rá jogom, hogy kérjelek: tudod, mily jót tettem veled; hogy érted

szenvedtem halált, bocsáss be hát, bocsáss be hát!

3. Fejem tövistől vérezett, általszegezték kezemet. Érted fizettem ily nagy

árt, bocsáss be hát, bocsáss be hát!

4. Óh, nézd, most mit hozok neked: üdvöt, békét és örömet! Érzed

szívedben a hiányt? Bocsáss be hát, bocsáss be hát!

170

631.

1. Óh, Sion, ébredj; töltsd be küldetésed; mondd a világnak: hajnalod

közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, senkit sem éjben, bűnben

veszni el.

Kar: Légy örömmondó, békekövet; hirdesd, a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd, millióknak lelke megkötözve, rabláncként hordoz sötét bűnöket.

Nincs, kitől hallja, Megváltónk keresztje mily gazdag élet kútja lett neked.

3. Mondd minden népnek, elveszett juháért mit tett a Pásztor, csodás

szeretet! Földig hajolt a kárhozott világért, s meghalt alant, hogy élhess

odafent.

4. Küldj fiaidból, akik nem hiába élvezik kincsed: hirdessék szavad! Öntsd

lelked értük győzelmes imába; mindent, mit adtál, Krisztus visszaad!

632.

1. Óh, szeretet, te égi fény; szívemnek napja vagy. Ha fényed éltem járja

át, nem érzek kínokat. Múlik az éj, nincs már homály. Ha látom fényedet,

öröm, béke árad felém, ha érzem szent heved.

Kar: Óh, szeretet, tökéletes; értem ömöl, értem ömöl, ismerős rég

szívemnek ez; és oda von a Mennybe föl.

2. Amint a kínkeresztről rám áradt a szeretet, az égi fény szívembe ért s

bűnből felébresztett. Mióta tudom, hogy ki az, aki szeret nagyon, s érettem

adta életét, csak Őt magasztalom.

3. Az élet fényes napja, ím, világít énnekem. Jézus Uram, Immánuel, Ő

van folyton velem. Őneki zeng az ajkam itt, e kín völgyében lent. Szemem

meglátja egykor Őt, a dicső Mennyben fent.

633.

1. Óh, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad. És csitíts el

szívemben bút, örömöt, vágyat! Légy mindenem, légy fényem: sötéten jő az

éj. Nagy irgalmadból élnem szüntelen Te segélj!

2. Óh, mosson meg egészen az értem kifolyt vér! Új lélekért könyörgök,

újult akaratért. Kicsik, nagyok mind kérünk: őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk: Te áldd meg éjszakánk!

634.

1. Óh, Te drága Lélek, Te pünkösdi erő; sebes szélzúgással törj elő!

Nézd, akik itt állunk, mindnyájan azt várjuk, hogy szívünk töltse be a szent

erő!

Kar: Adj erőt, Istenünk, pünkösdi szent erőt; újítsd meg szívünkben az

elsőt! Nézd, akik itt állunk, mind-mind arra várunk, hogy szívünk töltse be a

szent erő!

171

2. Az úton haladva Tefeléd köveken, fáradtság vett erőd népeden. Lábaink

roskadnak, kezeink fáradnak, Hozzád felemelni nincs már erőnk.

3. Szívünkben szent tüzed lángja csak pislogás, ne hagyd, hogy kihűljön a

parázs! Öntsd reá olajad, hadd kapjon lángokat; hadd lobogjon a szent tűz, az

erő!

4. Óh, Te drága Lélek, ki egykor eljöttél; Jeruzsálemben megjelentél. Add

Magad minekünk, Téged vár a szívünk, hogy betöltse szent tűzzel az erő!

635.

Kar: {:Óh, Uram, a Te Igéd lámpás, utamon a fényforrás!:}

1. Amikor kísért szorongás, szorongás, csüggedés, ott vagy, így nem félek.

És erőt veszek, Veled tovább megyek, még az úr véget ér.

2. Nem felejtem el, hogy Te itt vagy közel, Jézus van mellettem! Nincs

olyan veszély, amit ne ismernél, Te vagy, aki örökké élsz!

636.

1. Óh, Uram, Te jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e világ nem tett.

2. Te megmentetted lelkemet, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e

világ nem tett.

3. Te betöltöttél Lelkeddel, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e

világ nem tett.

4. Te meggyógyítottál engem, mert jó voltál hozzám (3x), megtetted, mit e

világ nem tett.

637.

Óh, Uram, Te vagy az élet, Te vagy a feltámadás! Óh, Uram, én

szeretlek Téged, Te vagy és nincs senki más! Óh, Uram, a szívemhez szóltál,

megérintett lágy szavad; óh, Uram, én nem akarom már elhagyni házadat! Te

vagy az élet, és te vagy az út; te vagy az ösvény, mely a Mennybe fut. Te

vagy a váram, kősziklám; fordítsd az orcád mindig reám!

638.

1. Óh, vezess a hűs forráshoz, hol az élet vize foly; Golgotára, hol

megenyhűl s megszűnik a lelki szomj.

Kar: Vezess a forráshoz! Vígy dicső hullámihoz! Jézusomnak vére engem

hófehérre mos!

2. Óh, vezess a hűs forráshoz, hol a bűn terhe lehull, s mindenféle

köteléktől lelkem ott megszabadul.

3. Óh, vezess a hűs forráshoz, ahol én megtisztulok, és e víznek

hullámiban teljesen megújulok.

172

639.

1. Óh, végtelen nagy kegyelem! Megmentett engem is! Én elvesztem

reménytelen, ha Jézus nem segít.

2. Óh, mily csodás e kegyelem; szívem többé már nem fél! Értelmet nyert

már az életem, mert Jézus bennem él.

3. Óh, mennyi sok veszélyen át jöttem Hozzád, Uram! De lelkem most

már Rád talált, többé nem nyugtalan.

4. A Mennynek békessége vár, ha elfogy életem! Megosztja majd hű

Jézusom szent otthonát velem.

640.

1. Óh, vérező szívem siess hamar az Úr elé, ha a bűn átka mar!

Remegve kérdem: tán már el se jő a gyászos múlt után a szebb jövő?!

2. De Jézusom szelíd s feddőn felel: „Kicsinyhitű, miért kételkedel? Én Úr

vagyok szél és vihar felett, hozzám siess, hamar megmentelek!”

3. Siess Hozzá, hamar megment az Úr! Meglásd, a réginél jobb lesz az új.

Csak önző, bűnös, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd!

641.

1. {:Óh, vigyázz, kicsi szem, mit figyelsz!:} Isten fenn az égből néz le

rád, lásd, jól vigyázz egyre hát, kicsi szem, mit figyelsz!

2. {:Óh, vigyázz, kicsi fül, mit fülelsz!:} Isten fenn az égből néz le rád,

lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi fül, mit fülelsz!

3. {:Óh, vigyázz, kicsi száj, mit beszélsz!:} Isten fenn az égből néz le rád,

lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi száj, mit beszélsz!

4. {:Óh, vigyázz, kicsi kéz, mit teszel!:} isten fenn az égből néz le rád,

lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi kéz, mit teszel!

5. {:Óh, vigyázz, kicsi láb, hová mégy!:} Isten fenn az égből néz le rád,

lásd, jól vigyázz egyre hát; kicsi láb, hová mégy!

6. {:Óh, vigyázz, kicsi szív, hiszel-e?:} Isten fenn az égből néz le rád, lásd,

jól vigyázz egyre hát; kicsi szív, hiszel-e!

7. {:Óh, vigyázz, kicsi én, nagy ne légy!:} Isten fenn az égből néz le rád,

lásd, jól vigyázz egyre hát; te nagy én, kicsi légy!

642.

1. Örömben, búban is Veled, Uram; ujjongó percekben és borúban.

Jelenleg messze vagy, messze, mint az ég; de imám repül Feléd.

2. Messze vagy, Istenem, mégis közel; Lelkedet küldted a szívembe el. Ég

és föld elmúlik majd egy napon, de Benned én élek, tudom.

3. Hallelu, hallelu, halleluja! Úr Jézus, Te vagy a szívem Ura. Terólad

boldogan énekelek, örömmel áldom neved.

173

643.

1. Örömben osztozik a lelkünk, ünnepi fény derül, mert két ifjú vágya,

reménye e percben teljesül. S kiket egy harcos életútra egybeszerkeszt az Úr,

most színe előtt állnak Őt kérni támaszul.

2. Két élet kapcsolódik egybe: két szív egymásra lelt. Az édeni ígéret, íme

újra valóság lett. S hogy áldó szeretettel nézzen e két szívre az Úr,

szárnyaljon imánk Hozzá, a csillagokon túl!

644.

1. Örömének hangzik szívemben, Jézus súgja édesen: ne félj, hanem

légy békességben! Bizalmad bennem legyen!

Kar: Jézus, Jézus, Jézus! Kedves név nekem! Betölti szívemet, énekkel

dicsőítem!

2. Életemet sok bűn terhelte, és gyötörte szívemet; bűneimet Jézus elvette

s elfogadott engemet.

3. Élek a gazdag kegyelmében, megnyugszom szeretetében. Ha mosolygó

arcát nézhetem, mindenért Őt dicsérem.

4. Mély vizeken vezet engemet, próbák környékezik lelkem; nyomdokán

elérem üdvömet, így örömmel követem.

5. Nemsokára eljő érettem, hogy elvigyen a Mennybe. Ott zengem majd

hálaénekem s Vele leszek örökre.

645.

Örömmel énekelek, vidáman zengedezek, mert Jézusé vagyok. A bajok

jönnek-mennek, Jézus által mind eltűnnek, mert fényében járok. Ő

mindenem, Ő mindenem nekem; Ő mindenem, az Úr Jézus nekem. Ő apám,

anyám, testvér, rokon; Ő mindenem nekem!

646.

1. Örömmel hordozom igám, szívem mindig derűs, vidám. Jézus tartja

gyenge kezem, Reá bízom az életem.

Kar: Fent a napfényes hegycsúcson Jézust dicséri a dalom; a mélységtől se

félek én, mert sorsom ott van, szent kezén.

2. Nem bánt az élet gondja sem, a lelkem Nála megpihen. Szelíd szemével

néz le rám, segíti vinni az igám.

647.

1. Öröm van a Mennyben egy bűnös felett, ha megtérve hazaérkezett.

Fut eléje Atyja, kinyújtva karját, megcsókolja elveszett fiát. Öröm, öröm zeng

174

az égi hang, szól a hárfa, szól az égi lant. Öröm van a Mennyben egy bűnös

felett, ha megtérve hazaérkezett.

2. Öröm van a Mennyben, mert az éjből egy vándor a napfényre érkezett!

Kit a Sátán annyit kínozott, az itt, Jézus előtt most imádkozik. Öröm, öröm

van a Mennyben fent, angyalének hangzik, hárfa zeng. Öröm van a

Mennyben, mert az éjből egy vándor a napfényre érkezett!

3. Öröm van a Mennyben, gyorsan lakomát! Vidámság pezsgjen a termen

át! Hirdessétek vígan e hírt szerteszét: egy bűnös az Úrhoz visszatért! Öröm,

öröm van a Mennyben fent, angyalének hangzik, hárfa zeng. Öröm van a

Mennyben, gyorsan lakomát! Vidámság pezsgjen a termen át!

648.

{:Örülj, örülj, az Úr veled van; Ő Izráelnek Istene! Ő él, Ő él, nem

változott meg, nem lankad féltő szerelme; Jézus él! Jézus él!:} Hatalma

erejével mellettünk áll, s harcol értünk. Ő pártfogónk, Ő segítőnk!

Szolgájának hívott el, nálunk lakik, bennünk marad; teljesség teszi az életünk!

649.

1. {:Örülni, Jézus, igen; Tebenned, Jézus, örülni óhajtok én.:} Tisztítsd

meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincs már senki nálam

boldogabb! Örülni, Jézus, igen; Tebenned, Jézus, örülni óhajtok én.

2. {:Szeretni, Jézus, igen; mindenkit, Jézus, szeretni akarok én.:} Tisztítsd

meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincsen már senki

nálam boldogabb! Szeretni, Jézus, igen; mindenkit, Jézus, szeretni akarok én!

3. {:Áldani, Jézus, igen; mindenkor, Jézus, áldani kívánok én.:} Tisztítsd

meg szívemet, újítsd meg éltemet! Így lelkem ujjong: nincsen már senki

nálam boldogabb! Áldani, Jézus, igen; mindenkor, Jézus, áldani kívánok én!

4. {:Dicsérlek, Jézus, igen; dicsérlek, Jézus, hallelu, halleluja!:} A szívem

hálatelt; imádlak, Istenem! Mert drága áron megváltottál a Bárány vérével!

Dicsérlek, Jézus, igen; dicsérlek, Jézus, hallelu, halleluja!

650.

Kar: {:Örvendezek, énekelek; örvendezek és énekelek! Örvendezek,

mert az én Uram szeret, megváltotta az életemet.:}

1. Jézus elvette bűnömet (4x)! Óh, halleluja!

2. Jézus minden nap velem van (4x)! Óh, halleluja!

3. Jézus tegnap, s ma ugyanaz (3x), Ő mindörökké ugyanaz! Óh, halleluja!

175

651.

1. Örvendezve élni jó, tiszta lenni, mint a hó. Óh, mily jó; óh, mily jó!

Bűneim bocsánatát, Jézus, Tőled venni át. Óh, de jó; de jó, mily jó!

Kar: Keskeny úton járni bátran, szabadon élni; bízni Benned, hinni Neked!

Nevedet félni, áldani Téged, ez a jó, óh, mily jó énnekem!

2. Nincsen nálam boldogabb, mert az Úr így elfogad. Óh, mily jó; óh, mily

jó! Nem sorolja bűneim, elfedezte vétkeim. Óh, de jó, de jó, mily jó!

3. Öröm, hála víg dalára lépked a lábam, szódat várva, Téged áldva

hihetek bátran. Célba érve, boldog érzet tölti be szívem. Óh, de jó, de jó, mily

jó!

652.

Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek. Ujjongjatok a Jákób

Istenének, dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát, citerával

együtt!

653.

1. Ő az Úr, Ő az Úr! Meghalt értünk a kereszten, Ő az Úr

Kar: Minden térd meghajoljon, minden nyelv csak Róla szóljon, mert

Jézus Krisztus Úr!

2. Ő az Úr, Ő az Úr! A halálból föltámadva Ő az Úr!

654.

1. Ő az Út, és Ő az Élet, Ő Jézus, a nagy Ígéret! Ő királyok nagy

Királya, Ő a világnak Világossága!

Kar: Jézus, óh, Jézus, én úgy szeretlek Téged. Jézus, óh, Jézus, dicsérlek,

amíg élek! Mert Te, Uram vagy felséges Isten az egész földön; Te, Uram,

felmagasztaltattál a földön, nincsen senki Hozzád hasonló.

2. Ő az Első, és Utolsó, igaz Király, Szabadító; Ő a Kezdő és Bevégző,

örök életet ígérő!

3. Fent a Mennyben Atyjának jobbján Ő a Fiú és Ő a Bárány, én Istenem,

én Királyom, teljes szívemből kiáltom…

655.

Kar: Ő eljön, Ő eljön, Ő értem eljön. Én tudom, Jézus eljön, és a

Mennybe visz!

1. Ő sebzett szívet gyógyít, foglyot szabaddá tesz; a vakok szemét

megnyitja, és gyógyít beteget.

2. Hűséggel Őt szolgálni erőd adott nekünk, Szentlelke által lett

szívünkben teljes örömünk!

176

3. Óh, lélek, jöjj Jézushoz; jöjj, siess hamar. Mert nemsokára eljön értünk,

s Mennybe felragad!

656.

1. Ő hív, jövel, feléd ragyog a fény! Van hely a Bárány nagy

menyegzőjén.

Kar: Van hely, van hely, óh, lépj be hát ma még!

2. Fut az idő, a nap leáldozik, a kegyidő majd egyszer elmúlik.

3. Mily ünnepi a tágas, szép terem; óh, jöjj be már, a Vőlegény üzen.

4. Már nemsoká egészen telve lesz; lásd, most még van hely, óh, azért

siess!

657.

Kar: Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni; Ő meg tudja tenni, mi most

oly nehéz. Ő meg tudja tenni, Ő meg tudja adni; hisz Néki semmi sem nehéz!

1. Ne nézz magadra, tovább magadra; mert lassan-lassan elsüllyedsz. Csak

Őreá nézz, csak Őreá nézz, s a vízen járva mész.

2. A hit csak Rá épít, a hit csak Rá számít; a hit Reá támaszkodik. A hit

Benne bízik, szavára épít, mert Isten mondja ezt.

3. Ezt te kell, hogy harcold, rá kell állnod, ellenállnod neked kell. Újra-újra

néki dőlve, soha-soha ne adjad fel!

4. Az Úrra nézz csak, ne Góliátra, s a győzelem már a tiéd! Nem csak te

harcolsz, Ő is ott harcol az életed harcmezején.

658.

1. Ő trombitaszóval jön a felhők közt, Jézus jön, Jézus jön! Ő

trombitaszóval jön a felhők közt, és hazavisz minket. Jézus, Jézus jön, Jézus

visszajön! Ő trombitaszóval jön a felhők közt, és hazavisz minket!

2. A menyegzői ruha legyen hótiszta, mert Jézus jön vissza! A menyegzői

ruha legyen hótiszta, hogy elvihessen Ő! Jézus, Jézus jön, Jézus visszajön! A

menyegzői ruha legyen hótiszta, hogy elvihessen Ő!

659.

1. Pásztor keresi a juhát, átjár szava bércet, pusztát. Eltévedt egy juh a

nyájtól, el a hű égi Atyától.

Kar: Keressük mi is őt! Hozzuk haza a tévelygőt! Még sokan bolyongnak,

jó pásztorról mit sem tudnak.

2. Pásztor, ím, kér: „Segítsetek keresni az elveszetteket! Hozzátok vissza a

nyájhoz, haza: az égi Atyához!”

3. Halljátok-e mint bégetnek, összezúzódva hevernek? A Pásztor kér s ezt

mondja Ő: „Keressétek, míg nem késő!”

177

660.

1. Pásztorunk a Jézus, Hozzá tartozunk, hű ölébe rejtve félni nincs

okunk. Bárhová vezessen, csak kövessük Őt; járva pusztaságot, harmatos

mezőt!

2. Pásztorunk a Jézus, mi ráismerünk; hogyha tiszta hangja hívón szól

nekünk. Megpirongat néha: édes a szidás; Ő vezessen minket, Ő és senki

más!

3. Pásztorunk a Jézus: meghalt nyájáért; mindenik juhára hullat drága vért.

Rajta van pecsétje minden gyermekén; „Lelkem adtam néki” – szól -, „és így

enyém!”

4. Pásztorunk a Jézus, karja fegyverünk. Jönne bár a farkas, mit sem árt

nekünk. A halál völgyében szívünk nem remeg; tudjuk, a halált is Jézus

győzte meg!

661.

1. Porból kiáltok, a magasban halld meg kérésemet! Óh, szállj le

hozzám, hogy magamban megérezhesselek!

2. Óh, nem futó árnyad kívánom, nem tűnő képedet: kegyelmed lényegét

sóvárgom: Szentlelked, tégedet!

3. Ah, ez elég! Reménynek, vágynak elég tartalmat ád! Beszélni Véled,

hallani vágylak! Illetni, nézni Rád!

4. Legyek, ki ég, de Tőled lángol; fényt szór, de lényedet! Ki lelkesül, de

Lelked által, s szerelmeddel szeret!

5. Óh, ez minden vágyam, reményem; Királyom, add meg, add! Ne éljek

én, csak élted éljen, s csak Érted s általad!

662.

1. Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat Rád bízom. Rád bízom,

Rád bízom a nehéz napokat is. Sorsom legyen a Te kezedben, biztos helye

van a féltő szívedben. Ezért hát Rád bízom, Rád bízom a fényes napokat én.

2. Nem félek, nem félek; ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem

félek, de kérem az erődet. Támaszt keresek az erődben, vigaszt a szomorú

nehéz időkben, ha leszek; nem félek, nem félek, ha volna mitől is én.

3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység,

reménység, megtart, ha jön a kétség. Fény lesz ott, ahol ma sötétség, élet ott,

ahol ma reménytelenség. Ezért hát reménység, reménység, a holnap felől is

már.

4. Dicsérünk! Dicsérünk! Mi Téged, Jézusunk, dicsérünk! Dicsérünk,

dicsérünk, és áldunk, halleluja! Jézus, T vagy a mi Királyunk, Téged

leborulva, szívből imádunk! Örökké dicsérünk, dicsérünk, mi Téged,

Királyunk!

178

663.

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem a Golgotán: halld

könyörgésemet és vedd el vétkemet! Mostantól hadd legyek Tied csupán!

2. Szívemet töltse be kegyelmed ereje buzgósággal! Meghaltál érettem,

adjad, hogy életem Teérted éghessen forró lánggal!

3. Ha elfog utamon félelem s fájdalom: fogd kezemet! Derítsd fel éjemet,

szárítsd fel könnyemet! Tévelygésben ne hagyd a lelkemet!

4. Ha időm itt lejár és a sötét halál jön már felém: Megváltóm, ments Te

meg kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet meglássam én!

664.

1. Rád bízom, Uram, magam; óh, fogadj el engemet! Vágyaim s

minden utam hadd adjam át Teneked!

Kar: Kőszikla váram légy Te nekem! Szívem erős, ha Te fogod a kezem.

Szívem erős Benned és nem fél, Kőszikla váram Te legyél!

2. Kezedre bízom magam, Teveled szégyen nem ér. Csalódás nem éri azt,

aki Tebenned remél.

665.

1. {:Reám vár egy szép ország (3x), ahová megyek!:}

2. {:Nincs ott többé könnyezés (3x), ahová megyek!:}

3. {:Jézus Krisztus vár ott rám (3x), ahová megyek!:}

4. {:Isten szép országa ez (3x), ahová megyek!:}

5. {:Add át Néki életed (2x), akkor te is ez országba bemehetsz!:}

666.

1. Rohan könyörtelen az idő, vele századok, ezredek. Hervad a szép

ifjúság s erő; a népek, törzsek, nemzetek. S a múló, rövid földi évek eltűnnek

éjbe nyomtalan; repül szelek szárnyán az élet, s mi is vele megyünk gyorsan.

2. És minden élv, gyönyör elmúlik: a munka, gond, sok küzdelem. A rang,

dicsőség porba hullik, nem kell belőle semmi sem. Óh, ember; mondd, miért

születtél? Miért kell szenvedni itt neked? Mit tett e földön szomjas elméd?

Testedre várnak a férgek!

3. E földnek csábja, múló élve elmúlik, s mégy a sír felé! És elfelejted, te

por s féreg, hogy összeomlasz te földdé! De van élet a síron túl is: örök,

lelkünknek élete! Ítélet elé fogunk állni, óh, erre gondoltál-e te?

667.

Róla beszél fű, virág, verebek és pacsirták, rügyező és lombos fák, a

simogató szél. Énekel a tarka rét, patak, folyó, vízesés, napsütéses kéklő ég, Ő

179

a békesség! Érzem én is jóságát, szeretete illatát! Béke legyen mindenkivel,

Nála öröm vár. Béke legyen mindenkivel, Jézus Úr, Király!

668.

1. Rögös, földi vándorutam amikor majd véget ér, megpihen majd

fáradt lelkem, midőn szép honába ér!

Kar: Míg e földön járok én, nem vagyok, csak jövevény. Megváltóm

csillagok felett készített nekem helyet!

2. Ne csábíts engemet, világ, örömid nem kell nekem. Millió élved

gyönyörével nem kötöd be a szemem!

3. Sokszor a bűn sötét éje befödi az utamat, de Uram bocsájt a Mennyből

verőfényes sugarat!

669.

1. Rögös, meredek vándorutunk, mely visz honunkba fel; de ott,

Jézusnak drága keblén lelkünk megpihen.

Kar: Ha itt lenn nem lesz küzdelem, a Mennyben pálma nem terem. Itt

lenn mi csak vándorok vagyunk, míg honunkba jutunk.

2. A drága Bárány értünk vérzett, önként adta Magát; önként kövessük

most mi is Őt, megtartván a szavát.

3. Nem érted-e, óh, küzdőtársam, miért van annyi baj? Miért kezd folyton

erősbödni a lelki harci zaj?

4. Azt kérdezed, hogy miért gyűlölnek s miért vet meg a világ; miért ád az

Isten nagy kegyelme ilyen sorsot reád?

5. Akarod tudni, mint lesz vége földi vándorútnak? Siess, törekedj oda,

hova csak a győzők jutnak!

670.

1. Samáriának leánya nem sejtve még mit sem tud, hogy a kútnál Jézus

várja, aki mindent tud. Hogy a bűnéből őt megmentse, reá türelmesen vár;

megkínálja életvízzel Jákób kútjánál.

Kar: Halld, óh, lélek; e csodás hírt: Üdvözítőd téged vár! Életvizet kínál

néked Jákób kútjánál.

2. Ott, a pálmák árnyékában megmondá Jézus néki, mint folytak le itt a

földön múló évei. Fut hát gyorsan a városba, s elhirdeté mindenütt; hogy

Messiás, Isten Fia mihozzánk eljött.

3. Most az élet kristályvize Jézus által csörgedez, Isten kegye s nagy

irgalma felénk ömledez. Üdv és béke él szívünkben, ha követjük szent szavát;

ha megleltük Jézusunknál üdvünk forrását.

180

671.

1. Siess, ember, időd lejár! A kegyelem régóta vár! Ma még lehet, ma

még szabad: borulj le a kereszt alatt!

2. Elszáll a perc, az életed; ma még üdvöd elérheted. Ne késs tovább, ne

várj tovább! Ma kérd Atyád bocsánatát!

3. Ha elkésel, mi lesz veled? Hogy’ mented meg a lelkedet? Lezárul az

egyetlen út, s lelked örök halálba jut.

4. Jöjj Jézushoz, ne várj tovább! Halld meg szelíd, hívó szavát! Így szól

hozzád: jöjj, elveszett; megmentem én a lelkedet!

5. Jöjj Jézushoz, te megfáradt! Ő tenéked nyugalmat ad! Terhe könnyű,

irgalma nagy; ki Benne hisz, mind boldog az!

672.

1. Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár. {:Ma még lehet,

ma még szabad: borulj le a kereszt alatt!:}

2. Ha elkésel, mi lesz vele? Hogy mented meg a lelkedet? {:Bezárul a

kegyelmi út, lelked örök halálba jut!:}

3. Elszáll a perc, az életed; ma még ha jössz, elérheted! {:Ne késs tovább,

ne várj tovább; ma kérd Atyád bocsánatát!:}

673.

1. Sietve megy a Menny felé egy hatalmas sereg, megmosva Bárány

vérében, de van még hely nem egy.

Kar: Óh, bűnös, jöjj mivelünk, jöjj öröm honába át! Jézussal ott együtt

lehetsz, s kapsz csillagkoronát.

2. Van hely annak, ki béna, vak, van hely mindenkinek; mindezt nekünk a

Golgotán Urunk szerezte meg.

3. Részt kaphat a megtért bűnös égi boldogságból, ha még ma Jézushoz

siet a bűnből, halálból.

4. Helyet kap a küzdő lélek, ki életet keres; mert pokoltól nem válthat meg

más, csakis a kereszt.

674.

Kar: Soha nem fél már a szívem, soha nem fél már a szívem, soha

nem fél már a szívem; mert velem van az Úr!

1. Nem volt Nélküle boldogságom, ám most életem Véle járom, kézen

fogva vezet Megváltóm; ezért Róla zeng dalom!

2. Jöjj, hát add a kezed, testvérem, járjunk mind a kereszt fényében; éljünk

boldogan, békességben, hisz odaát vár a Menny!

181

675.

1. Soha, soha nem hagy el; soha, soha nem hagy el! Támaszkodj rá,

testvérem; Ő soha, soha nem hagy el!

2. Szeretete sem fogy el, szeretete sem fogy el! Újítson meg téged is a

Jézus drága szeretete!

3. Hála, halleluja! Hála, halleluja! A Mennyországhoz tartozunk, és itt

csak vándorok vagyunk!

676.

1. Sokan vannak, akik azért énekelnek, mert csupán csak világi nótát

kedvelnek. Én azért énekelek szüntelen, mert Megváltómat szeretem!

Kar: Szívembe csen az Úr Jézusnak szent neve, Ő az enyém, én az Övé,

halleluja! Nem hallgathatok, szívem zengedez Róla, halleluja, halleluja!

2. Oly bánatos volt az én szívem, nem találtam igaz örömöt semmiben. De

mióta megtalált Jézusom, eltűnt szívemből bánatom.

3. Ha földi gondok körülvesznek is engem, szívemben soha meg nem

szűnik énekem. Kinek gondja van a kismadárra, énreám is, bárányára!

4. Óh, bűnnel terhelt lélek, jöjj Hozzá még ma! Fogadd Jézust szívedbe és

hajlékodba. Boldogságod csak Benne lelheted, ki minden bűntől megmenthet!

677.

1. Sokáig tévelyegtem a bűnnek éjjelén, gyötörte kín a lelkem, szívem a

rettegés. De megtalálta lelkem Jézust, s örvendhetek; mert elengedte vétkem s

mindent jóvá tett.

Kar: Már jó minden, most jó minden! Megtaláltam azt, aki mindent jóvá

tett.

2. Óh, mint örvendek most már, hogy Jézusom szeret! S járva az élet útját,

amely Hozzá vezet, követem én Őt hívem és lábnyomán megyek, mert

megszenvedett értem s törlé bűnömet.

3. Jézus velem, Ő vezet zarándokutamon. Karja erős, befedez és véd

minden napon. Erőtlenségim vannak? Szívem, ne csüggedezz; helyezz Benne

bizalmat s minden jóvá lesz!

678.

1. Súlyos napokban csak Jézusra nézz! Mondd el Neki bátran, ami

nehéz! Mondd meg, hogy rábízol mindent híven. „Hisz te az enyém vagy!” –

szól szelíden.

2. Tekints fel Jézusra, teher ha nyom. Hatalmas Király Ő, gazdag nagyon!

Ránézz, ha gyötörnek búbánatok! Szelíden így szól majd: „Veled vagyok!”

3. Tekints fel Jézusra, ha mély sebek kínozzák, égetik szívedet. Tud Ő

vigasztalni, mint senki más; „Szeretlek!” – hangzik majd a biztatás.

182

4. Tekints Jézusra, Ő segítni kész; emberre, magadra soha ne nézz! Jézusra

tekintve fel szüntelen, szelíden így szól Ő: „Számolj velem!”

5. Tekints fel Jézusra s légy csendesen, amint Ő akarja, úgy jól leszen.

Harcod és fájdalmad ha elpihent, öröm és üdvösség vár odafent.

679.

1. Süllyedeztem egykoron a bűnnek tengerén, lelkem nagy veszélyben

volt, s nem élt bennem remény. De a mindenség Ura meghallgatott engem,

pusztulástól megmentett, s szabad lettem.

Kar: Jézus megment, Ő felemel! Más senki nem segít, csak Benne higgy!

A Golgotán Ő vérezett, Jézus az egyedül, ki megmenthet!

2. Neki adom szívemet és egész életem, igazságban élek én, béke van

szívemben. Szeretete oly igaz, felüdít engemet; hitem csak Jézusban van,

mert Ő vezet.

3. Lélek, ha veszélyben van, Ő téged megmenthet; irgalmas karja kiment a

bűnből tégedet. Ő a mindenség Ura, neki minden enged: Megváltód akar

lenni, nyújtsd a kezed!

680.

1. Szavadra, óh, Uram; íme, jövök Eléd. S üdvöm véredben keresem,

mely folyt sok bűnömért.

Kar: Mostan jövök Hozzád, Uram, tekints reám! Moss meg, hintsd rám

szent véredet, mely folyt a Golgotán!

2. Mert oly szegény vagyok, légy mindenem Te most! Véred bűnömtől

engemet egész tisztára mos.

3. Ígéreted szerint a teljes üdv enyém, szívemben édes béke van, élő hit és

remény.

4. Kegyelmi művedet bennem véghezviszed, s én rajtad csüngök

boldogan, ki most Benned hiszek.

681.

Szárnyaid alá rejtőzöm, Te otthont adsz és megőrzöl, én Istenem,

oltalmam, segítőm! Szárnyaid alá rejtőzöm, Te pajzsom vagy, védelmezőm,

Te mentesz meg az ellenség kezéből! Te vagy az én erősségem, óh, Uram,

Hozzád futok, segíts meg engem! A szikládra állok, erős jobbod felemel, és

hangos szólva dicsérem neved!

682.

1. Száz juhocskám mind együtt legelt, egy közülük vajon hová lett? Ott

bolyong a zord vadonban bent; a jó útról, jaj; de messze ment!

183

2. Megyek, megyek, felkeresem őt; felkutatok hegyet és erdőt. Legyen az

út bármilyen kemény, juhocskámat visszahozom én!

3. Itt hozom a vállaimon őt, a megfáradt, vérző szenvedőt! Sebeire

balzsamot teszek: mindent meggyógyít a szeretet!

4. Angyalok kara vigadozik, ott, ahol bánat nem lakozik. Ott a béke, ott a

nyugalom, szerető kebleden, Jézusom!

5. Előtted a boldog sokaság, a kezükben lengő pálmaág; soha többé már

nem éheznek, mert őket Magad legelteted.

6. Az élet vizéből itatod, országod előttük megnyitod. Öröm, öröm, óh;

öröm hona, Te vagy lelkünk édes otthona!

683.

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, jól látja minden vétkemet; személyemet ne

vesse meg szelíd szemed, Úr Jézus!

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, tekintsem rám, ha roskadok. Adjon békét,

bocsánatot szelíd szemed, Úr Jézus!

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, tudom, hogy vádat is emel. Vétkeztem én,

ítéljen el szelíd szemed, Úr Jézus!

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, elítél bár; lásd én megint csak várom, hogy

majd rám tekint szelíd szemed, Úr Jézus!

684.

Szent az Isten, szent, szent; felséges Isten Ő! Dicséretre méltó Alkotó,

Teremtő! Az égen földön Ő az Úr, előtte minden porba hull, hatalma

mindörökké áll, s mi hirdetjük, hogy Ő az Úr, Király! Halleluja, halleluja! Az

égen, földön Ő az Úr…

685.

1. Szent érzelem tölti keblem, Hozzád vágyom, Istenem. Oltalmadban

nyugszik lelkem, Te vagy nekem mindenem!

2. Sújtson bár a vész a porba, nem rendíti meg szívem. Elveszthetek

mindent sorba, ha Te megmaradsz nekem.

3. Ha házadban imádkozom, lelkem békén megpihen; kegyes szemed rám

néz, tudom, nyugszom azért csendesen.

4. Boldogságom Tenálad van, vezesd hát úgy lábamat; hogy egykor szent

országodban színről-színre lássalak!

686.

1. Szent, győzedelmes élet, melyből erő fakad; ez légyen osztályrészed

e földön már alant! A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett; a harc ki van

már küzdve: győztes lett a kereszt.

184

2. De hogy’ lehetsz te győztes, kit bűn tart foglyául? Csak úgy, hogy ha

legyőzhet győzedelmes Úr! Hát engedd összetörni kemény, bűnös szíved; az

Úr igáját felvedd, s a győzelem tied!

3. S majd dalra buzdul szíved, dicső egy dal lesz ez; mely von sok bűnös

lelket az Úr keresztjihez; amelynek zengésétől az ellen megriad, mert abból

ég felé tör győzelmes öntudat.

4. A harc hevesb lesz egyre, közelg a nagy Király, óh, boldog, kit

készülten, ébren s talpon talál! Légy kész elébe menni, álld bátran meg

helyed! Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!

687.

1. Szent Igéd szerint vágyom élni, óh, Jézus Krisztus, Megváltó!

Törvényed a szívembe vésni, hisz nékem ez a legfőbb jó! El nem mondhatom

gyenge szómmal, mit tettél velem, Jézusom. Megtisztítottál véred által, s

újjászültél, óh, irgalom!

2. Szent Igéd szerint vágyom élni, erre bizton építhetek. Nem veszhet

kárba abból semmi, amit ígérsz, mind megteszed. E világon elmúlik minden,

az ég s föld egykor összedűl, de mit megírtál szent Igédben, nem marad

betöltetlenül.

3. Szent Igéd szerint vágyom élni, minden szava érték nekem. Nem képes

ember ezt megmérni, egy szó több, mint a végtelen. Csak egyet szóltál, s

előállott a teremtmények serege, és most is, hogyha szólal hangod, olvad a

szív kemény jege.

4. Szent Igéd szerint vágyom élni; gyermekhittel, ragaszkodón. Bár

minden bűnöm megítéli, Reá bízom egész valóm. Óh, Uram, segíts, hogy

hűséggel mindenkor csüngjek szavadon, míg beteljesült reménységgel az

örök Igét láthatom.

688.

1. Szent lángban lobog szívünk e napon, Jézus táborában itt; oly régen

vártuk már e napot, mikor Isten felüdít!

Kar: Jertek, jertek! Éljünk szeretetben, testvérek! Oly szent a bér: a drága

vér! Kössön össze minket veletek ez az égi szeretet!

2. Lám, lelkünk ellensége készen áll: szórja mérges nyilait; de minket

Jézus szeretetre hív, amely boldogít s hevít.

3. Ha szíved szeretete elhagyott, hullj le Mestered előtt; és kérjed Őt, hogy

ismét adja meg: szeress úgy, mint azelőtt!

185

689.

1. {:Szent nevedre, Jézus:} sima lesz az út! {:Szent nevedre, Jézus:}

még a Sátán is fut, halleluja! Isten hatalmas és szeret, szíved Szentlelke hát

töltse meg! Szent nevedre, Jézus, Jézus, sima lesz az út!

2. {:Szent nevedre térjen:} minden dicsőség! {:Szent nevedre térjen:} hála

és köszönet, halleluja! Jézus az Úr, a nagy Király! Szolgáljuk Őt, az ég Urát!

Jézus Krisztus szent nevére térjen dicsőség!

3. {:Alfa és Omega:} kezdet, és a vég. {:Első és utolsó:}, Tied a

mindenség! Halleluja! Jézus az Úr, a nagy Király; szolgáljuk Őt, az ég Urát!

Jézus Krisztus mindörökké áldandó Isten!

690.

Szent öröm van a Mennyben, Isten terve teljesül. Szent öröm van a

földön, Isten népe egyesül. Áldjátok, dicsérjétek Isten Bárányát, mert az Atya

az emberért adta Egyszülött Fiát! Áldunk, drága Bárány, itt van a Te néped!

Jöjj ma közénk, imádunk mi téged! {:Menekül a Sátán, örül a Te néped,

győzedelmes Jézus Krisztus, szeretünk mi Téged! Mert a földön és a

Mennyben most az öröm egyesült, mert az Isten megváltott népe a

Bárányával örül!:}

691.

1. Szentségben élhetünk, Uram, Veled; s fölfelé nézhetünk; Istenünk

szerelme kitöltetett, Benne eléghetünk. {:Az utolsó óra oly közel, nem is

gondoljátok! Az embernek Fia úgy jön el, mikor nem várjátok!:}

2. Úgy várunk, Uram, óh, jössz-e már? Csak Néked szolgálunk, boldog

szolga, kit így talál! Igen, mi így várunk! {:Dicsérjük együtt szent nevét, amíg

itt lent járunk, és zengjük a Bárány énekét, örömmel szolgáljunk!:}

692.

{:Szent, szent az Úr!:} Igazság és irgalom! Ítélet és kegyelem! Hűség

és hatalom! {:Szent, szent az Úr!:}

693.

1. Szent, szent, szent, nagy a mi Istenünk! Zengjetek népek az Ő

nevének! Zúgj, óh, tenger; szökjetek, hegyek. És ti halmok, mondjatok

áment! Jó és hatalmas, bölcs és irgalmas, Nagy a Jehova, ég és föld Ura!

Kar: Szent, szent, szent, nagy a mi Istenünk! Hegyek, halmok, mondjatok

áment!

186

2. Imádjátok dicsőítve Őt! Szív és az elme hálával telve hódoljon meg

Néki teljesen! Magasztaljad, óh, Sion, zengve! Dicsőítsétek angyali lénye,

ezrek és ezrek, nagy seregek!

3. Szent, szent, szent, nagy és örök az Úr! Ő a Jehova, uraknak Ura. Az Ő

karja mindeneken győz, egy szavával sújt, emel s alkot. Egykoron Mennybe’

majd szemtől-szembe szemlélhetjük Őt, a szent s dicsőt.

694.

1. Szent tűz lobog, pünkösd lángja, fel a dicső, szent csatára! Szent tűz

fellobban, a szívünk megdobban, a Krisztusért harcra kész.

Kar: Fel a bűn ellen, fel a harcra; zengve, a Krisztust magasztalva! Ifjúi

hévvel, imádságos szívvel; a győzelem a miénk!

2. Nyughat-e ifjúi szíved? A bűn minden jót feléget. Szerte a földön a

rossz testet öltsön, te tétlenül nézed még?

3. Félre minden akadállyal! Kézbe a szent Bibliával! Pajzsunk az nékünk,

mellyel bizton győzünk, ha Krisztus a Fővezér.

695.

1. Szeresd az árvát, óh, szeresd, vedd gondjaidba őt. Ne zárd el soha

szívedet a nyomorult előtt!

Kar: Hisz az árvák, özvegyek Atyja fent a mennyekben szívedet látja;

nagy Nála a te jutalmad, s gazdagon megadja azt!

2. Fogadd az árvát mindenkor házadba kedvesen; vegyed az éhező

szegényt magadhoz szívesen!

3. Ne vessed el az özvegyet, segítsd és nyújts vigaszt! A bús ajakról halld

meg, óh, a könnyel telt panaszt.

4. Szeresd a jövevényt, szeresd, s magadtól el ne űzd! Találjon édes

nyughelyet a házad népe közt!

696.

1. Szeretet az én oltalmam, szabadítóm, őrizőm; szeretet, ki lejött

értem, szeretet a megmentőm. Ha csüggedt voltam, vagy beteg, ha mindenki

lehagyott; Ő eljött hozzám s vígasztalt, erőt és hitet adott.

2. Azért az az óhajtásom, legfőbb vágyam az nekem: szeretet, jöjj a

szívembe, s maradj örökké velem! Ha szeretet van szívemben, erényeim mind

nagyok; ha szeretet nincsen bennem, semminél semmibb vagyok!

3. És most itt van, itt van újra, dúljon bár a fergeteg. Szelíden, lágyan szól

hozzám: „Én mindig veled leszek! Veled élek itt a földön, küzdök, szenvedek,

ha kell; s ha már mindent itt kell hagynom, elkísérsz a Mennybe fel.”

187

697.

Szeretet áradjon köztünk, szeretet gyúljon bennünk; szeretet töltse be

szívünk, add ezt nekünk, Urunk! Hadd legyünk testvéri szívvel mindnyájan

egyek Benned; lobbantsa lángra szívünket szereteted!

698.

1. Szeretlek Jézusom, tudom, enyém vagy; e világ örömöt nékem már

nem ad. Soh’sem becsültem örömig oly nagyon, ha egykor szerettelek, az

most vagyon.

2. Szeretlek, mert előbb szerettél engem, kereszthalállal megváltottad

lelkem. Töviskorona volt a homlokodon, ha egykor szerettelek, az most

vagyon.

3. Szeretlek Téged éltem s halálomban, dicsérlek Téged öröm s

bánatomban. A legvégső percben ezt kiálthatom: ha egykor szerettelek, az

most vagyon.

4. Ha Isten trónjánál leszek majd ott fenn, az elhagyott nyomort mind

elfelejtem. Ott a koronám tartva, majd mondhatom: ha egykor szerettelek, az

most vagyon!

699.

1. Szeretlek téged, ha nem is hiszed el; így szól az Úr. Vigyázok rád, ha

nem is hiszed el; azt mondja az Úr!

Kar: Sokszor úgy néz ki a helyzeted, hogy elhagytalak én. De ne higgy a

gonosz erőknek, mert veled vagyok Én!

2. A próbák között meg kell állni, így szól az Úr! Nehéz a harc, de mégis

kitartás kell, hogy a mennyet elnyerjed!

700.

1. Szeretnék énekelni Néked! Uram, te nyisd meg ajkamat, hogy szent

legyen mindig az ének, amely szívemből fölfakad.

Kar: Hadd zengjem el, hogy százszor áldott, keresztednél aki megpihen!

Hadd zengjem el, hogy megtalált ott, s békére lelt az én szívem!

2. Szeretném énekelni másnak, hogy Néked énekelni jó. Hogy életünk bús

lázadás csak, míg el nem éri égi szó!

3. Szeretnék énekelni Néked folyton, ameddig itt leszek! Szeretnék hangot

adni, szépet; mikor szívemhez ér kezel!

701.

Kar: Szerettem volna nagyra törni, megfejteni a titkokat; a

gondolatnak fecskeszárnyán bejárni kéklő ormokat. De lassan-lassan már

188

belátom: merőben más az én utam, a hétköznapok dzsungelében parancsolt

vissza jó Uram.

1. Ormok helyett a földön járni, apró csatákat vívni meg. A sorsom ez,

nem zúgolódom, ti se szánjatok, emberek!

2. Apró csavarnak is kell lenni, hogy jól menjen a gépezet. Parányi jel,

mégis szükséges, némely betűn az ékezet.

702.

1. Széles úton jártam egykor a bűnben, és egyre jobban hívott a világ.

A szemem káprázott sok csalóka fényben, és nem hittem, hogy vége a halál.

Bár szólt egy hang, hogy rossz lesz ennek a vége, és álljak meg, és nem

menjek tovább; de nem hittem a figyelmeztetésnek, és nem hallgattam meg

Isten szavát!

Kar1: Mert csak a bűnre nézett két szemem, a bűn fogta a két kezem az

úton. Azt hittem, boldog én csak így leszek, és nem számít, ha távol vagyok

az Úrtól!

2. De egyszer megnyílt mind a két szemem és megláttam, hogy vár rám a

halál. És megláttam a Golgotán Megváltóm ott, Krisztust, Őt, a véres

keresztfán.

Kar2: Ekkor én Néki adtam életem, Ő elvette a bűnömet az úton. Most már

az Úrra nézek szüntelen, hisz Ő fogja a két kezem a keskeny úton! És bár ha

csábít néha a világ, és azt hiszi, hogy elszakít az Úrtól; de én az Úrra nézek

szüntelen, hisz Ő fogja a kezem a keskeny úton!

703.

1. Szép az élet Tenálad, Jézusom! Benned találtam meg a vígaszom; itt

az élet hajnala, hívő szívek vígasza. Hol a fényed, égi Lényed van jelen.

Kar: Jézusom, szép az élet Nálad itt. Boldogok, kik ezt élhetik! Jézus hív,

óh, menni kell; ami jó, azt tenni kell. Így kövessük híven lába nyomdokit!

2. Csodálatos a Te szereteted, amellyel a bűnöst megmentetted! E szeretet

nem fogy el, hívő szívem nem hagy el. Üdvöt készít, szívet békít édesen.

3. Gyönyörű a hívő nép élete, akinek az Úr Jézus mindene. Nincs is abban

gyűlölet, semmi bűn, csak szeretet. Szíve éke: égi béke s fénysugár.

704.

1. {:Sziklavár, sziklavár, sziklavár a mi Urunk! Erős Ő! Megtart Ő!

Bízd rá hát te is magad!:}

2. Betölti szívem az öröm, Jézusom, ezt megköszönöm. Óh, hála, óh, hála;

Jézus a szívek Királya!

3. Betölti szívem szeretet, Jézusom, Tőled kaptam ezt! Óh, hála, óh, hála;

Jézus a szívem Királya!

189

4. Betölti szívem a remény, ez a legnagyobb nyeremény! Óh, hála, óh,

hála; Jézus a szívem Királya!

705.

1. Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben, az én

szívemben, az én szívem – szívemben öröm dalol, öröm dalol az én

szívemben: vérét dicsérem!

Kar: {:Boldog a szívem, velem van a Menny, az Ő kegyelme oly

boldogító!:}

2. Szívemben hála, hála, hála, hála az én szívemben, az én szívemben, az

én szívem – szívemben hála , hála, hála, hála az én szívemben: vérét

dicsérem!

3. Szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben, az én szívemben,

az én szívem – szívemben béke, béke, béke, béke az én szívemben: vérét

dicsérem!

4. Szívemben nyugalom van, nyugalom van az én szívemben, az én

szívemben, az én szívem – szívemben nyugalom van, nyugalom van az én

szívemben: vérét dicsérem!

5. Szívemben béke, hála, öröm dalol az én szívemben, az én szívemben, az

én szívem – szívemben béke, hála, öröm dalol az én szívemben: vérét

dicsérem!

706.

1. Szívem, lelkem meg volt kötve a bűnnek láncaitól. De a nagy

Felszabadító szabaddá tett béklyómtól.

Kar: Glóri, glóri, halleluja! Áldott legyen szent neve! Ő a Nagy

Felszabadító, ez a szentek éneke.

2. Mint elveszett bárány voltam, segély nélkül, egyedül. De a Jó Pásztor

megtalált, visszavitt kegyelemből.

707.

1. {:Szívem örömmel van tele!:} Mert Jézus a legjobb barát; jöjj,

zengjünk Néki dicshalleluját!

2. {:Szívem hálával van tele!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj, zengjünk

Néki dicshalleluját!

3. {:Jöjj, testvér, adjad a kezed!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj,

zengjünk Néki dicshalleluját!

4. {:Áldjuk Jézus, ki így szeret!:} Mert Jézus a legjobb barát, jöjj,

zengjünk Néki dicshalleluját!

190

708.

1. Szívemről lehullt bűnkötelékem, mellyel a Sátán megkötött engem.

Elszaggatta örökre Jézusom, azért én Neki magamat odaadom.

Kar: Szeretem, szeretem, mert Ő szeret engem! Azért én Néki általadtam a

szívem!

2. A bűneimben mélyre süllyedtem, rabláncra fűzte Sátán a lelkem. Nem

volt reményem, hitem Istenben; de Jézus vére megszabadított engem!

3. Vak is voltam én egykor lélekben, de Jézus megnyitotta a szemem.

Halott is voltam és tehetetlen, de Őáltala én már újjászülettem.

709.

1. Szívet találtam végre: hűt, tisztát, mint arany; szent szeretettől égve

csak rám vár untalan. Mindennél becsesebb, százszorta kedvesebb Jézus

szíve, Jézus szíve, Jézus szíve!

2. E szív előtt kitárva áll lelkem teljesen, ah, nem vagyok már árva, hisz

Jézus jegyesem! A bú már nem gyötör, az Veled csak gyönyör; Jézus szíve,

Jézus szíve, Jézus szíve!

3. E szívtől elszakadva nem tudnék élni sem; legyek, míg élek, rabja, míg

verni tud szívem. Tiéd legyen szívem, amíg tart életem; Jézus szíve, Jézus

szíve, Jézus szíve!

710.

1. Szívvel hisszük, szájjal valljuk meg, hogy az Úr gyermekei

vagyunk! Vérével megváltott, s megtisztított; hogy éljünk és meg ne haljunk,

sőt feltámadjunk!

Kar: Az Úr megváltott, befogadott, saját kezével alkotott! Szent néppé tett,

felültetett mennyei székébe, hogy éljünk Vele!

2. Fiúság szellemét adta nekünk, hogy ne legyünk idegenek! És minket,

kik egykor még távol voltunk, az Övéinek nevez, soha nem bánja meg!

711.

Szolgállak, mert szeretlek Téged, Tőled kaptam életem. Semmi

voltam, de megtaláltál, Tőled kaptam életem.

Kar: Fájó szív, megtört emberek; értük haltál meg a Golgotán. Érints meg,

csak erre vágyom! Tőled kaptam életem.

712.

1. Szolgálni akarok, Megváltóm, Teneked; fogadj el eszközül

engemet. Tudom jól, Nélküled semmit sem tehetek, csak Veled nyerhetek

győzelmet!

191

Kar: Mesterem, formáld át teljesen éltemet, hogy legyek képmásod

Teneked. Vegyed el magamtól magamat, úgy leszek alkalmas eszközöd, óh,

Uram!

2. Küzdeni akarok, Királyom, Érted; Érted lángol szívem és eped. Küldd le

rám Lelkednek tisztító tüzét, semmisüljön meg bennem az én!

3. Itt vagyok, Királyom; dolgozni Éretted, országod építeni adj erőt!

Terjedjen országod az egész földre le, hadd legyen béke és szeretet!

4. Fogadást teszek Tenéked, Jézusom; hogy magamat teljesen Rád bízom.

Hogyha őrző szemed vigyáz majd énreám, boldog lesz nappalom-éjszakám!

713.

1. Szomorkodva jártam, reménység nélkül, csüggedten; míg meg nem

talált engem Istenem. Azon a nagy napon, amikor megismertem Őt, szívembe

békesség költözött!

Kar: Él az Úr! Él az Úr! Tudom már örökké él az Úr!

2. Azóta minden más, nem vagyok többé egyedül; az Úr igája édes és

könnyű! Mert a viharos tengeren velem hajózik Mesterem, szavára szélvész,

zúgó ár elpihen!

3. Hálával nyugszom el és dicsőítve ébredek, az Úr Szent Szelleme

szabaddá tesz! És egyre várom a pillanatot, mikor visszajön és meglátom Őt,

és ott leszek mindörökre szíve előtt!

714.

Szóljon az ének, áldás, dicséret Néked, örökkévaló! Nemzetek,

népek, ifjak és vének imádjanak, Mindenható! {:Hirdessék neved szentségét

Mennyen és földön! Énekeljék, hogy szent az Úr örökké! Zengjék egy szívvel

hatalmát, mert jó és kegyelmes vagy Nagy Istenünk, óh, Mindenható!:}

Királyságok megáll örökké, trónszéked nem mozdul el! A nép, amelyet

teremtettél, magasztalja nagy nevedet!

715.

1. Taníts, Uram, meghajlani; mint szélben az aranykalász! Hajoljak

meg, ha Lelked így reám fuvall s porig aláz!

2. Dacos szívem ha ellenáll, midőn a Lélek rálehel; jöjj tűz gyanánt, s a

dac, a gőg Lelked tűzében égjen el!

3. Mint parthoz érve megtörik a hab, melyet paskol a szél; úgy törjön

össze szívem is, amint Tebenned partot ér!

192

716.

1. Találkozni jöttem Veled, Istenem. Te jól ismersz engem, s én

kitárom a szívem.

Kar: Itt vagyok, Istenem; vizsgálj meg engem; itt vagyok, Istenem,

leteszem életem! Itt vagyok, Istenem; hogy halljam hangodat; itt vagyok,

Istenem, hogy tegyem akaratodat!

2. Vágylak megismerni Téged, Istenem; Szentlelkedben járni és élni

szüntelen.

717.

1. Tarts közel keresztednél, Jézus, drága Kútfő; honnan gyógyír foly

alá Kálvária hegyről.

Kar: Kereszted, kereszted nyújt vigaszt csak nékem; míg a túlsó oldalon

nyugtot talál lelkem.

2. Kereszted közelében lelek csak nyugalmat, csak ott ragyog felém a

fényes hajnalcsillag.

3. Kereszted közelében reménykedve várok, míg végre elérem a túlsó

aranypartot.

718.

1. Tarts meg, Uram Jézus, engemet! Tarts meg, Uram Jézus, engemet!

Pályámat kell futnom, győzelmet aratnom; adj erőt, hogy végig hű legyek!

2. Tarts meg, Uram, vészben, viharban! Te kormányzod gyenge hithajóm!

Ha zúgnak a vizek, nyújtsd ki mentő kezed: Te védj meg engemet, Jézusom!

719.

Tavasz suhan a fák között, köröttem csend egészen. Szívem is csendbe

öltözött, a csillagokat nézem. Sok százezer fényéveken szalad le fényük

végig. Egy pillanat, a tekintetem felemelem az égig. Ezernyi égi láng mind-

mind az egy hírt hozza: nem vakon fut a világ, biztos kéz kormányozza. És

látnom kell, hisz ott ragyog a fényes csillagokban: milyen parányi por

vagyok, milyen nagy Istenem van!

720.

1. Távozzál a bűntől messze, messze el; mert megöl a mérge, hogyha

vétkezel! Légy ébren és harcolj Urad oldalán, nézz fel Megváltódra, s haladj

lábnyomán!

Kar: Vidd elé imában élted ügyeit, higgyed és meglátod: Jézus megsegít!

2. Kerüld a világnak álbarátait, soha ne feledd el Isten szavait! Neki élj

mindenben híven s igazán; nézz fel Megváltódra, s haladj lábnyomán!

193

3. Aki hű lesz végig, az nyer koronát; melyet ama napon az Úr néki ád.

Örvendj ház és bízzál, csüngj Urad szaván; nézz fel Megváltódra, s haladj

lábnyomán!

721.

1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk

hajlékunknak! Még mikor semmi hegyek nem voltanak, hogy még sem ég,

sem föld nem volt formálva; Te voltál és Te vagy erős Isten, és Te

megmaradsz minden időben.

2. Az ember fiait meghagyod halni, és ezt mondod az emberi nemzetnek:

Legyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő Előtted annyi, mint a

tegnapnak ő elmúlása, és egy éjnek rövid vigyázása.

722.

Te csak az Istennek országát keresd, és az Ő nagy igazságát. Minden

egyéb megadatik majd neked, békéje, áldása száll rád. Halleluja, halleluja,

halleluja, halleluja!

723.

1. Teérted szenvedtem én ott fent, a Golgotán; Teérted véreztem el a

kínos keresztfán.

Kar: A te bűnödért szegeztek át, oldalamba döftek dárdát; mindezt teérted

szenvedtem én, hogy szíved legyen enyém!

2. Teérted vertek arcul, teérted köpdöstek; bűnödért ostoroztak, bűnödért

megvertek.

3. Add át nekem szívedet, hogy legyen az enyém; hogy megmentsem

lelkedet, s örökké légy enyém!

724.

1. Teérted véremet adtam, s testem sebes; hogy mely alatt valál,

átoktól ment lehess. Vérem érted folyt, s mit téssz te értem, szólj!

2. Szegyén, kicsiny valék e földön járva lenn, hogy boldog s nagy lehess te

majd a Mennybe fenn. Tied volt életem, s te élsz-e énnekem?!

3. Elhagytam otthonom, a Mennyben trónomat; ínségben jártam itt

gyalázat s kín alatt. Ezt tettem lelkedért, de mondd, te mit tettél?

4. Üdvöt hoztam neked és örök életet, Sátán béklyóiból, ím, kimentettelek.

Legyőztem a halált s te értem mit adtál?

5. Óh, adjad mindened Jézusnak szívesen; szolgáljad Őt híven, mindig

készségesen! Élj neki lelkesen, kövessed teljesen!

194

725.

1. Te fáradt szív, ott vár reád küzdés után a pihenés. Oly édes lesz a

nyugalom ott, hol nincs többé szenvedés.

Kar: Azért csendben várj és légy nyugodt, azért csendben várj és légy

nyugodt! Azért, azért várj csak és légy nyugodt!

2. Utad kemény, lábad sebes? Kereszted megsúlyosbodott? Nézz fel, a

Menny vár ott reád! Azért várj csendben, s légy nyugodt!

3. Légy csendben, hisz múlik az éj; ím, virrad már dicső napod! A távolból

már tündököl, várj csendben hát és légy nyugodt!

726.

Tegnap, ma és mindörökre Jézus ugyanaz! Minden változik, de Jézus

ugyanaz marad! Hála, Glória! Hála, Glória! Méltón áldjuk, dicsérjük Őt!

Hála, Glória!

727.

Tehozzád kiáltok, óh, Uram, fogadd; óh, Uram, fogadd énekem! Ím

hozom magam, a szívem repes, a szívem kitárom Neked. Zengek halleluját,

zengek halleluját, zengek halleluját Tehozzád.

728.

1. Tekints az égre felhőkön át, sok ezer csillag, mint sok virág; óh,

mily édesen ragyognak ott, felékesítik az égboltot!

Kar: Ott van az én hazám, ott vár élet reám; oda száll a vágyam

csillagokon át, távol a gondoktól és a fájdalmaktól, a Bárány trónjától jön a

vigasztalás!

2. Akarod látni és megtudni, általa tudsz áttekinteni; a dicsőségben ott

lakozni, szeretetében örvendezni!

3. Ott majd a szenteket angyalseregekkel, a megváltottak mind örvendnek

Jézussal. Ott mi is azokkal és az Úr Jézussal ott fogunk lakozni, hol mindig

öröm van!

729.

1. Te légy velem, Tehozzád vágyom én utamon itt, e siralom völgyén.

Mikor vihar dühöng az utamon, olyankor is Te légy vigasztalóm!

Kar: Minden napon Te légy velem, Tenélküled nincs életem; mindvégig

énmellettem állj, míg e földön idő lejár.

2. Utaimon Te adj mindig irány, hogy hű legyek mindig a jó iránt.

Tenélküled egy nap sem élhetek; imáimat, Uram, óh, halljad meg!

195

3. Hozzám hajolj, kegyelmesen, Uram; és elmúlik keservem, fájdalmam.

Nem bánkódom és nem panaszkodom; íme, Uram, hálával áldozom!

730.

{:Teremts bennem tiszta szívet, óh, Uram! Az erős lelket újítsd meg

bennem!:} {:Ne vess el engem a Te orcád elől, Szentlelkedet ne vond meg

tőlem! Támogass az engedelmesség lelkével, szabadításod örömét add

nekem!:}

731.

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj; e földi

pusztaságban megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt a Menny felé sietni,

nem állva megpihenni a boldog cél előtt!

2. A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az! Ki elhívott, vezérünk,

tudjuk, hű s igaz! Mint egykor ő tevé, most Vele s Benne bízva, arcát ki-ki

fordítsa a szent város felé!

3. Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom. Ki vérnek, testnek enged,

az nem jár jó úton. A láthatót ne bántsd, csak rázd le, mi kötözne. Hadd törjön

éned össze, megvéd halálon át!

4. Zarándok módra járva legyen kezünk üres, csak terhet vesz magára, ki

pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, mitől el se kérjük, kevéssel is

beérjük, bennünket gond se bánt!

5. Az út el van hagyatva, borítja sok tövis; nehéz emelni rajta még

keresztet is! De egy út van csupán, így hát előre bátran: keresztül minden

gáton, hű Mesterünk után!

6. Úgy járunk itt lenézve, mint ismeretlenek. Sokan nem vesznek észre,

hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, víg énekünket hallja; szent

reménység sugallja, mit ajkunk énekel!

732.

1. Testvérem, jöjj velem, ne várj tovább! Szívedet adjad már Jézusnak

át! A keserv szűnik, semmi se fáj; Isten hajléka lesz a hazánk.

Kar: Örömmel vár az égi hon; Megváltómat megláthatom. Nem lesz ott

elválás soha, soha; drága Jézus, vezess engem is oda!

2. Testvérem, jöjj velem, fogd a kezem! A hely már készen vár téged s

engem. Félre, csüggedés; előre hát! Hitszemünk látja égi hazánk.

3. Testvérem, jöjj velem, ne tétovázz! Várnak az angyalok már odaát.

Üdvözült lelkek nagy tábora pálmát lengetve megy be oda!

196

733.

1. Testvérem, ki megválttattál, jól figyelj ide! Zengj az Úrnak

halleluját, ha szól az Ige! Mikor hallod szent szavát, Mennyből, ha kenyeret

ád; lélekből és szívből áldd, zengj halleluját!

Kar: Zengj halleluját! Dicsérjétek az Urak Urát! Dicsérd nevét örömmel,

zsoltárokkal, énekkel! Zengj Néki halleluját!

2. Ne némuljon el ajkadról a halleluja! Ma is az, mint régen volt, a

pünkösdi csoda. Hálával szóljon imád, ha áldólag tölti rád Szentléleknek

olaját, zengj halleluját!

3. Zengj halleluját akkor is, hogyha bánat ér! A titkon hullott könnyekért!

Hogyha próba tör reád, ártatlanul ér a vád, elhagy testvér, jó barát, zengj

halleluját!

734.

1. Testvér, ha Jézusé az életed, boldogan örvendhetel! Úr Jézus

legyőzte a bűnt, halált, oda’dta Önnönmagát.

Kar: Az Úr Jézusnak drága vére szent erő, ingyen adja, hogyha kéred Őt.

Testvér, az életed legyen Övé, egész az Úr Jézusé!

2. Testvér, az Úr Jézus eljön hamar, Magához vonni akar. Királyi trón

körül imádjuk Őt, a dicső Üdvözítőt.

3. Győzelmi pálmával szentek között örömmel dicsérjük Őt! Fehér ruhás

boldog mennysereg örök dicséretet zeng.

4. Szent tróntól folyik az élet-folyó, pálmafák gyümölcse jó. Levele

gyógyír a pogányoknak, dicsőség Jézusunknak!

735.

1. Testvér, várjunk itt a parton hittel, bízva, csendesen; míg a révész

eljön értünk és a célhoz elviszen!

Kar: Örök napnak sugarában fénylik Isten városa! Minden szív örvend

gyönyörrel, hogy ott van polgárjoga.

2. Sokan már előre mentek, elhagyván e föld honát, kiket majd a

Kánaánban dicsben látunk odaát.

3. Bár a mélyben még sötét van, s egyre zúg a vad viha, de a Mennyből

hívó hangon zeng felénk az égi kar.

4. Majd ha Jézus kezét fogva haladunk a völgyön át, túlnan látjuk meg a

fényben, üdvünk égi városát.

736.

1. Testvér, vedd fel a keresztet, kövessük a drága Mestert!

Megtagadván önmagunkat, járjuk ezt a keskeny utat!

197

2. Öljük meg a testi vágyat, amely üdvünk ellen támad! Testi élvek,

hiúságok; nem teremnek boldogságot.

3. Ne gyűjts dőrén földi kincset, ne kérj múló dicsőséget. Mert ezek csak

lelki férgek, miktől megromol a lélek.

4. Menny felé kell törekednünk, ott majd le lesz véve terhünk; hol Jézus

vár, emígy szólván: „Jöjj pihenni, édes szolgám!”

5. Te is hordjad, el ne lankadj; vedd fel a gúnyt, a szidalmat. A gonoszért

fizess jóval, szeretettel, irgalommal!

6. Testvér, vedd fel a keresztet; kövessük a drága Mestert! A cél olyan

üdvösséges, legyen Jézus terhe édes!

737.

1. Testvér, világíts, életed legyen; melyben ragyogjon égi kegyelem!

Mutasd a bűnösöknek az utat, hogy megtalálják Megváltójukat!

Kar: Testvér, előre, Jézus velünk! Zengjen örömmel az énekünk! Hol

legsötétebb ez a földi lét, Jézus dicsfényét hintsük szerteszét!

2. Testvér, ne állj meg, ránk az élet vár! Bús éjszakában annyi lélek jár!

Hirdesd a hajnalt, áldott szép napot; mely golgotáról most reánk ragyog!

3. Az Úr kezére bízzad életed; ragyogtasd tiszta, hívő fényedet! Lássák

tebenned dicső Uradat, s előtte ők is meghódoljanak.

738.

1. Te vagy az, akiből élet árad; Te vagy csak igaz szó a számban,

szívem kincse, lélegzetem, mindenem. Te vagy az, akire mindig vártam,

hajnalcsillag vagy az éjszakában, olyan egyedül érzem magam Nélküled.

Kar: De Te velem vagy, Jézus, minden nap, Te vagy a fény, ha éjjel van;

Te vagy a tűz a szívemben, ami ég, Tudom, velem vagy, Jézus, minden nap;

igaz barát, ki el nem hagy. Minden óra, minden nap a Tiéd.

2. Erős szikla vagy Te, amire állok, Te vagy az, aki a boldogságot elhoztad

az égből az én szívembe. Én nem ismertelek, de Te ismertél, életedet adtad,

úgy szerettél, hogyan köszönjem meg Néked az egész életem?

739.

Te vagy az Isten, te vagy az Úr; te vagy az első, az utolsó. Te vagy a

kezdet, te vagy a bég, te vagy az élet, úgy imádlak én! Mert a hegyek

leomlanak, de a Te hűséged, Jézus, mindörökké megmarad! Mert a sziklák

leomlanak, de a Te hűséged, Jézus, megmarad!

198

740.

Te vagy az út, az igazság, Te vagy az élet. Hozzád megyek, áldom

neved, általad élek. Megszabadítottál, kenyeret s bort adtál, tested és véred

éltet, hűséged táplál. Halleluja! Megszabadítottál, kenyeret s bort adtál, tested

és véred éltet, hűséged táplál.

741.

1. Te vagy napvilágom, Te vagy énekem; Téged várlak, Jézus, kínos

éjeken. Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot; ragyogjon fel rajtam szép,

fényes napod!

2. Égő várakozás él minden szívben, bárha nem is tudja, Téged vár

minden. Titkon epedőknek jelenjél meg nyilván, találj meg mindenkit, ki élni

kíván!

3. Találj meg mindenkit, aki elveszett, s vigye dicsőségre hatalmas kezed;

hogy amikor eljössz az ég felhőiben, örömmel lásson meg minden földi szem.

742.

1. Téged nézlek, úgy követlek, Jézus Krisztus, égi hős! Kísértésben,

félelmemben lelkem Véled már erős!

2. Merre járok, dicső zászlód kereszt-jele int felém! Tiéd lettem, Néked

tettem örök fogadalmat én.

3. Öltöztess fel jó fegyverrel, bátorítsad szívemet; Igéd kardja, hitnek

pajzsa óvja, védje lelkemet!

4. Küzdelmemben állj mellettem, harchoz erőt adj nekem! Hitben járok s

bizton állok, nem hátrálok sohasem.

743.

1. Tégy eggyé, Urunk! Tégy eggyé, Urunk! Hogy meglássa a világ,

hogy eljöttél! Tégy eggyé, Urunk!

2. Óh, mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni! Az

Úr áldása bőven árad ránk, mint túlcsorduló olaj!

744.

1. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Tégy engem

tisztává, tégy engem tisztává, Jézus! Nyisd meg szemem világát, hogy lásson

Téged, Te hű; s ne lásson Tenálad szebbet, és legyen utált a bűn!

2. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram. Tégy engem tisztává,

tégy engem tisztává, Uram! Mutasd meg ösvényedet, hogy ne tévelyedjem el;

és ezer veszély által Tehozzád juthassak el!

199

3. Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek; tégy engem tisztává,

tégy engem tisztává, kérlek! A Sátán karmaiból erőddel szabadíts meg! Az én

lelkemet a bűntől hit által Te tisztítsd meg!

745.

1. Tégy foglyoddá, Uram; akkor szabad leszek; késztess megadnom

önmagam, győzelmet úgy veszek. Ha küzdve küszködöm, a földre roskadok;

de ha karod lesz börtönöm, akkor erős vagyok.

2. Szívem gyáván remeg, úgy hajlik, mint a nád; amíg Benned nem lelte

meg parancsoló Urát. Míg láncra nem vered, boldogtalan, sivár; de hogyha

szolgád lesz Neked, akkor üdvöt talált.

3. Lelkem mindjárt alél, nem tölti tűz, se hit; míg benne égi tűz nem kél s

szolgálni nem tanít. Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet, zászlóm fennem

csak úgy lobog, ha fúj leheleted.

4. Majd úgy uralkodik s nyer lelkem égi trónt, ha Néked hódol a porig, ha

mindenről lemond. Vész és vihar között úgy áll végig híven, ha Nálad békén

kikötött s mindvégig ott pihen.

746.

{:Tied a dicsőség, és imádás, felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent

neved!:} {:Óh, hatalmas kezed nagy csodákat tesz, Veled senki nem ér fel,

Veled semmi nem ér fel!:}

747.

1. Tied vagyok, Uram, csak a Tied; szívembe van írva drága neved. Ki

ne tépje az idők vihara, Te vagy lelkem legdrágább horgonya.

2. Aki Tied, mindig is Veled lehet; az bizton győzhet az ellen felett.

Akinek az Úr a kormányosa, biztos célba halad hithajója!

3. Adjál, Uram, imádkozó szívet, amelyben él az égis szeretet! Mellyel

tudjam szent neved dicsérni, taníts, Uram, másokért is élni!

4. Drága Uram, adjál nékem hárfát, hárfa mellé győzedelmi pálmát.

Pengessem az arany hárfa húrját, dicsérhessem a Seregek Urát!

5. Küldd el, Uram, drága Szentlelkedet, éjjel-nappal oktasson engemet. Ne

szunnyadjon a hitnek szép világa, fényben ragyogjon hitem lámpája!

6. Öltöztesd lelkem hófehérbe, készítsed el a nagy menyegzőre; ahol többé

nem patakzik a könny, felváltja majd az örökös öröm!

748.

1. Tiéd vagyok, Uram, csakis Tiéd! Halom Igédet, követlek Téged.

Nem tarthat vissza e bűnterhes lét; Tiéd vagyok, Tiéd!

200

Kar: Mily szép vagy énnekem, hű Jézusom! Dicsérlek, imádlak, hirdetlek,

szolgállak, erőd magasztalom! Dicsérlek, imádlak, hirdetlek, szolgállak, erőd

magasztalom!

2. Még ha megbüntetsz is, Tiéd vagyok. Úgy van, mint kértem, Tiéd az

éltem. Nem vonom vissza, sőt mindent adok, csak Nálad maradok!

3. Aki Tiéd, mindig Veled lehet; itt a bús földön, s Mennyben örökkön.

Hódíts meg, uram, óh, minden szívet: Tied legyen, Tied!

749.

{:Több erőt, több szeretetet, többet Tőled minden nap!:}{:És teljes

szívemből imádom neved, az elmém meghajol, és hódol Neked! Teljes

lényem Tiéd, rendelkezz velem! Mert Te vagy az Úr, Te vagy az Úr!:}

750.

1. Többet kívánok én Jézusból, többet akarok én az Ő erejéből! Minden

nap betelni az Úr örömével, győztes lenni mindig és szabad maradni!

Kar: Halleluja, halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja, Jézus él! Halleluja,

halleluja, halleluja! Halleluja, maranatha, Jézus él!

2. Többet akar adni Magából, többet fogsz átélni az Ő hatalmából! Mindig

Néki szolgálj, dicsérjed nevét, fejed fölött tartja átszegzett kezét!

3. Halleluja, Jézus nem hagy el! Szeretetével Ő mindig fölemel!

Naponként erőt ad a nehéz harcokhoz, jöjj hát te is velünk az Ő forrásához!

751.

1. Több szeretet, több szív; Krisztus, Neked azoktól, kik ejtik szent

nevedet! Vágyam más nem lehet: több szeretet, több szív, Krisztus; Neked,

több szeretet, több szeretet!

2. Vágyam célja volt rég: földi javak; most: hogy mennél jobban

szolgáljalak. Imám más nem lehet: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet,

több szeretet!

3. Hadd művelje dolgát a fájdalom, boldog híveid közt szárnyal dalom.

Zengem ez éneket: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet, több szeretet.

4. Neved lesz utolsó leheletem, ez lesz búcsúigém, Uram, nekem. Zengem

ez éneket: több szív, Krisztus, Neked; több szeretet, több szeretet!

752.

1. Tudjátok, hogy nyertem én nagy boldogságomat? Által adtam

teljesen Jézusnak magamat. Azóta vidám vagyok, miért is szomorkodnám?

Hiszen Jézus megváltott engem a keresztfán.

201

Kar: Így vígan hirdetem: Jézus az életem! A szívem úgy örül, mert fénye

vesz körül. Így vígan hirdetem: Jézus az életem! Zengjen a halleluja Őneki

szüntelen!

2. Tudjátok, hogy nyertem én nagy örömeimet? Betöltötte szívemet az égi

szeretet! Szentlélek olajával a lámpásom tele, melyet én azért kaptam, hogy

fényt hintsek vele.

3. Közeleg már az idő: Jézusom megjelen; azért, míg élek áldom, buzgón

és szüntelen. Jer te is, bűnös, hamar; Megváltód áldani, s ha megjelen,

örömmel tudj elé állani!

753.

1. Tudod-e, mi a szenvedés, a gyötrő fájdalom? Amikor nincs semmi

remény, sehol sincs szánalom. Úgy véled, nincs szabadulás, nincs, aki

segítsen; közömbös hozzád mindenki, nagyon könyörtelen.

2. Tudod-e, mi a szeretet? Segítettél-e már zokogó, síró könnyeit

letörölted-e már? Vagy talán elmégy mellettük, mint kit nem érdekel? A

bajban szenvedőnek mondod, segítsen más, ha kell?

3. Segíts a bajban szenvedőn, ne menj mellette el. Ne várd, hogy más

segítsen, óh, ne légy könyörtelen! Kenyeret az éhezőnek, szomjasnak adj

vizet, szárítni síró könnyeit, az Úr majd megfizet!

4. Tudod-e, mi az irgalom? Ott segíts, ahol kell. Te légy a szamaritánus,

szenvedőt ne hagyj el! Az Úr majd kárpótol neked mindent, mit másnak adsz;

és Mennyben ezért majd örök, dicső nyugalmat kapsz!

754.

1. Tudod, szeretlek szívemből Téged, Úr Jézus, dicső Király!

Szivárvány hídként kegyelmességed az égből a földig áll!

Kar: Forrón dicsér imám, szálljon erőd reám! Emelj a Mennybe, szíven

elébe, Új Jézus, dicső Király!

2. Nincs bennem érdem, alig hogy értem, tervedben miért vagyok?

Körötted Mennyben dicsérnek szebben szolgáló szent angyalok.

3. Frigyed van vélem, szent Vőlegényem! Úr Jézus, várok Reád! Jöhetsz

már nappal, jöhetsz már éjjel, zálogod szívemben már.

4. Hangod már értem, amely Igédben hozzám is szólni akar! Meglátlak

egykor, kit most a fátyol előlem még eltakar.

755.

1. Tudom, az én Megváltóm él. Hajléka készen vár reám, már int

felém és gyermekének koronát ád a harc után.

202

Kar: Bár a világ gúnyol, nevet; honvágy fogja el lelkemet. És nemsokára

hív az Úr: jöjj, vár hazád, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: pihenj,

nyugodj a keblemen!

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet. Jézus ajkáról hallom

én: Óh, jöjj haza, vár Mestered!

3. Előttem, óh, az oly csodás, hogy Jézus értem földre szállt. Hogy érettem

is szenvedett, és vállalt bűnömért halált!

4. Tudom, hamar jő Mesterem, az óra fut, a nap közel. Előtte állok

csakhamar, édes Jézus, jöjj értem el!

756.

1. Tudom, az Úrnak terve van velem. Tudom, az Úrnak terve van

velem. Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úrnak terve

van velem

2. Tudom, az Úrnak gondja van reám. Tudom, az Úrnak gondja van reám.

Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úrnak gondja van

reám.

3. Tudom, az Úr megőriz mindenkor. Tudom, az Úr megőriz mindenkor.

Ezért ajkam s énekem Őt dicsérje szüntelen! Tudom, az Úr megőriz

mindenkor!

757.

1. {:Tudom, a vér volt az:}, tudom a vér volt az értem! Mikor én

elvesztem, Ő meghalt érettem! Tudom a vér volt az értem!

2. {:Tudom, eljön hamar:}, tudom eljön hamar értem! Mikor én elvesztem,

Ő meghalt érettem! Tudom, eljön hamar értem!

758.

1. Tudom, Jézus eltörölte bűnömet, mely éj s nappal gyötörte

szívemet. Meghallotta fohászom, látta könnyhullatásom. S akkor Ő elvette a

bűnömet.

Kar: Elvette, elvette! Örvendek, hogy Jézus bűnöm elvette! Elvette,

elvette! Boldog vagyok, hogy bűneim elvette!

2. Tudom, Jézus eltörölte bűnömet: addig büszke gőg lakta szívemet.

Jézus figyelmeztetett: így örökre elveszek, de akkor elvette a bűnömet.

3. Tudom, Jézus elvette a bűnömet. És oly könnyűvé tette szívemet, mikor

Megváltóm ott állt a kegyelem trónjánál, s akkor Ő elvette a bűnömet!

4. Énekelek, mert elvette bűnömet; lelkem, nyelvem hálát zeng Istennek!

Éled, de többé nem én; Jézus, aki bennem él; halleluja, elvette bűnömet!

203

759.

1. Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben; lángja lobogjon

elevenebben. Ami vagyok, és mind, ami az enyém; tartsd a kezedben, igazi

helyén!

Kar: Életem kútja, örök örömem! Fény a sötétben csak Te vagy nekem!

Hallod imám, és bármi fenyeget; nem hagy el engem tart a Te kezed.

2. Szorongat a Sátán, de Te velem vagy; hű Szabadítóm, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén lényed a csillag, sugarad a fény.

3. Jön az örök nap már, közeledik Ő; mennyei honba hazavinni jő. Röpke

pillanat, míg tart a keserű; Krisztus elénk jön, örök a derű.

760.

Uram, gyönyörködöm, ha nézem arcodat! A Te szemed nyugszik

rajtam, érzem, nagyon szeretsz! Uram, adj új tüzet, fénye hadd ragyogjon!

Hadd újuljon meg most bennem az első szeretet! Igéid hordozom, hogy

lásson a világ; Uram, szeretném, ha bennem élnél! És győzelmeimben a

dicsőség mindig a Tiéd, nem az enyém, és ezért hálám szálljon Feléd!

761.

1. Uram, itt vagyok, változtasd meg szívemet, mert Tőled árad rám a

kegyelem! Uram, beismerem, hogy gyengeség van még bennem, de van

szabadító: féltő szereteted!

Kar: Jöjj közel, tarts jelenlétedben, áraszd rám szent kenetedet! S ahogy

várlak, felkelek, mint sasmadár, és szárnyalok Veled, a te Szellemed vezet a

Mennyhez közelebb!

2. Nyisd meg értelmem, adj új látást nekem; tudjam meg, hogy szeretsz és

bennem élsz! Uram, taníts, vezess, jóságodra emlékeztess! Erős jobbod

legyen minden nap velem!

762.

1. Uram, jó nekünk itt lennünk a Te szent hajlékodban! Veled

egyesülhet lelkünk itt, az Ige titkában. Értünk dobog itt szent szíved, mely

bennünket úgy szeret. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol csalódni nem lehet!

2. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol kegyelmed várva-vár. Hová mindig

visszatérünk: szíved nékünk nyitva áll. Bármily messze tévelyedtünk, nagy

irgalmad ránk talál. Uram, jó nekünk itt lennünk, hol szívünk nyugtot talál!

3. Uram, jó nekünk itt lennünk, érdemünk bár semmi nincs. Itt könnyebb

lesz életterhünk, s gyarapszik az égi kincs. Szívünket ha megérinti szent

kegyelmed balzsama; Uram, jó nekünk itt lennünk, nem hagyunk el már soha!

204

763.

Uram, megvizsgáltál engem, ismered minden léptemet. Elöl és hátul

körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet. Még a számon sincs a szó, immár

egészen érted azt, hová menjek Szellemedtől, és a Te orcád elöl hová fussak?

Ha a Mennybe szállok fel, Te ott vagy. Ha a Seolban vetek ágyat, jelen vagy.

Hajnal szárnyaira kelnék, a tenger túlsó szélére szállnék; a Te kezed vezérelne

engem, a Te jobb kezed fogna engem!

764.

Uram, mind jobban szeretlek, (Uram, mind jobban szeretlek,) ahogy

a napok telnek, (ahogy a napok telnek,) szereteted áthatol (szereteted áthatol),

és a bensőm lángra gyúl. Csendesen jössz mindig hozzám, és szelíden

átölelsz. Halk szavaddal bátorítasz, hogy sose csüggedjek el. Nem taszítasz el

Magadtól; tudom, nem , Te nem hagysz el; hűséged tart, mint a páncél, és

élek.

765.

1. Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. Kegyelmedre

mindig rászorulok. Életem reménye, hogy szeretsz nagyon, és eljössz majd

egy szép napon.

2. Uram, köszönök mindent, amit értem tettél! A Golgota keresztjén értem

szenvedtél! Kifolyt drága véred, a magas ár, hogy királyságod rám is vár.

3. Szelíd hangod, Jézus, hallani olyan jó. Minden egyes szavad

örökkévaló. Uram, szólj egy szót, és meggyógyul szívem, s boldogan áldom

szent neved!

4. Uram, ne menj el tőlem, bár bűnös ember vagyok. Kegyelmedre mindig

rászorulok. Életem reménye, hogy szeretsz nagyon, és eljössz majd egy szép

napon!

766.

1. Uram, nem kérek kincset, aranyat, ezüstöt; csak azt, hogy a szép

Mennyben legyek nyájad között. Az élet nagy könyvében, szép, hófehér

lapján; Úr Jézus, mondd meg nékem: nevem bent van-e már?

Kar: Az élet könyvében nevem bent van-e már? Az élet szép könyvében

nevem bent van-e már?

2. Uram, a bűnöm oly sok, mint tenger homokja; de véred, óh, Jézusom,

elég, hogy lemossa! Szívembe van bevésve a Te ígéreted, bár bűneim pirosak,

hófehérré teszed.

3. Óh, a gyönyörű város, remek lakásokkal; megdicsőült szentekkel, fehér

ruhásokkal! Oda gonosz nem férhet, ott örök a béke; ott örök a dicsőség, örök

a nap fénye!

205

767.

1. Uram, óh, add; ha vándorutam majd véget ért itt, a borúban; elérjek

Hozzád s Te fényes orcád hadd lássam én!

2. Óh, lásd, Uram, a szívem, lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten; s a

gyötrelemtől fájón kiperdül a könnyem is!

3. El nem bocsátlak, én Istenem! Semmi más vágyam nincsen nekem: csak

áldj meg engem, csak elepednem ne hagyj, Uram!

4. Minden elhágy e földön engem, Te vagy csupán az üdvösségem. Sebem

Te látod, könnyem szivárog, s Te számolod.

5. Utamon gyámolíts erőddel! Tengernyi bűnöm, Uram, vedd el! Óh, végy

föl engem s emeld a lelkem az ég felé!

6. Ott álljak üdvbe öltözötten s kiket szerettem, mint köröttem! Uram,

Tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!

768.

1. Uram, óh, küldd el drága Lelkedet! Töltsed be vele árva szívemet!

Epedve várom, küldd el most reám a szent erődet, Mennyei Atyám!

2. Tisztítsd meg lelkem, hogy legyen fehér! Mossa meg tisztára a drága

vér! Ne érjen hozzá bűn és szenny soha, hadd legyen lelkem Lelked

temploma!

3. Könnyes szemekkel kérlek, Istenem! Pünkösdi szívedet, azt add

énnekem! Pünkösdi szívvel áldj meg engemet, mellyel dicsérem drága szent

neved!

4. Úgy vágyom bírni Lelked erejét, amelyet ajkad egykor megígért. Küldd

el reám is, esdve kér szívem, pünkösdnek lelkét, édes Istenem!

5. Ne vesd meg az én könnyes nagy tusám! Ha kezeimet Hozzád emelem,

legyen előtted kedves sóhajom. Lelkedet várom, küldd el, Jézusom!

769.

1. Uram, te drága, egyetlen menedék; Tiéd a föld és ég, Tiéd a

mindenség. Tenálad rejtve nem ér az ellenség, legyőzted azt már rég! Örökre

Te lettél a vezérem, tetteidet dicsérem földön és a Mennyben odaát. Üdvömet

csak Tebenned találom, dicső égi Királyom, szívemben ég orcád.

2. Úgy látom, bűnöm igen nagy hatalom, hiába akarom, a jót már nem

tudom. De jöttél, Jézus, legyőzted tudatom, Tiéd a hatalom! Örökre kivettél a

kezéből, Sátán bűvös köréből, véred volt a drága, magas ár. És eljössz értem

földre a Mennyből, hogy Magadhoz emelj föl, dicsőült nagy Király!

206

770.

Uram, Tehozzád futok, élő vízre szomjazom, közelséged, óh, mily jó

énnekem! Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem, úgy kívánlak

Téged, Istenem! Én pedig szüntelen remélek, egyre jobban dicsérlek, ajkam

beszéli a Te igazságodat! Hadd legyen most a dalom jó illat oltárodon,

nagyon szeretlek Téged, Jézusom!

771.

1. Uram, te jól ismersz engem, mindent jól lát a szemed. Valamit

gondol a szívem, Te mindjárt észreveszed.

Kar: Hála tölti be szívemet, szeret az Úr, nagyon szeret!

2. Uram, Te könyörülsz rajtam, mert a Te irgalmad nagy; ha szóra sem

nyílik ajkam, megértesz, mert Atyám vagy.

3. Uram, Te felemelsz engem, amikor gyenge vagyok. Hitem is megújul

bennem, olykor ha meglankadok.

4. Uram, megváltottál engem, értem is ömlött a vér. Jézus ott fenn a

kereszten meghalt a bűneimért.

5. Magam Rád bízom egészen, hű Uram, én Istenem. Örömben, bánatban,

vészben Te légy nekem mindenem!

771.

Kar: Urunk, küldd el, Urunk, küldd el Mennyből ránk a Te szent erőd!

Szívünk tárva, és úgy várja, mint a szomjas föld az esőt.

1. Áldásod esőjét zúdítsd most reánk a mennyekből, égi Atyánk. Teljen be

örömmel szívünk és a szánk, óh, hallgasd meg most az imánk!

2. Most teljesedjen be a szent ígéret, mit prófétált Jóel szava, hogy

kiöntöm Lelkemet minden testre majd az utolsó napokban!

3. Óh, Illésnek szent Ura, tedd ma is ezt; óh, küldd le az égi tüzet, hogy

gyújtson ma lángra itt minden szívet! Óh, küldd el ma Szentlelkedet!

4. Ma törjön be közénk a pünkösdi szél, és sok szív falát törje át. Legyen

sok szív, ki pünkösd nyelvén beszél, óh, áldd meg az Eklézsiát!

772.

1. Utunk Atyánkhoz érkezik, ki tudja, tán már holnap. A fájdalom is

megszűnik és vége bűnnek, gondnak!

Kar: Az út véget ér, ki tudja, tán már holnap; testvér, Jézus kér: légy kész,

ha Mennyből szólnak!

2. Te fáradt szív, készülj velünk, ott vár reád a béke. Már gyógyul is

minden sebünk a Mennynek énekével!

3. Szomorkodom, bár nincs okom; tudom, elrejt Ő engem. Az égi hon lesz

otthonom, Atyám már holnap inthet!

207

773.

Úgy szeretlek, Uram Jézus; csodálatos, mindenható Királyom! Te

eljöttél, értem szenvedtél, Atyád házába életre vezettél! {:Hozsánna

(hozsánna), hozsánna (hozsánna), hozsánna, él az Úr!:} Az Úr hűséges és

igaz, kegyelme mindig megmarad! Hát áldjuk Őt, imádjuk Őt, emeljük fel

nevét! Mert Ő Király minden fölött, hatalmas örökké!

774.

1. Úgy szeretnék én szent lenni! Add, Atyám, hogy az legyek! Moss

meg Jézusnak vérében, és én hófehér leszek.

Kar: Tégy szentté Te engemet! Tisztítsd meg a szívemet! Jézusom,

átadom: tisztítsd meg a szívemet!

2. Halljad lelkem sóhajtását, vedd el bűnösségemet! Teljesítsd meg szívem

vágyát, váltsd nappallá éjemet!

3. Nincsen semmi jóság bennem, a saját erőm kevés; tégy, Atyám, tégy

szentté engem, kérlek Jézus véréért!

775.

1. Új szívet adj, Uram énnekem; új szívet adj, én Istenem. Amely csupán

csak Teérted ég, s Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet; mely, Jézusom, Te lakhelyed. Hol

egyedül a Te hangod szól, mely Véled van tele, csak Véled van tele.

3. Jézus, a Te gyógyító kezed megfogta már a szívemet; s én is tudom,

bűntelen leszek majd Nálad odafenn, a Mennyben odafenn.

776.

1. Új szív kellene már énnekem; a régi nem jó, romlott teljesen. Nincsen

benne jó, semmi bíztató. Új szív kellene már énnekem!

Kar: Óh, új szívet csak Te tudsz adni, kérlek, Istenem! Emlékezz meg

rólam, kegyelmed végtelen! Óh, új szívet; óh, új szívet; óh, kérlek, adj

nekem!

2. Régi szívvel hinni nem lehet, a bűnöm ellen én nem küzdhetek. A

gonosz fogja azt, nincs benne igaz; régi szívvel nem szolgálhatok!

3. Uram, Igéd így szól énfelém: „A kőszív helyett újat adok én”. Óh,

kérlek, add nekem! Uram, elhiszem, az új szívemet még ma megnyerem!

777.

1. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; hogy trónod elhagyva,

megszülettél! Bölcsődnél angyalok zengtek szent szózatot, mégis a bűnös nép

közé mentél.

208

2. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; hogy szíved irgalom, neved

csodás! Amerre lábad járt, bánat a mélybe szállt; jóságod hirdette sok

gyógyulás.

3. Úr Jézus, csodállak, szeretlek, imádlak; szenvedtél, meghaltál a

Golgotán! Míg tűrted a halált, ég és föld gyászban állt; megrendül szívem is e

nagy csodán!

4. Hát még hogy’ csodállak, szeretlek, imádlak; ha Veled fent leszek a

Menny ölén! Megváltott nép között, fehérbe öltözött győztesként örökre

imádlak én!

778.

Úr Jézus, Megváltóm, nincs senki olyan, mint Te! Minden napon

magasztalom a Te szereteted nagy voltát. Vigaszom, oltalmam, menedékem,

váram; ami vagyok, egész valóm Téged szomjaz, Téged áld! Kiálts az Úrnak,

te föld, énekelj! Adj dicsőséget a Felségesnek! Hegyek, hódoljatok, zúgj,

tenger a mi Urunk nagy nevének! Éneklem hűséged, és kegyelmed, örökké

szeretlek, én Istenem, semmi sem ér fel a Te jelenléteddel!

779.

1. Úr Jézus, nézz le rám! Jöjj, most le bűnömet! Sok földi szenvedély

kötöz: jöjj, oldj fel engemet!

2. Úr Jézus, nézz le rám! Gond és bú látogat; mint szolgád: ízleljem ígért

szent nyugodalmadat!

3. Úr Jézus, nézz le rám; ne tévedhessek el; a Menny felé, sötéten át Te

légy az úti jel!

4. Úr Jézus, nézz le rám! Ha né a félelem, ár zúg és ellenség szorít; légy,

Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám! Ha elvonult az ár, te szent derűd derítsen és az

örök napsugár!

780.

1. Úr Jézus, Úr Jézus! Boldog a szívem, hirdeti híven: Nálad az

irgalom, Úr Jézus!

2. Úr Jézus, Úr Jézus! Égi erővel töltsd be Te bőven szívemet, éltemet, Úr

Jézus!

3. Úr Jézus, Úr Jézus! Bűnös áll itten, gyenge a hitben; rejtsd el az életem,

Úr Jézus!

4. Úr Jézus, Úr Jézus! Vágyik a szívem Hozzád, el innen! Gyermekedért

jövel, Úr Jézus!

209

781.

1. Úton vagyok, úton a Menny felé, hol hű Uram szerelme vár; s

bármily küzdelmes itten az utam; vezet az égi fénysugár. Ellenségem is jön

velem, sok rosszat tervez ellenem. De áldott, hű Uram Szentlelke ad

győzelmet mindig énnekem.

2. És bár a lelkem néha elfárad, hallom az égi biztatást; hogy Jézusban

mindig megnyughatom, Szentlelke ad vigasztalást. Fáradtságom is elrepül, ha

lelkem Benne felüdül. S az utamat folytatom örömmel, Jézust dicsérve

szüntelen.

3. Mikor vándorutam véget ér és szól az égi harsona, kik a küzdelemben

elfáradtak, sietve fussanak oda. Porsátram akkor levetem, életkoronám

átveszem. És szüntelen való örvendezéssel Jézust dicsben szemlélhetem.

4. Betöltve az Ő dicsőségével örökké ott a Menny ölén, a megdicsőültek

seregében, ott hol nincs többé szenvedés: zengem győzelmi énekem, ujjong a

Menny is énvelem. És ott, örökkétartó örömben élet az örökéletem!

782.

1. Üdvözítőm, Jézusom; végy kebledre engemet! Tajtékoznak a habok

és üvölt a fergeteg. Rejts el engem, óh, Uram; míg e nagy vihar szűnik! Adj

nyugalmat kebleden, vedd le lelkem terheit!

2. Másutt nincsen menhelyem: végy kebledre engemet! Önmagamra, óh,

ne hagyj: támogasd a lelkemet! Bízom Benned, Jézusom, Tőled jő csak a

segély, szárnyaiddal födj be és nem ér engem a veszély.

3. Mindenem Te vagy nekem, nincs hiányom kebleden. Az esendőt

felveszed, s könyörülsz a betegen. Szent s igaz a Te neved, az enyémre

szenny tapad. Én sok bűnnel, Te pedig kegyelemmel teljes vagy.

4. Nagy kegyelmed eltörli bűneimet teljesen. Meggyógyítod lelkemet s

megtisztítod véredben. Örökélet Kútfeje, Benned felüdülni hagyj! Add

szívembe üdvödet és a Mennybe elragadj!

783.

1. Üdvteli érzet: Jézus enyém! Ezen felette örvendek én. A dicső

Mennynek örököse, s az üdvösségnek egy részese.

Kar: Örökre zengem ez éneket: Jézusban bírom az üdvömet! Örvendve

zengem: Jézus enyém! Jézust dicsérem örökre én.

2. Örömmel teljes odaadás, Üdvözítőmbe beolvadás! Isteni béke lakja

szívem: az Ő törvénye én örömem.

3. Üdvteli béke, szent nyugalom! Jézus ölében megnyughatom. Ezt tudni

oly jó, ezt tudom én: Jézus életem, Jézus enyém!

210

784.

1. Üres kézzel menjek-é el, s úgy álljak az Úr előtt? Egy lelket se

hozhassak el s gyümölcstelen nézzem Őt?

Kar: Üres kézzel menjek-é el, s úgy álljak az Úr előtt? Egy lelket se

hozhassak el, s gyümölcstelen nézzem Őt?

2. Jézusom megváltott engem, nem rettegem a halált; de üresen

megjelenni? Fájlalom e lelki kárt!

3. Jönnének bár újra vissza kárba veszett érveim! Jézusomnak hűn

szolgálni törekedném híven én.

4. Fel munkára, Isten népe, hűséggel működjetek; s mielőtt a nap lemenne,

sok bűnöst megmentsetek!

785.

1. Vajon áldás-e életed másnak? Szétárad-e szereteted már? Megváltást

hirdetsz-e a bűnösnek, aki a tévelygés útján jár?

Kar: Uram, tedd áldássá az életem! Másokért élni taníts meg engem!

Fogadd: átadom a teljes valóm, Uram, tedd áldássá az életem!

2. Vajon áldás-e életed másnak? Megkönnyíted-e mások terhét? Van-e

balzsamod vérző szívekre? Megfogod-e a gyengék kezét?

3. Vajon áldás-e életed másnak? Kész vagy szolgálni mindenkoron?

Szolgálsz-e a szegénynek, kicsinynek? Áldás van-e szolgálatodon?

4. Mi csak úgy leszünk már áldására, ha nem uralg rajtunk már a bűn. Add

át teljesen magad az Úrnak, és Ő felhasznál tégedet hűn.

786.

1. Valaki téged is várva-vár; aggódva figyel, hogy jössz-e már?

Eltévedt fiú, aki oly messze jár, valaki téged is vár.

Kar: Téged is vár, téged is vár! Kevés a munkás és aratunk már! Valaki

téged, óh, téged is vár; valaki téged, óh, téged is vár!

2. Szánandó, üres az életed; fáradtan vonszolod lelkedet; céltalan

bolyongsz, amíg felismered: valaki téged is vár!

3. Nyújtja a kezét egy Jób arát, óh, mennyi jósággal néz le rád! Ott van Ő

mindig, ahol szenvedőt lát, valaki téged is vár.

4. Szelíden megérint téged is, senki nem kedvelt még téged így. Ne

szégyelld bűnbánón hulló könnyeid: valaki téged is vár!

787.

1. Van egy dolog, amit még az én Megváltóm ígért az élő vizeknek

folyamáról, Szentlelkének erejét.

2. Az Ő szolgálatában megerősödni vágyom, küldd le, Uram, a Te

Szentlelkedet, ez az én kívánságom!

211

3. Pecsételj el, óh, Uram, ama napra engemet, amely napon e világ

megismer, néped Veled hazamegy.

4. Isten arkangyalának trombitája megszólal, és akkor majd drága Úr

Jézusom, betelék szívem vágya!

788.

1. Van egy jó hely, odamegyek; lerakom ott a terheket. Ott fönn a

hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha fáradt

vagy, odajöhetsz.

2. Emberekért ömlött a vér, kegyelmet kap az, aki kér. Ott fönn a hegyen

van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha bűnös vagy,

bátran jöhetsz.

3. Keresni jött, mi elveszett, megtört szívű embereket. Ott fönn a hegyen

van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, ha elhagytad,

visszajöhetsz.

4. Csodálatos ez a titok, Szellemével megragadott. Ott fönn a hegyen van

az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, várnak ott rád,

mindig jöhetsz.

5. Azóta tart a kapcsolat, Ő vigyáz rá, el nem szakad. Ott fönn a hegyen

van az a hely, ahol a szív békére lel: a Golgotán áll a kereszt, Isten szívén

megpihenhetsz.

789.

1. Van egy kegyelem, mely oly bőven árad; ez szüntet bút-bajt, kínt,

minden fájdalmat. Nyilvánvalóvá lett a nagy kegyelem, a Báránynak vérében

ingyenesen. Számomra is, számodra is vér által van kegyelem még mostan is!

2. Van igazi béke a mi számunkra, mely nyugalmat ad harcaimban. Miként

a balzsam, így hat a szívünkre, Jézus által lett békénk mindörökre. Számomra

is, számodra is, hála által van békéd neked is!

3. Van egy csodás erő, mely megvédni kész; így nem félünk, ha majd tör

is a vész! E csodás erő gyengéket visz célba, Megváltónk kegyelme elég

neked is. Énnékem is, tenéked is, Jézus nagy kegyelme elég néked is!

790.

1. Van egy könyv, halleluja; e könyv: a szent Biblia. Visszaemlékeztet

anyám szavára, Ő tanított meg arra, hogy ez Isten szent szava; általa jutunk el

az igazságra.

Kar: Áldott könyv, drága könyv; szava értékesebb, mint a drágagyöngy.

Napról-napra gazdagabb, amint közeleg a nap; mikor Jézus Önmagához

felragad.

212

2. Beszél sok hívő hősről, az Isten követőkről: József, Dávid, Dániel

életéről. Ők az Istenben bíztak, a gonosszal megvívtak. Életükkel nekünk

példát mutattak.

3. Jézusról beszél nekem, aki szeretett engem; s érettem is meghalt ott, a

kereszten. Új testben feltámadott, Mennybe felragadtatott, Szentlelkébe

engem is beavatott.

4. Fut az idő felettem, de én el nem feledtem, miről beszélt jó anyám

egykor nekem. Most is hallom szavát: „Becsüld meg a Bibliát! Mennybe

vezet, ha követed tanácsát!”

791.

1. Van egy megújulás a földön, így szól az Isten Igéje: az utolsó

napokban kitöltöm a Lelkem minden hívő lélekre!

2. Én is megújultam, ez csodás! Oly boldog már az életem, mert Istennek

Szentlelke betöltötte szívem, s megújult az életem!

792.

1. Van még számomra is bocsánat, van Jézusom, Ő az enyém. Nem

mardos a bűn, sem a bánat; mint a fecske, dalt zengek én. Halálban hevertem,

de Ő felemelt; az életem nagy áron megvétetett! A bűnömet mind eltörölte

Jézus, nem vádol többé már engemet.

2. Ha kísértés hulláma tör rám, szembe velem Jézusom jő. Roskasztó,

nehéz keresztfámat hű vállára átveszi Ő. Hazám felé ha utamat nem tudom,

előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom. A véred, óh, Jézus, én magasztalom!

Felhőként vezetsz az utamon!

3. Fürkészem a keleti égen: hajnalcsillag felkelt-e már? Vigyázok és

hallgatom ébren: hárfák hangja zendül-e már? Egykor én is elkezdem új

énekem, ujjongó új hangon zeng dicséretem; mikor az Úr Jézus, az én

Mesterem eljön, hogy engemet elvigyen.

793.

1. Van úgy, hogy fáradt és nehéz a szívem, magammal sem kezdhetek.

Idegen vagyok magamnak, és olykor jó, hogy Hozzád mehetek!

Kar1: Ne félj! Ne félj! Én veled vagyok! Segítek rajtad! Én harcolok! Ne

félj! Ne félj! Csak nézz reám! Szerettelek már ott a Golgotán!

2. Van úgy, hogy rám tör és kínoz a Sátán, erőm pedig oly kevés. Nem

tudok harcolni ellene bátran, bástyámon oly nagy a rés!

3. Van úgy, hogy minden csak a rosszra fordul, érzem, hogy elönt az ár.

Nem látok, nem hallok, nem érzek akkor, csak a szavad menthet már!

Kar2: Ne félj! Ne félj! Én veled vagyok! Segítek rajtad! Én harcolok! Ne

félj! Ne félj! Csak nézz reám! Nézz akkor is, ha elmúlik az ár!

213

794. 1. Vágyol-e elhagyni bűneidet? Jézus vérében van nagy erő! Vágyol-e

győzni a Sátán felett? E vérben csodás az erő!

Kar: Van erő, van, csodás erő van Jézusunk vérében; van erő, van, csodás

erő van Jézus drága szent vérében!

2. Óh, ha a büszkeség rabja vagy tán? Jézus vérében van nagy erő! Jöjj

csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán! E vérben csodás az erő!

3. Érted-e, hogy szíved oly salakos? Jézus vérében van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos. E vérben csodás az erő!

4. Jézusnak szolgálni vágyol talán? Jézus vérében van nagy erő. Csak Neki

zengeni nap-nap után? E vérben csodás az erő!

795.

1. Vágyom Jézus közelébe, érzem vonzó erejét. Ő vesz, tudom, szent

kezébe; szívembe írja nevét.

Kar: Jöjj csak Hozzá, jó testvérem, vére bűntől megtisztít! Elpecsétel

Szellemével, tálentummal gazdagít.

2. Fénye bűnömre világít, mégsem lehetek Övé. Rám, bűnösre, nem is

számít, béke nem a bűnösé.

3. Távozz tőlem, nagy kísértő! Távozz tőlem, kétkedés! Jézus itt áll, a

nagy védő; Véle erőm nem kevés.

4. Távozz tőlem, nagy kísértő! Jézusé vagyok csupán! Még ma tűzbe merít

Ő, boldog leszek igazán.

5. Ám a visszaút mily szégyen, bűnök zsoldja zord halál. Érzem én, hogy

árva szívem békét Golgotán talál.

796.

1. Vágyom melletted élni, Jézus; csendben Veled beszélni, Jézus.

Békét, üdvöt remélni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen!

2. Vágyom utadon járni, Jézus; Érted csatába szállni, Jézus. Gyáván meg

nem hátrálni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen!

3. Vágyom jobbodon állni, Jézus; fénylő orcádat látni, Jézus. Téged

örökké áldni, Jézus; segíts, hogy úgy legyen!

797.

Kar1: Válasszatok addig, míg tart a ma; ki legyen a ti szíveteknek Ura!

Nem szolgálhat két úrnak senki sem, egyiket gyűlölni, vagy szeretni kell!

1. Világi kívánság és a pénz, idegen istenek, bálványok, szenvedély vakítja

a szemet.

2. Azért hát féljétek az Urat, Néki szolgáljatok! Hagyjátok el a bűnt, az Úr

előtt járjatok!

214

Kar2: Válasszatok addig, míg tart a ma; ki legyen a ti szíveteknek ura! Én

azonban, és az én otthonom az Urat szolgáljuk minden napon!

798.

1. Változhatatlanul megáll Isten ígérete, Jézus szent vére rajta, mint az

Úr pecsétje.

Kar: Eltűnhet ég, föld s tenger; s bár hegyek süllyednek el; de aki hisz,

meglátja Isten ígéretét.

2. Tégy úgy, mint Ábrahám tette, tekints az égre fel: míg a sok csillagot

nézed, nő reményed s hited.

3. Higgy, ha sötét is az utad, a nap még nem múlt el; tán néhány óra van

hátra, s hajnalod csillan fel.

4. Higgy, mikor bánt ez a világ: Jézusod veled van. Oltja a próba vad

lángját a tüzes katlanban.

5. Higgy, mikor hűtlenül elhagy régi barátod mind, még egy van: Jézusod!

Ő az, ki hozzád mindig hív.

5. Bármi is hát a te próbád, hidd: hamar otthon léssz, s ott szemtő-szembe

meglátod, mit most hitben remélsz.

799.

1. Vándorutam Jézusommal járom, boldogan csak Véle jár szívem.

Utam, célom másban nem találom, {:szívbe, házba üdvöt Ő viszen.:}

2. Völgyön, halmon, zöld mezőn s a réten, vígan járok Jézusom kezén.

Hogyha nem Ő volna hű vezérem, {:nem találnék jobb hazámba én.:}

3. Ő vigyáz rám, ha szemem lehunyom, Ő áll mellém, hogyha fölkelek. Jó

tanácsod Ő ad válaszúton, {:Ő vigasztal, hogyha szenvedek.:}

4. Hű Uramhoz járulok én egyre, csillapítni szomjam s éhemet; s hogy

énbennem úr legyen kegyelme, {:Reá bízom testem s lelkemet.:}

5. Míg az este rámborul egészen, föl, az égbe Jézus hívogat; szent örökség

vár a Mennybe’ készen, {: s tiszta béke hona befogad.:}

800.

1. Vándorutam könnyek között járom, lelkemen borong a fájdalom.

Éjszakán is elkerül az álom, akkor is a szívem fájlalom.

Kar: Szánj meg, óh, bár bűnöm, mint a tenger! Néha majdnem

összeroskadok. Ím, Előtted áll egy bűnös ember, szánj meg, óh, bár méltó

nem vagyok!

2. Ködbe tűnt a szívem szép reménye, bánatom az égig tornyosul. Zord

magányom kínos éjsötétje szívet tépő módon rám borul.

3. Bűnbocsánat biztató Igéjét szólja Jézus Mennyből most hozzád. Kínos

éjed minden fájdalmáért hozta Ő szent, nagy áldozatát.

215

4. Itt hozom az éltem rontott útját; íme, Jézus, mostan átadom. Fogadd

szívem teljes hódolatát kegyelmedért, drága Jézusom.

5. Köszönöm, hogy szeretsz engem, Jézus! Nagy kegyelmed végtelen

hozzám. Minden bűnöm Néked odaadtam, szabad lettem teljesen most már.

801.

1. Veled járok, Jézusom, szívem Téged kíván. Érettem is véreztél ott

fent a Golgotán!

Kar: Göröngyös úton ha vezetsz, Te fogjad a kezemet. Hű maradok én

Hozzád egész életemen át!

2. Szent véredben, Jézusom, mosd meg lelki ruhám; megláthassam egykor

a mennyei Kánaánt!

3. Ahol Te vagy, Jézusom, ott van az én hazám. Vár rám az angyalsereg,

meg az édes Atyám!

4. Boldogságom csak Te vagy, drága Úr Jézusom, ragyogó szeretettel

Hozzád ragaszkodom!

5. Boldog örömmel várom visszajöveteled; erre, drága Jézusom, készíts el

engemet!

802.

1. Velem vándorol utamon Jézus: gond és félelem el nem ér. Karja

elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér; Ő a győzelmes, hű vezér!

2. Velem vándorol Utamon Jézus: ott az oltalom hű szívén! Ha a szép

napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény; Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus, bár az út néha oly sötét. Soha sincs

okom félni a bajtól, amíg irgalmas karja véd, amíg irgalmas karja véd.

4. Velem vándorol utamon Jézus, ez a vígaszom, baj ha jő. Bármily

súlyosak rajtam a terhek, segít hordani nékem Ő, segít hordani nékem Ő.

5. Velem vándorol utamon Jézus, túl a sír sötét éjjelén, s fönt a mennyei,

angyali karban nevét szüntelen áldom én, nevét szüntelen áldom én.

803.

Kar: Velünk az Úr, halleluja (3x)! Oly boldog vagyok én.

1. Magához hívott, Magához ölelt, szívem a szívén megnyugvásra lelt.

2. Földön és égen nincs hatalmasabb, mint ez a szeretet, mely velünk itt

marad.

3. Krisztus velem, nincs ellenfelem, semmi gonosz nem árthat énnekem.

4. Most egész életem Néki szentelem, munkám gyümölcsét Hozzá

elviszem.

216

804.

1. Vezess, Jézusunk; s Véled indulunk! Küzdelemre hív az élet, hadd

kövessünk benne Téged! Fogjad a kezünk, míg megérkezünk!

2. Adj erős szívet, hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk,

panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd mikor felsóhajt, vagy ha másért bánat éget; adj

türelmet, békességet! Reménnyel teli Rád tekinteni!

4. Kísérd lépteink éltünk végéig! És ha roskadozva járunk, Benned támaszt

hadd találjunk; míg elfogy az út, s Mennybe nyitsz kaput!

805.

1. Vezess minket, óh, Nagy Isten, földi vándorutunkon! Gyengék

vagyunk, Te hatalmas; hordozz erős karodon! Égi manna, égi manna, tápláld

bágyadt népedet!

2. Nyisd meg az örök kőszálat, melyből élet vize folyt! Oltalmazz

tűzoszlopoddal, ha az ellen ránk hatolt! Nagy Megmentő, nagy Megmentő;

légy Te pajzsunk s fegyverünk!

3. Ha a Jordán partján állunk, csinálj utat a folyón; hadd mehessen

Kánaánba fáradt néped át azon! Hálaének, hálaének száll majd Hozzád

akkoron!

806.

1. Végig megálld a nagy tusát! Erőt Urad, a Krisztus ád. Nyerd el, mit

félretett neked: a koronát, az életet!

2. A célba fuss, hogy Mennybe juss! Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél

és Ő az út, ki vele jár, a Mennybe jut.

3. Ne csüggedezz, Ő befedez! Ő enned ád s ölébe vesz. Ha gondodat mind

Rá veted, Krisztus lesz a te életed.

4. Bízzál, ne félj, a Krisztus él! Ő megsegít, csak Benne élj! Csak higgy s

Urad és Mestered lesz mindenekben mindened.

807.

1. Vérrel teljes forrás Jézus sebeiből, megtisztul mindaz szennyétől, aki

belémerül, aki belémerül.

2. E forrásnak örvendhetett keresztfán a lator: mint én, oly bűnös ment

lehet itt lelke foltitól, itt lelke foltitól.

3. Mióta hitben nézhetem e sebből jött folyót, a Golgotán időz szívem s

Jézust dicsérem ott, Jézust dicsérem ott.

4. Meghalt Bárány, véred marad erős minden felett, míg összes

megváltottidat tisztára mossa meg, tisztára mossa meg.

217

5. Egykor hangzik szebb énekem a felsőbb szent helye, ha majd a testem

ott pihen a sírban csendesen, a sírban csendesen.

808.

1. Vidd magaddal Jézus nevét! Jaj és bánat gyermeke! Vigaszt, örömet

lelsz benne, vidd hát el mindenfele!

Kar: Drága név, édes név! Földnek szent reménysége! Drága név, édes

név! Mennynek öröme, fénye!

2. Mindig vidd el Jézus nevét, pajzsként minden veszélytől! Kísértő ha

indul feléd, meghátrál majd e névtől!

3. Óh, mily kedves név ez: Jézus! Lelkünk örömforrása. Mikor karjába zár

minket, zengünk öröméneket!

4. Meghajlik Jézus nevére lábához a mindenség, koronánkat adjuk Néki,

ha majd utunk véget ér!

809.

Vonj Magadhoz, óh, Uram! Vonj Magadhoz, óh, Uram! Közelebb

Hozzád, közelebb Hozzád, érinteni Téged! Nyisd ki szívem, óh, Uram! Nyisd

ki szívem, óh, Uram! Szeretném látni, szeretném látni, érinteni Lényed!

Uralmad, fenséged! Jóságod, kegyelmed! Dicsfényed, szépséged! A

szereteted, óh, igen!

810.

1. Vonj öröm és búbánaton át, Jézusom, mindközelebb Tehozzád! Hű

kegyelemből sátradba végy; óh, világ Üdvözítője, Te védj! Óh, világ

Üdvözítője, Te védj!

2. Mind közelebb, semmit sem hozok, nem tudok adni, ah, áldozatot.

Bűnteli szívem mind, ami van, tiszta fehérre azt mosd meg, Uram; tiszta

fehérre azt mosd meg, Uram!

3. Mind közelebb, míg összetörött mind, ami gát a Te Lelked előtt! Föld

gyönyörit már nem követem, kész örömest a halálba vetem, kész örömest a

halálba vetem.

4. Mind közelebb tisztán, szabadon; míg az „én” harca feledve vagyon. S

életem élted tükre csupán; mindenem Jézusom lesz ezután; mindenem

Jézusom lesz ezután!

811.

1. Vonj, Uram, vonj engemet, vonj Magadhoz folyton közelebb! Szent

szavadnak ereje vonja szívem fel, a Mennybe be!

Kar: Óh, vezess; óh, emelj mindinkább Magadhoz fel! Közelebb és

közelebb, vonj Magadhoz, Jézus, engemet!

218

2. E zarándok utamon tarts Te mindig védő karodon! Véled engem baj

nem ér, s igaz útról lábam le nem tér.

3. Annak adom szívemet, aki engem folyton szeretett. Hallgatom az Ő

szavát, így követem folyton lábnyomát.

812.

1. Zákeus egy fővámszedő ember, rengeteg a pénze, mint a tenger.

Háza van Jerikó főterén, mégsem boldog szívében szegény.

2. Meghallja, hogy Jézus elmegy arra, szólni Véle, ez a szíve vágya. Ám

de bűnös hogy jut Őelé, Jézus Krisztus szentsége elé?

3. Aztán ő egy kis alacsony ember, Jézus elé odaállni nem mer. Ott mászik

az eperfügefán, lombok közül látni fogja tán.

4. Jön is már az örvendező sereg, elöl Jézus, ki mindenki szeret. Jézus

szeme lát a lombon át, és látja is már Zákeus baját.

5. Zákeus a fáról gyorsan lejön, örül, mert a Mester hozzá bejön. Nála tölt

egy imaéjszakát, halleluja, boldog a család!

6. Dicsőség az Úr Jézusnak, ámen; minekünk is helyet készít a mennyben.

{:Vére által mindent megbocsát, Ő megbocsájt. Halleluja, megyünk Mennybe

át!:}

813.

1. Záporként hull majd az áldás, így szól a Mindenható. Gazdag, üdítő

időket ígér az isteni szó.

Kar: Várjuk a záport, várjuk a záport, Atyánk; csöppekben hull csak az

áldás, küldj áldás-záport reánk!

2. Záporként hull majd az áldás, Jézusé lesz ez a föld; szent neve győztes

erővel, halmot és völgyet betölt.

3. Záporként hull majd az áldás, e szó, Atyánk a Tied. Küldd az üdítő

időket, váltsd be ígéretedet!

4. Záporként hull majd az áldás, nyisd meg az ár kapuját. Most, hogy

magunk megalázva a szívünk vágya kiált!

814.

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ; Őt angyalok áldjátok! Fölékesítve

homlokát, királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, kik Mennyben szolgáljátok a Bárányt, ki

megöletett; királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívők, ti mind, kiket megváltott; szent irgalmát

dicsérjétek s királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert Ő hordott tiértetek kínt s átkot; és szent vérével

áldozott, királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

219

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol az Ő szavát halljátok, nagy jóvoltáért

hálából királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn, dicstrónja előtt állok és mindörökké

zenghetem: királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

815.

Kar: Zengd velünk, hogy halleluja; énekeld, hogy köszönöm!

Hál’adásra nyissad ajkad, hálával dicsérjük Őt!

1. Az én testvéreimért, Isten szeretetéért, amely ránk is napról-napra árad.

2. Jézus meghalt érettem ott a kínos kereszten, ezzel győzött mindörökre

Jézus.

816.

1. Zengjen a szívünk halleluját (3x), dicső Királyunknak!

Kar: Zengjünk halleluját! Zengjünk halleluját! Zengjen a szívünk

halleluját dicső Királyunknak!

2. Szívből kiálts halleluját (3x), dicső Királyunknak!

3. Tánccal, tapssal dicsérjük Őt (3x), dicső Királyunkat!

4. Jézus Krisztus jöjj vissza már, Jézus Krisztus jöjj vissza már! Olyan

régen várunk Rád! Jövel, Uram Jézus!

817.

1. Zengj halleluját az Úrnak! Zengj halleluját az Úrnak! Halleluja,

halleluja; zengj halleluját az Úrnak!

2. Dicsőség legyen az Úrnak! Dicsőség legyen az Úrnak! Halleluja,

halleluja; dicsőség legyen az Úrnak!

3. Áldjad, én lelkem, az Urat! Áldjad, én lelkem, az Urat! Halleluja,

halleluja; áldjad én lelkem az Urat!

4. Halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja; halleluja,

halleluja!

818.

1. Zúg még a távolban a mennyei ár; Úr Jézus, küldjed felénk, halld

meg imánk! Vágy éget, szomjunk kerget, szándd meg eltikkadt néped;

helyezd ma áldó kezed mireánk.

Kar: Zúg az égi ár! Küldd felénk is már dicső szerelmed árját, hozd el

üdvünk országát, lásd, szívünk folyton áldásodra vár!

2. Itt kérnek ernyedtlelkű bajnokaid, szívünkben már alig van szikrányi hit.

Megfáradtak, kidőltek, útszélre heveredte; nem cselekszik Urunk parancsait.

220

3. Azért vagyunk Előtted e szép napon, Szentlelkedet küldd szívünkbe ma

gazdagon! Zuhogjon ránk az égből, isteni dicsőségből felüdítő szent zápor

gazdagon!

819.

1. Zúgó vihar ellenében evez kis hajóm; jövel, segíts a küzdésben,

drága Megváltóm! Mert a habok úgy csapdosnak a fejünk felett, nem tudok

én már küzdeni, Jézus, csak Teveled!

2. Feltekintek a magasba, Atyám trónjára. Rá gondolok, a mi lelkünk

Megváltójára. Úgy szeretett Jézus minket, meghalt érettünk, hogy e nehéz

életúton boldogok legyünk!

3. Hozzád jövök, drága Jézus, hallgasd meg imánk; bűneinkért ne vessél

meg, mennyei Atyánk! Szóljál, kérünk, s viharok megcsendesednek, mi

boldogan élvezhetjük jelenlétedet!