1. Ismertesd a kommunikáció általános modelljét!

Mutass be néhány kommunikációs technológiát!

A kommunikációhoz legalább két szereplő szükséges. Egy adó és egy fogadó.

Bármelyik fél lehet többszereplős is. A funkciók felcserélődhetnek. Magánbeszélgetés,

tömegkommunikáció.

Minősített kapcsolat van a szereplők között. Előre definiált szerepek alapján dől el,

hogy kik hallgatnak kiket és miért. Például előadó-hallgató, színész-néző, baráti

beszélgetés

Kell egy csatorna, egy közvetítő közeg. Például levegő (beszéd), papír (levél, újság)),

elektronikus: vezeték (telefon), rádióhullám (televízió)

Irányát tekintve, mely következhet a technológiából, (milyen csatorna), illetve

funkciójából:

o lehet egyirányú (single) – Teletext előadás

o kétirányú nem egyidejű (half duplex) – walke-talke tájékoztató (kérdés, majd

felelet)

o kétirányú egyidejű (full duplex) – telefon társalgási beszélgetés

Kell egy közös kód (nyelv).

Kell egy közös háttérismeret, mely nélkül hiába értik a közös nyelvet, kódot, nem értik

meg egymás témáját. Például egy hétköznapi ember részvétele egy rendszergazdai

levelezős listán nem ad eredményes kommunikációt, hiába beszél mindenki magyarul.

Van verbális és non-verbális kommunikáció. Az állatvilág jellemzően több non-

verbálist használ. Az emberi kommunikációban is mindig szükség van non-verbális

kommunikációra, vagy másképpen metakommunikációra. Testtartás, hangsúly,

mimika, gesztikulálás… Az elektronikus levelezésben ennek hiányát próbálják

csökkenteni smiley-kkal.

Tartalma alapján:

tájékoztató, informatív

felszólító,

érzelmet kifejező, emocionális

Kommunikációs technológiák és rendszerek:

Egyéni ötletű technológiák

o füstjelek

o futár

o postagalamb

Verbális rendszerek

o tudatos, szájhagyományokra épülő (rém)hírterjesztés

o oktatás

o szervezeti értekezletek

Papír alapú terjesztői hálózatok

o könyv

o szórólap

o posta.

Vizuális alapú

o balatoni viharjelző

o süketnéma jelbeszéd

o rendőrlámpa, KRESZ-táblák

o sportversenyek versenyzők közötti, vagy a bírók kéz-, zászló-, vagy egyéb jelei

Elektronikus alapú:

o Morse

o vezetékes

telefon

ATM-hálózatok

számítógépes hálózatok (Ethernet, token ring…

kábelTV hálózatok

riasztók, figyelő-rendszerek

o földi sugárzású elektronikus hullámok (celluláris hálózatok)

hagyományos TV- és rádióadások, teletext

mobil-telefonok

kis hatósugarú wireless billentyűzet, egér, számítógépes hálózatok

walke-tolke, CB

távirányítók

o műholdas adások

TV műsorok

számítógépes hálózatok

GPS

csillagászati rádiótávcsövek összehangolt rendszere

Ugyanezeket funkció vagy irányok szempontjából is lehet csoportosítani.

Sok más rendszert is fel lehetne sorolni, hiszen az emberi találékonyság rengeteg egyéb ötletet

is felhasznált már kommunikációra, és használja is rendszerben. Legfeljebb a rendszert egy

szűkebb szakmai csoport használja csak.

2. Szoftverekhez kapcsolódó jogok, felhasználási formák

Milyen a szoftverekhez kapcsolódó jogokat és felhasználási formákat ismersz?

A szoftver-forráskódja, valamint programkódja- és a hozzá tartozó dokumentáció a

programozók szellemi alkotása. Mindezen alkotások szerzői jogával tehát a szoftver alkotója

rendelkezik.

A szoftver létrejöttének pillanatától szerzői jogvédelem alatt áll. A szerzői jogról lemondani

nem lehet, nem eladható, másra át nem ruházható. A szerzői jogvédelmi törvény (1999.évi

LXXVI. [76] tv.) alapján a szoftvert a szerzői jogvédelmi ideje alatt csak fizetés ellenében

szabad felhasználni.

A szoftveralkotások felhasználására licenszek vásárlásával szerezhetünk jogot. A licenszek

megvásárlásával a szoftver kiadója feljogosítja a vevőt a termék használatára, a vevő pedig

ezzel (illetve számlával, szerződéssel) igazolja annak származását. Tehát a vevő a licensszel

nem a szoftver (másolásra és továbbadásra feljogosító) tulajdonjogát, hanem csak a

használati jogát kapja meg.

A demoprogramok a kereskedelmi változat működését bemutató programok.

A szoftverek korlátozottan használható, ingyenes változatai az úgynevezett shareware-ek.

Ezek szabadon hozzáférhetők, letölthetők például az internetről, de a számítástechnikai

folyóiratok CD mellékleteként adott lemezeken is többnyire ilyen programokat találunk. A

felhasználás korlátozása többnyire időhöz vagy a program valamely lényeges jellemzőjéhez

(például a menthető állományok méretéhez) kötött. Az ilyen programokat azzal a céllal teszik

közzé, hogy széles körben ismertté váljanak, és a felhasználók vásárlás előtt alaposan

kipróbálhassák az eszközt. A vásárlás nem csak fizikailag új termék átvételével történhet:

gyakori, hogy a vevő a vételár átutalása után az interneten keresztül kapja meg a teljes

változat használatát lehetővé tevő jelszót vagy kiegészítő állományokat.

A freeware szoftverek ingyenes szabadon használható és terjeszthető, teljes programok

melyeknek általában a forráskódja is szabadon közzétehető. Érdemes figyelmet fordítani

rájuk, mert jónéhány alkotás akad közöttük, mely drága programokat válthat ki mindennapi

munkánk során.

Public domain: A szerző lemond jogairól

Azokat a freeware programokat, amelyek futtatása közben megjelennek a szponzorok,

támogatók reklámjai, adware programnak nevezzük. Ugyancsak freeware programok azok,

melyek futtatása közben a program a felhasználó szokásairól üzeneteket küld a gyártónak, a

forgalmazónak. Ezek spyware programok, a külvilág felé irányuló kapcsolatról a forgalmazó

nem ad mindig tájékoztatást a felhasználónak.

Az illegális szoftverhasználat, a szoftver hamisítása, ugyanazon program több gépre telepítése

jogosulatlanul, internetről letöltött illegális szoftverek

használata szoftverkalózkodásnak számít.

A licencszerződés megsértője törvénysértést követ el. Vagyis törvényt sért:

aki szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, alkalmazásokat,

adatokat, kódokat és kézikönyveket szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül

lemásolja vagy terjeszti,

aki szerzői jog által védett szoftvert egyidejűleg két vagy több gépen futtat, hacsak ezt

a szoftver licenc szerződése külön nem engedélyezi,

az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi,

vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek,

használjanak, vagy terjesszenek,

aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti azért, mert valaki erre kéri

vagy kényszeríti,

aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a

kölcsönkért szoftvert lemásolja,

aki olyan eszközöket készít, importál, vagy birtokol, amelyek lehetővé teszik a

szoftver védelmét szolgáló műszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel

kereskedik.

A bűncselekmények kiderítése, vizsgálata a hatóság feladata. Ilyen eljárás során nemcsak a

licenszigazolást, hanem a vásárlást bizonyító számla vagy adásvételi szerződés és a

telepítőlemez meglétét is kérhetik.

A BSA

Magyarország Európában az elsők között, 1983-ban helyezte szerzői jogvédelem alá a

számítógép programokat. Ennek ellenére hazánkban a számítógépek döntő többségén (kb.

75%-án) jogosulatlanul használják a szoftvereket, azaz nem rendelkeznek felhasználói joggal

a gépen lévő programokra. Ez nemzetközi összehasonlításban nézve nagyon magas értéknek

számít. Hazánkban 1994-ben alakult meg a BSA magyarországi szervezete.

A BSA a „Business Software Alliance” rövidítése, amely egy nemzetközi szervezet. A

legnagyobb szoftverfejlesztőket és forgalmazókat tömöríti magába, és feladatának tartja, hogy

az üzleti szoftverek felhasználóit a legális szoftverhasználat irányába terelje. Ezt részben a jog

által biztosított eszközökkel, részben felvilágosító tevékenységgel próbálja megvalósítani. A

felhasználók sokszor azért követnek el jogsértést, mert a legalapvetőbb jogi kérdésekkel

sincsenek tisztában.

Milyen előnyökkel jár a jogtiszta szoftverhasználat?

felhasználói támogatás a program fejlesztőitől, amely jelentheti a program írásos

dokumentációját, a program garanciális javítását, illetve cseréjét, továbbá gyakran

még telefonon igénybe vehető forródrót szolgáltatást is,

a program továbbfejlesztett változatához kedvezményesen lehet hozzájutni, mert

lehetőség van programfrissítésre (upgrade felhasználói jog),

elkerülhetők a számítógépvírusok okozta kellemetlenségek,

a program megvételével a felhasználó elismeri a programba fektetett munka értékét, és

ráadásul anyagi lehetőséget biztosít a program fejlesztőinek a szoftver

továbbfejlesztésére.

Mit tartalmaz általában egy felhasználói szerződés?

hány gépre lehet telepíteni a programot?

lehet-e másolatot készíteni a programról (többnyire nem, legfeljebb egy biztonsági

másolatot).

Egy licensz általában a szoftver egy gépre történő telepítését engedélyezi. Több gépen való

felhasználáshoz a gépek számának megfelelő licensz vagy felhasználói szerződés szükséges.

A licenszszerződés gyakran engedélyezi egy darab biztonsági másolat készítését arra az

esetre, ha az eredeti adathordozó meghibásodna vagy tönkremenne. Minden további másolat

jogosulatlan példánynak számít. A legális kereskedelmi szoftverek esetében bevett gyakorlat a

szoftverek átruházása adásvételi szerződéssel, valamint a szoftverek bérbeadása.

Milyen következményekkel jár a jogosulatlan szoftverhasználat?

Ha a felhasználó nem jogtiszta szoftvert használ, illetve nem jogtiszta szoftverrel kereskedik,

akkor ellene büntetőeljárás indítható.

Milyen felhasználói jogok léteznek?

Eredeti, illetve frissített (upgrade) felhasználói jog

Frissítésnek nevezzük azt a szoftvervásárlást, amelynek során egy olyan célra szolgáló

számítógépprogramot szerzünk be, amilyen célra már rendelkezünk valamilyen

szoftverrel.

Új géphez illetve új fődarabhoz adható OEM verzió (Original Equipment

Manufacturer) Többnyire csak operációs rendszereket lehet OEM verzióban megvenni. Ha most

vásárolunk számítógépet, akkor feltétlenül a géppel együtt vegyük meg az operációs

rendszert. Ilyenkor ugyanis biztosan OEM verziót számláznak nekünk, mely a szoftver

teljes árához képest 40-50%-os megtakarítást is eredményezhet.

Egy második programpéldány vásárlásakor alkalmazható licenszcsomag, az LP

(Licenc Packet) Ha már rendelkezünk egy komplett jogtiszta programmal, és ugyanezt a programot

egy másik számítógépünkre is szeretnénk telepíteni, akkor célszerű egy LP csomagot

vásárolnunk. Ez esetben jelentős árkedvezménnyel csak egy újabb felhasználói

jogosítványt kapunk, mely igazolja a program jogtiszta használatát. Az eredeti

programot kell telepítenünk a másik gépünkre is.

A több program vételekor alkalmazható pontozásos rendszer, az OL (Open Linenc),

vagy nyílt licensz

A legtöbb nagy szoftver cég, mint pl. a Microsoft, a Corel, a Novell, a Symantec, a

Lotus alkalmazza a nyílt licensz (OL rendszert). Ennek lényege, hogy minden szoftver

adott pontszámot ér, és egy szoftvercégenként adott pontértékhatár átlépése után

jelentős, akár 20-30% mértékű árkedvezményt is kaphat a vevő. Sok esetben nem egy

pontszámot, hanem többet állapítanak meg a szoftvercégek, és sávosan növekvő

mértékű kedvezményt adnak vásárlóinknak.

Nyílt licensz vásárlása esetén is csak egy felhasználói igazolást kapunk, amely

pontosan meghatározza, hogy mely termékeket és hány gépre telepíthetjük. Ezért nyílt

licensz vásárlása esetén is kell rendelkeznünk egy komplett telepíthető program

verzióval.

A felhasználói jogok csoportosítása

Amikor egy programot egy számítástechnikai szaküzletben megvásárolunk, akkor általában

anonim felhasználói jogosultságot szerzünk. Az így kapott felhasználói jogunkat a programoz

mellékelt liceszszerződés rögzíti. Az anonim felhasználói jog bizonyos hátrányokkal jár,

például a felhasználói jogosultságot igazoló okirat elvesztése esetén nem lehet igazolni a

felhasználás jogszerűségét.

Ha névre szóló licenszszerződése van a felhasználónak, akkor az eladónál is regisztrálásra

kerül a jogszerű használat. Névre szóló felhasználói jogot azonban csak nagyobb tételű

vásárláskor lehet kérni.

3 Az informatika fejlıdéstörténete

Kezdetben az ısember még az ujjait használta a számoláshoz, késıbb különbözı eszközöket is

használt: abakuszt,

logarlécet, a fogaskerekekbıl álló számológépet.

Az elsı számológépeket Wilhelm Schickard, majd

Pascal alkotta. Ezeket az eszközöket igazi számológépnek

még nem nevezhetjük, mert mőködésük

nem volt automatikus 1640-es években Pascal

készítette el az elsı mechanikus számológépeket,

ami csak összeadni és kivonni tudott. 1700-as

években fejlesztette ki Leibnitz az elsı olyan

gépet, ami már az osztást és a szorzást is képes

volt elvégezni. S ı javasolta elsıként a 2-es számrendszer használatát. Babbage az 1800-as

években felismerte,

hogy a számolási folyamatban szükséges a részeredmények tárolása. Gépe (ami ugyan nem

készült el) egy mozgó

kartonszalag segítségével olvasta be az utasításokat.

Erre az el nem készült gépre Ada Byron írt programokat (nı volt az elsı programozó).

A modern számítástechnika alapjait Boole francia matematikus nevéhez köthetjük, mert ı volt

az, aki kitalálta a

logikai algebrát. Hollerith az 1890-es amerikai népszámláshoz készítette el a lyukkártyával

mőködı gépét, s

ekkor ismerte fel, hogy az adatokat a feldolgozási sebesség növelése végett kódolni kell. A

gép lehetıvé tette a

népszámlálási adatok rövid idı (néhány hónap) alatt történı feldolgozását. Ez korábban éveket

vett igénybe. İ

alapította azt a gyárat, amelynek utódja a mai IBM cég.

abakusz fogaskerekekbıl álló számológép

Wiener kívánalmai a korszerő számítógépek számára:

A mechanikus és elektronos kapcsolókat fel kell váltani elektroncsövekkel. Az összeadás és

szorzás elvégzéséhez

2-es számrendszert kell használni. A mőveleteket a gép automatikusan, emberi beavatkozás

nélkül

végezze el. Legyen lehetıség az adatok tárolására, elıhívására, törlésére.

Turing 1930-ban megadta a program és programozható számítógép modelljét az, un. Turing-

gépet. 1943-46

között megépült az elsı tisztán elektronikus számítógép: ENIAC, melynek megépítését a 2.

Világháború, azaz a

hadiipar sürgette. Igazából az elsı gép a Colossus volt, ami sokáig titokban maradt mivel

titkos katonai kódfejtı

volt. Az elsı univerzális számítógép már Neumann elvei alapján készült el s az EDVAC nevet

kapta.

A mai számítógép mőködésének alapjait Neumann János (1903-1957) fektette le 1946-ban,

amikor Amerikából

felkérték a kutatások vezetésére. Nevéhez főzıdik, hogy megalkotta a modern számítógép ısét,

lefektette a számítógép

felépítésének és mőködésének alapelveit.

Neumann négy elve:

1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlı és végrehajtó egységgel

rendelkezzen.

2. Kettes számrendszert használjon.

3. Az adatok és programok ugyanabban a belsı tárban, memóriában legyenek.

4. A számítógép legyen univerzális Turing gép.

Számítógép-generációk

Elsı generáció: Az ötvenes években a Neumann-elveket felhasználva kezdték építeni az elsı

generációs gépeket.

Az elsı elektronikus digitális számítógép az ENIAC.

Tulajdonságaik: Mőködésük nagy elektroncsöveken alapul. Teremméretőek voltak. Gyakori

volt a meghibásodás.

Mőveleti sebességük alacsony volt. Üzemeltetésükhöz, mőködtetésükhöz mérnöki

ismeretekre volt szükség.

Második generáció: A tranzisztor feltalálása tette lehetıvé a második generációs

számítógépek kifejlesztését. A

hatvanas évek gépei így készültek.

Tulajdonságaik: Elektroncsövek helyett jóval kisebb mérető és energiaigényő tranzisztorok

használata. Helyigényük

szekrénymérető. Üzembiztosságuk sokkal nagyobb. Tárolókapacitásuk és mőveleti

sebességük jelentısen

nıtt. Kialakultak a programozási nyelvek.

Harmadik generáció: A tranzisztorok sokaságát egy lapon tömörítették, így megszületett az

integrált áramkör,

IC (Integrated Circuit). A hetvenes évek számítógépei IC-k felhasználásával készültek.

Tulajdonságaik: Jelentısen csökkent az alkatrészek mérete és száma, így a gépek mérete

asztal mérető volt.

Megjelentek az operációs rendszerek. A programnyelvek használata általánossá vált, sıt

megjelentek a magas

szintő programnyelvek (pl. COBOL). Mőveleti sebességük kb. egymillió/másodperc. Egyre

elterjedtebbé váltak,

megindult a sorozatgyártásuk, áruk csökkent.

Negyedik generáció: A hetvenes évek elején az integrált áramkörök továbbfejlesztésével

megszületett a

mikrochip és a mikroprocesszor, ebbe tartoznak a ma használatos számítógépek is.

Tulajdonságaik: Asztali és hordozható változatban (laptop) is kaphatóak. Hatalmas

mennyiségő adatot képesek

tárolni. Mőveleti sebességük másodpercenként több milliárd is lehet. Alacsony áruk miatt

szinte bárki megveheti.

Megjelentek a negyedik generációs programnyelvek.

Ötödik generáció: Jelenleg is kutatás, fejlesztés alatt állnak, közeljövıben nem várható, hogy

piacra kerülnek.

Tulajdonságaik: Felhasználó-orientált kommunikáció. Mesterséges intelligencia megjelenése.

Neumann János élete

1903. december 28-án született Budapesten, és 1957. február 8-án halt meg Washingtonban.

Hatéves korában

nyolcjegyő számokat fejben osztott, nyolcévesen ismerte a differenciál- és integrálszámítást.

1913-ban a fasori

evangélikus gimnáziumba járt, és 1921-ben, amikor leérettségizett, már hivatásos

matematikusnak számított.

1926-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett Zürichben, majd Budapesten járt egyetemre, és

1926-ban matematikai

doktorátust szerzett.

4. Ismertesse a Neumann-elveket és mutassa be a Neumann elvű számítógép felépítését!

Az ENIAC az első elektronikusan működő számítógép építési tapasztalatai alapján

fogalmazta meg Neumann János 1946-ban a számítógép építésének máig ható elveit.

Neumann-elvek:

1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlő és végrehajtóegységgel

rendelkezzen

2. Kettes számrendszert használjon

3. Az adatokat és a programokat ugyanabban a belső tárban, a memóriában legyenek

4. A számítógép legyen univerzális Turing-gép

Az EDVAC volt 1949-ben amely már a Neumann –elveken épült.

A Számítógép elvi felépítése:

CPU processzor, amely feladata a számítógép vezérlése CU és az aritmetikai logikai

műveletek ALU elvégzése. A processzorokat a műveleti sebességgel (MIPS), órajel

frekvenciával GHz), Hány bites, Cash memória méretével.

OM operatív memória, amely tárolja az éppen futó programokat és a feldolgozás

alatt lévő adatokat.

A memóriának két fajtája van a ROM típusú csak olvasható, (van újraírható: EPROM)

a RAM típusú irható és olvasható. A gép kikapcsolása után az adatokat elveszti.

jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, órajel frekvenciával

Háttértárak: a nagymennyiségű adatok tárolása a feladatuk. Az információt a gép

kikapcsolása után is megőrzik.

Jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, sebességük alapján.

Működési elvük szerint:

o Mágneses elven működő: hajlékony lemezes (FDD), merevlemezes (HDD)

meghajtó, mágnesszalagos egység (streamer).

o Optikai elven működő. Egyszer írható optikai lemezek (CD ROM), vagy

többször újraírható lemezek (CD-RW), digitális videolemezek (DVD)

o Elektromos elven a RAM és a ROM tulajdonságait ötvözve működő: Flash

drive.

Beviteli (input) egységek - feladatuk az információ bevitele a számítógépbe.

Kiviteli (output) egységek - feladatuk a feldolgozott információ megjelenítése

5. Ismertesd a mágneses és optikai háttértárak és jellemezd őket!

A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak

ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy

mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez-

egységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti

adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan

elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont,

merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemez-

egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet.

Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a

nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat

tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így

használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és

zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak

is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A

technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc

1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x … 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű)

alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak

megfelelni a többszörös sebességű meghajtók.

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására

használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk

mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül

elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a

továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés

után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes

rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi

rendszeres biztonsági mentésre használatosak.

Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az

ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek

mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy

illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható

számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek,

vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati

kártyaként használatosak.

Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA

kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus

eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái,

személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb.

Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legősibb technológiával rendelkező egysége a

3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítő,

ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy.

Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerűbb és

összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal

el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja

feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk,

operációs rendszertől függetlenül, amelynek van USB portja.

A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsőre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a

belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed.

Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba

is akaszthatjuk, vagy felfűzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g).

A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem

különböző egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó,

vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó.

Floppy (hajlékonylemez) egység

A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy

Disk Drive) voltak a PC-s világ legelső, mágneses elven működő háttértárolói. Az első PC-

kategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különböző

programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait,

kedvezőbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez

mágnesezhető réteggel ellátott műanyag korong, amely egy filcborítású műanyag tokban

foglal helyet. A tok védi a lemezt a külső behatások ellen, esetleges megbontása vagy

eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez

pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai

lehetőségeket adják. Mai fő alkalmazási területei:

operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhető (setup)

példányának tárolása

programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése

gép-gép közti adatcsere

Floppy lemezes meghajtótípusok

A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret)

és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban

értendőek és az alkalmazott mágneslemez átmérőjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll

= 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérőjű lemezt kezelő típusokat:

5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360

kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a

később megjelent PC AT számítógépekben,

nagyobb adatsűrűségű lemezt használva,

ugyanez a méretű meghajtó már 1.2 megabyte

3.5 col-os típus - Az előző típus

továbbfejlesztett változata, mely 720

kilobájtot tudott tárolni, nagyobb

adatsűrűségű lemezt használva ma már

1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A

kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen

felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel.

mai PC-k szinte kizárólag az 1.44

megabájtos típust használják.

Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik

olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetőséggel,

amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt

felülírás történhet gondatlan kezelésből, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a

floppy-n lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a

tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A

formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végző

program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre eső szektorokat kihagyja a további

feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és

track-ek száma a különböző tárolókapacitású lemezeken eltérő. Az 1.44 Mb-os

floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk.

Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához

szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.)

kialakítása is.

Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint

a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza.

3.5" 5.25"

DS DD 720 KB 360 KB

DS HD 1.44 MB 1.2 MB

DS ED 2.88 MB -

A floppylemezeken lévő rövidítések magyarázata:

Rövidítés angolul magyarul

SS single sided egyoldalas (már nem használatos)

DS, vagy 2S double sided kétoldalú (mindkét oldalon írható)

SD single density egyszeres sűrűségű (már nem használatos)

DD double density kétszeres sűrűségű

HD high density nagy sűrűségű

ED extra density extra sűrűségű

Hajlékonylemez formázása

Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az

adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának.

Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat,

hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk,

ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás

gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.

A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni

kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát.

A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését

jelenti.

Merevlemezes meghajtók

Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a

merevlemezes tároló, a hard diszk, amit egyszerűen csak diszknek nevezünk. A diszk olyan

elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont

merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok

rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhető része a szektor. A merevlemez-

egységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban.

A manapság használatos diszkek winchester rendszerűek. A winchester elnevezés arra utal,

hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt

felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester

rendszerű diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a

fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé.

A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhető réteggel bevont

merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy,

hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt

gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése

következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül.

Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy

teljes lemezfordulaton át, az előtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyűrűt ír

le. Ez a körgyűrű a sáv, amely egy bit szélességű, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet

végig elérhetőek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül

összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez

felett, a különböző sávok között mozgatni.

Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a

nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös

karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebből következően, ha az egyik

fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelő

azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot

alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de

azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak

szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra

van szükség.

A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt,

mely általában 512 bájt hosszúságú.

Hordozható változat: mobil rack.

Optikai tárolók

A '80-as évek elején felmerült az, hogy

létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven

működő adathordozók hibáit, korszerűtlenségét - a szalag nyúlása, és ebből adódó futás-

egyenetlenség; a hőre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos

adattárolási biztonság, mely idővel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás

és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni.

CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony.

Az optikai tároló rendszerekre jellemző, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik.

Nevüknek megfelelően optikai eljárást használnak (fényvisszaverődés, polarizáció, szórás,

fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén

az adatok rögzítésekor kis méretű mélyedéseket hozunk létre, amelyeken a leolvasáskor a

lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületéről visszaverődik. A

médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká.

Nagy tárolási sűrűség jellemző.

Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik.

Az optikai adathordozó előállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen

lévő programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami

mellett az előállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása

és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthető típusra oszthatók:

Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a

legelterjedtebb CD-ROM,

Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write

Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként

emlegetjük.

Újraírható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB

tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzően 650 MB

tárkapacitással) típusúak.

A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemző

tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB).

1992-ben létrejött a DVD

Egy DVD lemez külsőre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsűrűségnek

köszönhetően tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függően - 7-25-

szöröse a CD-knél megszokott értékeknek.

Az alapvető fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm

vastagságú lemezből, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg

alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy

alaptípusa.

A legegyszerűbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegű lemez, a kapacitása 4,7 GB.

A kétrétegű egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága 20-70 µm,

és tiszta gyanta választja el egymástól.

A kétoldalas, oldalanként egy rétegű DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása

annyiban tér el a DVD5-lemezétől, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak

lyukakat összeragasztás előtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a

lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9

lemezeket használják a hasonló nagyságrendű tárolókapacitást igénylő alkalmazásokban.

A kétoldalas, oldalanként két rétegű DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A működés

elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két

adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.

6. Ismertesd a beviteli perifériákat!

Billentyűzet

A PC billentyűzete külön egység, egy kábellel csatlakozik az alaplaphoz. A billentyűzetben

lévő 8 bites mikroprocesszor, az Intel 8049 vagy vele kompatibilis típus feladata a

billentyűzet kezelése. Ez egy 8 bites számítógép, a CPU-n kívül a tokban 2 KB ROM

memória ez tartalmazza a billentyűzet kezelő programot és 128 bájt RAM memória van.

Minden billentyűhöz tartozik egy 8 bites billentyűkód. A processzor folyamatosan figyeli a

billentyű lenyomásokat, ha leütött billentyűt érzékel a neki megfelelő kódot és a kábelen soros

formában, az alaplaplapon található billentyűzetvezérlőbe küldi. A billentyűzeten lévő LED-

ek (NumLock, CapsLock, ScrollLock) be- és kikpacsolására is az alaplapról kapja a

parancsot. A különböző billentyűk megkülönböztetett viselkedése pl. Shift, Ctrl, Alt stb. az

operációs rendszer és a billentyűzetet kezelő ROM-BIOS rutin függvénye. Ez tehát nem

univerzális minden operációs rendszer alatt, de a DOS / MS-Windos és az alattuk működő

programokban viszonylag egységes.A már említett Lock billentyűk kapcsolóként működnek,

állapotukat a hozzájuk tartozó LED mutatja. A Shift, Ctrl és Alt billentyűk hatása csak addig

tart, amíg lenyomva tartjuk, ezért nevezik néha váltóbillentyűknek. Általában más

billentyűkkel egyszerre használatosak. A legközismertebb kombináció a Ctrl-Alt-Del, ami

újraindítja a számítógépet, ezért hívják néha szoftver resetnek.

Korábban a PC ill. az XT billentyűzete 83 gombot tartalmazott, napjainkra az AT mellett

általánossá vált a 101,102 , 103 és a 104 gombos billentyűzet.

A klaviatúra egy gomb lenyomására egy ún. scan-kódot küld a gép felé, és hasonlóan egy

scan-kód beküldésével jelzi a gomb elengedését. Ezeket az operációs rendszer összegyűjti és a

megfelelő (beállítható) kódlap szerint értelmezi, amely a nemzeti karakterek elhelyezkedését

rögzíti.

A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az

írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen

használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus

részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére.

Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is:

Enter, Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a

számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk.

Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó.

Ctrl - (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje.

Alt - a billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti

számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként

értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl.

nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt más billentyűkkel

együtt lenyomva, külömböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító

(kiterjesztő) billentyűként is használható.

Tab - (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat

ugorhatunk.

Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévő karakter törlése.

Caps Lock - a kisbetűs-nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. Először

megnyomva kisbetűk helyett nagybetűket használhatunk, másodszor használva a

kisbetűket érhetjük el.

A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű és sorszám látható. Ezek

a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program

definiálja.

A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét. Itt az összes számjegy

szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num Lock billentyűt

egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként működik. Megtalálhatjuk itt még a

matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más

jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett

külön is megtalálhatók:

Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen

egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort.

PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé.

Nyilak - a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb.

Ins - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet

választani.

Del - gépünk azt a karaktert törli a képernyöről, amelyiken a kurzor áll.

ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb

program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menüből való

kilépést kezdeményezhetünk vele.

PrintScrn - a képernyő tartalmát printerre küldi.

Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója.

Pause/Break - az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill.

megszakítását eredményezi.

Egér, joystick, tablet

A grafikus programok elsősorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló

eszközök alkalmazását.

A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetővé a

képernyőn nagy felbontású grafikus módokban.

A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de

a működési elvük egységes és egyszerű. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban

lévő golyó forgása. A golyó két, egymásra merőleges hengerrel érintkezik, amelyek

elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függőleges irányú mozgásának. A két henger

forgását külön-külön érzékelők detektálják és a megfelelő kódokat továbbítják az alaplapra.

Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedéséről az

információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában

egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is

nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével működő vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve

USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven működnek 500-600 dpi

felbontással.

A hordozható gépekhez a hely szűkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul

hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló

egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette

két vagy három nyomógombbal. A képernyőn a golyó forgatásával mozoghatunk.

Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló

tábla, más néven tablet tesz lehetővé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny

felület, amelyen egy tollszerű eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet

mozogni. A felület érzékelése különböző megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van,

és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelők figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal

érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll.

Műszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb,

mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült

tollak és célkeresztek is.

A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick.

Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs műszaki akadálya a

PC-hez való csatlakoztatásának.

Szkennerek

Szkennerek és feladatuk

A szkennerek képbeviteli eszközök, a 80-as évek elején jelentek meg a számítástechnikai

piacon. A számítógépek grafikus képességeinek javulása vonzotta a grafikus beviteli

eszközök megjelenését. Ezt a folyamatot segítette elő, hogy megjelent egy viszonylag olcsó

érzékelő eszköz, mely felválthatta az addig alkalmazott kamerákat. Jelenleg mind

felbontásban, mind méretben igen gazdag kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A

szkennerek csoportosítása történhet a dokumentum kezelése, a dokumentum típusa szerint,

valamint a felbontás nagysága szerint.

Szkennerek általános felépítése

A szkennerek jól elhatárolható egységekből épülnek fel, melyek a következők: az érzékelő, az

optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika, az interfész.

Érzékelő: Az érzékelő feladata, hogy a dokumentumról érkező fényt elektronikus jellé

alakítsa, melyből az eredeti egy másolata előállítható. Az általánosan használatos

szkennerekben az érzékelő elem a CCD (Charge Coupled Device), a töltéscsatolt eszköz, ahol

fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban, és ezek a cellák a megvilágítással arányos

feszültséget szolgáltatnak.

Optika: Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelő minőségben (felbontás,

fényerő, stb.) az érzékelőre juttassa.

Megvilágító egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerővel

történő megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is.

Mozgató mechanika: A CCD érzékelő a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes

dokumentum letapogatásához vagy az érzékelőt vagy a dokumentumot mozgatni kell, s ezt a

feladatot a mozgató mechanika végzi el. Leggyakoribb megoldás, hogy az érzékelőt, az

optikát, a megvilágító egységet rászerelik egy kocsira, melynek mozgatását egy precíz

egyenesbe vezető mechanika segítségével a léptetőmotor végzi. A másik népszerű megoldás

esetében a dokumentumot a papírt mozgatják görgők segítségével, és az összes többi elem áll.

Az elektronika: Az elektronika feladata az egységek vezérlése, a megfelelő tápellátás. A

CCD-ből érkező jel nagysága arányos az adott pont szürkeségi értékével, tehát ezt az analóg

jelet (feszültséget) kell digitális jellé alakítani, hiszen az interfészen keresztül már digitális

információ halad. Az átalakítást az analóg-digitál átalakító (Analog to Digital Converter,

ADC) végzi, mely a CCD maximális kimeneti jelét 256 (más esetben 1024) elemi egységre

osztja, és 8 (vagy 10) biten ábrázolja.

Színes szkennerek

A színes szkennerek a három alapszínnek vörös (Red), zöld (Green), kék (Blue) megfelelően,

három intenzitásértéket adnak át. A három alapszín megszerzésére több módszer is

kínálkozik. Az egyik módszer szerint a dokumentumot fehér fénnyel világítják meg, három

színszűrőt alkalmaznak, melyet időben egymás után helyeznek az érzékelő elé. Így az első

menetben a vörös, a másodikban a zöld, a harmadikban a kék színtartalom meghatározása

történik meg. Ezt három menetes szkennelésnek nevezik, előnye az olcsó kialakítás, hátránya

a hosszú szkennelési idő és az esetleges pozícionálási hibák. A másik módszer szerint három

alapszínű fénycsövet kell alkalmazni, és a dokumentumot ezekkel a színekkel kell

megvilágítani. A megvilágítás időben egymás után történhet csak, de ez lehet soronként vagy

laponként. Soronkénti megvilágításnál elsőként felvillan a vörös fénycső és a CCD átadja a

vörös tartalmat, majd felvillan a zöld fénycső és ez az expozíció a zöld tartalmat jelenti, és így

tovább. Laponkénti színváltásnál a kocsi először vörössel, majd zölddel, végül kékkel

világítja meg a dokumentumot. A színes szkennerek az RGB értéket ábrázolhatják egy bájton,

ez 256 színárnyalatot jelent, vagy három bájton, ez 16,7 millió színt jelent.

A szkennerek feladata a papíron, vagy egyéb hordozón lévő dokumentum elektronikus

képének előállítása és számítógépbe vitele. Természetesen azonnal felmerül a kérdés, mi

történjen a bevitt képpel? Archiválási céllal rákerüljön egy nagykapacitású háttértárolóra,

némi változtatás után – retusálás, kivágás, stb. – egy kiadvány részét képezze, vagy ha a képi

dokumentumra valójában nincs szükség, akkor azt feldolgozva egy minőségileg új

dokumentum álljon elő. Ez az utóbbi a karakterfelismerés, mikor a képi információt elemezve

a feldolgozó program előállítja a képtartalomnak megfelelő szöveges információt, mely

szövegszerkesztővel tovább szerkeszthető. A legtöbb esetben a szkennereket ilyen célra

vásárolják, és ezért gyakori, hogy a felhasználó a szkenner mellé csomagolva a dobozban egy

karakterfelismerő programot is talál, mely megóvja őt a dokumentumok újragépelésének

fáradtságos munkájától.

Síkágyas szkenner

A síkágyas (Flat bed) szkenner kocsija felszerelve az érzékelővel, az optikával és a fénycsővel

egy üveglap alatt mozog, két precíz vezetést biztosító acéltengelyen. Mozgása merőleges az

érzékelő vonalsora által kijelölt irányra.

A dokumentumot képpel lefelé az üveglapra kell helyezni, majd a fedelet rácsukni, és indulhat

a szkennelés. A mozgó kocsi fénye végigpásztázza a dokumentumot, a visszavert fény a

tükrökön és az optikán keresztül az érzékelőbe jut, az elektronika feldolgozza a jeleket és az

interfészen keresztül a számítógépbe küldi. A szkennelési folyamat alatt a dokumentum áll, s

így a precíz szkennelés nem függ a dokumentumtól. Több dokumentum folyamatos

feldolgozása esetén lehetőség van automatikus lapadagoló (Automatic Document Feeder,

ADF) alkalmazására. Kétoldalas dokumentumok is szkennelhetők a speciális adagolókkal

vagy szkennerekkel.

Kézi (handy) szkenner

A kézi szkennerek a legolcsóbbak a piacon, és ez az olcsó ár mutatja a minőséget is. Mind a

megvilágítás, mind a mozgatás visszajelzése hagy kívánnivalót maga után. Ezeket a

szkennereket kézzel kell mozgatni a dokumentum fölött, a mozgatást két vezető görgő és egy

szinkronizáló görgő segíti. A szinkronizáló görgő a mozgatás során a papíron gördül és a

tengelyére szerelt szinkrontárcsa jeleket ad az elektronikának a mindenkori pozícióról. A

szinkrontárcsa egy adott sebességtartományon belül korrigálja a sebességingadozásból eredő

hibákat, de nagyon hamar megjelenik a húzási irányba eső képtorzulás (a képpontok a húzási

irányban megnyúlnak, vagy lecsökkennek). Az egyenes húzás sincs biztosítva, tehát előfordul

az eltekeredés, az "S" alakú mozgatás, de gyakorlás után ezek a hibák elég jól elkerülhetők. A

szkennelést sík felületen kell végezni, a szkenner teljes mozgása alatt ügyelni kell, hogy a

berendezés teljes terjedelmében ugyanazon a sík felületen maradjon (könyvek szkennelése).

A megvilágítás LED-ekkel történik, a környezeti fény könnyen módosíthatja a

fényviszonyokat. Az érzékelés 105 mm szélességben történik, tehát A4 méretű

dokumentumok csak két lépésben szkennelhetők.

A felbontás 100-400 dpi között kapcsolóval állítható, a 400 dpi-hez tartozó pontosságot a kézi

mozgatással nehezen lehet elérni, tehát a mozgatás irányában nagyok a torzulások. A fényerő

egy potenciométerrel kézzel állítható, ez egy küszöbszint beállítását jelenti, mely érték fölött a

pontokat feketének, alatta fehérnek ítéli az elektronika. Szürkeskálás képeknél az alaptónus

beállítására szolgál.

A kézi szkennerek speciális soros interfésszel rendelkeznek, így saját illesztőkártya tartozik

hozzájuk, bár a picon kapható néhány, a számítógép nyomtató (Centronics) kimenetére

csatlakoztatható berendezés is.

Lapáthúzós szkenner

A lapáthúzós (Sheet Feed) szkennerek általában olcsóbb, egyszerűbb konstrukciók,

helyfoglalásuk csekély. Itt csak a dokumentum mozog, gumigörgők biztosítják az egyenletes

továbbítást. Sok szkennerbe több lap is behelyezhető, a felszedő görgő garantálja az egymás

utáni lapbehúzást. A konstrukció könyv szkennelését nem teszi lehetővé, sőt vastagabb, vagy

fényes lapok továbbítása is problémás lehet.

Dobos (drum) szkenner

A dobos szkennerek foto-sokszorozót használnak érzékelőként, tehát egyszerre csak egyetlen

pontot érzékelnek, így minden egyes képpontot azonos jellemzőkkel tapogatnak le. A

dokumentum egy forgó dob palástjára van feszítve, és vagy visszavert fénnyel, vagy áteső

fénnyel tapogatják le. A fej a letapogatás során a palást mentén folyamatosan mozog, így a

teljes dokumentum felett elhalad. A dob átlátszó anyagból készül, átmérője 50-150 mm, tehát

akár A3-as dokumentumok is szkennelhetők. A dobos szkennerek a nyomdaipar

professzionális eszközei, nagy felbontással, precíz színérzékeléssel rendelkeznek, az

elektronika gyakran tartalmazza a színrebontó egységeket is.

7. Ismertesd a kiviteli (output) perifériákat, különös tekintettel a monitorokra és a

nyomtatokra

Az információ a központi feldolgozó egységből (CPU) a kimeneti peiférián át a környezet

felé áramlik. Tehát az output perifériákon keresztül a számítógép az eredményeket, vagyis a

kimenő adatokat közölheti a felhasználóval. A legfontosabb output perifériák

a képernyő (monitor, screen, display) és a nyomtató (printer). Ide tartozik még a például

a hangszóró (speaker) és a rajzgép (plotter) is.

Képernyő (monitor, screen, display)

Feladata: A monitor az információk megjelenítésére szolgál. Ez a PC-k szabványos (standard)

kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjelenítendő

információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát

itt is egyirányú, de a billentyűzetével ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás

eredményei, a gép üzenetei, sőt a billentyűzeten begépelt szöveg is ellenőrzés céljából kikerül

a képernyőre.

Típusai: A monitorok csoportosítását többféle szempont szerint elvégezhetjük:

A működési elvük szerint a két legelterjedtebb típus a katódsugárcsöves és a

folyadékkristályos monitor.

A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következő monitortípusokról:

Típus Színkezelés

monochrom (egyszínű) ez a monitor típus egy háttér- és egy előtérszínt képes megjeleníteni

szürkeárnyalatos A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas,

hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz

színes

a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékéből előállított színek

megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor

illesztőkártyájának a minősége határozza meg

A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat

különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak.

Típus Felbontóképesség és a színek száma

Hercules 720x348 képpontból állítja elő a képet és monochrom

CGA (Color Graphics

Adapter)

320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére

alkalmas

EGA 640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthető szín

VGA (Video Graphics

Adapter) 640x480 a felbontás, de a színek száma már 256

SVGA (Super VGA) 1028x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére

alkalmas

A katódsugárcsöves monitor

A monitorok a számítástechnika őskorának hírnökei, abból a szempontból, hogy itt

alkalmaznak egyedül még elektroncsöveket, vagyis a képernyő katódsugárcsövét.

Működése a következő: A képcső végében lévő elektronágyú segítségével elektronokat lőnek

ki a képernyő belső falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyő közepére

irányítják. A képernyőt belülről foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás

hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont).

A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyő

képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölső sarokból indul, és jobbra haladva

soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza

meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás

másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idő alatt a pontok fénye még megmarad.

A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig

megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színű, ezekből

a színekből az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen

szín kikeverhető, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevőket (elektronokat).

A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színű mátrixrészt érheti el (ez a

mátrix 0.28 mm átmérőjű).

A folyadékkristályos monitor működése

Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag,

amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem

minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk

létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a

folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelző elsötétül. Így

működik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzője is.

Jellemzők:

A legfontosabb jellemzők, a felbontóképesség és a megjeleníthető színek száma

elsősorban a monitor illesztő kártyájától (videókártya) függ.

Az SVGA kártyák felépítése:

A kártyán található memória (2MByte-32MByte) a képpont adatok (a pont színe)

tárolására szolgál. A videó memória mérete és a maximális felbontás között

összefüggés van. A kép egészének bele kell férnie ebbe a memóriába. A kép mérete a

(X*Y*színbitek)/8 [byte] összefüggéssel számolható ki, ahol X*Y a felbontás, a

színbitek pedig egy képpont adatainak tárolásához szükséges bitek számát jelöli.

Színek száma Színbitek száma

24 = 16 4

28 = 256 8

215 = 32768 15

216 = 65536 16

224 = 16777216 24

Ebbe a videó memóriába a mikroprocesszor írja az adatokat. A memóriából a VGA kártya

processzorra olvassa ki az adatokat, és eljuttatja másodpercenként kb.60x ahhoz az

egységhez, amely a digitális jelet analóg jellé alakítja. A kártyán található még egy ROM

memória is, amely a kártya tulajdonságainak kihasználásához szükséges program rutinokat

tartalmazza. Ezt a BIOS használja, és segítségével tudja beállítani a kívánt felbontásokat.

A monitorokat jellemezhetjük a méretükkel is: A képernyő átlójának hosszát inch-ben adják

meg. A forgalmazott monitorok között találhatunk: 14, 15, 17, 19 inch-es, sőt még ettől

nagyobb monitorokat is, de a képátló méretének növekedésével az ár is jelentősen növekszik.

Nyomtató (printer)

Feladata: A nyomtatók a számítástechnika kezdeteitől kezdve tartozékai a számítógépeknek.

Arra született, hogy a számítógép memóriájában megjelenő adatokat papíron vagy más

papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. A nyomtató nélkül elképzelhetetlen lett volna a

számítógépek ilyen nagy arányú elterjedése. A grafikus rendszerek bevezették a házi

szabvánnyá vált WYSIWYG (What you see is what you get - azt kapod amit látsz) fogalmát,

amely az objektumoknak ugyanolyan megjelenést biztosit a monitoron, mint a papíron.

Típusai: Az alkalmazott nyomtatási technikától függően különböző nyomtatótípusok

terjedtek el.

Az úgynevezett mátrixtechnika képviselői a mátrix- illetve tintasugaras nyomtató.

A másik nyomtatási technika a lézeres vagy egyéb ehhez hasonló elv. Az így működő

nyomtatók közül a lézernyomtató a legelterjedtebb.

Működése:

A mátrix technika két képviselője a mátrix- (tűs) és a tintasugaras nyomtató. Közös

tulajdonságuk, hogy valamilyen fizikailag kialakított mátrix elrendezést másolnak a papírra (a

tű mátrixot, vagy a tinta-sugár mátrixot).

A mátrix (tűs) nyomtatók 9 vagy 24 tűvel dolgoznak. Ezeket a tűket nagy

teljesítményű elektromágnesek lökik neki a papír előtt feszülő festékszalagnak. A

festékszalag azokon a tűhegynyi pontokon érintkezik a papírral és összekeni azt

festékkel. A nyomtatófej ezután egy pontnyit vízszintesen elmozdul, és a folyamat

megismétlődik. Miután a sor nyomtatásra került, a papír egy sorral függőleges irányba

léptetődik. A festékszalag még nem használt része pedig a fej elé fordul (léteznek

olyan típusok, amelyekben a festékszalag a fejjel együtt mozog, így ott minden leütés

után léptetés van). Az ilyen nyomtatók nagy előnye az índigózhatóság és az olcsó

fenntartás. Ennek megfelelően alkalmazzák számlák, bizonylatok nyomtatására, ahol a

fenti paraméterek előnyt jelentenek.

A tintasugaras nyomtató egy nyomás alatt lévő festéktárból fúvókák segítségével juttat

festéket a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz így nagy

felbontás is elérhető, de ennek léteznek fizikai határai. A festék papírra jutását az un.

piezoelektromos kristályokkal oldják meg. Ennek az anyagnak feszültség hatására

megnő a térfogata, ezért a festéket a papírra fújja a patron. A fej itt is vízszintesen, a

papír pedig függőlegesen mozog, a pozicionálásnak és az ugyanarra a helyre való

visszaállási pontosságnak azonban nagyon precíznek kell lennie

A lézeres v. egyéb hasonló (ion, mágneses) elven működő típusok, amelyek ára

jelenleg a legmagasabb, nyomtatási képük kiválónak mondható. Technikájuk a

soronkénti nyomtatással ellentétben a lapnyomtatásra koncentrál. Ez azt jelenti, hogy a

teljes lap képét előállítja, majd utána készít róla lenyomatot.

A lézernyomtató működése: A lézernyomtatóban speciális anyaggal (szelénnel)

bevont és elektromosan feltöltött hengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet.

Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott annak felülete a henger többi részével és a

nyomtatóban lévő fekete festékporral ellentétes töltésűvé változik. Így amikor a

hengernek ez a része elfordulása közben a festékkazetta fölé kerül, akkor abból festék

tapad fel a lézerpásztázta helyekre. A hengerről a kép görgetéssel kerül át a papírra,

majd beleég abba, amikor az egy 200 oC-os hengerpár között elhalad. Forgás közben a

henger elhalad egy kollektor (gyűjtő) egység előtt, amely a felesleges festéket

eltávolítja a henger felületéről.

A színes nyomtatás

Az elv a következő: minden szín kikeverhető a Cyan, Magenta, Yellow, blacK (CMYK)

színekből oly módon, hogy egymás mellé nyomtatjuk a különböző színű pontokat. Ekkor az

emberi szem (kellően távolról nézve) úgy érzékeli, mintha egy negyedik szín lenne.

A színes nyomtatásnál fontos tehát a minél kisebb pontok felvitele, ennek következtében a

legjobb nyomatot a lézernyomtató biztosítaná. Itt 3+1 festékréteget visznek fel a már ismert

eljárással, így nemcsak lassabb, de jóval drágább és költségigényesebb lesz a nyomtató.

A színes tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebbek. Ezek ára 4-10%-al drágább, mint a

fekete változatoké, és nyomtatási képük is elfogadható minőségű. A nyomat 3+1 fuvolasorral

képződik, amelyek egyszerre haladnak, de mindig egy sorral megelőzve egymást, így időt

hagyva az előző réteg megszáradására.

Kísérletező kedvűek számára fejlesztették ki a színes tűs mátrixnyomtatót, amely 3+1

festékcsíkkal rendelkező szalaggal dolgozik, a szalagot egy mechanika emeli meg, ha színt

kell váltani. Az ilyen nyomatokon általában gyorsan felfedezhetőek az elemi pontok, így csak

igénytelenebb, alapszínekkel dolgozó nyomatokhoz használható.

Jellemzők

A felbontás a legfontosabb tulajdonsága egy nyomtatónak, amelyet az inchenkénti

pontok számával, vagyis dpi-vel mérünk. Általánosan elterjedt a 300x300, illetve a

600x600. Egyes lézernyomtatók képesek 1200-2400 dpi-re is.

Sebesség, a percenként nyomtatott oldalak száma, amelyek telitettsége feketében 5-

6%, színesben 75-85%. Tűs mátrixnál megadják a karakterek számát másodpercenként

(cps)

A nyomtató memóriája. Ez a memória tárolja az adatokat, míg a nyomtató ki nem

nyomtatja azt. Ez mátrixnál 16-128kB, tintasugarasnál 512kB-4Mb, és lézernél 1-

16Mb-ig terjedhet. Ez a nyomat minőségét nem, csak a számítógép nyomtatás alatti

gyorsaságát befolyásolja.

8. Hálózatok

Mi a számítógépes hálózat? Ismertesd a hálózatok csoportosításait és a hálózat fizikai

elemeit!

1. Mit nevezünk számítógép hálózatnak

A számítógép hálózat egymástól térben elválasztott, azaz más-más helyeken elhelyezkedő

számítógépek összekapcsolását jelenti. E gépek között adatcsere révén munkamegosztás

folyik. Ehhez természetesen a gépek közötti kommunikáció lehetőségét kell biztosítani, ami

az esetek többségében vezetékeken valósul meg, de a kapcsolat létrejöhet elektromágneses

sugárzás (például rádióhullámok, ill. infrahullámok) segítségével is.

2. Mi az előnye a számítógép hálózatoknak

A hálózatba kötött gépek közötti kommunikáció segítségével lehetőség nyílik többek között:

levelek, vagy más adatok küldésére a gépek között; nyomtató, MODEM, CD ROM egység,

stb. közös használatára; közös adatok használatára; az előzőből következően feladatok

megosztására; adatok nagybiztonságú letárolására; egy központi gépen tárolt adatok ott

helyben történő feldolgozására; stb.

2.1. Elektronikus üzenetek, levelek, fájlok küldésének lehetősége

Ha egy nagyobb vállalatnál az egyik osztályon dolgozó ügyintéző levelet szeretne küldeni egy

másik osztályon, esetleg egy más épületben alkalmazott kollégájának, akkor ez hálózatba

kötött számítógépek segítségével pillanatok alatt megoldható. Igaz, ez hálózatba kötött gépek

nélkül is lehetséges volt, de nem pillanatok alatt. Az ugyanis korántsem mindegy, hogy a levél

mennyi idő alatt ér oda a címzetthez. Míg hálózati kapcsolat esetén azonnal, kézbesítő

dolgozóval lehet, hogy csak több óra múlva, esetleg csak másnap. Az első esetben tehát élő a

kapcsolat, idegen szóval „on line", a második esetre ez korántsem igaz („on láb", ez persze

csak szóvicc), Ráadásul a levelekhez a legkülönfélébb fájlokat lehet csatolni, miáltal azután

már barmi elküldhető levélben. További előnyként egy ilyen elektronikus hálózat

kapcsolódhat az Internethez is, azaz gyakorlatilag az egész világgal levelezhetünk.

2.2. Erőforrások megosztása: közösen használható nyomtató, szkenner, CD-ROM,

MODEM, stb.

Bár ma már nem túl drága egy egyszerűbb tintasugaras nyomtató, belső MODEM vagy

egyszerű CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20

gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt. Igaz, MODEM-et valószínűleg úgysem

telepítenének minden gépbe, de nyomtatni mindenki akar. Ha viszont 20 nyomtatót kell

vásárolni a nyomtatási igény kielégítéséhez, az már tekintélyes összeget jelent. Hasonló lehet

a helyzet a lapolvasóval is.

2.3. Közös adatok használata

Ma már alapvető igényként lép fel, hogy az egyszer rögzített adatokat, ha azokkal újra

akarunk dolgozni, ne kelljen ismét gépre vinni. Ez egy egyszerű példa alapján könnyebben

érthetővé válik.

Tegyük fel, van egy nagyobb forgalmú áruház. A készletét számítógépre vitték, és a

számlázást is számítógéppel végzik. Jogosan lép fel például az igény arra, hogy a

könyveléskor ne kelljen még egyszer újra rögzíteni az összes számla adatát. Ehhez azonban

ugyanazokat az adatokat kell tudni használnia a raktárnak, a számlázásnak, és a könyvelésnek.

Ez azonban egyúttal biztonsági problémákat is felvet.

2.4. Feladatok megosztása

Maradjunk még mindig az előző pontban tárgyalt példánál. Valószínűleg ugyancsak

felháborodnánk, ha e nagyáruházban csak egy pénztárnál lehetne fizetni. Márpedig, ha azt

akarjuk, hogy több gépen is számlázhassanak, ahhoz szintén közösen kell tudni használni

bizonyos adatokat, például a raktárkészletet.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy nagyobb vállaltnál a dolgozók bérszámfejtéséhez

szükséges adatokat akarják rögzíteni. A több ezer munkás napi jelenléti adatait a számfejtés

előtt rögzíteni kell, ami csak több gép segítségével valósítható meg időre. Persze lehet

elektronikus beléptető rendszert kiépíteni, de akkor a beléptető rendszernek kell tudnia

használni ugyanazt az adatbázist.

2.5. Adatbiztonság

Szinte minden cégnél követelmény, hogy bizonyos bizalmas adatokhoz csak az arra

illetékesek férhessenek hozzá. Ezt bármilyen meglepő, a legnagyobb biztonsággal szintén a

hálózatok segítségével lehet megvalósítani, hiszen itt minden felhasználónak lehet egy

felhasználói neve, és hozzátartozó jelszava a megfelelő jogosultságokkal.

Profi megoldást nyújtanak a hálózati operációsrendszerek, mint például a Windows NT

Server, Novell NetWare, Linux, Unix, stb. Ezek esetében csak jelszó megadással lehet a

rendszerbe belépni. Mindenki a hozzárendelt jogosultságokkal rendelkezik és csak ennek

megfelelően tevékenykedhet a hálózatban

2.6. Programok futtatása egy központi számítógépen

Ez egy kisebb hálózat esetén jelenleg talán ritkábban alkalmazott eljárás, de bizonyos

esetekben kulcsjelentősége van, és főleg lesz. Nagyon nagy méretű adatállományok

feldolgozásakor nem célszerű a hagyományos adatfeldolgozási modellt alkalmazni. Ekkor

ugyanis minden adatot előbb a központi gépről a feldolgozó gépre, majd feldolgozás után

vissza kell vinni. Ez persze rengeteg időt igényelhet. A megoldás az, hogy az adatokat

helyben, az adatokat letároló központi gépen dolgozzák fel. Ehhez természetesen speciális

szoftverek szükségesek.

3. Hálózatok kiépítése, részei

Az előzőekben megadtuk a hálózat fogalmi meghatározását, valamint kialakulásának

szükségességét és előnyeit. Most nézzük meg konkrétan milyen részekből épül fel egy

számítógépes hálózat és az egyes részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

3.1. Szerverek, munkaállomások

Egy klasszikus hálózat legalább egy központi számítógépből, azaz szerverből, és a hozzá

kapcsolódó munkaállomásokból áll.

A szerver funkciója a hálózaton lévő számítógépek kiszolgálása. Ez magába foglalhatja az

adatok központi tárolását egyéni vagy közös felhasználás céljából, továbbá különféle

szolgáltatások nyújtását a hálózati felhasználók számára.

A számítógépes hálózatra csatlakoztatott minden számítógépet – a szerverek kivételével –

munkaállomásnak nevezünk. A munkaállomás lehet a hagyományos értelemben vett

személyi számítógép vagy az úgynevezett terminál.

Amikor egy személyi számítógéppel csatlakozunk a hálózatra, a hálózati kiszolgálót jobbára

csak adattárolás céljából használjuk. A programok futtatása és az adatok feldolgozása a saját

gépünk feladata.

A terminál általában olyan – képernyőből és billentyűzetből álló – eszköz, amely lehetővé

teszi, hogy a számítógép-hálózat központi számítógépével kommunikáljunk. Egy terminál

alapesetben nem rendelkezik saját háttértárral, esetleg saját CPU-val sem.

Mivel a terminál nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal, hálózati kiszolgáló hiányában

önálló munkavégzésre alkalmatlan.

A felhasználó a terminált csak utasításainak továbbítására és az eredmények megjelenítésére

használja, a programok futtatása és az adatok feldolgozása ténylegesen a szerveren történik.

Napjaink számítógép-hálózatain gyakran találkozhatunk olyan esettel is, amikor a felhasználó

egy terminálemulációs program segítségével egy hagyományos személyi számítógépet

használ terminálként.

3.2. A hálózati kapcsolódáshoz szükséges illesztők, perifériák, stb.

A hálózati csatolókártyák jelentősége napjainkban egyre nő, hiszen ma már nagyon gyakran

kötik hálózatba a kisebb, akár csak 2-3 db PC-ből álló számítógép parkokat is.

A hálózatba kötött PC-k szinte kivétel nélkül úgynevezett Ethernet hálózati kártyát

használnak. Csak néhány alapvető szabály ezzel kapcsolatosan: Minden hálózatba kötött

gépbe be kell építeni egy Ethernet hálózati csatolókártyát. Valamennyi gépet össze kell kötni

egymással egy kifejezetten erre szolgáló adatkábellel. Mivel ennek jelentős költségvonzata

van, kifejlesztettek olyan hálózati kártyákat is, amelyek rádiófrekvenciás jelekkel

kommunikálnak egymással. Valószínűleg ez az úgynevezett „wireless" technológia a jövő

útja.

Egy Ethernet hálózati kártya fő paraméterei:

Az alkalmazott buszrendszer: ISA vagy PCI.

Az átviteli sebesség: 10 Mb/s (normál) vagy 100 Mb/s (gyors, vagy fast Ethernet).

A kábelnek kialakított csatlakozó (gyakran mindkét csatlakozót megtaláljuk egy kártyán):

koaxiális kábelhez bajonettzáras (BNC) vagy sodrott érpáros kábelhez egy olyan

csatlakozó,mely nagyon hasonló a telefonokhoz használthoz (RJ45).

A hálózati kártyák is rendelkeznek néhány beállítandó jellemzővel. Ezeket ma már általában

nem kell beszabályozni. Régebbi típusú kártyáknál kis kapcsolókkal, modernebb kártyáknál

szoftveres úton lehet őket megváltoztatni.

Két paraméter állíható:

A kártya I/O címe, mely a gép és a kártya közötti kommunikációhoz szükséges.

Az IRQ. Mint minden eszközzel, a hálózati kártyával is megszakítás segítségével kommunikál

a processzor, így persze a gépen belül ennek is egyedinek kell lennie. Ennek kézzel történő

beállítására általában csak régebbi hálókártyáknál, vagy speciális esetekben van szükség.

A MODEM (modulátor/demodulátor) az Internethez ill. távoli hálózathoz való kapcsolódás

klasszikus eszköze. Attól függően, hogy milyen közegen keresztül csatlakozunk majd az

internetre, lehet, hogy további eszközök is szükségesek.

Az Internethez kapcsolódás lehetséges módjai:

Hagyományos telefonvonal – A gépbe szerelt belső, vagy a soros portra

csatlakoztatott külső MODEM segítségével csatlakozik a gép a telefonvonalra. A

MODEM-et nekünk kell biztosítani, melynek tartozéka a MODEM-et és a

telefonaljzatot, illetve a MODEM-et és a telefont összekötő kábel pár.

ISDN telefonvonal – A MODEM az ISDN végberendezésbe van építve, amit a

szolgáltató általában térítésmentesen ad át nekünk használatra, tehát nekünk nem kell

a gépbe semmilyen plusz eszközt beépíteni. Magát a számítógépet és az ISDN

végberendezést egy soros kábellel kell összekötni, amit szintén a szolgáltató ad.

Mobil telefon – Csak mobil gépekhez használatos, de feltétele, hogy a gép és a telefon

tudjon egymással kommunikálni. Ez az esetek döntő többségében a gépbe és a

telefonba egyaránt eleve beépített IrDA, vagy Bluetooth segítségével valósul meg.

ADSL, szélessávú elérés – A számítógépnek hálózati csatolókártyával kell

rendelkeznie, amit nekünk kell megvásárolni. Minden más eszközt többnyire a

szolgáltató biztosít, beleértve a hálózati kártya, és a MODEM összekötésére szolgáló

kábelt is.

Kábeltévé szélessávú elérés – Ugyanaz a helyzet, mint ADSL esetén.

3.3. Kábelek, csatlakozók

A hálózati kártyán tehát többféle csatlakozóval is találkozhatunk. Mint látni fogjuk, az

alkalmazott kábel típusa nagyon nagy hatással van a hálózatra. A kábel fajtájától függ ugyanis

az alkalmazható topológia, ami pedig egy sor további paramétert határoz majd meg.

3.3.1. Koaxiális kábel és csatlakozója

A hálózati kártyán találunk egy olyan csatlakozót, amely nagyon emlékeztet a TV készülékek

antenna aljzatára. Nem véletlenül, hiszen ma már a televíziók is koaxiális kábelen kapják

mind a kábeltévé szolgáltató, mind a parabolaantenna jeleit. E kábelezéshez az úgynevezett

„Bus", magyarul kb. sorba fűzött topológiát lehet csak alkalmazni, aminek lényege röviden

annyi, hogy minden számítógép egy vezetékre van sorban felfűzve Az így, egy ágra felfűzött

vezeték maximális hossza 185 méter lehet, és legfeljebb 30 gépet szabad a kábelre

csatlakoztatni. Inkább csak kisebb hálózatokhoz szokás alkalmazni. E rendszerrel a maximális

sebesség azonban csak 10 Mb / s lehet.

Kábel: A vékony koaxiális kábel, hivatalos neve „10-Base-2". Maga a kábel ránézésre ugyan

pontosan olyan, mint a TV-nél alkalmazott koaxiális kábel, de ez csak a látszat. Elektronikai

paramétereikben jelentősen különböznek. Az Ethernet kártyákhoz alkalmazandó kábel 50

ohmos.

Csatlakozó: A bajonettzáras csatlakozó, elterjedt neve "BNC". A BNC csatlakozó kialakítása

olyan, hogy a csatlakozásokat kicsúszás ellen a dugó elfordításával reteszelni lehet. A kábel

csatlakoztatása a gépben lévő hálózati kártyához egy „T" elágazás segítségével történik- A

„T" szára vagy közvetlenül, vagy egy rövid kábelen keresztül kapcsolódik a kártyára. A „T"

elosztó „kalapjának ágaira" a két szomszéd gép felé vezető kábelek csatlakoznak.

Professzionális kábelezési megoldásnál a vezetékeket általában kábelcsatornába fűzik, a

gépek pedig a fali aljzatra két, úgynevezett lengő kábellel csatlakoznak (a „T" elosztó ugyanis

ilyenkor is a gépen kerül elhelyezésre).

Azt gondolnánk, hogy az így felfűzött PC-k esetében a két szélső gépnél nincs szükség „T"

idomra, de ez nem igaz. Ott is kell „T' elágazást alkalmazni, de a semmibe továbbmenő

ágakat egy-egy 50 ohmos ellenállással le kell zárni! Ha kábelcsatornával szerelik a rendszert,

akkor az ellenállásokat is a koaxiális kábel két végén lévő fali aljzatban szokták elhelyezni.

Ha a kábelt a szabadban magasan is vezetjük (pl. két épület között), ezt a megoldást hívják

légvezetéknek, akkor az egyik ellenállást villámcsapás ellen le kell földelni! Célszerűbb

azonban ilyen helyeken üvegszál optikai kábelezést alkalmazni.

3.3.2. Sodrott érpáros kábel és csatlakozója

Az Ethernet hálózati kártyákon ma már többnyire találunk egy olyan csatlakozót is, amely

nagyon hasonlít a telefonkészülékek „amerikai" csatlakozójára. A kártya e csatlakozója

szolgál majd a sodrott érpárú kábelezéshez. A név ne tévesszen meg senkit, nem 2 erű

vezetékről van szó. Többnyire 8 ér (4 érpár) van a kábelben. E kábelezéshez az úgynevezett

„Star", magyarul csillag topológiát lehet csak alkalmazni. A csillag topológia nevét onnét

kapta, hogy egy központi elosztóból minden géphez külön vezeték vezet (vázlatosan

lerajzolva a vezetékek csillagot alkotnak). Minden ilyen vezeték hossza maximum 100 méter

lehet.

UTP kábel, csatlakozója és egy fali aljzat

Kábel: UTP (Unshielded Twisted Pair), magyarul árnyékolatlan sodrott érpárú kábel. Két

fajtája létezik, melyeknek a hivatalos neve: 10-Base-T; illetve 100-Base-TX.

Egészen más teljesítményt nyújtó hálózatot lehet kiépítem a kétféle kábellel. A 10-Base-T

kábel a hagyományos 10 Mb/s rendszer közvetítő közege. A 100-Base-TX gyorsabb, mintegy

tízszeres, azaz 100 Mb/s adatátviteli sebességet tud biztosítani. Ennek feltétele azonban, hogy

a hálózat többi eleme (kártya, elosztó) is igazodik a magasabb sebesség nyújtotta

követelményekhez. Fontos tudni, hogy a kábelek 5 osztályba vannak sorolva (level 1-5) [A 6.

osztály a Gigaspeed Ethernet részére. Ennek átviteli sebessége maximum 200 Mb/s.] és csak a

3. osztály felett használhatóak számítógép hálózatokhoz.

Professzionális rendszereknél a kábelezést általában úgynevezett strukturált kábelezéssel

oldják meg. Ennek a lényege az, hogy egy kábelrendszert építenek ki az irodákban a telefon

és a számítógép hálózathoz. Ezt az teszi lehetővé, hogy a 8-ból csak 4 ér szükséges a

számítógép hálózat működéséhez. Egy ilyen rendszernél a fali aljzatra kell csak csatlakoztatni

a PC-t, illetve a telefont, majd az adott aljzathoz vezető kábelt életre kell kelteni. Ez utóbbi

művelethez azonban speciális központi elosztószekrényekre van szükség.

Mivel egy nagy hálózat kialakításakor az egyik legnagyobb költségelem a kábelezés, célszerű

a jövőre gondolva már eleve a nagyobb sebességet biztosító 100-Base-TX kábelezést

készíttetni. A gépekben lévő kártyák azután már kevés munkaráfordítással kicserélhetőek a

nagyobb 100 Mb/s sebességet biztosító Fast Ethernet csatolókra. Ugyanez vonatkozik a

hálózat többi elemére is.

Csatlakozó: hivatalos neve RJ45. E csatlakozó hasonlít a telefonoknál megszokott „amerikai"

csatlakozóra, de 8 érintkezője van. A csatlakozódugót egy kis retesz biztosítja a kicsúszás

ellen.

3.3.3. Kábelezési szabályok

Az alábbiakban egy hálózat kiépítésénél fontos szabályok következnek:

Kábel típusa maximális csomópontok

száma szegmensenként*

egy szegmens

maximális hossza

10-Base-2 30 185 méter

10-Base-5 100 500 méter

10-Base-T és 100-Base-TX 2 100 méter

10-Base-FL 2 2 000 méter

* A táblázatban szereplő csomópontok alatt a hálózat olyan helyeit kell érteni, ahová két

vezetéknél több fut be. Csillag topológia esetén a hálózat két aktív eleme közötti jelismétlő

nélküli része, bus topológia esetén pedig a két lezáró ellenállás által határolt szakasz. Aktív

elem a számítógép, a HUB, a switch, a repeater, a router, és a bridge.

10-Base-2: E kábelnél további korlátozás az, hogy egy-egy szegmensre zavarok nélkül csak

kb. 30 darab gép köthető, melyek minimális távolsága 0,5 m (ezt általában könnyű betartani).

Ugyanakkor úgynevezett jelismétlőkkel (repeater) a szegmensek száma ötre, s ezzel a teljes

kábelhossz is 925 méterre növelhető. Mivel azonban csak 3 szegmensben lehetnek gépek is, a

gépek száma így is csak 90-re nő. Ha ennél több gépet kell egy hálózatba telepíteni, akkor egy

bridge is kell a rendszerbe.

3.3.4. Vastag koaxiális kábel

Létezik úgynevezett vastag koaxiális kábel is, hivatalos nevén 10-Base5, ami szintén 50

ohmos. Erre a színe miatt legtöbbször „Yellow Cable” néven hivatkoznak. Ilyen kábellel

szerelve a hálózatot, azt egészen más paraméterek jellemzik. E rendszer nem terjedt el széles

körben magas ára, és bonyolult szerelhetősége miatt. Mára teljesen háttérbe szorult.

3.3.5. Üvegszál optikai kábel

Általában csak speciális esetekben alkalmaznak üvegszálas optikai kábeleket (10-Base-FL).

Többnyire olyan helyeken, ahol elektromos zavarok nehezítik a hagyományos réz kábelek

alkalmazását. További előnye az optikai vezetéknek, hogy a kábelezés többi részétől szigeteli,

és érzéketlen a villámcsapásra. Ez okból gyakran használják épületek közötti légvezetéknek,

hiszen a villámcsapás elsősorban az ilyen szabadon vezetett kábeleket veszélyezteti. Egyetlen

hátránya a magas ára.

3.3.6. Vezeték nélküli kapcsolatok

Manapság egyre jobban terjednek az un. wireless hálózatok, ahol a gépek közötti

kapcsolatokat mikrohullámok segítségével teszik lehetővé. Vannak olyan perifériák, amelyek

infravörös hullámokkal kommunikálnak a számítógépekkel. De a nagy távolságok

áthidalására, a kontinensek összekapcsolására is használnak vezeték nélküli megoldásokat,

ilyen például a műholdas összeköttetés is.

3.4. Aktív hálózati eszközök

A hálózat aktív elemei lehetnek: a számítógép, a printer szerver; a különböző kapcsoló

eszközök: a repeater, a HUB, a switch, a bridge, a router, stb. A továbbiakban ezek közül

néhányról részletesebben:

3.4.1. HUB

Ezeket az elemeket csak csavart érpárú kábelezés esetén használjuk. Mint már láttuk, a

csavart érpárú kábelezésnél az úgynevezett csillag topológiát kell alkalmaznunk. A csillag

középpontjába fog kerülni a HUB. Ez egy olyan doboz, amin sok csatlakozó aljzatot találunk

az egyes gépek hálózatba kötésére. A jobb minőségű HUB-oknál LED-ek jelzik az egyes

csatornákon folyó kommunikációt. Ezek a LED-ek az esetleges hibakeresésnél is jó

szolgálatot tehetnek.

Bizonyos típusú HUB-ok azt is megengedik, hogy egy hálózatba többet is beépítsenek

belőlük, így azután a hálózatba köthető gépek száma jelentősen megnövelhető. A több HUB

beépítése többnyire az ésszerűbb kábelezés lehetőségét is biztosítja, ami a hálózat kiépítésénél

jelenthet jelentős megtakarítást és könnyebbséget.

Egy 8 csatornás HUB képe

3.4.2. Switch

A Switch a HUB továbbfejlesztésének tekinthető. Segítségével sok Ethernet szegmenst lehet

összekapcsolni úgy, hogy az egyébként az Ethernetre jellemző ütközések nem jelentenek

problémát. A Switch ugyanis, amikor egy Ethernet csomagot kap, akkor megvizsgálja annak

címét és csak a címzett szegmense felé továbbítja. Mai modern változatai ezen kívül még az

adatcsomagot is vizsgálják, és ha az sérült, akkor nem kerül továbbításra (miután így nem ér a

címzetthez, nem kerül visszaigazolásra sem, ezért újra elküldik). A Switch segítségével

minden szegmens csak egy, vagy legfeljebb néhány gép forgalmát bonyolítja, ezért a hálózat

sebessége jelentősen nő, pontosabban nem csökken le.

Egy 16 és egy 24 portos switch képe

3.4.3. Bridge

A bridge-ek, más néven hidak funkciója a különböző jellemzőkkel rendelkező hálózati

rendszerek, például egy Ethernet, és egy Fast Ethernet hálózat összekapcsolása. A hidak

feltérképezik az egyes csomópontok (gépek, HUB-ok, stb.) Ethernet címeit, és csak a

szükséges forgalmat engedik át a hídon. Mivel ez szétválasztja a két hálózatot önálló ütközési

tartományokra, több gépet lehet a hálózatra kötni.

3.4.4. Router

A routerek, más néven útvonal kijelölők, hasonló szerepet töltenek be, mint a hídak, illetve a

switchek, de nem a csomagok címzése alapján, hanem az IP protokoll segítségével végzik a

szűrést. E módszer ugyan lassúbb, de nagyobb hálózatok esetén jobb a hatékonysága.

4. Hálózatok csoportosítása

4.1. Kiterjedésük alapján

Helyi hálózatok, más néven LAN (Local Area Network)

Városi hálózatok, vagy MAN (Metropolitan Area Network)

Kiterjedt hálózatok, vagy WAN (Wide Area Network)

4.1.1. Helyi hálózatok

A helyi hálózatok (LAN) általában egy iroda vagy épület falain belül helyezkednek el, esetleg

néhány, egymáshoz közeli épületeket kötnek össze.

A helyi hálózatok segítségével gyors és megbízható kapcsolatot teremthetünk a számítógépek

között. Legelterjedtebb változatai az úgynevezett Ethernet, illetve Token-Ring típusú

hálózatok.

4.1.2. Városi hálózatok

A városi hálózatok (MAN) általában egy település határain belül működnek. Ilyen például a

kábeltévés hálózat, vagy egy helyi közlekedési vállalat információs rendszere is.

4.1.3. Kiterjedt hálózatok

A kiterjedt hálózatok (WAN) túlnyúlnak egy település határain, egy országra, egy

kontinensre, vagy akár az egész világra kiterjedhetnek. Az egyik legismertebb ilyen hálózat az

internet.

4.2. Hálózati topológia alapján

A számítógépek fizikai összekötésének rendszerét hálózati topológiának nevezzük. LAN

hálózatok kiépítésekor többféle kábelezési mód közül választhatunk. A két legelterjedtebb a

sín- és a csillagtopológia.

Síntopológia esetén a számítógépek összekötése sorosan, egyetlen kábel segítségével

történik. A rendszer a karácsonyfaizzókhoz hasonlóan működik, kábelszakadáskor az egész

hálózat működésképtelenné válik.

A csillagtopológiás hálózatban minden számítógép külön kábellel csatlakozik a kiszolgáló

géphez. Ez a hálózati rendszer a síntopológiánál jóval üzembiztosabb, bár drágább megoldás.

Egy esetleges kábelszakadás csak egyetlen gép leállását vonja maga után.

A gyűrűtopológia a síntopológiához hasonló módon működik, de a kábel megszakítás nélküli

körbe van kötve.

A fatopológia nem más, mint a csillag- és a síntopológiák kombinációja. A szerver általában

több közvetítő számítógéppel áll közvetlen kapcsolatban, a kliensek pedig ezekhez a közvetítő

gépekhez kapcsolódnak. Így a kliensek a közvetítő gépeken keresztül kommunikálnak a

szerverrel és egymással. A fatopológia jellegzetessége, hogy minden számítógép egy, és csak

egy útvonalon érhető el.

A fatopológiájú hálózat bármely pontján bekövetkezett hálózati hiba az érintett hálózatrészhez

kapcsolódó alhálózatokat is megbéníthatja.

4.3. A kapcsolat típusa alapján

Egy hálózaton belül a számítógépek különféle módokon kapcsolódhatnak egymáshoz.

Alapvetően két kapcsolattípust különböztetünk meg: pont-pont kapcsolatú és üzenetszórásos

hálózatot.

A pont-pont (point to point) kapcsolatú hálózatban egy számítógép egy másikkal közvetlen

összeköttetésben áll. Ilyen kapcsolat a csillag, a gyűrű, a teljes és a fa kiépítésű hálózat.

Az üzenetszórásos (broadcast) hálózatban valamennyi számítógép egyetlen adatátviteli

csatornára kapcsolódik. Ilyenkor az információ minden számítógéphez egyformán eljut.

4.4. Hálózati modellek

A hálózati modelleket a hardver- és szoftverelemek együttesen határozzák meg. A három

legjelentősebb modell a kliens–szerver, a host–terminal, valamint a peer to peer modell.

4.4.1. Kliens-szerver modell

A kliens–szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell két számítógépes program közötti kapcsolatot ír

le, ahol az egyik program valamilyen szolgáltatást kér a másiktól, amely eleget tesz a

kérésnek. A szolgáltatást kérő programot kliensnek nevezzük, azt a programot pedig, amelyik

a szolgáltatást nyújtja szervernek. A kliens-szerver kapcsolat szerepe főként hálózati

környezetben jelentős, ahol a programok egymástól fizikailag is távol, különböző

számítógépeken futnak.

Ha egy böngészőt tekintünk kliensprogramnak, amely szolgáltatásokat kér egy másik

számítógépen futó web-szervertől, az interneten kliens-szerver kapcsolatról beszélünk.

4.4.2. Host-terminal modell

A host–terminal (vendéglátó-terminál) modell két, általában telefonvonalon keresztül

összeköttetésben lévő számítógép közötti kapcsolatot ír le. Azt a számítógépet, amely az

elérhető adatokat tárolja hostnak, míg az információt lekérő gépet távoli terminálnak

nevezzük.

4.4.3. Peer to peer modell

A peer to peer modell lényege, hogy a hálózatot egyenrangú gépek alkotják. Mindenki szerver

és munkaállomás egyszerre, az egyes perifériák minden felhasználó számára hozzáférhetők,

az adatok több helyen tárolhatók. Ilyen hálózatot alakíthatunk ki a Windows operációs

rendszerrel telepített számítógépekből.

5. A hálózati kommunikációt leíró szabályok

5.1. Hálózati protokoll

A protokoll a hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a

hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is.

A legelterjedtebb hálózati protokoll, amelyet kiterjedt hálózatok esetében használhatunk

a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Az átviteli

ellenőrzőprotokoll/internetprotokoll az internet szabványosított, leggyakrabban használt

kommunikációs protokolljainak az összessége.

Az internetalkalmazási protokollok közé soroljuk még az SMTP és POP3 levelezési

protokollokat, csakúgy, mint az FTP adatlehívásra, valamint a HTTP webböngészésre

használt protokollokat.

További protokollok az IPX/SPX (elsősorban Novell-es környezetben használják) és

a NetBEUI (általában kisméretű, Windowsos hálózatok esetében alkalmazzák).

Két számítógép közötti adatcsere csak azonos protokollok használata esetén valósítható meg.

5.2. Az OSI modell

Az OSI referencia modell szerint egy hálózatot 7 rétegre osztunk. Az egyes rétegek

megnevezése:

7. Alkalmazói

"Prezentációs rétegek" logikai összeköttetéssel foglalkoznak 6. Megjelenítési

5. Viszony (Együttműködési)

4. Szállítási (Átviteli)

"Transzport rétegek" adatátvitellel foglalkoznak 3. Hálózati

2. Adatkapcsolati

1. Fizikai

Az egyes OSI rétegek feladatai:

Adatátvitellel foglalkozó rétegek:

A fizikai réteg (physical layer) a bitek kommunikációs csatornára való kibocsátásáéit felelős.

Ide tartozik a csatlakozások elektromos és mechanikai definiálása, átviteli irányok

megválasztása, stb. Tipikus villamosmérnöki feladat a tervezése.

Az adatkapcsolati réteg (data link layer) feladata egy hibátlan adatátviteli vonal biztosítása a

"szomszéd" gépek között. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a

nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez.

A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózatok működését vezérli, féladata az

útvonal választás a forrás és a célállomás között. Ha az útvonalban eltérő hálózatok vannak,

akkor fregmentálást, protokoll-átalakítást is végez. Az utolsó réteg, amely ismeri a hálózati

topológiát.

A szállítási réteg (transport layer) feladata a végpontok közötti hibamentes átvitel biztosítása.

Már nem tud a hálózati topológiáról, csak a két végpontban van rá szükség. Feladata lehet

például az Összeköttetések felépítése és bontása, csomagok sorrendhelyes elrendezése, stb.

Logikai összeköttetéssel kapcsolatos rétegek:

A viszonyréteg (session layer) lehetővé teszi, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot

létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a logikai kapcsolat felépítése és bontása, párbeszéd

szervezés (pl. félduplex csatornán). Elláthat szinkronizációs (ill. ellenőrzési) funkciót

ellenőrzési pontok beépítésével.

A megjelenítési réteg (presentation layer) az egyetlen, amelyik megváltoztathatja az üzenet

tartalmát. Tömörítést, rejtjelezést, kódcserét (ASCII - EBCDIC) végezhet el.

Az alkalmazási réteg (application layer) széles körben igényelt szolgáltatásokat tartalmaz,

ilyen alapvető igény elégítenek ki például a file-ok tetszőleges gépek közötti másolását

lehetővé tévő file transfer protokollok.

9. Ismertesd az operációs rendszerek feladatait és fajtáit!

Mutasd be az ön által használt operációs rendszer felhasználói felületét és kezelését!

A számítógép önmagában még használhatatlan lenne, ha nem lehetne rajta hasznos

programokat futtatni. A programok futtatásához ma már elengedhetetlen egy egységes

felületet biztosító alapprogram, az operációs rendszer. Ha operációs rendszer nélkül kellene

programot írni, az a programozónak jelentõs többletfeladatot jelentene, hiszen a memóriát, a

háttértárakat, valamint az összes többi hardver-eszközt nem egy egységes felületen keresztül,

hanem külön-külön bonyolult módszerekkel kellene elérnie. Az operációs rendszer tehát

egyrészt a programozóknak jelent nagy segítséget, másrészt a felhasználóknak is könnyebb

eligazodást nyújt a programok között, valamint egyszerűbbé teszi a számítógép használatát.

Az operációs rendszerek feladatai

Processzorütemezés: processzor kezelés (processzor idő szétosztása a rendszer és a

felhasználói feladatok között)

Megszakításkezelés: hardver, szoftver megszakítás kezelése, állapot mentés,

megszakítási rutin meghívása

Folyamatvezérlés: programok indítása

Programok közötti kapcsolattartás

Tárkezelés

Működés nyilvántartás: naplózás (mi okozott milyen hibát)

Kapcsolattartás a felhasználóval (operator interface)

Szinkronizálás: erőforrás igények sorba állítása

Memóriakezelés

Perifériakezelés

Az operációs rendszerek csoportosítása

1. Felhasználók száma szerint:

o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x

o több felhasználós pl. Linux, Win NT

2. Hardver mérete szerint:

o kisgépes (UNIX)

o nagygépes (Main Frame, Cray - szuper számítógép)

o mikrogépes (DOS, WIN 9X, UNIX)

3. Processzorkezelés szerint:

o egy feladatos (DOS)

o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)

4. Cél szerint:

o általános (DOS, WIN 9X, WIN NT, UNIX)

o speciális (folyamatvezérlő operációs rendszerek)

5. Operációs rendszer felépítése szerint:

o monolitikus (DOS, WIN 9X)

o réteges szerkezetű (WIN NT, UNIX)

o kliens szerver felépítésű

o vegyes

o virtuális gépek

6. A felhasználói felület szerint:

o szöveges (DOS, UNIX)

o grafikus (WINDOWS)

A Windows operációs rendszer felhasználói felülete és kezelése

A számítógép indítása, a Windows betöltődése

A számítógép bekapcsolása után a Windows automatikusan betöltődik. Ha az indítás kezdetén

az F8 billentyűt leütjük, akkor egy indítómenü jelenik meg a képernyőn, melyből különböző

indítási módokat választhatunk:

Szokásos

A Windows a szokásos módon a grafikus felhasználói felülettel indul úgy, hogy a

különböző eszközök vezérlőprogramjait is betölti.

Naplózott

Abban különbözik az előzőtől, hogy az indítási folyamatról feljegyzést készít a

\BOOTLOG.TXT fájlba.

Csökkentett mód

Grafikus felhasználói felülettel indul a Windows, a különböző eszközök

vezérlőprogramjait azonban nem tölti be. Általában hibajavításnál használjuk.

Csökkentett mód hálózattal

Annyiban különbözik az előzőtől, hogy a hálózat eléréséhez szükséges modulokat

betölti.

Csak parancssor

A számítógép DOS módban indul, mintha nem is lene rajta Windows. Ilyenkor csak a

DOS parancsokat használhatjuk.

Csak parancssor csökkentett módban

A számítógép DOS módban indul alapbeállításokkal.

Megerősítés lépésről lépésre

Az indítási folyamat során minden lépés végrehajtása előtt jóváhagyást kér.

A Windows képernyő felépítése

Asztal - ikonok találhatók rajta

Tálca - a tálcán a következő elemeket találjuk:

o Start gomb

o Futó programok gombjai

o Beállító ikonok (pl. billentyűzet)

o Idő

A számítógép kikapcsolása, újraindítása

A Start menü Kikapcsolás menüpontjának kiválasztása vagy az Alt+F4 billentyűk leütése után

egy ablak jelenik meg a képernyőn, melyből kiválaszthatjuk, hogy leálljon a számítógép, vagy

újrainduljon.

Az ablakok típusai

Programablak: Ilyen ablakokban futnak a programok.

Az ablakok elemei:

rendszermenü ikon

címsor

kis méret gomb

teljes/előző méret gomb

bezárás gomb

menüsor

eszköztár

munkaterület

görgetősáv

állapotsor

keretvonal

Dokumentumablak: A dokumentumablakok a programablakokon belül találhatók és

ilyenekben nyílnak meg a dokumentumok. Felépítésük hasonlít a programablakhoz,

csak nincs bennük:

menüsor

eszköztár

állapotsor

Párbeszédablak: A Windows párbeszédablakokon keresztül tartja a kapcsolatot a

felhasználóval. A párbeszédablakok elemei:

lapfül

lista

nyomógomb

címke

rádiógomb

választó doboz

csúszka

legördülő lista

beviteli mező

A párbeszédablakok egyes elemei között a Tab billentyűvel lépkedhetünk. Minden ablakban

található egy OK és egy Mégse gomb. Az OK gombbal jóváhagyhatjuk a végrehajtott

módosításokat és bezárhatjuk az ablakot, a Mégse gombbal pedig a módosítások elvetése

mellett léphetünk ki az ablakból. Néhány ablakban találunk egy Alkalmaz nevű gombot is,

ezzel az ablak bezárása nélkül érvényesíthetjük a megváltoztatott beállításokat.

Az ablakok kezelése

A program és dokumentumablakokkal végezhető műveletek:

Letétel a tálcára

Rákattintunk az ablak kis méret gombjára, vagy a rendszermenüből a Kis méret

menüpontot választjuk.

Asztalméretűre nagyítás

Rákattintunk az ablak teljes méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak

címsorára, vagy a rendszermenüből a Teljes méret menüpontot választjuk.

Előző méret visszaállítása

Rákattintunk az ablak előző méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak

címsorára, vagy a rendszermenüből az Előző méret menüpontot választjuk, illetve ha

az ablak le van téve a tálcára, akkor rákattintunk a gombjára.

Áthelyezés

Az ablak címsorára kattintunk és az egérgomb folyamatos nyomva tartása közben

áthúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből az Áthelyezés menüpontot

választjuk és a kurzormozgató nyilakkal áthelyezzük, majd leütjük az Enter billentyűt.

Méretezés

Rákattintunk az ablaknak arra a keretvonalára, amelyik oldalon módosítani akarjuk az

ablak méretét, majd az egérgomb folyamatos nyomva tartása mellett elhúzzuk a kívánt

helyre, vagy a rendszermenüből a Méretezés menüpontot választjuk és a

kurzormozgató billentyűkkel módosítjuk a keretvonal helyét, majd leütjük az Enter

billentyűt.

Bezárás

Az ablak bezárás gombjára kattintunk vagy a rendszermenüből a Bezárás menüpontot

választjuk, vagy duplán kattintunk a rendszermenü ikonra, vagy leütjük az Alt+F4

billentyűket.

Az áthelyezés és a méretezés csak akkor hajtható végre ha az ablak az asztalon van és nem

maximális méretű.

A párbeszédablakokkal végezhető műveletek

Áthelyezés

Bezárás

Több programablak kezelése

Ha több programablak is meg van nyitva, akkor is mindig csak egy lehet aktív. Az ablakok

közötti kapcsolgatásra (az ablak aktívvá tételére) a következő lehetőségek vannak:

rákattintunk az ablakra (ha látható)

rákattintunk az ablak gombjára a tálcán

az Alt+Tab billentyűk segítségével

Programok indítása

A programok elindítására a következő lehetőségek vannak:

a programra vagy a programra hivatkozó parancsikonra történő dupla kattintás

a Start menüben a program menüpontjának kiválasztása

egy megnyitandó dokumentumra történő dupla kattintás (a Windows a program -

kiterjesztés összerendelés alapján elindítja a fájl megnyitásához szükséges programot

és meg is nyitja benne a dokumentumot)

a Start menü Futtatás menüpontjával (a megjelenő ablakba be kell írni a fájlra történő

hivatkozást)

A Vezérlőpult

A Vezérlőpulton a Windows megjelenésével és működésével kapcsolatos beállítások

végezhetők el.

Az ikonokra segítségével megnyitott ablakokban általában három nyomógombot találunk:

OK: jóváhagyjuk a módosításokat és bezárjuk az ablakot

Mégse: a módosítások elvetésével zárjuk be az ablakot (ugyanaz marad minden mint a

megnyitáskor)

Alkalmaz: jóváhagyjuk a módosításokat az ablak azonban nyitva marad

A Vezérlőpulton a következő fontosabb beállításokat végezhetjük el:

Billentyűzet

Itt a billentyűzettel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el

ismétlések közötti kivárás

ismétlési sebesség

kurzorvillogás sebessége

billentyűzetkiosztás

Dátum és idő

A dátumot és az időt állíthatjuk itt be.

Képernyő

Az Asztal jellemzőit adhatjuk meg itt.

mintázat

tapéta

képernyőkímélő

felbontás

színek száma

az ablakok elemeinek színe

Egér

Ebben az ablakban az egér működését szabályozhatjuk.

jobbkezes/balkezes

duplakattintás sebessége

a mutató alakja az egyes műveleteknél

a mutató sebessége

a mutató útja

Nyomtatók

Itt telepíthetjük fel és távolíthatjuk el a számítógéphez csatlakoztatott nyomtatók

vezérlőprogramjait, valamint kezelhetjük a nyomtatásra váró dokumentumokat.

Programok hozzáadása, eltávolítása

Itt telepíthetünk új programokat a számítógépre, illetve távolíthatjuk el róla a korábban

feltelepített programokat, úgy hogy semmi ne maradjon belőlük a gépen. A Windows

összetevőinek telepítése és eltávolítása is itt történik. Az ablakon belül indítólemez

készítésére is van lehetőség, mellyel DOS módban indíthatjuk el a számítógépet.

Rendszer

A számítógép felépítéséről, az operációs rendszer tulajdonosáról és a számítógép láthatunk itt

információkat. Itt tudjuk a különböző hardvereszközök vezérlőprogramjait feltelepíteni és

eltávolítani.

Területi beállítások

A számok a dátum az idő és a pénznem adott országra jellemző formáját állíthatjuk itt be.

10. Ismertesd a könyvtárműveleteket

(könyvtárak létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése)

A könyvtár fogalma

A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory)

és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a

Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy főkönyvtárat

(gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és „\”-el (pl. A:\ vagy C:\)

hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges

alkönyvtárak.

A fájlok azonosítója két részből áll: a névből és a kiterjesztésből, amelyek között pont

található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a

kiterjesztés mindig 3 karakteres.

/A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./

A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem

szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden

alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon

alkönyvtárban nem lehet két azonos nevű fájl.

A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelő elérési útvonalával hivatkozhatunk. Először a

meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az

alkönyvtárakat, közöttük a “\” jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik.

Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévő

ORAREND.DOC nevű fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következőképpen kell beírnunk:

C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC

Könyvtárműveletek

A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill.

kezelésük hasonlósága miatt.

Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti műveleteket mutatjuk be. Ezek a

műveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt működő

alkalmazásnál hasonlóan működnek. A legfontosabb fájl- és könyvtárműveletek, több helyen,

több módon is elvégezhetők. Ezen műveletekhez leggyakrabban a Windows Intézőt, ill. a

Sajátgépet használjuk , de az Office programjaiban is elérhetők a legfontosabb műveletek.

A Windows Intéző

A Windows Intézőben minden könyvtár, állomány és lemezművelet elvégezhető. Jelentős

átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intéző bal oldalán találhatóak a

meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok

lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa előtt egy + jelet

látunk, abban még további mappák találhatóak.

Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez először válasszuk a megfelelő

meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára.

Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelő meghajtót és a másik panelen a kívánt

mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán!

Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa,

meghajtó előtti – jelre!

Új mappa létrehozása:

Lépjünk a szülőkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni.

Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre).

Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét.

Mappa átnevezése:

Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/,

Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a

néven állva kétszer /nem duplán/kattintsunk

Adjuk meg az új nevét.

Mappa törlése:

Válasszuk ki a megfelelő vagy mappát, vagy fájlt!

Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy <Del>

billentyű)!

Mappák másolása:

Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt!

Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy

<Ctrl>+bal egérgombbal áthúzzuk a célhelyre.

Lépjünk a másolás helyére!

Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára!

Mappák áthelyezése:

Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt!

Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)!

Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót!

Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk

a célhelyre.

Meghajtók, mappák a megtekintése:

Válasszuk ki a megfelelő meghajtót, mappát vagy állományt!

Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is

megtalálható)

Mappák keresése:

Eszközök menü Keresés almenü pontja

Mappák visszaállítása

Lomtár segítségével

11. Ismertesd az állományműveleteket

(állományok – fájlok létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése, futtatása,

keresése)

Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek

A számítógépen a háttértárolókon lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl

(file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat vagy program, amely a processzor

által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg,

grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon

sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése

azonban már az operációs rendszertől függ.

A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított

adategyüttes.

Fájl futtatása, megnyitása

Nyissa meg a Dokumentumok mappát.

o Ha a megnyitni kívánt fájlt vagy mappát nem tartalmazza a Dokumentumok

mappa vagy ennek almappája, akkor azt a Keresés gombbal keresheti meg.

Kattintson duplán a megnyitni kívánt fájlra vagy mappára.

o A Dokumentumok mappa megnyitásához kattintson a Start gombra, majd a

Dokumentumok parancsra.

o Ha a megnyitni kívánt fájlhoz nincs program társítva, akkor válasszon hozzá

egyet. Az egér jobb gombjával kattintson a fájlra, kattintson a Társítás

parancsra, majd válassza ki a program nevét.

Fájl keresése

1. Kattintson a Start menü Keresés parancsára vagy az aktuális ablak Keresés gombjára.

2. Kattintson a Minden fájl és mappa hivatkozásra.

3. Írja be a fájl vagy mappa teljes nevét vagy részleges nevét a helyettesítő karakterek (*, ?)

használatával.,

Helyettesítő (Joker) karakterek használata

A helyettesítő karakter olyan karakter, amellyel a fájlok és mappák keresésekor valós

karakterek helyettesíthetők. Ilyen helyettesítő karakter például a csillag (*) vagy a kérdőjel

(?). Helyettesítő karakter használható például egy vagy több nem ismert karakter

helyettesítésére, vagy ha nem szeretné begépelni a teljes nevet.

Csillag (*)

A csillag nulla vagy több karakter helyettesítésére használható. Például ha meg szeretné

találni azt a fájlt, amely a kés betűkkel kezdődik, de amelynek többi részét nem ismeri, akkor

írja be a következőt: kés*

Ekkor a Keresés párbeszédpanel a fájl típusától függetlenül minden olyan fájl megjelenít,

amely kés betűkkel kezdődik: késés.txt, késés.doc és késő.doc. A keresés szűkíthető egy

bizonyos fájltípusra a következő módon: kés*.doc

Ebben az esetben a Keresés párbeszédpanelen csak azok a kés betűkkel kezdődő fájlok

jelennek meg, amelyek kiterjesztése .doc, például: késés.doc és késő.doc.

Kérdőjel (?)

A kérdőjel egyetlen karakter helyettesítésére használható. Például a kés?.doc betűk megadása

esetén a Keresés párbeszédpanel a késő.doc és kés1.doc fájlokat jeleníteni meg, de nem

jelenik meg késés.doc.

Példák: ?aci.txt beírása esetén a keresés eredménye lehet: paci.txt, maci.txt, laci.txt, naci.txt,

stb

További keresési szempontok beállítása

Ha szükséges adjon meg egy olyan szót vagy kifejezést, amelyet tartalmaz a fájl (Keresendő

szöveg).

Ha nem ismer ilyen adatokat, vagy szűkítené a keresést, válasszon egyet vagy többet a

fennmaradó lehetőségek közül:

A Hely legördülő listában kattintson arra a meghajtóra, mappára vagy hálózatra, amelyben

keresni kíván.

Kattintson a Módosítás időpontja (vagy Dátum) hivatkozásra egy bizonyos napon vagy

dátumtartományon belül mentett fájlok megkereséséhez.

Kattintson a Méret hivatkozásra adott méretű fájlok megkereséséhez.

További keresési feltételek megadásához kattintson a Speciális beállítások kapcsolóra.

Befejezésül kattintson a Keresés most gombra.

Fájl áthelyezése, mozgatása

Kattintson az áthelyezni kívánt fájlra vagy mappára.

A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl áthelyezése vagy A mappa

áthelyezése elemre.

Az Elemek áthelyezése párbeszédpanelen kattintson a fájl vagy a mappa új helyére,

majd kattintson az Áthelyezés gombra.

Megjegyzés

Egymást követő fájlok kijelöléséhez kattintson az első fájlra, nyomja le és tartsa lenyomva a

SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó fájlra. Nem egymást követő fájlok vagy mappák

kijelöléséhez nyomja le, és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes

elemekre.

A fájlokat és a mappákat úgy is áthelyezheti, hogy a kívánt helyre húzza azokat. Ha további

információra van szüksége, kattintson a Kapcsolódó témakörök hivatkozásra.

Fájl másolása

Kattintson a másolni kívánt fájlra vagy mappára.

A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl másolása vagy A mappa

másolása elemre.

Az Elemek másolása mezőben válassza ki azt a meghajtót vagy mappát, amelyikbe

másolni szeretne, majd kattintson a Másolás gombra.

Megjegyzés

Egyszerre egynél több fájlt vagy mappát is másolhat.

Egymást követő mappák vagy fájlok kijelöléséhez kattintson az első elemre, nyomja le és

tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó elemre. Nem egymást követő

fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd

kattintson az egyes elemekre.

Fájlsorozatok másolása, átnevezése

Jelölje ki az átnevezni kívánt fájlokat – használja a a helyettesítő karaktereket (*.? –

pl.: *.doc).

A Fájl menüben kattintson az Másolás / Átnevezés parancsra.

Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt.

A rendszer valamennyi fájlt a beírt új névből képzett sorozat alapján nevez el. Ha

például a Születésnap fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a

Születésnap (1), Születésnap (2) stb. neveket kapják.

Megjegyzés

Ha a sorozathoz kezdőértéket szeretne megadni, akkor az új fájlnév végén zárójelek között

írja be a kezdőszámot is. A rendszer a sorozatba tartozó fájlokat a beírt kezdőszámtól kezdve

fogja elnevezni. Ha például a Születésnap (10) fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó

fájlok a Születésnap (11), Születésnap (12) stb. neveket kapják.

Fájl nevének módosítása

Kattintson az átnevezni kívánt fájlra vagy mappára.

A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl átnevezése vagy A mappa

átnevezése elemre.

Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt.

A fájl vagy mappa átnevezhető másképp is: kattintson a jobb oldali egérgombbal a

fájlra vagy mappára, majd kattintson az Átnevezés parancsra.

Fájl törlése

Kattintson a törölni kívánt fájlra vagy mappára.

A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl törlése vagy A mappa törlése

elemre.

Megjegyzés

A fájlok és mappák másképp is törölhetők: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy

mappára, majd kattintson a Törlés parancsra.

Ha a fájlt véglegesen szeretné törölni, akkor nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt,

és húzza a fájlt a Lomtárba. A véglegesen törölt elemek a Lomtárból nem állíthatók vissza.

A Lomtárban tárolt fájlok törlése vagy visszaállítása

Kattintson duplán az asztalon lévő Lomtár ikonra.

Végezze el a következő műveletek valamelyikét:

o Az elem visszaállításához a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre,

majd kattintson a Visszaállítás parancsra.

o Az összes elem visszaállításhoz kattintson a Szerkesztés menü Az összes

kijelölése, majd a Fájl menü Visszaállítás parancsára.

o Az elem törléséhez a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd

kattintson a Törlés parancsra.

o Az összes elem végleges törléséhez kattintson a Fájl menü Lomtár ürítése

parancsára.

Jellemzők (attribútumok) beállítása: fájl vagy mappa írásvédetté tétele vagy elrejtése

Kattintson a jobb gombbal a fájlra vagy a mappára, majd kattintson a Tulajdonságok

parancsra.

Az Általános lapon jelölje be az Írásvédett illetve a Rejtett jelölőnégyzetet.

Megjegyzés

A rejtett fájlok megjelenítéséhez bármelyik mappaablak Eszközök menüjében kattintson a

Mappa beállításai parancsra. A Nézet lapon a Speciális beállítások területen jelölje be a

Rejtett fájlok és mappák megjelenítése választógombot.

Fájl mentése

Kattintson a program Fájl menüjének Mentés parancsára.

Ha a fájlt korábban még nem mentette, akkor a Fájlnév mezőben adja meg a fájl nevét.

Ha a fájlt más néven vagy más helyre akarja menteni, akkor kattintson a Fájl menü

Mentés másként parancsára. A Hely nyílra kattintva keresse meg azt a meghajtót vagy

mappát, ahová a fájlt menteni szeretné, majd írja be az új nevet a Fájlnév mezőbe.

Fájl mentése más néven vagy más formátumban

Kattintson a program Fájl menüjének Mentés másként parancsára.

Adja meg a menteni kívánt fájl új nevét vagy formátumát.

Megjegyzés

Ha a fájlt a korábban más néven vagy más formátumban már mentette, akkor az a fájl

változatlanul megmarad.

Fájlműveletek összefoglaló táblázatban

Fileművelet Windows intéző

Megnyitás, futtatás Fájl ikonján duplakattintás az egér bal gombjával

Keresés Start/keresés vagy aktuális ablak Keresés gomb az eszköztárban

Mozgatás Egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Kivágás és a

célhelyen Jobb gomb/Beillesztés

Másolás Fájl/Küldés vagy Ctrl gomb+egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy

Jobb gomb/Másolás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés

Átnevezés Fájl/Átnevezés vagy Jobb gomb/Átnevezés vagy Két lassú kattintás a

néven/új név beírása

Törlés Fájl/Törlés vagy Egér jobb gomb/Törlés vagy Delete gomb a

billentyűzeten

Visszaállítás Szerkesztés/Visszavonás vagy Lomtár/Fájl vissza állítása

Jellemző

(attribútum)

beállítása

Fájl/Tulajdonságok vagy Jobb gomb/ Tulajdonságok

Szöveges állomány

létrehozása Fájl/Új/Szöveges dokumentum

Nyomtatás Fájl/Nyomtatás vagy Egér jobb gomb/Nyomtatás

Mentés Fájl/Mentés az aktuális dokumentum ablakban

12. Állománytípusok

Ismertesd az állomány fogalmát, mutasd be a leggyakrabban használt fájl (állomány)

típusokat.

Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek

A számítógép a háttértárolóin lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file).

Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat, vagy program, amely a processzor által

végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus

kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle

formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban

már az operációs rendszertől függ.

A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított

adategyüttes.

A fájlrendszer az az általános struktúra, amely alapján az operációs rendszer elnevezi, tárolja

és rendszerezi a fájlokat. A Windows 2000 és XP három fájlrendszert támogat: FAT, FAT32

és NTFS.

A fájlrendszer a Windows telepítésekor, meglévő kötet formázásakor, vagy új merevlemez

telepítésekor választható ki. A FAT fájlrendszer (2 GB tárolókapacitásig), és annak

továbbfejlesztett verziója a FAT32, amely a 2 GB-nál nagyobb (512 MB és 2 TB közötti

nagyságú) merevlemez-meghajtókhoz javasolt, a korábbi Windows verziók és a DOS által

használt fájlrendszer. Ha a számítógépünkön a Windows 2000 mellett MS-DOS, Windows

3.1, Windows 95, vagy Windows 98 is telepítve van, azaz kettős betöltésű konfigurációt

használunk, célszerűbb a FAT vagy a FAT32 használata. Az NTFS fájlrendszer a Windows

NT, 2000 és XP operációs rendszerekhez ajánlott fájlrendszer: a FAT fájlrendszerek ilyen

irányú hiányosságaival szemben alkalmas biztonsági beállítások tárolására (hozzáférés-

vezérlés), tömörítésre, nagyméretű merevlemezek kezelésére (Terabyte-ig), valamint

Windows 2000-ben és XP-ben adatok titkosítására.

Fájljellemzők

A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik:

fájlnév: DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül

Windows 95...2000: legalább 1, max. 255 betű, szóköz és ékezet

megengedett

fájlkiterjesztés: nem kötelező megadni; DOS-ban maximum 3 betű.

a végrehajtható fájlokat .COM, .EXE és .BAT kiterjesztés jelöli;

szövegfájlok: .TXT, .DOC, .WRI, stb.

adatfájlok: .DAT, .LST, .DBF, .MDB, .XLS, stb.

képfájlok: .BMP, .GIF, .PNG, .JPG, .WMF, .PCX, .TIF, .WI, .AI, stb.

tömörített fájlok: .ZIP, .RAR, .ARJ, .LHA, .ACE, .TGZ, stb.

hangfájlok: .WAV, .AU, .AIFF, .OGG, .MP3, stb.

videó fájlok: .AVI, .MPG, .MOV, stb.

fájlméret: a fájl mérete bájtban (vagy kB-ban)

dátum: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma.

idő: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje.

fájl

attribútumok:

A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők lehetnek:

fájlattribútumok: Jelölés

archív fájl A (archive)

csak olvasható fájl R (read only)

rejtett fájl H (hidden)

az operációs rendszerhez tartozó fájl S (system)

Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további biztonsági

beállításokat is elvégezhetünk:

lehetőségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó

és/vagy csoport milyen jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett

helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk

titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat

(tömörített objektumokra nem alkalmazható)

a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk

13. Vírusok és vírusvédelem

Mi a számítógépes vírus, és hogyan védekezhetünk ellenük?

Mi a vírus?

Olyan program, amelynek rendelkezik a következő három tulajdonsággal:

Szaporodás: a saját kód megsokszorozásának képessége

Rejtőzködés

Károkozás

Vírusjelenségek

Korábban elegendő memória egyszerre kevés lesz a programok futtatására.

A floppy és/vagy merevlemezeken a vártnál gyorsabban fogy el a szabad lemezterület.

Megmagyarázhatatlan programhibák jelentkeznek.

Egyes programok működése lelassul, vagy leáll.

Fájlok, könyvtárak tűnnek e1 vagy jönnek létre minden különösebb ok nélkül.

A vírusellenőrző szoftver vírust jelez, stb.

Egy számítógépes programot csak abban az esetben tekinthetünk vírusnak, ha mind a három

kritériumot teljesíti. Amennyiben nem teljesíti az összes feltételt, vírus-rokon programnak

nevezzük.

Vírustípusok

Fájlvírusok: csak úgy tudnak szaporodni, hogy egy program állomány belsejébe

másolják be magukat.

Bootvírusok: a floppy vagy merevlemez boot-területeinek egyikébe írják be magukat.

Akkor fertőződnek, ha fertőzött lemezről indul a gép.

Makróvírusok: sok manapság használatos program, mint pl a Word, Excel lehetővé

teszik, hogy sablonjaik makrókat tartalmazzanak. A makróvírusok így ilyen

dokumentumhoz hozzákapcsolódó öninduló makrók, amik reprodukálódnak, s más

dokumentum-állományokhoz fűzik magukat. Fő terjedésük: e-mailek csatolt

állományaival.

Mailvírusok: e-mailekkel terjednek, a levélkiszolgálókat és levelezőprogramokat

használják ki terjedésükhöz. Ezek legtöbbször a levelek csatolt állományaival

terjednek, de napjainkban már előfordulnak a levéltörzsben speciális karakterekként

elrejtve, amik rákényszerítik a levelezőprogramot vagy a levelezőszervert egy

speciális feladat végrehajtására.

Vírus-rokon programok

Trójai falovak: nem szaporodnak, de a gépbe bekerülve ott valamilyen

rendellenességet okoznak, pl. PC-k és a hálózati forgalom lelassítása.

Kémvírusok: kárt nem okoznak, hanem információkat szolgáltatnak az adott gépről és

a hálózatról Interneten keresztül.

Férgek: „csak” szaporodnak, s emiatt lecsökkentik a háttértár szabad területét, súlyos

rendszerhibákat okoznak.

Honnan jönnek, kik írnak vírusokat?

Egyetemi kutatólaboratóriumok: cél pl. kutatás (víruslélektan)

Katonai kutatólaboratóriumok: cél pl. az ellenséges számítógép

Terrorista szervezetek program fejlesztői

Másolásvédelem melléktermékei

Munkakörülményeikkel elégedetlen programozók

Védekezés ellenük

Óvatossági rendszabályok betartása: pl. idegen floppylemezt nem teszek be a

gépembe, csak ha meggyőződtem annak tisztaságáról; saját lemezemet idegen gépbe

csak írásvédetten teszem be; ismeretlen személyektől származó e-mailek csatolt

állományait lehetőleg nem nyitom meg.

Vírusirtó programok: pl. F-PROT, TBAV, SYSDOKI, SCAN, MSAV, OHK, stb.

Ezek utólag, lefuttatásukkor tisztítják meg a lemezt, a fájlokat a vírusoktól. Ma már

nem nagyon használjuk ezeket.

Vírusfigyelő programok: pl. Norton Antivirus, PC Cillin, Mc Affee, CA, Virus Buster,

Kaspersky, stb. Ezek a manapság használatos vírusvédelmi eszközeink. A gép

működése közben állandó védelmet jelentenek, ha vírust észlelnek, azt nem engedik

bejutni. Ha fennáll a lehetőség, hogy korábban került vírus a gépünkbe, segítségükkel

víruskeresést is elindíthatunk, s ezzel az egész gépünk tartalmát leellenőrizhetjük.

A vírusirtók és a vírusfigyelők, ha vírust találnak, a lehetőségek szerint azt megölik, vagy

törlik a vírusos állományt vagy a frissebb verziók elkészítéséig karanténba helyezik a vírusos

állományt.

Fontos, hogy a vírusirtókat illetve vírusfigyelőket gépünkön folyamatosan frissítsük, hogy az

újabb kórokozók ellen is hatásosak legyenek.

14. Elektronikus levelezés (e-mail)

A hálózat által biztosított legrégibb, alapvető lehetőség, ugyanakkor ma is sokak számára a

legvonzóbb szolgáltatás az e-mail, vagyis a számítógépes levelezés. Ez lényegét tekintve

hasonlít a hagyományos postai szolgáltatáshoz, azonban attól eltérően a levél megérkezése

ritkán tart tovább néhány percnél, teljesen ingyenes (persze a már Internet-hozzáféréssel

rendelkező felhasználó számára), és a levelek írása, feladása, olvasása, a levelek

rendszerezése és archiválása is jóval gyorsabb, könnyebb, mint a hagyományos levél

esetében. Ezek közül a legfontosabb a gyakorlatilag végtelen sebesség: a hálózat

túlterheltsége itt nem játszik lényeges szerepet, az átlagos üzenet ahhoz nem elég hosszú, és

nem is szükséges a másodperceken belüli reakció. A különbség olyan jelentős, hogy pszichés

változást is okoz - számtalan ember, aki a "köznapi életben" lusta, „nemakarom” levelezőnek

számít, Internet előtt ülve tízesével küldi-kapja az üzeneteket, lelkesen levelezik távoli

ismerőseivel, netán ismeretlenekkel is, és meg sem fordul a fejében, hogy ezt amúgy terhes

kötelességnek érezné. Az üzenet pillanatok alatti megfordulása miatt a tipikus levélhossz

jóval rövidebb, egy rövid, párszavas kérdést elküldése is teljesen tipikus, és gyakori a napi 10-

20 üzenet váltása is a partnerek között. Az e-mailnek a telefonhoz is képest is jelentős előnyei

vannak: azon kívül, hogy a világ másik végén levő ismerősünkkel is ingyen beszélhetünk, az

üzeneteket akkor írhatjuk és olvashatjuk, amikor éppen ráérünk, a válaszon annyit

gondolkozhatunk, amennyit akarunk, nem kell egymás után szaladgálni. Nem csoda, hogy a

legtöbb embernek (legalábbis kezdetben) az e-mail-lehetőség az Internet legnagyobb

csábítása, és ma is sokan elsősorban levelezésre használják a hálózatot.

Az e-mail-cím

Az e-mail-címünk név@hol alakú. Itt a név a fentiekben említett felhasználói név, a @

karakter, az angol "at" magyar neve legtöbbször "kukac", a "hol" pedig annak a

számítógépnek az Internet-azonosítója, amelyre az üzenetet küldjük.

Egy tipikus email-cím pl.: igazgato@szkk-gyor.hu

A fönti példában a igazgato a felhasználói név, az szkk-gyor.hu a gép azonosítója. Az utóbbi a

következőképpen épül fel (hátulról előre):

A .hu az ország kétbetűs kódja, (jelen esetben Magyarországé). Ez az USA-n kívül

általános, míg az amerikai címek jellemző végződései pl.: .edu, .com, .gov, .mil;

oktatási, kommerciális, kormányzati és katonai intézmények jelölésére.

Az "szkk-gyor" az ún. domain megnevezése. Az intézmények, illetve a szolgáltatók

sok számítógépet kötnek az Internetre: ezek a gépek mind egy egyedi domain-en,

alhálózaton belül vannak. A domain név tehát az intézmény,. a szolgáltató

meghatározására szolgál; minden Internetre kapcsolódni kívánó szervezetnek először

is domain nevet kell regiszráltatnia az Internetet felügyelő szerveknél.

Az e-mail használata

Nagyon sokféle levelező program van, de ezek mindegyike tartalmazza a következő

lehetőségeket:

A To mezőbe a címzett email címét kell beírni. Ha az illető ugyanazon gép egy másik

felhasználója, elég a felhasználói nevét megadni, ha a mi domain-ünkön belüli, a név@host

alak elégséges, egyébként pedig a teljes e-mail-címet üssük be (ami az előbbi esetekben is

működik).

A Subject: mezőbe a küldendő levelünk témáját kell írni - ez az egysoros tárgymegjelölés

segít a címzettnek a levelünkről tájékozódni.

Ezután elkezdhetjük a levél szövegét beírni. Ha készen vagyunk, a levelező programtól függ,

hogyan küldhetjük el, de ez valószínűleg már nem fog nehézséget okozni; a többi alapfunkció,

a levelek olvasása, törlése, a válaszolás, egyszerre több címzettnek küldés, a már olvasott és

az újonnan érkező levelek közötti választás, már létező fájlok elküldése, is hamar

megtanulható egy könnyen kezelhető levelezőprogramban.

E-mail szokások, tanácsok

Leveleink kb. 70 karakter hosszú, ASCII sorokból álljanak (fontos, hogy használjuk a linefeed

karaktert, vagyis az Enter-t!). A magyar nyelvű szövegek is általában elég kényelmesen

olvashatóak ékezetek nélkül, nagyon ritka a félreértés. Ha mégis helyes magyar nyelven írt

szöveget akarunk küldeni (pl. későbbi felhasználásra, versek pontos idézése esetén, vagy ha

nem akarjunk, hogy némi gond felmerülése esetén nemi gondjainkat próbálják orvosolni :-))

többféle ASCII-ékezetkódolási megoldás is használatos: a nyelvészetben használt ó=o1,

ö=o2, ő=o3 teljes egye1rtelmu3se1ge, fe1lree1rte1smentesse1ge miatt kedvelt, míg az ó=o',

ö=o~, ő=o" (néha ö=ő=o"), fo" elo"nye't ara'nylag ko~nnyu" olvashato'sa'ga jelenti. Ne

használjunk taaviratszerueue koodolaast: a tapasztalat szerint ez olvasható a legnehezebben.

Ma már sok levelező program támogatja az ékezetes betűk használatát, de mielőtt ilyet

használunk győzödjünk meg róla, hogy levelező partnerünk is tudja olvasni ezeket az

üzeneteket. Ne írjunk csupa nagybetűvel, és az olvashatóság érdekében használjunk

bekezdéseket.

Ha mégis bináris fájlokat kell levélben küldenünk, ezt általánosan rendelkezésre álló

programok segítségével ASCII fájlban kódolhatjuk ill. érkezés után dekódolhatjuk (uuencode-

uudecode). Ne küldjünk nagyon hosszú anyagokat: ezekkel a gépek levélfeldolgozó

programjai nehezen birkóznak meg. A nagy fájlok Interneten keresztüli továbbítására más

eszközök is vannak. Ha mégis szükséges hosszú szöveget küldeni, daraboljuk azt fel, és az

egyes (max. 64 kbyte-os) részek küldése között tartsunk néhány perces szünetet.

Az Interneten eléggé elterjedt az aláírás (signature) blokk használata (ezt a legtöbb

levelezőprogram is támogatja), amely legfontosabb adataink (név-cím-foglalkozás) rövid

összefoglalása. Ezt az előre megírt szöveget könnyű (általában hivatalos) leveleink végére

illeszteni, tehát jó szolgálatot tesz, de sokan visszaélnek vele: hosszú, sormintákkal, ASCII

rajzokkal, filozófiai bölcselkedésekkel tűzdelt aláírást-blokkot küldenek, minden alkalommal,

amikor az illető címre írnak. Ez netiquette-ellenes gyakorlat: az aláírás-blokk lehetőleg ne

legyen 4 sornál hosszabb.

Levelezési listák

Az Internet kialakulásának történetében nagyon hamar elterjedtek a sok felhasználó aktív

vagy passzív részvételével működő, adott érdeklődési körű emberek információs és

vitafórumai, a levelezési listák (mailing lists). A világ összes témájának van saját levelezési

listája, előbb-utóbb rátalálunk a minket leginkább érdeklőkre. A listákat általában egy

automatikus szerver program működteti, amely a levél törzsében, subject-jében, esetleg az e-

mail-címben álló parancsok alapján kezeli leveleinket, emberi beavatkozás nélkül. A két

legelterjedtebb ilyen program a listserv és a majordomo, de számos egyéb, a lista működtetője

által írt levelezőprogram is létezik. A konkrét formátum programonként különbözhet, de a

legtöbb érti a help (segítség), subscribe `listanév' (feliratkozás), unsubscribe `listanév'

(lemondás) parancsokat. A majordomo nevű általánosan elterjedt levelezőprogram esetében

pl. a majordomo@host.domain címre kell küldenünk feliratkozó levelünket. A lista tagjainak

szóló üzenetek pedig a `listanév'@host.domain címre mennek. A listába kapcsolódás előtt

tájékozódjunk az aktuális formátumról, pl. a help segítségével (ahova csak lehet, mindenhova

help-et írjunk).

A listára írt levelünket annak minden tagja megkapja. A nagy levélforgalom miatt itt

különleges óvatosságra van szükség. Például egyes listák napi több száz levelet generálnak,

ekkor legyünk felkészülve ennyi levél feldolgozására, különben az irdatlan mennyiségű levél

eltömítheti postaládánkat, és ez mind a helyi gép, mind egy esetleg nem kellően felkészült

levelezőprogram működésében zavarokat okozhat.

Másrészt a "sok ember olvassa" kulcsszó különleges izgalommal tölt el egyeseket, mint ahogy

erről már korábban szó esett. A listák némelyike a nem a tárgykörbe illő vagy egyéb

szempontból nemkívánatos (pl. durva hangú) levelek kiküszöbölésére moderátort használ: ő

egy ember, aki a listára küldött üzeneteket előzőleg elolvassa, és a nemkívánatosakat kiszűri.

Győződjünk meg arról, hogy az általunk célba vett lista moderált-e, és a feliratkozásról annak

alapján döntsünk, hogy számunkra a teljes szólásszabadság vagy az időnket rabló, gőzösfejű

emberektől mentes információcsere a fontosabb. Mindkét esetben, a sok emberhez eljutó

levelezési listák esetében fokozottan fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz,

miszerint ne írjunk olyannak, akit nem érdekel, ill. úgy, ahogyan négy- vagy sokszemközt

nem beszélnénk.

Gyakorlati feladat

Írj levelet a megadott e-mail címre, tárgya legyen "Kérés", a levélben az informatika érettségi

helyéről és időpontjáról érdeklődj!

15 Mutass be egy Web alapú levelező programot!

(freemail, mailbox, stb)

Mi az e-mail?

Az e-mail vagy elektronikus levél, az internet legrégebbi és legelterjedtebb szolgáltatása.

Hasonló a hagyományos levélhez, faxhoz.

Előnye: gyorsaság (elméletileg) - a küldemény (egy vagy több állomány) a hálózat bármely

pontjára percek, másodpercek alatt megérkezik, feltéve, ha a technika ördöge és a szolgáltatók

lassúsága nem szól közbe.

Az elektronikus levelek kezdetben csak tisztán szöveges üzenetek átvitelére voltak képesek,

mára azonban képet, hangot, vagy futtatható állományokat, akár programokat is csatolhatunk

a levelünkhöz.

Levelezőprogramok

Maguk a levelezőprogramok sokat fejlődtek, de lényegük ugyanaz: az interneten

bármely e-maillel rendelkező egyénnek küldhetünk levelet. Ehhez egyedül a címzett

email címét kell ismernünk.

Az elektronikus levél elküldéséhez és megkomponálásához általában egy

levelezőprogramra van szükség. A levelezőprogram teszi lehetővé, hogy megírjuk a

levelet, kijelöljük a csatolt állományt és elküldjük a levelet. Hasonlóképpen alkalmas a

kapott levelek lekérésére a postafiókból, levelek elolvasására, kibontására.

Legnépszerűbbek: Netscape Mail, Microsoft Outlook, Outlook Express,...

De léteznek igen fejlett levelezőprogramok, mint pl. az Eudora, Bat, ...stb

Web alapú levelezőrendszerek

A Web alapú rendszerek nagyon hasonlóan működnek, mint a hagyományos

levelezőprogramok. A rendszerek ingyenesen használhatóak, a tartalomszolgáltató a webes

felületen megjelenő reklámokból szerez bevételt.

Előnyük: bárhonnan elolvashatók, valamint hogy semmiféle beállításra nincs szükségünk a

levelezőrendszer üzembe helyezéséhez.

Hátrányuk: korlátozott postafiókméret és a csatolások kissé bonyolultabb kezelése.

Ilyen ingyenesen használható webhelyek: www.freemail.hu www.hotmail.com

www.vipmail.hu www.citromail.hu

Az e-mail részei

Címzett (To): ide a címzett e-mail címe kerül, kitöltése kötelező

Két részből áll: felhasználónév@domain

felhasználónév: A címzett postafiókjának neve. A nevet szabadon lehet választani a

postafiók megnyitásakor, nem kötelező a tulajdonos nevéből származtatni, bármilyen

egyedi karaktersorozat lehet. Lehetőleg ne tartalmazzon szóközt, pontot a végén, és

ékezetet se. A z írásjelek használata korlátozott: kötőjel, pont aláhúzás lehet benne,

kérdőjel, csillag, törtvonal nem. Nem kezdődhet számmal sem.

@ a felhasználónév után következik./@ = alt+64/

domain: a felhasználó szolgáltatójának a neve.

Ha egy levélnek több címzettje van, akkor az e-mail címeket pontosvesszővel

választjuk el egymástól.

Másolat (CC = Carbon Copy): annak az e-mail címe kerül ide, aki másolatot kap a

levélből. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de a mezőt nem kötelező kitölteni,

tehát van, hogy nem is látjuk.

Titkos másolat (BCC = Blind Carbon Copy): Ide azoknak az e-mail címe kerül, akik

szintén kapnak másolatot a levélből, de a címzett ezt nem látja, míg a Másolatot kapók

nevét igen. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de ezt a mezőt sem kötelező

kitölteni.

Tárgy (Subject): levél tárgynak rövid (tőmondatos) megfogalmazása, kitölteni nem

kötelező, de illik, e nélkül is célba ér a levelünk.

Dátum (Date): Ez a mező tartalmazza a levél elküldésének dátumát. Ezt a mezőt a

levelezőrendszer automatikusan odailleszti a levélhez.

Szövegtörzs: maga a levél szövege. Ez tartalmazza az általunk megírt szöveget.

A Szövegtörzs része az Aláírás. A legtöbb levelező program lehetővé teszi az aláírás

fájl létrehozását. Ebben a kis fájlban, rögzíthetjük aláírásunkat, amely a nevünkön,

titulusunkon kívül a legfontosabb adatainkat tartalmazhatja, automatikusan odakerül

minden elküldött levél végére, így ezt nem kell minden alkalommal begépelnünk.

Melléklet vagy Csatolás (Attachment): levélhez csatolt állományok kerülnek ebbe a

mezőbe, amely bármilyen bináris állomány lehet, pl. dokumentum, kép futtatható

program.

Az e-mail küldése

A küldés menete megegyezik a hagyományos postával. A feladó megírja a levelet, megcímzi,

postára adja. A címzett pedig megtalálja a postafiókjában, amikor megnézi.

Ahhoz hogy levelet írjunk valakinek, ismernünk kell az illető e-mail címét, rendelkeznünk

kell e-mail címmel, postafiókkal és egy levelezőszoftverrel, vagy webes levelezőrendszerrel.

A postafiókhoz tartozik egy jelszó. Ezt a tulajdonos határozza meg.

Gyakorlati feladat

Írj levelet a megadott e-mail címre! A levél tárgya adatok legyen. A levélben értesíts, hogy

csatoltan megküldöd az érettségi könyvtárban lévő adat.xls fájlt.

16. Keresés az Interneten

Hogyan juthatunk információhoz az Internet segítségével? Sorolj fel néhány kereső

szolgáltatást!

Az Internethez legtöbbször valamilyen böngészőprogrammal csatlakozunk. Ilyenek pl.: MS

Internet Explorer, Netscape Navigator, Mozilla, Opera, stb.

Barangolás

Ha egy adott témában akarunk barangolni, akkor olyan oldalról érdemes indulni, ahol sokféle

link található. Ilyenek pl.: origo.hu, index.hu, startlap.hu, lap.hu. Ha ismerjük az adott

témához kapcsolódó honlap címét, innen is kezdhetjük a barangolást. Pl.: egyetemek,

intézmények, szervezetek honlapjai: om.hu, elte.hu, unideb.hu, bme.hu, mta.hu, stb. Az

oldalakon általában sok link található, amelyekre kattintva elolvashatjuk a kapcsolódó oldal

tartalmát.

Keresőszerverek alkalmazása

Ha konkrét elképzelésünk van arról, milyen tartalmú oldalakat keresünk, akkor érdemes

végiggondolni milyen szavak, kifejezések fordulhatnak elő. Ez(eke)t begépelve egy

keresőprogram megfelelő sorába, majd a „keresés”(Search, Go, Find,…) szóra kattintva a

feltételnek megfelelő oldalak listájához jutunk (általában 10-es csoportokban). A

felsorolásban először a kifejezést legpontosabban tartalmazó oldal linkje található. A lista

következő oldala a lap alján található számra kattintva érhető el.

Az ismertebb keresőszerverek:

AltaVista www.altavista.com

Excite www.excite.com

Go www.go.com

HotBot www.hotbot.com

Lycos www.lycos.com

Yahoo www.yahoo.com

Google www.google.co.hu

Keresési módszerek

A keresési lehetőségek a különböző keresőszervereken különbözőek lehetnek.

a) egyszerű keresés: tetszőleges számú szót írhatunk be; minél pontosabb a kifejezés, annál

biztosabb, hogy a kérdéses információhoz jutunk.

Idézőjeleket használhatunk a pontos kifejezések keresésekor.

+ jel a szó előtt azt jelenti, hogy mindenképpen szerepelnie kell a talált dokumentumokban.

- jel a szó előtt azt jelenti, hogy nem szerepelhet a talált dokumentumokban.

* karakter itt is tetszőleges számú karaktert helyettesíthet.

b) összetett keresés: logikai operátorokat alkalmazunk a keresett szavak között (vagy előtt:

NOT)

AND (és): a keresési feltételként megadott szavakat együtt keresi.

OR (vagy): a keresési feltételként megadott szavak legalább egyike szerepel.

NOT (nem): a keresési feltételként megadott szavakat nem tartalmazhatja a találati oldal.

NEAR (közeli) azokat az oldalakat adja meg, amelyekben a megadott két szó vagy kifejezés

mindegyike előfordul, de nem feltétlenül egymás mellett, hanem csak viszonylag közel (max.

10 szó) vannak egymáshoz.

Bonyolultabb keresési feltételek zárójeleket is tartalmazhatnak.

Gyakorlati feladat

Honnan kapták a nevüket a következő elemek: hélium, kobalt, bárium, indium, foszfor, argon,

kűrium?

17. Mutasd be az internetes szolgáltatásokat!

(kiemelve a www, e-mail és FTP szolgáltatásokat)

Szolgáltatások

I. telnet

II. FTP

III. Gopher

IV. IRC

V. e-mail

VI. web

I. telnet – Az egyik legrégibb internetes szolgáltatás. Telefonvonal segítségével kapcsoltak

össze számítógépeket. A távoli gépek elérését tette lehetővé. A sebessége viszonylag lassú.

II. Az FTP (File Transfer Protocol) annak a szabályzatnak a neve, ami a fájlok hálózaton

történő mozgatását írja le Kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy vele az Interneten

egyszerűen továbbíthassunk két számítógép között szöveges, vagy egyéb, tetszőleges

állományokat (programokat, adatokat, vagy éppen videó fájlokat).

A protokol működésében részt vesz legalább két számítógép. Az egyik a szerver (vagy

kiszolgáló), amelyen az elérni kívánt állományokat tárolják, és amelyek onnan letölthetők

(átmásolhatók a kliensre), illetve lehetővé teszik, hogy ide állományokat töltsünk fel. A másik

gép a kliens (vagy ügyfél), melyről indítjuk a letöltési, vagy a feltöltési műveletet saját, ill. a

szerverszámítógép között. FTP-n a fájlokat listázni, átnevezni, törölni, stb. is tudjuk.

Az FTP szervereknek az Interneten saját címük van (IP-cím), melynek ismerete nélkül nem

tudjuk elérni a szervert, továbbá sok esetben szükségünk van egy belépési azonosítóra, illetve

jelszóra, melyek együtt egy biztonsági rendszert képeznek. A publikusnak mondható ftp

gépekre be lehet jelentkezni csak az anonymous vagy az ftp azonosítóval. Van olyan gép,

amelyik jelszót is kér, de ilyenkor az e-mail címünket kell megadni. Ekkor kevesebb

jogosultsággal rendelkezünk, mint az egyedi azonosítóval bejelentkező felhasználók, de fájlok

letöltéséhez ez is elég.

Használata az Email-el szemben folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli

sebesség igénye is jelentősebb, hiszen elfogadható időn belül kell átvinnünk esetleg több száz

kilobájtnyi adatot.

A kapcsolat egy FTP programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy

Internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés

sikeres, akkor a már korábban is említett legalapvetőbb műveleteket végezhetjük el:

könyvtárszerkezet listázás, könyvtárak közötti navigálás, fájlok másolása saját és távoli gépre,

akár egyszerre többet is.

A legegyszerűbb esetben az FTP használatához sokszor elég egy WEB böngésző program (pl.

Netscape vagy Internet Explorer). Ezen kívül számos FTP funkciót megvalósító program

létezik. Pl. (Windows Commander)

Az FTP szerverek fontos könyvtárai

A letölthető fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Speciális szerepe van még a

(többnyire) /incoming névre hallgató könyvtárnak, ebben olyan fájlokat találhatunk,

amelyeket a szerver "látogatói" töltöttek fel a szerverre, és ehhez akár mi is hozzáadhatunk

közlésre szánt fájlokat. Az /incoming könyvtár tartalma ellenőrizetlen, a legkönnyebben ilyen

helyről juthatunk az Interneten át nem kívánt vírushoz!

Nagyon fontos a mirror, azaz "tükör" könyvtár (nincs minden gépen). Ebben általában

valamelyik másik FTP szerver teljes anyagának, vagy annak egy részének pontos másolatát,

"tükörképét" találjuk meg. Gyakran segítség, ha a system könyvtárban nézünk körül, ebben

általában olyan programokat találunk, amelyek az általunk használt operációs rendszerhez

készültek. Mindenesetre akármilyen FTP szerveren keresgélünk, ha nem "céltudatosan", adott

nevű programért kapcsolódtunk rá, mindenképpen érdemes az INDEX állománnyal kezdeni a

keresést-letöltést (többnyire van). Ebből tudhatjuk meg, hogy a keresett program

megtalálható-e.

Archie szerverek rendszere

Ezeknek a speciális gépeknek/programoknak az a feladata, hogy az FTP szerverekről -

legalábbis azok jelentős részéről "tartalomjegyzéket" készítsenek. Ez a program rendszeresen

felhívja a fájl archívumokat és kideríti, hogy mit lehet ott találni Így, ha valaki

hozzákapcsolódik az Archie adatbázishoz és beír egy fájl-nevet, akkor megtudhatja tőle, hogy

az hol érhető el a Hálózaton. Az Archie jelenleg csaknem 1000 fájl archívumot katalogizál az

egész világon. Az Archie használatához már semmiképp nem elég egy WEB böngésző, ehhez

saját kliens program kell " WS-Archie, vagy az "fpArchie" program.

III. Gopher A web elődjének tekinthető. Az interneten fellelhető információk megkeresésére

szolgál. A szolgáltatás menü rendszerű keresésre szolgál. A rajta található információk

közvetlenül olvasható formákban jelenek meg.

IV. IRC (Internet Relay Chat) valós idejű társalgás az interneten. A hálózat különféle IRC

szervereket és csatornákat biztosít az csevegni vágyóknak. Akik fellépnek egy ilyen csevegő-

csatornára a számítógép előtt ülve folyamatosan begépelik mondandójukat, és a válasz

pillanatok alatt megérkezik.

V. Az e-mail vagy elektronikus levél, az internet legrégebbi és legelterjedtebb szolgáltatása.

Hasonló a hagyományos levélhez, faxhoz.

Előnye: gyorsaság (elméletileg) - a küldemény (egy vagy több állomány) a hálózat bármely

pontjára percek, másodpercek alatt megérkezik, feltéve, ha a technika ördöge és a szolgáltatók

lassúsága nem szól közbe.

Az elektronikus levelek kezdetben csak tisztán szöveges üzenetek átvitelére voltak képesek,

mára azonban képet, hangot, vagy futtatható állományokat, akár programokat is csatolhatunk

a levelünkhöz.

Levelezőprogramok

Maguk a levelezőprogramok sokat fejlődtek, de lényegük ugyanaz: az interneten

bármely e-maillel rendelkező egyénnek küldhetünk levelet. Ehhez egyedül a címzett

email címét kell ismernünk.

Az elektronikus levél elküldéséhez és megkomponálásához általában egy

levelezőprogramra van szükség. A levelezőprogram teszi lehetővé, hogy megírjuk a

levelet, kijelöljük a csatolt állományt és elküldjük a levelet. Hasonlóképpen alkalmas a

kapott levelek lekérésére a postafiókból, levelek elolvasására, kibontására.

Legnépszerűbbek: Netscape Mail, Microsoft Outlook, Outlook Express,... stb

De léteznek igen fejlett levelezőprogramok, mint pl. az Eudora, Bat,... stb

VI. Word Wide Web (WWW vagy W3 WEB) 1992-ben indult hódító útjára, hogy behálózza

a világot.

Leírása

A különböző erőforrások (szöveg, kép, hang) egyszerű és egységes kezelése a

hypertext technológiára épül.

A szövegben megkülönböztető jelzéssel (aláhúzás, eltérő szín, eltérő betűtípus)ellátott

szövegrészek mögött újabb dokumentumok rejlenek melyek mentén újabb részeket

járhatunk be, függetlenül attól hogy az internet hálózat mely gépén vannak a világon.

Hypermédia a hypertext szövegről a multimédiára (kép, hang, animáció, videó)

történő általánosítás.

A WWW működése

1. Kliens-szerver modell alapján működik.

A kliensprogram, - mely a saját gépünkön fut,- gondoskodik az egér és billentyűkezelésről, a

keresett információt a szerverben visszakeresi és a képernyőn megjeleníti.A szerverprogram

azon a számítógépen fut, amely a web információt biztosítja.

2. A kliens/szerver dialógus szabályai a Hyper Text Transfer Protocol (HTTP) használatára

épülnek.

3. A hypertext dukumentum a Hyper Text Marcup Language (HTML) speciális nyelven

készül (.html kiterjesztésű). A nyelv lehetővé teszi olyan mutatók (hyperlink) elhelyezését egy

dokumentumban amely más dukumentumok elejére vagy belsejébe mutat.

4. A hálózati erőforrások egyedi azonosítása az előfeltétele annak hogy ezek a hyperlink

hivatkozások az egész internet hálózaton használhatók legyenek. Az egyedi azonosítást az

Uniform Resource Loocator (URL) segítségével végzik.

Gyakorlati feladat

Keress kempingezési lehetőséget a Tisza-tó partján. Azt az oldalt, ahol megtalálható a pontos

cím, nyitva tartás, férőhely, mentse le a c:\érettségi könyvtárba, tiszató néven.

18. Hogyan használható az FTP az állományok letöltésére

Az FTP (File Transfer Protocol) annak a szabályzatnak a neve, ami a fájlok hálózaton történő

mozgatását írja le Kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy vele az Interneten egyszerűen

továbbíthassunk két számítógép között szöveges, vagy egyéb, tetszőleges állományokat

(programokat, adatokat, vagy éppen videó fájlokat).

A protokol működésében részt vesz legalább két számítógép. Az egyik a szerver (vagy

kiszolgáló), amelyen az elérni kívánt állományokat tárolják, és amelyek onnan letölthetők

(átmásolhatók a kliensre), illetve lehetővé teszik, hogy ide állományokat töltsünk fel. A másik

gép a kliens (vagy ügyfél), melyről indítjuk a letöltési, vagy a feltöltési műveletet saját, ill. a

szerverszámítógép között. FTP-n a fájlokat listázni, átnevezni, törölni, stb. is tudjuk.

Az FTP szervereknek az Interneten saját címük van (IP-cím), melynek ismerete nélkül nem

tudjuk elérni a szervert, továbbá sok esetben szükségünk van egy belépési azonosítóra, illetve

jelszóra, melyek együtt egy biztonsági rendszert képeznek. A publikusnak mondható ftp

gépekre be lehet jelentkezni csak az anonymous vagy az ftp azonosítóval. Van olyan gép,

amelyik jelszót is kér, de ilyenkor az e-mail címünket kell megadni. Ekkor kevesebb

jogosultsággal rendelkezünk, mint az egyedi azonosítóval bejelentkező felhasználók, de fájlok

letöltéséhez ez is elég.

Használata az Email-el szemben folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli

sebesség igénye is jelentősebb, hiszen elfogadható időn belül kell átvinnünk esetleg több száz

kilobájtnyi adatot.

A kapcsolat egy FTP programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy

Internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés

sikeres, akkor a már korábban is említett legalapvetőbb műveleteket végezhetjük el:

könyvtárszerkezet listázás, könyvtárak közötti navigálás, fájlok másolása saját és távoli gépre,

akár egyszerre többet is.

A legegyszerűbb esetben az FTP használatához sokszor elég egy WEB böngésző program (pl.

Netscape vagy Internet Explorer). Ezen kívül számos FTP funkciót megvalósító program

létezik. Pl. (Total Commander)

Az FTP szerverek fontos könyvtárai

A letölthető fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Speciális szerepe van még a

(többnyire) /incoming névre hallgató könyvtárnak, ebben olyan fájlokat találhatunk,

amelyeket a szerver "látogatói" töltöttek fel a szerverre, és ehhez akár mi is hozzáadhatunk

közlésre szánt fájlokat. Az /incoming könyvtár tartalma ellenőrizetlen, a legkönnyebben ilyen

helyről juthatunk az Interneten át nem kívánt vírushoz!

Nagyon fontos a mirror, azaz "tükör" könyvtár (nincs minden gépen). Ebben általában

valamelyik másik FTP szerver teljes anyagának, vagy annak egy részének pontos másolatát,

"tükörképét" találjuk meg. Gyakran segítség, ha a system könyvtárban nézünk körül, ebben

általában olyan programokat találunk, amelyek az általunk használt operációs rendszerhez

készültek. Mindenesetre akármilyen FTP szerveren keresgélünk, ha nem "céltudatosan", adott

nevű programért kapcsolódtunk rá, mindenképpen érdemes az INDEX állománnyal kezdeni a

keresést-letöltést (többnyire van). Ebből tudhatjuk meg, hogy a keresett program

megtalálható-e.

Archie szerverek rendszere

Ezeknek a speciális gépeknek/programoknak az a feladata, hogy az FTP szerverekről -

legalábbis azok jelentős részéről "tartalomjegyzéket" készítsenek. Ez a program rendszeresen

felhívja a fájl archívumokat és kideríti, hogy mit lehet ott találni Így, ha valaki

hozzákapcsolódik az Archie adatbázishoz és beír egy fájl-nevet, akkor megtudhatja tőle, hogy

az hol érhető el a Hálózaton. Az Archie jelenleg csaknem 1000 fájl archívumot katalogizál az

egész világon. Az Archie használatához már semmiképp nem elég egy WEB böngésző, ehhez

saját kliens program kell " WS-Archie, vagy az "fpArchie" program.

Ezen kívül még két módja van annak, hogy az archie-val megkeressünk valamit; a telnet,

vagy az e-mail. Minden esetben megadható a keresett fájl teljes neve vagy annak egy részlete,

és a program visszaadja a hálózati lelőhelyét.

Gyakorlati feladat

Egy előre megadott fájl letöltése az iskolai kiszolgálóról egy előre megadott könyvtárba.

19. Ismerje a könyvtár fogalmát, típusait: hagyományos és elektronikus könyvtárak.

A könyvtár fogalma, típusai

Könyvtár: bizonyos szempontok szerint összeválogatott, megőrzésre és olvasásra szánt

rendezett dokumentumgyűjtemény.

Az első könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában

volt az ókor legnagyobb gyűjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott.

Sajnos a könyvtár elpusztult Kr. e. 43-ban egy tűzvészben.

Fajtái:

Tulajdon szerint:

o közkönyvtár

o magánkönyvtár

Használói szerint:

o nyilvános

o korlátozottan nyilvános

o zárt

Nagyság szerint:

o kis (kevesebb, mint 10 000 kötet)

o közép (10 000-100 000 kötetnyi állomány)

o nagy (több, mint 100 000 kötet)

Típus szerint:

o nemzeti

o közművelődési

o felsőoktatási

o iskolai

o szak

Olvasók kora szerint:

o felnőtt

o gyermek

o ifjúsági

Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc,

Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden

magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével.

(Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar

könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós.

Az Akadémiai Könyvtár a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József adományából jött létre.

A könyvtár később gyarapodott más tudósgyűjtemények és hagyatékok által, így hamarosan

az ország legjelentõsebb tudományos könyvtára lett. Mai összállománya másfél millió kötet,

amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedeinek emléke.

Közművelődési könyvtárak a fővárosi könyvtárak, a megyei és városi könyvtárak.

Interneten keresztül elérhető könyvtárak

Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az

információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt).

Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos

formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában

létezik.

Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok

kerülnek digitalizálásra.

Ezek a könyvtárak eltérnek a hagyományos könyvtáraktól abban, hogy:

nincs gyűjtőkörük,

nincs nyitva tartásuk,

nincs használati díj (azaz ingyenesek), és

nincs könyvtárépület; nem kell kimozdulnom onnan, ahol van megfelelő számítógép

és Internet csatlakozás.

Eligazodás a könyvtárban: olvasóterem, szabadpolcos rendszer, multimédia övezet

Hozzáférhetőség szempontjából a könyvtárakban megkülönböztethetünk zárt raktárat és

szabadpolcos tárolást. A zárt raktárhoz csak a könyvtárosok férhetnek hozzá, az olvasók nem.

Itt tárolják a különleges értékkel bíró és a bizalmas dokumentumokat illetve a ritkábban

keresett könyvek duplumait (másodpéldányait). Ennek a tárolásnak az az előnye, hogy jó a

térkihasználása. (Például az ún. tömör raktározási módnál a polcok sűrűn helyezkednek el és

mozgathatók.)

A szabadpolcos tárolás esetén az olvasók is hozzáférnek a dokumentumokhoz, közvetlenül

válogathatnak közöttük. A szabadpolcos tér további övezetekre tagolódik, például

olvasóteremre, multimédia övezetre.

Az elrendezés nem véletlenszerű; történhet szak- illetve betűrend alapján, vagy a kettő

kombinációjával (ez terjedt el legjobban). A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörét

veszi figyelembe az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján. A betűrendi

csoportosításnál a szerző vagy a cím kezdőbetűje és egy szám található meg.

A helyben használható és a kölcsönözhető könyvtári állomány

Az olvasónak nemcsak az a fontos, hogy a dokumentumokat kikölcsönözze és az otthonában

tanulmányozhassa, hanem fontos az is, hogy adott dokumentumokhoz bármikor

hozzájuthasson. Ezért a könyvtárak az állományok egy részét (például a tájékozódáshoz

legfontosabb műveket tartalmazó kézikönyvtárat) nem kölcsönzik, csak a helyben

használhatóságot biztosítják. Nem kölcsönzik a különlegesen értékes, beszerezhetetlensége

miatt védeni kívánt állományt sem. Az állomány helybeni használatára az olvasóterem

szolgál.

A könyvtári szolgáltatások

könyvtári állomány helybeni használata,

helybeni és könyvtárközi kölcsönzés,

a könyvtári rendszerre, a könyvtárak gyűjtőkörére, állományára és szolgáltatásaira

vonatkozó felvilágosítás,

bibliográfiai, szakirodalmi, dokumentációs tájékoztatás nyújtása, reprográfiai szolgálat

(másolás, sokszorosítás)

20. Milyen nem nyomtatott dokumentumok illetve adathordozók találhatók a

könyvtárakban? (kazetta, diakép, film, CD, mágneslemez, DVD)

Ismertesd néhány digitális adatforrást!

Az információk nagy része nem írásban rögzítve jut el hozzánk. Ezért sok könyvtárban

található ún. multimédiás övezet. A hordozó anyaga alapján megkülönböztetünk írásos, képi,

audiovizuális és elektronikus dokumentumokat.

A képi dokumentumok lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak is. Az

információs értéküket a kép hordozza, és önmagukban egy egységként kezelhetők. Ide

tartoznak a diák, a rajzok és a fényképek.

Audiovizuális (hang+kép) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot

tartalmaz. A tárolóeszköz lehet videokazetta, CD, DVD.

Az elektronikus dokumentum fő jellemzője az információk digitális tárolása. Ide tartozhatnak

a CD-k, DVD-k és az internetes dokumentumok is.

Digitális dokumentumokról részletesen

Az elektronikus, digitális, virtuális könyvtár, illetve dokumentum fogalmainak meghatározása

nem egyértelmű sem a szakirodalomban, sem a mindennapi használatban. Egyfajta értelmezés

szerint ezek a fogalmak az alábbiak tartalmat jelentik:

Elektronikus dokumentumnak tekintjük az elektromos, mágnese vagy magnetooptikai

hordozón tárolt dokumentumokat. Ha ezeket csak hálón érhetjük el, akkor digitális

dokumentumról beszélünk, bár azok az elektronikus dokumentumok is digitálisan rögzítettek,

amelyek fizikai, megfogható értelemben is a könyvtár állományába taroznak (például CD-

ROM kiadványok). Továbbá digitális dokumentumon kétféle módon rögzített állományt

értünk: a valóban digitális (digitális formában készített) és a digitalizált (eredetileg nem

elektronikus formában készült, de digitális képként rögzített) állományokat.

Virtuálisnak tekintjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyek nincsenek a

könyvtár állományában, hanem másutt, más hálószemen találhatók, azonban azt csatolóval

(link) a könyvtár elérhetővé teszi őket a hálón (esetleg valamilyen módon fel is dolgozva). A

virtuális könyvtár egy elektronikus katalógus, amely közvetítésével egy másutt tárolt digitális

dokumentum számítógépünkre letölthető.

1993-tól kezdve az Egyesült Államok kormányzata hatalmas összegeket fordított az

információtechnológia, azon belül is az internet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra,

valamint a rajta keresztül elérhető szolgáltatások fejlesztésére. A projekt jelentőségét mutatja,

hogy Al Gore alelnök személyesen felügyelte és támogatta végrehajtását. A szakmai

hagyományok szerint az ő nevéhez fűződik a „digitális könyvtár” fogalmának a köztudatba

való átültetése. 1993 előtt ezt a kifejezést nem találjuk a szakirodalomban. Helyette viszont

megtaláljuk az „elektronikus” és a „virtuális” jelzőket. A „elektronikus könyvtár” szót a The

Electronic Libray c. folyóirat 1983-as számában olvashatjuk először, míg a „virtuális

könyvtár” esetében nem találunk az eseményhez köthető évszámot.

A digitális könyvtárak megjelenése és elterjedése ugyanazon eredmények közé tartozik,

amelyektől hangos volt a kilencvenes évek eleje:

adatok gyors elérése;

a multimédia, a legkülönbözőbb formátumú információ megjelenítéséhez;

nagyobb tárolókapacitás;

felhasználóbarát kommunikáció ember és a számítógép között az eredményes keresés

támogatására.

A hagyományos könyvtári gyűjteményeket két okból érdemes digitalizálni: egyrészt a

frekventált dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, másrészt az állományvédelem

céljából.

A digitalizálás lényege, hogy a nyomtatott dokumentum tartalmát úgy helyezzük el egy

elektronikus tárolóeszközön, hogy formai és tartalmi elemeit is megőrizze, és egyúttal a

számítógép segítségével feldolgozhatóvá tegyük. Digitális tárolásnak minősül, ha a

nyomtatott szövegről számítógéppel olvasható (= digitális) képet készítünk, de az is, ha a

szöveget számítógéppel felismertetve szövegszerkesztő által kezelhető jelsorozattá alakítjuk.

Első esetben tökéletesen megőrizhetőek a dokumentum formai sajátosságai, második esetben

a formai elemek könnyen elvesznek, tartalma azonban minden további nélkül feldolgozható

számítógéppel.

A könyvtár „virtualitása” ott kezdődik, ahol a szolgáltatások elhagyják az épület falait („papír

nélküli iroda”, „fal nélküli könyvtár”). A virtuális könyvtár mind a felhasználók, mind a

gyűjtemény forrásainak oldaláról a feladatok, teendők, a szolgáltatások megosztására

alapozott nyílt rendszer. A virtuális könyvtár elsődleges forrásai olyan gyűjtemények,

amelyek az interneten is elérhetők. A virtuális könyvtár nemcsak dokumentumok forrása

lehet, de „virtuális piactér”, kommunikációs fórum is, ami hasonlít a könyvtári

olvasóteremhez. Nonprofit testületek mellet profitorientált kiadóvállalatok is működtetnek

nyílt hozzáférésű internetes információs rendszereket. Legfontosabb szolgáltatásai közé

tartoznak a nyomtatott folyóiratok párhuzamos elektronikus kiadásai. A tudományos

folyóiratok előfizetői többnyire könyvtárak, amelyek biztosítanak bizonyos mennyiségű

példányszámot, de nem annyit, amennyit olvasóik igényelnének. A kiadók ezért a lapra

történő előfizetés mellé a könyvtárak részére sokszor ingyen, vagy jelképes összegért

megküldik annak elektronikus verzióját is.

Hazai elektronikus, digitális, virtuális könyvtárak

Hálózati források

A könyvtáros és tájékoztató szakemberek munkájuk során magától értetődően élnek a

korszerű információtechnológia adta lehetőségekkel. A számítógépes hálózatok révén először

más könyvtárak katalógusai váltak elérhetővé és felhasználhatóvá számukra, majd a 90-es

évek elején a word wide web adott lehetőséget arra, hogy továbbfejlesszék hálózati

szolgáltatásaikat. Világszerte hatalmas, egyre bővülő és sokrétű forráskínálat jött így létre,

amely – feltéve, hogy szükség szerint és rendszeresen frissítik – jóval inkább naprakész

tájékozódást tesz lehetővé, mint a nyomtatott források (ez különösen fontos az adattárszerű

összeállítások esetében). A hálózati források nagy része ingyenesen elérhető és használható.

Linkgyűjtemények

A hálózati tájékozódásnál mindig érdemes átfogó összeállításokból kiindulni.

Magyarországon ilyen a Könyvtárkapu (Információforrások könyvtárosoknak)

(http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/portal) a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának

honlapján található. Fő menüpontjai: könyvesboltok, könyvterjesztők, bibliográfiai

adatbázisok, szakfolyóiratok, katalógusok stb. Nem a szigorúan vett szakmai közönségnek,

inkább a használóknak nyújt könyvtárakkal kapcsolatos információkat: konyvtar.lap.hu. A

könyvtári-tájékoztatási szakterület forrásai internet-katalógusokban is megjelennek.

Magyarországon egyedülálló vállalkozás a WebKat.hu, a Neumann János Digitális Könyvtár

(neumann-haz.hu) összeállítása, amely feldolgozza az interneten megjelenő, a magyar

kulturális örökség körébe tartozó dokumentumokat. Az Országos Széchenyi Könyvtárban a

Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) (mek.oszk.hu) teljes szövegű dokumentumokat

tartalmaz különböző témakörökben.