1

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Kulcsár Ildikó

2017

2

MISKOLCI EGYETEM BARTÓK BÉLA ZENEMŰVÉSZETI INTÉZET

Zeneoktatás hátrányos helyzetű gyermekeknek

Konzulens tanár: Készítette:

Kakuk Zoltán Kulcsár Ildikó

Miskolc

2017

3

Tartalomjegyzék

Bevezető………………………………………………………………………………………..4

A zeneoktatás fontossága gyermekkorban……………………………………………………..5

A hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatása külföldön……………………………………..9

El Sistema – Zenével a szegénység ellen……………………………………………………...14

A hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatása Magyarországon…………………………….17

A Szimfónia Program…………………………………………………………………………20

Felhasznált irodalom………………………………………………………………………….25

4

Bevezetés

Szakdolgozatom elsődleges célja, hogy megismertessem az olvasóval a Szimfónia Program

kialakulását és működését. Fontosnak tartom, hogy a zeneoktatás már egészen kisgyermek

korban elkezdődjön, így írásom során elemzem a zeneoktatás fontosságát és gyermekkorra

gyakorolt hatását. Ezután kitérek a hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatásának helyzetére

külföldön. Véleményem szerint szükség van rá, hogy megismerjük azokat a programokat,

amelyek megoldást hoztak a külföldön élő hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatásához.

Erre nagyon jó példa az „El Sistema” modell, melyet Venezuelában alakítottak ki, az ott élő

gyermekek számára, akiknek így esélyük nyílt a zeneoktatásban részt venni és megtapasztalni

a szimfonikus zenekari munka szépségét. Magyarországon is sok olyan gyermek él, akinek

nincs lehetősége zeneiskolai oktatásban részt venni, anyagi helyzetéből adódóan. Bár sok

intézményben ingyenes oktatásban részesülnek a hátrányos helyzetű gyermekek, mégis

előfordul, hogy nem tud részt venni a tanuló a zeneiskolai élet mindennapjaiban. Mivel az „El

Sistema” Program nem volt elérhető Magyarországon, így a program elvein alapuló zeneoktatás

kezdődött, Szimfónia Program néven. Leírom, a Szimfónia Program kialakítását, további

működését és kitérek a Symhonia Alapfokú Művészeti Iskola dolgozóinak munkájára. A

dolgozatom végére az olvasó megismerheti több program sikerét és beleláthat működésükbe.

5

A zeneoktatás fontossága gyermekkorban

A zenetanulás átfogja az emberi civilizáció történetét. A 21. századi tudástársadalom oktatási

rendszerei egyre nagyobb energiát fordítanak arra, hogy alkalmazkodjanak a világ gyors

változásaihoz, megfelelő alapot biztosítanak a kreatív, önállóan gondolkodó, vállalkozó

szellemű, rugalmas, együttműködésre képes személyiségek kibontakoztatása érdekében. A

művészetoktatás számos területe közvetlen módon járul hozzá az ehhez szükséges készségek,

képességek fejlesztéséhez. A zenei képességek tudatos és megalapozott fejlesztése számos

egyéb kognitív terület fejlődéséhez járul hozzá, jótékonyan hat többek között a matematikai

gondolkodásra, az olvasási képességekre és az idegen nyelvi fejlődésre. Ellentétben más iskolai

tantárgyakkal, a zenei nevelés érzelmi hatásai is jelentősek. A zene olyan kommunikációs

forma, amely szoros kölcsönhatásban áll az érzelmekkel, ugyanakkor a közös éneklés és

hangszerjáték erősíti a csoportösszetartást, fejleszti a kommunikációs készséget és a szociális

kompetenciát, illetve a problémamegoldást és az empátiakészséget.

A hangszerjáték és az éneklés, valamint a zene befogadása a történelem során minden ismert

kultúrában meghatározó szerepet játszott. A 20. századi technikai fejlődés, a hanghordozók

terjedése azonban olyan visszafordíthatatlan folyamatot eredményezett, amelynek

következtében az aktív zenei tevékenység kiszorulni látszott az emberek mindennapjaiban. A

családon belül a közös éneklés és hangszerjáték szerepe napjainkra drasztikusan csökkent.

Helyét átvette a passzív zenei közeg, amely szinte kizárólag populáris műfajokat közvetít a

gyermekek felé, sok esetben nélkülözve az esztétikumot és a művészi értéket. Ez által az iskolai

zeneoktatás és zenei nevelés szerepe még fontosabbá, sőt hiánypótlóvá vált.

Minden elmélet és vizsgálat amit ebben a témában csináltak arról szól, hogy fontos a zene

oktatása kisgyermekkorban. Nem csak a gyermek figyelmét, memóriáját, hallását illetve zenei

készségét lehet fejleszteni, de a fegyelmezettség kialakításában is nagyon fontos szerepet

játszik. A tanulmányok szerint a gyermekeknek már óvodás korban érdemes elkezdeni zenét

tanulni. Egyre több óvodában használják az zenei eszközök általi oktatást, énekléssel illetve

ritmushangszerekkel. A tanulmányok szerint a korai gyermekkorban kezdődő zenetanulás nagy

mértékben fejleszti a gyermek agyának azon részét, amely a nyelvérzék kialakulásáért, valamint

a logikus gondolkodásért felelős. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a zeneoktatás elősegíti

a bal agyfélteke fejlődését – ez felelős a nyelvi készségért is -, illetve hogy a rendszeres

6

muzsikálás elősegíti más tantárgyak tanulásának sikerességét is. A zene állítólag képes arra,

hogy sajátos módon rendezze az idegpályákat. Ha a gyermek a már ismert dalokat új

információkkal társítja, akkor az új adatok sokkal könnyebben rögzülnek a memóriájában.

Létezik egy érdekes kapcsolat a zene és a térbeli tájékozódás között is (a térlátás az emberek

azon képessége, amely által fel tudják mérni mindazt amit látnak és valós képet alkotnak a

tárgyak méretéről és a térbeli elhelyezkedéséről). Ez a sajátos intelligencia szinte

nélkülözhetetlen a gyermek számára, legyen szó akár bonyolult matematikai feladatok

megoldásáról, vagy a tankönyvek bepakolásáról az iskolatáskába.

A művészeti iskolák tanulói elsajátítják a kreatív gondolkodásmódot és a problémákat úgy

próbálják megoldani, hogy egy adott problémára több lehetséges oldást keresnek, közben pedig

kizárnak minden felesleges szabályt és felvetést. A művészetekkel kapcsolatos kérdésekre

általában több jó válasz is létezik, ezáltal pedig segít a gyermeknek önmagára találni és

kialakítani a sajátegyedi stílusát. a legújabb kutatások kimutatták , hogy azok a gyerekek, akik

zenét vagy általában valamilyen művészetet tanulnak, sokkal jobb eredményeket érnek el a

vizsgákon. Az ilyen tanulók általában a középiskolában is nagyobb jegyeket kapnak, mint a

többiek. A zene fejleszti a gyermek kreativitását, az önkifejezését és erősíti a közösséghez való

tartozás élményét.

Ha a gyermek zenét tanul, tást nyer más kultúrák világába is megtanulja megérteni és értékelni

azokat, akiknek szokásai és hagyományai eltérnek az övétől. Az együttérzés és az empátia segít

kinevelni a gyermekből az önző és önkényes magatartást, hidat építve a különböző kultúrák

között és megtanít arra, hogy már gyermekkorban tisztelni tudjunk más nemzeteket.

Azok a gyermekek, akik intenzív zeneoktatásban részesülnek könnyen megtanulják azt, hogy

bizonyos részletek hogyan állnak össze egy egésszé, és nagyon jó, alapos, lelkiismeretes

szakemberré válnak a jövőben. Amikor a tanuló egy új feladattal kerül szembe, ez a tudás az,

ami arra készteti, hogy tökéletességre törekedjen és az adott tevékenységre összpontosítson.

A zenében a tévedés az tévedés, a hangszer nem szól jól, ha nincs tökéletesen felhangolva, a

hangokat jól megszólaltatni ahhoz, hogy a zene szépen szóljon. Egy fellépés csak akkor jó, ha

fárasztó munka és kemény gyakorlás van mögötte. A zeneoktatás révén a gyermekek

megtanulják értékelni a kemény munka gyümölcsét és megütni a kívánt színvonalat, amelynél

semmi sem tükrözi jobban és jutalmazza meg az erőfeszítésekért.

7

A zenetanulás csapatmunkára és fegyelemre is tanítja a gyermeket. Egy zenekar csak akkor

játszhat jól, ha a tagjai mind együtt, egységesen dolgoznak, ha a hangzás harmonikus és

mindenki előtt egy közös cél lebeg: az, hogy a fellépés tökéletes legyen. Ez elkötelezettséget

kíván a gyermek részéről, ugyanakkor rengeteg tanulást, gyakorlást és kemény munkát is

igényel. A zene kiváló kreatív kifejezőeszköz is lehet a gyermek számára. Ha az alapokat már

sikerült gondos és alapos gyakorlással elsajátítani, a fejlődésre és önálló alkotásra való törekvés

természetessé válik számára. Az önkifejezési készség fejleszti a gyermek önbizalmát is.

A zenetanulás olyan készségeket fejleszt ki a gyermekben, amelyek később hasznosak lesznek,

ha felnőttként boldogulni akar a munkahelyén. A zene a megfigyelés helyett a cselekvésre

összpontosít és megtanítja a gyermeket arra, hogy szó szerint mindenütt megállja a helyét. A

munkaadók ma már olyan sokoldalú munkavállalókat keresnek, akik rugalmasak és könnyen

alkalmazkodnak. A zenetanulás pontosan ilyen felnőtteket nevel a gyermekekből. A

zeneórákon a gyerekek már korán megtanulnak kommunikálni egymással és megismerik a

hatékony csapatmunka fogalmát. Az előadások alatt a gyermek megtanul uralkodni a félelmein

és kockázatot vállalni. Egy kis izgalom sosem árt, hiszen életünk során gyakran kerülünk nehéz

helyzetekbe. Minél korábban és minél többször kell szembenéznie vele, a gyermek annál jobban

hozzászokik a félelmeihez. A kockázatvállalás elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy

gyermekünk maximálisan ki tudja használni a képességeit.

A Kodály Zoltán – féle zenei nevelés más képességekre gyakorolt jótékony hatására hazánkban

elsőként Kokas Klára hívta fel a figyelmet. 1963 és 1964 között zenei és általános tagozatú

óvodásokkal és első osztályosokkal végzett vizsgálatot. A zenei nevelés pozitív hatását mutatta

ki a mozgást, a megfigyelőképességet, a helyesírást és a számolást mérő feladatokban.

Nemzetközi szinten is az első zenei vizsgálatok között tartják számon Barkóczi Ilona és Pléh

Csaba 1969 és 1973 között végzett kutatását, amely során Kodály Zoltán zenei nevelési

módszerének hatásvizsgálatát végezték zenei és nem zenei osztályokban. Kimutatták a zenei

nevelés kreativitásra és a kreativitás és intelligencia közötti kapcsolatára gyakorolt pozitív

hatását. A kutatás kiemelkedően fontos eredménye, hogy míg a nem zenei tagozatos

osztályokban a szociális helyzet és az intelligencia közötti kapcsolat a mérés alatt egyre

szorosabb lett, a nem zenei tagozatosok esetében a kapcsolat gyengült. (Ki lehet törni a szociális

háttérből.) A kutatás alátámasztotta a zenei nevelés hatékonyságát a szociális helyzetből fakadó

kulturális hátrány kompenzációjában.

Asztalos Kata és Csapó Benő által felállított számítógépes vizsgálati eredmények alapján

kimutatták, hogy a vizsgált képességek (ritmus, tempó, dallam, vizuális kapcsolás, harmónia,

8

hangmagasság, dinamika, hangszín) közül a dinamikahallás esetében adódtak a legmagasabb

fejlettségi mutatók. A teszt feladatai közül a hangmagasság megkülönböztetés mutatja a

legdinamikusabb fejlődési tendenciát az általános iskola első hat évében. Az eredmények

igazolják a családi háttér zenei viselkedésre gyakorolt meghatározó szerepét. Minden vizsgált

évfolyamra igaz, hogy minél gyakrabban énekel, zenél együtt a gyermek a családtagjaival,

annál jobban szeret énekelni. Az éneklés szeretetének teszteredményre gyakorolt pozitív hatása

4. és 5. osztályban mutatkozik meg legjobban.

A vizsgálat eredményeivel alátámasztható a családi háttér és a hangszertanulás zenei

képességre gyakorolt pozitív hatása. Az énekelni, közösen zenélni szerető családok gyermekei

minden évfolyamon jobban szeretnek énekelni. A hangszertanulás fejlesztő hatása magasabb

évfolyamokon mutatkozik meg, amikor a gyermekek már több éves hangszeres tapasztalattal

rendelkeznek. De minden esetben befolyásoló tényező a szülők iskolai végzettsége és a

szociális háttér.

Ezért nagyon fontos, hogy hátrányosabb szociális háttérben nevelkedő gyermekek zenei

oktatásban részesüljenek, hogy ezzel is kompenzálni tudjuk a hátrányosabb helyzetű

gyermekek és a jobb szociális helyzetben lévő társaik közti különbséget.

1.ábra:Kodály Zoltán az első zenei általános iskolában Kecskeméten

9

A hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatása külföldön

Külföldön is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekek zeneoktatására. Rendkívül sokrétű

módja van a zenetaulásnak, a magán zeneóráktól kezdve egészen a felsőfokú egyetemi

oktatásig. A magánórák igen régi múltra tekintenek vissza, hiszen már a 18. században

világszerte elterjedt volt magánórák keretein belül neves művészektől elsajátítani a zenélés

rejtelmeit. Ez a tevékenység egészen napjainkig sem változott, hiszen az Amerikai Egyesült

Államokban és Nyugat – Európában még most sem rendkívüli dolog, ha egy gyermek

magánórák keretén belül tanul bizonyos hangszeren játszani. Az általános iskolákon belül a

zenei órák szakkör formájában jelennek meg. Sok esetben nem külön zeneiskolában tanulnak a

növendékek, hiszen a sokszínű oktatási tevékenységek körében minden általános iskolában

fellelhető az összes művészeti ág oktatása. Ezáltal nincs szükség külön zeneiskolára. Persze ezt

nem lehet általánosságban mondani, hiszen mindenhol más hagyományok szerint tanítják a

zenét a gyermekeknek. Kelet – Európában és Ázsia országaiban például sok esetben a

gyermekek valamelyik idősebb családtagjuk által tanul meg hangszeren játszani, hiszen a

kultúrájukban is nagy szerepet játszik a zene. Viszont ezek a gyermekek általában nem

választják a zenei pályát, mert bár az életük része a zene, azt csak a családi körben űzik.

Az általános iskolákhoz hasonlóan a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban is szakkörök

keretein belül zajlik a zeneoktatás. Természetesen a nagyvárosokban jelen vannak a kifejezetten

zenei gimnáziumok, ahol a zenetaulás mellett ugyanolyan nagy hangsúlyt fektetnek a

közismereti képzésre is, hogy a gyermekek széles körű oktatásban részesüljenek. A nem

kifejezetten zenei oktatást nyújtó egyetemeken is szakkörök formájában zenét tanulni. Az

Egyesült Államokban például elterjedt szokás, hogy az egyetemeknek van saját fúvós- és

szimfonikus zenekarok működnek. A zenei egyetemeken professzionális zeneoktatás folyik –

ami természetesen nem különbözik a magyarországi egyetemi oktatás színvonalától – ahol már

a művészi kifejezőkészséget és az egyedi stílus kialakítását helyezik reflektorfénybe, hogy az

egyetemről kikerülve a világ minden színpadán helyt tudjanak állni a fiatal művészek.

Sajnálatosan ezek a zenei képzések nem elérhetők a világ minden táján. A szociálisan

hátrányosabb helyzetű térségekben nem mindig van megoldás a zene oktatására, hiszen a rossz

anyagi körülmények miatt a hangszerek beszerzésére és a tanárok juttatásainak kifizetésére

10

sincs mód. De mivel ezeken a helyeken is szeretik a zenét és a művészeteket, minden esetben

megpróbálnak megoldást találni a művészetoktatásra. A hátrányos helyzetű térségekben, mint

például Venezuela és Bolívia – csak, hogy kettőt említsek a sok közül – általában önkéntes

tanárok alázatos és kemény munkája által valósulhat meg a zeneoktatás. A hangszerek

beszerzését és megvásárlását sok esetben egy – egy segítő szervezeten keresztül és a felajánlott

adományok révén valósítják meg. Viszont ahol erre sincs lehetőség, ott saját kezűleg is képesek

a tanárok hangszert csinálni, bármilyen olyan tárgyból, ami a környezetükben fellelhető és

hangszernek alkalmas lehet, csak azért, hogy hangszeres zenét tudjanak tanítani a lelkes

gyermekeknek. Ezt a módszert több helyen is alkalmazták már, például Baltimore városban,

ahol ütőhangszerek híján üres gyümölcsös ládákból csináltak dobokat a gyermekek.

A szociálisan hátrányos helyzetű területeken folyó zeneoktatás megpróbáltatásait és

viszontagságait bemutató konkrét példával szeretném megismertetni az olvasóval. Szádecky –

Kardoss Géza írását mutatom be, mely a Zenemisszió Bolíviában címet kapta. A Bolíviában

található kisváros, San Miguel egy 5000 lelkes település, egyike azon városoknak a bolíviai

mélyföldön, amelyeket jezsuita misszionáriusok alapítottak a 18. században. A jezsuiták jól

tudták, hogy úgy tudnak a legkönnyebben a bennszülött indiánok bizalmába férkőzni, hogy ha

a zene nyelvén kommunikálnak velük, így különböző hangszereken való játékra tanították őket.

Az indiánok pedig olyan ügyes növendékeknek bizonyultak, hogy hamar maguk is avatott

zenemesterekké váltak. Így néhány évtized alatt kialakult egy olyan tudás, amellyel már

könnyedén játszottak barokk zenei darabokat, amelyek méltán vetekedhettek Európa neves

katedrálisaiéval. 1767- ben a jezsuitáknak el kellett hagyniuk Dél – Amerikát. A magukra

maradt indiánok zenei élete is lassan hanyatlásnak indult ez által. E város lakói ma is büszkék

a településük múltjára, így az 1980-as évek folyamán felújítva templomaikat tisztelegtek az

őseiknek. Ezen felújítások alatt találtak rá a tízezer lapnyi kéziratos kottára. A lelet gyorsan

felkeltette a zenetudomány figyelmét és a kottákat archiválták és katalogizálták. Ezek a leletek

valósággal lázba hozták a környék városait, ugrásszerűen megnövekedett az érdeklődés a zenei

oktatás és tanulás iránt. Sorra alakultak a zeneiskolák, de sajnos még sok hiánnyal küzd az

oktatás, mert ki kell nevelni a zeneiskolákban tanító tanárokat és ez egyáltalán nem egyszerű

feladat. Így először is önkéntes tanárokat kerestek, akik képesek arra, hogy kineveljék a helyi

tanárokat. Egy ilyen felkeresés alapján került a választás a Szádeczky – Kardoss Gézára

(továbbiakban szerző) , aki örömmel vette a felkérést és 2000-ben Bolíviába utazott. A kezdeti

nehézségek ellenére nagyon érdekes munkának bizonyult, hiszen a szerzőt – azon kívül, hogy

a leendő tanárokat tanítja vonós hangszerekre – megbízták a helyi zenekar vezetésével,

11

amelynek pár hónappal később egy másik városban koncertje is volt. Ez azért nagy szó, mert a

növendékek többsége nemhogy külföldön nem járt, de a város határait sem hagyta el még

korábban. Ezek után egyre több érdeklődő, zenét tanulni vágyó gyermek látogatott el a

zeneiskolába, aminek létszáma ekkorra már 80 fő közeli volt. Mivel ennyi hangszer vásárlására

nem volt már lehetőség a magyar hagyományokat juttatva érvényre a szolfézs előkészítő

osztályban kezdtek az újonnan jött növendékek. Meg kell említeni, hogy mivel ezek a

zeneiskolák még nem nagy múltra tekintenek vissza, kevés előírás szabályozza azok

működését. Ez sok szabad teret enged a tanárnak a kreativitása kibontakoztatására. Az általános

iskolákban nincs olyan sok órájuk a diákuknak, mint az nálunk megszokott így 3-4 órákat is

töltöttek a növendékek a zeneiskolában. A környező települések zeneiskoláit megvizsgálva is

világossá vált a szerző számára, hogy mindenhol ugyanazzal a problémával találkozhatunk. Sok

csillogó szemű, tanulni vágyó gyermeket tanít kevés, rosszul képzett, szívét – lelkét beleadó

fiatal tanár. Ezért van nagy szükség a továbbképzésükre. Munkamódszerük sokféle tanítási

módot egybeolvasztott. Kezdve a venezuelai „El Sistema” módszertől – a tanárok

nemzetiségeinek sokszínűsége miatt – a Kodály – módszerig. De a lényeg itt is mindig a

kamarazene és a zenekari munka. Ez nem véletlen, hiszen itt a zeneiskolai oktatás a zenekar

körül forog. A hazánkban ismert modell – ami szerint a növendék heti két egyéni órán kívül

otthon, egyedül gyakorol – itt több okból működésképtelen lenne:

1. nincs annyi hangszere a zeneiskolának, hogy mindenki hazavihesse gyakorolni,

2. ha egy sokgyerekes család 20-30 négyzetméteren lakik, érthető, hogy nem szívesen

tolerálja a család a gyakorlást,

3. a növendékek – még a leghaladóbbak is – annyira nem önállóak, hogy egyedül

gyakoroljanak,

4. ezek az emberek mindannyian előtérbe helyezik a társaságot és mindent közösségben

akarnak csinálni, így a megoldás az, hogy a növendékek minden nap mennek a

zeneiskolába és ott csoportosan, tanári felügyelettel gyakorolnak.

12

Mivel magyar tanárok tanítottak önkétes munka keretein belül a zeneiskolában, nagy szerepet

kapott a Kodály – módszer alapján felépített kórusmozgalom is. A hangszerek hiányában

ugyanis nem mindenki tudottrészt venni a zenekar munkájában, így a megoldás a kórus volt,

amellyel a repertoárt is bővíteni lehetett. A gyermekek a szolfézs órák keretén belül

gyakorolták be a kórusműveket és sajátították el éneklés művészetét is. A helyi zeneiskola

repertoárjának gerincét javarészt a jezsuita korból fennmaradt barokk művek képezték, különös

tekintettel a barokk szonátákra, kiegészítve néhány népszerű bolíviai népzene vonószenekari

feldolgozásával. Később a darabok változatossága érdekében több olyan zeneszerző műve is

eljátszásra került, mint például Ludwig van Beethoven, Johannes Brhams és Giuseppe Verdi

zenekari műveinek részletei.

A helyi fellépéseket örömmel vette a zenekar és a kórus is, mert a megmérettetésekre való

felkészülés folyamán még jobban összekovácsolódott a közösség és a gyermekek egyre jobban

teljesítettek a próbák folyamán is. Mivel a gyermekek szinte mindegyike hátrányos helyzetű,

így a zenekari és kórus munka a szegénység és a reménytelenség elleni küzdelem alapkövének

is tekinthető, hiszen egy- egy tehetséges gyermek számára lehetőség nyílhat akár nevesebb

zenei intézményben tovább tanulni, ezáltal kilépve abból a környezetből, amiben mindennapjait

éli.

A tanárok szempontjából nézve, ez egy igazán jó tapasztalat szerzésnek bizonyulhat, mert

megtapasztalhatja az ember, hogy milyen egy olyan intézményben tanítani, ahol még azon is

kell gondolkodni, hogy a tanulni vágyó gyermeknek hangszer híján mit oktassanak. Ezen kívül,

ahogy a szerző írta :

„Először is megtanultam értékelni azt a magas színvonalú zenei képzést, amelyben

Magyarországon, …. részem volt. Tudatosult bennem, hogy ez mennyire nem magától

értetődő.”1

San Miguel városában azóta is töretlenül működik a zeneiskola és a támogatások révén, egyre

több növendék tud hangszeres zenét tanulni, mellyel tovább öregbíthetik városuk történelmét.

1 Szádeczky – Kardoss Géza: Zenemisszió Bolíviában

13

A történet olvasása közben örömre szolgált, hogy a magyar zeneoktatás alapjául szolgáló

módszer, mely a világ minden pontján méltán híres – a Kodály – módszer - segítségével, még

egy ilyen messzi helyen is sikerrel tudták venni az akadályokat a tanárok, akik embert próbáló

feladatba vágták a fejszéjüket.

2.ábra:Furulya óra a bolíviai zeneiskolában

14

El Sistema – Zenével a szegénység ellen

„Tocar y Luchar, azaz Zenélj és küzdj!” Az El Sistema jelmondata szól eképpen.

A venezuelai rendszert – spanyolul „el sistema” – José Antonio Abreu, zenész és közgazdász

keltette életre 1975-ben. A program célja az, hogy zenével nyisson perspektívát Caracas

szegénynegyedeinek utcáin csellengő fiataloknak. Elsősorban egy olyan szociális programról

van szó, melyben a zene egy eszköz a gyermekek életminőségének javítására. A programban

úgynevezett „nucleo”-k működnek, melyekben ma Venezuela-szerte 3-400.000, javarészt

hátrányos helyzetű gyermek vesznek részt napi szinten a foglalkozásokon, ahol csoportos

hangszeres órák keretén belül sajátíthatják el a zenélés rejtelmeit, felkészítve őket ezzel a

zenekarokban és a kórusokban való munkára. A program segítségével barátokra, jó közösségi

életre és ami a legfontosabb, megbecsülésre tesznek szert. A program célokat állít eléjük és

önbecsülést ad nekik. A zene kitartásra és fegyelemre neveli őket, amely által javul az iskolai

teljesítményük és ezzel később a felsőoktatásban vagy a munkahelyeken való elhelyezkedésük

esélye. Ezen kívül azokban a városrészekben ahol a nucleo-k fellelhetők, csökkent a fiatalkori

bűnözés is. A rendszerben a hangsúly a hangszerjátékon van, és szemben az európai

gyakorlattal, a foglalkozásokat nem egyéni órák keretén belül valósítják meg, hanem csoportos

foglalkozásokon vesznek részt. Abreu az ideális társadalom leképződéseként tekint a

szimfonikus zenekarra, amelyben az individualizmust felülírja a közösségi lét, ahol

mindenkinek megvan a meghatározott szerepe és feladata, és amelyben a diszharmónia

összhanggá válik. Venezuelában jelenleg több mint százhuszonöt ifjúsági zenekar működik,

amelyek közül harminc szimfonikus együttes. Egyik leghíresebb és talán elmondható, hogy a

legnagyobb eredménye a programnak a Simon Bolivar Szimfonikus Zenekar működése, akik a

caracas-i gyermekekből lettek világhírű szimfonikuszenekari muzsikusok és közülük már van

olyan fiatal is, aki kilencévesen még áruházak rakodójaként dolgozott, tizenhét éves korában

azonban már a Berlini Filharmonikus Zenekar tagjaként viszi tovább az „El Sistema” program

során tanultakat. A rendszer lényegét tekintve tehát a zenekari munkára összpontosít és arra,

hogy a program leendő tanárait is kineveljék az egyes nucleo-kban. A tehetséges növendékek

egy bizonyos tudás elsajátítása után „kistanárokká” válnak és egyengethetik a fiatalabb társaik

15

útját. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy-egy tanóra keretén belül – persze tanári felügyelettel –

megtaníthatja a kisebb gyermekeknek a zenekari anyagot, vagy együtt gyakorolhatnak a jobb

zenekari hangzás érdekében. Természetesen a „kistanárok” is részt vesznek a foglalkozásokon

és tovább fejleszti a saját képességeit. Így történhetett meg az is, hogy egy kivételes fiatal ki

tudta bontakoztatni tehetségét és ’’egyszerű’’ kistanárból világhírű karmester lett. Ő a program

egyik neveltje, Gustavo Dudamel, aki harminchárom esztendős kora ellenére vezényelhette már

a világ összes neves zenekarát és jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar

zeneigazgatója.

3.ábra:Gustavo Dudamel

Venezuelán kívül a világon több helyen is alkalmazzák már az „El Sistema” rendszert. Az

Amerikai Egyesült Államokon belül Atlantában, Portland-ban, Chicago-ban, New York-on

belül Bronx-ban, Miami-ban, Baltimore-ban, Philadelphia-ban, New Yersey-ben, Washington-

ban és Los Angeles-ben. Fellelhető még többek között Kanadában, Nagy-Britanniában,

Skóciában, Portugáliában, Törökországban és Magyarországon. Minden országban a

venezuelaihoz hasonló sikereket érnek el ezzel a zenei oktatási formával és rengeteg

gyermeknek segítettek már az elhivatott tanárok.

A tanítás szempontjából is érdekes a program felépítése, hiszen nagyon nagy szabadságot enged

a tanárok számára, kihasználva a kreativitásukat. Konkrét tanmenet nincs megfogalmazva,

ezáltal minden „nucleo máshogy működik, a tanár egyéniségét tükrözve játszanak a gyermekek.

Egy fontos dolog van, amit minden tanárnak szem előtt kell tartani, az pedig a zenekari munka

és a közösség kovácsolásának és egyben tartásának fontossága. Mert ha egyszer megbomlik a

csoport, sajnos elvész az addig befektetett munka. Így az „El Sistema” tanárainak minden nap

16

rendkívül kreatív és játékos feladatokkal kell előállniuk, ösztönözni és dicsérni kell a

gyermekeket, ezzel is növelve az önbecsülésüket.

Nemrégiben megalakult az El Sistema Rendszerek Szövetsége, melybe minden ország szerepet

kap, ahol a rendszer már működik. Minden évben rendeznek egy konferenciát, ahol a tanárok

továbbképzések keretén belül sajátíthatják el a legújabb tapasztalatok alapján történő újításokat,

illetve találkozhatnak a tanárok a programban dolgozó kollégáikkal. Legutóbb 2014. november

10-én és 11-én került megrendezésre a program, melynek helyszínéül a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Egyetem Nagyterme szolgált. A továbbképzések után a közönség

megtekinthette az El Sistema több mint harminc szimfonikusa közül a legjelentősebbek

egyikének számító Caracasi Ifjúsági Zenekar koncertjét.

A koncert programja a következő volt:

- Silvestre Revueltas (1899-1940) : Sensemayá

Népszerű zenekari darab, az ősi energiákat megmozgató, kubai kígyóölési ceremóniát

feldolgozó mű.

- Rolf Martinson: I. nagybőgő verseny

Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb svéd komponistája a darabot kifejezetten Edicson

Ruiz számára írta, aki a Berlini Filharmonikus Zenekar legfiatalabb nagybőgőse és az

El Sistema program egyik felfedezettje.

- Camille Saint-Saens: III. szimfónia

Monumentális zenekari mű, melyet az orgona hangszer használatával tett még

színesebbé a szerző.

Azt est karmestere Dietrich Paredes, aki szintén a program egyik felfedezettje.

4.ábra:Caracasi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar koncertje a Zeneakadémián

17

A hátrányos helyzetű gyermekek zeneoktatása Magyarországon

Magyarországon is, mint külföldön, nagy hangsúlyt fektetnek a zene oktatásának. Nem

véletlen, hiszen „Kodály országa” révén hatalmas zenei múltra tekint vissza országunk. Már

évszázadok óta jelentős szerepe van a magyar zenének a világ zenei palettáján és a

sokszínűségét tekintve is az élen jár. A Kodály-módszer olyan alapokra helyezte a zeneoktatást,

melyet azóta a világ minden részén használnak. Lényegét tekintve az óvodában és az általános

iskolában oktatott éneklésre fektet nagy hangsúlyt, a zeneiskolai szolfézs és hangszeres oktatás

mellett. Magyarországon is több formája létezik a zeneoktatásnak. Talán a magántanárok

oktatása a legritkább, mivel a zeneiskolák elterjedése után nem volt rá szükség. Az első zenei

általános iskolát 1950-ben alapították Kecskeméten, amely mára Kodály Zoltán Ének-Zenei

Általános Iskola néven, amely mára kinőtte magát és az ország egyik legsokoldalúbb

intézménye lett, mivel az intézmény gimnáziumi, szakgimnáziumi és népzenei oktatási

feladatokat is ellát. Magyarországon több zenei általános iskola működik, mégis inkább a

zeneiskolák száma a jelentősebb. Minden tízezer fő fölötti lakosú városban működik

zeneiskola, a kisebb településeken pedig javarészt ezeknek az intézményeknek a kihelyezett

tagozatában érhető el a zeneoktatás. Egyre több az alapítványok és az egyházak által

üzemeltetett zeneiskolák száma is.

Magyarországon a középiskolai oktatás területén – a külföldivel ellentétben- csak a

zeneművészeti szakközépiskolákban és a zenei gimnáziumokban van lehetősége a

gyermekeknek a középfokú zenei képzésben való részvételre. Az általában négy éves képzés

folyamán a növendékek közismereti – érettségi vizsgára felkészítő-, illetve teljeskörű zenei

oktatásban részesülnek, amely felkészíti őket a felsőfokú oktatási intézmények felvételi

vizsgáira. Nagy hangsúlyt fektetnek többek között a szolfézs, a zeneirodalom és a népzene

oktatásra, illetve minden növendéknek kötelező zongora órákon kell részt venniük.

A felsőoktatásban korábban főiskolai és egyetemi szintű tanulmányokat folytathattak a

hallgatók, manapság már csak az egyetemi szintű oktatás több kategóriája közül választható ki

a növendék számára megfelelő képzés. A magyar oktatási rendszerben a zeneiskolák és a zenei

18

általános iskolák nagy része tandíj megfizetésére kötelezi a szülőt, ezzel szemben a

középiskolai oktatás ingyenesen igénybe vehető. A felsőfokú képzés az államilag támogatott

félévekkel rendelkező számára térítési díj mentes.

Mivel a zeneiskolák nagy részében térítési díjat kell fizetni, így a hátrányos helyzetű gyermekek

részére különösen nehéz ezt az oktatást igénybe venni. Az állam ugyan biztosítja a szociális

alapon történő térítési díj nélküli oktatást, a tapasztalatok szerint ez sem segít eléggé a hátrányos

helyzetű gyermekeknek, ugyanis olyan dokumentumokra van szükség, amikkel a szülő vagy

nem rendelkezik, vagy nem felelnek meg a felállított kritériumoknak. a legrosszabb eset,

amikor a gyermekeket megkeresik az általános iskolai osztálytermekben – ’’toborzás’’- és a

tanuló lelkesen áll hozzá, szeretne zenét tanulni, majd hazaviszi a térítési díj mentességhez

szükséges kitöltendő dokumentumokat és a szülő nem tölti ki és nem engedi a gyermeket zenét

tanulni. Sajnos a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek családjában sok esetben előfordul,

hogy nem olvassa el a szülő a dokumentumot és elutasítja az oktatást, mert azt hiszi, hogy

anyagi költségekkel jár. A szerencsésebb eset, mikor a gyermek visszahozza a dokumentumot,

megfelelően kitöltve és elkezdheti a zenei tanulmányait. Ez természetesen csak olyan

településen lehetséges, ahol van zeneiskola, vagy annak kihelyezett tagozata.

Szerencsére egyre több olyan alapítványi és egyházi fenntartású zeneiskola létezik, amelyek fő

tevékenységi körébe tartozik, a zeneiskolái telephellyel nem rendelkező városokban és

falvakban a zenei oktatás létrehozása. Ezek az intézmények nagy hangsúlyt fektetnek a

hátrányos helyzetű gyermekek zenei nevelésére is. Ilyen intézmény például a Symhonia

Alapfokú Művészeti Iskola, vagy a Máltai Szeretetszolgálat által működtetett tiszabői Általános

Iskola.

A szociálisan elmaradott területeken a munkaerő hiánya következtében is nagyobb hangsúlyt

kell fektetni az oktatásra, így az általános iskolai rendszeren kívül szükség van egy zenei vagy

más művészeti oktatásra. Ezeknek a gyermekeknek általában nincs önbecsülésük és dicséret

hiányában megbecsülési vágyuk egyre nagyobb. A kifejezetten hátrányos helyzetű gyermekek

oktatásával foglalkozó intézményekben különleges tanmenetre és tanárok szempontjából

rendkívül sok türelemre van szükség.

19

Azoknak a gyermekeknek, akik zeneiskolai tanulmányikban jeleskednek és tehetségesek,

lehetőségük van zeneművészeti szakközépiskolában tovább tanulni, ám amíg a rendezett

körülmények közt élő gyermekek családjainak nem okoz gondot a kollégiumi díj kifizetése –

mivel, csak a nagyvárosokban van lehetőség szakközépiskolai oktatásban részesülni -, addig a

hátrányos helyzetű tanulók esetében, ez általában nem lehetséges. Még, ha tehetséges is a

tanuló, akkor sem nyílik lehetősége a zenei intézményben való továbbtanulásra, az egyetemi

oktatásra meg gyakorlatilag esélyük sincs. Természetesen ilyen esetekben is vannak kivételek,

mert léteznek támogató ösztöndíjak, amikkel a hátrányos helyzetű gyermekeknek is lehetősége

nyílik a középiskolai és az egyetemi oktatásban való részvételre. A kivételek erősítik a szabályt

és ezt is bizonyítja Farkas Gábor, zongoraművész, aki kitartásának és rendkívüli tehetségének

köszönhetően jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára és az ország egyik

legkeresettebb zongoraművésze.

5.ábra:Farkas Gábor, zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára

20

A Szimfónia Program

A Szimfónia Program 2012-ben indult el Magyarországon. Alapítója Oravecz György,

zongoraművész, aki elhivatott híve a hátrányos helyzetű gyermekek zenei nevelésének. A

program megalapításával egy időben létrejött a Symphonia Alapítvány, melynek kuratóriumi

elnöke dr. Kupper András. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával Monoron

kezdődött el a Szimfónia program, ahol egy speciálisan magyar viszonyokra adaptált, a roma

gyerekek felzárkóztató programot indítottak. a programban részt vevő gyerekeken szemmel

láthatóan sokat változtatott a mintegy öt éve tartó együtt zenélés. Javultak a tanulmányi

eredményeik, kézzel fogható a változás a fegyelemben és sokat fejlődött a koncentrációs

képességük is.

6.ábra:Oravecz György, zongoraművész

A Szimfónia program elsődleges céljai, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek a venezuelai

mintához hasonlóan kíván segítséget nyújtani, felhasználva a venezuelai tapasztalatokon túl

hazánk gazdag zenepedagógiai örökségét is. A program a monori telephelyen kívül Borsod-

Abaúj Zemplén és Baranya megyében indult el első körben. Mára már az ország több

településén is megtalálható.

A program abban tér el a hagyományos zeneiskolai oktatástól, hogy más a célcsoportja. A

programnak nem az az elsődleges célja, hogy ezek a gyerekek jobban zenéljenek a többieknél.

hanem az, hogy emberileg, lelkileg és szellemileg sikerüljön megerősíteni őket, hogy

kikerülhessenek a társadalom perifériájáról. A Szimfónia Program és az El Sistema szociális

indíttatása hasonló, hiszen itt is csoportos órák keretein belül zajlik a zeneoktatás.

21

Míg a hagyományos zeneiskolákban heti két órában folyik a zenei nevelés és feltételeznek a

gyermekektől bizonyos szintű önállóságot, családi hátteret és szülői támogatottságot, melyek

feltételei az önálló gyakorlásnak, addig a hátrányos helyzetű gyermekeknél ez szinte

kivitelezhetetlen. Ezek hiányában a gyermek nem tud eleget tenni az iskola követelményinek

és 1-2 éven belül abba hagyja a zenetanulást. A Szimfónia Program éppen ezeknek a

problémásabb gyerekeknek szól és ennek megfelelően a módszerei is mások. Minden napos

csoportos hangszeres órákat kínál, és gyakorlást, tanári felügyelet alatt. Vizsga- és

teljesítménykényszer nincs, a közös éneklés és zenélés öröme és az együtt átélt sikeres

koncertek sokkal jobban motiválják a gyermekeket a komoly teljesítményre.

7.ábra:Koncert Monoron

Hangszerpedagógiai szempontból nem teljesen alaptalan kérdés, hogy milyen szinten tudják

elsajátítani a növendékek a csoportos órák keretein belül. A tapasztalatok azt mutatják, hogy

kellő odafigyeléssel, módszertani ügyességgel és kreativitással megelőzhetők a rossz technikai

beidegződések és létre jöhet egy olya csoporton belüli dinamizmus, ahol a gyermekek egymást

segítik, sőt a mindennapos találkozás is előnyt jelenthet, hiszen egy biztos pontot jelent a

gyermekek életében. Felmerülhet a kérdés, hogy az innen kikerült gyermekek hangszerkezelési

technikája nem lesz-e hanyagabb, mint a hagyományos zeneiskolában tanuló társaiké. Én úgy

gondolom, hogy a tanári kreativitás és türelem lehetővé teszi, hogy mindenkire kellő

odafigyeléssel szánjunk időt. Ugyanakkor leszögezném ,hogy a program elsődleges szempontja

alapján nem a professzionális zenész képzés felé irányul, sokkal inkábba a közösségi zenélés

örömére szolgál. Természetesen a különleges tehetségeknek ugyanúgy biztosítani kell az

egyéni zenei képzést, akár a program keretein belül, akár egy közeli zeneiskolában.

22

Mivel a hagyományos zeneiskolák célközönsége teljesen eltérő a programban részt vevőktől,

így nem kell attól tartani, hogy konkurenciát jelenthet, vagy esetleg növendék vesztést

eredményezne, egyik vagy másik intézményben.

Semmilyen magyarországi zenepedagógiai módszer nem váltható ki és nem helyettesíthető a

Szimfónia programmal. Ez a program a többi mellett, bár más küldetéssel, kiválóan megfér a

palettán. A Szimfónia Program olyan helyszíneken van jele, olyan közösségekhez jut el, ahol

sem a zeneiskola, sem a Kodály-módszer nincs jelen. Ráadásul szükség van a meglévő

zeneiskolákra, hiszen ahogy már említettem, a programban részt vevő különleges képességű

gyermekeknek is be kell kapcsolódniuk a professzionális zenei képzésbe.

A tanárok szempontjából is érdekes a program, hiszen nincs sok tapasztalat és gyakorlati

ismeret arról, hogyan lehet a gyermekeket egészen kicsi kortól csoportosan, napi

rendszereséggel tanítani a hangszeres zenére. Venezuelában negyven évvel ezelőtt szinte a

nulláról indult el az El Sistema. Hogy minél hamarabb felmutathassanak sikereket, nagyon

gyors tempóban kellet haladni a zeneoktatással. Ki kellet válogatni a legjobb növendékeket,

emiatt viszont néhányan óhatatlanul kiestek a programból. A Szimfónia Program ilyen

szempontból más, mert Magyaroroszágon rengeteg kiváló zenekar és nagyon sok kiváló

művész dolgozik, így program célja nem az, hogy mintazenekart neveljen, hanem, hogy olyan

élményben részesítsék a gyermekeket, amilyenben még talán soha nem volt részük és nem

elhanyagolható, hogy a szociális területre fordítsák a legnagyobb hangsúlyt. Azon belül is a

társadalmi integráció fontosságára. Hiszen önbecsülés és a közösségi sikerélmény nélkül nincs

jó produkció, viszont jó produkció nélkül sem elérhető a sikerélmény és az önbecsülés. Ez egy

folyamatos körforgás,amit fenn kell tartani a gyermekek érdekében.

7.ábra: Társadalmi integrációs program

23

Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon közel húsz iskolában indult el a Szimfónia Program.

Például csak Miskolcon és a húsz kilóméteres körzetében öt telephelyen folyik az oktatás. Az

általános iskolákkal jó a kapcsolat, kölcsönösen segítik egymást az intézmények. Mivel

délelőtti órákról is szó van, így bizonyos iskolákban közös órarendet kell létrehozni a zavartalan

munka érdekében.

Nemrégiben lett a program az európai El Sistema Rendszerek Szövetségének tagja.

Elengedhetetlen, hogy a tanárok alaposan ismerjék a az eredeti módszert és a más országokból

való tapasztalatok is nagyon fontosak. Ugyanakkor Magyarországon a zenepedagógia terén

talán mindenki másnál jelentősebb a hagyományunk és a tudásunk, így azt is át kell adni a

szövetség tagjainak. Úgy kell megtanulni az El Sistemát, hogy képesek legyenek a tanárok

ötvözni a magyar zeneoktatás hagyományaival, ugyanakkor rá kell találni a saját módszerre,

ami segíti a magyarországi nehéz sorsú gyermekeket felkészíteni a boldog felnőttkorra.

Ezeket a tudásokat felhasználva kell a tanár kreativitását használva, minden órára újabb és

újabb innovációt belevinni az órákba. Tapasztalatból tudom, hogy ez rettentően nehéz feladat,

hiszen a tanároknak kell kitalálni gyakorlatilag a tananyagot, de olyan módon, hogy még a

legkisebb gyermekeknek is felkeltsük az érdeklődésüket. Tapasztalatok szerint a játékos

zeneórák alatt jobban és gyorsabban tanulnak a kisgyermekek és inspiráló számukra a

zenetanulás további folytatásához. A nagyobb tanulók számára már természetesen a zenekarban

való muzsikálás adja az inspiráló erőt. A fellépésekre való felkészülés rengeteg energiát ad a

gyermekeknek és ahelyett, hogy izgulnának, vagy szoronganának, egy baráti társaságban érzik

magukat, ahol nem kell félniük. A zenekari munka által a fegyelem is helyreállt az évek során.

A tanulók tudják, hogy akinél a karmesteri pálca van, az a ’’főnök’’, tehát rá kell figyelni. A

karmesteri pálcás módszert már az egészen kicsinél is lehet alkalmazni. Kiválóan működik,

jobban figyelnek a tanárra és képesek felvenni a hangszert és abbahagyni a hangot egyszerre.

Az egészen kisgyermekek még természetesen furulya hangszeren kezdenek tanulni, ahol

gyakorlatilag egy furulyazenekarba csöppennek bele. Nagyon jó módszer ez a közösség

formálására és arra, hogy megtanuljanak egymásra figyelni. 2-3 év furulya tanulás után

mehetnek ’’nagyobb’’ hangszert tanulni.

24

A zenekari koncertek alkalmával a nagyobb diákok lépnek fel. Öröm látni az arcukon az

önbecsülést, amikor tudják, hogy a kemény munkáért és gyakorlásért dicséret és jutalom jár.

Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokért érdemes ezen a területen dolgozni, hiszen ha csak annyit

érünk el vele, hogy egy kedves, jól szituált és segítőkész, dolgos felnőttet nevelünk, már

megérte!

8.ábra:a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara, Miskolc

A Szimfónia Program folytatásaként 2015-ben megalakult a Symphonia Alapfokú Művészeti

Iskola, amely teljes egészében folytatja a megkezdett munkát.

A szakdolgozatomat Kodály Zoltán szavaival fejezném be.

„Legyen a zene mindenkié!”

Kodály Zoltán

25

Irodalomjegyzék

Barkóczi és Pléh: Kodály zenei nevelési módszereinek pszichológiai hatásvizsgálata

Parlando, Király Zsuzsanna: A Kodály-módszer históriája

Forrai Katalin: Iskola előtti nevelés

Asztalos Kata, Csapó Benő: Zenei képességek online diagnosztikus mérése

www.symphonia .hu

Wikipédia

Szádeczky-Kardoss Géza: Zenemisszió Bolíviában

Szádecky-Kerdoss Géza: El Sistema-Zenével a szegénység ellen

http://elsistemahu.blogspot.hu