1. tanulmány2021. január 2.

Identitásválság: Ésaiás 1:1–9;

Látszólagos kegyesség: Ésaiás 1:10–17;

A megbocsátás áldozata: Ésaiás 1:18;

A döntés alkalma: Ésaiás 1:19–31;

A pont, ami után nincs visszatérés: Ésa 5:1–7.

Ésaiás, az Ámós fia királyi származású volt, és Isten hívta el prófétának még ifjú korában, Uzziás király idejének végefele (Kr. e. 790–739), Jotám uralkodásának idején (Kr. e. 750–739). Szolgálata több, mint hatvan évig tartott, ésfelöleli Uzziás, Jotám, Akház és Ezékiás királyok idejét.

Ésaiás könyve Isten népe identitásválságának leírásávalkezdődik, megtérésre hívással, miután Isten felajánljabocsánatát.

„Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát;Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” (Ésa 1:3)

2Kir 15–20 és 2Krón 15–20 fejezeti azt a történelmi korszakot írják le, amelybenÉsaiás szolgálata is zajlott.

Uzziás király uralkodásának végén Istenegy kijelentést tesz, amelyhez tanúnakhívja az eget és a Földet (2–4. v.): Izraelelfelejtette, hogy ki az ő Ura, elveszítette az azonosságát.

Az Istennel való közösség hiánya miatt súlyos veszteségeket kellett elszenvedniük (5–8. v.), létezett azonban még egy hűséges maradék (9. v.)

Mit tettek?

Mi történt velük?

Mit tett Isten?

Meghagyta SiontMeghagyott egymaradékot

Elhagyták az urat

Megutálták a Szentet

Megromlottak.

Bűn és gonoszság

Tudatlanság

Nem értették az Urat

Fellázadtak ellene

Sebek, tályogok

Tönkrement ország

Leégett városok

Fosztogató ellenség

„Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát;Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” (Ésa 1:3)

Miközben a kegyesség látszatát keltve áldozatot mutattakbe és Isten fele emelt kezekkel imádkoztak, kezeikvérfoltosak voltak (16. v.) az erőszak és a gyengékkelszembeni visszaélések miatt (17. v.)

Szertartásaikat nem kísérte megtérés.„Meztelenek” voltak, Isten bűnösöknek tartotta őket.

Isten népe sokszor elkövette ezt a hibát (Mt 23:23–28). Vizsgáljuk meg önmagunkat, nehogy mi is elkövessükugyanazt a hibát.

Hogyan lehet egy Istentől rendelt dolog bűn?

„No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlát pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ésa 1:18)

Isten felkínálja, hogy lemossa a kezeiketszennyező vérfoltokat az Ő tisztaságánakfehérségével. Ő szeretne nekünk ismegbocsátani és szíveinket megtisztítani.

Csak annyit kér tőlünk, hogy járuljunk eléje, és„törvénykezzünk” (tisztázzuk helyzetünket, térjünk meg).

A megbocsátás megváltoztatja az ember szívét(Jeremiás 31:31–34). Amikor elismerjük, hogyszükségünk van a bocsánatra, azzal együtt el kell fogadnunk mindent, amit Isten adni óhajt.

„Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek” (Ésa 1:19)

Isten felajánlja a lehetőséget,a döntés a mienk (5Móz 30:19).

19. v. 20. v.

Ha vonakodtok

Fegyveremészt meg

Ha engedel-meskedtek

E földjavaival

éltek

Isaia 1 prezintă o propunere de legământsimilară cu alte legăminte făcute maidevreme și comune în acel moment:

Áldsások és átkok.

Utalás a tanukra

A szövetség feltételei

Isten tetteinek felsorolása

Bármilyen messzire is sodród-tunk Istentől, az Ő kegyelméneknincsen határa. Ő mindig készmegbocsátani.

„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” (4. v.). Habár az isteni megbocsátás határtalan, hatástalanná tehetjük azzal, ha eljutunk a pontig, ahonnan nincs visszatérés: ez a Szentlélek elleni bűn (Mt 12:31–32; Zsid 6:4-6)

Nehéz elkövetni a „Szentlélek elleni bűnt”. Isten hosszan tűr (2Pt 3:9). A hívás folyamatos. Isten megtesz mindent azért, hogy ne jussunk el addig, ahonnan nincs visszatérés.

Csupán a Szentlélek hívásával szembeni engedetlenség melletthozott megátalkodott elhatározásunk teheti „pusztává” a szívünket (6. v.)

„Bűnvallomást, őszinte bűnbánat

és javulás nélkül Isten nem fogad el.

Egész életünknek át kell alakulnia, és

mindazt, ami Istent sérti, el kell

hagynunk. Ez lesz az eredménye

a bűneink felett érzett őszinte

bánatunknak.”

E. G. White: Jézushoz vezető út, 39. old.

„Egész szívünket át kell adni Istennek, különben nem munkálja

bennünk azt a változást, mely Isten képmását kialakítja.”

E. G. White: Jézushoz vezető út, 43. old.