Osiris Könyvek 33.John CaldwellDrén fivérek

Az Osiris Könyvek sorozatban eddig megjelent:

1. Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló2. Robert E. Howard: Árnykirályok3. John Caldwell: A Káosz Éve4. Robert E. Howard: Conan, a kalandor5. Donald H. Wisdone: Kristálymágia6. Jeffrey Stone: A Hajnal Királynõje7. Jack Vance: A túlvilág szeme8. Robert E. Howard: A Koponyák Holdja9. John Caldwell: A Káosz káosza10. Jeffrey Stone: A Hajnal Hadura11. Jack Vance: Démonpikkelyek12. Poul Anderson: Oroszlánszív13. Jeffrey Stone: Látogató a Sötétségbõl14. Caldwell & Stone: Az Éj Káosza15. Philip José Farmer: A Kõisten ébredése

16. John Caldwell: A Káosz elszabadul17. Larry Niven: Nem sokkal a vége elõtt18. Jeffrey Stone: Ghouzm gyöngyei19. Caldwell & Stone: A Káosz Éje20. Jack Vance: Sárkányurak21. Robert Knight: Holdfénytolvaj22. Poul Anderson: A törött kard23. Michael Shea: Ravasz Cugel24. Robert Knight: Vörösszemû Patkány25. Caldwell & Stone: Zzz-zzz-ûrzavar26. Sprague de Camp: Manótorony27. John Caldwell: A káosz virágai28. Robert Knight: A Sárkányszuka29. Liam Strong: A Zöld Urnõ30. Jeffrey Stone: Gyémántváros31. Robert Knight: Fekete vér32. Robin Mash: Árnyéktalanok33. John Caldwell: Drén fivérek

Elõkészületben:

Raoul Renier: A fekete halálJohn Caldwell: A Káosz kincskeJeffrey Stone: A bosszú démona

John CaldwellDrén fivérek

Cherubion KönyvkiadóDebrecen

A mû címe angolul: Witch QueenAll rights reserved!

A címlapfestménytBoros Attilakészítette

ISBN 963 7841 70 9

ISSN 1215-8518

Copyright © by Cherubion Kft., 1996Nemes István

CherubionKönyvkiadó és Szolgáltató Kft.Az AVALON Kiadói Csoport tagja

Felelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókMûszaki szerkesztõ: Bihonné Király EditSzakmai tanácsadó: Bihon TiborSzedte és tördelte a Cherubion KönyvkiadóNyomta az Alföldi Nyomda Rt.A nyomdai megrendelés törzsszáma: 86.66-14-2Felelõs vezetõ: György Géza vezérigazgatóTerjedelem: 12 (A/5) ívKészült Debrecenben, 1996-ban

A lenyugvó nap utolsó sugarai egymásba ágazó, vér-vörös, narancssárga és bíborszínû sávokra osztották az eget a mérföldekre terjedõ tábor színes sátrai fölött, és a feltámadó esti szellõ biztatóan megcibálta a lángot okádó szalamandrás, piros-fehér kathír zászlókat. Min-den csendesnek és nyugodtnak tûnt, pedig az ostrom-lók és a büszkén magasodó tóparti vár védõi is tudták, hogy mire a nap holnap ilyenkor lenyugszik, ezrek és ezrek már nem láthatják élve a csodálatos égi színeket. Védõk és ostromlók egyaránt a fegyvereiket élesítették; a döntõ összecsapásra készültek. � Ezer arany annak, aki megszerzi a Boszorkányki-rálynõ fejét! � ordította Emer von Kroeg kivörösödve. � És mellé megkapja Khigraj Kán háremének leggyö-nyörûbb virágszálát... A kapitány szavait olyan pokoli üdvrivalgás fogadta, amilyet már rég hallottak a kathír táborban. Mindenki egyszerre ordítozott, s azonnal neki akartak rontani a várfalaknak, hogy õk szerezzék meg elsõnek az óhaj- tott trófeát. Még a tábortüzek lángjai is fényesebben látszottak lobogni az alkonyi félhomályban. Három hete vették körül a várat, s bár legalább tíz- szeres túlerõt képviseltek az erõdítmény mishrén vé-dõivel szemben, Devra Mishtrell katonái vitézül tartot- ták magukat. A kathír harcosok százával hullottak nap mint nap, de hiába verték a megfutamodókat szöges os-torral a yhamárok, minden egyes támadás kudarccal végzõdött. Úgy tûnt, Mishtrell várát valóban boszor-kányság védi. És ahogy a kudarcok sokasodtak, úgy vesztették el a hitüket a kathír harcosok, a külhoni zsoldosok pedig már napok óta elégedetlenkedtek, mert nem jutottak hozzá ahhoz a zsákmányhoz, amire az elsõ napok óta

fenték a fogukat. S bár eredetileg az is szóba került, hogy ha máshogy nem megy, kiéheztetéssel törik majd meg a mishrén védõk bátorságát, úgy tûnt, ez a fegyver visszájára fordult. Három napja meg kellett volna ér- keznie az élelmiszer-utánpótlásnak, de a konvoj nem

mutatkozott, és a keresésükre kiküldött, portyázó csa-patok sem tértek vissza többé. Az emberek hatalmas mágiáról, legyõzhetetlen bo-szorkányságról suttogtak, és hiába kántáltak lelkesítõ igéket esténként a yherbák, a kathír papok, a harcosok egyre komorabb pillantásokat vetettek a bevehetetlen-nek tûnõ vár felé. Hiszen mit érnek az élesre köszörült szablyák a mishrének királynõjének és kegyetlen vérsámánjainak messzirõl ölõ mágiája ellen? A tábor klánfõnökei napok óta minden éjszaka hadi-tanácsot tartottak, de hasztalanul vitatkoztak, senkinek nem akadt épkézláb ötlete, miként tudnák elfoglalni végre a várat. Ráadásul két nappal ezelõtt elfogtak egy mishrén ké-met, aki pár órás kínvallatás után nem próbálta tovább magában tartani a titkait. Szavaiból kiderült, hogy Dev- ra Misthrell, a vár úrnõje � akit mindenki "Boszorkány- királynõ"-ként emleget � valami titokzatos módon se- gítséget kért Mellorakh Hercegétõl, s állítólag a Herceg máris megindult egy hatalmas sereggel, hogy megsegít-se bajba jutott szomszédját. A kém szerint a mellórok egy héten belül megérkezhetnek. Amikor ez kiderült, Khigraj Kán másfél órán keresz-tül õrjöngött, és elsõ dühében lecsapatta a két legerõ-sebb klán vezetõjének fejét. Aztán összehívatta a mara-dék klánfõnököket, és egészen hajnalig tanácskoztak. Aznap nem folytatták az ostromot. A yhamárok álta-lános pihenõt rendeltek el, és a szegényes készletek el-lenére a szakácsok kiadós ebédet készítettek, s külön boradagokat osztottak ki. Napközben szinte minden ökröt leszúrtak, és estére a tábortüzek fölött pirosra sü- tötték. Ebbõl mindenki tudta, hogy másnap hajnalban elin- dítják az utolsó ostromot, melybõl akkor sem futamod- hatnak meg, ha a megmaradottaknak az elesett bajtár- sak hulláiból kell feljárót építeniük a várfalak tetejére. És bár már kora délutántól patakokban folyt a bor, mégis csak nagyon kevesen részegedtek le, s még az éjszaka leszállta elõtt valóban megkezdõdtek az utolsó elõkészületek.

Aztán az estébe nyúló tanácskozásból a karikás sze-mû Emer von Kroeg, a külhoni zsoldosok kapitánya ezzel a hírrel tért vissza embereihez: � Ezer arany annak, aki megszerzi a Boszorkányki- rálynõ fejét! Plusz megkapja ráadásként a Kán leg-szebb ágyasát. � Mikor indulunk? � ordította egy harcsabajuszos, arghán dzsidás. � Máris lüktet a vérem! � Mindenki készüljön! Amint a nap eléri a Keleti Bástya ormát, megindulunk. A délnyugati várfal lesz a miénk. Kétszáz kathír broda jön velünk, tizenkét létrá-val és két tucat íjásszal. De azok szart se' érnek! Úgy-

hogy csak magunkra számíthatunk! Úgy küzdjetek, mint az oroszlánok! Mert Khigraj Kán azt mondta, ha közülünk tûzi ki valaki elsõként a palota csúcsára a kat-hír zászlót, egészen éjfélig szabadon fosztogathatjuk a várost! Óriási ujjongás és esküdözés vette kezdetét. Senki nem akadt a csapatban, aki el tudta volna képzelni, hogy a kathírok közül tûzze ki valaki elsõként a zász-lót. A zsoldosok többségében büszke, vörös hajú arghá-nokból kerültek ki, de akadtak közöttük sárga bõrû filá-dok, sõt szurokfekete omarák is. Szedett-vedett társa-ság volt, de valamennyien véres harcokban edzõdtek, s mivel pénzért harcoltak, nem hitbõl vagy lelkesedés-bõl, általában megfontoltabbak is voltak, mint a fanati-kus kathírok. Ezerkétszázan érkeztek három héttel eze-lõtt e falak alá, s a heves ostrom közben mindössze százötven embert veszítettek, míg a nyolcezres kathír sereg ez idõ alatt ötezerre apadt. Ám ez nem azt jelen-tette, hogy a zsoldosok nem voltak ott, ahol a halált szórták. Ott voltak õk mindenhol, ahol a csata legsû-rûbben tombolt, de nem rohantak ész nélkül bele egy nyílzáporba, s ha egy kathír broda nagyon sietett, a zsoldosok szó nélkül maguk elé engedték a fickót az ostromlétrára. � Készüljetek, fiaim! � üvöltötte von Kroeg, aki nemzetiségére nézve dergán volt, és senki sem tudta, miként kerülhetett le ilyen délre a hazájától, s az még inkább titoknak számított, hogyan fogadták el õt a büszke és rátarti arghánok vezetõjükül. Azonban bár-hogyan volt is, Emer von Kroeg vezérségét már hóna-pok óta senki sem vonta kétségbe. � Holnap büszke akarok lenni rátok! És most, ahogy egyenes tartással elléptetett fekete szõrû csõdörén, még egyszer elismételte a Boszorkány-királynõre kitûzött vérdíj összegét meg a ráadás jutal-mat, és az emberei egyhangúan megéljenezték. Végül a zsoldosok kapitánya megállt egy kis csapat elõtt, magához intette három harcosát, akiknek a bõre talán még az övénél is fehérebbnek tûnt. � Beszéltetek valaha Khigraj Kánnal, vagy bármely tanácsnokával? � Miért kérdezi, kapitány? � Honnan tudja a Kán a neveteket? � Tudja? � Szó szerint így parancsolta... Hozd ide hozzám azonnal Zmedet, Hmudát és Lenket. Nem azt mondta, hogy hozd ide hozzám a "három drén harcosodat", s nem is azt, hogy azt a "három északi kutyát"... és ez meglepett. Khigraj Kán, aki néha még az én nevemet is elfelejti, név szerint megnevezett mindhármótokat. Hogy lehet ez, hm? Feleljetek, csirkefogók! A három nevezett összenézett. Magas, fehér bõrû fi-atalemberek voltak, akik egyenes szálú hajukat rövidre vágatták, s a kathírok szokásaival ellentétben nem vá-lasztották kétoldalra a homlokukon; hátrafelé fésülték, s valamiféle kenõccsel tartották ott, ebben a formában. Mindhármójuk haja világos, homokszínû volt, ami rit-kaságszámba ment ezen a vidéken, s fakó bõrük is in-kább csak megpirosodott a naptól, mintsem megbarnult

volna. Származásukat tekintve drének voltak, s csak a jó Ég tudja, miként keveredtek Kathíria déli határvidékére. Országuk, a Drén Királyság még von Kroeg szülõhazá- jánál is északabbra esett, s több heti � halálos veszé-lyekkel teli � utazás várna arra, aki a gyenge kezû ki- rály és az egymással marakodó fõurak háborúktól szag- gatott vidékét jelölné meg úti céljául. A három drén nem csupán hajviseletben hasonlított egymáshoz, de hosszúkás fejformájuk és hasonló voná-saik arra engedtek következtetni, hogy rokonságban állhatnak egymással. És valóban így is volt; a háromfiút egy apa nemzette, s ezáltal testvéreknek számítot- tak, még akkor is, ha világrajövetelüket három külön-bözõ anya segítette elõ. Nem sokat beszéltek a múltjukról, sem arról, miért hagyták ott apjuk birtokát, de von Kroeg egy-egy meg-jegyzésükbõl kikövetkeztette, hogy az elsõszülött test-vérük elõl kellett elszökniük. A drének között ugyanis mégszokott dolog, hogy a másod- és harmadszülöttek nem nyugszanak bele a kisemmizettségükbe � lévén, hogy mindent az elsõszülött örököl �, s nyíltan vagy fondorlattal idõsebb testvérük életére törnek. És éppen ezért bevett szokás, hogy az elsõszülött, miután apja halálát követõen hatalomra jut, mindent elkövet, hogy pozícióját és életét megõrizze. Mindent elkövet, s nem ritkán úgy menti az életét, hogy a baj forrását szünteti meg: megöli a testvéreit, mielõtt azok vághatnák el az õ torkát. Nos, valami hasonlóról lehetett szó a de Vigorard-családban is, azzal a kis eltéréssel, hogy a három fiata-labb testvér � Zmed, Hmuda és Lenk � nem várták be bátyjuk ítéletét, inkább elszöktek a szülõi házból, ami-lyen messzire csak tudtak. És Kathíria déli határvidékén, a független királysá- gocskákkal vívott háborúkban nem kellett attól tartani-uk, hogy az új de Vigorard báró útjában állnak. Derekasan harcoltak, s a sokféle nációból összeverõ-dött zsoldosok között senki nem közösítette ki õket ide-genségük miatt. Sõt, miután a fiúk számos csatában de-rekasan küzdöttek � sohasem hõzöngtek a tetteikkel, elutasították a részegeskedést, s lehetõleg kitértek a kö-tözködõk útjából �, Emer von Kroeg személyes pártfo-gásába vette õket. Az idõs hadfi számos asszonyt ölelt élete során, de mivel sohasem tartózkodott hosszan ugyanazon a helyen és feleségre sohasem áhítozott, gyermeke sem született. Vagy, ha igen, arról von Kro-egnek nem volt tudomása. És ahogy megismerte a csendes, józan fivéreket, annyira megkedvelte õket, hogy néha saját fiaiként gondolt rájuk, s azok mindig tisztelettel néztek fel rá, akár a saját apjukra. Azonban a bizalmas viszony ellenére a kezdeti tá-volság továbbra is megmaradt közöttük. A fiúk nem

beszéltek a múltjukról, és a kapitány nem is faggatta õket. Zmed három évvel volt idõsebb Hmudánál, néggyel a szinte még kölyök korú Lenknél, s mint legidõsebb, általában õ beszélt az öccsei helyett. Õ volt a legmaga- sabb és a legizmosabb hármójuk közül, és von Kroeg

saját szemével látta nem egyszer, hogy pusztakezes harcban Zmed elbánt egyszerre mindkét öccsével. És láthatta is ezt elég sokszor, mert annak ellenére, hogy a drén fivérek nem kötözködtek másokkal, egy-mást örökké marták, s szócsatáik néha pillanatokon be-lül változtak zúgó pofonokká. Az ilyen csetepatékból többnyire Zmed került ki gyõztesen, de nem egyszer õ is õrizgetett egy-egy kék foltot a szeme alatt. Azonban a természet megfontoltabban osztogatta an-nál a kegyeit, minthogy minden adományt a legidõsebb de Vigorardra ruházzon. Igaz, hogy Zmed volt hármó-juk közül a legerõsebb, Hmuda mégis bármikor ki tud-ta ütni a kardot a kezébõl, Lenk pedig inkább a fürge-ségével és az eszével jeleskedett. De ami a legfurcsább volt közöttük, hogy ezek hár- man � minden civakodásuk és marakodásuk ellenére � szerették egymást, minden körülmények között össze- tartottak, s ahol kevés volt Zmed ereje, ott besegített Hmuda kardja vagy Lenk gyorsasága. Lehet, hogy az egyik pillanatban még egymást szidták és csépelték, de ha valamelyiküket támadás érte, a támadó a következõ pillanatban nem egy ellenféllel, de egyszerre mindhár-mukkal találta magát szemben, s a harc kimenetele nem volt kétséges. � Na, nem feleltek? � hajolt elõre a lova nyaka fö-lött von Kroeg. � Halljam, honnan ismerheti a Kán épp a ti neveteket? � Talán neki is a fülébe jutott a vitézségünk híre -kockáztatta meg Lenk kaján vigyorral. � Lehet, hogy meg akar jutalmazni bennünket? Zmed felkacagott öccse tréfálkozásán, az örökké ál- modozó tekintetû Hmuda pedig értetlenül pislogott. A kapitány legyintett. � Fogalmam sincs, mit akar tõletek. Zmed ismét a fivéreire pillantott, és vállat vont.

� Mi legalább annyira nem tudjuk, kapitány. A sza-vamat adom rá, hogy nem tudjuk. Von Kroeg összehúzott szemmel méregette õket. � Elkövettetek talán valamit? Megdézsmáltátok a Kán narancskészletét, vagy letepertétek valamelyik há-remhölgyét? Zmed ismét a fejét rázta. � Semmi ilyesmit nem tettünk. � Lehet, hogy a Kán sejti, hogy mi hozzuk el a Bo- szorkánykirálynõ fejét és meg akarja elõlegezni a jutal-mat � jópofáskodott Lenk. � Alig hiszem � morogta a koros hadfi. � De hama-rosan kiderül a disznóság. Gyertek, jómadarak! A Kán már vár benneteket. Most azonnal! � Ennyire sürgõs? - nevetett Lenk. � Még a baj-szunkat sem vikszolhatjuk ki a holnapi csata elõtt? � Majd ráérsz még vikszolgatni négy-öt év múlva, ha kiserken végre � vetette oda a kapitány, és a tábor közepe felé fordította a lovát.

A Kán rikító vörös pavilonja a tábor közepén ter-peszkedett, ahol aranyszállal hímzett, lángot okádó sza-lamandrát ábrázoló fehér-piros zászlók jelezték min-

denfelé, hogy itt a Kán kísérete lakozik. Magát a hatal-mas pavilont több tucatnyi lófarkas, szalamandrás mellvértû testõr õrizte, s oly közel álltak egymáshoz, hogy valószínûleg még egy patkány sem lett volna ké-pes átsurranni közöttük észrevétlenül. Valamennyien hatalmas termetû, rengõ izmú kathírok voltak, s díszes mellvértjükön egyetlen horpadás vagy koszfolt sem lát-szott. Õk nem vettek részt az ostromban, s a Kán biz-tonságát sem fenyegette ez idáig komoly veszedelem. Valószínûleg ebben a hadjáratban még egyikük kardja sem ázott vérben, de ettõl függetlenül egészen nyilván-való volt, hogy õk az elitek legelitjébe tartoznak, s egyenként minimum négy-öt broda talpassal felérnek. A pavilontól húsz méterre von Kroegnek le kellett szállnia a lováról, és a megtermett testõrök ellentmon-dást nem tûrõen elvették a három drén zsoldos fegyve reit. A kapitányra ez az elõírás nem vonatkozott, de raj-

ta és a klánfõnökökön kívül senki más nem léphetett a testõrök külsõ körén belülre fegyveresen. Erre az elõvigyázatosságra azért volt szükség, mert rebesgették, hogy a Boszorkánykirálynõ kémeket és or-gyilkosokat küldött a kathír táborba, s a Kán igencsak féltette az életét. � Engedelmeskedjetek! � sziszegte von Kroeg dro- vátul, egy északi keverék nyelven, amikor azt látta, hogy Hmuda csak nehezen válik meg a kardjától. �Egy pillanat alatt átdöfik a szíved, ha makacskodsz... Hmuda vállat vont, és végre lerakta a fegyverét. A téglalap alapú pavilon igazán hatalmasnak tûnt a körülötte lobogó õrtüzek fényében. Hosszában leg-alább ötven lépés lehetett, a szélessége pedig a -har-mincat is meghaladta. Szélen a magassága három méter körüli volt, de mivel meredeken emelkedett a közepe felé, a csúcson lengedezõ fehér-piros szalamandrás zászlót hat méter magasságban cibálta a fel-feltámadó szél. A hátralévõ pár lépést az õrök figyelõ tekintetének kereszttüzében tették meg, és a pavilon oroszlánbõrök-kel díszített bejáratánál újabb testõrök állták az útjukat. A parancsnokuk az az Oleg Hjadl volt, akinek a nevét mindenki ismerte Kathírföldön, s a mulatságokon a lantosok az õ hõstetteirõl énekelték a leghosszabb dalo-kat. Igaz, a híres testõr haja megritkult az utolsó tíz év alatt, s több õsz hajszála maradt, mint fekete, azonban szálfa termetével, két méter húsz centis magasságával még mindig impozáns látványt nyújtott. Õ nem kardot viselt az övén, hanem egy roppant buzogányt szoron gatott a kezében. � Ezek azok a drén harcosok, von Kroeg kapitány? � kérdezte Oleg Hjadl reszelõs hangon, és tetõtõl talpig végigmérte a három fiatal zsoldost. Azok rezzenéstelen arccal állták a tekintetét. � Igen... kétségkívül õk azok... � A magasságos Kán vár bennünket � morogta von Kroeg. Oleg Hjadl felemelte a kezét, így intve türelemre az érkezõt. Aztán a fejével biccentett az egyik emberének, s az máris eltûnt a sátor belsejében. � Azt beszélik, titeket nem fog a nyíl � fordult ismét a legendás testõr a drének felé. � Igaz ez?

� Érdekes � nevetett fel könnyedén Lenk. � Épp ugyanezt hallottam én is önrõl. Igaz ez? Az óriás zordan elvigyorodott. � Van egy seb a bal vállamon, egy másik a dere-kamnál, egy harmadik pedig a combomon. Valamennyi nyíltól származik. Nem mondhatnám hát, hogy engem nem foga nyíl. � Tehát a szóbeszéd nem mindig igaz � összegezte Lenk. � Velünk ugyanez a helyzet. � Egyikõtökön sem látok sebhelyeket. � Puszta szerencse � vágta rá Lenk. � Eddig való-ban elkerültek a nyílvesszõk. De elõbb vagy utóbb majd csak bekapunk egyet. Kit érdekel!? Az élet tele van veszélyekkel. Oleg Hjadl még mindig vigyorgott. � Mióta harcoltok von Kroeg csapatában? � Huszonegy hónapja � felelte Zmed, és egy enyhe mozdulattal a háttérbe parancsolta szószátyár öccsét. � Ott voltunk a krídi csatában, az elsõk között tûztük ki a zászlót Almederg tornyára, és amikor tavaly õsszel a merdánei klánok fellázadtak a nagy Kán ellen, részt vettünk a leverésükben... � És sehol egy árva sebesülés? � kérdezte szarkasz-tikusan Oleg Hjadl. - Egy picike karcolás sem? Zmed keményen nézett farkasszemet az idõs testõr-rel. � Vannak olyanok; akik gyáván megfutamodnak és nyílvesszõt kapnak a hátukba, és vannak olyanok, akik bátran törnek elõre, miközben arat körülöttük a halál, és mégsem sebesülnek meg. Én és a testvéreim az utóbbiak közé tartozunk. Az óriás termetû testõr nem felelt, de volt valami su-nyiság a tekintetében, amitõl Zmednek rossz elõérzete támadt. Lebbent a pavilon bejáratán az oroszlánbõr, és egy aranyozott mellvértet viselõ, sasorrú testõr lépett ki. � Emer von Kroeg kapitány! A nagyméltóságú Khigraj Kán vár téged és három emberedet. Félreállt, és utat engedett a pavilon belsejébe. Von Kroeg lépett be elõször, s a drén zsoldosok habozás nélkül követték.

Mivel a pavilon oldalán és tetején kívülrõl nem lát-szottak nyílások, a zsoldosok azt várták, hogy odabenn fáklyák füstje és félhomály fogadja õket. Azonban nagy meglepetésükre a hosszúkás sátor tágas belseje szinte ragyogott a világosságtól. Igaz, a fényt nem ab-lakokon keresztül kapta, nem gyertyáktól, de nem is fáklyáktól. A sátor keresztrudain számos ökölnyi átmé-rõjû, lapos holmi függött, azok árasztottak magukból átható, zöldes-sárga fényt. Ezek a fényforrások egészen szokványos folyami kavicsoknak tûntek, amilyeneket tucatszám talál az ember vízparton; csakhogy ezek vi-lágítottak. És a különös, zöldes fény arra engedett kö-vetkeztetni, hogy mágia van a dologban. És ez nem is lehetett annyira meglepõ, hiszen köztu-domású volt, hogy Khigraj Kán mindenhová magával viszi három kathír udvari mágusát, s a zsoldosok be-szélték, hogy jelenleg legalább két tucat arghán sámán is védi a biztonságát Devra Mishtrell boszorkányságai

ellen. A pavilon belül nem látszott olyan hatalmasnak és impozánsnak, mint kívülrõl, de ennek egyetlen prózai oka volt: tartórudakra feszített selyemparavánok osztot-ták kisebb "szobákra" a hatalmas teret. Von Kroeg és a három drén fivér két kisebb helyisé-gen haladtak át, amikor beléptek a sátor középsõ trak- tusába, mely nagyjából tizenöt méter hosszú és ugyan-olyan széles lehetett. E "helyiség" közepét egy roppant méretû, hosszú asztal foglalta el, amelyet színezett hajú, tekintélyes külsejû klánfõnökök ültek körül � le- hettek vagy negyvenen. �, és az asztalra terített térkép fölött nagyban vitatkoztak valamin. Az asztalfõnél ékkövekkel kirakott, ébenfa trónon terpeszkedett cicomás ruhában Khigraj Kan, és terebé- lyes testét szurokfekete bõrû omara szolgák próbálták hatalmas legyezõkkel megóvni a hõségtõl. A Kán utazó trónja körül négy roppant termetû kathír testõr várako-zott, de rajtuk kívül a selyemfalak mellett legalább egy tucatnyi nyílpuskás állt õrt. Az aranyozott mellvértes testõr, aki bevezette a zsol-dosokat, két lépést tett elõre, letérdelt, és homlokát a pavilon padlatát képezõ vastag szõnyeghez nyomta.

� Térdre! � sziszegte von Kroeg az embereinek, s miközben Zmed, Hmuda és Lenk fél térdre ereszked-tek, a kapitány állva maradt. Õ a szíve fölé emelt kéz- zel nyilvanított tiszteletet. � Nagyméltóságú Khigraj Kán � szólalt meg fél perc múltán a testõr, amikor az uralkodó kegyeskedett egy biccentéssel jelezni, hogy észrevette. � Itt vannak a külhoni zsoldosok, akiket felséges színed elé paran-csoltál. Mostanra a heves vita teljesen abbamaradt, még azok is a jövevényék felé fordultak, akik eredetileg hát-tal ültek. Úgy bámultak rájuk, mintha a fehér bõrû, vi-lágos hajú zsoldosok valamiféle csodabogarak lenné-nek, akik mindjárt táncra perdülnek, vagy másféle mu-tatvánnyal fogják elszórakoztatni õket. Von Kroeg zavartan állt, a testvérek pedig lopva egymásra pislogtak. Fogalmuk sem volt arról, mi ké-szül itt, de kiolvasták egymás tekintetébõl, hogy mind-hárman rossz elõérzettel várják az elkövetkezõ perce-ket. A Kán feléjük fordult a trónon, és érdeklõdve für-készte a tõle hat lépésnyire térdelõket. Intett a testõr-nek, hogy kelljen fel, s az máris eltûnt az egyik oldalfal mögött. Oleg Hjadl is tisztelgett, és visszatért a sátron kívüli posztjához. Az uralkodó mellõl egy tetõtõl talpig feketébe öltö-zött, hosszúkás arcú, szikár férfi egyenesedett fel. Ez az ember teljesen kopasz volt, és az árcvonásai alapján in-kább arghánnak tûnt, mint kathírnak, az orra és az álla azonban túl keskenynek látszott ahhoz, hogy egyértel-mûen rá lehessen fogni az arghán származást. Ez az ember nem tartozott a színes hajú, cicomás ruházatú klánfõnökök közé, és fegyvert sem viselt. � Igen, õk azok � szólalt meg ez a férfi reszelõs hangon. Ellépett az asztaltól, és a térdelõ zsoldosokhoz sétált. Egyenként rájuk mutatott, mintha a Kán számára

kívánná beazonosítani õket. � A de Vigorard-fivérek a Drén Királyságból. Róluk beszéltem, felség. A láncin-ges a legidõsebb... Zmed. Balján a mellvértes... Hmu-da, s a legfiatalabb testvér... Lenk.

Khigraj Kán érdeklõdve egyenként szemügyre vette õket, de nem adott engedélyt arra, hogy felálljanak, így továbbra is fél térdre ereszkedve kellett várakozniuk. Idõközben a fekete ruhás egészen közel ért hozzá- juk, közvetlen közelrõl szenvtelen képpel belebámult mindhármójuk arcába, aztán végül Lenk elõtt állapo- dott meg. Inas jobb kezével elõrenyúlt, s olyasfajta mozdulatot tett, mintha be akarná csúsztatni az ujjait Lenk inge alá, hogy megtapogassa a fiatal zsoldos mel-lizmait. Lenk felkiáltott, és egy villámgyors mozdulattal el-kapta a fickó csuklóját. Mintha parancsszó hangzott volna el, egy tucat tes-tõr rántotta elõ a kardját, s lódult meg fenyegetõen a tiszteletlen zsoldos irányába. Von Kroeg nem nyúlt a kardjához, de sápadtan az emberei és a testõrök közé ugrott. � Mit jelentsen ez, felség?! � kiáltotta. � Az egye-zség úgy szól, hogy az embereim fölött csakis én ítél-kezhetem. Én jutalmazom és én büntetem õket, ha arra rászolgáltak! Ha elkövettek ön ellen valamit, mondja meg, s szavamra esküszöm, magam szabok ki méltó büntetést rájuk! A Kán haragosan visszaintette a testõreit a helyükre, majd von Kroeg felé fordult. Széles, hájas képe megvi- seltnek tûnt, a szeme alatt nagy, barna táskák képzõd-tek az elmúlt napok alatt. Valószínûleg õ sem így kép-zelte a diadalmas hadjáratot. Azonban minden törõdött-sége ellenére sugárzott belõle a hatalom és a tekintély. � Nyugalom, kapitány! � szólalt meg mély, kimért hangon. � Senki sem fogja megszegni az egyezséget. Az embereidnek nem esik bántódásuk. Vagy ha még-is... száz aranyat kapsz tõlem bármelyikükért... Von Kroeg idegesen összeszorította az ajkát egy pil-lanatig, és nem mozdult, mintha utolsó leheletéig véde-ni szandékozna az embereit. � Ha valami bûnt követtek el, azt tudnom kell... A Kán mereven nézett a zsoldosok kapitányára. � Nem vádoljuk õket semmiféle vétséggel. � De akkor... A Kán szigorú arccal és felemelt tenyérrel intette csendre az okvetetlenkedõt. � Nem hallottad szavam, von Kroeg kapitány? Még egy kathír nemes sem szállhat büntetlenül szembe a pa-rancsommal! S bár téged igen sokra becsüllek, ne fe- ledd, hogy csupán külhoni vagy! Allj félre! Von Kroeg érezte, hogy egyik arcizma akaratlanul megrándul, de nem tehetett mást; engedelmeskedett. Másfél évvel ezelõtt igen kényes egyezséget kötött a Kánnal, s tudta, hogy sohasem beszélhet oly hangon a gõgös, rátarti uralkodóval, mint ahogy azt korábban megtehette Tulménia pipogya királyával. Az elhízott Kán sokat ad a származására, á külhoniakat értéktelen szövetségeseknek tekinti, s csupán szükségbõl támasz-

kodik rájuk. Azonban igen kényes a tekintélyére, s ha-bozás nélkül bárki fejét leütteti, aki rombolni merészeli a tekintélyét. A Kán intett a fekete ruhásnak � Folytasd, Amoghartha! Lássuk, jól gondoltad-e! A szikár férfi lassan, kiszámítottan kihúzta a kezét Lenk elernyedõ ujjai közül. Keményen, parancsolóan a fiatalember szemébe nézett, mintha azt szuggerálná belé, hogy ne merjen ellenkezni, és a kezét óvatosan is-mét az ing nyaki kivágása felé csúsztatta. Lenk dühösen meredt rá, a keze ismét megrándult, s az ujjai makacsul megint rákulcsolódtak a tanácsnok csuklójára. � Lenk! � sziszegte Zmed dühösen � Elment az eszed? � Mit akar tõlem? � morogta a fiú. � Bizonyságot � felelte a fekete ruhás, és visszahúz- ta a kezét. � De most már elengedhetsz... megtudtam, amit akartam... A fekete ruhás elhátrált két lépést, és hosszúkás ar-cán ironikus mosoly bpjkált. A Kánhoz fordult. � Igen, felség. Nem tévedtem. Mágia védi õket. A Kán arca felderült. A zsoldosok felé fordult. � Levetkõzni! Mindhárman! Derékig! Von Kroeg nem bírta tovább. � Felség... � Nem engedélyeztem, hogy megszólalj! � rivallt rá a Kán dühösen. � Ha tovább okvetetlenkedsz, a te feje- det is a sátram elõtti karón fogja aszalni a nap az enge-detlen klánfõnökök fejének társaságában! Von Kroeg dühösen szorította össze az ajkait, de nem mert válaszolni. Zmed, Hmuda és Lenk kurta, értetlen pillantásokat váltottak, aztán komótosan, módszeresen vetkõzni kezdtek. Mivel Lenk nem viselt semmiféle vértet, neki csak az ingét kellett lehúznia; õ készült el leghamarabb. � Látja, felség, azt a kék rajzolatot a szíve fölött? � szólalt meg a fekete ruhás. A Kán felkelt a trónjáról, és méltóságteljes léptekkel egészen közel sétált a zsoldosokhoz, úgy vette szem-ügyre a kékes rajzolatot, mely a fiatal drén szõrtelen bõrén ékeskedett. Aztán amikor Hmuda és Zmed is fél-meztelenül álltak ott, a Kán az õ szívük fölötti rajzola-tot is megszemlélte. � Mindhárom teljesen egyforma � szólalt meg vé-gül. � Nem egészen � felelte a tanácsnok. � Bonyolult rajzolatok, és egészen hasonlatosak, de értesüléseim szerint lenni kell közöttük egy parányi eltérésnek. Eze-ket a mintákat mindig személyre szabják. � Mik ezek egyáltalán? A tanácsnok a térdelõ zsoldosokhoz fordult. � Hallottátok õfelsége kérdését. Feleljetek! Mik ezek? Zmed szólalt meg. � Kermonnak hívják � dörmögte kelletlenül. � Apró tûkkel kék festéket fecskendeznek a bõr alá, így készül el a rajzolat. Sohasem kopik le, nem lehet lemosni, a kermon elkísér bennünket életünk végéig. � És mire szolgál ez a rajzolat?

� Egyfajta jelölés, A család jelképe. A fekete ruhás a fejét ingatta. � Alig hiszem, hogy ez az ábra a családi címereteket ábrázolná. Zmed csak egy pillanatig hallgatott. � Valóban nem. A címerünk másmilyen. De akkor is... a családunk minden férfi tagjának ugyanezt a jelet tetoválják a szíve fölé születésekor. Ezt az ábrát viselte az apám, a nagyapám, az õ nagyapja, s a de Vigorard- család minden egyes férfi tagja... emberemlékezet óta. � Mi célból?

� Ez egy drén szokás � felelte szenvtelenül Zmed. � A nemesi családoknál a családfõ e tetoválással nyilvá-nítja ki, hogy a gyermek az õ magjából fakadt. A csa-ládfõ halála után nem lehet vita az utódlás kérdésében, hiszen a kermonból egyértelmûen kiderül, ki lehet az új családfõ. Azok, akik képesek olvasni a rajzolatot, a születési sorrendet is kiolvassák belõle. � Te képes vagy a kermon olvasására? Zmed a fejét rázta. � Nem, uram. Ez Dréniában a Kermon-papok ki-váltsága. � Akkor honnan tudod, hanyadik vagy a sorban? � Megkérdezek egy kermon-tudót. � Hm. Értem. És megtetted ezt már? Zmed ismét habozott. Sötéten, igen sötéten pillantott a fekete ruhásra, mintha legszívesebben most azonnal megfojtaná. A kérdés az elevenére tapintott. Mégis vá-laszolt. � Másodszülött vagyok, Hmuda a harmadszülött, õt pedig Lenk követi. � És ki az elsõszülött? Zmed keményen nézett a tudakozódó férfira. Lerítt az ábrázatáról, hogy nem szívesen beszél a családi vi-szonyairól. � A neve Tohar. Jelenleg õ a Családfõ. Övé minden hatalom. A fekete ruhás gúnyosan elhúzta a száját. � Igen. Szóval Tohar az elsõszülött. Õt nemzette apátok legkorábban? Zmed ökle dühösen összeszorult, és tanácstalanul pillantott a testvéreire. Azok mindketten feszülten me-redtek maguk elé. � Vagy talán tévedek? � kérdezte a fekete ruhás. � Lehet, hogy valami nem stimmel veletek és valójában nincs is idõsebb testvéretek? � Nincs is! � kiáltotta hirtelen indulattal Lenk. � Zmed az elsõszülött! Tohar csaló! Nem is apánk fia! Nem is de Vigorard! � Elég! � sziszegte Zmed, és enyhén megemelte az öklét, mintha az öccse képébe akarna vágni. � Elég eb- bõl, öcsém! Hallgass!

� Nem hallgatok! � kiáltotta kivörösödve Lenk. � Nem is tudtunk Tohar létezésérõl! Csak apánk halála után jelent meg a jussát követelve! Tohar csaló! Te vagy a Családfõ! � Azt mondtam, hallgass! A vádjaid csak ránk tar-toznak, senki másra! Tohar a Családfõ. A kermonja

tisztán beszél. Bármit hittünk is mi hárman, õ az elsõ-szülött! A Kermon-papok õt ismerték el! Ugye, értesz engem? Lenk még mondani akart valamit, de aztán hirtelen elcsendesedett, csak az arca vöröslött tovább indulato-san és a szeme villogott. � Értem � szólalt meg csendesen a fekete ruhás. � Szóval a Kermon-papok megállapították Tohar ker-monjából, hogy õ az elsõszülött, s õ lett a Családfõ. Ti pedig ebbe belenyugodtatok, és azért jöttetek el ilyen messzire a szülõhazátoktól, mert nem akartatok családi viszályt. Csak egyvalamit nem értek... � Én sem értek néhány dolgot � morogta Zmed in-gerülten. � Például azt, hogy mi értelme ennek a kérde-zõsködésnek. Miért vájkál a múltunkban bárki is? Mit keresünk mi ebben a sátorban egyáltalán? Egyszerû zsoldosok vagyunk. Tesszük a dolgunkat, teljesítjük a parancsot, megöljük a Kán ellenségeit, és ezért megfi-zetnek. Minden más csakis miránk tartozik! A fekete ruhás nem zavartatta magát. � Hogy miért vagytok itt? Hm, hamarosan megtud-játok. De elõbb tudni akarok valamit... Úgy hallottam, a ti országotokban minden tartományi herceg király akar lenni, s minden családban egymást gyilkolják a testvérek a hatalomért. Állítólag a Drén Királyságban szigorúbban büntetik, ha egy nyomorult jobbágy tojást lop, mint azt, ha egy nemesi család ifjabb sarja megöli a bátyját, és ha... � Ez nem egészen így van � vágott közbe Zmed morózusan. � A Családfõ szent és sérthetetlen. A gyil-kosa vagy a gyilkos felbujtója kegyetlen kínhalállal la-kol, s a lelke sosem nyer feloldozást. A Család összes vagyona a Korona tulajdonába megy át. És az indoko-latlan testvérgyilkosság is kegyetlen megtorlást von maga után!

� Ennek ellenére ti, drének egymást ölitek, és tudo-másom szerint nem riadtok vissza a legalattomosabb gyilkosságoktól sem... � Úgy van � emelte fel a fejét Zmed keményen, és szemében végre megértés csillant. � Szóval erre kel-lünk?... Igen, köztudott, hogy a dréneknek nincsenek gátlásaik, ha gyilkolni kell. Ha ezt a feladatot mérik ránk az Istenek, mi megtesszük. Kit kell megölnünk? A fekete ruhás kitért a kérdés elõl. � Jó messzire eljöttetek otthonról. De a bõrötökbõl nem bújhattok ki. Drén nemesek vagytok, testvérek. Hogy lehet az, hogy ti még nem öltétek meg egymást? � Mi... összetartunk � jelentette ki határozottan Zmed. � Utolsó leheletünkig védjük egymást. A fekete ruhás nevetett. � Hihetetlen! Ilyet hallani drén testvérek szájából! Nem érzitek, milyen furcsa ez? Valaha ismertem egy drén nemesi testvérpárt. Más sem járt az eszükben, csak az, miként gyilkolhatnák meg egymást. Jóformán még aludni sem mertek, mert attól rettegtek, hogy a testvérük álmukban vágja el a torkukat... Ti pedig kö-zös sátorban alszotok, állandóan együtt vagytok, és bé-kével viseltettek egymás iránt... � Mert mi...

� Szeretjük egymást � fejezte be Zmed megkezdett mondatát sietve Lenk. � Mi igazi testvérek vagyunk, és ha kell, meghalunk egymásért. A fekete ruhás gonoszul elmosolyodott. � És puszta szeretetbõl ütitek-veritek egymást állan-dóan, igaz? � Néha talán civakodunk egy kicsit � ismerte be Zmed. � De attól még szeretjük egymást. � No, persze. A gyûlölet, a közös ellenség összetart benneteket. Azt hiszitek, nem tudom, mirõl van szó? A fejetekbe látok, mindent tudok rólatok. Ti is ugyano-lyan jó testvérek voltatok, mint amilyeneknek lennetek kellett egy drén nemesi családban. Azt hittétek, hogy majd, Zmed lesz a Családfõ, és lefogadom, hogy Hmu- da meg Lenk sokszor megkísérelte eltenni õt láb alól... persze csak oly módon, amit a törvényeitek lehetõvé tettek. Azonban mindhárman életben maradtatok, és apátok halála után azt vártátok, hogy Zmed lesz a Csa-ládfõ. Csakhogy akkor a semmibõl megjelent egy ide-gen fickó, Tohar, aki bemutatta a saját kermonját, és mindenki legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy õ az elsõszülött. Igy van, igaz? Tohar lett a Családfõ, ti megpróbáltátok megölni, de kudarcot vallottatok. Meg-szegtétek a Drén Törvényt. Szöknötök kellett. � Hazugság! � csikorogta Zmed. � Nem szegtük meg a Törvényt! Tohar az elsõszülött. A kermon iga-zolja. � A kermon igazolja � utánozta Zmed hanglejtését a szikár fickó. � No persze! De mi van akkor, ha a ker-mon hamisítvány?! Tohar megvesztegette a Kermon-papokat, vagy más módon állította maga mellé õket. Egy egyszerû trükk-kel kisemmizett benneteket az örökségbõl. Mindhármótokat. És ezt ti is tudjátok! To-har átvert benneteket! � Hazugság! � kiáltotta dühösen Zmed. � A ker-mont nem lehet hamisítani. A papokat nem lehet meg-vesztegetni! A fekete ruhás olyan éktelenül felröhögött, hogy Zmedet kevés választotta el attól, hogy megüsse. Azon-ban tudta, hogy egy ilyen támadás az õ és a testvérei életébe kerülne. Nagy erõfeszítéssel türtõztette magát. � Még hogy a papokat nem lehet megvesztegetni! � kiáltotta nevetve a fekete ruhás. � A papok a legaláva-lóbb csúszómászók ezen a világon, akik a hit nevében bármilyen ocsmányságra képesek! Zmed nem felelt, de jól hallhatóan a fogát csikorgat-ta. � Nem illendõ e sátor fedele alatt az ilyen szentség-telen beszéd! � recsegte szigorúan a Kán, aki idõköz-ben már visszaült a trónjára. � Ne tereld félre a kérdé-seid folyamát, Amoghartha, térj a lényegre! Látni aka-rom a bizonyságot! A fekete ruhás fejet hajtott az uralkodója elõtt. � Azonnal a lényegre térek, felséges úr. A kérdése-im csupán azt a célt szolgálják, hogy magyarázatot ta-láljak arra, amit bemutatni kívánok... � Ismét a komor tekintetû testvérekhez fordult. Szóval, azért maradta- tok együtt, mert ti... minden drén szokással ellentét- ben... testvérekként szeretitek egymást. � Úgy van � morogta Zmed.

� És a csaló elleni gyûlölet táplálja a ti testvéri sze-reteteteket. De kérdem én... mi történik akkor, ha az el-sõszülött meghal és te következel a sorrendben? Akkor már nem marad kit gyûlölnötök. Vajam továbbra is test- vérekként fogjátok szeretni egymásat, vagy azonnal egymás torkának estek? Hiszen ti, drén nemesek rosszabbak vagytok a vadállatoknál is! Legszívesebben szétmarcangolnátok egymást, és nyersen falnátok be a testvéretek húsát! Igy igaz? Zmed hosszan hallgatott, mielõtt válaszolt. � Ez... nem tartozik senki másra, csak miránk, hár-mónkra! És bárki, aki nagyon tudni akarja a választ, megtudhatja. Én személyesen fogom a fülébe súgni a halála pillanatában! A fekete ruhás harsányan nevetett, aztán egészen kö-zel hajolt hozzá, úgy sziszegte a képébe. � Fenyegetni mersz? Tudod, ki vagyok én? Zmed ridegen végigmérte. � Gondolom, a Kán legfõbb tanácsnoka... � Amoghartha Zemaglas x'la Treiscolis th'y Ardo Drikht Umgarwth, a méltóságos Kán legfõbb varázsló- ja és tanácsnoka � szólalt meg váratlanul Lenk. � Elné-zést, ha elhibáztam a nevek sorrendjét és úgyszintén bocsánat a csapnivaló kiejtésemért, de a drén nyelv ne- hezen forog, amikor dhéni-arghán neveket kell megfor- málni. A fekete ruhás elhúzta a száját, és most Lenk elé lé-pett. � A kiejtésed csaknem tökéletes, és a nevek sor-rendjében sem sokat tévedtél � mondta. � És ha ilyen jól forog a nyelved, te bizonyára meg tudsz felelni olyan kérdésekre, amire a bátyád nem. Lenk kedvesen mosolygott. � Néha elõfordul ilyesmi. Akad néhány kérdés, amire tudom a választ. De az az igazság, hogy lassan elzsibbad a térdem ettõl a testhelyzettõl, és ilyenkor ne-hezebben forog az eszem is, a nyelvem is... A varázsló figyelmesen szemügyre vette az ifjút, majd az uralkodóra pillantott. A Kán egy bólintássál engedélyt adott a felállásra. � Ha kiderül, hogy Tohar meghalt, ti hárman ismét ellenségek lesztek? Lenk kacsintott. � Fogalmam sincs. Lehet, hogy igen. De az is lehet, hogy nem. Majd a helyzet dönti el. Vagy az, hogy mer-rõl fúj a szél... Tudja, varázsló úr, ez amolyan drén mondás. Az ember sosem tudhatja elõre, hogy egy pil-lanat múlva merrõl fúj a szél, azt pedig még inkább nem, hogy honnan fúj majd évek múlva... � Még egy kérdés. Honnan fogja tudni a bátyád, ha az elsõszülött meghal? Mert hogy tudni fogja, arra mér-get mernék venni. Lenk a válasz elõtt körülményesen leporolta a nad-rágja térdét, pedig a szõnyegrõl egy csepp kosz sem ta-padt rá. � Nos... � kezdte végül. � Talán postagalambokkal üzennek majd az otthoniak... Ez csak vicc volt! Bocsá-nát, felséges Kán! Egyszerûen tudni fogja, ha Tohar meghal, és kész. Gondolom, megszólal egy hang a fe- jében, és közli vele a jó hírt. Ennyi.

A varázsló elmosolyodott. � Én pedig úgy gondolom, hogy nincs semmiféle hang. � Göcsörtös ujjával Lenk meztelen mellkasára bökött, egyenesen a kermonra. � Ez fogja a jelzést adni. Zsiborogni fog a szíve körül, s mindaddig fog zsibo-rogni, amíg a sorban következõ haza nem tér és el nem foglalja a Családfõ helyét. Lenk megnyalta a szája szélét, és vigyorgott kínjá-ban. � Úgy látom, többet tud a drének szokásairól, mint mi magunkról. � Olvastam egyet s mást ezekrõl az ábrákról. És úgy tûnik, ez a legjobb alkalom, hogy megbizonyosodjak az olvasottak igazságáról. A Kán felé fordult. � Fel-séges uram... Lenk fölényesen intett. � Sok olyasmit leírtak, ami... auwuuuúúú! Mit mû-vel? A varázsló elõretartott ujjából ugyanis egy apró ké- kes lángnyelv csapott elõ, és belemart a fiú bõrébe. Lenk fájdalmasan megrándult, és vadul a férfi keze után kapott, de csak a levegõt markolta, mivel Amog-hartha máris elhátrált.

Zmed és Hmuda megfeszültek, s a szemük úgy vil-logott, mintha rögvest rá akarnák vetni magukat a va-rázslóra. Lenk vadul a fekete ruhás felé csapott, a társai meglódultak. Azonban a testõrök már készen álltak, s a varázsló védelmére keltek. � Mi ez!? � ordította von Kroeg. � Árulás! A testõrök egy pillanat alatt körülfogták a dréneket, s mivel mindõjükre hárman-négyen jutottak, egy pilla-nat alatt mozgásképtelenné tették õket. Von Kroegöt egy hatalmas termetû klánfõnök karolta át hátulról. � Nyugalom! � lehelte a pirosra mázolt hajú óriás a zsoldosvezér fülébe. - Ne ugrálj, és nem lesz baj! Von Kroeg azonban "ugrált". � Mit jelentsen ez? � ordította. � Õk az én embere-im. Felelõsséggel tartozom értük! A Kán nyugodtan ült a trónján, és a homlokát rán-colva meredt a lefogott zsoldosokra. � Elég ebbõl! � mondta végül, és intett a varázsló-nak. � Hallgass, külhoni, különben én magam hallgat-tatlak el! � Megtámadott! � kiáltotta dühösen Amoghartha. - És mivel, a méltóságos Kán az én mágikus védelmem alatt áll, a személyemet ért támadás ugyanúgy felség- sértésnek minõsül, mintha a felséges urát támadták vol-na meg. Az ítélet egyértelmû! Halál mindháromra! A varázsló gyprs mozdulattal kikapta az egyik testõr kezébõl a kézi számszeríjat, és habozás nélkül rálõtt Zmedre, akit a hatalmas termetû testõrök hárman is alig bírtak féken tartani. Az arasznyi vesszõ egyenesen a zsoldos szívének tartott, de mégse talált. A nyíl- vesszõ útját nem lehetett szemmel követni, de a figye-lõnek olyan érzése támadt, mintha az utolsó pillanatban elkanyarodott volna. Aztán a vesszõ koppanva állt meg az egyik sátortartó rúdban. A jelenlévõkbõl,egyszerre tört ki az álmélkodó ordí-tás vagy a megdöbbent nyögés. Amogartha két lépésrõl

lõtte ki a nyilat, s ebbõl a távolságból nem hibázhatta el! Zmed testén mégsem látszott sebhely, egy csepp vére sem csordult. A nyílvesszõ pedig csaknem átfúrta mögötte a négy ujjnyi farudat.

Ám a legmeglepõbb az egészben Zmed reagálása volt. A fiatal zsoldos egész testében megrándult, és olyan fájdalmasan üvöltött, mintha a nyílvesszõ a tes-tén keresztül jutott volna el jelenlegi helyére. A varázsló közelebb lépett, s a kis nyílpuskát Hmuda szõrös mellkasához tartotta. Meghúzta az elsütõ billen-tyût, és a vesszõ kiröppent. A jelenlévõk csak annyit láttak, hogy az arasznyi fegyver lehetetlen szögben el-kerüli a drén zsoldos testét, átfúrja a pavilon szemközti selyemfalát, s azon túlról fájdalmas kiáltás harsan... � Láthatta mindenki! � kiáltotta a varázsló diadal-masan. � Nem fogja õket a nyíl! Sebezhetetlenek! Ezt akartam bemutatni a felséges úr színe elõtt! Õk lesznek a kiválasztottjaink! Sebezhetetlenek! Még az én mági-ámmal is képesek dacolni! És ezt a kermonjuk teszi! Ez egy õsi varázspecsét, mely mágikusan megvédi õket! Sebezhetetlenek! Olyan vad hangzavar támadt, hogy még a Kán inge-rült kiáltásait sem lehetett hallani. Amoghartha viszont képes volt túlkiáltani ezt a pokoli kakofóniát. � Engedjétek el õket, testõrök! A próba véget ért! A bizonyság megtétetett! Zsoldosok... nyugalom, senki nem fog bántani benneteket! A testõrök elengedték a három dermedt fivért, és azok döbbent képpel, fájdalmasan tapogatták magukat. A hatalmas klánfõnök elengedte von Kroegöt, és a ka-pitány tátott szájjal meredt a fiaira. A varázsló fensõbbséges képpel mutatott a fogát összeszorító Zmedre. � Az egészben az a legérdekesebb, hogy nem is tu-dott róla... És Hmuda sem... � Hirtelen Lenkhez per-dült. � De te tudtad, igaz? Lenk még mindig a mellkasát tapogatta, ahol a kékes varázsláng megérintette. Nem látszottak égésnyomok. � Válaszolj! Te tudtad igaz? Tudtad, hogy nem fog semmilyen fegyver, igaz? � Gyanítottam � morogta a legfiatalabb testvér. A varázsló nevetett. � Persze, hogy tudtad, hiszen nem viselsz semmi-lyen páncélt! Nyilván feltûnt, hogy elkerülnek a nyílve- szõk, mi? De ha te tudtad, miért nem szóltál a bátyáid-nak? � Szóltam. � És? � Kinevettek. Azt mondták, szerencse. � Nem próbáltátok ki? Most Zmed szólalt meg. � Kipróbáltuk. A kardom hegyével próbaképpen megsebeztem Lenk bal karját. Vérzett. Nem vagyunk sebezhetetlenek. És egyszer... Hmudát a kocsmában megszúrta egy arghán dzsidás a hasán. Alig élte túl. Nem vagyunk sebezhetetlenek... Ez valami... fondorla-tos varázslat... amit ez az alak eszelt ki ellenünk... A varázsló nevetett.

� Valóban varázslat, de nem az én varázslatom! Higgyétek el, a kermon véd meg benneteket mindenfé-le lövedéktõl, szúró es vágófegyvertõl, s a legtöbb faj-tájú mágiától is... � Ez tévedés! � kiáltott közbe felháborodottan Lenk. � Az elõbb úgy megégetett az a kék láng, azt hit-tem, belepusztulok! � Meglehet � vágott vissza a varázsló. � A mágiám mégsem hatott rád. � Dehogynem hatott! Még mindig lüktet a mellka-som a fájdalomtól! Amoghartha biccentett. � Mégis kibírtad. Folyamatosan fokoztam a láng erõsségét... Ha nem véd a kermon, most holtan hever-nél a lábam elõtt. � De akkor... mi történik? Hogy lehet, hogy egyszer vérzünk, egyszer pedig nem? A varázsló a Kánhoz fordult, és neki magyarázott, mintha az uralkodó tette volna fel a kérdést. � Nem tudom pontosan, hogy miként mûködik, de elég sok mindent olvastam ezzel kapcsolatban, s van róla elképzelésem! A kermon egymagában hatástalan, de ha három kermon aurája egymással érintkezik, létre- jön az áthatolhatatlan pajzs a kermonhordozók teste kö- rül, nem fogja õket fegyver, és a legtöbb mágikus tá- madás is sikertelen ellenük. Azonban vannak korlátaik. Egymást könnyedén megsebezhetik, és ha eltávolod-nak egymástól... nyolc-tíz lépésnél messzebbre... meg-szûnik az aurák érintkezése, és a sebezhetetlenség szer-tefoszlik. Így történhetett, hogy Hmuda megsebesült.Nyilván a testvérei nem voltak a közelében. Ha most kettõt kivinnénk a pavilonból, a harmadik valószínûleg nem úszná meg élve, ha ismét a szívére lõnék. Így együtt azonban karddal megvágni is hiába próbálnánk õket. Hadnagy! Próbálja meg! A fickó karját döfje... A szólított testõr Hmuda bal felkarjának szegezte a kardja hegyét, s apró mozdulattal vért akart kicsalni be-lõle. Azonban a pengéje elcsúszott a csupasz felkar mellett, s a meglepett testõr hadnagy saját emberét se-bezte meg, aki a fogoly mögött állt ugrásra készen. � Próbáljam meg ismét? � krákogta elvörösödve a testõr hadnagy. � Szúrjak erõsebben? � Nem lehet megszúrni � mosolygott a varázsló. �És épp ez kell nekünk. A Kán egyre izgatottabb lett, csaknem felegyenese-dett a trónjáról. � Ezek szerint képesek lesznek elvégezni a felada-tot. Semmi sem állhat az útjukba? A varázsló sóhajtott. � Vannak persze korlátaik is � Mondta. � A varázs-lat csak a szúrás, a döfés, a vágás és a mágia bizonyos formái ellen nyújt oltalmat, de nem véd lényegesen egyszerûbb támadási formák ellen. Ha például valame-lyikük lezuhanna a várfalról, minden bizonnyal ugyan-úgy belehalna, mint bármelyik közönséges halandó. S ha buzogánnyal vagy más ütõeszközzel mérnek rájuk csapást, talán nem szakad be a koponyájuk, nem kezde-nek vérezni, de az ütés ereje elsodorja, letaglózza õket. Ráadásul, még ha a szó szoros értelmében nem is kap-nak sebet, a fájdalmat érzékelik, és az hosszú másod-

percekre lebéníthatja õket. Vagy ha a fájdalmak folya-matosan fokozódnak, eljuthatnak egy olyan szintre, amit már nem képesek elviselni. Igaz, hogy nem látszik rajtuk seb... de pusztán a fájdalomtól szörnyethalhat-nak. És azonkívül, mint tapasztalhattuk, két-három em- ber legyûrheti õket puszta fizikai erõvel, megkötözhe- tik õket, s egymástól távolra cipelve akár a fejüket is lemetszhetik... A Kán csalódottan meredt a varázslóra. � Nem értelek! � kiáltotta. Hiszen te magad java-soltad ezt a különös akciót! Most pedig te mondod azt, hogy a kiszemeltjeid alkalmatlanok? Amogartha kihúzta magát. � Egy szóval sem mondom, hogy alkalmatlanok a feladatra, felség. Továbbra is kitartok amellett, hogy jó esélyük van a sikerre. Csupán azt szándékoztam ki-hangsúlyozni, hogy nem bízhatunk feltétlenül az õ si-kerükben. Tisztában kell lennünk vele, hogy õk is ku-darcot vallhatnak. Hiszen ha bármelyikük lezuhan a várfalról, a másik kettõ védelme is azonnal megszû- nik... Von Kroeg csak most kezdte visszanyerni a szavát. Megköszörülte a torkát. � Meg... megtudhatnám, mirõl van szó, felség? A Kán ezúttal nem intette le. � Ez lesz az utolsó roham � mondta. � A Boszor-kánykirálynõnek meg kell halnia, különben most sem tudunk áthatolni a mágikusan megerõsített védelmén. Bármilyen formában... de meg kell ölnünk. A tervet Amoghartha javasolta. A roham leple alatt egy kicsiny egység észrevétlenül behatol a várba, és megöli Devra Misthrellt. Én eredetileg egy húsz-huszonöt fõs elit egységre gondoltam. Amoghartha azonban ezt a létszá-mot soknak tartja. Szerinte ennyi harcos képtelen észre-vétlenül mozogni. És ha felfedezik õket, nincs esélyük. Viszont három-négy embert nem olyan könnyû felfe-dezni... � Fõképpen akkor, ha azokat mágia védi � tette hoz-zá a varázsló, és a zsoldosokra mosolygott. � Választ-hattok, drén nemesurak. Akarjátok magatoknak a di-csõséget, az ezer aranyat és a Kán háremhölgyét? Min-dössze el kell hoznotok a Boszorkánykirálynõ fejét. Zmed és Hmuda összenéztek. � Azt mondta, választhatunk � szólalt meg Lenk. �Mármint hogy elvállaljuk a feladatot. Vagy pedig? � Vagy pedig nem vonom vissza a halálbüntetést, és felségsértés vétke miatt karón szárítjuk ki a fejeteket � fûzte hozzá a Kán.

� Mit kell tennünk? � kérdezte komoran Zmed. Még mindig félmeztelenül álltak mindhárman a Kán sátrában, s ez csak fokozta kiszolgáltatottság-érzetüket. S a jelek szerint a Kánnak és a varázslónak meg semfordult a fejében, hogy engedélyt adjon a felöltözésre. Elvégre az õ szemükben nem voltak emberek, csak esz-közök; külhoni söpredékek. A varázsló kétszer is végighúzta hosszú ujjait kes-keny állán, mintha nemlétezõ szakállát simogatná. Az-tán közelebb intette a zsoldosokat az asztalhoz. A szí-

nes hajú, tekintélyes ruházatú kathír klánfõnökök szó nélkül arrébb húzódtak, s a Kán intett von Kroegnek, hogy õ is foglalja el a szokásos helyét. Emer von Kro-eg hol az asztalra szögezett pergamenre pillantott, hol pedig az embereit méregette. Ismerte annyira a három testvért, hogy tudja, az iménti epizód, ahogyan a va-rázsló bebizonyította rajtuk az elgondolását, mély nyo-mot hagyott bennük. A drének legalább olyan büszkék a származásukra, mint a rátarti arghánok, s a drén ne-mesek pedig különösen hajlamosak arra, hogy minden- ki mást maguktól alábbvalónak tartsanak. Igaz, a de Vigorard-fivérek mindig és minden körülmények kö-zött végrehajtották az õ utasításait, de a köz érdekében tették, s ez még nem jelenti azt, hogy elismerték maguk fölött a kapitányukat. Valószínûleg nem fogják elfeledni a megaláztatásu-kat, s ha lesz rá alkalmuk, örömmel szorongatják majd meg Amoghartha szikár nyakát. Egyelõre azonban nem látszott, hogy gyilkos indula-tok keringenének a szívükben, csak egy-egy sötét pil-lantásuk árulkodott a lelki állapotukról. Most, ahogy a varázsló magyarázott, mindhárman a térkép fölé hajol-tak. A térkép alapvetõen egy lábait négyfelé kinyújtó, fe-jetlen teknõsbékát ábrázolt. A vár alaprajzát. S a tek-nõsbéka déli oldalán félkörben színes selyemdarabok jelölték a kathír tábort, s más darabok a támadó csapa-tok elhelyezkedését. � Északnyugatról fogjátok megközelíteni a várat � magyarázta a varázsló. Zmed meglepetten horkant fel. � A tó felõl? Lehetetlen! � Miért lenne az? � Hármunk közül egyedül Lenk tud úszni, de õ is csak a felszínen. Ha pedig csónakkal közeledünk, azonnal felfedeznek, amint látótávolságon belül érünk. � Nem kell úsznotok � mosolyodott el gunyorosan Amoghartha. � Gyalogszerrel, saját lábatokon tehetitek meg az utat... a tó fenekén. Zmed a fogát szívta, Lenk pedig a homlokát ráncol-ta. Hmuda úgy nézett körül, mint aki csak most döb-bent rá, hogy nem álmodik. Mielõtt azonban a drén zsoldosok kérdéseket tehet-tek volna fel, a varázsló magyarázatot adott. � Indulás elõtt rátok mondok egy varázslatot, mely-nek révén a víz alatt is ugyanolyan könnyedén tudtok majd lélegezni, mint bármikor máskor. Zmed arca felderült. � Értem. � És ha elvétjük az irányt? � szólalt meg Lenk. � A tó fenekén nem tudunk tájékozódni. A varázsló ismét elmosolyodott. � Nem fogtok eltévedni � ígérte. � Én magam muta-tóm az irányt. Lenk elhúzta a száját. � Még egy varázslat? Rendben, de ha mi hárman... � Négyen megyünk � helyesbített Amoghartha. � Én is veletek leszek.

Legelõször Lenk tért magához a megdöbbenésébõl. � Ugy volt, hogy csak mi hárman... � Négyen leszünk � ismételte a varázsló. � Ti men-tek elöl, s én láthatatlanul közvetlenül mögöttetek me-gyek. Egy varázslattal benneteket is álcázni foglak; lát-hatatlanok lesztek a közönséges harcosok szemében, de akadnak majd, akiket a Boszorkánykirálynõ másféle lá-tással is felruházott, hogy észleljék a mágikus támadá-sokat. Elõlük sem én, sem ti nem tudtok elrejtõzni. Ám ha szerencsénk lesz, én érzékelem õket hamarabb... Mindenesetre csak azokra támadjatok, akik titeket is tá-madnak. Ha felfedeznek bennünket, nem biztos, hogy eljutunk a tronteremig. A lényeg az észrevétlenség. Mutatom a tervezett útvonalat... Misthrell Vára egy magányos sziklára épült, mely- nek lábait északnyugat, észak és északkelet felõl a ha- talmas Mish-tó fekete habjai nyaldosták. Ebbõl az irányból csak csónakkal lehetett megközelíteni a várat,de mivel a kathírok szárazföldi nép voltak, a tó felõl nem támadtak. � Itt merülünk a víz alá � mutatta a varázsló. � Más- fél óra alatt kell elérnünk a vár tövébe, a varázslatom addig biztosít elegendõ levegõt. A vár tövében szussza-nunk egy keveset. Én egészen a mászás pillanatáig mentális kapcsolatban állok majd az egyik tanítvá-nyommal, aki távolbalátás varázslattal felderíti, hogy melyik részen tudunk észrevétlenül felmászni. Sakha azt is jelzi majd felém, mikor jön el a megfelelõ pilla-nat. Megvárjuk, amíg az ostrom a leghevesebben tom-bol, aztán megszakítom a mentális kapcsolat, nehogy a Boszorkánykirálynõ vérsámánjai érzékeljenek vala-mit. Majd pedig a lehetõ legnagyobb észrevétlenséggel felkapaszkodunk a falon... Mivel a legnagyobb nyomás várhatóan a dél-délkéleti falon éri a várat, hiszen ott ro-hamoznak az elit kathír csapatok, nagy valószínûséggel Misthrell tábornokai is odakoncentrálják a védelem erejét. Alig hiszem, hogy a tó felõli falakon jelentõs vé- derõ maradna. Hiszen egy-két jószemû õr is elegendõ ahhoz, hogy kiszúrja, ha hajók közelednénk a falak felé. És mindamellett a tó felõl nem számítanak táma-dásra. � Ettõl függetlenül nem hiszem, hogy az északi falat teljesen õrizetlenül hagynák � vetette közbe Lenk. � Én sem hiszem � bólintott a varázsló. � Sõt, biz-tosra veszem, hogy legalább egy, vérsámán fürkészi majd állandóan az északi részt. Éppen ezért nagyon óvatosak leszünk, és nesztelenül elintézzük az õröket meg a varázstudókat, mielõtt különösebb ribilliót csap-hatnának. Lenk megnyalta a szája szélét, majd elvigyorodott. � Megoldjuk. � Milyen fegyvereket viszünk magunkkal? � szólalt meg váratlanul Hmuda. Ha harcról esett szó, általában õ is megélénkült. � Bármit � felelte a varázsló. � Bármit, amit szüksé- gesnek tartotok. � A kihallgatásnak vége � jelentette be a Kán. � E kis közjáték után térjünk vissza a holnapi támadás rész-leteire! Vezessék el a dréneket! Von Kroeg... maga itt marad velünk!

Amikor Oleg Hjadl átvette a pavilon elõtt a három zsoldost, Zmed fáradtan sóhajtott. � Elmehetünk? Az óriási testõr rávigyorgott. � Hova gondolsz? Hogy elfecsegd a holnapi kis utatokat? Kijelölök számotokra egy sátrat, azt nem hagyhatjátok el. Kaptok bõségesen enni, inni, s kényel- mesen aludhattok. De parancsba kaptam, hogy holnap reggelig nem beszélhettek senkivel. A ti érdeketek. Amoghartha szerint a Boszorkánykirálynõnek vannak kémei a táborban. Ha az a némber megtudja, mire ké-szültök, egy fityinget se adnék az életetekért, hiába vagytok együtt sebezhetetlenek! Na, gyertek... ez a sá-tor a tiétek! Zmed és Hmuda csak engedelmesen morogtak, Lenk azonban hirtelen megtorpant. � A jó mindenit! � dörmögte idegesen. � Az ezer arany sem osztható hárommal... de azt aztán végképp nem tudom, hogy a nyavalyába fogunk megosztozni egyetlen háremhölgyön! Oleg Hjadl jóízût röhögött. � Válasszátok Mirellát! Akkor nem kell osztozni. Elbír õ hármótokkal is...

A nap még javában az igazak álmát aludta a keleti hegylánc mögött, amikor Oleg Hjadl már felrázta a drén testvéreket. � Készüljetek! � vetette oda. � Amoghartha azonnal itt lesz. � A fegyvereink � motyogta Hmuda. � A felszerelé-sünk... Érte kell mennünk a zsoldostáborba... Az óriás termetû testõr félrehúzta a sátorponyvát, és egy rakás holmira mutatott, melynek csak egy részét le- hetett látni a közeli õrtûz fényében. � Idehozattam minden holmitokat. És van itt még annyi fegyver, amennyit csak akartok. Válogathattok kedvetek szerint. Miközben Lenk a tegnap esti vacsorájuk maradvá-nyaival sietve megtömte a bendõjét, Zmed és Hmuda megtárgyalták a felszerelés ügyét. Dacára a tegnap be- bizonyosodott "sebezhetetlenségüknek", puszta meg-szokásból � vagy talán kabalából � mindketten ragasz- kodtak a szokásos védelmükhöz: Zmed a láncinghez, Hmuda pedig az ezüstös mellvérthez. Mivel nem úszni-uk kell majd, kanem a tó fenekén gyalogolniuk, úgy vélték, nem fogja akadályozni õket. Falat, pedig nem egyszer másztak már ebben a formában. A fegyverek kiválasztásával sem sokat vacakoltak. Megmaradtak jól bevált holmijaik mellett, de némi ta- nakodás után mindhárman magukhoz vettek egy-egy kézi számszeríjat. Nem a közepes méretûbõl, hanem abból a speciális, kicsiny kathír nyílpuskából, ami alig hosszabb egy kinyújtott tenyérnél, s inkább közelharc-nál használatos; lévén hogy csak tíz méteren belül iga- zán hatásos. S ami a nagy elõnye, hogy nem kell perce-ken át egy bonyolult tekerõvel megfeszíteni a húrt, pár gyors mozdulattal pillanatok alatt lehet újra lõképessé tenni. A derékövükre felerõsítettek két-két köteg arasz-nyi vesszõt, s Lenk a keskeny pengéjû vívótõre mellé

két karcsú dobótõrt is felcsatolt a bokájához. Amikor felszerelkõztek, a két idõsebb fivér is hara-pott pár falatot a tegnapi sültbõl. Mivel Oleg Hjadl mindvégig ott mélázott közöttük, alig-alig beszélgettek. De nem is nagyon volt szükségük további szavakra, hi-szen az éjszaka folyamán, mielõtt elaludtak volna, ala-posan megtárgyaltak mindent. Egymás fülébe suttogva, egy északi drén nyelvjárásban társalogtak, s ez az utób-bi tény kizárta, hogy bárki is eredményesen kihallgat-hassa õket. Volt mirõl beszélniük, hiszen Amoghartha esti sebezhetetlenség-bizonyítása és a fejtegetése Tohar csalásáról meg a papok megbízhatóságáról alaposan el-gondolkodtatta õket, s a rájuk váró kalandon is törhet- ték a fejüket. Nem mindenben értettek egyet, de úgy tértek álomra, hogy három dologban azonos vélemény-re jutottak. Egy: a rájuk váró feladat elõl nem térhetnek ki, és ha nem hozzák el a Boszorkánykirálynõ fejét, a Kán az õ fejüket csapatja le. Ám ez nem izgatta õket, hiszen amúgy is elhatározták, hogy a holnapi ostromnál õk szerzik meg a koronás fejet; ez a külön küldetés csak könnyíti a dolgukat. Kettõ: adandó alkalommal bosszút kell állniuk Amogarthán a megaláztatásaikért. Három: adandó alkalommal haza kell térniük a Drén

Királyságba, és ismételten megvizsgálniuk Tohar ker-monjának azonosságát. � Csáklyás kötelet nem kell vinnetek � törte meg váratlanul a csendet Oleg Hjadl. � A feljutásotokról Amoghartha fog gondoskodni. � Ennyire... hatalmas varázsló� ez az Amoghartha? � kérdezte Hmuda elgondolkodó képpel. Oleg Hjadl elmosolyodott. � Én a helyetekben lenyelném a békát és nem húz-nék ujjat vele! � Ki beszélt itt... � Elég tekintélyes a varázsereje. Belelát az emberek fejébe, s bárkit képes megölni egyetlen mozdulattal, aki a közelébe kerül. Hmuda vállat vont, és nem firtatta tovább a témát.

Az alyó táborban viszonylagos nyugalom honolt, amikor a húsz sötétbe burkolódzott alak kivezette a lo-vát a legbelsõ körbõl, s elvágtatott észak felé. Amogartha semmit nem bízott a véletlenre. A Kán saját testõreibõl válogatta ki azokat, akik elkísérték õket a Mish-tó azon pontjához, ahol lemerülni szándé-kozott. Nem kockáztatta meg, hogy esetleg vadállatok-kal vagy valami szabad portyázó csapattal kelljen né- gyõjüknek megverekedniük. Azonban a csendes erdõ-ben nem találtak ellenállásra, s félóra kemény vágta után Amoghartha megállította a csapatot. Leszálltak a lóról, s a varázsló intett a drén zsoldosoknak. � Sietnünk kell! Egy órán belül megvirrad. A szikár fickó ezúttal nem a tegnap esti, testhez ta- padó, fekete ruhát viselte, hanem egy különös mintáza- tú, pasztell színektõl tarkálló, laza inget és térd alatt végzõdõ, bõ nadrágot. Inkább nézett ki rizsföldet mû-velõ parasztnak, semmint a Kán legelsõ varázstudójá-nak. Mezítláb járt, és mindössze egyetlen fegyver ló-

gott a bal oldalán, az övet helyettesítõ sárga selyemzsi-nóron: zöld bársonytokban egy rubinokkal kirakott,arany markolatú tõr. Az ujjain mindössze két pecsét-gyûrût viselt, amelyet nem drágakövek, hanem aprókarcolatok díszítettek, s a selyemzsinór jobb oldalán egy ujjnyi vastag, görbe pálcika simult a testéhez. � Nincs kötél? � morogta Zmed. � Hogy fogunk fel-jutni? A varázsló válasz helyett csak legyintett, mintha nem kívánna ilyen jelentéktelen kérdésekkel foglalkoz-ni. Aztán széthajtotta maga elõtt egy fa alacsonyra lógó lombjait, s jó masfél percen át fürkészte a messzeség-ben a sziklára épült erõdítmény halványan kirajzolódó kontúrjait. A hold már rég lenyugodott, de az ég felhõtlen volt, és a csillagok káprázatosan tükrözõdtek vissza az eny-he szellõtõl fodrozódó vízfelületen. � Mindössze egy tõrt hozol magaddal? � kérdezte vontatottan Hmuda, szándékosan feledkezve meg a tiszteletadó magázódásról. A varázsló figyelmét nem kerülte el ez a keresetlen közvetlenség, de nem emelt kifogást a visszategezés el-len. Kihúzta a tõrt a tokjából, hagyta, hogy a csillagok fénye megvillanjon az élesre köszörült, arany pengén, aztán magyarázat helyett a hegyét Hmuda kézfejéhez érintette. Nem szúrt, nem döfött, pusztán megérintette a feszes bõrt. Azonban a penge hihetetlenül éles lehetett, mert így is egy sötét vércsepp buggyant ki a középsõ de Vigorard-fiú kezébõl. Hmuda csodálkozva húzta el a kezét. Zmed a homlokát ráncolta. Lenk gúnyosan elhúzta a száját. � Ezek szerint mégsem vagyunk sebezhetetlenek? A varázsló eltette a tõrt. � Látom, értetted a célzást � mondta. � Ez a fegyver nem ismer sebezhetetlenséget. Bármilyen, ismétlem, bármilyen mágikus és nem mágikus védelmen áthatol. Mint kés a vajon, úgy hatol át a legerõsebb lovagi pán-célon és a legerõsebb mágikus védelmen egyaránt, s akit megsebez, azzal igen meglepõ dolog történik. A ti kermonotok csökkenti a tõr "meglepõ" hatását, de nem állhat neki ellen... � Tehát ha szándékunkban állna ellened fordulni... � Természetesen ilyen ostobaság eszetekbe sem jut. Én a Boszorkánykirálynõ mágiájára céloztam. Ha beju-tunk a tróntermébe és megtaláljuk azt a némbert, sem-mi sem mentheti meg az életét. Ez a kés fogja elvágni a szépséges torkát... Lenk kelletlenül hunyorgott. � Ezek szerint te kapod az ezer aranyat meg a há-remhölgyet? A varázsló nevetett. � Ha sikerrel járunk, a kitûzött jutalmat ti kapjátok. Engem a pénz, a cicoma és a nõi bájak hidegen hagy-nak. � Akkor... te miért vállaltad? � A végsõ gyõzelemért, a Boszorkánykirálynõ halá- láért, a Kán nevében, a kathír harcosokért... Épp elegen pusztultak már el ebben az átkozott ostromban, ideje, hogy véget érjen a küzdelem...

Miközben beszélt, Amoghartha elõhúzta a göcsörtös botot, és maga körül egy négy méter átmérõjû, szabá- lyos kört rajzolt a puha, parti fövenybe. � Lépjetek be mellém! � mondta szenvtelen hangon. � Vigyázzatok, hogy a lábatok ne érintse a vonalat! Miután mind a négyen ott álltak a körön belül,Amoghartha intett Oleg Hjadlnak és a testõröknek, hogy távozzanak. Az óriás és társai nyeregbe ültek, és szó nélkül elrúgtattak a tábor irányába; magukkal vitték a négy szabad hátast is. Amoghartha behunyta a szemét, égnek emelte a fe-jét, és miközben torokhangú szavakat mormolt, a kezé-ben tartott pálcával ismét körbe rajzolta önmagukat. És miközben a drén zsoldosok megigézve lesték, mi törté-nik, a fövenybe rajzolt vonalakból áttetszõ, ujjnyi vas- tag, zöldes üvegfal emelkedett ki, s az ámuló szemek elõtt egyre magasodott, míg a fejük fölött egy pontba összehajlott, s az üvegfal bezárult. Mintha egy félbe vá- gott üveggömb belsejében álltak volna, amely gömb alsó fele a föld alatt folytatódik. Azonban ez a félgömb nem szilárd üveg volt, hiszen élõ szövetként lüktetett és remegett, s amikor Zmed kö-zelrõl megszemlélve kifújta a tüdejébõl a várakozásalatt visszatartott levegõt, az áttetszõ fal meglebbent, s arasznyi területen fodrozódott, mintha ki akarna nyílni a lehelet elõtt. � Nyugodtan megérinthetitek � mondta Amogartha. � Ha valamelyikõtök menet közben megbotlik és neki-esik a gömb falának, nem kell félnie, nem fog kisza- kadni a súlya alatt. Ez egy igen erõs mágia, megvéd minden külsõ behatástól. De mint tapasztalhatjátok, nem olyan tágas, hogy bármelyikõtök is lemaradjon. Ez a gömb, mely a föld felszíne alatt folytatódik, mind-addig követi az én mozgásomat, amíg meg nem szünte- tem. Úgyhogy igyekezzetek felvenni az én lépéseim nagyságát és ritmusát, s akkor jó ütemben fogunk ha-ladni. Ha ezt nem teszitek, vagy valamelyikõtök elmé-lázik, nekimegy a gömb falának, s könnyen összeakad-hat a lába. Amikor leérünk a tó fenekére, a gömb alsó része a talpunk alá simul, s igyekszik kiegyenlíteni a ta- laj egyenetlenségeit. Ez persze nem mindig tökéletes, s figyeljetek a lábatok elé, mert nagyobb kövekben, las-san mozgó élõlényekben felbukhattok... Mindent meg-értettetek, vagy ismételjem el? A három drén egymásra pillantott, de egyikük sem szólalt meg. Amoghartha további szavak nélkül hátat fordított ne-kik, és lassan, ráérõsen lépkedni kezdett a partot nyal-dosó, csekély hullámok felé. A puha falú félgömb a va- rázsló ütemével együtt megindult elõre. Zmed, Hmuda és Lenk igyekeztek felvenni a ritmust, és követték a ve-zetõjüket. Nem volt nehéz dolguk, hiszen puha és sík fövenyen sétáltak. Azonban amikor elérték a víz szélét, megtapasztal- ták, hogy Amoghartha nem túlzott, amikor teljes gömb-rõl beszélt. Ugyanis a gömb alsó fele, amely ez idáig a "föld alatt folytatódott", attól a pillanattól kezdõdõen, hogy a lábuk vízzel érintkezett volna, szétterült a tal- puk alatt, s ezt követõen ezen a puha, rugalmas anya-gon lépkedtek. Ahogy egyre beljebb és beljebb halad-

tak, a drén fivérek némi belenyugvással nézték, ahogy a víz felszíne elõbb boka-, térd-, aztán pedig derék ma- gasSágban nyaldossa a védelmezõ gömbjük oldalfalát. S ahogy egyre beljebb és lejjebb jutottak, azt is megfi-gyelhették, hogyan "mûködik" az elõrehaladásuk. A ru-galmas gömb most mar valóban félgömbbé � vagy va-lami ahhoz hasonlóvá � vált, s úgy görgött elõre, mint ahogy egy gyermek üveggolyója gurul. Attól eltekintve persze, hogy ennek a "gördülõ" félgömbnek lapos volt az alja. Hmuda és Zmed, akik sohasem tanultak meg úszni, világéletükben egyfajta misztériumnak tekintették a ha-talmas állóvizeket, s a képzeletük csekély volt ahhoz, hogy el tudják képzelni, milyen látvány tárul eléjük a vízfelszín alatt. Õk ketten szinte tátott szájjal bámultak kifelé a zöldes oldalfalon, s bár csak bizonytalan árnya-kat, homályos kontúrokat láttak, megigézetten meréd-tek a "látványra". Lenk figyelmét sokkal inkább a gömb haladása kö-tötte le. A fiatal drén kiszemelt magának egy tenyérnyi foltot, és menet közben le nem vette róla a szemét. A folt, amelyre az egyik pillanatban még rálépett, pár szívdobbanásnyi idõ múltán már a háta mögé ért, a fél-gömb oldalfalán felfelé kúszott, elhaladt Lenk feje fö-lött, aztán lefelé siklott az élen lépkedõ varázsló orra elõtt, ismét a vízszintes rész és a félgömb találkozásá- hoz ért, Lenk lába felé futott, s miutan a fiatal drén át-lépett rajta, a folt máris folytatta iménti pályáját. Amikor a víz teljesen összecsapott a fejük fölött, a gömb teteje egy jottányit ellapult a víz súlya alatt, de nem horpadt be. Ettõl a pillanattól kezdve totális sötét-ben kellett volna haladniuk, de mégis tûrhetõen látták saját lábukat, s összes társukat. Lenk csodálkozva döb-bent rá, hogy a védelmezõ gömb zöldesen foszforesz-kál, s annak a fénye adja a szükséges világosságot. S ugyanez a foszforeszkálás a gömbön kívüli részt is megvilágította egy karnyújtásnyira. � Szabad beszélnünk? � lehelte Lenk. Nagyon hal-kan beszélt, de a gömbön belül olyan csend honolt, hogy mindhárman hallották a kérdést. Lenk csak most jött rá, hogy a puha felület még a lépteik neszét is elve- szi. � Beszélhetsz, de folyamatosan nézz a lábad elé! � felelte normális hangerõvel a varázsló. � Eddig, még sima volt az út, de hamarosan leérünk az alsó régióba. Most valóban meredekebben haladtak lefelé, s a zöl-des anyag a lábuk alatt már nem vízszintesen terült el, hanem lefelé lejtett. Egyelõre így sem volt különöseb-ben nehéz haladni, hiszen olyan érzés volt, mintha egy lankás hegyoldalon baktatnának lefelé. � Ha ez a valami így világít � mutatott körbe Lenk �, nem láthattak meg a várfalról, mielõtt eltûntünk a víz alatt?

� Vigyázat, itt az elsõ kõ � mondta a varázsló, s csak miután átlépte, akkor felelt a kérdésre. � A burok fénye csak közvetlen közelrõl érzékelhetõ. Egyelõre nem kell tartanunk semmitõl. A jelzett kõ valójában egy fejnyi magas, ovális du- dorként mutatkozott a burok sima alsó részén. Lenk

könnyedén átlépte, Zmednek nem került útjába, a kife-lé bámuló Hmuda viszont megbotlott, oldalra billent, és nekieesett a jobb oldali falnak. Azonban ahogy a jobb oldali fal tovább görgött, kisodorta a meglepett zsoldos alól a lábát, s Hmuda egy pillanaton belül gro- teszk fejenállásba ment át. És amikor Amoghartha a helyzetet észlelve hirtelen megállt, hogy megszüntesse a gömb forgását, a testvére bukfencét bámuló, diszkré- ten röhögcsélõ Lenk egyenesen nekiütközött a szikár testnek, és csaknem lesodorta a vezetõjüket a lábáról. � Így valahogy � morogta Amoghartha. � Errõl be-széltem induláskor. Ne bambuljatok! Nézzetek a lába-tok elé, különben százszor is meg kell állnunk. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen tornamutatvány közben könnyen felnyársalhatjátok magatokat saját kardotok-kal... Hmuda mormogva egyenesedett fel, és amikor hely-reállt a rend, folytatták az útjukat. Ahogy egyre lejjebb értek, mind gyakoribbak voltak a hasonló akadályok, s Amogartha fokozott figyelemre hívta fel a figyelmüket, mivel gyakorta meg kellett kerülnie egy-egy útjukba kerülõ víz alatti sziklát, s a gömb fura "oldalpörgéssel" reagált az irányváltoztatásokra, azonnal kisodorva a vi-gyázatlanok alól a lábat. És természetesen az örökké ábrándozó Hmuda volt az, aki a legtöbb kényszerpihe-nõre okot adott. A varázsló magabiztosan lépkedett, de neki könnyû volt, hiszen õ határozta meg a sebességet meg az irányt, és a gömb õhozzá alkalmazkodott. Zmed is elterült néhányszor, de amíg Hmuda saját bot-lásait flegma belenyugvással vette tudomásul, az idõ-sebb testvér mindahányszor megátkozta magát az ügyetlenségéért. Lenk mindössze egyszer esett el. Akkor is csupán azért, mert lusta volt átlépni az útjába kerülõ követ, s mivel úgy jött ki a lépés, inkább rátaposott, A kõ azon-ban legnagyobb meglepetésére elemi erõvel lódult megoldalirányba, s Lenk úgy érezte, mintha a földet rántot-ták volna ki alóla. � Mi a fene volt ez? � Valami vízi ragadozó állt lesben � vetette oda a varázsló, miközben arra várt, hogy a fiatal zsoldos fel-tápászkodjon. � Nyilván nem örült, hogy ráléptél...Mehetünk? Háromnegyedórán keresztül gyalogoltak a sötétség- ben rendületlen, monoton ütemben, s csak másodper-cekre pihentek meg, ha felbukott valamelyikük. Hirte-len egy hosszúkás, sötét árnyék vetült kívülrõl a gömb karhosszúságú fényterébe, s aztán a következõ pillanat-ban a gömb rugalmas oldalfala lófejnyi nagyságban be-horpadt, s ahogy a "lópofa" kétfelé nyílt, a közelben álló Zmed még a hüvelyknyi fogakat is kirajzolódni vélte. Egy kiáltással kardot rántott. Mivel a varázsló rendületlenül menetelt tovább, Zmed felbukott, s fegy-verével csaknem felnyársalta középsõ öccsét. � Bocs! Amikor a varázsló megállt, a zöldes derengésben jól láthatták a hosszúkás fejû halat, ami tátott pofájával próbált hozzájuk férni, de veszedelmes fogai nem tud-ták átharapni a rugalmas falat. Pár perces gyaloglás után egy függõlegesen emelke-

dõ sziklához értek, s Lenk a varázsló mozgását figyelve próbálta kitalálni, melyik irányból fogják kikerülni a várható akadályt. Amoghartha azonban nem ment to- vább. � Megérkeztünk � jelentette ki. � Ez már a várfal? � tamáskodott Zmed. � Nem úgy néz ki. � Ez a várfalat tartó szikla � helyesbített a varázsló. � És pontosan a megcélzott pontot értük el. Zmed a testvéreire pillantott, majd vissza a varázsló-ra. � Ez... egészen biztos? � Mágikus kapcsolatban áll egy másik varázslóval � vetette oda Lenk türelmetlenül. � Nem emlékszel? Zmed a homlokát ráncolta. A varázsló sóhajtott, leült a félgömb puha padlatára, és csupasz lábfejeit az ellentétes térdére fektette; lótu-szülést vett fel. � Korán érkeztünk � mondta. � Még csak most kel fel a nap. A yherbák már befejezték a reggeli imát és megáldották a sereget... de még hosszú percekbe telik, mire a yhamárok eligazítják az egységeiket és feláll a csatarend. A zsoldosok sem álldogáltak tovább, õk is leteleped- tek, de õk nem lótuszülésbe; inkább a drének kedvelt pozíciójában félig térdeltek, félig pedig a maguk alá húzott lábukon ültek. � Kérdezhetek valamit? � szólította meg udvarias hangon, de továbbra is bajtársias tegezõdéssel Lenk a varázslót. Amogartha nem felelt, csak biccentett. � Jártál már a Drén Királyságban? � kérdezte Lenk. � Csak álmomban. De tudom, hogy a hazátok messze északon terül el, Dergánián és Scytián is jóval túl. Keveset tudok róla, de azt hallottam, hogy az idõjá-rása rideg és kegyetlen... mint az ott élõ emberek. Állí tólag esõ helyett fehér hidegség hullik az égbõl, és a ta-vak vize gyakorta szilárd üveggé változik. Ti, drének egy halom állatbõrt aggattok magatokra, hogy a teste-tek ki ne hûljön. Lenk hunyorogva méregette a varázslót. Amoghart- ha "fehér hidegség"-nek nevezte a hót, hiszen az arg-hán nyelvben nem volt rá szó, lévén hogy ennyire dé-len a legtöbben még hírbõl sem ismerték a havat. Csak-úgy nem, mint ahogy a jégrõl is azt gondolták az elbe-szélések alapján, hogy hideg üveg. Azonban ennek a ellenére a varázsló olyan körülményesen, darabosan fe-jezte ki magát, hogy Lenk képtelen volt szabadulni a lassan kiálakuló gyanútól. � Hogy lehet az, hogy ilyen keveset tudsz az orszá- gunkról, s mégis oly sokat tudtál a szokásainkról, a kermonról? Amoghartha vállat vont. � Véletlenek összejátszása � felelte szûkszavúan, s nem úgy tûnt, mintha meg akarná magyarázni ezt a ki- jelentését. Azonban pár pillant múltán mégis megszó-lalt. � Sok-sok évvel ezelõtt... amikor ti talán még meg sem születettek, egy bizonyos ügyben északra kellett utaznom... No, nem annyira északra, mint gondoljátok, éppen csak a Klyrth-hegység lábához, ahol a roppant

Karthín Birodalom déli határa húzódik. Ott találkoztam elõször drénekkel, egy testvérpárral, akik nemesi csa-ládból származtak. Általuk ismerkedtem meg a drének egynémely szokásával, s a kermon mibenlétével. A két testvér gyûlölte egymást, állandóan vitatkoztak, de azt mindketten egybehangzóan állították és hitték, hogy a kermonjuk egyfajta talizmán, amely megvédelmezi õket a csatában. Sajnos, e hitükben csalódniuk kellett, mert amikor a hódító karthín seregek váratlanul lero- hanták a mi kathír helyõrségünket, mindkét drén test-vér elesett az elsõ rohamban. Nem voltak sebezhetetle-nek. Bár akkoriban kimondottan érdekeltek a babona-ságok, a csodatévõ talizmánok és más "hiedelmi va-rázsszerek", nem is tulajdonítottam volna különösebb jelentõséget a dolognak, de a sors úgy hozta, hogy a karthínok fogságába estem, s rabszolgaként a Biroda-lom belsejébe hurcoltak... Mint mondtam, mindez igen régen történt. Tizenhat nyarat láthattam, vagy tizenhe-tet... nem lehettem idõsebb, mint amennyi most te vagy, Lenk... Akkoriban épp csak kapisgáltam a va- rázstudományt, és hihetetlen szerencsém volt, hogy egy karthín mágus felfedezte bennem a tehetséget és igényt tartott a szolgálataimra. Mellette tanultam ki az alapve-tõ fortélyokat, s az õ révén került a kezembe az a könyv, amely a történelem elõtti idõkrõl, az ember el- jövetele elõtti évezredekrõl emlékezett meg. Akkoriban egy nyúlánk termetû, vékony faj uralta a világot, akik istenszerû hatalmukkal minden más népet leigáztak. Õk voltak a yhari ba guarnik, vagyis "akik az égbõl jöt-tek". Hallottatok már róluk? A három zsoldos sokatmondó pillantást váltott. Zmed beszélt. � A drének... a guarniktól származtatják magukat �jelentette ki büszkén. � És nem is minden alap nélkül � biccentett a va- rázsló. � Bár a rokonság meglehetõsen távoli, a drének ereiben részben guarni vér csörgedezik. A három testvér ismét összenézett. � Valóban? A varázsló folytatta. � Nem akarok belemerülni a történelmi részletekbe, hiszen akkoriban engem nem érdekelt oly mélységben a téma, hogy tüzetesebben elmélyedjek benne. De azt tudnotok kell, hogy a Guarni Birodalom volt a világon a leghatalmasabb, a leggazdagabb és legtovább létezõ hatalom. Mindenki behódolt elõttük. Egyetlen nép, egyetlen ország sem volt képes tartósan dacolni az aka-ratukkal. A bukásukat egyedül maguknak köszönhetik. Belsõ viszályok, testvérháborúk, királygyilkosságok... � Csakúgy, mint nálunk � dörmögte Zmed. � A guarnik egymást irtották ki. Amikor már küszö- bön állt a pusztulás és a Birodalmat már minden oldal- ról szabdalták a fellázadt népek, a testvérháború akkor sem maradt abba. A legerõsebb guarni Istenmágusok ekkor megalkottak egy varázslatot, amelyet a "keer moun" névvel illettek... � A kermon! � kiáltott fel Lenk. � Minden bizonnyal. Guarni nyelven ez a két szó nagyjából annyit tesz, hogy "összetartó kapocs". A va- rázslat szerepe az volt, hogy megszüntesse a belsõ vi-

szályokat, s egységbe kovacsolja a legerõsebb családo-kat. Egyfajta természetes kiválasztódásra épült; az erõ- sek erõsödjenek, a gyengék hulljanak el. Ugyanis a keer moun csakis akkor volt hatásos, ha a családnak legalább három tagja szövetséget kötött egymással, s nem egymás ellen harcolt. Az Istenkirályok azt remél-ték, hogy ezáltal a guarni családok rádöbbennek majd, hogy önmagukban halandóak, csak együtt sebezhetet-lenek. Azt remélték, hogy legalább a családokon belül megszûnik a viszály, a testvérek valódi testvérekké forrnak össze, s együtt veszik majd fel a harcot a külsõ fenyegetés ellen. S az Istenkirályok egyfajta szelekciót kívántak. Azok a családok, amelynek tagjai felismerik az egység fontosságát, fennmaradnak, amelyek pedig nem, azok bukjanak el és tûnjenek el örökre. A Biroda-lom túlélése függött azon, hogy a családi egységek megerõsödjenek. Azonban a keer moun már nem segí- tett, a Guarni Birodalom örökre elbukott. Ti, drének nyomokban még viselitek az õseitek egy-egy szokását, de már nem tudjátok, mi mire szolgál. Egyvalamit azonban vitathatatlanul a guarniktól örököltetek: a szét-húzást. Hiába visel kermont a szíve fölött az összes ne- mesi sarj, nem hiszem, hogy bárki is rájött volna az igazi értékére. Mert a kermon csak akkor nyújt sebez-hetetlenséget, ha a családból legalább hárman össze-fognak... és ilyesmire szerintem Dréniában, évszázadok óta nem került sor... A zsoldosok hallgattak. � Titeket a közös ellenségetek, a csaló Tohar elleni gyûlölet kovácsolt eggyé, ezért nem marjátok egymást. Ti hárman "egységbe léptetek", és a kermon kifejti a hatását. De csak addig, maradtok sebezhetetlenek, amíg a testvéri szeretet õszintén sugárzik belõletek. Ha egy-más ellen fordultok, elbuktok ti is. Ezt jól véssétek az eszetekbe! Együtt hatalmasok lehettek, szinte legyõz-hetetlenek... de külön-külön csupán potenciális halot-tak... � Mi minden körülmények között kitartunk egymás mellett � dörmögte Zmed. � Nem hagyjuk el egymást. Amoghartha sandán elmosolyodott. � De ezt te mondod, aki... ha végeztetek a csaló To-harral... az elsõszülött jogán Csaladfõ lesz. Tied lesz minden hatalom. De vajon nem vágynak-e hatalomra és gazdagságra az öcséid is? Azt gondolod, nem törnek az életedre? Hmuda? Lenk? Hmuda komoran meredt maga elé. � Az ember sosem tudhatja elõre � motyogta �, hogy merrõl fúj majd a szél... � Nem szólalt meg Lenk határozottan. � Én min-denben támogatom a bátyámat, ha megengedi, hogy a családi kastélyban éljek és egy csipetnyit nekem is jut-tat a gazdagságból. Ha elfogad engem, én sohasem fo-gok, fegyvert ellene, csakis mellette. A varázsló továbbra is, mosolygott. � De vajon elhiszi-e neked Zmed, hogy továbbra is hûséges és szeretõ testvére Maradsz? Hiszen egyszer a te fejedben is megfordulhat, hogy nem lenne-e kedve-zõbb számodra, ha a pénzt nem kérned kellene a bá-tyádtól, hanem te magad rendelkeznél az egész vagyon fölött.

� Mit akarsz tõlünk, varázsló!? � mordult fel inge- sülten Zmed. � Egymásnak akarsz ugrasztani bennün- ket? Amoghartha védekezõen emelte fel mindkét kezét. � Épp ellenkezõleg � jelentette ki komolyan. � Azt akarom, hogy megértsétek. Ha valaha is egymás ellenfordultok... bármelyikõtök gyõztesen kerülhet ki közü- letek, s övé lesz minden, míg a másik kettõ belein a hollók lakmároznak majd. De mi az a minden? A Csa-lád vagyona. Viszont ha együtt maradtok, legyõzhetet-lenek lesztek, és tízszer... százszor akkora hatalmat és vagyont szerezhettek, mint amekkora fölött a de Vigo-rard-család rendelkezik. A fiúk hosszú idõn át emésztették az elhangzottakat, s közben lopva egymásra pislogtak. Végül Lenk szólalt meg ismét. � Ha eddig még sohasem találkoztál összetartó dré-nekkel, honnan tudtad, hogy mi... alkalmasak vagyunk erre a feladatra? Amoghartha lassan, elgondolkodva bólogatott. � A véletlenek összejátszásának köszönhetem. Vé-letlenül elkaptam egy beszélgetésfoszlányt, ami három külhoni zsoldost említett, akik vállvetve harcolnak. A részeg katona esküdözött, hogy saját szemével látta, amint a fakó hajú fickón "átment a nyílvesszõ", de az mégsem sebesült meg. Mindez persze részeges handa-bandázás volt a szememben, és jószerivel elengedtem volna a fülem mellett, ha épp aznap nem pillantom meg Zmedet von Kroeg társaságában. És Zmed annyira ha- sonlított Khoradra... a fiatalabb drén nemesre a testvér- párból, akiket ismertem, hogy akaratlanul is felidézõd-tek bennem a régi emlékek. A karthín invázió, a fogsá-gom és a karthín mester könyvtárában olvasott ismere-tek... Egyszeriben minden felkavarodott bennem a ker-monról, és akaratlanul is összekapcsoltam a legendát a részeg harcos meséjével. És a legutóbbi támadásnál tá-volba látó varázslattal figyeltelek titeket. Nem rajtatok múlott, hogy ismét vissza kellett vonulnunk... Mindent láttam. Lenk hunyorgott. � A lándzsát is? � Amikor sikerült bejutnotok a leomlott falrésen és huszadmagatokkal tíz percen keresztül tartottátok? Igen, láttam. A fickó oldalról döfött feléd. Téged cél- zott, de az egyik arghán bajtársadat nyársalta fel. Lenk sóhajtott. � Az azt követõ nyílzáport csak mi hárman éltük túl. � Egyetlen karcolás nélkül... � Magam is csodálkoztam � dörmögte Zmed. � De örültem, hogy megúsztuk élve... � Ekkor ötlött fel bennem ez az õrült akció � foly-tatta a varázsló. � Nem mondom, van némi esélyünk a sikerre, de ti is tudjátok... hogy mind a négyen könnye-dén itthagyhatjuk a fogunkat... A Kán persze õrültség- nek tartotta az ötletemet. És mielõtt bemutattam neki a sebezhetetlenségeteket, én magam is kíváncsi voltam, vajon milyen mély bennetek a testvéri összetartás. Ezért faggatóztam, ezért gyötörtelek benneteket ké-nyelmetlen kérdésekkel. Tudnom kellett, mire számít-

sak... hiszen voltaképpen most a ti összetartásotokon múlik az én életem is... � Igen � mondta Zmed nem minden célzás nélkül. �Én is így gondolom... Egy darabig szótlanul ültek, s a zöldes fényen kívül elúszó, sötét foltokat nézték. A legkülönfélébb méretû és formájú halak lebegtek el a közelükben, s meredt szemükkel közönyösen bámulták a világuk háborgató-it. � És ha... várnak bennünket? � szólalt meg váratla-nul Lenk. A varázsló vállat vont. � Miért várnának? � Mindenki azt beszéli, hogy, a Boszorkánykirálynõ kémei ólálkodnak a táborban. Amoghartha nem nevetett ezen a kijelentésen. � Az bizonyos, hogyha egy mishrén kém lenne a kathírok között, nem lenne nehéz felismerni... még ak-kor sem, ha mágiával próbálná álcázni a külsejét. Az viszont tény, hogy történnek furcsa dolgok. Az ember-nek néha az az érzése, hogy Devra Mishtrell elõre látja minden lépésünket, mert bármit agyaltunk is ki eddig, nem tudtuk meglepni. � Ez akkor azt bizonyítja, hogy van egy kém a tá-borban... � Ha Így van, akkor annak a kémnek a legmagasabb szinten kellene lennie, minimum a klánfõnökök között, de ezt nehéz elhinni. Mindenesetre érhetnek meglepeté- sek bennünket, és erre fel kell készülnünk. Mert...

A varázsló váratlanul megrázkódott, s felegyenese- dett. Nem fejezte be az elõbbi mondatot. � Eljött az idõnk jelentette be. � Mostantól csakis magunkra számíthatunk!

� Hogy mászunk fel? � kérdezte Zmed. � Nincs kö-tél. A varázsló elmosolyodott. � Egy kissé fura módját választjuk a felkapaszko-dásnak. Nem fog tetszeni nektek... � Ettõl féltem � morogta Lenk. � Fájni fog? � Ha a fegyvereitekkel nem döfköditek véresre egy- mást közben, akkor nem... � A fejével intett. � Húzód-jatok mögém... egészen szélre, s egymás mellett simul-jatok a gömb hátsófalához! � Mi következik? � Lenk akaratlanul suttogott. � Kapaszkodjatok! � mondta a varázsló, és valamit csinált, amit a zsoldosok nem láttak, de amitõl a világ a feje tetejére állt. Ami eddig vízszintes volt, az függõleges lett, és vi- szont. A meglepett zsoldosok hanyatt zuhantak a hátsó falra, amibõl most hirtelen a gömb alja lett. A varázsló viszont állva maradt, s mintha csak a várfalat tartó szik-la dõlt volna oldalra, õ megindult elõre. Egyenesen fel-felé. Amoghartha úgy lépkedett a csaknem teljesen füg-gõleges sziklán felfelé, mintha sík talajon sétálna, míg a drén zsoldosok nyögve, szitkozódva fetrengtek a fo-lyamatosan elõregördülõ félgömb alsó traktusában. A

jelek szerint az õ számukra nem fordult ki önmagából avilág, s a súlyuk lefelé húzta õket, Úgy hevertek a ru-galmas félgömb alján, mintha egy óriás gyömöszölte volna õket a batyujába, s most a batyut a vállára vetve baktatna a barlangja felé. � Most értünk ki a vízbõl � közölte a hánykolódók-kal a varázsló, mintha csak egy nézelõdõ túrát vezetne. � Vége a sziklának, már a kõfalon lépkedek... � Nem siethetnél egy kicsit? � A túlzott sietség végzetes lehet � motyogta Amoghartha az orra alatt. � Elsõ az óvatosság.

Valószínûleg nem õ cipelte a zsoldosok súlyát, mert egyáltalán nem erõlködött; neki csak lépkednie kellett, s a félgömb a mozgása irányát követve gördült elõre, kúszott felfelé a függõleges falon. � Készüljetek! � sziszegte a varázsló. � Még tíz lé-pés, és fenn leszünk. Amint felérünk, visszafordítom a térbeli síkokat alap helyzetbe, és megszüntetem a bur-kot, mielõtt egy vérsámán kiszúrná a mágikus kisugár-zását... Még két lépés... Most! A világ ismét a feje tetejére állt, s az egymáson hánykolódó zsoldosok hirtelen talpon találták magukat. De ugyanazzal a lendülettel csaknem orra is buktak, mert vakító napfény szúrta a szemüket, s a rugalmas anyag egy szemvillanás alatt eltûnt a talpuk alól. � Elég az idétlenkedésbõl! � sziszegte Amoghartha alig hallhatóan. � Fegyvert a kézbe, tökfilkók! A zsoldosok habozás nélkül engedelmeskedtek; jobb kezükben a kardjukat szorongatták, a baljukkal a négy-lövedékes, kicsiny kathír nyílpuskával próbáltak közeli célt keresni. Senki nem volt a közelükben. Az északnyugati fal fagerendákból ácsolt gyilokjáró-jának közepén álltak, nagyjából egyenlõ távolságra az északi és a nyugati toronytól. A nap még alacsonyan járt, s inkább csak a hajnal pírja világított, de a burok belsejének zöldes ragyogásához képest ez a fény is va-kítónak tûnt. A csata már javában dühöngött; ordítások, tompa döndülések, fegyverek csengése, emberek halálsikolya vegyült össze megkülönböztethetetlen hangzavarrá, amely a várnak ezen a pontján szinte távolinak, elmo-sódottnak hatott. Onnan, ahol álltak, látni lehetett a délkeleti falon túl sorakozó színes sátorrengeteget, s a vár felé áramló, ha-talmas tömeget. Látni lehetett, ahogy apró alakok sür-gölõdnek a távoli falak tetején, és látni lehetett azt is, hogy a dél-délkeleti falon százával nyüzsögnek a vé-dõk, s ott már közelharcot kell vívniuk a kívülrõl felka-paszkodott kathírokkal... Pokoli küzdelem zajlott ott, de a támadott falak más részein sem lehetett tétlenkedõket látni.

És ahogy a behatolók nézték a csatát, távolról olyas-féle zaj hallatszott, mint amikor a drén hegyekben vá- ratlanul megindul lefelé egy hatalmas hótömeg. A dél-délkeleti fal közepe megroggyant az ostromlók súlya és a faltörõ kosok folytonos rohama alatt, és egy hatalmas rész iszonyatos robajjal dõlt le, maga alá temetve védõ-

ket és támadókat egyaránt. Hatalmas porfelhõ szállt fel abból az irányból, mely minden történést eltakart a fi-gyelõk elõl, s e porködön csupán mennydörgés nélküli villámok cikkcakkos fénye hatolt át, arról árulkodva, hogy a fal nem véletlenül dõlt le. Valószínûleg azon a részen munkálkodtak a mishrén védõk és a kathír ost-romlók varázstudói és sámánjai is. A fal robaja jóformán még abba sem maradt, amikor a közelbõl sürgetõ kürtszó harsant, és rohanó alakok, fegyveres csoportok özönlöttek a ledõlt fal irányába. Valószínûleg az ostromlók ugyancsak a frissiben kelet-kezett rést vették célba, s ott alakulhatott ki a legvére-sebb csata, mert a porfelhõ nem akart ritkulni. Azonban fél perc múltán jóval bentebbrõl hallatszott az üvöltö- zés és a por most már a belsõ udvar fala felé kavargott. � Betörtek a külsõ várudvarra! � kiáltotta magáról megfeledkezve Hmuda, és az ég felé rázta mindkét fegyverét. � Miénk a diadal! Az északi bástya felõl rekedt rikoltás harsant, és egy zöld mellényes, szakállas férfi feléjük mutatott. A kö-vetkezõ pillanatban négy mishrén lándzsás rohant fe- léjük a gyilokjárón, s a bástya lõréseiben négy íjász je-lent meg. A nyugati bástyán hasonló mozgolódás tá-madt. � Ez okos dolog volt! � sziszegte Amoghartha dü-hösen. � Tûnés innen! Egyetlen mozdulattal lerántotta a derekáról a citrom sarga selyemzsinórt, és meglengette a levegõben a feje fölött. Érdekes módon az arany tõr és a görbe pálca ugyanúgy lógtak a derekán, mintha a zsinór még most is tartaná õket. A varázsló, mint valami ostorszíjjal lecsapott a lába elé a gyilokjáró legkülsõ gerendájára, a sárga zsinór megnyúlt, s az egyik vége szorosan a fára tekeredett. Aztán mire az elsõ nyílvesszõk becsapódtak volna, Amoghartha a zsinór másik végét erõsen szorítva leve-tette magát a húsz méteres mélységbe. A zsinór fokoza-tosan nyúlt a zuhanása közben, s a tágulása csak akkor maradt abba, amikor a varázsló lába a külsõ várudvar keményre döngölt talaját érintette. Nagyjából ekkor kezdtek el kopogni a vashegyû nyílvesszõk a gyilokjáronak azon a szakaszán, ahol a drén zsoldosok kuporogtak. � Lefelé! � süvítette a mágus. � Lefelé! Most már a déli bástya felõl is özönlöttek az õrök a gyilokjáróra, s onnan is röpködtek a nyilak. Azonban a legközelebbi lándzsások is még legalább húsz méterre voltak, a nyílvesszõk többsége pedig ártalmatlanul sü-vített el a zsoldosok füle mellett. Azonban a testükbe nyilalló heves fájdalom és meg-megrándulás jelezte számukra, hogy nem minden lövedék tévesztett volna célt, ha nem védi õket a kermon mágiája. � Te! � intett Zmed a fejével a legfiatalabbnak, s Lenk máris belecsimpaszkodott az ujjnyi vastag, sárga zsinórba. Azzal sem törõdve, hogy a zsinór felforróso-dik a keze alatt, sebesen csúszott lefelé. Hmuda az északról igyekvõkkel fordult szembe, és kilõtte az elsõ két vesszõt a kézi nyílpuskájából. Azon-ban elszámította a távolságot, és a két vesszõ a rohanó lándzsások elõtt méterekkel csapódott a gerendába.

� A francba! Lenk ekkor érkezett le. Hmuda ezúttal gondosabban próbált célozni. � Menj már! � üvöltött rá Zmed torkaszakadtából, és sürgetõ mozdulatával csaknem a mélybe taszította nagyobbik öccsét. � Menj, te õrült! Már nem véd a ker- mon! Lenk túl messze van! Újabb nyílvesszõk kopogtak a mellvéd kövén és a gyilokjáró fáján, s az egyik vashegyû lövedék sikoltva csúszott el Hmuda ezüstözött mellvértjén. A középsõ drén fiút nem kellett tovább biztatni. Va-lósággal levetette magát a mélybe, s zuhanás közben markolta meg a sárga zsinórt. Zmed gyors egymásután-ban kilõtte a közelebbi lándzsásokra a négy vesszõt, de mivel nem is célzott, csak az egyik lövedéke talált; az is csak a mishrén õr combját fúrta át. Zmed a sikertelenség láttán a tovább rohanók felé hajította a kicsiny fegyvert, s azzal mit sem foglalkoz-va, hogy a zsinór esetleg nem bírja el kettejük súlyát, máris csusszant lefelé Hmuda után. Az egyik mishrén õr utána hajította a lándzsáját, és dühösen ordított valamit a saját nyelvén. Zmed szeren-cséjére ez a fegyver nem hajító árda volt, s bármily jól célzott is vele az eldobója, a fegyver oldalt fordult, s nem heggyel találta el a drén zsoldost, hanem féloldala-san. Zmed így is jókora ütést kapott, és csaknem lezu- hant a fájdalomtól. Az egyik mishrén vakmerõen megragadta a zsinórt, s a behatolók példáját követve kúszni kezdett lefelé. Az egyik társa azonnal követte a példáját. � Ugorj le, Zmed! � ordította a varázsló. A következõ pillanatban Hmuda lába földet ért, s a parancsnak vakon engedelmeskedõ Zmed csaknem a fejére ugrott négy méter magasból. Amoghartha megrántotta a zsinór alsó végét, egyet-len érthetetlen szótagot morgott, s a zsinór egy szem-villanás alatt zsugorodott össze eredeti méretére. A kétvakmerõ mishrén õr keze egyszerre csak a puszta leve-gõt markolta, s mindketten rémült sikollyal zuhantak le a keményre döngölt udvarra. Egyikük a nyakát törte, és azonnal szörnyethalt. A társa rosszabbul járt. Lábra ér-kezett, és a combcsontja a hasából bukkant elõ nagy mennyiségû vér és rózsaszín belek társaságában. Fáj- dalmas ordítását még percek múlva is hallani lehetett. � El innen! � hadarta a varázsló. � Most már tudják, hogy itt vagyunk! A gyorsaság az egyetlen esélyünk! Az istállók irányából egy sereg mishrén harcos buk- kant elõ, akiknek az élén egy ágyékkötõs, csontsovány albínó szökellt fegyvertelenül. Hatalmas ugrásai egy-szerre tûntek természetellenesnek és groteszknek. � Egy vérsámán! � torpant meg Amoghartha. � In-tézzétek el a katonákat! Õt bízzátok rám! A következõ pillanatban a varázsló eltûnt a zsoldo- sok szeme elõl. Láthatatlanná vált. A vérsámán azon nyomban megtorpant, és a követ-kezõ pillanatban alakját lilás fény ragyogta be tetõtõl talpig. Azonban Zmed és testvérei nem gyönyörköd-hettek sokáig a látványban, mert az üvöltõ mishrének teljes erõvel támadtak.

Másfél tucatnyian zúdultak a három behatolóra, és meg sem fordult a fejükben, hogy kudarcot vallanak. Zömében görbe szablyát lengettek, de akadt egy buzo-gányos és két alabárdos is. Zmed és Hmuda kardot rántottak, s megvetett lábbal fogadták az elsõ támadást. Lenk mindkét kezébe nyílpuskát ragadott, és meg- döbbentõ higgadtsággal engedte magához egészen kö-zel a támadóit, hogy szinte kardhossznyi távolságból halálos pontossággal lõje torkon azokat. Minden egyes nyílvesszõ leterített egy ellenfelet, s másodpercek alatt nyolc mishrén fetrengett a vérében a vadul rikoltozó fiú lábainál, mielõtt a bátyjai megmeríthették volna a kard-jukat valamelyik ellenfelük vérében. Arra azonban már nem maradt ideje, hogy kiürült fegyvereit újra töltse, így ledobta azokat a földre, és a keskeny pengéjû vívó- tõrt rántotta elõ. Azonban a mozdulat elkésett, és ha nem védi a kermon mágiája, valószínûleg egy mishrén alabárdtól átdöfött gyomorral került volna a földre. Így azonban az alabárd "elsiklott mellette", s a szakállas mishrén, aki teljes testsúlyát beleadta a döfésbe, a len-dülettõl térdre rogyott elhibázott áldozata elõtt. Lenk vadul felrikoltott a testét átjáró fájdalomtól, és dühösen máris meg akarta torolni a támadást. Emiatt csak késõn döbbent rá, hogy a buzogányos olalba kapta, s már suhogott a súlyos fegyver a feje irányába. Lenk csak azt érezte, hogy egy ismeretlen erõ oldal-ra hajítja, s mintegy álomszerûen látta, ahogy a lezúdu- ló, tüskés buzogányfej egy maréknyi földcsomót kapál a levegõbe. A buzogányos nem emelhette újabb csa- pásra a fegyverét, mert a következõ pillanatban Zmed vaskos pengéje átjárta a szívét. � Ne feledd a varázsló szavait! � kiáltott rá Zmed a feltápászkodó öccsére drén nyelven. � A buzogány a legveszélyesebb! És miközben ezt mondta, egy heves csapással félreü- tötte a feléje szúró mishrén kardját, s visszakézbõl a fickó torkára vágott. Az ütés nem volt olyan erõs, hogy elválassza a törzstõl a fejet, de épp elég volt ahhoz, hogy a fej félrebillenjen, s az átmetszett ütõerekbõl vér spriccoljon a levegõbe.

Lenk most már tudta, hogy a bátyja volt az, aki fél-relökte a lezúduló buzogány elõl, s ezzel valószínûleg az életét mentette meg. Azonban nem volt alkalma töprengeni, mert az elõb- bi alabárdos viszanyerte az egyensúlyát, és most a fegyverét kaszáló mozdulattal megsuhintva a bárdrész élével próbálta "kivágni" ellenfele alól a lábát. Lenk vi- szont sokkal fürgébb volt annál, minthogy tétlenül be-várja egy ilyen széles mozdulat befejezését. Átugrotta a kaszáló fegyvert, majd villámgyorsan elõreszökkent, s a vívótõrével elõredöfött. A mishrént vagy a védõ-szentje segítette, vagy megsejtette a mozdulatot, mert épp abban a pillanatban, amikor Lenk támadott, a fickó elhátrált. Így a szúrás rövidre sikeredett, a reflexbõl visszafelé lendített alabárdnak pedig csak a nyele csat-tant a fiatal drén combján. Lenk azonban legközelebb már gondosabban irányozta a döfését, s a vívótõr hegyeátütötte ellenfele páncéltalan mellkasát.

Mire felpillantott, már nem talált élõ ellenfelet.Hmuda már a kardját törölgette az egyik hulla zubbo- nyában, Zmed pedig bal kezének rettenetes ütésével épp ekkor taglózta le utolsó ellenfelét. � Kíméled az életét? � köpte oda Hmuda flegmán. �Vagy talán életlen a kardod? Zmed belerúgott az ütéstõl elalélt ellenfélre. � Túl jól vívott � összegezte. � Minden támadáso-mat hárította. De az öklömre nem számított... � Hol a varázsló? A lila ragyogással beburkolt vérsámán különös dol-got mûvelt. Körbeforgott saját tengelye körül, egyfoly-tában sivító-sikoltó hangok hagyták el a száját, és bal kezének minden mozdulatával ezernyi apró színes szik-rát szórt maga köré a levegõbe. A szikrák nem aludtak ki, és nem hullottak le; ott lebegtek körülötte minden irányban. Aztán a színes szikrák hirtelen helyet adtak egy em-beri formának a fickó háta mögött. Magát az embert nem lehetett látni, de a testének helyén nem lebegtek színes szikrák. A vérsámán minden eddiginél rettenetesebbet sikol-tott, és sietve fordult a láthatatlan ellenfél irányába, ám már elkésett. Zmed és testvérei csak annyit láttak, hogy valami villan, és a csontsovány testet övezõ, lila ragyogásból egy arany tõr hegye bukkan elõ a fickó tarkórészénél. És ahogy a vérsámán bugyborékoló, gurgulázó hango-kat hallatva a földre zuhant, a lila ragyogás elenyészett, s az áldozat fölött kirajzolódott Amoghartha szikár alakja. Idõközben az északi és a déli tornyok felõl már leér-tek az udvarra a mishrén õrök, és kiáltozva, hadonász-va rohantak a vakmerõ behatolók felé. És az istálló mellõl, a cselédszállásokról, a közkatonák barakkjai fe-lõl, a külsõ udvarban mindenhonnan szitkozódó, átko-zódó asszonyok és sebesültek, nyomorékok kerültek elõ, és dorongokkal, mángorlókkal hadonásztak, apró kölykök pedig vad, kõzáport zúdítottak feléjük. Amoghartha még arra sem vesztegette az idõt, hogy letörölje a vért az arany tõrrõl. A belsõ várfal felé ira-modott, és azzal sem törõdve, hogy a társai követik-e, eltûnt egy rozoga épület mögött. Zmed és Hmuda szó nélkül vetették magukat a va-rázsló nyomába. Lenknek épp csak annyi ideje maradt, hogy felmarkolja a földrõl kilõtt nyílpuskáit, s neki is rohannia kellett, ha nem akart a testvéreitõl lemaradni. Maroknyi kövek süvítettek el a feje mellett, de ter-mészetesen egyetlen egy sem találta el. Alig öt lépés-nyire maradt le a bátyjaitól, s a kermon mágiája védte. Mire utolérték a varázslót, az már felfelé kúszott a citromsárga kötélen a belsõ várfal tetejére. Hogy mi-ként rögzítette az ötméteres fal koronáján, azt csak õ maga tudta. Hmuda biztatás nélkül megragadta a zsi-nórt, és erõs fogásokkal mászott felfelé. Zmed a fiata-labb öccsét is elõre engedte, majd rávicsorított a tisztes távolból acsarkodó kölykökre és asszonyokra, s õ maga is kapaszkodni kezdett. A belsõ fal tetején nem ütköztek ellenállásba. Való-színûleg Devra Mishtrell csupán a külsõ falakra állított

õrséget, s azok, akik egyébként a belsõ traktust szokták õrizni, most minden bizonnyal valahol a dél-délkeleti falnál tomboló pokolban hullatták a vérüket a királynõ-jükért és a népükért. Amoghartha nem veszõdött tovább a zsinórral. Egy-szerûen feltekerintette a csuklójára, s a fal tetejérõl lee-reszkedve leugrott a belsõ várudvarra. Puhán ért földet, épp csak a térdét rogyasztotta meg leérkezéskor. Lenk habozás nélkül követte a varázsló példáját, s hasonló könnyedséggel fogott talajt, s kinevette súlyosabb alka-tú testvéreit, akik nagyobbat dübbentek. A belsõ várudvarnak ez a része kihaltnak tûnt, csakaz egymásra épült házak és karcsú tornyokon túlról hallatszott nagy lárma, no és a tompa zúgássá csende- sült, távoli csatazaj. A varázsló a falhoz lapult, és kilesett. Egy gondozott rózsakert szélén álltak, s a bimbódzó virágokon túl egy félig nyitva álló ajtó tátongott. � Mostantól ti mentek elõre! � suttogta Amoghart- ha. � Maradjatok egymás közelében, s a testetekkel fe-dezzetek engem, ha nyílzáporba kerülünk... bár komo- lyabb ellenállásra itt nem kell számítanunk. Zmed állt az élre, és enyhén meggörnyedve átrohant a sárgálló-zöldellõ bokrok közötti, kavicsos ösvényen az ajtó felé. Hmuda habozás nélkül követte, s Lenk szinte, a bátyja sarkára hágott nagy igyekezetében. Zmed belesett az ajtón, majd beugrott, és körülné-zett. � Senki! � lehelte vissza. � Egy lépcsõ a folyosó vé-gén. Fel, vagy le? � Fel! � suttogta a varázsló, aki pillanatokon belül beérte õket. � Ez a fõépület, de a trónterem a túloldalon van. Lényeg a gyors mozgás, és hogy mi lássuk meg elsõnek az ellenségeinket! Egymástól egy-két lépés távolságra lemaradva szö-kelltek felfelé a márvány lépcsõfokon, s amíg az idõ-sebb testvérek karddal a kezükben óvakodtak, Lenk si-etve megtöltötte a kézi nyílpuskái adagolóit. A lépcsõ tetején egy díszes szõnyegekkel borított fo-lyosóra értek, amelynek fehér kõfalain a kastély õsei-nek képmásai sorakoztak. Hosszúkás arcú, bodros hajú mishrén nemesurak és nemeshölgyek cicomás ruhák-ban. Zárt ajtók mellett szaladtak el könnyed léptekkel, s eszükbe sem jutott, hogy bármelyikbe is benyissanak. A fiatal zsoldosok gyors iramban haladtak, s az idõs varázsló csak lihegve tudta tartani velük a tempót. En-nek ellenére õ diktálta az irányt. � A folyosó végén jobbra... Le azon a lépcsõn... Ez a konyha, amott az élelmiszer raktárak... tehát jobbra kerülünk! Egy rengõ hájú, zömök férfi lépett ki eléjük a kony-hából egy vízzel telt üstöt egyensúlyozva a vállán. A fickó szeme elkerekedett, de kiáltani már nem maradt ideje. Hmuda kardja átszaladt a bordái között, és épp a szívét járta át. Zmed reflexbõl még elkapta a szeren-csétlen szakács testét, nehogy a döbbenés újabb kony-hai munkásokat csaljon elõ. Azonban a reflexe rosszul mûködött, hiszen az igazi zajt a kõlapnak csapódó ré- züst okozta. Zmed ugyanis csak a testet fogta fel, az

edényre nem jutott ideje. Hatalmas csattanás hallat-szott, s ezt Amoghartha fájdalmas kiáltása követte. Az üstben ugyanis forró víz volt, s ahogy az edénybõl ki-zúdult, összeégette a varázsló csupasz lábfejét. Amog-hartha úgy ugrált, mintha ezzel megszüntethette volna a fájdalmat. A nyitott ajtón egy fiatal kukta ugrott ki ormótlan fém merõkanállal a kezében, és azonnal riadót ordított. Két férfi és egy nõ érkeztek a hívására keverõlapátok-kal felfegyverkezve, és elszántan a behatolókra támad-tak. Lenk megcélozta õket az egyik nyílpuskából, de az- tán úgy döntött, hogy nem pazarolja el az értékes löve-dékeket, amelyekre késõbb még sokkal nagyobb szük-ség lehet. A jobb kézre esõ nyílpuskát az övébe dugta, ám mire elõrántotta a vívótõrét, már nem volt szükség a közbeavatkozására. Zmed és Hmuda villámgyors csa-pásokkal levágták a harcképzetlen konyhai munkáso-kat. Mindegyik felé csak egyszer sújtottak, s halálos csapásokat osztogattak. Tíz másodperc sem telt el a kukta kiáltása óta, rajtuk kívül nem maradt álló ember a folyosón, csak vérükben fetrengõ haldoklók. Amoghartha sziszegve tapogatta megvörösödött láb-fejét. � Ne arra! � morogta. � Rövidítsük le az utat! Nem a konyhán, át mentek, inkább a jobb oldali fo-lyosót választották. Most valahogy Lenk került elõre, s ismét mindkét kezében nyílpuskat szorongatott. Gyors léptekkel szaladt, és fürge tekintete tíz méter-rel megelõzte lépteit. A bezárt ajtókat, az elfüggönyzöttalkóvokat fürkészte, vajon nem rejtõzik-e valahol egy mishrén alabárdos, vagy egy kést szorongató, elszánt lakáj. Két folyosón is végigrohantak anélkül, hogy bárkibe is beleütköztek volna, s nem bukkantak ellenállásra. � Ott a trónterem bejárata! � horkant fel Amoghart- ha. � Hol vannak a testõrök? � Sehol senki! � motyogta Lenk, és két lõfegyveré-vel minden lehetséges célpontot végigpásztázott. � Ki- halt az egész palota! � Biztosan mindenki a délkeleti falnál tolong... Amoghartha az elõvigyázatosságról is megfeledkez-ve beszökkent a trónterem nyitott ajtaján, és eltûnt egy súlyos brokátfüggöny takarásában. � Elmenekült! � kiáltotta dühösen. � Itt sincs senki! Megszökött elõlem a mishrén némber! A kiáltásra kiáltás válaszolt, és az egyik lila függöny takarásából kivont karddal a kezében egy mishren tes-tõr botorkált elõ. Szemmel láthatóan alig volt eszméle-tén, a dereka jobb oldalán a felöltõ csurom vér volt, s vértõl csöpögõ bal lábát erõlködve vonszolta maga után, alig bírt ránehezedni. Ennek ellenére artikulátlan hangon, torkából ordítva támadt a varázslóra. Lenk meghúzta az elsütõ billentyût, s gyors egymá- sutánban két nyilat lõtt a sebesült fickóba. Mindkettõ a férfi jobb combjába fúródott, s a testõr úgy dõlt el, mintha kirántották volna alóla a lábát. Hmuda már ugrott, hogy lemetssze a haldokló fejét, de a varázsló félrelökte.

� Hol a Boszorkány?! � ordította a testõr képébe. � Hol van a királynõd? A testõr csak tátogott, s a torkát szavak helyett tom- pa nyögések hagyták el. Csak most látták, hogy hiány- zik a nyelve, csak egy durva sebhely jelzi, hol lehetett. Régebben vághatták ki. � Ez nem fog felelni... dörmögte Zmed. � Hmuda, végezz vele! � Nincs szükség a válaszára! � kiáltotta Lenk, és ki- mutatott a színes üvegekbõl körberakott ablakon. � Ott bujkál a madárka! Amoghartha is kipillantott. � A fellegvár! � kiáltotta. � No persze! Érzi a vesz-tét! A trónterem ablaka nyolc méter magasságban volt a földtõl, s odalenn, ezen a legbelsõ udvaron meglátták azt a nyüzsgést, amit eddig annyira hiányoltak. Hatal-mas udvar volt, melyen minden bizonnyal a lovagi tor-nákat és más ügyességi vetélkedõket szokták lebonyo-lítani. Most ez a térség szinte zsúfolásig tele volt sebe-sültekkel, az õket kötözõ, ápoló asszonyokkal, gyógyí-tó papokkal és ágyékkötõs, kopasz vérsámánokkal. Az udvart három oldalról a palota melléképületei szegélyezték, a trónteremmel szemközt pedig a vár leg-belsõ építménye, a fellegvár magasodott, mely maga volt az erõd az erõdítmény legközepén. Egy roppant, vaskos torony, mely úgy emelkedett ki a palota lakré-szei között, mint egy óriás, mely az alvó törpék álmát vigyázza. A fellegvár alsó traktusán nem voltak ablakok, csak keskeny lõrések, s csak legfelül, megközelítõleg húsz méter magasságban, a kerengõn lehetett széles nyíláso-kat sejteni. A vaskos falak közé egy irdatlan méretû vaspántos ajtón keresztül lehetett bejutni, mely jelenleg tárva-nyitva tátongott, már csak azért is, mert a ki- és berohangálók szinte "egymásnak adták a kilincset". A belsõ udvarra nyíló nagykapu irányából most is érke-zett egy szélvészként vágtató lovas, aki anélkül pattant le a hátasáról; hogy a ló jóformán még meg sem állt. Mire az állat befékezett, a futár � mert hát mi más lett volna � már be is rontott az ajtón, s csaknem beleütkö-zött abba a négy alabárdosba, akik ordibálva, kiabálva rohantak kifelé. Aztán egy tekintélyes külsejû férfi sietett ki, a lová-sza már hozta is a paripáját, s a férfi azonnal nyeregbe lendült. Óriási volt a nyüzsgés, a jövés-menés, s az állandóan jajveszékelõ, nyögdécselõ sebesültek, a fél lábukat vesztett, mankós harcosok és a közöttük sürgölõdõk csak fokozták az átláthatatlan zûrzavart. A trónterem- bõl nézelõdõk nem értek rá számolgatni, de Lenk úgy saccolta, hogy legalább kétszázan tolonganak az udva- ron. Azonban az ordibáló alabárdosokat és a fellegvár

bejáratában posztoló õröket is belevéve a fegyverfog-ható harcosok összesen egy tucatnyian lehettek csak. No és persze legalább annyi pap és vérsámán. Vágtató lovon újabb futár érkezett, másik kettõ pe- dig mar kifelé tartott... � Ott bent...

A folyosón a hátuk mögül ordítozás, fegyverek és páncélok csörgése hallatszott, s futó lábak dobogása. Valószínûleg a megmaradt konyhások riasztották a pa-lotaõrséget, s azok õket keresték. A lárma egyre köze-ledett. Az üldözõk sokan lehettek. A varázsló nem tétovázott. � Itt a zsinór! � kiáltotta. � Másszatok le! � És te? � El kell vonnotok a lentiek figyelmét, amíg én fel-mászom a falon a kerengõre! A lényeg a gyorsaság! Az ajtón át betörtök, és fel a lépcsõn... Mindvégig marad-jatok együtt! Ne álljatok le harcolni, csak ha feltétlen szükséges! A vérsámánokat gyilkoljátok... Õk a legve-szélyesebbek! � És aztán? � kérdezte Zmed. � Ha bejutottunk? � Zárjátok be a vasajtót belülrõl, és reteszeljétek el! Öljetek meg mindenkit, akit odabenn találtok! Én pe-dig... elkapom a Boszorkánykirálynõt! Sok szerencsét! A varázsló az öklével belevágott az ablakba, és nagy csörömpölés kíséretében színes üvegcserepek röpültek szerte. Aztán következõ pillanatban a sárga zsinór máris megnyúlt, s ott lógott elõttük. Az üvegcsörömpölést még a hatalmas lármában is hallották odalent, s ahogy Zmed megjelent a kitört ab-lakban, hatalmas üvöltés harsant fel. A fehér arcbõr és a szokatlan hajviselet egyértelmûen elárulta, hogy nem egy mishrén harcos készül lemászni, hanem egy ide-gen! � Sok szerencsét! � kiáltotta a varázsló Lenk fülébe közvetlen közelrõl, s az éles kiáltástól a fiatal drén füle csengeni kezdett. Azonban mire a fiú odafordult, hogy rámorduljon a társára, Amogharthának már nyoma sem volt. Egyszerûen eltûnt, mintha a föld nyelte volna el. Zmed már megvetette a lábát, a belsõ udvar kemény talaján, és oroszlánként ordítva levágta, az elsõ két ala- bárdost, akik vigyázatlanul rontottak rá. A testvéreinem voltak olyan messze tõle, hogy a kermon a hatását veszítse, s így az elsietett döfések akkor sem találták volna el, ha történetesen nincs ideje kitérni elõlük. Aztán a következõ pillanatban Hmuda lába is földet ért, s szélvészként csusszant alá a harmadik testvér is. Zmed és Hmuda egyesült erõvel hadakoztak a megma-radt alabárdosokkal, Lenk pedig az összes vesszõjét ki-lõtte a sebesültek tömegén keresztül feléjük bukdácsoló vérsámánokra. Azonban most a távolság is nagy volt, a célzásban is zavarta a mellette csapkodó két testvére, s mindössze két félcsupasz vérsámánt terített le a hat vesszõ. A fellegvár kapuját védelmezõ testõrök rohanva in-dultak az alabárdosok megsegítésére, hívásukra újabb vértesek jelentek meg. Igaz, a testõröknek az lett volna a feladatuk, hogy veszély esetén bezárják a fellegvár ajtaját, s elreteszeljék belülrõl, három fiatal harcosban nem láttak komoly fenyegetést. Már csak azért sem, mert az udvarra érkezõ behatolókat nem követték újab-bak, sõt a trónterem ablakában mishrén palotaõrök bukkantak fel, ráadásul a mozgásképes sebesültek is kardot, lándzsát ragadtak. Úgy tûnt, a drén zsoldosok sorsa megpecsételõdik. Legalább negyvenen támadtak ellenük, s már egészen

körbevették, õket. � Gyerünk már! � ordította Lenk, és a kötelet rán-gatta. Szerette volna megismételni a várázsló korábbi mutatványát, de a sárga zsinór nem engedelmeskedett neki, s nem zsugorodott ölnyire. Zmed és Hmuda levágták a két legközelebbi ellenfe- lüket, s dühösen vakdalkozva, vérben gázolva törtek elõre. Lenk felhagyott a zsinór ráncigálásával, elejtette az egyik nyílpuskáját, a másikat pedig egy vadul hado- nászó vérsámán képébe vágta, s elõhúzta a vívótõrét. Valahonnan oldalról egy lándzsahegy "kerülte ki" a testét, és Lenk felnyögött a fájdalomtól. Vakon szúrt a lándzsás irányába, és érezte, hogy a pengéje eleven húsba szalad, de azt nem tudta megállapítani, hogy a mozdulat halálos volt-e, vagy sem. Egy csatabárd zú- gott el a feje mellett, s mivel ezt nem követte fájdalom, a fegyver nyilván nem a kermon segítségével hibázta el. Egy ordító fickó ugrott a szeme elé, aki Zmedetakarta oldalba döfni. Lenk odacsapott. Felhasította a mishrén karján a ruhát és a bõrt, de máris visszafelé kellett vágnia, hogy a trónterem ablakából érkezõ palo- taõr hátba ne támadja. Iszonyatos küzdelem alakult ki, csattogtak a pengék, suhogtak az elhibázott ütések, s a drén testvérek csapá- sai, szúrásai nyomán egymás után hanyatlottak el az el- lenfelek. Azonban bár a mishrének ez idáig csupán te- hetetlenül csapkodtak a sebezhetetlen ellenfelek körül, Zmed, Hmuda és Lenk minden procikája sajgott, égett, lüktetett és hasogatott a fájdalomtól. A kermon eltérí- tette ugyan a halálos csapásokat, a három testvérnek mégis olyan érzése támadt, mintha a heves küzdelem alatt már ezerszer is meghaltak volna. Két perces vagdalkozás után már térdig gázoltak az ellenfelek hullái között, valósággal lubickoltak a vér- ben, de még a fele utat sem tudták megtenni a fellegvár bejáratáig, mert a feldühödött mishrének a testükkel al-kottak védelmezõ falat. � Mágusok! � süvítette egy kappanhang a közelbõl, s Lenk két csapás és egy döfés között csak azt látta, hogy valahonnan a sebesültek közül három lila go-lyócska úszik felé a levegõben. Vad kísérletet tett hogy szabad bal kezével félrecsapja a golyócskákat a feje elõl, mint ahogy bosszantó darazsakat legyint félre az ember. Azonban a golyók varázslövedékek voltak, simán elkerülték a tenyerét, és egyenesen belerobban-tak a képébe. Egészen pontosan felrobbantak az arca elõtt, hiszen a kermon ezt a támadást is kivédte. A fiatal drén egy pillanatra mégis úgy érezte, mintha a mágikus lövedé-kek behatoltak volna a száján, s egyenesen a feje köze-pében robbantak volna szét. Megvakult, megsüketült, s vérszagon kívül semmi mást nem érzett. Vakon csapkodott maga körül, és minden csapása ta- lált, de hogy az ellenfeleket-e, vagy azokat a sebesülte-ket, akik között átgázoltak, azt nem tudta eldönteni. Aztán ahogy a látása kitisztult, hadonászó emberi végtagokat, süvítve lecsapó pengéket látott maga körül, és dühös, kétségbeesett, szakállas mishrén ábrázatokat. Lenk csak most döbbent rá, hogy a földön fekszik, és összevissza rángatják, cibálják. A bátyjait nem látta,

de pinden bizonnyal a közelében lehettek, mert a le-csapó fegyverek még mindig nem tudták megsebezni, csak a hasogató fájdalom erõsödött szinte az elviselhe-tetlenségig. � Zmed! � ordította, miközben kétségbeesetten pró-bált kiszabadulni. � Hmuda! És amikor már, azt hitte, semmi és senki nem segíthet rajta, a fölötte tombolók fejei közötti kis résen egy kü-lönös jelenést pillantott meg. Amoghartha állt fenn a fellegvár kerengõjén, és egy heves mozdulattal épp ek-kor hajított le a mélybe egy aszkétikus külsejû vérsá-mánt. Aztán a varázsló a belsõ udvar felé fordult, a ke-zében egy zöldesen vibráló massza öltött alakot, s Amoghartha meglengette ezt a masszát a feje fölött. Lenk látta, amint az emberfejnyi zöldes holmi feléjük zúg, aztán... ...aztán olyan iszonyatos robbanás rázta meg alatta a földet, mintha a világ összes villáma egyszerre csapott volna le erre a kis területre. Mindent átható, vibráló, zöld fény borított be, s e grotesz megvilágításban leté- pett végtagok, szétszaggatott testrészek, pörgõ ember-fejek röpködtek összevissza. Ha az elõbb Lenk úgy érezte, hogy megvakult és megsüketült, most rá kellett döbbennie, hogy tévedett. Korábbi érzékvesztései csu- pán annyiban hasonlítottak ehhez a mostanihoz, mint egy darázscsípés egy kétkezes lovagi pallos által ketté-loccsantott fejhez. Ráadásul a szétvakulás és szétsüketülés utáni pilla-natban olyan iszonyatos fájdalom mart Lenk szívébe, gyomrába, hogy az ifjú menten összeokádta magát. Vakon, süketen próbált talpra evickélni. Már senki sem rángatta vissza, senki sem gyûrte maga alá. Igaz, egy kéz még görcsösen fogta a nyakát, de ez a kéz csu-pán egy kézfej volt, csuklótól felfelé hiányzott a többi testrész. Lenk letépte a nyakáról a görcsös ujjakat, és miköz-ben vakon tántorgott, megcsúszott az ellenfelei kiontott vérén � vagy valami más nyúlós, anyagon �, és rázu-hant egy gusztustalan húsrakásra. Aztán azt érezte, hogy valaki rángatja, s a folytonos zúgáson át Zmed sürgetõ hangját hallotta. � Gyorsan! Gyorsan! Nagy nehezen kitisztult a látása, s bár a szeme elõtt még mindig zöldes fényfüggöny lebegett, nagyjából ki tudta venni, hogy a közvetlen közelükben egyetlen élõ lélek sem mocorog, csak vérmocskos hullák és gazdát- lan testrészek hevernek szerte. S õk hárman nem az ud-var közepén állnak, hanem az udvar közepe helyén tá-tongó félkör alakú kráterben. A kráteren túl pokoli jaj- veszékelés, káromkodás, üvöltés hallatszott. � Hmuda! � kiáltotta Zmed az öccse fülébe, és szin- te, zokogott. � Nem mozdul! Hmuda csurom vér volt, s ugyanolyan mozdulatla-nul feküdt a kráter "felszántott" oldalán, mint körötte mindazok, akiket õ terített le. Lenk megtapintotta a nyaki eret, és felpillantott. � Ver a szíve... Hmuda valószínûleg ugyanúgy Amoghartha varázs-latától ájult el, mint ahogy Lenk is csaknem elvesztette az eszméletét. A varázslat épp ott robbant, ahol õket

szorongatták. Az ellenfeleiket cafatokra tépte, de ben-nük nem tett kárt, csak éppen a fájdalomtól majdnem szörnyethaltak mindhárman! És ki tudja, Hmuda túléli-e a sokkot? � Befelé! � harsant ekkor egy üvöltés a kerengõ te-tejérõl. Amoghartha vadul integetett nekik. � Be a to- ronyba! A mishrének... Zmed és Lenk azonnal megragadták tehetetlen test-vérük két karját, lábát, s teljes erejükbõl kapaszkodni kezdtek felfelé a kráter torony felõli oldalán. Amikor felértek, meglátták, mire gondolt a varázsló. A külsõ várudvarra nyíló kapun át páncélos lovagok vágtattak be, és a lovak között mezítlábas, aszkétaszerûen leso-ványodott, ágyékkötõs vérsámánok trappoltak. � Elég a sétából! - üvöltött le rájuk a varázsló a ma-gasból. - Mozogjatok, vagy végetek! Nincs több ener- giarobbantásom, hogy segítsek rajtatok... Hmuda megrándult két testvére karjaiban, és vértõl nedves ajkait három erõtlen szó hagyta el: � Mikor... öljük... meg? Mivel félvaksin hunyorogva épp a kerengõ felé me- redt, szükségtelen volt megkérdezni, hogy kire gondol. � Sosem tudhatjuk elõre, honnan fúj a szél... � dör-mögte Zmed. Leültették fájdalmas képpel nyögdécselõ testvérüket a fellegvár felfelé kanyargó csigalépcsõjének elsõ foká-ra, s hátát a korláthoz támasztották. Aztán mindketten azonnal ugrottak, hogy bezárják a hatalmas vasajtót és helyükre tolják a vasrudakat. A széles kráter elzárta a lovasok útját, meg kellett kerülniük, hogy a fellegvárhoz jussanak, de a vérsámá-nok egyszerûen átugrálták a hullákat, és veszett iram-ban rohantak. Zmed az egyik ajtószárnynak feszült neki, Lenk pe-dig a másiknak. Egyszerre csapták be a két szárnyat, és közösen rángatták a helyére az elsõ vasrudat. Aztán a másodikat. Majd a harmadikat... � Megvan! � s kiáltotta Zmed diadalmasan. � Ide most már az isten se jut be! Hirtelen egy csontsovány, ágyékkötös alak jelent meg elõttük. Egy vérsámán! A fickó a szó szoros értel-mében áthatolt a bezárt vasajtón, és görbe karmokban végzõdõ jobb kezével a döbbent Zmed felé csapott. Karmai ugyan nem tudtak belemélyedni a legidõsebb testvér nyakába, de a bõr és a karmok érintkezésébõl lila szikrák pattogtak, és Zmed ordított a fájdalomtól. A vérsámán újra csapott. Lenk ocsúdott. Felfelé és oldalirányban suhintott a pengéje élével, s a vágás a fickó inas nyakát találta. Vér fröccsent, s a fej oldalra nyaklott. A vérsámán azonban talpon maradt, s ismét sújtott. Zmed ordított, és ujjai közül kicsúszott a kard. Lenk szúrta, vágta, kaszabolta az ágyékkötõs alakot, és bár a fickó csurom vér lett egy pillanat alatt, iszo-nyatos életerõvel újra és újra lecsapott a karmaival a legidõsebb drén testvérre. Aztán - megközelítõleg a tizenötödik szúrásra - a vérsámán hangtalanul összerogyott, és úgy maradt. Zmed ájulással küzdött. Az ajtóból egyszerre két vérsámán pattant elõ.

� A francba! � sziszegte Lenk, és megszúrta a hozzá közelebb esõt, s ugyanazzal a lendülettel hátra is szök-kent, mert a csontsovány alak õt vette célba a karmai- val.

� Mik ezek? � ordította dühösen Hmuda, és támoly-gó léptekkel indult a testvérei megsegítésére. � Mi a francok ezek? Aztán fájdalmasan felordított, mert a másik vérsá- mán õt támadta. Zmed csak tátogott, nem jött ki hang a torkán. Mint-ha a kegyetlen karmok valóban feltépték volna a nya-kát. Lenk most taktikát változtatott. Nem szûrt, hanem megvárta, amíg a vérsámán csap felé, s akkor egy vil- lámgyors vágással a fickó csuklójára sújtott, s a görbe karmokban végzõdõ kézfej a padlóra repült. - A drén fiú felrikkantott, és tõrét a vérsámán hasába döfte. Az ágyékkötõs alak egy pillanatig mozdulatlanul állt, rá- meredt a hasából kiálló pengére, majd a keze vérzõ csonkját és a kõpadlón heverõ kézfejét is szemügyre vette. Aztán amikor Lenk a következõ vágást a nyakára irányozta, a vérsámán egyszerûen behátrált a vasajtóba. Lenk már nem tudta visszafogni a lendületét, és a vé-kony penge nagy csendüléssel tört ketté a rideg vason. Lenk lehajította a használhatatlan markolatot, és az egyik dobótõrét kapta elõ. � A csuklóját célozd! � kiáltotta drénül Hmudának. � Vágd le a kezét! Hmudát is megvédte a kermon varázsereje a vesze-delmes karmoktól, de a fájdalomtól csaknem összegör- nyedt, s a korábbi robbanás okozta sokktól még mindig nem tért teljesen magához és lassan, bizonytalanul mozgott. � A kezét! � üvöltötte Lenk, és támogatásként a vér- sámánra hajította a dobótõrét. A tõr undok cuppanással állapodott meg a vérsámán nyakában, belemélyedt egészen a markolatig a nyak jobb oldalába, s a tõr hegye egy fél ujjnyira kibukkant túloldalt. Hmuda már másodjára hibázta el a villámgyorsan le- sújtó, karmos kezet, s harmadik vágásra nem maradt le-hetõsége. A vérsámán � Lenk dobótõrével a nyakában� belehátrált az ajtóba, és a fém ugyanúgy utat nyitott a testének, mint elõbb a társának. Aztán a vérsámán feje ismét megjelent, de nem buk- kant ki a vasajtóból � inkább a vasajtó vette fel az arcarajzolatát; csak az élettelennek tûnõ, vörös szemek bá-multák közönyös tekintettel a drén testvéreket. És ami- kor Hmuda rásújtott a vasarcra, a kardja csengve pat- tant le a fémrõl. A vérsámánnak még a szeme se rez-zent, csak a tekintetében jelent meg némi szarkazmus. � El innen! � sziszegte Zmed elhaló hangon, és egyik kezét még mindig a nyakához szorította. � Ha újra támadnak, megölnek... � Ha viszont eltávolodunk innen, az a fickó átjön az ajtón, elhúzza a reteszeket, és a lovagok betódulnak � vetette fel Lenk, miközben idegesen kotorta elõ egyet-len megmaradt fegyverét, a második dobótõrt.

Zmed erõtlenül tápászkódott fel, s miközben a baljá-val továbbra is a nyakát tapogatta, felmarkolta a kardját a kõpadlóról. � Menjetek ti ketten! � dörmögte. � Majd én fedez-lek benneteket! � Egy frászt! � kiáltotta indulatosan Lenk. � Ha el- válunk egymástól, mindhárman megdöglünk! � Együtt... vagy együtt sem � morogta Zmed, s ta-lán maga, sem tudta, mit akart ezzel kifejezni. � Mostúgyis meghalunk mindhárman. De ha valamelyiktekéletben marad... tudnia kell, hogy ha én lettem volna a Családfõ... magam mellé vettelek volna mindkettõtö-ket! Mi hárman... meghódíthattuk volna a világot... � Még megtehetjük � mondta Lenk, és elvigyoro-dott. � És miért is ne élnénk túl? Elvégre sebezhetetle-nek vagyunk! És Amoghartha barátunk kirángat min-ket ebbõl a szarból... Mintha csak válasz lenne erre az elgondolásra, az emlegetett varázsló kétségbeesett sikoltása hallatszott a csigalépcsõ fölötti részbõl. � Zmed! Zmeeeeed!... Segítséééég! Hmuda zordan pillantott felfelé. � Hagyjuk meghalni? � tudakolta. Zmed az ajkát harapdálta. Amoghartha súlyosan megsértette és megalázta õket a Kán sátrában. Azonban amikor együtt várakoztak a buborékban, megmagya-rázta az indítékait és gyakorlatilag bocsánatot kért tõ-lük. Pár perccel ezelõtt pedig megmentette az életüket. S ráadásul õ nyitotta fel a szemüket; neki köszönhetik,

hogy összetartanak. De mégis; azt a megaláztatást csak vérrel lehet lemosni. Zmed hem tudta, miként döntsön. Lenk viszont nem várta be a töprengés eredményét. � Meg kell mentenünk � közölte. � Ha õ meghal, soha nem jutunk ki élve ebbõl az átkozott csapdából! � Zmeeed! Hmuda! Lenk! Az Istenetek nevére... si- essetek! Zmed egy pillanatig farkasszemet nézett a közönyös vasábrázattal, aztán a kardja markolatával odacsapott. � Mentsük meg! Amennyire az erejükbõl tellett, rohanva vették a szé-les, enyhe ívben emelkedõ lépcsõfokokat. Hallották, ahogy az ajtónál csikorogni kezd az elsõ retesz. Lenk visszapillantott. � Az egyik az ajtóval babrál, a másik... bennünket követ! � Zmeeed! Ide! A drén testvérek összeszedték minden erejüket, és most már úgy rohantak felfelé, mintha nem csak egy vérsámán üldözné õket, de a pokol minden ördöge a nyomukban lihegne. � Zmeee... krgghhgr... � A kiáltás vége iszonyatos hörgésbe fulladt. Zmed ellökte magát, az utolsó lépcsõfokról, és habo- zás nélkül berontott abba a félkör alakú terembe, ahon-nan a kiáltást és a hörgést hallotta. A lépcsõ tetejérõl kétfelé nyílt ajtó; ez volt a jobb oldali. A testvérei egy lépéssel maradtak csak le mögötte, és a különös lát-ványt csaknem egyszerre pillantották meg.

A félkör alakú szoba egyetlen berendezése egy rette-netesen széles karosszék volt, melyen két ember is ké-nyelmesen elférhetett volna egymás mellett. A szék ülõrészén egy odahajított fekete selyemköpeny hevert.E szék elõtt egy hatalmas termetû, bõrvértes szörnyalak térdelt a fekete-fehér márványlapokból álló padlón, s két irdatlan kezével egy veszettül vonagló, rángatódzó ember nyakát szorongatta. Ez az ember Amoghartha volt, a kathír Kán legelsõ mágusa. A hatalmas alak pedig nem más lehetett, mint Devra Mishtrell, a Boszorkánykirálynõ.

A szörnyalak rettenetesen széles volt, a törzse mö-gött két izmosabb ember is meglapulhatott volna egy-más mellett. Azonban nem a szélessége volt a legkülö-nösebb furcsasága, hanem a feje. Pontosabban a fejei... Merthogy ebbõl a kétembernyi felsõtestbõl három bozontos hajú, torz nõi fej nõtt ki! Amoghartha már alig hörgött... Zmed a de Vigorardok fejhangú harci kiáltását hal-latva támadta hátba a térdeplõ szörnyalakot, és kardjá-val a balszélsõ fejet célozta meg. A szörnyeteg annyira el volt foglalva a varázsló fojtogatásával, hogy csak a harci kiáltás hallatán kapta hátra egyik ocsmány fejét. Akkor pedig már késõ volt! Zmed kardja suhogva le-csapott, s a roppant fej oldalra bicsaklott; a nyak csonk-jából fekete vér fröcskölt elõ. A szörnyeteg másik két feje egyszerre bömbölt fel. Azonban ekkorra már ott termett Hmuda is, és egy hasonló csapással megszabadította a Boszorkánykirály-nõt a másik szélsõ fejtõl is. A szörny ellökte magát az áldozatától, és hirtelen fe-legyenesedett. Legalább három méter magas volt, és ahogy gyilkos ölelésre széttárta roppant karjait, egyet-len fejét úgy tekergette, mint valami kígyó. Lenk há-rom lépésrõl, futtából hajította a dobótõrét a vaskos to-rokba. A Boszorkánykirálynõ megingott, baljával meg-markolta a kés nyelét, és miközben Zmed és Hmuda ott vágták, kaszabolták a testét, ahol érték, jobb keze hatal-mas csapásával leterítette egyik támadóját. Zmed a ha-talmas pofontól tántorogva nekiesett a széknek, és ülve maradt. A roppant jobb kéz most Hmudát vette célba, de középsõ drén zsoldos valahogy eltáncolt a csapás elõl, s még egy döfést is sikerült bevinnie az egyik cölöp-vastag combba. Amoghartha hörögve, krákogva próbált felülni, de cserbenhagyta az ereje. � Ölj... ölj... a kés... � Hiába erõlködött, nem tudottértelmes mondatot kinyögni. Lenk azonban így is megértette. Az aranypengéjû kés! Az aranytõr, mely áthatol minden mágián. A Boszorkánykirálynõt csak azzal le-het megölni! És a kés ott hevert a félholtra fojtogatott mágustól két, lépésnyire. Lenk meglódult... És a következõ pillanatban akkora ütést kapott hátul-ról, hogy csaknem szörnyethalt a fájdalomtól. Nem a Hmuda felé csapkodó monstrum találta el; a

támadás hátulról érte. Amikor megpillantották a háromfejû szörnyeteget, megfeledkeztek a mögöttük lopakodó vérsámánról! Lenk egyszerûen oldalra repült az ütés erejétõl, s bár a karmok nem tépték fel a nyaki ütõerét, a fájdalomba csaknem beleõrült. Még Hmudát figyelmeztetni sem volt ereje. Azonban a vérsámán nem a Boszorkánykirálynõt szurkáló drén zsoldost szemelte ki, hanem a félholt va-rázslót. Amoghartha felsikoltott, amikor megpillantotta a felé száguldó, csontváz sovány alakot, akinek Lenk dobótõre még mindig ott fityegett a nyakában, de hiába emelte fel a kezét, vagy nem maradt elég ereje vará-zsolni, vagy pedig a vérsámán volt a gyorsabb. Lenk csak annyit látott, hogy a csupasz alak rárohan a varázslóra, a karmok lecsapnak, s Amoghartha siko-lya azon, nyomban megszakad. Aztán a vérsámán egyetlen hang nélkül rávetette magát az áldozata tete-mére, belemélyesztette a fogait a halott varázsló nyaká-ba, és undorító szörcsögéssel lefetyelte a vérét. Zmed tántorogva állt fel; körbejárt, mintha nem tud-ná hol van, vagy mintha forogna körülötte a világ. Lenk agyában alábbhagyott a fájdalom. A fiatal drén zsoldos dühösen felkiáltott, és minden erejét összeszed-ve két hatalmas szökkenéssel a halott varázsló vérét szívó vérsámánhoz ugrott. Felkapta az aranypengéjû tõrt, és két marokra fogta. A vérsámán csak ekkor nézett fel. A pofája csupa vérmaszat volt, hegyes szemfogai fenyegetõen megvil-lantak. Lenk csaknem megdermedt, miközben az aranytõrt döfésre emelte. Mert ugyan a vérsámánban még ott lógott a nyakát keresztülfúró dobótõr, ám a se-bei már összezárultak a penge körül, s egybeforrtak. Lenket azonban ez a megdöbbentõ tény már nem ál-lította meg. Lecsapott a két marokra fogott tõrrel, s an-

nak hegyét egyenesen a kegyetlen arc kellõs közepébe vágta. Markolatig tolta. A kés úgy szaladt be az orr és a száj között, mintha puha vajba mélyesztették volna. Lenk megforgatta, s miközben a vérsámán csapása nyoman az oldalába ke-gyetlen fájdalom hasított, õ újra és újra lecsapott a tõr-rel, s mindaddig ismételgette a mozdulatot, amíg az ál-dozata a legcsekélyebb mozgást tanúsította. Csak ekkor nézett fel, és szidta magát. A bosszú helyett inkább a testvéreit kellett volna se-gítenie. Zmed ismét a padlón hevert, s a homlokáról egy vércsík csorgott a bal szemébe. Valószínûleg egy újabb ütéstõl nekizuhant valaminek, s beverte a fejét. Ettõl nem védte meg a kermonja... Hmuda azonban még ennél is cudarabb helyzetbe került. A kardja már valahol a széles szék lábai mellett hevert, õt magát pedig a Boszorkánykirálynõ medveö-leléssel szorította magához, és azon mesterkedett, hogy kiszorítsa belõle a szuszt. Hmuda szétvetett karjaiból, lábai ütemes rugásaiból úgy tûnt, ennek már nem sok híja... Lenk felrikkantott, hátulról rontott a szörnyalaknak, és az aranytõrt markolatig döfte oda, ahol nagyjából a gerincet sejtette. Hallotta a csontok recsegését, és a Bo-

szorkánykirálynõ olyan iszonyatosat ordított, hogy az egész fellegvár beleremegett. Elengedte Hmudát, és miközben a szerencsétlen fickó levegõ után kapkodva, nyögve elterült a padlón, a szörny az újabb ellenfél felé fordult. Csakhogy Lenk még így kínoktól gyötörten, fárad-tan is sokkal fürgébb volt, mint a testvérei, és nem hagyta magát "ölelgetni" egy ilyen ocsmány némber ál-tal. Három gyors lépéssel eltáncolt a feléje csapó karok elõl, lebukott, és egészen közelrõl döfte a tõrt a Boszor-kánykirálynõ mellkasába, egyenesen a szív kellõs kö- zepébe... A hatalmas nõstény szétvetette a karjait, mintha mégnagyobb lendülettel készülne magához szorítani az el-lenfelét, de aztán csak eldõlt, mint egy kivágott faóriás. Lenk nem sejtette, hogy ezzel az egy döféssel kivég-zi ellenfelét, hiszen a vérsámánt is fél percen át kellettkaszabolnia, szúrkálnia, s éppen azon volt, hogy újabbdöfést vigyen be. Így bármilyen fürge volt is, már nem tudott elugrani a zuhanó test elõl, s az maga alá temet-te. Lenk persze azt hitte, hogy a Boszorkánykirálynõ még nem halt meg, s nemcsak rádõlt, hanem szándéko-san birkózta le, s teljes erejébõl küzdött, hogy kiszaba-duljon a roppant test alól. Vágta, kaszabolta ellenfelét, s köpködve, öklendezve próbált szabadulni az arcába spriccoló, undorító, nyálkás, kocsonyás, fekete vértõl, mely idõ közben zöldes trutyivá változott. Valahogy sikerült lelöknie magáról a hatalmas testet, s rádöbbent végre, hogy az már régóta nem mozdul. Diadalmasan felhördült, megragadta az egyetlen meg- maradt fejen, a csigákba fonott, darócszerû hajat, és a kést a Boszorkánykirálynõ torkába mélyesztette. Aztán továbbvitte a mozdulatot, és lemetszette a ronda fejet a vaskos nyakról... � Elkaptalak! � ismételgette remegõ hangon. � El-kaptalak... elkaptalak... � Lenk... � Hmuda alig tudta kipréselni magából az öccse nevét. � Mi van... a varázslóval? Lenk megdörzsölte az állát. � Vele már semmi. Halott. � Te ölted meg? Most, hogy jobban megnézte Amoghartha tetemét, látta, hogy a vérsámán karmainak nyomain kívül a kat-hír varázslón számos késszúrás nyoma is látszik. Való-színûleg a halott Amoghartha is kapott egy keveset azokból a félõrült döfésekbõl, amikkel lemészárolta a vérsámánt. � Hát, Wogard vérére mondom, nem szándékosan tettem... de a nagy igyekezetben el-elcsúszott egy-egy döfés... � Teljesen... halott? � Teljesen. � Az nagy baj! � hörögte Hmuda. � Nélküle innen sohasem jutunk ki... � Sebaj! � próbálta jobb színben látni a dolgokat Lenk. � Majd itt várjuk ki, amíg a Kán seregei elfoglal- ják a várat. � Gondolod... hogy lesz... annyi idõnk?

A torony alsó kapuját hatalmas ütésekkel döngették odalenn. � A másik vérsámán! � mordult fel hirtelen Lenk. � Róla is megfeledkéztünk... Kezében az aranytõrrel a csigalépcsõhöz rohant, és leszaladt egy darabig. Fél perc múltán ördögi vigyorral a képén tért vissza. � Feladta! � kiáltotta. � A vérsámán lehet, hogy tud varázsolni és órákig kell kaszabolni, mire megdöglik, de annyira gyenge a nyomorult, hogy egyedül nem bír- ta elhúzni a reteszt. Most eltûnt odakint, és lefoga-dom... Hirtelen elhallgatott, mert csak most vette észre, hogy idõközben Zmed is magához tért, valahogy feltá- pászkodott, s most úgy támolygott összevissza, mint valami kerge birka. � Megöltük... � dörmögte zavarosan. � Levágtuk a fejét... Ezer arany... a Boszorkánykirálynõ... Egy há-remhölgy... Khigraj háremébõl... Devra Misthrell ha- lott... Miénk a feje... � Miénk bizony! � vetette oda Lenk. � Mind a há-rom! Zmed étetienül meredt rá. � Három? Lenk belerúgott az egyik ocsmányságba. � Igen, mind a három... De hogy a mi fejünk kié lesz, azt csak Wogard tudja! � A Pokol Istene? Hmuda is feltápászkodott, és a három testvér egy-mást bámulta. Csurom vér volt mindegyikük, mégha nem is a saját vérük, s jócskán ragadt rájuk a Boszor- kánykirálynõ ocsmány, fekete-zöld testnedvébõl is. Zmed a fejét fogta, és támolyogva körbe-körbe kez-dett járkálni. � Rosszul... vagy? � hörögte aggódva Hmuda. � Megsérültél? Zmed a fejét rázta. � Csak szédülök egy kicsit. Hol a varázsló? � Lenk... elvágta... a torkát � magyarázta Hmuda. � Kár volt � összegette a legidõsebb fivér. � Akkor itt ragadunk... Lenk megtalálta a kerengõre vezetõ nyílást. � Gyertek! � morogta rosszkedvûen. � Nézzük meg, hogy áll a csata! Lefogadom, hogy a mieink már a bel-sõ várfalakat ostromolják! Egy óra, és itt lesznek... Le-fogadom... Mindhárman kiléptek a kerengõre, és dél-délkeletiirányba bámultak, amerrõl a segítséget remélték. � Ne fogadj! � dörmögte Zmed. Elvesztenéd. Mivel a fellegvár volt Misthrell Várának legmaga-sabb pontja, innen jól beláthatták az egész erõdítményt, s annak környékét. S a látvány lesújtó volt. A várfalakon mindenütt a csillagokkal díszített, lila mishrén zászlók lengtek, s miközben a mishrén kürtök mindenfelé gyõzelmi jeleket harsogtak, a kathír sere- gek nagy része megfutamodott, és hiába próbálták a menekülõket a yhamárok szöges ostorral ismét a falak felé fordítani, az egész sereg fejvesztve vonult vissza a táborba. � Azt hiszem, nagyon nagy szarban vagyunk � sut-

togta Lenk. Hmuda sóhajtott. � Én szerintem... a legrosszabbat... még nem is lát-tad. Lenk és Zmed kihajoltak a kerengõ mellvédjén, hogy lássák, hová mutat a testvérük. Odalenn a lovagok és a környéken hadonászó sebe-sültek nem döngették tovább a fellegvár vaskapuját. Ehelyett inkább tágas kört alkottak a félmeztelen vérsá-mán körül. Aztán az egyik toprongyos szolga a közeli istállóból egy háromlábú öszvért vezetett oda. Aztán a szolga is igyekezett elkotródni. Lenk a homlokát ráncolta. � Mit mûvelnek ezek? A vérsámán egy darabig farkasszemet nézett a riadt öszvérrel, mintha szuggerálni próbálná. S valóban vala- mi olyasmirõl lehetett szó, mivel a nyugtalan öszvér hamarosan abbahagyta a forgolódást. És akkor az ágyékkötõs alak, mint a hangtalan halál, rárontott a szerencsétlen állatra, és a fogait a nyakába mélyesztette. Az öszvér felnyihogott, és próbálta leráz-ni a nyakába csimpaszkodót, de az úgy ragadt rá, mint valami patkány, ami már belevájta a fogait az áldozatá-ba. És a fickó egyre csak szívta, szívta az öszvér vérét, míg a nyomorék jószág összerogyott, s három meglévõ lábával az utolsókat rúgta. A lentiek szörnyülködõ kiál-tásai közben a vérsámán felegyenesedett, s ahogy a nap végigcirógátta csupasz testét, most már egyáltalán nem tûnt olyan soványnak, mint korábban. Sõt, határozottan úgy tûnt; mintha dagadoznának az izmai. A vérsámán olyasféle mozdulatokat tett, mintha ké-nyelmetlenül érezné magát a testében, s próbálna hoz-zászokni ahhoz, hogy az izmai másképp mûködnek, mint eddig. Aztán lehajolt, a bal kezével összefogta a mozdulatlan öszvér elülsõ két lábát, a jobbjával pedig az egyetlen hátsó lábat markolta meg. S ezt követõen olyan könnyedén, mintha csak egy tollal kitömött zsá-kot emelne, a feje fölé lendítette az állatot, és minden erõlködés nélkül belehajította az Amoghartha varázsla-ta által vájt kráter közepébe. A jelenlévõk sem sokszor láthattak még ilyet, mert egyszerre kiáltottak fel az ámulattól. � Lesz már ereje elhúzni a reteszeket � motyogta Lenk utálkozva. � Hát ezért hívják ezeket vérsámánok-nak. Miközben beszélt, mintha valami mozgást fedezett, volna fel a kerengõ túloldalán, s ahogy odakapta a fe-jét, egy rózsaszín fátylat látott ellebbenni. � Hé!... Ott van valaki! � Hol? Lenk azonban válasz helyett máris meglódult körbe a kerengõn, s három gyors ugrással annál a pontnál ter-mett, ahol a fátylat eltûnni látta. Egy ugyanolyan ajtó-nyílást talált, mint amin át a kerengõre kijutottak. Egy másik félkör alakú helyiség derengett fel elõtte. Hát persze, hiszen a csigalépcsõ végén két ajtó is nyílt. Õk jobbra mentek, ez pedig a bal oldali helyiség. Lenk elõvigyázatlanul beugrott a résen, és azonnal tömény parfümillat cirógatta meg az orrlyukait. S

ugyanakkor egy görbe kést látott a nyaka irányába le-csapni. A kermon nyilván megvédte volna ettõl a dö-féstõl, de Lenk még a fájdalmat is el akarta kerülni. Egy villámgyors mozdulattal elkapta a kést tartó csuk-lót, és megcsavarta. A penge csengve hullt a padlóra, s halk nõi sikoly harsant. � Egy nõ! � kiáltotta Lenk meglepetten. � Egy nõ! Eddigre már a bátyjai is odaértek, s bepréselõdtek a keskeny ajtónyíláson, és gyanakodva vizslatták körül a falakat. Ennek a helyiségnek a berendezése valamivel több volt, mint a szomszédos terem. Ezt alapvetõen egy roppant széles ágy foglalta el, melynek túlsó részén át-tetszõ fátylak és selymek választották le az egyik-sar-kot, a túlfelén egy faragott öltözködõasztal állt, melyen a nõi szépítkezés elengedhetetlen eszközei és apró tége-lyei sorakoztak. Akadt egy ovális ezüsttükör is és mel-lette egy díszes utazóláda, amelynek tetején egy össze-hajtogatott, cifra zöld-piros ruha hevert. A nõ, akit Lenk a csuklójánál fogva a földre kény-szerített, fiatal volt, törékeny alkatú és csodálatosan szép. Mindössze egy áttetszõ rózsaszín fátyol kyrát vi-selt, mely szinte mindent sejteni engedett tökéletes ido-maiból, s a szövet fényérzékeny színjátszása a látványt csak még izgalmasabbá tette. A nõ arca rendkívüli bájt és kedvességet sugárzott, s a haja nem fekete volt, mint a mishréneké, hanem egé- szen világos szõke, mint a legészakibb drén istennõké. � Ki vagy? � lehelte Zmed a fogai között. A nõ szépsége nagy hatást tett rá. � Alana Wiynie � szipogta a nõ. � Devra Misthrell odaliszkje... � Mi? Te rabszolga vagy? � Öljetek meg! � sírta a nõ. � Tegyetek velem, amit akartok, de elõtte... öljetek meg! Képtelen vagyok elvi-selni... több megaláztatást... A drén testvérek zordan meredtek egymásra. � Miféle országból származol? � Nem mindegy az nektek?! � sikoltotta dühösen a lány, és mint egy vadmacska, megpróbálta kirántani, a csuklóját Lenk kezébõl. Nem sikerült. Lenk az övébe dugta az arany tõrt, és elkapta a lány másik kezét is. Maga felé fordította, és belebámult a könnyes szempár-ba. � Miért akartál leszúrni? � követelte a választ. A lány szipogott. Csak aztán válaszolt. � Amikor meghallottam... hogy valaki gyilkolja Devra Mishtrellt... bebújtam az ágy alá. De amikor el-

csitult a csatazaj, azt hittem, elmentetek... és akkor ki-kukkantottam a kerengõre... � Én azt kérdeztem, miért akartál megölni engem? Hmuda megrántotta az öccse karját. � Hagyd már! Hát nem nyilvánvaló? Magát akarta védeni. Látod, mennyire fél. Valósággal reszket... � Miféle népbõl származol, hogy ilyen világos a ha-jad? - tudakolta Zmed. � Északról? Úgy nézel ki, mint egy született drén nõ! A lány nemet intett a fejével. � Délen van a hazám. � Ugyan már! � nevetett Lenk. � Innen délre csak

fekete bõrû, fekete hajú vad törzsek élnek. Ilyen vilá-gos bõrrel és szõke hajjal képtelen lennél elviselni azt a forróságot... � Ha dél felé vándorolsz, a Forró Ég Országain túl az idõjárás ugyanilyen meleg, mint itt... s ahogy ha- ladsz még délebbre, egyre hûvösebb lesz, s az én orszá-gomban, mely innen nagyon-nagyon sok napi lovaglás-ra van, mindenkinek ugyanilyen világos a haja, mint az enyém... Zmed még kérdezni akart valamit, de lentrõl kereszt-vasak csikorgása hallatszott, s a drén testvérek máris hallani vélték, ahogy fémcsizmák kezdenek csattogni a csigalépcsõn. Azonban ott még nem tartott a dolog; a vérsámán csupán az elsõ retesszel végzett. � Van másik kijárat? � kérdezte hirtelen ötlettel Lenk a lányt, és megrázta. � Van másik kijárat a to-ronyból, Alana? A lány nem felelt. � Nem hallottad? � Minek segítsek nektek? � vetette oda dacosan a lány. � Úgyis megöltök... � Ezek szerint van kijárat! � kiáltotta Lenk. � Figyelj, Alana! � sziszegte Zmed. � Ha nem segí-tesz nekünk, valóban megölünk... De ha elárulod a tit-kos járatot, kiszabadítunk... magunkkal viszünk. � Hogy aztán a ti rabszolgátok legyek? Hogy akkor és annyiszor leljétek bennem a kedveteket, ahányszor csak akarjátok? Hmuda megrántotta Lenk karját. � Engedd el! Odalenn ekkor csikordult a második retesz... Lenk elengedte a lány kezét, de Alana nem mozdult, továbbra is dacosan állt. � Miért akarod a halálunkat? � kérdezte halkan Hmuda. � Mi nem ártottunk neked. Sõt, a segítségedért cserébe szabadságot kínálunk... � De milyen szabadságot? � Nemesi szavamra mondom, ha kijuttatsz innen bennünket, szabadon engedünk. Oda mehetsz, ahová akarsz. � Sõt � tódította Zmed �, ha igényled, elkísérünk in-nen több napi járásra délre, védelmezünk, s gondosko-dunk arról, hogy hazajuthass a hazádba... � Hogyan bízhatnék bennetek? � kesergett a lány. �Ti erõsek vagytok és fegyveresek... � Drén nemesek vagyunk! � vetette oda Lenk büsz- kén. - Mi megtartjuk az adott szavunkat! � Add át a fegyveredet! � mutatott a lány az arany-tõrre. � Ti pedig hagyjátok itt a kardotokat! Akkor ki-vezetlek benneteket. Csikorogni kezdett a harmadik retesz is odalenn... Hmuda habozás nélkül ledobta a kardját a padlóra,Zmed azonnal követte a példáját, majd Lenkre mordult. � Add neki a tõrt! � Na, ne, azt aztán... � Add oda! Különben egy percen belül meghalunk! Lenk a lány kezébe nyomta az aranytõrt, és az szem-mel láthatóan megnyugodott. � A másik szobában... � mondta nekik, és máris az ajtó felé iramodott.

A testvérek habozás nélkül követték szellõlépteit. Odalenn csikorogva tárultak ki a kapuszárnyak, és a lovagok diadalmas ordítással rontottak be. Most már valóban dobogtak a vascsizmák a lépcsõfokokon. � A szék mögötti falnál... A lány egészen közel lépett a falhoz, és nekivetette a vállát. Zmed azonnal a segítségére sietett. Ahogy vállal nekifeszült, a fal befelé csúszott, elfordult egy tengely körül. � Gyerünk már? A fal az elején csak nehezen mozdult el, de utána könnyedén félresiklott. Egy sötét üreg tátongott alattuk,amelynek a közepén vaskos kötél lógott a mélységbe. A lyuk alját nem látták. � Devra fejeit� nem hozzátok magatokkal? � kér-dezte a lány halkan. � Vagy nem ezért jöttetek? Zmed már lefelé tuszkolta volna a lányt. � Nem � mondta. � Fölösleges... � Dehogynem! � kiáltotta Lenk. � Ha nem visszük magunkkal a bizonyítékot, a Kán nem hisz majd ne-künk, és a mi fejünket csapatja le! � És három fejért háromszoros jutalmat kérhettek � motyogta a lány. � Háromezer aranyat és három hárem- hölgyet... Lenk egy gyors mozdulattal lekapta a széles székrõl a fekete selyemköpenyt, mely minden valószínûség szerint a Boszorkánykirálynõé lehetett, s mint valami batyuba, belecsomagolta mind a három ocsmány fejet. Aztán az egészet a vállára vetette. Mire ezzel elkészült, a lány és Zmed már eltûntek a lyukban, s Hmuda is erõsen markolta a kötelet. A vascsizmák már szinte a legfelsõ fokokon dobog-tak. � Mozogj már! � sziszegte Hmuda, és maga elé tuszkolta az öccsét. Aztán amikor Lenk ereszkedni kezdett lefelé a köté-len, csak azt vette észre, hogy hirtelen nagy sötétség tá- madt. � Hé. � Csend! � súgta felülrõl idegesen Hmuda. � Ne or- díts! � De ez a sötét... � Bezártam mögöttünk a rejtekajtót. A lány mutat-ta... Lenk egyik kezével a rögtönzött batyu száját szoron- gatta, s jószerivel csak a másik kezével és a lábaival tu-dott kapaszkodni. És majdnem felordított, amikor kezek ragadták meg a bokáit, de aztán a talpa biztos talajt érzett, s rájött, hogy csak Zmed segítette a lejövetelét. Hamarosan Hmuda is leérkezett, s egymás ruhája szegélyét fogva, vakon tapogatóztak kifelé az áthatol- hatatlan sötétségben. Zmed ment elöl, a lány az õ in-

gujját fogta, Lenk volt a szerencsés, aki a finom fátylat markolta, s a sort Hmuda zárta. Azt megállapították, hogy egy mesterséges járatba kerültek, amelynek a tetejét és két oldalfalát meg tud ták érinteni kinyújtott kézzel. � Hová vezet ez az alagút? � suttogta Lenk.

� Fogalmam sincs � felelte Zmed. � És én nem is téged kérdeztelek, te ostoba! Alana? A lány hangja enyhén remegett. � Én sem tudom. Devra Mishtrell csak egyszer mu-tatta meg a titkos kijáratot. Azt mondta, ha minden kö-tél szakad és a kathírok lerombolják a falait, itt elszök-hetünk... Az biztos, hogy most a földfelszín alatt va- gyunk, és Devra azt is mondta, hogy az alagút a váron kívülre vezet... Miközben perceken keresztül lépkedtek szótlanul, Lenknek szöget ütött a fejébe valami. Háremhölgyeket csak a férfi uralkodók tartanak a vágyaik kielégítésére. Devra Mishtrell, a Boszorkánykirálynõ viszont nõ volt. � Alana... � szólalt meg a sötétben. � Miért tartott téged a Boszorkánykirálynõ? Mire használt? � A kedvét töltötte velem. � Mi módon? � Ocsmány módon. � De mégis... hogyan? A lány hangja még jobban remegett, amikor dacosan megszólalt. � Errõl nem beszélek! �De... ez érdekelne engem... A lány hangosan felzokogott. � Lenk! � morogta Hmuda ingerülten. � Ne jártasd annyit a hülye pofád!

� Valami dereng ott! � suttogta rekedten Zmed. Mi-nimum hat órája botorkáltak már a tök sötétben étlen-szomjan, s bár egy ideje már nem beszélgettek, a leg- idõsebb fivér a lenyelt portól berekedt kissé és kráko-gott. � Lehet, hogy a... khm... kijárat? � Épp ideje lenne! � morogta Lenk. � De ha nem az, akkor is ideje, lenne megpihenni. Életemben nem ku-tyagoltam ennyit. �Alana? � kérdezte Hmuda. � Mit gondolsz? Ez már a kijárat lehet? Nem kapott választ. � Alana biztosan elaludt séta közben � jegyezte meg Lenk, és kajánul megrántotta a fátyolszövetet. � Hé, kislány, ébresztõ! Legnagyobb meglepetésére csupán a szövetet érezte, a lány testének közelségét nem. Elõrenyúlt, de ahol az ujjainak a ruganyos testet kellett volna tapintania, csak Zmed rászáradt vértõl ragacsos láncingét érintette. � Eltûnt! � horkant fel. � Alana! Hol vagy, te lány? Semmi válasz. Hmuda és Zmed egyszerre támadtak neki. � Mi az, hogy eltûnt? Mit beszélsz? � Lehetetlen! Lenk is így gondolta, de hiába tapogatózott maga körül, csak a testvéreit találta. � Elszökött az a kis ribanc! � Hogy szökhetett el, hogy nem vettük észre? � Fogalmam sincs! � Nem te fogtad a fátyla szegélyét? � De igen � morogta Lenk. � A ruha egy darabja még mindig itt van a kezeniben... Hé, ha még egyszer lökdösöl...

� A nyakadat tekerném ki legszívesebben, te kis hü-lye! Lenk nekifeszült a bátyjának. � Kit nevezel kis hülyének" te barom-állat? � Barom-állat?! � horkant fel Zmed. � Azt akarod, hogy lecsapjalak? � A jó anyádat, azt csapd le! � Vigyázz, öcskös, mert felbosszantasz! � És azt hiszed, félek tõled, te tohonya állat? � Ha még egyszer "leállatozol", a földrõl kell össze-szedned a fogaidat a sötétben! � Állat! Puff! Ütések csattantak a sötétben, Zmed és Lenk szitkozódva, káromkodva dulakodtak. Hmuda lökdös-ve próbálta õket szétválasztani, de a nagy sötétben ez-zel csak még inkább fokozta a csetepatét, mivel õ is ka-pott néhány hatalmas taslit.

Percekbe telt, mire rádöbbentek, hogy a sötétben semmi értelme a verekedésnek, hiszen hiányzik az elégtétel: a betört orrok, vérzõ szájak látványa. Morgolódva, zihálva hagyták abba a küzdelmet. � Majd legközelebb megbeszéljük! � ígérte vészter-hesen Zmed. � Kiverem az összes fogad! � sziszegte Lenk. � Wogard fekete valagára, vérzik a szám... Hmuda szaglászott. � Még mindig érzem a parfümje illatát. Lenk megszagolta a maroknyi fátylat, amit még ve-rekedés közben is folyamatosan markolt, s a bátyja orra alá nyomta. � Érezheted is. Zmed dühösen dörmögött. � Hogy a fenébe nem vetted észre, hogy már csak a rongyát markolod? � És te hogy a fenébe nem vetted észre, hogy a te rongyodat nem markolja senki? � Ez az átkozott botorkálás kimerített... � Mit gondolsz, engem talán nem? A testvérek dühösen morogtak az orruk alatt. � Mi legyen? � szólalt meg végül Zmed. � Vissza-megyünk és megkeressük? � Én ugyan vissza nem botorkálok még egyszer ezen a pokolbéli úton! Elég volt egyszer is. Örüljünk, hogy kijutottunk! Hagyjuk a lányt a fenébe! Nem mon-dom, csinos a kicsike, de nemesi szavunkat adtuk, hogy nem molesztáljuk! Akkor meg minek izgassuk magunkat miatta? � És ha valami baja esett? � töprengett Zmed. � Ha beleesett valami verembe, vagy ilyesmi... Lenk nevetett. � Hát nem fogod fel? Egyszerûen lerázott bennün-ket. Meglépett. Megszökött tõlünk a kis ribanc! Hmuda sóhajtott. � Ne legyünk hozzá igazságtalanok! Az õ helyében talán én is megszöktem volna. Megmutatta a kivezetõ utat és ezzel az életünket mentette meg. De mire szá- míthat tõlünk? Hálára? Honnan tudhatja, hogy nem vágjuk el a torkát, amint biztonságban hisszük magun- kat? Vagy hogy nem becstelenítjük meg mindhárman...

Szerintem nem bízik meg bennünk, és ezért nem hibáz-tathatjuk. Titokban lemaradt tõlünk valahogy, mi pedig nem vettük észre. Lefogadom, hogy itt lapul a köze-lünkben, s egy-két napig étlen-szomjan fog reszketni a sötétben. És csak akkor jön elõ, ha már elmentünk... � Alana! � kiáltotta váratlanul Zmed, és a testvérei összerezzentek, ahogy a hangja végigvisszhangzott az alagúton. � Ne félj tõlünk! Nem akarunk bántani! Gye-re elõ! Semmi válasz. Zmed még kétszer próbálta meg elõcsalogatni a lányt, de mögülük egy árva nesz sem hallatszott. � Menjünk! � javasolta Lenk. � Elegem van ebbõl a sötétségbõl! Bújjunk ki végre az áldott napvilágra! Ahogy szótlanul haladtak elõre, a derengés egyre erõsödött, és a sötétséget homály váltotta fel, amelyben már látták egymás körvonalait. � Az a kis hülye jár az eszemben � szólalt meg vá-ratlanul Zmed. Fogalmam, sincs, miben reményke- dik... Ezzel a külsõvel, ezzel a világos hajjal nem jut messzire ezen a környéken védelmezõk nélkül... � Felejtsd el a lányt! � nevetett Lenk. � Választunk helyette egy sokkal izgatóbbat a Kán háremébõl. � Nem is egyet, hármat � toldotta meg mélabúsan Hmuda. Elvégre három fejet hozunk... � Allj! � szisszent fel Lenk. � Alana is ezt mondta! Három fejért háromezer aranyat kérhetünk és három háremhölgyet... � Na és? � Honnan tudott a lány a beígért jutalomról? Döbbenten hallgattak el. Egyikük sem próbált ma- gyarázatot találni. Inkább a kijárattal foglalkoztak. És azzal kellett is foglalkozni... Valahogy mindhárman úgy képzelték, hogy a föld alatti alagút egyszerûen csak a napvilágra torkollik, s elég lesz majd kisétálniuk. Mekkorát tévedtek! A derengõ fény mindössze egy ökölnyi nagyságú lyukon keresztül áramlott be, s ezt a lyukat földdel ke-vert, hatalmas kövek vették körül.

S mivel a lány kívánságára a toronyban megváltak minden fegyverüktõl, most puszta kézzel kellett neki-állniuk, hogy kikaparják magukat...

Félórán keresztül kapartak puszta kézzel, amíg sike-rült annyira kitágítaniuk a nyílást, hogy a legsoványab-bikuk � nevezetesen Lenk � végre kipréselhette magát. � Egy hegyoldalban vagyunk � közölte. � Valahol a táborunk és a tópart között... Lenk odakint keresett egy éles követ, s azzal tágítot-ta tovább a nyílást. Tíz perc múltán kibújt Hmuda is, és valahogy a lyuk közepén megszoruló Zmedet is kirángatták. � Most merre? � kérdezte Lenk. Zmed borúsan vállat vont. � Vissza a táborba. � Szerintem ne vigyük a Kán elé a fejeket! � mor-

fondírozott Lenk. � És ne is térjünk vissza a táborba! � Miért ne? � A fene tudja... Rossz elõérzetem van. Mi lenne, ha északnak vennénk az irányt, és hazatérnénk a hazánk- ba? A varázsló a fülembe rakta a bogarat... Ideje leszá-molnunk Toharral! Hmuda lebiggyesztette az ajkát. � Gyalog akarsz hazaindulni? Egyetlen árva réz nél-kül? Ugyan már, öcskös! Zmed döntött. � A feladatot elvégeztük. Visszamegyünk a Kán-hoz. Felmarkoljuk a jutalmat, pihenünk egy keveset, aztán majd meglátjuk, honnan fúj a szél... Hmuda végigmérte a társait, és elmosolyodott. � Nem csodálom, ha a lány nem volt bizalommal irántunk � jegyezte meg. � Ragadunk a vértõl és gusz- tustalanul mocskosak vagyunk. Undorítóan nézünk ki... Lenk rákacsintott. � Ha majd itthagyjuk a tábort, diszkréten érdeklõd-hetünk utána a környezõ városokban. Nyilván sokak-nak szemet szúr egy magányosan utazó, szõke hajú lány...

Fáradt léptekkel, halkan beszélgetve indultak meg a kathír tábor felé, de hamarosan gyorsítottak a tempón, mert sötét viharfelhõk kezdtek gyülekezni felettük...

Nem sokkal a tábor elõtt kathír lovasok vágtattak eléjük az erdõbõl, és fenyegetõen fogták körül õket. � Kik vagytok?! � Drén zsoldosok Emer von Kroeg csapatából. � Hol a pokolban jártatok? � recsegte a kathírok ve-zetõje. - Tán valami trágyában hemperegtetek? � Mishrének vérében � vetette oda gõgösen Zmed. � A Kán személyes megbízatását teljesítettük! Azonnal vezessetek hozzá! A kathír magas fejhangon kacagott. � Ha zavarni merészelném most õfelségét holmi mocskos külhoniak óhajára, öt percen belül karón fi-tyegne a fejem... Zmed és testvérei leszoktak már arról, hogy a szí- vükre vegyék azokat a sértéseket, amiket a rátarti kathír- rok vágtak állandóan a fejükhöz külhoni voltuk miatt. Most sem vitatkoztak. �Emer von Kroeg igazol minket. � Alig hiszem. � Mi? � A zsoldosbárót teletûzdelték vesszõkkel a mishrén íjászok... Egy órája kiszenvedett. Ez a hír mindhárom zsoldost megrázta; a szívük mé-lyén szerették a dergán hadfit. De most nem volt idõ meggyászolni. � Akkor... � kezdte Zmed. Lenk fejezte be. � Oleg Hjadl � mondta. � Õ tud a küldetésünkrõl. Vagy talán õ is meghalt? A portyázók kapitánya megvetõen elhúzta a száját erre a feltételezésre.

� Õ nem szokott...

Oleg Hjadl pillanatokon belül elõkerült, amint a tá-borba értek; keresni sem kellett. Meglepetve szemlélte a drén testvéreket. � Hol van Amoghartha? � Az Égben � felelte Zmed közönyös képpel. � Vagy pedig ott, ahová haláluk után, a kathír varázslók kerülnek... � Meghalt? � Ha mondom. � A Kán elé akartok járulni? Elég rossz kedve van. � Majd mi felvidítjuk � vetette közbe Lenk. � Hoz-tunk neki egy kis ajándékot. Az idõs testõr csak egy pillantást vetett a fiatal drén vállán lógó batyura, és zordan elvigyorodott. � Remélem, a megfelelõ fejet vágtátok le... A táborban iszonyatos fejetlenség uralkodott; renge-teg volt a sebesült, a yhamárok összevissza rohangáltak a sátrak között, hogy számba vegyék az elesetteket, a yherbák pedig nyilvános imát rögtönöztek, hogy lelket verjenek a vert seregbe. � Mi történt a falaknál? � kérdezte Zmed a testõrt, miközben az öles léptekkel vitte õket keresztül a tábo- ron. Oleg Hjadl viharvert arca elsötétült. � Csapda � morogta. � A varázstudóink beomlasz- tották a dél-délkeleti falat, és azt hittük, hogy gyõz-tünk... de az átkozott mishrének szándékosan engedtek be bennünket a külsõ várudvarra... Olyan rettenetes nyílzápor fogadta a fõsereget, hogy talán még egy kia-dós vihart is jobban meg lehetett volna úszni egy csepp nedvesség nélkül, mint azt a pusztítást bekapott nyíl-vesszõ nélkül. És akkora volt ott a por meg a köd, hogy a hátrébb jövõk semmit sem láttak az egészbõl, és egyenesen belerohantak a halálos zuhatagba... És ami-kor elfogytak a vesszõk, oldalba kaptak bennünket a lovagok, s átkozott, félmeztelen vérsámánok mészárol- ták le a harcosainkat... Még nem számoltuk össze a veszteségeinket, de az biztos, hogy legalább kétezer jó harcos maradt ma holtan a falak alatt, a zsoldosokrólnem is beszélve... Kéttucatnyian jöttek vissza halálféle-lemben, de õk is minek... � Hogy-hogy? � A Kán elsõ dühében lecsapatta a fejüket. Ott kel-lett volna halniuk a társaikkal együtt...

Elérték az elsõ testõrgyûrût. A szalamandrások meg-állították õket, és el akarták venni a fegyvereiket. � Nincsenek fegyvereink � dörmögte Zmed. � És a zsákban mi van? � Ajándék a Kánnak. � Hadd lássam! Oleg Hjald leintette a túlbuzgó õrt. � Nem a te szemednek való látvány! � Látnom kell! Ez a parancs. � Velem vannak � recsegte Oleg Hjadl. � Felejtsd el a parancsot! Személyesen kezeskedem értük. A testõr tisztelgett és utat nyitott.

A második körnél az idõs testõr már meg sem várta, hogy megállítsák. � A Kán elé! � recsegte határozottan. � Azonnal! És fél percen belül egy csapat testõr már befelé kí- sérte õket a pavilonba � azonmód kimerülten és vér-mocskosan.

A pavilon belsejében a Kán úgy dühöngött, akár egy megsebzett vaddisznó. Festett hajú klánfõnökei a föl-dön térdeltek, elõre borulva érintették a homlokukat a szõnyeghez, mintha imádkoznának, s az uralkodó egy háromágú korbáccsal ugrált közöttük, átkokat szórt ra- juk, s néha, amikor kifogyott a szavakból, fegyverével mindig azt ütötte, aki a legközelebb volt hozzá. � Halljam!? � követelte Khigraj. � Melyikõtök em-berei futamodtak meg legelébb? Kik voltak azok a mocskos kutyák, akik ellen merészeltek szegülni a pa-rancsomnak? Melyik klánban bujkálnak bátor kathírok helyett gyáva üregi nyulak?! Halljam? Talán a te embe-reid voltak, Dermareth? Vagy a te mocskos kutyáid ve-temedtek erre az aljasságra, Dirgan aga? Halljam! Be-szélj! Dirgan aga, akinek csaknem tar koponyáján a zöld és a fekete színek keveréke dominált, sértetten emelte fel a fejét. � Az én embereim csak akkor hátráltak meg, amikor a fõsereg már futott! Mi még akkor is kitartottunk, ami-kor a harcosaim fele már a vérében fetrengett! Ezért hát... senki ne nevezze a Dirganokat gyávának! � Hah! � kiáltotta a Kán indulatosan, és ismét meg- lódult a kezében az ostor. � Nyelvelni merészelsz! Fel-ségsértést forgatsz a fejedben? Pedig gõgös szavaid épp téged hazudtolnak meg! Hiszen most ismerted be, hogy megfutamodtatok! � De csak akkor, felség, amikor már az össze többi klán megfutamodott! - Elõtte vagy utána - mérgelõdött a Kán �, ez a lé-nyegen mit sem változtat! Vagy talán nem az volt a pa- rancsom hogy ha kell, pusztuljanak ott a harcosok az utolsó szálig, de ne merjenek meghátrálni semmilyen körülmények között sem? Nem ezt parancsoltam? � De igen, felség � felelte sértetten Dirgan aga, aki- nek zöld selyemzubbonyán már, kiütközött a korbácsü-tések nyomán kiserkedt vér. � És ezért a fejemet vétet- heted. De ha az én fejemet elveszed, ugyanúgy le kell csapatnod minden klánfõnökét, mert abban a bûnben, amit énrám szórsz, egyikõnk sem ártatlan! � Kutya! � hörögte a Kán. � Hát azt hiszed, nem te-szem meg? Holnap reggelre mindõtök feje karón fog száradni, és a beleiteken varjak lakmároznak majd! A Kán még egyszer megütötte az idõs klánfõnököt, aztán iszonyatos szitkokkal az ajkain sorra végigvert mindenkin, aki csak ott térdelt elõtte. Csak amikor szusszant egyet, akkor fedezte fel a tisztelgõ pózban megmerevedett Oleg Hjadlot és a fél-térden várakozó drén fivéreket. � Ki adott engedélyt... � Fontos hírt hoztam, felség! � dörmögte Oleg Hjadl ráérõsen. � A titkos külömtményünk visszatért...

Legalábbis részben... Az egyik omara szolga egy fátyolkendõvel, le akarta törölni a Kán homlokáról az izzadtságot, de a testes uralkodó olyan hördüléssel lökte félre a szerencsétlent, hogy az egy medvének is becsületére vált volna. A Kán szeme tágra nyílt, ahogy rámeredt a külhoni zsoldosok-ra. Nem volt könnyû felismerni õket a rászáradt vér és a mocsok alatt. � Az északiak! � Igen, felség. � Hol van Amoghartha?!

Oleg Hjadl oldalra lépett; hagyta a fivéreket beszél-ni. Szokás szerint Zmed válaszolt. � A varázsló meghalt, felség, A Kán vörös arca csaknem szétrobbant a visszafoj-tott dühtõl. Kezében remegett a korbács, és enyhén fe- lemelkedett, mintha lecsapni készülne. � Ezek szerint... kudarcot vallottatok? � Csak a varázsló, felség � emelte fel a fejét Zmed büszkén. � Mi... sikerrel jártunk. A Kán hitetlenkedve meredt rájuk, és testéhez képest nevetségesen apró léptekkel a fivérekhez sietett. � Sikerrel... jártatok? � ismételte, mint aki rosszul hallott. � Ezek szerint... � Igen, felség � felelte Zmed. � A parancsa szerint cselekedtünk. Elhoztuk önnek Devra Mishtrell fejeit... A Kán széles arcán megdöbbenés, hitetlenkedés és öröm villant át. A szõnyegen térdelõ klánfõnökök és a tucatnyi õr egy emberként meredt a drén fivérekre. Az-tán az uralkodó pillantása a büszkén pózoló Zmedrõl a bal oldalon várakozó Lenkre vándorolt; a fiatal drén vállán dudorodó batyura. � A fejeit? � bukott ki belõle a szó. � Igen, felség � szólalt meg most Lenk, megelõzve a bátyját. � A Boszorkánykirálynõ egy háromfejû ször-nyeteg volt. Csúf, mint a pokol és hatalmas! De mi le-vágtuk az összes fejét. Mindhárman egyet-egyet, így véve ki részünket igazságos arányban abból az iszonya-tos küzdelembõl, amiben csaknem mindhárman ottma-radtunk. A Kán még a száját is kitátotta, úgy hallgatta a legfi-atalabb drén fivér hivalkodó szavait. Csak amikor Lenk elhallgatott, akkor dörzsölte meg felséges állát. � Három fej? � visszhangozta. � Devra Mishtrell?... Te mirõl beszélsz? � Errõl � felelte egyszerûen Lenk, és egy könnyed mozdulattal kiöntötte a batyuja tartalmát a Kán lába elé. A három ocsmány fej lehuppant, gurult egy lépés-nyit a drága szõnyegen és fekete vérmocsokkal alapo- san összerondította azt. Lenk ettõl megijedt kissé, és félve pislantott az uralkodóra, de a Kán nem háboro-dott fel a szõnyege bemocskolása miatt.

Zmed is a szõnyeget félthette, mert sietve lehajolt, és az üstökénél fogva a magasba emelte az egyik fejet. Úgy fordította, hogy a felséges úr láthassa az ocsmány ábrázatot. Hmuda sietve követte a bátyja példáját, s kis-sé megkésve Lenk is felragadta a harmadik fejet � Itt a diadalunk bizonyítéka � hadarta Lenk. � A

Boszorkánykirálynõ nincs többé! Gigászi küzdelemben gyõztük le, és ha nekem mesélné valaki, miként, talán én magam is hazugnak nevezném, annyira hihetetlen! Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy rászolgál-tunk a jutalomra! És mivel három fej van, mi pedig hárman amúgy sem tudnánk igazságosan megosztozni egyetlen háremhölgyön... hm, talán nem szerénytelen ség. Elhallgatott, mert Zmed úgy oldalba könyökölte, hogy csaknem elharapta a nyelvét. De önmagától is el-hallgatott volna, mert most már látta, hogy a Kán arcán õszinte öröm helyett értetlenség és düh kezd szétterül-ni. � Ezek a fejek... nem Devra Mishtrell fejei! � kiál- totta a Kán csalódottan. � A Boszorkánykirálynõnek egy feje van, melyet selymes, tejfehér haj koronáz, s az ábrázata nem ilyen ocsmány, hanem fiatal és angyali; a szépségével egyetlen háremhölgyem sem lenne képes versenyezni... Átkozottak! A bolondját akarjátok járatni velem?! Kudarcot vallottátok, és elhoztátok ezeket az ocsmányságokat, hogy elbolondítsatok?! � Fe-felség! � hebegte Zmed. � Szavamra eskü-szöm, a fellegvárban... a trónszék... Amoghartha... ez... ez... � Alana! � sziszegte hirtelen felismeréssel Lenk, és a keze ökölbe szorult. � Alana... nem Alana! Õ volt Devra Mishtrell! � Mit vartyogsz itt, te mocskos drén kutya?! Zmed és Hmuda is álmélkodva meredtek az öccsük-re, de eddigre már bennük is tudatosult, hogy a Boszor-kánykirálynõ külsejének leírása ráillik arra a fiatal lányra, aki kivezette õket a várból az alagúton keresz- tül. De ha õ a Boszorkánykirálynõ, akkor miért mentette meg õket? Miért mutatott nekik egérutat? Csak várnia

kellett volna, amíg a vérsámán és a lemezvértes lova-gok felérnek a lépcsõn... A méltóságos Kán ismét elvesztette az önuralmát, és szitkozódva, dühösen ordítva csépelni kezdte a térdelõ drén fivéreket a korbácsával, de mivel azokat védte a kermon mágiája, az ütések rendre elcsúsztak, s a közel-ben álló testõrök és Oleg Hjadl szenvedték el a legja-vát. � Mocskos, alávaló, drén kutyák! Miféle fejet hoz-tatok ti elibém? � Szólhatok, felség? � kiáltotta az egyik klánfõnök a háttérbõl. Majd meg sem várva az uralkodó engedé-lyét, izgatottan kiáltotta. � Én hallottam egy háromfejû óriásról, egy nõstény ogárról... Azt beszélik, hogy Devra Mishtrellnek egy háromfejû ogár a testõre és a famulusa! Gira-Gevra-Gorra a neve! Állítólag Devra Misthrell bármikor át tudta venni az erejét, látott a sze-mén keresztül, beszélt a száján át és még varázsolni is képes volt az agár testébõl... � Ez így igaz � szólalt meg higgadt, recsegõ hangon az az ogárfej, melyet Hmuda tartott a kezében. � De miért beszélsz múlt idõben? És mielõtt a döbbenet eluralkodhatott volna a helyi-ségben, a pavilon egyik citromsárga selyemfalán ke-

resztül egy fekete ruhás, testes alak bukott be, aki egy lábszárcsont formájú és nagyságú aranyjogart tartott a kezében. � MAGIA! � üvöltötte ez az alak kétségbeesetten. � IDE HOZZÁM, FELSÉG! A Kán azonnal megpördült, azonban nem jutott messzire. A Hmudánál lévõ ogárfej szélesre tátotta a száját, és félvödörnyi maró savat okádott az uralkodó széles hátára. Khigraj Kán felbukott, és ahogy a sav át-marta a vékony selyemkaftánt s a testét marcangolta, úgy vergõdött a szõnyegen üvöltve, mint egy halálra sebzett, nagy testû kutya. Az ogárfej vadul felröhögött, és az újabb adag savat a meglóduló testõrökre fröcskölte. És ezzel egy idõben a másik két ogárfej is munkába kezdett. A Zmed kezében lévõ fej üveges szempárja hatalma- sat villant, és a pavilon belsejében olyan fényesség tá-madt, mintha a világ összes napja ott benn kezdett vol-na ragyogni. Egy szemvillanás alatt megvakult min-denki, és még a drén testvérek is vaksin hunyorogtak - pedig õket a kermonjuk megvédte a mágikus csapások-tól. A harmadik fej szemébõl pedig apró, sercegõ villá-mok kezdtek csapkodni, és akit eltaláltak, az úgy meg-remegett, mintha nyílvesszõ bökte volna szíven, s aztán mozdulatlanul terült el a padlón. � ÁRULÁS! � üvöltötte a fekete ruhás varázsló, és aranyjogarával a drén fivérek irányába sújtott. És pont a három zsoldos között egy tûzlabda rob-bant, és hatalmas aranyszínû lángok nyaldosták körbe Zmedet, Hmudát és Lenket. Azonban Zmed kezében a fej hasonló választ adott. A halott szempárból lila golyók süvítettek elõ. Párosá- val jöttek, tízmásodpercenként kettõ, s egymással pár-huzamosan süvítettek egyenesen a kathír varázsló irá-nyába. Az elsõ két lila golyó egyenesen nekicsapódott a va-rázsló fekete ruhájának, és tenyérnyi helyen kiégették azt, a második páros viszont már a varázsló elõtt egy tenyérnyire pukkant szét a levegõben, s lilás lángcsóvát vetve enyésztek el. Így járt a harmadik és a negyedikpáros is, azonban az ötödik pár lila energiagolyó szét-robbantotta azt a láthatatlan pajzsot, mely a varázslótvédte, és a fickó felüvöltött. Vadul hadonászott a jogar-ral, de mielõtt varázsolhatott volna, újabb két lila ener-gialövedék csapódott a mellkasába, és a fájdalmas ordí-tás megtörte a jogarra mondott varázsszavak sorrendjét, s a jogar egyszerûen felrobbant a varázsló kezében. A szerencsétlen fickó cafatokra hullott, a pavilon oldalán jókora lyuk tátongott, akárcsak a vastag szõnyegen ott, ahol korábban a varázsló állt. A kavarodás és a zûrzavar a tetõfokára hágott. Az el-vakult testõrök és klánfõnökök némelyike mostanra már visszanyerte a látását a villanás után, és most kezd- ték felfogni, mi történt. � A Kán halott! � ordította Oleg Hjadl teli pofával. � Halál az árulókra! Nyolc testõr és hat klánfõnök támadt ordítva a dré-nekre, és odakintrõl újabbak érkeztek.

Hmuda elhajította az ogárfejet, és a kardja után ka-pott. Azonban semmilyen fegyvert nem viselt, s ideges ujjai csak a levegõt markolászták. Egy sebhelyes arcú kathír vágott a nyakára széles szablyájával. Hmuda villámgyorsan leguggolt, s a pen-ge csak a levegõt suhogtatta a feje fölött. � Halál a gyilkosokra! Halál a Boszorkánykirálynõ kémeire! � Mi nem vagyunk ké... � sikoltotta Hmuda, és ki-rúgta a testõr alól a lábat. Idõközben Zmed két másik testõrrel dulakodott. Õ is azonnal eldobta az ogárfejet, de neki sem volt fegyve-re, hiszen még a várban mindhárman lefegyverezték magukat a szép arcú lány határozott kívánságára. Pusz-ta kézzel vette fel a küzdelmet a két megtermett fickó-val szemben, és normális esetben esélye sem lett volna a jól képzett vívók ellen. Azonban a testvéreivel váll-vetve küzdött, s így a kermon mágiája védte mindhár-mukat. Az egyik testõrt egy jól irányzott jobb egyenes-sel leütötte, de a másik megsebezte volna, ha nincs a kermon. Zmed így is érezte, ahogy heves fájdalom ha-sít a bal karjába, de nem volt ideje ezen töprengeni. Máris megragadta a testõr csuklóját, és maga elé rántot-ta a fickót. Egy piros-fekete hajú, középkorú klánfõnök így egyenesen a testõrt nyársalta fel rövid nyelû, fõnöki lándzsájára. A testõr lehanyatlott, és Zmed diadalmas ordítással tépte ki a kezébõl a szablyát. Gyors egymá-sutánban két rövid nyílvesszõ kerülte el a fejét, s ez csak fokozta kínjait. Azonban Zmed a fogát összeszo-rítva meglengette újonnan szerzett szablyáját, és ütött-vágott, szinte vaktában, amekkorákat csak bírt. Elsõ ijedtségében Lenk is el akarta hajítani az ocs-mány ogárfejet, de õ azonnal rádöbbent, hogy fegyver-telen, s elég gyorsan járt ahhoz az agya, hogy rájöjjön, a halott fej szemeibõl kivillanó lila villámocskák nem õt és a testvéreit támadják, hanem a rájuk támadókat ti-zedelik. Lenk nagyot rikkantott. Õ meg sem próbált mente- getõzni. Tudta, hiába bizonygatná, hogy a Kánt nem szándékosan ölték meg, ezzel már senki nem törõdik. A vérüket akarják! � Zmed! A bátyja meg sem hallotta a kiáltását a pokoli hang-zavarban, és Lenk sem ért rá tovább társalogni. Az ajtó felõl tucatszámra özönlöttek a szalamandra vértes tes-tõrök, és mivel õ állt hozzájuk legközelebb, õt szemel-ték ki. � Vissza! � ordította Lenk. � Nem akarok legyilkol-ni senkit! Az ogárfej azonban meghazudtolta a szavait, mert a szemekbõl iszonyatos sebességgel, szinte egybeérõen pattogtak elõ a villámocskák, és pillanatokon belül hol-tak, sebesültek torlaszolták el a bejárat felõli részt. Azonban folyamatosan újabb testõrök és katonák ér-keztek, és Lenk ösztönösen felragadott a földrõl egy széles pengéjû szablyát. Utálta az ilyen ormótlan fegy-vereket, s nem is igazán jól bánt velük, de mivel vívó-tõrt senki nem viselt a közelében, kénytelen volt ezzel beérni. Most már annyian jöttek, hogy még a villámocskák

iszonyatos sebessége is kevésnek bizonyult. Lenk a szablyával is besegített a gyilkolásba, és az életét több-ször is csupán a kermon varázsereje mentette meg. Ám az ebbéli fájdalomtól már egész felsõteste úgy lüktetett, hogy csaknem szétvetette a kín. Hirtelen elfogytak a támadók, és Lenk egy szussza-násnyi szünethez jutott. A fivérei egyesült erõvel küz-döttek egy hatalmas termetû testõrrel, s úgy tûnt, õket sem kell kisegíteni. Lenk idegesen forgatta a fejét, és próbált úgy helyez-kedni, hogy a pavilon bármely falán hatolnak is be az újabb támadók, tudja védeni magát. Az ajtónál leg-alább negyven hulla hevert, s ezek tekintélyes torlaszt képeztek. Azonban bárki képes felhasítani egy vékony selyemfalat, s a résen át behatolni. Odakint kürtszó harsogott riadót, és az iszonyatos csörömpölésen, lábdobogáson keresztül Oleg Hjadl mással összetéveszthetetlen bömbölése hallatszott. � A drének legyilkolták a Kánt! Halál rájuk! Ide mindenki! Még dühösebb üvöltések harsantak fel. � Hálót! � bömbölte Oleg Hjadl. � Hálót rájuk! Te- perjétek le õket!

Zmed egy iszonyatos csapását a feje fölött védte az egyetlen megmaradt testõr, s ezt kihasználva Hmuda ágyékon szúrta a fickót. Aztán amikor az összegör-nyedt a kíntól, Zmed lecsapta a fejét. Lihegve meredtek egymásra. Körös-körül megcson-kítva, véresen ott hevertek a klánfõnökök és a Kán leg-elitebb testõrei, s még csak nyöszörgés sem hallatszott. A Kán savmarta testébõl csupán egy gusztustalan, cseppfolyós kocsonya maradt, s az is szétfolyt a lyuka- csos, megfeketedett szõnyegen. Egészen halottnak tûnt... Egyelõre nem érkeztek újabb ellenfelek. � Senki ne menjen be! � üvöltötte Oleg Hjadl. � Hol van már az az átkozott háló!? � Mi a fene történik itt?! � kiáltotta Zmed dühösen, és úgy meredt Lenkre, mintha õ tehetne mindenrõl. � Megöltük a Kánt � vetette oda a fiatalabb drén, és kipillantott a pavilon felhasadt falán. A kezében még mindig ott szorongatta az ogárfejet, melynek a szemé- bõl már nem pattogtak villámok. � De hát.. � Nem fognak hinni nekünk! � összegezte Lenk. �És legalább ezren tolonganak odakinn. Már hozzák a hálókat... Ha legyûrnek és elkülönítenek bennünket, nem véd a kermon. Halottak vagyunk... � Dobd már el azt a szart! � dühöngött Zmed, és az ogárfej felé köpött. � Meddig akarod babusgatni? Lenk valóban csaknem elhajította a fejet, de hirtelen mást gondolt. Maga felé fordította az undorító ábráza- tot, s megrázta az üstököt. � Segíts ki innen, te mocsok! � kiáltotta. � Miattad kerültünk ekkora szarba, akkor most már segíts! � Segítsetek magatokon � recsegték a halott ajkak anélkül, hogy megformálták volna a szavakat. � Ti együtt kitörhettek a táborból. � Hülyeség! � morogta Zmed. � Egy pillanaton be-

lül kétezren vetik ránk magukat, s maguk alá gyûrnek, mielõtt elrebeghetnénk egy búcsúimát. � Siessetek! � sziszegte a fej. � Vegyétek fel Gevrát, és Gorrát! Velünk kitörhettek! Odakintrõl balták csattogása hallatszott, és a pavilon remegett. � Ránk döntik a sátrat! � kiáltotta Hmuda elretten-ve. � Végünk van! � A fejeket! � kiáltotta Lenk. Fogjátok az ogárfe- jeket! Kitörünk! � Megvesztél!? � Lehetséges. De más esélyt nem látok! � Okos � nevetett a fej egészen dallamos hangon; mint ahogy egy fiatal nõ kacag egy túlzó bókon. � Se-gítek nektek. � A fejeket! � üvöltötte Lenk magából kikelve. � Rögtön lenyom a sátor! Ne hagyjuk magunkat oktalan barmokként lenyomni! � Semmi esélyünk! � kiáltotta Hmuda. Zmed villogó szemmel kapta fel a lábánál heverõ ogárfejet, és a középsõ fivér kezébe dobta. � Nem vinnyogunk! � kiáltotta, miközben a másik fejet is üstökön ragadta. � Megpróbáljuk! Együtt kell maradnunk mindvégig... úgy talán van valami esé-lyünk! � Vigyázzatok a hálóra! � kiáltotta Lenk. � Gyerünk! � vette át a vezetést Zmed. � A lovak-hoz! Nem kellett tovább magyarázkodni; mindhárman. tudták, hogy von Kroeg lovaira gondol, a zsoldosok sátrainál. � Wogard legyen velünk!

Épp abban a pillanatban, amikor a veszett fejszecsa- pások eredményeként a Kán pavilonjának déli oldalfala beomlott, s a sátor tetõponyvája hatalmas lepelként hullott alá, a drén fivérek a kardjukkal lyukat vágtak az északi oldalon, és családjuk fejhangú csatakiáltását hal-latva kizúdultak a résen. Több száz torokból harsant fel dühödt ordítás, és egy pillanaton belül suhogó nyílvesszõk sötétítették el a le- vegõt. Ám ugyanakkor, amikor az íjhúrok pengve út-jukra bocsátották a hegyes vesszõket, a három ogárfej is mûködésbe lépett. Az egyik egy maroknyi méretû lila gömböt köpött hatalmas ívben a nagy igyekezetükben egymást tipró kathírok közé, és a gömb becsapódását követõ robba-nás tucatnyi harcost tépett darabokra, a légnyomás két- szer annyit terített a földre, s háromszor annyinak a ru- hája fogott nyomban tüzet. És miközben a megrettent kathírok megzavarodottan támolyogtak, a másik két ogárfejbõl megállás nélkül zúgtak elõ a lila energialö-vedékek és az arasznyi villámok, s számolatlanul oszto- gatták a halált. Amikor a drén fivérek kibukkantak a résen, és meg- pillantották a pavilont körülvevõ kathír harcosok hatal- mas tömegét, mindhárman leszámoltak még a legcse- kélyebb reménnyel is. Amikor egy halom nyílvesszõ a kermonnak köszönhetõen elkerülte õket, olyan fájda-

lom mart beléjük, hogy a csatakiáltásuk átalakult va-dállati üvöltéssé, és egy pillanatra mindhárman megva-kultak. Azt hitték, itt a vég. Ám amikor a fájdalom alábbhagytával a látásuk kitisztult, és meglátták, mek- kora pusztítást okoztak az ogárfejek fél perc alatt, ismét visszatért beléjük a bizakodás. Bár még rengetegen tolongtak a közelben vérükre áhítozó kathírok � akik talán rajtuk akarták bizonyítani a bátorságukat a délelõtti fiaskó után �, szabályos fo- lyosó nyílt elõttük, s bár hullák sokaságán kellett ke-resztülgázolniuk, egyelõre még a kardjukat sem kellett- csapásra emelni. � Elõre! � üvöltötte rekedten és teljesen szükségte-lenül Zmed, hiszen mindhárman úgy rohantak, ahogy csak bírtak. Most már mögülük is záporoztak a nyílvesszõk, és a megdöbbenésbõl felocsúdó kathírok megvadult farka-sokként vetették magukat a menekülõk után. ám ez a pár másodperces elõny elég volt a drén fivéreknek, hogy áttörjenek a szemközt igyekvõ harcosok falán, el-kerüljék az oldalirányból közeledõ hálósokat, és máris a sátorok között rohantak. Az ogárfejek még mindig köpködték halálos lövedé-keiket, de mintha már valamivel meglassultak volna. A lila golyópárok, amelyek eddig halálos biztonsággal ta- lálták telibe az útjukban most már gyakorta az útjukba kerülõ harcos mellett csapódott egy-egy sátor- póznába, vagy a földbe, s hosszú pillanatok teltek el, mire újabb golyópácok vágódtak elõ. Az arasznyi villá-mocskák pedig elvékonyodtak, szabad szemmel alig le-hetett látni õket, s akiket eltaláltak, azok csak megráz-kódtak, egy pillanatra dermedtek meg, hogy aztán ha-talmas fájdalomüvöltéssel térjenek magukhoz, és még dühödtebben támadják a menekülõket. A harmadik fej pedig már egyáltalán nem csinált semmit. Menekülés közben kilõtt még egy hatalmas robbanást okozó energiagömböt, de mivel ahová esett, ott már nem tömörültek annyira a kathírok, mint az elõ-zõ robbanásnál, az áldozatok száma is igen csekélynek mutatkozott. És ezt követõen a fej már semmit nem csi - nált. Ettõl függetlenül Zmed még mindig vadul szoron- gatta a darócszerû üstököt a baljában, miközben jobbjá-val vadul osztogatta a szablyacsapásokat. A másik két fivér alig bírta tartani a tempót Zmed-del, aki rohantában vágott oda az elibe kerülõknek, és azt sem várta meg, mi lett a csapása eredménye, már törtetett is tovább. Aki az útjába került, azt egyszerûen félrelökte. A tábor olyan volt, akár egy felbolydult darázsfé- szek. Mindenhol szóltak a kürtök, ám a kathírok több- ségének fogalma sem volt arról, hogy mi történt, és a yhamárok is csak értetlenül összevissza rohangáltak, és egymástól kérdezgették, miféle csatarendbe kell terel-niük az embereiket. Azok, akik korábban Oleg Hjadl hívására a Kán pa- vilonja körül tolongtak, már alaposan megtizedelõdtek az ogárfejek mágikus pusztításától. Sokan megfuta-modtak a lilásan cikázó halál és a titokzatos robbaná- sok láttán, megint mások sebesült társaikat vonszolták, vagy éppen egymás lángoló ruháját oltották. Csupán

két tucatnyi testõr és broda talpas próbálta beérni az árulókat. Ám õk is alaposan elszakadtak egymástól, s az élen loholók is ötven-hatvan lépésnyire futottak a drének mögött. A menekülõk ziháltak, rogyadozó léptekkel futottak, és a rájuk száradt régebbi- és rájuk fröccsent friss vértõl iszonyatos látványt nyújtottak. Amerre a elrohantak, csak megbámulták õket a zavarodott brodák, de na- gyon sokan próbálták feltartóztatni õket pusztán a kül-sejük miatt. Bár Zmed és fivérei rengeteg okvetetlenkedõt levág-tak futtukban, egyre többen fedezték fel õket, s ahogy ahír szájról szájra terjedt, a kathír harcosok egyre sûrûbb tömegekben özönlöttek a kavarodás gócpontja felé. � Elvágják az utunkat! � kiáltotta Lenk dühösen, és megrázta az ogárfejet. � Köpködj már, te mocsok! Hárman robbantak az útjába az egyik sátor takarásá-ból. Az ogárfej nem reagált. Lenk futtában az egyik támadója felé vágott. Az azonban könnyedén védte a csapást, és közben a két társa közrefogta a legfiatalabb drén fivért. Vágásaik a kermon révén nem érintették a zsoldost, ám Lenk csap-dába került, és képtelen volt kitérni az útját álló elõl. Zmed és Hmuda rendületlen tempóban rohantak to-vább, s bár nekik is akadt egy kis nézeteltérésük két kathír dzsidással, csak egy pillanatra torpantak meg. Lenk sziszegett a fájdalomtól, és félkörívben vágott. A testvérei már csaknem eltûntek egy sátor mögött. És ha túl messzire kerülnek tõle, megszûnik a kermon védelmezõ ereje... � Zmed! � sikoltotta Lenk kétségbeesetten, és egy vad ugrással megpróbált kitörni két ellenfele között. � Zmeeeeeed! Lenk rosszul számította ki a menekülési útvonalát, de az is lehet, hogy az egyik broda sejtette meg, mire készül, mert egyenesen az útjába ugrott. A fiatal drén vállal ütközött az ellenfelének, és a kimerültségtõl megtántorodott. Próbált megkapaszkodni a közeli sá-torpóznában, de elhibázta a mozdulatot, és a földre ke-rült. Csak egy pillanat mûve volt, és egy sarus láb tapo-sott a mellére, s ugyanakkor már zúgott is lefelé a csa-pás a nyakára. Ha a fivérei túl messzire jutottak... � Zmeeed! A következõ pillanatban Lenk érezte, ahogy a kard pengéje átvágja a torkát, és elválasztja a törzsétõl a fe- jét. Szinte látta maga elõtt, ahogy a fej oldalra gurul, s az õket üldözõ egyik kathír jókora rúgással röpíti a kö-zeli tábortûzbe. Azonban mindezt csak képzelte. Mert bár a kard le- csapott ugyan, a kermon ereje még kitartott, és a penge a földbe fúródott, nem az eleven húsba. Ám a fájdalom, mely Lenk nyakába mart, igen élénken elhitette vele,hogy valóban lemetszették a fejét. De az, hogy hallotta a kathír broda meglepett káromkodását, rádöbbentette a helyzetre: még él. És a következõ pillanatban valóban látott egy fejet lerepülni a törzsrõl, de az nem az õ feje volt, hanem ép- pen azé a kathíré, aki õt próbálta elintézni. És a háttér-

ben Zmed vérmocskos, verejtéktõl csillogó arca jelent meg. A másik két brodával Hmuda küzdött megszállott démonként. S aztán egy villámgyors elõredöfést köve-tõen már csak egy brodával vívott... Lenk köhögve, prüszkölve, levegõ után kapkodva próbált kikászálódni a mellkasára zuhant, súlyos test alól, és bár amúgy is csurom vér volt, most csaknem hányt, ahogy a fickó nyaki csonkjából patakzó, meleg vér belecsorgott a szemébe, orrába, szájába... � Összerókázhatod magad, ha akarod � mordult rá Zmed nagylelkûen, és kirángatta a hulla alól. � Sokkal mocskosabb már attól se leszel... � Kösz... köszönöm... � Elénk kerültek! � kiáltotta Hmuda, aki épp ekkor szúrta hasba második ellenfelét a számára is szokatlan, görbe karddal. � Bekerítenek! � A szekerek felé! � süvítette Zmed, és máris elen-gedte az öccsét. � Próbálunk ott lóra kapni! Lenk egy mozdulattal kisöpörte a szemébõl a vért, és még mindig öklendezve ragadta meg a közelben heve-rõ ogárfej üstökét. Legnagyobb meglepetésére a fej csak pár centire emelkedett fel a rántástól, utána oldalra hullott, és elgurult. A fiatal drénnek csak egymaréknyi darócszerû hajcsomó maradt az ujjai közt. És amikor lépett volna a fej felé, hogy ismét felragadja, csaknem a földbe gyökerezett a lába. Mert a fej már nem az az ocsmány ogárfej volt, amit alig pár órája metszettek le a tohonya testrõl, hanem egy rothadó, gennyes, szét-málló koponya. A szemek kocsányon lógtak, és a sze-müregekbõl valami zöldes trutymó csorgott. � Lenk! � ordította vissza Zmed, aki már csaknem eltûnt a sátor mögött. � Gyere már, te kis hülye! Két nyílvesszõ csapódott be a fiatal drén mellett su-hogva, ordító alakok közeledtek, s õ nem bámészkodott tovább a fej mellett. Sarkon fordult, és teljes erejébõl rohant a testvérei után. Csak amikor a nyomukba ke-rült, akkor látta, hogy már egyikük sem lóbál ogárfejet a kezében. Mostantól csak saját erejükre, ügyességükre, no és a kermon védelmére számíthatnak.

Az ostrom kezdetekor a szekereket hatalmas körben helyezték el, s az állandóan õrzött körön belül halmoz-ták fel a tartalék készleteket, a sózott húst; a lisztet, a kukoricát, a gyümölcsöket és azt a híg löttyöt hordó-számra, amit a kathírok bornak neveztek. Bár ezek a készletek az ostrom három hete alatt kriti-kusan megcsappantak, még mindig erõs õrség védte azoktól a renitensektõl, akik úgy gondolták, hogy egy kis plusz ételt vagy italt szereznek maguknak. Nem igazán volt jó ötlet, hogy a drén fivérek épp az õrség felé rohantak, viszont kényszerbõl cselekedtek, hiszen az összes többi irányból dühös kathírok köze-ledtek. És mindamellett nem sokkal a szekereken túl volt a karám, ahol a lovakat tartották. � Ha sikerül átjutnunk... A kürtök most már egyre hangosabban szóltak, és mostanra szinte az egész tábor felbolydult, és nagyon sokan próbálták elzárni a menekülõk útját. A rohangáló

brodák szájról szájra adták a hírt, hogy a Kán és a klánfõnökök meghaltak s a gyilkosaik még itt vannak a táborban. A legtöbben bosszúszomjasan keresték az árulókat, némelyek pedig máris azon munkálkodtak, hogy hamarjában átvegyék a halott klánfõnökök helyét. Ezek a hatalomátvételek persze nem jártak minden zökkenõ nélkül, hiszen egyes klánok vezetésére többen is vállalkoztak volna, s mindenki önmagát érezte a leg-alkalmasabbnak. A nagy kavarodást csak tovább fo-kozták a gyors leszámolások, a párviadalok és a két pártra szakadt klánok vérmesebb tagjainak összecsapá-sai. Ettõl függetlenül a kör már bezárult a menekülõk körül, s a drén fivéreknek cseppnyi esélyük sem lett volna, ha ekkor nem történik valami. Valami, amire senki nem számított...

A kathír kürtök harsogásába mishrén tormbiták hangja vegyült, és hatalmas dübörgéssel páncélos lova-sok rontottak a vár felõl a legszélsõ sátrak közé. A vár felõl felállított kathír õrök persze látták, amint a csillogó vértezetû lovasok kivágtatnak a hatalmas ka-pun, ám hiába fújtak riadót a kürtjükön, hiszen legfel-jebb annyit értek el, hogy a sok-sok "riadó"-jel mellett eggyel több vegyült össze az éktelen lármával. A tábor- ban a menekülõ dréneknek köszönhetõen akkora volt a kavarodás, hogy még akkor sem akadt volna ember, aki rendet teremt, ha történetesen a Kán, a tanácsadói és a klánfõnökök nem hevernek mozdulatlanul, a vé-rükbe fagyva a ledöntött pavilonban. Igaz, akadt vagy kétszáz kathír harcos, aki szembe- szállt a támadõ lovasokkal, de a páncélos lovagok csak-nem ugyanennyien jöttek, s a puzta súlyukkal és len- dületükkel egyszerûen elsodorták és eltiporták az összetömörülõ � zömében még bõrvértet sem viselõ, selyeminges vagy félmeztelen � brodákat. A kathírok talán csak fél percig tudták a lábukat megvetve tartani magukat, s a lándzsások csak az elsõ tíz-egynéhány lo-vast tudták felnyársalni � utána vége volt minden elle-nállásnak. A páncélos lovagok acél ékként zúdultak be a táborba, és elhaladtukban ledöntötték a sátrakat, elti- porták az embereket, s levágták, felnyársalták azokat, akik az útjukba merészeltek állni. És miközben a lovagok jóformán lendületbõl nyo- multak egyre elõre, a mögöttük terjengõ porfelhõbõl gyalogos mishrének bontakoztak ki, és befejezték a lo-vas élcsapat által félbehagyott munkát. Lerohanták az összetömörülõ brodákat, levágták vagy szétkergették azokat, s aztán üldözõbe vették a menekülõket. S miközben a tábor vár felõli szegélyén már minden-ki futott, amerre látott, s a mishrének jóformán csak a menekülõket mészárolták, a tábor túlsó szélénél a kat-hírok zöme még mindig a drén fivéreket üldözte...

� Áttörünk! � ordította Zmed, és eszelõsen csapko- dott a szablyájával jobbra-balra, hogy senki nem tudta megközelíteni. � Ne maradjatok le!

� Itt toporgunk a nyomodban! � kiáltotta vissza Lenk, és nagy örömmel fedezte fel, hogy az egyik kat-hír harcos egyenes pengéjû karddal támad rá. Egy gyors csapás a fickó csuklójára, s az áhított fegyver máris a földre hullott � a véres kézfejjel együtt. Lenk elrúgta magától a fájdalomtól üvöltõ harcost, és sietve fegyvert cserélt. Igaz, a kard távol állt attól, hogy remekmûnek lehessen nevezni a fegyverek között, s a kiegyensúlyozottsága egyenesen csapnivaló volt, for- májában mégiscsak közel állt ahhoz a keskeny pengéjû vívótõrhöz, melynek használatát Lenk hosszú éveken át tökélyre vitte. A fegyvert egy kutyaütõ fegyverko- vács készíthette, aki valószínûleg jottányit sem konyí tott a szakmájához, csak éppen megpróbálta lemásolni egy idegen fegyver formáját, Lenk mégis úgy örült a kardnak, mint majom annak a bizonyos, kedvelt testré-szének. Felrikkantott örömében, és mintegy kipróbáláskép-pen hasba szúrta azt a kathír brodát, aki csodával hatá-ros módon szökkent oldalra Zmed egyik vad csapásaelõl. � A lovakhoz! � sziszegte Zmed, és összevisszacsapkodott, hogy távoltartsa újabb támadóit. Úgy tûnt, bármennyi kathírt vágnak is le, azok sohasem fogynak el. Zmed máris átugrott a legközelebbi szekérrúd fölött, kitért a felé döfõ lándzsahegy elõl, és nem állt le a lán-dzsással verekedni. Erre nem is volt szükség, mert a másodikként érkezõ Hmuda a halál kisinasaként ka-szálta le szablyájával az õr fejét, s visszakezes vágásá- val megsebezte a rátámadó másik õrt. Amíg Hmuda újabb két fickóval viaskodott, Lenk kitört a gyûrûbõl, és Zmed segítségére sietett, akit négy lándzsás is szo-rongatott. Egyesült erõvel egy pillanat alatt megszabadultak tõ-lük, s mire végeztek, már a libegõ Hmuda is felzárkó- zott mögöttük. A készleteket legalább negyven õr védelmezte, ám ezek szétszórtan helyezkedtek el a szekérkör szegélyén, s amikor a támadókat észlelték, a parancsnokuk szavára nem a drén fivérek felé rohantak, hanem a kör közepén

felhalmozott hordók és zsákok felé, hogy azokat védel-mezzék. Zmed és testvérei ismét szusszanhattak, és miközben egyenesen a karám felé loholtak, hirtelen megértették, miért maradtak le mögülük az üldözõik, s arra is rádöb-bentek, hogy a kürtök már nemcsak õmiattuk rikoltoz-nak. � Mishrének! � kiáltotta Lenk. � Rajtaütöttek a tá- boron! Nem álltak le nézelõdni, és egyikük fejében sem for- dult meg, hogy szembeforduljanak az új ellenségekkel. A végelszámolásnál senki sem írná a javukra ezt az ön-zetlenséget, s a csata végén ünnepélyes lefejezés várna rájuk a Kán és a klánfõnökök meggyilkolása miatt. Egy pillanat alatt elérték a karám szélét, és itt csak két fegyvertelen lovászfiúval találkoztak. Mindketten barna bõrû kathírok voltak, egy-két évvel még Lenknél is fiatalabbak lehettek. Egyikük vad kiáltással a távoli

õrség felé rohant, a másik esztelen módon megpróbálta puszta kézzel az idegenek útját állni. � Félre! � ordított rá Zmed, és nem emelt fegyvert a fiúra. Puszta kézzel taglózta le, mint egy ökröt. A másik fiú a kiabálásával már riasztotta az õröket, és azok a szablyájukkal hadonászva rohantak az idege- nek felé a karám túloldaláról. Zmed egy lendülettel átvetette magát a karám nyers fa kerítésén, s a vérszagtól és lármától megriadt lovak közül próbált befogni egyet magának. Erõs kezével megragadta egy éjfekete csõdör sörényét, és megpró- bált felkapaszkodni a hátára, de az állat rúgott, harapott és úgy ficánkolt, hogy még a kitûnõ lovasnak számító drén zsoldos sem bírt vele. � Hagyd azt a fekete sátánt! � rikoltotta Lenk, és ar-rafelé mutatott, amerrõl korábban két lovászfiú fel- tûnt. A karámhoz kikötve négy felnyergelt, felszerszá-mozott, szürke karthín kanca várakozott. Nagy testû, jó teherbíró lovak voltak, s még ha kitartásban nem is ve-hették fel a versenyt az apróbb, mokányabb kathír he- gyi paripákkal, rövid távon igen nagy gyorsaságra vol-tak képesek. � Micsoda szerencse! � zihálta Hmuda. � Nyeregbe!

Lenket nem kellett biztatni. Eloldotta a legközelebbi paripa kantárát a rúdtól, és egy hatalmas szökkenéssel máris az állat hátán termett. A szürke kanca nem örült a lovasának. Valószínûleg megriadhatott a vérszagtól és a csatazajtól, mert felágaskodott, és csaknemklevetette magáról a fiatal drént. Csakhogy Lenk jó lovasnak szá- mított, és a szülõföldjén hevesebb vérmérsékletû pari-pákkal is megbirkózott már. Igaz, amióta elszöktek a hazájukból, nem volt alkalma gyakorolni a tudomá-nyát, hiszen a lovaikat már az elsõ hónapban pénzzé kellett tenniük, késõbb pedig sohasem fordult úgy a ha-diszerencse, hogy lovat zsákmányoljanak maguknak. A Kán vezetése alatt többnyire szegény vidékeket foszto-gattak, nincstelen falvakat égettek fel, és ha szereztek is lovat, azokra a tisztek tartottak igényt. Most azonban, hogy újra lovat érzett maga alatt, Lenk szinte megélénkült. Vad kiáltással próbálta meg-fékezni az ágaskodó, mellsõ lábaival kapáló állatot, és keményen szorította a térdével, hogy le ne essen a nye-regbõl. Azonban a kanca úgy ficánkolt, hogy Lenk képtelen volt rábírni az akaratát. � Elég a játszadozásból! � kiáltott rá dühösen Zmed, aki idõközben már szintén nyeregbe pattant. Érdekes módon az õ lova nem ficánkolt. � Gyerünk már! A legidõsebb drén fivér nagyot kiáltott, s a kardlap-jával rácsapott a hátasa farára. A ló meglódult vele, s a következõ pillanatban elrugaszkodott a talajtól, s át-szökkent a másfél méteres karám fölött. � A jó karthín anyádat! � szitkozódott Lenk, és olyan erõvel rángatta a zablát, hogy csaknem kitörte a ló nyakát. � Ne táncolj már! Nyílvesszõk süvítettek el a füle mellett, és Lenk rá-döbbent, hogy még nem mindenki adta fel az üldözést. Igaz, a mishrén lovagok alkotta ék már mélyen befúrta magát a táborba, s százával hullottak a megzavarodott kathírok, némelyek azonban még mindig bosszúért li-

hegve üldözték a dréneket. S Lenk arra is rádöbbent, hogy a fivérei egy pillanaton belül már eltávolodnak tõle annyira, hogy megszakad közöttük az összetartás, és a kermonja nem védelmezi tovább. És akkor a kö-vetkezõ nyílvesszõk már nem fogják elkerülni... � Menj már... az anyádba! A kanca végre megadta magát, és ahogy Lenk a ló véknyába vágta a sarkát, az állat megugrott. Egyenesen a távolodók után. Közeledett a karám kerítése. � Hopp! � kiáltotta Lenk, és enyhén felágaskodva elõrehajolt a nyeregben, hogy megkönnyítse az állat- nak az ugrást. A paripa azonban ugrás helyett nyihogva fékezett. Már nem tudott megállni, és egyenesen nekizúdult a kerítésnek. A félarasznyi széles farúd szerencsére rosszul volt a többihez erõsítve, és nem tudta útjukat állni. Lehullott a földre, s az út máris szabaddá vált a menekülõ elõtt. Csakhogy Lenk a fékezéstõl csaknem átbucskázott a ló feje fölött, és kevésen múlott, hogy elõretartott kardját véletlenül bele nem mélyesztette sa-ját hátasa marjába. De aztán, hogy megtalálta helyét a nyeregben, ismét megsarkalta a lovat, s vad kiáltásokkal igyekezett na-gyobb tempóra bírni. Az utána lõtt nyílvesszõk céljukat tévesztve, éles szögben csapódtak be méterekkel a háta mögött. Mivel a bátyjai már alaposan eltávolodtak, Lenk még akkor sem csökkentett a tempón, amikor az üldö- zõk már egyértelmûen elmaradtak mögötte. Zmed és Hmuda hamarosan felfedezték, hogy az öccsük lesza-kadt tõlük, s visszafogták a hátasukat. � Hol a fenében bóklásztál? � mordult rá Zmed. � Az öcskös elfelejtett lovagolni � nevetett Hmuda, s ebben a nevetésben már benne volt a megkönnyebbü-lés, hogy a lehetetlen esélyekkel dacolva mégiscsak si-került megmenekülniük. � Északnak! � vezényelt Zmed, és máris fordított a lován. Aztán meggondolta magát. � Északnyugat... � Mindegy � lihegte Lenk. � Csak tûnjünk innen minél messzebbre! Vissza se nézzünk! Az utolsó mondat ellenére, amikor felkapaszkodtak egy dombtetõre, lépésre fogták a hátasaikat, és mind- hárman visszanéztek. És ott, ahol korábban a kathír se- reg színes sátrai álltak, most por szállongott, a tûzõ napfényben acél csillogott és sûrû, fekete füst lepett el mindent.

� Szerintetek... van esélyük? � kérdezte álmodozó hangon Hmuda. � Kiknek? � nevetett Lenk ördögi vigyorral. � A kathíroknak vagy a mishréneknek? � Ne légy ilyen kis hülye! � morogta Zmed. � El- végre csaknem két évet töltöttünk közöttük. Lenk vállat vont. � Kit érdekel? Tõlem megdögölhetnek. Mi csak megtûrt, külhoni aljanép voltunk a szemükben, lenéz-tek, megvetettek bennünket... Hát én annyit mondok, egy árva könnycseppet sem ejtek értük, ha a mishrének az utolsó szálig kardélre hányják ezeket a dögevõ disz-

nókat! � Azért két év az mégiscsak két év... � Ebbõl a két évbõl � vetette oda Lenk � az utolsó félóra volt a legemlékezetesebb! Azt hiszem, életem végéig sem fogom elfelejteni. Zmed leárnyékolta a szemét, és a homlokát ráncolva meredt a gomolygó por és füst irányába. � A kathírok még a veszteségeik után is legalább öt- szörös túlerõben vannak � dörmögte. � És mivel feltételezhetõen nem rohant ki a vár összes védõje � vetette oda Lenk megvetõen �, a túlerõ akár tízszeres vagy húszszoros is lehet. � A mishréneknek még így is lehet esélyük � vélte Zmed. � Abban a kavarodásban, amit akaratlanul mi okoztunk, meglepetésszerûen ronthattak a táborra, és alig hiszem, hogy akad a kathírok között bárki is, aki képes csatarendbe állítani a megzavarodott harcosokat. És ha a mishrén lovagok egy csoportban maradnak, alig hiszem, hogy összevissza rohangáló, kapkodó har-cosok képesek lesznek megállítani õket. � Fõleg miután nincs, aki irányítsa a kathírokat � ér-tett egyet Lenk derûs képpel. � Azok után, hogy legyil-koltuk a nagy Kánt és a teljes vezérkarát... Zmed borús arccal pillantott az öccsére. Õ is örült, hogy sikerült megmenekülniük a táborból, azonban összeszorult a szíve arra a gondolatra, hogy a korábbi ellenségek lemészárolják a szövetségeseiket. Bármilyen megvetõen viselkedtek is a külhoni zsoldosokkal a kat-hírok, valamilyen formában mégiscsak megbecsülték õket, és õk adtak húst, kenyeret. Lenk a középsõ fivéréhez fordult. � Te mit gondolsz? � kérdezte. Hmuda is leárnyékolta a szemét a tûzõ nap elõl, ám õ nem a tábor felé nézett, hanem valahová oldalra. � Ez nem lehet véletlen � motyogta. Lenk is arrafelé lesett, amerre a fiatalabb bátyja, de semmi érdekeset nem látott. � Mirõl beszélsz? � kérdezte. � Mit nézel? Hmuda kinyújtotta a karját, és keletre mutatott, arra, amerre a Dederánok elõhegységei kezdõdtek. A muta-tott kopár hegy alig lehetett nagyobb egy termetesebb dombnál, és a "hegy" megnevezést csupán azzal érde-melte ki, hogy õ volt az elsõ domborzati kicsúcsosodás abban az egyre emelkedõ sorban, melynek magasabb tagjai pár mérfölddel arrébb már a Dederánok-hegylánc áthatolhatatlan, masszív falát alkották. Lenk még mindig nem látott semmit, ami felkelthet-te volna a figyelmét. Mindössze annyit állapított meg magában, hogy a mutatott hegy a kathír tábortól éppen északra esik, s ha Zmed idõközben nem változtat irányt, s nem tér el északnyugatnak, most valahol ép-pen annak a hegynek az oldalán kaptathatnának felfelé. � Mi az? Mit látsz? � Figyeljetek! Most már Zmed is arrafelé bámult, és hamarosan megértették, mit akar mutatni Hmuda. A domb-hegy takarásából most lusta porfelhõ go-molygott elõ, melynek közepében meg-megcsillant va-lami, akárcsak a másik oldalon a tó vizének fodrain megtörõ napfény.

� Mi a jó... � Nézd! � kiáltotta Hmuda. � Nézzétek! Ahogy a porfelhõ egyre elõrébb hömpölygött a domb takarásából, és elérte a köves síkságot, megrit-kult, és a fények most már egyre szórványosabban csil- logtak. És ahogy a porfelhõ megritkult, láthatóvá vál- tak az okozói... � Páncélos lovasok! � suttogta Hmuda ösztönösen lehalkítva a hangját. Pedig akár kiabálhatott volna, azok akkor sem hallják meg ebbõl a távolságból. � Egy egész sereg...

Lenk hunyorogva próbálta kivenni mifélék; neki volt a legélesebb szeme hármójuk közül. � Zöld-piros csíkos lobogó... a közepén valamifélemadár... � Mellórok! � kiáltotta Zmed. � A Boszorkányki-rálynõ hívta õket ide! És most... megérkeztek! Hmuda elhúzta a száját. � Épp a legjobbkor. Ez nem lehet véletlen. Nézzé-tek... hadirendbe állnak. Lefogadom, hogy most észlel-ték a csatát, és rögtön támadnak... Lenket nem érdekelte tovább a látvány. Sietve elfor- dította a lovát. � Menjünk innen a fenébe! � javasolta, s jó példával járt elöl.

Mint mindig, hallgatólagosan elfogadták Zmedet a vezetõjüknek, s a két fiatalabb testvér kérdés nélkül a nyomában ügetett, bármerre tartott is. Azonban amikor Zmed egy hegy lábánál jobbra for-dult ott, ahol Lenk szerint balra kellett volna, a fiata-labb drén nem állta meg szó nélkül. � A tó felé? Miért a tó felé? Zmed csak intett.. � Nem a tó felé... Ennyivel le akarta zárni a témát, de Lenk nem hagy-ta annyiban. Miközben Hmuda kissé leszakadva po-roszkált mögöttük, õ elõrerúgtatott a vezetõjük mellé, és dühösen meredt oldalra. � Hogy-hogy nem a tó felé? � követelte a választ, és elõremutatott az alacsony facsoportokon túlra. - Sze-rinted, mi az a víztömeg, ha nem tó? És mi egyenesen arrafelé tartunk. � Már nem � felelte Zmed, és ismét elfordította a paripáját. Ezúttal megint a hegyoldal irányába. Lenk a homlokát rancolva meredt hol a bátyjára, hol az elõttük emelkedõ hegyoldalra, majd az álmatagon rázkódó Hmudára is pillantott. � Alig hiszem, hogy követnek � morogta. � Semmi szükség ezekre a megtévesztõ irányváltásokra. Zmed morgott valamit, de nem lehetett érteni a sza-vait. Ez Lenket csöppet sem zavarta. � Miért nem megyünk tovább északnyugatnak? �háborgott. � Egyenesen elõre. Át a Dvéri-medencén, egyenesen a kathír fõvárosba, Khanterába... vagy vala- melyik nyugati nagyvárosba, ahol megpihenhetünk pár napot. Aztán ismét nyeregbe szállunk, és északnak vesszük az irányt. Keresztül Nyugat-Karthínián, át a

Független Tartományokon, át Scythián, Dergánián, Swielén, a Nordes Királyságon és onnan már meg sem állunk hazáig... Zmed komoran pillantott az öccsére. � Hazáig? - visszhangozta fájdalmasan. � Elfelejted talán... hogy nekünk nincsen hazánk? � Te vagy apánk örököse � erõsködött Lenk. �Mindhárman tudjuk. Tohar csaló. Hazatérünk és meg- öljük. Te leszel a Családfõ. Zmed úgy bámulta a lova bal fülét, mintha életében nem látott volna még ilyen furcsaságot. � Tohar a Családfõ � dörmögte végül � Mi tudjuk, hogy csaló, de mások nem. � Zmed... � A kermon-papok õt szentelték fel. És ismered a Drén Törvényt. Ha megöljük a Családfõt, a Család minden vagyona a Koronára száll. Elveszítünk min-dent, amiért az õseink a vérüket hullatták. � Bebizonyítjuk, hogy csaló, és rávesszük a papo-kat, hogy nyilvánosan töröljék Tohar hamis kermonját. � Bebizonyítjuk? � nevetett keserûen Zmed. � Ho-gyan bizonyítunk be bármit is? Azok után, amit tet-tünk, senki sem hiszi majd egyetlen szavunkat. És egyébként sincs bizonyítékunk semmire. És fogalmam sincs, mivel tudnánk rávenni a papokat, hogy bármiféle kermont is töröljenek, aminek hitelességét korábban õk maguk igazolták... Lenk ezeket az érveket maga is belátta, de képtelen volt belenyugodni a kudarcba. � Akkor... nem bizonyítunk semmit. Nem kérünk alamizsnát az átkozott papoktól! Elvesszük erõvel, ami a miénk! Mi hárman együtt sebezhetetlenek vagyunk. Odamegyünk, megöljük Tohart és a mocskos kutyáit, s megöljük a papokat is, ha az utunkba állnak. És az se baj, ha a Drén Törvény révén a Család vagyona a Ko-ronára száll. Mert megöljük a Királyt, és mi hármanülünk a trónra! És mi fogjuk kormányozni egész Dréni-át! Behódoltatjuk a szomszédos országokat, és egy ha-talmas birodalmat kovácsolunk! Mi hárman legyõzhe-tetlenek vagyunk, Zmed! Sebezhetetlenek, valóságosfélistenek! Az idõsebb drén fivér komoran somolygott az orraalatt. � Mi hárman ülünk majd a trónra? � gúnyolódott. �Elég széles trónra lesz szükség, hogy mindhárman be-leférjünk. Lenk értette a bátyja utalását, de úgy tett, minthanem fogta volna fel, mire gondol. � Mit számít az, hogy mekkora a trón? Egy szélestrón, vagy három keskeny... nem mindegy az? Legyõ- zünk, behódoltatunk mindenkit, és mi leszünk a világurai! � Nem volt még eleged a vérengzésbõl? � morogtaZmed. � Mert én már émelygek a vérszagtól. � Én sem igazán élvezem � ismerte be Lenk. � Denem hagyhatjuk, hogy egy átkozott csaló kisemmizzenminket a vagyonunkból! � Minket? � kérdezte enyhe iróniával a hangjábanZmed. � Talán csak engem. Én vagyok az elsõszülött, ti csak a halálom után juthattok hatalomhoz...

Lenk a fejét rázta. � Ezt már megbeszéltük. Te leszel a Családfõ, de miketten melletted maradunk. Összetartunk, mert ezt kí- vánja a közös érdek... csak együtt vagyunk sebezhetet-lenek. Zmed fáradtan sóhajtott. � Drének vagyunk � dörmögte. � Valamennyientiszteljük a Drén Törvényt, és ha megszegjük azt, hiába öljük meg az ellenfeleinket, nem lesz senki, aki enge-delmeskedne a parancsainknak. Lenk ingerült pillantást vetett a bátyjára. � A Törvény, a Törvény!? � ismételte gúnyosan. �Úgy beszélsz, mintha nem épp te lettél volna az két és fél évvel ezelõtt, aki arra biztattál bennünket, hogyszegjük meg a Törvényt... Zmed összeszorította a fogát, és hallgatott. � Vagy talán rosszul emlékszem, bátyó? Nem te ad-tál kardot a kezembe, hogy hátba szúrjam a gazfickót?És én megkockáztattam... Tudván, hogy ha elkapnak, én vesztek rajta, nem pedig te. Tudván, hogy ha sikerül a merénylet, akkor te leszel a Családfõ, nem pedig én. � Ne beszéljünk a múltról! � De igenis, beszéljünk, bátyó! Annyit hallgattunk a múltról, hogy éppen itt az ideje megbeszélni a történte-ket. Nem gondolod? � Nincs mirõl beszélnünk. Lenk hunyorogva pillantott a fivérére. � Miért árultál el? � kérdezte halkan, megfontoltan. Zmed kihívóan meredt rá. � Ezt egyszer már tisztáztuk. Nem én árultalak el. � Márpedig engem elárult valaki, különben sosem fedeztek volna fel a hálószoba melletti titkos fülkében. Tohar magától nem ismerhette a fal mögötti járatot. És alig hiszem, hogy négy testõrével az oldalán szándéko-zott volna bebújni a baldachinos ágyba. Nem, bátyó! Tohar testõrei biztosra mentek. Nem is kutattak a háló- szobában. Egyenesen a titkos fülkéhez jöttek, és kirán-gattak, Még kardot rántani sem volt idõm... � Én nem árultalak el! � Csak mi hárman tudtunk a tervemrõl. Ha nem te árultál el, akkor kicsoda. Hmuda? � Lenk hátrafordult a nyeregben. � Te árultál el, Hmuda? He? Felelj, az iste- nit! A középsõ drén fivér zavartan nézett rá. Lerítt az áb- rázatáról, hogy bár hallótávolságon belül poroszkált, egy kukkot sem hallott meg a beszélgetésbõl. � Felelj nekem, Hmuda, de igaz lelkedre! � erõskö-dött Lenk. � Most már megmondhatod... nem foglak megölni miatta. Rég leküzdöttem magamban a gyûlöle-tet és a haragot. � Akkor mi értelme bolygatni a múltat? � vetelte oda Zmed. Lenk vállat vont. � Egyszerûen csak... tudni akarom, hogy mi történt! Hmuda sokatmondóan mosolygott, de csak a fejét ingatta. � Mit jelent a fejrázás? � morogta Lenk. � Azt, hogy nem te árultál el, vagy pedig azt, hogy nem akarsz beszélni róla. � Mindkettõt � felelte Hmuda nyugodtan.

Lenk sóhajtott, és ismét az idõsebb bátyjára pillan-tott. � Ha nem Hmuda volt, akkor megint csak te ma-radsz... Zmed felemelte a fejét, és kihívóan meredt az öccsé-re. � Nem Hmuda árult el. De én sem. � Egy darabig hallgatott, de miután Lenk még mindig rámeredt, foly-tatta. � Én nem árultalak el, csak... meggyóntam a ter- vünket Paulus atyának. � Mi?! Mit beszélsz?! � Lenk levegõ után kapko-dott. � Megesküdtünk, hogy nem beszélünk a tervrõl, senkinek! � A gyónás nem beszéd! � kiáltotta magából kikel-ve Zmed. � Nem árultalak el! Meg sem fordult a fejem-ben, hogy bárki is kihallgat bennünket! Paulus atyának gyóntam, amióta az eszemet tudom. Õ Istent szolgálja, nem mást! Nem árulhatott el, hiszen a gyónási titok szentségét õ sem merészelheti megtörni! Valaki kihall-gatott. Lenk arcát vörösség öntötte el. � Miért? Miért kellett... � Mert képtelen voltam elviselni, hogy megszegjük a Törvényt! És most is úgy vélem, hogy a Drén Törvényt megszegni alávaló dolog! � Akkor miért biztattál? Én még kölyök voltam, nem tudtam, mit teszek... Miért biztattál? � Mert dühös voltam. Azt hittem, elég meghalnia Toharnak, és minden visszaáll a normális kerékvágás-ba. Lenk elhúzta a szája szélét. � És egyúttal megszabadultál volna tõlem is, igaz? Én megölöm Tohart, engem lefejeznek, te pedig... � A Család vagyona a Koronára száll! � De legalább meglett volna az örömöd, hogy bosszút álltál! Zmed sóhajtott. � Talán. De azt õszintén állítom, hogy nem árulta-lak el. És igazából... nem kívántam a vesztedet. � Fölösleges magyarázkodnod. Drének vagyunk. Testvérek. Egymás vesztét kívántuk.

Egy darabig csendben hallgattak, aztán újra Lenk szólalt meg. � Most, hogy már tudom... valóban nincs jelentõsé- ge. És hidd el, komolyan gondoltam, hogy van remény a számunkra. Mi hárman már nem is vagyunk igazi drének. Nem a gyûlölet köt össze bennünket, hanem a szeretet. Õszintén hiszek abban, hogy ha hazatérünk és te leszel a Családfõ, ez a szeretet akkor is megmarad hármunk között... és éppen ezért senki sem tud legyõz-ni bennünket. Zmed elmosolyodott. � És ha majd máshonnan fúj a szél? � A mi szelünk sohasem fog megfordulni, testvér!

Még poroszkált pár percig, aztán megálltak pihen-ni. A közelben egy ugró sziklás párkányról vékony sugárban egy kis patak vize hullott alá a kör alakú me-

dencébe, melynek mérete arról árulkodott, hogy néha komolyabb vízmennyiség is szokott itt lezúdulni. Most azonban a lehulló vizet szinte két marokkal fel lehetett fogni. A drén fivérek jó alaposan megtisztálkodtak, és megpróbáltak a kis medencében puszta kézzel halat fogni, de halnak nyomát sem látták a kristálytiszta víz-ben. Zmed és Lenk meztelenül heverésztek a tó partján, és várták, hogy a napsütéstõl felforrósodott köveken megszáradjanak a kiterített gönceik, Hmuda pedig még mindig a kicsiny medence szélén görnyedt, és megpró- bálta homokkal dörzsölve az utolsó vérfoltokat is el-tüntetni a ruháiból. Kevés sikerrel. A forró köveken gyorsan elpárolgott a nedvesség a ruhákból, de a két testvérnek nem volt sietõs. Északiak révén szívesen süttették magukat a nappal, még azzal a tudattal is, hogy érzékeny, fehér bõrük hamarosan rák- vörös lesz, és sajogni fog. A leégés ellen nem védett a kermon. Ennek ellenére mindketten olyan kimerültek voltak a hajnal óta tartó nagy hajsza után, hogy pár perces nyu-galomért cserébe még azt is meg merték volna kockáz- tatni, hogy hamuvá égjenek. � Gondban leszünk az élelemmel � jegyezte meg Lenk egy kis idõ múlva. � Nekem máris korog a ha-sam... ami nem is csoda, hiszen hajnalban ettünk utol-jára. � Ne is mondd! � dörmögte Zmed. � Olyan éhes va-gyok, hogy egy lovat is fel tudnék falni! Lenk pillantása a közelben legelészõ paripák felé vándorolt. Zmed dühösen legyintett. � Eszedbe se jusson! � Már meglódult a képzeletem � nyögte Lenk. � És a nyálam is csorogni kezdett... � Emlékezetem szerint � merengett Zmed � a leg-közelebbi kathír város... Dolihrgia, vagy hogy hívják... kétnapi lovaglásra van, de ha nyugatnak fordulunk, ta-lálunk pár nyomorúságos falut. � Nincs egy vasunk se � emlékeztette az öccse. � És ha megint eladjuk a lovakat, gyalog egy évig is vándo-rolhatunk, mire újra havat látunk. � Ha a lehetõ legminimálisabb pihenõkkel hala-dunk, és agyonhajszoljuk a lovakat, akkor is csak hol- nap ilyenkorra érünk Dolihrgiába. És ha csak az egyik lovat adnánk el, annak az árán vehetnénk élelmet, s a maradék hátasok egyikén ketten ülnénk. Váltogatnánk egymást és a lovakat is. � Ennyi erõvel akár most rögtön meg is ehetnénk az egyik pacit � vélte Lenk. � Még tüzünk sincs. A nyers lóhúshoz pedig nincs gusztusom. � Éhes ember nem válogat. Zmed felkönyökölt, s miközben tünõdõ képpel maga elé bámult, szabad ujjaival a kavicsos talajt kapirgálta. � Kérdezzük meg Hmudát! � javasolta. � Neki mi a véleménye? Lenk bólintott. � Jó ötlet. Amikor ilyen sokáig nem szól egy árva kukkot sem, mindig valami remek ötlettel rukkol elõ. �

Odafordult a gönceit súroló fivéréhez, és odakiáltott. � Hé, Hmuda! Szerinted most mit csináljunk? Merre menjünk? Nyugatnak, vagy északnak? Hmuda visszafordult, elgondolkodva bámulta heve-részõ fivéreit egy hosszú pillanatig, aztán vállat vont. � Nekem mindegy. � De mégis... te mit gondolsz? Hmuda lebigyesztette az alsóajkát, és ismét vállat vont. � Mit kellene gondolnom? Lenk sóhajtott, és jelzésértékû mozdulattal megko-pogtatta a homlokát. � Visszavonom � morogta. � Mégsem volt olyan jó ötlet megkérdezni Hmudát. Zmed zordan elvigyorodott, és az arcvonásai megfe- szültek, kemények lettek. � Nekem viszont... van egy elképzelésem. Lenk gyanakodva meredt rá. Amikor Zmed ilyen sá-táni kifejezéssel vigyorgott, általában mindig valami õrültség járt a fejében. A legfiatalabb drén fivér gyor- san megpróbálta végiggondolni, hogy a jelen helyzet-ben mi tûnik a legnagyobb õrültségnek, és azonnal ki is bökte az eredményt. � Álljunk lesben, és próbáljunk kirabolni egy kathír menekülõt? � Nem, rossz ötlet � vigyorgott tovább sandán Zmed. - Ám én nem igazán erre gondoltam. Lenk hangja megremegett. � Neeeem? Zmed arcán egyre kéjesebb kifejezést öltött a sátáni vigyor. � Visszamegyünk � suttogta, mintha maga sem hin-né el saját szavait. � Visszamegyünk az alagúton át Misthrell Várába, és ott szerzünk magunknak valamit... Lenk úgy bólogatott, mint az az apa, aki a gyengeel-méjû fiával próbál társalogni. � Gratulálok, bátyó! Nem is hittem, hogy fejlõdhet a humorérzéked. Úgy látszik, jó hatással vagyok rád. He-he-he, jót röhögtem. De most már elég a tréfából, nyögd ki az igazi ötleted... Zmed még mindig mosolygott. � Én nem tréfáltam � lehelte. � Visszamegyünk...

Lenk úgy ugrott talpra, mintha kígyó marta volna meg. Most már szemernyi kétsége sem maradt afelõl, hogy a bátyja komolyan gondolja ezt az õrültséget. És azt is tudta jól, hogy amikor Zmed a fejébe vesz vala-mit, arról mûvészet lebeszélni. Megpróbálkozott a lehe-tetlennel. � Elment az eszed? � kiáltotta dühösen. � Vagymáris napszúrást kaptál?! � Visszamegyünk... � lehelte kéjesen Zmed, és úgyvigyorgott az öccsére, mintha szándékosan akarnábosszantani. � Hát ez... ez aztán a legnagyobb baromság, amit életemben hallottam! Hamvába holt, elfuserált, kiba-szott... bumburnyák ötlet! Ennél már az is jobb, ha in-kább kathír menekülõket támadunk meg, mert hogy ha-marosan hemzsegni fog tõlük a környék, arra mérget

vehetsz! Majd csak elkapunk egy párat, és megesszük. az õ lovaikat! Némelyiknél talan még pár nyomorúsá-gos ezüst is akad, s ha nagyon erõlködünk, a vacak fegyvereiket is el tudjuk adni! Zmed a fejét ingatta, és még mindig vigyorgott. � Vagy ha nem akarsz itt órákig lapulni, menjünk a jó fenébe. Majd csak kitalálunk valamit. Ha nagyon éhezünk, megesszük valamelyik lovat. Vagy ha még jobban éhezünk, megesszük Hmudát, neki úgyis mind-egy. Igaz, Hmuda, mindegy? A középsõ testvér nemigen kísérhette figyelemmel a beszélgetést, mert csak a vállát vonogatta. � Látod? � tajtékzott Lenk. � Neki mindegy! Akkor hagyjuk a lovakat! Együk meg õt! Legalább egy éhes szájjal kevesebb lesz, hogy a fene egye meg az ilyen bárgyú testvért, meg azt is, aki ostobábbnál ostobább ötlettel áll elõ! Zmed a homlokát ráncolta. � Valóban ostobának találod... az elgondolásomat? � Ostobának. Egyértelmûen ostobának. Kifejezetten ostobának. Baromian ostobának. És semmi esetre sem használnám erre az ostobaságra az "elgondolás"-szót. Mondjuk inkább azt, hogy ostobának találom az elcse- szett, Mondjuk kapott baromságodat! Zmed arcára lassan sötét árnyak telepedtek. Meg-szokta már, hogy Lenk sokat és fölöslegesen jártatja a száját, de az idegesítette, ha az öccse sértegeti. Igaz, Lenk agya gyakorta sokkal fürgébben járt, mint az övé, de ki szereti, ha "lebunkózzák"...

� Elég a szócséplésbõl! � dörmögte rosszkedvûen. � Hallgass végig, és megglatod, hogy a helyzetünkben az én javaslatom a legjobb... � Hah! Erre kíváncsi vagyok! � Elõre annyit máris mondhatok, hogy ha hagyom magam rábeszélni erre az õrültségre, akkor három órán keresztül én cipelem majd a hátamon a lovamat, nem õ engem. Zmed nem vesztegette az idõt mosolygásra. � Szerinted mennyi ideig tart még a csata a kathír táborban? � Ki tudja? � rángatta a vállát ingerülten Lenk. �Lehet, hogy már vége, de az is lehet, hogy egész éjsza-ka egymást mészárolják a kathírok, a mishrének, meg a mellórok. � Nem hiszem, hogy egyhamar véget érne � vélte Zmed. Azt pedig semmiképpen nem gondolnám, hogy a kathírok kerülnének ki gyõztesen. De bárhogy legyen is, a küzdelem órákig fog még tombolni, s szét-terül majd a síkságon. És amikor az utolsó kathírt is le- vágták vagy elkergették, még akkor sem ér véget a móka. A mishrének és mellór szövetségeseik órákon át üldözik, hajszolják majd a menekülõket, hogy minél jobban megritkítsák õket. Akik pedig nem foglalkoz-nak az üldözéssel, azok teljes lendülettel nekiveselked-nek a kathír tábor feldúlásának, a sátrak és a hullák ki-fosztásának, a jobb lelkûek pedig a sebesültekkel fog-lalkoznak. Mit gondolsz, ebben a helyzetben kinek jut eszébe, hogy ellenséget keressen a váron belül? � Hát épeszû embernek, biztosan nem! � kiáltotta Lenk kétségbeesetten. � Mert hogy épeszû ellenség

meg sem próbálna a várban elbújni! � Éppen ez a dolog nyitja � magyarázta lendülete-sen Zmed. � A föld alatti titkos alagúton bejuthatunk a fellegvárba, és ha semmi mást nem tudunk magunkhoz venni, csupán azokat az illatszereket és aranyfésûket meg hasonló szépítkezõeszközöket, amiket a Boszor-kánykirálynõ fellegvárában találunk... azokért bármely kathír városban jö árat kaphatunk. Nem kell pénzzé tennünk a lovakat. � Az egészen biztos � tromfolt dühösen Lenk. � Mert hogy abból az alagútból sose jövünk elõ élve, arra mérget vehetsz! � Régebben nem voltál ilyen kishitû � vetette oda Zmed. � Légy egy kicsit bizakodóbb! � Te pedig légy megfontoltabb! � Az vagyok � szögezte le mérgesen az idõsebb fi-vér. � Jó esélyeket látok. Sokkal jobb esélyeket, mint amikor a kathir varázsló társaságában indultunk a vár-ba, és ezerszer jobbat, mint amikor ki kellett törnünk a táborból több ezer vérszomjas társunkon keresztül. És mindkétszer sikerrel jártunk. Miért ne sikerülhetne har-madszor is? � Ne kísértsük a szerencsénket! Az a nõ egyszer már a bolondját járatta velünk, kihasznált bennünket, és csaknem otthagytuk a fogunkat! Az a nõ egy hárpia, egy boszorkány... egy Boszorkánykirálynõ! � És mégis élünk � vitatkozott Zmed. � A sötétben nyugodtan megölhetett volna az aranytõrrel, amit mi jóhiszemûen a kezébe adtunk, mégsem tette. � Persze, hogy nem! � kiáltotta dühösen Lenk. � Mert mindent tudott. Tudta, hogy bevisszük a levágott fejeket a Kán elé, és tudta, hogy azokon keresztül meg-ölheti a Kánt és az összes klánfõnököt! Zmed vállat vont. � És aztán segített kitörni a táborból... � De ezzel is csak a saját javát szolgálta! � sikoltotta magából kikelten Lenk, mert gyûlölte, hogy magyaráz-kodnia kell. � Minimum négyszáz kathírt mészároltunk le az ogárfejekkel, beleértve a legelitebb testõröket és a legjobban felszerelt harcosokat, s akkora felfordulást okoztunk a táborban, aminél a Boszorkánykirálynõ jobbat nem is kívánhatott! Gondolod, hogy érdekelte egy pillanatig is azt a szukát, hogy mi megússzuk-e élve? Á, dehogy! Neki csak az volt a fontos, hogy az ogárfejek a Kán elé jussanak, s azokon keresztül annyit gyilkolhasson, amennyit akar. És mi a legjobbak vol- tunk, akiket csak kaphatott. Mert az ogárfejek csak ak-kor okádták a mágiát, amíg valakinek a kezében voltak. Emlékezz csak! Amint eldobtátok a fejeket a pavilon- ban, azok meg sem mozdultak, csak az köpködte to- vább a villámokat, amit én markoltam! De amint felra-gadtátok azokat a földrõl, ismét beindult a gyilkolás... Egy szokványos harcos egy fél pillanatig sem tudta volna tartani, elbukott volna az elsõ heves nyílzápor-ban. Csakhogy mi sebezhetetlenek voltunk, és ezt az a szuka Boszorkánykirálynõ is tudta! Ezért nem ölt meg bennünket! Ezért segített kiszökni a várából! Ezért em-lékeztetett bennünket, hogy hozzuk magunkkal a levá- gott fejeket, amiket mi a nagy, sietségben ott felejtet-tünk volna a fellegvárában... És emlékezz csak! Az a

büdös ringyó még azt is tudta, hogy annak, aki meg-szerzi a fejet, annak ezer arany és a Kán legszebb há-remhölgye lesz a jutalma! Ez az átkozott nõstény... elõ-re látott mindent! Lefogadom, pontosan tudta, hogy jö-vünk, engedte, hogy bejussunk a fellegvárba, és felál- dozta a testõrét, hogy bolondot csináljon belõlünk! És mi bedõltünk! Ostobák módjára hagytuk, hogy dróton rángasson bennünket, mint valami esztelen bábokat! Ez egy ravasz, kegyetlen, számító némber! Eszem ágában sincs még egyszer a közelébe menni! Nem ment el az eszem! Zmed lángoló tekintettel bámult az öccsére, de nem szólt közbe, türelmesen bevárta, amíg a fiatal drén be-fejezi. � Meglehet, hogy így történt, ahogy elmondtad, és valóban ostoba bábokként viselkedtünk � jegyezte meg végül csendesen. � Meglehet? � röhögött dühösen Lenk. � Nem, ked-ves bratyóm, nem csupán "meglehet"! Mérget vehetsz rá, hogy így történt! Felhasznált bennünket a saját cél- jaira! � Ez esetben � dörmögte Zmed elégedetten �, még akkor is vissza kellene mennünk, ha bizton tudnánk, hogy a vesztünkbe rohanunk. Mert ha nem toroljuk meg azt a csorbát, ami az önérzetünkön és a becsüle- tünkön esett, nem nevezhetjük drén nemeseknek ma- gunkat. � Áááááááááá! � ordította dühösen Lenk, és felpat-tant, mert úgy érezte, hogy ha nem vezeti le magából a felgyülemlett feszültséget, azon nyomban felrobban a feje. � Becsület?! � sikoltotta. � Önérzet?! Tisztesség? Mi a francról beszélsz te?! � Mindazokról az erényekrõl, amiket nekem volt al- kalmam megérteni, neked viszont nem! � Ember! � sikoltotta Lenk magából kikelten, és dü- hösen rohangált fel-alá a kör alakú medence partján. �Fogd már fel! Mi drének vagyunk! Számunkra csak egyetlen erkölcsi norma létezik: a Drén Törvény! És hol olvastad te, hogy a Drén Törvény ismeri egyáltalán a becsület és a tisztesség fogalmát? És... önérzet?! Eh! � Odahaza... én sem ismertem. Azonban az elmúlt másfél évben megtanultam, mit jelentenek ezek a sza-vak, mint ahogy ti is! � De mi akkor is drének maradtunk! Azért, mert té-ged megszédítettek, von Kroeg tanmeséi a lovagi kó-dexrõl és más esztelenségekrõl, még nem vetkõzheted le a drén múltadat! Felejtsd el a becsületet és a tisztes- séget, nekünk csak a Drén Törvény számít, s nem úgy szól-e az elsõ számú törvény, hogy "a legfõbb kincs sa- ját életed"? � Ismerem jól a Törvényt. � Persze, hogy ismered! Hiszen alig pár perce mondtad, hogy a szívedben viseled! Idézzek még belõ- le? Ha akarod... "légy önzõ és kíméletlen, mert veled szemben is mindenki az"... "ne adj irgalmat és ne is kérj, mert neked sem adnak "a legfõbb kincs saját életed, ne add oda senkiért"... � És a testvéri szeretet?! � bömbölte dühösen Zmed. � Azt hol találod meg a Törvényben? � Testvéri szeretet nem létezik, csak testvérgyûlölet!

Ölj, mielõtt téged ölnek! Ne várd meg, amíg más lesz a Családfõ, mert te vagy az, aki hatalomra termettél! � És a testvéri szeretet? � kiáltotta még egyszer Zmed, és most már õ is felegyenesedett. A két fivér úgy állt egymással szemben teljesen meztelenül, egymásra meredve, mozdulatlanul, mint a kakaskodók szoborpárosa. Hmuda dühösen meredt rájuk. � Mi a fene ütött belétek? � Ez az állat vissza akar menni a várba! � kiáltotta Lenk. � És a mi fejünket is bele akarja dugni a hurok-ba! � És a testvéri szeretet? � bömbölte harmadjára is Zmed. � Mi volt az a süket szöveg arról, hogy mi hár- man együtt meghódítjuk a világot? Mit jártattad arról a szádat, hogy mellettem maradsz, ha én leszek a Család-fõ? Mit akartál ezzel? Mi volt a terved? Meg akartál ölni, mielõtt a kermonomat felszentelték volna, igaz?Együtt eltávolítjuk Tohart, te pedig megölsz engem ésHmudát, igaz? Ezt tervezted? � Egy frászt! Nem hazudtam. Kitartok mellettetek, de ne akard, hogy önként dugjam hurokba a fejem! � Ki mondta, hogy dugd hurokba a fejed?! � vágott vissza Zmed. � Ez a legésszerûbb megoldás! � Legalábbis egy hülye állat agyában! � Ha még egyszer állatnak nevezel, beverem a po-fád! � Állat! Barom, ÁLLLLLLAT! Zmed felmordult, és nekirontott az öccsének. Lenk azonban villámgyorsan lebukott, kibújt a medveölelés- ben záródó karok közül, és abban a pillanatban, amikor a bátyja jobb lábát felemelve utána akart lépni, kirúgta alóla a balt. Zmed akkorát esett, mint egy kidöntött fa-törzs. Azonban Lenk rajtavesztett az ármányra, mertestében Zmed utána kapott, megragadta a bal karját, ésakkorát csavart rajta, hogy csaknem kirántotta a helyé-rõl. � ÁLLLLLLAT! � üvöltötte Lenk, és a földön fek-ve ütötte a bátyja arcát, mellkasát a jobb öklével, és közben próbálta kiszabadítani a balját. Zmed azonban nem olyan ember volt, akinek a mar-kolásából könnyedén ki lehet rántani bármit is. Nem ütött vissza, de ahogy csavarta a fogva tartott bal kart, Lenk teste egyre jobban kitekeredett, és a fiatal drén úgy üvöltött, mintha nyúznák. � Hagyjátok abba! � vetette rájuk magát Hmuda ha-ragosan, és megpróbálta szétválasztani a testvéreit. Ám amikor õ is kapott két-három elcsúszott pofont, amiktõl eleredt az orra vére, azonnal taktikát változtatott. Már nem kézzel próbálta szétválasztani a verekedõket, ha-nem jobbról-balról ugrált körülöttük, és veszettül ordi-bálva rugdosta õket, ahol érte. � Elment az eszetek?! Állatok vagytok mindketten! Esztelen állatok! Nesze, az anyád... Lenk valami csodával határos módon kiszabadult a bátyja szorításából, és két gyors gyomorra mért ütés után arrafelé akart rohanni, amerre a kardját hagyta. � Megöllek, te állat! Zmed azonban utána vetõdött, és elkapta az öccse bal bokáját. Lenk ismét elterült, de a szabad lábával ak-

korát rúgott vissza, hogy Zmed húsos szája kicsattant és vérezni kezdett. � Hol a kardom!? � visította hisztérikusan Lenk. � Ide vele, hadd nyársaljam fel ezt a dagadt disznót! Zmed felkelt a földrõl, és az öccsét a lábáhál fogva rángatta visszafelé, miközben az hasztalan rugdosott a másik lábával, s a kezén próbálta megõrizni egyensú-lyát. Azonban egy iszonyatos erejû rántást követõen a kezek kiszaladtak alóla, s ahogy Zmed rángatta, Lenk az állával, orrával, szájával szántotta fel a köves homo-kot. Nem gyõzött köpködni. � Kinyír... phö... lakkk, te áll... phföjj... lat! Hmuda nem akart egyik fivére pártjára sem állni, ezért elõbb bordán rúgta a köpködõ, földet evõ öccsét, csak aztán rohant bele fejjel Zmed gyomrába. Zmed felnyögött, és hogy meg tudja õrizni az egyen-súlyát, el kellett engednie Lenk lábát. Cserébe azonban Hmuda fejét ragadta meg, és izmos könyökhajlatába kapta. Hmuda vaktában csapkodott a bal kezével, a jobbját pedig a bátyja karja alá próbálta feszíteni, hogy kisza-badítsa a fejét. Ekkor jött Lenk. Elõször is Hmudán vett elégtételt. � Meg... pfhöjj... megrúgtál, te... Kétszer is úgy beletérdelt a bátyjával viaskodó Hmu-dába, hogy az levegõt venni is elfelejtett. Amikor pedig megpróbálta pótolni a hiányosságot, rá kellett döbben-nie, hogy nincs módja rá. Zmed olyan erõvel szorította a nyakát, hogy egy kumma levegõ sem csorgott át a tü- dejébe. Ekkor viszont jött a segítség Lenk, részérõl, aki az elsõ számú ellenséget továbbra is Zmedben látta. Nagy sietségében meg is feledkezett árról, hogy az elõbb még a kardjáért kiabált. Lehajtott fejjel, megvadult bi-kaként rontott neki Zmed oldalának, és heves rohamá-val mindkét fivérét oldalra sodorta. Zmed még megpró-bált megkapaszkodni Hmudában, õ azonban már el-vesztette az egyensúlyát, és rántotta magával a bátyját is. Mindkettejük lába alól kiszaladt a talaj, és lebucs-káztak a medence oldalán, egyenesen bele a vízbe.

� Ez az! � rikoltotta Lenk diadalmasan. � Miért nem tanultatok meg úszni? Most vízbe fojtalak benneteket! Már rohant is lefelé a medence meredek oldalán, és aharmadik lépés után rávetette magát a vízben vergõdõ bátyjaira. A víz azonban ezen a részen, partközelben térdigsem ért, és mire Lenk is leért, Zmed már ellökte magá-tól a fuldokló Hmudát, és állva fogadta a legfiatalabbtestvér rohamát. � Kit akarsz te vízbe fojtani? És épp abban a pillanatban, amikor fogcsikorgatva összekapaszkodtak, hogy újabb pofonokat, rúgásokat osszanak ki egymásnak, a közelben legelészõ lovak fe- lõl vad nyerítés hallatszott. Lenk azonnal elengedte a bátyját, Zmed azonban nem állt le ilyen könnyen. � Lopják a lovakat! � ordította Hmuda két méterrel távolabb, bokáig érõ vízben vergõdve. � Elviszik a lo-

vakat! Lenk szélvészként lendült felfelé a medence rézsútos oldalfalán, a lassúbb gondolkodású Zmed azonban még mindig nem engedte el, és a fiatal drén azonnal vissza-csúszott a vízbe. A következõ pillanatban azonban már Zmed is böm-bölve kapaszkodott fölfelé. � Megállj! Megálljatok! A lótolvajok azonban nem várták be õket. Ketten voltak, kimerült, vérmocskos kathír brodák, akik való-színûleg gyalogosan menekültek a csata színhelyétõl idáig, és nem hagyták ki a kínálkozó alkalmat. Ügyet- lenül ülték meg a lovakat, de ahhoz volt elég eszük, hogy a harmadik hátast is magukkal ragadják. � Átkozott tolvajok! Álljatok meg! Lenk szélvészként rohant oda a kardjához, felkapta a földrõl, és úgy ahogy volt, anyaszült meztelenül, gya-logosan rohant a lótolvajok után. igaz, azok nehezen boldogultak a nagy testû, karthín paripákkal, de vala-hogy mégis vágtara fogták õket, és hiába loholt utánuk csaknem zokogva Lenk ötszáz méteren keresztül, ha-marosan még a lópatáktól felvert porgomoly is eltûnt a szeme elõtt. � A rohadt életbe! Azt a rohadt életbe! Lenk legszívesebben verni kezdte volna a fejét a leg-közelebbi fatörzsbe. Azért dühítette fel Zmedet, mert azt remélte, hogy így lebeszélheti az õrült tervrõl Azonban a szópárbaj tovább fajult, mint tervezte, s az átkozott lótolvajok zavartalanul elköthették a hátaso-kat. Minden balul ütött ki. Lenk átkozódva indult visszafelé a gyér sugarú víz-eséshez, és azt hitte, a lovak elvesztésénél nagyobb csa-pás ezek után már nem érheti. Azonban a medence partján dühösen járkáló, az ökleit az ég felé rázva ká-romkodó Zmed láttán baljós elõérzete támadt. � Mi van vele? � kérdezte Hmudát, aki tempósanöltötte magára vizes gönceit, s közben morózus képpela vérzõ orrát törölgette egy lapulevéllel. � Elvitték � vetette oda Hmuda. � Ezek a rohadékokmindkettõtök ruháját élvitték...

� Ez miattad történt! � kiáltotta Lenk idegesen, és úgy tûnt, ismét nekiront az idõsebb bátyjának. � Ha nem jön ez a hülye ötleted, már árkon-bokron túl lehet-nénk! Zmed keze is ökölbe szorult. � Ha nem hergelsz fel, nem kezdünk verekedni, ésakkor nem rabolhattak volná ki ilyen könnyen! Mi a fe-nének dühítettél? Lenk dühösen csapott a levegõbe. � Hogy miért? � kiáltotta. � Mert tudtam, hogyészérvekkel lehetetlen lebeszélni errõl az õrültségrõl,amit kiagyaltál! Zmed arcán dühös, ingerült vigyor telepedett meg. � Épp fordítva sült el a dolog � jelentette ki. � Nem hogy lebeszélni nem tudtál, de most már neked sincsmás válásztásod. Visszamegyünk! Lenk vitatkozni akart, de volt elég eszes ahhoz, hogy

belássa, nincs más választása. Lovak nélkül, felszerelés nélkül, élelem nélkül, pénz nélkül nem jutnának messzire. Azért még csak próbálkozott. � Lesben állhatnánk... Zmed azonban már nem foglalkozott tovább a kér-dés megvitatásával. Abba az irányba nézett, amerre atitkos alagút száját sejtette. Bár elég sokat jöttek a kat- hír tábortól, de nagyjából a nyíláshoz vezetõ úttal pár- huzamosan haladtak, s nem távolodtak el katasztrofáli-san. � Ha jól kilépünk, egy órán belül megtaláljuk a járatot � vélte. � Ne húzzuk az idõt! Lenk sóhajtott, és most a básik bátyján próbálta tölteni a mérgét. � Ha azt hiszed, hogy kisajátíthatod magadnak hár- munk összes ruháját, akkor nagyon tévedsz! Hmuda már felöltözött, és most karddal a kezébe vigyorgott. � Vigyáztál volna jobban a saját gönceidre! � Figyelj... Ugye, nem akarod, hogy tök pucéron ro- hangáljunk, mint a vadak? � Miért ne? Nincs hideg, � Ne szórakozz! Adj valamit! Hmuda sem volt túlöltözve, hiszen a nadrágon, könnyû sarun, a selyemingen, s a fölötte lévõ lemez vérten kívül semmi mást nem viselt. � Te ne szórakozz, öcskös! Mi a fenét adjak? A ga- tyámat? Ha megteszem, mászkálhatok én csupasz seg- gel! Ezt még érted sem teszem meg! És egyébként is... miért nem vigyáztál jobban? Lenk tetõtõl talpig végigmérte fiatalabb bátyját. � Az inged! � morogta. � Ha kettétépjük, nekem is és Zmednek is tudunk csinálni egy takaros ágyékkötõk belõle. � Egy frászt? � Hmuda fityiszt mutatott. � Ha leven-ném az ingem, a naptól felforrósodott Vért összevissza égetné a bõrömet. Ezt nem akarhatod... Lenk megnedvesítette a szája szélét, mint aki még próbál valami érvet találni, ám Hmuda sietve sarkon fordult, és faképnél hagyta. � Mégsem mászkálhatok egy szál kardba öltözve! � dörmögte Lenk rosszkedvûen az orra alatt, és nekiállt, hogy hosszú szárú növényekbõl hevenyészett "háncsszoknyát" fonjon magának. Zmed idõközben felkapaszkodott egy magas fa csú-csára, és odafentrõl próbálta szemügyre venni a kör-nyéket. Jó sokáig idõzött fenn, és így Lenknek volt ide-je bõségesen elkészíteni a remekmûvét. Igaz, a"háncsszoknya" lötyögött, folyton lecsúszkált, és egyes tüskésebb szárak kellemetlenül horzsolták az ágyékát, de Lenk mégis valamivel civilizáltabbnak érezte magáttõle. � Ha megkerüljük azt a hegyfokot � jött elõ Zmed�, épp ahhoz a hegyoldalhoz jutunk, ahol kimásztunk alyukból! � Hogy áll a csata? � Innen nem látni semmit. De bárhogy áll is a hely-zet, nincs idõnk ezen töprengeni. Gyerünk! Lenk sokatmondó, büszke mozdulattal megigazítottahevenyészett "háncsszoknyáját", azonban Zmed csak

egy pillantásra méltatta. Õt nem izgatta a csupaszság; nem érezte pucérnak magát, hiszen kard volt a kezé-ben. Gyors iramban indultak meg a jelzett hegyfok felé,és pár perc múltán már Lenk sem sziszegett, ha egy-egy élesebb kõre lépett. Zmed pedig úgy tûnt, meg semérezte az ilyesmit. � Mibõl van ennek a talpa? � morogta a fiatalabbfiú, de a testvérei meg sem hallották, és õ sem várt vá-laszt. Útjuk során egyetlen menekülõt, egyetlen elszakadtcsapatot sem láttak, sem egyik, sem másik féltõl. Úgy tûnt, a csata nem ebbe az irányba, hanem inkább a sík-ság felé terülhetett szét. És mivel a drén fivérek haladá-sát nem akadályozta semmi, sokkal hamarabb érték el akiszemelt hegyoldalt, mint azt tervezték. Lassan már alkonyodott, és a hegyek mögött aláme-rülõ nap bíbor uszálya terült a kopár hegyoldalon õrtor-nyokként magasodó facsoportokra. � Ha lemegy a nap, a sötétben soha nem találjukmeg az alagút bejáratát � motyogta Lenk. Alapvetõen szkeptikusan viseltetett ezzel az õrült vállalkozással kapcsolatban, és talán nem is bánta volna, ha nem lelikaz alagút száját. Azonban csalfa reményei a következõ pillanatbanmár szét is foszlottak. � A nyomaink! � mutatott Hmuda egy puhább, föl-des részre, ahol három pár láb lenyomata rajzolódott ki.� Erre jöttünk... � Akkor még volt sarum � fûzte hozzá Lenk. Zmed pedig felfelé pillantott, és diadalmas képpel fordult vissza a fivéreihez. Elõremutató ujja egyenesen egy kisebb kõkupacot célzott meg. Nem kellett magya- rázkodnia. A következõ pillanatban már ott álltak a rézsút lefelévezetõ, szûk nyílásnál, és egymást méregették. Zmedelszántan Hmuda egykedvûen, Lenk pedig az ajkátrágva. � Még ha visszajutunk is... a Boszorkánykirálynõ- nek biztosan volt gondja a rejtekajtóra! Zmed a fejét rázta. � Nem érdekel. � Az csak a minimum, hogy õrséget állított - fejte-gette tovább Lenk �, de azt sem tartom kizártnak, hogy mindenféle szörnyeteget engedett szabadon a sötétben, amik most prédára várva kószálnak... Zmed átadta a fegyverét Hmudának, nehogy a szûk helyen megsebezze magát, miközben átpréseli testét a szûk nyíláson, aztán már mászott is befelé. Fejjel elõre. Nem kellett nagy távolságot hason csúsznia, hiszen az alagút enyhe szögben lefelé lejtõ nyílása mindössze egy méter hosszú lehetett, s ennek, a kis alagútnak az alja a titkos járat talajától számítva másfél méter ma- gasságban helyezkedett el. Lenk még tovább ecsetelte a rájuk váró katasztrófa részleteit, de már csak a bátyja kalimpáló lábának mor- golódott. Odabentrõl tompa puffanás hallatszott, majd Zmed fojtott mordulása. � A fegyvereket!

Hmuda markolattal elõre lenyújtotta a nála lévõ két szablyát a nyílás túloldalán felbukkanó kézbe, és a pél- dáját Lenk is Követte. Hmuda valamivel könnyebben kúszott le az alagút-ba, mint a bátyja, lévén, hogy valamivel vékonyabb volt, s a leérkezését pedig már Zmed is segítette. Lenk nek azonban csak nehezen jutott elõre, mert hiába volt õ hármójuk közül a legvékonyabb, folyton lecsúszott a "háncsszoknyája", és a keskeny üregben alig tudta visszarángatni. Azonban félperces szitkozódás után õ is megérkezett a fivérei közé, és ettõl kezdve már azért zsörtölõdött,mert az alagút kõpadlatát rettenetesen hidegnek érzé- kelte. � A nyakamat rá, hogy holnap reggel tüsszögve éb- redek és folyik az orrom... � Ha igy lesz, ennek csak örülhetsz � dörmögte vissza Zmed. � Mert ez esetben holnap reggel még a nyakadon lesz a fejed. � Haha, nagyon vicces... � Hmuda, megy elöl! � intézkedett Zmed további szószaporítás helyett. � Ha valami meglepetés vár ránk, rajta legalább van páncél. Hmuda nem vitatkozott, máris az élre állt, és Lenk sietve kitapogatta a középsõ fivér derékövét. Azt fogta meg szabad balkezével, nehogy a sötétben elszakadja-nak egymástól. Amikor azonban rándulást érzett a "háncsszoknyáján", kezdett aggódni. � Ne nagyon rángasd, hé! Zmed felmordult. � Próbáljunk meg sietni! Hmuda csoszogva, a lábával minden lépést kitapo-gatva indult meg elõre. Amikor ellenkezõ irányban tet-ték meg ezt a hosszú utat, nem akadtak egyetlen csap-dára vagy akadályra sem, de a túszuk többször is hatá- rozottan célzott arra, hogy lehetnek a sötétben "váratlan akadályok". Egy darabig még segítette az útjukat a kivezetõ üreg felõl beszûrõdõ homályos fény, de aztán pár perc múl-tán az alagút enyhe szögben elfordult, és még ez az utolsó halovány világítás is megszûnt. Számukra csu- pán a sötétség létezett, a dohos, rideg kõfalak és a néha már-már csaknem elviselhetetlenül hideg kõpadló. Szótlanul haladtak elõre, nem beszéltek, nem is szól-tak, csak a csoszogásuk és a lihegésük visszhangzott a kõbõl kivájt alagútban. Olyan sírontúli sötétség burkolta be õket, hogy még az orruk elé tartott ujjukat sem látták, s hiába meresz-tették a szemüket, csak a képzeletük rajzolt ebbe a tö- mény feketeségbe színes szikrákat és lebbenõ árnyakat. Jó órája gyalogolhattak már monoton ütemben, ami-kor Hmuda váratlanul megtorpant. � Állj!

Lenk nem tudott ilyen hirtelen megállni, Zmed azon-ban igen, s ennek eredményeképpen egyszerûen letépte fivérérõl a "háncsszoknyát". � Na! � kiáltotta ingerülten Lenk. � Ezt direkt csi- náltad! Teljesen széttépted! Most hogy a fenébe fonom újra.

� Hagyd már azt a szart! � reccsent rá Zmed türel- metlenül. � Csak a baj van vele! � Azért mondod, mert neked nincs, igaz? � Nem is kell. Ebben a sötétben úgysincs ki elõtt szemérmeskedni. � Na ugye, hogy direkt csináltad! � Ha nem fogod be... � Már megint verekedni akarsz?! Hmuda erõteljes kiáltása akadályozta meg a készülõ összecsapást. � Hagyjátok már abba! Elment az eszetek? Itt va- gyunk a legnagyobb szarban, ti meg egymást marjá- tok? � Zmed tépte le... � És? Kit érdekel a te fûgatyád? � Te könnyen beszélsz! � vágott vissza Lenk. Hozzám képest fõúri öltözetet viselsz! � És hozzád képest engem ez a tény egyáltalán nem zavar � vetette oda a középsõ fivér. � Az viszont igen-csak zavar, hogy az alagút kétfelé ágazik, és halvány fogalmam sincs, hogy merre menjek tovább! A jobb vagy a bal oldalin? Egy pillanat alatt feszült csend telepedett közéjük. Most már Lenk sem méltatlankodott a "háncsszoknya"elvesztése miatt; sõt, be kellett vallania, hogy a "ruha-darab" folytonos csúszkálása már kifejezetten idegesí- tette. � Hogy érted azt, hogy "elágazás"? � kérdezte némi szünet után. � Fal van, elõtted, s arra merõlegesen fut jobbra és balra két járat? � Nem. Az az alagút, amin eddig jöttünk, enyhén balra kanyarodik, s ha csak a bal oldali falat tapogat-nám, ezt követnénk. Viszont ha a jobb oldali falat tapo-gatnám, akkor jobbra kanyarodnánk el. Középen pedig ék alakban nyúlik be az elválasztó fal. Egészen véletle-nül fedeztem fel. Eddig csupán a bal oldali falat tapo-gattam a szabad kezemmel, de valami megérzéstõl ve-zérelve a kardom hegyével megpróbáltam kitapintani a jobb oldalit is... és ekkor fedeztem fel a helyzetet. � A fenébe! � bosszankodott Lenk. � Amikor kifelé jöttünk, Zmed tapogatta az utat, és õ egy árva elágazást sem említett! Zmed dühösen felhorkant. � Mert hogy... nem is volt! Mindvégig ugyanabban a járatban haladtunk! � Mert te is csak az egyik falat tapogattad! Észre sem vetted az elágazásokat. � Na és? � horkant fel ismét a legidõsebb fivér. � Kijutottunk, vagy nem? � Most nem az a lényeg, hogy kijutottunk! � szólt közbe enyhén remegõ hangon Hmuda. � Hanem az, hogy merre menjünk tovább! Istenem, ha eltévedünk a föld alatt, lehet, hogy egyenesen a Pokolba megyünk! � Nem tévedünk el � jelentette ki magabiztosan Zmed. � Mivel kifelé menetben nem volt nalam fegy- ver, jobb kézzel tapogattam a falat, vagyis mindvégig a jobb kéz felõli fal vonalát követtük. És mivel egyetlen járatot sem érzékeltem, ez a helyes útvonal; most is elég ugyanezt csinálnunk. Jobb kéz felé alkalmazkod-junk! Hmuda, vedd át a kardot a bal kezedbe!

� Tehát a jobb oldaliba megyünk � sóhajtott fel Hmuda. � Ez kínos! � Miért? � Mert eddig csak a bal kezemmel tapogattam, és ki tudja, hány elágazásnál választottuk már a helytelen bal oldali irányt... Ezen Zmed is eltöprengett. � Ha visszafordulunk, és... � ELÉÉÉÉÉG! � sikoltotta hisztérikusan Lenk, és úgy káromkodott, mint egy kathír yhamár, pedig azo- kat külön kiképzik a ronda beszédre. � Barmok! Álla- tok! Lehetetlen, hogy ilyen tökkelütött barmok legye-nek az én testvéreim! Hová tettétek az eszeteket, he?! Miféle baromságokat dumáltok össze? Jobb kéz felé, mi?! Egy frászt! Most VISSZAFELÉ megyünk! Tehát a bal oldali falat kell tapogatni! És mindig a bal oldali Járatot választani!

Dühösen káromkodott tovább és a szitokáradatban még közös apjukat sem kímélte. Két testvére csendbenhallgatott. � Hm � mondta végül Zmed � Akkor hát... balra! � Ez jó! � örvendezett Hmuda. � Mert akkor ez azt jelenti, hogy ha elmentünk is ilyen elágazásoknál, vé-letlenül is a jó irányt választottuk. � Na végre, csakhogy felfogtátok! Te jó ég! Kikre bíztam én az életemet?! Hmuda visszavette a kardját a jobbjába, és tapoga-tózva haladt tovább. Hosszas szótlan csoszogás után azonban ismét megtorpant. � Újabb elágazás? � kérdezte Lenk rosszat sejtve. � Pszt! Lenk hallgatott pár másodpercig, aztán idegesen sut-togta Hmuda fülébe. � Mi az, mit pissszegsz? � Én nem pisszegek! Újra hallatszott a pisszegõ hang, és ettõl Lenk mez-telen testén tetõtõl talpig felborzolódott a szõr. � Kígyó! � kiáltotta megrettenve. � Én megmond-tam... � Hallgass! És a következõ pillanatban már mindhárman rádöb-bentek, hogy nem egy kígyó sziszegését hallják, hanem kõhöz súrlódó, apró, karmos lábak neszezését. � Patkányoooooook! � Hmuda kiáltotta ezt, és volt oka rá, hogy elnyújtsa a szó végét, mert egyszerre tûhe-gyes fogak mélyedtek a bokájába, ahol már nem védte az amúgy sem túl sok védelmet nyújtó bõrsaru. Azonban ez megkésett figyelmeztetés volt, mert ed-digre már fél tucatnyi helyen martak bele Zmedbe és Lenkbe is a vérszomjas, rágcsálók, s a meztelen testek teljesen kiszolgáltatottak voltak a támadással szemben. Lenk egy szablya suhogását hallotta a füle mellett, és lekapta a fejét. � Ne karddal! � sikoltotta. � Megsebezzük egymást! Vakon csapkodtak a levegõben, és a patkányok, amik lerohanták õket, totális elõnyt élveztek a vak sö- tétben. Kedvükre választották ki a legalkalmasabbnak látszó testrészt, és az áldozataik csak akkor tudták, hogy hol a támadó, amikor már érezték a fogak okozta

fájdalmat. Viszont akkor odacsaptak, megragadták a tá-madót, és vagy a falhoz csapták, vagy a nyakát tekerték ki egy gyors mozdulattal. Mindhármaap csapkodtak, rugdostak, mindent elkövettek, hogy lerazzák maguk-ról a támadóikat, ám azok annyian jöttek, hogy a pusz-ta súlyukkal és a rohamukkal csaknem ledöntötték a fájdalomtól ordító embereket a lábukról. És a de Vigorard-fivérek egy újabb tapasztalattal gazdagodtak: megtudták, hogy a tûhegyes fogak ellen nem védi õket a kermon mágiája. Zmed iszonyatos pusztítást végzett a testébe akasz-kodó vérengzõkön, és úgy vergõdött, úgy rugdosott, hogy rettenetes csapásaiból nem egyszer a közelben ká-romkodó Lenk is kapott. Sõt egy alkalommal, amikor oldalra csapott, és megszorította azt, ami az ujjai közé akadt, kiderült, hogy nem patkánnyal van dolga. � Azt neeee! � vágta ki Lenk a magas C-t. � Ne tépd leeee... Az nem patkány! � Rájöttem! � kiáltott vissza Zmed, és máris elen-gedte öccse kényes testrészét. � Egérnek is girhes len-ne... Rettenetes küzdelem zajlott a sötétben, és talán száz patkányt is megöltek fejenként, mire a ragadozók el-fogytak. Nem pusztították el az összeset, de a veszedel-mes kis ragadozók rájöhettek, hogy jobbam járnak, ha saját társaik hulláján lakmároznak, mintha a nehezeb-ben megszerezhetõ zsákmányt választják. A drén fivérek nyögdécselve, sziszegve, átkozódva botorkáltak tovább, és egész testük csúszós volt az ezernyi apró sebbõl szivárgó vértõl. � Kiirtom ezeket a férgeket! Kiirtom valamennyit! � sikoltozta Lenk éktelen dühében, és erõnek erejével vissza akart fordulni, hogy beváltsa a szavát. A fivérei azonban határozottan terelték tovább. � Én megmondtam! � dühöngött Lenk. � Ezek ido-mított patkányok és a Boszorkánykirálynõt szolgálják! Tudja, hogy jövünk! Direkt uszította ránk õket! � Alig hiszem � dörmögte Zmed. � De ha így van, csak eggyel több ok, hogy elvágjuk a torkát annak a szukának! � Forduljunk vissza! � veszekedett Lenk. � Nem volt még elég? Ezek csak patkányok voltak, és márissaját vérünkben fürdünk! Ki tudja, miféle fenevadakat uszít még ránk... Tapogatózva, botorkálva haladtak tovább, sebes lá-baikkal felverték a finom kõport, és Lenk is jobbnak látta abbahagyni a szitkozódást, a zsörtölõdést. Csak nagy néha jegyezte meg: � Már oda kellett volna érnünk a kürtõhöz. Nem ér-zed még a kötelet? Hmuda eleinte csak dörmögött valami nemlegeset, késõbb pedig már nem is válaszolt. Azonban egyszercsak magától megszólalt. � Hoppá! � Elágazás vagy patkányok? � sziszegte dühösen Lenk. � Eh, nekem már mindegy! Csak magamra lehe-tek mérges, amiért hülye fejjel hagytam magam bele-rángatni ebbe az õrültségbe. Hagynom kellett volna, hogy ti ketten lemásszatok ebbe a pokolba és inkább neki kellett volna vágnom a világnak tök pucéron, egy

szál karddal a kezemben! De nem... én hülye, birka módjára jövök a fivéreimmel, hogy a fene egye meg! Az áldott jó szívem... � Hallgass már! � reccsent rá Zmed, majd Hmudá-hoz intézte a kérdést. � Mit találtál? � Zsákutca lehelte Hmuda halkan. � Fal elõttünk, fal bajról, fal jobbról... csak az az út szabad, amerrõl jöttünk. Igaz, itt kissé kibõvült az alagút, de nem vezet tovább... � Talán már a fellegvár alatt vagyunk � találgatta Zmed megélénkülve. � Lehet, hogy ez az a kürtõ, amin át leereszkedtünk. Tapogatózzatok fej fölött, keresséteka kötelet! Keresték. Nem találták. � Pedig ez az a hely! � suttogta Zmed. � Érzem. Tu- dom. � Nekem is azt súgja valami � morogta Lenk. � Az biztos, hogy a fejünk fölött vezet felfelé egy nyílás... Hallgassátok! Máshogy visszhangzik, mint eddig... hahó! Most, hogy feltételezhetõen a cél közelébe értek, Lenk is abbahagyta a veszekedést és a zsörtölõdést, s mindhárman lehalkított hangon beszéltek. Még a "ha-hózás" is csak félhangosan történt. Ennek ellenéremindhárman érzékelték a fölöttük lévõ kürtõ jelenlétét, s enyhe légmozgást is tapasztalni véltek. Ehhez persze a járatnak valahol szellõznie kellene. � Szerintem helyben vagyunk � erõsködött Zmed. � Szerintem is � szólalt meg váratlanul Hmuda. � Érzem a nõ parfümje illatát. � Szerintem azota az orrodban van az illata, amióta elõször megérezted � jegyezte meg Zmed csendesen. � Én is így vagyok vele. Egy ilyen gyönyörû nõ! Nehéz elfelejteni... � Hohó! � motyogta Lenk. - Tudtam én, hogy ezért akarsz visszajönni... De ezt gyorsan felejtsd el! Eszed-be se jusson, hogy nõként gondolj rá! Devra Mishtrell nem nõ, hanem egy átkozott szuka! A Boszorkányki-rálynõ! � Jó-jó � felelte Zmed. Lenk azonban ennyivel nem elégedett meg. � Lefogadom, hogy a gyönyörû külsõ csak álca! Valójában ronda, mint a bûn! És lehet, hogy sokkal vé-nebb, mint az öreganyánk... Mindhárman hallgattak, végül Zmed szólalt meg, � Ha egymás vállára állnánk, megpróbálhatnánk fel-kapaszkodni. � Alig hiszem � töprengett Lenk. � Úgy emlékszem, a fellegvár legalább húsz méter magas, s mi hárman még nyújtózkodva sem érnénk fel idáig... Zmed sóhajtott. � Valahogy pedig fel kell jutnunk! Lenk is gondolkodott. Még mindig õrültségnek tar-totta ezt az egész vállalkozást, de ha már eddig eljutot-tak, õ sem szívesen fordult volna vissza. � Fellépek a válladra � ajánlkozott Zmednek. � Hát- ha valamivel magasabban van valamiféle kapaszkodó vagy hasonló a falba vájva... Az idõsebb drén fivér örömmel fogadta a javaslatot. Lenk odanyomta a kardját Hmuda kezébe, kitapogatta

Zmedet, és elõször a combjára lépett fel, majd a testvé-re összekulcsolt kezeit használta második lépcsõfok-nak, s onnan lépett fel a széles vállra. Zmed erõs ujjai fogták a bokáját, s fél kézzel õ is megtámaszkodott a falon, így nem kellett attól tartania,

hogy elveszíti az egyensúlyát. Ahogy a baljával felfelé nyúlt, közvetlenül a feje fölött sziklát tapintott. � Itt nincs semmiféle kürtõ � közölte. � Próbálj meg eltávolodni a faltól... de óvatosan, mert ha elejtesz, megkeserülöd! Zmed a vállán egyensúlyozva az öccsét apró, óvatos léptekkel távolodott a jobb oldali faltól. � Még mindig semmi... kicsit jobbra... csak a szik- la... még jobbra... még mindig jobbra... Hoppá! Itt a kürtõ! � Találtál kapaszkodót? � érdeklõdött Hmuda. Lenk csak a fejét rázta, de aztán rájött, hogy ezt a re- agálást a testvérei nem láthatják, így hát válaszolt. � Egyelõre nem... A kürtõ fala befelé hajlik... való-színûleg kör alakú... de még nem tudtam végigtapogat-ni... Elég simának tûnik, rücskös, érdes egy kicsit, de kapaszkodónak semmi nyoma... Megpróbálom teljesen körbetapogatni... Zmed, indulj el óvatosan jobbra! Ezaz... Zmed óvatosan lépkedett, és Hmudával együtt léleg-zet-visszafojtva várták az öccsük jelzését. Amikor azonban Lenk megszólalt, nem örömhírt közölt. � Annyi itt a kapaszkodó, mint apánk kedvenc pipá-ján légypiszok! Vagyis semmi. Hiszen a báró mindig is nagy becs-ben tartotta faragott csontpipáját, és folyton fényesít-gette. � Affffenébe... � Kötél sincs? � kérdezte teljesen fölöslegesen Hmuda. � Nincs hát. Viszont talán... � Mi az? Találtál valamit? Lenk hallgatott pár pillanatig, s mielõtt válaszolt, hangosan kifújta a tüdejébõl a levegõt. � Nem túl tágas ez a kürtõ. Ha az egyik oldalon az ember nekifeszíti a hátát, szemközt pedig a lábát, akkor kürtõmászó technikával talán valahogy fel lehetne jut-ni... � Ez az! � sziszegte Zmed diadalmasan. � Tudtam én, hogy találunk megoldást! Neked biztosan menni fog!

� Nekem? � horkant fel Lenk. � Egy szóval se mondtam, hogy én megyek! Ti akartatok annyira visszajönni, akkor másszatok ti, én majd szépen meg-várom idelenn, amíg lelógattok egy függönyt vagy va-lamit... Döntsétek el egymás között, melyikõtökmegy... � Lenk! � sóhajtott Zmed. � Hármónk közül te vagy a legügyesebb, és te már csináltál ilyet, mi pedig még nem. Szerinted melyikünknek van a legtöbb esélye a feljutásra? Lenk csak egy pillanatig hallgatott. � Jól van � dörmögte nagylelkûen. � Nem venném a

szívemre, hogy valamelyik bátyám a nyakát törje, ami-kor lezuhan. Majd megyek én... de annyit kikötök, hogy mindketten itt álljatok ám a kürtõ alatt, hogy rá-tok essek, ha lezuhanok! Ha már meghalok, együtt hal- junk! Tudjátok... a testvéri szeretet meg miegymás... Most leszállok, szusszanok egy keveset. Segíts le! � Ha lezuhansz, majd elkaplak � morogta Zmed, és megtartotta összekulcsolt kezét, hogy az öccse le tud-jon mászni a válláról. � Nem lesz könnyû � motyogta Lenk, amikor újra a hideg kõpadlót érezte a lába alatt. � És azt már most közlöm, hogy pucéron nem mászok. Hmuda ideadja a ruháját. � Tudtam hogy erre megy ki a dolog! � rezzent fel Hmuda. � A ruhámra fáj a fogad! De abból nem eszel! � Akkor mássz te! � vetette oda ingerülten a legfia-talabb fiú. � Már így is csupa seb vagyok a patkányfo-gaktól, és ne várd el tõlem, hogy a maradék bõrömet is ledörzsöljem a rücskös kürtõfalon! Hmuda motyogva vetkõzni kezdett, és a sötétben megtörtént a ruhacsere. Lenk ragaszkodott a saruhoz, a nadrághoz és a selyeminghez, de eltekintett a mellvért-rõl. � Csak zavarna a mászásban... Hmuda rosszkedvûen csatolta fel a vértet meztelen mellére, és igen csúnyákat gondolt a testvéreirõl, akik hagyták magukat kirabolni. Lenk azonban nem zavartatta magát; sõt, úgy tûnt, a felruházkodástól határozottan jobb kedvre derült, s még a félelmeirõl is megfeledkezett. � A kürtõ keskeny alsó szája nincs túl magasan � mondta Zmednek �, de mivel nem tudok semmiben megkapaszkodni, hogy felhúzódzkodjak, egészen bele kell emelned, hogy ki tudjam feszíteni a testem benne. Felmászok a válladra, mint az elõbb, aztán belelépek a tenyeredbe, s amikor szólok, kezdj el emelni! � Aha. � Remélem, elég magasra fel tudsz tolni, mert ha nem, akkor fújhatjuk... Lenk sietve felkapaszkodott a bátyja vállára, majd belelépett a széles tenyerekbe, s ahogy Zmed felfelé emelte, próbált valami támpontot keresni, ahol megfe- szíthetné a testét, ahol megkapaszkodhatna, de a kürtõ fala egészen sima volt... � Még! Még feljebb! � Már lábujjhegyen állok �sziszegte Zmed. � Nem bírlak magasabbra... Lenk a füle magasságában tapogatta ki a kürtõnyílás alját, és próbálta kifeszíteni magát két karjával, de eb- ben a helyzetben ez reménytelen próbálkozás volt. Lenk pár pillanat múltán belátta, hogy semmi értelme. � Tegyél le! Zmed leengedte. � A jó eget! � sziszegte. � Most mi legyen? Meg-próbáljalak felfelé ellökni magamtól? Az is jelent vagy tíz centit... � Eszedbe se jusson! � szisszent fel Lenk. � Tíz centi amúgy is kevés... De ha Hmuda a nyakadba ül, és az õ kezébe lépek, akkor talán épp elég magasan le- szek. Mit gondolsz, elbírsz kettõnket?

� Ez nem kérdés � morogta magabiztosan Zmed. � De arra nem vennék mérget, hogy Hmuda fel tud emel-ni. � Én se � értett egyet Hmuda, de nem zárkózott el a próbálkozás elöl. Így hát Zmed megvetette a lábát, Hmuda felkapasz- kodott rá, a nyakába ült, s a lábait összekulcsolta a bátyja mellkasán. Lenk számára nem ment könnyen a felkapaszkodás, többször is meginogtak, de végül sike-rült a mutatvány. Ott állt Hmuda vállmagasságban tar-tott tenyerén, s a kürtõnyílás alsó szegélyét a válla ma-

gasságában érezte. Talán már innen is meg tudna ka-paszkodni... Lenk azonban nem akarta a véletlenre bízni a dolgot. � Emelj! � sziszegte. Hmuda felnyögött, és a fogát csikorgatva összponto-sított; minden erejét beleadta. Lenk a következõ pillanatban a derekáig besiklott a kürtõbe, és mindkét karját nekifeszítette az oldalfalnak. � Mi lesz már?! � nyögte hangosan Hmuda, és mindkét karja remegett az öccse súlya alatt. Ráadásul Zmed is tett alattuk egy-két bizonytalan tánclépést. �Rögtön.. már... Lenk a kitámaszkodó karjaira helyezte a testsúlyát, megfeszítette a hasizmát, és feltornázta magát. A kö- vetkezõ pillanatban a talpait nekivetette a szemközti kürtõfalnak, és a hátát, a fenekét � no meg a karjait � az innensõ falnak feszítette. Sikerült szilárdan megtá-masztania magát. Lentrõl olyasféle csattanás hallatszott, mint amikor egy lovas leesik a paripája nyergébõl, s fém mellvértje rideg kõnek csapódik. A csattanást fájdalmas nyögés követte. � Megvagytok? � súgta szükségtelenül fojtott han-gon Lenk; hiszen ha van valaki odafenn, az éles csatta-nást biztosan úgyis meghallotta. � Sem... mi... bajom � nyögte Hmuda. � Csak lees-tem... � Remélem, ez velem nem fordul elõ � motyogta Lenk az orra alatt, és miközben a bal lábát megfeszítet-te, a jobbját pár centivel feljebb emelte. Aztán mindkét lábát megfeszítette, s a karjai, a könyöke segítségével meg az alfele riszáló mozgásával felfelé csúsztatta a törzsét. Aztán amikor valamivel a bal lába magasságá-ba ért, ismét megfeszítette a derekát, és egyenesbe húz-ta a jobb lábát. Aztán az egész mozdulatsort újra és újra megismé- telte. � Jól haladsz? � suttogta lentrõl Hmuda, � Honnan vetted ezt a vacak gatyát? � zihálta vissza erõlködve válasz helyett Lenk. � Ez a szar anyag máris kiszakadt a seggemen!

Hmuda szomorúan bámult fel a sötétségbe, de nem tett fel több kérdést. Lenk erõlködve mászott, újra és újra megfeszítette a törzsét, s felfelé nyomakodta magát. Nem sokkal ko-rábban még fázott a hideg alagútban, de most kimele-gedett, és sós verejték csorgott a szájába, szemébe.

Gyakorta megállt pihenni, s egy idõ után máj fogalma sem volt arról, mekkora utat tehetett meg. Ám ahogy felfelé haladt, a sötétség egyre oszlani látszott, s bár nem lehetett megállapítani, honnan jön a "fény", a fe- keteséget egyre inkább homály váltotta fel. Lenk elõ ször csak a vállai körvonalait látta, ahogy a fejét rázva próbált megszabadulni a verejtékétõl, de pár perccel késõbb már a szemközti falnak feszülõ lábfejeit is ki tudta venni. Ennek megörült. Ám amikor reménykedve felfelé pillantott, elhagytaaz öröme. Igaz, már csak két-három méter választottael a kürtõ felsõ nyílásától, s most már a rejtekajtó belsõ mechanizmusát is látni vélte. Csakhogy emellett látott még valamit, ami halálra rémítette. Egy karnyi vastagságú kígyó ereszkedett lefelé a kürtõben. Éppen a kiszolgáltatott helyzetben lévõ Lenk. dereka irányába...

Lenk látta a mintás, szarupikkelyes bõrt, a kitátott pofát, a csillogó szemeket, sõt még a méregfogakat is látni vélte... A fiatal drén akaratlanul is felnyögött, és azt látta legjobb megoldásnak, ha visszahúzza a lábait, nem fe-szíti ki magát, s enged a gravitációnak. Inkább a zuha-nás, mint a pokoli kígyó! Azonban óriási szerencséje volt, hogy ezúttal nem engedett a reflexeinek. Ugyanis amikor védekezésre képtelenül, dermedten ismét felpillantott, azt kellett lát-nia, hogy a kígyó nem közeledik feléje. A kígyó moz-dulatlanul csüngött alá a kürtõbe, s ahogy Lenk jobban megnézte, látta, hogy a kígyó teste szabályos teker- csekben fel van tekeredve a rejtekajtó nyitó mechaniz-musára. És ebben a helyzetben a kígyó inkább hasonlí-

tott egy feltekert kötélre, semmint egy élõ és veszedel-mes hüllõre. Nem sima kötél volt, az biztos! Nem egyszerû ken-derkócból sodrott fonál, hanem valami különlegesebb. Nem csupán Lenk felajzott képzelete tette kígyó formá-júvá. Ez a kötél ugyanis valóban szarupikkelyes volt, s valóban kígyófejben végzõdött. Hogy kígyóbõrbõl készítették-e valamiféle különle-ges eljárással, vagy csak ilyenre festettek és képeztek-e ki egy egyszerû kenderkötelet, azt Lenk nem tudta megállapítani, de miután megnyugodva látta, hogy nem egy élõ kígyó lesi õt, már nem is különösebben ér-dekelte a kérdés. Valószínûleg ezen a kötélen ereszkedtek le egy, fél nappal ezelõtt, amikor a fellegvárból menekültek, de akkor a sietség miatt nem vették észre a különös formá- ját. Meg aztán világosról ugrottak alá a sötét kürtõbe, s mire a szemük hozzászokhatott volna a homályhoz, már totális sötétség vette õket körül. És valószínûleg a Boszorkánykirálynõ ugyanezen az úton át tért vissza a fellegvárba, s a kötelet a biztonság kedvéért valószínûleg felhúzta maga után, és feltekerte egy kallantyúra. Lenk az eszével tudta ezt, ám még így is hosszú per-

ceken át gyûjtött erõt, mire rászánta magát, hogy to-vább másszon. A tekintetét egy pillanatra sem vette le az ökölnyi nagyságú kígyófejrõl, és megborzongott arra a gondo- latra, hogy esetleg tévedhet, s mégis egy élõ kígyó vár-ja õt odafenn ördögi nyugalommal... És felvetõdött egy másik kérdés is. Vajon a Boszor-kánykirálynõ megelégedett azzal, hogy feltekerte a kö-telet, vagy más elõvigyázatossági lépést is tett az ille-téktelen behatolók ellen? Lenk buzgón remélte, hogy Devra Mishtrell nem számít a visszatérésükre... Tolta, nyomta, rángatta magát elõre, s a következõ pillanatban a kígyófej karnyújtásra került. Lenk persze nem nyúlt utána, de ilyen közelrõl már látta, hogy biz-tosan nem élõ kígyó, de hogy valaha élõ volt, az egé-szen bizonyos. Gondosan elkerülte a lelógó "kötélvé-

get", s egy perccel késõbb már meg tudott kapaszkodni a titkos ajtó alsó peremében. Lenk felhúzódzkodott, és itt, a kör alakú üreg mellett volt egy fél méteres perem minden oldalon, amin meg-vethette a lábát. A fiatal drén remegõ lábakkal állt fel erre a peremre, és megkapaszkodott a rejtekajtót nyitó mechanizmus egyik kallantyúját védõ bronz doboz szé-lében. Most már látta, hogy a rejtekajtó és a kõfal il- leszkedése között hatol be az az alig érzékelhetõ vilá-gosság, amitõl a feketeség sokat sejtetõ homállyá szelí-dült. Ha világosból lépett volna be ebbe a fal mögötti üregbe, valószínûleg szurok sötétnek gondolná a helyet és semmit sem látna, de aki órákon át botorkált úgy, hogy az orráig sem látott, kész felüdülésnek vélte ezt a "díszkivilágítást". Lenk kifújta magát, elernyesztette fá-radtságtól remegõ izmait, s most már meg merte érinte-ni a kötelet. Annak ellenére, hogy elejétõl a végéig �fejétõl a farkáig � szabályosan illeszkedõ szarupikke- lyek borították, egészen olyan tapintásu volt, mint egy szokványos kötélnek. Lenk nem akadt fenn ezen a fur-csaságon, elvégre ennél szokatlanabb dolgok is elõfor-dulhatnak a Boszorkánykirálynõ várában... Legelõször is kihallgatózott a rejtekajtón, és kissé megnyugodott, mert nem hallott mozgást, sem más ne-szezést. Ám ez még nem jelenti azt, hogy az ajtó túlol- dalán nem vár rájuk egy csapat vérsámán néma türe-lemmel. Hiszen ha tartózkodott valaki a fenti teremben, csak akkor nem hallotta meg Hmuda vértjének hatal-mas csattanását, ha történetesen süket. Lenk leakasztotta a kötéltekercset a kallantyúról, és meggyõzõdött róla, hogy a kötél vége megfelelõen van-e rögzítve. Felül, a fülke plafonján ujjnyi vastag, arasznyi átmérõjû vasgyûrûre csomózták a kötél végét, a vasgyûrû pedig a kõfalba mélyesztett acélkampón ló- gott. Miden rendbenlévõnek tûnt. Mielõtt lehajította volna a kötelet a fivéreinek, egy pillanatra megfordult a fejében az a sátáni gondolat, hogy némi sziszegés kíséretében hajítja le a kígyófej-ben végzõdõ holmit. Igaz, Zmed és Hmuda nem látják, de ha kitapintják a kígyófejet, s õ közben megfelelõen rángatja � nos, az kellõ elégtétel lenne számára, amiért rábeszélték erre az õrült kalandra...

Lenk el is mosolyodott egy pillanatra erre a gondo- latra, de aztán el is vetette. Nem ez a megfelelõ idõ éshely a viccelõdésre. � Fent vagyok! � súgta le. � Megy a kötél... vigyáz-zatok! Várt egy kicsit, aztán lehajította a kötéltekercset. Az apró csattanásokkal hullott alá, ahogy itt-ott a kürtõ fa-lának ütõdött. Aztán a kötél megfeszült, ahogy egy sú-lyos test ránehezedett. Lenk tartotta a melle megasságá-ban a kötelet, hogy az ne himbálódzzon, és hamarosan Zmed busa feje rajzolódott ki a homályban. Az idõsebb drén fivér a fogai között tartotta saját szablyáját, Lenk egyenes kardjának markolatát pedig a baljában szoron-gatta, és úgy mászott felfelé, hogy a lábaival kapaszko-dott, s csak a jobbjával húzódzkodott felfelé. Amikor karnyújtsányira ért, Lenk elvette tõle mind-két fegyvert, s Zmed a következõ pillanatban már fel is ért. És egy perc múlva Hmuda is ott állt mellettük a keskeny peremen. � Nem hallok mozgást � súgta Lenk. � De lehet, hogy csapda... Zmed vállat vont, és megigazgatta jobb markában a szablya markolatát, mely csúszott az izzadtságtól és a vértõl. Lenk szemügyre vette a rejtekajtó nyitómechaniz-musát, és egy pillanat alatt átlátta a nem túl bonyolult mûködést. Mielõtt lefelé húzta volna a nyitó kallantyút, a fivéreire pillantott. Mindkettejük arcán elszántság fe-szült. Lenk megrántotta a kart, és halk csikordulás hallat-szott. Zmed nekivetette a vállát az ajtónak, s az csiko rogva elfordult. Aztán a következõ pillanatban az idõ sebb drén fivér már karddal a kezében állt a fenti te-remben. Hmuda és Lenk egy szívdobbanásnyi idõ múl-tán felzárkóztak mellé. Védekezõ állást vettek fel, és összevissza forgolód-tak, hogy bármerrõl rontanak is rájuk, méltón tudják fogadni a támadást. Azonban a kihalt teremben semmiés senki nem mozdult, s úgy tûnt, rajtuk kívül senki sincs itt. A kerengõre vezetõ ajtónyíláson át látták, hogy oda-kinn már leszállt az este és felkelt a hold. Igaz, a teremfalába nem vágtak ablakokat, de a tetõ egy részét rézsú- tosan elhelyezett sárga üveglapok helyettesítették, me-lyek nemhogy tompították, de valami rafinált módon inkább felnagyították a hold sápadt fényét, és a helyi-ség így valóságos nappali világosságban ragyogott. Hahõseink nem szurok sötétségbõl érkeznek, akkor is tö-kéletesen láttak volna ebben a megvilágításban, így vi-szont jó sokáig kellett hunyorogniuk, pislogniuk, mirehozzászoktak. � Sehol senki � sziszegte Hmuda. � Mi ez? � fintorgott Lenk. � Micsoda hely ez? Itt sose takarítanak? A terem ugyanis ugyanabban az állapotban volt mint amikor itthagyták. A hatalmas trónszék mellett megalvadt, megszáradt fekete vértócsában még mindigott feküdt az ogar háromszorosan lefejezett teste, s párlépéssel arrébb a vérsámán és Amoghartha varázsló ir-tózatosan összevagdalt, széttrancsírozott kettõse. Õk

Lenk keze nyomát viselték magukon... A drén fivérek egy darabig még cselt sejtve vártak,és közben egymást méregették. � Nem les ránk senki � motyogta Lenk. � Mert ha mishrének lapulnának a függönyök mögött, már rég elárultak volna magukat a röhögésükkel... Elég röhe- lyesen nézünk ki... Hát, igaz, ami igaz, a fiatal drén elég jól jellemezte a külsejüket. Hmuda � egy szál, horpadt vértben, alul tök., csupaszon, véresen. Zmed � tök csupaszon, ezernyi ha-rapásból szivárgó vérrel összemaszatolódva. Lenk � szintén véresen, szakadt ingben, az ülepén foszlányok-ra rongyolódott nadrágban. Ennek ellenére nekik nem volt kedvük mosolyogni egymáson. Egyrészt mert fáradtak voltak és elkesere-dettek, másrészt pedig a fellegvár trónterme � benne ahullákkal � olyan volt, mint valami fagyos kripta, aholaz embernek nincs kedve röhögni. Hmuda is erre gondolt, s a "faggos"-szóról eszébejutott valami. � Most már visszaadhatod a ruhámat � vetette oda az öccsének. � Nincs most idõ öltözködni � sziszegte Lenk, és si-etve kisurrant a résen át a kerengõre. Hmuda felháborodottan viharzott utána. - Hé... Lenk a mellvédnél térdelt, csak annyira dugta ki a fejét, hogy ellásson fölötte, s vadul integetett a bátyjá-nak, hogy õ is bukjon le. Hmuda azonnal odakuporo- dott mellé. � Ha azt hiszed, hogy ennyivel elintézheted a dol-got, nagyon tévedsz. A ruhámat akarom! � Maradj már nyugton! � súgta Lenk. � Visszaa-dom, megígérem... de most sürgõsebb dolgunk is akad! Zmed is lelapult melléjük, és mindhárman óvatosan szemügyre vették a környéket. Alattuk a palotaépület és a fellegvár közötti belsõ udvar csendes volt és kihalt. Azt nem lehet állítani, hogy szinte kongott az ürességtõl, a "kihalt"-jelzõ sok-kal helyénvalóbb. Ugyanis bár egyetlen élõ sem moz-dult az udvaron, Amoghartha varázslatának kráterszerû, lenyomata körül még ott hevertek a széttépett, meg- csonkított tetemek és a magányos testrészek. Óriási volt a szemét és a felfordulás. A szétszórtan heverõ hullák, a fekete vérfoltok, törött vagy ép fegyverek, szakadt, vérmocskos zászlók, tépett rongyok, kötésnek használt, átvérzett lepedõcsíkok és más hasonló holmik árulkodtak arról, hogy itt nem sokkal ezelõtt veszett csata folyt. Az udvar csendességének szinte ellentéte volt maga a palotaépület, melynek számos ablakából világosság szûrõdött ki, és a nagytróntermet pedig úgy kivilágítot-ták, hogy szinte ragyogott. Odabenn egy roppant asz-talnál férfiak kiabáltak, hadonásztak, énekeltek, ordi-báltak, s közöttük szolgák sürgölõdtek. � Na, mit mondtam? � súgta diadalmas fensõbbség-gel Zmed. � A kutya se törõdik a toronnyal. Nyugodtan kifoszthatjuk még a lenti hullákat is. Fivérei azonban nem figyeltek rá. A tróntermet bá-multák, és az ajkukat harapdálták.

� A gyõzelmi lakoma � morogta Lenk, és fájdalma-san megkordult a gyomra. � A mishrén nagyurak most hencegnek el egymásnak a hõstetteikkel, pedig az egé- szet nekünk köszönhetik. Ha mi nem ziláljuk szét a kathír tábort, most ezek se vigadhatnának itt...

Miközben a hatalmas trónteremben tartott a vidám lakoma, amennyire Zmed és fivérei meg tudták állapí-tani, a külsõ várudvarban is nagy vigadalom folyt, Mindenfelé hatalmas tábortüzek lobogtak, és a lángok fényénél apró, fekete alakok imbolyogtak. Valószínû-leg már tök részegre itták magukat. És nyilván a hasu-kat is alaposan teletömték... Most, hogy Lenk szimatolt, a feléjük szálló füstsza-gon keresztül még a sült hús illatát is érezni vélte... Valószínûleg hasonlót érezhetett Hmuda is. � Mi lenne � kezdte lassan, vontatottan a középsõ drén fivér két nyelés között �, ha leosonnánk a belsõ udvarba, lerángatnánk három misterén hulláról a ruhát, és részegeknek tetetve magunkat odatántorognánk az egyik tûzhöz... Én egy félig lerágott csonttal is beér-ném... � Sóhajtott. � Azt se bánnám, ha egy kutya szá-jából kellene kirángatni... � Én meg még azt se bánnám, ha a kutyát kellene megenni � dörmögte Zmed. Lenk sóhajtott. � Ne beszéljünk kajáról! � indítványozta. � És ne is álmodozzatok álruháról! Ezzel a fehér bõrrel és világos hajjal senki se nézne bennünket mishrénnek, bármilyen ruhát viselünk is! � Én azért megkockáztatnám... � dörmögte Zmed. Lenk a fejét rázta. Valami megmagyarázhatatlan bal-sejtelem költözött a zsigereibe, és tudta, hogy van vala-mi furcsaság a közelében, de nem tudta megmondani, hogy mi. A várfalakon túlra bámult, amerre reggel még a kathír tábor színes sátrai sorakoztak. Pár órával ugyanerrõl a helyrõl egyszer már szemügyre vette a tá-borukat; de mennyivel másabb volt még akkor a hely-zet! A kathír táborban is tábortüzek égtek, és lassú tem-póban apró fénypontok, mászkáltak. Valószínûleg a gyõztesek fáklyavilágnál szedik össze a halottakat és a sebesülteket; vagy éppen a tábor maradványait foszto-gatják. A furcsaság-érzet nem innen származott. Lenk gyomra egyre jobban összeszorult, és nem csak az éh-ségtõl.

� Mire várunk? � morogta. � Szedjük össze, amit találunk, és tûnjünk innen a jó fenébe! Még egyszer a külsõ udvaron lobogó tábortüzek felé pillantott, aztán-irigykedve a trónteremben dáridózókra, s itt hosszan elidõzött a pillantása. Nem, az az idegesítõ érzés, hogy látott valamit, de nem ismerte fel a jelentõségét, nem a mulatozóktól származott... Lenk feszülten lepillantott a kráterre és a garmadával heverõ hullákra, s a hold tiszta fényénél próbált rájön-ni, hogy mi lehet az a részlet, ami elkerülte a figyelmét, de amit a tudatalattija egyfajta veszélyforrásként azo-

nosított. Mert hogy a különös érzést a lenti látvány kel-tette benne, azt most már biztosra vette... De mi a fene lehet az? Egy darabig még bámult lefelé, aztán feladta. Majd utólag rá fog döbbenni; de akkor már nem lesz jelentõ-sége. Bátyjai eközben már végigsiettek a kerengõ palotára nézõ oldalán, és eltûntek a masik ajtónyíláson át a má- sik helyiségbe. Igaz, kicsi volt az esélye, hogy bárki is felfedezi, ettõl függetlenül Lenk meggörnyedve haladt a mellvéd fedezékében. Csak egyszer állt meg, hogy még egyszer lepillantson. Ekkor sem tudta megmonda-ni, mi az a bosszantó apróság, amire jobban oda kelle-ne figyelni... A belsõ udvaron semmi nem mozdult; csak halottak és halottak... A fellegvár másik helyiségében � mely a Boszor- kánykirálynõ alkalmi hálószobája volt az ostrom idején � ugyanolyan csend és nyugalom fogadta Õket, mint a szomszédban, ahol a tetemek hevertek. Legutóbbi itt-jártuk óta semmi sem változott. Megvolt a baldachinos ágy, a tükrös kisasztal, a függönyfátylak, a paraván. Lenk tûnõdve nézett körül; még mindig azon a gyo-morszorító érzésen járt az esze. A fivérei azonban nem álltak le álmodozni; zsoldo- sokhoz illõ szakértelemmel estek neki a fosztogatás-nak. Elsõsorban az utazóládából dobáltak ki mindent, és amíg Hmuda a nõi ruhákat próbálgatta a teste elé ko-mor képpel, Zmed egy másfél arasznyi hosszú, arasz-nyi széles és négyujjnyi magas bronzládikát kezdett fe-szegetni a szablyája hegyével. A ládika súlyos volt, és amikor Zmed megrázta, zörgõ, csilingelõ hangok hal-latszottak a belsejébõl. Mintha drágakövekkel lenne tele. Azonban a ládika zárva volt, és sehogy sem akart kinyílni. Zmed még a nyelvét is kidugta feszegetés közben. Lenk arra figyelt fel töprengésébõl, hogy Hmuda egy zöld-piros, aranyhímzéssel díszített, bõ szabású nõi ruhát nyom a kezébe. � Ez a legjobb, amit találtam � nyekeregte Hmuda. � És lefogadom, hogy jól áll neked! Lenk elértette a célzást, és elfintorodott. � Mondtam, hogy visszaadom a nadrágodat és az ingedet. � Meg a sarumat is! � Nyugi, visszaadom... � Most add vissza! Lenk vállat vont, és vetkõzni kezdett. Az inget nem volt nehéz lerángatni magáról, a nadrággal pedig még könnyebben boldogult, hiszen az csaknem cafatokra szakadt rajta a kürtõmászás gyötrelmes mûvelete során. Ezeket nem sajnálta, de a bõrtalpú sarutól nehezen vált meg, fõképp ha a hegyoldal köves talajára vagy az ala-gút jéghideg kövére gondolt. És gyanította, hogy bár számos ruha hever még eb- ben a szobában, de olyan nõi lábbelit, ami jó lenne a lá-bára, nem fog találni. Miközben Hmuda dühös mozgolódással öltötte ma-gára a rongyait és gyilkos pillantásokat vetett az öccsé-re, aki tönkretette a nadrágját, Zmed tovább küszködött

a dobozkával. Már-már többször is feladta volna a pró- bálkozást, de ilyenkor mindig megrázta a dobozt, és a zörgés, csilingelés ismét további próbálkozásokra kész- tette. Lenk szemügyre vette a kezébe nyomott nõi ruhát. Elõször arra gondolt, hogy széttépi és egy takaros ágyékkötõt csinál belõle, de eszébe jutott az állandóan le-lecsúszó "háncsszoknya", és más gondolata támadt. Miért tépné szét? Elég bõnek látszik ahhoz, hogy ne szakadjon szét rajta, s a jelen helyzetben oly mindegy, hogy nõi ruhát visel vagy rongycafatokat. Ráadásul, ha épségben kijutnak innen és a ruha is megússza a meg-próbáltatásokat, jó pénzért eladhatja majd, s az árából vehet magának egy tisztességes öltözéket. Sõt, mivel ez egy elég drága anyagú, díszes ruha, valószínûleg több férfiruhát is vásárolhat az árából. Nem gatyázott tovább; belebújt a ruhába. Egyáltalán nem volt rá szûk, és kényelmesen tudott mozogni ben-ne; attól eltekintve, bogy ez a ruha valószínûleg egy Lenknél jóval alacsonyabb termetû nõre készült, s így a férfinak a szegycsontjánál szûkült össze a ruha derékré-sze, a ruha csipkés alja pedig jóval térden felül ért. Ha lehajolt, kilátszott belõle a feneke. Ez azonban Lenket abszolút nem érdekelte. Kerített egy díszes selyemövet, és azzal összefogatta a ruhát a derekán. A kardot bele-tûzte az övbe, és amikor megnézte magát a tükörben, már nem is volt olyan rettenetes az összhatás. Olyan volt, mintha tunikát viselt volna, mint az arghán tisztek. a zsoldosok között. Csak õk nem zöld-pirosat viseltek, hanem az arghán színeket: kadmium sárgát és feketét. Lenk a homlokát ráncolva meredt saját tükörképére. A zöld-piros ruha mellrészén egy tenyérnyi nagyságú címert hímeztek ki arany fonállal, melynek közepén szintén aranyszálak egy kiterjesztett szárnyú madarat ábrázoltak. � Úgy nézel ki, mintha mellór zászlóba öltöztél vol-na! � röhögött Zmed, és még mindig a ládikával küsz-ködött. � Zászló! � kiáltott fel Lenk, és tágra nyílt a szeme. � Wogard vérére, a zászlók! A zászlók! Idegesen kiabált, és hadonászott. Két fivére dermed- ten meredt rá. � Mi ütött beléd? Válasz helyett Lenk kirohant a kerengõre, és azzal sem törõdve, hogy megláthatják, a lenti udvar felé ha-donászott. � Nézzétek, nézzétek! Tudtam... tudtam, hogy van valami... A zászlók! Zmed és Hmuda is utána léptek, és értetlenül mered-tek a kráter szélén halomban heverõ csillagokkal díszí-tett, lila zászlókra. � Mi van velük? Lenk a fejét rázta, és szitkozódott, hogy a fivérei még mindig nem értik, mirõl beszél. � Mishrén zászlók! � hadarta. Itt vannak. Egy ha- lom zászló... És nézzétek! Nézzétek, miféle lebagók lengenek a tornyokon! Nézték. Mindenfelé csíkos lobogókat simogatott a langyos, esti szél. Azt, hogy zöld-piros a színük, nem lehetett megállapítani a sápadt holdfénynél, de az tény,

hogy ugyanolyan kiterjesztett szarnyú madár látszott a közepükön, mint amilyen Lenk nõi ruhájának mellka-sán. � Mellór zászlók � dörmögte Zmed nyugodtan. � Na és? Kitûzték a várfokra a szövetségeseik zászlóit... Mit vagy úgy oda? Ez egészen természetes? � És az is természetes � vágott vissza Lenk türel-metlenül �, hogy a saját zászlóikat meg mindet bevon-ják? És valóban: a várfokokon csupán zöld-piros mellór lobogók lengtek, mishrén címert vagy zászlót még mu- tatóba sem lehetett látni. Csupán odalenn, a belsõ várudvaron � vérben és mo- csokban...

A drén fivérek hosszú másodpercekig emésztették a dolgot. � Na és akkor? � szólalt meg végül Zmed flegmán. � A mellórok jöttek, szétkergették a kathírokat, majd ugyanazzal a lendülettel elfoglalták a várat, és kardélre hányták a megmaradt mishréneket is... És akkor? Mit változtat lényegen? Nem mindegy neked, hogy ki-ket rabolunk ki? � Rossz elõérzetem van � morogta Lenk. � Már ré-góta gyötör. És biztosra veszem, hogy összefügg a mel-lórokkal... Zmed a homlokát ráncolta, Hmuda még mindig a tornyokon lengõ zöld-piros zászlókat szemlélte. � Ne kísértsük a szerencsénket! � folytatta Lenk. � Gyorsan szedjük össze, amit értékesnek tartunk, és sé- táljunk el szépen az alagútban! De minél messzebbre! Zmed vállat vont, s ismét megrázta a hóna alatt tar-tott ládikát, amit még mindig nem tudott kinyitni, de amikor kijöttek, nem tette le.

A drén fivérek visszaosontak a fellegvár hálószobá-jába, és valamivel sietõsebben folytatták a megkezdett munkát. Zmed nem bajlódott tovább a ládikával, leté-pett egy függönyt, és annak a közepére dobáltak min-dent, amit eladhatónak gondoltak. Gyöngyház nyelû fésûket, apró üvegcsében illatszereket, aranyhímzéses csipkés gyöngyökkel kivarrt ruhákat, szúrós szagú ke-nõcsöket, elefántcsont tégelyekben apró bronzfigurá-kat, amelyek valamiféle sakkszerû játékhoz tartoztak, díszes faragású, festett faszelencéket, kagylók belsejébe festett miniatûrképeket, szobrocskákat, egyebeket... Miközben Hmuda és Lenk tevékenykedtek, Zmed is magához mért egy karcsú csípõre szabott, fekete ruhát, de õ meg sem próbált belebújni, s mivel szétvagdalni is sajnálta, egyszerûen csak a dereka köré csavarta, s az úgy libegett rajta, mint valami rövid szoknya. � Minden kész? � hadarta Lenk egyszuszra. � Me- hetünk? � A párna... � zihálta Hmuda. Sietve az ágyhoz ug-rott, és a szablyája nyelével felhasította elõbb az ágy matracát, majd a párnát. Elõször a matracból szórta ki a szalmát, majd a párnát belezte ki. És diadalmas kiáltás-sal jelezte, hogy nem csalta meg a megérzése. � Itt a kincs!

Egy hasonló ládikát húzott elõ, mint amilyennel ko-rábban Zmed bajlódott. Ezen sem látszott zár, de ter- mészetesen nem nyílt ki. És amikor Hmuda megrázta, ez nem csilingelt, de tompa koppanás jelezte, hogy nem üres. � Hogy a fenébe nyílik ez? � dühöngött Hmuda, és a körmével próbálta feszegetni. � Hagyd a fenébe! � szólt rá az öccse. � Majd egy alkalmasabb pillanatban... � Már nyílik! � kiáltotta reménykedve Hmuda, és összevissza rángatta a dobozt. � Nyílj már ki! Nyílj már ki, te átkozott! � Aztán mivel a ládika továbbra is zárva maradt, Hmuda még egyszer megrázta, és drénül is rákiáltott. � Zvok opú! (Nyílj ki!) És a ládika kinyílt! Hófehér vászondarabokba csa-vart fiolák sorakoztak benne, és egy kisebb bársonybé-lésû dobozkában díszes aranygyûrûk hevertek.

� Nem lesz gondunk a pénzzel! � rikkantotta Hmu-da. � Csak a gyûrûk... egy egész vagyon! � Hogy nyitottad ki?! � ugatta Zmed. � Rákiáltottam, hogy nyíljon ki, és kinyílt. Va-rázsszóra mûködik! Zmed már felkapta az elvitelre szánt rakás közepébõl a "saját" ládikáját, és rázta, ahogy csak bírta. � Nyílj ki! Nyílj már ki! Nyílj ki, az anyádat! Nyílj vagy összetörlek! � Drénül próbáld! � Zvok ópú! Ez a ládika is kinyílt, és a vigyázatlan Zmed csak-nem kiszórta a tartalmát; egy rakás drágakövet, fülbe-valókat, cirádás gyûrûket, gyémántos medalionokat, dí-szes karkötõket és még több drágakövet. A drén fivérek megittasulva meredtek a hatalmas kincsre. � Ugye, mondtam, hogy jöjjünk vissza?! � rikkan-totta õrjöngõ boldogsággal Zmed, és olyan szeretettelturkált a drágakövek, ékszerek között, mintha a kedve-se dús haját cirógatná. � Ugye, megmondtam? � Csodálatos! � lehelte Lenk. � De én azért jobb szeretnék már minél messzebbre jutni innen! Nem sze-rencsés ekkora vagyonnal az ellenséges vár kellõs kö-zepén sétálgatni... � Igazad van � felelte Zmed még mindig paprika pi-rosan a nagy örömtõl. � De már meg nem tudom bezár- ni. � Ha varázsszóra nyílt, nyilván arra is zárul � vélteHmuda, és megszorította saját ládikáját. � Zvok opú! A ládika szája továbbra is felnyitva fityegett. Lenk nevetett. � Ne azt mondd neki, hogy nyíljon ki, hanem azt, hogy záruljon be! Hmuda megnyalta a szája szélét. � Zvok oppe! (Zárulj be!) � parancsolta, és legna- gyobb meglepetésükre a ládika bezárult. � Tudtam, hogy drén a nõ! � motyogta Lenk. � Ilyen csodás, szõke hajjal csak északon lehet születni! � De hogy kerül ide... ennyire messze Dréniától? Lenk vállat vont.

� Ahogy mi Nyilván minél messzebbre akart kerül-ni. Lehet, hogy õ is megsértette a Törvényt... � Azt mondta, õ valahonnan délrõl származik � ve-tette közbe Hmuda. � Biztos, hogy drén � szögezte le Lenk. � A nyaka-mat teszem rá. A "Devra" õsi leánynév, a "Mishtrell" pedig nagyon hasonlít az egyik drén kifejezésünkre... � Mish e-au trielle? � húzta fel a szemöldökét Hmu-da. � Vagyis... a "Köd asszonya"... � Inkább Mish etrelle, a "Felhõk asszonya"... � vi-tatkozott Zmed. � Köd vagy Felhõ... � zárta le a vitát Lenk. � Oly mindegy! Semmi közünk a nõhöz, akár drén, akár más- féle. A mellórok nyilván felkoncolták az akattvalóival együtt, vagy elszökött valami mágiával... vagy éppen a mellór herceg hóhérai most próbálják kiszedni belõle, hogy hová dugta a kincseit és a varázsszereit... és errõl megint csak az jut eszembe, hogy már éppen ideje len-ne eltûnnünk innen Wogard fekete valagába! Zmed is bezárást parancsolt a nála lévõ varázsdo-boznak, majd miután Hmudával együtt elhelyezték az értékeket a többi holmi között, közösen összekötötték a kiterített függöny sarkait. Jókora batyu lett belõle. � Én viszem � döntötte el Zmed. � Ti csak arra vi-gyázzatok, hogy ne jöjjön senki a közelembe! Az idõsebb drén fivér máris a vállára kapta a batyut, és a testvérei még egyszer körbepillantottak a szobán. Nem voltak telhetetlenek, de nem akartak itthagyni semmi értékeset. És bár így minden "szerzett" kincsük Zmednél volt, egyikük sem vitatta ennek jogosságát. Tudták, hogy a bátyjuk az élete árán is megvédi majd a közös kincsüket, s azt is tudták, hogy Zmed soha nem próbálná meg kijátszani õket, s a közös kincset saját kinccsé tenni. A drén fivérek együttlétük során gyakor- ta vitatkoztak, nem egyszer komolyan össze is vereked-tek, de a zsákmány fölött a két hosszú zsoldosév alatt egyetlen egyszer sem volt köztük vita. Minden vagyo-nukat megosztották egymással, s ha valamelyikük idõ elõtt felélte a zsoldját, a másik kettõ szó nélkül meg-osztotta vele a sajátját. Igazi, szeretõ testvérek voltak.

Lenk indulás elõtt még a tükörhöz lépett, és puszta megszokásból bepillantott a díszes rézkeretbe kénysze- rített, fényezett ezüstlap mögé. � Ahhh! � nyögte, és a társai legnagyobb megdöb-benésére egy aranytõrt húzott elõ. Azt az aranytõrt, amit Amoghartha hozott magával, s amit õk késõbb átadtak a "rettegõ lánynak" a bizalom erõsítése végett. � Szóval, ide dugta! Biztosan nem gondolta, hogy vala-ha is visszakerül a mi tulajdonunkba! � Ez a tõr is megér egy vagyont! � nevetett Zmed. � Olyan gazdagok leszünk, mint még soha! Nem vagyok telhetetlen, de legszívesebben ezt a remekmívû tükröt is a hónom alá csapnám! Lenk az övébe tûzte az aranytõrt, és mosolyogva ka-csintott a tükörbe. � Szép vagyok ebben a ruhában, mi, pajtás? Talán még Devra Mishtrellnek sem állt olyan pompásan, mint nekem...

Abban a pillanatban, ahogy kimondta a Boszorkány-királynõ nevét, a tükör felülete megremegett, mint egy sima víztükör, melyet egy távolabb belecsobbanó ka-vics verte hullámok fodroznak. És amikor a rezgés ab-bamaradt, ott, ahol egy szívdobbanásnyi idõvel azelõtt még Lenk véres, verejtékes ábrázata bámult vissza, most Devra Misthrell bájos arca, csillogó szemei jelen-tek meg. � Wogard fekete vérére! � csuklott el Lenk hangja. � Ez... ez... A Boszorkánykirálynõ képmása ugyanazt a zöld-pi-ros, mellór-címeres ruhát viselte, mint amiben a fiatal drén feszített, ugyanaz a kék selyemöv fogta össze a derekát, s a selyemövben az egyenes pengéjû kard és az aranytõr díszelegtek. Ráadásul a nõ � bár kisebb és törékenyebb alkatú volt Lenknél � ugyanabban a döb-bent pózban állt, ugyanúgy eltátotta a száját, és ugyan- úgy emelte védekezõen az arca elé a kezét, mintha a szeme világát akarná kímélni a vakító napsütéstõl. Mintha egy fura, torzító tükörben leste volna saját moz-dulatait. Csakhogy amíg egy normális tükör hûen tük- rözte volna vissza ezeket a mozdulatokat, a Boszor-kánykirálynõ képmása nem a balját emelte fel, mint

ahogy Lenk a jobbját; õ is jobb kézzel takarta el a sze-mét � az ellentétes oldalon. Lenk döbbenten elhátrált, és ugyanezt tette a tükör-ben is a képmás. És amikor Lenk beszélt, a nõ ajka is mozgott, s amikor a fiatal drén elfintorodott, ugyanan-nak a fintornak a mása jelent meg a lány gyönyörû vo-násain is. � A szentségit! � préselte ki magából a levegõt Lenk. � Micsoda trükkös holmi! A szívbajt hozza az emberre! A fivérei most tértek magukhoz a megdöbbenésük- bõl. Közelebb léptek, hogy jobban megszemléljék a látványosságot, de õk egyáltalán nem látszottak a tü-körben. Csak a Boszorkánykirálynõ törékeny teste és kedves, fiatal arca maradt. Hmuda egy pillanatra behunyta a szemét. � Csodaszép ez a nõ! � suttogta. � Nagy kár érte. � Még megmenthettek � szólalt meg a tükör Devra Mishtrell dallamos hangján. � Könyörgöm, segítsetek!

Lenk úgy hátrált el még jobban, mintha a tükörbõl egy tûzokádó sárkány készülne kirontani. A nõ képmá-sa azonban már nem követte a fiatal drén mozdulatait; önálló életre kelt. Térdre rogyott a meghökkent fivérek elõtt, és a kezét könyörgésre kulcsolta. � Mindenre, ami szent elõttetek, kérlek benneteket, hogy segítsetek rajtam! Ne hagyjatok ilyen csúfosan el- pusztulni! Szabadítsatok meg! � Most aztán tényleg tûnjünk,innen! � hadarta Lenk. � Futás, különben végünk! � Ha megmentetek, bármit kérhettek tõlem! � kiál-totta a nõ kétségbeesett hangon. � BÁRMIT! Vagyont, hatalmat, mágikus segítséget! Mindent nektek adok, amim csak van! Mindent megteszek, amit csak kértek... amire csak képes vagyok! A szolgátok leszek, ha azt

akarjátok... A testõrötök, a védelmezõtök... A szeretõ-tök, a bohócotok, a kutyátok, BÁRMI, amit csak akar-tok... Csak mentsetek meg! Ne hagyjatok ily rútul el- pusztulni!

� Nekem elég ebbõl! � sziszegte ingerülten Lenk. �Nem kérek többet a boszorkányságból! Menjünk, amíg rossz vége nem lesz a dolognak! Máris indult volna, a fivérei azonban nem mozdul- tak. Mintha megbabonázták volna õket, úgy meredtek az esdeklõ tükörképre. � Drénül beszél... � motyogta Hmuda. Lenknek ez eddig fel sem tûnt; de most nem pozití- van értelmezte. � Csapda! � kiáltotta dühösen. � Így akar a lelkünk re hatni! � Valóban így akarok � mondta a nõ kétségbeesett arccal. � Mert ha ti nem segítetek rajtam, akkor végem És ti is drének vagytok, akárcsak én! � Hazudik! � kiáltotta ingerülten Lenk. � Ne hall- gassatok rá! � Hogy mondhatsz ilyet? � csodálkozott Hmuda. � Hiszen te magad állítottad nem sokkal ezelõtt, hogy drén! Még a nevei is... � Akár drén, akár nem, az biztos, hogy hazudik!Tele akarja beszélni a fejeteket, hogy segítsetek rajta De velünk ráfarag... mert mi le se szarjuk a rimánkodá- sát! � Devra de Moreguard az igazi nevem � hadarta anõ. � Amikor a de Chavellierek megölték a férjemet és a bátyáimat, szöknöm kellett a hazámból, akárcsak nektek... � Hazudik! � kiáltotta Lenk. � Hazugság minden egyes szava! Lorand de Moreguardnak sosem volt fe- lesége! � Csakhogy én az északi de Moreguard-családba tartoztam, a Sjövarg-tartományba, és a férjem nem Lo- rand, hanem Argard de Moreguard volt! � Akkor is hazudik! � kiáltotta Lenk. � Biztos, hogy hazudik! Ez a nõ lépre akar csalni! A vesztünket akar- ja! � Ha a veszteteket akarnám, könnyedén megölhette-lek volna benneteket, amikor ártatlan rabnõnek hittetek és ostobák módjára a kezembe adtátok az aranytõrt! � lehelte a nõ. � Én mégsem tettem. És azt sem hagytam, hogy a lovagjaim koncoljanak fel benneteket... mert rá

jöttem, hogy drének vagytok... és én nem ölök hazám-bélieket! � Hah! � nevetett fensõbbségesen Lenk. � Ezzel elá-rultad magad, boszorkány! Úgy vagy te drén, mint ahogy én néger omara! Méghogy egy drén nem öl drént? Nevetséges! � Számomra nem az! � felelte a nõ. � Én szent esküt tettem Wogard nevére! És nem kényszerbõl, hanem meggyõzõdésbõl esküdtem! Mert én rájöttem, hogy a Törvény hibás! A papok hazudnak! Azt akarják, hogy kiirtsuk egymást! De én nem ontok több drén vért, ezt megfogadtam!... Ennek ellenére hagyhattam volna,

hogy a harcosaim öljenek meg benneteket, azzal nem szegtem volna meg az eskümet. Ám én azt akartam, hogy éljetek. Ezért segítettem szöknötök a váramból... Lenk sátánian nevetett. � Micsoda ribanc! � vetette oda a fivéreinek. � És az ogárfejek? Persze, hogy nem ölt meg bennünket, amikor a mi "segítségünkkel" elintézhette a Kánt és az összes fõemberét. Már mondtam, kitervelt mindent elõ-re. Egy kémétõl megtudta, hogy jövünk, és még a saját testõrét is hagyta meghalni, csak hogy véghez tudja vinni a galád tervét. A nõ dacosan felemelte a fejét, és õszinte tekintettel nézett hol egyikük, hol másikuk szemébe. � Valóban megtudtam a kémemtõl, hogy a Kán ezer aranyat tûzött ki a fejemre, s arról is értesültem, hogy Amoghartha néhány kísérõvel próbál majd betörni. És azt is tudtam, hogy melyik irányból számítsak támadás- ra. Behúzódtam a fellegvárba, és gondosan felkészül-tem Amoghartha jövetelére. Csapdába csaltalak benne- teket. Összecsaptam a kathír varázslóval, s bár az õ má-gikus ereje csaknem vetekedett az enyémmel, én vol- tam kedvezõbb helyzetben, mert az egész támadási és védekezési sorozatomat gondosan kiterveltem és fe-lépítettem. És amikor sikerült a mágikus védelmét meggyengítenem, a hûséges testõröm rontott rá, és el-bánt vele, Azonban ekkor jöttetek ti, és rádöbbentem, mekkora hibát követtem el. Én csak Amogharthát te-kintettem ellenfélnek, a kísérõit nem. Nem tudtam a csodás varázserõtökrõl, és amikor Gira-Gevra-Gorrára támadtatok, azt hittem, esélyetek sincs. Egymás utánmondtam rátok egy lassítóvarázst, egy gyengítõvarázst és egy zavarvarázst, s ezek után semmi esélyetek sem lett volna egy feldühödött ogár ellen. Csakhogy a va- rázslataim nem hatottak rátok, és megöltétek Gira-Gev- ra-Gorrát. Elõször azt gondoltam, a haldokló Amog- hartha segített benneteket valamiféle számomra isme- retlen védelmezõ varázslattal, de amikor újra megtá- madtalak benneteket, már tudtam, hogy semmit sem te- hetek ellenetek, amíg együtt vagytok. Drén vagyok, azon kevés drének közé tartozom, akik ismerik akermon titkát, csak éppen nem hittem, hogy ennyire dé- len drén nemesi testvérekkel kell szembeszállnom. És láttam nálatok az aranytõrt is, és érzékeltem a kisugár- zását. Bármiféle mágikus védelemmel próbálkoztam volna ellenetek, ez a kés könnyedén átszúrt volna rajta. Azt hittem, végem van, ti viszont a háromfejû ogárt hittétek Boszorkánykirálynõnek, és én meghagytalak benneteket ebben a hitben, és amikor már tudtam, hogy drének vagytok, futni hagytalak benneteket. Csak ami- kor már kinyílt a rejtekajtó, akkor döbbentem rá, hogy mekkora hasznát vehetem a csodálatos sebezhetetlensé- geteknek. Gira-Gevra-Gorra a famulusom volt, gyakor-ta átvettem az erejét, s gyakorta használtam a testét a varázslataim közvetítésére. És mivel a hatalmam kevés lett volna ahhoz, hogy holtából feltámasszam, így leg-alább még utoljára tehetett nekem és a mishréneknek egy utolsó szolgálatot ez a hûséges lélek! És megtette... Talán nem hiszitek el, hogy nem terveztem ki mindezt elõre, de ez az igazság. És tálán azt sem hiszitek el, hogy amikor kutyaszorítóba kerültetek a halott Kán

sátrában, ismételten csak önzetlenül ajánlottam fel a mágikus támogatásomat... s az csak menet közben ju-tott eszembe, hogy a nagy kavarodás, amit ezzel okoz-tatok, milyen kedvezõ lehet... � Az persze nem zavart, hogy ebben a nagy kavaro-dásban könnyen otthagyhattuk volna a fogunkat, igaz? Nos, ezek után ne várd, hogy aggódjunk miattad... Gyerünk, testvérek! � Várj! � recsegte szigorúan Zmed, és a képmáshoz fordult. � Mi történt itt? Hol vagy most? A nõ szépséges arcán szomorúság és csalódottság vibrált. � Hogy mi történt? Miközben a derék mishrén har- cosok kirontottak a várból, hogy szétzilálják és megfu-tamítsák a zavarodott kathírokat, megérkezett a mello-rakhi Gorzah herceg felmentõ serege, akiket két héttel ezelõtt egy varázslattal én hívtam segítségül. Igaz, a kathírok derékhada észbe kapott, és nem futamodott meg, de végül is a szövetségeseink segítségével sikerült legyõzni és szétkergetni õket. És aztán amikor Gorzah herceg az õt ünneplõ, éljenzõ harcosaim üdvrivalgása közepette bevonult a várba, az elit csapatai váratlanul rátámadtak a kapuõrökre, az íjászai lenyilazták a falon éljenzõket, s egy pillanat alatt a teljes serege betódult a várba, és leöltek mindenkit, aki az útjukba került. Csu-pán engem hagytak, életben... meg néhány nemes lova- gomat, akikért váltságdíjat remélnek... Én már feladtam mindent és felkészültem a legrosszabbra, de ti vala-hogy mûködésbe hoztátok a Tükröt, amin keresztül el tudom nektek küldeni a gondolataimat anélkül, hogy beszélnék... és felcsillantottátok elõttem a reményt! Könyörgöm, ne kérdezzetek többet, egyre sürget az idõ! Gyertek értem, mentsetek meg, és BÁRMIT meg-teszek, BÁRMIT megadok nektek! � Hol vagy most? A vártömlöc mélyén? � Nem � sóhajtott a nõ. � A palota tróntermében... meztelenül az asztalra kötözve, és a nagybecsû mellór nemesurak épp azt döntik el szkanderezéssel, hogy mi- lyen sorrendben erõszakoljanak meg...

A drén fivérek döbbenten álltak, csak Lenk arcán rángatódzott egy apró izom. � Nem tehetitek � motyogta. � Nem is gondolhattok arra, hogy segítsünk rajta... El kell innen mennünk, fiúk! Épp eleget kockáztattunk már! Ugye, nem akar-tok segíteni rajta. Zmed lassan, mintha víz alatt lenne, úgy ingatta a fe-jét. � Képtelenség � dörmögte. � Ha akarnánk, se tud- nánk segíteni! Legalább negyven fegyveres van a trón-teremben, nem beszélve a mágusaikról és a varázstudó papjaikról. És ha kitör a csetepaté, az egész mellór se-reg a nyakunkon lenne... � Így igaz! � helyeselt Lenk. � Jól beszéltél, bátyó! Bevallom, az én szívem is megesett ezen a kis nõn, deami nem megy, azt ne erõltessük! Akkor hát... érzé- keny búcsút veszünk Devra úrhölgytõl? � Képesek vagytok rá! � erõsködött a nõ könyörgõ hangon. � Véd benneteket a kermon ereje. Sebezhetet-

lenek vagytok... Zmed a fejét rázta. � Már megismertük ennek a "sebezhetetlenségnek" a korlátait. Nézz ránk! Több sebbõl vérzünk! Egy csa- pat patkány is csaknem elbánt velünk!... És ha egy ha-lom harcos ránk veti magát, elsodornak egymástól, vagy letepernek bennünket a földre, süthetjük a "sebez- hetetlenségünket"... � A közeletekbe sem juthatnak! � kiáltotta esdeklõ-en, rábeszélõen Devra Mishtrell tükörképe. � Ha hagy-játok, hogy használjam a bennetek rejtõzõ mágikus po-tenciált, általam varázslók lehettek és villámokat szór- hattok... � Mint az ogárfejek? � kérdezte érdeklõdve Zmed. � Pontosan � felelte a nõ. � Csak most a ti szemetek fog villámokat és varázslövedékeket szórni. Csak annyit kell tennetek, hogy megnyitjátok számomra a tudatotokat... � Én ugyan nem! � tiltakozott dühösen Lenk. � Lát-tam, mi történt az ográfejekkel, miután "kifogyott belõ-lük a varázslat". Elfonnyadtak, elrothadtak egy szem-villanás alatt... Nem, köszönöm, nekem így tetszik a fe-jem, ahogy van! Nem szeretném, ha lerothadna a fél ar-com és kifolynának a szemeim! És gondolom, ti sem, kedves testvéreim, úgyhogy gondoljátok meg jól, és gyertek... Mert én nem hallgatom tovább! Megyek... Aki jön, jön... aki nem jön, az marad... én megyek, már megyek is... Zmed! Lenk valóban az ajtó felé indult, és amikor rászólt az idõsebb fivérére, az sóhajtott, aztán a fejét rázta a nõ kétségbeesett arcú tükörképe felé. � Az öcsémnek igaza van � dörmögte sajnálkozva. � Nem tudunk segíteni. És én... hm, én sem hagyom, hogy bárki is beleköltözzön a fejembe... � Óh, nem hagyhattok sorsomra! Drén vagyok én is! Segítenetek kell! Hát nem esik meg rajtam a szíve-tek? Egyikõtök sem érez egy csöppnyi sajnálatot sem irántam? Rosszul értelmeztem volna a jeleket... és egyi-kõtök sem érez vonzalmat irányomban? Nõ vagyok. Nem tetszem nektek? Bármit megadok annak, aki segít. Kedvességet, szeretetet, korlátlan szerelmet... Hmuda egy pillanatig komoran meredt maga elé, majd ökölbe szorított kézzel elõrelépett. � Én... segítek. � Micsoda?! � rikoltotta Lenk magából kikelten. � Elment az eszed?! Vagy meguntad az életedet? Bedõlsz ennek a dumának? Szerelmet ígér, és azonnal levesz a lábadról? Wogard fortyogó vérére kérlek, testvér, ne hagyd hogy a farkad irányítsa a fejedet! � Bármi irányít is � felelte csendesen Hmuda, és vállat vont �, én mindenesetre nem hagyom, hogy egy drén nemeshölgyet meggyalázzon egy csapat bunkó mellór. Megyek akkor is, ha egyedül kell mennem. � Menj csak! � dühösködött Lenk. � Menj, de nél-külünk! Én pedig Zmeddel elsétálok innen és elvisszük a zsákmányból a te részedet is. Hmuda vállat vont, és gunyoros félmosollyal meredt az öccsére. � És ha egyedül mégy � folytatta Lenk �, nem véd a kermon ereje! Egy pillanat alatt teletûzdelnek nyilak-

kal, és soha nem lesz alkalmad megtapasztalni az ígért szerelmet! Hmuda,ismét vállat vont, és a tükör felé biccentett. � Ha nem védtek meg ti, akkor majd megvéd õ. � Kicsoda? � kiáltotta Lenk. � Ez a nõ? Hiszen még önmagát sem tudta megvédeni! � Mert a saját mágikus potenciálomat már csaknem az utolsó cseppig kiürítettem az ostrom alatt � vágott közbe a nõ. � De ti csordultig vagytok! � Csordultig ám! � sziszegte Lenk. � De nem mági- ával, hanem ezzel a baromsággal! Gyerünk, Zmed! Hagyjuk itt ezt a lököttet, ha annyira unja az életét! Zmed egyik öccsérõl a másikra pillantott, aztán le-rakta a batyut a válláról. � Azt hiszem... én is maradok. � Azt hiszed? � sikoltotta Lenk. � Wogard retkes valagára! Mi ütött belétek? A tükrön keresztül elbûvölt

benneteket ez a boszorkány? Bábokként mozgat benne- teket? � Én nem tudom, Hmuda miért akar segíteni neki �mondta halkan Zmed. � De azt pontosan tudom, hogynekem mi okom van rá. � Pontosan? � gúnyolódott Lenk. � Ne is mondd el!Nem vagyok rá kíváncsi! Menjetek csak! Sok szeren-csét! Menjetek a vesztetekbe, ha akartok... és nehiggyétek, hogy veletek tartok! De mégis... ha esetlegtudni szeretném, hogy mit vettél már megint a hülye fe-jedbe, akkor mit válaszolnál? Zmed büszke tekintettel, keményen nézett az öccsé-re. � Ha most hátat fordítanék ennek a várnak, és a kis-ujjamat sem mozdítanám ezért a nõért... és hagynám,hogy meggyalázzák... valószínûleg életem végéig lelki-furdalás gyötörne, és sosem bocsátanám meg magam-nak ezt a hitványságot... � "Lelkifurdalás, hitványság, becsület, önérzet"! �ismételte gúnyosan Lenk. � Wogard vérére! Úgy be-szélsz, mintha von Kroegöt hallanám! Telebeszélte afejedet a hülye "erkölcsi normákkal", te meg bedöltélneki... Zmed sandán mosolygott. � Ha már von Kroegöt említed... megjegyezném,hogy még meg sem gyászoltuk, egy árva könycseppetsem ejtettünk érte... pedig õ fiaként szeretett bennün-ket... Lenk haragosan meredt a bátyjára, és a lába reme-gett, mintha azonnal futni készülne. � Majd ha lesz idõnk, meggyászoljuk! � Von Kroeg? � csodálkozott a nõ. � Emer vonKroegrõl beszéltek, a külhoni zsoldosok kapitányáról? � A néhai kapitányról � helyesbített Zmed. � Ele-sett a ma hajnala pillanatában, pedig õ a kezdetektõl szere-tett bennünket... És nekünk még csak arra sem voltidõnk, hogy egy percet búslakodjunk a halála miatt, pe-dig a második apánknak tartottuk... � Ha így van, akkor tudatnom kell veletek valamit. � mondta halkan a nõ. � Emer bátor harcos volt, és me-leg szívû férfi. Saját akaratából választotta a halált.

� Mi ez a hülyeség már megint? � mérgelõdött Lenk. � Mi mást választhatott volna, amikor kétszáz nyílvesszõ röpködött a füle körül. � Tudta, hogy meg fog halni � folytatta a nõ háborí-tatlan nyugalommal. � És én is tudtam. Hiszen én ma- gam állítottam fel a csapdát. Tegnap éjszaka felajánlot- tam Emernek, hogy jöjjön be hozzám a várba, de õ ne-met mondott. Azt mondta, hogy ha már halálba kell ve-zetnie a harcosait, köztük akar lenni és velük együtt akar meghalni. Zmed a homlokát ráncolta, Hmuda pedig idegesen megnyalta az ajka szélét. � Mi akar ez lenni? � kérdezte Lenk hevesen. � Azt állítod, hogy von Kroeg áruló volt? � Nem! � súgta Devra Mishtrell. � Épp az ellenke-zõjét állítom. Emer von Kroeg volt a leghûségesebb katonám, aki valaha is engem szolgált. � Képtelenség! � Amikor Khigraj Kán két évvel ezelõtt a fejébe vette, hogy tovább terjeszti a birodalma határait, Emer önmaga ajánlkozott, hogy beáll a Kán csapatába, és minden lépésérõl értesít. � Von Kroeg kém volt?! � Nem. A leghûségesebb ember, akit valaha is is-mertem. Nem pénzért tette, hanem miattam. Szeretett és tisztelt engem, és bármikor a pokolba is elment vol-na, hogy engem szolgáljon! � Mesebeszéd! � vitatkozott Lenk. � Von Kroeg so-hasem árult el senkit! � Ez nem árulás volt, hanem a felém irányuló sze-relme megnyilvánulása. � Blabla. � Mit gondoltok, miért nem tudta a nagy Kán hu-szonegy napon át bevenni a várat? Mit gondoltok, hon- nan tudtam elõre a Kán hadvezéreinek minden egyes tervérõl? Gondolkozzatok! Még arról is tudtam, mek-kora jutalmat tûzött ki a Kán a fejemre, és percre pon-tosan tudtam, hogy mikor fog Amogharta és különít-ménye behatolni a várba. És ezt Emernek köszönhe- tem. Mindenrõl idõben értesített, és én meg tudtam ten-ni a szükséges lépéseket. Mindig oda tudtam koncent- rálni a legtöbb mágikus erõmet, ahol a kathírok a leg- erõsebben támadtak. És a Kán nem egyszer hallgatott Emer javaslatára... azokra a javaslatokra, amiket tulaj-donképpen én adtam a szájába. Ezerszer is csapdába tudtuk csalni a kathírokat, és ezerszer is dacolni tud-tunk a sokszoros túlerõvel... És ezt Emernek köszönhe- tem. Õ az életét adta értem. És ha ti szerettétek õt és az apátoknak valljátok, tegyétek meg helyette, amit õ már nem tehet meg! Segítsetek! � Hmuda oda sem pillantott Lenk gúnyos röhögésére; a tükör elé lépett. � Készen állok � mondta határozottan. � Mit kell tennem? � Köszönöm � lehelte a nõ, és haloványan, hálásan rámosolygott az önként vállalkozóra. � Semmit nem kell tenned! Állj nyugodtan, és ha megérzed a közelsé- gemet, igyekezz minél kevesebbet ellenkezni. Hagyd, hogy a fejedbe hatoljak! � Én is készen állok � mondta Zmed. Elengedte a

batyu száját, és odalépett Hmuda mellé. � Neked is köszönöm. � suttogta hálásan a nõ. � Emer von Kroeg nevében! � Pukkadjatok meg! � legyintett Lenk, és a vállára kapta a jókora batyut. � Ezt elviszem! Úgysem lesz rá szükségetek, ugyanis belátható idõn belül mindkettenmeg-dö-göl-tök! Ezzel Lenk, megperdült, és hangosan káromkodva kisietett a hálószobából. Hmuda és Zmed összenéztek testvéri szeretettel és biztatással egymásra mosolyogtak, aztán a tükörhöz fordultak. � Készen állunk.

� Engedjétek el magatokat! � lehelte a nõ a tükör-bõl. � Lélegezzetek egyenletesen! Mostantól nem tu-dok beszélni, mert odaküldöm hozzátok a lelkemet...Fogadjátok be önként! A hang elhallgatott, és a tükörképmás ismét megre-megett, elhalványult, aztán eltûnt, s a tükör egészen szokványos módon a két drén fivér sápadt arcát mutat-ta.

Egy hosszú percig semmi sem történt, aztán Hmuda egész testében összerándult, fájdalmasan felkiáltott, és úgy-reszketett, mint a nyárfalevél. A szeme fehérje ki-fordult, és a fiatal drén szája habzani kezdett. Ám mindez csak pár szívdobbanásnyi ideig tartott, utána a rángatódzó arc kisimult, és Hmuda felsóhajtott. � Zmed! � Mi történt? � Érzem õt � felelte a fiatalabb fiú. � Most te jössz! Engedd el magad, ne tiltakozz! Azonban Zmed hiába akarta elengedni magát, vele nem boldogult olyan gyorsan Devra Mishtrell, mint az öccsével. Zmed a földre vetette magát, nyögött, hör-gött, kiabált, rángatódzott, és a padlót püfölte. Jó egy percen át nem volt magánál, és csak lassan csillapodott le. Kábán, támolyogva kászálódott talpra. � Érzékeled a jelenlétét? � kérdezte Hmuda. Zmed bólintott; képtelen volt egy szót is kinyögni. � Sietnünk kell! � hadarta Hmuda. � Különben ké-sõn érkezünk, és már nem tudjuk megmenteni! Zmed megragadta az öccse vállát két medvemancsá-val, és biztatóan megszorította. � Lehet, hogy meg fogunk halni, de büszke drének-ként halunk meg � mondta. � Gyerünk! Felragadták a fegyverüket, és az ajtó felé lódultak. A túlsó szobából egy ideges, komor alak ugrott eléjük. Lenk volt az. � Én is megyek, hogy a fene egyen meg benneteket, különben megnyúvadtok nélkülem! � morogta. � De az én fejemhez aztán ne nyúljon az a boszorka! Zmed meg sem lepõdött. � És a batyu? � tudakolta. � Hova tetted? Lenk a háta mögé intett. � Elrejtettem a rejtekajtó mögé... nehogy elorozza valaki, amíg mi a mellórokat öldököljük... és kéznél le- gyen, amikor majd észvesztve menekülünk...

� Gyerünk már! � mordult fel türelmetlenül Hmuda. � Ha elkezdik megbecsteleníteni... Nem fejezte be, de nem is volt rá szükség. Kettesé-vel vették a lépcsõfokokat, rohantak lefelé a toronyból. A holtakkal és szeméttel teleszórt belsõ udvar még mindig olyan csendes volt, mint korábban, de a trónte-rem ablakából egyre hangosabb zsivaj hallatszott, ahogy a drén testvérek teljes lendülettel arrafelé rohan-tak. Amikor már csaknem az ablakok alatt jártak, Lenk ösztönösen jobb felé kanyarodott, amerre a bejáratot sejtette, de Zmed elkapta a karját. � Nem arra! � Hát akkor... Mielõtt befejezhette volna a mondatot, a bátyjai ké-toldalról közrefogták, erõsen tartották, és mintha egyet-len hatalmas rugó taszította volna el õket a talajtól, el-rugaszkodtak. Lenk úgy meglepõdött, hogy még kiálta-ni is elfelejtett. És a következõ pillanatban már nem is volt ideje a félelmével foglalkozni, mert a fivéreivel együtt bere-pült a trónterem nyolc méter magasságban lévõ, törött ablakán...

A hatalmas tróntermet alaposan átrendezték reggel óta. Amikor a drén fivérek és a varázsló hajnalban be-törtek ide, akkor az emelvényen álló díszes trónszéken és az oldalt elhelyezett tanácsadói székeken kívül szinte semmi berendezés nem akadt; nyilván arra szolgált, hogy minél több embert össze tudjanak ide hívni. Most a vár új urai ide hordatták be a hosszú asztalokat és a hozzájuk tartozó székeket. Az asztalokat két párhuza-mos sorban rendezték el, s a két sor végére, mint egy U-alak alsó száraként egy külön nagy asztalt raktak, ami mögött Gorzah herceg és közvetlen kísérete lakmá-rozott. A terem végéig elnyújtózó asztalok melletti szé- keken piros-zöldbe öltözött, fém mellvértes mellór lo-vagok, csipkés zekéjû nemesek és bõrvértezetû, lófar-kas, varkocsos nomád klánfõnökök vigadoztak. Az asztalokon a választék meglehetõsen egyszerû volt, csupán hatalmas sült húsok várakoztak az ezüst tálcá-kon, de ez érthetõ is, hiszen a szakácsoknak nyilván nem volt idejük kitenni magukért a heves küzdelem után. Valószínûleg nem volt sokkal nagyobb választék az italokban sem, de emiatt senki sem reklámélt, hiszena megállás nélkül lótó-futó apródok és inasok kancsó-és hordószámra hordtak be a mélyvörös színû, fûszeres, mishrén bort. A vigasság valószínûleg még csak nemrég kezdõd-hetett, mert az állandóan cserélõdõ ezüst tálcákon egyre újabb és újabb húsdarabok érkeztek az asztalra, s a csa-tában megfáradt, poros, verejtékes harcosok éhes farka-sokként vetették magukat a koncra. Bár az asztalokon kétágú ezüst villák is hevertek, a jelenlévõk többsége puszta kézzel tépte, marcangolta a húst és úgy tömte a szájába, hogy nyelni alig bírta. Csak néhány finnyá-sabb fõnemes használt kést és villát, apró szeletkéket

vagdalva le a húsból, de õket a társaik otrombán kirö-högték. A márvány padlón nagy számban sorakozó, tö-rött kancsók és horpadt serlegek azonban arra utaltak, hogy bár a sültek még csak most készülhettek el, a hor-dókat már jóval ezelõtt csapra verhették. És erre a tényre utalt a teremben uralkodó, vad, re-szeg hangulat is. A mellór lovagok és a klánfõnökök egymást túlordi-bálva hencegtek a hõstetteikkel, hogy miként vettek részt a mészárlásban. Valamivel arrébb vad nótákat harsogtak, ketten összeverekedtek valamin, s a közel-ben ülõk ordítva buzdították a küzdõ feleket. Ám a leg-nagyobb tömeg a herceg asztala közelében csoporto-sult, ahol egy félmeztelen nomád és egy fehér selyem-inges, pödrött bajszú lovag vívtak egymással heves karcsatát. Õk egy külön asztal mellett ültek egymással szemben, az õket biztatók gyûrûjében, s jobb kezüket könyökben megtámasztva az asztal lapján szkanderez- tek. A nomád jóval hatalmasabb volt ellenfelénél, s rengõ izmai bárkit elrettentettek volna. A lovag azon-ban szikár volt, és acélos izmai állták a próbát a varko- csos nomád fogcsikorgató támadásaival szemben. A nomád nem egyszer kibillentette már ellenfele ke- zét, s lefelé szorította; ám mielõtt elüvölthette volna a gyõzelmi csatakiáltását, a szikár lovag minduntalan visszakényszerítette a fatörzsnyi alkart függõleges ál- lásba. Sõt, most éppen a nomád keze látszott megre-megni, és a lovag acélos izmai milliméterrõl millimé-terre kényszerítették visszafelé.

A mellór lovagok mind oda tódultak, és nagy lökdö- sõdés, nagy tolongás vette kezdetét. Valamivel arrébb a barna bõrû, fekete hajú, keskenyorrú, fiatal herceg jóízûen kortyolt aranyozott serlegé-bõl, és közelebb hajolt tekintélyesebb külsejû, fehérhajú tanácsadójához, aki cinkos képpel suttogott vala-mit a fülébe. A herceg kedvesen felkacagott, és buzgón bólogatott. Aztán amikor a körülötte buzgólkodó szol-ga újra teletöltötte a serlegét, a herceg elõrehajolt, hogy a foglya szemébe nézhessen. A fogoly egy gyönyörû szép, anyaszült meztelenre vetkõztetett nõ volt, akit a kezénél, a lábánál bõrszíjak rögzítettek az asztalhoz, a nyakát pedig egy széles acél- pánt szorította le. Devra Misthrell volt ez a fogoly, akit úgy kötöztek hanyatt fekvõ helyzetben az asztalhoz, mintha õ is a lakoma egyik ünnepi fogása lenne. És bizonyos értelemben annak is szánták... A szerencsétlen nõ hanyatt feküdt, és a szorosra hú-zott szíjak, láncok és acél nyakpánt miatt mozdulni sem bírt. A száját betömték, és a pecket egy bõrszíjjal rögzí-tették, hogy beszélni se tudjon, Devra Misthrell, a dél- vidéken rettegett Boszorkánykirálynõ csupán pislogni tudott, de még a pislogását is árgus szemekkel figyelték az asztal sarkainál térdeplõ, félmeztelen, mellór sámá-nok, akik folyamatosan mormoltak, és hosszúra nö-vesztett körmeikkel mágikus jeleket rajzoltak a padlóra borított hamuba. A herceg gunyorosan bámulta a nõt, s Devra Misht-rell nem hunyta le a szemét. A herceg közelebb tartotta a serlegét, és a sûrû, vörös bort a nõ világos hajára!

csorgatta, mintha így akarná vörösre festeni azt. Az asztalnál ülõ fõrangok és tanácsadók megérthették en- nek a gesztusnak a jelentését, mert diadalmasan felordí-tottak, és a térdüket csapkodták féktelen jókedvükben. És abban a pillanatban, amikor a közeli asztalnál a szikár mellór lovag egy gyõzelmi kiáltás kíséretében lenyomta a nomád óriás karját, hatalmas üvegcsöröm-pölés kíséretében berobbantak a terembe a drén fivé-rek, és egyenesen a jobb szélsõ asztalsor közepén kö-töttek ki. Váratlan érkezésüket elõször jóformán csak a legkö-zelebb ülõk észlelték az iszonyatos gyõzelmi ovációmiatt, de a következõ pillanatban az ajtóknál felvigyá-zó nyílpuskás testõrök tucatnyi vesszõt lõttek a behato-lók felé. Lenk nem tudta, miféle trükkel fognak elõrukkolni a fivérei, õ maga mindenesetre akcióba lendült. Vad kiál-tással felrúgta a lábánál lévõ kancsót a feléje kapó mel-lór nemes arcába, s kardja félkörös suhintásával csukló-ból lemetszett egy csatabárdot lendítõ kezet. Aztán egy visszakezes vágással megsebzett egy feléje ugró, fiatal apródot is. Miközben elhelyezett egy szúrást egy selyeminges, széles mellkasban, a szeme sarkából látta, hogy Zmed kitátja a száját, s ordítás helyett fortyogó, sistergõ láva- folyam hagyja el a torkát. A láva három méter távol-ságra fröccsent elõ, és összeégetett mindenkit, akire csak egy csepp is hullott. Hmuda sem nyúlt a fegyveré-hez; körbeforgott, és a szemébõl arasznyi, lila villá-mocskákat lõtt a feléjük lódulókra. Váratlan megjelenésük azonban csak egy pillanatnyi meglepetést okozott, most már õket támadta mindenki, aki csak élt és mozgott a teremben. Az, hogy az íjászok és a nyílpuskások folyamatosan tüzeltek rájuk, az még nem is lett volna baj, hiszen a kermonjuk eltérítette a veszedelmes vesszõket, s azok több kárt okoztak a fivé-rek körül tolongó mellórokban, mint azokban, akiknek szánták. Viszont a terem szûknek bizonyult ennyi em-ber számára, s a mellórok úgy körülfogták õket, hogy mozdulni is alig bírtak. Igaz, Hmuda szemvillámai szinte minden harmadik szívdobbanásnyi idõben ritkította õket, de ekkora tö megben egy-egy szívdobbanás között is iszonyatos hosszúnak tûnt az eltelt idõ. És ráadásul a kicsinyke villámok, sem bizonyultak olyan hatásosnak, mint a kathír táborban, amikor az egyik ogárfej lövöldözte. Akkor azonnal meghalt az, akit a villámocskák eltalál-tak, most viszont az ellenfelek csak összerogytak, a tes- tesebbek pedig csupán néhány másodpercre dermedtek meg. A Zmed szájából elõtörõ lávasugár jóval hátéko-nyabbnak bizonyult, sokakat összeégetett, de még akik csak pár cseppet kaptak belõle, azoknak is olyan fájdal-mat okozott, hogy képtelenek voltak tovább folytatni atámadást. A gond mindössze az volt, hogy két "lávakö- pés" között nyolcan-tízen is meg tudták szúrni az idõ-sebb drén fivért. Ezek a szúrások persze nem okoztak látható, vérzõ sebeket, de Zmed ordított a fájdalomtól, és néha-néha csaknem összeroskadt.

� Gyerünk már! � üvölötte Lenk, miközben úgy csapkodott összevissza a kardjával, mint egy vérgõzös berserker. � Nincs semmi hatékonyabb?! � Csapdába kerültünk! � kiáltotta Hmuda, és miköz-ben, egy lendületes mozdulattal belevágott egy szaba- don maradt nyakba, a szemébõl kilõtt villámmal lebé-nított egy veszedelmesen vagdalkozó ellenfelet. � Csapda?! � sikoltotta Lenk, és alig tudta elrántani a bokáját a feléje kapkodó kezek elõl. � Csapdába csalt az átkozott szuka?! � Nem õ! � kiáltotta vissza Zmed, akit már hárman- négyen rángattak. � A mellór varázslók megérezték Devra körül a mágikus kisugárzást, és a sámánok "le-fogják" az erejét. Képtelen hatékonyan segíteni... � Wogard fekete valagára! � sikoltotta iszonyodva Lenk. � Meneküljünk innen, amíg lehet! � Már nem lehet! � ordította Hmuda, akinek ketten rángatták a lábát, és csaknem lecibálták az asztal tetejé-rõl. � Akkor végünk van! Mindhárman veszettül vagdalkoztak, és mivel Hmu-da kifejezetten szorongatott helyzetbe került, Zmed egyenesen oda okádta a következõ adag lávát. A mági-kus támadás nem hatott Hmudára, az égések okozta fáj-dalmat viszont érezte. Üvöltött kínjában, de legalább kiszabadult, mert a támadói feketére égtek, és még a legvérmesebbek is elhátráltak. Hmuda taktikát változtatott. Eddig mindig mást tá-madott a villámokkal, és mást a kardjával, s nem iga- zán volt eredményes. Most elõször apró villámot lö-vellt ki a szemébõl a legveszélyesebbnek ítélt támadó-ra, s amikor az illetõ egy pillanatra lebénult, akkor jött a kard. Az ellenfél nem tudott védekezni. Így már min- den kardcsapással a halálba tudta küldeni az ellenfelét. Ám még mindig annyian tolongtak körülötte, hogy képtelen volt elszabadulni. Odakint hangosan rivalltak a csontkürtök, s egyre újabb és újabb testõrök, katonák érkeztek. És közöttük zöld-piros csuhás, fekete képû mellór papok is megje- lentek. Ezen utóbbiak semmi mást nem csináltak, csu-pán hangosan kántáltak, és a csata középpontja felé ter-jesztétték a karjukat, mintha meg akarnák áldani a vias-kodókat. És Lenk döbbenten fedezte fel, hogy hiába találja el tisztán a kardja a megcélzott ellenfelet, a penge szikrá-kat vetve csúszik el a csupasz nyaktól, mintha ötszörös acélpáncélon csikordult volna oldalra. � Mágia! � üvöltötte rémülten. � Végünk van! � A tõr! � kiáltotta Zmed, miközben csaknem össze-görnyedt a bokájába maró fájdalomtól. Egy széles pen- géjû nomád csatabárd gyanis kivágta volna alóla a lá- bat, ha nem védi a kermonja. � Használd a tõrt! Persze, az aranytõr átvág minden mágián! Lenk eldobta a kardját, s a következõ pillanatban már az aranytõrt mélyesztette bele abba a vaskesztyûs kézbe, amely a bokájánál fogva le akarta rángatni az asztalról. Az aranytõr úgy mélyedt bele az ellenfele al-karjába, mintha nem is csillogó páncél védte volna, ha-nem megolvadt vajréteg. A páncélos lovag felordított, a keze a vágás helyén

szúrós szagú füstpamacsot eresztett, és a patakokban folyó piros vér zöldessé, kocsonyássá változott. És a lovag, akinek az arca nem látszott a sisakrostély alatt - szembefordult a társaival. Igaz, csak a fél kezét tudta használni, de széles kardjával így is utat vágott közöttük, és egyenesen a kántáló papokra támadt. Lenknek nem volt ideje ujjongani a történtek fölött, mert a támadói megunták, hogy magasabban van ná-luk. Hárman nekivetették magukat az asztalnak, és egy-szerûen felborították azt. A fiatal drén próbált leugrani, de valaki megrántotta a bokáját, és így rémült ordítás-sal dõlt õ is az asztallal, a kancsókkal és a sült hússal együtt. És mielõtt feltápászkodhatott volna, már leg- alább öten vetették rá magukat. Ütötték, verték, próbál- ták leszorítani, megkötözni. Lenk nem látta, hogy mi lett a testvéreivel, de az asztalok borulásából, a márványra hulló evõeszközök csörömpölésébõl és az idegen ajkú diadalüvöltésbõlarra a következtetésre jutott, hogy a mellórok a fivérein is alkalmazták az asztalborító taktikát. Lenk érezte, hogy egy vékony bõrszíjat tekernek a bal csuklójára, a jobbjából pedig próbálják kicsavarni a tõrt. Tudta, hogy itt a vég, semmi esélye a túlerõvel szemben, de nem tudta ilyen könnyen megadni magát.Kezét-lábát szorosan tartották, de a fejét nem fogták, így Lenk egy vad ordítással lefejelte egyik támadóját, s bár az ütésbe õ maga is beleszédült, vonaglott, vergõ-dött, rángatózott, s ha már verekedni nem tudott, a fo- gaival mart bele a mellórokba, és úgy harapott, akár egy vérszomjas farkas. A meglepõ támadásra kiszabadult a jobb keze, s bár mindössze kicsiny ívben mozgatta, az aranytõr hegyé-vel valahogy sikerült megkarcolnia egy szõrös könyö-köt. És a könyökbõl e jelentéktelen karcolás is tetemes mennyiségû vért csalt elõ. És amikor a piros vér elkez-dett megkocsonyásodni, a fickó üveges tekintettel en-gedte el a foglyát, és egyik társa torkát ragadta meg iszonyatos erõvel. Lenk még nagyobb teret kapott a mozgásra, és most már vadul vagdalkozott a tõrrel. Hogy az elkövetkezõ másodpercekben hány támadóját tudta megsebezni, képtelen lett volna összeszámolni, az azonban tény, hogy egyszercsak megszûnt a mellére telepedõ hatal- mas súly, és hanyatt fekve találta magát a piros és zöl-des vérmocskos márványon, kószálva-kapálódzva a ke-zével és a lábaival, mint egy megsebzett bogár. És körülötte a mellórok egymással viaskodtak, egy-mást gyilkolták... Az aranytõr! Lenk egész testét iszonyatos fájdalom szaggatta, és a feje úgy kóválygott az elõzõ fejkoccintástól, mintha egy hatalmas sziklafalat fejelt volna le. Támolyogva, szédelegve állt fel, és öklendezett a zöldes vérkocso- nyából felszálló, undorító, gyomorfacsaró gõzöktõl. � Leeeenk! Már lódult is. Azt sem tudta hová, de a hang irányá- ba. Zmed kiáltott érte, de hogy honnan, azt Lenk nem tudta megállapítani. Arrafelé bukdácsolt, amerre legjobban tolongott a tömeg. Körötte legalább két tucatnyi mellór gyilkolta

egymást puszta kézzel vagy fegyverrel. Az aranytõrrel megsebzett, zöld vérüket egyre hullatók mindenkit megtámadtak, aki az útjukba került, még egymást is. Ha pedig senki nem akadt a kezük ügyébe, ordítva ön-magukat marcangolták. � Zmed! Hmuda! A terem legtávolabbi szegletében, sarokba szorítva vagdalkozott Hmuda, és a szemébõl most már egyálta-lán nem pattogtak villámok, csak a szablyája villogott a plafon felõl áradó, természetellenes, mágikus megvilá-gításban. Hmuda elég szorongatott helyzetben volt, hiszen tí-zen-tizenketten is tolongtak körülötte, de mivel egy- szerre csak ketten-hárman férhettek hozzá, a fiatal drén kardvívó vitézül tartotta magát. Azonban már így is több sebbõl vérzett, és ez valami nagyon rosszat jelentett: nem védte a kermonja! � Hol van Zmed?! � ordította Lenk drénül, és ve-szett iramban rontott a fiatalabb bátyja irányába. Csak amikor hátulról megrohamozta a Hmudát ost-romló mellórokat, akkor döbbent rá, hogy õt sem védi a kermonja. Vagyis: Zmed vagy meghalt, vagy pedig nincs a közelükben! Két mellórt is sikerült megsebeznie az aranytõrrel, mire a többiek észlelték a veszélyt. Azonban ekkor már a megsebzettek is ellenük fordultak, és Hmuda veszett ordítással rohamozta meg õket. Lenk látta, amint egy mellór penge villan felé, és megpróbált kitérni, de elkésett. A kardhegy arasznyi hosszon felvágta a nõi brokátruhát, s vért csalt elõ Lenk testébõl. Lenk nem tudta megállapítani, milyen mély sebet kapott, hiszen egész testét tízszer ilyen erõs kínok hasogatták már, s ezt a döfést mindössze karco-lásnak érezte. Még azzal sem törõdött, hogy rászorítsa a tenyerét, hagyta a vérét szabadon patakzani. � Zmed! � ordította. � Zmeeeed! Vadul ugrált és hadakozott, s ha a tõre rövidnek bi-zonyult a mellór kardokkal szemben, akkor vakmerõ ugrásokkal, elõrelendülésekkel, cselezéssel toldotta meg a szúrását. Fél percbe se tellett, és már nem maradt ellenfele. Akiket megszúrt, csodálatos módon átváltoztak zöldvé-rû "zombikká", vagy hasonlókká, és egymást marcan- golták. Azokat pedig, akiket Lenk nem tudott megse-bezni, Hmuda halált osztogató szablyája végezte ki,míg megint mások, látva társaik borzalmas átalakulásátvagy pusztulását, ordítva menekültek. � Hol van Zmed?! � ordította Lenk a bátyja képébe. Hmuda a bal kezét vérzõ nyaksebére szorítva csak zihálni tudott, nem jött ki hang a torkán, csak a kardjá- val hadonászott az ajtó felé. Lenknek nem kellett több magyarázat, és maradék erejével, a legközelebbi kétszárnyú ajtó felé iramodott, amerre a legnagyobb tolongást észlelte. Ketten hárman az útjába ugrottak, de azokat ügyesen elkerülte, vagy egyszerûen futtában ledöfte. A teremben egyre pokolibb formát öltött a tombolás Piros és zöld vérben úszott a márványpadló, s a díszes szõnyegeken szétmarcangolt, megsebzett haldoklók, sebesültek vonaglottak, miközben a kaotikus csata egy-

re inkább a hercegi asztal irányába tolódott. Lenknek eszébe se jutott, hogy Devra Mishtrellt pró- bálja kiszabadítani, a bátyját kereste. � Zmed! Zmeeed! Hol a fenében... Hirtelen meglátott egy kisebb mellór csoportot, akik az ajtó közelében egy letépett, lila függönybe tekert, vergõdõ "csomagot" rugdostak, csépeltek teljes erejük-bõl. Lenknek nem kellett sokáig törnie a fejét, hogy rá-jöjjön, kit csavarhattak be a buzgó mellórok a függöny-be és kit ütlegelnek olyan állhatatosan. Harsány kiáltás-sal rohamozta meg a hat mellórt, és sikerült megszúrnia az egyiket, mielõtt feléje fordulhattak volna. Azonban mielõtt a megsebzett mellór átváltozhatott volna "zombivá", valahonnan a rugdosódók takarásá-ból egy hatalmas termetû nomád ugrott elõ, aki akkora pallost lengetett, amivel egy ökröt is ketté tudott volna szelni. Lenk meg sem próbálta a tõrével hárítani a vá-gást, inkább hátraugrással próbálkozott. A lába meg-csúszott a kocsonyásodó, zöld vérben, s mielõtt vissza-nyerhette volna az egyensúlyát, már zúdult is feléje a hatalmas penge. A nomád olyan rettenetesen gyors volt, hogy szabad szemmel alig lehetett követni a moz- gását; valószínûleg varázslat gyorsíthatta fel ennyire. Mielõtt az elcsúszó Lenk a padlónak ütõdhetett vol-na, a lecsapó kard máris utolérte, és a penge éle egye-nesen a szeme közé zúdult. Lenk hatalmas ütést kapott, a fejét beverte a már-ványba, és elkönyvelte magában, hogy kettéloccsant a koponyája. Azonban amikor pár szívdobbanás után még mindig képes volt pislogni, megpróbált kikukkan-tani abból a vörös ködbõl, ami a szeme elé telepedett. Nagy nehezen kitisztult a látása, és felkönyökölt. S épp tanúja lehetett annak, amikor Hmuda a nomád nya-kára súlyt a szablyájával, és a masszív bikanyakból vér kezd patakzani. A nomád biztosan valamiféle gyorsító varázslat hatása alatt állhatott, mert amikor a földre ve-tette magát, még akkor is olyan nagy sebességgel ver-gõdött, vonaglott, hogy egy haláltusáját vívó óriáskí-gyó sem csapkodott volna sebesebben. � Mi történt? � Lenk felült, megtapogatta a homlo- kát, de nem érzett sebet. Csak amikor hátul is megtapo-gatta a fejét, akkor tévedtek az ujjai egy jókora púpra. Hmuda nem felelt. Szusszant egy keveset, aztán siet-ve kigöngyölte az alig mocorgó Zmedet a függönybõl, és megpróbálta életre rázni. Lenk értette már. Zmed nem halt meg. Óriási szeren-cséje volt, hogy a mellórok elkönyvelték a sebezhetet-lenségét, s miután foglyul ejtették, meg sem próbálták ledöfni vagy a fejét levágni, inkább az ütlegeket és a rugdosást választották. Pedig mivel a fivérek eltávolod-tak egymástól, Zmedet sem védte volna tovább a kermon az éles pengéktõl. Igaz, az ütlegeket is alig élte túl. Azonban mégiscsak túlélte valahogy a kiadós verést, és ennek köszönhette Lenk is, hogy a nomád lezúduló pallosa nem loccsantotta szét az agyát. Mert Zmed itt hevert, Hmuda pedig az öccse nyomában loholt, s így a fivérek ismét egymás közelébe kerültek. A kermon jó-voltából a pallos nem sebezhette meg, de az ütés ereje

még így "letompítva" is rettenetes volt, és attól csapó- dott Lenk feje úgy a padlóhoz, hogy púp nõtt a kopo-nyáján. Zmed igen rossz bõrben volt; nehézkesen mozgott, minden lépésnél sziszegett, az arca feldagadt, zúzódá-sok díszítették, az orra vérzett, a szája több helyen ki-csattant, mindkét szemöldöke felrepedt. De élt, és ez volt a lényeg. A nagy trónteremben még mindig zajlott a tusa, de azöldvérû "zombik" most már egymást tépték, szaggat-ták, a még életben lévõ mellórok megfutamodtak. � Mentsük meg a nõt! � suttogta Hmuda kiszáradt torokkal, és félrelökdösve a marakodó zombikat a her-cegi asztal felé iramodott a feldöntött asztalroncsok, hullák, sebesültek és ételmaradvanyok között. Fivérei valamivel lassabban, kóvályogva, támolyogva követ-ték. Érdekes módon a zombik nem támadtak rájuk, sõt, úgy tûnt, mintha menekültek volna Lenk útjából. Vagy talán inkább az aranytõr útjából. Ahogy egy halom marakodó, zöld trutymótól szennyezett zombi morogva elhátrált elõlük, megpil-lantották végre a hercegi asztalt, és zavarbaejtõ kép tá-rult a szemük elé. Az asztal elõtt vérébe fagyva hevert a két félmezte-len sáman, kibelezett zöld-piros köpenyes, kibelezetpapok társaságában, s harminc-negyven feketére égetett mellór lovag és testõr hullájával egyetemben. Mivel ezeknek a hulláknak egy részébõl még most is zöldes kocsonya szivárgott, könnyû volt kitalálni, hogy ezek Lenk késétõl válhattak zombivá, s az égésnyomok arra utaltak, hogy mágia végzett velük. S mágia végzett azellenfeleikkel is! Azonban a látványnak nem ez volt a legmeghökken-tõbb része, hanem az, hogy a fiatal herceg és kísérete még mindig ott tartózkodott az asztalnál, és meg sem kíséreltek menekülni. Igaz, már felhagytak a jóízû tré-fálkozással, és az ételeiket is ledobálták az asztalról, de olyan dühösen bámulták a három közeledõ fivért, mint-ha ki akarnák tekerni a nyakukat. Hatan voltak. A herceg, egy csíkos zekéjû, rövid hajú apród, az õsz hajú tanácsnok, két vértes testõr és egy két méternél is magasabb, hihetetlenül vékony, hosszúkás fejû férfi, akinek olyan sárga volt a szeme, akár egy tigrisé. Ez a férfi nem viselt fegyvert, viszont minden ujján különös karcolatú gyûrûk ragyogtak, a homlokán egy dísztelen, réz fejpánt feszült, hosszú, zöld köpenyét pedig tûzpiros rúnák díszítették. Mind ahatan talpon voltak, és a közeledõ drén fivéreket bá-multák, de meg sem próbáltak menekülni, sem pedig rájuk támadni. Nem voltak mozdulatlanok, dühös sza-vak hagyták el az ajkukat, és egymás felé gesztikulál-tak, de a herceg dühösen ellökte a magasabbik testõrét, amikor az karddal a kezében eléje akart állni. Miközben a teremben még tartott a zombik és az újonnan érkezett mellór harcosok összecsapása, a hat fõs társaság úgy állt az asztal mögött, mintha csak arra várnának, hogy a világos hajú idegenek elragadják elõ-lük a meztelen fogolynõt. Hmúdát elõvigyázatosságra késztette ez a mozdulat-

lanság, és a szemét le nem véve a nyurga, sárga szemû alakról, bevárta a testvéreit. A sárga szemû � minden kétséget kizáróan varázsló lehetett � felemelte a jobb kezét, és feléjük mutatott. Az ajkai mozogtak, de a hangját nem lehetett hallani; még csak egy pisszenést sem. A herceg szája is mozgott, és drágaköves markolatú kardját elõrántva kihívóan hadonászott. Mintegy híva magához az ellenséget. Hmuda már mozdult volna, de Lenk visszarántotta. � Csapda! � kiáltotta. � Ez csapda! A varázsló szét fog égetni! � Meg kell mentenünk! � Meg akarsz halni? � Megragadta a bátyját, de Hmuda erõnek erejével kitépte magát. � Engedj már! � Vigyázz! � Zmed kiáltott, pontosabban inkább csak figyelmeztetõen hörgött. Az oldalajtón egy csapat mellór harcos rontott be, néhányan közülük áthámozták magukat az útjukat álló zombikon, s egyenesen a drén fivérekre támadtak. Egy három fõs csapat pedig azonnal a herceg mellé akart rohanni, hogy szükség esetén védelmezzék az uralko-dójukat. Hmuda vakmerõen a rájuk támadók elé ugrott, s egyszerre hármójukkal csapott össze. Így Lenknek csu- pán egyetlen ellenfele maradt, a kóválygó-támolygó, fegyvertelen Zmednek pedig egy sem. Hmuda is több sebbõl vérzett, s a mozgásán erõsen érzõdött a fáradtság és a kermon által felfogott csapá-sok fájdalma, de még így is képes volt feltartani addig az ellenfeleit, amíg Lenk egy ravasz szúrással zombivánem tudta változtatni a saját támadóját. És miközben ezt tette, a szeme sarkából oldalra pil-lantott, hogy vajon a herceg felé tartó testõrök nemgondolták-e meg magukat. Azok azonban egyenesen a herceg felé rohantak, bár az dühös hadonászásokkal akarta visszatartani õket. A testõrök � látva uralkodó-juk vad integetését � egy pillanatra lelassítottak. De nem elég hamar. Mielõtt elérték volna az asztalt, a levegõ felizzott kö-rülöttük, és pokoli sercegéssel lila lángok kezdték emészteni a szerencsétleneket. A testõrök egy szemvil- lanás alatt feketére égtek, és még ordítani sem volt ide jük; lezuhantak a többi égett hullára. Lenk meredt szemmel bámulta a lángokat. Azt meg-állapította, hogy nem a sárga szemû varázslótól ered- nek, s ahogy jobban kimeresztette a szemét, rádöbbent, mi okozta a testõrök pusztulását. A herceg és kísérete körül egy teljesen átlátszó, szabad szemmel szinte ész-revehetetlen kupola vibrált, mely minden oldalról kö-rülvette az asztalt, és védelmezte az asztalnál állókat. Ha a három testõr nem rohan bele vakon ennek a kupo- lának az oldalfalába, Lenk sosem vette volna észre a csapdát. Így azonban az egész kupola lilás színben vib-rált pár másodpércig, és ez épp elég volt ahhoz, hogy kirajzolódjon a pontos elhelyezkedése. � Láttad? � kiáltotta Lenk a fiatalabb bátyjának. Hmuda épp ekkor végzett utolsó ellenfelével, és un-dorodva törölte le a vért a kardjáról a fickó ruhájában.

� Nekünk nem árthat � lihegte, és vadul bámult a varázsló sárga szemébe. � Véd bennünket a kermon. � Vigyázz! Ez lehet, hogy erõsebb mágia... � Nem hagyhatjuk a lányt! � Ez nem lány! � kiáltotta rekedten Lenk. � Ez Dev-ra Mishtrell, a Boszorkánykirálynõ! Hmuda azonban mit sem törõdött az öccse tiltakozá-sával. Vadul felkiáltott, és vakmerõen nekirohant a ku-pola láthatatlan falának. Amikor odaért, ahol a fal feszült, egy pillanatra lilaragyogás vonta be a drén nemes egész testét, ezernyi villám cikázott körülötte, és Hmuda sikoltva úgy rán-gatódzott, mintha minden porcikáját lángok emészte-nék. Lenk oda akart ugrani, hogy segítsen, de erre már nem volt szükség. Hmuda úgy esett hanyatt, mintha egy láthatatla óriás hajította volna hátra, és ahogy a földre zuhant, még akkor is rángatózott, s a lila szikrák csak pár szívdobbanás múltán enyésztek el. De legalább nem égett feketére! Hmuda összeszorított szájjal, elszánt tekintettel egyenesedett fel, mintha újra neki akarna rontani a fáj-dalmas akadálynak, de mégsem tette meg. � Megölöm a rohadékot! � kiáltotta mérgesen. � Megölöm! A varázsló a kupola belsejében olyan rosszindÚlatú-an meredt rájuk, mintha a puszta pillantásával a halálu-kat okozhatná; a sárga szempárból elképzelhetetlen gyûlölet sugárzott. Azonban azon kívül, hogy meredten bámulta õket, nem tett fenyegetõ mozdulatot. Valószí-nûleg nem is tehetett; a kupola nyilván a kifelé utat is elzárta. Megszüntetni pedig nagy kockázat lett volna. Idõközben a terem már teljesen kiürült; a dréneken és kupola "foglyain" kívül nem tartózkodott benn élõ ember. A marakodó zombik egy része már elpusztult, a többiek pedig kitódultak a folyosókra, és egymást mar- cangolták. A legidõsebb drén fivér sarkon fordult, és a terem túlsó sarka felé szaladt. � Zmed! � kiáltotta Lenk, mert azt hitte, hogy a bátyjuk még mindig nem tért magához, s nem tudja, mit cselekszik. Zmed azonban igenis tudta, hogy mit akar. Amíg Hmuda farkasszemet nézett a láthatatlan fal túloldalán álló varázslóval, a legidõsebb fivér ahhoz a hosszú, lilafüggönyhöz rohant, amibe korábban õt becsavarták. Felragadta a vaskos, díszes anyagot, és maga után von-szolta ahhoz az ablakhoz, amelyen át percekkel ezelõtt beugrottak. Vaskos kötelet csavart a függönybõl, és azegyik végét elkezdte hozzákötözni az ablakmelletti fal-ból elõmeredõ vaskarhoz, mely fáklyák vagy gyetyák tartására szokott szolgálni.

Lenk csak most értette meg, mit akar. Nyolc méter magasból kell majd lemászniuk. És most már nem segí-ti õket az ugrásnál mágia. A folyosó felõl nagy ordítozás és fékcsattogás hal-latszott. Ennyi idõnek kellett eltelnie, mire megérkezett a komolyabb erõsítés. Valószínûleg tetõtõl talpig pán-

célba öltözött lovagok; azok, akik nem kaptak helyett a teremben, vagy azok, akik a terembõl szöktek el, hogy a könnyû öltözet helyett magukra öltsék a páncéljukat. Bármelyik volt is, rengetegen közeledtek, és komoly fenyegetést jelenthettek. Lenk dühösen ráordított Hmudára. � El innen! Nem segíthetünk! � A tõrödet! � mordult fel Hmuda, és egyszerûen kicsavarta a fegyvert meglepett öccse kezébõl. Igen, a tõr! Az átmegy minden mágián! Valószínû-leg ezen a mindent felégetõ falon is! � A varázslót öld meg! � kiáltotta Lenk. � Ha meg-hal, talán megszûnik a fal! Azonban Hmuda nem várt biztatásra. A tõrrel a ke-zében elõrelendült, és ismét nekirohant a vibráló, lila energiafalnak. A drén nemes egész testét rázta az isme- retlen erõ, és Hmuda ajkait vinnyogó, sivító hangok hagyták el. Azonban mégsem hátrált meg. A tõrt foko-zatosan nyomta elõre, s az keresztülhatolt az energiafa-lon! S ahogy vágta az utat az aranytõr, úgy dugta egyre beljebb és beljebb a jobb kezét Hmuda. Pokoli kínok között, nyüszítve, kínlódva, rángatózva egyre beljebb és beljebb jutott. Elõbb csak a csuklójáig; aztán fokoza-tosan becsúszott az alkarja könyökig, s végül egészen vállig. Ennél tovább nem jutott, s bár a karját szabadon tudta mozgatni a kupola belsejében, a teste egyre gör- csösebben vergõdött. � Vissza, te õrült! � üvölötte Lenk dermedten. �Vissza, vagy szörnyethalsz! Mert ha a kermon védte is a varázsfal égetõ hatásá-tól, a fájdalmat továbbadta, s ez a fájdalom kezdte elér- ni azt a kritikus küszöböt, amit ember már nem képes elviselni. A kupola belsejében óriási riadalom támadt a beha-toló jobb kéz és a tõr láttán. A fiatal herceg elsápadt, ésájultan csuklott össze. A varázsló dermedten hátrált a kés közelébõl. A testõrök tétován indultak Hmuda felé, az apród pedig félõrülten ki akart rohanni a kupolából az ellentétes oldalon, de ahogy a láthatatlan ballal érint-kezett, egy pillanat alatt szénné égett. Hmuda nem foglalkozott a varázslóval; képtelen lett volna addig benyúlni. Nem törõdött a tétovázva feléje mozduló testõrökkel sem; nem várta meg, amíg táma-dásra szánják el magukat. Felemelte a tõrt tartó kezét, és egy erõteljes mozdulattal lecsapott az egyetlen sze-mélyre, aki karnyújtásnyi távolságon belül esett... Az aranytõr lefelé vágódott Hmuda remegõ, rángató-zó kezében, és egyenesen a hanyatt fekvõ Devra Misht-rell hófehér keblei közé érkezett. Karmazsinszínû vér fröccsent a magasba. És mire Hmuda kirántotta a kezét a kupola falából, ez a vér zöldes kocsonyává változott.

Hmuda úgy repült hátra legalább három méternyit, mintha egy ló rúgta volna meg. � Wogard taknyos bajuszára! � sikoltotta Lenk el-szörnyedve. � Mit tettél?! Hmuda azonban nem vesztegette az idejét válaszra. Nagy nehezen feltápászkodott, és kábán, tántörogva az

ablak felé igyekezett. Lenk hitetlenkedve bámult a kupola felé. A Boszorkánykirálynõ felült. A bõrszíjak egyszerû-en szétszakadtak a tagjain, a nyakára feszülõ acélpánt pedig végigrepedt. A nõ akadálytalanul ült fel az aszta- lon; nem tarthatta vissza semmilyen erõ. A varázsló egy vékony, ezüstös pálcát kapott elõ a köpenye bélésébõl, a meztelen test felé mutatott, és a szája erõteljes mozgása arra utalt, hogy folyamatosan harsog valamit. A szavai azonban nem hatoltak át a mindentõl védõ energiakupolán. Devra Mishtrell elfordította a fejét a varázslóról, és Lenk felé nézett. A fiatal drén nem látta biztosan, de mintha a gyönyörû arcon-felszabadult mosoly vibrált volna Vagy valami más? Aztán a lénszõke hajzuhatag meglebbent, mintha já-tékos szellõ kapott volna alá, s a következõ pillanatban irtózatos "robbanás" játszódott le a kupola belsejében.Lenk ugyan nem hallott egyetlen hangot sem, és heves széllökést sem érzett, viszont a látvány önmagáért be-szélt. Az-öt méter átmérõjû, két és fél méter magas ku-polában szétcincált végtagok, kiszabadult belszervek, ételdarabok és más gusztustalanságok röppentek szerte, és a szétspriccelõ vér szinte teljesen beterítette a kupola falait, és éktelen lilás villódzás vette kezdetét. És ez a villódzás szénné porlasztotta a piros és a zöld vércsep-peket egyaránt... Mire a varázsfalak villódzása elcsitult, odabenn már semmi sem mozdult; csak egy nagy rakás véres massza hevert az asztal és a vacsora roncsai között. Ám ezt már Lenk nem várta meg.

Mire az elsõ páncélosok a terembe értek, a drén fivé-rek már réges-rég lekúsztak a függönybõl készített kö-télen, s a belsõ udvaron át a komor fellegvár felé ro- hantak. Mindhárman kimerültek voltak, minden porci- kájuk kínoktól lüktetett és sajgott a lelkük is. Nem szóltak egymáshoz, nem váltottak még gesztusokat sem, csak rohantak. Tudták, hogy erre az utolsó erõfeszítésre még szük- ség van. Néhány nyílvesszõt még kilõttek utánuk, de a trónte-rembe érkezõ katonák többsége egészen megdermedt az iszonyatos mészárlás maradványainak láttán. El nem tudták képzelni, miféle titokzatos sereg tehette ezt; már csak azért is, mivel sehol sem fedeztek fel idegen holt-testeket. S ha arra gondoltak, hogy ezt a mészárlást min- dössze három ember követte el, nem sok kedvet érez-tek, hogy üldözõbe vegyék õket. Ennek köszönhetõen a fivérek akadálytalanul elérték a fellegvár kapuját, és eltûntek a tátongó sötétségben. Zmed nekifeszült a kapunak, de Lenk leintette. � Hagyd a fenébe! Fél perc múltán már a fenti trónteremben voltak, és nyitották a rejtekajtót. Gyötörte õket egy olyan balsej- telem, hogy vagy az összebatyuzott zsákmány vagy pe- dig a lefelé vezetõ kötél nem lesz ott, de várta õket mind a kettõ.

� Zmed! � morogta Lenk, amikor leértek az éjfekete alagútba. � Ne feledd! Mindig a jobb oldali falat tapo- gasd! Órák óta botorkáltak már a vak sötétben háborítatla-nul, mire Lenk ismét megszólalt. � Miért? Csak ennyit szólt, de mindhárman tudták, ez a kér-dés mire irányult. Hmuda mégis hosszan hallgatott, mi-elõtt válaszolt. � Jobb neki így � mondta egykedvûen. � De ti... megmenteni akartátok, nem megölni! � Ne kérdezd, miért tettem! � dörmögte Hmuda. �Egyszerûen így jött ki a lépés, és kész. Az ember soha-sem tudhatja elõre, hogy a következõ pillanatban me-lyik irányból fog fújni a szél... � Így igaz morogta Zmed. � És talán így van jól. Meg kellett halnia. � Miért? � Mert... hazudott nekünk. � Hazudott? � Igen � dörmögte Zmed. � Nem von Kroeg volt az áruló, hanem valaki más. Lenk csak egy pillanatig gondolkodott. � Oleg Hjadl? Zmed hangjából õszinte meglepetés érzõdött. � Te tudtad? � Kitaláltam. Amikor a nõ arra biztatott, hogy vi-gyük magunkkal az ogárfejeket a Kán elé, elszólta ma-gát. Sokat gondolkoztam a dolgon, és nem tudtam hová tenni. Azt mondta, hogy "a három fejért háromszoros jutalmat kérhettek. Haromezer aranyat és három há-remhölgyet..." És emlékeztek az indulás elõtti estén én azon tréfálkoztam, hogy hárman nem tudunk megosz-tozni egyetlen háremhölgyön. És ezt a tréfát rajtatok kí-vül csupán Oleg Hjadl hallotta... És nem sokkal ké-sõbb, amikor az ogárfejekkel lemészároltuk a Kánt és a vezérkarát, kissé furcsállottam, hogy Oleg Hjadl sértet-lenül megúszta. Most már gyanítom, miért: a Boszor-kánykirálynõ nem lõtt ki villámokat a sajat kémére. És azzal, hogy Oleg Hjadl átvette a parancsnokságot a kat- hírok felett, s minden épkézláb emberrel bennünket ül-döztetett, csak még inkább összezilálta a dolgot... Zmed hallgatott egy darabig, csak aztán jegyezte meg. � Nem is vagy te olyan hülye... � Bár ugyanezt én is elmondhatnám rólatok � vágott vissza Lenk. � De ti... honnan tudtátok? � Amikor megnyitottuk az agyunkat Devra Misht-rell elõtt, valamelyest mi is beleláttunk az õ gondolatai- ba - magyarázta Zmed. � Alapvetõen õszinte volt hoz-zánk, mindössze két dologban hazudott. � És mi volt a másik? � horkant fel Lenk. � Nem drén volt � szólalt meg váratlanul Hmuda. � Hanem guarni. Az õsi népbõl való. A varázsládikák nem drén utasításokra nyílnak és záródnak... A guarnik nyelve nagyon hasonlatos a drénhez. Egy tõrõl fakad-tunk. � De hiszen a guarniak évezredekkel ezelõtt eltûn-tek e világ színérõl! � Itt vannak � sziszegte Hmuda. � Csak éppen nem

tudtunk róluk. Mindhárman csendben emésztették az elhangzotta- kat, csak a csoszogásuk vert monoton visszhangokat, az alagútban. � Hová megyünk majd, ha kijutunk a napvilágra? � kérdezte egy idõ múlva Lenk. � Legelõször is próbálunk enni valamit � dörmögte morózusan Zmed. � Azt se bánom, ha valami erdei bo-gyóval kell teletömnöm a hasam, csak legyen valami... � És ha már ettünk? � Keresünk valami falut vagy várost, ahol normáli-san felruházkodhatunk, megpihenhetünk és zabálha-tunk egy igazán jót. Elvégre most már van bõven va-gyonunk... Lenk azonban csak kilyukadt arra, amire a kérdése irányult. � És utána? Hazatérünk Dréniába? Elintézzük To- hart? � Nekem tök mindegy � jegyezte meg Hmuda. � Megyek, ahová ti mentek. Zmed hangosan ásított menet közben. � Egyelõre elegem van a vérontásból � dörmögte végül. � Most pihenni akarok. Pihenni, lazsálni hóna-

pokon át. Zabálni, vedelni, nõket cirógatni. Ezt aka- rom, nem mást. � De aztán... ugye, hazatérünk Dréniába? Zmed nevetett. � Ki tudná azt megmondani, hogy a következõ pil-lanatban merrõl fog fújni a szél?

A drén fivérek három héten át lebzseltek egy déli ha-tárközeli kathír városkában, Dolihrgiában, amit csoda-mód elkerültek a háborús szelek. Alaposan kipihenték magukat; bár a henyélés helyett inkább az aktív pihe-nést választották. Ettek, ittak, és szinte éjjel-nappal nõ-ket öleltek. Hamar kiderült, hogy a ládikában õrzött holmik ha- talmas vagyont érnek. Pusztán egyetlen gyûrû eladásá-ból felruházkodtak, lovakat, új fegyvereket vásároltak, és fõúri módon élhettek. És talán folytatták volna ezt a szívüknek tetszõ élet-módokat akár három évtizedig is, de nyugtalanító hírek érkeztek a kathír fõvárosból, Khanterából. Portyázó karthín seregek kezdték fosztogatni az északi határvi-déket, hatalmas háború készülõdött a két nagy biroda-lom között, és a kathírok új Kánja erõvel kezdettt zsol-dosokat toborozni az országban idõzõ idegen harcosok-ból. Az idegenek választhattak; vagy felesküdnek az új Kánnak, vagy tömlöcben rohadhatnak meg. A drének ettõl még nem lettek volna különösen ide-gesek, hiszen a három hetes pihenés után nem lett vol-na ellenükre egy kis csetepaté. Azonban az új Kánt úgy hívták, hogy Oleg Hjadl, és köztudott volt, hogy a Mishtrell Vár ostromat követõ nagy vereség után csi-karta ki magának karddal a hatalmat. És hamarosan az is kiderült, hogy a nagy Kán valami módon értesült a drén fivérek létezésérõl, és nagy súlyt helyezett az elfo-gatásukra.

Ezért hát Zmed és fivérei az éjszaka leple alatt egy heves összecsapás után távoztak Dolihrgiából, és mivel az "örökké kiszámíthatatlan szél északra sodorta õket", újabb hetek múltán a lovaik patája már jeges fennsíko-kon csattogott.

� Lehet, hogy hiba volt hazatérni? � vacogott Lenk,és fázósan összehúzta magán szõrmével bélelt beke-csét, s elõrehajolt a lova nyakán. � Csak most jövök rá, hogy mennyivel jobban szeretem a hõséget és a nap-szúrást, mint ezt az átkozott hideget. � Te akartál annyira hazajönni, öcskös! � röhögött vadul Zmed, és ahogy fáradtan nyújtózkodott, a láncin- ge enyhén megcsördült. � Élvezd akkor az anyaföld ri-deg leheletét! � Ez furcsa � jegyezte meg váratlanul Hmuda, aki reggel óta egy árva szót sem szólt, s ha kérdezték, ak-kor is legfeljebb a fejét rázta, vagy bólogatott. � Te is érzed? � mordult fel Zmed. Lenk a homlokát ráncolva bámult egyik fivérérõl a másikra. � Mit éreztek? Mirõl beszéltek? Hmuda behunyta a szemét. � Itt van a közelben... � Kicsoda? � Õ � Kicsoda?! � kiáltotta türelmetlenül Lenk, és ide-gesen forgolódott a nyeregben, de ameddig csak ellá-tott, a havas puszta terült el elõttük. � Ki van a közel-ben?! Ki az az "õ"? Hmuda és Zmed komoran meredtek egymásra. � Devra Mishtrell � dörmögte baljós hangon az idõ-sebb fivér. � Ugyanezt éreztem ott... a fellegvárban, amikor megnyitottam elõtte az agyam... � Képtelenség! � nevetett Lenk erõltetetten. � Sehol senki. A Boszorkánykirálynõ meghalt! Láttam, ahogy cafatokra robbant... Nincs többé, köddé vált. Méltó lett a nevére. Mish e-au trielle! A Köd asszonya... � Mish etrelle � hallatszott egy dallamos nõi hang a fejük fölül. � Mish etrelle, a Felhõk asszonya! Devra Mishtrell hangja volt! Mivel a hang felülrõl jött, mindhárman felpillantot-tak, és mindhármuk ereiben egyszerre hûlt meg a vér � de nem a nagy hidegtõl. Nagy magasságban, ahol a felhõk rohantak versenyt a vágtató lovakkal, egy hatalmas, nõi arc rajzolódott ki az égen. A lenyugvó nap festette sötét és színes sávok-

ból a roppant párnákra, a parányi felhõpamacsokra a gyönyörûséges vonásokat és szabadon úszó foszlányok alkották a világos hajat, mely összeolvadt az északi ég egyhangú szürkeségével. Egy csodálatos, megmagyarázhatatlan égi jelenség volt ez, vagy egy hatalmas mágia. A Boszorkánykirálynõ eljött a holtak birodalmából, hogy bosszút álljon rajtuk a meggyilkolásáért! Lenk vad kiáltással kardot rántott, bár el sem tudta képzelni, miképpen harcolhatna - egy megelevenedett felhõvel. � Tudtam, hogy egyszer hazatértek! � kacagott

gyöngyözõen a felhõarc, s a hangja összevegyült a szél süvítésével. - Itt várok rátok már... óh, mindegy, hi-szen nekem nem számít az idõ! Hiszen az én létem már soha nem ér véget! Halhatatlan vagyok! � De hiszen egyszer már mhmmmm... � csak nagy nehezen tudta elharapni a nyelvére tolulo "megöltünk"-szót. Nemigen tanácsos erre emlékeztetni ezt a veszé-lyesnek tûnõ jelenést! � Igen, megmentettetek! � dalolta a nõ. A ti segít-ségetek nélkül Gorzah sámánjai örökre elpusztították volna a lelkemet. De nektek köszönhetõen az aranytõr segítségével visszakerülhettem guarni testvéreim közé az Égi Birodalomba, és immár halhatatlan vagyok! Mish etrelle, a Felhõk asszonya! � És... mit akarsz még tõlünk? Devra Mishtrell szórakozottan nevetett. � Be akarom váltani az ígéretemet. Azt ígértem, hogyha megszabadítotok, BÁRMIT kérhettek tõlem, és én teljesítem, ha a módomban áll! A szolgátok leszek, a kutyátok, a testõrötök, a szeretõtök és BÁRMI, amit akartok. Ezt ígértem. És most itt vagyok. Veletek mara-dok, ameddig igényt tartotok rám. Ha kellek nektek, akár évekig, akár évtizedekig, akár a halálotok pillana-táig is. Nem olyan sok idõ... � Nem sok idõ? � morogta Lenk. � Ez kedves. Ta-lán tudsz valami olyasmit, amit mi nem? Látod elõre a halálunkat? Mikor? Hol? A nõ ismét nevetett � Nem úgy értettem. Semmit nem látok elõre, hi-szen a sorsotokat ti magatok alakítjátok. Én csak arra céloztam, hogy ami számotokra egy egész élet, az az én halhatatlan létemben csupán egy múló pillanat... s én örömmel áldozom rátok ezt a pillanatot... � Hogyan tudsz segíteni bennünket? � kérdezte Hmuda. Megmaradt a varázserõd? � Óh, igen, rendelkezem némi mágikus hatalommal � búgta a nõ. � Ám ezen kívül ezernyi módon állok a szolgálatotokra. Számos veszélytõl meg tudlak védeni benneteket, és olyan tudást adhatok nektek, aminek ré-vén hatalmasok lehettek az emberek között. Lenk tûnõdve nézett fel a hatalmas arcra. � Nagyjából értem, hogy a testõrünk, szolgánk, ku-tyánk meg miegymás tudsz lenni... de ezt a "szeretõ"- dolgot... komolyan gondoltad? Hé, te állat, menj a fe-nébe! Ez utóbbi mondatot Zmednek szánta, aki eléggé közvetlen módon kihajolt a lova nyergébõl és egy ha-talmas taslit kevert le az öcsikéjének. � Ne nevezz még egyszer "állat"-nak, ha jót akarsz, te taknyos! � dörmögte Zmed. � És ne beszélj ostoba- ságokat a leendõ védelmezõnknek! � Kit nevezel te taknyosnak, te ostoba állat? � hábo-rodott fel Lenk, és ügyesen elhajolt az újabb tasli elõl. � Szerintem igenis jó, ha elõre tisztázzuk az ügyet, ha a szeretõnk akar lenni! Mi hárman vagyunk, õ meg csak egyedül. Hogyan osztozunk meg rajta? Ne hidd, hogy kisajátíthatod, pusztán mert te vagy a Családfõ! Zmed ismét az öccse felé lendítette hatalmas tenye-rét, ám most nem ütött, csak cselezett. És amikor az öccse fürgén elhajolt a csapás elõl, Zmed keze lefelé

mozdult, megragadta Lenk lábát, és egy erõteljes moz- dulattal kihajította a nyeregbõl. Lenk fejjel elõre zuhant a hóba, és orra-szája tele lett dermedt fehérséggel. � Ezért... meg... phfö... lakolsz, te állat! � Mondtam, hogy ne nevezz állatnak! � morogta Zmed durcásan. A lova hátáról egyenesen rávetette ma- gát az öccsére, és teljes erejével nyomta bele Lenk fejét a hóba. A fiatal drén fuldoklott, csapkodott, és kétszer is sikerült úgy gyomron vágnia a bátyját, hogy annak a lélegzete is elállt.

A szépséges felhõarc homlokrészén sötét felhõfosz-lányok úsztak keresztül. � Mit mûvelnek ezek? � hagyta el a kérdés a párnás sziromajkakat. Hmuda vállat vont, és lekászálódott a nyeregbõl. � Otthon, édes otthon � mondta. � Hazatértünk. Itt kezdõdik a Drén Királyság. És régi drén szokás, hogy a hazatérõk a határra érve megcsókoltatják egymással a hófödte anyaföldet! Ha nem haragszol... most áldozok én is egy keveset e kedves szokásnak... E szavakat követõen Hmuda vad csatakiáltással rá-vetette magát Zmed nyakára, és miközben lerántotta a hóba nagydarab bátyját, a kiszabadulásán örvendezõ Lenket úgy rúgta szájba, hogy az még köpködni is elfe- lejtett. A gigászi felhõarc elmosolyodott, és ahogy a nap le-nyugodott a hegyek között, úgy tûnt tova a pír az égrõl, s úgy foszlott szét az égen a hatalmas képmás. Ám a vidáman verekedõ, egymást csépelõ, hemper-gõ drén fivérek ezt észre sem vették.