GYERMEKIRODALMI LAP • LI. ÉVFOLYAM 585. SZÁM

111

Bezzeg nem fakír, inkább kígyóbûvölõ lettIndiában a mi huncut Kószabószánk.

2007

. NO

VEM

BE

R

Három Napsugárnyit tudnék mesélni nek-tek a homlokukon pöttyöt viselõ hercegnõkés turbánjukat gyémánttal, gyönggyelékesítõ maharadzsák hazájáról.

IndiaIndia

2

a szélsõségek sokszínû országa. Vanitt hétezer éves kultúra és felhõkarcoló, si-vatag és trópusi õserdõ, mesés gazdag-ság és százmillió hajléktalan. Sajnos aszegények vannak többen: reménytele-nül és aránytalanul többen.

A hatalmas félsziget-ország Kínaután a második legnépesebb a vilá-gon. 865 milliós lakosságának több

mint fele éhezikés írástudatlan.Milliók laknak azutcán.

India zászlaja akár a miénk, csak cí-mer helyett az élet örök körforgását jel-képezõ kerék díszíti.

Ami itt elkezdõdik, soha nem lesz vége.Lélekvándorlásban a világ bölcsessége.Vigyázd a gyönge hangyát, a virágot, az ágat:Az rejlik benne, amit élet életnek átad.Ahány hullámot vethet a Gangesz rõt vize,Annyi lélek sereglik egy fûszálra ide,Vagy a narancsligetbe, egy kéklõ kupolára,Utazó maharadzsa dús gyaloghintajára,Kolduló szerzetesnek vézna vállára ül,Minden csalóka látszat – sosem vagy egyedül – Mégis, mintha fából volna a nagy tömeg,Ezermillió ember, és egy sem érti meg,Hogy minden mozdulatnak hosszú csápjai vannak,S ezek majd fájdalomba vagy bánatba ragadnak – De aki született, az nem élhet mozdulatlan:Él, mint a nagy folyó, ezerféle alakban.

László Noémi: India

Fõvárosa Újdelhi, az õsi Delhi mel-lett. Pezsgõ életû, hatalmas kikötõváro-sai: Bombay, Madras, Calcutta.

Kinek van elsõbbsége? A városok ut-cáin teljes az összevisszaság: emberekezrei nyüzsögnek, modern autók lépés-ben haladva kerülgetik a szent tehe-neket és a kerékpáros riksákat.

Indiában két évszak van: száraz és esõs. A szá-razság embert, állatot próbára tevõ hónapjai utánmindenki örül az óceán felõl májusban érkezõ, bõsé-ges monszunesõnek, pedig gyakran okoz pusztítóárvizet.

Északon 2500 km-en keresztül a világ legmaga-sabb hegysége, a Himalája koronázza India határát.Itt havas, fagyos, Közép-Indiában száraz, szinte siva-tagi, délen párás, trópusi az idõjárás. Ezért oly válto-zatos a növény- és állatvilág, és ezért oly egyenlõtlena lakosság eloszlása.

Indiában 1650 nyelvet beszélnek, a kis törzsek nyelveit mindössze pár szá-zan. Hivatalos nyelve a hindi. A legõsibb nyelv a szanszkrit.

A XVIII. századtól 1947-ig India angol gyarmat volt. Az angol azóta is megma-radt fontos közvetítõ nyelvnek.

Az indiaiak sokféle nyelven sokféle istenhez imádkoznak: 81%-uk hindu,12%-uk mohamedán, de sok buddhista, szikh és keresztény is van közöt-tük.

A hinduizmus a legrégibb élõ vallás: több, mint ötezer éves. Arra ta-nít, hogy Isten mindenben jelen van láthatatlanul, szétválaszthatatla-nul de érezhetõen, mint oldott só a vízben. Sorsunk a lélekvándor-lás: tõlünk függ, hogy lelkünk hányszor és milyen alakban születikújjá. A gonosz szenvedni fog, esetleg állatként tér vissza a földre,a jónak könnyebb lesz következõ élete, vagy végleg megszaba-dul születés és halál körforgásából.

A hindu templomok oldalát élettel teli, táncoló istenek ésszent állatok ezernyi szobra díszíti.

Siva, a lánggyûrûben táncoló, négy-karú isten erõt, önfegyelmet és

ritmust hoz életünkbe.

A Kandaríja Mahádéva-templomot ezerévvel ezelõtt egyetlen sziklatömbbõl faragtákSiva tiszteletére.

A pocakos, elefántfe-jû isten, Ganésa sikert,bõséget hoz, nagy fülé-vel mindenki imájátmeghallgatja.

3

A tánc õsi vallási szertartás. Min-den mozdulatnak jelentése van.

Ez a tánc történetet mesél el, úgytanít. Régen a hindu társadalmat szi-gorú kasztrendszer osztotta négycsoportba. Elsõ a papok és tanítók,második az uralkodók és a harcosok,harmadik a kereskedõk, negyedik akétkezi munkások kasztja volt. Magasabb kasztba lépni, mint ahovászülettél, lehetetlen volt: hiába tehetség, szorgalom vagy szerelem.

A jóga a hinduk számáranem torna, hanem vallás-gyakorlat: megteremtitest és lélek fegyelme-zett összhangját.

Nem siet sehová,nincs szüksége sem-mire. Életmûködéseitszinte megszüntetvehónapokig ül lótusz-ülésben, és meditál.Õ a szent ember, aszádhu vagy aszkéta.

Benáresz szent város a Gangesz partján. Hinduzarándokok milliói mártóznak meg a szent folyóban,hogy megtisztuljanak bûneiktõl. Ide hozzák az újszülöt-teket, és ide szórják elégetett halottaik hamvait. Régenúgy illett, hogy az özvegy férje halotti máglyájánaklángjaiba vesse magát.

Mit zümmögnek? Így néz ki leírva a min-denek fölötti Istent jelölõ szent sza-

vuk, az ÓM. Ezt ismételgetik vég nélkül, dalla-mosan.

Mandala – békés, dallamos már maga a szó is!Szanszkrit nyelven kört jelent. A mandala egyetlen

középpont köré szimmetrikusan rendezõdõ mér-tani rajzai a világmindenséget jelképezik

A harcosokkasztjának fõfegyvere a kardvolt.

A kisfiúkat három szertartás-sal avatják be a hindu vallásba:csecsemõkorukban édesanyjuk egy rizssze-met tesz a szájukba, négyévesen nyírjákmeg elõször õket, tizenegy évesek, amikorédesapjuk szent szöveget, mantrát mor-molva vállukra zsinórt helyez.

4

5

Szikh esküvõ. A harcias szikh férfiak zakóban,nyakkendõben sem válnak meg turbánjuktól. Ápolt,hosszú hajukat soha nem nyírják meg, fésûvel tûzik

fel. Jobb karjukon acél karperec, övükben tõrrejtõzik. (Vajon hogy jutnak át a reptériellenõrzésen?) A szikh vallást tíz nagyguru alkotta meg ötszáz évvel ezelõtt

az iszlám és a hindu tanok ötvöze-tébõl. Zászlójukon a szablyák a hi-tért vívott harcot jelképezik.

A ti családotokban apukád a nagymogul? Indiábanévszázadokon át a mogul császárok uralkodtak. Õkhozták be az Indus partjaira az iszlám hitet, szokáso-kat és mûveltséget. Erõdök, paloták és mecsetek soraidézi a mogul sahok gazdagságát, ízlését, hatalmát sõtmárványba vésett fájdalmát is. Hiszen India jelképe,leghíresebb, legszebb épülete nem más, mint iszlámsíremlék. Az agrai Tádzs Mahalt Dzsahán sah épít-tette szeretett felesége, Mumtáz Mahal (a PalotaGyöngye) emlékére, aki 39 éves korában halt meg ti-zenötödik gyermekük születésekor. 1630-tól húsz éven át 20 ezer munkás dolgozott rajta, ezer ele-fánt hordta a fehér márványt 300 km-rõl. Mi lehet a titka a Tádzs Mahal varázsának? Arányai? Töké-

letes összhangja? Pazar díszítése vagya tóban tükrözõdõ, légies vonalai? Mind-ez együtt. S ráadásul Sahdzsahán meg-rendítõ sorsa: fia elfoglalta a trónt, és ap-ját haláláig az agrai erõdben tartotta fog-

va, ahonnan azonban cso-daszép kilátás nyílt aTádzs Mahalra.

Ne ölj! A dzsainisták õsi hite tilt-ja, hogy bármilyen állatot megöl-jenek. Ezért szájuk elé maszkot tesznek, aföldet lábuk elõtt felseprik, nehogy egybogárkát is lenyeljenek vagy eltapossanak.

Kõrösi Csoma Sándor „pénzés taps nélkül, de elszánt, kitartóhazafiságtól lelkesítve” az õshazát

kereste. 23 évet élt és kutatottIndiában. A világ egyik legna-gyobb nyelvésze, az elsõ ti-beti-angol szótár megalkotó-ja. Dardzsilingben „távol ahazától alussza örök álmát, deél minden jobb magyarnak lel-

kében”. (Széchenyi István)

Miért nem

építettek sírem-

léket a hinduk?

Hogyan ülnek a hinduk,

a törökök, a japánok, az

amerikai farmerek?

Ezerféle árut kínálnak az utcára leterített gyékényeken vagy akirakat nélküli boltocskákban. Itt a vevõt hellyel és teával kínálják,majd lába elé hordják az egész boltot. Annyi a szíves szó és amosoly, hogy restellsz elmenni vásárlás nélkül.

Apának márványból, elefántcsontbólvagy szantálfából faragott szobrocs-kát viszünk, édesanyádnak kasmír-

kendõt vegyünk. A világhírû kasmíri szövet és szõnyeg azangórakecske selymes szõrébõl készül.

A lányok szárit választhatnak maguknak: nyolcméternyi színes selyem, szabni-varrni sem kell,

csupán ügyesen, csinosan magatokra tekerni.Hogy lehet ebben játszani vagy sepregetni?

A fiúk a dél-indiai gyík- és kígyóbõ-rök, a himalájai szarvasbõrök

vagy tigrisbundák, a tõrökés kardok közül válogat-hatnak.

India lakosságának 73 %-a falun él. A partvidéken ésa három nagy folyó, az Indus, a Gangesz és a Brahma-putra termékeny síkságain illetve gazdag torkolatvidékénóriási a népsûrûség, hiszen kedvezõbbek az életfeltéte-lek. Más vidékeken a vályogviskók lakói csontsoványanvárják az életet adó esõt. A száraz, forró hónapokban alapos tetõn alszanak, mert a kunyhókban éjjel is kibírha-tatlan a hõség.

A tehén a hin-duk szent állata.Hiába éheznek,húsát nem fogyasztják. A tej, a vaj viszont fon-tos táplálékuk, a trágyát pedig eltüzelik. Megis sínylik ezt a földjeik: trágyázás nélkül alig te-remnek.

Búzát kétszer aratnak évente – sarlóval. A búzalisztbõl forrólapon sütött lepényt csapátinak hívják. A rizset kézzel csépe-lik, mégpedig úgy, hogy a kévéket hozzácsapkodják az agyag-gal feltapasztott udvar földjéhez. Sok

rizset és zöldséget esznek. Húst csak kevesen. Egyhangú étrendjüket asok fûszer színezi és tartósítja is.

A szegények fontos tápláléka a cukornád. Péppé zúzzák, vízbenkioldják, és ezt a szirupot keverik ételeik-be. Sok gyerek egy arasznyi cukorná-dat visz az iskolába tízóraira.

Hogy hívják a

húst nem

fogyasztókat?

Mi az

elefántcsont?

A munkán kívül

mire használták

az indiai

elefántot?

Milyen indiai

fûszereket ismertek?

India mezõgazdasági ország. Teatermelésben vi-lágelsõ, selyemtermelésben a második, a kávéter-melõk közt a negyedik. A tea nemzeti italuk. Elké-szítése az eladó lány legfontosabb próbatétele.

6

7

Szegény elefánt! Vajonmelyiket utálja jobban: a hét-köznapi rönkemelést vagy azünnepi maskarát?

A vásári forgatagban kí-gyóbûvölõk, fakírok, láng-nyelõk, jósnõk sõt fültisztítókis igyekeznek egy-két rúpiátmegkeresni. A kígyóbûvölõk-rõl a 10. oldalon Bitay Évanéni mesél nektek, akárcsaka „dolgos” indiai elefántokról.

RABINDRANATH TAGORE

A HÕSA HÕSFordította KOPÁCSY MARGIT

Anyám, most játsszuk azt, hogy utazunk,félelmetes, idegen országokon át visz azutunk.

Gyaloghintódba ültetlek, és piros paripánügetek melletted.

Este van, a nap lement. Egy lélek se járja akopár földet.

Áthajolok a piros paripa nyakán, és beszó-lok hintód ablakán: „Ne félj, anyám.”

Hirtelen felriadsz, és suttogva rámutatsz: „Mi ez afény a parton itt? ”

Szörnyû üvöltés rá a felelet, és dübörgõ lábak ro-hannak felénk.

Rémülten kuporogsz gyaloghintód mélyén, ésesdekelve hívod isteneidet.

Hintóvivõid is remegnek, mint a nyárfa, és elrej-tõznek a tüskés bokorban.

Csak annyi idõm van, hogy odakiáltsam: „Ne félj,anyám, itt van a fiad!”

Hosszú botokkal felfegyverezve, vadul lobogósörénnyel jönnek mind közelebb és közelebb.

„Állj! – kiáltok. – Gazemberek! Halál fia, aki egylépést tesz!”

Akkor sarkantyúba kapom a paripám, és a vad ga-loppban összecsattan a kardom és a pajzsom.

A küzdelem iszonyatos, anyám.Menekül, aki tud, s aki nem, ott marad darabokra

vágva.Tudom, most magadba roskadva azon gondol-

kodol, hogy szegény fiad is ott fekszik holtanvalahol.

De íme, elébed lépek: „Anyám, véget ért a küz-delem.”

Te kiugrasz a gyaloghintóból, a szívedre szorítvacsókolsz.

Olyan lenne, mint egy mese a mesekönyvben.A bátyám csak ámulna-bámulna: „Lehetséges ez?

Mindig azt hittem, hogy egy gyönge, törékenygyerek.”

Szülõfalum népe meglepetésében mind azt hajto-gatná: „Milyen szerencse, hogy a fiú ott volt azanyja mellett – hát nem égi szerencse?”

8

Indiai mesék FÖLDVÁRI ILONA fordításában

A LUSTA LUSTA LEGÉNYA LEGÉNYKALANDJAIKALANDJAI

Élt egyszer egy nagyon szegény legény azédesanyjával. Koldulni járt, így tengõdtek nap-ról napra a mások könyörületességébõl.

Egy balszerencsés napon, amikor még egymaréknyi rizst sem kapott, kiballagott a Kris-tály-tó partjára, és letelepedett egy szürke kõ-re, maga alá húzta lábát, és gyönyörködött aszép tájban. Ám egyre jobban mardosta az éh-ség. Vizet merített hát a tenyerébe, jót ivott, ésígy szólt:

– Most ez a korty finom rizs lesz, ez párolgókecskehús, ez meg jó kis körimártás hozzá!

Megesett a tavi tündér szíve azéhezõn. Finom csemegéket varázsoltelõ, cserépfazekakba töltötte, és aszéles levelû lótuszokra rakosgatta.A lótuszvirágok a legény lába eléúsztak, csak le kellett venni a levelek-

rõl. A legény ámult-bámult, de senkit sem lá-tott, akinek megköszönhette volna a váratlanajándékot. Sorra felemelte a fedõket. Ínycsik-landozóan párolgott a rizs, a mustáros hal, afokhagymás kecskehús. Egy edényke telis-televolt édes süteménnyel. A legény mohón falnikezdett, és a maradékot hazavitte édesanyjá-nak. Másnap újra elment, elmondotta ugyan-azokat a szavakat, és – csodák csodája! – újrateli lábas érkezett. Így ment ez sok-sok naponkeresztül. A legény meghízott, és lusta lett,eszébe se jutott munkát keresni.

De a tavi tündér megharagudott, látva a po-tyalesést, és elhatározta, hogy leszoktatja a fiúta naplopásról.

Másnap délben ott várta a legényt a megszo-kott edény. Felkapta, és hazavitte. Amikor azasztalhoz ülve a fedõt felemelte, pofonok és rú-gások özöne zúdult rá. Végre sikerült a fedõt ahelyére tennie, mire a verés abbamaradt. Alusta legény morogva hóna alá kapta a lábast,és az udvar hátsó sarkába lökte. Aznap esteéhesen tért nyugovóra édesanyjával együtt.

A lusta legény házától nem messze lakottegy gazdag kereskedõ. Az éj leple alatt tolva-jok osontak be hozzá, és rengeteg aranyat ésezüstöt raboltak el a kincseskamrájából. Vélet-lenül a lusta legény udvarán osontak tovább.Az egyik tolvaj észrevette az udvar zugában alábast, és mivel éhes volt, felemelte a tetejét,

hátha ételmaradékot talál benne.Hát ahogy felemeli a fedõt, pofo-nok és rúgások esõje zúdult rá, dea többi tolvajra is. Csapot-papot,kincset otthagyva, ész nélkül el-menekültek.

Másnap reggel a lusta fiú ésédesanyja boldogan szedte összea sok-sok szétszórt kincset. De atavi tündér intelme nem volt hiá-bavaló. A lusta legény felhagyott a

naplopással, és rendes napi munkát keresettmagának. Fazekasmester lett, és becsületesenmegélt munkájából élete végéig.

MESE AMESE ALÓTUSZLÓTUSZ--

VIRÁGRÓLVIRÁGRÓLÉlt egyszer egy Vikram nevû király, aki va-

dászni indult embereivel a sûrû erdõbe. Egye-dül maradt. Lassan ügetett az erdõben. Egy-szer csak egy tó partjára ért.

A tóparton szomorú arcú ifjú üldögélt. A ki-rály odalépett hozzá, és megkérdezte:

– Miért vagy olyan szomorú, testvér? Nemtehetnék érted valamit?

Az ifjú haragosan válaszolta:– Talán bizony azt hiszed, hogy te vagy a jó-

ságos Vikram király, aki mindnyájunk jótevõje?– Eltaláltad, én vagyok Vikram király, és ha

tudok, segítek rajtad.Az ifjú mélyen meghajolva így válaszolt:– Halld hát a történetemet, ó, nagy király! A

nevem Adzsít Dév, atyám Pátan tartomány ki-rálya. Kicsi gyermekkorom óta megvetettem apompát, jobban szerettem csendben olvasgat-ni, elmélkedni. Elhatároztam, hogy búcsútmondok atyám palotájának, és egy magányoshelyen telepszem le. Vándorutamon e tóhozérkeztem, és csodálatos lótuszvirágot pillantot-tam meg a vízben. Ezer színben tündökölt,szépségének nincs párja ezen a világon! Elha-tároztam, hogy leszakítom, mert már nem tud-nék nélküle élni. A lótusz csak minden nyolca-dik napon emelkedik a víztükör fölé. Újra és új-ra megkíséreltem letépni, de hiábavaló volt ed-digi fáradozásom. Belebetegedtem a bánatba,s nem is gyógyulok meg addig, amíg ez a szép-ség az enyém nem lesz.

Vikram király ott maradt megszerezni a virá-got az ifjú hercegnek. A nyolcadik napon való-ban felbukkant a lótusz a víztükör fölött, ésszéttárta gyönyörû szirmait. Vikram király für-gén és merészen a vízbe ugrott, hogy leszakít-hassa. De kisvártatva egy másik világba jutott.Lába csodálatos város kövezetén ért földet.Hatalmas palotát látott maga elõtt. Pompáskertbe lépett, ahol a fák roskadoztak a gyümöl-csöktõl, ezer színben tündököltek a virágok.Középen kristályvizû tó ragyogott telis-tele ló-tuszvirággal. A király le akart tépni egy szálat,

mire ezüsthangú csengõ csendült meg. Test-õrök vették körül. Hirtelen a föld alatti világ is-tennõje termett elõtte, és így szólt:

– Ki vagy te, ó, idegen?– Vikram király vagyok, s csupán egyetlen

lótuszvirágért jöttem, hogy megvigasztaljamvele a parton szomorkodó ifjú herceget.

Az istennõ szelíden elmosolyodott, ezer tün-döklõ lótuszból kötött, óriás csokrot nyomott akezébe, majd így szólt muzsikáló hangon:

– Szívesen látlak mindig, ha utad erre visz.Merész és nagylelkû ember vagy, ó, király.

Vikram visszatért a tó partjára, átadta a her-cegnek a káprázatos csokrot, és elmesélte vízalatti kalandját. Az ifjú az irigységtõl sápadtanhebegte:

– Az én jóvoltomból jutottál el a csodálatospalotába, és szereztél kincseket!

Vikram király megvetõen pillantott a hálát-lan ifjúra, de nyugodt hangon felelte:

– Semmiféle kincshez nem jutottam! Csupánegy szál lótuszt kértem, hogy kívánságod telje-sülhessen. Ha le tudsz menni a föld alatti világ-ba, a csodálatos palota rendelkezésedre áll. Abátrak nem ismerik a lehetetlent!

Így szólt a király, lovára pattant, és elvág-tatott, magára hagyva az önzõ, üreslelkû ifjút.

9

10

– Mi jut eszetekbe Indiáról – kér-dezte Sokattud Katit és Gazsit.

– Háááát – töprengett Kati –, ele-fántok, tigrisek.

– Kígyóbûvölõk, fakírok... – fûztehozzá Gazsi.

– Pávák, a bankiva tyúk, házi tyúkfajtáinkõse – folytatta Kati.

– Helyes – bólintott Sokattud. – Tudjátok-e,hogy a kígyóbûvölõ nem is a kígyót, hanem anézõket bûvöli el?

– Hogyhogy? – csodálkoztak a gyermekek.– A kígyók süketek, egyáltalán nem hallják

a furulya hangját. Amikor gazdája leemeli a ko-sár fedelét, a kobra fel-emelkedik, és ide-odalengeti a fejét, ugyanisaz a támadóállása. Tehátnem a kígyó „táncol” azene hangjára, hanem abûvölõ követi furulyázá-sával a kígyó mozgását.A kobra gazdája kitûnõ-en ismeri a pápaszemeskígyó szokásait, és pon-tosan tudja, mikor mitengedhet meg magánakvele szemben, ugyanis – a közhiedelemmel el-lentétben – nem törik ki a kobra méregfogait.A hindu mutatványával nem a kígyót bûvöli el,hanem nézõit ejti ámulatba.

– Na és a tigris? Róla milyen érdekességettudnál mondani? – firtatta Gazsi.

– Például azt, hogy ez a csíkos nagymacskavédett állat. Élettere csökken, ezért pusztulásfenyegeti. Bár oly erõs és gyors, hogy ha nemsikerül nyíllal, puskával távolról leteríteni, a„testközeli” találkozáskor mindig az ember avesztes. De a „kétarcú ember” és az „elektro-mos favágó” túljár a tigris eszén.

– Hát ezek meg micsodák? – kacagtak agyermekek.

– Tudni kell – magyarázott Sokattud –, hogya tigris mindig hátulról ugrik rá áldozatára. Azerdei munkások tarkójukra maszkot tesznek,így hátrafele is „szemmel tudják tartani” a tig-rist, s az nem mer támadni.

– És az elektromos favágó? – firtatta Kati.– Embernagyságú bábu, amelyik a megté-

vesztésig hasonlít egy favágóra, még„emberszagú” nadrágot is húznakrá. A bábut áramfejlesztõvel kapcsol-ják össze, a tigrist áramütés éri, ami-kor ráugrik. Így hát hamar megta-

nulja, hogy embert megtámadni nem ajánla-tos, mert ráz!

– Na és az elefánt? – kacagtak a gyermekek.– Hadd mondjak el egy történetet – mosoly-

gott Sokattud. – Történt egyszer, hogy afrikai-ak Indiából vásároltak munkaelefántokat, az af-rikai elefánt ugyanis nem szelídíthetõ. A meg-vásárolt elefántok nagyon szelíd, kezes állatokvoltak, Indiában készségesen hajtották végre

gazdájuk parancsait. Afri-kában azonban megma-kacsolták magukat, nemengedelmeskedtek a pa-rancsnak. A titok nyitja:Indiában hindi nyelvenszóltak hozzájuk, Afriká-ban pedig szuaheliül,amit az elefántok nem ér-tettek. Amikor Indiábólhoztak hajcsárokat, mentminden, mint a karika-csapás. Tehát az állatok

csak egy idegen nyelvet, a hindit tanulták meg,szüleiktõl ugyanis csak a elefántok „ormánybe-szédét” örökölték!

Egyeztesd a neveket a számokkal!A – gyilkos galóca; B – ízletes vargánya;

C – csiperke; D – sátántinorú

Szeptemberi megfejtések:1-B, 2-C, 3-A.Nyertesek:

Kovács Tamás, Nagybánya;Mészáros Lilla, Szilágycseh;Egyed Anita, Köröstárkány;

Pál Szidónia, Brassó; az etédi III. A osztály.

3 42

1

Havonta3 díjat

sorsolunk ki!

KKIISSKKÓÓPPÉÉ

BITAY ÉVA

INDIA

12

AZ ARANYAZ ARANY--FFARKÚARKÚKÍGYÓKÍGYÓ

Messze-messze, Ászám államnakegyik pici falujában élt egyszer egynagyon szegény paraszt feleségé-vel és hét fiával. A paraszt és felesé-ge, akit Szudzsátának hívtak, kemé-

nyen dolgozott, hogy megszerezze a minden-napi betevõ falatot a családnak

Legnagyobb fájdalmuk az volt, hogy miótavilág a világ, nem születtek ilyen lusta fiúk,mint amilyen ez a hét volt. Csak a napot lopták,szórakoztak, de eszükbe se jutott, hogy segíte-niük kellene keményen robotoló szüleiknek.Nagyon sokat szomorkodott a szegény asszony,és bánatában így fohászkodott:

– Istenem, adj nekem egy olyan gyermeket,aki segít rajtunk!

A falucska lakói azzal biztatták õket, hogy anyolcadik gyermekkel biztosan szerencséjüklesz. De fájdalommal látták, hoy az újszülöttnem gyermek, hanem kígyó! Ahogy a világrajött, kikúszott a házból, és eltûnt a dzsungel-ben.

Egy éjjel Szudzsátá álmában megjelent a kí-gyó. Az ölébe kúszott, és így szólt:

– Ne szomorkodj miattam, anyám, elátkoz-tak, azért születtem kígyónak!

– Miért átkoztak el? – kérdezte Szudzsátá.– Gazdag ember voltam, rengeteg aranyat

gyûjtöttem össze. Soha senkinek nem adtambelõle, még anyámnak sem. Számtalanszorkoplalnia kellett. Büntetésül kígyónak szület-tem. Minden reggel eljövök hozzád egy bögretejért, és ha megittam, vágj le pontosan egyujj-nyit a farkamból. Azonnal arannyá fog változni.

– De az fájni fog neked, fiacskám! – féltetteSzudzsátá.

– Ne félj, semmi fájdalmat nem fogok érezni– mondta a kígyó.

Az asszony reggel letett egy bögre tejetaz ágya mellé, és türelmesen várt a kígyóérkeztére. Hamarosan meg is jött, kiitta atejet, és anyjára nézett. Remegett Szudzsátákést tartó keze, de emlékezett álmára, és

gyorsan levágott egyujjnyit a kígyó farkából. Alevágott darab azonnal arannyá változott, azállat pedig eltûnt a dzsungelben.

Minden reggel eljött. Elõször megitta a tejet,azután Szudzsátá levágott pontosan egyujjnyita farkából.

A hét fiú gondtalanul szórta a pénzt, egyrejobban tékozoltak. Kevesellni kezdték a napiaranydarabkát, és pénzért gyötörték az anyju-kat. Könyörögtek neki, hogy vágjon le többet akígyó farkából.

Végül is Szudzsátá engedett. „Talán nem oko-zok neki fájdalmat” – gondolta reménykedve.

A következõ reggelen, mikor a kígyó megér-kezett, szokás szerint elé tette a bögre tejet.Aztán fogta a kést, és kétujjnyit vágott le a far-kából. A kígyó vérezni kezdett, és pár percenbelül meghalt. Szörnyû bánat tört Szudzsátára.

Hét fia keserves zokogásban találta. Felvet-ték a földrõl a kétujjnyi kígyófarkat, de bizony

az nem változott arannyá.– Ó, jaj, ó, fájdalom – kiál-

tották –, nincs aranyunk, és akígyónk is meghalt!

S a tétlen mihasznák is zo-kogni kezdtek.

13

ÕÕsszzaannyyóó ccssuuhhéébbóóll

Kovács Katalin tanító néni margittai tanítványaiáztatott csuhéból hajtották, fonták, bogozták, kö-tözték a babát, a kosárkát.

BBoorrzzaass kkrriizzaannttéémmookk

Nem hervadnak, inkább üdén virítanak a tas-nádi Czier Edwin papírkrizantémai. A vázát és aleveleket egyszerûen, a szirmokat 3 rétegbenragasztotta az alapra. A csökkenõ átmérõjû kö-röket sûrûn és szabályosan, nem egészen a kö-zéppontig bevagdosta, a közepüket egymásraragasztotta, majd felborzolta.

MMaaggbbeeffõõtttt

A kolozsvári Apáczai Csere János LíceumbanKulcsár Margit tanító néni osztálya készítette aszínes-hangulatos õszi szobadíszeket. Tisztaüvegbe szórták rétegenként a változatos színûés alakú magvakat. Egy szabály azért van: azapró magok alulra kerüljenek, mert fentrõl bepe-regnek a nagyobbak közé.

14

TTAALLÁÁLLDD KKII!!Fülöp Erika, Nyá-

rádszereda: õszi ün-nep.

1. Nem szelíd 2.Nem ott 3. Titkon fi-gyel 4. Nem ül 5.Gyom 6. Könyvszer-zõ 7. Nagyobb edény8. Kerti szerszám 9.Nyakravaló

�Kiss Attila, Te-mesvár: õszi hónap.

1. Tagadószó 2.Tüzet szüntet 3.Ereinkben csörgede-zik 4. Becézett Erika5. Nem ilyen 6. Zenésmulatság 7. Nem azt8. Lábával feldönt

�

Ez az oldal az olvasóké.Készíts te is rejtvényt!

1

2

3

4

5

6

7

8

9

1

2

3

4

5

6

7

8

A M MKÕÁ E VZESZ S ESSZZC T RUÍRIA Y ÉSÁNÖÓP S BCKAGKMÓ CEKIDLÖZ

RRÁD

CINKECSÍZCSUSZKAÖKÖRSZEMÕSZAPÓRIGÓVERÉBZÖLDIKEZSEZSE

Keresd meg a felsorolt9 madárnevet az ábrában– vízszintesen, függõle-gesen, átlósan mindenirányban –, és húzd kiõket. A megmaradt be-tûkbõl alakul ki a ti-zedik madár neve.

�

– Jean, hozzon egy pohárvizet.

– Igen, uram.– Jean, hozzon még egyet!– Azonnal, uram.– Jean, hozzon még egyet!– Ennyire szomjas, uram?– Nem. Ég a könyvtár.

�

– Valami szárnycsattogásthallok, Jean.

– Repül a képzelete, uram.�

– Jean, hozza a fürdõnadrá-gomat, mert jön a menyasszo-nyom.

– Ebben az öltözetben akarjafogadni, uram?

– Igen, mert úszni fogok aboldogságban.

�

– Jean, mi ez a csámcsogása garázsban?

– Eszi a rozsda az autót,uram.

�

– Jean, mi ez a trappolás akertben?

– Edzenek a futórózsák,uram.

�

– Jean, miért van itt olyanhideg?

– Mert nem tudtam, hogy ha-zajön, uram, és csak egy sze-mélyre fûtöttem be.

�

– Jean, szükségem lenneegy késre!

– Mi célból, uram?– Acélból!

�

– Jean, ma az utca túloldalántálaljon.

– Miért, uram?– Azt mondta a fogorvosom,

hogy ma a másik oldalon egyek.�

HAHOTA☺ ☺Kubinyi Regina

Alexandra, Szatmár-németi: õszi játék.

1. Hideg évszak 2.Gyilkolt 3. Egyik alap-szín 4. Szemével ér-zékel 5. Földforgatókéziszerszám 6.Földbe vetik 7. Lel-kész 8. Egyik szülõ

�

�

1

2

3

4

5

6

7

8

1. Aki ifjan henyél, vénségében fárad 2. Sok lúd disznót gyõz; Éhes disznómakkal álmodik 3. Addig jár a korsó a

kútra, míg el nem törik 4. ...és a régit nem tudta eldobni!

OKTÓBERIMEGFEJTÉSEK

15

VA

JN

ÁR

ILO

NA

rejtvénye

Ha kíváncsi vagy a

vicces rajz szöve-

gére, fejtsd meg a

rejtvényt. Ha pedig

pályázni is akarsz,

küldd el a mondatot a

szerkesztõség

címére. Egy kis

szerencsével könyv-

jutalmat nyerhetsz.

a Rejtvénykirály

Poén1

KérdõszóSzõrméjéért

tenyésztett

rágcsáló

Férfi párjaVastagdeszka

Zászlójelzõje

Orvosnálmondjuk

UE

Földet forgat

Szlovákhegység(TÁTRA)

N

Névelõ

OSREBecézett

DóraRómai 1 Juttat-e

Római 500

Poén 2Lovasokgyakor-lótere

I

Áru jelzõje

DénesEszter

Könyörgés

ÁMosószer

márkaÕB

Esõben álló

Falatozó

Lám

INRI

Egye!

Dominál

BecézettGábor

AUF

Vés

Nyír páros

írásjelei

Numero,röv.

Erdei Zoli

A tetejére

Télicsapadék

Erre ahelyre szalad

G Fátnemesít

�

� � � �

��

�

�

��

��

�

��

��

�

�� �

�

�

�

�

�

�

�

�

��

� �

� �

�

�

�

�

RREEJJTTVVÉÉNNYY--

PPÁÁLLYYÁÁZZAATT

�

NNYYEERRTTEESSEEKK

S

Z

Ó

R

A

K

O

Z

Á

S

O

N

J

ÁR

A

Z

E

S

Z

E

D ?!

A fakír a fiával sétál azutcán. A gyerek belelépegy szegbe, mire az apjaösszeszidja:

– Ejnye, fiam, hát ne-ked mindig csak a ... – amondat folytatását a labi-rintusból olvashatod ki.

A SZEPTEMBERIREJTVÉNY-PÁLYÁZAT

megfejtése: Sikoku,Honsu, Hokkaido, Kjusu;

Fakenuba fúr a muki.Nyertesek: Antal

Stefánia, Nagyszalonta;Czire Emese, Avasújváros;Mosneag Ádám, Árpád;

Trucza Balázs,Kilyénfalva;

Pattantyús-ÁbrahámBalázs, Kolozsvár;

Méder Tímea,Szászcsávás;

az érköbölkúti IV. osztály.

Kedves gyerekek! Acsíkmenasági Erdély

Katalin a megfagyástól óvminket novemberben: Novemberben

fúj a szél,/ Virágot visz, gyümölcsöt hoz./ Novem-ber fagyos hónap,/ Vigyázz vele, mert megfagysz!

De ti ne féljetek, mert a 21. oldalon Bernád Ilonanéni bebugyolál egészségóvó jótanácsokba, mipedig 28 oldalnyi Napsugár-melegbe, jókedvbe ésunalomûzõbe.

Jó hírünk, hogy október óta ismét elindult a le-vélözön: Máté Izsák, Mezõpanit; Bárdi Kinga,Lõrincréve; Nagy Boglárka, Nagy Balázs, Monó;Szabó Kriszta, Magyarnemegye; Molnár Bettina,Csanálos; Fórizs Antónia, Szilágynagyfalu;Fechitã Lujza, Gyulafehérvár; Póka Arnold, Ka-lotaszentkirály; Szigeti Szilvia, Tasnád; NagyNorbert, Nagybánya; Kerekes Andrea, Marosvá-sárhely; a marosvásárhelyi M. Viteazul Gimná-zium IV. D osztálya; a szamosardói V.; a dési III. B;a hadadnádasdi V. osztály; szabadkai olvasóink.

Itt még csak azok nevét sorolhatjuk fel, akiknekrajza, írása október 10-éig megérkezett, hiszen ek-kor küldtük nyomdába a novemberi Napsugárt,hogy idejében megkaphassátok. A késõbbi levél-írók a decemberi Levelezõben keressék nevüket.

LEVELEZÕ

16

Szeptemberi „lila” megfejtések: Tokió, pagoda,szumó, kimonó, origami. Nyertesek: KelemenKriszta, Parajd; Lázár Arnold, Apáca; Józsa Erika,Erdõszentgyörgy; Gálfi Csaba, Szilágysomlyó.

A Magyar Gyer-mekrajz Világmú-zeum Kasza Imre,Svédországban élõfestõmûvész kezde-ményezésére jött lét-re. A gyermekrajzok-ban rejlõ bölcsességsegítséget és rálátástad a felnõtteknek avalóság igaz felisme-réséhez. Gyermek-rajz-gyûjteményünk-kel lelkesíteni szeret-

nénk a gyermekeket, hogy bátran álmodjanakegy új világot, ahol az igazság, a harmónia ural-kodik – vallja Kasza Imre. Eddig 25 óriás-fest-mény készült el a Világmúzeum számára, közü-lük hat erdélyi gyermekek munkája. Minden kö-zösséget biztatunk, hogy szerezzen magánakhírnevet, készítsen festményt a Magyar Gyer-mekrajz Világmúzeumnak.

A képek alapozott lenvászonra, ú.n. Rubens-vászonra készüljenek, melyek hossza egysége-sen 6 méter, szélessége 1,2–1,6 m. A gyerme-kek a festõfelület felhasználását, az alkalmazotttechnikák, a témák megválasztását, a motívu-

mok elhelyezését, méretét, színeit illetõen él-vezzenek teljes szabadságot, mindösszeannyi kikötéssel, hogy ha például több cso-port, osztály közösen alkot meg egy-egy fest-ményt, mindenkinek jusson hely a vásznon.

A kész mûvet a Napsugár eljuttatja Buda-pestre.

www.muveszetek.hu/gyermekrajz

Kurutty– a tájékozott, tûzrõl-

pattant és jókedvû gyer-mekek barátságos mér-kõzése. Nem vérre, nembabra – Napsugár-táborra

és sok-sok ajándékra megy ajáték. No meg Nagybányára.

Itt lesz ugyanis az országos döntõ 2008.május 16-18-án azoknak, akik továbbjutnak amárcius elsejei körzeti és az április 5-ei me-gyei döntõn.

Okosan kuruttyoljatok!

Az õsz csak elaltatja, deaz emberi felelõtlenségmegöli a természetet. Példátvehetünk a szilágysomlyóiIV. B osztály környezetvé-dõitõl. Balota Krisztián ígyszámol be munkájukról: Kör-nyezetvédõ szalagokkal afejünkön, gumikesztyûkkelés szemeteszsákokkal fel-szerelkezve többször is ki-mentünk a parkba, és fel-szedtük az eldobáltszemetet. Sokan meg-dicsértek minket, eznekünk nagyon jólesett. Abban remény-kedünk, hogy azok,akik láttak minket dol-gozni, nem fogják töb-bet eldobni szemetü-ket sem az utcán,sem a parkban.

Parászka Emõke,Gyergyószentmiklós

Rancz Izabella,Kézdivásárhely

17

1. Foglaljátok mon-datba a szavakat, úgybizonyítsátok, hogy egyetlenékezet megváltoztatja a jelen-tést: áru, árú, átalussza,átalússza, irt, írt, elöl, elõl,fiuk, fiúk.

2. Egészítsétek ki a szavakat! s vagy zs?

babu__gat, pünkö__d, ó__di,k vagy g?

bö__dös, tajté__zik, lé__térz vagy sz?

egye__kedik, hibá__hat, a__tán

p vagy b?csa__zott, ké__zel, ka__zsi

Szeptemberi megfejtések:1. Egyeztet: véleményt, idõpon-tot hangol össze. Tizedel: régikatonai büntetés, a sorban min-den tizediket kivégezték. Felné-gyel: négybe vág. Koppány tes-tét felnégyelték. Megkétszerez:termést, adagot, pénzt. Ötöl-ha-tol: bizonytalankodik, mellébe-szél. Hetvenkedik: henceg, di-csekszik. 2. lány, hajadon, kis-asszony, menyasszony, mátka,asszony, menyecske, fehérnép,vászoncseléd, nagysága, hölgy,dáma, úrnõ, csaj, fúria, hárpia,néne...; 3. Lépre megy: eredeti-leg a léppel bekent ághozragadó madárra; szólásként ahiszékeny, csel miatt bajba jutottemberre mondják. Nyertesek:Jakab Júlia, Kézdivásárhely; anyárádszeredai IV. B; a seges-vári IV. C osztály; a székelyud-varhelyi Bethlen Gábor IskolaIV. A osztálya.

KönyKönyvmolyvmoly Szólj, szám!

A legjobb könyv, amit eddig olvastamErick Kästner: A két Lotti. Ebben kétlányról van szó, akik egy gyermeküdü-lõben találkoznak, és akkor derül ki,

hogy ikrek, bár eddig nem ismer-ték egymást. Nagyon érdekeskönyv, érdemes elolvasni!

Merker Bernadett, Nagykároly

Már többször is elolvastam aMátyás, az igazságos címû köny-vet. Nagyon megragadott Mátyáskirály viselkedése, hõstettei. Sokmindent megtudhattok arról, ho-gyan kell viselkedni az emberek-kel.

János Zsolt, Csíkmenaság

Ajánló Fodor Sándor Fülöpkebeszámolói címû könyvéhez:Íme, itt van kis Fülöpke,Kedvenc regényemnek hõse.Õ mindig rosszban sántikál,Csak sajnos aztán pórul jár.Borzas feje, hosszú lába,Nem kíméli, nem sajnálja.Erdõn-mezõn vándorolt már,Még a tengerparton is járt.A suliban gyógyszert iszik,Barátjával várat épít,Ablakot tör a szomszédban,Fûszert szór palacsintára.Izgalmas könyv ez a Fülöp,Borítója kicsit gyûrött.Olvasd bátran, mert megéri,Jól fogsz te is szórakozni!

Balázs Adél Beáta, Segesvár

Balla Péter, Szilágysomlyó

TTEESSTTVVÉÉRREEKKKKUUCCKKÓÓJJAA

Három testvérem van, de sajnos én lettem a legkisebb. Oly-kor-olykor összekapunk, de ha valakinek kell valami, akkor ki-békülünk. Nagyon szeretem õket. Szerintem mindenkinek kell1-2 testvér. Menyhárt Réka, Kovászna

Kitti a világ legjobb testvére. Elõkészítõs, már nagyon várjaaz iskolát. Tanulás után vele szoktam játszani, mert nagyonszépen megkér, nem tudok nemet mondani. El sem tudnámképzelni az életem nélküle. Varga Réka Anetta, Erdõfüle

Nagyon szeretem a test-véremet, és örülök, hogymegszületett. Azért szere-tem, mert édes, és szépkék szeme van. Sokateszik, és napról napra na-gyobb. Még csak háromhónapos. Nézi a játékokat,amiket fölötte lebegtetek.A neve Virág.

Sárosi Áron írása és rajza, Kolozsvár

3. Gyûjtsetek minél több szót,kifejezést a kék szín árnyala-taira!

Havonta3 díjat

sorsolunk ki!

18

Tündérvölgy és Pokolsár.

Ezek nem mesebeli nevek, ha-

nem Kovászna büszkeségei.

Decemberben többet is eláru-

lunk róluk.

Itt születtem

Szalacs Bihar megye északi részén, az Ér bal partján épült.Már a bronzkorban lakott hely volt. Itt tárták fel az ottományi

bronzkultúra egyik különleges építményét, a megaron típusú temp-lomot.

Német telepesek, Gizella királyné pártfogoltjai alapították. Só-kamrája, vámja és kézmûvessége a vidék jelentõs településévé emel-te. II. András király 1222. évi törvénykönyve, az Aranybulla is fon-tos sólerakodó helyként említi. A tatárjárás után gyorsan felépül.1294-ben a királyné városának mondják. Egyetlen szabad királyiváros a környéken. A XIX. század közepén még mindig az Érmelléklegnépesebb mezõvárosa.

Szalacsként elõször Fényes adattárában, 1851-ben említik.

A falu határában lármafa fogadja az utazót,amely manapság a magyarság fogyatkozására,nemzeti értékeink, kultúránk elhanyagolására fi-gyelmeztet.

A piactéren egymáshoz közel áll a római katoli-kus és a református templom.

Iskolánkat 1963-ban építették, és Balaskó Nándor nevét viseli, aki világhírû szobrász-mûvész volt, és 1918-ban Szalacson született. Alkotásait megcsodálhatjátok a bukarestiHerãstrãu parkban, Kolozsváron a Mûvészeti Múzeumban, de külföldön is, például a Vati-káni Múzeumban vagy a brazíliai TörténelmiIntézetben.

Iskolánkban is fogadtuk aa Napsugár-stafétát

Szalacs címere

Lármafa Szalacs határában

19

Összeállították Szabó Ágnes óvó néni és volt tanítványai:

Szabó Rebeka és Somogyi Zsuzsa

A gazdasági élet alapja a mezõgazda-ság. A hajdan jelentékeny háziipar, a gyé-kény- és kosárfonás, a szövés elsorvadóbanvan. Emlékét egy kis gyûjtemény õrzi.

2006 májusában iskolánk volt a házi-gazdája a több mint 30 éves múltra vissza-tekintõ Ér Kupa kézilabda versenynek.

Óvodások és iskolások közös ünnepe

Az Ér Kupa megnyitója

A falu központjában áll az I. és II. világháborús hõ-sök emlékmûve. Itt szoktunk emlékezni és ünnepleni amagyar nemzet jeles napjain.

A község északi határában áll a XVIII. századi 30 méter hosszú,7 méter széles kõhíd. Egyedülálló építmény az Ér mentén. Hajdana Szilágyság felé vezetõ út fontos tartozékavolt. Ma mûemlék.

A múlt század szõlõmûvelésének hagyatékaa több mint 900 pincébõl álló pincesor. A ren-dezett pincesorok valóságos utcákat képeznek.Ha valaki ezeken a pincesorokon sétálgat,bízhat benne, hogy meghívják egy pohár borraés egy kis beszélgetésre.

Minden év júliusában tartjuk a faluna-pokat. Ilyenkor iskolánk apraja-nagyjafellép valamilyen produkcióval. Tánco-lunk, versenyzünk, rajzolunk az aszfalt-ra. Ha van kedvetek, látogassatok megbennünket. Szeretettel várunk!

Hõseinkre emlékezünk

Itt terem a jó bor

A Hortobágyon kilenc, nálunk négylyukú a híd

20

Déldunántúlon a Dráva folyómenti Ormánság Magyarországhatárterülete, ahol valaha végvá-ri vitézek harcoltak hõsiesen atörökök ellen. Tõle észa-kabbra fekszik a dimbes-dombos Somogy. A hábo-rúskodások, a török hódolt-ság mindkét vidéket visszave-tették fejlõdésében. Többszörelnéptelenedtek. Akik nem me-nekültek el, vagy nem pusztul-tak ki, a Dráva mocsaras árte-rén vadnövények gyûjtögetésé-bõl, halászatból és vadászatbóléltek, vagy a somogyi tölgyer-dõk makktermésén disznókon-dákat hizlaltak. Késõbb földet mûveltek azuradalmak birtokain, az intézõk vezérleté-vel. Távol lakó földesurukkal alig találkoz-tak. Így nem láthatták annak elõkelõbb élet-módját, környezetét, nem vágyhattak utánzá-sára. Elszigeteltségük kihatott ruházkodásuk-ra is: népviseletük régies tulajdonságokat õr-zött meg. Jellemzõ rá a fehér vászonruháknagy aránya. Míg másutt, így Kalotaszegen is,csak a fiatal lányok öltöztek fehér szoknyába,itt az öregasszonyokis, sõt fehér volt a kö-tényük, fékötõjük ésfejeruhájuk (fejken-dõjük) is. Nagypén-tekre sáfránnyal sár-gították meg ruháju-kat. Csökölyben agyászruha teljesenfehér volt, Ormán-ságban fehér kö-ténnyel, a férfiak fe-hér nyakravalóval je-lezték bánatukat. A

közeli Göcsejbenmég a százéves ha-lottat is fehérben te-mették, mert azt tar-tották, hogy csak ígyjuthat be a mennyor-szágba. Ilyen fehérhalóruha a magyar-ságnál másfelé csak

a házasulatlanokat illette. A fehér szín vi-selõjének lelki tisztaságát fejezte ki. Alenvászon anyag durvább egyszerûsége isszomorúságot, öregséget jelzett. A fiatalokfinomabb gyolcs, fátyol vagy selyem ruhá-

ban jártak. Pl. a lányok piros hímzé-sû kisimögük (ing) fölé vett, fátyol-szerû ingben, tilángliban ünnepel-

tek, melynek bõ ujját a felkar-jukon szalaggal átkötve,buggyosan a csuklójukiglecsüngették. Ugyanilyenanyagból készült a bik-lájuk (szoknyájuk) is, eztszínes selyem eruha (kö-tény) takarta. Ezen kívülcsak az asszonyok fõkötõ-je volt színes, a fiataloképiros, majd ahogy koro-sodtak kék, zöld és végülfehér. Esõ ellen tömöttreszõtt vászon esõabroszt te-rítettek a vállukra. Hajdana szegényeknek nem ju-tott lábbelire, télen ismezítláb mentek még atemplomba is. Csizmát,topánkát a gazdagabbakis csak ünnepnapra húz-

tak. A férfiak régen T alak-

ban szabott vászonümög-ben (ing) jártak, amit vala-

milyen mellénnyel: csuhávalvagy mellyes bundával és bõ-

gatyával társítottak. Itt is ked-velték a cifraszûrt, amit tömött folthímzésseldíszítettek. Az ujját befenekelték, és apró tár-gyakat, pénzt tartottak benne.

GAZDA KLÁRA

SSZZÕÕTTTT,, HHÍÍMMZZEETTTT

TTÖÖRRTTÉÉNNEELLMMÜÜNNKK

Ormánság és Somogy

URAI ERIKA rajzai

21

Kedves gyerekek! Õsszel,télen gyakran szoktunk meg-fázni, meghûlni.

Lássuk, mit tehetünkazért, hogy minél ritkáb-ban szenvedjünk a náthá-tól, köhögéstõl.

Az a fontos, hogyszervezetünket meg-erõsítsük, a meghû-lést, megfázást meg-elõzzük.

Azt már tudjátok,hogy minden ember ön-gyógyító képességgelszületik, védekezõ (im-mun) rendszere segíttávol tartani, vagy hamégsem, legyõzni abetegségeket.

Védekezõ rendsze-rünket úgy erõsíthetjükmeg, hogy egész évben,késõ õsszel is, minél többetsétálunk friss levegõn. Így fo-kozatosan hozzáeddzük szerve-zetünket a hideg évszakhoz.

Ha otthonunkban nem elégpárás a levegõ, kiszárad az orr-nyálkahártyánk, nem tud meg-védeni a kórokozóktól. Estén-ként tegyünk sót és többfélegyógynövényt (mentát, zsályát,kakukkfüvet, kamillát) fövõ víz-be a kályhára, és párologtas-sunk. Ez fertõtlenít, és kelle-mes illatot varázsol a lakásba.

Õsszel, télen különösen fon-tos, hogy sok gyógynövény-teát igyunk! Reggelente egycsésze zsályatea felmelegít, ésfertõtleníti torkunkat, orrnyál-kahártyánkat, légutainkat. Devéd, gyógyít a menta, a cicka-fark, a jázmin, a levendula, a cit-romfû, a szurokfû (vadcsom-bor), a kakukkfû, a csalán, a kö-römvirág, a kamilla teája vagyezek keveréke.

A gyógytea elkészítésimódja: egy liter vizet forral-junk fel, vegyük le a tûzrõl,tegyünk bele egy evõkanálszáraz vagy két evõkanálfriss, összevágott gyógynö-vényt, 10-15 percig áztassuk,

majd szûrjük le. Lan-gyosan igyuk, mézzelédesítsük. Nagyon fi-nom.

Vannak gyógyítóélelmiszereink is.Ilyen a méz és a virág-por. Minden reggel,éhgyomorra vegyünkbe egyikbõl vagy má-sikból egy kiskanállal,de ha szeretjük, összeis vegyíthetjük. Min-den nap együnk kefírt,joghurtot, savanyú te-jet. Ez rendben tartja

emésztésünket, beleinket, s bi-zony ettõl függ védekezõ rend-szerünk egészsége.

A fokhagyma téli fáradt-ságûzõ, féregûzõ (a giliszták le-gyengítenek), fertõzések ellenvédõ, természetes antibiotiku-mot tartalmazó gyógyélelmi-szerünk. Este pirított kenyé-ren, nyers zöldségsalátában jó.Azoknak a gyerekeknek, akiknem szeretik, a Mátra alján,Tarnaszentmárián élõ nénik ki-találtak egy kellemes, finomváltozatot. Így nem csíp, éserõs illata nem érzik rajtunk:„Megtisztítunk több fej fokhagy-mát, majd a cikkeket egészbenbefõttesüvegbe tesszük, s annyimézet töltünk rá, amennyi elle-pi. Lefedjük, hét-tíz nap utánmár ehetjük. Ekkor a fokhagy-ma már nem szagos, jóízû, édeslesz, mert a mézet magába szív-ta. Ez az egészséges édesség!”

BERNÁD ILONA

A téli meghûlésmegelõzése

GYÓGYÍTÓ HAGYOMÁNYUNK

Egészségünk titka: friss levegõ, gyógynövények, méz, fokhagyma!

Szeptemberi megfejtés: ka-kukkfû – vadcsombor, bar-zsomfû, mézfû. Fûszer ésmolyirtó. Teája asztmára, sza-márköhögésre, légutak beteg-ségére jó.

Nyertesek: Ungvári RolandIstván, Érszakácsi; MolnárAttila, Tekerõpatak; a magyar-hermányi IV. osztály.

MÜ

LLE

R K

ATI

raj

za

Cickafark

Ti hogy

hívjátok, mire

használjátok?

Aznap reggel Bundafüles a Nagyvadak Er-dei Tanácskozására készült. Meghempergett apatakban, lemosta mancsáról a sarat, aztán fé-nyesre nyalta a bundáját, s áfonyától kéklõ or-rát mohakendõbe törülte. Mikor ezzel is meg-volt, mélyen beszívta a kelyhüket bontogatóerdei virágok illatát, s méltóságteljes léptekkelmegindult a csapáson.

Ám a legelsõ tölgyfa alatt gyalázatos dologtörtént. A fészke peremén tollászkodó hollóéppen akkor talált pottyantani, amikor Bunda-füles kifésült kobakja feltûnt alatta.

Hej, megharagudott a mackó: „Megállj, tefekete haramia! Most nem mászhatok fel, mertelkésem a Nagyvadak Erdei Tanácskozásáról,de mikor visszajövök, ízzé-porrá töröm a fész-ked a tojásokkal együtt!”

Még füstölgött haragjában, mikor a málna-vészhez érkezett. Gondolta, hogy néhány za-matos falattal kárpótolja magát a dísztelen ese-tért. De bizony kereshette a csemegét, mertcsak a málnászók szagával találkozott, s a meg-szedett ágakon csak imitt-amott himbálózottegy-egy csenevész vagy férges szemecske.

„Ezért még meglakoltok! – mordult fel anagysubájú. – Legközelebb halálra rémiszte-lek: kiborítom a vedreteket, összetaposom,amit leszedtetek… Lesz nektek akkor málna-vész!”

Döngõ léptekkel folytatta útját a tanácstisz-tás felé. Ott legalább megbecsülik. A nagy vad-kan is elõre köszön sörénysüvegével, s amikorbeszédébe kezd, a farkas is behúzza a farkát.

Úgy elmerült ezekben a gondolatokban,hogy a szikláknál nem is nézett a téli szállásafelé. Máskor mindig bekémlelt, ha arra járt, sszagával meg a nyomaivaladta tudtul az erdõ-lakóknak, hogy ez a bar-lang egyedül az övé. Márel is haladt a mohávalbenõtt kõtömbök elõtt,mikor hirtelen borz-

kölykök vinnyogásaütötte meg a fülét.

„Ez most mártöbb a soknál – vi-csorgott. – Ezek alusta borzok ahe-lyett, hogy barlan-got ástak volna

maguknak, inkább azenyémet foglalták el. Igaz,

hogy nyáron nem lakom ott, de mé-giscsak hallatlan pimaszság, ami történt. Aztfogom javasolni a Nagyvadak Erdei Tanács-kozásán, hogy mázsás sziklával torlaszoljuk ela bejáratot.”

Dúlt-fúlt magában, ahogy a tisztás felé kö-zeledett, s méhkassá változott kobakjában egy-más után fogalmazta az Erdei Rend Törvény-könyvének szigorú parancsolatait:

„Elsõ paragrafus: A szárnyas erdei polgá-roknak ezentúl csakis akkor szabad pottyan-tani, ha meggyõzõdtek róla, hogy senki semjár a közelben. Ellenkezõ esetben mások be-mocskolásának alapos gyanújával perbe fogat-nak, s ingatlan fészkük megingatására, vala-mint tojás-javaik elkobzására ítéltetnek.

Második paragrafus: A kétlábú málnászókkizárólag az arra kijelölt helyen málnászhat-nak, tekintet nélkül arra, hogy a fent nevezettterületen egyik-másik esztendõben története-sen nincsenek málnabokrok.

Harmadik paragrafus: Az odú, fekhely, ko-torék vagy barlang jogtalan eltulajdonításaazonnali és megfellebbezhetetlen hatállyal azerdõbõl kiûzetéssel büntettessék…”

Itt tartott éppen, amikor a tanácstisztásraérkezett. De ott bizony se sörény-süvegelés, sefarokbehúzás nem fogadta, mert egy nagyvadnem sok, annyi sem volt a tisztáson. Csak egynyúl hegyezte a fülét éppen annál a tuskónál,ahol õ szokott letelepedni.

Hej, elöntötte az epe Subanagyot, s mindenösszegyûjtött haragjával rárontott a tapsifüles-re. Sohasem érezte még magát ilyen hatal-masnak. Vérfagyasztó hangon üvöltött, s kétlábra emelkedve hegyként tornyosult ál-dozata fölé. De mielõtt rettentõ mancsávallesújthatott volna, a nyúl váratlanul hahotárafakadt. Úgy kacagott, hogy belezengettkörös-körül az erdõ, s a medve iszonyú

BERSZÁN ISTVÁN

HHOONNNNAANN ÜÜZZEENNTTEEKK

AA NNAAGGYYVVAADDAAKK??

SZABÓ ZELMIRA rajzai22

üvöltése is elakadt tõle. A nyuszi sokáig nembírt megszólalni, csak mutogatott a megvadultmedvére, fogta a hasát, és nevetett, nevetettteljes szívébõl.

Bundafülest kõvé dermesztette a döbbenet,de oldalát furdalni kezdte a gyanú, hogy alig-hanem éppen õ ilyen mulatságos. Különbenmin nevetne ez a nyúl ilyen önfeledten a halálárnyékában.

– Ne haragudj – bökte ki végre a tapsifüles–, még sohasem láttalak ilyen maskarában.Hogy áll a füled?! Milyen dülledt a szemed! Ésmicsoda grimaszba rándul az orrod!Olyan vagy, mint egy medvéneköltözött bohóc. S az a legmulat-ságosabb, hogyközben félelme-tesnek hiszedmagad. Hahaha,ki ijed meg egybohóctól?

– Hát csak…izé…, azt akartammegkérdezni – hí-mezett-hámozott amegszégyenült mac-kó –, hogy hol vannaka nagyvadak?

– No, ha csak ezt aka-rod tudni, akkor sose kér-dezz mást, mert engem éppõk küldtek ide.

– Honnan, te?– Engem bizony Fékezd Magad

Patakából.– Az meg hol van?– Hol lehetne egyebütt, mint a Más Is Em-

ber Erdejében.– És mit üzentek?– Csak azt, hogy jó tett helyébe jót várj.Azzal a nyúl átbucskázott a fején, s lássatok

csudát, úgy eltûnt, mintha a föld nyelte volna el.Bundafüles levetette medve-bohóc maska-

ráját, s lassan megindult visszafele a csapáson.Egyre a nagyvadak rejtélyes üzenetén tûnõ-dött. A szikláknál szembe jött vele egy sántaborz, s azt mondta:

– Megbocsásson uraságod, hogy beme-részkedtünk a téli szállására. Ásás közbenmegvágott egy éles kõ, de mihelyt meggyó-

gyul a lábam, befejezem az elkezdett barlan-got, s odaviszem a kicsiket. Hogy addig se tel-jen hiába az idõ, a fiaimmal befejeztettem azt aszellõztetõ nyílást, amit uraságod kezdett elhátul a sziklaközben, de a szûk résbe nem fértbe a mancsa.

– Köszönöm, borz koma, telenként sokatszenvedtem a rossz levegõtõl. Maradjatok bé-kében, amíg csak szükségetek van a barlan-gomra. Nekem most nem kell szállás, a bun-dám is megteszi.

Azzal indult vidáman a málnavész felé.Ahogy odaér, látja, hogy a bokrok között

egy anyóka görnyed, s reszketõ kezével alig-alig találja el a málnaszemeket.

– Ó, Istenem – sóhajtozott – add,hogy a piacon megvegyék, amit letudok szedni.

Bundafüles közelebb osont, smikor az anyóka egy másik bokorhozfordult, hopp elkapta a még jóformánüres vedret, s eltûnt a málnavészben.

Gyakorlott mancsával egy-kettõreteleszedte a legnagyobb sze-

mekkel, s hozta visszaíziben. Az anyóka

már itt is, ott iskereste az el-tûnt edényét,

s hogy nemtalálta, megint

fohászkodni kez-dett:– Istenem, hová lett a

veder s a málna?Akkor tisztán hallotta – mesélte ké-

sõbb a piacon –, hogy egy hang ezt mondja ne-ki: „Fordulj meg.” S ahogy megfordult, ott pi-roslott elõtte egy tele veder málna!

Bundafüles kiosont a málnavészbõl, s a csa-páson bandukolva tovább töprengett a tanács-tisztáson történteken. Sehogy sem jutott eszé-be, honnan küldték üzenetüket a nagyvadak.Törte-törte a fejét, míg egyszer csak felkiáltott:

– Megvan: Fékezd Magad Patakából.Ahogy kimondta, meg is állt. Bizony a leg-

jobbkor, mert a holló a nagy tölgyfa hegyébõlépp az orra elé pottyantott.

(Folytatása következzék.)

23

24

GÁRDONYI GÉZA

Magyar sorsSzegen a kard. Árpád fejedelem ágyánál ott áll egyetlen

megmaradt fiacskája, Zoltán. Ott térdel, zokoga felesége. S ott áll három vezér a hét közül,Lél, Bölcs és Botond. A többiek rendre elköl-töztek e földi világból, s most a fejedelem is ap-ja és vezérei után készül. Sárga viaszfáklyáklángja lobog szomorún. A csöndességben be-hallani Csepel sírását:

– Ki tart meg minket, ha õ meghal?És behallani, hogyan doborognak az érkezõ

lovasok százával, ezrével a Dunán által a hídon.Az orvospapok azt kérték, hozassa el a csa-

lád az agg Imecset, a fõtáltost. Mondja meg az,meghagyja-e Isten még a fejedelmet?

A fáklya serceg. Az asszony sír a haldoklókezén.

Künn a nép, mint a tenger morajlása:– Ne hagyj el bennünket! Árpád apánk!Kuvik szól a fákon a palota mellett. A paripák

is különösképpen ijedeztek éjféltájt az istálló-ban. Jósok nélkül is tudható, hogy a fejedelem-nek a halál bontott ágyat. Fekszik párnák közthanyattan. Piros selyemcserge mellig betakar-ja. A fejedelemné nem engedi még, hogy a föld-re tegyék, hogy a földanya keblére hajtsa a fejét.

– Hiszen még nincs annyira! Nem engedi Is-ten, hogy meghaljon!

Árpád nem ügyel szavakra, sírásra. Arca viasz-szín, félig behunyt szeme a másvilágra réved.

Nyolclovas szekér ment délután ImecsértBuda alá, a szent áldozóhelyre. Karosszéken

hozza be két fiatal bonc. Mintha a tél kirá-lya volna: fehér szakálla a melléig ér.Vastag szemöldöke, mint a zúzmarás moh.

A fejedelemné ott-térdeltében kérleli:– Mondd, hogy megmarad! Te mindig

igazat jósoltál. Jósolj életet neki! – Könnyû volt jósolnom: láthattuk nemes,

szép homlokán Isten urunk jegyét. Akitmaga Isten jelöl vezérségre, gyõzelem vanírva annak a kardjára – bólogat az agg.

A falon függõ fegyverekre pillant. A fáklyákfénye vörös ragyogással rezeg a kardok gyé-mántjain, rubintján, aranyos bordáin.

– Fejedelmem, Árpád.... – hajol fölé. – A teágyad mellett Atilla lelke leng és Álmos atyádlelke és fiaid lelke. Te vezettél ide minket dia-dalmas lobogóval. Mondd meg nekünk: össze-csukta-e már szárnyát a szent turul? Megma-rad-e a Tisza-Duna földje örök országunknak?

Minden szem a fejedelem viaszszín arcára ta-pad. Árpád ajka mozdul. Felel, mint az álmodó:

– Meg.Az agg táltos áhítatos arccal tekint a magasba:– Oh hála neked, nemzetünk Istene! Az élet-

nek szülhet immáron a magyar anya. Eke fény-lik, fegyver rozsdásodik, nyájaink, gulyáinknyugton legelhetnek. Sátoraink körül a békes-ség virágai nyílnak. Mondd, dicsõ költözõ,messze jövendõ idõknek tükörébe látó: boldogélete lesz-e itt a magyarnak?

Árpád feküszik márványosult arccal. Csak aszeme pillája rezeg még, ajka nem mozdul.

Az agg táltos holtakat ébresztõn könyörög:– Kényszerítlek téged Isten országa szélén!

Szólj Isten szavával : mi a magyar sorsa itt ezena földön?

Még a fáklyák sercegése is elhallgatott.Kürtszó búgott az éjjeli csendben, mintha kér-dezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel aszellemek karjában másvilágra induló nagy fe-jedelmet:

– Mi a magyar sorsa itt ezen a földön?Árpád szeme még egyszer megnyílott. Ujja

is megmozdult: bágyadtan mutatott a falra. Ké-külõ ajka alig hallhatóan rebegte:

– A kard.

2007 – Árpád-év2007 – Árpád-évSzé

kely

Mel

inda,

Bát

ork

eszi

25

Szent Erzsébet a végtelenember- és Istenszeretet példa-képe. Ember ennél többet nemtehet embertársaiért, mint amit õ életében cse-lekedett. A szegények, a betegek, az asszo-nyok, az özvegyek és árvák segítõje, a világ-egyház legnagyobb nõi szentje.

Egész Nyugat-Európában, de különösen né-met földön nagyon tisztelik. Goethe azt írta ró-la, hogy õ a legnagyobb német asszony.

Bár még kislány korában elvitték Németor-szágba, ott nevelték, és rövid, tragikus életét isott élte le, Erzsébet mégis megmaradt magyar-nak. Ingecskéje fehér ló szõrébõl készült, eztviselte mindig, ezzel is megvallva magyarságát.

Egész életében olyan magas tornyú temp-lom építtetésére vágyott, amelynek harangsza-vát Magyarországon is meghallják. Kereste amegfelelõ helyet, de nem találta. Egy napon kö-vet dobott a levegõbe: „Ott fogom fölépíteni atemplomot – mondta –, ahol ez a kõ leesik.” Akõ mocsaras helyen ért földet, közel a Lahn vi-zéhez. Késõbb ott épült gyönyörû templom Er-zsébet emlékére.

Özvegyen, sok hányattatás után Marburg vá-rában árvaházat, szegények otthonát és kórhá-zat létesített. Ez volt a világ elsõ kórháza! Er-zsébet ott is lakott, s a legnehezebb munkákatvállalta magára.

Halála után négy évvel a pápa Pünkösd ünne-pén avatta szentté. A pünkösdölõ kislányok ró-la énekelnek, rózsát szórnak, hiszen a Jóisten akenyeret rózsává változtatta Erzsébet kötényé-ben, s maga az Erzsébet név is rózsát jelent.

„Mit szegénynek nyújt kezed, Azt az égen fölleled.”

Egyszer férje vadászni ment, s Erzsébet egy lep-rás embert vitt a palotába. Megfürdette, és férjeágyába fektette. Férje rokonai látták ezt, és figyel-meztették: „Asszonyod, Erzsébet egy leprást fekte-tett ágyadba! Ápolja, eteti, elherdálja pénzedet!”

Lajos gróf haragra gerjedve ment szobájába.Ám amikor ágyához érve fölhajtotta a lepedõt,megtorpant: a beteg ember szenvedõ arcán Jézusvonásait fedezte föl. Megölelte feleségét. Õ is meg-látta, amit Jézus mondott: „Amit eggyel cseleked-tek a legkisebbek közül, velem teszitek.”

907-ben907-ben Árpád a kard erejével teremtettbékét és hazát a magyaroknak.

Szent Erzsébet a szeretet erejévelmutatott megtartó utat népének.

2007-ben2007-benrajtunk a sor: Árpád kardja, Erzsébetszeretete mellé az összetartozás erejétkell adnunk: fogjuk meg egymás kezét!

1207-ben1207-ben

Bas

a M

áté,

Budak

eszi

26

Szent Márton ünnepén az iskolában lampiono-kat készítünk. Díszítgetjük, valóságos lampion-szépségversenyt tartunk. A római katolikus temp-lomban szentmisén veszünk részt, majd lampi-onnal a kezünkben nagy tömegben végigsétálunka város fõutcáján, kicsik és nagyok egyaránt. Ahelyi német demokrata fórum mûsort szervez amoziteremben. Az ünneplés bállal ér véget.

A tasnádi ötödikesek

November 1-2-án megem-lékezünk halottainkról. Vanolyan ország, ahol a gyerekektöklámpásokkal járnak ijeszt-getni a rokonokat. Ilyenkormár minden termény be vantakarítva, forr a bor is, készü-lünk a télre.

11-én, Márton-napon „aki libát nem eszik,egész évben éhezik”.

30-án András-nap: „András-napi hó a vetésneknem jó”. Tekeres Barbara Zsanett, Parajd

November elsõ napjánKészülõdnek a gyerekek,Felöltöznek szörnyruhába,Ijesztgetnek eleget!Kezükben a nagy töklámpásKacag, nevet, fenyeget,Ijesztget fiatalt, öreget.Fúj a novemberi hideg szél,A fákon sehol egy levél.Örül, mosolyog az esernyõ,

Mert végre õ is elõkerül.Kubinyi Regina Alexandra,

Szatmárnémeti

November, november,Fázik minden jó ember.Lassan beköszönt a tél,Elõ, pajtás a meleg ruhát,

mert elkél.Molnár Tímea, Gyergyóalfalu

Õszi szellõ fúj a réten,Madarak elmentek réges-régen,Az állatok már lefeküdtek,Jöhet a tél, nem dideregnek.

Kacsó Beáta Renáta, Marosvásárhely

Õsz van, õsz van,a fûszál is didereg.Elmentek a fecskék, gólyák, maradtak a hidegek.

A levelek lehulltak,már csak õszi szél süvít.Az õszi táj már aranysárgáns rozsdabarnán virít.

Jakab-Tatár Edina, Tekerõpatak

Irkafirka

Illés Csaba,Csíkmadaras

Dalaczi Szilárd,Szentmáté

György Barnabás,Csíkmenaság

Szíki Bettina, Nagyvárad

SzigyártóBoglárka,

Szilágysomlyó

27

NAPSUGÁR, gyermekirodalmi lap. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMONDEMESE fõszerkesztõ, MÜLLER KATI képszerkesztõ. Arculatterv: KÖNCZEY ELEMÉR. Aszerkesztõség postacíme: 400446 Cluj, Str. L. Rebreanu, nr. 58./28., C.P.137. Telefon/fax:0264/418001. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. E-mail: naps.sziv@napsugar.roHonlapszerkesztõ: KOMÁROMY LÁSZLÓ; www.napsugar.ro A lapok árát a következõbankszámlára várjuk: Cont IBAN RO45RNCB0106026602080001 B.C.R., SUC.JUD. CLUJ S.C. NAPSUGÁR – EDITURA SRL. CUI: 210622 Készült a kolozsváriTIPOHOLDING Rt. Nyomdájában. ISSN 1221-7751 Ára 1,9 lej

Volt egyszer egy kis dió,Meglátja egy kis rigó.Kiáltja a kis dió:– Máshol egyél, kis rigó!Odaszáll még egy rigó,Mindjárt roppan a dió.

Lukács Renáta, Kézdivásárhely

A kis tölgyfa az erdõ szélén állt.Szeretett ott élni, mert érte a nap-fény. Boldogan mesélte:

– Nyáron alattam pihennek megaz õzikék és a nyuszik. Õsszel ró-lam szedik a mókusok a makkot.Télen gyökereim alatt bújnak el arovarok. Tavasszal virágzó ágaim-ra fészket raknak a madarak.

Egy napon arra járt a Fák tündére, és megkérdez-te, van-e valami kívánsága.

– Az a kívánságom, hogy ne legyena lombom zöld, mint a többi fának, ha-nem legyen színes, érdekes.

A tündér sárgáspirossá, barnássáváltoztatta.

– Vajon beteg szegény fa? Nyár kö-zepén már sárgulnak a levelei – cso-dálkozott egy kismadár.

– Még ilyet, talán jön az õsz? –mondta az õzike, és elszaladt.

A kis tölgyfa elszomorodott. Meg-kérte a tündért, hogy varázsolja vissza.Többet nem akart más lenni, mint atársai.

Köteles Ottó, Szilágysomlyó

Az ökörnyál fonálonEgy kis pók utazik.Vajon nem unatkozik?Mert ha többen lennének,Jól elbeszélgetnének.Szél hajtja a fonalat,Olyan, mint egy kisvonat.Mikor indul? Hol áll meg?Ki várja? Ki integet?Megakadhat fûbe, fába,Eltörhet a vitorlája.Egy kismadár megcsodálja,És megeszi vacsorára.

Veres-Kupán Emese, Szatmárnémeti

Virágom, virágom,Oly szép virágom.Mi lett a te szépségeddel?Oly hervadtnak látszol.Ragyogtál és ragyogni fogszMindig a szívemben.

Szabó Erzsébet, Marosvásárhely

NOVEMBERNOVEMBER

Vágjátok ki, és

ragasszátok

nevetek mellé a

gyûjtõlapra. �

Címlap: Kószabósza Indiában

Szõcs László,Kézdivásárhely

Ardelean Ionuþ,Érszakácsi

Az aradi Csiky Gergely Is-kolacsoportban a Könyv-molyok Klubja évek ótatöbbfordulós Napsugár-ve-télkedõt szervez. Tanév vé-gén a gyõztesek könyvet,oklevelet kapnak. CzirjákMárta és Kiss Anna tanítónéni is büszke rájuk.

Irkafirka

Hideg az erdõ. Kevés az erõ.Keveset süt a nap, kevés fényt ad.Elment az õsz örökre.

Demeter Nóra, Kézdivásárhely

E lapszám támogatói:

Nagy Norbert, Nagybánya

Gryllus Vilmos új, bicajos lemezén aszerzõ ezúttal is gyerekekkel együtt éne-kel, muzsikál arról, hogy milyen a világbiciklizés, kirándulás közben. Hogy nõ amezõn a pitypang, hogy vadászik a vér-cse. Kik laknak a pocsolyában vagy a ki-dõlt fában. Milyen az édes szeder, és mi-lyen a csípõs csalán. Útjukat állja egy so-rompó, eláztatja õket egy nyári zápor,énekel nekik a sárgarigó és a fülemüle. Adalok, melyeknek a szövegét is Vilmosírta, könnyen megtanulhatók és énekel-hetõk. Ebben segít a lemez mellé kiadottkottásfüzet, melynek rajzait a MagyarNépmesék rajzfilmsorozat rendezõje,Horváth Mari készítette.

A CD és a kottafüzet 45 lejért rendelhe-tõ meg a Napsugár szerkesztõségében.

Tökölyi Tünde, Szilágysomlyó

Gudovity Masa, Szabadka

MMaasszzaatt MMûûvvéésszz

KIÁLLÍTÁSmmiinnddeenn hhóónnaapp lleeggsszzeebbbb rraajjzzaaiibbóóll