2 ekosz–emte híreink · reflexiók spaller Árpád, juhos-kiss j., gyárfás andrás tollából...

87

Vagyunk... leszünk...

2013. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLA baloldali támadás balsikere –

Csapó E. elemzõje 4Nyílt tér

Levelek Viviane Redingnek 6, 7Toró: Utcára a politikával 9

Napló: Szász I. Tas, Nagy M. Gábor 12, 16Székely Mózes szobra Felsõsófalván 18Interjú Atzél Ferenccel 20Búcsú Rácz Sándortól 26Reflexiók Spaller Árpád, Juhos-Kiss J.,

Gyárfás András tollából 38, 40Kurkó Gyárfás,

az utolsó hiteles kommunista 44Gólya vagy karvaly hozza-e a gyermeket?

Szõcs Károly a születésrõl, szülésrõl 48A sokat szenvedett Úz-völgye 51A nõi lélek dicsérete 54Irodalom: Weöres Sándor 56

Kamenitzky Antal: Kusza képek(részlet)

Újra Posada lett a mi sorsunk,ordít a bérc és bomlik a szikla.Védekezésben pajzs a mivoltunk.Nincs hova bújni ritka csalitba.

Példa a sorsunk. Példa Kolozsvár,példa a Partium, példa Temes,

példa Mezõség, látni a sorsát.Omlatag templomok híre keres.

Falja az alkony farkasa tájunk.(Nincs hova menteni árva magyar szót.)Éhes az éj, bendõje a házunk,és megemészti ágya az alvót.

Pus

kás

Gyö

rgy:

Nag

yapá

m o

mld

azó

tem

plom

a

EKOSZ2013. június 29-én,

az Erdélyország az énhazám világtalálkozókeretében került sor azerdélyi és székely kö-rök konferenciájára.Ezen számos EKOSZ-

tagszervezet képviselõi is részt vettek, azülést pedig az EKOSZ elnöke, ill. t.b.elnöke vezette. A tárgyalt témák a követ-kezõk voltak: a Székely Nemzeti Tanácsuniós polgári kezdeményezése (részlete-sen l. Átalvetõ 82. sz., 2012. június, 4old.), a Határon Túli Magyarok Párt-jának ügye, a romániai régió-átalakítás, aMarosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszeré-szeti Egyetem ügye, Székely Mózes Er-dély székely fejedelme szobrának hely-zete. Elfogadásra került az alábbi nyilat-kozat, melyet a magyar média számáraközreadtunk.

*A komlói, május 11-i tisztújító köz-

gyûlés után az EKOSZ új elnöke elõké-szítette a jogi vonatkozású iratokat ésmegküldte azokat a Gyõri Törvényszék-nek. Sajnos a bíróság mindeddig nemválaszolt a beadványra. Reméljük, hogya beadott iratokat rendben találja ésmielõbb dönt, mert szövetségünk és azÁtalvetõ mûködése, finanszírozása függettõl.

A BUDAPESTI SZÉKELY KÖR KÖZLEMÉNYE

A Budapesti Székely Kör elnöke, Fe-rencz Vilmos és tagsága, valamint Fri-gyesy Ágnes médiafõnök örömét fejeziki, hogy az idei „Erdélyország az én ha-zám” Világtalálkozó 2013. június28–30. között sikeresnek bizonyult Ve-rõcén, a Csattogó-völgyben.

Ugyanakkor az „Erdélyország az énhazám” 2013. Világtalálkozó fõszerve-zõje, a Budapesti Székely Kör elnöke,Ferencz Vilmos és csapata, valamint Fri-gyesy Ágnes újságíró, az idei és a 2008-asnagysikerû fesztivál médiafõnöke elha-tárolódik Gaál István alapító, program-felelõs 2013. júliusi, senkivel nemegyeztetett körlevelétõl, annak tartal-mától és küllemétõl, valamint Gaál Ist-ván minden további döntésétõl, nyilat-kozatától.

Gaál István évente szétveri a szerve-zõ csapatot, mindig új és új embereketkeres, majd csodálkozik, hogy e hánya-tott sorsú, de jobb sorsra ítélt fesztiválcsak egyszer, 2008-ban, Frigyesy Ágnesmédiafõnöksége alatt, egy kiváló csapatmunkája eredményeként ért el kiugrósikert (mintegy tízezer fõ látogatta mega világtalálkozót). Sajnálatos módon aza csapat is szétveretett. Csodával hatá-ros módon idén ismét jó eredménytértünk el a látogatottságot illetõen, 20média képviseltette magát, mintegy1000 professzionális fotó készült aháromnapos eseményrõl, Gaál Istvánmégis már az új médiafõnököt keresi,valamint amatõr ingyenfotókhoz akarjutni!

A Budapesti Székely Kör elnöke mintaz idei fesztivál fõszervezõje és munka-társai elhatárolódnak Gaál Istvánezirányú döntéseitõl, s mivel a hon-lapot önhatalmúlag zárolta 3 nappal afesztivál indulása elõtt, ezért a fél évenát kiváló munkáját végzõ J. Attilahonlapfelelõs fontos információkatnem tudott feltenni a fesztivál honlap-jára! Mivel a honlap zárolása mindmá-ig tart, minden fontos információ, vala-mint képriportjaink (Frigyesy Ágnes,Polgár Julianna, Váli Anna fotómû-vész) két nap múlva a Budapesti Szé-kely Kör honlapján található:

Gaál István a továbbiakban nem ille-tékes és nem jogosult a Budapesti Szé-kely Kört képviselni, valamint annaknevében nyilatkozni!„Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”

Budapest-Verõce, 2013. július 11-énBudapesti Székely Kör

PAKS-SZEKSZÁRD, EMTEA következõ programjainkról tudunk

beszámolni: 2013. 04. 11. Csinódról Nagy Gergõ és

családja hozta el Paksra Kecsketánc cí-mû könyvét bemutatásra, a városi könyv-tárba, valamint a II. Rákóczi Ferenciskolába a vele egykorú gyerekeknek.

2013. 06. 12. Székelyföldi Legendári-um címmel Fazakas Szabolcs tartottelõadást a paksi városi könyvtárban dé-lelõtt gyerekeknek, majd 18 órától apaksi Csengey Dénes mûvelõdési köz-pontban a felnõtt közönségnek.

2013. 07. 28. Határon túli magyarközépiskolások tábora Paks-Cseresz-nyéspusztán. A táborozó gyerekek Lu-pény, Petrozsény, Déva, Temesvár, va-lamint Paks testvérvárosa, Kézdivásár-helyrõl érkeztek. 20. születésnapját ün-nepelte a kultúrtábor, amelyre az EM-TE is hivatalos meghívott volt. 10 napottöltöttünk a gyerekekkel, ami igencsaktanulságos volt. „Nincs más haza csakaz anyanyelv, s legyünk bármely messzeegymástól földrajzilag, ha szívünk és a

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: [email protected] kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

NYILATKOZAT A HATÁRON TÚLIMAGYAROK PÁRTJA (HTMP)ÜGYÉBEN

2013. június 29-én, az Erdélyország azén hazám világtalálkozó keretében ta-lálkoztak az országban mûködõ erdélyi,ill. székely körök képviselõi. Egyebekmellett megvitatásra került a nemrégalapított HTMP ügye is. Egyhangúlagmegállapították, hogy nem állja meg ahelyét azon vélekedés, miszerint a kül-honi magyarságnak ne lenne megfelelõképviselete a magyar parlamentben, azelmúlt 3 év politikai gyakorlata egyértel-mûen cáfolja ezt. Ezért a külhoni lak-hellyel rendelkezõ magyar választópol-gároknak semmi szükségük nincsen egyújabb választási pártra, amely csupán azavartkeltést, a nemzethû erõk megosz-tását célozza. A jelenlevõk elhatárolód-nak a HTMP-tõl és hasonló viszonyulás-ra szólítják fel a külhoni magyar válasz-tópolgárokat is.

Verõce, 2013. június 29.

A jelenlevõ erdélyi és székely köröknevében:

Dr. Szekeres Sándor, az Erdélyi körökOrszágos Szövetségének (EKOSZ) elnöke

Dr. Kövesdy Pál, az EKOSZ t.b. elnöke

nyelvünk közös, összetartozunk” –mondta a tábor egyik vezetõje.

2013. 08. 17. A sepsiszentgyörgyiFenyõcske néptánc-együttes és zeneka-ra lépett fel Tolnán.

Színvonalas elõadásukat az EMTEemlékcsomagokkal jutalmazta, dicséretjár Kese Ferencnek kitartásáért. Más-nap, 18-án a paksi strandon ismételtékmeg az elõzõ napi programjukat, majdebéd, fürdõzés következett. (SzervezõKese Ferenc, Bándi Imre.)

2013. 08. 31. Paksi családi napok ateniszklub udvarán, sütés-fõzésel, spor-tolási lehetõségekkel.

Bándi Imre EMTE elnök

6 ÉVES A SZÉKELYKAPUMEZÕBERÉNYBEN

A Mezõberényi Erdélyi Kör tagjaiszámára kettõs ünnep augusztus 20.

Szent István, államalapító királyunknapján avattuk 6 éve a Nyikómalomfal-váról származó székelykaput, ami azótais városunk egyik dísze, a helyi liget be-járatánál.

Az idei megemlékezésen a Brassóbólérkezett Búzavirág néptánc együttestfogadtuk és csodálhattuk fergetegesbemutatójukat. A szép számú ünneplõközönséget köszöntötte Siklósi Istvánpolgármester, majd Feyér Zita eléne-

kelte az õsi Székely Himnuszt.Ezután következett Kajlik Péter, a

Mezõberényi Erdélyi Kör elnökénekünnepi beszéde. Részlet a beszédbõl:„Néhány éve egyesületünk meghívásáravendégünk volt Kányádi Sándor. A veletörténõ beszélgetés nagy hatással voltránk. Beszédem a nagyszerû költõ ésember két idézetére építettem.„Vannak vidékek, ahol csak úgy lehetmegmaradnunk, ha kezemben a kezed ésa viseltes szónak is hamva van ha félár-nyékban, s ha nem is boldogan száríthatszél és süthet hevet a nap míg a harmat-ból egy csöppnyi megmarad”

Mi hat évvel ezelõtt megfogtuk egymás

kezét és székelykaput állítottunk Mezõbe-rényben. Ma is itt áll, teljes díszben, újsze-rû állapotban, köszönhetõen Kovács Gá-bor helyi lakosnak, aki társadalmi mun-kában vállalta és végrehajtotta a felújí-tást. Az ünnepi díszítésnek része a SzékelyZászló is, ami büszkén hirdetiSzékelyföld autonómia törekvéseit.

Nekünk is kötelességünk felemelni sza-vunkat az ügy érdekében, mert az auto-nómia egyedüli és visszafordíthatatlanesélye a magyar nyelv, Székelyföld meg-maradásának.

Mezõberényben, az Erdélyi Kör kezde-ményezésére elsõk közt tûzték ki a zászlóta Városházára, az utóbbi idõszakban az500.000 külhonival együtt, sok erdélyi tettÁllampolgári esküt városunkban is.

Nemes feladatunkban a hit és a reményadhat erõ, mindezt a költõ is megfogal-mazta:»Végzem, mit az idõ rám mér,végzem, ha kell százszorozva!Hinni kell csak, s följutunk mi,föl a fényes csilagokba!«

Remélem, mindezt drága, idén elhunytbarátunk, Wagner Márton is látja és hall-ja. Õ, aki alakulásunk óta támogatta el-képzeléseinket és segített, hogy megvaló-síthassuk terveinket. Aki fiatalon elmentés magával vitt nagyon sok tervet, építõgondolatot. Barátai kezdeményezésére,jövõre, halála évfordulóján kopjafát álla-tunk emlékére a székelykapu mellett.”

Kajlik PéterMezõberényi Erdélyi Kör elnöke

SALGÓTARJÁNI ERDÉLY-KÖRA nyári szünet elõtt, 2013. május 21-

én tartottunk rendezvényt, amelynekkét napirendi pontja volt: 1./ Vetítettképes beszámoló Délvidéken jártunkcímmel, Bodnár József elõadásában. 2./Beszámoló az EKOSZ közgyûlésérõl,amelyet a közgyûlésen részt vevõ elnöktartott meg.

2013. június 18-i összejövetelünknekis két programpontja volt: 1./ 150 éveszületett Gárdonyi Géza. A megemlé-kezést versekkel és szövegrészletekkelszínesítve, könyveinek kis kiállításonvaló bemutatásával Gréczi-ZsoldosMiklós tartotta. 2./ A SEK elnöke em-lékezett meg Nagy Imre és mártírtársaikivégzésének 55. évfordulójáról. A ren-dezvényen 18.000 Ft-ot gyûjtöttünk az

árvízkárosultak megsegítésére. Résztvettünk és koszorúztunk az „Összetar-tozás napja” és Szent István királyünnepének városi rendezvényén.

Valiskó Ferenc SEK elnök

BASESCU: POFÁTLANOKA MAGYAR POLITIKUSOK, NEMLESZ TÖBB TUSVÁNYOS!(2013. augusztus 12.)

„A magyarországi politikusok na-gyon pofátlanokká váltak, valószínûlegjövõben már nem járulunk hozzá aBálványosi Szabadegyetem és Diáktá-bor (Tusványos) megtartásához” –jelentette be az erdélyi maszol.ro infor-mációi szerint hétfõ délelõtt Traian Ba-sescu a 11. Marosfõi Nyári Egyetemmegnyitóján. A román államfõ hozzá-tette, országa kész vezetõ szerepet vál-lalni Magyarország rendreutasításá-ban. A magyar külügy eközben straté-giai partnerségrõl beszél.

„Az idei volt az utolsó év, amikor a tel-jes magyarországi politikai elit zavartala-nul lófrált Hargita és Kovászna megyé-ben. Ami sok, az sok, és ez többé nemfordulhat elõ” – fogalmazott Basescu akülhoni románok nyári táborában.Hozzátette, eddig azt hitte, hogy „tud-nak rendesen viselkedni”, de idén „po-fátlanokká” váltak a magyarországipolitikusok.

Az államfõ szerint meg kell vizsgálniTõkés László EP-képviselõ, „román ál-lampolgár” viselkedését, aki Tusványo-son azt javasolta, hogy Magyarországvállaljon „védhatalmi státust” az erdélyi-ek felett, mint Ausztria Dél-Tirol felett.Korábban Victor Ponta miniszterelnökis kifogásolta Tõkés László kijelentése-it, „sértõnek és büntetendõnek” nevezvea volt püspök kérését.

Traian Basescu arról is biztosította amarosfõi hallgatóságot, hogy „soha nemszervezik át etnikai alapon az országot”.Szerinte sztálinista módon gondolkod-nak azok, akik ilyen terveket szõnek,hiszen annak idején a szovjet diktátorhozta létre a Magyar Autonóm Tarto-mányt. „Ilyen Romániában többé sohanem lesz, a demokratikusan elfogadott al-kotmány egységes államként határozzameg Romániát” – üzent a köztársaságielnök.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Lapunk a Nemzeti Civil Alapprogramtámogatásával jelenik meg.

Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztériumtámogatásával jelenik meg.

Újsághír:: – Európában egy „teljesen felesleges” Magyar-ország-vita folyik, amely kontraproduktív, mindenekelõttEurópa számára – mondta Magyarország bécsi nagykövete aWiener Zeitung osztrák lapban közölt interjúban. Szalay-Bobrovniczky Vince annak a nézetének adott hangot, hogy amagyar kormány a kétharmados többsége miatt „általánosgyanú” alatt áll külföldön, de az elmúlt évek azt mutatták,hogy ezek az aggodalmak alaptalanok – mondta. A diplomataszerint az ország belföldi és külföldi megítélése között töréskövetkezett be. Úgy vélekedett, a külföldi megítélés „eltorzu-lásának” egyik oka az lehet, hogy a kormány új úton járva tettkísérletet az ország szanálására, és nem akarja az ország adó-fizetõit terhelni, hanem a bankokat is hozzájárulásra kéri.

Diplomata csak nagyon óvatosan fogalmazhat. Valójában ittmár nem Magyarország-vita folyik, hanem veszélyes Magyar-ország-ellenes felvonulás. Az a tény, hogy a magyar kormánya választáson elért kétharmados demokratikus parlamentitöbbség bizalmából kormányoz, folyamatosan nyugtalanítjaugyan a nemzetközi baloldalt, fõleg mert minden jel elõreve-títi annak 2014-beli megismétlõdését, de valójában nem a két-harmad miatt van „veszélyben” a demokrácia, hiszen 1994-ben az MSZP ugyancsak elérte ezt a kritikus szintet, és akkorazt a demokrácia természetes mûködésének tekintették. Ak-kor egy szó panasz el nem hangzott a most aggódó külföldön,miért is lett volna, hiszen a demokrácia lényege a többségiakarat, és eddig sehol sem merült fel a kérdés: milyen száza-lékszint esetén fordul a demokratikus szint veszélyessé önma-ga, a demokrácia számára. Ebbõl a kettõs mércébõl tehát nema szavazatok aritmetikája kelti a jelenlegi politikai nyugtatan-ságot a nyugati hatalmak köreiben, hanem annak sorozatostényei, hogy a nemzeti magyar kormány elszakítja a privatizá-cióval az országra rátelepedett nyugati gazdasági és politikaiellenõrzés szálait.

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perccímû mûsorában május 3-án úgy fogalmazott, hogy az ország-gal szembeni támadások és az egyes tagállamoknak adott,Magyarországnak azonban nem folyósított engedmények aztbizonyítják, hogy igazságtalan Európában élünk. A kötelezett-ségszegési eljárásokról szólva azt mondta, nagy nemzetközicégek gyakran „és nem mindig eredménytelenül” lépnek fel anemzeti érdekek ellen Brüsszelben.

A miniszterelnök szerint az Európa Tanács monito-ringbizottságának a Magyarországgal szembeni megfigyelésieljárás elindítására vonatkozó javaslata is azt támasztja alá,hogy Európában nem adják meg a kellõ tiszteletet a nemzet-államok polgárainak. Hamarabb volt ítélet, mint hogy megvi-tatták volna a jelentést, a bizottsági tagok nem ismerték a ma-gyar jogszabályokat, a két jelentéstevõ egyike pedig elfogult-nak tartotta a tervezetet, ezért lemondott.

Tehát „Európában nem adják meg a kellõ tiszteletet a nemzet-államok polgárainak”. A miniszterelnök is diplomatikusan,vagyis árnyaltan fogalmaz. Amit mond, az 100 százalékig igaz,a magyar szavazók döntése eredményezte a kétharmadostöbbséget a kormányzó pártok részére, ezért kijár a tisztelet anemzetállamok polgárainak is, csakúgy a létrejött kormány-nak is. Orbán Viktor alkalmazott egy szót: nemzetállamok. Azadott szövegkörnyezetben ez a szó az ország érdekeit védel-

mezõ államokat jelöli, és természetesenelsõsorban vonatkozik Magyarországra,illetve annak kormányzatára. Aki a ma-gyar politikát értelme és értéke szerintkövette, az tudja, hogy a rendszerváltoz-tatás megszüntetett egyfajta idegen nagy-

hatalmi függõséget, de ugyanakkor – megakadályozva a kínál-kozó lehetõséget az ország teljes szuverenitása visszaállításá-ra – létrehozott egy másik nagyhatalmi függõséget. Husz évösszegyûlt politikai tapasztalata meggyõzte a magyar társada-lom kellõ arányú szavazóit a tényekkel, hogy az országot kint-rõl fosztogatják nagyhatalmi segédlettel, és ennek az áldatlanállapotnak országon belüli támogatói és haszonélvezõi a bal-oldali pártok és a rendszerváltoztatásban meggazdagodottegykori kommunisták. Ez hozta felszínre a felvilágosult vá-lasztók akaratát, hogy érvényesüljön a nemzet alapvetõ érde-keit védelmezõ politika. Megvalósítója pedig a nemzeti kor-mány.

További tapasztalatokhoz, ismeretekhez jutott a magyar tár-sadalom a három éve folyó külföldi támadások során azok ter-mészetérõl, forrásáról. A múlt század európai háborúi, nagy-hatalmi megszállása, politikai megosztottsága, majd gazdasá-gi nemzetközi ellenõrzés alá szorítása oda vezet, hogy mahol-nap Brüsszelbõl fogják irányítani az országot. Ha már sempénze, sem saját bankrendszere, sem saját rendvédelme éshonvédelme nem lesz, kormányra sem lesz szüksége. Az álla-mi önállóság minden eleme tervszerûen szûkült, aminekkövetkeztében a külföldi pénzügyi és gazdasági nyomulásbanaz ország egyre szegényedett.

A magyar nemzeti kormány intézkedéseivel nem a demok-ráciát rombolja, nem diktatúrát épít, mint külsõ és belsõtámadói állítják, hanem csupán védi az ország érdekeit a máramúgyis beszûkült lehetõségek között. Ilyen cselekedeteivelútjában áll valamilyen tervnek, a heves támadásokból ítélvevalami nagy tervnek.

„Brüsszel neoliberális urainak az általuk megvalósítani szán-dékozott totális-globális uralmi rendszer létrehozásában hazánk-kal szemben képviselt, nem titkolt politikai koncepciója a nem-zeti értékrendet magáénak valló Orbán-kormány megbuktatása”– írja Petrin László a Magyar Hírlapban.

Súlyos szavak: az Európai Unió, amelynek önként tagjávávált Magyarország, nem is titkoltan, hanem nyíltan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik. Valami itt nagyon meg-romlott, amikor a demokráciát fennen hirdetõ nagyhatalmiönkény a hazugság hálóját fonja egy védekezõ tagország ellenannak érdekében, hogy hatalmi szóval letaszítsa az ország élé-rõl a szabályosan, demokratikusan megválasztott kormányt.Ugye – jut eszünkbe néhány hasonló fejlemény a múltból?

Az Európai Unió nem ezt az arculatát mutatta kilenc évvelezelõtt, amikor Magyarország csatlakozott hozzá. Akkor avárakozás egy olyan szövetségi rendszert látott, amibe a tagor-szágok szuverenitásuk olyan elemeit adják be a közösbe, ame-lyeknek együttes érvényesülésébõl kontinentális erõ válik.Minden szövetkezésnek az a célja, hogy együtt erõsödjünkerõink összegezésével. Ezzel szemben egyre-másra azt tapasz-taltuk, hogy a leadott (elvett) szuverenitások helyét hiány ésvédtelenség váltja fel. És az is tisztán látszik már, hogy továb-bi amputálásra készülnek Brüsszel egyre arrogánsabb ko-misszárjai.

„Jól illeszkedik ebbe a stratégiába – folytatjuk Petrin Lászlóelemzésébõl: – Viviane Reding igazságügyi biztosnak, azEurópai Bizottság alelnökének a hazánk ellen indított inkvizíci-ója, amelynek egyik fontos állomásaként jogõrzés helyett jogtip-

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Csapó Endre

Baloldali támadás balsikere

rástól, sõt immár törvénytelen eszközöktõl sem visszariadva stra-tégiát épít föl jóelõre a jövõ évi magyarországi országos választá-sok eredményeinek, illetve azok legitimitásának gyengítése érde-kében.”

Ez az – olvasóink számára már nem ismeretlen – VivianeReding magas uniós pozíciójából szórja nemtelen támadásaitMagyarország és kormánya ellen, amelyekbõl kihangzanak ahazai baloldal rágalmai. Erre a valóban példa nélkülipolitrukszerû személyre kénytelen volt Navracsics Tibor minisz-terelnök-helyettes ráolvasni bûneit a European Voice címûbrüsszeli hetilap hasábjain ez év április 11-én. Írásában a magyarminiszter felidézte, hogy az Európai Bizottság alapjogokért,igazságügyért és állampolgárságért felelõs biztosa és alelnökeBerlinben arról beszélt, hogy az alkotmánymódosítás miatt abizottság uniós források megvonását vagy az ország egyes jogai-nak felfüggesztését javasolja. Navracsics Tibor „nyugtalanító-nak” nevezte azt, ha az igazságügyért és alapjogokért felelõsuniós biztos megkérdõjelezi egy EU-tagállam demokratikusanválasztott kormánytöbbségének jogát, hogy megváltoztassa sajátalkotmányát, és korlátozná törvényhozási jogát.

Továbbá a magyar kormányban – Navracsics írása szerint –aggodalmak fogalmazódnak meg amiatt is, ha egy uniós biz-tos, akinek feladata – az uniós szerzõdések és a bizottságönnön meghatározása szerint is – Európa, mint egész, érdeke-inek képviselete, most a magyarországi ellenzéket szó szerintvisszhangozva mondja azt, hogy az alkotmány nem játék. Azta magyar ellenzéket visszhangozva, amelynek aktivistái azalkotmánymódosítás elleni tiltakozásukkor törvénytelenmódon magántulajdont dúltak fel – utal a miniszter a Fideszbudapesti székházába történt behatolásra.

A kisebbik kormánypárt frakcióvezetõje még áprilisban úgyfogalmazott: Magyarországot „hisztérikus hangú, durva táma-dások érik”, ezek a vádak azonban alaptalanok, és „a vádlóktájékozatlanok”. Hangsúlyozta: Magyarország demokratikusország, minden polgárának védelmet ad, ugyanakkor a magaútját járja, és azt meg is védi. A frakcióvezetõ szerint a gazda-sági okok mögött a nemzeti vagyon egy részének a visszaszer-zése és a hazai cégek esélyegyenlõségének biztosítása áll, „ezingerli” a külföldi cégeket, és azok kormányait is. A politikaiokokat a kereszténydemokrata politikus abban látta, hogy ahazai ellenzék nehezen dolgozza fel a vereségét, és ezt euró-pai „elvbarátaik” által támogatott támadásokban „éli ki”. Azideológiai okot nevezte ugyanakkor Harrach Péter a legsúlyo-sabbnak, szavai szerint az európai társadalom válságát egydekadens világnézet, a szélsõséges liberalizmus okozta. „Õkmegmondják, hogy mi a pálya, hogyan kell Európában a társa-dalmat formálni” – mondta, hozzátéve: „Magyarország azon-ban egy másik úton jár”.

Nagy és tartós figyelmet keltett a Magyar Nemzet-ben júni-us 18-án megjelent tudósítás, amely szerint az EurópaiBizottság egyik, magát megnevezni nem kívánó olasz tisztség-viselõjétõl értesült arról, hogy Magyarországról beszéltViviane Reding, e bizottság alelnöke az angliai Herfordshire-ben június 6 és 9 között tartott éves Bilderberg-konferencián.Elszántságának nyomatékaként bejelentette, hogy mindentõle telhetõt megtesz, hogy a 2014-es magyarországi országosválasztások eredményének hitelességét megkérdõjelezzeazzal, hogy abban az országban a félelem légköre uralkodott,és az emberek még a szavazófülkében sem merték kifejezniakaratukat. A kampányban segítségére lesz egyrészt a külföl-di sajtó, másrészt egyes magyarországi, nem kormányzatiszervezetek, továbbá Bajnai Gordon nyilatkozgatni fog a„félelem légkörérõl”. Ennek a hírnek a jelentõsége nem

abban van, hogy mit mondott és mit nem mondott VivianeReding az angliai Herfordshire-ben, hanem nagyon is aggasz-tóan már csupán az is, hogy az uniós commissioner jelen volta nagyon befolyásos Bilderberg-tanácskozáson. Ennek vona-lán a hölgy személye és jelentõsége meghatározó fontosságúés kihatású Magyarország számára.

*Dr. Csath Magdolna közgazdász professzor ismertet egy

könyvet, amely a Bilderberg csoport történetérõl szól. „1954 óta napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente

egyszer titokban talákoznak…” – így kezdõdik Daniel Estulin2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker.Ugyanis arról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetõimirõl is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – aBilderberg csoport megbeszélésein –, és hogyan befolyásoljákezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztásátvagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacokmanipulálását. A fõáramú média, bár meghívottként képvise-lõi jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk.

A világ legnagyhatalmúbb emberei elõször 1954-ben talál-koztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szer-vezésében a „Hotel Bilderberg” luxusszállodában, egy kis hol-land városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitattákmeg a világ jövõjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezen-túl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderbergcsoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor talál-koztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxus-hotelekben. A csapatban találjuk - többek között – HenryKissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, TonyBlairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormány-fõt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót.

Megtudjuk a könyvismertetésbõl a zártkörû klubról, hogyannak résztvevõi államelnökök, miniszterelnökök, nemzetkö-zi bankárok, titkosszolgálati és katonai vezetõk, és amelybenháborúktól és piaci eredményekrõl döntenek.

„Különbséget kell tennünk az állandó, aktív tagok, és a meghí-vottak között. Az állandó tagok száma kb. nyolcvan. A meghívot-tak egy részét, akikrõl kiderül, hogy jól szolgálnák a globalizációscélokat, a Bilderberg csoport tagjai késõbb hatalmi pozícióbasegítik. Egy kiváló példa erre Bill Clinton.”

A különbözõ források szerint a Bilderberg csoport jövõrõlalkotott elképzeléseibe a következõk tartoznak bele:

– A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intéz-mények uralkodó szerepe.

– Az emberek feletti központosított hatalom és ellenõrzés,amelynek során a középosztály gyakorlatilag megszûnik, éscsak uralkodók, irányítók és szolgák, irányítottak maradnak.Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between TwoAges: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszakközött: Amerika szerepe a „technetronikai” korban) címûkönyvében.

„A Bilderberg csoport igazi története” rendkívül izgalmaskönyv. Nincs módunkban közvetlenül ellenõrizni, hogy igaz-e,vagy csak „kitalálás”. Ahogy azt mondani szokták, egyike az„összeesküvés-elméleteknek”. Azonban az nagyon is elgon-dolkodtató, hogy a megfogalmazott célok teljesülését sajátbõrünkön is tapasztalhatjuk. Nem érzékeljük-e a nagy nem-zetközi szervezetek, Világbank, IMF, Európai Bizottság állan-dó beleavatkozását az ország ügyeibe?

(Magyar Élet, 2013. július 4.)

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTENyílt tér

A Magyarországról szóló külföldi sajtóértékelésekrõl kö-zölt írást a The Guardian online kiadásában Tibor Fischer.

A Nagy-Britanniában élõ magyar származású író a legna-gyobb baloldali brit napilap kommentárrovatában megjelentMi a csoda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországrólterjesztenek? címet viselõ publicisztikájában azt írja: kíváncsilenne, mi lenne a reakció arra, ha egy magyar, aki nem beszélangolul és soha nem járt Nagy-Britanniában, szerkesztõségicikkben esne neki az Egyesült Királyságnak, azon a címen,hogy ennek az országnak nincs igazi alkotmánya, és ezértnem is tekinthetõ igazi demokráciának, „az államfõ koitusz,nem pedig választás eredményeként“ kerül tisztségébe, ésDavid Cameron miniszterelnök királyi alapokmánnyal készüla szólásszabadság maradványainak lerombolására. (A szerzõez utóbbi kitétellel arra utal, hogy a brit kormány a legutóbbiévek sajtóetikai botrányai nyomán királyi pátensben tervezi

rögzíteni a sajtótól elvárható magatartási normákat.) TiborFischer szerint egy ilyen szerkesztõségi cikk valószínûleg köz-nevetség tárgyává válna. Mégis, pontosan ilyen szintû ostoba,lekezelõ képtelenség irányul az utóbbi egy évben Magyaror-szág ellen. „A hisztéria szóval sokszor visszaélnek, mégsemtalálok megfelelõbb kifejezést a Magyarországgal kapcsola-tos, fõleg németországi és franciaországi sajtóbeszámolókra“– írja a szerzõ.

Fischer szerint a baloldal – amely Magyarországon „nemigazán baloldal, hanem a volt kommunisták, akik annyira vol-tak marxisták, mint Al Capone” – teljesen összezúzódott,ezért képviselõi külföldre mentek, hogy ott kreáljanak végle-tekig torz képet Magyarországról.

Ha egyvalakit megillet a demokrata cím, az Orbán Viktorminiszterelnök, akinek EU-beli ellenfelei mind baloldaliak -áll a cikkben. MTI

Tisztelt Viviane Reding biztos asszony!Nekünk, magyar állampolgároknak, civileknek, a Civil

Összefogás Fórum által szervezett Szellemi Honvédelem tag-jainak, volt egy álmunk.

Volt egy álmunk egy olyan Európai Uniós tagságról, mely-ben a tagországok teljes egyenjogúságot élveznek, mindenország egyenlõ elbírálásban részesül, s az EU vezetõ szerveinem alkalmaznak kettõs mércét (vagy ha így érthetõbb: diszk-riminációt) egyetlen országgal szemben sem. Miként aLisszaboni Szerzõdés 4. pontja fogalmazza: „Az Unió tiszte-letben tartja a tagállamoknak a szerzõdések elõtti egyenlõsé-gét… A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésé-ben, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstõl, amely ve-szélyeztetheti az Unió célkitûzéseinek megvalósíthatóságát.”Tehát az Unió és a tagállamok viszonya egyenrangú, kölcsönö-sen segítik és támogatják egymást a célok elérésében.

Most viszont mi, magyar állampolgárok immáron hónapokóta azt tapasztaljuk, hogy országunkat módszeres, rendszeres,összehangolt támadássorozat éri, olyan támadássorozat,amely egyetlen országgal szemben sem volt még az EurópaiUnió történetében. Támadják az új alkotmányt, a médiatör-vényt, a bírósági ítélkezési rendet, a politikai reklámok szabá-lyait, vádolnak minket kisebbség-ellenességgel, rasszizmussal,antiszemitizmussal – és még lehetne egy-két példát mondani.

És ebben a végtelenül igazságtalan, elfogult és egyoldalútámadássorozatban Ön, Reding asszony, mint az EurópaiBizottság alelnöke és emberi jogi biztos, sajnos kiemelkedõszerepet játszik.

Tudnia kell, Reding asszony, hogy mi, magyar állampolgá-rok, alapjaiban nem értünk egyet az Ön és mások kritikáival,és visszautasítjuk azt. Mi itt élünk ebben az országban, és kép-zelje el, mi ezt az országot ugyanolyan szabadságszeretõ, ademokráciát tisztelõ országnak tartjuk az Orbán-kormányalatt is, mint voltunk 1956-ben, amikor az egész világ csodáltminket a kommunista diktatúrával szembeni fellépésünkmiatt. Egyetlen ország kormánya sem tökéletes, az Öné sem,mely országban az alkotmányt hat hónap alatt hatszor, majdhat év alatt tizenkétszer módosítottak. És most Ön azzal

vádolja az Orbán-kormányt a der Standardnak adott interjú-jában, hogy, idézzük, „az alkotmány nem játékszer, amit párhónaponként meg lehet változtatni.” Mi ez, ha nem kettõsmérce, Reding asszony? Ezek után hogyan tartsuk hitelesnekazt, amit Ön mond és nyilatkozik?

Higgye el nekünk: az Orbán-kormány sem tökéletes, demutasson egy tökéletes demokráciát bárhol a világon!Magyarországon demokrácia van, szabadság, sajtószabadságvan, érvényesülnek az emberi jogok és virágzik a zsidó kultúra(miként arról nemrég Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykö-vete egyértelmûen nyilatkozott). Éppen ezért nyomatékosankérjük, sõt felszólítjuk Önt arra, hogy forduljon felénk biza-lommal, több nyitottsággal, a magyar nemzet hagyományosanbefogadó nemzet, s Önnel is szívesen együttmûködünk az EUcéljai érdekében a 4. cikk szellemében, csak legyen partnerünkaz egyenlõ és egyenrangú együttmûködésben.

Végezetül: Ön részt vett a Bilderberg Csoport ez évi ren-dezvényén Angliában, s ott állítólag elképesztõ dolgok hagy-ták el az Ön száját. Kijelentjük: ha igaz az, hogy Ön a Bilder-berg Csoporttal arról egyeztetett, hogy a jövõ évi magyar par-lamenti választások legitimitását gyengíteni akarja, ha igaz az,hogy errõl már egyeztetett nem kormányzati civil szervezetek-kel és konkrétan Bajnai Gordonnal, s ha igaz az, hogy Ön ésezek a szervezetek célja, hogy a választásokig elhitessék anemzetközi közvéleménnyel, hogy Magyarországon a félelemuralkodik és az emberek nem mernek szabadon szavazni, hamindez igaz, Reding asszony, akkor a Szellemi Honvédelemösszes tagjának nevében a leghatározottabban felszólítjukÖnt arra, hogy azonnali hatállyal mondjon le az összes pozíci-ójáról, amit az EU-ban betölt, mert Ön a legszentebb európaidemokratikus és emberi jogi értékeket gyalázta meg, valamintlábbal tiporta a nemzeti szuverenitás értékét, s mindezértmélységesen elítéljük Önt.

Ám reménykedünk abban, hogy mindez nem igaz, de ha afenti információkat nem tudja érdemben és tényszerûen cá-folni, akkor Önnek nincs helye az európai és a demokratikuspolitikában.

ÜdvözlettelA CÖF-CÖKA által szervezett Szellemi Honvédelem

Mozgalom tagjai

Tibor Fischer írása a GuardianbenMagyarország sajtómegítélésérõl

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 7Nyílt tér

Kedves Reding Asszony!

Hetven évig a bõrünkön tapasztaltuk és szenvedtük a náciés kommunista terrorizmusokat. Elérkezett az idõ, amikoraz élet már nem kínált semmit, amiért érdemes lett volnaélni, amikor a gyermekszületés örömét bûntudat és felelõt-lenség érzései váltották fel amiatt, hogy egy új életet hoztunkabba a kegyetlen embertelen világba.

Népünk megelégelte azt az életet, és fellázadt a kommu-nista állam ellen, amelyet a Vörös Hadsereg megszálló egy-ségei tartottak hatalomban. Reméltük, hogy a szabad világ,élükön az Egyesült Államokkal, mellettünk állt, hiszen közel18 hónappal korábban Eisenhoover elnök nyilvánosan meg-ígérte, ha valamelyik szovjet csatlós állam fegyveres segítsé-get kér a kommunista uralom lerázásához, az Egyesült Álla-mok megadja azt.

A Forradalmi Kormányunk megkérte a segítséget. A segít-ség meg is érkezett használt ruhák, mosatlan fehérnemû ésállott, megsárgult tejpor alakjában. Romlott tejpor az orosztankok ellen.

Vérünkbe fojtott forradalmunkat éveken keresztül követ-ték a kínvallatások, deportálások, bebörtönzések, eltûnések,törvényen kívüli kivégzések és akasztások.

Akkor rájöttünk arra, hogy csak magunkra számíthattunk.További önfeláldozás gyengített minket, ellenségeinket pedigerõsítette. Különben is tíz millió embernek nem volt esélye350 millió ellen. Taktikát változtattunk. Beszivárogtunk aterrorista felépítménybe, és belülrõl bontottuk le. Vele dõlt aBerlini Fal és a Szovjet Blokk.

Ha valaki ismeri, mi ismerjük igazán a terrorista diktatú-rák szörnyûségeit. Ha valaki képes, mi igazán képesekvagyunk értékelni a demokrácia emberiességét és áldásait.

Álmodni kezdtünk egy erõs Európáról, amelyben külön-bözõ nemzetek élnek együtt békében és harmóniában, men-tesen mindenfajta megkülönböztetéstõl, és erõs ahhoz, hogyne essen áldozatul külsõ érdekeknek. Ahogy apáink megál-modták száz évvel elõttünk, a Dunamenti Köztársaság,

Szemünkbe tûntek az Európai Unió alapokmányának bû-vös szavai: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyen-lõségét”.

Minden tisztességért, amit az Unió alapokmánya ígért,beléptünk az Unióba, és mit kaptunk?

Egy tehetségtelen, felelõtlen és elszámoltathatatlan EUfelépítményt, amely azon fáradozik, hogy elferdítse a de-mokratikus rendszert, amely aláássa a társadalmi szerkeze-tet, gyalázza az emberi jogokat, és romba döntötte az Euró-pai Unió és tagállamai gazdaságát.1. A közép- és munkásosztályokat nyomorba kényszerítette.2. A gazdagokat tovább gazdagította.3. Az Unió olyan törvényeket teremtett, amelyek szabad

garázdálkodást biztosítottak a multinacionális vállatoknak.4. A munkanélküliség 12% fölé emelkedett az Unió átlagá-

ban. Ekkora munkanélküliséget Európa nem tapasztalt az1928–32 évek tragikus Nagy Gazdasági Válsága óta.

5. A szegényebb tagállamok polgárai rosszabb körülményekközött élnek ma, mint amiket a Nagy Gazdasági Válságaéveiben tapasztaltak.

6. A déli tagállamokban a 25 év alatti fiatalság 40–60 száza-léka van munka nélkül.

7. Az EU adminisztráció „vigyázó” szemei elõtt és közremû-ködésével a tagállamok egyharmada eladósodott nemzetiösszt-termékének 80 százaléka fölött.

8. Az EU gazdasági növekedése 2008 óta csökkent olyannyi-ra, hogy már a korábbi valós szint alá süllyedt. Az EU gaz-dasága dramatikusan zsugorodik.

9. Az EU aláásta az állampolgárok bizalmát a bankbetétekbiztonságában. Az EU kívánságára a bankok elkobozták abetétesek pénzét. A kisbetétesek sem juthatnak megtaka-rított pénzükhöz szükségüknek megfelelõen. Korlátoztáka kivehetõ összeget. A magántulajdon ekkora sérelmearra ösztönzi a betéteseket, hogy visszavonják megtakarí-tásukat a bankokból. Görögországban például a betétek30%-át kivonták a bankokból. Ez egy hatalmas összeg,ami kiesett a pénzforgalomtól, a beruházásokból, amelyekgazdasági növekedéshez vezetnének.

10. Úgy tûnik, hogy az alapokmány módosításainak dzsunge-lében elveszett az „Emberi Jogok” fogalma. Az EU nemáll többé az emberi jogok mögött.

Ami Magyarországot illeti, az elõzõ „szocialista” kormá-nyok adósságválságba süllyesztették az országot az Uniótudtával és aktív közremûködésével. A „szocialisták” szinténeltékozolták az ország nemzeti vagyonát, és további kölcsöntvettek fel azért, hogy fizethessék az adósság kamatait. AzUnió nem emelte fel szavát, elfogadta. Mindez rendben voltaz EU-t kormányzó „szocialisták” szerint.

2006 évben, a Forradalmunk ötvenedik évfordulójánakmegemlékezése során a „szocialista” kormány tüzet nyitott abékés állampolgárokra pontosan úgy, ahogy a kommunistakormány tette 50 évvel korábban. Az EU „szocialista” kor-mányzata nem emelt szót ellene, megítélésük szerint az töké-letesen rendben volt.

A magyar választók elbocsájtották a „szocialista” kor-mányt, és az új kormánynak kétharmados mandátumot ad-tak azért, hogy hatékonyan dolgozhasson a nemzetgazdaságátépítésén, hogy újjáépítse a társadalmat, amit az elõzõ kor-mányok elrohasztottak.

Most, az EU alapító okmányaiban foglalt valamennyi elvés erkölcsi kötelezettsége ellenére az EU adminisztráció,beleértve Önt is, üldözi és bünteti a magyar kormányt ésmagyar állampolgárokat a kommunista idõkre emlékeztetõkirakatperek forgatókönyveinek megfelelõ hazug, kiagyaltvádakkal csupán azért, mert az állampolgárok demokratikusúton abszolút mandátumot adtak annak a kormánynak,amely történetesen nem „szocialista¨, és amelyet képesnekítéltek arra, hogy kivezesse az országot a jelen krízisbõl.

Miért az üldözés?Mert a magyar kormány sikeres gazdaságpolitikája a gaz-

dagokkal fizetteti meg a fellendülés költségeit a szegények

Nyílt levél Viviane Reding Asszonyhoz,az EU Igazság, Alapjogok és Állampolgárság Biztosához

Átalvetõ


helyett, akik megélhetését az elõzõ „szocialista” kormányoka nyomor határvonala alá kényszerítettek, kiemeli és aláhúz-za az EU vezetõk hozzá nem értését, sikertelenségeit a gaz-dasági vezetésben.

Az alapokmányokban lefektetett elvek ellenére az EU ésintézményei, beleértve Önt is, Asszonyom, zaklatják, fenye-getik, és súlyos megkülönböztetéseket alkalmaznak amagyar kormány és állampolgárai ellen kiagyalt és alaptalanvádakkal, amelyeket ördögi gonosz elmék agyaltak ki.

Kik ezek az ördögi gonosz elmék?José Manuel Durao Barroso – Fiatal éviben õ volt a Portu-

gáliában a földalatti Maoista kommunista mozgalom vezetõje,késõbb pedig a Portugál Kommunista Munkáspártot vezette.

Mint portugál miniszterelnök, ígérte, hogy a költségvetésihiányt 3% alatt tarja, de 3 éves kormánya (amelyben csupán2 évet szolgált EU-ban történt kinevezése miatt) megdupláz-ta, 6.1%-ra emelte a hiányt. Miért volt erre a bukott ember-re szüksége az EU-nak?

Martin Schultz – tanulatlan, elbukott és eltanácsolták aziskolától, öngyilkosságra hajlamos és alkoholista tendenciák-kal legalább élete egy részében, betanult könyvárus, egynémet szocialista. A környezetvédelem megjelenése idejé-ben a kommunisták és radikális baloldaliak nyitást láttak ahatalomba beférkõzésre, és elözönlötték a környezetvédõszervezeteket. Schultz ezt a klasszikus utat használva férkõ-zött be a zöld pártba és hatalomba. Jellemzõ példája azérdemtelenül hatalomba jutott tanulatlan embernek. Igényttartott arra, hogy a miniszterelnökök tanácskozásán résztvegyen, s mivel kívánsága nem teljesült, ülõtüntetéssel fenye-getett a tanácskozás ajtaja elõtt. Közéleti megnyilvánulásaiszerint Schultz az Európai adminisztráció Rákosi Mátyása, afilmbeli Virág elvtárs radikális változata.

Rui Taraves – a közéleti ember, akinek nincs élete, leg-alábbis nincs önéletrajza az EU nyilvános oldalain. TavaresÚr elutasította hazug vádjainak törlését Magyarországrólírott elõzetes jelentésébõl, mivel – saját bevallása szerint - az6 értékes oldal kidobását tenné szükségessé a 30 oldalasjelentésbõl. A 20% hazugság embere.

Ha az EU magas hivatalokba helyezte volna például Fran-co náci államának tisztségviselõit, hogyan reagáltak volnaBarroso, Schultz és Tavares Urak? Nem vonultak volna-e kia parlamentbõl látványos és rendkívül zajos módon? Ön isúgy tenne, Asszonyom, nem igaz?

Ugyanezen az alapon, mi is rendkívüli felháborodással lát-juk a terrorista kommunizmus ideológusait és apparatcsikja-it az EU legmagasabb hivatalaiban. Hová, merre tart az EU?

Az Unió polgári alkalmazottjaként az Ön feladata, Asszo-nyom, az, hogy biztosítsa az Unió alapokmányában lefekte-tett alapelvek sérthetetlenségét.

Hogyan teljesíti Ön a feladatát?Ön, Biztos Asszony, a sorbonni évei óta akadémiai karrier-

je építésén dolgozott. Ön soha nem jött ki a valós életbe,hogy próbára tegye tanulmányait. Ön soha nem volt kívül azAkadémia, hatalom és jólét légkondicionált folyosóin azonkívül, hogy a világ egyik legkisebb országában újságírókéntdolgozott egy kis ideig. Egy villámkérdésre nem tudná meg-mondani, mennyibe kerül egy vekni kenyér, vagy egy liter tej.

Önnek nincs fogalma arról, hogy a valós életben mit jelen-tenek az Ön munkaköri leírásában foglalt fogalmak, mert

Ön soha nem lépett ki üvegkalitkájából a valós világba. De-mokrácia, a törvény uralma, emberi jogok csupán tologatnivaló papírokat jelenetek Önnek, túlságosan unalmas munka.

Ezért Ön beorozta magát a politikába, ami valójában ahivatásos politikusok területe. Meghívásuk nélkül Ön csatla-kozott hozzájuk ismételgetve hazugságaikat, kiagyalt rágal-maikat Magyarország ellen. Mindezt Ön a nemzeti szuvere-nitásunk és emberi jogaink szélsõségesen durva megsértésé-vel teszi. Rugdossa a magyarokat

Miért a magyarokat?Mert õk lent vannak, földre kényszerítette õket 8 év „szo-

cialista” rémuralma, gazdasági tékozlása, korrupciója. Az Önkarrier modelljei, a Barossok, Schultzok, Tavaresek és hozzá-juk hasonlók rugdossák a magyarokat, mert ezzel vélnekkönnyen, olcsón és gyorsan politikai tõkét építeni maguknak.

Ezért Ön is beszállt a bandába...Kérem, térjen vissza a politikából a hivatali kötelességeihez,

Asszonyom, és végezze a munkáját. Ha azt unalmasnak talál-ja, mondjon le, ne hozzon további becstelenséget a hivatalra,amit Ön betölt. Próbálkozzon politikával, ahogy a karrier poli-tikusok teszik, választói szinten az Ön országában, amelyorgazdaságból, a vállalati bûnözõk és korrupt politikusok adó-paradicsomának bevételeibõl él. Szerezze meg az állampol-gárok hozzájárulását ahhoz, hogy nevükben hirdethesse ideo-lógiáját ugyanúgy, ahogy a karrierpolitikusok teszik...

Ennyit Önrõl, Asszonyom.Biztos Asszony, valóságra ébredésünk véget vetett remé-

nyinknek, amelyeket az Unió alapokmányai keltettek. Feléb-redtünk, hogy a nap fényében megláthassuk azokat a rémü-letes terrorintézményeket, amivé az Unió vált az önkényura-lom „liberális szocialista” néven befurakodott terrorista ideo-lógusai and apparatcsikjai kezében. Az Unió a náci és kom-munista hazugságok, terror és gyakorlat örökösévé, megtar-tójává és végrehajtójává vált.

Szavainkat megismételve, maradok tisztelettel,George L. Seymour, M.Sc.,

érckutató és gazdasági geológus, hidrogeológus

Bözödújfalu

2013. szeptember


Az Erdélyi Magyar Néppárt április végén újraválasztottelnöke szerint az utcai politizálás vezethet el oda, hogymeghallják hangjukat a román törvényhozásban. Tervezikés szervezik a tüntetéseket, és persze keményen dolgoznakazon, hogy megfogalmazzák az értékrendjük szerinti alkot-mánymódosítással és régiósítással kapcsolatos mondani-valójukat. Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppártújjáválasztott elnökével Márványi Péter beszélgetett.

– Melyek a Néppárt konkrét gyakorlati, taktikai esélyei akövetkezõ idõszakban az olyan nehéz ügyekben, mint alkot-mány, régiósítás stb.?

– A programbeszédemnek része ez, következik, nemmulasztottam el, csak másik napirendi pontnál jön. Valóbana következõ hónapoknak van néhány nagy kihívása. Talán azegyiket, a kárpótlási és restitúciós törvény utóéletét említe-ném. Lehet, hogy ez az egyik legfontosabb törvény, amitmost kísérel meg elfogadni a román parlament. Ennek akövetkezményei beláthatatlanok, és erre egy határozatijavaslatot terjesztünk elõ, és valószínûleg el is fogadunk, aküldöttgyûlés ugye az egyik legszélesebb front, amit ki kellalakítanunk, hogy ez a törvény így életbe lépjen.

– Mit jelent ez a legszélésebb front? Az RMDSZ-t is akár?– Természetesen, sõt, elsõsorban az RMDSZ-t, hiszen õk

vannak a parlamentben. Nem tudom, hogyan gondolkodnakebben a kérdésben, igazából nem volt átlátszó ez a folyamat,ahogyan õk végül is nem társultak az ellenzék azon részéhez,amely meg szerette volna akadályozni a törvény megszületé-sét. De minden bizonnyal nem áll távol az õ álláspontjuk amienktõl, legalábbis, ha visszagondolok az elmúlt évekre, ésebben a kérdésben egyes vezetõik megnyilvánulásaira. De alegfõbb szövetségeseink azért mégiscsak a magyar történelmiegyházak, hiszen elsõsorban õk az érintettek, és az az ingat-lanvagyon, egyáltalán az az érték, amely az egyházak jogostulajdona, az van leginkább veszélyeztetve a törvény által.

– Mik az eszközei a Néppártnak erre? Most hoznak egy hatá-rozatot, de a parlamenten kívül mit tudnak, és hogyan elérni?

– Amit most mondok, az erre is igaz, és számos más dolog-ra: mint nem parlamenti párt, nyilván a parlamenti mikrofoneszközével nem tudunk élni, sõt, a törvénykezés eszközévelis igen körülményes, bár fogunk élni vele, hiszen kezdemé-nyezhetünk, és a közösség tagjaival együtt állampolgári kez-deményezésre benyújthatunk törvényeket, de tudjuk, hogymennyire rögös ez az út. És ezt csak olyan esetekben kellhasználni, amikor ez nagyon fontos. Lehet, hogy ez a kérdéséppen olyan lesz.

Viszont ahhoz, hogy ez sikeres lehessen, meg kell teremte-ni a társadalmi és tömegbázisát. A március 10-i autonómia-tüntetésünk bizonyította, hogy micsoda erõ rejlik a közösség-ben, és azt hiszem, hogy ezzel új stílus is kezdõdött a politi-zálásban. Hiszen 20 év inkább azzal telt, hogy elaltattuk aközösséget, elmondtuk, hogy majd a politikusok elintézik,majd paktumokat kötnek, a kamarilla-politika elõbb-utóbberedményes lesz. Nem ezt bizonyította az elmúlt 23 év. Aközösség rendkívüli erõvel bíró politikai szereplõ lehet hasikerül megszervezni, és a Néppártnak az egyik kiemelt fel-

adata az, hogy ezt a közösségi erõt felszabadítsa és bevesseakkor, amikor szükség van erre.

– Nagyon lakonikusan lefordítva: az utcára kell menni a poli-tikával?

– Az utcára kell menni a politikával, igen, fõleg egy olyanhelyzetben, amikor a magát legitimnek mondó képviselet,amelyik elkötelezett az ügy mellett, nagyon korlátozott esz-közökkel rendelkezik.

– Azért egy s mást csak kiharcoltak ez alatt az idõ alatt.– Egy és mást igen, de sokkal hosszabb az a lista, amit nem

harcoltak ki, és stratégiai kérdésekben sem igazán sikerültáttörést elérni, majdnem semmiben. Maga a mód, ahogyanõk a politikához és az érdekérvényesítéshez közelítenek,nem alkalmas a stratégiai dolgok érvényesítésére. Ezért aközösség szerepe fel fog értékelõdni, és a Néppárt azon lesz,hogy ez eredményes is legyen. Ez a március 10-e igazából egyolyan típusú fõpróba volt, hogy a mozdul-e vagy sem a közös-ség, ha fontos dologról van szó. És éppen Marosvásárhelyen,ami egyáltalán nem könnyû környezet, a fõpróba sikeresvolt. A politikusok és a közéleti személyiségek felelõssége,hogy ezt az erõt, amely a közösségben rejlik, és amely mostfelsejlett, ki tudjuk használni a közösségi ügyek érvényesíté-se érdekében.

– Kétféle tendenciát lehet érzékelni: egyrészt itt vannak a sür-getõ, nehéz ügyek, amelyek valóban, ahogy ezt a külügyi állam-titkár is mondta, egyfajta összefogást feltételeznek a romániaimagyarok részérõl, másfelõl 2014-ben Európai Parlamentiválasztások lesznek, és minden választás, ugye, a konfliktus-helyzetet erõsíti. De az EP-választások legutóbbi történése is aztmutatta, hogy lehetséges valamiféle összjáték, összefogás.

– Igen, jómagam is összefogáspárti vagyok. Ez még akkoris igaz, ha egyesek megkérdezik, hogy akkor mit keresekennek a pártnak az élén. Nos, azt hiszem, hogy következete-sen képviselem az összefogás szükségességét, és szilárderkölcsi, politikai talajon tehetem ezt meg, szerencsére. Kétegymásnak ellentmondó problémát kell egyeztetni, felolda-ni, és ez nem könnyû feladat sem politikusnak, sem közéletiembernek. Az egyik az az elvárás, hogy a közösség a békétszereti, akkor, ha fenn a nagyok megegyeznek. Másrészt az isigaz, hogy a többségi román társadalommal szemben, idõn-ként Európával szemben, együtt kell fellépni, egyeztetett, jólés markánsan megrajzolt állásponttal kell nekünk jelentkez-ni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ez az egyik része a dolog-nak, és ez mind a megegyezés felé mutat.

A másik része az, hogy nagyon markánsan eltérõ gondol-kodásmódok vannak itt a politikai érdekérvényesítésrõl. Ésez a nagy feladat, ezeket az ellentétes, egymásnak ellent-mondó politikai filozófiákat egyeztetni. Egyrészt van egylabanc álláspont, ami akár még értékítéletnek is olvasható,de most inkább tényleíró, az, hogy Bukarestben kell keres-gélnünk a jogainkat, és ezeket a jogokat, ha lehet, nem egyrendszerben, hanem darabonként, esetenként kell kiharcol-nunk. És ezt haza kell vinni, hogy jó sokáig tartson, hiszenegy mandátum négyéves, és akkor a következõ mandátumrais kell hagyni valamit. Ez a bukaresti filozófia, az, amit belül-rõl is ismerek, hiszen két mandátumot lehúztam Bukarest-

Toró: Az utcára kell menni a politikával

ben, és nekem ez nagyon idegen, elutasítom. Ezzel szembenvan egy, mondjuk úgy, hogy kuruc filozófia, ami a románhatalomhoz való viszonyulásunkat illeti leginkább, ami aztmondja, hogy nekünk Erdélyben van keresnivalónk, ottlakunk, az a szülõföldünk, azt kell építenünk.

– Igen, csakhogy Erdélyben nem hoznak törvényeket, és nemdönthetnek az autonómiáról, például.

– Így van, éppen ezért kell nekünk nagyot álmodni, és aztmondani, hogy létre kell hoznunk egy erdélyi parlamentet.Ez egy olyan politikai célkitûzés, amivel átalakítanánk azállam felépítését, és ehhez meg kell találni azokat a szövet-ségeseket - nyilván a többség soraiból -, akik ugyanígy látják,és az autonómia kérdését Erdélyben kell megoldani. Amiegyrészt egy erdélyi nagyrégiónak a saját jogállása egy szö-vetségi Romániában, másrészt pedig Erdély magyarlaktarégióinak sajátos jogállása, a Székelyföld, Partium vagy gon-dolok itt az erdélyi nagyvárosoknak a státusára. Ez lennemondjuk a kuruc filozófia, amivel sok minden jár együtt, ter-mészetesen. Egyáltalán, a mindennapi életet meghatároz-hatja az autonómia, és le is kell fordítni a szakpolitika nyel-vére, és a Néppártnak ez is a célja.

Ez a két dolog nagyon távol van jelenleg attól, hogy aközösség megértse, a közösség igazából ebbõl annyit lát,hogy azok ott fent egymásnak esnek, és akkor, amikor dön-tenie kell, akkor a régi, rongyos, kipróbált, 23 éves receptszerint dönt, engedve annak az érzelmi zsarolásnak, amitmagas szinten ûzött a legutolsó választásban is a politikai ésképviseleti monopóliumát õrzõ szövetség. Igazából megfosz-totta a közösséget - akik többen vannak valószínûleg - attól,hogy õk válasszanak, és ezt bátorítja, ezt a típusú politikát,amit megint határozottan elutasítok. Azt gondolom, hogy ezis a Néppárt küldetése, és a mi munkánkat fogja minõsíteni,ha 2016-ban újra ez lesz. Azt jelenti, hogy mi nem dolgoz-tunk jól, ha nem tudjuk megmutatni a magunk elképzelése-it, a magunk csupasz célkitûzéseit, és az erõnket nem sikerülúgy koncentrálni, hogy azt el is tudják fogadni.

Ami a nemzetpolitikai víziómat illeti, az az, hogy ez a két-fajta gondolkodás szép lassan egymást kiegyenlíti. Jelenlegerõsen aszimmetrikus a bukaresti kijárásos politika felé, eztszámszerûsítette is a választás, olyan 85-15 százalékos arány-ban. Azt gondolom, akkor lesz igazából hatékony a nemzet-politika, ha legalább egymást kiegyenlíti ez a kétfajta gondol-kodás, és ez rá fogja kényszeríteni a politikai elitet arra, hogyegyeztessen, megegyezzen, munkamegosztással való politi-kát folytasson, és azt hiszem, hogy akkor lesz nemzetpolitikaiszempontból értékelhetõ. Úgy látom, hogy ezt a kiegyensú-lyozást a Néppárt küldetése elvégezni.

– Akár maradhat az RMDSZ a parlamentben, maradhat aNéppárt az erdélyi politizálás szintjén, tehát ez a kettõ futhategyütt?

– Hát, három évig biztos így lesz, de azt gondolom, hogyBukarestben is küldetésünk van. Nem az, hogy kijárjunkexportengedélyért, hanem az, hogy a jogi keretek közt meg-teremtsük annak az autonómia-berendezkedésnek az esé-lyét, amirõl beszéltem az elején, és utána természetesenErdélyben van a legfõbb dolgunk.

- Elég sokan aggódnak amiatt, hogy a román részrõl nagyonerõsen radikalizálódó környezetben, amikor a magyarellenességkézzelfoghatóan erõsödik, közben a radikálisabb magyar fellé-

pés ennek a konfrontációnak az erõsítését hozza el, ez a politi-ka még kevesebb esélyt ad arra, hogy bármit el lehessen érni amagyarok érdekében.

– Én nem látom azt, hogy radikalizálódik a román közvé-lemény, én azt látom, hogy akkor radikalizálódik, amikor ahatalomnak erre szüksége van, tehát ez inkább egy diskur-zus, nem egy politikai vonalvezetés, amit mindig bevet ahatalom, ezt többször bevetette már.

– Ez egy manipulációs játék?– Abszolút az. Ráadásul a román közvélemény könnyen

manipulálható, a román sajtó látszólag szabad, de igazából aszékely zászló ügye volt az, ami bebizonyította, hogy egy pat-tintásra megáll, amikor meg kell állni, és akkor ezerrel elin-dul, amikor el kell indulnia. Tehát igazából mélyebbek ezeka dolgok, nem a felszínen kell nézni ezt a radikalizálódást,hanem a problémákról kell beszélni, tabutlanítani õket, ésrávezetni a román többséget arra, hogy bizony nekik is érde-kük az, hogy a kisebbségi közösségeket stabilizációs tényezõ-ként kezeljék, és nem politikai veszélyforrásként.

(Hírhatár)

Átalvetõ


Kamenitzky Antal

HA TILTANÁK A ZÁSZLÓNK…Ha tiltanák a zászlónk lengetéséts más ajkúak közt szólnunk volna vétség,én halk papírnak pártfogását kérem.Viselje szómat tisztaság, szemérem!

Álljon pirosan vártán versem õrnek,ha nem leng rúdján békés háztetõnek!Viselje fenyves mindig élõ zöldjét,reményünk színét, tengerzöld öröklét!

Középre tenném, nem megadásunkra,lengjen fehéren boldog béke, munka!Jelzés is volna mindig lobogtában:itthon vagyok, itthon vagyunk e tájban.

Lengessen kérést, nyílt, örök parancsot,címerben hálát, mint délben harangot!Mesélje el, mi várat itt emeltünk,és számtalanszor szállt el itt a lelkünk!

A földünkbõl kiásott régi hantokmegkondulnak, mint félrevert harangok.A néma csontban ott sikolt a múltunk:mi itt a földrész dúlt végvára voltunk.

Ha szültek minket vagy minket temettekszél is sziszegte: rossz a veszteseknek!Tiporva volt hitünk, a még parázsló,letörve mind, letépve mind a zászló.

Igazság lengjen minden puszta rúdon,hogy messze lássék, végre égre kússzon!Figyeld szavam, mihelyt hazudni kezdtem,saját kezemmel tépem szét a versem!

2007. február 18.

2013. szeptember


Csak nem állta meg a bukaresti hatalom, hogy oda ne szól-jon a tusványozóknak: a külügyminisztérium már a szabad-egyetem elsõ napján sértõdött közleményben adott hangotfelháborodásának.

Részletesen ecsetelik, milyen mélyen gázoltak bele egyesmagyarországi vezetõk a román állam szuverenitásába arégiósítás kapcsán tett kijelentéseikkel. Hogy mely nyilatko-zatokra és mely politikusokra céloznak, azt nem pontosítják– vélhetõen így akarták elkerülni azt a fölöttébb kényes hely-zetet, hogy hivatalos közleményben kelljen leírniuk Szé-kelyföld nevét, amely térség védelmében emelt szót a magyarkormány több képviselõje.

Amúgy pedig a régi, untig ismert lemezt vették elõ újra:hogy a kisebbségi kérdés belügy, hogy Románia mindennemzetközi kötelezettségének eleget tesz, s különben is, aszuverenitás. Melyet olyannyira féltenek Bukarestben, vala-hányszor a magyarokról van szó, de melyrõl oly könnyedénmegfeledkeznek, mihelyst az országot kellene kormányozni.Mert fölöttébb szeretnénk mi is, Romániában élõ magyarok,ha ily keményen lépne fel a bukaresti kormány akkor is, ami-kor például a Nemzetközi Valutaalappal tárgyal. Hogy nekelljen az IMF jóváhagyására várni, ha csökkenteni szeret-nék a kenyér áfáját vagy a társadalombiztosítási járulékot. Ésszeretnénk ugyanezt az elszántságot látni a bukaresti vezetõ-

kön, amikor az energiaárak liberalizálásáról van szó, mely-nek nyomán nagyságrenddel többet fizetünk majd a földgáz-ért, villanyáramért! Csakhogy ennek nyomát sem látjuk, azországot voltaképpen az IMF kormányozza, a kormánypedig csak a magyar közösséggel szemben fitogtatja erejét. S mintha a szolgálatos nemzetféltõk fellépése nem éppen azegységes válaszreakció után kiáltana, Tusványos másodiknapján bekapcsoltak az ügyeletes távolmaradók is. Miutángõgösen elutasították a részvételt a július 20-i tüntetéseken,hasonlóan járnak el a magyar–magyar párbeszéd egyik lehet-séges fórumával, a bálványosi szabadegyetemmel. AntalÁrpád duzzogva ecsetelte, õ ugyan be nem teszi lábát a sza-badegyetemre, ha Tamás Sándort nem hívták meg, KelemenHunor szíve pedig Bíró Zsolt MPP-elnökért fáj, de azt nemgyõzik hangsúlyozni: nem a Fidesznek üzennek ezzel, velükigyekeznek jó viszonyt ápolni. S részben így is van: a székely-földi RMDSZ-esek valóban látványosan dörgölõznek amagyar kormánypártokhoz, miközben a csúcsvezetõk Mes-terházy Attilával vagy Bajnai Gordonnal purpárléznak. Tá-volmaradásukkal pedig valóban nem a magyar kormánynaküzennek, hanem nekünk, erdélyi, székelyföldi magyaroknak.Mégpedig azt: nemhogy a közös fellépésre, de a párbeszéd-re sem hajlandóak.

A nemzetféltõk legnagyobb örömére. Farcádi Botond

Nemzetféltõk és távolmaradók

Felhívás a Nagy Menetelésre az egységes,önálló, autonóm Székelyföldért

Látva Románia kormányának a székelyekkel szemben ellenséges, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásait sértõközigazgatási tervét, amelynek egyetlen célja a székely nép maradék döntéshozó intézményeinek, a székelyföldi megyék-nek az elsorvasztása és felszámolása, a Székely Nemzeti Tanács tiltakozó felvonulásra hívja a székelyeket október 27-ére, Háromszékre. Alakítsuk ki minden idõk leghosszabb tiltakozó menetoszlopát Bereck és Kökös, Gábor Áron szülõ-faluja és hõsi halálának helyszíne között.

Gyülekezzünk Kökös, Uzon, Szentivánlaborfalva, a rétyi útkeresztezõdés, Eresztevény, Maksa, Dálnok, Csernáton,Kézdivásárhely, Nyújtód, Lemhény, Bereck kijelölt helyszínein, hogy ökumenikus istentisztelet után, déli 12 órakor ahuszonkét menetoszlop megindulhasson a szomszédos település felé. Egy órán belül, tizenhárom órakor össze fog állniaz a 45 kilométer hosszú menetoszlop, amely székely zászlók ezreivel és tiltakozó feliratokkal üzeni a bukaresti kormánynak: a székelyek szembeszegülnek erõszakos asszimilációs tervével.

Elsõsorban az itt élõk kétszázezres közösségét kérjük, mutassa meg ismét a világnak: Háromszék nem alkuszik! De jöj-jenek a csíkiak, a gyergyóiak, a marosszékiek, az udvarhelyiek és egész Erdély magyarsága, megmutatni, hogy nem fé-lünk, és nem hátrálunk, ha a jövendõ a tét! A Székely Nemzeti Tanács megalakulásának tíz éves évfordulójára is emlé-kezve mondjuk ki együtt: Székelyföldet nem hagyjuk sem felosztani, sem beolvasztani!

Felkérjük az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetõit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket, oda-adással vegyenek részt a tiltakozó megmozduláson, akárcsak márciusban a Székely Szabadság Napján, Marosvásárhe-lyen tartott tiltakozó nagygyûlésen.

Felkérjük a nagyvilág magyar közösségeit, szervezzenek tüntetéseket Románia külképviseletei elõtt egyidõben a Szé-kelyek Nagy Menetelésével, és vetítsék ki, szemközt a külképviseletekkel a háromszéki tüntetés részleteit, amelyet inter-neten fogunk közvetíteni.

Legyen jelmondatunk a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyûlés állásfoglalása:Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló,

többlethatáskörökkel rendelkezõ autonóm közigazgatási egységként képzelhetõ el a jövõben, amelynek egyben különálló fejleszté-si régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynekmegfelelõen, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.

Marosvásárhely, 2013. augusztus 8. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

I.Nyári utazás elvakultakkal

Egy hétköznapi tapasztalat folytán a kettészakítottmagyar társadalom, a saját két oldala közötti kompforgal-mat szüneteltetõ kompország magyarsága került ismét látó-terembe.

Nyári szabadságomat egy szervezett utazás kereteibentöltvén, utastársaimmal, sokféle magyar honfitársammalvolt alkalmam beszélgetni avagy beszélgetéseiket hallgatni.Megdöbbentett az a megfigyelés, hogy mennyire nem fogé-kony a magyar választó a tényekre.

A nem tervezett felmérés azt mutatta, hogy nincsen helyesemmiféle érvelésnek. Még a saját tapasztalat is csak akkorkerült be az indoklásba, ha az éppen érvelõ addig kialakult,vagy kialakított szubjektív véleményét képes volt alátámasz-tani

Nem hallgathatom el, hogy ez az úgynevezett baloldalibeállítottságúak esetében volt általános. A jobboldali, vagymondjuk inkább úgy, hogy a nemzetben gondolkodó oldalsokkal rugalmasabb volt. Kritikus, sõt önkritikus.Remélem, csupán a véletlen mûve, hogy ezt a csoportotigen kevesen képviseltük.

A társadalmilag széles skálán mozgó nyaralók természe-tesen valamennyien olyanok, akik ezt megengedhettékmaguknak, tele voltak panasszal és sérelemmel. Volt, akicsak az iróniáig ment el, de éppen a „legjobban menõk”közt nem egy volt, aki durva szavakkal illette a kormányt.

Szó nem lehetett arról, hogy elismerjék a sikereket.Szó nem eshetett arról, hogy honnan indulva, milyen

aknamezõn és minõ ellenszélben, sietve és kapkodásrakésztetve érték el eredményeiket, vagy követték el az ered-ményekhez mérten kétségtelenül kisebb hibáikat. .

Csak bírálat, durva bírálat, panasz és minden másik – va-gyis saját – oldali hiba irányában mutatott teljes vakság volttapasztalható.

Mondom, remélhetõleg rossz szelekció áldozata lehet-tem, de ez a tapasztalat nem elsõ esetben fordult elõ.

Utánunk egy hét késéssel nyaraló ismerõseim, tapasztala-tainkat nem ismerve, szó szerint ugyanerrõl számoltak be.

Hazaérkezvén sûrûn taxizó külföldi magyar mesélt arról,hogy a szerinte „tesztcsík szerepet betölteni képes” taxiso-fõrök következetesen szidják a kormányt.

Örvendetes, hogy a közvélemény-kutatás nem ezt erõsítimeg, de ha eltekintünk a statisztikától és a jövõvel kapcso-latos szorongásainktól, akkor is érdemes elgondolkodnimagán a jelenségen. Mert elszigeteltnek semmi esetre semnevezhetõ.

Mi ennek az oka? Miért képtelen az egyébként világoseszû és nem is minden esetben képzetlen vagy gyengeképességû ember így viszonyulni a tényekhez?

A választ, mint annyiszor, ismét csak a múltban találtammeg. És sajnos nem volt megnyugtató. Annyiból talán igen,

hogy nem csupán magyar jelenségrõl van szó.2000 esztendeje maga az emberré vált Isten ereszkedett

le közénk. Az elfajult emberiséget jött megváltani. Szelídvolt és szeretetet hirdetve járta a földet. És ami az emberszámára lényeges, nemcsak szavakkal hirdette az Isteniszándékot, de az akkori világban igen fontos, kézzelfoghatóés szemmel látható, megtapasztalható csodákkal is.Betegek gyógyultak meg, bénák dobták el botjaikat éshalottak támadtak fel.

S mi volt az eredmény? A „választó tömeg”, amikor dön-tési jogot kapott, Barabbást kiáltott. Igen! Kiáltott vagykiálttattak vele?

Hogyan is volt ez? Hogyan is van ez? A mikropolitikaimódszerek, akár két ezredévvel ezelõtt, ma is örök emberitulajdonságokat használnak fel.

Van-e ennek ellenszere? Lehet-e meggyõzõ egy rezsi-csökkentés, egy életpálya modell bevezetése, a túlzott defi-citeljárás alól történt megszabadulás, a nyilvánvaló hazug-ságokat hangoztató külsõ erõvel is szembeszálló bátorság,ha a csodák sem számítottak?

Vagy most kellenének a csodák, s akkor többet számítottvolna egy Római deficiteljárás alól való megszabadulást ho-zó Messiás?

Istennek hála nem ez történt. S így mégiscsak jobb. Deegyelõre még csak az öröklétben, mert e kurta földi nyitánynagyon rossz irányba halad.

2013. június 30.

II.Szabadságos tapasztalatok a ló másik

oldaláról

Szakaszosra sikeredett szabadságom másik hete, az elõzõnaplójegyzetben leírtakkal homlokegyenest ellenkezõ kör-nyezetbe szólított. Ismét csak véletlenül.

A nemzeti gondolat mellett elkötelezett magyarokkallehettem együtt. Sokan voltak, ezúttal megnyugtatóansokan.

Örömmel figyelték a jelen fejleményeit, a hetente, olykornaponta befutó híreket arról, amint a minket – megbízóikparancsára – rekcumozó euróurak és eurodámák sok terül-ten retirálnak és nemegyszer olyan kijelentéseket tesznek,amelyeket pár hónappal ezelõtt a mi szánkból hallva, õkmaguk kiáltottak diktatúrát és Sátánt.

Sokan és sokfélék voltak, - mind magyarságukat õrzõ ésáldozatkész emberek.

Bevallom élveztem az együttlétet. Még akkor is, amikornéha az „érted bírálok, nem ellened” hangulata mutatko-zott meg. Mert tudjuk, hogy e téren léteznek igazságok, svan ok aggodalmakra. De!

De nem maradhattam sokáig ebben az idilli hangulatban.S ezúttal nem komprádorok és elõprivatizõrök, nem is azazok által megszédített, indulattal gondolkodók rontották

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTENapló

Szász I. Tas naplójegyzeteibõl

meg hangulatomat. Nem!Találkoztam az elõzõ jegyzetem-ben tapasztaltakkal ellentétes szélsõséggel.

Habzó szájjal szidalmazták a most folyó kétségbeesettküzdelmet megmaradásunkért. Semmi sem volt elég éssemmi sem volt jó. Az utópiák képtelen és képtelenülagresszív elképzeléseinek sokaságát vágták fejemhez, mintolyant, ami azonnal és bármi áron megvalósítandó. Mindenmost megvalósult lépés gyûlöletes és hazug vagy álságos voltszerintük.

Pedig nem pártpolitikusokról volt szó, nem mondhattam,hogy a hatalom megszerzését óhajtó szélsõjobb emberei.Észérvekre nem hallgató, eszementen álmodozó emberekvoltak. És amúgy fiatalok, szépek, nagycsaládosok és sikere-sek.

Szóban nem takarékoskodtak a vérrel. Saját gyermekeik-re sem gondoltak. Minden érvelésem falra hányt borsónakbizonyult. Ha olyan volt a téma, szikráztak a szemek.Egyetlen vigaszom az lehetett, hogy egyedül voltak a soka-ságban, s feltehetõen a nagy egészben is kevesen vannakilyenek. Mégis!

Eszembe jutott egy régi barát, aki mostanság kerüli a tár-saságot. Nála ravaszabbak beoltották a származása miattifélelemmel. Elhitették vele: oka van félni. Folyamatos bará-ti vitában vagyunk. Írom, mondom, hogy nincs oka. De egyhozzá hasonló kisember, akit történelmi tapasztalatairaépítve mesterségesen vadítanak el, mit gondolt volna, ha afent említettekkel találkozik? Csak egyszer, egyetlen egy-szer az életben. Mit ér akkor az én érvelésem? Mit ér mind-az, ami körülöttünk a valóságban történik? Soha többé nemlehetne megnyugtatni. Megerõsítve érezné azt, ami nincs.Annak ellenére így történt volna, hogy egyetlen antiszemi-ta megjegyzést sem hallottam tõlük. Nem errõl szólt a mon-danivalójuk. Egyszerûen csak félelmetesek voltak és meg-gyõzhetetlenek. Ugyanakkor szánalmasak. Csakhogy az,akit félni tanítottak, nem ezt fogja érezni.

Rá kell döbbennünk, miszerint a szélsõség, számbeli ará-nyától teljesen függetlenül, hatalmasat tud ártani. Prece-denst szolgáltat vádaskodóknak, muníciót a minket befeke-títõknek, és érvet az ártatlanok megfélemlítésével politikaihaszonra törõknek.

Vitánk során a náluk tapasztalt legfõbb képtelenség azvolt, hogy azt állították: tudnánk a világtól elzárkózva élni.Van nekünk mindenünk - mondották. Hiába hivatkoztamvégsõ érvként a mai társadalom alkalmatlanságára, az ezzeltermészetesen együtt járó áldozatvállalásra, vitapartnerei-met az erre képtelenek pusztulása sem zavarta volna.

A szabadság újabb szakasza véget ért. A szép emlékeksokasága ott tolong bennem, de ez a testközeli tapasztalatmindent felülír.

A barátomtól érkezõ újabb szorongó sorokra sokkalnehezebb válaszolnom.

De elsõsorban még jobban átlátom, mekkora adu ez amindenre képes ellenfél kezében. Úgy is, mint elszigeteltenlétezõ, de felmutatható félelmetes példa, de fõleg úgy, mintcéltudatosan beépített provokáció formájában használhatótitkos áfium. Mert óhatatlanul felmerül ez a lehetõség is.Egyes elszigetelt esetektõl eltekintve (az én embereim ilye-

nek lehettek) lehetséges-e ekkora vakság? Beszélhet-e ígyegy egyébként képzett és értelmes emberi lény? Vagy fel-adatot hajt végre?

Igen, tudom! Amivel találkoztam, az csupán néhány elva-kított ember hõzöngése volt. De ez a hang a politikai har-cok színterén megjelenvén mindennél ártalmasabb lehet, sezért a megmaradásunkért küzdõk számára a legnagyobbveszedelmet jelentheti. Mert ellenfeleink nagy örömmelmossák össze a tiszta nemzeti gondolattal.

Mai élet-halál harcunkban egy közülük nagyobb veszede-lem, mint megannyi nyílt ellenség.

2013. július 25.

III.Kérdések felülnézetbõl

Ismét a véletlen indítja el a gondolatsort. Nyáresti beszél-getés folyik. Ezúttal a világ „nagy” dolgai kerülnek teríték-re, s máris összezsugorodnak elõzõ két gondolatsoromárnyékai. Sajnos nem azért, mert eltûnõben vannak, hanemannak okán, hogy ezúttal rájuk is jóval nagyobb árnyakvetülnek. Ugyanis minden felülnézetbõl tárul elénk. S amafelülnézet mindennél elszomorítóbb. Ilyen-olyan szélsõsé-gekrõl vagy egész egyszerûen elvakultságról, információhi-ányról, nevezzük nevén: butaságról vagy számunkra sors-döntõ, a nagy egész szempontjából kicsinyes politikaimachinációkról gondolkodhattunk eddig. Most azonban

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 13Napló

SZIT

ELTISZTOGATVAAz eltisztogatott vajon eltisztíttatott,avagy elüldözötten,valahol, ott…(akár halott)még jobban otthon él?Dolgát tesziés vár.Bár!Tudja, hogy ez a várakozáshosszú lesz,de majd folytatja más.Mint friss temetettekszúrós szakálla,karmos körme,tovább él, s a koponyán tátongórémisztõ szemüreg isjövõt kémlelvea múltba néz.A pusztító,a romboló idõ,csak tágabbra vájja majd.

Leányfalu, 2013. július 25.

erõt vehet rajtunk akár a világvége hangulata is. S talánnem is olyan nagy túlzással.

Ha egész embercsoportok képesek tévhiteknek hódolni,mi több, ezért áldozatot hozni, csodálkozunk. De mekkorá-nak kell lennie rácsodálkozásunknak, ha a világ urainakközönyét látjuk olyan dolgokban, melyek egész kontinense-ket, civilizációkat vagy éppen az emberiséget veszélyeztetik,s fõleg magát az életterünket jelentõ földgolyót. Tehát õketmagukat és utódaikat is. Okosok összeesküvés-elméleteiszerint már készülnek a kevesek a várható katasztrófa túl-élésére, csak mi nem tudunk errõl. Igen, errõl jut eszembe,hogy hány megmagyarázhatatlanra születõ kényszer vagyhiánypótló összeesküvés-elmélet kapcsán merül fel a kér-dés: hogyan maradhat ez titok? Létezik-e ekkora titoktar-tás, amikor nap mint nap éppen ennek ellenkezõjét tapasz-taljuk?

De mindez felesleges szócséplés, gondolatszecskázás.A tény az, hogy a világ rohan a katasztrófa felé, s benne a

civilizációk és országok, népek, nemzetek, elnyomók éselnyomottak, többségiek és kisebbségek.

Sorolhatjuk a legfõbb veszedelmeket:A környezet legkülönfélébb módszerekkel folyó tönkre-

tétele. A globalizálódó világgazdaság úttévesztései vagy kreált

útvesztõi.Fõleg pedig az éppen e globalizáció által felkarolt, kivén-

hedt liberális eszme rombolása, mely a közösséginek szüle-tett (és közösségivé fejlõdött) embert próbálja az önmegva-lósításnak nevezett atomizálás útján kiszolgáltatottá (sze-rinte szabaddá!) tenni.

Ha mindezeket figyelembe véve tekintünk civilizációnk,keresztény Európánk, megcsonkított országunk és szerte-szórt nemzetünk dolgaira, nem saját gondjaink fognakkisebbnek látszani, hanem megdöbbenésünk fog fokozódni.

Létezhet-e ekkora rövidlátás? Létezhet-e ekkora önzés?Létezhet-e ekkora mohóság?

Vagy csakugyan van valami, amit valakik már tudnak, snekünk nem szabad megismerni?

Visszatérve alapvetõ – egyesek által mucsainak és béka-perspektívának is nevezett – kérdésünkhöz, a megmaradás-hoz, már másként látjuk a szélsõséges gondolatokat s azokhordozóit.

Rájöhetünk, hogy végsõ soron okosabbak nem lehetünk,s ismét oda lyukadunk ki, miszerint tegye minden ember adolgát a tõle telhetõ legjobban, legjobb tehetsége és képes-sége szerint. Tegye minden kisközösség ugyanezt. Amipedig a nemzeteket illeti, próbálják meg felismerni, hogyenergiáikat egymás ellenében forgácsolva el, a mostanihelyzet ismeretében legjobb esetben is csak büszke halottaklehetnek.

Az összefogás fontosságát felismerve, a belsõ, pártpoliti-kai, hatalmi harcokhoz használt megosztás módszereit félre-téve, arra figyelve, ami összeköt, és feledve a történelmihelyzet szította presztízsharcokat elkezdhetõ lenne egy fo-lyamat. Folyamat és nem ugrásszerû változás. Folyamat,melyhez idõ kell, az idõhöz pedig szerencse. Új generációkatkellene erre nevelni. Akkor halhatna majd ki a gyûlölet márelvetett sárkányfogveteménye. Ki törõdne akkor a maihozhasonló jobbról-balról elégedetlenkedõkkel, acsarkodókkal,okoskodókkal?

Ha ez a nagy felismerés nem következik be, akkor a mai,ilyen vagy olyan oldaliak, homogenizálók és homogenizá-lásra szántak (vagy addigra már homogenizáltak) sorsaegyütt fog beteljesülni kontinensünkével, civilizációnkéval.

Végeredményében tehát egy óriási kérdés merül fel! Van-e idõnk? Adatik-e ekkora kegyelem? Mert a végsõ megol-dás már csak onnan remélhetõ. Onnan viszont nagyon.

Itt alant úgy tûnik, mintha végleg elrontottuk volna.2013. július 25.

IV.Arról, hogy milyen szögben lóg ki a lóláb a

zsákból?

A saját lólábukon álló pacik zabostarisznyájából nem szö-gek bújnak elõ, s maga a lóláb sem onnan lóg ki, ezért aztán

Átalvetõ


Jelen számunkat, valamint a fedõlapokat Puskás György,marosvásárhelyi származású, Németországban élõ fotómû-vész képeivel díszítettük.

Szász vidék Erdélyben

nagy a nyüzsgés a zsák-mány, a mindenkori zab körül. Ettõlaztán, akinek van józan esze, az zabos lesz. Szöges ellentét-ben gondolkodnak viszont ezzel azok, akiknek rossz a lólá-tása és hallása. Õk a lé-nyeg látók és nyer-ítést hallók. Ma-guk is habzó szájjal nyer-ítenek, zabolátlanul védik a zab-rá-jukat. Paci-fistának nevezik magukat, de közben csak õk vi-hetik az utcára a politikát, és csak a nem-magyar gárdák ga-rázdálkodhatnak lovon és gyalogosan. Aki pedig kilõtt sze-

mére mutat, az szemen szedett hazug. S ezt az információtEurópa színe elé is van ki elvigye. „Látják? Nem látják? Nalátják!”

A minket körülvevõ világ hemzseg az olyan evidenciáktól,melyeket nem észrevenni képtelenség. S mégis – miközbenott áll a szemünk elõtt – sikerrel tagadják a magukat süket-nek és vaknak tettetõk.

Ezért fontosak a látszólag közhelyeket ismétlõ beszédekés írások, s a történéseket rendszerezõ megnyilatkozások.Mint például ama tusványosi beszéd is volt. Ott sorakozottminden, ami fontos tudnivaló, ami iránymutató, és az is,ami a megtett utat világította meg. Egyesek számára mégismindhiába. A zabolátlan zabálók, a mindent felfalni aka-rók, az augusztusi hulló csillagokat is lehazudják az égrõl.

Amint egy intézkedés sikeresnek bizonyul, megszületikannak „agyar-ázata”. Amint egy pozitív visszajelzés érkezik,jön a megsemmisítõ tagadás vagy bagatellizálás.

De lépjünk át keserves határainkon. Hiszen a világonmindenki számára világosnak kell lennie, hogy miért nemlehet magyar állampolgár a felvidéki, s az is, hogy miértnem lehet magyar egyeteme egy országnyi magyarnakErdélyben. A benesi átokszóról, vagy az autonómiáról nemis beszélve.

A magyarázat egyszerû: minden áron homogenizálniakarják a túszul ejtett magyar tömegeket. Magukévá akar-ják tenni õket, fizikai jelenükkel s szellemi múltjukkalegyütt.

De az illetékes nemzetközi fórumok behunyják szemüketés elméleti fejtegetésekkel takargatják a szégyenletes igaz-ságokat.

Nem jobb a helyzet a világ dolgaival sem. Letagadhatat-lanul zajlik a nemzetközi finánctõke – ahogy egykor tanul-tuk: „a rothadó kapitalizmus” – végsõ stádiuma, az imperi-alizmus érdekeinek érvényesítése. A folyamat már leplezet-len. S mégis, éppen azok takarják le jótékony leplekkel,akiknek feladata a leleplezés lenne. Milliók szenvednek ésmi erre a válasz? Maximum egy-egy színpadias „elhatároló-dás”, néha „elítélés”, aztán csend.

Sorolhatnánk tovább is. De maradjunk a leglényegesebb-nél: nem akarják nyíltan felvázolni a föld demográfiai hely-zetének, az erõsödõ kényszer-migrációknak, a demográfiaimutatókban az egyes kultúrák közti különbségeknek, a kör-nyezetszennyezésnek és a részben következményes idõjá-rás-változásnak várható hatásait és kimenetelét.

És akkor még nem is beszéltem az emberiség sürgõsenmegoldandó megannyi gondjáról, amelyeket vizsgálni semlehet, mert ügyesen bezsákolták a politikailag inkorrektcsomagjába. Ettõl aztán ama zsák mára egy hatalmas sün-disznóval téveszthetõ össze.

Evidenciák! Elõttünk heverõ tények!Meddig viseli a föld félrevezetett többsége a látását kor-

látozó ellenzõk manipulációit? Mert a lólábak éles szögben lógnak ki a zsákból, de seho-

gyan sem akarnak szögbe lépni.2013. július 26.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 15Napló

SZIT

Még holtában is!Már elszálltak a hajnali varjak.A betontenger hulladékhegyei várják naponta õket.Csak végtermékeit,szemétnek salakját,hordják vissza,vén fák alá lerakni,savakkal maratni õs köveket.A varjak elszálltak,de estére visszatérnek,mocskos munkávaljöttmentként birtokolni,míg nappal mások,rejtõzõ asztaloknál teszik azt.Összevillanó szemekpásztáznak régi könyveket.Temetõt tisztítanának.Nem savas koszoktól,nem gaztól, avartól,fonnyadt koszorúktól.Amint mohó bankok kilakoltatnakvesztes hitelest, régi lakóit tennék temetõárokba.Nincs aki vigyáznamagyar temetõre,örök nyugalmának,már nem lehet õre.Porló kövek kerülnekhivalkodó betonbunkerekalapjába.Az útszélen ottfeledettcsontocska.Korán elhalt gyermeké lehetett.S nagy vénjeink is,ki tudja meddiglesznek megtûrve még.

Leányfalu, 2013. július 27.

Csak egy nap…Igen érdekes „kórképrõl” ír a szombati MN melléklete: a

kiberchondriáról, ami természetesen a hypochondriára hajaz,mert hogy tulajdonképpen egy internetes hypochondriáról vanszó, amely egyre elterjedtebb jelenség a „mûvelt világban”. Csakhát éppen az a baj, hogy a hazai és nemzetközi egészségügyiweblapok és közlések igen megbízhatatlanok, arról nem isbeszélve, hogy végleg lerombolják az orvos-beteg bizalmat ésnagyon sokszor késleltetik a valódi gyógyító beavatkozást; növe-lik a betegségtudattal élõ – nagyon drága – betegek számát, stb.Sajnos ez a „kórkép” is lassan kiírthatatlannak bizonyul, és ezelég nagy baj.

A szerencse a dologban az, hogy van egy Meskó Bertalan nevûmagyar orvos, aki a Webicina címû weblapján felvette a harcotezzel a sok baromsággal, és egyre nagyobb hitele lesz nemzetkö-zi téren is.

Ma – jó páradik napja - nagy hõség van, délben 35 C fok körülvolt a hõmérséklet; az áradó folyók igen gyorsan apadnak ésmáshol mindenütt olyan szárazság van máris, hogy csak úgyrecseg. A rengeteg a gomba is egyik napról a másikra eltûnt,most megint nem eszünk egy darabig gombát.

Ma délben az „Ütközõben” a Kossuthon a köztemetõkrõl, aszociális temetésekrõl volt szó: nagyon érdekes volt, ahogy azMSZP-s képviselõ minden megnyilvánulásából az tûnt ki világo-san, hogy õk a temetkezési vállalkozók érdekeit képviselik min-den áron (nagy üzlet a halál), közben pedig minden emberivonását a temetésnek mellõzik, félremagyarázzák… nekemkülönösen az volt visszatetszõ, ahogy azt próbálta bemagyarázni,hogy az már „nem divat” és „nem népszokás”, hogy a halottat aháznál öltöztessék fel, sírassák el, és hogy a családtagok, ismerõ-sök ássák meg a kistelepüléseken a sírt. Mintha valóban csak améregdrága temetkezési vállakozók tudnának eltemetni egyembert!

„ Nem szeretem a kakukkmadarat”…írja Kányádi egyik ver-sében… pedig most a kakukkok ideje van: csak mondják-mond-ják a magukét. A maximális médiasztár nemcsak folyton kiabál,de még az antennán is ül minden nap - a Füveskert utca végén!- mintha tudná, hogy az emberek között is így történik ez: valakiráül az „antennára” és folyton csak a magáét fújja, és túlkiabálmindenkit.

Ma egy cipésszel beszélgettem errõl, hogy most és itt már nembörtönzik be az embert, ha valami hatalomnak nem tetszõtmond, hanem egyszerûen nem engedik megszólalni egyetlennyilvános fórumon sem, sõt az írott sajtóban sem (ott már nemis válaszolnak- mert nem írja elõ törvény – gondolom, egysze-rûen a létezõ vagy virtuális kukába dobják.

Az éjjel a Menekültszálláson voltam… egy ideiglenes letelepe-dési engedéllyel rendelkezõ „betegnél”, aki feltehetõen azértvolt „beteg”, mert az ideiglenes itt-tartózkodási engedélye 3 napmúlva lejár; a hívás természetesen teljesen alaptalan volt, demikor erre rákérdeztem, akkor a kiskatonák azt válaszolták,hogy tudják, de a parancs, a felsõbb vezetés, stb. Ha bemegyek asupermarkettbe és valamilyen teljesen nagy marhaságot kifogá-solok, ott is azt feleli az alkalmazott, akárcsak a közhivatalok-ban, hogy a vezetõ, a vezetõk, a „fõnökök” nekik ezt írták-írjákelõ. Érdekes kor ez, amikor a XXI. sz. embere csak felsõbb uta-sításoknak engedelmeskedik, és bár tudja, hogy ezek az utasítá-sok marhaságok vagy csak éppen teljesen rosszak, szolgai, igazánszolgai módon teljesít, mert félti a munkahelyét, az életét?! Istentudja, mit félt folyamatosan… és pánikbetegsége van, meg kiber-chondriája.

…Még mindig a szombati MN: Jaap Scholten holland író nyi-latkozza: „Az erdélyi magyarok régóta élnek kisebbségben, ezértfontosabb nekik a szolidarítás. Sokkal erõsebb itt a spiritualitás,mint Magyarországon. Úgy érzem, a kommunizmus kevésbé ha-tott rájuk, kevesebb kárt okozott az ottani magyar társadalom-ban. Jobban is tudok kötõdni az erdélyi magyarokhoz, mint amagyarországiakhoz. Talán mert hasonlítanak a hollandokra:gyakorlatiasak, optimisták”. Teljesen egyet lehet érteni vele, csakhát annyit azért még hozzátennék, hogy az erdélyi embert segí-tette mindig a református, reformált vallások puritán erkölcse isés az ebbõl fakadó elõnyök.

A „csoda három napja” íme lejárt már, de én nagyon sokatgondolok Erõss Zsoltra… „a székely, aki ottmaradt a hegyen” –most már így szólítom magamban. A székely, aki – inkább ottma-radt a hegyen?! – kérdezhetném, mert nem is akart nagyonvisszatérni egy ilyen elsivatagosodó, elsivárosodó országba?!-ahol még halálában is volt olyan bloggíró, aki „bevándorlónak”nevezte?!- hát valóban úgy látszik, hogy az elmúlt ötven eszten-dõs szovjet gyarmati lét végleg meghatározta ezeknek az itteniembereknek a tudatát? Soha többet nem tudnak-tudunk kitörnimár a törpeállam és a kisebbségi lét képzetének kényszerébõl?!Így nincs elõre, csak hátra van! Igaz, ha nem tekintünk hátra tel-jesen józan szigorral és nem elemezzük ki az elmúlt retteneteskorszakot, akkor soha nem lesz épkézláb nemzeti tudatunk, ésnem fogunk tudni elõre sem lépni!- legalábbis együtt nem!

Mi minden kiderül errõl a rothadt EU-ról! Hol Görögország,hol Ciprus elõre eltervezett tönkretétele, hol az összehangolt,Magyarország elleni támadások háttere! – mi soha nem tudunkkellõen és gyorsan alkalmazkodni Európa „színeváltásaihoz”, miahhoz vagy túl becsületesek vagyunk, vagy még mindig túlbugyuták?

Mennyire igaza volt Sztálinnak, amikor azt mondta: „ Egyember halála: tragédia; milliók halála statisztika!” – morbid, dema is igaz, és fõleg ebben a képmutató nyugati világban.

A MOK (Magyar Orvosi Kamara- a szerk.) lapjában megszó-lal Gamal Eldin Mohhamed, az Egynapos Sebészet magyaror-szági úttörõje és elnöke, aki kimondja, hogy ebben az országbanazért nem fejlõdött ki ez a sebészeti ág, amit Õ már huszonévebevezetett, mert itt mindenki félti a paraszolvenciáját és ezt aMOK és az eü. kormányzat is mindig szentesítette.

Ide biggyesztem egy mai förmedvényemet, mert...

Idegenek vagyunkIdegenek vagyunk ebben a hazábanidegenek bizony minden városábanminden falujában, minden utcájábanminden fasorában reánk leselkednekgyûlöletbõl körénk falakat emelnek,sírjainkat fedik jeltelen keresztek.Nem szeretnek minket, sohse is szerettekszálka vagyunk mindencsipás magyar szemnekirigyelnek minket büszke tartásunkértirigyelnek minket józan tudásunkértirigyelnek minket a talpalatnyi földértamit megõriztünk a nagy viharokbanamit mindig õrzünk szemsugarunkbanirigyelnek minket szoros láncainkértami összetart minket még a síron is túl.

2013. június 19. Nyírbátor

...Hát így megy ez ebben a széles és nagy hazában, számunkra,erdélyiek számára.

Nagy Major Gábor

Átalvetõ


(A leányfalui újságban megjelent tudósítás szerkesztett változata)

2013. július 13-án az Erdélyi Mûvészek Leányfalun sorozat ésa már hagyományosan hozzá csatlakozó irodalmi est legújabbnagysikerû mûsorát láthatta az igen népes közönség.

A kiállító egy nemzetközi hírû könyv- és reklámgrafikus,Vertel Beatrix, az irodalmi mûsor meghívottja pedig a sorozatalapítója és szervezõje: Szász István Tas volt.

A kiállítót és a most 75. születésnapját ünneplõ orvos-egész-ségpolitikus-író-költõ-publicista-szerkesztõ-kultúrszervezõt azis összeköti, hogy Szász István Tas eddig megjelent 20 köteté-nek felét Vertel Beatrix gondozta és tervezte.

A kiállítást Vehner Tibor nyitotta meg, az irodalmi mûsortigen neves kolozsvári vendégmûvészek, Rekita Rozália és Jan-csó Miklós vezették, illetve adták elõ. Ez a felejthetetlen szülõ-város meglepetése volt a 75 éves ünnepelt számára.

A közönség képet kaphatott egy erdélyi gyökerû magyarértelmiségi tanulságos életútjáról. Az ünnepelt kiemelte, hogyne egyszerûen a róla szóló történet személyes vonatkozásait,hanem a tanulságokat figyeljék, mert annak, amin õ és generá-ciója átment, tapasztalattá érlelve hozzá kell járulnia eljövendõgenerációk útkeresésének megkönnyítéséhez, ezáltal azösszmagyar megmaradáshoz.

Eddigi 20 kötete, a több mint 80 lap és folyóirat által közöltközel 2000 írása: cikkek, tanulmányok, esszék, versek, glosszákvagy vitairatok, s a nehezen felsorolható sok kitüntetése (a tel-jesség igénye nélkül említsük csupán a millenniumi MédiaDíjat, a Hippokratész-emlékérmet vagy a számára nagyon ked-ves Emléklap a Hûségért oklevelet) ismeretében kíváncsianvárjuk a folytatást. Ha az általa mindennél meghatározóbbnaktartott Gondviselés is segíti, még sok meglepetéssel szolgálhat.

Ünnepeltünk élete során a pszichiátria és a háziorvosságmellett még számos területen próbálta ki magát sikerrel. Igenfontos szakasza volt ennek az alapellátás átszervezõdésének

hõskorában végzett munkája. Az, amit akkor megharcolt, máraaz egész szakma számára fontos. Nem véletlenül látta el nyug-díjba vonulásáig az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsé-gének elnöki tisztét, s ma is örökös tiszteletbeli elnöke annak.

Egy igen fontos figyelmeztetése többekben lelt visszhangra.Arról a szomorú tapasztalatról beszélt, hogy társadalmunk mégma is hajlamos a szolgálni akarók gáncsolására, a közösség szol-gálatára tett erõfeszítések ma is képesek gyanakvást ébreszteni.Röviden: a munkát csupán mint önérdekû, haszonelvû tevé-kenységet vagyunk képesek elképzelni, a közösség szolgálatá-nak fogalma kiveszõben van. Ez a jelenség igen sok Erdélybõláttelepülni kényszerült sorstársunkat sújtotta. Vajon végzetesmegosztottságunknak nem ez az egyik legfontosabb okozója?

De hasonló horderejû munkát végzett az elfelejtett nagysze-rû folyóiratnak, a kolozsvári Hitelnek és szellemiségének újra-felfedezése és aktualizálása terén is. Errõl szóló könyvei hézag-pótló jellegûek, s szép sikerrel mûködik az általa alapított Hitelmúzeum is Leányfalun.

A versek és prózarészletek, valamint a vetített filmrészletekközben zajló érdekfeszítõ beszélgetés során az õ életútja a meg-maradást segítõ tapasztalatszerzésnek és a mindennapos ter-mészetességgel mûködõ szolgálat szellemének valóságos tárhá-zaként tárult elénk.

Amint arról az egyik róla szóló filmben nyilatkozott, a Hazaérdekében mindenki próbálja megtenni a tõle telhetõ legtöb-bet, azok pedig, akik beszélnek vagy írnak e teendõkrõl, tegyékis, amit elmondtak vagy leírtak. S így cselekedjenek akkor is, haez a mai atomizált és önzõ világ szokásai szerint nem saját érde-kük, és látszólag nem önmegvalósításuk része.

Az ember közösségi lény. Az önmegvalósítás viszont emberiigény. Erre játszik rá a liberalizmus. De a közösségbe ágyazottember a közösségért élve megvalósíthatja önmagát. A hallot-tak szerint családjának egész története ezt igazolta.

Ny. Cs.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 17Beszámoló

Kolozsvári mûvészek ajándékmûsora leányfalunA 75 éves Szászi István Tasnak

Örömmel jelenthetjük, hogy az udvarhelyszéki FelsõsófalviKodáros Egyesület kezdeményezésére megvalósult SzékelyMózes erdélyi fejedelem mellszobra. Az egyetlen székely feje-delemnek eddig sehol nem állítottak szobrot. A mellszoborelkészítõje, Miholcsa József szobrászmûvész – aki Marossár-patakon létrehozta az erdélyi fejedelmekrõl szóló szoborpark-ját –, olyan jelképes összegért vállalta a szobor elkészítését,hogy nevét minden székely szívébe fogja zárni. A támogatószemélyek közül elsõsorban Bokor Sándort, Parajd polgár-mesterét és Nyágrus Lászlót, Parajd alpolgármesterét kellkiemelni.

E szoborállításbanjelentõs erkölcsi, pénz-ügyi támogatást biztosí-tott Parajd Község Ön-kormányzata. A jelen-tõs adományozók kö-zött meg kell említenielsõsorban az ErdélyiMagyarok AusztriaiEgyesületét, de elõkelõhelyen vannak azEKOSZ tagszervezeteiis: a Soproni, a Komlói,Monori, Kecskeméti, aNagyatádi és a Salgó-tarjáni Erdélyi Kör,akik összesen 115.000 Ft-al támogatták a szoborállítást. Atámogatók között találhatjuk Potápi Árpád Jánost, Bonyhádváros polgármesterét, a Nemzeti Összetartozás Bizottságánakelnökét, továbbá a Bukovinai Székelyek Országos Szövet-ségét, Szekeres Zsoltot és Balás Andrást az AmerikaiEgyesült Államokból, a Brassói Unitárius Egyházközséget, aFelsõsófalvi Közbirtokosságot, Engi Albertet, Farkas Évát ésLajost Szovátáról, Gyõrfi Mihályt Korondról, Fábián SándortFelsõsófalváról és még nagyon sok magánszemélyt. Mintahogy a korondi Györfi Mihály sem pénzzel támogatta a szo-borállítást, hanem elkészítette a szobor talapzatára a SzékelyMózes nevét tartalmazó márványtáblát, úgy nagyon soksóvidéki székely, elsõsorban a felsõsófalvi székelyek társadal-mi munkában, a régi hagyományok szerint kalákában sok-soknapot dolgoztak.

A szoboravatási ünnepséget a Felsõsófalvi KodárosEgyesület Szegvár több egyesületével közösen bonyolította. Aszegvári Önkéntes Tûzoltóság és a Tûzköves alapítvány pályá-zatot nyújtottak be a Nemzeti Együttmûködési Alaphoz,melyet meg is nyertek. Így jöhetett létre a Széchenyi Ödön-Székely Mózes Fesztivál, és ennek keretében történt SzékelyMózes mellszobrának avatása 2013. augusztus 25-én. Azünnepség programjából érdemes kiemelni néhány pontot:zenés ébresztõ az alsósófalvi és parajdi fúvószenekarok közre-mûködésével, az Önkéntes Tûzoltók szervezeteinek találko-zója, tûzoltási gyakorlatok és szakmai megbeszélések, tájékoz-tatók, ünnepi istentisztelet (az istentisztelet után énekelt aFelsõsófalvi Dalárda). Székely Mózes mellszobrának leleple-

zése elõtt felvonultak a szo-vátai 15. Mátyás HuszárezredHagyományõrzõ és a Tor-boszlói Lófõk lovas csapatai,a 100 éves Szegvári ÖnkéntesTûzoltó Egyesület, a Tûzkö-ves Alapítvány és a Felsõsó-falvi Önkéntes Tûzoltóságcsapata. Az ünnepi beszédek-bõl ki lehet emelni az alábbi-akat: Bokor Sándor, ParajdKözség polgármestere és Gé-mes László, Szegvár polgár-mesterének beszéde, Sze-

keres Lukács Sándor beszéde Széchenyi Ödönrõl és SzékelyMózes erdélyi fejedelemrõl, Nyágrus László, a FelsõsófalviKodáros Egyesület elnöke mondta el gondolatait a szobormegvalósításáról, Miholcsa József, a szobor alkotójának gon-dolatai, Izsák Balázs, az SZNT elnökének beszéde. Az ünne-pi mûsorokból ki lehet emelni az alábbiakat: Deák-SárosiLászló: Nyolcágú csillag - Székely Mózes és a brassói csataHõsköltemény nyolc énekben; a Felsõsófalvi Székely MózesÁltalános Iskola sófalvi dalokat adott elõ furulyán; Régi zene– Köllõ Miklós Székely Mózes-korabeli dalokat énekelt lantkísérettel. A Szegvári Tûzköves Alapítvány mûsora utánAlsósófalva hagyományõrzõ csoportjának az elõadása zártasóvidéki székely táncokkal a mûsort. Az ünnepséget a DunaTv és a szovátai Sóvidék Tv rögzítette.

Szekeres Lukács Sándor

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEBeszámoló

Szoboravatás augusztus 25-én Székely Mózeserdélyi fejedelem tiszteletére Felsõsófalván

Nagy-Major Gábor A pillangó halála

Álomszerû volt, meseszépa röpte észre-alig-vehetõ rezzenésa csúnya bábot is feledéd,melybõl elõbújt…mint az a két halálgépami pillangókat és embereketegyetlen végzetes érintésselegyetlen véget nem érõ robbanássalegyetlen rettenetes villanássalelpusztított, s az örök tavasz országa örök télbe omlott.Hamu lett pillangóból, álmokbólbölcsõbõl és járombóls az azt csodáló jámborbólmindenbõl hamu lett, ami élt.…Azóta Hiroshima és Nagasakia holtakat csodálja és nem ahalott pillangó csodájátés gyülöli a repülõ embereketés az augusztus eleji égboltot.

2013. augusztus 9.

2013. május 31-e óta Czegei-Wass Albert erdélyi magyar íróihagyatéka Verõcén található a Lósi-völgyben. A felmérhetet-len értékû muzeális kincsre Bethlen Farkas, Verõce polgár-mestere és a Julianus Barát Alapítvány kapott megbízatást.

Bethlen Farkas a Wass AlbertMúzeum ünnepélyes megnyitójánelmondta: – A Wass- és Bethlen-család, a szülõk és nagyszülõk egy-más mellett laktak Erdélyben, smost csak a „Felsõ Rendezõ” tettea dolgát, amikor az írói hagyaték,mintegy öt konténernyi tárgyiérték: karosszék, szõnyeg, WassAlbert írógépe, íróasztala, vadász-ruhája stb. megérkezett Verõcére.Igaz, egy doboz kalandos úton,

Lengyelországon keresztül jutott a célba. Bethlen Farkasboldog és büszke, hogy Verõcén adhat helyet az írófejedelemhagyatékának. Mintha Erdélyben lennénk – mondja, de mársiet, hisz fogadnia kell a vendégeket.

Wass Miklóssal, Wass Albert egyik fiával és kedves felesé-gével Sophiával a múzeum megnyitásának napján épp csakösszefutok, majd néhány nap múlva keresem fel õket budai,várbeli otthonukban. Miklós a negyedik „gyermek” az öt fiúközül (Vid, Huba, Endre, Miklós és Géza), 1945-ben született,két éves, amikor a háború miatt szülei elhagyják Erdélyt.Miklós ma már nyugdíjas, de közgazdász-üzletemberkéntcége humanitárius koncerteket szervezett, s Los Angelesbenismerkedett meg feleségével, Zilahy Sophia Zsuzsannával.

Miklós elmondja: – A család már évek óta kereste a Wass-hagyaték méltó helyét, s tavaly õsszel tudomásukra jutott,hogy Bethlen Farkas erdélyi skanzent épít a Lósi-völgyben,így a verõcei polgármester 2013 februári e-mailje eldöntöttea kérdést, aki a múzeum céljaira felajánlott egy skanzen-épü-letet.

A Wass-fiúk évente egyszer összeülnek és megbeszélik aWass Albert Alapítvány aktuális céljait, feladatait, így idénmárciusban megszavazták, hogy édesapjuk hagyatéka kerül-jön Verõcére.

Wass Miklós és Sophia részt vett a május-végi WassMúzeum megnyitó ünnepségén. Az ünnepi eseményt köve-tõen néhány nap múlva a múzeumban találkoztunk ismét,ahol Miklós bemutatta Édesapja hagyatékát. Miklós legérté-kesebb tárgyi hagyatéknak nevezte Wass Albert íróasztalátés írógépét, hisz azon írta remekmûveit. De az íróasztal-fiók-ból elõkerült a Nagy-Magyarország térképpel ellátottöngyújtója, vagy Mindszenty hercegprímásról készült képes-lapok. A sarokban pedig egy magyar Turulmadárral ékesítettárpádsávos lobogó található, melynek egyik sarkában az

amerikai zászló színei tûnnek fel. A fogason a gróf vadászfel-szerelése látható a nélkülözhetetlen távcsõvel.

– Írónak rendelt az úr, mégpedig abból a fajtából, akineknem szórakozás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsére-te, hanem mindössze nemzetének szolgálata… Hídépítõ igye-keztem lenni. Hidat próbáltam verni múlt és jövendõ között arendelkezésemre álló jelen felhasználásával… Életem egyetlenfeladatának nemzetem megmentését ismertem föl – vallottaWass Albert írói munkásságáról. Mi pedig immár méltóképptiszteleghetünk Verõcén Wass Albert szellemi nagyságaelõtt…

Frigyesy Ágnes

2013. szeptember


„Életem egyetlen feladata nemzetem megmentése”

Wass Albert hagyatéka Verõcén

Nagy-Major Gábor

Háromszék augusztusbanÓh, csodás augusztusi égboltmennyi fény és mennyi rejtelemcsillaghullások és szénaillatmennyi ködbe veszett szerelem.Tudom hogy az ottani augusztusa Nagy Sándor alatt milyen ízeket teremés tudom, hogy a Feketeügyhogy folyik át a végtelen terekentudom, hol járt a Professzor mikora gólyákkal beszélgetett éstudom, hol folytatták le az utolsóboszorkányperekettudom azt is, hol elfolyattákaz Ágyúöntõ sötét vérétés látom Zágon felett a”Csillagot” és azt,hogy Csomakõrösön mit hagyott otta legnagyobb Vándoraki a Kancsendzönga lábait õrzi mind a mai napig.Tudom, hogy a világnak abban a szögletébenhogy nevezik a kisdög dolgokatés azt is tudom, hogy a Fortyogónki s mikor dolgozott.Kérded, tudásom honnan is eredkérded honnan bennem ez a tájszeretet?!Én akkor azt kérdem, a te õseid-hõseid, honnan is erednek?!

2013. augusztus 8.

Az Erdélyi MagyarságértAlapítványt a Magyar VilágKiadó Kft. hozta létre (1991.május 7-én volt bejegyezve – aSzerk.), azzal a céllal, hogy biz-tosítsa az Erdélyi Magyarságcímû negyedéves kiadvány ésmás, „a folyóirat koncepciójávalrokon szellemû kiadványokmegjelentetésének anyagi fel-tételeit”.

„Ugyancsak az alapítványanyagi forrásaiból óhajtjuk támogatni azokat a szellemierõfeszítéseket, amelyek megteremthetik az Erdélybenmaradók és a szomszédos országokban élõ többi magyarszámára az önrendelkezés lehetõségét: olyan szellemi,erkölcsi, politikai feltételeket, amelyek a szülõföldjükönélõk részére az otthonosság érzését biztosítják.” írtaKöteles Pál Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány kuratóriu-mának akkori elnöke az alapítvány Tájékoztatójában.

– Te mikor kerültél az Alapítványhoz? – Engem a lap indítása után nemsokkal kért fel Köteles

Pál, s az alapítvány megalakulásánál már én is bábáskod-tam.

– 1992. februárjában (3. évf. 9. szám), jelent meg elsõ alka-lommal Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány, mint kiadó. Mi-lyen események váltották ki az Alapítvány létrehozását?

– Itt messzebbre kell visszanyúlni. A módszerváltáskor azakkori Magyarok Világszövetségének lapját, a MagyarHíreket (az un. hazacsalogató lapot) a Magyar Világ KiadóKft. privatizálta és változatlan felállásban adta ki. A kiadóvállalta, hogy a továbbiakban a „haza jövõ” ErdélyiMagyarság címû lapot is kiadja.

– Addig hol jelent meg az „Erdélyi Magyarság” címû kiad-vány?

– Az „Erdélyi Magyarság” „õse” egy félévenként megje-lenõ Tájékoztató volt, melyet Zolcsák István támogatásávalaz Erdélyi Világszövetség 1970 és 1990 között adott kiBrazíliában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában.

– Az Erdélyi Magyarság c. lap megjelentetését is abból ameggondolásból vállalta a Kiadó, hogy szükség van egyolyan magas színvonalú független folyóiratra, amely hangotad az erdélyi magyarság érdekvédelmének, önrendelkezésiigényének, mind a magyar, mind a világ közvéleményeelõtt. Köteles Pál kért fel arra, hogy vállaljam el a lap(ok)terjesztését és ismeretségemen keresztül igyekezzemaz(oka)t életben tartani. A Magyar Hírek ugyan az elejénrentábilis volt, de lassan fogytak az elõfizetõk, s mindkét lapbevétele csökkent, és mindkét lap jelentõs adósságot hal-mozott fel. Ez adta az ötletet, hogy egy-egy alapítványt kelllétrehozni kiadásukra, s ekkor azokat akár állami pénzzel is

lehet támogatni. Az alapítványokat létre is hoztuk (dr.Halász György, Köteles Pál, Atzél Ferenc – a Szerk.) – aMagyarok Világlapja Alapítványt, és Az Erdélyi Magyarsá-gért Alapítványt. Köteles Pál elmondása szerint az ügyAntall József (volt miniszterelnök) elé került, aki meglátvanevemet emlékezett édesapámra, Atzél Edére, s kiadta azutasítást a két lap megmentésére. A feladatot Csurka Istvánkapta s rajta keresztül a Szerencsejáték Rt. (ezért lett azalapítványok elnöke Põsze Lajos a Szerencsejáték Rt. akko-ri vezérigazgatója) A dolog ezután olajozottan ment.Emlékezetem szerint a Magyarok Világlapja Alapítvány 21milliót, az Erdélyi Magyarságért Alapítvány 7 milliótkapott, s az átadás meg is történt. A korábbi Magyar Hírekcíme elõször Új Magyar Hírek-re, majd miután AlbertGábor lett a fõszerkesztõ, Magyarok Világlapjára változott.A lapok likviditását az elején fedezte az elõfizetési díj, ill.mivel a két lap tulajdonképpen egy kézben volt a „nagy test-vér” segítette a kisebbet.

– Az elsõ lapszám 25 ezer példányban, 64 oldalon látott nap-világot. Meddig tudtátok tartani ezeket a számokat? Már az1992/11. számban jeleztétek azt, hogy kénytelenek vagytok alap árának emelésére. De már ezelõtt az Erdélyi Magyar Kong-resszuson (1991. augusztus 22.) említetted az alapítvány nehézanyagi helyzetét. Állami támogatásban nem részesültetek?

– A 25 ezres példányszám már az elején illuzórikus volt.A gyakorlat az volt, hogy a lassan csordogáló elõfizetésekmellett a Magyarok Világlapja címjegyzékét részben fel-használva, annak költségére küldtük elsõsorban nyugatra,de sok címre az elszakított területekre is. Mivel akkor méga Magyarok Világlapja „vitte” a lapot ez nem is volt gond,jóllehet a példányszámot – emlékezetem szerint – mintegyötezerre csökkentettük. Állami támogatásban nem része-sültünk, de amíg Põsze Lajos volt a Szerencsejáték Rt.elnöke, ha kellett, érkezett támogatás. Ugyanakkor vállala-toktól, bankoktól, esetenként minisztériumtól – mindenesetben személyes kapcsolatokat kihasználva – csurrant-cseppent valami, s a sok kicsi sokra megy elv alapján ezigencsak jelentõs volt. Persze pályázatokból is profitáltunk.

– Köteles Pál halála okozott-e a folyóirat tartalmában minõ-ségi változást? Az új vezetõségnek mi volt az elképzelése a továb-bi teendõkrõl? (Tartalmi és formai változásokra gondolok.)

– Köteles Pál halála – természetesen az õ hiányán túl –semmiféle változást nem hozott, hiszen egyértelmû voltmindenki számára, hogy a szellemiség marad, a forma vál-tozatlan fenntartása mellett. Erre garancia voltam én, s ter-mészetesen Mátyás B. Ferenc és Józsa Péter, akik a lapnálmaradtak továbbra is.

– Páskándi Géza 1993. január 1-tõl lemondott a szerkesztõ-bizottság elnöki tisztérõl. Innen kezdve egy váltás történt a szer-kesztõbizottságban. Mindez, hogyan történt? Felmondott a tel-jes szerkesztõbizottság, vagy más történt?

Átalvetõ


Beszélgetés Atzél Ferenccel, Az Erdélyi MagyarságértAlapítvány volt ügyvezetõ titkárával, elnökével.

– Páskándi Géza elfoglaltságára való hivatkozással mon-dott le, mert sokallta a még oly ritkán is megtartott ülése-ket. A szerkesztõbizottság tagjai személyes felkérés alapján„születtek”, és idõnként változtak. Ennek minden esetbencsak „reklám” értéke volt. A tagok kiválasztása ötletszerû-en történt, amiben a szerkesztõség és az alapítvány javasla-tai játszották a fõ szerepet. A szerkesztõbizottság nemmondott fel, hanem egy-egy lemondás után mindig újabbszemélyeket kértem, kértünk fel – ezzel is remélve valami-féle újabb támogatást.

– Az 1992. novemberi (3. évf. 12. szám) lapszámban jelentibe Páskándi a lemondását a szerkesztõbizottsági elnöki meg-bízásából. Ennek a számnak az impresszumában még a követ-kezõ áll: Megbízott fõszerkesztõ: Mátyás B. Ferenc, Felelõsszerkesztõ Józsa Péter, Olvasószerkesztõ: Czegõ Zoltán,Mûvészeti szerkesztõ: Gergely István Szerkesztõbizottság: BekeGyörgy, Fülöp Mihály, Kulcsár Árpád, Nemeskürty István,Páskándi Géza (elnök), Pomogáts Béla; Kiadja az ErdélyiMagyarságért Alapítvány. A kiadásért felel: Atzél Ferenc ügy-vezetõ titkár. A következõ számból eltûnt a szerkesztõbizottság.

– A szerkesztõbizottságoknak nem sok jelentõséget tulaj-donítottunk, csupán annyit, hogy az új tag tud -e valamisegítséget nyújtani a lap kiadásához. Ennek megfelelõenidõnként ötletbörze szerint kértünk fel újabb személyeketszerkesztõbizottsági tagnak.

– Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány a folyóirat és könyvekkiadásán kívül még mivel foglalkozott? Ezt többek közöttazért kérdem, mert a lap. 1993/15. számában felhívást tettetekközzé, hogy az emberek írják meg, milyen kellemetlenségekérték a magyar-román határon, melyek cáfolják a „határokátjárhatóságát”. A bejelentéseket feldolgoztátok-e, és milyeneredménnyel?

– Az alapítvány munkája igen szerteágazó volt. A legkü-lönbözõbb területeken nyújtottunk anyagi segítséget.Közremûködtünk e segélyek megszerzésében és célba jutta-tásában. Segítséget nyújtottunk egyes magánszemélyeknekaz itteni bürokrácia útvesztõiben. „A határok átjárhatósága”ügyében felhívásunk visszhang nélkül maradt, de a külügyetkemény hangon tájékoztattuk szóban és írásban is a tények-rõl. Megemlítenék egy másik esetet is. Tudomást szereztemarról, hogy a Honvédelmi Minisztériumban elõkészületekettettek egy mûanyagból készült dombornyomású fali térképkiadására, ill. az már készen volt gyártásra. A térkép aKárpát-medencét ábrázolta, de a magyar földrajzi neveketcsak idegen nyelven írták volna be. Írásban és személyesenis azonnal megkerestem az akkori hadügyminisztert, FürLajost, s ennek hatására a nevek magyarul kerültek az elsõhelyre.

Más esetben adományokat gyûjtöttünk és továbbítottunkErdélybe. Így tudtunk elindítani Backamadarason egy telje-sen új pékséget, aminek teljes felszerelését, berendezését azalapítvány szerezte meg. Vidéki lelkésznek autót adomá-nyoztunk, hogy munkáját jobban el tudja látni. Még az ala-pítvány bejegyzése elõtt tízezer példányban zsoltáros köny-vet nyomtattunk és küldtünk Erdélybe. Tevékenységünknagy része mára már feledésbe merült, mert nem tartottuk

fontosnak az ilyen jellegû munka dokumentálását, nemazért tettük azt, amit tehettünk.

Összességében a lap kiadásának biztosítása mellettnagyon sok más területen is tevékenykedtünk.

– A lap 15. száma arról tudósít, hogy Primor Kiadó névena folyóirat munkatársai könyvkiadót hoztak létre. A kiadó ter-vei között szerepelt több könyv kiadása is. Melyek voltak a ter-vezett és megjelent könyvek? Az Alapítvány is hozzájárult akönyvek kiadásához?

– A Primor Kiadó Mátyás B. Ferenc fõszerkesztõ ötleté-bõl született. A kiadó elsõ kötete Matatias Carp: „Holo-caust Romániában 1940 – 1944” (Cartea Neagra) címûkönyvének rövidített változata, melyet Takács Ferenc fordí-tott és szerkesztett. Ez a könyv két kiadást ért meg.Ugyanezt kiadtuk angol nyelven is. A költségeket az alapít-vány állta.

– Mikor szûnt meg a kiadó? Vagy még most is létezik? – A források apadásával s az érdektelenség miatt a kiadó

sorsa ugyanaz lett, mint sok hasonlóé – ez is megszünt. – Ha jól emlékszem az általatok kiírt D.O. (Domiciliu

Obligatoriu) pályázat sikeresnek bizonyult. Viszont kevesetlehetett olvasni az eredményrõl az Erdélyi Magyarságban. Ezta pályázatot is az Alapítvány finanszírozta?

– Sajnos ez a pályázat is érdektelenségbe fulladt. Emléke-zetem szerint egy pályamunka volt, ami akkorra már könyv-alakot is öltött. A felajánlott összeget természetesen ki isfizettük.

– A lap és az alapítvány sok „bírálatot” kapott a románhivatalos szervektõl, valamint fõleg a soviniszta, magyargyûlö-lõ lapoktól, mint pl. a „Totusi Iubirea”. Ezt bizonyítja az is,hogy piackutató felméréseteket (1992. január 15.) „párhuza-mos népszámlálásnak” minõsítették. Szerinted melyik volt alegdurvább támadás a románok részérõl és miben nyilvánultmeg? (Gondolok itt az 1992. október 9-i Romániai MagyarSzóban megjelent: Barabás István: Az akció fedõneve:„ERDÉLYI MAGYARSÁG” címû cikkére, melyben felsoroljaazokat a román lapokat, melyekben támadják az ErdélyiMagyarságot.)

– Az otthoni támadásokról nem mindig értesültünk, ésegyáltalán nem foglalkoztunk velük. Egyébként is mindenellenünk irányuló szidást dicséretnek fogtunk fel.

– Az un. piackutatást valóban egy népszámlálásnak islehetett minõsíteni. Csináltunk egy kérdõívet, amelyet a lel-készeknek – felekezetre való tekintet nélkül – küldtünk ki,hiszen õk azok, akik az emberek ütõerén tartják kezüket.Ezt szétküldtük a lappal együtt. Nagyon sok, több százezerlélekre való adatot kaptunk. Sajnos akkor még nem rendel-keztünk számítógéppel, így azok feldolgozatlanok marad-tak. Ez nem is az én, vagy az alapítvány feladata lett volna,hiszen ehhez mi túl kicsi szervezet voltunk. Ezzel az akció-val csak az illetékesek (RMDSZ, magyar állam stb.) figyel-mét szerettem volna felhívni, hogy ez egy sürgõsen megol-dásra váró feladat, hiszen ez – újjgyakorlatként – nekik lettvolna kutya kötelességük, nem egy ilyen kis alapítványnak.Az összegyûlt adatokkal több hivatalban (HTMH,Külügyminisztérium stb.) is kilincseltem, de senki nem vál-

2013. szeptember


lalta ennek feldolgozását. Ezek mind a mai napig dobozok-ban hevernek valahol.

– A lap 1994/18. száma többek között köszönetét fejezi kiMacskásy Izoldának azért, hogy segítséget nyújtott MatatiasCarp Holocaust Romániában 1940-1944 címû könyve angolnyelvû kiadásához. Milyen volt a fogadtatása, volt-e visszajel-zés errõl a kiadványról?

– A könyv fogadtatása – a szavak szintjén – nagyon ked-vezõ volt. Olyannyira, hogy egy berlini kiadó megkeresett, svállalkozott volna a kiadására. Aztán ezek a tárgyalások isfurcsa mód megszakadtak. Újabb próbálkozások aztán márnem voltak.

– Az Erdélyi Magyarság c. folyóirat kiadása folyamatosannehézségekbe ütközött. Ezt jelezte Király Károly TabajdiCsabához írt levele is. (1994/20). Erre a válasz – szerintem –tipikus „magyarországi”. Ezt olvashatjuk Mátyás B. FerencSzerkesztõségi nyilatkozat(1995/23) és Vezércikk helyett(1995/24.) címû írásaiban. Neked errõl mi a véleményed?

– Amikor a lap kiadása veszélybe került, mi mindennel ésmindenkinél próbálkoztunk, aki számba jöhetett, mint segí-tõ. Ez is egy próbálkozás volt a sok közül. Jelszavunk azvolt, hogy „szemérmes koldusnak üres a tarisznyája…”

– A lap 25. száma (1996/25.) már nem jelenteti meg MátyásB. Ferenc nevét. Sem mint fõszerkesztõ, sem mint szerzõezután nem találkozunk nevével a lapban. Mi történt? Afõszerkesztõ elmaradásával lezárult egy korszak? Milyen voltaz õ idejében a lap, a szerkesztés, a munka?

– Mátyás B. Ferenc fõszerkesztõsége alatt a lap szerkesz-tése folyamatos és zökkenõmentes volt. Mivel a lap, illetveaz alapítvány jövõjével kapcsolatban ekkorra már megvál-tozott a véleménye, ezért útját más irányba vette. A lapszerkesztését Lipcsey Ildikó vette át, aki eddig is dolgozotta lapnak, a lap irányultsága természetesen továbbra is vál-tozatlan maradt.

– A folyóirat fenntartói tovább küzdenek a fennmaradásért.Ugyanakkor az elsõ olyan cikk jelenik meg a lapban, amelybizonyos változások fontolgatásáról ad hírt. (Hasznos volna,ha a lap átalakulna – esetleg – havilappá… E.M. 1998/36.)Végül is nem történt semmi változtatás. Miért?

– Az 1998-as kormányváltás magában hordozta a lehetõ-séget, hogy a lap valóban átalakuljon. A remélt változás nemtörtént meg, mert a hivatalosságoknál erre sem akkor, semmáskor nem volt igény. Független, befolyásolhatatlan folyó-iratra, független eszmékre sem akkor nem volt, sem manincs szükség. A helyzet mind a mai napig mit sem változott.

Az Erdélyi Magyarság és az Átalvetõ egymás támogatásáthatározta el. Miben nyilvánult meg az együttmûködés és med-dig élt?

– Mivel a két lap szellemisége tökéletesen megegyezett,egymás segítése inkább elméleti szinten valósult meg.Egymást reklámoztuk, hirdettük az olvasó felé. Amibenlehetett, segítettük egymást.

– 2000-tõl a lap szinte végnapjait éli. Legalábbis ezt sugall-ják a lap kiadásával és annak nehézségeivel foglalkozó írások.(Levélváltás az életben maradásért (E.M. 2000/ 41 – 42.),Vészjelzés (E.M. 2001/47.) In memoriam Erdélyi Magyarság?

(2001/48). De a 48. szám végén: „Lapzárta után érkezett a jóhír: Folyóiratunk 2002. évi megjelenése biztosított.” És utánami történt? Ismerjük a tényeket a Történelmi lecke fiúktólavagy: Egy nemzeti ügy támogatása címû írásodból. (E.M.2002/49.). Volt-e ennek az egésznek utóélete, és hogy látod maezt az egész történetet?

– Az egész története dióhéjban. Mádl Ferencet köztársa-sági elnököt – személyes kapcsolatom révén – megkértem,hogy segítsen. Õ azonnal beszélt Orbánnal Viktorral, akilevelem alapján azonnali hatállyal (pénteken voltam bennaz államelnöknél, kedden megszületett a döntés) hivatalo-san támogatást biztosított a lapnak, aminek eredményekéntaz hosszú évekre biztosította volna jövõjét. Ez a tény a kor-mány Hivatalos Közlönyében meg is jelent. Az elsõ napokzavart okoztak az udvaroncok között, mivel nem tudták,honnét fúj a szél. (Egyik tisztviselõ közvetlen karácsonyelõtt azonnal a lakásomra telefonált az „örömhírrel”, s kért,hogy másnap fáradjak be a minisztériumba, mert ezt nekikmég az idén rendezni kell. (!) ) A kezdeti zavar után bein-dult a már megszokott fúrógép. Rockenbauer kabinetfõnö-ke, egy bizonyos Ferencz I. Szabolcs, aki röviddel ezelõttErdélybõl „menekült”, kijelentette, hogy az egy dolog, hogyfent elhatároznak valamit, de a végrehajtás rá hárul, éshogy mi történik, ezt õ dönti el. A fõ ok az volt, hogy mivelén nem voltam hajlandó Patrubány Miklóstól elhatárolód-ni, s ez nem egyezett bizonyos elvtárs-urak ízlésével, a kor-mányhatározatban eldöntetett összeg felszívódott.

– A történtek után talán mindenki megérti kifakadásodat az

Átalvetõ


Erkedi szász templom

akkori kormány politikája ellen a 2005/60-as számban:Szamizdat – 2006 – Magyarország! Mindennek végkövetkez-ménye, hogy az Erdélyi Magyarság címû negyedéves kiadványa 62. szám után megszûnt. Folytatódott ugyan valami hasonlóMoldvai Magyarság, majd Erdélyi Szövetség címen, de ezeksajnos nem pótolták a lapot. Lipcsey Ildikó lelkesedése nemvolt elég a lap életben tartására. Mi lett az alapítvánnyal? Miértnem adta Ildikó továbbra is az Erdélyi Magyarság címet?

– Az alapítvány megszûnt és így a lapot tovább nem támo-gathatta. A kiváló Lipcsey Ildikó az Erdélyi Szövetségenkeresztül próbálta a szellemiséget tovább vinni, de ezt azErdélyi Magyarság címen nem lehetett. Ildikó még ErdélyiSzövetség címmel kiadott félévente egy lapot, de az márnem volt „az igazi”.

– Valahogy úgy érzem, hogy a lapban megjelent szellemiség,az erdélyi magyarság öntudatra ébresztése és érdekvédelme,Erdély történelmének valóságos és tárgyszerû ismertetése nem-csak a román korifeusokat, de a kádárizmus emlõin nevelke-dett hazai politikusok egy részét is irritálta. Kaptatok-e közvet-lenül valamilyen jelzést (megrovást vagy dícséretet) ebbõl azirányból?

– Szóban minden mennyiségben. Dícsérték, vélemény-azonosságukat fejezték ki a lappal, de írásban soha. Mintnem befolyásolható, vagyis független, de nem semleges lap– pont ezért – soha nem kaptunk elismerést, csak négy-szemközt, szóban… De persze nem is ezért dolgoztunk.

(„Verba volant…”)Kérdezett: Spaller Árpád

2013. szeptember


Mátyás B. Ferenc

Hadd, sajogjon...Kolozsváron maradni lett volna jobb,megspórolni útiköltséget s életem javát,meg sem hallani talmi esélyekcsábító szellemszavát,hányhattam volna Szamosba isemésztõnek vélt sérelmeimet,Fellegvár alatt, a cigány partról,Dunára ívelõ lánchidak helyett -Loholtam hát,vaskapuval zárt,trianoni félelmeimen át,Hetedhétországból haza,mint összetartozásra kódolt,szétspriccelt higany paca,szívem csikilátóként villództatavágyaim szellemfalán,az ám!hazafi lehetek nyíltan s lesz saját hazám,eztán vágyaimhoz mérhetek becsületet,nem kell hozzányaljak vezérlõ kezet,magyarságunk bomló talajánországmentõ vérátömlesztés lehetek talán,vérfrissítõ erdélyi vagány...

Hamar kicsorbult szívem acélja,hiába fentem naponta újra s újra,becsülve életre, becsülve halálra,kire kell taposni, kit emeljek vállra,ki illik jobbik, ki bal serpenyõbe,fedõszínt festettem szolga felmenõkre,fényt loptam eltévedt sötét lelkûeknek,imádkoztam is,tán akkor megszeretnek,s elenyészik bennem a kóros kortenyészet:

idegen eszmékkel agyamba petézett,mérgezett végzet -

Mi tagadás aranykort reméltem...Nem jött el.Ennyi sikerült tele csöbörrel.Sorsom lerágott csontváza,számûzött szívem sufnijába zárva...Dicsõségek hûlt helyénlapul így a besült bomba,vagy az ízes szarvasgombakutyaszimatnyi rejtekén...

Ám hízik vágyaimban a vak remény,(mindig tavasz követi a telet)az ember, ember maradt,a világ lett selejt,tegnap a mával összedereng,minek fájintos emléket faragni: szeretnek, nem szeretnek,erényeim, vétkeim velem halnak,s végzetünk halászlevében egyre megy hányadik pikkelye voltunk a halnak -

(magándal)Magamba rekesztettféregként üvöltöm,Ég és Pokol között félúton, a Földön:Hova sorsom visszahúz,Nem jár oda omnibusz,Szívem vidám gézengúz,Házsongárdig kalauz

Ami sajog, hadd sajogjon,Kinek fájok, hát visongjon,Fellegvári part alattVisszavárnak a halak!

Augusztus 7-én megnyílt a 9. EMI-tábor a Gyergyószentmik-lóshoz közeli Borzonton. A Székelyzászló-botrány 2013 címmeltartott nyitóelõadáson a felszólalók egyetértettek abban, hogy azelmúlt idõszak romániai politikai nyilatkozatai alapján körvona-lazódó zászlótörvény a székely nemzeti jelképek szabad haszná-latára burkolt veszélyeket rejthet.

Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere a székelyzászló kitûzésérõl úgy vélekedett, ameddig nincs a közösségi jel-képekre vonatkozó törvényi szabályozás, addig a jogállami nor-mák szerint mindent szabad, ami nem tiltott. Mezei kijelentette:bár jelenleg nem ütközik jogi akadályba a székely jelképek hasz-nálata, akik a zászlótörvény szabályozásán dolgoznak, bizonyáraa jelképek ellehetetlenítését tervezik, jogi alapot keresnek abüntetéseknek.

Mezei elmondta, a gyergyószéki önkormányzatoknál és intéz-ményeknél a székely zászlót sérelmezõ, gyakori feljelentésekmiatt folyamatosak a zaklatások. „A hatóságokat valószínûlegnem zavarná a zászló, de a feljelentõk munkája nyomán köteles-ségük eljárni” – mutatott rá Mezei.

Az MPP-s politikus szerint a helyi románság meg kell értse,hogy a Székelyföld autonómiája a gazdasági felemelkedés miattaz õ érdeküket is szolgálja, az autonóm régió pedig Romániaszerves része lesz.

Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke kijelentette:„jelenleg nem létezik olyan jogszabály, ami tiltaná a székely zász-ló használatát, tehát bárki, bármikor, bárhol kitûzheti. Ezt ahelyzetet csak rontani, korlátozni lehet”. A volt Hargita megyeiönkormányzati képviselõ úgy vélekedett: ahogy nem lehet szabá-lyozni, hogy miként néz ki egy népviselet, úgy a székely zászló

használatáról sem szabadna jogszabályt alkotni. „Amíg Székely-föld nem a törvény által elismert régió, a jogszabály Székelyföldzászlójára amúgy sem lesz érvényes” – fûzte hozzá. Árus Zsoltazt mondta, a székely zászló nem a székelység, hanem aSzékelyföld zászlaja. Következtetése szerint, aki idegennek érzia jelképet, az saját magát érzi idegennek a Székelyföldön.Örvendetesnek nevezte, hogy a zászló körül 2013 elején kiala-kult diplomáciai botrány elérte a nyugati sajtó ingerküszöbét,mert a heves vita megkérdõjelezte a román politikum által sokathangoztatott „példaértékûen megoldott romániai kisebbségikérdés” dogmáját. „A sokat dicsért román diplomácia hatalmasöngólt lõtt ebben a kérdésben” – összegzett Árus Zsolt.

Tõke Ervin csíkszeredai önkormányzati képviselõ rámutatott:a székelyzászló-üggyel „felébresztették, felrázták” a székelysé-get. Úgy vélekedett, a székelyek néha elfelejtik, hogy több közös-ségi jogot érdemelnek annál, mint hogy az üzletekben, köztere-ken magyarul szólalhatnak meg, a zászlóbotránynak így hasznos,mozgósító hatása volt.

Az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági partnerszervezete, aMinta elnöke elmondta, a székely zászlók hivatali épületekrõlvaló bevonását fenyegetõleg követelõ Hargita megyei prefektusikörlevél után úgy döntött, hogy a helyi sajtó jelenlétében csíksze-redai házára tûzi ki a jelképet. Késõbb, miután számos csíkszere-dai magán- és tömbházon megjelent a székely zászló, saját kez-deményezésére állítottak Csíkszereda fõterére egy nagyméretûszékely zászlót. „Ott a helye, hiszen többségben vagyunk, a várostehát a miénk. Sõt, ha nem lennénk többségben, akkor is amiénk lenne, mert ezeréves jussunk” – fogalmazott Tõke.

(Marosvásárhely, Népújság, 2013. aug. 9.)

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEJelképeink

EMI-tábor: Veszélyes zászlótörvény?

(folytatás elõzõ lapszámunkból)

1985. december 6. Radu Ciontea mondta: „Oradea este deja alnostru, Satu Mare este deja al nostru, Clujul este deja al nostru.Urmeaza Tirgu Mures” (Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvármár a miénk, következik Marosvásárhely.)

1986. január 6. Bukarestben betiltották a Mûvelõdés címûfolyóiratot, mely az utolsó magyar nyelvû kulturális folyóirat volt.„Romániában megszûnt a Mûvelõdés.”

1987. január 3. Minden Erdélybe települõ román 15 000 és 30 000lej közötti letelepedési segélyt kapott.

1987. június 15. Az Ungarischer Kirchlicher Pressedienst címû re-formátus újságban dr. Tóth Károly püspök azt írta, hogy Erdély-ben, 1946-ban 184 magyar tannyelvû középiskola volt, 1971-benmár csak 71.

1988. április 29-én a Román Kommunista Párt Központi Bi-zottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának ülésén Ceausescukijelentette:” a településszerkezet-átalakítási tervek végrehajtásáhozhosszabb idõre van szükség, nem kell erõltetni a dolgokat.” A felépí-tendõ minta-lakótelepek 2-4 emeletes panelházakból álltak volna,amelyekben a lakások csak a legelemibb komforttal lettek volnaellátva, nincs bennük WC, a közös illemhelyeket az udvaron helyez-ték el. Nincs bennük központi fûtés, a fát, és a vizet (!) az udvarrólhordták fel. Eredetileg a község belterületének megállapításakor 134négyzetméterrel számoltak. Késõbb egy lakosra 250 négyzetmétertszántak, melyben benne foglaltatott a lakóház, a gazdasági mellék-épület, a közintézmények, a templomok, a temetõk és az utak. Ez aterv mintegy 5-6 millió ember átköltöztetését jelentette volna, a meg-építendõ lakások száma is millión felüli.

„A panelházba költöztetett román paraszt, bár elveszti saját házát,

kertjét, múltját és hagyományait, de nyelvét és nemzeti mivoltát meg-õrizheti. A többségi településekre kényszeríttet magyarok, németek,ukránok, szerbek, zsidók, szlovákok, csehek, bolgárok, oroszok,törökök, tatárok, görögök, lengyelek és örmények azonban nemzeti-ségi létük lényegét veszítik el: anyanyelvüket, kultúrájukat, és törté-nelmi örökségüket. (…) A falurombolás Erdélyben õsi falvak jelen-tõs – a nemzetiségi létrõl tanúskodó - kulturális és építészeti értékekfelszámolását is jelenti. Az óromániai vidékeken viszont, ahol nincsannyi mûemlék, a falvak is késõbb alakultak ki, és a házak általá-ban rosszabb állapotban vannak, az új lakások építése esetenkéntmég pozitív tartalmat is kaphat.” Elkészültek a tervek Kolozsvártörténelmi városmagjának az átépítésére is.

1988. október 8. A BBC esti Panorama c. mûsorában beszá-molt arról, hogy éles lõszerrel lõnek a román-magyar határon.

1989. október 19. Így írt a Scinteia:„A különbözõ kereskedelmiés élelmezési egységekben és piacokon fogyatékosságok vannak, amimiatt rosszabbá vált az ellátás, és ez a lakosság részérõl elégedetlen-séget váltott ki.”

1989. november 25. A pártkongresszus véget ért. Ideje alattmilicista, munkásõr, katona járõrök cirkáltak a fõvárosban. Akongresszust hármas gyûrû „védte”.

1989. december 15. A temesvári forradalom elsõ napja.1990-tõl új történet kezdõdött, ezek talán közismertebbek.És a legújabb (?): Gyergyószentmiklóson január 8-án Wass Al-

bert emlékestet tartottak. Pár nap mûlva két rendõr kereste fel aszervezõ Kis Portik Irént, és „háborús bûnös népszerûsítése”vádjával intézkedést kezdtek ellene. E „büntettet” 5-tõl 15 évigfenyegeti a román törvénykezés…

(Az eljárást utóbb beszüntették. A szerk.)Gerendás Lajos

Az ún. „zászlóháború” múlt századi elõzményei

Négy évvel ezelõtt hallottam elõször Badiny Jós Ferencprofesszor úr elõadásában az ordoszi hun arany koronaék-szerrõl, amelyet a Krisztus elõtti elsõ évezredbõl származtat-nak. A kínai Nagy Faltól északra található Ordosz az õsi hunnépek szellemi központja, az Arvisúrák szerint i.e. 4040-tõl.A régészeti feltárások eredménye ez a csodálatos lelet, ame-lyet Hahoot város múzeumában õriznek. A korona két rész-bõl áll. Az alsó, arany spirális körpánt súlya 1022 gram, afelsõ, arany körpajzson álló türkizfejû aranytestû turul súlya192 gram. A körpántot és a turult süvegre rögzítve viselte akirály. A türkizbõl készített fejet és a farktollat úgy illesztet-ték a turul testéhez, hogy a király fejének biccentésére amadár feje és farka is megbillent, így követte a király mozdu-latát. A spirális körpánton sárkány, kos és párduc látható.

A múlt évben az egyik barátom Kínába készült és tanácso-mat kérte, hogy a sok közismert nevezetességen, régészetihelyen, leleten kívül tudnék-e valami kevésbé ismertet, eset-leg velünk is kapcsolatosat ajánlani, amit érdemes felkeres-ni. Egybõl az ordoszi Hun Korona jutott az eszembe ahahooti múzeumból. A múzeumban kiállított korona csakmásolat, az eredetit az igazgató szobájának páncélszekrény-ében õrzik. Barátom és felesége abban a megtiszteltetésbenrészesült, hogy nemcsak megláthatta, de talán elõször amagyarok közül kézbe is foghatta az eredeti, közel három-ezer éves hatalmi szimbólumot. E fényképen az igazi õsi HunKoronát láthatják.

Miért fontos ez a lelet azok számára, akik a szkíta – hun –avar – magyar népek azonosságának tudatában élnek, ennektanulmányozásával foglalkoznak, és a bennük lévõ folyama-tosságot képviselik? Azért, mert az ordoszi Hun Korona isegy a bizonyítékok sorában. A koronaékszer hivatalosan azi.e.V-III. sz.-ból való. Következésképp, az akkor és ott élõhunoknak királyuk volt, vagyis királyságban éltek, nem pediglaza, primitívnek megítélt, törzsi szervezõdésben. A kínaikrónikák az idõszámításunk elõtti idõkben is hun királyokrólbeszélnek, pl. i.e. 33-ban a Han császár a hun királynak tettbékeajánlatot. Attila hunjai ugyancsak Kínából vonultak át

Európába a II. –IV. sz..-ban, vagyis aszkíta-hunok számára a királyságismert volt, ahogy a magyarok számá-ra is természetes államforma volt

1946-ig. Hérodotosz írja, hogy a szkíták voltak a világ egyet-len népcsoportja, amelynek királyi népe volt. A királynakpedig koronája volt

A korona szó felismerhetõ gyöke a „kor”, ugyanaz, mint akorong szavunk gyöke, ami nem más, mint a „kör” õsszó. Akorona szó másik része az „ona”, a hun – magyar „ana”,„anya”. Arvisúra Anahíta volt a magyarok fõistenasszonya. Akorona, „köranya” a Napra és a Világegyetem egészére isutal. A szkíta-hun-magyar mágikus világképben a legfelsõ va-lóság az Egy, és a belõle megnyilvánuló Világegyetem nem-csak élõ, de nõi természetû is. A Természet Anya maga azEgy Isten, a Boldogasszony, aki az Élõ Világegyetem emberialakban.

A kerecsensólyom kék csõre és a Hun Koronán lévõ turulközötti azonosság nyilvánvaló. Az egyisten hitû érdeknélküliszeretet szellemmadara a király tudatát összekapcsolta aTeremtõvel, beavatta a teremtõi tervben való szerepébe, fel-adatába. A körpánton ábrázolt sárkány õsjelentése: „sár”=tüzes, izzó, kány” = kán, tehát tûzúr vagy tûzkirály. A kos égiszármazásunkat, a hunok a Kos világhónapban lévõ közpon-ti szerepét, a kusok emberiséget egyesítõ feladatát is jelképe-zi. A párduc, a Panthera dei, Isten párduca, Nimród õsapánktotem jelképe, valójában népünk káldeus – kusita eredetéreis utal. A párduc pettyes bundája az istenek és lelkek csillag-pettyes hazáját is idézte. A misztikusoknál a párduc az élet-lehelet, a Szentlélek megfelelõje. Nimród égi király az orosz-lán atya, az õsatya, a nemzet magvát õrzõ férfi õserõ, de rej-tett kettõsségében nõi tulajdonságokat is hordoz: az égikirálynõt, a maga boldogasszonyi minõségével, aki a mitikusidõben mint nappárduc jött le az égbõl az õ népéhez. A hunszó jelentése = egy, elsõ. A hun királyi koronát viselõ sze-mély a Teremtõvel való egység szellemében, a lélek újbólimegtestesülése tanításának, és az ember kozmikus szerepé-nek ismeretében uralkodott és szolgált. Ez fejezõdik ki aSzent Korona Tanban is. A hun –magyar folyamatosság érte-lemszerû.

Nyilván önök is szívesen megtekintenék az ordoszi HunKoronát eredeti valóságában. Kínai részrõl, információimszerint, magyarországi bemutatásának nincs elvi akadálya ésremélem, magyar részrõl sem lesz. Dr. Bíró Dénes

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 25Jelképeink

A hun királyi korona

Hétfalusi szász templom

Gyászoló Család! Végtisztességtevõ Magyar Nemzet!-Isten áldja Önt, Rácz Sándor! – így szólt hozzá a kommu-

nista világrendet romba döntõszuperhatalom, az AmerikaiEgyesült Államok elnöke, RonaldReagan, 1987. október 20-án keltlevelében. – Amerikai látogatásaidején nem találkozhattunk, deakarom, hogy tudja, mennyirecsodálom – és velem együtt min-den amerikai – az Ön bátorságátés hazafiságát – folytatta, majdleszögezte: Úgyszintén csodáljukazt, ahogyan Ön a közösségek önkormányzatáért harcbaszállt. Fogadja legnagyobb tiszteletemet és legjobb kívánsá-gaimat, most és mindenkor” – zárta. Rácz Sándorhoz írottsorait az amerikai elnök.

Ám hiába tisztelgett Rácz Sándor történelmi nagysága elõtta világ legnagyobb hatalmának jeles államfõje, Magyarország“rendszerváltói” nem találták Õt méltónak arra, hogy meg-hívják Lakitelekre. Miként huszonöt évvel késõbb hiába bíztameg Õt a Magyarok VIII. Világkongresszusa, hogy járjonközben az ország döntéshozóinál történelmi alkotmányunkjogfolytonosságának helyreállításáért, megkeresését sem aköztársasági elnök, sem a házelnök, sem a miniszterelnöknem méltatta válaszra. Magyarország legfõbb állami méltósá-gai nem voltak hajlandók fogadni a forradalmárt, a hazafit, aMagyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét, a hajlít-hatatlan tisztességgel megélt 80 év tanúságtevõjét.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában – mondhatnánkkeserûen, de Rácz Sándorra, mint szabadítóra, mint utolsóreménysugárra, mint sorsfordítóra tekintettek a Magyar csa-ládok, amikor a Magyar szabadságharcot vérbefojtó szovjetmegszállók fegyverei elõtt volt bátorsága megismételni a for-radalom követeléseit!

Amint a hangszeres zeneoktatás „Kodály-módszerét”kidolgozó, világhírû professzor, a Helsinkiben élõ SzilvayGéza vallja: bár nem ismerték, családja esti imájába foglaltaRácz Sándor nevét, kérve az Urat, hogy segítse õt „heroikusküzdelmében”. És nem voltak egyedül. Magyar milliók érez-tek ugyanígy.

Barátságunk Életében sokan kérdezték Rácz Sándortól, hogy miként

fér meg egymás mellett ily hosszú ideig két erõs vezéregyéni-ség. Viszonyunk, barátságunk alapvetõen egymás maradék-talan tiszteletére épült, de segítette harmonikus alakulását atiszteletbeli elnök és az elnök hatáskörének egyértelmû elkü-lönülése. Ám van még egy harmadik, mélyebb magyarázatais, és ez tömören így hangzik: Babba Mária, Csíksomlyó. Egyévtizeddel ezelõtt magamban kiválasztottam Rácz Sándort.Azt szerettem volna, hogy õ legyen a Magyarok Világszövet-

ségének tiszteletbeli elnöke. Ebben segített a CsíksomlyóiSzûzanya, Babba Mária. Elhívtam Sanyi bácsit a csíksomlyóibúcsúba. Csíksomlyó magyar oltára, a Napba Öltözött Bol-dogasszony, Szent István és Szent László elõtt kötöttünkHunor és Magyar módjára szövetséget: befelé egymás sze-mébe nézve, egymásnak mindig az igazat mondtuk, kifeléegymásnak vetett háttal, egymást védve, erõsítve vívtunkmeg minden csatát. Csíksomlyón az összmagyar jelenlét és aSzûzanya gyõzték meg õt, hogy a minden hatalom által üldö-zött Magyarok Világszövetsége kötelékébe álljon. Ez lett szá-mára az egyetlen fórum, amelyen nemzetpolitikusként kitel-jesedhetett. Már ekkor heteken át barangoltunk a Szé-kelyföldön, bejártuk minden városát, és közösen hirdettük azönkormányzat, az autonómia szükségességét. Elsõ közös, vál-lalásunk eredménye volt a Quo vadis, Székelyföld? – konfe-rencia, és a Székely Nemzeti Tanács Borsos Géza által elül-tetett csírája. Három hónap múlva, 2003. augusztus 18-án, aMagyarok Világszövetsége alapításának 65. évfordulóján letttiszteletbeli elnökünk, azon a napon, amikor a Magyarállampolgárságért indítandó népszavazásról is döntöttünk.

Rácz Sándor élete és egyéniségeRácz Sándor hihetetlenül érzékeny, mélyen látó ember

volt. 2003 tavaszán, amikor elõször járt a Székelyföldön,Csíkszentgyörgyön-Menaságon, így szólt az egybegyûlt szé-kelyekhez: Magyar rendszámú gépkocsival jöttem. Hosszúutat tettem meg Erdély földjén. Sok, románok lakta telepü-lésen jöttünk keresztül. Amikor ránk szegezett tekintetüketmegláttam, akkor értettem meg: Jaj, mit kellett Nektek el-szenvednetek! Kemény, viharbíró férfiak állták körül, mégismindenkinek könnybe lábadt a szeme. Ilyen volt RáczSándor.

Édesapja a Don-kanyarnál halt hõsi halált. Az izsáki hadi-árva nehéz sorsán anyai nagyanyja végtelen szeretete enyhít.Hétéves korában marhapásztor a falu zsidó földbirtokosá-nál, tizenöt évesen kenyérkeresõ egy budapesti gyárban,tizenhét évesen szerszámkészítõ szakmunkás. Huszonhároméves korában, 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Köz-ponti Munkástanács elnökévé választják. Egy hónapon átMagyarország elsõ számú vezetõje, mindaddig, amíg a szov-jet harckocsikkal az Országházba szállított Kádár János tõr-be nem csalja, és le nem tartóztatja.Életfogytiglanra ítélik.Hét évet tölt börtönben Bíbó István, Donáth Ferenc, MéreiFerenc, Mécs Imre, Regéczy Nagy László, Nyugati László,Faddi Ottmár egyéniség-formáló társaságában. Harmincéve-sen a kommunizmusba „szabadul”. Gyári munkás lesz, desohasem kommunista. Negyvenedik életévében titkosszolgá-lati merénylet áldozata. Életben marad, életre szóló gerinc-sérüléssel. Negyvenévesen nõsül. Ötvenéves, amikor a rend-szerváltást elõkészítõ, titkos tárgyalásokba alapítóként be-vonják. Az évek múltán a TIB (Történelmi Igazságtétel Bi-zottság) néven ismertté váló szervezetben egyedül õ rendel-

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Rácz Sándor temetésén az elhunyt és a család kérésére a búcsúbeszédet Patrubány Miklós, a MagyarokVilágszövetségének elnöke mondta. A félórás beszéd egyszerre volt hódolat Rácz Sándor történelmi nagysága elõtt ésnemzetpolitikai program. Alább (némi rövidítéssel) közzétesszük Patrubány Miklós beszédének szövegét.

Életre, halálra – Végsõ búcsú Rácz Sándortól

kezik vétójoggal. Közben ugyancsak a nyilvánosság elõl el-zártan szabadegyetemi elõadássorozatot tart budapesti, sze-gedi, pécsi és miskolci egyetemi hallgatóknak. Tematikájamindig ugyanaz: a magyarság ügye. Ötvenöt éves, és életere-je teljében van, amikor háromhónapos amerikai útra hívjákmeg. Útlevelet úgy szerez, ahogyan késõbb a Fidesznek kel-lett volna elfogadó szavazásra bírnia a külhoni magyarokmagyar állampolgárságát ellenzõ, ám a lisszaboni szerzõdésratifikálását mindenáron erõltetõ szocialistákat. Igazi politi-kai kompromisszumot erõltet ki: az ugyancsak Amerikábakészülõ, akkoriban megkerülhetetlenül fontos állami tisztsé-get betöltõ Szûrös Mátyás mindaddig nem jut amerikai ví-zum birtokába, amíg két ávós Rácz Sándor lakására nemhozza élete elsõ útlevelét. 1987-ben a Fehér Házban tárgyal,mint Magyarország lehetséges rendszerváltó vezetõje. 1988.március 15-én hajnalban a lakására jönnek, és rajtaütéssze-rûen börtönbe vágják, nehogy aznap a Petõfi-szoborhozmenjen, mert ha mégis, akkor õróla kellett volna írni a más-nap a sajtónak, nem pedig az akkor még névtelen fiatalok-ról...

1989 tavaszán, 56 évesen határozott fellépésével eléri,hogy Nagy Imre miniszterelnök és vértanútársainak újrate-metését a Hõsök terén rendezzék meg. 1990-ben, 57 évesenköztársasági elnökjelölt. De nem elnök lett, hanem gazdaIzsákon. A hatalom teljességgel mellõzi. 70 éves, amikor aMagyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választják.Kétszer is elsõ helyen végez a köztársasági elnökjelöltek nemhivatalos, internetes szavazásán, maga mögé utasítva a teljespolitikusi mezõnyt. Ám Magyarországon a köztársaságielnököt nem a nép választja, hanem a pártok, és így méghivatalos jelöltté sem válhat.

Rácz Sándor teljes emberi életet élt.Ismerte a növényeket,különösképpen a gyógyító hatásúakat, ismerte az állatokat,hiszen pásztorkodott és gazdálkodott is, földet mûvelt százhektáron, és ipari szintû gombatermesztést is folytatott.Kitûnõ szerszámkészítõ szakmunkás és kiváló szakács is volt.Piacon árult, árverésekre járt, és ha kellett, kereskedett.Népdalokat énekelt és népi táncot járt, falusi lakodalmakvõfélyeket lepipáló, kedvenc meghívottja volt. Páratlan szó-nok, körülrajongott szabadegyetemi elõadó, versmondó ésíró. Wass Albert ezer mérföldet utazott, hogy elõadását meg-hallgathassa, San Diego-ban õ búcsúztatta Márai Sándort.Mindszenty József hercegprímás óta nem volt magyarember, aki az emigrációt ennyire lázba hozta volna!

Vizsgáljuk meg közösen érdemeit. Óriás volt, akinek veze-tése alatt a munkástanácsok felvállalták az ’56-os forradalomminden követelését, kiteljesítvén azokat. Jórészt ennekköszönhetõen állapíthatta meg Hanna Ahrendt, hogy az1956-os Magyar Forradalom tartalmában messze túlnõtt az1789-es francia forradalmon. Óriás volt, aki a világhatalomközpontjában, a Fehér Házban, Zbigniew Brzezinski-velfolytatott tárgyalásán olyan súllyal érvelt a magyar nemzetéletbevágó kérdéseinek megoldásáért, ahogyan azóta semtette egyetlen magyar politikus sem: Magyarországnak akommunizmus megdöntésében játszott szerepe jogán kérteaz államadósság törlését vagy száz évre történõ átütemezésétés Trianon orvoslását. Óriás volt, aki felismerte a kommuniz-mus gyógyíthatatlanságát, és kimondta, hogy Marx Kommu-nista Kiáltványa nem más, mint eszme a rabláshoz. Eszme az

emberiség legnagyobb, alaposan kidolgozott, százmilliókkiontott vérével megpecsételt, elõre eltervelt rablásához.Óriás volt, akinek elég volt a Lenin és Kun Béla közötti, az1919. március 21-i kommunista hatalomátvételt követõ, szik-ratávírós beszélgetés elsõ két mondatát elolvasnia ahhoz,hogy rájöjjön, és kimondja: Kun Bélát nem Lenin küldteMagyarországra, hanem az antant vezényelte oda! Efelismeréssel leleplezte az egymással szemben álló világha-talmi pólusok mögött húzódó, láthatatlan, globális összefo-nódást. Óriás volt, akinek felfogni egy élethelyzetet, megér-teni egy összefüggést, megismerni egy embert – egy pillanatmûve volt. Amint azt a XX. század nagy magyar személyisé-gei és nagy magyar történései kapcsán oly sokszor bebizo-nyította: Teleki Pál miniszterelnök – úgymond – „sajátkezû”búcsúlevelérõl elsõ olvasatra megállapította, hogy hamisít-vány, hiszen szerepelt benne egy olyan politikai hiba, ame-lyet Teleki Pál – akinek politikai munkásságát alaposanismerte –, sohasem követett volna el. A hamisítvány „örök-béke” szerzõdésnek nevezi azt, ami „örökbarátsági” szerzõ-dés volt.

Mindszenty József hercegprímásról leírta: „Õ mentette azsidókat, és mentette volna a magyarokat is, ha a zsidókhagyják” – valóságos politikai vihart kavarva ezzel, ámamelynek háborgói kénytelenek voltak meghajolni, és elhall-gatni Rácz Sándor bizonyítása elõtt. Bibó István tudását, aki-nek cellatársa is volt, becsülte, és sokat tanult tõle.Keményen „vitázott” Bethlen István miniszterelnökkel, aki-vel kommunistaellenesség tekintetében egy platformon állt,de elfogadhatatlannak tartotta – különösen Trianon után –azt a nézetét, mely szerint Magyarország vezetésére egyedülaz arisztokrácia lett volna alkalmas. Nagy Imre, tudatosanvállalt vértanúságával megdicsõült szemében. Teljesen osz-totta nézetét, mely szerint a magyar népet csak nagyszeretettel és végtelen türelemmel lehet vezetni.

Különös viszony fûzte Horthy Miklóshoz. A kormányzónagy tisztelõje volt, aminek akként is érvényt szerzett, hogy aTIB egyetlen vétó-joggal bíró tagjaként visszautasította aztaz alapszabály-tervezetet, amely tiszteletlen hangnembenbeszélt a kormányzóról. Göncz Árpáddal útjaik ekkor váltakel. Késõbb, amikor elmélyült az elsõ világháborúhoz ésTrianonhoz vezetõ út kutatásában, egyre több kritikával illet-te a kormányzót. Azt, hogy Horthy IV. Károlyt megakadá-lyozta a trónra való visszatérésében, hûtlenségnek, esküsze-gésnek tartotta. Ezzel oly mértékben vált a kormányzó bírá-lójává, hogy a hozzá legközelebb állókban is fenntartásokatébresztett. Sosem feledem, hogy végnapjai egyikén a kórház-ból telefonált, és az izgalomtól remegõ hangon újságolta:megtalálta IV. Károly magyar király trónról lemondó levelét1918-ból, amelyben egyértelmûen a magyar nép akaratárabízta Magyarország sorsát. Ezzel Horthy Miklós RáczSándor szigorú szemében is felmentvényt nyert a hûtlenség,az esküszegés vádja alól. Most boldog volt, hogy önmagábanmegadhatta Horthy számára a felmentvényt.

Milyen is volt Õ? Senki sem fogalmazta meg nála frappánsabban a kommu-

nizmus magyarországi bûneit: kevesebb, mint negyven évalatt, a világtörténelemben is példa nélkül álló módon, akommunisták 9 magyar miniszterelnököt gyilkoltak meg,

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 27In memoriam

Tisza Istvántól Nagy Imréig! Határtalan volt a magyar népélni akarásába, életképességébe és életre jogosultságábavetett hite. Aradon, a 13 vértanú kivégzésének 160. évfordu-lóján mondott beszédében így szólt: Hol van már a cáriOroszország? És hol van az az osztrák császári hatalom,amely bitófára küldte õket? De Magyarország ma is áll, meg-fogyva bár, de áll, a Kárpát-medencében.

Kényes volt emberi kapcsolataira, különösen a politikaitartalommal bírókra. Amikor a Magyarok Világkongresz-szusa felkérte, hogy a magyar nemzet sorsának jobbításáraalkalmas 40-50 embert nevezzen meg, feladatát évekenkeresztül nem tudta teljesíteni: Szigorú szûrõjének rostájánalig volt, aki ne akadt volna fel! Éles elmével átlátta, hogy1956. október 23-án, mikor moszkvai idõ szerint 23 órakorelindították a hatalmas hadigépezet offenzíváját Magyaror-szág ellen, akkor Budapesten még csak 21 óra volt, és mégegyetlen fegyver sem dördült volt el. Tehát Magyarországlerohanását nem a forradalom váltotta ki, az elõre elterve-zett volt!

Összegezve: Ennyi érdem láttán, Rácz Sándor semmibevett élete legyen lármafa, legyen sikoly, legyen felkiáltó jel!Magyar élet addig nem lesz Magyarországon, amíg helyrenem állítják a történelmi alkotmány jogfolytonosságát!„Történeti alkotmányunkon kívül nincs, és nem is lehet élet-képes magyar nemzet” – hirdeti a Magyarok VIII. Vi-lágkongresszusának Zárónyilatkozata. Ha eljön az idõ, akkornem csak a politika csúcsain lesz rend, hanem a társadalom-ban is. Akkor a tisztességes ember halad, és a hitvány marad!

Igazság„Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról?” –

hangzott az elsõ kérdés 1987-ben a nagyhatalmú FreedomHouse-beli meghallgatásán, Amerikában. „Az én népemnem antiszemita!” – volt Rácz Sándor határozott és tömörválasza, hiszen tudta, hogy a 76 unokát nevelõ szeretettnagyanyja, a második világháború idején izsáki házában egyzsidó fiatalt is rejtegetett a pár lépésre gyakorlatozó németkatonák elõl! Rácz Sándornak a Freedom House-ban válasz-tania kellett államfõ-jelöltség és végérvényes mellõzés kö-zött. Az igazságot választotta!

TisztességAmikor ’56 novemberében a Nagy-budapesti Központi

Munkástanács küldöttségének élén az Országházban tár-gyalt, egy alkalommal Apró Antal helyettesítette Kádárt.Hallgassuk Rácz Sándor elbeszélését: „A tárgyalás folyamánez a semmi ember azzal állt elõ, hogy a kormány úgy látja, feltudna ajánlani három miniszteri tárcát a munkástanácsok-nak. Erre az ajánlatra én úgy válaszoltam, hogy felpattantama székrõl, mögé penderültem, úgy fogtam meg a szék karfá-ját, hogy az ajánlattevõ úgy érezze, az õ nyakát fogom, és aztmondtam: 23 évesen pillanat alatt kellett döntenem: aminiszteri szék, vagy a börtön? Az élet igazolta, hogy helye-sen döntöttem, pedig életfogytig tartó börtönre ítéltek akommunisták.”

HûségEmlékezzünk csak, hogyan is kezdte beszédét 1989. június

16-án, a Hõsök terén? „Testvéreim, Magyarok! Tisztelt Jelen-

lévõk! Az 1956-os Magyar Forradalom alatt a munkások általmegválasztott, és a magyar nép által megbízott képviseletnevében jelentem ezeknek a holtaknak, és mindazoknak,akik a magyar hazánk földjébe el vannak temetve, hogy tisz-telettel, hûséggel, becsülettel megõriztük ’56-os forradal-munk szellemét, és tovább is küzdünk minden igazságá-ért.” Ezt jelentette a megbízott vezetõ 33 év múltán, életfogy-tiglani börtönbüntetésbõl hét év után szabadulva, és 25 évetartó kommunista kisemmizéssel, elnyomással, zaklatással aháta mögött. Visszautasított miniszteri székkel, államelnökilehetõséggel – a tisztesség, az igazság és a hûség jegyében.

TörvénytiszteletMinden eddig felsorolt erény sajátos, társadalmi sszintû

foglalata a törvénytisztelet. Lehetne-e magyar, lehetne-e aszárazföldi Európa elsõ alkotmányát, az Aranybullát 1222-ben életbe léptetõ népnek fia az, aki nem törvénytisztelõ?Emlékezzünk, hogyan lett Rácz Sándor az ország elsõ számúvezetõje, 1956. november 16-án. A Kádár-kormánnyal tár-gyaló KMT-küldöttség tagja, aki szenvedélyes felszólalássalmarasztalja el a küldöttség vezetõjét, mert eltért a tárgyalásimandátumától, olyan engedményeket tett, melyekre nemvolt felhatalmazása. Ez a felszólalás, a belõle kicsengõ tör-vény- és szabálytisztelet röpítette Rácz Sándort az elnökiszékbe. Igazság, tisztesség, méltányosság, hûség, törvénytisz-telet, íme Rácz Sándor erényei, melyek egybecsengenekmagyar népének legszebb erényeivel. Kegyelmi ajándék voltÕ a magyar népnek. Sorsa jellegzetesen magyar sors. Ma-gyar tragédia, kinek szolgálatáért bitófa vagy börtön jár, és jóesetben kisemmizés, elhallgatás, mellõzés. De el kell jönnieannak az idõnek, amikor a magyar politikai osztály térdethajt Rácz Sándor áldott emléke elõtt. Miként el kell jönnieannak a napnak is, amikor Antantia térdet hajtva követi mega Szent Korona országát. Az antant bocsánatot kér majd, akisantant pedig köszönetet mond... Elvégre, miként KocsisIstván fennkölt következtetésében kimondja: „A SzentKorona Isten gondolata a magyar létrõl... a magyar küldetés-rõl.”

A forradalmárRácz Sándorra azonban a béke koronáját a forradalom-

ról vallott nézete teszi fel. Rácz Sándor forradalma nem alövöldözés, nem a vérpad és nem a lincselés. Rácz Sándorszerint a forradalom az emberi társadalom legmagasabbszintû szervezõdése, amely hibátlanul mûködik, pillanatokalatt dönt évszázados ügyekben is, és felszabadítja az mberekalkotó energiáit!

Ha volt magyar ember, akit megilletett volna a béke-Nobel-díj, akkor Rácz Sándor volt az – mondottam pár perc-cel ezelõtt. De pontosabban fogalmaz, ki azt mondja: ha volteurópai ember a második világháború után, akit megilletetta béke-Nobel-díj, akkor Rácz Sándor volt az! Azzal a béke-Nobel-díjjal, amelyet Rácz Sándornak életében oda kellettvolna ítélni, egyben az egyetemes magyar nemzet évezredesbékés útját és békeszolgálatát ismerné el a nemzetköziközösség. Nem tévedünk, ha kimondjuk: miként a mindenerényét hordozó fiát, Rácz Sándort, úgy a Szent Koronaországát megteremtõ magyar nemzetet is megilleti a béke-Nobel-díj!

Átalvetõ


BarátságunkTíz évvel ezelõtt Csíksomlyón indult közös utunk, Rácz

Sándor! És most Csíksomlyó után pár nappal ér véget. Aztmondtad hétfõn a kórházban: „Milyen érdekes, két csík-kozmásira bízom holtomban magam! Megkértem KozmaImrét, hogy õ temessen el.” Nekem pedig megüzented, hogyén búcsúztassalak el. Pár nappal ezelõtt, a csíksomlyói búcsúsokszázezer zarándoka és a tévénézõk milliói méltósággalértesültek a Nemzet Halottjának temetésérõl. Köszönet érteegy harmadik csíkkozmásinak, Orbán Szabolcsnak, a Feren-ces Rend erdélyi tartományfõnökének.

De rám bíztál még valamit hétfõn reggel, egy nappal halá-lod elõtt. A Vitézi Rendtõl és a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetségétõl három nappal korábban kapott kitüntetése-idrõl kérdeztelek. Azt mondtad: „Örvendek nekik. Fontosakezek a kitüntetések, amelyeket nem a magas állami vezetõkosztanak, mert üzenetet hordoznak a fiatal nemzedék szá-mára. Azt üzenik a fiataloknak, hogy íme, mégis, érdemestisztességesen élni, mert van, aki ezt felismeri és méltányol-ja…” Igen, vannak, vagyunk, akik a teljes elhallgattatás elle-nére felismerték tisztességedet, szellemi nagyságodat. Tégednem lehetett soha becsapni. Sem szólamokkal, sem a maidemokrácia hamis látszatával. Hiszen tudtad, és hirdetted is,a magyarság számára nincs demokrácia Trianon orvoslásanélkül. Úgy, ahogy ihletett versében Szentmihályi SzabóPéter is kimondta: „Tanuljuk a koldulás mesterségét, és szó-tagoljuk: De-mok-rá-ci-a! De a visszhang csúfosan szól: Tri-a-non!” (Szentmihályi Szabó Péter: Kelet-Európa)

VigasztalásCsaládodnak vigasztalódást kívánunk! Számodra eljött a szabadulás napja, amely életedben soha-

sem jött el, ahogyan azt Neked ajánlott versében Tollas Tiborkimondta:

„Megbocsátasz a gyilkosoknak is,kik nem bocsátják soha meg neked,hogy ártatlanul õk ítéltek el,hamis vádjukat hordja gyermeked.Életfogytig rabjuk így maradszbosszújuknak nincs mentõ tanúja,nincs kegyelem, a múltat cipeled,szabadon, de sose szabadulva.”

(Tollas Tibor: Sose szabadulva - Rácz Sándornak, hitéértés hûségért – részlet)

De most eljött a Szabadság, Rácz Sándor!

Magasan„Meghalt? Hát akkor miért ölik napontaszóval, tettel és hallgatással is?Miért békítik a símák alattombalány-duzzogássá haragvásait?”

(József Attila: Ady emlékezete)

– kérdezhetné József Attilával az elõtted járó RonaldReagan is. Mi úgy tudjuk, hogy Téged immár senki sem tudelhallgattatni, miként azt is tudjuk, hogy most már örökké ittlész’ velünk. És ha majd nagy lesz a vész, kikelsz sírodból,mint egykor Szent László király, és nem hagyod veszni népe-det.

– Készülj, Rácz Sándor arra a gyõzelemre, amely életed-ben nem adatott meg Neked, de bizton eljövend! Erre a gyõ-zelemre készülve:

Adjon Isten jó napot, Rácz Sándor!

2013. szeptember


Székelyderzs

„Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem.”

Gyászoló Testvérek!

Furcsán cseng a fülünkben éppen ebben a szomorúság-ban Isten Igéje, hiszen pont az a fájdalmunk Józsa Lászlónétestvérünk hamvai mellett állva, hogy elfogyott az erõ. Idõelõtt, keserítõ hamarsággal fogyott el az ereje – szemünkígy látja.

I.) Idõelõtti számunkra a távozása e múlandó világból,amint idõelõtti volt érkezése is abba a nyomorúságos jelen-be, amelyben születése pillanatától segítség és mentséglehetett. Segítség és mentség elsõrenden annak az édesany-jának, aki számára is, két testvérével egyetemben óvó ésgondoskodó szeretete, példaadása által mentsvára volt akisemmizõ idõk gyemekfejjel is felfogott valóságában.

A minden áldozatot vállaló szeretet és a rabló kapzsiságvalóságának a kohójában edzette õt az Úristen olyan embe-ri életté, amely az Ige szavát pecsételi: mindenre volt erejeJózsa Lászlóné testvérünknek.Én így fogalmazom a magam bizonyságtétele szerint:háromságos élete volt itt a Földön.a) Volt mindig szeretetteljes ereje elõször is a családja szá-

mára. Akik közül kinõtt, azok számára haláluk pillanatá-ig gondoskodó odaadással. Annak számára, akivel 44 ésfél évnyi házasság alatt összenõtt és egybeforrt testben éslélekben: az elvesztések fájdalmában, az életnyerés örö-mében, szüntelen odaadó gondoskodásában fiuk iránt. Smindazoknak: unokáknak, dédunokának, rokonoknak;még az eljövendõket is elõre tervezett gondoskodó,fáradhatatlan szeretetével hordozva – amint csak embe-ri lehetõségei megengedték szíve utolsó dobbanásáig.

b) Sok ember számára ki is merül(-ne) az emberi erõ, figye-lem és odaadás mindebben, s elégnek is tartanák sokana jó emberséghez. Isten azonban Józsa Lászlónét többelis felruházta és megáldotta, hogy kereszthordozásaibanmég többre legyen képes. Megáldotta õt a Teremtõ olyanszakmai tehetséggel és lelkiismeretességgel a számokvilágában, amelybõl nem csak megélhetése termett meg,hanem termett segítség sokaknak e városban, akikkeltette a jót, mert tehette. Nem kényszerbõl, nem népsze-rûséghajhász képmutatásból, hanem kötelességtudatbólés emberszeretetbõl.

A tanulás parancsszava, szíve hívása megforgatta õt többfe-lé, de mindig visszatért ide, Izsákra, ahonnan vétetett, hogyszolgálja a közösséget, amelybe Isten állította. Nem csak hamegfizetik vagy pótlékot adnak érte!Nyugdíjas éveit sem kuporgatta magának: tett önfeláldozó-an az iskoláért, a democsokráciáért. Nem csak a számbü-rokrácia éhségét csillapítva, hanem a gyermekszájakét ésgyermekszívekét is. Akik mellett nem tudott közönyösenelmenni.

Tudta, érezte, mert zsigereiben hordozta, hogyitthon lenni és mégis a nemtörõdömség honta-lanságában, számkivetettségében élni a legnehe-zebb…

Így volt ereje és szeretete azoknak az ügyét, szol-gálatát is felvenni, nem csak Iszákon, hanem országosan is,akiket átvetett Trianon démona a képzelt határon, s házatcseréltek kényszerûen, de Hazát soha. Történt ez a vállalásazért is, mert Józsa Lászlónéban a vér nem vált vízzé. Azanya-föld és az anya-nyelv lelke része volt, úgy, ahogy azAtya Isten belészerkesztette kitörölhetetlenül.

c) Ezért volt ereje Szentlélek által a lelkiekre is. Fájlalta sok-szor azt az idõt, amit a földi idejébõl nem a krisztuskövetés-ben töltött el ifjabb korában. Mi mégis úgy láttuk, hogyamit lelkesedésben, fáradhatatlan szolgálatban, imádságosigyekezetben szinte mindig, mindenütt jelen lévén az Istennépe tagjaként, presbiterként közöttünk elvégzett, felmuta-tott, az több életnek is elég lett volna…Mindebben is emberileg támasza és szeretetteljes bátorító-ja volt férje, akivel egymást lelkileg meggazdagító bölcses-séggel egyképpen az élõ Isten otthonának tekintették egy-más templomát.Csoda-e testvérek, ha csak így, a rövid utalások szintjénszámba vett számtalan szolgálatban a mindenre elég, DEmégis véges, földi, mégiscsak törékeny asszonyi erõ elfo-gyott?Sokan pedig azt hiszik, hogy mindezekben egy emberrõlszóltunk, Józsa Lászlóné Édes Saroltától – pedig nem! AKrisztusról szóltunk, aki minderre megerõsítette õt. Akinekvan füle, hallja!

II.) Mégsem volna mindez elég a vigasztalódáshoz.Hiszen a földi erõ és élet elfogyott, és sokan maradtunkelárvultan…De nem csak földi erõt ad az övéinek Krisztus, hanemmennyei erõt is! Akik e gyászban is ezért folyamodnak, kap-hatják. Amint kapta a mi testvér-Bátyánk Jézus is, a halál-lal viaskodva, mindnyájunk bûnét hordozva, hogy nekünk islehetõségünk nyíljon a halálból az Életre bemenni. Hisszük,ebben a meggyõzõdésben élt és halt eltávozott testvérünkis. Jézus Krisztus halála is idõelõttinek tûnt az embersze-mek számára. Az Atya Isten azonban a szabadulás és gyó-gyulás lehetõségévé formálta. Hisszük, hogy Józsa Lászlónétestvérünk felõrlõdött földi életerejénél is nagyobb a Lélekés az Ige, aki által gyógyulásban, bûnbocsánatban és tisztu-lásban részesülhetett. Bízzuk RÁ most mi is magunkat, akikmég a múlandóságban vagyunk, hogy minket is gyógyíthas-son a Krisztus az örökélet és a viszontlátás reménységére. Sarra, hogy a hamar távozás szomorúsága minket is a JézusKrisztushoz tartozásra neveljen, amíg idõnk van! Ámen Nagy Árpád

*Az EKOSZ könyvelését, pénztárosi munkáit vitte vállánnagy szakmai hozzáértéssel és pontossággal, térítésmente-sen, 4 éven át, mindhaláláig.

Átalvetõ


Józsa Lászlóné emlékezete Józsa Lászlóné Édes Sarolta*

Erõss Zsoltmennybemenetele

Földi távozását a magyar közösség, kiemelten az erdélyimagyarság napokig, hetekig gyászolta, gyászolja. Meg-emlékezõ összejöveteleken meggyújtott és a lelkek mélyénpislákoló gyertyalángok miriádja bizonyítja: barátként, isme-rõsként vagy akár ismeretlenként is tiszteltük és szerettükÕt. Igen, szerettük! Egy olyan korban, amikor keveseknekadatik meg, hogy sokan-sokan szeressék õket.

A magas hegyek meghódítására és tiszteletére alapozóéletvitele, a természet szeretete, a kitartás, az akarat és a tán-toríthatatlanság példája mindannyiunk fölé emelte.

Személyes példaképünknek tarthatjuk, amikor „sajátnyolcezres csúcsainkat igyekszünk megmászni”. És a szemé-lyekre szabott életcélok elérésén túl közösségi „csúcshódítá-saink” során is utat mutat. Figyelmeztet és arra késztet, hogya nemzet és ügyeinek érdekében áldozatokat kell hozni, acsúcsra kemény küzdelemmel lehet csak feljutni, és a sike-rért akár életünket is érdemes feláldozni.

A közöttünk töltött negyvenöt esztendõt megköszönjük azörökkévalóság erejével a magyar hõsök pantheonjába távozóhegymászónak és a Jóistennek. Kõkeményre fagyott földimaradványai az általa imádott Himalája szent hegycsúcsa, aKancsendzönga aljában nyugszanak. Ezt a nehezen kiejthetõnevet egyre többen megtanulják, amiként azt is, hogy tibetinyelven a jelentése: „Végtelen hó öt kincse” (arany, ezüst,drágakövek, vetõmag és szent könyvek).

Kétezertizenhárom májusának végétõl a keletkutatóKõrösi Csoma Sándor földi maradványait magába rejtõdardzsilingi temetõbõl a Kancsendzönga csúcsára feltekintõmagyar zarándok Erõss Zsoltra emlékezik. Mindketten nagyutat tettek meg ahhoz, hogy lelkeik erdélyi szülõföldjüktõloly távol, a haza szent magasságában lebegjenek.

Ábrám Zoltán

2013. szeptember


Mélységes megrendüléssel búcsúzunk LOHINSZKYLORÁND érdemes mûvésztõl (1924. július 25., Ko-lozsvár – 2013. június 22., Marosvásárhely) aki rö-vid, de méltósággal viselt szenvedést követõen nyolc-vankilencedik életévében az öröklétbe távozott.Az erdélyi színjátszás nagy mestere, akit a közönségúgy zárt szívébe, mint Trepljov (Csehov: Sirály),Görgei Artúr (Illyés Gyula: Fáklyaláng), Ványa Bá-csi (Csehov: Ványa bácsi), Mobius (Friedrich Dür-renmatt: A fizikusok), Darkó (Nagy István: Özönvízelõtt), Õrnagy (Örkény István: Tóték) Bolyai Farkas(Németh László: A két Bolyai), Lucifer (MadáchImre: Az ember tragédiája), Prédikás (Sütõ András:Vidám sirató egy bolyongó porszemért), Lear(Shakespeare: Lear király), Szervét Mihály (SütõAndrás: Csillag a máglyán), Rica Venturiano(Caragiale: Zûrzavaros éjszaka), Dr. Bálint Ákos(Székely János: Irgalmas hazugság), Manó (SütõAndrás: Az álomkommandó), George (Albee: Nemfélünk a farkastól), Ill (Friedrich Dürrenmatt: Azöreg hölgy látogatása), és még számos jelentõs sze-rep alakítója, több mint ötven éves karriert hagyottmaga mögött. 1950-ben, a Szentgyörgyi István Szín-mûvészeti Intézet elsõ végzett évfolyamán szerzettoklevelet Kolozsváron. Azonnal a MarosvásárhelyiSzékely Színházhoz szerzõdött, ahol példaértékû,nagyszerû pályafutást élt meg. Társulatához karri-erje során végig hû maradt, miközben életmûvétvendégjátékok, rendezések és jelentõs hazai, vala-mint anyaországi filmszerepek is gazdagították:Udvardi (1972, Nincs idõ), István (1974, Holnap leszfácán), Török János (1976, Apám néhány boldogéve), Páter gvárdián. (1992, Ábel a rengetegben),Lukács (1996, Retúr). 1954-tõl a Marosvásárhelyreáthelyezett Szentgyörgyi István SzínmûvészetiIntézet tanáraként segítette számos színésznemze-dék kibontakozását.Úgy élt, ahogy csak a karizmatikus emberek, a nagymûvészek tudnak élni, akik számára mindennél fon-tosabb az emberi méltóság és a mûvészi hit.Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmaz-ták, melyek közül a legjelentõsebbek az ÉRDEMESMÛVÉSZ TITULUS – 1964., A MAGYAR KÖZTÁR-SASÁGI ÉRDEMREND TISZTIKERESZTJE –1995., A MAGYAR MÛVÉSZETÉRT EMLÉKÉREM– 1996., UNITER ÉLETMÛDÍJ – 2000., DÍSZDOK-TORI CÍM, NEMZETI SZÍNHÁZI ÉS FILMMÛVÉ-SZETI EGYETEM, BUKAREST – 2005., ROMÁNIACSILLAGA, TISZTI FOKOZAT – 2005.LOHINSZKY LORÁND emléke elõtt kegyelettelhajt fejet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és aMarosvásárhelyi Mûvészeti Egyetem közössége,mindkét intézmény saját halottjának tekinti.

Budapesten, az Erdélyi Magyarok Egyesületének székhá-zában mutatta be Balás András Tudomány és helytállás(Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2012) címû érdekfeszítõ,igazi, székely-magyar szívvel írt könyvét. A budapesti szüle-tésû, de székelyföldi õseit büszkén felvállaló tudós orvos,egyetemi tanár az 1980-as évek végétõl az AmerikaiEgyesült Államokban él, szíve és lelke azonban állandóanitthon van a magyar földön. Akárcsak szeretett édesapjának,dr. Balás Gábornak, aki már kis gyerekkorától arra neveltefiát, hogy a székely ember helyt kell álljon a székelységhagyományaiért és az emberséges emberiségért, hogy a világjobb lehessen. Számtalan angol nyelvû tanulmánya utánmost magyarul fogott neki gondolatait megfogalmazni ésformába önteni. Budapesttõl Gyergyóremetéig szágulda-nak gondolatai e feledhetetlen földön.

Az ismertetés elején szó szerint szeretném idézni mélyenszántó gondolatai közül az alábbiakat: „A székely-magyarnemzet legjobbjai nélkül nem lehet magyar történelmet és nemlehet teljes világtörténelmet sem írni. A honfoglalástól kezdve aszékelyek elõl jártak, nemcsak a hadjáratokban. Mindigkisebbségben, de sokszor a számukat messze meghaladó hatás-sal.” Ezt követõen fontos megállapításokat összegez1: „Elsõa közdelemben, utolsó a visszavonulásban, ez a székely hagyo-mány. 2. Aki még sohasem volt kisebbségben, az soha nemmondott semmi újat. 3. A tudomány ismételhetõ és általánosít-ható ismeret. 4. A nagy felfedezések kisebbségben kezdõdnek. 5.Az áldozat feladata nyomrögzítés és szétkürtölés. 6. Az ördöga nagy képben van, nem a részletekben. 7. A köszönet mágne-ses tájoló, ami irányt mutat és barátokat vonz. 8. Olyan madárkell, amelyik nemcsak énekelni tud, de tojást is rak. 9.Továbbinduláskor érdemes visszapillantani. 10. Ami félreérthe-tõ, azt félre is fogják érteni. 11. A sikert kérdésekre és másokmeghallgatására építjük. 12. A jövõbe indulás rövid felvonóbe-széddel kezdõdik2.”

E két hosszabb idézetet követõen érdemes felvillantanunknéhány fontos gondolatot és megállapítást, hogy kedvetkapjon minden magyar olvasó arra, hogy e nem mindennapikönyvet elolvassa. A kisebbségek hanyatlása és felemelke-dése c. fejezetnél érdemes felfigyelni arra, hogy a kisebbsé-gi kultúrák eltûnésének folyamata felgyorsult, de ezzelegyütt az is megállapítható, hogy az emberiséget nagy káréri azzal, ha ezek a kultúrák eltûnnek, hiszen ezzel szegé-nyedik az emberiség. A kisebbségi sorsok meghatározásánálmegállapítható az, hogy egy kétmilliós népesség is lehetkisebbség, ha az adott országban az összes lakosságnak csaka 17%-át teszi ki. Persze nagyon sok olyan ország van, mely-nek lakosságszáma nem éri el a két milliót. Ebben az eset-ben fel lehet tenni a kérdést, hogy tulajdonképpen kiket istekintünk kisebbségnek egy országban. A legegyszerûbbválasz, hogy ahol számaránya miatt veszélybe kerül egyadott nép. Kínában a kantoni népesség hiába számlál mint-egy 70 millió embert, Kína összlakosságát tekintve mégisveszélyeztetett, mert a mandarin nyelvet terjesztik a kanto-niak között is. A szerzõ véleménye szerint a veszélyeztetett

kisebbségeket két részre lehet osztani. Az egyikbe azok akisebbségek tartoznak, akiknek van önálló országhátterük,mint amilyen a magyarok tekintetében Magyarország. Amások csoportba azok a kisebbségek tartoznak, akiknélnincs egy másik országban államalkotó népesség, mint ami-lyenek a kurdok. A világ jelenleg beszélt 6500 nyelve szinténveszélyben van, hiszen a világ lakosságának 95%-a csak egynyelven beszél, az évszázad végére a nyelveknek 50%, deakár 90%-a is el fog tûnni. Csak Ausztráliában majdnem 250nyelv tûnt el.

A magyar nyelv gazdagságát tekintve a szerzõ felteszi akérdést, hogy egyáltalán miért kell feltenni ilyen kérdéseket.A válasz roppant egyszerû, hiszen bizonyos fogalmakat pon-tosabban, precízebben lehet kifejezni magyarul, mint ami-lyen például a „helytállás”, mert angolul csak több szóvallehet kifejezni ezt az egyszerû, tömör fogalmat. Balás Andrásfelhívja a figyelmet arra, hogy még a halottnak hitt nyelveketis fel lehet támasztani, a nyelvek is újjá tudnak születni. Errepélda az ír, a katalán vagy a walesi nyelv. Ezért is nagyon fon-tosnak tartja a nyelvek digitális megörökítését, másrészt akisebbségek üldözését a mai korban jogi úton is meg lehet ésmeg kell szûntetni, a kisebbségvédelemnél nagyon fontos,hogy kiépüljön egy intézményes védõháló.

A II. fejezetben A kisebbségek utálatának elmekórtanacímszó alatt az emberi agy mûködésének rejtelmeit boncol-gatja a szerzõ, hiszen nem lehet sokszor felfogni sem épésszel, hogy miért utálnak, sértegetnek valakit csak azértmert más, mint a többi. Ennek a tételnek kibontásánál szük-ségesnek tartja rögzíteni és megvizsgálni a pokolba vezetõút 12 lépcsõfokát. Ezek közül érdemes felsorolni, majd ki isbontani az alábbi címszavakat: 1. kényelmetlen és kellemet-len fogadtatás, 2. a történelem tagadása, 3. a kisebbség sér-tegetése, 4. kényszerített nyelv és névhasználat, 5. kiszorítása felsõoktatásból, 6. nehezebb álláshoz jutás és kizárás avezetõ állásokból, 7. igazság(talan)szolgáltatás, 8. jelképekés tájképek rombolása, 9. erõszakos ki- és betelepítés, 10.kényszeriskoláztatás, 11. fizikai támadás és testi sértés, 12.tömeggyilkosság.

A III. fejezet, címe: Elindulás otthonról: Isten, család,becsület és a székely hagyomány. E sorok íróját talán a leg-jobban „megfogta”- hiszen az elindulás a legfontosabb azember életében, mint ahogy az egyik legfontosabb dolog azútravalónál az, hogy az elindulása helyét az ember mindigérezze otthonának. Így volt ezzel Balás András, de így élt azíró édesapja, Balás Gábor és Balás Elek nagyapja is, akikfolyamatosan a szeretett székely szülõföldet tartották ottho-nuknak. Balatonboglári házukban is, az asztal körülGyergyóremetérõl, Gyergyószentmiklósról és általában aSzékelyföldrõl beszélgettek, emlegetve azt, miután a család1916-ban el kellett meneküljön a betörõ ellenség elõl. Ámezt követõen hamar vissza is költöztek, amikor az ellenségeltávozott. A nagy traumát okozó trianoni döntés után, ami-kor a család ismét menekült, a menekülõ Balás Gáborkésõbb mégis soha egy rossz szót nem ejtett egyetlen néprõl

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Szekeres Lukács Sándor

Egy székely ember a tudományról és a helytállásról

sem, sem a németekrõl, sem a románokról, sem az oroszok-ról. A Balás család tulipános leveles ládája nagy kincsekettartogatott egy kisgyereknek, de késõbb, felnõtt fejjel az írómegállapította, hogy tényleg hatalmas kincsek lakoznak aszékely tulipános ládában. A családi hagyományok közé tar-tozik az is, hogy amikor csak lehet, keményen helyt kell állni,de az 1956-os forradalom harcainál fel kellett ismerni, hogy„amikor lõnek, ne kapkodd a fejed!”, fõleg, ha az ember mégcsak kisgyerek.

Az apjával Erdélyben tett utazások egy életre szólóélményt jelentettek a cseperedõ gyereknek. Iránytû volt ez,ami megmutatta, hogy milyen irányban kell elindulni egyszékely embernek, de azt is, hogy az elindulást követõenvissza is kell néha pillantani. Ekkor tanulja meg, hogy a sikerútja ismételhetõ és általánosítható a tudományban is.

A budapesti Piarista Gimnáziumban kijárja a természetrejtélyeinek iskoláját, majd a Semmelweis Tudomány-egyetemen a tanulás örömének mámorában fedezi fel BalásGábor azt, hogy a nagy felfedezések kisebbségben kezdõd-nek. A jól feltarisznyált székely így érkezik meg az AmerikaiEgyesült Államokba, ahol, amint az V. fejezetben elmondja,Ábel megsarkantyúzza a lehetõségeket. Amerikai életpályá-ja Utah államban, Salt Lake Cityben kezdõdik, ahol nagyhatással volt rá a mormon kultúra. Különbözõ amerikaiegyetemeken tevékenykedik, kutatócsoport tagjaként azinformációs rendszerek, illetve a egészségpolitikával kapcso-latos kérdések tanulmányozásával foglalkozik. Érdékesség-ként meg lehet említeni, hogy ezekre a kutatásokra BarackObama amerikai elnök is felfigyelt. Életútjának érdekes for-dulata, amikor egy pályázat eredményeképpen az amerikaiFehér Házban a Capitoliumban dolgozott, ahol megismer-hette az amerikai törvényalkotást, a törvények elõkészítését,majd ismét egyetemi tanárként folytatta tevékenységét.

Amerikából is a székelység életének, történelmének for-dulói érdeklik Balás Andrást, mert könyvének VI. fejezeté-ben, melynek Balás Mihály, az õsi székely szabadság harco-sa címet adta, olyan érdekes és értékes felfedezéseket tesz,melyekre akár a hivatásos történészek is felfigyelhetnek. Aszékelyek történelmének kutatásában, most már a digitáliskorszak adta lehetõséget is felhasználva, Balás Andrásvissza tud nyúlni a felcsíki csíkjenõfalvi Balás Mihály õséig,aki 1599-ben, megsemmisítõ vereséget mért a székelyeketéveken keresztül elnyomó urakra. A Balás család Csík-jenõfalváról Gyergyóremetére került, II. Rákóczi Györgyerélyi fejedelem 1655-ben Balás Mihálynak és Jánosnaklófõi címet adományozott vitézségükért. A székelyek õsiszabadságáról Balás András megállapítja, szinte egyedülállódolog, hogy e nép évszázadokon keresztül ragaszkodott aszabadsághoz. A székely szabadságok alapja az az egyszerûtény volt, hogy kiváltságaikat azért tudták megõrizni, mert ahazát és a királyt, illetve az erdélyi fejedelmet védték.Fontos és lényegre törõ megállapításokat olvashatunk a szé-kelyek közös gazdálkodásáról és a székely önkormányzati-ságról. A székelység több évszázados küzdelme azért folyt,mert egyes betelepülõ urak vagy éppen a székelyek közülkikerült fõnépek szembefordultak az õsi székely hagyomá-nyokkal, és egyre nagyobb területeket igyekeztek megsze-rezni a székely közösség tulajdonából, illetve korlátozniakarták a székelység közösségi jogait. A XVI. század évtize-

dei a legjobb példa a székelyek önfeláldozó harcainak, deekkor tapasztalhatjuk az idegen betelepülõk székely érde-kek elleni ténykedését is.

Az 1600-as években Gyergyóremetére került Balásoktovábbra is meghatározói voltak a térségnek, de sokan aSzékelyföldön kívül is hallattak magukról, pl. Balás Elek, akiBem József csapatában harcolt az 1849-es szabadságharc-ban. Ennek leszármazottja, egy másik Balás Elek pedigmagyar kormánytisztviselõként segítette Sümegi Vilmost,hogy az parlamenti képviselõ lehessen. Sümegi Vilmosnakköszönhetõ többek között a székely körvasút megvalósításaDéda és Gyergyószentmiklós között, Gyergyószentmiklósvárosi státuszának megszerzése és az impozáns középiskolamegépítése. Sümegi Vilmos lánya, Sümegi Bözsi, az orvos-író nagyanyja, aki nyolc feledhetetlen évet töltött Gyergyó-szentmiklóson, olyannyira székellyé vált, hogy folyamatosana Székelyföldrõl mesélt a gyerekeinek és az unokáinak.Sümegi Vilmos még 1938-ban is Kossuth Lajos katonájánaktartotta magát, számtalan alkalommal felszólalt az ország-gyûlésben és harcolt a ’48-as eszmékért, a függetlenségért ésa kisebbségekkel szembeni elõítéletek leküzdéséért.

Balás András is azért hozta létre a Székely ElõfutárAlapítványt, majd ennek változásával a Forerunner Fede-ration, azaz elõfutár szövetséget, hogy segíteni tudjon a te-hetséges székely fiatalok továbbtanulásában. A székelyekenkívül pedig igyekszik minden olyan tehetséges, kisebbségisorsban élõ fiatalnak segíteni, aki már bizonyította a tanulá-sában és kutatási eredményeiben, hogy egy kis segítséggelfontos dolgokat tud alkotni. A figyelmes fiatal olvasó azt ismegtudhatja, hogy melyek azok az alapkövetelmények,amelyeknek elsajátításával képes lesz jó pályázatot benyúj-tani és nyerni is ennél az alapítványnál. Ennek érdekében isérdemes alaposan elolvasni a Gyergyóremetei 2010-esFelhívást. E felhíváshoz szorosan kapcsolódik az az igazság,hogy a kisebbségben élõ népnek jövõje csak akkor lesz biz-tosított, ha az adott régióban tudományegyetemek létesül-nek, ha ezekben ebbõl a népbõl választott emberek kerül-nek vezetõ funkciókba, s ezeket az egyetemeket közpénzbõllehet fenntartani, hiszen az adott kisebbségnek joga vanarra, hogy az általa befizetett adó a teljes kisebbségi közös-ség oktatási, fejlesztési területére kerüljön. Balás Andrásszavaival „a Székelyföld akarja és megérdemli, hogy a fentiek-nek megfelelõ, regionális, a helyi székely-magyar kisebbségáltal irányított és elsõdlegesen magyar nyelven tanító, átfogótudományegyetemei legyenek, melyek katalizátorai a kisebbség-bõl származók elõrehaladásának, valamint a gazdasági és kul-

turális fejlõdésnek a Székelyföldön.” 3

Ajánlom elolvasásra Balás András könyvét minden szé-kelynek, minden olyan magyar vagy magyarul tudó ember-nek, aki a székelység iránt érdeklõdik, hiszen „a hagyomá-nyos székely sors egyúttal küldetés is, a mai idõk emberéhezszóló üzenet: elsõ a küzdelemben, utolsó a visszavonulásban.”

Jegyzetek:

1.) Balás András: Tudomány és helytállás, Tortoma Könyvkiadó,Barót, 2012, 185. old

2.) Balás András: ua., 185. old.3.) Balás András: ua., 143. old.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 33Könyvbemutató

Trianoni Szemle idei elsõ számaA Trianoni Szemle 2013. január-júniusi számában olvas-

ható – több érdeklõdésre számot tartó írás mellett - RaffayErnõ tanulmánya Ady fölvétele a szabadkõmûves szervezet-be, Juhász György A terrormerénylettõl a délvidéki magyarnépirtásig – és to-vább... címû tanulmá-nya, a Tisza István-kul-tuszról szóló összeállí-tás 5. része, Kassa,Késmárk és a Szepes-ség történetét áttekin-tõ dolgozat.

A történelmi Ma-gyarország és nemzet-részeinek címerei kö-zül Kárpátalja és a Má-ramaros-vidék címerétismerhetjük meg.

„Felfoghatatlannaktûnhet, miért örven-dett oly nagy tisztelet-nek a Szent korona anemzetiségek körében is.” Így kezdõdik Kocsis István aSzent Korona és a nemzetiségi kérdés a történelmiMagyarországon, avagy nem magyarok a Szent Koronamisztériumában címû tanulmánya. Elsõsorban a megmara-dásuk, nemzetiségi kibontakozásuk feltételeit biztosítójogok tiszteletben tartását garantálta – állapítja meg a szer-zõ, akit régebben drámaíróként, napjaikban inkább törté-nészként ismerhet az Átalvetõ olvasója is.

Kocsis István azt is elemzi (az egykori Magyarország-elle-nes irredenta vezetõinek Trianon utáni nyilatkozatai alap-ján) hogy mit jelentett kikerülni a Szent Korona védõbolto-zata alól.

Murádin János Kristóf az erdélyi Párt (amelynek mindennegyedik észak-erdélyi magyar felnõtt tagja volt) 1940-1944közötti mûködésérõl ír.

Fontos olvasmány Czakó István Gyorsírói feljegyzések atrianoni béke létrejöttérõl. Egy amerikai memoár leleplezé-sei címû közleménye. ”Ez az amerikai emlékirat egyértelmûválaszt ad arra a kérdésre, hogy milyen hazugságáradattalbombázták a fõtárgyalókat a cseh, román és szerb politiku-sok, akik jelen voltak a tárgyalásokon – a magyarokkalellentétben” írja bevezetõjében a szemle fõszerkesztõje.(Apponyi Albert csupán elõadást tarthatott, a vitában nemvehetett részt!) A memoár magyar vonatkozású fejezeteibõlelsõként a Magyar Szemle közölt rövid részleteket 1930-ban, melyekbõl kiderült a béketárgyalásokat irányító állam-férfiak tudatlansága és tájékozatlansága is.

Az 1945 utáni történetírók ritkán hivatkoznak erre adokumentumra. A szerkesztõség tudomása szerint a 22kötetet, (12.000 oldalnyi forrást) még nem fordították lemagyarra.

Raffay Ernõ Politizáló szabadkõmûvesség címû könyvétDomonkos László ismerteti, közben visszatekint a történésze tárgyban megjelent munkáira (Szabadkõmûvesek Trianonelõtt, Harcoló szabadkõmûvesség. Küzdelem a katolikusegyház ellen, Politizáló szabadkõmûvesség. Jászi Oszkár és aMartinovics páholy államellenes tevékenysége 1906-1912) is.

Hantó Zsuzsa arra keresi a választ Haramiák és emberekcímû tanulmányában, hogy „az üldözötteket mentõk miértlettek üldözöttek 1945 után?... A tényekkel, a két világhábo-rú közötti és a második világháborús valódi szereplésünkkelaz európai s amerikai történelmi köztudatban miért lettMagyarország Németország utolsó csatlósa, fasiszta, anti-szemita állam? … Miért hallgat a történelem az új hatalombirtokosainak cselekedeteirõl?

A 200 folyóiratoldalnyi szemlét az Õrvidék etnikai válto-zásait bemutató térkép egészíti ki.

Gutai István

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

És itthon vagyok Erdélyben!Nem is akárhol, hanem a Szé-kelyföldön, a háromszéki széke-

lyek között, édesapám szülõfalujától pár kilométernyire.Talán épp az apám atyafiságát is fogom gyógyítani. Más nem-zetiségû körzetben is ugyanúgy dolgoztam volna, mint itt –mert a beteg ember mindenütt csak szenvedõ lény –, mégisúgy éreztem, jobb lesz azoknak a székely bácsikáknak, néni-kéknek, akiknek nagy része nem is tud románul, ha anyanyelv-ükön mondhatják el panaszukat. Úgy vélekedtem, hogy mégúgy tíz százalékban a hatalmat is kell szolgálnom, azért kilenc-

ven százalékban a népemet tudom szolgálni. Számom-ra az ezeréves nyugati kultúrából táplálkozó magyarsá-gom megélése nagyon fontos volt és az is maradt. Azoka székely-magyarok, akikhez akkor indultam, nemholmi gyökértelen jöttmentek, hanem közel ennyiideje lakói e falunak. Ezeknek a székely-magyaroknakvagyok én – a helyzet adta lehetõséget kihasználva,kitörve a paraszti világból – értelmiségije, tehát jó leszközöttük élni és õket szolgálni orvosként. Azt akartam,hogy munkával, s nem a hatalomhoz dörgölõzve, közösivászatokkal, párttagsági könyvvel szerezzek tekintélytmagamnak. Diktatúrában fogok élni és dolgozni – gon-doltam –, de életem hajóját ezután úgy fogom kormá-

nyozni, hogy elkerüljem a rám leselkedõ zátonyokat. Nem leszhelye semmilyen hõbörgésnek, passzív ellenállásnak, csak azodaadó munkának. ...Tudom azt is – mert volt idõm megtanul-ni –, hogy nagyon óvatosnak, sõt, bizalmatlannak kell lennemmindenkivel szemben, mert nem lehet tudni, ki a beépítettember, aki esetleg provokál, és másnap már szalad a jelentés-sel a párthoz vagy a Securitatéhoz...

Charta kiadó, 2013. Megrendelhetõ Dr. Nagy Lajos címén:520023 Sf. Gheorghe Str. Kriza János 5. Jud. CovasnaRománia Telefon 0267 314188. Ára 45 RON plusz postakölt-ség

FÉNY ÉS ÁRNYKörorvosi élményeim

Lapunk 85. idei márciusi számának 42.oldalán adtunk hírt Dr. Nagy Lajos könyvé-rõl, jelezve, hogy megjelenése után visszaté-rünk rá. Nos, a könyv megérkezett, szépkiállításban, 280 oldalas terjedelemben.Szinte találomra, mindjárt az elsõ oldala-kon botlottunk bele a következõ részbe.1961 õszén vagyunk.

Érettségi találkozók „szezonja” lévén, az ember, ha már asokadikat üli, hajlamos elmerengeni régmúlt idõk történése-in. De e találkozók ünnepi pillanataiban nemcsak a személye-sen átélt élmények idézõdnek fel, hanem olykor elõtolulnakmások érettségi találkozóival kapcsolatos történetek is.

Mostanában gyakran járok „hepehupás vén Szilágyban”,Ady nyomában meg a gyönyörû kazettás mennyezetû templo-mok (Lompért, Kraszna, Somlyó) „ürügyén”. Régi egyházifóliánsokat és évkönyveket lapozgatva igencsak meglepõ for-rásokra bukkanhat az érdeklõdõ! Legutóbbi ilyen élményemis egy 50 éves érettségi találkozóval kapcsolatos. Bár a ZilahiReformátus Kollégium 1890-ben maturált diákjainak találko-zójára nem tudott elmenni az osztály egyetlen román nemze-tiségû tanulója, a kitûnõ érettségi vizsgát tett Maniu Gyula, degyönyörû magyar nyelvû táviratban köszöntötte egykori almamaterét:

„Végtelenül sajnálom, hogy itteni sürgõs elfoglaltságom miattérettségi vizsgám ötven éves évfordulója alkalmából nem tehetemszemélyes tiszteletemet. Nem mulaszthatom el azonban az alkal-mat, melyet e jubiláris nap nyújt, hogy az érdemdús tanintézet ésannak elhunyt és jelenlegi tanári kara iránt érzett legmelegebbtiszteletemet és hálámat kifejezésre ne juttassam. Az intézet falaiközött oly hosszú idõ után szüntelenül ápolt becsületérzés, a gon-dolat és a véleményszabadság és mindnyájunk saját fajszereteté-nek magasztos eszményei kitörölhetetlenül lelkembe vésõdtek,melyek világító fáklyaként lebegtek lelki szemeim elõtt. Hálásérzelmeimben oltárt emeltem összes volt tanáraim és kiválóanBerényi János volt igazgatóm és Kincs Gyula osztálytanáromemlékének, kiknek irántam való jóindulatát és nevelõ példaadá-sát örökké méltányolni fogom. Kérem igazgató úr, fogadja és tol-mácsolja érdemdús tanintézetének, összes tanárainak s különö-sen egyetlen életben lévõ, mindnyájunk által annyira szeretettKerekes Ernõ volt tanárunknak legmelegebb tiszteletemet és igazhálám kifejezését. Szolgálatra kész volt tanítványa: ManiuGyula”

Nem hiszem, hogy ennél szebb szavakkal köszönthette vala-

ha is egy vén diák az õsi scholát s kedves tanárait – magyarul!Hogy miért nem ment el dr. Iuliu Maniu az ötvenéves érett-

ségi találkozóra? „Itteni sürgõs elfoglaltságom miatt” – írja.Mi lehetett az a sürgõs elfoglaltság? Vagy talán már sejtette,hogy közeleg egy újabb bécsi döntés (augusztus 30-a), s sürgõsteendõi akadtak a román diplomáciának – nem tudni?!

Egy másik érdekes, Maniuval kapcsolatos adatra Szilágy-somlyó református eklézsiájának történtében kutakodva lel-het a kíváncsiskodó. 1912-ben Somlyón tartotta a KálvinSzövetség közgyûlését, melynek elõkészítõ bizottságát ManiuGyula királyi körjegyzõ vezette. Ugyanaz a Maniu lehetett(vagy csupán névazonosság?), aki a zilahi érettségi utánKolozsvárott, Budapesten majd Bécsben tanult jogot, aki1906–1910. között mint Alsó-Fehér vármegye alvinci kerüle-tének képviselõje tevékenykedett a budapesti parlamentben, saki 1913-ban aktív résztvevõje volt Tisza István erdélyi romá-nokkal folytatott tárgyalásainak? Ugyanaz a Maniu, aki 1918novemberében, a Jászi Oszkár vezette kétnapos aradi tanács-kozáson kinyilvánította az erdélyi románok teljes elszakadásiszándékát Magyarországtól, s aki Trianon után három ízben isRománia miniszterelnöke volt?

A Magyar Királyságban és a Román Királyságban is szikla-szilárdan Erdély-párti Maniut 1945 után a román kommunis-ta vezetõk hazaárulással vádolták meg, 1947 nyarán – a Nem-zeti Parasztpárt többi vezetõjével együtt - életfogytiglani kény-szermunkára ítélték, elõbb a Galati-i majd a máramaros-szigeti börtönbe vitték, hol is hatévnyi szenvedés után, 80 éveskorában, 1953. február 5-én meghalt. Testét jeltelen sírba dob-ták a szegények temetõjében.

A történelmi Magyarországon, 1873-ban Szilágybadacsony-ban született férfiú – emiatt nevezték sokan BadacsonyiSzfinxnek – életpályája ilyen csúfos véget ért. Neki két hazátis adott végzete, de mindkettõt elveszítette.

(Megjelent a Polgár Portálon, 2013. június 18-án)

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 35História

A Badacsonyi SzfinxManiu Gyuláról alias Iuliu Maniuról – egy érettségi találkozó kapcsán

Így nézett ki a 70-es évek végéig a volt református kollégium.

Mint a zilahi Kollégium hajdan volt diákja, a következõ-ket fûzöm Ozsváth Sándor soraihoz. Maniu története szé-pen csomagolva. Nem kell megfeledkezni magyarellenessé-gérõl. 1944 õszén nevét viselte a hírhedt gárda. Elegendõcsak Szárazajtára, Csíkszentdomokosra, Egeresre gondol-ni. Sajnos a cikk írója nem válogatott, a zilahi ReformátusWesselényi Kollégium (késõbb Ady Endre Elméleti Líce-um) épületének hajdani kinézete helyett a nagyhírû iskolátrománok által díszeitõl megkopasztott, sivár képévelillusztrálta. A szecesszió díszeit úgy látszik nem kedvelik,magyaros motívumoknak tekintik õket. Az iskola ma Sil-vania Fõgimnázium néven mûködik. Napjainkban 36 osztá-lyából mindössze 8 a magyar tannyelvû. 71 oktatójából 16 amagyar nevû. A vádlottak padján álló Maniu az utolsó szójogán beszél 1947. november 11-én. Ekkor életfogytiglanibörtönre ítélték. A máramarosszigeti börtönben halt meg.A román források születése helyéül hol Szilágybadacsonyt,hol Szilágysomlyót említik.

Szabó M. Attila

Osváth Sándor

Minden faluban élnekkiváló gazdák, újítók, me-rész, falujukat védelmezõés ügyszeretettel szolgáló emberek. Ezek közé tartozott a rab-lógyilkosság áldozatául esett BUZOGÁNY MÁRTONnagysolymosi molnár is. Mind a Nyikómenti Józsa család tag-jainak, mind az Újszékelyrôl származott Buzogány családmajdnem mindegyik férfitagjának vérében volt a gépek irántivonzalom és szeretet. Márton gazda testvérei közül GézánakHájjasfalván, Dénesnek Magyarzsákodon, Mózesnek Nagyka-dácsban, míg elsô unokatestvérüknek, Jenõnek Kobátfalvánvolt jól mûködõ malma, kettõjüknek közülük gyapjúfésülõjeis, mindannyiuknak cséplõgépe a malmok mellett.

Tizenhárom évvel a történtek után, 1960-ban, fiatal tanító-ként elhatároztam, hogy felkutatom e szorgalmas, becsületesember, Buzogány Márton halálának körülményeit. Akkor hiá-bavaló volt minden igyekezetem, mert bár ezt is, azt is suttog-tak a környezõ falvakban az emberek (köztük igen sokan aképzeletük szülte történetet is), amikor ezzel kapcsolatbanbárkire rákérdeztem, azonnal mély hallgatásba burkolóztak.Az emberek féltek a megtorlástól. Még Buzogány Mártongyermekei sem mertek nyilatkozni, mert a kegyetlen gyilkos-ság elkövetõinek cinkosa volt a kommunista rendszer, annakhû, de nem önzetlen kiszolgálói.

Kilencgyermekes család gyermekeként édesanyjuk koraihalálával Buzogány Márton igen fiatalon árván maradt. Nõsü-lése után felesége falujában, Martonosban telepedtek le párévig, ahol cséplõgépet vásárolt. A szülõi örökségbõl, meg averejtékes munkájával szerzett pénzösszegbõl 1935-ben meg-vásárolta a Hidegkút és Nagysolymos között fekvõ régi, el-avult malmot. Ötévi kemény munka után, 1940-ben elkészülta „Székely Pártiumnak” is nevezett, a Solymosok völgyéneklegkorszerûbb malma. Szívó- gázas, hatalmas lendkerekûmotrát a Regátból vásárolta, ahol addig áramfejlesztésrehasználták. E hatalmas „szerkentyû” fa elégetésébõl nyerte agázenergiát. Amikor mûködésben volt, messzire, szinte azegész völgybe elhallatszott mély püffögése. Az elsõ villanyfénya Mogyorós patak völgyében szintén ebben a malomban gyúltki 110 V-os feszültséggel, mely a gép üzemeltetése idejénmegvilágította a malom és a tulajdonos lakóházának belsejét,az udvar elülsõ részét, ahol a malomba érkezõ szekerek le- ésfelrakódtak. Buzogány Márton tervében szerepelt a közelebbifalvak középületeinek villamosítása is, mely abban az idõben

„csodának” számított volna.Mivel a malom modern hen-gerszékekkel, tisztító beren-

dezéssel és finom szitákkal volt felszerelve (nullás lisztet iskészített), hamar híre ment a környéken, és tizenhárom hely-ségbõl: Segesvárról, Búnról, Capáról, Fehéregyházáról,Héjjasfalváról, Alsóboldogfalváról, Újszékelyrõl, Székely-sárdról, Székelyszenterzsébetrõl, Kis- és Nagysolymosból,meg a két vegyes lakosságú faluból, Hidegkútról és Székely-andrásfalváról ide jártak öröltetni. E korszerû malom a tõlenem messze lévõ, Kissolymoshoz tartozó apróréti malomhanyatlását, majd bezárását eredményezte.

Természetes, hogy a kora hajnaltól késõ estig tartó munká-nak megvolt az eredménye is. A Buzogány család anyagiakbanszépen gyarapodott. Márton gazda egy olajprésre gyûjtötte apénzt, hogy a völgyben lakó gazdáknak ne kelljen elmenni atõlük messzire lévõ Etédre, vagy Gyulakutára fõzõolajat pré-seltetni.

Alighogy virágzásnak indult a kis „ipari létesítmény”, a lát-határon megjelent a „vörös terror”. A falvakban gomba módraszaporodó „pártsejtek” igyekeztek keresztbe tenni a szorgal-mas, sikeres gazdáknak. E mellé társult az Isten haragja is,mely erõs szárazsággal sújtotta az országot 1946-ban, melynekszomorú következménye 1947-ben jelentkezett kifejezetteb-ben. A szárazság mindenhol károkat okozott az országban, delegjobban a Regátot (Baragant) és Moldovát sújtotta. 1947-ben mindenkinek elfogyott elõzõ évi tartaléka, az új termésmég nem érett be. Nagy volt a szegénység, a nincstelenség,amit még tetõzött a gazdasági válság is. Nem csoda hát, ha azországban elszabadult a pokol. A lakosság tehervonatokrakapaszkodva vándorolt az országban, heteken át járkáltakössze-vissza, hogy valahol élelmet találjanak. Teljes volt a zûr-zavar, a lopások, rablótámadások megsokasodtak. Igazoltatnisem tudtak senkit, mert még nem volt hivatalos személy-azonossági igazolványa senkinek. 1947-ben igen sok regáti ésmoldvai is megfordult Erdélyben élelem után kutatva.

E nehéz esztendõben Márton gazda minden hozzáfordulónsegített, de 2-3 kupa lisztnél többet nem adott senkinek, hogyminden rászorulónak jusson. Lehet, ezért többen is meghara-gudtak rá, olyanok, akiknek több pénzük volt és nagyobbmennyiségben szerettek volna vásárolni, de a jószívû molnármásokra való tekintettel nekik se juttatott többet.

1947. június 22-én este 10 óra körül a malom ütemes

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEHistória

“A Borzalom éjszakája” címû írásomban felvázolt korjellem nagyon hasonlít a jelenlegi, hazai konjunktúrához, mely a gazda-sági-társadalmi viszonyok keretében tápanyagot szolgáltat nemcsak az egyre gyarapodó bûnözéshez, hanem a nemzetiségekközötti gyûlölködés fellángolásához is. Ehhez jelenleg aktívan hozzájárul az, hogy az 2012-es év az 1946. évihez hasonló száraz-sággal sújtotta Romániát is, így egyre nagyobb méreteket ölt a szegénység, az éhség, s ezekkel egyidõben a bûnözés, mely az aláb-biakban leírtakhoz hasonló gyilkosságokig fajul, nap mint nap.

Sajnos egyre inkább felerõsödnek az antiszemita, magyargyûlölõ pártok által elkövetett jogsértések is, melyek felett legtöbbszörszemet hunynak a törvényhozók. Több mint húsz év telt el a rendszerváltás óta, de a mai napig lépten- nyomon gáncsot vetneka külvilág felé hangoztatott jogaink gyakorlásának, fõleg a vegyes lakosságú - de nem csak ott - településeken. Tiltják a nemze-tiségi szimbólumaink szabad használatát, a székely zászló kitûzését intézményeink homlokzatára, nehezen vagy egyáltalán nemfogadják el a községi-városi tanácsok, a tanintézmények magyar írókról, költõkrõl való elnevezését. A Borzalom éjszakájábanleírt egykori malom két román falu, Románandrásfalva és Románhidegkút közé volt építve, nyílt helyen egy rétre. Azt is tudtamindenki, hogy a kettõ közül az egyik faluban lakott egy volt vasgárdista katonatiszt, aki színlelte a magyarokkal való szimpáti-át, de tiszta szívbõl gyûlölte õket. Bár erre a mai napig nincs bizonyíték, de alapos a gyanú, hogy õ vezette az egyébként aMoldvából idevándorolt rablókat éjnek idején a jólelkû, munkája után meggazdagodott magyar molnár házához. Írásom végénazt írtam: ...a törvény keze nem, de talán az Úristen igazságot szolgáltató haragja egyenként utoléri. És valóban, a gyanúsított,volt vasgárdista tiszt óriási szenvedések közt távozott a másvilágra. Jelen írásomban felvázoltakat ma is fájó szívvel mesélik azáldozat Székelykeresztúron még életben lévõ fiai, Károly, aki az Orbán Balázs utcában lakik, meg László, aki a Berde Mózesutca lakója. Gálfalvi Gábor, ny.ig tanító, Alsóboldogfalva (2013.)

A borzalom éjszakája

püffögése elcsendesedett. Miután az utolsó õrletõ gazdák isfelpakoltak szekereikre, Márton bácsi becsukta a nagykaputés szokása szerint hátranézett az istállóba, ahol csendesenkérõdzött a három gyönyörû pirostarka. Paripája nyerítésselköszöntötte gazdáját. Miután megnyugodott, hogy mindentrendben talált, felszólott a szénapadláson pihenésre tértTordai Dezsõ inashoz és Szász Dénes segédhez, pár szó utánnyugoldalmas jó éjszakát kívántak egymásnak. A lakás feléballagva még benyitott a nyári konyhába is, ahol a szent-erzsébeti Lévai Géza híres muzsikus cigány és családja lefek-véshez készülõdtek. Lévaiék már két hete ott vetették a tégláta malom közelében, a tervbe vett olajprésház felépítéséhez.Tõlük is búcsút vett, aztán a láncról elengedte a szabadulásu-kért nyüszítõ kuvaszokat, és bement a lakásba. A konyhábanmég tett-vett a szolgálólány, a hálószobában már aludtak fiai,a 15 éves Karcsi, meg a 6 éves István, és felesége. Mártongazda is jólesõ érzéssel nyúlt végig a kényelmes ágyon, de alighunyta le a szemét, a kutyák rettenetes csaholásba kezdtek.Kiment, hogy szétnézzen, de a félhomályban semmit se látott.Alig lépett be a házba, újra veszettül fogtak a kutyák, de mireismét kilépett volna, az ajtó elõtt lövés dördült, ettõl a kutyáknyüszítve hátráltak az istálló felé, a házba pedig pisztolyokkalfelfegyverzett banditák rontottak be. Mindegyikük kezébenvillanylámpa is volt. A konyhában a falhoz parancsolták aszolgálólányt, a gépészt, a segédet meg az inast. Eközben Er-zsi asszonynak sikerült a hátuk mögött kisurrannia a házból,és a határon keresztül rohant a több mint 2 km-re lévú Nagy-solymos faluba segítségért. Márton gazda kiugrott az ablakon,üres kézzel, és ez lett a veszte. Az udvaron várakozó banditákagyba-fõbe verték, addig ütötték, míg vérébe fagyva kileheltejóságos lelkét.

A nagyobbik fiú, a 15 éves Karcsi felébredt, és ki akartrohanni a hálószobából a konyhába, de a szolgálólány erélye-sen visszaparancsolta a hálóba. Erre az ablakon próbált mene-külni, de az egyik rabló ráordított: - Stai ca trag! (Állj, mertlövök!). Szegény fiú az ijedtségtõl reszketve a verandára ra-kott három zsák gyapjú közé húzódva várta a további fejlemé-nyeket.

Elkezdõdött a rablás. Az egyik rabló, akinek arca (pofája)elé sötét kendõ volt kötve, hogy ne lehessen felismerni, kezd-te kiadogatni a holmit a lakásból. A kinn várakozók, mintvalami hiénák, ugrottak rá a prédára. A több milliárd lejenkívül, melyet olajprésre gyûjtött a család, elvittek minden kéz-zel fogható értéket, ágynemût, fehérnemût, ruhákat, abroszo-kat, törlõket és a drága edényeket. A több milliárd lejen nemkell csodálkozni, a gazdasági csõd miatt annyira értéktelenvolt akkor is a pénz, hogy egy csomag cigaretta 200.000 lejbekerült.

Csak a ház legkisebb tagja, a 6 éves Pista nem ébredt fel anagy jövés-menésre. Az egyik bandita õt is fel akarta rántaniaz ágyból, mire társa rászólt: - Lasa-l ma, ca-i copil! (Hagydbékén, mert gyerek!). Ez az „új latin” mondat és a többi halk,de hasonló nyelvû suttogás arra utal, hogy a rablók - ha nemis mind, de jó részük – románok voltak. Az egész akció rövidideig tartott. Mocskos dolguk végeztével elnyelte õket azéjszaka sötétsége.

Amint a zsákok közé behúzódott 15 éves Karcsi észrevette,hogy a kinti zaj elcsendesedett, kirohant az udvarra, ahol ször-nyû látvány fogadta. Elõtte hevert édesapja holtteste.Gondolkodás nélkül szaladni kezdett az éjszaka sötétjében atôlük 5 km- re lévô Székelyszenterzsébet faluba, a legközeleb-bi csendõrõrsre. A csendõrök csak úgy voltak hajlandóak ahelyszínre menni, ha a gyerek szekeret fogad számukra. Mivel

mindenki ismerte a molnár fiát, nem sokáig kérette magát amegszólított gazda, egybõl készségesen a fiú szolgálatára álltszekerestõl-lovastól.

Mire odaérkeztek a malomhoz, már Erzsi asszony is vissza-tért Nagysolymosból pár falusi emberrel, akik közt három fel-fegyverkezett vadász is volt, de a rablóknak hûlt helyüket lel-ték. Csak Márton gazda feküdt az udvaron vértócsában, hófe-hér arcát meg-megvilágította a bujkáló holdsugár, felesége ésárvái hangos zokogása hallatszott az éjszaka csöndjében.

A csendõrök a ténymegállapító jegyzõkönyv felvétele után aszomszédos község, Székelyvécke csendõrõrmesterét, JipeaMarint bízták meg a további nyomozással. Jipea bevallása sze-rint a helyi õrs dolgozói, meg az államhatalom szervei a párt-szervekkel karöltve inkább akadályozták õt nyomozó munká-jában, mint segítették. Jipea õrmestert ez nem kedvetlenítet-te el, lelkiismeretesen folytatta a nyomozást. Pár év múlvaMoldvában, Pascani környékén letartóztatott néhány gyanússzemélyt, de nem volt módjában rájuk bizonyítani a bûntényt,mert nem sokkal a latartóztatásuk után Jipeat a felsõbb szer-vek tartalékba helyezték.

Vajon kik és miért gátolták meg az õrmestert a bûnténykinyomozásában? Ha tényleg azok voltak a tettesek, ki(k)tõlértesültek a völgyben lévõ, jól menõ malom létezésérõl? Azelrabolt pénz mellett elvitt tárgyakat (ágynemût, ruhát stb.) ismagukkal vitték, vagy ott maradtak jutalomképpen annak(azoknak), aki odavezette ôket az éjszaka sötétjében? Sajnose kérdésekre már soha senki nem deríthet fényt.

Márton gazda másik két gyermeke, László és Ilona bentla-kásban laktak a városban, õk csak másnap értesültek a nagycsapásról. Ha az Isten bajt, nyomorúságot adott e családnak,erõt is adott annak elviseléséhez. Erzsi asszony erõs székelyvolt, hamar összeszedte magát, megerõsítette szívét, tudvaazt, hogy rá maradt a négy gyermek nevelésének gondja, bár arablók annyi pénzt se hagytak, hogy férjét eltemettesse. Asolymosi Benkõ Mózestõl kölcsönkért pénzen tudta csak tisz-tességgel eltemettetni. Nem sokkal a tragédia után segédeivelújraindította a malmot. A nehéz gép mintha szomorúbbanpüfögött volna, de már nem sokáig, mert a történtek után egyévre, 1948-ban a malmot államosították, a támasz nélküli csa-ládot még a lakásukból is kilakoltatták. A kommunisták min-denre kezet tettek, beleültek a “készbe”, mint a veréb a fecs-ke fészkébe.

Hosszú éveken át a városból falujuk felé igyekvõ emberek,ha besötétedett, szorongva haladtak el a Buzogány-malomelõtt, mely mindhárom falutól, Kis- és Nagysolymostól megHidegkúttól is több kilométerre feküdt (mára már csak omla-dozó falai állanak), egy védett lankás domb tövében, szembena hatalmas sötét erdõvel, melyen keresztül nyomtalanul távoz-hattak a haramiák (a nyomok arra vezettek), kiket a törvénykeze nem, de talán az Úristen igazságot szolgáltató haragjaazóta egyenként utolért.

GÁLFALVI GÁBOR nyug. ig. tanítóAlsóboldogfalva (Hargita megye)

Ui.: A Lévai Géza családja által vetett friss téglákon, melyet azudvarra aznap raktak le száradni, több mint tíz különbözô mére-tû bocskornyomot számoltak meg. Jelen írásom hitelességét bizo-nyíthatják a még életben lévõ és a történtek idején a helyszínentartózkodó Lévai Gáza székelyszenterzsébeti lakos, aki a kilence-dik X-ét tapossa, valamint a Székelykeresztúron lakó BuzogányKároly, az áldozat fia, aki 15 évesen szemtanúja volt a borzalom-nak.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 37História

A kolozsvári Ady-Sincai Liceum 1963-ban végzett magyarosztályainak diákjai ültek össze, hogy megünnepeljék azérettségi ötvenedik évfordulóját. Velünk együtt két románosztály is végzett, de annak ellenére, hogy az érettségi tab-lónkon csak román nyelven engedélyezték a feliratokat és adiákok fényképeit úgy összekeverték, hogy abból soha nemderül ki, hogy két különbözõ nyelvû és kultúrájú tanulókrólvan szó, a román osztályokban végzett diákokat soha nemhívtuk meg. Még azokat sem, akiknek magyar nevük volt, deromán tagozatra jártak. Abban az évben két magyar osztályvégzett, akik ez év júniusában fél évszázad után újra találkoz-tak, hogy újra ismerkedjenek, hogy felidézzék emlékeiket.Azokat az emlékfoszlányokat melyek csakis az egyes embe-ré, ezért nagyon szubjektív (egyéni), és bár megpróbáljuk egykosárba gyûjteni, ez sehogyan sem megy. Emlékszel ami-kor...? Sajnos erre nem, de te ott voltál...? Ilyenkor egy kissékínossá válik a helyzet, de hamar elmúlik, hiszen az öröm,hogy mindenkit felismertem, sõt kis segítséggel még a neve-ket is vissza tudtam idézni, elsimította összeráncolt homlo-komat. Természetesen az ilyen visszaemlékezést nagymér-tékben segítik a napilapokban megjelent dokumentumok, afényképek, az eredeti osztálynapló.

Idézek az Igazság címû kolozsvári napilap 1961. március26-i számából. A tudósítást „Fiatal atlétatehetségek sereg-szemléje” címmel László Ferenc sportújságíró és több könyvszerzõje írta. „Az atléták szakedzéseit Boldis László(1915–1996) testnevelõ tanár vezeti, aki maga is sokoldalúsportember volt.” Az eredménylistán ott szerepelnek voltosztálytársaim is: Kovács Ferenc (400m síkfutás). Ma sebész-orvos Budapesten, a IX B osztály váltófutói Jakobi Antal, manyugdíjas tanár és iskolaigazgató, Lajosi Péter, ma egyetemitanár, fogorvos, a már említett Kovács Ferenc, és jómagam.1963-ban az iskola kórusában, melyet Bayer Tibor énektanárvezetett, több osztálytársam is látható az Igazság által lekö-zölt képen (1963. február 19.). Ma már nagyon kevesenemlékeznek rá, de akkor szenzációszámba ment, hogy a 22.számú érettségi vizsgabizottságba bekerült az osztályfõnök-nõnk, Boér Mária is, pedig ezt törvény tiltotta. Senki semvette észre. (Igazság, 1963. június 11.). Ambrus Zoltánnakköszönhetõen (a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegye-tem tanára) újra megnézhettük az eredeti osztálynaplónkat,tanárainkat, jegyeinket. A dokumentumokon túl mindenki-nek megvan a magában õrzött kép ebbõl az idõszakból, ami-kor kötelezõ egyensapkánk, egyenruhánk és karszámunkvolt, amikor a forgalmasabb utcákon az UTM-legények (amagyar KISZ román kiadásban) igazoltattak, és ha nem tet-szett valami, meg is büntettek. Például ha a lányok szoknyá-ja szerintük túl rövid volt, egyszerûen felvágták.

Osztályfõnöki óránkat a kilencvenkét éves Csetri Kláramagyartanárnõ tartotta. Jó volt látni, hogy még mindig aktív.Róla el kell mondani, hogy amíg lehetett, vezette az ApáczaiCsere Jánosról elnevezett irodalmi kört, ezzel is hozzájárul-

va az egyre szûkülõ magyar nyelvû oktatás fennmaradásá-hoz. Idézzük Beke Györgyöt, aki errõl az idõszakról írta:„Csetri Elekné és tanártársai jól látták, hogy a magyar iroda-lom, a kollégium magyar jellegének fokozatos elvesztése folytán,nemcsak egy tantárgyat jelent, hanem pótolnia kell a nemzetiöntudat kiesõ tárgyait, a zenét, a történelmet, földrajzot.”Ennek érdekében irodalmi kirándulásokat szerveztek, ahol adiákok nemcsak a magyar irodalmat, hanem a kötelezõenrománul tanult történelmet és a földrajzot is magyar nyelvenszívhatták magukba. Úgy vélem, hogy Csetri Klára tanárnõkitartása és kiállása választ ad a Kántor Lajos által a MagyarNemzet oldalán felvetett kérdésre (Magyar Nemzet, 1991.június 22.), aminek lényege egybecseng az ismert dallal:Miért hagytuk, hogy így legyen? Az öntudat nevelésénekvannak ugyan jelei, de még nagyon messze vagyunk az elvár-hatótól. Az egyik volt osztálytársunk a találkozó kapcsán afe-letti örömét fejezte ki, hogy nem „magyarkodtunk” (Valakimagyarságát fitogtatja - Magyar Értelmezõ Kéziszótár.)Nagyon meglepett ez a kifejezés, mint amikor elõször hallot-tam itt Magyarországon. Egyik munkatársam megkérdezte,hogy román vagyok-e? Azt feleltem, hogy nem, én erdélyimagyar vagyok. Ekkor mondta nekem, hogy itt nem lehet„magyarkodni”. Máig sem tudom, hogy ezzel mit akart mon-dani. Persze sejtem, azt akarta tudomásomra hozni, hogy akádári internacionalizmus szellemében én nem vallhatommagam erdélyi magyarnak, mert Erdélyben csak románokélnek. Míg Erdélyben éltem, nem hallottam, hogy a románok„románkodnának”, a csehek „cseheskednének” stb. Szá-momra olyan meglepõ volt a „magyarkodás” kifejezés, hogynem tudtam rá válaszolni. A „magyarkodásról” hadd idéz-zem Páskándi Géza gondolatait: „Egy magyarságáért üldözöt-tet vagy egy katalánt – (stb) – lebeszélni a „magyarkodásról”,„katalánkodásról” körülbelül annyi, mint a súlyosan betegembert megakadályozni, hogy a titkos elszántságot, bensõ erõ-tartalékát, immunitás-forrásait vagy a „megváltó” lázat szembe-fordítsa az ellenséges baktériumokkal…Ám ez csupán az éremegyik oldala. Nézzük a másikat, ha teszem azt egy erdélyimagyarnak innen efféle tanácsokat adnak, ezzel a sovinizmusromán erõinek szinte tálcán kínálják az adukat, akik majd aztmondhatják: no lám a „tietek” állítják, hogy magyarkodtok, micsupán ismételjük. Nemcsak az önvédelmi energia gyilkosa ez,hanem ostoba „bepalizott vagy bepalizó” politizálás is, mely olyjellemzõ volt a múlt évtizedekre , s amelynek még ma is erõsnyomaiban járunk gyakran... De tegyük fel, miért ne, olyan esetis lehetséges, hogy valaki jámbor és tisztességes szándékkal adefféle tanácsot. Ez viszont mély dilettantizmust, mûveletlenségetárul el. Elõször is: ki ítélheti meg, hogy mi, mettõl meddig jogos,kemény, sõt mindenre elszánt nemzeti öntudat és honnan válik„magyarkodássá”? Ki legyen a mérvadó, az ítélõ bíró ez ügy-ben? Talán egy internacionalista? Egy soviniszta román? Akettõ gyakorta egy és ugyanaz. Vagy egy volt vagy ma is magyarbolsevik? Vagy elszabadult utóda? Ki hát? Mert az bizonyos – s

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

Reflexiók az ötvenedik érettségitalálkozóm kapcsán

ezt a közösségi és egyéni lélektan ismerõi tudják -, hogy egy sovi-nisztának a legszerényebb, röstellnivalóan jámbor óhaj („ké-rünk szépen magyar iskolát”), vagyis a legminimálisabb igény is„magyarkodásnak” számít! (Páskándi Géza: Kíméljük-e ahóhér bûntudatát? In Erdélyi Magyarság II. évfolyam. 1991.november, 8. szám)

Volt diáktársamat ki kell ábrándítanom, mert bizony mi„magyarkodtunk”, elsõsorban a jelenlétünkkel. Magyarulbeszéltünk és abba az iskolába kértünk bebocsátást, aholéveken keresztül tanultunk és ahova ezelõtt tíz évvel be semengedtek az új honfoglalók. A mi iskolánk 1902-ben épült amagyar református hívõk és emberek, valamint a magyarállam segítségével. Elõdje, a Farkas- utcai Kollégium 1801-ben szintén a magyarok pénzébõl épült. A régi kollégium fél-köríves nagykapuja fölött emléktábla hirdeti: LITTERIS ETPIETATI SACRUM. A(nno) Chr(istianae) MDCCCI” (va-gyis a Tudománynak és kegyeletnek szentelve a Krisztusutáni 1801. esztendõben). Az új jövevények már ezt a jelszótis a sajátjukként használják (lásd. Szabadság, 2011. decem-ber 10.) A mi iskolánkban tanított Apáczai Csere János,Gyulai Pál, Kovács Dezsõ, Seprõdi Pál, Xántus János, hogycsak az ismerteket említsem. Ebbõl az iskolából indultak eltöbbek között az elsõ világháború után kibontakozó erdélyimagyar irodalom megteremtõi, Makkai Sándor, Ligeti Ernõ,Jékely (Áprily) Lajos, Kós Károly. Õk a transzszilvanizmusaz erdélyi szellem kibontakoztatói. Ligeti Ernõ írja, hogy atranszszilvanizmus az a harc, melyben a „klasszikus értelem-ben vett erdélyi protestáns szellem küzd egyrészt a gondolat sza-badságáért, másrészt az anyaországban kialakult ama közfelfo-gás ellen, hogy Erdély irodalma az állameszme fékezõ erejénekhíján skizmát követ el és túlságosan „elhajlik” a nemzeti hagyo-mányoktól”. (Ligeti Ernõ: Súly alatt a pálma, Pallas-Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2004, pg. 140.) „A pro-testáns és erdélyi szellemen kívül, ami a kolozsvári ReformátusKollégiumot jellemezte, az irodalmi érdeklõdés és a költõi tehet-ség kibontakoztatására nagy hatással volt az akkor már közelfél évszázada mûködõ Gyulai Pál Önképzõkör – írja JancsóElemér (Reményik Sándor élete és költészete, Kolozsvár,1942.5.). E nemes hagyomány folytatója volt, amíg bírta éstehette, Csetri Klára magyartanárnõnk is.

A sokáig agyonhallgatott nagy magyar író Szabó Dezsõ,akit még ma sem méltatunk az õt megilletõ helyen, azt nyi-latkozta, hogy „Az anyám és a kolozsvári református kollégiumfia vagyok”. Annyira szerette Alma Materét, hogy végrende-letében azt írta: „Összes, bárhol található, már kinyomtatottvagy még kéziratban levõ írásaim minden szerzõi jogát (magyarnyelvû kiadás, fordítás, dramatizálás, film, részek közlése stb.)hagyom második Édesanyámra, a kolozsvári református fõgim-náziumra...” (Magyar Ünnep, 1944. november 17 – 24)

A második világháborút követõ újabb hatalomváltás utánelindult egy máig tartó erõszakos és példátlan románosításifolyamat Erdélyben. Ennek következtében 1948. augusztus3-án Romániában életbe lépett az új tanügyi reform, amely„egységes, világi és gyakorlati jelleget biztosít az oktatásnak”. Eza felekezeti iskolák állami kézbe adását jelentette. A magyardiákok az 1902-ben átadott új épületbe jártak. Akkor 1.számú középiskola volt. 1959 elején Ady Endre középiskolá-ra keresztelték, majd ugyanez év második felében összevon-ták a régi épületben mûködõ Sincai középiskolával, és már

csak idõ kérdése volt a magyar oktatás elsorvasztása. Ez pár-huzamosan történt a Bolyai és a Babes egyetemek összevo-násával. Mi ebben a számunkra kedvezõtlen változásokathozó idõben voltunk diákok. Az iskolagyûlésektõl elkezdveaz ünnepélyekig már minden csak román nyelven folyt. Azérettségi elõtt bejött az osztályba a román fõigazgató éstudomásunkra hozta, eltörölték az éjjeli zenélést, és akimégis elmegy, azt nem engedik érettségizni. Megtiltottákazt, hogy a kezünkben levõ hatósági engedély ellenére is sze-renádot adjunk a tanárainknak. Kocsis István orosz tanárunkmentette meg a helyzetet, biztatva, hogy menjünk, mert õminden felelõsséget felvállal.

Az 1963-as iskolai évben a magyar reál és a humán osztály-ban összesen ötvenhárman érettségiztünk. Az ötven évestalálkozón 28-an jelentünk meg. Tízen sajnos már nem tud-tak fizikailag megjelenni. Akikrõl tudunk, azok közül húszanélnek Erdélyben és 17-en szerte a nagyvilágban. TöbbenMagyarországon. Jó volt ennyi év után találkozni, még akkoris, ha csak keveset tudtunk beszélgetni. Minden elismerés aszervezõké, nevezetesen Sándor Gézáé és Juhász Tamásé.

Minden nehézség és vihar ellenére mi jó szívvel gondolunkAlma Materünkre, tanárainkra. Azzal a hittel, hogy isko-lánkban lesz még magyarul oktatás és nevelés, búcsúztunk elegymástól.

Spaller Árpád

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 39Emlékek húrjain

Templom hívek nélkül

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Erõs, folyamatos zsongást,hogy Kolozsvár visszavár, Kolozsvár hazavár!

Magyarul zsong, zenél velünk a táj, hogy Kolozsvár,Kolozsvár és Kolozsvár. Magyarul szól hozzánk, és szívbõlmuzsikál, hogy Kolozsvár – amikor naponta a Fellegvárramenekültünk, akkor a szemlélõdésbe mélyültünk, csakmakacsul ültünk és idõtlenül bámultunk téged – te drágaKolozsvár! Minden veszteségek ellenére csodáltunk keménykitartásodért, fõleg a téged elnyomni akaró blokkok (pane-lek) furcsa dzsungelétõl féltettünk. A lábunk alatt hevertél,kiszolgáltatottan s mélyen megalázva, minden percben veledvoltunk, veled éreztünk és szenvedtünk, de össze-szorított fogakkal hadonásztunk! Olyankor temindig megnyugtattál, személyesen küldted hoz-zánk dicsõ múltad egy-egy nagy fiát; BáthoryIstvánt, Rákóczit, Heltait, Apáczait, hogy szólja-nak hozzánk, hogy vigasztaljanak, mert nem odaBuda, tartja magát az erõs Kolozsvár! Elõtteértünk hadakozott legnagyobb fiad, a gyõzhetet-len Mátyás király, a babérkoszorús, büszke lovas,aki minden helyi és reneszánsz fortélyt megta-nult, szeretett, de ha kellett, keménykezû uralko-dóként oda-oda csapott; hol polgárként gondol-kozott, hol egyszerû parasztként mutatkozott,mulatozott, énekelt, de hét nyelven beszélt!Mese nem volt! Láthatatlan, fekete seregévelminden éjjel most is visszajár, mint a szép idõk-ben hajdanán! Hányszor de hányszor felverte akolozsvári út porát, s hányszor de hányszor vertele a legfélelmetesebb ellenségünket: saját kishi-tûségünket.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a jól látha-tó Szent Mihály templomtornya jelent: szétvert,szétszórt népünk fölött az egyenes tartást, a büsz-ke felívelést! (Szent István királyunk a gonosztlegyõzõ Szent Mihály fõangyalnak ajánlotta azerdélyi püspöki egyházmegyét, az õ nevét viseli aszékesegyház.)

A Szent Mihály templom harangjának hangjaszívünkben is egyre csak ver, szól, zakatol, egyrecsak kondul és keservesen búg, összefogásra hív!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a sétatériMagyar Színház elõadásai jelentettek teltházasestéken, túlcsordult lelkünknek a szenvedélyesszerelmet, a szûnni nem akaró tapsokat Thália ésaz Igazság oltára elõtt!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? ReményikSándor mennydörgõ istenét, hogy:

„Eridj, ha tudsz…Eridj, ha gondolod,Hogy valahol, bárhol a nagyvilágbanKönnyebb lesz majd a sorsod hordanod.”Kolozsvár, Dsida Jenõ és Reményik Sándor azt

a szívszorító érzést testesítik meg, amit tehetetlen fájdalmuk-ban képesek voltak a gyalázatos trianoni világ fülébe üvölte-ni: a vérremegtetõ igazságtalanság kibírhatatlan fájdalmát!

„Itthon maradok én!Károgva és sötéten,Mint téli varjú száraz jegenyén!”Csontba hasító szózata marasztal, ha elmentél, mindhalá-

lig remegtet! Méreg sem lettél! Mit jelent nekünk Kolozsvár? Ifjú szívünk ott lobbant elõ-

ször szerelemre, nem egyszer, nem kétszer, nem bátortalannyámnyilaként, hanem életre-halálra szóló kitartással, együ-

Átalvetõ


Juhos-Kiss János

Elindultam a folyók mentén lefelé Elindultam a folyók mentén lefelé.Kós Károly intését az ezerkilencszáznyolcvanas Évek végén sem fogadtam meg, tartottam be.Szellemi szemeim elõtt ütemre lengedezett, Lángolt a sok aranyló, hullámzó búzakalász,És szebben virított a pipacs s a búzavirág.Azt gondoltam, hogy a magyar rónaságon túlAnyanyelvemen jobban megértenek! Kecsegtet Kicsit az én fajtám, mert szellemi örökségünk Elszakíthatatlan kötelék, erõ és összetartozás,Egy gyönyörûséges, bársonyos, nagy ölelés,Hol mindenki testvér, barát, és nincs árulás.Nincs ostoba képtelenség, beképzelt vagány,Nem emészt a keserû bánat és a magány.Elindultam a folyók mentén lefelé.Nem akartam egybõl belefolyni,Beleolvadni a Fekete-tengerbe.A legjobb, amit magyarul hallottam: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”Azóta is tépelõdöm csendesen, hogy lehet-eTestet és lelket jól összeszerkeszteni, gyógyítani?Elindultam a folyók mentén lefelé.Mennydörögve megszólaltak a Kárpátok:„Vulkánok után több mint harmincezer éve keményenÁllunk s önmagunkban hiszünk, közben nektek integetünk,Számon tartunk, soha el nem felejtünk! Mindenkit visszavárunk, Aki egyszer elindult a folyók mentén lefelé!A Vigyázó-csúcs társaival integetett lefelé,Vigyázva, a táltosok szavára kitisztult a kék ég.Csillagával várt a megannyi, hamvas havasi gyopár:A bérceit szeretõ – soha el nem hagyó – örök virág.

2013. június

Mit jelent nekünk Kolozsvár?(A ’70-es és a ’80-as évek nemzedékének ajánlom)

vé tartozással, szenvedéllyel, tisztasággal, mélységes mélyhittel, meggyõzõdéssel, az erdélyi ember kemény öntudatá-val, úgy, hogy a Gyalui-havasok szinte négykézláb csúsztakhozzánk! Akkor, amikor mi már nem leszünk, a belõlünktáplált tûzbõl kitörjenek a lángok és lavinák, mûködõ vulká-nok legyenek! Közben a Kis-Szamos vize továbbra is béké-sen fog tovább kanyarodni a kolozsvári dombok derekakörül.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Azt, hogy jól kikoptattuk abelváros aszfaltos járdáit, de a környezõ erdõkben is jókatkirándultunk. Pipacsos búzatáblák integettek a Mezõség irá-nyából, tehenek legeltek, lovak nyerítettek, birkák bégettek,juhászok hallgattak, nem énekeltek; tisztások pihentették amegfáradt vándort; erdõk madarai daloltak, források csörge-dezve hûsítették szomjunkat, lelkünkbe egyre csak azt zeng-ték, zúgták állhatatosan, hogy szép az élet, cukor az élet,csak szopni kell…

Még ma is abból a frissességbõl éldegélhetünk! Lélek-fel-szabadító felhõk a tenyerükön hordanak, visznek, háromdimenzióba csábítanak, védenek, ha kell, mint a Mikó-kertiöreg, göcsörtös fák s az örökké tartó emlékek! A Botanikus-kert virágai erõsen illatoznak, ütemesen, ölelve lengedeznek:Kolozsvár. Kolozsvár. Kolozsvár. Aztán a jó mag mindig jótalajra hull s kisarjad. A többit sem szórja szerteszét a szél,de mégis-mégis határon túlra is kerül s talán az öt kontinens-rõl génmanipulációk és veszteségek ellenére is vissza-vissza-száll, mert ami összetartozik, az összenõ, ugye Xantus Jáno-sunk, ugye Palocsay Zsigmond nemesítõ urunk? Azt csak aTeremtõ választhatja szét! Földi hatalom sohasem! Nõhet-nek belõlünk fenyvesek, szakadhat belõlünk sziklaomlás,

marad a Törvény a Kárpátok karéja körül, ahol a MagyarokIstene az úr, a hun-avar-magyar nyelv az úr, mert annyiragyönyörû, amennyire logikus a világnyelvekhez és a nemaglutináló (szótagoló) kis nyelvekhez képest. A magyar nyelvkülönbséget tesz a szerelem és a szeretet között, árnyalja azáldást, leveszi az átkot! Mára már csak a magyar nyelvûkönyvekért és lapokért való mindennapi vadászatunk ma-radt, a betevõ falatról és a forint gyengülésérõl nem is be-szélve! De akkor is, a szellem és a lélek mindenek felettkering, akár a Föld a Nap körül! Földünk kevés. Vizünk mégvan, de nem válik borrá, hacsak a Teremtõ nem akarja!

Mit nekünk Olümposz bércei, Kolozsvárról nem is látható,nem is érdekes, de ma sem jelent annyit, mint a kolozsváriFellegvár!

Minden csatangolásunk, nemes szemlélõdésünk, boldog-ságunk szent fõvárosa, Kolozsvár! Te egyetlen, maradandó,nagy szerelmünk: Kolozsvár!

Minden jó szó, vers, cikk és oxigén dús jövõnket a szennye-zések ellenére is szolgálta – roppant leheletünkbõl hitünkfelszállt! Mindenünk és minden csak azt dalolta: Kolozsvár,Kolozsvár, Kolozsvár! Húzták nekünk a talpalávalót, mind-egyre félreverték a harangokat az égiek, hogy járjuk a legé-nyest, a gyors csárdást, a diszkózenét nem ajánlották, de azis volt. A lényeg, hogy ne tunyuljunk el, s ha fát vágnak raj-tunk, akkor sem adjuk fel! Soha!

Fogjunk össze, tartsunk ki tiszta szívvel, és sohase legyünkmegalkuvók, anyagias, hitvány magyarok!

Harangoztak Kolozsváron az égiek. Mindenkinek tudtáraadassék, már összecsõdült Mátyás király szobránál minden-ki, aki számít, aki testben és lélekben még él! Megtelt létünktemploma és tere! Imádkozzunk és vigadjunk!

A kolozsvári ízek (töltött káposzta) vendéglõsei semadhatják alább, hisz mi igazán csak mostantól élhetünk, kós-tolhatjuk az új életet, soha meg nem halhatunk, míg vasatrághatunk és enyedi bort ihatunk! Felõlünk döröghet, ketté-hasadhat az ég, de hirtelen újra ki fog tisztulni, kihûl és meg-kövül minden keserûségünk!

Testvéri szemek ragyognak ránk, körülrajong minket avilág, a várva-várt Nagyúr visszajön – ahogyan visszajött KósKároly és Kuncz Aladár –, szent szavakat szór a fejünkre (ababérlevelet hagyjuk a görögöknek, a pálmaleveleken elegetjártunk), fejünkre áldást hint, a bölcsesség és tapasztalatgyöngyeit harmatozza ránk!

A sosem látott, csak elképzelt azúrkék égbõl bûbájos tün-dérek sereglenek elõ, vidámságaikkal beoltanak, leereszked-nek hozzánk. Az angyalok biztatóan szemünkbe néznek,szólják és szórják az örök igét. Közben mi elérzékenyülve,egymás kezét szorítva összeszedjük életünk szerteszét dobáltkincseit, hogy maradéktalanul megõrizzük, hazavigyük kin-cses Kolozsvárnak. Olyan könnyedén, ahogyan egy kisfiú ját-szik, fürdik a Kis-Szamos partján. Olyan pontosan, ügyesen,ahogyan egy kislány kövecskézik a járdán.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Ha angyalok vagy embereknyelvén is szólnának hozzánk, de ha végre-valahára, tisztánés õszintén a szemünkbe néznek, azt azonnal megérezzük,azonnal kiöntjük szívünk-lelkünk, minden bánatunk, aztánmegkönnyebbülten, életünk összes kincseit boldogan haza-visszük, hogy kincses Kolozsvár lábaihoz tegyük.

Ezt jelenti nekünk Kolozsvár. Juhos-Kiss János

2013. szeptember


Kõrispatak

Gömbvillámok (Folytatás elõzõ lapszámunkból)Az ilyen sûrû, világra szóló események, amilyeneket most

alig egy hét alatt élünk meg, nem hagyhat hidegen még egykizárólag csak az élcet, humort, visszásságot keresõ valakitsem. Amerika tombol, ünnepel, nincs többé Osama, bosszútállt a cowboy, a világ nyugodtabban alhat.

Svájc elsõ reakciója: jó, persze, hogy jó, hogy nincs többé, dehogy jutottak Pakisztán területre a helikopterek, hogy tudott avilág legkeresettebb embere annyi éven át elbújni a legna-gyobb és legjobban felszerelt titkos ügynökség elöl, és muszájvolt lelõni? S most is csattan a pofon, ezúttal már nem az énarcomon, hanem a Nagy Amerika, az Igazságos, a DemokráciaExportõrén. Fegyver nélkül állt Osama az õt körülvevõ váloga-tott legények között. S most ezt magyarázhatják, maga az igaz-ságügyi miniszter is, ország és világ elõtt megbuktak. Mégegész terjedelmében elõttem a nyugati média ostorozása, aCsau párnak a gyorsított per utáni, mégis lincselésnek tituláltkivégzése. A rómaiaknak csak igazuk van: Quod licet iovi, nonlicet bovi.

De túl e jurisztikai szõrszálhasogatáson, ami engem bosz-szant, az mégiscsak a vén Európa.

Egymás után ítélik el az államfõk, hogy Amerikában népün-nepély és örömmámor uralkodik egy „ember” megölése után.Túl azon, hogy Osama csak mint állatfaj elégíti ki az „ember”fogalmat, és túl a rossz körítésen ahogy tálalták az eseményt,tessék már megengedni, hogy akárcsak a mesékben, amikor akirályfinak végre sikerût levágnia a sárkány fejét, hát örvend-jen a rettegésben tartott köznép. Örvendjen legalább is addig,míg a levágott fej helyett azonnal három, aztán hét, és a végénezer nõ.

*A Puzzle szülési fájdalmai a tegnap késõ délután beindultak.

Kézhez kaptam a nyomdakész tördelt példányt azzal, hogy vanmég 2 napom javításokra, húzásokra. Hát ha nem is azonnal,de ma hajnalban vissza is küldtem azzal, hogy köszönöm,mehet. Az igazság, ha van valahol ilyesmi, talán az, hogy javí-tani vagy mindent, vagy semmit. Ahhoz, hogy a mai trendek-hez simulva újat írjak, azt jelentené, hogy keverjem a valóditfantáziaképekkel s ez tõlem hazugságokkal teli írás lenne.

Nem mintha esküdt ellensége lennék a hazugságnak, hiszhányszor megesett életemben, hogy az elõttem álló diák keser-vesen izzadt arra a kérdésre, hogy hol volt a múlt héten, és énvalósággal hipnotizáltam: hazudj fiam, hazudj valami elfogatha-tót, te is, én is tudjuk, hogy mi az igaz, de az nem old meg sem-mit, hazudj, hogy nyilvánosan megbocsájthassak, s mehessünktovább…De így, könyvben írni csak azért, mert ma csak ígylehet biztosan kiváltani az Aha érzést, na nem, inkább semmit.

Anakronisztikus a Puzzle, egy öregedõ ember langyos sirá-mai. Ki nem veszi észre, hogy nem a világ rohant elmellette,hanem õ állt meg egy pillanatra emlékeit összeszedni,s ennyi elég volt, hogy értetlenül bambuljon a világrengetõ ese-ményekre.

2 milliárd ember nézte az Esküvõt és 1,9999999 azt várta vagyannak örült volna, ha csók helyett Willy egy nagy pofont kapKatitól az erkélyen, mert a szoknyája alá tévedt vén Fülöpkezét Willynek tulajdonította. Majdnem ugyanennyi ember

várta, hogy a boldoggá avatott pápa felül és egy pár keresetlenszóval 77 nyelven megköszöni a résztvevõknek az ünnepélyt, sezzel lerövidíti a szentté avatás idõtartamát is, és hányan szeret-nék éppen csak azt látni, amit Obama letiltott. Ezekkel az ese-ményekkel emlékeim nem tudnak versenyre kelni. Lehet, hogya Puzzle, akárcsak én, rossz idõben rossz helyen születik?

Ilyenkor kell a Gönczy Irén néni startkörüli biztatója: írjAndrás, írj, s ha csak egy embernek is örömöt szerzel vele, mártettél valami jót!y

*Megdöbbentõ képek és libabõrt kiváltó szöveg a Duna Tv

híreiben. Egy Erdélyi kisgyereket elüt az autó, komába esik, aMarosvásárhelyi korház eszközök hiányában lemond az életé-rõl, kétségbeesett versenyfutás végállomása egy Magyarországiklinika.

Megtörténik a csoda, a gyermek felébred és elkezdõdhet arehabilitáció. A kisgyermek szenved de csinálja a gyakorlato-kat és mosolyog hozzá, az õt támogató orvos és nõvérekviszont nem szenvednek és nem mosolyognak, hanem a nagy-világ tudomására hozzák, hogy a befizetett pénz hamarosanelfogy, és ha a terápiát félbeszakítják (márpedig félbe fogjákszakítani), újra komába eshet a kis beteg... Az Erdélyi Édes-anya sírva közli, hogy a havi fizetése a kezelés 2 napjának aköltségeire elég és öttagú családot tart fel belõle, könyörögadakozzanak, segítsenek....A korház, amelyiknek elsõdlegeskötelessége a beteggyógyítás, zsarol. Zsarolja az édesanyát ésminket, kik a híreket kezünket tördelve hallgatjuk.... Hát atöbb ezermilliárdnyi államadósság nem bír pár 100.000 forin-tot megelõlegezni, míg a hír szerteszalad a világban és megjöna pénz? Létezik olyan, hogy orvos és nõvér, azaz kórház, elõ-ször reggel megkérdezi a bankot, jött-e pénz, s csak aztán gyó-gyít? S ha nem, ki vele az utcára? Mi ez, új Taigetosz? Vége avilágnak!

Napok óta gyötröm magam, mégis hova, hogy és mennyit ésmég hány ilyen gyermek (nem, nem csak Erdélyi, hanem gyer-mek egy állandóan fogyó népességû országban, a jövõnk ígére-te)van ilyen helyzetben az anyaországban?

Ma reggel boldogan fellégeztem s sietek ide másolni aNépújságból: Elképzeléseink szerint minden hónapban az Önökáltal elfogyasztott kenyér árának egy kis részét nemes célokra sze-retnénk fordítani úgy, hogy annak rendeltetésében az Önök véle-ménye is számítson. Ezekre az általunk felajánlott összegekrekülönbözõ alapítványok, egyesületek, nonprofit szervezetek stb.pályázhatnak, és mi az Önök véleményének figyelembe vételévelfogjuk ezeket a pénzösszegeket a rászorulók felé irányítani.Megpróbálunk tehát úgy tevékenykedni, hogy annak nyomántöbbrétû anyagi és erkölcsi haszon keletkezzen, melynek segítségé-vel biztosíthassuk a magunk és gyerekeink jövõjét. Ehhez kérjükaz Önök csatlakozását is. Az ákosfalvi Szent István pékség mun-kaközössége

Most már csak össze kell hozni a patyolat-tiszta fehérköpe-nyes pékeket a bepiszkolt fehér köpenyû félistenekkel.

*Dominique Gaston André Strauss-Kahnt, zsidó szülõk gyer-

mekét nemi erõszakkal vádolja Nafissatou D. Guineaimuszlim a New Yorki Sofitel szálló HIV-fertõzött szobalánya.Ennyi lenne röviden a hír.

A tragédia az, hogy a mai világban ez a vád börzekrachot tudkiváltani!

Aztán meg az ügyvéd az elsõ órákban határozottan kijelenti,

Átalvetõ


Gyárfás András

hogy védencének bombabiztos alibije van. Rá két napra or-szág-világ elõtt változtatunk a védelmi taktikán, és most márazért kéri az azonnali felmentését ügyfelének, mert közösmegegyezés alapján történt a nemi játék. S ezt lehet csinálni tv,sajtó a média teljes bevonásával. Ez majdnem annyira fájnekem, mint a freiburgi egyetemnek Svájcban, hogy becsület-doktori címet adott ezelõtt egy pár évvel Dominiquenak.

De vannak csiklandós melléktermékei a történteknek: Ahancurparti eddig kiderült részleteirõl nagy fenntartással el-mélkedek, mert mindkét fél más vallási kultúra tagja, éskönnyen tévedhetek. Szóval, úgy rendes keresztény módra nemment, ezért az anális és orális változatával próbálkoztak a felek.

Ami az órálist illeti, Monika Lewinsky és Bill Clinton óta ezszalonképes és ártatlan játék, ezért nem zárhatnak 25 évreAmerikában politikust. És a muszlim lány, ha nem Allah- Al-lah után kiállt (ami még jobban begerjeszti az IWF ve-zért), hanem Mo-hammmm-edet hívja, akkor most Dominiqu-et a sürgõségi sebészeten varrják, s nem a Rikers szigetenaszalják.

És az anális? Visszaemlékezek, ezelõtt 50 évvel a bátyámbecsempészett a törvényszékre egy nemi erõszak-pert végig-hallgatni. A bíró rákérdezett az asszonynál a részletekre, hogyis volt?Az asszony õszintén és részletesen elmesélte, hogybizony hátulról történt a beavatkozás. A bíró nagyon rövidtanakodás után azonnal felmentette a vádlottat.

Hátulról nincs erõszak, hisz bármikor elszaladhat a nõ.Errõl ennyit, majd a pénteki tárgyalás újabb szenzációval

etet bennünket, hisz a cunámit, Fukushimát, Gadaffit máreluntuk...

*A Találkozóról és melléktüneteirõl majd késõbb, mikor

elmúlt a láz. Most röviden bejelentkezem, és ara a kérdésrepróbálok válaszolni, amit Erdélyben és Magyarországon is ret-tenetes körülírással ,de csak félig sikerült megválaszolnom:miben más Svájcban az élet?

Izzadtan próbáltam a különbségeket megmagyarázni. HogySvájc 4 milliárdos többlettel zárta az államkasszát 2010-ben, ésennek milyen származékai vannak a mindennapi életre, deéreztem, hogy a kép nem az igazi.

A tegnap este a húgommal - aki Gödöllõrõl jövet Genfbenvolt a fiánál vakációzni - cseréltük ki az élményeket, és amit õmesélt, tökéletesen megadja a választ a kérdésre.

A világ legmeredekebb fogaskerekû-drótkötél szerelvényé-vel kapaszkodtak fel egy víztárolóhoz a panorámát élvezni,amikor egy kisgyerek az út legmagasabb részén kiejtette a ka-binból a plüss-mackóját. A kísérõ egy darabig még hagytamenni a vonatot, majd a következõ biztos ponton megállt, lete-lefonált az indítóhoz, hogy a másik szembejövõ szinkronizál-jon, visszamentek a plüss mackóig, ott kiszállt, és leereszkedettaz iszonyatos szakadékba, magához vette a macit, de majd csaka végcélnál adta oda a gyereknek, és magyarázta a nagyszámúturistaközönségnek, hogy õ tudja, mennyire fontos egy kisgye-reknek a maci, de nem akar esetleg még egyszer megállni,ezért adta csak a leszállásnál oda. Nahát képzeljétek el ugyan-ezt otthon….Ennyi csak a különbség.

A készülékemben, egyet írok és más megy át. A tegnapelõttfrappánsan, röviden s mégis elgondolkoztatóan (mérsékelten,mert ez ma sértésszámba is mehet) vázolni akartam az alapvetõkülönbségeket Svájc és Románia meg Magyarország között, ésegy, számomra itt mindennapi, de otthon rendkívüli, szokatlan

emberi apró tettet írtam le mint legjellemzõbbet. Mára márbefutott két megjegyzés is, és mindkét otthoni olvasó neheztelia kabinkísérõ felelõtlen magatartását, hisz azzal, hogy vissza-ment egy pár száz métert egy kiesett plüss mackóért, nemcsak amenetrendet borította fel, hanem véleményük szerint még akabinban levõ 40 ártatlan utas életét is veszélyeztette.

Hát elõször ezt a második aggodalmat szeretném eloszlatni.A szerelvény egy pillanatig sem volt veszélynek kitéve, a kísé-rõ igen, de ezt önként, tudatosan és rutinosan vállalta, merttudta, hogy egy kisgyereknek mennyire fontos a macija, amitmagával cipelt még ide is.

A második szemrehányás, ami a menetrendet illeti, hát vala-mikor nagyon régen már írtam arról, hogy a soros államelnö-künk a szilveszteri beszédében a vasút nevében elnézést kért azutazó közönségtõl, mert a svájci vonatok abban az évben össze-sen 23 percet késtek. Hát a 2011. év végén majd külön kieme-li ennek a kiránduló drótkötélpályának a félórás eltérését azelõírt idõponttól, és itt nem csak elnézéssel fog reagálni a helyinépség, hanem valami díjat is kitalál, amivel a kísérõnek azemberségét honorálja.

Mégiscsak jobb lett volna a megszokott receptnél maradni, sa kérdésre, hogy itt mi más, azzal válaszolni, hogy itt mindenjobb, s kész. De ezzel nagyon kell vigyáznom, mert az idén arészletekbe belesüllyedtem. Bármit mondtak, valami belsõkényszer hatása alatt rá kellett tromfoljak. S a témák villám-gyorsan, csak úgy váltották egymást.

A városi közlekedésnél azzal dicsekedtek, hogy már évek ótaa szemafor kiírja, hány másodpercig tart a piros. Hát ez gyö-nyörû, mondtam, de mire jó, mikor egy autó sem állítja le amotrát, s az utolsó tized-másodpercben sem lassít senki, hanemmég gázt ad, s ha véletlenül egy sietõs gyalogos, aki szintén úgyindul a zebrára, mint a 100 méteren futó atléta, találkozik a for-mula 1-es autóssal, kész a baj. Nálunk is volt, de leszerelték márrégen, és helyette fotocellás és videos rendszert építettek ki,ahol a lámpa mindig piroson áll, és, mialatt közeledsz, a számí-tógép eldönti, hogy kinek ad szabadot, s így megközelítõleg alehetõ legrövidebb várakozó idõ „bünteti” az autóst és gyalo-gost. Juj ez igen, ez hatott, bejött az ÁÁÁÁ és AHA.

A szemetelésnél elmondtam, hogy Luzernben napelemesszemétládákat állítottak fel, ami összenyomja a beledobottataz ötödére, jelzi amikor tele van, s így megkönnyíti az utcains-pektorok (nálunk így hívják az utcaseprõket) munkáját.

És így tovább és így tovább. Áááh, Oooh, szóval Svájc azSvájc, na nem vitás. Aztán egyszer valahogy a gólyák is szóbakerültek, s már olyan lendületben voltam, hogy egy mária-újfalui élményt kezdtem mint svájcit elmesélni, amikor egygólya lecsapott a kertünkbe és egy másfél méteres siklót kapottfel és addig dobálta s verte a földhöz, míg kisebb darabok let-tek belõle, majd többszöri ide oda szállással elvitte a fiókáknaka darabokat. A házigazda vagy kétszer rákérdezett, másfélméteres sikló, és mikor már azon voltam, hogy bebizonyítsam,hogy Svájcban a siklók anakonda-méreteket vesznek fel, köz-beszólt az eddig bölcsen hallgató feleségem: András én hall-gattam, amikor az a két kísérletileg felállított lámpát mint azegész Luzernet beborító rendszert elõadtad, hallgattam akkoris, amikor azt a 3 szemétládát, amit augusztusra terveznekkiszerelni mint mûködõ csoda-valamit vázoltad, de ebbõl a sik-lóból most már engedj el egy métert mert a röhögéstõl, akár-csak a kisebbik unokád a múltkor, ki kell menjek a WC-re.

(Folytatjuk)

2013. szeptember


A magyar mondás igazsága lát-szik teljesedni ez esetben is: „a tisz-tességrõl már lekéstünk, de a gya-lázatra még ráérünk!” Hiszen, aho-gyan Kurkó Gyárfás lánya, Fe-renczné Kurkó Veronika szomorútömörséggel jegyezte meg egyinterjú során, 2009-ben a MA-DOSZ és az MNSZ néhai elnöké-rõl születésének száz éves évfordu-lójakor még a Brassói Lapok sememlékezett meg. Pedig Brassó ma-gyarsága legközelebbrõl lehetetttanúja a székely munkásmozgalminépvezér (a modern Kolhaas Mi-hály – Sütõ András megj.) felemel-kedésnek és tragikus letöretésé-nek.

A gyalázat elkerülését szolgálja akihívó alcímben rejlõ azon szándék is, hogy így szerény emlé-ket állítsunk azon névteleneknek is, akik õszintén hitték,hogy az addig sokakat nyomorban tartó „úri rend” után egyigazságosabb világ építhetõ fel, azon a módon, ahogyan atörténelem kerekének erõszakos balra forgatása hozhatja. Abankok után jövõ tankok, majd a tankok után jövõ bankokszomorú folyamatának együtt látása majd’ hetven év utánelgondolkodtathat bennünket a csöbörbõl vödörbe jutás õsitanulságairól is…

Kurkó Gyárfás beszédei, cikkei (melyekbõl átfogó szemel-vény-gyûjteményt közölt Lipcsey Ildikó 1987-ben) arróltanúskodnak, hogy a MADOSZ (Magyar DolgozókOrszágos Szövetsége) és késõbb az MNSZ (Magyar NépiSzövetség) elnöke hitt abban, hogy a megerõsödõ és hata-lomra jutó Kommunisták Romániai Pártjával szövetségbensikerül az erdélyi, sõt az egész romániai magyarság sorsátmegnyugtató jogbiztonsággal rendezni. Némi biztató alapotjelentett ezen törekvések valóra válásához az 1935-tõl létezõismeretsége és szövetsége Dr. Petru Groza Ekés Front-jával,amely 1945. március 6. után a Szovjetunió hathatós támoga-tásával Románia vezetõ hatalmává lett.

Kurkó Gyárfás, aki „Nehéz kenyér” (1949) c. önéletrajziregényében is vall arról, hogy a csíkszentdomokosi szülõfalukemény életének emberpróbáló igazságtalanságai a társadal-mi berendezkedés visszásságaiban gyökereznek, hiteles kép-viselõje volt ennek a véleménynek. Ezek megváltoztatásapedig, mindenképpen a jobb élet reménységének egyik alap-vetõ feltétele volt, a maga látása szerint.

Az 1946-os bukaresti magyar diplomáciai jelentések is fel-ismerik, hogy az akkor még Romániában is mûködõ több-párt-rendszeren belül az MNSZ egyre nagyobb magyarösszefogást ér el. Ezen magyar összefogás révén felmutatha-tó erõtõl remélte Kurkó Gyárfás, hogy a hatalmat tartósanmegragadó Dr.Petru Groza kormányától támogatást nyerheta romániai magyar társadalom jogainak biztosításához.

Mindazt, amit 1944 és 1947 között KurkóGyárfás vezetésével elért a romániai magyarságszámára a Magyar Népi Szövetség, ma is tiszte-letreméltó eredménynek számíthatna a körül-mények figyelembevételével. Még akkor is, hacsupán azokra a kicsikart ígéretekre tekinthet-nénk, amelyek sajnos csak ígéretek maradtak aromán kommunista politikum részérõl.

Rövidre szabott politikai pályafutása bizony-ság arról, hogy remélte és igyekezett biztosítani,amit a „Népi Egység” hasábjain 1944. október23-án így fogalmazott: „A gyõztesek nem tettékfelelõssé az olasz népet, a finn népet, a románnépet, a szlovákokat, a horvátokat – csak amagyar nép maradjon felelõs teljes egészében,hetedíziglen, ahogy a hazai (értsd: román –N.Á.) soviniszták követelik?”

Kurkó Gyárfás földije, kortársa és sorstársavolt annak a Márton Áron római katolikus erdé-

lyi püspöknek, akit ugyanazon román katonai törvényszékítélt el, mint magyar irredentaként õt magát is. Mindenbizonnyal ellenségeink látták jobban azt az értéket, amit mimagyarok kevéssé tudunk becsülni. Voltak olyan nehéz idõka XX. század pokoli embertelenségében, amikor erdélyimagyar emberek az ún. „bal-” és „jobboldaliság” egymástólmesszinek tetszõ tájairól az emberség és becsületes, önzetlenközszolgálat indíttatásai révén egy útra találtak. Így egyazonszenvedés jutott nekik osztályrészül.

Kurkó Gyárfás 1909. december 2-án született Csíkszent-domokoson, nyolc gyermekes székely család sarjaként. Anépes és szegény faluban, ahogy maga jellemezte, olyannehéz kenyéren nõtt fel, amit a ma nemzedéke csak olyanszociográfiákból ismerhet meg valamelyest, mint az általapolitikai félretétele után, de még letartóztatása elõtt a gyer-mekkoráról megírt önéletrajzi munkája. („Nehéz kenyér” –1949; 1970)

A regényes dramaturgiával szerkesztett könyv éppenakkor ér véget, amikor Csíkszeredán át, lakatosinasként elin-dul a felnõtté válás és a közélet felé.

1922-ben már Szászrégenben dolgozik, s alig tíz év eltelté-vel Brassóban épület-, bútor- és mûasztalos mûhelyet nyit.Családot is alapít, házasságot kötve Kató Emmával. Bekap-csolódik a brassói székely munkások, alkalmazottak közössé-gi életébe, ahol hamar felfigyelnek vezetõi, szervezõi képes-ségeire, s nyilván arra az egyenes és kitartóan küzdõ székelyjellemességre, amely emelkedését és vesztét egyaránt okoz-ta. Annak a kommunista munkásmozgalomnak a kereteiközé kerül, mely felé ilyen körülmények között az igazságke-resés emberi igyekezete óhatatlanul sodorta.

1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetsége(MADOSZ) nevû baloldali hátterû – mint az Országos Ma-gyar Párt munkájával elégedetlenek összefogója – tömeg-szervezet megalakításában. Ennek elõbb Brassó megyei el-nöke, majd országos elnöke lett. Gyaníthatóan kezdeti poli-

Átalvetõ


„Annyi a jogunk, amennyit ki tudunk harcolni”30 éve hunyt el az utolsó hiteles kommunista, Kurkó Gyárfás (1909–1983.)

tikai felismerései közé tartozott az, hogy az erdélyi magyarmunkásság érdekeinek hathatós képviselete nehezen megva-lósítható a többségi románság hasonló gondolkodású erõi-nek szövetsége nélkül. 1935. november 3-án, Déván (Hu-nyad megye) a MADOSZ szövetséget kötött Dr. Petru Gro-za – a késõbbi miniszterelnök - „Ekés Front”-jával. Közéletitevékenysége lendületesen fejlõdött a következõ években is:Csík vármegyében a választásokon képviselõjelölt, megin-dult publicisztikai, politikai közírói tevékenysége.

A királyi diktatúra által Romániában betiltott pártok föld-alatti mûködése keretében a MADOSZ háborúellenes meg-mozdulást szervezett 1940-ben. Ennek nyomán Kurkó Gyár-fást Caracalba (Dél-Románia) internálták, majd a brassóiFellegvár „lebilincselõ vendégszeretetét” is szenvedte. Ittversírói készsége is megmutatkozott, ám nyomtatásban csak1944 után jelentek meg sorai. Bár irodalmi munkássága nemnevezhetõ élvonalbelinek, de nyomon érhetõ ezekben a pró-bálkozásokban a szélesebb társadalmi kitekintésre igyekvõmunkás öntudat, amely az alkotói sokoldalúságot becsüli –így a mûveltséget is. Jellemzõ volt ez ebben a korban az erdé-lyi magyar munkásság java részére.

1944. október 16-án (az augusztus 23-i román világháborúsátállást követõen) újraszervezték Dél-Erdélyben (Brassó) aMADOSZ-t, amely késõbb felvette a Magyar Népi Szövet-ség nevet. A névváltozás is tükrözi a gyökeresen megválto-zott politikai helyzetben azt a hármas stratégiai célkitûzést,hogy az MNSZ legyen a romániai magyarságnak az„EGYSÉG”-es, leghatékonyabb érdekérvényesítõ szerveze-te. Amely az új Romániában a „FENNMARADTÁS”-t mun-kálja. Ennek pedig legfõbb kiküzdésre váró eszköze az„EGYENJOGUSÍTÁS”.

1944 és 1947 között Kurkó Gyárfás ezen célok megvalósí-tása érdekében végezte azt a szerteágazó politikai munkát,amely lemondatása után lassan elhalt. Nem az Õ hibája –ennyi idõ után jobban látható-, hogy a kiteljesedõ románkommunizmus túlzó nacionalizmusa titokban, majd egyrenyíltabban összeroppantotta az erdélyi magyar nemzetiségiönrendelkezés törekvéseit.

A Petru Groza által vezetett román kommunista hatalmielit, amely még 1944-1945-ben békülékeny, egyezkedõ han-got ütött meg, késõbb már ugyanazt a nemzetileg elfogult,gyûlölködõ, elutasító hangot használja, amelyet korábban

kifogásolt az ún. „reakciós” Nemzeti Paraszt Párt és a Nem-zeti Liberális Párt részérõl. Az erdélyi magyarság háborúutáni vezetõinek sorstragédiája – akár Kurkó Gyárfás, akárMárton Áron sorsát tekintjük- jórészt abban áll, hogy a ro-mán nacionalista törekvések, amelyek 1920 után a magyar-ság mielõbbi beolvasztását célozták, tovább éltek az 1945utáni politikai és világnézeti irányváltás dacára is.

Az erdélyi magyar baloldal balsorsa azzal is tetõzõdött,hogy õk komolyan vették a kezdetben hangoztatott lehetõsé-geket a történelmi megbékülésre, és a nemzetek közötti mél-tányos kiegyezésre vonatkozóan. Így az 1951-ben irredentiz-mus vádjával elítélt Kurkó Gyárfás nem tett és szólt máskép-pen, mint amit a Petru Groza vezette román kommunisták1945 –ben még megígértek és láttattak…

A Kurkó Gyárfás vezette MNSZ 1944-1947 között mégis atársadalmi élet három fõ területén (kisebbségpolitika, kultú-ra, mûvelõdés, egészségügy és gazdaság) olyan eredménye-ket ért el, amelyek máig tiszteletet érdemelnek. Ugyanakkorlátnunk kell az évtizedek távlatából, hogy olyan folyamatokelindítói is voltak az erdélyi magyar társadalom életében,amelyek késõbb kamatoztak (pl.: Magyar AutonómTartomány, csángó oktatáspolitika, stb.), ha mindezek magu-kon viselik is a torzó jellegû demokrácia fogyatékosságait ésrövidéletûségét. Olyan hivatkozási alapot teremtettek mind-ezzel a mai nemzetiségi törekvések számára, amelyek a jobbszándékú románság számára is felidézhetõek.

Vegyük számba röviden a társadalmi élet fõbb területeinfelvetett kérdéseket és elért eredményeket.

Nemzetiségi politikaKurkó Gyárfás sajátos baloldali politikai látásmódja sze-

rint – amely nem fedi le klasszikusan a dogmatikus marxistabaloldali látásmód szabványát - a megteremtésre váró„demokrácia” fokmérõje a nemzetiségi kérdés rendezettsé-ge. Ezért az MNSZ már a kezdetektõl szövetkezett az ODA(Országos Demokratikus Arcvonal)-val. Felismerte továbbá,hogy a nemzetiségi jogok biztosítása a független magyarintézményrendszer kialakításával érhetõ el. Ez a meggyõzõ-dés jelentette a késõbbiekben a fõ ütközõpontot a dogmati-kusan megkeményedõ Román Kommunista Párttal.

Ám a II. világháború és a frontvonalak elvonulta utánErdélyben még az élet- és létfeltételek biztosítása volt az

elsõdleges cél. 1944. augusztus 23.után, a front elvonultával rátörtekErdélyre az ún. „Maniu gárdák”. Ezeka román szabadcsapatok bestiálisangyilkolták a védtelen magyar polgárilakosságot. Kegyetlenségeiket még anem éppen érzékeny lelkû VörösHadsereg is megelégelte, így Észak-Erdélyben 1944 novemberétõl 1945márciusáig szovjet közigazgatást ve-zetett be, kiparancsolva onnan a románhatalmat.

Az MNSZ elsõ nagy feladata azugyanezen idõszakban létrehozott ún.„munka- és internálótáborokban” em-bertelen körülmények között sínylõdõ60.000 magyar ember kiszabadításáértvaló közbenjárás volt. Kurkó Gyárfás

2013. szeptember


Berethalom

több ízben is felszólalt és írásban is kérelmezte az ártatlanulelfogottak mielõbbi elengedését. Csak 1946 márciusára sike-rült felszámolni ezt a visszaélést. Ugyanígy tiltakozott a mun-kaszolgálatra (ú.n. „concentrára”) kényszerítések ellen,melyek jórészt szintén a magyarokat érintették.

A Magyar Népi Szövetség elsõ kongresszusán (Kolozsvár,1945. május 6-12.) kifejtette azt is, hogy szakítani kell a„kisebbségi sors” fogalmával, mert ez olyan negatív jelzõ,melynek billoga alá nem kerülhetünk. Abból kell kiindul-nunk, hogy „mi nem vagyunk vendégek Erdélyben.” Ezpedig a három Erdélyt lakó nemzet egyenlõsége jegyében aztjelenti, hogy „Erdély az erdélyieké volt, és azoké kell, hogymaradjon” –fogalmazta meg mindezeket, a transzilvaniz-must visszhangozva már 1945-ben.

Szintén égetõen sürgõs feladatnak bizonyult a II. BécsiDöntés nyomán kialakult vagyonelkobzások rendezése, azÉszak-Erdélybe telepített románok jogviszonyának tisztázá-sa, valamint az 1944. szeptember 12. utáni (szovjet-románfegyverszüneti egyezmény) hadifogság, hadiszolgálat, mene-külés, deportálás miatt gazdátlanul maradt német és magyarvagyonok zárolásának ügye. Ezen vagyonok kezelésére lét-rehozták a CASBI-t, az Ellenséges Javak Pénztárát. AzMNSZ elnökeként Kurkó Gyárfás mindvégig szorgalmazta aromán állampolgárságú magyarok vagyonának kivonását aCASBI ellenõrzése alól. Ezzel párhuzamosan a menekülésekmiatt idõszakosan távol lévõk állampolgársági jogainakmielõbbi rendezését. Mindezekben a román anyagi és hatal-mi érdekeket sértõ kérdésekben mindenkor vallotta, hogy„szükség van õszinte és nyílt párbeszédre, a bajok leplezésé-vel a demokrácia ellenségeinek bûntársaivá válhatunk.”Nem volt akkor sem „elvtársias behódolással”, amikor Pat-rascanu igazságügyminisztert számon kérte az ígéretével el-lentétes „megcsúfoló törvény” miatt a fenti ügyben. Felteszia kérdést: „ki köti meg a kezét ?” – s miközben választ nemvár, él az ekkor már veszélyes vélménynyilvánítás szabad-ságával: „demokráciánk alszik.” Ez a megalkuvás nélkülikiállása a romániai magyarság érdekei mellett azt eredmé-nyezte, hogy az értelmiség és a falvak népe is egyre inkábbtámogatólag állt az MNSZ mellé. Az írók 1946. októberébenközös nyilatkozatban támogatták a szövetséget olyan átfogó„helikonista egyezéssel”, melyhez Bánffy Miklóstól MaksaiAlberten át Kós Károlyig és SzabédyLászlóig a legjelesebbek adták nevüket.

Szintén nem elhanyagolható érdeme azMNSZ nemzetiségi politikájának, hogy az1944-es õszi fordulat után a magyar közös-ségek szabadon kitûzhették a magyar nem-zeti színeket középületeikre. Igaz, csak arománnal együtt.

Az MNSZ II. székelyudvarhelyi kong-resszusára egy nemzetiségi törvényterveze-tet is kidolgoztak, amely a nemzetiségiminisztérium felállításának ígéretével, szé-leskörû emberi és politikai jogok biztosítá-sának rendszerével elment volna a politikaiönrendelkezés szavatolásáig. E törvényter-vezet elfogadásának ígéretét a Groza kor-mány nem teljesítette. Nem feledkezhe-tünk meg azonban arról, hogy az 1952-benlétrejött Magyar Autonóm tartomány lét-

rejöttének lehetõsége – bármennyire is az erdélyi magyarságcsak egy részének jelentett némi jogérvényesítési lehetõséget– ennek a megindított merész küzdelemnek is köszönhetõvolt.

Ugyanilyen merészséggel szólalt fel Kurkó Gyárfás 1945-ben a felvidéki magyarság ügyében is: „… erélyesen tiltako-zunk a csehszlovákiai magyarság õsi földjérõl való kiûzéseellen is.” Képviseli a Groza miniszterelnök által megígértvámunió létrehozását és az útlevélkényszer eltörlését Ma-gyarországgal. Mindezekhez a legfontosabb szócsövek azMNSZ kezébe jutott „Népi Egység” és „Világosság” címû la-pok voltak.

Kultúr-, mûvelõdés- és egészségügy-politikaKurkó Gyárfás közéleti tevékenységének központi gondo-

latából származtatható az a cselekvési sor, amely a kultúr- ésmûvelõdéspolitika terén jellemezte mûködését: a romániaimagyarság jövõjének záloga az önálló magyar intézmény-rendszer megteremtése.

A háborús fordulat után rögtön szorgalmazta a magyarnyelvû közoktatás újraindítását (Népi Egység, 1944. decem-ber 26.) Ezen felszólalásaiban, beadványaiban is nyomonkövethetõ, hogy nem tartozott az agresszív dogmatikus bal-oldaliak közé. Több megszólalásából is kitûnik, hogy amagyar iskolák beindítását, felszerelését, a tanszemélyzetfizetésének elõteremtését sürgetve, mindig az egyházi iskolá-kat is felkarolta. A széles összefogás jegyében ezt teljesentermészetesnek gondolta.

Valószínûleg e közös sors vállalása jegyében sikerült a kétcsíkszentdomokosinak az összefogás szép példáját felmutat-ni az Országos Petõfi Alap létrehozásával. 1945-ben egyete-mi és közmûvelõdési célok támogatására alapították.Márton Áron római katolikus püspök 3 millió (!) lejes ado-mánnyal támogatta az alap elindulását. 1945-46 folyamánebbõl folyósították több száz tanár rendezésre váró fizetését,támogatták a magyar szakiskolák beindítását, a gyermek-üdültetés céljait, a Székely Múzeum (Sepsiszentgyörgy) mû-ködtetését, sõt az 1946-os aszály idején a szükséget szenvedõszékely megyéket is. Összességében: 1945 májusától kezdõ-dõen, egy éven belül az MNSZ kiteljesíthette az anyanyelvûoktatás intézményrendszerét az óvodától az egyetemig.

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

Székelyderzs

Ugyanennek a szellemi megerõsödésnek a jegyében hoz-tak létre színházakat (bõvítve az állami támogatás rendszerétis), különbözõ tudományos mûhelyeket (pl. ZenemûvészetiFõiskola). Elindították az azóta is emlegetett (elõzmény nél-küli) csángóföldi magyar oktatás hálózatának kiépítését.

Mindezeket csak címszavakban számbavéve is mondhat-juk, hogy a röviden bekövetkezõ „államosítás”-sal megteté-zett román kommunista ideológia mögé bujtatott nemzetisé-gi elnyomás hadjáratai immár egy létezõ és mûködõképesmagyar intézményrendszerrel kellett megküzdjenek. Ennekgyors életre hívása nélkül az erdélyi és romániai magyarságnem nyerhetett volna szellemi teret és a kitartáshoz szüksé-ges idõt, hivatkozási alapot az elkövetkezõ kommunista évti-zedek élet-halál harcához. Mindebben elévülhetetlen érde-mei vannak annak a baloldalinak elkönyvelt KurkóGyárfásnak, aki ezen elkötelezettsége mellett is vallotta: „az„ekések” – az Ekés Front vezetése (N.Á.) - nem kérték, hogymondjunk le a vallásunkról, ellenkezõleg: tisztában vannakazzal, hogy aki lemond vallásáról vagy nemzetiségérõl, aznem jó magyar, és abból jó román sem lehet.” Ennek akövetkezetességnek a jegyében fogalmazta meg az MNSZ azún. „Százas Intézõbizottsága” értekezletén (1946. március18-20.), hogy a „tanügyi személyzet tisztogatása” felügyeleté-re is megfelelõ személyt kell kinevezni. A minisztérium általkinevezett Neumann Tibor ellen az MNSZ-nek kifogása van.Javasolják „egy demokrata magyar tanár kinevezését.”

Az MNSZ brassói gazdasági konferenciáján így fejezi bemondandóját: „Szakembereinknek jó munkát kívánok, ésmunkájukhoz áldást!” (1946).

Mindezek az apró jelzések arra intenek minket, a ma kul-túrharcaiban és egyéb csatákban résztvevõket, hogy tartóz-kodjunk a „baloldaliság” mai megítélésének visszavetítésé-tõl. Mert így aztán ítélkezõ emlékezetünk süllyesztõjébentüntetjük el azokat is, akik talán erre nem is szolgáltak rá.Ilyen hibás ítélet áldozatának vélem Kurkó Gyárfást is, min-den felróható politikai hibái ellenére.

Az egészségügypolitika területén megoldásra váró legfon-tosabb kérdések sorát az MNSZ Országos Intézõbizottságabrassói határozatában foglalta össze 1946 márciusában. Acélkitûzéseket át- meg átszövi a magyar nyelvhasználat, amagyar nyelvet is beszélõ orvosok státusának biztosításáraigyekvés. Az Intézõbizottság határozataiból azt láthatjuk,hogy a romániai magyar társadalom gondjainak átfogó ésmódszeres kezelésére törekedtek.

Gazdaságpolitika

A gazdasági egyenlõség és szabadság formába öntése ésmûködtetése ügyében Kurkó Gyárfás elnöksége idején hatá-rozat született egy Romániai Segélyezõ Bizottság felállításá-ról, az Erdélyi Magyar Gazda Egyesület (EMGE) megerõsí-tésérõl, a megtámadott és politikailag kikezdett szövetkezetimunka támogatásáról, fõleg a kisebb falvakban. Célul tûztékki a Magyar Gazdasági Tanács megalakítását.

Az elért eredmények között tudható az ún. „Csíki Magán-javak” visszaszerzése 1946 októberére. A szomorú tény, hogyez és egyéb eredmények is csupán tiszavirág-életûnek bizo-nyultak s alig élték túl Kurkó Gyárfás elnöki tisztébõl valólemondását, már nem, vagy nem csupán az elnök és munka-társai hibájának tudható be.

Miként a Párizsi Békediktátumban a gyõztes hatalmak a

magyar vélemények és igények figyelembe vétele nélkül dön-töttek Erdély sorsáról is, úgy az erdélyi magyarság egyenjo-gúsítási törekvéseinek derékba törésérõl is a fölénk növõ ésradikalizálódó román nacionalizmus erõi döntöttek az „újRomániában”, immár kommunista mezbe bújva. Ennekáldozata lett Kurkó Gyárfás, és késõbb a Magyar Népi Szö-vetség. Kurkó jó politikai érzékkel látszólag elkerülte, hogyaz egyetemes magyar érdekek szerint foglaljon állást Erdélyjövõbeli hovatartozása kérdésében a béketárgyalások elõtt.Ezért sok bírálatot kapott. Ám õ tudta, hogy nem szólhatunkbele érdemben a nagyhatalmak döntésébe. Ezzel a diploma-tikus tartózkodással megnyerhetõnek vélte a hatalomratörekvõ román baloldal (Ekés Front, ODA) bizalmát, késõb-bi segítõkészségét. Nem sejthette, hogy ez a kényszerûengedménye kevés lesz, mert nem csak a földünket akarják arégi-új orzók, hanem a lelkünket is.

1949. november 3-án saját kolozsvári otthonából hurcoltákel. 1951-ben katonai törvényszék ítélte el – így a perköltségetis a családjának kellett fizetnie- , mint magyar irredentát. Ti-zenhat évnyi börtön alatt egyszer tudathatott magáról család-jának. Az ún. „általános amnesztia”-val szabadult, de akegyetlen börtönévek testben és lélekben egyaránt megtör-ték. Feleségét többször is megpróbálták rávenni, hogy váljonel a férjétõl, mert a maga és lánya sorsát így könnyítheti. KatóEmma azonban mindvégig hûséggel kitartott mellette. 1965-tõl 1972-ben történt nyugdíjazásáig a brassói posztógyárbankarbantartó lakatosként tengõdhetett. A külvilággal már kap-csolatot nem tartott, a börtönévekrõl következetesen hallga-tott; befelé forduló, megkeseredett emberré lett. 1983-bangyomorrák következtében hunyt el, anélkül, hogy bármi jelétláthatta volna annak, hogy az utolsó erejéig képviselt erdélyiés romániai magyarság ügye jobbra fordulhatna.

Születésének száz éves évfordulóján (2009-ben) még a szû-kebb hazájának tekintett Brassóban sem emlékeztek megróla. A temetõben sírkövét összemázolással gyalázták megnéhány évvel korábban.

Most, halálának 30. évfordulóján jó lenne, ha a felületesenítélkezõknek, a könnyen felejtõknek, és fõleg a jobb szándé-kú magyaroknak egyaránt eszébe jutna Jézus Urunk mondá-sa: „ Aki nincs ellenünk, az velünk van…” (Márk ev.9:40 )Hiszem, hogy egyszer elhozza az igazán Ítélõ ama napot,amelyen Kurkó Gyárfás is ott lehet azok soraiban, akikrenem volt méltó ez a világ! Nagy Árpád

Felhasznált és ajánlott irodalom:Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér, Kriterion kiadó, Bukarest

1970.Kurkó Gyárfás emlékére, összeállította: Lipcsey Ildikó,

Kossuth Kiadó 1987.Nagy Mihály Zoltán – Olti Ágoston: Érdekképviselet vagy

pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történeté-hez,1944-1953., Pro Print, Csíkszereda 2009.

Kurkó Gyárfás, a magányos ember, Daczó Katalin beszélge-tése Ferenczné Kurkó Veronikával, in: Székelyföld 2012.augusztus, 105-110.o.

Oláh Sándor: Kurkó Gyárfás életpályája: Társadalomtörté-net-írásunk kihívása, in: Székelyföld 2012 augusztus, 112 –117.o.

Lipcsey Ildikó: CASBI (A magyar vagyonok államosításaRomániában 1945 után), Possum, 200

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 47Mûhely

Hogyan kellene téged fogadjunk?1 – mármint a gyermeket,holnapi polgártársunkat – volt a címe egy, 2007-ben a tv-ben isközvetített párbeszédnek, amelyet egy bábaasszony és egy filo-zófus folytattak, majd megjelent a teljes szöveg írásban is. Arésztvevõk a filozófus Peter Sloterdijk2 és a bába MagdalenaWeiß3 voltak, a párbeszédet pedig két tv. szerkesztõ, egyasszonyság és egy férfi moderálta, és tették fel a kérdéseket.

Az elsõ kérdés így hangzott: a bibliából tudjuk, hogy azangyal adta hírül Máriának Jézus születését. Hogyan történikmanapság a gyermekvárás? A bába válasza: messze, mérföld-nyinél is távolabbra állunk mindenféle angyali dolgoktól.Amikor valakinek kimarad a havivérzése, akkor elmegy azorvoshoz, aki megállapítja a terhesség tényét, elvégeznek egysereg laborvizsgálatot, és a terhes kap egy ún. Mutterpaß- naknevezett füzetecskét, amelyikben a bevezetett adatok szerint aterhesek 80%-át rizikós vagy kóros terhességnek minõsítik, amiazt jelenti, hogy a szülésig a kontroll és re-kontroll vizsgálatokláncolatának csak a szülés fog véget vetni. (Emiatt a várandóselsõ vagy akár többször szülõ nõket a technika nagy forgódob-jában hol gyorsabban, hol lassabban forgatják, ide-oda küldöz-getik és magyarázzák azt, amit legtöbb asszony úgy sem érthetmeg, s emiatt az állandó rettegés állapotában él. Elfelejtettékszóvá tenni a beszélgetés során, hogy vajon a férj, a terhesség”társszerzõje” mit gondol? – netán büntudat keríti hatalmába?)

A filozófus itt a következõket fûzte hozzá: Ez a viszonyulásösszefügg a modern szociál-klimában uralkodó mai kényszerû-séggel, a minden eszközzel biztonságra való törekvésnek az elõ-térbe helyezésével. A mai társadalmak a gyanakvástól azírtózásig terjedõ szkepszissel fogadják a kivülrõl érkezõket.Minden érkezõ fogadására iskolázott személyzet áll készen, amaximális biztonság jelszavát lebegtetik mindenki szeme elõtt.A filozófus itt tovább is megy, érdekes párhúzamot vonva akö-zött, ahogyan manapság az arra érdemes érkezõ idegent beke-beleznék, és ahogyan az õsi felfogás szerint egy újszülött meg-kereszteléséig az ördög tulajdonát képezi. (Emiatt hát a minél

hamarabbi keresztelõ.) A bába itt úgy látja, hogy a mai, modernés a célon is túllövõ módon technicizált szülészeti felügyelet ésa terhes hajdani, a jövõbe vetett bizalomra és szép reményektalajára alapozott életvitele közötti egyensúly helyett egy kétsé-gekkel tele feszült pszihés állapot jön létre. (Ezen állapot szo-matikus lecsapódásának lehetõsége netán kétségbe vonható, deokosabb lenne véle számolni. Az egész kérdés a születési számeddigelé fel nem tartóztatható csökkenése révén nyer különöshangsúlyt, hiszen a fogamzásgátló szereknek a demográfiaimutatókra való kedvezõtlen befolyásával ezelõtt négy évtized-del senki nem számolt.)

Ki nem kerülhetõ téma a prenatális diagnosztika4 és a hozzávaló viszonyulás. Itt pedig a vesszõparipa a Down-kór – hétköz-napi nyelven a mongol idióta – korai diagnosztizálásának lehe-tõsége és az abból adódó tennivaló: megszakítani vagy kihorda-ni az ilyen terhességet? – (hiszen No-ban ismeretes egy olyanasszony esete is, aki a biztos diagnózis ellenére elutasította afelajánlott terhesség-megszakítást, azért – ahogyannyílvánosság elõtt a tv-ben hangsúlyozta – , hogy megmutathas-sa ország-világnak, hogyan kell keresztényként viszonyulni azilyen gyermekhez.) A vallási alapon sarkított kérdés: ”élet éshalál felett döntõbírónak lenni” - ugyancsak nem tettekönnyebbé a probléma kezelését. Van azonban ennek a kérdés-nek egy banális vetülete is: minekutána lehetõség adódott aleendõ gyermek nemének is jóval a szülés elõtti meghatározá-sára, amivel érdekes módon kevesen élnek, fõleg azért, hogymaradjon meg a meglepetés (miután már majdnem mindentelõre tudunk, vagy tudatják velünk, még akkor is, ha nem isakarjuk.). Persze, a születendõ gyermek nemének korai megha-tározási lehetõsége a mai Indiában arra (is) szolgál, hogy aleánygyermeket hordozó anyaméhet megszabadítsák ”terhé-tõl”, aminek a háttere közismert. (Az újszülött leánygyermek-tõl való megszabadulást a görögök is gyakorolták, ami miattegy adott pillanatban több volt a férfi, mint nõ, és pl. ezzel (is)magyarázzák a görögök kivándorlását a római birodalom terü-letére.) A filozófus arra is emlékeztetett, hogy sok újszülöttet aközépkorban egyszerûen a templom küszöbére letették, ”aFennvaló gondviselésére” bizták. Ha pedig valaki manapságfellapozza Nápoly vagy Madrid telefon-könyvét, akkor az E-betûnél sok Esposito nevet fog találni, ami a középkorból szár-mazik: a templom küszöbére kihelyezett gyermekeknek adtákezt a nevet – így Sloterdijk.

Végül arról is beszéltek, hogy az újszülött megérkezése –nyílván a problémementes szüléskor – tartalmaz valamiféle

Átalvetõ


1 Wie soll ich dich empfangen? Die Hebamme und der Philosoph über Glück und Schrecken der Geburt im 3. Jahrtausend nach Christus, in: chrismon,Das evangelische Magazin. 12. 2007, Seite 22-25;

2 Peter Sloterdijk, 60, a filozófia professzora a karlsruhei egyetemen; a ”Sphären” és a ”Regeln für den Menschenpark” tételével és elõadásával megle-hetõs vitát váltott ki; további mûvei: ”Zorn und Zeit” és a ”Der ästhetische Imperativ” – az idõ, az esztétika, és a hozzá való viszonyulásunkkal fog-lalkozik;

3 Magdalena Weiß, 51, a a tübingeni egyet. klinikán a rizikó szülések osztályán vezetõ bába; elõször zenét és teológiát tanult, majd bábaképzõt végzett;a terhesség és szüléshez való új viszonyulás szükségességét hírdeti;

4 Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) Nr. 28, 15. Juli 2007, Seite 59;

Dr. Szõcs Károly

Valamikor a gólya hozta a gyermeket, ma pedigezt a szerepet a karvaly ragadta magához

Gondolatok egy tv-disputa margójára

Minden dolog háromféleképpen néz ki: ahogyan te látod, ahogyan én látom, és amilyen valójában.(F. M. Russel, US-konföderációs veterán;1847-1924)

Régen a gyermeket a gólya hozta! Szász Tasi barátomLeányfaluban úgy gondolja, hogy azért, mivel a gyermekeknagyrésze akkor fogant, amikor megtörtént a betakarítás, anépesség beszorult a házba, a szüret után voltak az esküvõk is, semiatt a szûlések nagyrésze arra az idõszakra esett, amikor agólya »már megjött« vagy még „nem ment el.” Ez szépen is hang-zik. Gyermekkoromban minden tavasszal esemény volt, amikormegjöttek a gólyák. A gyermekhozó gólyáról röviden, a végén.

szentségest, ami maga a teremtésnek a testet öltés pillanata. Ésitt a filozófus arra, a beszélgetés során ugyan nem érintett kér-désre is válaszolt, hogy az apa jelen legyen-e a szülésnél vagysem. Határozott válasza: hagyd feleségedet, õ tudja, mi a teen-dõje, de tárd ki karodat: »Én a folyóson várakoztam és a bábakarjaimba tett egy kis csomagot: a leányomat, aki nélkül elhibá-zott volna életem« - így a filozófus.

*Érdekes disputa volt, ahol azonban a szülészorvost valószínû-

leg szándékosan mellõzték, s így a kérdés vallási és filozófiaisíkon pörgött leginkább. Éppen ezért megengedhetjükmagunknak, hogy tovább fonjuk a fonnivalót; így pl. nemmaradhat el egy további párhuzam taglalása sem, amelyet afilozófus már az elején említett. Nevezetesen: a gyermek meg-érkezése és a kívülrõl az országba érkezõ idegenek érkezéseközötti párhuzam.

Tehát: régen – ami itt most a fogamzásgátló tabletta elõttikort jelenti – a gyermek jött, akkor is, ha éppenséggel nem voltkivánatos. Az akkori vallásos légkörben azonban istenáldás volta neve, mint ahogyan ma is az a világ nagyobb részén. Azokbanaz idõkben a bevándorlókban olyan munkaerõt láttak, aki min-denféle munkát hajlandó volt elvégezni. Ez így volt az USA-bavaló bevándorlókkal is, vagy a második világháború utáni gaz-dasági fellendülés idején Németországban is. Ma azonban – atömegeknek, a mass media átfogó felvilágosításának köszönhe-tõen, ha nem is tartunk az ún. dizájner-baby megvalósulásánál,de már a laikus közönség is felméri – és emiatt féli – , nehogyvalamiféle fejlõdési rendellenességgel vagy örökletes betegség-gel születne a gyermek. A szülõk ugyanis bizonyos elképzelé-sekkel és elvárásokkal várják az új földlakót, saját gyermekü-ket. Ezzel párhuzamosan a bevándorlókkal szemben is máselvárásokat támaszt a (be)fogadó. Elsõsorban képzettséget.

A bába és a filozófus mellett egy (szak)orvos részvétele azon-ban valószínû nem tett volna jót, hiszen az a bennfentesek –insider – érdekeit képviselte volna. A továbbiakban olyantényeket és törekvéseket fogunk felsorolni, amelyek hátterét isigyekszünk megvilágítani.

A 80-as évek derekán, amikor a szülések száma csökkennikezdett, megkezdõdött a versengés a szülõanyákért. Egyik-másik nagy klinika speciális szülõszobákat alakított ki, elsõsor-ban magánbiztosított páciensek számára, és ott lehetõvé tettékaz apa jelenlétét a szülésnél. (Szem-- és fültanúként, újszülött-gyógyászként láthattam, nem másokat kell idézzek.)Hetvenezer DM-ért alakitották ki az újtipusú szülõszobát, egynagy, 6x7 m szobából. Volt benne egy széles franciaágy az anyá-nak és apának, ahol a szülés is lezajlott. Volt az újszülött ellátá-sára egy asztal, mérleg, és mindenféle, az ellátáshoz szükségeskellék. A szobához tartozott persze egy fürdõszoba és Wc is.Amikor mindez készen volt, akkor a sajtóban részletesen köz-zétették, hogy ”fejlõdik a szülészet” és így lehetõvé válik, hogya szülés otthonos légkörben, az apa jelenlétében történhessen.Reggel a vizit alkalmával aztán bevonult a szülészek serege ésnéhány gyermekorvos, és a következõ kép fogadott: anya és apaa nagy franciaágyon magzatvizes, véres pizsamában ill. hálóing-ben, az ágyon vér és magzatvíz-tócsák, a szülést vezetõ bábabeszámolt a tágulási idõszak eseményeirõl, a professzormegdícsérte az apát, aki íme, elkísérte és jelenlétével támogat-ta az anyát. Ebbe a szobába többé soha be nem léptem!

Ezután következett az ún. vízben való szülés. A hibbant agy-velõ kigondolta újítás szerzõi azzal érveltek, hogy hajdan azember vízi lény volt, és hogy mennyire helyes visszatérni erre azõsi szülési módra, mert a medence ellazulása könnyebb szülést

tesz lehetõvé. Mind a mai napig, aki úgy akarja, szülhet egy arraa célra beállított fürdõkádban. Az olyan kezdeményezésekrõl,mint ülve-, állva-, gugolva-szülés – nem érdemes szólni sem.

Egyik hetilap terjedelmes cikkben foglalkozott az egyre erõ-sebben propagált házi szülés és az apa szülésnél való jelenlété-nek kérdésével. Leírták, hogy a második világháború utáni idõ-ben váltotta fel az intézetben való szülés az addigi otthon-szü-lés korát. Erre is jól emlékszünk, hogy az egészségügyi rendszerkiterjesztésének keretében létrejött a falusi szülõotthonoksora, amit a lakosság szívesen igénybe is vett, hiszen az otthoniszülés nagy felfordulással járt, aminek most egycsapásra végelett. Hajdan, falusi körzeti orvosként szülõotthonom is volt, ígyhát tudom, mirõl beszélek!

Az apának felesége szülésénél való jelenlétérõl a véleményekmegoszlanak. A megkérdezettek között voltak asszonyok ésférfiak, egyaránt. A pro véleményekrõl azért nem érdemesbeszélni, mert azok eléggé zavaros lélektani ”alátámasztások-ból” álltak. Az ellenvélemények pedig egységesen azzal érvel-tek, hogy nem egy épületes látvány a férj számára felesége szü-lését végignézni, hiszen kiábrándító vagy akár visszataszítólehet az asszonyt a szülõágyon vérben és szenyben kiterítkezvelátni. Vannak olyan adatok, miszerint az apának a szülésnélvaló jelenléte után minden harmadik ilyen esetben válássalfolytatódik a szülõszobai kirándulás. Úgy asszonyok, mint férfi-ak szerint a szülõszobai kiváncsiság súlyos kiábrándulással jár-hat. Igy pedig haszontalan idõtöltés lenne magyarázkodni vagyérveket ütköztetni. Mindenki döntse el saját maga, hogy akar-efeleségének ”segíteni” a szülésnél. (Pár nappal ezelõtti rövidújsághír napilapunkban: egy nagyapa a menyét kellett sürgõsena szülészetre szállítsa, de útközben a hátsó ülésen megszületettaz unoka, s így a bába szerepét is magára kellett vállalja. Mikoraztán a szülészeten átvették az autójából a fiatalasszonyt és azunokát, a friss nagypapa csak ennyit mondott: »most érzem ...,hogy rosszul leszek.«)

Igen érdekes a szûlési rizikó fogalmának megszületése: aháború utáni tábori sebészek szorgalmazták leginkább, azért,hogy türelmetlenségükbõl következõen a szülést minél hama-rabb be is fejezhessék: elõször fogóval, azután szívókoronggal,majd következett a császármetszés javallatainak extrém fellazí-tása; így jutottunk odáig, hogy ma az NSzK-ban 22-25%, deDél-Amerikában 80%! Majd bevonult a high-tech a szülõszo-bákba, annak minden kívánatos és nemkívánatos következmé-nyeivel.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szülések számának csökke-nésével párhuzamosan létrejött egyféle versengés a szülõasszo-nyokért, és szkurillis ”találmányokkal” próbálták megnyerni azasszonyokat az intézetben történõ szülésre. És – most mondjukki világosan azt, ami a disputa elején elhangzott -, hogy a terhe-sek 80%-ának rizikó- ill. problémás terhessé nyílvánítása való-jában nem más, mint az EBM, az eme három betûbõl álló pajzsés zászló alatt folytatott terhesgondozás, mely messze több vizs-gálattal és sorozatos ellenõrzéssel jár, mint amennyi a józanorvosi mérlegelés alapján szükséges lenne, amit ugyan a maxi-mális biztonság jelszavával indokolnak, de végeredményébenés fõképpen a pénzbevételre céloz.

Megkérdeztem egy magyar professzort, mi a véleménye a ter-hesek 80%-ának szoros orvosi gondozottá nyílvánításáról,amire azt a tömör választ kaptam, hogy: ... ,manapság a magyargyermek-vállalás 100 000 Ft-al kezdõdik, amit le kell adni egykötelezõen választandó szülésznek. Erre még példa nem volteddigelé, s nem szolgálja az alacsony születési szám ellensúlyo-zásának nemzeti érdekké avanzsált célját.(A második, befejezõ részt következõ lapszámunkban közöljük)

2013. szeptember


Gyurcsány Ferenc személyiségea pszichiátria tükrében

Egy idõs pszichiáter megállapításai

A 2002-es év Medgyessy Péter választási gyõzelmét hozta.Azóta tanulmányozom és kísérem figyelemmel a rá követke-zõ éveket, a politikai szereplõket és a személyiségükben rejlõpozitív és negatív megnyilvánulásokat, psychés tüneteket. Atények és igazságok hiteles feltárásának érdekében segítsé-gül hívtam a magyar psychiátria egyik legnagyobb tudósának,Nyírõ Gyulának 1962-ben megjelent Psychiatria címû köny-vét, ami iránytû volt és ma is az a pszichiátria oktatásában éstanulmányozásában. Különösen érdekelt Gyurcsány Ferencszemélyisége, amiben kétségtelenül benne vannak megalo-mán vágyai és azok mindenáron történõ megvalósítása.

Gyurcsány Ferencet a 2002. évi választások után sportmi-niszternek nevezték ki, emellett kiharcolta azt is, hogy aminiszterelnök tanácsadója legyen. Így egészen közelrõl fi-gyelhette Medgyessy Péter gyenge, támadható vonásait, ésezek ismeretében a háttérben harcot indított. Tudta, hogy hanyilvánosan támadja Medgyessyt, nem lesz sikere, ezértnagyravágyó álmait csak a kulisszák mögötti manipulációk-kal valósíthatja meg. Az aknamunkának meg is lett az ered-ménye, felhasználva a kötélhúzást Medgyessy és az SZDSZcsúcsvezetõsége között. A miniszterelnöki cserével mindkétkormányzó párt egyetértett, mert úgy látták, hogy az újminiszterelnök egy karizmatikus személyiség, és mûködésemindkét párt sikerét, túlélését biztosítja majd. Gyurcsányátülhetett a miniszterelnöki bársonyszékbe.

A pszichológia–pszichiátria górcsövén át vizsgálva Gyur-csány Ferenc személyiségét, megállapítható, hogy nála az át-lagostól eltérõ személyiségjegyek vannak túlsúlyban. Szemé-lyiségében az ú.n. hipomániás (kórosan felhangolt) pszichésjegyek dominálnak. A hipomániás, emelkedett hangulatúegyénre jellemzõ, hogy lényegmegragadó képessége igen fej-lett. A mások hibáinak gyors felismerése lehetõvé teszi akönnyû zsákmányszerzést. Ez a tehetség egyben olyan tulaj-donság, ami másokban a szélhámos-hipomán személy értel-mi magasabbrendûségét sejteti. Az emelkedett hangulatúszélhámos személyiségek élénk képzelettel rendelkeznek,gyorsan, színesen, érdekesen, figyelmet lekötve tudnak be-szélni. Képi beszédnek is nevezhetnénk, amikor a hallgató-ban képszerûen megjelenik a sokat ígérõ csodálatos jövõ. Eztöbbnyire elég ahhoz, hogy az embereket rabul ejtse és hibásértékelésre vezesse. Ennek a hamis jelenségnek a hatása alákerült nagyon sok vezetõ politikus, de a lakosság nagy részeis. A hipomán–szélhámos személyiségek mindenáron hata-lomra törekednek, és ezt a fent vázolt helyzetfelismerõ ké-pességüknek köszönhetõen el is érik.

Tovább tanulmányozva a hipomán–szélhámos személyiségijegyeket, megállapítható, hogy meglepõen fejletlen az elmé-lyülõ, szintetizáló, valamint elemzõ képességük. Röviden fo-galmazva: kommunikatív szinten nagy sikerük van, de alko-tásra képtelenek. Ha végigkísérjük az elmúlt évek Gyur-csány-beszédeit, elmondhatjuk, hogy valóban nagyon lendü-letesek, színesek, sokat ígérõk voltak, de a cselekvés szintjénnem valósult meg semmi. Az õszödi beszéd tartalmában a

fenti megállapítás világosan tükrözõdik. Gyurcsány szemé-lyiségjegyeit más szempontból is fontos számon tartani. Ahipomán személyek ugyanis sikertelenségük esetén hajlamo-sak károkozó tevékenységükben szünetet tartani. Nem azért,hogy hibáikat korrigálják, hanem mert számítanak az embe-rek feledékenységére, sõt biztosak ebben, és új módszerek-kel, újabb szónoklatok segítségével ismét nyeregbe készül-nek szállni. Ezért aztán állandó veszélyt jelentenek a társa-dalomra.

Dr. Szabó Zoltán, Szentjakabfa

Átalvetõ


Kamenitzky Antal

Kusza képekSemmi a szívben, semmi a szóban,kong a beszéd, mint sziklaüregben.Boldog az álom, hogyha valótlan,mint a bolond Lear szalmasüvegben.

Hallgat az óvatos, gyáva világ,mint az igazság visszanyelõi:halszemû, síkos diplomaták,titkuk kétkulacsos viselõi.

Kis csenevészek nagyzsebû népe,(sár van a csõrén fészekrakóknak)titkuk a bûnük híg ürüléke,csak ne beszélj, mind rád acsarognak!

Míg megugat, remegõ ina ráng,- mintha parancsra keringene vér -túlkiabálja a bûntudatát.

Úrkatonák, potyazsold keresõk,pénzt, a begördülõt bakterelik.Ránktelepült lovatlan besenyõktájaink nyájait elterelik.

Mintha halászat, mintha vadászat…Ám a Napot itt lopja a tolvaj(rég hátunkba került e tatárhad)és kimerítik kúttal a Holdat.

Újra Posada lett a mi sorsunk,ordít a bérc és bomlik a szikla.Védekezésben pajzs a mivoltunk.Nincs hova bújni ritka csalitba.

Példa a sorsunk. Példa Kolozsvár,példa a Partium, példa Temes,példa Mezõség, látni a sorsát.Omlatag templomok híre keres.

Falja az alkony farkasa tájunk.(Nincs hova menteni árva magyar szót.)Éhes az éj, bendõje a házunk,és megemészti ágya az alvót.

2006. november 19.

Hajdan ez a vidék szerepet játszott a keletre fekvõ bese-nyõkkel és a kunokkal való kapcsolattartásban, a völgyneknevet adó uzok is keletrõl érkeztek, és érték el a Kárpátokgerincét. A mai Kazan vidéken a bolgárok alakították kiNagy-Bolgárországot, tõlük délre a Volga és Ural folyókközött a Kaspi tengerig tanyáztak az uzok és kunok, a maiBesszarábiát, Moldvát pedig a besenyõk szállták meg.

1609-ben az erdélyi országgyûlés „vigyázókat” rendelt ahágók, ösvények védelmére, ezekre ún. tiszttartók ügyeltekfel. A vámházakat, várakat õrök védték, élükön az ún.„gondviselõk” feleltek a biztonságért. 1608-ban BáthoriGábor erdélyi fejedelem úgy rendelkezett, hogy „…a szük-ség és a körülmények úgy kívánják, a hadfelkeléstõl men-tesek legyenek (ti. a csíki és kászoni székelyek), otthonmaradhassanak, hogy az utakat, helyeket és ösvényeket,melyeken át az ellenség belopózhatna és kárt tehetne,szorgalmasan és gondosan õrizzék, kémleljék, és ha valamitörténnék, tüstént jelentsék.” Bizony, sokszor kellett, vagykellett volna jelenteni az ellenség belopakodását és kárté-telét az évszázadok során, de a sok-sok vigyázó, õrizõ szemsem volt elég, hogy ezt a sokat szenvedett földet a dúlástólmegmentse. 1734-ben a tatárok betörése ellen az ösvényekeltorlaszolását, figyelõ állások létrehozását rendelte el akatonai parancsnokság, késõbb pedig - de ez már a húsza-dik század - erõdvonal részét is képezte a térség.

Dr. Hankó Vilmos Székelyföld címû monográfiájában(Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület kiadása 1896. Budapest)a következõket írja: „Csík-Szentmártonból egy körülbelül 30kilométernyi megyei út vezet a manapság csekély forgalmúuzvölgyi (kis-tölgyesi) határszorosba. Az uzvölgyi szoros -habár csak könnyû jármûvel járható - azért mégis kiválófigyelmet érdemel, a mennyiben Okna, oláhországi város ésCsíkszereda között ez közvetíti a legrövidebb összeköttetést.Az Uz vadregényes völgyét sötét fenyvesek és meredek szikla-hegyek határolják, a folyton szûkülõ völgyület útja elég nehe-zen járható. Az Uz fejétõl és a vízválasztó hegyháttól a szûkvölgy körülbelül 4 mérföldet tart, midõn a határszéltõl mint-egy félórányira egyszerre gyönyörû térséggé tárul. Ez a tágastérség, melyben buja fûvel borított legelõk és vadvirágoktólékes kaszálók váltakoznak: a Tábla-pusztája. A Tábla-pusz-táján túl, a határszél felé a völgyület ismét összeszorul, afolyam szûk medre mellett elvezetõ út szekérrel csaknem jár-hatatlan. A levezetõ völgyet a határszél közelében négy hatal-mas földtöltés és sáncz szeli át. E földtöltések egyikét a székelyhatárõrezred csinálta, a többi három székely honvédeinkmunkája.”

Orbán Balázs A Székelyföld leírása címû hatalmasmonográfiájában (Ráth Mór kiadása 1868, 2. kötetCsíkszék) többek között a következõket írja e tájról: „ATábla pusztáján alól völgyünk ismét egybeszûkül, hogy ahatárszélt könnyen védhetõ és fedezõ szorost alkosson, afolyam újból szûk sziklamederbe szorítva tombol, a szekérútteljesen eltûnik, s csak is merész csempészek léptei által kop-

tatott ösvény vonul tova a bérczek félelmes sziklaélein. Ahatárszél közelében 4 hatalmas földtöltés és ezt szegélyezõsáncz szeli át a völgyet, melyek - most már kirohadt - karóza-tokkal voltak biztosítva. Ezek egyikét a székely határõrezredcsinálta, hármat pedig 1849-ben csinálták honvédeink az oro-szok e vonalon megkísérthetõ betörése ellen, és így ezen elha-gyatva gyepesedõ védmûvek szent emlékeink közé sorozan-dók, mert azok szabadságharcunk dicsõ napjainak emlékétõrzik ez elhagyott vadonban is.”

Az Úz-völgye megközelíthetõ a Kászon vidékérõl is,Nagykászonból kiindulva, de legjobb haladni a 123-asmegyei úton, a Rugát-tetõn átkelve. Csíkszentmártontól 38km-re Hargita és Bákó megye határán vagyunk. Csíkszent-márton után az Üllõ-patak mentén halad az út, majd 850 mtengerszint felett kezdõdnek a szerpentinek a Rugát-tetõrefel. Ha tiszta az idõ, látni keletre az 1190 m magasBotsarkát. A tetõn túl van az Úz patak völgye, és következ-nek a kis hegyi települések, Csinód, Egerszék, Baglyod,Aklos. A térség fõ vízfolyása az Úz patak, mely Úz folyónéven Moldva területén, Dormánynál ömlik a Tatrosba. AzÚzi-szoros vagy Kistölgyesi szoros, a Tölgyes-átjáró, illetveKõkert-szoros határán mûködött hajdan a „harmincad éscommando”, a vámhatár. A vidék õsfáit évszázadokon átkitermelték, a 18. század végén már tizennégy „fa-és erdõ-emésztõ” fûrésztelep mûködött errefelé. Orbán Balázsnevezi így a fakitermelés sajátos durva módját, mely abbólállt, hogy a fa törzsét oly mértékben bevágták, hogy az élte-tõ nedvek a koronáig fel sem jutottak, a fa lassan önmagát„elemésztette”, míg aztán magától kidõlt. Kidõltek a fák, segyszer csak védhetetlenné vált az átjáró is, ellenségeskatonák özönlöttek befelé, s az ország elveszett.

Hazánk területe egészen a 20. század elejéig, az elsõ vi-lágháborúig nagyjából egybeesett a Kárpát-medence terü-letével. Már a honfoglalástól az ország keleti és déli hatá-rai a Kárpátok fõ hegyláncáig értek, és közel ezer évig ottis maradtak. Ma is úgy tekintünk a Kárpátokra, mint ezer-éves országhatárunkra. A Kárpátok vonulata a dévényi ka-punál kezdõdik, Pozsonytól Baziásig mintegy negyven hágóés szoros kínált átjárást minden idõben a betolakodóknak,vagy a békés szándékkal jövõknek. Ezeknek a hágóknak,szorosoknak a mindenkori honvédelem adott rendkívüliszerepet a történelem során, attól függõen is, hogy az áttö-rési mélység mekkora volt, milyen haderõvel tudott azellenség áthaladni. Véres csatákat jegyzett fel a krónika aBékás-szoros, Úz-völgye, Gyimesi-szoros, Vöröstoronyi-szoros, Ojtuzi-szoros (v. Bodza-szoros), Foksányi-szoros,Radnai-hágó, Borsai-hágó, Berecki-hágó, Törcsvári-szo-ros, vagy a Tömösi-szoros térségében, itt 1849-ben huszon-nyolcezer orosz tört be Erdélybe. Ezért kellett a másodikvilágháború elõtti években a megmaradt országhatárnak avédelmét kiépíteni egy újabb támadás kivédésére. A 19-20.században csak az olyan tartós erõdítési rendszerek voltakhatásosak, melyek nagy területen zárták le a hadmûvelete-

2013. szeptember


Egy sokat szenvedett föld, az Úz-völgye

ket, természeti akadályokra támaszkodtak. Ez lehetetthegyvonulat vagy tengerpart. Magyarország esetében aKárpátok vonulata látszott megfelelõnek. A 20. században,Európában más országok is kezdték kiépíteni védvonalu-kat, Franciaország 1927-ben a 350 km hosszú Maginot-vonalat, a belgák az Albert-vonalat, a németek 1933-1939között a Siegfried-vonalat, majd 1942-ben az Atlanti-falat,a szovjetek 1929-ben a nyugati államhatár mentén aSztálin-vonalat, a románok a magyar határ mentén aKároly-vonalat. Ez utóbbi a második bécsi döntés követ-keztében a magyar királyi honvédség birtokába került, ígysemmilyen védelmi szerepet nem játszott a románok szá-mára. 1939-ben a magyar kormány úgy döntött, hogy azország keleti határait erõdítésekkel kell biztonságosabbátenni. Kárpátalja visszatértével ismét volt Magyar-országnak ezeréves határa, a védelmi rendszer kiépítésétitt kellett elkezdeni. Észak-Erdély Magyarországhoz valócsatolásával az is világossá vált, hogy Erdély biztonságaérdekében a Kárpátok keleti hágóit is katonailag uralnikell. Ekkor kezdõdik el az Árpád-vonal kiépítése. Amagyar királyi hadsereg 1940-1944 között épített védvona-la a Kárpátok tetején húzódott a Keleti-Beszkidektõl egé-szen a Berecki-havasokig. Ha ez a védvonal az elsõ világhá-borúban megépülhetett volna, talán Magyarország térké-pét is másképpen rajzolta volna a sors keze.

Az elsõ világháború éveiben a fiatal román állam (fiatal,hiszen csak 1877-ben nyeri el függetlenségét a törököketlegyõzve, akkor egyesül a két román fejedelemség egykicsi, de naggyá válni akaró állammá) már sikerekre tekint-hetett vissza, mert 1912-1913-ban legyõzte a bolgárokat,megszerezte tõlük Dobrozsát, aztán 1914-tõl kezdve sem-leges maradt, ám várta, hogy a gyõzõkhöz csatlakozhasson.Terjeszkedési politikáját a semlegességét hangoztatvamindvégig szem elõtt tartotta, mígnem elérkezett 1916.augusztus 27-e. Ekkor semlegességét feladva megindult azOsztrák-Magyar Monarchia ellen. Csak érdekességkéntemlítjük, mint hatásos diplomáciai manõvert, hogy a bécsiromán nagykövet a hadüzenetet augusztus 27-én estenegyed 9-kor adta át a külügyminisztériumban, mikor ott,vasárnap lévén egy hivatalnok sem tartózkodott. Ám ezidõpontban a Kárpátok hágóin már megindították a táma-dást. A tét igen nagy volt: Oroszország ultimátumot adottRomániának, Erdélyt, a Bánátot, Bukovinát, a Duna tor-kolatát ígérték, ha belépnek a háborúba. Ellenkezõ eset-ben százezer katonával vonulnak be Romániába. Hát nemaz oroszok, hanem a románok vonultak be a Magyar-országgal határos teljes határszakaszon mintegy kétszáz-ezer katonával. A magyar határt csak tízezer katona éscsendõr védte, a felkészületlenség kezdetben a ro-mánoknak kedvezett, a megrémült lakosság fejvesztve me-nekült. A keleti határszakaszra vezényelt 24-es háromszékiés 82-es udvarhelyi ezredek hõsiesen harcoltak, szülõföld-jüket védték. A keleti határszélen, az Úz-völgyén is a 61.Honvédhadosztály küzdött, a népfelkelõ hegyi dandárokpéldát mutattak a katonai erényekbõl. A 4. és a 6. honvéd-gyalogezred katonái elõl a betörõ ellenség lépésrõl-lépésrekénytelen volt meghátrálni, gyengítette harci moráljukat a

nagyszebeni döntõ vereség is. Mikor a román katonaságotorosz csapattestek váltották fel, a Mogyorós-tetõ bevételé-ért erõs harcok folytak, melyet a honvédek sikeresenvisszafoglaltak. Románia 1918-ban különbékét kötött, áma jutalma, mint tudjuk nem maradt el, a Nagy-Romániaálom megvalósult.

Az elsõ világháború után Trianonnak köszönhetõen azÚz-völgye határszélbõl egy új ország, Románia közepe lett.Ám eljött 1940 õsze, és a sokat szenvedett völgy isméthatárállomás lett. 1942-ben ismét felállították az elsõ hábo-rúban oly fontos szerepet betöltõ székely határõr-zászlóal-jat. Ez nem volt véletlen, hiszen Horthynak hat tábornokavolt székely származású: altorjai Kozma István, nagybaco-ni Nagy Vilmos, dálnoki Miklós Béla, dálnoki VeressLajos, szotyori Nagy Gyula, borosnyói Bartha Kálmán. Áma hagyománnyal ellentétben, mely szerint az idõs korosz-tály képezte volna a keretet, fiatalabb korosztályokat isbevonultattak, mondván, hogy apa és fia harcoljon együtt,így erõsítve a székely határõr-szellemet. 1942-ben elkészül-tek az erõdítmények, kaszárnyákat építettek, majd idevezényelték a 11-es székely határõr-zászlóaljat, mely 1944.augusztus végéig védte az Úz-völgyét. 1944 januárjábanmár tartalékos tiszteket is behívtak Erdélyben, a németekmárcius 19-i Magyarországra és Észak-Erdélybe való bevo-nulása után mozgósítások történtek a Székelyföldön is.Sepsiszentgyörgyön rezesbanda kíséretében búcsúztatták asebtében kiképzett fiatal karpaszományosokat, majd, hogyaz oroszok ne vegyék észre a csapatmozgást, vagonokbanaz éj leple alatt vitték õket Csíkszentmártonba, s onnan kiaz Úz-völgyébe.

1944 tavaszán az Úz-völgyi Mogyorós-tetõre lövészszáza-dot irányítottak aknavetõkkel, géppuskákkal. Itt állomá-soztak a kézdivásárhelyi határvadász tüzérüteg katonái is.Az egyik beásott páncéltörõ-fészek nyoma ma is látható ahajdani magyar-román határ közelében. 1944. augusztus23-án a 2. Ukrán Front áttörte Jászvásárnál a német-román vonalat, Románia fegyverszünetet kért, ez valójá-ban a német szövetségbõl való kiugrást jelentette. 29-igBukarestbõl kiverték a korábbi szövetséges német csapato-kat. Ez vallójában átállás volt, ettõl kezdve a román csapa-tok a szovjet hadsereg oldalán harcoltak. A hágókon, szo-rosokban elkeseredett harcok folytak, a sokáig építettÁrpád-vonal, mely több mint hatszáz km hosszan húzó-dott, a hatalmas hadsereget feltartóztatni nem tudta, azoroszok könnyen áttörték, helyenként egyszerûen megke-rülték a védvonalat. Az Úz-völgyében már augusztus 26-ánelérték az országhatárt a 2. Ukrán Front katonái, majdbetörtek az ország területére.

A mindent elsöprõ heves támadásban már az elsõ per-cekben kilõtték a magyarok két páncéltörõ ágyúját, ám ahonvédek is komoly veszteségeket okoztak az ellenségnek.A Mogyorós-tetõn a hathatós védelem hiányában özönlöttbefele az ellenséges hadsereg, a védõket ez visszavonulás-ra kényszerítette, hogy a bekerítést elkerüljék. A Csobánosfelé visszavonuló magyarokat az ellenség szüntelenültámadta, a veszteség felmérhetetlen volt. A két hétig tartóvédekezés már hiábavaló volt, szeptember 11-én megérke-

Átalvetõ


zett a visszavonulási parancs, hiszen szeptember 8-án márSepsiszentgyörgy is elesett. A Székelyföld feladása elkerül-hetetlenné vált. A visszavonulás során a mindvégig kitartóés védekezõ honvédek olyan súlyos vereségeket szenved-tek, hogy volt olyan nap, amikor a három zászlóalj ezerkatonájából csak ötszáz maradt életben. A németek nemsegítettek, õk a honvédhadsereg elõtt vonultak vissza, hát-védnek hagyva a magyarokat. A szovjetek hadicselt is beve-tettek az Úz-völgyi támadás elõkészítéseként, a szétvertnémet és román csapatoktól ruhát, papírokat szereztek,ilyen felszerelés birtokában szabadon felderítették a tere-pet, tudták, milyen haderõvel bír az ellenség, hol kelltámadni.

Dr. Szõts Dániel egykori Úz-völgyi frontharcos beszéde2001. július 27-én az I. Székely Határõrök Nyomdokaintáborban, a helyszínen tartott megemlékezésen: „A veszte-ség nagyon nagy volt, száz magyar honvéd már mint szovjethadifogoly két hétig temetett! Csak ami az útról látszott, azttemették el elég felületesen. Magyar, orosz, német katonák,civilek, asszonyok és gyermekek, akik az Úz-völgyébõl mene-kültek volna védettebb helyre, több mint ezer halott. A halot-tak egy részét a csíkszentmártoni és csíkszentgyörgyi temetõ-ben hantolták el.”

E sokat szenvedett föld õrzi a régi harcok emlékét, az1848-as honvédek négy földsáncát, a Mogyoros-patakánálelsõ világháborús harcokra emlékeztetõ félkör alakú hadi-kápolnát, melyet 1917-ben emeltek a munkácsi határõrez-red 1916-ban elesett katonái emlékére. 1994 augusztusá-ban az Úz-völgyi harcok 50. évfordulójára kõtömbös kop-jafát állítottak.

Hogyan élnek ma az Úz-völgyi települések lakói?Csinód, Egerszék, és a többi tulajdonképpen patakvölgyretagolt beszélõ nevû település (Õrház-patak, Katirésze-patak, Aklosbérc-patak, Lesõd-patak) lakói mintegy 324-en élnek errefelé, dacolva a mostoha útviszonyokkal, a sok-szor emberpróbáló idõjárással, a hiányos autóbusz-közle-kedéssel, az összevont iskola hátrányos helyzetével, a postahiányával, és ma már nélkülözhetetlennek tûnõ internethiányával.

A szórványtelepülések lakói az 1800-as évek végénérkeztek fõleg a Gyimesekbõl, nagyobb bevándorlás azelsõ világháború idején történt. A katolikus hívekre setekint túl gyakran a Fennvaló, havonta egyszer hívja misé-re híveit a harangszó. Aztán mibõl élnek a patakvölgyeklakói? Nem egyébbõl, mint erdõlésbõl (fakivágásból), álla-taik legeltetésébõl, a tej feldolgozásából, sajt, túró készíté-sébõl. Kicsinyke jövedelem ez bizony, kiegészül a konyha-kert áldásaiból, a felszántható területek krumpliföldjeibõl,a termést, a fát, a szénát gabonára cserélés hagyományai-ból. Mesterember szinte minden házban akad, szánfaragó,kovács, asztalos, sõt gardonykészítõ is él ehelyt, mertmuzsikára is szüksége van az ember lelkének. Miután orvosnem látogatja a vidéket (a betegeket be kell vinni a legkö-zelebbi rendelõbe), a helybeliek a gyógynövényeket nagybecsben tartják, úgy ismerik, mint a tenyerüket, becsülikgyógyító hatásukat: cickafark, orbáncfû, fodormenta, ezer-jófû („Az ezerjófüvet irul sem találja” - írja Arany János a

Toldiban). A havasi legelõk bõven termik ezeket, mellettükott pompáznak, illatoznak hihetetlen bõségben és szépség-ben a havasi virágok, szellõrózsa, kosbor, zergeboglár. Akék ég alatt a baromfiudvarra lesõ héják keringenek, afecskék szöcskegyûjteni villannak a kaszálók közé, idõn-ként medvék cammognak le a havasról, megdézsmálva akaptárok kincseit, lerázva a diót, szilvát, ilyenkor nemtanácsos õket zavarni. Az is megesik, hogy farkasok ólál-kodnak az esztenák körül, a vaddisznók is be-betörnek ter-mények után túrva fel a földeket. Van hely, ahol kénesgyógyvíz tõr elõ a föld mélyébõl, az erdõlés, a térdig hóbanvaló munkálkodás bizony megviseli az embereket, áldásosa „feredõ” gyógyvizének hatása.

Ha az ide látogató kérdez, a helyiek csendes büszkeség-gel beszélik el az egykori honvédkaszárnyák történetét, azÚz-völgye hadi eseményeit, a Mátyás erõd hõsi ellenállá-sát, tudják, milyen földön élnek, mennyi vér folyt ezen atájon a hazai föld megvédéséért.

Serdült Benke ÉvaForrás:Legyen világosság minden fejben Mirk Szidónia-Kata

beszélgetése dr. Szõts Dániellel In Székelyföld 2013. januárSzabó József János Az Árpád-vonal Timp Kiadó Budapest

2002.Sepsiszéki Nagy Balázs Élõ skanzen az Úz-völgyében In

Erdélyi Gyopár 2013/2.

2013. szeptember


Szász falu

A lélek központi helyettölt be az emberi sze-mélyiségben, mert tõlefügg a magatartás és aviselkedés minõsége.

Az állatok ösztönös viselkedését az információk még telje-sen egyértelmûen meghatározzák. Az emberek azonbanugyanarra az információra is teljesen különbözõképpen rea-gálnak, mint ahogy az is elõfordulhat, hogy ugyanazt a hír-anyagot egyesek meg sem hallják, észre sem veszik, mertnem is érdekli õket. Érdemes azért az emberi lelket, az infor-máció útját követve vizsgálni.

Az információ útjában tehát elõször is áll egy kapu, amelyvagy beengedi az információt, vagy sem. Ennek a kapunakkét szárnya van, az egyik az élettel kapcsolatos információkatengedi be, ezt nevezzük érzékenységnek. A másik viszont adolgokkal összefüggõ információk elõtt nyílnak meg, ezt hív-ják nyitottságnak. A befogadott információk feldolgozásaezután az ösztönökkel, illetve az értelemmel történik,melyek információfeldolgozó és viselkedésirányító képessé-gek. A feldolgozott információk kialakítanak egy nekik meg-felelõ lelki állapotot, amely egyrészt egy Érzelmi állapotot,másrészt egy Tudati állapotot. Ezek tartósan megtapadnak,és így a továbbiakban, mint elõítéletek visszahatnak és amaguk részérõl befolyásolják mind a vonatkozó információkiránti fogékonyságot, mind pedig azok feldolgozási módjátis. Végül is valamilyen válaszreakció következik be a maga-tartásban és a viselkedésben, amihez egyrészt lelkierõ, más-részt akaraterõ szükségeltetik.

Ha ezeket a lelki tulajdonság-párokat most egymás aláírjuk és középen elválasztjuk õket, akkor két oszlopotkapunk: az egyikben van az érzékenység ?›ösztön ?›érzelem?›és lelkierõ, míg a másikban a nyitottság ?›értelem ?›tudat?›és az akaraterõ. Elsõ ránézésre is látszik, hogy a nõkre azelsõ oszlop a jellemzõbb, vagyis a nõk érzékenyebbek, ösztö-nösebbek, érzelmesebbek (és mivel érzékenyebbek is, nyil-vánvaló, hogy a szeretetre való készségük is nagyobb), és jel-lemzõen a lelkierejük a nagyobb, míg a férfiakra a másodikoszlop, vagyis a nyitottság, az értelm(i)esség (mert nem biz-tos, hogy értelmes, lehet, hogy csak tudálékos), a tudatosságés az akaraterõ a jellemzöbb. Ily módon a két nem nemcsaktestileg, hanem lelkileg is kiegészíti egymást.

Ha tovább nézzük ezt a két oszlopot, azt is észrevehetjük,hogy „a nõi oszlopban” az érzékenység, az ösztönök, azérzelmek és a lelkierõ mindegyike az Életet segítik, míg a”férfi oszlopban” a nyitottság, az értelem, a tudat és az aka-raterõ mind-mind valamilyen dologra vonatkozik. Közülük alelkierõ egy közvetlen életmentõ hõsies cselekedet lelki fel-tétele, mint például az, hogy ha egy égõ házban bennrekedtegy csecsemõ, hát ki az, aki gondolkodás nélkül (ösztönösen)berohan, hogy kimentse õt a lángokból? Ezt mindenekelõttegy anya, egy nõ teszi meg, Az akaraterõ ellenben egy meg-fontolt, hosszú távú cselekedet lelki feltétele, mint amikorvalaki valamit a fejébe vesz, és azért képes akár éveken, évti-zedeken keresztül is makacsul, tudatosan dolgozni, küzdeni,amíg azt a dolgot végül is el nem éri. Ez inkább a férfiakrajellemzõ, de nem hõsi, hanem bajnoki cselekedet.

Ha már most a Biblia oldaláról is megvizsgáljuk a kérdést,hát azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy az Isten maga a

Lélek.(Újabban nyugati hatásramondanak Szellemet is, de ez aszó a magyarban egészen mástjelent.) Az Isten a maga hasonla-tosságára teremtette az embert,

ami azt jelenti, hogy a saját lelkébõl adott nekünk. De mivelférfinak és nõnek teremtett minket, megosztotta a lelkét akét nem között.

A Lelket (Istent) nehéz elképzelni, ezért az ember több-nyire antropológiai formában képzelte el Istent. Így hát akõkorszakban, amikor matriarchátus volt, az Istent is több-nyire nõnek képzeltük el; ilyen volt Ízisz az egyiptomiaknál,Demeter a görögöknél, és Babba Mária, BoldogasszonyAnyánk a mi õseinknél.

A kõkorszakban az ember õsközösségi társadalmi beren-dezkedésben élt. Akkor még kevés ember élt a földön, segí-tették egymást, övék volt az egész nagyszerû természet. Ígyhát kialakult az önzetlenség, a jóság, az erkölcs. Béke volt, azasszonyok örömmel szültek, hiszen az egymás elleni küzde-lemnek nem is lett volna semmi értelme. Ez volt hát azAranykor, a Paradicsom, úgy is mondhatjuk, hogy az Éden.Ekkor alakul ki az anyanyelv, melyet az anya-gyermek kap-csolata hozott létre, és ennek alapján született meg aKultúra, mely évtízezredekkel elõzte meg a civilizációt,amely csak mindössze 8-10 ezer éve, a termelõ gazdálkodásmegjelenésével jöhetett létre.

Az ember az addig felhalmozott tudása segítségével foko-zatosan megkezdte a termelõ gazdálkodást, az állattenyész-tést és a növénytermesztést, ami viszont azzal járt, hogy mostmár lett valamije! Akinek meg még nem volt, az igyekezettelvenni attól, akinek volt; s ha ez nem hagyta, hát képes voltmegölni is õt érte. Ez az erõszakos helyzet megteremtette azerõ uralmát, az erõt pedig a férfi képviselte, így hát véget isért a matriarchátus, és létrejött a patriarchatus, amikor mégIstent is férfiként imádták. Õ lett a hadak Istene, a bosszúál-ló Isten, a törzs, a nemzet Istene, sõt már-már azt képzeltemagáról, hogy õ maga az isten.

Akkor hát vegyük újra szemügyre a ”férfi lélekoszlopot”,hogy mi is ott a legjellegzetesebb lelki tulajdonság? Hát azértelem és a következményes tudat, amely kiemeli az embertaz állatvilágból. De miután a férfi (nevezhetjük Ádámnak)rájött arra, hogy a tudás ”gyümölcsébõl” nem csupán jó,hanem rossz is származik, az egészért a felelõséget mindjárta nõre (Évára) kente.

A nõi lélek: az érzékenység és a szeretetre való nagyobbkészség így mindinkább háttérbe szorul, ami azt jelenti, hogymindjobban elõtört az érzéketlenség és a szeretetlenség. De mitörténik akkor, ha az érzéketlenség és a szeretetlenség azértelemmel és tudattal párosul? Hogy ezt megtudjuk, minde-nekelõtt meg kell vizsgálnunk az értelem és a tudat legtipi-kusabb jellegzetességeit.

Az értelem legtipikusabb sajátossága az, hogy tévedhet.”Tévedni emberi dolog” –mondja a népi bölcsesség is: azösztön nem téved, hiszen képes volt évmilliókon keresztülbiztosítani a faj fennmaradását és fejlõdését. Ám hogyha atévedés lehetõsége érzéketlenséggel párosul, akkor az márnem tévedés, hanem tévelygés. Tévelyeg mindenki, aki aDolgot helyezi elõtérbe, és ezzel háttérbe szorítja az Életet,mert elfelejti, hogy a Dolog voltaképpen mire is való. Ez

Átalvetõ


A nõi lélek dicsérete

ostobaság. A tévelygõ ember a Dolgot bálványozza, melyneka másik embert, de még önmagát is alárendeli.

Az értelembõl következik a tudat, az éntudat. Ennek legti-pikusabb jellegzetessége, hogy az ember felismeri és elkülö-níti egymástól az önérdeket és a közösségi érdeket. Mindenegyénnek, családnak, közösségnek, nemzetnek megvan amaga önérdeke, melyet óv és érvényesíteni igyekszik. Ám haazokat szembehelyezzük mások jogos törekvéseivel, és azokellenébe, azok kárára érvényesítjük õket, akkor az már nemönérdek, hanem önzõ érdek. Az önzés szembehelyezte anemeket, nemzeteket, nemzedékeket, társadalmi osztályo-kat és népeket, miatta a társadalom minden eleme ellenség-ként áll szembe egymással. Már nem azt nézi, hogy kinekhogyan tudna használni, hanem hogy kibõl hogyan tudnahasznot húzni. Az önzõ ember önmagát bálványozza, s asaját érdekeinek mindenkit és mindent alárendel.

Ha már most a tévelygés és az önzés (amely maga is atévelygés egyik formája) összeadódik, kettejükbõl származika bûn, amely iszonyatossá tette a földön az életet. Miattafélelem és rettegés töltötte be a földet. Félünk persze sokmindentõl, a betegségtõl például, újabban a nyersanyagfor-rások gyors kimerülésétõl is, de legjobban az embertõl kellfélni. A rossz is fél, ezért lesz még rosszabb. A jó pedig azértfél, mert tudja, hogy igazsága sem védi meg az igazságtalan,rosszindulatú támadásoktól.

A világ ilyen módon egyre ijesztõbb és gonoszabb lett, deennek javítására megjelentek az emberiség elsõ profétái ésbölcsei is, akik kiadták a közérthetõ jelszót: ”szeresd feleba-rátodat, mint önmagadat!”, vagyis ne tedd a rosszat, amit for-dított esetben neked is éppen olyan rosszul esne, mint amásik embernek. Az emberiség azonban nem hajlott a pro-féták és bölcsek szavára, és így egyre mélyebbre süllyedt abûnben.

Ekkor jelent meg a földön Jézus Krisztus, az Isten egyszü-lött fia, aki új parancsot adott: ”szeresd felebarátodat job-ban, mint önmagadat!”, ami azt jelenti, hogy tedd a jót, asaját hasznod ellenére! Ez már ellentmond mindenféle embe-ri megfontolásnak és bölcsességnek. Ez az önfeláldozó szere-tet ismérve, melyre Jézus Krisztus tanított minket. Aki nemszereti jobban felebarátját önmagánál, az sohasem leszképes az önfeláldozásra. A mindenkire kiterjedõ általánosjóság, önzetlenség és kötelezõ erkölcs még nem egyenlõ aszeretettel, bár sokan összetévesztik vele. Aki mindenkit ésmindent egyformán szeret, az tulajdonképpen nem szeretsenkit és semmit. A szeretet elõzetes ismeretséget tételez fel,ráadásul sorrendje és fokozatai is vannak, ezenfelül van mégkötelezõ szeretet is: aki elõnyben részesíti az idegeneket asaját családjával, saját közösségével és a saját nemzetévelszemben, az bûnt követ el azokkal szemben, akiknek elsõsor-ban tartozik. A legmagasabb fokozat, a legforróbb szeretetkifejezõdése pedig az, amikor valaki életét áldozza szerette-iért.

Hát akkor vizsgáljuk meg mostan, hogy mi is történikakkor, ha a nõi lélek legfontosabb jellegzetességeit: az érzé-kenységet és a szeretetre való nagyobb készséget kapcsoljukössze az értelemmel és tudattal. Az érzékenység és az érte-lem párosításából következik a bölcsesség: a szív és az észegyütt. Ez figyelmeztet minket arra, hogy a Dolog tulajdon-képpen mire is való. A szeretet és az éntudat összekapcsoló-

dásából pedig az önfeláldozás származik, amely az önzésigazi ellentéte. A bölcsességbõl és az önfeláldozásból együttlesz a Szentség.

Jézus Krisztus, a testté lett Ige újra egyesítette magábanIstennek a két nem között megosztott lelkét, és bebizonyítot-ta nekünk, hogy a legkeményebb férfiasságtól sem szabadidegen legyen a nõkre jobban jellemzõ érzékenység és szere-tetre való nagyobb készség. Erre adott Jézus Krisztus paran-csot és példát. Azóta minden más példa érvénytelen.

Ha mindezt alaposan átgondoltuk, térjünk be kissé elmél-kedni árpádkori templomainkba, ahol még sok helyütt lát-hatjuk középkori falfestményünket, melyben Szent Lászlókirályunk küzd a kun vitézzel. Szent László fehérben van, akun vitéz pedig feketében. Tulajdonképpen a világosság és asötétség, a jó és a rossz harcát látjuk. De hiába küzdenekegymással, mert egyik sem bírja legyõzni a másikat. És kidönti el végül is a küzdelmet? A nõ, aki segít SzentLászlónak legyõzni a Gonoszt. A Nõ! Óriási feladat és óriá-si felelõsség ez, de valójában ebben rejlik a nõk igazi nagysá-ga és igazi szépsége is, melyet nem rútíthat meg sem beteg-ség, sem vénség, mert nem merõ külsõségben nyilvánul meg,hanem a nõi lélek eredendõ értékeibõl sugárzik, mely Istenkegyelmi ajándéka.

Veér Gyõzõ, Szováta

2013. szeptember


Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon áta száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,végül mind elmegyünk, a napsütés is elmaradés lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain.

(Weöres Sándor: Bolero)

Mindannyiunk szívében,lelkében ott zakatolnak,duruzsolnak Weöres Sándormágikus sorai. Tündéribölcs volt õ, aki varázsigék-kel látta el az életünk. „Bártöbbnyire a gyermekverseijutnak eszünkbe elõszörróla, de ezek a látszólag egy-szerû, mondóka jellegû szer-zemények nyelvünk, kultú-ránk szinte alapköveivé vál-tak. Ezekben a versekben aszavak sokkal többet jelen-tenek a megszokottnál. Hét-köznapi értelmüket messzefelülmúlva egy betûkkel leírhatatlan, mégis mindenki számá-ra világos, biztató üzeneteket közvetítenek. Mert WeöresSándor hitte és vallotta, hogy az általunk észlelt és végtelen-nek tartott tér és idõ csupán a világmindenség apró részecs-kéi. Nem hitt az eleve elrendeltetésben, hanem az olyanörökérvényû fogalmak megkerülhetetlenségében hitt, mintszeretet, jóság, szépség, halhatat-lanság” – írja Víg György, Sorszerûtalálkozások címû esszéjében.

A magyar líratörténet egyik leg-nagyobb alakja. Hét évszázadmagyar költészetének összegzõje,betetõzõje. Megítélését, értékelé-sét nehezíti azonban életmûvénekirodalmunkban szinte példa nélkü-li terjedelmessége, illetve világkép-ének sokfelé való elágazása. Pro-méteuszi költõnek nevezik, akiminden hangnemben és versfor-mában egyként magas színvonalonképes alkotni. Világ- és mûvészet-felfogására nagy hatást gyakoroltVárkonyi Nándor, aki az õsi míto-szokkal ismertette meg, Fülep Lajos

és Hamvas Béla, akik az univerzális gondolkodás, illetve akeleti filozófiák befogadására ösztökélték. Weöres költõide-álja a személyiségétõl megfosztott poéta, aki éppen önmagakorlátaitól megszabadulva képes átélni az idõ végtelenségétés a világ egészét.

Elévülhetetlen érdemei vannak az ún. gyermekköltészetmegújításában. A Rongyszõnyeg, illetve a Magyar etûdök ere-detileg nem a gyermekek számára készültek, hanem a költé-szet lehetõségeit tágító rím- és ritmusjátékok, melyek aztánszerencsésen a legifjabb nemzedék számára jelentették ésjelentik az elsõ és meghatározó találkozást a mûvészettel.Megfosztja a “gyermekverseket” a didaxistól, a gügyögéstõl,a leereszkedéstõl. Látásmódja a gyermeki természetességetidézi, mely közel áll a szürrealizmushoz, a groteszkhez ésabszurdhoz..

A költõ 1913. június 22-én, Szombathelyen született, degyermekkorát egy kis faluban, Csöngén töltötte, szülei egyet-len gyermekeként, nagyon mûvelt felnõttek között. Édesap-ja hivatásos katonatiszt, majd gazdálkodó földbirtokos ésjegyzõ volt. Édesanyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gaz-dag szerb polgárcsaládból származott.

A pápai evangélikus elemi iskolában kezdte, majd a csön-gei evangélikus elemi iskolában (1919–1923) folytatta ta-nulmányait. Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatthamarosan magántanuló lett, az elemi iskolát így végezte el.1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reál-gimnáziumba, ebben az idõszakban Pável Ágoston kosztosdiákja volt, és Pávellel a késõbbiekben is fennmaradt fiúi jóviszonya. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte elsõnovelláját (Egyszer régen...), õsszel négy verse jelent meg az

Erõben. Elküldte elsõ verseitOsvát Ernõnek, a Nyugat szer-kesztõjének is, aki kedvezõenfogadta õket. 1929-ben a hato-dik osztályból még bizonyít-ványosztás elõtt kimaradt, attólfélve, hogy úgyis megbuktatják.1929 nyarán felkereste Koszto-lányi Dezsõt a Logodi utcában,Babits Mihállyal is személyeskapcsolatba került. Még ebbenaz évben átment Gyõrbe, ottmagántanulóként újra el kel-lett végeznie a hatodik osztályt,s ettõl kezdve már nyilvános,rendes tanulóként folytatta ta-nulmányait. 1931-tõl Sopron-

ban tanult, ahol 1932 júniusá-

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományWEÖRES SÁNDOR

(1913. június 22. Szombathely,– 1989. január 22. Budapest)

Weöres Sándor szobra Szombathelyen

ban érettségizett. 1931 végen néhány versét elküldteBabitsnak, aki a Nyugat 15–16. számában kinyomatta Hajnalcímû versét (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmelvett fel elsõ kötetébe). 1931 telén két újabb verset (Jajgatás,Kicsinyesek) is megjelentetett, 1941-ig, a folyóirat fennállá-sáig pedig összesen 64-et.

Az érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott.1933 õszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudo-mányegyetem jogi karára, majd átiratkozott a bölcsészkarra(földrajz-történelem szakra), végül filozófia-esztétika szakonszerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és aJanus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott.Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sán-dorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcso-latot ápolt Csorba Gyõzõvel, a Budapesten élõ Vas István-nal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is. Egye-temi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttoronycímû folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líracímû válogatásában már Weöres Sándor is helyet kapott,1935-ben pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költõt fel-vonultató Korunk címû antológia. 1935-ben Weöres Baum-garten-jutalomban, egy évvel késõbb Baumgarten-díjbanrészesült, ezekbõl késõbbi utazásait fizette. 1935 nyaránészak-európai, 1937 elején pedig hosszú távol-keleti utazásttett: A genovai kikötõben szállt hajóra, onnan Nápolyon átEgyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vize-ken áthaladva Bombay következett, végül India és a mai SríLanka területét elhagyva eljutott Szingapúrba, Manilába ésSanghajba is. Az egyetem elvégzését követõen Halasy-NagyJózsef vezetésével írta meg doktori disszertációját (A versszületése). 1939-ben doktorrá avatták, doktori disszertációjátpedig még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia címûegyetemi folyóirat.

Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amely-nek megszervezésével és vezetésével õt bízták meg. Mivelehhez a munkához neki sem könyvtárosi végzettsége, semgyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részétVárkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban,másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtá-rában töltve szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi meg-szûnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsõsorban a Ma-gyar Csillagban, a Válaszban, késõbb pedig a Diáriumbanközölte verseit. Eközben az Öttorony szerkesztõségén belülmár 1941-tõl - leginkább esztétikai, irodalmi jellegû - ellen-tétek alakultak ki. Weöres Sándor és Csorba Gyõzõ formáli-san kiváltak a szerkesztõségbõl, de 1942 nyaráig továbbra is

részt vettek annak munkájá-ban. 1942 júliusában Weöresvégképp kivált belõle.

A költõ 1943 õszén Buda-pestre költözött, és az Or-szágos Széchényi Könyvtármunkatársa lett. A másodikvilágháború befejezésekorviszont már Csöngén tartóz-kodott, és a következõ évetis az apai birtokon töltötte,majd rövid ideig Székes-fehérváron dolgozott múze-umi tisztviselõként, és az

ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-banWeöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel elsõ utazá-suk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres aMagyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, ittismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban aTörökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusbanKínába, õsszel pedig Görögországba látogattak. Az 1960-asévek elején eljutottak Dubrovnikba, 1965-ben pedig NewYorkba. 1966 júliusában a házaspár elutazott Londonba,ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.

Egész életét és mûvészetét meghatározta a keleti hagyo-mányokban, tanításokban fellelhetõ õsi tudás keresése,értelmezése. Nagyon erõsen hatottak rá az olyan gondolko-dók és tudósok, mint az író, filozófus Hamvas Béla és azeurópai hírû Kína-szakértõ, történész Fülöp Lajos, az õskul-túra történetét tanulmányozó Várkonyi Nándor.

„Az õs tudás az egyetlen alkalmas alap, ami rajta alapszik,ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az õstudás végtelenül egyszerû, olyannyira, hogy szavakba nem isfoglalható” – írja A teljesség felé címû, 1945-ben megjelentmûvében. Ez a könyvecske összefoglalja mindazt, amit azemberiség nagy tanítómesterei hagyományából és saját el-mélkedései során leszûrt.

1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, és az osztrák államelismerõ díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzösszegbõl Pász-tor Béla emlékére díjat alapított. 1970-ben jelent meg Weö-res elsõ angol nyelvû versválogatása Edwin Morgan fordítá-sában, amelyet egy évvel késõbb a német Suhrkamp Kiadóáltal készített Der von Ungarn címû kötet követett. 1972-benfeleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti ker-tes házba, Weöres itt lakott haláláig. Az bizonyos, hogy indu-lásától kezdve mindvégig, amikor sokan indokoltan már élõklasszikusnak tekintették, az érte lelkesedõk és a mindig fej-csóválók jellemzései oly különbözõek, mintha nem is ugyan-arról a költõrõl volna szó. Mert ebben az irdatlan útvesztõ-ben, ami költészetének egésze, együtt jelennek meg antikmítoszok és a modern élet sokféleképpen értelmezhetõképei. Gondolatmenetein párhuzamosan húzódik a szikárlogikus gondolkozás és a misztikus filozófiák ábrándjai.Csengõ-bongó gyermekversek váltakoznak lírai-egyéni tar-talmú életbölcselettel. De bármit mond, legyen az optimistavagy pesszimista, legyen szemléletesen képszerû vagy játéko-san értelmetlen - az cseng-bong, zenél, az nyelvi és ritmikaibravúr. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor KárolyiAmyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösenfelolvasást tartott a londoni River Side Studióban. 1982-benForintos-díj elis-merésben része-sült. Egy idõben azirodalmi Nobel-díjra is esélyesnektûnt, ám azt nemélhette meg. Elve-szített eszmélettel1989. január 22-énhalt meg Budapes-ten. Február 9-éntemették el a Far-kasréti temetõben.

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 57Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Átalvetõ


„Aki a szót megragadja/ sugarát is ragyogtatja/ árnyékát is megmutatja./ Aki a szót elcsépeli/ fényét árnyátelkeveri/ magasságát porba veri.” (Weöres Sándor: SZÓ)

Özönvíz-táj ez, tág és szédítõ,a kõkorszaknál õsibb az idõ,emlékezés sem kísér az uton -Ekképp mesélték, csak innen tudom:mikor pelenkám volt még és dadáms a hold kezemnél ült az almafán,az "ee-ee" és "papa-mama" utánaz elsõ, amit kimondott a szám:"fû, fa, füst".

Úgy tûnik, mintha látnám-hallanám:fölöttem süt víg napocska-anyám,a dajkával kis kocsiban tolatengem, reménydús fiatalurats oly fontos, mint nagy dörgeteg beszédmitõl országok esnek szerteszétés véres lesz a puszta és a rét,hogy kimondom e szent varázsigét:"Ffü -- ffa -- fjtt --"

Fogatlan szájjal tátogattam ésérzés nélkül jött sírás-nevetés,a sorsom nem volt könnyû vagy nehéz,múltat s jövõt még nem festett az ész,idõ nem volt, csak az örök jelen,mely mint a pont kiterjedéstelens mert kezdettelen így hát végtelen -mi áll, vagy mozdul, minden névtelen, fû, fa, füst.

A tarka egység részekké szakadt,Rám zúdult a különbség-áradat.Képzelj faágakat: mindegyikensok két- és három-magvú tok terem:így lett lassacskán mindennek neve

párjával: tej-víz, fehér-fekete,orr-fül, huszár-baka, fésû-kefe,s hármasban: elefánt-zsiráf-teve,fû-fa-füst.

Óriások közt telt az életem,a vállukig sem ért föl a kezem.És egy nap - tisztán emlékszem reá -nem fértem állva az asztal alá.Lejjebb ereszkedett a mennyezetés kezem-lábam megszélesedett.Ahogy én nõttem, úgy kisebbedett,de napjaimnak kedvesebbje lettfû, fa, füst.

Sorsom huszonnégy esztendõt lerótt,még végigélnék néhány-milliót:hasztalan vággyal nézem a jövõt,gyerek áll így a más cukra elõtt.De a kevés is jobb, mint semmi se,az élet szép, csak bánni kell vele,s ha félrebillen kedvem kereke,helyrezökkenti a varázsige:Fû, fa füst.

Szép a való! szebb, mint minden mese,kár, hogy mindünknek hûtlen kedvese.Azért van mind a tétlenség s a tett,hogy tompultabban várd a végzeted.Kinn ülök most a híg téli napon,mint aranya körében Harpagon,s ha mennem kell majd: tenger vagyonombúcsúzóul még összeszámolom:fû, fa, füst.

ÖNKARIKATÚRAHárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomatki érti meg?Egyikünk bölcs, mint a kõ és éppoly rideg, hideg.Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyárinapon.Harmadikunk dilinós kicsit és költõ is és gyerek nagyon.

FÛ, FA, FÜST

100 éve születettWeöres Sándor

2013. szeptember


(Adakaleh* szigete, június) A Duna tarajos hátán siklikcsónakunk. Izmoskarú, barnabõrû, bánatos szemû törökmeríti be a habokba ütemes lendülettel az evezõket. Dél feléjár az idõ. A nap merõlegesen tûzi a Duna vizére tüzes nyi-lait. A víz tükre vakító fehér. A hatalmas hullámtömeg felü-lete milliárd és millliárd tükörcseréppé törik össze és káp-ráztató játékot ûz a nap sugaraival. Az evezõsök az evezõla-pátok ritmusára halkan dúdolnak egy török dalt. A szerbiaisziklás partok fölött kékes felhõk gyülekeznek. A nagy víztö-meg már érintkezést talált a közelgõ vihar szellemével, mertszellõ se lendül s a Duna máris elkezdi nyugtalan lázongását.A török révészek szaporábban loccsantják be lapátjukat ahullámokba. Sietni kell, mert a vihar utolérhet. FeltûnnekAda Kaleh ciklopsi erõd-övei. A part mellett suhan csóna-kunk, megfelelõ kikötõ-helyet keresve. Édes rózsaillat ömlikfelénk a sziget kebelérõl. A csónak halkan parthoz ütõdik, azevezõlapátokat behúzzák s a török révészek akrobata-ügyes-séggel ugranak ki a partra. Megérkeztünk Bicsérdy mesterMekkájába. Az egész kirándulást az õ kedvéért tettük meg.Látni akartuk, hogyan él, milyen környezetben lakik, mikendolgozik a gyomor – pardon a kifejezésért –, a nyers növény-evés apostola.

Valamikor élénk élet volt itt. Az aldunai kirándulók ilyen-kor nagy tömegekben látogatták meg a szigetet. Sokanösszetévesztik Ada Kaleht Jókai Senki szigetével, holott azjóval fentebb van, a Duna felsõ ágában. Körül kell nézni azalig egy kilométer hosszú szigetecskén, és még az is, aki sohaéletében nem látott várerõdítményt, rögtön kitalálja, hogyezt a paradicsom-szigetkertet stratégiai bázisnak építettékki. Az ottmaradt gyér török lakosság fanyar arccal panaszko-

dik, hogy vége az elísiumi jó idõknek, s a sziget lakosságánakvalaha bõséges jövedelmet jelentõ cigaretta csempészetnek.A természet itt egy-két hónappal handikepelve van. S akajszínbarack sárgálló, húsos gyümölcse s a fügefák mézédesbogyói már érõben vannak. Az erõdövek között keskeny, te-kervényes utak mentén házak rejtõzködnek a dús lombsátor-ok között. A festõien gondozatlan kertecskékben rengetegrózsa libegi magából a bódító illatot. Felkeressük a szigetprimarjat, aki mellénk ad egy török szolgát, hogy kalauzoljonel bennünket a Mester tuszkulánumáig. Az erõd fõkapujá-nak szomszédságában célhoz értünk. A jobbról-balról elterü-lõ termékeny földsávon kukorica-ültetvények vonulnakvégig. A kukorica itt már vállig ér s a csövek rojtos szakállamár kibomlott a levelek közül. Kísérõnk tört magyarsággalbeszéli, hogy kazamaták fölött járunk.

– Hány kazamata van a szigeten?– Hétszáz – feleli kurtán.Kalauzunk elköszön, és mi várakozásteljesen megállunk

Bicsérdy mester kapuja elõtt, amely egy vadon virágzó kert-re nyílik. Benézünk a kerítésen. A ház belsõ részébõl egyegész kis falka kutya rohan elõ, irtózatos csaholással.

– Timisoara! – kiált rá egy láthatatlan férfi erõs, recsegõhangon az egyik kutyára, mire az egész kis falkaengedelmesen visszavonul. Kopogtatunk a zártkapun. Öreg anyóka jön a ház felõl, papucsban,nesztelenül a kapu felé. Amíg odaér, szemlét tar-tunk a ház külsején. A hosszú, alacsony ház falaindigókékre van festve. Olyan a színe, mint aromán falvak kicsiny viskójáé, amelyeket sátorosünnepeken az asszonyok szoktak befesteni.Szelíd képû, õsz, szomorkás kifejezésû anyó nyit-ja ki a kaput.

A „Mester” fogad– Bicsérdy mestert jöttünk meglátogatni.– Kit jelentsek be a mesternek? Majd bocsánat-

kérõ hangon hozzáteszi: – Nem biztos, hogy amester fogad.

Visszafordul, de pár pillanat múlva visszatér, éssuttogó, szinte áhítatos hangon jelenti ki:

– Nagy szerencséjük van az uraknak, mert amester jó kedvében van és fogad. Tessék csak, tessék –, selõttünk tipegve vezet be a házba. – Erre tessék – mondjagyenge madárhangon. – A kicsi balkonra, a mester ott várbennünket.

Napsugártól derûs, zárt üveges verandára lépünk. Talán amester dolgozószobája. Török szõnyeggel leterített nagyheverõdivány, pár fonott szék, egy asztalka és egy magas, áll-ványos íróasztal. Az íróállvány közepén bõrkötéses foliáns

Kõmíves Nagy Lajoskorabeli tudósításaibólRégi idõk tanúi (2.)

Bicsérdy „Mester” birodalmábanA nyersgyümölcsevés apostola lemondott a személyes meggyõzés metódusáról és csak könyveiben továbbítja

a szent kinyilatkoztatást – A „halál legyõzõje” szemmel láthatóan megöregedett, de két hét múlva mégis házasodik.

hever. Arasznyi vastagságú. Olyan, mint egy biblia. Az öreg-asszony kitalálja kérdõ gondolatunkat és már válaszol is.Áhítattal nyújtja ki reszketõ, csontos karját. És suttogó han-gon, mintha valami szentségrõl lenne szó, mondja.

- Itt van a nagy bölcsesség könyv

Szemben Bicsérdyvel**

Profán kezekkel felnyitjuk az újkor bibliáját. Százegyné-hány oldal, sûrûn teleírva gondosan cirkalmazott, gömbölyûbetûkkel és mint a bibliai textusok, a fejezetek megszámoz-va. Ebbe jegyzi be a mester örökérvényû, új axiómáit. Téve-dés ki van zárva. Ez a könyv a halál legyõzésének arkangyalikinyilatkoztatása. Pár percnyi várakozás után kilép a belsõtermekbõl a Mester. Leplezett kutatással siklik végig rajtatekintetünk.

A Mester korát elõzetesen megkérdeztük az öregasszonytól,56 éves. Fáradt, kimerült fakó arc, életszín nélkül, árkosvonásokkal. Álmodozó, tompafényû, szürkés szemek.Megáll az ajtó küszöbén és fejedelmi mozdulattal kezétnyújtja. A fejedelmi gesztus azonban megrokkan a kéz delí-riumos reszketésében. Tétován réved maga elé. Beszéd köz-ben a távolba néz. Nem akar szembe kerülni tekintetünkkel.Otthonos, bõ ruha és a nyaknál kigombolt tenisz ing az öltö-zete. Az ajtófélfának dõl. Hangját ünnepélyesség tompítja,mikor megszólal:

– Mért jöttek hozzám az urak és hölgyek? Átvesszük az álmodozó, suttogásba veszõ hangnemet és

hasonló pátosszal válaszolunk:-– Az eszme hozott minket ide önhöz, Mester, hogy kinyi-

latkoztatásait meghallgassuk.Gyanakodva fordul felénk: - Újságíró nincs önök között?– Nincs, Mester – válaszoljuk megbocsátható enyhe füllen-

téssel. – Színrõl-színre óhajtottuk látni a Mestert azon ahelyen, ahol gondolatai megszületnek. Itt nyugalom szálljameg a lelket.

– Ez az én életprogrammom – mondja, mint egy transzban,fojtott suttogással.

– Milyen eszközökkel folytatja megváltó tevékenységét? Arégi személyes meggyõzéssel, szónoklatokkal?

„Kiábrándultam a személyes agitációból!”

– Nem - mondja még mindig halk, szenvelgõ hangon. –Magyarországi turnén, különösen Budapesten kiábrándul-tam a személyes agitációból.

Nehéz sóhaj szabadul ki domború mellkasából:Ötvenhárom milliót puccoltam el Pesten. Azalatt semmit

sem dolgoztam, csak az újságírókat fogadtam.– Akkor tehát vége az apostoljárásnak, - kérdezzük tõle,

viszonozva a nehéz, lemondó sóhajtást. - Vége – válaszolja olyan tompa hangon, mintha a halál

beálltát jelentené be. – Ezentúl csak könyvek útján akaromterjeszteni az igazságot, amellyel örök részese lettem a nagymindenségnek. Ahogy az antennák dróttalan távírók útjánközlekednek, úgy én velem is közli az igazságokat az örökké-valóság. A kinyilatkoztatás útjára értem. Eljutottam a meste-ri fokig.

– Hogyan osztja be a nap huszonnégy óráját?– Húsz órát dolgozom naponta és csak négy órát adok a

pihenésnek. Csak így tudtam elérni azt, hogy a világ összesbölcseinek könyvét elolvastam.

A hangja egyszerre magasra csap. Erõ önti el az izmokat,hit lángja a sápadt arcot. Mutató ujját keresztelõszentjánosimozdulattal elõrenyújtja és kitörõ lázzal nyilatkoztatta ki:

Krisztus és Zoroaster konkurrense

- Senki sem bírhat azokkal az ismeretekkel és bölcsessé-gekkel, mint én. Összefogtam a világ tényének minden isme-retét Zoroaestertõl Krisztusig. Az utolsó Mester én vagyok.

– Én olvastam a Mester nagy mûvét: A halál legyõzését.Ön valószínûen a biblia alapján áll, mert sokat hivatkozik azevangéliumra. Ugyebár ön a krisztusi gondolat alapjánelképzelt örökéletet biztosítja?

Bicsérdy atya a pátosz piedesztáljáról valósággal lezuhan ami prózai földszintünkre. Olyan dühös lett, mint más, közön-séges ember.

– Semmi közöm a teisztikus világnézethez. Nem állok abiblia alapján, nyolc éves korom óta nem voltam templom-ban. Nem tudom, milyen nap van ma. Én itt dolgozom azemberiség jövõjének megváltásán. Nem foglalkozom a meg-szabott napokkal. Én nem a napok szûk határaiban, hanemaz idõk végtelenségében élek. Az idõvel magával egyértékû-en kapcsolódom bele a végtelen életbe.

– És mivel érte el Mester a végtelen életnek ezt a mesterifokát?

A forrázatlan zöldség, mint életprogram

– Életprogrammom és életszisztémám a forrázatlan zöld-ség. Nálam nincs konyha, a mészárosok üzleteit s a párolgó,gõzölgõ konyhát kerülöm, mint a pestises, eltemetetlen hul-lákat.

Átalvetõ


2013. szeptember


Elõrelép a kis asztalkához és felnyalábol egy csomó leve-let:

– Ezek ma jöttek. Harmincötezer levél van a gyûjtemé-nyemben. Mindeniknek írója tõlem várja testi felszabadulá-sát és a gyógyulást.

A hanghordozása most olyan, mint egy rossz vidéki szí-nésznek: – Kigyógyítok mindenkit rákfenébõl, tuberkulózis-ból, cukorbajból, tifuszból.

– Elmebajból is, Mester?Nem válaszol kérdésemre, csak lesújtó pillantással adja

meg a méltó feleletet.

Bicsérdy Béla házassági drámája

– Ki segíti önt ebben a munkában, mert lehetetlen, hogy azérdeklõdõk e nagy számával egyedül fenntarthatná a kontak-tust.

– Segítségem és jobb kezem a titkárnõm, aki két hét múlvaa feleségem lesz. Leendõ feleségem betegen jött hozzám,halálos betegen. De én visszaadtam az életnek s õ ezért hálá-ból megajándékoz a boldogsággal. A régi feleségem, aki itthagyott, - folytatja zsörtölõdõ hangon, - naponta nyolc órátaludt. – (A nyolc órát úgy ejti ki, mint valami halálos bûnt.)– Nem tudott engem megérteni.

– Ez a nagy emberek átka – sietek régi feleségérõl alkotottvéleményét megerõsíteni.

– Úgy van, válaszolja ingathatatlan meggyõzõdéssel. Min-dennap három órakor kelek és hozzáfogok munkámhoz. Atitkárnõm, aki ismétlem, csak gyógyulásáért jött hozzám, azablakból figyelte korai munkába állásomat. Õ sem tudotttovább aludni egy percig sem és részt kért az én munkámból.Elvállalta a levelezések ellátását. Jobb kezem lett. Ezt a fele-ségem nem tudta gyanú nélkül elviselni. Egyszerûen elha-gyott. Könyörögve hívtuk vissza mind a ketten, de nem isválaszolt. Leendõ felesé-gem családja gazdag gyá-rosokból áll. Õ most egészvagyonát az eszme szolgá-latának áldozza fel. A nõ-vérével s az édesanyjávalvan itt.

– Mit csinál a nõvére?– Most úszott le Orso-

váról Adakalehra. Nemcsekély sportteljesítmény.Hét kilométer.

– Ön is szokott strandol-ni, Mester?

Kihúzza magát és büsz-kén jelenti ki:

– Harmincszor szoktamátúszni egymás után aDunát.

Prófétai gesztussal tes-sékel be a belsõ termekbe.Tizenkét, török stílusúegymásba nyíló szoba. Afalak mentén szõnyeggelletakart padkák. A máso-

dik szoba egyik sarkában két óriási súlyzó.– Bírja még a súlyzókat, Mester? Megijedtünk, olyan heves mozdulattal kapta le magáról a

kabátot és az inget és úgy, félmeztelen, cirkuszi akrobatamozdulattal emelte fel behajlított karjait és felfújta tüdejét:

– Ide nézzenek !

Ezer és ezer ránc…

Valóban, még ma is szoborszerûek az izmai, de szemem avastag izmokkal csomózott mellkasról felsiklott a nyakára.Megrémültem. Petyhüdt bõrleffentyûk kötik össze az állat amellkassal. Ezer és ezer ránc. A törzse olyan, mint egy atlé-táé, a nyak mint egy vénasszonyé.

Az audiencia végetért. Közben odakünt kitombolta magáta szerbiai partoktól megérkezett vihar. A levegõ kellemesenlehûlt. Bicsérdy mester félmeztelenül kísért ki az utcára.Török járókelõk mentek arra és összevigyorogtak. De aMester olyan magasan székel, hogy meg sem láthatja a földgyarló férgeinek botor eltévelyedéseit.

Keleti Újság, 1927. június 20.

* Ada Kaleh vagy Ada-Kalé a törökök által lakott kis sziget volta Dunán, amelyet 1972-ben, a vaskapui vízerõmû gátjának megépí-tése után vízzel árasztottak el. A sziget Orsova alatt kb. 3 kilomé-terre helyezkedett el. 1913-tól 1918-ig, amikor Magyarországhoztartozott, Újorsova néven alkotott községet.

** Bicsérdy Béla (Pest, 1972. március 20.–Billings, Montana,1951. december 7.) természetgyógyász, életreformer, a vegetaria-nizmus róla elnevezett speciális formájának, a bicsérdizmus gyógy-és életmódnak a népszerûsítõje.

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEGyerekeknek

Fiam,ma már a könyvkereskedésekben nem is árulják azt a könyvet,

amely minden könyvek közül a leghosszasabban foglalkoztatott.Jelesek Csarnoka – ez volt a címe, és bár csak fényezett papírosból,igen szép címtáblája volt. Szép, világos színek, valami kék ragyogásjátszanak a szemem elõtt, ha rágondolok. Belõle semmire sememlékszem. Lehet, hogy nem is olvastam. Nem az enyém volt ez akönyv, nem volt az enyém.

Fiúk, hárman voltunk, szép, nagy sokszobás házban éltünk, voltnagy udvarunk is, emlékszem rózsafákra, mik zöld faragott karók-hoz voltak kötözve, a karók fején csillogó ezüst gömbök. A nyáriudvarról a piros rózsák illatát, a téli udvarról a behavazott díszfe-nyõk fehér tömegeit õrizte legtovább az emlékezetem. Az udvartjórészt csak ketten birtokoltuk, mi két kisebb fiúk. Pár évvel idõsebbbátyánk már a könyvespolc rabja volt. Mellette alig számítottunk.Szigorú házrendünk ellen csak õ véthetett, külön véleményt csak õjelenthetett, némi cselekvõséget az életébe csak õ vihetett.Nyaralt anyánkkal Franzensbadban s a Balaton mellett, ket-ten a beszédet néha franciára fordították. Könyv-szeretete, nagyon sok ajándékkönyvön kívül, még külö-nösebb megbecsülést is juttatott neki. (Nekem egyet-len könyvem, sokáig egyetlen olvasmányom a „JóFridolin és gonosz Dietrich” volt, az udvar felõlilépcsõn ültem olvasgatva és szívdobogva, akönnyekkel küzdöttem Fridolin oldalán).

Gyermekkori vétségekért kiszabott büntetése-ink csak úgy számíthattak elengedésre, hacsínyeinkben részes volt Ernõ bátyánk is, kitte csak õsz hajjal tudsz látni, úgy ismertedmeg s tán megérteni sem tudod, hogy õ isvalamikor kis gimnazista volt, koromfekete hajú, csínyekben bûnöskis gimnazista. Ha csak ketten, két kisebbek, szenvedtünk – Ernõ,mint komoly közvetítõ, eredményekkel járt közben anyánknál.Köztem és közte a rangkülönbség áthidalhatatlan volt. Ha új ruhátkapott, majd olyan formán néztem, mint asszonycselédek szokták,ha kisasszonyuk új ruhába öltözik, kíváncsi örömmel – én nemtudom, tán büszkeséggel is. Bizonyítványaink közül az enyéim vol-tak a jobbak, de minden érdeklõdés az õ elõmenetele felé fordult.Az én apró sikereimet apám, anyám egyszerûen tudomásul vették,én magam tudomásul sem vettem.

Az Ernõ sikere öröm volt, a balsikere bánat. Könnyes volt anyámszeme és halk szavú lett a házi nép. Vendégeskedõ vacsorákon, sze-retettel szemmel tartva, már ott ült – én kívülrõl nyeltem a zsivajt.Cirkuszba minket is vittek, de õt színházba is és este, gyertya mel-lett már olvashatott.

Nézd, kis fiam, akkor se lázongtam, most is érthetõnek találom,hogy sok minden úgy volt és lehet, hogy eleintén lázongtam is, csak

már nem emlékszem. (Rendjén valónak a magam semmibe vételétaligha gondoltam. Mert szinte ugyanebbõl az idõbõl való az azemlékem is, amelyrõl nem tudom, mások is õriznek-e hasonlót,közös emlékem-e minden más gyerekkel, vagy csak nekem volt megez a különleges képzelõdésem: fel és alá sétálgattam az udvaron ésolyan érzésem volt, hogy a házban lévõk elbújva szemmel kísérnekés mindnyájuknak legfontosabb – én vagyok. Rosszul bánnakvelem, büntetnek, semmibe vesznek, csúfolnak, de valamilyen fel-sõbb akaratból így kell tenniök, nekem csak mutatják a szigort, dealapjában minden körülöttem forog. És jön majd egy nap, mikor azálarcok lehullnak és mindenki ragyogó arccal, boldogan fordulfelém, minden megvilágosul... és vártam ezt a napot. Magamban,este különösen, fekve kis fiókos ágyamban, sokat sírtam, de nemvolt örömök nélkül ez a könnyes boldogtalanság.)

Mi vitt rá, hogy egy este, bátyám könyvespolcáról elvegyem ésiskolakönyveim közé csúsztassam a Jelesek Csarnokát? Mert ezt

tettem a szívdobogtatón széptáblájú könyvvel és pár hétenbelül még már hét-nyolc könyv is így járt velem. De nemcsak ennyi volt. Iskolatáskámban reggel az iskolába is elvit-

tem és osztálytársaimnak, egynek ezt, másnak aztelkölcsönöztem. Hosszú idõk, hetek teltek el, míg

rájöttek – mint mondták -, a turpisságra.Bátyám a Jelesek Csarnoka hiányát vette észrelegelõbb, s arról a többi könyvekét. Nemtagadtam semmit. Másnap délelõtt az iskolá-ban az igazgató úrhoz hívtak. Ott volt idõsebbleánytestvérem is. Kivallattak, mely fiúknakadtam könyveket. Szigorú szavakat mondott azigazgató úr. Azt is mondta, hogy meg van bot-ránkozva. Akkor hallottam elõször ezt a szót és

nagyon megdöbbentem. Még heteken át hallottam otthon ismétel-getni az igazgatói véleményt, a megbotránkozás sosem maradt kibelõle és mindannyiszor megdöbbentem. A könyveket, nõvérem-mel körüljárva a fiúkat, visszaszereztük.

– Tolvaj! – mondta édesanyám nagyon hosszú idõn keresztül, hamás újabb csínytevésemmel felingereltem. Tolvaj! – mondták test-véreim, ha bármi okból köztünk a dolog szóharcra került. Tolvaj! –mondták a házicselédek, ha kényelmükben megzavartam õket.Tolvaj! – mondta egyetlen egyszer édesapám is, de ezen már csaknevettem, olyan idegenül jött szájából e szó (ma már tudom: azért,mert meggyõzõdés nélkül mondta, egészen komolytalanul, közszá-jon forgó csúfnevemet üstökön ragadva). Tolvaj! – mondta részegesöreg mosónõnk is, akinél nagyobb tolvaj nem volt a városon.

Gyermekkori emlékeim közül a legélénkebbek egyike, a JelesekCsarnoka, de aligha a büntetés súlyossága miatt és ebbõl az okbólaligha is meséltem volna el neked. Harmincnégy év távolságán átnem nyúltam volna e könyv után, csak azért, hogy rajta megmutas-

Tanítómesék nagyobb gyermekeknek, talán felnõtteknek is.

Osvát Kálmán: LEVELEK A FIAMHOZ (3.)

2013. szeptember

EKOSZ–EMTE 63Gyerekeknek

sam: apró bûneinkkel nem csak kárt okozunk embertársainknak,hanem hasznot is, adván nekik támadási pontot – biztos, veszélyte-len, sikeres támadásra. Efféle tanulságért, sem térben, sem idõben,nem kellett volna olyan messze mennem. Más okaim voltak rá,fiam. Elsõbb is: nem akartam kockára tenni érzékeny kis lelkedhitét, vajjon igazságos ember-e az apád, hogy magát e levelekbenmindig mint üldözött ártatlanságot szerepelteti. Nem, fiam. Én iselkövettem rosszat, mint más emberek és helytelen volt, hogy nemhagytam a helyén a Jelesek Csarnokát. Helytelenségét nem a bün-tetések, a nekem juttatott gúny és szidalom mutatják, hanem a kár,mit szenvedtem a vélt haszon helyett. Enyém volt a lopás dúló izgal-ma, a felfedeztetés hosszú félelme, de nem lett az enyém a JelesekCsarnoka. Még órákra sem, hisz elbeszéltem, hogy kis pajtásaimnakelkölcsönöztem. Kérték s én odaadtam, mert mutatnom kellett,hogy enyém, hogy rendelkezem vele.

Fiam, nem minden dologban, de sokban az idõ legyõzi a szégyentés hidd el, hogy én most a színigazat beszélem neked. Én nem isakartam magamnak a Jelesek Csarnokát. Sosem értenéd meg,miért vettem el mégis, ha el nem mondanám és legfõbb oka, hogy etörténetbe kezdtem, éppen az volt, hogy ezt elmondhassam.

Azért loptam el a Jelesek Csarnokát, hogy elvihessem magammalaz iskolába. Csak azért. Hogy ott tízpercekben magam elé tegyemés címlapjának kék ragyogásával magamhoz csábítsam a fiúk csodá-ló tekintetét. Hogy engem is észrevegyenek, hogy én is valaki legyekközöttük. Egyik fiú a zsebpénzét csörgette, másik az új cipõjét csi-korgatta, harmadik a festékdoboza fedelét nyisszegette és elénk vil-lant az okkersárga, a cinóbervörös és a tustányér fehérje. Nekemnem volt másom, csak iskolakönyvem, se ugrós ceruzám, se pergõcsigám, még erõs muszklim sem. Nem mondhattam kérkedõ pajtá-saimnak, hogy este színházban voltam, s nem mondhattam, hogydélután cukrászdába visznek. Nem tudom, érted-e, mit beszélek.Én is jelentkezni akartam a világban, hanggal, színnel vagy akármimással. És így történt, hogy jelentkeztem a Jelesek Csarnokával.Nagy sikerem volt, de csak pillanatnyi. Utána jött a szégyen. S azigazgató úr megbotránkozása.

Kellemes iskolakezdést kíván és továbbrais szeretettel várja leveleiteket, javaslataitokat

a szerkesztõ néni, az alábbi címre:: B. OSVÁT ÁGNES

540.477 Marosvásárhely (Targu Mures),str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures, Románia.

Telefon: 0040265/249918, 0040365/803670,0040770/173128

E-mail: [email protected]

Weöres Sándor: A békakirályNád alól és gõz alólVízi várból nóta szól,Vízi várban zöld kövönDalol Ung király –

Hallja kinn a sima rétUng királynak énekét,És nótára hajladozLepke és füszál

Weöres Sándor

Déli felhõkDomb tövén, hol nyúl szalad

S lyukat ás a rókaNyári fényben, napsütésben

Felhõt les Katóka.

Zöld fûszál az ajka közt,Hallja kinn a sima rét

Tenyerén az álla…A vándorló felhõ-népet

Álmosan csodálja.

Elõl úszik Mog király,Kétágú az orra,

Feje fölött koronája,

Fut mögötte a bolondSzélesen nevetve,

Nagy púpjából szürke kígyóNyúlik az egekbe.

Törött kordén utazikEgy kopasztott kánya,

S haját tépve Bogyóvére,A király leánya.

És utánuk cifra házGördül sok keréken,

Benn a cirkusz hercegnõjeÖltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerétOdaadná szépen,

Csak egy hétig futkoshatnaLenn a nyári réten.

ÁTALVETÕ ONLINELapunk az interneten a következõ

címeken olvasható: www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu és

az új lapszám megjelenésével cserélõdik.

Tisztelt olvasóink!Az EKOSZ májusi tisztújítása nyomán a személyi változá-sok, valamint a szükséges alapszabály-módosítások bíró-sági bejegyzése lapzártánkig nem történt meg. Ennek követ-keztében új bankszámlát nyitni, új befizetései csekkeketnyomtattatni még nem tudtunk. Ezeket decemberi lapszá-munkhoz fogjuk mellékelni, az átutaláshoz szükségesbankszámlaszámot is akkor fogjuk közölni. (A következõévi elõfizetések túlnyomó zöme különben is akkor válikesedékessé). Könyvelõnk és pénztárosunk, Józsa Lászlónéhalála után (megemlékezésünket lásd a 30. oldalon) érke-zett befizetéseket, átutalásokat elõzõ elnökünk fogadta,amiért külön köszönetet mondunk neki.

Támogatóink(A megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetésekettekintjük támogatásnak). Emlékezetünk rá: lapunk füg-getlenségét és erdélyi olvasóinkhoz történõ díjmenteseljuttatását teszik lehetõvé e nagylelkû adományok.Köszönjük!

Benedek András Etyek 3500 Ftdr. Asztalos Ivánné Medgyes 100 RONdr. Kasza Margit Siófok 1500 Ftdr. László László Marosvásárhely 20 RONdr. Somay Gergely Paks 1000 Ftdr. Toró Árpád Inárcs 1500 FtIllyés Erzsébet Sepsiszentgyörgy 3000 FtKastal András Villány 1500 FtNagy Emese Zsófia Marosvásárhely 10 EUROrbán Szilveszter Göd 3500 FtPalkó László Csongrád 2500 FtProf. dr. Gyurkovits Kálmán Mosdós 5000 FtProf. dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 15 RONProf. dr. Kosztarab Mihály USA 180 USDProf. dr. Tõkés Béla Marosvásárhely 35 RONZoltán Attila Jászárokszállás 2500 Ft

Mai erdélyi állatmeseA fecske hazaérkezik kisfiával Afrikából, leszállnakegy ágra és üldögélnek. Egyszer megszólal az öregfecske.- Látod fiam azt a fészket ott az eresz alatt? Abban a

fészekben születtél te, én, nagyapád, dédnagyapád,üknagyapád, és azt szeretném fiam, hogy a te gyere-keid és az Õ unokáik is abban a fészekben szülesse-nek. Erre kidugja a fészekbõl a fejét egy veréb: Ce totvorbici acolo?(A román nyelvet nem ismerõknek a veréb szavaimagyarul: mirõl beszélnek ott?)

„A gondolat repül, a szavak gyalog járnak. Ebben áll az írók drámája.”(Julien Green – francia-amerikai író; 1900–1998)

2 ekosz–emte híreink · reflexiók spaller Árpád, juhos-kiss j., gyárfás andrás tollából...

Documents