EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

2001. ÉV TAVASZI ÉS ŐSZI SZEMESZTER

Vékás Lajos professzor átveszi Klinghammer István rektortól az Egyetem Jubileumi Ezüst Eniléldrnzét

Klinghammer István rektor megkoszorúzza Pázmány Péternek, az egyetem alapítójának emléktábláját

Klinghammer István rektor a lágymányosi campus déli tiimbjének kulcsával a kihelyezett kornzányülés után. Tőle jobbra Martonyi János külügyminiszter, Orbán Viktor miniszterelniik, és Pálinkás József oktatási miniszter

/•

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

/•

ront

6-7. SZÁM, 2001

A FÉLÉV KRÓNIKÁJA, 6-7. SZÁM, 2 0 01

Felelős szerkesztő:

DR. GERCSf\.K Gf\BOR

Felelős kiadó:

DR. KLINGl-IAMJ\11.ER ISTVJ\N rektor

ISSN 1586-9903

Készült 200 példányban a Pytheas Kft. gondozásában. Nyomtatta a PXP Első Magyar Digitális Nyomda Rt.

Tartalomjegyzék

Előszó [5]

A 2001. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi közgy{flés (2001. május 11.) [6]

A 200 l. évi Pázmány Péter-előadás: Joseph Haydn „sze1-ződésszegései" és a modem sze1-zői jogvédelem kezdetei (Vékás Lajos, akadémikus, egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék) [8]

A 2001. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és tudományos munkásságának méltatása Sierd Cloetingh, Kosáry Domokos, Herwig Maehler, Pulay Péter, Kurt Seelmann [15]

A 2001. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és válaszbeszédei Sierd Cloetingh [19] Kosáry Domokos [20] Herwig Maehler [21] Pulay Péter [2 3 Kurt Seelmann [24]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 367. tanévét megnyitó ünnepi közgy{ílés (2001. szeptember 7.) [26]

KJinghammer István rektor tanévnyitó beszéde [26]

Miniszteri és egyetemi kitüntetések adományozása [31]

Díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések (2001. november 6., 7. és 8.) [33]

Az Amerikai Pártoló Testület megalakulása (2001. október 12.) [37]

A Természettudományi Kar lágymányosi déli tömbjének átadása (2001. augusztus 28.) és avató ünnepsége (2001. október 20.) [39]

A Bolyai bicentenáriumi év megnyitója (2001. december 14.) [431

Együttműködési szerződés aláírása a berlini Humboldt Egyetemmel (2001. december 19.) [47[

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetközi elismerései [481

Előszó

Negyedik alkalommal, összevont számként jelenik meg egyetemünk „A félév krónikája" címfi kiadványa, amely a 2001. évi tavaszi és őszi szemeszter jeles ese­ményeit örökíti meg.

A 2001. esztendő is bővelkedett eseményekben, amelyeken a hazai és a nemzetközi tudományos, kulturális és politikai közélet ismert egyéniségeit is köszönd1ettük körünkben. Ezek sorában kell megemlíteni az immár hagyomá­nyossá vált Pázmány-ünnepet, amikor négy külföldi és egy magyar tiszteletbeli doktor és professzor (doct01· et professor honoris causa) avatására került sor.

Szeptemberben, alma materünk 367. tanévnyitó közgyfilésén hagyomá­nyos miniszteri és egyetemi kitüntetések átadására is sor került. A 2001. év utol­só jelentős egyetemi ünnepsége a díszoklevelek átadása alkalmából összehívott három díszközgyfüés volt, amelynek keretében egyetemünk több évtizeddel ez­előtt végzett egykori hallgatóit köszöntöttük. Az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem iránti érdeklődés megnyilvánulása volt, hogy ebben az évben is számos ország, illetve külföldi egyetem vezető képviselője kereste fel egyetemünket, így a német DAAD kelet-európai vezetője, továbbá a dél-afrikai, a dél-koreai, az in­diai, az iráni, a kínai és a török nagykövet. A korszerű egyetem újszerfi kapcso­latok kialakítását és a gazdasági élet fokozottabb bevonását igényli. E törekvés erdeményeként alakult meg az Amerikai Pártoló Testület.

Meggyőződésem, hogy a hat karrá bővült, és immár nunden értelemben integrált Eötvös Loránd Tudományegyetem - munkatársainak felkészültségé­vel és közel harmincezer hallgatójával - az új évszázadban is a magyar felsőokta­tás meghatározó mfihelye marad. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a Természet­tudományi Kar lágymányosi campusának legújabb épületét a teljes magyar kor­mány jelenlétében avattuk fel.

Budapest, 2001. december

DR. KLINGHAMMER lSTVf\N

rektor

s

A 2001. évi Pázmány-ünnepség alkalmából rendezett ünnepi kiizgyűlés (2001. május 11.)

Az aulában 2001. május 11-én 10 órai kezdettel került sor a Pázmány-ünnepség megrendezésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapításának 366. évfordulója tiszteletére tartott ünnepi közgyGlés alkalmából az Egyetemi Tanács nevében KJinghammer István rektor a hagyományokhoz hűen latinul köszöntötte a társegyetemek képviselőit, egyetemünk megjelent volt rektorait és díszdoktorait, oktató­it, hallgatóit, a Pázmány Péter Baráti Társaság tagjait. Az ünnepségen részt vett Németh János, az AJ­kotmánybíróság elnöke, Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára, Polt Péter, leg­főbb ügyész, Náray-Szabó Gábor, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára, továbbá Ralf Krautkramer, a Német Szövetségi Köztársaság Nagykövetségének tanácsosa, Tom van Oorschot, a Holland Királyság Nagykövetségének tanácsosa, és Rudolf Weiersmüller, Svájc nagykövete.

Az 1991-ben bevezetett szokás szerint az egyetemünk alapítójára, Pázmány Péter bíborosra törté­nő megemlékezés tudományos részét, a „Pázmány Péter-előadást"-t az egyetem egyik kiemelkedő ered­ményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. A 2001. évi ünnepi előadást Vékás Lajos aka­démikus, egyetemünk ÁJlam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének professzora ,Joseph Haydn 'szerződésszegései' és a modern szerzői jogvédelem kezdetei" címmel tartotta. Az Egyetemi Ta­nács 1992. április 6-i ülésén hozott határozata értelmében a „Pázmány Péter-előadás" mindenkori pre­legálója az Egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmét kapja, így ebben az egyetemi kitüntetésben 2001-ben Vékás Lajos professzor részesült.

Ezt követően került sor a 2001. évi Pázmány-ünnepségen felavatandó tiszteletbeli doktor- és pro­fesszorjelöltek tudományos munkásságának méltatására és felavatására az előterjesztést tevő karok dé­kánja által. 2001-ben öten részesültek egyetemünk ezen legmagasabb kitüntetésében:

6

• Az ÁJlam és] ogtudományi Kar előterjesztése alapján Kurt Seelman professzor, az U niversitat Ba­sel tanára, a kiemelkedő jogfilozófusi és jogtörténeti munkássága, elismert kutatói és tudomány­szervezői tevékenysége, a magyar-német jogtudományi kapcsolatok elmélyítése terén kifejtett ma­gas színvonalú tevékenységéért.

• A Bölcsészettudományi Kar előterjesztése alapján Kosáry Domokos professzor, az Eötvös LorándTudományegyetem Bölcsészettudományi Kara címzetes tanára a 18-19. századi magyar történe­lem - ezen belül a 18. századi művelődéstörténet - kutatása terén elért, nemzetközileg is elismerttudományos eredményeiért, széles körű tudományszervező tevékenységéért, a hazai tudománypo­litika meghatározó reprezentánsaként hosszú időn át kifejtett sokoldalú munkásságáért, közel hétévtizedes töretlen ív(i tudományos pályája elismeréseként.

• A Bölcsészettudományi Kar előterjesztése alapján Herwig Maehler a görög papirológia területénkifejtett, nemzetközi elismerést kivívott oktatói és tudományos munkásságáért, a görög líra kutatá­si terén elért egyedülálló eredményeiért, széles körű tudományszervezői és publikációs tevékeny­ségéért, egyetemünk tudósainak és hallgatóinak hosszú idő óta nyújtott sokoldalú és önzetlen tá­mogatásáért, az Ókortudományi Intézet oktató- és kutatómunkáját segítő felbecsülhetetlen értéktíadományai elismeréseként.

• A Természettudományi Kar előterjesztése alapján Sierd Cloetingh professzor a földtudomány ki­emelkedő műveléséért, az üledékes medencék kialakulásának és folyamatainak kvantitatív modelle­zésében elért eredményeiért, egy európai lépték6 iskola megteremtéséért.

• A Természettudományi Kar előterjesztése alapján Pulay Péter a kvantummechanika világszintenkiemelkedő m6veléséért, az „analitikus derivált technikák" kifejlesztéséért, a „gradiens" módszerkidolgozásáért.

Az előterjesztést és a kézfogással történő avatást követően a „tiszteletbeli doktor és professzor" cím új tulajdonosai válaszbeszédben mondtak köszöntet egyetemünk eme legmagasabb kitüntetéséért. Az alábbiakban közreadjuk a 200 l-ben elhangzott Pázmány Péter-előadást, a díszdoktorok tudományos munkásságának dékáni méltatását, illetve a válaszbeszédek szövegét.

7

A 2001. ÉVI PÁZMÁNY PÉTER-ELŐADÁS:

Joseph Haydn „szerződésszegései" és a modern szerzői jogvédelem kezdetei

VÉKJ\S LAJOS akadémikus, egyetemi tanár Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék

1. 1786-ban Joseph Haydn - Esterházy Miklós herceg1 házi karmestere,2 ezidőtájt már Európa-szerteismert és keresett zeneszerző - szerződést kötött William Fontff londoni zenemtíkiadóval.

a) A szerződésben a komponista - a témakezdetek kottába fogalt jelölésével azonosítható - húsz­egynehány mtívét eladta a kiadónak: szimfóniákat, hegedíí- és gordonka kíséretes zongoraszonátákat, harántfuvolára és gordonkára írt divertimentókat. A kontraktus Haydn részéről szó szerint a következő­ket tartalmazta: ,,Ezennel kijelentem, és közzéteszem az egész világnak, hogy a jelzett szimfóniákat, szo­nátákat és más darabokat fent nevezett Guillaum Forster úrnak eladtam, és neki a kéziratokat elküldtem ... Továbbá tanúsítom és kijelentem, hogy a fent nevezett Guillaum Forster a felsorolt míí­vek egyedüli tulajdonosa, hogy én azokat neki szabályosan eladtam és ezennel összes szerződéses jogai­mat ráruházom. Minek tanúságául ezen okmány alá jegyeztem aláírásomat."3

A m{íveket Haydn elküldte Londonba, Forster kifizette a kialkudott 70 font-sterling vételárat. A szerződési feltételek közül egyetlen kikötés nem teljesült csupán: a londoni kiadó kizárólagos jog­szerzése. Történt ugyanis, hogy Haydn az eladott művek némelyikét régi bécsi kiadójának, Artariá­nak is elidegenítette, aki ráadásul londoni képviselője, Longman útján Angliában is forgalomba hoz­ta azokat.

b) Hasonló eset fordult elő egy évvel később. Ekkor Haydn a hat „párizsi" szimfóniát4 és az ún.,,porosz kvartetteket"5 ajánlotta fel Forsternek ismét kizárólagos jogokkal, noha e mtíveket már Artar­iának (és másoknak is) eladta.

A szimfóniák csoportos mellék.nevüket utólag azért kapták, mert azokat Haydn a híres párizsi hangversenyrendező társaság, a Concerts de la Loge Olimpique megrendelésére írta. A társulat - töb­bek között 40 heged{íből és 10 nagybőgőből álló - nagy és pompás zenekarral rendelkezett.6 Népszer(íhangversenyeit gyakran látogatta Mária Antoinette is. AB-dúr szimfónia második tételében a zeneszer­ző egyenesen a királyné kedvenc dalának, a „La gentille et belle Lisette"-nek témáját dolgozta fel. A szerződés tárgyát képező valamennyi mlÍvet Haydn egyébként II. Frigyes Vilmosnak ajánlotta, a vonós-

1 Esterházy Miklós herceg (1714-1790) nagystíl(í életvitele és a kastélyaiban folyó pompás udvari élet miatt a „fényes" vagy a „pompakedvelő" jelzőt kapta kortársaitól. Eleganciájára az ifjú Goethe is felfigyelt. Amikor 1764 tavaszán Esterházy - a cseh király követeként- részt vett Frankfurtban József főherceg, a későbbi II. József császár római királlyá választásán és a koronázá­si ünnepségeken, Goethe a következő benyomásokat őrizte meg róla: ,,Fürst Esterhazy, der böhmische Gesandte, war nicht groíl aber wohlgebaut, lebhafc und zugleich vornehm anstandig, ohne Stolz und Kalte. Ich hatte eine besondere Neigung zu ihm, weil er mich an den Marschall von Broglio erinnerte . . . Die Anstalt des Fürsten Esterhazy jedoch übertraf alle die übrigen." Johann vVolfgang vou Goethe: Dichtung und vVahrheit. Könemann: Köln, 1998. Bd. I. 197. o., 224. o.

2 1761-től másodkarmester az idős és beteges Gregor \Verner mellett, 1766-tól veszi át a karmesteri teendőket. 3 Szerződés Haydn és Forster londonj zeneműkiadó között, magyar nyelven közli: Bm1hn Dénes-Révész Dorrit: Joseph

Haydn élete dokumentumokban (2. kiadás). Zeneműkiadó: Budapest 1978 (a továbbiakban: Bmthn/ Révész), 94-100. o. (99-100. o.). 4 Op. 82-86., Op. 88-89. 5 Op. 50 6 Összehasonlításul: az eszterházai zenekar fénykorában 30 tagot számlált.

8

négyeseket kifejezetten hálából azért a gyfirűért, amelyet a porosz király a „párizsi szimfóniák" dediká­ciójáért küldött neki.

A szimfóniák meghódították Párizs zeneszerető közönségét. A Mercure de France 1788. április 5-i számában így írt a koncertekről: ,, ... Minden hangversenyen előadtak egy Haydn-szimfóniát ... Csodá­latra méltó ennek a hatalmas lángésznek minden alkotása, amint zsenialitása valamennyi remekm(ívé­ben megnyilatkozik: miként fejleszti egyetlen témából oly gazdag és változatos kidolgozásait ... Haydn szimfóniái mindig biztos hatásra számítanak ... "7

A zajos közönségsiker, a sajtó elismerése, a „királyi ajánlás" és a „királynéi motívium" együtt sem tudta elhárítani a többszöri eladás miatti kellemetlenségeket. Előbb Artaria emelt panaszt. Szemrehá­nyásaival szemben Haydn - a korabeli bécsi kottamásolási viszonyok ismeretében - még viszonylag könnyen védekezett. Köztudomású volt ugyanis, hogy valóságos iparággá vált akkoriban a kalózkiadá­sok forrásául szolgáló orvmásolás. Haydn is erre hivatkozott elhárító levelében, amelyben a következő­ket írta Artaria-nak: ,,Megdöbbenéssel értesültem utolsó előtti leveléből a kvartettek elrablásáról. Biz­tosítom Önt becsületemre, hogy az én másolóm - aki a legtisztességesebb fickó - azokat le nem másol­ta. Viszont az Ön saját kopistája csirkefogó, amiért a télen 8 arany dukátot ígért az enyémnek, amennyi­ben a Sieben Wo1·tét megszerzi számára.8 Sajnálom, hogy én magam nem lehetek Bécsben, hogy lecsu­kathassam őt. Véleményem szerint ... be kellene hívatni Augusti úrhoz, a jelenlegi polgármesterhez, hogy vallaná be, kitől kapta meg a kvartetteket. Augusti úr régi jó barátom, s így egész bizonyosan se­g_ítségére siet, amint, hogy hasonló esetben egy ízben nekem is segítségemre volt. Annak ellenére, hogy On mindent saját magánál másoltat, becsaphatják, mert a gazemberek alulra papírlapot csempésznek, s arra szép lassan észrevétlenül leírják az előttük fekvő szólamot. Igen fájlalom, hogy ez a kellemetlenség érte Önt. A jövőben a biztonság kedvéért felküldöm Önnek saját kopistámat."9

Amikor azonban Artaria 1787 novemberében Londonból kapja a hírt, hogy Haydn a „porosz kvar­tetteket" - ráadásul állítólag saját kézírású partitúra formájában - Forsternek is eladta, a bécsi kiadó ha­ragját az Esterházy-kastély árnyékából védekező komponista csak üggyel-bajjal tudja csillapítani. A sa­játkezfiség vádja alól még csak-csak tisztázza magát; de ez amúgy is mellékes: abban a korban a vonós­négyesekből csak szólamkiadások készültek. Mivel a lényeget illetően nincs igazi „védelmi vonala", csak ezt a tényt tudja cáfolni, szemtelen hazudozónak nevezve Artaria londoni hírforrását egy bizonyos Bar­talozzi urat. Így ír Haydn: ,,Bartalozzi urat, az igazmondó veronai lovagot illetően, nem tudom, sírjak­e vagy nevessek, mivel hálás vagyok Istennek, ha csak egyszer is le tudom írni munkáimat a magam ke­ze írásával. Rosszindulatú és vad képzelődés mindez; az ilyesfajta hazugságoknak semmi egyéb célja nincs, mint hogy hitelem kisebbítsék." 10

A szerződésszegés tényét, a szólammásolatok párhuzamos eladását ezzel természetesen nem tud­ja megcáfolni. Következő levelében Haydn már nyílt beismerésre kényszerül: ,,Igaz, hogy a kvartet­teket már a kimetszésük után megküldtem Forsternek ... Rám senki nem neheztelhet, amiért azokból kinyomtatásuk után még némi hasznot igyekeztem húzni, mivel m(íveimért kellők�pp nem fizettek meg, s mivel erre több jogom van, mint holmi más kereskedőknek. A továbbiakban Onnek szerződé­sünkről, nekem pedig a magam kielégítő fizetségéről körültekintőbben és írásban kell gondoskodni. Ha Önt ezáltal végül is veszteség érné, amit nem hiszek, módot találok majd arra, hogy valamiképp kárpótoljam."11

Amennyire ma megállapítható, Artaria beérte a „turpisság" megvallásával, és a levélben kilátásba helyezett kárpótlásra nem került sor. Ebben nyilván az a tény játszotta a döntő szerepet, hogy a kiadó így is igencsak jó üzletet mondhatott magáénak Haydn m(íveinek terjesztésével. Az igazság tehát - a lé­nyeget illetően - mégis a zeneszerző oldalán volt: műveit nem fizették meg értéküknek megfelelően.

7 Közli Pd11di Marianne: Hangversenykalauz, Zenekari míívek. Zenemííkiadó: Budapest 1972, 32. o. 8 A „Krisztus hét szava a keresztfán" címíí oratóriumról van szó.9 Haydn levele Artaria zenemííkiadóhoz Bécsbe, kelt: Eszterháza, 1787. október 7-én. Közli Brmhn/Révész: 106. o.10 Haydn 1787. november 22-i levele Artariához. A részletet közli Bartha/ Révész: 107. o. 11 Haydn levele Artaria zenem(íkiadóhoz Bécsbe: Eszterháza, 1787. november 27-én. Közli Bnrthn/ Révész: 108. o.

9

Sem ez a mélyebben fekvő igazság, sem a mentegetőző-magyarázkodó levelek nem tudták viszont lecsendesíteni Forstert. Hiába kísérli meg Haydn - fiskálishoz méltó leleményességgel - összeugraszta­ni az érintett kiadókat, enyhe túlzással hangsúlyozva egyidejűleg m6veinek valóságos piaci értékét. 1788. február 28-án így ír Eszterházáról Londonba: ,,Legkedvesebb Forster úr! Elnézését kérem, ami­ért miattam kellemetlensége támadt Longman úrral. Más alkalommal majd kárpótlást adok Önnek. A dologban nem én vagyok a hibás, hanem Artaria úr uzsorás eljárása. Biztosíthatom Önt, hogy most már, ameddig élek, sem Artaria, sem Longman nem kap tőlem semmit kiadásra. Túl becsületes és egyenes vagyok én ahhoz, hogysem Önt szándékosan megsérteni vagy megkárosítani akarnám. Azt azonban ma­gától is beláthatja, hogy aki tőlem hat új darabot kizárólagos joggal magáénak óhajt, annak 20 gineánál többet kell a vásárlásra szánnia. Nemrég kötöttem szerződést valakivel, aki minden 6 darabnyi soroza­tomért 100 gineát, de még többet is fizet." 12

A londoni kiadó, aki minden bizonnyal bécsi versenytársának felszólításából volt kénytelen tudo­mást szerezni Haydn „kettős játékáról", végül is peres eljárást indított. Előbb Artaria londoni képvise­lőjét, Longmant perelte be a számára kizárólagos jogokkal eladott zeneművek jogosulatlan kiadása mi­att. S amikor Haydn 1791-92-ben Londonban tartózkodott, Forster ellene is kártérítési pert indított. E perben egy londoni bíróság kártérítésre ítélte13 a - m(ívei előadásával az angol közönség körében éppen páratlan sikert arató - művészt.

2. Mielőtt az előadottak azt a látszatot keltik, hogy Joseph Haydn ügyeskedő és szószegő férfi lettvolna, sietve le kell szögeznünk, hogy az ő esete csupán látványos illusztrációja a korabeli viszonyoknak: a szerzők gazdasági és jogi kiszolgáltatottságának. Haydn személyére vonatkoztatva az elmondottakat, legfeljebb megerősítve láthatjuk a nagy zeneszerző egyik legjobb kutatójának, a muzikológus Bartha Dénesnek megállapítását: Joseph Haydn minden idők egyik legsokoldalúbb, legderűsebb és legéletre­valóbb zsenije volt.14

Ami pedig a szerzők jogvédelmének hiányát és anyagi függőségét illeti, mindenekelőtt arra kell rá­mutatni, hogy a mai értelemben felfogott, modern szerzői jog még csak éppen az itt tárgyalt években volt kialakulóban az európai kontinensen. Az újfajta jogvédelem elméleti alapját a 18. századi természet­jogi gondolkodás teremtette meg. Ennek segítségével hozták létre a „szellemi tulajdon" fogalmát, amely azután a szerző és m(íve közötti jogi kapcsolat kifejezését és a magánjogi védelem analógia útján törté­nő megoldását tette lehetővé.

Stuart Anna 1709. évi statútumát és az annak alapján folyamatosan alakuló angol bírói gyakorlatot tekintik az első lépésnek ebbe az irányba. Zeneszerzőkre például 1777-től terjesztette ki a common law gyakorlata a szerzői jogvédelmet. A kontinens államai azonban még ehhez képest is jócskán lemaradtak a szerzői jogvédelem kiépítése terén. A forradalmi francia jogalkotás volt az első, amely- a többi feudá­lis előjoggal együtt - eltörölte a szerzői mtívek korábbi jogi védelmét szolgáló privilégiumokat, és egy 1793-as törvénnyel általános formában elismerte a szerzők tulajdonjogát m(ivük felett. Noha maga a tu­lajdoni felfogás a 19. és 20. század folyamán jogos elméleti kritikában részesült, az 1791. január 13-i és az 1793. július 19-i francia törvényt feltétlenül a mai szerzői jogvédelem kiinduló mintájának tarthatjuk, éspedig nemcsak a sokszorosításra és értékesítésre vonatkozó jog, hanem a nyilvános előadásra vonatko­zó jog szerző által történő engedélyeztetése tekintetében is. Ezt a példát követte - mások mellett- a né­met Bund 183 7. évi szerzői jogi törvénye15 is. Az európai országok többsége ráadásul csak az 19. század második felében alkotott korszerCi, mai értelemben vett szerzői jogi törvényt, Magyarország például csak 1884-ben.16

12 Közli Bartha/Révész: 113. sk. o. IJ L. Bartha/Révész: 105. o. 47. lj. 14 Banha/Révész: 5. o.15 Ennek kidolgozását - mások mellett - Johann Nepomuk H11111111el (1778-183 7) szorgalmazta 1825-2 7 között kidolgo­

zott és a német Szövetségi Gyííléshez benyújtott szerzői jogi memorandumával.

10

16 Lo11tai Endre: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga. Eötvös )Ó7.,sef Könyvkiadó: Budapest 2001, 12. skk. o.

é � e 1 1

r

'J

11

Klinghmnmer István 1·ektor átadja Véktfs Lajos professzon1ak az Egyetem Jubileumi Ezüst Emlékérmét (Fotó: P. Nagy Gab1·iella)

A 19. századig uralkodó jogvédelmi eszköz, a fejedelmi privilégiumok rendszere nem a szerzőt, ha­nem a felhasználót, azaz a nyomdász-kiadót részesítette oltalomban. A privilégium-rendszerben nem a tulajdonképpeni szellemi alkotás, hanem annak sokszorosított formája, a nyomdai mií kapott jogvédel­met, mivel a mCí nyomdai előállítója nyert - területileg és időben behatárolt - monopóliumot a kiadás­ra és a terjesztésre. Nem véletlenül törekedett sok szerző (közöttük több komponista is) a 16. század ele­jétől fogva maga is kiadói privilégium elnyerésére.17 A legelsők egyike, akinek ez sikerült, a jó üzleti ér­zékkel megáldott Albrecht Dürer volt. Ő Miksa császártól kapott kizárólagos jogokat saját metszeteinek sokszorosítására és árusítására.18 A 17-18. században azután - főként francia és német jogterületen -már gyakrabban előfordultak szerzőnek adott privilégiumok, német földön zeneszerzők számára nyúj­tott jogosítványok is. Metszési és nyomtatási privilégiummal rendelkezett például Georg Philipp Tele­mann, 19 aki előszeretettel maga metszette kamarazene-darabjainak kottáit.

Ilyen bizonytalan jogi állapotok közepette pedig a szerző szert tehetett ugyan némi honoráriumra, de az ő jogait legfeljebb közvetve ismerték el, éspedig annyiban, amennyiben a kiadói privilégium meg­adását a szerző beleegyezésétől tették függővé. Egy 1685-ös császári kiadói privilégium említi elsőként, hogy a kiadónak a privilégium elnyeréséhez a szerzőtől meg kell szereznie a kiadás jogát.20 A szerzőazonban kiszolgáltatott volt nemcsak kiadójának, hanem üzletszer6en jogosulatlanul másolók hadának és a kalózkiadóknak is. Mindkét jogsértési formával szemben legfeljebb csak a kiadó, de nem a szerző, kereshetett jogsegélyt. Így fordulhatott elő Haydn m6veivel is, nem egyszer már az itt idézett jogviták előtt, hogy saját hasznukra dolgozó másolók szabad prédaként terjesztették, adták-vették őket. Már egy 1780. március 29-i levélben felháborodottan teszi szóvá Haydn, hogy szonátáit illegálisan árusítják Ber­linben. Hummel berlini kiadó pedig a zeneszerző hat vonósnégyesét jelentette meg kalózkiadásban.

3. Alig lehet tehát zokon venni egy szerzőtől, így akár Haydntól, hogy a saját anyagi érdekeit véde­ni törekedett. Zeneszerzők.né! bevett módszer volt például, hogy művük kottáját még a kiadónak történt

17 Poh/111m111, Hansjörg: Die Friihgeschichtc dcs musikalischen Urheberrechts. Kassel 1962, 183. skk. o.18 Csehi Zoltán: Albrecht Dürer és a szerzői jog. Acta Fac. Pol.-lur. Univ. Sci. 13udapcstiensis dc Rolando Eötvös Nom.

Tomus XXXIV., 61- 88.o., 1993/94. 19 1681-1767 20 Pohh11m111, I-Iansjörg: Urheberrecht, Sp. 1170, in: /J/11111e, Friedrich (1 lrsg.): Dic Musik in dcr Gcschichtc und Gegen­

wart. Kassel 1950 és köv. évek.

11

értékesítés előtt, a kiadást megelőzően kézírásos másolatban előfizetésre ajánlották fel, és adták el. Haydn maga is élt ezzel az üzleti fogással. 1781 decemberében például Európa-szerte szétküldött levél­ben toborzott előfizetőket opus 33. számú vonósnégyeseire, még Artaria kiadása előtt. Öntudatos, sőt reklám ízű mondatoktól sem mentes levele, amelyben kvartettjeit „egyfajta egészen új, különleges stí­lusban" ("auf eine ganz neue besondere Art") komponált művekként jellemzi, nem is maradt hatástalan. De kiadója, Artaria is sietett a kották kiadásával és terjesztésével, és ezzel keresztezte Haydn üzleti ter­veit. A zeneszerző felháborodott levélben tiltakozott: ,,Monsieur! Megdöbbenéssel olvastam a bécsi új­ságban, hogy kvartettjeimet négy héten belül kiadja. Legalább annyi tisztelettel lehetett volna irántam, hogy Bécsből való távozásomig vár a híradással. Az ilyen bánásmód legnagyobb mértékben sérti becsü­letemet, megkárosít, és egyszer(íen kizsákmányolás az Ön részéről. ... Istenemre, Ön nekem több mint 50 dukát kárt okozott, mivel sok előfizetőmet még nem elégítettem ki, a külföldieknek pedig most már egyáltalán nem tudok küldeni."21 A konkrét ügyben persze ez a tiltakozás már eső után köpönyeg volt, legfeljebb a későbbi szerződések feltételeire lehetett kedvező hatása.

4. Haydn korában - a h(íbéri korlátok lebontásával és az árujelleg(í magántulajdon elismerésénekteljessé válásával - csak Európa fejlettebb nyugati felén (mindenekelőtt Angliában és Franciaországban) rakták le a mai jogfelfogás szerinti szerzői anyagi védelem alapjait. Ez a fejlődés azonban még a nagy ze­neszerző halálakor, 1809-ben is messze volt Ausztriától vagy Magyarországtól.

Nem is szólva arról, hogy a 18. század végén, a 19. század elején létező szerzői jog Franciaországban is a territorialitás elve alapján m(íködött. Az egyes államok csak saját területükön adtak jogvédelmet, kizá­rólag a saját állampolgár-szerzőknek, illetve a területükön első kiadásban megjelent műveknek. A szerzői jogvédelem államhatárokat átlépő jelleg(ívé csak az 1886-ben létrejött berni uniós egyezmény megalkotá­sával és hatálybalépésével ért el multilaterális és ezért hatékonyabb színvonalat. Ez a nemzetközi megálla­podás a régime national, azaz a belföldiekkel azonos elbírálás elvének elismerésével megnyitotta az utat a szerzői alkotásoknak a szerző állampolgárságától és az első megjelenés helyétől független védelme előtt.

Jelzésszer(íen utalhatok csak a szerzői vagyoni jogok védelemének 20. századi kiteljesedésére, min­denekelőtt a szerzőt a kiadóval (egyéb felhasználóval) szemben védő garanciális szabályok megjelenésé­re: a felhasználás eredményéből való arányos részesedés és a „droit de mite" elismerésére, továbbá a jo­gok bizonyos feltételek melletti visszaszállására az azokat átruházó szerzőre vagy az ő jogutódjára.22

5. A szerző vagyoni jogainak védelme mellett említést kell tenni a szerzői személyiségi (immater­iális) jogok oltalmának kései kialakulásáról is. A 18. századig gyenge lábon állt például a szerző nevének feltüntetésére vonatkozó jog elismerése. Ez a hiányosság annál felnínőbb, mivel a szerzői öntudat és az idézettségTe való igény már az ókori auktoroknál is pregnánsan jelen volt. Példaként hadd idézzek né­hány mondatot az idősebb Plinius „A természet históriája" c. művének előszavából: ,,Úgy gondolom ... , hogy illendőség dolga és a természetes becsületesség követelménye elismerni azoknak érdemeit, kiknek segítségével munkádban előrehaladást érhettél el, és nem úgy cselekedni, mint ahogy sokan, akikse e célzás vonatkozik, tették. Mert tudd meg, hogy összehasonlítva a különböző szerzők munkáit, és főleg azokét, akik eredetiségüket a legjobban hangoztatták, és a jelenhez a legközelebb állanak, lelepleztem őket, hogy elődeink írásait szóról szóra lemásolták, anélkül, hogy legalább megnevezték volna őket. Bű­nös lelki.ilení és szerencsétlen gondolkodású az, ki inkább vállalja, hogy a lopáson rajtakapják, mintsem hogy adatainak kölcsönzését feltüntesse úgy, amint azt a kialakult gyakorlat megköveteli."23

Mégis csupán a 13. és 14. századból ismerjük az első olyan zeneműkéziratokat, amelyeken szerepel a szerző neve.24 Ez a szokás is csak lassan, szokásjogi úton vált általánossá, elsősorban a reneszánsz szel-

21 Haydn levele Artaria zenem(íkiadóhoz Bécsbe. Közli Bartha/Révész: 77. sk. o. 22 Lo11tai: u. o. 23 C. Pli11ins Secm1d11s: A természet históriája. (Fordította: Váczy Kálmán, Téka) Kriterion: Bukarest 1973, 43. sk. o.24 U11ve1Ticbt, Hubert: Aucor - Komponist- Musikverleger, in: Richard Bm1111/\,\Tolfgang Rebm (I-Irsg.): Musik und Verlag

- Karl, Festschrift Vötterle. Kassel 1968, 562. skk. o. (564. o.).

12

s

s

t

11

v,

lcmiség hatására és a zeneszerzés világias jellegének erősödésével. A mások szerzői m6vének az illető nevének említése nélküli felhasználása ennek ellenére egészen a 18. századig általános gyakorlat maradt. Zenei m6vek esetében ezt a szokást az a tény is erősítette, hogy egyes zenei m6fajok, mint például a mo­tetta vagy a paródia egyenesen más szerző dallamának felhasználását és feldolgozását kívánta meg.

A gyökeres fordulatot e tekintetben a felvilágosodás eszmei áramlatai váltották ki, mindenekelőtt a kor zsenifelfogása. Ezzel a nézetrendszerrel már nem fért össze az „idegen tollakkal ékeskedés" évszá­í!;ados gyakorlata. ,,A jó komponistának eredetinek kell lennie" - jelölte meg az új ideált a Bach-kortárs zeneteoretikus, orgonam(ivész és zeneszerző, Johann Mattheson25 1728-ban. A korszellem változása a szerzőség tiszteletét és egyben az első plágiumpereket hozta magával: azokat a jogvitákat, amelyeknek tárgya melódiák eltulajdonítása volt. Ezzel a nagyon fontos felfogásbeli változással bealkonyult a pastic­cio mGfajának, amelyetJohann Joachim Quantz,26 a 18. századi berlini iskola egyik vezető tagja 1752-ben joggal gúnyolt ki, mondván: ,,találmányukat nem a fejükben, hanem a táskájukban hordják".27

Ettől a lényeges szemléletváltozástól már csak egy fontos lépésre volt szükség a szerző személyiségi jogainak, a droit momlnak mai értelemben felfogott elismeréshez. Erre azután az 1800-as évek elején sor is került, éspedig elsőként Franciaországban.28 De Petőfi például még 1843-ban is kifogásolni kénytelen, hogy- kifejezett kérése ellenére - Garay János nem nevének feltüntetése nélkül, hanem neve alatt közöl­te a Regéló'ben egy versét, megsértve ezzel inkognitó iránti kívánságát és „írói jogtapodást" követve el.29

6. E rövid előadásban néhány vonással adott összefoglalás is bizonyítja: a szerzői jog a több mintkétezer éve kialakult elveken nyugvó magánjogi védelem meglepően későn kifejlődött, lényegében csak a mi korunkra kiteljesedő ága.

Haydn és kortársai számára még csírájában sem állt rendelkezésre a szerzői jog adta biztonság. A szerzőknek egyedi csatákban kellett megharcolniuk igazukat, megvédeniük érdekeiket. A kiadók önzé­sével, a jogbitorlók praktikáival, a kalózkiadásokkal szemben egyaránt magukra voltak utalva.

Ebben az állandó kiadói háborúskodásban, szerzők és felhasználók közötti harcokban kétségkívül kevés alkotó zseni volt olyan leleményes, mint Haydn. Pedig elvben az ő helyzetét még külön nehezí­tette az Esterházy családnál vállalt karmesteri állást jogi keretbe foglaló szerződés. Az 17 61. május l-jén aláírt szolgálati szerződés és „fegyelmi szabályzat" ugyanis nemcsak előadói feladatait és a zenekarral kapcsolatos egyéb - meglehetősen terhes, sőt megalázó - teendőit rögzítette, hanem alkotó szellemének termékeit is teljesen a herceg számára kötötte le: ,,A Herceg úr Őkegyelmességének mindenkori paran­csára köteles a másodkarmester Őfőméltóságának tetszése szerinti zenemGveket komponálni. Ezen új zenem6veket senki útján közzé nem teheti, még kevésbé másoltathatja le, hanem azokat kizárólag Őke­gyelmessége számára kell fenntartania. Főként pedig Őfőméltósága tudta és kegyes beleegyezése nélkül a másodkarmester senki másnak nem komponálhat."30

A mai korból nézve az ilyen feltételek már érthetetlennek t6nnek, de Haydn korában nem voltak kirívóan kedvezőtlenek a zeneszerző számára. Gondoljunk csak arra, milyen okok miatt hagyta el a salz­burgi hercegérsek szolgálatát az ottani körülményeket elviselhetetlennek tartó Mozart. De hivatkozha­tunk- kétszáz évvel korábbi példaként - Montevercli helyzetére is. Ő a mantovai herceghez füződő vi­szonyát egyik levelében - magától értetődő természetességgel - a következőképpen jellemzi:,, ... A fen­séges Vincenzo Herceg Úr. .. , ha ilyen munkát rendelt tőlem, megmondta, hogy hat, nyolc vagy kilenc tételes legyen, ezenfelül szokása volt mondani valamit a tartalmáról, és én legjobb tudásom szerint igye-

2; 1681-1764 26 1697-1773 27 Sprrmg, Christian: Grand Opéra vor Gericht. Baden-Baden 1993, 26. sk. o., 16. lj. 28 St.rö111hoh11, Stig: Le droit mora! dc l'autcur cn droit allcmand, fran�ais ct scandinavc avcc un apcr�u dc l'évolution inter­

nationale, I. kötet: L'évolution historique et le mouvcmcnt intcrnational. Stockholm 1966, 94. skk. o., 117. o. 29 Petőfi Sándor: Írói jogtapodás a Rcgélőbcn. Athenaeum, 1843. jí111ius 15. Közli: Petőfi S.índor összes prózai míívei és le­

velezése. Szépirodalmi Könyvkiadó: Budapest 1974, 215. o. 30 Joseph Haydn másodkarmesteri szerződése és fegyelmi szah.ílyzata, 4. pont. Közli: Bartha/Névész: 16. sk. o.

13

keztem ehhez idomítani a zenét és megválasztani a tőlem telhető legodaillőbb tempókat és egyebeket ... Amennyiben Őfensége változtatásokat kíván a dallamokban vagy kiegés�f tést a meglevőkhöz, akár las­súbbakat és súlyosabbakat, akár teltebbeket és fúgák nélkül, ne nézze Ofensége a szöveget, mert azt könnyedén meg lehet változtatni."31

Szerencsére a nagyvonalú és Haydn kivételes képességeivel tökéletesen tisztában lévő Esterházy Miklós herceg az idézett szerződési kikötést a fiatal másodkarmestertől sem kérte számon.32 Elégedett is lehetett házi zeneszerzőjével, aki - a rendszeres házi hangversenyek számára - szorgalmasan írt mfi­veket ura kedvenc hangszerére, a baritonra, és amellett európai hírfi operaelőadásokat produkált,33 nem is szólva a meghívott vendégek számára tartott nyilvános koncertekről. S ahogy a komponista tekinté­lye nőtt, úgy gyakorolhatta egyre szabadabban alkotói szabadságát és mfiveinek értékesítésére vonatko­zó jogát.

Haydn józan gyakorlatiasságát már bemutattuk. Befejezésül egy olyan levelét idézzük, amely kol­legiális önzetlenségét, szerzői szolidaritását és mély barátságát bizonyítja. Amikor az új prágai színház, az 1783-ban épült Rendek Színháza főintendánsa - a Don Giovanni34 ősbemutatója táján - az 1787-es év végén opera buffát kér Haydntól, ő kitérő válaszában ezeket írja: ,,Bár minden zenebarátnak, de ki­vált a nagyuraknak lelkébe véshetném Mozart utánozhatatlan mfiveit, oly mélyen, olyan zenei megér­téssel, oly nagy érzésekkel, ahogyan én értem és érzem azokat: versengenének akkor a nemzetek, hogy városaik falai között ily drágaságot mondhassanak magukénak. Prágának meg kell tartania a drága em­bert, de meg is kell fizetnie. Mert e nélkül a nagy zseni sorsa szomorú, s további törekvésekre aligha szolgál bátorításul az utókornak; ennek hiánya az, ami oly sok reményteljes szellemnek szárnyát szegi. Bosszant, hogy ezt a hasonlíthatatlan Mozartot még nem alkalmazta a császári és királyi udvar! Bocsás­son meg, amiért kijöttem a sodromból. Túlságosan szeretem ezt az embert."35

Köszönöm figyelmüket.

31 Claudio Monteverdi 1615. november 21-én Velencében kelt levele Annibale Ibertinek, Ferdinando Gonzaga herceg ta­nácsosának. A levélben szereplő darab a Tirsi e Clori című balletto. A levelet közli Lnx Éva: Claudio Monteverdi levelei és elmé­leti írásai. Kávé Kiadó: Budapest 1998, 56. o.

32 A ,,fényes" Esterházy herceg pompás udvartartásának egyik fontos eleme volt- a katonai parádék, tűzijátékok, lakomák, vadászatok és táncestélyek mellett - az operajátszás és a zene. Ehhez pedig a legjobb garanciát jelentette a zseniális és termékeny komponista. Az eszterházi hercegi operaszínházat 1768-ban Haydn Lo spezinle című darabjával nyitották meg. Az opera-reper­toár gerincét amúgy is Haydn saját szerzeményei alkották, de azokon kívül évente 6-8 más szerző által írt művet is színre hoztak Eszterházán. V.ö. Horríuyi Mátyás: Az Esterházy-opera. Adalékok Eszterháza és Kismarton zene- és színháztörténetéhez, in: Ze­netudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest 1957; Johann 1-/rírich: Esterházy-Musikgeschichte im Spiegel der zeitgenössischen Textbücher. Eisenstaclt 1959; Kosá1y Domokos: M(ívelődés a XVII. századi Magyarországon.2 Akadémiai Kiadó: Budapest 1983, 678. o., 685. sk. o.

33 Gyakran idézik Mária Terézia állítólagos mondását: Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom. 34 Sok más példa mellett a Don Giovanni librettója is ékesen bizonyítja, hogy mennyire ismeretlen volt még ebben az idő­

ben a szerzői jogvédelem. Lorenzo da Ponte a szövegkönyv megírásánál gátlástalanul merített Giovanni Bertati librettójából, amelyet Giuseppe Gazzaniga megzenésítésében pár hónappal korábban, 1787 februárjában Velencében mutattak be. V.ö. Hugh­es, Spike: Moz.art operakalauz. Zenem(íkiadó: Budapest 1976. 89. o.

35 Haydn levele Roth főintézőhöz Prágába. Közli Bnnhn/Révész: 110. sk. o.

14

I

I

(1.k

I•

(

g (l S' ..

S'

lt

V

1,

SI

11

j( ú

'l

F

te lo

p1

111

A 2001. évi Pázmány-ünnepségen felavatott tiszteletbeli doktorok és professzorok tudományos munkásságának méltatása

Sierd Cloetinf!.h professzor az amszterdami Vrije Universiteit Földtudományi Karának Tektoni­kai Tanszékét 1991 '=ten alapította meg. Rövid idő alatt egy európai léptékben is igen eredményes kuta­tócsoportot hozott létre, amely főképp posztdoktori kutatókból és számos PhD-hallgatóból áll. A ma is Cloetingh professzor által vezetett csoport fő tevékenységét a geofizikai, szerkezetföldtani és neotek­tonikai kutatásokra koncentrálja, amely területeken világszínvonalú eredményeket értek el.

Cloetingh professzor a földtudományok vezető európai szaktekintélye. Tudományos tevékenysé­gét a legnevesebb folyóiratokban publikált több mint 160 szakcikk és a 27 sikeresen megvédett doktori (PhD-) dolgozat témavezetése jól illusztrálja. Az igen aktív és sikeres kutatómunkán túlmenően világ­szerte a legkiemelkedőbb tudománypolitikusok között tartják számon. A nemzetközi tudományos élet szervezésében és irányításában játszott fontos szerepét nagyszámú európai tudományos projektben, vi­lágprogramokban, európai tudományos társaságokban, nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságában való részvétele is bizonyítja. Saját megítélése szerint talán legnagyobb tudománypolitikai sikerét 1998-ban érte el, amikor a földtudományokat Hollandia hét legkiemeltebben támogatott tudományága közé sorolták.

Cloetingh professzor sikereinek záloga a problémák mindig újszer(í, integrált és interdiszciplináris megközelítésében rejlik. Személyében egyszerre tisztelhetünk egy rendkívül motivált tudományos ku­tatót és egy igen humánus pedagógust. E két tulajdonság szerencsés elegye teszi őt alkalmassá a közel­jövő tudósnemzedékének kiválasztására, egyetemi felkészítésére és a sikeres tudományos pályán történő útnak indítására.

Példa nélkül álló hozzájárulása a hazai földtudományi kutatáshoz és oktatáshoz alapvetően az EL­TE geofizikai és geológiai tanszékeivel való 20 évre visszanyúló szoros kooperáció során valósult meg. Ennek leglátványosabb és legeredményesebb fejezetei a következőek voltak:

• Közös Tempus-projekt 1991-94 során az EL TE Geofizikai Tanszékével „Advanced training inbasin research, hydrocarbon exploration and environmental geology" címmel.

• Közös EU-projekt „Integrated Basin Studies" címmel 1994-95 során.• Számos közösen szervezett konferencia és közösen szerkesztett könyv és konferenciakiadvány, va­

lamint több nyári és rövid kurzus megtartása holland és magyar diákok közös részvételével.• 10 közösen témavezetett és az amszterdami Vrije Universiteit Földtudományi Karán megvédett

PhD-dolgozat a Kárpát-Pannon-területről 1995-2000 során. Ennek keretében 3 magyar, 4 hol­land, 2 román és 1 osztrák nemzetiségű fiatal szakember szerzett doktori címet.

• Jelenleg is folyamatban van egy magyar geofizikus PhD-képzése Amszterdamban.

Kosáry Domokos professzor akadémikus, egyetemünk címzetes egyetemi tanára 1913-ban szüle­tett Selmecbányán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett történelem-latin szakos tanári dip­lomát, ezt követően Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat.

Tudományos pályája az 1930-as évek közepén kezdődött; első jelentős munkái a magyar reformkor problémáival foglalkoztak. Fő kutatási területe a 18-19. századi magyar történelem. Ez időszak problé­máiról számos kiemelkedő jelentőségű monográfiát tett közzé. Munkásságának fontos vonulata a 18.

15

J

Díszdoktorok avatása a 2001. évi Prízmríny-iinnepségen. Balról jobbrn: Sie1-d Cloetingh, Kosá1y Domokos, Hen.vig Maehle1·, Pulay Péter és Ku1·t Seelmann. (Fotó: P. Nagy Gabriella)

századi magyar m(ívelődéstörténet kutatása. E témáról „Müvelődés a 18. századi Magyarországon" cím­mel nagyszabású monográfiát írt, mely rövidített formában angolul is megjelent. E munkáját a magyar és a nemzetközi szakmai közvélemény az újabb magyar történettudomány legkiemelkedőbb teljesítmé­nyei között tartja számon. Összeállítója volt a magyar történészek számára kiemelkedően fontos, a több kiadást is megért „Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába" címmel megjelent kézi­könyvnek. 1994-ben közzétett „A Görgey-kérdés története I-II." cím(í nagyív(í monográfiája a magyar politikai gondolkodás történeteként fogható fel a Görgey-kérdés tükrében. Az említetteken kívül is nagy számban jelentek és jelennek meg mind a mai napig könyvei és szaktudományos cikkei, magyar és idegen nyelven egyaránt.

Kosáry Domokos a hazai tudóstársadalom doyenja, szakterületének egyik legtekintélyesebb, nem­zetközileg is széleskörüen elismert személyisége, aki több évtizedes kiemelkedően eredményes tudomá­nyos munkásságán túlmenően fontos és meghatározó szerepet játszik mind a mai napig a magyarorszá­gi tudománypolitika formálásában, annak nagytekintély(í reprezentánsaként.

Herwif[ Maehler a papirológia professzora, a Londoni Egyetem nyugalmazott tanára. A ham­burgi, a ti.iliingeni és a baseli egyetemen görög és latin irodalmat, régészetet és filozófiát tanult. 1961-ben doktorált, majd Oxfordban folytatott papirológiai tanulmányokat.

Munkásságának egyik súlypontja Pindaros és Bakchylidés költészete. Számos részlettanulmány és újabban előkerült papirusztöredék közzététele mellett ő gondozza a jelenleg mértékadó Pindaros- és Bakchylidés-kiadást, s Bakchylidés költeményeihez évtizedek gondos részlettanulmányai után egy terje­delmes, több kötetből álló kommentárt írt. Egyéb munkái a görög és római irodalom, történelem, jog­szolgáltatás legkülönfélébb területeit ölelik fel; dolgozatainak száma meghaladja a százhuszat. Számos neves európai egyetem meghívott vendégprofesszoraként tartott előadásai, valamint tudományos tevé­kenysége révén széles kör(í nemzetközi ismertségnek és elismertségnek örvend.

Maehler professzor 1979 óta tart fenn szakmai kapcsolatokat egyetemünk oktatóival. Kiemelkedő érdemeket szerzett a Görög Tanszék és a Londoni Egyetem általa vezetett Görög és Latin Tanszéke között a Socrates-Erasmus program keretében létrejött egyetemközi kapcsolatok elmélyítésében és ki­szélesítésében. Az elmúlt tíz évben több egyetemi oktató és kutató külföldi szakmai útját, hallgatók cse­réjét, külföldi ösztöndíját támogatta, illetve közvetíti, támogatja mind a mai napig. Sokoldalú és önzet­len segítségével, az Ókortudományi Intézetnek nyújtott folyóirat- és egyedi számba menő közvetett, il­letve közvetlen könyvadományaival felbecsülhetetlen értékhez juttatta egyetemünket.

16

Pulay Péter professzor 1941-ben Veszprémben született, és tanulmányait Budapesten végezte. Az!.!:ötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1963-ban kapott vegyész diplomát. Egyetemi doktori (PhD-) fokozatot a Stuttgarti Egyetemen szerzett 1970-ben. Az 1963-1974-es idő­szakban az Magyar Tudományos Akadémia Szervetlen Kémiai Kutatócsoportjának volt munkatársa, közben több tanulmányutat tett az NSZK-ban. 1975 és 1980 között az EL TE oktatója volt docensi be­osztásban, közben 1977-ben egy évet töltött az Egyesült Államokban (University of California, Berke­ley; University of Texas, Austin). 1980-tól az Egyesült Államokban él, ahol állampolgárságot is kapott. L 983 óta az Arkansasi Egyetemen kiemelt professzor (Roger B. Bost Distinguished Professor, Depart­ment of Chemistry and Biochemistry, University of Arkansas, Fayetteville).

Pulay professzor a kvantumkémia világszinten legkiemelkedőbb képviselői közé tartozik, akinek neve elsősorban az „analitikus derivált technikák" kifejlesztésével kapcsolódott össze. Úttörő munkáját az 'e1·ó" vagy 'grádiens' módszerről mérföldkőként emlegetik a kvantumkémia fejlődésében. E cikk vi­szonylag hamar 'citation classic' lett. Az analitikus technikák óriási segítséget jelentenek a molekuláris po­tenciálfelületek leírásához, ami a molekularezgések meghatározásához és a kémia reakciók dinamikájá­nak vizsgálatához nélkülözhetetlen. Pulay módszere volt az első módszer, mellyel hatékonyan lehetett többatomos molekulák infravörös spektrumát elméletileg kiszámolni. Az analitikus technikák jelenleg minden nagyobb kvantumkémiai program szerves részét képezik, s ezen - ma már kereskedelmi - szá­mítógépi programokat a vegyésztársadalom egyre szélesebb rétegei használják. E munkák úttörő jelle­gének elimerését mutatja az a háttéranyag, melyet az 1998-as, John A. Popi e és Walter Kohn professzo­roknak adományozott Nobel-díj kapcsán a Svéd Királyi Tudományos Akadémia adott ki: ebben Pople munkásságának bemutatásakor Pulay az egyetlen, akit név szerint említenek - mint akinek eredménye­ire Pople épített.

A kvantumkémia speku·oszkópiai alkalmazásai mindig Pulay professzor érdeklődésének homlokte­rében álltak, így nem véletlen, hogy az infravörös spektroszkópia mellett a 90-es évek elejétől az NMR­spektrumok számításával is foglalkozni kezdett. Módszertani eredményeit e téren is úttörőnek ismerik el. Legújabb kutatásai a kvantumkémia fő problémájával, az elektronkorreláció hatékony leírásával fog­lalkoznak (,,lokális korrelációs módszerek").

Pulay professzort az MTA 1993-ban külső tagjává választotta. Néhány nemzetközi kitüntetése: Medal of the International Academy of Quantum Molecular Sciences, 1982; Elected Member, Interna­tional Academy of Quantum Molecular Sciences, 1990; Scientific Advisory Board, Biosym Industries, 1992-1997; Board of Directors, International Society far Theoretical Chemical Physics, 1994; Alexan­der von Humboldt Senior Scientist Award, 1995. Munkásságának hatását mutatja, hogy cikkeire (me­lyeknek száma mértéktartó, 180 körül van) több mint 4000 idézetet kapott.

Egyetemünkkel való kapcsolatai meghatározóak a hazai elméleti kémia fejlődésében. Még itthon, az 1970-es évektől részt vett - néhai Török Ferenc professzor mellett - az elméleti kémia c. főkollégi­um mint önálló tárgy oktatásának elindításában. 1993-ban az EL TE és a BME közös vendégeként tar­tott 2 hetes intenzív kurzust egyetemünkön. A kutatásban ma is állandó kapcsolatot tartunk, a Kémiai Tanszékcsoportból több kutató, ill. doktorandusz töltött nála hosszabb tanulmányutat.

Kurt Seelmann professzor a Baseli Egyetem Büntetőjogi és Jogfilozófai Tanszékének vezetője1970-ben végzett a Müncheni Egyetem Jogtudományi Karán. Ezt követően tudományos munkatárs­ként dolgozott a Saarbrückeni Egyetemen, időközben Münchenben befejezte filozófiai tanulmányait is. Félesztendős kutatómunkát végzett a Bolognai Egyetemen, Saarbrückenben habilitált, 1978-tól a bün­tetőjog, büntető eljárásjog, jogfilozófia és az európai jogtörténet professzora. Heisenberg-ösztöndí­jasként megfordult Konstanz egyetemén is, majd Hamburgban kapott ajánlatot. 1983-tól Hamburgban oktat. 1987-ben a Harvard Universityn és a Harvard Law Schoolban, Cambridge-ben ösztöndjasként fél évig kutatómunkát végez. 1990-ben elutasít egy professzori státuszra irányuló felkérést Hannover­be, de elfogadja a Hamburgi Egyetem megkeresését a megüresedett tanszékre. 1992-1993-ban a jogi kar dékánja. Az egyesítést követően vendégprofesszorként a tanárhiánnyal küzdő Lipcsei Egyetemen is tanít, de a felkínált tanszéket visszautasítja. 1995-ben ugyan felkérést kap Saarland egyetemének bünte-

17

tőjogi tanszékére, ő mégis a Baseli Egyetem Büntetőjogi ésJogfilozófiai Tanszékét választja. 1995 óta a pfalzi Institut für Angewandte Ethik alelnöke, elnöke a Schweizerische Vereinigung für Rechts-und Sozialphilosophie-nek, és az INTAMED-nek (Internationale Arbeitsgruppe medizinrechtlicher Forschungsinstitute) elnöke. 1998-1999-ben dékánja a fakultásnak, jelenleg a kar etikai bizottságának elnöke.

Seelmann professzor 1989 óta a magyar-német, jelenleg a magyar-svájci kapcsolatok építésén és megerősítésén dolgozik. Az EL TE és a Hamburgi Egyetem között fennálló kétoldalú egyezményt ki­használva, rendszeressé tette a jogtörténettel foglalkozó oktatók és kutatók találkozását. Ezidáig öt magyar-német büntetőjogtörténeti kollokvium szervezésében és lebonyolításában vett részt. Számos európai uniós országot átfogó nemzetközi kutatási programjába bekapcsolódhattak a magyar kutatók. Fáradhatatlanul szervezte a magyar jogtörténészek részvételét és programjait tudományos konferenciá­kon. Kapcsolatait megmozgatva jelentős szakkönyvadományokhoz juttatta a Kart, megszerezve a Kon­rad Adenauer Alapítvány támogatását. A kétoldalú kapcsolatok keretében oktatócsere kialakításán fára­dozott. Évente szervezte meg a magyar előadásokat a Hamburgi Egyetemen, több szemeszterben pedig karunkon tartott féléves stúdiumok keretében előadásokat. 1992 őszén négy német professzor társával hirdette meg „német büntetőjogtörténet" címen speciális kollégiumát, 2000 tavaszán pedig a svájci és a német büntetőjog különös részének aktuális szabályozási problémáiról tartott egyszemeszteres fakulta­tív előadássorozatot. Több alkalommal évfolyam-előadásra is vállalkozott.

Mfiködésének nem volt kizárólagos terepe a jogtörténet, büntetőjogi és büntetés-végrehajtási jogi előadásokat is tartott, nemcsak Budapesten, de az EL TE-SZIF győri képzési helyén is. Kapcsolatai ki­épültek a büntetőjogi tanszékkel, s a filozófiai tanszékkel is.Jogfilozófiai kutatásai értelemszer(íen ered­ményeztek eszmecseréket a filozófiai és a jogelméleti tanszék munkatársaival is. Baseli meghívását kö­vetően sem adta fel a „magyar kapcsolatot", jóllehet a Svájccal hiányzó finanszírozási szisztéma hiányá­ban magánalapítványok támogatásával kényszerül megoldani a tudományos együttmfiködés feltételei­nek biztosítását. A Stroniak Stiftung képviselőjeként teremtette meg a lehetőséget a svájci kutatásokhoz, közös hallga tói szemináriumokhoz.

Tanszékén mindig dolgozik magyar doktorandusz. A hagyományosan kiváló hamburgi kapcsolatát olyan kollégájára és barátjára hagyta, aki átvéve tőle a jó hagyományt, Németországban tovább ápolja a magyar-német kapcsolatot. Legutóbb 2000 novemberében vett részt karunk tudományos konferenciá­ján, s jelenleg egy németországi magyar-német-svájci diákszeminárium megszervezésén dolgozik Több tanulmányát jelentette már meg hazánkban (a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék kiadványsoroza­tában), három magyarra áttett értekezése magyar jogi szaklapokban várja a megjelenést. Seelmann pro­fesszor a magyar jogtudomány jelentős támogatója és terjesztője Európában, pártolója karunk oktatói­nak, fiatal kutatóinak és hallgatóinak.

18

I\ 2001. ÉVI PÁZMÁNY-ÜNNEPSÉGEN FELAVATOTr TISZTELETBELI DOKTOROK ÉS PROFESSZOROK VÁLASZBESZÉDEI

Sierd Cloetingh VRIJE UN1

V

ERS1TEIT, AMSZTERDAM

Dear Rector and Senate of the Eö'tvö's Univenity, Colleagues rmd Friends,

I feel very honoured to receive here today ín Budapest in the heart of the Pannonian Basin, and at the university that carries the name of the famous physicist and geophysicist Eötvös the degree of professor and doctor honoris causa.

Since I came to Budapest for the first time in 1980 when the Hungarian geophysical community organised the European Geophysical Society General Assembly, Hungary became an important part of my scientific life.

Coming from the North Sea Basin area, I can mention here many similarities between the North Sea and the Pannonian Basin. Both basins are the site of large natural resources and both basins are providing fundamental challenges for better understanding of the geo-environment and for studies of Earth's na turai resources.

I have also to teli you that the Pannonian basin is for many of us studying the Earth System, far superior to the North Sea basin. Not only because it is the basin located on the hottest piece of crust of Europe, but also because in contrast with the North Sea, it is not covered by water. But more important than this, due to the work of the Hungarian geological and geophysical community it has become a na turai laboratory to study the connection between deformation of the Earth and the geo-environment.

ln my co-operation with my Hungarian colleagues I have learned a lot from them. Ferenc Horváth has been a source of inspiration for me through his work and through the way he is bringing people ancl ideas together.

I have also been fortunate to work together with my Hungarian students Gábor Bada, László Lenkey and Péter Szafian who received their doctors' degree in Amsterdam. I am very happy that the Hungarian-Dutch team of Pannonian basin students developed close friendships with four of these young doctors, present here today.

We can look back on a very productive co-operation between Budapest and Amsterdam that serves as an example of symmetrical happiness in the new Europe. It is obvious that Eötvös University with its new beautiful campus at the Danube and its significant human potential is not only fully prepared for the European research area, but simply cannot be missed in this new era.

ln this context, our Earth science departments have signed an agreement for close co-operation in the European domain of research training and the first new PhD student under this framework has already started, with more to come this year for joint activities in the Pannonian basin and North Sea areas. Crucial in this respect is that Hungary has developed the new technology for high resolution seismics for better understanding environmental hazards.

A Stephan Mueller Conference of the European Geophysical Society on the theme „Quantitative neotectonics and seismic hazard assessment: new integrated approaches for environmental manage­ment" will be organised this year September in Hungary. This reflects the leading position of research­ers from Eötvös University in this active field of modern Earth Science, linking fundamental aspects of system Earth and societal relevance.

I feel very grateful to be part of such a dynamic process of symmetrical co-operation which is in full progress. And I feel extremely grateful for the deep persona) friendship I experienced here in Budapest for so many years.

Mr. Rector, this honorary doctorate and honorary professorship of Eötvös University means therefore a lot to me. I deeply appreciate this great honour.

19

Kosáry Domokos

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Tisztelt Rekto1· Ú1·, tisztelt Egyetemi Tanács, Hó'lgyeint és Uraim!

A közeli napokban lesz 65 éve annak, hogy egyetemünk ebben a teremben, 1936 tavaszán bölcsész­doktorrá avatott. Azóta sok minden történt. Azt a gyerekképfi fiatalembert, aki az akkor készült csoport­képen látható, bizony nem könnyfi azonosítani. Aztán még elnyomó erők próbálták, többféle módon, ezt az országot, nemzetet, az egyetemet és mindannyiunkat eltaposni. Úgy éreztem, hogy szakmai céljainkat és emberi, morális értékeinket ennek ellenére sem szabad soha feladnunk. S hogy nem éreztem hiába, an­nak bizonyságát látom abban is, hogy az újjárendeződő országban, az újjáéledő nemzet tagjaként, a meg­újult egyetem vezetősége kész volt abban a kitüntető megtiszteltetésben részesíteni, hogy magasabb fo­kon, honoris causa megismétli e doktorrá avatást. Kérem, fogadják ezért őszinte köszönetemet.

Nem is e közbenső múltról, hanem a régi egyetemről szeretnék röviden megemlékezni. Arról, hogy mindjárt utána, külföldi, francia, angol, svájci, svéd, német, amerikai egyetemeken és szakmai fó­rumokon sosem éreztem úgy, hogy tanáraimat és azt a szakmai nevelést, amelyben részesültem, szé­gyellnem kellene, hogy itthon valami elmaradt szintet képviselnénk, és hogy a nemzetközi versenyben ne tudnánk helyünket egyenrangú félként megállni. Másutt már többször is kifejtettem, hogy európai szintfi magyar polgári-nemzeti történetírást csak az akkori tanárom, Szekfü Gyula által kezdett út foly­tatásával lehet kialakítani, szemben az elavult, ósdi rendi nacionalista romantikával, amely annyit tá­madta őt, és amely, mint lesüllyedt elem, ma is felbukkan az intellektuális alvilágból. De itt, most nem speciális szakmai problémákról, hanem arról a valódi tudós emberi egyéniségről szeretnék megemlé­kezni, akit számunkra Gombocz Zoltán, a professzor, és főleg, mint az Eötvös Collegium igazgatója képviselt. Rendkívüli, és mégis rendezett tudása, sokirányú érdeklődése, amelyből olykor zavarbaejtő kérdései is fakadtak, irodalomról vagy zenéről is, a mód, ahogy franciára tanított, megértő embersége, amelyet annyiszor tapasztaltam, első beszélgetésünktől kezdve, felvételemkor, az utolsóig, halála nap­ján, az a tanulság, amelyet tőle kaptam, a lelkierőről, amely például abból áll, hogy az ember nem sér­tődhetik meg a történelemre, mindez együtt indokolja, hogy őt tartsam a legkit(inőbb embernek, akit alkalmam volt megismerni életem során. Örömmel értesültem, hogy az egyetem vezetősége e teremben neki is emléket kíván állítani. Hadd mondjak ezért is külön köszönetet.

20

s

3

1

1

(

�

Herwig Maehler

UNIVERSITY OF LONDON, LONDON

He1-r Rektor und Herren Dekane, liebe Kolleginnen und Kollegen, meine Damen und He1ren,

Die grofle Ebre, die die Philosophische Fakultat der Eötvös Loránd Universitat mir erwiesen hat, bewegt mich sehr. Dass gerade diese Universitat, EL TE, mich auszeichnet, ist mir ein Grund zu besonderer Freude. Lassen Sie mich kurz erklaren, warum.

Ich war 1972 zum ersten Mai in Ihrem Land, der ungarischen Pferde wegen, zum Reiten, und seither noch öfter, in schlechten und spater in besseren Zeiten, und immer, von Anfang an, habe ich mich hier unter Freunden gefühlt, vor Allem unter <len Kolleginnen und Kollegen im Institut für Griechische Philologie (Görög Tanszék), bei <len Agyptologen und <len Klassischen Archaologen. Auch 1979 war ich hier, wieder zum Reiten und auch, weil man ja nicht immer nur dem Vergnügen nachgehen kann, um am Kongress der Fédération Internationale <les Études Classiques (FIEC) teilzunehmen, und danach noch mehrmals. Zehn Jahre spater kam clie Wende, und danach durften ungarische Studenten im westlichen Auslancl studieren. Ich war inzwischen in London am University College, und clort für clie Austauschprogramme mit europaischen Universitaten zustandig, die zuerst Erasmus hieflen und heute Socrates heiflen. Der erste Stuclent, cler von EL TE zu uns ans University College London kam, hat uns, die Dozenten, und noch mehr unsere englischen Studenten clurch seine profunclen Kenntnisse erstaunt: er hatte in Latein, Griechisch und Agyptologie erstklassige Abschluss­zeugnisse, und er schien Alles, was unsere Stuclenten sich mühsam erarbeiten mussten, in clen Fing­erspitzen zu haben. Von cliesem erstaunlichen Kaliber war dann jeder Einzelne der Studenten, clie von EL TE mit Socrates zu uns nach London kamen. Wir haben uns gefragt: wie ist es möglich, mit so begrenzten finanziellen und technischen Mitteln, auf so beschranktem Raum und mit so groflen Lücken in cler Institutsbibliothek, Studenten so hervorragencl auszubilden? Es kann nur an zwei Faktoren gelegen haben: am selbstlosen Einsatz ihrer Dozenten, und an cler Hingabe cler Stuclenten selbst an die Altertumswissenschaft, und besonders an die klassische griechische Sprache und Literatur. Wahrend in clen gröfleren Lanclern Europas, leider auch in Groflbritannien und besonders in Deutschland, clie Beherrschung cler Sprachen und infolgeclessen das Niveau, das in ihrem Stuclium erreicht werclen kann, nachgelassen haben, hat tms EL TE weiterhin, Jahr für Jahr, Studenten geschickt, die ihren Mitstuclenten in London in jeder Hinsicht cleutlich überlegen waren und die zu unterrichten immer eine grofle Freude war. Auch cler junge Mann, cler zur Zeit in London am UCL stucliert, gehört in cliese Kategorie, vielleicht ist er einer cler Besten überhaupt.

Die Kultur der Alten Welt scheint keinen Platz in cler heute Alles beherrschenden Ideologie cler Globalisierung zu haben, clie keinen anderen Wert kennt als das Gelei. Horner lasst sich nicht kommerzialisieren. Diese Kultur war schon einmal beclroht und fast ausgelöscht durch eine ganz anclere Icleologie, das siegreiche Christentum in cler Spatantike. Dass sie im Verborgenen überclauert hat, wieclerentdeckt werclen konnte und bis heute am Leben geblieben ist, grenzt an ein Wuncler. Heute allerdings scheint sie mir starker gefahrclet, ja akut beclroht zu sein clurch clie Ideologie des Gelcles, clie Alles einzig am materiellen Erfolg messen will. Aber wir clürfen clie Gnmdlagen unserer gemeinsamen europaischen Kultur nicht verlieren, wir müssen sie bewahren und pflegen und immer wieder neu erwerben. Ohne sie kann es keine europaische Iclentitat geben.

Darum erscheint es mir so wichtig, dass dort, wo noch die Bereitschaft vorhanden ist, um dieser Kul­turtraclition willen ernsthaft zu Jemen, wie hier in EL TE, junge Menschen clie besten Ausbildungsmög-

21

lichkeiten haben sollen. Hierin, in der Qualitat der Ausbildung, sehe ich auch für Ungarn eine grof3e Chance, sich in der Konkurrenz mit den Landern der Europaischen Union zu behaupten.

Das ist der besondere Grund, warum mir ungarische Studenten am Herzen liegen. Es gibt aber noch einen anderen Grund, warum ich mich diesem Land verbunden fühle. Zwar ist meine Heimat Europa, aber noch habe ich einen deutschen Pass. ln Deutschland weiss Jeder, was die ungarische Regierung 1989 getan hat, indem sie den DDR-Flüchtlingen die Grenze nach Österreich öffnete und damit den Fali des DDR-Regimes einleitete. Ich hoffe, dass wir, die Deutschen, und unsere Vertreter in Brüssel sich elessen bewusst bleiben werden, wenn in den nachsten Jahren die Bedingungen für Ungarns Beitritt zur Europaischen Union ausgehandelt werden. Was micl1 selbst betrifft, ich liebe dieses Land und föhle mich tief in seiner Schuld.

22

Pulay Péter UNNERSITY OF ARKANSAS, FAYETTEVILLE

Tisztelt Rekto1· Úr, Hölgyeim és Urnim.'

Nagy megtiszteltetés számomra a díszdoktori cím. Úgy érzem, ez nemcsak az én és kollégáim munkájának elismerése, hanem az egész tudományterület növekvő fontosságát is tükrözi. A kémia igen komplex tudomány, a kémiai jelenségek sokréűiek, nem lehet őket egyszerCien magyarázni. A mai ér­telemben vett kémia első nagy attörése a kémiai elemek és az atomok, valamint a kémiai kötés azonosí­tása volt. Ezt követte a molekulák háromdimenziós szerekezetének és a periodusos rendszernek a felis­merése. Ezen túlmenően azonban a kémia sokáig teljesen empirikus maradt. A kémiai kötés megértését csak a 20. század fizikai forradalma, a kvantumelmélet hozta meg. A zseniális Dirac már 1929-ben megállapította, hogy „a fizika jó része, és a kémia egésze ezáltal teljesen meg van matematikailag határozva. A probléma csak az, hogy a felmerülő egyenletek túl bonyolultak ahhoz, hogy megoldjuk őket." A kvantumkémia ezeket az egyenleteket próbálja megoldani. A komputerek megjelenése önmagában nem volt elég. Hosszú évek szívós munkájára volt szükség, amíg olyan algoritmusokat sikerült kidolgozni, melyek na­gyobb molekulák szerkezetét és tulajdonságai elérhető számítási munkával meg tudják jósolni. Az én hozzájárulásom is ezen a területen van.

A számítástechnika rohamos fejlődése az utóbbi 20 évben ahhoz vezetett, hogy a kémia tudománya a szemünk előtt alapvető változáson megy át, empirikus tudományból elméleti alapú tudománnyá. Erre szükség is van, hiszen a molekulák száma gyakorlatilag kimeríthetetlen, és a biólógia jörészt a kémián alapszik.

Én az elmélet kémia alapjait itt, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam. Néhai profesz­szorom, Török Ferenc adta az első speciális kollégiumot ezen a területen 1959-ben, és ő szervezte meg az elméleti kémia oktatását is. Korai halála után Fogarasi Géza vette át munkáját, mely több kiváló ku­tatót nevelt, és egy elismert kutatócsoportot kovácsolt össze. A kvantumelméletet Marx György előadá­saiból értettem meg igazán.

Nagy örömömre szolgál, hogy a közel 400 éves alma materem dinamikusan fejlődik, régi, megér­demelt hírneve tovább erősödik, és nemzetközileg nagyra becsült egyetem az új Európában.

23

Kurt Seelmann

UNIVERSITÁT BASEL

Tisztelt Rektor Úr, Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy itt lehetek Önökkel ezen a szép napon. Szeretnék Önökhöz magyarul szólni, de sajnos ez a szép nyelv számomra kissé nehéz.

Es ist för micl1 eine grosse Ehre und Auszeichnung, heute var Ihnen an dieser ehrwürcligen Universitat sprechen und den Titel eines Ehrendoktors entgegennehmen zu clürfen. Es ist mm schon eine Reihe vonJahren her, dass ich an der juristischen Fakultat einen einen ersten Vortrag halten clurfte - über Hegels Versuche einer Legitimation cler Strafe in seiner Rechtsphilosophie von 1820. DerVortrag ist clann zu meiner Freude 1994 als Band 1 in der Reihe cler „Rechtsgeschichtlichen Vortrage"cles Lehrstuhls für ungarische Rechtsgeschichte erschienen, wenig spater als Band 4 im Jahr 1996 einVortrag über Paul Johann Anselm von Feuerbachs Lehre vom psychologischen Zwang und ihrerEntwicklung aus Vertragsmetaphern des 18. J ahrhunderts.

Beide Vortrage betrafen die beiden juristischen Grundlagenfacher, namlich clie Rechts­geschichte und die Rechtsphilosophie. Diese beiden Facher sind ein wichtiger Schwerpunkt meiner wissenschaftlichen Tatigkeit. Noch genauer sollte ich vielleicht sagen, dass ich immer wieder gerne den Versuch unternehme, beide Facher miteinander zu verbinden, nach der Devise des amerikanischen Rechtshistorikers Herald Berman: ,,History without philosophy is meaningless, philosophy withaut history is empty". Die historischen Schwerpunkte meiner Forschung liegen in der Spatscholastik des 16. Jahrhunderts, einer noch viel zu wenig erforschten Übergangsphase des Mittelalters zur Neuzeit,und in der Zeit des Deutschen Idealismus, einer Zeitenwende von epochaler Bedeutung zwischenAufklarung einerseits, Romantik und Historismus andererseits. Inhaltlich beschaftigen mich hierbeiinsbesondere Fragen der Verantwortung und damit Konzeptionen der Person und der Menschenwürdeim Recht.

Meine Kontakte zu Ihrer Universitat sind also auf diesem Gebiet der Rechtsgeschichte und der Rechtsphilosophie entstanden, wie die zu Beginn erwahnten Titel meiner beiden erwahnten Vortrage über Hegel und Feuerbach belegen. Es war der heutige Dekan der J uristischen Fakultat, der geschatzte und verehrte Herr Kollege Mezey, der diese Kontakte ermöglicht und gefördert hat, und den ich dann auch zu Gegenbesuchen und Vortragen an meiner damaligen Universitat in Hamburg und an meiner jetzigen Universitat in Basel begrüssen durfte. Daraus ist ein wissenschaftlich sehr fruchtbarer und intensiver Dialog entstanden, in den zunehmend weitere Kolleginnen und Kollegen einbezogen wurden. Var allem jüngere Wissenschaftlerinnen und Wissenschaftler konnten so ihre Auslandserfahrungen vertiefen. Ein vorlaufiger Höhepunkt unserer wissenschaftlichen Kontakte war wohl das internationale wissenschaftliche Kolloquium im November vergangenen Jahres über das Strafrecht am Beginn des neuenJahrtausends, zu dem auch zwei meiner Assistierenden und ich Vortrage beisteuern durften.

Ohnehin ist das Strafrecht, mein zweites Fachgebiet neben den juristischen Grundlagenfachern Rechtsphilosophie und Rechtsgeschichte, seit mehreren Jahren auch ein zweites Band geworden, das micl1 mit Ihrer Universitat verbindet. Mehrmals durfte ich zu strafrechtlichen Vorlesungsreihen nach Budapest kommen und mit Bewunderung feststellen, wie erfreulich gut nicht nur die fachlichen Fahigkeiten, sondern auch die deutschen Sprachkenntnisse vieler ungarischen Studierenden sind. lm

Juni dieses Jahres, also im nachsten Monat, werden wir auf einer Insel mitten im Chiemsee in Bayern, auf halbem Weg zwischen Budapest und Basel, ein gemeinsames Seminar mit Studentinnen und

24

Studenten aus Budapest und aus Basel zur Geschichte und Zukunft cler Freiheitsstrafe abhalten. ln dieser Thematik treffen sich Rechtsgeschichte, Rechtsphilosophie und Strafrecht, geht es doch um clie historische Entwicklung einer strafrechtlichen Sanktion vor elem Hintergrund unseres Verstandnisses von Person und Freiheit. Verbindet man in clieser Weise das Strafrecht mit Rechtsgeschichte und Rechtsphilosophie, so impliziert clies natürlich vor allem auch die Frage: Wohin geht das Strafrecht heute, welche Veranclerungsprozesse zeigen sich und wie soll man sie interpretieren, wie steht clie Entwicklung cles Strafrechts im Kontext cles wissenschaftlichen und gesellschaftlichen Zeitgeistes? 13eim Versuch cler Beantwortung clieser Fragen clurfte ich immer wieder Anregungen aus Budapest mitnehmen, und ich habe gestern an cler Juristischen Fakultat versucht, auch meinerseits ein paar Überlegungen beizusteuern.

Ich freue mich deshalb sehr auf clie Fortsetzung cler Gesprache mit den Kollegen an Ihrer Univer­sitat, freue mich clarauf, auch in Zukunft immer wieder Ihre Universitat und Ihre schöne Stadt besuch­en zu dürfen. Als ich cliesmal nach Budapest kam, empfancl ich fast so etwas wie ein Heimatgefühl. Die hohe Ehre, clie Sie mir erweisen, wird es mir erlauben, mich guasi als Mitglied Ihrer Fakultat hier in Zukunft nicht nur de facto, sondern auch de iure zu Hause fühlen zu clürfen.

25

Az Eó'tvó's Loránd Tudományegyetem 3 67. tanévét megnyitó ünnepi közgyűlés (2001. szeptember 7 .)

2001. szeptember 7-én 10 órakor kezdődött az aulában az Eötvös Loránd Tudományegyetem 367. tan­évét megnyitó ünnepi közgyCilés. Klinghammer István rektor köszöntötte Németh Jánost, az Alkot­mánybíróság elnökét, Kiss Adámot, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Kroó Norbertet, a Magyar Tudományos Akdémia főtitkárát, továbbá Meskó Attilát, a Magyar Tudományos Akdémia fő­titkár-helyettesét. Üdvözölte a társegyetemek és intézmények megjelent képviselőit, egyetemünk volt professzorait, vendégprofesszorait, oktatóit, dolgozóit és hallgatóit, közülük is elsősorban egyetemünk új polgárait, az elsőéveseket, valamint a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselőit. Az üdvözlő szavak után Klinghammer István rektor megtartotta tanévnyitó ünnepi beszédét.

Klinghammer István rektor tanévnyitó beszéde

Tisztelt iinnepi Kiizgyfílés! Kedves Vendégek, kedves egyetemi Kollégák! Hölgyeim és Uraim!

A megtisztelő kötelesség, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem 367. tanévének megnyitó közgyfüésén szóljak az egyetem valamennyi polgárához, arra indít, hogy - ha még oly behatárolt gon­dolati pályán is - számba vegyem: mit vár el a korszerCi társadalom egyetemünktől.

Nemcsak a kormány, hanem a magyar társadalom is a felsőoktatást nemzeti és társadalmi alapkér­désnek tartja. Egyértelm(í valamennyiünk számára, hogy a XXI. század globalizálódó világában milyen fontos hazánk polgárainak szakismerete, műveltsége, erkölcsi elkötelezettsége és politikai tájékozottsá­ga. Ezeknek az értékeknek a kialakításában és gyakorlásában különlegesen nagy szerepe van a felsőok­tatási intézményeknek.

Jól ismert - és ebben a körben különösen-, hogy törekvéseink sikere nem utolsó sorban azon mú­lik: sikerül-e az általános m(íveltségi szint emelése, a biztos és széles alapképzés meghonosítása, amely­re a szakosodás éppúgy ráépülhet, mint a többirányú továbbképzés. De az egyetem nem csupán ismere­tek átadásának és megszerzésének színtere. Nem pusztán oktatói és tudományos munkájával kell, hogy hasson, hanem légkörével, tanárainak személyiségével, tudósi és emberi magatartásának példájával is.

"Tankö'nyvek betanítására nem kell egyetem, és nem kell mTa, hogy megtanítson arra, hogy a tankö'nyveket és egyéb tudományos mfiveket hogyan használjuk ... " - több mint egy évszázada írta ezt Eötvös Loránd, és néhány év múltával a következőket is megfogalmazta: ,,A tudós, ki a tudo11tány igazságát hallgatói előtt min­dig újra meg újra felfedezni látszik, s az egyes tételeket a maga mócija szeTint egJ' épületben összehordja: annál biztosabban fogja hallgatóinak é1'Cleklődését feléb1·eszteni, mennél inkább sajátja az a gondolatmenet, amelyet kö'­vet (..) Az ö'nállóság az, ami a legsziikségesebb a tudósnak mint a gJ'akorlat embe1-ének. ( .. ) többet kell kíván­nunk mint azt, hogy mások tudománya alkotta mintákat alkalmazni tudjon: szükséges, hOgJ' a magáéból is tud­jon valamit hozzáadni."

Ezekkel az idézetekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy társadalmunk igényei az egyetemmel szem­ben nem vadonatújak- legfeljebb újrafogalmazottak-, és becses hagyományként élnek tovább.

26

Kedves Kollégák, tisztelt Vendégek.'

Az egyetem rektora, Klinghmmner István (középen), és a karnk vezetői: Kelemen Elemé1főigazgató, Németh Andnís főigazgató, Mezey Barna dékán, továbbá Manherz Ktfrnly dékán, Láng Ferenc dékán, és Ko·nczei Gyd1gy főigazgató (Fotó: P. Nagy Gabriella)

Az ezer éve életképes Magyarország legrégibb egyetemének tanévnyitó közgyfüése adja az ünnepi alkalmat, hogy tisztelettel fejet hajtsunk az alapító Pázmány Péter és a névadó Eötvös Loránd előtt, és mindazok előtt, akik áldozatos tevékenységükkel hozzájárultak nemcsak az ország fennmaradásához, fejlődéséhez, hanem megalapozták és gyarapították hazánk nemzetközi hírnevét és tekintélyét.

Amikor II. Szilveszter pápa Szent Istvánnak királyi koronát küldött, akkor ezzel a koronázási aktus­sal csatlakozott Magyarország Európához - mégpedig sajátos karakterrel, és a mai napig erőteljesen fennálló, büszkén vallott identitással. Az akkori Európa határain kívülről érkező nép európai kerethez való csatlakozását jelentő Magyar Királyság az eredetétől igyekezett, még a kommunista időszakban is, kapcsolatát fenntartani az európai eszme szellemét és folyamatosságát képviselő szellemi irányzatokkal.

Hazánk ezer éves történetéből két határozott törekvést emelnék ki: a sajátos identitás fenntartásá­ra, valamint a szoros európai odatartozásra való igyekezetet.

Bár nem volt könny{i megtartani sem Európához való tartozását, sem pedig nemzeti identitását, azokat a mai napig megvédte. Már a XIV. századtól határainkhoz közel álltak a törökök, akik a 475 év­vel ezelőtti mohácsi csata után hazánk egy részét el is foglalták. A felosztott Magyarország 150 éven ke­resztül nagyrészt elszigetelt maradt az egyre inkább más, távoli világrészeken is érdekelt Európától. Amikor a XVII. század végén Magyarország végre felszabadult, azonnal egy újabb veszély, az el némete­sítés kezdte fenyegetni. Magyarországot többször alávetették asszimilációs politikának, amely ellen po­litikailag, kulturálisan és fegyverrel is harcolt. A Széchényi grófok, Petőfi vagy Teleki Pál neve jelképe­zi a magyarsághoz való ragaszkodást. Több szomszéd országban több millió magyar számára saját iden­titásának megőrzése a mai napig is különös erőfeszítést igényel. Ezek után meggyőződésem, hogy rész­ben elhivatottságunkból, részben helyzetünkből adódóan mi magyarok másoknál jobban megértjük a globalizáció és az identitás kapcsolatát.

Az ezer éves történetünkből fakadó előzmények, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás szándéka felkészültté teszi Magyarországot a globalizáció és az identitás viszonyának megértésére. Köz­ismert, hogy a gazdaság egyre inkább egy átfogó pénzügyi piachoz idomul, létezik világdivat, az angol gyakorlatilag egyetemes nyelvvé vált, új információs technológiák egyre könnyebbé és gyorsabbá teszik a kapcsolatteremést az egész világon.

Minden globális hálózatokba szerveződik, és mindezt a közhatalmak egyre kevésbé tartják ellenőr-

27

zésük alatt. Pontosan ez az, ami arra készteti az embereket, az egyéneket, hogy egyre inkább követeljék identitásukat. Jordi Pujol katalán politikus, egyetemünk díszdoktora mesterien és kevés szóval fogal­mazta meg ezt: ,,a világ a hrilózat, és llZ én felé tmt" - mégpedig határokat és társadalmi intézményeket át­hágva, közvetítők nélkül.

"Hogy az rirral hajózzunk, sziikségiink van egy vonlltkozrfsi pontrn, egy h01go11yrn" - mondja Manuel Castells, a Berkeley Egyetem tekintélyes szakértője az információs társadalomról. Ez a horgony az iden­titás. John Naisbitt amerikai politológus már tíz évvel ezelőtt megjósolta, hogy a világon lesz egyrészt egy „globális életstílus", másrészt pedig sok „kulturális nacionalizmus", melyek majd kiegészítik egy­mást. Azt is megjósolta, hogy olyan tényezők, mint a nyelv és kultúra, a hagyományok, a vallás, az iro­dalom és a művészet ismételten nagyon fontossá válnak az életben és az emberek ezekhez ismét mélyen kötődnek majd.

Hiszem, hogy a globalizáció kora egyben a személyiség újjászületésének kora is. Ha el akarjuk ke­rülni, hogy a globalizáció a tömegek uniformizálásába, és mindennek következményeképpen anarchis­ta megnyilvánulások- horribile dictu-, rendbontások sorozatába torkolljon, ajánlatos megőriznünk az egyéni és kollektív én közötti egyensúlyt. Nagyon valószínű a családhoz és a nemzethez tartozás érzésé­nek feléledése, a hagyományok újraélesztése, a nyelvi adhézió megerősödése - idézem Pujol gondolatát.

Tudnunk kell, hogy a saját identitás megtartására való törekvés nemcsak a szerény népességű orszá­gok és kultúrák, valamint a nemzeti kisebbségek sajátja, hanem olyan országoké is, mint Franciaország, mely meg akarja védeni magát az angolszász kulturális befolyástól, vagy Spanyolország, amely- annak el­lenére, hogy a spanyol a második világnyelv- a spanyol nyelvet erősítő politikát folytat olyan területeken, mint az informatika és az internet, ahol az angol nyelv uralma túlnyomóvá vált. Ha Spanyolország és Franciaország ilyen gondokkal küzd, nekünk magyaroknak még inkább jogosak aggodalmaink ...

Látnunk kell egy másik politikai elemet is; azt, hogy azon kis méreűí országok, amelyek a politikai és gazdasági integráció világában képesek megfelelően helyezkedni és kihasználni saját és a külföldi be­fektetés, az innováció és a nemzetközi lehető�égek kibővülésének esélyét, azok nagy haszonra tehetnek szert. (Magunk előtt láthatjuk Finnország és Irország példáját.)

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ország- vagy éppen az egyetem - versenyképessége nem csu­pán technikai és pénzügyi kérdés, hanem együttélési, bizalmi és önbecsülési, valamint a célok kollektív vállalásának képességét is feltételező ügy. Tudjuk, hogy csak olyan közösség sikeres, mely képes megfe­lelő belső kohézió megteremtésére.

Tisztelt ünnepi Közgyfilés.'

Hogy magyarok maradjunk az európai és interkontinentális emberi közösség építésében, ahhoz a magyarságtudat egyik legfőbb elemét, a nyelvet, nemzeti kultúránkat és egyéni műveltségünket tükrö­ző szép és tiszta beszédünket őriznünk és folyamatosan gondoznunk kell. Fontos az, amit mondunk, de nem kevésbé fontos az is, ahogyan mondjuk- legyen az hétköznapi beszédhelyzet vagy szakmai kifeje­zésekkel ttfadelt előadás.

Óvni és ápolnunk kell alapítónk, Pázmány Péter örökségét, aki munkáival a magyar irodalmi nyelv kialakulását segítette elő a XVII. században. 150 évvel később, a XVIII. század végén azonban Johann Gottfried Herder a az Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról című nagy ívíí munkájában az alábbi leírást és jövőképet rajzolja meg rólunk, magyarokról: ,Jelenleg(. . .) szláv, német, oláh és egyéb né­pesség mellett országuk lakosságának csekély hányadát alkotják, s néhriny évszázad múlva talrin nyelvük is ele­nyészik majd." Hiszem, ez a jóslat soha sem válik valóra. Más is így gondolta, például Giuseppe Mezzo­fanti, a több tucat nyelvet beszélő itáliai püspök, aki 1823-ban - alig ötven évvel Herder után - ezt írta Zacharias Franki cseh költőnek: ,,Tudja, melyik az a nyelv, amelyet mondatszerkesztő képessége és Titmiká­jdnllk hm7nóniája minden más nyelv felé, a go·1·ög,gel és az olasszal egy szint1·e emel? A magyar.' Imw·em néhány újabb magyar poéta verseit, amelyeknek dallama 1wgyon meglepett. Figyelje jö'vő sorsát, és tllnú.ja lesz egy 061an költői géniusz várntlan felmerülésének, aki marndéktalanul igazolni fogja az én jóslatomat." Mezzofanti eze­ket a látnoki sorokat éppen Petőfi születésének évében írta.

28

A szavakban megnyilvánul az emberek között viszony. Nyugtalanságot kelt a nyelvhasználat egy­re nagyobb méreteket öltő vulgarizációja. Az emberek közötti dialógusokban fontos szerepet játsza­nak az udvariassági aktusok is, amelyek a kulturált viselkedés társadalmilag elfogadott modelljét jele­nítik meg. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kisebb szókultúrával rendelkező közéleti szereplők, a közös­ség bizalmának megszerzése érdekében, saját nyelvi viselkedésüket hozzáigazítják az utca sajátos szabadszájú nyelvhasználatához. Ez a viselkedés az értelmes emberek számára komikus. A beszélgetés mélysége paradox módon nem a beszédkészségtől, hanem a meghallgatás készségétől függ. Sajnos, ezt is gyakran elfelejtjük, és ennek eredményeképpen a dialógus csupán monológok benyomását kel­ti. Ebben a helyzetben nagyon fontos az egyetemen oktatók nyelvi kultúrája. A magyar nyelv szerepe a nyelvek kommunikációs hierarchiájában természetesen nem hasonlítható össze azzal a szereppel, amelyet az olyan nagy nyelvek játszanak, mint az angol, az arab, a kínai, a spanyol, a francia, a német, az olasz vagy az orosz nyelv. A magyar nyelv azonban olyan nyelvcsoporthoz tartozik, amelynek saját állammal rendelkező nemzeti közösség képezi erős támaszát, amely számára ez a nyelv a nemzeti identitás és a legfőbb értékek hordozója. A magyar kulturális potenciál nem csak a magyarok számá­ra jelentős és vonzó.

John Stuart Mill annak idején azt hirdette, hogy az ember előtt két választási lehetőség van: mintá­ul választhatja magának a „disznók világát" vagy „Szókratész világát". Manapság láthatjuk, hogy ez az al­ternatíva nem kizárólagos; a lehetőségek elég széles skálája áll rendelkezésünkre: ha nem felel meg a „disznók világa", ott van még a „majmok", a „farkasok", a „hiénák" világa is (ha már az állatok világát választjuk). Viszont „Szókratész világa" mellett követhetjük azoknak a világát is, akik méltók a köztisz­teletre, elismerésre, akik példát mutatnak az emberi értékek megőrzésében, gazdagításában, a magyar nyelv- és kultúrközösség fenntartásában, megerősítésében.

Feladatunk, hogy megvédjük hallgatóinkat attól, hogy elfogadják a „disznók", a „farkasok", a „hié­nák" világát, és vezessük be őket a szellemi értékek, ,,Szókratész világába". Olyan tanárok kellenek- az általános iskolától az egyetemig -, akik nemcsak tantárgyuk oktatói, hanem növendékeik nevelői is, egyebek közt személyes példájuk révén. Erre utal egyetemünk alapítójának egyik intelme is: ,,Azt a ta­nítót biicsiili nagyrn Isten, aki cselekszi, amit tanít, és nzind nyelvét, mind pennáját szíve gyiikeTének téntájába mártván, úgy szól, amint szíve jánfsa vagyon ... "

Néhány szó ennek kapcsán az idegen nyelvek tudásáról. Örömmel tapasztaljuk, hogy rend­kívül nagy mértékben kiszélesedtek a különböző kultúrákat és nyelveket képviselő emberek kö­zötti kapcsolatok. Ezt az egyre intenzívebben fejlődő gazdasági, kulturális, tudományos és tu­risztikai kapcsolatok teszik lehetővé, amelyek a világ minden régióját érintik. A m(íszaki és kul­turális haladás, a társadalmi jólét, a sokszín(íség biztosítása elképzelhetetlen fejlett nemzetközi kapcsolatok nélkül. Sok ember számára a nemzetközi kapcsolatokban való részvétel mindennapi tevékenységgé vált. Ebben a helyzetben az anyanyelvi képzés mellett rendkívül fontos az idegen nyelvi képzés is.

"Tiszteld és tanuld más nzívelt népek nyelvét is, ... de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kó'telesség" - az egyetemi oktatók személyes példáján is múlik, hogy Köl­csey Ferenc fenn idézett, kisség régies fogalmazásának tartalma a jövőben se avuljon el. Ezzel összefüg­gésben úgy vélem, hosszabb távon a magyar felsőoktatás egészére is elfogadható megoldást kínál az az UNESCO-tanulmányban megfogalmazott javaslat, amely szerint mindenkinek a legelterjedtebb világ­nyelvet, az angolt kell megtanulnia, amely segítségével kommunikálni lehet az egész világon. A máso­dik vagy a harmadik nyelv megválasztásának a kritériumát a szomszédság és a már létező, illetve a vár­ható jövőbeni kapcsolatok határozzák meg.

Második nyelvként nálunk a német, orosz, francia, spanyol, illetve olasz, harmadikként pedig az ukrán, szlovák, román, horvát, szerb és lengyel oktatható. Magyarországon a szomszédos országok nyel­veinek az oktatása a közvetlen kapcsolatokra való tekintettel létfontosságú. (Régi skót közmondás sze­rint: barátok nélkül lehet élni, de szomszédok nélkül nem. Megjegyzem, hogy a skótoknak az utóbbi ér­ezredben tulajdonképpen csak egy szomszédjuk volt.)

Befejező gondolataimmal új elsőéves hallgatóinkhoz fordulok.

29

Klinghmn11ze1· István rekto1· megkoszorúzza Pázmány Péternek, az egyetem alapítójának emléktábláját (Fotó: P. Nagy GabT·iella)

Kedves Barátaim!

Életük vissza nem térő lehetősége, hogy a következő évek során nemzetközileg elismert tudósi, ki­váló pedagógusi, hivatása magaslatán álló értelmiségi életpályát alapozzanak meg. Az eredmény minde­nekelőtt az Önök kitartó szorgalmától függ. Ne feledjék, hogy a formálódó XXI. század értelmisége lesznek, annak követelményeihez mérjék önmegvalósításukat. Tanuljanak a múlt tapasztalataiból. Fo­gadják kritikusan a tőlünk tanultakat is. De a tudományban és a köz dolgaiban csak megalapozottan, kulturáltam és felelősségtudattal nyilatkozzanak, kezdeményezzenek.

A jövő építésében nekünk is, oktatóknak-kutatóknak és Önöknek is rendkívül nagy a felelősségünk. Sokszor elhangzik, mégsem vált minden cselekedetünket átható erővé az a tudat, hogy korszakos válto­zások világában élünk, tanítunk és tanulunk. A korszer(i műveltség elsajátítása és rendszeres megújítása; a pedagógusi, a kutatói és általában az értelmiségi munka minőségének és hatékonyságának a növelése nemzeti sorskérdéssé vált. Erre gondoljanak, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kemény munkára szorítják önmagukat, és kialakítják „Szókratész világát". Azon az egyetemen, amely az idén az országosan kiemelkedő diákok számára adományozott Pro Sciencia Aranyérem 29%-át kapta, és a ran­gos, mindössze ötven Mestertanár Díj hatodát egyetemünk oktatói nyerték el.

Kedves Oktatóink és Hallgatóink, kedves Vendégeink! Az egyetem 367. tanévének megnyitásakor mindnyájuknak eredményekben gazdag, örömteli jó munkát kívánok.

Miniszteri és egyetemi kitüntetések adományozása

Klinghammer István rektor bejelentette, hogy Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium helyettes államtit­kára miniszteri kitüntetéseket ad át.

A „Magyar FelsőoktatáséT·t Emlékplakett" kitüntetést kapta:

az Állam- és Jogtudományi Knron: DR. FÖLDES GÁBOR, egyetemi docens

a Bólcsészettudományi Knron: DR. KUBINYI ANDRÁS, ny. egyetemi tanár

30

a Ter11Zészettudomá11yi Karon: DR. KNAUSZ DEZSŐ, egyetemi docens

a Tanárképző Főiskolai Knron: DR. MILKOVITS ISTVÁN, főiskolai tanár

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Knron: DR. BÓDI ANDRÁSNÉ, főiskolai docens

:l 1 e

e

<..:1

k 1 al <..:I

a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karon: DR. VERi\SZTÓ Mll-11\.LYNÉ, igazgatási és oktatási osztályvezető

Az oktatási miniszter ,,Arany Katedra Emlékplakett" kitüntetésben részesítette:

CSAHÓCZI ERZSÉBET, vezető tanár, Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar

LEHOCZKI]i\NOSNÉ, szakvezető tanár, SZEBÉNYI TIBORNÉ, gyakorlatvezető tanár,. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar

Az oktatási miniszter „Pedagógus Szolgálati Emlék­érem" kitüntetésben részesítette:

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon: DR. FEJES ERZSÉBET, főiskolai docens

a Radnóti Miklós Gyakodóiskolából: BALÁZS LÓRÁNT! É DR., középiskolai tanár

Ezt követően az egyetemünkön kialakult hagyo­mány szerint Klinghammer István rektor a tanév­nyitó közgy(ílésen adta át azokat a kitüntetéseket, amelyeket az Egyetemi Tanács adományozott az egyetem oktatóinak, dolgozóinak és munkatársai­nak kiváló munkájuk elismeréseként.

A „P1·0 Univenitate Emléké11net" kapta

az Állam- és Jogtudományi Karon: DR. HÁRSFALVI REZSŐ, főtitkár DR. TóTH]ÁNOS, egyetemi docens

a Bölcsészettudományi Karon: DR. GÁCS GABORNÉ DR. PÉTER ÁGNES, egyetemi tanár DR. VÁRADY LÁSZLÓ , címzetes egyetemi tanár

a Ter111észettudo111rinyi Karon: DR. Zi\RAY GYULA, egyetemi tanár

a Tanárképző Főiskolai Karon: SZABÓNÉ DR. MOLNÁR AJ. A, főiskolai docens DR. SZABÓ SÁ1 DOR, főiskolai docens

A tanszékvezetők előterjesztésére, a kari tanácsok ja­vaslatára az Egyetemi Tanács sok éven át kifejtett eredményes munkájuk elismeréseképpen „Trefo1t Ágoston Emléklapot" adományozott a következőknek:

az Állam- és Jogtudományi Karon:

MOLNÁR É TÓTH ILDIKÓ, ügyintéző

a Bölcsészettudo111rinyi Kn.rnn: DR. EGYED fu'-.IDRf\S É, egyetemi adjunktus

a Természettudományi Karon: BERTÁNÉ SZEPESI MAGDOLNA, igazgatási ügyintéző MIKÓ LAJOSNÉ, nyelvtanár

a Tanárképző Főiskolai Karon: DR. HEIMANN LÁSZLÓNÉ, főiskolai docens VINCZE IN1RÉNÉ, adminisztrátor

a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon: DR. K.ÉZDINÉ PATAKFALVY KATALJN, tanulmányi osztályvezető

a Gazdasági és Mfíszaki Főigazgatóságon: BÍRÓ ADRIENNE, osztályvezető TóTHPÁL KÁZMÉR, osztályvezető TURBUCZNÉ ÜRB1\J"-./ JUDIT, csoportvezető VÁRYNÉ MÉSZÁROS A 1NA, osztályvezető-helyettes

a Rektori Hivatalból: TOPOR KAROLA, főelőadó SIMON MÁRIA, főelőadó

Az ünnepség végén Klinghammer István rektor alma materi.ink fennállásának 367. esztendejében egyetemünk polgárainak, professzorainak, oktatóinak, munkatársainak és valamennyi hallgatójának si­keres tanévet kívánt, majd bejelentette, hogy az ünnepi közgyG!ést követően az Egyetemi Tanács, a Hallgatói Önkormányzat és a Pázmány Péter Baráti Társaság képviselői megkoszorúzzák egyetemünk alapítójának az emléktábláját és névadójának a szobrát, ily módon is tisztelegve személyük és emlékük előtt.

31

Díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgyűlések (2001. november 6., 7. és 8.)

2001-ben díszoklevelek adományozása alkalmából tartott díszközgy(ílésre három alkalommal került sor egyetemünk aulájában.

2001. november 6.

Az Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Karácsony András dékánhelyettes és Takács Péter dékánhelyettes az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinoklevél: DR. HEVESI KÁLMÁN DR. KISS LÁSZLÓ DR. PATAY JÓZSEF DR. SCHIRlLLA GYÖRGY

Vasoktevél: DR. BÁNYAI LÁSZLÓ DR. BÍRÓ BARNA BÉLA DR. DAvm LASZLÓ DR. FÜLÖP LÁSZLÓ DR. ISTENES VILMOS DR. Iw TOR L\1RE DR. NIKA GÉZA DR. PÁPAY ISTVÁN DR. SZENTTORNYAJ ANDRÁS DR. TA1'\/0S JÁNOS DR. VAJTA ISTVÁN

Gyénuíntoklevél: DR. ALMÁSY DEÍZSŐ DR. BÁNYAY GEYZA DR. BÉLAI FERENC DR. BURGER ISTV/\.l DR. CZIGLlNA LÁSZLÓ DR. DURKÓ GkBOR DR. FORGI\CH LASZLÓ DR. GAkL ANDRAs DR. GALDI JANOS DR. HIDASI ISTVAN DR. LAJ3AN JANOS DR. LABORCZY ANDRi\S DR. LOMBOS ANTAL DR. NEDECZKY GYÖRGY DR. ÜRSÓS TIBOR DR. PACZONA ZOLTÁN

32

DR. SIPOS JÁNOS BÉLA DR. SüTrő LÁSZLÓ DR. SZABÓ BERTALAN DR. SZ1\LAY ISTVi\.l DR. SZÉLL ANDRAS DR. TERNOVSZKY FERENC DR. VkRADY BÉLA DR. VER.BÉNYI LASZLÓ DR. VÉRTESY GYULA DR. VIGH BÉLA

Arnnyoklevél: DR. ÁDAM JAKAB DR. ÁG GYÖRGY DR. ANTAL JN os DR. AMBRÓZY IRÉN DR. APATI SZ1\BÓ ÉVA DR. BAK/\.CS TIBOR DR. BAKO.NYI LAJOS DR. fü\LI\ZS JÁNOS DR. BAJu\NYAJ MIHkLY DR. BkNRÉVY GAnoR DR. BARDOSY PkL DR. BLAHÓ Pt\L

DR. BOROS LAJOS DR. BOROSS PÉTER DR. BOROSS PÉTERNÉ

DR. PAPP ILONA DR. DANSZKY FERENC DR. DEBRECZENYI FERENC DR. DOMONKOS DEZSŐ DR. DOROSY BÉLA DR. EKLER DEZSŐ DR. FARK.AS DÉNES DR. FEKETE LASZLÓ DR. FODOR ÁR.PAD

DR. FORRÓ LASZLÓ LAJOS DR. GASPÁR GIZELLA DR. GÁSPÁR ISTVJ\N DR. GHICZY TIBOR DR. GIRARDI TIBOR DR. GUL/\.CSI LAJOS DR. HAJNAL GAsPAR DR. HERN/\Dl LASZLÓNÉ

DR. MOÓR BORB/\LA DR. HOFFMANN JkNOS Orró

DR. HORV/\TH K/\ROLY DR. INOTAY FERENC DR. KATONA ZOLTÁ.L'\/NÉ

SOLTÉSZ MÁRTA DR. K1\DÁR ISTVÁ.L'\/ DR. KÁNAIPkL DR. KARAJZ LAJOS DR. KECSKEMÉTI MIKLÓS DR. IillLEME TIBOR DR. K!STÜSKEI KÁ.LM/\.N DR. KLÉH-REir LE Li\SZLÓ DR. KOLOZSV1\RY KISS ISTVÁN DR. KOMONYI ZOLT1\.L'\/ DR. KOPPER MÁRIA DR. KOSZTA SÁNDORNÉ

(FEKETE ZSÓFIA) DR. KOVÁ.CS L/\SZLÓ DR. KOVI\TS TIBOR DR. KUNS/\GIJ/\NOS DR. KURJN TIBOR DR. KÜRTHY LÁSZLÓ DR. KUTAS SANDOR DR. L1\ZÁR LASZLÓ DR. LEHOCZKY GYÖRGY DR. LENCSÉS GYULA DR. LOSONCZI BÉLA

DR. LOSONCZI BÉLÁ.t'\/É (GÁSPt\R VERONIKA)

DR. LOVÁSZ ANDRÁS DR. LUKÁCS ISTVÁ.t'\/ DR. MADARAS RUDOLF DR. MAGDOLEN KÁROLY DR. MATTYASOVSZKY GYÖRGY DR. MEZŐSI FERENC DR. MIKÓFALVI BERTALAN DR. MIKS KÁROLY DR. MILLAVÁRIJÓZSEF DR. MóRY LASZLÓ DR. NAGY IGN/\C DR. NAGYMAROSY MIHA.LYNÉ

(VEZÁR GABRlELLA MÁRIA) DR. NYILAS IMRE DR. 0KOLICSÁ.t'\/YI PÁL DR. 0RTUTAY GYÖRGY DR. 0SZOLY TAMÁS DR. PAP lSTVÁ.t'\/ DR. PAPP EMIL DR. PÉCSVÁRADIJANOS

2001. november 7.

DR. PtrnR L/\SZLÓ DR. PUSKÁS ENDRE DR. RITVA Y TIBOR DR. ROZGONYIJÁNOS DR. RőDER VILMA DR. SÁNDOR ISTVÁl DR. SCHMIDT PÉTER DR. SCIIRAMKÓ ISTVt\N DR. SIMON ÁGOSTON DR. SIMONFFY MIKLÓS DR. SIMONFFY MIKLÓSNÉ DR.

SZITHA IBOLYA DR. Soós GYULA DR. SPRJNGER FERENC DR. SÜTŐ GYÖRGY DR. SZABÓ ANTAL DR. SZABÓ ANTALNÉ

(EGRES MÁRTA) DR. SZABÓ KALMÁN DR. SZABÓ LASZLÓ DR. SZ1\LAY GYULA DR. SZALÓKY LÁSZLÓ DR. SZATHMÁRY LILLA

DR. SZ/\NTÓ GERGELY DR. SZENTGYÖRGYI REZSŐ DR. SZERÉNYI A, TAL DR. SZIKSZAI GÉZA DR. SZÖRÉNYI LAJOS DR. TAKÁCS LASZLÓ DR. TASS VIKTOR DR. TETTEY EMIL DR. TI-IOMKA LASZLÓ DR. TIBA ANDOR DR. TOLLÁR TIBOR DR. TuRÁ.t'\/ LASZLÓ DR. URHELYIJ1\NOS DR. ÜVEGES ISTVÁN DR. VÁRJ LAJOS DR. VOLCZER ÁRPt\D DR. VÖRÖS GYULA DR. WE NESZ GYULA DR. WEJ ZIERL OSZKÁR DR. ZELCSÉNYl BÉLA DR. ZSI KÓ MARGIT DR. HUDRA LÁSZLÓ

A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Nyomárkay István dékánhelyettes az aláb­biaknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinok levél: DR. HARSÁNYI IST\/1\N DR. KAJTÁR GÉZt\NÉ

TuúRY MALVIN SÁROS ANDRÁSNÉ

GRŐGER LUJZA

Vasoklevél: DR. BALÁS KAROLYNÉ

RUMJ\l EGER ZITA Bkn LASZLÓNÉ LASZLÓ KLÁRA DR. BIKt\CSI LASZLÓ DR. DEZSŐ LASZLÓNÉ

KÁDAR LENKE DR. KOSÁRY DOMOKOS DR. MALATINSZKY ISTVÁN DR. MORGOS GUSZTÁVt É

MANGLITZ EDIT NÁDHt\Zl LAJOSNÉ

RADÓ ERZSÉBET

NÉMETHY L/\SZLÓNÉ BERGMA1 N ÁGNES

DR. 0Rosz ZoL TÁ1 É J ÓNt\SCI-I ILONA

SZ1\BÓ MIHÁLYNÉ DR. SZEKRÉNYESSY MARGIT

DR. SZABÓ MIKLÓS SzőTS LÓRÁNTNÉ

LENGYEL MARIANNA DR. VARGA LVIRE DR. W ACZULIK MARGIT

Gyémántok levél: DR. CSEKŐ BÉLÁ.t'\/É

RAKlTOVSZKY ILONA DR. FÉNYI ANDRAS DR. HERKE RÓZSA KOVÁCS BÉLA DR. MEDGYESI JÁNOSNÉ

DR. MOL ÁR OLGA

MIKÓ ÖDÖNNÉ SZABÓ MAGDOLNA

DR. POLOt Y ISTVf\NNÉ DR. REMINlCZKY ERZSÉBET

VÁRADY LASZLÓNÉ VÖDRÖS JANKA ILONA

Aranyoklevél: DR. B1\LÁZSNÉ

MÉHES VERA DR. BERE1 ez JANos BERZY PIROSKA DR. CSATÁRI DÁNIELNÉ

LAPIS ÉVA DR. ECSEDY ANDORNÉ

RÜDIGER EDIT HÁRSNÉ K.IGYÓSI EDIT HORLAI GYÖRGY HORLAJ GYÖRGYNÉ

NOBEL ÁGNES

33

DR. HoRvkmJÓZSEFNÉ LAURENCSJK ÉVA

KASA ISTVf\NNÉ SuGAR IRÉN KEREKES LASZLÓ DR. KISPÉTER ANDRJ-\S DR. KOMONYI ZocrANNÉ

FAZAKAS KLARA KOMPA ZOLTf\N KORDA GYÖRGYNÉ GiL ÉVA

2001. november 8.

LÉN1\RT ZOLTI\N MARÓT MIKLÓS MIKLÓS IV.ROLYNÉ SOMOGYI

GYÖRGYI DR. MŐCSÉNYI MmALY NÉMETH KAROLYNÉ

FARAGÓ IúARA DR. SOLYMOS EDE SZÉKELY LVIRE

DR. Sz1iLL ANDRAs ,� DEBRECZENI MARTA

TANKOVJCS JÓZSEF VAJNA GABOR VARJU DEZSŐ DR. VAMOS GÉZ/\.NÉ

SZLABÓCZKY Eorr VIZELI FERENC DR. ZLINSZKY JANOSNÉ DR.

STERNEGG MARII\

A Természettudományi Kar Tanácsa határozata értelmében Láng Ferenc dékán az alábbiaknak nyújtott át díszoklevelet:

Rubinok levél: KUGLER SANDORNÉ

Vnsoklevél: BOZÁl fu'-JDORNÉ DÉNES fu"íDOR GÁDOR ENDRÉNÉ

KURTAG PIROSKA HA VAS GYULA DR. KERESZTÉNY

LASZLÓNÉ LASZLÓ ERZSÉBET

MITUCH ERZSÉBET SZABÓ ISTVAN

Gyémántoklevél: DR. BuvÁRI fu"JDRf\S DR. BUV/\Rl ANDRJ\SNÉ

MINDSZENTY MÁRIA KovAcs Mn- li-\LY DR. HERMANN M.i-\GDA SCULTÉTY K.ÁLMI\N

Arrmyoklevél: ALMAS ZOLTAN

BALAJTHY ZOLTÁN BALAJTHY ZOLTÁNNÉ

ÜRSÓ ERZSÉBET BALANYI MII-li-Í.LY BALt\SFALVY FERENC BAL/\SFALVY FERENCNÉ

ZERGÉNYI MARGIT BAL/\ZS ÁKOS

34

BELUÍ.NÉ SzABó-PELSŐCZIMARTA

BOGN/\R MkrYAS BOROS MAGDOLNA CSEH EDIT DR. DANK VIKTOR DEUTSCH RÓZSA DOBAY SANDOR DurKJ\ FERENC ERDŐSS TAiVli-\S FAZEKAS L/\SZLÓ DR. FEKETÉNÉ ZARÁl D ÉVA DR. GEORGE A. POGANY DR. GÉCZY BARNABAS

HARTAJÁ OS DR. HEGEDŰS BÉLA

JESZENSZKY fu'-JDOR DR.JOBAHt\ZIJEt Ő

JOHN GEROE DR. JUHAsz ANDOR ZoLTt\N DR. KAKASY GYULA KÁKAY SZABÓ ZOL Tt\N K1ssJANos DR. K.rssJÁ.NOSNÉ KÓBOR LÍDIA KovAcs GYUL/\NÉ KUNA LÁSZLÓ DR. LANTOS TrnoR DR. LEVÁRDY FERENCNÉ

CSEJTEI HEt RIETT M. DR. MOZOLOVSZKY

ALEXANDRA(MÜNNICH ANTALNÉ)

DR. MAIIR MAGDOLNA (HANGOS ISTVÁNNÉ)

DR. iVL-í.TYJ-\S-NOVÁK ERZSÉBET MOCHARY RÓBERT NAGY MARJA (MARIKA

HAT1 AY) DR. NAGYPATAKI GYULA PAPP RÓZSA (BENKŐ BÉLf\NÉ) PATAKJUDI'I' (VADÁSZ IvÁl NÉ) SASADI BÉLA DR. SERESNÉ CSAJ /\Dl M.Á.lliA DR. SIMON ARTÚR DR. SIPOSS ZOLT/\N SOHA ISTVÁNNÉ

SZ,\LAY KAROLA DR. STEFKÓ BÉLA DR. SZABÓ KÁROLYNÉ

VÖRÖS ILONA DR. SZABOLCSJÓZSEF SZIL/\GYI GIZELLA DR. SZOBOR ALBERTNÉ

KOM.ONDY fu"íNA SZÖNYIJÓZSEF TÓTH JÓZSEF DR. UJSZAszl]ANos ARTUR DR. VAJDA MIKLÓSNÉ DR. VAJDA TruV1As V ALKONY IÜROLY ZÁMBÓNÉ BALLA KATALIN ZEISEL ISTV/\N

A Tanárképző Főiskolai Kar által kitüntetetteknek Horváth Gergely, a Tanárképző Főiskolai Kar fő­igazgató-helyettese adta át a díszokleveleket:

Vasoklevél: Szűcs M11-1AL YNÉ

(SZABÓ KATALIN) VARGA LAJOSNÉ

(TARLÓS PIROSKA)

Gyémántok levél: DR. BADAL MARIA DR. BAGI FERENCNÉ

(MUSZELY MARGIT) BARTOSNÉ STIASNY ÉVA DR. BÁNHIDI ISTVÁt É

(VALIJUDff) DR. DE1\K BENJ1\MINNÉ

(SCHLÖTZER KLÁRA MARIA)

ERCSÉNYI L1\}0SNÉ (DÉDES MARJA)

ERDŐSY MARTA (WÉBER MARTA)

HORV/\TH ANNA LÁl'JG GJ\BORNÉ

(BOTTYJ\.N ÜLGA)

MOLNÁR SÁNDORNÉ (FLACHNER KJ\ROLIN)

RAINER-MJCSINYEI VILMOSNÉ (TuOt A ÉVA)

DR. Soós ATTILA DR. SZOMOLJ\.NYI KAROLYt É

(Ó ODI MARJA) THÁMOS IRÉN DR. TÖTTÖSSY ER ŐNÉ

FRAKNÓI ÉVA

Arrmyoklevél: BIKSZEGI GÁBORNÉ

(POPESCU MARIA) BÍRÓ TIBORNÉ

(HORTOBÁGYI ANNA) CSERE ISTV1\NNÉ (KISS RÓZA) ELŐD ISTVÁN É (BAKOS ILONA) GARZÓ MARJA GROSKA JÁNOSNÉ

í(Fuscr-1 TERÉZ) HORVÁTH ANDRÁS1 É

(GYENIS ÉVA)

JUSZTIN ISTVÁNNÉ (NEMESHÁZI K.A'f"ALI )

KISS JA OS K.1ssJÁ1 os É

(MEISZINGER ERZSÉBET) KovAcs JÁl"IOS KovATSJUDIT LASZIK MÁRIA LECHMANN VILMOS LENDVAI KLÁRA NYILAS DEZSŐ PAPP ER ő TÉ SASHALMI ANDRJ\SNÉ

(SZILÁRD MJ\RTA) SOMKÚTINÉ CSIKI MATILD DR. SOPRONI VILMOSNÉ

(MISKOLCZI RZSÉBET) DR. SZLUKOVÉNYIJÓZSEFNÉ

(TÖLGYESSY MAGDOLNA) TAKÁCS KL/\RA TÓVÁRI STEFI\NIA ÚJTELEKI KATALI r

35

Az Amerikai Pártoló Testület megalakulása (2001. október 12.)

Megalakult az Eötvös Loránd Tudományegyetemet támogató üzletemberek köre, az American Board of Visitors (ABOV), azaz az Amerikai Pártoló Testület (Apát). Az eseménynek az egyetem lágymányo­si épülete adott otthont. Az alakuló ülést Klinghammer István rektor köszöntötte, majd bemutatkoztak a testület amerikai tagjai és az egyetem képviselői.

Az Amerikai Pártoló Testületnek egyelőre tizenkét amerikai tagja van, és mindannyian Magyaror­szágon működő nagyvállalatokat képviselnek. A testület elnöke Emery Jakab, az Arthur Andersen Kft. magyarországi igazgatója. A testület a tervek szerint évente kétszer, tavasszal és ősszel ül össze, de tag­jai folyamatosan kapcsolatot tartanak az egyetem vezetőivel, szakértőivel és intézményeivel, illetve ta­nácsaikkal segítik az egyetemi startégiai tervezést. Nagy lehetőséget kínál az új típusú együttműködés többek közt az egyetem gazdálkodási szemléletének modernizálására, a bonyolult ingatlanviszonyok át­tekintésére, valamint az egyetem arculatának korszer(ísítésére.

A testület létrehozását hosszú előkészítő munka előzte meg, és ebben amerikai részről kulcsszerepet játszott Kirk Downey, a Fort Worth-i székhely(í Texas Christian Univer­sity emeritált professzora, aki már korábban is sokat tett az egyetemi kapcsolatok fejlesz­téséért.

Klingharnmer István rekt01· és Enwy Jakab,

az Ame1·ikai Pártoló Testület elnó'ke (Fotó: Kovács Béla)

Klinghammer István rektor beszéde

Ladies and Gentlenzen,

I am happy to host the first general meeting of the American Board ofVisitors. I am especially grateful to Emery Jakab and Kirk Downey for their efforts to organise this board meeting. I warmly welcome eve1y American and university guest here.

I am happy to see that the representatives of the American business community are so much interested in building a relationship with Eötvös Loránd University. At the same time, there is also a growing interest

36

Az Amerikai Pártoló Testiilet egy csop01tjn nz alakuló iilés szünetében. Balról jobbrn Phil Roter, John Fekete, Bill McGann, Chades Hiibne1·, Klinghmmner István, Emery Jakab, Kirk Downey, Peter Hegediis, Joe Zurnvle, John Murrny és Steven O'Connor (Fotó: Kovács Béla)

among the tmiversity people in developing international relationships and research contacts with foreign experts and countries. It is an exciting opportunity for us, and personally for me, to be present at this board meeting and to talk about issues which determine the future development of the university.

Eötvös Loránd University has been facing the challenge of modernising itself in several ways. We are an old university with a history of 366 years, but in some aspects we are also an institution with an old structure and management style. I do not accept the interpretation that an "old university" has an "old way of thinking".

Last year the University Council, the highest decision making body of Eötvös Loránd University, approved a strategic development plan for the forthcoming ten years. More than one year ago, when we were finalising this institutional development plan, we did not have concrete ideas of how the university would work or just think together with the business community. We were, however, perfectly aware that Eötvös Loránd University would have to extend its partnership well beyond the traditional contacts, and that we would have to see university life as being set ín an international or world context.

The competition among the higher education institutions for project grants, recognised professors, research opportunities etc. is now obvious for the Hungarian students and for prospective employers. ln this competition - which has become world-wide now -, Eötvös Loránd University has to secure its place: this is in the interest of the students, the university staff and the business community too.

I have met almost all the board members and I can say that I was very much impressed by everyone present. I particularly liked how clearly you put your questions, and many of your questions or just comments made me think of the university and the business world in a new way. I am sure that this joint meeting of the members of the American Board of Visitors and the invited colleagues from the university will generate interesting talks and invite new ideas and reveal details. Learning from each other would certainly be a great achievement today.

I consider this event as the first definite step that we have taken together ín establishing a new type of relationship and co-operation between the university and the American business community. You know Hungary very well: some of you have lived here or ín this part of the world for ten years or even more. I think you also like the country with all its positive and negative characteristics. We are happy to show you tl1e many sides of Eötvös Loránd University, which is a very small part ofHungary indeed. I hope you will find this trip to tl1e institution exciting.

I am sure that persona! contacts will develop and that we will all learn a lot about each other through such interactions as we are having today.

37

J

A Tennészettudományi Kar lágymányosi déli tömbjének átadása (2001. augusztus 28.)

és avató ünnepsége (2001. október 20.)

A lágymányosi déli tömb ünnepélyes átadásával befejeződött az egyetem történetének legnagyobb, mint­egy 33 milliárd forint értékű beruházása. Az épület átadása alkalmából 2001. augusztus 28-án az északi tömbben tartott kihelyezett ülést a magyar kormány. Az ülés előtt Klinghammer István rektor tanszéki munkaszobájában találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel és Pálinkás József oktatási miniszterrel.

A déli tömb - amely a biológusoknak, föltudósoknak, geográfusoknak, informatikusoknak és mate­matikusoknak ad otthont- avatására az érintett tanszékek beköltözése után, 2001. október 20-án került sor. Az ünnepségen Láng Ferenc, a Természettudományi Kar dékánja köszöntötte a tervezésben, a be­ruházásban és kivitelezésben részt vett intézménye­ket, majd részletesen méltatta a beruházás jelentősé­gét. A tervezés több évtizedes múltját Medzihradszky Kálmán professor emeritus, a kar egykori dékánja idézte fel. Végül KJinghammer István rektor egyete­mi elismerést adott át Rétfalvi Gábor főigazgató-he­lyettesnek és Révész Istvánné főmérnöknek.

Medzihmdszky Kálmán, a Tennészettudományi Kflr korábbi dékánja idézi fel a lágymányosi beruházás tö'1·ténetét. Az asztalnál Klinghmnmer István rektor, Láng Ferenc dékán és Szépvölgyi Szabolcs, a Hallgatói Önk011nányzat elnö'ke. (Fotó: Szabó Sóki László)

38

Klinghammer István rekto1· a lágymányosi cmnpus déli tö"nzbjének kulcsával a kihelyezett ko111iá11yülés után. Tőle jobbra Mmtonyi János kiiliigyminiszter, Orbán Viktor miniszterelnök, és Pálinkás József oktatási miniszte1·. (Fotó: Szabó Sóki László)

Orbán Viktor miniszterelno·k Klinghmnnzer István rekto1· és Pálinkás József oktatási niiniszter társaságában ünnepélyesen átadja a déli épületet (Fotó: Szabó Sóki László)

Láng Ferenc, a Természettudományi Kar dékánjának épületavató beszéde

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és annak Természettudományi Kara nevében tisztelettel kö­szöntöm a campusavató ünnepségünkön megjelent közjogi méltóságokat, a politikai élet vezető szemé­lyiségeit, az Oktatási Minisztérium képviselőit, a Magyar Tudományos Akadémia és a tudományos köz­élet képviselőit, a társegyetemek és egyetemünk vezetőit, a társ természettudományi karok és egyete­münk többi karának vezetőit, az egyetem professzor emeritusait, karunk valamennyi oktatóját, kutató­ját, dolgozóját és hallgatóját. Külön köszöntöm a campus épületeinek tervezésében és kivitelezésében részt vett cégek képviselőit, továbbá a XI. kerületi önkormányzat képviselőit.

Jelentős mérföldkő karunk életében, hogy több évtizedes munka, reménykedés és küzdelem után 2001 szeptemberében végre birtokba vehettük a Természettudományi Kar lágymányosi campusának utolsó épületét is, a déli épülettömböt, melynek aulájában most tarthatjuk avató ünnepségünket. Úgy gondolom, hogy mjndnyájunk véleményét tolmácsolom akkor, amikor kijelentem, hogy a Természet­tudományi Kar már régen rászolgált arra, hogy a szétszórt, elöregedett épületekből, sokszor méltatlan elhelyezés után végre új, modern, a mai kornak megfelelő campusba kerüljön. Nyugodtan kijelenthe­tem, hogy a lágymányosi campusszal nemcsak a Természettudományi Kar, de egyetemünk és az egész ország is gazdagodott.

Egyetemünk megalapítása óta mindig meghatározó szerepet játszott hazánk szellemi életében, ezen belül a természettudományokban is. Köztudott, hogy egyetemünk a legrégebbi mindmáig műkö­dő magyar egyetem. Pázmány Péter esztergomi bíboros érsek 1635-ben Nagyszombatban alapította, és a jezsuiták vezetésére bízta. A Természettudományi Karhoz tartozó tudományterületek története is több száz éves múltra tekint vissza. A természettudományok oktatása és kutatása az alapítástól kezdve a Bölcsészettudományi Kar keretében történt.

Az egyetem szervezeti felépítése csaknem 200 éven át változatlan volt. 1949-ig Állam- és Jogtudo­mányi-, Bölcsészettudományi-, Hittudományi- és Orvostudományi Karral működött. A természettudo­mányok intenzívebb fejlesztése érdekében a Bölcsészettudományi Kar 22 tanszékéből és intézetéből, va­lamint a Botanikuskertből, a Fizikai-Kémiai és Embertani Intézetekből 1949. május 16-i hatállyal hoz­ták létre az önálló Természettudományi Kart. 1953-ban a Természettudományi Kar kettévált, létrejött a Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar, valamint az Élet- és Földtudományi Kar. A két kar 1957-ben újra egyesült, és azóta egységes Természettudományi Karként a hazai természeth1dományi oktatás és kuta­tás legjelentősebb központja. Egyetemünkön, illetve karunkon tevékenykedtek a hazai természeth1do­mányok olyan nemzetközi hírnevet szerzett kiválóságai, mint: Békésy György, Bruckner Győző, Buck­böck Gusztáv, Buzágh Aladár, Detre László, Dudich Endre, Egyed László, Eötvös Loránd, Fejér Lipót, Gerecs Árpád, Haár Alfréd, Hantken Miksa, Hell Miksa, Hevesy György, Irmédi-Molnár László, Jánossy Lajos,Jedlik Ányos, Kitaibel Pál, Kövesligethy Radó, Krenner József, Lengyel Béla, Lóczy La­jos, Mauritz Béla, Ortvay Rudolf, Paál Árpád, Riesz Frigyes, Soó Rezső, Szabó Zoltán Gábor, Szabó Jó­zsef, Szádeczky-Kardoss Elemér, Száva-Kováts József, Sztrókay Kálmán Imre, Tangl Károly, Török Aurél, Vadász Elemér, Winkler Lajos. A felsorolás bár távolról sem teljes, mégis mutatja, hogy karun­kon mindig nagyszámú vezéregyéniség tevékenykedett, akik tudományos iskolákat alapítottak és hagy­tak utódaikra.

Karunk szerepe a hazai és nemzetközi tudományos életben napjainkban sem csökkent. Oktató­és kutatógárdánk mintegy 5 50 főből áll, kiegészülve 200 ösztöndíjas doktorandusszal, valamint az akadémiai kutatócsoportokkal, a hazai természem1dományok legjelentősebb fellegvárát alkotja. Ok­tatóink és kutatóink közül 42 fő az MTA rendes, ill. levelező tagja, 110 az MTA doktora, 200 a tudo­mány kandidátusa, 130 rendelkezik doktori (PhD-) fokozattal. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy oktatóink és kutatóink csaknem 90%-a rendelkezik h1dományos fokozattal. Úgy gondolom, hogy ezek a számok magukért beszélnek, és joggal lehetünk büszkék a kar teljesítményére. Ez jelenti szá­munkra a legbiztosabb alapot a jövő sikereire vonatkozóan. A számok azt is mutatják, hogy a Tenné-

39

szettudományi Karon mindig megkülönböztetett figyelmet kapott a minőség kérdése, és úgy vélem, ez a jövőben is így lesz.

Az elmúlt esztendőben zajlott le egyetemünk, és ezen belül karunk akkreditációja, ahol karunk szinte minden fontos paraméterére kiváló minősítést kapott. Annak ellenére értük el ezt az eredményt, hogy az utóbbi években munkánkat nagyon nehéz gazdasági körülmények között végeztük. A normatív finanszírozás bevezetése nagyon hátrányos helyzetbe hozta a természettudományi karokat. Évek óta a reális költségeknél jóval alacsonyabbra szabott normatíva és az evvel együtt járó nagyon jelentős hallga­tói létszámemelkedés jelenti a legnagyobb kihívást. A hallgatói létszám mára már meghaladja a 6000 főt a karon, így a korábbi hagyományos elit képzés mellett tömegképzést is meg kell valósítanunk.

Jelentős mozzanat volt a felsőoktatás életében a tudományos minősítés rendszerének átszervezése, melynek keretében az egyetemek kapták az egyetlen tudományos fokozat, a doktori (PhD-) fokozat odaítélésének jogát. Ez karunkon is jelentős változást hozott, 1993 óta rendszeres és szervezett doktori képzés folyik. Mára a szervezeti keretek is megváltoztak, és tudományáganként szervezett hat doktori is­kolában folyik a képzés mintegy 500 doktorandusz részvételével. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az egye­temi szintti természettudományos szakember- és tanárképzés jelenti fő oktatási tevékenységünket, ha­nem rajtunk van a tudományos utánpótlás nevelésének rendkívüli felelőssége is. Ennek csak akkor tu­dunk eleget tenni, ha hagyományainkhoz híven színvonalas kutatómunkát is végzünk.

Karunk kutatási tevékenysége felöleli a természettudományok szinte minden fontos területét. Az elmúlt évben elkészítettük a kar középtávú kutatási tervét, melyben folytatni kívánjuk az eddig is ered­ményes kutatási témákat, és meghatároztuk azokat a főbb területeket, melyek fejlesztését elengedhetet­lennek tartjuk a kar tudományos tevékenysége szempontjából. Itt is szembesülnünk kellett azokkal a gazdasági nehézségekkel, melyek megoldása elengedhetetlen a színvonalas kutatómunka fenntartásá­hoz. A kutatások finanszírozása már hosszabb ideje pályázati rendszerben történik. Oktatóink és kuta­tóink aktívan vesznek részt a kutatási pályázatokon, évente mintegy 500 millió Ft bevételt biztosítva a kutatásokhoz. Örömteli momentum volt az elmúlt esztendőben a hazai kutatási pályázati források bő­vülése, melynek eredményeképpen karunk is jelentősebb összegeket nyert el, mint a korábbi években.

Oktató- és kutatómunkánkat nagymértékben segíti az országban egyedülálló természettudomá­nyos könyv- és folyóirat-állományunk. Ez az állomány a sok évtizedes körültekintő könyvtárfejlesztési munka eredményeként szerénytelenség nélkül nevezhető nemzeti kincsnek. Még az utóbbi évek pénz­ügyi nehézségei ellenére is csaknem 600 külföldi természettudományos folyóirat jár karunkra. Ennek megóvása, fejlesztése nemzeti érdek, ezért mindent megteszünk, hogy továbbra is méltóképpen tudja szolgálni a természettudományos oktatást és kutatást. A hatékonyabb könyvtári munka érdekében az eddig széttagolt könyvtári hálózatunkból egységes kari könyvtárat kívánunk létesíteni, amit a Kari Ta­nács nemrégen jóvá is hagyott.

A Természettudományi Kar látványos eredményei ellenére a lágymányosi campus felépítése még­sem ment könnyen. A Természettudományi Kar önálló karként való létrehozására - 1949. májusa után először - 1962. október 2-án fogadott el a M{ivelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettesi értekezle­te egy olyan tervezetet, amely Lágymányoson felsőoktatási beruházást javasolt. A tervezetben külön ter­mészettudományos részleg szerepelt, melynek felépítési és átadási határideje 197 5. év volt. A továbbiak­ban érdemes felidézni a Mtivelődésügyi Minisztérium Építési Bizottságának 1972. december 7-én tar­tott ülését, ahol többek között jelen volt Ortutay Gyula egyetemünk volt rektora, az Országgy{ilés Kul­turális Bizottsága elnökeként, Polinszky Károly miniszter, Ádám György egyetemünk akkori rektora, és Kátai Imre karunk akkori dékánja. A lágymányosi terület felhasználásáról készült, a korábban bemuta­tott és megvitatott 16. változat szerinti beépítési javaslatot továbbfejlesztve a 17. és 18. változatról ta­nácskozott a bizottság. A bizottság állásfoglalása szerint az előterjesztés alapján mielőbb reális, gazdasá­gos, mértéktartó, szakaszolható és bővíthető tervet kell készíteni.

Azután ismét eltelt 14 esztendő, amikor 1986 májusában, egyetemünk alapításának évfordulóján Köpeczi Béla miniszter avató beszédét követően Faluvégi Lajos, a minisztertanács elnökhelyettese elhe­lyezte a beruházás okiratát tartalmazó urnát, a Kémia Tanszékcsoport épületének alapkövét. Ebbe az épületbe 1989-ben már beköltözhetett a Kémia Tanszékcsoport. Az épület átadására szintén egyete-

40

A déli tiimb belső tere az avatás utáni fogadáson (Fotó: P. Nagy Gabriella)

münk alapításának évfordulóján került sor, 1989. május 12-én. Ki­lenc évvel később, 1998-ban ve­hettük birtokba a Pázmány Péter sétány 1/ A épületet, majd most 2001. szeptemberben a Pázmány Péter sétány 1/C épületet. Ezzel az egész Természettudományi Kar egy campusba költözhetett több évtizedes szétszórtság után.

Míg eljutottunk idáig, egye­temünkön és karunkon nagyon sok ember nagyon sok munkaórá­ja telt el az adatszolgáltatással, a tervezéssel, az egyeztetésekkel, tárgyalásokkal. Ebben a kar dé­kánjai és helyettesei irányító sze­repet játszottak, de az oktatógár­da végezte el az éppen aktuális feladatokat. Én most ezen a he­lyen szeretnék köszönetet mon­dani mindazoknak a korábbi egye­temi és kari vezetőknek, akik mindent megtettek azért, hogy ez a campus megépüljön. Köszönettel tar­tozom a kar oktató- és kutatógárdájának, akik hosszú időn keresztül nagyon sok áldozatot hoztak ezért az épületegyüttesért. Szeremém megköszönni a döntéshozóknak, a tervezőknek és a kivitelezőknek lel­kiismeretes munkájukat, és azt, hogy ez a campus ilyen méretekben és minőségben elkészülhetett. Kö­szönetemet szeretném kifejezni az egész oktató- kutató gárdának és a doktoranduszoknak a költözés le­bonyolításában végzett áldozatos munkájukért. Nélkülük elképzelhetetlen lett volna a gyors és szerve­zett átköltözés. Tisztában vagyok vele, hogy az átköltözés és a birtokbavétel minden előkészítés ellené­re sem volt teljesen zökkenőmentes, de úgy gondolom, hogy a menet közben jelentkezett problémákat meg tudjuk oldani, az esetleges utólagosan szükséges javításokat el tudjuk végeztetni.

Végezetül zárszóként szeretném kifejezni azt a véleményemet, hogy egyetemünk a Trefort ker­ti telephely XIX. század végi átadása óta még soha nem bővült ilyen nagy mértékben. A most átadott épülettel együtt a TTK lágymányosi campusán több mint 100 ezer m2 a hasznos alapterület. Az új épületek ragyogó lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy munkánkat jó környezetben, korszerfi üze­meltetési feltételek között, modern laboratóriumokban és előadótermekben végezhessük. Az épüle­tek használatához mind az oktatóknak, mind a hallgatóknak eredményes munkát, jó egészséget és sok sikert kívánok.

41

A Bolyai bicentenáriumi év megnyitója (2001. december 14.)

A Bolyai bicentenáriumi év ünnepélyes megnyitására 2001. december 14-én a formálódó lágymányosi egyetemvárosban került sor. A Bolyai-év fővédnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök, valamint két világ­hír(í magyar tudós, Oláh György és Teller Ede professzor.

A megjelenteket KJinghammer István rektor és a társegyetemek rektorai köszöntötték, majd Nagy Ferenc tudománytörténész, a Bolyai Bicentenáriumi Bizottság ügyvezetője tartott előadást Bolyai János életmfive és testamentuma címmel. Az alábbiakban ennek az előadásnak a szövegét adjuk közre.

Bolyai János életműve és testamentuma

Bolyai János szimbólum számunkra. A magyarság géniusza a tudomány terén legmagasabb fokon ben­ne öltött testet. Így a tudásalapú társadalom építésében szelleme és öröksége egyre fontosabb, egyre időszerűbb. 2002. december 15-ére esik Bolyai születésének 200. évfordulója, ekkor zárul a Budapesten 2001. december 14-én az egyetemvárosban, ott is a Magyar tudósok körútján belül az ELTE TTK északi tömbjének Harmónia termében megnyitott Bolyai bicentenáriumi év.

Ha ezen ünnepi alkalomból visszatekintünk nagy tudósunk életpályája kezdetére, 111á1· a sziiletése is kiiló1i­leges tudományos eseményekkel és személyekkel kapcsolódik ó'ssze. Egy új évszríznd kezdetén, 1801. január 1-jén fedezte fel a pale171tÓi Giuseppe Piazzi a Ce1·es kisbolygót, s ezzel kezdetét vette a kisbolygókutatrís. Ezzel párhu­zamosan 1801 őszén jelent meg Cad Friedrich Gauss Disquisitiones arithmeticae ... (A1-itmetikai vizsgála­tok .. .) címfi kó'nyve.

A Ceres hatheti megfigyelés után, a Naphoz közel kerülve, eltCínt. Az akkori módszerekkel a meg­figyelt adatokból nem tudták a pályát kiszámítani. A Zách Ferenc által alapított és vezetett Gotha mel­lett lévő seebergi csillagvizsgálóban észlelési gyakorlatot szerzett Gauss olyan új pályaszámítási mód­szert talált fel, amelynek segítségével a rendelkezésre álló adatokból is meg tudta határozni a kisbolygó útvonalát. Gauss módszerével kiszámították, hogy hol kell legyen, és 1802. január 2-án meg is találták az „elveszett" kisbolygót. Az eredmények a világ első csillagászati folyóiratában, az ugyancsak Zách ál­tal alapított Monatliche Corespondenz köteteiben jelentek meg.

Míg Gauss eredményeiről Zách lapjában, a sikerek mGhelytitkairól Bolyai Farkashoz írt leveleiben számolt be részletesen, akivel a „matematikusok fejedelme" a göttingai egyetemi évek alatt kötött élet­re szóló barátságot. Bolyai Farkas Kolozsvárról 1803. február 2 7-én kelt levelében kéri Gausst: ,,Írd meg nekem postán (mert itt ezekből semmihez sem jutl1atok), amit csak lehet, a fontosabbat, szebbet a Ceres pályájáról s az egésznek vázát ... "

Bolyai ugyanezen levelében így ad hírt fia születéséről, a bolygókutatás kérdését a Bolyai-kutatás kérdésével kapcsolva össze: ,,Ezenközben én is egy új planétát indítottam el erre a világra, de sem kö­zéppontját, sem pályáját meghatározni nem tudom; Isten szép fiúgyermekkel ajándékozott meg", aki „a kezdetet s a véget kapcsolhatná össze - hidat verve az iszonyú mélység fölött ... "

Mi volt ez az iszonyú mélység, amelyről a kis Jánoska még mit sem tudott, s amely felett ő volt hi-

42

vatott hidat verni? A párhuzamosok akkor már több mint kétezer esztendős problémája. Ennek megol­dására számos kísérletet tett Gauss is, Bolyai Farkas is, de nem tudták legyőzni az akadályokat. A nagy áttörés Bolyai Jánosra várt.

A testiekben és szellemiekben rohamosan gyarapodó Jánost apja vezette be 9 éves korában Euk­lidész geometriájába és a matematika rejtelmeibe. Mire 16 éves korában elhagyta a családi fészket, hogy a marosvásárhelyi református főtanoda után a bécsi hadmérnöki akadémián folytassa tanulmányait, már ismerte a nagy problémát, és rátette megoldására az életét.

A megoldás egyszerre követelt lángelmét és jellemet, mély matematikai ismereteket és magas fokú erkölcsiséget. János mindkettővel gazdagon indulhatott el otthonról, és ezt egyaránt köszönhette láng­esz(i apjának és példás erkölcsű, emelkedett lelkG édesanyjának, Benkő Zsuzsannának. Az aggódva sze­rető anya 1818 decemberének végén így írt (mai olvasónak szokatlan helyesírással) tőle messzire szakadt fiának:

,,Édes Jo Fijmn!

Ez a néhány rend tsak potlékja az Édes Apád levelének. Néked szerentsés boldog Uj Esztendőt kívánok, áldást a' Mindenek Aty{j}átol a' te fejedre, Nevekedést n' joban, erősódést a Virtusban, Isten s emberek előtt valo kedvességet remély Édes Fijmn! ez az erő lelkesítsen tégedet, a' te ki-szabott Esztendejid ész­re vehetetlenül el telnek; 's mikor én is egy Derék Ha zafit fogadok kmjaim kózzé, akkor a' te éretted esdeklő Anyának kó'nnyei le-tó°Tóltetnek - csak jelen valo kótelességedet teljesítsd; ezt a rnjzolásra s nzin­den egyebekre nézve éltem.

Oh Édes Fijam! nem mi11denko1· van az embernek Kedve sok dologhoz; de hozzá kell szoknunk jo idején azt tennünk, a'mihez telyeségel nints kedviink, igy gyakorlodik a' mi virtusunk, mert a kó"teles­ség akár mely keserü, édességet hoz a' szívbe; 's nyugodalmat a lélekbe, hogy azt tette az ember, a' mit kellett. T11dosits mihelyt ezen leveleket veszed, ha tsak lehet még az első postán, nyughatotlansrf gunkat tsendesitsd meg; tavasz jó'tt, ha rólad jót hallok; ó'ró.kó's tél boml előmbe az ellenkező esetben [. . .] nyug­hatatlanul várom válaszodat; addig is Én Istenem légyen Veled!

Csokolvrfn szerető Édes Anyád. Édes Nagy Anyád hasonlóképpen."

Az apa nem kevésbé emelkedett levelekkel óvta, nevelte a távolból fiát. 1820. április 4-i levele egyik szép példája ennek, amelyben Farkas a paralelák problémájáról, e probléma egészen kivételes jelentőségéről is igazán érzékletes képet ad.

,,[ . .}A' Parnllelrf kat azon az úton ne próbáld: tudom én azt az útat is mind végig - meg mé1tem azt a' feneketlen éjszakát én is életemnek nzinden világossága minden ó·1·ó"1ne kialutt benne -Az Istenért kérlek! haggy békét a' paralléláknak [. . .] egy lépést se menj tovább, k.iiló'nben el-veszett ember vagy".

A tíz oldalas levél befejezése a boldogság birodalnzának kfrdését veti fel: ,, ... akárnzillyen nzessze légy, úgy érzem, nzintha az én Énem continuatioja volnál ... Vajha oda jutnánk, hogy minden Énnek nzás Én tsak continuatioja volna; ugy nzinden véghetetlen nagy lenne, 's a' véghetetlen véghetetlen potentiára enzelődnék; 's mindenbe a' világ egésszen ott volna, a' midőn senkinek kiiló'n semmije se vol­na, abba a' boldogság onzágába mellynek el-jó'vetelét a' Mi Atyánkba ké1jiik ...

Vagyok Téged ó·ró'kké álhatatoson szerető Édes Atyád Bolyai Fm·kas. ni.p."

A még csak pályája kezdetén tartó, alig 20 esztendős János 1823. november 3-án temesvári szolgálati he­lyéről ezen merész szavakkal jelentette be eredményét, s vele a világra szóló magyar tudomány születé­sét: ,,.semmiből egy ujj más világot teremtettem".

43

,,Kedves Édes Aprím.'

Annyi teménytelen megími valóm van az ujj ta/áhnrínyaimról, hogy éppen most nem tudok mrísl?ént segítni magamon, mintha semmibe se e1·eszkedeni belé 's tsak egy quartárrt írok [. . .}

A feltételem mái· áll, hogy mihelyt rendbe szedem, el-készítem, 's mód lesz, a parnllelrik1·ól egy munkát adok ki; ebbe a pillanatba nints kitalrilva, de az az út, melyen mentem, tsaknem bizonyoson ígéi-te a tzél elérésit, ha az egyébrn-ánt lehetséges; nincs meg, de �llyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy ·magam el-bámultam, 's ö1·ö'kös ká1· volna elveszni; ha meglátja Edes Apám, megesmeri; most többet nemszóllhatok, tsak annyit: hogy semmiből egy ujj 111rís világot teremtettem; mindaz, valamit eddig kiilclö"t­tem, tsak krírt:yaház a toronyhoz képest. Meg vagyok győződve, hogy nem sokkal fog kevesebb bet­siiletemre szolgrílni, mintha feltrtláltam volna. Választ ván;a vagyok ö"rö"kös háládatossríggal tisztelő fia

Bolyai mk. [. . .]"

Alig egy bő évvel később, 182 5. február 9-én ünnepelték Bolyai Farkas születésének 50. évfordulóját. J á­nos a katonai szolgálatból ekkor már több, mint hat éve nem mehetett haza szüleihez. 1821-ben elhunyt szeretett édesanyját nem is láthatta többé viszont. De lélekben ő is vele volt, amikor hazatért a szülői házba, és ünnepélyesen átadott apjának egy egészen rendkívüli ajándékot. Aki a paralelák problémáját megoldja, akkora gyémántot érdemel, mint a földgömb, mondta Bolyai Farkas fiának. Bolyai János ezen probléma megoldásának kéziratát tette le születésnapi meglepetésként apja asztalára.

Nem Farkast kisebbíti, hanem János nagyságát mutatja, hogy oda már apja sem volt képes követni, ahová lángesz(i fia emelkedett. Így vita keletkezett a két Bolyai között. Farkas azt állította, a fia nem ol­dotta meg a párhuzamosok problémáját,János pedig azt, hogy igen. Végül hat évvel később kinyomtat­ták a munkát, és Gausst kérték fel döntőbírónak.

,, ... nyújtsuk egymásnak jobbunkat egynéhány ország felett! Az Idő s Tér bilincsei nem kötik meg a lelkeket. [ ... ] Egyesüljünk hát most ismét, és a Föld széléhez közelítve utazzunk együtt tovább: maga­sabb és tisztább Napok közelítenek felénk, a romokból már csapdosnak a növekvő szárnyak, a végtelen örökkévalóságból mélységes remény mosolyog reánk." - írta Bolyai Farkas Gaussnak Marosvásárhely­ről Göttingába 1831. június 20-án.

Majd rátért a döntésre váró kérdésre: ,, ... fiam most már a m(íszaki alakulatok főhadnagya, nemso­kára kapitány, szép ifjú, virtuóz hegedfü, jó és merész vívó, de túl sokat párbajozik és általában még na­gyon féktelen katona, de ugyanakkor igen érzékeny- fény a sötétben és sötét a fényben, és szenvedélyes matematikus, párját ritkító értelmi képességekkel. Most a lembergi garnizonban van. Téged igen-igen tisztel, megérteni és értékelni képes.

Az ő kérésére küldöm ezt az ő kis munkáját Hozzád: légy szíves, ítéld meg éles, átható szemeddel, s válaszodban, melyet epedve várok, írd meg kímélés nélkül magas ítéleted."

Az „Appendix"-ként ismert, terjedelemre kevesebb, mint 30 oldalas, de felmérhetetlen értékfi munka már címében összegezte a fő eredményt: ,,A tér abszolút igaz tudománya a XI. Euklidész-féle axióma (a priori soha el nem dönthető) helyes vagy téves voltától független tárgyalásban; annak téves volta esetére a kör geometriai négyszögesítésével".

Gauss 1832. március 6-i levelében közölte „magas ítéletét": Jánosnak van igaza, a problémát meg­oldotta - és még őt is megelőzte. ,,Ha azzal kezdem, 'hogy ilyeneket nem szabad dicsérnem', akkor egy szempillantásra bizonnyal meghökkensz, de nem tehetem másként; ezeket dicsérni a magam dicsérését jelentené: mert az írás egész tartalma, a fiad által választott út és az eredmények, amelyekhez eljutott, szinte kivétel nélkül a saját, részben 30-35 év óta folytatott meditációimmal egyeznek meg. Ettől való­ban a legnagyobb mértékben meg vagyok lepve.

Az volt a szándékom, hogy a saját munkámról, amelyből egyébként eddigelé csak keveset vetettem papírra, életemben semmi se váljon ismertté.[ . . . ] Viszont az volt a szándékom, hogy idővel mindent pa­pírra vessek úgy, hogy annak idején legalább ne merüljön el velem együtt.

Nagyon meglepett tehát az, hogy ez a számomra fáradozás most már nem szükséges és nagyon

44

örömteli számomra, hogy éppen régi barátom fia az, aki ily sajátos módon megelőziitt [kiemelés tő­lem - NF] ".

Bolyai János nagyon is élénken emlékezett, mit ígért apjának Gauss 1804-ben a párhuzamosok prob­lémájának megoldásáért: ,,szívből örülnék, ha engem megelőzné! és sikerülne neked, hogy legyőzz minden akadályt. Én aztán a legbensőbb örömmel megtennék mindent, hogy a te érdemed, amennyire tőlem te­lik, érvényesüljön és a kellő világosságba helyeztessék". Nem az apa, de a fiú Bolyai megelőzte, Gausson volt a sor. Gauss a nyilvánosság előtt adós maradt az elismeréssel. A Bolyai-irodalomban széles körben el­terjedt, hogy ezértJános gy{ílölte Gausst, és az elismerés hiánya összetörte lelkét. Mindkét állítás valótlan.

A rivalizálás, a prioritási viták még egészen kiváló tudósokat is megfertőztek. Az irigység, a hiúság, a másik rovására érvényesülni akarás alattomos és hatalmas ellenségeink. Bolyai azok közé tartozott, akik legyőzték ezeket. Gauss-szal fel sem merülhetett volna prioritási vita, hisz maga is elismerte, hogy megelőzte őt Bolyai. Nyikolaj lvanovics Lobacsevszkijjel viszont lehetett volna. De amikor megismerte ,,vetélytársa" munkáját, nem rágódott azon, hogy nem egyedül az ő nevéhez fog füződni a világtörténel­mi dicsőség. Ellenkezőleg. ,,Testvériesen nyújtom a rokon szellemG szerzőnek kezemet" - írta Bolyai, és e szavakkal nyújtotta kezét a nagy orosz tudósnak: ,,Én örömest megosztom a találói érdemet".

Amikor pedig értesült Gauss haláláról, Bolyai Farkashoz írt 1856. július 12-i levelében így búcsú­zott tőle: ,,A Gauss fatuma, mellyet magát jól-bírása mellett még távol lévőnek reménylettem, akkora fájdalmas hatással van rám, lelkem úgy siratja és oly mélyen gyászolja (részint annak elveszte miatt, mit még tehetett volna, részint mivel az igazi jó mathematicumok meg-ítélésében rajtunk kívül legcompe­tensebb Bíró veszett el a tan s köz-jó rendkívüli s alig ki pótolható kárára), mintha egy második Atyámat vesztettem volna el!"

Ugyanezen leveléből az is kinínik, hogy Bolyai János, miként tudományos pályája kezdetén apjának 182 5-ös első m{ívét adta születésnapi ajándékul, harminc év múltán egy újabb mGvel kedveskedve kívánt tőle búcsúzni is: ,,Újból ígérem, hogy már a jövő hónapban, ha csak valami súlyosb betegség le-nem-ver, vagy egyéb rendkívüli akadály nem lesz, valami nagyon örvendetes matl1esisi izenettel vagy Evangelion­nal kívánok kedveskedni. Addig is pedig a Jó Isten adjon áldást, békét! Recte!"

Bolyai élete végéig alkotó módon mGvelte a geometriát. Ennek bizonysága 185 5-ös „mathesisi izenete", a tér mdományáról írt újabb mGve, a német nyelv{í Raumlehre. De matematikai munkássága nem korlátozódott csak a geometriára. Elég az 183 7-ben készült latin nyelv{í Énekezés a képzetes meny­nyiségekről cím{í alkotását megtekinteni. Bolyai Farkas ennek kinyomtatására is buzdította fiát. Így ír 1842. szept. 26-iki levelében. ,,Egésséget testben! s lélekben oly tüzet a tanhoz, hogy lássak még mielőtt elhunynék, edj Appendixet." 1843 körüli keltezetlen levelében tájékoztatja Jánost, hogy újabb arith­metikai mGvét rövidesen megjelenteti. Kérdi hát: ,, De a gondolat az, hogy hátha a Magad költségén, az enyémnek végére az imagináriumok theoriáját - rectat s olyast - oda tennéd?" Bolyai János végül 185 5-ben saját Raumlehre (Tértudomány) cím{í munkája „Appendix"-eként tervezte megjelentetni, melynek terjedelmes címlapját így fejezte be: ,,Függelékkel, mely tartalmazza a közönségesen, habár helytelenül úgy nevezett képzetes, avagy lehetetlen (?) mennyiségeknek teljesen világos fogalmát és szerkesztését, valamint a körfüggvényeknek éppen ilyen, minden térszemlélettől független alapvonalait."

Bolyai matematikai tevékenysége nem korlátozódott a geometriára. És tudományos tevékenysége nem korlátozódott a matematikára. Párhuzamosan forradalmasította a geometriát és a gondolkodást, a matematikát és a filozófiát. Értő szemelmek ez már az 1823. november 3-i levélből kinint. Szentágothai János, a világhírG agykutató e levél jelentését, s vele alkotója jelentőségét így összegezte már Bolyai Já­nos születésének 17 5. évfordulóján az Akadémián:

,,A magyar nép géniusza - a mdomány területén - legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött tes­tet. [ ... ] Ő előre tudta - nem egyszer meg is fogalmazta-, hogy 'semmiből teremtett új más világa' maj­dan kihat egész szemléletünk.re, befolyásolja az összes olyan tudományt, amelyekben a tér fogalma, szer­kezete, interpretációja szerepet visz. Az általa teremtett új világ filozófiailag már csak azért is érdekes, mert ma tudjuk, hogy érzékelésünk számára az agy, nemcsak az emberi, hanem az állati agy is, az eukli­deszi geometria szerint elemez. A lehetséges geometriák.nak ez a határesete 'tehát valóban természetes geometria' a filogenezis százmillió években mérhető időszaka során földi viszonyokra kifejlődött agy

45

számára. Annál csodálatosabb, hogy az emberi agy képes saját magán túlnőni és új, kozmikus méretben reális világot teremteni. Bolyai tehát valóban helyesen mérte fel felismerésének jelentőségét."

Bolyai János tehát az agy fejlődésében és az ész m6velésében a kozmikus kreativitás csúcsára emel­kedett. Bolyai Farkas 1820-as idézett levelében napfogyatkozásnak nevezte a párhuzamosok problémá­ját a geometria egén. Bolyai János 1832-ben tértudományi remekm6vének katonai felettese, János fő­herceg számára készített német nyelv{í átdolgozásában már arról adhatott hírt, hogy megsz6nt a szelle­mi napfogyatkozás: ,, ... ezzel a XI. axióma lényegének egészen a mélyére hatoltunk és a párhuzamosok bonyolult matériáján teljesen keresztül hatoltunk, a teljes napfogyatkozás [kiemelés tőlem - NF] pedig, mely a jelen óráig (az igazság után szomjazó lelkek felett) oly szerencsétlenül uralkodott, a tudomány iránti kedvet lelohasztotta és annyi ember idejét és erejét elrabolta, örökre elt6nt. És a szerzőben él az a (teljesen tisztult) meggyőződés (amelyet minden értelmes olvasónál is feltételez), hogy e tárgy tisztázá­sával a tudomány igazi gyarapításának, az ész m6velésének, és így az emberi sors lendítésének egyik leg­fontosabb és legfényesebb lépése megtörtént."

Pályája folytatásaként ezen az úton akart lépésről lépésre tovább haladni az ész legfelső fokú kim6-velése, és az emberi sors minden határon túli jobbítása felé. Ezért kéréssel fordultJános főherceghez, és kérte három évre a napi katonai szolgálat alóli felmentését közhasznú kutatásainak végigvitelére és ered­ményeinek közzétételére, valamint azért, hogy „az emberiségnek a lehető legnagyobb szolgálatot te­gye", mivel „saját értékét csak avval a képességgel méri és magát csak annyira becsüli, amennyi erőt érez magában saját tökéletesbítésére, és így az egész [emberi] nem kiképzéséhez való hozzájárulásra."

183 3-ban kilépett az osztrák császár katonai szolgálatából, és belépett a magyarság és az emberiség tudományos szolgálatába. Bolyai János, aki szolgálati éveiben hadseregének legjobb kardforgatói közé tartozott, végiggondolva az „aki kardot ragad, kard által vész el" tanulságát, így üzent: ,,.Elég az végre: hogy már ma mind a nemes, dicső magyar nemzet, mind pedig családom-beliek, csak avval vannak: mit ön-érdemök által képesek maguknak meg-szerezni, ki-vívni, még pedig, minthogy alkalmasint el-tölt e régi féle hősi dicsőség mezejinek nyitva-állása, s a körülmények egészen meg-változtak, nem is lévén többé ön-álló nemzet a magyar, már most nem durva erővel, hanem m6veltséggel kell igyekeznünk k,i­ttinni, s lehet nem csak elérnünk: hanem el is hagynunk más már rég-óta messze előre rugaszkodott nemzeteket, azoknak dicső példát adván ... "

Bolyai János születésének centenáriumán a kolozsvári emlékünnepen már ebben a szellemben tisz­telegtek a nagy tudós emléke előtt. Schilling Lajos egyetemi rektor Bolyait mint egyszerre nagy tudóst és nagy humanistát állította példaképnek, aki világra szólót alkotott, s ifjúsága megoldott problémája után egy másikhoz emelkedett: ,,megnyitni az emberiség előtt az egyetemes erény s ez által az egyete­mes boldogság útjait."

Ezen az ünnepségen hangzottak el Bolyairól Eötvös Lorándnak sokszor idézett szavai: ,, ... csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s azért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer."

Beszédét Eötvös így fejezte be: ,, ... látva azt, hogy hazánkban immár a Királyhágón innen és a Ki­rályhágón túl is nagyra becsülik és serényen m6velik a tudományt, reményleni kezdjük, hogy a tudomá­nyos világban lehet még, lesz még valamikor egy nagy Magyarország!"

Ennek a szellemi nagy Magyarországnak, és a jövő tudásalapú világtársadalmának egyik kiemelke­dő úttörője Bolyai János, és testamentuma az ennek elérését célzó terv. ,,Maradjon mindnyájunk neve örök feledésbe: annál inkább fog élni szellemünk a tanban, mely a megszabadított s újjászületett embe­riséggel együtt élő sírkövünk lesz" - írta Bolyai.

Ha a Bolyai-bicentenárium kezdetén visszatekintünk az évszázaddal ezelőtt elhangzottakra, már tudjuk és elmondhatjuk, hogy a XX. században a tudomány világában lett egy nagy Magyarország, lett egy csodálatos tudósgalaxis, amely megváltoztatta a történelem menetét és a világ arculatát. És Bolyai János, Neumann Jánosék és Nobel-díjasaink példája, öröksége arra indít, és abban segít, hogy tovább emelkedjünk a jövőben is.

46

rn al m

m lé: dc kc és

Együttműkodési szerződés aláírása a berlini Humboldt Egyetemmel

(2001. december 19.)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem újabb három évre hosszabbította meg az együttmfiködést a nagyhírfi berlini Humboldt Egyetemmel. Az erről szóló munkatervet Berlinben írta aláJürgen Mlynek, a berlini egyetem elnöke és Klinghammer István rektor az együttműködésben aktívan közremfiködő né­met és magyar egyetemi szakemberek társaságában.

A két egyetem együttműködése 1984 óta folyamatosan tart. A 2001. december végén rögzített munkaterv a germanisztika, a gyógypedagógia, a hungarológia, a jogtudományok (polgári jog), a neve­léstudományok, a szociológia, a természettudományok (fizika, geográfia, matematika) és a történettu­dományok területén, valamint az egyetemi könyvtárak között tervez közös tevékenységet közel harminc konkrét kutatási témában. Az együttmfiködés keretében évente mintegy húsz oktató cseréjére kerül sor, és nemzetközi kapcsolatainkban ez egyben az egyik legstabilabb és legkiegyensúlyozottabb kooperáció.

Klinghmnme1· István rektor és Jiirgen Mlynek elnö'k alábja a dokumentumot

(Fotó: P. Petersen)

A két egyete111 vezetői és a szakmai partnerei< az alrfh·ás után (Fotó: P. Petenen)

47

Az Eó'tvós Loránd Tudományegyetem oktatóinak nemzetkózi elismerései

Szabó Miklós professzor a Francia Akadémia meghívására 2001. december 21-én, a testület nyilvános ülésén előadást tartott A keleti kelta kulturális ó"ró'kség kialakulrfsa a K1·. e. III. szrfzrrdban címmel. A profesz­szortJ ean Leclant, a Francia Akadémia örökös főtitkára mutatta be, tudományos tevékenységét az aka­démia régész tagja, Pierre Amandry és Fran\'.ois Chamoux méltatta.

48

Szrrbó Miklós (rr kép jobb oldalán) a tiszteletére rrdott fogadrfson. Mellette Raymond Barre volt francia miniszte1·elnó"k felesége, valamint Kékessy Dezső nagykó·vet és felesége (Fotó: J.-P. Mrrrtin, College de Frnnce)