2004/1 - nemzeti erőforrás minisztérium · gyar múzeumok 2000/1-es száma szó szerint...

Múzeumi Közlemények

2004/1— új folyam —

Balázs György fõigazgató-helyettes,Néprajzi Múzeum

Bäumler, Christine mûvelõdéstörténész,Bielefeldi Egyetem

Branczik Márta fõmuzeológus, gyûjteményvezetõ, BTM Kiscelli MúzeumÉpítészeti Gyûjtemény

Galambos Henriett jogi elõadó,Szépmûvészeti Múzeum

Gossner, Sabine politológus, FreiburgiEgyetem

Herczeg Gábor kommunikációsmunkatárs, Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Káldy Mária vezetõ szakfelügyelõ,közmûvelõdési igazgató, SzabadtériNéprajzi Múzeum, Szentendre

Örsi Julianna igazgató, Finta Múzeum,Túrkeve

Paálné Patkó Györgyi PR-menedzser,Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre

Vásárhelyi Tamás fõigazgató-helyettes,Magyar Természettudományi Múzeum

Weiden, Wim van der elnök, EurópaiMúzeumi Fórum

E számunk szerzõi

Szerkesztôbizottság: Bencze Géza, Fejôs Zoltán, Holport Ágnes, KócziánnéSzentpéteri Erzsébet, Nagy László G., Pintér János, Rezi Kató Gábor,Vámos-Lovay Zsuzsanna, Vásárhelyi TamásA szerkesztôbizottság elnöke: Vígh Annamária. Felelôs szerkesztô: B. Varga JuditOlvasószerkesztô: Horváth György. Tördelôszerkesztô: Csiga János TamásKorrektor: Krasznai Katalin. Fordító: Gönczi AmbrusGrafikus-tervezô: Kara Orsolya – Part StúdióA szerkesztôség címe: 1077 Budapest, Wesselényi u. 20–22.

Kiadja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Múzeumi Osztály)1077 Budapest, Wesselényi u. 20–22. Telefon: (1) 484-7168, fax: (1) 484-7126 Internet: www.nkom.hu infotéka menüpontban, e-mail: [email protected]ôs kiadó: Vígh Annamária. Megjelenik félévente. A kiadvány kereskedelmi forgalombanem kerül. Készült az MT Reklámirodában (1032 Budapest, Szôlô u. 94. I/2., telefon: 436-9119), 800 példányban. HU-ISSN 0133-4921

TartalomMúzeumi Közlemények 2004/1

2328

44

34

54

63

68

7286

Visszhang

Éri István, Veres László, Cseri Miklós, Fükõh Levente és Gönczi Ambrus a regisztrációról és a normatíváról

Elmélet és Módszer

Vásárhelyi Tamás Projektmódszer a múzeumbanÖrsi Julianna Egy tájmúzeum lehetõségei az ezredfordulón. A túrkevei

Finta Múzeum példájaBranczik Márta A korszerû építészeti múzeum modellje

Jog

Galambos Henriett A szerzõi jog és az internet kapcsolata

Közönség

Káldy Mária 99 múzeum – 99 kérdés. A közmûvelõdési, múzeumpedagó-giai szakfelügyelet három éve

Herczeg Gábor Látogatói felmérés a szegedi Móra Ferenc Múzeumban,2001. augusztus–december

Világ

Christine Bäumler – Sabine Gossner Szembesülés az európai örökséggel. A múzeumok szerepe

az európai identitás megteremtésében Fordította: Gönczi Ambrus

Wim van der Weiden A hozzáférhetõ európai örökség. Közös múzeumi projektekFordította: Gönczi Ambrus

Aktuális

Balázs György A múzeumok szerepe a régiókbanPaálné Patkó Györgyi Múzeumok majálisa 2004. Látogatói felmérés

6

17

Reaction

István Éri, László Veres, Miklós Cseri, Levente Fükõh andAmbrus Gönczi on Registration and Museum Standards

Theory And Method

Tamás Vásárhelyi Using Projects in Museum WorkJulianna Örsi The Opportunities of a Regional Museum on the Turn

of the Millennium. The Example of the Finta Museum,Túrkeve

Márta Branczik The Model of an Up-to-date Architecture Museum

Legal Issues

Henriett Galambos Copyright and the Internet

Public

Mária Káldy 99 Museums – 99 Questions. 3 Years in SupervisingMuseums’ Educational Activities

Gábor Herczeg A Visitor Survey in the Ferenc Móra Museum, August–December 2001

World

Christine Bäumler–Facing the European Heritage. The Role of Museumsin the Process of Creating European Identity Translated by Ambrus Gönczi

Wim van der Weiden Opening Doors. Access to the European Heritage inMuseums Translated by Ambrus Gönczi

Current

György Balázs The Role of Museums in RegionsGyörgyi Patkó Paál Museums’ Day 2004. A Visitor Survey

2328

44

34

54

63

68

7286

6

17

ContentsMuseum Publications 2004/1

Sabine Gossner

5

Szerkesztôi bevezetô


Majális mindenkinek

z idei múzeumi majális – valljuk be – telitalá-lat volt, a látogatók száma és az átmenõ forga-lom tekintetében mindenképpen. Még akkoris, ha ez utóbbi pusztán útba esõ lehetõségkéntélte meg a kultúra e speciális kínálatát.Mindenesetre akár tudatos érdeklõdésrõl, akárvéletlen találkozásról volt szó, hatvan–nyolcvanezer fõs közönséget a rendezvény még nemmondhatott magáénak. Hogy ebben mekkoraszerepe volt az idõpontnak és a helyszínnek, aztkörülbelül sejthetjük. Amit viszont konkrétan tud-hatunk, az a jelen számunkban olvasható felmé-résbõl, Paálné Patkó Györgyi elemzõmunkájábólderül ki.A kérdõívet kitöltött látogatók 56 százaléka visz-szatérõ vendége volt a múzeumok közös ün-nepének, így véleményük nem elhanyagolható.Ahogy azé a „maradék” 44 százaléké sem, amelyelsõ ízben élvezte a játékra, tanulásra hívó sát-rak múltidézését, hangulatát. Majdnem jelesreértékelték teljesítményüket. A legjobb osztály-zatot a standok mellett a helyszín kapta.Egy másik felmérés tanúsága szerint a részt ve-võ múzeumok 59 százaléka térne vissza az ere-deti helyre, a Nemzeti Múzeum kertjébe. Az õvéleményük szintén fontos. Felmerül a kérdés,hogy mit csináljon a támogatást adó, (köz)pénztosztó intézmény ilyen helyzetben. Szükséges-eváltoztatni megszokott keretünkön, amely máreddig is a külföldi kollégák egyöntetû elismeré-sét, a „nálunk miért nincs ilyen” lelkesedõ irigy-kedését váltotta ki? Szakmánk már bizonyítot-ta, hogy nem akármilyen hungaricumot (sõtmitteleuropicumot) képes évrõl évre létrehozni.Annak érdekében, hogy a tizedik alkalom 2005-ben valóban mindenkihez szóljon, meg kell vá-laszolnunk a hol és mikor kérdését. Szerkesztõ-ségünk ezért párbeszédre, közös gondolkodás-

ra szeretné hívni a folyóirat olvasótáborát, hogyrácáfoljunk a múlt század derekán alkotott ame-rikai filozófus, Leo Strauss szavaira: „Amikor aközember a tekintély, mindent a közember íté-lõszéke elõtt kell igazolni; s ami nem képes er-re, az legföljebb eltûrt lehet, ha nem lenézett ésgyanús…”Kérem, írjanak nekünk szokásos elérhetõségeinken([email protected], [email protected]),hogy a bennünk lévõ bizonytalanságokat átbeszél-hessük, tisztázhassuk.

B. Varga Judit

A

6

zerkesztõségünk vitára bocsátotta BalázsGyörgy múzeumi regisztrációról és normatívá-ról szóló írását (MK 2003/2.). Az alábbiakbanközreadjuk a felkért szakemberek – kollégáink –témával kapcsolatos véleményét. A mûfaj jelle-gébõl adódóan a szövegeket eredeti formájuk-ban hagytuk, így az elõforduló pontatlanságo-kért elnézést kérünk olvasóinktól. A hozzászó-lások tartalmával és hangvételével nem mindenesetben értünk egyet. (A szerk.)

Ez év elején arra kaptam felkérést a MúzeumiKözlemények szerkesztõségétõl, hogy szóljakhozzá Balázs Györgynek a Múzeumok regisztrá-ciója címmel a folyóirat 2003. évi 2. számábanmegjelent tanulmányához.Balázs György történeti bevezetése számos pon-ton hibás, cáfolható, következésképpen a levon-ható következtetések nem helytállóak. Igaz, hogyIkvai Nándornak (1935–1988) korai halála utánnapvilágot látott tanulmányán (A megyei múzeu-mok negyedszázada 1962–1987. Hermann OttóMúzeum Évkönyve 1986–1987:11–37; 1989-benjelent meg) alapszik, de ennek elfogultságát nembírálta annak idején senki. Egyrészt azért, mertmár nem volt hol, másrészt pedig fontosabbdolgokkal voltunk elfoglalva.Azonban a tények makacs dolgok, nem ismere-tük nem lehet mentség.Ezért e helyütt ismételten szeretném felhívni afigyelmet a forrásokra támaszkodó, elfogulat-lan múzeumtörténet-írás, a precíz adatközlés ésa kronologikus feldolgozás fontosságára. Ilyen-fajta tanulmányok máig hiányzanak, fõleg a kö-zelmúltról. Igaz, hogy az írott források mégúgy-ahogy felkutathatók, de az „oral history”, azelõttünk tevékenykedõk megszólaltatása az, amiszakmánkban teljességgel hiányzik: a legújabbkorral foglalkozó történész muzeológusok szépfeladata lesz.

A vidéki múzeumok államosítása 1949-ben tör-tént meg. Jelentõségérõl, a Múzeumok és Mû-emlékek Országos Központjának (MMOK) há-roméves munkájáról még senki sem írt megfe-lelõ értékelést. Arról sem, hogy a múzeumügydevalválódása, presztízsvesztése 1952-tõl hogyanzajlott. (A múzeumügyet a Népmûvelési Minisz-térium XVI. ügyosztálya intézte, amelyet fontos-sági sorrendben még a cirkusz- és varietéosztályis megelõzött!)Azután a tanácsosítás következett, egy olyan de-centralizációs folyamat egyik állomásaként, mely-nek során elõbb az államosított középfokú isko-lákat, a könyvtárakat, majd a színházakat adtákmegyei tanácsi kézbe. Csak ezt követte a megyeimúzeumi szervezetek kialakítása 1962-tõl. Meg-jegyzendõ, hogy „próbaként” 1958-ban már a Ba-ranya megyei tanács irányította, fejlesztette a magamegyei szervezetét. Az itteni tapasztalatok jónakbizonyultak. Rövidesen a levéltárak is visszake-rültek a megyékhez.Anélkül, hogy Ikvai Nándor írásával vitázva újraértékelni, minõsíteni kívánnám a megyei múze-umi rendszert – amely fölött mára szintén eljártaz idõ –, legalább a tényekkel ismerkedjünkmeg. Balázs György 788 múzeumi intézménytismer 1999-ben. (Pintér János: Körkép a hazaimuzeális intézményekrõl. Magyar Múzeumok2000. 1. sz.) Ekkor a létszám-statisztika 1200 mu-zeológusról tud, ötven százalékuk dolgozott vi-déken. Az összköltségvetés 12,2 milliárd forint-jából 48 százalék jutott vidékre.Ezzel szemben 1960 végén csak 99 muzeális in-tézmény mûködésérõl értesülünk, ebbõl 84 voltvidéken. Az akkori 306 muzeológusból mind-össze hetven dolgozott bennük (23 százalék). A79 milliós összköltségvetésbõl 18 milliót (29százalék) kaptak a vidékiek (Nagy Sándor: Hely-zetfelmérés a magyarországi múzeumokról, 1960.december 31. Budapest: Múzeumok Rotaüze-

Vis

szh

ang


Kollégák a regisztrációról és a normatíváról

S

7

Visszh

ang


me, 1961; 350 példányban, 12 ív terjedelemben).Azt a tényt, hogy a tanácsosítás után a tervgaz-dálkodó, központi költségvetésbõl lényegesentöbb jutott a tanácsiaknak, éppen az országosmúzeumok vezetõi észlelhették – nem is hagy-ták szó nélkül.Természetesen az 1949–1989 között eltelt negy-ven év múzeumügyének fejlõdési folyamatát sok-rétûen kell vizsgálni, értékelni. Azonban az semállítható, hogy a tanácsosítás minden elõkészí-tés nélkül ment volna végbe. Nem csak a fentidézett kiadvány készült ebbõl a célból. 1961 de-cemberében háromnapos országos múzeumve-zetõi konferenciát rendeztek. (Anyagát kiadták1962 elején, a Múzeumi Rotaüzem négyszáz pél-dányban, tíz ív terjedelemben jelentette meg. Na-gyon hasznos forrásként használható.)Az sem helytálló, hogy megfelelõ törvény, vég-rehajtási utasítás és ügyrend, nyilvántartási sza-bályzat nélkül kellett a decentralizált múzeumok-nak dolgozniuk. Az 1963. évi 9. számú törvény-erejû rendelet tervezetét 1962 tavaszán az Or-szágos Múzeumi Tanács (természetesen kibõví-tett létszámmal) egyhetes munkával paragrafus-ról paragrafusra átrágta a bozsoki kastélyba „be-zárva”. Igaz, hogy az egyeztetések más miniszté-riumokkal és maga a tanácsosítás módosításokateredményeztek, a hatálybalépést is késleltették.A törvényerejû rendelet végrehajtási utasítása1965 januárjában jelent meg, ezt rövidesen kö-vette az ügyrend (136/1965. számú miniszteri uta-sítás). 1966-ban tették közzé a múzeumi nyilván-tartási szabályzatot. A jogalkotók tehát erõtelje-sen dolgoztak. Azt viszont tudni kell, hogy a 1949.évi 13. számú törvényerejû rendelet nyomán an-nak idején kiadott végrehajtási utasítás, ügyrendés nyilvántartási szabályzat az újabbak megjele-néséig hatályban volt, mint ahogyan az 1963. évi9. számú törvényerejû rendelet nyomán születet-tek is 1998-ig, illetve a muzeális közgyûjteményekügyrendi szabályzata (117/1984. számú MM-uta-sítás) máig is.Az említett bozsoki értekezlet komolyságára jel-lemzõ, hogy Korek József, a Magyar NemzetiMúzeum fõigazgató-helyettese – a jelenlévõk leg-teljesebb egyetértésével – már ekkor jegyzõkönyv-be vétette, hogy záros határidõn belül el kell ké-szíteni a múzeumi etikai kódexet. (Hogy miért

nem valósult meg azóta sem, más lapra tarto-zik.)Itt szeretném megjegyezni: Balázs Györgynekabban igaza van, hogy az általa rosszirányúnakminõsített, a tanácsosítással megkezdõdött de-centralizáció ma folytatódni látszik, a megyeiönkormányzatok egyike-másika ma egy-egy te-lepülésre kényszerítené rá a múzeumokat, megakarva szabadulni tõlük. Csakhogy a mai prob-lémákat az 1990-es önkormányzati törvény ésannak következményei okozzák. (Mellékesen: amagyar parlamentarizmus egész története so-rán csupán egy olyan idõszak volt, amikor – arendszerváltás után – a kormánytagok közöttegyszerre két miniszter és a miniszterelnök isvalaha muzeológus volt, nem is rövid ideig.Úgy tûnik, ebbõl a „csillagórából” a magyar mú-zeumügy nem sokat profitált.)A múzeumi regisztráció alapfeltétele a nor-matíva megléte. Ezzel egyet lehet érteni. BalázsGyörgy is tud az elõzményekrõl, hiszen a Ma-gyar Múzeumok 2000/1-es száma szó szerint le-közölte a Múzeumi Osztály által 1988-ban sok-szorosításban kiadott A magyar múzeumok mû-ködési normatívái (ajánlás) címû anyagát. Ezt a„szezon végi” tizennégy oldalas dolgozatot „egykésõbbi javuló gazdasági tendencia reményé-ben” jelentették meg, az MSZMP KB agitprop.bizottsága 1986-os rendelkezése alapján. Az aján-lás valamennyi magyarországi múzeumra kiter-jedt.Ez a gyakorlatban akkor már figyelembe semvett közlemény csak halványan utalt arra, hogykorábban is voltak hasonló kezdeményezések.Ezért kénytelen voltam a folyóirat következõszámában megjelentetni A megyei múzeumiszervezetek mûködési normatívájának modelljecímû, egy miniszteri rendelet elõkészítéséhezöszszeállított tanulmány általam írt négyoldalasbevezetõjét. Ezt az anyagot 1977-ben a Múzeu-mi Restaurátor és Módszertani Központ állítot-ta össze hároméves, számítógépes adatfeldolgo-zásra alapozva, táblázatokkal alátámasztva; ezerpéldányban nyomtattuk ki, és széles körben ter-jesztettük. Az elõzõ évben tíz-tizenkét múzeumiszakemberrel véleményeztettük is. A dolog elõz-ménye annyi volt, hogy a minisztérium koráb-ban már kiadta a könyvtári normatívát. Az MRMK-

nak 1974-es megalakulásától kezdve egyik felada-ta éppen egy hasonló anyag elkészítése volt. (Úgytudom, késõbb készült egy levéltári normatíva is.)Munkánk kezdetén már tisztában voltunk azzal,hogy általános, az országos és a szakmúzeumokszámára is alkalmazható normatívát az eltérõadottságok miatt nem lehet készíteni. Tudtuk,hogy Bukovszky Rezsõ, a TermészettudományiMúzeum akkori gazdasági vezetõje 1968-bandisszertációt nyújtott be a Közgazdasági Egye-temre A normatíva jellegû költségvetési tervezésalkalmazhatóságának lehetõsége a múzeumok-ban címmel. Õ hat országos múzeum (TTM,MNM, MNG, Néprajzi, Iparmûvészeti és Szép-mûvészeti Múzeum) költségvetését és körülmé-nyeit elemezte, megállapítva, hogy normatíva emúzeumtípusra nem készíthetõ. Egyik oppo-nense, Nagy Sándor, a Mûvelõdési Minisztéri-um akkori pénzügyi fõosztályvezetõje (az 1950-es évek elejétõl elõbb csak a levéltárak, majd amúzeumok és levéltárak gazdasági igazgatósá-gának volt tizenöt éven át nagy hatalmú igazga-tója) teljesen egyetértett vele. Mi is. Ezért fog-lalkoztunk csak a vidéki múzeumokkal, a me-gyei szervezetekkel.Mielõtt ez a normatíva miniszterhelyettesi érte-kezlet elé került volna, a Múzeumi Osztály újvezetõje (a megbízást mi az elõdjétõl kaptuk)– biztos, ami biztos – az 1977-es országos mú-zeumigazgatói értekezlet elé terjesztette. Ezenegy kisebbségben lévõ, de nagyhangú megyeiigazgatói csoport elutasította az anyagot, a töb-biek hallgatása mellett. Így az osztály a kérdéstlevette a napirendrõl, a normatívarendelet nemjelent meg. Hogy kinek használtak vele az az-óta már nyugalomba vonult ellenkezõk, nemtudom; a stallumukban õket követõ igazgatók-nak s általában a múzeumügynek biztosan nem.2003-ban, Egerben értesültem arról, hogy a nor-matíva kérdése 1996–1998 között újból napi-rendre került. A Füköh Levente nevéhez fûzõdõ,valójában az Országos Múzeumi Tanács elnökeáltal összeállított újabb változatot – úgy tudom –komolyan senki nem tárgyalta meg. (Az 1998 áp-rilisában véglegesített tervezet éppen kormányvál-táskor érkezett a minisztériumba.)Balázs György írásában többször esik szó a mú-zeumok, illetve muzeális jellegû intézmények

túlzottan nagy számáról, arról hogy regisztrálnicsak az „igazi” múzeumokat szabad. Kérdés: az1960-as százból hogyan lett negyven év alatt nyolc-száznál több muzeális intézmény? Mi volt a hely-zet az úgynevezett „múzeumi mûködési engedé-lyekkel”? Megfelelõ válasz igénye esetén a szá-lak ebben az esetben is a volt MRMK-hoz vezet-nek…Már az 1949. évi 13. számú törvényerejû rende-let is szabályozta a múzeumok alapításának, meg-szüntetésének rendjét. A minisztérium által lét-rehozott vagy általa támogatott újabb intézmé-nyek annak rendje és módja szerint kaptak is mû-ködési engedélyt. Ez a folyamat azonban az 1960-as években „kisiklott”. Az akkori Múzeumi Osz-tályon a beérkezett évi statisztikai jelentések ér-tékelésekor az az álláspont alakult ki, hogy olyanemlékházak, kiállítóhelyek stb., amelyek kiállítá-si anyaga valamelyik gyûjteménnyel rendelkezõ„igazi” múzeum kikölcsönzött tárgyaiból áll, nemönálló létesítmények. Így tehát a mûködtetésüklegfontosabb adatát – a látogatók számát – „hoz-zá kellett csapni” az anyamúzeum látogatási ada-tához. Ezt a szempontot másfél évtizeden keresz-tül érvényesítették. Akkor is, ha egy városban kü-lönálló épületekben mûködtek az egyes gyûjte-mények és azok kiállításai, de akkor is, ha a filiákmás városban vagy falvakban voltak megtalálha-tók.Így természetes volt, hogy például Pécsett a Ja-nus Pannonius Múzeum évi látogatószáma ösz-szesítve került a statisztikába. Az azonban márnem volt annyira okszerû, hogy – személyes„praxisomból” merítve – a veszprémi BakonyiMúzeum évente 15–20000-es létszámot elérõ „sa-ját” látogatószámához nemcsak a Veszprémi Vár-múzeum látogatóit, hanem a nagyvázsonyiét ésmég jó néhány filiájáét is hozzá kellett adni. Voltesztendõ, amikor a Veszprém város címszó alattmilliós látogatószám szerepelt a Statisztikai Hi-vatalnak benyújtott adatokban és az általuk évrõlévre kinyomtatott kulturális statisztikai évkönyv-ben. (Lásd egyébként Kiss László: A múzeumokmunkájának eredményei a IV. ötéves tervidõszak-ban, 1971–75. Budapest: MRMK Rota, 1978.) Eza statisztika külön-külön kezelte a fõváros, a me-gyei városok, az egyéb városok és a falvak adat-sorait.

8

Vis

szh

ang


9

Visszh

ang


Nyilvánvaló volt, hogy a múzeumi statisztika azország kulturális életének különféle szempontúértékelésénél nem éppen stimmel, de ez nemtûnt fel senkinek. Mindaddig, amíg a MúzeumiOsztály át nem ruházta az MRMK-ra egyrészt azévi statisztikai adatok begyûjtését és feldolgozá-sát, közreadását, másrészt a valamennyi múzeum-ra kiterjedõ új, címeres, dísznyomásos múzeu-mi mûködési engedélyek adminisztrációját.A Statisztikai Hivatal illetékesei, amikor tõlünkaz eddigi adatközlési módszerrõl értesültek, nemvoltak boldogok. Mi se. Mit volt mit tenni, az1977-es kulturális statisztikában az évente szoká-sos nyolc–tíz intézménygyarapodással szembenegyszerre százas nagyságrendben megugrott azeddig nem szerepelt és fõleg falvakban találha-tó múzeumi intézmények száma. Mi több: gyöke-resen megváltoztak a települések múzeumlátoga-tási adatai. Egyes városokban jelentõsen visszaes-tek – fõleg a megyeközpontokban –, viszont nagy-ságrenddel nõtt a kisvárosi és fõleg a falusi mú-zeumlátogatók száma.A „csodálatos múzeumszaporítás” tényszámaitjól illusztrálja két év adatsora:

1. táblázat. A múzeumi intézmények száma

Ennyit az adatok alapján a múzeumi statisztika„hiteles” voltáról, legalábbis a múltbeliekrõl. Va-jon a múzeumi intézmények kategorizálásánál –ami sajnálatos módon több ízben is változott azelmúlt évtizedekben – milyen szempontok sze-rint járnak el az illetékesek a közeljövõben?Kétségtelenül igazak Balázs György azon megál-lapításai is, hogy a múzeumi mûködési engedé-

lyek, normatívák/standardok, követelményrend-szerek (például a megelõzõ mûtárgyvédelem je-lenlegi állapota) és még jó néhány szempontegyeztetése alapján lehetséges – végre – rendetteremteni a múzeumi kategóriák között. Így le-hetne minõsíteni, osztályozni vagy csak egysze-rûen regisztrálni az egyes intézményeket. Mind-máig minden egymástól eltérõ elvi meghatáro-zást, gyakorlatba átültetett szempontot vizsgál-va vagy félmegoldások, vagy abbahagyott kísér-letek születtek. Ezeket természetesen az országpolitikai és fõleg gazdasági állapota, annak vál-tozásai befolyásolták és változtatták meg. Az en-nek köszönhetõ következményeket ismerjük.Túl gyakori és túlontúl meggondolatlan intéz-kedések kereszttüzében mûködnek a múzeumiintézmények, és lavíroznak az ilyen változások-ra felkészületlen múzeumi emberek. Lehetséges-emanapság egy belátható ideig állandónak mond-ható múzeumi rendtartásról beszélni? Azt beve-zetni, elõírni, majd megtartatni?Mindenesetre tennie kell valamit a múzeum ésa saját maga jövõjéért aggódó szakembergárdá-nak. Nem volna akadálya – elfogadható körülmé-nyek között – a „hivatal” (minisztérium? KÖH?)és a szakmai érdekvédelmet képviselõ egyesüle-tek között a tennivalók megvitatása után a fel-adatvállalás megosztásának sem. Csak a partne-rek jogállását, a szakma képviselõinek független-ségét, egyesületük önfenntartó állapotát (példáulanyagi függetlenség) és még sok minden mástelõzetesen tisztázni és biztosítani kell. Ne felejt-sük el, hogy a példának felhozott angliai, USA-beli, holland és ausztráliai múzeumi szervezetek,egyesületek általában már száz évvel ezelõtt meg-alakultak a maguk demokratikus államában. Ésnincsenek múzeumi törvényeik. Nálunk a PT-MME alig tízesztendõs, aktív taglétszáma a szá-mításba vehetõ múzeumi alkalmazottak körül-belül 25 százaléka. (A mostanában létrejött újabbmúzeumi szervezetek „erejét” még nem vettemfigyelembe.) Megfelelõ, mozgósítható szakem-bergárda nélkül egy társadalmi testület hogyanvehetné át a regisztrációs jogosítványok kiadásá-hoz szükséges hatósági feladatok közé sorolhatókötelezettségeket, különösen egy törvényekkel,rendeletekkel, utasításokkal egymást keresztül-kasul átszõtt jogi dzsungelben? Elfogadott és el-

** Az elsõ oszlop adatai Kiss László idézett mûvébõl szár-maznak.

** A második oszlop adataira lásd az új mûködési engedé-lyek kiadása után: A magyar múzeumok 1977. évi mû-ködési adatai. MRMK Rota, 1978.

Év

1975* 1977**

Budapest 39 67

Városok 88 192

Községek 80 173

Együtt 207 432

fogadható normatíva, ügyrend, etikai kódex hí-ján? Másrészrõl: hogyan képes a kis létszámúMúzeumi Osztály ennyi operatív teendõt ellát-ni – önmagára támaszkodva?

Éri István

A magyar múzeumügy jogi környezete európaiösszehasonlításban is megfelelõnek minõsíthe-tõ. Az 1997. évi CXL. számú, a kulturális javakvédelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyil-vános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõlszóló törvény, illetve annak a 2001. évi LXIV. tör-vényben kifejezett kiegészítése, illetve módosí-tása a korábbiakhoz képest merõben új kerete-ket biztosított az intézmények mûködtetése s eb-bõl következõen a szakmai tevékenység számá-ra. A törvény jogi értelemben a kötelezõ érvényûáltalános szabályokat tartalmazza. A keretek szab-ta lehetõségek megtöltése tartalommal a minden-kori ágazati minisztérium feladata. Az ilyen irá-nyú törekvésekre számos NKÖM-rendelet szol-gálhat bizonyítékul a szakfelügyelet rendjének sza-bályozásától kezdve az új nyilvántartási szabályzatig.Világosan látnunk kell, hogy az eddigi NKÖM-és a kormányrendeletek (például a dokumentum-vásárlási hozzájárulásról, a látogatókat megille-tõ kedvezményekrõl, a muzeális intézményekbenfolytatható kutatásról) az alaptörvénnyel összhang-ban a múzeumi tevékenység fontos, de ugyanak-kor gazdasági és társadalmi kockázatoktól men-tes szegmentjét érintették. A muzeális intézmé-nyek mûködésének tárgyi és személyi feltételei– az elõbbiekkel szemben – ágazati szinten túlmu-tató gazdasági és politikai döntéseket igényelnek.Õszintén kinyilváníthatjuk, hogy a múzeumi alap-törvények és az ezekre épülõ rendeletek elõké-szítésekor az ágazati minisztérium épített aszakemberek véleményére, a szükséges informá-ciókat is megosztották az elõkészítésben részt ve-võkkel. Amikor a múzeumi regisztráció és anormatívák kérdéskörérõl próbálunk értekezniegy jövõbeni, hosszú távon alkalmazható elvárás-és kötelezettségrendszer kialakítása reményé-ben, gyakorlatilag hiányoznak az alapinformá-ciók. Ezek sorában sarkalatos kérdés az Európai

Unióba lépõ ország közigazgatásireform-elképze-léseinek megismerése. Magyarország mûtárgyál-lományának hatvan százalékát megyei múzeu-mi szervezetekbe tömörülõ múzeumok, intéz-mények õrzik, kezelik. A szervezetek rendkívülcentralizáltak, hiszen a gazdasági ügyintézést, amûtárgyvédelmet, a menedzser- és marketingte-vékenységet, kiállításrendezést a szervezetek köz-pontjai, a megyei múzeumok látják el. Ha a köz-igazgatás jövõképében a megyéknek nincs he-lyük, akkor a megyei fenntartású múzeumi szer-vezetek szétesésével kell számolnunk. Ennek be-következtével az önállósuló múzeumokkal szem-ben merõben más követelményeket kell érvény-re juttatni, mint a strukturálisan összetartozó,egymás tevékenységét kiegészítõ intézmények ese-tében.A közigazgatási reform nyilvánvalóan az önkor-mányzati törvény megváltoztatását, módosítá-sát igényli. Ennek során elengedhetetlenül szük-séges a finanszírozás szabályozása is, mivel ez idá-ig a megyei önkormányzatok kaptak állami támo-gatást a fejkvóta alapján; kapták azért, mert szá-mukra a múzeumi feladatok ellátása is kötelezõfeladat volt. A múzeumi szervezeten kívüli mu-zeális intézmények fenntartói nem kaptak államitámogatást. Amennyiben a jövõben nem módo-sul az állami támogatás, bizonyára sok muzeálisintézmény kerül majd veszélybe, az esetleges meg-szüntetés vagy vegetálás közelébe.Az elõbbi kérdésekre azért szükséges választ ad-ni, mert változásokat prognosztizálva más felté-telrendszerben kell gondolkodni. Ha nem kellfigyelembe vennünk a közigazgatás átalakulá-sát, akkor egyszerûbb a képlet, hiszen a mai ál-lapotok szolgálnak kiindulópontul.A múzeumi regisztrációs rendszer és normatívamegalkotása során elengedhetetlenül szükségesaz alapvetõ célok tisztázása: miért szükséges ez?A közgondolkodás több évtizedes beidegzõdé-sek alapján általában bizalmatlan a létfeltétele-ket érintõ döntések elõkészületekor. A múzeu-mi regisztráció és normatíva kérdéskörei sokszempontból a muzeális intézmények létét érint-hetik. Különösen a normatíva kétélû fegyver. Jóértelemben védelmet, garanciát jelenthet a mú-zeumok mûködése szempontjából. Ugyanakkormásrészrõl hálózatcsökkenést, intézmények be-

10

Vis

szh

ang


zárását, megszüntetését is eredményezheti, s ígyesetleg az államháztartás kiadásának csökkenté-sét célzó gazdasági és politikai törekvések esz-közévé, kiszolgálójává válhat. Biztos vagyok ben-ne, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzete,különösképpen az önkormányzatok forráshiány-nyal, adósággal küszködõ állapota miatt elkép-zelhetetlen egy generális változásokat elõidézõfejlesztési program elindítása, rövid távon valómegvalósítása, egy olyan program érvényre jut-tatása, amelynek során a tárgyi és személyi fel-tételekben egyaránt általános elõrelépés követ-kezne be. Ennek bizonyítására egy konkrét pél-da a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei MúzeumiSzervezet helyzete. 1987 óta a tizenhét külön-bözõ típusú múzeumegység húsz épülete közülegyben sem volt felújítás. Az állandó kiállításokátlagéletkora húsz év. A raktározási gondok– mint általában mindenütt – súlyosak. Amikora Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumamásfél évvel ezelõtt felülvizsgálta az egyes intéz-mények helyzetét, arra a megállapításra jutott,hogy kétharmaduk nem felel meg múzeumi be-sorolásoknak, mivel a szakmuzeológusokon kí-vül nem rendelkeznek restaurátorral, közmûve-lõdési szakemberekkel stb. A felmérés után el-készített hároméves stratégiai koncepció valóraváltása – amely a legégetõbb célkitûzéseket tar-talmazta – 1300 millió forintot igényelt volna.A vizsgálat eredményei és a cselekvési programcélkitûzései együtt kedvezõtlen vélemények ki-alakításához vezettek a fenntartónál. Ezeket ugyansikerült idõközben megváltoztatni, de az minden-képpen világossá vált, hogy önkormányzati erõ-forrásokat nem lehet mozgósítani fejlesztésekre.Tehát a jelenlegi körülmények között a regisztrá-ciós és normatívarendszer kialakítása és alkal-mazása az intézmények számának csökkenéséhezvezetne. Ez nem is lenne különösebb gond, haa felszabaduló erõforrások az életképes múzeu-mok fejlesztését szolgálnák. Félõ azonban, hogyerrõl szó sem lehet, mert a nagy nehézségekkelküszködõ önkormányzatok állandóan forrásokután kutatnak bevételi hiányuk csökkentésére.Ha a felszabaduló erõforrások szakmai célokrafordítását engednék, illetve erre jogi lehetõséglenne, akkor az egyes múzeumi intézmények fej-lesztésére nyílna lehetõség.

A múzeumi regisztrációs és normatívarendszerkialakításakor építeni kell a külföldi tapasztala-tokra, de nem a feltételek nélküli másolásokra.A magyar múzeumügy fejlõdésében számos spe-cifikus, egyedi vonás figyelhetõ meg, nem is szól-va a determináns gazdasági és társadalmi ténye-zõkrõl. A regisztrációs rendszer kialakítását fe-leslegesnek tartom, mivel van törvényi szabályo-zás, és a már meglévõ gyakorlat alapján a Nem-zeti Kulturális Örökség Minisztériuma a szakfel-ügyelet véleményének figyelembevételével töké-letesen végezheti a mûködési engedélyek kiadá-sát. Az egyértelmû, következetes engedélyezés ésellenõrzés természetesen a normatívarendszerreépítve történhet. A normatívarendszer három pil-lérét tartom különösen fontosnak. Ezek a pillé-rek összekapcsolódva, egymást feltételezve és ki-egészítve alkothatnak struktúrát. Az egyes pillé-rek intézménytípusonként konkrét mennyiségi ésminõségi tartalommal kitöltve kötelezõ mintáulszolgálnának.A normatíva elsõ pillére tartalmazza a tárgyi ésdologi feltételeket. Jól tudjuk, az országban amúzeumi épületek döntõ része eredetileg másfunkciók ellátására létesült, s a belsõ átalakítá-sok csak nehezen, igen költségesen oldhatók meg.Úgy tûnik, hogy az Alfa-program következetesvégrehajtása is lassú fejlõdést idézhet elõ e té-ren a kiszolgálólétesítmények, a kulturált kö-zönségfogadás feltételrendszerének alakításá-ban. A múzeumi kategóriába sorolt vagy soro-landó intézményeknél kötelezõen elõ kell írniállandó és idõszakos kiállítások létesítését, mû-tárgyraktárak fenntartását, a mûtárgyvédelemalapvetõ feltételeinek megteremtésével. Mind-ezek során tapasztalataim szerint az egyharma-dos arányt kellene alapkövetelménynek tekinte-ni a kiállítások, a gyûjtemények és a munkate-rek létesítésekor egy adott épületegyüttesben.Ezeknek az arányoknak a változtatására csak ak-kor nyíljon lehetõség, ha a múzeumnak külön-álló épületben vagy épületrészben van kiállító-terme, mûtárgyraktára. Az elsõ pillér stabil, ki-számítható költségvetési forrásokat is feltételez.Ma a múzeumok többsége költségvetésének tízszázaléknál is kisebb részét fordíthatja szakmaimunka végzésére. Ezt az arányt nem fogadhat-juk el. Legalább 15 százalékban kellene megál-

11

Visszh

ang


lapítani a költségvetés minimális szakmai há-nyadát.A normatívarendszer második fontos eleme aszakemberek számával kapcsolatos elvárásokatés a szakemberek tevékenységével szembeni kö-vetelményeket tartalmazza. A szakemberek szá-mát a gyûjtemények típusai és a mûtárgyak meny-nyisége, az adott intézmény látogatottságánakmértéke, valamint az elvárható tudományos tevé-kenység határozza meg. Minden gyûjteménytípus-nál ki kell alakítani egy olyan etalont, amelynélmár kötelezõ fõfoglalkozású muzeológust, gyûj-teménykezelõt és restaurátort alkalmazni; ehhezhasonlóan a látogatói szám és a kiállításrendezésmennyiségi és minõségi elvárásainak figyelembe-vételével is.A normatívarendszer utolsó eleme a múzeumiszakemberek kötelezõ erkölcsi viselkedési sza-bályait tartalmazza, ha úgy tetszik, a régen vártés óhajtott etikai kódex normatíváit.A múzeumi normatívarendszer megalkotása utánannak bevezetését kellõ garanciák biztosításával,két lépcsõben látom célszerûnek. A mûködési en-gedélyekért folyamodó intézményekkel szembenazonnal érvényesíteni kellene a szabályozást, amár hosszú ideje mûködõ muzeális intézmények-nek moratóriumot kellene adni ötéves idõtartam-ra. Eközben pályázati eszközökkel segítséget kel-lene adni számukra, hogy elmaradásaikat pótol-hassák. A támogatás alapvetõ feltételéül kelleneszabni a fenntartó által is elfogadott és anyagi-lag támogatott intézményi fejlesztési terv elkészí-tését.

Veres László

A folyóirat elõzõ számában megjelent BalázsGyörgy vitaindító írása a múzeumi regisztráció-val, illetve akkreditációval kapcsolatban, amely– remélem – sokunkat, köztük szakmánk meg-határozó személyiségeit és nem utolsósorbandöntéshozóit is elgondolkodásra készteti.Különösen izgalmasnak találtam az angol, a hol-land, az amerikai és az ausztrál példák szerepelte-tését, valamint az önkéntesség fogalmának hang-súlyozását, amely elvet ebben a percben meglehe-

tõs kétellyel tudok elképzelni múzeumi szerveze-tünk egészére és egyes csoportjaira vonatkozóan.De mindenekelõtt a cikkben szereplõ jogsza-bályokról szeretnék néhány szót szólni.Az 1997. évi CXL. törvényt félbehagyottnak ésegyoldalúnak érzem. Egyoldalúnak, mert majd-hogynem régészeti törvénynek tekinthetõ, s szin-te nem is vesz tudomást a magyar múzeumi életrégészeten kívüli szakterületeirõl. (Ezt elmond-tam már a lillafüredi országos múzeumigazgatóiértekezleten is, ahol a jelenlévõk vastapssal jutal-maztak.)Amit valójában nem szeretek e törvényben, azaz, hogy szándékai ellenére nem sikerül meg-erõsíteni a múzeum funkcióját, magát a kifeje-zést és az intézménytípus mûködésének felté-telrendszerét. Hiába ír elõ mûködési enge-délyt, hiába klasszifikál és különböztet meg el-térõ rendû és rangú múzeumokat, ettõl még amúzeumi státus nem erõsödik. Én fõleg a táj-házak oldalán, de egyéb helytörténeti kezde-ményezéseknél is látom, hogy vígan megélnekmûködési engedély nélkül, használják a múze-um címet vagy nevet a legprimitívebb kiállítá-sok vagy bemutatók esetében is. A törvény pe-dig egyáltalán nem védi le a múzeum nevet ésrangot.Ehhez szorosan hozzátartozik az is, területünk,szakmánk egyik szégyeneként, hogy hét év eltel-tével sem tudta kiizzadni magából az e törvény-hez kapcsolódó miniszteri rendeletek sokasá-gát. Így pedig a törvény csak írott szó marad, hi-szen sok esetben mi magunk sem tudjuk, hogymiként is kellene továbblépni, vagy hogyan is le-hetne ezt a törvényt alkalmazni.A szerzõ maga is felveti, hogy nem társult a tör-vényhez normatívarendszer kidolgozása. De anormatívarendszer önmagában – meggyõzõdé-sem szerint – nem elegendõ, hiszen a normatí-vák kialakításához szükséges fedezet is kellene.Vajon kultúrpolitikánk elég erõs-e ahhoz, hogyegy – tegyük fel – létezõ normatívarendszert azönkormányzatokra rákényszerítsen, és a vele já-ró anyagiakat kormányzati, állami szinten meg-szerezze és biztosítsa az önkormányzati fenntar-tású múzeumok számára? A jelen állapot, úgytûnik, mindenki számára megfelelõ, hiszen amúzeumi szakma egy része maga is veszélybe ke-

12

Vis

szh

ang


rülhetne a tiszta és világos normatívák kidolgo-zásakor.Visszatérve a külföldi példákhoz: ezeknek egyaz egyben történõ átvétele egyértelmû kudarcotjelentene, hiszen az alapvetõ különbséget a mú-zeumi törvény megléte adja. Tehát bármiféleakkreditáció vagy regisztráció csak ezzel a tör-vénnyel összhangban képzelhetõ el. Ebben a perc-ben felvetõdik az önkéntesség problematikája.Hiszen a felsorolt országok múzeumai saját jólfelfogott érdekükben végzik el a belsõ vizsgála-tokat, mivel csak ennek alapján regisztrálják õket,juthatnak támogatásokhoz, végezhetnek publikustevékenységet. Nálunk viszont törvény kötelezi afenntartókat múzeumaik mûködtetésére, s akkormiért volna fontos nekik önként átvilágítani sajátmagukat? Hiszen ekkor kiderülne a magyar mú-zeumi szakma számtalan elhallgatott vagy vélt ésvalós problémákkal elfedett krízishelyzete, mely-ben igazán sok esetben mi magunk is vétkesek va-gyunk. Ez a nyolcszáz-egynéhány múzeum és ki-állítóhely viszonylag sok is és kevés is, hiszen csakaz én ismereteim szerint legalább 100–150 intéz-ményt szemrebbenés nélkül és azonnal becsukat-nék, ugyanakkor legalább annyi területét isme-rem az országnak, ahol viszont szükség lenne jómúzeumokra. Tehát újabb indok az ellen, hogytiszta formák, világos normatívák kialakulhassa-nak.Maga a regisztráció, akkreditáció ténye, gyakor-lata, metódusa teljesen szimpatikus számomra.Bármikor kidolgozható a mi múzeumunkban, samikor erre utasítást vagy felkérést kapunk, aztgondolom, hogy minden nehézség nélkül meg istudjuk csinálni. A szerzõ által felvetett tervezés,stratégiák (kiállítási, gyûjteménygyarapítási terv,állományvédelmi program, kiállítási terv) szintemindegyikét már kidolgoztuk, s igyekszünk töb-bé-kevésbé ilyen világos elvek mentén dolgozni.Ha kell, pilotként is jelentkezhetünk, bár azt gon-dolom, hogy a szakmának egy kicsit elege vanmár a skanzenbõl, a „mintadiákságunkból”, te-hát nem biztos, hogy taktikus ez a felajánlás.Még a regisztrációval és egyáltalán a normatí-vák kialakításával kapcsolatban meg kell jegyez-nem, hogy amíg a fenntartó(k) nem tudják amúzeumaik számára középtávon, de akár egy-két évre is stabilan biztosítani a fenntartás anya-

gi fedezetét, addig igazából soha nem lesz jog-alapjuk arra, hogy következetes terveken alapu-ló munkát végeztessenek. Oly mértékû az eset-legesség, az egyik pillanatról a másikra történõpénzügyifedezet- és feladatátcsoportosítás vagy-meghatározás, hogy ez mindennek kedvez, csaka stabil munkavégzésnek nem. Az említett pél-dák mindegyike olyan országokban mûködik ésmûködött, ahol a stabilitás jellemzõ a pénzügyifedezet és a szakmai elvárások tekintetében egy-aránt. Ezek olyan országok, melyek rendelkez-nek rövid és középtávú kultúrpolitikai, ezen be-lül múzeumpolitikai koncepcióval, melyet folya-matosan karbantartva, világosan kommunikálnaka múzeumok felé. Így azok tudják, hogy mire szá-míthatnak, tudják, hogy melyek az aktuális prio-ritások, s ennek alapján tudják, hogyan építsékfel kiállításaik rendszerét, miként alakítsák ki a kö-zönségfogadás stratégiáit. Kérdezem én: hol va-gyunk mi még ettõl a stabilitástól?Stratégia, koordináció, szervezettség – nem iga-zán kedvelt kifejezések mai múzeumi életünk-ben. A pillanatnak, a mának élünk, legtöbbszöregyéni érdekek határozzák meg a cselekvéseket,s hogy mi lesz a gyûjteménnyel, vagy mi van aközönséggel, az csak sokadlagos kérdés…

Cseri Miklós

Nagy örömmel olvastam Balázs György dolgo-zatát, mert olyan problémát jár körbe, a norma-tíva és akkreditálás kérdését, melyet a múzeumiszakma évek (évtizedek) óta görget maga elõttanélkül, hogy elõrejutott volna. Egy rövid láb-jegyzetben utal az eddig elkészült munkákra. Mi-vel Éri István neve mellett az enyémet is szere-pelteti, úgy gondolom, nem árt, ha rövid áttekin-tésben felidézem a közel nyolc éve történteket.1996 õszén, a „múzeumi törvény” elõkészítõmunkálataihoz kapcsolódva az Országos Múzeu-mi Tanács kapta a feladatot az MKM MúzeumiOsztályától, hogy a korábbi kezdeményezésekfigyelembevételével dolgozzon ki egy úgyneve-zett múzeumi normatívajavaslatot. A munkátsürgette, hogy az akkorra már a megfogalma-zott késõbbi 1997. évi CXL. törvény 39. para-

13

Visszh

ang


grafus (5) bekezdés szerint a mûködési engedé-lyek kiadásához és a (3) bekezdés szerint az in-tézmények meghatározásához szükség volt egyúj rendeletre.Az OMT ezzel a munkával egy ötfõs, úgynevezett„ad hoc” bizottságot hívott életre, melynek veze-tésével engem bíztak meg. Az elsõ fogalmazványa Javaslatok a múzeumi normatívák kidolgozá-sához munkacímet viselte, melyben igyekeztünkmeghatározni a hazai múzeumok lehetséges be-sorolási szintjeit (figyelembe véve a magyarorszá-gi múzeumi hálózat hagyományait), a lehetségesfenntartókat és a gyûjtõköröket. A munkaanya-got két alkalommal, 1997. március 12-én és áp-rilis 15-én az OMT a minisztérium szakemberei-nek jelenlétében megvitatta. A viták eredménye-ként készült el az az átdolgozott változat – 1998.január 14-én –, mely a Javaslat a múzeumok be-sorolásához és a normatívarendelet kidolgozásá-hoz címet viselte, de egymás között csak „akkre-ditációs javaslatként” emlegettük. Az új fogalmaz-vány szintén két menetben került egyeztetésre,1998. február 23-án és május 10-én. Ennek ered-ményeként készült az a komplex változat, melyegyszerre tartalmazza az eredeti javaslatokat, s azutóbbi két egyeztetés eredményeként született mó-dosításokat. Aztán néma csend!A következõkben idézném a bevezetõben meg-fogalmazottakat, melyek egyben az egész mun-kaanyag megokolásául is szolgáltak:„A szakértõi bizottság elgondolása szerint a fel-sõoktatáshoz hasonlóan ki kell dolgozni egyakkreditációs eljárást, melynek során a múzeu-mi törvény által biztosított szakmai besoroláso-kat az intézmények a fenntartójukkal egyezte-tett módon pályázhatják meg. A pályázat tartal-mazza az intézmény jelenlegi szakmai profilját,gyûjtõkörét, illetve gyûjtõterületét, ezeknek fel-sorolása különösen abban az esetben lényeges,ha az elmúlt években a korábban kiadott mûkö-dési engedélyekhez képest jelentõs változásokkövetkeztek be, vagy az elmúlt években a fenn-tartók új alapító okiratokat bocsátottak ki, me-lyekben az intézmény fenti adataiban lényegesmódosulás következett be. Továbbá tartalmaz-nia kell a pályázatnak az intézményben dolgozószakalkalmazottak és egyéb igazgatási és mû-ködtetési feladatokat ellátó dolgozók számát és

beosztását, illetve az elmúlt három évre vissza-menõen a szakmai feladatokra fordított költ-ségvetési keretet.A pályázat ismeretében az MKM Kulturális Örök-ség Fõosztálya által létrehozott akkreditációs bi-zottságok helyszíni tájékozódás alapján teszik megjavaslatukat az intézmény szakmai besorolására.A jelenlegi átmeneti helyzet megkönnyítése ér-dekében javasoljuk, mivel a törvény amúgy is ki-mondja az ötévenkénti felülvizsgálat kötelezett-ségét (51.5. f.), hogy a szakmai besorolást köve-tõen öt /3/ (ez a minisztérium által javasolt cik-lusidõ) éves türelmi idõt biztosítson a miniszté-rium az intézmény vezetõjének és fenntartójá-nak, hogy a kötelezõ szakmai és személyi nor-matíváknak eleget tudjanak tenni. A végleges be-sorolást a következõ ötéves ciklus elején az újakkreditációs eljárás során kell kialakítani.”A tervezéskor igen nagy hangsúlyt kapott az atény, hogy a hazai múzeumok (egyes külföldi in-tézményektõl eltérõen) igen jelentõs részt vállal-nak a hazai tudományos életben; nyugodtan ki-jelenthetjük, hogy legtöbbjük, jelenlegi jogállásá-tól függetlenül, alapkutatást folytató kutatóhely.Ezért a normatívajavaslat készítésekor a felsõok-tatás mintájára kialakított akkreditációban gon-dolkodtunk, a tudományos tevékenység szem elõtttartásával, s úgy vélem, ez ma is helytálló, amit az1997. évi CXL. törvény is megerõsít.Ugyancsak figyelembe vettük az intézményeksajátosságaiból adódó elvárásokat is, melyet Ba-lázs György úgy fogalmaz: „A követelmények azalapítói szándékot fejezik ki, azokat általábanalapító okiratban rögzítik. Ezek az elvárások idõ-rõl idõre változhatnak.” Ezért fogalmaztuk megaz ötévenkénti ismételt vizsgálat szükségessé-gét, melynek eredményeként az intézmény stá-tusa változhat, de a múzeumokat meghatározólegfontosabb tényezõ, az intézményben õrzöttkulturális javak biztonsága folyamatosan fenn-tartható kell hogy legyen.Az akkreditáció eredményeként megfogalmazottkövetelmények egyértelmûvé tennék a fenntartókés az intézmények feladatait a gyûjtés, megõrzésés a közzététel, vagyis a tárgyak újbóli birtokba-vétele és a kultúrateremtés területén.

Fûköh Levente

14

Vis

szh

ang


Jelen sorok írójaként nem büszkélkedhetem hosz-szú évtizedek muzeológusi tapasztalatával; a pá-lyán eltöltött évek száma nem jogosít fel ítéletho-zatalra. Hat éve próbálkozom egy kis múzeumi(kismúzeumi) intézmény: egy fõvárosi helytörté-neti gyûjtemény munkájának kézben tartásával.Az ez alatt az idõ alatt szerzett ismeretek azon-ban mégis véleményformálásra sarkallnak, hiszenfiatal muzeológusként, egy majdhogynem egy-személyes intézmény perspektívájából nézve istisztán érzékelhetõ a kérdés – mondhatnánk örök –aktualitása. Azt hiszem, csupán a már szinte una-lomig ismert megállapításokat ismételhetnémmeg hazai múzeumaink gondjaival összefüggés-ben; legutóbb a Pulszky Társaság évi rendes köz-gyûlésén lezajlott szakmai vita során hallhattunkmint jelenlévõk az égetõ problémákról, illetveok-okozati összefüggéseikrõl. Mindezen bajok-nak egyik eredendõ okát azonban (s ezzel, azt hi-szem, minden múzeumáért tenni akaró kollégatisztában van) nem lehet elégszer felemlegetni:a rendszerváltozás óta eltelt 13–14 év alatt kevésmúzeumunk tudta saját arculatát megtartani, il-letve újraformálni, s azt a külvilág, a helyi vagyakár országos közösség számára megmutatni. Azönmeghatározás s az ezzel szorosan összefüggõhatékony és egységes érdekvédelem hiánya, úgyvélem, az ország minden kistérségében, megyé-jében, nagyobb régiójában éppúgy jellemzõ, minta fõvárosban. Említettem már, hogy helytörté-neti gyûjteményben dolgozom, így a legtöbb is-meretem is a budapesti gyûjtemények helyzeté-vel kapcsolatos. A fõváros számos kerületébentalálható helytörténeti gyûjtemény, olyan hely isakad, ahol ezeken kívül külön körök, kis cso-portok foglalkoznak szûkebb lakókörnyezetükkutatásával. A fenntartó minden esetben a helyiönkormányzat, akár külön költségvetéssel mû-ködteti, akár egy mûvelõdési házon keresztül,közvetve. Nincs szándékomban megsérteni azönkormányzat kulturális ügyekért felelõs döntés-hozóit, de azt hiszem, nem állok messze a való-ságtól, ha kijelentem: nincsenek tisztában a hoz-zájuk tartozó intézmény feladatával, mûködésé-vel. Nem tudják, miért érdemes pénzt áldozni afenntartására, a különbözõ szakmai programoktámogatására. Bizonyára akad olyan kerület, ahola helytörténeti gyûjtemény vagy helyi múzeum

léte a szükséges rossz kategóriájába tartozik, stalán az sem véletlen, hogy nem minden város-részünkben található ilyen kisintézmény. Az semelképzelhetetlen, hogy eljön az idõ, amikor a fenn-tartó úgy véli: felesleges pénzkidobás saját mú-zeumot mûködtetni, s hiába a színvonalas szak-mai munka, az értékes gyûjtemény s a kedvezõszakfelügyeleti jelentés, az intézmény megszûnik,a gyûjtemény elvész, elenyészik. Úgy vélem, min-den olyan erõfeszítés, mely egy egységesen fel-lépõ és érdekét képviselõ múzeumi szakma meg-teremtését segíti elõ, megfontolásra és támoga-tásra méltó. A normatíva megteremtésével, illet-ve a már kidolgozottak felhasználásával kapcsola-tos vitában nem kívánok részt venni (ismereteim,látóköröm, tudásom még nem engedi meg), anormatíva – a szakma által kidolgozott és ellen-õrzött normatíva – és a regisztráció, illetve a ha-tékony érdekképviselet közötti összefüggés is egy-értelmûnek látszik számomra. Ugyanilyen eviden-cia, hogy az érdekképviselet, az arculat megte-remtése nem indulhat felülrõl, azt a szakmánakmagának kell – múzeumonként és együtt is – meg-teremtenie. Amennyiben (és hangsúlyozni kellaz „amennyiben” szócska fontosságát) a BalázsGyörgy által felvázolt módon ez megvalósulhat,az mindnyájunk érdekét szolgálja.

Gönczi Ambrus

Reflections on György Balázs’ article onMuseum registration

The article on Museum Registration was pub-lished in the 2/2003 issue of the MuseumPublications, on which the authors reflect inthis issue. Levente Füköh describes the propos-als discussing the possible accreditation sys-tem, prepared and presented after the MuseumAct was passed in 1996. The proposals supportan accreditation and norms system similar tothat of higher education. Ambrus Göncziapproached the issue from the perspective of asmall local collection, emphasising the impor-tance of museums’ self-definition, the creationof an image towards the public, the museum

15

Visszh

ang


world and the maintaining bodies, who mustrealise the real worth and assets of their muse-ums, and he pointed out the necessity of repre-senting common interests effectively. Dr Mik-lós Cseri commented on the relevant act of1997 and the concept of voluntary supervisionsinitiated by the museums, expressing his doubtson its feasibility in the current Hungarian situ-ation and structure. He emphasised the need ofstrategies, co-ordination and organisation aswell as the necessity to put common interest infocus instead of individual aspirations. IstvánÉri produced a more comprehensive, moredetail study, giving a historic summary of theissue, and illuminated several aspects that areworth considering, and he also raised a numberof questions that reach far beyond museum reg-istration.

16

Vis

szh

ang


projektfogalom és -módszer néhány évtize-de öltött formát. Ma már nagy szakirodalmavan, és egyre gyakoribb az EU intézményfinan-szírozási gyakorlatában. Egyre többször halljukaz európai uniós együttmûködésekkel kapcsola-tosan a projekt szót, hiszen mi kizárólag projek-tekben tudunk részt venni. (A kilencvenes évek-ben a holland–magyar múzeumi menedzsment-képzésekben részt vevõk a módszer angol kife-jezéseivel is megismerkedtek, és ez megkönnyí-ti a nemzetközi projektekben való részvételt.)Valójában múzeumaink mûködése itthon is eb-be az irányba változik: mind több a „címkézett”,„pántlikázott” pénz, az alaptevékenységek finan-szírozása mellett egyre több a célfeladatokra meg-szerezhetõ támogatás.A projektek középpontjában egy-egy probléma,feladat áll, a cél ezek lehetõ legjobb megoldása,végrehajtása. Projektnek azt a tevékenységet hív-juk, amelynek során1. meghatározott közremûködõk2. meghatározott célt akarnak elérni,3. meghatározott idõn belül,4. meghatározott szervezeti keretek között,5. meghatározott erõforrások felhasználásával.

Bármit felfoghatunk projektként. Amikor csalá-di hétvégi kirándulást tervezünk, nem tudato-san ugyan, de számba vesszük a fentieket. (Köz-remûködõk: a nagymamát nem visszük, mertmeredek hegyre kell felmenni; cél: a Vadállókö-vekre akarunk feljutni; idõtartam: vasárnap a Hír-adóig haza akarunk érni; „szervezeti keretek”: asógor kocsijával megyünk, melyet csak apu ve-zethet; erõforrások: elég drága így is, ezért nemvendéglõben ebédelünk, hanem viszünk hátizsá-kot és szendvicset, így három ezresbõl kijön azegész.)A múzeumokban, különösen a nagyobbakbanszámos idõszakos jellegû, néhány személyre kor-

látozódó, külön tevékenység fut (ásatás-leletmen-tés, kiállításkészítés, gyûjtési program, kiadványkészítése és kiadása, pályázatok útján támogatottkutatások stb.). Ezek a tevékenységek évtizedek,esetleg évszázadok alatt kialakult szokások sze-rint folynak, igen sokszor rutinmunkaként. Hamégis elõfordulnak hiányosságok, azoknak jeleilehetnek a nem a forgatókönyv szerint készültkiállítások, a megnyitók elõtti kapkodás, az el-adhatatlan kiadványhalmok, a kozmetikázott ku-tatási jelentések, leginkább azonban csak a gya-kori idõzavar és a feladatok torlódása, egyes mun-katársak idõszakos túlterheltsége.Az ember ösztönös szándéka a törekvés a jómúzeumra, az hogy minél kevesebb hibával dol-gozzon. A projektek elkülönítése, tervezése, me-nedzselése, összehangolása segít az egyénnek ésa múzeumnak; az egyénnek abban, hogy keve-sebb kapkodással is eredményesebb legyen; amúzeumnak a terhek egyenletesebb megosztá-sában a munkatársak között, az együttmûködésjavításában és abban, hogy ritkábban kelljen avezetõknek beavatkozniuk a folyamatokba.A múzeumi projektek a végrehajtás szerint le-hetnek egy vagy több részleg bevonásával mû-ködõk, és külsõ felek részvételét is igényelhe-tik. A projektmódszer számos elemét mindenkihasználja a gyakorlatban – ki ösztönösen, ki tu-datosabban; elsajátítása módszeressé, hatékony-nyá és eredményesebbé teszi a munkát: a mun-katársak ugyanazt a nyelvet fogják beszélni, ér-tik egymás feladatait, az együttmûködés alapjait.Ez a különbözõ részlegekben dolgozók számá-ra különösen elõnyös (például egy kiállításbanmuzeológus, restaurátor, pénzügyes, kiállításké-szítõ, múzeumpedagógus, PR-munkatárs).A projektek idõben jellemzõ szakaszokra oszt-hatók:1. a tájékozódás (az ötlettõl az elkezdésig),2. tervezés,

17

Elm

élet és Mó

dszer


Vásárhelyi Tamás

Projektmódszer a múzeumban

A

3. kivitelezés,4. üzemeltetés,5. bontás/felszámolás,6. értékelés.

Vegyünk két példát: egy kutatási és egy kiállítá-si projektet, és kísérjük végig kiragadott momen-tumokkal, hogy mit jelentenek ezekben a pro-jektekben a szakaszok.Kutatás: Tárjuk fel az Orczy-kert élõvilágát!Kiállítás: Mutassuk be a hazai madárfajokat! (Apéldák nem valóságosak.)

1. A tájékozódás szakaszában még nincs készena projekt. Vagy egy probléma, egy feladat áll elõt-tünk, vagy egy ötlete támad valakinek. Mielõtta tervezésbe kezdünk, érdemes tájékozódni és el-dönteni, elkezdjük-e a projektet. A tervezés so-rán elkészül majd egy úgynevezett projektleírás,amely rögzíti a projekt fõbb kereteit. Ezt jó, haminden résztvevõ ismeri.Kutatás: Mit tudunk már az Orczy-kert élõvilá-gáról? Kitõl kell engedély a kutatáshoz? Stb.Kiállítás: Hány fajt ismerünk hazánkból? Hányvan meg a gyûjteményben? Van-e vitrinünk? Mi-kor van szabad kiállítóhely? Stb.2. A tervezés szakaszában újabb ismeretek, aszükséges adatok figyelembevételével határoz-zuk meg a pontos célt, tervezzük meg, hogy kiklegyenek a közremûködõk, és milyen szervezetikeretek között dolgozzanak a projektben, mi-lyen személyi és anyagi ráfordítást kíván a pro-jekt, mikor kell készen lennie. Szokás szerintmegjelölnek olyan idõpontokat, állomásokat is(ezeket mérföldköveknek hívja az irodalom), ame-lyek elérése fontos a projekt folytatása és ered-ményes befejezése érdekében. A tervezés végered-ménye kettõs: pontos projektleírás és kiviteli terv.A rá tartozó részeket minden közremûködõnekismernie kell.Kutatás: Cél a pontos fajlista. A növénytár és azállattár kutatói mellé meg kell hívni X és Y spe-cialistákat is. Õk Z vezetésével (projektvezetõ)három év alatt évi egy hónapon át ezen a pro-jekten dolgoznak. Új gyûjtõeszközöket rende-lünk külsõ kivitelezõtõl. A gyûjtött anyagból vá-logatott mennyiséget hat fõ preparálja évi két-két hónapig. 2008. február 15-re tanulmány ké-

szül a fajlistával, ez augusztus 31-ig könyv alak-ban megjelenik. Mindehhez, a külön-külön kal-kulált költségeket összeadva, nyolcmillió forintkell.Mérföldkövek: 2006. február 15.: Az irodalom-ban megjelent adatokat összegyûjtik. Megveszika gyûjtõeszközöket. 2007. október 30.: Mindenélõlénycsoportból összegyûlt a szükséges anyag.Kiállítás: Cél a madarakat bemutató, vonzó ki-állítás. A madárgyûjtemény dolgozóin kívül a ki-állításkészítési, a gazdasági és a biztonsági rész-leg közremûködése is szükséges. A projektveze-tõ a madárgyûjtemény vezetõje, a három rész-leg egy-egy munkatársa alkalmilag ülésezõ mun-kacsoportként tervezi és irányítja a projektet. Akivitelezésben a preparátorok (két fõ, tíz-tíz hé-tig) és a kiállításkészítõk (négy fõ, három-háromhétig) vesznek részt. A kiállítás az ideiglenes ki-állítótérben nyílik, kétszáz négyzetméternyi te-rületen, 2008. február 15-én. Stb.3. A kivitelezés, végrehajtás azután következhet,ha a projekt személyi és anyagi feltételei adot-tak vagy megteremtõdnek. Sokszor elõfordul,hogy kész a terv, de meg kell várni, amíg pályá-zati vagy egyéb forrásból lesz rá pénz. A kivite-lezés során figyelni kell a „mérföldkövekre”, ar-ra hogy minden összepasszoljon. Ilyenkor felkell mérni, hogy aminek adott idõpontra el kel-lett készülnie, az elkészült-e. Ami elkészült, olyanminõségû-e, hogy a folytatást lehetõvé tegye?Érdemes tartalék idõket betervezni, hogy az eset-leges csúszások ne legyenek végzetesek. És vé-gül az elkészülési határidõt be kell tartani, azanyagi kereteken belül kell maradni, és a végter-méknek is megfelelõ minõségûnek kell lennie.Kutatás: A fõváros ad pénzt a kutatásra. A pro-jektvezetõ gyesre ment, másikat kellett kijelölni,ezért a megrendelés késett, és a gyûjtõeszközökcsak júniusra érkeztek meg. Egy tavaszi gyûjtésiperiódus elveszett, de mindenki végzi a dolgát.Csak a madarászok nem, mert õk a kiállítássalvannak elfoglalva. A két projektet jobban összekellett volna hangolni. A tanulmány határidejétáprilis 15-re módosították, ezért a könyv csakdecember 30-ra jelenik meg (de még épp idõ-ben).Kiállítás: A madarak tisztítása határidõre befe-jezõdött. A réti sasról kiderült, hogy kiállítha-

18

Elm

élet

és

Mó

dsz

er


tatlanul sérült példány, máshonnan kell besze-rezni. A kiállítás a kitûzött napon megnyílt.4. Üzemeltetésnek nevezhetjük azt a szakaszt,amikor a projekt eredménye mûködik.Kutatás: A kutatók munkája a tanulmány leadá-sával befejezõdött, de a könyv tartalmát még el-lenõrizniük kell. A kész könyvet be kell mutat-ni, reklámozni, tárolni kell, vagy el kell adni.Kiállítás: A négy hónapos nyitva tartás alatt ta-karítani, õrizni stb. kell. A kiállítást reklámoznikell. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat, tár-latvezetéseket kell tartani.5. Bontás, felszámolás az üzemelés befejezéseután következik. Ez idõben sokszor távol (évek-re) esik a kivitelezéstõl, mégis érdemes erre isgondolni már a tervezéskor.Kutatás: Az elhasználódott gyûjtõeszközöket kikell selejtezni, stb.Kiállítás: A saját példányokat fertõtlenítés utánvissza kell helyezni a gyûjteménybe. A kölcsön-sast vissza kell szállítani a kölcsönzõnek. A vit-rinek fele a kiállítótérben marad, mert bennükgombakiállítás lesz.6. Az értékelés a projekt lefolytatása során isszerepet játszik, például a „mérföldkövek” el-érésekor. A befejezés után mindenképpen érde-mes értékelni, hogy az eredmény úgy alakult-e,mint amire számítottunk. Érdemes magának aprojektnek a mûködését is értékelni, hogy leg-közelebb jobban tudjunk együtt dolgozni.Kutatás: A könyv elkészült, szép és kelendõ lett.A madárgyûjtemény dolgozóin egy idõszakbantúl nagy teher volt. Stb.Kiállítás: A kiállítást százezrek nézték meg, éssok iskolai órát tartottak itt madarakról. Sok-szor volt tumultus a ruhatárnál, legközelebb er-re is gondolni kell. Többen panaszkodtak a vit-rinek szegényes, máskor túl élénk hátterére, eb-ben nyilván a nézõk ízlésének különbözõsége isközrejátszott. Stb.

A fentiekbõl talán kiderült, hogy a projektmód-szer elemeit ismerjük, gyakoroljuk; lassan meg-jelenik a múzeumok gyakorlatában is, eseteket,példákat hallunk arra, hogy az ismert és az újelemeket összekapcsolják, és ezáltal módszere-sebben végzik a feladatokat. Az alábbiakban egynagy múzeumban létrehozandó nagy kiállítás

példáján felsoroljuk azokat a lépéseket, szem-pontokat, amelyeket érdemes midenféleképpenfigyelembe venni, legtöbbször írásban is rögzí-teni.

Kiállításkészítési „menetrendi javaslat” – nagyobb kiállítások esetére

A fenti vázlatos elméletet legjobb egy konkrétpéldával – egy bonyolultabb kiállítás képzelt pro-jektjének példájával – élõbbé tenni. A gondolat-menet, a szakaszolás, az átláthatóvá tétel min-den másfajta projekt esetén használható, a vég-rehajtásra pedig számtalan egyedi megoldás adód-hat. Az alábbi lépéssorrendet minden nagyobbprojekt esetén érdemes végigcsinálni, de kisebbprojektek esetén is érdemes végiggondolni, ésaztán kiválogatva, de írásban rögzíteni az egyesreleváns pontokat. Az írásos rögzítés nemcsak amunkafegyelemnek és a szervezettségnek tesz jót,hanem a résztvevõk egyértelmû tájékoztatását isszolgálja. A projektmódszer egyik legnagyobb eré-nye, hogy átláthatóvá teszi az együttmûködést, amunkát, a haladás menetét.Minden egyes nagyobb kiállítás esetében érde-mes elkészíteni egy projektleírást, mely rögzíti akiállítással kapcsolatos szakmai elképzeléseket,követelményeket, a költségvetést, a fõbb határ-idõket és a felelõsök nevét. A kiállítás készítésesorán számos dokumentumot kell készíteni, ezek-nek egy része a projektleírás melléklete lehet.Nevesíteni kell a felelõsöket, és rögzíteni a ha-táridõket. Azokat a fontosabb határidõket, ame-lyeknél csak akkor lehet továbbhaladni, ha a pro-jektet addig végigvitték, mérföldköveknek hívják.A projektleírás nem a kiállításról magáról szól,hanem arról, hogyan készül a kiállítás. A kiál-lításkészítést – mint a legtöbb tevékenységet –lehet három egyidejûleg folyó, párhuzamos mû-ködési területre bontani: szakmai (szaktudomá-nyos, múzeumpedagógiai, kiállításkivitelezési,propaganda-), szervezési és gazdasági mûködés-re. A szakmai tényezõkbõl csak nagyon kevéstartozik a projektleírásra, ilyenek például a mi-nõségi követelmények (a fenti példában: mindenegyes madárfajt állítsunk ki, a kiállítás legyen köz-érthetõ).

19

Elm

élet és Mó

dszer


A) A kiállításkészítés nagyobb szakaszai1. az ötlettõl az elfogadásig,2. tervezés,3. kivitelezés,4. megnyitó és propaganda,5. nyitva tartás – üzemeltetés,6. bontás.

Ezek a nagyobb szakaszok tovább bonthatók,például az alábbiak szerint:

1. Az ötlettõl a terv elfogadásáiga) Az ötletet egy kompetens személy tovább-

gondolásra elfogadja.b) Az ötlet alapján szinopszis készül (egy-két ol-

dal: téma, megjelenítés, anyagok, költségbecs-lés, támogatási esély).

c) A kiállítás ötletét jóváhagyja a felelõs sze-mély.

Ennek a szakasznak a végén a kiállítási elképze-lés körvonalazódott, és a kiállítási szándék elha-tározássá vált.

2. A tervezés szakaszai (ideális esetben)a) elõtervek:

– projektleírás,– tartalomismertetés,– tárgyi anyag köre (még nem jegyzéke!),– egyéb bemutatóeszközök (szöveg, videó, szá-

mítógép stb.) köre,– installáció- és látványkoncepció,– hálóterv (nagyobb, bonyolultabb tervek ese-

tén);b) költségvetés készítése;c) forráskeresés és -találás;d) a források ismeretében a tervek véglegesí-

tése;e) forgatókönyv (benne látvány- és installációs

terv) írása, lektorálása és elfogadása;f) kivitelezési terv elfogadása;g) kivitelezési árajánlatok bekérése.

Ennek a szakasznak a végén a kivitelezés felté-telei adottak. Ha a források rendelkezésre áll-nak, és a hálóterv megengedi, akkor egyes tevé-kenységek késése esetén is megindulhat a kivi-telezés (például biztosak vagyunk benne, hogy

valahonnan kapunk kölcsön réti sast, tehát meg-építjük neki a vitrint, bár még nincs szerzõdé-sünk a kölcsönre).

3. Kivitelezésa) anyaggyûjtés, restaurálás, elõkészítés;b) a szövegek, grafikák stb. elkészítése;c) installációépítés;d) a berendezési tárgyakkal kapcsolatos szüksé-

ges adminisztráció;e) a világítás beállítása;f) a biztonságtechnika élesítése;g) a megnyitás jóváhagyása (jegyzõkönyvvel);h) elszámolás készítése;i) a projekt értékelése (hogyan zajlott) és a ki-

állítás értékelése (hogyan sikerült).

4. Megnyitó és propagandaa) PR-terv készítése (ami az egész projektre

szól, benne egy fontos mozzanat a megnyi-tó);

b) sajtóanyag készítése;c) a meghívandók körének meghatározása;d) a megnyitó személy kiválasztása és felkérése;e) a megnyitó programjának rögzítése;f) meghívó készítése;g) a meghívó postázása;h) sajtótájékoztató szervezése és lebonyolítása

(média-munkatársak és a múzeum részérõlnyilatkozó szakemberek meghívása);

i) megnyitó lebonyolítása.

A megnyitó és a propaganda önmagában is egy-egy projekt lehet, és gyakran elkülönül a kiállí-tási projekttõl.

5. Mûködtetésa) õrzés,b) múzeumpedagógiai és egyéb felhasználások,c) karbantartás – takarítás,d) felújítások, kis átalakítások és perszee) folyamatos reklám-marketing, az események

és a ráfordítási lehetõségek szerint.

6. Bontása) bontási terv készítése;b) szakmai anyag kiemelése, elszállítása, admi-

nisztráció;

20

Elm

élet

és

Mó

dsz

er


c) installáció bontása, selejtezése;d) a dokumentumok adattárba helyezése;e) a kiállítás értékelése (szakmai, szervezési és

gazdasági szempontból).

Az értékelésnek ezúttal a kiállítás és annak egészélettartama az alapja.

B) Dokumentumok, melyeket nagyobb kiállítá-sok esetében érdemes elkészíteni:– az ötletrõl szinopszis (egy-két oldal: téma, meg-

jelenítés, anyagok, költségbecslés, támogatásiesély);

– elõzetes terv és költségvetés (ami szükséges atámogatások megszerzéséhez);

– projektleírás (benne: határidõk, esetleg háló-terv, felelõsök, ellenõrzés);

– technikai forgatókönyv, látványterv és költ-ségvetés;

– forgatókönyv (technikai+szövegkönyv+tárgy-jegyzék);

– az installáció kiviteli terve (és árajánlatok, haszükséges);

– a szakmai anyag átadás-átvételi jegyzõkönyve;– a megnyitó projektleírása (határidõk, felelõ-

sök);– megnyitási jegyzõkönyv;– sajtóanyag;– elszámolás;– értékelés;– bontási ütemterv;– a szakmai anyag visszavételi jegyzõkönyve.

C) Felelõsök, felelõsségekA projektleírásban meg kell nevezni azokat, aki-ket bizonyos lépések engedélyezésére vagy bizo-nyos „termékek” elfogadására felhatalmaztak. Egyszemély több ilyen felelõsséget is viselhet:– a projektleírás alapján a végrehajtás elrende-

lõje;– szervezési felelõs (projektvezetõ) – felelõs a

projekt végrehajtásáért;– szakmai felelõs (a kiállítás rendezõje) – felelõs

a szakmai anyagokért (szövegek, ábrák nyers-anyagai, gyûjteményi és egyéb tárgyak);

– kiállításkészítési felelõs – felelõs a kiállításinyersanyagokból, tárgyakból a kiállítás elké-szítéséért;

– PR-felelõs – felelõs a kiállítás propagálásáért;– gazdasági felelõs – felelõs a költségvetés készí-

téséért és a kiadások figyelemmel kíséréséért;– a forgatókönyv elfogadója (esetleg vélemé-

nyezési eljárás után),– a kiviteli terv elfogadója;– a szakmai anyag átvevõje;– a megnyithatóság kinyilvánítója (felsõ vezetõ,

közmûvelõdési vezetõ, biztonsági vezetõ).

D) Határidõk„Mérföldkövek”, melyeket rögzíthetünk:– az ötlet elfogadása;– az elõterv elfogadása;– forráskeresés lezárása (ha nem rögzítjük, ak-

kor alternatív tervek kellenek különbözõ nagy-ságú támogatás esetére);

– forgatókönyv elfogadása;– kiviteli terv elfogadása;– a szakmai anyag elkészülte;– az installáció elkészülte;– a tárgyakkal való berendezés kezdete, befeje-

zése;– megnyitó;– a meghívó postázása (megnyitás elõtt két hét-

tel);– sajtóanyag (megnyitó elõtti sajtókávéház);– a kiállítás zárása;– a bontás megkezdése, befejezése.

Ha a megvalósítási idõpont bizonytalan (nincsépület vagy szabad kiállítási tér; bizonytalan, hogymikor lesz támogatás; nincs még elég kiállításianyag; stb.), akkor is rögzíteni lehet a mérföld-kövek egymástól napokban (hetekben, hónapok-ban) mért távolságát.A fentiek nehezen áttekinthetõ, nem emberköz-pontú, bonyolult struktúrát mutattak be. Egé-szen más lesz a helyzet, ha elkezdjük ezt a vázatkonkrétumokkal feltölteni. Mindjárt kiderül, mitnem érdemes a mi projektünk esetében ilyenrészletességgel kidolgozni, rögzíteni, viszont miaz, ami be sem fér a keretbe, legjobb egy néhányoldalas mellékletben megadni. Ha elkészül a pro-jektvázlatunk, magabiztosabban tudunk pályá-zatot írni, jobban tudunk érvelni egy testület elõtt,és a megvalósítás szakaszában további elõnyök-kel találkozunk. Jobban tudja mindenki, hogy kik-

21

Elm

élet és Mó

dszer


kel és miért dolgozik együtt, hogy mi a dolga,hogy miért kell valamit határidõre elvégeznie. Éselengedhetetlen a projektek magabiztos haszná-lata, ha egy több intézményt foglalkoztató, ne-tán nemzetközi projekt résztvevõi vagyunk.

Using Projects in Museum Work

Tamás Vásárhelyi

Projects are a key element in the EU practice ofsubsidising institutions and the operation ofHungarian museums tends to follow the samedirection, apart from obtaining financial sup-port for their fundamental activities, they alsocompete for task-oriented subsidies. A project isan activity in which certain participants want toachieve a definite objective within a definitetime limit, in a certain institutional frameworkby using well-defined resources. Projects are use-ful for museums as running out of time, queuingtasks and overload can be prevented. The plan-ning, management and co-ordination of proj-ects are advantageous for museums and individ-uals alike. Individuals can perform better, whilemuseums can share workload more efficiently,improve co-operation and spare managerialintervention. A museum project can involve onlyone or more departments or even outsiders. Interms of timing a project is divided into orienta-tion, planning, implementation, operation, dis-assembling/termination and assessment stages.These different stages are best described in twotypical examples, a research project and an exhi-bition. The characteristics are roughly the samein both cases. There has to be documentationmade and deadlines or milestones to be set. Theprocedures and responsibility have to be clari-fied right at the beginning; financial backgroundneeds to be established. What is more, it is notenough to meet deadlines, and stay in the green,but also it is essential to end up with high qual-ity output. Assessment is necessary all throughthe project to be able to make changes, modifi-cations if needed, and naturally, at the end, tobe able to improve procedures and any otherfactors for the future.

22

Elm

élet

és

Mó

dsz

er


ász-Nagykun-Szolnok megyében egy nyolc tag-intézménybõl álló múzeumszervezet mûködik,amelyben vannak 19. századi alapításúak (JászMúzeum – Jászberény, Kiss Pál Múzeum – Ti-szafüred), de a többi keletkezése a 20. századradatálható. A szolnoki és a karcagi múzeumotkövette a túrkevei gyûjtemény létrehozása. Dan-kó Imre 1951-ben néprajzi, helytörténeti profil-lal alapította meg, majd Györffy Lajos tevékeny-sége révén (a Finta testvérek anyagával) képzõ-mûvészeti profilt is kapott. Ez utóbbi jelentõsé-ge, hogy a megyében a központi múzeum mel-lett itt van jelentõsebb képzõmûvészeti anyag,amelynek ráadásul nemzetközi kötõdései is van-nak. Az intézményt ötödik igazgatóként 1982óta vezetem. Gyûjtõterülete a tízezer lelkes tele-pülés és vonzáskörzete, kulturális hatása és te-vékenysége azonban messze túlnõ ezen a föld-rajzi körön. Az alábbiakban azt szeretném be-mutatni, hogy e múzeum miként képes helytáll-ni a rendszerváltásnak a kulturális szférába is be-gyûrûzõ hatása közepette, milyen stratégiával dol-gozunk, és az intézmény fenntartható fejlõdéséthogyan biztosítjuk.

A rendszerváltás elõtti helyzetkép

Az intézmény anyagi lehetõségei erõsen behatá-roltak voltak, és elsõsorban a fenntartási költ-ségekre korlátozódtak. A gyûjteménygyarapításfõleg adományozással történt. Az intézmény sze-mélyi állománya (három fõ) az 1967-ben meg-nyitott állandó kiállítás mûködtetését biztosí-totta. Az idõszaki kiállítások, tudományos isme-retterjesztõ tevékenység megvalósítása csak kül-

sõ erõk (megyei múzeumszervezet és a helyi vá-rosi múzeumpártolók) bevonásával volt lehetsé-ges. Az 1980-as évek végére azonban a feltéte-lek és lehetõségek egyre inkább beszûkültek. Aszocialista brigádok megszûnésével a társadalmimunkára építeni már nem lehetett, a megyei mú-zeumszervezet is egyre kevesebb segítséget tu-dott adni. Az állandó kiállítás idõközben veszí-tett vonzerejébõl, amit csak fokozottabb idõsza-ki kiállítási programmal lehetett helyettesíteni.Az épület állaga is egyre romlott, de a felújítás-ra nem volt pénz. Ebbõl a helyzetbõl kiutat kel-lett keresni.

A tulajdonviszonyok változásának szerepe az intézmény fejlesztésében

Az új jogszabályi környezet lehetõvé tette, hogyaz állami tulajdonban lévõ mûtárgyak önkor-mányzati tulajdonba kerüljenek. Túrkeve városélt a lehetõséggel, és visszakérte a Finta testvé-rek hagyatékát, amely végakaratuk szerint Túr-keve városé. 1994-ben történt meg a tulajdon-rendezés, amely szerint a Finta Múzeum mû-tárgyállománya egyrészt a Jász-Nagykun-SzolnokMegyei Önkormányzat, másrészt Túrkeve VárosÖnkormányzata tulajdonába került. A két tulaj-donos szerzõdést kötött, mely szerint a mûköd-tetést továbbra is a Jász-Nagykun-Szolnok Me-gyei Múzeum Igazgatósága végzi, de a fenntar-táshoz Túrkeve évente négyszázezer forinttal, ké-sõbb az inflációval növelt összeggel hozzájárul.A megyei múzeumigazgató rugalmasságának kö-szönhetõen ezen összeget helyi múzeumigazga-tóként a Finta Múzeum gyûjteménygyarapításá-

23

Elm

élet és Mó

dszer


Örsi Julianna

Egy tájmúzeum lehetõségei az ezredfordulón

A túrkevei Finta Múzeum példája

J

ra és technikai eszközfejlesztésre fordíthattam;ez volt elõrelépésünk egyik alappillére. Az összegidõközben ötszázezer forintra változott, és 1998-ban újabb együttmûködési szerzõdést kötött akét önkormányzat. A szorosabb együttmûködéssegített az épületfelújítási és raktárgondok meg-oldásában is. 1999-ben területfejlesztési támoga-tással és a tulajdonosok által biztosított önerõ-vel a megyei önkormányzat tizenkilencmillió fo-rintot fordított a Finta Múzeum megyei tulaj-donban lévõ épületének felújítására. A felújításideje alatt a város a Kossuth utcai épületébenadott helyt a gyûjteménynek. Ez utat nyitott a bõ-vítésre és a raktárgondok megoldására is, ugyan-is kérésünkre 2001-ben a városi önkormányzathatározatlan idõre átadta ezt a fõutcán lévõ épü-letegyüttest – ugyancsak területfejlesztési támo-gatással megvalósított felújítás után, ami hétmil-lió forintba került – raktározási és idõszaki kiál-lítási célokra. Az állandó, majd az idõszaki kiál-lítások anyagi fedezetének biztosítása, illetve azegyéb múzeumi tevékenység folytatásához szük-séges összeg elõteremtése a múzeumra hárult. Aváros lakossága és a tulajdonos a felújítás utánrögtön igényelte az új állandó kiállítás megnyi-tását. Ez három szakaszra osztva meg is történt.2001. december 3. óta áll a Hírünk a világbancímû állandó kiállításunk.

Együttmûködés a civil szervezetekkel

A rendszerváltás a gazdasági életben éreztetteelõször hatását. Az állami üzemek felszámolásaközvetve a múzeumra is hatott. Nemcsak a szer-vezett kiállítások maradtak el, de a szocialistabrigádok által nyújtott társadalmi munka for-májában érkezõ segítség is máról holnapra amúlté lett. Ez pedig a Finta Múzeum számárakomoly gondot okozott, hiszen a kis létszámúintézmény mûködtetésében jelentõs szerepe volta külsõ erõk bevonásának. Az állomány létszá-mának emelésében nem gondolkodhattunk, hi-szen folyamatosan napirenden volt a leépítés, alétszámstop. Egyedüli megoldásnak az önkén-tes munka új alapokra helyezése látszott. Így1990-ben létrehoztuk a Túrkevei Kulturális Egye-sületet, amely a kulturális kínálat bõvítése és egyéb

ismeretterjesztõ funkciója mellett kiemelt fel-adatként vállalta a Finta Múzeum munkájánaksegítését. Az egyesület elsõk között élt a törvényadta lehetõséggel, és jegyeztette be magát a cég-bíróságnál, majd 1998-ban kérte közhasznú te-vékenységének elismerését. Tagsága elsõsorbana helybeli múzeumpártolókból szervezõdött. Atapasztalatok arra serkentettek bennünket, hogyegy újabb támogatói kör (immár városon kívü-liek, elsõsorban az úgynevezett elszármazottak)bevonását is megkezdjük. Ezt alapítvány létre-hozásával érhettük el. Az 1996. évi kezdeménye-zés után 2003-ban sikerült kiemelkedõ közhasz-nú tevékenységet végzõ alapítványként bejegyez-tetni a Finta Múzeumért Alapítványt a cégbíró-ságnál. E civil szervezetek révén megsokszoro-zódott a múzeum emberi forrása, és ugyanakkoranyagi lehetõsége is javult új szponzorok és pénz-szerzési csatornák bevonásával. A Finta Múzeumaz elmúlt közel fél évtizedben a térségi és helyirendezvények (történelmi ünnepségek, táborok,kézmûves-foglalkozások, konferenciák, elõadás-sorozatok, kiállítások) sokaságát valósította megcivil szervezetei segítségével. Ezek közül kiemel-kedett az 1995–1996-ban megvalósított jászkunprojekt, amelynek egyik szervezõje és fõ koor-dinátora voltunk. A 31 települést egész évbenlázban tartó rendezvénysorozat jótékony hatás-sal volt a Jászkunságban a civil szervezõdések meg-erõsítésében. Ugyancsak megvalósult egy túrke-vei kutatás, amelynek eredményeit egy három-kötetes monográfiában tettük közzé, majd egykistérségi hároméves tudományos kutatási pro-jekt irányítását vállaltuk fel, amelynek anyaga amúzeumba került, és kiadványaival ugyancsakgazdagítottuk a tudományos életet.

A képzések hatása a múzeumfejlesztési stratégia kialakítására

A rendszerváltás idejére már világossá vált, hogyúj utat kell keresnünk a múzeum fenntarthatófejlesztéséhez. Ehhez új módszerek, új szemléletszükséges, amit képzéssel és önképzéssel érhe-tünk el. A népfõiskolai tréningeken szerzett leg-fontosabb tapasztalat az új iránti fogékonyságfejlesztése és további lehetõségek keresése a szak-

24

Elm

élet

és

Mó

dsz

er


mai képzésen belül. Így jelentkeztem 1996-bana Mátra-program keretében a holland–magyaregyüttmûködésben megvalósuló múzeummenedzs-ment-képzésre. Vidéki tájmúzeum-igazgatókéntelsõk között vettem részt ezen a tanfolyamon,amely tudatosította bennem a menedzsmentmun-ka jelentõségét, valamint megerõsítette az ösz-tönösen választott módszerek és a saját elkép-zelésem és tapasztalatom alapján kiválasztott úthelyességét. Ennek egyik alappillére a civil tár-sadalom bevonása a múzeum mûködésének se-gítésére, a másik a projektmunka fontossága, aharmadik a hazai és a nemzetközi kapcsolathá-ló kiépítése és tapasztalatok szerzése. Miközbenmindhárom területen folyamatosan és tudato-san haladt elõre a Finta Múzeumban folyó mun-ka, 2003–2004-ben újabb képzésre nyílt lehetõ-ség. A Kultúrpont Iroda által meghirdetett „AKultúra és az Európai Unió” két kurzusán vet-tem részt (alaptréning, nemzetközi pályázatírótréning). A Nemzeti Kulturális Örökség Minisz-tériuma által is támogatott képzés révén fontosinformációkat kaptunk az Európai Unió felépí-tésérõl és mûködésérõl. Záródolgozatként a Fin-ta Múzeum jövõtervét készítettem el. A múzeumSWOT-elemzése hozzásegített gyengeségeinkés erõsségeink mérlegeléséhez, amelyre építhet-tem a stratégiai tervet. Ennek kapcsán határo-zott véleményt kellett alkotnom arról, hogy me-lyek az intézmény elõtt álló feladatok, melyekazok, amelyek megvalósítására nekünk kell töre-kednünk, és melyek azok a problémák, amelyekmegoldása külsõ döntések függvényében realizál-ható. Az biztosnak látszik, hogy feladataink ellá-tásához továbbra is fokozottan kell támaszkod-nunk a más szervezetekkel (intézmények, önkor-mányzat, civil szféra) való együttmûködésre, to-vábbá az információszerzés, a pályázatokon va-ló sikeres szereplés és a menedzsmentmunka alegfontosabb lehetõség a jövõben. Kiemelem apályázatíró tréning hasznosságát, amely segítetta nemzetközi pályázatírás és -értékelés mecha-nizmusának megismerésében. A gyakorlás és azáródolgozatként elkészített nemzetközi pályá-zat a projekt-összeállítás nehézségeivel és elké-szülte után a siker érzésével is megismertetettbennünket. Én egy Phare-pályázatot írtam, ame-lyet túrkevei partnereinkkel be is adtunk a diszk-

riminációellenes pályázati felhívásra. Többen aKultúra 2000–2006 felhívására dolgoztak ki pro-jektet, amely jó tréning egy õszi határidõs pályá-zat beadására. Korábban a Túrkevei KulturálisEgyesülettel már nyertünk egy sikeres Ifjúság2000–2006 nemzetközi pályázaton, amelynekkeretében túrkevei fiatalok közremûködtek a Hí-rünk a világban címû állandó kiállításunk multi-médiás programjának megvalósításában. Az en-nek keretében készült videofilm és CD-ROM-összeállítás megtekintése azóta is kedvelt részekiállításunknak. Egyébként e sikeres projektünk-rõl többször kértek beszámolót a régiós ifjúsá-gi tanácskozásokon.

Pályázati lehetõségek, projektmegvalósítások

Az elsõ pályázatot 1987-ben írtuk, egy országoshonismereti tábor megrendezése kapcsán. Ak-kor a feladat idegen volt számunkra, de azótamár rendszeres pályázókká váltunk. Évi nyolc–tízpályázatot írunk, eredményességük változó. Azintézménynek igen szûkösek a pályázási lehetõ-ségei, amit jogi akadályok, az önrészhiány és amegyei önkormányzati engedélyeztetési proce-dúra, valamint a pályázati határidõk közötti idõ-intervallumból eredõ nehézségek okoznak. A kö-zönségnek szánt projektjeinkhez az anyagi támo-gatásokat a civil szervezetekkel és más intézmé-nyekkel összefogva tudjuk megszerezni. Így le-hetünk részesei 2004-ben egy, a Külügyminisz-térium által támogatott olaszországi bemutató-projektnek, kedvezményezettjei egy kulturális tu-rizmust segítõ projektnek, amely a Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériuma támogatását él-vezi, így vagyunk partnerek

2004/1 - nemzeti erőforrás minisztérium · gyar múzeumok 2000/1-es száma szó szerint...

Documents