Szentmisék rendje:Hétköznapokon reggel 1/28 és este 6 órakor

Vasárnap reggel 1/28, 9, 1/211, 12, este 6 és 7 órakor

Hivatali órák:Hétfõn, kedden, szerdán és péntekendélelõtt 9–12, délután 1/25–1/26-ig

Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9., telefon: 356-0089

2009. VENI SANCTE

XII. évfolyam 5. szám

Jövőre lesz hetven éve, hogy egyházközségünketplébániai rangra emelték. Ez már több mint kétemberöltő, vagyis történelem. Érdekes, olykormegrendítő sorsa, időszaka közösségünknek, lakó-helyünknek. Eseményei, változásai nagyon jól nyo-mon követhetők az egyházi anyakönyvekben. Első-ként a kereszteltekébe pillantunk bele.

A plébánián öt hatalmas kötet őrzi a megkeresz-teltek adatait. A vasalt sarkú anyakönyvek 32 x 45cm nagyságúak és egyenként 198 számozott oldalttartalmaznak. Az első kötetet 1936-tól 1949-ig ve-zették. (Már 1934 és 1936 között is kereszteltektemplomunkban, az anyakönyvezés ekkor azonbanmég a krisztinavárosi plébánián történt.)

Óratokkészítő is lakott errefelé

Óvodások csütörtök 17 óra Kertész Annamária1–2. osztály kedd 16.30 óra Oláh Enikő3. osztály kedd 17.30 óra Oláh Enikő4. osztály hétfő 17 óra Lukách Krisztina5–6. osztály hétfő 18 óra Lukách Krisztina7–8. osztály hétfő 18.30 óra dr. Gerber AlajosKözép- hétfő 19.30 óra dr. Gerber Alajos

iskolásokBérmálkozók kedd 18.30 óra Márton atya

(kéthetenként)Keresztény kedd 18,30 óra Márton atya

tanítás (kéthetenként)

Az iskolai hittanórák időpontját rövidesen az iskolaihirdetőtáblákon tesszük közzé. Mivel az iskolákban a fel-sőtagozatos hittanosok létszáma nem teszi lehetővé ön-álló csoportok indítását, ezért a Tamási Áron és a Né-metvölgyi Általános Iskola negyedik osztályos és ennélidősebb tanulóit a plébániai hittanórákra várjuk.

Bérmálásra azok jelentkezhetnek, akik a középiskolautolsó évfolyamára járnak, illetve a 18. életévüket betöl-tötték.

Szokásos közös programjainkat ebben a félévben ismegtartjuk.

Az őszi hittanos kirándulás október 10-én, szomba-ton lesz, a Gerecse-hegységbe megyünk, Máriahalomra,ahol László atyát látogatjuk meg új plébániáján.

Októberben gyerek rózsafüzért tartunk, adventben is-mét lesz kézműves foglalkozás és gyerek rorate.

A diákmisén a rejtvény október második vasárnapjánindul újra.

Megkezdődött a hitoktatás

Kedd esték a Felsőkrisztinában

Plébániánk alapításának 70. évfordulójára készülve

az év folyamán korábbi papjainkat hívjuk meg.

Október 13-án 18.30-tól Kálmán József atya lesz a vendégünk,

aki élménybeszámolót tart compostellai zarándoklatáról.

November 10-én 18.30-tól Szőcs László atya, máriahalmi

plébániai kormányzó osztja meg velünk lelkipásztori tapasztalatait.

December 8-án 18.30-tólHollai Antal atya,

albertfalvi plébános lesz a vendégünk.

(foly ta tás a 2. ol da lon)

A hittan a felnőtteknek is hasznos – tehát kedden találkozunk!

Márton atya vár.

2 2009. VENI SANCTE

Most csak egy rövid időszakot, a békeéveket és aháború éveit szeretném bemutatni. Az anyakönyvbeaz első bejegyzés 1936. november 7-én került. 1936és 1944 között így alakult a keresztelések száma:

A csecsemők keresztelése akkoriban általában –még télen is – 4 és 21 napos kor között történt, rit-ka volt, hogy egyhónaposnál idősebb kisbabákatkereszteljenek. A keresztelő a családi élet termé-szetes eseménye volt, nem különösebb ünnep, eztmutatja az is, hogy sokszor hétköznapokon tartot-ták. A gyerekek többnyire két-három, de inkábbtöbb keresztnevet kaptak, ezek közül az egyik min-dig a keresztszülő neve volt. A leggyakoribb fiúne-vek azokban az években László, Gábor és Béla vol-tak, a legkedveltebb lánynevek pedig Erzsébet, Má-ria és Klára. Nem egy esetben fordult elő, hogy kis-fiúk is harmadik keresztnévként a Mária nevet kap-ták, hogy ezzel is a Szűzanya oltalmába helyezzékőket.

Ha a szülők foglalkozását nézzük, sokat tudha-tunk meg a környék akkori lakosságáról. Elsősor-ban értelmiségiek, alkalmazottak éltek a Hegyvidé-ken: állami és magán tisztviselők, mérnökök, kato-natisztek, de lakott itt hírlapíró, építőművész, gáz-gyári számtiszt, kőfaragó, kereskedősegéd, mészá-ros és egy azóta megszűnt foglalkozás képviselőjeis: óratokkészítő. Az édesanyák esetleges foglalko-zása, képesítése nem szerepel az anyakönyvben,azonban a keresztanyánál mindig jelölték a családiállapotot, illetve a foglalkozást, például az alábbiakszerint: hajadon, özvegy, ügyvéd neje, postáskis-asszony.

A szülők származási helye a Trianon előtti teljesNagy-Magyarországot felöleli.

Az anyakönyv jelzi a gyermek státusát, vagyis tör-vényes vagy törvénytelen voltát. Évente csak egy-két olyan gyermek megkeresztelését kérték, akinekszülei nem egyházi házasságban éltek, és szinténlegfeljebb egy-kettő volt a keresztelések alkalmávaltörtént házasságrendezések száma is. A keresztség-ben részesült egy, az Alföldről származó napszá-mosnő kisfia is, akinél a keresztapaságot sekrestyé-sünk, akkori szép megnevezéssel az egyházfi vállal-ta, a keresztanyai tisztet pedig a bábaasszony.

Érdekes történeteket is rejtenek az adatok. Volt

család, ahol a keresztapa egy orosz nagyherceg volt(ő görögkeleti vallása miatt csak keresztelési tanú-ként lett bejegyezve), és volt olyan is, ahol a bankialtiszt gyermekének keresztapaságát a bank igazga-tója vállalta el, de nyilván nem járult hozzá, hogyteljes nevén vezessék be, így csak a keresztneve ésfoglalkozása szerepel az anyakönyvben. Láthatóolyan is, hogy a gyermeket egynapos korában akórházlelkész keresztelte meg, nyilván szükségből,de szerencsésen fölnőtt, ezt tanúsítja a bérmálási,majd később a házasságkötési bejegyzés is. Ismertemberek gyermekeit vagy később híressé válókatezekben az években templomunkban nem keresz-teltek, hírességet – egy országgyűlési képviselőt le-számítva – keresztszülőnek se hívtak, és a nyolc évalatt csupán egy ikerpár keresztelésére került sor.

A szertartásokat leginkább a templom plébáno-sa és mindenkori papjai végezték: Szelényi Istvánplébános, Pribelszky Pál, Sárdy János, Vajda Já-nos, Brogli Ferenc, Keresztfalvi Endre, HermannÁgoston hittanárok, illetve káplánok. Kivételnekszámított, ha a családok vendégpapot hívtak, deilyen minőségben megfordult templomunkbanGlattfelder Gyula csanádi püspök, Rajeczky Ben-jámin ciszterci szerzetes, Koszterszitz József atya,az ismert ifjúsági író, gróf Mikes János szombathe-lyi püspök, Marcell Mihály, a katolikus pedagógiamegteremtője.

Helytörténeti szempontból sem haszontalan az

anyakönyvet átnézni. A XII. kerületet közigazgatá-silag csak 1940-ben hozták létre, addig a kerület al-só fele az I. kerülethez, a felső része pedig a XI. ke-rülethez tartozott, a határ a villamos templom mel-letti vonala volt. A régi utcanevek között vannak mais ismert és már feledésbe merült nevek is.

Az Apor Vilmos teret és a Stromfeld Aurél utat

Óratokkészítő is lakott errefelé (foly tatás az 1. ol da lról)

1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944Keresztelések

száma összesen2 36 78 57 53 66 86 86 728

ebből gyermek-keresztség

2 32 31 31 44 60 59 79 54

32009. VENI SANCTE

egybefüggően Pilsudsky útnak hívták, a Kiss Jánosaltábornagy–Tartsay Vilmos–Nagy Jenő utcák FeryOszkár–Menkina János és Borhy Sándor nevét vi-selték. Az idősebbek még ma is Bernáth Géza térnéven szokták említeni a Hollóssy Simon utcát ésteret. Az eredeti nevén is Alkotás utcát 1937 és 45között Gömbös Gyula útnak hívták. A Papp-VáryElemérné utca ma Koszta József utca, a Wolff Ká-roly utat ma Hegyalja útként ismerjük. A Derkovitsés a Beck. Ö. Fülöp utcák Szurony, illetve Csendőrutca nevet viseltek. 1937 és 44 között a Hegyvidékmár beépült, szinte mindegyik ma ismert utca neveelőfordul az anyakönyvben, legfeljebb csak a szá-mozás lehetett foghíjas az üres telkek miatt.

Külön említést érdemel a felnőtt kereszteléseknagy száma, ami a táblázatból is kitűnik. Ezek mindáttérést jelentettek, évenként ingadozó számban.Míg a keresztelések éves átlagban 60 körül mozog-tak, ez a szám 1944-ben 728-ra ugrott, változatlanulmegtartva a gyermekkeresztelés nagyságrendjét.Budapesten változó volt a plébániák hozzáállása,nálunk segítették a zsidó vallásúak „kikeresztelke-dését”, így nem csak a város minden részéből, deaz ország számos pontjáról is érkeztek ide egészcsaládok. A legidősebb áttérő 74 éves volt, a legfia-talabb 15 hónapos. Nem csak családok jöttek, oly-kor egész lakóházak is megjelentek, a VI., VII., VIII.

és a XIII. kerület sok házának lakói. Csak egy-egykeresztszülőt jegyeztek be, a férfiaknak keresztapát,a nőknek keresztanyát. Sok helybeli család tagjaitöbb esetben is elvállalták a keresztszülőséget, ésnagyon sokszor vállalta Kiss Feri bácsi sekrestyés is.Amikor aztán már naponta 28-30 keresztelőt is tar-tottak, nem minden esetben kértek és jegyeztek bekeresztszülőt. A kereszteléseknél az anyakönyvbenjogi hivatkozásként a 1868. évi LIII. törvény szere-pel, (1. § A törvény által megállapított föltételekés formaságok megtartásával mindenkinek sza-badságában áll más hitfelekezet kebelébe, s illető-leg más vallásra áttérni.) és minden esetben az ér-seki főhatóság egyedi engedélyének a száma, amely1944-ben már a 14 ezres sorszám fölött járt. Anagyszámú keresztelést szinte teljes egészében ket-ten végezték és vezették be az anyakönyvbe: Szelé-nyi István plébános úr és Boroska István gimnázi-umi hittanár; és csak az év vége felé vállalt részt be-lőle segítségként Horváth Kálmán szalézi szerze-testanár.

Az 1944. évben templomunkban megkeresztelt674 zsidó vallású ember közül csak kilencnél lehetolvasni a bejegyzést, hogy a háborút követő évek-ben kilépett a katolikus egyházból. A többiekrőlnem tudunk. Számomra az érdekesnek, tanulsá-gosnak, szellemi kalandnak induló kutatás meg-rendítő része lett ez a fejezet: valós emberek sorsánát szembesülni a történelemmel.

Lukách Krisztina

2009. VENI SANCTE4

A tavalyihoz hasonlóan az idén is Péliföldszentke-reszt volt a scola-tábor helyszíne a szalézi atyák ven-dégszeretetének jóvoltából. Nagyon szép környezet-ben tölthettünk el egy hetet, itt a Gerecse lábánál. Acsaládok beosztását már itthon elkészítettük, ígymegérkezésünk után rögtön öt családba rendeződ-tünk. Így lettünk Templomlépcső, Templomkapu,Templomhajó, Csengők és harangok, Gyertya ésörökmécses család.

Főbb programjaink és feladataink családjaink ne-ve köré épültek. Szép, kifejező rajzok készültek ne-vünk jelentéséről, majd színpadi előadások, történe-tek születtek. Délelőttjeink kóruspróbákkal teltek, akicsiknek hittanos foglalkozásaik is voltak. A Cinkekórust, azaz a legfiatalabbakat Szaszovszki Ági vezet-te, a Fecskéket Tünde, a legidősebbeket pedig NagyMáté karmester „dirigálta”, igen kiválóan.

A templom éjjel-nappal nyitva állt számunkra, má-sodik otthonunkká vált ez alatt az egy hét alatt. Arendházban is szinte mindent birtokba vehettünk, azebédlőben zenészeink koncertet adtak a táborlakók-nak kamaraművekkel, énekkel és saját darabjukkal is.Nagy sikert aratott a Balogh Marci vezette számhá-ború és az egyik estére szervezett táncház a csillagoség alatt az udvaron. Ádám ügyesen tanítgatott min-

ket a délszláv tánclépésekre. A szalézi atyák is résztvettek a tábor életében, sok időt töltöttek velünk. Ro-bert atya kirándulni is elvitt minket, több hegycsú-csot is megmásztunk (csak később derült ki róla,hogy testneveléstanár). A hegyről négy-öt településpiros tetőire is ráláttunk.

A kirándulásról hazaérvén játékos műsort készítettszámunkra, amiben felfedezhettük a szalézi pedagó-gia és nevelés egyes elemeit, amik a játékra és a vi-dámságra épülnek. Don Bosco, a nagy szalézi nevelőelőszeretettel és nagyon hatékonyan alkalmazta eze-ket a módszereket tanítványainál. A mi gyerekeinknélis jól működött a szalézi pedagógia, Robi atya varázs-lata hatalmába kerítette őket. Nekünk, felnőtteknekis szépek voltak az egy hét közös élményei.

Bogár Marianna

Vendégségben a szaléziaknál

52009. VENI SANCTE

Kedves Testvérek! Márton atya megkért, hogy azoktóber 18-án rendezendő jótékonysági koncertre ésaz ehhez kapcsolódó Befogadó szeretet programhozvaló csatlakozásra buzdítsak mindenkit. Az idő sür-get, október 1-jéig kell a plébánián jelentkezni a be-fogadó családoknak. A teljes körű tájékoztatás awww.jobbvelunkavilag.hu honlapon található, az ál-talam csatolt szöveg is erről a honlapról származik.

Molnár Zsuzsakaritász-vezető

Magyarország egyik sorskérdése, hogy tudunk-e, atöbbségi társadalom és a cigányok testvérekkéntegyütt élni, egymás értékeit felismerni, tiszteletbentartani. Kötelességünk az utódainkkal szemben, hogyaz egyre súlyosbodó problémát ne toljuk át rájuk.Hisszük, hogy a látszat ellenére a törésvonal a társa-dalomban nem a cigányság és a többségi társadalomközött húzódik, hanem a felelősséggel gondolkodóés cselekvő, illetve a felelősséget vállalni képtelenvagy azt nem akaró emberek között. Nagyon fontos,hogy a felelősséget érző cigány és nem cigány embe-rek egymásra találjanak és összefogjanak.

Éppen ezért hirdetjük meg a Befogadó szeretetprogramot, melynek jegyében az október17–18-i hét-végére budapesti családok láthatják vendégül az Aré-nában megrendezésre kerülő koncertre a vidéki plé-bániák küldötteiként érkező cigány gyermekeket ésfelnőtteket, hogy személyes kapcsolat alakulhassonki a helyzet megváltozásáért tenni akaró cigány ésnem cigány emberek között. Ennek a kezdeménye-zésnek kapcsán sok olyan cigány gyermek és felnőttis el tudna jönni a rendezvényre, akik még sohasemjártak Budapesten. A gyerekeket, családtagokat rész-ben a cigánypasztorációban besegítő atyák, nővérek,hitoktatók és budapesti egyházközségek családjai fo-gadják szombat délelőtt és látják vendégül erre a hét-végére. De mi nem csak az ő befogadó szeretetükbenbízunk. Azt szeretnénk, ha Ti is, kedves budapesticsaládok, minél többen befogadnátok egy-két kis-gyermeket, családtagot erre a két napra!

A tervezett program menete: – vendégcsaládok, gyermekek fogadása október 17-

én, szombaton délelőtt (több helyszínen, buszpályaudvaron és vasútállo-máson, attól függően, ki mivel utazik)

– ebéd a családoknál – 15.00 órától ökumenikus istentisztelet a Szent Ist-

ván-bazilikában – délután és másnap délelőtt városnézés, közös prog-

ramok a fogadó családokkal

– vasárnap 14.00 órától az Aréna megnyitja kapuit – a program kb. 20.45-ig tart, utána indulnak a ven-

dég családok haza.

Amit a fogadó családoktól remélünk:– szállás biztosítása. – étkezés biztosítása az általuk vállalt személyek ré-

szére (szombat déltől vasárnap estig) – esetleg belépőjegy biztosítása

Ha a cigány gyermekek, felnőttek úgy mennek ha-za, hogy milyen kedvesek voltak hozzánk, ha a befo-gadó családok azt mondják: mennyivel több jóság éskedvesség van a cigány emberekben, mint gondol-tuk, akkor már érdemes volt. Hisszük, hogy barátsá-gok is születnek majd, és hogy ennek a találkozásnaklesz folytatása.

A rendezvény célja: szeretnénk a dévai példát isfelhasználva Borsod megyei apró falvakban olyannapközik létrehozását támogatni, ahol a legszegé-nyebb sorban élő kisgyermekek segítséget kaphatnakabban, hogy megtanuljanak bízni egymásban és ön-magukban, reménykedni a jövőben, kitűzni célokatés küzdeni azokért, felelősséget érezni és vállalni ön-magukért, családjukért és tágabb közösségükért.

Elsőként a Borsod megyei Szendrőládon indulnael ez a program, amelynek 1800 lakosából 1500 ci-gány, és lakosait tekintve a legfiatalabb átlagéletkorútelepülés az országban.

Szervezők

Befogadó szeretet

2009. VENI SANCTE6

Scholánk ezévi zarándoklatán a történelmi Magyaror-szág egyik legészakibb vármegyéjének kis területét jártukbe. A mai Észak-Szlovákia dús vegetációjú medencéje aMagas-Tátrától a Branyiszkói-hegységig húzódik, Hernád,Poprád, Dunajec folyóival és a Gölnic patakkal méltó ma-gyar eredetû nevéhez: ,,szépség, szépesség”. Szelíd he-gyein sûrû erdõségek, megannyi vár a csúcsokon, az utakmentén megszámlálhatatlan kastély, kúria. Az Árpád-koriállamterület peremére esõ magyar határõr települések aközépkorban az országban egyedülálló mértékben elvá-rosiasodtak és egészen a XVIII. sz. végéig kiemelt jogállástélveztek. Kalandos történelmük során szinte teljes ma-gyar lakosságukat elvesztették, a betelepített sziléziai szászcipszerek, majd egyre növekvõ szlovák népesség lakta,lakja. Elzálogosítás révén lengyel fennhatóság alatt, a Rá-kóczi-szabadságharc során hol kuruc, hol labanc kézen,a reformáció és ellenreformáció sodrában becsukott vagykitárt oltártáblájú templomokkal. Balassa Zoltán, kassaiilletõségû idegenvezetõnk lenyűgöző történelmi és iro-dalmi ismerettárából minden kőhöz, fához bõséges elbe-szélést kanyarított. Jókai és Mikszáth alakjaival jártuk

Lõcsét, szinte láttuk a várfal rejtekajtaját megnyitó Kor-ponayné Ghéczy Juliannát, a század eleji fûzõs asszony-ságokkal és keménykalapos urakkal gondolatban együttvonultunk Budapest és Kassa utcáin a Rákóczi- és Thö-köly- hamvakat kísérõ menetben. Magunk is valamelyiktanítvány voltunk Pál mester humort sem nélkülözõ szár-nyas oltárainak figurái között. Nem is sejtettük, hogy Zsig-ra templomának egyszerû fehér falai és zsindelykupolájamögött micsoda freskókincs rejtõzik egymásra rakott ré-tegekben. Az ismeretlen festõ mindössze négyszer négyméteres területen foglalta képbe a szentírás esszenciáját.A kakaslomnici templomban is különös érzésem támadt,amikor a sekrestyében felaggatott ministránsruhákat fél-retolva feltárult egyik legszebb épen maradt Szent László-

legenda ábrázolásunk. A gyerekeink körében legnagyobbtetszést elnyert késmárki fatemplomban úgy éreztük ma-gunkat, mint egy fejre állított bárkában. A nagy történel-mi tabló mögül az örök emberi is kivillant: a márkusfalvikastély urának apró „legényszobája”, ahová egy-egy ki-adós dorbézolást követõen kitiltván asszonya mellõl nyu-govóra tért, az alacsony szemöldökfa jóvoltából lehajtottfejjel. A monumentális Szepesi vár nem a töröknek vagy

Szabálytalan zarándoklat a Szepességben

Szepescsütörtök

Szepesvár

72009. VENI SANCTE

II. Józsefnek köszönhette végromlását, hanem a prózaipálinkafõzésnek. A szóbeszéd szerint ugyanis e foglala-tosság közben robbant fel.

Szem és fül számára gazdag utunk mégis kicsit sza-bálytalanra sikeredett. Nem mintha nem énekeltünk vol-na eleget; Szózatot, Himnuszt nagyjaink sírjánál, ürestemplomokban Isten dicsõségére és a magunk örömére,népdalt és hazafiast a Felvidéki-paradicsom ,,kapujában”,de az eddigi zarándoklatokon megszokott testvérséget,hitet erõsítõ dalolásra alig volt lehetõségünk. A népessé-gi adatok szerint mára három százaléknyira zsugorodottszepességi magyarsággal nem találkozhattunk. Történel-mi személyiségek – Rákóczik, Csákyak, Zsigrayak, Thur-zók... – nyomában jártunk, már csak mûveikben élõ nagymagyarok – Mednyánszky, Márai, Vásárhelyi, Petzval... –alkotásait csodálhattuk meg, de az élõkkel nem találkoz-tunk.

A kassai székesegyház magyar miséjén nyújtott egyet-len szolgálatunkkal tán mégis hozzájárultunk a közös ál-dozat áhítatához.

Láber Zsuzsa

Idén negyedik alkalommal töltöttük együtt anyári szünidõ néhány napját kollégiumunk név-adó szentjének védnöksége alatt. Ezúttal a Bükk-hegységben tartottunk a tavalyelõttihez hasonlóvándortábort: korán keltünk, összecsomagoltuk afelszerelést, majd a Keleti-pályaudvaron gyüle-kezve vonatra szálltunk. Miskolctól busszal vitet-tük magunkat valahova az Istállós-kõ közelébe. Azunalmas vonatozást a jól bejáratott kártyajáték-kal, beszélgetéssel és a nyári élmények megosz-tásával ütöttük agyon: táborunk ugyanis a nyárvégére, augusztus 14–17. közé esett.

Talán már tradíció kis csapatunknál, így idénsem maradhatott el az esõs nap. A buszról le-szállva egészen Istállós-kõig kisebb-nagyobb meg-szakításokkal esett vagy csöpörgött. Az idõ mégiskiváló volt a túrázáshoz, mert az erdõben mind-ebbõl keveset észleltünk, illetve, mivel a nap semtûzött annyira, egészen kényelmesen és frissenhaladhattunk. Pedig a gyaloglás küzdelmes és ne-héz volt, hiszen leginkább fölfelé tartottunk, és agyors vacsora érdekében egész tûzhelyet vittünkmagunkkal kis gáztartályokkal.

Késõn, úgy hét óra tájban értünk fel a hegy-tetõre, és ahogy az már lenni szokott, azonnal ne-kiláttunk a sátorverésnek, természetesen kicsitszemerkélõ esõben. Aztán a vacsora is elkészült,majd az esti imádság végeztével ki-ki nyugovóratért. Az elsõ éjszakán a tûz körül még rémtörté-

netet is hallgattunk, amit azonban félbeszakítot-tak az erdõ hangjai és néhányunk álmos, türel-metlen közbeszólásai. Mindezért némiképp kár-pótolt a gyönyörû és csillagos égbolt és alatta ahûvös éj.

Másnap ráérõsen összekészülõdtünk és elin-dultunk meredeken lefelé a Szalajka-forráshoz,ahol reggelinket is elköltöttük. Mindenesetre azút éhes hassal hosszú és fárasztó volt. Innen márjóllakottan, erõltetett menetben gyalogoltunk anagy melegben Bélapátfalva felé. Ez volt aznapiés másnapi szálláshelyünk. Étteremben ebédel-tünk, kicsit járkáltunk a faluban, megvettük a va-csorára valót és megérdeklõdtük a Nagyboldog-asszony napi miserendet, majd közösen játszot-tunk, pihentünk estig. Este a bélapátfalvi ciszter-ci monostor szépen és épségben megmaradt kö-zépkori román templomában voltunk misén. Utá-na ismét érdekes körülmények között, elemlám-pafényben vertük fel a sátrakat, de volt olyan is,aki a szabad ég alatt aludt. Harmadnap sokat tár-sasoztunk, strandra menetünk és métáztunk.

A hazaút napja is kellõ lazasággal telt, az étter-mi ebéd akkor sem maradt el, mint ahogy a tar-talmas társasjáték sem. Köszönet illeti ezúton isa tábor megszervezéséért dékánjainkat, Csekõ Im-rét és Horváth Botondot, valamint mindenkit,aki eljött.

Rédey János

A Néri Szent Fülöp - kollégium nyári ministráns tábora

Kóruspróba a szabadban

2009. VENI SANCTE8

A Hegyvidéken születtem és az-óta is mindig itt éltem. A Német-völgyi úti „mackós” iskolában vol-tam kisdiák, ami nem sokkal ko-rábban épült, és a felső-krisztinavá-rosi templomba jártam családom-mal szentmisére, itt voltam elsőál-dozó az eucharisztikus kong-resszus évében, 1938-ban. Az elemiiskolában hittant a többi tárggyalegyütt órarend szerint tanultuk, denem a tanító néni tanította, hanemfekete reverendás tisztelendő bácsi.Egynek emlékszem a nevére: SárdyJános.

Szép lelki élményt jelentett azelső szentáldozás, ami után közösreggelit kaptunk az iskolában. Amise után a templomból együtt jöt-tünk a Németvölgyi úton szülők,keresztszülők, tanító nénik a tiszte-lendő bácsival az iskolába, ahol afolyosón hosszú, szépen megterí-tett asztal várt kakaóval és ka-láccsal.

A templom jóval kisebb volt ere-detileg. Kiss bácsi (Kiss Ferenc sek-restyés) nagy karmozdulatokkalhívta a szentély felől a híveket bel-jebb, hogy a bejáratnál állók is be-férjenek a templom hajójába. Apadsorok mellett oldalt is sokan

álltak. Kiss bácsinak egyenruhája isvolt: lila színű, bővebb reverenda-szerű és a vállborítása arany szegé-lyű. Télen ő fűtött a templomban:a vaskályhát minden szentmiseelőtt megrakta. A kályha a szentélymellett állt. A szentély mellett voltegy kis nyitott fülke, kb. 4 személyszámára paddal, térdeplővel. Atemplomot több részletben nagyí-tották, eltűnt a fülke, hátrébb he-lyezték a szószéket, az oltárt, a fa-lat, és megszűnt a tanácsterem azoltár mögött. Ostrom után – ami-kor a rendeket feloszlatták – a kö-zelben lakó apácákat is elhurcolták.Kápolnájuk berendezését szét-hordták. Csak egy szép gyóntató-széket sikerült megmenteni, ame-

lyet baloldalon elől állítottak fel, amostani kijárat helyén. Legtöbb-ször Terebessy Andor ciszterci atyagyóntatott itt buzgón. A templombelső terének nagyobbításakor ez agyóntatószék elkerült innen.

Az Úrnapi körmenet útvonalahosszabb volt mint manapság: Tör-pe utca – Ferry Oszkár utca (mostKiss J. altb. u.) – Németvölgyi út –Pilsudsky utca (most Stromfeld Au-rél út). A négy oltár számára az út-vonal mentén az ott lakók készítet-tek minden évben egy-egy kis ká-polnát, sok friss zöld ágból, szintebeszőtték a falakat és virággal díszí-tették.

Az egyes oltárok helye: Törpeutca, a magas zöld zsalus ház előtt(Schreier-villa); a Ferry Oszkár utcaközépső úgynevezett városi házkertkapuja; Németvölgyi út-Pil-sudsky út sarok; Pilsudsky út-Zsámbéki utca sarok. Impozánskép volt a nagy tömeg vonulása akörmeneten az utcákon végig.

Budapest ostroma alatt meglá-togatott bennünket az óvóhelyenHernády Ágoston káplán atya (fő-tisztelendő úr, mert akkor ez volt apapok megszólítása). Katonai bu-kósisak volt a fején. Úgy tudom, azegyik óvóhelyen szentmisét ismondott.

Binzbergerné Kelényi Marietta

Kakaó és kalács várt a mackós iskolában

HETVENÉVES LESZ PLÉBÁNIÁNK 2010-BEN

A mackós iskola mackói

Lila egyenruhában

Körmenet a ‘30-as években

92009. VENI SANCTE

Hétéves lehettem, amikor el-kezdtem ministrálni. Először má-jusi litániákon. Nem volt kis ter-metemre megfelelő piros minist-ráns szoknya. A visszahajtott, na-gyobb méretű igen kövérré tett. Ál-talános iskolás kortól az 1955-ösérettségiig és szemináriumi bevo-nulásomig minden reggel, hétköz-napokon hatkor ministráltam. Vas-ár- és ünnepnapokon más misé-ken és szertartásokon is. Sokat jár-tam temetésre is ministrálni. Nya-ranként helyettesítettem a sekres-tyést a templomban.

A németvölgyi úti „mackós” is-kolában jártam ki a négy elemit.Másodikban voltam elsőáldozó.1948-ban korosztályommal vezet-ték be a nyolc általános és négyközépiskolai rendszert. Az ötödikosztályt a ciszterci gimnáziumbanvégeztem. Ennek a tanévnek a vé-gén államosították a többi egyháziiskolával együtt és megszüntették acserkészetet is, mint félkatonaiszervezetet. Egyre nagyobb nyo-más nehezedett a magyar egyház-ra. Rendkívül nagy létszámban bér-málkoztunk a Felső- Krisztina-templom előtti téren, 1948. május18-án Mindszenty bíboros bérmáltminket.

Visszakerültem hatodik általá-nosban a Németvölgyi úti iskolábatizenkét társammal. Fundélius Vil-mos káplán atya tanította a hittantmég rendes tanrendben. Egyik hit-tanórán Szombati Gyula osztályfő-nökünk (evangélikusnak keresztel-ték) bejött a hittanórára, lobogtat-va az akkori pártlap, a Szabad Népvörös fejlécű különkiadását Mind-szenty bíboros ítéletével. „Na, cisz-ter diákok! Olvashatjátok hazaáru-

ló bíborosotok peranyagát!” Vil-mos atya velünk együtt némán el-viselte az atrocitást. De a tanári-ban, mivel a tanári kar rendes tag-ja volt, keményen tiltakozott a túl-kapás miatt. A plébánia értesítőjé-ben leírta konfliktusát az iskolaigazgatójával, Jancsó Pállal is, akiszintén nem volt katolikus. Bünte-tésül az Esztergomi Egyházmegyeegyik eldugott, kis helyére került,Dunakilitire. Onnan havonta be-járt családoknál hittant tanítani ne-künk.

Hetedikes koromban vezettékbe a fakultatív hitoktatást. A fiú ésleányiskola (még nem volt koedu-káció) diákjai összevonva jártunknulladik órában hittanra. Nyolca-dikban – az 1951/52-es tanévben –az egész iskolából nyolcan lettünkhittanosok.

A Felső-Krisztinában Gulyás Ist-ván szervezte meg a cserkészet he-lyett az ún. futár-gárdát. Ő későbbtechnikát tanított az iskolában. Fih-rer Kelemen volt a gárda másik ve-zetője.

Dér Gyula és Tóth János plébá-nosok idején voltam kispap a köz-ponti szemináriumban. Hivatásomalakulásában több jó pap működé-

se és példája segített (Fundélius,Vajda, Sághy, Gunda, Tóth Ká-roly). Ambrus Lóránt mint kalo-csai jezsuita kollégista vitt el P. Pá-los Antal illegális jezsuita tarto-mányfőnökhöz, aki a szerzetesiélet felé irányított. 1954. június 30-án Balatonszabadiban tartott hiva-tástisztázó lelkigyakorlatot tizenötfiúnak. Ketten lettünk jezsuitákKozma Gyurival. (Húsz éve sajnosmeghalt.) Átéltük Pálos atya letar-tóztatását lelkigyakorlatunk alkal-mával, ami nem ok, csak alkalomvolt erre, mert már rég óta figyel-ték. Emlékezetes ez a nap azért is,mert az aranycsapat aznap játszottUruguay ellen a világbajnokságon.Napfogyatkozás volt a harmadikkülönlegessége e napnak.

A forradalomkor másodéveskispap voltan. Negyedévben há-romszor nem mentünk el béke-gyűlésre. Ezt az ÁEH szervezett el-lenállásnak tekintette és 1959-ben69 kispapot kizártak a szeminári-umból. Így illegálisan szenteltek feltizenhetünket a 4. és 5. évfolyam-ból. Tabódy István ezért 12 évettöltött börtönben.

Kelényi Tibor SJ

Na, ciszter diákok, olvashatjátok…

Az egykori ministráns, Kelényi Tibor jezsuita

A plébánia alapításának ötvenedik évfordulóján az akkori plébánosmeghívta az összes addig ott működött papot és az onnan származó pa-pokat és szerzeteseket. Felemelő koncelebrálás volt. Meghatódtam, ami-kor a kezdetre megszólaltak a harangok. Gyerekkoromban sokszor ha-rangoztam a sekrestyés, Kiss bácsi helyett.

Legendás sekrestyésünk

2009. VENI SANCTE10

A Szépművészeti Múzeum ko-rai németalföldi festészetet be-mutató termében látható id. Pie-ter Breugel Keresztelő Szent Já-nos prédikációja c. képe, melyethalála előtt három évvel, 1566-ban festett. Megbízható művé-szettörténeti források szerint afestményt Batthyány Boldizsár(1539–1590) személyesen ren-delte meg Breugeltől. A képhosszú ideig a németújvári várlovagtermét díszítette, majd mi-kor Burgenland Ausztriához ke-rült, azt Batthyány-StrattmannLászló a Szépművészeti Múze-umnak adta – tulajdonképpentartós letétbe. Illő, hogy mi, aFelsőkrisztinavárosi KeresztelőSzent János Plébánia hívei e kép-pel közelebbről is megismerked-jünk, már csak azért is, mert az abibliai történéseket meglepőművészi tökéletességgel adjavissza.

Nézzük csak például a töme-get! A keresztelő, bár középenáll, a körülötte egybegyűltek kö-

zül egyáltalán nem magasodik ki,hiszen nem ő a hangsúlyos ele-me a képnek, hanem a perspek-tíva szabályai szerint felsorakoz-tatott hallgatóság. Olyannyira,hogy mi nézők is közéjük tarto-zónak érezzük magunkat, úgy-hogy amikor a szemünk végig-pásztázik a teveszőrből készültruhát viselő prófétát áhítattalhallgató, már-már rezzenéstelentömegen, szinte mi is halljuk,ahogy a „Juda és Jordán egész vi-dékéről” (vö. Mt 3,4-5) érkező-ket határozott hangon figyelmez-teti: „Tartsatok bűnbánatot, mertközel van a mennyek országa!”(Mt, 3,3)

Az első benyomás aztán, hogya képen minden, nem csak asokféle tekintet a szent prófétáraösszpontosul, a részletekben fo-kozatosan feloldódik, s észre-vesszük, hogy a hallgatóság kü-lönböző képviselői különféle-képp reagálnak Keresztelő SzentJános szavaira. Van, aki elmélázikrajtuk, mint például az a mélyen

megilletődött fiú, aki a prófétakinyújtott balja alatt ülve az arcáta kezére támasztja, de a szentírá-si történetet hűen tükrözi az azelőtérben jobb oldalt látható ka-tona is, aki egyike lehetett azok-nak, akik megkérdezték Jézust:„Hát mi mit tegyünk?” Tudjuk,nekik így felelt: „Ne zsaroljatok,ne bántsatok senkit, hanem elé-gedjetek meg zsoldotokkal” (Luk3,14). De a képen felismerhetőkazok a vámosok is (például a

Védőszentünk remekművön

id. Pieter Breugel Keresztelő Szent János prédikációja

112009. VENI SANCTE

nagy fa alatt álló férfi, oldalánpénzes zacskóval, vagy egy má-sik, aki a prémszegélyű kabátbanlátható), akiket a próféta így fi-gyelmeztettet: „Ne szedjetek betöbbet, mint amennyi meg vanszabva” (Luk 3,13). Persze, márakkor is voltak, akik csupán anagy hírverésre sereglettek oda,de az üzenet szavai tulajdonkép-pen nem érintették meg őket:vagy közömbösen hallgatták vagytudálékosan okoskodva próbál-ták kommentálni a hallottakat,mint például a kép előterébenjobb oldalt hosszú köntösben ál-ló két férfi. S persze a történelmitapasztalatok alapján mi itt ésmost feltehetjük azt a kérdést is,hogy a bal oldali nagy fa tövébenlátható turbános (tehát idegen)férfi vajon miért áll ott és miértjegyzetel. Annyira megragadták aszavak? Vagy csupán jelentést ír?További fontos mondanivalóvalbíró részlete a képnek az előtér-ben a Keresztelőnek háttal ülőfekete ruhás, fehér galléros (te-hát elegáns öltözetű) férfi, akinem csak hogy tüntetően nem fi-gyel az úr hírnökének a szavára,de mások hiszékenységét kihasz-nálva a hozzá forduló cigány te-nyerét tenyerébe véve jósol. Őtehát az a hamis próféta, aki a jó-hírről tudomást venni nem ké-pes vagy nem akaró embertársátálnokul kihasználja. Breugel fi-

gura diaboliként, vagyis az ör-dög alakjának jelképeként mégegy fekete kutyát is odafestett,de ez az ellenpont mégsemolyan erős, hogy elhomályosíta-ná a kép pozitív üzenetét. Márcsak azért sem, mert a képen atömegben alig észrevehetően –világos ruhában, kezét méltóság-teljesen karba öltve – jelen vanmaga Jézus is, mintha éppenmost hangoznának el KeresztelőSzent János jól ismert szavai: „Éncsak vízzel keresztelek. De közte-tek áll az, akit nem ismertek, akinyomomba lép, s akinek még asaruszíját sem vagyok méltó

megoldani” (Ján 1,26-27). Remélem, az újságunkban lát-

ható korántsem tökéletes repro-dukciók ellenére is sikerült érzé-keltetnem, hogy olyan különle-ges hatású művészi alkotásrólvan szó, melyen – mint ahogytöbb művészettörténész is állítja– átsüt az igazság, mégpedig ket-tős értelemben. Hiszen e műnemcsak kivételes pontossággaladja vissza a bibliai történéseket,hanem különleges erővel segítminket templomunk védőszentjeprófétai szavaiban rejlő mélyigazság jobb megértésében.

2009. VENI SANCTE12

A Felsõ-krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia közösségének lapjaMegjelenik évente ötször: adventre, nagyböjtre, húsvétra, Te Deumra és Veni Sanctéra

XII. évfolyam, 5. szám 2009. Veni Sancte. Lapunk megjelenését a XII. kerületi önkormányzat támogatja.Szerkesztik: Babics Balázs, Szerdahelyi Csongor, Vasdinnyey Miklós, Zsabokorszky Zsolt. Főmunkatárs: Lukách Krisztina

felsokrisztina@freemail.hu – www.felsokrisztina.net

Családi kirándulás

Szeretettel hívjuk és várjuk a hittanos családokatoktóber 10-én, szombaton

őszi kirándulásunkra, a Gerecse-hegységbe, ahol Szőcs László atyát látogatjuk meg

új plébániáján.

Program:Kirándulás Epölről az Őrhegyre,

az Öreglyuk-barlanghoz,utána Máriahalmon ebéd a hazaiból,

délután foci, röplabda, közös játék a sportpályán.

Indulás ½ 9-kor a templom elől, hazaérkezés du. 3–4 óra között

A kedvezőtlen menetrend miatt az utazást autókkal tervezzük,

ezért előzetes jelentkezést kérünk a szabad férőhely, illetve az igény megjelölésével

a sekrestyében, a hittanórákon vagy a felsokrisztina@freemail.hu címen.

Anyakönyv – 2009. július – augusztus

Halottaink

Maka Lászlóné (87)Fekete Ilona (85)Michelcsik Ferencné (73)Seossa Pálné (82)Orbán László (86)Dr. Blazsovszky Lászlóné (89)Markovics Pál Antal (68)Szűcs Erzsébet Rozália (56)Sinka Mária (80)Sóskuthy Károly (82)Dr. Rácz György (78)Privorszky János (77)Szabó Márta Mária (80)Török Lajos (89)Bíróné Velkey Klára (77)Dr. Cserny József (39)Dr. Éri Frigyesné (91)Haidekker Iván (79)Egyed Lajos (89)Sasvári Béláné (97)Csáky-Pallavicini Roger (66)Jankovich Oszkár ÁgostonDr. Feszthammer Artúr (72)Pászti Jenőné (87)Dr. Makara Györgyné (85)Dr. Marczis József (89)

Házasságkötések

Dányi Roland – Vincze RékaBércesi János – Dr. Gosztonyi JuliannaCzutor Gergely - Kovács MártaBencsik Zoltán – Marlen XeniaGergelyfy Csaba –Asztalos KatalinZsadányi Attila – Szigeti Györgyi

Keresztelések

Király ZsófiaMolnár Bálint IgnácVerseghi-Nagy Petra AnnaPollner Márk ZsoltTiboldi Eszter KatalinVarga Máté

Nagy MátéPilling Hanna RózaRácz Petra IlonaKérszigeti JuliannaSzilágyi ViktóriaAlbert Max JulianPozsonyi Artúr Miklós

Van egy feladata? Mi megszervezzük!Christophoro rendezvények –

Személyesen!

Konferenciák * Tolmácsok, hostessek, idegenvezetők biztosítása *Tréningek * Megnyitók * Bálok * Esküvők * Születésnapi partik *

Programszervezés * Városnéző túrák * Hajós programok * Egész napos kirándulások * Körutazások Magyarországon *

Kastélytúrák * Bortúrák * Lovas programok * Kulturális túrák, programok * Gyógyüdülés *

Incentive utak, programok * Repülőjegy * Baleset, Betegség, Poggyászbiztosítás (Winterthur) értékesítése *

További, a Megbízó által igényelt szolgáltatások szervezése

Christophoro Utazási és Rendezvényszervező Iroda Kft.

Iroda: 1065 Budapest, Révay u.10. Telefon: 248-1172, Fax: 248-1173

mobil: 06-70-312-2047 E-mail: christophoro@t-online.hu