2013. június 15. 5. számwaldorfcluj.ro/backup/newsletter/kikelet 4_2013 jun 15.pdf · titkot...

1│

Kikelet 2013. június 15.

A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja

www.waldorfcluj.ro/newsletter 2013. június 15. │ 5. szám

Lehet, hogy megvetik,

vagy nem szólnak hozzá,

De nem búsul, mert tudja,

lehet még azzá,

Aki megoldja az olyan gondokat,

Amikre a szépség, báj már nem hat.

És tudja, hogy nem kap érte díjat, érmet,

De segíti vele az elgyengülőket.

│2


WALDORF

„Mit jelent a nevelés, ha komolyan vesszük beavató jellegét? Védelem, kísérés, vigasztalás,

gyógyítás.

A védelmezés során a titok megóvásáról van szó, amelyet rám, a kiválasztott védelmezőre bíztak.

Belső magvának elpusztíthatatlansága ellenére, a gyerek védelemre szorul, mert a világ támadásainak

kitéve nem tudna kibontakozni. A titkot kell kibontakoztatnia, mely maga teremti meg az őt felszínre

segítő képességünket. A műnek, önmaga megalkotásához az én együttműködő megértésemre van

szüksége.

A külső élet idegenszerűségén átvezető természetes kíséréssel időt biztosítunk a titok kifejlődésére.

Várakozón félre kell állnunk és türelemmel lennünk. A kísérés azt jelenti: várni tudni – de nem unottan,

hanem együttérzéssel.

Eltekintve a napi életben történő vigasztalástól, az a dolgunk, hogy a titok kibontakozása közben

előforduló visszaesések és tévedések hatását enyhítsük. A kioktatás vagy magyarázat nem vigasztal: a

titkot visszautasítja. Ezzel szemben a beavatott kérdezés művészete vigasz, a bizalom bizonyítéka.

Gyógyítani annyi, mint reményt adni, reményt adni annyi, mint reménykedni és hogy valaki képes-e

reménykedni, az a gondolkodásától függ. S ezzel a kör bezárul: a gyermeknek megfelelő nevelés csak

olyan gondolkodásból indulhat ki, amelyet áthat a gyermeki melegség ereje.”

Henning Köhler: Rossz gyerekek pedig nincsenek

Gerhard Kiefel: Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

– Te hatalmas kéz, szükségem van terád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell a tenyered melegét, mikor

felébredek és mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és

segítesz, hogy megragadjak valamit

és felépíthetem apró ajándékaim.

Velem vagy midőn járni tanulok, s

hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

– Te kicsi kéz, szükségem van terád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj.

Hadd érezzem kedveskedésedet,

mert érted kell kezet fognom sokakkal,

de játszani és mosolyogni sem tudok,

csak veled együtt, mikor átölellek,

s veled együtt felfedezem újra a világot,

a csodálatos, kicsiny dolgokat.

Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,

veled együtt tudok ma kérni is,

és hálát adva megköszönni dolgokat.

Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

3│


OLIMPIA

WALDORF OLIMPIA

Érdekességek az ókori olimpiáról

A mítosz azt tartja, hogy Zeusz, az istenek atyja, az Olümposzt elhagyva, Kronosszal küzdött a világ feletti uralomért és atyján aratott győzelme emlékére versenyjátékokat szervezett.

Az első írásos feljegyzés szerint Kr. e. 726-ban kezdődik a hivatalos játékok sora. A győztesek később megtalált névsorában, az első név egy rövidtávfutóé, az éliszi Koroiboszé Ha háború volt, az olimpiai játékok idejére fegyverszünetet tartottak. A résztvevők egy hónappal hamarabb érkeztek az olimpia helyszínére és a versenybírák szigorú

felügyelete alatt gyakoroltak. A nők és a rabszolgák nem vehettek részt a játékokon. Bármilyen hőség volt, senki nem viselhetett fejkendőt. A maratoni futás egy csata végkimenetelére emlékeztet. A futár, aki Kr. e. 490-ben hírül vitte a

perzsák fölött aratott győzelmet, olyan gyors tempóban tette meg a majdnem 40 kilométeres utat Marathóntól Athénig, hogy már csak annyit tudott kipréselni magából: „GYŐZTÜNK!” és holtan rogyott össze.

(A gödöllői Waldorf iskola 7. osztályának kiadványa, 2005 május)

A Waldorf olimpia, az ötödik iskolai év fénypontja

A görögök idején az emberiség elérkezett egy harmonikus állapotba, melynek jellemzője, hogy a szellem elevenen él az anyagban. Ez a harmónia azonban átmeneti, később felbomlik, ahogy a római kor is elsöpri a görögöket. Ugyanezt a harmóniát élik meg az ötödikesek. Ekkorra a gyerek már nem utánoz, nem légies, de még nem is jelenik meg a kamaszokra jellemző súly, nehézség.

Ha meg akarjuk érezni az ötödik osztály hangulatát, akkor a régi görög világot kell felébresztenünk magunkban: megújulás, állandó mozgás és áramlás. Ezt lehet átélni az ötödik osztályban: nagy örömmel tevékenykednek különböző csoportokban, együtt, majd egyénileg dolgoznak, azután megint együtt. Derű és tevékenység.

(A gödöllői Waldorf iskola 7. osztályának kiadványa, 2005 május)

│4


Így élték meg az ötödikesek....

Az ÉN Olimpiám Már ötödik osztály elejétől készülünk a görög olimpiára, de az utóbbi két hónapban edzettünk a legtöbbet. Tizenhatodikán megérkeztek a bukaresti ötödikesek, tizenhetedikén meg Temesvárról, Iașiból és Roșiáról is. Elpróbáltuk az énekeket, aztán megfestettük a zászlóinkat meg az öveinket. Tizennyolcadikán, szombaton, kimentünk a Babeș-parkba, felöltöztünk az általunk készített görög ruhákba és elkezdtük a versenyszámokat. Volt bírkózás, magasugrás, távolugrás, sprint, staféta, gerelyvetés és a maraton. A végén volt a díjazás és a gyümölcsevés. A legfinomabb gyümölcs a füge volt! (Attila) A legjobban a gerelyvetést és a stafétát szerettem. A maraton egy kicsit nehéz volt, mert sokan vettek részt, de én is beértem, és ennek örültem. A végén sok gyümölcsöt kaptunk, egy-két kitüntetést és egy diplomát is. Nekem jól telt és izgalmas volt! (Áron) Nekem a bírkózás tetszett, de sajnos csak kétszer engedtek az arénába. De legalább mind a kétszer én nyertem. Két-három fejjel magasabb gyerekeket is kilöktem. Csak annyit tudok mondani még, hogy: NAGYON JÓ volt! És sok szerencsét jövőre az ötödikeseknek! (Hanga) Egy pénteki napon megfestettük a csapatzászlókat, utána az öveket. Szombaton reggel elkezdődött: énekeltünk és elmondtuk a fogadalmat. A szüleimnek nagyon furcsa volt, mert ők olimpiát még csak a tévében láttak. De nagyon drukkoltak nekem és ez erőt adott. Nagyon jól éreztem magam és kár, hogy csak ötödikben van ilyen! (Kriszta) A legjobb az volt, amikor bírkóztunk. Soha, de soha nem éreztem magam olyan erősnek! Ez az élmény mindig meg fog maradni! És az is jó volt, hogy az összes bukaresti lánnyal összebarátkoztam! (Rubin)

Görög olimpia egy szülő szemével... Lázas készülődés előzte meg a május 17-19-én Kolozsváron a Waldorf iskolák Görög Olimpiáját. Ezt mi, szülők is éreztük, az eseményt megelőző hetekben a gyerekek külön tornaórákon gyakorolták az olimpiai próbákat.

Az utolsó napokban a készülődés fokozódott, ami plusz órákat jelentett: sajátkezűleg készítették el az ókori ruháikat és a hat városállam zászlóit. Május 17-én befejeződtek az előkészületek, megérkezett több romániai Waldorf iskola ötödikes diákjai.

A következő nap, szombaton, felvonultak a Babeș-parkban a csapatok, akik a görög városállamokat képviselték. Az olimpiai láng meggyújtásával elkezdődtek a játékok. A csapatok a következő versenyszámokban mérték össze az erejüket: magasugrás, távolugrás, gerelyhajítás, vágta, staféta és birkózás. Az utolsó versenyszám a maratoni táv, amely csak 900 m hosszú volt, és a hozzátartozók is benevezhettek.

A résztvevő ötödikes gyerekek , akik egymással versenyeztek, tehetségük és eredményeik elismeréseként mindannyian emlékérmet kaptak. Az olimpia görög lakomával zárult.

Bizonyára mindannyiuknak egy életre szóló élmény marad ez a szép rendezvény.

Kádár Ferenc

5│


VALAHOL EURÓPÁBAN

Valahol Európában...

Nálunk, a második osztályban úgy kezdődött, hogy reggel, a közös zenélés után síri csendben hallgattuk Kuksi dalát. Aztán már dúdoltuk, végül mi is énekeltük. A színházban már nem énekeltük, ott sírtunk.

Az osztálytársak:

„Szép volt, és megható meg szomorú. Jól éreztem magam és sírtam egy kicsit a végén.”

„Ez a színdarab egy kicsit félelmetes volt. Dóra nagyon szépen öltözött fel. Talán sírt? Talán nem? Mikor iskolába jöttünk, megkérdeztük tőle, milyen volt a színpadon.”

„Mivel Dóra egy nagyon ügyes kislány, szerintem megérdemelte, hogy szerepeljen. Nekem nagyon tetszett az előadás.”

„A színházban nagyon jól éreztem magam, és úgy éreztem, mintha én is ott lennék a színpadon.”

„Nagyon szép volt, amikor Gellért elénekelte a Kuksi dalát. Én is tudom a Kuksi dalát.”

És egy bandatag:

„A Valahol Európában nekem a színpadon nagyon tetszett, mert a színpad sok energiát adott. Amikor felmentem a színpadra, nagyon kicsinek láttam a nézőteret, de amikor az előadást néztem, akkor nagyon nagy volt. A szereplők közül a kedvenceim Ficsúr, Szeplős, Kuksi, Pötyi, Hosszú, Suhanc, Simon Péter. A zene az kell...”

A másodikosok

Villáminterjú Gellérttel:

– A legnehezebb? – A rengeteg próba, különösen az utolsó héten.

– Legszebb emlék? – A bemutató, amint a színpadon játszunk.

– Legnagyobb izgulás? – A beiratkozásnál, a válogatásnál.

– Bíztál benne, hogy kiválasztanak? – Igen. Arra viszont nem számítottam, hogy

főszereplőnek.

– Kedvenc szereplőd? – A Professzor.

– Szeretnél-e újabb darabokban játszani? Színész lenni?

– Igen. IGEN!

– Nehéz volt meghalni? – Nem.

– Kedvenc dalod a darabból? – Éva és Hosszú dala.

– Eddig hány interjút adták? – Kb. 20-at.

– Milyen híresnek lenni? – Csodás!

│6


Anyák napja az oviban

Május első vasárnapja utáni pénteken emlékeztünk meg a Szivárvány csoportban az Édesanyákról, a

Nagyanyákról. Azelőtt két hétig zengett a folyosó ki-és bejövetelkor a Száll a madár ágról ágra kezdetű daltól,

mellyel óvodásaink aztán a nagy napon bevonulhattak a csoportszobába megmutatni anyáéknak (s persze

néhány kósza apukának is ), hogy mi mindent tanultunk Őérettük.

Rigómamáról és fiókáiról énekeltünk, mondókáztunk, játszottunk, arról, hogy miképpen kelnek ki a

madárgyerekek és kapnak ők is szárnyra édesanyjuk gondos nevelgetése mellett, hogy majd megnőve ők is

csupa szépre, víg dalokra taníthassák fiaikat. „Tillili-tülülü, csiricserere, lombpalotába gyere be...” perdültek

Gryllus-nótára gyerkőceink anyukáik előtt többször is, mígnem végre eljött a fontos pillanat: átadhattuk Nekik

a gondos kezecskékkel cserépbe ültetett szellőrózsákat, s melléje jóillatú gyöngyvirág csokrocskát, no meg a

fagyöngy ékességet a nyakukra.

Édesanyáék pedig cserébe átadhatták azokat a mesehallgató párnákat, amelyeket Eszter óvó nénivel

nemezeltek egyen-egyenként, meleg kezükkel simogatva rá gyermekük kedvenc mesejelenetét, mesehősét

(volt ott aranygolyóval ékesített Békakirály-párna, kisvakond, égig érő mesefa, stb.). Milyen jó volt ezután a

meglepetés után ki is próbálni, anya előtt ráülni a párnácskákra, és meghallgatni gyertya fénye mellett a Zelk

Zoltán Párácska meséjét...

OVIS ÉLET

7│


A „május” hó nevét egy római istennőről, Maiaról, a termékenység istennőjéről kapta. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: „Zöldönös”. A népi kalendárium „Pünkösd havá”-nak nevezi.

Sokunk kedvenc hónapja a május – nem is csoda: mostanra már minden üde zöld, és a tavaszi virágok, a gyümölcsfák is kivirágzottak. Igazi kiránduló hónap, tele vagyunk energiával és jókedvvel, a természet járása nem fáraszt, inkább felpezsdít.

A szeretetre is nyitottabbá tesz ez a hónap: bizonyára nem véletlenül került ide első vasárnapra az Anyák, utolsó vasárnapra a Gyereknap, ráirányítja a figyelmet a legkedvesebbekre: a felmenőinkre és az utódainkra. Anyák napja megünneplése a görögökik nyúlik vissza: az istenek és istennők anyját, Rheát tavasszal nagy ünnepség keretében köszöntötték az ókori birodalomban. A Nemzetközi Gyereknapot a világháború úta több országban is ünneplik.

A májusfa állítása az udvarláshoz, párválasztáshoz kötődik, eredete egy vallásos történet:

A májusfáról azt írják, hogy Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk egy Valburga nevű szűz hajadon; ezért őt tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez Szent Jakab apostol napja virradójára (május 1-én) történt.

A május-júniusi időszak legnagyobb ünnepe a Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Nagyon sok népszokás tapadt ehhez az ünnephez.

A pünkösdi királyválasztás már a középkorban is szokás volt. A 17. sz. végén a huszárezredekben „májuskirályt” választottak. A közmondás is ismert: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”.

A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűz ágakkal borították be. „A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni.”

Másik szokás a pünkösdi királynéjárás. Többnyire négy lány házról házra vezetett egy kisebbet, a pünkösdi királynét. A kislány fehér ruhát viselt, feje fölött piros kendő volt kifeszítve fátyollal. Éneklés közben mozdulatlanul álltak, vagy körbejártak a kislány körül, a végén ezzel a felkiáltással emelték fel: „Ekkora legyen a kendtek kenyere!”

Az Úrnapja az Oltáriszentség ünnepe, pünkösd utáni második csütörtök. Az oltárok köré növényekből sátrakat készítettek, mely növényeknek aztán gyógyító szándékkal használták.

A nyári napfordulót Szent Ivánkor ünneplik. Tűzzel, tűzgyújtással emlékeznek meg róla. A felsőszentivániak szerint azért kell a jánosnapi tüzet háromszor átugrani, mert János, édesanyja méhében, hármat ugrott örömében, amikor a „Nehézkes Mária” köszöntötte.

Pirkadó rózsaláng deríts szíveinkbe Krisztus-illatot

Napunk hevítsd sugaraddal rezgő pára-kedvünk engedd megszületni Magunk

Tolnai Eszter

HÓ-NAP-SOROLÓ

│8


ISMERJÜK MEG EGYMÁST!

FÖLISMERITEK?

Szerinted melyik tanárról készült ez a jópofa fénykép? ----------->

KIRE GONDOLTUNK?

Ha a betűket helyes sorrendbe teszed, megfejtheted, kire gondoltunk! (Azt is tudod, hányadikos?)

N, D, R, I, A, S - ............................................................................

D, I, U, J, T - .................................................................................

I, T, K, Y, T - .................................................................................

B, O, SZ, L, CS, A - ........................................................................

I, G, N, K, A - ...............................................................................

V, E, I, T, T - .................................................................................

Ó, N, T, I, A, N, A - .......................................................................

T, N, D, O, B, O - .........................................................................

O, É, I, M, N - ..............................................................................

R, V, I, E, N - ................................................................................

Vincze Tündének hívnak, pszichólogus-gyógypedagógus vagyok,

ősztől én is az előkészítő osztály tanítójaként a Waldorf iskola nagy

családjának tagja leszek. Jelenleg a Báthory István Líceumban oktatok, de

mint a mesebeli hősök én is hosszú utat bejártam, és sok érdekes dolgot

megtapasztaltam Oskolábiában, a számok és betűk birodalmában.

Számomra a legnagyobb öröm, hogy mindvégig kedves gyermekek vettek

körül, én pedig szeretetükért cserébe segítettem nekik a tanulásban, de

sokat játszottunk és kirándultunk is. Osztálynevelőként sok hétköznapi

kalandban volt részem, akadtak bizony nehéz feladatok is, de együttes

erővel mindig sikerült kitalálni az írásjelek,bonyolult matematikai képletek

labirintusából. A hallássérült gyerekek között megtanultam a kezek, az

ujjak nyelvét, azt, hogy a jó emberek szavak nélkül is megértik egymást.

Találkoztam kis bice-bócákkal, akikkel megpróbáltunk megtanulni

hétmérföldes csizmában járni.

Utam során kincseket találtam, dalok, mesék, apró csodák születtek,

amelyeket gondosan megőriztem láthatatlan tarisznyámban és

türelmetlenül várom, hogy ezeket megoszthassam Veletek. De addig is

élményekben gazdag csodaszép nyarat kívánok nektek. Találkozunk

szeptemberben!

9│


A Csillagszem csoportból bemutatkozik László-Herbert Péter és családja

Családtagok: Péter, az apuka, Raluca, az anyuka, gyermekeik: Nóra és Áron

- Honnan a dupla családnév?

- A László nevet édesapámtól, a Herbert-et édesanyámtól örököltem.

- Nem csak az alapított családodban, de a

származási családodban is minimum

kétnyelvűség a „divat”...

- Én magam öt nyelven beszélek: német az

anyanyelvem, magyar az apanyelvem, ezen

kívül beszélek románul, az ország nyelvén és

angolul, illetve franciául. Értek még szászul is,

hiszen édesanyám révén szász gyökereink

vannak. A szászokról azt kell tudni, hogy ők

900 évvel ezelőtt kerültek ide. Akkor itt nem

éltek németek, és az akkori ónémet nyelvet a

szászok megtartották, és ezért ez itt teljesen

külön fejlődött ki. Ezt a szász nyelvet a mai

németek nem értik.

- Zenész családból jössz, hogyan befolyásolja

ez a mindennapjaidat?

- A zene nekem nagyon nagyon fontos, mai napig az. De nem mindig ugyanaz a zene volt fontos a

számomra. Édesanyám gordonkaművész, édesapám valamikor fuvolista volt. Mi hárman vagyunk gyerekek:

a nővérem és én zongoráztunk, az öcsém hegedült is. A délutános zenesulit 6. osztályban hagytam abba,

bár utána is zenéltem még, furulyán. Mindig is szerettem a sokféle zenét, a zene mindig is velem van!

- Úgy tudom, több foglalkozásod is volt eddigi életed folyamán. Mesélsz erről?

- Igen, és szerencsésnek érzem

magam, hogy mindig olyasmivel

foglalkoztam, amit akkor éppen

nagyon szerettem csinálni. Amikor

az iskolát befejeztem, világjáró

akartam lenni meg hegymászó.

Földrajz egyetemre felvételiztem,

nem vettek fel. Kétségbeestem, és

azt gondoltam, hogy soha többé

nem megyek főiskolára, hogyha

nem hagynak engem úgy tanulni,

ahogyan szeretnék. Viszont utazni

utaztam eleget, beutaztam Európa

és Ázsia jó részét, Afrikában is

jártam. Elsősegélynyújtással

kezdtem, majd oktató lettem,

később pedig mentőtiszt lett

belőlem. Aztán pedig úgy

ISMERJÜK MEG EGYMÁST!

│10


beleszerettem ebbe, hogy nekivágtam az orvosi pályának. Miközben orvosként dolgoztam, rájöttem , hogy

nagyon nehéz orvosnak lenni. Én mindig idealista voltam, és mindent mindig a legjobbnak és a legszebbnek

képzeltem el, aztán kiderült, hogy nem minden olyan rózsaszín. Úgyhogy közben tolmács lettem, és most

akként dolgozom a világban. Időnként visszavágyom ugyan az orvosi hivatáshoz, de egyáltalán nem bánom,

hogy így alakult. Talán ez a munkám a legváltozatosabb, mert minden nap fel kell készülni egy újabb

értekezletre, és akkor ennek kapcsán nagyon sok mindent tud meg az ember a külföldi politikáról,

művészetről, technikáról. Meg sokat lehet utazni a nagyvilágban.

- Legtávolabbi ország, ahol jártál?

- Indonézia. Maga az ország is nagy, széltében

vagy 5 és félezer km hosszú. A legkeletibb

részén, Bali szigetén jártam, amit az „istenek

szigetének” neveznek. A cunami után jártam ott,

sikerült kicsi segélyt is odaszállítani. Egyébként

hihetetlenül szép hely. Másik távoli ország

Nepál. Ez volt a legfontosabb utazásom, mert

beteljesült a hegymászó álmom: feljutottam

5000 m fölé. Ekkor éreztem, hogy ha ezt meg

tudtam tenni, akkor az életben már jöhet bármi...

Jártam még többek közt Vietnámban,

Kambodzsában, Thaiföldön, mert

orvosgyakornok koromban próbáltam olyan

helyet választani, ahová senki sem jelentkezett.

Thaiföldön nagy szegénység van, Bangkokban

például úgy élnek, hogy egyetlen kis vízre

épített helyiségben akár 10-12 családtag is

együtt él. Csatornákon közlekednek, csónakról

árulják áruikat. Sokkal nagyobb a lakosság

sűrűsége, mint minálunk. Szerencsések

lehetünk, hogy nálunk például egy

háromgyerekes család 3-4 szobában lakhat.

- A családod is veled tart olykor, gondolom, az

utazásban.

- Nóra lányommal eljutottunk a Kanári szigetekre, ahol ugyanazon a napon felmehettünk 3000 m-es

magasságba, és utána fürödhettünk egyet a tengerben. Nóra 4 és fél, Áron 1 éves, és ők látták már velünk

Magyarországot, Horvátországot illetve Ausztriát. Gépkocsink nincsen, szívesebben fektetünk utazásokba.

- A feleséged Havasalföldről származik...

- Igen, ő román anyanyelvű, ezért a gyerekeink anyanyelve a román, apanyelve a német, és az ovinyelve a

magyar, de magyarul beszélgetnek az összes unokatestvérrel is. Raluca gyógyszerész-kutató, olyan

hatóanyagokat talál fel és tanítja azt helyesen vegyíteni, amelyek például a gyógyszerek hatóanyagát

lelassítja, vagyis, ha eddig például 4-szer kellett bevenni egy nap egy gyógyszert, akkor az okos bevonatnak

köszönhetően ma már csak egyszer kell.

11│


TI ÍRTÁTOK

ELSŐS ÉSZJÁRÁS...

Mióta csiripelnek a madarak?

Régen a madarak nem tudtak énekelni. A Jóisten látta, hogy ez így nincs jól, túl nagy a csend, ezért gyönyörű hangot adott a madaraknak, akik azóta is csiripelnek.

Misike

Egyszer egy embernek volt egy madara, aki ugyanúgy nem tudott énekelni, mint a többi madár. Ez az ember addig tanította, amíg egyszer csak az ő madara énekelni kezdett. Egy szép nap ez a madár kirepült a kalitkából, és ő tanította meg a világ összes madarát énekelni.

Bogi

Régen a madarak és a gyerekek nagyon jó barátok voltak. Akkoriban a madarak némák voltak, nem tudtak énekelni. A gyerekek szomorúak voltak, hogy a Földön olyan csend van és a madarak megsajnálták őket. Elhatározták, hogy valamivel felvidítják a gyerekeket, és az az ötletük támadt, hogy énekelni fognak. És megtanultak énekelni.

Judit

Amikor Isten megteremtette a világot, szétnézett és nagyon tetszett neki. Arra gondolt, hogy csak valamilyen szép zene hiányzik még. Ezért megteremtette a madarakat, hogy énekeljenek és a világ még szebb legyen.

Rebi

Régen a madarak nem tudtak énekelni, csak a gyerekek. A madaraknak annyira tetszett, hogy mindig kiültek az ablakba, amikor a gyerekeknek zene órájuk volt és ők is tanulták a dalokat. Így tanultak meg énekelni.

Erik

Egyszer egy embernek volt egy néma madara, aki nem tudott énekelni. Hogy ne unatkozzon, az ember egy rádió mellé tette a kalitkáját, ahol sokat szólt a zene. Ahogy telt az idő, a rádióból a madár is megtanult énekelni, és megtanította a többi madarat is.

Sámuel

Egyszer a madár-iskolában a madarak azt a házi feladatot kapták, hogy csiripeljenek. A tanító néni azt ígérte, hogy az, aki a legtöbbet csiripel, kap egy kupát jutalmul. A madarak azóta is azon versenyeznek, ki nyeri meg a kupát, azért csiripelnek annyit.

Péter

Ezt a verset a költő saját előadásában hallgathattuk meg a Költészet Napjának tiszteletére megrendezett Versmondó napon.

Cirmos cica egerészik, Cili cica tejet iszik, Mici cica mosakodik, Pici cica bogarászik. Köszönjük, Marcu! Gratulálunk és csak így tovább!

│12


Elsősök aranymondásai

- Tanci, igaz, hogy a másik WC-ben lakik egy robot? - Miből gondolod? - .... mondta. De én már két napja lesem, és még nem láttam.

Ellenőrizzük a házi feladatot, mire valaki észbekap, hogy otthon felejtette:

- Tanci, én ma nem hozhattam el a házi feladatomat, mert anyukám elvitte a munkába, hogy mutassa meg a főnökének. Reggeli beszélgetőkör. Valaki meséli, hogy kihullott az egyik foga:

- ...és a „fogtündér” írt egy levelet és betette a párnám alá. - az idézőjelet a kezével a levegőbe rajzolta , s vkinek megakadt a szeme a mozdulaton:

- Miért csináltál így? – és mutatja. Egy másik kisokos belekotyog: - Mert a fogtündér nem tud írni, te nagyokos! – mire valaki felfortyan: - Hogyne tudna! Még a húsvéti nyúl is tud!

Ismét reggeli beszélgetésnél:

- Képzeljétek el, tegnap, amikor mentünk haza, az autóból láttunk egy pápa nénit! A Botanikus kertben éppen a víztorony tetejéről csodáltuk a kilátást, amikor:

- Jaj, milyen magasan vagyunk! Tanci, neked nincs térViszonyod? Egy kislány magyarázza, hogy őt már eljegyezték. Kérdem, hogy engem meghív-e a lagziba?

- De hát nem most lesz, tanci! Csak amikor betöltöm a 18 évet. - Jó, de engem meghívsz? - Hááát...ha nem halsz meg addig.....

Az udvaron éppen arról beszélgettünk, hogy kinek mennyi idős a dédnagymamája, dédnagytatája. Egyik kislány meséli, hogy az ő dédije 105 éves!!! Mire valaki:

- Az én dédnagymamám is szinte 100 évet élt, de aztán hirtelen nagyon beteg lett. Bevitték a kórházba, de már nem tudták megjavítani! Útban úszás fele a mikrobuszban mindig nagyon magasröptű társalgás folyik a sport jótékony hatásáról. Egyik nap éppen az volt a téma, hogy aki igazán jól úszik, bedugja a fejét a vízbe.

- Én is bedugnám! – mondja az egyik kislány – Csak nem szeretem, mert csípi a szemem ez a klóNos víz! Két kisfiú képzeletbeli verekedést játszott az udvaron: úgy tettek, mintha ütnék egymást és estek össze. Egyszer valóban sikerült eltalálnia egyiknek a másikat, de meg sem várta, hogy a társa összeessen, odaszaladt, megpuszilta:

- Így, most már biztos nem fáj!

Hanni (III. oszt.) formarajza

13│


A NEGYEDIKESEK VILÁGOT LÁTTAK

Tudtátok-e? Érdekességek Kolozsvárról

A IV. osztály Kolozsvár földrajzával és történelmével ismerkedett. Következzen egy általuk összegyűjtött érdekesség-csokorék városunkról:

Tudtátok-e, hogy

a Szent-Mihály templom tornya 80 m magas a kereszttel együtt, a kereszt maga 4 m. Ő

Erdély legmagasabb temploma. És szinte 150 évig épült...

ezzel szemben a Farkas-utcai templom „mindössze” 27 év alatt elkészült?

a Szamos „becsületes” neve Kis-Szamos?

a Fellegvár erődítménye csillag alakú volt?

a Fellegvár oldalában hosszú ideig szőlőt termesztettek?

a város legrégibb részének, az Óvárnak a mérete csupán 630 x 480 lépés? (Szilvi és

Kinga saját lábilag mérte le... )

azért épült a gyárnegyed Kolozsvár keleti részére, hogy az ott kibocsájtott rengeteg

füstöt a leggyakoribb nyugati, hegyek felőli szelek ne a lakónegyedekre fújják?

a repülőtér kifutópályája több, mint 2 km hosszú?

Kádár Bogi (III. oszt.) formarajza

│14


Milyen lesz Kolozsvár 50 év múlva, amikor nagyszülők leszünk?

Erre a kérdésre adtak választ a negyedikesek Honismeret epochájuk végén. Lássuk hát, hogy milyennek képzelték el városunkat a jövőben. S majd ha véletlenül az unokák kezébe kerül a Kikeletnek ez a száma, nagyot fognak-e mosolyogni? Vagy csodálkozni, hogy jééé, milyen jól eltalálták nagyiék...

Szerintem metró is lesz, légpárnás kocsik, sok mozgólépcső, mágnesvonat. Napelemmel fognak menni az autók és árammal. Iskolába csak azért fognak járni a gyermekek, hogy az elektromos adagoló a fejükbe töltse a tudományt. Elektromos dadusrobotok vigyáznak majd a kisgyerekekre, és minden munkát elvégeznek, a házit is megírják, ha úgy vannak beprogramozva. A házit számítógépre küldik, és ott kell megoldani és visszaküldeni. Talán sugárhajtású autók is lesznek, és lehet, hogy fénykard is. A házak talán lebegni fognak, és sok lift és mozgólécső lesz; a házakat csak egy családra fogják tervezni, tömbházak talán nem is lesznek.

Szabolcs

Szerintem 50 év múlva Kolozsvár nagyon modern lesz. Lesz metró, színes, modern villamosok és kocsik. Az autók lehet, hogy repülni is fognak. Mindenfelé szép épületek, színes, elegáns házak lesznek, és modern iPad-ek, telefonok. Kiváncsi vagyok a valóságra!

Nóri

Szerintem Kolozsvár 50 év múlva tele lesz Waldorf iskolákkal ; minden emeletre csak lift vezet. A liftekben lesz: fotel, zene, rádió, és akár 20 személyes is lehet. Sok repülőtér lesz, és tele lesz metróval és modernebbnél modernebb buszokkal. De óriási lesz a lakossága is.

Kinga

Ilka (III. oszt.) formarajza

15│


Hányat dobban a szív egy élet alatt? - Látogatás Kolozsvár legidősebb emberénél A negyedikesekkel pár hete meglátogattuk Betty és Kitti dédnagymamáját, a 105 éves Eszti-nénit. Megilletődve kérdezgettük, és ő alig hallhatóan válaszolt – néha hosszú hallgatás után: érződött, hogy nagyon távolról jönnek elő az emlékek. Néha Timi óvonéni segített tolmácsolni a szavait, és magyarázta, ahol szükséges volt, a részleteket:

- Milyen volt az iskola Eszti néni gyerekkorában? - A kisasszony kapálni vitt minket... (Eszti néni a Jára völgyén, falun született, és ott töltötte gyermekkorát. Négy osztályt végzett csupán, akkoriban falun ez volt a szokás: megtanultak írni, olvasni, számolni, a többire az élet tanította meg őket. A kisasszony a tanító volt, aki bizony sokszor tanítás helyett a háza körüli munkákat végeztette el a gyerekekkel...)

- Milyen volt amikor először láttak repülőgépet? - Megijedtünk. Azt hittük, hogy egy nagy madár.

- Meséljen a világháborúról... - Az oroszok mindent megettek. Biliből itták a tejet. Ruhával, csizmával feküdtek az ágyba.

- Milyenek voltak az emberek akkoriban Kolozsváron? - Voltak jók is, rosszak is. Mint mindenütt.

- Mi az ilyen hosszú élet titka? - A munka és az imádkozás (kezében akkor is ott tartotta a rózsafűzért...)

- Szeretne még élni? - Elég volt. Azért imádkozom, hogy szólítson már magához az Úr...

***

Még sokáig visszhangzottak bennünk Eszti néni szavai, amint a szikrázó napsütésben hazafelé jöttünk a Tóközből. És számolgatni kezdtünk: egy óra alatt kb. 60 x 60-at, egy nap alatt 24 x 60 x 60, egy év alatt 365 x 24 x 60 x 60, a 105 évnyi eddigi élete alatt 105 x 365 x 24 x 60 x 60-at dobbant Eszti néni szíve. Ott helyben nem is tudtuk kiszámolni: a maroktelefonban lévő számológép nem tudta felfogni ésszel, hogy az mennyi is: Nem megjeleníthető eredmény, jelezte... Így csak otthon tudtuk meg a pontos választ: több, mint 3 milliárd 310 milliószor dobban egy szív, ha olyan szép élet adatik osztályrészül, mint Eszti néninek...

│16


ÉRDEKESSÉGEK A NAGY VILÁGBÓL! ÖTÖDIKESEK GYŰJTEMÉNYE

Tudtátok-e?

A norvég himnusz úgy kezdődik, hogy: „Szeretjük ezt a világot!”

Európa két legnagyobb vulkánja Olaszországban található: az Etna és a Vezúv.

Monaco a legsűrűbben lakott terület a Földön.

Finnországban a hosszú tél során, az utcai lámpák nappal is égnek, annyira sötét van.

A legismertebb német húsvéti szokás a tüzek gyújtása, amelynek során Jézus feltámadását és

az örök életet ünneplik.

Franciaországban minden február 2-án palacsintát sütnek és feldobják: ha a lapjára esik, az új

év sikeres lesz, ha nem, gondokkal teli év következik.

Málta szigetén legalább ezer éve nincs állandó vízfolyás.

Ivett, Rubin, Kriszta, Virág, Chris, Laura

Szemelvények Rege Európa-körúti naplójából

Május 5. Most a buszban vagyok a váradi nagyszüleimmel, indulásra készen. Több országon is keresztül fogunk menni: Magyarország, Ausztria, Németország és Franciaországot is meglátjuk. (…) Elhagytuk Budapestet, átaludtunk egy kiszállással egy egész éjszakát, közben a buszunk átment Ausztrián. Németországban reggelizni álltunk meg. Megállított a katonaság, útidíjat kellett fizetnünk. (…)

Tegnap végre megérkeztünkStrasbourg mellé, egy kis faluba, egy volt apácazárdába. Egy kis tál hideg lencselevessel kínáltak, aztán zongorakoncert volt és áhitat. (…) Hihetetlen, milyen zöld itt minden, és a forrás egyszerűen gyönyörű! Eszembe jutott, hogy otthon mindig mondják, hogy mindenhol a szemét uralkodik, és olyan jó látni, hogy ez nincs sem Magyarországon, sem a többi országban, ahol átjöttünk.

Ásítozás Woerth-ben (május 7.) Eléggé álmosan lementünk a faluba. „Elbeszélgettem” egy német nénivel. Most a szobámban vagyok és lefekszem, majd ha kedvem lesz, felébredek. Jó „éjt”! Fölébredtem. Voltunk ebédelni. A franciák délben nem esznek levest, csak előételt és főfogást. Harmadiknak rebarbarás süti volt. Eléggé furák.

Nóri (IV. oszt.) rajza

17│


Strasbourg – Európa fővárosa (május 8.) Ma reggel megvolt az áldozócsütörtöki istentisztelet. (…) Megérkeztünk Strasbourg-ba. Láttam mozgó emberszobrokat (egyikük Chaplin volt). Aztán megnéztük az Európai Parlamentet. Húh! Betértünk a Szent Tamás templomba, ahol valamikor W. A. Mozart játszott 14 éves korában, és Albert Schweitzer, Nobel-díjas író is. Haynauban is jártunk, itt egy kétnyelvű iskolába látogattunk el. (…) Tegnap egy szörnyű filmet láttam a macedón-albán küzdelemről. Utolsó nap (május 9.) Ma van az utolsó nap. Annyira kár. A tegnap Lackfi János költő tartott egy nagyon jó előadást, akit én már ismerek. Nagyon vicces, játékos volt, amikről beszélt (nyelvekről, anyanyelvről volt szó). Aztán írtam egy verset. Íme:

Novella másokról Vannak, akik mesések, És vannak, akik mesélnek. Van, aki szép, Van, aki csúnya, De senki nem kerül emiatt pokolra.

Lehet, hogy megvetik, vagy nem szólnak hozzá, De nem búsul, mert tudja, lehet még azzá, Aki megoldja az olyan gondokat, Amikre a szépség, báj már nem hat. És tudja, hogy nem kap érte díjat, érmet, De segíti vele az elgyengülőket.

(…) Most fejeződött be az elzászi néptánccsoport bemutatója. Egyszerűen zseniális volt! Felkértek 3x táncolni,. Aztán egy gigantikus fúvóshangszert hallhattam, amit ne úgy képzelj el, mint egy basszusfurulyát, hanem mint egy középkori hajó evezőjét. (…) A népviselet itt egy ősi kincs, ami nem mindenhol maradt meg. Meg lehet róla tudni, hogy a viselője hol él, hogy házas-e, meg hogy milyen rangú ember (ha 12 aranygombnál több van a mellényén, akkor az már valaki). Morfondír (úton hazafelé): Ugye, amikor alszol, nem érzed az időt, és naponta a sok játék eltereli a figyelmed az idő múlásáról. Ilyenkor csak az idő telik, te nem változol, nem kerülsz máshová. Viszont, mikor utazol, az idő is múlik, és a hely is változik. Ez a két dolog: az idő és a hely egymáshoz közel áll, de nem egyenrangúak.

Olyan létezik, hogy külön az idő telik, de olyan, hogy csak a hely változzon, az időgép nélkül egyszerűen lehetetlen. Arra kérlek hát, hogy mikor utazol, csak egyszer gondolj olyan dolgokra, amikre egyébként soha nem gondolnál.

Táblarajz, V. oszt.

│18


VI-HI-HI-CCEK

- Ki az abszolút sovány? - Akinek még a gondolata is látszik.

- Mikor van abszolút hideg? - Amikor a műfogsor vacog a pohárban.

- Melyik az abszolút keskeny folyó? - Amelyiknek csak egy partja van.

- Mi az abszolút semmi? - Egy léggömb, meghámozva.

- Mi az abszolút lehetetlen? - Tenger fenekére bugyit húzni.

- Mi az abszolút köd? - Amikor a rendőr a jelzőlámpa tetejéről kiabálja a színeket.

- Mi az abszolút üres könyv? - Az íratlan szabályok könyve!

- Ki az abszolút magas? - Akinek ha a hátán végigfut a hideg, kétszer is megáll közben pihenni.

SZÍNEZD KI!

RÍM-REJTVÉNYEK

Ez az állat nem a fóka, Mi lehet más? Ő a ………………… Szalmaszáron érett kalász, Mit fog hálóval a ………………….? Vásznat gyolcsot sző a takács, Vajon mit főz ma a ………………….? Tele babbal ez a zacskó, Vígan ugat a kis …………………….

KELLEMES

VAKÁCIÓT!

Szerkesztő: Bolla Emese, Tolnai Eszter Tördelés, korrektúra: László Áron A címlapon az V. osztály festményei láthatók

Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u. 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro Az írásokban foglaltak nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az [email protected] címre.

19│


EZEK VOLTUNK 2012-2013-BAN:

I. osztály ● Osztálytanító: Bolla Emese

Csillagszem csoport ● Óvónénik: Gál Ágota, Balla Zsuzsa; kisbölcsisek: Asztalnok Andrea

Szivárvány csoport ● Óvónénik: Tódor-Szász Timea, Tolnai Eszter, Szász Rozália

II. osztály ● Osztálytanító: Staharoczky Vera

│20


EZEK VOLTUNK 2012-2013-BAN:

III. osztály ● Osztálytanító: Macalik Abigél

IV. osztály ● Osztálytanító: László Áron

V. osztály ● Osztálytanító: Papp Emese

Szaktanáraink:

Dan Judith (festés, zongora)

Fancsali Dalma (német)

Gergely Edó (magyar)

Kun Réka (német)

Oltean Mircea (román)

Papp Emese (kézimunka, festés)

Rizzoli Anca (angol)

Szabó Mária (zene)

Trif Traian (fafaragás)

Veres Ildikó (testnevelés)

Külső munkatársak:

Nistor Krisztina (óvodapedagógus)

Hadházi Timea, Török Melinda

(pszichológus)

2013. június 15. 5. számwaldorfcluj.ro/backup/newsletter/kikelet 4_2013 jun 15.pdf · titkot...

Documents