HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, XXX

[…](2013) XXX draft

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv

módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül

helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi

irányelvhez

14. cikk: a fűtés és hűtés hatékonyságának előmozdítása

COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 449 FINAL

2

TARTALOMJEGYZÉK

A. BEVEZETÉS .......................................................................................................................................... 3

B. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS ......................................................................................................................... 5

C. AZ ORSZÁGOS SZINTŰ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS .................................................................................. 10

D. A LÉTESÍTMÉNYEK SZINTJÉN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS ............................................................. 16

E. A LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁSOK .................................................................. 18

F. A LÉTESÍTMÉNYEK ESETÉBEN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS ALÓLI MENTESSÉG ................................... 22

G. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS ÉS A LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ KÖTELEZETTSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLAT ............................. 24

3

14. CIKK: A FŰTÉS ÉS HŰTÉS HATÉKONYSÁGÁNAK ELŐMOZDÍTÁSA

A. BEVEZETÉS

1. Az energiahatékonysági irányelv1 (a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv,

vagy: az irányelv) 14. cikke kiterjeszti a kapcsolt energiatermelés támogatásáról szóló

2004/8/EK irányelv2 (a továbbiakban: CHP-irányelv) hatályát, és lényeges rendelkezéseinek

helyébe lép. Ezért ez a dokumentum az új rendelkezésekre terjed ki, és csupán olyan

mértékben foglalkozik a CHP-irányelv rendelkezéseivel, amennyire ez az új irányelv

megértésének elősegítéséhez szükséges.

2. A 14. cikk általános célkitűzése, hogy ösztönözze az energiahatékonyság főként kapcsolt

energiatermelés, hatékony távfűtés/távhűtés és az ipari hulladékhő visszanyerése segítségével,

vagy ha ezek a módszerek nem költséghatékonyak, más hatékony fűtési és hűtési szolgáltatási

lehetőségek révén történő elérése költséghatékony potenciáljának feltárását, valamint e

potenciál kiaknázását. A tagállamok kötelesek megállapítani a nagy hatásfokú kapcsolt

energiatermelésben és a hatékony távfűtés/távhűtésben rejlő potenciált, és elemezni a

lehetőségek költségeit és hasznait. A 14. cikk (4) bekezdése emellett arra kötelezi a

tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ha van

költséghatékony lehetőség, akkor azt megvalósítsák.

3. Az irányelv meghatározza a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, a hatékony

távfűtés/távhűtés és a hatékony egyedi fűtési és hűtési lehetőségek fogalmát. Ezek a

meghatározások a 2. cikk 34., 41. és 43. pontjában találhatóak. Ezek együttesen képviselik

azokat a hatékony fűtési és hűtési módokat, amelyek ösztönzése a 14. cikk célja. A hatékony

fűtés és hűtés fogalmát a 2. cikk 42. pontja határozza meg.

4. A hatékony fűtés és hűtés alapvetően a kapcsolt energiatermelésből és a megújuló

energiaforrásokból származó hő3, az ipari folyamatokból visszanyert, fűtési és hűtési igény

kielégítésére használt hő4, és általában minden olyan fűtési és hűtési lehetőség

felhasználásából áll, amely a változtatás nélküli alapforgatókönyvhöz képest primerenergia-

megtakarításokhoz vezet5. Tehát olyan átfogó fogalom, amely minden fűtési és hűtési

1 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a

2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon

kívül helyezéséről, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 2004/8/EK irányelve a hasznos hőigényen alapuló

kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról

HL L 52., 2004.2.21, 50–60. o. 3 Lásd a 41., a 42. és a 43. pontot, a 14. cikk (4) bekezdésének első albekezdését és a IX. melléklet 1.b) pontját.

4 A hulladékhő ipari folyamatokból való visszanyerése elvégezhető kapcsolt energiatermeléssel, vagy a hő

távfűtési/távhűtési hálózatba való betáplálásával, vagy pedig a hulladékhő helyszínen való felhasználásával a

gazdasági szempontból indokolt fűtési és hűtési igény kielégítésére. 5 A „hatékony fűtés és hűtés” 2. cikk 42. pontjában foglalt meghatározása a hatékonyság fő kritériumaként a

primerenergia-megtakarítást, vagyis egy egységnyi energia előállításához szükséges primerenergia-ráfordítás

csökkentését nevezi meg.

4

lehetőséget6 magában foglal, az energiahatékonyságnak az irányelvben megadott általános

meghatározásával összhangban7.

5. A 14. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy teljesítsék az alábbi fő kötelezettségeket:

2015. december 31-ig el kell végezniük a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a

hatékony távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági potenciáljának országos költség-haszon

elemzésre épülő, a IX. melléklet 1. részében meghatározott módszert követő és a VIII.

mellékletben előírt információkat tartalmazó átfogó értékelését, és erről értesíteniük kell

a Bizottságot. Az értékelést ötévente frissíteni kell, ha a Bizottság ezt a határidő lejárta

előtt legalább egy évvel kéri.

Megteszik a megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra

fejlesztése érdekében, illetve annak érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy

hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló

energiaforrásokból előállított fűtési és hűtési energia hasznosításával, amennyiben az

átfogó értékelés olyan lehetőséget tár fel, amelynek hasznai meghaladják költségeit a

nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés alkalmazása

tekintetében.

Olyan szakpolitikákat fogadnak el helyi és regionális szinten, amelyek ösztönzik, hogy

megfelelően figyelembe vegyék a hatékony fűtési/hűtési rendszerek hasznosításában rejlő

potenciált, ideértve az átfogó értékelés során feltárt potenciált is.

Engedélyezési kritériumokat és eljárásokat fogadnak el a villamosenergia-termelő

létesítmények, ipari létesítmények és távfűtési és távhűtési létesítmények üzemeltetői

számára, amelyek biztosítják, hogy a létesítmények szintjén költség-haszon elemzést

végezzenek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, illetve a hulladékhő felhasználása,

illetve egy távfűtési és távhűtési hálózathoz való csatlakozás tekintetében, amikor 20 MW

bemenő hőteljesítmény feletti létesítmények építését vagy korszerűsítését tervezik, vagy

amikor új távfűtési és távhűtési hálózatot terveznek. Az eljárásnak és a kritériumoknak

meg kell határozniuk a költség-haszon elemzés elvégzésére vonatkozó kötelezettség alóli

mentesség feltételeit is, ha a tagállam úgy dönt, hogy alkalmazza a (6) bekezdés által

lehetővé tett mentességet (lásd F. szakasz, 70–74. pont).

Az elfogadott eljárás az átfogó értékelés (és az országos költség-haszon elemzés) alapján

adott esetben mentességeket fogalmazhat meg (lásd F. szakasz, 76. pont).

Az eljárásnak minden esetben tisztáznia kell, hogy a költség-haszon elemzések

eredményének végrehajtása alóli eseti mentességet hogyan biztosítják majd a 14. cikk (8)

bekezdése értelmében, ha egy tagállam engedélyezi az ilyen mentességeket.

Ennek megfelelően az eljárásnak és a kritériumoknak legalább a következőket kell

tartalmazniuk:

6 A 2. cikk 42. pontja szerint: „hatékony fűtés és hűtés”: olyan fűtési és hűtési lehetőség, amely a változtatás

nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően csökkenti azt a primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi

energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül, […] költséghatékony módon […]”. 7

Az energiahatékonyság fogalmát a 2. cikk 2. pontja a következőképpen határozza meg:

„energiahatékonyság”: a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett

eredmény és a befektetett energia hányadosa”.

5

i. költség-haszon elemzés elvégzésére irányuló kötelezettség, amikor 20 MW

teljes bemenő hőteljesítményű új létesítményt terveznek vagy jelentősen

korszerűsítenek, vagy amikor új távfűtési és távhűtési hálózatot terveznek (a

mentesség feltételeit a (4) és adott esetben a (6) bekezdése tartalmazza);

ii. a létesítményeknél végzett költség-haszon elemzés módszertana, ideértve a

feltételezéseket és az időhorizontot, és eljárása, a IX. melléklet 2. pontjában

meghatározott módszertan alapján;

iii. annak meghatározása, hogy az átfogó értékelés és az országos költség-haszon

elemzés eredményeit hogyan kell figyelembe venni az engedélyezési

kritériumokban.

6. Az időrend tekintetében a jogi átültetési intézkedéseket az alábbi határidők szerint kell

végrehajtani:

a. értesítés a létesítményekre vonatkozó költség-haszon elemzés alóli

mentességekről a 14. cikk (6) bekezdése értelmében 2013. december 31-ig;

b. a 14. cikk (5) bekezdésében említett létesítmények kötelezése arra, hogy

minden alkalommal, amikor új létesítményt terveznek vagy egy létező

létesítményt korszerűsítenek, végezzenek költség-haszon elemzést, 2014.

június 5-től kezdve;

c. értesítés a 14. cikk (1) bekezdésében említett átfogó értékelésről 2015.

december 31-ig;

d. értesítés az átfogó értékelés naprakésszé tételéről ötévente, ha a Bizottság

ezt a határidő lejárta előtt legalább egy évvel kéri.

7. A tagállamoknak a NIF-adatbázis segítségével kell tájékoztatást adniuk az irányelvet a

nemzeti jogba átültető jogi rendelkezésekről. A hatékony információátadás biztosítása

érdekében a fent említett értesítések továbbítására ugyancsak a NIF-adatbázis használata

ajánlott számukra.

8. Ezen útmutató a bizottsági szolgálatok nézeteit ismerteti azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell

értelmezni az energiahatékonyságról szóló irányelv idevágó rendelkezéseit. Célja, hogy

növelje a jogbiztonságot, de nem hoz létre új szabályokat. Minden esetben az Európai Bíróság

feladata, hogy az európai uniós jognak kötelező erejű értelmezést adjon. Ez az útmutató

jogilag nem kötelező jellegű.

9. Ezen útmutató célja, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az energiahatékonyságról

szóló irányelv 14. cikkének alkalmazásáról. Az útmutató a Bizottság nézeteit közli, nem

módosítja az irányelv joghatásait, és nem érinti a 14. cikk Bíróság által megfogalmazott

kötelező erejű értelmezését.

B. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS

10. A 14. cikk (1) bekezdése értelmében „A tagállamok 2015. december 31-ig elvégzik a nagy

hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági

potenciáljának átfogó értékelését, amely értékelés tartalmazza a VIII. mellékletben előírt

információkat, és erről értesítik a Bizottságot”.

6

11. Az átfogó értékelésnek a IX. melléklet 1. részével összhangban a tagállamok területére

kiterjedő, az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki

alkalmazhatóságot is alapul vevő költség-haszon elemzésre kell épülnie8.

12. Ez a szakasz az átfogó értékelés céljával és a belefoglalandó információkkal foglalkozik.

Emellett iránymutatást ad az elvégzésével kapcsolatban.

13. Az átfogó értékelés célja, hogy egyértelmű eredményeket érjen el a fűtés és a hűtés

energiahatékonysága érdekében. Az eredményeket bele kell foglalni a Bizottsággal közölt

információkba. Ezeket kötelező és opcionális elemek szerint lehet csoportosítani.

14. A kötelezően benyújtandó információk a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésben és a

hatékony távfűtésben és távhűtésben rejlő potenciálhoz kapcsolódnak, amelyeket az országos

költség-haszon elemzés és a tagállamok által a potenciál elérése érdekében tett intézkedések

alapján tárnak fel (14. cikk, (2) és (4) bekezdés)9. Emellett a tagállamok más hatékony fűtési és

hűtési rendszerekben rejlő potenciállal, például hatékony egyedi fűtés vagy hűtés biztosítására

vonatkozó lehetőségekkel kapcsolatos információkat is feltüntethetnek, amelyek az országos

költség-haszon elemzés elvégzése során pozitív alternatív forgatókönyvnek minősülnek10

.

15. A tagállamok dönthetik el, hogy milyen formában fejezik ki a potenciált. A logikus mód az

lenne, ha legalább az alábbiakat jeleznék: várható további fűtési és hűtési szükséglet

ágazatonként; a további új és korszerűsített termelési kapacitásra vonatkozó potenciál MW-ban

kifejezve; a további hő- és villamosenergia-termelés MWh-ban kifejezve. A távfűtés és

távhűtés esetében ezeket a kapacitással és termeléssel kapcsolatos adatokat értelemszerűen kell

ismertetni és az alábbi mutatókkal kell kiegészíteni: a csövek többlethossza; a hálózatba tartozó

új területek; a csatlakoztatott új fogyasztók száma és a kapcsolt termelésből, megújuló

forrásokból, hulladékhőből és más szolgáltatási kategóriákból szolgáltatott hő vagy hűtés

mennyisége MWh-ban kifejezve11

. A potenciál méretének értékelése érdekében a fent említett

adatokat viszonylagosan is ki lehet fejezni, vagyis a kiegészítő kapacitásokat, a termelést és

fogyasztást, a csövek hosszúságát és az ellátott területet a bázisév adataihoz hasonlíthatják

százalékos arányban, ezáltal növekedést vagy csökkenést jeleznek.

8 A 14. cikk (3) bekezdése szerint: „Az (1) bekezdésben említett értékelés céljából a tagállamok a területükre

kiterjedő költség-haszon elemzést végeznek – az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a

műszaki alkalmazhatóságot alapul véve – a IX. melléklet 1. részével összhangban.” 9 A 14. cikk (1) bekezdése szerint: „…[elvégzik] a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony

távfűtés/távhűtés megvalósíthatósági potenciáljának átfogó értékelését, amely értékelés tartalmazza a VIII.

mellékletben előírt információkat”.

A 14. cikk (4) bekezdése szerint: „Ha az (1) bekezdésben említett értékelés és a (3) bekezdésben említett

elemzés alapján olyan lehetőség van nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés és/vagy a hatékony

távfűtés/távhűtés olyan alkalmazására, ahol a haszon meghaladja a költségeket, a tagállamok megteszik a

megfelelő intézkedéseket a hatékony távfűtési/távhűtési infrastruktúra fejlesztése érdekében, és/vagy annak

érdekében, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a

hulladékhőből és megújuló energiaforrásokból előállított fűtési- és hűtési energia hasznosításával […].” 10

Az országos költség-haszon elemzésnek „alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő,

leginkább költséghatékony megoldások azonosítására és végrehajtásuk elősegítésére”, és általában a

hatékonyság növelésére a fűtésben és hűtésben, ideértve a hatékony egyedi fűtést és hűtést (14. cikk (3)

bekezdésének első és második albekezdése és a IX. melléklet 1. részének d) pontja). 11

A kapacitást villamos energia esetében MWe-ben, hő esetében pedig MWth-ban kell kifejezni. A hő és a

villamos energia előállítását, és a szolgáltatott fűtés és hűtés mennyiségét villamos energia esetében MWhe-

ben, fűtés és hűtés esetében pedig MWHth-ban kell kifejezni. A tagállamok emellett a hőtermelés és -ellátás

mennyiségét GJ-ban is megadhatják.

7

16. A tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt, hogy helyi és

regionális szinten megfelelően figyelembe vegyék a hatékony fűtési/hűtési rendszerek

felhasználásában rejlő potenciált, figyelembe véve a helyi és regionális fűtési piacok

kialakításának lehetőségét (14. cikk, (2) bekezdés)12

. Az átfogó értékelést a nagy hatásfokú

kapcsolt energiatermeléssel és a hatékony távfűtés és távhűtéssel kapcsolatos potenciál mellett

e potenciál meghatározására is felhasználhatják.

17. Az átfogó értékelésnek ki kell terjednie a VIII. melléklet a)–j) pontjában felsorolt

információkra. Tartalmaznia kell a tagállam fűtési és hűtési igényének leírását13

. Előre kell

jeleznie ezen igény elkövetkező 10 évben várható változását14

. Tartalmaznia kell egy

hőtérképet, amely jelzi a jelentős fűtési és hűtési keresleti és kínálati pontokat15

, valamint a

meglévő és tervezett távfűtési/távhűtési infrastruktúrát16

. Az értékelés során meg kell határozni

a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel, a lakossági kapcsolt energiatermelő

mikroegységekkel, valamint távfűtéssel/távhűtéssel kielégíthető fűtési és hűtési igényeket17

. A

fűtési és hűtési igényt alapul véve ezután meg kell határozni a kiegészítő nagy hatásfokú

kapcsolt energiatermelési potenciált, amely új kapacitások kiépítéséből, a meglévő

villamosenergia-termelő és ipari létesítmények korszerűsítéséből; és hulladékhőt termelő más

létesítményekből eredhet18

; valamint meg kell állapítani a hatékony távfűtési és távhűtési

infrastruktúrák fejlesztésének lehetőségét, hogy az kompatibilis legyen a nagy hatásfokú

kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével és a hulladékhőből és megújuló forrásokból származó

fűtés és hűtés hasznosításával19

.

A meghatározott potenciál alapján az értékelésnek információt kell szolgáltatnia a potenciál

elérése érdekében 2020-ig, illetve 2030-ig elfogadható intézkedésekről, stratégiákról és

szakpolitikákról20

. Az intézkedések elfogadása csak akkor kötelező, ha az értékelés olyan

potenciált tár fel, amelynek hasznai meghaladják a költségeit.

Az értékelés során meg kell adni a fűtéshez és hűtéshez nyújtandó esetleges állami támogatási

intézkedésekre vonatkozó becsléseket, az elkülönített éves költségvetésre lebontva, ha

terveznek ilyen támogatást, valamint az ilyen intézkedések által megtakarított primerenergia

mennyiségére vonatkozó becslést21

.

Végül pedig az értékelésben meg kell magyarázni és össze kell hasonlítani, hogy az átfogó

értékelés keretében meghatározott potenciálok és intézkedések hogyan kapcsolódnak a CHP-

irányelv értelmében elért potenciálokhoz és haladáshoz.

12

A 14. cikk (2) bekezdése szerint: „A tagállamoknak olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik

azt, hogy helyi és regionális szinten megfelelően vegyék figyelembe a hatékony fűtési/hűtési rendszerek és

különösen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó rendszerek felhasználásában rejlő potenciált.

Figyelembe kell venni a helyi és regionális fűtési piacok kialakításának lehetőségét.” 13

Lásd a VIII. melléklet 1.a) pontját. 14

Lásd a VIII. melléklet 1.b) pontját. 15

Lásd a VIII. melléklet 1.c) pontjának i. és ii. alpontját. 16

Lásd a VIII. melléklet 1.c) pontjának ii. alpontját. 17

Lásd a VIII. melléklet 1.d) pontját. 18

Lásd a VIII. melléklet 1.e) pontját. 19

Lásd a VIII. melléklet 1.f) pontját. 20

Lásd a VIII. melléklet 1.g) pontját és a 14. cikk (4) bekezdését. 21

Lásd a VIII. melléklet 1.i) és j) pontját.

8

18. A tagállamok maguk dönthetik el, hogyan végezzék el az átfogó értékelést, és felhasználhatják

az európai vagy nemzeti kezdeményezések keretében már elvégzett értékelések vagy költség-

haszon elemzések eredményeit. A következő lépések megtétele lenne logikus:

Először meg kell állapítani az ország fűtési és hűtési igényét22

. A fűtési igény leírásának a

tényleges, vagyis a mért és ellenőrzött fogyasztási információkhoz kell kapcsolódnia,

amelyek a nemzeti és európai energiastatisztikákban és a nemzeti energiamérlegekben

szerepelnek. Ezt részletes ágazati és földrajzi bontásban kell megadni, minden esetben

legalább olyan részletesen, mint a kapcsolódó európai energiastatisztikákban.

Információkat kell tartalmaznia az ipari, szolgáltatási, mezőgazdasági és háztartási szektor

fogyasztásáról. A hőigény leírását a legfrissebb adatokra kell alapozni. Mivel a 2015.

december 31-i bejelentési határidő idején valószínűleg csak 2013 vonatkozásában állnak

majd rendelkezésre hivatalos statisztikai adatok, 2013-at lehet alapértelmezett bázisévként

használni az átfogó értékelés céljából készített előrejelzések vonatkozásában.

Másodszor, előrejelzést kell készíteni ezen igény elkövetkező 10 évben várható

változásáról. Ebben az előrejelzésben figyelembe kell venni a fő gazdasági szektorokra

jellemző tendenciákat. Elemezni kell a hőigény ipari ágazatokban várható alakulását,

figyelembe véve a hosszabb távú strukturális tendenciákat (például az ipar leépülése vagy

az újraiparosítás, vagy a hatékonyság javulása és az új termelési technológiák hatása),

valamint a rövidebb távú ciklikus változásokat is. Az épületek hőigényének alakulását

különös figyelemben kell részesíteni, ideértve az épületekben végzett – például az

épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv23

és az

energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében előírt – energiahatékonysági fejlesztések

hatásának elemzését.

Harmadszor, el kell készíteni az ország térképét legalább az alábbiak megjelölésével:

bizonyos fogyasztási vagy termelési értékhatárokat meghaladó fő elosztópontok és

keresleti pontok, és a létező és tervezett távfűtési és távhűtési infrastruktúrák. Az

értékhatárok a VIII. melléklet 1.c) pontjának i. és iii. alpontjában szerepelnek. A hőigény

tekintetében a legalább 30 %-os beépítettségi arányú településeket és városhalmazokat24

,

valamint a 20 GWh-t meghaladó teljes éves fűtési/hűtési igényű ipari övezeteket kell

feltüntetni a térképen. A termelés tekintetében a 20 GWh-t meghaladó teljes éves

villamosenergia-termelést biztosító villamosáram-termelő létesítményeket, a

hulladékégető-műveket és a különféle technológiákkal működő kapcsolt energiatermelő

létesítményeket is fel kell tüntetni. A térképen a létező és tervezett elosztópontoknak és

keresleti pontoknak is szerepelniük kell.

Negyedszer, a megállapított hőigény és a hőigényre vonatkozó előrejelzés alapján a

tagállamoknak meg kell határozniuk a hőigény azon elemeit, amelyeket műszakilag ki

lehet elégíteni nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel, mikroegységekkel és hatékony

22

A hőre és fűtésre való utalásokat a fűtésre/hűtésre való utalásként kell értelmezni. 23

2010/31/EU irányelv az épületek energiahatékonyságáról, HL L 153., 2010.6.18., 13. o. 24

Egy 30 %-os beépítettségű terület jelenleg 2,5 MWh/m lineáris hősűrűségnek felel meg, mivel a jelenlegi

konkrét hőigény körülbelül 130 kWh/m2. Ez az értékhatár azokat a területeket jelzi, ahol a szakirodalom

közvetlenül megvalósíthatónak tartja a távfűtést. 2001-ben Franciaországban 31 városban körülbelül 176 olyan

városrész volt, ahol a beépítettségi arány meghaladta a 30 %-ot. Ugyanakkor Párizsban 82 városrészben a

beépítettségi arány meghaladta a 30 %-ot. (A lineáris hősűrűség az évente értékesített hő és a távfűtési

csőrendszer teljes árokhosszúságának hányadosa.)

9

távfűtéssel és távhűtéssel. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapítani a maximális vagy

műszaki potenciált.

Ötödször, a tagállamoknak meg kell határozniuk a műszaki potenciál azon részeit,

amelyek gazdaságilag teljesíthetőek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléssel (beleértve

a lakossági kapcsolt energiatermelő mikroegységeket is), a meglévő termelő és ipari

létesítmények korszerűsítése és újak építése révén, a hulladékhő felhasználásával, és olyan

távfűtési és távhűtési infrastruktúrák felújítása és építése révén, amelyek megfelelnek a

hatékony távfűtés irányelvben meghatározott fogalmának25

. Ennél a potenciálnál a

hasznok meghaladják a költségeket. Ez az egyetlen potenciál, amelyet meg kell valósítani

(lásd különösen a 14. cikk (3) bekezdését és a IX. mellékletet). Ezt a potenciált gazdasági

potenciálnak is lehet nevezni.

A gazdasági potenciál meghatározása költség-haszon elemzés nélkül nem lehetséges.

Ezért a 14. cikk (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy végezzenek költség-

haszon elemzést az átfogó értékelés céljából. A költség-haszon elemzéssel az alábbi C.

szakasz foglalkozik. Az infrastruktúra energiahatékonysági potenciáljainak

meghatározására vonatkozó kötelezettség a VIII. melléklet 1.f) pontjában olvasható,

amely szerint [a tagállamok által a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározandó

potenciál kiterjed a] „távfűtési és távhűtési infrastruktúra energiahatékonysági

potenciáljára” is.

Hatodszor, a gazdasági potenciál alapján a tagállamoknak olyan stratégiákat,

szakpolitikákat és intézkedéseket kell meghatározniuk, amelyeket 2020-ig és 2030-ig el

lehet fogadni.

Ennek során, amennyiben költséghatékony potenciált állapítanak meg átfogó

értékelésükben, a tagállamoknak figyelembe kell venniük arra vonatkozó

kötelezettségüket, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek, amelyek célja hatékony

távfűtési/távhűtési infrastruktúra kifejlesztése, illetve hogy az kompatibilis legyen a nagy

hatásfokú kapcsolt energiatermelés kifejlesztésével, valamint a hulladékhőből és megújuló

energiaforrásokból előállított fűtési és hűtési energia hasznosításával, a 14. cikk (4)

bekezdése értelmében. Amennyiben az átfogó értékelés során nem határoznak meg olyan

potenciált, amelynek pozitív eredményű a költség-haszon elemzése, a tagállamok nem

kötelesek intézkedéseket tenni a 14. cikk (4) bekezdése értelmében. Amennyiben a pozitív

eredmény nem elég ahhoz, hogy fedezze a 14. cikk (5) bekezdésében említett

létesítményre vonatkozó költség-haszon elemzés elvégzésének adminisztratív költségeit, a

tagállamok nem kötelesek a szóban forgó létesítmény tekintetében intézkedéseket tenni;

tehetnek azonban más típusú intézkedéseket, amelyek segítségével biztosítható a

meghatározott potenciál elérése.

A tagállamoknak emellett olyan szakpolitikákat kell elfogadniuk, amelyek ösztönzik azt,

hogy helyi és regionális szinten megfelelően vegyék figyelembe a hatékony fűtési/hűtési

rendszerek és különösen a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alkalmazó rendszerek

felhasználásában rejlő potenciált, valamint a helyi és regionális fűtési piacok

kialakításának lehetőségét a 14. cikk (2) bekezdésében előírtak szerint.

25

Lásd a 2. cikk 41. pontját.

10

19. Emellett, és a 14. cikk (4) bekezdésének második albekezdése alapján, amennyiben a tagállam

megállapítja és jelzi a Bizottságnak, hogy az átfogó értékelés az ország néhány vagy teljes

területén nem talált költséghatékony potenciált, akkor az érintett régiókban található

létesítmények mentesíthetőek a 14. cikk (5) bekezdésében foglalt követelmények teljesítése

alól.

20. A 14. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata szerint a tagállamok a 2001/42/EK irányelv

alapján elvégzett költség-haszon elemzéseket is felhasználhatják. Ennek az a célja, hogy

csökkentse az adminisztratív terhet. Ha a 2001/42/EK irányelv alapján elvégzett környezeti

hatásvizsgálat egyenértékű a VIII. és IX. melléklet által előírt elemzéssel, akkor felhasználható

az átfogó értékelés céljából.

C. AZ ORSZÁGOS SZINTŰ KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS

21. Az átfogó értékelést nem lehet költség-haszon elemzés nélkül végrehajtani. Erre azért van

szükség, hogy meghatározzák a gazdasági potenciált, vagyis a fűtési és hűtési igény

kielégítésének költséghatékony megoldásait.

22. A 14. cikk (3) bekezdése és a IX. melléklet 1. részének első bekezdése szerint az átfogó

értékelés részeként elvégzett országos szintű költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell

lennie a fűtési és hűtési igényeknek megfelelő, leginkább erőforrás- és költséghatékony

megoldások azonosításának elősegítésére26

, és általában a fűtési és hűtési hatékonyság

előmozdítására27

. Segítenie kell a döntéshozatalban, és döntési alapot kell nyújtania a

korlátozott erőforrások sorrendjének meghatározásához28

. Eszközt kell biztosítania ahhoz,

hogy meg lehessen állapítani a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési

lehetőségeket egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából29

.

23. A 14. cikk (4) bekezdése és a IX. melléklet 1. része határozza meg a költség-haszon elemzés

célját és hatókörét. Különböző fűtési és hűtési lehetőségeket határoznak meg, amelyeket meg

kell vizsgálni, és módszertani alapelveket állapít meg az elemzés minőségének biztosítására.

24. Az országos szintű költség-haszon elemzés olyan gazdasági elemzés, amelynek minden fontos

társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi tényezőre ki kell terjednie30

. A hatások átfogó

számbavételén kell alapulnia31

.

26

A 14. cikk (3) bekezdése szerint: „A költség-haszon elemzésnek alkalmasnak kell lennie a fűtési és hűtési

szükségleteknek megfelelő, leginkább költséghatékony megoldások azonosítására és végrehajtásuk

elősegítésére.” 27

Ezt az általánosabb utasítást az átfogó értékelés támogatását szolgáló költség-haszon elemzés célja tükrözi. A

IX. melléklet 1. részének első bekezdése a következőképpen szól: „A fűtés és hűtés hatékonyságának

előmozdítását célzó, a 14. cikk (3) bekezdésében említett intézkedésekre vonatkozó költség-haszon elemzés

elkészítésének célja az, hogy a korlátozott erőforrások sorrendjének társadalmi szintű minőségi

meghatározásához döntési alapot nyújtson.” 28

IX. melléklet, 1. rész, első mondat. 29

IX. melléklet, 1. rész, második bekezdés. 30

„A 14. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában készített költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy

társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi tényezőkre kiterjedő gazdasági elemzést is.” (A IX. melléklet 1.

részének harmadik bekezdése) 31

„A gazdasági elemzésekben figyelembe kell venni minden vonatkozó gazdasági hatást.” (A IX. melléklet 1.

részének g) pontja).

11

25. Az átfogó számbavétel elvét azok a követelmények is tükrözik, amelyek szerint a fűtési vagy

hűtési lehetőség összes hosszú távú költségét és hasznát értékelni kell32

. Ezért a projektek vagy

projektcsoportok földrajzi és rendszerhatárait33

és időhorizontjait34

úgy kell meghatározni,

hogy az elemzésbe az összes fontos költséget és hasznot belefoglalják.

26. A költség-haszon elemzésnek a tagállamok teljes területére ki kell terjednie35

. Gyakorlatilag

végrehajtható több projekt vagy projektcsoport vonatkozásában elvégzett költség-haszon

elemzés segítségével is a helyi/regionális értékelés keretében36

. Figyelembe kell vennie az

éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki alkalmazhatóságot37

.

27. A költség-haszon elemzést arra kell használni, hogy megállapítsák a nagy hatásfokú kapcsolt

energiatermelés, valamint a hatékony távfűtés/távhűtés tekintetében meglévő potenciált. A

megbízható eredmények elérése érdekében azonban az elemzés során figyelembe kell venni és

össze kell hasonlítani az alternatív forgatókönyveket, amelyek a hatékony fűtési és hűtési

lehetőségek teljes skálájára kiterjednek. Ez abból a követelményből ered, hogy csak a nagy

hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hatékony távfűtést és távhűtést és a hatékony egyedi fűtő

és hűtő kínálati lehetőségeket lehet az alapforgatókönyv alternatívájaként értékelni38

, valamint

abból az általánosabb követelményből, amely szerint az elemzésnek alkalmasnak kell lennie a

fűtési és hűtési szükségleteknek megfelelő, leginkább erőforrás- és költséghatékony

megoldások azonosítására39

.

28. A IX. melléklet 1. része arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg és tegyék közzé a

költség-haszon elemzés módszerét. Ez azt jelenti, hogy meg kell határozniuk, hogy ki, hogyan,

és milyen feltételezések alapján végzi majd el a költség-haszon elemzést. A tagállamoknak ki

kell jelölniük a költség-haszon elemzés elvégzésért felelős illetékes hatóságokat. Biztosítaniuk

kell, hogy az elemzés gazdasági és pénzügyi elemzést is tartalmazzon. Ezekkel a feladatokkal

megbízhatják a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, vagy akár az egyes létesítmények

üzemeltetőit, vagy feloszthatják a feladatokat a különböző szereplők között. Részletesen le kell

írniuk a módszereket, a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkozó

32

„Fel kell becsülni és össze kell hasonlítani a fűtési és hűtési kínálati lehetőségek összes hosszú távú költségét

és hasznát.” (A IX. melléklet 1. része e) pontjának i. alpontja). 33

„A költség-haszon elemzésben a rendelkezésre álló adatok felhasználásával figyelembe kell venni a rendszeren

és a földrajzi határon belüli minden rendelkezésre álló kínálati erőforrást, ideértve a villamosenergia-termelő

és ipari létesítményekből származó hulladékhőt és a megújuló energiát, valamint a hűtési és fűtési igény terén

tapasztalható jellemzőket és irányzatokat.” (A IX. melléklet 1. részének b) pontja). Lásd még a IX. melléklet 1.

része a) pontjának második mondatát: „A földrajzi határ egy alkalmas, jól meghatározott földrajzi területet –

pl. egy adott térséget vagy városi területet – ölel fel, elkerülve ezzel, hogy projektenként szuboptimális

megoldásokat válasszanak.” 34

„Az időhorizontot úgy kell megválasztani, hogy a forgatókönyvekben szereplő valamennyi vonatkozó költséget

és hasznot magában foglalja. Például egy gáztüzelésű erőmű esetében a megfelelő időhorizont 25 év lehet, a

távfűtési rendszerek esetében 30 év, az olyan fűtőberendezések esetében, mint a kazánok pedig 20 év.” (A IX.

melléklet 1. része e) pontjának iii. alpontja). 35

A 14. cikk (3) bekezdése szerint: „Az […] átfogó értékelés céljából a tagállamok a területükre kiterjedő

költség-haszon elemzést végeznek – az éghajlati tényezőket, a gazdasági megvalósíthatóságot és a műszaki

alkalmazhatóságot alapul véve […].” 36

„A költség-haszon elemzés vagy egy projekt értékelésére vagy pedig projektcsoportra terjed ki egy tágabb

helyi, regionális vagy nemzeti értékelés keretében annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani a leginkább

költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési lehetőséget egy adott földrajzi terület számára a fűtés

tervezése céljából.” (A IX. melléklet 1. részének második bekezdése). 37

A 14. cikk (3) bekezdése, lásd fent. 38

A IX. melléklet 1. részének d) pontja. 39

14. cikk (3) bekezdésének második mondata.

12

feltételezéseket, amelyeket az alapforgatókönyv (vagyis referenciaalap) és az alternatív

forgatókönyvek kialakításánál használnak fel40

.

29. Ezek a követelmények a IX. melléklet 1. részének utolsó bekezdésében szerepelnek, a

következőképpen: „A tagállamok kijelölik a 14. cikk szerinti költség-haszon elemzés

elvégzésért felelős illetékes hatóságokat. A tagállamok előírhatják az illetékes helyi, regionális

és nemzeti hatóságok vagy az egyes létesítmények üzemeltetői számára, hogy készítsenek

gazdasági és pénzügyi elemzést. Részletes módszertant és feltételezéseket kell biztosítaniuk e

melléklettel összhangban, és meg kell állapítaniuk és nyilvánosságra kell hozniuk a gazdasági

elemzésre vonatkozó eljárásokat.”

30. A költség-haszon elemzés elkészítésére szolgáló módszer tekintetében a szükséges lépéseket a

IX. melléklet 1. része tartalmazza.

31. Az első lépés egy adott projekt vagy projektcsoport rendszer- és földrajzi határainak

meghatározása, amely megadja az elemzés hatókörét.

32. Adott földrajzi határon belül figyelembe kell venni minden fontos ellátási erőforrást és a fűtési

és hűtési igény terén tapasztalható jellemzőket és irányzatokat, ideértve az aktuális helyzetet és

egy kiválasztott időszakban várható jövőbeli tendenciákat. Ez azt jelenti, hogy nem csak a

meglévő fűtési és hűtési ellátást kell megvizsgálni, hanem a szóban forgó földrajzi határon

belül más energiaáramokat is, vagyis a villamosenergia-termelő és -elosztó létesítményeket,

földgázhálózatokat és más primerenergia-ellátási forrásokat, ideértve a megújuló energiát, az

ipari energiatermelést és az ipari folyamatokból származó hulladékhőt (hőfelesleg). Csak akkor

lehet értékelni, hogy ezeket az energiaáramokat hogyan lehet optimalizálni és hatékonyabbá

tenni, ha meghatározták az összes fűtési és hűtési ellátó- és keresleti pontot, és a lehetséges

alakulásukra vonatkozó előrejelzéseket; ezen értékelés során először a (további) nagy

hatásfokú kapcsolt energiatermelés és a hatékony távfűtés és távfűtés használatának lehetőségét

megvizsgálva, majd ha ezek a társadalmi–gazdasági elemzés alapján nem hoznak pozitív

eredményt, akkor más hatékony fűtési és hűtési ellátási lehetőségeket, például a hatékony

egyedi fűtést és hűtést mérlegelve. Ennek az az oka, hogy a költség-haszon elemzés alapvető

célja, hogy megállapítsa „a leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési

lehetőséget egy adott földrajzi terület számára a fűtés tervezése céljából”41

. Ezért a költség-

haszon elemzést olyan átfogó energiarendszer-tervezésnek kell tekinteni, amely az összes

fontos műszaki és gazdasági lehetőségre kiterjed. Ezt a IX. melléklet 1. részének b) pontja

juttatja kifejezésre.

33. A második lépés az alapforgatókönyv kidolgozása. Az alapforgatókönyvnek be kell mutatnia

az aktuális helyzetet és a kiválasztott időszakban várható alakulását, ha az aktuális helyzet

paramétereit nem változtatják meg, azaz a szabályozás nélküli vagy referencia-forgatókönyvet.

Az alapforgatókönyv legfontosabb eleme, és a sikeres költség-haszon elemzés kulcsa, hogy a

lehető legpontosabban írják le a földrajzi határon belüli fűtési és hűtési igényt. A pontos,

megbízható és átfogó fűtési és hűtési adatok összegyűjtése kihívást jelenthet, de

elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállamok jó minőségű költség-haszon elemzést

végezhessenek, és megbízható döntési alapot biztosítsanak az átfogó értékeléshez. Ha a

költség-haszon elemzés céljából gyűjtött adatokat a VIII. melléklet a)–c) pontja alapján előírt

információk céljára is felhasználják, nincs szükség a hőtérképnél előírt részletességi szintet

40

IX. melléklet, 1. rész, utolsó bekezdés. 41

A IX. melléklet 1. részének második bekezdése.

13

meghaladó közzétételre, figyelembe véve a bizalmas üzleti adatok megőrzésének

szükségességét42

.

34. A harmadik lépés az alternatív forgatókönyvek meghatározása. Ilyenkor a tagállamoknak

mérlegelniük kell a fűtés és hűtés hatékonyabbá tételével kapcsolatos lehetőségeket43

. Az

irányelv iránymutatást nyújt ahhoz, hogy mit kell „vonatkozó” alternatívának, vagyis a

„referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó alternatívának” tekinteni. A

tagállamoknak először a kapcsolt energiatermelést és a távfűtést/távhűtést kell megvizsgálniuk.

A tagállamok csak akkor és annyiban vizsgálhatnak meg más hatékony fűtési és hűtési

megoldásokat, például a hatékony egyedi fűtést és hűtést, ha a fent felsoroltak műszaki vagy

gazdasági szempontból nem megvalósíthatóak, figyelembe véve egy adott földrajzi határon

belüli hosszú távú költségeket és hasznokat44

. Az átfogó értékelés keretében végzett költség-

haszon elemzés céljából a tagállamok csak azokat az alternatív forgatókönyveket vehetik

figyelembe, amelyek megfelelnek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, a hatékony

távfűtés és távhűtés és a hatékony egyedi fűtés fogalommeghatározásának, és a hatékony fűtés

és hűtés általános meghatározásának45

.

35. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés meghatározása megegyezik a CHP-irányelvben

olvasható meghatározással. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek legalább 10 %-os

primerenergia-megtakarítást kell elérnie a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozó

referenciaértékekhez képest46

.

Az energiahatékonyságról szóló irányelv I. és II. melléklete – amely a CHP-irányelv II. és III.

mellékletét teljes mértékben magában foglalja – tartalmazza azokat a számítási módszereket,

amelyekkel megállapítható, hogy mely kapcsolt energiatermelés minősül nagy hatásfokúnak,

ideértve annak kiszámítását is, hogy a villamos energia mikor származik kapcsolt

energiatermelésből. A kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia mennyisége

kiszámításának a kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv II. mellékletében meghatározott

módszerére vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról szóló 2008/952/EK bizottsági

határozat hatályban marad és alkalmazandó az irányelv értelmében47

. A külön hő- és

villamosenergia-termeléssel való összehasonlítás céljából a 2011/877/EU bizottsági

végrehajtási határozatban megállapított referenciaértékeket kell használni48

.

42

VIII. melléklet, c) pont. 43

A IX. melléklet 1. része d) pontjának utolsó mondata szerint: „A referenciaalaphoz képest felmerülő

valamennyi vonatkozó alternatívát mérlegelni kell.” 44

Ez az átfogó értékelésnek a 14. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmából következik. 45

A IX. melléklet 1. része d) pontjának második bekezdése: „Kizárólag a nagy hatásfokú kapcsolt

energiatermelést, hatékony távfűtést- vagy hűtést vagy hatékony egyedi fűtő és hűtő kínálati lehetőségeket lehet

figyelembe venni a költség-haszon elemzésben a referenciaalaphoz képest kidolgozott alternatív

forgatókönyvekként.” Lásd még a 2012/27/EU irányelv 2. cikkének 31., 41., 42. és 43. bekezdésében foglalt

fogalommeghatározásokat. 46

A 2004/8/EK irányelv III. melléklete a) pontjának második franciabekezdése és a 2012/27/EU irányelv II.

melléklete a) pontjának második francia bekezdése. 47

A Bizottság 2008/952/EK határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének

végrehajtására és alkalmazására vonatkozó részletes iránymutatás létrehozásáról, HL L 338., 2008.12.17.,

55. o. 48

A Bizottság 2011. december 19-i 2011/877/EU végrehajtási határozata a 2004/8/EK európai parlamenti és

tanácsi irányelv alkalmazásában a külön hő- és villamosenergia-termelésre vonatkozó egységes hatásfok-

referenciaértékek megállapításáról és a 2007/74/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről, HL L

343., 2011.12.23., 91. o.

14

36. Csak az életszerű helyzeteket kell megvizsgálni. Ki lehet zárni azokat a forgatókönyveket,

amelyek műszaki vagy pénzügyi okokból vagy az időbeli megszorítások miatt nem

megvalósíthatóak, vagy ha szemben állnak a nemzeti jogszabályokkal49

. A pénzügyi és az

időbeli megszorítások miatti okoknak összhangban kell lenniük az országos szintű költség-

haszon elemzésnek a IX. melléklet 1. részében említett általános elveivel. Ennek megfelelően

azokat a forgatókönyveket, amelyek a költség-haszon elemzés során pozitív eredményt érnek el

az átfogó társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi elemzés keretében (gazdasági elemzés),

nem szabad pénzügyi okokból vagy időbeli megszorítások miatt kizárni, még akkor sem, ha a

pénzügyi elemzés során valószínűleg negatív költséghatékonysági eredményt érnének el.

37. Miután létrehozták az alap- és alternatív forgatókönyveket, a tagállamoknak megfelelő

időhorizontot kell megállapítaniuk annak érdekében, hogy a költségek és hasznok

egyensúlyozása során ne maradjanak ki a társadalom szempontjából fontos költségek. Ez az

átfogó jelleg alapelvéből következik, amely szerint a gazdasági elemzésekben figyelembe kell

venni minden vonatkozó gazdasági hatást50

, és abból a követelményből, hogy a költség-haszon

elemzés pozitív eredményének kiszámítása során fel kell becsülni és össze kell hasonlítani a

fűtési és hűtési kínálati lehetőségek összes hosszú távú költségét és hasznát51

. Ezt csak úgy

lehet elérni, ha elég hosszú időhorizontot jelölnek ki, amely általában az infrastruktúra egyik

elemének vagy az egyik berendezésnek az élettartama lesz. Az időhorizont minden projekt

vagy projektcsoport esetében egyedi lesz, de az egyszerűség kedvéért a tagállamok

meghatározhatnak tipikus vagy standard élettartamokat a hasonló projektek vonatkozásában.

38. Az irányelv megad néhány példát, így a gáztüzelésű erőművek, a távfűtési rendszer és a fűtési

berendezések esetében megfelelő időhorizontot52

. A tagállamok ettől eltérő, hosszabb vagy

rövidebb élettartamokat is meghatározhatnak, ha ez műszaki vagy gazdasági okokból indokolt,

vagy ha a társadalom számára fennálló költségekre és hasznokra is ki kell terjednie.

A IX. melléklet 1. része e) pontjának iii. alpontjában megadott példákból látszik, hogy a

megfelelő időhorizontot nem szabad összetéveszteni a megtérülési időszakkal.

A hatékony fűtéssel és hűtéssel – ideértve a hatékony egyedi fűtést és hűtést is – kapcsolatos

forgatókönyvek vizsgálata során a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az

elosztáshoz szükséges energia költségét is figyelembe kell venni a költség-haszon

számításoknál, a 2. cikk 42. és 43. pontja értelmében53

.

49

A IX. melléklet 1. részének d) pontja szerint: „A referenciaalaphoz képest felmerülő valamennyi vonatkozó

alternatívát mérlegelni kell. A technikai, pénzügyi okokból, a nemzeti szabályok vagy az időbeli megszorítások

miatt nem megvalósítható forgatókönyveket a költség-haszon elemzés korai szakaszában ki lehet zárni, ha ez

körültekintő, pontos és jól dokumentált megfontolások alapján indokolt.” 50

IX. melléklet, 1. rész, d) pont. 51

IX. melléklet, 1 rész, e) pont és i. alpont. 52

IX. melléklet, 1. rész, e) pont, iii. alpont. 53

A hatékony fűtés és hűtés 2. cikk 42. pontjában megadott meghatározása a következő: „hatékony fűtés és

hűtés”: olyan fűtési és hűtési lehetőség, amely a változtatás nélküli alap-forgatókönyvhöz képest mérhetően

csökkenti azt a primerenergia-ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó

rendszerhatárokon belül, továbbá erre az ezen irányelvben említett költség-haszon elemzés alapján

költséghatékony módon kerül sor, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az

elosztáshoz szükséges energiát is.”

A hatékony egyedi fűtés és hűtés 2. cikk 43. pontjában megadott meghatározása a következő: „ „hatékony egyedi

fűtés és hűtés”: a fűtés és hűtés biztosításának olyan egyéni lehetősége, amely a hatékony

távfűtéshez/távhűtéshez képest mérhetően csökkenti azt a nem megújuló forrásból származó primerenergia-

ráfordítást, amely egy egységnyi energia előállításához szükséges a vonatkozó rendszerhatárokon belül vagy

ugyanakkora nem megújuló forrásból származó primerenergia-ráfordítást igényel alacsonyabb költségek

mellett, figyelembe véve a kitermeléshez, az átalakításhoz, a szállításhoz és az elosztáshoz szükséges energiát is”.

15

39. Az értékelés kritériumának a nettó jelenértéknek kell lennie

54. Ez nem jelenti azt, hogy a

tagállamok nem használhatnak más értékelési módszereket. Viszont minden értékelt projektet

és forgatókönyvet legalább a nettó jelenérték kritérium alapján kell értékelni és

összehasonlítani.

40. A nettó jelenérték szerinti elemzés bemeneti adatai a pénzegységekben kifejezett költségek és

hasznok. Ezeket a költségeket és hasznokat megfelelő diszkontrátával kell csökkenteni. A

nullánál magasabb nettó jelenérték pozitív eredménnyel záruló költség-haszon elemzésre vagy

a költségeket meghaladó haszonra utal, míg a negatív nettó jelenértékű projektek a hasznokat

meghaladó költségeket generálnának.

41. A gazdasági elemzéshez a tagállamoknak átfogó listát kell készíteniük azon input és output

tényezőkről és költségekről és hasznokról, amelyeket a számításokban figyelembe kell venni.

A IX. melléklet 1. részének g) pontja tartalmaz egy nem kimerítő listát. A tagállamoknak a

számításokhoz tényleges árinformációkat kell használniuk. Előre kell jelezniük, hogy ezek az

árak hogyan alakulnának a kiválasztott időszakban, és árakkal kapcsolatos feltételezéseket kell

megfogalmazniuk55

. Mivel a költség-haszon elemzés gazdasági elemzésnek minősül, a projekt

összes hosszú távú hatását – ideértve az externáliákat is – a lehető legnagyobb mértékben

figyelembe kell venni. Erről a IX. melléklet 1. része f) pontjának iv. alpontja rendelkezik: „A

gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a valós társadalmi-gazdasági

költségeket és hasznokat, valamint a lehetséges mértékben magukban kell foglalniuk az olyan

külső költségeket is, mint például a környezeti és egészségügyi hatások, például ha létezik

vonatkozó piaci ár, vagy az már szerepel egy európai vagy nemzeti jogszabályban.” Adódnak

majd olyan költségek és hasznok, amelyeknek nincs piaca vagy a piac még nem valósult meg,

ezért az ár nem türközi a valós társadalmi értéket56

. Amennyiben nem állnak rendelkezésre

piaci árak, és az európai vagy nemzeti szabályozás nem nyújt iránymutatást a szóban forgó

külső költségről, a tagállamok lehetőség szerint becsléseket adnak meg, amelyek egy értéket

rendelnek a társadalom számára fennálló költségekhez vagy hasznokhoz – ez azonban nem

kötelező. Ezeknek a becsléseknek a vonatkozó és elfogadott gazdasági elméletekre kell

épülniük, kifejezve a gazdasági és természetes erőforrások különböző felhasználási módjaihoz

kapcsolódó társadalmi szintű kompromisszumokat. A társadalmi hasznokat például a

kinyilvánított vagy feltárt preferenciák általánosan elfogadott módszere alapján lehet

megbecsülni, míg a költségeket alternatív költségként lehet meghatározni: ez azt az értéket

jelenti, amelyet az erőforrások a legjobb alternatív felhasználás során képviseltek volna.

Amennyiben van piaci ár, de az nem tükrözi a valós társadalmi költségeket, a tagállamok

használhatnak korrekciós tényezőket, például adóztatást, amennyiben ezek hatással vannak a

piaci szereplők döntéseire, és nem csak belső átcsoportosítások.

42. Az irányelv konkrétan olyan tényezőként említi a hálózati hatásokat, amelyeket bele lehet

foglalni a költség-haszon elemzésbe57

. Például egy olyan korszerűsített erőmű, amelyet

54

IX. melléklet, 1. rész, e) pont, ii. alpont. 55

„A tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input

és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak.” IX. melléklet, 1 rész, f) pont, i. alpont. 56

„A gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a valós társadalmi-gazdasági költségeket és

hasznokat, valamint a lehetséges mértékben magukban kell foglalniuk az olyan külső költségeket is, mint

például a környezeti és egészségügyi hatások, például ha létezik vonatkozó piaci ár, vagy az már szerepel egy

európai vagy nemzeti jogszabályban.” (IX. melléklet, 1. rész, f) pont, iv. alpont). 57

„A tagállamok a döntéshozatal során mérlegelhetik és figyelembe vehetik a költségeket és az energiaellátás

megnövekedett rugalmasságából és a villamosenergia-hálózatok optimálisabb működéséből eredő

energiamegtakarítást az elemzett forgatókönyvekben, beleértve a csökkentett infrastrukturális beruházásokból

16

távfűtés céljából kapcsolt energiatermelő létesítménnyé alakítanak át, és amely fűtéssel és

villamos energiával látja el a közeli fogyasztókat, miközben egyensúlyozási szolgáltatásokat

nyújt a hálózatüzemeltetőknek, csökkentheti a villamosenergia-hálózatokban és a

villamosenergia-termelésben felmerülő üzemeltetési és beruházási költségeket, mivel enyhíti a

villamosenergia-hálózatokban előforduló szűk keresztmetszeteket, csökkenti a hálózat

bővítésére irányuló igényt, és csökkenti a csúcsterhelésre történő termelés kapacitására és a

tartalékenergia-termelési kapacitásra vonatkozó igényt stb.; egy csak villamosenergia-termelő

erőműbe való alternatív zöldmezős beruházás további költségekkel járna a villamosenergia-

hálózatok kiépítése vagy megerősítése tekintetében, a hosszabb szállítási távolságok miatti

magasabb hálózati veszteségek és ugyanolyan mennyiségű hő külön előállításának magasabb

költségei miatt, amely egyébként a villamosenergia-termelés melléktermékeként is

rendelkezésre állt volna. Figyelembe kell venni a magasabb hálózatterhelésből eredő

potenciálisan magasabb hálózati veszteségeket, még ha szezonális jellegűek is, és bizonyos

egyedi fűtési megoldások (pl. az elektromos fűtés, vagy a hőszivattyúk használatának

megnövekedése) következményei. Ezért a villamosenergia- és más hálózatok hatását

figyelembe kell venni az alap- és az alternatív forgatókönyvekben a hálózati hatékonyságról

szóló 15. cikk követelményeinek megfelelően.

43. A tagállamoknak emellett meg kell határozniuk a számításokban alkalmazandó diszkontrátát

is58

. Ha a számításhoz a diszkontrátát használják, figyelembe kell venniük az európai és

nemzeti iránymutatásokat és az Európai Központi Bank által szolgáltatott adatokat59

.

44. Az elemzés során érzékenységi elemzést is kell végezni, a legfontosabb tényezőkben

tapasztalható eltérések, például a fűtési és hűtési igény alakulására vonatkozó különböző

forgatókönyvek, eltérő diszkontráták, különböző energiaárak, és a többi fontos ráfordítási és

értékesítési árakban tapasztalt változások hatásának értékelése érdekében60

.

D. A LÉTESÍTMÉNYEK SZINTJÉN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS

45. A 14. cikk egyik legfontosabb követelménye, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az

(5) bekezdés a)–d) pontjában felsorolt villamosenergia-termelő létesítmények, ipari

létesítmények és távfűtési/távhűtési létesítmények üzemeltetői költség-haszon elemzést

végezzenek, amikor új, 20 MW-ot meghaladó hőteljesítményű energiatermelési kapacitás

építését vagy jelentős korszerűsítését tervezik, hogy értékeljék a nagy hatásfokú kapcsolt

energiatermelés használatának, a hulladékhő visszanyerésének és távfűtési/távhűtési hálózathoz

való csatlakozásnak a költséghatékonyságát. Az ilyen létesítményekre vonatkozó engedélyezési

kritériumoknál figyelembe kell venni a költség-haszon elemzés eredményeit a 14. cikk (7)

bekezdése értelmében. A IX. melléklet 2. része meghatározza a létesítmények szintjén végzett

költség-haszon elemzésekre vonatkozó alapelveket, amely elemzések információt szolgáltatnak

a 14. cikk (5) és (7) bekezdésében említett intézkedésekhez.

46. A létesítmények esetében a 14. cikk (5) bekezdése alkalmazásában készített költség-haszon

elemzéseknek „tartalmazniuk kell egy, […] a tényleges pénzforgalmi tranzakciókat tükröző

adódóan elkerült költségeket és az így nyert megtakarításokat.” (IX. melléklet, 1. rész, g) pont, második

bekezdés.) 58

„A tagállamoknak a költség-haszon elemzések céljára feltételezéseket kell benyújtaniuk, amelyek a főbb input

és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak.” (IX. melléklet, 1 rész, f) pont, i. alpont). 59

IX. melléklet, 1. rész, f) pont, ii. alpont. 60

IX. melléklet, 1. rész, h) pont.

17

pénzügyi elemzést is tartalmazó gazdasági elemzést”61

. A IX. melléklet 1. részében leírt

országos költség-haszon elemzéssel ellentétben, amely esetében a hangsúlyt a jól

meghatározott módszerre épülő gazdasági elemzésre és a társadalmi-gazdasági és

környezetvédelmi tényezőkre helyezik, a IX. melléklet 2. részében leírt létesítményszintű

elemzés a pénzügyi elemzést helyezi előtérbe. Ennek az elemzésnek tükröznie kell az egyes

létesítményekbe való beruházásból és a létesítmények üzemeltetéséből eredő tényleges

pénzforgalmat. Erre azért van szükség, mert az elemzés eredményét figyelembe kell venni a

létesítmények gazdasági tevékenységét meghatározó engedélyezési döntésekben.

47. A létesítményszintű elemzést azonban egy tágabb gazdasági elemzésbe kell beágyazni. A

gazdasági elemzést vagy az átfogó értékelés keretében elvégzett költség-haszon elemzésből,

vagy pedig a létesítmények üzemeltetőinek kell biztosítani. A IX. melléklet 2. része előírja a

tagállamok számára a gazdasági elemzés módszertanára, feltételezéseire és időhorizontjára

vonatkozó irányelvek meghatározását.

48. A IX. melléklet 2. része szerint „valamennyi megfelelő létező vagy potenciális hőkeresleti

pontot, amelyet a létesítmény el tud látni” figyelembe kell venni a költség-haszon értékelésben.

Természetesen a létesítmény beüzemelése idején még nem léteznek a potenciális hőterhelési

pontok. Ezért a költség-haszon elemzést és az engedélyezést arra kell alapozni, hogy a

létesítmény képes kapcsolt energiatermelő vagy hulladékhő-visszanyerési létesítményként

működni (habár a beüzemelés időpontjában még nem így üzemel) és a potenciális hőterhelési

pontokat ellátni, amint azok elkészülnek. Ez akkor merülhet fel, ha az átfogó értékelés alapján

egyértelmű perspektívák, vagyis intézkedések, szakpolitikák vagy stratégiák vannak azzal

kapcsolatban, hogy a hőterhelés létrejön, például létrehozzák a távfűtési/távhűtési hálózatot

vagy a hiányzó berendezéseket, és kapcsolatot építenek ki a hőfogyasztókkal olyan projekt

vagy projektcsoportok részeként, amelyek hasznai meghaladják költségeit a IX. melléklet 1.

része szerint elvégzett országos költség-haszon elemzés alapján.

49. Ajánlott, hogy a tagállamok részletes iránymutatást fogalmazzanak meg a költség-haszon

elemzésekről, ezáltal biztosítva a követelmény egységes alkalmazását az összes

létesítményben. A 14. cikk (6) bekezdésében említett kritériumok mellett ajánlott, hogy az

iránymutatásban határozzanak meg általános feltételezéseket a megtérülési időszakokról, a

befektetés elvárt megtérülési rátájáról, az előrejelzett tüzelőanyag- és villamosenergia-árakról,

a szakpolitikai költségekről és a támogatási szintekről. Ezeket a feltételezéseket kell használni

a gazdasági elemzésben, kivéve, ha a pályázó bizonyítani tudja, hogy létesítménye esetében

alternatív feltételezések érvényesek. A IX. melléklet 2. részében foglalt követelmények szerint

ezeknek a feltételezéseknek valósághűen kell tükrözniük a projektekbe való beruházás

feltételeit.

50. Az irányelv nem határozza meg, hogy ki felel a költség-haszon elemzés felügyeletéért és

elvégzéséért. A legésszerűbb megoldás az lenne, ha az elemzés elvégzését a létesítmények

üzemeltetőire bíznák, míg a tagállamok jelölnék ki a legalább a gazdasági elemzéssel

kapcsolatos közös módszertan, feltételezések és határidők meghatározásáért felelős illetékes

hatóságokat, valamint biztosítanák, hogy az értékelések megalapozottak legyenek.

51. Ami a költség-haszon elemzés résztvevőit illeti, a 14. cikk (5) bekezdésének harmadik

albekezdése szerint a tagállamok előírhatják, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének c) és d) pontja

szerint lefolytatott költség-haszon elemzést azokkal a vállalkozásokkal együttműködve

61

A IX. melléklet 2. részének nyolcadik bekezdése.

18

végezzék el, amelyek a távfűtési/távhűtési hálózatok üzemeltetéséért felelnek. E rendelkezés

együttműködést kíván biztosítani a távfűtési szolgáltatók és az ipari létesítmények között a

kapcsolt energiatermelés és a hulladékhő visszanyerése lehetőségeinek értékelése során.

52. A tagállamok aktívabban is részt vehetnek, például az érdekelt felek, mint a fogyasztók és a

távfűtési szolgáltatók közötti egyeztetés, illetve az adatgyűjtés támogatásával62

. Ennek az lenne

az előnye, hogy szinergiákat teremtene a IX. melléklet 1. része és 2. része értelmében végzett

költség-haszon elemzések között.

E. A LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁSOK

53. A 14. cikk (7) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy olyan engedélyezési kritériumokat

fogadjanak el, amelyek biztosítják, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének a)–c) pontjában említett

létesítmények költség-haszon elemzést végezzenek, és arra, hogy a költség-haszon elemzés

eredményét és az átfogó értékelés eredményét figyelembe vegyék az engedélyezési

kritériumokban.

54. Az „engedélyezési kritériumok” olyan kritériumok, amelyek az energiatermelő vagy ipari

létesítmény építésére, illetve üzemeltetésére vonatkozó feltételeket szabják meg. Az

engedélyezési kritériumok tehát olyan feltételek, amelyeket az illetékes hatóságoknak jogilag

kötelező erejű határozatokban (vagyis engedélyezési határozatokban) kell megállapítaniuk,

amely határozatok az új vagy meglévő létesítmények építésére, üzemeltetésére, illetve

módosítására (korszerűsítés) vonatkozó feltételekről szólnak. A tagállamok maguk dönthetik

el, hogy melyik engedélyezési eljárásba integrálják a 14. cikk (7) pontjának a)–c) alpontjában

felsorolt kritériumokat. Ez lehet a 2009/72/EK irányelv alapján már létező engedélyezési

eljárás, vagy a 2010/75/EU irányelv63

szerinti engedélyezési eljárás, vagy bármely más

egyenértékű eljárás, ideértve az újonnan létrehozottakat is, amennyiben a 14. cikk (5)

bekezdése szerinti villamosenergia-termelő vagy ipari létesítmények bizonyos kategóriáira

egyébként nem terjedne ki az engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettség az építésük

vagy jelentős korszerűsítésük esetén64

.

55. Az alábbi létesítményekre vonatkozó engedélyezési kritériumoknak kell tükrözniük a 14. cikk

(7) bekezdésének követelményeit:

1. új, hő alapú villamosenergia-termelő létesítmény tervezése esetén;

2. meglévő, hő alapú villamosenergia-termelő létesítmény jelentős korszerűsítése esetén;

3. hasznosítható hőmérsékleti szintű hulladékhőt termelő ipari létesítmény tervezése

esetén;

4. hasznosítható hőmérsékleti szintű hulladékhőt termelő ipari létesítmény jelentős

korszerűsítése esetén;

5. új távfűtési/távhűtési hálózat tervezése esetén;

6. új energiatermelő létesítmény, ha már meglévő távfűtési/távhűtési hálózatba tervezik;

62

A IX. melléklet 2. részének utolsó bekezdése. 63

Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a

környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése), HL L 334., 2010.12.17. 64

Az engedély szó és szinonimái egymással felcserélhetők. Mindaddig rokon értelműnek tekinthetők, ameddig

egy illetékes hatóság olyan döntésére utalnak, amely egy új vagy jelentősen felújított létesítmény műszaki,

tervezési és üzemeltetési feltételeire vonatkozik.

19

7. meglévő energiatermelő létesítmény, ha már meglévő távfűtési/távhűtési hálózatban

jelentősen korszerűsítik.

56. A jelentős korszerűsítést pozitívan és negatívan is meghatározzák. A 2. cikk 44. pontja szerint a

„jelentős korszerűsítés” olyan korszerűsítés, amelynek költségei meghaladják egy hasonló új

egység beruházási költségeinek 50%-át65

. Nem tekintendő azonban korszerűsítésnek, ha az

égetőberendezést az általa kibocsátott szén-dioxid leválasztására alkalmas berendezéssel

szerelik fel azzal a céllal, hogy gondoskodjanak annak a 2009/31/EK irányelvnek megfelelő

geológiai tárolásáról, ezért nem vonatkozik rá a költség-haszon elemzés elvégzésére

vonatkozó, az irányelv 14. cikkének (5) bekezdése szerinti kötelezettség66

.

57. Ami a „több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű létesítmény” meghatározását illeti, a

tagállamok használhatják a nemzeti fogalommeghatározásokat, figyelembe véve az idevágó

európai jogszabályok, különösen az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (2010/75/EU), az

üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszeréről szóló uniós

irányelv (2003/87/EK)67

és a villamosenergia-piaci irányelv (2009/72/EK)68

alapján

megfogalmazott meghatározásokat. Az energiahatékonyságról szóló irányelv szerint ez a

fogalom az összes égetőberendezésre vonatkozik. Egy létesítmény teljes bemenő

hőteljesítményének kiszámítása során az összes olyan műszaki egység névleges bemenő

hőteljesítményét össze kell adni, amely a létesítmény részét képezi, és amelyben a

létesítményen belül tüzelőanyagot égetnek.

58. Az új létesítmények tekintetében a költség-haszon elemzéssel kapcsolatos kötelezettséget be

kell építeni a létesítmény tervezésekor az engedélyezési kritériumokba. A „tervezés” fogalmát

az irányelv célkitűzésének fényében kell értelmezni, amely szerint hatékonyabbá kell tenni az

energiatermelést és -fogyasztást, és az energiahatékonyság javításával energiát kell

megtakarítani. Egy létesítmény akkor van a „tervezési” fázisban, ha olyan üzemeltetési döntést

fontolnak meg, amely hatással van a tervezési és üzemeltetési paramétereire, ezáltal pedig az

energiahatékonysági teljesítményére. A tervezési szakasz tehát a döntéshozatali fázist jelenti,

amikor az illetékes hatóságok mérlegelnek egy adott létesítmény építésére vagy üzemeltetésére

vonatkozó engedélyt, és döntést hoznak. Az ilyen engedélyezési döntésnek figyelembe kell

vennie a költség-haszon elemzés eredményeit. A költség-haszon elemzés tehát az

engedélyezési eljárás szerves részét képezi69

.

59. A már meglévő létesítmények tekintetében a költség-haszon elemzéssel kapcsolatos

kötelezettséget a létesítmény jelentős korszerűsítése esetén be kell építeni az engedélyezési

kritériumokba. Az ilyen korszerűsítés esetén módosítani kell a létesítmény engedélyét, hogy

figyelembe vegye az új építést és az üzemeltetési változásokat. Az engedélynek tükröznie kell

a 14. cikk (5) bekezdése értelmében elvégzett költség-haszon elemzés eredményét.

65

2. cikk, 44. pont. 66

„E bekezdés b), c) és d) pontjának alkalmazásában nem tekintendő felújításnak, ha az égetőberendezést az

általa kibocsátott szén-dioxid leválasztására alkalmas berendezéssel szerelik fel azzal a céllal, hogy

gondoskodjanak annak a 2009/31/EK irányelvnek megfelelő geológiai tárolásáról.” (A 14. cikk (5)

bekezdésének második albekezdése). 67

Az Európai Parlament és a Tanács 2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó gázok

kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv

módosításáról, HL L 275., 2003.10.25, 32–46. o. 68

Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelve a villamos energia belső piacára

vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 211., 2009.8.14., 55–

93. o. 69

Az engedély fogalmáról lásd a 63. lábjegyzetet.

20

60. A 14. cikk (7) bekezdéséből az következik, hogy az engedélyezési eljárásoknak az alábbi

követelményeket kell tartalmazniuk:

1. a 14. cikk (5) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá tartozó létesítmények esetén

költség-haszon elemzés elvégzésére vonatkozó kötelezettség;

2. annak magyarázata, hogy a létesítmények költség-haszon elemzésének eredményét

hogyan kell figyelembe venni az engedélyezési kritériumokban;

3. annak magyarázata, hogy az átfogó értékelés eredményét hogyan kell figyelembe venni

az engedélyezési kritériumokban;

4. azon feltételek meghatározása, amelyek mellett a létesítmények a 14. cikk (6) bekezdése

értelmében mentesülhetnek a költség-haszon elemzés elvégzésére vonatkozó

kötelezettség alól (nukleáris létesítmények, azok a létesítmények, amelyeknek a

2009/31/EK irányelv alapján jóváhagyott geológiai tárolóhelyhez közel kell

elhelyezkedniük, a csúcserőművek és tartalék villamosenergia-termelő erőművek,

valamint mentesség a rendelkezésre álló hulladékhő, a fűtési igény és a távfűtési

hálózatoktól való távolságra vonatkozó küszöbértékek alapján), ha a tagállam lehetővé

tesz ilyen mentességeket;

5. a mentességi feltételek meghatározása, ideértve a jogi, tulajdoni és finanszírozási

kényszerítő okokat is, azokban az esetekben, ha létesítményszintű költség-haszon

elemzést végeznek, amely pozitív eredménnyel zárul, de a hatóság úgy dönt, hogy

mentesíti a létesítményt az eredmény végrehajtására vonatkozó kötelezettség alól.

61. A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy a költség-haszon elemzésre vonatkozó kötelezettség

alóli, a 14. cikk (4) bekezdésének második albekezdése értelmében rendelkezésre álló

mentesség feltételeit is meghatározzák az engedélyezési eljárásaikban (az átfogó értékelés

alapján), ha egy tagállam megengedi ezeket a mentességeket.

62. Az irányelv előírja, hogy a létesítményeknek 2014. június 5. után végre kell hajtaniuk a 14.

cikk (5) bekezdésében említett költség-haszon elemzést. A létesítményekre vonatkozó költség-

haszon elemzés elvégzését előíró kötelezettséget tartalmazó engedélyezési eljárásoknak tehát

2014. június 5-re, vagyis az irányelv átültetésének határidejére rendelkezésre kell állniuk. A

költség-haszon elemzés elvégzésére vonatkozó e kötelezettség azokra a létesítményekre

vonatkozik, amelyek esetében az engedélyezési eljárás 2014. június 5. után még folyik, kivéve

azokat, amelyek a 14. cikk (4) vagy (6) bekezdése szerint mentesülnek.

63. Az engedélyezési határozatok csak akkor felelnek meg a 14. cikk (7) bekezdésében

megfogalmazott követelményeknek, ha az átfogó értékelést és a létesítményszintű költség-

haszon elemzést egyaránt teljes mértékben figyelembe veszik. Előfordulhat azonban, hogy az

átfogó értékelés eredménye 2015. december 31. előtt (a Bizottságnak való bejelentés

határideje, amely tükrözi, hogy az átfogó értékelés megfelelő elvégzéséhez jelentős időre van

szükség) még nem áll rendelkezésre, és ezért nem vehető figyelembe az engedélyezési

határozatokban, míg a tagállamoknak már 2014. június 5. után arra kell kötelezniük a

létesítményeket, hogy elvégezzék a 14. cikk (5) bekezdése szerinti költség-haszon elemzést.

Emellett előfordulhat, hogy szintén nem állnak rendelkezésre a tagállamok által az átfogó

értékelés alapján a létesítményeknek odaítélt, a költség-haszon elemzés alóli mentesítések,

ezért nem szerepelhetnek az engedélyezési eljárásokban, amíg el nem készül az átfogó

értékelés.

21

A tagállamok 2015. december 31. előtt kiadhatnak olyan engedélyeket, amelyek teljes

mértékben megfelelnek a 14. cikk (7) bekezdésének, de ez nem kötelező.

2014. június 5-ét követően a tagállamoknak az engedélyek létesítmények számára történő

kibocsátásánál figyelembe kell venniük a létesítményszintű költség-haszon elemzést, még

akkor is, ha a nemzeti átfogó értékelés még nem készült el.

64. Mivel az engedélyeknek már 2014. június 5. után tükrözniük kell a 14. cikk (5) bekezdése

értelmében elvégzett létesítményszintű költség-haszon elemzés eredményét, ha az átfogó

értékelés eredménye még nem áll rendelkezésre, a létesítményszintű költség-haszon elemzéssel

kapcsolatos kötelezettség és az átfogó értékelés határideje közötti időbeli eltolódást a

tagállamok azzal hidalhatják át, hogy előrébb hozzák az átfogó értékelés befejezésének és

Bizottsághoz való bejelentésének határidejét.

65. A 14. cikk (9) bekezdése szerint a létesítményekre vonatkozó, a költség-haszon elemzés

elvégzésére irányuló kötelezettség és a (6) bekezdés szerinti kapcsolódó mentességek, a (7)

bekezdés szerinti engedélyezési kritériumok és a (8) bekezdés szerinti kapcsolódó mentességek

az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv követelményeinek sérelme nélkül

alkalmazandók. A 2012/27/EU irányelv és a 2010/75/EU irányelv célja egyaránt az ipari

létesítmények energiahatékonyságának támogatása, főként a kapcsolt energiatermelésnek, a

hulladékhő visszanyerésének és a távfűtés/távhűtésnek az előmozdítása révén; ezeket a

módszereket a 2010/75/EU irányelv 13. cikke mint elérhető legjobb technikákat (Best

Available Techniques – BAT) ismerte el. A 2012/27/EU irányelv végrehajtási mechanizmusról

rendelkezik a szóban forgó BAT-ok vonatkozásában. Emellett a 2012/27/EU irányelv szerinti

engedélyezési eljárásokat be lehet építeni a 2010/75/EU szerinti engedélyezési eljárásokba. A

2012/27/EU irányelv 14. cikkének (7) bekezdése szerinti engedélyezési kritériumokat bele

lehet foglalni a 2010/75/EU irányelv 14. cikke szerint előírt, létesítményekre vonatkozó

engedélyezési feltételekbe. A 2012/27/EU irányelv 14. cikkének végrehajtása azonban nem

követeli meg a 2010/75/EU irányelv rendelkezéseinek végrehajtását, és nem is függ tőle.

Ütközés esetén a 2010/75/EU irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

66. A költség-haszon elemzés célja a létesítményeknél annak megállapítása, hogy a nagy hatásfokú

kapcsolt energiatermelés, illetve a hulladékhő visszanyerése a hatékony távfűtés/távhűtés

tekintetében költséghatékony lenne-e70

.

67. A hulladékhő azt a hőt jelenti, amely ipari vagy energiatermelési folyamatból származik,

mielőtt átalakítják hasznos hővé. Az irányelv a 2. cikk 32. pontjában a kapcsolt energiatermelés

vonatkozásában határozza meg a hasznos hő fogalmát. A költség-haszon elemzés során csak a

hasznosítható hőmérsékleti szintű hulladékhő visszanyerését kell figyelembe venni71

.

70

A költség-haszon elemzések célját az egyes létesítmény-típusok tekintetében a 14. cikk (5) bekezdése

határozza meg. A tervezett új erőműveknél: „a létesítménynek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő

létesítményként történő üzemeltetésének előírásával járó költség és haszon felbecslése céljából”; a

korszerűsített erőműveknél: „a létesítménynek nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítménnyé történő

átalakításával járó költség és haszon felbecslése céljából”; a tervezett vagy korszerűsítés alatt lévő ipari

létesítményeknél: „a hulladékhőnek gazdaságilag indokolt igény kielégítésére való – többek között kapcsolt

energiatermeléssel történő – felhasználása tekintetében, illetve e létesítménynek a távfűtési/távhűtési

hálózathoz csatlakoztatása tekintetében a költségek és a haszon felbecslése céljából”; távfűtési hálózatok és új

vagy korszerűsített energiatermelő létesítményeknél: „a közeli ipari létesítményekből származó hulladékhő

felhasználásával járó költségek és haszon felbecslése céljából”. 71

A hasznosítható hőmérsékleti szint említése azt jelenti, hogy nem kell figyelembe venni azt a hőt, amely

energiatartalma nem elegendő ahhoz, hogy fel lehessen használni. A hasznosítható hőmérsékleti szint azonban

22

68. Amennyiben a költség-haszon elemzés alapján olyan módon lehet fejleszteni egy létesítményt,

amely lehetővé teszi a kapcsolt energiatermelést, a hulladékhő visszanyerését és a

távfűtési/távhűtési hálózathoz való hozzáférést, és ezek pozitív eredménnyel járnak, ezeket a

lehetőségeket bele kell foglalni az engedélybe. Ezért a csak villamosenergia-termelő vagy új,

csak hőtermelő létesítmények iránti kérelmet nem lehet engedélyezni, az alább kifejtett

mentességekre is figyelemmel.

69. A létesítményszintű költség-haszon elemzés eredménye akkor pozitív, ha a gazdasági és a

pénzügyi elemzésben szereplő diszkontált hasznok összege meghaladja a diszkontált költségek

összegét72

. Előfordulhat, hogy az átfogó elemzés alapján a tagállamok arra jutnak, hogy a

gazdasági elemzés eredménye pozitív, ugyanakkor a létesítményszintű pénzügyi elemzések

eredménye negatív. Ha a tagállamok ekkor a 14. cikk (4) bekezdése és a VIII. melléklet 1. g)

pontja szerinti intézkedéseket fogadnak el, az intézkedés értékét bele lehet foglalni a költség-

haszon elemzésbe a IX. melléklet 2. része szerinti létesítmények esetében.

F. A LÉTESÍTMÉNYEK ESETÉBEN VÉGZETT KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS ALÓLI MENTESSÉG

70. A tagállamok bizonyos körülmények között mentesíthetik a 14. cikk (5) bekezdésének hatálya

alá tartozó létesítményeket a létesítményszintű költség-haszon elemzés elvégzése alól. A

mentesítésnek két módja van: az egyik a 14. cikk (6) bekezdése szerinti, a másik pedig a 14.

cikk (4) bekezdése szerinti mentesítés.

71. A 14. cikk (6) bekezdése értelmében a tagállamok a következő négy típusú létesítményt

mentesíthetik:

azok a csúcserőművek és tartalék erőművek, amelyeket egy ötéves időszak alatti

mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1500 óra üzemelésre terveztek73

;

az atomerőművek74

;

azok a létesítmények, amelyeknek a 2009/31/EK irányelv alapján jóváhagyott

geológiai tárolóhelyhez közel kell elhelyezkedniük75

;

a 14. cikk (5) bekezdésének c) és d) pontjának hatálya alá tartozó ipari létesítmények

és távfűtési létesítmények76

.

Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy ezek közül egy vagy több mentességet alkalmaznak, erről

2013. december 31-ig tájékoztatniuk kell a Bizottságot. Ezek későbbi változtatásairól is

értesítést kell tenniük77

.

nem statikus fogalom, és többek között a rendelkezésre álló visszanyerési technológiáktól, a költségeiktől, és a

szolgáltatott hő árától függ. A költség-haszon elemzésnek kell meghatároznia, hogy e műszaki és gazdasági

paraméterek fényében mi a hasznosítható hőmérsékleti szint. 72

A IX. melléklet 2. részének kilencedik bekezdése. 73

Lásd a 14. cikk (6) bekezdésének a) pontját. 74

Lásd a 14. cikk (6) bekezdésének b) pontját. 75

Lásd a 14. cikk (6) bekezdésének c) pontját. 76

Lásd a 14. cikk (6) bekezdésének második albekezdését. 77

14. cikk (6) bekezdésének utolsó albekezdése.

23

72. Az atomerőművekre vonatkozó mentesség esetében elegendő annak bizonyítása, hogy valóban

atomerőművek, további indokolásra nincs szükség.

73. Az a mentesség, amely azokra a létesítményekre vonatkozik, amelyeknek geológiai

tárolóhelyhez közel kell elhelyezkedniük, csak azokra a létesítményekre alkalmazható,

amelyek annak érdekében, hogy a szén-dioxidot betáplálják a 2009/31/EK irányelv értelmében

kibocsátott érvényes tárolási engedéllyel rendelkező geológiai tárolóhelyre, elkülönített helyet

biztosítanak a szén-dioxid leválasztásához és sűrítéséhez szükséges berendezések telepítéséhez

és közel fekszenek e geológiai tárolóhelyhez78

.

74. Azokat a csúcserőműveket és tartalék villamosenergia-termelő erőműveket, amelyeket egy

ötéves időszak alatti mozgóátlag alapján évi kevesebb mint 1500 óra üzemelésre terveztek,

csak akkor lehet mentesíteni, ha a tagállam gondoskodik a mentesség bejelentéséről és az

ellenőrzési eljárásról, amely biztosítja a mentesítési feltételek teljesülését. Az ellenőrzési

eljárásnak alkalmasnak kell lennie annak igazolására, hogy be fogják tartani az ötéves időszak

alatti mozgóátlagként számolt évi kevesebb mint 1500 óra üzemelést.

75. A 14. cikk (6) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamok a 14. cikk (5)

bekezdésének c) vagy d) pontja szerinti ipari és távfűtési létesítményeknek a költség-haszon

elemzésre vonatkozó kötelezettség alóli mentesítése céljából küszöbértékeket is

megállapíthatnak a rendelkezésre álló hasznos hulladékhő mennyisége, a hőigény vagy az ipari

létesítmények és a távfűtési hálózatok közötti távolság tekintetében. E mentesség

alkalmazásához a tagállamoknak olyan küszöbértékeket kell meghatározniuk, amelyek

indokolják a mentesítés alkalmazását, és erről értesíteniük kell a Bizottságot79

.

76. A 24. cikk (5) bekezdése értelmében a Bizottságnak a tagállami értesítések alapján képesnek

kell lennie annak felülvizsgálatára, hogy továbbra is lehetőséget kell-e biztosítani a 14. cikk (6)

bekezdésében meghatározott mentességek engedélyezésére80

.

77. A 14. cikk (4) bekezdése egy további lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy

mentesítsék a létesítményeket a költség-haszon elemzés elvégzése alól. Ezt az átfogó

értékelésre kell alapozni, és az országos költség-haszon elemzésekkel kell megindokolni. Ha az

átfogó értékelésből kiderül, hogy például egy adott régióban nincs olyan potenciál, amelynek

hasznai meghaladnák költségeit, ideértve az adminisztratív költségeket is, akkor mentesíthetik

a létesítményeket a költség-haszon elemzés elvégzése alól.

78

A CLT-készség értékelésének elvégzésére, és adott esetben a szén-dioxid leválasztásához és sűrítéséhez

szükséges berendezések számára megfelelő hely biztosítására vonatkozó követelményről lásd a 2009/31/EK

irányelv 33. cikkét; a tárolási engedélyekről lásd a 2009/31/EK irányelv 3. fejezetét. 79

A (6) bekezdés második albekezdése alapján az (5) bekezdés c) és d) pontjának hatálya alá tartozó

létesítmények számára biztosított mentesség esetén a tagállamoknak a küszöbértékek megadása mellett meg kell

indokolniuk, hogy hogyan állapították meg ezeket a küszöbértékeket (a rendelkezésre álló hasznosítható hő

mennyisége, a fűtési igény mérete és a távolságok), és hogy ezek miért indokolják a mentesség odaítélését. 80

A tagállamok által bejelentett, a 14. cikk (6) bekezdése szerinti mentességeket kellően részletesen és konkrétan

kell leírni ahhoz, hogy a Bizottság már az első nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek 2014. április 30-ig

elvégzendő értékelése során, majd háromévente felül tudja vizsgálni a mentességek további biztosításának

szükségességét a 24. cikk (5) bekezdése értelmében.

24

G. AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉS ÉS A LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ KÖTELEZETTSÉGEK KÖZÖTTI

KAPCSOLAT

78. A 14. cikk több kapcsolatot is teremt az átfogó értékelés és a létesítmények üzemeltetőire

vonatkozó kötelezettségek között. Az egyik kapcsolat szerint, amely a 14. cikk (4)

bekezdésének második albekezdésében szerepel, az átfogó értékelés alapján lehet mentesíteni a

létesítményeket a költség-haszon elemzésre vonatkozó kötelezettség alól, amennyiben a

költség-haszon elemzés eredménye negatív.

79. A 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően elvégzett költség-haszon elemzéseknek, valamint

azok eredményeinek a 14. cikk (7) bekezdése szerinti új vagy korszerűsített erőművek

engedélyezésénél történő figyelembevételének a 14. cikk (4) bekezdésében említett átfogó

értékelésből kell kiindulniuk, vagy ki kell egészíteniük azt, és hozzá kell járulniuk

elvégzéséhez, vagyis a tagállamok által elvégzendő „megfelelő intézkedések” közé tartoznak.

80. A másik kapcsolat szerint, amely a 14. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében szerepel, az

átfogó értékelés alapján végrehajtott megfelelő intézkedéseknek meg kell felelniük a 14. cikk

(5) és (7) bekezdése szerinti létesítményszintű kötelezettségeknek. Ennek megfelelően, ha van

olyan potenciál, amelynek hasznai meghaladják a költségeit, a megfelelő intézkedéseknek a 14.

cikk (5) bekezdése szerinti létesítményekre is ki kell terjedniük. A megfelelő intézkedések

fogalma tehát az új vagy korszerűsített, kapcsolt energiatermelést vagy a hulladékhő

távfűtési/távhűtési hálózatok általi visszanyerését végző létesítményekre vonatkozó

engedélyezési kritériumok vagy döntések elfogadására is kiterjed. A 14. cikk (7) bekezdése is

tartalmazza ezt a kapcsolatot, amely szerint a tagállamoknak olyan engedélyezési kritériumokat

kell elfogadniuk, amelyek az átfogó értékelés és a létesítményszintű költség-haszon elemzés

eredményeit egyaránt figyelembe veszik.

81. Emellett a tagállamok szinergiákat teremthetnek az átfogó értékelés keretében elvégzett

országos költség-haszon elemzés és a létesítményszintű költség-haszon elemzés között.

Használhatnak például közös feltételezéseket vagy közös alapvető számítási módszereket,

miközben különböző megfontolásokra összpontosítanak, például a létesítmények esetében a

pénzforgalom elemzésére, az országos szintű elemzés során pedig az átfogóbb gazdasági

elemzésre. Az átfogó értékelés keretében végzett gazdasági elemzés nyomán nem feltétlenül

van szükség arra, hogy a létesítmények a létesítményszintű költség-haszon elemzés céljából

gazdasági elemzést végezzenek, illetőleg az előbbi háttérként is szolgálhat az utóbbi számára.