SZAKDOLGOZAT

Tóth Kinga

2013

BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM

GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI KAR

PÉNZÜGYI SZÁMVITEL TANSZÉK

A könyvvizsgálati díj alakulása a

társaságirányítás ellenőrzési funkcióinak tükrében –

Fókuszban a magyar részvénykibocsátók

KÉSZÍTETTE: TÓTH KINGA

PÉNZÜGY-SZÁMVITEL SZAK

SZÁMVITEL SZAKIRÁNY

2013

SZAKSZEMINÁRIUM -VEZETŐ: BORDÁNÉ RABÓCZKI MÁRIA

i

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS 1

2. A TÁRSASÁGIRÁNYÍTÁS ELLEN ŐRZÉSI FUNKCIÓI 3

2.1.A társaságirányítás fogalma – A felelős társaságirányítási koncepció 3

2.1.1. Az Enron-botrány és a Sarbanes-Oxley törvény 4

2.1.2. A belső ellenőrzés 6

2.1.3. Az audit bizottság 9

2.1.4. A könyvvizsgálat 10

2.1.5. A hármas audit funkció egymásrautaltsága 10

2.1.6. A magyarországi szabályozás: Felelős Társaságirányítási Ajánlások 12

2.2.Nemzetközi háttér – Korábbi kutatások eredményei 13

2.2.1. Az audit bizottság és a könyvvizsgálati díj kapcsolata 14

2.2.2. A belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj kapcsolata 18

3. KUTATÁS-MÓDSZERTANI RÉSZ 20

3.1.A kutatás során felhasznált adatok bemutatása 20

3.1.1. Az adatgyűjtési módszer ismertetése 21

3.2.A kutatás végrehajtásának eszközei, a statisztikai programcsomagok 23

3.3.Az elvégzett statisztikai vizsgálatok 24

4. GYAKORLATI RÉSZ 29

4.1.Leíró statisztikák 29

4.2.A kapott eredmények ismertetése 30

4.3.Hipotézisek tesztelése 31

5. ÖSSZEGZÉS 37

6. MELLÉKLETEK 40

7. IRODALOMJEGYZÉK 47

ii

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Elsőként köszönetemet szeretném kifejezni szakszeminárium-vezetőmnek, Bordáné

Rabóczki Mária tanárnőnek, akihez bármilyen kérdéssel fordultam is, mindig nagyon

készségesen, megfontoltan válaszolt, bölcs tanácsaival segített szakdolgozatom elkészítésének

útján. Külön köszönöm neki, hogy olyan rugalmas volt a konzultációnk időpontját illetően.

Külön köszönettel és hálával tartozom a barátomnak, Kormos Gergelynek, aki mindvégig

támogatott munkámban, a témaválasztástól a leadás pillanatáig, aki nélkül azt hiszem nem is

sikerült volna ilyen erőltetett tempó mellett megírnom a diplomamunkámat. Köszönöm neki a

kifogyhatatlan türelmét és a technikai segítségnyújtást egyaránt. Végül, de nem utolsó sorban

hálás vagyok családomnak, hogy mindig számíthattam a segítségükre, megértésükre,

különösképp nővéremnek, Tóth Nórának, aki mindvégig ott volt mellettem, és segített,

amiben csak tudott.

1

1. BEVEZETÉS

A XXI. század első éveiben kialakult vállalati botrányok (pl. Enron, WorldCom esete)

alapjaiban rengették meg az akkori társaságirányítási gyakorlatba vetett hitet. Ennek

következtében alakult ki a felelős társaságirányítás koncepciója, mely jelentősége abban

rejlik, hogy felismerték, hogy a vállalatoknak az üzleti etikával összhangban, felelősen kell

vezetniük társaságukat, amelyet pedig elsősorban úgy érhetnek el, hogy megerősítik a

társaságok védelmi vonalát, vagyis ellenőrzési rendszerét. A botrányoktól hangos éveket

követően a világ legtöbb országában - követve az Amerikai Egyesült Államok elhíresült

Sarbanes-Oxley törvényét – sorra hozták meg a szigorító intézkedéseket a társaságon belüli

átláthatóság és elszámoltathatóság növelése érdekében. Ennek keretében szigorították meg a

könyvvizsgálati tevékenységet és erősítették meg a vállalaton belüli ellenőrzési funkciók

szerepét is.

Szakdolgozatomban a hatékony társaságirányítás átfogó ellenőrzési keretének három

pillérének - a könyvvizsgálat, a belső ellenőrzés és az audit bizottság - kapcsolatát vizsgálom

a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett cégek tekintetében.

Témaválasztásomat leginkább az befolyásolta, hogy a négy nagy könyvvizsgáló cég

egyikének könyvvizsgáló asszisztenseként mindenképp szerettem volna olyan témát

választani, amely közel áll hozzám, és a gyakorlatban is volt szerencsém találkozni vele. A

könyvvizsgálati témakörről való döntésemet tehát viszonylag gyorsan meghoztam, viszont

azon belül szerettem volna olyan területet választani, amelyről még nem készült szakdolgozat

az elmúlt években, tehát igazi értéket tudnék teremteni diplomamunkámmal. Így találtam rá a

belső ellenőrzés és a könyvvizsgálat kapcsolatát tárgyaló, később kibővítve, a

társaságirányítás ellenőrzési funkciónak összefüggéseit kutató tanulmányokra.

Dolgozatom alapötletét végül egy 2006-ban készült ausztrál tanulmány, Goodwin-

Stewart & Kent (2006): The relation between external audit fees, audit commmittee

characteristics and internal audit c. munkája szolgálta, mely a könyvvizsgálati díjak

alakulásának a belső ellenőrzéssel, illetve az audit bizottság különböző karakterisztikáival

való összefüggéseit tárta fel. Ezen tanulmány keltette fel bennem az érdeklődést, és

fogalmazta meg bennem a kérdést: vajon a benne felállított hipotézisek a magyar

viszonylatban is megállják-e a helyüket?

2

A téma aktualitása, ahogyan korábban utaltam rá, véleményem szerint

megkérdőjelezhetetlen, tekintettel a 2000-es évek elején kitudódott vállalati visszaélésekre,

melyek felhívták a figyelmet a szigorúbb szabályozások szükségességére. Az USA

szabályozó szervei hét hónappal azután, hogy az Enron ellen csődeljárás indult, hatályba is

léptették a Sarbanes-Oxley törvényt (SOX). A szabályozás 2002-es beiktatása óta az

ellenőrzési funkció robbanásszerű fejlődésen megy keresztül, ezzel is biztosítva a vállalatok

kontrollálhatóságát. A három tényező, melyet vizsgálok, úgy vélem, hogy jelentősége alapján

önmagában is megállná a helyét egy önálló dolgozat témájaként, azonban jelen dolgozat célja,

hogy a könyvvizsgálat, a belső ellenőrzés és az audit bizottság jellemzőit együttesen, azok

kapcsolatát vizsgálja meg.

Szakdolgozatom elsődleges célja bemutatni a hatékony társaságirányítás ellenőrzési

funkcióinak szerepét, azok egymásrautaltságát a jelentősebb hazai és nemzetközi

szakirodalmak ismertetésén keresztül, valamint felmérni, hogy a 2012-ben a Budapesti

Értéktőzsdén jegyzett részvénykibocsátók könyvvizsgálati díjainak alakulását mennyiben

befolyásolják társaságirányítási „szokásaik”, különös tekintettel az audit bizottság jellemzőit

és a független belső ellenőrzési funkció meglétét illetően.

Szakdolgozatom - felépítését tekintve – a bevezetést követően három nagyobb részre

különül el: egy, a társaságirányítás ellenőrzési funkcióihoz kapcsolódó fogalmakat és a

nemzetközi szakirodalmakat ismertető elméleti felvezető részre; egy, az alkalmazott kutatás-

módszertani eszközöket és statisztikai számításokat bemutató részre; s végül egy, a

könyvvizsgálati díjak, az audit bizottság és a belső ellenőrzés kapcsolatát feltáró empirikus

kutatás eredményeit ismertető, a felállított hipotézisek tesztelését és értékelését tartalmazó

gyakorlati részre.

Diplomamunkám zárásaként röviden összegzem szakdolgozatom eredményességét, s

felmérem, melyek azok a tényezők, amelyek egy lehetséges következő vizsgálat során külön

figyelmet érdemelnek, esetleg jelen vizsgálatnak nem voltak részei, de érdemes lehet bevonni

azokat is a későbbi kutatásba.

3

2. A TÁRSASÁGIRÁNYÍTÁS ELLEN ŐRZÉSI FUNKCIÓI

Mint ahogy azt a bevezetés során említettem: diplomamunkám első részében azokat az

elméleti ismereteket rendszerezem és ismertetem, melyek véleményem szerint a dolgozat

egészének megértése szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyulnak. Éppen ezért először azt

a keretrendszert mutatom be, amely összefogja a három vizsgált ellenőrzési funkciót, s

amelyben értelmet nyer az az állítás, miszerint ezen elemek kölcsönös összefüggésben vannak

egymással. Ezt követően részletesen ismertetem a hármas audit funkció egyes területének

fontosabb fogalmait és szabályozásait. Az elméleti rész második felében pedig összefoglalom

az elmúlt években készült tanulmányokat és azok eredményeit, melyek alapjána fejezet végén

felállítom azokat a hipotéziseket, melyeket a gyakorlati részben alaposan górcső alá veszek.

2.1. A társaságirányítás fogalma - A felelős társaságirányítási koncepció

A társaságirányítás fogalmi keretének rendkívül gazdag szakirodalma van, amely jelen

dolgozat tárgyát ugyan nem képezi, de a megértés szempontjából fontosnak érzek röviden

ismertetni néhány alapdefiníciót. Így a teljesség igénye nélkül két klasszikusnak nevezhető

fogalmi meghatározást említenék meg: Az egyik az 1991-ben létrejött Cadbury Bizottság1

által közzétett fogalom, mely szerint „A társaságirányítás az a rendszer, amelynek révén a

társaságokat irányítják és ellenőrzik” (Cadbury Committee, 1992, Section 2.5, p. 13.).

A Cadbury Bizottság mellett az OECD2 által közzétett meghatározás számít az egyik

legáltalánosabban elfogadott definíciónak, mely szerint:„A társaságirányítás kulcstényező a

gazdasági hatékonyság és a növekedési ütem fejlesztésében, éppúgy, mint a befektetői bizalom

növelésében. Magában foglalja a menedzsment, az igazgatóságok, a tulajdonosok és más

érdekhordozók közötti kapcsolatokrendszerét, valamint olyan strukturális keretet nyújt,

amelyen keresztül biztosítható a vállalati célok meghatározása, a célok elérése, illetve a

vállalati teljesítmények nyomon követése”(OECD, 2004, p. 11.).

1A Cadbury Bizottság azzal a céllal jött létre, hogy megvizsgálja a társaságirányítási gyakorlatot, annak pénzügyi,

beszámolási és ellenőrzési szempontjait is figyelembe véve, majd a konklúziók levonása után kialakítson egy

követendő ajánlást az érintettek számára (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

2Organisation for Economic Cooperation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlődési Szervezet

4

A bevezetésben említett vállalati bukások következményei egyúttal arra is felhívták a

figyelmet, hogy a vállalati összeomlások nyomán nem csak a tulajdonosi értékek

semmisülnek meg, hanem munkahelyek ezrei is megszűnnek, a tönkrement társaságok

szerződéses partnerei is jelentős veszteséget szenvednek. A társaságok ezáltal az egész

társadalommal szemben „felelősekké” válnak. Így alakult ki és terjedt el tehát a társadalmilag

felelős vállalat koncepciója, melyben a társaságirányítás fogalomköre az üzleti etikával

valamint a felelős vezetéssel kapcsolódik össze (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

Napjaink hatékony társaságirányításának (angol szakszóval élve: corporate

governance) egyik alapfeltétele a társaság átfogó ellenőrzését biztosító elvek és gyakorlati

megoldások kialakításában rejlik, különös tekintettel a külső és belső ellenőrzést ellátó

személyek közötti kapcsolatok fenntartására. A társaságirányítás legjobb gyakorlata

értelmében az ellenőrzési infrastruktúra fő szereplői közé soroljuk az audit bizottságot, a

belsőellenőröket és a független könyvvizsgálókat. Kölcsönös összefüggés és átfedés

figyelhető meg a társaságirányítás, a számvitel, a pénzügyi beszámolás, valamint a külső és

belső ellenőrzések között (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

Még mielőtt sort kerítenék a felelős társaságirányítás audit elemeinek részletes

bemutatására, úgy gondolom, néhány korábbi esemény rövid ismertetése mindenképp

szükséges ahhoz, hogy megértsük és átlássuk az elmúlt évtized jelentős változásait. Hiszen

nem alakulhatott volna ki a felelős társaságirányítás koncepciója, és az ellenőrzés abban

betöltött pozíciója korántsem lenne ilyen jelentős, ha nincs a kétezres évek elején néhány

olyan vállalati botrány (Enron, WorldCom, Parmalat), amely alapjaiban rengeti meg az egész

korábbi vállalatirányítási gyakorlatba vetett hitet. A következőkben bemutatom tehát a sokat

emlegetett Enron-esetet, valamint az erre válaszként érkező törvényt, melyet az Egyesült

Államok szövetségi szintű, értékpapírokra vonatkozó jogszabályait érintő legjelentősebb

módosításaként aposztrofálnak a New Deal óta (Deloitte, 2005).

2.1.1. Az Enron-botrány és a Sarbanes-Oxley törvény

Az amerikai gazdaságtörténet egyik legnagyobb port kavart vállalati csődje a

harmadik évezred első éveiben bontakozott ki, amikor is az Egyesült Államok piacvezető

energiaellátó vállalata, az Enron látványos összeomlásának lehettünk szemtanúi.

5

Miután a vállalat 2002 decemberében tetemes adósságaira hivatkozva csődeljárást kért

maga ellen, a csődbírósági vizsgálat során hamar napvilágra jutott, hogy a cég mérlegét

illetően sajnos nem minden adat fedi a válóságot. A csődeljárás során kiderült, hogy több ezer

elektronikus és papír alapon lévő dokumentum került megsemmisítésre a vállalat pénzügyi

helyzetének kozmetikázása érdekében. A zűrzavaros történetben a Big 5 cégek egyik

tagjának, az Arthur Andersennek - mint a társaság hivatalos könyvvizsgálójának - is jelentős

felelőssége volt. Több ellentmondásos bejelentés után az Arthur Andersen partnere, David

Duncan végül bűnösnek vallotta magát a szóban forgó dokumentumok megsemmisítésében.

A kialakult helyzethez hozzátartozik, hogy az Arthur Andersen a könyvvizsgálaton kívül

tanácsadási szolgáltatásokat is nyújtott az Enronnak, többek között belső ellenőrzési

feladatokat is ellátott. Ez a felállás a 2000-es évek elején nem volt egyedülálló a nagy

könyvvizsgáló cégek esetében. A problémát súlyosbította, hogy a tanácsadási

szolgáltatásokért kapott díj sok esetben túlszárnyalta az audit díjat, ez a tény pedig

akadályozhatja a könyvvizsgálati tevékenység körüli objektivitást, figyelembe véve, hogy az

ügyfél pénzügyi kimutatásaira vonatkozó korlátozó vélemény esetlegesen nem csak a

könyvvizsgálati szolgáltatásokra lenne hatással (Cégvezetés, 2002).

Az Enron-botrány olyan méretűvé nőtte ki magát, amelybe maga az Arthur Andersen

is belebukott: a megjelent hírek hatására ügyfeleik többsége elpártolt tőlük, s több évtized

tisztességes munkája néhány hónap leforgása alatt szertefoszlott. Ezzel együtt az eddig

nagyrabecsült könyvvizsgálati szakma egésze bizalmi válságba került, s egyre erősebbé váltak

azok a hangok, melyek a szakma szigorúbb szabályozását sürgették (Cégvezetés, 2002).

A válaszlépésre nem is kellett sokáig várni, ugyanis a Sarbanes-Oxley törvényt

(Sarbanes-Oxley Act, későbbiekben: SOX) példamutató gyorsasággal alkotta meg s fogadta el

az USA Kongresszusa, mégpedig abból a célból, hogy a befektetők védelme érdekében a

vállalatok által közzétett jelentések átláthatóbbak, megbízhatóbbak, vezetőik pedig

ellenőrizhetőbbek legyenek. A törvény az általános célok eléréséhez vezető konkrét

szabályozásokat az Amerikai Tőzsdefelügyeletre (SEC) bízta. A részletes szabályozás nagy

hangsúlyt helyez a külső és belső ellenőrzés megerősítésére, illetve a pénzügyi beszámolás és

a társaságirányítás integrációjára (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

6

A SOX legfontosabb rendelkezéseinek egyike, hogy az értékpapír-szabályok

megsértéséért büntető és polgári jogi büntetések egyaránt kiszabhatóak. Mindemellett a

törvény kötelezi a társaságokat a felső vezetői díjazás, a bennfentes kereskedés és a pénzügyi

kimutatások részletesebb közzétételére. Ami témám szerint pedig még nagyobb relevanciával

bír, az nem más, mint hogy a SOX szabályozza a könyvvizsgálói függetlenséget, illetve a

belső ellenőrzési munka külső szakértők általi ellenőrzését (Deloitte, 2005).

A már korábban említett vállalati összeomlások bekövetkeztéhez nagymértékben

hozzájárultak a társaságok kockázatkezelési és belső kontroll rendszereiben lévő

hiányosságok, így nem meglepő, hogy a SOX törvény megalkotása óta egyre erősebb a

fókusz a vállalati kockázatok felismerésén, felmérésén illetve elfogadható szinten tartásán. A

társaságirányítási visszaélések visszaszorítását célzó belső kontrollok kialakítása a

kockázatkezelés egyik kulcseleme. A visszaélések elleni védelem érdekében kialakított

ellenőrzési keretrendszer három pillérből tevődik össze, melyek: az audit bizottság, a belső

ellenőrzés, valamint a könyvvizsgálat. Ezen funkciók jelentősége abban gyökerezik, hogy

mindhárom tevékenység arra hivatott, hogy növelje a befektetői bizalmat azáltal, hogy

csökkenti egy esetleges valótlan audit vélemény kiadásának valószínűségét (McElveen, 2002;

Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

Most, hogy már tisztán látjuk, mi áll az audit funkciók szerepének növekedése

hátterében, a következőkben górcső alá veszem az egyes funkciók (a könyvvizsgálat, a belső

ellenőrzés illetve az audit bizottság) jellemzőit, valamint hatályos szabályozásukat. Az ezt

követő fejezetben pedig feltárom, hogyan kapcsolódnak össze ezen funkciók, s - a nemzetközi

tanulmányok tapasztalatai alapján - milyen kapcsolat mutatható ki közöttük.

2.1.2. A belső ellenőrzés

A belső ellenőrzés fogalmi meghatározása kapcsán fontosnak tartom megemlíteni,

hogy a nemzetközi szakirodalom egyértelmű különbséget tesz a belső ellenőrzés (internal

audit), valamint a belső kontroll (internal control) fogalma közt. A magyar szakirodalom

sajnos sok helyen (a mai napig helytelenül) mindkét fogalom megnevezésére a belső

ellenőrzést használja, miközben a köztük lévő különbség – ahogyan azt a következőkben látni

fogjuk – jelentős.

7

A COSO3 keretrendszerben meghatározott fogalom szerint belső kontroll alatt azt a

folyamatot értjük, melynek során megfelelő bizonyosságot szerezhetünk a társasági működés

hatékonyságáról és eredményességéről, a pénzügyi beszámolók megbízhatóságáról, valamint

az alkalmazandó szabályoknak és törvényeknek való megfelelésről (COSO, 2013).

Ezzel ellentétben az IIA4 meghatározása alapján“a belső ellenőrzés olyan független,

objektív bizonyosságot adó eszköz és tanácsadói tevékenység, amely értéket ad a szervezet

működéséhez és javítja annak minőségét. Módszeres és szabályozott eljárással értékeli és

javítja a kockázatkezelési, a kontroll és az irányítási folyamatok hatékonyságát, ezáltal segíti

a szervezeti célok megvalósítását” (IIA, 1999, p.1.).

A belső ellenőrzés jelentősége az elmúlt évtized során világszerte fokozatosan nőtt,

funkciója az évek során jelentős fejlődésen ment keresztül. Így vált egy alapvetően pénzügyi-

számviteli orientáltságú, és a szabályoknak való megfelelést vizsgáló tevékenységből mára a

vezetés támogatásának hatékony eszközévé. A belső ellenőr a belső kontrollok és az irányítási

folyamatok értékelése alapján olyan információkhoz jut, amelyek következtében képes

felismerni a szervezet tevékenységét veszélyeztető kockázatokat (Bordáné Rabóczki Mária,

2012).

Bár a fentebb idézett, a Belső Ellenőrök Intézete (IIA) által meghatározott fogalom a

legszélesebb körben elfogadott, megfogalmazása óta számos egyéb megközelítés látott

napvilágot. Ide sorolhatjuk például az ugyancsak az IIA által publikált Sawyer’s Internal

Auditing (Sawyer et al., 2003) című könyvben megjelent definíciót, mely felhívja a figyelmet

a hozzáadott-érték teremtés és a kockázattal, irányítással valamint a kontrollal összefüggő

más kérdések hangsúlyos kezelésére, amely nemcsak lehetőség a belső ellenőrök számára,

hanem legalább akkora felelősség is (Bordáné Rabóczki Mária, 2012).

David Griffiths, a kockázatalapú belső ellenőrzés nemzetközileg elismert képviselője

nyíltan bírálta az 1999-ben megfogalmazott IIA definíciót, mégpedig egyrészt azért, mert úgy

gondolta, túl nagy hangsúlyt fektet a tanácsadásra, pedig a belső ellenőrzés elsődleges célja

3Committee of Sponsoring Organizations of the Treadway Commission; Olyan önkéntes magánszektori szervezet,

melynek célja, hogy hatékony belső kontroll rendszerekkel és vállalatirányítással javítsa a társaságok pénzügyi

beszámolóinak a színvonalát (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

4The Institute of Internal Auditors – A Belső Ellenőrök Intézete

8

nem más, mint hogy bizonyosságot nyújtson a vezetésnek, hogy a működés kockázata

elfogadható szinten van, illetve ellenkező esetben arra jelentésében felhívja a figyelmet

(Bordáné Rabóczki Mária, 2012).

Az előzőekből következően a Griffiths által alkotott, továbbfejlesztett definíció, mely

szerint „A belső ellenőrzés független és objektív véleményt nyújt a szervezet menedzsmentje

számára arról, hogy a vállalati kockázatok kezelése biztosítja-e azok elfogadható szintre

történő csökkentését” (Griffiths, 2013, p. 4.).

A fogalmi meghatározások közti eltérések ellenére úgy gondolom, hogy levonható az

egyértelmű következtetés, mely szerint a belső ellenőrzés legfőbb feladata, hogy támogatást

nyújtson az igazgatóságnak, az audit bizottságnak és/vagy a felügyelőbizottságnak valamint a

menedzsmentnek a vállalati kockázatok kezelése és belsőkontroll-rendszerek fejlesztése terén.

A belső ellenőrzés során egyrészről értékelnie kell a pénzügyi és működéssel kapcsolatos

információk megbízhatóságát, másrészről viszont az értékelésnek a működés

eredményességére és hatékonyságára, a vagyon megőrzésére, valamint a jogszabályoknak, a

belső szabályzatoknak és a szerződéseknek való megfelelésre is ki kell terjednie (Bordáné

Rabóczki Mária, 2012).

A belső ellenőrzésnek függetlennek kell lennie az általa vizsgált tevékenység

folyamatától és végrehajtásától, mely úgy biztosítható, ha a belső ellenőrök munkájukat

szabadon és tárgyilagosan végezhetik. Az ellenőrzési funkció megfelelő érvényesüléséhez

elengedhetetlen ez a függetlenség, hiszen csak így biztosítható számukra a pártatlan és

elfogulatlan ítéletalkotás lehetősége. Éppen ebből következik, hogy a belső ellenőrzés

általában a legfelső vezetési szintnek tartozik felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel.

Bár a nemzetközi gyakorlat országonként eltérő, mégis megállapítható, hogy a funkció

objektivitását jobban támogatja az a struktúra, amelyben a belső ellenőrzés közvetlenül a

felügyelő- vagy audit bizottságnak tartozik beszámolási kötelezettséggel, ugyanakkor nem

tartozik a felső vezetés ellenőrzése alá (Bordáné Rabóczki Mária, 2012).

9

2.1.3. Az audit bizottság

Annak érdekében, hogy pontosan megértsük és keretbe foglaljuk az audit bizottság

tevékenységének lényegét, fontosnak tartom bemutatni a társaságirányítás keretrendszerének

belső tényezőit, különös tekintettel az irányítással megbízottak csoportjára. Mivel mindezek

ismertetése nem kapcsolódik szorosan szakdolgozatom témájához, ezért erről a témáról

szakdolgozatom Mellékletek (1. Számú Melléklet) részében olvashatnak.

Az INTOSAI5 által kidolgozott definícióból is látható, hogy az igazgatótanács, tágabb

értelemben véve az irányítással megbízottak testületeinek ismerete nagy segítséget nyújt az

audit bizottság fogalmának megértéséhez. Az INTOSAI meghatározása szerint az audit

bizottság „az igazgatótanács egy olyan bizottsága, amely munkájában tipikusan a pénzügyi

jelentéskészítés kérdéseire, a szervezet üzletviteli és pénzügyi kockázatkezelési folyamataira,

valamint a vonatkozó törvényeknek, etikai és szabályozási követelményeknek való

megfelelésre koncentrál” (INTOSAI, 2004, p. 57.).

Az audit bizottság feladata, hogy független véleményével hozzájáruljon az adott

társaság vezetéséhez, stratégiaalkotásához, illetve hogy felügyelje, értékelje és segítse az

igazgatóság munkáját a pénzügyi beszámolásban, a megfelelő szintű kontroll környezet

kialakításában. Ezen kívül az audit bizottság hatáskörébe sorolható, hogy figyelemmel kísérje

és ellenőrizze mind a menedzsment, mind pedig a belső ellenőrök munkáját, akiknek

beszámolási kötelezettségük általában az audit bizottság felé van. Nem utolsó sorban pedig az

audit bizottság feladata a könyvvizsgálat megfelelőségének és a könyvvizsgálók

függetlenségének felügyelete is (Kántor, 2012).

A 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (továbbiakban: Gt.) 311. § (1)

bekezdése értelmében az általam is vizsgált „…nyilvánosan működő részvénytársaságoknál

legalább háromtagú audit bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjait a közgyűlés az

igazgatótanács, illetve ahol felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság független

tagjai közül választja.” A (2) bekezdésben foglaltak szerint pedig „az audit bizottság

legalább egy tagjának számviteli és/vagy könyvvizsgálói szakképzettséggel kell

rendelkeznie”.

5International Organization of Supreme Audit Institutions - Legfőbb Ellenőrző Intézmények Nemzetközi Szervezete

10

2.1.4. A könyvvizsgálat

Ahogyan arról már korábban is említést tettem, a 2002-es vállalati bukások

következtében a könyvvizsgálati szakma soha nem tapasztalt mértékű érdeklődés célpontja

lett. Az auditorok függetlenségét biztosító szabályok megsokszorozódtak, egyéb tevékenységi

köreit szigorú keretek közé szorították, s összességében a vállalat kockázatainak felmérésében

és mérlegelésében a korábbinál is nagyobb szerepet kapott.

A könyvvizsgálói szakma létrejötte az ügynök-megbízó elmélethez kapcsolódó

alapvető problémához köthető, mely a tulajdonosi és vezetői tisztségek érdekellentétéből

adódik. Ezt a problémát hivatott feloldani a könyvvizsgálat azáltal, hogy mint egy független

szakértő a tulajdonosok megbízásából felülvizsgálja a menedzsment által kontrollált

számviteli rendszert és az annak segítségével készített beszámolót. Mindezt annak érdekében,

hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen arról, hogy a közzétett pénzügyi jelentések

megbízható és valós összképet mutatnak a vállalat jövedelmi helyzetéről (Bary et al., 2005).

A könyvvizsgálat elsősorban egy kötelező jellegű ellenőrzés a törvényben - 2000. évi

C. törvény a számvitelről - meghatározott vállalkozások számára, azonban ezzel együtt egy

lehetőség is, ugyanis a Gt. szerint a tulajdonos saját elhatározásából is bízhat meg

könyvvizsgálót. Egyre több vállalat életében tapasztalható egyébként egyfajta

szemléletváltozás a könyvvizsgálókat illetően, s már nem csak egy „szükséges rossznak”

fogják fel a tevékenységet, hanem az átláthatóság és a kellő bizonyosság megszerzésének

egyik zálogaként.

Empirikus kutatásomban a könyvvizsgálók által felszámított díjra,valamint annak a

társaságirányítás audit funkcióival való kapcsolatára fókuszálok, tehát arra próbálok fényt

deríteni, hogy vajon a Magyarországon tőzsdén jegyzett cégek könyvvizsgálói díja milyen

összefüggést mutat az alkalmazott társaságirányítási gyakorlattal.

2.1.5. A hármas audit funkció egymásrautaltsága

A társaságirányítás ellenőrzési infrastruktúrájának fő szereplőinek részletes

bemutatása után arra a kapcsolatrendszerre szeretném rávilágítani a figyelmet, melyben ez a

három funkció működik, s arra a funkciók közti kölcsönös egymásrautaltságra, mely

11

determinálja, hogy a három elem csak egymást kiegészítve, együttműködve tud hatékony

védelmi vonalat képezni a vállalat kockázataival szemben. A következőkben egy az ICAEW6

által közzétett, az irányítással megbízottak számára készített útmutató alapján mutatom be az

audit funkciók közti kapcsolatokat, és azok társasági szintű átfogó irányításra gyakorolt

hatásukat. Az útmutató elsődleges célja, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az irányítással

megbízottak számára, hogy jobban megértsék az audit bizottság intézményének lényegét,

feladatkörét, valamint annak a belső ellenőrökkel és külső auditorokkal való kapcsolatát

(Bordáné Rabóczki Mária, 2012).

A társaság átfogó ellenőrzési keretének három pillére közül az audit bizottság az,

amelyik az irányítás szempontjából a középpontban helyezkedik el, ugyanis értelmezhető úgy,

mint egy kapocs a többi szereplő között: a belső ellenőrök, a könyvvizsgálók és az

igazgatóság az audit bizottságon keresztül áll egymással kapcsolatban. A belső ellenőrök az

audit bizottságnak tartoznak beszámolási kötelezettséggel munkájuk eredményességéről,

valamint a belső audit során tapasztaltakról, melyről meghatározott időközönként jelentést is

küldenek a bizottság számára. A bizottság feladata az éves belső ellenőrzési terveket

áttekinteni és értékelni, valamint biztosítani, hogy a belső ellenőrzés vezetője közvetlen

kapcsolatba léphessen az igazgatóság elnökével. Ezen felül a bizottság felügyeli és értékeli,

hogy a menedzsment milyen mértékben veszi figyelembe a belső ellenőrzés által tett

megállapításokat és javaslatokat. A bizottságnak évente legalább egy olyan megbeszélést kell

tartania a belső ellenőr vezetőjével, amelyen a felső vezetés képviselete nincs jelen. Az audit

bizottság nyomon követi és értékeli a belső ellenőrzés a vállalat kockázatkezelési

rendszerében betöltött szerepét és hatékonyságát. Amennyiben a társaságnál nem működik

belső ellenőrzési funkció, az audit bizottság évente felülvizsgálja annak szükségességét, és ha

úgy értékeli, javaslatot fogalmaz meg az igazgatóság számára a funkció betöltésére (ICAEW,

2012).

Ahhoz, hogy a társaságirányításhoz való hozzájárulást növelni tudjuk, elengedhetetlen

a külső és belső auditori funkciók közötti megfelelő kapcsolat kialakítása, illetve annak

felismerése, hogy a külső és belső könyvvizsgálatnak egymástól eltérő felelőssége, szerepe és

feladata van. A belső ellenőrzés során a hangsúly a kockázatkezelésre és a belső irányítási

folyamatokra, kontrollokra helyeződik, továbbá a vizsgálat szempontjai tágabbak, mint a

külső könyvvizsgálat esetében. A könyvvizsgáló – hogy a pénzügyi kimutatásokról szóló

6Institute of Chartered Accountants in England & Wales –Angliai és Walesi Könyvvizsgálók Intézete

12

vélemények megalapozottak legyenek – a kockázatkezelés és a belsőkontroll-rendszer

értékelésével foglalkozik. Fontos azonban megjegyezni, hogy az utóbbi értékelés a

könyvvizsgálók munkájában is egyre nagyobb hangsúlyt képvisel napjainkban (Bordáné

Rabóczki Mária, 2012).

2.1.6. A magyarországi szabályozás – Felelős Társaságirányítási Ajánlások7

Az audit bizottságra és a könyvvizsgálatra vonatkozó szabályozásokat láthattuk

korábban, azonban a belső ellenőrzésre, és általánosan véve a felelős társaságirányításra

vonatkozóan nem ennyire egyértelműek a törvényi előírások. Sokáig ugyanis nem is volt

olyan szabályozás Magyarországon, mely kötelező jelleggel előírt volna bármiféle

kötelezettségeket a fent nevezett területeket illetően. A Budapesti Értéktőzsde először 2004

februárjában bocsátotta ki a „Felelős Vállalatirányítási Ajánlások” címmel megjelent első

olyan dokumentumot, mely tartalmazott javaslatokat a belső ellenőrzésre vonatkozó

gyakorlatról, azonban ezek címzettjei is csupán a tőzsdén jegyzett vállalatok voltak. Ezt

követően a Felelős Társaságirányítási Ajánlások (FTA) 2008 májusi hatályba lépése jelentette

a szabályozás oldaláról a legnagyobb előrelépést, mely szintén a Budapesti Értéktőzsde Zrt.

Felelős Társaságirányítási Bizottsága által került kiadásra. A tőzsdei kibocsátóknak az

Ajánlásokban előírtaknak megfelelően 2007-től kötelező nyilatkozniuk felelős

társaságirányítási gyakorlatukról (Bordáné Rabóczki Mária, 2012).

Az FTA alapjaiban véve a Gt. kiegészítésének tekintendő, elsősorban a Tőzsdén

jegyzett magyarországi székhelyű nyilvánosan működő társaságok számára. Az Ajánlásokban

szereplő javaslatok azonban semmiképp sem tekinthetők a jogszabályokba foglalt

előírásokkal ellentétes rendelkezéseknek: az FTA javaslatokat, ajánlásokat és ezekhez

kapcsolódó magyarázatokat foglal magában. Ahhoz, hogy a magyarországi székhellyel

rendelkező tőzsdei társaságok felelős társaságirányítási gyakorlatát értékelhessük, feltétlenül

fontos figyelembe venni az erre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezéseket is. Mindezen

kérdéskört az FTA nem tárgyalja külön, függelékében azonban részletesen kitér a Gt. azon

rendelkezéseire, melyek a felelős társaságirányításhoz kapcsolódó kérdéseket (igazgatótanács,

felügyelő bizottság, stb.) szabályozzák. Összességében elmondható, hogy a Felelős

Társaságirányítási Ajánlások betartása – mint ahogy az a névből is következik – a tőzsdei

7Ezen alfejezet túlnyomórészt a Budapesti Értéktőzsde Zrt. Felelős Társaságirányítási Bizottság által 2012.

november 12-én kiadott Felelős Társaságirányítási Ajánlások c. forrásra támaszkodik

13

társaságok számára ajánlott, de nem kötelező: a benne foglaltak a követendő gyakorlatra

tesznek javaslatot.

Fontos azonban megjegyezni, hogy az Ajánlások megfogalmazásánál az Európai

Bizottság legutóbbi kiadványait is alapul vették, különös tekintettel a 2004/913/EK (A

jegyzett társaságok igazgatóinak díjáról), illetve a 2005/162/EK (A jegyzett társaságok nem

ügyvezető igazgatói, illetve felügyelő bizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság által

létrehozott bizottságokról) ajánlásokra.

A felelős társaságirányításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség szabályozása a Gt.

(2006) 312.§ rendelkezéseinek köszönhetően törvényi szintre emelkedett, melynek

következtében a tőzsdén jegyzett társaságoknak kötelező a felelős társaságirányításra

vonatkozó éves jelentés elkészítése és az évi rendes közgyűlés elé történő benyújtása. Ezen

társaságok a felelős társaságirányítási gyakorlatukról való beszámolást illetően kétféle módon

is kötelezettek: egyrészt a jelentés első részében egyértelmű, pontos, ugyanakkor átfogó

tájékoztatást kell adniuk az adott üzleti évben alkalmazott felelős társaságirányítási

gyakorlatukról. Másrészt a jelentés második részében kötelező érvénnyel, a „comply or

explain” elvnek megfelelően nyilatkozniuk kell az FTA-ban foglaltaknak való megfelelésről,

illetve arról, hogy a megfogalmazott javaslatok közül melyeket alkalmazzák, s melyeket nem.

A „comply or explain” elv értelmében, amennyiben egy adott vállalat valamely ajánlást eltérő

módon, vagy egyáltalán nem alkalmaz, úgy kötelező megmagyaráznia az eltérést, és annak

okát. A nemleges válasz tehát önmagában nem jelez hiányosságot, a válasz értékelését a

befektetőkre bízza.

2.2. Nemzetközi háttér – Korábbi kutatások eredményei

Az elmúlt évtizedekre rendkívül népszerű kutatási témává vált az audit díjak

vizsgálata, s az azt befolyásoló tényezők meghatározása. A sort Simunic kezdte 1980-ban

készült kutatásával, mely után sorban jelentek meg a tanulmányok, a világ összes tájáról

(Coulton et al., 2001, Carcello et al., 2002; Vafeas & Waegelein, 2007; Wu, 2012). Ezt a

trendet csak tetőzték a 2000-es évek során történt szabálymódosítások, melyek már az

országok többségében megkövetelik (legalább a tőzsdén jegyzett cégektől) a könyvvizsgálati

díj közzétételét, melynek következtében az információ megszerzése sem jelent többé

problémát.

14

Rengeteg tanulmány készült azóta az audit díj és annak minősége, illetve az audit

bizottság, a belső ellenőrzés, a társaságirányítási rendszer, továbbá a felső vezetés

javadalmazása közötti kapcsolat vizsgálatát illetően is.

A szakirodalomban két egymásnak ellentmondó álláspont létezik a könyvvizsgálati díj

és a társaságirányítási kontroll elemek kapcsolatára. Az alapvető különbség abban áll, hogy

míg az egyik elmélet szerint az audit elemek egymás komplementerei, vagyis kiegészítői,

addig a másik elmélet alapján azok helyettesíthetőek egymással. Az utóbbi teória szerint

tehát minél jobban működik a társaságirányítási rendszer egy adott vállalatnál, annál kisebb az

ügynök-megbízó problémából fakadó “költség”, s ezáltal a kockázatok nagysága is. A díj

megállapítását megelőző szakaszban a könyvvizsgálók a kockázatfelmérés során a jól

kialakított kontrollkörnyezet miatt tehát alacsonyabb kockázatot azonosítanak be, ezért

kevesebb szubsztantív tesztet kell végezniük, melynek végső hatása egy alacsonyabb audit díj

megállapítása. Magyarán egy hatékony társaságirányítási rendszer bizonyos mértékben

helyettesítheti a külső auditorokat. A másik felfogás szerint a könyvvizsgálati tevékenység

kiegészítő kapcsolatban áll a társaságirányítás gyakorlatával: vagyis egy jól működő, erős

társaságirányítás megköveteli a magas színvonalú könyvvizsgálatot is, amelyhez

általánosságban magasabb audit díj is társul (Wu, 2012; Vafeas & Waegelein, 2007).

A bevezetőben említett tanulmány, mely kutatásom alapötletét adta, az ausztrál

szerzőpáros, Goodwin-Stewart és Kent, a Bond és a Griffith University munkatársainak

nevéhez fűződik. Kutatásomhoz az alapot az általuk vizsgált területek és tézisek nyújtották: a

vizsgált kontrollelemek túlnyomórészt megegyeznek, azonban az eltérő szabályozási

környezet miatt az egyes feltételezéseket módosítottam vagy éppen újakat állítottam fel.A

következőkben ezen tanulmány alapjain haladva mutatom be a könyvvizsgálati díj és az egyes

társaságirányítási kontrollelemek között fennálló kapcsolatot.

2.2.1. Az audit bizottság és a könyvvizsgálati díj kapcsolata

Az audit bizottsággal kapcsolatos kutatások ugyanolyan fejlődésen mentek keresztül

az elmúlt évtizedekben, mint maga a testület és hatásköre. Míg eleinte csak annak meglétét

vizsgálták (Collier & Gregory, 1996; Goddard & Masters, 2000), később, Carcello et al.

(2002) és Abbott et al. (2003) munkáiban már a bizottság egyes jellemzői kerültek a kutatás

középpontjába.

15

Az audit bizottság jelenléte

Collier & Gregory (1996) az Egyesült Királyságban 1991-es adatokkal készített

kutatásában két aspektusból közelítette meg a könyvvizsgálati díj kialakítását: egyfelől a

keresleti oldalból kiindulva, a könyvvizsgálattal töltött órákat alapul véve (mennyiségalapú

könyvvizsgálati díj), másfelől pedig a kínálati oldalból kiindulva, a könyvvizsgálati folyamat

komplexitását és kockázatát alapul véve (komplexitás- és kockázatalapú könyvvizsgálati díj).

Az első esetben feltételezhető, hogy az audit bizottság jelenlétének köszönhetően, a

könyvvizsgálattal töltött órák száma nem csökken egy olyan szintre, amely rontaná az

elvégzett audit munka minőségét. Ebben az esetben tehát az audit bizottság jelenléte és a

könyvvizsgálati díj között pozitív kapcsolat állhat fenn, hiszen az audit bizottság garantálja,

hogy a könyvvizsgálat megfelelő minőségű legyen, amely egyúttal magasabb költségeket von

maga után. Ezzel szemben a komplexitás- és kockázatalapú könyvvizsgálati díj modellje egy

negatív kapcsolatot feltételez: az elmélet szerint ugyanis az audit bizottság miatt megerősödött

belső kontrollfolyamatokra a könyvvizsgálók is jobban tudnak támaszkodni, melynek

következtében az „audit evidence bucket” (ld. 3. számú Melléklet) általánosan ismert

modellje értelmében kevesebb szubsztantív tesztet kell elvégezni – mely együtt jár az audit

munka költségeinek, ezáltal a fizetendő díj csökkenésével is. Még mielőtt eredményeiket

bemutatnám, szeretném megjegyezni, hogy Collier & Gregory (1996) kétoldalú

megközelítése és a korábban ismertetett helyettesítő-kiegészítő modell szinte teljes egészében

megfeleltethető egymásnak. A szerzőpáros kutatása során a könyvvizsgálati minőség

aspektusa (mennyiségalapú könyvvizsgálati díj) kapcsán szignifikánsan pozitív kapcsolatot

állapított meg az audit bizottsággal összefüggésben, viszont a belső kontroll növekedése

miatti audit díjjal való negatív kapcsolatra gyenge bizonyítékot találtak.

A könyvvizsgálati díj belső kontrollkörnyezet javulása miatti csökkenésével szemben

felmerült az érv, hogy bár igaz, hogy kevesebb tesztet kell végezniük a könyvvizsgáló

asszisztenseknek az audit bizottsággal folytatott egyeztetéseken, az általuk tartott üléseken

való részvétellel viszont a partneri órák száma nő meg. Ezzel kapcsolatban Goodwin &

Munro 2007-ben készült tanulmányában azt találta, hogy a tesztelés mennyiségének

csökkenése nincs jelentős hatással az audit díjak alakulására, a partneri órák növekedése

viszont annál inkább. Ebből adódóan a könyvvizsgálati díjak és az audit bizottság között

pozitív kapcsolatot találtak. Az előbb említett szerzőpároshoz hasonlóan, az ausztrál

16

vállalatokat vizsgálva Sharma (2003) és Coulton et al. (2001) is pozitív összefüggést állapított

meg a könyvvizsgálati díj és az audit bizottság jelenléte között (idézi Goodwin-Stewart &

Kent, 2006). Ezzel szemben voltak olyanok is, akik nem találtak ilyen egyértelmű kapcsolatot

a vizsgált változók között, mint például a Collier & Gregory munkáira alapozó Goddard &

Masters, akik 2000-ben közzétett tanulmányukban egyik aspektus felől közelítve sem találtak

szignifikáns kapcsolatot.

A nemzetközi szakirodalom áttekintéséből bár nem egyértelműen ugyan, de

többségében azért pozitív kapcsolat rajzolódik ki a könyvvizsgálati díj és az audit bizottság

között. Goodwin-Stewart& Kent 2006-os munkájával ellentétben, dolgozatomban az audit

bizottság jelenlétével kapcsolatban nem állítok fel külön hipotézist, tekintettel a Gt. 311. § (1)

bekezdésére, melynek értelmében a nyilvánosan működő részvénytársaságokban kötelező az

audit bizottság felállítása, - ez négy társaságtól eltekintve meg is valósul -így erre

vonatkozóan véleményem szerintnem érdemes hipotézist felállítani.

Az audit bizottság jellemzői

Ahogy fentebb említettem, a későbbi empirikus kutatások során már nem csak az audit

bizottság jelenlétét, hanem annak jellemzőit, karakterisztikáit is vizsgálták a könyvvizsgálati

díj alakulására ható tényezők között, melyek például a bizottság függetlensége, szakmai

felkészültsége, mérete és az üléseik száma. Láthattuk: ahogy a legtöbb országban, úgy

Magyarországon is törvényi előírás, hogy az audit bizottság tagjai függetlenek legyenek,

közülük legyen legalább egy számviteli szakember, s bizonyos időközönként kötelezően

ülésezzenek.

Abbott et al. (2003) nyomán a független bizottsági tagok általában jobban támogatják

egy magasabb szintű könyvvizsgálati bizonyosság szerzését, s ennek érdekében több audit

munka elvégzését is. Ebben természetesen egy olyan tag sokkal jobban ki tudja venni a részét,

aki ért a szakmához, felismeri az alacsonyabb minőségű audit munkában rejlő kockázatokat.

A gyakrabban ülésező bizottságok pedig jobban átlátják a vállalat ügyeit, több információ áll

rendelkezésükre a társaság és a saját feladatkörükkel kapcsolatban is.

17

Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy mindez pozitív kapcsolatban áll a könyvvizsgálói

díjak alakulásával, a korábbi tanulmányok mindezt nem támasztják alá egyértelműen. Két

klasszikusnak számító kutatás ellentétes eredményre jutott: Carcello et al. (2002) úgy találta,

hogy sokkal inkább az igazgatótanács, mintsem az audit bizottság jellemzői köthetők össze a

magasabb könyvvizsgálati díjjal. Ezzel szemben Abbott et al. (2003) későbbi adatokat

felhasználva szignifikánsan pozitív kapcsolatot fedezett fel mind a bizottság függetlensége,

mind pedig a szakmai felkészültsége tekintetében. Az ülések száma azonban ez esetben sem

volt magyarázó erejű.

Goodwin-Stewart & Kent (2006) tanulmánya az ellentmondásos eredmények dacára is

egy jól működő, gyakran ülésező audit bizottság és a könyvvizsgálati díj alakulása között

pozitív kapcsolatot feltételezett, s kutatásuk ezt ugyan csak részben, de alá is támasztotta.

Mindez kíváncsivá tett, vajon a magyar vállalatok körében ugyanezzel a feltételezéssel élve

milyen eredményre jutnék, így első hipotézisemet ez alapján állítottam fel:

H1: Pozitív kapcsolat áll fenn a könyvvizsgálati díj és az audit bizottság erőssége és

aktivitása között.

Bár az ausztrál kutatásban az audit bizottság három karakterisztikáját vizsgálták

(függetlenség, szakmai felkészültség és ülések gyakorisága), kutatásomat a magyarországi

törvényi szabályozásokhoz illesztve alkottam meg: tekintettel a Gt. korábban idézett

bekezdésére, miszerint az audit bizottság tagjai csak független

igazgatósági/felügyelőbizottsági tagok lehetnek, a függetlenséget célzó vizsgálat esetünkben

nem vezetne eredményre. Az általam elérhető adatok megbízhatóságát figyelembe véve a

számviteli szakmai felkészültség aspektusát is kizártam kutatásomból, mivel az erről szóló

információk nehézkesen vagy egyáltalán nem érhetők el. Vizsgálatomba bevonhattam volna

az audit bizottság méretét is új változóként, azonban a vállalatok jelentős többségében

háromtagú audit bizottság működik, ez alól mindössze egy kivételt találtam. Így kutatásom

során a könyvvizsgálati díj és az audit bizottság közötti kapcsolatról az üléseik száma alapján

fogok döntést hozni. Ehhez kiegészítésként független változóként azonosítottam egy, a

Felelős Társaságirányítási Jelentésből elérhető ajánlásra (3.2.1. Az audit bizottság felügyelte a

kockázatkezelés hatékonyságát, a belső kontroll rendszer működését és a belső ellenőrzés

tevékenységét) is vonatkozó választ, mely az audit bizottság felügyeleti szerepkörének

mértékét jelzi.

18

Carcello et al. 2002-ben végzett kutatásának eredménye - miszerint az igazgatótanács

jellemzői és a könyvvizsgálati díj között erősebb kapcsolat állapítható meg, mint az audit

bizottság karakterisztikáinak és az audit díj között – felkeltette az érdeklődésemet, s ezen

logika mentén kialakítottam a saját hipotézisemet, melyet a kétszintű irányítási országokra

jellemző felügyelőbizottság tulajdonságait figyelembe véve alakítottam ki:

H2: A felügyelőbizottság jellemzői és a könyvvizsgálati díj között erősebb kapcsolat

figyelhető meg, mint az audit bizottság jellemzői és a könyvvizsgálati díj között.

Hipotézisemet arra a szabályozásra építettem, miszerint az audit bizottságok tagjait

felügyelőbizottság működése esetén annak független tagjai közül választja meg a közgyűlés.

Vagyis a felügyelőbizottságokúgy is felfoghatók, mint a korábbi évek nemzetközi színterén

működő audit bizottságai, amelyeknek nem voltak olyan szabályozott függetlenségi

követelményei. A felügyelőbizottság audit bizottság „helyettesítőjeként” való felfogásában

tehát feltételezésem szerint sokkal jobban fog korrelálni a fentebb bemutatott nemzetközi

eredményekkel.

Ahogy láthatjuk, a felügyelőbizottság által megtartott ülések gyakorisága mellett a

méret és a függetlenség aspektusai is értelmezhetők, ezért modellemben ezen változókat is

befolyásoló tényezőkként vizsgálom.

2.2.2. A belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj kapcsolata

A belső ellenőrzés és a könyvvizsgálat kapcsolatának vizsgálata során legalább

annyira változatos eredményeket találunk a szakirodalom áttekintése során, mint az audit

bizottság esetében.

A szakirodalomban többféle megoldást találunk a belső ellenőrzés mérésére, ugyanis

ennek mértékét nem olyan könnyű kvantitatív formában meghatározni, mint például a

könyvvizsgálati díjét. Többen a belső ellenőrzés költség oldaláról ragadták meg a fogalmat

(pl. Wallace, 1984; Anderson & Zéghal, 1994), míg mások a belső ellenőrzés a

könyvvizsgálók munkájához való hozzájárulását a könyvvizsgálók szubjektív véleménye

alapján mérték (pl. Felix et al., 2001; Stein et al., 1994). Megint mások csupán a belső

ellenőrzési funkció létezésére hagyatkoztak (pl. Hay et al., 2008).

19

A belső ellenőrzést költségeinél megragadva Wallace 1984-ben készült

tanulmányában 32 amerikai vállalatot vizsgálva negatív kapcsolatot vélt felfedezni a belső

ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj között. Ezzel szemben Anderson & Zéghal (1994)

nagyvállalati környezetben pozitív kapcsolatot talált a belső ellenőrzés eszközarányos

költségei és az audit díj között.

A könyvvizsgálói munkához való hozzájárulást vizsgálva Elliott & Korpi (1978),

valamint Felix et al. (2001) is negatív kapcsolatot talált: tehát a könyvvizsgálók véleménye

alapján kialakított belső ellenőrzési hozzájárulás csökkenti a könyvvizsgálatért fizetendő díjat

– vagyis bizonyos mértékig ezek szerint a két változó egymás helyettesítője. Ezzel ellentétes

konklúzióra jutott Stein et al. (1994) és Carey et al. (2000) is, akik nem találtak szignifikáns

kapcsolatot a változók között.

Azon szaktekintélyek (Walker & Castarella, 2000; Carey et al., 2000; Hay et al.,

2008), akik a belső ellenőrzési funkció megléte és a könyvvizsgálati díj közötti kapcsolatot

vizsgálják, többségében pozitív kapcsolatot állapítanak meg - ezen eredmények sokkal inkább

a kiegészítő felfogást erősítik. Goodwin-Stewart & Kent (2006) a szóban forgó változók

pozitív kapcsolatának feltételezését azzal indokolja, hogy a jól szervezett, erős

társaságirányítással rendelkező vállalatok hajlandósága ugyanannyival nagyobb a jobb

minőségű belső ellenőrzési funkció kialakítására, mint egy minőségi audit munkát nyújtó

könyvvizsgáló felkérésére. Ezek alapján harmadik, és egyben utolsó hipotézisem is

megegyezik az ausztrál szerzőpároséval:

H3: Pozitív kapcsolat áll fenn a könyvvizsgálati díj és a belső ellenőrzési funkció megléte

között.

Miután diplomamunkám első részében a hazai és nemzetközi szakirodalmat

feldolgozva rendszereztem és bemutattam a kutatási témám megértéséhez szükséges elméleti

ismereteket, a következő fejezetben áttérek az általam alkalmazott kutatás-módszertani

eszközök ismertetésére.

20

3. KUTATÁS-MÓDSZERTANI RÉSZ

Szakdolgozatom gyakorlati kutatását megalapozó elméleti részében igyekeztem a

társaságirányítás hármas audit funkcióját és a hozzá kapcsolódó definíciókat, modelleket és

korábbi kutatások eredményeit minél átfogóbban, mégis tömören összefoglalni. Bízom benne,

hogy ha nem is teljes körűen, de a fontosabb pontokat kiemelve képes voltam megadni a

szükséges elméleti hátteret dolgozatom későbbi fejezeteihez. A hármas audit funkció, és ezen

belül is a könyvvizsgálati díj alakulásáról szóló szakirodalom további és mélyrehatóbb

feldolgozása azonban meghaladja szakdolgozatom terjedelmi kereteit, így a következőkben az

alkalmazott kutatási módszerek és eszközök bemutatásával, majd az empirikus kutatásom

eredményeinek taglalásával folytatom dolgozatomat.

3.1. A kutatás során felhasznált adatok bemutatása8

Kutatásom folyamata során először a kutatási témát (könyvvizsgálat) választottam ki,

ezt szűkítettem le annak egy konkrét aspektusára (a könyvvizsgálati díj alakulása), majd ezt

követően a vizsgálandó területet határoztam meg. Így alakult ki végül egy olyan kutatási

téma, melyet egy tágabb keretbe foglalva (felelős társaságirányítás) vettem górcső alá. Ahhoz,

hogy minél komplexebb, de mégis valós képet kapjak a kutatási témáról, szekunder és primer

adatforrásokat egyaránt felhasználtam.

Szekunder adatoknak nevezzük a mások által, jellemzően a miénktől eltérő célból

összegyűjtött információk összességét: tipikusan a könyvek, szaklapok, folyóiratok, cikkek,

szakdolgozatok ebbe a kategóriába sorolhatóak. Felhasználásuk legalább annyira szükséges a

kutatási probléma megértéséhez, mint azok megoldásához. Diplomamunkám megírásánál én

is elsősorban szekunder forrásokat használtam fel. A téma megértéséhez először felkerestem a

legtöbb rendelkezésre álló irodalmat, majd kiválogattam azokat, amelyek a konkrét téma

feldolgozásához hasznos információt tartalmaznak. Ennek során a magyar szaktekintélyek

mellett (Bordáné Rabóczki Mária, Fekete Imréné, Angyal Ádám) főként külföldi szerzők

(Goodwin-Stewart & Kent, Felix et al.,Carcello et al., Abbott et al.) munkáiból idéztem.

8 A fejezetben bemutatott fogalmi meghatározásokhoz nagymértékben támaszkodtam Pervez Ghauri & Kjell Gronhaug (2011): Kutatásmódszertan az üzleti tudományokban c. munkájára.

21

A primer adatok jellemzője ezzel szemben, hogy azokat konkrétan a vizsgált kutatási

problémához gyűjtik össze. Ebbe a kategóriába tartoznak az olyan eredeti adatok, mint a

kérdőívek, megfigyelések, felmérések és interjúk. Mivel ezek az adatok konkrétan adott céllal

kerülnek összegyűjtésre, ezért sokkal jobban illeszkednek a kutatás célkitűzéseihez. Ebből a

fogalomból kiindulva, a kutatásomhoz használt adatok jelentős része tekinthető primer

adatforrásnak. Munkám során ugyanis szekunder forrásokból – interneten nyilvánosan

elérhető pénzügyi beszámolókból, éves jelentésekből, hivatalosan közzétett nyilatkozatokból

– gyűjtöttem ki a számomra releváns információkat, s alakítottam azokat primer forrássá –

egy táblázatba rendezve, mely statisztikáim kiinduló adathalmazának tekinthető. Mivel a

táblázat saját kezűleg, a kutatás céljainak szolgálatára készült, ezért úgy gondolom, hogy

kétség kívül a primer források kategóriájába sorolható.

Empirikus kutatásom során a statisztikai vizsgálatokat elvégezve arra a

következtetésre jutottam, hogy a fejezet megértésének céljából szükségszerű kitérnem az

alkalmazott statisztikai szoftverprogram(ok)ra, valamint a hipotézisek teszteléséhez szükséges

statisztikai módszerekre is. Mindezeket figyelembe véve a következőkben az általam

alkalmazott adatgyűjtési metódus, a kutatás végrehajtásának eszközei, a használt statisztikai

programcsomagok, valamint az elvégzett statisztikai számítások kerülnek részletes

bemutatásra.

3.1.1. A vizsgált vállalatok és az adatgyűjtési módszer ismertetése

Az elméleti részben már korábban emlegetett mű (Goodwin-Stewart & Kent) - mely

témám és kutatásom alapjául szolgált – az Ausztrál Értéktőzsdén jegyzett vállalatokat

vizsgálta meg: ez közel 1400 céget jelentett, melyből ugyan csak 35%-a válaszolt a kiküldött

kérdőívekre, de ennek ellenére a hiányos adatokat tartalmazó, valamint pénzügyi

tevékenységet folytató vállalatok kizárása után is 401 elemű mintájuk maradt.

Az ausztrál szerzőpároshoz hasonlóan, vizsgálatom elsődleges célcsoportja a

Budapesti Értéktőzsdén jegyzett vállalatok csoportja volt, mely összesen hetvenkét céget

takar, azonban a hatályos szabályozások és hiányos közzététel miatt szűkítenem kellett a

mintát. A Gt. 312. § értelmében ugyanis csak a részvényeket forgalmazó vállalatok kötelesek

társaságirányítási jelentésüket közzétenni, mely dokumentum az input adataim jelentős részét

adja – vagyis a vizsgálható vállalatok száma ötvenegyre csökkent.

22

Habár az elérhető adatok a cégek által közzétett dokumentumok alapján sajnos

rendkívül hiányosak, összesen csak további négy elemet zártam ki a kutatásomból. Az ő

esetükben – a törvényi előírás9 ellenére - a könyvvizsgálati díjra vonatkozó adat hiányzott,

mely viszont olyan kritikus a kutatás szempontjából (tekintettel arra, hogy minden vizsgálat

során az a függő változó), úgy ítéltem meg: nem lenne értelme bent hagyni őket a mintában.

Az ausztrál tanulmányban ugyan a kérdőíves felmérés tekinthető az input adatok

alapjának, ennek ellenére jelen szakdolgozat keretein belül úgy véltem, nem lenne hatékony a

primer forrásoknak ez fajtája, ismerve a magyar környezetet, amely – történelmi okokra

visszavezethetően - legtöbb esetben fél bármiféle adatot kiadni, még abban az esetben is, ha

anonimitásuk biztosított. Éppen ezért kutatásom során azokból a forrásokból gazdálkodtam,

melyek mindenki számára elérhető fórumokon (BÉT, e-beszámoló, társaságok hivatalos

honlapja) fellelhetőek.

Adatgyűjtésem során javarészt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által

üzemeltetett, Céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálat

hivatalos honlapjáról (e-beszamolo.kim.gov.hu) elérhető éves beszámolókból (mely minden

esetben tartalmazza a vállalat Mérlegét, Eredménykimutatását és Kiegészítő mellékletét)

dolgoztam. Az éves könyvvizsgálati díj összegét, a hivatalos könyvvizsgáló nevét, valamint a

foglalkoztatottak számát a Kiegészítő mellékletből, a pénzügyi adatokat (mérlegfőösszeg,

adózott eredmény, eladósodottság, profitabilitás) pedig a Mérleg és Eredménykimutatás

releváns soraiból nyertem ki. Az input adatok másik fele, ahogy már fentebb említettem, az

éves beszámolóval egy időben, kötelezően közzéteendő Felelős Társaságirányítási Jelentésből

(későbbiekben FTJ) származik, melyet a BÉT honlapjának az egyes kibocsátók közzétételei

között találtam meg. Ennek első, leíró részében sikerült többnyire fellelnem az audit

bizottságra, valamint igazgatótanácsra és/vagy felügyelőbizottságra vonatkozó adatokat

(méret, független tagok száma, illetve az ülések gyakorisága). Ezek azok az adatok, melyekre

a vonatkozó bemutatási kötelezettség a legmegengedőbb, ezáltal az elérhető információ is

ezen a ponton a legkevésbé teljes. A Jelentés második része, melyet Felelős Társaságirányítási

Nyilatkozat néven tesznek közzé, az ajánlásnak való megfelelést mutatja be. A Nyilatkozat

azon részei voltak számomra érdekesek, melyek a belső kontrollokhoz és a hármas ellenőrzési

funkcióhoz közvetlenül kapcsolódnak.

9A 2000. évi C. törvény 88. § (8) bekezdésének b) pontja értelmében minden könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozó köteles a kiegészítő mellékletben a tárgyévi üzleti évre vonatkozó könyvvizsgálatért, valamint a könyvvizsgálónak fizetett egyéb, nem-audit szolgáltatásokért felszámított díjakat.

23

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy kutatásomat a vizsgált változókra teljesnek

ítélem meg abból a szempontból, hogy az elérhető összes információt felkutattam az adat

megtalálása érdekében: olyan esetekben tehát, amikor az imént felsorolt források nem

nyújtottak kellő információt, az adott vállalat honlapját is felkerestem a hiányzó információ

megszerzése érdekében.

Tekintettel arra, hogy egy viszonylag új, ámbár dinamikusan fejlődő területet

választottam szakdolgozatom témájaként, mindenképp a jelenleg elérhető legfrissebb adatokat

szerettem volna bemutatni: éppen ezért vizsgálatom tárgyát a 2012-es üzleti évre készített

beszámolók és jelentések képezik. Miután a szabályozás értelmében a tőzsdén jegyzett

vállalatoknak a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Rendszer (International Financial

Reporting Standards – IFRS) szabályai alapján, konszolidált jelentésüket is közzé kell tenni,

ezért adataimat ennek megfelelően gyűjtöttem össze. Akadt azonban hét olyan vállalat,

melyek nem tettek közzé konszolidált, IFRS alapján készített beszámolót, így esetükben a

magyar számviteli elvek alapján elkészített pénzügyi beszámolóból voltam kénytelen

dolgozni. Módszertanilag következetlen megoldás ugyan, azonban az esetek többségében

ennek a kötelezettségüknek azért nem tettek eleget, mert nem volt a konszolidálásba

bevonható leányvállalatuk. Az említett vállalatok kiszűrését az összes elem közül nem tartom

hatékonynak, tekintve a kis elemszámra, úgy vélem, nem torzítják jelentősen az

eredményeimet.

3.2. A kutatás végrehajtásának eszközei, a statisztikai programcsomagok

Ahhoz, hogy szakdolgozatom empirikus részét megírhassam, illetve, hogy a vizsgált

elemek kapcsolatát képes legyek feltárni, elengedhetetlennek bizonyult a statisztikában való

jártasság, valamint a statisztikai programok használatában szerzett tapasztalat. Az ehhez

szükséges alapokat a Károli Gáspár Református Egyetemen (KGRE) hallgatott statisztika

tárgynak köszönhetem, mely során alkalmam nyílt megismerni a legtöbbet használt

statisztikai eljárásokat, valamint azon programcsomagokat, melyek nélkül rendkívül

időigényes és nehézkes lenne a számítás: ezek pedig az SPSS és ROPstat szoftver.

24

Az SPSS (Statistical Package for the Social Sciences) egy nemzetközileg elismert,

talán a legszélesebb körben használt statisztikai elemzésekre szolgáló szoftvercsomag, mely a

tervezéstől az értékelésig a teljes statisztikai elemzési folyamatban segíti a felhasználót.

Elterjedtségét mutatja, hogy pszichológusoktól kezdve piackutatókon át, kormányzati

szerveken át rengetegen használják (IBM, 2013)

A ROPstat egy magyar nyelvű, felhasználóbarát programcsomag, mely a KGRE

Pszichológiai Intézet vezetője, Dr. Vargha András (matematikus-pszichológus) és Bánsági

Péter nevével fémjelzett szoftver. (RopStat, 2013)

3.3. Az elvégzett statisztikai vizsgálatok

A statisztikai programcsomagok rövid ismertetését követően a következőkben az

általam végzett statisztikai eljárásokat, illetve a velük elért eredményeket fogom bemutatni,

melyeket részletesen a következő fejezetben tárgyalok.

Statisztikai munkámat a leíró statisztikák megszerzésével kezdtem, ezután Goodwin-

Stewart & Kent (2006) munkája alapján egy többváltozós lineáris modell felállítását tűztem ki

célul, melynek kiindulópontja a Simunic (1980) által elsőként ismertetett hagyományos

könyvvizsgálati díj modellje: belépteti azon változókat, melyek hatással vannak a

könyvvizsgálói díj alakulására. A modell Simunic (1980) munkája óta természetesen sokat

bővült, szakdolgozatomat a fentebb említett ausztrál tanulmány modellje alapján építettem fel,

kiegészítve az általam vélt módosításokkal. Függő változómat - a modell értelmében -

természetesen a könyvvizsgálati díj képezte, melyet a tárgyévre vonatkozó egyéni és

konszolidált beszámolók könyvvizsgálatáért fizetendő díjként határoztam meg.

A következőkben független változóként azonosítottam az általam vizsgált tényezőket:

az audit bizottság üléseinek gyakoriságát, valamint felügyeleti szerepkörük mértékét, illetve a

belső ellenőrzés meglétét. Ezen felül a második hipotézisem miatt a felügyelőbizottság

méretét, függetlenségét, valamint az ülések gyakoriságát is független változóként

azonosítottam.

25

Az audit bizottsági ülések gyakorisága alatt a tárgyévben megtartott ülések számát

értem, míg a felügyeleti szerepkörük mértékét a Felelős Társaságirányítási Jelentés 3.2.1.10

pontjára adott válasz alapján határoztam meg. A belső ellenőrzéshez kapcsolódó változó

dichotóm, vagyis két értéket tud felvenni - ez is a közzétett FTJ, mégpedig annak 2.8.6.11

pontjára adott válaszból derül ki. Utóbbi két változót mesterséges (Dummy) változóként

határoztam meg: 1-es értéket vesz fel, ha működik audit bizottság a vállalatnál, ellenkező

esetben pedig 0-át. Az országra specifikusan figyelembe vehető a felügyelőbizottság

jellemzője is, mely szoros kapcsolatban áll az audit bizottsággal: amelyik vállalatnál működik

felügyelőbizottság, az audit bizottság tagjait azok független tagjai közül választják meg

(Magyarországon sok esetben mindkét testületet ugyanazon személyek alkotják). A Gt. 309. §

(2) bekezdése alapján függetlennek minősülnek azok a tagok, akik az adott testületi tagságon

kívül más jogviszonyban nem állnak a részvénytársasággal. Második hipotézisem tesztelésére

tehát bevontam a modellbe a felügyelőbizottság tagjainak számát, függetlenségüket, valamint

az ülések gyakoriságát is.

Modellem kiindulópontjaként én is azon kontroll változókat vizsgálom, melyek a

korábbi kutatások alapján befolyásolják a díj alakulását, s a kapott eredmények alapján építem

fel a saját modellemet. Simunic (1980) nyomán ilyen változók például a vállalat méretére,

komplexitására és kockázatosságára vonatkozó adatok. További szerzők (Carey et al., 2000;

Castarella et al., 2004) bizonyították, hogy olyan tényezők is kapcsolatban állnak az audit díj

alakulásával, mint a profitabilitás, a könyvvizsgálói vélemény, valamint a könyvvizsgáló cég

elismertsége. Ezen kívül Carcello et al. (2002) eredményeire támaszkodva az igazgatótanács

függetlenségére és üléseinek gyakoriságára vonatkozó változót is beépítettem a modellembe.

A következőkben először azt a modellt fogom bemutatni, melyet Goodwin-Stewart &

Kent munkája alapján állítottam fel. Ezt követően a statisztikai vizsgálatok során

racionalizálok: a korreláció meghatározásával és illeszkedésvizsgálattal megállapítom, hogy

valóban létezik-e szignifikáns kapcsolat a következőkben bemutatott változók között, s

amelyek nem jelentenek magyarázó erőt a függő változóval kapcsolatban, azokat kiveszem a

modellből. Ugyanis a lineáris regressziós modell felépítéséhez először az általános modellt

kell meghatározni: minden egyes független változónál szükséges megvizsgálni, hogy azok

között valóban találunk-e szignifikáns kapcsolatot.

10 „3.2.1. Az audit bizottság felügyelte a kockázatkezelés hatékonyságát, a belső kontroll rendszer működését és a belső ellenőrzés tevékenységét is.”

11„2.8.6. A társaság kialakított egy független belső ellenőrzési funkciót, mely az audit bizottságnak tartozik beszámolási kötelezettséggel.”

26

A kiinduló modell12

könyvvizsgálati díj = b0 + b1 méret + b2 leányvállalatok + b3 hitel + b4követelések + b5roa +

b6veszteség + b7big4 + b8vélemény + b9boardméret+ b10boardfüggetlen + b11boardülések+

b12ACülések + b13FBméret + b14FBfüggetlen + b15FBülések + b16belsőell + e

ahol:

könyvvizsgálati díj = könyvvizsgálati díjtermészetes logaritmusa

méret = mérlegfőösszeg természetes logaritmusa

leányvállalatok = leányvállalatok számának négyzetgyöke

hitel = eszközarányos hosszú lejáratú kötelezettségek

követelések = eszközarányos vevőkövetelések

roa = eszközarányos működési eredmény (EBIT)

veszteség = dummy változó, 1 ha az elmúlt két évben valamikor veszteséges

volt, más esetben 0

big4 = dummy változó, 1 ha Big4 cég végzi a könyvvizsgálatot, más

esetben 0

vélemény = dummy változó, 1 ha korlátozott az audit vélemény, tiszta

vélemény esetén 0

boardméret = Igazgatótanács tagjainak száma

boardfüggetlen = Igazgatótanács független tagjainak száma, %-os formában

boardülések = Igazgatótanács által tárgyévben megtartott ülések száma

ACülések = Audit bizottság által tárgyévben megtartott ülések száma

FBméret = Felügyelőbizottság tagjainak száma

FBfüggetlen = Felügyelőbizottság független tagjainak száma, %-os formában

FBülések = Felügyelőbizottság által tárgyévben megtartott ülések száma

belsőell = dummy változó, 1 ha van független belső ellenőrzési funkció,

más esetben 0

12Goodwin-Stewart & Kent (2006) munkája alapján

27

A modell helyességét úgy teszteltem, hogy megvizsgáltam az egyes kontrollváltozók

és a független változók kapcsolatát is a függő változóval, s amelyek valóban szignifikáns

korrelációt mutattak, azokat építettem be a módosított modellbe. Az így kapott eredményekről

készített táblázat a Melléklet részét képezi (ld. 4. számú melléklet).

A kontrollváltozók és a függő változó kapcsolatát vizsgálva, a Pearson-féle lineáris

korrelációs együttható (r) értékeiből arra a konklúzióra jutottam, hogy a veszteség, a

vélemény, az igazgatótanács függetlensége illetve üléseik gyakorisága nem mutat szignifikáns

összefüggést a könyvvizsgálatért fizetendő díjjal. Ezt követően illeszkedésvizsgálattal (Curve

estimation) ellenőriztem a változók közötti kapcsolat meglétét, mellyel ugyanarra az

eredményre jutottam, így ezen változókat a későbbi modellemből elimináltam.

A független változókra ugyanilyen módon végeztem el a korrelációs, valamint

illeszkedésvizsgálatot, melynek eredményéből jól látszik, hogy nincs szignifikáns kapcsolat

sem a felügyelő-, sem az audit bizottsági ülések gyakorisága és a könyvvizsgálati díj között,

de az audit bizottság felügyeleti szerepkörének mértékétbizonyító kérdésre adott válasz sem

magyarázza az auditért fizetendő díj mértékét. Tehát megállapíthatjuk, hogy a

felügyelőbizottsági tagok száma, illetőleg független tagjainak aránya, valamint a belső

ellenőrzés változók azok, melyek szignifikáns kapcsolatot mutatnak a függő változóval.

Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy a felügyelőbizottság független tagjainak aránya és a

könyvvizsgálati díj közti kapcsolat szignifikánsan negatív.

Miután meggyőződtem arról, hogy melyek azok a változók, melyeknek ténylegesen

szignifikáns magyarázó erejük van a könyvvizsgálati díj tekintetében, nem volt más hátra,

mint megalkotni a saját modellemet, mely a következő változókat tartalmazza:

A módosított modell

könyvvizsgálati díj = b0 + b1 méret + b2 leányvállalatok + b3roa + b4könyvvizsgálat +

b5boardméret + b6FBméret + b7FBfüggetlen + b8belsőell + e

28

A regressziószámításokat szintén az SPSS programmal végeztem, mégpedig a

Regression menüpont Linear funkciója segítségével. Az általam kiválasztott metódus a

Lépésenkénti regresszió (Stepwise), mely csak azon változókat lépteti be a modellbe, melyek

szignifikánsak – ennek több változó esetén van jelentősége. Ennek eredményeképp – a

profitabilitás kivételével - mind a nyolc változómról megállapítható, hogy közepes, vagy

erősebb lineáris kapcsolatban van a könyvvizsgálati díjjal, az eszközarányos eredmény pedig

egy közepesnél gyengébb, de szignifikáns kapcsolatot jelez. Vagyis kimondható, hogy a

könyvvizsgálatért fizetendő díj változása együtt jár a modellbe bevont változók

növekedésével (negatív kapcsolat esetén csökkenésével).

Ennek eredményeként egy háromtényezős modellt kaptam, melybe belépett a

felügyelőbizottság tagjainak száma, a mérlegfőösszeg és a belső ellenőrzési funkció. Az így

kapott modell magyarázott variancia-aránya (R2) 0,86, ami egy erős modellre utal. A modell

összefoglaló táblája, valamint a vizsgált változók korrelációs mátrixa 5. számú Mellékletként

található meg.

A regressziós egyenlet tehát a következőképp írható fel: könyvvizsgálati díj = 2,033 + 0,361*FBméret + 0,257*méret + 0,851*belsőell

A regressziós modellbe ugyan csak három tényező tudott belépni, ugyanakkor fontos

látni, hogy attól függetlenül a könyvvizsgálati díj és a kimaradt változók között egyértelműen

szignifikáns, közepes vagy annál erősebb kapcsolat áll fenn. Az eredményekből való

következtetések levonásánál - mivel hipotéziseimben a kapcsolat meglétére vagy hiányára

fókuszálok - elegendő bizonyítéknak tartom a korreláció számítása során kapott

eredményeket.

Miután ismertettem a kutatásom során alkalmazott kutatás-módszertani eszközöket,

ezen belül is részletesen kitérve az elvégzett statisztikai számításokra, illetve a létrehozott

regressziós modellre, a következőkben áttérek az ezekből levont következtetések és

eredmények bemutatására és értékelésére, illetve az általam az elméleti részben felállított

hipotézisek tesztelésére.

29

4. GYAKORLATI RÉSZ

Mint ahogy azt említettem: diplomamunkám gyakorlati részében részletesen

bemutatom a kutatás-módszertani fejezetben ismertetett statisztikai eljárások eredményeit, s

összevetem az elméleti részben taglalt korábbi kutatások során tapasztaltakkal. Az eltérő

eredményeket illetően megfogalmazom azokat a lehetséges magyarázatokat, melyeknek

köszönhető a különbség. A kapott eredményekből pedig ezt követően meg tudom állapítani,

hogy a hipotéziseim megállják-e a helyüket, vagy el kell vetnem azokat.

4.1. Leíró statisztikák

A leíró statisztikákból készült táblázat 6. számú Mellékletként látható, mely két

részből áll: a folytonos változókra vonatkozó alapstatisztikákat, valamint a dichotóm változók

gyakorisági tábláját tartalmazza. Ahogy már korábban megjegyeztem, szakdolgozatomban 47,

a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett vállalatot vizsgáltam meg. A vállalatok átlagos

eszközállománya 459.113.759 ezer Ft, amely 120.525 ezer Ft-tól 10.113.466.000 ezer Ft-ig

tartó sávban szóródik. A leányvállalatok számát illetően az átlag 11,51 lett: ebből van olyan

vállalat, akinek egyetlen sincs, de olyan vállalat is akad, akinek 145 konszolidálásba bevont

leányvállalata van. Az eszközarányos eredmény átlagosan 11,2% lett. Az átlagos létszám

2240,74 fő, azonban e tekintetben is nagy a szórás, szám szerint 6820,93. Érdekes módon a

Big4 híresen magas piaci koncentrációja (80-90%) nem érvényesül ezen a mintán, ugyanis a

vállalatok mindössze 36,2%-ának könyvvizsgálatát végzi valamely Big4 cég. Az auditorok

véleményét illetően pozitív kicsengésű, hogy összesen egy vállalat kapott korlátozott

záradékot. A társaságirányítási rendszerrel kapcsolatban elmondható, hogy egyre inkább

elterjed az egységes irányítási rendszer, a 2002-es üzleti évre vonatkozóan 15 vállalatra

jellemző az irányításnak ez típusa.

A kutatásom középpontjában álló változókat illetően elmondható, hogy a 47 Budapesti

Értéktőzsdén jegyzett cég átlagosan 28.415 ezer Ft-ot fizetett a könyvvizsgálóknak a 2012-es

üzleti évre. Itt érdemes megjegyezni, hogy volt, aki mindössze 140 ezer Ft-ot fizetett, és

előfordult olyan is, akinek 556 millió Ft volt a könyvvizsgálatért fizetendő díja. Az ülések

számát tekintve kiemelném, hogy jól kivehető a statisztikákból az igazgatóság,

felügyelőbizottság és audit bizottság közti különbség: míg az igazgatótanács átlagosan 6,35-

30

ször, a felügyelőbizottság 4,48-szor, addig az audit bizottság mindössze 3,09-szer ülésezett az

évben. Azt gondolom, ezek a számok jól reprezentálják a testületek vállalaton belüli

jelentőségét. A belső ellenőrzési funkciónak egyéb információ hiányában csak a meglétét

tudtuk vizsgálni, viszont az ezzel kapcsolatos válaszok alapján továbbra is úgy tűnik, hogy

gyerekcipőben jár még ez a funkció: a vállalatok kevesebb, mint felénél (48,9%) van

függetlenített belső ellenőrzési funkció.

4.2. A kapott eredmények ismertetése

A kutatás-módszertani részben részletesen bemutattam, hogyan jutottam el az általam

felállított modellig: a korreláció és regresszió vizsgálata után kizártam azokat a változókat,

melyek nem álltak lineáris kapcsolatban a könyvvizsgálói díjjal. Megjegyzem, hogy a

kontrollváltozók közül sem az igazgatótanács függetlenségével, sem az általuk megtartott

ülések gyakoriságával nem találtam szignifikáns kapcsolatot a könyvvizsgálói díjjal

összefüggésben, vagyis Carcello et al. 2002-es eredményeivel ellentétes konklúzióra jutottam

az igazgatótanács jellemzőit illetően. Bár a profitabilitás (roa: r = 0,388; p = 0,007) és a

könyvvizsgáló elismertsége (Big4: r = 0,733; p = 0,000) - a korábbi kutatásokkal

megegyezően – valóban szignifikáns kapcsolatot jelez a függő változóval, érdekes, hogy a

mostani eredményekkel ellentétben Goodwin-Stewart & Kent (2006) tanulmányában negatív

kapcsolatot talált az eszközarányos eredmény tekintetében. Simunic 1980-ban megjelent

publikációjában a vállalat kockázatosságát is magyarázó erejűnek találta, ezt azonban mintánk

erre vonatkozó változója (veszteség: r = -0,165; p= 0,267) nem támasztotta alá. A korábbi

tanulmányok által bizonyított kontrollváltozók – a könyvvizsgálói vélemény, az

eszközarányos kötelezettségek illetve követelések– nem mutattak szignifikáns kapcsolatot a

függő változóval, melynek legfőbb oka az alacsony elemszám lehetett. Ezzel együtt is úgy

gondolom, hogy a kontrollváltozók tekintetében a könyvvizsgálati díj korábbi alapvetően

meghatározó elemei vizsgálatomból is kirajzolódtak.

A kutatás központjában álló független változókat tesztelve az világosan látszik, hogy

az audit bizottságot illetően egyik változó sem mutat szignifikáns lineáris kapcsolatot a függő

változóval. A belső ellenőrzés magyarázó ereje (r = 0,520; p = 0,000) ezzel szemben

egyértelműen kimutatható, sőt a regressziós modellbe is be tudott lépni. Az ausztrál

szerzőpárostól eltérően, a kontinentális országokra jellemző, kétszintű irányítási rendszer

specifikumaként független változóként vizsgáltam a felügyelőbizottság jellemzőit (méret,

31

függetlenség és megtartott ülések gyakoriságának aspektusából), melyek közül két változó is

szignifikáns kapcsolatot mutatott. Az igazgatótanácshoz hasonlóan a felügyelőbizottság

független tagjainak aránya is negatív lineáris kapcsolatot jelez, mely Coulton et al. (2001)

eredményeivel mutat hasonlóságot, melyet azzal indokol, hogy a független tagok ez esetben a

felügyeleti mechanizmusok révén a külső auditorok „helyettesítőiként” vesznek részt a

vállalat irányításában (Goodwin-Stewart& Kent, 2006).

Hozzáteszem, hogy ennek ellenére a szakirodalomban sokkal elterjedtebb az a

feltételezés, miszerint az irányítással megbízott testületek független tagjainak aránya pozitív

kapcsolatban áll a könyvvizsgálati díjjal. Ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy a független

tagok félnek, hogy a reputációjuk csökkenésével és akár anyagi kötelezettségekkel járna egy

esetlegesen materiális hibát tartalmazó pénzügyi beszámoló, másrészt pedig azon egyszerű

okra, hogy a független tagok könnyebben szorgalmazzák a jobb minőségű, ámbár nagyobb

költségekkel járó auditot, hiszen ők nincsenek se közvetlenül, se közvetve kitéve a magasabb

díjak hatásainak – mivel javadalmazásuk mindettől független (Fama, 1980; Carcello et al.,

2002).

Az eredmények rövid összefoglalása után a hipotéziseim alapján, az egyes

hipotéziseket külön-külön tesztelve mutatom be a kapott eredményeket részletesen,

összehasonlítva az elméletben kifejtett korábbi kutatások konklúzióival.

4.3. Hipotézisek tesztelése

H1: Pozitív kapcsolat áll fenn a könyvvizsgálati díj és az audit bizottság erőssége és

aktivitása között.

Első hipotézisemet az audit bizottság aktivitására és erősségére vonatkozóan állítottam

fel, mégpedig pozitív kapcsolatot feltételezve a könyvvizsgálói díjra nézve. Vizsgálatom

során az audit bizottság jellemzőire vonatkozó két változó közül egyik esetben sem találtam

szignifikáns kapcsolatot. Az audit bizottsággal összefüggésben megbízható információk

hiányában mindössze egy változót tudtam a korábbi tanulmányokból adaptálni, mégpedig az

üzleti évben megtartott bizottsági ülések számát, azonban az erre vonatkozó adatok is

korlátozottan voltak elérhetőek, így a 47 vállalat közül mindössze 34 vállalat esetében állt

rendelkezésre adat az ülések számát illetően.

32

Az erre kapott eredmények alapján a táblázatból is kiolvasható, hogy a Pearson-féle

korrelációs együttható 0,127, vagyis ha lenne is, nagyon gyenge kapcsolat állna fenn. Viszont

az F-próbához tartozó szignifikanciaszintből (p = 0,476) világosan látszik, hogy nincs a két

változó közt szignifikáns kapcsolat. A másik változóra, mely az audit bizottság felügyeleti

szerepkörének mértékére reflektál, még gyengébb eredményeket kaptunk (r = 0,047; p =

0,753), vagyis levonható a konklúzió, hogy a 3.2.1. ajánlásra adott válaszok nem

magyarázzák a könyvvizsgálati díjak alakulását. A két változó együttes vizsgálatakor pedig

kimondható, hogy az első hipotézisem a szóban forgó mintára vonatkozóan nem állja meg a

helyét, vagyis elvetésre kerül.

A korábbi kutatásokkal való teljeskörű összehasonlítás az audit bizottság további

jellemzőivel kapcsolatos információk - ezáltal a változók - hiányában nem megoldható, ebből

kifolyólag az összehasonlítás a megtartott ülések gyakoriságának aspektusára korlátozódik. A

„mintaként” szolgáló tanulmányban Goodwin-Stewart & Kent (2006) az audit bizottság

három jellemzőjét vizsgálva éppen ebben az egy tekintetében talált szignifikáns pozitív

kapcsolatot a függő változóval, mégpedig meglehetősen erős magyarázó erőt (R2 = 0,814).

Eredményem viszont megegyezik Carcello et al. (2002) és Abbott et al. (2003) kutatásának

konklúziójával, amelyek a megtartott ülések számát illetően nem találtak szignifikáns

kapcsolatot, bár Abbott és szerzőtársai csak abban az esetben nem találtak kapcsolatot, amikor

az igazgatóság jellemzőire vonatkozó változók is beléptek a modellbe.

Ebből kiindulva elvégeztem egy módosított regresszióelemzést, amely során az

igazgatóságra és felügyelőbizottságra vonatkozó változókat kiszűrtem annak érdekében, hogy

kiderüljön, vajon így már jelez-e szignifikáns kapcsolatot a program. Bár a szignifikanciaszint

lecsökkent p = 0,238-ra, az eredmények továbbra sem mutatnak még trendszerű kapcsolatot

sem.

Az audit bizottsági ülések számának kapcsolatát nem csak regressziószámítással

végeztem el, hanem varianciaanalízissel is ellenőriztem (lásd a 7. számú Mellékletben), hogy

tényleg nincs-e szignifikáns kapcsolat a két változó között. Ehhez három övezetre osztottam

fel az ülések gyakoriságának változóját, és azt vizsgáltam, hogy az egyes csoportokhoz (0-2,

3-4, 5-7 ülést tartó vállalatok) tartozó könyvvizsgálati díjak elméleti átlagai megegyeznek-e.

A varianciaanalízis során kapott F-próba értéke 0,355 p = 0,7037 szignifikanciaszint mellett,

ami azt mutatja nekünk, hogy nincs szignifikáns eltérés a csoportok elméleti átlagai között,

vagyis alátámasztást nyertek korábbi eredményeink.

33

A hipotézist tehát ezek alapján elvetettük, azonban úgy gondolom, hogy ennek

ellenére könnyen elképzelhető, hogy az audit bizottság és a könyvvizsgálati díj alakulása

között van összefüggés. Látni kell ugyanis, hogy egy 34 elemű mintából nem érdemes

messzemenő következtetéseket levonni. A hipotézisem elvetéséhez hozzájárult azoknak a

változóknak a hiánya, melyek kutatásom kimenetelét befolyásolhatták - gondolok itt a

számviteli szakmai felkészültséget, képviseletet vizsgáló változóra, amelyet egy mélyrehatóbb

kutatás keretei között úgy gondolom, érdemes lenne bevonni a vizsgálatba.

H2: A felügyelőbizottság jellemzői és a könyvvizsgálati díj között erősebb kapcsolat

figyelhető meg, mint az audit bizottság jellemzői és a könyvvizsgálati díj között.

Ahogy azt a hipotézis felállításánál kifejtettem, azzal a feltételezéssel éltem, hogy a

magyarországi viszonyok közt a felügyelőbizottság karakterisztikái a hatályos

szabályozásoknak köszönhetően jobban hasonlítanak a szakirodalmakban emlegetett audit

bizottsági ismérvek, mint az audit bizottság jellemzői. Hipotézisemet arra alapoztam, hogy

mivel Magyarországon az audit bizottság intézménye korábban ismeretlen fogalom volt, ezért

sok vállalat a mai napig keresi az új bizottság funkcióját. A jelenlegi szabályozás értelmében a

felügyelőbizottság (annak hiányában az igazgatótanács) független tagjai közül kerülnek ki az

audit bizottság tagjai, ám ezek a valóságban sok esetben teljes átfedésben vannak. Azon

vállalatoknál pedig, akik a törvényi előírás ellenére még nem hoztak létre audit bizottságot,

szinte minden esetben a felügyelőbizottság független tagjai látják el az audit bizottság

feladatait. Látható tehát, hogy ha formálisan meg is alakítják a bizottságot, egyelőre nem

különül el jelentősen az audit bizottság a felügyelőbizottság intézményétől, csupán a

szerepköre bővült.

Kutatásom eredményei ugyan csak részben, de alátámasztják a feltételezésemet: a

három felügyelőbizottságra vonatkozó változó közül kettő szignifikáns kapcsolatot jelzett a

könyvvizsgálati díjjal. A felügyelőbizottsági tagok száma meglehetősen erős (r = 0,797; R2 =

0,635) kapcsolatot mutat, amelyet lefordíthatunk úgy is, hogy a könyvvizsgálati díj alakulását

63,5%-ban magyarázza a felügyelőbizottság mérete. A független tagok aránya negatívan

korrelál (r = -0,692; p = 0,000) a függő változóval, melynek okát az igazgatótanács

változóinál már kifejtettem. A felügyelőbizottsági ülések gyakorisága ezzel szemben nem

34

mutat szignifikáns kapcsolatot (r = 0,255; p =0,219) a könyvvizsgálati díjjal, ami összecseng a

korábban taglalt testületek értekezleteire vonatkozó eredményekkel: kutatásom egyik

irányítással megbízott testület találkozásainak gyakoriságát illetően sem mutat lineáris

kapcsolatot a könyvvizsgálati díjjal.

A második hipotézis helyességét illetően egyértelműen megállapítható, hogy míg az

audit bizottságra vonatkozó változók közül egyik sem, addig a felügyelőbizottság esetén két

változó is szignifikáns kapcsolatot mutat az audit díjjal. Így tehát a felállított hipotézist el is

fogadhatnánk, azonban látni kell, hogy a változók száma és tulajdonságai nem egyeznek meg,

s emiatt nem összehasonlíthatóak. Ráadásul éppen az a változó, amely mindkét bizottság

változói közt szerepel, egyiknél sem mutatott ki szignifikáns kapcsolatot. A hipotézis

eldöntésére megvizsgáltam a szóban forgó változókhoz kapcsolódó Pearson-féle korrelációs

együtthatókat, melyek a kapcsolat szorosságát jelzik. Az r-értékek alapján a

felügyelőbizottság (r = 0,255) fölénye rajzolódik ki az audit bizottsággal (r = 0,127) szemben.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a korrelációs együttható értékének más esetben csak a

megfelelő szignifikanciaszinten van értelme, jelen esetben csupán a hipotézisem eldöntése

érdekében vizsgáltam meg azokat. Összességében tehát elmondható, hogy minden vizsgált

változó kapcsán magasabb korrelációt mutattak a felügyelőbizottság jellemzői, így második

hipotézisemet megtartom.

H3: Pozitív kapcsolat áll fenn a könyvvizsgálati díj és a belső ellenőrzési funkció megléte

között.

Ahogy korábban már említettem, a belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj

kapcsolatának vizsgálatára a belső ellenőrzési funkció meglétére vonatkozó Felelős

Társaságirányítási Ajánlás 2.8.6. pontjára adott válaszokat tekintettem input adatoknak. A

változó tehát egy dichotóm változó, mely 1 értéket vesz fel, amennyiben van, 0 értéket pedig,

ha nincs független belső ellenőrzési funkció. A függetlenített belső ellenőrzést egyelőre

kicsivel kevesebb, mint a tőzsdén jegyzett társaságok fele, 48,9% vezette be. Ami a

könyvvizsgálati díjjal való kapcsolatot illeti, a korrelációkat tartalmazó táblázatból is jól

látszik, hogy szignifikáns kapcsolat (r = 0,520; p = 0,000) áll fenn a két változó között. Ami a

kapcsolat szignifikáns voltát jelzi, hogy a korreláló változókból kialakított lineáris regressziós

modellbe is be tudott lépni ez a változó. Harmadik hipotézisem, miszerint a belső ellenőrzés

megléte és a könyvvizsgálatért fizetendő díj alakulása között pozitív kapcsolat áll fenn,

igazolódni látszik. A kapott eredmények alapján tehát a hipotézist megtartom.

35

Meglepetésre ad okot, hogy a többi változóval ellentétben a belső ellenőrzés megléte

minden kétséget kizáróan szignifikáns kapcsolatot mutat ki már egy ilyen alacsony

elemszámú mintán is, főleg annak tudatában, hogy sem a magyar, sem a nemzetközi

szakirodalomban nincs egyértelmű álláspont a belső ellenőrzés és a könyvvizsgálat

kapcsolatát illetően. Láthattuk ugyan, hogy több nemzetközi kutatás is alátámasztotta a

pozitív kapcsolat tézisét, úgy mint Hay et al. (2008) és Carey et al. (2000) munkája során, és

ugyanerre az eredményre jutott Goodwin-Stewart & Kent, általam már sokat emlegetett 2006-

ban publikált kutatásukban is - bár az ausztrál szerzőpáros számításaihoz a belső ellenőrzési

funkció méretét vette alapul. A belső ellenőrzésre vonatkozó hipotézisem megtartásával én is

tovább erősítem azt a nézetet, miszerint a belső ellenőrzés és a könyvvizsgálat egymás

komplementerei, s a felelős vállalatirányítás első védelmi vonalát együttesen erősítik a

vállalati kockázatok elfogadható szinten tartásáért.

A belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj kapcsolatának bemutatása után kitérnék

röviden azokra a belső ellenőrzéshez kapcsolódó Ajánlásban megfogalmazott pontokra,

melyek átfogó képet adnak a magyar tőzsdei vállalatok belső ellenőrzési gyakorlatáról. Erről a

jelentések 2.8.6., 2.8.7 és 2.8.8 pontja ad felvilágosítást, melynek eredményeit a 2012. évre

vonatkozóan az 5. számú Melléklet tartalmazza.

Bordáné Rabóczki Mária 2012-ben végzett kutatásában látható, hogy az általa a 2010.

üzleti évre végzett vizsgálat óta nem változott jelentősen a belső ellenőrzési gyakorlat: habár a

függetlenített belső ellenőrzési funkciót kialakító vállalatok száma eggyel nőtt, a 2.8.8.

ajánlásra adott válaszok aránya eggyel mozdult a negatív irányba. A Felelős

Társaságirányítási Jelentéseket olvasva azt érzem a legnagyobb hiányosságnak, hogy a belső

ellenőrzési gyakorlat ismertetéséhez nincsenek konkrét szempontok megjelölve, ebből

következően a leíró szemléletű tájékoztatás egyáltalán nem jelenik meg a belső ellenőrzést

illetően. Ez viszont azt eredményezi, hogy a „comply or explain” elv alapján csak az igen,

nem, valamint az azokra adott magyarázatokra támaszkodhatunk, ami sok esetben zavaros,

ráadásul nem fedi a valóságot. Gyakran abból adódik a félreértelmezés a vállalatok részéről,

hogy az Ajánlásban nincs lehetőség a gyakorlott irányítási rendszer feltűntetésére, s ezáltal a

kérdésekre adott válaszok sokszor tartalmilag rossz helyre kerülnek besorolásra (Bordáné

Rabóczki Mária, 2012).

36

A magyarországi belső ellenőrzési körképet elnézve nyilvánvaló, hogy van még hová

fejlődni. Érdekesnek tartom néhány év múlva megvizsgálni, hogy a vállalaton belül független

belső ellenőrzési funkciók elterjedésével arányosan – a pozitív lineáris kapcsolatra alapozva -

vajon az átlagos könyvvizsgálati díjak is emelkedni fognak-e.

Kutatómunkám zárásaként a következőkben egy rövid összegzést nyújtok az általam

elvégzett kutatás eredményeiről, valamint rendszerezem a szakdolgozat legfőbb és

legfontosabb következtetéseit.

37

5. ÖSSZEGZÉS

Diplomamunkám - mint ahogy azt a cím is mutatja – elsődleges céljaként azt tűztem

ki, hogy feltárjam a könyvvizsgálati díj alakulása és a társaságirányítás ellenőrzési funkciói

között fennálló kapcsolatot a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett vállalatokra vonatkozóan. A

téma alaposabb megismerését követően elmondható, hogy tapasztalatom szerint amennyire

gazdag szakirodalom áll rendelkezésünkre e területtel kapcsolatban a nemzetközi porondon,

éppen annyira kevés kutatás témájaként szolgált mindez Magyarországon. Bízom benne, hogy

szakdolgozatommal sikerült értéket teremtenem eme apró, ám egyre nagyobb jelentőséggel

bíró kutatási területen.

A rövid témamegjelölést és bevezetést követően, szakdolgozatom elméleti részében

igyekeztem feldolgozni a témához kapcsolódó legjelentősebb hazai és nemzetközi

szakemberek és szakirodalmárok munkáit. Mint ahogy azt a bevezetésben is említettem,

kutatómunkám alapötletéül az ausztrál szerzőpáros (Goodwin-Stewart & Kent, 2006) The

relation between external audit fees, audit committee characteristics and internal audit c.

műve szolgált. Diplomamunkámat ezen tanulmánnyal analóg módon, ugyanakkor további

szakirodalmi forrásokkal kiegészítve, a magyar viszonylatok figyelembe vételével igyekeztem

megírni.

Az elméleti rész fő célja nem volt más, minthogy tömören, ugyanakkor széleskörűen

bemutassa a társaságirányítás ellenőrzési funkcióit: ehhez először – a későbbi fejezetek

megértése érdekében - górcső alá vettem az egyes funkciókhoz kapcsolódó háttérismereteket

és definíciókat, majd ismertettem azokat a legfontosabb nemzetközi tanulmányokat, melyek

hipotéziseim alapjául szolgáltak. Az elméleti rész első felében tehát bemutattam a felelős

társaságirányítási koncepciót, s kialakulásának történelmi hátterét, illetve részletesen

foglalkoztam a hármas audit funkció egyes elemeinek (belső ellenőrzés – audit bizottság –

könyvvizsgálat), illetve azok egymásrautaltságának vizsgálatával, ugyanakkor kitértem a

magyarországi szabályozás jellegzetességeire is (górcső alá véve a Felelős Társaságirányítási

Ajánlásokat). Ezt követően – az eddigi nemzetközi kutatási eredményeket alapul véve -

foglaltam össze az elméleti rész magvát adó ismeretanyagot, melyben bemutatásra került

többek között az eddigi évtizedek során megválaszolatlanul hagyott kérdés: vajon a

könyvvizsgálati díj és a társaságirányítás ellenőrzési funkciói között kiegészítő vagy

helyettesítő kapcsolat áll fenn.

38

Számos szakirodalmár (Collier & Gregory, 1996; Abbott et al, 2003; Goodwin-

Stewart & Kent, 2006) eredménye szól a pozitív kapcsolatot magyarázó szemlélet mellett,

több kutatás (ld. Elliott & Korpi, 1978; Felix et al., 2001) pedig a negatív irányú, helyettesítő

kapcsolatra ad bizonyítékot. A két eltérő szemléletet az eredmények értékelésénél is

figyelembe vettem ugyan, de elméleti áttekintésemet nem azok mentén, hanem az egyes

funkciók közti kapcsolatokra fókuszálva mutattam be: feltártam az audit bizottság és a

könyvvizsgálati díj, illetve a belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati díj közötti kapcsolatot. Az

elméleti áttekintést követően, a fejezet utolsó részében az ismertetett elméleti modellek

alapján felállítottam a kutatási problémához kötődő három hipotézisemet, melyeket a kutatás-

módszertani, illetve a gyakorlati részben vizsgáltam meg részletesebben.

A hipotézisek teszteléséhez szükséges statisztikai számításokat, és az azok inputját

képező adathalmazra vonatkozó információkat szakdolgozatom kutatás-módszertani részében

tárgyaltam, melynek az átláthatóság kedvéért külön fejezetet szenteltem dolgozatomban, de

azt gondolom, a statisztikai számítások és empirikus részben bemutatott eredmények olyan

szorosan összefüggnek, hogy azok nem értelmezhetőek egymás ismerete nélkül.

A gyakorlati rész tehát a kapott eredmények ismertetése és értékelése mellett a hipotézisek

tesztelését hivatott bemutatni. A hipotéziseim kimenetelét illetően összességében elmondható,

hogy olykor nem várt eredményt hoztak. Így például az elsőként vizsgált, a könyvvizsgálati

díj és az audit bizottság kapcsolatát feltáró hipotézisemmel kapcsolatban személyes

véleményem az volt, hogy ha magyarázó ereje nem is olyan erős, de mindenképp szignifikáns

kapcsolat állapítható meg a vizsgált változók között. Kutatásom azonban nem erősítette meg

ezt a feltételezést, így elvetettem azt. A felügyelőbizottságra vonatkozó hipotézist ugyan

megtartottam, de hasonló korábbi kutatás híján az összehasonlítást nem tudtam megvalósítani.

Úgy gondolom, a kontinentális országokra jellemző, kétszintű irányítási rendszerrel

rendelkező országok kutatásaival összemérve számos érdekes konklúziót lehetne levonni. A

kiegészítő kapcsolatot erősítő hipotézis, mely szerint a belső ellenőrzés és a könyvvizsgálati

díj között szignifikáns kapcsolat áll fenn, szintén meglepetést okozott. Ugyan bíztam benne,

de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alacsony elemszámú mintán valóban találok

szignifikáns összefüggést a két változó között. Úgy vélem, mindezen tény egyértelműen jelzi

a kapcsolat erősségét.

39

Összességében úgy gondolom, hogy szakdolgozatomban az általam kitűzött elsődleges

célt sikerült teljesítenem, és egy átfogó képet tudtam nyújtani a vizsgált elemek kapcsolatáról,

valamint kutatómunkám eredményeiről. Diplomamunkám terjedelmi kereteit és lehetőségeit

ugyan meghaladta volna, de úgy vélem, egy későbbi kutatás során számos olyan tényező van

a dolgozatom kutatás-módszertani eszköztárában, mellyel egy ennél is mélyrehatóbb

vizsgálatot lehetne végrehajtani. Ennek elsősorban sajnos azt gondolom az elérhető

információ mennyisége szab gátat, ami legfőképp a hatályos szabályozásokon múlik, ugyanis

a közzétételi kötelezettség egyelőre csak a tőzsdei vállalatokat érinti. Mindenesetre úgy

vélem, hogy eredményeink megbízhatóbbak tétele a vizsgált elemszám növelésével érhető el,

amelyre vonatkozó adatokat - ha nyilvánosan nem sikerül, akkor - más úton (kérdőívek

kiküldésével, interjúkkal) lehet megszerezni. Hasonlóan a változókra vonatkozóan is érdemes

tovább bővíteni a kört, és felmérni, hogy mely változók állnak szignifikáns kapcsolatban a

könyvvizsgálati díjjal, így például a korábban már említett, audit bizottság tagjaira vonatkozó

szakmai felkészültség meglétével.

Látható tehát, hogy diplomamunkám során törekedtem teljes körű kutatást végezni a

könyvvizsgálati díj és a társaságirányítás ellenőrzési funkcióinak kapcsolatát illetően, mégis

azt gondolom, hogy kutatott témám van olyan szerteágazó, hogy mesterszakos

diplomamunkám kutatási problémájaként is számos, jelen dolgozatban nem tárgyalt területet

lennék képes még feltárni.

40

6. MELLÉKLETEK

1. Számú Melléklet: A társaságirányítás keretrendszerének belső tényezői – az

„irányítással megbízott testületek”13

A társaságirányítás keretrendszere alatt a társaságon belüli és kívüli összetevőket, és

az azok közti, piacgazdasági környezetre vetített összefüggéseket értjük. A keretrendszer

belső tényezői közé soroljuk a tulajdonosokat, az irányítással megbízottakat, valamint a

társaság menedzsmentjét. A társaságirányítás rendszere szűk értelemben véve azokat a belső

szabályokat foglalja magában, melyek meghatározzák e három csoport jogait és

kötelezettségeit, valamint a közöttük lévő kapcsolatokat (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

Az „irányítással megbízottak” kifejezés alatt „azon személyek szerepét értjük, akiket a

társaság felügyeletével, ellenőrzésével, és irányításával bíznak meg. Az irányítással

megbízottak felelősek rendszerint annak biztosításáért, hogy a társaság elérje kitűzött céljait,

elkészítse pénzügyi beszámolóit, illetve eleget tegyen a közzétételi kötelezettségeknek”

(IFAC, 2007, p. 148.).

A nemzetközi gyakorlatban a társaságirányítási rendszereknek két fajtájával, az egy-

és a kétszintű rendszer alkalmazásával találkozhatunk. Ez a struktúra határozza meg, hogy kik

töltik be az irányítással megbízott személyek szerepét. Az egyszintű vagy egységes

irányításnál az igazgatótanács látja el az irányítási funkciót, míg a kétszintű irányítási modell

esetében két testület, az igazgatóság és felügyeleti bizottság együtt hivatott az irányítás

végrehajtására. Az angolszász országok esetében jellemzően az előbbi irányítási struktúra,

ezzel szemben a kontinentális európai országok körében inkább az utóbbi modell a bevett

gyakorlat. Magyarországon A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény

(továbbiakban Gt.) általánosságban a kétszintű irányítási rendszer alkalmazását írják elő,mely

alól kivételt képeznek a nyilvánosan működő részvénytársaságok, akiknek lehetőségük van az

egységes irányítási modellt is alkalmazni (Bordáné Rabóczki Mária, 2011).

13 Az 1. számú Melléklet nagyban támaszkodik Bordáné Rabóczki Mária: Társaságirányítás –

számvitel (1. rész) c. MsC szakos hallgatóknak készített kísérleti jegyzetére

41

Tekintve, hogy az audit bizottság tagjai az „irányítással megbízott” testületek

független tagjai közül kerülnek ki, röviden bemutatom a testületek feladatkörét, melynek

ismerete nem mellesleg az empirikus kutatásomhoz köthető fejezeteiben fontos lesz majd.

Az igazgatóság

Az igazgatóság (igazgatótanács) mindenekelőtt felelős a tulajdonosok felé a cég

jövőbeli hosszú távú működéséért és a menedzsment felügyeletéért. Számos országban

általános gyakorlat, hogy az igazgatóság felelősségi köréhez tartozik a stratégiai célok

kitűzése és megvalósítása, a felsővezetők kinevezése, munkájuk figyelemmel kísérése és

felmentése is.

A Gt. 243. § (1)bekezdése értelmében “az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető

szerve, amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll.

A felügyelőbizottság

A felügyelő bizottság a tulajdonosi érdekek képviselőjeként az igazgatóság működését

ellenőrzi. Tagjai a Gt-ben szabályozott munkavállalói érdekvédelem képviselőitől eltekintve

függetlenek, nem állhatnak alkalmazási jogviszonyban a társasággal.

Menedzsment

A részvénytársasági forma esetében teljesen általános az a gyakorlat, hogy a

tulajdonosi és a menedzsment szerepek szétválnak, a tulajdonosok egyre távolabb kerülnek a

társaság operatív működtetésétől. A menedzsment tölti be a végrehajtó funkciókat a szervezet

működésében, vagyis vezeti a társaságot az irányítással megbízottak felügyelete alatt. Ahogy

az ábrán (2. számú Melléklet) is látható, a menedzsment az irányítással megbízottak felé

tartozik beszámolási kötelezettséggel, akik pedig a tulajdonosoknak számolnak be.

42

2. Számú Melléklet: A társaságirányítási keretrendszer legfontosabb összetevői

3. Számú Melléklet: Az „audit evidence bucket” modellje

43

4. Számú Melléklet: A változók közötti korrelációkat és regressziókat összefoglaló táblázatok

**szignifikáns kapcsolat 0,01 szignifikanciaszinten *szignifikáns kapcsolat 0,05 szignifikanciaszinten

**szignifikáns kapcsolat 0,01 szignifikanciaszinten *szignifikáns kapcsolat 0,05 szignifikanciaszinten

44

5. Számú Melléklet: A módosított modell változóinak korrelációs mátrixa és a

regressziós modell összegzése

ModelSummary

Model R R Square Adjusted R

Square Std. Error of theEstimate Durbin-Watson

1 ,803(a) ,645 ,632 1,10846 2 ,906(b) ,820 ,806 ,80387 3 ,927(c) ,860 ,843 ,72416 1,250

aPredictors: (Constant), FB tagok száma b Predictors: (Constant), FB tagok száma, MFÖ természetes logaritmusa c Predictors: (Constant), FB tagok száma, MFÖ természetes logaritmusa, 2.8.6. belső ellenőrzési funkció d DependentVariable: Könyvvizsgálati díj természetes logaritmusa

45

6. Számú Melléklet: Leíró statisztikák

46

7. Számú Melléklet: Az audit bizottsági ülések gyakorisága és a könyvvizsgálati díj

közötti kapcsolat vizsgálata varianciaanalízissel

Az input fájl neve: C:\Users\Kinga\Downloads\Szakdoga\input adatok\BÉT-adatok új spssportable.msw Független minták egyszempontos összehasonlítása A beolvasott összes eset száma: 47 Csoportosító változó: Acmeetin (No of AC meetingsduringtheyear) Jelölés: +: p < 0,10 *: p < 0,05 **: p < 0,01 ***: p < 0,001 FÜGGŐ VÁLTOZÓ: Logfee (Könyvvizsgálati díj természetes logaritmusa) Csoportonkénti alapstatisztikák Index Acmeetin Esetek Átlag Szórás Min. Max. Ferdeség Csúcsosság 1 0-2 15 8,188 1,611 4,942 10,52 -0,293 -0,559 2 3-4 10 8,388 1,508 5,704 10,60 -0,236 -0,567 3 5-7 9 8,841 2,459 6,908 13,23 1,422+ 0,392 Ha a Ferdeség vagy a Csúcsosság szignifikáns, az a normalitás sérülését jelzi. Elméleti szórások egyenlőségének tesztelése - O'Brien-próba (Welch-féle): F(2,0; 16,0) = 0,746 (p = 0,4901) - Levene-próba (Welch-féle): F(2; 16,9) = 0,687 (p = 0,5167) Elméleti átlagok egyenlőségének tesztelése Hagyományos eljárás, amely feltételezi a szóráshomogenitást: - Varianciaanalízis: F(2; 31) = 0,355 (p = 0,7037) Hatásvariancia = 1,2057, Hibavariancia = 3,3930 Korrelációs hányados (nemlineáris korrelációs együttható): eta = 0,150 Megmagyarázott variancia-arány: eta-négyzet = 0,022 Robusztus eljárások, amelyeknél nem szükséges a szóráshomogenitás: - Robusztus Welch-féle varianciaanalízis: W(2; 17,0) = 0,248 (p = 0,7828) - James-próba: U = 0,516 (p > 0,10) - Brown-Forsythe-próba: BF(2; 19) = 0,321 (p = 0,7290)

8. Számú Melléklet: A független belső ellenőrzési funkció ellátása 2012. évre

47

7. IRODALOMJEGYZÉK

2000. ÉVI C. TÖRVÉNY A SZÁMVITELR ŐL (2000) URL:http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000100.TV(Letöltve: 2013.10.07. 21:54) 2006. ÉVI IV. TÖRVÉNY A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOKRÓL (2006). URL: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0600004.TV (Letöltve: 2013.10.07.

20:56)

ABBOTT , L.J., PARKER , S., PETERS, G.F. & RAGHUNANDAN K. (2003): The association between audit committee characteristics and audit fees. AUDITING: A Journal of Practice & Theory, Vol. 22. p.17-32. ANDERSON, T. & ZÉGHAL , D. (1994): The Pricing of Audit Services: Further Evidence from the Canadian Market. Accounting and Business Research, Vol. 24 Iss: 95. p. 195–207. BARY LÁSZLÓ , BÍRÓ TIBOR , BOROS JUDIT , FEKETE IMRÉNÉ , KRESALEK PÉTER, LUKÁCS

JÁNOS, NAGY IMRE , NYIKOS LÁSZLÓ (2005): Könyvvizsgálat és ellenőrzés. (I. kötet) Magyar Könyvvizsgálói Kamara, Budapest. BORDÁNÉ RABÓCZKI MÁRIA (2011): Társaságirányítás – számvitel (1. rész). Budapesti Corvinus Egyetem, Vezetői Számvitel Tanszék, Budapest. Kísérleti jegyzet MSc szakos hallgatóknak BORDÁNÉ RABÓCZKI MÁRIA (2012): A versenyképesség és a társaságok belső ellenőrzése. Vezetéstudomány, XLIII. évfolyam, 11. szám, Budapest. p. 19-33. BUDAPESTI ÉRTÉKT ŐZSDE ZRT. (2012): Felelős Társaságirányítási Ajánlások. Budapesti Értéktőzsde Zrt. Felelős Társaságirányítási Bizottság, Budapest URL: http://bet.hu/topmenu/kibocsatok/tarsasagiranyitas/felelos_tars_ir.html?pagenum=2

(Letöltve: 2013.10.19. 19:45) BUDAPESTI ÉRTÉKT ŐZSDE ZRT. (2013): Kibocsátók listája URL: http://bet.hu/topmenu/kibocsatok/kibocsatolista

CADBURY COMMITTEE (1992): Report of the committee on the Financial Aspects of Corporate Governance (Cadbury Report). Burgess Science Press (UK), p. 13. URL: http://www.ecgi.org/codes/documents/cadbury.pdf (Letöltve: 2013.09.30 15:45)

48

CARCELLO , J.V., HERMANSON, D.R., NEAL , T.L., RILEY , R.A. (2002): Board characteristics and audit fees. Contemporary Accounting Research, Vol. 19 Iss: 3. Canadian Academic Accounting Association. p. 365–384 CAREY , P., CRASWELL , A. & SIMNETT , R. (2000):The association between the external audit fee and external auditor’s reliance on the work of internal audit. Working paper, Monash University, Victoria. CASTERELLA , J.R., FRANCIS, J.R., LEWIS, B.L. & WALKER , P.L. (2004): Auditor industry specialization, client bargaining power, and audit pricing. AUDITING: A Journal of Practice & Theory Vol. 23, p. 123-140. CÉGVEZETÉS (2002): Az Enron-Andersen-ügy. Hírtőzsde Holding, Budapest, 50. szám URL: http://cegvezetes.hu/2002/06/az-enron-andersen-ugy/ (Letöltve: 2013.10.05. 20:31) COLLIER , P., & GREGORY, A. (1996):Audit committee effectiveness and the audit fee. European Accounting Review Vol. 5 Iss: 2, European Accounting Association, Glasgow. p. 177-198. COSO (2013): Internal control - Integrated Framework. URL:http://www.coso.org/documents/Internal%20Control-Integrated%20Framework.pdf (Letöltve: 2013.10.02. 19:02) COULTON , J., CRASWELL , A.T. & TAYLOR , S.L. (2001): Do board characteristics influence audit fees?Working paper (University of Technology, Sydney and University of Sydney). DELOITTE (2005): Nyilvánosságra hozták a Deloitte Magyarországon végzett felmérését a SOX (Sarbanes-Oxley törvény) betartásáról. Sajtóközlemény (2005.06.01) URL: http://www.deloitte.com/assets/Dcom-Hungary/Local%20Assets/Documents/SOX_060105_hu(1).pdf (Letöltve: 2013.10.02. 18:56) ELLIOTT , R.K. & KORPI, A.R. (1978): Factors affecting audit fees, Appendix Commission on auditors’ responsibilities. In M.F. Shakun, Cost-Benefit Analysis of Auditing, Research Study No. 3. AICPA, New York. EURÓPAI BIZOTTSÁG (2004): A Bizottság ajánlása egy megfelelő rendszer előmozdításáról a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásához (2004/913/EK). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg. URL: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2004:385:0055:0059:HU:PDF

(Letöltve: 2013.10.17. 20:32)

49

EURÓPAI BIZOTTSÁG (2005): A Bizottság ajánlása a jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelő bizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság (felügyelő bizottság) által létrehozott bizottságokról (2005/062/EK). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg. URL: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:052:0051:0063:HU:PDF

(Letöltve: 2013. 10.17. 20:35) FAMA , E. F. (1980): Agency Problems and the Theory of the Firm. Journal of Political Economy, Vol. 88, University of Chicago. p. 288–307. FELIX ,W. L. JR, GRAMLING , A.A. & MALETTA , M.J. (2001): The contribution of internal audit as a determinant of external audit fees and factors influencing this contribution. Journal of Accounting Research Vol. 39 Iss: 3. University of Chicago, Chicago, USA. p. 513-534. GHAURI , P. & GRONHAUG, K. (2011): Kutatásmódszertan az üzleti tanulmányokban. Akadémiai Kiadó, Budapest. Első magyar nyelvű kiadás. Fordította: Németh Ádám GODDARD, A. R. & MASTERS, C. (2000): Audit committees, Cadbury Code and audit fees: an empirical analysis of UK companies. Managerial Auditing Journal Vol. 15 Iss: 7, MCB UP Ltd. p. 358-371. GOODWIN , J. & MUNRO, L. (2007): The Impact of Audit Committee Existence and Audit Committee Meeting Frequency on the External Audit: Perceptions of Australian Auditors. International Journal of Auditing, Vol. 11. Blackwell Publishing Ltd, Oxford, USA. p. 51-69. GOODWIN -STEWART , J. & KENT, P. (2006): The relation between external audit fees, audit committee characteristics and internal audit. Accounting & Finance, Vol. 46 Iss: 3. p. 387–404. GRIFFITHS , D. (2013): Risk based internal auditing – An introduction. Version 3.0., p. 4. URL: http://www.dmgriffiths.com/rbia/files/introduction/rbiaintroductionv3.pdf(Letöltve: 2013.10.02. 21:08) HAY , D., KNECHEL , W. R., L ING , H. (2008): Evidence on the Impact of Internal Control and Corporate Governance on Audit Fees. International Journal of Auditing, Vol. 12. Blackwell Publishing Ltd., Oxford (USA).

IBM (2013):IBM SPSS Statistics URL: http://www-01.ibm.com/software/analytics/spss/products/statistics/ (Letöltve: 2013.

10.20. 18:21)

ICAEW (2012): Guidance on Audit Committees. Financial Reporting Council, London. URL:http://www.frc.org.uk/Our-Work/Publications/Corporate-Governance/Guidance-on-

Audit-Committees-September-2012.aspx

(Letöltve: 2013.10.05. 19:45)

50

IFAC (2007): Handbook of International Auditing, Assurance, and Ethics Pronouncements. International Federation of Accountants, New York, USA. p. 148. URL:http://www.tawfikcpa.com/Assets/documents/2007_IAASB_Handbook.pdf (Letöltve: 2013.10. 11. 23:10) IIA (1999): Barbados Chapter. The Institute of Internal Auditors p.1. URL:http://www.theiia.org/chapters/pubdocs/298/Barbados_Chapter_Information_August_20

10_revised.pdf (Letöltve: 2013.10.04. 23:01) INTOSAI (2004): Irányelvek a belső kontroll standardokhoz a közszférában. Ford.: Ákos Endre. Belső Kontroll Standardok Bizottság, Budapest. p. 57. URL:http://www.asz.hu/modszertan/iranyelvek-a-belso-kontroll-standardokhoz-a-kozszferaban-intosai-gov-9100/issai-9100.pdf (Letöltve: 2013.10.12. 18:24) ISKANDER, M.R & CHAMLOU , N. (2000): Corporate governance: A Framework for Implementation. World Bank Publications. p. 4. DR. KÁNTOR BÉLA (2012): A könyvvizsgáló kapcsolatrendszere. Üzleti Információgazdálkodási és Módszertani Intézet, Miskolci Egyetem, Miskolc. URL: http://gtk.uni-miskolc.hu/files/1556/kv_rsz_kapcsrdsz.pdf (Letöltve: 2013.09.22. 21:38)

KÖZIGAZGATÁSI ÉS IGAZSÁGÜGYI M INISZTÉRIUM (2003): Céginformációs és az elektronikus cégeljárásban közreműködő szolgálat. URL: http://e-beszamolo.kim.gov.hu/default.aspx

MCELVEEN , M. (2002): New rules, new challenges. Internal Auditor ,Vol.: 59, p. 40-47. ISSN 0020-5745 OECD (2004): OECD Principles of Corporate Governance. OECD Publications Service, p. 11. URL: http://www.oecd.org/corporate/ca/corporategovernanceprinciples/31557724.pdf

(Letöltve: 2013.10.12. 18:12)

ROPSTAT (2013): Információ a szerzőkről URL: http://www.ropstat.com/authors.htm (Letöltve: 2013. 10.20. 18:34) SAWYER ET AL . (2003):Sawyer’s Internal Auditing – The Practice of Modern Internal Auditing. The Institute of Internal Auditors, 5th edition.

SHARMA , D.S. (2003):The efficacy of audit committee monitoring of audit quality: Tests of main and interaction effects.Paper presented at AFAANZ Conference, Brisbane, Australia. SIMUNIC , D.A. (1980):The pricing of audit services: Theory and evidence. Journal of Accounting Research Vol.18, Institute of Professional Accounting, USA. p. 161-190.

51

STEIN , M. T., SIMUNIC , D.A. & O’K EEFE, T.B. (1994): Industry differences in the production of audit services. AUDITING: A Journal of Practice and Theory (Supplement). p. 128-142.

VAFEAS, N. &W AEGELEIN , J. F. (2007): The association between audit committees, compensation incentives, and corporate audit fees. Review of Quantitative Finance and Accounting, Vol. 28 Iss: 3. Springer Science + Business Media LLC. p. 241-255.

WALKER , P. L. & CASTERELLA , J. R. (2000): The role of auditee profitability in pricing new audit engagements. AUDITING : A Journal of Practice andTheory, Vol. 19. p. 157–67. WALLACE , W.A. (1984): Internal auditors can cut outside CPA costs. Harvard Business Review, Vol. 62, p. 16–20.

WU, X. (2012):Corporate governance and audit fees: Evidence from companies listed on the Shanghai Stock Exchange. China Journal of Accounting Research (5), China. p. 321-342.