2015/5

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLIII. évfolyam • 5. szám

2015. októberKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIELSEBESTYÉN KÁLMÁN

SELMECZI KOVÁCS ATTILASZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANZIKA KLÁRA

E számot szerkesztette:HALÁSZ PÉTER

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Andó György

Baráthi Ottó ny. szakközgazdász, közíró,Salgótarján

Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, Dombóvár

Dugonics András (1740–1818) író, költõ

Dukrét Géza ny. tanár, a PBMET elnöke,Nagyvárad

Elblinger Ferenc

Erdélyi István dr. a történettudományokakadémiai doktora, Göd

Fábián Borbála dr. történész, Baja

Fehér Zoltán dr. ny. fõiskolai adjunktus, Bátya

Ferencz Gyõzõ újságíró, Zalaegerszeg

Fülöpszállási Székely Gábor

Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, Szeged

Gesztesi Enikõ dr. klasszika filológus,középiskolai tanár,

a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesületelnöke, Szekszárd

Gesztesi Tamás dr. ny. osztályvezetõ fõorvos,Szekszárd

Gulyás Sándor ny. pedagógus, Érd

Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Hála József néprajzkutató, geológus, Budapest

Lukács László dr. néprajzkutató, Székesfehérvár

Miklós Péter dr. egyetemi adjunktus, Szeged

Mukicsné Kozár Mária

Petercsák Tivadar dr. DSc. egyetemi tanár, Eger

Radics Éva dr. phil. Zenemûvészeti Egyetem tanára,Grác

Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest

Sebõ József ??? Veszprém

Szõts Zoltán dr. múzeumigazgató, Bonyhád

Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc

Valentyik Ferenc helytörténész, Dabas

Veress-Bágyi Ibolya informatikus, Budapest

V. Kápolnás Mária

A címlapon a csáktornyai Zrínyi-emlékmû látható(Udvarhelyi Nándor felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Az ezeréves Báta (V. Kápolnás Mária)................................................................................................ 3

Kétszáz éve született Mosonyi Mihály zeneszerzõ (Radics Éva)........................................................ 5

Anyám, Petrik Ilona elsõ világháborús kitüntetése (Dr. Erdélyi István) ............................................. 7

A huszonöt éves Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesülettudományos jelentõsége (Halász Péter) ...................................................................................... 7

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik (részlet) ............................................................. 11

Erdély római katolikus népoktatása (1840–1848) (Sebestyén Kálmán) .............................................. 13

Honismeret és anyanyelvápolás egy szegedi iskolában (Gergelyné Bodó Mária) .............................. 22

HAGYOMÁNY

Fülöpszállás városalapító oklevele (Fülöpszállási Székely Gábor)..................................................... 25

A Csákváron talált fazekas égetõkemencérõl (Lukács László)............................................................ 27

A Bolyai János-kéziratok sorsa (Veress-Bágyi Ibolya) ........................................................................ 29

A tiszaszigeti (ószentiváni) katolikus plébánia két világháború közötti történetérõl(Miklós Péter) .............................................................................................................................. 33

Dabasi Farkas Pali, az elfeledett cigányprímás (Valentyik Ferenc) ..................................................... 36

EMLÉKHELYEK

A Zrinyi-család muraközi emlékhelyei (Udvarhelyi Nándor) ............................................................. 38

Ifjabb báró Eötvös Ignác velencei síremléke (Merényi-Metzger Gábor) ............................................ 42

Egy múzeum születése (Bodó Imre) .................................................................................................... 43

TERMÉS

A XLIII. Honismereti Akadémia elõadásai

A kisebbségek helyzete a Kárpát-medencében (Halász Péter) ................................................... 46

Tolna megye nemzetiségi képe a XVIII. századi újratelepítéstõla XX. század közepének kényszermigrációjáig (Szõts Zoltán) ........................................... 51

A szlovákok Magyarországon (Andó György)............................................................................. 53

Német szakrális emlékek Tolna megyében (Elbingel Ferenc) .................................................... 55

Szlovének Magyarországon (Mukicsné Kozár Mória) ................................................................ 59

A bátyai katolikus rácok letelepedésének körülményei (Fehér Zoltán) .............................................. 62

Dr. Györki Lajos körorvosi életpályája (Dr. Gesztesi Tamás–dr. Gesztesi Enikõ–Kellényi Éva)........ 67

Dr. Horváth István (1939–2005) emlékére (Baráthi Ottó) .................................................................. 71

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) rendezvényei 2015. II. félévében .................. 73

KRÓNIKA

A városmúlt értékeinek mai megmentõi (Ferencz Gyõzõ) .................................................................. 74

XXI. Partiumi Honismereti konferencia (Dukrét Géza)...................................................................... 75

In memoriam

Búcsú dr. Janó Ákostól (1927–2015) (Petercsák Tivadar).......................................................... 76

KÖNYVESPOLC

Tölgyesi József: Veszprém megyei helytörténeti lexikon I. kötet (Sebõ József) ................................. 79

Tanulmánykötet a magyarországi nemzetiségi közösségekrõl (Hála József)...................................... 79

Csiffáry Gergely: Ruszkai Dobó István életrajza (Petercsák Tivadar)................................................ 80

A Partiumi füzetek száz kötete (Dukrét Géza) .................................................................................... 81

Kovács Sándor: Érdi honismereti kaleidoszkóp (Gulyás Sándor) ...................................................... 83

Horváth József: Katonaévek 1950–1956 (Ferencz Gyõzõ) ................................................................. 84

HONISMERETI ÉVFORDULÓNAPTÁR 2016. ............................................................................... 85

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA..................................................................................................... 87

Tisztelt Szerzõink!

Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Wordformátumban szíveskedjenek megküldeni a tatrosmente@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjukfogadni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Az ezeréves BátaTolna megye legdélibb települése, Báta, a többi sárközi falutól

eltérõen nem a mocsár magaslatain, hanem a Sárvíz torkolatánál adombok tövében, közvetlenül a Duna partján fekszik. Régészeti le-letek bizonyítják, hogy az õskori, majd kelta és római korban islaktak a kitûnõ adottságú területen.

Báta elsõ okleveles említése 1015-bõl való, amikor Szent Istvánapécsváradi kolostor fölszentelése alkalmából 41 falut adományo-zott. Ebben a Duna mellett fekvõ Bátatõ nevû halászfalut és határa-it is leírják. Szent László nevéhez köthetõ a bátai bencés apátságalapítása 1093-ban, bár az nem dönthetõ el, hogy õ hozta-e létrevagy csak adományokat és oklevelet adott a meglévõ királyi apát-ságnak. Az elsõ monostor 1241-ben, a tatárjáráskor pusztult el.

A bátai apátság történetérõl számos forrás tanúskodik, a 14. század közepére jelentõs kulturális köz-ponttá vált, a hét egyetemet végzett bencés közül három bátai volt. A Hunyadi-család különös szeretetétaz apátság iránt 1440-re tehetjük, amikor a bátai csatában Hunyadi János legyõzte az Ulászló ellen tá-madó Garai seregét, amiért a király erdélyi vajdává és nándorfehérvári kapitánnyá nevezte ki Hunyadit.Hálából számos ajándékkal halmozta el az apátságot, s családja is osztozott ebben a tiszteletben és sze-retetben.

A Szent Vér ereklyérõl az elsõ adatot a Thuróczi krónikában találjuk, amely már országos hírrõl tu-dósít. Zsigmond király kérésére 1434-ben a pápa azoknak, akik Úrnapján elvándorolnak az ereklyéhez,tíz évig évi negyven nap búcsút engedélyezett.Az ereklyének köszönhetõen Báta a 15. század elejére lá-togatott, országos hírû kegyhellyé vált, az esztergomi érsek kegyurasága alattújabb virágkorát élte. APerényiek1512-ben az ereklyét rövid idõre a siklósi várba vitték.

1526-ban a bátai apátságban tartott haditanácson nevezték ki Tomori Pált és Szapolyai Györgyöt fõ-vezérré, itt gyónt és áldozott utoljára II. Lajos. A vesztes csata után a bencések nem várták be a török se-regeket, hanem a bátai monostor kincseit és a Szent Vér ereklyét Pannonhalmára menekítették, az ek-kor készült leltárból ismerjük a monostor rendkívül gazdag vagyonát. Ekkor még a bencések visszatér-tek Bátára, amit azonban az 1539-es török betörés kincseivel együtt elpusztított, a hódoltság alatt azereklye és Báta egykori búcsújáróhely mivolta feledésbe merült.

A falu és a környezõ települések egy része a török uralom alatt is tovább élt, Báta kikötõjének forgal-ma és vásárai fontossága jelentõsen megnõtt, a gazdag mezõvárost több földesúr is igyekezett megsze-rezni, végül az apátsági javadalommal együtt a szigetvári kapitánynak adományozta Ferdinánd király.

A virágzásnak a 15 éves háború vetett véget, a lakosság száma megfogyatkozott. A katolikus egyházbátai apátjai tiszttartóikon keresztül igyekeztek kapcsolatot tartani a jobbágyok képviselõivel, akik azegyházi járandóságokat beszedték és eljuttatták a királyi országrészbe. Ténylegesen Bátát, Nyéket, Pi-list és Decset tudták a 17. században rendszeresen megadóztatni, ami a települések közti kapcsolatokfenntartását, összetartozását erõsítette. A reformáció hatására a sárközi települések Báta kivételével át-tértek a református vallásra.

A felszabadító háborúk után a bencések nem tértek vissza többé, az apátság ura Jány János, majd Ja-kab lett, ezzel új szakasz kezdõdött az egyesített bátai és bátaszéki uradalom történetében. Fõ törekvé-sük a falvak benépesítése, termelés megindítása, majd növelése volt. A többi földesúrhoz hasonlóannem kevés kedvezménnyel igyekeztek a jobbágyokat a településre csábítani, amit az 1714-ben kötöttszerzõdésben rögzítettek. A természetbeni szolgáltatást hamar felváltotta a mindkét fél számára elõnyöspénzbeli megváltás, a mezõváros lakossága gyorsan szaporodott magyar ajkú lakosokkal. Jány halálautánKollonichZsigmond lett az apát, halála után az uradalmat 1751-ben a Mária Terézia által alapított

3

ÉVFORDULÓK

nemesi akadémiának adományoztak. A korábbi úrbéri szerzõdések még a következõ fél évszázadban isérvényben maradtak.

A 18. században, 1741-ben épült fel a barokk katolikus templom, majd a református templom és is-kola, 1820-ban a klasszicista s, majd kápolnákat, kereszteket emeltek.

A 19. század elején az uradalom új bérlõje évtizedekig hú-zódó pert kezdeményezett a jobbágyi kiváltságok csökkenté-sére, ami egybe esett a Duna szabályozásával, az ártér és amentesített területek mûvelési módjának megváltozásával,ismétlõdõ árvízi károkkal és új haszonvételekkel. A per1846-ban zárult le, ahol elismerték a jobbágytelkeket, elren-delték a Duna által elvett területek felmérését, telekkönyv ésúj szerzõdés elõkészítését. Ebben a stádiumban érte a bátaiúrbéri viszonyokat a jobbágyfelszabadítás. A következõ per-ben ismét a jobbágyok érvei bizonyultak megalapozottnak,telkeik állami megváltás alá estek.

A Duna szabályozásának befejezése, majd a belvízrende-zés az 19. század utolsó negyedének nagy vívmánya a Sár-közben. 1854-ben a Sárvizet Szekszárd fölött vezették a Du-nába, így az lefelé holt vízzé változott. 1872-ben a Dunátóltávolabb elkészült a töltés, ez hozta létre a ma is egyedülállóártéri erdõt, a Gemencet. 1879-ben három nyílású zsilipetépítettek Bátán a töltésbe a belvíz elvezetésére, majd 1896-ban megkezdte mûködését a szivattyútelep a Sárköz belvizei-nek elvezetésére.

A 19. századi vasútépítésekkel jelentõsen csökkent a Du-nának, mint vízi útnak a szerepe, Báta elveszítette közlekedé-si csomópont szerepét 1909-ben a Baja-Bátaszéki vasútvonalmiatt. Az ármentesítéssel, vízszabályokkal, a révbevételekcsökkenésével fontos haszonvételektõl esett el Báta lakossá-ga, de az áradásoktól megkímélt területeken alapjaiban válto-

zott meg a gazdálkodás, amely annak jövedelmezõségét is átalakította: a Sárköz népe a kor általánosfelfogása szerint meggazdagodott.

Az elsõ világháború és a szerb megszállás megpróbáltatásai és a gazdasági válság után megerõsödõbátai gazdatársadalom Fájth Jenõ apátplébános kezdeményezésére felelevenítette a Szent Vér kultuszt,és a pápai bulla kibocsátásának 500. évfordulójára felépítette az egykori apátság helyére a bizánci bazi-lika stílusú templomot, mely azóta is õrzi az ereklye emlékét minden év július elsõ vasárnapján tartottbúcsúval.

Báta természeti környezetérõl is méltán híres, a Holt-Duna partján és a Gemenci erdõ mellett nyúlikel 5 km hosszú fõutcája. A természetvédelmi terület rendkívül sûrû, dús vegetációjú ártéri erdõ, holt-ágakkal, tavakkal, fokokkal, tisztásokkal, amit évente többször is megöntöz a Duna éltetõ vize. Otthontad az õshonos vaddisznónak, gímszarvasnak, fészkelõ- és táplálkozó helyet a vízimadaraknak, többekközött a réti sasnak és a fekete gólyának. Nemcsak a természet, hanem annak szabályozására készültszivattyútelep is figyelmet érdemel, hiszen a második világháború alatt beépített fagázos meghajtásúszivattyúk egyedülálló ipari emlékek.

A bátai emberek jó része évszázadokon keresztül a halászatból élt. Emléküket, életkörülményeiket,a halászatot, halászeszközöket a 19. században épült egyszerû, háromosztatú Bátai Halászház mutatjabe.

A Tájházban a módos parasztcsalád életmódját bemutató kiállítás tekinthetõ meg, leggazdagabb ré-sze a textilgyûjtemény, ahol a bátai katolikus és református vallású viselet teljes vertikumát, a nõi- ésférfiruhákat is láthatják az érdeklõdõk a lakástextíliákkal, szõttesekkel, hímzésekkel, bútorokkal, be-rendezési tárgyakkal és a híres bátaihímestojással együtt. Az udvaron és a présházban a földmûvelés ésszõlõtermesztés, borkészítés eszközeit helyezték el.

Az egykori református iskola mûemlék épületében 2010-ben nyílt meg a Fekete Gólya Ház, melyinteraktív, természettudományi kiállítóhely. A fekete gólyák megismertetésén keresztül számtalanötlettel, játékkal, érdekes információval vezet bennünket a Gemenci erdõbe és a madarak telelõhelyére,Afrikába is.

4

Czencz János (1885–1960) festõmûvész nevével már a 20. század elején találkozunk, pályáját szá-mos kiállítás, díj, elismerés, nemzetközi siker fémjelzi. Életének utolsó évtizedeit Bátán töltötte, lányaitt rendezte be az életmûvét bemutató emlékmúzeumot.

A hagyományokat, múltat nemcsak a múzeumok, hanem élõ néptánc mozgalom is õrzi Bátán.1932-ben alakult meg a Gyöngyösbokréta, nagy sikereket elért el nemcsak itthon, hanem külföldön is.1949-ben a bokréta és a színjátszó csoportok tagjaiból alakult meg a Bátai Népi Együttes, mely a 70-esévekben új lendületet kapott a táncház mozgalomból. Az 1980-as években az új, dinamikus vezetésnekés szorgalmas munkának köszönhetõen Európa számos országába eljutottak, szakmai minõsítéseketszereztek. A rendszerváltás után az együttes egyesületté alakult. A nemzedékváltás után az elmúlt évti-zedben ismét kicsit más irányba fordult az együttes munkája, de az új koreográfiák megtanulása melletttovábbra is felkutatják, õrzik, megújítják a bátai táncokat és dalokat.

A bátai kegyhely és a Szent Vér ereklye 600 éves megünneplésére az elõkészületi években –2013-ban és 2014-ben – október elsõ szombatján gyalogos zarándoklatokat tartottak.

2015-ben nagyszabású rendezvényekkel ünnepelték meg Báta fennállásának ezer, a Szent Vér erek-lye csodájának 600 éves évfordulóját. Augusztus 20-án kenyeret szenteltek a Szent Vér templomban,másnap a Mûvelõdési Ház mellett ifjúsági és turisztikai parkot avattak. Augusztus 22-én rendezték megaz elszármazottak találkozóját, felavatták a felújított településközpontot,milleniumi kopjafát állítottak.Az esõ miatt elmaradt a szabadtéri színpad felavatása, az ünnepi mûsorokat a Mûvelõdési Házban tar-tották meg.

2015. augusztus 23-án millenniumi szentmisét mutatott be a Szent Vér templomban UdvardyGyörgy megyéspüspök. Az emlékév lezárásaként 2015. október 3-én országos eucharisztikus engeszte-lõ lelki napot és zarándoklatot tartanak a kegyhelyen.

V. Kápolnás Mária

Kétszáz éve született Mosonyi Mihályzeneszerzõ1

Méltatlanul mellõzött és csaknem elfeledett zeneszerzõnk, Mosonyi Mihály 200 éve született a nyu-gat-magyarországi Boldogasszonyfalván (ma: Frauenkirchen, Burgenland). Liszt és Erkel mellett a ma-gyar romantikus mûzene megteremtõje, Kodály Zoltán elõtt a magyarság legátfogóbb tervû zenei neve-lõje volt.

A tizenegy gyermek közül õ volt a harmadik a szegény szûrszabó családjában. Már gyermekkorábanmegmutatkozott zenei tehetsége. Autodidakta módon, „amúgy paraszt módra” több fúvós hangszerenmegtanult, ügyesen orgonált, s tíz-tizenkét évesen többször helyettesítette a kántort szülõfaluja monu-mentális barokk búcsújáró templomában. Érezve elhivatottságát a zenei pálya iránt, kántortanítónak ké-szült. Mosonmagyaróvárra került sekrestyésnek, majd a pozsonyi tanítóképzõben tanult, itt ismerkedettmeg a zeneirodalom nagy mestermûveivel. Szülei nem tudták támogatni, így újságkihordást, szép-írás-tanítást, kottamásolást vállalt, majd nyomdai betûszedõként dolgozott, s hamarosan házitanító észenemester lett Pejachevich gróf rétfalui kastélyában. Itt születtek meg elsõ kompozíciói, a négy vonós-négyes, a C-dúr mise; s itt vált kiváló zongoristává. A grófékkal Bécsbe is eljutott. Elsõ zenekari mûvé-nek, a h-moll Nyitánynak elkészültekor, 1842-ben Pestre költözött, s zongoratanárként kereste kenye-rét. Felvette a kapcsolatot a zenemûvészeti körökkel, s szoros barátságba került Erkel Ferenccel. Anegyvenes évek végére nagy tekintélyre tett szert. Nyitányának sikeres bemutatója hozzájárult ahhoz,hogy õt is felkérték a Vörösmarty Szózatának megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába.Egressy díjnyertes dallamát, melyen a Szózatot ma is énekeljük, több mûvében is idézte. A magyarság-hoz való erõs kötõdését bizonyítja, hogy a szabadságharc alatt nemzetõrnek állt, majd a rémuralom alattkülsõségekben is kifejezte hovatartozását, vállalva az ezzel járó hátrányokat. Német nevét (MichaelBrand) is felcserélte szûkebb pátriájára utaló magyar névvel. Hat év boldog házasságban élt Weber Pau-linával. Az asszony halála búskomorságba sodorta, két évig semmit sem komponált. Nem nõsült megújra.

5

1 (Boldogasszonyfalva 1815. IX. 2. – Pest 1870. X. 31.)

Az 1850-es években stílusa merõben új irány-ba fordult. Megismerkedett Wagner lenyûgözõoperáival, Schumann intim mûfajaival, s elemen-táris hatással volt rá Liszt Ferenc Esztergomi mi-séje, melynek betanításában oroszlánrészt vál-lalt, s a bemutatón nagybõgõsként mûködött köz-re. Liszt Mosonyit a legjobb magyar egyházi ze-neszerzõnek tartotta, s felkérte, hogy a kompo-náljon a miséjéhez Offertóriumot és Graduálét.Mosonyi négykezes zongorakivonatot is készí-tett a mûbõl, melyet Bülow és Liszt játszott. Né-met nyelvû operába kezdett, de nem fejezte be:egyre jobban izgatta a magyar zene kérdése.Schumann hatására megírta a Magyar gyermek-világ sorozatát, melyben a népies magyar mûdal-ok fordulatait idézte. Liszt hatására szimfonikuskölteményeket írt. Tanulmányozta a verbunkost,a népies mûdalt és a magyar mûzenét. Elsõ ma-gyar stílusban írt mûve a Tisztulás ünnepe azUngnál a 886-ik esztendõben címû kantáta, amita Hódolat Kazinczy szellemének; a Honvédek; azÜnnepi zene; s a magyar szimfonikus zeneiroda-lom egyik kimagasló alkotása, a GyászhangokSzéchenyi István halálára követett. Kórusmûve-ket és dalokat komponált Petõfi, Arany, Garay ésVörösmarty verseire. Öt felvonásos operát írt

Vörösmarty Szép Ilonka címû költeményére. A honfoglaló magyarokról – Szigligeti Ede szövegköny-vére – Álmos címmel írt drámai fordulatokkal teli operát, melynek bemutatóját nem érte meg: a mû Bar-tók Kékszakállú-ja után tizenhat évvel került elõször színpadra. Mûveiben a magyar népies zenei anya-got tudatosan használta fel. Magyar hangja – mint az egész magyar nemzeti romantika – a verbunkoson,csárdáson és a népies mûdalokon alapult. Hogy az eredeti magyar népzenét nem ismerete, nem ok arra,hogy õt és kortársait felületes magyarnak bélyegezzük, hiszen legjobb meggyõzõdésük és tudásuk sze-rint írtak lélekbõl fakadó – és nem felszínes, külsõséges – magyar muzsikát.

Megalapította 1860-ban az elsõ magyar zenei hetilapot, a Zenészeti Lapokat. Írt beszámolókat Wag-nerrel való találkozásairól, kritikát, vezércikket, összhangzattani leckesorozatot, máig idõszerû reform-gondolatokat. Elsõként fogalmazta meg, hogy a zenei élet szervezését alulról kell kezdeni, melynekalapja a zeneileg mûvelt nagyközönség. S itt volt módja ars poeticájának közzétételére: „a magyar ze-nének mûvészi értelemben vett kifejlesztése által (a német, olasz és francia zeneirály s iskola mellett)teremtsük meg a 4-ik világhírû írmodort is: a magyart!”

Erkellel való barátsága kölcsönös sértõdések miatt egy idõre megszakadt, majd újraéledt, Liszt ro-konszenvét azonban egyre inkább elnyerte, ami levelezésükbõl is kitûnik, s aki a Magyar történelmiarcképekben maradandó zenei portrét rajzolt róla.

Az 1849-ben kivégzett elsõ felelõs magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos gróf végsõ nyughe-lyére való helyezésére gyászzenét írt Libera me Domine címmel, s a koporsó beszentelésekor is az õmûve hangzott fel, a Gróf Batthyány Lajos emlékének címû. fúvóskíséretes vegyes kar. A Libera meDomine komponálásakor nem sejtette, hogy saját gyászzenéjét írja. Szekszárdon együtt ünnepelte név-napját Liszt Ferenccel, Augusz Antallal és Reményi Edével. Hazafele a postakocsi viharba keveredett,õ tüdõgyulladást kapott, s 1870. október 31-én meghalt. „Nem volt szem, mely meg nem siratta” – írta akorabeli sajtó. Az egykori barát, Erkel vezényelte Beethoven Gyászénekét a temetésén. Lisztet mélyenmegrázta barátja elvesztése. Levelében így írt: „Mosonyi halála mindnyájunk szívét mély gyásszal töltiel. Elvesztése elszomoríthat a magyar zenemûvészet érdekében is, melynek õ legnemesebb, legbátrabbés legérdemteljesebb képviselõje volt. Bárki is büszke lehetett vele lépést tartani az általa követett jóúton. Tiszteljük emlékét azáltal, hogy igyekezzünk gyümölcsözõvé tenni példáját és útmutatásait!”

Az utókor még adós: sok értékes Mosonyi-mû még mindig kéziratban fekszik, várat a megjelenésreés a bemutatásra. Remélhetõleg már nem sokáig.

Radics Éva

6

Weber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerzõ ésfelesége, 1840-es évek. (Magyar Nemzeti Galéria)

Anyám, Petrik Ilona elsõ világháborúskitüntetése

Anyám, Petrik Ilona – édesapja Petrik József, édesanyja Navarra Józefa –, 1893. január 21-én szüle-tett Zalatnán (ma Zlatna, Románia), Alsó-Fejér megyében. A polgári iskola elvégzése után a postánáltelefonkezelõi tanfolyamot végzett, és különbözõ helyeken dolgozott a postán, Korondon postamesteris volt. Röviddel az I. világháború kitörése után, 1915 tavaszán jelentkezett a magyar hadsereg gyulafe-hérvári parancsnokságánál, önkéntes polgári frontszolgálatra. Kérését elfogadták, s három és fél hóna-pon át az olaszországi Udine közelében, frontvonalban lett tábori telefonos. Az idõjárástól függõen holsátrakban, hol pedig félig földbe ásott, fából ácsolt, vagy beton bunkerekben teljesített szolgálatot a ka-tonai telefonközpontokban. Hazatérve, frontszolgálatát értékelve, kisezüst vitézségi éremmel tüntettékki.

Miután férjhez ment apámhoz,Erdélyi Ferenchez, akit postai,majd református egyházi adóhiva-tali munkája évekig Nagyváradhozkötött, Erdélybõl elköltözött vele aPartiumba. Anyám – jóllehet büsz-ke volt rá – magas kitüntetését álta-lában nem viselte az állami ünnepe-ken sem, kivéve 1940. szeptember9-én, amikor Horthy Miklós kor-mányzó és felesége, Kolozsvárramenet Nagyváradra érkeztek. A vá-

ros fõterén fogadták és ünnepelték õket a Partium északi részének visszacsatolása alkalmából. Ezen anagy eseményen mindketten ott voltunk a tömegben.

Anyám kitüntetésének történetét természetesen az egész családunk ismerte. Magyar katonai kitünte-tése ellenére, a trianoni békeszerzõdés után, 1921-ben a román posta is meghagyta õt telefonos szolgá-latban, de elõzõleg szó- és írásbeli nyelvvizsgát kellett román nyelvbõl tennie, amit sikerrel teljesített.Nyugdíjazásakor pedig a világháborús fronton teljesített szolgálatát kétszeres idõtartamban számítottákbe, így aztán a románok hét hónappal elõbb küldték õt nyugállományba, még jóval 1940 elõtt.

1944 szeptembere elején kénytelenek voltunk elmenekülni Nagyváradról, anyám egészen 1967-benbekövetkezett haláláig Szentendrén élt nyugdíjasként. Ma már talán nincs élõ ember, aki emlékezne azelsõ nagy világégés kitörésére és annak lefolyására. Halott hõsök, írásos dokumentumok és tárgyak õr-zik az emlékeiket.

Dr. Erdélyi István

A huszonöt éves Lakatos DemeterCsángómagyar Kulturális Egyesülettudományos jelentõsége1

Nehéz, ha nem lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki Lakatos Demeter Egyesület tudományos je-lentõségét akarja felvázolni, egyrészt mert úgyszólván lehetetlen elválasztani egymástól szervezetünktudományos, ismeretterjesztõ és karitatív tevékenységét, másrészt pedig mert legtöbb jelentõs, vagyakár csak említésre méltó eredményünket mindig más szervezetekkel együttmûködve valósítottunkmeg. Persze már önmagában erre a másokat is mozgósító szerepünkre is büszkék lehetünk, a méltányosszerénység keretei között.

7

1 Elhangzott Budapesten, 2015. szeptember 19-én a Lakatos Demeter Egyesület alapításának 25. évfordulója al-kalmából rendezett, Csángó sorskérdések címû konferencián.

A kisezüst vitézségi érem két oldala (Erdélyi Péter felvétele)

A moldvai magyarok mûvelõdéstörténeti, tudományos értékeinek gyûjtése, kutatása, feldolgozásaleginkább ahhoz az erõfeszítéshez hasonlítható, amikor néhány elszánt ember – rendszerint sokkal ke-vesebb, mint amennyire szükség volna – menti, vagy legalábbis menteni próbálja a süllyedõ hajóról arakományt és a legénységet. Persze kérdezheti bárki, hogy miért vagyok ilyen pesszimista? Valóbansüllyed a csángó hajó? Igenis süllyed, mint ahogy minden hagyományos értékekkel megrakott hajósüllyedõben van ezen a globális óceánon. És itt a hajó rakományában olyan kulturális értékek vannak,mint a nyelv, a vallás és az identitás. Ráadásul ez a hajó még állandó kalóztámadásnak is ki van téve, alegénység nagy része pedig sokszor tájékozatlan, vagy még úszni sem tud. Ezen többfrontos közdelemfigyelembe vételével kell megítélni a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület tudomá-nyos tevékenységét, tudván tudva, hogy nem ez volt egyesületünk, közösségünk kizárólagos feladata.De akárhogy és akármiképpen, tevékenységünk indítéka belefért abba a Szabó Dezsõ által megfogal-mazott, tiszteletbeli elnökünk, Domokos Pál Péter közvetítésével kapott szellemiségbe, miszerint „min-den magyar felelõs minden magyarért”. Hiszen a tudományos munka legnemesebb értelemben vett ér-tékmentés.

Már megalakulásunk elõtt ezzel kezdtük – volna, ha hagyják. 1976-ban néhányan összetoboroztukazokat az ismerõsöket, akikrõl tudtuk, hogy érdeklõdnek a csángók kultúrája és sorsa iránt, sõt sokanközülük meg is fordultak a Csángóföldön. Több mint hetvenen jöttünk össze az érdi mûvelõdési otthon-ban és arról beszéltünk: fontos volna, hogy ne csak nézelõdni járjunk Moldvába, de gyûjtsük is mûvelt-ségük elemeit, tájnyelvüket, dalaikat, zenéjüket, szokásaikat, hiedelmeiket, vagyis mindazt a kulturálisörökséget, amit a Kárpát-medencén belüli magyarság már nagyrészt elfelejtett, vagy csak töredékesenismer. Akkoriban készült a Magyar Néprajzi Lexikon és a Magyar Néprajzi Atlasz anyaga, s mint a Ma-gyar Néprajzi Társaság önkéntes gyûjtõk szakosztályának titkára szerettem volna, ha ebbe belekerülneka magyar népi mûveltség csángók által megõrzött elemei is. Felvetõdött továbbá, hogy a Moldvából ho-zott és – lehetõleg múzeumok részére – értékesített néprajzi anyag, meg a csángó publikációink honorá-riumaiból hozzunk létre egy olyan „pénzalapot”, amivel segíthetjük a csángók Magyarországra látoga-tását, vagy az otthonmaradtak kötõdését. Tudományos alapokra szerettük volna helyezni tehát a csán-gók iránti, gyakran inkább csak kalandvágyból, laikus érdeklõdésbõl fakadó társadalmi vonzalmat.

Naiv elképzelés volt! Az államvédelmi rendõrség pár nap múlva már lecsapott a jó szándékú kezde-ményezésünkre, berendelt néhányunkat, fenyegetések, kihallgatások, tiltások következtek, amiket per-sze nem mindnyájan vettünk egyformán komolyan. Mint utóbb kiderült a magyarországi és a romániai„belügyesek” igen jól együttmûködtek annak érdekében, hogy ez effajta érdeklõdést távol tartsák acsángóktól. Szegény Domokos Pál Péternek is el kellett viselnie – több mint hetven esztendõs korára –ezeket a megaláztatásokat. De amikor másfél évtized múlva, ezelõtt 25 esztendõvel, egyesületbe szer-vezõdhettünk, ezt a tudományos elkötelezettséget, ami néhányunknak a Néprajzi Atlasz és a NéprajziLexikon munkálataiba való bekapcsolódást jelentette, és – egyebek mellett – alapszabályunkban ismegfogalmazva felvállaltuk.

Ez alkalommal sem hely, sem idõ, de talán szükség sincs arra, hogy a Lakatos Demeter Egyesületkeretében végzett csángó kutatásokról kimerítõ és teljes képet adjak. Csupán néhány rendezvényünketés kiadványunkat fogom megemlíteni. Mindenekelõtt a Domokos Pál Péter 90. születésnapja alkalmá-ból szervezett konferenciát a Ráday Gyûjtemény dísztermében, ahol 23 elõadás hangzott el – és jelentmeg késõbb –, köztük Fodor István, Benda Kálmán, Barna Gábor, Szabó T. Ádám, Beke György,Csoma Gergely, Limbacher Gábor, Domokos Mária, Lackó Mihály, Demse Márton, Udvardy Frigyesbeszámolói. Ez a nem is teljes névsor, s az elhangzottak tematikája mutatja, hogy egyesületünk tudomá-nyos tevékenysége nem nulláról kezdõdött, hanem a már korábban megindult „csángókutatás” jelesszemélyiségeinek munkájához kívánt keretet nyújtani.

Ezt követõen Libisch Gyõzõ szerkesztésével és Beke György elõszavával két kötetben megjelentet-tük Lakatos Demeter hozzáférhetõ verseit, leveleit és prózai írásait. Ezek a kötetek hatalmas kincsesbá-nyát jelentenek, amibõl eddig sajnos csak kevesen merítettünk a csángó népélet egy-egy szeletének be-mutatásához, leginkább néhány nyelvészeti dolgozat hasznosította névadónk verseinek nyelvi kincseit.Ez a kiadvány pontosan úgy készült, ahogy a Lakatos Demeter Egyesület tudományos munkásságánakjelentõségét elképzeltem: adva volt egy rendkívüli szorgalmú és elkötelezettségû ember (Libisch Gyõ-zõ tagtársunk), aki hangyaszorgalommal összegyûjtötte Lakatos Demeter meglehetõsen szétszórt kéz-iratait, leveleit lemásolta, kötetbe rendezte, egyesületünk pedig anyagi és emberi segítséget szerzett,szervezett mellé, s „kihozta” a köteteket. Aztán terjesztette, egy részüket ünnepélyesen átadta a Nagy-szebenben élõ özvegynek, a szülõfalu szellemi mindenesének, Perka Mihálynak. Úgy, ahogyan azt La-katos Demeter és a szabófalvi csángók megérdemelték.

8

A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület hat füzetben jelentette meg a csángók ha-gyományos értékeivel foglalkozó tudományos és ismeretterjesztõ munkásságunk eredményeit. Az elsõfüzet azt a mintegy másfélezer bibliográfiai tételt tartalmazza, amit a csángó néprajzkutatás helyzetévelfoglalkozó tanulmányom (Eredmények és feladatok a moldvai magyarok néprajzi kutatásában – Nép-rajzi Látóhatár 1994.1-2. 1-38.) készítése, majd a Katolikus Lexikon és az Új Révai Lexikon csángó té-májú szócikkeinek összeállítása során áttekintettem, s úgy gondoltam, hogy hasznos lesz, ha a témávalfoglalkozók rendelkezésére bocsátom.

A füzetek 2. száma a Csángó sorskérdésekrõl 1994 októberében, Újkígyóson rendezett tanácskozás23 elõadásának szerkesztett szövegét tartalmazta.

A 3. füzetben a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület elsõ tíz évének történetét ad-tuk közre.

A 4. füzetben a Domokos Pál Péter születésének századik évfordulója alkalmából rendezett emlék-ülés elõadásainak szerkesztett szövegei olvashatók. Erre az ünnepi konferenciára olyan elõadókat hív-tunk meg, akik a Kárpát-medence különbözõ vidékein munkájukkal képviselték Domokos Pál Péterszellemiségét és vállalták a moldvai csángómagyarok iránti elkötelezettségét. Andrásfalvy BertalanDomokos Pál Péter néprajzi munkásságát méltatta, a csíkszeredai Szõcs János a Csíki Székely Múze-ummal való kapcsolatáról, a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám a Székelység címû folyóiratban megjelentírásairól, a kolozsvári Almási István Domokos Pál Péter népzenegyûjtésének jelentõségérõl, azegyházaskozári – nemrég elhunyt – Albert István Domokos kozári és szárászi éveirõl beszélt, Jáki Sán-dor Teodóz pedig – Domokos Pál Péter „édes testvéreként” – átélt moldvai élményeirõl számolt be. Eb-ben a füzetben kapott helyet Lengyel Gyula és Orbán Ágnes „Domokos Pál Péter nyomában” címû do-kumentumfilmjének forgatókönyve, benne számos fontos adalékkal, a csángók „vándorapostolának”életébõl.

A Csángó füzetek 5. száma egyesületünk akkori elnökének Jáki Sándor Teodóznak 75. születésnapjatiszteletére rendezett tudományos ülés 9 elõadását tartalmazza. Ezek tematikailag a népénekekkel, minta hagyományos vallásgyakorlat egyik legfontosabb elemével foglalkoztak, de többnek volt csángó vo-natkozása is, mint a kolozsvári Tánczos Vilmos Erdély János bogdánfalvi szentemberrõl szóló emléke-zésének, vagy Kõvári Réka a Kájoni Cantionale énekeinek a moldvai csángók közötti szerepérõl szólóelõadásának.

A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület Csángó füzeteinek 6. száma a múlt eszten-dõben jelent meg és a Petrás Incze János születésének 200. évfordulója alkalmából egyesületünk általEgerben szervezett tudományos konferencia elõadásait tartalmazza. Így többek között a kolozsváriTánczos Vilmos számos új adatot tartalmazó legújabb Petrás-kutatásairól számot adó beszámolóját,Barna Gábor elõadását Petrás Incze János egri éveirõl, Iancu Laura Moldva XIX. századi történetérõlkészült beszámolóját, továbbá Trunki Péternek és Domokos Máriának az ünnepelt nyelvtudományi, va-lamint népdalgyûjtõ tevékenységérõl szóló elõadásait.

Ezeken kívül tervben volt még legalább két füzet megjelentetése, de nem volt rá pénzünk. Az egyik-ben a Magyarországon tanuló csángó diákok által falujukról írt kisebb-nagyobb, sok fontos néprajziadatot tartalmazó írásai kerültek volna, a másikba pedig azok az elõadások, amelyeket tagjaink, vala-mint meghívott elõadók tartottak a Lakatos Demeter Egyesület rendszeres összejövetelein különbözõalkalmakkor és témákban. De talán majd még ezek is napvilágot látnak elõbb-utóbb. Hiszen mindenkonkrét adatra, helyhez köthetõ leírásra igen nagy szükség van a csángókkal foglalkozó tudományokkétes és bizonytalan föltevésekkel terhelt világában.

Mint látható, egyesületünk tudományos tevékenységének eredményei elsõsorban a csángókutatásjeles személyiségeinek évfordulói alkalmából szervezett konferenciákon elhangzott elõadásokban fo-galmazódott meg, amiket aztán a csángó füzetekben adtunk közre. Talán folytatható lesz ez a sor a mairangos rendezvény kötetbe szerkesztett elõadásaival, valamint a fiatalon és tragikusan elhunyt MikecsLászló 2017-ben esedékes centenáriumának megemlékezése alkalmával szervezett – szervezendõ –konferencia anyagával. Mert ezek az évfordulók nemcsak arra jók, hogy felfrissítsék emlékezetünket ésfejet hajtsunk egy-egy jeles személyiség emléke elõtt, és nem is csak arra, hogy a moldvai magyarokkulturális értékeit felmutassuk, megismertessük a magyar társadalom jóra fogékony rétegeivel, hanemarra is, hogy lendületet adjon a csángó mûveltség tudományos kutatásának.

A megjelent és a tervezett Csángó füzetek tehát annak a kutató mûhelynek a motorját kívánták és kí-vánják betölteni, ami a Lakatos Demeter Egyesület létezésének egyik fõ értelmét adta azáltal, hogy anyilvánosság lehetõségének megteremtésével ösztönözze a moldvai csángók iránt érdeklõdõket, elsõ-sorban tagjainkat, a minél szakszerûbb néprajzi gyûjtõ- és kutatómunkára, valamint a gyûjtés eredmé-

9

nyének közzétételére. Meg kell azonban mondanom, hogy az egyesület nem tudta, vagy mondjuk úgy:én magam nem tudtam a kívánt mértékben és eredménnyel mûködtetni ezt a munkaközösségnek csakkorlátozott mértékben tekinthetõ egyesületet. Talán a kezdeti munkakörülmények, a hazai és a románi-ai rendõrség által veszélyeztetett állapotok miatti illegalitásra és fél-illegalitásra törekvés állapota voltaz, ami nem kedvezett a közösségi összefogásnak, ami sokszor búvópatak-szerû egyéni akciókra tör-delte a munkánkat. Talán a civil szervezõdés természetébõl adódott az együttmûködés, az egymás kezealá dolgozás feltételeinek hiánya, de az is lehet, hogy „mi már csak ilyen magunknak valók voltunk”. Alényeg az, hogy néhány ritka esettõl eltekintve nem sikerült igazi, tudományos kutatást végzõ munka-közösséggé válnunk. De ha arra gondolok, hogy jó néhány csángó témájú kiadvány megjelenéséhez já-rulhattunk anyagi támogatással, és a legtöbbet be is mutattuk különbözõ tudományos fórumokon, akkorazt hiszem, felismerhetjük azokat a területeket, ahol egyesületünk komoly tudománysegítõ munkátvégzett.

Természetesen ezzel a kívánatosnál – véleményem szerint – csekélyebb mértékû összedolgozással isjelentõs teljesítmények születtek a Lakatos Demeter Egyesület tagjainak munkája nyomán, amiketazonban – bármennyire is jól esne – nem mernék egyértelmûen egyesületünk teljesítményei közé sorol-ni. Sem a magamét, sem a többiekét. Persze egy szépen virágzó fánál sohasem tudhatjuk biztosan, hogyhonnan szívja az éltetõ tápanyagokat és a nedvességet. De hát nem is ez a legfontosabb kérdés, hanemhogy azok a kezdeményezések, amiket néhányan a legsötétebb diktatúrák idején indítottunk a moldvaicsángó értékek és érdekek számbavétele és felmutatása érdekében, az utóbbi két és fél évtizedben szá-mottevõ eredményeket hoztak. Csak a magam munkájáról szólva, a tilosban kezdve, többé-kevésbé ül-dözötten gyûjtött néprajzi anyagot az elmúlt évtizedekben tudtam kiegészíteni, kiteljesíteni, tanulmá-nyokká, könyvekké, tanulmánykötetekké formálni. A sors keserves fintora, hogy a legnehezebb körül-mények között gyûjthettem Moldvában a legértékesebb néprajzi anyagot, hiszen akkor még éltek a ha-gyományos paraszti tudás teljességének birtokában lévõ emberek; ma pedig, amikor már akár kamerá-val, reflektorfénynél is dolgozhatunk, lassan teljesen elfogynak, de legalábbis megkopott az emlékeze-tük.

Amit azonban az 1960-as, 70-es, 80-as években összegyûjtöttem, az ma a tudományt szolgálja. Amoldvai magyarok helynévanyagára, hiedelemvilágára, hagyományos állattartására, növényismeretére,földmûvelésére vonatkozó anyagom immár könyvekben is hozzáférhetõ; a hagyományos teherhordás,veteményezés, árutermelés, kendermunka, szappanfõzés, a terhesség és a tavaszi ünnepkör szokásainakismeretanyaga „Bokrétába kötögetem vala…” címmel kötetbe gyûjtve olvasható; a hagyományosmoldvai halászatra, aratásra, szõlõmûvelésre, a kutak készítésére és használatára vonatkozó írásaim„Cserefának füstje hozta ki könyvemet…” címmel kötetbe rendezve, a kolozsvári Kriza János NéprajziTársaság kiadásában hamarosan hozzáférhetõ lesz.

Végezetül engedjék meg, hogy némi lelkiismeret furdalással, hiszen akárhogy is nézzük, Gyimesbeköltözésemkor mégiscsak cserbenhagytam az egyesületet – kifejezzem a hálámat és tiszteletemet mind-azoknak, akik megmentették, hogy úgy mondjam visszahozták a sírból a Lakatos Demeter Csángó-magyar Kulturális Egyesületet. A tagság azon részének, akik érdeklõdésükkel, valamint azoknak a ve-zetõknek, akik élére állva, a munka dandárját vállalva önzetlenül és áldozatokat is hozva felvették a le-hanyatló zászlót, s forgatják – mikor melyikre van szükség – a kardot és a vakolókanalat.

Mert ez a legfontosabb, kedves barátaim, a vakolókanál, vagyis a munka! Ami nélkül nem terem aföld, ami nélkül nem eredményes tudományos kutatás, nem szervezõdik a közösség, s ami nélkül nemszolgálhatjuk eredményesen a csángók által mindnyájunk számára megõrzött kultúra felmutatását. Aminélkül biztosan veszendõbe megy a süllyedõ hajó és rakománya is.

Halász Péter

10

Tanítómestereink

Dugonics András:

A magyaroknak uradalmaik(Részlet)1

Hogy a mi édes magyar eleink Szittyiában nemcsak laktanak, hanem (úgymint tulajdonokban)uralkodtanak is, az nálunk (azoknak háladatos utóiknál) oly alapos hagyomány, melynek ellene monda-ni éppen annyit tönne, mint délben a napvilágot tagadni. Ezt nálunk a magyar gyermekek is tudják, ésmagokat (fõképpen a Tisza mentében) szittyai magyaroknak mind nevezik, mind neveztetik. [...]

A mostani Magyarországnak (szorosan szólván) határjai ezek: délszakról Szlavónia, Szerbia. Éj-szakról Galícia, Lodoméria és Lengyelország. Napkeletrõl Erdély. Napnyugotról Németország. Hossza90, szélessége 60, követközésképpen annak udvara 5400 derekalt mértföldek. Anyavárosa Buda. Hapedig Magyarországhoz tartozandó tartományokat, melyeket mostanában igaziban bírunk, mértékrevönni akarjuk, azoknak – ha együtt volnának – hossza 120, szélessége 90, következésképpen udvara10800 derekalt mértföldek. Esztendõnként kihajtatnak Magyarországból és eladatnak százötven-ezerökrök. Négyszázezer sörtések, ötvenezer lovak. Azt mondja Neisinger, hogy Magyarországban (szoro-san szólván) nem több lakosok volnának, mint háromilliomon fölül még százhetvenezren [...].

Országunk címere a hatodik pajzsban találtatik. Ennekudvara egy függõs hosszal ketté vagyon vágva. Udvaramind a két résznek vörös szín. Bal felõl vannak négy fehérövedzetek, melyekrõl azt szokták közönségesen mondani,hogy ezek a mostani Magyarországnak négy fõvizeilögyenek, melyeket még a régi magyarok ily együgyû ver-sekbe szorítottak:

Duna, Tisza, Száva, Dráva,Aki ezt nem látta, gyáva.Száva, Dráva, Duna, Tisza,Nem magyar, ki ezt nem issza.

A négy fehér övedzeteket még Szent István idejébenhordozta a pajzs, valamint egy régi képbõl kitetszik, mely aBécsi Császári Könyvtárban szemléltetik. Ez pedig SzentIstvánnak képe, melynek mellvasán kitetszenek ezen anégy övedzetek.

Vannak olyan írók is, kik azt vitatták, hogy ezek a négyövedzetek valaha Pannóniának címörei voltanak, (lásdazonban az 5. pajzsot). Ha ez így vagyon, akkor kölletött ezen négy övedzeteket Magyarországcímörjévé tönni, midõn (Árpád uralkodásának utolja felé) Pannóniát a tótoktól elvöttük, és azt Magyar-országgal összeforrasztottuk. [...]

11

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 275 éve született Dugonics András piarista szerzetes, egyetemi tanár, író (Szeged 1740. okt. 17. – Szeged,1818. júl. 25). Kortársai halálakor így méltatták: „Az erkölcsnek és tudományoknak áldozott élete, a tanításbanfáradhatatlan fáradozásai, számos és becses munkái, melyekkel a magyar literatúrát oly dicsõségesen gyarapí-totta, neki a magyaroknál mindenkor fennmaradandó nevet szereztek”. Az évforduló alkalmából „Pest–Po-zsony, 1801. 13, 30–45) idézünk, az ábra is onnan való. Az írásmódot a maihoz igazítottuk, de meghagytuk aszerzõ nyelvének jellegzetességét, az özõ nyelvjárási szóalakokat. (A Szerk.)

Tehát Magyarország pajzsának jobb kéz felõl lévõ részére tekintvén, ottan három nevezetes dolgok-ra találunk, melyeket (szoros foglalatra nézve) különösen Magyarország címörének lönni mondhatunk.Elsõ és legalsó a háromdombú högy. Második a középsõ, ama középdombnak tetején a korona. Harma-dik és legfölsõbb a koronából felemeltetött fehér köröszt. Mindezekrõl különösen fogok szólani.

1. A kettõs fehér körösztrül

A magyarországi címörnek többi részei között legrégibbnek találom a kettõs fehér körösztöt. SzentIstvánnak idejétõl fogva egész Zsigmond királyig (tovább mintsem négyszáz esztendeig) csak magáno-san volt ama köröszt a pajzsnak jobbján.

Ezt a fehér körösztöt Szent István adta az ország címerjéhöz, pedig abból az okból, hogy a körösz-tény hitre való megtérésnek ezzel örök emlékezetöt adjon, és meghálálhassa Szilveszter pápának jó vol-tát, ki néki és utána következendõ magyar királyoknak különösen megengedte vala azt, hogy az ezüst-bõl formáltatott kettõs köröszt (megkoronáztatásoknak dicsõségös idején) elõttük vitettessen, úgymintapostoli hivataluknak jeléül.

Ez a kettõs fehér köröszt pedig nem úgy tétetött az ország címörjei közé, mintha annak másutt helyetnem engedtek volna. Reányomták királyaink a pénzökre is. Magam szemeimmel láttam IV. Béla kirá-lyunk pénzét, melynek egy részén csupán ezen kettõs köröszt vala, minden más hozzáadás nélkül, melyjele annak, hogy a címörnek más részei sem Istvánnak, se IV. Bélának idejében helyet nem foglaltak azország címörében, se a pénzek lapján. Lássuk tehát, mikor jutottak oda a címernek követközendõ ré-szei.

2. A háromdombú högyrül

Ez a háromdombú högy (mely országunk címörének jobb kéz felõl másika) sokkal késõbbre jutott amagyar címörhöz. Bizonyos az, hogy Szent István után közel harmadfélszáz esztendeig, tudniillik Bé-lának (ama negyediknek) uralkodása végéig (amint ezelõtt is mondám), csupán a kettõs fehér körösztlátszatik a magyar pénzeken.

De még Nagy Lajos idejében se látni azt a háromdombú högyet 1358-nak tájában. Vagyon ugyanBécsben egy Magyarországrul írt Krónika, melyet egy nevetlen ember (gyönyörûen és igen szorgalma-tosan el is készítve) magának Nagy Lajosnak ajánlott. Ennek a könyvnek elején mind Nagy Lajosnak,mind Magyarországnak címöre világosan vagyon, és igen nyilvánosan, lefestve, de a kettõs fehérköröszt alatt mégse látszatik a háromdombú högy, hanem egyvalami talp, melyen a köröszt állva nyu-godni tetszik.

Én mintegy bizonyosnak lönni állítom, hogy Zsigmond királyunknak (Nagy Lajos vejének) ideje tá-jában (1413-ban) tétetött a magyar címör közé ama háromdombú kis högy; mert ezen most említöttZsigmond király (a tanuló ifjaknak alkalmatosságukra) egy Akadémiát szörzött Budán, melynek paj-zsát így írja le (a konstanciai közönséges gyüleközetnek pöcsétjei közül) Péterfi: Ennek udvara kétfelévan vágva. Az alsó kék, melyen egy vörös könyvet tart egy emberi (én úgy véleködöm: hogy papi) kar.A fölsõ udvar vörös, melyen vagyon egy háromdombú högy és a högybe szúrva a kettõs fehér köröszt.

Ezt a most említött Budai Akadémiának régi címörét Mária Terézia királynénk 1780-ban (midõn azUniversitással Budára lakni lejöttünk) a királyi tanulmányoknak mindenségéhez alkalmaztatta, és atöbbi között azzal mostanában is élünk Pest városában. Zsigmondnak idejében vétetõdött tehát a ma-gyar címörnek részei közé a háromdombú högy, mert osztán Korvinus Mátyás királyunk idejében(1460-ban) annak vert pénzein nyilvánosan vannak kidomborodva.

Azt mondják némelyek, hogy ezen háromdombú högyek nem egyebek lögyenek, hanem Magyaror-szágnak három legmagosabb s ugyanazért legnevezetesebb högyeik, úgymint Tátra, Fátra és Mátra. Haez így vagyon: Tátra högye Szepes vármegyéjében áll föl, nem messze Késmárktól. Fátra Liptó várme-gyéjében vagyon. Mátra Heves vármegyéjében nem messze Gyöngyöstül.

Mivel tehát ez a háromdombú högy (amint ezelõtt elég világosan vitatám) Zsigmond királyunk ide-jében érközött az ország címörébe, el lehet gondolni, minõ hitelt érdömölnek azok a deák versek, melya pannóniai högyön lévõ benediktinusok Szent Márton nevû klastromokban a belsõ udvarba nyíló kapufölött így olvastatnak: [...] „Ösmérd meg Pannóniának szent három dombját, oh Magyar! Még éltébenSzent Márton sokszor imádkozott itten. István vezér itt vetötte a hitnek alapját. És e helynek apátja Ró-mába sietvén koronát ugyanazon István a többivel együtt az ország címörévé röndölte, hogy az ájtatos-ság és a régi hit az országban örökre megmaradjon”.

12

3. A högy közepetti kis koronárulA középhögyre tétetött kis korona legkésõbbre jut a magyar címöröknek részei közé. Míg országun-

kat a magyar királyok és ezek után a vegyesek igazgatták, ez se az ország zászlóin, se a magyar pénze-ken nem látszattatik.

Minekutána az ország az ausztriai német királyoknak kezeikbe került, attul fogva látszatik a magyarpénzeken kidomborítva. Ferdinánd az elsõ, ki Zápolya János után elsõ királyunk vala az ausztriai ház-ból, az én ítéltem szerint elsõ is volt, ki azt a magyar címörnek részévé tétette. Ez abból bizonyosodikmeg, mivel ennek a császárnak és egyszersmind királyunknak is (mihelyt Magyarországnak kormányátkezeibe vötte) egész föltétele az vala, hogy mind a vármegyéknek, mind sok királyi városoknak pöcsét-jeit megváltoztassa, amint is megváltoztatta. Meglehet tehát, hogy ekkor változtatták meg az országétis, hozzáadván a kis koronát.

Ez pedig még abból is kitetszik, hogy Zápolya János királynak fia, Zsigmond szabadságot kér I. Fer-dinándtól, hogy aranypénzt verettethessen, és az ország címörébe azt a kis koronát beiktathassa. Ezt né-ki megengedte Ferdinánd. Elég az, hogy már II. Mátyás idejében (aki Ferdinánd után ötvenöt esztendõ-vel élt, már széltében látszattatott a kis korona.

4. A pajzs fölött lévõ nagy koronárólValamennyi pajzsokat szemlélsz ezen könyvemben, mindazokon fölül vagy elõször nincsenek koro-

nák, vagy másodszor ha vannak is, azok olyanok, melyek az egész fejet bé nem takarják, hanem csak ahomlokon, halántékokon (avagy vakszemeken) és a fõnek hátulján megyen körösztül. Az ilyen koroná-kat a gorögök diadémának nevezték, a deákok cinctusnak; magyarul se mondhatjuk igazán koronának,hanem inkább karikakoronának.

Csak éppen Magyarország pajzsa fölött vagyon az igazi korona, melynek nemcsak karikája van, ha-nem annak föle (amint azt két szemeimmel láttam Budán I. Ferenc császárunknak megkoronázása ide-jén) aranyszálból bordáztatott vászonnal bé vagyon alól takarva. Ennek a magyar koronának vannakalája vetve a többi karikakoronák.

Ezt a magyar koronát (amint a hatodik pajzsban kitetszik) annak nagyobb szentségére nézve két an-gyalok tartják, bizonyosan annak örök emléközetére, hogy ezt a nagy szentséget angyalnak megjelené-se után adta Szent Szilveszter pápa Szent Istvánunknak, Magyarország vezérjének és ekkor elsõ kirá-lyának. [...]

A pápának levelébõl kitetszik, hogy õ küldötte Szent Istvánunknak a magyar koronát, és azt a koro-nát, melyet a lengyel vezérnek számára készíttetött ezelõtt. Bizonyos az is, hogy evvel a koronával ko-ronáztatott meg Szent István, Bizonyos az is, hogy ennek a római koronának köletött lönni mind kariká-jának, mind a karikára körösztül tétetött két abroncsának, mivel a korona béfödözött vala.

Jó barátok lévén Michael Dukasz görög császár és II. Gejza magyar király, amaz ennek egy aranykarikakoronát ajándékozott; és mivel igen szép volt és a római karikánál tágasabb, a római karikát ebbea karikába igazították, és így a két karikából egy korona leve. Így tehát a mi mostani koronánk akonstancinápolyi és az elõbb küldetött római két karikákból áll összeszerkesztve, megmaradván annakfölsõ római két abroncsa, melyek körösztül vannak téve a selyemszálakból összebordázott vásznon,mely a királynak fejét béfödi.

Erdély római katolikus népoktatása(1840–1848)

A magyar mûvelõdéstörténet szerves része az erdélyi magyar iskolatörténet, az pedig szorosan kap-csolódik a magyarországi mûvelõdéstörténeti kutatásokhoz. A népoktatás történet olyan gazdag haj-szálgyökér-hálózat, amely a magyar mûvelõdéstörténet szinte minden vetületét átszövi. Idõszerû, hogyaz erdélyi magyar népoktatás történet súlyának megfelelõen elfoglalja helyét a magyar mûvelõdéstörté-netben, és ezáltal hozzájáruljon a teljes neveléstörténeti valóság bemutatásához.

A következõkben az erdélyi római katolikus népoktatás történetével foglalkozunk, kiemelve néhányalapvetõ kérdést, mint a kisiskolák hálózatának kialakulását, a tanítók személyét, képzettségét, az isko-lalátogatást, az oktatás anyagi feltételeit, anyagát és módját stb. A tanulmány az elsõdleges levéltári for-rások, mindenekelõtt a vizitációs jegyzõkönyvek anyagának felhasználásával több ismeretlen adattalgazdagítja a szakirodalom által rendelkezésre álló eddigi tényanyagot.

13

A történelmi elõzményekNeveléstörténeti irodalmunk szerint a Szent-István által alapított erdélyi katolikus egyházkerület te-

rületén a XIV–XV. században már mûködtek városi, mezõvárosi és falusi plébániai iskolák. Az1332–37-es pápai tizedjegyzékek szerint az erdélyi római katolikus püspökség területén 13 fõesperes-ség alatt 605 plébánia létezett.1 Hogy hány plébániának volt iskolája ebben az idõszakban azt a kutatá-sok mai szintjén megállapítani nem lehet. Békefi Remig szerint Erdély területén 1540-ig 1 káptalani is-kola, 16 városi és l09 falusi iskola mûködött.2 Boga Alajos a káptalani iskola és a városi iskolák mellett126 falusi iskolát említ.3 Mászáros István a mûködõ közép- és alsó szintû iskolákról megjegyzi, hogyszámuk az említettek többszöröse volt, csak a források pusztulása miatt nem maradt róluk feljegyzés.4

A XVI. század közepén létrejött az önálló erdélyi fejedelemség és ezzel nagyjából egy idõben az or-szágot meghódította a reformáció. Az erdélyi katolicizmus számára nehéz idõk, az „elesettség százada”következett. 1553-ban az erdélyi római katolikus püspök távozni kényszerült az országból, 1556-ban akatolikus egyház vagyonát szekularizálták, a kolostorokat lefoglalták, templomainak, plébániáinak na-gyobb részét elveszítette. A katolikus papok és iskolamesterek száma is jelentõsen csökkent.

A XVII. század során az erdélyi római katolikus egyházat gyakran érték sérelmek, bár a protestánsfejedelmek idõnként toleráns intézkedéseket is hoztak. Így 1617-ben Bethlen Gábor fejedelem megerõ-sítette a csíksomlyói ferences kolostor kiváltságait. A kolostor Csík-, Gyergyó-, Kászonszék szellemiközpontja volt, falai között folyt a papok és az iskolamesterek képzése. A nagy-fejedelem idején léte-sültek az alcsíki katolikus iskolák.5 1618-ban Bethlen Gábor a katolikus egyház gondjain vikárius kine-vezésével próbált enyhíteni, a paphiány pótlására pedig engedélyezte a licenciátusi intézményt.1635-ben I. Rákóczi György fejedelem megengedte Kozma Péter katolikus esperesnek, hogy Három-szék és Fehér vármegye katolikus egyházközségeiben vizitációt tartson. Ezek az intézkedések a katoli-kus iskolamesterek és deákok számának növekedését eredményezték: 1614-ben Csíkszék 21 települé-sén 5 iskolamestert és 43 deákot említenek a források, 1643-ban már 15 iskolamesterrõl és 60 deákróltudunk.6 Apafi Mihály (1662–1690) fejedelem Erdély belsõ egyensúlyának megteremtésére törekedett,toleráns magatartása lehetõvé tette a katolikusok egyes jogainak érvényesülését, mûvelõdéspolitikájapedig kedvezett a népoktatás kiszélesedésének, a katolikus iskolázás fejlõdésének is.

A XVII. század utolsó évtizede nagy változásokat hozott az erdélyi fejedelemség életében: 1691-benaz erdélyi rendek elfogadták a Diploma Leopoldinumot, és ezáltal az ország sorsa másfél évszázadra aHabsburg dinasztiához kötõdött. Ezektõl az évektõl kezdve az erdélyi katolikusok térnyerése fokozato-san növekedett, a Habsburg államvezetés hathatósan támogatta a rekatolizáló törekvéseket és ennek ke-retén belül a katolikus iskolák szervezését. 1697-ben Illyés András „választott” püspök Csíksomlyónkiadott rendeletében a plébánosok kötelességévé tette az iskolák újjáépítését, felügyeletét, a szülõknekpedig szigorúan meghagyta, hogy gyermekeiket iskolába járassák.7 1716-ban az erdélyi római katoli-kus püspökséget újjászervezték, az új püspök Mártonffy György (1713–1721) még ebben az esztendõ-ben meglátogatta Csíkszék katolikusságát, ahol Felcsíkban és Alcsíkban 20 plébániát és 23 iskolát ta-lált. A püspök utasította plébánosait, hogy az iskolák mûködéséhez szükséges anyagi feltételeket te-remtsék meg, elsõsorban az iskolamesterek lakását, kinevezésük jóváhagyását pedig vikáriusára bízta.8

Ebben az idõszakban a kisiskolákat triviális iskoláknak nevezték és a fiú és leánygyermekek látogatták.Az iskolát az egyházközség (plebánia) tartotta fenn, a parochus ellenõrizte, az archidiakónus (esperes)vizitálta.

Új fejezetet jelentett az erdélyi oktatásügy történetében Mária Terézia (1740–1780) uralkodása, akimegkezdte a felvilágosult abszolutizmus elveinek megfelelõ egységes iskolarendszer kiépítését. Elsõlépésként investigátiót9 rendelt el az erdélyi iskolák állapotáról. Bajtay József Antal (1760–1772) kato-likus püspök 1763. évi felterjesztése szegényes képet festett az erdélyi katolikus iskolák állapotáról,1772. évi felterjesztésében az elmaradottság okát az egyház, az iskolamesterek és a szülök nehéz anyagi

14

1 Boga Alajos: A katolikus iskolázás múltja Erdélyben. Kolozsvár 1940. 5.2 Békeffy Rémig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Bp. 1906. 52.3 Boga 1940. 16.4 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között. Bp. 1981. 187.5 Antal Imre: „Tisztesség adassék”. Lapok a csíkszeredai római katolikus fõgimnázium történetébõl. Csíkszere-

da,1991. 12.6 Szõcs János: Falusi iskolák Csíkban. RMDSZ-Értesítõ. Csíkszereda 1990/12.7 Boga 1940. 52.8 Uo.9 helyzetfelmérés

helyzetében látta. Véleménye szerint a tanítók megélhetéséhez 50–60 forint évi fizetésre lenne szükség,amit az egyház képtelen megadni.10 Ezekben az években az erdélyi katolikus egyházmegyében 150 ka-tolikus elemi iskola mûködött.11 1774–1775-ben Mária Terézia népoktatási rendelkezéseket bocsájtottki Erdély számára, mely elõírta az egy-, két- és háromtanítós iskolák tananyagát, a tanítok fizetését,majd megjelent a Norma Regia (1781) a Ratio Educationis (l777) erdélyi állapotokra alkalmazott válto-zata. II. József (1780–1790) idején hozott intézkedések, a jozefinista mûvelõdéspolitika a katolikus is-kolaügy fejlõdését idõlegesen visszavetették ugyan, de az oktatás-nevelés kérdése tulajdonképpen ek-kor emelkedett közügyi rangra.

Az iskolamester

A feudalizmuskori falvak világában a tanítónak igen jelentõs szerep jutott, „...lehet látni egész falva-kat – írja Apáczai Csere János –, amelynek szeme, füle, nyelve egyedül ... az iskolamester...”. A tanítóegyházi személy (persona ecclesiastica) és mint ilyen részese az egyházi személyeket megilletõ kivált-ságoknak: adót nem fizet, katonáskodásra nem fogható, az egyházi bíróság ítélkezik felette stb.

Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben az iskolamesterek, segédtanítók, harangozók nagy többsége sze-mély szerint is nemes ember, nevük mellett gyakran olvasható az erre utaló megjegyzés: székely nemes(siculus nobilis), lófõ-székely (primipilus) vagy szabad gyalog székely (pixidarius). 1731-ben SorgerGergely római katolikus püspök vizitációja során az említett terület 25 településén az iskolamesterekközül: 3 székely nemes, 14 lófõ-székely, 1 privilegiatus és 1 libertinus.12 Hat településen a tanítók társa-dalmi hovatartozását nem említi a vizitáció.

A tanítók, harangozok társadalmi hovatartozása a késõbbiek során nem változott: az 1823. évi vizi-tációs jegyzõkönyvek szerint a csíkszentdomokosi iskolamester Kristály Márton, a csíkcsicsói haran-gozó Mihály Ignác lófõszékely, a csíkdelnei iskolamester Antalffi József a gyergyóalfalusi harangozóKádár Antal pedig nemes gyalogszékely.13 Érdekes, hogy Marosszéken a XVIII. század második felétõlkezdve a mesterek sorában alig találunk nemesi származásúakat és erdélyi viszonylatban is számuk ele-nyészõ.

Az iskolamesterek választása (alkalmazása) az egyházközségek kiváltságai közé tartozott. A meste-reket rendszerint Szent-György naptól (április 24.) alkalmazták a parochus és az esperes jóváhagyásá-val. A mester közvetlen elöljárója a plébános volt, életmódját, mindennapi életét az egyházi törvényekés elõírások, a közösség hagyományos erkölcsi normái szabályozták. A választott személy általábanhármas hivatalt viselt: kántor, iskolamester és orgonista volt. Kötelessége a gyermekek tanítása mellettaz egyházi szertartásokon való részvétel, a templomban való orgonálás, a temetéseken való éneklés.

A vizitációs jegyzõkönyvek pontosan feljegyezték az iskolamesterek életrajzi adatait, az általukvégzett iskolát, pályájuk állomásait.14

Az erdélyi római katolikus kisiskolákban szokás volt, hogy a 18–20 évesen végzett fiatal iskolames-terek néhány évig egy tapasztaltabb tanító mellett mint segédtanítók promagister, instructor vagy mintharangozók (campanator) mûködtek, tanulták a mesterség fogásait.

A XVIII. században és a XIX. század elsõ felében az erdélyi római katolikus mesterek többségükbenCsíksomlyó, Kánta, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely középfokú iskoláiban szerezték is-mereteiket. Az erdélyi római katolikus egyházmegye újjászervezése után Kolozsvár lett a fejedelemségiskolaközpontja. Az 1731. évi vizitáció szerint Csík-, Gyergyó- és Kászonszék iskolamesterei a jezsui-ta-atyáknál tanultak: Kolozsváron nyolcan, Székelyudvarhelyen hárman, Gyulafehérváron egy mester.

A XVIII. század végén és a XIX. század elsõ felében a legtöbb iskolamestert, segédtanítót, harango-zót Csíksomlyó és Kanta gimnáziuma adta.15 1770–1846 között a csíksomlyói gimnázium tanulóinak88,5 %-a Csík-, Gyergyó- és Kászonszékbõl származott. Az 1823. évi vizitációs jegyzõkönyvek szerint

15

10 Bajtay József adatait közli: Mészáros 1981. 654.11 Boga 1940. 54. 1840-ben 200 római katolikus iskolát említenek (Köpeczi Béla: Erdély története. Bp., 1988.

III. kötet. 1259.) Kõváry László 1843-ban 223 katolikus iskoláról tud. (Erdélyország statisztikája. Kv. 1847.292.)

12 Kovács András – Kovács Zsolt: Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzõkönyvek és okmányok I.1727–1737. Kolozsvár 2002., közli Sorger Gergely püspök vizitációját.

13 Vizitációs jegyzõkönyvek. 1823. Gyulafehérvári Érseki és Fõkáptalani Levéltár (GYEFKL). I. Püspöki Levél-tár. 6. Canonica Vizitaciones. A továbbiakban csak a vizitáció évét és helyét közlöm.

14 Uo.15 Sávai János: A Csíksomlyói és Kántai iskola története. Szeged 1997.

Antalfi József csíkdelnei tanító a humanitás tagozatot végezte, Juhász János ugyanoda való harangozópedig a poétikai osztályba járt.

1848-ban a kézdi-orbai kerület római katolikus tanítóinak döntõ többsége – az összeírt 52 tanító kö-zül 45 – a kantai gimnáziumba járt. Erdélyben 1848 elõtt a tanítóképzés intézményesített formája nemvalósult meg, de ennek igényét jelzõ próbálkozások több alkalommal is történtek. Csíksomlyón1712-ben „az két Deák Inas” fizetésérõl szólnak tudósításaink, bizonyára azokról a tanulókról, van szó,akik az iskolamesteri pályára készültek.

Megjegyezzük, hogy az erdélyi római katolikusoknál – a protestánsoktól eltérõen – a lelkipásztor ésaz iskolamester végzettsége között jelentõs az eltérés. A XVIII–XIX. század fordulóján a lelkipásztorképzése hosszabb ideig tartott, a pappá szentelés ugyanis a teológia elvégzésének függvénye volt.Szõcs Antal csíkcsicsói parokusról (született: 1781-ben) a vizitáció feljegyezte: tanulmányait aszékelyudvarhelyi gimnázium gramatikai és humanitás tagozatán kezdte, majd Kolozsváron a KirályiLíceumban filozófiát tanult. Ezt követte Gyulafehérváron a négyéves teológia, amelynek elvégzéseután 1807-ben (26 éves korában) pappá szentelték.

Az ellenõrzõ látogatások alkalmával a felettes egyházi hatóságok az iskolamesterek, harangozókmagatartását, szakmai tevékenységét stb. minõsítették. 1731-ben Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben acsíkkozmási, csíkszentimrei és gyergyószentmiklósi tanító munkája „példás”, négyen „szorgalmas”,ketten „jártas” öten „elég jártas” minõsítést kapták. A vizitáció feljegyezte a mesterek szakmai ismere-teit is: az elõbbi területen 14-en „énekelnek, orgonálnak és az egyházi szertartást tudják”, 12 mester ma-gyarul és latinul, 9-en csak magyarul, ketten magyarul, latinul és oláhul beszélnek. 1786-ban Három-szék római katolikus mesterei közül „szorgalmatos” 14, „alkalmatos” 4, és csak egy az „üdõs ember”,aki nehezen végzi munkáját. 1831-ben Pál György csíkcsicsói mesterrõl feljegyezték, hogy „jó erköl-csû, vallásos és a fiatalságot szorgalmasan tanítja, de a harangozóval nem tud békében élni”. Dicsérõlegemlékezik a vizitáció 1832-ben Dombi József bácsi (Kolozs vm.) iskolamesterrõl, aki „kivállóan orgo-nál a Szentírást szorgalmasan olvassa, mesterségét hûségesen folytatja, Isteni szolgálatban jó” és Ju-hász Antal jegenyei mesterrõl (Kolozs vm.). aki „jártas a gyermekek tanításában és az orgonálásban,valamint jó erkölcsû”.

A tanító fizetéseA XVIII. század második felében és a XIX. század elsõ évtizedeiben Erdélyben a tanító fizetését –

az elõzõ idõszakokhoz hasonlóan – több tételcsoportban állapították meg. A tanító járandósága: a telek-használat, amihez a falu határán illetményföld tartozott, valamint az egyházközség tagjainak természet-beni, munka és pénzbeli szolgáltatása. A tanító fizetésének nagysága településenként természetesenváltozott, a falu vagyoni helyzetétõl, lakosainak számától függött.

„Régi bevett szokás szerint” az egyházközség által fizetett kepe kétharmadrésze a lelkipásztort,egyharmadrésze a tanítót illette. Csíksomlyón 1726-ban Antalffi János| római katolikus püspök jelen-létében tartott egyházi tanácskozás a következõ kepét erõsítette meg: „Minden lakos 12 kalangyából... aPlébánosnak két kalongyát, a Mesternek egyet, mind õszi mind tavaszi vetésbõl adjon.”16 A Fõkor-mányszék és Mártonffy József katolikus püspök 1804-ben újra a képezés hagyományos rendjét írja elõ:„Mind a gabona, mind a pénzbeli kapeciákból vesznek a papok két részt, a mesterek pedig harmadrészt”. Azok a szegény emberek, akiknek termése nem érte el a 6 kalangyát vagy szántófölddel nemrendelkeztek un. „oszporát” fizettek.17 A tanító jövedelméhez tartozott az ún. illetményföld, bizonyosnagyságú szántóföld és kaszáló. 1830-ban Csíkdelnén ez a járandóság három fordulóban 15 mérõ (vé-ka) nagyságú (befogadó) szántóföldbõl és 3 szekér szénara való kaszálóból állt, 1832-ban Bácsban kétfordulóban 41 mérõ szántó és 2 szekér szénára való kaszáló. Jegenyén ugyancsak két fordulóban 50mérõ szántó a jövedelme.18

Erdélyben a korszak gazdasági körülményei a természetben való fizetést tették túlnyomóvá, a pénz-ben történõ javadalmazás ritkának számított, de azért kivételek voltak. Mária Terézia 1774–1775-benaz erdélyi népoktatási rendeletében a tanítói fizetés pénzbeli értékét 60–120 ft. között állapította meg,de ezt az összeget csak kevés egyházközség tudta megfizetni tanítójának.19

16

16 Sávai 1997. I. 178.17 Balassa Iván: Adatok a székelyföldi kepe és oszpora kérdéséhez. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésé-

nek nyolcvanadik évfordulójára. (Szerk.: Kovács András és mások.) Kolozsvár 1996. 17–18.18 Tj. 1832. Bács, Jegenye.19 Mészáros 1981. 654.

A XVIII. század végén a tanítók általános nyugdíjazásáról, öregségi biztosításáról még nem beszél-hetünk. A XVIII–XIX. század fordulóján ebben a vonatkozásba változni kezd a helyzet pl. 1835-benSzentkatolnán Varga Mihály tanítót több mint három évtizedes szolgálat után fizetésének felével nyug-díjazták. Ekkor már Magyarország más vidékein is találkozunk hasonló gyakorlattal.

Az iskolalátogatás

A felvilágosult abszolutizmus fontosnak tartotta a falusi ifjúság nevelését, iskolázását, nevelési elve-it országszerte népszerûsítette. Ennek ellenére a falusi iskolázás egyik nagy kérdése a rendszertelen is-kolalátogatás. A XVIII. század utolsó évtizedeinek vizitációs jegyzõkönyvei gyakran panaszkodnakamiatt, hogy „a szülék nem adják fel gyerekeiket az oskolába”. Az iskoláztatás rendszerint nem a szü-lõk jóakaratán múlott, mert a mezõgazdasági munkák során a család a gyermekei munkaerejét is kény-telen volt igénybe venni. A marosi esperesség iskoláinak adatai a rendszertelen iskolázásról tanúskod-nak:

Falu neve Év Iskolásokszáma

Iskolába jár

szorgalmasan némelykor kimarad

Mezõbánd 1785 42 5 7 30

Mezõsámson 1785 17 5 8 4

Jobbágytelke 1789 46 14 18 14

A Gubernium 1821-ben szigorú rendeletet hozott az iskolázás érdekében: „az olyan gondtalan szülé-ket, kik magok gyermekeit taníttatni nem akarják, az illetõ szolgabíráknak névszerint feljelent-sék...aristommal megfenyítsék” szólt az utasítás. A rendelkezésnek kevés eredménye lehetett, mert1829-ben majd 1838-ban megismételték.20 A vizitációs jegyzõkönyvek felsorolják az iskolából való ki-maradás okait, amelyek a mezei munka és a pásztorkodás mellett a ruházat hiánya, betegség, nagy sár,nagy hideg voltak.

Az elmondottak ellenére például Gyergyóban pl. népes iskolák mûködtek, közéjül tartozott agyergyóalfalui iskola, ahol 1837-ben „téli oskolájában 150–160 fiú és 50 leány taníttatik”.21

Az erdélyi római katolikus kisiskolák tanulóinak részletesebb kimutatása szerint:22

Egyházkerület Iskolákszáma

Tanulókszáma

Fiúk száma /százalék

Leányok száma /százalék Év

Alcsík 13 1049 793 / 75,5% 256 / 24,5% 1836

Alcsík 14 1122 844 / 75,2% 278 / 24,7% 1837

Alcsík 16 2886 1780 / 61,6% 1106 / 38,3% 1847–48

Gyergyó 10 715 533 / 74,5% 182 / 25,4% 1836

Kolozs-Doboka 16 256 184 / 72,0% 72 / 28,0% 1836

Torda-Aranyos 11 186 131 / 70,5% 55 / 29,5% 1847–48

Kézdi-Orbai 31 1344 816 / 60,8% 528 / 39,2% 1837

Udvarhely 30 1615 941 / 58,4% 677 / 41,6% 1847–48

Az adatokból kitûnik, hogy a katolikus kisiskolák Csíkban a leglátogatottabbak és Torda-Aranyosvidékén járnak viszonylag a legkevesebben iskolába, a leányok aránya pedig Udvarhely és Kézdi-Orbaikerületekben a legnagyobb. Az 1847–48-as tanévben Alcsíkban számba vett 2886 gyerek közül 1486,tehát az összeírtak 51,4%-a járt rendszeresen az iskolába, az 1780 fiú közül 1011-en (56,7%), a 1106 le-ány közül 475-ön (42,9%).23 Ha iskolánként vizsgáljuk az iskolalátogatást, nagyjából ugyanezt az ered-

17

20 Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye nevelés és oktatásügyének története 1000–1896. Dés, 1896. 18.21 Szentiványi Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Bp., 1986. 112.22 Nyolc fõesperesi egyházkerület jelentése. GyEFKL. I. Püspöki Lvt.14. Tanügyi iratok. b. Tanügyi jelentések.23 Uo. Alcsiki esperesi egyházkerület, 1847–48.

ményt kapjuk: pl. 1830-ban Csíkkozmáson 72 gyerekbõl 50-en járnak iskolába, Csíkménaságon 50-bõl30-an, Csíkszentmártonban 150-bõl 90-en, Csíkszentmiklóson 150-bõl 60-an.24

A XVIII. század második felében a jobb anyagi körülményekkel rendelkezõ egyházközségénél fel-vetõdött a leánygyermekeknek a fiuktól való különtanítása, helyenként külön classist, oskolát építettekszámukra. Csíkkozmáson már 1775-ben feljegyezték, hogy „a kisded leán gyermekeknek oskolát épí-tettek”.25

Kovács Miklós püspök 1829. évi már említett rendeletében kitért erre a kérdésre is és utasította azegyházközségeket, hogy „Az Leán Gyermekek az Fiu Gyermekektõl külön iskolába taníttassanak”. Avizitációs jegyzõkönyvek is gyakran foglalkoznak a leányok tanításával: 1848-ban az egyházlátogatásmegjegyezte „Célszerûnek vélem a fiukat a leánygyermekektõl elkülönítve két állandóan ott lakó tanítóáltal oktatni”.26

Az iskolamesteri telek és a scholaház

A hagyományos társadalomban a falusi kisiskola a templom mellett lévõ „parochiális funduson”(egyházi telken) létesült, mely a falu településrendje szerinti „õsi telek” (antiqua sessio) volt. AXVI–XVII. században – tehát a reformációt követõ idõszakban – az egyházközségek többségében meg-szûnt a római katolikus kisiskola, de a XVIII. század elejétõl kezdve az egyház újjászervezte iskolahá-lózatát. Az egyházközségek több településen új parochiális telket vásároltak.

Az iskolamesteri telek – a közösség anyagi lehetõségeitõl függõen – kisebb vagy nagyobb terület le-hetett. Az mesteri telken álló scholaház külsõleg alig különbözött a korabeli parasztházaktól, fala több-nyire fából készült, szalmazsuppal vagy zsindellyel födték be. A mesteri ház háromosztatú, szobából,pitvarból és kamarából álló épület volt, mely kezdetben nemcsak lakásként szolgált, hanem a tanítás isitt folyt. A XVIII. század elején felmerült az igény, hogy a tanuló gyermekek számára külön helyiségetépítsenek, ekkor némely falvakban megkezdték az úgynevezett „classis” emelését, amelyet azonbanrendszerint a mester házával „egy fedél alá” építettek.

Az iskola építõanyagáról pontos adatokkal szolgál az 1731.évi vizitáció, mely szerint az ekkorösszeírt 12 fából ácsolt iskola közül kilenc szalmafedeles és csak három – a csíkkozmási, csíksomlyóiés csíkszentgyörgyi – zsindelytetõs. „Ritka kivételnek számított az 1822-ben Lövétén épített iskola,ami kõbõl készült és zsindellyel fedtek.27

A XVIII–XIX. század fordulóján az egyházközségek a kántortanító mellé gyakran segédtanítót(campanatort, promagistert) alkalmaztak, akinek az anyagi lehetõségektõl függõen, külön lakószobátépítettek. Ebben az esetben a mesteri telken tehát két külön faépület állt: a kántor háza és a promagisterháza az iskolaházzal egy fedél alatt. Ilyen építményekkel találkozunk 1821-ben Csíkszentdomokosonés 1830-ban Csíkdelnén.

Ezek az iskolák fiuk és leánygyermekek által látogatott un. „vegyes iskolák” voltak, külön-különtanterem számukra azonban csak nagy ritkán épült, a vidék egyik gazdag egyházközsége Csíkkozmás1775-ben emelt „kisded leán gyermekeknek oskolát”. 1822-ben Csíkrákoson az iskolának két„classisa” volt ugyan, de csak amiatt, hogy ide jártak a gyerekek Görötsfalva és Varácsi leányegyházbólis.

A vizitációs jegyzõkönyvek helyenként feljegyezték az iskolaház befogadóképességét: 1823-banLövétén 134 gyerek tanult, többen nem férnek, 1832-ben Bácsban a „tágas” iskolaház befogadhat 30 ta-nulót, de csak 11-en járnak. Gyakoriak az iskolaház gyengesége miatti panaszok, 1848-ban Torján „al-kalmatlan sötét épület”, Esztelneken „romladozó”. A patrónusok helyenként segítenek az egyházközsé-gek gondjain, 1823-ban Mócson az iskola az Eszterházi család támogatásával épült, 1832-ben Jegenyén„a kényelmes kántorlakást” Szepessy Ignác püspök segítségével emelték.

A XVIII. század második felében és a XIX. század elején az iskolaházak felszerelése igen szerény-nek mondható. 1777-ben Kézdisárfalván fekete táblából, asztalból ás fapadokból állt, 1816-banCsíkszentdomokoson a fekete tábla és a mester asztala mellett 8 fapadot írtak össze a vizitátorok.28 Eb-ben az idõszakban a nagy változást a classis világításának javulása jelentette, a „lanternás” ablakokat

18

24 Vjk., 1830. Csíkkozmás, Csíkménaság, Csíkszentmárton, Csíkszentmiklós.25 Boga 1940. 52.26 Vjk., 1848. K é z d i szentlélek.27 Vjk., 1822. Lövéte.28 Vjk., 1816. Csíkszentdomokos.

felváltották az üvegablakok. Kézdisárfalva és Csíkszentdomokos négy üvegablakos iskolaháza mártöbb fényt bocsájtott a tanuló gyerekekre.

Az oktatás anyaga és módjaA XVIII. század utolsó harmadának és a XIX. század elsõ felének vizitációs jegyzõkönyveibõl, is-

kolai jelentéseibõl pontos képet kaphatunk e korszak római katolikus népoktatásának tartalmáról, a tan-tárgyakról, a tanítás eredményességérõl, a rendelkezésekre álló tankönyvekrõl, oktatási segédeszkö-zökrõl stb.

A mai értelemben vett tanév fogalma a feudalizmus idején ismeretlen volt, az oktatói tevékenységkezdetét és végét a mezõgazdasági munkák határozták meg. A tanítási idõszakot rendszerint két félévre(semesterre) osztották, a gyermekek tanítása általában október-november hónapokban kezdõdött, de azis elõfordult, hogy az iskolába való feladás az õszi mezõgazdasági munkák elhúzódása miatt a téli hó-napokra maradt. A Kolos-dobokai egyházközség iskoláiban a gyerekek a következõ hónapokban jelen-tek meg:29

Iskola ÉvTanulókszáma,

fõ

Iskolában megjelentek száma

Október November December Január Február

Désakna 1839 32 11 10 6 4 1

Györgyfalva 1839 12 – 3 8 – 1

Jegenye 1847 19 – 16 3 – –

Kajántó 1847 9 – 9 – – –

Az erdélyi római katolikus kisiskolák alapvetõ tananyagát az un. keresztényi tudományok jelentet-ték. Ezt az ismeretanyagot különbözõ elnevezések szerint tanították, a legtöbb iskolában a Vallástan(Doctrina Religionis) szerepelt, de a keresztényi tudományokat oktatták a Hittan kezdetei (RudimentaFidei), a Valláserkölcs szabályai (Reguláé Morales), Ünnepi evangélium hirdetése (ExpozitioEvangheliarum), Bibliai történetek az Ó és Újszövetségbõl (História Biblica Veteris et NoviTestamenti) tantárgy keretén belül is. A keresztényi tudományok oktatása során a tanítók arra töreked-tek, hogy a tanulók a vallási szövegeket, imádságokat ne csupán memoriter tanulják meg, hanem aztmeg is értsék és ezáltal a gondolkozásuk, kifejezõképességük fejlõdjön.

A római katolikus kisiskolákban jelentõs szerep jutott az egyházi énekek tanulásának (Cantusecclesiasticus), amelyek vallásos tartalmuk mellett szép élményszerû éneklést jelentettek. Ezekeket azénekeket gyakran kórusban a templomban énekelték (Cantus chorales), ismeretük elengedhetetlenekvoltak a templomi szolgálat (Ministratio) teljesítéséhez: A ministratiot minden katolikus iskolában taní-tották a fehérvári Körösbányától (1843) a gyergyói Csomafalván (1845) át a kolosdobokai Kidéig(1845).

A falusi kisiskolák egyik legfontosabb feladata az olvasás tanítása (lectio) volt. A feudalizmus fo-lyamán az olvasást az úgynevezett sillabizálással a betûztetõ módszerrel tanították, a mássalhangzókatnem hangjuk, hanem nevük szerint ejtették ki a tanulók. A gyerekek begyakorolták a betûk elnevezésszerinti kiejtését, majd ezt követte az értelemnélküli szótagcsoportok betanulása. A sillabizálás rosszmódszere, a „nagy hiábavalóság s kerengõ útvesztés” alaposan megnehezítette az olvasás megtanulá-sát, ami évekbe tellett. A korszerûbb „hangoztató módszert”, amelynek során a gyerekek a betûk hang-ját tanulták meg, Erdélyben csak a XIX. század második felében alkalmazták. Az olvasás tanulásába abetûk ismeretével azok egybefoglalásával kezdõdött, majd a sillabizálással folytatódott. Volt, ahol ülönfoglalkoztak a nyomtatott betûk és külön az írott betûk (kézírás) olvasásával.30

Az olvasás mellett az írás (scriptura) is szerepelt a kisiskolák tanrendjén. Az írás tökéletesebb elsa-játítását szolgálta a helyesírás (ortographia), a diktálás utáni írás, valamint a szépírás (caligraphia). Ahelyesírást és diktálást együtt említik Jobbágytelkén (1839), Körösbányán (1845), Szászfenesen(1848), a szépírás külön tantárgy Csíkszentremetén, Kászonjakabfalván (1848). Több iskolában a levél-írás szabályaival (Epistolographia) is megismerkedtek a tanulók, Désaknán (1840) nyomtatványok,contók, reversalisok, oklevelek készítését gyakorolták.31

19

29 Tj. 1839, 1847. Kolozs-dobokai egyházkerület.30 Tj. 1847. Kajántó, Nyújtód.31 Tj. 1840. Désakna.

Neveléstörténeti irodalmunk egyik ellentmondásos kérdése a kisiskolákban folyó írástanítás és an-nak hatékonysága. A XVIII–XIX. századi erdélyi falu ugyanis – a források jelentõs része szerint – azanalfabetizmus világának tûnik. Az írástudatlanság foka meglepõ még azokon a területeken is, ahol afalvak döntõ többségében létezett iskola, mûködött tanító. Az 1819–20. évi Cziráky-féle összeírás erdé-lyi jobbágy és zsellérfátenseinek minimális az írni tudása, csak 1–1,5 %-a tudta leírni a nevét. A legjobba helyzet a Székelyföldön, ahol az összeírt helyiségek 17%-ában akadt írástudó jobbágy. A látszólagosellentmondásnak magyarázata abban rejlik, hogy a falusi jobbágynak ritkán volt szüksége az írás mes-terségére: ha meg is tanult írni a gyerek az iskolában azt néhány év alatt elfelejtette. A mezõgazdaságimunkában elnehezült kéz a penna forgatására nem volt alkalmas, ezért szerepel a hivatalos iratokon anévaláírás helyett inkább a keresztvonás.32

A XIX. század elsõ felében – az anyanyelvû oktatásért folytatott küzdelem idején – a kisiskolák je-lentõs részében a latin nyelv oktatását továbbra is fontosnak tartották. A latin tanítása a falu közösségeelõtt rangot adott az iskolának, tekintélyt a tanítónak, a latin nyelv alapismeretei a továbbtanuláshoz isszükségesek voltak, ezért a felsõbb iskolába igyekvõk igényelték oktatását.

Csíkmadarason (1831) a latin nyelvû „idiomákat” (kifejezéseket) tanították, Széken (1844) és Sár-falván (1848) a latin nyelv kezdeteit, Gyergyótekerõpatakon (1836) a latin olvasást és nyelvet. Figye-lemre méltó, hogy 1848–ban Torda-Aranyos fõesperesi kerület mind a 11 iskolájában tanították a „deákolvasást”. Latin nyelvtani ismereteket, declinatiót oktattak Gyergyóalfaluban (1836), Csíkcsicsón(1844); Declinatiót, Comparatiót, Conjugatiót Csíkszentgyörgyön (1848); és Comparatiót és Decli-natiót Györgyfalván (1832), Mikházán (1839).33

A XVIII. század utolsó évtizedeiben és a XIX. század elején a katolikus kisiskolák fontos tantárgyaa számvetés (arithmetica), amely a számok ismeretét, a számolást, valamint a négy alapmûveletet jelen-tette. A számvetést fõbeli (szóbeli) és írásbeli (táblai) formában gyakorolták (arithmetica mentalis etnumerica). A természettudományok alapjai is szerepeltek a kisiskolák tantárgyai között, elsõsorban ahazai földrajz oktatását szorgalmazták. Erdély földrajzát tanították 1845-ben Déván, Vajdahunyadon és1847-48-ban Gyergyócsomafalván, Csíkszentsimonban, Csíkmindszentten.34 Torda-Aranyos egyház-község minden iskolájában szerepelt 1848-ban a „földleírás” oktatása. A természettudományok tanítá-sára különösen nagy hangsúlyt fektettek Csíkszentgyörgyön, ahol 1848-ban Erdély és Magyarországföldrajza mellett a Székelyföld természeti históriáját is tanították, ugyanebben az esztendõben Csík-mindszenten a Földre és az Égitestekre vonatkozó alapfogalmakkal ismerkedhettek meg a tanulók. Né-mely iskolákban a szûkebb pátria – a vármegye – földrajzát is tanították: 1845-ben Gyaláron Hunyadvármegye földrajza szerepelt a tantárgyak között. Elõfordult, hogy a földrajz és a történelem együtt sze-repelt a tantárgyak felsorolásában, 1844-ban Marosillyén, 1848-ban Kászonújfaluban a Haza Földrajzátés Történelmét tanították. A történelem, mint külön tantárgy szerepelt 1786-ban Csíkmadarason,1848-ban Tusnádon Csíkszék rövid történetét tanították.

A gyermekek elõrehaladásáról, tudásáró1 nyilvános examenek során tettek tanúbizonyságot. Ezek avizsgák azonban nem a mai értelemben vett számadások, hanem a vizitátorok, az egyházközség elöljá-rói, a szülõk elõtti nyilvános ünnepélyes szereplések voltak. A tövisi triviális iskolába járó tanulók vizs-gálatát például 1843-ban július 30-án tartották a következõ tantárgyakból: 1. Keresztényi Tudományok-ból, 2. Az Újszövetségbõl a Krisztus születésétõl kezdve egészen az Apostolok idejéig. 3. A Történet-tanból a Magyarok történetei. 4. A Deák nyelvtudományból a Verbumok származása, figurája, módja,ideje stb., a négy reguláris Conjugatiok. 5. A Számvetési Tudományokból a négy szimpla species,Arany regulák és forintok változtatása. 6. Erdély földleírása.35

A tankönyvekErdélyben a tankönyvek nagyobb számban való megjelenése szorosan összefüggött az ellenrefor-

mációval, a magyar katolicizmus programjával, a vidék katolikus iskolahálózatának kiszélesedésével.E tekintetben élen járt az 1676-ban Kájoni János által létesített csíksomlyói ferences nyomda, melykönyvkiadásával megteremtette a mûveltség terjesztésének alapjait a Székelyföldön és Erdély más ka-tolikus tájain.36

20

32 Miskolczy András: Az írnitudás és a társadalmi rétegzõdés Erdélyben az 1820–30-as években. Ráday Gyûjte-mény Évkönyve, Bp., 1982. 122.

33 Tj. 1832. Györgyfalva, 1839. Mikháza. 1848. Csíkszentgyörgy.34 Tj. 1848. Gyergyócsomafalva, Csíkmindszent, Csíkszentsimon.35 Tj. 1843. Tövis.36 Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences nyomda tankönyvei (1676–1848). Mûvelõdés 1991. 11–12 sz.

1776-ban a csíksomlyói nyomda körözvényt adott ki, amelyben a következõ iskolai tankönyveketajánlja: Magyar ABC cum parvo Catechizmo, Alphabetici, cum initiali Catechizmo Catolico,Catechezis R.P. Petri Canisii, Principiorum Linquae Latina Liber, Significata Grammaticae,Opusculum Ortographiae, Sintaxa cum Prosodia.37 Ebbõl az ajánlásból látható, hogy a XVIII. század-ban, de az azt megelõzõben is, három típusú tankönyvet nyomtattak: katekizmust, ábécéskönyvet és la-tin nyelvkönyveket.

A katekizmusok közül a legnépszerûbb Petrus Canisius (1521–1597) német jezsuita könyvecskéjevolt, mely „Catechizmus latino-ungaricus” címmel és latin-magyar párhuzamos szöveggel jelent meg,Csíksomlyón hét kiadást ért meg. Mártonfi György püspök (1713–1721) elsõ intézkedései közöttCanisius katekizmusát a katolikus iskolák számára kézikönyvül rendelte. Ez volt az egyetlen könyv,amelyet a gyerekek kézhez kaptak, ebbõl tanultak olvasni, írni, számolni, vallási ismereteket stb. A ka-tekizmusok tartalmazták: a nyomtatott nagy- es kisbetûket, magánhangzókat, mássalhangzókat, kettõs-hangzókat, szó tagoszlopokat, szövegeket a betûösszevonás gyakorlására. Számtani ismereteket azegyszeregytábla vagy számvetés tábla nyújtott. A vallási-erkölcsi-társadalmi tudást a kérdések-felele-tek formájában megfogalmazott katekizmus szövegekbõl, litánia szövegekbõl szerezték. A parancsola-tok és imádságok gyûjteményét magyarul és latinul közölték, ami által a latin osztályokba igyekvõ ta-nulók a deák-nyelvi ismereteiket gazdagították, gyakorolták.

Canisius katekizmusa gyakran szerepel a vizitációs jegyzõkönyvek lapjain, népszerûségére jellem-zõ, hogy megtaláljuk a buzgó református Árva Bethlen Kata (1700–1759) bibliofil fõúri erdélyiasszony olthévízi könyvtárában is.38 Erdély katolikus kisiskoláiban Canisius katekizmusán kívül for-gatták Illyés István latin katekizmusát, Lang Catechezisét, az ún. Nagy Katechizmust, amelyet megjele-nési helyérõl „szebeninek” is neveztek és Szepessy Ignác püspök (1819–1827) katekizmusát, mely1845-ben szerepelt az atyhai tanoda-olvasóegylet könyvei között.39

A XVIII. század második és a XIX. század elsõ felében a tankönyvek sorában elterjedtek a tabula(táblázat) típusú ábécéskönyvek. A vizitációk felsorolták ezeket a könyvecskéket: AlphabeticoCsíkiensi, Libellus Alphabeticus, Libro Alphabetico, Libro Somlyoiensi címmel. A Magyar ABC-éskönyvecske felosztás tekintetében azonos az elõbb említett Libellus Alphabeticussal.40 E könyvektörzsanyaga a nyomtatott nagy- és kisbetûkbõl, magánhangzókból, mássalhangzókból, kettõshangzók-ból, értelmetlen szótagoszlopokból (a betûösszevonás gyakorlására), gyakorlószövegekbõl (parancso-latokból, imádságokból) állt, belõle a betûztetõ módszerrel tanítottak az idõszak tanítói.

Az egyházi énekeskönyvek közül a vizitációs jegyzõkönyvek a leggyakrabban Kájoni János:Cantionale Catholicum címû mûvét említik, mely 1676-ban Csíksomlyón jelent meg és amelyet nép-szerûsége és keresettsége miatt még háromszor 1719-ben, 1805-ben és 1806-ban adtak ki. „Édes Ha-zámnak akartam szolgálni – írta Kájoni az énekeskönyvrõl – mivel láttam a Romano Catholica Religionlévõ efféle Énekes Könyveknek szûk voltokat, úgyannyira, hogy a Cantorok és Tanító Mesterek kény-szeríttettek magoknak sok alkalmatlansággal Énekes-Könyvet írni”. A könyv 537 magyar és 205 latinéneket tartalmazó nagyszabású énekgyûjtemény, mely évtizedek gyûjtõmunkáját összegezte.

Ritkán ugyan, de még fellelhetõk az egykori régi énekeskönyvek is, mint „egy rongyos Graduale”(Kézdiszentlelken 1731-ben) és „egy régi Graduale” (Ditróban 1786-ban). Sõt még a kézzel másolténekeskönyvek sem tûntek el teljesen, a Bocskor-kódex énekeit 1716–1739 között csíkszentlélekiBocskor János kántor írta, a benne lévõ késõbbi énekeket 1744-ben az ugyancsak szentléleki kántorSzékely András másolta.41

A XVIII–XIX. század fordulóján a tankönyvek egy része már a tanulók saját használatába került.Küküllõváron 1819-ben a református vizitáció arról panaszkodott, hogy „a Várban lakó UdvariAdministrator és Szerzetes Barát... ingyen tanítván Halgatóink (!) Gyermekeit s könyveket is ingyenadván nekiek, idegenedni kezdettek volt Szent Vallásunktól”. A küküllõvári barát tehát a tankönyveketingyen osztotta szét a tanulók között, amit református lelkipásztornak nem állt módjában megtenni.

A latin tankönyvek többségét a katolikus gimnáziumokban használták, de a kisiskolákban is felbuk-kant például Donatus: Scholasticus címû kezdõknek írt nyelvtana és Emmanuel Alvarus (1526–1582)

21

37 Sávai 1997. 94.38 Markos András: Árva Bethlen Kata ajándékkönyvei. Könyvtári Szemle 1972. 1. 23–29.39 Dankanits Ádám: Atyhai olvasóegylet. Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények 1968. 12.40 Mészáros István: Népoktatásunk 1553–1777 között. Bp., 1972. 196.41 Csõrsz Rumen István: Gyönyörû világom régi szabadságom. Bocskor János énekeskönyve. Mûvelõdés 2003.

február, 13–14.

háromkötetes nyelvtankönyvének Principia címû kezdõknek írt elsõ könyve. Latin nyelvi ismeretek ta-nításában kézikönyvül használták a Dictionarium Paris Pápait.

A XIX. század elsõ évtizedeiben az egyházközségek könyvállománya jelentõsen megnövekedett,amelyrõl az 1830-as vizitációs jegyzõkönyvek részletesen tudósítanak, ebben az esztendõben pl.Kászonjakabfalván 223 címet sorol fel az összeírás. Ezeket a könyveket természetszerûen az iskolai ok-tatásban is felhasználták.

Tanulmányomban ismertetett római katolikus kisiskoláknak jelentõs szerep jutott a régi Erdély éle-tében. Alapvetõ céljuk ugyan a gyermekek elõkészítése a korabeli társadalomba való beilleszkedésre,de a kisiskolák tanítói évszázadok folyamán mégis oktatták a gyermeknép jelentõs részét, lehetõvé tet-ték a legtehetségesebbek kiemelkedését a jobbágysorsból, megvalósították a szellemi élet folytonossá-gát.

A falusi kisiskolák színvonala a települések anyagi lehetõségeitõl függõen változó volt, de a közvetí-tett ismeretanyag egyre szélesedett, a latin szövegek betûztetésétõl kezdve az anyanyelvû olvasáson ésíráson át a természettudományok elemeinek oktatásáig. E szerény keretek között folyó évszázados ok-tató-nevelõ munka számottevõ iskolai örökséget hozott létre, amelyet késõbb a korszerû általános nép-oktatás hasznosított.

Sebestyén Kálmán

Honismeret és anyanyelvápolásegy szegedi iskolában

A Szegedi Móravárosi Ipari Szakképzõ és Általános Iskolában dolgozom magyar-történelem szakospedagógusként. Egyetemistaként kerültem kapcsolatba a Honismereti Szövetséggel, és a 2014-15-östanévben 14 éve mûködõ honismereti kört tudhatok magam mellett az iskolában. A kör munkájáról cik-kekben és elõadásokban számoltam be korábban. A versenyekre való felkészítés nyomán bontott szár-nyat két és fél éve az anyanyelvápoló köröm. Köröseim tanítványaimból, ebben a tanévben leginkábbsaját osztályomból kerültek ki. Írásomban az e tanévi munkánkat mutatom be.

Iskolám a tanév elsõ hetében projekthetet szervez. Hosszú évek óta a kezdõ évfolyamosok az iskolá-val, az idõsebbek Szegeddel ismerkednek. Helytörténeti vonatkozása miatt a szervezési feladatokat énszoktam vállalni. 2014 szeptemberében a Móra-múzeum is helyszínünkké vált, ahol tanítványaim tár-latvezetõkként várták iskolatársaikat. Feladatukra szorgalmasan készültek, tanárok, diákok is megálla-pították, hogy hatásos az, ha a diáktársak egymásnak adják át az ismereteiket. Diákjaim számára külön-leges élményként maradt meg ez a hét, azt mondták, szívesen vállalnának hasonló feladatot késõbb is.Miközben az osztály egyik fele a múzeumban „dolgozott”, a másik fele megnyerte a projekthetet: az in-gyenes részvételt a múzeumok õszi éjszakáján. Szép emlékünk marad ez az október 18-i esemény. Osz-tályunk suhajdát, a szegedi édességet is ajándékba kapta, és villámgyorsan elfogyasztotta. A dia-porámás elõadás is megnyerte tetszésünket.

A tanév legelejétõl már a szeptember 12-i, megyei Édes anyanyelvünk vetélkedõre készültünk kéttanítványommal. A középmezõnyben végeztek, sajnos nem jutottak/jutottunk be az országos versenyre.Beszélni nehéz! körünk tanév elejétõl beküldte a Szóról szóval címû rádiómûsor feladványait, s ügyeshangsúlyjelölésünkért szeptemberben, majd áprilisban is jutalomkönyvet kaptunk.

Honismereti körünk is szorgalmasan dolgozott. A tárlatvezetésre felkészülés után két kiemelt fel-adatunk volt. Az egyik: az elõzõ tanév végén a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület által meghir-detett Az I. világháború emlékezete címû, háromfordulós verseny feladatainak megoldása. Elsõ feladat-ként azt kaptuk, hogy lakóhelyünk I. világháborús részvételét mutassuk be. Tárgyleírást az iskolai mú-zeumunkban lévõ I. világháborús ágyúhüvelyrõl készítettünk, ppt-nkben Szeged elsõ világháborús em-lékhelyeire hívtuk fel a figyelmet. Noha csak 3 fõs volt a versenyzõ csapat, mégis az egész honismeretikör négyszer is nekivágott is felfedezõ utunknak, fotókat készítettünk a város legeldugottabb helyein is.A regionális vetélkedõre Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyébõl, valamint Délvidékrõl, Aradról,Nagyváradról, Temesvárról jelentkeztek csapatok. A második forduló feladatlapját három versenyzõnkhatáridõre megoldotta.

22

Az õszi szünetben, október 24-tõl 27-ig a Pest megyei Aszódon megrendezett Ifjúsági HonismeretiAkadémián két tanítványommal vettünk részt: Nagy András és Rébék-Nagy József így erre a rendez-vényre: „Pénteken kora délután érkezett a csapat Aszódra, az evangélikus Petõfi Sándor Gimnáziumbaés kollégiumába. Az új épület kényelmes szobáinak elfoglalása után két konferencianyitó elõadást hall-gathattunk meg a falusi színjátszásról, valamint az aszódi iskolai színjátszásról. Aztán a Galga patakfõvárosáról, Aszódról, egy természeti és kulturális értékekben gazdag, jelentõs történelmi múlttal és ha-gyományokkal rendelkezõ iskolavárosról meséltek nekünk. Este drámapedagógiai játék keretében is-merhettük meg egymást. Szombaton és vasárnap a résztvevõ diákok korreferátumai hangzottak el. Ér-deklõdéssel hallgattuk egymást. Mi A színjátszás története a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképzõ és Ál-talános Iskolában címû prezentációs elõadást tartottuk meg s nagy tapsot kaptunk. Minden elõadást vé-gighallgattunk, de nem minden elõadás volt érdekfeszítõ, bár többnyire jól sikerültek. A nagyon jó elõ-adásokat szívesen meghallgatnánk még egyszer. Este táncház volt, ahol különbözõ táncokkal ismerked-hettünk meg, pl. moldvai kecsketánccal. Nagyon jó hangulatú este volt. Vasárnap délutáni kirándulá-sunkon a Galga-mentére látogattunk. Megismerkedtünk a bagi népviselettel. A hévízgyörki román stílu-sú templom, amit Szent Márton tiszteletére szenteltek, kicsi méretével okozott meglepetést nekünk. Meg-néztük a turai tájházat, benne a fölvetett ágyat, a festett fabútorokat, gyerekjátékokat és a paraszti gaz-daság eszközeit. Zsámbékon a mûvelõdési házban több ottani néptánccsoport várt bennünket, s egyóráselõadásukat örömmel néztük. Este Aszód város polgármesterével vacsoráztunk. Utána egy záró bulinbúcsúztunk egymástól. Nagyon tetszett az aszódi ifjúsági honismereti akadémia, ahol megismerkedhet-tünk határainkon túli diákokkal is.” Az elhangzott elõadás a Honismeret 2015/2 számban jelent meg.Nagy Andrással 2015. április 24-én a Kossuth Rádió is interjút készített honismereti és akadémiai mun-kájáról, amely a Napközben rovatban hangzott el. Ebben a diákkorban elkezdett kutatómunkáról és afelkészítõ tanárok áldozatkészségérõl esett szó.

November-december folyamán az anyanyelvápolás volt hangsúlyosabb. November 14-én csatlakoz-tunk a Szegeden rendezett Magyar nyelv napja programhoz; Az iskolai Ki, mit tud? vetélkedõn szavala-tával az egyik tanítványom 2., a másik 3. helyezett lett. December 6-án köröseimmel Budapesten aPéchy Blanka emlékversenyen vettünk részt, s nyelvi játékok kategóriában középmezõnyben végzett acsapatom.

Iskolánk névadója korábban Móra Ferenc volt. Évfordulója tiszteletére 2014 végén filmklubot szer-veztünk az érdeklõdõ diákoknak. Az egyik filmben Móráról mesélt a felfedezettje, Tápai Antal, és egyMóráról készült némafilmet is megnézhettek a diákok. A filmekkel kapcsolatban totót állítottunk össze,s a kérdésekre helyesen válaszoló diákok szerény jutalmat kaphattak.

A Csongrád Megyei Pedagógiai Intézet 2015-ben is pályázatot hirdetett a Magyar kultúra napja al-kalmából. Honismereti jellege miatt természetesen nem maradhattunk ki ebbõl a munkából sem. JuhászGyula és Móra Ferenc emlékhelyei Szegeden címmel két háromfõs csapatom adott be pályamunkát, sszerezte meg ezen a megyei szintû megmérettetésen a 2. és a 3. helyezést. A városi bûnmegelõzési ver-senyen 23 csapatból az elsõ helyet szerezte meg a csapatom, a megyei Kazinczy-versenyen 3. helyezéstért el a tanítványom. Nagy örömömre honismereti köröm tevékenységét a 2015. február 6-i Regionálishonismereti mûhelyben elõadásban mutathattam be Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnázium-ban.

Igazán sokat készültünk a regionális Az I. világháború emlékezete címû verseny döntõjére, ahova azelsõ két fordulón elért eredményünk után juthattunk be. Ott nemcsak a megadott szakirodalom alapjánösszeállított kérdéscsoportokra kellett válaszolnia csapatomnak, hanem egy megadott témából általunkösszeállított forgatókönyv szerint – mint minden csapatnak – színdarabot is elõ kellett adniuk diákjaim-nak. Jelenetünk címe: Hadtáposok jelentésének összeállítása a készletek fogyásáról és az utánpótlásakadozásáról (élelem, ruházat, muníció) a galíciai fronton. A versenyrõl a Városi Televízió Szeged tu-dósított, bemutatva a diákjaim által elõadott jelenetet is.

Tanévünk meghatározó eseménye volt a Határtalanul programban való részvételünk. A délvidékiAdai Mûszaki Iskolával építettünk ki testvériskolai kapcsolatot. Februárban õk jöttek hozzánk öt napra.Barátságok szövögetése mellett együtt jutottunk el a Kiskunsági Nemzeti Parkba, a szegedi szabóiparimagánmúzeumba, megnéztük a tápai helytörténeti gyûjteményt, Hódmezõvásárhelyen az Emlékpon-tot, a Szegedi Nemzeti Színház egyik elõadását, a Paksi Atomerõmûvet, a kiskõrösi Petõfi Szülõházatés a kiskunhalasi Csipkemúzeumot. Március közepén tekinthettük meg az adai diákokkal a palicsi ta-vat, Zenta szecessziós épületeit és a zentai csata emlékmûvét, Adát templomaival, Pétervárad várát,Karlócán az emléktemplomot, továbbá „meghódítottuk” Nándorfehérvár várát s ott elénekeltük a Him-nuszt. A gyerekek nyitottsága segítségével úgy elmélyült a két iskola barátsága, hogy az adaiak a Rákó-

23

czi Szövetség pályázata segítségével is iskolánkba látogattak el májusban. Akkor a Móra-múzeum I. vi-lágháborús kiállítását és a megújult dómot mutattuk be nekik.

Az iskolai versmondó versenyen egyik tanítványom második lett, másik tanítványom egy városiversmondó versenyen a középmezõnyben végzett. Az anyanyelvápoló szakkörök országos találkozójánkét diákom képviselte körünket, s mutatta be tevékenységünket. Az idén 6. alkalommal készült el szer-kesztésemmel az iskolai évkönyv, amelyben végzõs osztályok mesélték el iskolai élményeiket. Az isko-lai tanév végi projekthetet, ennyi versenyhelyzet után, „természetesen” most is az én diákjaim nyertékmeg. Az ebben a tanévben hozzám beosztott egyetemisták is a helytörténeti vonatkozások kiemeléséveltanítottak történelemórákon. De ezt majd egy másik írásomban mondom el.

Gergelyné Bodó Mária

24

A Jászsági Civil Vándordíjat és a vele járó kétszázezer forintot legutóbb, 2014 decemberében, atöbb mint fél évszázada alakult jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör nyerte el jó munkájá-ért és kiváló további terveiért. A községi ünnepségen dr. Dobos László – a Jászok Egyesületének alapítóügyvivõje – adta át a kupát Fodor István Ferenc szakkörvezetõnek, miután bemutatta az eddig díjazottnégy civil szervezetet. Középen Terjéki Tünde polgármester. (Bognár Mária felvétele)

Jászsági Civil Vándordíj

Fülöpszállás városalapító okleveleA magyar helységek sok évszázados dokumentumai történelmünk viharai során gyakorta megsem-

misültek, elkallódtak, külországokba sodródtak, vagy hazai gyûjtõk fiókjaiba kerültek. A papírrégiségetgyûjtõk szerte a világon nagy becsben tartják ezeket a régi papírokat. Az információáramlás fejlõdéseelõsegíti annak a lehetõségét, hogy a dokumentumok származási helyükre – ahol leginkább megbecsü-lik– visszakerüljenek. Így jutott a Felsõ-Kiskunsági Emlékek Házának gyûjteményébe – mely magán-tulajdonom – Fülöpszállás város alapításának eredeti okirata.

Az oklevél 1825-ben keletkezett, I. Ferenc császár kegyelmébõl, és autográf aláírásával. A szöveg-részt díszes motívumokkal keretezve 56x36 cm-es pergamenre írták. A kitûnõ állapotban lévõ okiratothátulján 1826-ból származó jegyzetek olvashatók.

A városalapító oklevél szövege a következõ: „Mi, I. Ferenc, Isten kegyelmébõl Ausztria Császára,Jeruzsálem, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és LodomériaApostoli Királya, Ausztria Fõhercege, Lotharingia, Salzburg, Würzburg és Franconia Hercege, KrakkóNagyhercege, Berchtoldsgaden és Mergentheim Fejedelme, Habsburg Grófja sat.: Jelen sorokkal emlé-kezetébe ajánljuk mindazoknak, akiket illet: Hogy ti. egyrészt a Kun Kerülethez tartozó Fülöpszállásközség Felségünkhöz intézett alázatos kérésére, másrészt úgy a fönn említett község, mint a többi szom-szédos település haszna és érdeke okán […] Királyi Hatalmunk teljébõl és különleges kegyébõl méltó-nak találtuk, hogy az ezt kérvényezõ községnek kegyesen megengedjük és jóváhagyjuk, hogy a fenn em-lített Kun Kerülethez tartozó község, Fülöpszállás, mostantól minden idõig a város elnevezésnek ör-vendjen, ilyenként nevezzék, és címezzék, és hogy ráadásul ebben az általunk várossá emelt községben,a Kun Kerülethez tartozó Fülöpszálláson évente három vásár tartassék, mégpedig az elsõ árpilis nap-ján, a második június tizenhetedikén, a harmadik december hatodikán; ugyanígy marhavásár tartasséka fent említett napokat megelõzõ napon mindazon elõjogokkal, amelyekkel más szabad királyi városok-ban és bármely városokban és településeken éves szabad vásárok valamint éves marhavásárok tartat-nak, azzal a nyomatékos feltétellel, hogy abban az esetben, ha az év rendjében az elõre kitûzött vásárosnap vasárnapra vagy ünnepnapra esne, a vásár a vasárnapot vagy ünnepnapot közvetlenül megelõzõvagy követõ napon, de sohasem vasárnap vagy ünnepnapon tartassék, sõt ezen sorok erejénél fogva ki-nevezzük és kiemeljük, hozzájárulunk és beleegyezünk, azonban a többi vásári kiváltsággal ellátottszomszédos város éves szabad vásárainak illetve marhavásárainak kára nélkül.

Ezért mindannyitokat, és minden kereskedõt, házalót, vándort, és minden más piaci embert ezekkel asorokkal biztosítunk, bíztatunk, és ösztönzünk, hogy a fenn említett Fülöpszállás városban engedélye-zett, elõbb részletezett évenkénti három vásárt, valamint a marhavásárokat minden árutokkal, dolgai-tokkal és javaitokkal szabadon, biztonságban, félelem és személyetek, dolgaitok és áruitok féltése nélkülkeressétek fel, ott elintézve minden kereskedelmi ügyleteiteket, térjetek vissza újra saját településeitek-re, vagy ahová jónak látjátok, mivel személyetek és dolgaitok mindig a Mi különleges védelmünk és ol-talmunk alatt maradnak, és azt kívánjuk, hogy ezek a piacokon és más nyilvános helyeken mindenüttközhírré tétessenek, és kihirdettessenek, továbbá megparancsoljuk, hogy ezen sorok, amiket a titkosfüggõ pecsétünkkel, ami Magyarország Apostoli Királyaként használni szoktunk, megerõsíttetünk, elol-vasásuk után a kihirdetõnek visszaadassanak.

Kiadatott a mi atyánkfia, a kedves és igen jeles Csábrági és Szitnyai herceg Koháry Ferenc, Murányörökös ura, az aranygyapjas rend lovagja, Hont megye örökös fõispánja, kamarás és valóságos belsõtanácsosunk, királyságunkban, Magyarországon kancellárunk, a Szent István rend tagja keze által,1825. július 22-én, Magyarországon, Csehországon és a többieken való uralmunk 34. évében.FRANCISCUS MK.”

A városossá nyilvánítási ceremónia tervezetét, elõkészületeit, a dokumentum Fülöpszállásra érkezé-sét, és az ezt követõ – már városi – ünnepségeket részletesen lejegyezte hites nótárius Túri István 1828.február 6-án. A feljegyzéseket egy ügyes kezû atyafi, Bankós Emericus szépen, mívesen rajzolt keretbe

25

HAGYOMÁNY

foglalta. Ezen keretezés hûen követi a városalapító dokumentum Bécsben rajzolt formáját. Túri Istvánés Bankós Emericus eredeti munkája megtalálható a Kecskeméti Levéltárban Fülöpszállás ott õrzöttdokumentumai között. Fotókópiája eredeti méretben a gyûjteményemben van kiállítva (Kun-szentmiklós, Sétáló u. 7.).

Túri István ekképpen emlékezett az ominózus örömünnepségre 1828. február 6-án: „Városi Privilé-gium megérkezése Fülöpszállásra, 1826-dik Esztendei Februarius Holnap 8-án tartatott Tanács Gyülésalkalmatosságával ord. Biró Bankós János Úr elõl üllése alatt……. 90. közönséges határozat mellettmeg állapíttatott, hogy ezenn régi Helységünk a több Kis Kun Helységek példáját követvénn, alázatosesedezés által, a Tekintetes Kerületek eleibenn fojamodjon a végett; hogy méltó figyelembenn vétetvénezenn Helységnek Népessége, és Retinus Statusa Beneficiális Cassájának Kegyelmessen Uralkodó Fel-séges 1-sõ FERENTZ Austriai Császár és Magyar Országnak Királlya által, Városi rangra emeltessen.Csakugyan a Tekintetes Kerületek, méltó Figyelembe vévén Helységünknek alázatos fojamodását, KisKun Kerületbeli Kapitány Tettes Kármán Pál Úr, és ord. eskütt Péter Imre Urakat protokollariter kine-vezték, hogy Helységünknek ezenn kérését meg vizsgálván, Véleményes Tudositásaikat a Te’ttes Kerüle-teknek mutassák bé. A’nevezett Járásbeli Tiszt’Urak , Városi Rangra leéndõ emeltetését HelységünknekHellyesnek látvánn jó véleményeket, a Te’ttes Kerületeknek bé mutatták.

A Te’ttes Kerületek, jelen esedezésünket, a Felséges Consiliumnak Fel küldvén, minek utánna aTörvényesenn megtekintett szomszéd Te’ttes Vármegyék, és némelly Szabad Királyi Városok semmi el-lenkezést nem találnának Helységünknek városi rangra való emeltetésébenn, Eõ Cs. K. A. felségéhez, aFelséges Consíliumtól esedezésünk felküldetett. Hogy pedig alázatos Esedezésünk a FelségesCancelláriánál hosszas ideig ne légyen Nádor Ispányi Feõ Kapitány nagyságos Gyöngyösi SomogyiAntal Úrnak recomendatiójából Sokk János Bécsi Aulicus Agens Urat, Levél által meg kérte a Tanáts,hogy ezenn czélunknak szerencsés promótióját eszközölje. A’ nevezett Aulicus Agens Sokk János Úr fá-radhatatlan szorgalmatossága által, csak ugyan Eõ. Cs. K. Felségétõl, az 1825-ik esztendõ februári22-kén költ kegyes Felséges Privilégium értelme szerént nyerhessen; mint ezt, a függõ pecséttel meg-erõsíttetett Privilégium mutatja. – A Felséges Privilégium Sokk János Agens úr által Bécsbõl Budárameg küldetvén; annak haza hozására Ord: Bíró Bankós János, és Ord; nótárius Szentpéteri Pál Urak1826-ik Esztendõbenn Februárius 20-kán ki neveztettek, kik is 24-e Februarius Haza szerentséssen megérkezvén a’Privilégiummal, azonn estve több mozsár álgyúk, és apróbb puskák durrogásai által adatta-tott tudtára ezenn Városi Népnek azonn öröm, hogy az Városi Privilégium szerencséssen meg érkezett –Majus Holnap 8-kán 1826. J. B.erénybenn…… Generalis Gyûlésre Senator Kozári Péter, és Túri IstvánNotarius Urak mint Desputátusok a Privilégiumot publikatió végett fel vivénn, publikáltatták. Azonn al-kalmatossággal, az Három Kerületbeli Tiszt Urakat a’ már elõre elkészített, a nyomtattatott. ………meg hívták. Kik is ezenn meghívásunkra magokat ajánlvánn 12-a Juny 1826. mint is elsõ vásárunkraszámossann megjelentek, és azt meg tisztelték. Nevezetessen jelenn voltak T’ttes Vkapitány Horváth Pé-ter, Jász Kapitány Dózsa József, Kis Kun Kapitány……. Kármán Pál, …… Paróczaÿ István, FeõFiscalis Bartsik József, A Vnotarius Muharay András, v fiscalis Illésÿ Palatinalis …… Szabó József,ord Eskütt Péter Imre, Ord. Esk. Endre László, Vágó Ignácz, …….

……Már Benedek Urak. Kis Kun Városoknak és Helységeknek küldöttjei, T’ttes Pesth VármegyénekFeõ és All Szolga Bírói, a’ Szomszéd Vármegyei Városoknak Helységeknek Deputatussai, nemkülömbenn azoknak minden rendû és rangú számtalan lakossai.- Gyönyörködtette a nézõket az idõnekszépsége és csendes volta; szép volt azonn díszes sokaságot melly, ezenn Czeremóniára meg jelent!! A’vásári kortsma elõtt fel volt állítva egy 4. lábonn álló Suggestus, melly suggestussra Téttes Kiskun Ka-pitány Kármán Pál, Feõ Fiscalis Bartsik József, ord. Notarius Szentpéteri Pál. Vnotarius Túri István,Bor Bíró Albert János Urak fel mentek, és…… kapitány Kármán Pál Úr, díszes és szép elöl adással elmondotta az Instellatiót – annak utána Vnotarius Túri István Úr elsõbenn Deákul, ezutann pedig Ma-gyarul a Privilegiumot fel olvasta; mellyek végbenn menvénn Albert János Bor Bíró Úr az Nép számá-ra, el fojás képpenn fel vitetett 10. akó veres bort, a Suggestusonn meg eresztvén, a Kádbann fojt borrarakásra, és egymás tetejéretódult Népség, csupa mulattatást szervezett, és okozott a nézõkbenn.Végbenn menvén az Czeremónia, az együvé gyült sokaság gyönyörködtetésére Juttatás rendeltetett 3.rendbeli jutalmakért. Mellynek vége lévén, a Városháza udvarába egy nagy sátorbann jó elõrecsinossan el készített asztal várta ez vendégeket, és ugyan csak ez város házánál 2. szobák el voltak azebédelés végett készítve, ennél fogva 3. helyenn több mint 200 Úri Vendégek meg vendégeltettek. Az idõ-nek csendes volta lelkesítette a jó kedvre az eggyüvé jött Uri Vendégeket, ez vigasság és az két felé valóMuzsika egész reggelig tartott; a Vendégek tellyes meg megelégedésekkel. A Tanátsbeliek voltak azonnidõbenn… Ord. Biró ifj. Bankós János, Kozári Péter, Papp József, Benedek István, Szentpéteri Pal, Ord.Notarius Túri János, Petõ Mihály, Kecskeméti Dániel, Túri István v.notarius, Csaplár János, Csaplár

26

András, Bak István, Kulai József, Albert János. – Predikator volt Tiszt. Báthori Gábor Úr. OskolaRector Tarczali Sámuel, Leányok Tanítója Csengeri János, Praeceptor: Papp József.

Emlékezés okáért feljegyzete Fülöpszállásánn 6. February 1828. Túri István Hites notarius”Fülöpszállás városi rangját 1825-tõl 1876-ig viselhette. A dokumentumok megtekinthetõk Kun-

szentmiklóson, a Felsõ Kiskunsági Emlékek Házában.Fülöpszállási Székely Gábor

A Csákváron találtfazekas égetõkemencérõl

A Fejér Megyei Hírlap 2015. április 29-i számában S. Töttõ Rita beszámolt a Csákváron, a Táncsicsutcában régészeti leletként elõkerült fazekas égetõkemence maradványáról. A lelet amellett, hogy ráirá-nyítja a figyelmet Dunántúl legnagyobb fazekasközpontjára, a csákvári fazekasság múltjáról tanúsko-dik, a néprajzkutatókat is gondolkodásra, összefüggések feltárására ösztönzi. A témát Kresz Mária: Acsákvári fazekasság címû, a székesfehérvári István Király Múzeum kiadásában 1987-ben megjelentkönyvébõl ismerjük. Magam 1974 és 1976 között Kresz Mária, Pesovár Ferenc kollégáimmal és Gelen-csér Ferenc múzeumi fotóssal többször is jártam Csákváron: elõbb az István Király Múzeumban, majda budapesti Néprajzi Múzeumban 1976-ban bemutatott A csákvári fazekasság címû reprezentatív kiállí-tásunkhoz gyûjtöttünk anyagot. Vas Kálmán és Horváth István fazekasok mûhelyében fotóztunk, felvé-teleket készítettünk a kóterhez kapcsolódó égetõkemencérõl is. Utóbbiról Kresz Mária könyvében ol-vashatjuk: „Kint az udvar végén, már a kertben van az égetõmedence és a kóter. A kóter kunyhószerû,pinceszerû, félig a földbe vágott helyiség féltetõvel, a kemence elõtere. A féltetõt korábban hosszúdeszkák fedték. Ajtajából néhány fok lépcsõ vezet lefelé. Itt tartják a fát, megvédve esõtõl, innen tüzelika kemencét. A kemence tüzelõszája, árka a kóterig ér, de maga a kemence kívül van a szabad ég alatt. Akemence alaprajza kör alakú, formája megközelítõleg kúp alakú, »gömbölyû«. Kéményénél elkeske-nyedik, de a rövid kémény alig válik ki a kemence testébõl. Rakodószája kívül van, a föld színével egy-vonalban, magasabban, mint a tüzelõszája. A tüzelõárok fölötti vályogból rakott padkát »lábak« tartják,ugyancsak vályogból, a közökben nyílás a lángok, a meleg számára. A kemence huzata tehát függõle-ges. A padkán nyugszik az edény. A fazekas a rakodószájon behajolva, behasalva rakja meg a kemencebelsejét edénnyel, fel a kéményig. Ha nem égetnek, tálat borítanak a kéményre, hogy be ne essen az esõ.A kemencét a fazekasok maguk építik vályogból. Gyakran egy fazekasnak két égetõkemencéje is van,egy kicsi meg egy nagy, a kóterbe tehát több kemence tüzelõszája is nyílhat, még sütõkemencéé is. Oly-kor egyik kemence már összeomlott, de a másik jó, még égetnek benne.”

Kresz Mária Vas Kál-mánéknál az égetést 1969-ben fotón is megörökítette: afazekas az égetõkemence elétérdelve, a rakodószájon be-hajolva szedi ki a kiégetettcsirkeitatókat. Csákváron afazekaskemencérõl már ko-rábban is készítettek fényké-peket:

Pete Gyula székesfehér-vári fényképész 1913-banNemes Istvánéknál. Ugyanittfotózta a fazekaskemencét éskótert Györffy István, a bu-dapesti Néprajzi Múzeummunkatársa, a Pázmány PéterTudományegyetem elsõ nép-rajzprofesszora. Amice M.Calverley kanadai kutató, a

27

Royal Ontario Museum (Toronto) munkatársa 1935-ben Dezsõ József fazekasmester égetõkemencéjé-rõl készített fényképfelvételt. A Moldován Domonkos által rendezett Magyar fazekasok címû filmhezaz égetést Vas Kálmánéknál forgatták 1970-ben. Ekkor a filmen látható kemencét Kresz Albert örökí-tette meg színes fotón, amely bekerült Balassa Iván - Ortutay Gyula: Magyar néprajz címû kézikönyvé-be (XXXIX. tábla).

Probstner János keramikus, az 1970-es évek elején, az Iparmûvészeti Fõiskola hallgatójaként doku-mentálta Csákváron Vas Kálmán mûhelyét, égetõkemencéjét. A kóter négy oldaláról is pontos rajzokatkészített.

Nagy János, a csákvári fa-zekasság utolsó élõ tanúja, régifazekascsalád sarja szerint aTáncsics utcában fellelt égetõ-kemence maradványa valahaKrump József fazekasé volt.Tóth Árpádné a Vértes Múze-um Baráti Köre Egyesület el-nöke legalább százévesre tak-sálja a lelet korát. A Krumpfazekasdinasztia ismert tagjá-tól, Krump Istvántól egy má-zas cserépcsutorát, boroskula-csot õriz a budapesti NéprajziMúzeum kerámiagyûjteménye1866-os dátummal. Szája mel-lett kétoldalt: Csinálta KrumpIst[ván] Kész[ült] Csákvárbafelirattal.

Tudjuk, hogy Csákváron afazekasmesterség több ágraoszlott, amelyeket szigorúanmegkülönböztettek. A fazekastûzálló fõzõ-sütõ edényeket, atálas nem tûzálló tálakat, tá-nyérokat, köcsögöket készí-tett. Vallásfelekezet és telepü-lés szerint a fazekascéhen be-lül is két csoportot alkottak: afazekasok fõleg reformátusok

voltak és a Felsõvárosi Társulatban vagy Kerületben egyesültek, a tálasok valamennyien katolikusokvoltak, az Alsóvárosi Társulathoz tartoztak. A fazekasok a református templom környékén, a Vértes irá-nyában emelkedõ Felsõvárosban, a katolikus tálasok tõlük lejjebb laktak az Alsóvárosban. A Táncsicsutca, ahol az égetõkemence elõkerült, a református templom közelében, a Felsõvárosban található.Krumpék tehát református fazekasok voltak. Megerõsíti ezt Krump István általam õrzött reformátusénekeskönyve, amely Pesten Trattner-Károlyi kiadásában jelent meg 1865-ben. Egy évvel elõzte meg1866-os évszámú cserépcsutoráját. Az énekeskönyv elsõ oldalára tintaceruzával beírva: Krump, ugyan-olyan írással, amilyen cserépcsutoráján látható. Mindezek alapján a Táncsics utcai égetõkemence koramegközelítheti a 150 évet. Nagy János, aki Csákváron 1927-ben született, a leletet Krump József faze-kashoz köti, aki a fazekasdinasztia utolsó tagja, Krump István unokája lehetett. Kresz Mária(1919-1989) elsõ alkalommal 1939-ben kutatott Csákváron, amikor még több mint 20 fazekas mûhe-lyét látogatta meg. Névsorukból ekkor már hiányzik a Krump név. Krumpék mûhelyében valószínûlegröviddel azelõtt állt meg a fazekaskorong, így nem volt mit égetni, a pusztuló égetõmedence kupolájátlebontották. Alatta a cseréppé égett tüzelõárok, a lábak és az edényeket tartó padka földdel betakarvaaránylag épen megmaradt, lehetõvé téve mai múzeumi bemutatását.

Lukács László

28

A Bolyai János-kéziratok sorsaJelen írás a Bolyai kéziratok kutatásának fontosabb momentumait követi soron, a teljesség igénye

nélkül. Célkitûzésünk végigkövetni azt, hogy a Bolyai János halála óta eltelt idõ alatt milyen lépésektörténtek a tudós hagyatékának tudományos igényû feldolgozása terén.

A kéziratok nagyobb részét a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár õrzi, kisebb hányada pedigBudapesten, az MTA Könyvtárának Kézirattárában lelhetõ fel. A kutatások jelen állása szerint a kéz-iratok egyharmada tekinthetõ feldolgozottnak. Az EMT1 Marosvásárhelyi fiókja digitalizálta a Tele-ki-Bolyai Könyvtárban található kéziratokat, ami azt jelenti, hogy fényképek formájában a Teleki-Bo-lyai Könyvtárból megkaphatja az érdeklõdõ kutatás céljából.

A kéziratok kutatásának történeti áttekintésében vezérfonalnak a kronológiát választottuk. A koráb-bi történésekrõl – mivel a már megjelent munkák ismertetik azokat – tömören, napjaink történéseirõlpedig részletesebben értekezünk a következõ oldalakon. Az elmúlt 10-15 évben megjelent és vélemé-nyünk szerint nem eléggé ismert munkák olyan adatokat hordoznak, amelyek tükrözik a Bolyai-kutatásjelenlegi állását. Ezek alapján megismerhetjük az elért eredményeket, az alkalmazott kutatási módsze-reket, azok elõnyeit és a kutatás buktatóit, ugyanakkor felmérhetjük a még elvégzendõ munka volume-nét is.

A két Bolyai „végrendelete”Bolyai Farkas hagyatéka az 1856. augusztus 26-án kelt végakarata szerint a Marosvásárhelyi Refor-

mátus Kollégium tulajdonába került. A fia, János ezt nehezen fogadta el, arra számított, hogy az apjakönyvei hozzá kerülnek. Azt gondoljuk, Bolyai Farkas elhatározása pillanatában úgy érezhette, hogy aKollégiumban nagyobb biztonságban hagyhatja kéziratait és könyveit.

Bolyai János 1860. január 27-én bekövetkezett halála után kéziratai sanyarú sorsra jutottak. A kato-nai hatóságok lefoglalták és egy ideig a marosvásárhelyi rendõrségen méltatlan körülmények közöttvoltak. Késõbb a Református Kollégium közbenjárásával, a néhai Bolyai János végakaratának megfele-lõen Bolyai Farkas kéziratai mellé kerültek. Jogi értelemben nem beszélhetünk végrendeletrõl, amintkét Bolyai Oláh-Gál Róbert feldolgozta törvényszéki hagyatéki dossziéjából kiderül.2 De szellemi érte-lemben, valóban az volt mindkét Bolyai óhaja, hogy a kézirataikat õrizze meg az utókor lehetõleg azakkori Teleki Tékában.

A kéziratok 1869 és 1894 között, 25 éven át Budapesten voltak a Magyar Tudományos Akadémián,ugyanis a Marosvásárhelyi Református Kollégium kölcsönadta, tanulmányozás végett. A kijelölt bi-zottság, amely átnézte a két Bolyai kézirati hagyatékát véleményünk szerint felületes munkát végzett.Pontosabban szólva nem volt türelmük, hogy kibetûzzék Bolyai János hieroglifjeit, pedig még nagyonsok értékes matematikatörténeti megállapítást rejtegettek, ahogy ezt késõbb Kiss Elemér igazolta is.3

De éppen az adja írásunk idõszerûségét, hogy minden bizonnyal még most is találhatunk tudománytör-téneti érdekességek a két Bolyai kézirati hagyatékában.

A kéziratok 1894-ben visszakerültek Marosvásárhelyre. 1897-ben Bedõházi János elkészült az elsõBolyai monográfiával, de ebben az írásban még sok a meseszövés és a kitaláció.4 1897-ben megjelentmagyar nyelven az Appendix A tér absolut igaz tudománya címmel, Suták József fordításában. Mellék-letként kapott helyet benne Schmidt Ferenc Bolyai Jánosról írt életrajza. 1914-ben Paul Stäckel németmatematikatörténész írt monográfiát, Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai vizsgálatai címmel.5

Ez a két kötetes munka a jelenleg létezõ legalaposabb Bolyai monográfia. A következõ monográfiátDávid Lajos, kolozsvári születésû, akkor fõiskolai tanár adta ki 1922-ben, A két Bolyai élete és munkás-sága címmel. Dávid Lajos mûvével sokat tett a korábbi ferdítések cáfolásáért. Dávid Lajos tanítványaJelitai József járt Marosvásárhelyen és így írt Bolyai János kéziratairól: „Papirosanyaga sokféle nagy-ságú, alakú, színû, származású. János gondosan teleírta a neki szóló és megõrzött levelek, borítékok,számlák minden üres helyét. Gyertya vagy csokoládé csomogolópapírja éppen úgy jó volt neki erre a

29

1 Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság.2 Oláh-Gál Róbert: Adalékok Bolyai Farkas temetésének történetéhez. Marosvásárhely. Népújság, 2003. au-

gusztus 14. http://www.hhrf.org/nepujsag/03aug/3nu0814.htm (2014. szeptember 5.)3 Kiss Elemér: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából. Bp. 2001., új kiadás 2006.4 Oláh-Gál Róbert: Erdélyi tájakon a Bolyaiak nyomában. Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda 2009. 79.5 Stäckel, Paul: Wolfgang Bolyai und Johann Bolyai geometrische Untersuchungen. Leipzig, 1913. Online:

https://archive.org/details/wolfgangundjohan01stuoft (2014. szeptember 5.)

célra, mint színlap, boltnyitás hirdetése, takarékpénztári könyv, halotti jelentés vagy gyógyszertári cím-kéjû papiros. ”6

Dávid Lajos monográfiáját követõen egy kicsit visszaesett a két Bolyai hagyatékának kutatása. Ta-lán azért mert a királyi Romániában az akkori Marosvásárhelyi Református Kollégium nagyon nehézhelyzetbe került. 1954-ig ugyanis ott õrizték a két Bolyai hagyatékát. A Református Kollégiumtól meg-vonták a nyilvánossági jogot, és anyagilag is nagyon ellehetetlenült – akárcsak manapság. 1954-ben,miután a Teleki Téka és a Református Kollégium Könyvtára egyesült, a Bolyai-kéziratok és a két Bo-lyai emlékét õrzõ tárgyak a Teleki-Bolyai Könyvtárba kerültek és ma is ott találhatók.

A Teleki-Téka szerepe a Bolyaiak életébenA két Bolyai leggyakrabban látogatott helye a Teleki Téka volt, ide jártak olvasni, elmélkedni.

A közkönyvtárat 1802-ben (Bolyai János születésének évében) létesítette gróf Teleki Sámuel(1739–1822) Erdély kancellárja.

Teleki Sámuel a Marosvásárhely melletti Gernyeszegen született, bejárta Európát, és több mint 40ezer könyvet gyûjtött össze. A gyûjteményét nagy becsben õrizte, magával vitte egy-egy költözéskor,védte a nehéz idõszakokban, míg végül Marosvásárhelyen a felesége által örökölt Wesselényi-féle ház-ban helyezte el és kinevezte közkönyvtárnak. Bár 1787-tõl Bécsben élt, a könyvtárossal rendszeresenlevelezett és úgy érdeklõdött a könyvállományról, mint élete legfõbb kincsérõl: „(...) Most márciusbanvolna ideje a portól megtisztítani és nyitott ablakokkal (amikor száraz idõ vagyon) megszellõztetni aKönyveket: és egyenként a tábláit a Könyveknek kívül-belõl flanellel megdörgölni. Arra vigyázván,hogy a törléssel kár ne essék a Könyveknek leveleiben vagy tábláiban, hanem ügyesen bánjanak vélek.(...)” Teleki Sámuel – könyvtárosához, Szász Józsefhez, Bécs, 1803. Március 17.7

„Kedves Szász Uram! A Kegyelmed gondosságát és munkásságát Bibliothecámnak conservatiójá-ban és kártól megõrzésében nagyra becsülöm, és köszönöm. Továbbra is kikérem, mert a Bibliothecámnekem kiváltképp szívembe vagyon. (...)” Teleki Sámuel – Szász Józsefhez, Bécs, 1806. Május 20.8

Gyakran érdeklõdött arról is, hogy könyvtárát kik látogatják, milyen hatással van a publikumra,lesz-e népmûvelõ, tudományterjesztõ jellege a felettébb értékes állománynak.

Teleki Sámuel Bécsben hunyt el, de végakaratának megfelelõen a Marosvásárhelyhez közeliSáromberkén temették el. Halála elõtt néhány nappal keltezett, utolsó levelét is a Könyvtárának írta.Rendkívüli ember volt, a közért való áldozás kísérte végig életét.

Ebbe a különös gonddal és lélekkel létrehozott könyvtárba járt a két Bolyai, és ennek a könyvtárnakaz utódjában, a Teleki-Bolyai Könyvtárban van jelenleg a csaknem 20 ezer oldalnyi kézirat.

Deé Nagy Anikó, majdnem négy évtizeden keresztül volt részese a Teleki Téka életének, kezdetbenkönyvtárosként, késõbb az intézmény vezetõjeként. 2002-ben a könyvtár fennállásának 200. évforduló-ján számvetést tett. Sebestyén-Spielmann Mihállyal és Vakarcs Szilárddal közösen átfogó mûvet adnakki az elmúlt kétszáz év emlékére, Emlékkönyv a Teleki Téka alapításának 200. évfordulójára1802–2002 címmel. Ebben a könyvben kevés szó esik a Bolyai kéziratokról, viszont szomorú tényeketközöl a Teleki Téka sorsáról – az állományról, magáról az épületrõl, a könyvtár központi irányításáról,a veszteségekrõl – amelyek közvetetten a kéziratokra is hatással voltak. A katalóguskészítés elmara-dottságát is megfogalmazza, miszerint 1999-ig a Teleki-Bolyai Könyvtárban az állomány- és az olva-sók digitális nyilvántartására nem volt lehetõség.

Mára már van a könyvtárnak kezdetleges elektronikus katalógusa, akár a weboldalukon is kereshe-tünk az állományban,9 de a Marosvásárhelyen lévõ Bolyai kéziratokról nincs elkészítve sem kézzelírott, sem digitális katalógus. Mintegy 20 ezer oldalnyi a teljes Bolyai kézirathalmaz, ebbõl 14 ezer ol-dal Bolyai János kézirata. A könyvtár honlapján a Bolyai Múzeum hivatkozás alatt, a múzeum leírásamellett egy hiányos Bolyai könyvészetet tekinthetünk meg. Az „Online katalógus”-ra klikkelve pedigegy hibaüzenet jelenik meg. Ezek azt sugallják, hogy elmaradottság van ezen a területen, és nem kerültmég sor ezen hiányosság megoldására.

Nemrégiben Teleki Téka, a szellem hajléka10 címmel jelent meg egy interjú Lázok Klára törté-nésszel, az intézmény vezetõjével. Az osztályvezetõ asszony részletesen beszél a jelenlegi helyzetrõl,

30

6 Benkõ Samu: Bolyai János Marosvásárhelyi kéziratai I. Erdélyi Múzeum Egyesület. Kolozsvár 2003. 21.7 Deé Nagy Anikó: Teleki Sámuel és a Teleki-Téka. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1976. 118.8 Deé Nagy i. m. 126.9 http://www.telekiteka.ro/index.php?m=katalogus (2014. szeptember 5.)

10 http://erdely.ma/kultura.php?id=167179 (2014. szeptember 5.)

és többek között elmondja azt is, hogy „A hagyományos kutatókönyvtári- és könyvmúzeumi szolgálta-tások mellett 2011-tõl erõteljesebb hangsúlyt kaptak az állománymegõrzést célzó intézkedések, illetvea közösséget célzó programok”. A cikk arról is beszámol, hogy régi könyvekkel akkor gyarapodik azállomány, ha azt adományként kapják. Legutóbbi adományuk „egy kolozsvári antikváriumban megta-lált Köteles Sámuel kötet, amely Bolyai János saját könyvtárából származik, és a 15 éves Bolyai aláírá-sát, illetve egy általa beírt Horatius-idézetet is tartalmazza”.

Jó hír, hogy 2014 júliusában döntés született, miszerint a Teleki-Bolyai Könyvtár köteteit nemzetiörökséggé nyilvánítják.11

Kéziratok az MTA tulajdonábanA Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában is vannak Bolyai-kéziratok, melyek közül az elsõt

Szabó Péter, Szabó Sámuel fia ajándékozta az MTA-nak. Szabó Sámuel, egykori Marosvásárhelyi Re-formátus Kollégium könyvtári felügyelõ hazavitt kéziratokat tanulmányozás végett, és halála után a fiadolgozatokat is írt ezekbõl.12 Az MTA birtokában lévõ gyûjtemény tartalmaz továbbá leveleket, melye-ket Bolyai Farkas az MTA-nak írt és egyéb kéziratokat is, melyek ajándékozásból és vásárlásból kerül-tek oda.

Szemben a marosvásárhelyi helyzettel, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián már1969-ben elkészült az ott található kéziratok nyomtatott katalógusa, Fráter Jánosnénak köszönhetõen.2009-ben igényes honlap jelent az MTA-s Bolyai-gyûjteményrõl, ahol az MTAK Bolyai-gyûjteményé-nek újraszerkesztett katalógusa is megtekinthetõ.13 Ennek a katalógusnak köszönhetõen az MTAKönyvtár Kézirattárában lévõ Bolyai kéziratok 90%-ban feldolgozottak.

Értékes idõszak a Bolyai-kutatásbanAz 50-es évektõl Benkõ Samu és Alexits György foglalkoztak a Bolyai kéziratokkal. 1952-ben je-

lent meg Alexits György monográfiája Bolyai Jánosról,14 majd ennek bõvített kiadása 1977-ben, BolyaiJános világa címmel.15 Benkõ Samu és Abafáy-Öffenberger Gusztáv Kolozsváron tematikusan és kro-nologikusan sorba rendezte a kéziratokat, késõbb pedig Benkõ Samu a kéziratok másolását is elkezdte.Az 1956-os forradalom félbeszakította a munkát és 1956 novemberében visszaszállította Marosvásár-helyre a gyûjteményt. A jegyzetei és másolatai alapján Benkõ Samu 1969-ben kiadta a Bolyai Jánosvallomásai címû könyvet.16 1956-ban mikrofilmezték a kéziratokat, de ezekrõl a felvételekrõl kiderült,hogy nem alkalmasak a kutatásra. 1991-ben az MTA Kézirattára lefényképeztette a kéziratokat és a fil-mekbõl az eredeti példánynak megfelelõ másolatot készített, így ma már a kéziratok másolatai kutatha-tók Marosvásárhelyen és Budapesten is.

Egészen 1996-ig, Paul Stäckel után csaknem száz évig, a kéziratok szakmai vonatkozású része,majdnem teljesen felderítetlen maradt. Kiss Elemér (1929–2006) marosvásárhelyi matematikus volt az,aki átnézte Bolyai János matematikai kéziratait, és kimutatta, hogy számelmélettel is komolyan foglal-kozott. 1999-ben kiadta a Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából címû könyvét.17

Weszely Tibor marosvásárhelyi matematikus és Bolyai kutató legterjedelmesebb munkája 2002-benBolyai János születésének 200. évfordulóján jelent meg, Bolyai János – Az elmúlt 200 év címmel.2013-ban megjelent a kötet német nyelvû változata is. Weszely Tibor már az 1970-es évektõl foglalko-zott a Bolyai kutatással. Az államvizsga dolgozatom18 megírásához (2006) az õ kiskönyve szolgált ala-pul, amelynek címe: A Bolyai-Lobacsevszkij geometria modelljei.19

Oláh-Gál Róbert csíkszeredai Bolyai-kutató, egykori tanárom, aki megkedveltette velem a Bolyaiéletmûvet. Jelenleg a Bolyaiak és az erdélyi matematikusok egyik legaktívabb kutatója. Legjelentõsebb

31

11 http://erdely.ma/kultura.php?id=168659 (2014. szeptember 5.)12 Benkõ i. m. 15.13 http://bolyai.mtak.hu/hu/catalog.htm (2014. szeptember. 5.)14 Alexits György: Bolyai János. Mûvelt Nép Könyvkiadó, Bp.,1952.15 Alexits György: Bolyai János világa. Akadémia Kiadó, Bp., 1977.16 Benkõ Samu: Bolyai János vallomásai, elõszóval és függelékkel kiegészített negyedik kiadás. Mundus, Bp.,

2002. (elsõ kiadás: Bukarest, 1968)17 Kiss i. m. (2001)18 Bágyi Ibolya: A hiperbolikus geometria Poincaré-féle félsíkmodellje – államvizsga dolgozat. Babeº-Bolyai

Tudományegyetem, Kolozsvár, 2006.19 Weszely Tibor: A Bolyai-Lobacsevszkij geomteria modelljei. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,1975.

munkái: Erdélyi tájakon a Bolyaiak nyomában; Újabb fejezetek Bolyai János életmûvébõl (Kiss Elem-érrel); Bolyai breviárium; Az értõl az óceánig: Réthy Mór (1846–1925) élete és munkássága; X-ek aBolyaiak életében. Napjainkban, Bolyai kutatással foglalkozik még többek között Oláh Anna marosvá-sárhelyi születésû fizikus (Bolyai Farkas kéziratait tanulmányozza), Szabó Péter Gábor szegedi mate-matikus, és Gündischné Gajzágó Mária, a Bolyai Farkas Líceum egykori fizikatanára.

A közelmúltban megjelent könyvek

Fontosnak tartom, hogy bemutassak néhány olyan, a közelmúltban és csekély példányszámbanmegjelent könyvet, amely kevés olvasóhoz juthatott el és a könyvesboltok polcára nem is kerültek fel.Én szerencsésnek érzem magam, mert az elmúlt két évtizedben a Bolyaiakról megjelent kötetek nagyrészét a könyvtáramban tudhatom. Izgalmas olvasmányok, nem kell matematikusnak lennünk, ahhozhogy értsük miért is válik lassan a Bolyai-kutatás egy külön szakmává.

Tibor Weszely: János Bolyai – Die ersten 200 Jahre, 2013. – Bolyai János születésének 200. évfor-dulója alkalmából írt Weszely Tibor: Bolyai János – Az elsõ 200 év címû könyv német nyelvû változa-tát 2013-ban adták ki. A munka két részre tagolható. Az elsõ és az utolsó 50 oldal Bolyai János életérõlés a Bolyai-kultuszról szól. A könyv közepe tudományos munkásságáról nyújt átfogó és közérthetõ le-írást. A könyv távolról vezet el az 1800-as évek elsõ évtizedeihez, hogy láthassuk milyen társadalmi vi-szonyok között folytak a tudományos kutatások. Kétségtelen, hogy a tehetséggondozás Erdélyben mais gyermekcipõben jár, ahogy a két Bolyai kiemelkedõ tehetségét sem tudta kezelni az akkori világ.Weszely Tibor rávilágít arra, hogy Bolyai Farkas született zsenialitásából akkoriban a tanárai tréfát ûz-tek. Bolyai Farkas már komoly pedagógiai elvek alapján igyekezett János korai szellemi fejlõdését kor-dában tartani, tudjuk meg a kiadványból. A szerzõ azt is megfogalmazza, hogy ennyi idõ távlatából márállíthatjuk, hogy sem Gauss, sem Bolyai Farkas nem hibáztatható János továbbtanulását illetõen, ha-nem sokkal inkább a korabeli, erdélyi társadalmi viszonyok okolhatók, hiszen anyagi ráfordítás hiányá-ban a kiváló tehetségek sem tanulhattak tovább. Nagyon érdekes A Bolyaiak és a szépirodalom címû fe-jezet, amely összefoglalja, hogy tudomány-történetünkben páratlan módon, számtalan irodalmi mûvetihletett a két Bolyai, de leginkább Bolyai János élete és munkássága. A legjelentõsebbeket megtaláljukfelsorolva és arra is figyelmeztet az író, hogy a róluk kialakult, legtöbbször alaptalan mende-mondákévtizedeken át adtak témát a költõknek, anekdota gyûjtõknek. Összességében elmondhatjuk, hogy akönyvet kiolvasva minden lényegest megtudunk Bolyai János életmûvérõl.

Kiss Elemér – Oláh-Gál Róbert: Újabb fejezetek Bolyai János életmûvébõl, 2011. – A Bolyai-kuta-tás újabb mérföldköve a könyv, amelyben a korábban Bolyai Jánosról megjelent önéletrajzi adatokatrendkívüli megalapozottsággal korrigálják, a téves információkat eloszlatják. A szerzõk – akik fáradha-tatlanul dolgoztak többféle forrásból, de leginkább a kéziratban talált kincsekbõl – joggal mondhatjuk,hogy merõben átírták az eddig ismert életrajzot. Számtalan eddig állított tényrõl bizonyítják be annakfordítottját, például hogy Bolyai Farkas, az apa és Bolyai János, a fiú egymással versengett volna; hogyJános szakirodalmi tájékozottsága elmaradott lett volna; hogy János nem lett volna jó gazda Domáldon;hogy Bolyai János elmebeteg, emberkerülõ lett volna; hogy alkotóképessége alább hagyott volna, ésígy tovább. Másfelõl kiegészítik, javítják a korábban megjelent állításokat, alátámasztva konkrét kuta-tási eredményekkel. Lehetetlennek tartják, hogy Bolyai Jánosnak az anyagi körülmények miatt kellettvolna Göttingen helyett Bécsben tanulnia – a Weszely könyv 2002-ben még ezt állítja; a korábban kö-zölt szögharmadolás mellé, a könyv írói megtalálták Bolyai János kockakettõzését; Orbán Rózáliávalvaló kapcsolatáról temérdek pontosítást, új adatot közölnek; Bolyai János jelleme, a külvilággal valóviszonya sem volt azonos a halála után elterjedt feltételezésekkel. Két táblázat is megtekinthetõ a kötet-ben, nagyon értékes statisztikai adatokkal. Egyik a János házánál élt szolgálókról készült lista, a másikpedig a fennmaradt 53 orvosi recept összesítõje, megadva a receptek keletkezésének idejét, helyét ésegyéb adatokat. A Jung János orvosprofesszor által megvizsgált, Bolyai Jánosnak felírt receptek alap-ján semmi nem utal János elmebetegségére.

Oláh-Gál Róbert: X-ek a Bolyaiak életében, 2013. – Nagy elégtétel számunkra, hogy ma már szá-mos tévhitet sikerült eloszlatni – éppen e könyv szerzõjének köszönhetõen is – Bolyai János élete felõl,de talán még inkább felsóhajtunk, ha megtudjuk, hogy olyan dokumentumra is bukkant a szerzõ, amelybizonyítja: mégiscsak volt, aki tudott a lángészrõl és elismerte, mégpedig a Magyar Orvosok és Termé-szetvizsgálók Társasága. Tette ezt azáltal, hogy 1844-ben meghívta Bolyai Jánost a Kolozsváron tartottvándorgyûlésére. Ez azért fontos, mert ezt az elégtételt maga Bolyai János is megérhette, annyi kudarcközepette. A szerzõ megfogalmaz még néhány megoldásra váró egy- vagy több ismeretlenes egyenle-tet. Ilyen például báró altorjai Apor Károly fényképészeti hagyatékának a megtalálása vagy több isme-retlen van még az orvosi recepteken szereplõ nevek között.

32

Jövõbe tekintésDózsa Dániel 1860. február 10-én, a Kolozsvári Közlönyben megjelent nekrológjában így emléke-

zik Bolyai Jánosra: „Korunk kitûnõ férfiainak egyike, a lángeszû számtudós cs. K. Nyugalmazott mér-nökkapitány bolyai Bolyai János folyó hó 27-én, élete 58. Évében jobb hazába költözött. Nemcsak kisErdélyünk, hanem az összes tudós világ, mely elõtt egy rövid számtani mûvével honunknak fényt,dícsõséget szerzett, sokat veszetett kora halála által, mert nagybecsû kéziratait nem adhatá, elhatározottczélja szerint, sajtó alá, s kérdés vajon sikerülend-e avatott kezeknek úgy rendbeszedni s világ elibe bo-csátani, hogy magas értékök szerint méltó elismerést vivjanak ki.”20

Az intézmény jelenlegi igazgatója, Lázok Klára és a kutatók egybehangzó véleménye szerint, jelen-leg az egyik legfontosabb tennivaló egy a Bolyai János kézirati-hagyatékáról szóló nyomtatott és onlinekatalógus elkészítése. Ehhez a lelkes kutatókon kívül szükség van olyan szakértõkre, akik a latin nyelvûírásokat és a gót betûs írásokat megfejtik. A katalógus elkészítésében sokat segítene a Benkõ Samu általkorábban felállított rendszerezés, illetve a távolság áthidalására kitûnõ lehetõség a lefényképezett kéz-iratok képernyõn való böngészése.

Veress-Bágyi Ibolya

A tiszaszigeti (ószentiváni)katolikus plébániakét világháború közötti történetérõl

A Szegedtõl déli irányban jó tíz kilométerre fekvõ Tiszaszigeten ma magyar–szerb határátkelõhelymûködik. A nagyjából a középkori Szentiván helyén a tizennyolcadik században újratelepített község1955-ig az Ószentiván nevet viselte. Az alábbiakban a tiszaszigeti (ószentiváni) római katolikus közös-ség két világháború közötti történetérõl közlök adatokat, elsõsorban a helyi plébánia Historia domusa(a plébánosok által vezetett „háztörténet” vagy „plébániai krónika”) bejegyzéseinek alapján.

A csanádi püspökség területéhez tartozó Ószentivánon a két háború közötti idõszakban végig TóthPéter (1895–1973) szolgált plébánosként, aki 1918. február 1. és 1958. augusztus 31-i nyugdíjazásáigtöltötte be ezt a posztot, s aki késõbb haláláig a falu lakója maradt. Az 1936. évi egyházmegyei névtáradatai szerint a község lakóinak több mint kilencvenhét százaléka római katolikus volt, hiszen akkori-ban a 1435 katolikus mellett mindössze 39 fõ evangélikus és két fõ egyéb vallású élt ott. (Azószentiváni plébánia területén fekvõ Térvárnak pedig mind a 141 lakosa a katolikus felekezethez tarto-zott.)

A községben 1910-ben külkáplánság jött létre. Ez azt jelentette, hogy továbbra is a szõregi plébániarésze maradt, azonban jóval nagyobb önállósággal, mint korábban. Így például 1913-tól önálló keresz-telési, esketési és temetési anyakönyveket vezettek a faluban, illetve a külkáplán feladata kizárólag azitteniek lelki gondozása volt. A községben – a szõregi plébánia alá rendelve – 1910. szeptember 1-jétõlFejér Imre, 1912. szeptember 1-jétõl pedig Bajcsy János szolgált külkáplánként.

1915-ben a püspök az egyházközséget plébániai rangra emelte. A plébánia szervezésekor felmerült,hogy Térvár mellett Újszentivánt is joghatósága alá helyezzék. Ez ellen az újszentiváni katolikusközösség levélben tiltakozott Govrik Sándor esperes, szõregi plébánosnál, kijelentve, hogy továbbra isa szõregi egyházközség filiája akar maradni. Az 1910. július 28-án íródott levél több érvet tartalmazotta szõregi egyházközség mellett: „1, hogy a szõregi plébánia minket mindenben kielégített; – 2, hogySzõregre mûutunk van, – az ószentiváni út rossz, gyakran járhatatlan; – 3, Szõreg egész utunkba esikSzeged felé.” Az egyházmegyei hatóság végül támogatta az újszentivániak igényét, így a község1937-ig – az önálló újszentiváni lelkészség megszervezéséig – a szõregi plébánia filiája maradt.

A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt templom építését 1914-ben kezdte meg Heszlényi Józsefés Takács János szegedi építési vállalkozó. A külsõ építészeti munkálatok 1918-ra fejezõdtek be. A be-rendezés beszerzése azonban még évekbe telt, így a templom fölszentelésére csak 1926 októberébenkerülhetett sor. A szertartást – a csanádi püspök megbízásából – Henny Ferenc szõregi plébános, címze-

33

20 Oláh-Gál Róbert: Erdélyi tájakon a Bolyaiak nyomában. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009.

tes apát, kerületi esperes végezte. A templomépítés költségei a következõképpen alakultak: a föld- éskõmûvesmunka 37 291 korona 43 fillér, az ácsmunka 8022 korona 62 fillér, a bádogos munka 4763 ko-rona 63 fillér, a tetõfedés 1 610 korona 6 fillér, az asztalos, lakatos, festõ, üvegezõ munka 5 950 korona86 fillér volt. Mivel a kivitelezõk tíz százalék engedményt adtak, a végösszeg 52 814 korona 58 fillérlett.

A késõ szecessziós stílusban templom a falu központjában, legmagasabb pontján áll. Rajta mind aneoromán (a hajó és a szentély ablakain), mind az északi tégladíszítésû építészeti stílus jegyei (példáula toronykialakításon) föllelhetõk. A templom kereszt alakú, 30,85 méter hosszú, 12,20 méter széles és14,35 méter magas. A fõtorony – a kereszt csúcsáig – 32,50 méter magas, amelyhez kétoldalt két kisto-rony kapcsolódik.

Az épületrõl a következõket olvashatjuk a Csongrád megye építészeti emlékei címû kötetben(Halmágyi Pál tollából). „A fõhomlokzat elé ugrótorony bejáratát neoromán kapuépítmény és fölötterózsaablak teszi hangsúlyossá. A négyszögletes torony legfelsõ részén nyolcszögletûvé idomulva tartjaa szintén nyolcszögû, gúla alakú toronysisakot. A bejárattól északra simul a torony mellé a kórusföljárólépcsõháza. A nagyobb és a kisebb torony, hasonló: díszítésük, kialakításuk megegyezik, csak mérete-ikben van különbség.

Az oldalhomlokzat tagolását a nyerstéglalábazat, támpillérek és szépen falazott koronázó párkányáltal bezárt meszelt falmezõk ritmusa adja. Az oldalhomlokzaton erõteljes vízszintes tagolást ad az ab-lakok alsó élénél végig-húzódó, kiugró párkány. Szépen van megoldva az álkereszthajó hatalmas, kétkõoszloppal osztott félköríves ablaka. A sekrestye délrõl csatlakozik a jó arányú, a hatszög három olda-lával záródó szentélyhez.

A templom belseje viszonylag egyszerû, hatásában nem éri el a külsõ homlokzatok mozgalmasságát.A fõoltár mûkõszobra a templom védõszentjét ábrázolja a kis Jézussal. A fõoltár festett fa, mint aho-gyan a sokkal egyszerûbb két mellékoltár is. A Jézus Szíve és a Szûzanya mellékoltárokon e szentekfestett faszobrai állnak. A hatvanas években készült a Szent Antal, a szegények kenyere kõszobor, akarzat alatti a bejárattól balra. Szent Imre herceg gipszszobra díszíti még a templomot.”

A templomtoronyba – a középsõ nagytoronyba – 1926-ban eredetileg három harangot helyeztek el.Mind a három a budapesti Walser cég jónevû mûhelyében készült.

1. Szent Antal-harang. 440 kg súlyú. Dombormû: Szent Antal, karján a kis Jézussal. Alatta: „SzentAntal, községünk védõje, segíts megtalálni elveszett hazánkat!” Túloldalán: „Öntette az ószentiváni ró-mai katolikus egyházközség. 1926.”

2. Szent Mihály-harang. 140 kg súlyú. Dombormû: Szent Mihály fõangyal. Alatta: „Szent Mihály,vidd Jézushoz lelkünket. 1926.”

3. Mária-harang. 270 kg súlyú. Dombormû: Szûz Mária. Alatta: „Mária, Jézus anyja, könyörögj hí-veidért, a te magyar népedért! 1926.” Túloldalán: „Magyarok Nagyasszonya” Ezt a (középsõ) harangot1944. augusztus 25-én leszerelték és kiolvasztott ércét a hadipar céljaira fordították. Azóta sem pótol-ták, így jelenleg két harangja van a tiszaszigeti templomnak.

A templom falain látható tizennégy stációképet helyi hívek adományozták az egyháznak. Név sze-rint id. Bodó András és neje, Benkõ Mihály és neje, Bodó Antal és neje, Bodó János és neje, HegyköziFerenc és neje, Kiss Lajos és Bodó Viktória, Lohmüller József és neje, id. Molnár István és neje, Mol-nár János Jakab és neje, Martonosi Antal és neje, özv. Nagy Istvánné, Széll Sándor és neje, Ökrös Istvánés neje, valamint az Ószentiváni Gazdakör.

1939 tavaszán Barth Ferenc budapesti alkotó tervezésében és kivitelezésében – 5 500 pengõért – fe-hér mûkõbõl elkészült a templom fõoltára, amelynek központi alakja Páduai Szent Antal. Az új oltártKleitsch Mátyás kerületi esperes szentelte föl a falu védõszentjének búcsúünnepén. 1940-ben a temp-lom újabb berendezési tárgyakkal gyarapodott. Széll Sándorné háromszáz pengõt ajándékozott a szen-télyben elhelyezendõ három darab faragott tölgyfa papi szék beszerzésére, Molnárpál Ferenc községibíró pedig száz pengõ értékû nikkelezett réz örökmécsest adományozott az egyházközségnek.

1940. május 27-én bérmálást és fõpapi látogatást végzett az ószentiváni plébánián Glattfelder Gyulacsanádi püspök, akinek 1943. augusztusi szegedi temetésérõl azt írta Tóth plébános, hogy „sok hívem-mel, könnyes szemmel álltuk körül ravatalát. Sokat köszönhetünk neki, sokat imádkozunk érte.”

Tóth Péter a háborús években többször mutatott be engesztelõ szentmisét, s följegyzéseibõl kiderül,hogy a vallásos buzgóság akkoriban – nyilván a szörnyû körülmények miatt – egyre terjedt és sokakatvonzott a templomba. 1942-ben a leventéknek, 1943-ban és 1944-ben a leányoknak tartott külön lelki-gyakorlatot, amelyeken nyolcvan-száz fiatal vett részt.

34

A hadigazdaságnak szüksége volt az érc alapanyagra. „1944. augusztus 25-én kitûnõ harang együt-tesünk középsõ harangját, a 70 kg-os Mária harangot elvesztettük. A hadvezetõségnek szüksége volthangérce, Mária harangunk bevonult a háborúba. Bár a legnagyobb csendben szereltük le, csak kevesentudtak róla, mégis percek alatt hatalmas tömeg verõdött össze, hogy a nagy áldozatokkal megteremtett,az egész környéken páratlan szép összhangzású, városias hangú harangegyüttes Mária harangjától, amásodik harangtól búcsút vegyen. Sokunknak szemében könnyek csillogtak, mintha éreztük volna,hogy ez az áldozat már elkésett, hiábavaló, nem segít. Nem is segített!” – állapította meg az ószentivánilelkész.

1944. október 9-én a szovjet csapatok megszállták Ószentivánt. A templomból elvitték a piros mi-nistránsszoknyákat és kifosztották a Szent Antal-perselyt. A plébániának nem volt vesztesége. Az egy-házmegye új fõpásztora, Hamvas Endre 1945. szeptember 27-én látogatta meg a falut, s bérmált megszázharmincnégy ószentiváni fiatalt. A püspök a plébánia Historiadomusába ekkor írta: „Súlyos idõktörténetét érdemes leírni minden plébánián. Kívánom, hogy e nehéz idõk elmúltával boldogabb esemé-nyek megörökítõje legyen a plébános. A hívek lelki életrõl azonban a szomorú események között is voltés van mi szépet megörökíteni.”

Felhasznált források és irodalom: Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár. Püspöki hivatal iratai: egyházközségekrevonatkozó régi iratok (Szõreg); A tiszaszigeti plébánia Historia domusa. 1. kötet (1918–1976). – Halmágyi Pál:Tiszasziget. Katolikus templom, Szent Antal tér. In: Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc. Sze-ged, 2000. 648.; Gárgyánné Lampert Magdolna: A település vallási élete. In: Tiszasziget története. Szerk. GárgyánnéLampert Magdolna. Tiszasziget, 2000. 254–273.; Miklós Péter: Város, egyház, társadalom. Tanulmányok a szegedikatolicizmus történetérõl. Szeged, 2004.; Miklós Péter: Fejezetek a tiszaszigeti templom és plébánia történetébõl.Tiszasziget, 2012.

Miklós Péter

35

Glattfelder Gyula csanádi püspök (mellette Tóth Péter plébános) fogadása az ószentiváni községházaelõtt. 1940.

Dabasi Farkas Pali,az elfeledett cigányprímás

A „cigányzenét” napjainkban is a ma-gyar kultúra elismert értékei között tartjaszámon a világ, pedig már nem a fénykoridõszakát éli. A mûfajt virtuóz elõadói stí-lus, sajátos hangszerelés és hangzás jellem-zi, mely fõként a XIX. század közepétõl, ci-gánymûvészek nemzedékein átörökítveszínesedett-gazdagodott és fejlõdött utá-nozhatatlan tudáskinccsé.

E folyamatban a XX. század elején or-szágos hírnevet szerzett zenészek egyikevolt Farkas Pali, akinek neve mára csak azenekutatóknak és a dabasi helytörténetiránt mélyebben érdeklõdõknek cseng is-merõsen. A mûfaj szakírója, Markó Mik-lós1 adatai szerint 1873-ban született Alsó-dabason. Édesapja is jónevû muzsikus volt,emlékét Mády Ferenc2 helyi poéta a Meg-emlékezés a czigányprímásról címû versé-ben örökítette meg. A dabasi bálokon és la-

kodalmakon nevelkedett ifjú tehetség már 16 évesen átvette apja zenekarát. A fõváros meghódítását1896-ban, a millenniumi ünnepségsorozat rendezvényein kezdte, de az átütõ sikerért még további ötévet kellett dolgoznia. 1901-ben a Vígszínház mûsorára tûzte Herczeg Ferenc négy felvonásos történel-mi darabját, az „Ocskay brigadéros”-t. A színmû kurucdalainak eljátszására Farkas Palit szemelték ki,aki fényesen helytállt a színpadon. A darabot száznál többször tûzték mûsorra, ami önmagáért beszél,de a Pesti Hírlap híradása jól tükrözi Farkas Pali személyes sikerét is az elõadás-sorozatban: „AzOcskay brigadéros hétfõi elõadásán, a második felvonásban Lavotta szerenádját Farkas Pali, dabasiszületésû cigányprímás játszotta, igazán mûvésziesen. Majd a 2. és 3-ik felvonás közt a lebocsátott füg-göny elõtt több darabot játszott, s Bihari kesergõjével olyan sikert ért el, hogy a közönséget szinte lázbahozta, és majd minden darabot ismételnie kellett.”3

Ettõl kezdve a közönség rokonszenve kísérte minden törekvését és emelkedett a mûvészi pályán.1903 õszén, a legendás Dankó Pista halála után a Népszínház bemutatta a jeles nótaszerzõ „Cigányélet”címû népszínmûvét, melynek keretében a fõváros és a vidék legjobb zenekarai vetélkedtek egymással.A döntõt követõen 15 aranyérmet osztott ki a zsûri, melyek egyikével Farkas Pali finom, árnyalt játékátjutalmazták, aki a támogatók közül még báró Sennyey István különdíját is elnyerte. Farkas Pali, „az if-jabb nemzedék tehetséges tagja”4 a színházban kapott koszorúját Dankó Pista sírjára helyezte és gyász-misét mondatott a szegedi belvárosi templomban a dalköltõ lelki üdvéért. Emlékét késõbb sem feledte,több fellépésének bevételét Dankó Pista szobra5 javára ajánlotta. Talán a dabasi Halászok6 példája te-hette, de mint a jó ügyek önzetlen támogatója, Farkas Pali kiemelkedett a kor számos zseniális cigány-mûvésze közül. Gyakran lépett fel jótékonysági rendezvényeken, 1901-ben adományozott Vörösmarty

36

1 Markó Miklós (1865–1933) rozsnyói származású hírlapíró, szerkesztõ, több lap munkatársa, helyi tudósítója(Vasárnapi Ujság, Független Hírcsarnok, Magyarország, Rozsnyói Híradó stb.). Forrásértékû munkája a 240oldalas Cigányzenészek albuma. Thália-Kultúra Nyomda. Bp. 1927.

2 Mády Ferenc (1834–1911) nagykõrösi születésû, gazdálkodó és írogató kisnemes, a századforduló dabasi köz-életének színes alakja. Nótákat, pusztai balladákat, odamondogatós politikai költeményeket írt, melyeket„Dabasi csalánlevelek” címmel formált kötetté.

3 Czigányzene a Vígszínházban. Pesti Hírlap 1902. január 7. 5.4 Markó Miklós: Czigány zenekarok hangversenye a Népszínházban. Vasárnapi Ujság 1903. október 4. 664.5 A világ elsõ és sokáig egyetlen cigány szobrát, Margó Ede (1872–1946) szobrászmûvész alkotását kilencévnyi

adománygyûjtés után 1912. október 20-án avatták fel a szegedi Stefánia-sétányon.6 Dabas város jogelõd településeinek fejlõdésében, arculatuk kialakulásában meghatározó szerepe volt a nemesi

közép- és nagybirtokos Halász családnak, akik társadalmi felelõsségüket átérzõ, gazdag mecénások voltak.

Dabasi Farkas Pali portréfotója(Markó Miklós 1927. 55. nyomán)

Mihály szobrára, 1909-ben pedig az olaszországi földrengés károsultjait támogatta több estjének bevé-telével.7 Harmincéves korára már az idõsebb cigányzenészek is respektálták mûvészetét. A legjobb fõ-városi vendéglõk sort állva szerzõdtették, ízelítõül közülük néhány: EMKE-kávéház, Margitszigeti Fel-sõ-vendéglõ, Népligeti Nagyvendéglõ, Royal-szálló, Angol-park étterme, Svábhegyi Terasz, Palace-szálló és így tovább. A báli szezonban és a márciusban rendezett hazafias rendezvényeken pedig a leg-különfélébb klubok, egyesületek vetélkedtek érte, hiszen zenekarával mindig fergeteges hangulatot va-rázsolt. Vidéki fellépésein a jó híre rendszerint már megelõzte, és soha nem okozott csalódást. Fiumeiszereplését az ugyancsak dabasi kötõdésû népszerû szerzõ, Vay Sándor8 is megörökítette egyik 1912-estörténetébe szõve: „Muzsikáltak. Néha a piros sapkás nápolyi muzsikusok. Ezek énekeltek is. Cukrosvízhez hasonlóan édeskés olasz melódiákat. Máskor Farkas Pali muzsikált. Dabasról, az én falumbólkerült ki. Magyar nótákat húzott. Nem ösmert meg, mert ha megösmert volna, bizonyosan rázendíti haj-dan-való kedves nótámat: Ha benyúlok a kis mándlim zsebébe…”9

Farkas Pali pályája egybeesett a magyar hanglemezgyártás kezdeteivel, így a hõskor cégei is rögzí-tették muzsikáját. Minderrõl a legérzékletesebben a Neumann-ház által életre hívott, folyamatosan gya-rapodó Gramofon Online weboldal tájékoztatja a XXI. század érdeklõdõit: Farkas Pali nevét a keresõbegépelve jelenleg nem kevesebb, mint ötven felvételét hallgathatjuk meg. A sercegõ dallamok a reperto-ár szélességét tükrözik: a népdalok mellett játszotta Lehár Ferenc operett slágereit, Zerkovitz Béla san-zonját, a nagy példakép Dankó Pista és a miskolci prímás, Radics Béla nótáit stb. Technikai tudásából asaját szerzemény „Irma keringõ” és a csárdás-egyvelegek adnak vissza a legtöbbet.

Váratlanul és fiatalon, gyors lefolyású tüdõvészben hunyt el 1913. március 1-jén. Temetésérõl a ko-rabeli napilapok közül a Pesti Hírlap tudósított a legrészletesebben: „Farkas Palit, az elhunyt neves ci-gányprímást, hétfõn délután félhárom órakor temették a József-körút 60. számú gyászházból. A temeté-sen ott voltak az összes budapesti cigányzenészek, a Vörös, Farkas, Rácz, Dombi, Csorba, Oláh, Nyári,Tallósi, Balázs, Losso, Murka, Homoki, Tutomány és Gáspár családok tagjai. Az érdeklõdõ közönségellepte a József-körutat, ahonnan három órakor elindult a gyászmenet. Az egyesült fõvárosi cigányze-nekarok magyar nótákkal kísérték a józsefvárosi templomig Farkas Pali koporsóját, a templomnál el-búcsúztak tõle és innen már kocsikon kísérték ki az elhunytat hozzátartozói a rákoskeresztúri új temetõ-be, ahol a katholikus egyház szertartása szerint temették el.” 10

Valentyik Ferenc

37

7 Pesti Napló 1909. január 19. 9.8 Vay Sándor gróf újságíró, író, született Vay Sarolta grófnõ (1859–1918), aki férfiként élt és publikált.9 Rózsákról és egyebekrõl. Pesti Hírlap 1912. június 9. 37–38.

10 Halálozás. Pesti Hírlap 1913. március 4. 17.

A Zrínyi-család muraközi emlékhelyeiA Muraköz északon a Mura, délen a Dráva által határolt tájegység, Trianonig Magyarországhoz, Za-

la vármegyéhez tartozott. 1920-ban az akkor létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a késõbbiJugoszláviához csatolták. 1941 és 1945 között újra magyar fennhatóság alá került, majd ismét visszaál-lították a trianoni határokat. 1990 óta Horvátországhoz tartozik. A XIX. század utolsó évtizedeitõlkezdve az impériumváltozásig Muraközben igen jelentõs magyar és horvát nyelvû Zrínyi-kultusz léte-zett. Mára a csaknem teljesen horvát lakosságúvá vált területen a Zrínyiek magyarsága már nem evi-dencia. A vidék bõvelkedik Zrínyi emlékhelyekben, melyeket érdemes nekünk is ismerni, felkeresni ésnemzetiszínû koszorúkkal ékesíteni.

A Zrínyi-család eredeti neve brebiri Subics volt. A család a horvát tengermellékrõl származott, és aXII–XIII. század óta fontos szerepet játszott a dalmáciai, horvátországi történelemben. II. András kirá-lyunk birtokot adományozott nekik Dalmáciában, Nagy Lajos pedig 1347-ben a szlavóniai Zrin várátadta nekik, ettõl kezdve használták a Zríni nevet. A XV. század végétõl szinte folyamatosan részt vetteka török elleni harcokban. A törökök elõrenyomulásával birtokaikat elfoglalták, s õk északabbra húzód-tak. Továbbra is tevékenyen részt vállaltak az ország védelmében, sõt annak fõszereplõi lettek.

Zrínyi (IV.) Miklós (1508–1566) egész életét végigharcolta a végeken. Sikeres harcainak jutalma-ként 1542-ben horvát báni címet kapott. 1546-ban kapta birtokul Csáktornya várát és vele Muraközt,mely hosszú idõre a família legfontosabb rezidenciája lett. Címerük: a hasított pajzs egyik mezõjébenkiterjesztett sasszárny, a másikban egy vár rajza, ami feltehetõen Csáktornyát ábrázolja. Az 1540-esévekben Zrínyi Miklós már magyaros formában írta alá családnevét: Nicolaus comes Zríni. A horvátszármazású arisztokrata magyar hõs lett. 1557-ben tárnokmester, 1561-ben szigetvári fõkapitány,1563-ban a dunántúli végek fõkapitánya lett. 1566-ban a szultán vezetésével Bécs ellen vonuló százez-res török sereget önfeláldozóan állította meg Szigetvárnál. A nagyvezír gyolcsba göngyölve küldte elZrínyi fejét a Gyõr mellett veszteglõ császári csapatok parancsnokának, ahol katonai tiszteletadássalbúcsúztatták el.

A következõ évszázadban egy testvérpár, a dédunoka (VII.) Miklós (1620–1664) és Péter (1621–1671) neve magasodik ki. A két testvér megosztozott a hatalmas birtokon, Miklós a magyarországi, Pé-ter a horvátországi területeket kapta. Ennek megfelelõen Miklós a magyar, Péter a horvát nyelvet hasz-nálta elsõsorban. Miklós százada legkiválóbb politikusa, diplomatája és hadvezére volt, akit a magyarirodalomtörténet is a legjelesebb barokk írók között tart számon. Fõ mûvét, a Szigeti veszedelmet Péterfordította le horvátra. Tartalmas élete mindössze 44 évig tartott. 1664-ben egy tragikus vadászaton haltmeg, ahol egy megsebzett vadkan ölte meg. Halála után rögtön mendemondák indultak el, melyek cá-folták a baleset tényét, és merényletet emlegettek. Az emberek nem akarták elhinni, hogy egy csatákbangyõztes hõssel egy vadállat végezzen. Péter élete is tragikus véget ért, 1671-ben a törvényes formaságo-kat is mellõzve, Frangepán Ferenccel együtt Bécsújhelyen kivégezték. Hamvait a templom fala mellettigödörbe dobták. 1919-ben a horvátok hazahozatták két hõsük hamvait, és a zágrábi katedrálisban te-mették el õket.

A bécsi udvar az egész családot meg akarta semmisíteni. Zrínyi Péter feleségét, Frangepán Katalint agráci domonkos kolostorba zárták, ahol két év múlva meghalt. Fiúgyermeküket, Jánost még a nevétõl ismegfosztották, és besorozták katonának. Egy szerencsétlen puskalövés miatt a császár elleni merény-lettel vádolták meg, majd börtönbe zárták, ahol megõrült, megvakult és húsz év fogság után 1703-banhalt meg. Két lányuk, Judit Zágrábban, Aurorika Veronika Klagenfurtban, kolostorban halt meg. A har-madik lányuk volt Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Munkács hõs védõje. 1699-ben elkísértemásodik férjét, Thököly Imrét törökországi számûzetésébe. 1703-ban Nikodémiában érte a halál. Aköltõ Zrínyi Miklós egyetlen fia, Ádám kegyelembõl késõbb visszakapta a csáktornyai birtok felét. Aszázad legvéresebb ütközetében, a törökkel vívott szalánkeméni csatában esett el 1691-ben. Halálával aZrínyi-család birtoka a császári kamara kezére került.

38

EMLÉKHELYEK

Muraköz legnagyobb települése Csáktornya. 1910-ben 5200 lakosa volt, fele részben magyarok, fe-le részben horvátok lakták. Ma is csak 15 ezer lakosú kisváros. Központjában található az egytornyú ba-rokk ferences templom. Homlokzatán a bejárat két oldalán lévõ fülkében Szent István és Szent Lászlóegész alakos szobra látható. Szent István jogart és országalmát, Szent László fokost tart kezében. Amellette lévõ kolostor bejárata fölött a Zrínyi-család faragott kõcímere található, utalva arra, hogy Zrí-nyi Miklós hívta ide a ferenceseket. Az épület mai formáját már a XVIII. század elsõ felében nyerte. Afõutcán végigsétálva jutunk el a várhoz. Az utca végén áll Zrínyi Miklós költõ és hadvezér emlékmûve,Szász Gyula szobrászmûvész és Árkay Aladár építész alkotása, amit közadakozásból emeltek1904-ben. A XIX. század végén az egykori Zrínyi birtok felvilágosult ura, Festetics György állt az em-lékmû állítási mozgalom élére, jelentõs adománnyal támogatva azt. A nyolc méter magas fehér mészkõ-oszlop tetején a kiterjesztett szárnyú bronz turulmadár karmai közt tollat és kardot tart (lásd az elsõ bo-rítón). Az alsó részt Zrínyi Miklós bronz dombormûve díszíti. Eredetileg magyar nyelvû Zrínyi idéze-tek voltak az emlékmûvön. A hátsó oldalon: „Híremet nemcsak keresem pennámmal, hanem rettenetesbajvívó szablyámmal!”, a portré alatti bronzszalagon: „Ne bántsd a magyart!” Mindkét magyar feliratot

eltüntették 1920 után, ma csak egyrövid horvát nyelvû bevésés láthatórajta: Zrínyi Miklós horvát bán ésköltõ.

Az emlékmû mögötti parkos terü-leten keresztül jutunk el a várhoz.Egykor vizesárok vette körül, mely-nek nyomát ma is jól ki lehet venni.A várat a Hahót nembeli Csák Deme-ter építette a XIII. században, eleintefeltehetõen egyetlen toronyból állt,ezért kapta a tulajdonos neve mellé a„tornya” nevet. Birtokolták aLackfiak, a Szécsiek, a Cilleiek,majd a mohácsi vész után I. Ferdi-nánd király Zrínyi Miklósnak ado-mányozta. A XVI–XVII. században akor igényeinek megfelelõen építettékát ötszög alakú olaszbástyás erõdít-ménnyé, melyet áthatolhatatlan mo-csaras, lápos terület vett körül. A

vízivár közepén volt a Zrínyiek belsõ udvaros, téglalapalakú reneszánsz palotája, ahol könyvtár és nyomda ismûködött. A vár pompájáról a híres utazó, Evlija Cselebi1660-as írása is tanúskodik. 1671-ben a császári katonákteljesen kirabolták, majd felgyújtották. 1719-ben a csehgróf birtokába került, aki kényelmes barokk kastéllyáalakította át az egész épületegyüttest. 1791-ben a Feste-tics család lett Csáktornya ura. 1848 októberében a váralatti csatában Perczel Mór tábornok serege megverte éskiszorította a Muraközbõl a horvátokat.

A vár ma a Muraközi Múzeumnak ad helyet. A négy-zetes belsõ udvar boltívei alatti kõtárban számos történel-mi személy mellszobrát fedezhetjük fel, köztük van Bat-thyány Ádám horvát bán, Szelepcsényi György herceg-prímás, Csáky István, Illésházy István, Zrínyi Péter. Aszobrok a XVIII. századi átépítéskor kerültek ide, stájermesterek munkái. Ugyanitt látható a költõ Zrínyi Miklóshalálának helyszínén emelt kõoszlop, hosszú latin felirat-tal, melynek alsó harmadában olvashatjuk ismert sorait:„Sors bona, nihil aliud” (Jó szerencse, semmi más). Akülsõ udvarban a helyi Zrínyi Gárda 2009-ben egy új, há-romalakos emlékmûvet állított fel, ami Zrínyi Péter és fe-

39

A szalagról eltûnt a magyar felirat

A szigetvári hõs szobra a muraközi várban

lesége búcsúzását valamint Frangepán Ferencet ábrázolja. Minderrõl egy horvát nyelvû felirat tudósít,ahogy a múzeumban is csak horvát feliratokat találunk. A vár melletti parkban néhány éve állították fela szigetvári hõs álló alakú bronzszobrát. Felirata szintén csak horvát nyelvû.

A Dráva folyó közelében található Zrínyifalva (Kuršanec). A falu melletti erdõben zajlott a haláloskimenetelû vaddisznóvadászat. A falu 1887-ben, a Zrínyi-hagyományok ápolásaként vette fel e nevet.A kuršaneci erdõben, a Dráva közelében egy tisztáson, Zrínyi halálának helyszínén 1724-ben állítottakfel egy obeliszket. Az emlékmûvet Pignatelli Anna grófné, Csáktornya urának, Althan Mihálynak a fe-lesége emeltette. Latin nyelvû felirata így kezdõdik: „1664. 18. novemb. Epitaphium Comitis Nicolai aZRINIO.” (Zrínyi Miklós gróf epitáfiuma) Ez alatt a latin nyelvû verses szöveg magyarul így hangzik:„Itt halt meg a gyõzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan, vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség kezeáltal kellett volna elesnie. A gyõztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat gyõz-te le. Itt fejezte be mûvét és élete gyötrelmeit, a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égbõl né-zi szenvedésünket, romlásunk siratja meggyilkolását. Jó szerencse, semmi más õrizte meg a hadakozás-ban, elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban, min-denki láthatja ebben a tükörben.”1

A Dráva áradásai miatt az emlékmû 1930-ban a varasdi múzeumba, majd a csáktornyai vár udvarárakerült. 1994-ben Zrínyifalva központjában ennek egy másolatát állították fel. A falu közepén, fenyõfák-kal övezett parkban áll ma az emlékmû, ami a költõ és hadvezér Zrínyi Miklós halálára emlékeztet.

Csáktornyától Lendva irányába haladva mindössze 3kilométerre található Szentilona (Šenkovec) település.Nevezetessége az 1990-es években felújított pálos kolos-tor maradványa, ahol a Zrínyi-család tagjait temették el.A Boldogságos Szûz Mária és a Mindenszentek tisztele-tére szentelt pálos kolostort és gótikus kápolnát 1376-banalapította Lackfi István erdélyi vajda, László fiával ésDénes testvérével. A rendház építését és bõvítését az1400-as évek elején már az új birtokosok, a Cillei grófokfejezték be, akik 1420-ban Šenkovec falut ajándékozzáka pálos atyáknak. Muraköznek ez volt az egyetlen kolos-tora, és sikeresen elkerülte a török pusztítást.

Amikor 1546-ban a Zrínyiek lettek a Muraköz urai, akolostort Szent Ilona tiszteletére újraszenteltették. ZrínyiMiklós a monyorókeréki birtokán lévõ pálos rendházszerzeteseit hozatja ide, támogatásukra számos birtokotés kiváltságot adományoz. 1559–1561 között felépítteti akápolna melletti kriptáját, ahová elsõként 1561-ben el-hunyt feleségét, Frangepán Katalint temeti el. Alig párévvel késõbb 1566-ban fia Zrínyi György, a szigetvárihõs levágott és bebalzsamozott fejét díszes urnában,díszkísérettel hozza haza Gyõrbõl Csáktornyára, majd te-meti el a családi sírboltba, elsõ felesége mellé. Sírkövétvörös veronai márványból faragták.

Az 1570-es évektõl mintegy fél évszázadon keresztüla Zrínyiek is a reformáció hívei lettek. Zrínyi (IV.)György 1570-ben lutheránussá teszi Csáktornyán a Szent Mihály templomot, a katolikus papokat elza-varták. 1580-ban az evangélikusok megtámadták és kifosztották a szentilonai kolostort, a perjelt bör-tönbe zárták. A pálosok azonban hamarosan visszatértek. Az 1603-ban elhunyt Györgyöt protestáns hi-te ellenére Szentilonán a családi sírboltban temették el. Fia (V.) György Pázmány Péter hatására vissza-tért a római katolikus hitre, a tridenti hitvallást a csáktornyai templomban tette le, s ennek emlékéreszáz aranyat ajándékozott a templomnak. 1626-ban halt meg, s a szentilonai sírboltba temetik. Elõtteazonban átalakítják, bõvítik a családi sírboltot.

A költõ Zrínyi Miklós vallási éltére nagy hatással voltak a szentilonai pálos remeték. A kolostor-ká-polna kriptájában vörösréz szarkofágba temették el õt is, 1664. december 21-én, két gyermeke és elsõfelesége mellé. Egyetlen fia Zrínyi Ádám nagykorúvá nyilváníttatva, visszakapta az uralkodótól családi

40

1 Laczházi Gyula – Kiss Farkas Gábor: A kursaneci Zrínyi-emlékoszlop. Irodalomismeret 12. Bp., 2002.177–178.

Zrínyifalva emlékmûve

birtokait, és az 1680-as évektõl Csáktornyán élt. Ezer forintot adományozott a szentilonai kolostornak,hogy édesapja lelki üdvéért hetente szentmisét mondjanak. Pálos hagyomány szerint a Szalánkeménnélhõsi halált halt Ádám holttestét is hazaszállították, és a szentilonai családi sírboltban helyezték öröknyugalomra. Ezt azonban a történészek nem tartják valószínûnek.

1695-ben tûzvész, 1738-ban földrengés sújtotta a kolostort, legnagyobb pusztítás azonban 1786 utánkezdõdött, amikor a pálos rendet eltörölték, s a kolostor gazdátlan lett. A romosodó épület köveit kezd-ték széthordani. A Festetics család a XIX. században teljesen lebontatta, csak a ma is látható kápolna-rész maradt meg. Az egykori kolostor falai ma már nehezen rekonstruálhatók, mert a környékén sûrûnbeépített családi házak sorakoznak.

Az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán XIV. század utolsó harmadából való falképeket tártak fel agótikus kápolnában, ezek feltehetõen még Lackfi életében készültek. A templomot valamikor teljesenbeborították a falfreskók, ma ezekbõl csak töredékes ábrázolások ismerhetõk fel. Az ásatások soránmegtalálták a Zrínyi-család hatszögletû sírboltjának maradványait is, melyek a mai kápolnától különál-lóan cseréptetõvel védett kis építmény alatt láthatók. A szigetvári hõs vörös márvány síremléke is elõ-került, azt a barokk stílusban megújított kolostor falába építették be. A Zrínyi sírbolt fontos zarándok-helye lehetne mindkét népnek.

2001-ben a Mura és a Dráva összefolyása közelében fekvõ Alsódomboru (Donja Dubrava) falubanis létesült egy Zrínyi emlékmû. A Zrínyi kultuszt ápoló csáktornyai Sárkány Lovagrend egy fekete obe-liszket állított itt, a Zrínyi-újvár erõdjének építése emlékére. Ezt a várat 1661-ben kezdte építeni ZrínyiMiklós, és fontos szerepet játszott a következõ évek háborúiban. A vár kapuja fölött a család címere ésjelmondata (Sors bona, nihil aliud) állt. 1664-ben a törökök elfoglalták, felrobbantották és porig éget-ték. Az obeliszk horvát nyelvû táblájára egy verset véstek, ami a költõ és hadvezér Zrínyi Miklósnak ál-lít emléket.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem irányításával végzett kutatások során az elmúlt évekbenegyértelmûen azonosították Zrínyi-újvár helyét: az a mai Belezna és Õrtilos között helyezkedett el, aMura bal partján, a mai határ magyar oldalán. A feltárás megkezdõdött.

A horvátok természetesen magukénak vallják a Zrínyi (horvátul Zrinski) családot, eredetüket nem islehet vitatni. Jó lenne azonban, ha a változó politikai légkörben már õk is elfogadnák, hogy a Zrínyiek(de legalábbis a család egy része) ugyanakkor magyarnak is vallották magukat, magyar hõsök is voltak.Reméljük, mielõbb magyar feliratok is lesznek ezeken az emlékmûveken, kiállítóhelyeken.

Udvarhelyi Nándor

41

A szentilonai pálos kolostor (Udvarhelyi Nándor felvételei)

Ifjabb báró Eötvös Ignác velencei síremlékeA Fejér megyei Velence város temetõje mellett található a – XIX–XX.

század fordulóján kialakított – meszleni Meszleny (Meszlény, Mesz-lényi) család sírkertje.1 Ezen a temetkezési helyen azonban találhatónéhány olyan síremlék is, melyek alatt a famíliához, rokoni szálak-kal nem kötödõ személyek nyugszanak. Az egyik ilyen, egy szürkemárványból készített és jelenleg elég rossz állapotban lévõ – a te-tejérõl hiányzik a vas feszület, valamint az elhunyt személy szü-letési és halálozási évének a helyén egy lyuk tátong – sírkõ,melynek igen nehezen kiolvasható felirata így szól:

Hogy pontosan ki is volt báró Eötvös Ignác – aki „egyedül”, távol a Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiSályban eltemetett szüleitõl (idõsebb báró Eötvös Ignáctól és báró Szepessy Máriától), a Budapesten el-temetett feleségétõl (báró Lilien Annától) és a Fejér megyei Ercsiben, illetve Budapesten eltemetett fia-itól (báró Eötvös Józseftõl és Dénestõl)2 nyugszik a velencei temetõben –, arról a következõket szeret-ném röviden elmondani.

Ifjabb báró Eötvös Ignác Gábor Károly, idõsebb vásáros-náményi báró Eötvös Ignác és négyesi báró Szepessy Máriafiaként, a Borsod vármegyei Sályon, 1786. február 25-én láttameg a napvilágot. Középiskoláit Budán, a bölcseleti és jogiegyetemi tanulmányait Pesten végezte. 1802-ben bölcseleti-,1804-ben pedig jogi doktorrá avatták. Ugyanebben az évbenPest vármegye tiszteletbeli aljegyzõje lett, majd az UdvariKamaránál töltött be különbözõ tisztségeket. Így elõször fo-galmazó, majd titkár és végül elõadó tanácsos volt. 1826-banaz Udvari Kancellária elõadó udvari tanácsosa lett. Ugyan-csak ebben az évben Sáros vármegye fõispáni helytartójává,majd 1827-ben valóságos fõispánjává nevezte ki I. Ferenc ki-rály. 1830-ban udvari másod kancellár és belsõ titkos tanácsoslett. 1831-ben a Felvidéken kitört ún. koleralázadás, majd az1834. évi Heves vármegyei tisztújítási zavargások kivizsgálá-sának királyi biztosként tevékenykedett. Ezen „érdemei” elis-merése képen az uralkodó 1836-ben királyi fõtárnokmesterrénevezte ki, mely méltóságáról 1841-ben lemondott és vissza-vonult a közélettõl. Mivel idõközben a család ercsi és sályi

42

1 A Meszleny sírkertrõl ld.: Kapi László: Város volt, város lett. Velence története. Velence 2004. 121.; SárváryMariann: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig. Bp.,1993. (kézirat); http://muemlekem.hu/muemlek?id=3954.

2 Országos Széchényi Könyvtár. Plakát és kisnyomtatványtár. Vásáros Náményi báró Eötvös Ignácz gyászjelen-tése (Buda, 1838. június 12.); Náményi idõsb B. Eötvös Ignáczné gyászjelentése (Kassa, 1832.); Vásáros-naményi özvegy báró Eötvös Ignáczné gyászjelentése (Pest, 1858. július 15.); Vásáros Naményi báró EötvösJózsef gyászjelentése (Pest, 1871. február 3.); Vásáros-Náményi báró Eötvös Dénes gyászjelentése (Budapest,1878. augusztus 24.)

Báró Eötvös Ignác (1786–1851)

VÁSÁROS NAMÉNYI BÁRÓEÖTVÖS IGNÁCZNAK

MAGYARORSZÁG VOLT TÁRNOKMESTERÉNEK

SZÜL. FEBR. 25. [1786.]MEGH. AUG. 21. [1851.]

HÁLÁS FIAIB. EÖTVÖS JÓZSEF

ÉSB. EÖTVÖS DÉNES

Báró Eötvös Ignác velencei síremléke

uradalmait – az új váltótörvény bevezetése, valamint hozzá nem értõ gazdálkodása miatt – elárvereznivolt kénytelen és ezért a Fejér vármegyei Velencén telepedett le, ahol haszonbérbe vett egy kisebb bir-tokot. Itt is halt meg 1851. augusztus 21-én.3

Végezetül szeretném még megemlíteni, hogy a velencei római katolikus plébánia halotti anya-könyvében található bejegyzés szerint „Excellentissimus Ignatius Eötvös Báró”, azaz nagyméltóságúEötvös Ignác báró – a sírfelirattal ellentétben – nem 1851. augusztus 21-én, hanem egy nappal koráb-ban, augusztus 20-án távozott az élõk sorából. Ugyancsak itt olvashatjuk, hogy a 66 éves korában,gangrénában, azaz üszkösödésben elhunyt és minden szentséggel ellátott fõurat Kiszner Sebestyénhelybéli plébános temette el Velencén.4

Merényi-Metzger Gábor

Egy múzeum születése1

Mindig is érdekelt a múlt, szülõfalum története. Már kisgyermekként hallgattam az idõs emberek el-beszéléseire. Esténként kiültünk a kispadra, ahol hallgattuk Szente Imre és Sándor bácsi háborús élmé-nyeit, vagy Zsiga Örzse néni boszorkányos meséit. Mindig oda figyeltem, amikor dédapám, vagy déd-anyám mesélt a régi Göllérõl, az akkori emberek életérõl és munkájáról.

Tízéves voltam, amikor jelentkeztem az általános iskolában mûködõ honismereti szakkörbe.Belányi Valterné, Mária néni meg is jegyezte: – Imikém, te még fiatal vagy ehhez a munkához, de ezértjöhetsz a foglalkozásokra. Mária néniék szemben laktak velünk, így sokszor megfordultam náluk. Õmutatott nekem elõször egy kõbaltát és egy bronzkori nõi karperecet. Ezek a tárgyak megpecsételték atovábbi életemet. Azt a kõbaltát még ma is a markomban tartom, azóta nem eresztett el! Azt is mond-hatnám, hogy a kövek rabja lettem, mert ma is gyûjtöm õket. Náluk láttam egy szépen megfaragott népibútor garnitúrát, Kapoli Antal munkáját. Tizenkét éves koromra már oszlopos tagja lettem a honismere-ti szakkörnek. Idõszaki néprajzi kiállítást rendeztünk Mária nénivel és iskolatársaimmal. Elõször nemtetszett nagyapámnak (Galambos Imre, 1913–1983) a gondolat, amikor kéréssel álltam elé:

– Papa! Szeretném, ha megengedné, hogy a szõlõhegyrõl behozzuk a sarokpadot, a székeket és azasztalt, mert egy kiállítást rendeznénk be az iskolában?

– Nagyon régi bútorok azok – mondta. Még a hársasi csárdából hozta õket Horváth Julianna mosto-ha üknagyanyád, a csárda utolsó tulajdonosa. Amikor megszûnt a betyárvilág lebontották az ottaniépületeket. Majd így folytatta: – Nem bánom fiam, majd kérünk egy fogatot a téesztõl.

Hát így kezdõdött az én helytörténeti munkásságom. Azután dûlõneveket, mondákat, meséket irtunkössze. Ebben az idõben vált világossá számomra, hogy Fekete István író a mi falunkban született. Voltpajtásaival is készítettem kis riportokat: Berta Jancsi, Deres Laci, Esküdt Ernõ, Bodó Béla bácsi és má-sok. Gyûjtöttem a régi pénzeket és a néprajzi tárgyakat is. Nyáron és szünetekben Berta Tibivel gyalogeljártunk Heténybe (Felsõhetény) a volt római kori erõd területén, esõ után, kézzel szedtük össze abronz érméket.

1968-ban Keszthelyre kerültem a Nagyváthy János Mezõgazdasági Középiskolába. Azt is elárulha-tom, titokban már ekkor történész, muzeológus szerettem volna lenni, de tanulmányi eredményeim nemvoltak olyan jók, hogy eljussak a gimnáziumba és onnét tovább az egyetemre. Így utólag azt mondha-tom késõn érõ gyermek voltam. Játékos, sokszor szórakozott, és ami nem érdekelt azt nem is szerettemmegtanulni. Itt négy évig tanultam és természetesen tagja lettem a Takács Gyula által vezetett honisme-reti szakkörnek is. 1972-ben érettségiztem. Mivel nem vettek fel az Agrártudományi Egyetemre, egyévig a göllei „Béke” Termelõszövetkezetben dolgoztam. Brigádvezetõket helyettesítettem, majd mag-táros voltam. 1973-ban viszont felvettek az egyetem Növényvédelmi Üzemmérnöki Karára, ahol há-

43

3 Báró Eötvös Ignác életérõl ld.: Markó László: A magyar állam fõméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Bp.2006. 353–354.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Budapest, 1893. 1344 –1345.; Új Ma-gyar Életrajzi Lexikon. II. köt. Fõszerk.: Markó László. Bp. 2001. 369.

4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. X 2188. A velencei római katolikus egyház anyakönyveinekmikrofilm-másolatai. Halottak anyakönyve. III. köt. 40. fol.

1 A szerzõ 2014 júliusában megkapta a Honismereti Szövetség Bél Mátyás – Notitia Hungariae emlékérmét.Fontosabb szakirodalmi munkái a laudációjában olvashatók. (Honismeret 2015. 4. 53-54.)

rom évig tanulhattam, majd szülõfalumban gyakornokoskodtam. Ebben az idõben kezdtem írni Gölleközség krónikáját. 1977-ben bevonultam Kaposvárra, katonai szolgálatra. A laktanyában is folytattamfalum krónikáját. Rendszeresen jártam a levéltárba, a múzeumba és a könyvtárba.

Böröndi József õrnagy, politikai tiszt 1977. november 7-én ellenõrzést tartott a laktanyában. Jóma-gam az irodában gépeltem a már összegyûjtött anyagot. Már vagy 50 oldal le volt gépelve. Látta, hogyaz iroda nyitva van:

– Bodó elvtárs, maga mit csinál ezen a nagy ünnepen?– Õrnagy elvtárs jelentem gépelem szülõfalum történetét. Mivel nem mehettem eltávozásra kihasz-

nálom az idõt.– De tudja, hogy ezen a napon nem szabad az irodában tartózkodni, gépelni meg pláne nem szabad.

Ezért hadbíróság jár ám!– Tudom és tisztában vagyok vele, de úgy érzem, nem okozok kárt senkinek.– No, adja csak ide az elkészült oldalakat és hagyja abba a munkát, zárja be és pecsételje le az iro-

dát.– Igenis õrnagy elvtárs! – feleltem.Három hétig nem szólt, én sem mertem kérdezni, hogy mi lesz a sorsa írásaimnak? Egyszer csak hí-

vatott:– Bodó elvtárs! A feleségem pedagógus. Átolvasta írását és azt mondta, hogy hagyjam önt dolgozni.

Ezentúl tõlem kérjen engedélyt, ha a levéltárba, vagy a múzeumba kíván menni.– Értettem õrnagy elvtárs!Alig vártam, hogy elhagyjam az irodát. Nagy kõ esett le a szívemrõl, mert álmomban sem mertem

volna gondolni, hogy valamikor is viszont látom az addigi dolgozatomat.Pár nap elteltével kiküldött a Somogy Megyei Levéltárba, ahol újságíró várt. Horányi Barnának hív-

ták, akivel haláláig nagyon jó barátságban voltam.– Böröndi Jóska bátyánk küldött ide, hogy készítsek veled riportot, melynek a lényege az lesz, hogy

a honvédségi idõt hasznos dolgokkal is el lehet tölteni. Természetesen nyilatkoztam és a cikk 1977. de-cember 6-án meg is jelent a Somogyi Néplapban.

Leszerelésem után folytattam a könyv írását. Este a tanácsházból hoztam át az írógépet, mivel aszomszédban laktunk, és reggel vittem vissza. Így készült el a monográfia.

Majd a szomszédos Attalábakerültem, az ottani szövetkezetnövényvédelmi agronómusalettem. Megnõsültem és Dom-bóvárra költöztem. FeleségemSuri Lívia óvónõként dolgozottDombóváron. Két gyermekünkszületett 1980-ban András,1986-ban Ákos. Attalában isfolytattam a helytörténeti kuta-tómunkát. Itt Kertész Antal es-peres úr volt a segítségemre.Ebben az idõben kezdtem el ír-ni Attala monográfiáját is.

1986. szeptember 2-án agöllei szõlõmnél megalakult aFekete István Baráti Kör, mely-nek titkárává választottak. Azelnökség tagjaival dr. Sülle Im-re elnökkel, Márton DénesÁFÉSZ elnökkel, Sipos József párttitkárral, Kovács József tanácselnökkel, Zsigárdi Péter iskolaigazga-tóval többször is felkerestük budai otthonában Fekete István író özvegyét, Piller Edithet. Elmondtuktervünket, mely szerint Göllében a szülõházban emlékszobát szeretnénk berendezni Fekete István írótiszteletére és emlékére. Az özvegy segítségével és támogatásával ez meg is valósult, a halászati gyûjte-ménnyel együtt. Az avatásra 1987. augusztus 20-án került sor. Ez volt az elsõ múzeum melynek megal-kotásában közremûködtem, sõt kezdeményezõje voltam.

44

A múzeumalapító az író asztalánál

Mint vallását gyakorló katolikus ember, mindig is bíztam az isteni gondviselésben. Munkahelye-men, a Tolna Megyei Növény és Talajvédelmi Állomáson 1995 februárjában szólt a fõkönyvelõ, hogyeltudnám-e helyezi Dombóváron feleslegessé vált vitrinjeiket? Akkor már terveztem a Fekete IstvánEmlékszobát, s a felajánlott vitrinek nagyban hozzájárultak a mielõbbi megnyitáshoz.

1995. június 24-én megnyitottuk a város elsõ látogatható múzeumát. Az elõkészítõ munkálatokbannagy segítségemre volt feleségem és gyermekeim, a „Petõfi” Irodalmi Múzeum – Birck Edit és PüskiAnikó –, Lovas Csilla, a „Babits” Emlékház irodalmi muzeológusa, Farkas János, a dombóvári Mûve-lõdési Ház igazgatója, Somogyvári László, a „Zrínyi Ilona” Általános Iskola igazgatója és Tóth Attila,Dombóvár város akkori polgármestere.

A következõ évben kezdeményezésemre megalakult a Fekete István Kulturális Egyesület, melynekazóta is elnökeként tevékenykedem. Két évvel késõbb pedig az író szobrát, Farkas Pál szekszárdi mû-vész alkotását helyeztük el a kis múzeum elõtti kertben. Pályázatoknak köszönhetõen elkészült a gyûj-temény riasztórendszere, megjelentettük kiadványainkat. Ehhez segítséget kaptam Tóth Gyula akkoriországgyûlési képviselõtõl. 1999. augusztus 20-án Göllében is felavathattuk az író mellszobrát.

2001-ben minisztériumi segédlettel újabb teremmel bõvítettük a dombóvári gyûjteményt. Ekkor ne-veztük el a múzeumhoz vetetõ kis közt Fekete Istvánról. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá-nak helyettes államtitkára, Ács Tamás és személyi titkára, Beck Zsuzsa is megtisztelték rendezvényün-ket. 2011-ben újabb bõvítés eredményeként immár három teremben láthatók az író relikviái. Az építke-zést önkéntes mesteremberek segítették. 2014-ben folytattuk a munkálatokat, elkészült a múzeum sza-badtéri kiállítóhelye is. Itt helyeztük el az 1875-bõl származó, fából készült szõlõprést, egy római korisíremléktöredéket, egy malomkövet és egy az 1600-as évekbõl származó síremléket. Folytatódnak afelújítási munkálatok a múzeumban is. A csaknem 20 éve megnyílt gyûjteményt eddig mintegy 50.ezerfõ kereste fel, külföldiek és magyarországiak, legtöbben a Kárpát-medence országaiból.

2010-ben jelent megBarkóczi Ernõ szerzõtársam-mal az Attala község króni-kája címû. kiadványunk. Se-gítettem K. Németh Andrástörténész gyûjtõútjait, ami-kor a Tolna megye középkoritemplomai c. könyvéhezgyûjtött adatokat. A kiad-vány megjelenése után akönyvbemutatót jómagamtartottam a HelytörténetiGyûjteményben.

Természetesen a gölleiés a lápafõi vezetéssel újabbterveink vannak. Kovács Er-nõ göllei polgármesterrel ter-vezünk egy régi parasztházmegvásárlását és egy népraj-zi gyûjtemény megvalósítá-

sát is. Szeretném mielõbb megjelentetni a Göllei ki kicsoda c. életrajzi lexikont. Ugyancsak készülLápafõ község / feleségem szülõfaluja / krónikája c. dolgozatom is, melynek megírására Takács Zsoltpolgármestertõl kaptam felhatalmazást.

A dombóvári Fekete István Múzeum megvalósítása életem egyik legfontosabb állomása volt. Minta település elsõ ilyen kiállítóhelye két évtizede várja a Tisztelt látogatókat, iskolák tanulóit, a vadászo-kat, családokat. Célom volt, hogy ingyenesen legyen látogatható a kis múzeum. Isten segítségével ez ismegvalósult és bízom benne, hogy a jövõben is fenn tudom tartani ezt a kulturális „ékszerdobozt”, ami-vel egy ide látogató, az írót tisztelõ polgár jellemezte a gyûjteményt.

Ha történész nem is lett belõlem, azért célomat egy kis kerülõvel, görbe utakon mégis elértem, elér-hettem. Amolyan értékmentõ, helytörténeti kutató és minden régiséget gyûjtõ, visszaemlékezéseket író,múzeumot alapító, a nemzetnek egy kulturális napszámosa lett belõlem. Nem vagyok büszke, de elége-dett vagyok a sorsommal, és ami fontos, hogy a Teremtõvel összhangban élek.

Bodó Imre

45

A Fekete István Múzeum az író szobrával (Bodó Ákos felvételei)

A XLIII. Országos Honismereti Akadémia elõadásai

A kisebbségek helyzetea Kárpát-medencében1

Szekszárdon vagyunk, úgy illik, hogy Babits költeményével indítsam elõadásomat. A következõversrészlet kínálkozik gondolatébresztõnek:

„Néha úgy elfogytunk, magunk sem találtuk magunkat.Néha a magyar is idegen volt,néha az idegenbõl lett a legjobb magyar.”

Elsõ sor életérzésére visszaköszön Himnuszunk 6. versszaka:Bújt az üldözött, s feléKard nyúl barlangjában,Szerte nézett s nem leléHonát a hazában.

A második sort talán nem is kell magyarázni, hiszen egész ezeréves történelmünk arról a folyamatrólszól, amit Németh László oly találóan fogalmazott meg második szárszói beszédében, mikor föltette akérdés: miként kerülhetett a magyarság saját hazájában kisebbségbe? Úgy fogalmazott: „Aki a magyar-ság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt »bennszülött«-é ez a nagy középkori nem-zet tulajdon országában.” Pedig akkor, 1943-ban még csak a folyamat kezdetén voltunk, az után követ-kezett a német náci, majd az bolsevik orosz megszállás, aminek során végzetesen kisebbségbe kerül-tünk a hazánkban.

Végül a harmadik sort értelmezi a reformkor lendületes kibontakozása, a mikor – a másik Tolna me-gyei költõ – Illyés Gyula szavaival szólva a Kárpát-medence kohójában a magyarság csorgatta a leg-nemesebb ércet, vagyis vonzók voltunk nemzetiségeink – vagy akár más nemzetek fiai – számára. En-nek az életérzésnek volt fényes példája az bécsi önkényuralom által Aradon kivégzett tábornokaink –úgymond – nemzetiségi összetétele.

* * *Nem biztos, hogy a fenti cím a legjobb elõadásom témájához. Hiszen legföljebb statisztikailag te-

kinthetjük a csallóközi, a székelyföldi magyarokat, nevezhettük a Hunyad megyei, Mármarosi románo-kat, vagy a szepességi, liptói szlovákokat „kisebbség”-nek. Õk maguk azonban, magam is tapasztalha-tom, hacsak nem verik beléjük – nem egyszer szó szerint – a többségi hatalmak képviselõi, általábannem érzik magukat kisebbségnek. Ezért javaslom, hogy akadémiánkon (és egyáltalában) a ’kisebbség’helyett a nemzetiség szót használjuk. Hiszen ez a kifejezés a magyar nyelvben a nemzeti hovatartozástjelenti. Ezekrõl a nemzetiségekrõl, a mindenkori haza nemzetiségeirõl lesz tehát szó a továbbiakban,már amennyi egy ilyen rövid elõadásba belefér.

Ha most nem foglalkozunk a különbözõ népek legendáiban és mondáiban szereplõ elemekkel, minta „dákóromán kontinuitás”, a „nagymorva” elméletek, a „rutén hercegség” mítosza, vagy „Csaba ki-rályfi csillagösvénye”, s a többi felemelõ, a népek nemzetté válására való törekvéséhez szorosan hozzá-tartozó legendákkal – amikben persze sok igazság is lehet –, akkor megállapíthatjuk, hogy a IX. század-ban a Kárpát-medencébe érkezett magyarok gyér számú szláv és avar néptöredékeket találtak ezen azígéretes tájon, akiknek mûveltsége idõvel egybeötvözõdött a törzsenként letelepülõ, korántsem egysé-ges magyarokéval.

46

TERMÉS

1 Elhangzott 2015. július 7-én, Szekszárdon, a XLIII. Honismereti Akadémián.

Az idegen, vagy mondjuk úgy: „nem magyar” népek Kárpát-medencébe települése gyakorlatilagmár az államalapítással megkezdõdött. Fölvetõdik a kérdés: mi vonzotta középkorban a fiatal magyarállam területére, a különféle népeket? Nyilván kétféle írányú erõ: a magyar király (királyok) hívó szava,az itteni biológiai vákum szívóereje, valamint az Európa irányából megnyilvánuló hatalmi (katonai) ésvallási (keresztény térítés) erõ. Vonzotta õket a Kárpát-medencében nemrég létrejött és a központi kirá-lyi hatalom által garantált jogbiztonság, a különbözõ kedvezmények, a gyér lakosság (1000-ben egy-millió) gyakorlatilag biológiai vákuum. Nagyon fontos, hogy ezeket a nemcsak etnikailag, de társadal-milag is különbözõ népeket (bajorok, svábok, vallonok, különféle szlávok) a magyarság érdekeit szemelõtt tartó királyi akarat telepítette le, lehetõleg egységes koncepció szerint. Nem véletlen, hogy SzentIstván sokat emlegetett – de ritkán követett – Intelmeiben a királyi méltóság 6. helyére került „vendé-gek megtartásáról és táplálásáról” szóló rész „a vendégek és jövevények által hajtott haszonnal” is fog-lalkozik, s bölcsen megállapítja, hogy „gyenge és esendõ az egynyelvû és egyszokású ország”. Történé-szeink szerint az Intelmeknek ez a passzusa egyesíti magában a kegyes király keresztényi türelmet hir-detõ értékrendjét a keletrõl hozott hagyománnyal, amely befogadja és helyükre teszi a csatlakozni aka-ró népeket. Az Európában jól ismert és széltében elterjedt gyakorlattal szemben nem akarja elvenni, sa-játjával kicserélni a csatlakozott népek anyanyelvét, kultúráját, vagyis nem akarja mindenáron – maiszóval – asszimilálni, hanem ha módja van rá, átgondoltan letelepíti õket és lehetõsége szerint – maiszóval – autonómiát ad számukra, amint ezt tapasztalhattuk az erdélyi és a felvidéki szászok, vagy a ké-sõbb érkezõ kunok és jászok esetében. Azoknak a népeknek azonban, amelyek nem tudatos telepítéssel,hanem többé-kevésbé rendszertelenül – hogy úgy mondjam: a maguk szakállára – érkeztek a Kár-pát-medencébe, különösen, akik a középkori magyar birodalom összeomlását követõen jöttek hozzánk,már nem kaphatták meg ezeket a kiváltságokat, mert nem volt akinek adják, sõt jószerivel már az semvolt, aki adja. Az elsõ „román” – akkor még nem így nevezték sem õket, sem magukat – csoportok aXIII. században még kenézeik vezetésével, viszonylag rendezettebb formában érkeztek és kaptak he-lyet Hunyad megyében, Máramarosban, fõként királyi birtokokon. Késõbb azonban, mikor a különbö-zõ délszláv csoportokkal együtt már a Balkánra betörõ török szorította õket az önálló állami létéértélet-halál harcot vívó Kárpát-medencébe, szó sem lehetett rendezett telepítésekrõl, önrendelkezésrõl.

A középkori Magyarországra érkezõ nem magyar elemek tehát helyet kaptak a magyar állam terüle-tén. Ezer év azonban nagy idõ, emlékük mára többnyire csak a különbözõ település- és határnevekbenmaradt meg. Ilyenek a velünk jött, vagy a honfoglalás táján csatlakozott népek, mint mindmáig megma-radt székelyek, aztán a böszörmények (volgai bolgárok), az izmaeliták, az úzok, a besenyõk. Aztán anyugat felõl érkezett franciák (premontreiek, ciszterciták, bencések), vallon szõlõmûvesek, olaszok(Nagyolaszi Liptó megyében, Bodrogolaszi), németek (hienzek, svábok, szászok). Hogy ezek a betelepí-tések mennyire átgondoltak és ellenõrzöttek voltak, mutatja, hogy a II. Endre által adott kiváltságlevél(1224), az Andreánum, szinte teljes autonómiát adott nekik, s ezt hat és fél évszázadig élvezték is. Föld-jüket nem személyenként, hanem közösségként kapták, közösségként adóztak, szükség esetén közösenjárultak hozzá a hadviselés költségeihez, s például a szász földön magyar nemes nem szerezhetett birto-kot. De nem csak a Szász Földön, hanem Erdély azon városaiban sem, ahol a magyar lakosság mellettnémetek is éltek. Virágzott a tolerancia: a XVI. században Kolozsváron például felváltva viselte szászilletve magyar ember a fõbírói tisztséget. Abban az esztendõben, amikor a fõbíró magyar volt, a SzentMihály templomban magyarul, az úgynevezett kistemplomban pedig szászul prédikáltak, a következõévben pedig fordítva.

A felvidéki Szepességben az úgynevezett tízlándzsások földjén a gyepûõrzõ magyar lakosság nyel-vileg beolvadt a németségbe, de privilegizált jogállásuk 1802-ig fennállt. A Zsigmond által 1412-benUlászlónak elzálogosított 24 szepességi város csak 360 év múlva, Mária Terézia idején tért vissza. Azerdélyi és a szepességi szászok bányásztak és kereskedtek. A mármarosi bányavárosok királyi védelemalatt álltak.

S ha már az elzálogosításnál tartunk, emlékezzünk meg a XIII. században érkezett kunokról és já-szokról, akik ugyan nem a saját jószántukból csatlakoztak, hanem úgy menekültek a tatárok elõl a ma-gyar király „karjaiba”. Babits Mihály bevezetõ gondolataira emlékezve, egy kicsit rájuk is vonatkozik aköltõ által megfogalmazott „néha az idegenbõl lett a legjobb magyar” szindróma. Hiszen a pogány ku-nok a XI. század óta veszélyeztették a keresztény Magyarországot. László királyunk már 1082-benmegütközött az Erdélyt és a Nyírséget dúló csapataikkal, 1091-ben a Temes folyó mellet sikerült meg-vernie a Kapolcs vezetésével támadó kunokat, akik aztán orosz szövetségeseik segítségével 1099-benvisszavágtak. Több mint fél évszázadon keresztül harcoltunk velük, ezeknek a küzdelmeknek a mûvé-szi kivitelû propagandaanyagát – a jó és a rossz harcát – õrzik a román kori templomaink Szent Lászlófreskói. A magyar királyok uralkodói képességét jelzi, hogy a XIII. században a kunok már nem elle-

47

nünk, hanem szövetségünkben harcoltak, az egykoiri Etelközben magyar fõpapok térítették õket és IV.Bélának támaszt jelentettek a hatalmaskodó fõurakkal szemben. Biztos vagyok benne, hogy az akkoriellenzéki sajtó – ha lett volna – legalább 400 000 kun beözönlésével riogatta volna az „átlagmagyart”,pedig tudjuk, hogy legföljebb 40 ezren, vagy még annyian sem voltak. A kunokat a magyar király abánmonostori egyezmény alapján az ország több megyéjében szétszórva telepítette le. Kezdetben sokbaj volt velük, hiszen a kunok akkor még elsõsorban nomádok voltak – mint 300 éve mi is –, más társa-dalmi viszonyok között szocializálódtak – mondanák a mai szociálantropológusok. Szerencsére azon-ban akkor nem voltak szociálantropológusokból lett politikusok, de voltak önmagukat és családjukat isa haza szolgálatába állító, ha kellett, azért föláldozó királyaink. Itt érdemes idézni IV. Béla király IV.Incze pápához írt levelét, amibõl kiderül, hogy a kunok betelepítése korántsem volt egyszerû mûvelet.„Mi pedig – írja a boldogtalan életû uralkodó – ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a kereszténységérdekében megalázva királyi méltóságunkat, két lányunkat a rutének két hercegéhez, a harmadikat megLengyelország hercegéhez adtuk nõül, hogy tõlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárokgondosan titkolt terveit... Befogadtuk a kunokat is országunkba és most a pogányokkal tiportatjuk le azegyház ellenségeit. Sõt, a kereszténység érdekében elsõszülött fiunkat kun lánnyal házasítottuk össze,hogy ezzel elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk õket keresztvíz alá édesgetni, mint aztmár többekkel tettük.”

A jászok a kunokhoz hasonlóan a tatárok elõl menekültek, s elõbb Moldvában, Jászvásáron (romá-nul Iaºi) volt a központjuk, késõbb õket is az ország középsõ részén telepítették le.

* * *

A magyar nyelv a Kárpát-medencében élõ szlávokat kezdetben kivétel nélkül tótoknak nevezte. Azelnevezés a gepidák saját népnevébõl (thuat) hagyományozódott arra a népelemre, amihez a gepidák iscsatlakoztak. Mikor aztán a szlávok tömegesen olvadtak be a magyarságba, a többi szláv elemet meg-különböztetõ etnikai neveiken lengyeleknek, cseheknek, horvátoknak, vendeknek nevezték, s a tótmegjelölés egyrészt a maradék északi szláv csoportra, másrészt a Drávától délre esõ, a XI. század végénmeghódított terület – magyarul Tótország – szláv (szlavon, szlovén) népességére szállt. Ahogy a népdalénekli:

Túl a vízen Tótországban,Szilva terem a zöld ágon...

A tót szónak egyébként – akárcsak az oláhnak – egészen az újkorig nem volt semmilyen bántó íze.Az akkor még tótoknak nevezett szlovákokkal a középkorban, de még az után is békésen élt együtt amagyarság. A szlovák népterület Pozsonytól az Ungig húzódott, dél felé azonban még nem lépte át ahegyvidéket. Amikor Magyarország három részre szakadását követõen az ország középsõ része törökmegszállás alá került, a magyar lakosság számottevõ része felhúzódott az északi hegyek közé, a királyiMagyarország biztonságosabb, vagy annak vélt területére, ahol összekeveredvén a szlováksággal rész-ben maga is szlovákká vált, részben azokat magyarosította. Az én rokonságomban is van tucatnyiPotoczky, Beniczky, Podmaniczky, Szmrecsányi, Rakovszky..., többségük nyilván megmagyarosodotttót családok sarjai, bár – jól emlékszem –, gömöri születésû édesanyám lengyel nemesekként emlegetteõket. A török kiûzése után aztán ezek a Felvidékre menekült s többé-kevésbe szlovákosodott családokismét dél felé húzódtak, s ezáltal a magyar nyelvhatár a XVIII. században jelentõs mértékben eltolódottészakról délfelé. Ekkor települtek számottevõ felvidéki szlovák népcsoportok, fõleg a szláv nyelvterü-let keleti részeirõl a Tiszántúl déli és északi részeire, de jutott belõlük a Bakonyba, s Nógrád megyébeis.

Az eredetileg vlahnak, késõbb oláhnak nevezett, ma pedig általában románnak mondott nemzetisé-günkkel sokáig békés volt a magyarság viszonya, de a fejedelemség korát követõ idõszakban felbillentaz etnikai egyensúly. A „két pogány közé” szorult erdélyi magyarság harcaiban folyamatosan gyérültErdély magyar lakossága, a románságnak pedig utánpótlása volt, fõleg Havasalföldrõl és a Balkánról.Elsõ okleveles említésük a XIII. század elejérõl maradt fenn, aztán a XIII. századból 23, a XIV. századelsõ harmadából pedig 15 olyan oklevelet ismerünk, amely hiteles adatokat tartalmaz a románság erdé-lyi jelenlétérõl. A XIV. században ellepték Máramarost, sõt rajokat bocsájtottak ki, amelyek részt vetteka kunok egy részének Magyarországba településük miatt meggyérült lakosságú Moldva benépesítésé-ben. A kenézek által vezetett oláh pásztornép a magyarok által üresen hagyott erdõs, hegyes térségeketnépesítette be. Kezdetben a vlah név nem is népet, hanem vándor pásztorkodást, vagyis foglalkozást je-lentett és nem volt semmiféle pejoratív csengése. A moldvai csángómagyarok, akik kimaradtak a Kár-pát-medence XIX. századi etnikai villongásaiból, ma is teljesen jóhiszemûen oláhnak nevezik románszomszédaikat. A XIV. századtól a magyar királyok sorozatosan adtak földeket a román kenézeknek,

48

hogy növeljék az adófizetõk számát. A vármegyék pedig arra törekedtek, hogy a vlah románok mielõbbletelepedjenek, de még akkor is juhötveneddel adóztak. Az erdélyi románok a XVII. század végéig or-todox, görögkeleti vallásúak voltak, ez különböztette meg õket Erdély többi népétõl és kapcsolta összeõket a Moldvában és a Havasalföldön élõ románokkal már akkor is, mikor a közös etnikai származás tu-data még föl sem merült bennük.

A ruténeket, ruszinokat, kisoroszokat kezdetben a románokhoz hasonlóan ugyancsak vlahoknak ne-vezték, mivel vándorló pásztorkodást folytattak. A XIII. században félnomád pásztornépként szivárog-tak be fõleg Galíciából Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén megyék lakatlan, hegyes vidékeire. A ma-gyar birtokosok szívesen letelepítették volna a ruszinokat, hogy munkára fogják õket, de csak alkalmimunkára jöttek le a hegyekbõl aratásra és kapálásra. I. Rákóczi György úgy pótolta az ónodi, szerencsi,sárospataki uradalmaiban a megfogyatkozott munkásokat, hogy ruszin jobbágyokat hajtatott oda ara-tásra, kapálásra. Ez után már maguktól is eljöttek Sáros vármegyébõl, nagyobb számban azonban csakaz 1717. évi tatárdúlás után érkeztek, de akkor már azzal a céllal, hogy végleg letelepedjenek. A XVII.századi unióig õk is görögkeletiek voltak, korábban, 1458-ig nem volt saját egyházi szervezetük sem.Elsõ, püspöki jogkörrel rendelkezõ egyházi elöljárójuk Mátyás királytól kapta a stallumát. A hegyaljaiés Ung megyei ruszinok Rákóczi Ferenc föltétlen, kuruc érzelmû hívei voltak.

A délszlávok gyûjtõfogalom alá számos szláv nép és néptöredék tartozik. Ezek közül már a honfog-laláskor itt találtak hamarosan beolvadtak a magyarságba, a késõbb megjelent szerbek (rácok), horvá-tok, szlovének, bolgárok, macedonok és egyéb szláv szórványok újabb beköltözõk, vagy telepesek vol-tak. Az Árpád házi királyok közül soknak baráti, katonai, családi és rokoni kapcsolata volt a délszlávokkörében. A szerbek részt vettek 1044-ben a magyarok oldalán a ménfõi csatában, a Kálmán és az Álmosközti viszályban pedig Álmost támogatták, s Kálmán – gyõzelme után – nemcsak Álmost és Béla nevûfiát vakíttatta meg, hanem több szerb fõurat is. A legrégebbi szerb települések (Kevevára) Zsigmond ki-rálytól nyerték adómentességüket és más kiváltságaikat. Hunyadi János törökellenes harcában a dél-szlávokra is támaszkodott, seregében több ezer szerb katona és paraszt harcolt. De amint a török egyrefeljebb tört a Balkánon, Szerbia 1459-es bukása után egyre több délszláv népcsoport telepedett aSzerémségbe, ahonnan a magyarság nagy része már korábban elmenekült észak felé. Az ortodox vallá-son lévõ szerbek jó katonák voltak, Mátyás fekete seregében ötezer rác harcolt, Ulászló alatt pedig többmint százezer szerb menekült Magyarországra. A mohácsi vészt követõ zûrzavarban a szerbek egy ré-sze Zápolya János, más részük Ferdinánd király mellé állt. A Balkánról fölmenekült szerbek szívesentelepedtek a folyók mellé, hogy hajózással kereskedést folytassanak.

A horvátok független államát Könyves Kálmán 1102-ben csatolta a magyar királysághoz. Külön ön-kormányzattal rendelkeztek, közigazgatásuk feje a bán, az elnevezés az avar baðanból származik. So-káig harcoltak a törökökkel, aztán 1520 és 1530 között elhagyták földúlt hazájukat, észak felé húzód-tak, és az ország három részre szakadása után sem költöztek vissza. A XVI. században Vas megyében54, Sopron megyében 51, Moson megyében 4, Zala megyében 2, Gyõr megyében 2, Alsó-Ausztriában54, Pozsony megyében és Morvaországban összesen 20 falunak volt horvát népessége, vagy horvát né-pessége is.

A zsidókat ugyan nem tekintik a mai Magyarországon nemzetiségnek, korábban is elsõsorban a val-lásuk, értékrendjük, s elkülönült/elkülönített helyzetükbõl következõ foglalkozásaik tették és tartottákõket „kisebbség”-ben. Mivel a keresztény vallás tiltotta az uzsorát, ezért a zsidók foglalkoztak a hite-lekkel és általában a pénzügyekkel. Már I. László királyunk több törvényben foglalkozott velük.A ma-gyarok zsidókhoz való viszonya általában ambivalensnek mondható: az uralkodók gyakran fordultakhozzájuk kölcsönökért – ilyenkor kedvezményekkel látták el õket –, de mikor visszafizetésre kerültvolna sor, rendszerint engedtek azon fõurak követeléseinek, akik hasonló okok miatt félreállításukat,kiközösítésüket követelték. A tatárjárást követõ újjáépítés idõszakában például 1251-ben, IV. Béla kirá-lyi védelem alá helyezte õket, vagy Nagy Lajos királyunk 1361-ben kiûzte a zsidókat az országból, deamikor kiürült a kincstár, visszahívta õket. Sok helyen üldözték a zsidó közösségeket, de nem faji, ha-nem vallási elkülönülésük és eltérõ értékrendjük miatt, de a reálpolitikus Bethlen Gábor zsidókat telepí-tett Erdélybe, s lehetõvé tette számukra a szabad kereskedelmet és vallásgyakorlatot.

A hazai zsidóság az évszázadok során kialakult gyakorlat szerint igyekezett betagolódni a magyar-ságba, megtalálta helyét a részben magaválasztotta, részben a körülmények által reámért munkameg-osztásban. Sokan áttértek a keresztény vallásra, megmagyarosították a nevüket, s különösen a szellemiéletbe illeszkedtek a társadalom szinte egész keresztmetszetében: a média- és a színházi életbe, vala-mint a gazdasági-pénzügyi világba bankárként, kereskedõként. Az 1848/49-es szabadságharc támoga-tására pénz- és véráldozatot is hoztak, fõleg a Budán élõ zsidó közösségek. Az ellentétek akkortól kezd-tek élezõdni, miután az 1880-as évektõl Galíciából a nagy szegénység és lengyel földesurak elnyomása

49

miatt hatalmas zsidó menekülthullám érkezett Magyarországra, s rajtunk keresztül mentek Németor-szágba, Amerikába. A liberalizálódó magyar kormány – Nyugat-Európa rokonszenvét keresve –, nemgördített akadályt a zsidók letelepedése elé, ezért nagyobb arányban érkeztek, mint ahogy a magyar tár-sadalom be tudta volna tagolni õket. A XX. század elsõ felében aztán – a háborút követõ forradalmak-ban játszott, ellenérzéseket kiváltó szerepük, majd a német nyomásra hozott zsidótörvények – útját áll-ták a nagytömegû zsidóság egészséges beilleszkedésének.

A hazai cigányság õsei a XI-XII. században jutottak el a Balkánra, s onnan a XV. századtól tûntek fela Kárpát-medencében. Magyarországi jelenlétükrõl az elsõ oklevelet adatot 1417-bõl ismerjük, ekkorkaptak menlevelet Zsigmond magyar királytól és német-római császártól, aminek birtokában korábbantiltott területeken is kóborolhattak. A nyugat-európai országok kemény ellenkezéseivel szemben nálunkmegtûrték õket, mivel többé-kevésbé megtalálták helyüket a társadalmi munkamegosztásban. Fõleg afémmûvességben, puskapor, puskagolyó, ágyúgolyó készítésben jeleskedtek, fegyverkovácsként mû-ködtek, a török csapatoknál kémkedtek és fordítva. Cigányzenészekkel elõször Beatrix királyné udva-rában találkozhatunk 1489-ben. Maguk választotta vajdájuk vezetésével élték közösségi életüket, amitakár autonómiának is tekinthetünk, de az ország törvényeivel gyakran szembekerültek. Mária Teréziarendeletekkel igyekezett szabályozni a nomád életformában élõ cigányságot, de kevés eredménnyel.

A török uralom alóli felszabadító háborúk igen nagy áldozatot követeltek a magyarságtól, amit aztánmég tovább növeltek a Rákóczi-féle szabadságharc pusztításai. Elsõsorban a hadak által sûrûn járt fo-lyóvölgyek és sík területek magyarsága pusztult. Mindezek következtében a XVIII. század folyamánjelentõsen megváltozott a Kárpát-medence etnikai összetétele. Ennek legfontosabb következménye,hogy az osztrák uralom elkezdte kijátszani velünk szemben a török hódoltság nyomán felszaporodottnemzetiségeket:

• az osztrák „határõrvidék”-politika következtében az erdélyi és délvidéki részek jelentõs részérenem települhetett vissza a korábban elmenekült, vagy kipusztult magyarság, míg a nemzetiségeketkiváltságokkal édesgették;

• Erdélyben 1744-ben a magyar nemesség memorandumban adott hangot aggodalmának2;• az Alföld újranépesítése miatt a Felvidéken a magyar-tót nyelvhatár 40-50 km-rel délre tolódott;• a Délvidéken a betelepülõ szerben kiváltságokat kaptak az osztrák uralkodótól, aki üldözte a pro-

testáns magyarokat, de támogatta az ortodox szerbeket;• az osztrák politikai baklövés miatti török megtorlás elõl a szerbek Magyarországra menekültek,

ahol Lipóttól közösségi kiváltságokat kaptak.Tehát a független, középkori Magyarországnak a XVI. századi összeomlásával és visszaállításának

XVIII. századi ellehetetlenülésével alapvetõen megváltozott a magyarságnak a nemzetiségeivel valóviszonya. Amíg a magyar királyok – legyenek azok Árpád-háziak, az Anjou-házból valók, vagy hunya-diak – a magyarság érdekeit és a méltányosságot szem elõtt tartva telepítették le és kezelték a nem ma-gyar eredetû jövevényeket, otthont, védelmet, és – ha módjukban állt – célszerû kiváltságokat adtak ne-kik, a Habsburg-házból való uralkodók a dinasztikus érdekeket tartották szem elõtt az idegen népek be-telepítésekor és a nemzetiségek jogi helyzetének kezelésekor. A magyar királyok a magyarság erejéneknövelésére, védelmi képességeinek fokozására hívták hazánkba az idegeneket, az osztrák uralkodók pe-dig a magyarság erejének gyöngítésére használták õket, akár az ország védelmi képességeinek csökke-nése árán is.

A magyarságnak ez a kiszolgáltatottsága oda vezetett, hogy a XIX. század végén a kiegyezésselrészben függetlenné vált magyar kormány bátortalan önvédelmi intézkedései éles ellentétbe kerültek ahazai nemzetiségek politikai szószólóival és Európa saját nemzetiségeit már eredményesen kiirtó or-szágainak félretájékoztatott közvéleményével. Így aztán amikor az 1879. évi XVIII. törvénycikk ki-mondta, hogy „A magyar nyelv az összes bárminemû nyilvános népiskolákban a kötelezõ tantárgyakközé ezennel felvétetik” – akkor a hazai nemzetiségek felháborodottan tiltakoztak. Ami azt mutatja,hogy korábban még a nemzetiségek számára fenntartott állami iskolákban sem oktatták az állam nyel-vét. Franciaországban pedig – ahol az a közismert mondás járta, hogy „a krumplit a disznónak, a héját abretonnak”, s a breton gyermekeknek meg sem volt szabad szólalniuk az iskolában anyanyelvükön –hatalmas hangerõvel visszhangozták a hazai nemzetiségek felháborodását.

50

2 „Ez a jövevény és idegen nép annyira elárasztotta szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemze-te közül kettõt, ha nem is múl felül, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporodása: látjuk ugyan-is, hogy számos falu, melyet ötven évvel ezelõtt részben oláhok, részben magyarok, vagy szászok vegyesenlaktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarjadéka tartja meg-szállva ….” (Ács Zoltán 1996. 96-97.)

A kapitalista gazdálkodási formák elterjedésével egyre jobban elmélyültek a magyarság és az idegenbetelepültek mentalitás- és értékrendbeli eltérései, s nem kétséges, hogy az idegenszellemû és idegen-szívû országvezetés melyik félnek kedvezett és melyiket hagyta magára. A felszínes és csak szavakbanmegnyilvánuló „magyarkodás” pedig még jobban elmérgesítette a helyzetet, hiszen ebben rendszerint afrissel asszimilált, gyökértelen, Németh László fogalmazásában: híg-magyarok jártak az élen, akik fele-lõtlenül öntötték az olajat a tûzre, s nagymértékben hozzájárultak a trianoni tragédia elõkészítéséhez.

Felhasznált irodalom: Andrásfalvy Bertalan: Magyar népismeret. Bp,. 1990.; Ács Zoltán: Nemzetiségek a törté-nelmi Magyarországon. Bp. 1996.; Beksics Gusztáv: Magyarosodás és magyarosítás. Bp. 1883.; Kósa László – FilepAntal: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp. 1975.; Mályusz Elemér: A középkori magyar nemzetiségi politika.Századok, 1939.; Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1941.

Halász Péter

Tolna megye nemzetiségi képea XVIII. századi újratelepítéstõl a XX. századközepének kényszermigrációjáig

Tolna megye a középkorban sokkal nagyobb kiterjedésû volt, mint manapság. Az 1700-as évekbenBaranya megszerezte Tolna délnyugati részét. Ennek oka az, hogy a Tolna megyei nemesi igazgatássokkal késõbb szervezõdött újra a török hódoltság után és nem tudta érvényesíteni érdekeit, Baranyá-ban viszont akkor a pécsi püspök volt a fõispán. A szlávok nem csak a Felvidéken, Zalában, hanem Tol-na és Baranya határán is megmaradtak. Ez a belsõ gyepû, kelet-nyugati irányban a Mecsek hágóit fog-lalta magában. A Sárvíz-mente helyet adott a besenyõ telepeknek. A megye a török hódoltság idejénszinte 80%-ban magyar lakosságú, és Magyarország második legnépesebb megyéje.

Elõadásom alapja 2006-ban megvédett disszertációm, ami egy migráció-kutatás, s akkoriban nemgondoltam volna, hogy a migrációnak ilyen nagy jelentõsége lesz 2015-ben. Mi történt a XVIII. század-ban Magyarországon? Nagy betelepülési hullám érkezett Bánáttól Veszprém, Tolna, Baranya irányába.A szerbek bevándorlása és a horvátok mozgása érinti a Délkelet-Dunántúlt. Visszatértek Gyõr-Moson-Sopron megyébõl és újra népesítették ezt a vidéket. Amikor a török kitakarodott innen, akkornagyon gyér magyar és rác, vagyis szerb lakosság lakta. Ez addig „Rácország” volt, ennek tanúi a föld-rajzi nevek, ebbõl lett a Schwäbische Türkei. A megye legfontosabb vára, Simontornya és Mohács kö-zött a hadak vonulása miatt kipusztult a magyarság. A „Sváb Törökország” központja Bonyhád lett.

Miért nem tudott a korai polgári idõszak után Tolna megye a modern városhálózattal rendelkezõ me-gyék sorába lépni? Az újratelepítés rendkívül dinamikus népességnövekedést eredményezett. Bony-hádnak 1715-ben egyetlen lakója sem volt, 1786-ban már 3000 lakosú mezõváros. Ráadásul a régióbanekkor a legnagyobb a települések lélekszáma Tolna megyében, nagy a mezõvárosi népsûrûség, kiemel-kedõ a mezõvárosi népesség aránya is. A középkorban Tolna megyében 12 mezõváros és 500 falu volt,ma 100 település van. Tehát a településhálózat is átalakult. Kedvezõtlenek a természeti adottságok, hi-ányzik a nagymennyiségû, olcsó nyersanyag, kivéve a Mecsek, ahol volt szén. Vannak gazdasági és po-litikai megfontolások és egy nagyon érdekes mentalitásbeli elem, hogy a megyeszékhely – amely egybortermelõ város – lakossága és vezetése egyaránt ipar- és vasútellenes. Az elsõ, a Dombóvár–Bátaszéki vasútvonal 1873-ban a déli részen épült. A megyei fõvonal Szekszárd és Bátaszék közöttcsak 1897-ben épült meg, tehát vasút a civilizációs küldetése nem tudott érvényesülni a megyében. Amagyar települések többnyire agrár-jellegûek voltak, kivéve a mecseki bányászfalvak és a központi te-lepülések, ahol valami ipar azért kialakult. A járási székhelyek közül is csak Dombóvár és Bonyhádtudta maradéktalanul integrálni kereskedelmi vonzáskörzetét. A két gyáripari település Tolna és Bony-hád, ipari szempontból sokkal fejlettebb volt, mint Szekszárd, a megyeszékhely. A megye nemzetiségiösszetétele is fontos tényezõ. A táji munkamegosztáson kívül, az etnikai munkamegosztás is kialakult.A németek árutermelõ földmûveléssel foglalkoztak, fejlettebb agrikultúrát és piacorientált szemléletethoztak magukkal. A magyarok a földmûvelés mellett szõlõ és gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak.Az iparosok is jórészt a németek közül kerültek ki. A zsidók szervezték a kereskedelmet és iparosok isvoltak.

Nézzük a nemzetiségi viszonyok alakulását az 1880-as években és a Trianon utáni idõszakban. Egy-értelmû, hogy a németség törzsterületén a legjellemzõbb folyamat, a magának a németségnek az elõre-

51

törése volt. Náluk volt egy sajátos un. törzsöröklési rend, ami a magyarokkal szemben elõnyöket jelen-tett számukra. A másik jelenség, a szerbek eltûnése. Ugyanis az I. világháború után a délszláv és a ma-gyar állam megállapodott, hogy aki optálni1 akar és az új szerb-horvát-szlovén államba akar költözni,az megteheti hivatalosan. Tehát a Trianon után, a II. világháborúig a szerbek nagy része elhagyta aDél-Dunántúlt.

Elõadásom második részében megpróbálom bemutatni, hogy miként változott térségünk nemzetisé-gi képe a XX. század közepén? Tudjuk, hogy 3 millió németnek kellett elhagynia a Szudéta-vidéket. AzOdera-Neisse határ kialakításával Lengyelországot nyugatabbra tolták, ott 7 millió németnek kellett tá-voznia. Ez tipikus kényszermigráció. Hozzájuk képest a Kárpát-medence kényszermigrációja nagyság-renddel kisebb, 200 ezer német hagyta el Magyarországot a nyugati, illetve a keleti zónában és körülbe-lül ugyanennyi magyar érkezett Romániából, Szlovákiából; továbbá mintegy 100 ezer szlovák hagytael Magyarországot a csehszlovák-magyar „lakosságcsere” egyezmény értelmében. Továbbá 50 ezerdélvidéki menekült az érkezett, velük foglalkozom kicsit részletesebben.

A Székelyföldrõl menekültek el 1764-ben azok közül, akik nem voltak hajlandók felvenni a fegyvertMária Terézia katonájaként, ezért mintegy kétezren elhagyták a Székelyföldet és Moldvába menekül-tek. Késõbb Hadik András föltelepítette õket Bukovinába, öt magyar falut hozva létre: Istensegíts, Fo-gadjisten, Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva. Amikor ezek a falvak túlnépesedtek, kirajzások in-dulnak: 1883-ban az Al-Dunához, valamint különbözõ erdélyi telepekre. 1941-ben aztán Horthy haza-hozta Magyarországra a bukovinai székelyeket és a visszakerült Bácskában telepítette õket. Nem soká-ig lehetnek itt, hiszen a közeledõ szovjet csapatok és Tito partizánjai miatt egyik napról a másikra el kellhagyniuk telepeiket, átjöttek a Dunán és szétszóródtak a Dunántúlon és itt vészelik át a frontot. 1945 ta-vaszán került sor a földreform keretében a bukovinai székelyek letelepítésére Tolna, Baranya és Bácsmegyében. Ennek alapja a földreform rendelet, aminek 4. §-a kimondta, hogy teljes egészében el kellkobozni a nyilas, a nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetõk valamint a Volksbund tagok, továbbá aháborús és népellenes bûnösök birtokait. Tehát ez volta törvényes alap, amely lehetõvé tette, hogy aföldéhség kielégítésére sor kerüljön Magyarországon, Füzes Miklós így fogalmazta meg a helyzetet:ennek a megvalósítása csak a lakosság valamely rétegének rovására történhetett, hiszen a birtokok kö-töttek, a földosztásnak alapja a nagybirtok, illetve adott esetben a volksbundos birtok felosztása volt.

Mi történik Tolna megyében? 1945. március 31-én a megye fõispánja felvetette a megye 13 telepü-lésén tartózkodó bukovinai székelyek ügyét és javasolta, hogy a földbirtokrendezõ tanács helyzetüket aföldreform rendelet értelmében rendezze. Baranya, Somogy és Tolna vármegye alispánjai már a hónapközepén megkapták Erdei Ferenc belügyminiszter átiratát, amelyben felszólítja õket, hogy a délvidékimagyarok elhelyezésére össze kell telepíteni a németajkú lakosságot. A közigazgatás három hetet ka-pott arra, hogy a 70 %-ban németajkú községekben – Tolnában ez 28 falu, ebbõl 24 az Völgységi járásraesik –, a falvak lakosságának egyharmadát, vagyis a németek csaknem felét összeköltöztessék. A lakos-ság errõl csak április 17-én szerzett tudomást, amikor Cser Sándor fõispán rendeletét kidobolták a fal-vakban. Valójában április elején Tolnában volt már a földreformrendelet ellenõrzésére kiküldött minisz-teri biztos, dr. Kardos László és a magyar kommunista párt részérõl Árvai Nagy Sándor. A kommunistapárt földosztó különítménye április 10-én kezdte a telepítést a református magyar és lutheránus németVáralján. Összegyûjtötték a falu sváb lakosságát, felolvassák elõttük a Pécsrõl kapott úgynevezettVolksbund listák alapján, kik azok, akitõl elveszik a földet, a házat és a vagyont a rendelet alapján elko-bozzák.

Levéltári források és visszaemlékezések alapján próbáltam rekonstruálni, hogy mikor kezdõdött anémetek lengyeli internálótáborba hurcolása. Április 13-án az izményi németek már a lengyel internálótáborban voltak, az aparthantiak pedig 14-én. Az Aparhantra kerülõ andrásfalvi székelyek szerint bete-lepítésük április 16-án kezdõdött. A lengyeli Apponyi kastélyba koncentrálták a kitelepítendõket, ésamikor kiürült a falu, elkezdték a bukovinai székelyek betelepítését. A váraljai akció a teljesen németaj-kú Aparthanttal, Cikóval, Izménnyel, Kakasddal, Mõcsénnyel és Majossal folytatódott. A telepítés ak-kor szélesedett ki, amikor Bodor György április 25-én Bonyhádra érkezett, létrehozta a telepítési hiva-talt és április 28-ától kezdve aszerint folytatta a ki- és letelepítést. A bukovinai székely menekültek nép-vándorlás szerûen érkeztek Tolna-Baranya megyébe, rohammunkával végezték a németek vagyonel-kobzását és a székelyek betelepítését. A telepítés ütemére jellemzõ, hogy május 2-án a járás 11 községé-ben és Hidason 1702 bukovinai családot helyeztek e1, körülbelül 7500 fõvel, ugyanannyi kimozdítottnémet helyére. 1945. június 16-ig 2446 családot helyeztek el, a Völgységi járás 22 községébe és a köz-ponti járás 5 községébe, valamint Bátaszékre. Bodor György terveiben egy székely vármegyét szeretett

52

1 optál: két állampolgárság közül az egyiket választja.

volna létrehozni, de ez nem sikeredett teljes mértékben. A telepítést Bodor is úgy értékelte, hogy lebo-nyolítása nem volt körültekintõ, drasztikus és sok esetben igazságtalan volt. Egyet viszont elért, a né-met tömböt megbontotta és megakadályozta a székelység teljes szétszóródását. A székelység mozgásaazonban nem szûnt meg a telepítéssel, községi földigénylõ bizottságok és a Népgondozó Hivatal foly-tatta tovább a munkát.

Ha megnézzük a Tolna-baranyai adatokat, akkor egyértelmû, hogy a bukovinai székelyek telepítésitörzsterülete a Völgységi járás lett. 1947 májusában a csehszlovák-magyar lakosságcsere új telepítésihullámot keltett: 1947. március 31-én újra elrendelték a németek összeköltöztetését. Õk az „anyanyel-vesek”, akiknek nem kellett, elhagyniuk Magyarországot, de vagyonuktól megfosztották õket, hogy aFelvidékrõl erõszakkal kitelepített magyar gazdák földhöz juthassanak. A kitelepítésekkel a megyébõltöbb mint 40 ezer embert távolítottak el, ezen belül a Völgységi járásból 13 300 lelket. A telepítés mér-legét megvonva azt mondhatjuk, hogy ez a kényszermigráció drasztikusan átrendezte a nemzetiségi ké-pet az egykori Schwäbische Türkei területén. A német kisebbség itt vesztette el a legnagyobb aránybana lakosságát. Helyükre koncentráltan kerültek a bukovinai székelyek, és a Völgységbe mintegy 2000erdélyi menekült, valamint körülbelül 2600 felvidéki magyar. A német többséget megszûntette, viszonttovábbra is sajátos színes etnikai térszerkezetû vidék maradt a Völgység.

A németek lélekszámát hivatalos statisztikák csak hozzávetõlegesen közlik. Az 1941-es népszámlá-lás döntõ volt a kitelepítés megokolásában, és azóta akik belekerültek, nem merik bevallani a nemzeti-ségüket, folyamatos a létszámcsökkenés. Nagymértékû a nyelv és identitásvesztésük. 2001-ben aVölgységben hivatalos statisztikák szerint 3000, becsléseim szerint 6-8000 német él. 2006-ban 8 egye-sületük, 4 népi együttesük, 3 hagyományõrzõ csoportjuk, 4 gyermek táncegyüttesük, 13 néprajzi gyûj-teményük volt. Helyzetük a rendszerváltással kedvezõen alakult, nyelvtudásuk konvertálható, idegen-forgalomban hasznosítható és a civil társadalom bázisai lettek.

A bukovinai székelyek a legmeghatározóbb telepes csoport, minimálisan a kistérségben mintegy 10ezer fõ, maximálisan 15 ezer fõ székely származású volt 2002-ben. 7 egyesületben, 4 népi együttesben,2 hagyományõrzõ csoportban, 3 gyerektánccsoportban, 4 kézmûves szakkörben õrzik hagyományaikat,9 néprajzi gyûjteményben jelenik meg tárgyi kultúrájuk. Három megyében lévõ szervezeteik összefo-gását szolgálja az 1989-ben alakult, Bonyhád székhelyû Székely Szövetség. A civil szervezõdések aszabadidõhiány és a forráshiány szirtjein egyensúlyoznak.

A völgységi cigány népesség létszámát nehezen adta vissza az önkéntes bevallás. 2001-ben kulturá-lis kötödését a népességbõl 443 bonyhádi cigány vallotta meg. A helyi vezetõk szerint háromszor ennyia lélekszámuk, mintegy 1300 fõ. A magyar néprajzkutatók felfogásában a cigányság nem nemzetiség,mert sem nyelvében, sem kultúrájában nem egységes. A Tolna-megyei cigányság meghatározó részemár elvesztette az eredeti nyelvét, így magyarul beszél. A mûveltségével viszont elkülönül a többiektõl.Közülük kerülnek ki a zenész cigányok, akik a legismertebbek hazánkban. Õket a többiek magyar-ci-gánynak, vagy romungroknak nevezik. Másik csoportjuk a román tájnyelvi változatot beszéli, õk a be-ások, a magyarok nevezik még oláhcigányoknak is. Õk az erdõlakók, a teknõvájók. Kisvejke, Mórágyés Aparthant, Grábóc, mintegy 300 fõs cigány lakossága roma cigány, a magyar úgy nevezi õket, hogyvarázsló cigány, vagy kolompár, vagy oláh cigány. Ez a csoport jellemzõen különféle törzsekbõl, illetvefoglalkozású rétegekbõl áll össze. A lováriak a lókereskedõk, a leketárok a lakatosok. A Völgység leg-hátrányosabb helyzetû csoportja integrációjának sem a makro, sem a helyi, mikroklíma nem kedvez.Mélyen szántó elõítéletekkel kell megküzdeniük.

Dr. Szõts Zoltán

A szlovákok MagyarországonA magyarországi szlovákokat a XX. és a XXI. században három jelentõs esemény érte és befolyásol-

ta: az I. világháború és ennek a következményei, a II. világháború és következményei, valamint a rend-szerváltás és következményei.

1918-ban Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. A cseh Maszaryk, a morva Benes és aszlovák Stefanik a vezetõjük. Stefanik Mezõberényben járt gimnáziumba és mindig emlékezett életemezõberényi idõszakára, amit az alföldi szlovákok közt töltötte. Ezt a Stefanikot 1919. május 4-énmeggyilkolták, mert nem egyezett Benes és Maszaryk elveivel. Következett 1920. június 4-e, a Triano-ni békediktátum, ami július 26-án lépett életbe és elszakította a magyarországi szlovákságot származásihelyétõl: Gömör, Hont, Nógrád, Nyitra megyétõl. Az 1900. évi népszámlálás szerint Békés és Csongrád

53

megyében lakott a legtöbb szlovák. A Békéscsabai járás 67%-a, a Tótkomlósi járás 88%-a, Pitvaros93%-a volt szlovák. Békéscsabának 1910-ben 42 ezer lakosa volt, majdnem mind tót. Ekkor Kassa la-kossága 44 ezer, de itt németek és magyarok is éltek, eszerint a XX. század elején Békéscsaba a legna-gyobb település, holott Békéscsaba csak falu volt.

1918-ban megalakult Csehszlovákia. Tótkomlóson egy híres - vagy hírhedett – lelkész, HrdlicskaLajos megalakította a Nemzet Tanácsot és Csehszlovákiához akart csatlakozni, ki akarta kiáltani az au-tonómiát, de nem lehetett. Hrdlicska úgy döntött, hogy Jugoszláviához csatlakozik, el is mentek Pécsre,de ott se kellettek, ezért a tótkomlósi autonómia terve megbukott. Romániához is csatlakozott volna, deoda a gazdák nem akartak. Érdekes, hogy a tótkomlósi szlovákok lakta Nagylak Romániához került, arossz nyelvek szerint azért, mert ha Magyarországnak jut, Romániában maradtak volna a földjeik, ezértinkább lefizettek egy francia generálist, hogy inkább Romániához tartozzanak. Trianon után megszûn-tek a családi, kulturális, politikai kapcsolatok az északi etnikai területekkel.

Származástudatuk szerint a mai Magyarország szlovákja több helyrõl jöttek az Alföldre, a mostaniSzlovákia 11 megyéjébõl. Hosszú vándorlás során jöttek, nem Csehszlovákiából, mert az késõbb alakulmeg. Erõs a lokális településhez való kötõdésük, ha megkérdezzük õket, hogy mi vagy te szlovák vagymagyar? Mindig azt mondják, hogy csabai, komlósi vagy pilisi, és így tovább. Az irodalmi nyelvetmost nagyon taníttatják velünk, most a szlovákok, akik a XVIII. század elején érkeztek ide, a mostaniirodalmi nyelvet, azt mondják, hogy nem értik, nem tudják beszélni. Azt mondják, hogy csak tótul be-szélnek, de érdekes módon ezt a tót elnevezést a szlovákban nem használják. Soha nem mondják, hogymis metotyi, hanem mis szlovaci, ezt csak magyar nyelven mondják. A statisztikai hivatal szerint Ma-gyarországon a Tóth a harmadik leggyakoribb családnév. Az elsõ a Kovács, a második a Szabó, de asok Tóth nem biztos, hogy szlovák származású, mint Tóth Árpád, Amerigo Tot vagy Tahi Tóth Lászlópéldául. A hazai tótok nem is értik az irodalmi szlovák nyelvet.

A Horthy-korszak nem kedvezett a szlovákoknak. Gondoljunk a numerus clausus-ra, ami nem csaka zsidókra vonatkozott, hanem a nemzetiségekre is. Ez a törvény szabályozta, hogy a nem magyaroknakhány százaléka kerülhet hivatalba, fõiskolára. Klebelsberg forradalmasította Magyarországon az okta-tást, megszüntette az analfabetizmust, de eközben csökkent a hazai szlovákok száma. 1910-ben a Tria-nonban meghagyott területen165 ezren vallották magukat szlováknak, 1930-ban már csak 100 ezren,ami 60%-os csökkenés. Tanulmányainkból emlékezhetünk a gazdasági konszolidációra: 1922-ben Ma-gyarország a Népszövetség tagja lett, fejlõdik az ipar, a mezõgazdaság, a közlekedés, a turizmus. Az1920-as években megnyílnak a nagy bányák, például Tatabányán és környékén. Ennek helyén korábbanegy Bánhida nevû szlovák falu volt, amibõl kinõtte magát Oroszlány, Tatabánya. Az iparosítás, a bá-nyászat fejlõdésének következtében a szlovák parasztok elmentek dolgozni a gyárakba, és asszimilá-lódtak, elhagyták a nyelvüket. A nagygazdaságok, középgazdaságok, nagycsaládok kezdtek felbomla-ni, fõleg a gazdagabbak. Szarvas példáján látjuk: a nagy gazdaságok átveszik a dzsentris, úri- muris stí-lust és hirtelen magyar gazdák lesznek.

A magyarosítási politikáról is beszélni kell. Pechány Adolf 1921-tõl magyarországi szlovák kor-mánybiztos, látogatja a településeket és javasolja: hogyan lehetne magyarosítani a szlovák iskolákat,szlovák településeket. Ennek ellenére ekkor jönnek létre az amatõr szlovák színtársulatok, gazdakörök,s olyan szlovák kiadványok jelennek meg, mint a Csabianszki Kalendar, ami az alföldi szlovákok ked-venc olvasmánya, mert nem irodalmi szlovákkal, hanem tájnyelven íródik az alföldi gazdák számára.Ebben gazdaságról, kultúráról, érdekességekrõl, a vásárok idõpontjáról olvashatnak.

A II. világháború egyik következménye volt a lakosságcsere. Ez tragédia volt a szlovákok számárais. Magyarország vesztes oldalon fejezte be a háborút, Csehszlovákia a Hitleri Németország áldozata-ként. Na hát akkor ki diktált? A Benesi dekrétumokat ismerjük, 1946. február 27-én, Budapesten írtákalá ezt az egyezményt. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter írja alá és Vladimir Clementis. Érde-kes módon Gyöngyösi János maga is szlovák származású, a békéscsabai Rudolf Gimnáziumban érett-ségizett, 1931-ben a Független Kisgazda Pártnak volt a tagja, õ indította el az Alföldi Népújságot. Rá-kosinak mindig mondta, hogy ez nem vezet jóra és Rákosi híres beszédében benne volt, hogy mi nemakarunk semmiféle népcserét, a burzsoá Benes kormány kényszerít minket rá. A csabai Gyöngyösi Já-nos tudta, hogy mi lesz belõle: megjelentek a plakátok, megjelentek a szlovák propagandisták:Matkaras Vola – az Anyaföld hív, és elmondták, hogy azokat a német gazdaságokat kapják meg az ön-ként jelentkezõ szlovákok, ahonnan a németeket kitelepítették. Aztán kiderült, hogy az egészbõl egyszó sem volt igaz, 2 kg fehér cukrot kapott mindenki, aki aláírta az áttelepülési papírt. Ezek a szlovákpropagandisták gyönyörû egyenruhában, amerikai dzsipekkel parádéztak, a csabai katonaságnak akkoregy lova volt összesen. 400-500 ezer magyart akart a cseh kormány áttelepíteni, Békéscsabán nagygyû-lést tartottak, ahol Gyöngyösi is felszólalt, nem igazán támogatta ezt az akciót, ennek ellenére 73 ezerszlovák jelentkezõ hagyta el Magyarországot. Igaz, hogy a szlovák tanulmányok 450 ezer szlovákot ír-tak össze, de ez nem volt igaz. Ezzel megszûntek a zárt szlovák közösségek. A kitelepülõ családok pe-

54

dig magyar környezetbe kerültek Szlovákiába, és soha nem lettek azután már szlovákok. Az értelmiség,az írók papok is elmentek velük, magukra maradtak a magyarországi szlovákok. A szlovákiai magyaro-kat pedig ide telepítették, fõleg a szlovák településekre.

1949-re az emlegetett 100 ezerbõl 26 ezer szlovák lett. Mik ennek a következményei? A szlováksága mai nem hajlandó magát regisztráltatni ahhoz. Hogy az új törvény szerint választhassanak, mert fél-nek, hogy megint ki kell települniük valahová. II. világháború után a kommunista párt irányított, létre-jött 1948-ban a Magyarországi Szlovákok Demokrata Szövetsége, új iskolarendszert, szlovák iskolákatszerveztek.1948-ban a szlovák iskolába egyetlen diák iratkozott be, holott rengeteg szlovák volt Békés-csabán. Féltek a szlovákok, nem is iratkoztak. 1949-tõl 1961-ig Magyarországon hat szlovák tanításinyelvû iskolát hoznak létre, nyelvoktató iskolát pedig 140-et. Aztán 1961-tõl öt kétnyelvû iskola lett, aszlovák nyelvet oktató tanárokat, vendégtanárokat Csehszlovákiából hozták. 1957-ben indul meg a¼udové noviny, 74-ben, megkezdi adását Magyarország a szlovák nyelvû rádiója, az URH sávon, amitkevesen hallgatnak. Az 1980-as években megindul a szlovák nyelvû televízió, egy mosolygós fiatalem-ber vezette: Fuzik János, aki késõbb az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke lett; most parlamentiszószóló és ennek a Honismereti Akadémiának egyik fõvédnöke.

1973-ban létrejöttek Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi szekciói, 1975-ben megindultak aNemzetközi Néprajzi Nemzetiségi Konferenciák Békéscsabán, amit 1990-ig évenként megrendeztek.Az 1970-es években jöttek létre a bázismúzeumok, mint Békéscsabán a szlovák, Tatán a német, Baján aszerb és így tovább. Ekkor alakultak az elsõ tájházak, az elsõ 1960-ban, Nagytarcsán, ahol 1938-banTessedik Sámuel Népfõiskolát indítottak, s Sztyehlo Gábor lelkész 1944-ben zsidó gyerekeket mentettés 1945-ben létrehozta a „gyermek köztársaságot”. A következõ Kesztölcön volt a Pilisben, majd Bé-késcsabán, Tótkomlóson, Szarvason, Kiskõrösön – Petõfi szülõvárosában. Ennek ellenére 1990-re 11ezer volt a szlovákok száma Magyarországon. Még mindig csökkenünk.

A rendszerváltás után létrejött a Magyarországi Szlovákok Szövetsége. 1991-ben létrejött a SzlovákKutatóintézet Békéscsabán, minek munkáját Krupa András, Gyivicsán Anka neve fémjelzi. Sorra ala-kultak a regionális helyi civil szervezetek, táncegyüttesek, énekkarok, 1993-ban a Szlovák Kultúra Há-za. 1997-ben a Szlovák Kutatóintézet felmérést végzett a tájházak ügyében, akkor 26 volt. 1993-ban, anemzetiségek jogairól szóló 77-es törvény létrehozta az önkormányzati rendszert, amihez hasonló nincssehol Európában. Érdekes módon az 1998-as választásokon, amikor még nem kellett a nemzetiséget re-gisztrálni, hanem önként lehetett kérni a nemzetiségi szavazó lapot, Békéscsaba 70 ezer lakosának feleelment szavazni és többen szavaztak a nemzetiségi önkormányzatra, mint a polgármesterre.

A tájházak közül hármat említenék: Ecseren 2007-ben alakult, errõl azt kell tudni, hogy Rábai Mik-lós és az Ecseri Lakodalmas is szlovák. Cinkotán 2008-ban alakult a tájház, Rudabányácskán 2006-ban.Idõközben megalakult az Országos Szlovák Önkormányzat, a 2000-es években létrehozza intézmény-rendszerét: Ruda Dominika Kutató Intézet, Vertigo Szlovák Színház, Szlovák Kulturális Központ,Szlovák Módszertani Központ, Szlovák Dokumentációs Központ, Regatum Kht. A szarvasi, a békés-csabai, a budapesti, a sátoraljaújhelyi iskolát átveszi az önkormányzat, és hirtelen emelkedés követke-zik be: 17 ezren vallják magukat szlováknak.

Andó György

Német szakrális emlékek Tolna megyébenA Schwäbische Türkei rövid kutatástörténetével kezdem. Kik azok, akikre a leginkább támaszkod-

tam? Elõször is L. Imre Mária nevét kell megemlítenem, aki 1976-tól gyûjti a környék emlékeit.1988-ban, férjével, Lantos Miklóssal írtak egy számunkra alapvetõ mûvet a Fachwerk építészet helyitörténetérõl. Ezt a munkát folytatta Dobosyné Antal Anna, aki 2008-ban jelentette meg összefoglalónagymonográfiáját a Schwäbische Türkei Fachwerkes építészetérõl. Az evangélikus emlékekkel1985-tõl Réling János professzor, a Mûszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének vezetõje foglal-kozik. Én magam 1982 óta fotózom a környék emlékeit. Az Egyed Antal Honismereti Egyesület jelen-tette meg a Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon címû mûvemet, amiben a fotóim találhatók. 1999 és2003 között készítettem el a Tolna megye mûvészeti emlékei honlapot, ami mára már elavult, de megta-lálható a net-en. Az utóbbi idõben két bloggal foglalkozom. Az egyik a mi témánk szempontjából az ér-dekesebb, az a Régmúlt címet viseli, gyakorlatilag alig van látogatottsága. Pl. a mostani elõadásomanyaga is felkerül. Egy másik bogom az csak részint foglalkozik helytörténettel, de sokkal látogatot-tabb.

55

A Schwäbische Türkei-en Baranya, Tolna és Somogy megye németségét értjük, mintegy 120 telepü-lés tartozik ide. Az 1941-es népszámlálási adatok alapján azt lehet mondani, hogy kb. 220 000 fõ lakta.A többség római katolikus, de jelentõs evangélikus kisebbség élt, különösen Tolna megye hegyháti ré-szén. Mutatóban még református németek is vannak, ami kuriózum. Az egyik Mórágy, a másik Nagy-székely. Ez utóbbin gyakorlatilag a teljes falukép megmaradt XIX. századi állapotában és a falu köz-pontjában találjuk Tolna megye legnagyobb református templomát, ami messze leelõzi például a Sár-köz református templomait.

Sokszor szó esett már arról, hogy a Schwäbische Türkei németjei társadalmilag jelentõsen külön-böznek a magyarságtól. Ezt Bél Mátyás egyszerûen úgy fogalmazta meg, az 1720-as években, hogy anémetek csinosabban építkeznek. Táncsics pedig saját falujáról is megemlíti önéletírásában, hogy ter-jeszkedtek a németek. Ezt a jelenséget már többen leírták. Szõts Zoltán elõadásában érintette is, hogy eza törzsöröklési rendszernek köszönhetõ, ami egy nagyobb európai öröklési rendszerbe tartozik. Hamegnézzük ezeket az örökösödési rendszereket Európában, akkor láthatjuk, hogy Európa sikeresebbnemzetei mind ebben, vagy ehhez hasonló öröklési rendszerben éltek. Tehát ezt exportálták Tolnába,Baranyába, a Schwäbische Türkei-be telepedõ németek.

A helyi néprajzi viszonyokról igen eltérnek a vélemények. A klasszikus néprajzi felfogás az, hogy anémet telepesek nem hagytak maguk után jellegzetes építészeti örökséget. Ezt egészen a 2000-es év kö-zepéig így szerepelt a nagy összefoglaló monográfiákban. Ezzel szemben a helytörténészek azon az ál-lásponton voltak, hogy a Schwäbische Türkei-nek nagyon jellegzetes és egyedi vonásai vannak. Meg-próbálom röviden össze is foglalni, hogy mik azok a jellegzetességek, amik különálló néprajzi, mûvé-szettörténeti egységgé kovácsolják ezt a vidéket? Elõször is a fachwerk számít a lakóház-építészetalaprétegének, tehát a legõsibb, legkorábbi épületek a jellegzetes német faszerkezetes technológiávalépültek. Az evangélikus templomok karzata csak ezen a vidéken festett. Magyarországon az evangéli-kusok túlnyomó része német, esetleg szlovák származású, de csak itt a Schwäbische Türkei területén ta-lálunk festett karzatos templomokat. A szakrális kisemlékeknek a stílusa, annak ellenére, hogy külön-bözõ területekrõl érkeztek ide a németek, meglehetõsen egységes stílusirányzat felé fejlõdött, amit rö-viden csak nádasdi stílusnak fogok nevezni, mert a nádasdi kõfaragók voltak a hajtóerei. Végül a kálvá-riáknak van sajátos dél-dunántúli típusa, ami ezen a területen figyelhetõ meg legmarkánsabban. Nembeszélek a pincesorokról, pedig a sváb falvakra ez is a jellemzõ, de pincesort találunk magyar falvakbanis. A helyzet az, hogy minden sváb faluban van pincesor, de nem minden pincesoros falu sváb. Egyéb-ként Szekszárd és Villány viszonylatában ezt érdemes kiemelni: Villányban szép pincesorok vannak, aszekszárdiak meg sokat bánkódnak azon, hogy nincs olyan szép pincesoruk, mint a villányiaknak.

Az ide települõ svábok jelentõs része mezõvárosi népességhez tartozott, pedig ez a kultúra alapvetõ-en falusi. Valójában ez nem jelent nagy különbéget, az ide települõ városiak életmódjukban nem igenkülönböztek a falusiaktól. Szekszárdon megfigyelhetjük, hogy a településen belül is elkülönülõ része-ken élnek. A németek utcája ma a Bezerédi utca, az egyik legpolgárosultabb rész. A németeknek a kez-detben külön kápolnájuk volt, a Szent János Pál kápolna, amit ma kórházkápolnaként ismernek.

A szekszárdi németség nagy asszimilációs nyomásnak volt kitéve és ennek a XIX. század közepéremeg lett a következménye. A kisebb mezõvárosokban, mint Tolnán, Bátaszéken nem volt ilyen nyomás,így gyakorlatilag a kitelepítésig megõrizték német identitásukat. Szõts Zoltán elõadásában már szó voltarról, hogy a Schwäbische Türkei fõvárosának Bonyhád tekinthetõ. A város etnikai összetétele nagyonérdekes volt. A zsidó temetõ a város közepén található, a katolikus templom tõszomszédságában, amiazt mutatja, hogy a helyi zsidóságnak kivételezett helyzete volt. A XIX. század elején a város lakossá-gának harmada a zsidó, másik harmada evangélikus volt, a maradék pedig katolikus. A város fõterén álla Szentháromság oszlop, ennek háttal a katolikus templom. Mi lehet ennek az oka, hiszen máshol a ka-tolikus templom fõhomlokzata a város fõterére néz, mint például Szekszárdon és szembe van a Szent-háromság oszloppal. Ennek az az oka, hogy a katolikus templom nem a város fõterére néz, hanem a ka-tolikus negyed felé. Tehát Bonyhádon a három etnikum – a zsidók, az evangélikusok és a katolikusok –elkülönülve laktak. A katolikus templom a katolikus negyed felé néz és hátat fordít a zsidó negyednek.A fõtér gyakorlatilag a zsidó negyednek volt a kezdete és így természetesen háttal van az evangélikusnegyednek is.

Paks városában is jelentõs volt német etnikum, s a református templom körülbelül ugyanakkora,mint a katolikus. Ez arra utal, hogy a városnak számottevõ nem német lakossága is volt, így itt is vi-szonylag gyorsan bekövetkezett az asszimiláció. Egyébként Pakson is tetemes volt a zsidók száma.

Térjünk rá ennek a falusi kultúrának a jellemzésére. Az elsõ, amit említettem már a fachwerk, mintaz építészet alaprétege, és valóban, minden jel szerint a XVIII. században ide települõ svábok elõszörezt a fachwerkes technológiát alkalmazták, az építészek szerint teljesen indokolatlanul. A fachwerk a

56

német anyaterületen azért vált be jó építészeti technológiának, mert oly módon szép, magas, könnyû-szerkezetes épületeket lehetett felhúzni. A német fachwerkes házak általában nem emeletesek, itt ennekerõsen redukált formája élt tovább. Kiderült, hogy a fachwerknek itt nincs szerkezeti funkciója, gyakor-latilag tetszik egy stílushoz való ragaszkodás, vagyis ha úgy tetszik: divat. Ennek nyilván az az alapja,hogy a németek olyan vidékrõl jöttek, ahol nagyon erõs polgári kultúrában éltek és ezt hozták ide ma-gukkal.

Felmerül a kérdés, hogy bár Magyarországon sokfelé telepítettek svábokat, miért éppen aSchwäbische Türkei területén találunk fachwerket? Természetföldrajzi tényezõk alapján megadható aválasz. A Bánát területén a korabeli térképek szerint nincsenek erdõk, a Schwäbische Türkei viszonterõsen erdõs terület volt. Továbbá a svábok akkor települtek be, amikor Németországban a fachwerkkezdett kimenni a divatból, és a Schwäbische Türkei kicsit korábbi telepítés, mint a Bánát. Erre a kétokra vezethetõ talán vissza, hogy a Schwäbische Türkei-ben találunk a magyarországi német települé-sek közül egyedül fachwerket.

A másik dolog, ami a fahiányon kívül eltûntette a fachwerket az, hogy a XIX. század második felé-ben mind a magyarságnál, mind a németségnél néprajzi váltás történt. Létrejött az egységesülõ,historizáló polgárház típus, aminek Kalaznón és Regölyön látjuk példáját, Regöly színtiszta magyar fa-lu, mégis, ha ránézünk a kalaznói házra, minimális különbségeket látunk csak.

Végül érdemes lenne megvizsgálni, amit még nem vizsgáltam meg. Ez a külsõ nyomás. A vármegyea XIX. század elejétõl elkezdi a svábok egzecírozását. Eleinte nagyon szolid formában: csak sváb népiviseletekrõl próbálja lebeszélni a svábokat, mint a klumpa, a bõrnadrág, meg ügyelnek arra, hogy a fa-lusi tanítók között mindig legyen magyar, továbbá elrendelik, hogy a magyar nyelvet is oktatni kellett.Papok közé kineveznek magyarokat, vagy az olyan tipikus szentek, mint a Szent Kilián helyett – aki asváb Frankföldnek volt védõszentje –, Szent Istvánt erõltették. Tehát ilyen apró lépésekkel a vármegyékasszimilációs nyomást gyakoroltak a németekre. Nem vizsgálták még a kérdést, vajon a fachwerk eltû-nésében nem játszott-e közre ilyen vármegyei nyomás?

Röviden néhány szót a katolikus templomokról! Klimo püspök idején, a XVIII. században virágzotta pécsi püspökség, s a székesegyház átépítéséhez jó kvalitású osztrák mestereket hozott, akik a környéktemplomaiban is dolgoztak. Így történhetett, hogy a mecseknádasdi templomban három olyan barokkoltárt találunk, ami egy-egy bécsi templomban is elmenne. De ugyanez a mûhely dolgozik példáulPécsváradon vagy Zombán. A pécsi mûhely terjedésérõl pedig elég annyit mondani, hogy amikor aXIX. században elkezdõdik a székesegyház historizáló stílusban való átépítése, barokk berendezését azegyházmegye falvai között széthordják. Így kerül például a roppant szerény kurdi templomba egy szépbarokk oltár, meg a szószék, ami olyan méretû volt, hogy Kurdon a járószinttõl egészen a templom bol-tozatáig ér, a hangvetõt még így sem tudták felhelyezni. A pécsi mûhely tehát megtermékenyítõ hatás-sal volt a Schwäbische Türkei katolikusai számára, egyfajta barokk mintát szolgáltatott, amit a maguknaiv mûvészetével próbáltak követni.

A katolikusok számára a búcsújárás mindig nagyon fontos dolog volt. A Schwäbische Türkei terüle-tén is több fontos búcsújáró helyet találunk, ezek egy része interetnikus találkozóhelynek számított.Volt köztük olyan, amit svábok alapítottak, de mások is használták, és volt olyan – például a máriagyûdi–, amit nem a svábok alapítottak, de õk is használtak. Egyébként itt is meg tudunk különböztetnietnikus elkülönüléseket, mert például Máriagyûdön Kisboldogasszony volt a sváboknak búcsúnapja,Nagyboldogasszony pedig a magyaroké, a sokácoké és más etnikumoké. Csicsó és a szekszárdi Reme-te, mindkettõ sváb kezdeményezésre jött létre, de nem csak a svábok jártak ide búcsúra. A sváboknaktöbb helyi érdekeltségû búcsújáró helye is volt, tehát túlnyomó részben svábok jártak ide. A leghíresebbtalán Máriakéménd, ami szintén középkori eredetû volt, akárcsak a cikói ó- templomnál, de középkoritemplom elõzményt találunk Ódány és Papd esetében is. A legkésõbbi Magyaregregy már a XIX. szá-zad közepén alakult ki és ennek kivételesen nincs középkori templomelõdje, viszont a forrás, mint köte-lezõ elem, itt is megtalálható.

A katolikusokra jellemzõ, hogy megpróbálták a tájat is szakralizálni, tehát a templom környékét kis-emlékekkel hintették tele, hogy ilyen szent térben tudjanak mozogni. Ennek a korai emlékei anepomuki Szent János kápolnák és szobrok, vagy a Szent Flórián szobrok. Ezek kiváló barokk alkotá-sok, nem a népiesek, ezért ezekkel a továbbiakban nem foglakozunk.

Nádas környékén láthatjuk, hogy a tájat, miként hintették tele szakrális elemekkel. Itt volt a kezdet-ben Szt. Kilián, késõbb Szt. István kápolna, e körül volt a temetõ és itt jelennek meg elõször a keresz-tek, majd falusi kápolnák. Itt van a vérrel verejtékezõ Krisztus kápolna is, ami lezárta az elsõ települést.

57

A kápolnák berendezése igen érdekes. Például a teveli kápolna, Segítõ Mária és Pasoi Madonnaszentekkel, a purgatóriumban szenvedõ lelkekkel és a könyörületes angyalokkal, akik a mennyországbaviszik a szenvedõ lelkeket. A svábok sok emléket hoztak magukkal, amikhez aztán erõsen ragaszkod-tak. Kakasdon például valószínûleg az anyaországból származó fantasztikusan színvonalas barokk Ma-donna szobrot találunk a Szent Anna kápolnában, de több helyen is találkozunk ehhez hasonló, különöskultuszú, még az anyaországból hozott emlékekkel.

Beszéljünk részletesebben a nádasdi stílusról, ami az egész Schwäbische Türkeit jellemzi, és aNádasdon élõ kõfaragók alakították ki. Az úgynevezett „törzsöröklési rendszer” miatt a sváb falvakrajellemzõ a kézmûvesek nagyobb aránya, s a falvakon belül is bekövetkezett a szakosodás. Nádasd azegyik legnépesebb település volt Schwäbische Türkei falvai között, a kõfaragókra és a kádárokra sza-kosodott. Szakadáton és Bátaszéken is majdnem mindenki kõmûves volt, messzi vidékekre eljártakmunkáért. A nádasdi kõfaragókra vonatkozó elsõ bejegyzések a pécsi székesegyház barokk átépítésé-nek az idejébõl származnak. Nádasd határában volt megfelelõ kõ, valószínûleg ez a körülmény eredmé-nyezte, hogy kialakult a kõfaragó hagyomány. A XVIII-XIX. század során megsokasodnak azok a for-rások, amelyek arra utalnak, hogy a nádasdiak jó nevû pécsi kõfaragóknál taníttatják inasaikat, gyerme-keiket. Mindig is megvolt az alá- és fölérendeltségi viszony: a tehetõs polgároknak a nagyobb emléke-ket mindig a pécsi kõfaragók készítették, viszont az olcsóbb, falusi emlékek faragása teljesen anádasdiak kezébe került. A nádasdiak például soha nem készítettek szentháromság oszlopot, az a pécsimestereknek volt a mûve, de egy kereszt, vagy egy Szent Vendel kifaragására simán kaphatóak voltak anádasdiak.

Nem is beszélve a temetõkrõl, kezdetben, tehát a XVIII. század során minden jel szerint temetõi ke-reszteket készítettek nagyobb mennyiségben. A Schwäbische Türkei területén fennmaradt több, nagyonszép régi temetõ, amik a stílusváltás miatt most kezdenek pusztulni, mert mindent kiszorít a brazil grá-nit. Két emléket had említsek meg mégis, amik ma már csak a temetõkben létezõ falvakra utalnak. Azegyik Dömörkapu a geresdi dombságban, amely a kitelepítés után teljesen megszûnt, csak a temetõjemaradt fenn. Egy véméndi asszony állította helyre, az õ kezdeményezésére mentették meg az itteni sír-köveket. A másik a Bátaapáti melletti Üveghuta evangélikus temetõje az erdõ közepén, ami már szépenbeerdõsödött, teljesen elpusztult faluhely.

A nádasdi kõfaragók természetesen nem csak kereszteket késztettek. Nagyon népszerû volt a pászto-rok védõszentje, Szent Vendel, de vannak különleges emlékek is, mint Szent Bálint, vagy Szent Rókus,aki tipikus barokk szent voltak, de a XIX. század végén is van nyoma a kultuszuknak. Számos magyarfaluban is a nádasdi kõfaragók által készített Szent Vendel látható, mint például Miszlán, ami színtisztamagyar falu.

A kálváriáknak van külön dél-dunántúli típusa, valószínûleg ennek elõképe a pécsi. Ezek az országtöbbi részén általában úgy épültek, hogy a hegy csúcsán lévõ kápolna a központ, és a stációkat lineárissorrendben helyezték el, ahogy Jeruzsálemben is végigjárják a hívõk, tehát egymást követik a stációk.Az hogy itt párosával, 7-7 sorba rendezik, ezt nevezzük tipikusan dél-dunántúli stílusnak, ami valószí-nûleg a pécsi jezsuiták XVII. század végi kálváriájára vezethetõ vissza. Innen vehették át a mintát, elõ-ször Nádasdon létesült ilyen kálvária, még a XVIII. század végén, majd sorban a többi. Nagyon széppéldául a závodi kálvária is, de gyakorlatilag minden katolikus sváb faluban ezt a kálvária elrendezéstláthatjuk.

Következzék néhány szó az evangélikus templomokról. Tudni kell, hogy a protestánsok a türelmirendeletig elnyomatásban voltak, ami azonban nem jelentette azt, hogy ne lett volna eleven teológiaikapcsolatuk az anyaországukkal. Sõt, még a katolikusoknál is tudatosabb hívõk voltak. A templomaik-ban találkozunk például olyan bonyolult teológiai kérdések fejtegetésével is, mint az Országos Evangé-likus Múzeumba került györkönyi tézis-lap, ahol Luther Mártont látjuk nagylelkû Fides János (?) feje-delemmel és a kép fölsõ részén körbe van írva mindenféle bonyolult teológiai fejtegetés. Vagy említhet-jük Felsõnána templomkarzatát, ami ugyancsak bonyolult teológiai program. A mai templomokban tel-jesen szokatlan, hogy olyan téma szerepeljen, mint például az Újszövetség és az Ószövetség szétválasz-tása, itt pedig két jelenetsorban találkozik az Ószövetség és az Újszövetség és mindegyikben van teoló-giai program, ami azt hivatott megmutatni, hogy az Újszövetség mennyivel magasabb rendû, mint azÓszövetség, tulajdonképpen annak betetõzése. A türelmi rendelet kihirdetésével a vármegye 1784-igvárt, tornyokat pedig csak 1786-tõl építhettek, s aztán pár évtized alatt sorra felépültek a Hegyhát és aVölgység evangélikus templomai. Mivel a papok nagy része megjárta Wittenberget és Heidelberget,ezért az anyaországból vettek a mintákat, amit helyi ízléssel alakítottak át. Mint például. a festett karza-tokat. A templomok külsõ képében nyilván katolikus mintákat vettek át, mint a györkönyinél vagy azennél korábbi kistormási templomnál. A szószékoltárok megformálásánál is a barokk katolikus templo-

58

mok elõképeit követték, a györkönyinek szinte barokk jellegzetessége van, de az egyszerû falusi emlé-kek közé sorolható százdinál is megfigyelhetjük a barokkos vonásokat.

A festett karzatok viszont egyéni sajátosságok és mintegy tíz helyen találhatók, talán Kalaznón, Var-ságon találhatók a legszebbek. Ez a hirtelen építési láz azt eredményezte, hogy ezekhez mesteremberekkellettek. Nem nagyon ismertek még, hogy kik készítették ezeket festett karzatokat, de az egyik leg-szebbnek, a mekényesinek az alkotóját ismerjük. Gottlob Solbrig (?) Ausztriából települt át Meké-nyesre, itt létesített mûhelyt, itt kezdte el készíteni ezeket a festett karzat-képeket. Vagy például aKétyin olvasható egy felirat is, miszerint azt egy bizonyos ………. von Szekszard festette, tehát mindenjel szerint egy szekszárdi mester volt.

Az evangélikusok szertartásaiban nagy jelentõségû a zene, így szinte alapkövetelmény, hogy jó mi-nõségû orgona legyen minden templomban. Két orgonaépítõ mûhely is létrejött a türelmi rendeletet kö-vetõen, az egyik a kistormási Adam März, a másik a bonyhádi a Jozef Roth mûhelye volt, ez még aXIX. század végén is mûködött, csak akkor már nem õ vezette.

Az evangélikus templomok szimbolikájában megfigyelhetjük a kötõdés különbözõ jeleit. Azegyházaskozári templom bejárata fölött látjuk például a Habsburgok tipikus címerét, a kétfejû sast. Akarzatképeken szinte kötelezõ elemként szerepelt II. József, akit a türelmi rendelet miatti tiszteletbõlhelyeztek ki minden evangélikus templomba, de megemlékeztek a kor aktuális uralkodójáról is, s a ma-gyar haza iránti kötõdés jeleként szinte kötelezõ elem volt az evangélikus templomok oltárának fõhe-lyén a magyar címer. Tehát ha úgy tetszik hármas – a császárhoz, a származáshoz és az új hazához – kö-tõdés volt megfigyelhetõ a Schwäbische Türkei evangélikus templomaiban.

Essék még néhány szó XIX. századi karzatok különlegességeirõl. A nagy evangélikus templomépítõhullám lezajlása után néhány helyen még igény volt arra, hogy a karzatokat továbbra is díszítsék. Vi-szont azok a mesterek, akik erre ráálltak már nem léteztek, így a helyi festõ-asztalosok vették az ecsetetés õk kezdték a maguk stílusában díszíteni a templomokat. Ezek a népiesen naiv ábrázolások talán leg-vonzóbb rétegei az evangélikus karzatfestésnek. Ilyet látunk például Murgán, s itt megkockáztatok egytréfás megjegyzést. Ha a híres tákosi templomot sokan nevezik „mezítlábas Notre Dame”-nak, ilyenerõvel a murgait nevezhetjük „faklumpás Notre Dame”-nak, hiszen a naiv szépség itt a svábok murgaitemplomában is megfigyelhetõ. És a XIX. század közepérõl való mûemlékek sorába tartozik például abikácsi templom is, ahol ezt a naivan megfogalmazott három királyok imádását láthatjuk.

Vajon milyen jövõ vár ezekre a Tolna megyei sváb építészeti emlékekre? Ha pesszimista módonegyetlen szóval jellemezném: a kilátástalanság. Elsõsorban az evangélikus emlékek sorsa tûnik telje-sen reménytelennek, hiszen a Schwäbische Türkei fölszámolása idején, a kitelepítési hullám nyománelsõsorban katolikusok érkeztek erre a vidékre, akiknek az evangélikus templomhoz nem volt kötõdé-sük. A kitelepítés következtében néhány falu teljesen megszûnt, mint például a Bátaapáti mellettiGlashütte, amit magyarul Üveghutának neveztek. Kétségbeejtõ továbbá Udvari templomának helyzete,a faluban mindössze 5-6 evangélikus él, mind 80 év körüliek, a tetõzet beszakadt, a templom beázik.Hasonlóképpen Zsibrik is majdnem teljesen kiürült és ha a kallódó ifjúságot mentõ református missziónem települ ide, a falu ma már nem létezne. Ez új életet vitt a faluba, de az evangélikus templom helyre-állítására már nincs pénze. A Németországba kitelepített németek az 1990-as években még jelentõsadományokat küldtek egykori templomaik helyreállítására, de ez a nemzedék mára kihalt és most márNémetországból sem érkezik segítség, úgyhogy ezek az evangélikus emlékek végveszélybe kerültek.

Elblinger Ferenc

Szlovének MagyarországonSzeretettel köszöntök mindenkit, aki érdeklõdik kicsiny, de összetartó népcsoportunk iránt. A ma-

gyarországi szlovének a szlovákokkal együtt az egyetlen õslakos nép a Kárpát-medencében, akik már amagyarok honfoglalása elõtt itt éltek. Jelenleg Vas megyében élnek, elsõsorban Szentgotthárd környé-kén láthatjuk a szlovén településeket: Rábatótfalu, Szakonyfalu, Alsószölnök, Felsõszölnök, Kétvölgy,Apátistvánfalva, Orfalu. A határon túl, Szlovéniában élõkhöz tartozunk, s a határon túl élnek mégAusztriában, Olaszországban és most már Horvátországban is – nemzetiségként. Összesen hárommilli-ónyi szlovén él szerte a világon. Magyarországon a legutóbbi népszámláláskor 2820-an vallották magu-kat szlovénnek, Szentgotthárd környékén éltek 1800-an, de a szlovén szervezetek szerint 5000 volt aszámuk. Szentgotthárd környékén kívül élnek még Budapesten, Mosonmagyaróváron és Szombathe-lyen, valamint fõként a Dunántúlon, diaszpórában.

59

Az Árpád-kor végére az úgynevezett pannóniai szlávok nagy része beolvadt a magyarságba, de akika nyugati határszél gyepûire szorultak, azok is a pannóniai szlovének utódainak érezzük magunkat. III.Béla 1183-ban ciszterci apátságot alapított Szentgotthárdon azzal a céllal, hogy itt a mocsarakat lecsa-polják, irtásokkal termõföldeket hozzanak létre. Egy idõ után azonban újabb munkaerõre volt szükség,és a már itt élõ népesség mellé még telepítettek ide szlovéneket a szomszédos Mura-menti falvakból ésKarintiából is. Ezekbõl a majorokból alakultak ki a Szentgotthárd környéki falvak.

Az elsõ okleveles adatokat a XIII-XVI. századból találtuk meg. Legrégebbi Rábatótfalu 1221-bõl,Felsõszölnöknek van egy úgynevezett jánoshegyi része, ami eredetileg külön falu volt, Ivánfalva. Mégaz anyanyelvünkben is érzõdik a különbség, a Jánoshegyen kicsit másként beszélünk – én onnan szár-mazom –, mint a völgyben. A férjem a völgyben lakott, én meg a Jánoshegyen és néha nem ugyanazt akifejezést használjuk.

Ez itt dombos vidék, s a dombokon szórványtelepülések vannak, a völgyekben pedig utcás-soros te-lepülések, és a mai napig jellemzõk az irtásterületeken alakult házcsoportok. Ezek nem ugyanazok,mint az õrségi szerek, csak hasonlóak, ezeknek házcsoportoknak nevük van, a házaknak meg háznevük.Nagyon sok hasonló vezetéknevû ember van, mert az irtásokon letelepedett egy-egy család és a roko-nok is ott építkeztek. Nagyon sok hasonló vezetéknevû ember van, Felsõszölnökön legtöbb például aBajzek, és hogy meg tudják egymást különböztetni, a háznéven ismerik és szólítják meg egymást. Azigazi nevüket sokszor nem is tudják, régebben csak a postás ismerte, kit hogy hívnak. Ha pedig háza-sodnak, és a férfi az asszony házához kerül, akkor átveszi az asszony háznevét is. Tehát az asszony ház-nevén emlegetik utána a férjet, és a gyerekek mindig annak a háznak a nevét kapják, ahol laknak, akkoris, ha az az anyjuk házneve, tehát nem az apjuk után nevezzük õket.

Itt vannak például egy házcsoport lakói, a pék házcsoportnak tagja, a nagymamám származik innen,én a vadász házcsoportból vagyok, a férjem pedig a Mészárosék házcsoportjából származik, azt pedigaz édesanyja után emlegetik.

Az XVI–XVII. század során a földesurak itt is áttértek az evangélikus vallásra így Felsõszölnök isevangélikus lett, de volt már egy Keresztelõ Szent János kápolnája a XIV. század elején. Ezt a XVII.században bõvítették, 1938-ban felújították. Megtaláljuk benne Cirill és Metód ábrázolását, ami szerin-tünk arra utal, hogy a pannóniai szlávok utódai vagyunk, és szlovén felirat is van a templomban: „Di-csérje az urat minden nép!”

1987-ig saját szlovén papunk volt, 50 évig szolgált nálunk, ott élt velünk. Azóta sajnos nemcsak aszlovén hitélet lett szegényebb, hanem a nyelvünk is. Asszimilálódunk, mert nem volt szlovén papunk.Egyszer volt ugyan tíz évig egy szakonyfalui fiatal papunk, de õt sajnos elhelyezte a püspök úr, most ismagyar papunk van. Nagyon fontos a nyelv, az identitás megõrzése szempontjából, hogy a pap ott lak-jon együtt a néppel a faluban, de hát sajnos ez a mai világban nem így van.

A XVII–XVIII. században az evangélikusok elmenekültek Somogy megyébe, Csurgótól kicsitészakra, Surgy környékére. Nagyatádtól délre Taranyba pedig a katolikusok költöztek, õk a mai Mu-ra-vidék történeti Zala megyéhez tartozó részérõl menekültek el. AZ 1990-es években jártam Tarany-ban, és még találtam idõs néniket, akik beszélték a nyelvjárásunkat. Ugyanúgy beszéltem velük, mint afelsõszölnökiekkel, tehát biztos, hogy szlovének voltak, bár a környéken horvátok is élnek, és egy-kétszót átvettek tõlük, de megõrizték azt a szlovén nyelvjárást, amit a XVIII. században magukkal vittek.

1777-ben Mária Terézia megalapította a szombathelyi egyházmegyét és ezzel egyesítette a Vas ésZala vármegyei szlovéneket, mert addig a Vas megyeiek a gyõri püspökséghez, a Zala megyeiek a zág-rábi püspökséghez tartoztak. Egy térképen próbáltam meg ábrázolni: a szaggatott vonal a mai határ, apöttyözött – van egy nagyvonalas, a tótság az tulajdonképpen csak az egykori muraszombati járás, illet-ve az egykori Vas megye területe volt, és 1777 után ez lett az ún. Nagyvidék. Ezek egyházigazgatási fo-galmak, Trianon elõtt a szlovén szinonimája volt a vend, ez után kapott pejoratív értelmet, ezért nemszeretjük, ha így neveznek minket.

A XIX. század végén gyárakat alapítottak Szentgotthárdon, de ekkorra már nagy volt túlnépesedés,kevés volt és rossz minõségû volt a föld Szentgotthárd környékén, ezért megkezdõdött a kivándorlásAmerikába. Szinte minden családból kivándorolt valaki, s a mi generációnk már nem nagyon tartja ve-lük a kapcsolatot, mert már nem tudnak szlovénül, csak angolul, de a nagyszüleim korosztályához tarto-zók állandó levelezésben voltak. Szokás volt, hogy 1-2 dollárt is raktak a borítékba. Amikor dédnagy-anyám hazajött Amerikából, továbbra is járatta a kinti szlovén újságot. Különösen Pennsylvania állam-ban telepedtek le a mi szlovénjaink és volt egy újságjuk, az „Amerikai Szlovének Hangja”. Itt a Mura-szombat környékiek is benne voltak, ezért járatta az újságot továbbra is dédnagyanyám, mert élõ kap-csolat volt egymással.

A XVIII. századtól a 1960-as évekig a kaszálásra, aratásra, cséplésre a szomszéd vármegyébe is át-jártak a Szentgotthárd környéki szlovének, és félig ott keresték meg a kenyérre valót. Ami gabonát ha-zahoztak, az tavaszra sajnos elfogyott ezért ismét el kellett menniük. Nagyon szegény vidék volt tehát,

60

a matyókkal együtt jártak a németországi uradalmakba. 1938-ban Mecklenburgban voltak idénymun-kán a felsõszölnöki szlovének. Az osztrák határ mentén lakók tudtak németül, ezért ott toborozták õketa ballérok. Nem kellett nyelvvizsga bizonyítvány, hanem bementek a kocsmába, elkezdtek beszélgetni,és aki tudott németül, azt felvették, nem csak idénymunkára, de tolmácsnak is. Ugyanúgy dolgoztak,mint a magyarok, de amellett még tolmácsoltak is. Késõbb volt ennek a vidéknek még egy jellegzetesidénymunkája. A vasfüggöny két szögesdrót közötti sáv volt, amit állandóan gyomlálni, gereblyéznikellett, hogy aki disszidál, a lábnyomát meg lehessen látni. A helybelieknek ez munkalehetõség volt,persze határõrök felügyelete mellett.

Trianon után ez a vidék Magyarországon maradt, tehát mi soha nem tartoztunk Szlovéniához, min-dig is a Monarchia magyarországi részén voltunk, a szlovének többsége pedig az osztrák felében. A há-rom ország határának találkozásánál 1922-ben egy hármashatár követ állított fel, Felsõszölnök,Magasfalu és Rábaszentmárton. Ez egy 400 m magas dombon áll és ide föl lehetett menni egészen1948-ig, utána jött a vasfüggöny, a határt lezárták, 1989-ig senki nem közelíthette meg. 1989 júniusá-ban a páneurópai piknik elõtt nyitották meg itt elõször a határokat és itt tudtunk találkozni egymással.Örülök, hogy ott lehettem akkor, mert hatalmas élmény volt. Azóta turisták is járhatják, nemcsak politi-kusok, de 2015. május 26-án három államfõ is találkozott a hármashatár kõnél.

Pável Ágoston volt az elsõ hivatásos szlovén tudósunk. Zánkován született és Szombathelyen élt1920-tól 1946-ig. Feldolgozta a rábavidéki szlovének nyílt tûzhelyeit, valamint a rigászás mesterségét,ami a II. világháborúban volt jelentõs nálunk. Kiment a rigász a kalitkáival és egy „szárazrigóval”, vagya kalitkájában volt az élõ rigó. Télen, rigásztak, kirakták a lépes vesszõket az ágakra, meghallotta a rigóa füttyöt, meglátta a szárazmadarat, s ráragadt. Összeszedték õket, és Bécsben, Grácban, Budapestenadták el. Az uraságok azért szerették a rigót, mert borókabogyóval táplálkozott. Szegényeket egybenmegsütötték és megették, az õrségieknek pedig ez jó jövedelem kiegészítés volt.

1948-ben megromlott Magyarország viszonya Jugoszláviával. Az 1951. augusztus 5-i felsõszölnökitanácsülésen elhangzott, hogy a falu szlovén anyanyelvû dolgozó parasztság a jugoszláv határszélenméltóbb választ nem adhatott volna az amerikai imperialisták szolgálatban álló Titónak és társainak,mint hogy tojásbeadását 92%-ra, baromfibeadását 34%-re, szénabeadását 66%-ra teljesítette határidõelõtt. A falu baromfi- és tojásbeadási versenyre hívta ki az ország valamennyi községét. Az eredménynem ismeretes, de az 1952. évi begyûjtési vándorzászlót Felsõszölnök nyerte a szentgotthárdi járásban.

Fontosabb adat azonban, hogy 1949 és 1960 között a nehéz gazdasági és politikai helyzet miatt a la-kosság 28%-a elhagyta a Szentgotthárd környéki szlovén falvakat. A lakosság egy részét kuláknak bé-lyegezték, de mert 25 kh-nál több földje senkinek se volt, azért telepítették ki õket a Hortobágyra, mivelközel voltak a jugoszláv határhoz. Õk 1953 után sem térhettek vissza szülõfalujukba, csak attól 60-80km-es távolságra.

A XXI. században vannak települési nemzetiségi önkormányzatok, az országos szlovén önkormány-zat székhelye Felsõszölnök. Az országos szlovén önkormányzat 1993-tól fenntartója a kettõ kétnyelvûáltalános iskolának, van egy hetilapunk, a magyar rádiónak 1979 óta vannak szlovén adásai, jelenleghétfõnként délben félórányi. Szeretnénk, ha a gyerekeink megõriznék az anyanyelvünket.

A szellemi Kulturális Örökség jegyzékén rajta van Doncsecz Károly, a Népmûvészet Mestere, azutolsó szlovén fazekas. 2015-ben pedig az országos szlovén önkormányzat jelölte a jegyzékre arábavidéki szlovén rönkhúzást. Ez annyiban különbözik az általánosan ismert rönkhúzástól, hogy nem„bolondlakodalom”, hanem komolyan ösztönözni szeretnénk a fiatalokat, hogy házasodjanak és alapít-sanak családot. 32 pár vett részt tavaly ezen a rönkhúzáson, amit dokumentáltuk.

Intézményeink közül kettõt említenék meg: a felsõszölnöki szlovén tájházat, ami eredetileg paplakvolt. A szentgotthárdi szlovén rádió az egyetlen nemzetiségi önálló közösségi rádió, az országos szlo-vén önkormányzat tulajdonában. Két települési szlovén önkormányzatunk van, továbbá országos egye-sületünk, kulturális csoportjaink, iskolák, óvodák, kiadványok. Az újság mellett van évkönyvünk, vanharminc perces tv mûsorunk, a szentgotthárdi rádió naponta 4 órát sugároz szlovén nyelvû mûsorokat.Saját könyveimet is megemlítem, mindig arra törekedtem, hogy olyan könyveket írjak, amik kétnyelvû-ek, hogy a többségi nemzet is megismerje a kultúránkat, valamint hogy tankönyvként is lehessen hasz-nálni. A Magyar Néprajzi Társaságnak van szlovén kiadványsorozata, szlovén népismereti könyvünk isvan, most már az elsõ nyolc osztályig tanulnak az iskolában népismeretet, most készül a 11-12. könyv.Kottás könyvünk, CD-ink is vannak, valamint múzeumpedagógiai foglakozás, ahol a gyerekek ismer-kednek a nyelvjárással és a szlovén irodalmi nyelvvel. Legfõbb célunk, hogy felelevenítsük a nemzedé-kek közti párbeszédet. A szülõk általában nem nagyon érnek rá, és úgy szeretnénk, ha a nagyszülõk ad-nák át az unokáknak a nyelvet és a kultúrát. Ha nem is közvetlenül a vérrokonok, de olyan foglalkozá-sokat szervezünk, ahol az idõsek a fiataloknak átadják a nyelvet és a tudást.

Mukicsné Kozár Mária

61

A bátyai katolikus rácok letelepedésénekkörülményeiRégi térképek és anyakönyvek vallomása

A tudományos kutatás eredményességének nem csak a tudás, és a kitartás az alapja, de gyakran vé-letlen szerencse is szükséges hozzá – mondja Bárth János egy váratlanul elõkerült levéltári dokumen-tum megtalálása apropóján.1 A Kalocsai Érseki Levéltár Gazdasági Levéltárában egészen más jellegûiratok közé becsúsztatva talált rá ugyanis arra a dokumentumra, amely ötven „szökevény” bátyai job-bágy névsorát tartalmazta, akik 1751-ben Kupuszinára „emigráltak.” Néhány másodpercig rámeredtema lapra, majd különös villanás futott át rajtam. Ez volt a felfedezés pillanata – írja.

Hasonló érzések játszódtak le bennem is, amikor Ildikó lányom régi térképeket küldött nekeminterneten. Három mappa ragadta meg különösképpen a figyelmemet. Ezek közül kettõ Bátya község-nek a XVIII. század elején a tájban elfoglalt helyérõl adott eddig kellõ mélységben nem ismert informá-ciót, a harmadik pedig valószínûsítette a belterület bemutatásával a délszláv beköltözõk katonás letele-pedési rendjét.

A török hódoltság után a falu történetében alapvetõ változást hozott a Nyugat-Balkánról érkezõ ka-tolikus délszlávok, a rácok letelepedése.2 Timár Kálmán a Kalocsai Sárközrõl írott tanulmányában ezértBátya múltját két nagy fejezetben, A magyar Bátya és A rác Bátya címmel tárgyalja.3

A keleti népek a Kárpát-medencében éppen úgy, mint a Szarmata síkságon, idõleges letelepedésükalkalmával kedvelték a folyók mentét,4 szívesen választották lakóhelyük megépítéséhez a folyóparto-kat. Már a 9. századi arab utazók leírásaiból következtethetünk rá, de régészeti leleteink is igazolják,hogy a falu egyik oldalával vízre, de legalább is vízjárta térségre támaszkodott – írja Ágh Zsófia.5

A magyarok pedig már etelközi tartózkodásuk idején fejlett vízgazdálkodást folytattak, mint aztAndrásfalvy kimutatta, alkalmazták a fokgazdálkodást.6 Az új hazában folytatódott a magyarság ezentevékenysége. Településeink határában gyakran létesítettek fokokat és a halastavakat. Ez a tény pediglegalább is árnyalja azt a képet, amely honfoglaló õseinket tiszta nomád népként tartja számon.7 Bátyaneve elõször a szekszárdi apátság 1061-ben kelt alapítólevelében olvasható Basarevue (Bácsaréve) né-ven. A helynév átkelõhelyre utal. A helység pedig valószínûleg a mai belterülettõl DNy-ra, a maiSzelistye dûlõben lehetett.

A kistájat külsõ védelmi gyûrû övezte. A természetes vízrendszer következtében a Sárköz, mint erreneve is utal, valóságos sziget volt. Nyugatról a Duna folyt el mellette, keletrõl a Vörös-mocsár, azÕrjeg8 és a Turján áthatolhatatlan mocsarai állottak, s választották el a Homokhátságtól. Ugyanakkormagát a falut a közeli Kalocsa város mintájára9 még egy vízrendszer vette körül, mint egy várat. Vagyishadászatilag kettõs védelmi rendszer õrizte, ez utóbbi azonban már nem természeti adottságoknak voltköszönhetõ, hanem emberi munkának. Az itt élõ emberek ásták ki észak felõl a Lovász-kanálist, nyu-gatról a Fokot, délrõl a Korsósicát (Korsós-fokot), keletrõl pedig a Vajast. Galgóczi megjegyzését, mi-szerint a község lapályos helyen fekszik a Vajas jobb oldalán,10 módosítanunk kell, ugyanis a mestersé-gesen is megemelt belterület, a ma Falunak nevezett rész környezeténél, az említett fokoknál mintegy 2méterrel magasabban fekszik. Peremrészein szinte több méteres szintkülönbség tapasztalható.

62

1 Bárth János: Remény, szerencse és tudatosság a népesedéstörténeti kutatásban. A Kupuszinára költözött bá-tyaiak példája. In: Kétvízközi népismeret. Kalocsa 2005. 561.

2 Fehér Zoltán: Bátya életrajza. Bátya 1996. 38-52.3 Timár Kálmán: Sárközi krónika. Kézirat. A Kalocsai Tomori Pál Könyvtár Honismereti gyûjteményében.4 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. Bp. 1987.5 Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében. Bp.1999. 23.6 Andrásfalvy Bertalan: A magyarságkép torzulása a világban és bennünk. Bp. 2010.7 Ugyanott.8 Az Õrjeg neve talán épp õrzõ jellegére utal.9 Romsics Imre: Társadalmasított természet. Homokmégy 1987. 28-46. Kalocsát is a Vajason kívül a Kígyós ér,

a Csillás palé és Sárvíz övezte. „Vízi vár jellegû” volt, mint Varga Lajos írja. (ld: 10. sz. jegyzet)10 Galgóczi Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája. Bp. 1876. I.. 94.

Kalocsa vidéke valóságos mélyföld – írta Varga Lajos szülõföld ismertetõjében. – Hiszen Kalocsatengerszint fölötti átlagos magassága csak 96 m 63 cm. Ez az adat a székesegyház helyének magaslatipontja. Innen mindenfelé lejtõsödik. Északra, észak-nyugatra 93 m-es, nyugatra 95 m-es, délre 94 m-es,keletre 95 m-es magaslati pontokkal találkozunk. A vidék teknõhöz, tóhoz hasonló medence. Több mé-terrel alacsonyabb, mint a szomszédos területek.11Bátya szintmagassága az elsõ katonai felmérés térké-pe szerint 92 méter. Legmélyebb része a község keleti felén elterülõ Tira pedig 83-84 méter.

A falu neve és nevének írásmódja a történelem folyamán többször változott. „Bátya falu nevéneknincs kielégítõ magyarázata – írta Lõrincze Lajos levelében. Az 1271: Bathiamezey 1517: Bathyakwthaadatokból Bátya személynévre következtethetünk. Jobb híján el kell fogadnunk az ETSz I. 313. véle-ményét, amely szerint a frater germanus, natu major, alterer Bruder jelentésû bátya szavunkat õrzi. (…)Találunk Erdélyben Atya (1414: Athya) települést, van Fiad, Atád és Öcsöd meg Õsöd helynév is, megÖcs, Öcse, Öcsény is”.12 A falu eredetmondái kivétel nélkül az idõsebb fiútestvért jelentõ bátya köznév-bõl eredeztetik a község nevét. A tréfás találóskérdés is ezen alapul. Melyik a környék legöregebb falu-ja? – kérdezik. Bátya, mert az még Öregcsertõnek is Bátya. Az írásmód változásai: Basarevue 106113,Bathya 1369. (-11519: Dl 5797) 1414. (-Dl 10248) 1444. (Hazai Oklt. 408)14 Batha 1390 táján,15

Batthya 1703,16 Battay 1690,17 Paczina 1726,18 Batisa 1735,19 Bacsina 1726,20 Bátia 1760 táján,21

Báttya XIX. századi pecséten,22 Bátya ma.Hasonlóképpen változott a község helye

is, pedig már Szent László és Kálmán kirá-lyunk megtiltotta, hogy a falvak elköltözze-nek templomuk mellõl. Évszázadok múlvaazonban sok településünk kénytelen volt he-lyét megváltoztatni.23A XVIII. századbanszámos község megváltoztatta helyét, de úgy,hogy eredeti helyétõl nem távozott messzire.Környékünkön elegendõ Hajósra, Sükösdre,Érsekcsanádra, Bogyiszlóra és Pandúrra hi-vatkoznunk. Bátya települési helyének válto-zásairól a népi emlékezések is beszámolnak,ezekben azonban nincs szó arról, hogy ahelyváltozás etnikai változással is járt volna.

1.Valamikor itt vót a falu a Szelistye dûlõ-be. Akkor ott közel vót a Dunához, sokszor el-öntötte õket a víz. Azt mondták, nem jó az,hogy itt van a falu. Akkor itt építkeztek, merlegnagyobb vót a part. Akkor, aki a legöre-gebb ember, aki vót, mindenki mondta neki:bátya, bátya. Nem tudtak jól magyarul. Elne-vezték Bátyának a községet.

2. Ez a községnek az ötödik helye, aholmost van. Elõször a Szigetbe, aztán Szelis-

63

11 Varga Lajos: Kalocsa és vidéke. Kalocsa 1927. 6.12 Lõrincze Lajos hozzám írt levele, saját tulajdonomban.13 Györffy György 1967.14 Csánky Dezsõ 1890. III.15 Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. 1879.VIII. melléklet és 44. lap16 Fraknói i. m. 38.17 Galgóczi i.m. 1876. ??? old. Ugyanitt Pataj is szerepel!18 Marsigli, Ferdinando: Danubius Pannonicomysicus observationibus, etc. 7. k. Haga 1726.19 Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica. 1735.20 Marsigli i. m.21 I. katonai felmérés22 PML. Úrbéri iratok. .Bátya község úrbéri pere. 1733-as Contractus.23 Ágh 1999. 22.

http//wwwoldmapsonline.org1.Augustissimo Romanor Imperatori Josepho I.Hungaria Regi Invictissimo MappanAutor: Müller, Johann Cristoph térképe 1673–17212. Hungaria cvm adiacontibus Provinciis nova etaccuratori forma exhibetur.Autor: Weigel Cristoph 1654–1725

tyén (Dûlõnevek). Utána épültek a szállások. Aztán épült a falunak az a része, amit Falunak nevezünk.Ezt gyújtották föl a hajdúk. Csak a Csigasor körül maradt meg egy sor ház. A falu öt helye tehát: Sziget,Szelistye (itt kimarad valami, mégpedig a más adatközlõ által említett Varajt, vagy megint mások sze-rint a Kákonyi-tanya), Alsószállás, Falu. A hajdúk gyújtogatásáról más helyi monda is megemlékezik.Az esemény egyik lehetséges idõpontja az 1599-ben lezajlott, úgynevezett tolnai csata lehetett, amelynagy valószínûséggel épp Bátya térségében zajlott. Így annak emlékét nem a késõbb beköltözõ dél-szlávok, hanem a régi bátyai magyarok utódai õrizhették meg. Beszédes József tanulmányának összeg-zéseként így ír: …a török karaván megfutamítása nem Tolnán zajlott le, hanem a Dunán, ettõl följebb, afolyó Fadd és Fajsz közötti egykori kanyarjánál, Fajsz község mellett.24Az esemény leírásában szereplõHármas sziget épp a bátyai Duna-szakaszon található. A másik lehetséges idõpont ugyancsak a tizenötéves háború idejére esõ 1602-es szintén a protestáns, észak-magyarországi hajdúkhoz köthetõ hadjárat,amikor Pogány Benedek naszádhajó kapitány csapatai elfoglalták Tolnát, majd visszafelé útjukbanbosszúból elpusztították az érsek városát, Kalocsát is.25

3. A tatárok bejövetele és kimenetele után cölöpházakban laktak. A falu tizenöt-húsz házig vót. Azemberek ladikkal vagy fatutajjal közlekedtek. Régen a község, ahol a Kákonyiék laknak, ott vót. A tatá-rok éjjel meglepték a falut, és kivégezték az embereket. Az embereket egy gödörbe temették el aSzracsakban. (A tatárok valószínûleg törökök lehettek. Épületmaradványokat, csontokat találtak a Du-na mellett álló Kákonyi tanya közelében.)

4. A Pilák-gréeda (házsor) a Burgundiától Kalocsa felé húzódott. Itt telepedtek meg azok, akik Sze-listyérõl beköltöztek. Azér nevezték Pilák-gréedának, mer olyan egyenes vót (a házsor), mint a gerenda.(Burgundia a falu legrendezetlenebb része, legrégiesebb házakból állott a Korsósica fok mellett. A falua Mikovinyi-féle térképen26 még valóban egy Kalocsa felé vezetõ és egy rá keresztezõdõ utcából állott.)

5. Öregapám azt mondta, hogy egy nagyon kicsi falu vót, alig vót harminc-negyven házikó. Minde-nütt nádas. És itt, ahol most a Hunyadi utca vége van (a falu északi része), a Jélóéknak a háza van, ottvót a csónak kikötõ: Csunynak mondták azt a csónakot. Fûzfákbul meg különbözõ nagy fákbul. Kivéstéka fát és ilyen törzsekbõl készült, mint valamikor az indiánoknál láttuk, hogy mönnek. Mer a Korsósicameg erre mind víz vót. Csak csónakkal lehetett a falut esõzések meg ilyen tavaszi olvadások idején meg-közelíteni. Ilyen csónakokkal jöttek a faluba. A halottakat a templom körül, ilyen templomocska vót ak-kor, kis templom vót, és akörül temették el.27

Bárth Jánosnak van egy kis írása Kiskunhalas török hódoltság korabeli egyik határperérõl A magyarBátya címmel.28 Némi tanulsággal szolgál a migrációra. Sokak számára meglepõ a cím, elüt a hasonlótémájú írásainak községnevet tartalmazó címeitõl is, mint amilyenek például A rác Jankovác lakói,vagy A rác Mélykút lakói29. Mégis meglepõ magyar Bátyáról írni, mert ma (és már régóta) Bátyát tisztarác falunak tartják. Bárthnak persze igaza van, mert míg a XVIII. század elején Jánoshalma és Mélykútrác lakosokkal népesült be, Bátya egy századdal korábban még õrizte honfoglaláskori magyar voltát,népe pedig kiváltságos egyházi nemesi (praedialis) tudatát. Nos, az általa idézett halasi határperbennégy, Bátyáról oda menekült tanút is megszólaltatnak, névszerint Tóth Pált, Gergelyt és Mártont vala-mint Nagy Dávidot. A török futások alkalmaival a magyar bátyaiak szétszóródtak az országban, így ju-tottak Halasra is, mint arról a sokfelé megtalálható Bátyai családnév máig tanúskodik. Néhányan közü-lük vissza is térhettek a békésebb idõkben, mert a bátyai anyakönyvekben találunk erre a migrációrautaló családnevet. Így például 1759-ben temettek egy ismeretlen családnevû Elisabethet, Joannis Kunfeleségét.30 1767-ben pedig kiderül, hogy a Kun nevû bátyai család eredetileg a Tóth nevet viselhette.Nyilván a Kunságból tért vissza, s így kapta a Kun ragadványnevet. Egy ez évben született csecsemõt,bizonyos Kis Szabó Stephan és Miklósy Judit gyermekét ugyanis Kun Tott Paulus tartotta keresztvízalá.31 (Így, magyaros sorrendben írták a nevüket!)

64

24 Beszédes József: Adatok az 1599. évi „tolnai” csata lokalizálásához. In: A Wosinszky Mór Múzeum ÉvkönyveXVI. Szekszárd 1999. 279.

25 Czajtányi István: A hódoltság kora. In: Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Kalocsa 1971.56-65. Kézirat gyanánt.

26 Kalocsai Fõszékesegyház Levéltára. (KFL) Mikovinyi-térkép 1763.27 Ak: Kapitány János 72 é. 1965 Az elõbbi történetek is régi gyûjtéseimbõl valók.28 Bárth János: A rác Jankovác lakói. In.: Ö. Kovács József – Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Kis-

kunhalas 2001. 399.29 Ugyanott 399. és 401.30 KFL. Anyakönyvek. Bátya V. Halotti anyakönyv31 Uo. Bátya. Keresztelési anyakönyv

A legfõbb bizonyítékot viszont az az interneten elérhetõ történeti térképgyûjtemény adja, amelyet –mint írtam – Ildikó lányom fedezett fel számomra. (http//mapire eu/hu) Ebbõl a gyûjteménybõl többtérképünk is tartalmazza Bátyát. Marsili 1726-ban Hágában megjelent mappáját már évtizedekkel ez-elõtt az Érseki Könyvtárban tanulmányozhattam. Itt „svábosan” Patzina-nak (azonos a rác Bacsinával)írják községünk nevét. Az I. József (1705–1711) idejében felvett térképet Müller, Johann Cristoph(1673–1721) készítette, amelyen Colocza-tól (Kalocsa) és Foktu-tõl (Foktõ) délre, S. Lauro-tól(Szentlõrinc?) keletre a Duna közelében meglepetésünkre egymás alatt találjuk Batzina-t és Battia-t.Az elõbbi a Vajas jobb partján, az utóbbi ettõl nyugatabbra, egy délre futó fok jobb partján látható.Mindkettõ a szomszédos településekhez hasonlóan minden oldalról vizekkel határolt szigeten fekszik.Tõlük délre olvasható az akkor még létezõ Parait (Varajt) község neve. Batzina, Battia és Parait köz-ségnél is jelezték, hogy templomos helyek.

Bátya nevét tehát latinosan Bathyá-nak írták, s rácul máig is Bacina-nak (Batyina) mondják. A tér-képen szereplõ Batzina ez utóbbinak, az ugyanitt olvasható Battia pedig az elõbbinek felel meg. Vagyisa két név egyetlen település magyar és rác elnevezése. Vagy mégse?

Ha hiteles Müller, Johann Cristoph térképe, akkor viszont ez azt jelenti, hogy a XVIII. század leg-elején, a felszabadító háború utáni zûrzavaros idõkben a Balkánról ide menekült katolikus rácok a maiBátya területét, az elhagyott falut szállták meg, míg a régi bátyai magyarok elbujdosva, valahol a Duná-hoz közelebb, az erdõkben (szállásokon) éltek, ahogyan azt a historia domus és a népi emlékezés is õrzi,de ideiglenes lakóhelyüket (búvóhelyüket) továbbra is Bátyának (Battia) nevezték. Tehát egyidõbenvolt rác Bátya és magyar Bátya is. A térkép tanúsága szerint valamilyen egyszerû temploma lehetettmár ekkor a két Bátyának, Battiának és Batzinának, de a Paraitnak írott Varajtnak is. Minderrõl seholsincs írásos emlék.

A Battián élt magyarok aztán évek-évtizedek múlva visszaköltözhettek a rác többségûvé vált régiközségükbe. Ideiglenes erdei falujuknak csak régészeti emlékei maradtak. A Vajas menti Bátyán aztánsajátos interetnikus hatásokat kifejtve beolvadtak a balkáni jövevényekbe. (A magyarság egykori töme-ges jelenlétére utalnak az anyakönyvekben is szereplõ magyar családnevek, mint például Aszódi, Árvai,Balogh. Csanádi, Farkas, Fekete, Guti, Hegedûs, Maros, Verseghy,Végh stb).

A bíróságon egy tanú nem tanú. A mi esetünkben is jó, hogy az említett dokumentum mellett egymásik, ugyanabban az idõben készült mappa is ugyanazt vallja. A Müller, Johann Cristoph fent ismerte-tett térképnek hitelességét ugyanis egy kortárs geográfus, Weigel, Cristoph (1664–1725) is megerõsíti.Az õ mappáján ugyanazokon a pontokon szintén egymás mellett találjuk Batzina-t, Battia-t ésParait-ot.

Az elsõ katonai felvétel az urbárium beho-zatalának idején (1763–1787) készült, és nemcsak a templom és a temetõ helyét tartalmazza,hanem a belterületen és az akkor már meglévõszállásokon álló épületeket is. A község nagy-jából ott található, ahol ma is. Keletrõl a Vajaskanyarja határolja, északról egy Vajasba veze-tõ fok. A legfeltûnõbb, hogy DK-i tájolásútemploma nem a belterületen áll, hanem attólmintegy fél kilométerrel feljebb ÉNy iránybana plébániával és a plébánia kertjével együtt.Temetõje pedig nem a templom körül, hanem abelterülettõl Ny-ra, mintegy fél kilométerre, amai iskola területén.

Mi lehet ennek az oka? Tudjuk, hogy a maitemplom a régi helyén épült fel 1780-ban, demár DNy-i tájolással.32 Oltára mögül egy máigmeglévõ földalatti menekülõ folyosó vezetett aközeli Vajas nádasaiba. Nyilván a régi templo-mot körülvehette a falu, de annak házai elpusz-tulhattak, s az új beköltözõk, ezektõl távolabbépítettek. Innen három utca vezet a falu felé ésegy a Vajason át a Tira irányába.

65

32 KFL. Bátya. Historia Domus

http// mapire eu/huElsõ Katonai Felvétel (részlete) 1763.1789. Bátiabelterülete.

A belterület egy halmaz faluból utcás faluvá alakuló település képét mutatja. Északról és délrõl úthatárolja, s belül öt utca osztja hat részre. A házak minden falurészben többé-kevésbé az utcák mellettsorakoznak, de az általuk bezárt területet kerítések nem szabdalják udvarokra. A hatvanhét ház közül azészaki két falurészben 10 és 11 épület helyezkedik el, de ez utóbbiban a 11-edik jóval nagyobb a többi-nél. Ez lehetett a Jánosy földesúr vagy más rangos ember lakása. Középen 20 – kétszer tíz – ház áll. AVajas menti két falurészben 14 és 4, a temetõ felõliben 8 ház található. A plébániát nem számítva össze-sen tehát 67 házból áll a falu. Persze ha hozzá számítjuk az erdei kertekben megbújó szállásokat, ame-lyekben akkor már nem csak állatokat tartottak, hanem állandó lakásoknak is használták egyiket-mási-kat, akkor azt találjuk, hogy Felsõszálláson 15, Alsószálláson 22 ház, összesen 37 szállási épület léte-zett, s ezekkel a házak száma 104. A lakosság lélekszáma az úrbéri tabella szerint 121 jobbágy 85 zsel-lér család. (Valójában szinte valamennyien zsellérnek tekinthetõk, mert 1/8-os teleknél többel csak né-hányan rendelkeztek.)33 Ez azt jelenti, hogy kb. két családra jut egy ház. Valójában persze voltak olyanházak, amelyekben akár három-négy család is élt, míg a szállások közül a legtöbb istálló volt, s csakideiglenesen szolgált emberi hajlékul.

Elgondolkoztatónak tartom a falurészekben található házak számát. A tízes szám az uralkodó. Felté-telezésem szerint ez azt jelenti, hogy a letelepedõ délszlávok a hajdúvárosokhoz hasonlóan tizedes ka-tonai szervezetben telepedtek meg. A tizedes hajdú településekrõl Györffy István így írt: A jelenleg is-mert legrégibb 1702. évi névszerinti hajdú összeírásban Szoboszlót tizedenként írták össze. Eszerint1702-ben Szoboszló tizenöt tizedre oszlott. A tizedek alatt régen nem városrészeket értettek, hanem ka-tonai egységeket, mivel a katonai kötelékben lévõ elsõ települõ lakosság annakidején tisztjei és zászlaialatt a város kitûzött területén, mint valami táborban, katonai rendben szállott le, e kisebb településiegységek állandósultak, s a katonai kötelék közigazgatási keretté vált.34 A hajdúság egyébként na-gyobbrészt a Dél-Magyarországi végvidékekrõl elmenekült és elüldözött magyarságból került ki, akik-hez különféle délszláv népekbõl származók is csatlakoztak.35

A török hatalom gyöngülésével a XVII. század végén, Magyarország felszabadítása után Bécs elér-kezettnek látta az idõt arra, hogy befolyását kiterjessze a Nyugat-Balkánra. Ezért biztatta a még mindigtörök uralom alatt sínylõdõ ott élõ szlávjait, hogy maguk rázzák le az igát. Ágenseiknek sikerült is fel-kelést kirobbantaniuk. Azt ígérték, hogy támogatni fogják õket. A támogatás azonban jóformán csak jólképzett katonatisztek küldésében merült ki. A török még elég erõs volt ahhoz, hogy a délszlávok felke-lését leverje. Bosszújuk elõl pedig tömegesen menekültek az osztrák birodalom felé, s az gálánsan megis nyitotta számukra a magyar határokat. Bátya délszláv népessége azonban nem Csernovics Arzén pát-riárka ortodox szerbjeivel érkezett Magyarországra.36

Urosevics Daniló a bécsi udvari haditanács levéltárában megtalálta azt az iratot, amely szerint 1687.július 9-én Miksa Emanuel bajor választófejedelem elõtt megjelent Dujo Markovics és JuroVidakovics, akik felajánlották hadi szolgálataikat, s cserébe letelepedési engedélyt kértek Kalocsán,Baján, Szegeden és Szabadkán. Kérték azt is, hogy osztrák tisztek legyenek a parancsnokaik. Végül1688-ban a dubrovniki Pietro Ricardit nevezték ki a bunyevácok parancsnokának, aki ilyen minõség-ben járt Baján és Kalocsán is. Vidakovicsot és Markovicsot pedig a bunyevácok kapitányává tették.37

Bátyára tehát ekkor és ezzel a csoporttal érkeztek katolikus délszlávok, akiket akkor dalmatáknak, vízihorvátoknak neveztek, késõbb pedig rácoknak, rác-horvátoknak.38Nyilván velük együtt telepedtek leparancsnokaik, tisztjeik is. A Markovics és a Vidakovics családnév ugyanis szerepel a német, olasz ere-detû tisztek nevével együtt a XVIII. századi bátyai anyakönyvekben. Ha tehát a letelepülõk katonaiszervezetben érkeztek parancsnokaik vezetésével, elképzelhetõ, hogy a település rendjében is õriztékkatona mivoltukat, s a hajdúvárosokhoz hasonló tizedes falurészeket hoztak létre.

A katonai szervezet továbbélésének emléke lehet Bátyán a sok Copitan, Capitan, Capitanovich, Ka-pitány családnév mellett a halotti anyakönyvben egy ilyen bejegyzés: gvarda germana cujusda Militis,de nome ignoratur (a német hadsereg katonája, kinek neve ismeretlen).39 S vajon Joannes Hajdú nem

66

33 Fehér i. m. 59.34 Györffy István: Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése. Bp. 1942. 164.35 Magyar Néprajzi Lexikon 2. Fõszerk.: Ortutay Gyula. Bp. 1979.36 Fehér i. m. 38-47.37 Urosevics Daniló: A magyarországi délszlávok története. Bp. 1969.38 A Bátyán gyakori Okvátovity név az Aquatovityból származik és vízi horvátot jelent. A magyarországi dél-

szláv népcsoportok egyikét, a katolikusokat Bátya, Dusnok, Tököl, Ercsi délszlávjait Sarosacz Györgyrác-horvátoknak nevezi. Ld.: Sarosacz György: Magyarország délszláv nemzetiségei. In.: Népi kultúra-népitársadalom. Bp. 1973.

39 KFL. Bátya. Halotti anyakönyv 1733. (99)

hajdú volt-e igazán?40 A keresztelési anyakönyvben 1723-ban két furcsa német nevû családot írtak be.A szülõk: Joannis Ermon, felesége Salome. Gyermekük Franciscus. A keresztszülõ pedig NicolausSivenhosfern.41 1725-ben pedig ugyancsak itt keresztelik egy magas rangú katonatiszt gyermekét, segyúttal ez az elsõ eset, amikor feltüntetik a bejegyzettek elõkelõ társadalmi státusát – ami néha még anevüket is helyettesíthette). A szülõk: Per illustris Generoso Capitano De olezino és Per Illustris DnaTeresia, a gyermek: Josephus Petrus, akinek keresztszülei sem lehettek akárkik, mert így kerülnek azanyakönyvbe: Per Dominus Josephus Grivalits és felesége Domina Teresa Rosa Pastor.42 (Még az iselképzelhetõ, hogy a generális apa volt Pietro Ricardi.) A tekintetes generális és kapitány olasz szárma-zása be van írva, de családneve nincs. (Ha csak nem a De olezino az). Az olaszos nevek erre felé gyako-riak lehettek, hisz a már említett dubrovniki Pietro Ricardi a bunyevácok Bécs által kinevezett parancs-noka is ilyet viselt. Õ még fiatal osztrák katonatisztként részt vehetett a török elleni felkelés harcaiban,Dalmáciában. És ha gyermekét 1723-ban Bátyán keresztelhette, akkor nem lehetett több 40-50 évesnél.

A gyermek keresztanyja is olaszos nevet vi-sel, férje neve Josephus Grivalits azonbanszlávosan hangzik.

A XVII–XVIII. század magyar történel-me, benne a délszláv nemzetiség megjelené-se és letelepedése kevés írásos dokumentum-ból vizsgálható. Írásom ezért javarészt té-nyek alapján megfogalmazott feltételezése-ken alapul. Ennek ellenére jó volna, ha törté-nészeink ezeket a feltételezéseket általánosmagyar népesedéstörténeti eseménysorbatudnák illeszteni, vagyis megfontolnák ahelytörténeti kutatások eredményeit.

Fehér Zoltán

Dr. Györki Lajos körorvosi életpályájaAz orvostörténésznek, amikor az elmúlt idõk orvosszemélyiségeivel kíván foglalkozni, két fõ lehe-

tõsége van: vagy kiemelkedõ személyiségek közül választja ki kutatása tárgyát, vagy a szorgos gyógyí-tók munkáját, elõéletét, pályafutását szemlézi. Az utóbbi jóval nehezebb, mivel az, hogy valaki évtize-deken keresztül nagyszerûen teljesít a munkahelyén, kevésbé ragadja meg az olvasót. „Töri a magyarugart” – mondja Magyary-Kossa, hatalmas ötkötetes munkája elõszavában.1 Dr. Györki Lajos(1830–1900) – majdnem végigélte a XIX. századot. A reformkor idején született; tevékenyen részt vettaz 1848/49-es szabadságharcban; Európa nagy orvosképzési (Pécs, Pest, Bécs) helyein képezte magátorvossá. Dolgozott háziorvosként rangos családoknál, S végül 1870-tõl falusi körorvosként majdnemhaláláig, 22 évig teljesített szolgálatot Kölesd községben. Már a felsoroltak is alkalmassá teszik alakját,hogy a „…magyar orvosok kultúrtörténetébe besoroltassék”.2

1871-ben tiszteletbeli megyei fõorvos lett.3 Ebben – személyes kvalitásain túl – két dolog játszhatottszerepet. Kölesd akkortájt fontosabb helységként volt nyilvántartva Tolna megye életében, mint aXIX–XX. század fordulóján. Másrészt Györki doktort 1866–1870 között a vidék kolera orvosává ne-vezték ki. Saját bevallása szerint ötszáznál is több kolera esetet látott, kórismézett és gyógyított. 1870után is részt vett a megye egészségpolitikájának formálásában. A megyegyûlés elé kerülõ, egészség-

67

40 Uo. 1741. márc. 29. A Hajdú családnevet más bátyai anyakönyvekben Haide-nek is írták. A hajde szó jelenté-se ugyanis: gyerünk (vö. orosz: davaj). Tehát az állatterelõ marhapásztor eredetre utal.

41 Uo. Bátya. Keresztelési anyakönyv 1723.42 Uo. Bátya. Keresztelési ak. 1725. (239)

1 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek I. – Elõszó. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Bp. 1929. 1.2 Ugyanott.3 Ezúton mondunk köszönetet Kellényi Évának, aki áldozatos munkával, nagy szorgalommal gyûjtötte össze a

Zavaros és Györki család iratait.

ügyet érintõ javaslatokat – mint önéletrajzírójának, jó barátjának, Koritsánszky Ottónak, a kiváló köz-író-gyógyszerésznek elmondta – minden esetben vele véleményeztették, és azokat majdnem mindig el-fogadták.4

Egy kiváló orvos bemutatása csak úgy lehet teljes, ha azt keretbe foglaljuk. Ez a keret a medicinafejlõdésének mindenkori helyzete, konkrét feladatai, a népegészségügy lehet. Dr. Györki Lajos élete,orvosi tevékenysége a XIX. század második felére esett. Ekkor zajlottak körülötte a meghatározó élmé-nyek, események. Így volt ezzel a magyar társadalom is. A vesztes szabadságharc utáni aléltság elmúl-tával megkezdõdött az emberek életkilátásainak javulása. Növekedett a születéskor várható élettartam,ami egyik legfontosabb paramétere a társadalom közérzetének. Ez a mutató a reformkor elején 24 évvolt, majd a XX. század elejére már 40 évre változott. Ezeket a javuló irányzatokat több tényezõre lehetvisszavezetni: köztük a legfontosabbak a nagy járványok megszûnése és a társadalmi körülmények ja-vulása. A kolera utolsó nagy járványa 1872-1874 között kulminált Magyarországon. Majd folyamato-san javultak az életkörülmények, megjelentek a védõoltások, jobbá váltak a táplálkozási viszonyok.5 Adualizmus alatti társadalmi viszonyok javulását az egészségügy oldaláról keretbe kellett foglalni. Eztörtént meg 1876. április 3-án az új közegészségügyi törvény kibocsátásával.6 Ez társadalmi minimu-mot ír elõ a lakások, közintézmények, munkahelyek, iskolák számára, egyidejûleg újraszabályozták avidéki orvosok képzését-továbbképzését. A rendelet megpróbálta általánossá tenni az orvosi ellátást. Ahatezernél népesebb falvakban kötelezték a helység vezetését körorvosi állás megszervezésére. A fal-vakban elõírták, hogy hat falu alkosson egy területi ellátási szövetséget, és így szerzõdtessenek köror-vost. Ez maga után vonta az orvosok, kórházi ágyak, gyógyszertárak számának növekedését. E rendszerkialakulása és teljessé válása persze lassan ment, de nem volt feltartóztatható.

Ebben a társadalom-egészségügyi „felfutásban” élt és dolgozott Kölesden dr. Györki Lajos, aki aSomogy megyei Osztopán községben született 1830 augusztusában. Osztopán Árpád-kori település,Kaposvár és Fonyód között. Jelenleg 840 lakosa van, tehát egy kis községrõl volt és van szó. Édesapjaitt volt tanító. Györki doktor elmondása szerint szerény körülmények között éltek.7 Sajnos a pontosabbszületési idõpont, a testvérek száma nem volt fellelhetõ az általunk felkeresett Tomsits Károly polgár-mester sokirányú segítsége ellenére sem. Itt végezte elemi iskoláit, majd – az akkori szokásoknak meg-felelõen – Hõgyészre küldték középiskolai elõkészítõbe.8 Ennek befejezése után Veszprémbe került apiarista gimnáziumba. 1847-ben érettségizett. Tehetséges diáknak bizonyulván, a pécsi egyetemre irá-nyították. Bölcsészként az 1847/1848-as tanévben filozófiát hallgatott. A tanévet a forradalmi esemé-nyek miatt már májusban befejezték. Szülei ellenkezése dacára a pécsi önkéntes honvéd zászlóaljnál je-lentkezik szolgálatra, ahová fel is veszik, majd beosztják ápolónak egy katonákat rehabilitáló kórházba.Rövid idõ után Eszékre helyezik, mivel zászlóalját is ide irányítják. 1849. február 13-án a zászlóaljszétszéledt, Györki hazament a szüleihez Osztopánra. Itt hallotta, hogy volt harcostársai különbözõ csa-patoknál jelentkeztek szolgálattételre. Felkereste volt eszéki parancsnokát, Schmidek grófot, és meg-kezdte nála hadiszolgálatát. Késõbb, Eszék eleste után, ismét szüleihez távozott. Hallotta, hogy társaifegyveres alakulatokhoz jelentkeznek. Pestre utazott, hogy elõbb Schmideknél, késõbb Eszterházygrófnál teljesítsen szolgálatot. Itt érte õt a hír, hogy Prágay János alezredes, Klapka egyik helyettese,Komáromból kéréssel fordult Eszterházy grófhoz, hogy küldjön neki egy képzett, írástudó, írnokkénthasználható fiatal tisztet. Prágay Györkit választotta, kit azonnal el is küldött Komáromba, hol azonnalott is fogták.9 Ott helytállt, nagyon megfelelt, s a városból való távozásáig Prágay segédtisztje lett, kivé-ve azt az egy hónapot, amikor Kosztolányi Móric százados, a 33. hadosztály parancsnokának adjutánsamegbetegedett, és õt kellett helyettesítenie. Szolgált futárként is, de a legtöbb idõt a törzstiszti irodábantöltötte. Sokat dolgozott, közmegelégedésre. A csatamezõn is harcolt, 1849. július 2-án Prágay alezre-des segédtisztjeként, már õrmesterbõl hadnaggyá elõléptetve részt vett az ácsi csatában. Itt Görgey tá-bornok serege visszaverte Haynau túlerõben lévõ seregét, ezzel felszabadította Komáromot. Ebben acsatában már megmutatkozott az osztrák seregek gyengesége: 12 000 orosz katona – egy hadosztály –

68

4 A Györki család iratai a Tolna Megyei Levéltárban össze lettek gyûjtve: XIII/53-55. 1-22. pallium.Koritsánszky Ottó: Dr. Györki Lajos. Életrajz. Tolnamegyei Közlöny. XXVIII. évf. 28. sz. 1900. július 12. 2-5.MNL TML A Györki család iratai. XIII/53. 10. pallium.

5 Fónagy Zoltán: Magyar Kódex 5. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867–1918. Fõszerk.: Szentpéteri József.Kossuth Kiadó. Bp. 2001. 95-103.

6 Fónagy 2001. 99-100.7 Koritsánszky Ottó 1900. 2.8 Dr. Kiszler Gyuláné: 1848-49 Kölesden. Magánkiadás. Szekszárd. é. n. 108.9 Prágay azért is tüntette ki figyelmével Györkit, mert édesapjával osztálytársak voltak a kaposvári gimnázium-

ban.

mentette meg az osztrákokat a teljes vereségtõl. Ám a beözönlõ 200 000-es orosz sereg hatására az álta-lános hadi helyzet folyamatosan romlott. A hatalmas túlerõ 1849. augusztus 11-re a komáromi erõdötteljesen körülzárta. A bukás elkerülhetetlenségét az orosz sereg itt állomásozó 60 000 katonája „koro-názta meg”.10

Amikor bekövetkezett a kapituláció, Györki éppen megbetegedett. Ekkorra Klapka – szeptember18-án – fõhadnaggyá léptette elõ.11 Ennek azonban hõsünk nem soká örülhetett, a vár október 2-án el-esett. A szabad elvonulásra az osztrákok két napot adtak a védõknek. Györki, jóakaróinak tanácsaitmegfogadva hajóra szállt, és Pestre utazott. Számos nyomtatványt, vázlatot, dokumentumot vitt magá-val, ezek késõbb forrásértékûnek bizonyultak.12 Györki Lajos Pesten rövid ideig tartózkodott, majd ha-zautazott szüleihez Osztopánba. Veszélyesnek ítélve a helyzetet, néhány barátjával egy ismerõsükbalatonparti szõlõjében rejtõzködtek, amíg a körülmények megkívánták. Késõbb a szüleihez tért vissza,majd 1849 decemberében Pécsre utazott, beiratkozott az egyetemre, filozófiát hallgatott.

Mint a Koritsánszky-féle személyes riportból tudjuk,13 Györki Lajos Komárom óta magával hurcol-ta a kimentett dokumentumokat. 1850-ben statáriumot hirdettek a hatóságok bármilyen dokumentumra,okmányra, emléktárgyra, melyek a szabadság-harcra vonatkoztak. Megtalálásuk esetén halál-büntetést is kiszabhattak. Györki ekkor úgy dön-tött, hogy Pestre megy az orvosegyetemre, és anála lévõ dokumentumokat megõrzés céljából át-adja Asztalos Jenõ ügyvédnek, volt honvéd had-bírónak.14 1850 októberében Pécsett rendkívüliállapotot hirdettek ki, ezért Asztalos elhatározta,hogy családját vidéki birtokára telepíti. Aszta-losné, született Náray Júlia, barátnõjétõl, Hals-tuckerné Zavaros Katalintól kért tanácsot, hogymit csináljon a Györki által rábízott adatokkal,mielõtt elhagyják Pécset, mert már figyelte õketa titkosrendõrség. A barátnõ, Zavaros Katalinazonnal vállalta az említett adatok megõrzését. Adokumentumoknak errõl a kalandos és titkos út-járól Györki már nem tudhatott, úgy gondolta,hogy azok elvesztek. Ezt támasztja alá, hogy1867-ben, a kiegyezés után, amikor a honvédekigazolása megkezdõdött, Györki Lajos levélbenkérte Klapka Györgytõl, hogy adjon igazolást te-vékenységérõl és fõhadnagyi kinevezésérõl - amimeg is történt.15 Ezek az iratok a Zavaros család-tól már kölesdi körorvos korában kerültek visszahozzá.16

69

10 Hermann Róbert: A szabadságharc katonatörténete. Szerk.: Bona Gábor. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1998.131-159.; Katona Tamás-Ráday Mihály: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei. I. Esemé-nyek és helyszínek. Szerk.: Csorba László. Corvina Kiadó. Bp. 2013. 144-154.

11 MNL TML A Györki család iratai. XIII/53. 3. pallium.12 Kiemelendõ Györki hagyatékából a „Komárom várának megadása, következõ feltételek alatt” címû megálla-

podás. Ez példa arra is, hogy a Haynau és Görgey közötti Herkály-pusztai megállapodás milyen tisztességes, anemzetközi hadielveknek megfelelõ egyezmény volt, ám a gyakorlati megvalósítás már nyílván nem volt ilyen„szép”. A kimentett dokumentumok között volt Kossuth Lajos kormányzó lemondó levele is, melyben Görgeytábornokra ruházza át a hatalmat. Görgey Artúr: Életem és mûködésem 1848-ban és 1849-ben. Bp. 1988.392-393.

13 Koritsánszky 1900. 3.14 Fõhadnagyi kinevezése, több komáromi napi parancs, melyeket õ fogalmazott, hirdetmények, a vár feladására

vonatkozó proklamáció stb. Koritsánszky 1900. 3.15 Koritsánszky 1900. 4.16 A Györki és Zavaros család találkozási pontjairól egy másik közleményünkben adtunk számot, és ott közöltük

a két család családfáját is. Dr. Gesztesi Enikõ – Dr. Gesztesi Tamás: Falusi kisegítõ magánkórházak az elsõ vi-lágháború alatt (Kölesd). Ember – Táj – Természet – Alkotás. Dél-dunántúli dolgozatok Dr. Szõke Sándoremlékére. Dombóvár 2013. 224-245.

A Klapka tábornok által adott bizonyítvány, melyigazolja Györki Lajos hadnagy (fõhadnagy) pa-rancsnoki irodában való tevékenységét (Kiállítva1867. november 15-én) Forrás: Forrás: MNL TMLA Györki család iratai. XIII/53. 4. pallium

1850. október 1-én – befejezvén filozófiai tanulmányait – Györki beiratkozott a pesti orvosi egye-temre. Nem tudjuk pontosan, hogy mi motiválta döntésében, feltehetõleg szülei is szerepet játszhattakbenne. Érdekes, hogy egyetemi éveit illetõen elég szûkszavú. Azt tudjuk, hogy egyetemi hallgatókéntnem élt könnyen, nem dúskált az anyagiakban. Diákok nevelését vállalta, többek között az Enich ésZichy családnál. Pályafutását figyelemmel kísérte a pesti egyetem egyik orvosprofesszora, Dr.Hauszmann Ferenc, ki késõbb is támogatta. Látva a medikus szorgalmát és tehetségét, azt javasoltakedvenc tanítványának, és késõbbi vejének, hogy menjen ki Bécsbe, szélesítendõ szakmai látóterét, or-vosi ismereteit. Feltehetõ, hogy Hauszmann professzor kapcsolatai is szerepet játszhattak a külföldi ta-nulmányút megvalósulásában és sikeres voltában. Nincs adatunk arról, hogy a Hauszmann professzoráltal képviselt homeopatia nézetrendszerét Györki doktor valaha is alkalmazta volna.17

Györki doktor külföldrõl hazatérve, mentora javaslatára és segítségével háziorvosnak szegõdöttZichy László gróf, majd Vizsolyi Gusztávné alsópéli birtokára, ahol 1866-ig tevékenykedett ebben aminõségében.18 Nem végezhette munkáját rosszul, mert kinevezték koleraorvosnak. Egyre többen is-merték meg Tolna megyében, így 1870-ben elnyerte a körorvosi állást, mégpedig az alsópéli birtokhozközeli Kölesden. 1870-ben feleségül vette Hauszmann professzor lányát, Máriát. Itt dolgozott 22 évenát, egészen nyugalomba vonulásáig, Kölesd körorvosaként munkáját nagy elismerés övezte. Híre

messze vidékeken is ismerté tette nevét. 1871-bentiszteletbeli megyei fõorvossá választották.

Házasságából két gyermek származott, Sándor ésMária. Györki Mária hozzámegy Zavaros Gyula dok-torhoz, ki akkor Pakson élt. A fiú, Sándor, apja nyom-dokain haladva beiratkozott a pesti orvosegyetemre,húszéves korában azonban hírtelen meghalt.19 GyörkiLajos fia halálától összeomlott, és soha többé nem letta régi – sem orvosként, sem jókedélyû, mindenkihezkedves emberként. A tragédiáig szerteágazó tevékeny-séget folytatott. Híres volt régiséggyûjteménye: a Ma-gyar Tudományos Akadémia által 1866-ban kiadott„Mûrégészeti Kalauz” is megemlékezett Györki dok-tor tevékenységérõl.20 Ezt – sok más mellett – Pakstörténelmében végzett kutatásaival érdemelte ki. Sokegyéb dolog is érdekelte, fennmaradt jegyzetfüzetei-bõl sokirányú érdeklõdésére lehet következtetni. Azegyikben az õt érdeklõ versek, fõleg Tompa Mihály ésGaray János költeményei olvashatók.

Nagyon foglalkoztatta Afrika, Amerika földrajza,figyelemmel kísérte az állatvilággal kapcsolatos isme-

retanyag bõvülését, feljegyzéseket készített a magyar történelem bizonyos korszakairól. Érdekelhette afogászat, mert igen részletesen ír a szájüreg anatómiájáról, fejlõdésérõl, élettanáról, betegségeirõl.21

Fia halála után ezt a szellemi tevékenységet jórészt abbahagyta. Ereje fogytán volt, kiterjedt praxisátmár alig tudta ellátni. Veje, dr. Zavaros Gyula, kinek édesapja Paks fõjegyzõje, látva apósa összeomlá-sát, Kölesdre költözött, és fokozatosan átvette a körorvosi ellátást. Györki Lajos pedig, nem tudvánuralkodni súlyos depresszióján, teljesen visszavonult. Lelki problémáihoz különbözõ testi bajok is tár-sultak. 1900. április 30-án állapota válságosra fordul, és július 1-én meghalt. Koritsánszky Ottó fõ-gyógyszerész a Tolnamegyei Közlöny 1900. július 12-i számában így búcsúztatja barátját és harcostár-sát: „Személyében a hazafiság, vallásosság és emberszeretet példáját látjuk. Harcolt hazájáért, bízott Is-ten mindenhatóságában és ezért soha sem csüggedt el; szerette az embereket. A szegényeket gyakran

70

17 http://www.homeopata.hu/?q=oldal/homeopatia - homeopátia címszó: Magyar Homeopata Orvosi Egyesülethonlapja

18 Koritsánszky 1900. 4. Semmiféle nyomát nem találtuk annak, hogy valaha is homeopátiás módszert alkalma-zott volna betegei kezelésében. Apósa révén nyílván megismerkedett a hasonszervi gyógyítás alapelveivel.

19 A halál okát szívelégtelenségben jelölik meg. MNL TML A Györki család iratai. XIII/53. 8. pallium: Sándorfia halálakor kapott kondoleáló 16 levél. Felmerült azonban az öngyilkosság is halálokként (bizonyíték nincs).

20 Mûrégészeti Kalauz (Szerk.: Rómer Flóris). Magyar Tudományos Akadémia. Pest, 1866. MNL TML A Györ-ki család iratai. XIII/53. 11. pallium. A római kori emlékek kapcsán megemlítõdik Györki Lajos neve.

21 Ezek a Tolna Megyei levéltárban fellelhetõk. MNL TML A Györki család iratai. XIII/53. 6. pallium

Dr. Györki Lajos kölesdi körorvos korábanForrás: Kellényi Éva magángyûjteménye

anyagilag is segíté, s így azok, mint a sok ezer, éltük meghosszabbításáért, örök hálával viseltettek Dr.Györki Lajos iránt.”22

1900. július 4-én temették. Errõl legrészletesebben a Dombóvár és vidéke napilap számolt be, július8-án megjelent számában.23 Jelen voltak: Gróf Széchényi Sándor fõispán, Simonsits vármegyei fõjegy-zõ, Hangel és Dregics fõorvosok, emellett gróf Aponyi, báró Jeszenszky, a Dõry, a Perczel, a Csapó, aSzilassy családok tagjai. Részt vett továbbá számos testület és tíz Kölesd környéki község testületi kül-döttsége. A hatalmas gyászoló gyülekezetben jelen voltak a felekezetek küldöttségei is.

Méltó befejezése sorainknak a már többször idézett barát méltatása: „Éljen és maradjon meg emlékeköztünk és utódaink közt, mert ezzel tartozunk neki. Ez nagy hálánknak egyik látható porszemecskéjelészen.”24

Magunk is ehhez kívántunk csatlakozni.Dr. Gesztesi Tamás, dr. Gesztesi Enikõ

Dr. Horváth István (1939–2005) emlékéreNehéz szívvel írom le: immár tíz éve nincs közöttünk dr. Horváth István történész, címzetes múze-

umigazgató. Ma már bizton tudjuk, 2005. április 17-én bekövetkezett halálával jelentõs ûrt hagyott ma-ga után Nógrád megyében és székhelyvárosában, Salgótarjánban. A sors kegyetlen fintora, hogy annaka tudós embernek kellett távoznia idõ elõtt, akinek – talán a valaha az itt dolgozó kortárs szakemberekközül is – leginkább szívügye volt Salgótarján városa. Írásunkban – életútjának, pályaállomásainak éstörténetírói munkásságának felvillantásával – jeles személyiségre, kiváló kollégánkra emlékezünk.

Horváth István 1939-ben Kocséron, a kis alföldi faluban született. Édesapja juhászember, majd pe-dellus volt. Édesanyja otthon nagy szeretettel gondoskodott a nehéz körülmények között élõ családról.Szüleitõl vagyont, anyagi javakat nem örökölhetett, de kapott a családból egész életére érvényes maga-tartásbeli mintákat, az egymáshoz tartozás erõt adó érzését. A falusi pap könyveket ajándékozott neki,elsõ igazi olvasmányélményeit így szerezte. Minthogy az általános iskolában könnyen ment a tanulás,természetes volt, hogy a közeli Nagykõrösi Arany János Gimnáziumban tanul tovább.

Az iskola – ahová az 1954–1958 közötti években járt – a debreceni egyetemnek volt a filiáléja, amieleve meghatározta a gimnázium szellemiségét. Nagykõrösrõl hozta magával, hogy a magyarság, a ma-gyar nyelv ápolása, a magyarsággal való azonosulás – felemelõ dolog. életérzés. Sikeres érettségijeután jelentkezett a szegedi egyetemre, ahová fel is vették. 1958–1963 között volt egyetemista, amit ma-radandó élményként élt meg. Különösen, hogy a bölcsészkarra akkor még kevesen jártak, 1963-banpéldául mindössze 63-an végeztek. A hallgatók egytõl-egyig személyesen ismerték egymást, a tanáro-kat, professzorokat nemkülönben. Mindez a közösségi érzés és tudat szempontjából volt fontos számá-ra és vált javára.

Itt, a különleges szellemiségû, sajátos történelmi múlttal és hagyományokkal rendelkezõ szegedinagyváros egyetemének magyar-történelem szakán szerezte meg tanári oklevelét, majd késõbb a böl-csészdoktori címét is. Már egyetemei évei alatt sokat hallott, tanult és olvasott Mikszáth Kálmánról,Móra Ferencrõl, elõször itt fogta meg a József Attila-i legendás igazságérzet, ami késõbb sem eresztet-te. Rendszeres látogatója a könyvtáraknak, érdeklõdése itt fordul a tudományos pálya irányába. Hor-váth István, az egyetemi hallgató, majd diplomás tanárember Szegedrõl a gondolat, a gondolkodás sza-badságát, a legjobb értelmû liberalizmus eszméjét hozta magával – Salgótarjánba.

1963 nyarán még Szegeden felkereste õt a Nógrád Megyei Tanács Mûvelõdési Osztályáról Pál Kár-oly, és magyar-történelem szakos tanári állás(okat) kínált fel, amit rövid gondolkodás után elfogadott,illetve el is fogadtak, ugyanis idõközben megnõsült, így már tanár feleségével együtt érkezett Salgótar-jánba.

1963 szeptemberétõl a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Iskolában kezdte meg sal-gótarjáni életét. Amikor a tanév vége felé már-már úgy érezte, hogy sikerült beilleszkednie a szerinteeléggé ellentmondásos tantestületbe, váratlanul megkereste Iványi Ödön, a megyei könyvtár igazgató-

71

22 Koritsánszky 1990. 5.23 Dombóvár és vidéke III. évf. 1900. július 08. 4. – „Halálozás” rovat24 Koritsánszky 1900. 5.

ja, s õ nem mondott neki nemet: 1964 nyarán módszertanos lett a könyvtárban. Itt hamarosan KojnokNándor lett az igazgató, aki mellett helyettesi feladatokat is ellátott. Folyamatosan képezte magát: be-iratkozott az ELTE könyvtár-szakára és el is végezte azt. Felfigyeltek rá a város vezetõi, ez idõbenmegpezsdült a város mûvészeti és kulturális tevékenysége, ebben jelentõs érdemei voltak Horváth Ist-ván kapcsolatteremtõ, szervezõ és irányító munkájának. 1972. januártól 1973. február 1-jétõl a megyeitanács elnökhelyetteseként, a megye kulturális életének irányítójaként tevékenykedett. Ma is emlék-szem elsõ találkozásunkra, még a zömök, kerek arcú, mosolygó elnökhelyettes – hivatalnokhoz képest– szokatlanul erõs kézfogására is. Élénken él bennem az is, hogy belépésekor nem a legjobb hangulaturalkodott a hivatalban, mint ahogy Salgótarján gazdasági-társadalmi élete is ellentmondásokkal terheltvolt. Utóbbiak miatt, nemkülönben az újabb gazdasági-társadalmi kihívások következtében az irányítá-sa alá tartozó ágazatok – mûvelõdés, egészségügy, sport stb. – korlátozottabb költségvetési kondíciókközé kerültek, az „osztozkodás” jelentõs ellentéteket szült. Ennek ellenére a kulturális szféra csaknemhároméves irányítása alatt is tovább fejlõdött.

Ugyanakkor egyáltalán nem bánta, hogy 1975 szeptemberében kinevezték a megyei múzeumi szer-vezet élére, ahol aztán hét éven keresztül kiélhette legerõsebb szakmai ambícióit is. 1982-ben DevcsicsMiklós, a megyei tanács akkori elnöke visszahívta a megyei mûvelõdési osztály élére, ahol öt évet töl-tött el. 1987-tõl 2001-ig pedig újra múzeumigazgató volt, innen ment nyugdíjba. Idõközben 1988. már-cius 1-tõl 1989. június végéig a Palócföld folyóirat felelõs/fõ szerkesztõi teendõit is ellátta. Irányításá-val a lap megõrizte korábbi struktúráját, stabilizálta rovatait. Mindegyik számban megjelent a Szépiro-dalom és a Valóságunk rovat. Dr. Horváth István a lapnak ezt az idõszakát késõbb az „erjedés korának”nevezte, utalva azokra a vitákra, amelyek a Palócföldet is érintették. A rendszerváltást követõen újra-szervezte és gyakorlatilag élete végéig vezette a Salgótarjáni Polgári Kört. Még aktív pályája végénmegkapta a címzetes igazgatói titulust, 2004 tavaszán pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdem Ke-reszt kitüntetést vehette át.

Salgótarján az elsõ pillanattól megragadta, az átépülõben lévõ város régi küllemével, paradox mó-don még lelakottságával, metamorfózisával is hatott rá. Érdekes, izgalmas városnak érezte, amelyben akezdetektõl tapintható volt a sokféleség, látható a sokszínûség, érezhetõ a „szocialisztikus gondolkodástörténetileg is igazolható jelenléte”. Az elméleti alapok és empirikus tapasztalások együttesen és folya-matosan formálták felfogását, világnézetét, alakították – bizonyos szempontból individuális – gondo-latvilágát, történeti és filozofikus alkatát, történetfilozófiai mentalitását.

1966-ban kezdõdött el a négykötetes Nógrád megyei monográfia írása, összeállítása. Feltehetõendoktori disszertációjának, talán doktori címének köszönhetõen is bevették a szerkesztõi csapatba, ésfeladatul kapta Nógrád megye 1918–1919-es idõszakát átfogó fejezet megírását. Ez nagyon komolymunka volt, jó szellemi torna és hasznos elfoglaltság. De más hozama is volt, nevezetesen, hogy megis-merkedett a pesti történészi kör tagjaival, aminek aztán a késõbbiekben – a kitûnõ személyes kapcsola-tok révén – élvezhette szakmai gyümölcseit. Közben pedig már elkezdõdött a Salgótarján története cí-mû, 1972-re tervezett jubileumi kötet írása, szerkesztése, amelyben szintén jelentõs szerepet kapott. In-nen kezdve számítható igazán történetírói munkássága, amit aztán csaknem húsz kötet, mintegy 200 ta-nulmány, dolgozat és (újság)cikk követ és fémjelez. Alább önkényesen kiválasztott két önálló kötete,és egy társzerzõként írt könyv „mini recenziójával” idézem meg dr. Horváth István szellemiségét.

A Mezsgyén állva. Helyi társadalom – helyi mûvelõdés címet viselõ kötete a Nógrád Megyei Tanácskiadásában, a Palócföld könyvek sorozatában, 1988-ban látott napvilágot. A szerzõ e kötet tanulmánya-iban a helyi társadalom, a helyi mûvelõdés összefüggéseit vizsgálja, és fõként egy évtized (1977-1987)napi gyakorlatából vonja le idõszerû következtetéseit. Visszatérõen rámutat a történelmi ismeretek fon-tosságára, és felhívja a figyelmet a történelmi mûveltség jelentõségére, ami – ahogy olvasható – távol-ról sem mellékes tényezõ, sokkal inkább fontos faktor a valódi értelmiségi magatartás kialakításban,fundamentum és kiemelkedõ eminens érték az értelmiséggé válás útján. A kötet dolgozatait tanulmá-nyozva nyilvánvaló, hogy „csak” a pontos történelmi ismeretek birtokában lehet képes bárki is a jelenfolyamatainak elemzésre, értékelésére, és a levont következtések nyomán történõ alternatívák közöttiválasztásra, az akárcsak megközelítõen is helyes cselekvésre. Az ember e humán tudását – azaz törté-nelmi mûveltségét – nem helyettesítheti semmi más – akár magas szintû – reáltudomány, ami pusztánönmagában csak kvázi-szakma, így példaadó értéke is viszonylag csak szûkebb körben érvényesíthetõ.

A Forrongó XX. század Nógrádban címû kötete a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásá-ban, 1999-ben jelent meg. A mû írásának középpontjában a XX. század áll, amibõl hat évtizedet maga aszerzõ is megélt, és az utóbbi negyven évet – miként maga fogalmazott – „szolgálatban” is töltötte. Azírások többségét a szûkebb pátria, Nógrád megye ihlette. Következtetéseiben pedig világosan megfo-galmazza könyve dolgozatainak irányultságát: „Mindezek elegendõ okot jelentenek, hogy az ezredfor-

72

duló felé haladva, mint már annyiszor, újra gondoljuk történelmünk fejlõdõ folyamatát abban a re-ményben, hogy belátjuk: most újra itt van a nagy lehetõség elõttünk, és bebizonyíthatjuk: ha tanulunkmúltunkból, a megszerzett ismeret birtokában cselekvõképesekké válhatunk a jelenben.”

A Ketten egy városról címû, a Palócföld könyvek Új folyamának sorozatában, a Balassi Bálint Me-gyei Könyvtár kiadásában, 2005-ben megjelent, Praznovszky Mihállyal közösen írt könyve méltán ara-tott sikert a helyi értelmiség körében. A Horváth István által írt elsõ része máig érvényes tanulsággalszolgál és figyelmeztet: „…. Valamikor a múlt század közepén egy jelentõs bányai mérnök azt jósolta,hogy a széntelepek kimerülését követõen Salgótarján ismét a névtelenség homályába hullik vissza.(Dzsida József: A Salgótarjáni Kõszénbánya RT. Nógrád megyei bányászaténak története, 1868-1943.Salgótarján, 1944.) Az eddigi ismereteim alapján ezzel szemben úgy vélem, hogy Salgótarjánra Párizsjelmondata nagyon is illik, amely így hangzik: fluctuat nec mergitur, azaz hányódik, de nem merül el.„Hogy a mondatba összefoglalt kívánság valóság legyen, az hangsúlyosan a salgótarjániakon múlik.”

Baráthi Ottó

73

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE)rendezvényei 2015. II. félévében

Október 20.(kedd) 18.00 Magyarok nyomában Törökországban (V.) Dr. Prokopp Máriá-val emlékezünk a már török fordításban is ismert költõnk Balassa Bálint születése napjára. A tag-ság vetített képeivel emlékezünk a 350 éve született Bercsényi Miklósra, a fejedelem fõgenerális-ára, egy rövidfilmmel- török tolmácsára: a 270 éve elhunyt Ibrahim Müteferrikára, a törökországinyomdászat kolozsvári születésû megalapítójára. Meghívott vendégeink: Sakir Fakili úr a TörökKöztársaság Nagykövete, Tasnádi Edit mûfordító, a Magyar-Török Baráti Társaság alelnöke, aRodostó Alapítvány, a Bornemissza Társaság vezetõi és a kisfilm készítõi. Közremûködnek le-vélrészletek felolvasásával, Mikes Kelemen idézetekkel a Bercsényi Miklós Szakközépiskola di-ákjai.

November 3. (kedd) 18.00 Nemzeti és történeti emlékhelyeinknél - nevezetes történetek-kel (II.) A pesti oldal: a Hõsök terétõl - a Kossuth-térig. Száz éve hunyt el Schickedanz Albert.Emlékezés életére, alkotásaira. Gábor Eszter építészeti szakíró Schickedanz-könyvének bemuta-tása. „A Kossuth-tér és környéke – történetekkel” címmel az Egyesület tagságának vetített elõ-adása. Köszöntõt mond:Radnainé dr. Fogarasi Katalin a Nemzeti Örökség Intézetének elnök-asszonya. Meghívott közremûködõk: az Ybl Miklós Szakközépiskola hallgatói.

December 1. (kedd) 18.00 Magyarok nyomában a Föld körül (II.) Jeles utazóink és felfe-dezõink a Kaukázusban (1.) Magyarok Örményország, Grúzia és Dagesztán tájain. KránitzPéter Pál kutató, az OSZK-ban bemutatott – azonos címû – kiállítás kurátora vetített elõadása.Meghívott vendégünk: Chumburidze Zviad úr, Grúzia budapesti nagykövete, valamint a magyar-országi örmény szervezetek, az ANKE vezetõi és tagjai.

15. (kedd) 18.00: Messzire szakadt magyarok karácsonya (VI.) Lövészárkok és barátko-zások a nagy háborúban – Szlovéniától Doberdóig. Az Isonzó expressz útján címmel PintérTamás az NHA elnöke beszámolója. Meghívott vendégünk: Maria Assunta Accili, Olaszországnagykövet asszonya. Köszöntõt mond: Dr. Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeumigazgatója. Meghívott közremûködõk: a budai Kosztolányi Dezsõ Gimnázium olasz nyelvi tago-zatos diákjai.

MEVE, H-1014 Magyarság Háza, Budapest, Szentháromság tér 6. III.66.

+ 36-20-476-9718 www.magyaremlekekert.hu promeh@hotmail.com

A városmúlt értékeinek mai megmentõiÉrdekes egybeesés zajlott le Zalaegerszegen 2015. június 10-én délelõtt. A rendezett tanácsú várossá

nyilvánításának 130. évfordulóját ünneplõ megyeszékhely tudományos elõadás-sorozattal emlékezett amúlt jeles eseményeire és az események jeleseire. A Göcseji Múzeumban pedig díjátadás örvendeztettemeg egy diákrajz-kiállítás résztvevõit: a díjazottakat és a szemlélõdõket egyaránt.

Az egykori Megyeháza Dísztermében levéltárosok, muzeológusok idézték meg az Egerszegi évszá-zadok címû konferencián a középkortól az 1949-es választásokig terjedõ évek lényeges mozzanatait. Alevezetõ elnök Kiss Gábor történész, a Deák Ferencrõl elnevezett megyei levéltár igazgatója szerint aközépkori hatalmaskodásoktól az újkori hatalmaskodásokig terjedõ idõszak legfontosabb mozzanataitelemezték az elõadók.

A mezõváros – oppidum – Zala-Egerszeg nagyközség megyeszékhelyként is püspöki uradalom volt,tehát egy elõadásból képet kaphatott a nagyszámú hallgatóság az itt élõk és az egyházfõk viszonyáról,valamint az 1849–1885 közötti függetlenségi törekvésekrõl. Ezt koronázta meg a magas belügyminisz-tériumi döntés nyomán létrejött rendezett tanácsú város, amely így kiszabadult a járási szolgabíró addigszorosan tartó hóna alól, többek között a jogász Kovács Károly buzgalma nyomán – õ lett az elsõ pol-gármester is. Ennek eredményeképpen 1890-ben maga Baross Gábor miniszter úr „vágtatott be” a pö-fögõ gõzös húzta vonaton a zala-egerszegi indóház elõtti vágányra, vagyis a megyeszékhely végre ré-szese lett az akkori Magyarország vasúthálózatának.

Megállapítható, hogy az akkoriban 4-6 ezer lakosú, szalmatetõs házakból álló nagyközség – aho-gyan arról a Honismeret 2011/4. száma is írt – az 1960-as évektõl erõteljes fejlõdésnek indult és 60 ezerlakosú, tízemeletes középvárossá vált. A legutóbbi hónapok eseményei azt ígérik, hogy a városjövõújabb lendület elõtt áll. Az elõadó dr. Bilkei Irén, Cselenkó Borbála, Foki Ibolya, Csomor Erzsébet,Kapiller Imre, Megyeri Anna, dr. Paksy Zoltán, Béres Katalin, Molnár András, dr. Gyimesi Endre ésKáli Csaba elhangzott tanulmányai igazolták a mai polgármester Balaicz Zoltán konferenciát köszön-tõ szavainak hitelességét.

A Rigó Csaba közgazdász-informatikus kormánybiztos vezette Zala Megyei Kormányhivatal Elfe-lejtett örökségünk címmel hirdetett rajz-, fénykép- és filmkészítõi pályázatot általános és középiskolásfiataloknak: térképezzék föl lakókörnyékük mûemlékeit vagy régi épületeit, azt fényképezzék le,rajzolják-fössék meg, készítsenek róluk mozgókép sorozatot, vagyis filmet, videót. A városmúlttal fog-lalkozó tudományos elõadás-sorozattal egy idõben zajlott le az eredményhirdetés a fiatalok alkotásaitbemutató kiállítással együtt a Kaján Imre szakmérnök igazgató irányította Göcseji Múzeumban.

A jogvégzett Sifter Rózsa, kormányhivatali fõigazgató, a bíráló bizottság tagjaként nagyra értékelte,hogy a pályázók önként vállalt honismereti képzésben vettek részt, miközben élményeiket a maguk lá-tásmódjával megörökítve a nyilvánosság elé tárták. Õk is gazdagodtak ismereteikben, honszeretetük-ben, de a munkáikat szemlélõk is sokat kapnak tõlük. Mindegyik pályamû a hányatott sorsú és méltatla-nul elfeledett, az enyészet martalékául hagyott épületekre hívja föl a figyelmet. A fenékpusztai uradal-mat megidézõ, a zalaegerszegi Zóna-épületet megörökítõ, vagy – a fõigazgató kedvenceként – a me-gyeszékhelyen fölépült ifjúsági mûvelõdési házat, de a többi elfeledett örökséget bemutató rajzok, fest-mények, fényképek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a fiatal – nem egyszer alsós általános –iskolá-sok ötletesen oldották meg a föladatokat. Minthogy a megyei kormányhivatal számára fontos a zalaiépített örökség megõrzése, az ifjú mûvészek tulajdonképpen rajzos feladatot is adtak neki.

Lengl Zoltán állami fõépítész hangsúlyozta, hogy a második alkalommal meghirdetett pályázatonrésztvevõ fiatalok fogékonyak épített környezetük iránt.

A videósok közül a Zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Mûvészeti Szakiskola4 tagú csapata lett az elsõ. A rajzosok elsõ helyezettje Bézsenyi Andrea lett, a második Zalavári Stefá-nia, mindketten a zalacsányi általános iskolában tanulnak.

Ferencz Gyõzõ

74

KRÓNIKA

XXI. Partiumi Honismereti KonferenciaA Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság 2015. szeptember 4–6. között szervez-

te meg Borson, a Kultúrházban, a XXI. honismereti konferenciáját. A konferencián 127-en vettek részt,Szatmárnémetitõl Temesvárig, Budapesttõl Kolozsvárig, színültig megtöltve a kultúrházat.

Az ünnepélyes megnyitó a Szózat eléneklésével kezdõdött. Ezt követõen ökumenikus áhítatot tartottPálos István apátkanonok és Forró László református püspökhelyettes. A résztvevõket köszöntötte:Dukrét Géza, a PBMET elnöke. Felkérte a konferenciát, hogy egyperces felállással emlékezzenek megaz idén elhunyt két társukról, Kordics Imrérõl és Mihálka Zoltánról. A házigazdák részérõl Bátori Gézaborsi polgármester köszöntötte a jelenlévõket. Nagy megtiszteltetés számukra, hogy itt szervezték mega konferenciát, amelynek különös hangsúlyt ad, hogy nyolcszáz éves Bors község elsõ írásos említése.Szabó Ödön parlamenti képviselõ, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke értékteremtõ közösség-nek nevezte ezt a társaságot, amely összegyûjti és ki is adja történelmünk szilánkjait. Széman Péter, azErdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület elnöke kihangsúlyozta, hogy óriási teljesítmény a közelhúsz év alatt kiadott száz kötet. Gaál György, a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság elnöke szerintKárpát-medencei szinten is egyedül álló az, amit az egyesület megvalósított, munkája pótolhatatlan. Akonferenciát üdvözölte még Wanek Ferenc, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagja, Vajda And-rás, a Kriza János Néprajzi Társaság alelnöke, Ráday Mihály, a Város- és Faluvédõk Szövetségének el-nöke, Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke és Révász Gizella, a Határon TúliMagyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke.

A köszöntések után átadták az idei Fényes Elek-díjakat: Deák József ny. tanár, helytörténész kapta,Borossebesrõl, valamint Bátori Géza, Bors község polgármestere. Lõrincz Lajos alpolgármester SzentIstván-emlékplakettet kapott.

A konferencia témái a következõk voltak: Nyolcszáz éves Bors elsõ írásos említése; Száz éve tört kia Nagy Háború; Nagy személyiségeink emlékezete; Pusztuló mûemlékeink.

Az elõadások sora hagyományosan a konferenciának helyt adó Bors megismerésével kezdõdött:Lõrincz Lajos Bors természet-földrajzi viszonyait, Kupán Árpád, nagyváradi történész a nyolcszázéves Bors történelmét ismertette. Ezután Dukrét Géza bemutatta Kupán Árpád új kötetét, Új borsi kró-nika címen.

Délután emlékmûvet avattak a sportcsarnok elõterében. Az egyszerû, de elegáns emlékmûn csakennyi van felírva: 1215 – 2015. Koszorúzás után elmentek a református templomhoz, amelynek a kert-jében a világháború hõseinek emlékmûvét szintén megkoszorúzták. Ezután folytatódott a konferencia:Bátori Géza polgármester beszámolt Bors gazdasági életében elért eredményeirõl. Dénes Károly, helyilelkipásztor az egyházi életrõl, Pápa Gyula helyi tanár az iskoláról tartott elõadást.

Ezt követõen Dukrét Géza ismertette könyvkiadásunk eredményeit, majd bemutatta a századik köte-tet. Kihangsúlyozta, hogy nincs még egy civil szervezet, amely ilyen eredményt ért volna el. Megemlí-tette, hogy a kötet egyelõre nincs kinyomtatva, mert nem volt rá pénz, csak néhány bemutatópéldánykészült el a konferenciára. Így sem Váradon, sem máshol nem tudják bemutatni, csak akkor, ha sikerültámogatást kapni.

A közgyûlés következett, amelyen a területi elnökök rövid beszámolót tartottak. Majd a következõproblémákat tárgyalták meg: könyvkiadásunk jövõje, felmérõ programok, jövõ évi kutatási témák, táb-laavatások, könyvtárunk helyzete, nyilvántartás. A végén kiosztották a tagsági könyvecskéket az új ta-goknak.

Este kultúrmûsor, a református énekkar és a helyi néptánccsoport elõadása zárta a napot.Szombat délelõtt a következõ elõadások hangzottak el: Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) a Túr víz-

rendezésének történetérõl beszélt, ahová 1916-ban orosz hadifoglyokat vezényeltek a munkálatokhoz.Sárközi Zoltán (Nagyvárad) a doberdói fennsíkra szervezett, idei nemzetközi zarándoklatot ismertette,Expresszel a hadak útján címmel. Dr. Jancsó Árpád (Temesvár) az Oravica–Anina vasúti hegyi úton lát-ható csodálatos völgyhidakat, valamint azok építéstörténetét mutatta be, fényképek segítségével. UjjJános (Arad) Arad megye szakrális köztéri emlékmûveirõl értekezett. Képekkel illusztrálta a szenthá-romság-szobrokat. Ezután könyvismertetõ következett. Dr. Csorba Csaba (Sátoraljaújhely) bemutattaaz általa összeállított Örökségturisztikai atlaszt. Ez komoly segédeszköz nemcsak a mûemlékvédõknek,hanem épített örökségünket megismerni akaró turistáknak is. Kósa Pál (Budapest) Várak, kastélyok,templomok címû folyóirat évkönyveit ismertette. Szünet után Dr. Wilhelm Sándor (Székelyhíd) aMargitta melletti hajdani Sándor-malom és a hozzá tartozó zsilip történetérõl beszélt. Debreczeni-

75

Droppán Béla (Budapest) Rómer Flóris nagyváradi kanonok emlékezete címen, a nagy történészrõl tar-tott elõadást. Dr. Vajda Sándor (Borosjenõ) dr. Réthy László tudós-akadémikusról, alias Lõwy Árpádpajzán költõrõl tartott nagyon érdekes elõadást. Egy sokoldalú tudóst és irodalmárt ismerhettünk meg.Pásztai Ottó (Nagyvárad) a Cziffra család Nagyvárad és Bihar megye társadalmi és közéleti kultúrájá-nak fejlesztésében kifejtett érdemi munkáját ismertette.

A délután könyvismertetõvel kezdõdött: Kiss Kálmán Fazekas Lóránd Püspökök és címereik a Szat-mári Római Katolikus Egyházmegyében címû kötetét mutatta be. A Partiumi füzetek 83. kötetét Faze-kas Lóránd ismertette, Kiss Kálmán Csûry Bálint és a szamosháti tájnyelv címén. Ezután meghallgattukDeák József (Borossebes) érdekes elõadását a kisrónai családról és a déznai várról. Szendrõ Dénes(Isaszeg) 125 éve született dr. Sáska László, Afrika gyógyítója címen értekezett. Megtudtuk, hogyNagyegyeden született, az elsõ világháborúban Boszniában és Szlovéniában harcolt, majd az orvosidiploma megszerzése után Isaszegen volt orvos. 1933 és 1978 között Afrikában gyógyított, ahol a ma-lária gyógyításában ért el nagy eredményeket. Bélfenyéri Tamás (Fugyivásárhely) Vitéz János váradipüspök életét és munkásságát mutatta be, a haza, egyház és tudomány szolgálatában. Vajda András(Sáromberke) a most alakuló Erdélyi értéktár intézményét ismertette, annak feladatait és célkitûzéseit.

A napot kultúrmûsor zárta: az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti köre színpompás elõadást tartott.Vasárnap Kalotaszeg mûemléktemplomaival és népmûvészetével ismerkedtek a résztvevõk.

Magyarvistán megtekintették az Árpád-kori református templomot. Mákófalván megtekintették a dí-szes református templomot, megismerkedtek a híres kalotaszegi bútorfestéssel. MeglátogattákNádasdaróc Árpád-kori templomát. Kalotaszentkirályon megcsodálták a híres népviseletet, majd meg-tekintették a református templomot. Végül megismerték Magyargyerõmonostor híres Árpád-kori temp-lomát, Kalotaszeg legrégibb szakrális mûemlékét.

A konferenciát támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt., Bors község Polgármesteri Hivatala, aKirályhágómelléki Református Egyházkerület.

Dukrét Géza

In memoriam

Búcsú dr. Janó Ákostól(1927–2015)

2015. augusztus 27-én elhunyt dr. Janó Ákos néprajzkutató-muzeológus, nyugalmazott múzeum-igazgató. Temetésére augusztus 5-én került sor a sárospataki református temetõben. Itt búcsúztunk tõleegykori munkahelyeinek képviselõi, munkatársai és tisztelõi.

Janó Ákos 1927. május 22-én született Kismarján. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudo-mányegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Itt szívta magába a magyar paraszti életforma kuta-tásának igényét. Az agrártörténeti megalapozást Szabó István stúdiumai biztosították számára, a terep-munka, a helyszíni gyûjtés fontosságát pedig a frissen alakult néprajzi tanszéket vezetõ Gunda Bélaprofesszor erõsítette meg benne. 1950-ben Hajdúböszörményben kezdte múzeumi pályáját, majd1953-tól 1968-ig Kiskunhalason dolgozott. 1968 és 1988 között állt igazgatóként a Magyar NemzetiMúzeum Rákóczi Múzeuma élén. Itt elsõsorban a múzeumfejlesztést, a pataki vár mûemléki rekonst-rukciójának szervezését tartotta fõ feladatának. Igazgatósága alatt kezdõdött és folyt a Vörös-torony ésaz Olaszbástya helyreállítása, és az egész várat új állandó kiállításokkal rendezték be. A Lorántffy-szárny pincéjében alakították ki a reneszánsz kõtárat, amelyben a múzeum reprezentatív kõfaragványaikaptak helyet. 1972-ben Balassa Iván szakmai irányításával készült el a Tokaj-Hegyalja szõlészetét ésborászatát bemutató állandó tárlat az épület egyik pinceágában. Hosszú ideig állt a Népi földmûvelésZemplénben, a Népi lakáskultúra és a Zempléni-hegység üvegmûvészete címû kiállítás is. 1976-ban, aRákóczi-évforduló alkalmából számos eseménynek adott helyszínt a múzeum. A nemzetközi történész-konferencia mellett az év rendezvénye volt a 25 évig látogatható Rákóczi-kiállítás megnyitása. JanóÁkos igazgatósága alatt számtalan idõszaki tárlat megrendezésére került sor, amelyek élményt jelentet-tek mind a helyieknek, mind az ide látogató turisták tízezreinek. Ezek a tárlatok tükrözték a gyûjtemé-nyek gyarapodását, feldolgozásának folyamatát és az intézmény kapcsolatrendszerét. Az 1980-as évek

76

közepén került a Rákóczi Múzeumhoz a monoki Kossuth Lajos Emlékmúzeum, ahol megújították a ki-állítást.

Sárospataki igazgatóként fontosnak tartotta a gyûjtemények, különösen a néprajzi kollekció fejlesz-tését, amelybe egyetemi hallgatókat is bevont. Jelentõsen bõvült a népi bútor, kerámia, viselet és textilanyag. Kiemelkedõ mûtárgygyarapodás történt 1971-ben, amikor Szinyei Gerzson – a Sárospataki Re-formátus Kollégium fõkönyvtárosa (1868–1902) – lakóházának berendezési tárgyait vásárolta meg amúzeum az örököseitõl, és ezzel a kollekcióval egészült ki az állandó bútorkiállítás. Muzeológuskéntügyelt a múzeumi adattár, könyvtár és a fotótár naprakész vezetésére, hogy azok segíthessék a múze-umban folyó kutatómunkát.

Dr. Janó Ákos számára a vidéki muzeológusi, múzeumigazgatói beosztások a gyûjtõterület feltérké-pezését és a tájra jellemzõ néphagyományok, életmód megismerésének, megõrzésének a lehetõségét isbiztosították. Olyan korban kezdett dolgozni és gyûjteni, amikor a hagyományos paraszti életforma fel-számolása, a termelõszövetkezeti-nagyüzemi gazdálkodás erõltetése volt a cél. A „szabad hajdú iva-dék” fiatal néprajzkutató a Hajdúság és a Kunság területén még olyan emberektõl gyûjthetett, akik a 19.századi hagyományokra emlékezve történelmi távlatot adtak a kutatónak. Hajdúböszörményben és Kis-kunhalason a múzeumi munkája mellett mindig megtalálta a lehetõséget a terepmunkára és az adatokpublikálására. Más tájakon, így a néprajzi tanszék akkori gyûjtõterületén, a szatmári falvakban is kuta-tott, ahol a kendermunkáról, a szövés-fonásról, a fonóról mint társas munkáról és együttlétformárólgyûjtött hatalmas mennyiségû anyagából az 1960-as, 70-es években készültek tanulmányai, majd1987-ben kismonográfiává érlelte a témát (Kendermunkák és társas élet Szatmárban). Felfedezésszám-ba ment, amikor az 1960-as évek elején megjelent Janó Ákos szerkesztésében és elõszavával egy válo-gatás a folklór és a naiv irodalom határán elhelyezhetõ kiskunhalasi „parasztverselõk” gazdag életmû-vébõl (Mint én földmíves költõ… Szemelvények Gózon István elbeszélõ költeményeibõl). Az ezredfor-dulón is több kötetet publikált Gózon István mûveibõl és a kiskun parasztverselõkrõl (pl. Kiskun pa-rasztverselõk, 2001).

Janó Ákost Hajdúböszörményben érte a termelõszövetkezetek néprajzi kutatásának kötelezõ felada-ta, így vállalnia kellett az 1940-es, 1950-es évek fordulóján a tanyavilágból „szocialista faluvá” szerve-zõdõ Hajduvid monografikus kutatását. Az 1963-ban megjelent könyvében (Hajduvid - Egy szocialistafalu kialakulása) fejlõdésmodellként kezelve történelmi távlatot adott a konkrét település kialakulásá-nak. 1964–65-ben Janó Ákos vezetésével és szakmai irányításával munkaközösség kutatott a kiskunpusztából a 19–20. században formálódott faluban, Szankon. A tervezett monográfia nem készült el, deJanó két könyvet is publikált a témáról: Fejezetek a szanki és móricgáti tanyásgazdálkodás múltjából(1982) és a Falu a pusztában - Szank község települése és népessége a XIX. században (2002).

Az agrártörténet, paraszti gazdálkodás és munkaszervezeti témák után Janó Ákos Kiskunhalason ke-rült közel a népmûvészethez és az iparmûvészethez. 1969-ben Vorák Józseffel több kiadást megért mo-nográfiát írt a város hírét számottevõen növelõ halasi csipkérõl (Halasi csipke. 1969. 1975., 1979.), azAlföldön „újmódi” mûvészkedésrõl, amelynek a második világháború utáni felújításában neki is jelen-tõs része volt. 2004-ben „A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig” címmel publikált könyvet.Egy kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg Solymos Ede társszerzõvel készített áttekintése Bács-Kiskunmegye népmûvészetérõl (Bács-Kiskun megye népmûvészete, 1966., 1972.).

Janó Ákos sárospataki évei alatt – különösen nyugdíjba vonulása után – újból elõvette régi gyûjtése-it, amelyek közreadására hivatali elfoglaltságai miatt korábban nem volt ideje. Így jelent meg a debre-ceni Néprajzi Intézet jóvoltából 2011-ben a „Hortobágy pusztáról fú a szél… Tanulmányok az alföldipásztorkodás körébõl (Hortobágy, Kiskunság) címû kötete. A ma már megismételhetetlen fél évszázad-dal ezelõtti gyûjtések alapján idézi meg a pásztorok történetét, valamint azt az életformát, amelyben acsikósok, gulyások és juhászok kapcsolatban álltak a gondjaikra bízott állatokkal, valamint az evilági éstúlvilági hatalmakkal.

Janó Ákos Sárospatakon a vári rekonstrukció és a múzeumi feladatok mellett fontosnak tartotta fel-mérni a néprajzi-történeti kutatások feladatait, és ezt a munkát segítendõ állította össze hatalmas energi-ával a Bodrogköz néprajzi irodalma (1986) és a Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma(1987) címû segédleteket, bibliográfiákat. Ezek komoly tájékozódási lehetõséget jelentenek mindazokszámára, akik a terület kutatásával szeretnének foglalkozni. Bizonyára maradtak még Janó Ákos adattá-rában feldolgozásra váró témák, de így is teljes életmûvet hagyott maga után.

Dr. Janó Ákos minden munkahelyén fontosnak tartotta a helyi értékek felkutatását, megõrzését ésmegismertetését. A honismeret fáradhatatlan munkatársa volt, aki nemcsak tudományos cikkeiben,könyveiben, de ismeretterjesztõ elõadásokon adta át azt a hatalmas tudást, amivel rendelkezett. A mú-zeumi közmûvelõdés részeként elõadásokat, találkozókat szervezett a Patakról elszármazottakkal, a vá-

77

roshoz kötõdõ mûvészekkel. A sárospataki közélet jelentõs személyisége volt, mindig számíthattak amûemlékekkel, városfejlesztésekkel kapcsolatos tanácsaira, véleményére. Munkáját a város 1977-benSárospatakért Emlékéremmel, 2000-ben Pro Urbe Emlékéremmel köszönte meg. 2005-ben megkapta aMagyar Múzeumi Egyesület szakmai elismerését, a Pulszky Ferenc-díjat, 85. születésnapján, 2012-benpedig a Magyar Nemzeti Múzeum Pro Museo Nationali Hungarico emlékplakettjét vehette át.

Kedves Ákos! És végül mint egykori munkatársad is szeretnék búcsúzni tõled. Szerencsémnek tar-tom, hogy hegyköziként nyári múzeumi gyakorlataimat az 1960-as évek végén a te irányításoddal a pa-taki múzeumban végezhettem, majd 1972 és 1975 között itt dolgozhattam. Meghatározóak voltak szá-momra ezek az évek, itt tanultam meg a múzeumi gyûjtemény-feldolgozás, kiállításrendezés és közmû-velõdési munka napi gyakorlatát. Fotózási szenvedélyed közismert volt, mûvészi értékû képeid fontosés megismételhetetlen dokumentumok. Büszkén mutattad a Diósgyõrbe tervezett megyei skanzenbeszánt épületekrõl készített sorozataidat. A tervbõl nem lett semmi, de a képek megmaradtak. Szívesengondolok vissza az 1972-ben Balassa Iván irányításával készült – ma is álló – szõlészeti-borászati kiál-lítás munkáira, amelyben veled együtt én is részt vehettem, sõt a tárlat elején álló hatalmas szõlõpréstközösen gyûjtöttük Tarcalon. Köszönöm ezeket az éveket, és köszönjük a magyar néprajztudománytgyarapító könyveidet, tanulmányaidat, a múzeumlátogatóknak élményt és új ismereteket nyújtó kiállí-tásokat, programokat.

Kedves Ákos! Emlékedet szeretettel megõrizzük. Nyugodj békében!Petercsák Tivadar

78

79

TÖLGYESI JÓZSEF:Veszprém megyei helytörténeti lexikonI. kötet.Kortárs életrajzok

Amikor az ember végigolvassa (böngészi) a helytör-téneti irodalom új remekmûvét, óhatatlanul is az juteszébe: mennyire nem ismerjük pályatársaink munkásá-gát, vagy számos esetben milyen felszínesek az ismere-teink. Azaz: a kortársvakság a helytörténet vidékein isismert jelenség. Hiszen ma már alig akad olyan településaz országban, amelyrõl ne született volna valamilyen fa-lu- vagy várostörténet. Különösen igaz ez a Bakony-Ba-laton vidékén, ahol Krúdy szerint „…Legenda, mese-mondás minden kõdarab”.

A Veszprém Megyei Honismeretben már régen meg-fogalmazódott, hogy az ország több más megyéjéhez ha-sonlóan nálunk szükség lenne egy, a helyismeret hivatá-sos és amatõr munkásait bemutató kötetre. Az elképzelésvégül is Tölgyesi József önzetlen munkája révén válha-tott valóra, aki magára vállalta a lexikonszerkesztés min-den nyûgét-baját.

A kötet nem elõzmények nélküli. Itt meg kell itt emlí-tenünk Varga Béla nemrég elkészült monumentális mun-káját, a Veszprém megyei életrajzi lexikont. TovábbáPfeiffer János egyházmegyei történeti névtárát (1630–1950), Kertész Károly tapolcai, Tilhof Endre ajkai, BaánBeáta balatonfüredi, Tungli Gyula pápai életrajzi lexiko-nát, vagy Reindl Erzsébet tapolcai életrajz-sorozatát, ésnem utolsó sorban a Veszprém Megyei NeveléstörténetiTársaság életrajzi, bibliográfiai kiadványait. A kötet lap-jait olvasgatva számos olyan tanár, könyvtáros, város- ésfaluszépítõ, mûemlékvédõ lokálpatrióta, vagy speciális,egyéni érdeklõdésû kutatók munkásságára csodálkozha-tunk, akirõl legfeljebb hallottunk, munkásságuknak csu-pán egy szeletét ismertük.

Elsõ merítésben 119 név került be a gyûjteménybe,de már készül a kimaradtakat tartalmazó második kötet.A szócikkek egyéni önbevallás alapján készültek a kö-vetkezõ csoportosításban: életrajzi adatok, iskolai ésegyéb végzettségek, munkahelyek, helytörténeti mun-kásság, a különbözõ szervezetekben játszott szerep,önálló mûvek, szerkesztõi tevékenység, cikkek, tanul-mányok, a róla szóló írások, és végül az elérhetõségek.Így ki-ki a maga ízlése – és szerénysége – alapján állha-tott a nyilvánosság elé. Ezért nagyon különbözõ hosszú-ságúak a szócikkek, a fél oldalastól a 2-3 oldalasig. Atényadatokat életrajzonként két-két fotó egészíti ki: egyarckép, illetve egy, a munkásságra jellemzõ fotó: elõadó-ként, a saját könyvárban, jelentõsebb mûvének címlapja,vagy díszpolgári oklevél másolata, kinek-kinek ízléseszerint.

Az igényes megjelenésû életrajz-gyûjtemény lektoraCsiszár Miklós volt, az ízléses tipográfia és címlap Bes-senyei János munkája. Az eligazító elõszót Bándi Lász-ló, a Megyei Honismereti Egyesület elnöke jegyezte. Ahiánypótló kiadvány megjelentetését a Közigazgatási ésIgazságügyi Minisztérium támogatása tette lehetõvé.

(Veszprém Megyei Honismereti Egyesület. Veszp-rém 2015. 236 old.)

Sebõ József

Tanulmánykötet a magyarországi nemzetiségiközösségekrõl

A Magyar Néprajzi Társaság 1975 óta adja ki A ma-gyarországi nemzetiségek néprajza fõcímû sorozatait azadott közösségek anyanemzetének irodalmi nyelvén az-zal a céllal, hogy az érdeklõdõ olvasókkal megismertes-sék a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek (2011 ótaegységesen nemzetiségi közösségek) hagyományos kul-túráját. Néhány évenként megjelentetnek egy magyarnyelvû válogatást is az anyanyelvi sorozatokban közölt,legfontosabbnak ítélt tanulmányokból. Ezek közül 2014-ben a 7. kötet hagyta el a nyomdát, amely a sorozatok128. (!) darabja. Ebben mind a tizenhárom közösségetérintik a tanulmányok és az anyanyelvi kötetekben mármegjelent írásokon kívül újak, e válogatás számára ké-szültek is szerepelnek a magyarországi nemzetiségek kö-rébe tartozó vagy õket kutató ismert szakemberek és fia-tal doktoranduszok tollából. „Átfogó, reprezentatív kézi-könyvet szeretnénk a szakma, a kutatók, az egyetemis-ták, a döntéshozók kezébe adni, ezért a szûkebben vettetnográfia mellett a kulturális antropológia, a történettu-domány, a szociolingvisztika, az identitáskutatás, a törté-neti földrajz, a szociológia, a nemzetiségpolitika, a köz-gyûjtemények, a civil szféra, a valláskutatás aspektusaiis megjelennek a következõ oldalakon” – olvashatjuk a„reményeink szerint […] hiteles multidiszciplinárisnemzetiségtudományi kötet”-rõl a szerkesztõi bevezetõ-ben (9. old.). A könyv a következõ írásokat tartalmazza.

Székely András Bertalan: Lectori salutem. CIGÁ-NYOK. Deáky Zita: Cigány gyermekek a családon kí-vül. (A 18. századtól a 20. század elsõ feléig); GergyeVeronika: „Én beszélek cigányul, csak nem tudom me-lyiket”. Szociolingvisztikai mikrokutatás a jánosháziBatthyány Lajos Általános Iskolában; Lator Anna:„…mánus vagy szintó vagyok”. Társadalmi és gazdaságiátalakulás egy szintó cigány közösségben. NÉMETEK.Boross Marietta: Szöveggel díszített hímzett textíliákNagybörzsönybõl; Diószegi György Antal: SpillenbergSámuel (1573–1654) lõcsei orvosdoktor szepességi pa-pírmalma; Tircsi Richárd: A Szovjetunióba kényszer-munkára hurcolt mérki és vállaji németek története1945–1949. SZLOVÁKOK. Frisnyák Sándor: A szlováktelepesek kultúra- és gazdaságfejlesztõ tevékenységeNyíregyházán (18–19. század); Király Katalin: A pilis-szentkereszti szlovákok tánchagyománya; Zsilák Mária:Bánhida népi orvoslása. HORVÁTOK, SZERBEK,SZLOVÉNEK. Frankovics György: Falombban ülõ iste-nek; Eperjessy Ernõ: Erotikus szimbólumok és játékok azalai horvát lakodalmakban; Mándics Mihály: Két jel-legzetes bunyevác népszokás – „ az anyák és az apáknapja”; Mukicsné Kozár Mária: A hagyományos kultúraápolása a szombathelyi, a budapesti és a mosonmagyaró-vári szlovének körében. ROMÁNOK. Martyin Emília:Honos és betelepült románok a mai Magyarországon. Ahonos román közösségek identitáshelyzete; Tóth PiroskaAnna: Papãrugã. Esõvarázslás a magyarországi romá-noknál. BOLGÁROK, GÖRÖGÖK, LENGYELEK,ÖRMÉNYEK, RUSZINOK, UKRÁNOK. Mód László:Adalékok a dél-alföldi bolgárkertészkedés történetéhez.A szegvári Ivanov család életútja; Vincze Ildikó Xénia:

KÖNYVESPOLC

80

Adatok az elsõ görög diaszpóra vezetéknév-használatá-ról; Molnárné Sagun Zdzis³awa Monika: A Magyaror-szági Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete ésa budapesti lengyel katolikus közösség; Székely AndrásBertalan: „Polak – wêgier, dwa bratanki”. A Magyaror-szági Lengyelség Múzeuma és Levéltára helye a ma-gyarországi nemzetiségi kulturális intézmények között.A gyûjtemény szerepe a történelmi lengyel–magvar kap-csolatok elmélyítésében és a magyarországi lengyelekkulturális örökségének a megõrzésében; Kali Kinga:Kulturális stratégiák: armenizmus és neoarmenizmus;Telenkó Bazil Mihály: Gondolatok a görögkatolikus ru-szinság kultúrtörténete kapcsán. Ruszin identitáselemeka vallási hagyomány és nemzeti kultúra tükrében;Hartyányi Jaroszlava: Az ukrán nemzeti irodalom nép-költészeti alapkövei. A Dnyeszteri Sellõ a „szabad” Ma-gyarországon.

A kötetet az abban szereplõ dolgozatok magyar ésangol nyelvû összefoglalásai, illetve a szerzõk ugyan-azon a két nyelven olvasható életrajzai zárják (fordító:Héj Rita). A tematikailag változatos és gazdag, színvo-nalas és értékes tanulmányokat tartalmazó könyvet aszerkesztõnek, Székely András Bertalannak a bevezetõ-bõl (9. old) vett alábbi szavaival ajánljuk olvasóink fi-gyelmébe: „Elolvasásuk, bensõvé tételük révén kíván-juk, hogy növekedjék mindannyiunkban az egymás irán-ti megértés, beleérzõ képesség és a türelem.” (A magyar-országi nemzetiségek néprajza, Válogatás a magyaror-szági nemzetiségek néprajzi köteteibõl 7. Sorozatszer-kesztõ és szerkesztõ: Székely András Bertalan. MagyarNéprajzi Társaság, Budapest, 2014. 332 oldal)

Hála József

CSIFFÁRY GERGELY:Ruszkai Dobó István életrajza

A 2014 decemberében elhunyt egri történész, muzeo-lógus és levéltáros – dr. Csiffáry Gergely – könyvét ve-hetjük kézbe a rudabányai Bányászattörténeti KutatásokAlapítvány jóvoltából. A szerzõt, a Dobó István Vármú-zeum és a Heves Megyei Levéltár egykori munkatársát atudomány iránt érdeklõdõk elsõsorban mint az egri céh-emlékek, a Heves megyei ipar- és bányászattörténet, azipari munkásság kutatóját, a Heves megyei honismeretiélet szervezõjét ismerték. A vármúzeumban dolgozvaazonban már korán felkeltette érdeklõdését az egri várralés az 1552-es várvédelemmel kapcsolatos személyekmúltja, tevékenysége. A múzeumi évkönyvben elõször avárvédõ hõsök névsorát publikálta és sorsuk alakulásárólértekezett, majd Varkoch Tamás és Bornemissza Gergelyéletútját mutatta be. Csiffáry Gergelyre mindig jellemzõvolt a tudatos „építkezés”, témáit gondosan és elõrelátó-an megtervezve dolgozta fel. Így jutott el a vár és Egeréletében legfontosabb személyiség, Dobó István életraj-zának megírásához.

Könyvében a szerzõ építhetett a korábbi munkákra,amiket a tõle megszokott alapossággal be is mutat beve-zetõjében. Elsõsorban Szántó Imre, különösen pedigSzabó János Gyõzõ alapvetõ tanulmányai segítettékmunkáját. A szerzõ teljes életrajz megírását tûzte ki cé-lul, amely nem a makulátlan egri hõst, hanem az embertmutatja be sikereivel és hibáival együtt a tények tárgyila-gos felsorolásával. Az adatokban rendkívül gazdagkönyv kitekint az adott korra, a XVI. század magyar éseurópai történetére, a magyar királyság és Erdély, vala-mint a török birodalom kapcsolatrendszerére.

Alaposan feltárja a Dobó család eredetét, rokonságikapcsolatait, azt a hátteret, amelybõl elindult Dobó Ist-ván katonai és politikusi pályája. Részletesen megismer-hetjük az Abaúj és Ung megyei család leszármazását,amelynek tagjai már a XIII. században kitûntek vitézsé-gükkel, s ezért birtokadományokban részesültek. Így ju-tott birtokukba Ruszka, ahonnan a család elõneve szár-mazik. A vagyon gyarapítása a Dobók fontos célja volt,amire már István édesapja, Dobó Domonkos a XVI. szá-zad elején tudatosan törekedett. Csiffáry feltárja, hogyegy családi örökösödési szerzõdéssel kapcsolatos vitasorán lelte halálát, és így maradt árván a hat Dobó gyerek(Ferenc, László, István, Domonkos, Anna és Katalin). Aszerzõ fontos érdeme, hogy megpróbálja tisztázni DobóIstván születésének idõpontját, amit 1504–1505-re tesz.

A félárván felnõtt Dobó István gyermek- és ifjúkorá-ról nincsenek megbízható adatok, de az tény, hogy a latinnyelvet kitûnõen ismerte, a némettel nehézségei voltak,viszont beszélt szlovákul. Mohács után Dobó Ferenc letta családi vagyon gyarapítója, aki a Pálóczi örökségértfolytatott harcban a Perényiekkel került szembe. Õ sze-rezte meg a család számára a szerednyei várat, amely abirtokközpont lett. A XVI. század közepén már 175 job-bágyportával rendelkezett. Ferenc és a Dobó fivérek Fer-dinánd és I. János király, illetve Szapolyai küzdelmébenaz utóbbiakat támogatták, emiatt fogta Ferdinánd hûtlen-ségi perbe és börtönözte be Ferencet 1542-ben. Dobó Ist-ván csak 1543-ban tûnt fel a közéletben: Domonkos ésFerenc testvérével – annak szabadon bocsátása után –nyilatkoztak, hogy I. Ferdinándot Magyarország királyá-nak tekintik. Dobó István ekkor állt bátyja helyére a csa-lád élén, lett Ferdinánd elkötelezett híve és a protestan-tizmus esküdt ellensége. Ez a tény nyitotta meg elõtte apolitikai közéletet és a családi vagyon erõteljes gyarapí-tásának a lehetõségét.

A szerzõ a továbbiakban ennek a politikai és katonaipályának az állomásait, Dobó házasságát, a családi va-gyon gyarapításának módozatait, pereskedéseit, protes-tánssá válásának folyamatát és a családi örökség sorsátmutatja be. Dobó István 1544-ben a Habsburg uralkodótizedszedõje lett, 1548–1552 között az egri vár kapitá-nya, várnagya és udvarbírója, 1553-tól 1556-ig KendyFerenccel együtt erdélyi vajda és a székelyek ispánjavolt. 1558-ban lett lévai várnagy és Bars megye fõispán-ja, 1562-ben pedig az uralkodó kinevezte bányavárosifõkapitánynak, ezt a tisztséget 1564-ig viselte. A felsoro-lás is jelzi Dobó rátermettségét, jó szervezõkészségét ésFerdinánd király iránti hûségét. Érdemes kiemelnünk azegri vár általa történt megerõsítését, például a róla elne-vezett bástya megépítését. A szerzõ kiemeli, hogy vár-nagyként kíméletlenül behajtotta az egri várhoz tartozójövedelmeket és azokat a várra fordította. Csiffáry különfejezetet szentel az 1552-es várvédelemnek és Dobó sze-repének. Felsorolja az egriek sikerét segítõ fontos ténye-zõket, ezek között elsõ helyre teszi Dobó alapos elõké-szítõ és szervezõmunkáját, valamint kiváló katonai veze-tõi képességeit. Rátermett tisztek (Mekcsey, Bornem-issza, Zolthay, Figedy stb.) segítették a várvédelmet. Avédõk többsége magyar volt, így etnikai konfliktus nemgyengítette a harci szellemet. Kedvezõen befolyásolta avédelmet az elhúzódó ostrom, a török balkáni állomás-helyeire való visszavonulásának szükségessége, vala-mint a szokatlanul hideg október. A sikerhez az is hozzá-járult, hogy idõközben Kis-Ázsiában kiújultak a harcok,ami elvonta a Porta figyelmét a magyarországi hadszín-tértõl. A szerzõ idézi a korszak elismert kutatójának, R.

81

Várkonyi Ágnesnek a véleményét, miszerint az egri gyõ-zelem üzenet volt Európa számára, hogy a török legyõz-hetõ.

A könyv érdekessége Dobó István házassága részle-teinek feltárása. Az 1550. október 17-én az egri várbanSulyok Sárával megtartott esküvõ révén került Dobó ro-konságba a Balassa és Bocskai családdal. A 45 éves võ-legény és a 30 évvel fiatalabb menyasszony frigyébõlhárom gyermek született, s közülük Ferenc és Krisztinaérte meg a felnõttkort. Máig él egy téves hagyomány, mi-szerint Dobó Katica a várvédõ kapitány hõs leánya volt.Ezt is eloszlatja Csiffáry Gergely, amikor tisztázza, hogya XIX. századi ponyvairodalom egyik szerzõje, TóthKálmán 1862-ben a Dobó Katicza címû színdarabbanDobó István lányának, Dobó Katicának és Balassi Bá-lintnak a szerelmi történetét ágyazta az egri vár 1552-esostromába. Valójában összekevert két hiteles történelmiszemélyt: egyrészt Dobó István lányát, Krisztinát, akivalóban Balassi Bálint felesége lett 1584-ben, másrésztDobó Katalint, aki szintén élõ személyként az egri vár-kapitány leánytestvére volt.

A könyv Dobó élettörténetének, közéleti pályájánakszerves részeként tárgyalja a családi birtokszerzés, a va-gyonosodás módozatait és az ezzel kapcsolatos pereske-déseket. Megtudhatjuk, hogy pl. egri várkapitány korá-ban Zay Ferenccel és Bornemissza Gergellyel kompáni-ába tömörülve marhakereskedelmet ûztek. Ez rendkívüljövedelmezõ volt, hiszen az idehaza 5-7 ft-ért vásároltállatokat a bécsi piacon kétszeres, a nürnbergi vásáronháromszoros áron lehetett értékesíteni. Vagyonát gyara-pította a Lengyelországba szállított bor, valamint a váro-sok gabonával történõ ellátása. A korszakban nem kevésjövedelmet jelentett a várkapitányoknak, végvári vité-zeknek a török foglyoktól szerzett váltságdíj. Dobó Ist-ván is ûzte ezt az emberkereskedelmet, errõl konkrét ese-teket is olvashatunk a könyvben. Az egri gyõzelem nem-csak erkölcsi sikert jelentett Dobó István számára. OláhMiklós egri püspök királyi jóváhagyás mellett négy évreátengedte a Zempléni és Barsi kerületekben a bortizedszedésének a jogát.

Ferdinánd király örökletes joggal az ország báróinaksorába emelte Dobót, és adományokkal honorálta erdélyivajdaként végzett szolgálatait is, amelyek közül a Barsmegyei Léva váráról és uradalmáról szóló adománylevélvolt a legfontosabb. Az erdélyi hadsereg tartásának költ-sége (30 000 ft) fejében Dobó megkapta a szempci har-mincad vámot, ami 1564-ben 58 600 aranyforintot jöve-delmezett. 1558-ban az addigi északkelet-magyarországibirtokokról a családi birtokvagyon súlypontja nyugatra,Bars, Hont és Zólyom megyékbe tolódott, mintegy 7-8napi járóföld távolságra az ungi-beregi szülõföldtõl.Csiffáry Gergely megállapítja, hogy Dobó István az1560-as évek végén már egyike volt az ország leggazda-gabb nemeseinek. Korának 5. legnagyobb birtokállo-mánnyal rendelkezõ fõura volt 460 000 kat. holddal.Csak a Báthory-, a Homonnay-Drugeth-, a Balassa- és azOrszágh família birtokai haladták meg földterületét. ADobó jószágok az ország nyolc megyéjében 1721,6km2-t tettek ki. Fontos kiemelni, hogy a család birtokai-nak 77,6%-át õ szerezte.

Közéleti tevékenysége és fõként birtokszerzései ré-vén Dobónak számos peres ügye volt, amelyekkelCsiffáry részletesen foglalkozik. Így a Tegenyei családés Perényi Gábor perében 1568-ban Miksa király Po-zsonyban bebörtönözte, ahonnan külsõ segítséggel ökör-hajtónak álcázva sikerült megszöknie, és a jól védhetõ

Léva várában húzódott meg. Bebörtönzésével a király-nak a hatalmas Dobó vagyon megszerzése volt a célja,másrészt a magyar nemesség Habsburg-ellenes hangula-tát próbálta megfélemlítéssel visszafogni. E folyamatbailleszthetõ Dobó Istvánnak és sógorának, Balassa János-nak az elfogatása és hûtlenségi pere. Az ellenük felho-zott vád szerint Habsburg-ellenes fegyveres lázadástszerveztek, amelynek során Erdély és a királyi Magyar-ország egyesítését tervezték János Zsigmond erdélyi fe-jedelem vezetésével. Dobó koncepciós perében mindvé-gig tagadta az ellene felhozott vádakat. Balassának sike-rült megszöknie, de Dobót súlyos köszvénye ebben meg-akadályozta. A királyi udvar a vádakat nem tudta bizo-nyítani, és két évnek kellett eltelnie, hogy Dobó a király-nak tett hûségnyilatkozata alapján – három és fél év ra-boskodás után – 1572. április 17-én elhagyhatta börtö-nét. Életének utolsó heteit szerednyei várában töltötte,ahol 1572 júniusában hunyt el.

Csiffáry Gergely röviden kitér Dobó István és család-jának utóéletére, dobóruszkai síremléke fedõlapjánakegri elhelyezésére és a ruszkai templomban 2006–2008-ban végzett ásatásokra. A könyv utolsó fejezeté-bõl megismerhetjük a hatalmas Dobó vagyon sorsát,amely az uradalmakon kívül a Dobó Ferenc halála után,1602-ben készült leltár szerint arany- és ezüsttárgyakat,120 000 ft. értékû készpénzt, aranydukátot, ezüst tallértés más pénzeket tartalmazott. A családi uradalmakat ésingóságokat Rudolf király lefoglaltatta, majd az örökö-sök tisztázása után Perényi Zsófia és Lorántffy Zsuzsan-na révén a Rákóczi-családra háramlott a Dobó vagyon ésvele Sárospatak is.

Csiffáry Gergely fontos, érdekes és adatokban rend-kívül gazdag könyvet írt, amelyet a lábjegyzetek tesznekhitelessé, bibliográfiai tételeit a kötet végén olvashatjuk.A 21 fekete-fehér metszet és rajz Dobó István életénekállomásait és személyét idézi az olvasók elé.

A szerzõ egykori munkatársaként és a Dobó IstvánVármúzeum volt igazgatójaként végezetül szeretném ki-fejezni örömömet, hogy ha posztumusz kiadásként is, demegjelent ez a valóban hiánypótló munka. Ezért köszö-net illeti a szerzõt és családját, akik támogatókra találtaka rudabányai alapítványban. A könyv sikerét jelzi, hogya megjelent példányok már szinte teljesen elfogytak.Ezért fontos lenne, ha Csiffáry Gergely egykori munka-helye és Dobó István szellemi hagyatékának õrzõje, aDobó István Vármúzeum Eger város támogatásával mó-dot találna a könyv újbóli és nagy példányszámban valómegjelenésére. Ezt a könyvet megkaphatná minden egrialsó és középfokú iskola, valamint a köz- és tudományoskönyvtárak, és árusítása révén hozzájuthatnának az egrivárba látogató diákok és felnõttek. Az egri vár nagysza-bású rekonstrukciójával párhuzamosan így kerülhetneközkinccsé az a szellemi hagyaték, amit Dobó Istvánrólismerünk és Csiffáry Gergely révén az Egerbe látogatókis megismerhetnének.

(Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. Ruda-bánya 2014.)

Petercsák Tivadar

A Partiumi füzetek száz köteteImmár eljutottunk könyvkiadásunk századik, jubile-

umi kötetéhez. Büszkén állíthatjuk, hogy nincs még egycivil szervezet, amely 18 év alatt száz kötetet adott volnaki. És ez egyben nagy felelõsséget is vont maga után.Helytörténeti kiadványaink hitelesek kell legyenek,

82

amelyek kiegészítik a történelem- és néprajztudományt.Olyan kiadványaink lehetnek csak, amelyek csak itt lát-nak napvilágot, és forrásanyagot jelenthetnek több tudo-mányág számára.

Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetségmegalakításának szükségessége. Még abban az évbenegy tervet állítottam össze, helytörténeti és néprajzi ku-tatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek léte-sítése és ápolása érdekében. E tervezetbe került az is,hogy az emlékhely bizottság egy honismereti kiadványtindít Partiumi lapok címmel, valamint egy ismertetõ fü-zetet mûemlékekrõl és emlékhelyekrõl, Emlékhely Kis-könyvtár címen. Akkor még úgy képzeltem el, mint azErdélyi mûemlékeink címû kis füzet-sorozatot. A Par-tiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság1993-ban alakult meg, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bi-har Megyei Osztálya mellett, a két püspökség szellemivédnökségével. Honismereti lapunk 1994. április 14-énindult el, Partium néven, mint a Partiumi Közlöny mel-léklete.

Könyvkiadásunk még váratott magára. Végül1997-ben kristályosodott ki, hogy kiskönyv-sorozatot in-dítunk el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánsághelytörténetének, mûemlékeinek, népszokásainak ismer-tetésére. Hogy a kiadással, engedélyekkel és adózássalne legyen gondunk megbeszéltem Tõkés László ésTempfli József püspökökkel, hogy könyveink a két püs-pökség égisze alatt jelenjenek meg. Így szerepel könyve-inkben, mint kiadó a PBMEB, a Királyhágómelléki Re-formátus Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katoli-kus Püspökség. Így, mint egyházi kiadvány, senki semtudott belénk kötni. Hisz az egyháznak joga van könyvetkiadni és saját berkeiben árusítani. 2007. áprilisátólegyesületünk felvette a Partiumi és Bánsági Mûemlékvé-dõ és Emlékhely Társaság nevet, mint önálló jogi szemé-lyiség, és mint önálló kiadó. És már nem kiskönyv-soro-zatról beszélünk.

A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhetõhatalmas fehér foltok eltüntetése, mûemlékeink megis-merése és védelme. Célja, hogy a kistelepülések jó isme-rõi állítsák össze az anyagot, azok, akik belülrõl ismerika vidéket, ott élnek, szívügyük megismerni saját törté-nelmüket, szokásaikat, s össze is gyûjtötték ezeket azadatokat. Ugyanakkor kritériummá vált a levéltári anya-gok felhasználása, valamint az oral history módszerénekalkalmazása. A másik fontos cél, hogy e kiadványokat azilletõ településen is meg lehessen vásárolni. Ezért, Nagy-váradon kívül is szerveztünk könyvbemutatót a különbö-zõ településeken. A sorozat szerkesztõje Dukrét Géza,korrektor Mihálka Magdolna. 1997-tól napjainkig 82 kö-tet jelent meg a Partiumi füzetek könyvsorozatában,mellette még 17 kötet a sorozaton kívül. Egy részük areformátus egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájá-ban készült, majd az Europrint nyomdában. Az utóbbiévekben a Litera Print nyomdában, amely egyesületünktagjainak, a Voiticsek házaspárnak a vállalata. Néhánykötet az Imprimeria de Vest nyomdájában készült.

Köteteink általában 350–500 példányszámban jelen-nek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapoktól füg-gõen. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kö-tetbõl kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor el-juttatjuk minden jelentõs könyvtárba. Az utóbbi évekbene kötetek felhasználása alapján szervezték meg a közép-iskolák helytörténeti vetélkedõit.

A sorozat évek szerinti megoszlása a következõ volt:1997 õszén jelent meg az elsõ, nem is beszélhetünk más-ról, mint egy füzetrõl, 12 oldalban. A fedõlapja sem voltszínes. Ez volt az elsõ kísérlet, nem volt semmilyen gya-korlatunk a könyvkiadásban. A Biharban tartott III.Partiumi Honismereti Konferenciára készült el, Biharközségrõl. 1998-ban öt kötet jelent meg, immár színesfedõlappal. Kezdtem megtanulni a szerkesztést, s talál-tam egy kitûnõ korrektort Mihálka Magdolna személyé-ben. 1999-ben hat, 2000-ben három, 2001-ben kettõ,2002-ben három kötet jelent meg. Ez volt a hõskor. Nemszponzorizálta senki, az eladásból bejövõ pénzbõl nyom-tattuk ki a következõ köteteket. 2003-ban nyolc kötet je-lent meg. Ettõl kezdve támogatja könyvkiadásunkat aBihar Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar Megyei Szerve-zete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik. Így2004-ben hat, 2005-ben öt, 2006-ban hat, 2007-ben há-rom, 2008-ban nyolc, 2009-ben öt, 2010-ben négy, 2011-ben három, 2012-ben három, 2013-ban öt, 2014-ben öt,2015-ben, eddig két kötet jelent meg, valamint ezek mel-lett, sorozaton kívül, tizenhét. Az idei, borsi konferenci-án még négy kötetet mutatunk be.

A kötetek típusai a következõk: 18 falumonográfia:Bihar, Félixfürdõ, Nagyszalonta, Sarmaság, Püspökfür-dõ, Szentjobb, Ottomány, Érsemjén, Rév, Szalacs, Bihar-püspöki, Albis, Egri, Sárközújlak, Tóti, Margitta,Szalárd, Siter. 21 mûemlékekkel és emlékmûvekkel fog-lalkozó kötet: Nagykároly ref. temploma; Szilágyságmûemlékei; Csonkatorony nyúlik a felhõbe…; Székes-egyházi bazilika; Varadinum a vizek határolta város ésvár; Rajtuk taposunk; Turulmadaras emlékmûveink(egész Erdélybõl); A mûemlékvédelem fölöttébb szüksé-ges voltáról (a 10 éves évfordulóra készült, elsõ évköny-vünk); Nagyvárad római katolikus székesegyházai; Em-lékmûvek, emléktáblák Bihar megyében; Nagyvárad,városismertetõ; Nagyvárad mûemlék épületei; Arad épí-tészeti emlékei; Emlékmûvek, emléktáblák Bihar me-gyében II.; Épített örökségünk a helytörténeti kutatástükrében (második évkönyvünk, a 15. évfordulóra); Mû-emlékorgonák az Érmelléki Református Egyházmegyé-ben; Vigyázó kövek – a mûemlékvédelem kezdeteiNagyváradon; Szecessziós építészet Nagyváradon;Nagyvárad városháza; Megmaradásunkért (harmadikévkönyvünk, a 20. évfordulóra); A nagyváradi vár építé-szettörténete.

22 történelmi, helytörténeti és néprajzi jellegû kötet:A szabadságharc zászlaja alatt. Az 1848–49-es forrada-lom és szabadságharc a Partiumban és a Bánságban; ABánság útjai a 19. században; Erdélyi barlangfeliratok a16–20. századból; A révi népi fazekasság monográfiája;Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Nagyvá-rad bombázása 1944-ben; Hegyköz, történeti monográ-fia; Városfejlesztés Nagyváradon a 20. század elején; Abihari turizmus története; 1956 emlékezete Biharban; Amozi évszázada Nagyváradon; Micske a helynevek tük-rében; Nagyvárad ipartörténete; Mesélõ aradi házak;Szõlõ és bor az Érmelléken; Csillagváros visszavárta ka-tona fiát; A Királyhágómelléki Református Egyházkerü-let székházperének kilencéves története; SzemelvényekBihar megye és térsége ipartörténetébõl; Érmellék sze-relmem – honismereti riportsorozat; Utak a múltba;Margittai fazekasság; Túrterebes földrajzi neveinek tör-ténete; Tanulmányok az Érmellékrõl. 12 kötet nagy sze-mélyiségeinkrõl: Dr. Andrássy Ernõ, az Érmellék utolsópolihisztora; Nagyvárad tudós püspökei; Aki fényt ha-gyott maga után. Dr. Károly Irén József élete és munkás-

83

sága; Bartók Béla és Nagyszentmiklós; Bartók Nagyvá-radon a helyi sajtó tükrében; Bihari sorsok a változó idõ-ben; A bölcsõtõl a sírig – 250 éve született Kazinczy Fe-renc; Ottomány szülöttje, Kufstein halottja – SzentjóbiSzabó László; Párhuzamos életrajzok (Nagyvárad sze-mélyiségei); Hidak a viharlámpa fényében (Ványai Kár-oly polgármester élete és munkássága); Nagyvárad nagyváltozásainak vezéregyéniségei (Rimler Károly, SoósIstván); Nagyvárad jelentõsebb utcanevei 1940–1944között. Öt iskolatörténet: Mezõtelegd iskolatörténete; Anagyváradi egészségügyi oktatás története; A temesváriipari oktatás kezdeteirõl; Túrterebes egyház- és iskola-története; Római katolikus intézetek Nagyváradon. Ötkötet temetõinkrõl: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi teme-tõben; Hol sírjaink domborulnak – Partiumi temetõk (25temetõ); Telegdi sírkövek, emléktáblák; Érmihályfalvitemetõk; Ódon sírkertek ösvényein. De akár ide is sorol-hatjuk a turulmadaras emlékmûveinkrõl szóló kötetet is,mert azok zömében síremlékek.

Még kiadtunk sorozaton kívül tizenhét kötetet: öt kö-tet a Jubileumi Rákóczi Évek keretében; díszkiadásban aSzáz éves a nagyváradi villamos; Dukrét Géza: Építettörökségünk Bihar megyében; négy hasonmás kiadásunkvolt: Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikusmûvészeti emlékei; Jakó Zsigmond: Bihar megye a törökpusztítás elõtt; K. Nagy Sándor: Bihar-ország; GyörffyIstván: A Fekete-Körös völgyi magyarság; Továbbá:Dukrét Géza: Emlékmûvek, emléktáblák Bihar megyé-ben; A XVIII. Partiumi Honismereti Konferencia elõ-adásai; A honismeret szolgálatában. Dukrét Géza 70.születésnapjára; Mátyás Attila: A Nagyváradi Evangéli-kus Egyházközség története; Fodor József, Dukrét Géza:Keresztutak; A nagyváradi zenei élet apostola. ThurzóSándor emlékére.

Érdemes megemlékezni az ötvenedik, szintén jubile-umi kötetünkrõl, amelynek címe: Nagyvárad ipartörté-nete. Egy 12 tagú szerzõi gárda írta. E jubileumi kötetetBudapesten mutattuk be a Magyarok Házában a Honis-mereti Szövetség szervezésében, telt házzal. És most aszázadik kötetünket Borson mutattuk be, a XXI.Partiumi Honismereti Konferencián.

Dukrét Géza

KOVÁCS SÁNDOR:Érdi honismereti kaleidoszkóp

Ezzel a címmel jelent meg 2014 decemberében a vá-rosszerte jól ismert helytörténész több évtizedes mun-kásságának termése. Ha valaki csak az Érdi Lap vagy azÉrdi Újság hasábjait forgatta, amelyekhez ingyenesenjuthatnak, az is gyakran bukkanhatott olyan cikkekre,folytatásos ismertetésekre, amelyekben a szerzõ kutatá-sainak legújabb eredményeit adta közre. De a tájékozot-tabbak, az érdeklõdõbbek más, akár országos folyóirat-okban is olvashatták tanulmányait, mint például a Honis-meretben, a Turista Magazinban. Többször volt társszer-zõje különbözõ lexikonoknak, önálló könyvek tekinteté-ben pedig ez a kaleidoszkóp a második az Érd iskolatör-ténete után. Mint gyakorló érdi pedagógus, régóta isme-rem Kovács Sándort, gyakran találkoztam vele akár cso-portokat kísérve is tárlatvezetésein, kiállításain. Kutatá-sainak közreadott tapasztalatait olykor tanítási óráimonis hasznosítottam.

Az ezerévesnél is régebbi település Európa egykorilegnagyobb falujából ma már az ország – nagyságát te-

kintve – 14. legnagyobb városa lett. Nevében is büszkénviseli, hogy megyei jogokkal rendelkezik. Igen ám, de azévszázadok elpusztították az épített értékek zömét. Ezekközül csak a Pelikán fogadó (azaz az egykori Wimpffenkúria) lett része az érdi kulturális életnek. Benne mûkö-dik a Magyar Földrajzi Múzeum. A Szapáry kastély utol-só köveit a múlt század hatvanas éveiben hordták szét. AXV. században épült Szent Mihály templom már a törökidõkben szintén elpusztult, ezt azonban a XVIII. század-ban újjáépítették. A Kutyavár emlékét is csak falmarad-ványa õrzi. Meg az a legenda, hogy Mátyás király vala-mikor itt vadászgatott vendégeivel. Aztán léteznek mégkaptárkövek (kaptárfülkék) Érden és környékén, amiketmár csak azért is védeni kell, mert még ma sem tudjuk,mire is használták annak idején. Vannak, akik szerintméhek részére készültek, esetleg urnatemetõk voltak,míg mások kultikus célokra tippelnek.

A második fejezetben megjelennek azok a történelmiszemélyek, akik az elmúlt századokban fõszerepet ját-szottak Érd és környéke történetében. A már említettkastélynak a török idõkben Sárkány Ambrus volt a tulaj-donosa, aki országbíróként esett el a mohácsi csatatéren.A tõrök ellen induló II. Lajos király itt szállt meg, elbú-csúzva a szigeten hagyott feleségétõl. Emléktábla állítmeg mindenkit, akit érdekel a történelem eme szomorúidõszaka. A város nemrég kialakított Fõterén herceg Bat-thyány Fülöp szobra készteti arra az utókort, hogy hálá-val gondoljon arra az önzetlen fõnemesre, aki birtoka je-lentõs részét Érdnek ajándékozta, hogy az 1838-as nagydunai árvíz után védettebb helyen épüljön újjá a jórésztelpusztult falu.

Természetesen nincs módom minden személyrõl írni,hiszen arra való ez a kötet, hogy az érdeklõdõk megis-merhessék történetüket. Az egykori sportrepülõtér ese-ményei számomra is ujdonságot jelentettek: Bánhidi An-tal és Habsburg Albrecht 1937-ben a Gerlével átrepültParaguayba, hogy a Trianon után kivándorló magyarok-nak legyen hol letelepedniük. Endresz György és Ma-gyar Sándor az Atlanti óceán átrepülésére vállalkozott.De azt is megtudtam, hogy nem csak Horthy István zu-hant le a háborúban gépével, hanem a kormányzó veje,Károlyi Gyula is, aki Érdrõl felszállva oktatójával együttlelte halálát a Dunában.

A harmadik halmazba kerültek azok az írások, port-rék, amelyek többsége szoborba öntve fogadja a látoga-tókat a múzeum kertjében. Állandó kiállításban tekint-hetjük meg hagyatékaikat, a velük kapcsolatos tárgyi ésírásos emlékeit. Kovács Sándor úgy gondolta, a kronoló-giai sorrend helyett a bemutatást a múzeum alapítójával,Balázs Dénessel kezdi. Benyovszky Móric kalandos éle-tét Jókai Mór regényébõl, meg a róla készült filmsoro-zatból is ismerhetjük. Teleki Sámuel a legnagyobb ma-gyar Afrika-kutató, nevét iskola is õrzi Érden, mintahogy ugyancsak büszkék lehetnek azok az általános is-kolások, akik a Kõrösi Csoma Sándor iskolába járnak.Ugyancsak afrikai utazásairól lett híres Magyar László,valamint Sass Flóra, a legjelentõsebb nõ ezen a pályán.Vámbéry Ármin sánta lábbal is vállalkozott a világ meg-ismerésére Közép-Ázsiában. Xantus János Amerikábólhazatérve lett a magyar állatkert elsõ igazgatója. AlmásyLászlóról film is készült Angol beteg címmel. SzéchenyiZsigmond zárja a sort a kötetben, mint nagy vadászra aserdülõkorúak is bizonyára jól emlékeznek rá.

Kovács Sándor nem csupán szorgalmas kutatója a te-lepülés helytörténetének, de az ilyen jellegû könyvekrõl,gyûjteményekrõl is rendszeresen megnyilatkozott újsá-

84

gokban, folyóiratokban. Ezekbõl a recenziókból tevõdikössze a negyedik fejezetet, a Könyvjelzõ. A múzeumigazgatója, dr. Kubassek János valóban nagy magyarutazó, szinte az egész Földet beutazta már. Tapasztalataitmindig megosztja az olvasókkal, na meg az elõadásaitmeghallgató érdeklõdõkkel. Tajvanról írt útikönyve ér-dekfeszítõ olvasmány, szinte nélkülözhetetlen lehet aTávol-keletre utazóknak. Bíró Lajos Hat évtized Új-Gui-neában, Für Lajos Világjáró magyarok.

Az ötödik fejezetben a múzeumban folyó hétköznapiélettel ismerkedhetünk meg. Kiállítások, tárlatok, anké-tok, emlékülések váltogatják egymást. Rendszeres kap-csolatuk van az iskolákkal. A szerzõ által szervezett Érd1000 éve címû vándorkiállításon iskolámban én is résztvettem. A múzeum mellett egy parasztházban állandósportgyûjtemény is található. Kovács Sándor a múzeummunkatársaként alkalmanként helytörténeti vetélkedõketszervezett a környék iskoláinak bevonásával. A felada-tok összeállításában, a zsûrizésben is részt vállalva dol-gozott a sikerért, majd az eredményt, közvetlen tapaszta-latait a helyi lapokban közreadta. A kötetet olvasva az ameggyõzõdésem, hogy sokra viszi az, aki szereti, amitcsinál.

A kötetet fekete-fehér képek színesítik, illusztrálják atémákat, segítik a jobb megértést. Tudomásom szerint akötetet több példányban eljuttatják az oktatási és kulturá-lis intézményekbe, hogy szükség esetén konkrét segítsé-gül szolgálhasson az oktató, nevelõ munkában.

Gulyás Sándor

HORVÁTH JÓZSEF:Katonaévek 1950–1956

Õ volt Lenti város utolsó tanácselnöke és elsõ polgár-mestere, majd önkormányzati testületi képviselõnek ismegválasztották, pedig soha nem tagadta meg eszmeihovatartozását. Városvezetõsége alatt vált várossá aszlovén határ mentén fekvõ nagyközség, és létesült a mamár európai hírû gyógyfürdõ. A most ismertetett könyvmár a többedik a tárgyszerû visszaemlékezései sorában.

A szocialista eszmére eszmélése még az 1949-esévek végére esik: Nova községben született legénykéntúgy gondolta, hogy jobb lesz a parasztságnak az új rend-szerben. Ráadásul – bár az édesanyja nem örült neki, –az lehetett, aki parasztként azelõtt soha az elvégzett isko-lák után: politikai tiszt. Akkoriban ugyanis szovjet min-tára megkettõzték a tiszti állományt szakmaira és politi-kaira. A szakmai tiszthez csak a szolgálati út betartásávallehetett fordulni, a politikaihoz bármikor. Vagyis: a hit-béli eszmét kellett elmélyítenie a besorozott katonákban.

A szerzõ végig sorra veszi katonai pályafutásának ál-lomásait, mindazt a szenvedést, ami az állomáshelyekváltogatásával járt még fiatal házasként is. Egyre jobbanfeszítette a lelkiismeretét, hogy az a diadal-dal, ami a rá-diókból, Rákosi – természetesen elvtárs – szavaiból, az

újságok lapjairól áradt, s az a valóság, amellyel a szabad-ságos katonák, sõt, õ maga is otthon találkozott, szögesellentétben állt egymással. Viszont mindenki hallgatott:„Félelem zárta lakat alá a kényes gondolatokat” – olvas-ható a 280 oldalas könyvben.

A frissen fölavatott tiszt édesapja mondta: „ Sokkalrosszabb a sorsunk, szegényebbek vagyunk a magunkotthonában mint régebben a máséban”. A szerzõ tettehozzá: tízbõl kilencnek nem tetszik az, ami most van: agyorsuló szegénység, a félelem és a bizonytalanság. Azország vezetõsége akkor sem önmagában kereste – és ta-lálta meg – a hibák okozóját, hanem részint a külföldierõkben, akkor az imperializmusban, részint a belsõ el-lenségben, mindenek elõtt a kuláknak nevezett módosgazdákban, a papi körökben, a jobboldali szociáldemok-ratákban. Mindhiába: a szabadságos katonák mindig az-zal térek vissza a laktanyákba, hogy otthon bizony sze-gényes volt a vendéglátás, a boltok üresek, s a parasztok-nak azok parancsolják, hogy mikor mit kell tenniük,akiknek sohasem fényesítette a tenyere sem a kapa, sema kasza nyelét.

A Nagy Imre kormányra kerülését követõ lélegzetethamarosan belefojtotta az országba Rákosi újra uralomrakerülése – nyilván félt a felelõsségre vonástól, hiszenHorthy börtönében leélt 16 év elég volt neki ahhoz, hogyelriassza tetteinek lehetséges következményétõl. Így ér-keztek el 1956 októberének napjai, amikor azonnal letar-tóztatták a szerzõt politikaitiszt-társaival együtt, s egyszobába zárva vártak a jövõjükre. Aztán szabadok lehet-tek, a szerzõ is a család – a menyecske, a szülõk és a test-vérek – nagy örömére, akik már a halálhírét is hallották.

Érdekes esetet idéz föl Horváth József a szemtanú hi-telességével: a zalaegerszegi pártszékház elõtt történte-ket, azt, hogy ki lõtt elõször: kintrõl be, vagy fordítva. Atörténések láncolatából – a laktanya elõtti, fegyvert kö-vetelõ tüntetés fölidézésébõl – is az következik, hogy atömegnek nem volt lõeszköze. Viszont hárman is életü-ket veszítették a pártszékház és a strand közötti terüle-ten: egy sorkatona, egy asszony és egy férfi. Sortûz nemesett Zalaegerszegen. Más forrásból ismert, hogy a kör-mendi szovjet páncélosokhoz hõsiesen elmenekülõ me-gyei elsõ párttitkár, Dénes István ezt mondta a megyeilap szerkesztõjének, Benkõ Károlynak, aki utasítást várt:„Tegyetek, amit jónak láttok.”

Jól tette a ma is Lenti városában nyugalomban élõHorváth József, hogy megírta és a maga pénzén ki is tud-ta adni azt a könyvet, amely párját ritkítja: a MagyarNéphadsereg korabeli belsõ életét belülrõl láttató ilyenhiteles leírás még nem került a nyilvánosság elé.

Lektorálta a könyvben szereplõ vidéket – Lenti kör-nyékét – kiválóan ismerõ irodalom-és helytörténész, dr.Németh József középiskolai tanár, nyugalmazott múze-umigazgató, valamint dr. Holló József altábornagy, aHadtörténeti Intézet és Múzeum ny. fõigazgatója.

Némi nyelvi szigorúság a könyv hasznára vált volna.Ferencz Gyõzõ

1091. I. (Szent) László Somogyvárott megala-pítja a Szent Egyed bencés apátságot.

1241. A tatár fõsereg a Sajó menti (Muhi) csatá-ban legyõzte IV. Béla hadait.

1441. Hunyadi János Szerbiában gyõzelmet aratIszak bég török seregein.

1466. A moldvai Tatros városában NémetiGyörgy befejezte Máté evangéliuma (má-sok szerint bencés liturgikus könyv) ma-gyar fordításának másolását, ami a Mün-cheni Kódexben maradt fenn.

1541. Megjelent Sárvárott az elsõ teljes Újtesta-mentum, Sylvester János fordításában.

1766. Megjelent Debrecenben Weszprémi IstvánBábamesterségre tanító könyve, az elsõmagyar nyelvû, szülészeti tankönyv.Megjelent Nagyszebenben Bod Péter Ma-gyar Athenas címû mûve, az elsõ magyarnyelvû írói életrajzgyûjtemény.Zsigmondy Vilmos (júl. 12 és szept. 28.között) lemélyítette harkányi mélyfúrását,aminek eredménye hazánk elsõ hévízkútjalett.

1791. Megjelent Nagyváthy János A szorgalma-tos mezei gazda címû gazdasági szakmun-kája.Megjelent Komáromban Zay Sámuel: Ma-gyar mineralogia….” címû könyve.

1841. Megkezdte mûködését a Landerer ésHeckenast nyomda (a mai Bp. V. Kossuthu. 3. házban)Megjelent Budán Táncsics (Sztancsics)Mihály: Általános földleírás és a Magyartartományok leírása címû, gyermekeknekszánt könyve.

1866. Megnyílt a Széchényi Könyvtár nyilvánosolvasóterme.

1891. Eötvös Loránd elvégezte elsõ terepi méré-sét a dunántúli Ság-hegyen a torziós ingá-val.Lóczy Lajos vezetésével elkészült Ma-gyarország elsõ geológiai térképe.Megjelent Szinnyei József Magyar írókélete és munkái címû kézikönyvének elsõkötete.

JANUÁR12. 1841. Kossuth Lajos szerkesztésében megjelent

a Pesti Hírlap elsõ száma.12. 1891. Kolozsvárott megtartotta alakuló közgyû-

lését az Erdélyi Kárpát- Egyesület.

FEBRUÁR27. 1946. Budapesten aláírták a magyar–csehszlo-

vák „lakosságcsere-egyezményt”.

MÁRCIUS26. 1841. Megalakult Pesten a Magyar Természettu-

dományi Társulat.

ÁPRILIS2. 1966. A budapesti Városligetben megnyílt a

Közlekedési Múzeum.

JÚNIUS25. 1741. Mária Teréziát a pozsonyi Országgyûlésen

magyar királlyá koronázták.26. 1841. Megjelent Pesten Széchenyi István Kelet

Népe címû könyve.

JÚLIUS31. 1841. A Dísz téri Marczibányi-házban megnyílt

a Budai Casino.

AUGUSZTUS1. 1866. Megindult az elsõ lóvasút Pesten, a mai

Kálvin tér és Újpest között.19. 1866. Megnyílt a budapesti Állatkert.29. 1541. I. Szulejmán török serege csellel elfoglalta

Buda várát, s rá három napra a dzsámiváalakított Nagyboldogasszony templombanhálaadó istentiszteletet tartott.

SZEPTEMBER8. 1566. Zrínyi Miklós gr., miután minden segítség

nélkül egy hónapig védte Sziget várát,megadás helyett katonáival kitört a rommálõtt erõdítménybõl és hõsi harcban elesett.

29. 1891. Megalakult Budapesten a Magyar TuristaEgyesület.

25–29. 1931. A Sarló-mozgalom elsõ országos kong-resszusa Pozsonyban.

OKTÓBER1941. Illyés Gyula szerkesztésében megindult a

Magyar Csillag címû folyóirat.

x = született, † = meghalt

x 1566. Báthory András (Somlyó) bíboros, Erdélyfejedelme († Csíkszentdomokos, 1599.okt. 31.)

x 1716. Székely László (?) erdélyi földbirtokos,naplóíró († Nagyszeben, 1772.)

x 1816. Lukács Dénes (Nagyvárad) honvédtiszt, amagyar tüzérség megteremtõje († Nádud-var, 1868. ápr. 1.)

x 1841. Dreher Antal (Bécs) sörgyáros, a magyarsörkartell megszervezõje († Bécs, 1921.aug. 6.)

JANUÁR6. x 1766. Fazekas Mihály (Debrecen) költõ, botani-

kus († Debrecen, 1828. febr. 23.)10. x 1891. Karácsony Sándor (Földes) pedagógiai és

filozófiai író († Bp., 1952. febr. 23.)12. x 1866. Újhelyi Imre (Dunapataj) mezõgazda, ál-

latorvos, a korszerû szarvasmarha egyikmagyarországi megteremtõje († Magyaró-vár, 1923. márc. 21.)

85

Honismereti évfordulónaptár 2016.

13. x 1916. Jánosi Ferenc (Sárospatak) levéltáros, ref.lelkész, „a helytörténeti krónikaíró moz-galom” egyik vezetõje († Bp. 1968. szept.2.)

26. x 1866. Tangl Ferenc (Pest) orvos, fiziológus (Bp.,1917. dec. 19.)

FEBRUÁR16. x 1816. Váli Ferencné Jókai Eszter (Komárom)

író, Jókai Mór nõvére († Pápa, 1889. máj.7.)

25. x 1766. Kresznerics Ferenc (Ivánc) nyelvész (†Ság, 1832. jan. 18.)

26. x 1891. Kiss Géza (Kákics) néprajzi gyûjtõ, nyelv-járáskutató, ref. lelkész († Pécs, 1947. ápr.28.)

MÁRCIUS9. x 1916. Szõkefalvi-Nagy Zoltán (Kolozsvár) ké-

mikus, kémiatörténész († Eger, 1980. nov.9.)

13. x 1741. II. József (Bécs) magyar király, német-ró-mai császár († Bécs, 1790. febr. 20.)

23. x 1891. Vörös János (Csabrendek) vezérezredes,vezérkari fõnök, honvédelmi miniszter, aSzU-val kötött fegyverszüneti egyezményegyik aláírója († Balatonfüred, 1968. júl.23.)

27. x 1891. Zilahy Lajos (Nagyszalonta) író, publicis-ta († Újvidék,1974.dec. 1.)

29. x 1816. Korizmics (Aggszentpéteri) László(Aggszentpéter) mezõgazdász, agrárpoli-tikus († Kistétény, 1886. okt. 5.)

ÁPRILIS12. x 1916. Herkely Károly (Mezõkövesd) etnográfus

(† Mezõkövesd, 1942. febr. 6.)16. x 1916. Timaffy László (Mosonszentandrás) tanár,

néprajzkutató, a Szigetköz krónikása (†Gyõr dec. 4.)

29. x 1916. Kanyar József (Kaposujlak) levéltár igaz-gató, a Honismereti Szövetség elnöke (†Bp. 2005. január 21.)

MÁJUS3. x 1791. Dembinszky Henrik gr. (Groiy, Krakkói

vajdaság) lengyel katonatiszt, magyarhonvéd tábornok († Párizs, 1864. jún. 13.)

x 1866. Malonyay Dezsõ (Pest) író, mûvészettör-ténész († Bp., 1916. ápr. 22.

4. x 1841. Ráday Gedeon (Pécel) földbirtokos, hon-védelmi miniszter († Bécs, 1883. dec. 26.)

7. x 1766. Budai Ézsaiás (Pér) történetíró, klasszi-ka-filológus, ref. püspök († Debrecen,1841. júl. 14.)

11. x 1841. Pauler Gyula (Zágráb) történetíró, fõlevél-tárnok († Badacsonytomaj, 1903. júl. 6.)

JÚNIUS5. x 1891. Lóczy Lajos (Bp.) geológus († Rio de Ja-

neiro, 1980. jún. 9.)12. x 1891. Fekete Lajos (Tardos) turkológus, törté-

nész († Bp., 1969. máj. 16.)14. x 1566. Borsos Tamás (Marosvásárhely) diploma-

ta, utazó († Marosvásárhely, 1634. ápr. 8.)

18. x 1866. Korányi Sándor (Pest) belgyógyász (†Bp., 1944. ápr. 12.)

28. x 1916. Árvay József (Brassó) nyelvész, levéltáros(† Sepsiszentgyörgy, 1975. jan. 16.)

30. x 1741. Batthyány Ignác gr. (Németújvár) gyula-fehérvári r. k. püspök, a Batthyáneum lét-rehozója († Kolozsvár, 1798. nov. 17.)

JÚLIUS

15. x 1916. Penavin Olga (Debrecen) nyelvész, folk-lorista († Szabadka, 2001. okt. 25.)

17. x 1916. Nagy Jenõ (Kolozsvár) etnográfus († Ko-lozsvár, 1996. szept. 12.)

SZEPTEMBER

2. x 1916. Jakó Zsigmond (Biharfélegyháza) törté-nész, levéltáros († Kolozsvár, 2008. okt.26.)

10. x 1841. Telegdi Roth Lajos (Brassó) geológus (†Bp., 1928. ápr. 16.)

12. x 1891. Róheim Géza (Bp.) etnográfus, pszicho-analitikus († New York, 1953. jún. 7.)

21. x 1791. Széchenyi István gr. (Bécs) reformpoliti-kus, az MTA megalapítója († Döbling,1860. ápr. 8.)

26. x 1741. Benyovszky Móric Ágost (Verbó) utazó,emlékiratíró († Madagaszkár, 1786. máj.24.)

OKTÓBER

4. x 1866. Bárczy István (Pest) politikus, Budapestfõpolgármestere († Bp., 1943. jun. 1.)

5. x 1866. Garay Ákos (Apáti) festõ, grafikus, etnog-ráfus († Bp., 1952. jan. 25.)

11. x 1891. Herepey János (Kolozsvár) mûvelõdéstör-ténész, etnográfus, régész, muzeológus (†Szeged, 1970. okt. 30.)

12. x 1891. Tulogdy János (Torda) geográfus († Ko-lozsvár, 1979. okt. 1.)

23. x 1891. Palló Imre (Mátisfalva) operaénekes (†Bp., 1978. jan. 25.)

NOVEMBER

9. x 1816. Kovács János (Szeghalom) természettu-dós, a magyarországi tudományos bar-langkutatás elõfutára († Szalacs, 1906.dec. 7.)

16. x 1841. Kossuth Ferenc (Pest) mérnök, politikus,miniszter (†Bp., 1914. máj. 25.)

19. x 1841. Schulek Frigyes (Pest) építész, mûegyete-mi tanár († Balatonlelle, 1919. szept. 5.)

DECEMBER

14. x 1891. Szentimrei Jenõ (Arad) író, újságíró, szín-házigazgató († Csucsa, 1959. szept. 2.)

21. x 1866. Tömörkény István (Cegléd) író († Szeged,1917. ápr. 24.)

27. x 1916. Márton Gyula (Nagymon) nyelvész, egye-temi tanár († Kolozsvár, 1976. ápr. 4.)

Összeállította: Halász Péter

86

Alföldy Gábor: A mándoki Forgách-kastély és kert-je. Mágus K. Bp. 2013. 112 old.

Balázs Géza – Grétsy László: Helyneveink érde-kességei, tanulságai, népi magyarázatai. Egy pályázatlegjobb darabjai. Válogatás a Nemzeti Erõforrás Minisz-térium és az Anyanyelvápolók Szövetsége anyanyelvipályázataiból. Tinta Könyvkiadó. Bp. 2013. 332 old.

Bartha Dénes: A Sóstói-erdõ. Nyírerdõ Nyírségi Er-dészeti Zrt. Nyíregyháza. 2013. 624 old.

Bányai Viktória – Fedinec Csilla – KomoróczySzonja Ráhel – Nagy Béla: Zsidók Kárpátalján. Törté-nelem és örökség a dualizmus korától napjainkig.Aposztróf K. Bp. 2013. 543 old.

Bécsi Napló. Az ausztriai magyarok lapja. Fõszerk.:Deáky Ernõ. Bécs 2015. 3. 12 old. – A tartalomból:Buday Ernõ: Példás hagyományápolás Kassán; BodzásGergely: Magyar cserkészszövetségek Bécsben; Pomo-gáts Béla: A trianoni tragédia; Varga Sándor: Szlovákiaráteszi kezét a bencés vagyonra; C. Tóth János: Emléke-zés a przemysli erõd elestére; Fehér Márta: Közösségikonfliktusok Vajdaságban; Zakar Péter: Széchenyi Ist-ván gróf és Lonovics József püspök barátsága.

Bodnár István: Az utolsó konflishajtó. Barangolá-sok, interjúk, tárcák. Örökségünk Kk. Nyíregyháza.2014. 299 old.

Bokor Zsuzsa: Testtörténetek. A nemzet és a nemibetegségek medikalizálása a két világháború közötti Ko-lozsváron. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. Kolozsvár2013. 255 old.

Czégényi Dóra (vál. és sajtó alá rend.): A mágikuserejû pap. Szerepek és helyzetek. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Emberek és kontextusok 11. Kolozsvár 2014.548 old.

Csángó Tükör. Moldvai Magyar Kulturális folyó-irat. Fõszerk.: Tampu (Compoly) Stelian. Kiadja a Laka-tos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület. Bp.2015. 38. sz. 28 old. – A tartalomból: Tampu (Compoly)Stelian: A hûség ára; Kapalo A. James: A moldvai csán-gók: ’nemzeti kisebbség’ vagy ’helyi etnikum’?; IancuLaura: Három vers (Kihûlten, A sorból írok, Magán-mondás); G. Pataki András: Köszönet, Mester! PulikaGizella – Ábrahám Judit: A nagy üdõ; Lakatos Demeter:Egy nép; Cs. Bogdán Tibor: Miért pont Csángóföld?(6);Kóka Rozália: Válásom története; Ferenc Imre:Csángók; Gyöngyössy Lajos: Válaszokra várva; IancuLaura: Világkép a nyelvben.

Darcsi István – Donát Tamás: Veszprém két válasz-tás között 2010–2014. Kiadja a Veszprém Televízió Kft.Balatonfûzfõ 2014. 82+16 old.

Deáky Zita – Smidt Bernadett (szerk.): Emlék, em-lékezet, életút. ELTE BTK Néprajzi Intézet. 2014. 314old.

Duma-István András: A csángók világa – hegyek,vizek, tátosok. Szerk.: Sántha Attila. Zelegor Kiadó.Kézdivásárhely 2015. 127 old.

Ecclesia Agatha. A 250 esztendõs perenyei templomtanulmánykötete és népének hanglemezei. Szerk.: dr.Medgyesy S. Norbert. Magyar Napló. Bp. 2012. 502 old.

Elek Emil: Folyók, tavak varázsa – Szabolcs-Szat-már megye. Los Lobos Del Rey Kft. Nyíregyháza 2014.100 old

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel. szerk.: Deák László. Kolozsvár 2015. 3. 44old. – A tartalomból: Deák László: Az Erzsébet-zászlótólaz országzászlóig; Kiss Tibor: A Budvár-Csicser tanös-vény; Balázs Katalin: Felnõtt korra is megmarad az él-mény – gyermekkacaj a hegyen, hasadékban, a várban;Daday Emese: Két Sólyomkõ fotós túra; Kovács Leven-te: Alcsík nevezetességei – honismereti túra; Sófalvi Ist-ván: Rivaldafényben: Szent László könnye, dr. KovácsLehel István: Felhõk és határviták Szászvolkányban; Zi-lahi Ildikó Katalin: Kora tavaszi nap Rapsonné váránál;Macalik Ernõ: Gyógynövény-kalendárium: Virágok ha-va; dr. Polgárdy Géza: Heppes Miklós az EKE harmadikelnöke; Csortán Ferenc: Építészeti látnivalók a Só-vidéken 2.; Bartók Attila: A Pietrele Doamnei-RarãuTermészetvédelmi Terület [Ráró-hegység, Keleti-Kárpá-tok]; Jánosi Csaba: A tusnádi Nádasfürdõ; Asztalos La-jos: Földrajzi nevek – Magyar név, idegen név XXXV.;Bélfenyéri Gábor: Barangolás nyár eleji gombáink vilá-gában.

Erdélyi Múzeum. A szám szerkesztõje Tánczos Vil-mos. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Elnökségének, Böl-csészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog-,Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályai-nak közlönye. Kolozsvár 2015. 2. 264 old. – A tartalom-ból: Tekei Erika: Mitikus lények és mesehõsök államosí-tása – Népmese, meseátdolgozás, mûköltészeti mese –meseviták az 1940-es évek végén és az 1950-es évek el-sõ felében; Bálint Péter: A dalbetétes mesék her-meneutikája; Tasnády Erika: A (nép)dal: a nemzeti iden-titás hordozója – A széki énektilalmak margójára; NagyZsolt: „Ha így tenne minden megye…” – gyümölcster-mesztési törekvések Csík vármegyében 1876–1918 és1940–1945; Zsigmond Júlia: Élettörténeti párhuzamokegy református ébredési mozgalom nyomán létrejött bib-liaórás közösségben; Lõrinczi Tünde: Reflexiók az erdé-lyi és budapesti romák új vallásos kultúrájáról; SzikszaiMária: Egy szerzetesi közösség fényképezési gyakorla-ta; Blos-Jáni Melinda: Emberek a felvevõgéppel 1945 –1989 között: amatõr filmkészítés a szocialista mindenna-pi életben; Bitay Enikõ: Fõtitkári jelentés az ErdélyiMúzeum-Egyesület 2014. évi munkájáról.

Fabó Beáta – Anthony Gall: Napkeletrõl jöttem,nagy palotás rakott városba kerültem: Kós Károly világa1907 – 1914. Budapest Fõváros Levéltára. Bp. 2013. 183old.

Feischmidt Margit (szerk.): Nemzet a minden-napokban. Az újnacionalizmus populáris kultúrája.L’Harmattan Kiadó. Bp. 2014. 473 old.

Fleck Gábor – Szuhay Péter: Kérdések és válaszoka cigányságról. Napvilág K. Bp. 2013. 174 old.

Furu Árpád: Kalotaszeg népi építészete. Exit Ki-adó. Kolozsvár 2012. 100 old.

Guttmann Miklós: Nárai nyelvi múltjából. KiadjaNárai Község Önkormányzata – Náraiért Egyesület –

87

Honismereti Bibliográfia

Szépliliom Alkotó és Közösségi Ház. Nárai 2014. 164old.

Harangozó Imre: Radna fényes csillaga…. Amáriaradnai kegyhely néprajzáról. Fríg Kiadó. Békés-csaba 2015. 120 old.

Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Év-könyve 26. Szerk.: Bereczki Ibolya-Nagyné Batári Zsu-zsanna–Sári Zsolt. Szentendre 2014. 344 old. – FlóriánMária: Múltidézõ; Morvay Judit: Referátum a Szatmári-tájegységrõl; H. Csukás Györgyi: A Bakony, Bala-ton-felvidék tájegység története a megvalósulásig;Kemecsi Lajos: A felföldi mezõváros tájegység a Sza-badtéri Néprajzi Múzeumban; Cseri Miklós – Sári Zsolt:A 20 századi változások kutatásának eredményei a Sza-badtéri Néprajzi Múzeumban; Szigethy Zsófia: Kocka-házból tisztaház – bükkzsérci esettanulmány; HajnáczkyTamás: A tibolddaróczi barlanglakások felszámolása,avagy nem cigányok a CS-lakás programban; Vass Eri-ka: Az Erdély épületegyüttes kapcsán végzett kutatás2014. évi eredményei; Szûcs Brigitta: Az Erdélyi Nép-rajzi Múzeum szabadtéri kiállítása; Nagy Mari – VidákIstván: Csergeványoló kádak a Székelyföldön; TötszegiTekla: Juhtartó gazdaságok a kalotaszegi Mérán; Peti Le-hel: Gazdasági stratégiák és társadalmi viszonyok aKis-Küküllõ vidékén; Kinda István: Adatok a kézdi-szenrtléleki kõfaragáshoz; L. Szabó Tünde: Tanulmány-terv a szennai falumúzeumhoz; Aranyos Sándor: A nép-rajzi gyûjteménytõl az ökomúzeumig – A Szennai Skan-zen középtávú fejlesztési lehetõségei a 21. szd.-ban;Knézy Judit: Élet egy nagykorpádi talpas, zsúpos házban1920-30; Sási János: A nagykorpádi lakóház szennaiszabadtéri néprajzi gyûjteményben; Szigeti Éva: Az idõ abarátunk – a Göcsei Falumúzeum elmúlt néhány és kö-vetkezõ pár évének története; Varju András: Fejlesztésikoncepció 2014–2014: Göcsi Falumúzeum; BereczkiIbolya: A háború elõtt – háború után – A Nagy Háborúlenyomatai a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításai-ban; Nagyné Batári Zsuzsanna: Frontkarácsonyok; Ara-nyos Sándor – Faár Tamara – Bárány Éva – Kovács Zsu-zsa – Sári Zsolt – Szigethy Zsófia: Bárány Éve a Skan-zenben – „Több, mint gondolnád”.

Horváth Antal: Chernelházadamonya a történelemszélárnyékában. Martinus K. Szombathely 2014. 536old.

Indulj el egy úton – Kallós Zoltán. Szerk.: BereczkiIbolya. Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Szentendre 2015.143 old. – Állomások az úton – Válaszúttól Válaszútig,Gyûjtõúton, Színterek, Társak az úton – akikkel a közösügy összeköt, Kolozsvár – a hely, Társak az úton – arc-képek, vallomások, A filmezés vonzásában, A Balladákkönyve, Termés, Ajánlólevél – határtalanul, önzetlenül,Gyûjteménygyarapítás – másként; A hatalom ellenében;Kallós Zoltán és a táncházmozgalom; Múzeum születik,Válaszút 1992 után, Válaszút ma, Kallós Zoltán a maimagyar kultúrában.

Kemény Attila: A társas élet szokásai a töki szõlõhe-gyen. Töki Helytörténeti Füzetek 2. Kortárs Képzõmûvé-szetért 2004 Alapítvány. Tök 2015. 61 old.

Kovács Gyõzõ Gyula: Veszprém idõjárása és ég-hajlata III. Idõjárási szélsõségek, elemi csapások(1890–1895). Veszprémi Szemle könyvek 8. Veszprém2013. 288 old.

Könczei Csongor (szerk.): Erdélyi magyar táncmû-vészet és tánctudomány az ezredfordulón I-II. Nemzeti

Kisebbségkutató Intézet. Kolozsvár 2010. 131 old. és2014. 195 old.

Kõrösi Csoma Sándor – Az igazság keresése. A 26.Kõrösi Csoma Sándor Napok (2014) elõadásai. Szerk.:Gazda József, Szabó Etelka, Ferencz Attiláné Szõcs Éva.Kiadja a Kõrösi Csoma Sándor Közmûvelõdési Egyesü-let. Kovászna 2015. 607 old. – A tartalomból: CsájiLászló Koppány: Fölszállott Robinson pávája – Folklór,folklorizmus és „elit kultúra” a diskurzuselemzés tükré-ben; Bérczi Szaniszló: A fogalomfejlõdés szerepe a ma-gyar nyelv kialakulásában; Hoppál Mihály: Történeti tu-dat és a folklór igazsága; Czeglédi Katalin: Nyelvünk ésõstörténetünk – régi-új álláspont a földrajzi nevek tükré-ben; Körtési Péter: Bolyai; Bárdi László: Eleink bölcsõje– a magyarok lehetséges eredete; dr. Nagy Lajos: KõrösiCsoma Sándor nemzetségérõl, szülõfalujáról a korabelianyakönyvek tükrében; Kubinyi Anna: A Csoma sírem-lék megújhodása; Viziné Debreczy Ildikó: Az igazság ke-resése, mint Kõrösi Csoma Sándor személyiségénekmeghatározó vonása; Irimiás Balázs: Csoma napiskolaZanglában; Szatmári Botond: A magyar nyelv védelmé-ben; Obrusánszky Borbála: A székely napbanézés keletipárhuzamai; Sudár Balázs: Attila és az Árpádok; AradiNóra: A székelyek eredete és hagyományaik I.; SánthaAttila: Campo Chigla a Csíki Székely Krónika tükrében;Somfai Kara Dávid: Török népek nyomában Észak-Ti-betben; Záhonyi András: Miért fontos számunkra a su-mér nyelv tanulmányozása – Digitális sumér-akkád-magyar szó- és jeltár; M. Lezsák Gabriella: Attila sírja –a folyómederbe temetés motívuma; dr. Hidán Csaba: Ahonfoglaló magyarok és a közelharc; Czakó Gábor: Juli-ánusz rejtett üzenetei; Fehér András: Méretek és ará-nyok a szent koronán és a koronázási jelvényeken; LázárKatalin: Kereszténység elõtti hiedelemmotívumok a ma-gyar népi mondókákban; Bernád Ilona: Hagyományunkigazsága a gyermekáldásban; Barta Zsolt: A tatárjáráslegendáriuma; Halász Péter: „Édes hazám mit vétet-tem?” – a madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára;Nagy Mari – Vidák István: Türkmén imanemezek;Bartha Júlia: A keletkutató Györffy István; Zajti Ferenc:Zajti Ferenc õstörténet kutató, festõmûvész, író életrajza;Szabó Levente: Magyarok nyomai Moldáviában – szkítiaI.; Bobay István: 19. szd.-i magyar emlékek a Hawaii--szigeten – Jajczay József magyar huszár élettörténete ésegyéb magyar vonatkozások;

Majdán János: A közlekedés története Magyaror-szágon, 1700–2000. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.2014. 244 old.

Mészáros utca 48. Fejezetek a Duna Televíziótörténetébõl. Szerk.: Medgyesi Gabriella, Pintér Judit.Krea-TV Kulturális Szolgáltató Kft. 2013. 440 old.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2015. 3. 22 old. –A tartalomból: Oláh-Gál Elvira: Radinában Budapestena XIX. Csángó Bálon; Albertné Révay Rita: Keresztszü-lõ–tanár találkozó, 2015; Sántha Attila: A Moldva névrõlés Ómoldva 1211-es említésérõl; Perka Mihály: Gyöke-rek; Iancu Laura: Vallás Magyarfaluban; Halász Péter:A gabonafélék hagyományos termesztése a moldvaiCsángóföldön; Mohay Tamás: Bevezetõ szavak NyisztorTinka könyvbemutatójához; Faragó József: Ballada-éneklés a moldvai csángóknál.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2015. 4. 22 old. –A tartalomból: Koncsol László: Magyar Örökség-díj Jáki

88

Sándor Teodóznak; Iancu Laura: A cseh, aki magyar;Sántha Attila: A milkói püspökség a szászok történeti tu-datában; Perka Mihály: Gyökerek; Iancu Laura: VallásMagyarfaluban; Halász Péter: A gabonafélék hagyomá-nyos termesztése a moldvai Csángóföldön; NyisztorTinka: [Erdélyi Zsuzsanna] emléke legyen áldott!; Ha-rangozó Imre: „Az jutott osztályrészül. hogy imaasszonylegyek…” – búcsú Erdélyi Zsuzsannától.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2015. 6. 22 old. –A tartalomból: Ferencz Gabriella – Fekete-Kászoni Rita:Székely diákok moldvai látogatása; Oláh-Gál Elvira:Mária oltalma alatt – Csángómagyarok a csíksomlyóibúcsún; Nyisztor Ilona: Az V. Pusztinai Szavalóverseny;Perka Mihály: Gyökerek; Iancu Laura: Vallás Magyar-faluban; Halász Péter: A gabonafélék hagyományos ter-mesztése a moldvai Csángóföldön.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2015. 7. 22 old. –A tartalomból: Halász Péter: Nyitva van az Aranyka-pu…! [Pozsony Ferenc köszöntése]; Tánczos Vilmos:Újabb adatok Petrás Incze János életpályájához; IancuLaura: Vallás Magyarfaluban; Tímár Karina: Egypusztinai siratás és halottbúcsúztató; Halász Péter: A ga-bonafélék hagyományos termesztése a moldvai Csángó-földön.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2015. 9. 22 old. –A tartalomból: Nyisztor Ilona: 25 éves a pusztinai fiata-lok táncegyüttese; Tánczos Vilmos: Újabb adatok PetrásIncze János (1803–1886) életpályájához; Sántha Attila:A harmadik bizánci hadtest az 1167-es, Magyarországelleni háborúban; Perka Mihály: Gyökerek; Iancu Lau-ra: Vallás Magyarfaluban, Halász Péter: A gabonafélékhagyományos termesztése a moldvai Csángóföldön;Széffedin Sefket Bey: Csángóországban, az õsi magyar-ság nyomán.

Nagyhalász krónikája. Kiadja a város képviselõtes-tülete. Nagyhalász 2013.324. old.

A Népfõiskolai Collegium Csángóföldön V. Dió-szén, Gajdár, Máriafalva, Pokolpatak, Szászfalu. Szerk.:Úrházy-Kis Stella Beáta.MNC Bp. 2015. 212 old. A tar-talomból: Nagy Lenke: Elõszó; Iancu Laura: Este a falu-ban; Kis Boáz: Virradatra várva; Nyisztor Tinka: Válasz-tások Pusztinában; Halász Péter: Csángó sors – magyarsors; Harangozó Imre: Régi dolgokban élünk… – Adalé-kok a moldvai magyarok népmûvészetének vizsgálatá-hoz; Márton Attila: Moldvai csángók, magyarok; BálintMózes: Találkozások – moldvai csángómagyarok szál-láshelyén; Csoma Gergely: Moldvai vándorszínészek;Gondos Béla: Hazatérõ szeretettel; Demse Márton: Nesírj, anyám!; László Ildikó: Régi dallamok, elhalkultimádságok nyomában; Cs. Bogdán Tibor: FaluturizmusMoldvában; Gyurka Valentin: Az ember nem megy csakúgy világgá!; Kalmár Júlia: Egészségügyi ismeretek;Bodrogai Gyuláné: Magyar oktatási program Csángóföl-dön; Kelemen Gábor: Értékmentés – életmentés; ÁrusCsongor László: A moldvai református misszió kezdete;Antal Eduárd Emanuel: Rekreációs tevékenység Forró-falván; Pál László: Alapismeretek a családi gazdálko-dásról; Iancu Laura: Újabban.

A Nép-vének tanácsa. A szöveget gondozta: Haran-gozó Imre. Kiadja Újkígyós Város Önkormányzata.2014. 134 old. – Az 1842. évi községi rendszabályokból

és a Nép-vének Gyûlésének jegyzõkönyveibõl megis-merkedhetünk a XIX. századi Újkígyós mindennapjai-val.

Nyárády Mihály: A nagybányai Horthy-család sza-bolcsi három nemzedéke. Nemzeti Örökség Kiadó. Onga2013. 57 old.

Nyisztor Tinka: Hétköznapok és ünnepnapok. Amoldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája. KJNT.Kolozsvár 2013. 247 old.

Oláh-Gál Elvira: A moldvai magyarokról. Ripor-tok, interjúk, tudósítások. Szerk.: Mirk Szidónia-Kata.Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2014. 254 old. – Ha-lász Péter Ajánlásával.

Ökrész Károly: Együtt másfél évszázadon át. Atemerini zsidók története. Temerini MúzeumbarátokEgyesülete. 2013.

Örökség és küldetés. Bencések Magyarországon1-2. Szerk.: Illés Pál Attila és Juhász Laczik Albin OSB.Kiadja a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munka-közösség. Bp. 2012. 1333 old.

Örsi Julianna: Parasztvilág. A vidéki társadalomkapcsolatrendszere. Túrkevei Kulturális Egyesület.2015. 312 old.

Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végren-delete 1762. Kiadásra elõkészítette Hermann István ésJakab Réka. Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31.MNL Veszprém Megyei Levéltára. 2013. 144+64 old.

Paládi-Kovács Attila: Munkák, emberek, hiedel-mek a Bódva mentén. Életmód és tradíció 11. MTABTK. Bp. 2013. 259 old. és 70 kép.

Paládi-Kovács Attila: Népek, térségek, hagyomá-nyok. Akadémiai. Bp. 2015. 323 old.

Papp István: A magyar népi mozgalom története1920–1990. Jaffa Kiadó. Bp. 1912. 282 old.

Papp Izabella: Törvényen kívül. Budapesti kitelepí-tések Jászboldogházán. Bodod Bt. Budaörs 2013. 260old.

Papp Sándor: Nyíregyházi bokortanyák: Rókabo-kor. Városvédõ Egyesület. Nyíregyháza 2013. 31 old.

Parragi László (összeáll.): 545 év a magyarság szol-gálatában. A Svájci Keresztény Magyar MunkavállalókSzövetségének 55 éve. Zürich. 2014. 469 old.

Partium. A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ ésEmlékhely Társaság Honismereti Lapja. Szerk.: DukrétGéza. 2014. 1. 32 old. – A tartalomból: Péter I. Zoltán: Anagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban; Ujj Já-nos: Szántay Lajos, az aradi mûépítész; Emõdi Tamás: Aberei református templom és falképe; Fazekas Lóránd: Anagykárolyi Károlyiak címerei; Dukrét Géza: XIX.Partiumi Honismereti Konferencia; Dukrét Géza: Húsz-éves a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és EmlékhelyTársaság; Galgóczi Starmüller Géza: Nagykároly és kör-nyéke egykoron; Csorba Csaba: Mentsük meg múltunkemlékeit!; Matekovits Mihály: Minoriták 310 éve Ara-don, a közjó szolgálatában.

Partium. A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ ésEmlékhely Társaság Honismereti Lapja. Szerk.: DukrétGéza. 2014. 2. 32 old. – A tartalomból: Olasz Angéla:Emlékezés Dózsa Györgyre és az 1514-es paraszthábo-rúra; Gaál György: Erdély történészeinek példaképe volt– Kelemen Lajos halálának félszázados évfordulójára;Kupán Árpád: Nagy István 1848/49-es szabadságharcosmártír lelkész emlékének idézése; Dukrét Géza: V.

89

Isaszegi Nemzetközi Konferencia – az 1848–49-es sza-badságharcról másképpen; Szendrõ Dénes: Az isaszegicsata hõsei és emlékhelyei; Dukrét Géza: Egy elsõ világ-háborús emlékmû újraavatása; Bíró Rozália szenátoremlékezõ beszéde; Ujj János: Aradi elsõ világháborúsemlékmûvek, emlékhelyek; Sárközi Zoltán: Thália mun-dérban – a színház hadbavonul; Kordics Imre: Elsõ vi-lágháborús emlékjelek a váradi temetõkben; Kovács Ro-zália: Egy XVIII. sz.-i nemesasszonyra [Ketzely Rozá-lia] emlékezünk; Dukrét Géza: Örökségvédelem – ha-gyományápolás – értékteremtés; Mihálka Zoltán: Ke-resztutak tájainkon; Deák József: Világháborús emlék-mûvek Borossebesen; Makai Zoltán: Egy kiállítás mar-gójára – Szemelvények az erdélyi és partiumi vasútépí-tés történetébõl; Kupán Árpád: Végsõ búcsú BaloghFãrcaº Piroskától.

Partium. A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ ésEmlékhely Társaság Honismereti Lapja. Szerk.: DukrétGéza. 2015. 1. 32 old. – A tartalomból: dr. Varga Sándor:A levegõ lovagjai az elsõ világháborúban; Olasz Angéla:In memoriam Gábor Áron; Miskolczy Lajos: Az otrontóiütközet és a cattarói matrózfelkelés az I. vh.-ban; BokorIrén: Budai Ézsaiás tudós professzor; Csorba TeréziaMária: Kazinczy fogságának évfordulójára; Pusztai Ot-tó: A Tisza család; Vanek Ferenc: Mártonfi Lajos, egyszilágysomlyói származású tudós tanár; Kovács Rozália:Emlékezünk [a Nagy Háborúra] – egy kiállítás margójá-ra; Dukrét Géza: Búcsú Kardics Imrétõl; Dukrét Géza:XX. Partiumi Honismereti Konferencia; XVII. CivilAkadémia, 2014, Drávaszög.

Pál Elõd: A csíki síiskola története. Csíkszereda Ki-adóhivatal. Csíkszereda, 2010. 176 old.

Pászti Péter: Kaposvár rövid története. Magánki-adás. Kaposvár 2013. 161 old.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene.KJNT Kolozsvár 2012. 485 old.

Péter I. Zoltán: A nagyváradi vár építészettörténete.Partiumi füzetek 78. Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõés Emlékhely Társaság – Varadinum Script Kiadó.Nagyvárad 2014. 104 old.

Pintér György: Hegyháti krónikák. 4 történelmi„regényke” a Vasi Hegyhát „zivataros századaiból. Szer-zõi kiadás. Gersekarát. 2014. 233 old.

A Polgármester és Városa – dr. Komjáthy László(1911–1929). Szerk.: Csiszár Miklós. Kiadja VeszprémMegyei Jogú Város Önkormányzata. Veszprém 2014.128 old. – Földesi Ferenc: A polgármester, dr. KomjáthyLászló; Csiszár Miklós: A Polgármester városa – Veszp-rém.

Polner Zoltán: A magyar Faustok. Ördöngösök aszegedi nagytájon. Rauter Könyvkiadó Nyomda. Csong-rád 2014. 94 old.

Pontosan, szépen. Almási István 80. születésnap-jára. Szerk.: Salat-Zakariás Erzsébet. Mega Könyvki-adó. Kolozsvár 2014. 549 old. – A tartalom: Salat-Zakariás Erzsébet: Pontosan, szépen…; Pozsony Fe-renc: Almási István 80 éves; Cuceu, Ion: Almási István –prietenul meu octogenar [A. I. – nyolcvanéves barátom];Domokos Mária: Domokos Pá Péter és Jagamas Jánoslevelezése; Berlász Melinda: „Tanítványom, barátom –Ligeti György.” Veress Sándor és Ligeti György megúju-ló kapcsolata Ligeti emigrációjának elsõ éveiben(1956–1958); Florea, Vergiliu: Simeon Mangiuca încorespondenþã cu Moses Gaster [S. I. és M. G. levelezé-

se]; Bónis Ferenc: Rózsavölgyi utolsó társa – Emlékezõsorok Alberti Rezsõ zenemûkiadóról; Cuceu, Maria –Salat-Zakariás Erzsébet: Ami a román folklór és etnog-ráfia általános bibliográfiájából kimaradt – TeofilBugnariu és a magyar kiadványokban elõforduló románetnográfiai és folklórtémák bibliográfiája; Taloº, Ion: Unmoment important din istoria Folkloristicii franceze:Colecþia Hyppolithe Fortoul ºi Jean-Jacques Ampere [Afrancia folklór történetének fontos gyûjteményérõl; ];Iosif, Corina: Ucenicul etnolog: despre o cercetare deteren în comuna Certeze din Þara Oaºului [Egy kezdõnéprajzos kutatása Avasújfaluban]; Paksa Katalin:Népzenetörténeti tabló a vajdasági jeles napok-idõszak-ok dallamairól; Barabás László: Egy székely betlehemesjáték halála és feltámadása; Gergely Zoltán: A magyarkarácsonyi kántálás kutatástörténete; Berindei, Cos-mina-Maria: Semnele sfârºitului lumii în culturatradiþionalã româneascã [A világvége jelei a román nép-hagyományban]; Halász Péter: Bátyám János piros vé-re… Avagy: hogyan terem a ballada?; Rudasné BajcsayMárta: Szöveg és dallam együttese a népballadában „Ahalálraítélt húga” ballada adott dallamtípushoz tartozómelódiákkal énekelt változatai alapján; Balázsi Dénes:Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikómentérõl; Szalay Zoltán: A csíkszentdomokosi zenekar;Lázár Katalin: Romániai magyarok dallamos népi játé-kai az MTA BTK Zenetudományi Intézet gyûjteményé-ben; Cristescu, Constanþa: Folclor muzical din Bucovinacules de Alexandru Voievidca la începutul sec. XX. [A.V. által gyûjtött zenefolklór Bukovinából a XX. szd. ele-jérõl]; Sipos János: A török népek közös zenei rétegeirõlés a kirgiz sirató stílusról; Drãgan, Elena Hlinka: Oanchetã etnomuzicologhicã satele din jurul Clujuliu[Népzenei kutatások Kolozsvár környéki falvakból];Salat-Zakariás Erzsébet: Fonó, tánc szerelem Székely-földön és a moldvai csángók körében; Kürti László: Akalotaszegi legényes felfedezése és világkörüli útja;Gejeu, Zamfir – Todorescu, Florian: Cãluºul ºi Cãluºe-rul – paralelã structuralã [A „calusul” és a „caluserul”népi táncok közti párhuzamok]; Benedek Tibor Magor:A városi táncházak kapcsán felvetõdõ kérdések.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2014. 3. 80 old. – A tartalomból:Kokes: Fõhajtás a [II. vh-ban elesett] magyarok emlékeelõtt; Csémy Lajos kitüntetése; DA: A Lengyel-MagyarBarátság Napja; Dédinová Mária: Ne nézzük tétlenülnemzetünk fogyását!; Tarics Péter: Bajnok István emlé-kének; Kiss László: Jan Nepomuk Czermak pesti évei;kjz: Csáky szorgalmazza, hogy Esterházy hamvait vi-gyék Szlovákiába; H. Tóth István: A csehországi hunga-rológia és a tehetséggondozás kapcsolatáról; OzogányErnõ: Mikoviny Sámuel – tanár, tudós, térképész; ifj.Kokes Zoltán: Szilárd Leo: fizika és politika; OzogányErnõ: Steinschneider Lilly, az elsõ magyar égi lovag; ifj.Kokes Zoltán:Dózsa György parasztfelkelése; Kokes Já-nos: A 20. Prágai Könyvvásár díszvendége: Magyaror-szág; Lacza Tihamér: A Szlovákiai Magyar Kultúra Mú-zeuma; Zdárova Elza: A budapesti New York Kávéház;Farkas Éva: Új magyar étterem Prágában.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2014. 4. 80 old. – A tartalomból: kjz:Emlékezés Mírovban [Esterházy Jánosra]; PT: BredárGyula [az egykori prágai Károly Egyetem magyar tan-

90

székének ny. tanára] köszöntése; Kiss László: Morvaor-szágtól Pestig: Zlamál Vilmos, a pesti Állatgyógyintézetigazgatója; Sólymos Karin–Havran Kati-D. Rácz Éva:Magyar fesztiválok Szlovákiában – Gombaszög, Martos;Palágyi István György: Palágyi Menyhért – tudományfi-lozófus, természettudós. esztéta; Ozogány Ernõ: Máriafõhadnagy – Lebstück Mária igaz története; kjz: 100 évetört ki az I. vh.; ifj. Kokes Zoltán: Lajta Monitor Múze-umhajó; ifj. Kokes Zoltán: Tolnay Klári 100; Lacza Tiha-mér: A komáromi Selye János Egyetem; H. Tóth István:150 éve született Madách Imre; Kovách András: A budaiVárkert Bazár.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2014. 5. 80 old. – A tartalomból: kjz:[A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét]kapta [Rákóczi Anna] a [Cseh- és Morvaországi Magya-rok Szövetsége] elnöke; Kecskés Katalin: Mûvelõdésitábor 2014; kjz: Megemlékezés az aradi vértanúkról;Kokes János: A brünni Kazinczy Ferenc Diákklub meg-alakulásának 45. évfordulója; Kiss László: Erdély szülöt-te a morva egészségügy csúcsán: Kolozsvári Jordán Ta-más; MS: Orbán: Bátran kell képviselni Magyarországot;Kovács András: Magyarország visszaszerezné elveszett[Seuso] kincseit; Ozogány Ernõ: Magyarország legna-gyobb Jancsija – Margittai Neumann János; AmbrusTünde: Morzsák a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub tör-ténetébõl; Kovács András: A hortobágyi tankcsata;Lacza Tihamér: Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet;ÚSZ: Újjáépült a Puskás Ferenc Stadion.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2014. 6. 80 old. – A tartalomból:Kokes János: Radnóti új emléktáblát kapott Liberecben;kjz: Magyar kulturális napok öt [csehországi] városban;Ondrejèák Eszter: Szabó Lõrinc, Anton Straka magyarbarátja; Kiss László: Báthory Erzsébet, a „csejtei rém”;Kovács András: Ülésezett a MÁÉRT és a Diaszpóra Ta-nács; MST: negatív folyamatok a felvidéki magyarságkörében; Ozogány Ernõ: A Nílusi-népek „holdleánya –Sass Flóra fantasztikus életútja; Ozogány Ernõ: Alma ésa fája: Duka Zólyomi Norbert és Duka Zólyomi Árpád;Kokes János: Hranice, a legnagyobb morvaországi ma-gyar temetõ; Lacza Tihamér: A Pozsonyi Casino; H.Tóth István: Mûvelõdéstörténeti barangolások karácsonyelõtt; ifj. Kokes Zoltán: Magyar „csodák” Fátimában;Palágyi István György: Palágykomoróc és vidéke.

Pro Patria Sára 80. Szerk.: Pintér Judit. MagyarMûvészeti Akadémia. Bp. 2014. 514 old. – A tartalom-ból: Fekete György köszöntõje; Pintér Judit: „Feledhe-ted-e ezeket az arcokat?” – Tanulmánykötet Sára Sándor80. születésnapja tiszteletére; Csoóri Sándor: Sára Sán-dornak születésnapjára; Kósa Ferenc: Sára Sándor kö-szöntése; Lugossy László: Emlékszel, Sándor! Tóth Sán-dor: Köszönjük, hogy megmaradtál turainak; dr. SzabóTamás: Jászberényben mindig itthon van; dr. DobosLászló: E képeken megállt az idõ; Kende János: Tanulniigazándiból Sára Sándortól tanultam; Kisfaludy András:Sára Sándor 80 éves; Mihályfy László: A 80 éves SáraSándor köszöntése; Péterffy András: Nyolcvan dobütés;Szakfû András: Az ember a hatvanas években sokkal lel-kesebb volt – Kiadatlan beszélgetés Sára Sándorral(1972); Csoóri Sándor – Sára Sándor: Gyászba öltözöttcsillag – megvalósulatlan filmterv; Hermann Róbert: A80 huszár történész szemmel; Benke Attila: A rendszer-

váltás elmarad(t); Gelencsér Gábor: Befejezett múlt –Rendszerváltó Sára-adaptációk; Kajtorné Som Erzsébet:Az igazság arcai – Gondolat-töredékek Sára Sándor Avád c. filmjérõl; Pörös Géza: A nemzet napszámosai:Néptanítók; Móser Zoltán: Háborúban nem hallgatnak amúzsák – A Pergõtûz legszebb vallomása; Halász Pé-ter: Szívdobbanások – ráismerések, felismerések SáraSándor „Sír az út elõttem” c. dokumentumfilmjével valóújabb szembesülésem során; Szabó Péter: Lefegyverzettellenséges erõk, avagy magyarok a második világháborúnyugati hadifogolytáboraiban – történész szemmel;Benkõ Levente: Amirõl a levéltári iratkilométerek nembeszélnek – Néhány gondolat Sára Sándor Magyar nõk aGulágon címû filmje kapcsán; Lugossy László: Nehéz-sorsúak; Bognár Zoltán: Csonka-Bereg elcsatolási kísér-lete és tragikus elõzményei (1944–1945); Horváth Mik-lós: 1956 Sára Sándor filmmûvészetében; Juhász Pál: ABábolna jelenség, a Bábolna film és a történelem; BakosEdit: Sára Sándor, a teremtõ ember.

Püski István: Püski Sándor emlékkönyv. Egy legen-dás ember beszédes dokumentumai. Püski Kiadó. Bp.2013. 256 old.

P. Vas János: „Hej, betyárok!” Betyárok a népi kul-túrában. Vitézi Ének Alapítvány. Bp. 2012. 227 old.

Ratkó Lujza (szerk.): Szabolcs–Szatmár–Bereg me-gye népmûvészete. Népmûvészeti örökségünk 10. JósaAndrás Múzeum. Nyíregyháza 2014. 783 old. 900 fény-kép.

Ráduly János: Árpa, árpa learatlak. Hat néprajziközlemény. Editura Silver Tek Kiadó. Marosvásárhely2012. 64 old.

Ráduly János: Csombod vára tündérei. Székely nép-mondák a Kis-Küküllõ mentérõl VI. Erdélyi GondolatKönyvkiadó. Székelyudvarhely. 2015. 52 old.

Ráduly János: Õstörténet és rovásírás. EdituraGarabontzia Kiadó. Marosvásárhely 2015. 44 old.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 1. 24 old. – A tartalomból:Az osszét asztal hagyományos szokásai; dr. Csáky Imre:A Jász és a Kun Kerületek címeres levelei – Mária Teré-zia 1746 –V. Ferdinánd 1839.; Vígh Márta: 110 éve szü-letett dr. Kis Margit; Bognár Mária: Laki Ida festõmû-vész köszöntése; Hortiné dr. Bathó Edit: A Jászság NépiEgyüttes a siker csúcsán; Kiss Erika: Kettõs jubileum ajászberényi néptáncosoknál; Bánkiné dr. Molnár Erzsé-bet: Fõhajtás egy befejezett élet [Ficsor József] elõtt; dr.Nagy Molnár Miklós: Györffy István a „Magyarság Lát-hatatlan Szellemi Múzeumában”; Egri Sándor: Vasz-tocsnije Szkacski Nemzetközi Hagyományõrzõ LovasFesztivál Egerben; Vidovich Kálmán; Gyalogmenet,irány Udine!; Murányi Zsigmondné Bodnár Mária: Örö-kös Tóth Lajosné a Magyar Kultúra L:ovagja; LukácsiLászló: Jász viselet bemutató Jászalsószentgyörgyön;FIF: Pampuskasütõ verseny Jákóhalmán; dr. Barna Gá-bor: Elhunyt Kakuk Mátyás a nyelvek szerelmese és tu-dós kutatója; dr. Örsi Julianna: dr. Hajnal Ferencné em-lékére; Dávid Sándorné: In memoriam Szántai Lajos.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 2. 24 old. – A tartalomból:Cseh Géza: Egy bepecsételt mintaváltozat a gepida faze-kasok mûhelyeibõl; Az osszét asztal hagyományos szo-kásai II.; dr. Nemes András: A Jászság és a Partium nincs

91

messze egymástól; Papp Izabella: A 140 éves vasútvo-nal; dr. Bereznai Zsuzsanna: Szent Ambrus kaptár;Vincze János Farkas: Ernst Miksa jelentései a ladányi„gabonapiacz”-ról; Szathmáry István: Görgey tábornokíz árulás vádját is a haza érdekében viselte el; IRIS. Jász-kun Kapitányok Tanácsa Kunszálláson; Bolla János:Negyed százada emlékezünk [Tavaszi emlékhadjárat];Bognár Mária: Pásztorok és halászok [Kunkovács Lász-ló néprajzi képei]; Marton Rita: „Édes” bemutatóJászalasószentgyörgyön; Balogh Lászlóné – Benedek Jó-zsef: 50 éves az Ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör;Durbints sógor: Színes hidak a Jászság közepén.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 4. 24 old. – A tartalomból:dr. Bagi Gábor: „Voltak pedig házuk népét nem számít-va, mintegy negyvenezren….” (A Magyar Királyságbabeköltözött kunok létszámához); dr. Örsi Julianna: Nagyés tárgyi örökségünk a Nagykunságon; Hortiné dr. BathóEdit: Hogyan történt? – A Jászkürt két csorbulása; Far-kas Kristóf Vince: A jászfényszarui Kiss József Gyûjte-mény; Anka László: Apponyi Albert gróf lokális kultu-sza Jászberényben; Hortiné dr. Bathó Edit: Búcsú MisiÉva Nénitõl; Farkas Kristóf Vince: 270 éve alapítottákKiskunfélegyházát; Bánkiné dr. Molnár Erzsébet: BathóEdit Jász viselet c. könyvérõl; Bognár Mária: Oszét fes-tõk kiállítása Jászberényben; Bánkiné dr. Molnár Erzsé-bet Jászságért-díjas; Bugyi Gábor – Szalay György: Ké-pes riport a XIX. Jász Világtalálkozóról; Fodor IstvánFerenc: Emlékeink sublótjából – „Gyün a tüzes mér-nök!”; Deli Julianna: Hagyomány és modernitás;Bánkiné dr. Molnár Erzsébet: IX. Jászkun kerületi kéziaratóverseny; Zámbori János: A jánoshidai aratóbandaKiskunfélegyházán és Zentán; FKV: Gondolatébresztõnyári egyetem; Fodor István Ferenc: Vasútrólvasúttalanul.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 6. 24 old. – A tartalomból:„Fogadják új polgártársuknak forró háláját” – ApponyiAlbert 120 éve Jászberény díszpolgára; dr. SubaGyörgyné: A Kettõs Szentév évfordulójára; Balogh Pé-ter – Bene Sándor: Jászkunság kerülõ lovas túra; GoráczJózsef: Képes riport Besenyi Péter és Pesti Petronella es-küvõjérõl és lakodalmáról; Hemrik Krisztina: Egy kü-lönleges vendégség – Kun földön jásznak lenni; Iris: Azalánok útján Osszétiában; E. S.: Magyar zászló a kazahsztyeppén; Farkas Kristóf Vince: Fél évszázados ajászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör; dr.Farkas Ferenc: Termelés és fogyasztás a Jászkunságban;Bognár Mária: Jászsági tárlat Budán; TóTi: Húszéves aFényszaruiak Baráti Egyesülete és a JászfényszaruértAlapítvány; Sólyom János: XIII. Betlehemi Jászolkiállí-tás Lajosmizsén.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2014. 3. 24 old. – A tartalomból:Hortiné dr. Bathó Edit: Jászberény és Lajosmizse közösmúlttal a közös jövõ felé; Sólyom Sándor: A JászságbólLajosmizsére letelepedõ családok névsora; dr. KöreiNagy Katalin: XX. Jász Világtalálkozó Jászapátiban; dr.Barna Gábor Jászságért Díjas; Bolla János jászkapitánybeszámolója; Bakodiné Tábori Nóra: Jászszentlászló140 éves; Bathó Edit: Egy néprajzos naplójából 3.(Tápió menti gyûjtés (1979–1980); Papp Izabella: Hon-

ismereti pályázat eredményhirdetése Jászberényben;Lukácsi László: Emlékezés a Nagy Háborúra; SimonJózsefné: Egy alattyáni emléktábla története; dr. GecseAnnabella: Az érték – ha nem szenzáció; Zámbori Já-nos: A X. jubileumi Jászkun Hármas Kerületi aratóver-seny Kunhegyesen.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2014. 4. 24 old. – A tartalomból:dr. Selmeczi László: Jászsági házoromdíszek; dr. GulyásÉva: Néhány gondolat a szõlõvédõszentek jászberényiszoborcsoportjáról; Vincze János Farkas: Jász lapok aszarajevói merényletrõl; Bathó Edit: Egy néprajzos nap-lójából II. (Kiskunmajsai gyûjtés (1979–1982); Iris: AJászkun Redemptio ünnepe Jászberényben és Szolno-kon; A Jászkunság hagyományõrzéséért díjazottjai:Ficsor József, dr. Bartha Júlia, Hortiné dr. Bathó Edit;Iris: Lehel vezér szobra Jászberényben; Fülöp Tibor Zol-tán: Forrás buggyant fel Jászberényben; Fodor IstvánFerenc: A jákóhalmi Papp-lányok a köz szolgálatában.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2014. 5. 24 old. – A tartalomból:Anka László: Koncsek Béla vizsgázik – Apponyi Albertlobbija a polgármester fiáért; Bagi Gábor dr.: Egy jász-sági ál Bogár Imre 1863-ban; Halmai Tibor: Jászkunságicsaládfák: Halmay-Halmai család; Iris: Konferencia aJászkun Hármas Kerület hímzés- és csipkekultúrájáról;Iris: Ferences vértanuk emléktáblája Jászboldogházán;Papp Izabella: Bathó Edit: A szõlõ termesztése a Jász-ságban; Papp Izabella: „Kimegyek a doberdói harctér-re…”: Jászok az elsõ világháborúban – kiállítás a JászMúzeumban (képes riporttal); Faragó László: Egész ala-kos, bronzba öntött hõsi emlékmûvek a Jászságban; Luk-ácsi László: Tájház nyílt Jászalsószentgyörgyön; KöreiNagy Katalin: [Jászberényiek] Testvérvárosi látogatásaLajosmizsén; Iris: Jászkunsági évszázadok – Jászkunságkutatása konferencia Jászberényben; Iris: Jászok nyomá-ban Kiskundorozsmán; Farkas László: XVI. Mezõgaz-dasági Gépésztalálkozó Mezõkövesden.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2015. 1. 24 old. – A tartalomból:Cseh János: Enigmatikus gepida spatha és kardkoptatóSzolnokról (egy germán síregyüttes tárgyainak rekonst-rukciója); Csibirov, Ludvig: Oszétek és magyarok II.;Farkas Kristóf Vince: Kõképek Jászfényszarun; Kis Já-nos: Jászkunsági családfák – nemes Utassy család; Szé-kely Gábor: Elõkerült Fülöpszállás városalapító okleve-le; Lukácsi László: A felújított alsószentgyörgyi vízima-lom históriája; Barabás Imre – Mészárosné Bunász Ni-koletta: Jászapáti város elsõ fúrt kútjai I.; Iris: Oszét köl-tõ kapta a Balassi Bálint-emlékkardot; Székely Gábor:Szégyenkõ.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2015. 3. 24 old. – A tartalomból:Metykó Béla: Heidenreich János Lajos, a Jászkerület or-vosa; Cseh Dániel: Sipos Orbán tündöklése és eltûnése;Székely Gábor: A fülöpszállási céhekrõl; dr. KalmárPálné: Arcképvázlat dr. Dobos Lászlóról – Mitõl jászegy jász?; Iris: Együtt ünnepelte a Jászkunság a re-demptio 270 éves évfordulóját; Szikszai Imre: A re-demptio 270. évfordulójának megünneplése Karcagon;Laczkó Tóth Bertalanné: A redemptio emléknapja Kun-

92

madarason; Vígh Márta: Redemptios ünnepség Kunhe-gyesen; dr. Körei Nagy Katalin: Beiktatták [Tóth La-jost], az új nagykunkapitányt; Bathó Edit: Dr. Bartha Jú-lia köszöntése; Vass József: Kiskundorozsma; Fodor Ist-ván Ferenc: Képek a Tavaszi hadjárat második szaka-szából.

A Rózsa Úti Általános Iskola jubileumi évkönyve1987–2012. Szerk.: Németh Csilla, Poór Zsuzsanna,Sándor László. Veszprém 2012. 60 old.

Salamon József: Gyimes. Magánkiadás. Csíkszere-da 2014. 527 old. + 21 lap kép.

Selmeczi Kovács Attila: Eszköztörténet és tárgykul-túra. Magyar Néprajzi Könyvtár. Szerk.: Bartha Elek. ADebreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke. Debrecen 2012.236 old.

Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti jelképek a magyarnépmûvészetben. CSER Könyvkiadó és KereskedelmiKft. és a Néprajzi Múzeum. Bp. 2014. 303 old.

Silling István: Szenttisztelet és népi vallásosság aVajdaságban. Válogatott tanulmányok. Fórum. Újvidék2013.

Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? (In-terjú a Kádár-korszakról volt MSZMP Pb tagokkal). An-tológia Kiadó. Lakitelek 2014. 295 old.

Simon János – Zachar Péter: Tüntetések könyve.Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988–2013). Szerk.: Katona András, Kiszely Zoltán, SalamonKonrád. Antológia Kiadó. Lakitelek 2014. 382 old.

Sipos Imre: Törökkoppány monográfiája. Kiadja azÖnkormányzat és a Szerzetesrend. Miklósi – Török-koppány 2013. 732 old.

Sipos Imre – Szabó Róbertné: Megbélyegezetten.Kuláksors a Koppány-völgyében. Életsorsok a XX. szd.-ban 5. Miklósi 2014. 108 old.

Sisa Béla: Népi mûemlékek a Balaton körül. Roman-tika Kiadó. Bp. 2014. 87 old.

Skultéty Csaba: Vannak vidékek, féltett kishazák. –Az én Ung megyei Nagykaposom. Szerzõ kiadása. Bp.2014. 195 old.

Somogyi Honismeret. Szerk.: dr. Sipos Csaba. Ki-adja a Somogy Megyei Honismereti Egyesület. Kapos-vár 2013. 1-2. 126 old. – A tartalomból: dr. Kanyar Jó-zsef: A széptájú Somogy népdaltermésébõl; Majtényi Jó-zsef: Múlt és jelen: Földvár-pusztából Balatonföldvár;dr. Knapp Éva: Egy rejtõzködõ középkori templom éskolostor – Mesztegnyõ; dr. Bogdán Tibor: Tótszentpálfalu és a herczeg Esterházy család közötti szerzõdések(1714–1779); dr. Horváth József: Hogyan távozott Cso-konai Csurgóról?; Szabó Tamás: Forgácsok Kaposváripartörténetébõl; L. Kapitány Orsolya: Tamás László, aNépmûvészet Mestere kiállítása Budapesten; BodóÁkos: A Káplár László Jó Ember díjas Bodó Imre.

Somogyi Honismeret. Szerk.: dr. Sipos Csaba. Ki-adja a Somogy Megyei Honismereti Egyesület. Kapos-vár 2014. 1-2. 136 old. – A tartalomból: Knapp Éva: Amariánus ferencesek könyvtára Mesztegnyõn; HorváthJózsef: Fény és árnyak Csurgón; Király Lajos: Katona-dalok az I. világháború idejébõl; Rosta István: Tudo-mánytörténeti emlékhelyeink (Teleki Pálról); MagyarKálmán: Részletek egy somogyi tanítócsalád krónikájá-ból; Bogdán Tibor: Nagyprépost és helytörténész: dr.Hoss József; F. Bodó Imre: In memoriam Matyikó Se-bestyén József.

Tankó Gyula – Mihók Edit: „A gyimesi hegyek kõ-bõl vannak rakva.” Gyimesközéplok monográfiája.Megjelent Gyimesközéplok Önkormányzatának támo-gatásával. 2014. 495 old.

Torjay Valter dr.: Egy középosztályi sors a XX.szd-ban. A Magyar nyugat történeti kiskönyvtára 14.Magyar Nyugat Kiadó. Vasszilvágy. 2013. 116 old.

Tóth István: A peremvidék világbirodalma. MéryRatio Kiadó, Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapít-vány. Somorja – Bp. 2013. 458 old. – Kárpátalja-ismeretfelsõfokon.

Trianoni Szemle. Fõszerk.: Szidiropulosz Archimé-desz. Kiadja a Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapít-vány. Bp. 2013. 3-4. 168 old. – A tartalomból: Kocsis Ist-ván: A Szent Korona és a nemzetiségi kérdés a történel-mi Magyarországon, avagy nem magyarok a Szent Ko-rona misztériumában; Vágner Szabó János: A gyepûvé-dõ Bartók Béla; Murádin János: A kolozsvári Ferenc Jó-zsef Tudományegyetem utolsó tanéve 1944-1945;Horánszky Nándor: Adatok, dokumentumok gróf TiszaIstván kultuszához VI.; Szidiropulosz Archimédesz: Ti-sza István politikai jellemrajza; Szalay László: Nyírõ Jó-zsef és életmûve az irodalomkutató szemével – beszélge-tés Medvigy Endrévek; Szász Zsombor: Gyulafehérvárirezoluciók (1918. dec. 1. – 1928. dec. 1.); Lõkkös János:Dél-Tirol és Székelyföld – Se népszavazás, se autonó-mia?; Pécsi L. Dániel: A történelmi Magyarország ésnemzetrészeinek címerei – Délvidék címere; Heinrich-Tamáska Péter: A büntetés-végrehajtás országos pa-rancsnoksága a diktatúra kiépítése és a megtorlások ide-jén (1952–1963; Domonkos László: Elfelejtett magyarok– Sorsváltozat: az ember, aki segíteni akart: Deák Leó;Kalász Márton: Emlékezés Weöres Sándorra 100. szüle-tésnapján; Wieszt Elenonóra: A szegedi Hõsök kapuja.

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Kiadja Újpest Ön-kormányzata. Szerkeszti: Rojkó Annamária. Bp. 2014. 1.32 old. – A tartalomból: Jolsvai András: Ugró Gyula ké-pe; Szöllõsy Marianne: Pillanatok a polgármester ellenivizsgálatból (1911–12); dr. Derce Tamás: Dr. Ugró Gyu-la kártyavára I.; Lõrincz Róbert: A magyar lóidomításegyik bölcsõje, Káposztásmegyer 1852–1906, 1.;Hirmann László: A Dessewffy utca és hajdanvolt hírne-ves lakói; Kadlecovits Géza: Újpest az I. világháború-ban; Forgács András: Ki volt Forgács Vilmos? 1.; dr.Kriska György: Miért pusztul az újpesti Farkas-erdõ? 1.;Hirmann László: Selényi Pál; Szöllõsy Marianne: Tizen-hat évesen csak egy borzalmas kalandnak véltem… (be-szélgetés dr. Róna Ágnessel).

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Kiadja Újpest Ön-kormányzata. Szerkeszti: Rojkó Annamária. Bp. 2014. 2.32 old. – A tartalomból: Kõrös Márta: Volt egyszer egyTungi…; Szöllõsy Marianne: Újpest strandja a sajtóban(1939–1946); dr. Derce Tamás: Dr. Ugró Gyula kártya-vára 2.; Lõrincz Róbert: A magyar lóidomítás egyik böl-csõje, Káposztásmegyer 1852–1906, 2.; Hétvári Andrea:Újpest sajtótörténete 4. (Újpesti Hírlap); dr. Hollósi An-tal: Neogrády László 100. születésnapjára; Forgács And-rás: Ki volt Forgács Vilmos? 2.; Jolsvai András:Könnyû, nyári vízen járás; dr. Kriska György: Miértpusztul az újpesti Farkas-erdõ? 2.; Hirmann László:Jónák Gyula; Szöllõsy Marianne: A nap, a víz, a Dunavolt az élete [Csukor László (1912-1987) úszómester].

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Kiadja Újpest Ön-kormányzata. Szerkeszti: Rojkó Annamária. Bp. 2014. 3.

93

32 old. – A tartalomból: Rojkó Annamária: A Nasser-ház; Szöllõsy Marianne: A háború szele…; dr. Derce Ta-más: Dr. Ugró Gyula kártyavára 3.; Lõrincz Róbert:Jakobey Károly és Lotz Károly Megyeren; Hétvári Ké-pes Almanach elsõ száma; Szöllõsy Marianne: Az I. vi-lágháború újpesti katona-áldozatainak emlékmûve; An-tal Gábor: Gerhard Schmidhuber: ember az embertelen-ségben; Sipos Kornél Andor: Dédapám a Don-kanyar-ban; Iványi János: In memoriam Czétényi Piroska; BartaFlóra: Csukás István Berda Józsefrõl; Csukás István:Berda József glóriái; Hirmann László: Király Endre (fes-tõmûvész); Szöllõsy Marianne: A vendéglátás lényege:úgy fogadjuk a vendéget, mintha haza érkezne [beszél-getés Haász Tamással].

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Kiadja Újpest Ön-kormányzata. Szerkeszti: Rojkó Annamária. Bp. 2014. 4.32 old. – A tartalomból: dr. Derce Tamás: Dr. Ugró Gyu-la kártyavára 4.; Lõrincz Róbert: Az egykori Villasor, amai Vécsey Károly utca neves lakói 1.; Iványi János:Volt egyszer egy plébánia; Hétvári Andrea: Újpest sajtó-története, 6.: Újpesti Napló – a negyedszázados hetilap;dr. Kovács Ivánné: Száz éve zenél a karácsonyfa; IványiJános: I. világháborús emlékmû a Fõvárosi VízmûvekKáposztásmegyeri Fõtelepén; Gereblyés László: A bõr-gyári munkásság életviszonyai; Gaál Károlyné Varjú Vil-ma: 1956 emléke a Déri Miksa Szakközépiskolában;Varga Károly: Egy magyar találmány [konténerfesték]sikere Istvántelken; Hirmann László: Fellner Simon,Szöllõsy Marianne: Négy évtized az újpesti textilipar-ban.

Újpesti Helytörténeti Értesítõ. Kiadja Újpest Ön-kormányzata. Szerkeszti: Rojkó Annamária. Bp. 2015. 1.32 old. – A tartalomból: Szöllõsy Marianne: Újra indulaz élet, 1.: Falragaszok 1945-bõl; Budai Attila: Újpest–175!; dr. Dercze Tamás: 120 éve tartották az elsõ polgá-ri esküvõt Újpesten, 1.; Ibolya Tibor: Az elsõ magyaror-szági bankrablás – Újpest, 1908. október 28., 1.; LõrinczRóbert: Az egykori Villasor, a mai Vécsey Károly utcaneves lakói 2.; Hétvári Andrea: Újpest sajtótörténete, 7.:Újpest – a várossal születõ lap; Iványi János: Emléktáblaaz angyalföldi kocsiszín fõépületén; Sallai János: Újpestrendészete a „Nagy Háború” elsõ éveiben; Forgács And-rás: Újpest, a magyar elektronikaipar bölcsõje, 1.;Hirmann László: Karinthy Ferenc; Karinthy Ferenc: Bu-dapesti tavasz; Hirmann László: Radó Sándor; FericsánKálmán: A síelés újpesti koronázatlan királya – SajgóPál.

Ürmös Lóránt: Régi pápai fényképészek 1864–1935. Jókai Füzetek 75. Kiadja a Jókai Mór Városikönyvtár. Pápa 2014.

Vajdasági Magyar Helytörténeti Egyesület Év-könyv 4. Szerk.: Pastyik László. Topolya. 2014. 295 old.– A tartalomból: dr. Szabó Pál: Hunyadi Mátyás ismeret-len gyõzelmérõl: Zsarnó ostroma (1463); Matykó Árpád:„Az a falu nagy volt…” [Tornyos a középkorban];Orovec Borbély Dianna: A keresztény rabok sorsa azOszmán Birodalomban és a Krímben a 15–17. szd.-ban;Virág Gábor: A községi bíráskodás gyakorlata Hegyesena 19. sz. elején; Mészáros Piroska: Szabadka városren-dezése; István Márta: A bánsági Nákó nemesek; Szabó J.József: A Komlóst festõ család bánáti gyökerei; Mák Fe-renc: Leidenfrost Gyula, az Adria magyar kutatója;Lelbach Gyula: A szabadkai dzsentrilányból [LelbachIrén-Dóra] fenséges asszony; Berta Sándor: Megbocsá-tok! (Ördög sz. Lenner naplója 1914–1920); dr. Balla

Ferenc – dr. Balla István: A küllõdi Vitéz Telep; KovácsMária: Sorsfordulók (1944); Nagygyörgy Zoltán: Ahorgosi magyarok golgotája; Teleki Júlia: Lesz-e igazimegbékélés? Gallusz László: Vajdasági tanyák; CsontiIstván: A tiszaszentmiklós – csókai kistérség; SzikoraIstván: Kovácsmesterek Kupuszinán; Palatinusz Aran-ka: Muzslyai búcsújárók; Précz István: Nagybecskerekközoktatásának múltjából; Táborosi László: Délvidékieka magyar olimpiai mozgalomban 1914-ig; Papp László:Moravica sporttörténetébõl; Dukai Edit: Topolya régifürdõi; Kocsis Antal: A topolyai Radar Rádióklub törté-netének vázlata; Papdi Izabella: Helytörténeti és népraj-zi írások a Csantavéri Újságban (1998–2013)

Varga Imre: „19-esek voltunk, hát ki kellett bír-nunk”. Varga Imre mesztegnyõi fõhadnagy elsõ világhá-borús naplója. Fõszerk.: Kiss Kálmán. Marcali és Kör-nyéke Hagyományõrzõ Egyesület. Mesztegnyõ 2014.205 old.

Varga Zoltánné – Varga Mónika: Puszták króniká-ja. Sörnyepuszta és Újsörnye története. Sörnyéért Alapít-vány. 2013. 284 old.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2014. 1. 128 old. – Atartalomból: Tóth Endre: Szent Márton ünneplésére;Tóth Ferenc: A szombathelyi várospolitika és a SzentMárton-kultusz; Gráfik Imre: A csepregi kalapos cégérés a vasi férfi fejviselet; Széll Kálmán: Smidt Lajos, mintorvos; Kappel Csilla: dr. Smidt Lajos, mint múzeumala-pító; Gál József: Gerlits Sándor élete és munkássága III.;Szigeti Csaba: A nyalka kuruc Szombathelyen; HajbaRenáta: Szombathely regionális nyelvi térképe; Sági Fe-renc: Adalékok a csepregi szõlõtermelés és borkereske-delem múltjához.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2014. 2. 131–256 old.– A tartalomból: Kapiller Ferenc: „Hordó bor vagyok,érdeklõdöm, mikor versz csapra, uram?” – KisléghiNagy Ádám festõmûvész beszél az útról és a négy Má-ria-képrõl; Konkoly István: „Máriás képek” Szombathe-lyen; Bariska István: Kõszeg történeti identitásához; „Azértelmiség inkább lesz, mint van” – Pusztay János nyel-vészprofesszorral beszélget Fûzfa Balázs; Fülöp László:Megjegyzések Bezerédj Zsigmond naplójához; Melko-vics Tamás: A reformkori fõrendi liberális ellenzék;Nowinszky László – Puskás János – Reider Imréné: Akámoni arborétumban fénycsapdázott macrolepidopteraegyedek és fajok száma a hõmérsékleti jellemzõk függ-vényében; Kubinszky Mihály: Szokatlan [vasúti] leletVas megyében.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2014. 3. 259–384 old.– A tartalomból: Balázs Géza: A jelromlástól a jelújulá-sig: IV. Józsa Péter Mûvelõdésszemiotikai Szimpózium;Voigt Vilmos:Józsa Péter útja a szemiotikához; „Az értel-miség inkább lesz, mint van II.” – Pusztay János nyel-vészprofesszorral beszélget Fûzfa Balázs; Dénes József:Bük története a Mohácsi vészig; Botlik József: Az õrvi-déki magyarság sorsa (1945–1989) I; Kuglics Gábor:Egy felfedezõ földrajztudós [Prinz Gyula] élete és emlé-kezete; Gyurácz Ferenc: A mi Berzsenyink.

94

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2014. 4. 387–512 old.– A tartalomból: Kelbert Krisztina: Nõi szerepek az elsõvilágháborúban: Gróf Erdõdy Gyuláné sz. gróf Széche-nyi Emília, mint anya, ápolónõ és festõmûvész; Tóth Fe-renc: A szentgotthárdi csata emlékezete Franciaország-ban; Tangl Balázs: A cs. kir. Hadsereg elhelyezésénekkérdése Vas vármegyében (1867–1879); Botlik József:Az õrvidéki magyarság sorsa (1945–1989) II; Gráfik Im-re: A jelromlásról; Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Aszövegromlás/jelromlás a szocioszemiotika szempontjá-ból; Kocsis Zsolt: Bük – a demográfia és a története hul-lámvasútján.

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2015. 3. 259 – 384old. – A tartalomból: Balló László: Melchior Hefele bú-tormûvészete Szombathelyen III.; Cselenkó Borbála:Pereskedés vagy egyezség? – építõ püspök és hatalmas-kodó földesúr (Szombathely és földesura kapcsolata aszombathelyi püspökség megalapításának elsõ két évti-zedében; Bajzik Zsolt: „…Sárvárra megyek táborba” –gettó, toloncház, internáló- és menekülttábor Sárváron;Tangl Balázs: Szombathely–katonaváros: katonai létesít-mények és katonai alakulatok Szombathelyen a dualiz-mus korában; Egey Emese: A ruszinokról.

Vass Erika: A Hunyad megyei református szórvány-magyarság. Skanzen könyvek. Szabadtéri Néprajzi Mú-zeum. h. n., é. n. 297 old.

A Vándorapostol. Jáki Sándor Teodóz OSB emléke-zete. Fel. szerk.: Cs. Varga István. Munkatárs: ErdeinéBacher Katalin; munkatárs: Polgár Tibor András. Gyõr2014. 374 old. – A tartalomból: Jáki Sándor Teodóz atyá-val beszélget Cs. Varga István; Bíró László: Gondolatszi-lánkok egy odaadó élet felett; Kozma Imre: Kácsikán„ára van” a magyar nyelvû misének; Polgár Tibor: Tisz-ta Emberre emlékezve; Berszán Lajos: Nagy Teodoziusatya; Domokos Mária: Jáki Sándor Teodóz Domokos PálPéternek írt levele a moldvai csángókról; Barna Gábor:Emléktöredékek Teodóz atyáról; Sonnevendné LackovitsEmõke – Sonnevend Imre: Emlékeink-emléktöredékeinkJáki Sándor Teodóz OSB Atyáról; Halász Péter: JákiSándor Teodóz és a Lakatos Demeter CsángómagyarKulturális Egyesület; Lanczendorfer Zsuzsanna: Igaz tu-dósítás egy igaz csángókutatóról; Máriás József: „Ésmeddig kell még várniuk”…” – Jáki Sándor Teodóz:Csángókról, igaz tudósítások; Lantosné Imre Mária: P.Jáki Sándor Teodóz OSB – a vallásos népélet kutatója;Nyisztor Ilona: Emlékeim Teodóz atyáról; Mátyás Mó-nika: Emlékeim Teodóz atyáról; Kóka Rozália: Emlék-foszlány Jáki Teodóz atyáról; Zöld János: Egypár sorJáki Atya csángóföldi utazásairól; Zöld István: JákiTeodóz Atya emlékezete; Geréd Vilmos: EmlékeimTeodóz atyáról; Jankó Antal-Jankó Antalné: Véletlen ta-lálkozásból családtag; Botezatu Viktóri: Emlékeim JákiSándor Teodóz atyáról; Timár Andrea Karina? Hogy is-mertem meg Teodóz atyát?; Iancu Laura: Jáki atya; JákiSándor Teodóz: Fölnézünk Kárpátaljára; Jáki SándorTeodóz: Fölnézünk a Felvidékre; Józsa Mónika: Teodózatya vágai kötõdései; Jókai Mária: Teodóz atyára emlé-kezünk; Tóth Attila: Az almafa gyümölcsei; PúhovskýLászló: Találkozásaim Teodóz atyával Zoboralján;Stubendek István: Emlékeim Teodóz atyáról; PásztorCsaba: Emlékezni, megmaradni, tanulni és sohasem fél-

ni; Németh István: Utazásaink Teodóz atyával – Délvi-dék; Ágoston Gergely: Barangolás Isztriában – TeodózAtyával; Déri Balázs: A kacsikai „bucsusok”; Szelid Ve-ronika: Utazásaim Teodóz atyával; Bertha János: Do-mokos Pál Péter méltó örököse; Kõvári Réka: Teodózatya, a Budapesti Nyári Kántorképzõ népénektanára;Szalai Sándor: A kunszigeti Jézus-keresés apostoláról;Kiss Tamás: Teodóz atya, a véneki lelkipásztor; KonczPál: Jáki Sándor Teodóz és a nyári [vallási néprajzi di-ák]táborozók; Oláh István: Csíksomlyói zarándoklatainklelki vezetõje; Sike Tamás: Gyõri séta Teodóz atyával;Krupa Sándor: Csíksomlyón – Teodóz atyával; RáczLászló: A tiszteletbeli egri fertálymester.

Váradi Péter Pál – Lõwey Lilla: Erdély – Kárpátokkoronája: Déli-Kárpátok – Õsvárak 2. Szórványmagyar-ság. PéterPál Könyvkiadó. Veszprém 2014. 136 old. – dr.Raffay Ernõ elõszavával.

Váradi Péter Pál – Lõwey Lilla: Erdély – CsendesCsodák: Reményik Sándor. PéterPál Könyvkiadó.Veszprém 2014. 120 old. – Kántor Lajos elõszavával ésHantz Lám Irén ajánlásával.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2014. 1. sz. 16 old. – Atartalomból: Rostás Péter: A királyi palota; Vízy László:Ybl Miklós újpesti emlékei; g. t.: Értelmiségi pályamo-dell a 20. szd.-ban; B. A.: Negyvenéves a HegyvidékiHelytörténeti Gyûjtemény; Szöllõsy: Az Újpesti Helytör-téneti Gyûjtemény alapítója, Neogrády László; BreinichGábor: Középiskolások városismereti vetélkedõje; szm:Lételemünk a víz – Az Újpesti Városnapok kiállítása;Hirmann László: Helytörténeti vetélkedõ kicsiknek ésnagyoknak; Urbán Kornél: Az Újpesti Két TanításiNyelvû Mûszaki Szakközépiskola és Szakiskola iskola-történeti kiállítása; Del Medico Imre dr.: A Hegyvidéképített öröksége; Gaál Károlyné: A kispesti országzász-lóról.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2014. 4. sz. 16 old. – Atartalomból: Skaper Brigitta: Kilencvenéves Pesterzsé-bet; Tobak Csaba: Fradi Múzeum; Siklós Zsuzsa: A Kis-pesti Ipartestület székházának létrehozása; Róbert Péter:Ferencváros mártírja – Sakaházi Sára; Vízy László: A30-as évek kislakásos mintatelepe a Napraforgó utcában;Winkelmayer Zoltán: 160 éve alapította [eke]gyárátVidats István; V.L.: Az elfeledett Rakovszky; Gaál Vil-ma: Szurmay Sándor, az Uzsoki-hágó védõje; SzékelyImre: A Margit körúti ferences templom és rendház; G.T.: A rákosmentiek tárlata a Budapesti Gyûjteményben;gábriel: Elsõ világháborús kispesti családi íratok; Gönc-zi Ambrus: 130 éve épült a ferencvárosi PolgármesteriHivatal; Szöllõsy: Alapítója [Neogrády László] nevét ve-tet fel a helytörténeti gyûjtemény; Gaál: Mozaikok Kis-pest mûvelõdéstörténetébõl; Gönczi: 120 éve nyílt meg aSzent László Kórház; Millisits Máté: Máté János, a Kál-vin téri egyházközség kántora; G. T.: Emléktáblák a II.kerületben.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2015. 1. sz. 16 old. – Atartalomból: Kõrösiné dr. Mikis Márta: Házat a hazának!– 150 épült fel a régi Képviselõház; szöllõsy: „nem mentmeg engem, sem emlék, sem varázslat” – HolokausztEmlékév 2014, Újpest; Kludák Erzsébet: Emléktábla[Tétény vezérnek], Nagytétény névadójának; r. a.: A ta-báni mesemúzeum titkai; P. T.: Emlékmû újraavatásPestszentimrén; g. t.: Zugló múltjának ápolása; gábriel:

95

Roma helytörténeti gyûjtemény; Vízy László: A Fõ utcatörök emlékei; Róbert Péter: Zsidósors 1944, Újpest; R.A.: Újra nyit a Tabáni Helytörténeti Kiállítás; Buda Atti-la: Újpest születése, 175.; G.T.: Elsõ világháborús újpes-ti emlékek.

Veszprémi Szemle, 31. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprém 2013. 4. 128 old. –A tartalomból: Váradi Natália: Dokumentumok az1956-ban Veszprémbõl a Szovjetunióba hurcolt egyete-mistákról Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának ungvárilevéltárából; Sebõ József: Az ellenzék „fõhadiszállása”Veszprém – Kétszáz éve jelent meg a Mondolat; SomfaiBalázs: Törvényszék és börtön – adatok a régi veszprémivármegyeház utóéletéhez; Rosenthal Sándor: Veszprémitörvényszékek; Pákozdi Éva Szilvia: A veszprémi piaris-ta könyvtárak adományozói I.: Perczel Imre SchP; Ve-ress D. Csaba: Harci cselekmények során lelõtt katonairepülõgépek Veszprém körzetében (1944. július 7. –1945. március 24.); Rainer Pál: Harmincegyes honvédekII.; Molnár Jánosné: Fél évszázada hunyt el a tudós pap,dr. Gutheil Jenõ (1887–1963), Káloczi Kálmán: 750 évesa Pálos rend alapjait megteremtõ I. Pál veszprémi püs-pök oklevele.

Veszprémi Szemle, 32. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprém 2014. 1.128 old. – Atartalomból: Karlinszky Balázs: Középkori határjárásoka Cserháton; Rybár Olivér: „Földkostoló czimborák”:Cholnoky Jenõ és Laczkó Dezsõ barátsága; Jákói Berna-dett: A Magyar Turista Egylet Bakonyi Osztálya veszp-rémi tevékenysége (1922–1944); Karacs Zsigmond:Körtvélyesi István veszprémi várkapitány; KolozsBarnabásné: Kisovits József veszprémi apátkanonok 19.szd-i könyvtára; Rainer Pál: Harmincegyes honvédekIII.; Láng Tibor: 130 éve hunyt el a veszprémi születésûBorsos József [festõ és fotómûvész]; Varga Miklós: Sze-melvények a Veszprémi „Lovassy és volt Piarista Gim-názium Öregdiákjai Baráti Körének” 25 éves történeté-bõl II.; Herth Viktória – Hegyeshalmi László: LászlóKároly [pszichoanalitikus, mûgyûjtõ, mûkereskedõ].

Veszprémi Szemle, 33. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprém 2014. 2. 160 old. –A tartalomból: Solymosi László: Veszprém középkori pi-acterei és Szenttamásfalva városrész helye; Földesi Fe-renc: Világégéstõl a megerõsödésig – korrajz dr. Komjá-thy László polgármesterrõl; Hudi József: A veszprémi„Virradás a Bakony alján” Szabadkõmûves Páholy mû-ködése (1902–1905); Pákozdi Éva Szilvia: A veszprémipiarista könyvtárak adományozói II.: Kisovics József ka-nonok; Regenye Judit: Bronzkori temetõ a Cserháton:ami elõkerült és ami elõkerülhetett volna; Irányi László:Adalékok a Veszprémi Angolkisasszonyok Sancta MariaIntézetének történetéhez; Rainer Pál: Harmincegyeshonvédek IV.; Poór Ferenc: 150 esztendeje születettSzomaházy István veszprémi író; Varga Miklós: Szemel-vények a Veszprémi „Lovassy és volt Piarista Gimnázi-um Öregdiákjai Baráti Körének” 25 éves történetébõlIII.; Somfai Balázs: Dákától Veszprémig – beszélgetésTóth Dezsõvel.

Veszprémi Szemle, 34. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprém 2014. 3. 160 old. –A tartalomból: Bándi László – Zachár Zsolt: Veszprémemlékjelei 2011.; Horánszky Nándor: Levelek két veszp-rémi mûalkotás [Erzsébet királyné, Bacsányi] történeté-hez; Kolozs Barnabásné: A veszprémi angolkisasszony-ok intézete iskolai könyvtárának (töredék) története; Ko-

vács Gyõzõ Gyula: Veszprém meteorológiai viszonyai2013-ban; Nagy Balázs Vince: A veszprémi Cserhát vá-rosrész a 19. szd. közepén; Rainer Pál: Harmincegyeshonvédek V.; Varga József: Finta Sándor tanító és költõ,a 31. veszprémi honvédgyalogezred katonája.

Veszprémi Szemle, 37. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprém 2015. 2. 128 old. –A tartalomból: Boross István: „Õs torony, légy üdvözöl-ve!” – A Tûztorony építéstörténete és városi jelképpéformálódása; Poór Ferenc: A 120 éve alakult VeszprémiRómai Katolikus Legényegylet kulturális; Bándi László– Zachár Zsolt: Veszprém emlékjelei 2012–2013; Ko-vács Gyõzõ Gyula – Földesi Ferenc: Adalékok a veszp-rémi tûzesetekhez; Rybár Olivér: Csolnoky Jenõ veszp-rémi diákévei; Gy. Lovassy Klára: A veszprémi viaduktmegálmodója: Próder (Börzsöny) Ferenc építõmester;Elek Miklós: Veszprémi emlék a korona kimúlásánakidejébõl; Rainer Pál: Harmincegyes honvédek az olaszharctéren VIII.

Veszprém megyei helytörténeti lexikon 1. Kortárséletrajzok I. Szerk.: Tölgyesi József. Kiadja a VeszprémMegyei Honismereti Egyesület. Veszprém 2014. 236old.

Viga Gyula: A tájak közötti gazdasági kapcsolatoknéprajza. (A Felföld népeinek gazdasági kapcsolatai a18–20. szd-ban). Miskolci Egyetemi Kiadó. Miskolc2013. 238 old.

Virág Gábor: A Flórián-rend vitézei. Fórum Könyv-kiadó. Újvidék 2014. – A kishegyesi önkéntes tûzoltóságtörténetérõl.

Võfély história. Egy évszázados võfélykönyvKözépajtáról. A középajtai Gyenge András, Gyenge La-jos és ifj. Gyenge András kéziratos võfélykönyvét beve-zetõ tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Kinda Ist-ván. Tortoma Könyvkiadó. Barót 2012. 76 old.

WEKERLE. A Wekerlei Társaskör Egyesület tájé-koztató lapja. Fõszerk.: dr. Engloner Attila. 2014. 1. 28old. – A tartalomból: dr. Kóczán László: Wekerleiek va-gyunk; Udvardy Zoltán: Tízéves a Wekerlei Székely-kapu Napok; Nagy Tamás: Kérjük-e vissza a régi utcane-veket 1.?; Nagy Tamás: Legyen a Wekerletelep az egészmagyarság közös kincse!; Babos Eszter: Wekerlei Mese-kör.

WEKERLE. A Wekerlei Társaskör Egyesület tájé-koztató lapja. Fõszerk.: dr. Engloner Attila. 2014. 2. 28old. – A tartalomból: Nagy Attila: Budapest100 –Wekerle100; Romhányi András: Tanítók fája; RomhányiAndrás: X. Székelykapu Napok; Nagy Tamás: Kérjük-evissza a régi utcaneveket 2.?; Tracey Wheatley: A weker-lei zöld mozgalom öt éve.

Zágorhidi Czigány Balázs – Kovács Géza: Egy fel-fedezésre váró táj: Vasvár és Hegyhát. Martinus Kiadó.Szombathely 2011. 80 old.

Zentai Tünde: Szigetvidék. A Dél-Dunántúl festetttemplomai. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány. Pécs 2013.209 old.

Összeállította: Halász Péter

96

MAGYAR KULTÚRA NAPJA 2016 – XX. pályázat1989-tõl január 22-e a magyar kultúra napja. 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nem-

zeti imánk, a Himnusz írását.A Palóc Társaság két évtizeddel ezelõtt hirdette meg elsõ alkalommal azt a pályázatot, amelynek

célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülõföld iránti hûség erõsítése, az anyanyelvi képességek fej-lesztése és magyar fiataljaink tehetségének kibontakoztatása.

2016-ra tehát már 20. alkalommal hirdetjük meg pályázatunkat. Kérjük a Felvidéken, Délvidéken,Erdélyben, Kárpátalján, Õrvidéken, Magyarországon vagyis az egész Kárpát-medencében élõ ma-gyar fiataljainkat, hogy dolgozataikkal vegyenek részt a pályázaton, gondolataikkal járuljanak hozzáa nemzeti összetartozás eszméjének terjesztéséhez és megszilárdításához.

2016-ban az alábbi témák közül válogathatnak a pályázók(válogatás két évtized témáiból):

1. Mit kell tennem azért, hogy lakóhelyemen és környékén viruljon a magyar kultúra? 2. Kinyelvet bánt, embert sért! 3. Szabadságról álmodom; 4. Itt az én világom; 5. Tiszteld a múltat séltesd tovább! 6. (Minek) a mestere? 7. Szép vagy, gyönyörû vagy, szülõföldem! 8. Száll az énekszájról szájra; 9. Magyar iskola – magyar végvár; 10. Rég volt, igaz volt – Egy kis helytörténet; 11.Nagy idõk tanúja – Beszélgetések; 12. Mesét mondok, valóságot; 13. Vár állott, most kõhalom; 14.Mi lesz velünk, magyarokkal? 15. Határokkal szabdalt magyarság – Nemzetegyesítõ gondolatok;16. „Lángot adok, add tovább!” – Hagyományõrzõk, hagyományélés; 17. Katonadolog – Vissza-emlékezések családunkban 18. „Sors, nyiss nekem tért!” – Elképzelésem jövendõ életemrõl; 19. „Azanyanyelv az én hazám” – A magyar nyelv mint nemzetmegtartó erõ; 20. Emlékszem még… – Mitadott nekem a Magyar Kultúra Napja-pályázat? Az anyaggyûjtéstõl a kidolgozáson át az eredmény- hir-detésig

A pályázattal kapcsolatos tudnivalók:– résztvevõk: a pályázaton az alap (általános) iskolák felsõ tagozatosai ( I. korosztály: 10-14 évesek)

ésközépiskolások ( II. korosztály: 15-18 évesek) vehetnek részt kizárólag erre a pályázatra készített (te-hát más felhívásra, pályázatra be nem adott) akár több dolgozattal is, valamint azok a középiskolát vég-zett, már felnõtt, egykori diákok, akik a két évtized pályázatain helyezést értek el – Õk a 20. témávalpályázhatnak terjedelmi megkötés nélkül;

– a dolgozatok terjedelme: az I. korosztályban a saját szövegû dolgozat legkevesebb egy gépelt ol-daltól legtöbb 10 gépelt oldalig terjedhet (ami oldalanként kb. 50 sor, soronként 70 leütést jelent)

– a II. korosztályban a saját szövegû dolgozat legkevesebb három gépelt oldaltól legtöbb 20 oldaligterjedhet. Fontos: a mellékletek (szövegek: adatok, adatközlõk, irodalom stb. és rajzok, fényképmáso-latok) nem értendõk a fenti terjedelembe!

Továbbá kérjük, hogy a dolgozatírók külön ügyeljenek a következõkre: a gépelés mindkettõnél 12pontos, kizárólag Times New Roman betûtípusú, másfeles sorközû legyen!

– a pályamunkák elején (és nem a végén!!) fel kel l tüntetni a– dolgozatíró nevét,– a dolgozatíró életkorát (hány éves a dolgozat írásakor?),– a korosztályt, amelybe életkora szerint tartozik (I. vagy II. korosztály),– a dolgozatíró lakcímét az adott ország nyelvén és villámlevélcímét (e-mail),– a település nevét magyarul, ahol iskolája mûködik,– az iskola nevét, amelynek diákja,– valamint a felkészítõ tanár nevét és villámlevélcímét (e-mail),– a szépen kivitelezett pályamunkák elõnyben részesülnek.A dolgozatokat a villámlevélcímre kérjük eljuttatni kizárólag egyszerû .doc formátumban, illet-

ve egy példányban csak a színes, rajzokkal vagy képekkel díszített dolgozatokat hagyományos postaiúton is a következõ címre: Palóc Társaság, 991 11 Ipolybalog (Balog nad Ip¾om), Kör u. 194., Szlo-vákia

Beérkezés határideje: 2015. december 20!Eredményhirdetés 2016. január 24-én, vasárnap lesz Budapesten.

Mindkét korosztály gyõztesei a támogatóknak köszönhetõen jutalomban részesülnek.

A színvonalas pályamunkák elkészítéséhez jó felkészülést, sok sikert kíván a

Palóc Társaság!

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Magyarország és a Dél-Dunántúl nemzetiségei

Magyarország nemzetiségei a XVIII. század végén(Világtörténelmi Atlasz. Kartográfiai Vállalat, 1935.)

Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe III. k. (Magyar KirályiÁllami Térképészet. Bp. 1927. (Földrajztudományi Kutató Intézet)