3. carlosruiz zafón - a mennyország fogságában

8/13/2019 3. CarlosRuiz Zafón - A mennyország fogságában

http://slidepdf.com/reader/full/3-carlosruiz-zafon-a-mennyorszag-fogsagaban 1/288



CARLOS RUIZ ZAFÓN

A mennyország fogságában

Ulpius– ház KönyvkiadóBudapest, 2012



A fordítás alapjául szolgáló mű:Carlos Ruíz Zafón: El prisionero del cielo

A szerzőtől az Ulpius– ház Könyvkiadónál megjelent: Angyali játszma A szél árnyéka

Copyright © Shadow Factory S.L. 2012Hungarian translation © Latorre Ágnes, 2012

© Ulpius– hiz Könyvkiadó, 20012

ISBN 97S 963 254 396 7



Az Elfeledett Könyvek Temetője

Ez a könyv egy regényciklus része: az Elfeledett Könyvek

Temetőjének irodalmi univerzumához tartozik. A sorozat darab- jait szereplők és történetszálak kötik össze, hidat képeznek atémák és elbeszélések között, de minden könyv zárt, függetlenegység, amely külön is megállja a helyér.Az Elfeledett Könyvek Temetőjének kötetei bármely sorrend- ben vagy akár önmagukban is élvezhetők, így az olvasó lehető-

séget kap, hogy több ajtón át közelítse meg a történetlabirintustés bejárja az ösvényeket, amelyek ha összekötik őker, az el- beszélés szívébe hatolnak.



A mennyország fogságában

Mindig tudtam, hogy egyszer még visszatérek ezekre az utcákra, hogy

elmeséljem annak a fér nak a történetét, aki lelkét-nevét vesztette ahamu és a csend idején zavaros álomba merülő Barcelona árnyai közt.Láng írta e sorokat, s a lángot a Kárhozottak Városa őrzi, a leírt szavak beleégtek annak emlékezetébe, aki úgy tért vissza a halottak közül, hogyremény ékelődött a szívébe, de egy átok árát kellett meg zetnie.

Felgördül a függöny, a közönség elcsendesül, de mielőtt a zsinór-

padlásról leszállna a sorsukat vigyázó árnyalak, fehér szellemek karalép elő, és könnyed komédia sejlik ajkukon: azoknak áldott ártatlansága,akik abban a hitben, hogy a harmadik felvonás lesz az utolsó, mégkarácsonyi mesét mondanak, mit sem tudva arról, hogy az utolsó oldalfogyatkozó leheletének tintája lassan, kifürkészhetetlenül elvonszoljaőket a sötétség szívébe.

JULIÁN CARAX : A mennyország fogságában (Editions de la Lumiére, Párizs, 1992)



Első rész

KARÁCSONYI TÖRTÉNET



Hallottam a hátam mögül, hogy koppan a földön apám ceruzája, ésmegfordultam.

– Fermíndixit – tettem hozzá.

Azt hittem, mosolyogni fog Fermín ötletén, de nem rezzent fel ahallgatásból, ezért lopva ránéztem. Idősb Sempere nemcsak hogy semmimulatságosat nem talált ebben a badarságban, de úgy merengett el,mintha komolyan fontolóra venné.

– Még ilyet – suttogta. – Lehet, hogy Fermín ráhibázott. Nem győztem csodálkozni. A megcsappant bevételek apálya, amely

hetek óta sanyargatott minket, talán már kikezdte tiszteletre méltó apám józan ítélőképességét.

– Ugye nem engeded meg neki, hogy gatyában angáljon? – Nem, nem erre gondolok. Hanem a kirakatra. Most, hogy mondtad,

eszembe jutott valami. Talán még van időnk megmenteni a karácsonyt.Máris eltűnt az irodában, és amikor visszatért, a szokásos téli viselete

volt rajta: ugyanaz a kabát, kalap és sál, amelyekre gyerekkorombólemlékeztem. Bea, a feleségem egyszer azt mondta, hogy szerinte apám1942 óta nem vett magának új ruhát, és a jelek szerint nem is tévedett.Amikor apám szórakozott mosollyal felhúzta a kesztyűjét, azt a gyermekicsillogást láttam a szemében, amit csak a nagy vállalkozások csaltak ki

belőle. – Itt hagylak egy percre – mondta. – El kell intéznem valamit. – Megkérdezhetem, hova mégy?Rám kacsintott. – Meglepetés. Majd meglátod.Kikísértem az ajtóhoz, és elnéztem ahogy katonás léptekkel az

Angyal kapu felé veszi útját, majd elvegyül a járókelők szürke árada-tában, akik az újabb hosszú télen ott botorkálnak a hamuszínű árnyakközött.



a zene varázs és a könyvillat, élveztem a tudatosan végzett egyszerűmunka elégedettségét és nyugalmát.

Fermín elkérte magát arra a délelőttre, úgy mondta, meg kell tennie

az utolsó előkészületeket az esküvőjére, amelyet február elejére tervezBernardával. Amikor két hete először pendítette meg a témát, mindmondtuk neki, hogy elsieti, és a kapkodás nem vezet jóra. Apám csakgyőzködte, hogy legalább két-három hónappal halassza el a házasság-kötést, mert érvelése szerint az esküvő nyárra és a jó időre való, deFermín ragaszkodott a kijelölt dátumhoz, mondván, hogy ő az a fajta,akinek bőrét az extremadurai lankák száraz éghajlata cserzette ki; nyár-on túl bőségesen verejtékezik a mediterrán tengerpart klímájában, hiszaz szerinte már szubtrópusi, és nem kívánja úgy megülni frigyét, hogy bundás kenyér méretű hólyagok vannak a hónaljában.

Már arra gyanakodtam, hogy más oka lehet, ha ennyire siet az oltár eléaz a Fermín Romero de Torres, aki élő jelképe az anyaszentegyház, a bankok és a régi szokások elleni harcnak az ötvenes évek Spanyolor-szágában, ahol minden tisztes polgár misére jár, és propaganda lmeketadnak a mozik. A nász előtti hévben még attól a kilengéstől sem riadtvissza, hogy összebarátkozzon a Szent Anna-templom új plébánosával, aBurgosból ide származott don Jacobóval, akinek felfogása meglehetősen

könnyed volt, modora pedig egy kiérdemesült bokszolóé, és megosszavele mindent felülmúló dominószenvedélyét. A vasárnapi mise utánFermín meg a pap történelmi dominócsatákat vívott az Almirall bárban;a pap nem győzött nevetni, amikor a barátom két jó pohár Montserratközött arról faggatta, tudja-e biztosan, hogy az apácáknak is van combjuk,és ha igen, csakugyan olyan puha és harapni való-e, ahogy azt ő képzelte

kamasz korában. – A végén még kiátkozzák magát – korholta az apám.



– Apácát sem a szemünkkel, sem mással nem illetünk. – De hisz a plébános még nálam is nagyobb kópé! – méltatlankodott

Fermín. – Ha nem hordana reverendát...

Ez a beszélgetés járt a fejemben, és halk dudorászással követtemArmstrong mester trombitaszólóit, amikor nom csilingeléssel meg-szólalt a kis harang a könyvesbolt ajtaja felett. Kíváncsian felnéztem,vajon apám tért-e vissza titkos küldetéséből, vagy Fermín jelentkeziklelkesen, hogy felvegye a délutáni műszakot.

– Jó napot – hallatszott a küszöbről egy mély, reszelős hang.



3

Hátulról esett rá az utcáról beszűrődő fény, és ettől olyan lett az alakja,mint egy széltől korbácsolt fatörzs. Régi szabású fekete kabátot viseltés görnyedten támaszkodott a botjára. Ahogy előrelépett, jól látszott,hogy sántít. A pulton égő lámpa megvilágította idő barázdálta arcát. Pár pillanatig csak nézett rám, ráérősen méregetett; olyan volt a szeme, mintegy számító, türelmes, ragadozó madárnak.

– Maga Sempere úr? – Daniel vagyok. Sempere úr az apám, de most nincs itt. Segíthetek

valamiben?Az öregember rá se hederített a kérdésemre, inkább járkálni kezdett

a könyvesboltban, és olyan érdeklődéssel vett szemügyre mindenapróságot, hogy az már kapzsiságnak is beillett. Nehezen küzdött a rosszlábával, és felmerült a gyanú, hogy talán ennél is nagyobb sebeket rejta ruhája.

– Háborús emlékek – mondta, mintha olvasott volna a gondo-lataimban.

Figyeltem a vizsgálódását, mert sejtettem, hol fog kikötni. Es úgy

is lett, ahogy vártam: az üvegajtós ébenfa vitrin előtt állt meg, amelyaz üzletünk alapító ereklyéje volt még 1888-ból, amikor Sempere ük-apám atal amerikásként visszatért a Karib-tengeri kalandozásaiból, pénzt kölcsönzött valakitől, vett rajta egy régi kesztyűboltot, és könyves- bolttá alakította. A hagyomány szerint azóta is a vitrinben, a bolt dísz-helyén őriztük a legértékesebb köteteinket.

A vendég olyan közel hajolt az üveghez, hogy meglátszott rajta alehelete. Szemüveget vett elő, az orra elé tartotta, és tanulmányozni



kezdte a vitrin tartalmát. Tartása most egy menyétre emlékeztetett,amint a frissen rakott tojásokat méregeti a tyúkólban.

– Szép darab – suttogta. – Jó pénzt érhet.

– Családi emlék. Inkább eszmei értéke van – feleltem. Rosszul esetta dicséret és az értékelés egy olyan sajátos vendégtől, aki a tekintetévelmintha még a belélegzett levegőre is árcédulát ragasztott volna.

Egy idő múlva eltette a szemüveget, és kimérten beszélni kezdett. – Ha jól tudom, dolgozik önöknél egy közismert tehetségű úri-

ember.Minthogy nem feleltem azonnal, felém fordult, és olyan pillantást

vetett rám, amibe legott beleöregszik, aki kapja. – Amint látja, egyedül vagyok. Ha uraságod elmondaná, milyen

könyvet keres, örömmel uránanéznék.Az idegen elmosolyodott, de ez a mosoly mindennek látszott, csak

barátságosnak nem. Aztán bólintott. – Látom a vitrinben a Monte Cristo grófjának egy példányát. Nem ő volt az első, aki fel gyelt rá. Megkapta az ilyen alkalmakra

rendszeresített hivatalos ismertetőt. – Kiváló szeme van, uram. Nagyszerű, számozott kiadás, Arthur

Rackliam illusztrációival díszítve, egy híres madrídi gyűjtő személyes

könyvtárából. Egyedi, katalogizált példány.A látogató unottan hallgatott, és gyelmét inkább az ébenfa polcokilleszkedésére fordította, ezzel világosan értésemre adva, hogy hidegenhagyja a mondókám.

– Nekem minden könyv egyre megy, bár ennek itt szép kék a borítója – közölte leereszkedően. – Megveszem.

Más körülmények közt örömtáncot lejtettem volna, hogy sikerülértékesítenem boltunk talán legdrágább kincsét, de volt valami furcsa



abban, hogy épp ezt a példányt viszi el egy ilyen gyomorforgató alak.Valami azt súgta nekem, ha az a könyv kikerül a boltból, egyetlen bekezdést sem olvashat el belőle többé soha senki.

– Ez a kiadás igen drága. Ha kívánja az úr, ugyanebből a regénybőlmutathatok más kiadásokat, amelyek kitűnő állapotban vannak, ésmeg zethetőek.

A szűkkeblű ember mindig megpróbálja lekicsinyelni a másikat, és az idegen, akinek a szíve érzéseim szerint egy gombostű hegyén is elfértvolna, most a lehető legmegvetőbb pillantásában részesített.

– A borítójuk is kék – tettem hozzá.Fel se vette szemtelen gúnyolódásomat. – Nem, köszönöm. Ezt kérem. Az ár nem számít.Kelletlenül bólintottam, ahogy a vitrinhez léptem. Élővettem a kulcsot,

és kinyitottam az üvegajtót. A hátamban éreztem a látogató pillantását. – Mindig kulcsra zárják azt, ami jó – dörmögte halkan.Kivettem a könyvet, és felsóhajtottam. – Ön gyűjtő, uram? – Úgy is mondhatnánk. Bár nem könyveket gyűjtök.A kötettel a kezemben hátrafordultam. – Mit gyűjt uraságod?

Az öreg megint gyelmen kívül hagyta a kérdésemet, és a kezétnyújtotta a könyvért. Le kellett küzdenem magamban a késztetést, hogyvisszategyem a vitrinbe, és ráfordítsam a kulcsot. Apám nem bocsatjameg, ha ilyen nehéz időkben elszalasztok egy ekkora üzletet.

– Harmincöt peseta lesz – nyilatkoztattam ki, mielőtt megváltam volnaa könyvtől, s azt reméltem, az összeg talán jobb belátásra téríti.

Szemrebbenés nélkül bólintott, és egy százast húzott elő annak akabátnak a zsebéből, ami öt petákot sem ért. Eszembe jutott, hogy hát-ha hamis a bankó.



– Attól tartok, uram, hogy ilyen nagy címletből nem tudok vissza-adni.

Szerettem volna, ha vár egy percet, amíg elszaladok a legközelebbi

bankba váltópénzért, és nem melleslég kiderítem, hogy valódi-e aszázas, de nem szívesen hagytam volna egyedül az üzletben.

– Ne feljen, nem hamis. Tudja, hogy ellenőrizheti?A fény tele tartotta a bankjegyet. – Nézze, ott a vízjel. A vonalak. És a papír tapintása... – Ért a hamisítványokhoz, uram? – Ezen a világon minden hamis, atalember. Minden, kivéve a

pénzt.A kezembe nyomta a százast, rázárta a markomat, és végigsimította

az ujjam bütykeit. – Tartsa meg a visszájárót a legközelebbi vásárlásomig – mondta. – De ez nagyon sok, uram. Hatvanöt peseta... – Bagatell. – Azért írok róla számlát. – Megbízom magában.Az idegen közönyösen bámult a könyvre. – Ajándékba vettem. Önöket fogom megkérni, hogy személyesen

kézbesítsék ki.Elbizonytalanodtam egy pillanatra. – Nem szoktunk kézbesítéseket teljesíteni, de ebben az esetben

felár nélkül is örömmel visszük ki a könyvet. Megkérdezhetem, hogyBarcelonán belülre, vagy...

– Itt helyben lesz – mondta.

A tekintetéből sugárzó hidegség mintha évek óta tartó haragról ésneheztelésről árulkodott volna.



– Óhajt ajánlást vagy levélkét mellékelni a könyvhöz, mielőtt be-csomagolnám?

Hosszú bajlódással kinyitotta a kötetet a címoldalon. Akkor vettem

csak észre, hogy a bal keze nem valódi, hanem festett porcelánból van.Töltőtollat vett elő, és lekapart vele néhány szót. Aztán visszaadta akönyvet, és sarkon fordult. Néztem, ahogy sántikálni kezd az ajtó felé.

– Volna olyan szíves megadni a nevet és a címet, ahova kézbesítenünkkell? – szóltam utána.

– Minden ott van – mondta hátra se nézve.Kinyitottam a könyvet, és megkerestem azoldalr, ahova a következőt

írta, pontosan úgy, ahogy itt áll:

Fermín Romero de Torresnek, aki visszatért a halott közül, éskezében tartja a jövő kulcsát. 13.

Ekkor meghallottam a harangocskát az ajtó felett, és mire felnéztem,a látogatónak hűlt helye volt.

Az ajtóhoz szaladtam, és kinéztem az utcára. Sántikálva távolodott azismeretlen, elkeveredett az árnyak között, amelyek felsejlettek a SzentAnna utca kékes ködében. Majdnem utána kiáltottam, de türtőztettem

magamat. Sőt, az lett volna a legegyszerűbb, ha hagyom elmenni, defelülkerekedett bennem az ösztön, valamint a bölcsesség és gyakorlatiérzék nálam megszokott teljes hiánya.



4

Kiakasztottam az ajtóra a „Zárva” táblát, és ráfordítottam a kulcsot.Elhatároztam, hogy követem az idegent az utca forgatagában. Tudtam,ha az apám előbb ér vissza, és látja, hogy elhagytam az őrhelyemet,ahol ki kellett volna tartanom az üzleti pangás kellős közepén, alaposanmegmossa a fejemet, de reméltem, hogy útközben majd eszembe jutvalami. Inkább apám múlékony haragjával nézek szembe, semhogy beletörődjek a szorongásba, amit ez a baljós ember keltett bennem, éshogy fogalmam sincs róla, ugyan miféle dolga lehet Fermínnel.

A könyves szakma művelőjének nem sok alkalma nyílik, hogy terepengyakorolja azt a nemes művészetet, amit egy gyanús alak feltűnésnélküli követése jelent. Hacsak nem a későn zetők közül kerül kivevőinek többsége, tapasztalatait jobbára a polcon sorakozó krimik és ponyvaregények élményvilágából kénytelen meríteni De bár az embertáltalában nem a ruha teszi, mindenkiből detektívet vagy legalábbisamatőr detektívet faraghat egy vélt vagy valós bűntett.

Ahogy az idegent követtem a Rambla felé, felelevenítettem magamban az alapfogalmakat, úgymint megtartani a kényelmes, ötven méter

követési távolságot, fedezékben maradni a testesebb járókelők mögött,és készen állni, hogy barmikor beugorhassak egy rögtönzött rejtek-helyre, kapualjba vagy üzlethelyiségbe, ha a célszemély megtorpan vagyelőzmény nélkül hátratekint. A Ramblára érve a fér bement a köz- bülső sétányra, és ott a kikötő felé vette útját. A sugárút a hagyományoskarácsonyi díszekben pompázott, itt is, ott is megtöltötték a kirakatokat

a lények, csillagok és angyalkák, azt a jólétet ígérve, amely most már biztos eljön, hisz bemondta a rádió.



Akkoriban a karácsony még őrzött valamit a varázslatból és titok-zatosságból. A tél porcsillámfénye, az árnyak közt, csendben élőemberek tekintete és vágyakozása ama igazság könnyű illatával itatta át

a díszeket, amelyben legalább a gyerekek hisznek, és azok, akik meg-tanultak felejteni.

Talán ez tette számomra még világosabbá, hogy nyomozásom rejtélyestárgya, a kísérteties alak sehogy sem illik az ünnephez. Nehézkesenhúzta a lábát, meg-megállt egy díszmadárbolt vagy virágüzlet előtt, úgynézegette a papagájokat és a rózsacsokrokat, mint aki még soha ilyetnem látott. Néha odalépett valamelyik újságosbódéhoz, amelyek lépten-nyomon követik egymást a Ramblán, elgyönyőrködött a címlapokban,fordított egyet-kettőt a képeslapállványokon. Azt hihette volna az ember,hogy még életében nem járt ott, úgy viselkedett, mint egy gyerek vagyegy turista, aki először látja a környéket, de a gyerekeken és a turistákonlátszik valamiféle ártatlanság, azoké, akik nem tudják, hova lépnek –ám ezen az emberen semmiféle ártatlanságot nem éreztem, vagy akár agyermek Jézus áldását, akinek képmása az imént tekintett le rá a Belén-templomról.

Megállt, mintha a halványrózsaszín tollú kakadu bűvölte volna el,amely a szeme sarkából gyelte őt egy madaras stand kalitkájából a

Puertaferrisa utcával szemben. Ugyanazzal a mozdulattal lépett a kalit-kához, ahogy nemrég a vitrinhez a könyvesboltban, és súgott valamita kakadunak. A busa fejű, kappan méretű, pazar tollú madár nemcsaktúlélte a fér kénes leheletét, de határozott gyelemmel felé fordult, ésszemmel látható érdeklődést mutatott a mondandója iránt. Félreértésekelkerülése végett még biccentett is párat, és nyilvánvaló izgatottsággal

felborzolta rózsaszín tollazatát.Pár perc múlva az idegen elégedetten véget vetett a csivitelésnek,



és továbbment. Harminc másodpercbe sem telt, amíg én is odaértema standhoz, és láttam, micsoda kalamajka támadt: a riadt eladó sietvetakarta le a kalitkát egy ronggyal, mert a kakadu tökéletes kiejtéssel

ismételgette a Franco, Franco, a füttyiked nem frankó szövegű mon-dókat, amelyet nem volt nehéz kitalálni, honnan tanult. Legalább bizonyos humorérzékről és magas kockázatú nézetrendszerről tanúságottett az idegen, ami abban a korszakban olyan ritka volt, mint a térd fölöttérő szoknya.

A közjáték úgy lekötötte a gyelmemet, hogy azt hittem, szem előlvesztettem őt, de csakhamar újra felfedeztem görnyedt alakját a Baguésékszerbolt kirakatánál. Előreosontam a Virreina-palota bejáratához,megálltam az ott sorakozó írnokbódék egyikénél, és annak fedezékéből

gyeltem hosszan. Rubin gyanánt csillogott a szeme, mintha a golyóállóüveg mögött lévő temérdek arany és drágakő nagyobb kéjvágyat kel-tene benne, mint a La Criolla egész tánckara a mulató fénykorában.

– Szerelmes levél, beadvány, kérvény az ön által választott illetékeshez,röpke üzenet a vidéki szülőknek, úgymint jól vagyok mostanság, no,melyik legyen, atalúr?

A rejtekhelyemül szolgáló bódéból úgy kukucskált ki a benne ülőírnok, mint egy gyóntatáshoz készülő pap, és alig várta, hogy segíthessen.

A kis ablak fölött egy táblán ez volt olvasható:OSWALDO D ARIO DE M ORTENSSEN

Írástudó, gondolkodó.

Szerelmes levél, kérvény, végrendelet, vers, méltatás, gratuláció,

folyamodvány, nekrológ, himnusz, dolgozat, könyörgés, keresetés egyéb fogalmazványok minden stílusban és versmértékben.



Mondatonként tíz centim (plusz rímfelár). Özvegyeknek,rokkantaknak és kiskorúaknak különleges díjszabás.

– Mit szól, atalúr? Olyan szerelmes levelet írok, hogy mindeneladósorban lévő lány alsószoknyáját el áztatja tőle a vágyhömpöly.Olcsón megszámítom, csak magának.

Megmutattam neki a jegygyűrűmet. Oswaldo írnok merészen vontameg a vállát.

– Modern idők... – jegyezre meg. – Ha tudná, mennyi házas ember ésférjezett nő fordul meg itt...

Ujraolvastam a cégtábláját, mert volt benne valami ismerős, bár nemtudtam, hova tegyem.

– Mintha már láttam volna a nevét. – Voltak szebb napjaim is. Talán onnan emlékszik. – Ez a valódi neve? – Nom de plumme. Egy művésznek legyen olyan neve, ami méltó a

teljesítményéhez. Engem Jenaro Rebollo néven anyakönyveztek, de ki bízná ilyen emberre egy szerelmes levél megírását?... No, mit felel a napajánlatára? Írhatom már azt a vágytól fűtött episztolát?

– Majd máskor.

Az írnok szomorú beletörődéssel bólintott. Követre a pillantásomat,és kíváncsian összeráncolta a homlokát. – A sántát gyeli, mi – kérdezte mintegy mellékesen. – Ismeri? – kérdeztem. – Vagy egy hete, hogy mindennap látom – közölte. – Megáll az

ékszerbolt kirakata előtt, és úgy bámulja, mintha nem is gyűrűk és

nyakláncok lennének ott, hanem a Bella Dorita feneke. – Beszélt vele?



– Az egyik kolléga letisztázott neki egy levelet a minap. A sántánaknincsenek ujjai, és...

– Melyik kollégája volt az?

Az írnok habozva nézett rám, mintha attól félne, hogy üzlettől esikel, ha válaszol.

– Luisito. Ott van szemben, a Beethoven-ház mellett, ő az, akinekolyan a képe, mint egy papnövendéknek.

Pár llérrel háláltam volna meg a segítségét, de nem fogadta el. – Én a tollammal keresem a kenyeremet, nem a lepcses számmal. Van

abból épp elég a környéken. Majd akkor keressen fel, ha grammatikaiközreműködésre lesz szüksége.

Odanyújtott egy cédulát, amin ugyanaz állt, mint a táblán. – Hétfőtől szombatig, minden reggel nyolc és este nyolc között –

egészítette ki szóban. – Oswaldo, a szó bajnoka mindig kész szolgálniaz ön írásos ügyét.

Eltettem a papírt, és köszönetét mond tani. – Vigyázzon, nehogy elrepüljön a madárka – gyelmeztetett.Megfordultam, és láttam, hogy továbbindult az emberem. Utánasiettem,

és követtem lefele a Ramblán, a Boquería piac bejáratáig, ahol megállt,hogy elnézegesse a pultokat és a henteseket, akik nagy darab húsokat

pakoltak le, vagy vettek épp a vállukra. Elsántikált a Pinocho bárhoz, ésott aztán küszködve, de nagy lelkesedéssel felhúzódzkodott egy székre.Megpróbálta fel óra alatt befogadni az ínyencfalatokat, amelyekkel a házlegifjabb pincére, Juanito traktálta, bár én úgy láttam, hogy egészségiállapota nem tesz lehetővé nagy lakomát, inkább a szemével eszik,mintha a kóstolók és ilyen-olyan tálak, amelyeket jóformán érintetlenül

hagy, egy más, dicsőségesebb kort juttatnának eszébe. Nem ízlel azíny, csupán emlékezik. Végül belefáradt az önmegtartóztatásba, és



abba, hogy közvetetten merít gyönyört mások falatozásából; ki zettea számláját, és folytatta vándorútját a Hospital utcáig, ahol Barcelonasajátos geometriája azt az érdekes véletlent hozta létre, hogy a vén

Európa egyik legpatinásabb operaháza állt az északi félteke legócskábbés legáporodottabb bordélynegyede mellett.



5

Abban a napszakban több kereskedelmi és hadihajó legénysége isútnak indult a kikötőből a Ramblán, hogy a szó minden értelmébencsillapítsa az étvágyát. A kereslet mozgósította a kínálati oldalt: máraz utcasarkon felsorakoztak a bérhölgyek, akik számos kilométernyifuvart tudhattak maguk mögött, és jutányos áron akárki leinthette őket.Szorongva gyeltem a szoknyákat és alattuk a visszeres lábakat, asok sápadtlila foltot, amely attól is megfájdult, ha ránézett az ember,a megfáradt arcokat, az öregedés és a búcsú hangularát, ami oly sokmindent eszünkbe juttathat, kivéve a vágyat. Hosszú hónapokat kelltengeren töltenie egy matróznak, hogy rákapjon erre a horogra, gondoltaméppen, amikor az idegen a legnagyobb csodálkozásomra megállt évőd-ni pár hölggyel, akiket könyörtelenül meggyötörtek az évek, mégis úgycsevegett velük, mintha úri mulatók szépségei volnának.

– Gyere, szisza, csak egy menet, de húsz évet levesz a válladról –mondta neki az egyik, aki akár az írástudó Oswaldo nagymamája islehetett volna.

Egy menettel megölöd, gondoltam. Az öreg óvatos kézmozdulattal

hárította el az ajánlatot. – Majd máskor, tündérke – felelte, és ment tovább a Raval negyedmélye felé.

Még pár száz méteren át követtem, míg végül megállt egy sötét és szűkkapualj előtt, majdnem pontosan szemben az Európa fogadóval. Láttam,hogy bemegy, de csak fél perc várakozás után eredtem a nyomába.

Sötétbe burkolózó lépcső sejlett sel a küszöbön túl: szinte eltűntaz épület gyomrában, amely olyan volt, mintegy oldalra dőlő hajó,



– Egy hete bérel szobát. – Hogy hívják? – Előre zetett egy hónapot, nem voltam kíváncsi a nevére.

– Tud valamit arról, hogy honnan jött, és mivel foglalkozik? – Nézze, ez nem lelki segélyszolgálat. Nem szoktuk kérdezni azokat,

akik itt bujálkodnak. Ez meg még csak nem is bujálkodik. Vagyis üzletetazt nem hoz.

Végiggondoltam a dolgot. – Csak annyit tudok, hogy néha leugrik, aztán visszajön. Előfordul,

hogy felvitet egy üveg bort, kenyeret és mézet. Jól zet, nem dumál. – Biztos benne, hogy nem emlékszik a nevére ?Megrázta a lejét. – Rendben. Köszönöm, és elnézést a zavarásért.Már elindultam a kapu felé, amikor utánam szólt. – Romero – mondta. – Hogyan? – Azt hiszem, a Romero néven mutatkozott be, vagy valahogy úgy... – Romero de Torres? – Igen. – Fermín Romero de Torres?– kérdeztem elképedve.

– Ahogy mondja. Nem volt egy ilyen nevű torreádor még a háborúelőtt? – kérdezte. – Tudtam én, hogy ismerős valahonnan...



– Milyen értelemben súlyos? – Épp eléggé ahhoz, hogy olyanokat veszélyeztessen, akik kedvesek

nekem.

– Értem én, de...Luisito a nyakát nyújtogatta, úgy kereste Oswaldo mester pillantását

a tér túloldaláról. Láttam rajta a megkönnyebbülést, amikor Oswaldo bólintott.

– Az úriember kész levelet hozott, csak le kellett tisztázni szépírással,mert az ő kacska keze...

– És az állt benne, hogy... – Nem sokra emlékszem, nézze, nekem itt mindennap sok szöveggel

van dolgom. – Próbálkozzon, Luisito. Gondoljon Cervantesre. – Azt hiszem, bár nem kizárt, hogy összekeverem egy másik ügyfél

levelével, hogy egy nagyobb összegről szólt, amit a félkezű úr nems-okára megkap vagy visszakap, vagy ilyesmi. És valami kulcsról.

– Kulcsról. – Igen. Jóllehet nem konkretizálódott, hogy zenei kulcs, szerszám

vagy ajtónyitásra alkalmas eszköz-e.Luisito elmosolyodott: láthatóan megelégedésére szolgált az elmés kis

sziporka, amivel ő maga fűszerezhette a társalgásunkat. – Mire emlékszik még?Tűnődve nyalta mega szája szélét. – Azt mondta, hogy nagyon megváltozott a város. – Milyen értelemben? – Nem tudom. Csak hogy megváltozott. Nincsenek halottak az

utcán. – Halottak az utcán? Ezt mondta? – Ha nem csal az emlékezetem...



7

Megköszöntem Luisirónak a felvilágosítást, és szaporázni kezdtema lépteimet, hátha sikerül előbb visszatérnem a könyvesboltba, minthogy apám elintézné azt a fontos ügyet, és akkor titokban maradhat akiruccanásom. A „Zárva” tábla még mindig az ajtón volt. Kinyitottamaz ajtót, levettem a táblát, és azzal a meggyőződéssel álltam vissza a pult mögé, hogy egy vevő nem sok, annyi sem közelített a boltunkhoztávollétem csaknem negyvenöt perce alatt.

Egyéb dolgom nem lévén, töprengeni kezdtem, hogy mit kezdjeka Monte Cristo grófjának kötetével, és hogy tálaljam Femiínnek azeseményeket, ha majd megérkezik. Nem akartam a kelleténél jobbanráijeszteni, de az ismeretlen fér látogatása és saját próbálkozásom,amellyel hasztalan igyekeztem kideríteni a szándékait, továbbra isaggasztott. Bármilyen más helyzetben kerek perec elé tártam volna atényeket, most mégis azt mondtam magamnak, hogy fő a tapintat. Fermínaz utóbbi időben olyan mogorva volt, mintha minden reggel citrombaharapott volna. Egyre csak azon igyekeztem, hogy gyenge kis viccekkel javítsam a kedélyét, de sehogy sem sikerült mosolyra bírnom.

– Fermín, ne porolja le annyira a könyveket, azt mondják, eztán nema rózsaszín szerelmes históriákat viszik majd, hanem azt, ami fekete –mondogattam arra a színre uralva, amellyel egyre többet jellemeztéka hazánkba csak csínján beengedett és kizárólag prűd fordításokbanhozzáférhető bűnügyi regényeket.

Fermínnek esze ágában sem volt könyörületes mosollyal jutalmazni

szánalmas erőlködésemet, inkább mindenbe belekapaszkodott, bármilégyen is az, amivel megindokolhatta csüggedt életuntságát.



– A jövőben úgyis feketére kell festeni minden könyvet. Ha e gyilkosévszázad második felében marad bárminemű uralkodó aroma, az nomanszólva is csak a hazugságé és a bűné lehet.

Már megint kezdi, gondoltam. A Jelenések Könyve, Szent FermínRomero de Torres megfogalmazásában.

– Nyugi, nyugi, Fermín. Többet kéne a napra járnia. Azt írja az újság,hogy a D-vitamin növeli a felebarátunkba vetett bizalmat.

– Azt is megírta az újság, hogy Francónak valami kis kedvence berobbant a nemzetközi irodalmi életbe holmi verseskötettel, pedig aztsehol sem kapni Madrid határán túl.

Nem volt érdemes tovább cukkolni Fermínt, ha átadta magát szervieredetű pesszimizmusának.

– Tudja, Daniel, mondok én magának valamit. Néha arra gondolok,hogy Darwin tévedett, mert az ember a disznótól származik. Tíz ember-szabású közül nyolcban ott rejtezik a kolbász, csak felszínre kell hozni – mondta.

– Fermín, én jobb szeretem, ha a dolgokat emberibb és pozitívabbmegvilágításba helyezi, úgy, mint a múltkor, amikor azt mondta, hogy aszíve mélyen senki sem rossz, csak sok benne a félelem.

– Leeshetett a vércukrom. Mekkora marhaság!

A tréfamester Fermín, akire oly szívesen emlékeztem, akkoribana pihenőjét töltötte valahol, és a helyét egy mindenkitől elzárkózó,gondoktól gyötört méregzsák foglalta el. Amikor azt hitte, hogy senkisem látja, olybá tűnt, hogy bekucorodik egy sarokba, és egyre csakemészti magát. Lefogyott, és mivel egyébként is csupa csont és bőrvolt, napról napra ijesztőbb lett a kinézete. Néhányszor szóvá tettem

neki ezt, de ő tagadta hogy bármi baja volna, és súlytalan ürügyek- kel tért ki a faggatózás elől.



– Semmiség, Daniel. Amióta gyelem a focit, mindig leesik avérnyomásom, ha kikap a Barca. Csak egy falatka manchego sajt kell,és a bikaerőm máris visszatér.

– Biztos benne? Maga soha életében nem járt meccsen. – Azt csak képzeli. Valósággal együtt nevelkedtem Kubalával. . – Hát én akkor is látom, hogy olyan sovány, mint a szamárkóró.

Beteg lehet, vagy nagyon nem vigyáz magára.Válasz gyanánt behajlította a két karját, hogy jól lássam cukordrazsé

méretű bicepszeit, és úgy mosolygott, mint egy utazó fogkrémügynök. – Tapintsa meg! Olyan, mint az edzett acél, mint a Cid kardja.Apám vélekedése szerint Fermín az idegesség miatt romlott le, és

ennek közvetlen oka az esküvő meg az azzal kapcsolatos készülődés volt, beleértve a klérus felé tett lépéseket és a lakodalmi ebéd színhelyénekfelkutatását is, de én úgy sejtettem, hogy mélyebben gyökerezik a bánat. Komolyan tépelődtem tehát, hogy elmondjam-e neki, mi történtaznap reggel, és megmuassam-e a könyvet, vagy inkább várjak egyalkalmasabb pillanatra; aztán megpillantottam őt az ajtóban, és olyanvolt az ábrázata, hogy egy temetésen sem keltett volna feltűnést. Fermínelkapta a tekintetemet, bágyadt mosoly rajzolódott ki az arcára, és katonamódra tisztelgett.

– Jó, hogy látom, Fermín. Már azt hittem, sose jön. – Don Federicóval beszélgettem az órás boltja előtt. Az a pletyka járja,hogy Sempere urat a Puertaferrisa utcán látták, ismeretlen irányba ment,és teljesen kész volt. Don Federico meg az a hülye Mercediras egyrecsak kérdezgette, hogy van-e valami szeretője, úgy látszik, ezt vették afejükbe az itteni boltosok, meg hogy a nőci talán kupléénekesnő. Még

ilyet! – És maga mit mondott erre?



– Azt, hogy az ön édeaspja példás özvegységében az ősi szüzességoly állapotába tért vissza, ami erősen foglalkoztatja a tudományosközvéleményt, és még az érsekség is aktát nyitott róla a mihamarabbi

boldoggá avatásához. Én Sempere úr magánéletéről sem ismerőssel, semismeretlennel nem diskurálok, az őrajta kívűl senkire sem tartozik. Akimeg disznóságokkal jön, azt jól kupán vágom.

– Ön valódi lovag, Fermín, a szó régi értelmében. – Aki igazán a régi idők embere, az a maga édesapja, Daniel. Mert

ha már így egymás közt vagyunk, és zárt ajtók mögött marad, bizonymondom, hogy nem ártana neki, ha hébe-hóba megzizzenne egy kicsit.Amióta egy seprűnyelet se tudunk eladni, csak gubbaszt hátul azirodában, és az egyiptomi halotti tekercseket bújja.

– A könyvelésünket – javítottam ki. – Hát akkor azt. Nekem igenis eszembe jutott, már napokkal ezelőtt,

hogy el kéne vinnünk a Molinóba, aztán mulatni, mert bár hősünk etekintetben nem frissebb, mint egy káposztás paella, véleményem szerintha találkozna egy tüzes, barna bőrú szépséggel, gyorsan megpezsdülnea vére – mondta Fermín.

– Na nézd csak, ki beszél! A megtestesült jókedv. Ha tudni akarja,engem inkább maga aggaszt – közöltem. – Napok óta úgy néz ki, mint

egy svábbogár, ami belepottyant egy esőkabátba. – Hát tulajdonképpen találó az ön által felvázolt hasonlat, kedvesDaniel, mert noha a svábbogár nem rendelkezik azzal a formás kis testtel,amelyet megkövetelnének tőle a nekünk rendeltetett bohó társadalomfrivol kívánalmai, e boldogtalan ízeltlábú osztozik az ön legnagyobbhívével a túlélés páratlan ösztönében, a hatalmas étvágyban és abban

a herkulesi libidóban, amelyet még a magas fokú nukleáris sugárzássem kezdhet ki.



– Fermín, magával képtelenség vitatkozni. – Az a helyzet, barátom, hogy én dialektikus elme vagyok, aki kész

arra, hogy a hamisság és maszatolás legkisebb jelére rátapintson a

lényegre, szemben az ön édesapjával, aki túlérzékeny zsenge bimbó,és épp ezért lenne itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk, mielőtt betokosodna.

– És mit kéne tennünk pontosan? – hangzott fel apám hangja a hátunkmögött. – Csak azt ne mondja, hogy összehoz egy kávéra Rociítóval.

Úgy jártunk, mint két iskolás ú, akit összeesküvésen kaptak. Apámzordan nézett ránk az ajtóból, és a legkevésbé sem emlékeztetett egyzsenge bimbóra.



8

– Honnan tud maga Rociítóról? – dünnyögte megszeppenve Fermín.Apám, miután elgyönyörködött az általa okozott rémületben, nyájasan

elmosolyodott, és kacsintott egyet. – Lehet, hogy a betokosodás útjára léptem, de a hallásom még elég

jó. És nemcsak a hallásom, de az észjárásom is. Ezért határoztam el,hogy valamivel fel kell lendíteni az üzletet – jelentette be. – A Molinomegvárhat.

Csak ekkor vettük észre, hogy apám két jelentős méretű szatyorral ésegy nagydobozzal érkezett, amely csomagolópapírba volt bugyolálva,és vastag zsinórral kötötték át.

– Ugye nem raboltad ki a bankfíókot a sarkon? – kérdeztem. – A bankokról olyan távol tartom magam, amennyire csak lehet, mert

Fermín helyesen mondja, hogy inkább ők rabolnak ki bennünket. ASanta Lucia piacról jövök.

Fermín és én zavartan néztünk össze. – Nem akartok segíteni esetleg? Olyan nehéz a csomag, mintha

halott volna benne.

Gyorsan elkezdtük kipakolni a pultra a szatyrok tartalmát, mialattapám a dobozt vette kezelésbe. A szatyrokban kisebb méretű tárgyakattaláltunk, amelyek külön is be voltak csomagolva. Fermín kibontotta azegyiket, és értetlenül bámulta a tartalmát.

– Hát ez meg mi? – kérdeztem. – Én szamárnak mondanám, százszoros kicsinyítésben – mondta

Fermín. – Hogy micsoda?



– Szamár, csacsi, ami akkor jó, ha nincs lovunk, kedves, négylábúállat, amely lelkesen és kitartóan tapossa Spanyolhon útjait, bár ez itt aminiatűr változata, olyan, mint a kisvonat, amit a Casa Palauban árulnak

– tájékoztatott Fermín. – Agyagszamár, a betlehemhez vettem – mondta az apám. – Miféle betlehemhez?Válasz gyanánt kinyitotta a kartondobozt, amelyből jókora jászol

tárult elő lámpákkal, tehát ezt vette a piacon, és már azt is tudtam,hogy a kirakatba szánja, ahol majd karácsonyi díszletként működik.Fermín mindeközben ökröt, tevét, disznót, kacsát, napkeleti bölcseketés pálmafákat rámolt ki a szatyrokból, no meg egy Szűz Máriát és egySzent Józsefet.

– Behódolni a nemzeti klerikalizmusnak és rejtett indoktrinációsmódszereinek azáltal, hogy kiállítjuk a bejgliünnep szereplőit és meséit,nem lehet valódi megoldás – fűzte hozzá epésen.

– Ne beszéljen zöldségeket, Fermín, a karácsony szép hagyomány, azemberek szeretnek karácsonykor betlehemet látni – szakította félbe azapám. – Könyvesboltunkból eleddig hiányzott az időszaknak megfelelővidámság és színpompa. Nézzen végig a környékbeli üzleteken, ésgyőződjön meg róla, hogy hozzájuk képese úgy nézünk ki, mintha

gyászolnánk. Jöjjön, segítsen felrakni ezt a kirakatba. Az asztalról megtüntesse el a könyveket Mendizábalról és az egyházi javak államosításáról,mert azok még a legbátrabbakat is elijesztik.

– Ja, vagy úgy – morogta Fermín.Hármunknak közös erővel sikerült felállítani a jászolt és elhelyezni

az állat gurákat. Fermín csak ímmel-ámmal működött közre, egyre a

homlokát ráncolta, és minden alkalmat megragadott, hogy kifejezzeellenérzését az ötlettel szemben.



– Sempere úr, nem azért mondom, de ez a Jézuska háromszor akkora,mint a nevelőapja, és alig fér el a bölcsőben.

– Oda se neki. A kicsik elfogytak.

– De a manus, aki Szűz Mária mellett áll, olyan, mint egy túlsúlyos japán birkózó azok közül, akik lófarokba kötik a hajukat, és a gatyájukonmasni van.

– Szumó birkózók – mondtam. – Hát akkor azok – hagyta rám Fermín.Apám sóhajtott, és csendben ingatta a fejét. – Nézze már, milyen a szeme! Olyan, mint akit megszállt az ördög. – Elég volt, Fermín, nyughasson, és gyújtsa meg a fényeket – szólt rá

apám, és a kezébe adta a kábelt.Fermín artistához méltó mozdulattal kúszott át az asztal alatt,

amelyre a betlehemet állítottuk, és sikerült eljutnia a pult végében lévőkonnektorig.

– És lőn világosság – jelentette be az apám, büszkén szemlélve aSempere és Fiai könyvkereskedés vadonatúj, csillogó-villogó betle-hemét.

– Aki nem újul meg, elpusztul – tette hozzá elégedetten. – Inkább a halál – suttogta a bajsza alatt Fermín.

Egy perc sem telt el a hivatalos fénybe borulás után, amikor egyanya, aki három gyerekét vitte kézen lógva, megállt a kirakat előtt,elgyönyörködött a jászolban, és némi tétovázás után minden bátorságátösszeszedve bejött.

– Jó napot – köszöntött. – Van meséskönyvük a szentek életéről? – Hogyne volna – telelte az apám. – Engedje meg, hogy megmutassam

az Életem, Jézuska sorozatot, amely garantáltan tetszeni fog a cseme-téinek. Minden kötet gazdagon van illusztrálva, és az előszót nem kisebb



személyiség írta, mint José María Permán. – Jaj, de jó! Őszintén megvallva, mostanában nagyon nehéz olyan

könyveket találni, amelyek pozitív üzenetet hordoznak, kellemes érzés-

ben részesítenek és nincsenek telezsúfolva bűnözéssel, gyilkossággalmeg mindenféle értelmetlenséggel.

Fermín az égre vetette a tekintetét. Már a száját is szólásra nyitotta,amikor karon fogtam, és gyorsan elhúztam a kedves vevő közeléből.

– Milyen igaza van! – felelte a hölgynek az apám, és a szeme sarkábólazt üzente nekem, hogy tartsam Fermínt láncon, sőt lehetőleg szájkosaratis tegyek rá, mert semmi szín alatt nem szalaszthatjuk el ezt az üzletet.

Hátravittem az irodába Fermínt, aztán gondoskodtam róla, hogy elis függönyözzem magunkat, így apám nyugodtan folytathatta a had-műveletet.

– Fermín, én nem tudom, mi bújt magába, de bár megértem, hogy a betlehemes ötlet nem győzte meg, és még tisztelem is e véleményét,tudomásul kell vennem, hogy ez az úthenger méretű Jézuska és a négydarab agyagállat lelket öntött az apámba, sőt még vevőt is hozott.Megkérem tehát, hogy szüneteltesse az egzisztenciálisra szónoklatait,és vágjon jó képet, legalább a nyitva tartás idejére.

Fermín felsóhajtott, és szégyenkezve bólintott.

– Drága jó barátom, Daniel – mondta. – Ne haragudjon rám! Haarról van szó, hogy örömet szerezzek az édesapjának és megmentsemezt a boltot, akár a santiagói zarándokutat is végigjárom torreádornaköltözve.

– Nekem bőven elég, ha megmondja az apámak, hogy jó ötlet volt a betlehem, és a továbbiakban is tekintettel lesz rá.

Fermín bólintott. – Ez csak természetes. Tüstént bocsánatot kérek Sempere úrtól a



kifakadásómért, majd azzal vezekelek, hogy hozzájárulok egy gurávala jászolhoz, hadd érezze meg bennem a karácsony szellemét, amin méga nagyáruházak sem tesznek túl. Van egy barátom a titkos ellenállásban,

kakilós szobrokat készít Franco tábornok feleségéről, dona CarmenPolóról, de olyan élethűen, hogy a hajam égnek áll.

– Elég lesz egy bárány vagy egy Baltazár király is. – Parancsára, Daniel. Most pedig, ha megengedi, hasznossá teszem

magam, és kibontom Recasens özvegyének a csomagját, ami már egyhete itt porosodik nálunk.

– Segítsek? – Nem, köszönöm – mondta. – Folytassa nyugodtan, amin dolgozik.Figyeltem, ahogy elindul az iroda mögötti raktárhelyiség felé, és

magára ölti a kék munkaköpenyét. – Fermín – kezdtem bele.Udvariasan visszanézett. Vártam egy pillanatig. – Történt ma valami, amiről beszélnem kell. – Tessék. – Nem találok rá magyarázatot, tényleg. Valaki bejött, és magát

kereste. – Csinos volt? – kérdezte Fermín tettetett vidámsággal, de nem tudta

leplezni a szemében tükröződő szorongást. – Egy idős fér volt. Elég rozoga és fura alak, ami azt illeti. – A nevét megadta? – kérdezte Fermín.Megráztam a fejemet. – Nem. De ezt hagyta itt magának.Fermín a homlokát ráncolta. Átnyújtottam neki a könyvet, amit

a látogató néhány órával azelőtt vásárolt meg. Fermín elvette, éstanácstalanul nézegette a címlapot.



– Ez nem az a harmincöt pesetás Dumas, ami vitrinben volt?Bólintottam. – Nyissa ki az első oldalon.

Megtette. Amikor elolvasta az ajánlást, lefutott a vér az arcából, ésnyelt egyet. Egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán csendben bámultrám. Mintha öt perc alatt öt évet öregedett volna.

– Amikor elment, követtem – mondtam. – Egy hete lakik egy Hospitalutcai bútorozott koszfészekben, szemben az Európa fogadóval. Annyitsikerült kiderítenem, hogy valószínűleg álnevet használ, és az voltaképpa maga neve: Fermín Romero de Torres. A Virreina-palotánál azt mond-ta az egyik írnok, hogy lemásoltatott egy levelet, amiben nagy pénz-összegről esett szó. Tud ezekről, Fermín?

Fermín úgy húzódott egyre kisebbre, mintha a történet minden szava botürést mérne a fejére.

– Daniel, nagyon fontos, hogy többet ne kövesse azt az emberr, és ne beszéljen vele. Ne csináljon semmit! Tartsa magát távolt tőle. Nagyonveszélyes.

– Ki ez az ember, Fermín?Becsukta a könyvet, és eldugta az egyik polcon a ládák mögé. Fülelni

kezdett a bolt irányába, és amikor meggyőződőtt róla, hogy apám még

mindig javában beszélget a vevővel, és nem hallhat bennünket, közelebb jött hozzám, és suttogóra fogta. – Kérem, ne szóljon erről senkinek, se az apjának, se senkinek. – Fermín... – Legyen szíves. A barátságunkra kérem. – De tényleg, Fermín...

– Szépen kérem, Daniel. Ne itt. Bízzon bennem.Kelletlenül bólintottam, és megmutattam a százpeserás bankjegyet,



amivel az ismeretlen ki zette a könyvet. Nem kellett külön mondanom,hogy honnan származik.

– Ez a pénz megvan átkozva, Daniel. Adja oda az adománygyűjtő

apácáknak vagy az első szembejövő koldusnak. De a legjobb az lenne,ha elégetné.

Ezzel elhallgatott, levette a köpenyt, bebújt szakadt esőkabátjába, éssapkát nyomott arra a fejre, amely most mintha viaszból lett volna, demég inkább emlékeztetett egy Dali által felskicceit, olvadt paellára.

– Máris elmegy? – Mondja meg az apjának, hogy sűrgős dolgom akadt. Megtenné? – Hát persze, de... – Erről most nem beszélhetek, Daniel.Egyik kezét gyomorgörcsösen a hasára tette, a másikkal meg hado-

nászni kezdett, mint aki röptében akarja elkapni a szavakat, ha már aszáján nem jönnek ki.

– Fermín, ha elmondaná, talán segíthetnék...Először elbizonytalanodott, de aztán némán megrázta a tejét, és kiment

az előszobába. Kikísértem az ajtóig, onnan néztem utána, amint elindul aszemerkélő esőben, apró kis ember a világ súlyával a vállán, a barcelonaiéjszakában, amely még sohasem volt ennyire sötét.



9

Tudományosan bizonyított tény, hogy bármely pár hónapos gyermekcsalhatatlan ösztönnel képes felismerni a hajnalnak azt a pontos pillanatát,amikor a szülei végre elszenderednek, mert ekkor megnövelheti sírásánakhangerejét, és elkerülheti, hogy harminc percnél tovább aludjanak.

Azon a hajnalon, mint szinte mindig, három felé ébredt a kis Julián, ésezt a tényt habozás nélkül, tiszta tüdőből közölte a világgal. Kinyitottama szememet, és megfordultam. Bea ott feküdt mellettem, ragyogotta félhomályban, és olyan lassú eszméléssel ébredt, hogy a takarónkeresztül is megcsodálhassam teste körvonalát. Motyogott valamit. Le-küzdöttem a kisértést, hogy a nyakába csókoljak, és megszabadítsamattól a végtelen hosszú, szinte páncélozott hálóingtől, amelyet apósomnyilván szándékosan ajándékozott neki a születésnapjára, és én mágikusműveletekkel sem tudtam eltüntetni a mosásban.

– Megyek én – suttogtam, és a homlokán pusziltam meg.Bea válasz gyanánt befordult, és a fejére húzta a párnát. Egy pillanatra

még elgyönyörködrem a háta kanyarulatában és lágy esésében, amelyeta világ összes hálóingje sem hajthatott az uralma alá. Majdnem két éve

éltem házasságban ezzel a csodálatos lénnyel, de még mindig meglepett,hogy ébredéskor ott érzem magam mellett a teste melegét. Kezemelindult, hogy lehúzza róla a lepedőt, és megsimítsa bársonyos combjahátát, de Bea belemélyesztette a körmét a csuklómba.

– Most ne, Daniel. Sír a gyerek. – Tudtam, hogy ébren vagy.

– Nehéz is lenne aludni ebben a házban. A fér ak folyton bőgnek,vagy a fenekét tapogatják a szerencsétlen nőnek, aki ezért két órát semtud pihenni egyfolytában.



– Nem tudod, mit veszítesz.Felkeltem, és kimentem a folyosóra, majd be, Julián szobájába, a

hátsó bejáraton. Nem sokkal az esküvő után költöztünk annak a háznak

a tetőterébe, ahol a könyvkereskedés volt. Don Anacleto, középiskolaitanár, aki huszonöt évig lakott itt, nyugdíjba vonult, és visszaköltözötta szülővárosába, Segoviába, ahol pikáns kis verseket írt a római víz-vezerékhíd alatt, és a malacsütés fortélyait tanulmányozta.

A kis Julián olyan harsány, magas frekvenciájú sírással fogadott, hogykis híján berepedt a dobhártyám. A karomba vettem, megszagoltam a pelenkáját, és miután meggyőződtem róla, hogy nincs benne ajándék,azt tettem, amit minden épelméjű apa: butaságokat sutyorogtam neki, és vicces bakugrásokkal körbetáncoltam vele a szobát. Egészen meg-feledkeztem magamról, de aztán észrevettem Beát, aki a küszöbön állt,és lesújtóan nézett.

– Add ide, így csak még jobban felébreszted. – Ő nem bánja – mondtam, és átadtam a gyereket.Bea a karjába vette Juliánt, dúdolni kezdett lágyan ringatta. Öt

másodperc múlva Julián abbahagyta a sírást, és azzal az átszellemültmosollyal nézett vissza rá, amit az anyjának mindig sikerült kicsalnia belőle.

– Menj csak – súgta nekem Bea. – Mindjárt megyek én is.Ha már így kitoloncolt, és világosan bebizonyosodott, milyenkétbalkezes vagyok a gyerekgondozás terén, visszatértem a hálószobába,és az ágyra heveredtem; pontosan tudtam, hogy aznap éjjel már nemfogom lehunyni a szememet. Valamivel később Bea is belépett az ajtón,és sóhajtva lefeküdt mellém.

– Jártányi erőm sincs.Átöleltem, és csendben maradtunk néhány percig.



– Gondolkoztam valamin – mondta Bea.Reszkess, Daniel, gondoltam. Bea lelült az ágyon, aztán felém

fordult.

– Azt hiszem, amint Julián egy kicsit nagyobb lesz, és anyám tud rávigyázni néhány órát naponta, dolgozni fogok.

Bólintottam. – Hol? – Itt, a könyvesboltban.Hallgatni arany, gondoltam, és nem feleltem semmit. – Szerintem rátok férne – tette hozzá. – Apád már nem bírja annyi

órán keresztül, én meg, már ne is vedd zokon, de jobban bánok avevőkkel, mint te vagy Fermín. Ő ráadásul mostanában inkább ráijesztaz emberekre.

– Ezt nem vitatom. – Mi lelte szegényt? A múltkor összefutottam Bernardával az utcán, és

sírva takadt. Elcipeltem egy cukrászdába a Petritxol utcán, de jó néhánycsésze forró csokoládét kellett belédiktálnom, amíg végül kibökte, hogyFermín furcsán viselkedik mostanában. Ha jól értettem, napok óta nemhajlandó aláírni a plébánián az esküvői papírokat. Tartok tőle, hogy eza ú nem nősül meg. Neked nem mondott semmit?

– Valamit én is észrevettem rajta – ködösítettem. – De talán csakBernarda sürgeti túlzottan.Bea csendben nézett rám. – Mi van? – kérdeztem végül. – Bernarda megkért, hogy ne mondjam el senkinek. – Mit ne mondj el senkinek?

Nem vette le rólam a tekintetét. – Egy hónap késésben van.



– Késésben? Körmére égett a házimunka?Bea úgy nézett rám, mint egy idiótára, és ettől mindjárt kigyúlt

fejemben a fény.

– Bernarda gyereket vár? – Csitt, még felébreszted Juliánt. – Terhes, vagy nem? – kérdeztem remegő kis hangon. – Valószínűleg. – Fermín tud róla? – Még nem akart szólni neki. Fél, hogy megfutamodik. – Fermín sohasem tenne ilyet. – Ti fér ak mind megtennétek, ha lehetne.Szokatlanul nyers volt a hangja, és bár gyorsan megédesítette egy

engedelmes mosollyal, ez nem győzött volna meg senkit. – Milyen keveset tudsz rólunk.Felállt a félhomályban, egyetlen szó nélkül levette magáról a hálóinget,

és hagyta lecsúszni az ágy oldalán. Hagyta, hadd nézzem egy kicsit,aztán lassan fölém hajolt, és ráérősen végignyalta az ajkamat.

– Milyen keveset tudok rólatok – suttogta.



„Gondoljuk végig az eseményeket” mondtam magamnak. Halványanemlékeztem rá, hogy Bea mondott valamit egy nyári ruhákkal telidobozról, amit le kell vinnie a pincébe. Ez pár napja volt. Ha nem csalt

az emlékezetem, Bea aznap azt a szürke kabátot viselte, amit tőlemkapott az első házassági évfordulónkra. Mosollyal díjaztam saját logikaiképességemet, és kinyitottam a szekrényt, hogy megkeressem a kabátota feleségem ruhái között. Ott volt. Ha igaz, amit Conan Doyle-nakés tanítványainak az írásaiból leszűrtem, apám kulcscsomója annak akabátnak az egyik zsebében lesz. Belenyúltam a jobb zsebbe, de csakkét pénzérmét és olyan mentolos cukorkákat találtam, amilyeneketa patikában adnak ajándékba. Áttértem a másik zseb vizsgálatára, ésörömmel tapasztaltam, hogy tézisem beigazolódott, Ujjaim beleakadtaka kulcscsomóba.

De nem csak abba.Egy darab papír is volt a zsebben. Amikor a kulcscsomót kihúztam,

haboztam ugyan, aztán kivettem a papírt is. Talán egy bevásárlócédulalehet, amelyre Bea gondosan feljegyez mindent, nehogy elfelejtse.

Jobban megnézve kiderült, hogy inkább boríték. Levél. A címzettBeatriz Aguilar, a bélyegző szerint egy héttel azelőtt adták fel. Beaszüleinek a címére küldték, nem a Szent Anna utcai lakásba. Meg-

fordítottam a borítékot, és amikor elolvastam a feladó nevét, kiesett akezemből a pincekulcs. Pablo Cascos Buendía.

Leültem az ágyra, és zavartan bámultam a nevet. Pablo CascosBuendía volt Bea jegyese, amikor elkezdtünk bolondozni egymással.Vagyonos család gyermeke, több hajógyáruk és egyéb üzemük volt El

Ferrolban, sosem lakott a szívem közepén, és ő sem rajongott értem, de őakkoriban épp a seregben szolgált mint alhadnagy. Miután Bea levélben



San Polstrandon együtt töltött délutánjainkra? Emlékszel a terveinkre,a közös álmainkra, az egymásnak tett ígéreteinkre? Soha, senkivelnem éreztem még úgy magam, mint veled. Sok leánnyal jártam máraz eljegyzésünk felbontása után, de tudom, hogy hozzád egyikük semhasonlítható. Ha más ajkakat csókolok, a tiédre gondolok, ha más bőrét simítom, a tiéd jut eszembe.

Egy hónapon belül Barcelonába utazóm a kiadónk ottani irodájába,tárgyalásokat kell folytatnom a kollégákkal a vállalat eljövendő újra-

szervezéséről. Igazából postai úton és telefonon is elintézhetném.

Valójában csak azért utazom oda, mert remélem, hogy újra láthatlak. Most biztos azt gondolod, megörültem, de inkább ezt gondold, mint hogy

elfelejtettelek. Január húszadikán érkezem, a Gran Vián szállók meg, a Ritz Hotelben. Nagyon szépen kérlek, hogy találkozzunk, ha csak egyröpke pillanatra is, hadd mondjam el személyesen, mi lakik a szívem-ben. Huszonegyedikén délután két órára asztalt foglaltam a szállodaéttermében. Ott leszek majd, várlak. Ha eljössz, a világ legboldogabbemberévé teszel, és tudni fogom, hogy van még remény az álmokban,amelyeket arról szövök, hogy visszakaplak téged. Aki mindörökké szeret Pablo

Először csak dermedten ültem az ágyon, ahol néhány órával azelőttegyütt feküdtünk Beával. Visszacsúsztattam a levelet a borítékba, ésamikor felálltam, úgy érezrem, mintha gyomorszájon vágtak volna.Kimentem a fürdőszobába, és a mosdókagylóba hánytam a reggeli kávét.Kiengedtem a hidegvizet, megmostam az arcomat. A tükörből annak a

tizenhat éves Danielnek az arca nézett vissza rám, aki először ért hozzáreszkető kézzel Beához.



Aztán észbe kaptam, és felsóhajtottam. A levél szavai már savkéntszivárogtak bele az agyamba. Megígértem magamnak, hogy nem fogomfeltúrni a dobozokat holmi parfümmel illatosított levélkötegek nyomában,

amelyek attól az egyéntől származnak. Ígéretemet persze pillanatokon belül megszegtem volna, ha nem hallom meg a lefelé közelítő lépteketa csigalépcsőn. Felnéztem, és a pillantásom Fermínével találkozott, akiundorral tekintett körbe.

– Pfuj, ez aztán a dögletes szag! Ne mondja, hogy nincs itt valamelyikdobozban bebalzsamozva a Merceditas mamája, a horgolásmintáivalegyütt!

– Ha már lejött, segíthetne felvinni a dobozokat apámnak.Fermín tettre készen feltűrte a ruhája ujját. Mutattam neki a dobozokat

a Vértice kiadó pecsétjével, és mind a ketten megragadtunk egyet. – Daniel, maga rosszabb bőrben van, mint én. Történt valami? – Csak a pince kipárolgásai.Fermín nem hagyta magát félrevezetni ilyen olcsó trükkel. Letettem

a dobozt a földre, és ráültem. – Kérdezhetek valamit, Fermín?Ő is elengedte a maga dobozát, és szintén széknek használta. Ránéztem,

szívesen beszéltem volna, de egy hang sem jött ki a torkomon,

– Hálószoba-problémák? – kérdezte.Elpirultam, látván, hogy milyen jól ismer engem az én cimborám. – Olyasmi. – Bea asszony talán, áldott légyen ő az asszonyok között, húzódozik

a viadaltól, vagy épp ellenkezőleg, túlságosan is akarja, maga pedig éppcsak az alapszolgáltatásokat képes nyújtani? Jusson eszébe, hogy a nők,

ha gyerekük van, úgy működnek, mintha felrobbant volna bennük egynukleáris hormonbomba. A természet egyik nagy rejtélye, hogy miért is



nem őrülnek meg húsz másodperccel a szülés után. Azért tudom ezeket,mert a szabad vers után a szülészet érdekel a legjobban.

– Nem erről van szó. Legalábbis nem hiszem.

Fermín csodálkozva nézett. – Meg kell kérnem, hogy senkinek se szóljon arról, amit most mondani

fogok.Fermín ünnepélyesen keresztet vetett. – Nem sokkal ezelőtt véletlenül találtam egy levelet Bea kabátjának

a zsebében.A hatásszünet nem érintette meg nagyon. – És? – A régi vőlegényétől jött. – A csúrtól? Nem az ment el Ferrol del Caudillóba, hogy mint apuka

pici a fényes karriert csináljon? – Én is azt hittem. De kiderült, hogy szabad perceiben szerelmes

leveleket irkál a feleségemnek.Fermín felpattant, mint akit darázs csípett meg. – A jó édes anyját! – sziszegte, még dühösebben, mint én.Kivettem a levelet a zsebemből, és a kezébe nyomtam. Fermín meg-

szimatolta, mielőtt kinyitotta volna.

– Ez belőlem jön, vagy ez a piperkőc tényleg illatos papíron levelez? – kérdezte. – Erre nem gyeltem, de nem lepődnék meg rajta. Ő ilyen. De a java

csak ezután jön. Olvassa csak, olvassa...Fermín suttogva olvasott, és lopva csóválta a fejét. – Nem elég, hogy nyamvadt csúszómászó, de még milyen mesterkélt

is! A „más ajkakat csókolok” kitétel önmagában is elég lenne, hogy bezsuppolják egy éjszakára.



Eltettem a levelet, és a főldre szegeztem a tekintetemet. – Ugye nem gyanakszik Beatriz asszonyra? – kérdezte Fermín

hitetlenkedve.

– Nem, persze hogy nem. – Hazudik.Felálltam, és elkezdtem körbe járkálni a pincében. – Miért, maga mit tenne, ha ilyen levelet találna Bernarda zsebében?Fermín alaposan végiggondolta. – Én azt tenném, hogy megbízom a gyermekem anyjában. – Megbízna benne?Bólintott. – Ne vegye rossz néven, Daniel, de magának az a klasszikus probléma

jutott, amivel a bombanők férjei küzdenek. Bea asszony, akit én eddigis szentként tiszteltem, és a jövőben sem teszek másképp, a népinyelv fordulata szerint olyan fájintos, hogy bárki megnyalná utána atíz ujját Következésképp nem csoda, hogy disznók, szegény ördögökés mindenfele kis kakasok serege jár a nyomában. Akár van férje ésgyereke, akár nincs, mert ez a körülmény hidegen hagyja az öltönybe bújtatott majmot, akit mi jóindulatúanhomo sapiensnek hívunk. Magatalán észre sem veszi, de én a gatyámat tenném rá, hogy a tisztelt neje

körül több légy döngicsél, mint egy húsvéti mézeskalácson. Ez a hülyePablo meg csak egy dögkeselyű, aki próbálkozik, hátha leesik nekivalami. De maga csak higgyen nekem: egy olyan nő, akinek a helyénvan az esze és az alsószoknyája, ügyet se vet az ő fajtájára.

– Egész biztos ebben? – Az ön kételkedése sértően hat rám. Azt hiszi, hogy ha Beatriz

asszonyság félre akarna lépni, meg kéne várnia, amíg egy ilyenfélkegyelmű felmelegíti a régi románcot, és azzal szédíti el? Ha tíz fér



nem szólítja le, valahányszor sétálni viszi a gyereket, akkor egy sem.Higgye el, tudom, miről beszélek.

– Hár, most, hogy így mondja, nem tudom, megvigasztalt-e.

– Ide gyeljen, magának most egy dolga van: visszatenni a levelet akabátzsebbe, ahol találta, és elfelejteni az egészet. És eszébe ne jussonszólni róla a nejének.

– Maga is ezt tenné a helyemben? – Én azt tenném, hogy megkeresném azt a címeres ökröt, és akkorát

rúgnék a szemérmébe, hogy amikor kioperálják a tarkójából, máshozmár ne maradjon kedve, mint hogy szerzetesnek álljon. De én én vagyok.Maga meg maga

Éreztem, amint a szorongás szétárad a bensőmben, mint ecetcsepp atiszta vízben.

– Fermín, én tényleg nem vagyok biztos benne, hogy ezzel sokatsegített.

Megvonta a vállár, felnyálábólta a dobozt, és eltűnt a csigalépcsőkanyarulatában.

A délelőtt lennmaradó részét a könyvesbolt ügyes-bajos dolgaivaltöltöttük. Miután néhány óráig tanakodtam a levélen, arra jutottam, hogy

Fermín következtetése helyes volt. Csak azt nem sikerült tisztáznommagamban, hogy akkor cselekszem-e jól, ha bízom és hallgatok, vagyha megkeresem azt a pimasz frátert, és átszabom a zimiskáját. A pultonlévő naptár december huszadikat mutatott. Még egy hónapom volt adöntésre.

Mozgalmasan telt a nap, szerény összegű, de folyamatos eladásokkal.

Fermín nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy hozsannát zengjenapámnak a betlehemről és a jó ízlésről, amellyel kiválasztotta a baszk



12

Fermín akkoriban még a Joaquín Costa utcai régi panzióban lakott, ésnem tudtam nem észrevenni, hogy a többi bérlő, Hódítóval és társnőivelkaröltve, a titoktartás leple alatt javában szervezi neki a fergetegesnekígérkező legénybúcsút. Most, amikor este kilencre odaértem, a kapubanvárt.

– Igazából nem vagyok túl éhes – közölte, amint meglátott. – Kár, mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk a Can Lluísba –

mondtam. – Ma este csicseriborsós tál lesz, meg cap i pota... – Jó, hát ne hamarkodjuk el a dolgot – visszakozott azonnal. – A jó

étel olyan, mint a bimbózó leány: csak a bolond nem becsüli meg.És zászlónkra tűzve a kiváló don Fermín Romero de Torres afo-

rizmagyüjtemenyének e gyöngyszemét, elsétáltunk az étterem felé,amely barátom legnagyobb kedvence volt nemcsak Barcelonában, deaz általa ismert világ túlnyomó részében is. A Can Lluís a Cera utca 49.alatt, a Raval szívének küszöbén üzemelt. Szerény homlokzat mögött,a barcelonai óváros titokzatos-bohém hangulatában szolgálták fel azínyencfalatokat példás rendben, és olyan árakon, hogy azt még Fermín

meg én sem sokalltuk. Hétköznap esténként művésztársaság verődöttössze itt színházi emberekből, költőkből és egyéb rossz vagy jó életűvendégekből, akik közt mindig vígan járt a pohár.

Amikor beléptünk, máris megpillantottuk a pultnál a helyi bölcset,Alburquerque professzort, aki ott vacsorázott, és könyves szakmában

járatos mozdulatokkal lapozgatta az újságot: az irodalom tanszék tanáravolt ő, nom ízlésű kritikus és cikkíró, aki második otthonának tekin-tette az éttermet.



– Micsoda szerencse itt látni professzor – mondtam, ahogy elhaladtunkmellette. – Ellátogathatna egyszer hozzánk leltározni, mert abból nem élmeg az ember, hogy a La Vanguardia gyászjelentéseit olvasgatja...

– Szívesen is tenném. Torkig vagyok a dolgozatokkal. Annyit olvasoma kölkök marhaságait, hogy előbb-utóbb diszlexiám lesz. Jött a pincér, és felszolgálta neki a desszertet: egy jó adag remegő krémpudingot,amely karamellás cseppeket könnyezetr, és ínycsiklandó vaníliaillatotárasztott.

– Minden panasza elmúlik, ha elfogyaszt néhány kanállal ebből acsodából – mondta Fermín. – Úgy reng és ring, és olyan cukros, mintMargarita Xirgu kebele.

A tudós professzor megvizsgálta az édességet ebből az új szempontból,majd elandalodva bólintott. Magára hagytuk, hadd ízlelgesse a színésznőcukros bájait, és menedéket találtunk egy sarokasztalnál a benti étkező- ben, ahol hamarosan fejedelmi lakomát tálaltak elénk, és Fermín olyanmohón, olyan hatékonysággal darálta be, mint a gép.

– Azt hittem, nincs étvágya – jegyeztem meg. – Az izomzat zabálja a kalóriát– világosított fel Fermín, miközben

tükörfényesre tunkolta a tányérját a kosárkában található utolsó kenyér-darabbal; bár én úgy láttam, hogy inkább a szorongás emészti fel.

Pere, az asztalunkhoz kirendelt pincér szemrevételezte a fogyasz-tásunkat, és látva a Fermín által véghezvitt pusztítást, átnyújtotta nekia desszertlapot.

– Egy kis édességet, uram, hogy lezárjuk a műveleteket? – Nézze, kérem, csakugyan nehéz lenne nemet mondani két kis házi

krémpudingra abból, amit az előbb láttam, lehetőség szerint pirosló

meggy el a tetejükön – mondta Fermín.Pere bólintott, és mindjárt elújságolta, hogy amikor a főnöke



meghallotta, milyen helytálló és találó metaforát alkalmazott Fermína szóban forró édességre, azon nyombán elhatározta, hogy átnevezimargaritának.

– Én csak egy kávét kérek – vetettem közbe. – A főnök úr üzeni, hogy a desszert és a kávé a ház ajándéka – mondta

Pere.Megemeltük a borospoharunkat a tulajdonos felé, aki a pultnál

beszélgetett Alburquerque professzorral. – Jó emberek – súgta oda Fermín. – Néha kimegy a fejünkből, hogy

a világon nem csak a gonosz van.Elcsodálkoztam, hogy milyen kemény és keserű lett a hangja. – Miért mondja ezt, Fermín?Barátom megvonta a vállát. Kisvártatva megérkezett az asztalunkra

a két krémpuding, amelyeknek a tetején izgatóan remegett a csillogómeggy.

– Hadd juttassam eszébe, hogy két héten belül megnősül, és akkorvége lesz ám a margaritázásnak – cukkoltam.

– Ugyan már – mondta Fermín. – Hisz csak a számat járratom. Márnem vagyok a régi.

– Egyikünk sem az.

Fermín élvezettel kóstolt bele a két tányér édességbe. – Nem is tudom, hol olvastam, hogy igazából sosem voltunk azok,akik régen voltunk, mert meg sem történt dolgokra emlékszünk... –mondta.

– Ez Julián Carax egyik regényének az eleje – feleltem. – Tényleg. Hol lehet most a jó öreg Carax? Magának nem jut eszébe

néha? – Mindennap.



Fermín elmosolyodott, ahogy visszaemlékezett a régi kalandjainkra.Végül a mellemnek szegezte az ujját, és kérdő mozdulatot tett.

– Még mindig táj?

Kigomboltam az ingemen néhány gombot, és megmutattam asebhelyet, amit Fumero felügyelő pisztolygolyója hagyott azon a távolinapon, a Ködangyal romjai közötr.

– Előfordul. – Sohasem gyógyulnak be a sebek, ugye? – Én úgy látom, hogy hol gyógyulnak, hol fájnak. Fermín, nézzen a

szemembe!Fermín húzódozó tekintete megállapodott rajtam. – Elmondja végre, mi a baj ?Habozott egy kicsit. – Tud róla, hogy Bernarda gyereket vár? – kérdezte. – Nem – hazudtam. – Ez bántja?Megrázta a fejét. Kikanalazta a második puding maradékát, és el-

szopogatta a karamellát is. – Szegény nem akarta elmondani, annyira félt. De engem a világ

legboldogabb emberévé tesz.Figyelmesen néztem.

– Ha az igazat akarja hallani, én itt és most a szemébe mondom, hogysemmiféle boldogságot nem látok magán. Az esküvő a baj? Hogy el kellmenni a plébániára, és az egész hercehurca?

– Nem, Daniel. Papok ide, papok oda, én alig várom az esküvőt.Akár mindennap feleségül venném Bernardát.

– Hát akkor?

– Tudja, mit kérdeznek először attól, aki nősülni akar? – A nevét – vágtam rá, Fermín lassan bólintott. Ez eddig nem is jutott



mondták, egy fecske pottyantotta le, amikor a mólónál járt. A keze hátravolt kötve. Tipikus fasiszta humor.

– Ismerte őt?

– Voltak dolgaink. – Akkor mégiscsak van papírja arról, hogy maga Fermín Romero de

Torres... – Azt a papírt Heredia szerezte be 1939-ben, a polgárháború végén.

Tiszta bolondokháza volt, de könnyebben is mentek a dolgok. Amikorészrevették, hogy süllyed a hajó, egy tízesért eladták volna az államicímert.

– Akkor miért nem használhatja a nevet? – Mert Fermín Romero de Torres meghalt 1940-ben. Csúnya idők

voltak azok, sokkal csúnyábbak, mint a maiak. Egy évig se húztaszegény.

– Meghalt? Hol? Hogyan? – A Montjuk-erőd 13-as cellájában.Eszembe jutott az ajánlás, amit az idegen írt Fermínnek a Monte Cristo

grófjának kötetébe. Fermín Roméra de Torresnek, aki visszatért

a halottak közül,

és kezében tartja a jövő kulcsát. 13. – Azon a régi estén csak egy részét meséltem el a történetnek,Daniel.

– Azt hittem, megbízik bennem. – Csukott szemmel is bíznék magában. Nem erről van szó. Azért nem

mondtam el az egészet, mert meg akartam kímélni.

– Megkímélni? Engem? Mitől?Fermín lesújtva a földre szegezte a szemét. – Az igazságtól, Daniel... az igazságtól.



Második rész

A HALOTTAK KÖZÜL



1

Barcelona, 1939Az új rabokat éjjel hozták, teke te kocsikkal vagy teherautókkal, amelyekcsendben szelték ár a várost a Layerana úti kapitányságról idáig, éssenki sem gyelt fel rájuk, talán mert nem akart. A titkosszolgálatkonvoja a régi autóúton kapaszkodott fel a Montjuk hegyre, és többenmesélték, hogy amint a magasban kirajzolódtak előttük a vár körvonalaia tengerről felgomolygó köd háttere elótt, megértették, hogy soha többénem szabadulnak élve.

Az erőd a szikla legtetejéhez tapadt: keleten a tenger, északonBarcelona kiterített árnyékszőnyege, délen a régi Montjuic temető

határolta, a holtak végtelen városa, amelynek bűze felszállt a hegyre,és beszivárgott a vár rései, a cellarácsok között. Nem is olyan rég mégarra használták az épületet, hogy ágyúval lőhessék onnan a várost, de pár hónappal Barcelona januári eleste és az áprilisi végső vereség utáncsendben elfoglalta a halál, és a barcelonaiak inkább nem néztek az égre,csak ne kelljen látniuk a börtön árnyát a hegytetőn.

A titkosrendőrség foglyai belépéskor számot kaptak, általában a nekikrendelt cella szám ár, amelyben nagy valószínűséggel a halál várt rájuk.A legtöbb bentlakó, ahogy némely börtönőr hívta őket előszeretettel,csak egyirányú utat tett a várba. Amikor a 13-as számú bentlakó meg-érkezett, zuhogott az eső. Fekete vízpatakokat vérezrek a kőfalak, alevegő úgy bűzlött, mint a felásott föld. Két rendőr kísérte a foglyot a

vallatószobába, ahol semmi sem volt, csak egy vasasztal meg egy szék.Csupasz villanykörte lógott a plafonról, a ténye hunyorogni kezdett,



valahányszor kihagyott az áram fejlesztő. A fér fél óráig állt és vártcsuromvizes ruhában, egy fegyveres őr felügyelete mellett.

Végül lépések hangzottak fel, nyílt az ajtó, és egy atalember lépett

be, aki aligha töltötte még be a harmincat. Frissen vasak gyapjúöltönytviselt, és kölni illata volt. Semmiképp sem látszott olyan harciasnak,mint egy hivatásos katona vagy rendőrtiszt. A fogolynak az volt az elsőgondolata, hogy úri út akar játszani, és olyan leereszkedően viselkedik,mint aki magasan áll a hely fölött, amit elfoglal, és a színjáték fölött,amelyben részt vesz. Megjelenésében a szeme volt a leginkább feltűnő.Kék, átható, irigy, gyanakvó pillantás. Csak a szemében sejlett fel avalódi természete a kimódolt elegancia és a szívélyes gesztus mögött.

Kerek szemüveg nagyította fel a pillantását, pomádéval hátranyalthaja valahogy manírossá tette, és ezzel teljesen elütött a baljós környe-zettől. Leült az asztal mögötti székre, és kinyitotta a kezében lévő mappát.A papírokra vetett futó pillantás után összetette a két kezét, ujjhegyeitösszeérintette az álla alatt, és hosszan a fogolyra nézett.

– Ne haragudjon, azt hiszem, félreértés történt... – mondta az.A gyomrába vágó puskatus belefojtotta a szót. Hétrét görnyedve

zuhant el a földön. – Akkor beszélj, ha szól hozzád a direktor úr – utasította az őr

– Felállni – szólt rá a direktor úr remegő hangon, amely még nemszokott hozzá a parancsoláshoz. – Neve? – Fermín Romero de Torres.A fogoly belenézett a kék szemekbe, de csak lenézést és közönyt látott

bennük.

– Micsoda név ez? Hülyének nézel? Ki vele, mi az igazi neved?A vézna fogoly a direktor úr télé nyújtotta az igazolványát. Az őr



kitépte a kezéből, és az asztalra tette. A direktor úr rápillantott, ésmosolyogva csettintett a nyelvével.

– Már megint Herediáék... – suttogta, mielőtt bedobta a szemétkosárba.

– Szart se ér ez a papír. Megmondod a neved, vagy keményre lógjuk?A 13-as bentlakó megpróbált szavak átformálni, de úgy remegett a

szája, hogy alig tudott kibökni valami érthetőt. – Ne télj, koma, nem eszünk mi embert! Mit meséltek neked? Nagyon

sok a szemét vörös, aki rágalmakat terjeszt rólunk összevissza, pedigaki együttműködik, azzal rendesen bánunk, ahogy jó spanyollal illik.Vetkőzni, gyerünk!

A bentlakó habozott egy pillanatig. A direktor úr a földre nézett,mintha zavarba hozná a helyzet, és csak a fogoly makacssága tartanávissza attól, hogy távozzon. A következő pillanatban az őr újabb ütéstmért a puskatussal a fogolyra, ezúttal vesetájékon, és a fogoly meginta földre zuhant.

– Hallottad a direktor urat. Vetkőzni! Nincs időnk holnap reggélig.A 13-as bentlakó nagy nehezen térdre állt, és egyenként megszabadult

a rajta lévő véres, piszkos ruhadarabokról. Amikor teljesen meztelen lett,az őr a hóna alá dugta a puskacsövet, és annál fogva húzta fel. A direktorúr felemelte a pillantását az íróasztaltól, és undorral nézett végig az égés-

nyomokon, amelyek befedték a fogoly derekát, fenekét és a combjanagy részét is. – Úgy látszik, a versenyző jó ismeretségben van Fumeróval – jegyezte

meg az őr. – Maga fogja be! – parancsolta a direktor úr, csekély meg-

győződéssel.

Türelmetlenül nézett a fogolyra, és látta rajta, hogy sír. – Ugyan már, ne nyafogj, inkább mondd mega neved.



2

Fekete, dohos négyszög volt a cella, a sziklába vágott lyukon befújt ahideg levegő. A falat elborították az előző lakók által hagyott rovátkákés rajzok. Volt, aki bevéste a nevét, a dátumot vagy bármi jelet arról,hogy létezett. Valaki kereszteket próbált felkarcolni a sötétben, bár amennyország nem sokat segíthetett rajra. A cellarácsok rozsdás vasbólvoltak, és piros fátylat hagytak a tenyéren.

Fermín összekucorodott a priccsen, és meztelenségét valami rongyosvászon darabbal próbálta leplezni, amelyről feltételezte, hogy egyszerretölti be a pokróc, a matrac és a párna szerepét. Rezes színű volt a homály,mint egy pislákoló gyertya. A szem lassan hozzászokott az állandósötéthez, a hallás kiélesedett, és már érzékelte a tárgyak halk neszeit acsöpögés litániájától a visszhangokig, amelyeket a kintről beszüremlőlégáramlat hozott.

Félórája feküdt ott, amikor észrevette a nagy, sötét foltot a cella túlsófelében. Felállt, odament, és egy zsákot talált, tele piszkos ronggyal. Ahideg és a nedvesség a csontjáig hatolt, és bár a sötét foltokkal teleszórtköteg szaga semmi biztató telté felezésre nem adott okot, arra gondolt,

hogy talán a zsákban a rabruha lesz, amit neki kellett volna kapnia, csaksenki se vette a fáradságot, hogy odaadja, és talán pokrócot is találhat,amivel betakarózhat. Odatérdelt a zsákhoz, és kibogozta a csomót azegyik végén.

Amikor kinyitotta a zsák száját, a folyosón pislákoló olajlámpákfénye megvilágított valamit, ami első pillantásra olyan volt, mint egy

bábu arca, vagy egy próbababáé, amit a szabók állítanak ki a kirakatba,hogy bemutassák az öltönyöket. Csak a bűz és az undor juttatta eszébe,



– Köszönöm – mondta végezetül. – Nincs mit – felelte a hanga folyosó túlsó végéből. – Fermín Romero de Torres, tisztelettel.

– David Martin.Fermín összeráncolta a homlokát. A név ismerősnek tetszett. Vagy öt

percig kutatott emlékezetében a hallott nevek visszhangjai között, mireaz elméjében világosság gyúlt, és eszébe jutottak a lopott délutánok,amelyeket a Carmen könyvtár eldugott sarkában töltött egy harsánycímlapú és című könyvsorozat darabjaival.

– Martin, az író? Maga írta a Kárhozottak Városát?Sóhajtás a sötétben. – Ebben az országban már senki sem tiszteli az írói álneveket. – Bocsássa meg az indiszkréciót. De én akadémikus jellegű rajongást

érzek az ön könyvei iránt, és innen eredeztethető a bizonyosságom, hogycsakis az ön keze foghatta a jeles Ignatius B. Samson tollát...

– Részemről a szerencse. – Nézze, Martin úr, nagy öröm számomra, hogy megismerhetem, még

ha ilyen csapnivaló körülmények között is, én évek óta csodálom, és... – Madárkáim, mi lenne, ha befejeznétek a csacsogást? Van ám itt

olyan, aki aludni szeretne! – bömbölte egy keserű hang, talán a szomszéd

cellából. – Na végre, a társaság lelke – vágott közbe egy másik hang, a folyosótávolabbi részéből. – Ügyet se vessen rá, Martin, ha itt elalszik valaki,élve megeszik a poloskák, és a szeméremtestével kezdik. Halljuk,Martin, meséljen. Valamit Chloéról...

– Aha, persze, hogy legyen mire himbálnod a bohócot – felelte a

csúnya hang. – Fermín barátom – mondta Martin a cellájából. – Megtiszteltetés



számomra, hogy bemutathatom önnek a 12–est, akinek minden rossz, bármi légyen is, és az álmatlan, kiművelt 15–öst, aki folyosónk hivatalosideológusa. A többiek szűkszavúak, kivált a 14–es.

– Én akkor beszélek, ha van miről – szólalt meg egy mély, de fagyoshang, amelynek Fermín sejtése szerint csak a 14–es lehetett a gazdája. – Ha mindenki így tenne, nyugodtabban éjszakáznánk.

Fermínnek meg kellett tisztelnie a különös társaságot. – Szép jó estét mindenkinek. A nevem Fermín Romero de Torres, és

örülök, hogy megismerhettem magukat. – Ez csak az ön öröme – morogta a 12–es. – Isten hozta, remélem, rövid lesz a tartózkodása – mondta a 14–es.Fermín megint a zsákra nézett, amelyben a hulla volt, és nyelt egyet. – Az Lucio volt, az előző 13–as – mondta Martin. – Semmit se tudunk

róla, mert néma volt. Az Ebrónál lőtték át a gégéjét. – Hogy halt meg? – Itt attól is meghal az ember, hogy bent van – felelte a 12–es. – Nem

kell hozzá sok.



3

A napirend segített. A két első folyosó lakóit naponta egyszer egy órárakivittek az udvarra, hadd süsse őket a nap, áztassa az eső, vagy ami jutnekik. Az ebéd bizonytalan összetételű, avas ízű, zsíros és szürkés kásavolt, amellyel félig merték a tányért, és amelyhez az ember hozzászokottnéhány nap elmúltával, a gyomorban jelentkező görcsös éhség hatására.Délután osztották, és a foglyok idővel megtanultak hőn várakozni rá.

A rabok havonta egyszer kiadták a piszkos ruhát, és másikat kaptakhelyette, ami elvileg egy teljes percig főtt egy kondér forró vízben, dea poloskák, úgy látszik, nem szereztek tudomást a gondos kezelésről.Vasárnap mise volt, amelyen erősen ajánlották a részvételt, és a bentlakóknem is merték elmulasztani, mert a pap névsort olvasott, és a hiányzástgondosan feljegyezte. Két hiányzás egy hét böjtöt jelentett. Háromértegy hónap vakáció járt a vártorony valamelyik magánzárkájában.

Szigorúan őrizték a folyosókat, az udvart és minden egyéb helyet,ahol a foglyok megfordulhattak. Puskákkal és pisztolyokkal állig felfegyverzett osztag járórözött a börtönben, és a bentlakók bárhova lép-tek a cellájukon kívül, sehova se nézhettek anélkül, hogy legalább

egy tucat karonával ne találták volna szemben magukat, akik ujjukata ravaszon tarcották, és belebámultak a puska nézőképébe. Hozzájukcsatlakoztak, bár kevésbé fenyegető módon, az őrök. Egyikük semlátszott katonának, és a bentlakók egyöntetűen úgy vélték, hogy csakszegény ördögök, akik nem találtak jobb munkát azokban az ínségesidőkben.

Minden folyosóra jutott egy őr, aki kulcscsomóval a kezében tizen- két órás turnusban üldögélt a bejáratnál egy széken. A legtöbbjük



kerülte a kapcsolattartást a rabokkal, nem szólt hozzájuk, és nem isnézett rájuk az elengedhetetlenül szükséges mértéken túl. Az egyetlenkivétel a Bebo néven emlegetett pária volt, aki fél szemére megvakult

a légitámadás alatt, amikor éjjeliőr volt egy Pueblo Secó-i üzemben.Azt mondták, Bebónak van egy ikertestvére, és egy valenciai börtön-

ben ül; talán ezért bánt Bebo gyelmesebben a rabokkal, és amikorsenki se látta, ivóvizet, száraz kenyeret adott nekik, vagy bármit, amitel tudott csenni a zsákmányból, amellyé a börtön őrök tették a családokküldeményeit. Szerette odahúzni a székét David Martin cellájához éshallgatni a meséket, amiket az író mondott a többi rabnak. Abban asajátos pokolban Bebo hasonlított legjobban egy angyalhoz.

A vasárnapi mise után az volt a szokás, hogy a direktor úr szólt pár szóta foglyok lelki épülésére. Róla annyit tudtak, hogy Mauricio Vallsnakhívják, és a háború előtt szerényen irodalmi pályára törekedett; atitkár és a mindenes szerepét töltötte be egy viszonylag elismert helyiírónál, aki a balsorsú Pedro Vidal örök riválisa volt. Szabad idejébenrossz fordításokat készített görög és latin klasszikusokból, néhányrokon lélekkel szövetségben kulturális pam etét szerkesztett égig érő becsvággyal, ám csekély elő zetői körrel, és megszervezett egy irodalmi

szalont, ahol hozzá hasonló tehetségek légiója kesergett a dolgok állásán,majd azt jövendölte, hogy ha valaha is ók ragadhatják meg a serpenyőnyelét, a világ azonnal az olümposzi csúcsokig emelkedik.

Élete, úgy látszott, biztos mederben folydogál a középszerű lelkekszürke és keserű sorsa felé, akiket Isten, a maga végtelen kegyetlenségével,még dicsőségről szőtt lázálmokkal és titáni gőggel is megáldott. De

mint oly sokak életét, az övét is átírta a háború, és Mauricio Valls, akiaddig csak a saját tehetségébe és ki nomult stílusába volt szerelmes,



félig szerencsésen, félig tudatos hozományvadászatból házasságralépett egy dúsgazdag gyáros lányávál, apósa pedig a markában tartottaannak a kasszának a jó részét, amelyből Franco tábornok és a hadserege

gazdálkodott.Az ara nyolc évvel volt idősebb Mauriciónál, és mivel valamiféle

veleszületett betegség sorvasztotta az izomzatát és az életét, tizenhároméves kora óra kerekes székhez volt kötve. Egyetlen fér , sem nézettmég a szemébe, és fogta mega kezét, hogy elmondja, milyen szép, vagyhogy megkérdezze tőle a nevét. Mauricio, aki mint minden tehetségtelenírópalánta, a lelke mélyén éppoly gyakorlatias volt, mint amilyenhiú, elsőként és utolsóként retre meg ezt, majd a rákövetkező évbenházasságot kötött a lánnyal Sevillában, Queipo de Llano tábornok és anemzeti apparátus egyéb lángoszlopai jelenlétében.

– Szép karrier vár önre – jósolta meg neki maga Serrano Súner egymadridi magánkihallgatáson, amelyre Valls azért jelentkezett: hogykikuncsorogja a Nemzeti Könyvtár igazgatói székét. – Spanyolországnehéz időket él, és minden rendes hon társunknak vállvetve kellharcolnia, hogy távol tartsuk a marxizmus hordáit, amelyek szellemierőforrásaink megmételyezésére törekednek – nyilatkoztatta ki Francotábornok sógora, egy operettadmirális egyenruhájában tündökölve.

– Rám számíthat, excellendás uram – ajánlkozott Valls. – Minden tekintetben.Ez a „minden tekintetben” oda vezetett, hogy Valls csakugyan megkap-

ta az igazgatói széket, de nem a magasztos Nemzeti Könyvtárban, ahogyő kívánta, hanem egy gyászos hírű börtönben, a Barcelona fölé magasodósziklaszirt tetején. Hosszú és tömött volt a zsíros állásókra pályázó

rokonok és kenyeres pajtások sora, Valls pedig minden erőfeszítéseellenére is csak az alsó harmadba tartozott.



– Legyen türelemmel, Valls. Igyekezetét honorálni fogjuk.Így tanulta meg Mauricio Valls az első leckéjét annak a bonyolult

nemzeti sportnak, amit a minden rendszerváltás utáni helyezkedés és

felemelkedés jelent; hogy több ezer ministráns és frissen megtért hívőcsatlakozott már a menethez, és a verseny rendkívül kemény.



4

Legalábbis így tartotta a fáma. A gyanúból, feltevésekből és kósza pletykákból álló mérgezett felhő az elözó igazgató mesterkedésénekköszönhetően jutott el a rabokhoz, miután alig két hét szolgálatután elbocsátották, és vérig sértődött a senkiházira, aki elvette tőle a posztot, pedig ő ezért harcolta végig a háborút. A távozó igazgatónaknem voltak családi kapcsolatai, viszont éktelenkedett egy sötét titokaz előéletében, mert tanúk látták részegen tréfálkozni SpanyolországGeneralisszimuszán, aki meglepően hasonlított a tücsökre a Pinocchio című rajz lmben. Mielőtt igazgatóhelyettesnek száműzték egy ceutai börtönbe, annak szentelte minden idejét, hogy kígyót–békát kiabáljonMauricio Vallsra, amint megfelelő hallgatóság akadt hozzá.

Az viszont kétségbe vonhatatlan, hogy Vallsról senki sem beszélhetettmásképp, mint direktor úrról. A saját maga által terjesztett hivatalosváltozat szerint don Mauricio nagy becsben álló irodalmár volt,magasan képzett intellektus, aki alapos műveltségét hosszú évekig tartótanulmányok során Párizsban szerezte, és ha majd letölti ideiglenesszolgálatát az állam büntetésvégrehajtási rendszerben, céljának és külde-

tésének megfelelően egy válogatott értelmiségi kör támogatásávalneveli a megsebzett Spanyolország egyszerű népét, hogy gondolkoznitanítsa.

Beszédeiben gyakran és hosszan idézte saját írásait, verseit és cikkeit,melyeket rendületlen szorgalommal publikált a nemzeti sajtóbanirodalomról, lozó áról, valamint a nyugati gondolkodás elkerül

heteden újjászületéséről. Ha a foglyok hangosan tapsoltak egy-egy ilyenremeklés után, a direktor úr nagylelkű gesztust tett, és a börtönórök



cigarettát, gyertyát és egyéb luxuscikkeket osztottak ki az adományok- ból, no meg azokból a csomagokból, amelyeket a saját családjuk küldötta foglyoknak. A legkívánatosabb holmikat ők maguk foglalták le jó

előre, hogy hazavigyék, vagy pénzért adják el a börtönben, de a semminélez is több volt.

Azokat, akik természetes vagy kideríthetetlen okból meghaltak,általában hetente egy-három fő, éjfélkor gyűjtötték össze, kivéve hét-végén és ünnepnapokon, mert akkor a holttest – nemritkán a következőlakó társaságában – a cellában maradt hétfőig vagy a következő munka-napig. A foglyoknak szólniuk kellett, ha valamelyik társuk jobblétreszenderült, akkor az őr megnézte a pulzusát, és hogy lélegzik-e, ha pedig tényleg meghalt, ráhúzta a vászonzsákot, amit erre a célra tar-tottak. A bekötött zsák addig hevert a cellában, amíg el nem vitték aszomszédos Montjuic temető sírásói. Senki sem tudta, mit tesznek vele,és amikor a foglyok erről kérdezték Bebót, az nem volt hajlandó felelni,csak lesütötte a szemét.

Tizenöt naponta összeült a rögtöníréló hadbíróság, és az elítéltekethajnalban lőtték agyon. Előfordult, hogy a kivégzőosztag sortüzenem talált létfontosságú szervet, mert olyan rossz állapotban voltaka lövedékek és a fegyverek, és akkor órákig hallatszott a sírgödörből

a haláltusát vívók nyöszörgése. Aztán egy ilyen alkalommal valamirobbanás is feldördült, és csönd lett. A foglyok között az a vélekedésterjedt el, hogy gránáttal hallgattatta el a haldoklókat egy tiszt, de biztosrasenki sem vehette, hogy így történt.

Más szóbeszéd is járra a céllák tájékán, mégpedig, hogy a direktor úrminden péntek délelőtt az irodájában szokta fogadni a bentlakók felesé-

gét, lányát, barátnőjét, de még a nénikéjüket és a nagymamájukat is.Ilyenkor levette a jegygyűrűt, és az íróasztala felső ókjába rejtette, így



hallgatta végig a könyörgéseket, mérlegelte a kéréseket, kínálta fel azsebkendőt, ha sírt valaki, fogadta az ajándékokat és egyéb szívessége- ket, melyeket a hölgyek a foglyok jobb táplálása és a velük való jobb bánás-

mód reményében vagy épp a zavaros ítéletek felülvizsgálatáért nyúj-tottak, bár azokkal soha nem történt semmi.

Máskor teasüteménnyel és egy pohár muskorállyal kínálta a foglyokatMauricio Valls, és ha a foglyok a vérzivataros idők meg az alultápláltságellenére még mindig jól tartották magukat, felolvasott nekik az írásaiból,megvallotta, milyen szent kálvária a beteg asszonnyal élt házassága, bőven ontotta a szót arról, hogy mennyire utálja a börtönigazgatói posztot, és panaszolta, micsoda megaláztatás egy ilyen kulturált, només igényes embernek, hogy ezzel az állással szúrják ki a szemét, holotttermészetes sorsa az volna, hogy az ország elitjét gyarapítsa.

A börtön veteránjai melegen ajánlották, hogy senki se beszéljen adirektor úrról, és lehetőleg ne is gondoljon rá. A legtöbb rab inkább ahátrahagyott családot emlegette, a feleségét, az életet, amelyre vissza-emlékezett. Volt, aki híven őrizte a barátnője vagy a felesége fényképét,és az élete árán is megvédte, ha el akarták venni tőle. Sokan bizonygattákFermínnek, hogy az első három hónap a legrosszabb. Aztán, ha márminden remény elveszett, szaladni kezd az idő, és a lelket elzsibbasztják

az értelmetlen napok.



5

Vasárnaponként, ha vége volt a misének és a direktor úr beszédének,néhány rab összegyűlt az udvar napos részén, megosztottak pár szálcigarettát, és hallgatták a történeteket, amelyeket David Martin mond-ott, ha épp össze tudta szedni magát. Fermín, aki színre mindet ismerte,mert annak idején elejéről végéig kiolvasta a Kárhozottak Városá t odaültközéjük, és hagyta, hadd szárnyaljon a képzelete. De Martin néha mégarra is képtelen volt, hogy ötig számoljon, ilyenkor a többiek békénhagyták, és ő csak magában motyogott. Fermín hosszan gyelte, sőtnéha mellé szegődött, mert volt valami abban a nyomorultban, amitőlösszeszorult a szíve. Sokat ügyeskedett és szervezkedett mesterien,hogy cigarettát kerítsen neki, vagy épp kockacukrot, amit az író nagyonkedvelt.

– Fermín, maga jó ember. Ne mutassa ki ennyire.Martin mindig magánál tartott egy régi fotográ át, és szívesen

nézegette. Fehér ruhás úriember volt a képen, kézen fogva állt egy tíz évkörüli kislánnyal. Mindketten a naplementét nézték a tengerparton, egykis stég szélén, amely hídként ívelt az áttetsző víz fölé. Amikor Fermín

rákérdezett, Martin nem telelt, csak mosolygott, mielőtt visszatette aképet a zsebébe. – Ki ez a kislány a képen, Martin úr? – Nem tudom biztosan, Fermín. Néha kihagy az emlékezetem.

Magával nincs így néha? – Dehogynem. Ahogy mind annyiunkkal.

Beszélték, hogy Martinnak nincs ki mind a négy kereke, de Fermín-nek, ahogy közelebbi ismeretségbe került vele, olyan érzése lett, hogy



Martin hosszan bámult rá. – Isabella az egyetlen jó, ami megmaradt ebben a szar világban –

mondta, tőle szokatlan nyerseséggel. – Ha ő nem volna, az egészet lángra

kéne lobbantam, és hagyni, hadd égjen, amíg hamu sem marad belőle. – Bocsásson meg, Martin. Nem akartam zavarni.Martin visszahúzódott a sötétbe. Amikor másnap reggel rátaláltak,

reszketve vacogott a saját vérében. Bebo az éjjel elaludt a székén, ésMartin ezt kihasználva addig dörzsölte a csuklóját a fálhoz, amíg felnem szakadt az ütőere. Amikor elvitték a hordágyon, olyan sápadt volt,hogy Fermín azt hitte, nem látja többet.

– Ne féltse a barátját, Fermín – mondta a 15–ös. – Ha bárki más volna,menne egyenesen a zsákba, de őt a direktor úr nem hagyja meghalni.Senki se tudja, miért.

David Martin cellája öt hétig állt üresen. Amikor Bebo visszahoztaőt a két karjában, fehér pizsamásán, mint egy gyereket, mindkét karjakönyökig be volt fáslizva. Senkire sem emlékezett, az első éjszakánvégig nevetett és magában beszélt. Bebo a cellarács elé állította aszékét, vigyázott a betegre, és néha kockacukrot adott be neki, amit azsebében csempészett ki a tiszti szobából.

– Martin úr, ne beszeljen így, mert megveri az Isten – súgta néha neki

két kockacukor között.

Kint, a valóságos világban a 12–es számú bentlakót Román Sanahujánakhívták, a klinika belgyógyászati osztályának vezetője volt, tisztességesember, aki kigyógyult minden lázálomból és ideológiai gyulladásból, de börtönbe juttatta a lelkiismerete, és az, hogy nem volt hajlandó elárulni

a társait. A vártalak között általában senkit sem érdekelt, hogy valakihonnan jött, vagy ki a-borja, csak ha ebből a direktor úr hasznot



húzhatott. Sanahuja doktor hasznossága ez esetben hamar bebizo-nyosodott.

– Sajnos itt nem állnak rendelkezésre a kívánatos orvosi eszközök

– magyarázta neki a direktor úr. – Az az igazság, hogy a rendszernekmások a prioritásai, és csekély jelentőséggel bír, hogy önök közülhányán rohadnak meg elüszkösödve a cellában. Nagy nehezen sikerültkiharcolnom, hogy küldjenek egy hiányosan felszerelt házipatikát ésegy felcsert, akit amúgy szerintem takarítónak se vennének fel az állat-orvosi karra. De ez van. Ha jól tudom, ön bizonyos fokig elismert orvosvolt, mielőtt áldozatul esett a semlegesség sziréndalának. Nekem, ittmost nem említendő okok miatt, személyes érdekem fűződik ahhoz,hogy David Martin fegyenc ne hagyjon itt bennünket idő előtt. Ha önsegít, és hozzájárul, hogy elfogadható állapotban tartsuk őt, akkor akörülmenyekre tekintettel megígérem, hogy elviselhetőbbé teszem azitt-tartózkodását, és személyesen járok közben, hogy felülvizsgálják azügyét, beleértve a büntetése lehetséges lerövidítését is.

Sanahuja doktor bólintott. – Ha jól tudom, néhány fogoly azt rebesgeti, hogy Martín egy kicsit

begolyózotr, ahogy maguk mondanák. Igaz ez? – kérdezte a direktorúr.

– Nem vagyok ideggyógyász, de szerény véleményem az, hogy Martinlelki egyensúlya jól láthatóan megbillent.A direktor úr végiggondolta az elhangzottakat. – És mi az ön személyes véleménye, meddig fogja bírni? – kérdezte.

– Mármint élve. – Nem tudom. A börtönviszonyok nem egészségesek, és...

A direktor úr unott legyintéssel félbeszakította, és biccentett. – És ép elmével ? Mit gondol, meddig tudja Martin megőrizni a józaneszét?



– Nem sokáig, úgy vélem. – Értem.A direktor úr cigarettával kínálta, de az orvos nem kért.

– Nagyra becsüli, ugye? – Alig ismerem – telelte az orvos. – Jó embernek látszik.A direktor úr mosolygotr. – De rossz író. A legrosszabb író ebben az országban. – A direktor úr nemzetközi tekintély az irodalom terén. Én azonban

nem értek hozzá.A direktor úr hidegen nézett rá. – Többször előfordult már, hogy kisebb szemtelenségért is három

hónapot kapott valaki a magán zárkában. Kevesen élik túl, és aki igen,rosszabb állapotban tér vissza, mint az ön Martin barátja. Ne higgye,hogy a diplomája előjogokhoz juttatja önt. Az aktája szerint feleségeés három leánygyermeke van odakint. Az ön sorsa és a családjáé attólfügg, hogy mennyire tudom hasznát venni a segítségének. Világos, amitmondtam?

Sanahuja doktor nyele egyet. – Igen, direktor úr. – Köszönöm, doktor.

A direktor úr rendszeresen megkérte Sanahúját, hogy nézzen ráMartinra, a rossz nyelvek szerint ugyanis nem bízott meg túlzortana kirendelt börrönorvosban, a tudatlan felcserben, aki a jelek szerintannyi halotti bizonyítványt állított már ki, hogy teljesen megfeled-kezett a megelőző kezelés fontosságáról. Nemsokára el is bocsátotta

őt. – Hogy van a betegünk, doktor?



– Gyengén. – Ezt értem. De a démonai? Most is magában beszél, és képzelődik? – Nincs változás.

– A minap olvastam egy lenyűgöző cikket az ABC–ben, SebastiánJurado barátom írta a költők betegségéről, a skizofréniáról.

– Nincs megfelelő képesítésem, hogy diagnózist állíthassak fel. – De ahhoz igen, hogy életben tartsa, ugye? – Igyekszem. – Ennél azért több kéne. Gondoljon a lányaira. Olyan atalkák. Senki

sem védelmezi őket, pedig annyi gazember és kommunista járkál mégszabadon a világban.

Ahogy teltek–múltak a hónapok, Sanahuja doktor megkedvelteMartínt, és amikor egyszer Fermínnel cigarettán osztozott, mindentelmondott neki, amit addig megtudott az emberről, akit a többiek,tekintettel gyakori félrebeszéléseire és arra, hogy ő lett a börtönhivatalos bolondja, elneveztek a mennyország foglyának.



6

– Hát, ha az igazat akarja hallani rólam, szerintem David Martin márakkor nagy bajban volt, amikor idehozták. Hallott már a skizofréniáról,Fermín? Ez a direktor úr egyik kedvenc új szava.

– Ezt használják a rendes polgárok arra, akinek lóg egy szál desz-kája?

– Nem tréfadolog, Fermín. Nagyon súlyos betegség. Nem szak-területem, de találkoztam egy-két esettel, és tudom, hogy a betegekilyenkor olyasmit látnak, hallanak, olyan emberekre, eseményekreemlékeznek vissza, amiből semmi, soha nem létezett... Fokozatosanromlik a beteg állapota, nem tud különbséget tenni valóság és képzeletközött.

– Ilyen a spanyolok hetven százaléka... Maga szerint Martinnak ez a baja, doktor?

– Nem tudom biztosan. Mondom, hogy nem a szakterületem, deszerintem jelentkezik nála néhány tipikus tünet.

– Ebben az esetben talán még áldás is neki a betegség... – Sohasem az, Fermín.

– És ő tudja... mármint hogy problémája van? – A bolond mindig azt hiszi, hogy a többiek a bolondok. – Amit az előbb mondtam a spanyolok hetven százalékáról...Egy őr gyelte őket valamelyik toronyból, mintha a szájukról akarna

olvasni, – Halkabban, mert még belénk kötnek.

Az orvos intett Fermínnek, hogy forduljanak meg, és menjenek átaz udvar másik telébe.



– A mai világban még a falnak is füle van – mondta. – Már csak az kell, hogy legalább egy fél agy is legyen a két fül között,

akkor megúsznánk – telelte Fermín.

– Tudja, mit mondott nekem először Martin, amikor a direktor úr parancsára megvizsgáltam?

– Doktor úr, azt hiszem, megtaláltam az egyetlen módját, hogy ki- jussak a börtönből.

– Hogyan? – Holtan. – Okosabb megoldás nincs? – Olvasta ön a Monté Cristo grótját, doktor úr? – Gyerekkoromban. Alig emlékszem rá. – Akkor olvassa el meg egyszer. Minden benne van. – Nem akartam mondani neki, hogy a direktor úr Alexandre Dumas

minden könyvét eltávolíttatta a börtönkönyvtárból, csakúgy, mintDickenst, Galdóst és a hozzájuk hasonlókat, mert úgy ítélte meg, hogyez a szennyirodalom csak a kulturálatlan pórnép szórakoztatására való.Kiadatlan regényekkel és novellákkal pótolta őket részint a saját,részint néhány barátja tollából, miután a könyveket beköttette egyValentí nevű rabbal, aki eredetieg is könyvkötő volt. A munka elvégez-

tével fagyhalálra ítélte Valentít, akinek öt egymást követő januári éjjel-en kellett állnia az udvaron a zuhogó esőben, mert gúnyt űzött Valls pallérozott prózájából. De legalább sikerült Martin szisztémája szerintszabadulnia a börtönből: holtan.

Ahogy egyre több időt töltöttem itt, és bele-belehallgattam a rabok beszélgetéseibe, tudomásomra jutott, hogy David Martin a direktor úr

személyes közbenjárására került ide. Előtte a Modelo börtönben ült egyegész sor vád alapján, olyan ügyekben, amelyeket szerintem senki se



háború alatt kórházzá alakították a sebesülteknek. Az asszonyok, akika kórházat vezették, megkönyörülhettek Martinon, mert azt hitték,milicista; befogadták, és enni adtak neki. Amikor a csendőrök keresték,

már nem volt ott, de még aznap éjjel rátaláltak a befagyott tónál, éppen befelé ment a jégen, és léket próbált nyitni rajta a lábával. Azt hitték,hogy öngyilkos akar lenni, és bevitték a Villa San Antonio szanatóriumba.Úgy látszik, az egyik orvos felismerte, ne kérdezze, honnan, és amikor akapitányságon megtudták a nevét, már vitték is Barcelonába.

– A szörny barlangjába. – Úgy is mondhatjuk. A per két napig se tartott. Szinte végtelen volt

a vádak sora, de bár alig volt bizonyíték, vagy bármi adalék, amivelalátámaszthatták volna őket, az ügyész valami különös oknál fogvaelérte, hogy számos tanú valljon Martin ellen. Tucatjával jelentek mega tárgyalóteremben olyanok, akik olyan fokon gyűlölték őt, hogy azmár a bírót is meglepte, és valószínűleg pénzt kaptak az öreg Vidaltól.Régi kollégák meg abból az időből, amikor a La Voz de la Industria nevűgyér olvasottságú lapnál dolgozott, csatornából kikecmergett kávéháziirodalmárok, minden rendű és rangú irigyek és boldogtalanok, akikégre-földre eskiidöztek, hogy Martin minden vádpontban bűnös, de mégazokon is túl. Maga is tudja, hogy mennek itt a dolgok. A bíró utasítására

és az idősebb Vidal szerény javaslatára elkobozták és elégették Martinösszes írását az utolsó lapig, felforgató anyagnak ítélték a müveit, mertellentétesek a jó erkölccsel és a jó modorral. Amikor Martin a tárgyalás-on kijelentette, hogy az olvasás az egyetlen jó szokása, amihez ragasz-kodik, a többi meg nem tartozik másokra, a bíró hozzácsapott tíz évet aki tudja hányhoz, amit már addig is rárótt. Úgy látszik, Martin a per

során, ahelyett hogy hallgatott volna, teli szájjal felelgetett mindenre,amiről kérdezték, és ezzel a saját sírját ásta meg.



– Ebben az életben mindenre van bocsánat, kivéve az őszinteséget. – Végül is életfogytiglanra ítélték. A La Voz de la Industria, amely az

öreg Vidal tulajdonában van, részletes beszámolót közölt Martin bűn-

lajstromáról, és még egy vezércikkel is megfejelte. Na mit gondol, kiírta?

– A nagyméltóságú Mauricio Valls úr. – Ő bizony. Abban a cikkben „a történelem legrosszabb írójának”

titulálta Martint, és örvendezett afelett, hogy megsemmisítik a műveit,mert azok „merényletet jelentenek az emberiség és a jó ízlés ellen”.

– Ugyanezt mondták a Katalán Zene Palotájára – mondta Fermín. –De mit tegyünk, ha a nemzetközi értelmiség színe–java itt él? Ahogy márUnamuno is megmondta: találják ki mások, mi majd véleményezünk.

– Akár ártatlan, akár bűnös, Martinnak végig kellett élnie a nyilvánosmegszégyenítést és az összes könyvének elégerését, majd pedig be-zárták a Modelo börtön cellájába, ahol valószínűleg néhány hét alattmeghalt volna, ha nem lép közbe a direktor úr. Ő az egész ügyet kitün- tető érdeklődéssel követre, Martin valami furcsa oknál fogva a rögesz-méjévé vált; még az aktájához is hozzájutott, és kérelmezte, hogyhelyezzék ide. Martin azt mondja, hogy amint áthozták, Valls a szobájábahívatta, és tartott neki egy szentbeszédet.

– Martin, habár ön elitélt bünöző, és minden bizonnyal felforgatóelem, van valami közös bennünk. Mindketten írók vagyunk, ésdacára annak, hogy ön arra használta fel az egész elfuserált karrierjét,hogy ócskaságokat írjon a szellemi vezető nélkül tévelygő tudatlantömegeknek, mégis segíthet nekem, és jóvá teheti a hibáit. Az utóbbiévekben sokat dolgoztain egy regény- és versgyűjteményen. írodalmi-

lag igen értékes, de sajnos erősen kétlem, hogy ebben az analfabétákkalteli országban háromszáznál több olvasó fogná fel és értékelné. Ezért



jutott eszembe, hogy talán ön, aki már prostituálódott irodalmilag, és jól ismeri a villamoson olvasgató köznép ízlését, segíthetne nekemolyan apró változtatásokat eszközölni, melyekkel művemet hazánk

olvasóközönségének silány színvonalához közelíthetem. Ha hajlandóegyüttműködni, biztosíthatom, hogy sokkal könnyebbé tehetem azéletét. Még azt is elintézhetem, hogy újratárgyalják az ügyét. A kis barátnője... Hogy is hívják? Ja, igen, Isabella. Egy tünemény, ha szabadmegjegyeznem. Szóval ez az ön kis barátnője felkeresett engem, éselmondta, hogy felfogadott egy atal ügyvédet, bizonyos Brianst, sőtmég pénzt is gyűjtőtt az ön védelmére. Ne áltassuk magunkat: mindketten tudjuk, hogy a vád minden alapot nélkülöz, és önt kétes vallomá-sok alapján ítélték el. Mintha rendkívüli tehetsége volna, hogy ellensé-geket szerezzen, Martin, még olyanok közt is, akiknek létezéséről biztosra veszem, hogy nem is tud. Ne kövesse el azt a hibát, hogy engemis magára haragít. Én nem vagyok amolyan hitvány alak. Itt, ezen falakközött, hogy egyszerűen fogalmazzunk, én vagyok az atya úristen.

– Nem tudom, hogy Martin elfogadta–e a direktor úr ajánlatát, dekénytelen vagyok feltenni, hogy elfogadta, ha még mindig életbenvan, és a mi kis magánistenségünk továbbra is ilyen buzgón vigyáz rá,legalábbis egyelőre. Még papírt és íróeszközt is juttatott a cellájába,

nyilván azért, hogy Martin átírhassa az ő mesterműveit, s ezzel a midirektor urunk felemelkedhessen az irodalmi hírnév és pompa hőnáhított Olümposzára. Én, az igazat megvallva, nem tudom, mit gondoljak. Szerintem Martin a jelen állapotában még arra sem képes, hogy asaját cipóméretét leírja, mert a legtöbb idejét abban a purgatóriumbantölti, amelyet ő maga épített fel a fejében, és ahol élve őrli fel a kín és a

bűntudat. Bár fenntartom, hogy csak belgyógyász vagyok, és nem értekaz olyan diagnózis okhoz, mint...



7

A derék orvos beszámolója felpiszkálta Fermín kíváncsiságát. Hívenörök elkötelezettségéhez a vesztett ügyek iránt, a saját szakállára isnyomozni kezdett, hogy még többet megtudjon Martinról, és melleslegtökéletesítse a halottként való távozás ötletét, Alexandre Dumasnyomán. Minél többet gondolkozott, annál inkább elfogta az érzés,hogy a mennyország foglya, legalábbis e tekintetben, nem olyan bolond,mint amilyennek mondják. Amint akadt egy kis szabad idő az udvaron,odakeveredett Martin mellé, és beszélgetni kezdett vele.

– Fermín, már-már azt kell gondolnom, hogy maga meg én eljegyez-tük egymást. Nem tudok úgy hátrafordulni, hogy ne ütközzek magába.

– Bocsásson meg, Martin úr, de valami fúrja az oldalam. – És mi teszi olyan fene kíváncsivá? – Hát nézze, ami a szívemen, a számon: én meg nem érthetem, hogy

egy ilyen értékes ember, mint maga, hogy segíthet egy olyan gusztustalan, beképzelt hólyagnak, mint a direktor úr őkelme, aki olyan szánalmasan próbál nívós írónak látszani.

– Nahát, maga tényleg nem kertel sokat. Úgy látszik, a sitten nincs

titok. – A helyzet az, hogy különleges tehetségem van az érdekfeszítőhamisítási históriákhoz és az egyéb derektívügyekhez.

– Akkor arról is értesült, hogy én nem rendes ember vagyok, hanem bűnöző.

– Ezt mondta a bíró.

– És egy seregnyi tanú, eskü alatt. – Akiket pénzen vásárolt meg egy gazember, és akiket mind szét-



vet az irigység meg a gonoszság ezernyi válfaja. – Mondja csak, Fermín, tud valamit? – Hallottam én már mindenfélét. De igazán csak az ütött szöget a

fejembe néhány napja, hogy miért áll szóba ezzel a kreténnel, aki isten-nek képzeli magát. Ezek fekélyként élősködnek Spanyolország testén.

– Mindenütt vannak ilyenek, Fermín. Senkinek sincs rá szabadalma. – De csak ebben az országban vesszük ókét komolyan. – Ne ítéljen korán. A direktor úr bonyolultabb személyiség annál, mint

amilyennek ebben a bohózatban látszik. A kretén, aki a maga szavaiszerint istennek képzeli magát, először is nagyon nagy hatalmú ember.

– Isten, ahogy ő mondja. – Ebben a sajátos purgatóriumban nem jár olyan messze az igaz-

ságtól.Fermín el nrorodott. Nem tetszett neki, amit hallott. Mintha Martin

élvezettel kortyolgatta volna saját vereségének borát. – Megfenyegette? Ugye így volt? Mit árthat még magának?Fermín hosszan hallgatott. – Bocsásson meg, Martin úr. Nem akartam megbántani. Erre nem is

gondoltam. – Nem bántott meg, Fermín. Ellenkezőleg. Azt hiszem, túl jóhiszemű-

en látja a körülményeimet. Jóhiszeműsége többet mond magáról, minténrólam. – Arról a kisasszonyról van szó, ugye? Isabelláról. – Asszony. – Nem tudtam, hogy házasok. – Nem vagyunk házasok. Isabella nem a feleségem. És nem is a

szeretőm, ha arra gondol.Fermín nem felelt. Nem akarta megkérdőjelezni Martin szavait,



8

Fermín hat hónapja ült már a börtönben, amikor néhány egymástkövető esemény alapvetően megváltoztatta azt, ami addig az élete volt.Először is, azokban a napokban, amikor a rezsim még azt hitte, hogyHitler, Mussolini és társaik megnyerik a háborút, Európa pedig hama-rosan olyan színű lesz, mint a Generalisszimusz alsónadrágja, a verő-legények, besúgók és frissen megtért politikai komisszárok büntetlenés megveszekedett hada elérte, hogy történelmi méreteket öltött a lógvatartott, letartóztatott, perbe fogott vagy épp nyomtalanul eltűnt emberekszáma.

Az ország börtönei megteltek, és a katonai hatóságok arra köteleztéka Montjuk–erőd vezetőségét, hogy kétszerezze, sőt háromszorozzameg a bentlakók számát, mert ezzel legalább részben felszívhatja azelítéltek nagy tömegét, amely elárasztotta az 1940–es év nyomorúságos,legyőzött Barcelonáját. A direktor úr ennek megfelelően a soronkövetkező cikornyás vasárnapi beszédében arról tájékoztatta a rabokat,Hogy cellájukat meg kell osztaniuk másokkal. Sanahuja doktort

Martin cellájába helyezték, feltehetően azért, hogy rajta tarthassa aszemét, és elejét vegye esetleges öngyilkosságinak. Fermín a korábbiszomszédjával, a 14–essel osztotta meg a 13–as cellát, és így tovább.A folyosó minden lakóját összepárosították, hogy helyet adhassanak azújonnan érkezetteknek, akiket minden éjjel teherautókkal hoztak át aModelóból és a Campo de la Borából.

– Ne nézzen így rám, én ezt sokkal kevésbé élvezem, mint maga –vetette oda a 14–es, amikor beköltözött az új cellatársához.



– Figyelmeztetem, hogy engem a barátságtalan viselkedés fokozott bélgáztermelésre késztet – fenyegetőzött Fermín. – Szóval ne hősködjönitt, mint Buffalo Bill, és törekedjen az udvariasságra, vizeljen a tál felé

állva, és ne spriccelje szét, különben az egyik reggel arra ébred, hogygombamező sarjadt a hasán.

Az addigi 14–es öt napig egy szót se szólt Fermínhez. Aztán már nem bírta elviselni rabtársa hajnalonként jelentkező kénes szellentéseit, ésstratégiát váltott.

– Én szóltam – mondta Fermín. – Rendben van. Megadom magam. A nevem Sebastián Salgado.

Foglalkozásomra nézve szakszervezetis. Csapjon a tenyerembe, éslegyünk barátok, de az isten szerelmére, ne ngjon többet, mert márhallucinációim vannak, és álmomban a Cukros Salvador Seguít látomcharlestonozni.

Fermín megfogta Salgado kezét, és észrevette, hogyannak hiányzik akisujja és a gyűrűsujja.

– Fermín Romero de Torres vagyok, örülök, hogy végre meg-ismerhetem. A foglalkozásom titkosügynök Katalónia tartománykaribi szekciójában, amely ma épp nem múködik, de a hobbim akönyvgyújtés és szépirodalom.

Salgado elcsigázva nézte új lakótársát, aztán az égre emelte aszemét. – És még azt mondják, hogy Martin a bolond. – Az a bolond, aki normálisnak hiszi magát, miközben azt hiszi,

hogy a bolondok kevesebbek nála.Salgado megsemmisülren bólintott.

A második változás néhány nap múlva állt be, amikor estefelénéhány katona jött Fermínért. Bebo nyitotta ki nekik a cellaajtót, ésmegpróbálta leplezni aggodalmát.



– Kelj fel, piszkavas! – vakkantotta az egyik katona.Salgado egy pillanatra azt hitte, hogy imái meghallgatásra találtak, és

Fermínt azért viszik el, hogy agyonlőjék.

– Bátorság, Fermín – biztatta mosolyogva. – Nincs szebb dolog avilágon, mint meghalni Istenért és Spanyolországért.

A két fegyveres megragadta Fermínt, kezét–lábát megbilincselték,és a folyosó többi rabjának szorongó pillantásai közepette elhurcolták.Salgado teli szájjal kacagott.

– Ebból aztán nem ngod ki magad – mondta nevetve.



9

Egész alagútlabirintuson vitték végig, amíg elértek egy hosszúfolyosóra, amelynek a végén hatalmas faajtó állt. Fermínt elfogta ahányinger, és azt mondta magának, hogy itt fog véget érni hitvány élete,mert az ajtó mögött Furnero várja egy hegesztőpisztollyal, és az estetöbbi része felszabadul. Legnagyobb meglepetésére azonban az ajtóhozérve az egyik katona levette róla a bilincset, a másik pedig noman bekopogtatott.

– Tessék – hallatszott egy ismerős hang. Így találta magát Fermín a direktor úr szobájában. A fényűzően berendezett helyiségbe talánegy Bonanova úti házból hozták a szőnyegeket, és kategóriájuktól a bútorzat sem maradt el. A díszletet kiegészítette egy sasos-címeresfeliratos spanyol zászló, Franco tábornok arcképe, amelyen több retusá-lás volt, mint Marlene Dietrich bármelyik reklámfotóján, és természe-tesen maga don Mauricio Valls, aki importcigarettával és brandys pohárral a kezében mosolygott az íróasztal mögött.

– Ülj csak le. Ne télj tőlem – mondta.Fermín fel gyelt, hogy van az asztalon egy tálca, rajta hús, borsó és

gőzölgő krumplipüré, amely forró vajtól illatozott. – Nem káprázik a szemed – mondta kedvesen a direktor úr. – Ez avacsorád. Remélem, ízleni fog,

Fermín, aki 1936 júliusa óra nem látott hasonló csodát, rávetettemagát a húsra, mielőtt még köddé válik. A direktor úr undorral és meg-vetéssel gyelte táplálkozását, kényszeredetten mosolygott, cigarettája

parazsáról rágyújtott egy másik cigarettára, és percenként lesimította pomádés haját. Amikor Fermín megvacsorázott, Valls utasította az



őröket, hogy távozzanak. Négyszemközt a direktor úr sokkal fenyege-tőbbnek látszott, mint fegyveres kísérettel.

– Fermín, ugye? – kérdezte félvállról.

Fermín lassan bólintott. – Most azon gondolkozol, miért hívattalak ide.Fermín összehúzta magát a székén. – Aggodalomra semmi okod. Épp ellenkezőleg. Azért hívattalak, mert

szeretnék javítani az életkörülményeiden, és ki tudja, talán az ítéletedetis felülvizsgálhatom, mert mindketten tudjuk, hogy az alapjául szolgálóvádak nem állnak meg a lábukon. Ilyen időket élünk, felkavarodott aszennyes víz, néha az igazak zetnek a bűnösök miatt. Ez a nemzetimegújhodására. De minden ebbéli megfontolás mellett is szeretném, hatudnád, hogy veled vagyok. Egy kicsit magam is rabnak érzem magamezen a helyen. Úgy hiszem, mindketten szeretnénk hamar szabadulniinnen, és az jutott eszembe, hogy talán segíthetnénk egymáson.Cigarettát?

Fermín bátortalanul elfogadta. – Ha lehetne, eltenném későbbre. – Persze. Tedd el az egész csomagot.Fermín zsebre tette. A direktor úr mosolyogva az asztal fölé hajolt.

Van az állatkertben egy ugyanilyen kígyó, gondolta Fermín, csak azegeret eszik. – Milyen az új cellatársad? – Salgado? Aranyos ember. – Nem tudom, tudsz-e róla, hogy mielőtt lecsukták, az a féreg a

kommunisták fegyveres katonája és bérgyilkosa volt.

Fermín megrázta a fejét. – Azt mondra, szakszervezetis.



– És a másik ok? – A másik ok pedig az, hogy az utóbbi időben észrevettem, milyen jó

barátságba kerültél David Martinnal. Ennek szívből örülök. A barátság

olyan érték, amely megnemesíti az emberi lelket, és segít a raboknak azújrakezdésben. Nem tudom, hallottál–e róla, hogy Martin író.

– Valamit hallottam.A direktor úr fagyos pillantást vetett rá, de nem engedett a nyájas

mosolyból. – Igazság szerint Martin nem rossz ember, de sok tekintetben téved.

Például abban, hogy meg kell védenie bizonyos személyeket és nem-kívánatos titkokat.

– Martin furcsa ember, kissé bogaras. – Fiát persze. Ezért gondoltam arra, hogy te ott lehetnél mellette,

kinyithatnád a szemedet és a füledet, aztán elmondhatnád nekem, hogymit mond, mit gondol, mit erez... Biztos van valami, amit már el ismondott neked, és te fel gyeltél rá.

– Hát, most, hogy mondja a direktor úr, Martin a napokban sokar panaszkodott egy pattanás miatt, ami az ágyékán nőtt, és mindighozzádörzsölödik a gatyája.

A direktor úr felsóhajtott, és lopva megcsóválta a fejér. Szemláto-

mást megelégelte, hogy szívélyesnek kell mutatkoznia egy ilyenközönséges alakkal. – Ide gyelj, te szerencsétlen, lehet ezt szépen, de lehet csúnyán is.

Igyekszem korrekt lenni, de elég felvennem a telefont, és a te Fumero barátod fél órán belül itt van. Úgy hallom, mostanában már nemcsakhegesztőpisztollyal dolgozik, hanem a pince egyik cellájában egész

asztalos szerszámkészletet tart, amivel csodákat művel. Világosan beszéltem?



Fermín megszorította a saját kezét, hogy ne látsszon, mennyireremeg.

– Tökéletesen. Bocsásson meg a direktor úr. Olyan régen nem ettem

már húst, hogy alighanem a fejembe szállt a fehérje. Nem fordul előmég egyszer.

A direktor úr ismét elmosolyodott, és úgy folytatta, mintha mi semtörtént volna.

– Elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy beszélt-e neked Martin azelfeledett vagy halott könyvek temetőjéről. Valami ilyesmi. Gondoldvégig, mielőtt válaszolsz. Beszélt neked Martin arról a helyről?

Fermín nemet intett, – Esküszöm uraságodnak, hogy nem hallottam ilyen helyről, sem

Martin úrról, sem mástól...A direktor úr rákacsintotr. – Hiszek neked. És épp ezért azt is tudom, hogyha valaha is meg-

említi, te szólni fogsz. Ha pedig nem említi meg, majd megteszed te,és kiszeded belőle, hogy hol van.

Fermín többször is rábólintott. – Ja, és még valami. Ha Martin arról beszélne, hogy adtam neki

valamiféle megbízást, győzd meg, hogy a saját érdekében, de főleg egy

bizonyos hölgy érdekében, akit naqy becsben tart, a hölgy férjéért mega gyerekéért, érdemes lesz nekifognia élete fő művének. – Isabella asszonyra gondol? – kérdezte Fermín. – Ah, szóval őróla már beszélt... Látnod kéne – mondta a direktor

úr, és egy zsebkendővel megtörölte a szemüvegét. – Fiatalka, fíatalka,olyan teszes a bőre, mint egy gimnazistának. Nem is tudod, hányszor

ült már itt, ahol most te, és rimánkodott azért a boldogtalan Martin-ért. Nem mondom meg, mit ajánlott érte, elvégre úriember vagyok,



de köztünk maradjon, hogy a rajongás, amit a kicsike Martin iránt érez,egész rendkívüli. Le merném fogadni, hogy a gyerek nem is a férjéé,hanem az övé, mert úgy látszik, Martinnak csak az irodalmi ízlése rossz,

a lotyók terén megvan a gusztusa.A direktor úr elhallgatott, mert látta, hogy a fogoly kifürkészhetet-

len tekintettel néz rá, és ez egyáltalán nem tetszett neki. – Most meg mit bámulsz? – kérdezte.Ujja bütykével kopogott az asztalon, és az ajtó kinyílt Fermín mögött.

A két fegyveres karon ragadta, és felemelték a székről, úgy, hogy a lábamár nem is érre a földet.

– Jól jegyezd meg, amit hallottál – mondta a direktor úr. – Négy heten belül szeretnék ugyanitt találkozni veled. Ha hozol

valami hírt, ígérem, hogy kellemesebb lesz a tartózkodásod. Ha nem,foglalok számodra egy tömlöcöt a pincében, Fumero és a kis játékszereitársaságában. Világos?

– Mint a napA direktor úr ekkor unott mozdulattal jelezte az embereinek, hogy

vigyék ki a foglyot, és fenékig ürítette a brandys poharát undorában,hogy milyen kultúrálatlan és züllött népséggel kell nap nap utánfoglalkoznia.



10

Barcelona, 1957 – Daniel, hiszen maga falfehér lett – suttogta Fermín, mire magamhoztértem az önkívületből.

Már nem volt körülöttem a Can Lluís étterem és az utcák, amelyekeneljutottunk odáig. Csak az irodát láttam a Montjuic–erődben, és annakaz embernek az arcát, aki olyan szavakkal és sejtetésekkel beszélt azanyámról, hogy már perzselt. Mintha valami hideg és éles jelenlét nyitottvolna utat a bensőmben, olyan harag, amilyet nem éreztem addig. Egy pillanatra semmit se kívántam jobban a világon, mint hogy előttemteremjen az a rohadék, és addig szorongathassam a torkát, nézhessek rá

egész közelről, amíg meg nem pattannak a szemében az erek. – Daniel...Egy pillanatra lehunytam a szememet, és mély lélegzetet vettem.

Amikor kinyitottam, újra Can Lluísban voltam, és Fermín Romero deTorres nézett rám kétségbeesve.

– Bocsásson meg, Daniel – mondta.

Kiszáradt a szám. Egy pohár vizet töltöttem magamnak, és gyorsanlehajtottam, hátha attól könnyebben jönnek a számra a szavak.

– Nincs mit megbocsátanom, Fermín. Abból, amit mesélt, semmi sema maga bűne.

– De igen, az én bűnöm, hogy el kellett mondanom, mert csak ígytudtam elkezdeni – mondta olyan halkan, hogy szinte nem is hallot-

tam.A földre szegezte a tekintetét, mint aki nem mer rám nézni. Amikor



megértettem, milyen fájdalmas volt neki visszaemlékezni a jelenetreés elmondani az igazat, elszégyelltem magam a hirtelen haragomért.

– Fermín, nézzen ide.

Félénk pillantást vetett rám a szeme sarkából, én pedig elmo-solyodtam.

– Szeretném, ha tudná, hogy hálás vagyok az őszinteségéért. Azt ismegértem, Hogy miért nem mondott el ebből semmit két éve.

Fermín bizonytalanul bólintott, de volt valami a tekintetében, ami- ből megértettem, hogy a szavaim egyáltalán nem vigasztalták meg.Ellenkezőleg. Kis időre mindketten elhallgattunk.

– Van más is, ugye? – kérdeztem végül.Bólintott. – És ami most jön, még rosszabb?Még egy bólintás. – Sokkal rosszabb.Elfordultam, és rámosolyogtam Alburquerque professzorra, aki

távozni készült, de előbb még odaköszönt nekünk. – Akkor miért nem kérünk még egy kis vizet, és meséli el a többit

is? – kérdeztem. – Inkább legyen bor – javasolta Fermín. – A legolcsóbb fajtából.



11

Barcelona, 1940Egy héttel Fermín és a direktor úr beszélgetése urán néhány alak, aki-ket senki se látott addig a folyosón, de messziről bűzlött róluk, hogytitkos rendőrök, bilincsbe verték és egy szó nélkül elvitték Salgadót.

– Bebo, te tudod, hova viszik? – kérdezte a 12–es.Az őr megrázta a fejét, de a pillantásán látszott, hogy a fülébe jutott

valami, csak nem akar beszélni róla. Minthogy senki nem tudott semmit,Salgado eltűnése élénk vitákhoz és találgatásokhoz vezetett a rabokközött, akik több teóriát is kidolgoztak.

– Ez a nacionalisták kéme volt, azért rakták ide, hogy mindenfélét

kiszedjen belőlünk azzal a mesével, hogy a szakszervezet miatt csuktákle. – Még a két ujját is leszedték, meg a mit tudom én mijét, hogy

meggyőzőbb legyen. – Most már biztos az Amayában dőzsöl a haverjaival, tömi magába a

fokhagymás–petrezselymes csukát, és jókat röhög rajtunk.

– Szerintem bevallott mindent, amit hallani akartak, aztán bedobtáka tengerbe, tiz kilométerre a parttól, kővel a nyakában.

– Olyan falangistaképe volt. Még szerencse, hogy én nem szóltamhozzá, mert titeket alaposan be fog mártani.

– Úgy, úgy, és a végén talán még börtönbe is vetnek. Nem léven más szórakozásuk, egészen addig folytatták az eszme-

cserét, amíg két nap múlva ugyanazok az emberek, akik elvitték,visszahozták Salgadót. Először is az tűnt fel mindenkinek, hogy nem



tud megállni a lábán, és úgy hurcolják, mint egy zsákot. Másodszor,hogy holtsápadt, és hideg verejtékben úszik. Félmeztelenül került visszaa cellába, valami barna kéreggel a bőrén, ami alvadt vér és a saját ürüléke

lehetett. Úgy dobták le a cellában, mint egy halom trágyát, aztán szónélkül elmasíroztak.

Fermín a karjába vette, és kifektette a priccsre. Lassan hozzáfogott,hogy lemossa a bőrét a saját ingéből tépett szövetdarabokkal és némivízzel, amit Bebo hozott neki titokban. Salgado az eszméleténél volt, és bár nehezen lélegzett, úgy csillogott a szeme, mintha máglyát gyújtottakvolna a bensőjében. Ahol két napja a bal karja volt, most csak egykátránnyal kiégetett, lilás húscsomó lógott. Amikor Fermín az arcáhozért, úgy elvigyorodott, hogy kilátszott a maradék néhány foga.

– Miért nem mondja már meg azoknak a mészárosoknak, amit tudniakarnak? – kérdezte Fermín. – Hisz csak pénz. Nem tudom, mennyitrejtett el, de ennyit biztos nem ér.

– Egy nagy szart – hörögte Salgado a maradék lélegzetével. – Az a pénz az enyém.

– Inkább azoké, akiket megölt és kirabolt, ha helyesbíthetek. – Én nem raboltam ki senkit. Először is, ők rabolták meg a népet.

Azért végeztem ki őket, hogy igazságot szolgáltassak a nép nevében.

– Rendben. Milyen jó, hogy köztünk van a matadeperai Robin Hood,kibékítendő a viszálykodókat. Maga egy bátor igazságtevő. – Az a pénz a jövőm – köpte Salgado.Fermín a nedves ronggyal letörölte hideg, összekaristolt homlokát. – A jövőt nem várni kell, hanem kiérdemelni. Magának nincs jövője,

Salgado. Se magának, se annak az országnak, amely ilyen férgeket hoz

világra, mint maga és a direktor úr, aztán szemérmesen félrenéz. Mi ittmind közösen tüntettük el a jövőnket, és csak a szar vár ránk, a maga



– Elmondta, hogy miért érdekli ez annyira? – Őszintén szólva, Martin úr, nem állunk olyan szoros kapcsolatban.

A direktor úr csupán annyit tesz, hogy többrendbeli megcsonkítással

fenyeget, amennyiben nem teljesítem a parancsát négy héten belül, én pedig azt mondom rá, hogy igen.

– Ne féljen, Fermín. Maga négy héten belül kikerül innen. – Aha, egyenesen a karibi tengerpartra, ahol két jól táplált mulatt nő

fogja masszírozni a talpamat. – Bízzon.Fermínből kiszakadt egy lemondó sóhaj. Sorsának lapjait bolondok,

bérgyilkosok és haldoklók közt osztotta ki az élet.



12

Azon a vasárnapon a direktor úr, miután megtartotta szokásos beszédetaz udvaron, kérdő pillantást vetett Fennínre, és úgy mosolygott rá, hogyFermínnek azon nyomban megkeseredett a szája íze. Amint az őrökkiadták az oszolj parancsot, máris odalopózott Martinhoz.

– Ragyogó beszed volt – jegyezte meg Martin. – Történelmi. Valahányszor szóra nyitja az ajkát ez az ember,

kopernikuszi fordulatot vesz a nyugati gondolkodás rendszere. – Magának nem áll jól a gúny, Fermín. Ellentmondásban áll a kedves

természetével. – Menjen a pokolba! – Már ott vagyok. Cigarettát? – Nem dohányzom. – Állítólag hamarabb meglehet tőle halni. – Akkor gyerünk, ide vele!Fermín nem jutott túl az első slukkon. Martin kivette az ujjat közül

a cigarettát, és addig veregette a hátát, amíg felköhögte még az első

áldozásának az emlékét is. – Nem tudom, hogy bírja ezt. Olyan az íze, mint egy szénné égettkutyának.

– Ennél jobbat nem lehet itt szerezni. Állítólag azokból a csikkekbőlrakják össze, amiket a Monumenral aréna folyosóin szedegetnek fel.

– Hát, kérem tisztelettel, engem ez a búké inkább egy latrinára

emlékeztet. – Mély lélegzetet vegyen, Fermín. Jobban van?



Fermín bólintott. – Mesélne valamit arról a temetőről, hogy önthessek egy kis moslékot

a disznók disznaja elé? Nem muszáj, hogy igaz legyen. Nekem jó minden

hülyeség, ami eszébe jut.Martin elmosolyodott, és kilehelte a bűzhödt füstöt a foga közt. – Hogy van a cellatársa, Salgado, a szegények oltalmazója? – Hát nézze, az ember néha azt hiszi, hogy megélt egy bizonyos kort,

és akkor már mindent látott a világporondján. Ma hajnalban úgy nézettki, hogy Salgado feldobta a talpát, de akkor egyszer csak hallom, hogyfelkel, és odalopózik az ágyamhoz, mint egy vámpír.

– Tényleg van benne valami vámpíros – helyeselt Martin. – Szóval odajön hozzám, és bámulni kezd. Én meg úgy tettem, mint

aki alszik. Amikor Salgado elhitte a színjátékomat, kilestem, hogyátmegy a cella másik sarkába, és a megmaradt kezével kotorászni kezdabban, amit az orvostudomány rektumnak, avagy a vastagbél végsőszakaszának nevez – mondta Fermín.

– Hogy mondja? – Jól hallja. A jó öreg Salgado, miután túlélte középkori csonkírásai-

nak legújabb fejezetét, úgy örvendezett az első talpra állásának, hogy becserkészte az emberi anatómia ama meggyötört területét, amelyet a

természet elrejt a fény elől. Én sem hittem a szememnek, még levegőtvenni is elfelejtettem. Eltelt egy perc, és Salgadónak még mindig bentvolt a két–három maradék ujja, talán a bölcsek kövét akarta megtalálni,vagy egy mélyen megbúvó vérrögöt. Az akciót fojtott nyögésekkelkísérte, amelyeket most nem mutatok be.

– Szóhoz sem jutok – mondta Martin.

– Akkor inkább üljön le a nagy náléhoz. Miután percekig dolgozott kirartóan és úgyszólván fenekestül felforgatott mindent, olyat



– Egyelőre maradjon veszteg – mondta Martin. – Győződjön megróla, hogy a kulcs még a talban van, és várja meg az utasításaimat. Máraz utolsó simításokat végzem a szökési tervén.

– Ne vegye sértésnek, Martin úr, én igazán hálás vagyok a tanácsok-ért és a lelki támaszért, de jelen esetben a tejem forog kockán, sőttalán még más szeretett függelékeim is, annak tényében pedig, hogya legnépszerűbb nézet szerint maga kötözni való bolond, némiképpnyugtalanít, hogy épp a maga kezébe kell letennem az életemet.

– Ha már egy regényíróban sem bízik, akkor kiben?Fermín elnézte, ahogy Martin továbbsétál az udvaron, és beleburkoló-

zik a csikkekből sodort cigaretta hordozható felhőjébe. – Istennek szent anyja – suttogta a szélnek.



13

A 17–es által szervezett sötét zugtogadás több napon át tartott, melyeksorán Salgado több ízben majdnem kilehelte a lelkét, de akkor mindiggyorsan telkeit, odavonszolta magát a cellarácsokhoz, és a rohadt-szemetek-belőlem-egy-fíllért-szedtek-ki-a-büdös-kurva-anyátokat rig-must és variánsait üvöltötte, mint a sakál, amíg be nem rekedt, és ájultanvégig nem zuhant a földön, ahonnan Fermínnek kelleft telkanalaznia, éselvinnie a priccséig.

– Felfordult már a csótányunk, Fermín? – kérdezte a 17–es,valahányszor meghallotta a puffanását.

Fermín már nem fáradt azzal, hogy orvosi jelentést nyújtson acellatársáról. Ha fűbe harap, úgyis látják majd, amikor elviszik azsákot.

– Nézze, Salgado, ha meg akar halni, haljon meg, ha azonbanélni óhajt, kérem, tegye ezt csendben, mert én már torkig vagyok afröcsögésével – mondogatta neki, amikor betakarta a koszos ronggyal,amit Bebo távollétében egy másik őrtól szerzett be, miután lekenye- rezte egy állítólagos tudományos recepttel, amellyel süldő lányokat lehet

lépre csalni, csak mézes csók kell hozzá, és madártej. – Na, ne jótékonykodjon itt velem, látom ám, hogy miféle maga, pontolyan, mint ezek a dögevők, akik a gatyájukat is tekennék arra, hogymegnyuvadok – dühöngött Salgado, aki, úgy látszik, az utolsó leheletéigragaszkodott a gonoszságához.

– Nézze, távol álljon tólem, hogy ellentmondjak egy haldokló utolsó

vagy mégkevésbé a túl kései hörgedelmeinek, de vegye tudomásul,hogy én egy fítyinget se tettem fel, és ha valaha is a bűn útjára lép-



– Jöjjön közelebb...Fermín habozott egy pillanatig, aztán meggyőzte magár, hogy nincs

vesztenivalója.

– Tudom, hogy az a szemét Valls megbízta, hogy derítse ki, hovatettem a pénzt – mondta. – Kár tagadni, ne is faradjon.

Fermín csak megvonta a vállát. – Mondja meg a direktornak, hogy neki kell személyesen elmennie

érte, egyedül. Ha bárkit visz magával, egy petákot se lát. Mondja megneki, hogy Pueblo Nuevóba menjen, a régi Vilardell gyárba, a temetőmögé. Éjfélkor. Nem előbb, és nem később.

– Hát, Salgado, ez eddig pont úgy hangzik, mint Carlos Arnichesvalamelyik krimibohózata.

– Figyeljen már! Mondja meg neki, hogy menjen be a gyár területére,és keresse meg a szővőcsarnok melletti régi őrbódét. Kopogjon az ajtón,és ha kérdezik, hogy ki az, csak annyit mondjon: Durruti él.

Fermín visszafojtott egy kacajt. – Ilyen marhaságot nem hallottam a direktor úr legutóbbi beszéde

óta. – Ugyan már, maga csak ismételje el, amit mondtam. – Honnan tudja, hogy nem megyek oda én, és viszem el a pénzt a

lléres ponyvába való jelszavaival?Salgado szemében megcsillant a zsugoriság. – Ne is mondja, tudom: azért, mert meghalok – mondta ki helyette

Fermín.Salgado hüllőmosolya már szinte a szájánál is szélesebb volt. Fermín

alaposan megnézte magának a bosszúvágytól izzó szempárt. Csak

akkor értetre meg, mi takar a másik. – Csapda, mi?



14

Fermínnek meg kellett várnia a hagyományos vasárnapi beszédetmise után, majd a röpke kis szabadtéri szünetet az udvaron, hogyodasomfordálhasson Martinhoz, és elmondja neki, mit kért tőle acellatársa.

– Ez nem veszélyezteti a tervünket – biztosította Martin. – Tegye meg,amit kér. Most nem engedhetjük meg magunknak, hogy beköpjenek.

Fermín, aki már napok óta vergődött a hányinger és a szívdobogásközött, letörölte homlokáról a hideg verejtéket.

– Ne vegye bizalmatlanságnak, Martin, de ha olyan jó tervet eszelt ki,miért nem használja fel maga, hogy kijusson innen?

Martin úgy bólintott, mint aki már régóta várta ezt a kérdést. – Mert én megérdemlein, hogy itt legyek, és ha nem így volna, akkor

se volna számomra hely e falakon kívül. Nincs hova mennem... – Ott van Isabella... – Isabella férjhez ment valakihez, aki tízszer jobb nálam. Ha kijutnék

innen, csak bajt hoznék a fejére. – De hisz ő minden követ megmozgat, hogy kijuttassa magát innen.

Martin megrázta a tejét. – Meg kell ígérnie valamit, Fermín. Csak ezt az egyet kérem cserébeazért, hogy segítek megszökni.

Ez a kívánságok hónapja, gondolta Fermín, és nagyot bólintott. – Amit csak óhajt. – Ha kijut, és lehetősége lesz rá, kérem, vigyázzon Izabellára. Tisztes

távolból, úgy, hogy ne is tudja meg. Ne szerezzen tudomást még amaga létezéséről se. Viselje gondját neki és a kis ának, Danielnek.Megteszi ezt értem, Fermín?



– Hát persze.Martin szomorúan mosolygott. – Maga jó ember, Fermín.

– Már másodszor mondja ezt nekem, és egyre rosszabbul hangzik.Martin elővett egyet a büdös bagóiból, és rágyújtott. – Nincs sok időnk. Tegnap itt volt Brians, az ügyvéd, akit Isabella

fogadott fel. Elkövettem azt a hibát, hogy elmondtam neki, mit akartőlem Valls.

– Hogy újraírja azt a szemetet. – Pontosan. Megkértem, hogy ne mondjon semmit Isabellának, de

ahogy őt ismerem, előbb–utóbb megteszi, Isabella pedig, akit még nálais jobban ismerek, dührohamot kap, és azonnal iderohan, és megfenye-geti Vallst, hogy világgá kürtöli a titkát.

– Nem tudja megállítani? – Isabella útjába állni olyan, mint egy tehervonat útjába állni; dőre

vállalkozás. – Minél többet mond róla, annál inkább szeretném megismerni. Mert

én úgy vagyok ám a túzrőlpartant nőkkel, hogy... – Fermín, hadd juttassam eszébe az ígéretét.Fermín a szívére tette a kezét, és ünnepélyesen bólintott. Martin

folytatta. – A lényeg a következő: Valls bármilyen őrültségre képes lesz, haez megtörténik. Olyan ember ő, akit csak a hiúság, az irigység és akapzsiság éltet. Ha úgy érzi, hogy sarokba szorították, kétségbeesettlépésre ragadtathatja magát. Nem rudom, mi lesz az, de biztos vagyok benne, hogy megpróbálja. Fontos, hogy addigra maga már kint legyen

innen. – Mondjuk, nem is nagyon akarnék maradni...



– Ami a szépirodalmi részét illeti, biztosíthatom a méltóságos urat,hogy Martinnak kimondott meggyőződésévé és céljává lépett elő azön által kívánt csiszolás és egyengetés kivitelezése. Sőt még azt is

mondta, hogy az ön által rendelkezésére bocsátott szöveg olyan jóminőségű és noman cizellált, hogy szerinte nagyon könnyű lesz adolga, mert elég lesz kitennie a pontot két–három i betűre a direktorúr mestermüvében, amely még a kiváló Paracelsusnak is dicsőségéreválna.

Vallsnak meg kellett állnia egy pillanatra, hogy befogadhassa Fermínszóözönét, de azért udvariasan bólintott, és nem lazított a jeges mosolyánsem.

– Nem kell megcukroznia, Fermín. Nekem elég, hogy Martinmegteszi a kötelességét. Mindketten tudjuk, hogy nincs ínyére a munka,de örömömre szolgál, hogy ért a szóból, és feltogja végre, hogy hamegkönnyíti a dolgokat, az mindnyájunknak a javára válik. És mosttérjünk rá a másik két kérdésre...

– Épp rá akartam térni. Ami az elidegenített kötetek nyugvóhelyétilleti...

– Elfeledett Könyvek Temetője – javított Valls. – Sikerült kiszednieMartinból, hogy hol van?

Fermín a legteljesebb meggyőződéssel bólintott. – Abból, amit sikerült kihámoznom, az említett hullaház a Borne piac alatt található, egy alagutakkal és kis kamrákkal teletűzdelt labirin-tus mögött.

Valls jól látható meglepetéssel gondolta végig a hallottakat. – És hol a bejárat?

– Odáig nem jutottam el, direktor úr. Úgy sejtem, hogy egy rejtett beszögellésben lehet valamelyik nagybani zöldséges standjánál, jól



eldugva a raktári kellékek bűzhödt és elrettentő színfala mögé. Martinnem kívánt erről beszélni, és én arra gondoltam, hogy ha túlzottanerőltetem, meg visszakozik.

Valls lassan bólintott. – Jól döntött. Folytassa. – Végezetül pedig, ami nagy méltóságod harmadik óhaját illeti,

sikerült kihasználnom az aljas Salgado halálhörgéses agóniáját, hogyrábeszéljem, gyónja meg lázálmai közepette, hogy merre található ama busás zsákmány lelőhelye, melyet a szabadkőművesek és a marxistákszolgálatában tett bűnös útjain halmozott tel.

– Maga tehát azt hiszi, hogy meg fog halni? – Bármely pillanatban. Szerintem már Szent Trockij Leó kezébe

ajánlotta a lelkét, és arra vár, hogy utolsó leheletét kilehelve fel-szállhasson az utókor politbürójába.

Valls a tejét csóválta. – Mondtam ezeknek a barmoknak, hogy erőszakkal nem szednek ki

belőle semmit. – Tárgyi értelemben azért kiszedtek valami ivarmirigyet vagy

szervet, ám abban egyetértek a direktor úrral, hogy az olyan férgekkel,mint Salgado, csak az alkalmazott lélektan eszközeivel lehet zöld ágra

vergődni. – No és? Hova tette a pénzt?Fermín előre hajolt, és bizalmas hangot ütött meg. – Bonyolult lenne azt megmagyarázni. – Na, ne csűrje–csavarja itt nekem, mert leküldöm a pincébe, és

megénekeltetik.

Ekkor Fermín kitálalta Vallsnak a körülményes leírást, amit Salgadoszájából hallott. A direktor úr hitetlenkedve hallgatta.



– Fermín, gyelmeztetem, hogy nagyon megbánja, ha hazudik. AmitSalgadóval tettek, még aperitifnek sem lesz elég ahhoz, amit magávalfognak csinálni.

– Biztosítom uraságodat, hogy én csak szó szerint ismétlem azt,amit Salgado mondott. Ha kívánja, Isten kegyelméből megesküszömnagy vezérünk élethű portréjára, amely itt vigyáz az ön íróasztalafölött.

Valls farkasszemet nézett Fermínnel. Az pislogás nélkül állta atekintetét, pontosan úgy, ahogy Martin tanította. A direktor úr végül beszüntette a mosolyt, és a kívánt információ birtokában elhúzta asüteményestálat. Semmi szívélyesség nem volt már abban, ahogycsettintett az ujjával, mire a két katona bejött Fermínért, hogy a cellájá- ba kísérjék.

Már azzal sem fáradt, hogy megfenyegesse. Ahogy a folyosó feléindultak, Fermín szembe találta magát a direktor úr titkárával, aki éppaz iroda felé sietett, és megállt a küszöbön.

– Direktor úr, Sanahuja doktor, Martin cellájából... – Igen? Mit akar? – Azt mondja, hogy Martin elvesztette az eszméletét, és ez valami

súlyos tünet is lehet. Engedélyt kér, hogy kivehessen valami gyógyszert

a patikából...Valls dühösen felpattant. – És mire vársz? Egy–kettő, kísérd át, és vegye ki, ami kell neki.



ben elkapta, és gyorsan eltűnt a cella sötérjében. Amikor az őr visszatértaz orvos által kért dolgokkal, megint előrejött a rácshoz, és tüntetőenvégignézett Salgadón.

– A végét járja – mondta. – Nem hiszem, hogy megéri a reggelt. – Tartsd életben hatig. Nehogy kibaltázzon már velem, inkább dögöl-

jön meg a következő turnusban. – Megteszek mindent, ami emberileg lehetséges – fogadkozott

Fermín.



– Várjon meg itt! – mondra a sofőrnek.A kávéház szinte üresen kongott, amikor a direktor úr belépett. A

pult mögötti óra öt perc múlva tízet mutatott. A direktor úr bólintással

válaszolt a pincér üdvözlésére, és leült az egyik belső asztalhoz. Lassanlehúzta a kesztyűjét, és elővette ezüst cigarettatárcáját, amit az elsőházassági évfordulójára kapott az apósától. Rágyújtott, és körülnézetta régi kávéházban. A pincér, tálcával a kezében, odalépett hozzá, ésegy lúgos szagú kendövei letörölte az asztalt. A direktor úr lenézőenvégigmérte, de az alkalmazott nem bánra.

– Mit hozhatok az úrnak? – Két kamillateát. – Ugyanabba a csészébe? – Nem. Kettőbe. – Vár valakit az úr? – Marától értetődik. – Nagyszerű. Hozhatok még valamit? – Mézet. – Igen, uram.Ahogy a pincér ráérősen elsétált, az igazgató úr valami megvető:

hümmögött utána. A pulton lévő rádióból lelki tanácsadás duruzsolása

hallatszott, amelyet időről időre megszakított a Bella Aurora kozmetikaicég reklámja annak ígéretével, hogy a mindennapi használat az ifjúságot,a szépséget és az üdeséget egyaránt garantálja. Négy asztallal odébbegy idősebb fér ült újsággal a kezében, és mintha elszunyókált volna.A többi asztalnál nem volt senki. Öt perc múlva kihozták Vallsnak a kétgőzölgő csészét. A pincér végtelen lassúsággal elhelyezte őket, majd

letett melléjük egy mézestálkát. – Ez minden, uram?



Valls bólintott. Megvárta, amíg a pincér visszaér a pulthoz, és csakakkor vette elő a zsebéből a kis üveget. Lecsavarta a tetejét, és átnézetta másik vendégre, akit most is önkívületi állapotban tartott az írott

sajtó. A pincér a pultnál háttal állva poharat törőlgetett.Valls ekkor fogta a kis üveget, és a tartalmát beleöntötre a tőle

távolabbra lévő csészébe. Jó adag mézet adott hozzá, és addig keverte akiskanállal, amíg teljesen feloldódott. A rádióban éppen egy betanzosiasszony kétségbeesett levelét olvasták fel, akinek a férje, úgy látszik,annyira megneheztelt az odaégetett Mindenszentek napi pörkölt miatt,hogy lement a kocsmába a barátaival focit hallgatni, és nem jött haza, demég a misén sem mutatkozott. A tanács úgy hangzott, hogy az asszonyimádkozzék, legyen határozott, és használja fel a női praktikákat, deszigorúan csak a keresztény családi élet keretei között. Valls megint azórájára nézett. Negyed tizenegy volt.



18

Tíz óra húsz perckor belepett az ajtón Isabella Sempere. Egyszerűkis kabát volt rajra, a haját összefogta, és nem sminkelte ki az arcát.Amint Valls meglátta, felemelte a kezét. Isabella szemügyre vette egy pillanatra, aztán lassan odament az asztalhoz. Valls felállt, és nyájasankezet nyújtott. Isabella nem vett róla tudomást, és leült.

– Bátorkodtam két kamillateát kérni. Semmi sem esik jobban ilyencudar időben.

Isabella bólintott, de igyekezett kerülni Valls tekinrétét. Pedig adirektor úr kitartóan bámulta őt. Sempere asszony most is, mint mindig,amikor vele találkozott, igyekezett a lehető legszürkébben kinézni, csakhogy leplezze a szépségét. Valls végignézett a szája vonalán, a nyakalüktetésén, a melle domborulatán a kabátka alatt.

– Hallgatom – mondta Isabella. – Először is hadd köszönjem meg, hogy ilyen rövid idő alatt meg

tudta oldani, hogy találkozhassunk. Ma délután kaptam meg a levelét,és úgy gondoltam, jobb, ha erről a kérdésről nem az irodámban, és mégcsak nem is a börtönben beszélgetünk.

Isabella csak bólintott. Valls belekortyolt a teába, és megnyalta aszáját. – Jaj, de nom. A legjobb egész Barcelonában. Kóstolja meg!Isabella ügyet se vetett rá. – Maga is megértheti, hogy nem lehetünk elég diszkrétek. Meg-

kérdezhetem, hogy elmondta–e valakinek, hogy idejön ma este?

Isabella megrázta a fejét. – A férjének, esetleg?



– A férjem leltároz a könyvesboltban. Nem jön haza hajnalig, Senkisem tudja, hogy itt vagyok.

– Kérjek magának valami mást? Ha nem kívánja a teát...

Isabella nemet intett, és a kezébe vette a csészét. – Jó lesz így.Valls csendben mosolygott. – Ahogy már említettem, megkaptam a levelét. Értem a felháboro-

dását, és szerettem volna megmagyarázni, hogy csupán félreértésről vanszó.

– Megzsarolt egy szerencsétlen elmebeteget, egy rabot, hogy írjonkönyvet, amivel maga hírnevet szerezhet. Nem hiszem, hogy ebből bármit is félreértettem.

Valls feléje nyújtotta a kezét, – Isabella... Hívhatom így? – Ne érjen hozzám.Valls visszahúzta a kezét, és békítő mozdulatot tett. – Jól van, jól van, csak beszélgessünk nyugodtan. – Nincs miről beszélnünk. Ha nem hagyja békén Davidot, egészen

Madridig vagy tovább viszem ezt a történetet és a maga csalását.Mindenki megtudja, miféle ember maga, és miféle irodalmár. Engem

senki és semmi nem tarthat vissza.Isabella szemébe könny szökött, és megremegett a kezében a teás-csésze.

– Kérem, Isabella. Igyon egy kicsit. Jót tog tenni.Isabella szórakozottan kortyok néhányat. – Tettem bele mézet, így a legjobb – mondta Valls.

Isabella ivott még két–három kortyot. – Hadd mondjam el, mennyire csodálom magát, Isabella – mondta



Valls. – Kevesen lennének olyan bátrak és határozottak, hogy ezt aszerencsétlen Martint védelmezzék... akit mindenki cserbenhagyott éselárult. Mindenki, kivéve magát.

Isabella idegesen az órára pillantott a pult fölött. Tíz óra harmincöt perc. Ivott még a teából, és lehajtotta az egészet.

– Bizonyára nagyra becsüli – kockáztatta meg Valls. – Néha el-gondolkozom, hogy elég idő elmúltával, ha kicsit jobban megismer,úgy, ahogy vagyok, engem is olyan nagyra becsül–e majd, mint őr.

– Undorodom magától, Valls. Es az összes ilyen gusztustalanalaktól.

– Tudom, Isabella. De ebben az országban mindig az ilyen gusztusta-lan alakok diktálnak, és mindig az olyanok maradnak alul, mint maga.Függetlenül attól, hogy melyik oldal van hatalmon.

– Most nem így lesz. Most megfógják tudni a felettesei, hogy mitművel.

– Miből gondolja, hogy érdekli őket, és nem csinálják ugyanazt, amitén? Hiszen én csak amatőr vagyok.

Valls kivett a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot. – Isabella, szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan, amilyennek

gondol. És hogy ezt bebizonyítsam, íme, itt van David Martin szabad-

ságlevele, és rajta a holnapi dátum.Megmutatta az iratot. Isabella hitetlenkedve olvasta. Valls most egytollat is elővett, és minden további nélkül aláírta.

– Parancsoljon. David Martin ezennel gyakorlatilag szabad ember.Hála magának, Isabella. Hála magának...

Isabella üveges szemmel nézett vissza rá. Valls gyelte, ahogy a

pupillája lassan kitágul, és verejtéklepel üt ki a felső ajkán. – Jól érzi magát? Olyan sápadt...



tervezte, hogy Bebo lesz a poszton aznap éjjel, nem ez a kretén. – Most meg mi van? – kérdezte az ór. – Salgado. Elpatkolt.

Az őr a tejét rázta, és elkeseredett képet vágott. – A kurva életbe. Mit csináljak? – Hozza ide a zsákot.Az őr káromkodva szidta a balszerencséjét. – Ha akarja, ráhúzom én – ajánlkozott Fermín.Az őr némi hálával bólintott. – Hozza ide a zsákot, és amíg én elintézem, jelentheti a dolgot. Akkor

még éjjéi előtt elviszik – mondta Fermín.Az őr megint bólintott, és indult a zsákért. Fermín ott maradt a cella

ajtajában. Martin és Sanahuja némán gyelte a folyosó túloldaláról.

Tíz perc múlva visszajött az őr, kezében a zsákkal, és nem tudta leplezni,hogy mennyire undorítja a vászonból áradó dögszag. Fermín nem vártamega parancsot, máris visszalépett a cella végébe. Az őr kinyitotta azajtót, és bedobta a zsákot.

– Szóljon nekik most, főnök, akkor még éjfél előtt elviszik a hullát.Különben holnap estig keli megmaradnunk a társaságában.

– Biztos, hogy egyedül is rá tudja húzni? – Ne féljen, főnök, van gyakorlatom.Az őr megint bólintott, bár nem volt egészen biztos a dolgában. – Remélem, szerencsével járunk, mert a karja csonkja már gennyedzik,

és annak olyan szaga lesz, hogy még... – A keservit... – füstölgőre az őr, és reljes sebességgel elrobogod.

Fermín, amint úgy hallotta, hogy az őr eljutott a folyosó végéig,levetkőztette Salgadót, és ő maga is levetette a ruháit. Átöltözött a rabló



bűzös rongyaiba, aztán ráadta a magáét. Utána befordította Salgadót azágyon a fal felé, és az orráig felhúzta a takarót. Ekkor lógta a zsákot, és belebújt. Már éppen behúzta volna a zsák száját, amikor eszébe jutott

valami.Szélsebesen kikászálódott a zsákból, és odament a falhoz. Addig

kapart az ujjával a kövek között, ahol Salgado elrejtette a kulcsot, amígki nem bukkant a kulcs vége. Megpróbálta kihúzni, de csúszott, és csaknem akart kijönni a szűk résből.

– Siessen – hallotta Martin hangját a folyosó túloldaláról.Fermín már a körmével kapaszkodott a kulcsba, és teljes erőből húzni

kezdte. Egyszer csak leszakadt a gyűrűsujja körme, és egy pillanatraelvakította a kínzó fájdalom. Elfojtott egy ordítást, és a szájához kaptaa kezét. Szája megtelt saját vérének sós–fémes ízével. Aztán megintkinyitotta a szemét, és látta, hogy a kulcs egy centire kilóg a falból. Mostmár könnvedén kiszedhette.

Újból magára húzta a zsákot, és amennyire csak belülről tudta, behúztaa száját, de még mindig majdnem tenyérnyíre nyítva volt. Erőt vett atorkából feltörő öklendezésen, lefeküdt a földre, és belülről húzogattaössze a madzagokat, amíg csak ujjnyi nyílás maradt a zsák tetején. Azorrához tartotta a kezét: inkább a saját mocskán keresztül lélegzik,

semhogy átadja magát a rothadás fojtó szagának. Most már csak várnikell, gondolta.



20

Pueblo Nuevo utcáit sűrű, nedves köd borította, amely a somorrostrói partszakasz viskóinak, kunyhóinak erődjétől araszolt odáig. A direktorúr Srudebakere lassan tört utat a köd függönyön keresztül, és haladtelőre a sötét, régi gyárak, raktárak és hangárok árnyék tömbjei között.Az autó re ektorai két fényes alagutat nyitottak meg. Nemsokáraelőtűnt a homályból a régi Vilardell textilgyár körvonala. Az elhagyatott pavilonok és műhelyek kéményei, tetőcirádái egyre jobban látszottak azutca végében. A nagykaput lándzsás kerítés védte, mögötte gazzal benőttútvesztő sejlett fel, és benne a rég nem használt teherautók, szekerekcsontvázai. A sofőr megállt az egykori gyárépület bejáratánál.

– Ne kapcsolja ki a motort – szólt rá a direktor úr.A re ektorok fénycsóvája belefúródott a kapu mögötti sötétségbe,

és feltárta a gyár siralmas állapotát: a háborúban lebombázták, és azótaüresen állt, mint annyi más épület szerte a városban.

Oldalt tatáblákkal lezárt barakkok voltak, és garázsok, amelyekbenláthatóan tűz pusztított, szemben velük pedig az, ami Valls sejtése szerintcsak a régi őrbódé lehetett.

Talán gyertya vagy olajlánipa vöröse nyalogatta az egyik csukottablak körvonalait. A direktor úr ráérősen szemlélte a képet a kocsi hátsóüléséről. Néhány perc várakozás után elórehajolt, és megszólította asofőrt.

– Jaime, látja azt a házikót balra, a garázzsal szemben ?Most először szólította a nevén a direktor úr. Volt valami abban a

hirtelen nyájassá és meleggé váló hangban, ami arra a gondolatra indí-totta a sofőrt, hogy jobb lenne, ha megmaradna köztük a rideg, távol-ságtartó modor.



emberekre, hogy kihúzzuk az országot a gödörből, amibe a bolsevikoktaszították.

A pénz és a jövőbeli kilátások reménye halvány mosolyt csalt a sofőr

ajkára. – Nem lesz veszélyes, vagy...? – Jaime, de hiszen én a direktor úr vagyok. Hát előfordulhatna, hogy

veszélyes vagy akár illegális dologra biztatom ?A sofőr szó nélkül nézett vissza rá. Valls mosolygott. – Rajta, ismételje el, hogy mit kell csinálnia. – Odamegyek a kis ház ajtajához, és bekopogok. Ha kinyitják, azt

mondom, éljen Durruti. – Durruti él. – Igen. Durruti él. Átveszem a bőröndöt, és idehozom. – Aztán hazamegyünk szépen. Ilyen könnyű ez.A sofőr bólintott, kis habozás után kiszállt a kocsiból, és odament

a kerítéshez. Valls gyelte, ahogy sötét árnyéka áthaladt a re ektorokfénycsóváján, és odaér a kapuhoz. Ott megtorpant, és visszanézett azautó felé.

– Menj már be, te ökör – suttogta magában Valls.A sofőr most olyan arcot vágott, mint aki nem tudja, mitévő legyen.

Akkor hirtelen sárga tény gyűlt fel ott, ahol addig csak a csukott kapulátszott. Valls látta, hogy a sofőr kimondja a jelszót. Most már mosolyog-va nézett vissza. A közvetlen közelről leadott lövés szétloccsantottaa halántékát, és a golyó áthatolt a koponyáján. Vérfelhő áradt szét atarkóján. A teste, vagyis már a holtteste, egy pillanatig állt a puskaporfelhőjében, majd törött bábuként zuhant a földre.

Valls, amilyen gyorsan csak tudott, kiszállt a hátsó ülésről, és átült aStudebaker volánjához. Bal kézzel felvette a műszerfalról a revolvert,



és a gyárkapura célzott, amíg hátramenetbe kapcsolt, és beletaposotta gázba. A kocsi végigdöcögött a pocsolyákkal és kátyúkkal teleszórtúton, és eltűnt a sötétben. Valls látta, hogy a gyárkapunál több lövés

torkolattűze is felvillan, de egyik sem találta el a kocsit. Talán kétszázméterre is eltávolodott, amikor megfordult, teljes sebességre kapcsolt,és ajkát harapdálva dühében, elhajtott onnan.



21

Fermín csak a hangjukat hallhatta a zsák belsejéből. – Mázlink van, pajtás – mondta az újonc börrönőr. – Fermín már alszik – szólt ki neki Sanahuja doktor a cellájából. – Hogy egyesek tényleg milyen mázlisták – jegyezte meg az őr. – Ott

van. Vihetnek.Fermín lépteket hallott maga körül, aztán rándulást érzett, ahogy az

egyik sírásó megfogta a zsákot, és amúgy fér san megkötötte rajta acsomót. Ketten emelték tel ezután, és minden nomkodás nélkül végig-hurcolták a kőpadlós folyosón. Fermín moccanni se mert.

A lépcsőkön, sarkokon, ajtókon, döccenőkön szerzett ütődésekkönyörtelenül meggyötörték a testét. Már a szájába vette az öklét, hogyfel ne üvöltsön a fájdalomtól. Hosszú, viszontagságos út után érezte,hogy lezuhan a külső hőmérséklet, és megszűnt a klausztrofóbiát keltővisszhang is, amely a várban végig hallatszott. Kint voltak. Több méterenát hurcolták valami köves és pocsolyákkal teli részen. A hideg gyorsanátjárta a zsák vékony szövetér.

Fermín érezte, hogy megemelik, és feldobják a levegőbe. Talán

deszkára esett. A léptek távolodtak. Mély levegór vett. A zsák belsejét betöltötte az ürülék, a rothadt hús és a gázolaj szaga. Hallotta, hogy begyújtják egy teherautó motorját, aztán kis rázkódás után elindult a jármű, és lejtőhöz érhettek, mert odébb gurult a zsák. Fermín meg-értette, hogy most ugyanazon az úton mennek lefelé a hegyről, lassúzötyögéssel, ahol hónapokkal korábban felhozták. Emlékezett, hogy

az út hosszú volt, és egymást követték rajta a kanyarok. Kisvártatvamégis fel gyelt, hogy a teherautó ráfordul egy másik, aszfaltozatlan



útra, amely a puszta, göröngyös talajon vezet. Másfelé vitték tehát, ésFermín fogadni mert volna, hogy nem mennek le a városba, hanem fentmaradnak a hegyen. Valami nem stimmelt.

Addig még nem jutott eszébe, hogy Martin talán nem számoltmindennel, és kifelejtett valami fontosat. Pedig senki sem tudhatta pontosan, hogy mi lesz a foglyok holttestével. Talán arra nem gondoltMartin, hogy a hullákat egy forró katlanba vetik, és így szabadulnak megtőlük. Fermín elképzelte Salgadót, amint felébred kloroformos álmá- ból, és röhögve mondja magának, hogy Fermín Romero de Torres,vagy hogy a fenébe hívják, mielőtt a pokolban égne, még az életében iselhamvad egyszer.

Még néhány percig tartott az út. Fermín csak akkor értette meg, mirőlvan szó, amikor a teherautó lassítani kezdett. Ilyen bűzt még soha életé- ben nem érzett. Összeszorult a szíve, és miközben a leírhatatlan szagaz ájulás szélére sodorta, arra gondolt, hogy bárcsak sohase hallgatottvolna a bolond Martinra, és maradt volna békén a cellájában.



22

Amikor a direktor úr visszaért a Montjuic–erődbe, kiszállt az autóból,és sebbel–lobbal az irodájába sietett. A titkára az ajtó melletti asztalnálrostokolt, két ujjal pötyögte le az írógépen az aznapi levelezést.

– Hagyd ezt, és hozasd ide most rögtön azt a rohadék Salgadót – parancsolt rá Valls.

A titkár zavartan felállt, és megpróbálta elkerülni a direktor úr dühös pillantását.

– Salgado meghalt, direktor úr. Ma éjjel...Valls felsóhajtott, és vett egy mély levegőt. – Direktor úr...Valls nem fárasztotta magár a magyarázkodással, hanem rohanni

kezdett, és meg sem állta 13–as celláig. Amikor a atal őr meglátta,felriadt a szunyókálásból, és tisztelgett.

– Uram, mi... – Nyisd ki! De azonnal!Az őr kinyitotta a cella ajtaját, és Valls minden további nélkül be-

rontott. Az ágyhoz ment, megragadta a rajta fekvő ember vállát, és

rántott rajta egyet. Salgado a hátára fordult. Valls odahajolt fölé, és bele-szagolt a leheletébe. Visszafordult az őrhöz, aki rémülten gyelt. – Hol van a hulla? – Elvitték a sírásók.Valls lekevert neki egy akkora pofont, hogy összecsuklott. Két

másik őr jelent meg a folyosó végén, a direktor úr parancsára várva.

– Élve akarom – mondta nekik.Az őrök bólintottak, és futó lepésben távoztak. Valls ott maradt, és



nekivetette a hátát Martin és Sanahuja doktor cellarácsának. A atal őr,aki már felkelt, és lélegzetet se mert venni, most mintha nevetni láttavolna a direktor urat.

– Gondolom, a maga ötlete volt, Martin. Ugye? – kérdezte végülValls.

Finoman meghajolt, és ahogy elindult kifelé a folyosón, lassan tap-solt párat.



23

Fermín érezre, hogy a teherautó lassít, és az utolsó akadályokat küzdi lea földúton. Pár perc döcögés és nyikorgás után leállt a motor. Nincsenekszavak a bűzre, ami áthatolt a zsák szövetén. A két sírásó hátrament a jármű végéhez. Fermín hallotta a zár reteszének kattanását, aztán valakimegrántotta a zsákot, és megint ledobták valahova.

Az oldalára esett. Tompa fájdalom hasított a vállába. Mielőtt mégészbe kapott volna, a sírásók felemelték a zsákot a köves talajról, éskerten a két végénél fogva felvitték egy emelkedőn, majd pár métermúlva megálltak. Újra ledobták, és Fermín hallotta, hogy az egyikükletérdel, és elkezdi bontani a csomót a zsák száján. A másik ezalatteltávolodott valamennyire, és hallani lehetett, ahogy valami fémesdolgot foga kezébe. Fermín lélegezni próbált, de a bűz valósággal égettea torkát. Becsukta a szemét. Megcsapta az arcát a hideg levegő. A sírásómegfogta a zsákot a másik végén, és húzott rajta egyet. Fermín testekigurult a köves, pocsolyás talajra.

– Háromra, gyerünk – mondta valamelyikük. Négy kéz ragadta meg a bokáján és a csuklóján. Fermín küszközve

igyekezett visszatartani a levegőt. – He, nem izzad ez? – Hülye vagy? Hogy a fenébe izzadna már egy halott? A pocsolyától

vizes. Na, nyomás, egy, kettő, és...Három. Fermínt meglóbáltik a levegőben. A következő pillanatban

már repült, és rábízta magát a sorsra. Közben lopva kinyitotta a szemét,

és mielőtt leesett volna, annyit látott, hogy egy széles árok felé zuhan,amit a hegyoldalba ástak. A holdtényben csak azt sikerült kivennie,hogy valami sápadt színű dolog borírja a földet. Biztos volt benne, hogy



köveket lát, de a pillanat törtrészében, ami a becsapódásig hátra volt,nyugodtan végigondolta, hogy már nem bánja a halált.

Sima volt a földetérés. Fermín azon vette észre magátt, hogy a teste

valami nedves, puha felületre esett. Öt méterrel fölötte az egyik sírásómeglendített egy lapátot. Fehér por szóródott szét csillámló ködként,végigcirógatta az arcát, de egy pillanat múlva már marni kezdte,mint a sav. A sírásók elmentek, és Fermín felállt. Ekkor vette észre,hogy tömegsírban van, halottak között, akiket égetett mésszel szórtakle. Igyekezett lerázni magáról a maró port, és addig botladozott ahullahegyen, amíg az árok falához ért. Akkor a földbe mélyesztette akezét, és mit sem törődve a fájdalommal, kimászott a gödörből.

Miután felért, elvonszolta magát egy piszkos vizű pocsolyáig, éslemosta magáról a mészport. Felállva látta még, hogy a teherautólámpái eltávolodnak a sötétben. Egy pillanatra visszanézett: a tömegsírúgy terült a lába elé, mint az óceán, mint az összefonódott holttestektengere. Rátört a hányinger, térdre esett, epét és vért hányt a kezére. Alig jutott lélegzethez a halál szagától és a félelemről. És ekkor zajt hallotta távolban. Felnézett, és megpillantotta két közeledő autó lámpáját.Futni kezdett a hegyoldal felé, kiért egy kis tisztásra, ahonnan márfelsejlett a tenger és a kikötő világítótornya a hullámrörő végén.

Odafent magasodott a Montjuic–erőd, a lassan vonuló fekete felhőkközött, amelyek eltakarták a holdat. Egyre közelebbről hallatszott az autók berregése. Fermín gondolkozás nélkül levetette magát a hegyoldalon,fatörzsek, kövek és gaz között gurult, esett lejjebb és lejjebb, összevisszazúzta magár, cafatokban tépődött le a bőre. Már nem fájt neki semmi,félni se félt, nem érezte a fáradtságot, ahogy leért az autóútra, és futásnak

eredt a kikötő hangárai felé. Lélekszakadva, megállás nélkül rohant, nemtudott az időről, sem önmagáról, sem a sebekről, amelyek elborítottáka testét.



Harmadik rész

ÚJJÁSZÜLETÉS



1

Barcelona, 1940A napilapokig sohasem jutott el a régi Vilardell gyárban történt incidenshíre. Senkinek sem állt érdekében, hogy kitudódjanak a dolgok. Ma iscsak azok emlékeznek rá, akik jelen voltak. Azon az éjszakán, amikorMauricio Valls visszatért a várbörtönbe, és megtudta hogy a 13–as számúfogoly megszökött, Fumero felügyelő a titkosrendőrségnél értesítéstkapott magától a direktor úrtól, hogy az egyik rab köpött. Ő és az embereimég napkelte előtt elfoglalták őrhelyüket.

A felügyelő két embert rendelt a gyár külső kerületére, a többieket pedig a főkapuhoz, ahonnan Valls leírásának megfelelően jól lehetett látni

a bódét. A romok közt még mindig ott hevert a halott Jaimé Montoya, adirektor úr hős gépkocsivezetője, aki önként vállalkozott, hogy egymaga jár utána az egyik fogoly állításának, miszerint felforgató elemektartózkodnak a helyszínen, Nem sokkal hajnal előtt Fumero parancsbaadta az embereinek, hogy hatoljanak be a gyár udvarára. Körülvettéka bódét, és amikor az ott lévő két fér és egy atal nő észrevette őket,

csak egyetlen apró közjáték adódott, mert a nő a nála lévő fegyverreleltalálta az egyik rendőr karját. Csak egy karcolást ejtett rajta. De a kisfélresiklás hozzásegítette Fumeróékat, hogy harminc másodperc alattleszereljék mind a hármukat.

A felügyelő mindenkit bevítetett a bódéba, ahova a sofőr holttestétis hurcolták. Fumero senkiről sem kérte a nevét vagy a papírjait.

Megparancsolta az embereinek, hogy dróttal kötözzék a lázadókatkezüknél–lábuknál fogva a rozsdás vasszékekhez, amelyek az egyik



sarokban álltak. Amikor már moccanni sem tudtak, további parancsok-ig kiküldte az embereit a bódé és a gyár ajtajába. Immár egyedül afoglyokkal, bezárta belülről az ajtót, és leült velük szemben.

– Egész éjjel nem aludtam, fáradt vagyok. Szeretnék hazamenni. Hamegmondjátok, hol rejtegetitek a pénzt és az ékszert annak a Salgadó-nak nem lesz itt semmi, jó?

A foglyok zavartan és rettegve pislogtak vissza rá. – Nem tudunk semmiféle ékszerekről, és Salgadóról sem – mondta

az idősebb lér .Fumero nem kevés unottsággal bólintott. Lassan végigjáratta a

pillantását a foglyokon, mintha olvasna a gondolataikban, és azokat isunná. Némi habozás után a nőre esett a választása, és olyan közel húztahozzá a székét, hogy csak néhány arasz maradt köztük. A nő reszketnikezdett.

– Hagyd békén, az anyád mindenit – tört ki a atalabb fér ból. – Hahozzá mersz érni, esküszöm, hogy megöllek.

Fumero szomorkásán mosolygott. – Nagyon csinos a kis barátnőd.

Navas titkosrendőr, akit Fumero a bódé ajtaja elé állított, azon kapta

magát, hogy hideg verejtékben úszik a zubbonya. Nem gyelt a bentről hallatszó kiáltásokra, és amikor a gyárkapuban álló társai kérdő pillantásokat vetettek rá, csak nemet intett.

Senki sem szólt egy árva szót sem. Fumero már fel órája volt a bódé- ban, amikor az ajtó végre kinyílt Navas mögött. Gyorsan félreállt, ésinkább nem nézett a nedves foltokra, amelyek ellepték a felügyelő

fekete ruháját. Fumero lassan elindult a kijárat felé, Navas, miután röpke pillantást vetett a bódé belsejére, visszatartotta az öklendezést, és be-



csukta az ajtót. Fumero intésére két rendőr futott oda két benzines-kannával, és körbelocsolták a bódét, hogy a falakra is jusson. Nemmaradtak ott, hogy végignézzék a folytatást.

Fumero a kocsi utasülésén várta őket. Csendben indultak el, miközbena hátuk mögött oszlopként emelkedett fel a láng és a füst a régi gyár-épület romjai közül, hamucsíkot eregetve, amit szétzilált a szél. Fumerolehúzta az ablakot, és kitartotta nyitott kezét a nedves, hideg levegőbe.Véresek voltak az ujjai. Navas vezetés közben végig az útra szegezte atekintetét, de mégsem látott mást, csak a még élő atal lány könyörgő pillantását, amit akkor vetett rá, amikor csukódott az ajtó. Észrevette,hogy Fumero gyeli, és még erősebben fogta a kormányt, nehogy meg-látszódjon a keze remegése.

A járdáról rongyos gyerekek csoportja gyelte, ahogy elhalad az útonaz autó. Az egyikük pisztolyt formált az ujjával, és játékból utánalőtt.Fumero mosolyogva ugyanezzel a mozdulattal válaszolt, aztán az autóeltűnt a raktárak és kémények erdejét övező utcarengetegben, minthasohasem járt volna arra.



2

Fermínt bevitték az egyik kunyhóba, ahol hét napig lebegett lázasönkívületben. Nem volt annvi vizes borosatás, hogy csillapíthatta volnaa lázát, semmi gyógyír nem enyhítette a kórt, amely, mint mondták, belülről emésztette. A helyi vén asszonyok, akik rendszeresen váltottákegymást körülötte, és erősítő főzetekkel táplálták, hogy életben tartsák, azt beszélték, ördög bújt belé, a bűntudat démoűa, aki elől a lelke menekülniakar az alagút végéig, hogy ott megpihenjen az üres sötétségben.

A hetedik napon a fér , akit mindenki csak Armandónak hívott, éstekintélye abban a világban mindössze néhány centiméterrel állt Istenéalatt, bement a kunyhóba, és helyet foglalt a betegágy melletr. Meg-vizsgálta a sebeket, két ujjal felhúzta Fermín szemhéját, és végigolvastaa kitágult pupillákba írt titkokat. Az ápolással foglalkozó nénikéktisztelettudóan összegyűltek a háta mögött, és csendben vártak. Egyidő után Armando bólintott magában, és kiment a kunyhóból. Néhány

atalember várta az ajtóban, vele mentek egészen a part habos vonaláig,ahol megtört a hullámzás, és gyelmesen hallgatták az utasításait.

Armando aztán az útjukra bocsátotta őket, és ott maradt egy viharvertrégi halászbárka roncsain ülve, amely megfeneklett félutón a tengerpartés a purgatórium között.

Rágyújtott egy rövid szivarra, megízlelte a hajnali szellőben.Ahogy pöfékelt, és töprengett, mitévő legyen, kivette a zsebéből a LaVanguardia egyik oldalát, amit napok óra őrizgetett. Az újságban, a

fehérneműreklámok és a Paralelo sugárút színielőadásainak hirdetéseiközött rövid beszámoló bújt meg egy fogolyról, aki megszökött a



Montjuic–erődből. A szövegen a többszörösen lemásolt hivatalosközlemények száraz stílusa érződött. A szerkesztő csak annyi szabad-ságot engedett meg magának, hogy a cikk végére odabiggyesztett egy

kijelentést, miszerint még soha senkinek nem sikerült megszökni akiismerhetetlen várbörtönből.

Armando felnézett, és hosszan méregette a déli iránybán emelkedőMontjuic hegyet. Barcelona felett magasan trónolt a vár és a ködbefúródó bástyák. Armando keserű mosollyal meggyújtotta az újságpapírt aszivarja parazsával, és nézte, hogy foszlik hamuvá a szélben. Az újságok,mint mindig, most is úgy kerülték meg az igazságot, mintha nem volnamás dolguk, és ki tudja, talán jó okkal. A hír bűzlött a féligazságoktólés a gyelmen kívül hagyott részletektől. Például az is erős csúsztatásvolt, hogy a Montjuicból még nem szökött meg senki. Bár talán,gondol rá Armando, ez esetben mégis igazat mondanak, mert a fér ,akit Armandónak hívtak, csak a szegények és az érintetlenek városánakláthatatlan világában volt valaki. Bizonyos időszakokban és helyekensenkinek lenni sokkal dicsőségesebb.



3

Kibírhatatlanul lassan teltek a napok. Armando naponta egyszer be-nézett a kunyhóba, és ellenőrizte a haldokló állapotát. A láz néha minthafélénken visszahúzódott volna, és a zúzódások, vágások, sebek apránkéntgyógyulni kezdtek a kenőcsök alatt. A beteg a nap túlnyomó részébenaludt, vagy félálomban értheteden szavakat mormolt.

– Megmarad? – kérdezte néha Armando, – Még nem döntötte el – mondta az ősöreg, csupa ránc asszony, akit

anyjának nézett a boldogtalan.A napok hetekké szilárdultak, és hamar világossá vált, hogy senki

sem fogja már keresni az idegent, mert senki sem kérdez afelől, amitnem akar tudni. A rendőrség és a csendőrség általában elkerülte aSomorrostrót. Hallgatólagos, de annál világosabb egyezmény voltarról, hogy a város és a világ véget ér a nyomornegyed határánál, ésmindkét félnek érdekében állt fenntartani a láthatatlan válasz fővonalat.Armando tudta, hogy így is sokan imádkoznak titkon vagy nyíltan, hogya vihar egy napon örökre elsöpörje a szegények városát, de amig ez benem következik, mindenki félrenéz inkább, és háttal áll a tengernek

és az embereknek, akik életüket a part és a Pueblo Nuevó–i gyárak közttengetik. De Armandóban így is maradt némi kétség. Olyan történetetsejtett meg a furcsa ágybérlő mögött, akit befogadtak, ami megtörhetimég a hallgatás törvényét.

Néhány hét múlva atal rendőrök jöttek, és egy fér után érdek-

lődtek, akinek személyleírása nagyon is emlékeztetett az idegenre.Armando napokig állt készenlétben, de nem tértek vissza, és meg-



értette, hogy azt az embert már nem akarják megtalálni. Talán mégishalt, csak még nem tud róla.

Másfél hónap múlva jól látható gyógyulásnak indultak az ismeret-len fér sebei. Amikor kinyitorta a szemét, és megkérdezte, hol van,segítettek neki felülni, és megitattak velle egy kis levest, de semmit semmondtak.

– Pihennie kell még. – Életben vagyok? – kérdezte. Nem adtak választ, se igent, se nemet nem mondtak rá. Napjai az

álom és a szűnni nem akaró levertség közt teltek. Valahányszor lehunytaa szemét, és átadta magát a fáradtságnak, ugyanoda utazott vissza. Azéjszakáról éjszakára ismérlődő álomban egy halottakkal teli, végtelennagy tömegsír falán mászott felfelé. Amikor a gödör szélére ért, vissza-nézett, és látta, hogy a szellemtestek tengere úgy kavarog, mint egyangolnákkal teli örvény. A halottak szeme kinyílt, és mászni kezdtekutána a gödör falán. Követték a hegyen át, benyomultak Barcelonautcáira, keresték azt, ami az otthonuk volt, kopogtak mindazoknakaz ajtaján, akiket szeretrek. Volt, aki a gyilkosát kereste, és bosszúraszomjazva járta a várost, de a legröbb csak haza akart jutni, lefeküdni az

ágyába és a karjába venni a hátrahagyott: gyerekét, feleségét, szeretőjét.Mégsem nyitott nekik ajtót senki, nem fogták meg a kezüket, és nemakarták őket szájon csókolni, a haldokló pedig, verejtékben úszva,felriadt a sötétben a holt lelkek fülsiketítő jajára, amely a bensőjébőltört fel.

Gyakran jött hozzá látogatóba egy idegen. Olyan szaga volt, mint az

akkoriban nehezen hozzáférhető két cikknek: a dohánynak és a kölni-nek. Leült egy székre az ágya mellé, és megfejthetetlen pillantással



nézett rá, A haja fekete volt, mint a kátrány, az arcvonásai élesenrajzolódtak ki. Amikor észrevette, hogy ébren van, elmosolyodott.

– Maga az Isten vagy az ördög? – kérdezte tőle a beteg egy ízben.

Az ismeretlen vállat vont, és elgondolkozott. – Egy kicsit mindkettő – lelelte végül. – Én elvileg ateista vagyok – mondta a beteg. – Bár igazából nagy a

hitem. – Sokak vannak így vele. De most pihenjen, barátom. A mennyország

még várhat. A poklot meg már kinőtte.



4

A koromfekete hajú idegen látogatásai között a lábadozó hagyta,hogy etessék, mosdassák, és tiszta ruhákat adjanak rá, amelyek mindnagyok voltak. Amint képes lett megállni a lábán, és néhány lépesttenni, elkísérték a partra, ahol megnedvesíthette a lábat, és furdózhecetra mediterrán tényben. Egy nap az egész délelőttöt úgy töltötte, hogynézte a piszkos arcú, rongyos gyerekeket, akik a homokban játszottak,és arra gondolt, szeretne mégélni, legalább egy kicsit. Idővel teltakadtakaz emlékek és a harag is, velük pedig a vágy, de egyszersmind a félelemis, hogy visszamenjen– e a városba.

Keze–lába és egyéb alkatrészei viszonylagos rendben kezdtekműködni megint. Visszanyerte a ritka élményt, hogy égető érzések ésszégyen teljes jelenetek nélkül vizelhet a szélben, és azt mondta magá- ban, hogy a fér , aki segítség nélkül, állva pisál, olyan férti, aki márképes szembenézni a feladataival. Még aznap éjjel, illetve hajnalban,lopva felkelt, és elindult a nyomornegyed sikátorain át egészen a határig,amelyet a vasúti sínek jeleztek. A túloldalon emelkedtek a gyárké-mények és a temető angyalokat, mauzóleumokat sejtető körvonala.

Távolabb, a dombokra felkúszó fényvásznon már Barcelona terült el.Fermín lépteket hallott a háta mögött, és ahogy visszafordult, szembentalálta magár a koromfekete hajú fér nyugodt tekintetével.

– Újjászületett – mondta az. – Remélem, most jobban sikerült, mint először, mert az életpálya, amit

magam mögött tudhatok...

A koromfekete hajú fér elmosolyodott. – Engedje meg, hogy bemutatkozzak. Én vagyok a cigány Armando.



Fermín feléje nyújtotta a kezét. – Fermín Romero de Torres, gádzsó, de viszonylag normális. – Fermín barátom, úgy látom, maga vissza akar térni a régi életéhez.

– Kutyából nem lesz szalonna – jelentette ki Fermín. – Van még egy–két elintézetlen ügyem.

Armando bólintott. – Értem én, de mégne tegye, barátom – mondta. – Legyen türelemmel.

Maradjon velünk egy darabig.

A visszatéréstől való félelem és a vendéglátók nagylelkűsége marasztaltamég, de aztán egy vasárnap reggel valamelyik gyerek a kezébe nyomottegy újságot, amit a barcelonetai parton talált egy büfé kukájában. Nehézlett volna megállapítani, hogy mennyi ideje volt ott, de a dátuma szerinthárom hónappal Fermín szökése után jelent meg. Fermín átpörgettea lapokat, hátha talál valami említést, utalást, jelet, de hiába. Aznapdélután eldöntötte, hogy este visszamegy a városba. Armando ekkorodalépett hozzá, és elmondta, hogy az egyik embere elnézett a panzióba,ahol korábban Fermín lakott.

– Fermín, jobb lenne, ha nem menne oda a holmijáért. – Honnan tudja a címemet?

Armando csak mosolygott, és gyelmen kívül hagyta a kérdést. – A rendőrség azt mondta nekik, hogy maga meghalt. Hetekkel ezelőttaz újság is megírta. Nem akartam eddig mondani, mert úgy gondoltam,senkin sem segít sokat, ha a saját haláláról olvas, miközben gyógyul.

– Miben haltam meg? – Természetes halál volt. Szakadékba zuhant, miközben az igaz-

ságszolgáltatástól menekült. – Tehát halott vagyok?



– Mint a polka.Fermín végiggondolta új státusának folyományait. – És most mit csináljak? Hova menjek? Nem maradhatok itt örökre,

csak visszaélek a vendégszeretetükkel, és veszélynek teszem ki magu-kat.

Armando leült mellé, és rágyújtott egy maga sodorta cigarettára,aminek eukaliptuszillata volt.

– Fermín, maga azt tesz, amit csak akar, mert nem létezik. Mond-hatnám úgy is, hogy maradjon velünk, mert már közénk tartozik. Ittsenkinek sincs neve, senkit sem tartanak számon. Kísértetek vagyunk.Láthatatlanok. De azt is tudom, hogy vissza kell mennie a városbaelintézni, amit félbehagyott. Sajnos, ha már távozott, nem tudok többévédelmet nyújtani magának.

– Nekem elég, amit már megtett.Armando vállon veregette, és a zsebéből átadott neki egy össze-

hajtogatott papírlapot. – Menjen el Barcelonából egy időre. Hagyjon eltelni egy évet, és ha

visszajön, kezdjen itt – mondta távoztában.Fermín kinyitom a lapot, és ezt olvasta rajta:

F ERNANDO B RIANS

ÜgyvédCalle de Caspe 12.

Tetőtér 1.a Barcelona. Telefon: 564375

– Hogy zethetném meg maguknak, amit értem tettek?

– Ha elintézte a függő dolgait, jöjjön el és keressen meg. Elmegy-ünk, megnézzük, hogy táncol Carmen Amaya, aztán szépen elmeséli,



5

Barcelona, 1941Alkonyodon, amikor Fermín leszállt a vonatról a Francia pályaudvaron.A mozdony gőzfelhót és hamut pölfentett magából, ami végigkiiszotta vágány mentén, és kísérőül szegődött az utasok mellé, akik a hosszúú rután a peronra léptek. Fermín a kijárat felé menet csatlakozott akopott ruhájú emberek csendes sorához, a szíjjal megkötött bőröndötcipelökhöz, a korán mégvéniiÍrekhez, akik minden holmijukat abban azegy batyuban hordták, az üres szemű, üres zsebü gyerekekhez.

A peronbejáratnál két csendőr állt, s Fermín látta, hogy a tekintetükide–oda jár az utasok között, néha találomra megállítanak egyet–egyet,

és igazoltatják. Fermín egyenesen egyikük felé vette az útját. Talán tízméter lehetett köztük, amikor észrevette, hogy a csendőr őt gyeli. Martinregényében, amely már hónapok óta hű rársa volt, azt mondta az egyikszereplő, hogy a hatóság lefegyverzésének legjobb módja, ha az emberelőbb fordul hozzájuk, mint hogy ők tennék ugyanezt. Mielőtt a csendőrleintette volna, Fermín odament hozzá, és közömbösen megszólította:

– Jó estét, biztos úr. Lenne szíves megmondani, hol van a PorvenirSzálloda? Úgy tudom, hogy a Palacio téren, de nem tudok eligazodniebben a városban.

A csendőr némi zavarodottsággal, de szó nélkül végigmérte. A társaodalépett mellé, és jobbról fedezte.

– A kijáratnál kérdezze – mondta nem túl barátságosan.

Fermín udvariasan bólintott. – Bocsásson meg a zavarásért. Akkor a kijáratnál.



És már továbbindult volna a csarnok felé, amikor a másik csendőrkaron ragadta.

– A Palacio tér balra lesz a kijárattól. A kapitánysággal szemben.

– Nagyon köszönöm. További szép estét.A csendőr elengedte, Fermín lassan eltávolodott, és jól kiszámított

léptekkel kijutott a csarnokig, majd onnan az utcára.

Skarlátszínű ég terült a hegyes árnyakkal tűzdelt, sötét Barcelona fölé.Félig üres villamos araszolt, és gyér fénnyel világította meg maga előtta macskakövet. Fermín megvárta, amíg elmegy, csak akkor indult át atúloldalra. A sínek közt lépdelve végignézett a Colón sétány szimfóniá- ján, aztán meglátta mögötte a Montjuic hegyet és rajta a város fölémagasodó erődöt. Gyorsan elkapta a tekintetét, a földre nézett inkább,és befordult a Comercio úton a Borne piac felé. Néptelenek voltak azutcák, hideg szél fütyült a sikátorok között. Nem volt hová mennie.

Akkor jutott eszébe, hogy Martin úgy mesélte, évekkel azelőtt aközelben lakott egy ódon házban, a Flassaders utca szűk árnyalagútjában,a Mauri csokoládégyár mellett. Elindult arra, de odaérve látta, hogy azépület a szomszéd házzal együtt összedőlt a háborús bombázásokban.A hatóságok nem bajlódtak a romok eltakarításával, és az utcában

lakók, nyilván, hogy közlekedni tudjanak a szűk helyen, amely nemvolt szélesebb némely úri ház folyosójánál, csak annyit tettek, hogy fél-rekotorták a romokat, és felhalmozták az utca szélén.

Fermín körülnézett. Odafönt, az erkélyek mögül, alig láthatóanszűrődött ki a gyertyák, lámpák bágyadt fénye. Ment előre a romokközött, kerülgette a törmeléket, a törött vízköpőket, a lehetetlen görcsbe

rekeredett gerendákat. Keresett egy mélyedést a törmelék között, ésmeghúzta magát egy nagy kő árnyékában, amelyen még olvasható volt



a 17–es, David Martin egykori házszáma. Leterítette a kabátját és a régiújságpapírokat, amelyeket a ruhája alatt hordott, aztán rájuk heveredett,és összekucorodva megpróbált aludni.

Még csak fél óra telt el, de a csontjáig hatolt a hideg. Nedvességgelterhes szél nyalogatta a romokat, igyekezett beférkőzni a rejtett zugokba,szegletekbe. Fermín kinyitotta a szemét, és felkelt. Valami védettebbhelyet kell találnia gondolta, amikor észrevette az árnyalakot, aki azutcáról nézte. Megmerevedett. Az alak néhány lépést tett felé.

– Ki az? – kérdezte.Amikor az idegen közelebb jött, egy távoli lámpa visszfénye kirajzolta

az arcát. Magas, erós fér volt, fekete ruhában. Fermín a gallérjára nézett.Pap volt. Fermín békéltetőén felemelte a kezét.

– Megyek már, atyám. De ne hívja a rendőrséget, kérem szépen.A pap tetőtől talpig végigmérte. Szigorú tekintete volt, és olyan

benyomást keltett, mintha a fél életét a kikötőben töltötte volna, inkábbzsákok, mint kelyhek emeletesével.

– Éhes? – kérdezte.Fermín, bár szívesen elfogyasztotta volna a körülötte lévő köveket is,

ha valaki meghinti egy kis olívaolajjal, nemet intett. – Most vacsoráztam a Las Siere Puertasban, és már a fülemen jön ki

a fekete rizs – mondta.A pap mintha mosolyogni próbált volna. Megfordult, és elindult. – Na, jöjjön! – parancsolta.



6

Valera atya a Borne sétány végén lakott az egyik ház padlásterében,és az ablaka egyenesen a piac cseréptetőire nézett. Fermín boldoganfogadta a három tányér levest, a szikkadt kenyérdarabokat és a néhány pohár felvizezett bort, amit a pap elébe tett, miközben nem szűnőcsodálkozással nézte.

– Maga nem vacsorázik, atyám? – Nem szokásom. Egyen csak, amennyi jólesik, mert látom ám, hogy

nem lakott jól 1936 óta.Ahogy a levest szürcsölte, és a kenyeret falta, Fermín végignézett

az étkezőn. Közvetlenül mellette vitrin állt, benne poharak, tányérok,néhány porcelánszent és talán egy szerény ezüst étkészlet.

– Én is olvastam A nyomorultakat , úgyhogy meg ne próbálja – szóltrá a pap.

Fermín szégyenkezve rázta meg a fejét. – Hogy hívják? – Fermín Romero de Torres, szolgálatára. – Körözik magát, Fermín?

– Attól függ, honnan nézzük. Nem egyszerű kérdés. – Ha nem akarja elmondani, úgy is jó, nem tartozik rám.De ebben a ruhában nem séta kálhat. Előbb lecsukják, mint hogy

kijutna a Layetana útig. Egymás után kapják el azokat, akik régóta bujkálnak. Nem árt az óvatosság.

– Amint hozzájutok a befagyasztott banki tartalékaimhoz, feltett

szándékom, hogy beugorjak az El Dique Flotante divatházba, és ki-csinosítsam magamat.



valamennyi pénzt szállásra, de nem árt, ha tudja, hogy mindenholigazoltatnak, és jelentik a lakókat a kapitányságon.

– Nem kell mondania, atyám. Holnap már napkelte előtt felszívó-

dom innen, gyorsabban, mint az imádság. De pénzt nem fogadhatok el,egy llért se, mert már így is visszaéltem a...

A pap felemelte a kezét, és nemet intett. – Nézzük, hogy állnak magán Ramón ruhái – mondta, ahogy felállt

az asztaltól.

Valera atya ragaszkodott hozzá, hogy ellássa Fermínt egy pár jóállapotban lévő cipővel, egy szerény, de tiszta vászonöltönnyel, egyváltás fehérneművel és néhány tisztálkodási cikkel, amelyeket mind bepakolt egy bőröndbe. Az egyik polcára ki volt téve egy trombita éstöbb fénykép két jóképű atalemberről, akik talán a Graciai Fesztiválonmosolyogtak. Nagy gyelem kellett annak észrevételéhez, hogy azegyikük maga Valera atya, aki most már harminc évvel idősebbneklátszott.

– Meleg vizem nincs. A ciszternát csak reggel töltik tel, szóval aztmeg kell várni, vagy ott a kancsó.

Fermín, ahogy tudott, megtisztálkodott. Valera atya ezalatt kávét

főzött valami cikóriaféléból és egyéb, jobbára gyanús kinézetű anyag-okból. Cukorral nem szolgálhatott, de a zavaros víz legalább meleg volt,és a társaság is megfelelt hozzá.

– Most egészen olyan, mintha Kolumbiában volnánk, és válogatottkávéfajtákat ízlelgetnénk – mondta Fermín.

– Kivételes ember maga, Fermín. Feltehetek egy személyes kérdést?

– Vonatkozik rá a gyónási titok? – Mondjuk.



– Ne kíméljen. – Megölt valakit? Úgy érteni, a háborúban. – Nem – telelte Fermín.

– Én igen.Fermín kezében megállt a csésze, amelyből éppen kortyolt. A pap

lesütötte a szemét. – Senkinek sem beszéltem róla. – Gyónási titok alatt van – biztosította Fermín.A pap megtörölte a szemét, és felsóhajtott. Fermín eltöprengett,

mióta élhet ez az ember így egyedül, csupán annak a titoknak és ahalott testvér emlékének a társaságában.

– Biztos megvolt rá az oka, atyám.A pap a fejét rázta. – Isten rég elhagyta ezt az országot – mondta. – Ne féljen, ha Isten meglátja azt a portát ott a Pireneusokon túl,

fülét–farkát behúzva iszkol vissza onnan.A pap hosszan hallgatott. Kiitták a pótkávét, és Fermín, csak

hogy felvidítsa szegény tisztelendőt, aki minden perccel szárnyasze- gettebbnek látszott, töltött magának egy második csészével is.

– Tényleg ízlik?

Fermín bólintott. – Akarja, hogy meggyóntassam? – kérdezte váratlanul a pap. – Viccenkívül.

– Már megbocsásson, atyám, de én nem tudok hinni ezekben adolgokban...

– Talán Isten mégis hisz magában.

– Azt erősen kétlem. – A gyónáshoz nem kell hinni Istenben. Ez a maga dolga a lelki-



ismeretével. Ugyan mit veszíthet?Fermín néhány óra alatt elmesélte Valera atyának mindazt, amit

magában őrzött azóta, hogy több mint egy éve megszökött a várbörtön-

ből. A pap gyelmesen hallgatta, és olykor rábólintotr. Amikor Fermínúgy érezte, hogy teljesen kiürült, és letette a villáról a terhet, amelyhónapok óta fojtogatta, ráadásul észrevétlenül, Valera atya kivett egylaposüveget a ókból, és egy szó nélkül kitöltötte az egész tartalmát.

– Nem oldoz fel, atyám? Ez minden, ez a kis konyak? – Egyre megy. Én már úgysem vagyok az az ember, aki meg-

bocsáthat vagy ítélkezhet, Fermín. Mégis azt gondoltam, hogy jobblenne magának, ha megkönnyebbülne. Most mihez akar kezdeni?

Fermín vállat vont. – Az életemmel játszom, mégis visszajöttem, és ennek egy ok a van:

hogy ígéretet tettem Martinnak. Meg kell keresnem azt az ügyvédet ésIsabella asszonyt a ával, Daniellel, hogy vigyázhassak rájuk.

– Hogy tervezi? – Nem tudom. Valami majd csak eszembe jut. Szívesen fogadok

minden javaslatot. – Azt se tudja, kicsodák. Ismeretlen emberek, akikről csak egy rab-

társa beszélt a börtönben...

– Igen. Őrültségnek hangzik, ugye?A pap úgy nézett rá, mintha belátna a szavai mögé. – Nem lehet, hogy arról van itt szó, hogy annyi nyomorúságot és

gonoszságot látott az emberek között, hogy valami jót akar tenni, akárőrültségből is?

– Miért ne?

Valera mosolygott. – Tudtam én, hogy Isten hisz magában.



7

Másnap reggel Fermín lábujjhegyen osont el, nehogy felébresszeValera atyát, akit a díványon nyomott el az álom egy Machado-kötet-tel a kezében, és akkorákat horkantott, mint egy viadalra szánt bika.Mielőtt elindult, a homlokára nyomott egy csókot, és kitette az asztalraaz ezüstöt, amit a pap egy szalvétába csomagolva rejtett a bőröndbe.Aztán elindult lefelé a lépcsőn, tiszta ruhával, tiszta lelkiismerettel ésazzal az elhatározással, hogy életben marad, legalább még pár napig.

Azon a reggelen kisütött a nap, és a tenger felől fújó tiszta szél acél-os ragyogást varázsolt az égre, amely hosszú árnyékokat rajzolt azemberek lába elé. Fermín egész délelőtt az ismerős utcákat járta, meg-megállt a kirakatok előtt, és elüldögélt a padokon, hogy megnézze a széplányokat, mert neki minden lány szép volt. Délben betért egy büfébeaz Escudellers utca elején, a szép emlékű Los Caracoles étteremközelében. A büfének az a kétes dicsőség jutott a legbátrabb és leg-kevésbé kényes ízlésű vendégek között, hogy a legolcsóbb szendvicse-ket kínálta egész Barcelonában. A szakértők szerint abban állt a nagytitok, hogy az alapanyagok felől nem illett kérdezni.

Újonnan szerzett úri ruhájában, és alatta La Vanguardia többösszehajtott példányával, melyek testtömeget, izomdomborulatotés alacsony árfekvésű öltözéket egyaránt biztosítottak számára,Fermín leült a pulthoz, megtekintette a legszerényebb pénztárcáknakés gyomroknak is elérhető nomságok listáját, majd tárgyalásba bocsátkozott a pincérrel.

– Volna egy kérdésem, atalember. A napi ajánlatukban, a morta-dellás–Cornellá–húsos parasztkenyérben van–e a kenyérhez friss paradicsom?



– Frissen szedtük a saját kertünkben, Pratban, a kénsavgyár mögött. – Egyedülálló aroma. Akkor még azt mondja meg nekem, hogy lehet–

e hitelbe fogyasztani.

A pincér arcára ráfagyott a mosoly, visszahúzódott a pult mögé, ésharagos pillantással vetette a vállára a kendőt.

– Még a Jóistennek sem. – Nem tesznek kivételt egy kitüntetett hadirokkanttal? – Na, kopjon le, vagy hívom a rendőrséget.A kapcsolatépítésben nyíló új fejezet arra indította Fermínt, hogy

visszavonulót fújjon, és egy eldugott helyen fogalmazza újra a straté-giáját. Már épp leült egy kapu elé a lépcsőn, amikor egy lány, aki talántizenhat éves sem volt, de már tánckarba illő idomokat vonultatott fel,ellejtett előtte, és a következő pillanatban hasra vágódott a földön.

Fermín felugrott, hogy segítsen neki, de alig nyújtotta ki a kezét,lépteket hallott a háta mögül, és egy olyan hangot, amely mellett amodortalan pincér ajánlata, miszerint fáradjon melegebb éghajlatra,mennyei zenének hatott.

– Hé, te büdös kurva, még egy ilyen húzás, és kicsipkézeni az arco-dat, te meg mehetsz az utcára, mert az meg nálad is koszosabb!

A folyamodvány megalkotója egy szederjes arcú vagány volt, aki

kétes ízléssel bírt a bizsuk és egyéb kiegészítők terén. Fermín gyelmenkívül hagyta azt a tényt, hogy az illető kétszer akkora, mint ő, és a kezé- ben valami szúró–vágó, de legalábbis hegyes tárgyat tart; olyannyiraelege volt a garázdákból és stricikből, hogy máris odaállt a lány és afér közé.

– Te meg ki a rák vagy, csávókám? Húzz el innen, de azonnal, vagy

beverem a pofád!Fermín érezte, hogy a lány, akinek mintha egyszerre lett volna



Rociíto karon fogta Fermínt, és végigvezette a szűk kis sikátorokútvesztőjén, egészen a Plaza Reálig, Kint a napon és a nyílt téren Fermínvégre megállt, és kifújta magát. Rociíto látta, milyen gyakorta sápa-

dózik, és hogy egyáltalán nincs jó bőrben. Arra gondolt, talán a találkozásizgalmától vagy az éhségtől lement a hős bajnok vérnyomása, ezértelkísérte a Dos Mundós panzió teraszáig, ahol Fermín máris lerogyottegy székre.

Rociíto, bárcsak tizennyolc éves volt, olyan diagnosztikai érzékkelrendelkezett, amit Trueta doktor is megirigyelt volna, és gyorsanrendelt egy kis harapnivalót, hogy életre keltse megmentőjét. Fermínkétségbeesett a teli tányér láttán.

– Egy llérem sincs, Rociíto... – Én zetek – vágott közbe a lány büszkén. – Vigyázok az emberemre,

és jól tartom.Rociíro belediktálta a kolbászt, a kenyeret és a sült krumplit, majd

az egészet leöblíthette egy hatalmas korsó sörrel. Fermín valósággal újéletre kelt, és az erejét is visszanyerte. Rociíto elégedetten nézte.

– Desszertnek, ha óhajtja, elkészítem a ház specialitását, el fog ájulnitőle – mondta, és megnyalta a szája szélét.

– De hát kislány, neked nem a gimnáziumban kéne lenned, az

apácáknál?Rociíto nagyot nevetett. – Nocsak, hogy miket nem mond a atalúr!A lakmározás során már megvilágosodott Fermín előtt, hogy ha a

lányon múlna, fényes pályát futhatna be mint strici. De voltak ennélnagyobb horderejű dolgok is, amelyekre fel kellett gyelnie.

– Hány éves vagy, Rociíto? – Tizennyolc és fél, Fermín úr. – Idősebbnek látszol.



– Csak a bögyöm miatt. Tizenhárom voltam, amikor kinőtt, és milyenszép látvány, még ha nem hangzik is túl jól, ha én mondom.

Fermín, aki azóta nem látott ilyen dimbes–dombos cselvetést,

amióta a régi szép időkben Havannában járt, igyekezett visszanyerniaz önuralmát.

– Rociíro – mondta. – Én nem védelmezhetlek... – Tudom, atalúr, ne higgye ám, hogy lüke vagyok. Tudom, hogy

maga nem az a fajta, aki a nőkből él. Lehet, hogy atal vagyok, demessziről kiszúrom őket.

– Mondd meg, hova küldjem a pénzt a traktáérr, mert jelen pillanatban kissé le vagyok égve...

Rociíto megrázta a fejét. – Itt lakom a panzióban, felesben zetjük a szobát a Lalival, de ő

nincs itt napközben, mert a teherhajókat csinálja... Miért nem jön fel aatalúr, adok egy kis masszázst. – Rociíto... – A cég ajándéka...Fermín szomorkásán nézte. – Olyan bánatos szeme van magának, Fermín úr. Engedje már meg,

hogy a Rociíto felvidítsa, ha csak egy percre is. Fiát mi rossz van

abban?Fermín szégyenkezve lesütötte a szemét. – Mióta nem volt nővel a atalúr úgy, ahogy az a nagy könyvben

megvan írva? – Már nem is emlékszem.Rociíto kinyújtotta a kezét, és húzni kezdte maga után, fel a lépcső-

kön, egy icipici szobáig, ahol alig fért el egy ágy és egy mosdókagyló.Volt egy kis erkély is, amely a térre nézett. A lány behúzta a függönyt,



és hirtelen mozdulattal megszabadult a virágos ruhától, ami alatt nemvolt semmi, csak a bőre. Fermín megbámulra a természet ama csodáját,és hagyta, hadd ölelje át egy lélek, amely csaknem olyan vén volt, mint

ő maga. – Ha nem akarja az úr, nem csinálunk semmit, jó?Rociíto lefektette az ágyra, és mellé bújt. Átölelte, és megcirógatta a

fejét. – Ssss, sss – suttogta.Fermín lehajtotta az arcát a tizennyolc éves keblekre, és sírva

fakadt.

Estefelé, amikor Rociítónak munkába kellett állnia, Fermín elő- vette a papírlapot Brians ügyvéd címével, amit még Armando adottneki egy évvel azelőtt, és elindult, hogy felkeresse. Rociíto rátukmáltnémi kölcsönpénzt villamosra, és hogy megihasson egy kávét, aztán esküalatt kötelezte, hogy visszajön, ha másért nem, hát hogy elvigye mozibavagy misére, mert ő a Kármel-hegyi Szűz áhítatos híve, és kedveli aliturgiát, főleg az énekes részeknél. Lekísérte a lépcsőn, és búcsúzóulszájon csókolta, majd a fenekébe csípett.

– Szívem szottya – mondta, ahogy Fermín továbbindult a tér boltívei

alatt.

Amikor átvágott a Cataluna téren, sötét felhők tömege kavarodott fel. A tér fölött röpködő galambrajok most menedéket kerestek a faágakközt, és nyugtalanul vártak. Mindenki érezte a levegőben az elektro-mosság szagát, az emberek meggyorsították a lépteiket a metró lejáratai

felé. A hirtelen támadt heves szél száraz falevelek raját söpörte végig aföldön. Fermín sietősre fogta, de mire a Caspe utcához ért, már eleredtaz özönvíz.



8

Brians ügyvéd atal volt, bohém egyetemistára emlékeztetett, ésmintha főleg keksszel és kávéval táplálkozott volna, mert ilyen illatterjengett az irodájában. Meg poros papíroké. Az irodának csúfolt lyuka Tivoli Nagyszínháznak otthont adó épület tetőterében bújt meg, egysötét folyosó végében. Fermín este fél kilencre ért oda, és még ott találtaBrianst. Az ügyvéd ingujjban nyitott ajtót, és amikor meglátta, csak biccentett, és sóhajtott.

– Fermín, ha nem tévedek. Martin beszélt magáról. Már kezdtemaggódni, hogy miért nem jelentkezik.

– Egy időre elutaztam a városból. – Megértem. Fáradjon be.Fermín követte a kis szoba belsejébe. – Szép kis esténk van, mi? – kérdezte az ügyvéd idegesen. – Csak egy kis zuhé.Fermín körülnézett, de csak egy széket látott. Brians azt ajánlotta

fel neki, ő maga pedig ráült egy halom kereskedelmi jogról szólókönyvre.

– Még nem hozták meg a bútoraimat.Fermín gyors felmérése szerint ugyan egy ceruzahegyező sem fértvolna el az irodában, de mélyen hallgatott. Az asztalon tányér volt, rajtahúsos szendvics, mellette egy pohár sör. A papírszalvéta arról tanús-kodott, hogy az ügyvéd fenséges lakomája a lenti kávéházból szár-mazik.

– Épp vacsorázni készültem. Szívesen megosztom magával. – Egyen csak nyugodtan, atalember, maga még növésben van, én

meg már ettem.



– Mivel kínálhatnám meg? Kávéval, esetleg? – Ha van cukorkája...Brians belekotort egy ókba, ahol sok minden lehetett, a cukorkát

kivéve. – Juanola gyógypasztillát? – Nem, köszönöm, jól vagyok. – Akkor hát, engedelmével...Brians nagyot harapott a szendvicsbe, és jóízűen fogyasztotta.

Fermín igazán nem tudta már, hogy kettejük közül ki áll közelebb azéhhalálhoz. Az íróasztal mellett félig nyílt ajtó vezetett a szomszédoshelyiségbe, ahol kivehető volt egy bevetetlen tábori ágy, egy ruhafogas,rajta gyűrött ingekkel és egy rakás könyv.

– Itt lakik? – kérdezte Fermín.Az ügyvéd, akit Isabella megengedhetett magának, hogy képviselje

Martin ügyét, szemmel láthatóan nem tartozott a jól menő jogászoktáborába. Brians követte Fermín pillantását, és szerény mosollyalválaszolt.

– Ideiglenesen ez az irodám és a lakásom is – mondta, majd előrehajolt,és becsukta a hálószoba ajtaját. – Most bizonyára arra gondol, hogy nemvagyok tipikus ügyvéd. Tudnia kell, hogy nem áll ezzel egyedül, mert

ugyanígy vélekedik az apám is. – Rá se rántson. Az én apám is mindig azt mondta nekünk a testvé-reimmel, hogy semmire se visszük, legfeljebb ha krumplihámozó lesz belőlünk. Aztán mégis itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok. Nemnagy kunszt úgy győzedelmeskedni az életben, hogy a család mindenmeggyőzödésével mögöttünk áll.

Brians kelletlenül rábőlintott. – Hát, ha így nézzük... A helyzet az, hogy csak nemrég kezdtem



el a saját praxisomat. Előtte egy jó nevű irodában dolgoztam itt, aszomszédban, a Gracia sétányon. De gondok adódtak. Azóta nem áll jól a szénám.

– Kár a szóért. Valls?Brians bólintott, és három kortyra kiitra a sört. – Amióta elvállaltam Martin úr ügyét, le se száll rólam, és elérte,

hogy majdnem minden ügyfelem cserbenhagyjon, és felbontsa velema szerződést. Csak azok maradtak meg, akiknek egy llérjük sincs,hogy ki zessék a tiszteletdijamat.

– Hát Isabella asszony?Az ügyvéd tekintete elhomályosult. Letette a poharat az íróasztalra,

és bizonytalanul Fermínre nézett. – Nem tudja? – Mit kéne tudnom? – Isabella Sempere meghalt.



9

A vihar kíméletlenül zúdult rá a városra. Fermín egy csésze kávéttartott a kezében, Brians a nyitott ablaknál gyelte, hogy veri az esőaz Ensanche utca tetőit, miközben elmesélte Isabella utolsó napjait.

– Hirtelen betegedett meg, teljesen érthetetlen módon. Ha ismertevolna öt... atal volt, és csupa élet. Makkegészségesen vészelte át a polgárháború borzalmait. Aztán valami történt, mondhatni, egyik nap-ról a másikra. Azon az estén, amikor maga megszökött a börtönből,Isabella későn ért haza. A férje a fürdőszobában talált rá, ott térdeltverejtékezve, és heves szívdobogása volt. Azt mondta, rosszul lett.Hívták az orvost, de mielőtt még odaért volna, Isabella görcsölnikezdett, és vért hányt. Az orvos azt mondta, mérgezés, pár nap szigorúdiétát rendelt el, de másnap reggelre tovább romlott Isabella állapota.Sempere úr takarókba bugyolálta, egy taxis szomszédjuk vitte el őket aMar kórházba. Isabella bőrén addigra sötét foltok ütköztek ki, minthakisebesedett volna, és csomókban hullt a haja. Órákig vártak a kórház- ban, de az orvosok nem voltak hajlandók fogadni őket, mert valaki ateremben, aki még nem került sorra, lekommunistázta Semperét, vagy

valami hasonló. Gondolom azért, hogy előbb jusson be. Egy nővér adottnekik kanalas orvosságot, azt mondta, kitisztítja a gyomrot, de Isabellamár semmit sem fogadott be. Sempere tanácstalan volt. Hazavitte afeleségét, otthonról hívta egyik orvost a másik után. Senki sem tudta,mi a baj. Azrán egy orvos barátjuk, a könyvesbolt törzsvevője, ismertvalakit a klinikán, és végül odavitte.

A klinikán azt mondták, kolera lehet, de haza kell vinni a beteget,mert járvány van, és náluk nincs hely. Sokan meghaltak a kerület-



ben. Isabella napról napra rosszabbul lett. Félrebeszélt. A férje mind-ent megtett érte, fűhöz–fához rohant, hogy segíthessen, de néhánynap múlva maga is annyira legyengült, hogy nem volt ereje kórházba

vinni a beteget. Isabella egy héttel az első rohama után meghalt aSanta Ana utcai lakásban, a könyvesbolt felett.

Hosszú csönd telepedett közéjük. Csak az eső kopogása hallatszott, és a mennydörgések moraja, amely egyre távolodott a szél csitultával.

– Csaknem egy hónappal később jutott a fülembe, hogy valaki láttaIsabellát egy este az Opera kávéházban, a Liceóval szemben. MauricioVallsszal ült egy asztalnál. Isabella nem fogadta meg a tanácsomat,megfenyegette Vallst, hogy kiteregeti a tervér, miszerint Martinnalakar átíratni mit tudom én, milyen férc művet, ami majd hírnevet ésdíjesőt hoz neki. Elmentem kérdezősködni. A pincér úgy emlékezett,hogy Valls ért oda előbb, kocsival jött, és két kamillateát kért mézzel.

Fermín mérlegre tette a atal ügyvéd szavait. – Azt hiszi, Valls mérgezte meg? – Nem bizonyíthatom rá, de valahányszor végiggondolom, egyre

jobban megvagyok róla győződve. Csak ő lehetett.Fermín nem emelte tel a pillantását a földről. – Martin úr tudja?

Brians nemet intett. – Nem. A maga szökése után Valls elrendelte, hogy Martint zárják beaz egyik torony magánzárkájába.

– És Sanahuja doktor? Őt is ugyanígy büntették?Brians összetörve sóhajtott. – Sanahuját hadbíróság elé állították árulásért. Két hét múlva agyon-

lőtték.Egy időre mindent betöltött a szobában a csend. Fermín felállt, ésizgatottan körbe–körbe járkált.



– Engem hogyhogy nem keresett senki? Végül is én tehetek minden-ről...

– Maga nem létezik. Valls el akarta kerülni a megaláztatást a

felettesei előtt, és félt, hogy derékba törhet az ígéretes karrierje a rend-szerben; ezért arra kötelezte a maga keresésére küldött őröket, hogyeskü alatt vallják, sikerük lelőniük, amikor a hegyoldalban menekült, atestét pedig bedobták a tömegsírba.

Fermín száját megkeserítette a harag. – Akkor most fogom magam, odaállok a katonai kormányzat elé, és

azt mondom: nesztek, itt a seggem. Majd meglátjuk, hogy magyarázzaValls a feltámadásomat.

– Ne beszéljen összevissza! Ezzel nem jut semmire. Csak azt érné el,hogy kivigyék a hegyi útra, és golyót röpítsenek a tarkójába. Nem érmeg ennyit az a féreg.

Fermín bólintott, de tovább mardosra a szégyen és a bűntudat. – És Martin? Vele mi lesz?Brians vállat vont. – Amit én tudok, az szigorúan bizalmas. Nem kerülhet ki ebből a

szobából. Van egy őr a várban, bizonyos Bebo, aki nem akármilyenszívességgel tartozik nekem. A testvérét kivégezték volna, de elértem,

hogy a büntetését tíz év börtönre változtassák Valenciában. Bebo jóember, mindent elmond nekem, amit a várban lát és hall. Valls engemnem enged be Martinhoz, de Bebo útján tudom, hogy él, és Vallshuszonnégy órás őrizet alatt tartja a toronyban. Papírt és tollat is adottneki. Bebo azt mondja, hogy Martin ír.

– Mit?

– Ki tudja... Valls úgy hiszi, vagy legalábbis Bebo azt mondta, hogyazt a könyvet írja, amivel megbízta, és amihez jegyzeteket is adott. De



Martin, akiről mindketten tudjuk, hogy nincs ép eszénél, úgy néz ki,máson dolgozik. Néha hangosan felolvassa, amit leírt, feláll és járkálnikezd a cellában, sokszor elismétel bizonyos párbeszédtöredékeket,

mondatokat. Bebo éjszakára van beosztva mellé, amikor teheti, cigarettátad neki, vagy kockacukrot, mert úgy látszik, csak azt eszi. Nem beszéltmagának Martin valami olyasmiről, hogy Angyali játszma?

Fermín megrázta a fejét. – Ez a címe a könyvnek, amit ír? – Bebo szerint. Annyit tudott megérteni abból, amit magától Martin-

tól hallott, és amit a felolvasásaiból kihámozott, hogy talán önéletrajz,vagy gyónás... Ha az én véleményemre kíváncsi, Martin rájött, hogykezd elborulni az elméje, és mielőtt még túl késő lenne, megpróbálja papírra vetni, amire emlékszik. Mintha saját magának írna levelet, hogyel ne felejtse, kicsoda...

– Mi lesz, ha Valls megtudja, hogy nem azt teszi, amire utasította?Brians ügyvéd gyászosan nézett vissza rá.



10

Mire elállt az eső, már éjfél fele járt. Brians ügyvéd tetőtéri irodá- jából nézve Barcelona a legbarátságtalanabb arcár mutatta a házakfölött vonuló, alacsonyan szálló felhők alatt.

– Van hol aludnia, Fermín? – kérdezte Brians. – Kaptam egy csábító ajánlatot, hogy ágyastársul és testőrül szegőd-

jem egy meglehetősen könnyűvérű leányzó mellé, akinek aranybólvan a szíve, és olyan jó bőr, hogy a csuklást is elmulasztja; ugyanakkorsehogy sem rudom beleélni magam a kitartott fér szerepébe, legyen bárszó a Jerezi Vénusz lábacskáiról.

– Nem hagyhatom, hogy az utcán töltse az éjszakát, Fermín. Vesz-elyes. Nálam ellakhat, ameddig akar.

Fermín körülnézett. – Tudom, hogy ez nem a Colón Szálló, de van odabent még egy

kinyitható ágy, nem horkolok, és megvallom, jól jönne a társaság. – Barátnője nincs? – A menyasszonyom apja annak az irodának volt az alapító tagja,

ahonnan Valls és a díszes társasága kirúgatott.

– Mondhatom, drágán zet Martin ügyéért. Szüzességi és szegény-ségi fogadalom.Brians elmosolyodott, – Adjatok egy vesztett ügyet, és én boldog vagyok. – Hát akkor szaván fogom. De csak ha megengedi, hogy segítsek, és

hasznossá tegyem magam. Takarítás, rendrakás, gyorsírás, főzés, örző-

védő szolgálat és tanácsadás, ha pedig egy gyönge pillanatában nem bírja tovább, és le akarja vezetni a feszültséget, biztos vagyok benne,



hogy a barátnőmön, Rociítón keresztül hozzájuthat egy hivatásosmunkaerő szolgáltatásaihoz, aki rendbe teszi magát, mert a atal évek- ben bizony vigyázni kell, nehogy a fejünkbe szálljanak a termékenyítő

áramok, attól ugyanis csak még rosszabb lesz.Brians a kezét nyújtotta. – Áll az alku. Felveszem magát asszisztensnek a Brians és Brians

ügyvédi irodába, amely a zetésképtelen kliensek védelmezője. – Ne legyen Fermín a nevem, ha nem hozok még a héten olyan

ügyfelet, aki előre zet készpénzben.

Így költözött be Fermín Romero de Torres ideiglenesen Brians ügyvédaprócska irodájába, ahol máris hozzáfogott az akták, dossziék ésfolyamatban lévő ügyek rendezéséhez, iktatásához, letisztázásához.Az iroda területe néhány napon belül háromszorosára bővült, hálaFermín áldásos tevékenységének, aki példás rendet rakott benne. A naplegnagyobb részét ott töltötte bezárkózva, de néhány órára elcsavargotterre–arra, virágot hozott a Tivoli Színház öltözőjéből, kávét a lenti bár pincér lányával folytatott incselkedés nyomán, és csemegeárut a Quílez boltból, ahol Brians korábbi munkahelyet tüntették fel a számlákon,mert úgy értesültek Fermíntől, hogy ő lett ott az új kifutó ú.

– Fermín, ez a sonka észveszejtő. Hol szerezte? – Kóstolja meg a nianchego sajtot is, akkor majd lát csodát.Délelőttönként végignyálazta Brians minden ügyét, és letisztázta a

jegyzeteit. Délután a telefonhoz ült, és a telefonkönyvböl találomrahívogatni kezdte a potenciális ügyfeleket, akiket zetőképesnek ítélt.Ha jó lehetőséget szimatolt, helyszíni látogatással is kiegészítette

a megkeresést. Az összesen ötven kapcsolatfelvételből, amelyet akörnyék üzleteivel, szakembereivel és magánszemélyeivel foly-



tatott, tíz vezetett személyes tárgyaláshoz, háromból pedig megálla- podás született.

Az első ügyfél egy özvegyasszony volt, aki perben állt a biztosító-

val, mert az nem volt hajlandó zetni a férje elhunyta után, arrahivatkozva, hogy a végzetes szívroham a Las Siete Puerrasban elköltött brutális garnéla vacsora után következett be, és a kötvény nem fedeziaz öngyilkosságot. A második ügyfél, egy állatpreparátor, hiába tar-tósította egy nyugalmazott torreádor féltonnás bikáját, miután az állat bevégezte földi pályafutását; a megrendelő nem vette át a trófeát, ésném is zette ki, mert állítása szerint a behelyezett üvegszem démonimegjelenést kölcsönzött az állatnak, s emiatt „Távozz, sátán!” kiáltássalfutva volt kénytelen távozni az üzletből. A harmadik ügyfélnek, egySan Pedro úti szabónak öt őrlőfogát húzta ki egy diploma nélkülifogorvos, holott egyik sem volt lyukas. Mondhatni, tyúkperekről voltszó tehát, de mindhárom kliens ki zette a dijat, és szabályosan aláírtaa szerződést is.

– Fermín, én magát felveszem x zetéssel. – Szó se lehet róla.Fermín nem tagadott el semmi ellenszolgáltatást a segítségért, kivéve

egy–két apróbb kölcsönt, amiből vasárnaponként elvitte Rociírót

moziba, táncolni a La Palomába vagy a Tibidabo parkba, ahol az el-varázsolt kastélyban a lány egyszer úgy kiszívta a nyakát, hogy egyhétig viszketett, majd egy másik alkalommal, amikor kertesbentalálták magukat a kisrepülőn, amely Barcelona szűk kis égdarabkájánkörözött, Fermín teljes mértékben kipróbálhatta fér úi képességeit ahosszú időszak után, amelyet a sietős szerelem helyszíneitől távol kellett

töltenie.Egy szép napon, amikor épp a vidámpark óriáskerekén habzsolta



Rociíto bájait, Fermín azt mondta magának, hogy szinte már olyan,mintha ezek az idők, minden előrejelzés ellenére, mégiscsak szép időklennének. És elfogta a félelem, mert tudta, hogy nem tarthat soká, hogy

a lopott béke és boldogság apró cseppjei előbb párolognak el, mintRociíto testének és két szemének atalsága.



11

Meg aznap este leült az irodában, és megvárta Brianst, aki bíróságo-kon, irodákban, ügyészségeken járt, és millió helyen kilincselt, hogytájékozódhasson. Már majdnem tizenegy óra volt, amikor az ügyvédléptei felhangzottak a folyosón. Fermín kinyitotta az ajtót. Brians mégsohasem volt ilyen halálosan fáradt, ahogy fájós lábbal és nehéz szívvel belépett. Lezöttyent az egyik sarokban, és a kezébe temette az arcát.

– Mi történt, Brians? – A Montjuicból jövök. – Jó hírek? – Valls nem fogadott. Négy órán keresztül vártam, aztán elküldtek.

Elvették a látogatási engedélyemet és a belépőmet. Nem mehetektöbbet.

– Beengedték Martinhoz?Brians a fejét rázta. – Martin már nincs ott.Fermín értetlenül bámult rá. Brians csendben kereste a szavakat egy

ideig.

– Amikor elindultam kifelé, Bebo utánam jött, és elmondta, mittud. Két hete történt. Martin éjt nappallá téve, megszállottan irt, mégaludni is alig feküdt le. Valls valami furcsát szimatolt, és ráparancsoltBebóra, hogy vegye el tőle, amivel addig elkészült. Három őrnekkellett lefognia, hogy megkaparinthassák a kéziratot. Több mint ötszázoldalt írt, kevesebb mint két hónap alatt. Bebo átadta az irományt

Vallsnak, de amikor az elkezdte olvasni, éktelen haragra gerjedhetett. – Gondolom, nem erre számított...



Brians a fejét rázta. – Egész este olvasott, aztán másnap reggel négy ember kíséretében

felment a toronyba. Előbb megbilincseltette Martin kezét–lábát, csak

aztán lépett a cellába. Bebo, aki az ajtórésen keresztül hallgatózott,ki tudott venni valamit a beszélgetésből. Valls tombolt. Azt mondta,mélyen csalódott Martinban, mert egy mestermű magvait hintette elé, ez a hálátlan meg, ahelyett, hogy követte volna az utasításait, össze-vissza rkált. Én nem ezt a könyvet vártam magától, Martin, hajtogattaegyfolytában Valls.

– És Martin mit mondott? – Semmit. Rá se hederített. Mintha ott se volna. És ezzel csak még

jobban felingerelte. Bebo hallotta, hogy üti–vágja, de Martin meg senyikkant. Amikor Valls belefáradt a sértegetésbe és a verésbe, Martin pedig arra se méltatta, hogy hozzászóljon, Bebo azt mondja, hogykivett a zsebéből egy levelet, amelyet Sempere úr küldött Martin nevérehónapokkal azelőtt, csak elkobozták. Ebben a levélben volt néhány sor,amelyet Isabella írt a halálos ágyán...

– Micsoda gazember... – És otthagyta bezárva azzal a levéllel, mert tudta, hogy semmi sem

árthat jobban Martinnak, mint ha tudomást szerez Isabella haláláról...

Bebo azt mondta, hogy amikor Valls elment, és Martin elolvasta alevelet, üvölteni kezdett, egész éjjel sikoltozott, az öklével, a fejévelverte a falat és a vasajtót...

Brians felnézett. Fermín letérdelt vele szemben, és a vállára tette akezét.

– Jól érzi magát, Brians?

– Én vagyok az ügyvédje – telelte Brians remegő hangon. – Az énfeladatom lett volna megvédeni és kiszabaditani onnan...



– Mindent megtett, ami lehetséges volt. Ezt Martin is tudja.Brians a tejét csóválta. – Mégnincs vége – mondta. – Bebo azt mondta, hogy miután Valls

megtiltotta, hogy papírt és tintát adjanak neki, Martin azoknak a lapok-nak a hátára kezdett írni, amelveket Valls az arcába vágott. Föl-karistoltaa kezét és a karját, hogy vér serkenjen belőle, azt használta tintahelyett... Bebo megpróbált beszélni vele, nyugtatgatta... de már sem acigarettát, sem a kockacukrot nem fogadta el, pedig úgy szerette. Nemis vett tudomást a jelenlétéről. Bebo úgy gondolja, hogy miutánmegkapta Isabella halálhírét, Martin teljesen megörült, és véglegelveszett a pokolban, amit a saját elméjében épített. Éjszakánkéntmindenki hallotta az üvöltését. Egyre többet suttogtak róla a látogatók,a rabok, a börtönőrök. Valls egyre idegesebb lett. Végül egy estemegparancsolta két fegyveresnek, hogy vigyék el Martint...

Fermín nyelt egyet. – Hova? – Bebo nem tudja biztosan. Mindabból, amit hallott, arra követ-

keztet, hogy egy elhagyott házba a Güell park mellett... olyan helyaz, ahol a háború alatt már jó néhány embere eltettek láb alól, és akertbe temették őket... Amikor a fegyveresek visszajöttek, azt mondták

Vallsnak, hogy mindent elrendeztek, de Bebo még az nap este hallotta,mit beszélnek egymás között. Úgy látszik, nem ment minden olyansimán. Valami történt. Mintha valaki más is lett volna a házban.

– Valaki ?Brians vállat vont. – Szóval David Martin életben van?

– Nem tudom, Fermín. Senki sem tudja.



12

Barcelona, 1957 Fermín hangja el–elcsuklott, és mély bánat ült a szemében. Minthaaz emlékek felidézése olyan halálosan kimerítette volna, hogy aligtudná megtartani magát a székén. Kitöltöttem neki az utolsó pohár bort, és gyeltem, hogy törli le a könnyeit a kezével. Szalvétát nyújt-ottam felé, meg se látta. A Can Lluís többi vendége rég hazament, ésén sejtettem, hogy éjfél is elmúlt, de nekünk nem akartak szólni, hadd beszélgethessünk nyugodtan az asztalnál Fermín fáradtan nézett rám,mintha a hosszú éveken át őrzött titkok feltárása az élettől is elvettevolna a kedvét.

– Fermín... – Tudom, mit akar kérdezni. A válaszom: nem. – David Martin az apám?Fermín szigorúan nézett vissza. – A maga apja Sempere úr, Daniel. Ebben ne kételkedjen soha. De

soha.

Bólintottam. Fermín mozdulatlanul ült a széken, de mintha nem islett volna jelen, és a pillantása elmerengett a végtelenbe.

– És maga, Fermín? Mit csinált ezután? Nem felelt azonnal, mintha a történetnek ez a része már semmi

jelentőséggel nem bírna. – Visszamentem az utcára. Nem maradhattam Brians–szal. És

Rociítóval sem maradhattam. Senkivel...Fermín a levegőben hagyta a mondatot, ezért én folytattam helyette.



– És mit fog tenni? Felkeresi a lakásán, és megöli? – Miért is ne?Fermín keserűen felnevetett.

– Mert magának felesége és gyereke van, és van egy élete, mertvannak szerettei és szerelme, Daniel, mert magának mindene megvan.

– Csak édesanyám nincs. – A bosszú nem hozza őt vissza, Daniel. – Könnyű azt mondani. A maga anyját nem ölték meg...Fermín már felcsaitant volna, de visszafogta magát. – Daniel, mit gondol, miért nem beszélt az apja soha a háborúról?

Azt hiszi, neki nem jutott ilyesmi az eszébe? – Ha így van, miért hallgatott? Miért nem tett semmit ? – Maga miatt, Daniel. Maga miatt. Az apja is úgy volt ezzel, mint

még nagyon sokan, megélte azokat az időket, hordozta a terhekét,és hallgatott. Ennél többre nem telt a bátorságából. Így ment ezminden zászló és szín alatt. Naponta találkozik ilyen emberekkel azutcán, és nem is veszi észre. Élve rothadtak el az évek során, és nemszűnik bennük a fájdalom, de mindent csak azért tettek, hogy maga ésa magához hasonlók élhessenek. Eszébe ne jusson ítélkezni az apjafölött! Nincs hozzá joga.

Olyan volt, mintha a legjobb barátom ököllel csapott volna azarcomba. – Ne haragudjon rám, Fermín...Megrázta a fejér. – Én nem haragszom. – Csak szeretném jobban érteni ezt az egészet. Hadd kérdezzek

magától valamit. Egyetlen kérdést. – Vallsról? Ne.



– Csak egy kérdés, Fermín. Esküszöm. Ha nem akar felelni, nemkell.

Fermín kelletlenül bólintotr.

– Ez a Valls az a Mauricio Valls, akire gondolok?Ismét egy bólintás. – Igen, ő. A kulturális miniszterünk volt négy–öt évvel ezelőttig.

Akinek minden áldott nap benne kellett lennie az újságban. A nagyMauricio Valls. Író, szerkesztő, lozófus, a nemzeti értelmiségkinyilatkoztatott messiása. Az a Valls, igen – mondta Fermín.

Csak akkor értettem meg, hogy több tucatszor láttam a képét azújságokban, hallottam a nevét imitt–amott, és olvastam is egy–kétkönyvgerincen a boltunk polcain. Addig az estéig Mauricio Valls nevecsupán egy volt a közszereplők sorában, akik kusza tájképpé állnakössze, és az ember nem gyel rájuk különösebben, pedig mindig ottvannak. Addig az estéig, ha valaki megkérdezte volna, kicsoda MauricioValls, azt mondom, hogy valahonnan ismerős a neve, hogy kimagasló

gura volt azokban a nyomorúságos időkben, de sosem gyeltem rá.Addig az estéig eszembe sem jutott volna, hogy mindörökké azé azemberé lesz az a név és arc, aki megölte az anyámat.

– De hát... – tiltakoztam.

– De hát semmi. Azt mondta, csak egy kérdés, és én meg-válaszoltam. – Fermín, ezt nem teheti velem... – Hallgasson ide, Daniel.Fermín mélyen a szemembe nézett, és megragadta a csuklóm at. – Esküszöm, hogy ha eljön az ideje, én magam fogok segíteni, hogy

megtalálja azt a mocskot, még ha menten az utolsó dolog lesz is, amitéletemben teszek. Akkor majd rendezzük a számlát. De nem most. Ésnem így.



Kételkedve néztem rá. – Daniel, ígérje meg, hogy nem csinál semmi őrültséget. Hogy

megvárja az alkalmas pillanatot.

Lesütöttem a szememet. – Nem kérheti ezt tőlem, Fermín. – De igen, és meg is kell tennem.Végül rábólintottam, és Fermín végre elengedte a karomat.



13

Amikor hazaértem, már majdnem hajnali kettő volt. Épp elindultamvolna a könyvesbolt felé az utcán, amikor észrevettem, hogy ég a villany, jobban mondva hátulról, az iroda függönye mögül szűrődik ki a fény.A lépcsőház felől közelítettem tehát, és apámat az íróasztalánál talál-tam, az első cigarettával a kezében, amit valaha is láttam nála. Előtteaz asztalon nyitott boríték és egy összehajtott levél. Odahúz cím egyszéket, és leültem vele szemben. Apám csendben, kifejezéstelenül nézettrám.

– Jó hír? – kérdeztem a levélre mutatva.Apám átnyújtotta nekem. – Laura nénéd Nápolyból. – Van egy nagynénikém Nápolyban? – Édesanyád nővére, aki a te születésed évében ment ki Olaszország-

ba az anyjáék családjához.Szórakozottan bólintottam. Nem emlékeztem Laura nénire, a neve

legfeljebb csak egy volt az idegeneké között, akik oly sok éve megjelentekanyám temetésén, és azóta sem láttam őket.

– Azt írja, hogy van egy lánya, aki Barcelonába jön tanulni, éskérdezi, hogy ellakhama–e nálunk. Sofíának hívják. – Most hallok róla először – mondtam. – Akkor ketten vagyunk. Nem találtam túlzottan életszerűnek, hogy apám egy vadidegen

kamaszlánnyal osztja meg a lakását.

– Mit mondasz neki?Apám közönyösen megvonta a vállát.



– Nem tudom. Valamit mondanom kell.Majdnem egy álló percig hallgattunk, néztük egymást, és egyikünk

sem merte szóba hozni az igazi kérdést, ami sokkal inkább izgatott

bennünket, mint egy távoli unokatestvér látogatása. – Ha jól sejtem, Fermínnel voltál – törte meg a csendet végül az

apám.Bólintottam. – Elmentünk a Can Lluísba vacsorázni. Fermín még a szalvétákat

is megette. Amikor bementünk, találkoztunk Alburquerque professzor-ral, ő is ott vacsorázott, mondtam neki, hogy valamikor benézhetnehozzánk.

Ahogy ezeket a semmiségeket hadartam, még a szavaim vissz-hangjában is volt valami vádló. Apám feszülten gyelt.

– Elmondta, hogy mi baja van? – Szerintem az idegeire megy az esküvő meg a többi cécó, ami nem

az ő világa. – Ennyi?A jó hazudozó tudja, hogy a legcélravezetőbb hazugság mindig az

igazság, amelyből ki spórolunk egy alapvető részletet. – Na igen, beszélt a régi időkről is, amikor a börtönben volt, meg

minden. – Gondolom, szóba került Brians ügyvéd, ugye? Nem tudhattam pontosan, hogy mit tud vagy sejt az apám, ezért

inkább szőrmentén haladtam. – Azt mondta, hogy a Montjuicban tartották fogva, ahonnan aztán

meg tudott szökni egy David Martin nevű ember segítségével. Úgy

látszik, te is ismerted azt az embert.Apám sokáig nem felelt.



– A szemembe még senki sem merte mondani, de tudom, hogyvannak olyanok, akik azt hitték akkoriban, és most is azt hiszik, hogyédesanyád szerelmes volt Martinba – mondta olyan szomorú mosollyal,

amiből azonnal megértettem, hogy ő sincs vele másképp.Apámnak megvolt az a szokása, mint sokaknak, hogy eltúlozta a

mosolyt, ha a sírást akarta visszafojtani. – Anyád nagyon jó asszony volt. Jó feleség. Nem szeretném, ha fura

dolgokat gondolnál róla csak azért, amit Fermín mesélt. Martin nemismerte őt. Én igen.

– Fermín semmire sem célzott – hazudtam. – Annyit mondott, hogyanyám és Martin barátok voltak, és anyám megpróbálta őt kijuttatni a börtönből, azért fogadta fel Brianst.

– Gondolom, mondott valamit arról a Vallsról is... Nem bólintottam mindjárt. Apám észrevetre a tanácstalanságomat,

és megcsóválta a fejét. – Édesanyád kolerában halt meg, Daniel. Sohasem fogom megérteni,

hogy Brians miért vette a fejébe, hogy mindenáron megvádolja azt anagyzási hóbortban szenvedő hivatalnokot egy bűnténnyel, amineksemmi jele vagy bizonyítéka nincs.

Nem feleltem.

– Felejtsd el! Szeretném, ha megígérnéd nekem, hogy nem gondolszrá többet.Még mindig nem szóltam, de magamban azon gondolkoztam, vajon

az apám tényleg ilyen naiv-e, vagy inkább a veszteség fájdalma vakítottael, és lökte a túlélők gyávaságába. Eszembe jutottak Fermín szavai, éselismételtem magamban, hogy se nekem, se másnak nincs joga ítélkezni

felette. – Ígérd meg, hogy nem mész fejjel a falnak, és nem keresed fel aztaz embert – mondta.



Közönyösen bólintottam. Apám megragadta a karómat. – Esküdj! Édesanyád emlékére!Éreztem, hogy az arcom belesajdul a fájdalomba, és rádöbbentem,

hogy olyan erővel szorítom össze a fogaimat, hogy mindjárt összetörnek.Elfordultam, de apám nem eresztett. Akkor a szemébe néztem, és mégaz utolsó pillanatban is azt hittem, hogy hazudhatok.

– Anyám emlékére esküszöm, hogy amíg te élsz, semmit semteszek.

– Nem ezt kértem. – Csak ennyit adhatok.Apám a kezébe temette az arcát, és mélyet sóhajtott. – Aznap este, amikor édesanyád meghalt odalent, a lakásban... – Pontosan emlékszem. – Ötéves voltál. – Négy éves és hat hónapos. – Aznap este Isabella megkért, hogy soha ne mondjam el neked, mi

történt. Ő úgy gondolta, jobb lesz így.Most hallottam tőle először, hogy a keresztnevén nevezi az

anyámat. – Tudom, papa.

A szemembe nézett. – Bocsáss meg – suttogta.Álltam az apám pillantását, aki mintha egyre tovább öregedett volna

azzal, hogy rám néz, és emlékezik. Felkeltem, és csendben átöleltem.Magához szorított, és amikor sírva fakadt, úgy tört fel belőle az éveksorán eltemetett düh és fájdalom, mint a vér. Akkor értettem meg,

bár megmagyarázni nem tudtam volna, hogy apám haláltusája mostkezdődött el, lassan és elkerülhetetlenül.



Negyedik rész

GYANÚ



1

Barcelona, 1957 A hajnali fény a kis Julián szobájának küszöbén virradt rám: békésenaludt, távol mindentől és mindenkitől, álmában mosolygva. HallottamBea léptek a folyosón, éreztem, ahogy a hátamra teszi a kezét.

– Mióta vagy itt? – kérdezte. – Egy ideje. – És mit csinálsz? – Nézem őt.Bea odament Julián bölcsőjéhez, odahajolt hozzá, és homlokon

csókolta.

– Hánykor értél haza tegnap? Nem teleltem. – Hogy van Fermín? – Küszködik. – Este? – Kényszeredetten elmosolyodtam. Tovább noszogatott. –

Beszélsz róla?

– Majd máskor. – Azt hittem, köztünk nincs titok – mondta. – Én is.Csodálkozva nézett rám. – Mit akarsz ezzel mondani, Daniel? – Semmit. Nem akarok mondani semmit. Nagyon fáradt vagyok.

Mi lenne, ha lefeküdnénk?Kézen fogott, és bevezetett a hálószobába. Lefeküdtünk, és át-

öleltem.



– Ma éjjel az édesanyáddal álmodtam – mondta Bea. – Isabellával.A zuhogó eső karmol ász ni kezdte az ablaküveget, – Kislány voltam, és ő kézen fogva vezetett. Egy nagyon nagy, régi

házban voltunk, csupa óriási terem, hangversenyzongora, egy galéria,ami a kertre nézett, és a kertben volt egy tó. Mellette egy kis ú, mint Julián, de én tudtam, hogy igazából te vagy az. Ne kérdezd, miért.Isabella letérdelt mellém, és azt kérdezte, látlak–e. A víz mellett játszottálegy papírhajóval. Igent mondtam. Akkor azt mondta, vigyázzak rád,mert neki el kell mennie messzire.

Hallgatásba merültünk, és sokáig csak hallgattuk az eső dobolását. – Mit mondott neked Fermín tegnap este? – Az igazat – mondtam. – Elmondta az igazat.Bea csendben gyelt, ahogy megpróbáltam elismételni Fermín

történetét. Először azt éreztem, hogy a bensőmben ismét felgyűlik aharag, de ahogy továbbhaladtam a történettel, egyre inkább a mélyszomorúság és a reménytelenség vett erőt rajtam. Új volt számomra azegész, még nem tudtam, hogy kell együtt élni a Fermín vallomásábólkövetkező titkokkal és fejleményekkel. Majdnem húsz év telt el azóta,hogy az események lejátszódtak, és ez idő során végig arra ítéltettem,hogy csak nézőként vegyek részt az előadásban, ahol a saját sorsom

szálai szövődtek.Amikor a végére értem, láttam az aggodalmat és a félelmet Beaszemében. Nem volt nehéz kitalálni, mire gondol.

– Megígértem apámnak, hogy amíg ő él, addig nem keresem megazt az embere, Vallst, és nem csinálok semmi egyebet sem – mondtam,hogy megnyugtassam.

– Amíg az apád él? És aztán? Miránk nem gondoltál? Juliánra? – Már hogyne gondoltam volna. Nincs mitől félned – hazudtam. –



Miután beszéltem apámmal, megértettem hogy az egész nagyon régentörtént, és semmit sem tehetünk a megváltoztatására.

Bea láthatóan nem volt meggyőződve az őszinteségemről.

– Igazat beszélek – hazudtam ismét.Pár másodpercig állta a pillantásomat, de mert épp ezeket a szavakat

akarta hallani, végül engedett a kísértésnek, hogy elhiggye.



2

Aznap délután még mindig eső verte a kihalt, pocsolyás utcákat, ésSebastián Salgado görnyedt, idő marcangolta alakja újra megjelent akönyvketeskedés ajtajában. A kirakatüvegen keresztül gyelt bennünket jellegzetes ragadozómadár tekintetével, az arcát megvilágította akivilágított jászol fénye. Most is azt a régi kabátot viselte, amelyet azelső látogatásakor, de ezúttal csuromvizes volt. Odamentem az ajtóhoz,és kinyitortam.

– Nagyon szép a betlehem – mondta. – Nem jön be?Tartottam az ajtót, amíg Salgado besántikált az üzletbe. Pár lépést

tett, aztán a botjára támaszkodva megállt. Fermín bizalmatlanulméregette a pult mögül. Salgado elmosolyodott.

– Milyen rég nem láttam, Fermín – mondta. – Halottnak hittem – felelte a barátom. – Én is magát, mint mindenki. Ezt mondták. Hogy elfogták menekülés

közben, és golyót röpítettek a fejébe. – Márpedig abból nem esznek.

– Ha tudni akarja az igazat, én végig reméltem, hogy mégis sikerültmegszöknie. Rossz pénz nem vész el.. – Könnyekre fákaszt, Salgado. Mikor szabadult? – Úgy egy hónapja. – Csak azt ne mondja, hogy a jó magaviseletéért engedték ki – mondta

Fermín.

– Azt hiszem, belefáradtak, hogy a halálomat várják. Képzelje el,még kegyelemben is részesítettek. A papírt maga Franco tábornokírta alá.



– Gondolom, szépen bekereteztette. – Díszhelyre tettem: a vécékagyló fölé arra az esetre, ha elfogyna

a papír.

Salgado néhány lépéssel közelebb ment a pulthoz, és rámutatott egyszékre a sarokban.

– Megengedik, hogy leüljek? Még nem szoktam hozzá, hogy tízméternél többet járjak egyenes vonalban, és hamar elfáradok.

– Parancsoljon – mondtam.Salgado lerogyott a székre, mélyet sóhajtott, és megmasszírozta a

térdét. Fermín úgy nézett rá, mint egy patkányra, amelynek sikerültkimásznia a pöcegödörből.

– Van abban valami mókás, hogy az döglik meg utoljára, akiről azthitték, hogy először fog... Tudja, Fermín, hogy mi tartott engem életbenoly sok éven keresztül?

– Ha nem ismerném olyan jól, azt mondanám, hogy a mediterránétrend és a tengeri levegő.

Salgado keserű nevetésfélét csiholt ki magából, de ez az ő esetébeninkább olyan volt, mint a rekedt köhögés, vagy egy gyógyíthatatlantüdőbeteg hörgése.

– Maga nem változik, Fermín. Ezért volt mindig olyan szimpatikus.

Micsoda idők voltak azok... De nem szeretném untatni magukat a kiscsatáimmal, legkevésbé a atalembert, mert ezt a nemzedéket márnem érdeklik a mi dolgaink. Magukra csak a charlesron tartozik, vagyhogy hívják ezt: mostanában. Rátérhetünk az üzletre?

– Majd maga megmondja. – Inkább maga, Fermín. Én már mindent közöltem, amit szerettem

volna. Odaadja azt, amivel tartozik? Vagy csináljunk egy kis botrányt,ami majd zavarba hozza?



Fermín rendíthetetlen csöndben maradt egy ideig, és mindkettenkényelmetlenül feszengtünk. Salgado rászegezte a szemét, úgy látszott,mindjárt mérget lövell. Fermín, akinek az arckitejezésér nem tudtam

megfejteni, leverten sóhajtott. – Maga nyert, Salgado.Kivett egy apró tárgyat a zsebéből, és átnyújtotta neki. Egy kulcsot.

A kulcsot. Salgado szeme kigyúlt, mint egy kisgyermeké. Felállt, éslassan odament Fermínhez. A megmaradt kezével átvette a kulcsot, ésközben reszketett a felindulástól.

– Ha azt tervezi, hogy ismét anális úton ülteti be magának, kérem,tegye ezt a toaletten, mert nyilvános üzlethelyiségben vagyunk, amelyetközönség látogat – gyelmeztette Fermín.

Salgado arcára visszatért az ifjúság rózsás lelkesültsége, és mosolyá- ban szétáradt a leírhatatlan gyönyör.

– Ha jól meggondoljuk, maga tulajdonképpen életem legnagyobbszívességét tette azzal, hogy végig ezekben az években vigyázott rá –mondta.

– Ezért vagyunk barátok – felelte Fermín. – Menjen Isten hírével, ésne legyen gondja rá, hogy valaha is visszajöjjön.

Salgado mosolyogva ránk kacsintott. Aztán töprengeni kezdett

valamin, és elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett az utcára, mégvisszafordult, és békéltető mozdulattal felemelte a kezét. – Sok szerencsét, Fermín, hosszú életet. És nyugodjon meg,

biztonságban marad a titka.Láttuk, ahogy elindul az esőben az öreg, akit bárki haldoklónak

nézett volna, de aki – biztos voltam benne – abban a pillanatban nem

bánta a hideg esőcseppeket az arcán, az évekig tartó fogságot és avérébe ivódott nélkülözést. Fermínre pillantottam: olyan mélyen



felkavarta a régi cellatárs látogatása, hogy csak földbe gyökerezettlábbal, sápadtan állt ott.

– Hagyjuk, hogy csak így elmenjen? – kérdeztem.

– Van jobb ötlete?



3

Amint letelt a bölcsesség közmondásos egy perce, fekete esőkabátotkaptunk magunkra, és kirontotrunk az utcára egy óriási napernyő-szerű esernyővel a kezünkben, amelyet Fermín a kikötői bazárban vettazzal a céllal, hogy télen–nyáron parádézhasson alatta Bernardával aBarceloneta strandon.

– Fermín, ez a borzalom kilométerekről is felhívja ránk a gyelmet – szóltam.

– Egyet se féljen, az a szégyentelen úgyis csak az égből hullóaranytallérokat látja.

Salgado vagy száz méterrel járt előttünk, és sántaságához képestelég gyorsan rótta a Condal utcát az esőben. Kicsit közelebb kerültünkhozzá, épp eléggé ahhoz, hogy lássuk felszállni egy Layerana félétartó villamosra. Összecsuktuk az ernyőt, futni kezdtünk, és csodávalhatáros szerencsével felpattantunk a villamos lépcsőjére. A kor legjobbhagyománya szerint hátul kapaszkodva igyekeztünk tovább. Salgado avillamos elején kapott ülőhelyet egy irgalmas szamarinátus jóvoltából,akinek fogalma sem volt, kivel akadt össze.

– Ez van, amikor az ember megöregszik – mondta Fermin. – Senkisem emlékszik, mekkora gazemberek voltunk.A villamos elhaladt a Trafalgar téren, és eljutott a Diadalívig. A

nyakunkat nyújtogatva láttuk, hogy Salgado még mindig mozdulatlanulül. Dús bajuszú kalauz méregetett bennünket összevont szemöldökkel.

– Ne higgyék, hogy olcsóbban megszámítom maguknak, ha ott lóg-

nak, gyelem magukat a felszállásuk óta. – Már a társadalmi realizmusnak sincs becsülete – mormolt

Fermín. – Micsoda ország!



Odaadtuk a kalauznak a pénzt, és megkaptuk a jegyet. Már azt hittük,hogy Salgado elbóbiskolt, de amikor a villamos ráfordult az Északi pályaudvar felé vezető útra, hirtelen felpattant, és jelzett, hogy le akar

szállni. A vezető fékezni kezdett, mi pedig gyorsan leugrottunk, szembena vízerőművállalat cikornyás, szecessziós palotaépületével, és onnankövettük gyalog a villamost. A megállóban Salgado két utas segítségé-vel levánszorgort, aztán elindult a pályaudvar felé.

– Maga is arra gondol, amire én? – kérdeztem.Fermín bólintott. Követtük Salgadót a pályaudvar csarnokáig, és azzal

álcáztuk magunkat, hogy kinyitottuk Fermín kolosszális esernyőjét,amely túlságosan is nyilvánvalóvá tette, hogy ott vagyunk. A csarnokbaérve Salgado egyenesen a csomagmegőrzőhöz sietett, amelynek glédábansorakozó fémszekrényei úgy néztek ki, mint egy nagy temető kicsiben.Leráboroztunk az árnyékban, egy szerényen félreeső pádon. Salgadomegállt a szekrények rengetege előtt, és elmélyülten nézte őket.

– Talán elfelejtette, hogy hova tette a zsákmányt? – kérdeztem. – Egy frászt: felejtette el. Húsz éve várja ezt a percet. Csak ki akarja

élvezni. – Ha maga mondja... De szerintem elfelejtette.Ültünk tovább, gyeltünk és vártunk.

– Nem is mondta el, hogy maga hova rejtette a kulcsot, amikormegszökött a börtönből... – kockáztattam meg.Fermín ellenséges pillantást vetett rám. – Ebbe nem akarok belemenni, Daniel. – Akkor nem is kérdeztem.A várakozás eltartott még néhány percig.

– Lehet, hogy van egy társa... – mondtam. – És őt várja. – Salgado nem osztozkodik.



– Akkor van valaki, aki... – Pszt... – intett csendre Fermín, és mutatta, hogy végre megmozdult

az emberünk.

Salgado odament az egyik szekrénykéhez, és rátette a vasajtóraa tenyerét. Elővette a kulcsot, beillesztette a zárba. Aztán kinyitottaaz ajtót, és bekukucskált. Ebben a pillanatban két csendőr fordult bea sarkon a vágányok irányából, és elindultak felé, pedig már éppenkivett volna valamit a csomagmegőrzőből.

– Ajajaj... – suttogtam.Salgado megfordult, és köszönt a csendőröknek. Váltottak néhány

szót, mire az egyikük egy bőröndöt húzott ki a szekrénykéből, és letette Salgado lába elé. A rabló hálásan megköszönte a segítséget, acsendőrök pedig, kezüket a háromszögletű kalaphoz érintve, folytattáka sétát.

– Éljen Spanyolország! – suttogta Fermín.Salgado megfogta a bőrönd fülét, és egy padhoz húzta, épp szemben

azzal a hellyel, ahol mi ültünk. – Ugye nem itt fógja kinyitni? – kérdeztem. – Ellenőriznie kell, hogy minden benne van – mondta Fermín. –

Hosszú évekig szenvedett ez a gané, hogy visszaszerezhesse a kincset.

Salgado körülnézett, alaposan meggyőződött róla, hogy senki sincsa közelben, aztán végül elhatározta magát. Résnyire, alig néhánycentiméterre, kinyitotta a bőröndöt, és belekukkantott.

Majdnem egy percen keresztül maradt így, mozdulatlanul. Fermínés én értetlenül néztünk össze. Salgado hirtelen becsukta a bőröndöt,és felállt. Fogta magát, és elindult a kijárat felé, a bőröndöt meg ott-

hagyta a nyitott csomagmegőrzővel szemben. – Hát ezt meg mi lelte? – kérdeztem.



Fermín felállt, és a bőröndre mutatott. – Menjen érte, én addig követem a pasast... Nem adott időt a válaszra, Fermín rohanni kezdett a kijárathoz. Én

gyorsan odamentem, ahol Salgado a bőröndöt hagyta. A szomszédos padon egy szemfüles csibész feltekintett az újságjából, és ő is lehetőségetlátott a helyzetben: óvatosan körbenézett, nehogy észrevegye valaki,aztán felállt, és közelebb merészkedett a bőröndhöz, mint prédáhoza keselyű. Felgyorsítottam a lépteimet. Vetélytársam épp kinyújtottavolna érte a kezét, amikor mesteri húzással sikerült elragadnom előle.

– Ez a csomag nem a magáé – mondtam.Csúnyán nézett rám, és ő is meglógta a bőrönd fülét. – Szóljak a csendőrségnek? – kérdeztem.A jómadár rémülten engedte el a koffert, és kereket oldott a peronok

irányába. Én pedig elvittem a padunkhoz, és miután megbizonyosodtamróla, hogy senki sem gyel, kinyitottam.

Üres volt.Csak ekkor hallottam meg a kiáltozást, és ahogy feltekintettem,

láttam, hogy a pályaudvar kijáratánál jókora tumultus alakult ki. Fel-álltam. Még az üvegajtón keresztül is kivehettem, hogy a járőrözőcsendőrök átvágnak az esőben gyülekező bámészkodókon. Ahogy

félrehúzódtak az emberek, előtűnt Fermín is: a földön térdelt, és akarjában tartotta Salgadót. Az aggastyán szeme tágra nyílt. Egy nő, akiépp akkor lépett be az ajtón, a szája elé emelte a kezét.

– Mi történt? – kérdezte. – Egy szegény öregember holtan esett össze – mondta.Kimentem, és lassan közelebb kerültem a jelenetre összecsődült

tömeghez. Fermín felnézett, és mondott valamit a csendőröknek. Azegyikük rábólintott. Fermín levette a kabátját, és ráterítette Salgado



holttestére, hogy letakarja az arcát. Amikor odaértem, a kabát alól márcsak egy háromujjú kéz látszott, és a tenyerén az esőben csillogó kulcs.Odatartottam Fermín fölé az esernyőr, és a vállára tettem a kezemet.

Lassan elindultunk. – Jól érzi magát, Fermín?A barátom megvonta a vállát. – Gverünk haza innen – bökte ki végül.



4

A pályaudvartól távolabb érve levettem a kabátomat, és ráterítettemFermín vállára. Az övé ottmaradt Salgado holttestén. Nem úgy nézettki, hogy a barátom megfelelő kondícióban lenne a hosszú sétákhoz, ezértinkább leintettem egy taxit. Kinyitottam Fermínnek az egyik hátsó ajtót,és amikor már bent volt, átmenteni a másik oldalra, hogy én is melléülhessek.

– A bőrönd üres volt – mondtam. – Valaki átverte Salgadót. – Ki lopna meg egy rablót... – Maga szerint? – Talán az, aki megmondta neki, hogy nálam van a kulcs, és hogy

hol találhat meg – suttogta Fermín. – Valls?Fermín lemondóan sóhajtott. – Nem tudom, Daniel. Már nem tudom, mit gondoljak.Láttam a visszapillantó tükörben, hogy a sofőr kérdően hátranéz. – A Plaza Reál elejére, a Fernando utcához – mondtam. – Nem megyünk vissza a könyvesboltba? – kérdezte

Fermín, akinek már arra is alig volt ereje, hogy vitába szálljon egytaxi útvonala miatt. – Én igen. De maga szépen elmegy don Gustavóhoz, és Bernardával

tölti a nap hátralevő részét.Csendben tettük meg az utat, odakint a város képe elmosódott az

esőben. Amikor odaértünk a Fernando utca boltíveihez, ahol sok–sok

éve megismertem Fermínt, ki zettem a fuvart, és kiszálltunk. El- kísértem don Gustavo ajtajáig, és átöleltem.



– Vigyázzon magára, Fermín. És egyen valamit, ha nem akarja, hogya nászéjszakán megszúrja a csontozata Bernardát.

– Ne féljen. Ha nekidurálom magam, könnyebben hízom, mint egy

szoprán énekesnő. Mosr például mindjárt felmegyek, belakmározoma mogyorós puszedliból, amit a Casa Quílezben vesz don Gustavo, ésholnapra dagadni fog rajtam a háj.

– Úgy legyen. Csók a menyasszonynak. – Átadom neki, bár ahogy jelenleg az adminisztratív jogi folyamat

áll, még elég sokáig fogunk bűnben élni. – Ugyan már. Emlékszik, mit mondott egyszer? Hogy a sors nem

megy házhoz, mert nekünk kell rátalálnunk? – Meg kell vallanom, hogy azt Carax egyik könyvéből vettem. Szépen

hangzott. – Én hittem benne, és hiszek most is. Ezért mondom, hogy a maga

sorsa feleségül venni Bernardát törvényesen és a kijelölt időpontban, pappal, rizsszórással, kereszt– és vezetéknévvel.

Fermín hitetlenkedve nézett rám. – Ne legyen Daniel a nevem, ha nem lesz világraszóló esküvője –

ígértem meg Ferminnék, aki úgy el volt kenődve, hogy érzésem szerintmég egy egész doboz karamella sem dobta volna fel, vagy akár Kim

Novak bármely lmje a Féminában, azzal a hegyes fazonú mell- tartóval, ami ellentmond a gravitáció törvényének. – Hár, ha maga mondja, Daniel... – Visszaadta nekem az igazságot. Ezért én visszaadom magának a

nevét.



5

Meg aznap délután, a boltba visszafelé menet felvázoltam a tervetFermín személyazonosságának visszanyerésére. Először is többtelefonhívást bonyolítottam le az irodából, és határidőket jelöltemki az akcióhoz. A következő lépésben egy ismert hatékonyságú szak-értők tudományához folyamodtam.

A másnapi napsütéses, békés délidőn útra keltem a Carmen könyv-tárhoz, ahol Alburquerque professzorral beszéltem meg találkozót abbana meggyőződésben, hogy amit ő nem tud, azt nem tudja senki. A központiolvasóteremben találtam rá: tollal a kezében, papírokkal és könyvekkelkörülbástyázva dolgozott buzgón valamin. Leültem vele szemben, azasztal túloldalán, de nem zavartam meg. Talán egy perc is eltelt, mireészrevette, hogy ott vagyok. Amikor felemelte a tekintetét, meglepvenézett rám.

– Nagyon szenvedélyes mű lehet, amit ír – bátorkodtam meg- jegyezni.

– Cikksorozat Barcelona elátkozott íróiról – mondta. – Emlékszikarra a bizonyos Julián Caraxra, akire épp maga hívta fel a gyelmemet

még hónapokkal ezelőtt a könyvesboltban? – Természetesen – teleltem. – Ugy áll a helyzer, hogy utánanéztem és hihetetlen történet az övé.

Tudta-e, hogy volt egy ördögi alak, aki éveken keresztül járta a világotJulián Carax könyvei nyomában, hogy elégesse őket?

– Nahát! – tettettem a meglepetést.

– Kimondottan furcsaeset. Majd odaadom elolvasásra, ha elkészültemvele.



– Egész könyvet kéne írnia – mondtam. – Barcelona titkos történeteaz írókon keresztül, akiker elátkoztak, vagy letiltották a műveik eredetiváltozatát.

A professzort kiváncsivá tette az ötlet. – Az igazat megvallva eszembe jutott, de olyan sok a munkám az

újságcikkekkel meg az egyetemen... – Ha maga nem írja meg, akkor senki... – Nézze, talán egy szép napon fogom magam, és fejest ugróm bele.

Nem tudom, honnan szakítok rá időt, de... – A Sempere és Fiai könyvkereskedés szükség esetén felajánlja

kiadói hátterét, és tanácsadást is nyújt. – Megfontolom. És most? Mit ebédelünk?

Alburquerque professzor aznapra lazított a munkatempón, és el-indultunk a Casa Leopoldo felé, ahol néhány pohár bor és egy fen-séges serrano–tál mellett megvártuk a napi ajánlatot, ami nem voltmás, mint bikafarokragu.

– No és hogy van a mi Fermín barátunk? Néhány hete a Can Lluís- ban úgy láttam, eléggé elszontyolodott.

– Épp róla akartam beszélni. Kissé kényes kérdés, ezért megkell

kérnem, hogy maradjon köztünk. – Az csak természetes. Miben segíthetek?Elegánsan vázoltam fel a problémát, nem bocsátkoztam meg-

botránkoztató vagy fölösleges részletekbe. A professzor sejtette, hogy jóval több titok bújik meg a háttérben, mint amit elé tárok, de most is példát mutatott híres diszkréciójával.

– Lássuk, jól értem–e – mondta. – Fermín nem használhatja aszemélyazonosságát, mert csaknem húsz éve hivatalosan holttá



nyilvánították, és a hatóságok szemében nem létezik. – Pontosan. – De abból, amit maga mesél, úgy fest, hogy már ez a törölt

személyazonosság is hamis volt, mert Fermín maga találta ki a háborúalatt, hogy mentse a bőrét.

– Pontosan. – Innentől viszont sötétben tapogatózom, Daniel. Kérem, segítsen!

Ha Fermín egyszer már elővarázsolt a kabátujjából egy hamisszemélyiséget, miért nem kanyarít magának megegyet, hogy meg-nősühessen?

– Ennek két oka van, professzor úr. Az első pusztán gyakorlati.Akár ezt a nevet használja, akár másikat, Fermínnek nincs hivatalosszemélyazonossága, így bármilyen nevet vesz fel, újra kelldokumentálnia.

– De ha jól sejtem, ő Fermín szeretne maradni. – Így igaz. Éppen ez a másik ok, ami nem gyakorlati, hanem, hogy

úgy mondjam, lelki jellegű, és sokkal fontosabb az előzőnél. Fermíntovábbra is Fermín akar maradni, mert ő szeretett bele Bernardába, ő a barátunk, akit megismertünk, és aki továbbra is lenni szeretne. Az, akieredetileg volt, évekkel ezelőtt megszűnt létezni. Levedlette magáról,

mint kígyó a bőrét. Talán én vagyok a legjobb barátja, de még én semtudom, milyen névre keresztelték. Az én számomra, mint mindenkinek,akik szeretjük, de főleg saját maga számára, ő Fermín Romero de Torres.Ha pedig új személyazonosságról van szó, miért ne adjuk oda neki asajátját?

Erre már rábólintott Alburquerque professzor.

– Világos – jelentette ki. – Akkor hát kivitelezhetőnek rartja, professzor úr?



– Don Quijote–i vállalkozásnak ígérkezik, és még azok közt is párjátritkítja – vélekedett. – Hogy juttassuk hozzá a búsképű lovagot, donFermín de la Manchát nemesi származáshoz, paripához és még egy

paksaméra hamis papírhoz is, amely méltóvá teszi őt a szép Bernardadel Toboso kezére Isten és az anyakönyvvezető előtt?

– Sokat töprengtem rajta, és utánanéztem egy–két jogi könyvben – mondtam. – Ebben az országban a személyazonosság egy születésianyakönyvi kivonattal kezdődik, amely, ha az ember jobban megnézi,csak egy egyszerű kis papírfecni.

A tanár úr felvonta a szemöldökét. – A maga által sugallt megoldás rendkívül kényes. Arról nem is

beszélve, hogy egetverően törvénytelen. – Mondjuk inkább úgy, hogy nincs rá precedens a joggyakorlatban.

Ellenőriztem. – Folytassa csak, igen érdekfeszítő. – Tegyük fel, hogy valaki, akinek, no persze csak elméletileg, be-

járása van az anyakönyvi hivatalba, elhelyez egy születési anyakönyvikivonatot az irattárban... Nem lenne ez elég ahhoz, hogy megalapozzaegy ember személyazonosságát?

A professzor a fejét rázta.

– Egy újszülött esetében talán, de ha gondolatkísérletünk felnőreemberre vonatkozik, dokumentálnunk kell az egész eddigi életútját.Még akkor is, ha önnek elméletileg bejárása van az irattárba. Honnanszerezné meg a papírokat?

– Mondjuk, el tudnék készíteni egy sor hihető másolatot. Magaszerint megvalósítható a terv?

A professzor óvatosan fontolóra vette. – A legfőbb kockázat abban rejlik, hogy valaki észreveszi a csalást,



és le akarja leplezni. Tekintetbe véve, hogy jelen esetben elhunyt a,mondjuk úgy, fenyegető fél, aki szólhatott volna a hiányos dokumentációügyében, arra szűkül a feladat, hogy valaki először is behatoljon az

irattárba, és a rendszerbe juttasson egy ktív, ám meggyőzően össze- állított személyi aktát, másodszor pedig hozzon létre egy sor doku-mentumot, amely megtámogatja az említett személyazonosságot. Papírokkellenek minden színben és minőségben, keresztlevél, elsőáldozásiokmány, igazolványok...

– Ami az első pontot illeti, úgy tudom, hogy ön a tartományikormányzat megbízásából, és az intézmény hírnevét öregbítendő,cikksorozatban mutatja be a spanyol jogrendszer csodáit. Egy kisutánajárással arról is értesültem, hogy a háborús bombázások utántöbb irattár megsemmisült az anyakönyvi hivatalban. Ez azt jelenti,hogy több száz vagy több ezer személyazonosságot írtak újra, rosszul. Nem vagyok szakértő, de bátorkodom feltételezni, hogy itt megnyíltegy kiskapu, amelynek egy jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentes,kezében egy jó tervvel, bármikor hasznát veheti...

A professzor a szeme sarkából nézett rám. – Látom, Daniel, tisztességes kutatómunkát végzett. – Bocsássa meg a merészségemet, professzor úr, de nekem Fermín

boldogsága megér ennyit, és még sokkal többet is. – Ez dicséretes. Aki viszont ilyesmit csinál, és rajtakapják, aznagyon megjárhatja.

– Ezért gondoltam arra, hogy az illető, akinek elméletileg bejárásavan egy ilyen felújított anyakönyvi irattárba, magával vihetne egysegítőt, aki, hogy úgy mondjam, magára vállalná a művelet kockázatos

részét. – Ebben az esetben az elméleti segítőnek szavatolnia kéne az illető



számára, hogy életre szólóan húsz százalék kedvezményt kap mindenkönyv árából, amelyet a Sempere és Fiai könyvkereskedésben vásárol.Valamint egy meghívót a delikvens esküvőjére.

– Már el is intéződött. Sőt, mit szólna huszonöt százalékhoz? Bára lelkem mélyén tudom, hogy van olyan ember, aki elméletileg még pro bono alapon is, minden ellenszolgáltatás nélkül felajánlaná a segít-ségét, hogy ezzel gólt akasszon be egy velejéig rothadt, korruptrezsimnek.

– Egyetemi tanár vagyok, Daniel. Lepereg rólam az érzelmizsarolás.

– Akkor Fermínért. – Az már más. Térjünk a részletekre.Elővettem a százpesetás bankjegyet, amellyel Salgado zetett, és

meglobogtattam. – Ebből nanszírozom az expedíció során felmerülő kiadásokat és

költségeket – mondtam. – Látom, két kézzel szórja pénzt, de inkább tegye félre más célokra

e küldetés során, mert az én szolgálataim ingyenesek – felelte a professzor. – Inkább az aggaszt, tisztelt segítőm, hogy miképp hozzuktető alá a szóban forgó írásbeli összeesküvést. A rezsim új centuriói

lelkes munkával kétszeresére duzzasztottak egy olyan roppant bürok-ratikus rendszert, amely már eredeti formájában is beleillett volna FranzKafka barátunk legszörnyűbb álmába. Azt akarom ezzel mondani,hogy egy ilyen ügyben nélkülözhetetlenek lesznek mindenféle levelek,kérvények, beadványok és papírok, amelyek nem csupán hihetőek, demagukon hordják egy összefogdosott, poros és megkérdőjelezhetetlen

akta állagát, színét, aromáját is... – Ez nem akadály – mondtam.



– Továbbá szükségem lesz az akcióban részt vevő tettestársaklistájára, csak hogy tudjam, nem csap be.

Elmagyaráztam neki a terv többi részét.

– Megoldható – hagyta jóvá.

Amint kijött a főfogás, berekesztettük a tárgyalást, és beszélgetésünkmás mederben folyt tovább. Aztán a kávé mellett, noha egész végigigyekeztem lakatot tenni a számra, nem tudtam megállni, hogy mintegymellékesen, fel ne tegyek egy jelentéktelen kérdést.

– Jut eszembe, professzor úr, egyik nap bejött egy vevő a boltba, beszélgetni kezdtünk, és valahogy kicsúszott a száján Mauricio Vallsneve. Kulturális miniszter volt, vagy mi. Maga mit tud róla?

A professzor felhúzta az egyik szemöldökét. – Vallsról? Amit mindenki más is, gondolom. – Biztos vagyok benne, hogy többet tud másoknál, professzor úr.

Sokkal többet. – Tulajdonképpen már rég nem hallottam a nevét, de annak idején

Mauricio Valls egy jelenség volt. Ahogy maga is mondja, néhányévig kulturális miniszter, kiváló és jeles úriember, több szervezetés intézmény vezetője, a rendszer jó katonája, aki nagy tiszteletnek

örvendett, sokakat pártfogolt, és az egész spanyol kulturális sajtó édes-gyermekeként dédelgette... Egyszóval hírneves személyiség.Bágyadtan elmosolyodtam, mintha kellemesen érne a meglepetés. – De csak volt. – Őszintén szólva szerintem Valls már jó ideje eltűnt a színről,

legalábbis ami a közéletet illeti. Nem tudom, hogy egy nagykövetségre

száműzték–e, vagy valamelyik nemzetközi szervezetbe, hisz magais tudja, hogy mennek ezek a dolgok, én mindenesetre régóta nem



követem a nyomát... Annyit tudok, hogy néhány éve kiadót alapítottegy–két üzlettársával. A cég remekül megy, sorban adja ki a könyveket.És ha már itt tartunk, magam is minden hónapban meghívót kapok

valamelyik bemutatójukra... – Ő is ott szokott lenni? – Pár éve még ott volt. Sokat viccelődtünk rajta, mert mindig többet

beszélt saját magáról, mint a könyvről vagy a szerzőről akit bemutatott,de ez már a múlté. Évek óta nem láttam. Megkérdezhetem, hogy miértérdekli ez magát annyira, Daniel? Nem gondoltam volna, hogy ennyirefoglalkoztatja a honi irodalom hiúságának kicsiny vására.

– Csak kíváncsi voltam. – Aha.Amikor Alburquerque professzor ki zette a számlát, végig engem

nézett a szeme sarkából. – Vajon miért van az az érzésem, hogy csak a felét meséli el a

történetnek, sőt talán csak a negyedét? – Majd elmondom a többit is, processzor úr. ígérem. – Ajánlom is, mert a városoknak nincs emlékezetük, és kell egy

józan bölcs, olyan, mint én, aki életben tartja őket. – Nézze, az ajánlatom a következő: maga segít nekem elintézni

Fermín ügyét, én meg egyszer majd elmondok egy két mesét Barceloná-ról, amit jobb szeretnék elfelejteni. Adalékul az ön titkos történetéhez.A professzor kezet nyújtott, és én megszorítottam. – Szaván fogom. Most pedig térjünk vissza Fermínre és a papírokra,

amelyeket elő kell varázsolnunk a kalapból... – Azt hiszem, ehhez a feladathoz megvan az emberem – mondtam.



6

Oswaldo Darío de Mortenssen, a barcelonai írnokok fejedelme éskedves ismerősöm rumos kávéval és cigarettával élvezte az ebéd-szünetét a Virreina–palotánál álló bódéban. Amikor meglátott, lelkesenintegetett.

– Nocsak, visszatér a tékozló ú. Meggondolta magát? Mégismegfogalmazzuk azt a szerelmes levelet, amely hozzáférést biztosít avágyott leányka tiltott cipzáraihoz és gombjaihoz?

Ismét megmutattam a jegygyűrűmet, ő pedig már emlékezett, és bólintott.

– Bocsásson meg. A megszokás. Maga még a régi fajta. Mibensegíthetek?

– A minap rájöttem, miért olyan ismerős a neve, don Oswaldo. Egykönyvesboltban dolgozom, és rábukkantam Az alkonyat lovasaira, amaga regényére még ’33–ból.

Oswaldo elrévedt az emlékem, és meghatottan mosolygott. – Micsoda idők... A kiadóim, az a két gaz ckó, Barrido és Escobillas,

az utolsó llért is kicsalták belőlem. Az ördög fényeskedjék nekik, és

zárja őket kulcsra. De a könyvírás örömét senki sem veheti el tőlem. – Ha elhozom valamelyik nap, dedikálja nekem? – Hát persze. Az volt a hattyúdalom. A világ meg nem érett meg az

Ebro deltájába helyezett westernre, amelyben csónakon járnak a banditákló helyett, és dinnye nagyságú szúnyogok röpködnek vígan.

– Maga Katalónia Zane Greye.

– Szerettem volna az lenni. Mit tehetek magáért, atalember? – Vesse latba minden tudását és művészetét egy nem kevésbé hősies

vállalkozásban.



– Csupa fül vagyok. – Szeretném, ha segítene megalkotni egy jól dokumentált múltat, hogy

egy barátom jogi akadályok nélkül vehesse feleségül a nőt, akit szeret.

– Rendes ember? – A legjobb, akit ismerek. – Akkor egy szót se többet. Mindig az esküvő és a keresztelő volt a

kedvenc terepem. – Kellenek majd beadványok, jelentések, kérvények és mindenféle

igazolvány. – Nem probléma. A lebonyolítást Luisiróra bízzuk, öt már ismeri,

tökéletesen megbízható kolléga, és tizenkétféle kalligrá ában mester.Elővettem a százast, amelyet aprofesszor visszautasított, és oda-

nyújtottam neki. Oswaldo szeme akkora lett, mint egy levesestányér, ésgyorsan zsebre vágta.

– És még azt mondják, hogy Spanyolországban nem lehet az írásbólmegélni – mondta.

– Elég lesz ennyi a működési költségekre? – Bőven. Ha mindent megszerveztem, megmondom, mennyi lesz

pontosan, de pillanatnyilag úgy látom, hogy minden kijön legfeljebbhetvenöt pesetából.

– Ezt magára bízom, Oswaldo. Alburquerque professzor, aki jó barátom... – Remek tolla van – sietett leszögezni Oswaldo. – És még remekebb ember. Nos, a prolesszor fel fogja keresni önt,

elmondja majd, hogy milyen okmányokra van szüksége, és megadja a pontos részleteket. Ha bármi kérdése van, engem megtalál a Sempere

és Fiai könyvkereskedésben.Erre a szóra felderült az arca.



– A szentély... ifjúkoromban minden szombaton odajártam, hogySempere úr felnyissa a szememet.

– Ő volt a nagyapám.

– Már évek óra nem jártam ott, mert a bevételeim annyiramegcsappantak, hogy áttértem a könyvtári kölcsönzésre.

– Hát akkor tegye meg nekünk azt a szívességet, hogy visszatérhozzánk, don Oswaldo, érezze magát otthon, és az árak miatt ne fájjóna feje.

– Úgy lesz.Kezet fogtunk. – Megtiszteltetésnek veszem, hogy a Sempere családdal üzletel-

hetek. – Legyen ön az első egy hosszú sorban. – No és mi lett a sántával, aki annyit legeltette a szemét a

kincseken? – Kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik – mondtam. – Jellemző a mai időkre...



7

Barcelona 1958Kristálytiszta égbolttal köszöntött be a január, a fagyos szél porhavatfújt a város cseréptetőire. Reggelente kisütött a nap, fényes és sötétkontúrokat húzott mindenfelé az áttetsző Barcelonában, ahol az emeletes buszok üres felső szinttel robogtak, és a villamosok elhaladtukban gőz–felhőt hagytak a sín fölött.

A karácsonyi díszek tűzfényei kéken csillositak az óváros fölé ki- feszített füzéreken, a boltok és üzletek bejáratánál ezer és egy hang-szóróból csordogáltak a jóakaratot és békét sugalló édeskés kívánsá-gok, s ez annyira eltelítette az embert, hogy amikor valaki egy hirtelen

ötlet hatására katalán sapkát nyomott a Kisjézus fejébe a San Jaime téri betlehemen, amelyet a Városháza állított fel, a kirendelt őr, ahelyett,hogy néhány ájtatos asszonyság kérésére végigpofozta volna az illetőtaz utcán a kapitányságig, nagyvonalúan félrenézett, amíg fel nem hív-ták az érsekséget, és az érsekség a rend helyreállítására ki nem rendelthárom apácát.

Megugrottak a mi karácsonyi eladásaink is: a betlehemi csillagaSempere és Fiai cég könyveié seben néhány fekete tintával írt számformájában biztosította, hogy legalább a fűtés- és villanyszámlákatrendezni tudjuk, sőt még meleg ételre is jusson egyszer egy nap. Apámszemlátomást visszanyerte az életkedvét, és kijelentette, hogy jövőre

már nem várunk az utolsó percig a kirakat feldíszítésével. – Sokáig jó lesz még ez a jászol – hagyta rá Fermín teljes közöny-

nyel.



Vízkereszt elmúltával apám elrendelte, hogy vigyázva csomagol- juk össze a betlehemet, és jövő karácsonyig vigyük le a pincébe.

– Csak szeretettel, Fermín – mondta. – Nehogy megtudjam, hogy

véletlenül kicsúsztak a kezéből a dobozok. – Mint a szemem világára, úgy vigyázok, Sempere úr. Életemmel

szavatolok a jászol sértetlenségéért, beleértve a pelenkás Messiás körülstrázsáló háziállatokat is.

Miután helyet csináltunk a dobozoknak, amelyekbe sikerült be-tuszkolni az összes karácsonyi díszt, egy pillanatra körbetekintertema pince elfelejtett zugain. Legutóbbi itttartózkodásunk alkalmávalolyan témára terelődött a beszélgetés, amelyet azóta sem érintettünk,sem Fermín, sem én, pedig az én szívemet azóta is nyomta. Fermínmintha olvasott volna a gondolataimban.

– Ne mondja, hogy még mindig annak a balfácánnak a leveléregondol.

– Előfordul. – Beatriz asszonynak nem szólt róla? – Nem. Visszatettem a levelet a kabátzsebébe, és tartottam a számat. – És ő? Nem mondta, hogy írt neki az a szoknyavadász Don Juan?Megráztam a lejemet. Fermín elhúzta a száját, így adva értésemre,

hogy ez nem jó jel. – Eldöntötte már, hogy mitévő lesz? – Hogy értve? – Ne játssza a bolondot, Daniel! Követi a becses nejét a Ritzbe, ahol

azzal a fajankóval találkozik, és csinál egy óriási botrányt, vagy nem? – Maga talán feltételezi, hogy Bea elmegy oda– mondtam.

– Miért, maga nem?Lesütöttem a szememet, és nagyon nem tetszettem magamnak.



– Fermín, Bea utasított, hogy menjünk el a Casa Panraleoniba,ruhapróbára.

– Csak nehogy csíkos legyen...

Hiába esküdöztem égre–földre, hogy a neve hamarosan törvényeslesz, és új barátja, a plébános nyugodtan kimondhatja a „Fermín,akarod–e nőül venni” szavakat anélkül, hogy mindnyájunkat dutyibavágnának miatta, a jeles dátum közeledtével Fennint egyre jobbankínozta a szorongás és a télelem. Bernarda az imádság és a karamellás–tojásos pudingok erejével tartotta magát, bár miután egy ismerős orvosigazolta a terhességét, a nap jó részét inkább a rosszullérek és a szédüléselleni harcnak szentelte, mert Fermín elsöszülöttje nehézkesen készültvilágra jönni.

Látszólag nyugodt időszak volt ez, de a látszat csalt, mert a felszín alattmár átadtam magam a zavaros, sötét áradatnak, amely lassan sodort egyúj, ellenállhatatlan érzelem mélységei tele, s az nem volt más, mint agyűlölet.

Szabad óráimban, anélkül, hogy bárkinek is szóltam volna róla,elzarándokoltam a Canuda utcai Ateneumba, és Mauricio Valls nyoma-it kutattam a katalógusok mélvén, valamint a sajtóarchívumban. Ami

sokáig csak elmosódott, érdektelen kép volt, napról napra világosabbés fájóan pontos lett. Nyomozásom apránként rekonstruálta Vallsnyilvános pályafutását az elmúlt tizenöt évben. Sok minden történtazóta, hogy ifjú titánként a színre lépett. Ahogy telt–múlt az idő, jókapcsolatainak köszönhetően don Mauricio Valls – ha hitelt adunk anapilapoknak, bár Fermín szerint ennyi erővel abban is hihetnénk, hogy

a TriNaranjus üdítő csakugyan a valenciai friss narancs préselése útjánkészül – megvalósította az álmait, és tündöklő csillag lett Spanyolországirodalmi– művészeti egén.



Töretlen diadal urat járt be. 1944–tól egyre értékesebb posztokat,kinevezéseket kapott az ország akadémiai és kulturális intézményeitől.Cikkei, beszédei és publikációi megsokasodtak. Nem volt olyan rangos

verseny, kongresszus vagy kulturális esemény, amely nélkülözhettevolna don Mauricio jelenlétét. 1947–ben néhány üzlettársával együttmegalapította a Sociedad General de Ediciones Ariadna könyvkiadót,melynek ókirodái voltak Madridban és Barcelonában, és a sajtó úgyemlegette, mint a spanyol irodalom zsinórmértékét.

1948–ban ugyanez a sajtó már úgy beszélt Mauricio Vallsról, mintaki „az új Spanyolország legbölcsebb és legtekintélyesebb írástudója”Az ország önjelölt értelmisége és mindazok, akik oda kívántak tartozni,mintha szenvedélyes szerelemre gyulladtak volna don Mauricio iránt.

A kulturális lapok tudósítóiból csak úgy ömlött a dicséret és améltatás, a kegyeit keresték, mert ha szerencséjük volt, azt is el ér-hették, hogy kiadja valamelyik ókban fekvő kéziratukat, s így belép-hettek a hivatalos elit klubba, megízlelvén annak édes mézér, még hacsak apró cseppekben is.

Valls megtanulta a játékszabályokar, és úgy uraira a hadszíntérémint senki más. Az ötvenes évek elejére hírneve és befolyása túlterjedta hivatalos körökön, és elérte az úgynevezett civil társadalmat és annak

kiszolgálók is. Mauricio Valls jelszavai a kinyilatkoztatott igazságkánonjává lettek, magáévá tette, és szorgalmas tanulóként ismételteőket mindenki ama három–négyezer különleges spanyolnak a táborában,akik a műveltségükkel kérkedtek, és mélyen megvetették a pórnéper.

Utón a csúcs felé Valls maga köré gyűjtött egy szűk kört a veleegyívásúakból, akik a tenyeréből ettek, és hamarosan elhelyezkedtek

a fontosabb szervek, intézmények élén. Ha valaki arra vetemedett,hogy megkérdőjelezze szavait vagy személyes kvalitásait, a sajtó



könyörtelenül pellengérre állította, és visszataszító gúnyrajzot vázoltfel róla, az illető pedig kitaszított lett, akinek a neve szitokszó, koldus,aki előtt bezárult minden ajtó, és akinek nem maradt más választása,

mint feledni vagy száműzetésbe vonulni.

Védtelennek tűnő órákon át olvastam a sorokat és azt, ami a sorokközött volt, vetettem össze a történeteket a különböző verziókkal, rend-szerezrem a dátumokat, listáztam a győzelmeket és az eltitkolt áldoza- tokat. Más körülmények között, ha tanulmányom csupán embertani jellegű lett volna, bizonyára fejet hajtok don Mauricio és impozáns játszmája előtt. Senki sem tagadhatta, hogy megtanult olvasni hon -társainak szívében és lelkében, es mozgatni a szálakat, melyek révén aző vágyai, reményei, fantáziái testesültek meg.

De a több napos kalandozás Valls életének hivatalos változatábanfőleg azt mutatta meg, hogy milyen biztonsággal tökéletesedik az újSpanyolország rendszere, hogy don Mauricio üstökösszerű berobba-nása a hatalomba s a megszentelt oltárok magasába milyen jó példa egyolyan típusú előmenetelre, amelynek jövője van, s amely kétségkívültúléli ezt a kort, mert évtizedekre mély, kikezdhetetlen gyökereketereszt mindenütt.

1952–től, amikor Valls három évre átvette a kulturális minisztériumvezetését, már a csúcson szilárdíthatta tovább a hatalmát, és arra anéhány helyre is odahelyezte lakájait, ahova addig még nem sikerültvolna. Nyilvános szerepléseinek visszhangja monoton aranyfénytöltött. Szavait mint a bölcsessegés a bizonyosság kútforrását idéz-gették. Nem hiányozhatott a bírálóbizottságokból, bíróságokról és

mindenféle fogadásokról. Megállíthatatlanul növekedett az okle-velekből, kitüntetésekből és díjakból álló gyűjteménye.



De ekkor hirtelen furcsa dolog történt.Amikor először találkoztam vele, átsiklottam rajta. A don Mauriciot

éltető hírek és dicshimnuszok nem apadtak, de 1956 után, mélyen

eltemetve az információrengetegben, mégis tetten érhető volt egyapró részlet, amely a korábbi híradásokból hiányzott. A cikkek hang-neme es tartalma nem változott, de ahogy újra és újra olvastam őket,és összehasonlítottam egymással, fel gyeltem valamire.

Don Mauricio Valls nem lépett többet nyilvánosság elé. Neve, megítélése, tekintélye és hatalma megingatharatlan volt.

Csak őt magát nem látta senki. 1956 után nem jelentek meg róla fotók,és a cikkek arról sem számoltak be, még az uralás szintjén sem, hogy bármilyen rendezvényen megfordult volna.

Az utolsó tudósítás, amely hírt adott Mauricio Valls személyes jelenlétéről, 1956. november 2–án íródott, amikor átvette az év könyv-kiadójának járó díjat a Madridi Szépművészeti Kör ünnepségén, alegmagasabb tekintélyek és az akkori előkelő társaság ünnepléseközepette. A szöveg az ilyenkor szokásos előre látható menetet követte,és gyakorlatilag nem volt több egy vezércikké emelt társasági hírnél.Csak a fénykép volt érdekes mellette, az utolsó, amely Vallsról készült,nem sokkal a hatvanadik születésnapja előtt. Elegáns benyomást

keltett, jó szabású öltönyt viselt, és mosolyogva, szívélyesen szerénygesztussal fogadta a közönség tapsviharát. Mellette néhány, láthatóanhasonló státusú embert mutatott a kép, mögötte pedig, némilegnyomdahibásan, két komor és rezzenéstelen arcú fér t, fekete ruhábanés fekete napszemüvegben. Nem úgy néztek ki, mint akik részt vesznekaz eseményen. Tartásuk szigorú volt, és távol álltak az egész bohózattól.

Figyeltek.



A Szépművészeti Kör aznap esti rendezvénye után senki sem fény-képezte le többé, és nem is látta nyilvánosan don Mauricio Vallst. Bár-mennyit kutakodtam, nem sikerült egyetlen megjelenésére sem rá-

bukkannom a későbbi krónikákban. Amikor belefáradtam a zsákutcákvégigjárásába, visszatértem a kezdethez, és újraépítettem a főszereplőtörténetét, hogy aztán úgy véssem az emlékezetembe, mintha a sajátomvolna. Azzal a reménnyel szimatoltam utána, hogy találok egy jelet, egynyomot, ami majd segít megérteni, hol van ő, aki oly szélesen mosolyoga lényképeken, és ünnepelteti magát a szívességekre áhítozó, szolgaislepp újságjaiban. Azt az embert kerestem, aki megölte az anyámat,hogy elrejtse saját szégyenét, amely minden látszat ellenére égette, bársenki sem volt képes a szemébe mondani.

Most gyűlölni tanultam a magányos délutánokon az Ateneum régikönyvtárában, ahol nemrég mégolyán sokkal nemesebb célokra irá-nyult a vágyam, mint az első reménytelen szerelmem, Clara bőre vagyJulián Carax titkai és A szél árnyéka című regénye. Minél nehezebbvolt rátalálnom Valls nyomára, annál hevesebben tiltakoztam az ellen,hogy joga legyen eltűnni és kitörölni a nevét a történelemből. Az éntörténelmemből. Tudnom kellett, hogy mi lett vele. Bele kellett néznema szemébe, ha másért nem, hát azért, hogy eszébe juttassam: van valaki,

egyetlen ember a világmindenségben, aki tudja róla, ki ő, és mit tett.



8

Egyik délután, amikor elegem lett a szellemek hajkuúszásából, be-fejeztem a kutatómunkát az archívumban, és sétálni indultam Beávalés Juliánnal egy olyan tiszta, napfényes Barcelonában, amelyet márcsaknem elfelejtettem. Hazulról eljutottunk egészen a Citadella parkig. Leültem egy padra, és elnéztem, hogy játszik Julián a füvönaz anyukájával. Miközben elgyönyörködtem bennük, elismételtemmagamban Fermín szavait. Szerencsés ember, ez vagyok én, DanielSempere. Szerencsés ember, aki utat engedett a lelkében az elvakult bosszúvágynak, s az úgy növekszik, hogy most már saját önmagától isundorodnia kell.

Néztem a amat, ahogy belefeledkezik a kedvenc játékába, és addigmászik négykézláb, amíg csupa piszok nem lesz. Bea végig a közelé- ben maradt. Julián néha megállt, és felém nézett. Aztán jött egy kisszellő, meglibbentette Bea szoknyáját, és Julián nagyot nevetett. Éntapsoltam, Bea rosszalló pillantást vetett. Elkaptam a am tekintetét,és eszembe jutott, hogy ez a két szem hamarosan úgy néz majd rám,mintha én volnék a világon a legjobb és a legokosabb, minden nagy

válasz tudója. És megfogadtam, hogy soha többé nem ejtem ki a szám-on Mauricio Valls nevét, és nem is követem többé az árnyát.Bea odajött hozzám, és leült mellém. Julián is jött négykézláb, egé-

szen a pádig. Amikor a lábamhoz ért, a karomba vettem, ő pedig azakóm hajtókájába törölte kis kezét.

– Most jött a mosodából – jegyezte meg Bea.

Lemondóan vontam meg a vállamat. Bea fölém hajolt, és megfogtaa kezem.



– Jó lábad van – bókokam. – Nem vicces. Aztán majd ebből tanul a ad. Még szerencse, hogy

mások nem látták.

– Hát, volt egy apóka ott szemben, az újságja mögé bújt, de azthiszem, lefordult a pádról, mert szívdobogást kapott.

Julián úgy vélte, hogy a szívdobogás a legérdekesebb szó, amitvalaha is hallott, ezért hazafelé menet leginkább azzal töltöttük azidőnket, hogy együtt skandáltuk, szív–do–bo–gás... míg Bea néhánylépéssel előttünk dúlt–fúlt.

Aznap este, január 20–án, Bea lefektette Juliánt, és a díványon dőltle mellettem, ott nyomta el az álom, miközben én már harmadszorraolvastam újra David Martin egyik régi könyvét, amit Fermín találta messzi távolban a szökése után, és végig hűségesen őrzött az évekalatt. Szívesen ízlelgettem a szófordulatokat, és boncolgattam mindenegyes mondat szerkezetét abban a hitben, hogy talán segít megtudnomvalamit az emberről, akit sohasem ismertem, de mindenki arról győz-ködött, hogy nem az apám. Most mégis képtelen voltam az olvasásra.Mielőtt akárcsak egy mondat végére értem volna, eloldódtak a gondo-lataim a könyvről, és már Pablo Cascos Buendía levelét látram magam

előtt, amelyben másnap délután két órára találkára hívja a feleségemeta Ritzbe.Végül becsuktam a könyvet, és a mellettem alvó Beára néztem, aki-

ben több titkot sejtettem meg, mint Martin összes történetében a kár-hozottak baljós városáról. Már elmúlt éjjel, amikor kinyitotta a szemét,és észrevette, hogy gyelem. Mosolygott, de láthatott valamit rajtam,

mert az arcán nyugtalan árnyék futott végig. – Min gondolkodol? – kérdezte.



– Azon, hogy milyen szerencsés vagyok – mondtam.Bea hosszan nézett rám, és a pillantása tele volt kétséggel. – Úgy mondod, mintha nem hinnéd.

Felkeltem, és kinyújtottam felé a kezemet. – Menjünk az ágyba – mondta.Megfogta a kezemet, és végig jött velem a folyosón a hálószobáig.

Lefeküdtem az ágyra, és csendben néztem őt. – Olyan furcsa vagy, Daniel. Mi van veled? Mondtam valamit?Megráztam a fejemet, és a mosolyom olyan kegyes volt, mint a

hazugság. Bea bólintott, és lassú mozdulatokkal levetkőzött. Sose for-dult el ilyenkor, és nem is rejtőzött a fürdőszobába vagy az ajtó mögé,ahogy az egészséges házaséletet propagáló, kormány által támogatottkézikönyvek tanácsolták. Csendben gyeltem most is, végigolvastamteste minden vonalát. Bea a szemembe nézett. Hagyra, hogy lecsúsz-szon róla a szívből gyűlölt hálóing, aztán lefeküdt az ágyra, és hátatfordírott.

– Jó éjszakát – mondta fojtott hangon, ami az őt ismerők számára anyugtalanság jele volt.

– Jó éjszakát – suttogtam.Ahogy a lélegzését hallgattam, tudtam, hogy legalább félórába telt

elaludnia, de végül a fáradtság jobban elbírt vele, mint az én különösviselkedésem. Mellette maradtam, de nem tudtam, hogy ha feléb-resztem, bocsánatot kérjek tőle, vagy csak megcsókoljam. Ezért nem tettem semmit. Mozdulatlanul feküdtem tovább, néztem a háta kanya-rulatát, és éreztem, hogy a sötétség a bensőmben egyre azt susogja,hogy már csak néhány óra, és Bea találkozni fog a régi jegyesével,

akkor pedig az ajkak és a bőr valóban máséi lesznek, ahogy azt aslágerszöveg ihletésű levél ígérte.



Amikor felébredtem, Bea már nem volt mellettem. Hajnalig forgo-lódtam álmatlanul, aztán amikor odakint a templom harangja elütötte akilencet, kiugrottam az ágyból, és sietősen, vaktában felöltöztem. Odakint

hideg hétfői nap várt rám, telepöttyözve nagy hópelyhekkel, amelyekláthatatlan fonalakon függő fénypókokként ragadtak a járókelőkre.Amint beléptem a könyvesboltba, ott találtam apámat a magas székenállva: mindig arra kapaszkodott fel, hogy átfordítsa a naptárt. Január21.

– Ha az ember elmúlt tizenkét éves, már nem mentség, hogy nemcsörgött a vekker – zsörtölődött. – Neked kellett volna nyitnod.

– Ne haragudj. Rosszul aludtam. Nem fordul elő még egyszer.Ideig–óráig igyekeztem lefoglalni a gondolataimat és a kezemet a

bolti teendőkkel, de mindig azon kaptam magam, hogy emlékezetből,némán ismétlem újra és újra annak az átkozott levélnek a szavait. Délkörül Fermín mellém sompolygort, és megkínált egy cukorkával.

– Ma van a nagy nap, ugye? – Csend legyen már, Fermín – förmedtem rá olyan nyersen, hogy

apám felvonta a szemöldökét.Hátramenekültem, de ott is hallottam, hogy sutyorognak. Leültem

apám íróasztalához, és az órára néztem. Egy óra húsz perc. Hősies erő-

feszítéssel hagytam volna, hogy teljenek a percek, de az óramutatóknem mozdultak. Amikor visszamentem az üzlethelyiségbe, Fermín ésaz apám aggódva gyeltek.

– Daniel, talán jobb lenne, ha kivennéd a délutánt – mondta az apám. – Fermínnel ketten is elboldogulunk.

– Köszönöm. Azt hiszem, tényleg jobb lesz. Keveset aludtam, és nem

jól vagyok. Nem mertem Fermínre nézni, ahogy kimenekültem a hátsó ki-



járaton. Alig tudtam felvánszorogni az ötödikre. Amikor kinyitottamaz ajtót, hallottam, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Elbotorkáltama hálószobáig, és megálltam a küszöbön. Bea az ágy szélén ült. Nem

látott, és nem is hallotta, hogy megjöttem. Felhúzta a selyemharisnyáját,aztán öltözködni kezdett, mindvégig a tükörbe nézve. Csak néhány percmúlva gyelt fel rám.

– Nem is vettelek észre – mondta félig meglepve, felig haragosan. – Mész valahova?Bólintott, miközben kirúzsozta a száját. – És hova? – Van néhány eiintézendőm. – Nagyon csinosan öltöztél fel. – Nem szeretek slaniposan járni – felelte.Figyeltem, ahogy a szemét is kihúzza. „Szerencsés ember’ mondta a

gúnyos hang. – Mit kell elintézned? – kérdeztem.Bea megfordult, és a szemembe nézett. – Tessék? – Azt kérdeztem, mit kell elintézned. – Sok mindent.

– És Julián? – Anyám eljött érte, és sétálni vitte. – Aha.Bea közelebb jött hozzám, de már nem bosszankodás volt a szemé-

ben, hanem aggodalom. – Mi a baj, Daniel?

– Egész éjjel nem hunytam le a szemem. – Miért nem dőlsz le délutánra? Jót fog tenni.



Bólintottam. – Jó ötlet.Bea halványan mosolygott, és elkísért az én ágyfelemhez. Segített

lefeküdni, rám terítette a pokrócot, és homlokon csókolt. – Későn jövök – mondta. Néztem utána, ahogy elindult. – Bea...Megállt a folyosón, és visszanézett. – Szeretsz? – kérdeztem. – Persze, hogy szeretlek. Micsoda butaság.Hallottam az ajtó csukódását, aztán Bea könnyed lépteit a tüsarkú

cipőben, ahogy elhalkulnak a lépcsőházban. Felvettem a telefonkagylót,és megvártam, amígjelentkezik a központ.

– Kérem, kapcsolja a Ritz Hotelt.Ez néhány másodpercet vett igénybe. – Ritz Hotel, jó napot, miben segíthetünk? – Utánanézne, hogy megszállt–e ma önöknél egy bizonyos vendég? – Legyen olyan kedves megadni a nevét. – Cascos. Pablo Cascos Buendía. Azt hiszem, tegnap este érkezett... – Egy pillanat türelmét kérem.

Hosszú várakozás, suttogó hangok, visszhangok a telefonvonalban. – Uram... – Igen. – Nem találok foglalást a megadott névre...Mázsás súly esett le a szívemről. – Lehetséges, hogy egy cégnevére foglalták a szobát?

– Megnézem.Most csak egy kicsit kellett várni.



– Valóban, uram, igaza van. Cascos Buendía úr. Itt van. Continentallakosztály. A foglalás az Ariadna Kiadó névére szól.

– Hogy mondta?

– Úgy értettem, hogy Cascos Buendía úr foglalását az AriadnaKiadóvállalat nevére teljesítettük. Kívánja az úr, hogy kapcsoljam alakosztályt?

Kicsúszott a kezemből a telefonkagyló. Az Ariadna Kiadó MauricioValls alapította néhány éve.

Cascos tehát Vallsnak dolgozott.Fogtam a kagylót, visszacsaptam a készülékre, és gyanúról mérge-

zett szívvel elindultam a feleségem után.



9

Sehol sem láttam Beát a tömegben, amely abban a napszakban az Angyalkapun át a Cataluna tér félé igyekezett. Úgy sejtettem, hogy arra megy afeleségem a Ritz félé, de Beánál sohasem lehetett tudni. Szeretett többútvonalat is kipróbálni a különböző helyek között. Egy idő után letettemróla, hogy megtalálom; arra gondoltam, inkább taxit fogott, a taxi mégis jobban illett az aznapi különleges eleganciájához.

Negyedórámba telt, amíg a szállodához értem. Legfeljebb tíz fok, halehetett, mégis dőlt rólam a verejrék, és alig kaptam levegőt. A portásgyanakodva nézett rám, de kinyitotta az ajtót, sőt még egy kis meg- hajlást is produkált. Zavarba jöttem a hallban, amelyet a berendezéskémtörténetekhez és nagy romantikus jelenetekhez tett méltóvá. Luxus-hotelekben való járatlanságom nem segített hozzá, hogy felismerjem,mi micsoda. De megpillantottam egy pultot, amely mögül kifogástalanmegjelenésű recepciós gyelt kíváncsian és egyben riadtan. Köze- lebb léptem hozzá, és rámosolyogtam, bár ez nem hatotta meg.

– Hol van az étterem, kérem?A recepciós udvarias kételkedéssel vett szemügyre.

– Foglalása van, uram ? – Meghívott a szálló egyik vendége.A recepciós hidegen mosolygott, és biccentett. – A folyosó végén találja az éttermet, uram. – Nagyon szépen köszönöm.Öklömnyire szorult a szívem, ahogy arrafelé mentem. Fogalmam

sem volt, mit mondjak vagy tegyek, ha ott találom Beár azzal azemberrel. Elém fordult a fópincér, és kemény mosollyal elállta az



utamat. Tekintete arról árulkodott, hogy nem nyerte meg a tetszését azöltözködésem.

– Van foglalása az úrnak?

Félretoltam, és beléptem a helyiségbe. A legtöbb asztalnál senki semült. Egy enyhén mumi kálódótt idős házaspár a XIX. századi etikettszellemében megszakította fennkölt levesszürcsölését, és megvetőenvégigmért. Néhány asztalnál talán üzletembereket láttam, társaságuk- ban egy–két nagyvilági nővel, akiket reprezentációs költségként szá-molhattak el. Cascos és Bea nem volt sehol.

Hátam mögött meghallottam a fópincér lépteit, de már két kollégájais csatlakozott hozzá. Megfordultam, és engedelmesen elmosolyod-tam.

– Nem volt asztalfoglalása Cascos Buendía úrnak ma két órára? –kérdeztem.

– Az úr azt kérte, hogy a lakosztályában szolgálják tel az ebédet –mondta a fópincér.

Az órámra néztem. Két óra húsz perc volt. Elindultam a folyosó és aliftek félé. Egy portás észrevett, de mire utolért volna, már beszálltamaz egyik liftbe. Találomra lenyomtam egy felsőbb emelet gombját,és eszembe sem jutott, hogy fogalmam sincs, hol van a Continental

lakosztály.Haladjunk lefelé, mondtam magamnak.A hetediken kiszálltam a liftből, és bolyongani kezdtem a fényűző,

néptelen folyosókon. Nemsokára találtam egy ajtót, ami a tűzlépcsőrenyílt; ott mentem le a hatodikra. Minden ajtót végigjártam, de hiábakerestem a Continental lakosztályt. Az órám már fél hármat mutatott.

Az ötödiken találkoztam egy szobalánnyal, aki tollseprőkkel, szappan-okkal és törölközőkkel megrakott kocsit tolt, tőle kértem útbaigazí-



tást. Kissé megrökönyödött, de eléggé ráijesztettem, ezért végül fel-felé mutatott.

– Nyolcadik emelet.

Inkább nem lifttel mentem, hátha a nyomomban van a személyzet. Négy emelet lépcsőzés és egy hosszú folyosó után verejtékben fürödveértem el a Continental lakosztály ajtajához. Körülbelül egy percig áll-tam ott, és megpróbáltam elképzelni, mi történhet a nemes fából faragottajtó mögött, s egyben azt találgattam, van–e még elég eszem ahhoz, hogyvisszaforduljak. Úgy láttam, mintha valaki engem gyelne a folyosóvégéből, és megijedtem, hogy valamelyik portás az, de ahogy jobbanmegnéztem, az árny eltűnt a sarok mögött, és arra gondoltam, taláninkább vendég volt. Végül becsöngettem.



10

Hallottam a lépteket az ajtó túloldalán. Bea képe suhant át az agya-mon, amint a blúzát gombolja. Kattant a zár. A kezem ökölbe szorult. Nyílt az ajtó. Pomádéval lenyalt hajú, fehér fürdőköpenyes fér álltelőttem, ötcsillagos papucsban. Évek telhetnek el, de az ember nemfelejti el azoknak az arcát, akiket megtanult utálni.

– Sempere? – kérdezte hitetlenkedve.Az ökölcsapás a felső ajka és az orra között érte. Láttam, hogy reccsen

bele a bőr és a porc az ütésbe. Cascos az arcához kapta a kezét, és megbillent. Ujjal közül előtört a vér. Nekilöktem a falnak, és berontottama szobába. Hallottam, hogy Cascos összeesik a hátam mögött. A be-vetett ágy érintetlenül állt, a Gran Víára néző terasz mellett az asztalongőzölgött az ebéd. Csak egy személyre terítettek. VisszafordultamCascos felé, aki egy székbe kapaszkodva próbált felállni.

– Hol van? – kérdeztem.Eltorzította az arcát a fájdalom. Az arcán és a mellén csörgött a vér.

Láttam, hogy felrepedt a szája, és szinte biztos voltam benne, hogy azorra is eltörött. Fel gyeltem, hogy viszketnek az ujjaim bütykei, és

amikor lenéztem a kezemre, láttam hogy az ütéstől lehorzsolódott a bőröm. Cseppnyi bűntudatom sem volt. – Nem jött el. Most boldog vagy? – kérdezte megvetően Cascos. – Mióta irkálsz leveleket a feleségemnek?Úgy láttam, mintha nevetne, ezért mielőtt még egy szót kiejthetett

volna, rávetettem magam. Újabb ütést mértem rá, beleadtam minden

haragot, ami bennem volt. Meglazultak a fogai, nekem meg elzsibbadta kezem. Cascosból elhaló nyögés tört fel, és lerogyott arra a székre,



amelyikbe az előbb kapaszkodott. Látta, hogy fölébe magasodom, éseltakarta a kezével az arcát. Megragadtam a nyakát, és úgy mélyesz-tettem belé az ujjaimat, mintha ki akarnám rángatni a gégéjét.

– Mi közöd van Vallshoz?Cascos rémülten pislogott rám, mint aki biztos benne, hogy ott

helyben megölöm. Érthetetlenül dadogott. A kezemet ellepte a nyálameg a szájából bugyborékoló vér. Még erősebben szorítottam.

– Mauricio Valls – üvöltöttem. – Mi közöd van hozzá?Olyan közel volt az arcom az övéhez, hogy láttam magam a pupilláiban.

A hajszálerek megpattantak a szaruhártya alatt, fekete vonalkák háló- ja törekedett az írisz felé. Amikor rádöbbentem, hogy milyen közelállok a gyilkossághoz, azonnal elengedtem. Cascos rekedt torokhangonlevegőt vett, és a nyakához kapta a kezét. Leültem vele szemben azágyra. Reszketett a kezem, és csupa vér volt. Kimentem a fürdőszobába,megmosakodtam. Hideg vizet paskoltam az arcomra és a hajamra, ésamikor megláttam az arcom a tükörben, alig ismertem rá magamra. Kishíján megöltem egy embert.



– Az egyik titkára, Armero. – Ki? – Paco Armero. A kiadó egyik alkalmazottja. Megkérte, hogy vegyem

fel a kapcsolatot Beatrizzal. Ha megteszem, azt mondta, kapok valamit.Jutalmat.

– Miért kellett felvenned a kapcsolatot Beával? – Nem tudom.Felemeltem a kezemet, készen arra, hogy újból megüssem. – Nem tudom – nyögött Cascos. – Ez az igazság. – Ezért hívtad ide? – Még mindig szerelmes vagyok Beatrizba. – Szépen mutattad ki, mondhatom. Hol van Valls? – Nem tudom. – Hogyhogy nem tudod, hol a főnököd? – Úgy, hogy nem ismerem. Érted? Soha életemben nem láttam.

Sohasem beszéltem még vele. – Magyarázd ezt meg nekem. – Másfél éve dolgozom az Ariadnánál, a madridi irodában. Ez idő

alatt egyszer sem találkoztam vele. Nem látta őt senki.Lassan felrápászkodott, és odavánszorgott a telefonhoz.

Nem tartottam tel. Megfogta a kagylót, és gyülöletteli pillantást vetettrám. – Hívom a rendőrséget... – Arra nem lesz szükség – hallottam a hangot a lakosztály elő-

szobájából.Ahogy megfordultam, Fermínt pillantottam meg egy olyan ruhában,

amit első látásra apám egyik öltönyének néztem. A kezében hivatalosengedélynek látszó dokumentumot tartott.



– Fermín Romerode Torres felügyelő. Rendőrség. Garázdaságrólkaptunk bejelentést. Melyikük az, aki kiemelten felelőssé tehető az itttörténtekért?

Nem tudom, hogy ki döbbent meg jobban, Cascos vagy én. Fermínmindenesetre élt az alkalommal, és noman kivette a kagylót Cascoskezéből.

– Engedelmével – mondta, aztán félretolta onnan. – Szólok a kapi-tányságnak.

Úgy tett, mintha tárcsázna, és mosolygott. – A rendőrkapitányságot kérem. Köszönöm.Várt egy kicsit. – Igen, Mari Pili, én vagyok az, Romero de Torres. Adja Palaciost.

Jó, várok.Fermín úgy csinált, mintha várna, letakarta a kagylót az egyik kezé-

vel, és a másikkal odaintett Cascosnak. – Hát maga? Nekiment a vécéajtónak, vagy van valami bejelenteni

valója? – Ez a gorilla nekem támadt, és meg akart ölni. Most azonnal fel-

jelentést teszek. Ezt még nagyon megkeserüli.Fermín hivatalosan végigmért, és bólintott.

– Így igaz. De még hogy!Úgy tett, mintha hallana valamit a telefonból, és csendre intetteCascost.

– Igen. Palacios. A Ritzben. Igen. 424–es. Egy sebesült. Főként azarcán. Attól függ. Én azt mondanám, hogy olyan, mintegy domborzatitérkép. Rendben. Máris hozzáfogok a gyanúsított legkörültekintőbb

letartóztatásához.Letette a telefont.



– Minden rendben.Fermín odajött hozzám, határozott mozdulattal megragadta a karo-

mat, és nem engedte, hogy megszólaljak.

– Maga csak hallgasson. Bármit mond, felhasználható arra, hogylegalább Mindenszentekig sittre vágják. Na gyerünk, mozgás!

Cascos a kíntól tetrengve és Fermín hirtelen megjelenésétől mégmindig zavarban, hitetlenkedve bámult.

– Nem bilincseli meg? – Kérem, ez egy előkelő szálloda. A bilincset a rendőrautóban

helyezzük fel.A még mindig vérző és valószínűleg kettős látásban szenvedő Cascos

bátortalanul elállta az utunkat. – Biztos, hogy maga rendőr? – Titkosrendőrség. Most mindjárt utasítást adok, hogy küldjenek fel

egy nyers borjúszeletet, hogy pakolásként applikálja az arcára. Rövidtávon csodákat tesz a zúzódásokkal. Később benéznek a kollégáim,felveszik a jegyzőkönyvet, és összeállítják a feljelentést – szavalta,miközben félretolta Cascos karját, engem pedig teljes sebességgel akijárat félé taszigált.



12

A szálloda előtt taxiba vágtuk magunkat, és meg se mukkantnk aGran Víáig.

– Jézus, Mária, Szent József! – fakadt ki akkor Fermín. – Megbolondultmaga? Hát magára sem ismerek! Mit akart csinálni? Meg akarta ölniazt a fajankót?

– Mauricio Vallsnak dolgozik – mondtam minden magyarázathelyett.

Fermín az égre emelte a szemét. – Daniel, kezd már sok lenni a megszállottságából. Minek is kellett

elmondanom az egészet... Jól érzi magát? Hadd lássam a kezét...Megmutattam. – Szentséges Szűzanyám... – Honnan tudta, hogy...? – Onnan, hogy úgy ismerem magát, mintha én szültem volna, bár

vannak olyan napok, amikor megbánom – mondta dühösen. – Nem tudom, mi ütött belém... – De én igen. És nem tetszik. Egyáltalán nem tetszik. Ez itt nem az a

Daniel, akit én ismerek. És nem az a Daniel, akinek a barátja szeretnéklenni.Fájt a kezem, de még ennél is jobban fájt, hogy csalódást okoztam

Fermínnek. – Fermín, ne haragudjon rám. – És még azt is akarja a úcska, hogy megdicsérjem.

Csendben ültünk egymás mellett, és mindenki a maga oldalán bámultki a kocsiból.



– Nagy szerencse, hogy eljött – mondtam végül. – Azt hitte, hogy cserbenhagyom? – Ugye nem tog szólni Beának?

– Ha akarja, írókat La Vanguardia főszerkesztőjének, és neki iselmesélem a hőstettét.

– Nem tudom, mi történt velem, nem tudom...Szigorúan nézett rám, de aztán megenyhült a pillantása, és rácsapott

a kezemre. Elfojtottam a fájdalmamat. – Na jó, ne rágjuk tovább – mondta. – Azt hiszem, én is ugyanezt

tettem volna a maga helyében. Néztem, hogy suhan el Barcelona az ablak mögött. – Milyen igazolvány volt az? – Tessék? – Az igazolvány, amit felmutatott... Mi volt az? – A plébános Barca–bérlete. – Igaza volt, Fermín. Ostoba voltam, hogy gyanakodtam Beára. – Nekem mindig igazam van. Így születtem.Meghajoltam a bizonyíték előtt, és elhallgattam, épp elég badarságot

hordtam már össze aznapra. Fermín is némaságba burkolózott, látszottaz arcán, hogy mélyen töpreng. Nem szívesen gondoltam arra, hogy a

viselkedésem talán annyira kiábrándította, hogy nem tud mit mondani. – Min gondolkozik, Fermín?Felem lordulr, és aggódva rám pillantott. – Arra az emberre gondoltam. – Cascosra? – Nem. Vallsra. Amit az a majom mondott régen. Hogy mit akart

pontosan vele. – Mire gondol?



Sötét volt a pillantása. – Arra, hogv mostanáig attól féltem, maga fogja megkeresni Vallst. – És már nem?

– Van valami, amitől ennél is jobban félek, Daniel. – Mi az? – Hogy ő akarja megtalálni magát.Csendben összenéztünk. – Micsoda? – Miért jutott ez az eszébe? – kérdeztem.Fermín, akinek általában mindenre volt válasza, most lassan ingatta

a fejér, és elkapta a tekintetét.Az út hátralevő részében egy szót se szóltunk egymáshoz. Amikor

hazaértünk, felrohantam a lakásba, lezuhanyoztam, és bevettem négyaszpirint. Aztán lehúztam a redőnyt, átöleltem a Bea–illarú párnát, ésolyan ostobán aludtam el, amilyen voltam, végig azon gondolkozva,hogy merre lehet a nő, aki miatt már azt se bántam, hogy én lettem azévszázad bohóca.



13

– Olyan vagyok, mint egy sündisznó – állapította meg Bernarda, amikora Santa Eulalia divatház próbatermében megtekintette saját több-szörös tükörképét.

Két varrónő térdele a lábánál, és tucatnyi gombostűvel igazítottákrá a menyasszonyi ruhát, miközben Bea körbe–körbe járt, és olyan

gyelmes pillantással ellenőrzött minden egyes öltést és hajtást, minthaaz élete függne tőle. Bernarda keresztbe tett karral állt, levegőt semmert venni, de egyre csak a tükröket nézte, amelyek a hatszögű helyiségminden lehetséges oldaláról megmutatták az alakját, és lázasan kerestekidudorodó hasa jeleit.

– Biztos, hogy nem látszik semmi, Bea asszony? – Biztos. Olyan lapos vagy, mint egy vasalódeszka. Persze csak ott,

ahol kell... – Jaj, én nem tudom, nem tudom...Még fél óráig tartott Bernarda kínszenvedése és a varrónők

igyekezete, hogy méretre szabják és ráigazítsák a ruhát. Amikor márúgy látszott, hogy a világ minden gombostűjét beleszurkálták, a cég

sztártervezője és a ruhaköltemény megalkotója elhúzta a függönyt, ésmegjelent a színen, majd röpke szemrevételezés után megigazítottaaz alsószoknyát, jóváhagyta a művet, és csettintéssel jelezte a segédei-nek, hogy távozhatnak.

– Még a nagy Perregaz sem öltöztette volna fel csinosabban – adtahírül elégedetten.

Bea mosolyogva bólintott.A divattervező egy nyúlánk, keresett modorú és különös mozgású



úriember volt, aki egyszerűen csak az Evaristo névre hallgatott, és most puszit nyomott Bernarda arcára.

– Magácska a legjobb modell a világon. A legtürelmesebb, a legtöbbet

szenvedett modell. Volt munkánk, de megérte. – Gondolja a atalúr, hogy tudok majd levegőt venni benne? – Drágaságom, maga egy tüzes spanyol fér hoz megy hozzá az

Anyaszentegyház kebelében. Ezzel a szabad levegővétet kora, hogyúgy mondjam, lejárt. Vegye úgy, hogy a menyasszonyi ruha olyan, minta búvároké: lélegzéshez nem a legjobb, de az örömök akkor kezdőd- nek, amikor az ember kibújik belőle.

Bernarda sebtében keresztet vetett, ahogy meghallotta a divattervezőcélozgatását.

– Most arra kérem, vegye le a ruhát, de nagyon vigyázzon, mert lazákaz öltések, és annyi gombostű van benne, hogy a végén még úgy fogaz oltárhoz lépni, mint egy tésztaszűrő – mondta Evaristo.

– Hadd segítsek – ajánlkozott Bea.Evaristo jelentőségteljes pillántást vetett Beára, és röntgenszemé-

vel alapos látleletet készített róla. – És magácskát mikor vetkőztethetem és öltöztethetém, drága? –

kérdezte, mielőtt egy teátrális mozdulattal eltűnt a függöny mögött.

– Hogy végigstírölte magár ez a csibész – jegyezte meg Bernarda. –Pedig azt mondják, a másik kapura játszik. – Szerintem Evaristótól egy kapu sincs biztonságban, Bernarda. – Lehetséges volna? – Inkább arra gyeljünk, hogy ki tudunk–e téged hámozni ebből

a ruhából tűveszteség nélkül.

Bea kiszabadította Bernardát a fogságból, de közben a szép hölgyegyre duzzogott.



Amióta tudomást szerzett a ruha áráról, amelyet a főnöke, donGustavo vállalt magára saját zsebből, Bernarda meglehetősen zavartanviselkedett.

– Don Gustavónak nem kellett volna kidobnia ezt a vágyont. Direktragaszkodott hozzá, hogy itt vegyük a ruhát, Barcelona legdrágább boltjában, és Evansrónál rendeljünk, aki félig az unokaöccse vagymicsodája, meg hogy csakis a Casa Gratacósról legyen az anyag,különben allergiás rohamot kap. Más nem jó neki.

– Ajándék lónak... Tudod, mennyire szeretné don Gustavo, ha teljes pompával mennél férjhez. Ő ilyen.

– Ugyanígy megtehetném az anyám menyasszonyi ruhájában is,Fermínnek mindegy, mert bármelyik új ruhát mutatom meg neki, őcsak levenné rólam... Ráadásul így jártunk, Isten bocsássa meg – mondta,és megpaskolta a pocakját.

– Bernarda, én is várandósán mentem férjhez. Biztos vagyok benne,hogy Istennek sürgősebb dolga is van, mint hogy ezen akadé-koskodjon.

– Ezt mondja az én Fermínem is, de nem tudom... – Hallgass csak Fermínre, és egyet se félj.Bernarda, akin már csak a kombiné maradt, és hálálosan kimerült

azok után, hogy két órán keresztül állt magas sarkú cipőben és feltartottkézzel, letette magát egy fotelba, és sóhajtott. – Jaj, szegénykém annyira lefogyott, hogy a szél is el fújja, Úgy

aggódom érte... – Majd meglátod, milyen szépen fog javulni mostantól. A fér

olyan, mint a muskátli. Akkor kel életre, amikor már épp kidobná az

ember. – Nem tudom, Bea asszony, de én úgy látom, hogy Fermín nagyon



nekibúsult – Mondja ő, hogy házasodni akar, mégis elfog néha akétség.

– De hát fülig szerelmes beléd, Bernarda.

Bernarda vállat vont. – Nem vagyok én olyan buta, mint amilyennek látszom. Semmit se

csináltam tizenhárom éves korom óta, csak házaknál takarítottam, és biztos van pár dolog, amit nem értek, de azt tudom, hogy az én Fermínemviláglátott ember, akinek megvoltak az afférjai. Sose mesél az életéről,meg hogy mi mindent csinált énelőttem, de tudom, hogy voltak női, éshogy sok helyen megfordult.

– És minden nő közül téged választott. Látod? – Most is oda meg vissza van a lányokért. Ha sétálni megyünk,

vagy táncolni, mindig úgy vizslat körbe a szemével, hogy attól félek, belebandzsul.

– Amíg a keze veszteg marad... De én egész biztosan tudom, hogyFermín mindvégig hűséges volt hozzád.

– Tudom. De tudja, mitől félek, Bea asszony? Hogy nem vagyokhozzá elég jó. Amikor azt látom, hogy olyan elvarázsolva néz rám, ésazt mondja, hogy szeret, meg hogy öregedjünk meg együtt, és elhalmoza bókokkal, mindig az jut az eszembe, hogy egy szép napon majd fel-

ébred, rám néz, és azt mondja: hát ezt a hülyét meg hol szereztem be? – Azt hiszem, tévedsz, Bernarda. Fermín sohase fogja ezt gondolnirólad. Bálványoz téged.

– Pedig az se jó, hallja–e, láttam ám én olyan atalurakat, akik úgy bálványozták a szívük hölgyét, mintha ő volna a Szűz Mária, aztánmégis utánaeredtek az első jó rmának, aki szembejött, de úgy, mintha

elkapta volna őket a görcs. Nem is hinné, hány ilyet láttam már ezzela két szememmel, amit az Isten adott.



– Fermín nem ilyen, Bernarda. Ő rendes ember. A kevesek közétartozik, mert a fér ak olyanok, mint a sült gesztenye az utcai árusok-nál: amikor megveszed, mind forró és jó szagú, de ahogy kibontod a

papírt, máris kihűl, és a legtöbbjéről kiderül, hogy rothadt a belseje. – Ezt ugye nem Daniel úr miatt mondja?Bea egy kicsit várt a válasszal. – Nem. Persze hogy nem.Bernarda gyanakvóan nézett rá. – Minden rendben van otthon, Bea asszony?Bea a kombiné egyik ráncát gyúrögetre Bernarda vállán. – Igen, Bernarda. Csak azt hiszem, hogy mind a ketten olyan férjet

találtunk, akinek megvan az élete meg a titka.Bernarda bólintott. – Néha olyanok, mint a gyerekek. – Fér ak. Hadd szaladgáljanak. – Jaj, hogy én hogy szeretem őkét! – mondta Bernarda. – Pedig tudom, hogy bűn.Bea felnevetett. – És milyen az eseted? Mint Evaristo? – Dehogyis, az Istenért... Ez annyit nézi magát a tükörben, hogy

meg elkopik. Márpedig nekem az olyan fér akról, akik nálam is többettollászkodnak... Jobb, ha a fér faragatlan egy kicsit. Mert mit mondjak,az én Fermínem nem általában véve csinosnak éppen nem csinos. Deaz én szememben csinos is meg jó is. És fér a talpán. Végül is pedigcsak ez számít, hogy rendes legyen, és igaz ember legyen. Meg hogymellé lehessen bújni egy téli éjszakán, és jól felmelegítsen.

Bea mosolyogva bólintott. – Ámen. Bár azt csiripelte egy kismadár, hogy neked inkább CaryGrant tetszik.



Bernarda elpirult. – Miért, magának nem? Na nem azért, hogy hozzámenjek, áh, én

amondó vagyok, hogy Cary Grant is csak akkor lett szerelmes, amikor

először nézett tükörbe, de köztünk legyen szólva, és Isten bocsássameg, bizony nem undorodnék meg, ha egyszer jó szorosan magáhozölelne...

– Mit is szólna Fermín, ha hallaná ezt, Bernarda? – Hát amit mindig: hogy mindegy, a végén úgyis a kukacoké

leszünk...



Ötödik rész

HŐSÜNK NEVE



1

Barcelona, 1958A huszonhárom vendég, aki egyike ünnepelte a nagyszerű alkalmat,még sok–sok év múltán is visszaemlékezett a történelmi estére, amelymegelőzte Fermín Romero de Torres búcsúját a légényéléttől.

– Itt bizony egy korszak zárul le – jelenetre be Alburquerque profesz-szor, magasra emelve a pezsgőspoharát, s ezzel a lehető legtalálóbbanfoglalta össze, amit mindannyian éreztünk.

Fermín legénybúcsúja, amelynek a Föld női népességére gyakorolthatását don Gustavo Barceló egyenesen Rudolph Valentino haláláhozhasonlította, egy felhőtlen februári estén került megrendezésre 1958-

ban, a La Paloma nagy Tánctermében, ahol a vőlegény régebben szív-döglesztő tangóknak és olyan egyéb pillanatoknak a szereplője volt,amelyek mostantól egy hosszú, lezárt életpálya részét képezték az öröknői lényeg szolgálatában.

Apám, akit életében egyszer sikerült kimozdítanunk otthonról, a BaixLlobregat–i félig amatőr La Habana tánckart rendelte meg az alka-

lomra, amely potom áron vállalta a fellépést, és válogatott mambókkal,guarachákkal no meg son montunókkal kápráztatott el bennünket,visszarepítve a vőlegényt azon távoli napokba, amikor a rég elfelejtettKuba úri kaszinóinak intrikáiban és nemzetközi pompájában forgo-lódott. A jelenlévők, ki– ki a vérmérsékletének megfelelően, levetkőz-ték szemérmüket, és táncra perdültek Fermín nagyobb dicsőségére.

Barceló elhitette apámmal, hogy a vodka, amit szorgalmasan töltögetneki, valójában Montserrat–aromacseppekkel ízesített ásványvíz, így



hamarosan abban a szokatlan látványban lett részünk, hogy apámszorosan összebújva táncol egy nőcskével azok közül, akiket mindenmulatság lelke, Rociíto hozott az est felvidítására.

– Szent Isten – suttogtam magam elé, ahogy apám a szemem láttárarázta a csípőjét, és időzítette a ritmus első ütemére azt a mozdulatot,amellyel összeütötte fenekét a tapasztalt éjszakai pillangó hátsójával.

Barceló a vendégek között körbejárva osztogatta a szivart és azemlékkártyákar, amelyeket egy elsőáldozási, keresztelői és halálozásiértesítésekre szakosodott nyomdában rendelt. A nom merítésű papír-lapon Fermín angyalruhás karikatúrája volt látható, imára kulcsolt kézzelés a következő felirattal:

Fermín Roméro de Torres19?? – 1958

A nagy csábító visszavonulása

1958 – 19?? A családapa felemelkedése

Fermín hosszú idő után először volt nvueodt és derűs. Fél órávala mulatság kezdete előtt elvittem a Can Lluísba, ahol Alburquerque professzor bejelentette, hogy aznap reggel tiszteletét tette az anyakönyvihivatalban egy dossziényi igazolvánnyal és okirattal felfegyverkezve,amelyeket Oswaldo Darío de Mortenssen és jobbkeze, Luisito alkotott.

– Fermín barárom – zengte a professzor. – Hadd üdvözöljemhivatalosan az élők sorában, és adjam át az ön új, törvényes személyiigazolványát a tanúk, úgymint Daniel Sempere és a Can Lluís barátiköre jelenlétében.

Fermín meghatottan lapozgatta a vadonatúj okmányt. – Hogy sikerült véghezvinni ezt a varázslatot?



– A gyakorlati részletektől inkább megkíméljük. Csak az a fontos,hogy ha az embernek van egy igaz barárja, aki mindent képes kockáratenni és a világvégéig is elmenni, hogy az ember törvényesen meg-

házasodjon, és gyermekeket nemzzen a világra, akik tovább viszik aRomero de Torres dinasztiát, akkor szinte minden lehetségest Fermín – mondta a professzor.

Fermín könnybe lábadt szemmel nézett rám, és olyan erővel ölelt át,hogy azt hittem, megfulladok. Nem szégyellem bevallani, hogy az voltéletem egyik legboldogabb pillanata.



2

Másfél órája szólra zene, ürültek a poharak, és állt a dévaj bál, amikorlélegzetvételnyi szünetet engedélyeztem magamnak, és odamentema pulthoz, hogy valami alkoholmentes italhoz jussak, mert már nemfért több belém a rendezvény hivatalos italából, a rumos limonádéból.A pincér adott egy jó pohár hideg vizet, én meg nekitámaszkodtama pultnak, és néztem a forgatagot. Nem vettem mindjárt észre, hogyRociíto is ott áll a pult másik végében. Kezében pezsgőspohárral ésvalahogy szomorkásán szemlélte a maga szervezte ünnepet. Fermínelbeszéléséből kiindulva úgy számoltam, hogy a harmincötödik szüle-tésnapjához közeledhet, de a szakmában töltött csaknem húsz év meg-tette a magáét, és az Escudellers utca királynője még abban a színesfélhomályban is idősebbnek látszott.

Odamentem hozzá, és elmosolyodtam. – Rociíto, én még sose láttam ilyen csinosnak – hazudtam.A legszebb ruháját vette tel, frizurája a Conde dél Asalro utca leg-

jobb fodrászának a kezét dicsérte, mégis úgy látszott, mintha aznapeste búsabb lenne, mint valaha.

– Jól érzi magát, Rociíto? – Nézze csak szegénykémet, csupa csont és bőr, de még mindighogy ropja.

Le sem vette a szemét Fermínről, és megértettem, hogy ő, amíg él,mindig a hős bajnokot fogja látni benne, aki annak idején megmentettea kisstílű stricitől, és talán ő volt az egyetlen fér , akit érdemes volt

megismernie a húsz év alatt. – Don Daniel, Fermínnek nem akartam mondani, de holnap nem

megyek el az esküvőre.



– Miket beszél, Rociíto! Hiszen Fermín díszhelyet foglaltatottmagának...

Rociíto csak a padlót bámulta.

– Tudom, de mégse mehetek el. – Miért? – kérdeztem, pedig sejtettem a választ. – Csak elszomorítana, és én azt szeretném, ha Fermín úr boldog

lenne a feleségével.Sírva fakadt. Nem tudtam, mit mondjak, ezért átöleltem. – Mindig szerettem őt, tudja? Amióta ismerem. Most mán tudom,

hogy nem vagyok hozzá való, mert én neki csak... csak a Rociítomaradok.

– Fermín nagyon szereti magát, ezt sose felejtse el.Kibontakozott a karjaimból, és szégyenkezve letörölte a könnyeit.

Rám mosolygott, és megvonta a vállát. – Bocsásson meg, buta vagyok, elég két csepp ital, és már nem tudom

hogy miket beszélek. – Semmi baj.Odaadtam neki a pohár vizet, és elfogadta. – Tudja, atalúr, az ember egyszer csak észreveszi, hogy véget ért

az ifjúság, és elment a vonat.

– Vonat az mindig van. Mindig.Rociíto bólintott. – Ezért is nem megyek el az esküvőre, don Daniel. Néhány hónapja

megismertem egy urat, Reusba valósi. Rendes ember. Özvegy. Jó apa.Vastelepe van, és mindig meglátogat, ha Barcelonában jár. Feleségülkért. Egyikünknek sincsenek illúziói, tudja? Kutya dolog egyedül

megöregedni, és tudom, hogy már nincs olyan alakom, hogy az utcándolgozzak. Jaumet, a reusi úr arra kért, hogy utazzunk el együtt.



A gyerekei felnőttek, ő végigdolgozta az életét. Azt mondta, hogymielőtt meghal, szeretne világot látni, és hogy kísérjem el. De afeleségeként, nem úgy ám, mint holmi eldobható akárkicsoda. Holnap

korán reggel indul a hajó. Jaumet azt mondja, a hajóskapitánynak jogavan esketni a tengeren, és ha nem, hát legfeljebb keresünk egy papotvalamelyik kikötőben.

– Fermín tudja?A néven nevezett, mintha csak meghallotta volna, félbehagyta a

táncot, és ránk nézett. Kitárta a két karját Rociíto felé, és felöltötteazt a becézgetésre vágyó kutya képet, amellyel mindig sikert aratott.Rociíto elnevette magát, a fejét csóválta, és mielőtt csatlakozott életeszerelméhez a parketten még egy utolsó boleróra, visszafordult felém,és azt mondta:

– Vigyázzon rá nagyon, Daniel. Fermínből csak egy van.A zenekar elhallgatott, és a parketten táncolok urat nyitottak Rociító-

nak. Fermín kézen fogta őt. A La Paloina fényei fokozatosan kihunytak,és a sötétségből kiemelkedő fénycsóva gőzölgő fénykort rajzolt alábuk elé. Ahogy a többiek félreálltak, a zenekar lassan játszani kezdteminden idők legszomorúbb boleróját. Fermín átkarolta Rociítót. Egymásszemébe néztek, és a két szerelmes egy soha vissza nem teró Barcelona

emlékére, távol az egész világtól, utoljára táncolt összeforrva. Amikora zene elhalkult, Fermín szájon csókolta Roctítót, az pedig könnyezvevégigsimította az arcát, és búcsú nélkül elindult a kijárat felé.



3

A zenekar egy guarachával sietett az est megmentésére, és OswaldoDarío de Mortenssen, aki annyi szerelmes levelet irkáit már összeéletében, hogy két lábon járó melankólia–gyűjreménnyé nőtte kimagát, arra biztatta a résztvevőket, hogy térjenek vissza a parkettre, éstegyenek úgy, mintha semmit sem láttak volna. Fermín búval bélelten jött oda a pulthoz, és ült le mellém egy bárszékre.

– Jól van, Fermín?Bizonytalanul bólintott. – Azt hiszem, jólesne egy kis friss levegő. – Várjon, hozom a kabátomat.A Rambla felé mentünk a Tallers utcán, amikor úgy ötven méterrel

magunk előtt megpillantottunk egy lassan bandukoló ismerős alakot. – Nini, Daniel, az nem az édesapja? – Dehogynem. És részeg, mint a ló. – Hát, ezt soha nem vártam volna – mondta Fermín. – Akkor képzelheti, mit érzek én.Utána eredtünk, és amikor odaértünk mellé, apám üveges szemmel

mosolygott vissza ránk. – Hány óra? – kérdezte. – Nagyon késő van. – Sejtettem. Ide gyeljen, Fermín, hogy ez mekkora hacacáré volt!

És micsoda nőcik! Azokért a seggekért háborút lehetne indítani.Majdnem elájultam. Fermín karon fogta az apámat, és vezetni

kezdte. – Sempere úr, sose gondoltam, hogy egyszer még ilyet mondok



magának, de most súlyos alkoholmérgezésben szenved, ezért az lesz alegjobb, ha nem mond semmit, mert később csúnyán megbánja.

Apám elszégyellte magát, és bólintott.

– Barceló, az a sátánfajzat nem tudom, mit itatott velem, de én nemvagyok hozzászokva...

– Sebaj. Csak egy kis szódabikarbóna kell, aztán aludhat, mint a bunda. Holnap friss lesz, mint egy rózsaszál, és az egész mintha meg setörtént volna.

– Azt hiszem, most hányok.Fermín és én lábon tartottuk apámat, amíg szegény kiadta magából

a szeszt, ami benne volt. Kezemmel támasztottam hideg verejtékbenfürdő homlokát, és amikor már biztosak lehettünk benne, hogy agyerekkori tejbepapinak is búcsút mondott, leültettük egy percre egykapualj lépcsőjére.

– Vegyen egy nagy, mély lélegzetet, Sempere úr.Apám lehunyt szemmel bólintott. Fermín és én összenéztiink. – Nem úgy volt, hogy mostanában nősül? – Holnap délután. – Nahát, akkor gratulálok, kedves barátom. – Köszönöm, Sempere úr. Nos, hogy látja, érez magában elég erőt,

hogy lassan elinduljunk hazafelé?Apám bólintott. – Persze, mehetünk, nincs már semmi bennem.Száraz, friss szellő fújt, ettől hamarabb kitisztult a feje. Mire tíz

perc múlva befordultunk a Szent Anna utcába, egészen visszanyerte azítélőképességét, és gyötörni kezdte a bűntudat. Nagy valószínűséggel

még soha életében nem rúgott be. – Kérem, ne szóljanak erről senkinek egy szót se! – könyörgött.



Húsz méter választhatott csak el a könyvesbolttól, amikor észrevettem,hogy ül valaki a házunk kapujában. Az Angyal kapunál álló Casa Jorbanagy lámpája egy atal lány alakját világította meg, aki bőröndöt tartott

a térdén, jöttünkre máris felállt. – Van itt valaki – suttogta Fermín.Apám vette észre először. Valami furcsát láttam az arcán, feszült

nyugalmat, amely úgy öntötte el, mintha hirtelen kijózanodott volna.Elindult a lány felé, és egyszer csak földbe gyökerezett a lába.

– Isabella? – hallottam a hangját.Attól tartottam, hogy az ital még mindig elhomályosítja a tudatát,

és összeesik nekem az utca közepén, ezért én is előbbre léptem párat.Akkor láttam meg a lány arcát.



4

Nem lehetett több tizenhét évesnél. Kilépett a ház lámpájának fényköré- be, és félénk mosollyal üdvözlésre emelte a kezét.

– So a vagyok – mondta enyhe akcentussal.Apám olyan döbbenten nézte, mintha kísértetet látna. Nyeltem egy

nagyot, és egész testemben megborzongtam. Mintha tökéletes hason-mása lett volna anyámnak a fényképeken, amelyeket apám az író-asztalán őrzött.

– Sofía vagyok – ismételte el zavartan. – Isabella unokahúga. Nápolyból.

– Sotía – dadogta az apám. – Igen, So a.A Gondviselés úgy akarta, hogy jelen legyen Fermín is, aki mindjárt

úrrá lett a helyzeten. Miután egy legyintéssel magamhoz térített azijedtségből, mondani kezdte a lánynak, hogy Sempere úr jelenleg kisséindiszponált.

– Épp egy borkóstolóról jövünk, márpedig szegénynek egy pohárVichy víz is a fejébe száll. Ne törődjön vele, signorina, általában nemesik le ennyire az álla.

A sürgős táviratot, amelyben Laura néni, So a anyja tájékoztatotta lány érkezéséről, a távollétünkben hozták, és a ház kapuja alatt be-csúsztatva találtuk meg.

Fent az emeleten Fermín leültette apámat a díványra, és rám paran-csolt, hogy főzzek egy méregerős kávét. Eközben ő társalgott a lánnyal,az utazásáról kérdezgette, és ontotta magából a csacskaságokat, az apám

meg szép lassan magához tért.Sofía bájos akcentussal és víg kedéllyel mesélte, hogy este tízkor



– Abból pedig nem eszünk – mondtam. – Hagyjuk ezt – vágott közbe Bea, és úgy tekintett ránk, mintha

tizenkét évesek volnánk. – Gondolom, most sor kerül a hagyományos

esküvő előtti sétára a hullámtörőn – tette hozzá.Fermín és én összenéztünk. – Rajta – mondta Bea. – Menjetek már! Csak aztán holnap el ne

késsetek a templomból...



5

Azon a késői órán már csak az El Xampanyetet találtuk nyítva aMontcada utcában. Olyan szánalmas látványt nyújthattunk, hogy amígtakarítottak, beengedtek egy pillanatra, sőt zárás előtt, hallva, hogyFermínt csak néhány óra választja el a révbe éréstől, a tulaj kifejezteőszinte részvétét, és megajándékozott bennünket egy üveg házi orvos-sággal

– Bátorság, és aztán mindent bele – tanácsolta.Addig tekeregtünk a Ribera negyed utcáin, szokásunk szerint a világ

megváltásán tanakodva, amíg az ég halvány bíborszínre fordult, és ezzel jelezte számunkra, hogy itt az idő. A vőlegény és a tanúja, mármintén, kisétáltunk a hullamtöró gátra, és ott újra üdvözöltük a hajnalt,elgyönyörködve a világegyetem legnagyobb délibábjában: Barcelonaébredezni kezdett a kikötői tengervíz tükrén.

Leültünk a mólóra, a lábunkat lógáztuk, és megosztottuk egymással azEl Xampanyetben kapott üveg tartalmát. Egy–egy korty között csendbenszemléltük a várost, és a pillantásunkkal követtük a fecskerajt, amely

elröpült a Mercé–templom kupolája felett, majd nagy ívben elkanya-rodott a Posta épületének tornyai közt. Messze a távolban, a Montjuic-hegy tetején, sötéten emelkedett az erőd, mint egy kísértetmadár, ésvárakozóan fürkészte a várost a lába előtt.

Hajókürt rivallt a csöndbe, és akkor megláttuk, hogy a kikötői dokktúloldalán nagy tengerjáró szedi fel a horgonyt, indulásra készen. A

hajó lassan eltávolodott a mólótól, és egy propellercsapással, amelyhosszú csíkot hasított a kikötő vizébe, a kijárat felé fordította az orrát.



Utasok csoportja gyűlt össze a hajó farában, és integettek. Kíváncsilettem volna, hogy ott van–e köztük Rociíto a déli, idősödő reusivaskereskedő oldalán. Fermín töprengve nézte a hajót.

– Maga szerint boldog lesz Rociíto, Daniel? – És maga, Fermín? Maga boldog lesz–e?A hajó távolabb jutott, az emberek pedig addig töpörödtek rajta,

amíg végül már semmi sem látszott belőlük. – Fermín, valami nem tér a fejembe. Miért kötötte a lelkünkre, hogy

senki se adjon esküvői ajándékot? – Senkit sem akarok az adósommá tenni. Egyébként meg mire

mennénk annyi pohárkészlettel és spanyol címeres kanállal, amitilyenkor szoktak ajándékozni az emberek?

– Hát, pedig én szívesen adnék valamit. – Daniel, magától már megkaptam a legnagyobb ajándékot, amit

csak lehet. – Az nem ér. Most valami hasznos dologra gondolok, amiben örömét

leli.Fermín kíváncsian nézett. – Ugye nem porcelán Szűzanya lesz, vagy feszület? Bernardának

már van ilyen gyűjteménye, leülni se nagyon tudunk tőle.

– Ne féljen. Nem tárgyról van szó. – De nem is pénz, ugye...? – Maga is tudja, hogy sajnos egy vasam sincs. A kassza az apósomnál

van, ő meg nagyon megfogja a garast. – Ezek az újdonsült francóisták zsugoriak, mint a veszett fene. – Pedig az apósom rendes ember, Fermín. Ne bántsa.

– Spongyát rá, de még ne beszéljünk másról, ha már így elhúztaelőttem a mézesmadzagot. Milyen ajándékra gondolt?



– Találja ki. – Egy doboz karamella. – Hideg, hideg...

Fermín felvonta a szemöldökét, annyira furdalta az oldalát akíváncsiság. Egyszer csak fény gyúlt a tekintetében.

– Nem lehet... de épp ideje volt.Bólintottam. – Mindent a maga idejében. És most hallgasson rám. Amit ma látni

fog, nem mondhatja el senkinek, Fermín. Senkinek... – Még Bernardának sem?



6

A korai napfény folyékony rézként csordult végig a Santa Monicasétány párkányain. Vasárnap reggel volt, minden utca néptelen éscsendes. Ahogy befordultunk az Arco dél Teatro keskeny sikátorába, azijesztő fényzuhatag, amely a Rambláról világított be, minden lépésünk-kel halványult, és mire odaértünk a nagy fakapahoz, teljesen elmerül-tünk a sötétség városában.

Felmenteni a néhány lépcsőfokon, és zörgettem a kopogtatóval. Avisszhang úgy halt el lassan odabent, mint hullámzás a tóban. Fermínmár régóta tisztelettudóan hallgatott, leginkább egy kis úra emlékez-tetett, aki az első egyházi szertartására készül, és most szorongvanézett.

– Nincs még túl korán a kopogáshoz ? – kérdezte. – Még megharagszika tulaj...

– Ez nem az El Siglo áruház. Nincs nyitvatartási idő – nyugtattammeg. – A tulajt meg Isaacnak hívják. Ne mondjon semmit, csak ha őkérdez.

Fermín engedelmesen bólintott.

– Egy kukkot se szólok.Pár perc múlva meghallottam a fogaskerekek, csigák és emelők bonyolult szerkezetének ráncát, ami a kapu zárát irányította, és lejjebbléptem. A kapu alig egy arasznyira nyílt ki, és mögüle a szokásos kemény pillantásával tekintett ki Isaac Montort, a sasarcú őr. Tekintete elő- ször rajtam állapodott meg, majd röpke szemrevételezés után be-

hatóan megröntgenezte, besorolta és felmérte Fermínt is. – Ez csak a jeles Fermín Romerode Torres lehet – mormolta.



– Szolgálatára önnek, Istennek és...Egy könyökléssel elhallgatrattam Fermínt, és rámosolyogtam a

szigorú őrre.

– Jó napot, Isaac. – Az a nap lesz a jó, Sempere, amikor majd nem kopogtat hajnalban,

ünnepnap, vagy amikor épp vécén vagyok – felelte Isaac. – Na, jöjjenek.

Az őr még egy arasszal kijjebb nyitotta a kaput, és hagyta, hogy beslisszoljunk rajta. A kapu bezárult a hátunk mögött, Isaac felemelte azolajlámpát a földről, és Fermín megcsodálhatta, milyen bonyolult gépirajzolata van a zárnak. amely úgy tekergődzött, mint a világ legnagyobbóraművének a belseje.

– Hát én ezt egy betörőnek se kívánnám – jegyezte meg.Figyelmeztetően ránéztem, ő pedig gyorsan a szája elé kapta a

kezét. – Hoznak vagy visznek? – kérdezte Isaac. – Csak arról van szó, hogy már régóta szerettem volna elhozni

Fermínt, hogy a saját szemével lássa ezt a helyet. Sokat beszéltem nekiróla. Ő a legjobb barátom, és ma délben nősül – magyaráztam.

– Szent Isten – mondta Isaac. – Szegény feje. Biztos, hogy nem kér

nálam házassági menedéket? – Fermín az a fajta, aki meggyőződésből házasodik, Isaac.Az őr tetőről talpig végigmérte a barátomat. Fermín bocsánatkérő-

en mosolygott a merészségéért. – Bátor ember.Isaac végigkalauzolt bennünket a széles folyosón a galéria bejáratáig,

amely a nagyterembe vezetett. Hagytam, hadd menjen előre Fermín,és fedezze fel ő maga a látványt, melynek leírásához minden szókevés.



Vézna alakja belemerült a roppant fényözönbe, amely odafentről, akristálykupoláról vetült rá. A világosság párafolyamként zuhogott aláa folyosók, alagutak, lépcsők, boltívek és hajlatok résein, amelyek úgy

sarjadtak ki a főldből, mint egy könyvekből álló fa végtelen törzse,és valószínűtlen geometriával nyíltak az ég télé. Fermín megállt egyátjárónál, amely hídként hatolt a szerkezet alapjába, és tátott szájjal bámulta a látványt. Lopva közelebb mentem hozzá, és a vállára tettema kezemet.

– Fermín, Isten hozta az Elfeledett Könyvek Temetőjében.



7

Személyes tapasztalatom szerint bárki fedezte fel azt a helyet, előszőr is megbabonázódott és elcsodálkozott. A labirintus szépsége és titok-zatossága csendre, révületre, szemlélődésre hívta a látogatót. Fermín persze más volt, mint a többiek. Az első félórát hipnotizált állapotbantöltötte, megszállottan barangolt a hatalmas útvesztő kacskaringós járatain. Néha megállt, ujjával kopogtatta a pilléreket és az oszlopokat,mintha kételkedne a szilárdságukban. Hosszan elmerült egy–egylátószög vagy távlat szemlélésében, kezével távcsövet formálva igye-kezett megfejteni a szerkezet logikáját. Ahogy a könyvgyűjteményekspirálját járta, centiméternyire közelítette markáns orrát a végtelenutakon sorakozó rengeteg kötet gerincéhez, feljegyezte magában acímeket, mindent rendszerbe foglalt, amit csak ért. Én pár lépéssellemaradtam mögötte, és félig ijedten, teli agodalmaskodva követtem.

Már éppen félni kezdtem volna, hogy Isaac páros lábbal rúg kiminket, amikor valamelyik hídon egyenesen beleütköztem az őrbe akönyvekből épült boltívek között. Legnagyobb meglepetésemre nemcsakharag nem mutatkozott az arcán, de még jóízűen mosolygott is Fermín

első botladozásain az Elfeledett Könyvek Temetőjében. – Különös szerzet ez a maga barátja – mondta Isaac. – Maga nem is tudja, mennyire. – Ne aggódjon érte, hadd sétálgasson kedvére, majd leszáll a felhők

közül. – És ha eltéved?

– Úgy látom, elég talpraesett. Majd feltalálja magát.Én nem voltam egész biztos ebben, de nem akartam ellentmondani



Isaacnak. Elkísértem a kis szobájába, amely irodaként is szolgált, éselfogadtam a felkínált csésze kávét.

– Elmondta már a barátjának a szabályokat?

– Fermín és a szabályok... ennek a két szónak nem szabadna egymondaton belül szerepelnie. De a legfontosabbat elmondtam neki, mireő mély meggyőződéssel felelt: „Még jó, mit képzel, ki vagyok?”

Isaac újratöltötte a csészémet, és észrevette, hogy a lányának, Nuriának a fényképét nézem a falon, az íróasztala fölött.

– Idestova két éve, hogy itthagyott bennünket – mondta szintetapintható szomorúsággal.

Gondterhelten néztem a földet. Akár száz év is eltelhetne, de Nuria Monfort halála megmarad az emlékezetemben, csakúgy, minta bizonyosság, hogy ha nem ismert volna meg engem, talán mégmindig élne. Isaac a pillantásával végigsimította a képet.

– Öregszem, Sempere. Lassan át kell adnom valakinek a helyemet.Épp elkezdtem volna tiltakozni a célozgatás ellen, de ekkor belépett

Fermín, látható sietséggel, és úgy zihálva, mintha lefutotta volna amaratom.

– Mi a baj? – kérdezte Isaac. – Történt valami? – Hát ez nagyszerű. Bármennyire keresem, itt nincs mosdó. Leg-

alábbis a látóteremben. – Remélem, nem pisit oda valamelyik sarokba. – Emberfeletti erőfeszítéseket tettem, hogy ideérjek. – Ott van, balra. Kétszer kell lehúzni, mert előszörre nem megy.Miközben Fermín megszabadult a tekintélyes mennyiségű vizelettől,

Isaac neki is kitöltött egy kávét, amely gőzölögve várta, amikor

visszaért. – Számos kérdésem van, don Isaac, amelyeket fel szeretnék renni.



– Fermín, én nem hiszem, hogy... – vágtam közbe. – Kérdezzen csak, kérdezzen. – Az első szakasz helytörténettel fogalkozik. A második műszaki

és építészeti jellegű. A harmadik alapvetően bibliográ ai...Isaac felnevetett. Még sosem láttam nevetni, ezért nem tudhattam,

hogy ez égi jel, vagy valami küszöbönálló katasztrófa előzménye. – Először ki kell választania a könyvet, amit meg kíván menteni –

mondta Isaac. – Több köteten is megakadt a szemem, de ezt választottam, még ha

csak érzelmi okokból is.Kivett a zsebéből egy vörös bőrbe kötött könyvet, amelynek arany-

színű, dombornyomatos címe egy koponya rajza fölött ékeskedett acímlapon.

– Nahát, ez David Martin könyve, A Kárhozattak Városa, és abbólis a tizenharmadik rész. Daphne és a titokzatos lépcső ... – olvastaIsaac.

– A szerző a barátom volt – magyarázta Fermín. – Ne mondja! Tudja, egy időben gyakran láttam errefelé. – A háború előtt lehetett – vetettem közbe. – Nem, nem... valamivel utána.

Fermín és én összenéztünk. Eltöprengtem, hogy Isaac–nak lehet–eebben igaza, és az jutott eszembe, hogy talán csakugyan kiöregedett amunkából.

– Igazán nem keverednék önnel vitába, uram, de az nem lehet –mondta Fermín.

– Hogyhogy? Kifejtené ezt egy kicsit bővebben?

– David Martin a polgárháború előtt elmenekült Spanyolország-ból – vettem át a szót. – 1939 elején jött vissza, amikor az utolsó harcok



dúltak, és pár nappal azután, hogy átkelt a Pireneusokon, elfogtákPuigcerdánál. Börtönben volt 1940 közepéig, és akkor kivégezték.

Isaac hitetlenkedve nézett ránk.

– Elhiheti, uram – győzködte Fermín. – A forrásaink megbízhatóak. – Biztosíthatom önöket, hogy David Martin ott ült abban a székben,

ahol Sempere úr, és beszélgettünk. – Biztos ebben, Isaac ? – Amióta élek, soha semmiben nem voltam ilyen biztos – telelte az

őr. – Azért emlékszem rá, mert előtte évekig nem láttam. Rossz bőrbenvolt, betegnek látszott.

– Emlékszik, hogy pontosan mikor jött? – Tökéletesen. 1940 utolsó napja volt. Szilveszter. Akkor láttam

utoljára.Fermín és én buzgó számolgatásba kezdtünk. – Ez azt jelenti, hogy mégis igaz volt, amit Bebo, a börtönőr

mondott Briansnak. Azon az estén, amikor Valls parancsba adta, hogyvigyék el a Güell park melletti házba, és öljek meg... Bebo azt mondta,hogy utána a fegyveresek szerint történt valami, mert valaki más is volta házban... Valaki, aki megakadályozhatta, hogy kivégezzek Martint... – találgattam.

Isaac megrökönyödve hallgatta a feltevésemet. – Miről beszélnek? Ki akarhatta volna megölni Martint? – Hosszú történet – mondta Fermín. – Nagyon sok lábjegyzettel. – Talán nekem is elmesélik egyszer... – Isaac, maga úgy látta akkor, hogy Martin beszámítható? –

kérdeztem.

Az őr megvonta a vállát. – Martinnál sose lehetett tudni... állandó gyötrelemben élt a lelke.



Amikor elment, megkérdeztem, hogy elkisérjem–e a pályaudvarra, deazt mondta, hogy egy kocsi várja odakint.

– Kocsi?

– Nem is akármilyen: Mercedes Benz. A tulajdonosát csak főnök-nek hívta Martin, és úgy mondta, hogy a kapuban várja. De amikorkimentem vele, nem láttam se kocsit, se főnököt...

– Már ne vegye rossz néven, uram, de szilveszter napján és azalkalom ünnepi mámorában nem lehetséges–e, hogy kissé megszaladta kezében a boros–, illetve pezsgőspohár, és a karácsonyi énekektőlfelvillanyozva, no meg a jijonai édesség magas cukortartalmánakköszönhetően csak úgy elképzelte ezeket a dolgokat? – kérdezteFermín.

– Ami a pezsgőt illeti, én e műfajban csak buborékos ásványvizetiszom, és jelenleg a legtöményebb ital, amit tartok, az egy üvegsebfertőtlenítő – pontosított Isaac, a sértettség legcsekélyebb jelenélkül.

– Bocsássa meg, hogy kételkedtem önben. Pusztán kötelező kitérővolt.

– Értem. De higgyen nekem: amikor azt mondom, hogy hacsak nemkísértet jött ide azon az estén, márpedig nem hinném, hogy az volt, mert

a fél füle vérzett, a keze meg láztól reszketett, arról nem is beszélve,hogy bekebelezte az összes kockacukrot, amit a spájzban talált, Martinugyanolyan élő ember volt, mint maguk vagy én.

– És nem mondta meg, hogy miért jött vissza annyi idő után?Isaac bólintott. – Azt mondta, letesz itt valamit, és amint módja lesz rá, visszajön

érte. Vagy ő maga, vagy valaki, akit küld... – És mi volt az?



– Egy papírral és madzaggal átkötött csomag. Nem tudom, mi lehet benne.

Nyeltem egyet.

– Itt van még? – kérdeztem.



8

A csomag egy szekrény mélyéről került elő, és most Isaac asztalánfeküdt. Ahogy végigsimítottam rajta az ujjamat, felhőként szállt felróla a nom porréteg, és szemcséit megvilágította a tőlem balra állóIsaac olajlámpája. Jobbomon Fermín vette elő és nyújtóira át a papír-vágó kését. Mindhárman össze néztünk.

– Legyen meg Isten akarata – mondta Fermín.Végighúztam a kést a madzagon, amely összetartotta a papírt, és

elvágtam. A legnagyobb óvatossággal húztam szét a csomagolást, amígfel nem tárult a tartalma. Egy kézirat volt. Piszkos lapok, viasszal ésvérrel szennyezettek. Az első oldalon állt a cím, valami tele ördögikézírással.

Angyali játszmaírta: David Martin

– Ezt a könyvet írta, amikor be volt zárva a toronyba – suttogtam. –Talán Bebo mentette ki.

– Van valami alatta, Daniel... – mondta Fermín.A kézirat alól kilátszott egy barnás színú papír sarka. Amikor

kihúztam, láttam, hogy egy boríték az. Rajta angyal gurával díszítettskarlát viaszpecsét. Címzés gyanánt egyetlen szót írtak rá, vöröstintával:

Daniel

Éreztem, hogy a két kezemen keresztül felkúszik belém a hideg.

Isaac, aki rémülettel vegyes csodálkozással gyelte a történteket,csendesen visszahúzódott az ajtóba, és Fermín máris követte.



– Daniel – szólt vissza gyengéden. – Most magára hagyjuk, hogynyugodtan és zavartalanul nyithassa fel a borítékot...

Hallottam, ahogy a lépteik lassan eltávolodnak, és még el tudtam

kapni a beszélgetésük elejét. – Ide hallgasson, uram, a nagy izgalmak közepette elfelejtettem

mondani, hogy amikor beléptem, megütötte a fülemet, hogy szeretnenyugdíjba menni, és itt hagyná ezt az állást.

– Így igaz. Sok–sok éve dolgozom már itt, Fermín. Miért? – Hát nézze, én tudom, hogy épp csak megismerkedtünk, de lehet,

hogy engem érdekelne.

Fermín és Isaac hangja elveszett a visszhangok közt az ElfeledettKönyvek Temetőjének labirintusában. Most, hogy magamra maradtam,leültem az őr fotelébe, és feltörtem a viaszpecsétet. A borítékban okker-sárga színű összehajtott lap volt. Kinyitottam, és olvasni kezdtem.

Barcelona, 1940. december 31. Kedves Daniel!

Abban a reményben és meggyőződében írom e sorokat, hogy egy-

szer majd megtalálod ezt a helyet, az Elfeledett Könyvek Temető- jét, amely éppúgy megváltoztatta az én életemet, ahogy – biztosvagyok benne – a tiédet is. Ez a remény ülteti el bennem a hitet,hogy talán ha én már nem leszek, valaki mesél neked rólam és abarátságról, ami édesanyádhoz fűzött. Tudom, hogy ha e szavakatolvasod, sok kérdés és kétség merül fel benned. Egyes válaszokat

megtalálsz a kéziratban, amelyben igyekeztem papírra vetni atörténetemet úgy, ahogy emlékszem, bár tudom, hogy ép elmém



napjai meg vannak számlálva, és sokszor csak olyan dolgokat tudok

visszaidézni, amelyek sohasem történtek meg. Azt is tudom, hogy mire kézhez kapod e levelet, az idő már

részben eltörölte a múlt nyomait. Tudom, hogy él benned a gyanú,és ha édesanyád utolsó napjairól hallasz, osztozol majd velema haragban és a bosszúvágyban. Azt mondják, a megbocsátás abölcsek és igazak erénye, de tudom, hogy én sohasem leszek ráképes. Kárhozott vagyok, lelkem számára nincs megváltás. Tudom,hogy minden lélegzetvételemet, amely még hátravan e világon,arra fordítom, hogy igyekezzek megbosszulni Isabella halálát.

Ez az én sorsom, de nem a tiéd. Édesanyád semmilyen áron nem kívánt volna neked olyan

életet, amilyen az enyém volt. Ő teljes életet szánt neked, gyűlölet és neheztelés nélkül. Az ő névére kérlek, hogy olvasd el ezt a tör-ténetet, de ha a végére érsz, azonnal semmisítsd meg, és felejtsdel, amit egy nemlétező múltról megtudtál, ürítsd ki szivedből a

haragot, és élj úgy, ahogy édesanyád szerette volna, mindig a jövőbe

nézve. Ha pedig egy napon a sírja elé térdelsz, és úgy érzed, hogy a

harag lángja fellobbanna benned, jusson eszedbe, hogy az én

történetemben, csakúgy, mint a tiédben, jelen van egy angyal, ésminden választ ő birtokol. Barátod,

David Martin

Többször is végigolvastam a szavakat, amelyeket David Martin

küldött az idő távolából, a szavakat, melyeket érzéseim szerint a bűn- bánat és az őrület ihletett, s amelyeket nem is értettem teljesen. Kis



ideig még tartottam a kezemben a levelet, aztán a lánghoz tartottam, ésnéztem, hogy hamvad el.

Fermínt és Isaacot a labirintus bejáratánál találtam meg, úgy beszél-gettek egymással, mint két jó barát. Amikor észrevettek, elhallgattak,és mindketten várakozó pillantást vetettek rám.

– Ami a levélben van, csak magára tartozik, Daniel. Semmit nem kellmondania.

Bólintottam. A falakon túlról mintha harangütések visszhangjaért volna el hozzánk. Isaac ránk nézett, aztán az órájára.

– Várjanak csak, nem kell maguknak ma valami esküvőre menniük?



9

Fehérben volt a menyasszony, és bár nem viselt feltűnő ékszere vagydíszt, a vőlegény számára nem létezett szebb nő a történelemben, mintBernarda azon a február eleji napon, a napfényben fürdő Szent Anna–templom előtt. Don Gustavo Barceló, aki ha nem vásárolta fel a városösszes virágát, hogy teliszórja velük a templom bejáratát, akkor nem vettegyetlen virágot sem, úgy sírt, mint a záporeső, a vőlegény pap barátja pedig olyan összeszedett beszéddel lepett meg bennünket, hogy azt mégBea is megkönnyezte, pedig ő nem volt könnyű préda.

Én majdnem kiejtettem a gyűrűket a kezemből, de minden elfelejtő-dött, amikor a bevezető szertartás után a pap felszólította Fermínt,hogy csókolja mega menyasszonyt. Akkor egy pillanatra a hátam mögénéztem, és mintha láttam volna valakit az utolsó padsorban, egymosolygó ismeretlent. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért, deegy rövid időre egész biztos voltam benne, hogy a mennyország foglyaaz. Amikor újra visszanéztem, senki sem volt ott. Mellettem Fermínéppen a karjába kapta Bernardát, szorosan átölelte, és minden teketóri-ázás nélkül olyan csókot nyomott a szájára, hogy hangos üdvrivalgásban

tört ki mindenki, főleg a pap.Amikor aznap láttam a barátomat, ahogy a szerelmét csókolja, úgyéreztem, hogy ez az időről és Istentől ellopott perc, ez az egyetlen pillanatmegérte az összes nyomorúságos napot, ami idáig vezetett, és a többitis, amiben biztos voltam, hogy még előttünk áll, ha visszatérünk az életbe;mert minden, ami szép, tiszta és értékes e világon, amiért érdemes élni

és lélegezni, ott volt annak a két boldog embernek az ajkán, a kezébenés a pillantásában, és én tudtam, hogy életük végéig nem hagyják elegymást.



EPILÓGUS

1960Fiatal fér ballag a temető sírkövei között, a tenger kékjében tükröződőég alatt; alig van még néhány ősz hajszála, és a tekintetét árnyékfelhőzi.

Karjában kisgyereket visz, aki még alig érti a szavait, de valahány-szor a szemébe néz, mosolyog. Együtt jutnak el egy egyszerű sírhoz,amelyet körbeölelnek a Földközi–tenger fölé nyúló fehér korlátok. Afér letérdel a sír elé, és közelebb tartja a kis út, hadd simítsa meg akőbe vésett feliratot:

ISABELLA SEMPERE

1917– 1939A fér így marad pár percig, és erősen összeszorítja a szemét, hogy

visszatartsa a könnyeit.A gyerek hangja téríti vissza a jelenbe, és amikor kinyitja a szemét,

látja, hogy a kis ú egy kicsiny alakra mutat a száraz virágok szirmaiközött, amelyek a sírkő alján, egy kristályváza árnyékában bújnak meg.Biztos benne, hogy amikor a múltkor járt a sírnál, még nem volt ott. Avirágok közé nyúl, és egy apró gipsz gurát vesz ki: olyan kicsi, hogyelfér az öklében. Egy angyal. Emlékezetében régi sebként nyílnak megaz elfeledettnek hitt szavak.

Ha pedig egy napon a sírja elé térdelsz, és úgy érzed, hogy aharag lángja fellobbanna benned, jusson eszedbe, hogy az éntörténetemben, csakúgy, mint a tiédben, jelen van egy angyal,és minden választ ő birtokol.



A kis ú kinyúl az apja kezében lévő angyal gura félé, de amikor

3. carlosruiz zafón - a mennyország fogságában

Documents