+A Békéscsabai Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Békéscsabai Y's Men Klub kiadványa

8. évfolyam 3. szám – 2016.

Hajjaj , kezdünk unalmasak lenni… Az előző számban már bőven voltszó az értékekről, több szerzőnél is. Viszont tekinthetjük e számunkatfolytatásnak is, mintegy a következő lépésnek – hiszen ha mártudjuk mi az érték, érdemes azt megőrizni. Mennyivel jobban hangzik, hogy asorozat következő részéhez értünk.Szóval az értékekhez lásd az előző számot is. Node mi a megőrzés? Ha változat-

lan formában tartjuk, mondjuk konzerválva vagy kőbe vésve, esetleg szó szerintidézve? Az érték típusától, hordozójától, megnyilvánulásától függhet, hogy ho-gyan őrizzük.Van, amit változatlanul kell őrizni, mert régészeti értéke van, nem szabad

hozzányúlni sőt az állagát is amennyire lehet védeni kell. Pont a kora alegértékesebb benne. Vizsgálni csak roncsolás nélkül, tanulmányozni lehetőlegnem is az eredetit, hanem másolatokat, fényképeket.Van, amit tovább kell adni. Ilyen az irodalom, képi művészetek. Őrizni is kell

persze az eredetit, ami ereklyévé válhat, de nem az adathordozón, fizikaiközvetítőn múlik az érték. A forma nem fizikai része számít, nem a tárgyimegvalósítás, hanem a tartalom és a forma egysége, viszonya. Ezért lehet újra le-fordítani egy klasszikus szöveget, mert a mai ember számára való megértés alényeg. Vagy akár ugyanazon nyelven modernizálni a kifejezéseit – ez sem feltét-lenül szentségtörés.

Van, amit elő kell adni. Ilyen a zene,színház, nem véletlenül előadóművészekkellenek hozzá. Egyfajta rekonstrukcióez, ismét felépíteni, megalkotni a művetaz alkotó- és előadó művész személyi-sége, a kor hangulata meg az eredetiinstrukciók (pl. kotta, szöveg) alapján.Van, amit használni kell. A szakmák,

módszerek, eljárások tartozhatnak ide.

érték őrzés

2.oldal

Mutató

A tudás, készség a legegyszerűbbtől a legelvontabbig.Komoly tapasztalat állhat mögötte, ami biztonságotnyújthat de (sematikus voltával, merevségével)akadályozhat is. Filozófiától a faékig, kvantumfi-zikától a simogatásig. Azzal tiszteljük, hogyhasználjuk, vagy pont nem használjuk – de tuda-tosan, mert figyelmen kívül hagyni nem lehet.És bizonnyal lehet még bonyolítani.

Láttuk, az őrzés jelenthet művelést, gyakorlást,akár továbbfejlesztést. Van olyan érték, amit mindigalkalmazni kell az adott kornak, helyzetnek meg-felelően. Ilyenek az erkölcsi értékek. Csak a gyakorlatban nyilvánulnak meg, aróluk való elmélkedés, tudósítás önmagában már nem tűnik valódinak, hitelesnek.Akkor válik igazzá, ha befolyásolja a mindennapjainkat, meghatározza avilágnézetünket, hozzáállásunkat a helyzetekhez. Számos erkölcsi alapelv lehet,amik persze nagyon fennköltek, elvontak is lehetnek, akár giccsesek olykor. Ilyenpl. a szabadság, méltóság. Vagy a Szeretethimnusz klasszikusai: hit, remény,szeretet.

Akkor hiteles, hogy ezeket a nagyokat ésfennkölteket komolyan vesszük, ha kisebbeket feltudunk ezért áldozni. A felebaráti szeretetért némianyagi jólétet – hogy segítsünk rászorulóknak. Haszánunk időt olyan feladatokra, amik nem kelle-mesek, de hasznosak – a helyett, hogy kellemesende haszontalanabbul töltenénk? A leghango-sabb/legelterjedtebb vélemény alapján való állás-foglalás helyett a véleményünket mérlegeljükpéldául éppen a bibliai értékek alapján. Tekintettelvagyunk másokra (hogy a szabályokat ne is említ-sük) versengő helyzetekben (pl. közlekedés) a sajátérdekünk mellett vagy akár helyett. Nem arról van

szó, hogy állandóan szenvednünk kéne és mindenben feladni magunkat, de azérta példaképeik olykor tettek ilyet, éppen ezért hiteles képviselői az általuk vallottértékeknek.Az életünket nem túlélni és eltölteni kell tehát, hanem megélni és felhasználni.

Hiszen ha meg akarjuk tartani az életünket, vigyázunkmagunkra, konzerváljuk és óvjuk javainkat akkorlényegében elveszítjük – mert nem erről szól ez az egész.Ha pedig használjuk valamire, alkalmazzuk és fejlesztjükértékeinket, akkor tudjuk megtartani. Szép paradoxon ez,hogy attól lehet a mienk, hogy lemondunk róla...

BirdLife Malta ,201 6.A kis csoportunk többi tagjával ellentét-ben én júliusban voltam először Máltán.Természetesen Petitől, az öcsémtől, akivolt kint márciusban is, már sokmindent hallottam a kis szigetországrólés az ott élőkről, illetve láttam képeketis. Viszont ezek nem helyettesítik azélményt, amit akkor szerez az ember, haszemélyesen utazik el oda.

A repülés külön élmény volt, hiszen atiszta időben gyönyörűen kirajzolódtaka hegységek, a horvát szigetek és Szi-cílián az Etna. Visszaemlékezve, miutánleszállt a gépünk, és mi beültünk akisbuszba, ami kivitt a táborig, az időmintha felgyorsult volna, és hirtelen el-telt egy hét. Közben viszont annyiminden történt, annyi új dolgottapasztaltam és láttam, hogy célszerűbb,ha csak kisebb benyomásokat említek.

Először is, nagy váltást jelentett anövényzet hiánya, a kopárság. Amitezen felül nagyon érdekesnek találtam,az az volt, hogy a kövekből, kisebb

sziklákból alacsony falakat építettekszerte a szigeten. Ez volt, ahol a portákhatárát jelölte, de sokszor csak úgyfeltűntek itt-ott.Ami nagyon érdekes volt számomra a

táborban, az a sátorhely volt. Mi itthonúgy választjuk meg a helyét a sátornak,hogy a legfüvesebb rész legyen az, ésmég az apró kis faágacskákat is el-dobáljuk onnan. Ez náluk nem így van.Éppen csak fél tégla nagyságú köveknem voltak a sátraink alatt.A tengerpart természetesen

lenyűgözött. A vízi élővilág fantasztikusvolt. Szerencsére most elég sok szabad-időnk volt ahhoz, hogy kiélvezhessük,hogy tengerparton vagyunk.A projekt, amiben részt vettünk, szin-

tén nagyon tetszett több szempontbólis. Új embereket ismertem meg, akikbarátságosak és segítőkészek.Szemtanúi lehettünk, hogy mire képes acsapatmunka, amely során megtisz-títottunk egy kisebb területet egyrezervátumban. Hihetetlen, hogy amáltaiaknak mennyire természetes,hogy két nyelvet beszélnek anyanyelviszinten. És ott volt még Dóra, egy fiatal,bátor magyar lány, aki már fél éve él ésdolgozik Máltán. Számomra példaértékűahogyan belevágott az ismeretlenbe ésfelfedezi a világot.Egy hét alatt nagyon sokat tanultam,

barátokat szereztem és életre szólóélményekkel tértem haza.

Kata

4.oldal

Mutató

A hazai értékHaza, család, otthon. Legfontosabb értékeit rejtik ezek a fogal-mak a Földön élő embernek, sőt még E.T. a híres spielbergi filmföldönkívüli főszereplője is ezt mondogatta: haza, haza. Neki is

fontos lehetett. Tehát univerzum szinten is fontosnak látszik az ügy.Mindezek mellett az egyik legsűrűbben használt politikai szlogen is. Úgy gon-

dolják, hogy ezekkel a témákkal kapcsolatban vagyunk leginkább befolyásol-hatóak, mondjuk például érzelmileg. A három fogalomra való utalással bármimondható, ígérhető. Ezt rendesen ki is használták és használnak minket ma is.Legfőképpen a politikusok.

Milyen érdekes, hogy magyarban a haza szót nem-csak népünk, országunk általános megnevezésérehasználjuk, hanem arra is, hogy ha visszatérünk azotthonunkba, haza megyünk. Ez mindaddig nemfeltűnő, amíg nem lesz valakinek több háztartása is,amíg nem kell több helyen is lakunk. Ha részbenkülföldön, részben Magyarországon tartózkodunk,akkor eldől, hogy kinek mit is jelent a haza, az otthonkifejezés. Én a külföldi albérletet nehezen tudom ott-honnak nevezni, nehezen áll a számra, hogy oda

megyek haza. Legalábbis furcsállom. Az idő múlásával ez változhat.Valaki hitelesnek érezheti, hogy kedvenc kocsmáját „Jobb, mint otthonnak”

hívják, de mindenki tudja, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon. Ezt azok agyerekek is így gondolják, akik veszélyeztetett körülmények között élnek, kikneka szüleik agresszívek és rendszeresen bántalmazzák a náluk gyengébbeket. Nekikegy ilyen család jutott, nincs mihez viszonyítaniuk. Ezért is nehéz kiemelni gyer-mekeket a családból, mert a kicsik elfogadják a kialakult helyzetet. Belenőnek acsaládi agresszióba.Jelenünkben a család, otthon, haza fogalmak felértékelődnek. Hazánkban is

egyre több a hajléktalan és nem mindig sikerül jól kezelniük ezt a kérdést az ott-honnal rendelkezőknek, mint ahogy az egyikmunkáltató haza küldte a hajléktalan dolgozókatreggel, mert nem volt munka.Nagyon aktuális hír. Idegenek milliói jönnek

Európába és el akarják foglalni, ami a miénkvagy legalább is beleülni abba beleegyezésünknélkül. Sok félelem indukálódik most, pedig ed-dig is volt mitől rettegni, hiszen az életellenescselekedetek nagy részét Magyarországon és azEurópában is családon belül követik el, tehát aszeretett mama, papa, gyerekek között zajlanakezek a vérig menő küzdelmek. Összegzés: van

mit tenni a magunk háza táján is.Felelősségem nekem mások bajával bíbelődnöm vagy

tényleg a hadsereg a megoldás mindenre? Nincs valamimás megoldás, valami hosszú távú, amivel mindenkinyertes lenne? Csak a fegyver, a kerítés, a pofon?Kiskoromban sokszor megvertek nagyobb fiúk. Volt,hogy okkal, volt hogy az sem kellett hozzá. Nem volt jóérzés. Hogy van ez a mi kis világunkban, mert hogyolyan kicsi a világ?Szerintem mindenkinek a népe volt már migráns a történelem folyamán. Ma-

gyarok, törökök, oroszok, angolok (Észak – Amerika), angolok és amerikaiak(Bosznia, Irak). Csak nem migránsnak hívták, hanem kalandozóknak, meg-szállónak, mentő csapatoknak. (Ropogtassuk egy kicsit a migráns kifejezést aszánkban, mennyivel inkább megvetésre méltó, akit ezzel illetünk, pedig használ-hatnánk még erre pár más szinonimát: kitiltott, üldözött, száműzött, számkivetett,kirekesztett, kitaszított, megvetett, kivetett, kiközösített.) Nem jó pofozva lenni.Mi magyarok már sokszor kaptunk nagy pofonokat. Migráns ügyben most is érikegy-kettő. Én úgy tapasztalom, hogy az Egyesült Királyságban a kelet-európai aszitokszó, minket gyűlölnek leginkább a hűvös britek, különösen a Brexit-esszavazás óta. Egyre gyakrabban támadnak meg pl. lengyeleket csak úgy az utcán,mert lengyelül beszélt vagy olvashatunk bűnügyi híreket, hogy kelet-európainaklátszó egyén követte el. Tehát amíg otthon szírekkel ijesztgetnek addig Angliábanmeg velünk. Lehet hogy hasonlóan megalapozott a félelem?Nehéz rendet tenni ebben a világban, megérteni és elfogadni, hogy ki volt előbb

és hol. Nemzeti ünnepeinkbe, megemlékezéseinkbe beépültek a régi konfliktusokkimenetelei: USA-ban nagy ünnep a hálaadás, deaz indiánok nem tudják olyan jó szívvel megün-nepelni, vagy gondoljunk bele, hogy Magyarorszá-gon a déli harangszó törökök legyőzésére em-lékeztet.Szóval csak annyi, hogy a család mindenkinek

fontos, de olykor messzebb kell látnunk a sajátvagy a családunk érdekeinél, másokat is észre kellvennünk és akár segítenünk.Senkinek nincs itt igazi hazája e Földön. Csak a

vágy van meg az igazi haza után.sk

Impresszum:Kiadj a: a Békéscsabai Keresztyén Ifj úsági EgyesületMunkatársak: Fábián Péter Imre, Kiss Emil, Lipták Kata,Lipták Péter, Mohácsi Mártonné Gizike, Sári Dominik,Szlávik Krisztina, Szikora István, Szikora MihályKépek: Érintettek Facebookon és blogj ukon megj elent valamintrendelkezésre bocsátott képeiHonlap: kie. hu/bekescsaba/mutato Címünk: 5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 11.

6.oldal

Mutató

Értékeinkről nemrégen olvashattunk több írást aMutatóban, ezért – elérhetőségük miatt – nem foglalkozomvelük, csupán azzal a kérdéssel, hogy fennmaradnak-e,megmaradnak-e azok a jó dolgok, amelyeket értékeinknektekintünk. „Örök” értékek ezek, vagy annak ellenére, hogyidőtállóak a fennmaradásukhoz hozzá kell-e járulnunkmégis valamilyen módon. (érték – meg – őrzés = érték +őrzés)Az Édenbe embert teremtő Isten azzal bízta meg Ádá-

mot, hogy „művelje és őrizze”(1Móz 2,15) a kertet. Aztsugallja ez a kezdeti megbízás, hogy az „őrzés” együtt járvalamilyen más tevékenységgel. Az őrzés többirányúfelelősséget jelent, nemcsak az érték meglétét konzerválja,hanem annak valamilyen kezelését is. Mt 25-ben JézusKrisztus elmondott egy példázatot a tálentumokról: Azelutazni készülő ember öt, kettő és egy tálentumot adott

három szolgájának „kinek-kinek képességei szerint”, hogyazt kezeljék. Az első kettő azonnal elindult, befektette apénzt és ugyanannyit nyert is vele. A harmadik elástapénzét és úgy őrizte. Amikor megjött a gazdájuk, az elsőkettő örömmel mutatta a nyereséget, és jutalmat kaptak. Aharmadik is hozta a ’megőrzöttet’ e szavakkal: „itt van, amia tiéd”, és a következő véleményt kapta: „gonosz és restszolga”, ezután oktatást, hogy mit kellett volna tennie, és abüntetést a hűtlen kezelés miatt.Az értékek megőrzésének vágya vezette a nyelvújítókat

arra, hogy a 18-19. században megteremtsék mainyelvünket, egyrészt egyszerűsítve, másrészt strukturálvanyelvtanilag és új szavakat alkotva. Természetesen azóta isalakul nyelvünk, vannak ’nyelvőreink’, akik vigyáznak rá,sőt magunk is művelhetjük a közbeszéd szintjén. Élő amagyar nyelv, érték, mely változik, de a miénk ésműveljük is.A kincsek, melyek a múzeumokban láthatók, ugyancsak

értékek. Azoknak is szükségük van a portörlésen kívülolykor restaurálásra, bizonyos felújításra, hogy eredetimivoltukban láthassuk. És igen jól őrzött épületekben kelltárolnunk őket, hogy egy-egy intézmény birtokábanmaradjanak, mert azoknak is érték, akik olykor meg-próbálják eltulajdonítani őket.

ÉRTÉK - MEG - ŐRZÉS

Érték a házunk – tatarozni kell, érték az autónk –szervizbe visszük, érték az egészségünk – orvoshozmegyünk, érték a családunk – szeretjük és védjük. Sorol-hatnánk azokat a javainkat, amelyeket úgy őrzünk, hogyközben kezeljük, használjuk, védjük, újítjuk, műveljük,gondozzuk, felügyeljük.Volt egy időszak, amikor mindent kidobtunk, ami régi,

korszerűtlen, nehézkes, régimódi volt, beleértve házakat,városrészeket, azaz felszámoltuk azt a környezetet, amibenfelnőttünk, szocializálódtunk. Azután felébredtünk, hogy„valami nincs sehol” (Váci Mihály), és elkezdődött a régi dolgok felfedezése, alkal-mankénti ünneplése, megismertetése, népszerűsítése. Tanyák újbóli benépesülése,feléledő alvó falvak mutatják a törekvést arra, hogy ami érték, az éljen éshasználjuk, ahogyan az előttünk járók használták. „A járt utat járatlanért el nehagyj” vitatható közmondás viszonylagos igazsága bizonyosodik be, ha elhagytuk,olykor jó visszatérni rá. Rendszerváltás után a templomlátogatók száma megnőtt,jó tendencia volt. Nem tudom, felkészülten fogadtuk-e mi, egyházak a csalódott,kiábrándult, más értékekre vágyó embereket, akiknek a lelke éhezett, s régi, jártutat kerestek?Jézus fenti példázata nekünk, mai tanítványoknak szól, amit kaptunk Istentől,

azzal éljünk e világban, mert „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainakmegjelenését”.(Róm 8,19) Itt vagyunk a magunk köznapiságában, olyanevangéliumi, erkölcsi, magatartási, műveltségi, kapcsolati értékekkel, amelyekfeltűnhetnek egyes keresőknek. Merjük vállalni ezeknek az értékeknek a képvise-letét stílusunkban, emberekhez való viszonyunkban. Hátha megkérdeznek róluk…

Emil

A Nyitott Terek Éjszakája elnevezésű városirendezvénysorozat először idén májusbankerült megrendezésre. Egy péntek este afiatalok többféle esemény közül is válogat-hattak. Volt kiállítás megnyitó, darts ésbilliárd verseny, de még az extrém sportokrajongói is összejöttek a programnak köszön-hetően.

Most, ősszel is megszerveztünk egy hasonló programsorozatot Közösségi TerekÉjszakája névvel, azonban most több pénteken keresztül, esténként egyszerre csakegy közösségi tér tart nyitott alkalmat.Az első rendezvény már augusztus 25-én lezajlott a Skateparkban. A Békés-

csabai KIE estéjének november 11-ét választottuk. Egy nyitott klubot fogunkrendezni, elég kötetlen programmal, de valószínűleg készülünk pár kvízzel. Előreláthatólag 19:00-kor kezdődne.

Dominik

8.oldal

Mutató

Jó néhány éve már, hogy időnként összefu-tunk ilyen-olyan rendezvényeken, pro-gramokon. Több szervezetet is képviseltélezen idő alatt, melyik lehetne az a két-három, ami komolyabban meghatározta apályádat?

Az Ifiház, ott kezdtem népművelőként. Ottrendszereződött bennem mindaz, amitösztönösen addig csináltam, itt találtam rámindazon területekre, amik meghatározták atovábbi utamat, azt, ahol ma vagyok, amit macsinálok. Inspiráló, innovatív műhely volt szá-momra. A Közösségfejlesztők Békés MegyeiEgyesülete és a Dr. Baly Hermina Mentálhi-giénés Alapítvány adott új szemléletet,irányokat, és most mindezt ötvözöm a TáliberKözösségfejlesztő Alapítványnál, aminek azelnöke vagyok.

Úgy tűnik leginkább közösségekkel dolgo-zol, ilyeneket képviselsz. Közösségek,csoportok meg általában valamilyen értékköré szerveződnek. Te milyen értékekettartasz fontosnak?

Szabadság, szolidaritás, a különbözőség el-fogadása, ezek mind alapjai egy közösségműködésének (akár családról, baráti tár-saságról, osztályról, településről, nemzetrőlbeszélünk). Az, hogy én ezeket az értékeketvallom, nem jelenti azt, hogy én mindenüttígy is működöm, körülöttem minden rendbenvan. De a legtöbb döntésemet, közösségbenvaló létezésemet ezek határozzák meg.

Kevéssé vidám dolog nehézségekről beszél-getni, de hát vannak. Mi jelent számodramanapság kihívást, vagy úgy általábanmik a „mai kor”kihívásai?

Kihívás, hogy a régit és az újat ötvözni tud-jam, tudjak elengedni érzéseket, embereket,ne vegyem magamra a világ összes baját,képes legyek felismerni, hogy kire, mire nemszabad energiát (időt, szellemi, érzelmi, anya-gi erőt) pazarolni, fogadjam el, hogy vannakemberek, csoportok, akik engem nem sze-retnek, nem kedvelnek, sőt.. . És ez engem neakadályozzon. Ezek a saját nehézségeim. A„mai kor” kihívásai szerintem: a generációk éskultúrák közötti konfliktusok, a mértéktelenfogyasztás, a fenyegető környezeti kataszt-rófa, a többségihez képest mással szembenitürelmetlenség, a technikai fejlődés léptéke…

Aktuális témánk az őrzés, megőrzés is.Értékek terén hogyan lehet ezeket megő-rizni, átadni? Gondolok itt például atartalom és a forma közötti esetlegesfeszültségremeg hasonlókra.

Tettekkel. Ha mindazt, amit gondolok,amiben hiszek, amit én értéknek tartok, aztmondom, teszem, képviselem. Ha hitelesvagyok, képes másokat motiválni, lelkesíteni,bevonni. Ez olyan mentális értékátadóköldökzsinór. Ezt nem kell elvágni, az a jó, hamegvan, mert biztonságot ad, eligazít, táplálészrevétlenül.

Miért csináljukmégis?

I nterjú Zsótér Mári(á)val

Ez vonatkozik a tartalom és forma egységére.A kettő hitelesíti, erősíti, támogatja egymást.A forma és a módszerek maguk is értékek,nemcsak közvetítők.

Úgy tűnik sikeresen meg lehet oldaniezeket a kihívásokat. Mely három dologralennél a legbüszkébb, vagy melyek azok,amik talán leginkább kedvesek neked?

Úgy érzem, hogy a legtöbb, amihez eddigközöm van az, hogy a gyerekem nem akarmás lenni, hanem elégedett azzal, ami ő: nemakar sem fiatalabb, sem idősebb, alacsonyabb,vékonyabb, izmosabb, gazdagabb, okosabblenni, máshol élni, másik suliba járni.. . ezolyan irigylésre méltó és megnyugtató.

Fontosnak tartom azt is, hogy hatottam,nyomot hagytam (mint mindenki). Munkámsorán sok visszajelzést kaptam egyénektől ésközösségektől is, hogy az, amit és ahogyantettem, ott és akkor segített, tovább lendített,erőt adott. Ez egy kölcsönös folyamat, mertmás helyzetekben én kapok.

Exupery mondta, hogy ha azt akarjuk, hogyaz emberek hajót ácsoljanak, akkor keltsük felbennük a vágyat a végtelen tenger iránt. Ez ahatás az, amiért izgalmas, amiért felelősségemberekkel, közösségekkel foglalkozni. Egy-szerre nehéz és örömteli ez a felelősség. Nempont a kérdésedre válaszoltam, de nekemmost ez kívánkozott ide.

Mi ad ezekhez erőt, motivációt, kitartástneked és vajon mi adhat a többieknek –személyesen vagy közösség szinten?

Én most nem is a saját válaszomat mondom.Nyáron egy civil szervezet vezetőknekszervezett műhelyben a sok-sok nehézségsorjázása után megkérdeztem: „Miért csi-náljuk mégis?”.

Ezek a válaszok az enyémek is lehetnének:

tagok, önkéntesek, megvalósítható cél„azért is”mert szeretem a közösségetkíváncsi vagyok, hogy érnek be az utódokszellemi és szakmai kihívások, inspirációelkezdtem, túlélés, elköteleződés„így nőttem föl”; erős hit, elköteleződés –

bármilyen a terepmegszállottság„mert úgy döntöttem…”érdekes, számos lehetőség: fejlődés, kihíváselköteleződés, tudásátadás, hitvannak még ötletek, emberek számítnak

ránkjó jobbá tenni a világot..

10.oldal

Mutató

Adva van egy tanya a Nagy AlföldiPusztaság közepén. Azon a pusztán,amire Fekete István, az erdők és ahegyek szerelmese azt írta, hogy„Kinézel a vonat ablakán, aztán lefek-szel aludni. Néhány óra múlvafelébresz, újra kinézel és még mindigugyanazt látod…”. „A táj , ahol nemtörténik semmi.” Nos, nekünk is ala-posan szemügyre kellett vennünk ahelyet, ahol élünk, hogy észrevegyük,hol itt az érték. A helyi érték ugyanismesszebbről jobban látszik. Mert mi-előtt értéket akarunk megőrizni, előszöris számba kell vennünk, mik az ér-tékeink.De ne menjünk messzire, induljunk

csak ki saját magunkból. Milyenértékek rejtőznek bennem? Vannakegyáltalán értékeim? Mit szeretekmagamban? Tudom-e használni, jól for-gatni az értékeimet? Tudok-e örülni amásságomnak, a kétbalkezességemnek,az egyediségemnek, a furcsaságaimnak?(Őrizd meg a rád bízott kincset. 1Tim6,20.) Megőrizni azt lehet, amivelrendelkezem. Amiről tudok.De a megőrzés nem elrejtésa fiók mélyén, s nem elásás.Kamatoztatás, használás.Gyarapítás. Kiteljesítés. Egyvégtelen, szabad, élvezetesjáték. Rácsodálkozás aTeremtő humorára, játé-kosságára, kreativitására.Azt gondoltuk, ahol

gyönyörű hegyek, erdők,friss levegő, néprajzi em-lékek vannak, ott nagyon

tisztában vannak a meglévő értékekkel.Júliusban néhány napot a Gömörihegységben töltöttünk. Láttunk tájhá-zat, olyat, ahol a szénapajta lécei közöttkilátni a szőlőhegyre. Ahol úgy állnaksorban a fehérre meszelt, múlt század-ban épült parasztházak, mint ropogósrakemé-nyített főkötők a hajnali miséreigyekvő menyecskék fején.De hetekbe tellett, mire egyáltalán

szállást tudtunk találni. S amikormegkérdeztük, miért nem hirdetik aszálláslehetőségeket, azt mondták: „Kijönne ide…”.Mi is így vagyunk ezzel: „Ki akarna

idejönni kirándulni, túrázni,erre az unalmas, lapos vi-dékre?”A kemenceépítő tábo-

runkat országos szinten hir-dettük meg. Zalából,Partiumból, Komáromból,Pestről, Debrecenből, Keszt-helyről, Szolnokról, a Kis-kunságról mintegy húszember érkezett, hogy egyhéten keresztül gyúrja asarat egy tanyán a puszta

Tanyasi nyár, érték-meg-őrzés, és a

„Reformáció a végeken”

11.oldal

Mutató

közepén. Olyan emberek, akik fontospozíciókat töltenek be, családjaik van-nak, más programot mondtak le, hogyeljöhessenek. S nem bánták meg. Acsabai kolbásszal nem tudtak betelni, akemencében sült kelt tészták követ-kezményeképpen többen nem tudtákbecsatolni nadrágszíjaikat a hét vé-geztével… Ez is érték. A közösség, azegymásra utaltság, a finom ízek. Élünkvele hálaadással, használjuk és tovább-adjuk, amíg tehetjük.A dolgok egymásból következnek. Ha

tanya, akkor pusztaság, vadon, és akkortermészet, tehát madár és fa. Égig érőfa. Fafaragó tábor. Ki ne olvasta volnagyerekkorában a régebb óta fiataloknemzedékéből Móra Ferenc Cinege-fészkét, ahol a fiókáit sirató énekes-madarakkal együtt sirattuk a füstbement sarkantyús csizmát? Ki ne gyár-tott volna – ha fiúból volt – csúzlit, halányból volt, gyermekláncfűből ékszert?De emellett még sokféle fával találkoz-tunk a hét során. Égigérővel, vagy olyannal,amiből kapu készült atanya bejáratához, deolyan fákról is szóltak amesék, amelyekből jász-lat, halászcsónakot éskeresztfát ácsoltak... (Me-se a három fáról). Böbe selyemfestőműhelyében gyönyörű hármas oltárképis készült erről a meséről.Aki nem hiszi, járjon utána:Októberre - ha addig elkészülünk az

istállóval, amit közösségi teremméújítottunk fel – sok más szépséggelegyütt ez is megtekinthető lesz.Egyebek között kazettás mennyezet-motívumokat festünk Gerlainé Icamama vezetésével, Gizike kékfestő-

műhelyében patchwork-technikávalvarázslatos használati tárgyakat ké-szíthetünk. (Mint tudjuk, a kékfestésalapjait a hugenották terjesztették elEurópában, rájuk is emlékezünk a„Reformáció a végeken” címet viselőkétnapos tanyai konferencián.) Lesznekkorabeli étkek – akkoriban a gazdagab-bak asztalára gyakran került vadhús – ahelyi vadásztársaság őzet ígért erre azalkalomra. A kemencéket is befűtjük,addigra már talán a közösségi aszaló isműködni fog.Apropó, aszalás. Akit érdekel, szept.

23-án közösségi sava-nyító-, és aszaló délutántszervezünk a tanyán, de –ha már kint vagyunk - akenyérsütés sem fog el-maradni, érdemes leszkikarikázni a szép őszinapsütésben.

A „Reformáció a végeken” LázárAttila koncertjével, Kiss Emil egház-történész „A reformációt közvetlenülmegelőző Magyarországi történelmiesemények”, „A reformáció elindulásaEurópában, három ága”, ReformációMagyarországi eseményei” témájú elő-adásaival, ökumenikus áhítattal ésközös zsoltár-énekléssel teszi érdemesséa tanyára való kilátogatást.

Kriszta

12.oldal

Mutató

Július utolsó napjának délutánján érke-zett meg Jonathan Buckley Angliából aLiszt Ferenc repülőtérre, ahol Dominikés én vártunk rá. Jon azzal a céllal jött,hogy megismerje a magyarországi KIE-tés annak munkásságát azután, hogymegismert engem, mint magyar YMCAtagot a Lengyelországban megrendezettYouthUnify konferencián.Éjszaka a 2 és fél órás vonatozás után

már túl az éjfélen egyenesen aludnimentünk. Jon a KIE házban kapottszállást arra két napra, amit Békés-csabán töltött. Ez idő során a városlátványosságait mutattuk meg neki, el-mentünk biciklivel Dánfokra kenuzni,pihentünk az Árpád-fürdő termálvízében és kártyáztunk a KIE házba.Augusztus 3-án Budapestre mentünk,

ahol Hugi fogadott minket a Kossuth-téren. A csomagok lepakolása utánsietnie kellett vissza a munkahelyére, mipedig megebédeltünk a Duna-partonmajd elsétáltunk a Margit-szigetre.Körbejártuk szinte az egész szigetet, azenélő kútig és vissza. Ez utáncsináltunk egy másik túrát, ami a régiKIE-hez kapcsolódó helyszíneket érin-tette a Fővám tértől a Vas utcáig. Mireodaértünk, addig Hugi is végzett amunkahelyén, így el tudta mondani ahelyszínekről, épületekről az informá-ciókat amik ezekhez a helyekhez kötik aKIE-t Másnap a délelőtt a Pál-völgyi-barlang földalatti világát tekintettükmeg, majd ezután megnéztük a SuicideSquad című filmet angol nyelven, feli-rattal a Mamut plázában lévő moziban.Innen könnyű volt eljutni a BudaiVárnegyedbe, ahonnan remek rálá-tásunk volt a Dunára is. Este ismét a

YMCA csoportokról beszélgettünk, mintelőző este Hugi házában. Ő fogadott beminket arra a két napra, amíg a Buda-pestet és a Budapesti KIE-t néztük meg.Másnap félnapos utazást követően

megérkeztünk a Balatongyörökre, aSóvárba. Itt Marton Tamás mesélt

nekünk a Sóvárról és a Tappancsról.Másnap elbicikliztünk a Badacsonyikikötőbe, de útközben megpihentünk aSzigligeti vár falai között. Délután aBalaton habjait szeltük egy séta-hajózáson és közben meg is áztunk afelcsapó hullámoktól.Mindennek egyszer vége lesz, így en-

nek a hétnek is elértük a végét.Kőbánya-Kispesten búcsúztunk elegymástól és miután hazaértünk Bé-késcsabára, készülhettünk is a másnapkezdődő Nyomkereső táborra.Számomra ez egy remek hét volt,

sokat tanultam a hazai és az angolYMCA-ről, valamint a program-szervezés és vezetés nehézségeiről is.Remélem még lesz lehetőségem hasonlólátogatáson részt venni.A látogatás megkérdeztem Hugit,

hogy írjon pár sort erről a találkozásról.„Az elmúlt hónapban volt szerencsém

pár napra vendégül látni JonathanBuckley-t, a messzi Sheffield-ből, a

Látogató a YMCA White Rose-tól

13.oldal

Mutató

YMCA White Rose-ból. Hétköznap jöt-tek én meg dolgoztam, úgyhogy acsabai lelkes szervezőknek csak annyitajánlottam fel, hogy szállást megételeket találnak nálunk, aztán hamarott tartottunk, hogy minden búvár-tapasztalatomat bevetve keresek nekiegy külső adattárolón régi-régi képeketa KIE-munkáról. Zenét hallgattunk ésmutogattuk egymásnak, ki mit csinál.Egy sheffieldi emberrel komolyabbangol alapok nélkül beszélgetni igazi ki-hívás volt, de mégsem okozott nagygondot: Jonathan teljesen nyitott ésőszintén pozitív személyiség, aki ráa-dásul megragadta az eke szarvát is,mondhatni, hiszen nem rámenősen,mint inkább igazi jóságos nagybácsikéntkérdezett rá, miben is volna szükségesegítségre a KIÉ-nek. És én mondtam.Mit mondtam? Mindent és semmit,ahol most valahogy a KIÉ-vel is tartunk:mindenfelé és mégis egy helyben.Viszont, ahogy Jonathan később a blog-ján is megemlítette, milyen hatalmasérték, hogy itt ilyen fiataloknál működ-het az önkéntességnek ilyen foka, hogyegy külföldit kísérgessenek egy egészországon át, csak azért, hogymegmutathassák a munkájukat. Szív-melegnető volt ezt olvasni, s egyben felis nyitotta a szemem: nem baj, hogykevesen vagyunk, mert azért vannaktényleg nyitott, aktív és aktivizálhatófiataljaink. Csak össze kéne fogni őketés célt kéne tenni eléjük, kicsit talánjobban körvonalazottat a PárizsiAlapnál.”Valamint Jonathant is megkérdeztem

arról, hogy mi motiválta arra, hogyeljöj jön Magyarországra és, hogy ho-gyan érezte magát.„My motivation for coming was to

find out a bit more about Hungary as acountry; I've been interested in EasternEurope for a while after a few trips toPoland, but never been to Hungaryitself, and was interested in finding outmore about the YMCA after meetingyou at Unify last year.Was in budapest, your home town -

can't spell it lol - and at Baloton. We didsome sightseeing, some bike riding andcanoeing, and spent a lot of time ontrains?I was very impressed with the ymca

in Hungary. I hadn't realised it was sosmall, but was great to see and hearabout how much the YMCA did with itslimited resources. was really inspira-tional to hear how passionate you allwere about the movement, and how youand Dominic were taking on leadershippositions at such young ages; fantastic,and is what the YMCA is all about.I am thinking about bringing a small

group out to Hungary next year...justneed to talk to a few colleagues over thenext couple of weeks. Teresa (my wife)and I might come out before then tovisit.”

Fábián Péter Imre

14.oldal

Mutató

Először is, mint minden évben, kerék-párral mentünk Dánfokra. ÉnSzabadkígyósról, Árpival mentem aKIE-házhoz. Nagyon szeretek biciklizni,így hát ez is egy plusz pont, hogy nemcsak odafuvaroztak minket. Sajnoskevesen jelentkeztek, sőt még volt aki le

is mondta, így nagyon kevesen voltunk.Viszont pont emiatt sokat beszélgettünkés családias volt a hangulat. A pro-gramok élvezetesek voltak és nem voltolyan, hogy ne tudjunk mit csinálni.Szabadidőnkben együtt vadásztunkkülönféle pokémonokra egy telefonosjátékkal.

Talán az egyik legjobb program a gy-ulai kirándulás volt, ahol sikerült kijut-nunk a szabadulószobából, ettünk egyjót, majd délután indultunk vissza atáborhelyhez. Mivel ide is kerékpárralmentünk, ismét egy újabb pluszpontotadnék, ha pontoznánk. Habár emiattkicsit el is húzódott az út. AmikorGyulára mentünk, Tündinek adódottprobléma a biciklijével, majd visszafelé

nekem lett egy defektem az első gumi-mon. Ezt úgy sikerült megoldani, hogyÁrpival megvártuk, hogy visszaérjenek,majd Misi jött a kocsival és a biciklijévelés egy gyors bicajcsere után már mi iscélba vettük a tábort. Aznap még acsaládom is meglátogatott és hoztakszerszámokat, hogy hazafelé is tudjakvele menni.A napi előadások érdekesek és tartal-

masak voltak. Az előadók jólfelkészültek és örömmel tartották akülönböző, mégis egy nagy témába tar-tozó bemutatókat.

A táborvezetők mindent megtettek,hogy az idei tábor is olyan jó legyen,mint az eddigiek, hacsak nem jobb.Kiváló programokat szerveztek, amiketmind a (nagyjából) két korosztályélvezett.Én nagyon szépen köszönöm az idei

tábort, remélem meg lesz tartva azelkövetkezendő években is!

Lipták Péter

Dánfok 201 6.

15.oldal

Mutató

Foltvarró helyett immár

Megvarró klubEgyszer volt, hol nem volt, mint a mesében.2013. januárjában Kriszta fejében motoszkált egy gondolat, hogy jó lenne egy

foltvarró klubot létrehozni. Volt egy maroknyi kis csapat (Kriszta, Évi, Ancika,Enikő, Marika, az anyukám Marika, és jómagam) aki szeretett kreatívkodni, ígyaztán nem volt nehéz eldönteni, hogy hozzuk össze ezt a klubot. Lázas készülődéselőzte meg az első foglalkozást. Olyan blokkot vittem, ami gyors és látványos.Eleinte kéthetenként találkoztunk, aztán amikor elhatároztuk, hogy a kávéházonjó lenne „árusítani” (ami inkább csak támogatás) valamit, akkor már heti rendsze-rességgel jöttünk össze. Elkészültek a különböző kis ajándéknak valók. Nem nagybevétel,de ezzel járultunk hozzá a KIE ház működéséhez.Aztán ahogy telt az idő átalakult a kis csapatunk. Volt, aki munkája miatt, más

a tanulás vagy lakóhely változás miatt volt kénytelen megválni tőlünk. Szeren-csére azért jöttek új érdeklődők, így bővült a csapat Judittal, Böbével és Gabival.2014 decemberére egy nagyobb darabbal készültünk a kávéházra, ami egy drezdaitányéros ágytakaró volt.2015. januárjában az internetnek köszönhetően felkeresett bennünket Ildikó.

Nagy lelkesedése és folyamatos érdeklődése azóta is erősít bennünket.No és persze a mi lelkesedésünk sem lankad, de már más feladatok is megtalál-

nak. Idén nyáron például arra mutatkozott igény, hogy ne csak foltvarrássalfoglalkozzunk. Így jött el az idő,hogy bővítettük a tevékenységünket, ami perszenem szolgáltatás, inkább együtt tevékenykedés. Felhajtottunk nadrágokat, beszű-

kítettünk szoknyát, blúzokat vagy éppen kicsitátalakítottunk valamit. Erről beszélgetve egybiblia óra után Misinek egy újabb ötlete támadt.Megszületett egy logó és egy név is. Megvarró

klub: Megvarrjuk. Együtt!Így most az új évadtól kezdve szívesen foga-

dunk és várunk olyanokat, akiknek elkél egy kissegítség abban, hogy hogyan hajtson fel ezt-azt,vagy hogyan újítson fel egy kedvenc ruhadara-bot, ami valami kis balesetet szenvedett.Bízunk benne,hogy megtalálnak bennünket a

fiatal lányok, asszonyok, esetleg fiúk, érdeklődőférfiak, akiknek ilyen irányú segítségre vanszüksége.Újult erővel várjuk az új évadot.

Gizike

Reklám:A Békéscsabai Y's Men klub honlapján hetente megjelenik egy új áhítat:ysmen-bcs.blogspot.hu.Ahol pedig ezek vannak: ys-ahitatok.blogspot.com.