Az alábbiakban a Gyermeklélektan tananyag első füzetének első és második leckéjéből közlünk részleteket. A próbalecke a Gyermeklélektan tananyag első és második lec-kéjének vázlatos összefoglalója, amely a füzet tartalmával megegyezik, de felépíté-sében eltérhet attól.

A próbaleckében közölt grafikai ábrák jelentése a következő:

GYERMEKLÉLEKTANPróbalecke

Meghatározás, valamint kiemelten fontos információ.

Feladat

Példa, amely pszichológiai kísérlet, vizsgálat, megfigyelés, illetve esetleírás is lehet.

Olvasmány

Ajánlott irodalom

A tudományos lélektan a XX. század elején kezdett rohamosan fejlődni. Egyre több tudós foglalkozott az embert közvetlenül érintő kérdésekkel. Kutatók különböző csoportjai egymástól eltérő kérdéseket tartottak fontosnak, és sok esetben ugyanazt a jelenséget másképpen magyarázták. Így jöttek létre a pszichológia különböző nézőpontjai. A gyermekközpontú pszichológiai gondolkodás alakulását is ezek az elméletek határozzák meg.

Ádám nagycsoportos óvodás, jövőre iskolába megy. Az eddig csendes és szófogadó fiú viselkedése az utolsó óvodai évben nagyon megváltozott. Sokat veszekszik társaival, néha oda is csap. Az óvónénivel is többször kerül konfliktusba.

A pedagógus javaslatára Ádám szülei gyermekpszichológushoz fordulnak, aki az első beszélgetésre a két szülőt és az óvónőt hívja el. Arról gondolkodnak együtt, hogy mi lehet az oka Ádám viselkedés-változásának.

Gyermeklélektan napjainkban

A kisfiú apja szerint hirtelen természetét tőle örökölte, úgy, mint szőke haját és barna szemét. Anyja úgy gondolja, hogy Ádám nem örökölte, hanem eltanulta a morgolódást és a veszekedést apjától, mivel ezt otthon gyakran látja. Az óvónő szerint ebben a kor-ban erőteljes változáson mennek keresztül a gyerekek, másképp kezdik látni a világot, és kapcsolataik is megváltoznak. A pszichológus azt tapasztalta, hogy mindkét szülő fél az iskolakezdéstől. Ezt a szorongást Ádám tudattalanul „átveszi”, és viselkedése emiatt válik problémássá.

Olvassa el ismét figyelmesen a fent említett magyarázatokat. Gondolja végig, melyik okfej-téssel tud azonosulni, és melyikkel nem. Érdemes azon is elgondolkodnia, hogy választását milyen előzetes tudása, esetleg személyes élményei befolyásolták.

A felnőttek azt szeretnék megtudni, miért vált Ádám agresszívvé, azaz arra kíváncsiak, mi okozza a kisfiú fejlődésében fellépő változást. Amikor a pszichológus azt kérdezi a beszélgetés résztvevőitől, ki mivel hozza összefüggésbe a változást, arra kíváncsi, ki hogyan gondolkodik a gyermeki fejlődésről.

A tudományos gyermeklélektani gondolkodás a fenti hétköznapi példához hasonlóan alakul. A pszichológus által vezetett beszélgetés során minden résztvevő ugyanarra a problémára keresi a megoldást. A gyermeklélektani gondolkodás alakulása során fogalmazódtak meg a tudományág alapvető kérdései.

A fejlődéslélektani kutatások az alábbi kérdésekre keresik a választ:

• Mennyiben hajtóereje a fejlődésnek a genetikus adottság, illetve a környezet?• A fejlődés folyamatos, vagy egymástól minőségileg eltérő szakaszokban történik?• Hogyan alakulnak ki az egyéni különbségek?

Ádám viselkedését minden felnőtt másképp indokolja. Ezt teszik a különböző nézőpontokat valló pszichológusok is:• az agresszió megjelenése összefügg az örökléssel, a biológiai nézőpontú pszicholó-

gusok szerint,• a tanulás szerepét hangsúlyozó nézetet vallják a viselkedéslélektan képviselői, azaz

a behavioristák (ejtsd: bihévioristák),• a hat éves kor tájékán bekövetkező minőségi változás a meghatározó – állítják a

környezet és a genetikai hatások kölcsönös kapcsolatát hangsúlyozó pszichológusok,• a tudattalan szorongás agressziót kiváltó hatását tartják meghatározónak a pszicho-

analitikusok.

A különböző pszichológiai iskolák és nézőpontok eltérően közelítik meg a fejlődéslélektan kérdéseit. Más-más módszerekkel kutatnak, és eltérő elméleti válaszok-kal járulnak hozzá a gyermekről és a felnőttről kialakítható komplex tudásunkhoz.

A gyermeklélektan fő kérdései

A pszichológiai nézőpontok hatása a gyermeklélektanigondolkodásra

Biológiai nézőpont

Behavorista nézőpont

A gyermek fejlődése

A genetika és a környezet kölcsön-hatását hangsúlyozó

nézőpont

Pszichoanalitikus nézőpont

Biológiai nézőpontA biológiai nézőpont a viselkedést a testen belüli, elsősorban az agyban és az idegrend-szerben lejátszódó folyamatok segítségével magyarázza. Az ehhez a nézőponthoz tartozó kutatók a biológiai érést tartják a fejlődés moz-gatórugójának. Ezzel szemben a környezetnek másodlagos szerepet tulajdonítanak.

A magzat anyja méhében a genetika szigorú szabályai szerint fejlődik. Az inkubátorban életben tartott koraszülött csecsemők nagyon hasonló ritmusban fejlődnek, mint azok a magzatok, amelyek végig anyjuk testében növekednek.

A születés utáni mozgásfejlődés ugyancsak szabályos sorrendet követ. A legtöbb gyermek ugyanabban a sorrendben először a hasára fordul, kúszik, mászik, majd feláll.

A pubertáskori biológiai, hormonális változások is látványos példái az érés fejlődésben betöltött szerepének.

A behaviorista (viselkedéslélektani) nézőpont az emberi viselkedést kutatja, és arra keresi a választ, hogy a viselkedés milyen módon befolyásolható.

A XX. század elején Amerikát a gyors városiasodás, az ipar fejlődése és a folyamatos bevándorlások jellemezték. Ekkoriban került a chicagói egyetemre egy vidéki paraszt fiú, Joan Broadus Watson. A tehetségesnek bizonyuló fiú filozófiát és pszichológiát hallgatott, majd az állatok tanulásának kutatásába kezdett. 1913-ban publikálta „Hogyan látja a behaviorista a pszichológiát?” című tanulmányát. Watson kevesebb jelentőséget tulajdonít a veleszületett tényezőknek az ember viselkedésében. A pszichológiát a viselkedésváltozás, azaz a tanulás tudományának tekinti.

Így fogalmaz a tapasztalat szerinte elsöprő erejéről:

„Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket és az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerűen kiválasztva olyan szakem-bert nevelek belőle, amilyet csak akarok – orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt, főnököt s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elődei tehetségétől, hajlamaitól, képességeitől, foglalkozásától és fajtájától.”

Watsont, 1924 idézi Pléh, 1992. 151. old.

A fejlődés mozgatórugója

Behaviorista nézőpont

A fejlődés mozgatórugója

A behavioristák szerint a fejlődés fő mozgatórugója a tanulás, illetve a környezet hatása.

Gondoljunk csak arra, mi történik akkor, ha egy nyári vihar során nagyot villámlik. Legtöbbször azonnal befogjuk a fülünket, izmaink megfeszülnek, és önkéntelenül várjuk a dörgést. A nagyon intenzív hang (ez esetben a mennydörgés) káros inger, amelyre az ember reflexszerűen riadalommal válaszol. Gyermekkorunkban tapasztalás útján meg-tanultuk, hogy a dörgést villámlás előzi meg. Így már a villámok láttán védekezhetünk az erős hang ellen.

A villámlásra adott reakció a klasszikus kondicionálás következménye.

A klasszikus kondicionálás folyamata során az élőlény azt tanulja meg, hogy a környezetében bizonyos események együtt járnak.

Életünk során viselkedésünk folyamatosan változik; bizonyos viselkedésformákat el-hagyunk, és újakat alakítunk ki. Ezt a változást a behavioristák a környezet viselkedésre gyakorolt hatásának egy másik módjával indokolják, és operáns kondicionálásnak nevezik.

Az operáns kondicionálás során a viselkedés jelenik meg először, majd azt követi egy inger, ame-lyet megerősítésnek nevezünk. A viselkedés akkor fog ismételten megjelenni, ha megerősítődik.

A gyermek olyan tevékenységet választ és gyakorol szívesen, amelyet környezete dicsérettel, vagy más módon megerősít.

A biológiai nézőpont és a behaviorizmus szerint is a fejlődésnek egyetlen fő moz-gatórugója van. Ezzel szemben más pszichológusok egymástól függetlenül azt vallják, hogy a biológiai és a környezeti tényezők együttesen segítik elő a gyermek fejlődését.

Klasszikus kondicionálás

Operáns kondicionálás

A biológiai és környezeti tényezők kölcsönhatását hangsúlyozó nézőpont

A biológiai és a környezeti hatások kölcsön-hatását hangsúlyozó pszichológusok úgy gon-dolják, hogy az öröklés és a környezet egymással kölcsönhatásban, egyenlő mértékben forrásai a fejlődésnek.A pszichológia és más humán tudományok (történelem, kultúrantropológia, néprajz stb.) szoros kapcsolata is hozzájárult annak a nézet-nek a kialakulásához, hogy a biológiai érés és a környezet együttesen felelősek a fejlődésért. A különböző kultúrákban élő népek életmód-ját, szokásait kutató kulturális antropológia különböző eredményei hívták fel a gyermek-lélektan figyelmét a gyermek fejlődése és az adott kulturális közeg összefüggéseire.

A viselkedéslélektan születésével egyidőben az Osztrák-Magyar Monarchiában egy orvos, Sigmund Freud megdöbbentő dolgokat állított az emberi lélekről és a gyermek vágyairól.Freud pszichoanalitikus nézőpontja cselekvéseink tudatos motivációi mellett a tudat-talan motivációkat hangsúlyozza. Egy vágy, emlék, gondolat az elfojtás által süllyed le a tudatból a tudattalanba. Olyan tudattartalmaknak lesz ez a sorsuk, amelyek valami miatt feszültséget okoznak, és a feszültség csökkentése céljából kiszorulnak a tudatból.

„Amikor a világra jövünk, leplezetlenül és minden szégyenkezés nélkül környezetünk tu-domására hozzuk fizikai és pszichikai szükségleteinket. Ha nem kapunk tejet, sírunk. De ugyanezt tesszük akkor is, ha pisis a pelenkánk. Emellett határozott jelét adjuk annak is, ha fizikai közelségre, testmelegre vágyunk. Ezt a bennünk élő „ösztönelvet” vagy „örömelvet” nevezte Freud ösztön-énnek. A csecsemő lényegében nem más, mint ösztönlény…

„Ösztön-énünket felnőttkorunkban is megőrizzük, egészen életünk végéig. Idővel azonban megtanuljuk szabályozni vágyainkat, íly módon igyekszünk alkalmazkodni környezetünkhöz. Megtanuljuk szabályozni az „öröm-elvet” a „valóság-elv” javára. Freud ezt úgy fogalmazza meg, hogy felépítjük azt az én-t, amely rendelkezik ezzel a szabályozó funkcióval. Bármen-nyire vágyunk is valamire, nem tehetjük meg, hogy levetjük magunkat a földre, és addig ordítunk, amíg vágyaink nem teljesülnek

Mármost megtörténhet, hogy olyat kívánunk nagyon hevesen, amit környezetünk nem fogad el. Ilyenkor elfojtjuk vágyainkat, vagyis megpróbáljuk elhessegetni őket, és megfeledkezni róluk…

Freud még egy tényezővel számolt az emberi tudatban. Gyermekkorunkban szembe találjuk magunkat a szüleink, és környezetünk támasztotta morális követelményekkel. Ha valami rosszat teszünk, szüleink rögtön azt mondják: „nem, ne így!”, vagy „nagyon rossz voltál!”. Ezek az erkölcsi követelések és ítéletek még felnőttkorunkban is fülünkben csengenek. Olybá tűnik, mintha környezetünk morális elvárása lényünk részévé vált volna. Freud ezt nevezte felettes énnek…

Gaarder, 1995, 477-478.

A fejlődés mozgatórugója

„Mi történik akkor, ha a nagy pohárból egy kisebbe töltöm a vizet?”

Pszichoanalitikus nézőpont

Freud szerint a fej-lődés mozgatórugója az ösztön-énből szár-mazó energia, amit libidónak nevezett. Követői abban egy-etértenek, hogy van belső, lelki eredetű ha-jtóereje a fejlődésnek, de különbözőképpen fogalmazzák meg azt.

Freud óta több pszichoanalitikus fejlődéselmélet született. Abban megegyeznek az elmé-letalkotók, hogy az ember pszichés fejlődése egymásra épülő, minőségileg egymástól eltérő szakaszokból áll. A pszichés fejlődés egyes szakaszaiban különböző konfliktusokat kell sikeresen meg-oldanunk ahhoz, hogy a fejlődés egészségesen folytatódjon tovább. Megoldásaink nagyon egyediek, ezt befolyásolja a temperamentumunk, közvetlen környezetünk (elsősorban szüleink) reakciói, valamint előzetes tapasztalataink.

Az ötéves Hanna anyja testéhez bújva nézi, ahogy az néhány hetes kistestvérét tisztába teszi. Majd odamegy az ablakhoz, és becsukja, miközben azt mondja: „Becsukom, hogy a kicsi Peti ki ne essen.” Az ablak és a pelenkázóasztal között több méter távolság van, így a kislány aggodalma érthetetlennek tűnhet.Ha a pszichoanalízis szemszögéből vizsgáljuk a történetet, akkor azt kell felté-teleznünk, hogy a kislány (teljesen természetesen) féltékeny a kistestvérére. Eszébe jut, hogy a csecsemő akár ki is eshetne az ablakon. Ettől a pusztító fantáziától azonban szorongani kezd. Hogy rossz érzéseitől megszabaduljon, elhessegeti a vágyait, és azok tartalmával ellentétesen cselekszik.

Azokról a gondolatainkról, élményeinkről, fantáziáinkról, amelyekről tudunk Freud azt állította, hogy csupán egy olyan jéghegy csúcsát alkotják, amelynek nagy részét óceán fedi, ezért láthatatlan.

Ha szívesen olvas szépirodalmat, és a érdekli pszichoanalízis, olvassa el Jean-Paul Sartre „Freud” című könyvét.

1. Mik a fejlődéslélektan főbb kérdései?2. Mutassa be a klasszikus és az operáns kondicionálást!3. Hogyan írja le Freud a személyiséget?4. Mit mond a pszichoanalízis a tudattalanról?

A fejlődés mozgatórugója

„Amikor a világra jövünk, leplezetlenül és minden szégyenkezés nélkül környezetünk tudomására hozzuk fizikai és pszichikai szükségleteinket.”

Szakaszos vagy folyamatos a fejlődés?

Egyéni különbségek magyarázata

Önellenőrző kérdések

Élet a születés előttA fogantatásA fogantatás rejtélye évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, a megtermékenyülés biológiai történetét azonban csupán 325 éve ismerjük. A megtermékenyülés biológiai feltételei:• érett ondósejt és petesejt,• a két ivarsejt találkozása,• a találkozás megfelelő időpontja,• a fogamzás megfelelő helye.

Ezeket a biológiai feltételeket a lelkiállapot nagymértékben befolyásolja. Férfiaknál és nőknél is előfordul, hogy a fogamzásképtelenség hátterében semmilyen szervi okot nem találnak. Ezekben az esetekben nem a test, hanem az érzések, emlékek, azaz a lélek feltérképezése segíthet.A nő nemi ciklusa, más néven a havi ciklus biztosítja a fogamzásra, illetve a várandós állapotra való közvetlen felkészülést. A petesejtet a petevezetékben egy tüsző veszi körül.A női nemi ciklus kb. 28 nap. Régóta ismert tény, hogy a holdtölte és holdfogyatkozás között eltelt idő is ugyanennyi. Felmerült a két folyamat közti összefüggés lehetősége. A rendszeresen menstruáló nők általában be tudják határolni a tüszőrepedés időpontját, amely a nemi ciklus félideje. Ez támpont lehet abban az esetben is, ha gyermeket szeret-nénk, és akkor is, ha a megtermékenyülést el kívánjuk kerülni. Ez az időpont azonban a tüszőrepedésnek csak az egyik fajtájára, a középidős tüszőrepedésre érvényes. Létezik egy másik típusú tüszőrepedés, amit provokált tüszőrepedésnek hívunk. Ez nem a nemi ciklussal, hanem erőteljes pozitív, vagy negatív élményekkel hozható összefüggésbe.

A két ivarsejt egyesülésével új élet kezdődik. Minőségi változás ez, hiszen egyik sejt sem maradhatna életben a találkozás nélkül. Az ondósejt és a petesejt egyesüléséből kialakult új sejt, a zigóta olyan parányi, mint egy pont, és olyan könnyű, hogy nincs mérleg, amely kimutatná a súlyát. Az elkövetkezendő kilenc hónapban ebből az e gyetlen sejtből kétmilliárd különböző sejt lesz, amelyek bonyolult szervekbe rendeződnek. A pihekönnyű kicsi sejtből ez idő alatt több kilós izgő-mozgó csecsemő cseperedik. A méhen belüli életünk kb. 266 napja három időszakra osztható. Minden szakaszban különbözőképpen történik a fejlődés, valamint másképpen áll kapcsolatban a fejlődő szervezet a környezetével.

A méhen belüli fejlődés csíraszakasza az ivarsejtek egyesülésével kezdődik, és addig tart, amíg a fejlődő szervezet a méh falához nem tapad. Ez az időszak 8-10 napot vesz igénybe.

Ebben az időben a zigóta osztódni kezd, és megindul a méh felé. Ennek az utazás-nak szigorú időkeretei vannak. A méhnek fel kell készülnie az új élőlény fogadására, azonban csak egy bizonyos ideig lesz fogadóképes állapotban. Ha a zigóta túl korán, vagy túl későn érkezik, nem történhet meg a beágyazódás, és az élőlény elpusztul. Az

A találkozás megfelelő időpontja

A méhen belüli fejlődés szakaszai

Csíraszakasz

életnek ez a nagyon korai eseménye is igazolja a fejlődés szakaszosságát. Ezen kívül arra is rámutat, hogy a szakaszokon belül kiemelt fontosságú időszakok, ún. kritikus periódusok találhatók.

A beágyazódást követően a fejlődés embrionális szakasza veszi kezdetét, amely 6 hétig tart. Ebben a fázisban jönnek létre az alapvető szervek, alakul ki a baba biológiai neme, és ennek a szakasznak a végén kezd az embrió a közvetlen ingerlésre reagálni.

Az embrionális szakasz elején fejlődik ki az embriót, majd később a magzatot tápláló és védő közvetlen környezet.

Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő kialakulnak, az embrió képessé válik arra, hogy reagáljon az őt ért ingerekre. Ezt az információt olyan embriókkal végzett vizsgálatokból tudjuk, amelyeket egészségügyi okokból kellett eltávolítani anyjuk méhéből. A vizsgálati eredmények szerint a nyolc hetes embrió fejét és nyakát elfordítja, ha a szája körüli területet enyhén megérintik. Végtagjait, és törzsét is képes mozgatni, sőt a száját is ki tudja nyitni. A gyermek nemét genetikailag a kromoszómák határozzák meg. Ez a fogantatás pillanatában eldől. Ha a hímivarsejt X kromoszómája találkozik a nő valamelyik X kromoszómájával, az utód genetikailag nőnemű lesz, amennyiben a hímivarsejt Y kromoszómája egyesül az egyik női X kromoszómával, akkor az utód genetikailag férfi.

Megtörténhet, hogy egy kisbaba olyan nemi szervekkel jön a világra, amelyek nem egyértelműen utalnak a nemére. Ezeket az embereket hermafroditának nevezzük. Előfordul, hogy férfi és női szerveik is vannak, vagy külső nemi szervükről nem állapítható meg egyértelműen, hogy hímvesző, vagy csikló-e. Az is megesik, hogy egy kisbaba petefészekkel és pénisszel jön a világra. Ez az állapot a méhen belüli hormonális zavar következménye. Vagy az történik, hogy a genetikailag nőnemű magzatban túl sok a tesztoszteron, vagy az, hogy az XY kromoszómapárral rendelkező kicsiben túl kevés.

Ha egy kisbaba nem egyértelmű külső nemi szervekkel jön a világra, a szülők döntik el, hogy milyen neműként nevelik fel gyermeküket. Ez történt két, genetikailag nőnemű újszülött esetében is, akiknek szervezete születésük előtt túl sok tesztoszteront termelt. A szülők kérésére egyikük nemi szervét az orvosok „nőiesítették”, és őt lányként nevelték. A másik újszülött genitáliáját péniszhez hasonlatosra formálták műtéti úton, és őt fiúként nevelték. Mindkét gyermek nemi identitása biztos tudatában nőtt fel. A lány kissé fiúsan viselkedett ugyan, de külseje kifejezetten nőies volt. A fiút környezete férfinak kezelte, és a lányok iránt érdeklődött.

Atkinson és mts-i, 1996

Embrionális szakasz

A fokozatos táplálás és védelem

Az embrió mozgása

A nemek kialakulása

A magzati szakasz akkor kezdődik, amikor az összes alapvető szövet és szerv kezdetleges formában megjelent, valamint a későbbi csontvázat alkotó szövetek elkezdenek csontosodni. Ez az időszak 30 hétig tart.

Ez alatt az idő alatt a magzatnak „két dolga van”:• növekszik,• döntő fontosságú funkciói megjelennek és tovább érnek.

A felvétel a magzati kor elején készült. A képen a baba egész testének körvonalai láthatók.

A magzat teste és szervei egyre több dologra képesek:• egyre több reflex jelenik meg,• folytatódik a spontán mozgás,• működésbe kezdenek a belső szervek,• munkába áll a szervezet védekező mechanizmusa,• az idegrendszer és a csontváz intenzíven fejlődik, és ez a fejlődés a születés után is

folytatódik.

Heródes király uralkodása alatt élt egy Zakariás nevű pap, és az ő igaz hitű felesége, Er-zsébet. Mivel Erzsébet meddő volt, és már mindketten igen idősek voltak, gyermekáldásra már nem számíthattak.

Ekkor történt, hogy Heródest a templomi szolgálata alatt meglátogatta az Úr angyala, és mondta neki: „Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.” (Lk. 1.13)

Igen elcsodálkozott Zakariás, és mivel kételkedett kissé, az ígéret beteljesedéséig nem hagy-hatta el szó a száját.

Röviddel ezután Erzsébet valóban megfogant. Hat hónap múlva az Úr angyala Erzsébet fiatal és még érintetlen nő rokonát, Máriát is meglátogatta egy csodálatos hírrel, fiút fog szülni a Szentlélektől. Röviddel ezután Mária felkerekedett, hogy meglátogassa Erzsébetet.

Mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, így válaszolt: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnét van az nékem, hogy az én Uramnak anyja jön el én hozzám? Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.” (Lk. 42–44.)

Magzati szakasz

A magzati funkciók érése

A magzat aktivitása

Mi történhetett? A hat hónapos magzat valóban hallhatta Mária szavait, esetleg anyja izgatott állapota hatott rá, vagy csupán az emberi képzelet szülte ezt a történetet is?A tizedik héttől kezdve a mozgás a következő néhány hétben egyre változatosabb és szabályosabb lesz. A kicsi végtagjai spontán csapkodó mozgást végeznek, ami a törzs lassú, fészkelődő mozgásával jár együtt. A negyedik hónap végén már elég nagy a magzat ahhoz, hogy az anya könnyűszerrel érzékelhesse a mocorgást odabent.Az ötödik hónap tájékán a magzati aktivitás csökken. Ez a csökkenés az agy olyan magasabb szintű területeinek az érésével függ össze, amelyek a mozgás kontrolljáért lesznek felelősek. A mozgásnak ez a csendesebb időszaka a hatodik hónap végéig tart.

„Az anyaméh zajos hely. Azokban a kutatásokban, amelyekben apró mikrofont jut-tattak a méhbe, közvetlenül a magzat feje mellé, a zaj átlagos szintjét 75 decibelnek találták, ami körülbelül a közlekedő autókban hallható zajszint. Ezt a háttérzajt szakítja meg hozzávetőleg másodpercenként az anya gyomrán áthaladó levegő zaja és az anya szívverésének még erősebb hangja (Birnholz és Benacerraf, 1983)…Az anyák élénk magzati aktivitásról számolnak be zenehallgatás közben, vagy például egy ajtó becsapódását követően, és a kutatások azt mutatják, igazuk van. James Grimwade (1970) és munkatársai egy kis hanggenerátort helyeztek 14 terhes nő hasára egy olyan érzékelővel együtt, amely a magzat hangra adott válaszkészsé-gét mérte. Az anya fejhallgatót viselt, amelybe állandó szintű zajt játszottak, hogy megakadályozzák, hogy hallja vagy érezze a hasán lévő generátor által megszólal-tatott nagyfrekvenciás hangokat. A kutatók azt találták, hogy a magzati aktivitás a hang bekapcsolása után néhány másodperccel megemelkedett, és ez megerősítette azt, hogy a magzat közvetlenül észlelte a hangot.”

Cole, Cole 1997, 109.

A baba méhen belüli tapasztalatait nagymértékben befolyásolják, hogy anyja és apja ho-gyan alakítják tudatosan vagy önkéntelenül a vele való kapcsolatot. Gyakran hallhatják a kismamák, hogy nem szabad idegeskedniük, lehetőség szerint kerüljenek minden stresszhelyzetet. Azonban az anya, és így magzata is sokmindent kibír, ha szeretet-teljes környezet veszi körül. Az apáknak nagy szerepük van abban, hogy csökkentsék az anyák terheit. Pszichológiai megfigyelések szerint az apák sok esetben képesek lelkileg igazodni párjuk megváltozott állapotához. Ez megnyilvánulhat abban, hogy engedékenyebbek és türelmesebbek lesznek, de az is előfordul, hogy az anya testi és pszichés tüneteihez hasonló érzéseket élnek át.

A méhen belül a magzat a fejlődéséhez szükséges tápanyagok szempontjából teljes mértékben az anyára van utalva. Egy terhes nőnek napi 2000-2800 kalóriát kell elfo-gyasztania fontos vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételekből.

1. Hogyan befolyásolja a fogantatás biológiai feltételeit a pszichés állapot?2. Milyen típusai vannak a tüszőrepedésnek?3. Jellemezze a magzatot védő és tápláló környezetet!3. Hogyan tudja az apa segíteni magzata fejlődését?

Önellenőrző kérdések

A gyermekvárás időszaka

A táplálkozás