1

Az 1998. évi XXVIII. Törvény, valamint a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelete, és a 20/2002. (III. 14.) módosító rendelete, melyek a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szólnak, alapvetően három fő területre határoznak meg kötelezettségeket:

az állat tartására, az állat szállítására és az állat vágására vonatkozó szabályozás

alapján, az alábbiak szerint:

2

A./ Az állatok tartása során 1.) Borjakra vonatkozóan: 2008. január 1-jétől tiltott a zárt egyéni karám

használata a 8 hetes kor után. Előírások: az egy élőállatra jutó minimális férőhely

nagysága (egyed/m2), az állatok kikötésének tiltása, szájkosár használatának tiltása, a takarmányozással kapcsolatos

alapkövetelmények, számos egyéb, az állatjóléttel kapcsolatos igény

(pl. szükséges fény mennyisége, zajszint)

3

2.) Sertésekre vonatkozóan az előírásokat 2004. január 1-jétől kötelezően

alkalmazni kell az összes újonnan épülő vagy átalakított sertéstelepekre,

2013. január 1-je után az irányelv rendelkezései minden sertéstartó gazdaságra érvényesek (ha addig nem történik átalakítás),

2006. január 1-jétől tilos a kocák és kocasüldők kötött tartása,

választott malacok, növendéksertések számára megfelelő nagyságú, akadálymentes alapterületet kell biztosítani,

zajszint, fényhatások biztosítása, a választási időszak szabályozása, a csonkolás bizonyos formáinak tiltása.

Az állatjóléti előírások alól kivételt képeznek azok a gazdaságok, ahol 10 kocánál kevesebb állatot tartanak.

4

3.) Tojótyúkokra vonatkozóan A tojótyúk-tartás állatjóléti alapelveit az

1999/74/EK Tanácsi irányelv rögzíti. Az irányelv nem vonatkozik: a 350 darab tojótyúknál kevesebbet tartó

gazdaságokra, a tenyész-tojótyúkokat nevelő telepekre. Az irányelv a különböző tartásmódoknál

(alternatív, hagyományos ketreces, átalakított ketreces tartásmód) az egyedeknek biztosított minimális férőhely nagyságát szabályozza, a mozgás lehetőségek mellett.

5

Alternatív tartási módnál: A tojótyúkok szabadon mozoghatnak a

különböző szintek között. Előírások: a szintek kialakítására, az itató- és az etető-berendezések

elosztására, a kifutók kialakítására, a fajlagos állománysűrűségre vonatkoznak. A minimális követelményeket 2007. január

1-jétől kell alkalmazni az EU tagállamaiban.

6

Hagyományos, korszerűsített ketreces tartásnál:

A hagyományos ketreces (korszerűsített) rendszereknél 2003. január 1-jétől:

tojótyúkonként legalább 550 cm2 alapterületű ketrec területet kell biztosítani,

az etető és az itató korlátozás nélkül legyen használható,

a hagyományos méretű ketreces tartást 2012. január 1-jével betiltják, de 2003. január 1-je után hagyományos ketrec újonnan nem létesíthető.

7

Feljavított ketreces tartásnál: a feljavított ketrecek alapterületének tyúkonként

legalább 750 cm2, a hasznosítható területnek legalább 600 cm2-nek kell lennie,

a ketrec magassága, ami a nem hasznosítható terület felett van, legalább 20 cm legyen minden ponton,

a ketrec összes területe nem lehet 2000 cm2-nél kevesebb,

fészket, almot kell építeni, tyúkonként ülőrudat kell biztosítani (legalább 15

cm tyúkonként), korlátozás nélkül használható etetőt kell

kialakítani, a csoport méretének megfelelő itatórendszer

szükséges.

8

Ezen túlmenően a megfelelő klimatikus viszonyokat, megvilágítási időszakokat, a folyamatos ellenőrzést biztosítani kell. (Villamos üzemű szellőzőrendszer esetén riasztó berendezést is telepíteni kell.)

Az EU tagállamaiban 2002. január 1-jétől az összes ilyen típusú ketrecnek ki kell elégítenie a feljavított ketrecekre vonatkozó követelményeket.

A már meglévő ketreces tojótyúk-tartásra vonatkozóan (amennyiben működésüket 1999. július 1-je előtt kezdték meg), a hazai termelők átmeneti mentességet kaptak 2009. december 31-ig történő határidővel a tojótyúkok ketreceinek kialakítására vonatkozón (21 ketreces tojótyúk üzem).

Egyéb esetekben az EU nem ad eltérési lehetőséget az előírásokban szereplő feltételektől.

9

B./ Az állatok szállítása során A szabályozás kiterjed: egypatás háziállatokra, a szarvasmarhafélékre, juh- és kecskefélékre, valamint a sertések családjába tartozó

háziállatokra, baromfira, házi madarakra és

házinyulakra, egyéb emlősökre, madarakra és

hidegvérű állatokra.

10

A feltételeket és minimális követelményeket – amelyek mellett a tiltó előírások is szerepelnek – a 91/628/EEC. Tanácsi irányelv, valamint módosításai (95/1/EEC. sz. határozat; 95/29/EEC. sz. irányelve és a 1255/97. EK Tanácsi rendelet) határozzák meg.

Legfontosabb elemei a: férőhely kielégítésre, a szállítás során betartandó állatvédelmi

követelményekre, a beteg, sérült állatok esetleges szállítására, a szállító kötelezettségeire (útvonalterv

készítése), az illetékes hatóság feladataira, itatás-etetés időtartamaira vonatkoznak.

11

C./ Az állatok levágása során A vágóállatok védelméről szóló európai

egyezményhez való csatlakozásról kiadott 88/306/EEC. Tanácsi határozat és a 93/119/EGK Tanácsi irányelv rögzíti a követelményeket.

Alapvető céljuk, hogy a vágás során minden elkerülhető fájdalmat és szenvedést ki kell küszöbölni. Kötelezővé tették a vágás előtti kábítást, valamint az azt követő lehető legrövidebb időn belüli elvéreztetést (kivéve a házi-, a rituális és kényszervágás esetén).

12

Az állatokat a mozgatás, az elszállásolás, a megfékezés, a kábítás, a levágás, illetve leölés során tilos kitenni bármely elkerülhető izgalomnak, fájdalomnak, vagy szenvedésnek.

Szabályozott területek: vágóhídra szállításkor a be- és kirakodás

körülményei, vágás előtti kábítás módja, technikai berendezések, szakképzettség.