A késő reneszánszból a barokkba átvezető

szakasz – a 16. század második fele – a

manierizmus (maniera = modor,

modorosság). „Semmit sem mondanak el

egyszerűen: keresik a meglepő

ellentéteket, szeretik a szójátékot, …

szellemes körülírásokkal ragyognak”

(Szerb A.)

(Pl. Sir Philip Sidney, John Lyly angol

költők; mint műfaj: a pásztorregény)

A reneszánszot és a manierizmust követő

korstílus és stílusirányzat.

Idő: kb. 1600–1750

Maga a szó (barocco) olasz eredetű, mely

egy nyakatekertséget, bonyolultságot

kifejező alakzat neve. Mint oly sok

korstílus elnevezése, ez is gúnynévként

ragadt a korszakra.

Célkitűzése: a reneszánszban jelentkező, vallási területen a reformáció által megbomlott egység helyébe a katolikus vallás jegyében újraegységesíteni Európát és a világot is.

Az eszme terjesztői, a barokk műveltség és az ellenreformáció gondolatának legfontosabb hordozói a jezsuiták.

A rendet 1540-ben Loyola Szent Ignác alapította Spanyolországban.

Az ellenreformáció gyors terjedését az 1545-ös tridenti zsinaton magárataláló katolikus egyház mellett éppen a jezsuita rend rendkívüli szervezettsége, tökéletes felépítése, katonás fegyelme és az általuk kialakított újfajta magas színvonalú oktatási rendszer (Ratio studiorum) biztosította.

A rekatolizációgyors sikerét a “cuius regio, eiusreligio” (=akié a hatalom, azé a vallás) elv alkalmazása okozta. A jezsuiták sikerének titka a “modus vivendi” elv, a rendkívül gyors alkalmazkodás a helyi körülményekhez.

a “miles Christi”, “athleta

Christi” (=Krisztus

katonája, atlétája), azaz az

intellektuálisan és fizikailag

is felkészített férfi, aki képes

megvédeni vallását.

A barokk válasza a reformáció

puritanizmusára a pompa, a gazdagság, a

látvány, az illúzió, a mozgalmasság és

dinamizmus.

A meggyőzés a tömegekre irányul, ezért a

dogmákat a teológia elvont szférájából az

érzékek és érzelmek mindenki számára

érthető szintjére kell áttenni.

A hatás legfőbb eszköze a mozgalmasság, a

szenvedély, a nagy tömegek mozgatása, az

illúziókeltés

a bécsi Karlskirche

a Belvedere,

a Schönbrunni kastély,

az egri Minorita-, a budai Szent Anna-

templom,

a fertődi Esterházy-, a keszthelyi Festetich-

kastély

szenvedélyesebb dallamosság,

kontrasztok, hangszerrel kísért szólóének,

új műfajok.

opera: Claudio Monteverdi: Orfeo (1607)

versenymű: Antonio Vivaldi: Négy Évszak

oratórium: Georg Friedrich Händel: Messiás

fúga: Johann Sebastian Bach

kantáta

Bach: H-moll Mise, Máté Passió

A kor ízlése szerint a legmagasabb rangú műfaj az eposz és a tragédia; s a közirodalomban ezek a meghatározó műfajok.

Eposz:

Torquato Tasso : Megszabadított Jeruzsálem

John Milton: Elveszett paradicsom

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Tragédia (dráma):

Lope de Vega: A kertész kutyája

Calderón: Az élet álom (A barokk a spanyol irodalom fénykora)

Megjelenik a regény is. Meghatározó szerepre azonban csak a XVIII. század közepétől tesz szert.

Cervantes: Don Quijote

Célja a meghökkentés

Eszközei: virtuóz rímtechnika, újszerű költői képek, hasonlatok, pátosz, érzelmi telítettség, körmondatok.

Pl.: „Azért tegyünk törvényt magunkra, vétkesítsük magunkat, sirassuk most bűneinket, hogy akkor ne sírjunk, mikor a világ előtt bűneink kitudódnak, mikor az utolsó sentenciakiadatik: hanem az igazakkal örüljünk és

vigadjunk örökkön-örökké.” Pázmány Péter: Az utolsó

ítéletnek rettenetességérűl