BEVEZETÉS

Gyak ran érez zük, ta pasz tal juk: a bûn nél is rosz -szabb a bûn be lá tá sá nak hi á nya. Mind nyá jan el kö ve tünk vét ke ket; olya no kat is, ame lye ket

nem lá tunk an nak, olya no kat is, ame lye ket ta lán rög tön fáj la lunk, no ha bo csá na tot kér ni még nem tu dunk ér tük, és olya no kat is, ame lye kért azon nal, kész sé ge sen el né zést ké rünk. Ta lán sen ki nem von ja két ség be, ez utób bi eset nyújt iga zi fel sza ba du lást, meg kön nyeb bü-lést, sõt örö met is.

Va jon mi a ma gya rá za ta en nek a jó ér zés nek, amely gyak ran fe lül ha lad ja a si ke re kért, gyõ zel me kért, el is me-ré se kért ér zett örö mö ket is? Az iga zi meg bá nás, meg bo-csá tás nyo mán je lent ke zõ bol dog ság – egy köl tõ sza vá-val: „a sí rás ün ne pé lye” – mi ért olyan rend kí vü li?

Azért nagy sze rû a meg bá nás, mert iga zi for má já ban biz to sít ja hi bá ink, vét ke ink el ren de zé sét, s ez ál tal hely-re ál lít ja a bi zal mat – irán tunk is, de ben nünk is. Irán-tunk – hi szen má sok is lát hat ják, hogy ér zõ, küz dõ em be rek va gyunk, akik fáj lal juk a ros szat ak kor is, ha ép pen mi kö vet tük el, sze ret nénk meg vál toz ni, meg-erõ söd ni, a jö võ ben ele jét ven ni nem kí vá na tos meg nyi-lat ko zá sa ink is mét lõ dé se i nek. De ben nünk is mély re ha-tó vál to zást kell ered mé nyez nie a meg bá nás nak: hi tet ad az új ra kez dés hez, re mény sé get ah hoz, hogy má sok le he tünk, s köz ben azok irán ti meg ér tés sel, tü re lem mel

1

is be tölt, akik nél a mi énk hez ha son ló bot lá sok kal ta lál-ko zunk.

Ho gyan jut ha tunk el ide? Ho gyan küzd he tünk a be lá tás hiá nyá val szem ben, amely ke rék kö tõ je az iga zi meg bá nás nak? „Ke ve sen jut nak el ar ra a csúcs ra, hogy meg aláz zák ma gu kat” – mond ta Goe the. Va ló ban el ér-he tet len ez a csúc s, vagy akár na pon ként meg mász ha tó és min den ki szá má ra?

1.AZ IGA ZI MEG BÁ NÁS

EL SÕ IS MÉR VE: VÉT KÜNKFEL IS ME RÉ SE ÉS EL IS ME RÉ SE

Ah hoz, hogy meg bá nás ra jus sunk, vi lá go san és egy ér tel mû en hi bá nak kell lát nunk azt, ami ben tény le ge sen hibáz tunk; fel kell is mer nünk vét-

ke in ket, de el is is mer nünk azo kat a mi vét ke ink nek. A fel is me rést nagy ban aka dá lyoz za, hogy vét ke ink túl sá-go san kö zel van nak hoz zánk – az az mi ben nünk, ön ma-gunk ban. Ös sze nõ nek, vagy – ami még ros szabb – már ré gen ös sze nõt tek ve lünk, el kö ve té sü ket nem is an nyi ra tu da tunk, mint szo ká sunk irá nyí tot ta. Ta lán nem akar-tunk ki a bál ni a má sik kal, még ke vés bé olyan sza va kat vág ni a fe jé hez, mint ame lyek vé gül is „ki jöt tek be lõ-

2

3

lünk”, ám mi vel más kor is meg en ged tük ezt ma gunk-nak, szin te ész re sem vé ve sod ród tunk be le az ed di gi meg szo kott ke rék nyom ba. Utá na az ön iga zo lás, az át há rí tás, a gyak ran kö röm sza kad tá ig vé dett, vélt iga-zunk – mind- mind a meg szo kás el ren de zése sze rint tör té-nik. A baj be te tõ zé se ként az az ér zés ural ko dik el raj-tunk, hogy az em be ri élet ilyen, és nem is le het na gyon más, alap já ban vé ve jók va gyunk, vét ke ink csak af fé le „mû hi bák”, te gyük túl ma gun kat gyor san az egé szen, úgy sincs ér tel me hos szan fog lal koz ni az zal, amin vé gül is – úgy vél jük – nem igen tu dunk vál toz tat ni.

Az iga zi fel is me rés és be lá tás meg hi ú su lá sa ered mé-nye zi azt a kín zó ta pasz ta la tot, ame lyet Weöres Sán dor ver se je le nít meg:

Szá raz zo ko gás ti por,szá raz zo ko gás ti porés a sze mem könny te len.…törd meg ke vély sé ge met,törd meg ke vély sé ge met,mély meg bá nást adj ne kem.Nyár sat nyel tem én,de re kam kemény...

(Zsol tár, 1935)

A kér dés te hát az, ho gyan te remt het nénk meg az alap ját az iga zi fel is me rés nek, amely egyút tal ma ga len-ne az el is me rés, a meg bá nás is? Ho gyan is van ez: lát juk is, meg nem is a bûnt, ha ma gunk ról van szó? Má sok ese té ben sok szor jó val gyor sab ban „rá jö vünk”, hogy ki mi ben és ho gyan hi bá zott! Má so kat rög tön meg ro vunk ugyan azért a vi sel ke dé sért, ami mel lett a sa ját ese tünk-ben szót la nul me gyünk el…

A Bib lia egyik nagy ta ní tá sa, hogy ma gát a meg bá-nást és az elõtt a bûn fel is me rést sem a ma gunk ere jé bõl kell el ér nünk. Van, aki se gít eb ben. De nem cso dá val, lát vá nyo san. Is ten azért ad ta Igé jét, hogy az zal kap cso-lat ba ke rül ve lát has suk a bûnt, és az ige ál tal le lep le zõd-jék az. Ahogy Pál apos tol mond ja:

1.1.„A BÛN IS ME RE TE A TÖR VÉNY ÁL TAL VAN”

(RM. 3:20)

Ah hoz, hogy meg bá nás, elõt te bûn fel is me rés jöj jön lét re az em be ri lé lek ben, vi lá gos és egy ér tel mû bûn is me ret re van szük ség. Ezt biz to sít ja szá muk ra Is ten Igé je, be szé de, mely tör vé nye ket hoz tu do má sunk ra.

Megint csak ál ta lá nos ta pasz ta lat ra utal ha tunk: gyak-ran szin te a meg bá nás ha tá rá ig is el ju tunk, de vissza ránt ben nün ket va la mely gon do lat vagy ér zés, ame lye ket egy-szó val a bûn men te ge té sé nek ne vez het nénk.

4

5

A bûn vi szony la gos fo ga lom lett, kü lö nö sen az em be-ri ség el múlt egy-két év szá za dá ban, s ro ha mos gyor sa-ság gal ki vált képp az utób bi év ti ze dek ben. „A bûnt tör-vén nyé tet tük” – mond ta Al bert Ca mus. Ma is hal lom el sõ mun ka he lyem sze mély ze ti fõ elõ adó já nak fel há bo ro-dá sát, aki ma gát a „bûn” szó hasz ná la tát kí ván ta meg-til ta ni szá mom ra:

– Ked ves uram, ne be szél jen a hu sza dik szá zad vé gén „bûnrõl”! Amit én még bûn nek tar tot tam, a le á nyom már nem tart ja an nak, az uno kám nak pe dig tel je sen ter-mé sze tes.

Az egyik leg na gyobb s még is leg meg fog ha tat la nabb bûn tény nap ja ink ban: tö me gek hoz zá szok ta tá sa a bûn-höz. Az „in téz mé nye sí tett bû nös ség ko rát él jük” (Tö rök End re). Az ut cai fal ra gasz ok tól az új sá gok ál tal el in dí-tott té má kig és a te le ví zi ós csa tor nák mû so ra i ig min-den-min den a bûn közvetett vagy köz vetlen dicsõítésé-nek szol gá la tá ban áll.

Egye dül a Bib lia ké pes le lep lez ni a bûnt va ló di mi vol-tá ban, egyút tal re ményt ad va a bû nös nek ah hoz, hogy me ne kül het, és hogy mi ként me ne kül het be lõ le. Mi köz-ben az em be rek sze re tik a bûnt és meg ve tik a bû nöst, a Bib li á ban meg nyi lat ko zó Is ten épp a for dí tott ma ga tar-tás ra nyújt pél dát: meg mu tat ja és el íté li a bûnt, de a bû nös nek a meg bo csá tás sal és föl emel ke dés sel ke gyel-met biz to sít.

Egyet len bib li ai mon dat vi lá gos sá te szi te hát, ho gyan is jut ha tunk bûn is me ret re: „A bûn is me re te a tör vény ál tal van.” (Rm. 3:20) Ha meg is mer jük Is ten tör vé nye it, lesz fo gal munk a bûn rõl. Sa ját el gon do lá sa ink és erõnk alap-ján fel sem tud juk iga zán is mer ni a bûnt, nem hogy küz-de ni tud nánk el le ne. A nagy és nél kü löz he tet len se gít-sé get Igé jé ben ad ta meg Is ten, hogy a bûn men te ge té-sé nek és az ön iga zo lás nak há lyog ja le hull jon a sze münk-rõl.

A bûn fáj dal mat, szen ve dést zú dít azok ra, akik kel szem ben el kö ve tik, de sem mi vel sem cse ké lyebb vak sá-got ered mé nyez azok nál, akik el kö ve tik. Ná luk a bûn em lé ke tu da tuk ba író dik, lel ki is me ret ük az adott pon-ton meg gyen gül, aka ra tuk a leg kö ze leb bi al ka lom mal bé nán ad ja meg ma gát a bûn újabb el kö ve té sé nek. „E vi lág is te ne meg va kí tot ta a hi tet le nek el mé it, hogy ne lás sák a Krisz tus di csõ sé ges evan gé li u má nak vi lá gos sá gát, aki az Is ten ké pe.” (II. Kor. 4:4)

Az em ber nek a bûn el kö ve té se utá ni „el ne he zü lé sét” vak ság nak, sö tét ség nek, a „szív meg kö vé re dé sének” is ne vez te Jé zus (Mt. 13:14–15). Eb bõl az em be ri leg tel je-sen el le he tet le nült ál la pot ból Is ten a tör vé nyei se gít sé-gé vel kez di el a föl esz mél te tést. Is ten tör vé nyei a lel ki is-me ret ben és – tel jes, tö ké le tes for má ban – a Bib li á ban el ér he tõk szá munk ra. Az az em ber, aki meg bá ná sá ban in ga do zik, de ve szi a fá rad sá got, hogy a meg ol dás nyo-má ra buk kan jon – akár sa ját lel ki is me re tén ke resz tül,

6

7

akár a Bib lia ku ta tá sa so rán –, meg fog ja kap ni a se gít-sé get a Szent lé lek tõl, hogy elõbb vagy utóbb ki tisz tá-zód ja nak elõt te éle te tévedései és bûnei.

1.2.A BÛN MEG HA TÁ RO ZÁ SA

Is ten tör vé nye pon tos meg ha tá ro zást is ad a bûn rõl, ami dõn azt törvénytelenségnek ne ve zi (I. Jn. 3:4). Is ten tör vé nye a sze re tet, ami a gya kor la ti élet ben, egy- e gy hely zet ben a min den ki iránt meg nyil vá nu ló sze re te tet je len ti: „a törvény be töl té se a szeretet” (Rm. 13:10). Nem Is ten tör vé nyé nek be töl té se az, hogy csak egy va la kit, vagy csak ba rá ta in kat, is me rõ se in ket sze ret jük, amint az sem, ha má so kat sze ret ve mi ma gunk tönk re me gyünk. „A más sal jót te võ em ber meg kö vé re dik, és aki mást fel üdít, ma ga is üdül.” (Péld. 11:25) A fenti meg ha tá ro zás ból az is kö vet ke zik, hogy nem csak a ki fe je zet ten rossz el kö ve-té se bûn, ha nem a még na gyobb jó megc se lekvésének hi á nya is.

Ha meg is mer jük ezt a tör vényt – és nem csak el mé-let ben, ha nem a gya kor la ti élet tel is szem be sít ve –, ar ra a bel sõ ta pasz ta lat ra és meg gyõ zõ dés re kell el jut-nunk, hogy ami nem õszin te in dí ték ból szár ma zó, Is ten tör vé nye sze rin ti sze re tet, az bûn. Ha csu pán „a tör vény be töl té se” ne vez he tõ sze re tet nek (Rm. 13:10), ak kor a rész le ges vagy sze mély vá lo ga tó sze re tet is még a bûn

ka te gó ri á já ba tar to zik, aho gyan Lu ther mond ta: Az ilyen eré nyek csu pán tün dök lõ vét kek az egyéb ként (ele ve rossz in du lat tól fa ka dó) vét kek mel lett. Is ten tör-vé nye er re is rá mu tat: van nak vét ke ink, ame lyek rõl mi ma gunk is tud juk bû nös vol tu kat, s van nak ön ma gunk ál tal igaz nak tar tott el já rá sa ink, ame lyek rõl csak a Bib-lia fé nyé ben de rül ki bû nös vol tuk. Er re mond ja a pró-fé ta: „Min den mi igaz sá gunk (amit Is ten tör vé nye nél kül haj la mo sak vol tunk igaz ság nak, erény nek tar ta ni) olyan, mint a tisz tá ta lan és meg fer tõz te tett ru ha.” (Ésa. 64:5)

A lel ki is me re te és Is ten tör vé nyei sze rint élõ em ber szeme fok ról fok ra kinyílik, és nem csak má sok hi bá it fe de zi fel, ha nem el sõ sor ban a sa ját ja it (Rm. 2:1–3). Fo ko za to san erõ sö dik ben ne a bûn is me ret, s ez ál tal a bûn fel is me rés. A bûn tu dat azon ban nem nyo maszt ja, ha nem meg bá ná sá val ah hoz for dul, aki a bû nö ket meg is bo csát hat ja, sõt el is ve he ti ró lunk e sú lyos ter het.

1.3.A BÛN BO CSÁ NAT – KI TÕL KAP HA TOM?

Mind an nyi an át él tünk már iga zi, õszin te meg bo csá tást. Oly at, amely ben a má sik em ber „szív bõl” meg bo csá-tott, és a ké sõb bi ek ben sem hány tor gat ta föl az el le ne el kö ve tett vét ket. Az élet nagy aján dé kai ezek a pilla-natok.

8

9

Jó ér zés, ha egy em ber szív bõl meg bo csát. Jól esik a nagy lel kû ség és a meg ér tés, mint ahogy egy élet re sa jog az en gesz tel he tet len ség. Az em be ri meg bo csá tás ha tal-mas do log – de egy va la mit so ha sem tud el ér ni: a bûn gyö ke res ki ir tá sát az em be ri szív bõl.

Ez az, ami az em be ri tõl meg kü lön böz te ti az is te ni meg bo csá tást. Is ten meg bo csá tá sa azért mû vel he ti ezt a cso dát, mert Õ az éle tét is ad ta bû ne in kért. Õ a meg bo-csá tás pusz ta jo gát ön kén tes ha lá lá val vív ta ki. Hogy egy ál ta lán meg bo csát has son, Is ten nek ma gá ra kel lett ven nie bû ne in ket, és Jé zus Krisz tus gol go tai ál do za tá val meg is kel lett hal nia a bû nök kö vet kez mé nye i ért. A bûn vég sõ kö vet kez mé nye ugyan is az élet el pusz tu lá sa, „a bûn zsoldja a halál” (Rm. 6:23). Jé zus Krisz tus nak Is ten tõl el ha gyat va, egy rab szol ga ha lá lá val kel lett ki szen ved nie a ke reszt fán.

Bû ne in ket ak kor bán juk meg iga zán, ha e vég sõ kö vet kez mé nyü ket is ma gunk elõtt lát juk. Ak kor utál-juk meg a bûnt és for du lunk el tõ le, ha lát juk a Gol go tát mint kö vet kez ményt, és azt a ha tal mas sze re te tet, hogy Is ten kész volt ilyen ál do za tot hoz ni mind an nyi un kért.

Azt mond tuk, a bûn egyik fé lel me tes kö vet kez mé-nye a vak ság, amely el kö ve té se után meg aka dá lyoz za a be lá tást – a bûn fel is me rést, a meg bá nást és a bûn val lo-mást. A bûn nek azon ban még más ret te ne tes kö vet kez-mé nye is van. Ilyen pél dá ul a könnyel mû ség, a bûn nel va ló ját sza do zás. A bûn nem csak ér zé ket len né, fe le lõt len né is

tesz. Jé zus ha lá la ezt is hi va tott meg aka dá lyoz ni: an nak a sze re te té vel, aki az éle tét is kész sé ge sen fel ál doz ta ér tünk, ta lán nem élünk vis sza olyan kön nyel mû en, mint bár ki más sal szem ben, aki jót tett ve lünk, s em lé-ke ink sze rint oly gyak ran vol tunk há lát la nok irán ta (óvó nõ, ta ní tó, ta nár, sõt fáj dal mas, de sa ját sze re tõ szü-le ink, nagy szü le ink).

Ha va la ki jóné hány szor vé gig gon dol ja, mit tett ér te Is ten sze mé lye sen, sa ját éle tét sem kí mél ve azért, hogy õ, az em ber él hes sen, ke gye lem ben ré sze sül hes sen; ha va la ki te hát bi zal mat kezd érez ni az ilyen Is ten irán t, bû ne it nem egy sze rû en a má sik em ber el le ni cse le ke det-nek fog ja tar ta ni, ha nem Dá vid dal együtt mond ja ki azt, ami…

2.AZ IGA ZI MEG BÁ NÁS

MÁ SO DIK IS MÉR VE: „EGYE DÜLTE EL LE NED VÉT KEZ TEM!”

Dá vid is vét ke zett Betsabé és fér je, Uriás el len, há zas ság tö rés és kör mön font em ber ölés nyo-masz tot ta a lel két, a kö zel egy éve tar tó fo lya-

mat min den tes ti-lel ki kín ja té páz ta éle tét, ami kor Nát-hán pró fé ta gyen gé den, de ha tá ro zot tan fed dõ pél dá za-

10

11

tá ra be is mer te és meg bán ta ször nyû sé ges bû ne it. Két bûnbánati zsol tárt is szer zett ek kor, a ké sõbb 32. és 51. né ven is mert té vált imád sá got. Az utób bi ban mond ja ki a fen tebb idé zett felismerést: „Egye dül Te el le ned vét kez tem, és cse le ked tem azt, ami go nosz a Te sze me id ben!” (Zsolt. 51:6/a)

Dá vid nem volt hí ján az õszin te ség nek. Ha va la ki meg üt köz ne e ki je len té sén, azt fe lel het jük: õ tu da tá ban volt an nak, hogy Betsabé, Uriás és egész né pe el len is vét ke zett, de leg in kább az vi lá go so dott meg elõt te, hogy a min denkinek éle tet adó Is ten elõtt és el len kö vet te el nagy vét két. Gon dol juk meg, sok em be r azért vá lik fe le lõt len né a bûn ben, mert amo lyan vé let-len sze rû eseményt lát ben ne, és úgy gon dol ja, „nem halt be le a má sik”, túlélte, elviselte, amit tettem vele. Is ten-nek azon ban be le kel lett hal nia a bûn be, ami kor a Föl-dön járt. Jé zus nem ke rül het te el a szi dal ma zást és a vér on tást sem. Így sze rez he tett meg bo csá tást, mert „vér on tás nél kül nincs bûn bo csá nat” (Zsid. 9:22).

Az is te ni bûn bo csá nat így lesz nem csu pán el né zés vagy szív bõl va ló el en ge dés, ha nem erõ is, hogy „meg sza-ba dít son a vér on tás tól” (Zsolt. 51:16/a), aho gyan a Bib lia ér ti: a vér on tás az élet bár mi fé le pusz tí tá sát je len ti, akár a leg eny hébb for má ban is. Ezért mond ja Já nos apos tol a krisz tu si meg bo csá tás ra: „Ha meg vall juk bû ne in ket, Jé zus Krisz tus hû és igaz, hogy meg bo csás sa bû ne in ket és meg tisz tít-son min ket min den ha mis ság tól.” (I. Jn. 1:9)

Is ten nem csak meg bo csát, de erõt is ad ar ra, hogy a szí vünk bõl iga zán ki ve tett bûnt örök re el is hagy has suk. Le het sé ges, hogy vis sza esünk még ugyan ab ba a bûn be, de ha el tö kél ten ke res sük Jé zus Krisz tust Bib lia-ol va sás-sal és imád ság ban, egy szer a cso da tel jes mér ték ben meg va ló sul: gyö ke res tõl tá vo zik a bûn még ak kor is, ha ter mé sze tünk sze rint továbbra is kí sért he tõk ma ra dunk, hi szen Is ten csak az örök élet ben „vál toz tat ja el a mi nyo-mo rú sá gos tes tün ket, hogy ha son ló le gyen az Õ di csõ sé ges tes té-hez” (Fil. 3:21).

Ezért kell bûn bo csá nat ért az em be rek kel va ló ki en-gesz te lõ dés mel lett min dig ma gá hoz Is ten hez fo lya mo-dunk Jé zus Krisz tus ál tal. Ezért igaz a kér dés: „Ki bo csát-hat ja meg a bû nö ket, ha nem ha egye dül az Is ten?” (Mk. 2:7) Jé zus Krisz tus a sze mé lyes bûn bo csá nat jo gát so sem ru ház ta, ruházhatta más ra. Is ten lát egye dül az em be ri lel kek be, az Õ igé je hat el „az ízek és ve lõk meg osz lá sá ig, és íté li meg a szív gon do la ta it”. (Zsid. 4:12)

A nyil vá no san, kö zös ség elõt ti bû nök gyü le ke ze ti ren de zé sé ért Jé zus kü lön sza bályt adot t, de ezek õszinte gyakorlásának is az az alapja, hogy imádságban elõbb mi magunk rendezzük sze mé lyesen vétkeinket Istennel. (Mt. 16:19, 18:15–18, Jn. 2:22–23)

12

13

3.AZ IGA ZI MEG BÁ NÁSHAR MA DIK IS MÉR VE:

A JÓ VÁ TÉ TEL

Van egy további, har ma dik is mer te tõ je gye an nak, amit iga zi meg bá nás nak ne ve zünk: nem csak a bûn el ha gyá sa, ha nem a le he tõ ség sze rin ti leg-

tel je sebb jó vá té te le. Hogy va la ki ko mo lyan szem be for-dult-e a bû né vel, le mér he tõ a kö vet ke zõ kön: 1. Ken dõ-zet le nül el is mer te-e, ami rosszat cse le ke dett; 2. tu da tá ra éb redt-e an nak, hogy a leg ki sebb bûn is Jé zus gol go tai ha lá lá nak a ki vál tó ja; 3. ren de zi-e em ber tár sá val és Is ten nel jó vá té tel for má já ban a bûnt, a bû nö ket.

A jó vá té tel for má já ról Is ten ta ní tá so kat adott a zsi dó nép nek az Ószö vet ség ide jén. El ren del te, hogy a meg-ká ro sí tó leg ke ve sebb húsz szá za lék kal na gyobb jó vá té-telt ad jon a meg ká ro sí tott nak, a leg na gyobb jó vá té tel mér té két azon ban négyszáz szá za lék ban ír ták elõ a mó ze si tör vé nyek. Ezért mond hat ta Jé zus nak Zákeus, a meg tért, bûn bo csá na tot nyert vám sze dõ: „Uram, íme min den va gyo nom nak fe lét a sze gé nyek nek adom, és ha va la ki-tõl va la mit pat var ko dás sal el vet tem, négy an nyit adok he lyé be.” (Lk. 19:8) Nem csu pán lel ke se dé sé ben, meg gon do lat la-nul do bá lóz va az ígé ret tel je len tet te ki ezt. A lel ki is me-ret és Is ten tör vé nye egy a ránt a károk mes sze me nõ,

mél tá nyos ren de zé sét ír ják elõ. Er rõl csak olyan vi lág fe led kez het meg, mely ha zug sá go kon alap szik.

Sajnos lé tez nek jó vá te he tet len károk. Az élet el vé te-lé ért, a szü lõk bán tal ma zá sá ért és a há zas fél meg csa lá sá-ért az ószövetségi idõben ha lál lal kel lett la kol ni. Er re azon ban jó elõ re fel ké szí tet ték, ne vel ték az em be re ket. A meg elõ zés ko mo lyan vett pe da gó gi á ja nél kül a bün-te tés nem lett volna több az el ret ten tés nél. A bib li ai tör vé nyek, bár mi lyen szigorúnak lát sza nak is, in kább meg szé gye ní tõk, s nem a meg tor lás, ha nem a meg job-bí tás je gyé ben fo gan tak.

Jé zus ha lá la min den bûn bün te té sét magában foglal-ta. Ami jó vá te he tet lennek látszik, az Õ ál do za ta befe-dezte, jóvátette. A ke gye lem így sem lesz so ha meg ér-de melt, hi szen mél tat la no kért és bû nö sö kért ad ta éle tét. Ez a ke gye lem – Diet rich Bon ho ef fer ta lá ló jel zõ je sze-rint – so sem vál hat azon ban „ol csóvá” sem, no ha in gye-ne sen min den ki ren del ke zé sé re áll. A drá ga ke gye lem sok ra kö te lez. Vis zontsz erete tre a sze re te tért, vis zon tál-do za tra az ál do za tért. Ez a Krisz tust kö ve tõ élet.

14

15

ÖS SZEG ZÉS:AZ EGYÉ NI ÉS KÖ ZÖS SÉ GI

BÛN EL REN DE ZÉS

A bûn bá nat és bûn bo csá nat gya kor la tát sen ki sem ír hat ja elõ a má sik em ber szá má ra, sen ki sem szabhatja meg kül sõd le ge sen, mi kor igaz és

hi te les. Az iga zi bûn bá nat – amint az ed di gi ek bõl lát tuk – az em ber ke re sé sé bõl és Is ten ál tal se gí tett rá ta lá lá sá-ból szü le tik meg, a lel ki is me ret és Is ten nek a Bib li á ban ki nyi lat koz ta tott tör vé nyei se gít sé gé vel. Is ten is mer min den em be ri lel ket, a kí vá na tos meg vál to zást a Szent lé lek sze mély re szó ló an vég zi, nem em be ri rá ha tás vagy ügyes ke dés ál tal. Amit nem ma ga lát meg, ítél el és bán meg az em ber, at tól nem is tud meg sza ba dul ni.

Ezért gyer me kek nél sem ta ná csos erõl tet ni a bûn val-lo mást, a fel nõtt-tár sa da lom ban el ter jedt for mák ról pe dig tud nunk kell, hogy mi szár ma zik a Bib li á ból és mi a po gány val lá sok ha gyo má nyá ból. Né hány gya kor-la ti eset re té rünk ki be fe je zés kép pen.

Bi zo nyos ke resz tény fe le ke ze tek ben az egy más el len el kö ve tett bû nö ket, sõt a rossz vá gya kat, in du la to kat is nyil vá nos bûn val lo más ban az egész kö zös ség elé vi szik, és mint egy a so ka ság elõtt bán ják meg. Ez a gya kor lat hely te len, és rossz gyümölcsöket érlel. Ja kab le ve le, ahon nan az esz mei alá tá masz tást köl csön zik, csak a

kö zös ség elõtt és a kö zös sé get érin tõ bû nök el ren de zé sé-rõl je len ti ki: „Vall já tok meg bû ne i te ket egymás nak…” (Jak. 5:16/a). Sem a kö zép ko ri ere de tû gyó nást, sem az újabb keletû nyil vá nos bûn val lo mást nem le het iga zol ni az egyé ni vét kek ese té ben. A bûnbocsánat elnyerésének minden ko ri feltételeit az elõzõekben tárgyaltuk, és az õszinte bûnbánatban, a megújulás és jóvátétel vágyában jelöltük meg. Ennek kifejezési formája az Isten jelenlétét keresõ személyes imádság.

Jé zus Krisz tus az új szö vet ség pe csét jé nek a fel nõt tk-ereszt séget nyil vá ní tot ta. „Igaz ság nak” ne vez te ezt, nem egy sze rû en szer tar tás nak (Mt. 3:15), amely nek al kal má val Is ten egy ö szeg ben en ge di el múlt bé li bû ne-in ket (Rm. 6:1–6). A ke reszt sé get kö ve tõ bû nök el ren-de zé sét pe dig Jé zus kö ve tõ i nek kö zös sé gé ben az úr va-cso ra in téz mé nyé ben ala pí tot ta meg (Jn. 13:1–10, Mt. 26:26–30, I.Kor. 11:17-34).

Ami kor a ke reszt ség és az úr va cso ra ér tel me – a Bib-li á tól egy re in kább el té rõ gya kor lat mi att – ho má lyo-sod ni kez dett, az i. sz. IV–VI. szá zad tól fog va egy sor, a jé zu si ta ní tá sok tól ide gen elem lo pó dzott be a ke resz-tény ség be. Ilyen pél dá ul a me di tá ció, asz ké zis, ön gyöt-rés, ve zek lés. Ezek a gya kor la tok nem Is ten re, ha nem egy em ber ál tal el kép zelt Is ten re, vagy ma gá ra az em ber re irá nyít ják a fi gyel met. Hogy ne künk a ki nyi lat-koz ta tás, a Bib lia Is te né vel kell új ra és új ra ta lál koz-nunk, mert Jé zus sze rint Õ „az egye dül igaz Is ten” (Jn.

16

17:3), azt a Bib lia „szí ve”: a té koz ló fiú pél dá za ta pon-to san szem lél te ti. A min de nét el vesz tõ if jú az iga zi bûn-fel is me rés és meg bá nás kö ze gé ben még nem ta lál hat ta meg teljesen bé ké jét. Sze mé lyes ta lál ko zás ra volt szük-sé ge Aty já val, hi szen a bûn vak ká, kön nyel mû vé és fe lej tõ vé is tesz, s az el ho má lyo sult is ten ar cot csak az Õve le va ló új bóli ta lál ko zás ál lít hat ja hely re szá munk ra. Min den ki nek sa ját ta pasz ta lat ra van szük sé ge, hogy a zsol tá ros sal együtt vall has sa:

„Kö nyö rü lõ és ir gal mas az Úr, ké se del mes a ha rag ra és nagy ke gyel mû. Nem fed dõ dik mind un ta lan, és nem tart ja meg ha rag ját örök ké.Nem bû ne ink sze rint cse lek szik ve lünk és nem fi zet ne künk ál nok sá ga ink sze rint.Mert ami lyen ma gas az ég a föld tõl, olyan nagy az Õ ke gyel me az Õt fé lõk irán t.Ami lyen tá vol van a nap ke let a nap nyu gat tól,olyan mes sze ve ti el tõ lünk a mi vét ke in ket.Ami lyen kö nyö rü lõ az atya a fi ak hoz, olyan kö nyö rü lõ az Úr az Õt fé lõk irán t.”

(Zsolt. 103:8–13)A bûnteher nyomasztó voltát, s az alóla való kisz-

abadulást pedig így adja vissza Dávid másik imája:

17

Bol dog az, aki nek ha mis sá ga meg bo csát ta tott, vét ke el fe dez te tett.Bol dog em ber az, aki nek az Úr bûnt nem tu laj do nít, és lel ké ben csa lárd ság nin csen.Míg elhallgatám, meg avul tak csont ja im a nap es tig va ló jaj ga tás mi att.Míg éj jel-nap pal rám nehezedék ke zed, élet erõm el lan kadt, mint egy a nyár he vé ben.Vét ke met bevallám né ked, bû nö met el nem fe dez tem. Azt mond tam: Be val lom ha mis sá go mat az Úr nak – és te el vet ted ró lam bû ne im nek ter hét.Azért hoz zád fo hász kod jék min den ke gyes,al kal mas idõ ben…

(Zsolt. 32:1–6/a)

Jé zus Krisz tus ígé re te sze rint min den bûn re van bo csá nat, még az Em ber fia el len el kö ve tett bû nök re is. Egyet len bûn re nin csen bo csá nat, ha a Szent lé lek meg-bá nás ra kész te té sét uta sít juk el, fo lya ma to san, meg rög-zöt ten. Is ten kí ván ja – és ilyen fo ko za to kon (a bûn is me-re ten, a bûn fel is me ré sen és meg bá ná son) ke resz tül kí ván ja – mind an nyi unk éle té nek jobb ra for du lá sát, mi köz ben gond vi se lé se eny hí ti és jó ra for dít ja a ká ro kat azok lel ké ben, kik a bûnt el szen ve dik. Va jon el fo gad-juk-e az Õ se gít sé gét?

18

19

JAVASOLT IRODALOM

E. G. White: Krisztushoz vezetõ lépések, Bp., 1999.

Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus apokalipszise, I. kötet, Bp., 1994.

Reisinger János: A legnagyobb kérések, A „bocsásd meg a mi vét keinket...” címû fejezet, Bp., 1998.

TAR TA LOM

Bevezetés .................................................................. 1

1. Az iga zi meg bá nás el sõ is mér ve:vét künk fel is me ré se és el is me ré se .......................... 2

1.1. „A bûn is me re te a tör vény ál tal van”(Rm. 3:20) ........................................................... 4

1.2. A bûn meg ha tá ro zá sa .................................... 7

1.3. A bûn bo csá nat – ki tõl kap ha tom? ................. 8

2. Az iga zi meg bá nás má so dik is mér ve:„Egye dül te el le ned vét kez tem!” .......................... 10

3. Az iga zi meg bá nás har ma dik is mér ve: a jó vá té tel ... 13

Összegzés: az egyéni és közösségi bûnelrendezés ........ 15

Javasolt irodalom .................................................... 19

Bib lia is ko lák Kö zös sé ge Könyv ki adó1121 Bu da pest, Re me te út 16/AFe le lõs ki adó: Czinko ta And rás

Ol va só szer kesz tõ: Magos né Környei ÉvaTör de lõ szer kesz tõ: Kökéndy Zol tán

Ké szült a Re mény ség Ala pít vány nyom dá já ban, Nágoc sonFe le lõs ve ze tõ: Kiss Szil vesz ter

ISBN 978-963-7427-62-7