Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/3048_a_boldogsag_ami_nem_jar_kez_a_kezben_a_gazdagsaggal

A boldogság (ami nem jár kéz a kézben agazdagsággal)Horváth Ferenc - 2020-07-11 11:23:24

fotó:

Mottó: „Lehet az ember olyan hálás, hogy nem tud tőle aludni.” Sally Rooney

Talán néhányan már tudják, hogy Tiszavasváriban végzek önkéntes munkát azért, hogy a bűdiszegregátum lakói képesek legyenek a közös ügyekben közösen dönteni, megtalálni azokat azembereket, akik a közösség vezetőivé válhatnak. Nem könnyű munka ebben a rohanó világban, aholsokszor ember embernek farkasa.

Egyébiránt az emberek mindenütt egyformák. Vágynak a jóra és a szépre. A romák is ígyvannak ezzel. Csak nem mindegy a belső és a külső környezet. Nem mindegy, hogy milyenek alehetőségeik és mennyit bírnak belőle kihasználni. Jómagam is törekszem a jóra, a békésmegoldások keresésére, pedig nagyon nem áll tőlem távol a harc.

Azt azonban felfogtam, hogy harcolni csak az tud, aki tudja, hogy mit veszíthet, ésvállalja is azt. Nomármost, hogy lehet vállalni a konfrontációt azoknak, akik egyébként elégsokszor kiesnek a közszolgáltatásokból, munka nélkül vagy közmunkán tengődnek és bizony tartanikell attól, hogy ha valamiért megharagudnak rájuk a hatalmasok, nem sok esélyük van kiállni ajogaik mellett? És igen, bizony ebben a létállapotban, amit én „tanult tehetetlenségnek” nevezek, akötelezettségek pedig olykor amortizálódnak. Törvényen kívülinek érzi magát az ember, teli leszfrusztrációval, elvisel sok megaláztatást, és olykor-olykor kitör. Rossz viselkedésmintákat vesz fel,mert a túlélés iránti vágy, mint alapösztön, az mindig megmarad az emberben. Ha már az sincs meg,vagy elhatalmasodik a düh, akkor történik a tragédia.

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/3048_a_boldogsag_ami_nem_jar_kez_a_kezben_a_gazdagsaggal

fotó:

Nehéz világ ez! Kívülről nézve ezek az emberek „vadak”. Pedig nem azok, mert vágynak aszeretetre, a törődésre, vágynak arra, hogy büszkék lehessenek a gyerekeikre. Ugyanúgy, mint bárkimás. A szegregátumi lét viselkedésmintáiról igen sokat írtam. Nem ismétlem, mert még meg setudnám ismételni azokat a gondolatokat, amiket akkor fogalmaztam meg, amikor egy–egy történeteta saját szememmel láttam vagy megéltem közöttük. Félreértés ne essék, én sem vagyok több vagymás. Otthon vagyok közöttük.

Persze vannak olyan emberek, akiket a szegénység vámszedőinek nevezünk belső körben is, éskülső körben is. Maguktól szabadulni a szegregátumban élők többsége soha nem lesz képes, hacsaknem történik gyökeres változás a közösség életében. Én ezt a gyökeres változást abban látom, hogya többség eldönti: elég volt abból, hogy másodrendű és -rangú polgárokként kezelik azembertársaikat, és olyan munkalehetőségeket biztosítanak nekik, amelyekből - életvezetésitanácsokkal is ellátva őket - megérzik a stabilitás gyönyörűségét. Azt, hogy a hó végén is lesz kenyéraz asztalon, és sül a hús is! Első körben.Ma még a szegregátumok világában élőknek, ez nem adataik meg. Vannak, akik gyönyörűen élnek,és vannak, akikre lassan a fedél rászakad. Ezen nem segít a szó, az okosítás, a lenézőfelsőbbrendűség vagy a közmunka. Milliók számára az élet csak vegetáció, ami nagy szomorúsággaltölt el engem.

fotó:

Hogy miért írok boldogságról? Ennek az az oka, hogy a Haladjunk Aktivista Csoport nemrégiben

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/3048_a_boldogsag_ami_nem_jar_kez_a_kezben_a_gazdagsaggal

mások kegyelméből, élelmiszerekkel segítette ezeket az embereket. Persze mindenkin segíteni nemtudott, de akik kaptak belőle, azok akár egy hét életet is nyerhettek vele. Aztán kiosztottunk néhánytanuláshoz való eszközt is, hogy ha újra jönne a kijárási korlátozás, néhány iskolás márfelkészültebben várhassa a bezártságot. Nem nagy eredmények. Könnyen és gyorsan elenyésznek.Nehéz is az ügy, hiszen akinek már nem jut, az dühös. Dühös azokra a Don Quijote-kra, akik magukis szegények, de próbálnak tenni valamit a többiért is, meg persze magukért is! „Mert a családjánakis adott” – általában ez a „vád”. A családjának, azoknak, akik egyébként ugyanúgy rászorulnakazokra a dolgokra, amikből idegenek is képesek adni. Olyanok is megszólják őket, akik még aHaladjunk Aktivista Csoport nevét sem hallották, nem voltak egyetlen programjukon sem, nem isérdeklődtek a közös ügyek iránt.Nem tehetnek róla. Így lettek szocializálva, és talán ez a legszörnyűbb bűne a többségnek! Ígyszocializálta őket, hogy várják a segítséget úgy, hogy azért nem tettek és nem tesznek semmit.Szörnyű helyzet.

fotó:

Tudom, tudom, még mindig nincs összhang a cím és a tartalom között. Az most következik.Ebben a környezetben mégis elértünk valamit. Felkeltettük az emberek érdeklődését az iránt, hogylétezik egy kis közösség, akikben van tenni akarás. Léteznek bűdiek, akik szeretnének valami mást,csak irányítás kell még hozzá. Körülbelül ott tartunk közösségépítésben, mint amikor az egyéveskörüli kisbaba megteszi az első lépéseket. Nem nagy eredmény, de eredmény. …és most jön aboldogság!

Ma megtartjuk immáron a negyedik „kihívás napját” a bűdi városrészben élő gyermekekszámára! Nem igazán tudom igazolni, de a helyiek szerint 2017 májusát megelőzően kb. 20 évevolt utoljára gyermeknap a bűdi városrészben. No, most se azt képzeljék el, hogy minden csodálatosés minden városlakó segíti a megvalósítást. Nem. De nem is várjuk el.A helyünk egy kiöregedett focipálya, ahol a füvet is mi vágtuk le, vécé sincs, rá vagyunk utalva akörnyékben élőkre, és DJ2-nk az az idős ember, aki ad a zenéhez áramot! Amit lehet, megoldunkúgy, hogy arra panasz ne legyen! Ebben rejlik a siker. A boldogság szerencsére nem jár kéz akézben a gazdagsággal!

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/3048_a_boldogsag_ami_nem_jar_kez_a_kezben_a_gazdagsaggal

fotó:

A kis közösségünknek - egy projekt mentén - van néhány forintja, amiből kb. kijönnénekaz ugrálóvárak, és van sok-sok barátja, akik már úgy vannak vele, hogy ha márhagyomány, akkor küldenek nekünk pár ezrest vagy valami dologi ajándékot, hogy necsalódjanak azok a gyerekek ott a telepen sem. Most a vírusveszély miatt később rendezzükmeg a nagy eseményt, de megrendezzük. Lehet, hogy kicsit gyengébben, mint tavaly, de azértlesznek versenyek, díjak, díjátadások, jön a rendőrségi autó egy bemutatóra, szét-szana lehet majdugrálóvárazni, talán még tetkókat is festenek a kölkökre, és jön majd a hotdog, az üdítő, az ebéd, ésvégül a szerény ajándék is, teljesen ingyen. Merthogy a csapat dolgozott érte járvány előtt, alatt ésután is, hogy ez így legyen.

A boldogság pedig nem más, mint a gyermekek mosolya, néhány vidám kacaj, a győzelemmámora, a hotdog íze, az ebéd illata, a közösség egysége és a rendezők öröme, hogyteremtettek.Teremtettek a semmiből, az emberi jóságból úgy, hogy igazán még tiszteletet sem kaptak érte,inkább csak vádakat, de a közösség élni kezdett. És mi már tudjuk, hogy eljön az az idő, amikor abűdi romaközösség már önmaga is képes lesz arra, hogy saját erőből minden évben legyen egygyermeknap Bűdön is. Számunkra pedig ez a boldogság! Az öntudatra ébredés és a mosoly, együtt.

Kellemes hétvégét kedves olvasóink!

Debreciner.huhttps://www.debreciner.hu/cikk/3048_a_boldogsag_ami_nem_jar_kez_a_kezben_a_gazdagsaggal

fotó:

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába neszólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasdelőfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)