a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának...

2017. KARÁCSONY25. évfolyam 94. szám

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diáklapja

12-16. oldal

Tart

alo

mTa

rtal

om

Czeininger Tamás: Példaképeink 1Brand Diána, Oberling Hanna (10.A): Át a pallón 2-3

Soproni Tamás, Szentgyörgyvári Anna (10.A): „Ez a nap boldoggá tett” 4-5Szinger Eszter, Koppán Hanna (10.A): Rendhagyó irodalomóra és könyvtáravató 6

Vonyó Péter András (12.C): Bella Italia 7-8Poór Veronika (12.D): Hova tovább? 9

Mészáros Bence (12.A): „Nem félek, szívesen maradok.” 10-11FEHÉR-FEKETE 12-16

Árvay Kata (12.D): Emlékezés Rajczi Péter Pálra 17SZENT BENEDEK SZERETETSZOLGÁLAT 18

Kocsis Kata (12.D): Karácsonyra hangolódva 23KÖRKÉRDÉS 24-25

Borsay Réka (12.A): Világbajnok táncosunk 26KÖLTŐTOLL 27

Kökény Anita (9.A): Gourmand 28-29Angol fordítási pályázat 30-31

HISTORIA DOMUS 32

IMPRESSZUM

Kiadja:Pro Ludovico Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma

Felelős kiadó:Dobosi László

Főszerkesztő:Czimmermann Csilla

Diák szerkesztők:Banizs Kata (9.D), Tari Enikő (10.D), Köntös Réka (11.D),Poór Veronika (12.D),

Címlapfotó: Brenner János szobraHátsó borító: Könyvtáravató, Október 23-ai megemlékezés

Elérhetőség:621 écs Széchenyi tér 11. áholy • .crnl.hu • szines gmail.com

Nyomdai munkálatok:olnár yomda és iadó ft. • 622 écs égszeszgyár utca 2 .

Színes Fehér/Fekete • 25. évfolyam 93. szám 1

Káv

éházi G

on

do

latok

PéldaképeinkCzeininger Tamás

A ma embere számára sokkal ritkábban felmerülő kérdés, mint a múltban: Kell-e nekem példakép vagy példaképek aki/akiknek élete követendő, minta?Szögezzük le: A XXI. század embere önmaga kíván lenni és nem akar senkit sem lekopírozni.Ez helyes, de a példakép nem kopírozandó személy, nem kell mindent utánozni, amit ő csinált valaha is, ami persze az egyén számára vonzó, követendő.Lehet ezt másképp is felfogni.Nézzük csak.Azért vannak emberek, akik amennyiben van példaképük, akkor pl. ruhaviseletét utánozzák annak a személynek, akit nagyon, de nagyon sokra tartanak.Vannak, akik még az ,,imádott” személy hanghordozását is megpróbálják több - kevesebb sikerrel utánozni.Megint mások a példának tartott személy cselekedetét próbálják követni és gesztusait is átvenni. Nem így értem a példakép kérdését.

Létezik keresztények számára is olyasmi, hogy példakép? Igen. A szentek? Igen, de nem csak a kanonizált szentek és boldogok!Lehet még olyan élő személy, aki derűjével és békés természetével a környezetére pozitívan hat. Jó a közelében tartózkodni. Mert szereti az embertestvéreit, Istent imádja, és mert a fontos életmóddal együtt jár, mert együtt kell, hogy járjon a vonzó békessége, nyugodt viselkedése, soha sem bántó egészséges humora.Nyilván az olvasó most azt kérdezi: létezik ilyen ember? Igen! Van ilyen, vannak ilyenek. Eme sorok írójának több is akad. A lényeg: Nem kell mindenben követni azokat a személyeket, akiket példaképnek tartunk! Elég, ha a jó cselekedeteikben, az Istenimádatukban és emberszeretetükben követjük Őket és így

megvalósul Jézus tanítása. Mert véleményem szerint itt a legnagyobb baj a mai világban: az, hogy azt hisszük: Nem lehet Jézus tanítását a hétköznapokban megvalósítani. Lehetetlen. Csak ülünk a szentmisén és egy picit betöltekezünk lelkileg, majd kilépve a templomkapun kiesik a lelkünkből sok minden és visszazuhanunk a profánba. A példakép nem ilyen. Ő továbbviszi a jézusi tanítást és megvalósítja a tevékeny aktív szeretetet. Ebben kellene követni néhány hívő férfit és nőt, klerikust és laikust, tudóst és ,,egyszerű”, ám lelkileg kiművelt embert: ilyen például Szent Margit apáca, Boldog herceg Batthyány S. László orvos, gróf Apponyi Albert politikus, Bódi Magdolna vértanú, Bíró László püspök, Werner Edit főnővér és a hamarosan boldoggá avatandó Brenner János!

2 25. évfolyam 93. szám • S F/F

RiP

ort

ré

Át a pallón Beszélgetés Dobosi László igazgató úrral az irodalomról, az írásról és iskolánk könyvtáravatójáról

Brand Diána, Oberling Hanna 10.A

Iskolánk vendége volt 2017. november 29-én Kalász Márton Kossuth-díjas költő, aki egykoron diákként szintén itt koptatta a padokat. Dobosi László igazgató úr róla írt monográ�át, ami ebben az évben jelent meg. A monográ�a kapcsán beszélgettünk vele saját írói tevékenységéről, az iskola irodalmi életéről, Ágoston Juliánról.

Brand Diána.: Köszönjük szépen, hogy fogadott bennünket! Az Igazgató Úr írói tevékenységéről sajnos nem sokat tudunk, ezért első kérdésünk az lenne, hogy milyen meghatározó műfajok, illetve személyek vannak Önre hatással? Milyen céljai vannak e téren?

Dobosi László: Nem végeztem magyar szakot, mert az irodalmat egészen kiskorom óta csak saját örömömre akartam olvasni, majd egy idő után művelni. Szerintem ugyanis, aki szereti az irodalmat, azok közül előbb-utóbb mindenki megpróbálkozik maga is az alkotással, gondoljunk itt akár csak egy naplóra vagy éppen egy levélre. Nem is tudom, hogy van-e, olyan kamasz, aki ne írt volna valaha például egy verset. Az más kérdés, hogy a legtöbben nem merik megmutatni senkinek, de vannak néhányan, akik igen. Én közéjük tartoztam. Írtam, és azt gondoltam, hogy aki ír az azért ír, mert meg akarja valahogy mutatni magát. Engem ez mindig is nagyon motivált.

Lényegében az irodalmat szeretem a legjobban. Messze jobban, mint a történelmet vagy bármi más tudományt vagy művészeti ágat. DE nem ebből élek és ez nagyon fontos kijelentés! Nekem ez csak „szerelem”. Így aztán azt írhatok, amit akarok. Nyilván a szépirodalom a csúcs, de írtam már monográfiát, tanulmányt, esszét, kritikát, sőt még néhány verset is – de ez utóbbiakra nem vagyok túlzottan büszke. Ez idáig nyolc kötetem jelent meg és most készül a kilencedik.

Hogy kik voltak rám hatással? Nehéz kérdés. Korszakonként változott az érdeklődési köröm. Mostanra azt mondhatom, hogy nagyjából a 20. század második fele a magyar irodalomban az, ami legjobban érdekel. A 60-as, 70-es, 80-as évekbeli magyar irodalom, az fantasztikus. Bertha Bulcsu, Karinthy Ferenc, Galsai Pongrác, Lázár Ervin… ők a legfőbb kedvenceim. Közülük többen Pécshez kötődtek, ami számomra tovább növeli az értéküket. Az már csak egy külön kuriózum, hogy van nekünk egy Kalász Mártonunk is, aki nemcsak ugyanennek a korszaknak a nagy alkotója, és nemcsak Pécshez kötődik az indulása, hanem ráadásul még ide is járt, a mi iskolánkba.

Oberling Hanna: Milyennek látja iskolánkban az irodalmi életet? Gondolunk itt a könyvtárra, az iskolaújságra, az évkönyvre…

D.L.: Fantasztikus könyvtárunk van, és ez óriási kincs. Nagyon komoly adatbázissal rendelkezik, és szerencsére úgy látom, olyan könyvtárosaink vannak hozzá, akik nem ráültek a meglévőre, hanem a folyamatos bővítést, fejlesztést, feldolgozást a szívükön viselik. Ráadásul nem egy halott, funkciótlan élettérről beszélek. A nap bármely szakában élet van odabent és ez nagyon jó.

Nagyon örülök annak is, hogy a magyaros kollégákkal a hagyományos tanórai kereteken túl is együtt tudunk dolgozni. Így lehetséges az, hogy van az iskolánknak egy minden évben megjelenő, nagyon színvonalas évkönyve, iskolaújságja, s számos egyéb rendezvénye, mint például irodalmi alkotói pályázata, színjátszó köre – a színház is az irodalom része – író-olvasó találkozói, rendhagyó irodalom órái, stb. Pont azért, mert olvasni a műveket vagy találkozni azokkal, akik ezeket alkotják, az nem ugyanaz. Személyesen látni egy írót, költőt,


RiP

ortr

éaki felolvassa akár a saját verseit vagy elhangzik valami írása, az mindig sokkal motiválóbb, mint csak hallani arról, hogy ilyen is van. Ma az emberek egy kicsit félnek a könyvektől, kicsit félnek a vastag könyvektől, és nagyon félnek a vastag verses könyvektől. Kalász Márton például „tartalmilag” vastag, nehéz versekkel megrakott könyveket ír. Nem divat ilyeneket olvasni. Miért szomorú ez? Mert verseket nem azért olvasunk, mert mondjuk fel van adva házi feladatnak, vagy éppen valami információra van szükségünk. A versekben, illetve általában a szépirodalmi művekben olyan érzelmek vannak megfogalmazva, amiket mi is átéltünk már talán többször is, csak soha nem tudtuk ilyen szépen megfogalmazni azokat. A költő gondolatai, látomásai, érzelmei újjáélednek a lelkünkben, és gazdagabbá tesznek bennünket. Aki még nem érzett ilyet, az lényegében még sohasem olvasott verseket. Ezért is próbáljuk különféle módokon buzdítani diákjainkat, hogy ne csak olvasók legyenek, hanem maguk is írjanak. Mezey Katalin szerint ugyanis – akit nevezzünk most a „magyar irodalom nagyasszonyának” –, az alkotásnak terápiás jellege is van. Gyógyít, ahogy Halmai Tamás költő barátom mondaná. Az irodalmat népszerűvé tenni azonban nem könnyű. Úgy látom, hogy a mindent elsöprő zene mellé manapság maximum a fantasy történetek és esetleg a romantikus könyvek tudnak beférkőzni a fiatalok szívébe. Talán jól van ez így. Az íróknak mindig újabb és újabb utakat, formákat kell keresniük, hogy megérintsék az olvasóikat.

B.D.: Kalász Mártonnal és Ágoston Juliánnal kapcsolatban mit emelne ki? Mire hívná fel a figyelmünket?

D.L.: Szerintem nagyon érdekes pillanatai azok az életünknek, amikor össze lehet kötni különféle helyszíneket, eseményeket és embereket egymással. Ez a mostani könyvtár névadó is ilyen volt. Az iskolánkban régóta él az a hagyomány, hogy hajdani tanárokról, esetleg kiemelkedő diákokról, példaképekről nevezünk el termeket. Ágoston Julián azért emelkedik ki még ezek közül is, mert önmagában képes volt egyesíteni a szerzetesi eszményt, a példaértékű, lelkesíteni tudó tanárt és az irodalmárt. Az pedig különösen is izgalmassá, már-már misztikussá teszi az eseményt, hogy valaki olyan vághatta át azt a bizonyos szalagot – jelen esetben Kalász Márton –, aki egykoron maga is ennek az intézménynek, mint diák a részese volt, de befutott költőként és íróként sem felejtette el soha kihangsúlyozni, hogy őt Ágoston Julián, a magyartanára fedezte fel. Kalász személye, mint valami híd vagy palló kapcsol össze minket Ágoston Juliánnal és régi kor iskolájával, ami azonban mégis ugyanez: a mi iskolánk.

Köszönjük szépen a beszélgetést!



RiP

ort

ré

„Ez a nap boldoggá tett”Vendégünk volt Kalász Márton Kossuth-díjas költő

Soproni Tamás, Szentgyörgyváry Anna 10.A

A műsor és a könyvtár névadó ünnepség után beszélgettünk a költővel, természetesen az iskola könyvtárában. Megtisztelőnek tartottuk, hogy osztályfőnökünk Antal Emília tanárnő bennünket kért fel. Az elején kicsit izgultunk, de gyorsan megtaláltuk a közös hangot, mert szívesen válaszolt a kérdéseinkre. Közvetlenségével megfogott bennünket, vidámnak találtuk. Nagyon örültünk, hogy megismerhettük.

Soproni Tamás: Először a pályafutásáról szeretnénk kérdezni, mely korszaka volt különösen fontos? Miért fontos Önnek a bárány?

Kalász Márton.: Amikor én még iskolába sem jártam, mindenhová jött velem, mint egy kiskutya. Elsős koromban a tanítónő szeretett bennünket, ő ahhoz is hozzájárult, hogy az iskolaudvaron játsszon, és ugráljon velünk. Jó, ha az ember így nő fel egy faluban kisgyerekként, állatok között. A bárány a katolikus egyházban különleges jelentőséggel bír. Mi vallásosan lettünk nevelve, szülők részéről, de az egész falu nagyon vallásos volt. A plébános úrhoz jártam könyvekért, aki aztán behozott engem ide a ciszterci gimnáziumba, hogy itt járjak iskolába. A bárány számomra nagyon fontos szimbólummá vált.

Szentgyörgyvári Anna.: Pályafutásának melyik időszakát érzi nagyon fontosnak?K. M.: Amikor Németországban voltam, először 1958-59-ben, majd a 60-es években

kétszer. Rólam tudták, hogy beszélek németül, az Írószövetségek cserélték a fiatalokat. A 90-es években Stuttgartban voltam hat évig. Ebben az időben nehéz volt más országbeli fiatalokkal kapcsolatot teremteni. Egy másik nép fiataljaival, művészeivel, íróival, költőivel


RiP

ortr

éegyütt élni nagy hatással volt rám, a munkámra, mert úgy éreztem, nekem is így kellene csinálni.

S. T.: Van-e kedvenc kötete, verse, prózai írása?K. M.: Kedvenc költőim: egy már, akkor idősebb, de a fiatalokat támogató költő, Peter

Huchel. Őt akkor nagyon megalázták, de később sikerült egy másik országba menekülnie. Aztán Günther Kunert nevű barátom. Lehetne még sorolni. Egy magyar költőt is azért hadd mondjak, aki nekem a legfontosabb volt, Nagy László. Vele 1956 előtt nem is foglalkoztak, utána volt egy felszabadulás, ha máshogy nem, egymás közt. Említhetném még Csorba Győzőt. Fontosak voltak abban az időben még a lengyel költők is számomra. Nem könnyű mondani, de az akkori világ többet foglalkozott a világ költészetével, mint most mi foglalkozunk.

Sz. A.: Dobosi László igazgató úrral hogyan tudtak együtt dolgozni a monográfia elkészítésében?

K. M.: Nekem ez a könyv nagyon tetszik, nagyon jól átgondolt, nagyon lelkiismeretes munka. Csak a jó szót tudom használni. Egy érdekes dolog, melyet a Művészeti Akadémia talált ki és indított el. Ők választják ki azokat, akikről írnak, és akik írni fognak. Előtte nem ismertük egymást az igazgató úrral, a ciszterci világ hozott össze bennünket. Nekem itt a Nagy Lajos Gimnáziumban volt az i�úságom. Ez nemcsak a tanulás, hanem ennél több is. Aki szervezte, az rájött, hogy itt találkozik két ember, két világ. Ezt a könyvet, ahogy ez meg van írva, ahogyan meg van szerkesztve, ahogy különféle kritikákat összegyűjt, szerintem csodálatos.

S. T.: Hogyan tetszett az imént látott műsor?K. M.: Ez a műsor nekem nagy élmény lesz évekre. Ezt a hangulatot, amit itt megéltem,

nem felejtem el! Eddig tanítottam, nemrég hagytam abba, igaz nem középiskolában, hanem a Károli Egyetemen. Ott kicsit idősebbekkel foglalkoztam, de ahányszor leültünk órára, mindig eszembe jutott, hogy voltam én is diák, s végig hallgattam a tanár urat. Én rajongok a tanulásért, az iskoláért. S ez a nap olyan boldoggá tett - ha szabad őszintén mondanom-, hogy megint élni fogok.

Sz .A.: Ezt örömmel halljuk. 2002-ben már volt egy interjú Önnel ugyanígy a Színes újságban, akkor azt üzente a diákoknak, hogy „Ne felejtsétek el az olvasást, főleg a versekét, az olvasással az ember saját élményt is olvashat.” Most mi üzenne az itt tanulóknak?

K. M.: Ma is úgy érzem, ugyanezt üzenem!

Köszönjük, hogy eljött hozzánk! Jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívánunk!


Eset

-les

Rendhagyó irodalomóra és könyvtáravatóSzinger Eszter , Koppán Hanna 10.A

2017. november 29-én, szerdán a díszteremben "rendhagyó irodalom óra" várta az irodalomkedvelő diákokat. Kalász Márton Kossuth-díjas költő volt a vendégünk. Koppán Hanna zongorajáték után irodalmi műsor következett, melyet Antal Emília tanárnő állított össze, és osztályunk a 10.A osztály tanulói előadásában hallgathattunk meg verseket, Kalász Mártontól, illetve Ágoston Julián, papköltőtől, aki iskolánk régi irodalomtanára volt, és akinek a nevét a könyvtár ezen a napon vette fel. A műsor egyik kiemelkedő pontja volt, amikor Bergics Lajos tanár úr adta elő megzenésítve Ágoston Julián Arany ősz című versét. A beszélgetést Antal Emília tanárnő vezette Kalász Mártonnal és Dobosi László igazgató úrral. A beszélgetés alapja az volt, hogy 2017 májusában megjelent igazgató úr monográfia Kalász Mártonról. Ezen a délelőttön sok érdekes dolgot tudhattunk meg a Kalász Mártonról, többek közt, hogy neki melyik a kedvenc korszaka a saját irodalmi életéből, hogy nehezen vagy könnyen ír. Elmondta, hogy a Németországban töltött évei alatt is csak magyar nyelven írt. De mesélt Ágoston Juliánnal való tanár-diák kapcsolatáról is. Igazgató úr elmesélte, hogyan került sor a monográfia megírására, majd kaptunk néhány tanácsot, az irodalommal kapcsolatban, hogy hogy tudjuk megtalálni a számunkra kedves irodalmi alkotásokat. Érdemes keresni, hiszen az irodalom él, és mi fiatalok lehetünk, azok, akik tovább "éltetik", azzal, ha kedveljük, olvasunk, írunk, s majd továbbadjuk gyermekeinknek is az olvasás-írás, azaz az irodalom szeretetét.

A rendhagyó irodalom óra után került sor a könyvtár névadó ünnepségére. A könyvtár eddig is kedvelt hely volt sokunk számára, sok diáknak jelent menedéket. A mai naptól Ágoston Julián nevét viseli majd, aki életével is példát mutathat tanároknak, diákoknak egyaránt. A nemzetiszín szalag átvágása után az olvasóteremben először igazgató úr mondott kedves szavakat, majd Kalász Márton emlékezett szeretett magyartanárára. Tihanyi Anna egy aktuális szép versét mondta el az Adventi üzenet címűt. Megnéztük a tárlóban a költő képeit, és részt vehettünk a fogadáson. Nagyon tartalmas, örömteli délután volt.

Ágoston Julián írta az Esteván című regényében: „Isten gondoskodott arról, hogy mindig legyen építeni való!”


Eset-lesBella ItaliaVonyó Péter András 12.C

Rengeteg minden történt az olaszországi utunkon, igyekszem pontokba szedve, röviden felvázolni, milyen is volt az utazás ötvened magammal.

0. nap, október 27.Aki már éjszakázott buszon az osztályával, tudja milyen érzés, illetve hogy mennyire

szórakoztató. (Aki még nem utazott, az ne próbálja meg elképzelni, mert nem fog menni…). Este 8-kor indultunk, miután a Dzsámiban részt vettünk Máger Róbert atya szentmiséjén.

1. nap, október 28. (esőmentes, kellemes idő)A buszon felébredés után első dolgunk az volt, hogy kiszedjük a lábainkat és térdeinket

a mellettünk ülő/ülők veséjéből, majd az autópálya-pihenőhely mosdójában újra emberekké varázsoljuk magunkat. Majd a fogmosások és reggeli bödön (olasz) kávék után frissen és tettre készen vártuk, hogy „meghódítsuk” Milánót.

Neki is lendültünk, a Szent Ambrus székesegyház (a román építészet egyik csodája), a Sforza várkastély és Milánó maga mind-mind csodaszép hely. Azután szétröppentünk egy „rövid”, ötórás szabadidőre. Majd vissza a szállásra, ahol az átbuszozott éjszaka után jólesett az alvás.

2. nap, október 29.Mise előtt még „beugrottunk” a monumentális milánói temetőbe és bár nem töltöttünk

ott sok időt, tény hogy érdemes volt megnézni. Utána indultunk el a milánói dómhoz a 11 órás misére. Beálltunk a Dóm téren a sorba, ami a fél egyes misére várakozott és kígyózott el szép hosszan a főtéren. (Szerintem még akkor se értünk volna oda a 11-es misére, ha nem hagyjuk el az egyetlen srácot, aki elvből nem használ mobiltelefont.) A mise fantasztikus volt, pont amilyen ehhez a harminckét tornyú gótikus csodához illik. A délután további részét én személy szerint rokonok társaságában töltöttem, és este megint mindenki találkozott a főtéren, ahonnan mentünk vissza a szállásra.

3. nap, október 30.Milyen Firenze? Firenze a legszebb. Emellett a többi esemény mind eltörpül, úgyhogy

csak annyit mondok még egyszer: FIRENZE A LEGSZEBB!

4. nap, október 31.A társaság nyúzottan kelt. Nem tett jót, hogy előző este 11-re értünk Rómába, és mire

megtaláltuk a szállásunk, megfőztük és elfogyasztottuk a vacsoránkat, elmúlt hajnali egy. (Illetve az is nehezítette a dolgunkat, hogy kívül nem volt az ajtókon kilincs, és amikor kiültünk a bungaló elé a teraszra vacsorázni, és az ajtó becsukódott… nos az igen bosszantó dolog volt.) Reggel kilenckor pedig már a Vatikáni Múzeumban voltunk.

A múzeum hatalmas, és a képzőművészet minden szépségével igyekszik gyönyörködtetni. Kiemelem Az athéni iskola című festményt és a Sixtus-kápolnát, (ahol Czeininger tanár úr olyan érdekesen mesélt, hogy még a teremőr is többször odajött hallgatni). Órákkal később fáradtan lépkedtünk át a Szent Péter térre. (Kivéve persze tanár urat, aki Olaszországban frissebb, fiatalabb és sebesebb bármely korunkbeli diáknál és mindehhez még kávé se feltétlenül szükséges neki.)

Egy jó tanács: napközben nem érdemes a Szent Péter bazilika előtt órákig várakozni:


Eset

-les

Este háromnegyed hat körül ugyanis kényelmesen be lehet jutni, és a sorban állás helyett meg lehet nézni az Angyalvárat. Ja, és ezen a napon volt Roma-Chelsea (3-0) meccs, amit néhányan közülünk élőben megnéztek.

5. nap, november 1.Nos, hogy mennyire logikus nép az olasz, jól szemlélteti, hogy van egy híres lépcsőjük,

amelyet egy francia bíboros építtetett, majd ezt az Olaszországban található francia építésű lépcsőt a rómaiak elnevezték Spanyol lépcsőnek.

Ha szökőkút, akkor Trevi-kút, ha barokk és jezsuiták, akkor Il Gesu, ha pedig olcsó finom tészta, akkor az Il Gesu melletti kis étterem. Persze erre a napra is jutott bőven szabadidő. Rómában a közlekedési lámpák csak tanácsadóként vannak jelen, és nem mindig kell rájuk hallgatni, pláne ha el akarunk jutni A pontból B pontba.

6. nap, november 2.Az ókori Róma. A Capitolium domb, a Forum Romanum és persze az óidők stadionja,

ahol ötven- hatvanezer ember tapsolhatott vidám, lelkes arccal és izgulhatott, hogy kedvenc „sportolója” ne végezze az aréna porában saját vérében a „mérkőzést”.

Ha nem is rajong a kedves Olvasó feltétlen a templomokért, ajánlom a Szent Pál székesegyházat és főként a Santa Maria Maggiore-t, mert ezek nélkül nem lenne Róma az, ami.

Este olyan élményben lehetett részem, amilyenben még soha. Az ókor arénája után az újkor arénájában voltam, együtt harmincezer embertársammal, néhány sirállyal és a Lazio idomított sasával. 1:0-ra verte a Nizzát, de a 90. percben lőtt gólról sajnos lemaradtunk, és még a buszt is pont lekéstük…

7. nap, november 3.Fájó szívvel hagyva ott Rómát zötyögtünk Padovába, ahol még este megnéztük a Szent

Antal székesegyházat és elfogyasztottuk közös búcsúpizzáinkat. Utána pedig robogtunk tovább … haza, Pécs felé.

Újra itthon.

Köszönjük az út megszervezését Czeininger tanár úrnak és Kissné Tihanyi Virág tanárnőnek!



Eset-lesHova tovább?Poór Veronika 12.D

2017. november 23-án "Hovatovább nap" címmel felsőoktatási továbbtanulási tájékoztató nap megrendezésére került sor iskolánkban. A rendezvényen az egész országból 21 felsőoktatási intézmény és azok különböző karai, 5 kollégium, valamint a Pécsi Szakképzési Centrum két tagintézménye, körülbelül 1300 középiskolás, valamint 200 közreműködő vett részt.

A továbbtanulás mindenkiben kérdéseket vet fel, ami elültetheti bennünk a gyorsan növekvő iskola-pszichológusunk szavaival élve „paradicsomot”(=félelem), amit azt hiszem, ez a nap hivatott feloldani. A sportcsarnokban berendezett börze és a termekben fellelhető műhelyek mind azt a célt szolgálták, hogy kérdezzünk, keresgéljünk, és ha kicsivel is, de több információval gazdagabban mehessünk haza. A sokféle érdekes előadás, amit a díszteremben hallgathattunk a különböző képzésekről, erasmusos lehetőségekről, mindenkinek segítségére lehettek.

A börzén, ha jól megfigyeltétek, alapvetően háromféle embertípussal találkozhattunk. Volt, aki öt méterre a pulttól tétován megállt, így akadályozva a forgalmat a sorok között. Akadt, aki pontosan tudta, hova megy, mit akar kérdezni, így a jól megtervezett egy órás lézengést tíz percre csökkentette. A harmadik kategória volt a gyűjtögető, akinek mindegy, hogy ki és miről mesél, a lényeg a minél több információs anyag begyűjtése. Sokan meglelhették elveszettnek hitt lelkesedésüket a történelem tanulás iránt, ugyanis a Töri+ app csapata túró rudival kedveskedett a bátor tesztkitöltőknek, és a túró rudi elég meggyőző érvnek bizonyul…

A Konfuciusz Intézet standjánál nem csak teát osztogattak, a kíváncsi diákok kipróbálhatták a kínai írás rejtelmeit is. Több cég is képviseltette magát, ahol esősorban a számítástechnika iránt érdeklődők lelhettek izgalmas percekre.

A műhelymunkákon is maradandó élményekkel gazdagodhattunk. (Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok minden mondható el a világról a hamburgerrel, de mint ott elhangzott:” Lehet, hogy megeszi az agyamat, de legalább nincsen benne csalamádé”.)

Úgy gondolom, hogy összességében igazán remek hangulatú napként emlékezünk majd vissza a november 23-ra, nemcsak az egész iskola területén elérhető ingyen wifi miatt.

2017. november 23-án "Hovatovább nap" címmel felsőoktatási továbbtanulási


Hit

élet

„Nem félek, szívesen maradok.”Emlékezés Brenner Jánosra, a mindenkor szerény, kedves, jó humorú és sportos, szentéletű káplánra

Mészáros Bence 12.A

Ferenc pápa 2017. november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott nyolc dekrétum közzétételére, melyek közül az egyik Brenner János rábakethelyi káplán boldoggá avatásával volt kapcsolatos.

Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen három gyerekes családban, ahol mind a három fiú a papi hivatást választotta. Brenner József, János testvére még ma is él, így megélheti testvére boldoggá avatását! János a Szombathelyi Elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd 1941 őszén Pécsre költözött a család. Előbb a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Gimnáziumban tanult, egy osztályban Czeininger Tamás tanár úr édesapjával, Czeininger Jenővel és Egyed Mihállyal. 1946-ban visszaköltöztek Szombathelyre. Tanulmányait Zircen fejezte be oblátusként. 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe. Nyugodalmas zirci napjai hamar véget értek a kommunisták államosítása miatt így Budapesten a Hittudományi Akadémia világi tanulója lett két szemeszteren át. Mellette titokban végezte a novícius képzést. 1951-ben tette le első fogadalmát. Mivel a rendek működése illegalitásba került, így igyekeztek a növendékeket az egyházmegyéknél elhelyezni. Így került Brenner János 1951-ben a Szombathelyi Püspökséghez mint kispap. 1952-re a szemináriumok nagy része is államosítás alá került. Jánost a győri papnevelde vette át. 1955. június 19-én Kovács Sándor püspök szentelte pappá és a Szent Norbert templomban mutatta be újmiséjét. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán.

János atyához négy fília tartozott. Mindenkor tettre kész volt és bármit megtett azért, hogy a hitét és híveit megvédje. Tisztelte és szerette az embereket és nem utálta az őt minduntalan zaklató és fenyegető ávósokat sem. Szerették a hívei. Volt benne valami magával ragadó, egy olyan kisugárzás, ami Isten ajándéka volt, és ezt János atya nagyon is jól használta. A kommunista időszak ellenére sokan látogatták a miséit és jártak hozzá gyónni rendszeresen. Mindig tudott pozitív útravalót adni. Szerette a gyerekeket és foglalkozott az i�úsággal is, de ezt már nem nézte jó szemmel a kommunista éra. Ministránsai és hittanosai évekkel később úgy emlékeztek rá vissza, hogy nem csak lelki gondozást kapták az atyától, hanem együtt sportolt és játszott velük. El akarták helyezni másik helyre, de ő erre határozott nemet mondott: „Nem félek, szívesen maradok.”

A püspök kiállt a káplán mellett és maradhatott Rábakethelyen. János atya tisztában volt azzal, hogy sokkal nehezebb feladat most helyt állni a hitében és lelki vigaszt nyújtani a híveknek, de vállalta a veszélyét és tette a kötelességét. Lelki naplójában így írt: „Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem… Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle.”

A mai napig nem tudjuk, hogy mi történt 60 évvel ezelőtt, pontosan 1957. december 14-ről 15-re virradó éjjelen. Éjfél körül egy 17 éves korombeli fiatalember zörgetett be a plébániára azzal a kéréssel, hogy a nagybátyja haldoklik, és az utolsó kenetekkel kellene ellátni. Mint mindig, most is az elvártaknak megfelelően cselekedett János atya. Vette a betegellátó tarsolyt, melyben az Oltáriszentség volt, és már indultak is Zsidára. Útközben többször rájuk támadtak, de ez sem tántorította el feladatától. Ezt tudták a kommunisták is, akik már az állítólagos beteg házánál vártak. A nyakában az oltáriszentséggel harminckét


Hitélet

késszúrással ölték még. Utólag az is kiderült a boncolási jegyzőkönyvből, hogy a nyakára többször is ráléptek és a gége és nyelvporcok teljesen összetörtek. Szörnyű brutalitással ölték meg őt a kommunisták. A halála után elrendelt nyomozás csak színjáték volt, paródia, mint ami általában a kommunista időszakra jellemző volt.

„ Az Isten szeretőknek minden a javukra válik.” (Róm 8,28). Ez olvasható ma, ha figyelmesen jártok a mi termünk, a földszint ötös terem falán. Ez a terem Brenner János atyáról lett elnevezve 2012-ben, amikor a mostani 12. A osztályosok még csak hetedikesek voltak. Az emlékére egy színdarabbal készültek 2012. december 15-én a teremavatóra, melyet az idei október 23-i műsorban kisfilmen is láthattatok, és a színdarab további résztvevői most is mi voltunk! Czeininger Tamás tanár úr írta ezt a rövid kis darabot, melyben magam is szerepet kaptam. A sok gyakorlásért és próbákért köszönettel tartozunk Futó Éva tanárnő osztályfőnökünknek, aki nélkül ez biztos nem sikerült volna. Mi, 12. A-sok a Brenner János teremavatással kezdtük hetedikesként, és most végzősként megérhetjük, hogy boldoggá avassák! Szobra a termünk mellett van, jelmondata, mely osztálytermünk falán olvasható, vezérfonala lehet katolikus életünknek.

Érdemes megállni és egy kicsit elmélkedni ezen a soron. Ha órán esetleg nem figyelsz, legalább ne firkálj és ne zavard az órát hangoskodással: nézz a falra és gondolod végig, hogy számodra mit jelent. Tudom, nehéz a mai világban kamasznak és egyszerre hívőnek lenni, de kicsit gondoljunk bele abba, hogy egy ateista diktatúrában még nehezebb volt ezt teljesíteni, mint ma. Meleg szívvel gondolok Brenner János atyára és hálás vagyok az Úrnak azért, hogy abban a csodában lehet részem, hogy Brenner János atyát boldoggá avatják a nyáron, aki december 15-én, éppen 60 éve halt mártírhalált. Kötelességemnek éreztem, hogy legalább ennyivel adózzak az ő emlékének, és kívánom mindenkinek, hogy Brenner János atya életéből tudjon és merjen meríteni és táplálkozni a mindennapokban.

Ne feledjük el: „Az Isten szeretőknek minden a javukra válik.”

a Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának lapja

XXVII. évf. 33. (102.) szám, 2017. Karácsony

Dr. Várnagy Elemérc. egyetemi tanár, PTE

Egy hatvanéves évforduló margójára…Találkozásaim Brenner János Anasztáz vértanú diáktársammal

Ez év Húsvétján kis könyvecskét küldött számomra egykori tanítványom, aki annak idején nálam doktorált a PTE Pedagógiai Tanszéken. Dr. Schermann Vera ny. tanárnőről van szó Torony községből, akinek cigány közösségével és a Pécsi Cigány Kulturális Központ tagjaival együttesen helyeztünk el emléktáblát a roma holocaust áldozataiért imádkozva. A tanárnő „Emberi jogok” címmel jó harminc évvel ezelőtt egyik tanulmányát a cigány gyermekek fejlesztő nevelése témakörben írta (Schermann, 1985. 68-83. o. In: Tanulmányok IX.) Az idő múlásával is tartottuk a kölcsönös kapcsolatot e témakörben. A fent említett rövid kis szövegekkel magyarázott fényképalbum nem véletlenül jelent meg „Nem félek” címmel éppen idén, Brenner János egykori iskolatársam vértanúhalálának 60. évfordulóján, vélhetően közeli boldoggá avatásának küszöbén. Megjegyzem, hogy korábban már olvashattunk egy közel háromszáz oldalas monográfiát a fiatal mártír pap rövid életének történéseiről (Császár-Soós, 2003.) Schermann kolléganő pedig jól ismeri a még élő, fiatalabb testvért, József püspöki helynököt. Nem mellékesen

említem, hogy a gimnáziumunkban tanuló, Jánosnál két évvel idősebb testvér, László, ugyancsak ciszterci szerzetes lett, akárcsak öccse. Talán nem véletlen, a tanárnő előbb jelzett tanulmánya végén Radnótit idézve írja: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” (Schermann, 1985. 82. o.).Most valószínűleg felsőbb kommunista parancsra – betegellátást színlelve csalták ki ismeretlen hóhérok Brenner János rábakéthelyi káplánt, hogy 32 késszúrással megöljék 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka, megtiporva a magával vitt Oltáriszentséget is. Az eseményre emlékeztető Jó Pásztor Kápolna alapkő letétele 1995 decemberében volt. Jómagam néhány pécsi öregcserkész diáktársammal az ötvenéves évforduló alkalmával 2007 júniusában zarándokoltunk el Jancsi vértanúságának emlékhelyeire.- Miért is írok egy cigány magazin lapjain néhány szubjektív történéséről János testvérünk diákkori életszakaszából? – vetődik fel a kérdés. Emlékezéseim a „Magyar Tarziciusz”-ban (Császár-Soós, 2003. 39-39. o.) Mádl Dalma asszony – akkori szintén pécsi diáktársunk volt – néhány felvillantott pillanatképeihez kapcsolódnak: „A három fiú közül (László, János, József – Megj. tőlem) Jancsihoz kerültem a legközelebb, mi egyidősek voltunk. Délutánonként – amikor ő végzett a tanulással – a kertben játszottunk, kosárlabdáztunk. Egy régi, lyukas fenekű fáskosarat akasztottunk fel, abba dobáltuk a labdát… Emlékeimben úgy él, mint egy mindig mosolygó, kiegyensúlyozott, boldog gyermek. Áldott jó természete volt, nem emlékszem, hogy valaha is veszekedtünk volna… Könyvekről, a cserkészetről, az iskoláról, a tanárokról beszélgettünk. Komolyan vette, amit csinált. Később tudtam meg, hogy elment Zircre szerzetesnek. Nem lepett meg döntése. Ma érdeklődéssel figyelem a boldoggá avatási eljárást, és bízom abban, hogy megérem.” (Mádl Dalmával készült riport 2002. május 2-án. In: Császár-Soós, 2003. 38-39. o.)

2017. KArácsony 2

Hadd ragadjak meg néhány pillanatképet János testvérünk gimnazista korából, hisz együtt rúgtuk sokszor a port a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának udvarán. Nem véletlen tehát, hogy ma életnagyságú bronzszobra iskolánk folyosójának apszisában áll most. – Tanulmányi eredménye színjelesen kitűnő volt az első osztályban már, ún. „vastag betűs” diák. (Kűhn, 1943. 78. o.) – Örömmel olvasom ma, hogy abban az időben a kitűnő tanulóknak könyvjutalmat adott igazgatónk – így Brenner János is, – melynek anyagi hátteréhez rajta kívül Merényi Engelbert osztályfőnököm, dr. Molnár Rajmund hittanárom és cserkész parancsnokom, továbbá nem utolsóként Édesanyám, dr. Várnagy Elemérné is hozzájárultak (Kűhn, 1943. 69. o.).Mint ismeretes, gimnáziumi érettségit, mint oblátus (az akkori értelmezés helyett ugyanis manapság más jelentése van e szónak: a különböző szerzetesrendek „világban” élő, felajánlást tett tagjait hívják így – megjegyzés tőlem tett). Zircen Jánossal egy fedél alatt laktunk egy éven át. Jómagam, mint novícius, János, mint oblátus, egészen az ÁVH által deportált szerzetesi likvidálásokig. (V. ö. Endrédy, 1949. 8. o.). Igaz, a két formáció elkülönítése következtében (silentium) csak az ebéd elfogyasztása utáni rekreációs időben az ún. „konventkertben” láthattuk egymást, mint egykori pécsi diáktársakat. A kis mini-sportpályán önfeledten edzette magát kedvenc sportjában, a kosárlabdában.A következő két szemeszterben azután már „feloldottan” kapcsolódtunk egymáshoz a Budapesten működő Katolikus Hittudományi Akadémián, amely a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának jogutódja volt. János kripto-novíciusként mint ún. világi civil egyetemi hallgató járt be hozzánk az előadásokra és szemináriumokra egészen addig, míg az ÁVH rá nem jött a rejtett szerzetesi közösségek legalizált továbbélésére, képzésére, melynek következtében távozni kényszerültünk az Eötvös utcában lévő épületből. Itt találkoztunk utoljára az egyetemi tantermekben – sokszor egymás mellett ülve a padsorokban – kiváló teológus tanáraink előadásait hallgatva, náluk vizsgázva. Akkor, az 1950-51-es tanévben Dr. Zemplén György O. Cist. volt a dékánunk, persze nem fehér-fekete ciszterci habitusban, hanem sima fekete reverendában. Íme néhány híres professzorunk neve és témáik: Kecskés Pál (Etika, Lélektan, Bevezetés a hittudományba), Takáts Ernő (Héber nyelv, A szentírás magyarázat elmélete), Zemplén György (Karakterológia, Ismeretelmélet), Artner Edgár (Patrológia, Egyháztörténet). Sorolhatnék még neveket és témákat, Brenner János (Anasztáz) kitűnő eredménnyel teljesítette itt is vizsgáit.Végül is személyes-lokális kötődésekről szóltam. János testvérünk egyházmegyés papként rövid életútján életét adta 26 éves korában övéiért, köztük cigány testvéreinkért is. (V. ö. Császár-Soós, 2017. 31. o.) Nem futott el, amikor jöttek a farkasok. Nem volt béres, aki nem törődik a juhokkal. Ő jó pásztor volt és maradt mindvégig. (V. ö. Szent János Evangéliuma, 10, 11-18.)

Pécs, 2017. május 4. Boldog Geferinó roma vértanú emléknapján

Ajánlott irodalom:

Császár István – Soós Viktor Attila összeállítása, Brenner József fényképgyűjteménye, 2017.: Nem félek (Martinus Könyv és Folyóirat Kiadó, Szombathely)Császár – Soós, 2003.: Magyar Tarziciusz. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Brenner János Emlékhely Alapítvány Kiadása, Kőszeg)Endrédy Vendel, 1949.: Oblátusok Zircen (In: A Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának személyi elhelyezése az 1949-50. évre (Kézirat)Kűhn Szaniszló, 1943.: A Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának Évkönyve az 1942-43. iskolai évről (Kiadó: Dunántúli Katolikus Kerület. Pécsi Tankerület)Schermann Vera, 1985.: Emberi jogok!? (In: Tanulmányok a cigány gyermekekkel foglalkozó munkacsoport vizsgálataiból IX. PTE Tanárképző Kar Kiadása, Pécs, szerk. Várnagy Elemér)Zemplén György, 1950.: Leckekönyv az 1950-51. I. és II. félévre: az előadások címe, az előadó tanárok nevével (Kiadó a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia, Budapest)

3 2017. KArácsony

Füleki Máté 10.A

„Marsallbot a tarsolyomban”Beszélgetés Meszéna Domokossal

„Hálából fakadó fegyelem.”

Mi a biológiai kutatás? Erre egyszerű, de összetett a válasz: ez a jövőnk, amit ma határozunk meg! Az emberi test sok szempontból gyenge és sebezhető, egyszerűen tökéletlen. Ezt támasztja alá az is, hogy egyre több és egyre újabb súlyos betegséget kapunk el, melyeknek okát se tudjuk. A biológiai és azon belül is az agykutatás volt a témája Meszéna Domokos előadásának november 6-án a Horváth Adolf Olivér teremben, mely megtelt az érdeklődő diákokkal, tanárokkal. Marsallbot a

tarsolyomban címet viseli az az előadás sorozat, melyet Dr. Petz Andrea tanárnő szervez, és iskolánk különböző tudományos területeken eredményes volt diákjait hívja meg. Egykori biológiatanára Nyisztor Zsolt köszöntötte Domokost, aki 2008-ban érettségizett Antal Emília tanárnő osztályában. Most kutatóként az agyhullámokat vizsgálja, a rokkantak és bénák rehabilitációs lehetőségeinek fejlődése érdekében. Domokos rendkívül jó előadó, nem csak felkeltette az érdeklődést, de végig fenn tudta tartani. Választékos stílusban humorral fűszerezve beszélt erről a nehéz témáról. A végén egy érdekes kísérletet is bemutatott. Készséggel válaszolt a kérdésekre.Füleki Máté: 2008-ban érettségiztél - közel 10 év telt el! Milyen érzésekkel jöttél vissza az iskolába? Hogyan alakultak az elmúlt évek, milyen állomásokat és meghatározó személyeket emelnél ki?Meszéna Domokos: Számomra az épületbe való belépés mindig egy kicsit mást jelentett, hiszen itt dolgozik édesapám is, “Meszéna Tanár úr”. Így a hely azóta sem vált idegenné. De a folyamatos fejlődést öröm látni, mondhatni “ostrom alatt” van az épület – amit talán nehéz lehet diákoknak belülről megélni – de ez mégis jó. A mi időnkben a Sportcsarnok készült ugyanilyen “traumák” között, és milyen jó volt, amikor birtokba vehettük. Most éppen az hozott vissza a gimnáziumba, ami akkoriban elindított a továbbtanulásra: a kutatás iránti vágy és a lelkesedésem az idegtudomány felé. Az érettségi után Budapestre mentem, hogy egy teljesen új, Európában először induló képzésbe kapcsolódhassam be: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Kara és a Semmelweis Egyetem „közös gyermekeként” bionikus mérnök, majd okleveles info-bionikus mérnök diplomát szereztem. Mit is jelent ez a szó: bionika? A kifejezés név szerint a biológia és a technika (vagy akár elektronika) szójátéka. A mai orvosi és biológiai kutatásokban minden nap belefutunk egy olyan problémába, amihez mérnöki-informatikai gondolkodás szükséges. Legyen ez maga a kísérlet tervezése (szimulációk, modellezés), az eszköz fejlesztése (robotika, jelfeldolgozás) vagy a felvett adatok kiértékelése (statisztika, adatbázis kezelés). Olyan ember tehát, hogy „bionikus”, nincs, viszont ez a képzés – mint egy szemüveg - egy teljes rálátást ad a biomedicinális világra, mérnök szemmel. Engem kezdetektől fogva az agykutatás vonzott és ehhez a legjobb emberekre, a szakma igazi tekintélyeire találhattam a bionikán. Meg szeretném említeni Hámori József, Freund Tamás, Karmos György, Ulbert

2017. KArácsony 4

István (aki a mai napig személyes témavezetőm) nevét, akik társadalmi szinten is jól ismertek, olyan meghatározó munkát végeznek a mai napig. De nem csak szakmában kaptam példaértékű tanítást, hanem más területeken is: Jelenits István, Fodor György (az egyetem akkori rektora), Csurgay Árpád, ők mind olyan nevek, akiket mestereimnek tekintek. Megboldogult Roska Tamás, akadémikus, alapító dékánunkat hagytam a végére, hiszen vele szinte személyes barátságom is kialakult, annyi lehetőség adódott ezen a kis karon a találkozásokra, akár négyszemközti beszélgetésre. Az, hogy jelenleg ott vagyok, ahol és annyi tudományos élménnyel, mind valamelyik volt tanáromhoz köthető.F.M.: Ez a terület, amit kutatsz, mikor vált fontossá? Milyen eredményeid vannak? Mi a célod? Mi jelent benne örömöt?M.D.: A kutatás épp olyan, mint az élet, kicsiben. Nehéz, beláthatatlan, de ahogy haladunk benne előre, tisztul, és a végén talán még időnk is lesz levonni a következtetéseket. Viccet félretéve, tényleg úgy van, ahogy Mustó Péter is mondja: „megszereted, ami a tiéd”. A kutatási témák, amikbe belekezdtem, nem voltak „életem választottjai”. Természetszerűleg adódtak a megoldatlan kérdések, és minél több időt szántam rá, annál jobban érdekelt és ragadott magával. Annyit tudtam csak, hogy az aggyal szeretnék foglalkozni, a mikéntjét az élet hozta és szerettette meg velem. Természetesen jó érzéssel tölt el, amikor egy saját eredménnyel nemzetközi konferenciára eljuthatunk, vagy megjelenhetünk nívós fórumokon, kiadványokban, stb. De ez kevés lenne az elköteleződéshez. Az igazi örömöt épp az jelenti, amit senki sem lát, csak az, aki csinálja: a mindennapi megoldatlan kérdések bogozását. Szent Pál szerint: „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre”. De ez az üzenet engem dupla örömmel tölt el! Egyrészről, mert mindig marad olyan „létező”, amit még nem ismerünk és akár rajtam a sor, hogy felkutassam, másrészről, mert életünk végén rengeteg kérdésem lehet a Jóistenhez! És ő mindezekre válaszolni fog. Tudom, kissé elméleti ez a válasz, de tényleg ez a folyamatos keresés és aprócska megtalálások okozzák a mindennapokban az örömöt.F.M.: Milyen az életmódod, mik a terveid, céljaid? Miből merítesz erőt?M.D.: Bár azt gondolnánk, hogy egy kutatónak nincs magánélete, ez azért nem igaz. Tavaly nyáron megkértem menyasszonyom kezét és idén május 6-án házasodtunk. Azóta Dunaharasztiba költöztünk, amivel egy nagy álom vált valóra: Budapesten dolgozom, de nem Budapesten élek. Azt hiszem ez a legjobb kombináció a nagyvárosi lét elviselésére. Igyekszem minden napomba valami jót belecsempészni, Pál Feri tanítja, hogy minden nap legalább 3 olyan dolgot kell tenni, ami örömet okoz, amit szeretünk. Legyen az csak egy túrórudi is, vagy egy jó zeneszám munkába menet, de komoly egészségmegőrző hatása van! Ilyen „flow” élmény számomra a napi zöld tea rutin, vagy egy Rejtő Jenő regény, vagy – még mindig! – a gitár. De mindenekelőtt a barátok és a közösség az, ahol erők merítek, hetente 2 közösségi programra is járok. Ott ismerszik meg igazán, hogy milyen vagyok kívülről, megkapom azokat a visszajelzéseket, amik őszinte, de építő kritikák és ők olyanok, mintha plusz lábaim, kezeim, szemeim lennének az életben. Mindenkinek ajánlom, aki eddig nem lépte meg: menjetek közösségbe! Ha még nincs, építsetek! Egyébként mi is épp ezt csináljuk feleségemmel, így házasként, átalakuló életállapotban.F.M.: + 1. Mondj egy jó emléket a gimnáziumi évekből, mit üzenet a mostani diákoknak?M.D.:Az egyik évben osztálytársaimból néhányan előadtunk egy elképesztően humoros Arany János: A walesi bárdok paródiát „Elszi-várgok” címmel (Antal Emília Tanárnő rendezésében!), amelynek sorai és alakításai mai napig visszacsengenek a fülemben. De inkább történetek sorai jutnak eszembe és maga az egész gimnáziumi időszak egy jó emlékként maradt meg, amiben a tanulás mellett végig ott volt az önfeledtség. Viszont ehhez kapcsolódik az üzenetem is, nemrég hallottam az alábbi kifejezést és nagyon megérintett, szinte mottómmá vált: „hálából fakadó fegyelem”. Ti, kedves diákok, rengeteget kaptatok, mind talentumban, mind lelki értékekben és ez felelőssé is tesz Titeket ezek továbbvitelére. És ez egyébként egy pozitív hurkot is szül: a hálából fakadó fegyelem mindig kamatozódik. Kívánom, hogy olyan jól alakuljon a pályád és a magánéleted, mint ez a délután!

Fodor András

Az énekmondó – részlet

…Hát áradj ránk, forró zene,Taníts az emberiség dalára!Őrködj szikáran, ősz zenész,Barátodért is pártot állva.S maradj velünk, hogy általadSzeresse még e nép a sorsát,Hogy nem veszett el,MegmaradtA dalban-élő Magyarország!

Kodály Zoltán 1882-ben született, és ötven éve 1967 decemberében hunyt el.

Ágoston Julian OCist

Adventi üzenet

Ferdén csorog a napsugáraz alkonyi dombok felett,az égen vattás fellegekközött a hideg szendereg.

indulna már itt az idő,ködös November lépeget,járása egyre lankadóbb,a vén December közeleg…

szakálla havas, zúzmaraül hajára. Vaksetét éjszakák hozzák közelebba próféták üzenetét,

hogy a zord télben új tavaszbontogatja már szárnyait,s az ezredévek útjaindiadalra indul a hit,

kis lámpás még, csöpp gyertyafény,de sok-sok szívben fölragyog,s amire Betlehembe ér,visszaverik a csillagok.

Ágoston Julian ciszterci papköltőről nevezték el 2017. november 29-én iskolánk könyvtárát.

5 2017. KArácsony

Áldott Boldog Karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!


hu

n.lap

Emlékezés Dr. Rajczi Péter PálraÁrvay Kata 12.D

Először a tavalyi tanév végén a Városházán tartottunk néhányan egy 10 perces műsort Rajczi Péter Pál születésének 100. évfordulója alkalmából. Látásból ismertük egymást, de nem voltunk egy összeszokott társaság. Pár próba és sok nevetés után, amikor már kitörni készült a nyári szünet, és az osztályok kirándulni mentek vagy filmet néztek, mi ünneplő ruhában átmentünk a már említett helyszínre. A műsor nagy tetszést aratott a hallgatóság körében. A próba és az ünnepség során sok olyan információt tudtunk meg, amire álmunkban sem gondoltunk korábban. Ilyen volt például az, hogy szereplés közben nem szabad hátat fordítani a polgármesternek, illetve betekintést nyerhettünk abba, hogy hogyan is zajlik ott egy díjátadó.

Rajczi Péter Pál lányával is találkoztunk, és minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy mindannyiunkat elvarázsolt a közvetlenségével és kedvességével. Szétszéledtünk, élveztük a nyarat, majd a szeptemberi iskolakezdés is elérkezett. Már-már a feledés homályába merült az egész műsor, amikor kiderült, hogy a 67-es termet Dr. Rajczi Péter Pál teremnek fogják elnevezni, sőt egy emléktáblát is felavatnak az ő tiszteletére. Pár próbával felfrissítettük az emlékeinket, és már készen is álltunk az újabb előadásra. A teremavató ünnepség során meghallgathattuk Rajczi tanár úr volt tanítványainak visszaemlékezéseit is vele kapcsolatban, így már nem egy múltbéli személyként maradt meg az gondolatainkban, hanem valódi létező példaképként tekinthetünk rá, annak ellenére, hogy mi már sajnos nem ismerhettük.

Mikuli tanárnő így emlékezik:Hitelesség. Először ez a szó jut eszembe Rajczi tanár úrról. Erkölcsileg és szakmailag hiteles

volt. Pedig nem lehetett könnyű a 70-es években történelemtanárnak lenni. Az idő tájt sok volt a kötelező elhallgatás, hazugság a 20. század történelmének tanításában. Ő nem alkudott meg. Igazat mondott nap mint nap – például Trianonról, ’56-ról. Megbízott a diákjaiban. A diákok többsége méltó volt a bizalmára, de akadtak olyanok is, akik nem… Sok támadás érte Rajczi tanár urat a helyi hatalom részéről. De az ő hite, hazaszeretete megingathatatlan volt. Szilárdan, rendíthetetlenül mondta a magáét…, amíg félre nem állították.

Tárgyi tudása legendás volt, engem azonban – a történelem szakkörökön - inkább szemléletmódjával, az összefüggések láttatásával nyűgözött le, s mint már írtam, emberi-szakmai hitelességével.

Pete József tanár úr visszaemlékezése:Abban a szerencsében volt részem, hogy Rajczi Tanár Úrral több minőségében is

találkozhattam. A Tanár Úr – az én időmben, a rendszerváltás hajnalán már „csak” Péter bácsi – magántanítványa lehettem, ami már önmagában is nagy kitüntetés volt. Szakmai igényessége, széles műveltsége rengeteg segítséget jelentett a felvételin. Kevesen ismerhették meg hittanárként a Tanár Urat – plébániai hitoktatóként sem tagadta pedagógus mivoltát: minden alkalmat megragadott, hogy (úri)emberségről, magaviseletről példát adjon. Tette ezt mindig finom humorral, élettapasztalaton alapuló bölcsességgel. Végül ismerhettem levéltárosként is: első kutatói tapasztalataimat nála szerezhettem. Bölcs tanácsaival, problémafelvetéseivel hasznos útmutatást adott a kezdéshez.

Rajczi Tanár Úr minden pillanatban történész, pedagógus, keresztény, magyar és ember volt egyszerre. Azt mondják: minden gyerek megérdemel legalább egy jó tanárt. Hálás lehetek, hogy számomra az egyik Rajczi Péter lehetett.


SZES

ZSzent Benedek SzeretszolgálatAz alábbiakban iskolánk szeretetszolgálatosai számolnak be eddigi tapasztalataikról.

Anna utcai gyermekotthonGyurisa Gréta 10.C

Az Anna utcai gyermekotthonban végzem a szeretetszolgálatot. Amikor választanunk kellett, hogy hova menjünk, azért döntöttem az intézmény mellett, mert olyan feladatot szerettem volna végezni, amiből tanulhatok, töltekezhetek, és olyan gyerekekkel találkozhatok, akiknek a helyzete nehezebb az enyémnél. Ezt figyelembe véve, a legjobb helyre jöttem. Minden héten szembesülök azzal, hogy milyen sok olyan dolog van, ami számomra természetes, az ő életükből viszont hiányzik. Ezek a gyerekek azért kerültek ide, mert a szüleik nem megfelelő módon nevelték őket. Nincsen rendes családjuk, iskola után nem a saját otthonukba mennek haza, a délutánt nem tölthetik a barátaikkal. Mind olyan dolgok ezek, amiket mi csak nehezen tudunk elképzelni, és talán kezelni sem tudnánk ezeket az élethelyzeteket.

A legtöbbet egy Pisti nevű, 6 éves kisfiúval játszottam. Ő egy különösen buzgó, mosolygós és élénk gyerek. Mindig újabb ötletekkel áll elő, hogy mit is kéne játszanom vele. Voltam már tigrismama, szellem, betörő és anyuka is, aki a kisfiát bábszínházba viszi. De vele többet már nem fogok találkozni, mivel november végén nevelőszülőkhöz került. Azóta megismerkedtem egy 12 éves körüli fiúval, akinek segítettem elkészíteni a rajzpályázatra szánt munkáját (bár az ő tehetsége mellett inkább én szorultam segítségre), és egy harmadikos kislánnyal is, akivel pedig kölcsönösen fejlesztettük angoltudásunkat.

Leginkább azt szeretem ebben a gyermekotthonban, hogy mindig valami új dolog történik, sosem tudhatom, mire számítsak, vagy éppen mi lesz a dolgom. A legutóbbi alkalommal egy nemrég érkezett, 17 éves fiúval beszélgettem. Elmesélte, hogyan került az intézménybe, hogy mennyire hiányzik neki a régi környezete és a barátai, illetve mik a tervei. Érezhetően jól esett neki, hogy beszélhet erről a témáról valakivel az ő korosztályában is, engem meg boldoggá tett, hogy ezzel segíthettem. Remélem, a következőkben lesz még alkalmam jobban megismerni őt.

Fogd a kezem alapítványDebertin Erika 10.D

Számomra nagyszerű élmény, hogy megismerhettem a „Fogd a kezem alapítvány” munkáját. A velük együtt töltött idő alatt bevonnak mindennapjaikba, megismerhetem az általuk képviselt emberi értékeket. Az alapítványnál dolgozók segítik, támogatják a


SZESZ

magukat „fiataloknak” nevező, különböző fogyatékosságokkal élő felnőtteket.

Lehetőség van kézműves foglalkozásokon részt venni, beszélgetni, más fajta gondolkodásmódot megérteni. Otthonról hozott példa alapján láttam, tanultam, ha tudunk, segítünk másoknak. Az alapítvány nevelőinek élete erről szól, pozitív példa lehet mindenki számára. Jó látni és érezni, hogy a segítséget feltétel nélkül szeretettel fogadják az alapítványnál. Egy-egy foglalkozás alkalmával észrevettem, hogy a szeretetnek milyen nagy ereje van. Egy nehezebb iskolai nap után is energiával feltöltve érkezek, mert tudom, milyen barátságos, vidám közeg vár. Kézügyességem tovább fejlesztettem, pl. megtanultam gyertyát önteni. A szeretetszolgálat mint segítő-fejlesztő munka lehetőséget biztosít, hogy „új területeket” is felfedezhessek és megismerjek a világból.

Domonkos Zengő 10.D

Amikor az alapítványnál vagyok, megszűnik körülöttem a külvilág. Amikor ott vagyunk, nagyon sokat nevetünk és játszunk. Múltkor bevásárolni mentünk velük, hogy meg tudják venni családtagjaiknak a karácsonyi ajándékokat. Nagyon hálásak voltak, mert csak egy nevelő volt velük, és nem tudták volna máshogy megoldani. Nagyon szeretek odajárni, mert teljesen feltöltődöm, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek.

CaritasKravják Áron 10.D

Amikor választanom kellett 9. évfolyam végén, hogy hol szeretném teljesíteni a szeretetszolgálatot, a Caritas mellett döntöttem. Ezen belül az idősekkel való beszélgetést, szükséges segítséget választottam. Huszár tanárúrhoz osztottak be, és az ő segítségével felvettem a kapcsolatot Kajtár Edvárd atyával. Tőle kaptam meg egy idős hölgy, �éczely Jánosné (Ani néni) címét és telefonszámát, aki a Caritas gondozottjai közé tartozik. Rövidesen felkerestem őt egy telefonhívás után, és egy belvárosi kis lakásban találkoztunk, ahol él. Megtudtam, hogy Ani néni a nyolcvanas éveiben jár, és korábban óvónőként dolgozott. Kellemes társaságnak bizonyult és rengeteget beszélt életéről. Később csatlakozott hozzánk egyik évfolyamtársam is, akivel azt követően együtt látogattuk Ani nénit. Ezek a látogatások úgy zajlanak, hogy érkezésünk után mindig megkínál egy kis süteménnyel, édességgel, innivalóval, majd azután következnek a hosszan tartó, érdekes beszélgetések. Gyorsan telik a látogatásra szánt 2 óra, és a végén megbeszéljük a következő találkozás időpontját. Ő aláírásával igazolja, hogy ott jártunk.

Ennek a szeretetszolgálatnak a során azt tapasztaljuk, hogy a szolgálatunk viszonzásaként Ani nénitől kedvességet, szeretetet kapunk.


SZES

ZNagycsaládosok EgyesületeElekes Gergely 10.E

Több okból is a nagycsaládosokat választottam. Először is szerettem volna gyerekekkel lenni, mert jól kijövök velük. Másrészt pedig mi is tagjai vagyunk az egyesületnek, így egy kicsit közelebb áll hozzám, mint a többi. Az a dolgom, amit egyébként a családokkal beszélünk meg, hogy hazakísérjek két srácot. Az egyik nagycsoportos óvodás, a nagyobbik pedig elsős a Szent Margitban. Próbáltam azt a családot választani, amelyiknek elvárása a leginkább összeegyeztethető az én elképzeléseimmel, időbeosztásommal. Így péntekenként lett egyszer ez a feladatom. Sajnos máskor nem érek rá. Nem igazán ért nagy meglepetés, amikor elkezdtem a munkát, mert minden úgy történt, ahogy elképzeltem. Még a két srácom se volt meglepetés, mert arra számítottam, hogy jó fejek lesznek, és azok is. Jókat beszélgetünk hazafelé.

Betegápoló IrgalmasrendWeisz Anna 10.D

A Pécsi Irgalmasrendi Kórház 2. Belgyógyászati Osztályán teljesítem a szeretetszolgálatot. Ezen az osztályon nem történik konkrét gyógyítás, inkább csak ápoló-felügyeleti jellegű gondoskodást végeznek. Először féltem, hogy egy végstádiumos rákbeteg emberhez kerülök, de kiderült, hogy nem csak ilyen betegségeket kezelnek ebben a kórházban.

Minden héten ugyanahhoz a bácsihoz megyek. Már a második találkozásunkkor mondta, hogy nagyon várt. Nincs sok feladatom: egy-két kérdés után szívesen beszél magáról további bíztatás nélkül is, de mivel elég idős, néha nem jutnak eszébe a szavak. Ilyenkor egy kis segítség kell neki, de ez egyre ritkábban fordul elő, bízom benne, hogy ez a korábbi találkozásaink eredménye is. Minden alkalommal ugyanaz a központi téma, de hétről-hétre egyre több részletre emlékszik. Számomra érdekes dolog végigkísérni ezt a fejlődést.

A kórházi szolgálatomban nem vagyok magamra utalva: az ápolók és az orvosok is segítenek a szervezésben és a gondozómunkában egyaránt.

Mindenkit bíztatok arra, hogy bátran válassza a kórházi szeretetszolgálatot: ez a munka egy egyedülálló, ismereteket és világnézetet alakító szolgálat.

Máltai SzeretetszolgálatLenkovics Ákos 10.C

A következőkben a Máltai Szeretetszolgálatnál szerzett tapasztalataimról fogok beszámolni.

Az utóbbi időben sokat csalódtam. Negatív és pozitív értelemben is.Pozitív értelemben azért, mert nem mindenki megvetni való, akivel ott találkozok.Negatív értelemben, mert vannak ott „bölcs” emberek, akik kioktatnak, hogy dolgozni

kellene, nem tanulni, mert nem tudtam neki pénzt adni, amikor kért.Ott vannak azok az emberek is, akiket itt-ott láthatunk szerte a városban. Általános

látvány az alvó drogos. Hogyan nem fullad meg arccal lefelé a fűben fekve?!Sajnos csalódtam magamban is, mert rájöttem, hogy gőgös vagyok és magatehetetlen.

Az utóbbit annak köszönhetem, hogy nem vagyok jártas a feladatok elvégzésében. Például nem tudok megmelegíteni egy pohár kávét vagy adni egy tekercs wc - papírt.


SZESZ

A legszebb és legemlékezetesebb alkalom egy esős pénteken volt, amikor idős emberek nyugalomban üldögéltek a melegedő ebédlőjében egy-egy pohár tea társaságában.

Aznap a feladatunk a padló felsöprése és az asztalok letörlése volt. Kórusban köszönték meg a segítségünket. Általában nem szoktam ilyen boldogan távozni, inkább sajnálattal, vagy haraggal.

Sajnálattal, mert egyesek azért vannak ott, mert otthonról kidobják őket. Kidobják, mert férj és feleség külön költözik, és jogszerűen azt illeti a ház, aki házasságkötés előtt birtokolta.

De azért is kényszerülhet valaki utcára, mert a szülők elkergetik.20 éves emberekről beszélünk, akik vagy alkohol- és/vagy drogfogyasztás miatt

kerülnek ide.Előfordul, hogy itt az ékes magyar nyelv pallérozói azon is vitatkoznak, hogy a tea szót

j-vel vagy ly-vel kell-e írni. Szegény Kazinczy Ferenc biztos forog a sírjában.Általában két kedves asszony segédkezik a nappali melegedőben. Amikor nincs mit

csinálni, velük beszélgetünk.Végeredményben nyugodt szívvel kijelentem, hogy nincs igazság.Vannak szabályok, melyek az olyan embereknek kedveznek, akik nem szolgáltak rá,

és megvetően viselkedhetnek azokkal, akik értük vannak ott, de ha ezek a törvények nem lennének, az fájna minden nemes, tisztaszívű embernek, de nem annyira, mint azoknak, akik szenvednének nélkülük.

Kodály Zoltán utcai óvodaVarga Krisztián 10.C

Mindenképpen óvodában, kisgyerekek között szerettem volna dolgozni, ezért nagyon boldog voltam, amikor sikerült bekerülnöm az általam választott intézménybe.

Év elején Cselényi Ágnes koordináló pedagógus kíséretében látogattunk el először az oviba, hogy bemutatkozhassunk az óvoda személyzetének, és megismerkedhessünk a gyerekekkel. Magunk választhattuk ki azt is, hogy melyik csoportot – Süni, Csiga, Katica, Méhecske – akarjuk támogatni a segítségünkkel. Jómagam a Süni csoport mellett tettem le a voksom, és azóta hozzájuk járok heti egy alkalommal. A gyerekek egy része lelkesen, mások visszahúzódóbban, óvatosabban reagáltak rendszeres megjelenésünkre. Külön öröm egy óvodai csoportban, ha fiúk is vannak a segítők között, mert ők szívesen beállnak focizni, legózni a gyerekek közé.

A fárasztó iskolai nap után mindig feltölt a gyerekek kendőzetlen őszintesége, a vicces helyzetek, melyek a saját vagy a gyerekek ügyetlenségéből fakadnak. Az óvónőkkel és dadusokkal is jó a kapcsolatunk, szívesen beszélgetnek velünk, aktívan bevonnak minket az óvoda mindennapi életébe.

Bár én nem a jövendőbeli terveim alapján választottam fogadó intézményt, de úgy gondolom, hogy ez a szolgálat meghatározó lehet a pályaorientáció szempontjából is.

Remélem, kaptatok egy kis ízelítőt a szeretetszolgálatból. Tizedikes évfolyamtársaimnak további lelkes munkát kívánok, a kilencedikeseknek pedig jó választást a jövőben!

Szent Egyed közösség

Nagy Fanni 10.E

A Szent Egyed közösség vezetésével a Xavér utcai idősek otthonában végzem


SZES

Z

szeretetszolgálatom évfolyamtársaimmal és egy osztálytársammal együtt. Az idős nénik, bácsik nagy szeretettel fogadtak bennünket első napunkon az otthonban, a közösség tagjai pedig körbevezettek bennünket, meséltek az idősek életéről, nehézségeiről. Hétről hétre egyre jobban megismerjük az időseket, életüket, egyre jobban belemelegedünk a beszélgetésekbe. Sok idős már nagyon feledékeny, de vannak olyanok, akik szellemileg még nagyon frissek, és emlékeznek arra, hogy mit ígértünk nekik az elmúlt alkalommal, vagy miről meséltünk nekik. Számon tartanak minket. Az egyik szobában, ahova megyünk beszélgetni, az idős nénik szeretik a cicákat, így örökbe fogadtak két, az idősek otthonának udvarán kóborló cicát. A nénik előszeretettel simogatják és etetik őket. Néha be is mehetnek a szobába melegedni, főleg most a hidegben. Az idősek napjai nagyon egyhangúak az otthonban, idejüket a tévézés teszi ki, néhányan még tudnak olvasni, rejtvényt fejteni vagy kézimunkázni. Sokan azonban egészségi állapotuk miatt csak feküdni tudnak. Szívesen esznek finom falatokat, bár az otthon konyhájára folyamatosan panaszkodnak. Szeretek bejárni hozzájuk, mert tudom, hogy nagyon örülnek nekünk, szívesen látnak és mesélik el a saját kis történetüket. A történeteik érdekesek, bölcsességükből sokat tanulhatok. Szeretnek viccelődni, ezt is nagyon kedvelem bennük, mert mindig jó kedvre derítenek. Így nem csak mi tudunk adni nekik, de az idősektől is sokat kapunk.

Az idős hölgyek nagyon kedvesen fogadtak minket első napunkon a Xavér utcai idősek otthonában, ahol a szeretetszolgálatot töltöm évfolyamtársaimmal és osztálytársammal. A csoportvezetőink is kedvesen és megértően vezettek körbe minket, majd minden héten egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésekbe és bár az idősek igen feledékenyek, vannak akiknek igen jól működik a hosszútávú memóriája és megjegyzi, mit ígértünk neki, egyik-másik pedig elfelejti már a következő hétre, hogy mit is meséltünk. Az egyik szobába, ahova megyünk beszélgetni, az idős nénik szeretik a cicákat, így örökbe fogadtak két cicát, akik az idősek otthonának az udvarában kóboroltak. A nénik előszeretettel simogatják és etetik őket. Néha be is mehetnek a szobába melegedni. Egyik kedvenc időtöltésük a tv nézés, a másik pedig a evés, és az alvást se felejtsük ki. Szívesen járok be hozzájuk, mert tudom, hogy szívesen látnak és mesélik el a saját kis történetüket. A történeteik érdekesek, és van amikor még tanulok is tőlük új dolgokat. Szeretnek viccelődni, ezt is nagyon kedvelem bennük.

szeretetszolgálatom évfolyamtársaimmal és egy osztálytársammal együtt. Az idős nénik,


Lyuk

asó

ra

Karácsonyra hangolódva-Csendes csodák

Kocsis Kata 12.D

„Ne várd, hogy a föld meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.A mindennap kicsiny csodáiNagyobb és titkosabb csodák.”

(Reményik Sándor)

A karácsony megünneplése mindenki számára nagyon fontos. Ez az időszak az évnek az a része, amikor elszakadunk a problémáinktól, terheinktől, időt szakítunk a családunkra, és igazán érezzük, hogy mi is Isten gyermekei vagyunk. Minden karácsonykor valami csodálatos dolog történik, és ezt minden embernek meg kell élnie. Ehhez pedig segítséget kapun: karácsonykor és az azt megelőző időszakban számos műsort, előadást nézhetünk meg, hallgathatunk végig, melyeket különböző csoportok adnak elő.

Iskolánkban is minden szünet előtti utolsó tanítási napon megrendezésre kerül egy műsor, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy az ünnep üzenetét jobban megértsük. Érdekesség és egyben újdonság a tavalyi évtől kezdve, hogy ezt a 11.D osztály szervezi. Fő célja ennek az, hogy a hagyományos világ ezen ünnepről való gondolkodása, a karácsonyhoz kötődő szokások, hiedelmek és népi motívumok minél több emberhez eljussanak. Az ünnepek igazi megélése ugyanis a régi világban nagyon fontos szerepet játszott, jelentős része volt az életnek, így ez a mai ember számára kiváló, követendő példa lehet.

Az előző évben az osztályunk egy vidám és jó hangulatú színdarabbal készült - ami a visszajelzések alapján sok embert megnevettetett. A darab egyediségét talán az jelentette, hogy mindenki a jelleméhez illő karaktert alakított, vagyis az osztály teljesen önmagát adta. Néprajzosokként pedig a népdalok voltak az előadás elengedhetetlen részei, valamint a betlehemezés szokása is megjelent benne. Egy ilyen műsor megszervezésébe persze rengeteg energiát kell belefektetni, ami sokszor nagyon nehéz, főleg, amikor már mindenki a szünetre készül, de a végeredmény minden esetben jó és egyben varázslatos.

Egy-egy műsor tehát sokszor mélyebb jelentésű, mint gondolnánk, valamint a rengeteg belefektetett munka alapján sokkal értékesebb is. Sokszor csak a szokásos évi programjaink közé soroljuk őket, azonban minden alkalommal egy csoda megy végbe mind az előadók, mind pedig a közönség körében. Mint ahogy a fenti idézetben is olvashatjuk, nem kell nagy dolgokra számítanunk, csak meg kell élnünk azokat az eseményeket, melyeknek részesei vagyunk, és értékelnünk kell a saját helyzetünket. Amennyiben erre az éves nehéz munka ideje alatt nincs időnk, legalább a karácsonyi időszakban foglalkozzunk ezzel kiemelten.


Kö

rk

érd

ésMelyik az eddigi legemlékezetesebb karácsonya?Poór Veronika 12.D, Tari Enikő 10. D, Köntös Réka 11. D, Banizs Kata 9.D

Varga Tamásné Haraszti Krisztina tanárnő

A legjobb élményem az első gyermekem várása volt, ami pont erre az időszakra esett. Ekkor már mozgott. Egy nagyon várt baba volt és nagyon vártam már, hogy én is anyuka lehessek. Innentől kezdve kezdtem el járni rorate misékre és ekkor jöttem rá, hogy ez milyen jó, annak ellenére, hogy fárasztó az, hogy egy egész napot ki kell bírni utána. De csodálatos varázsa van az ébredésnek és annak, hogy a sok fiatal együtt van. Amikor ott voltam a misén, akkor a kisgyermekem is "jelzett", hogy ott van velem és ez fantasztikus érzés volt. A gyermekem születése után, pedig együtt vártuk, hogy az angyal meghozza a fát és az ajándékokat. Még úgyis, hogy tudták, hogy nem az angyalka hozza azokat. Szerettem volna átadni a gyerekeimnek ennek a meglepetésnek a varázsát. És ahhoz, hogy ezeket megteremtsük, a Jóisten segítségére van szükségünk. Ő adja nekem is minden nap az erőt a munkámhoz.

Dömény Anita tanárnő

A karácsonyi emlékeim nem ajándékokról, vásárlásról, dekorálásról és karácsonyi illatú gyertyákról szólnak, hanem családról, együtténeklésekről, együttműködésről. Kezdhetném a történetet gyermekkoromnál, hiszen szerető családom körében a karácsonyi ünneplés sok jó élménnyel gazdagított: mikor nagytesóként édesanyámmal a szaloncukrokat fűztük fel cérnára, míg húgaim aludtak, vagy mikor Szenteste édesapámmal ketten díszítettük a fát, míg a család többi tagja a Szentmisén volt… Hogy örültem mindig a testvéreim örömének! Most inkább mégis nem túl régi élményekről mesélnék. A tavalyi karácsonyt férjem családjánál töltöttük Franciaországban, szűk családi körben, harminchatan. Ilyenkor napokon keresztül együtt vagyunk a nagyszülők otthonában és készülődünk az ünnepre. Mindenki megtalálja a helyét és feladatát a konyhában és a ház körül, valaki húst süt az udvaron, mások desszertet készítenek, mosogatnak, a kicsikkel játszanak, terítenek vagy muzsikálnak. A család majd minden tagja játszik valamilyen hangszeren, úgyhogy folyamatos örömzenélés hangjai kísérik


Kö

rk

érd

ésa karácsonyi készülődést. Együtt ebédelünk, ami elhúzódik a vacsoráig és együtt vacsorázunk, ami rendszerint éjféli kártyapartikba torkollik. Engem mindig ámulatba ejt egy nagycsalád zökkenőmentes együttműködése és együttléte, hiszen magyarországi családom jóval kisebb. Rengeteg szeretet lehet adni és kapni egy ilyen helyzetben, ahol mindenki a többiek segítségére szeretne lenni. Itt kell keresni az életre szóló élményeket, amik összekötnek minket, nem a karácsonyfa alatt!

Pámer László tanár úr

Jó húsz éve, mikor Pilári Zsuzsi és Pilári Gábor bábszínészek elhatározták, hogy néhány erre vállalkozó felnőttnek betanítanának egy betlehemes játékot, a feleségemmel mi is meghívást kaptunk. A próbák és az első családoknál bemutatott játékok rendkívül nagy hatással voltak mindnyájunkra. Ezt a régi filmekből ismert történetet belülről átélni, látni a lassan elfátyolosodó tekinteteket, a misztérium élményének jelenségét napokon át többször megtapasztalni, minden más korábbi karácsonynál nagyobb hatású volt. Az elfogyasztott forralt bor és a családoknál tapasztalt fogadtatás hatására egy-egy „előadás” után lázasan telefonálgattunk, hogy kinek a barátainál, rokonainál lenne még fogadókészség, mert nem akartuk még abbahagyni. Szenteste a Donátusi templom telt meg zsúfolásig, ami azóta is évről-évre még fokozódik, csak az „előadás” szereplői változnak, a csoda, az azóta is megtapasztalható. A legszebb, legnagyszerűbb karácsonyi élménnyé azért is vált ez az első betlehemes alkalom, mert ennek hatásából táplálkozunk minden évben. Most ott tartunk, hogy játsszák e nagyszerű laikus misztériumot, már nemcsak a Lajos diákjai, de az egykori diákszereplők betanítják a maguk kortársainak Bólyban, Mohácson és talán másutt is.

Pánczél Róbert tanár úr

A karácsony jelentése gyermekkoromban a szép ajándékokkal és a meghitt családi együttlétekkel volt azonos. Nem tudtam, hogy a valódi gazdagodást hozó Szentesték még hátra vannak. Az elmúlt negyvenvalahány ilyen pillanatból a legemlékezetesebbek Fiam érkezéséhez köthetők: 2004-ben közvetlenül karácsony előtt tudtuk meg, hogy első gyermekünket várjuk. Arra emlékszem ebből az időszakból, hogy az ünnepi készülődésből semmire sem emlékszem...annyira kitöltötte a szívünket a várakozás öröme. A következő szentestén (2005) már a kezünkben tarthattuk Andriskát. Az arcocskáját ünneplő karácsonyi fények és a tekintetében megjelenni vélt Krisztus közelebb juttatott minket az emberré lett Isten üzenetének megértéséhez.


Spo

rtsz

elet

Világbajnok táncosunkBorsay Réka 12. A

Október 20-21-22-én megrendezésre került Rómában egy magas színvonalú tánc világbajnokság, melyet egyik diákunk, Takács Rebeka (12. A) és csapata nyert meg hiphop kategóriában. Vele beszélgettem.

Borsay Réka: Mióta táncolsz és melyik egyesületben? Takács Rebeka: Körülbelül öt éve táncolok a T-dance táncegyesületben, de már

kiskorom óta foglalkoztat ez a sportág.B. R.: Mesélj a római utazásról! Hogyan zajlott a világbajnokság?T. R.: Az utazás maga elég kimerítő volt. Kisbusszal mentünk, körülbelül 14 órát utaztunk,

de mindent megért, ami ott várt minket mind látványban, mind élményben emlékezetes volt. A verseny három napos volt, több kategória szerint zajlott. Mi csak vasárnap kerültünk sorra. A legjobb az egész versenyben az volt, hogy amikor mi következtünk, a négy ellenfél csapat úgy szurkolt nekünk, mintha nem is az ellenfeleink lettek volna. Ez egy meghatározó élmény volt a számomra. Sajnos a magyarországi versenyeken ilyet még nem tapasztaltam.

B. R.: Mesélj a csapatról!T. R.: Őszintén megvallva a világbajnokság előtt volt egy nagy vitánk, melyet azt hittük,

nem sikerül megoldanunk, de sikerült, és ez szerintem mindent elmond. Heten voltunk kint, de most bővült a csapat egy emberrel. A csapatvezetőnk pedig szinte olyan, mintha a második apánk volna. Ezért mondjuk sokszor, hogy ez nem csupán egy egyesület, hanem egy nagy család.

B. R.: Milyen érzés világbajnoknak lenni?T. R.: Elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon elérhetem az egyik

legnagyobb álmomat. B. R.: A jövőt tekintve van-e bármiféle terved a tánccal?T. R.: Természetesen van. Számomra a tánc az életemet jelenti, úgyhogy a jövőben

mindenképpen szeretnék még többet elérni vele. A legfőbb célom az, hogy másoknak is átadhassam azt az örömöt, amit számomra a tánc okoz. Hogy mások is lássák, milyen nagyszerű sportág ez.


Kö

ltőto

llFagyhalálTill Dávid 12.B

Lágyan vöröslik már az ég alja,Torkomból szálló pára, mint ködmadár,Szétlobbanva füstszárnyakon tovaszáll,Míg lassan csókra áll az est ajka.

Falként vesz körül a hópehely-falka,Apró fehér démonok serege vár,Hogy a jeges földet belepje már,S egyre lejjebb nyúl az est karma.

Kezem a hidegtől kékre fagyva,Kabátomat vasmarokkal szorítja,A félelmem szívembe zárva őrzöm.

Az alkonyat vöröse végleg elfogy,Az éjszaka sötétje rettegést hoz,A testem jégben érezni öröm.


Go

ur

man

dPanettone (olasz specialitás)Kökény Anita 9.A

Ez a milánói specialitás sok száz éve elmaradhatatlan kelléke az olasz karácsonynak. Eredetileg liszt és víz keverékéből napokig érlelt kovásszal és speciális sütéssel készült, így sokáig eltartható volt

Hozzávalók: • A tésztához: • 3 dkg élesztő • kb. 3 dl tej • 10 dkg kristálycukor • 50 dkg finomliszt • csipet só • 1 citrom reszelt héja • 1 csomag vaníliás cukor • 4 tojássárgája • 15 dkg margarin • 15 dkg mazsola • 5-5 dkg cukrozott narancs- és citromhéj vagy cukrozott vegyes gyümölcs • A forma kikenéséhez: • 2 dkg margarin • A tetejére: • 6 dkg margarin • 1 csomag vaníliás cukorElkészítés:1. Az élesztőt 1 dl langyos tejbe morzsoljuk, 1-1 kiskanál cukrot és lisztet szórunk bele,

és meleg helyen kb. 15 perc alatt fölfuttatjuk. A lisztet egy nagy tálban a sóval, a reszelt citromhéjjal és a vaníliás cukorral összeforgatjuk. Ezután a tejes élesztővel, a maradék cukorral, a tojások sárgájával, az olvasztott, de nem meleg margarinnal dagasztani kezdjük.


Go

ur

man

dKözben apránként belegyúrjuk a maradék langyos tejet is, de ne öntsük bele egyszerre, hisz lehet, hogy nem kell az összes. Letakarva, meleg helyen bő 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

2. Ezután meglisztezett gyúrólapra borítjuk, finoman átgyúrjuk, közben a mazsolát, a citrom - és narancshéjat beledagasztjuk. Egy panettone formát margarinnal vastagon kikenünk. Miután nem vagyunk olaszok, valószínűleg kevesen rendelkeznek ezzel a speciális, kb. 25 cm magas kupolaformával, így a következőket tehetjük: Keresünk egy kb. 18 cm átmérőjű, 20 cm magas, sütőbe is betehető fazekat vagy egy ugyanilyen széles lábast, aminek a belső peremét duplán hajtogatott sütőpapírral magasítjuk meg. Az is jó, ha egy hasonló nagyságú mázas virágcserepet fogunk be erre a célra, hisz az eredeti panettonék is agyagból készült formákban sültek. Ha előkerítettük a megfelelő edényt, a belsejét margarinnal vastagon kikenjük, ha sütőpapírral magasítottuk a formát, akkor a papírt is ki kell kenni. A tésztát beletesszük, letakarva, meleg helyen kb. 1 óra alatt újra a duplájára kelesztjük.

3. Ezután a tetejét kereszt alakban bevágjuk, és előmelegített sütőben, az alsó rácson, nagy lánggal (210 °C, légkeveréses sütőben 190 °C) 10 percig sütjük. Ekkor a sütés erősségét mérsékeljük, és közepes lánggal (180 °C, légkeveréses sütőben 165 °C) kb. 35 percen át tovább sütjük. Ekkor a tetejüket, a bevágás mentén a vaníliás cukorral édesített, olvasztott

margarinnal gazdagon megkenjük, és kb. 15 percre visszatoljuk a sütőbe. Elkészültét a beleszúrt tűvel ellenőrizhetjük.

Rozmaringos pulykamell édesburgonyás gnocchival

Hozzávalók• 3 db édesburgonya • só • 35 dkg rizsliszt • 4 szelet pulykamellfilé • bors • 4 ág friss rozmaring • 5 dkg vaj

Elkészítés1. Az édesburgonyát alufóliába csomagoljuk, és 200 fokos sütőben 30 perc alatt

megsütjük. Mikor kész, meghámozzuk, krumplinyomóval áttörjük.2. Összekeverjük a sóval és a rizsliszttel, és lisztezett felületen kinyújtjuk, hosszú

vékony csíkra. 2 centis darabokat vágunk belőle, villával lelapítjuk, és forró vízben pár perc alatt megfőzzük. Kivesszük, lecsepegtetjük.

3. A pulykamellet sózzuk, borsozzuk, vajon megsütjük, közben a rozmaringgal ízesítjük. Ugyanabban a serpenyőben a gnocchit átpirítjuk, és a hússal tálaljuk.

25. évfolyam 93. szám 29


Spo

rtsz

elet

Angol fordítási pályázatAz idei angol nyelvi fordítási verseny győztese Vecsánin Boglárka

(12. B). Az alábbiakban az ő fordítása olvasható. Gratulálunk az eredményéhez!

Kérdezd az atyát: bűn-e kövérnek lenni?„Kedves Atyám!A legjobb barátnőm elkezdett érdeklődni az egészséges életmód és a fitness iránt, és

noszogat, hogy én is vegyek részt ezekben a különféle fitness-tevékenységekben. Talán rám férne, hogy ledobjak pár kilót, de nem tetszik, hogy ekkora nyomást helyez rám, hogy én is csatlakozzam hozzá. Legutóbb azt mondta, hogy ez erkölcsi kérdés, és felelősségem jobban gondoskodni a testemről. Ezt még soha nem hallottam és elgondolkodtatott, hogy vajon igaza van-e. Bűn kövérnek lenni?” – Denise Marylandből.

„Kedves Denise!Ha a kövérség bűn lenne, legalább két szentet levehetnénk a szentek listájáról.

Aquinói Szent Tamás oly’ testes volt, hogy ki kellett bővíteni a helyet az asztalánál párizsi előadótermében, ahol tanított. Ha látsz pár képet Szent XXIII. János pápáról, szembetűnő, hogy nagyon kövér. Tehát nem, kövérnek lenni önmagában nem bűn. Néha a genetikai hajlam és az emésztés is közrejátszik. Ismerek néhány sovány embert, akik sokkal többet esznek, mint pár igen súlyos ismerősöm. Ez nem tőlünk függ.

De ugyanakkor létezik az a főbűn, melyet falánkságnak nevezünk. Nehéz észrevenni, mert mindannyiunknak létszükséglete az evés. Falánk kétféleképpen lehet az ember. Az első módja, ha túl sokat eszünk, a kulináris élvezetek hajszolása, a lakmározás. Mikor valaki már belebetegszik a túl sok evésbe, az a falánkság egy biztos jele. A második módja az étel milyenségére vonatkozik: ízekben gazdag étkek és édességek tömege; amikor valaki állandóan a legelőkelőbb éttermekben étkezik és a legkrémesebb desszerteket rendeli, az valószínűleg a falánkság bűnébe esett.

A másik főbűn, ami itt szóba jöhet, az a büszkeség. Ha túl elfoglalt vagyok a külsőmmel, vagy túl sokat törődök azzal, mit gondolnak rólam mások, akkor lehetséges, hogy a büszkeség terén bűnös vagyok. Törődöm a testemmel, de nem a megfelelő indokok miatt.

Mint mindig, ebben is az egyensúly megtalálása a fontos. Igen, talán le kellene adnom pár kilót, de nem szabad az anorexia szintjére fogyasztanom magam. Lehet, hogy valóban túl sokat eszem, vagy esetleg nem a megfelelő dolgokat, és ezáltal súlyfelesleget szerzek. Tudatosan és okosan kell változtatnom az étkezési szokásaimon. Néha okos döntés felkeresni egy orvost tanácsért. Az enyém óvatosan szokott emlékeztetni: „Kisebb adagokat, Atyám!”

Azonban (és itt a barátodnak igaza van) felelősségünk odafigyelni a testünkre. A test Isten ajándéka és a megkeresztelkedéskor és bérmálkozáskor belénk költözött Szentlélek otthona. Szintén ide kerül Krisztus teste, melyet szentáldozáskor veszünk magunkhoz. Ebben az értelemben testünk egészsége erkölcsi, sőt vallási kérdés. Kötelességünk törődni vele. Ez nem azt jelenti, kényeztetnünk kell, vagy túlzottan foglalkozni egészségügyi kérdésekkel. Azt jelenti, hogy körültekintőnek kell lennünk, hogyan használjuk a testünket, melyet Istentől kaptunk. Hiszen annak segítségével ismerjük meg, imádjuk és tiszteljük Őt, amíg földi életünk véget nem ér.

A barátod nyaggatása pedig egy teljesen más téma. Feltételezem, azért teszi, amit tesz, mert törődik veled és szeretné, hogy megtapasztald ezeknek az edzéseknek a pozitív hatásait te magad is. Ezért hálás lehetsz, hogy van egy ilyen jó barátod, akinek fontos vagy, és bízik a


Kö

ltőto

llbarátságotokban annyira, hogy egy ilyen ajánlatot tegyen, még ha sejti is, hogy nem vennéd jó néven. Azonban senkinek sincs joga a saját akaratát másra kényszeríteni, még a legjobb szándékkal sem. Ha úgy döntesz, hallgatsz a tanácsára, azt saját döntésedből tedd.

Remélem, az észrevételeim hasznosak voltak számodra. Imádkozom érted és a barátodért, hogy az ügy megoldódjon anélkül, hogy a barátságotokban kárt tenne.” - Claude Grenache atya Brightonból, Massachusettsből

JóHírekPelles Márton (2011) 2017. november 20-án vette át a Pro Scientcia Aranyérem kitüntetést

a Magyar Tudományos Akadémián több évi eredményes munkájáért.A Marsallbot a tarsolyomban sorozatban 2017. december 6-án tartott előadást iskolánban

Fiume iparfejlesztésének és tengeri kereskedelmének története 1870-1914 címmel.

Kiliánné Raics Katalin tanárnő a BME Pro Progressio díját vehette át innovatív gondolkodást elősegítő tehetséggondozásáért.

Gratulálunk!

2017. október 29-én megszületett Kiliánné Raics Katalin tanárnő harmadik kislánya, Kilián Rózamari. Súlya 4150 gramm, hossza 52 cm. Jó egészséget, Isten áldását kívánjuk az egész családnak!

31


His

tor

ia D

om

us

HISTORIA DOMUS

NOVEMBER

okt. 28-nov. 5.: őszi szünet

4-5.: Szent Márton Vívó Kupa Pannonhalmán5-8.: Laudate kórus látogatása Kolozsvárott

6.: Megemlékezés az ’56-os iskolai mártírok emléktáblájánálMarsallbot a tarsolyomban: Meszéna Domonkos előadása

10.: Márton napi libasütés Pámer tanár úr szervezésébenElőkészítők indulása 8. osztályosoknak

14-15.: Óralátogatási nyílt napok16.: Budapesti színházlátogatás23.: Hovatovább beiskolázási projektnap24. Babits megemlékezés a nagyszünetben25.: Tanár-szülő bál29.: Rendhagyó irodalom óra, vendégünk Kalász Márton

Ágoston Julián könyvtáravatás

DECEMBER

1.: Brenner János előadás a Díszteremben5.: Iskolai rorate mise 6.: Marsallbot a tarsolyomban: Pelles Márton előadása8.: Budapesti múzeumlátogatás

12.: Iskolai rorate mise15.: Brenner megemlékezés18.: Fiú kollégiumi karácsony

Szent Bertalan zarándoklat19.: Rorate mise

Karácsonyi hangverseny20.: Iskolai karácsonyi ünnepség21- január 2.: Téli szünet

Képek az Osztályéneklési Fesztiválról

Czeininger Tamás: Példaképeink 1Brand Diána, Oberling Hanna (10.A): Át a pallón 2-3

Soproni Tamás, Szentgyörgyvári Anna (10.A): „Ez a nap boldoggá tett” 4-5Szinger Eszter, Koppán Hanna (10.A): Rendhagyó irodalomóra és könyvtáravató 6

Vonyó Péter András (12.C): Bella Italia 7-8Poór Veronika (12.D): Hova tovább? 9

Mészáros Bence (12.A): „Nem félek, szívesen maradok.” 10-11FEHÉR-FEKETE 12-16

Árvay Kata (12.D): Emlékezés Rajczi Péter Pálra 17SZENT BENEDEK SZERETETSZOLGÁLAT 18

Kocsis Kata (12.D): Karácsonyra hangolódva 23KÖRKÉRDÉS 24-25

Borsay Réka (12.A): Világbajnok táncosunk 26KÖLTŐTOLL 27

Kökény Anita (9.A): Gourmand 28-29Angol fordítási pályázat 30-31

HISTORIA DOMUS 32

A gimnázium alapítványa: „Pro Ludovico Alapítvány”

Számlaszám: K&H Bank,

1040242 -242140-1 -00000000A : 6 1040242 -242140-1 -00000000

Adószám: 1 30069 -1-02

Magyarországi Ciszterci Rend „Incipit Vita Nova Alapítványa”

CIB Bank, Pécs, Ferencesek u. 17.Bankszámlaszám:

1110020 -190323 2-10000001A : 41 1110020 -190323 2-10000001

SWIFT kód: INEBHUHBAdószám: 190323 2-1-02

A közhasznú alapítvány célja: a Rend pécsi gimnáziumának és kollégiumának

támogatása.

• kivitelezés nyomtatástól a könyvkötésig• prospektusok, naptárak, szórólapok, plakátok nyomása

• cégjelzéses levélpapírok, borítékok, névjegyek, meghívók,öntapadós címkék készítése alkalmi kiadványok, brosúrák,folyóiratok és könyvek, iskolai évkönyvek, irodai ügyviteli

nyomtatványok tervezése, előkészítése és gyártása

Cím: 7622 Pécs, Légszeszgyár utca 28.Telefon: 72/532-414

a ciszterci rend nagy lajos gimnáziumának...

Documents