A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNWE 2004

TERMÉSZE1TUDOMÁNYOK

A-tr•~ 'cslKI SZf:KELY

, MÚZEUM ·,

CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM CSÍKSZEREDA 2004

Az évkönyv megjelenését támogatta

Nemzeti Kulturális Alapprogram

PRO PROFES~ION[

ALAPI TV A.NY

Pro Professione Alapítvány

COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY

Communitas Alapítvány

A tanulmányokat szakmailag ellenőrizte

Konkolyné Dr. Gyuró Éva - egyetemi docens, Sopron Prof. Dr. Orbán Sándor - MTA doktora, Eger

Dr. Sibelka György - Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság, ITD Hungary, Eger

Tóth Katalin - egyetemi docens, Orvosi Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhely Dr. Varga János - főiskolai docens

TARTALOM

Kristó András emlékezete. 1930-1944 (Jánosi Csaba) ................................ 311

A gyepi béka (Rana temporaria Linnaeus, 1758) állományvizsgálata

petecsomó számlálással egy Csíkszereda melletti nedves területen

(Demeter László) ....................................................................................... 323

Halfaunisztikai vizsgálatok a Vargyas-völgy tájvédelmi körzet területén

(Pál István - Varga János) .......................................................................... 335

Kirulyfürdő két erdőtársulásának cönológiai bemutatása (Vajda Márta) ..... 345

Garados-domb növényzete és dolomit gyepjeinek cönológiai és ökológiai

vizsgálata (Bálint Laura) ............................................................................ 367

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása

(Gál Lászió) ................................................................................................ 379

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két

évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső) ... .401

Magyar tőke Romániában (Sej Gábor Leó) ................................................... 427

Korabeli bizonyítékok a bölény Kárpát-medencei elterjedésére és

kihalására (Náhlik András - Mara Gyöngyvér) ........................................ 455

Haynald Lajos, a botanikus bíboros (Székely Gabriella - Bálint Laura -

Russu Tibor) ............................................................................................... 463

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 311-322

JÁNOSI CSABA

KRISTÓ ANDRÁS EMLÉKEZETE (1930-1994)

Abstract: [The Memory of Kristó András] Kristó András, born in Sancriíieni ín 1930, dealt with the geological and geomorphological problems of Ciuc basin and of the mountains surrounding it. He treated the problems of surface-developing, the farming of water network and the problems of terrace-morphology in several studies. He analized the post-volcanic activity of this region. He published several articles and books, dealing with the mineral water's value in our region. He was a fanatic militant of environment protection. Being a skilful teacher he concentrated both on the scientific knowledge of his students and on the educational aspect of his everyday work. One of the prominent representatives of the Hungarian geography died in 1994 in Budapest. His mortal remains rest ín his native village's graveyard.

Rezumat: [Memoria lui Kristó András] Kristó András s-a niíscut in Sancraieni in 1930, a cercetat problemele geologice ~i geomorfologice ale Bazinului Ciuc ~i ale mun\ilor inconjurií­toare. A publicat numeroase studii despre problemele schimbiírii reliefului, a formiírii re\elei hidrografice, cat ~i despre morfologia teraselor. A analizat activitatea post-vulcanicií a regiunii. A publicat numeroase articole ~i ciír\i despre apele minerale ale regiunii. A fost un militant al protejiírii mediului inconjuriítor. Ca profesor el a avul douií scopuri: a asigura insu~irea

cuno~tin\elor §liin\ifice necesare ~i a educa elevii la munca de fiecare zi. Omul de seamií al §tiin\ei de geografie maghiarií a murit in anul 1994 la Budapesta. Se odihne~te in cimitirul din Sancriíieni.

Kristó András 1930. június 10-én született Csíkszentkirályon. Édesapja, Kris­tó Endre tanítócsaládból származott és maga is kántortanító volt a római katoli­kus felekezeti iskolában. Édesanyja, Szabó Irén szintén tanítócsalád leánya, és so­ha nem volt alkalmazásban. A háromgyerekes tanítói családnak tekintélye volt a faluban, szellemi irányítója volt a lakosságnak.

A család természetszerető és természetjáró légköre és Csíkszentkirály festői képe, a környék természeti értékei, ritkaságai: a Borsáros, a Lucs havasi tőzeg­láp, a falu borvízforrásai a gyermek Kristó András figyelmét a természettudomá­nyok felé irányította. „Állandóan jártuk a hargitai hegyeket-völgyeket, horgásztunk az Oltban és a hegyi patakokban, s így alaposan megismertem a természetet, az akkor még ős erdőrengetegeket éppúgy, mint az ősi székely falu szokásrendszerét, tárgyi és szellemi néprajzának értékeit. Ez a légkör tett fogékonnyá a természettu­dományok, de a történelem és a néprajz, az irodalom, a képzőművészet, a zene iránt is. Ez tette olyan szorossá kapcsolatomat a földdel és népével, hogy soha hosszabb időre nem tudtam eltávolodni tőle. "

311

Az elemi osztályok elvégzése után, 1941-ben beiratkozik a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumba, „amely híres volt igényességéről és demok­ratizmusáról". Tanulmányait a második világháború félr ... :!szakította, „de ez a válságos és nélkülözésekkel teli időszak nagy tanulságokkal, sok megfigyeléssel és tapasztalattal s Közép-Európa egy részének alapos megismerésével gazdagított. Ekkor már nyitott szemmel jártam, jegyzeteltem, rajzoltam, s miután hazakerül­tem, jó egy évig tartott, amíg megírtam élményeimet, tapasztalataimat. 1944. szeptember elején családunk elmenekült Nógrád megyébe, Cserhátsurányba, majd decembertől 1945 májusáig elsodródtunk a Csallóközön és Pozsonyon át az ausztriai Linz melletti Mittenkirchenig. Innen, mihelyt lehetett, a Duna völgyén haladva visszatértünk Cserhátsurányba. Közben apám orosz hadifogságba esett, s onnan csak 1948-ban tért haza. Anyámmal és két testvéremmel Budapesten kivárva a hazatelepülési engedélyt, 1945. augusztus végén értünk haza. Ez az út azért volt számomra jelentős, mert megismertem, be is jártam Nógrád nagy részét. Megismertem a palócokat, majd a Csallóköz településeit, műemlékeit és magyar­ságát, a Cseh-masszívum déli, lépcsős-eróziós, letarolt felszínét, a Duna-völgy ausztriai szorosait. Kőzeteket gyűjtöttem és sokat rajzoltam. Bár ezek nagy része elkallódott, megmaradt az élmény, az utazás, a felfedezés öröme, amihez hazatérve minden fellelhető irodalmat elolvastam."

Egy évi kimaradás után tanulmányait a csíkszeredai főgimnáziumban folytat­ta, ahol aktívan bekapcsolódott a diákönképzőköri munkába. Előadásokat tartott a magyar felfedező utazókról, a földrajz egyes problémáiról és a Székelyföld egyes tájegységeiről, a borvizekről és a vulkánosságról. Kedvenc földrajztanára, Buszek Gyula előadásai és az óra keretében tett elméleti utazások nagy élményt jelentettek a gimnazista Kristónak.

Kristó András tudásszomjának kielégítéséhez segítséget nyújtott az iskola ta­nári könyvtára, ·ahol hozzáfért a kor különböző természettudományi folyóira­taihoz, az Erdélyi Múzeumhoz, Lóczihoz, Cholnoky több könyvéhez, Herbich­hez, A Székelyföld földtani és őslénytani leírásához. Különösen fontosnak tartotta Teleki Pál, Princz Gyula Magyar földrajzát, Györffi István néprajzi tanulmány­köteteit. „Ezek neveltek belőlem geográfus szemléletre törő, mindent asszimiláló ifjút. Nagy hatással volt rám Ábrahám Ambrus mint ember és természetkutató, akivel 1940-ben több héten át együtt barangoltuk be a Tusnád környéki hegyeket. Cserhátsurányban dr. Kreylig Lajost ismertem meg, kinek talajgeológusi tevékeny­ségét már csodáltam. 1948-ban nagy lökést adott a Cholnoky professzorral kiala­kult rendszeres levelezésem, ami közel haláláig tartott. Nagyon sok biztatást kaptam tőle. Közben jártam a hegyeket, a medencét, megfigyeltem, gyűjtöttem, jegyzeteltem, rajzoltam és olvastam. Ekkor kerültem kapcsolatba dr. Bányai János székelyudvarhelyi geológus tanárral, akinek otthona kutatóintézet volt számomra. Szoros kapcsolatunk haláláig (1971) tartott. Évenként többször találkoztunk,

312

leveleztünk, s mivel ő már nehezen járt terepre, több terület ásványvíz-geológiai térképét elkészítettem neki".

Dr. Cholnoky Jenő, a nagy geográfus, 1948. december 20-án kelt levelében felhívja a fiatal Kristó figyelmét a tudós világban uralkodó furcsa állapotokra: „Igaz, hogy engem sokáig nem tartottak igazi tudósnak, mert mindent meglehe­tett érteni, amit írtam. Mert csak az az igazi tudós, akinek írásait a fene sem érti meg, legkevésbé maga a szerző!"

Érettségi után tanulmányait (Cholnoky ajánlatára) a budapesti Műegyetemen szerette volna folytatni, de a határokat akkorra már lezárták, így a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karára kérte felvételét, ahol geológus-geográfus diplomát szerzett. „A Bolyai Tudományegyetemen kiváló, széles látókörű professzoraink voltak: Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János, akiktől a pontos és bőséges adatolást, a kitartó terepmunkát és megfigyelést tanultuk meg az élményszerű beszélgetések során. Rajtuk kívül sokat tanultunk dr. Treiber János adjunktustól, aki főként a kőzettan, teleptan és laboratóriumi vizsgálati módszerekbe vezetett be. Az egyetemi évek végén a Kelemen-havasok Neagra és Haita völgyeinek geológiai viszonyairól készítettem diplomadolgozatot és sikerrel államvizsgáztam 1953 nyarán."

Kinevezését a Brassói Magyar Gimnázium földrajz katedrájára kapta, de Bá­nyai János biztatására végül a Sepsiszentgyörgyön működő Apemin borvíztöltő vállalathoz ment hidrogeológusnak. Amikor látta, hogy terveit, álmait itt nem valósíthatja meg, a tanügyben keresett munkát. Hazatért Csíkba, itt kezdetben a csíkkarcfalvi (1954-1955), majd a csíkszentkirályi (1955-1956) általános iskolá­ban, végül a csíkszeredai főgimnáziumban, a mai Márton Áron Gimnáziumban ( 1956-1958) tanított, jórészt földrajzot. „Közben állandóan jártam a vidéket, 1954-től kezdtem - a középiskolai évektől gyűjtött adatok alapján - publikálni, ahogy erre lehetőség nyílt. Kedvenc munkaterületem mindvégig a geomorfológia, negyedkorgeológia és a hidrogeológia volt."

Szakmai tevékenységében két nagy korszakot tudunk elkülöníteni. Tevékeny­ségének első korszakában, az 1950-1970-es években jelenik meg a legtöbb dolgozata, írása.

Önálló tudományos munkássága az 1955-ben, a Sepsiszentgyörgyi Tartomá­nyi Múzeum Évkönyvében megjelent, Adatok a csíkszentkirályi „Borsáros" bor­vizes láp hidrográfiájához (KRISTÓ 1955) című tanulmányával kezdődik. Munká­ja a szülőfalu mellett húzódó rendkívül értékes tőzegláp részletes geomorfoló­giai, földtani, hidrogeológiai, sőt botanikai leírását tartalmazza. Megjegyzi, hogy „a Borsáros nem egy elhaló természeti jelenség, hanem most is élő forrásláp, amely a jégkorszak óta nem sokat változott. Csupán a források változtatták helyüket időnként." A Borsárosban három lápot különböztet meg: 1. Borsáros-láp; 2. a Borpatak melletti teraszon lévő ingoványos területet; 3. a Kisomlás alatt, a

313

Cserafás küpü környéki láp. Dolgozatában 14 forrás pontos leírását közli, és ismerteti a láp területén található két borvízfürdő, a „Cigányok feredeje" és a „Borsáros-fürdő" történetét. Kiemeli az elhanyagolt székelyföldi ásványvizes fürdők fellendítésének fontosságát. A tanulmány értékét növeli a részletes Borsáros-térkép, szelvény és tömbszelvény. A térképen feltüntette a Betula humilis ( 41 tő) és a Saxifraga hirculus előfordulási helyeit.

1956-ban megjelenik a Csíki Múzeum kiadványaként a Csíki-medence föld­története (KRISTÓ 1956) című dolgozata, amelyben részletesen ismerteti, „egységes képbe" foglalja a vidék geológiai fejlődéstörténetét. Az Őshegység a Kárpátok helyén című fejezetben a Csíki-medence övezetében található kristályos vonulatok születését ismerteti. A Csíki-medence tájképileg legszebb mezozoos mészkővonulatának, a Nagyhagymás-Egyeskő-Öcsém kialakulását és kövületeit a Kárpátok bölcsője címszó alatt vizsgálja. A tanulmány további fejezeteiben részletesen tárgyalja a Kárpátok kialakulását, a Hargita képződését, a Csíki-medence kialakulását és negyedkori földtörténetét.

Első környezetvédelmi témájú írása a Csíki Múzeum Közleményei 1956-ban kiadott első számában jelent meg, Természeti emlékeink és a természetvédelem legsürgősebb feladatai Csíkban címmel (KRISTÓ 1956). Már ekkor felismeri a kör­nyezetvédelem fontosságát. A tanulmányban az általános környezetvédelmi problémák ismertetése mellett részletesen leírja a Csíki-medence első, 1939-ben, Pop Emil akadémikus javaslatára természetvédelmi területté nyilvánított csík­szentkirályi Borsáros-láp értékeit és a felmerülő környezetvédelmi problémáit. 1955-ben nyilvánították védett területté a „Lucs mejjéke" tőzeglápot és a „Csík­szentimrei Büdös-fürdő" tőzeglápját. Dolgozatában Kristó nehezményezi, hogy a Mohos vagy Kukojzás, amely nemcsak jégkorszaki növényeiről híres, hanem hidrográfiai szempontból is ritka láp, csak most került a figyelem középpontjába és indították meg az eljárást védetté nyilvánításáért. .Azon is csodálkozom - írja Kristó -, hogy nagyszerű irányelveink dacára sem gondoltak arra, hogy a Mohos nem kevésbé nevezetes ikertestvérét, a Szent Anna-tavat és kráterét bele kellene venni ebbe a védelembe. „.A természetbarát szemében természetgyalázásnak tűnik, ha látja az égést tetőző erdőirtást és ráadásul a (szerencsére már nem lévő)

fűrésztelepet". Továbbá ismerteti az Akadémia Természetvédelmi Bizottsága által védelemre javasolt Alcsíki-medence három tőzeglápjának - a tusnádi Benes, Közeppatak és Nádasfürdő - természeti értékeit.

Első nagyobb lélegzetű munkája A Csíki-medencék geomorfológiai problémái, amely 1957-ben jelent meg a Csíki Múzeum Közleményeiben (KRISTÓ 1957). A geomorfológus Kristó András ebben a tanulmányában elsőként ismerteti ilyen részletesen a Csíki-medencék felszínalaktani problémáit. Az ötven oldalas dolgo­zatban a szerző leszögezi, hogy a medencék fejlődése szoros összefüggésben van a Hargita vulkáni tevékenységével. A medencék tektonikai mozgásai szintén

314

szoros összefüggésben vannak az időben északról dél irányba eltolódó vulkános­sággal. A medenceüledék meghatározó formái a hordalékkúpok. A medence területén, a Csíkszentdomokos és Tusnád közötti szakaszon négy pleisztocén te­raszt mutat ki. A medence peremén felismeri a pliocén tönkösödés jeleit is. Végül a tanulmányban a szerkezeti és morfológiai jellemvonások alapján kijelöli a morfológiai tájegységeket. Ennek a dolgozatnak a bővített, javított változatát közli román nyelven, Caracterizarea geologicií §i geomorfologicií a depresiunilor din Ciuc §i a munfilor din fmprejurimile lor címen, a Hargita Megyei Néptanács kiadásá­ban, az 1968-ban megjelent Plante medicinale din flora spontanií a Bazinului Ciuc kötetben (KRISTÓ 1968). A tanulmány bevezetőjében kiemeli, hogy a Csíki-me­dencék földtani és geomorfológiai problémáinak a tárgyalásánál tanulmányozni kell a környező hegykeretet is, a Hargita-vonulatot, a Csíki-havasokat és a Nagy­hagymást, hiszen ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A geológiai és geomor­fológiai jellemvonások alapján Kristó a következő tájegységeket különítette el:

A) A vulkáni vonulatban: a) É-Hargita, b) D-Hargita, c) Csomád-Büdös hegység;

B) A kristályos-mezozoos hegységekben: a) a kristályos palák hegysége, amely a következő résztájakra bontható: a 1) Garados-Gréces hegység vagy Csíkszent­domokosi kristályos mészkő dolomit rög; a2) Feketerez kristályospala hegység; a3) Naskalat masszívuma; a4) Pogányhavas masszívuma; b) a mezozoos mészkő­rög hegység (Nagyhagymás szirtvonulat); c) a Ais hegységei; d) Kászoni-medence;

C) A hegységkereten belül: a) Marosfői-tönk; b) Felcsíki-medence; c) Közép­csíki-medence; d) Harom-Somlyó tönkje (Zsögödi tönk); e) Alcsíki-medence; f) Olt-szorosok: fl) Bogáti- (Csíkrákosi-) szoros; f2) Zsögödi-szoros; f3) Tusnádi­szoros.

Az 1970-es évek szabadabb légköre kedvezett a múzeumi évkönyvek megjele­nésének, ami lehetővé tette Kristónak is az „elfekvő", korábban megírt tudomá­nyos dolgozatainak a közlését. Ebben az időszakban jelent meg a sepsi­szentgyörgyi múzeum évkönyvében, az Alutában két román nyelvű és egy magyar nyelvű tanulmánya: Unele probleme privind delimitarea §i denumirea unitiífilor de relief din fmprejurimile depresiunilor intracarpatice ale Oltului Superior (A domborzati egységek elhatárolásának és elnevezésének egyes problémái a Felső­Olt intrakárpáti medencéinek környékén) (KRISTÓ 1972); Date cu privire la evoluf ia refelei hidrografice a Oltului Superior ín Depresiunea Ciucului (Adatok a Felső-Olt vízhálózatának fejlődéséhez a Csíki-medencék területén) (KRISTÓ 1973) és az Adatok a Kászoni-medence geomorfológiájához (KRISTÓ 1974-1975).

197 4-ben a székelykeresztúri múzeum emlékkönyvében jelenik meg A homo­ródalmási Vargyas-szurdok geomorfológiai problémái című dolgozata, amelyben a csíkszeredai gimnázium földrajzkörének 1970-ben és 1971-ben végzett geomor­fológiai megfigyeléseit és térképezésének adatait dolgozza fel (KRISTÓ 1974).

315

Ugyanebben az évben a Hargita megye természetes gyógytényezői című kötetben, az Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeológiájához című tanulmá­nyában ismerteti a környék földtanát, tektonikai viszonyait és az ásvány­vízfeltörések kapcsolatait, valamint az ásványvízkészlet kihasználási lehetőségeit.

A zilahi Acta Musei Porolissensisben ismerteti, román nyelven, a gyergyó­szárhegyi Lázár-kastély kőzetanyagának származási helyét (KRISTÓ 1978).

Kristó András hidrogeológiai jártasságát bizonyítja a Románia ásványvizei című könyv is, amelyet Kisgyörgy Zoltán geológussal közösen írt, és a Tudomá­nyos és Enciklopédiai Könyvkiadó adta ki Bukarestben. A kitűnően szerkesztett könyvben Kristó Az ásványvíz általános jellemzése, A Kárpátok övezetének ásvány­vizei és Ásványvíz-iparunk című fejezeteket írta (KISGYÖRGY-KRISTÓ 1978).

Szakmai tevékenysége első korszakának záró dolgozata az Acta Hargitensiá­ban megjelent Csíkszereda környékének geomorfológiája, amelyben a megye­székhely környékének legfontosabb morfológiai problémáit ismerteti (KRISTÓ 1980).

Amikor itthon már nem lehetett közölni, akkor „kilopta" Magyarországra a Románia folyóteraszai című dolgozatát, amely a Földrajzi Közleményekben jelent meg, K. A. aláírással. Ez a dolgozata különböző romániai vízrendszerek folyó­teraszainak szintézise, amelyben a részletes irodalmat vízrendszerekként közli (KRISTÓ 1985).

1956-tól a csíkszeredai középiskola földrajz- és földtantanára. Ezt az intéz­ményt mint igazgató 1959-től 1965-ig vezeti. 1968-tól 1969 decemberéig a me­gyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese. 1969-ben visszakerül a csíkszeredai középiskolába, ahol jól működő földrajzköröket szervez. Diákjaiban feléleszti a természettudományok és a néprajz iránti szeretetet. A nyári szünidőben kutató­táborokat szervezett, ahol megismertette diákjaival a kutatómunkával járó örömöt és felkészítette őket az egyetemi évekre. Megbízott tanítványaiban, a hosszú gyalogtúrák alatt sokszor segített nekik eligazodni a romániai politikai helyzetben is. Kiváló előadói tehetségével lenyűgözte a hallgatókat. A honismereti túrák igazi „általános műveltségi" órák voltak. Diákjai rajongtak érte.

1972-1987 között Balánbányán az 1. Sz. Általános Iskolában tanított. Ekkor készítette el a Nagyhagymás földtani és geomorfológiai felmérését. 1987-től

1990-ig, nyugdíjazásáig ismét a Márton Áron Gimnáziumban tanított földrajzot és földtant.

„ Tanári pályafutásom során elégtételt nyújtott az, hogy szerettek, rengeteget kirándultam velük és jól működő földrajzköröket szerveztem. Munkámmal nemcsak a tanulók körében, hanem a sok cikkezés, előadás révén tágabb térség­ben is elismerést vívtam ki. Hivatalos elismerés jegyében kaptam a Munkaér­demrend bronz fokozatát (1964) és az Érdemes tanári oklevelet (1971)."

316

Nyugdíjba vonulása nem okozott törést tanári pályafutásában. Még kemé­nyebb pedagógiai munkába kezdett: tovább tanított a Márton Áron Gimnázium­ban, előadó volt a Segítő Mária Katolikus Gimnáziumban, a Sepsiszentgyörgyön működő Hyperion magánegyetemen, és részt vállalt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem távoktatásában. Előadásokat tartott a Bolyai és Balaton Akadémián.

Életében külön élmény volt a természetjárás, a természet és környezetvédelem. 1990-ben tevékenyen részt vett a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület megalakításában és az Erdélyi Kárpát Egyesület újraszervezésében. A CSTTE elnöke volt, majd később tiszteletbeli elnöke, és tagja az Erdélyi Kárpát Egyesület vezetőségének. Felismerte ezeknek az egyesületeknek az ember- és közösség­formáló szerepét.

1990-ben indult szakmai tevékenységének második korszaka a Csíki Termé­szetjáró és Természetvédő Egyesület keretében. Az egyesület kiadványaiban, a Csíki Zöld Füzetekben, a Környezetkultúraban jelennek meg a környezetvédelmi, földtani és geomorfológiai témájú írásai: A Csíki-medencék vidékének környezet­védelmi értékelése és környezetszennyező gócai (KRISTÓ 1994); Hargitafürdő és környékének földtani és természetföldrajzi jellemvonásai (KRISTÓ 1994 ); A Gyil­kos-tó és a Békás-szoros környékének földtani és geomorfológiai jellemvonásai (KRISTÓ 1995); A Csomád-Büdös hegycsoport földtani és geomorfológiai képe (KRJSTÓ 1995). Ez volt az utolsó részletes tanulmánya, amely a Csomád-Bálvá­nyos kistérség fejlesztési stratégiájának alapdokumentumaként szolgál és amely csak halála után jelent meg.

Az 1990-es évektől jó kapcsolatban volt a magyarországi fiatal geológus és geográfus nemzedékkel, Karátson Dáviddal, Pécskay Zoltánnal és Hajdu­Moharos Józseffel. Egy közösen írt tanulmánnyal (Remant Surfaces of Different Volcanic Flows in the Upper Csík/Ciuc/Basin: relief evolution of 5-6 Ma old volcanic fans in the North Harghita, East Carpathians) jelentkeztek az ankarai geológiai kongresszusra. (KARÁTSON-KRJSTÓ-PÉCSKAY 1994)

A Hargita felszínalaktani jellemvonásai című tanulmánya 1995-ben jelent meg a Földrajzi Közleményekben (KRJSTÓ 1995). Ebben a dolgozatában Kristó részletesen ismerteti a Hargita és előtere szerkezeti kapcsolatait, szerkezeti­domborzati tag0lását, kőzetfelépítését és kutatástörténetét.

Társszerzője a Karátson Dávid által szerkesztett Pannon Enciklopédia -Magyarország földje kötetnek, amely 2000-ben jelent meg Budapesten (KARÁT­SON 2000).

Nagyon szeretett utazni. Bejárta szűkebb és tágabb pátriáját. Beutazta Európa számos országát. Nem volt önző. Az élményeket rögzítette, hazahozta és tovább­adta. Számos vetített képes előadást tartott a Kárpát-medencében.

„Amíg lehetett, sokat utaztam külföldre, s az útjaim során készített színes diaképekkel Erdély sok helységében tartottam előadást. A '80-as évektől ezek a

317

lehetőségek fokozatosan leszűkültek. A legnyomasztóbbak a '80-as évek köze­pétől kezdődő évek voltak, amikor teljesen elszigeteltek minden külföldi hatástól (szakfolyóirat, személyes kapcsolat, levelezés), és útlevelet sem kaptunk. Ez a szétzüllesztési politika, az állandóan érezhető ellenőrzés, a zaklatástól való félelem még a belföldi kapcsolatokat is lehetetlenné tette. A lelkileg nagyon nyomasztó időkben a csaknem titokban végzett munka, a zene, a természet adott csak némi nyugalmat."

Kristó Andrásnak nemcsak szakirodalmi munkássága jelentős. Számos, isme­retterjesztő írása, ujságcikke és könyve jelent meg életében. Több mint száz cikke jelent meg az Ifjúmunkás, Hargita, Hargita Népe, Hargita Kalendárium, Tanügyi Újság és az Erdélyi Gyopár oldalain.

Több tucatra tehető azoknak a dolgozatoknak és jelentéseknek a száma, amelyeket tudományos ülésszakokon mutatott be és nem láttak nyomdafestéket.

Kristó ismert tankönyvíró is volt. Társszerzője, átdolgozója és fordítója több földrajzkönyvnek: Hargita megye földrajza (III. osztály), Földrajz - Hargita megye (III. osztály), Románia Szocialista Köztársaság földrajza (VIII. osztály), Általános természeti földrajz (IX. osztály), Általános természeti földrajz és földtan (IX. osztály) stb.

Ismertek a Hargita napilap Turistakalauz rovatában megjelent cikkei. Társ­szerkesztője az 1973-ban megjelent Hargita megye útikönyvének. Fontosnak tar­totta a természetjárást, ezért nagy kedvvel adta át ismereteit a hallgatóinak és olvasóinak.

Kristó András a természettudományok mellett magas szintű néprajzi, történel­mi, irodalmi, művészettörténeti és zenei ismeretekkel is rendelkezett. Igazi tudós alkat volt.

Budapesten halt meg 1994. december 14-én. Hamvait szülőfalujában, a csík­szentkirályi temetőben helyezték örök nyugalomba.

Kristó András 1971-től tagja volt a National Geografic Societynek. A Magyar Földrajzi Társaság Sárospatakon, 1995. július l-jén Kristó Andrást

a magyar földrajzoktatás és -tudomány szolgálatáért posztumusz tiszteletbeli tag­gá választotta; az Erdélyi Kárpát Egyesület pedig post mortem kiváló természet­járóvá minősítette.

Korai halála nagy űrt hagyott hátra. Méltatói így írnak róla: „Kristó András­ban, meggyőződésem, nem kevesebbet, mint a jobb sorsra érdemes magyar föld­rajztudomány legnagyobb kortárs alakját gyászoljuk„. Történelmi, művészet­

történeti, néprajzi tudása, nagyszerű tanári képességei, utolérhetetlen helyismerete, szerénysége, jellemszilárdsága és tisztánlátása lenyűgöző példa voltak azok számá­ra, akiket megtisztelt. „ Kristó András sorsa jellegzetes székely-magyar tudóssors. Bántotta, hogy nem lehetett „ román" doktor, mert már annak idején sem vállalta a székely helynevek románosítását; s bántotta, hogy nem lehet „magyar" doktor,

318

mert e procedúra formaságaira már nem futotta idejéből. Sajnos, az elmúlt négy esztendő szabadabb légköre nem volt elég arra, hogy a magyarországi tudomány valamit is törlesszen Kristó tanár úrral (úgy is mint a határon túli magyar tudósok, tanárok egyik legjelesebb képviselőjével) szembeni adósságából." (HAJDU-MOHA­ROS 1995)

„Minden értelemben a vidék egyik központi alakja volt, nemzedékeket nevelt fel és tanított a maga csendes módján emberi tartásra és magyarságra ... Kristó András a Székelyföld egyik legszebb, egyben legérdekesebb vidékének, a Csíki-medencék­nek és a környező hegységkeretnek volt messze földön legjobb ismerője. Sajnos azonban - és ez a magyar földtudomány felmérhetetlen vesztesége - erre vonat­kozó tudását csak összefoglaló jellegű, leginkább népszerű cikkekben jelentethette meg ... Hogy azonban méltó helyre kerüljön a magyar geológus- és geográfusszak­ma megítélésében, azért nekünk, akik ismertük és szerettük, még sokat kell tennünk." (KARÁTSON 1995)

Kristó András szakirodalmi munkássága

1. Adatok a csíkszentkirályi „Borsáros" borvizes láp hidrográfiájához. Sepsi­szentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve, 1955. 143-159.

2. A Csíki-medence földtörténete. A Csíki Múzeum Kiadványa, Csíkszereda, 1956.

3. Természeti emlékeink és a természetvédelem legsürgősebb feladatai Csíkban. A Csíki Múzeum Közleményei, Magyar Autonóm Tartomány, 1956.

4. A Csíki-medencék geomorfológiai problémái. A Csíki Múzeum Közlemé­nyei, Csíkszereda, 1957. 23-50.

5. Plante rare $i relicte ce trebuie ocrotite in mla$tinile de la Sáncriíieni „Borsáros". Ocrotirea Naturii, nr. 3. Ac. R. P. R., Bucure~ti, 1958. 154-157.

6. Caracterizarea geologicií $i geomorfologicií a depresiunilor din Ciuc $i a munfilor din imprejurimile lor. Plante medicinale din flora spontanií a Bazinului Ciuc. Cons. Pop. al jud. Harghita, Miercurea Ciuc, 1968. 10-26.

7. Rezervafiile naturale $i ocrotirea plantelor in Bazinul Ciuc. Plante medici­nale din flora spontanií a Bazinului Ciuc. Cons. Pop. al jud. Harghita, Miercurea Ciuc, 1968. 177-183.

8. Unele probleme privind delimitarea $i denumirea unitiífilor de relief din imprejurimile depresiunilor intracarpatice ale Oltului Superior. Aluta, Muzeul Sfüntu Gheorghe, 1972. 241-247.

9. Date cu privire la evolu/ia re/elei hidrografice a Oltului in Depresiunea Ciucului. Aluta, Muzeul Sfüntu Gheorghe, 1973. 27-40.

319

10. Ferenczi Gézával, János Pállal, Makkfalvi Zoltánnal közösen: Hargita megye útikönyve. Hargita Megye Néptanácsa, Csíkszereda, 1973.

11. A homoródalmási Vargyas-szurdok geomorfológiai problémái. A Székely­keresztúri Múzeum Évkönyve. Tanulmányok, közlemények. Csíkszereda, 1974. 5-16.

12. Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeológiájához. Hargita megye természetes gyógytényezői. Hargita Megye Néptanácsa, Csíkszereda, 1974. 126-129.

13. Adatok a Kászoni-medence geomorfológiájához. Aluta, 6-7. Sepsiszent­györgyi Múzeum, 1974-1975. 415-423.

14. Observafii geologice asupra castelului Liízarea. Acta Musei Porolissensis, 2., Zalau, 1978. 115.

15. Csíkszereda környékének geomorfológiája. Acta Hargitensia, 1., Csíkszere­da, 1980. 273-298.

16. Romániafolyóteraszai. Földrajzi Közlemények, 1985/1., Budapest, 45-58. 17. A Csíki-medencék vidékének környezetvédelmi értékelése és környezet­

szennyező gócai. Csíki Zöld Füzetek 1., Csíkszereda, 1994. 7 -26. 18. A Csomád hegycsoport. Környezetkultúra, 4. Uúlius-augusztus), Csíksze­

reda, 1994. 1-17. 19. Hargitafürdő és könyékének földtani és természetföldrajzi jellemvonásai.

Környezetkultúra, 6., Csíkszereda, 1994. 2-12. 20. A Hargita felszínalaktani jellemvonásai. Földrajzi Közlemények, 1. sz.

CXIX/XLIII. kötet, Budapest, 1995. 11-23. 21. A Csomád-Büdös hegycsoport földtani és geomorfológiai képe. Csíki Zöld

Füzetek, 1. sz., Csíkszereda, 1995. 25-41. 22. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros környékének földtani és geomorfológiai jel­

lemvonásai. (Részletek) Környezetkultúra, 12., Csíkszereda, 1995. 7-20. 23. Karátson Dáviddal és Pécskay Zoltánnal közösen: Remant Surfaces of

Different Volcanic Flows in the Upper Csík /Ciuc/Basin: relief evolution of 5-6 Ma old volcanic fans in the North Harghita, East Carpathians. LACVEI Congress, Ankara. Abstract vol., session 4. Acta Vulcanologica, Firenze, 1994.

320

Bibliográfia

HAJDU-MOHAROS J. (1995): Emlékezés Kristó Andrásra. ln Papp Á. - Szíjártó 1. (szerk.): Kristó András emlékére. Balaton Akadémia, Vörösberény, 7 -8.

JÁNOSI Cs. (1995): Kristó András. ln Környezetkultúra, 12. JÁNOSI Cs. (2000): Kristó András emlékezete. Székelyföld, 4. évf. 6. sz. 30-33. KRISTÓ A. (1955): Adatok a csíkszentkirályi „Borsáros" borvizes láp hidrográ-

jiájához. Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve, 143-159. KRISTÓ A. (1956): A Csíki-medence földtörténete. A Csíki Múzeum Kiadvá­

nya, Csíkszereda. KRISTÓ A. (1956): Természeti emlékeink és a természetvédelem legsürgősebb

feladatai Csíkban. A Csíki Múzeum Közleményei, Magyar Autonóm Tartomány, 59- 70.

KRISTÓ A. (19 5 7): A Csíki-medencék geomorfológiai problémái. A Csíki Múzeum Közleményei, Csíkszereda, 23-50.

KRISTÓ A. (1958): Plante rare §i relicte ce trebuie ocrotite ín mla§tinile de la Sancraieni „Borsáros". ln Ocrotirea Naturii, nr. 3. Ac. RPR., Bucure~ti, 154-157.

KRISTÓ A. ( 1968): Caracterizarea geologica §i geomorfologica a Depresiunilor din Ciuc §i a munfilor din ímprejurimile lor. ln Plante medicinale din flora spon­tana a Bazinului Ciuc. Cons. Pop. al Jud. Harghita, Miercurea Ciuc, 10-26.

KRISTÓ A. (1968): Rezervafiile naturale §i ocrotirea plantelor ín bazinul Ciuc. ln Plante medicinale din flora spontana a Bazinului Ciuc. Cons. Pop. al Jud. Harghita, Miercurea Ciuc, 177 -183.

KRISTÓ A. (1972): Unele probleme privind delimitarea §i denumirea unitafilor de relief din ímprejurimile depresiunilor intracarpatice ale Oltului Superior. ln Aluta. Muzeul Sföntu Gheorghe, 241-247.

KRISTÓ A. (1973): Date cu privire la evolufia refelei hidrograjice a Oltului ín Depresiunea Ciucului. ln Aluta, Muzeul Sföntu Gheorghe, 27 -40.

KRISTÓ A. (197 4 ): A homoródalmási Vargyas-szurdok geomorfológiai prob­lémái. A Székelykeresztúri Múzeum Évkönyve. Tanulmányok, közlemények, Csíkszereda, 5-16.

KRISTÓ A. (1974): Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeoló­giájához. ln Hargita megye természetes gyógytényezői. Hargita Megye Néptanácsa, Csíkszereda, 126-129.

KRISTÓ A. (1974-75): Adatok a Kászoni-medence geomorfológiájához. ln Aluta. 6-7 ., Sepsiszentgyörgyi Múzeum, 415-423.

KRISTÓ A. (1978): Observa{ii geologice asupra castelului Lazarea. ln Acta Musei Porolissensis, 2., Zalau, 115.

321

KRISTÓ A. (1980): Csíkszereda környékének geomorfológiája. ln Acta Hargitensia, 1., Csíkszereda, 273-298.

KRISTÓ A. (1985): Románia folyóteraszai. ln Földrajzi Közlemények, 1. sz. Budapest, 45-58.

KR!STÓ A. ( 1990): Önéletrajz. (Kézirat.) KRISTÓ A. ( 1994): A Csíki-medencék vidékének környezetvédelmi értékelése és

környezetszennyező gócai. Csíki Zöld Füzetek, 1. sz., Csíkszereda, 7-26. KRISTÓ A. (1994): A Csomád hegycsoport. Környezetkultúra, 4. Gúlius-

augusztus), Csíkszereda, 1-17. . KRISTÓ A. (1994 ): Hargitafürdő és könyékének földtani és természetföldrajzi

jellemvonásai. Környezetkultúra, 6., Csíkszereda, 2-12. KRISTÓ A. (1995): A Hargita felszínalaktani jellemvonásai. ln Földrajzi

Közlemények, 1. sz., CXIX/XLIII. kötet, Budapest, 11-23. KRISTÓ A. (1995): A Csomád-Büdös hegycsoport földtani és geomorfológiai

képe. Csíki Zöld Füzetek, 1. sz. Csíkszereda, 25-41. KRISTÓ A. (1995): A Gyilkos-tó és a Békás-szoros környékének földtani

és geomorfológiai jellemvonásai. (Részletek) Környezetkultúra, 12., Csík­szereda, 7 -20.

KRISTÓ A. -- KARÁTSON D. - PÉCSKAY Z. (1994): Remant Surfaces of Different Volcanic Flows in the Vpper Csík/Ciuc/Basin: relief evolution of 5-6 Ma old volcanic fans in the North Harghita, East Carpathians. LACVEl Congress, An­kara. Abstract vol., session 4. Acta Vulcanologica, Firenze.

Jánosi Csaba 530 225 Csíkszereda, Szív u. 3/14. Tel.: 0266 - 322 746, mobil: 0744 - 606 987 cscstte@topnet.ro

322

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 323-333

DEMETER LÁSZLÓ

A GYEPI BÉKA (RANA TEMPORARIA LINNAEUS, 1758) ÁLLOMÁNYVIZSGÁLATA PETECSOMÓ SZÁMLÁLÁSSAL EGY CSÍKSZEREDA MELLETTI NEDVES TERÜLETEN'

Abstract: [Study of the dynamics of a common frog population (Rana temporaria Linnaeus, 1758) using egg clump counts ina wetland near Miercurea Ciuc] ln some Euro­pean countries all amphibian species are protected. ln Romania there are conservation categories that allow the managed exploitation of certain wild species such as the common frog Rana temporaria.

There are no published dala on local common frog population in Romania. This paper summarizes the results of common frog egg clump monitoring between 1999 and 2003, estimates the number of breeding females, and investigates two factors affecting the common frog population: frog leg collection and habitat change in the Ciuc-basin, on a wetland area near Miercurea Ciuc.

Out of thirteen studied spawning ponds four were affected negatively during the time of the study. Results indicate thai there is a positive correlation between the size (surface area) of ponds and the number of egg clumps. The number of egg clumps was estimated at 4641 in 2003. Although some of the habitats were destroyed or altered to a high extent, no decrease of the breeding population is observed. Direct killing far legs accounts far several hundred individuals annually, this again didn't have any obvious effect on the reproducing population. The study area is one of the most precious common frog habitats in the Ciuc-basin, therefore its protection is recommended.

Rezumat: [Studiul dinamicii unei popula\ii de broasca ro§ie de munte (Rana temporaria Linnaeus, 1758) intr-o zona umeda Janga Miercurea Ciuc] in mai multe \ari europene, toate speciile de amfibieni suni protejate. in Romíinia, cíiteva specii au statutul de „specii a ciíror prelevare din natura constituie obiectul masurilor de management". Broasca comuna (Rana temporaria) face parte din aceasta categorie.

Píina in prezent nu au fost publicate date asupra popula\iilor locale de broasca comuna. Articolul de fata prezinta rezultatele unui studii de monitoring a pontelor de broasca comuna intre 1999 §i 2003, estimeaza efectivul de femele §i analizeaza impactul a doua factori asupra popula\iei de broascií: efectul culegerii de picioare de broasca §i efectul schimbarii habitatelor, intr-o arie umeda in Depresiunea Ciucului, líinga Miercurea Ciuc.

• A dolgozat szakmai áttekintéséért és az irodalom összegyűjtésében nyújtott segítségért Dr. Dan Cogalniceanunak és Hartel Tibornak tartozom köszönettel. A terepmunkában 2003-ban Kelemen Alpár volt segítségemre.

323

Din treisprezece balti de reproducere studiate, patru au fost afectate negativ in timpul studiului. Aparent este o corela\ie pozitiva intre suprafa\a bal\ii §i numarul pontelor depuse. in 2003 numarul total al pontelor a fost estimat la 4641. in ciuda distrugerii unora dintre habitate, nu a fost observat o reducere a populatiei. Culegerea broa§telor pentru pulpa elimina anual intre mai multe sute §i multe mii de exemplare, dar incii o data, acest efect negativ nu pare a se retlecta in numarul de ponte. Aria studiata reprezinta unul dintre cele mai prielnice habitate de reproducere pentru broasca comuna, fapt pentru care este recomandata desemnarea ei ca arie protejata.

Bevezető

A kétéltűek különösen érzékenyek életterük megváltozására és a környe­zetszennyezésre. A XX. század folyamán világméretű hanyatlást mutattak ki körükben, amelynek okait jelenleg is intenzíven kutatják (COLLINS és STORFER 2003). A hanyatlás viszonylag jobban ismert okai az idegen fajok megjelenése, a rablógazdálkodás (over-exploitation), az élőhelyváltozás, míg a globális éghajlatváltozás, a vegyszerhasználat, különböző betegségek a kevés­bé ismert okok közé tartoznak, amelyeket csak az utóbbi évtizedekben kezd­tek tanulmányozni (COLLINS és STÖRFER 2003, GJBBONS et al. 2000, HOULA­HAN et al. 2000, MEYER et al. 1998, PECHMANN et al. 1991 ).

A romániai kétéltű fauna nagyléptékű elterjedése viszonylag ismert (FUHN 1960, STUGREN 1966, GHIRA et al. 2002), viszont jóval kevesebbet tudunk az egyes helyi populációk méretéről, állományváltozásairól (HARTEL 2003). A hazai kétéltű fajok veszélyeztetettségének megállapítására COGÁLNICEANU és VENCZEL ( 1993) tett kísérletet.

A gyepi béka (Rana temporaria) széles körben elterjedt Európában. Romániá­ban 200 és 2000 m tengerszint feletti magasságban figyelték meg (COGÁLNI­CEANU 1991 ). Szaporodása explozív jellegű: jellemző a viszonylag rövid szaporo­dási időszak, az egyedek nagymértékű aggregálódása a petéző helyeken (WELLS 1977, ELMBERG 1986, 1990, KOWALESKI 197 4 ). Romániai helyi gyepibéka­populációkról tudomásunk szerint eddig nem jelent meg tanulmány.

A gyepi béka kora tavasszal tömegesen jelenik meg a nagyobb kiterjedésű se­kély vizű területeken, emberi tevékenységek által kevéssé zavart ártereken. Comb­ját a Székelyföld számos részén étkezési célokra gyűjtik (a gyepi béka helyi neve „kecskebéka"), részben saját használatra, részben eladásra. A békacombgyűjtés természetvédelmi hatásáról nincsenek információink. A román természetvédelmi törvény a gyepi béka gazdasági felhasználását megfelelő szabályozással engedé­lyezi, viszont a törvényben megjelölt szabályozás nem létezik.

Jelen dolgozatban egy csíki-medencei gyepibéka-állomány ötéves vizsgála­tának eredményeit ismertetem. Célom az állományváltozások kimutatása és a

324

gyepi békát helyileg veszélyeztető tényezők közül a békacombgyűjtés és az élőhelyváltozások hatásának vizsgálata.

Anyag és módszer

A vizsgált terület a Csíki-medencében, az Olt jobb oldalán, Csíkszeredától 3 km-re fekszik (46°21' N, 25°48' E). A vizsgált állóvizek az első és a második folyóteraszon, illetve hordalékkúpokon helyezkednek el, 655-675 m tenger­szint feletti magasságban. A területet három patak szeli át: a Kis-patak, a Szécseny-patak és a Köves-patak. (1. ábra)

/sooni

1. ábra. A vizsgált terület. A 1-11: ártéren fekvő tócsák; Te S, 10: a második terasz szélén fekvő tócsák; To12, 13: kis duzzasztott tó és

egy mellette fekvő tócsa. A nyilak a vízfolyás irányát jelölik.

A vizsgált állóvizek a következőképpen osztályozhatók: ártéri tócsák (5), régi folyó- és patakmeder (3), a második folyóteraszon és hordalékkúpon fek­vő időszakos tócsák (3) és egy mesterségesen duzzasztott kis tó. A tócsák egy kb. 2 km-es transzekt mentén helyezkednek el.

325

A vizsgált tócsáktól ÉNy-ra kis területű tőzeglápfoltok is találhatók. A terü­let nagy része fátlan, a teraszhomlokokon, patakok mentén és vizenyős helye­ken éger (Alnus sp.), nyár (Populus sp.), mogyoró (Corylus avellana), kocsá­nyos tölgy (Quercus robur), kislevelű hárs (Tilia cordata) és fűz (Salix sp.) fa­jokból álló bokrosok vannak. A terület nagy része kaszáló, legelő és szántó, ki­sebb részben mezőgazdaságilag használatlan terület. A legtöbb tócsa esetében jelentéktelen mennyiségben vannak jelen bokrok. Egy tócsa (To 12) esetében a bokrok általi borítás kb. 70%. A lágyszárú növényzet nedves kaszálórét, zsom­béksásos, mocsári növényzet és tóparti növényzet között változik.

A helyi gyepibéka-állomány monitorozására MEYER et al. (1998) által alkal­mazott petecsomó-számlálást használtam. A pár napos szaporodási időszakban az egyedek sekély vizű területeken csoportosulnak, és a nőstény egy gömb alakú petecsomót rak. A lerakott petecsomók számából a szaporodó nőstények szá­mára lehet következtetni. A hímek száma ezzel a módszerrel nem mérhető fel. Általában a hímek száma a nőstények többszöröse (pl. KOWALEWSKI 1974, ELMBERG 1990).

1999-2003-ban április 7-15. között megszámoltam a gyepi békák által le­rakott petecsomókat, felbecsültem a tócsa felületét, és térképvázlaton bejelöl­tem a petecsomók helyét a tócsában.

Eredmények kiértékelése

A vizsgált területen a gyepi béka párzása általában március utolsó napjai­ban kezdődik és április első hetében fejeződik be. Kivételes volt 2003 tavasza, amikor a párzást április 6-án havazás és fagy szakította félbe. A párzás kb. há­romnapos szünet után folytatódott, és április harmadik hetében ért véget.

Szaporodáskor a tócsák sekély részeiben gyakran több száz egyed gyűl ösz­sze. Az egy helyre lerakott (egymással érintkező) petecsomók száma 1 és kb. 1 OOO között változott. Gyakorlatilag a területen található összes sekély vizű tócsában megfigyelhetőek voltak a békák vagy a lerakott petecsomóik. A vizs­gált tócsák területe 8-6300 m' között változott. Több esetben megfigyelhető volt, hogy a víz a lárvák kikelése előtt visszahúzódott vagy teljesen kiszáradt, így a petecsomók szárazon maradtak.

A petecsomók összesített száma nagymértékű ingadozást mutat, amihez a nem teljes adatsorok is hozzájárulnak. Összehasonlítható adatsorok 1999-ből, 2002-ből és 2003-ból származnak. A petecsomók (szaporodó nőstények) szá­ma 1999-ben és 2002-ben 3000 körül volt, míg 2003-ban meghaladta a 4500-at. (2. ábra)

326

6000

4500

3000

1500

0

1999 2000

4641

2001 2002 2003

2. ábra. Petecsomók összesített száma 1999 és 2003 között

Az öt vizsgált évben folyamatos adatsor négy tócsa esetében van. A pete­csomószám az A6-os tócsában (168 és 325 között) a legstabilabb. Az A4-es tócsa esetében élőhelyváltozás okozta, hogy két évben nagyon kevés pete­csomó volt, az utóbbi két évben közvetlenül az A4-es tócsa mellett keletkezett kisebb tócsában ismét nagyobb számban voltak petecsomók. Az A8-as tócsá­ban 2000-ben, ismeretlen okból, nem volt jelentős petézés, ezt követően há­rom évben robbanásszerűen nőtt a petecsomószám. A To12-es tócsában 2000-ben kiugróan magas volt a petecsomószám, és más években is 500 feletti ez a szám. (3. ábra) Feltűnő, hogy 2000-ben csak két, az ártértől és a többi tó­csától távolabb eső tócsában volt nagyobb petézés.

2000

-Q-A4 1500 -o-A6

1000 -lr-A8

50: L~0---1..if-~-=::::-'-' ~To12

1999 2000 2001 2002 2003

3. ábra. Petecsomók száma négy vizsgált tócsában 1999 és 2003 között

327

A legtöbb petecsomót az AB, To 12 és To 13 petézőhelyen találtam, ezek­ben a tócsákban a minimum négyévi átlagos petecsomószám meghaladja az 500-at. Ezek tekinthetők a gyepi béka legjelentősebb petéző élőhelyeinek a te­rületen.

Szignifikáns pozitív korreláció áll fenn két vizsgált évben a tócsák felülete és a petecsomók száma között, míg egy évben az összefüggés statisztikailag nem szig­nifikáns. Így 2002-ben r = 0.907, p<0.001, n = 10; 2003-ban r = 0.812, p<0.005, n = 11; 1999-ben r = 0.545, n = 10, n. s. A számításokból kihagytuk a To 13 petézőhelyet, mint a területen nem tipikus élőhelyet. Az összefüggés természete­sen nem feltétlenül jelent preferenciát a gyepi béka részéről a nagyobb felületű tócsák irányába, egyszerű területhatás is lehetséges: a nagyobb területű tó­csáknak nagyobb a „vízgyűjtő területe" a békákra nézve. A tócsák távolsága a patakoktól, amelyek hibernáló helyként szolgálhatnak, meghatározó lehet ab­ban, hogy hány gyepi béka petézik egy adott tócsába.

Élőhelyváltozás

A legsúlyosabb hatású élőhelyváltozás két tócsa kotrógépekkel történt el­simítása volt, ami a tavaszi olvadékvíz gyors eltűnését eredményezte (A2, A3). (1. táblázat) Egy tócsát kimélyítettek és összekötötték az Olt régi medréből ki­alakított halastórendszerrel (A4 ). Két évvel a beavatkozás után az eredeti tó­csa közelében megjelent sekély vízbe petéztek a békák. Két tócsa esetében ki­vágták a fűzbokrokat (Te5, A7), aminek nem volt érzékelhető hatása a pete­csomószámra. Az építkezési törmelék és fűrészpor lerakásának szintén nem volt kimutatható negatív hatása (Te5, AS), ahogyan a vegetáció felégetésének sem (AS). Az AS-as tócsa esetében az égetés utáni években a petecsomók száma nagymértékben növekedett. A tócsák kevesebb mint felénél (6) nem történt jelentős ember által okozott élőhelyváltozás.

A tócsa aljzatát (szubsztrátumát) képező talajrétegek megbolygatása meg­változtatja a tócsa vízháztartását (A2, A3). A víz kora tavasszal megállt a tó­csák helyén maradt mélyedésekben, és ezért több petecsomó is megjelent, de később a víz gyorsan visszahúzódott, és a peték kiszáradtak. A nehézgépek je­lenléte kedvezhet is tócsák kialakulásának egy adott területen, mivel tömöríti a talajt. Az irodalomból több példa ismert, mikor katonai gyakorlótereken idő­szakos tócsák alakulnak ki.

328

Tócsa kódja

1999 2000 2001 2002 2003 Terület

Megfigyelt élőhelyváltozás (lásd 1. (m') ábra)

Al 183 nd nd nd 46 125 nem történt

A2 232 0 0 0 0 100 kotrógéppel elsimítva

A3 59 nd nd nd 170 100 kotrógéppel elsimítva

A4 560 10 10 350 150 600 kimélyítve és összekötve egy halastó rendszerrel fűzbokrok kivágása a szé-

Te5 nd nd nd 200 600 80 léről, kb. 4 m' építkezési törmelék lerakása, részben feltöltve

A6 168 270 300 250 325 135 nem történt

A7 81 nd nd 120 150 30 fűzbokrok kivágása

AS 435 0 150 1030 2015 1200 kb. 2 m' fűrészpor lerakása, nád és sás felégetése

A9 nd nd nd 250 250 113 nem történt

TelO nd nd nd 205 185 200 kb. 1 m' fűrészpor lerakása

Al 1 452 165 nd 330 nd 570 nem történt

To12 700 1140 500 450 750 250 nem történt

To13 350 1470 nd 350 395 6300 nem történt

1. táblázat. Petecsomók száma az egyes tócsákban évente, a tócsa felülete (2003. április 12.) és a megfigyelt élőhelyváltozás (nd = nincs adat)

A mélyebb vizeket a gyepi béka kerüli. A vizsgált területen az A4-es tócsa kimélyítése után megszűnt mint gyepibéka-élőhely, viszont a munkálatok kö­vetkeztében kialakult egy kisebb tócsa, amely petézésre alkalmasnak bizonyult.

A száraz vegetáció felégetése megnövelheti a tócsák növényi tápanyagtar­talmát, ami az alganövekedésnek kedvezve pozitív hatású is lehet a békalárvák növekedésére. Az A8-as tócsa esetében a petecsomószám nagymértékben nö­vekedett, de nem valószínű, hogy ez összefüggésben lenne a vegetáció felége­tésével. Az égetésnek negatív hatása lehet bizonyos tócsalakó szervezetekre, mint pl. a levéllábú rákokra.

Az építkezési törmelék, illetve fűrészpor lerakása megváltoztathatja a tó­csavíz tápanyagforgalmát, legkedvezőtlenebb hatása a vízfelület csökkentése, illetve eltüntetése lehet. A területen egyelőre kevés ilyen élőhelyváltozás történt.

329

A tócsákat árnyékoló bokrok és fák kivágása feltehetőleg megváltoztatja a tócsák hőháztartását, növényzetét, ami kedvező is lehet a békák szempontjából. A gyepi béka a vizsgált területen általában a nyílt tócsákban jelenik meg na­gyobb számban.

Predáció és combgyűjtés

A békák szaporodási időszakában a fehér gólya rendszeresen fogyasztja a gyepi békát, mivel a legkorábban megjelenő táplálékforrásnak számít. (Ké­sőbb, a rovarok megjelenésével, táplálékának zöme egyenesszárnyúakból, fu­tóbogarakból és földigilisztákból áll - személyes megfigyelések). A békapeté­ket a tarajos gőték csemegeként fogyasztják (személyes megfigyelések Kolozs­vár környékéről), de a vizsgált területen nagyon kis számban vannak jelen.

A helyi lakosság, különösen a horgászok tavaszi ínyencségként szívesen gyűjtik a békacombot, de feketepiac is létezik ennek értékesítésére. A béka­gyűjtők általában naponta ötvenet, néhány százat zsákmányolnak, de elő­

fordul ezres fogás is (személyes megfigyelések és békagyűjtők közlései). Nem tesznek különbséget nőstény és hím egyedek, sem pedig fajok között - a gyepi békáéval részben átfedő a szigorúan védett mocsári béka szaporodása. A meg­ölt nőstények kivétel nélkül petések, mivel a petelerakás után a nőstények azonnal elhagyják a vizet. A combgyűjtők jól ismerik, és rendszeresen felkere­sik a legnagyobb petézőhelyeket (pi A8-as tócsa). A területen a TeS, A8 és A9-es tócsánál megfigyeltem békagyűjtőket, és békamaradványokat találtam az A4, A6, A8, Al3, To13 petézőhely közelében is (a legjobb petézőhelyek majd mindegyikénél, vö. 1. táblázat). A combgyűjtők által hátrahagyott békamarad­ványokat a szarkák fogyasztják el, kivéve a nőstényekből maradt petéket. A fehér gólya szintén csipeget a békamaradványokból, de inkább az élő zsákmányt része­síti előnyben.

A békagyűjtés hatásáról az állományok nagyságára a nemzetközi irodalom­ban is kevés adatot találunk. Az Egyesült Államokban az XIX. század végén és a XX. század elején virágzott a békacomb-kereskedelem. (GIBBONS et al. 2000) Az 1900-as évek elején békák tonnáit szállították el Dakota és Minneapolis álla­mokból. 1973-ban a kereskedelmi társaságok egy-egy fajt levettek az ajánlatlistá­jukról, tekintettel a fajok megfogyatkozására (EMMONS 1973, idézi COLLINS és STORFER 2003). LANOO et al. (1994) becslése szerint Iowa állam egy megyéjében a békaállományok nagysága 20 millióról 50 OOO-re csökkent, és ennek okaként legalább 1/3 részéért a gyűjtést, a fennmaradó mennyiségért a vizes élőhelyek lecsapolását tekintjük (idézi COLLINS és STÖRFER 2003).

330

Az általam vizsgált területen a hagyományos békacombgyűjtés következté­ben évente több száz és néhány ezer közti egyedszámban pusztulnak el gyepi békák. A rendelkezésre álló adatok alapján nem mutatható ki számbeli csök­kenés a vizsgált terület gyepibéka-állományában.

2002-ben a Hargita Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség újsághirdetés­ben betiltotta a békacomb gyűjtését, tekintettel a védett fajokra, amelyeket szintén érint ez a tevékenység (mocsári béka, barna varangy). 2003-ban a terü­let védettségére hivatkozva tartottuk távol az AB-as tócsától a combgyűjtőket, részleges sikerrel. A természetvédelmi törvény szerint hatósági engedélyre van szükség bármilyen vadon élő faj begyűjtéséhez. Szükséges volna a törvény ki­egészítése a békacombgyűjtésre vonatkozó szabályozásokkal.

Összegzés, következtetések és javaslatok

1. A vizsgált terület a gyepi béka egyik legjelentősebb szaporodási élőhelye a Csíki-medencében. Szükséges lenne a terület további tanulmányozása a ter­mészeti értékek feltárása és a terület védetté nyilvánítása céljából, ehhez kap­csolódóan a többi, magasabb védelmi státussal rendelkező kétéltű faj (mocsári béka, barna varangy) állományainak felmérése a területen.

2. Három vizsgálati évben a petecsomók össz-száma 3000 felett volt. A leg­több petecsomót, 4641-et 2003-ban számoltam. Az emberi hatásra eltűnt vagy nagymértékben átalakított élőhelyeket leszámítva a petecsomók száma stabil­nak tűnik a területen. Egyes tócsákban az évek során jelentősen megnőtt a pe­tecsomók száma.

3. Az adatok arra utalnak, hogy pozitív korreláció áll fenn a petecsomók száma és a tócsák felülete között, tehát a gyepi békák nagyobb számban kere­sik fel a nagyobb felületű sekély vizeket. Ez nem feltétlenül jelent preferenciát.

4. Az élőhelyváltozás a tizenhárom vizsgált tócsából hármat érintett negatívan: kettőt kotrógépekkel elsimítottak, egyet kimélyítettek és összekötötték egy halas­tóval. Az építkezési hulladék lerakásának (mivel a tócsák területéhez viszonyítva kis mennyiségűek voltak) és a vegetáció égetésének nem volt kimutatható negatív hatása, viszont befolyásolhatja az ebihalak életfeltételeit és túlélését.

5. Jelenleg a tavaszi békacombgyűjtés a legfontosabb negatív tényező,

amely a vizsgált terület gyepibéka-állományát veszélyezteti: évente, óvatos becsléssel, több száz gyepi békát pusztítanak el. Szükséges lenne a comb­gyűjtés ellenőrzése a hatóságok részéről. A természetvédelmi törvény szerint minden vadon élő állatfaj gyűjtéséhez a szakhatóságok engedélye szükséges.

331

Bibliográfia

BABIK, W. - RAFINSKI, J. (2001): Amphibian breeding site characteristics in the Western Carpathians, Poland. Herpetological Journal, 11. 41-51.

COGÁLNICEANU, D. (1991): A preliminary report on the geographical distribu­tion of amphibians in Romania. Rev. Roum. Biol. - Biol. Anim., 36. (1-2). 39-50.

COGÁLNICEANU, D. - VENCZEL M. (1993): Considerafii privind ocrotirea §Í

conservarea populafiilor de amfibieni §Í reptile. Ocrotirea naturii ~i mediului incon­jurator, 37. (2). 109-114.

COLLINS, J. P. - STORFER, A. (2003): Global amphibian declines: sorting the hypotheses. Diversity and Distributions, 9. 89-98.

ELMBERG, J. (1986): Apparent lack of territoriality during the breeding season in a boreal population of common frogs Rana temporaria. Herpetological Journal, 1. 81-85.

ELMBERG, J. (1990): Long-term survival, length of breeding season, and operational sex ratio ina boreal population of common frogs, Rana temporaria. Ca­nadian Journal ofZoology, 68. 121-127.

FUHN, 1. E. ( 1960): Fauna R. P. R. - Amphibia. Editura Academicií, Bucure~ti. GHIRA, 1. - VENCZEL M. - COVACIU-MARCOV, S. D. - MARA GY. - GHILE, P. -

HARTEL, T. - TÖRÖK Zs. - FARKAS L. - RÁCZ T. - FARKAS Z. - BRAD, T. (2002): Mapping of Transylvanian herpetofauna. Nymphaea. Folia Naturae Bihariae, 29. 145-202.

GIBBONS, J. W. - SCOTT, D. E. - RYAN, T. J. - BUHLMANN, K. A. -TUBERVILLE, T. D. - METTS, B. S. - GREENE, J. L. - MILLS, T. - LEIDEN, Y. -POPPY, S. - WINNE, C. T. (2000): The global decline of reptiles, déjá vu amphibians. BioScience, 50. (8). 653-666.

HARTEL, T. (2003): The breeding biology of the frog Rana dalmatina in Tárnava Mare valley, Romania. Russian Journal of Herpetology, 10. (3). 169-175.

HOULAHAN, J. E. - FINDLAY, C. S. - SCHMIDT, B.R. - MEYER, A. H. - KUZMIN, S. L. (2000): Quantitative evidence for global amphibian population declines. Nature, 44. 752- 755.

KOWALEWSKI, L. (1974): Observations on the phenology and ecology of Amphibia in the region of Czestochowa. Acta Zoologica Cracovensia, 19. (18). 391-460.

MEYER, A. H. - BENEDIKT, R. H. - GROSSENBACHER, K. (1998): Analysis of three amphibian populations with quarter century long time-series. Proc. R. Soc. Lond.B,265.523-528.

332

PECHMANN, J. H. K. - SCOTI, D. E. - SEMLITSCH, R. D. J. - CALDVELL, P. -VITI, L. J. - GIBBONS, J. W. ( 1991 ): Declining amphibian populations: the problem ofseparating human impactsfrom naturalfluctuations. Science, 253. 892-895.

SEMLITSCH, R. D. (2000): Principles for management of aquatic - breeding Amphibians. J ournal of Wildlife Management, 64. (3). 615-631.

SEMLITSCH, R. D. - SCOTI, D. E. - PECHMANN, J. H. K. - GIBBONS, J. W. ( 1 996): Structure and dynamics of an amphibian comunity: evidence from 16 year study of a natural pond. ln Long term study of vertebrate communities. Cody M. L., Smallwood J. A. (szerk.), 217-248. Academic Press, San Diego C.A.

STUGREN, B. (1966): Note faunistice herpetologice din Republica Socialistií Románia. Studii ~i cercetiíri de biologie. Seria zoologie, 18. (2). 103-108.

WELLS, K. D. (1977): The social behaviour of anuran amphibians. Animal Behaviour, 25. 666-693.

Demeter László 530 141 Csíkszereda, Brassói út 39/3. Tel.: 0266 - 315 707 demeterlaszlo@sapientia.siculorum.ro

333

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 335-343

PÁL ISTVÁN - VARGA JÁNOS

HALFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATOK A VARGYAS-VÖLGY TÁJVÉDELMI KÖRZET TERÜLETÉN

Abstract: [Ichtyofaunistical Researches in the Varghi§ Landscape Protection Area] The author investigated the fish fauna of the Varghi§ creek in the Varghi§ Landscape Protection Area. The results of almost 15 years long work are summarized in the present paper, which is a part of her M. Se. Thesis. The occurrence of 14 fish species was observed, and it was stated that the majori ty of species belong to the rare and protected ones in Europe.

Rezumat: [Cercetari piscico-faunistice in Rezerva\ia Cheile Varghi§ului) Autorul a cercetat fauna piscicola a pariiului Varghi§ului aflata in Rezerva\ia Cheile Varghi§ului. Lucrarea sa este rezultatul a 15 ani de munca §i face parte din lucrarea sa de masterat. El a registrat prezen\a a 14 specii de pe§ti, care in mare parte sunt rare sau protejate in cea mai mare parte a Europei.

Bevezetés

A Vargyas-völgy Tájvédelmi Körzet 800 hektárnyi területe Hargita megye egyik legszebb és legvadregényesebb vidéke. A területet 1980-ban nyilvánítot­ták védetté. A völgy legérdekesebb része a barlangokban gazdag szurdok­völgy. ORBÁN BALÁZS 1868-ban A Székelyföld leírása című művében írja le a Vargyas-szurdokot és az itt található főbarlangot. A barlangokban található ős­lénytani leleteket PODEK FERENC 1908 és 1913 között írta le és publikálta. Bios­peológiai és geomorfológiai kutatásokat TRAIAN ORGHIDAN, MARGARETA DU­MITRESCU, STRÖMPL GÁBOR és KRISTÓ ANDRÁS végeztek a területen. A festői szépségű Vargyas-szurdokban található a homoródalmási Orbán Balázs-cseppkő­barlang, melyről az első adatok FRIDVALSZKY JÁNOS Mineralogia M. principatus Transilvaniae (1767) című művében láttak napvilágot.

A tájvédelmi körzet élővilága kevésbé kutatott. A Vargyas-völgy vizeinek halfaunájára vonatkozóan kutatásokat nem végeztek, a rendelkezésre álló iro­dalmi forrásokat is áttekintve csak szórványos hivatkozásokkal találkozha­tunk. Csupán KÁSZONI ZOLTÁN (1988) Horgászkönyv című művében teszem­lítést arra vonatkozólag, hogy a Vargyas-patakban biometriai méréseket vég­zett menyhalakon (Lota Iota).

A zoológiai kutatásokban a Nemzetközi Biológiai Program (IBP) bevezeté­sét követően az érdeklődés középpontjába a leíró jellegű tanulmányok helyett

335

a populációk és fajegyüttesek szerkezetének és dinamikájának az elemzése ke­rült. 1999-ben diplomamunkámban a Vargyas-patak kémiai és fizikai jellemző­inek feldolgozása mellett, a gerincesek faunájára vonatkozó kutatásaimat ösz­szegeztem, melynek egy részfejezete a halfauna feldolgozására terjedt ki. Jelen dolgozatomban ennek ismertetésére térek ki.

Mintavételi terület és gyűjtőhelyek

A mintavételi terület a Hargita hegység nyugati oldalán terül el, a Vargyas­patak vízgyűjtő területét foglalja magába. A Vargyas-patak a Hargita hegység délnyugati oldalából ered, 840 méteres tengerszint feletti magasságból. A for­rás és az Olt folyóba való ömlése között 40 km-t tesz meg, vízgyűjtő területe 512 km2

•

A mintavételi terület geográfiai és vegetációs viszonyai A Hargita 600-700 méteres tengerszint feletti vulkáni platóját főleg vulkáni

tufák, breccsák építik fel, de messze lenyúlnak egyes lávafolyások is, néhol pe­dig iszapárak (laharok) képződményei ismerhetők fel (KRISTÓ 1995).

A plató domborzatának alakításában a folyóvizeknek volt jelentős szerepe. A plató felszínét széles, sekély mélységű völgyek tagolják, de délnyugat felé a plató peremén 200-300 m mély, meredek falú, szurdokszerű völgyekké válnak és szabdalják fel a puha piroklasztitokat, és egyre inkább hátravágódnak a pla­tóba (PÁL 1999).

A plató peremén 500-600 m vastagságot meghaladó mezozoos mészkőrétegek 1-2 km szélességben jelennek meg a felszínen. Ebbe vágta be magát a Vargyas­patak, és hozta létre a Vargyas-szurdokot. A szurdokban és környékén karsztfor­mák fejlődtek ki: víznyelők, kőfolyások, dolinák, karmezők és több mint 110 bar­lang.

A vizsgált területen az évi átlagos napfénytartam 2000 óra, ebből a meleg félévben (április-szeptember) 1300 óra, a hideg félévben (október-március) 700 óra. Az évi átlagos besugárzás 114 kcal/cm (a Meteorológiai és Hidroló­giai Intézet adatai alapján).

Az egész területre jellemző a hegyvidéki klíma, az átlagos évi középhőmér­séklet 6-7 °C. A domborzat következménye a gyakori hőmérsékleti inverziós je­lenségek előfordulása, amikor is a nehezebb hideg levegő a völgy alján gyűl ösz­sze (akár 3-4 °C-al hidegebb a magasabban található levegőnél). A terület csapa­dékviszonyait a domborzat és a nyugati irányú szelek határozzák meg. A csapa­dékmennyiség évi átlaga 800-1 OOO mm, ennek nagy része eső, a többi pedig hó formájában hull. A legcsapadékosabb hónap június-július, a legszárazabb janu-

336

ár-február. A hótakaró évenként 80-90 napot tart (a Meteorológiai és Hidroló­giai Intézet adatai alapján).

A Vargyas-völgy vegetációjára jellemző a fajgazdagság. Erdőségeit a bükk (Fagus silvatica), a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a csertölgy (Quercus cerris) és foltokban a lucfenyő (Picea abies) alkotja. A völgyre jellemző hőmér­sékletinverzió miatt megfigyelhető egy növényzeti inverzió is, ugyanis az ala­csonyabb tengerszint feletti magasságokban bükkerdők terülnek el, míg a kör­nyező hegyvidék magaslatain tölgyerdők helyezkednek el.

A Vargyas-patak növényvilága (a Kiruly-patak beömlése előtt) barna és zöld moszatok alkotta köveken található biodermából és forrásmohából áll. Virágos vízi növények is megtalálhatóak: deréce veronika (Veronica beccabunga), vízitorma (Nasturium ofjicinale).

Gyűjtőhelyek

A Vargyas-patak a felső szakaszon a Hargita vulkáni platójába vájta med­rét, amely körülbelül a Gyepü-patak és az Ár-patak vonaláig tart. Ettől délre a Persányi hegység északi csoportjába tartozó jurakori mészkő tömbben, majd délebbre a torkolatig kréta időszaki flis képződményekben húzódik a völgy.

A mintavételi terület és a gyűjtőhelyek a Vargyas-völgy középső részén he­lyezkednek el, ez a szakasz magába foglalja a Hargita plató vulkáni képződ­ményeit és a Persányi hegység mezozoos üledékeit, mintegy 8 km hosszúságban, Szelterszfürdő, Kirulyfürdő vonalától a Vargyas-szurdok déli részéig. A vizsgált terület legjelentősebb vízfolyása a Vargyas, a vizsgált 10 km-es területen átlagos vízhozama 1.40 m/s. Legjelentősebb mellékpatakai: a Kiruly, az Őzeresztő, a Kajmáca és a Gyepü.

A Vargyas-patak bővizű mellékpataka - a Kiruly-patak - által hordott hargi­tafürdői kaolinbánya salakanyagai sárga színűre festik a patakot a beömlés után. A kaolin nem oldódik a vízben, de egy kaolinos iszapréteget képez, amely lera­kódik a patak aljzatára. Alacsony vízállás esetén jól megfigyelhető a víz letisztu­lása, valamint az iszap sárgás színe. A mintavételi területen a gyűjtőhelyeket há­rom ponton jelöltem ki, melyeket az alábbiakban közlök:

1. gyűjtőhely: Kirulyban, 40-50 méterrel a Vargyasba ömlése előtt található. II. gyűjtőhely: a Vargyas nádasszéki zónájában helyezkedik el. III. gyűjtőhely: a Vargyasban a fontosabb mellékpatakok (Kiruly, Őzeresztő,

Kajmáca) beömlése után lett kijelölve. A gyűjtőhelyek kiterjednek az egész Vargyas-völgyre, Nádasszéktől a Var­

gyas-szurdok déli részéig.

337

Anyag és módszer

A limnológia egyik legfontosabb része a halbiológia (ichthyológia), a halá­szatbiológia, valamint az állóvizek, patakok, folyók halállományának ismerete. A felvételezések során alkalmazott módszereket a halászatbiológia széles kör­ben alkalmazza, de az ichthyológiai kutatások is használják ezeket a metodi­kákat. A halak begyűjtésénél a víz csendesebb részein halászhálót, máshol a jól bevált horgászmódszereket alkalmaztam (élő csalival való horgászat, per­gető horgászat, műlegyes horgászat).

Eredmények kiértékelése

A folyamok rendkívül változatos élőhelyek. A forrás és a torkolatvidék kö­zött folyamatosan változó környezeti adottságok igen sok, egymástól nagyon különböző ökológiai igényű faj számára biztosítanak életlehetőséget. A XIX. századtól több kutató kísérelte meg az áramló folyamok (patakok, folyók stb.) biológiai alapokon történő szakaszokra osztását. A folyók szakaszosságának koncepciója már igen korán felmerült a kutatókban. A német BORNE 1878-ban olyan zónabeosztást hozott létre, amely kisebb módosításokkal még nap­jainkban is hasznosítható. A zónák, vagy másképpen szinttájak (vagy régiók) jellemző halaikról kapták nevüket. Európa nagyobb folyóin a forrástól a torko­latig haladva a pisztráng-, a pér-, a márna-, a dévér- és a durbincs-szinttáj köve­ti egymást. A névadó halfajok egyben bioindikátorok is, hisz jelenlétükkel, állo­mányuk nagyságával jelzik az ott uralkodó viszonyokat, mint pl. a víz áramlási sebességét, hőmérsékletét, oldott oxigén koncentrációját stb. Az erősen vál­tozó vízhozamú folyókra vonatkozóan BÁNÁRESCU csak két szinttájat különí­tett el: a domolykó-szinttájat és a sügér-szinttájat. ILLIES (1955) a hegyvidéki patakok és folyók zónáját rhitron, a következő szakaszt pedig potamon néven különítette el a szakirodalomban (lllies-féle longitudinális zonáció).

A szinttájak, illetve a szinttájakra jellemző halak sem különülnek el élesen egymástól. Napjainkban többen is megkérdőjelezik a szakaszokra tagolódás jogosságát, ez utóbbi kutatók arra alapoznak, hogy a folyamokra nem a lép­csőzetes változások jellemzőek, hanem az átmenetek folytonossága, ami a víz fizikai sajátságaira és élővilágára egyaránt vonatkozik. Ezt a felfogást a fo­lyamok folytonosságának koncepciójaként szokták emlegetni (VANOTIE et al. 1980).

A két koncepció (a folyók szakaszossága és folytonossága) csak nézőpont­jában tér el egymástól. Nyilvánvaló, hogy ökológiai szempontból a folytonos­ság a meghatározó a folyókra, halbiológiai és halászatbiológiai szempontból

338

viszont fennáll a szakaszosság, mivel ez a gyakorlatban is jól használhatónak bizonyult. Természetesen az egyes szinttájakat tényleges jelentésüknél mé­lyebb tartalommal nem szabad felruházni és önálló ökológiai egységeknek te­kinteni.

A fentieket is figyelembe véve a továbbiakban ismertetjük a vizsgálataink során előforduló halfajokat, tudományos nevük mellett feltüntetve népies elne­vezésüket is, valamint BORNE, BÁNÁRESCU, ILLIES beosztását követve megje­lölve azokat a szinttájakat (zónákat), melyek domináló fajaiként ismertek. Összesen 14 halfajt sikerült regisztrálnunk a vizsgálati periódusban, melyekről az alábbiakban olvashatunk.

Erdélyi (vagy tiszai) ingola - Eudontomyzon danfordi (Regan 1911) Mai ismereteink szerint a Kárpát-medence bennszülött (endemikus) faja. A Ti­

sza vízrendszerében alakult ki, és a Kárpát-medencén kívül ma sem fordul elő se­hol máshol a világon. Endemikus jellege és szűk elterjedése következtében termé­szeti értéke igen jelentős. Az erdélyi ingola hegy- és dombvidéki folyóvizek piszt­ráng-, pér-, illetve domolykózónájában fordul elő. A Vargyas-patakban ritkának tekinthető.

Megjegyzés: Mindenképpen megjegyzendő, hogy az ingolák zoológiailag nem tartoznak a halakhoz, de mivel a mintavételi területen igen ritka és a pisz­tráng-szinttáj kísérő eleme, ezért itt is említést teszünk előfordulásáról.

Sebes pisztráng - Salmo trutta m. fario (Linné 1758) Népies neve: pisztrang, pettyes pisztrang. Európában őshonos (autochton) halnak számít: eredetileg csak Európa édes­

vizeiben fordult elő, de telepítésekkel ma már szinte minden kontinensre elju­tott. A sebes sodrású, oxigéndús vizek lakója, amely vizek szinttájának névadó faja. A vizsgált, közel 10 km-es területen mindenütt előfordul, ahol búvóhelyet talál. A természetes szaporulaton kívül a Szentegyházi Erdészeti Hivatal mester­ségesen is telepített sebes pisztrángot a Vargyas-patak felső zónáiba.

Pénzes pér - Thymallus thymallus (Linné 1758) Népies neve: pérhal. Tipikus élőhelye a folyók hegyvidéki szakaszának alsó része, melyet róla

neveztek el pér-szinttájnak. A pénzes pér kisebb számban a pisztráng-szinttáj alsó régiójában és a paduczónában is megtalálható. A Kárpát-medencében ős­honos halfaj, de nagy elterjedési területtel rendelkezik Európán kívül Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlatú területein is. A Vargyas-patakban ritkának tekinthető.

339

Fejes domolykó - Leuciscus cephalus (Linné 1758) Népies neve: balind, balin. Áramláskedvelő hal, amely az áramló vizekben, a forrásvidékektől a torko­

latig mindenütt előfordul. Leggyakoribb a paduc- és a márna-szinttájban, va­lamint a róla elnevezett domolykózónában. Európában nagy elterjedési terü­lettel rendelkező őshonos faj. A Vargyas-patak vizsgált szakaszára kiterjedően gyakori, egyes példányai elérhetik az 50-60 cm-es nagyságot is.

Petényi (vagy magyar) márna - Barbus meridionalis petényii (Heckel 184 7)' Népies neve: magyar márna, zsemle. Tudományos neve Petényi Salamonnak, a neves magyar zoológusnak a nevét

őrzi. Sebesebb sodrású vizek halfaja. Elterjedésében a vízfolyás mérete nem meg­határozó. Elsősorban a pér-szinttájat jellemzi, de előfordul a pisztráng-, paduc- és a márna-szinttájban is. A Duna medencéjében bennszülött és egyben őshonos hal­fajnak tekinthető. A Vargyasban gyakori, jelenléte és szaporulata a vizsgált perió­dusban erős populációra utalt. A begyűjtött és meghatározott egyedek között 25-30 cm-es példányok is előfordultak. Megkülönböztetett védelmet érdemel.

Fürge cselle - Phoxinus phoxinus (Linné 1758) Népies neve: egri. Eurázsiai elterjedésű, őshonos halfaj. Áramláskedvelő, de kivételesen tiszta,

hideg vizű állóvizekben is előfordulhat. A fürge cselle a pisztráng- és a pér-szint­tájat jellemzi, de a paduczónában is előfordulhat. Jellegzetessége, hogy még ki­sebb vízterekben is hajlamos rajokba tömörülni. A Vargyas-patakban is első­

sorban kisebb-nagyobb rajokban volt megfigyelhető; a mintavételi területen gya­korinak tekinthető.

Fenékjáró küllő - Gobio gobio (Linné 1758) Népies neve: parcs, kövi márna, disznyóhal. Hegy- és dombvidéki patakok, valamint kis folyók domolykózónájának jel­

legzetes halfaja. Európában őshonos. A fenékjáró küllő csapatokban járva ke­resi táplálékát, a vizsgálati területen stabil, erős populációkkal rendelkezik.

Sujtásos küsz - Alburnoides bipunctatus (Bloch 1783) Népies neve: keszeg, keceg, geceg. A folyók hegy- és dombvidéki szakaszait és a bővizű patakokat kedveli.

A pér-, paduc- és márna-szinttájban egyaránt előfordul. A domolykózóná­ban ritka, a sügérzónába pedig már nem húzódik le. Európában őshonos

' Újabban magyar márna néven szerepel a halfaunisztikai munkákban, Barbus peloponessis pe­tényi tudományos névvel.

340

hal. Hol a felszín, hol pedig a mederfenék közelében, csapatokba verődve fordul elő. A Vargyas-patakban a sodrásos, örvényes szakaszokon voltak megfigyelhetők nagyobb rajaik.

Szélhajtó küsz - Alburnus alburnus (Linné 1758) Legnagyobb állománya a nagy, szabad vízfelülettel rendelkező állóvizekben él,

a vízsodrást nem kedveli. Az állóvizeken kívül a folyók dévérzónájában él. Ősho­nos halfaj. A mintavételi területen a Vargyas-patak alsó övezetében, illetve a pata­kokkal összeköttetésben lévő holtágakban fordul elő. Nem túl gyakori.

Paduc - Chondrostoma nasus (Linné 1758) A paduc kifejezetten folyóvízi hal, amely áramló, oxigéndús vizeket kedvel.

Leggyakrabban a hegylábi folyószakaszok róla elnevezett paduczónáiban for­dul elő. Őshonos európai halfaj. A Vargyas alsó, lassúbb folyású részein él. Ke­vés egyeddel képviselteti magát a Vargyas halfaunájában, ezek is valószínűsít­hetően a paduczónából úsznak fel a Vargyas vizébe.

Kövicsík - Nemachilis barbatulus (Linné 1758)' Népies neve: csíkhal, pinavágó. A kövicsík a középhegységek és dombvidékek patakjaiban - melyek többnyire

a domolykózónába sorolhatók - általánosan elterjedt. Nagyobb folyókban a piszt­ráng-szinttájtól a paduczóna aljáig fordul elő. Európában őshonos, és Európa nagyrészén a ritka és veszélyeztetett fajok közé sorolják. Fenéklakó, nappal kövek alatt bújik meg, éjszaka jár férgek, apró rákok, halikra után. A Vargyas felsőbb szakaszában gyakoribb.

Botos kölönte - Cottus gobio (Linné 1758) Népies neve: boti, nagyfejű. Sebes sodrású, tiszta, köves és kavicsos medrű folyóvizek áramláskedvelő hal­

faja. A pisztráng-szinttáj jellemző halfaja, de a nagyobb folyók pér- és paduc­szinttájában is megtalálható, sőt néhol - kedvező ökológiai körülmények között, tiszta, hideg vize,kben - a márna-szinttáj felső régiójában is előfordul. Európai el­terjedésű faj. A Vargyas-patak felső szakaszán és mellékpatakjaiban (Kajmáca-, Őzeresztő-pataka) gyakorinak tekinthető.

' Halfaunisztikai munkákban és határozókban Orthrias barbatulus tudományos elnevezéssel is megtalálható.

341

Menyhal - Lota lota (Linné 1758) Népies neve: ményhal, kutyahal. Mivel a hideg, kemény aljzatú vizeket kedveli, elsősorban a pér-, paduc- és már­

na-szinttájban fordul elő, tág tűrőképessége következtében azonban a felmelegedő dévérzónában is megél. Európa vizeiben őshonos, de Ázsiában és Észak­Amerikában is előfordul. Aktivitásának maximuma a téli hónapokra esik. Fenékhal, napközben a kövek között vagy a part üregeiben fordul elő, éjszaka tevékeny, főleg ekkor jár tápláléka után. Kis egyedszámban fordul elő a Vargyasban.

Sügér - Perca fluviatilis (Linné 1758) Népies neve: vésett ajkú paduc. A szakirodalom szerint a változó vízhozamú kisebb folyók alsó szakaszá­

nak jellemző hala, melyet róla neveztek el. A Vargyasban csak elvétve fordul elő, ezek az alsóbb vizekből úsznak fel.

Összegzés

Ismeretes, hogy a mindenkori vízi biotópokat a klíma, a vízjárás és vízmi­nőség (kémiai és fizikai), a víz sodrása, a geológiai viszonyok, a talajminőség, az ennek megfelelő part és a hozzá tartozó vegetáció stb. együttesen határoz­zák meg. Az áramló vizek minden szakasza jellegzetes biotópot alkot, amelyek nem válnak el éles határral, hanem egymásba folynak. A különböző halfajok elterjedése és előfordulása a mindenkori ökológiai körülményektől függ.

Dolgozatomban igyekeztem kiértékelni - a halbiológiában tudományos szem­pontból is gyakran alkalmazott szakaszos beosztást is figyelembe véve - a Var­gyas-patak halfaunáját. A vizsgálatok során feldolgozott halfajok az egyes szint­tájak típusos fajainak tekinthetők. A pisztráng-szinttáj jellemző halai: a sebes pisz­tráng, kövicsík, fürge cselle, botos kölönte; a pér-szinttáj típusos képviselői a pén­zes pér és a petényi (magyar) márna; a paduc-szinttáj névadó faja a paduc; a már­na-szinttáj jellemző halai közül a sulytásos küsz említhető meg. Mindezek ellené­re megállapítható, hogy a Vargyas-patakon sem különülnek el ezek a szinttájak élesen, hanem inkább egymásba folynak.

Összegzésként megállapítható, hogy a Vargyas-patak halfaunája fajgazdag­nak és igen változatosnak tekinthető. Többségében Európában (és Eurázsiá­ban) bennszülött (endemikus) és őshonos (autochton) fajok fordulnak itt elő. Nagyrészt a patak jellegének megfelelően áramláskedvelő (reophil) fajokból tevődik össze. Az itt élő halfajok Európa jelentős részén már védelmet élvező, ritka fajok, de a Vargyasban még erősnek, stabilnak tekinthető populációkkal képviseltetik magukat.

342

Bibliográfia

GYURKÓ 1. ( 1972): Édesvízi halaink. Ceres Könyvkiadó, Bukarest. GYURKÓ 1. ( 1983): A halak világa. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. HARKA Á. (1997): Halaink. Képes határozó és elterjedési útmutató. Természet­

és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest. HORN, J. A. - GOLDMAN, R. CH. (1994): Limnology. (Second edition), Mc

Grawhill, Inc. New York, 1-576. ILLIES, J. (1955): Der biologische Aspekt der limnologischen Fliess­

wassertypisierung. Arch. Hydrobiol. Suppl. 22., 33 7-346. KÁSZONI Z. ( 1988): Horgászkönyv. Bukarest. KRISTÓ A. (1995): A Hargita felszínalkati jellemvonásai. Földrajzi Közle­

mények, 1. sz. 11-22. KRISTÓ A. (1994): A homoródalmási barlangvidék. Erdélyi Gyopár, 1. sz. Ko­

lozsvár. ORBÁN B. ( 1868): A Székelyföld leírása. Pest. PÁL J. (1999): Rekreációs szempontú környezetértékelés a Hargita hegység nyu­

gati oldalán. Szeged. (Kézirat) PÁL J. (1998): A Persányi hegység domborzati viszonyai. Szeged. (Kézirat) PÁL 1. (1999): A Vargyas-völgy halai, kétéltűi és hüllői. EKF, Állattani Tanszék,

Eger. (Kézirat) POMJÁNEK B. (1997): Hargita megye védett állatai, gerincesek. (Vertebrata) Se­

gédanyag az EKF által, Csíkszeredában szervezett, távoktatásban résztvevő bioló­gia szakos hallgatók részére. EKF Növény- és Állattani Tanszék, Eger. (Kézirat)

VARGA J. - RÁCZ, 1. (1996): Állatföldrajz. EKF, Líceum Kiadó, Eger. VARGA J. (1997): Állatrendszertani gyakorlatok. EKF, Líceum Kiadó, Eger. VOFKORI L. (1998): Székelyföld útikönyve. 1. Cartographia, Budapest. WElZEL, R. G. (1983): Limnology. W. B. Saunders Co., Philadelphia, 1-762.

Pál István Csíkszereda, 530 112 Testvériség sugárút 5. sz. estvan@freemail.hu

Varga János Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, Eger, Leányka út 6-8. varga@ektf.hu

343

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004

VAJDA MÁRTA

KIRUL YFÜRDÖ KÉT ERDÖTÁRSULÁSÁNAK CÖNOLÓGIAI BEMUTATÁSA

345-366

Abstract: [Coenological presentation of two forest associations from Baile Chirui] The study reveals two forest associations: Abieti-Fagetum and Fageto-Piceetum in the Tolvajos river-valley near Baile Chirui. The paper contains a coenological review of these associations. The biblio­graphic review is followed by a geographical presentation of the area. Research methods used and results obtained will be also discussed and evaluated. The associations were compared using the following ecological characteristics: life form, light and temperature, soil reaction, soil moisture and floristic elements.

ln the detachment of these associations the most important indicators were the soil reaction and the soil moisture illustrated by a comparative table and graph.

Do the results of this research show a naturally occuring process? Or is this a result of anthropogenic influence? This can be the hasis of later research projects.

Rezumat: [Prezentarea cenologicií a douií asociatii forestiere din Biíile Chirui] ln valea paraului Tolvajos in zona Biíii Chirui sunt prezente douií asocia\ii forestiere: Abieti-Fagetum §i Fageto-Piceetum. Lucrarea contine prezentarea certologicií a acestor asocia\ii. Scurta prezentare bibliograficií este urmatií de prezentarea geograficií a teritoriului studiat, apoi sunt relevate metodele de cercetare precum §Í rezultetele ob\inute §Í evaluarea lor. Cele douií asocia\ii sunt comparate pe baza urmiítoarelor criterii: bioforme, exigen\ií fa\ií de luminií §Í ciíldurií, reac\ia solurilor, regimul de umiditate, elemente floristice. Cea mai relevatií diferen\ií se prezintií la reac\ia solurilor §i regimul de umiditate. Aceastií diferen\ií este demonstratií cu ajutorul tabelei §Í graficului comparativ. Pe haza rezultatelor cercetiírii se poate constata cií separarea acestor douií asocia\ii este justificatií. Se pune intrebarea daca datele §i rezultatele ob\inute contureazií un anumit stadiu a! succesiunii sau avem de a face mai mult cu factori antropogene. Toate acestea pot fi baza viitoarelor cercetiíri.

Bevezetés

Tanulmányom célja Kirulyfürdő vegetációjának leírása, az ott előforduló két leggyakoribb erdőtársulás, az Abieti-Fagetum és a Fageto Piceetum felvételezése és cönológiai bemutatása. Szándékom volt az akkori állapotok rögzítése.

Fontosnak tartom mindezt, mivel ezáltal hozzájárulhatok szülőföldem er­dőtársulásainak cönológiai kutatásához, felhívhatom a figyelmet a vizsgált te­rület természeti, botanikai értékeire, valamint új adatokkal szolgálhatok a té­ma iránt érdeklődők számára.

345

Irodalmi áttekintés

Az erdőtársulásokról viszonylag kevés tanulmány, kutatási eredmény jelent meg. BEREI Soó REZSŐ 1941-42-ben számos felmérést végez, eredményeit 1944-ben publikálja. A Székelyföldön, növénytakaró szempontjából öt övet különböztet meg: a tölgyesek, a bükkösök, a lucosok, az alhavasi cserjések és havasi törpecser­jék öveit (Soó 1944 ).

Abieti-Fagetum társulásokat a Gyilkos-tó környékén, a Gyilkos-hegy nyugati és keleti lejtőin, Fageto-Piceetum társulásokat pedig a Csomád-hegyen, Tusnádfür­dő délkeleti végén, illetve ugyanott, az Apor-bástya mellett, a Ludmilla-tetőn, a Csomád oldalán, a Mohos-láp mellett, a Szent Anna-tó környékén és a Sólyomkő délkeleti lejtőjén ír le. A bükkel kevert lucosokat, ahol jellegzetes Fagion aljnö­vényzet található, a Fagion silvaticae csoportba sorolja (Soó 1934).

A román nyelvű szakirodalomból a legátfogóbb munka, melyben társulások is bemutatásra kerülnek, a romániai erdészeti területeket ismertető kiadvány (CHI­RITÁ et al. 1977).

Kirulyfürdő botanikai kutatásának története

A természettudományos irodalom kezdetei Erdélyben a XIV. századig nyúlnak vissza, a humanizmus és a reformáció koráig (SZABÓ 1978).

Méliusz Péter Herbáriuma 1578-ban lát napvilágot Kolozsvárott, melynek tartalmát az alcím pontosítja: „Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól..."

A székely flóra első kutatójaként a középajtai BENKŐ JÓZSEFET (17 40-1814) tartja számon a szakirodalom. A köpeci lelkész a Székelyföld szülötte; munkái java része megsemmisült. „Elveszett Flora Trassylvanica-ja DIÓSZEGI­FAZEKAS debreceni füvészkönyvét megelőzve adta volna Linnét magyar nyel­ven."(Soó 1940).

Az első alapvető flóramű Erdélyről a segesvári főorvos, JOHANN CHRISTIAN BAUMGARTEN ( 1765-1843) munkáját dicséri. Címe: Enumeratio stirpium Magno Transsylvaniae Principatui (1816). A szerző 1814-ben járt a Hargitán, ekkor járta be Oláhfalu és Parajd vidéke mellett a Lövétéhez tartozó része­ket is. Baumgarten nyomdokain járt a Hargitán FRIEDRICH FRANZ FRONIUS (1829-1886) szász tanár-lelkész is.

Az addigi eredményeket SIMONKAI LAJOS ( 1851-1910) rendszerezte és egészítette ki. Az Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata ( 1887) nem csak kiváló összefoglalás és rendszerezés, tartalmazza Erdély első növényföld­rajzi jellemzését is, alapul szolgálva a későbbi kutatók számára. „Erdély más

346

tájaihoz viszonyítva a Székelyföld kutatása aránylag visszamaradt, csak lápjai és mészkőszirtjei vonzották a botanikusokat, de füvészeink javarésze inkább a magashegységek több zsákmánnyal kecsegtető tetőit kereste."(Soó 1940)

Udvarhely megye flórájáról, ahova Lövéte is tartozott, GÖNCZI LAJOS (1852-1929), a székelyudvarhelyi református kollégium tanára ír és jelentet meg tanulmányt két feldolgozásban ( 1888, 1890).

NYÁRÁDI E. GYULA kutatja később a Hargita vizeit, lápjait és erdeit. Ő írja le Bányai János geológus „felfedezéseit" a glaciális maradványfajokat őrző lá­pokról (NYÁRÁDI 1929), beleértve Hargitaligetet is, mely a vizsgált területen van és őrzi mindmáig a Saxifraga hirculus oly értékes példányait.

1938-ban készült el Soó REZSŐ első kézirata a Székelyföld flórájáról, mely könyvformában 1940-ben jelent meg, A Székelyföld flórájának előmunkálatai címmel. Összegezte és rendszerezte az addigi kutatások eredményeit, és eze­ket kibővítve ma is mérvadó munkák kerültek ki tollából.

1941 nyarán egy erdélyi tanulmányút alkalmával BOROS ÁDÁM kereste fel a területet. Vizsgálatai főleg a mohaflórára, ahogy említi a „mohokra" terjed­tek ki (BOROS 1941).

Az 1943. év folyamán újra számos magyar botanikus kereste fel a Székely­földet, s flórájának ismertetését újabb adatokkal gazdagították. Így elsősorban JÁVORKA SÁNDOR vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum kutatói, BOROS ÁDÁM, VAJDA LÁSZLÓ, PRISZTER SZANISZLÓ, Kolozsvárról NYÁRÁDI E. GYU­LA, HARGITAI ZOLTÁN és számos társuk (Soó 1943).

Kirulyfürdő általános bemutatása

Kirulyfürdő az északi szélesség 46°10' (ívperc) és a keleti hosszúság 25°35'­ének metszéspontjában található. Erdélyben a Központi-Hargita vulkanikus hegy­ség déli előterében, a fenyvesek koszorúzta, mélyen bevágódó Tolvajos-patak völ­gyében helyezkedik el. Hegyaljai, völgymedencei település és klimatikus üdü­lőhely. A Központi-Hargita legközelebbi csúcsai légvonalban: 12 km-re a Csicsói­Hargita (1761 m), 16 km-re a Rákosi-Hargita (1758 m), 14 km-re a Madéfalvi­Hargita (1709 m), 17 km-re a Madarasi-Hargita (1801 m). A községközponttól, Lövététől légvonalban 7 ,8 km-re fekszik. Az egykori fürdőtelep, ma ifjúsági üdülő­tábor környékének legfontosabb magaslatai: Iliszaháta (900 m) és Kövesbérc (935 m), délen a Pálkútja (905 m) és a Fertő (883 m), míg nyugaton a Kirulybérc (807 m).

Kirulyfürdő belterületének északi sarkánál, bal oldalt az Ilosza-patak (a Szá­razság-patakkal együtt) ömlik a Tolvajos-patakba, míg a belterület déli határánál a Gyepü-patak (a Kékvíz-patakkal együtt) a legjelentősebb jobb oldali mellékág.

347

Kirulyfürdő tájképi szépségét a szurdokvölgy, a fenyő- és lombhullató erdők ad­ják. Közkedveltségét fokozza a borvízforrások sokasága és a jó levegő.

A keskeny völgymenti belterület legmagasabb pontja az Ilosza-patak beöm­lésénél (751 m), legalacsonyabb pontja Pálkőnél (690 m) és Kirulysarkánál (668 m) van. A kis üdülőtelep átlagos tengerszint feletti magassága 740 m.

Kirulyfürdő területe a vulkanikus kőzetek hazája. A Hargita hegység egy óriási törésvonal mentén keletkezett, felépülése a néhány tízmillió esztendőn át folytatódott hegyképződésnek az utolsó fejezete. A mélyből feltörekvő vul­káni anyag, amelyik a Keleti-Kárpátok felráncosodásakor a kéregben meg­akadva szienitet és egyéb gránitos kőzeteket hozott létre, végre a felületre dol­gozta magát, és a harmadik-negyedik időszakban a diluviumban átmenőleg felépítette Európának egyik legjelentékenyebb vulkáni vonulatát, a mi kedves Hargitánkat. A Hargita az úgynevezett réteges (strato) vulkánok módjára ki­dobott anyagokból és lávafolyásokból épült fel. A robbanásokból származó ki­dobott anyagok különösen a felépülés első felében termelődtek nagy meny­nyiségben. Magából a vulkáni magmából is sok gáz szállt el, amikor az a na­gyobb nyomású mélységből feljőve, kisebb nyomás alá került, ahol lehűlvén, megindult kikristályosodása. A Hargita kezdeti kitöréseinél azonban sokkal nagyobb szerepet játszott az áttört fiatal tengeri üledékek vizéből származó gőz, amelyik fehér horzsaköves, tufás, homokos anyaggá fújta fel és robban­totta szét az izzón folyó vulkáni terméket (SZÁDECZKY 1929). Sólyomkőháta (VIII. fődűlő), Nagyerdő (IX. fődűlő) és Gyilkoskő (vagy a kataszteri térképen Gyékoskő - X. fődűlő) adják teljes területét. E három fődűlő nagyrészt erdő és havasi legelő.

A Tolvajos-patak mellékágaira jellemző, ahogyan a laza vulkáni törmelékbe (agglomerátumba) mélyülve elérik a mélyebben fekvő lávaárakat, azonnal irányt változtatnak. Így a Tolvajos-patak mellékágai a vulkáni fennsík szélén az eredeti déli iránytól eltérve egy északkelet-délnyugat irányú vető sík mentén közelítik meg a fővízfolyást, majd a Vargyas vizét.

A Tolvajos-patak szennyeződését a hargitafürdői kaolin ülepítőből kifolyó mosott kaolin okozza, ami elsősorban a halállomány kipusztulásához vezetett.

A talajt helyenként puha tőzegláp borítja. Figyelemre méltó a területen ta­lálható Hargitaliget nevű forrásláp, melyet BÁNYAI JÁNOS tanár „fedezett fel", innen küldve el NYÁRÁDY ERASMUS GYULÁNAK az addig ismeretlen, a sarkvi­dékről származó reliktumfajt, a Saxifraga hirculust.

NYÁRÁDY egy, a lápon található, „élénken buzgó, fürdésnek használt" bor­vízmedencéről is ír, illetve a festőmalomról, ahol valamikor barna festéket őröltek, és ahol „a kőbe foglalt borvizet palackolják is" (NYÁRÁDY 1929).

348

Éghajlat

A Hargita hegység földrajzi fekvése, vagyis, hogy e hegység a Keleti-Kárpá­tok nyugati oldalán helyezkedik el, meghatározza az éghajlatát: így a nyugati oldal csapadékban gazdagabb és hűvösebb éghajlatot jelez, míg a keleti oldal védettebb és kevesebb csapadékot kap.

A leghidegebb hőmérséklet -6, -10 °C alatt van a legmagasabb hegyvidé­ken, ami különösen a hideg napokon elérheti a -16, -20 °C -ot. A meleg nyári napokon 1500 m felett általában 8-10 °C az átlaghőmérséklet. Az alacso­nyabb helyeken, völgyekben, medencékben hűvös, tiszta levegő jellemzi az időjárást. A gerincen alacsonyabbak a hőmérsékleti értékek. (TORJAI 1998)

A terület klímája mérsékelt, a tengerszint fölötti magasság és a montán ha­tás következtében az évi átlaghőmérséklet 5,3 °C. A környéken a legalacso­nyabb hőmérsékletet Csíkszeredában, 1985. január 15-én mérték, amikor a hőmérő higanyszála a -38,4 °C beosztásáig süllyedt.

A nyugati, óceáni légáramlás sok csapadékot hoz. A csapadék 66%-a a nyá­ri hónapokban hull. Lövétén a csapadékmennyiség az elmúlt öt évben: 1994 májusában és júliusában, 1995 és 1996 július-augusztusában, illetve 1997 szeptemberében mutatott kiugró értékeket. Az évi átlag csapadékmennyiség pedig 1993-ban 629,5 ml/m', 1994-ben 612,8 ml/m', 1995-ben 640,0 ml/m', 1996-ban 580,4 ml/m', 1997-ben 691,3 ml/m'. Az öt év átlaga: 630,8 ml/m'.

Anyag és módszer

A terület erdős társulásainak vizsgálata Braun-Blanquet-módszerrel történt, az egyes társulásokra vonatkozó adatok külön kerültek feldolgozásra.

A cönológiai felmérések mintavételi területei, erdős társulásokról lévén szó, mindkét esetben 20 x 20 m területű négyzetek. A mintavételi területek száma mind­két társulás esetén öt. Az egyes szintek borítási aránya százalékosan szerepel.

Az értékelő táblázatokban az életformára vonatkozó adatok a magyar flóra érétkelő táblázata alapján készült (SIMON 1992). Azon fajok esetében, ame­lyek nem tagjai a mai magyarországi flórának, Soó (1944) adatai szerepelnek. A flóraelem, a talajreakció (R), a vízháztartás (W), a fényigény mutatói román szakirodalomból származnak (DONITÁ et al. 197 4 ).

Azon fajok, melyeket a hazai fajlista nem/sem tartalmaz, szerepelnek ugyan az értékelő táblázatokban, de az adatfeldolgozásnál mellőzve vannak a hiányzó adataik miatt. Ezek a következők:

Abieti-Fagetum: Crepis molis, Dryopteris assimilis, Gymnocarpium robertia­num, Phegopteris driopteris, Polystichum lobatum, Pyrola secunda, Viola sylvestris.

349

Fageto-Piceetum: Dentaria bulbifera, Dryopteris assimilis, Phegopteris driopte­ris, Viola sylvestris.

Az értékelő táblázatok tartalmazzák még a konstanciaértékeket (K), melyek alapján a súlyozás történt, illetve az egyes fajok borítási százalékát a mintavételi területeken. A számérték a százalékot, a + jel az 1 %-nál kisebb borítást jelöli.

Az adatok feldolgozása és grafikus megjelenítése táblázatkezelő programmal történt.

Eredmények kiértékelése

A terület két leggyakoribb erdőtársulásának bemutatása (Abieti-Fagetum és Fageto-Piceetum) Romániában az erdők 6,33 7 millió ha területet foglalnak el, ami az ország

területének megközelítőleg 26,4%-át teszi ki. Ebből az 1991-es földtörvény ér­telmében közel 300 OOO ha került vissza magántulajdonba.

A mérsékelt-kontinentális klíma és különösen a domborzati formák hatásá­ra az erdővegetáció nagy változatosságot mutat vertikális és horizontális síkon egyaránt (MARIAN 1993).

A Soó REZSő-féle felosztás alapján a Székelyföldön öt öv vagy klimax­terület különül el: tölgyesek öve, bükkösök öve, lucosok öve, alhavasi cserjé­sek öve és havasi törpecserjék öve (1944). A Keleti-Kárpátok vonulatán a fenyvesek észak-dél irányba húzódó 50-80 km széles sávot alkotnak, folyto­nosságukat csupán az alhavasi legelők szakítják meg.

A két társulásban bükk, jegenyefenyő, lucfenyő és gyertyán keveredik. A bükk és fenyő közötti szukcessziót a biológiai jellemzőik közötti hasonlóság ha­tározza meg. A fenyő és bükk zonális vagy azonális termőhelyi és klimatikus igényei átfedik egymást. Hosszú ideig életképes társulásokat hoznak létre. Ked­vezőtlen körülmények között a fenyő átadja a helyét a bükknek, másrészt a fe­nyő, jó árnyéktűrő lévén, behatol a bükkösbe. Ez utóbbi folyamatot erősen befo­lyásolják az antropogén tényezők.

Kirulyfürdőn évtizedek óta folyamatos erdőkitermelés zajlik. A bükk fája nem tartós, emiatt épületfának nem használják. Hamar befülled, gombásodik. Régen kizárólag tűzifának használták, és kisebb szerszámnyélnek. Első rendű faszén készíthető belőle. A fenyő építőanyagnak kiváló. Természetes felújítása is könnyebb. Sok helyen észlelni, hogy a bükk helyett lucfenyőt és jegenyefenyőt ültetnek. A vizsgált területen tapasztalható, hogy a korábbi egységes bükkösbe egyre inkább benyomul a fenyő.

350

Az, hogy a természetes szukcesszió egy köztes állapotát, vagy döntően an­tropogén hatás eredményét sikerült rögzíteni, további kutatások kiindulási pontja lehet.

A továbbiakban a két társulást a köztük levő hasonlóságok és különbségek alapján mutatom be. Az összehasonlítás szempontjai: életforma, fény- és hő­igény, talajreakció, vízháztartás, flóraelem.

Életforma Amint az várható volt, nem tapasztalhatók lényeges eltérések az életforma

tekintetében. Mindkét társulásban a hemikryptophyta életforma képviselői

vannak többségben. Megközelítően azonos arányban vannak jelen a phane­rophyták közül a fák, cserjék, félcserjék.

41

>. 40

e -ca 30 ..... ctl cn 0 20 ::s:.

-Q)

ctl 10 N -ca N cn 0

MM M N Ch H G

1. ábra. A Fageto-Piceetum társulás életforma diagramja:

MM - Phanerophyta (fák); M - Phanerophyta (cserjék);

N - Phanerophyta (félcserjék); Ch - Chamaephyta; H - Hemikryptophyta;

G - Kryptophyta (áttelelő szervek a talajban); Th - Hemitherophyta.

351

>. 50 41 e:

·~ 40 ro Cl) 30 ~ 20 •Q)

ro -~ 10 N Cl) 0

MM M N Ch H G Th

2. ábra. Az Abieti-Fagetum társulás életforma diagramja: MM - Phanerophyta (fák); M - Phanerophyta (cserjék);

N - Phanerophyta (félcserjék); Ch - Chamaephyta; H - Hemikryptophyta;

G - Kryptophyta (áttelelő szervek a talajban); Th - Hemitherophyta.

Fény- és hőigény Fény- és hőigény szempontjából mindkét társulásban heliofil, heliosciofil, il­

letve sciofil fajok különülnek el. Százalékos arányban közel megegyező értéket mutatnak. A fajok többsége árnyéktűrő, melyeknek zöme, mint az rájuk jel­lemző, hemikriptophyta.

A lombkoronaszint nem zárul be teljesen, így változatos aljnövényzet ala­kul ki.

50 50

40 >. e: ~ lll 30 (J) 0 ~ •Q)

20 m N

'111

:!! 10

0 he se

3. ábra. A Fageto-Piceetum társulás fény- és hőigény diagramja: he - heliofil; hs - heliosciofil (félárnyékot tűrő); se - sciofil (árnyékot tűrő) .

352

60 55

50 >-e:

·ca .... 40 ca cn 0 30 ..l<:

•Q)

"'iii N 20 ·ca N cn

10

0 ha hs se

4. ábra. Az Abieti-Fagetum társulás fény- és hőigény diagramja:

he - heliofil; hs - heliosciofil (félárnyékot tűrő) ; se - sciofil (árnyékot tűrő) .

Talajreakció (R) Az alapkőzetre jellemző, gyengén savas talajreakciót mutató növények ki­

ugróan magas aránya észlelhető mindkét társulásban. A közepesen savas és semleges kategóriák képviselői teszik ki a többi részt.

54 50

>-e: 40 ~ ca

30 11)

0 ..l<: '(!) 20 "'iii N

'C'C 10 N cn 0

0 2 3 4

5. ábra. A Fageto-Piceetum társulás talajreakció diagramja: 0 - nem jellemző; 1 - savas; 2 - közepesen savas; 3 - gyengén savas; 4 - semleges.

353

50 50

40

>-e: 'f!! 30 "' "' 0 -" •Cl)

tii 20 ·~ N

"' 10

3

0 0 2 3 4

6. ábra. Az Abieti-Fagetum társulás talajreakció diagramja: 0 - nem jellemző; 2 - közepesen savas; 3 - gyengén savas; 4 - semleges.

Vízháztartás (W) A vizsgált társulásokban a vízigény alapján differenciális fajok fordulnak

elő. A fenyvesben a higrofiton Geum rivale, a bükkösben pedig a xeromezo­fiton Carex montana. Ez utóbbi kis vízigényű és enyhén savanyú talajt kedvelő tölgyesek és tűlevelű erdők növénye, és olyan termőhelyet jelez, melynek a vízellátása már jobb, mint a xerofitonok által jelzetteké.

354

50 50

40 >-e: '!!! "' 30

"' 0 -" •Cl)

20 tii N ·ro N

"' 10

0 2

7. ábra. A Fageto-Piceetum társulás vízháztartás diagramja: 2 - xeromezofiton; 3 - mezofiton; 4 - mezohigrofiton.

58

>. 50 e ~ 40 !1l 1/) 30 0 -" 20 -Q)

lii N 10 '<1l N 1/) 0

3 4 5

8. ábra. Az Abieti-Fagetum társulás vízháztartás diagramja:

3 - mezofiton; 4 - mezohigrofiton; 5 - higrofiton.

Flóraelem A többségében közép-európai elemet tartalmazó társulásokban értékes

színfolt a pontusi-mediterrán Glecoma hirsuta, valamint az endemikus fajok, melyeknél eltérés mutatkozik. A Symphytum cordatum mindkét társulásban je­len van, a fenyvesben a Dentaria glandulosa és a Hepatica transsilvanica bővíti az endemizmusok sorát.

Kárpáti-balkanikus flóraelem a Pulmonaria rubra, fenyvesben mellette még előfordul a Campanula abietina is. Közös cirkumpoláris flóraelem: Rubus idaeus, Adoxa moschatellina, Anemone nemorosa, Circea alpina, Oxalis acetosel­la, Polystichum brauni. A Geum rivale a fenyvesben, a Lycopodium annotinum és Pyrola rotundifolia a bükkösben van jelen.

40

>. 30 e: ·ro ... !1l 1/) 0 20 -" •Q)

lii ~ N 10 1/)

0 köz-eu eu .... Q"' """" poot-med end kárp-belk

9. ábra. A Fageto-Piceetum társulás flóraelem diagramja: cirk - cirkumpoláris;

end - endemikus; eu - európai; euá - eurázsiai; kárp-balk - kárpáti-balkanikus;

kozm - kozmopolita; köz-eu - közép-európai; pont-med - pontusi-mediterrán.

355

40 >. 34 e ~ 30 (ti

(/) 0 20 ~

-Q)

(ti

10 N '<tl N (/)

0 köz-eu eu euá cirk kozm pont-med end kárp-balk

10. ábra. Az Abieti-Fagetum társulás flóraelem diagramja:

cirk - cirkumpoláris; end - endemikus; eu - európai; euá - eurázsiai;

kárp-balk - kárpáti-balkanikus; kozm - kozmopolita; köz-eu - közép-európai;

pont-med - pontusi-mediterrán.

A két társulás elkülönítése azért is indokolt, mivel a talajvíz és talajnedves­ség szempontjából szélső értékek is megjelennek. Jól szemlélteti ezt az alábbi grafikon, mely a talajreakció (R) és a a vízháztartás (W) összefüggéseit tünteti fel. A talált növényekre jellemző értékpárok alapján kilenc kategória különít­hető el. A táblázat az egyes kategóriákat, illetve a kategóriáknak megfelelő fa­jok számát tartalmazza az egyes társulásokra vonatkoztatva. (1. táblázat)

Talajreakció (R) Vízháztartás (W) Kategória Fajok száma

Abieti-Fagetum Fageto-Piceetum

1 4 a - 2

2 3 b 5 6 2 4 e 4 5 3 2 d - 1 3 3 e 14 16 3 4 f 19 13 3 5 g 1 -

4 3 h 11 5 4 4 i 13 10

1. táblázat. A talajreakció (R) és a vízháztartás (W) összefüggései

356

A bükkösökben szárazabb élőhelyek növényei is megélnek. Ezt bizonyítja a Carex montana jelenléte. A fenyvesekben a Geum rivale mindamellett, hogy jelzi a bázikus talajt, elkülönül vízháztartás szempontjából is, mint higrofiton. Elkülönülnek még csak a bükkösben megtalálható olyan mezohigrofitonok, amelyek savas talajt jeleznek: Huperzia selago, Lycopodium annotinum.

Mindezt grafikusan a diagram szemlélteti.

20 -18 +-------------+*!--------~ lf

16 +---------------1. -~1--------~

14 ,, !' -12

. ,, „„ -------<· ' -

10 ·'' 1

-''/ ' '.·'

8 . ~ - 5, ?-

6 4 ~

'; "" '·· 2 1 -

!':> ., • 0 • 1 1 1 1

"1! -"

i~ -

r - ------r · ~

1 1 1 1

a b e

fii Abieti-Fagetum

d e f g h

• Fageto-Piceetum

11. ábra. A talajreakció (R) és vízháztartás (W) összehasonlító diagramja

Csak az Abieti-Fagetumban talált fajok: Acer pseudo-platanus, Carex monta­na, Carex pilosa, Gymnocarpium dryopteris, Huperzia selago, Lonicera xylos­teum, Luzula albida, Lycopodium annotinum, Mycelis muralis, Polypodium vulgare, Pyrola rotundifolia, Sanicula europaea, Spirea ulmifolia, Stellaria holostea.

Csak a Fageto-Piceetumban talált fajok: Campanula abietina, Cardamine impa­tiens, Dentaria glandulosa, Euonymus verrucosus, Gymnocarpium dryopteris, Hepatica transsilvanica, Petasites albus, Prunella vulgaris, Pulmonaria officina/is, Pyrola secunda, Valeriana trypteris, Veronica montana.

357

A Fageto-Piceetum társulás cönológiai táblája

A felvétel 1997. 1998. 1998. 1998. 1998. időoontia VII. 1. VII. 9. VII. 9. VII. 9. VII. 9. Tszf. (m) 650 650 650 650 650 Kitettség Ny ENy ENy DK 1 Ny

Szint K Mintavétel Flóraelem R w Fényigény Életforma Fajnév 1. II. III. IV. v.

Abies alba A 11 + 25 köz-eu 3 4 he MM Carpinus betulus A 1 + köz-eu 4 3 hs MM-M Corylus avellana A 1 3 köz-eu 4 4 hs M Fagus sylvatica A v 30 35 25 82 60 köz-eu 2 3 hs MM-M Picea abies A v 20 15 40 5 30 eu 2 4 he MM Abies alba B 11 + + köz-eu 3 4 he MM Corylus avellana B IV + + 5 2 köz-eu 4 4 hs M Fagus sylvatica B v 2 3 + 5 5 köz-eu 2 3 hs MM-M Lonicera nigra B III + + + köz-eu 3 3 se M Lonicera xylosteum B 1 + euá 3 3 hs M Picea abies B v 5 10 40 10 3 eu 2 4 he MM Rosa pendulina B 1 + köz-eu 3 3 he M Rubus sp. B 11 + + eu 4 4 hs H-N Rubus idaeus B 11 + 1 cirk 3 3 he N Sorbus aucuparia B 11 + 3 eu 3 3 hs M-MM Spiraea unifolia B 11 20 + euá ? 3 hs Abies alba e 1 + köz-eu 3 4 he MM Acer pseudo-platanus e 1 + euá 3 4 hs MM

Szint K Mintavétel Flóraelem R w Fényigény Életforma

Fajnév 1. II. III. IV. v. Aetaea spieata e IlI + 1 1 euá 4 4 se H Adoxa mosehatellina e IlI + + + eirk 4 4 se H Anemone nemorosa e 11 + + eirk 4 3 hs G Asperula odorata e III 1 + 2 euá 3 3 se G Athyrium filix-femina e III 1 + 1 kozm 3 4 se H Carex montana e 11 + + köz-eu 3 2 hs H Carex pilosa e IV 1 + + + köz-eu 3 4 se H Carpinus betulus e 11 + + köz-eu 4 3 hs MM-M Cireea alpina e IV 1 + + + eirk 3 4 se G Corylus avellana e 11 + + köz-eu 4 4 hs M Daphne mezereum e IV + + + + euá 3 4 se G Dentaria bulbifera e 11 + + Dryopteris assimilis e III + 30 + Dryopteris filix-mas e IV + 7 1 + kozm 3 4 se Ch Euphorbia amygdaloides e 1 + köz-eu 4 3 se MM-M Fagus sylvatiea e III 5 2 30 köz-eu 2 3 hs H Festuea altissima e 1 + eu 2 3 se H Fragaria vesea e IV + + + + euá 3 3 se H Galeobdolom montanum e 11 + + köz-eu 3 4 se H Gentiana asclepiadea e 11 + + köz-eu 3 3 hs Th Gleehoma hirsuta e IV 1 5 2 5 pont-med 3 3 se H Gymnoearpium dryopteris e 11 2 8 Huperzia selago e 1 + kozm 1 4 se Ch Lonieera nigra e III + 1 + köz-eu 3 3 se M

Szint K Mintavétel Flóraelem R w Fényigény Életforma Fajnév 1. II. III. IV. v.

Lonieera xylosteum e 1 + euá 3 3 hs M Luzula albida e III + 3 + köz-eu 2 3 se H Luzula maxima e 11 2 + köz-eu 2 4 hs H Lyeopodium annotinum e 1 + eirk 1 4 se. Ch Majanthemum bifolium e 11 + + euá 0 3 se G Mereurialis perennis e 1 1 eu 4 4 se H Myeelis muralis e 1 + eu 3 4 se H Oxalis aeetosella e v 3 15 15 5 5 eirk 3 4 se H(G) Phegopteris driopteris e 11 + 5 Pieea abies e IV 1 + 5 + eu 2 4 he MM Polygonatum vertieillatum e lII + + 1 euá 3 4 se G Polypodium vulgare e 1 + - kozm 0 se G Polystiehum braunii e 1 + eirk 2 3 se H Pulmonaria rubra e IV + 5 2 + kárp-balk 3 3 se H Pyrola rotundifolia e 1 + eirk 2 4 se H Ribes uva-erispa e III + + + eu 4 4 se M Rosa pendulina e lII + + 1 köz-eu 3 3 he M Rubus sp. e 1 + eu 4 4 hs H-N Rubus idaeus e III + + + eirk 3 3 he N Sanieula europaea e 11 + + euá 4 4 hs M Sorbus aueuparia e 11 + 1 eu 3 3 hs M-MM Stellaria holostea e III + + + euá 3 3 hs H Symphytum eordatum e 11 1 + end 3 4 se H Viola mirabilis e 1 + euá 4 3 se H

Az Abieti-Fagetum társulás cönológiai táblája

A felvétel 1997. 1998. 1998. 1998. 1998. időponti a VII. 1. VII. 3. VII. 9. VII. 9. VII. 9. Tszf. (m) 650 650 650 600 650 Kitettség Ny ÉNy Ny É ÉNy

Fajnév Szint K 1. II. III. IV. v. Flóraelem R w Fényigény Életforma

Abies alba A v 15 15 5 5 2 köz-eu (m) 3 4 be MM Carpinus betulus A IV 5 5 2 8 köz-eu (m) 4 3 bs MM-M Fagus sylvatica A 11 20 3 köz-eu (m) 2 3 bs MM-M Picea abies A v 50 30 80 70 70 eu (m) 2 4 be MM Abies alba B IV 10 3 5 5 köz-eu (m) 3 4 be MM Carpinus betulus B 1 + köz-eu 4 3 bs MM-M Corylus avellana B 11 15 5 ' köz-eu 4 4 bs M Euonymus verrucosus B 1 + DK-eu 4 3 bs M Fagus sylvatica B v 15 + 2 5 + köz-eu 2 3 bs MM-M Lonicera nigra B 11 + + köz-eu (m) 3 3 se M Lonicera xylosteum B 1 + euá-(med) 3 3 bs M Picea abies B III 2 15 20 eu (m) 2 4 be MM Rosa pendulina B 1 5 köz-eu (m) 3 3 be M Rubus caesius B 1 + eu 4 4 bs H-N

Rubus idaeus B 1 + cirk 3 3 be N

Sorbus aucuparia B 1 + eu 3 3 bs M-MM Abies alba e III + + + köz-eu (m) 3 4 be MM Acer pseudo-platanus e 1 + köz-eu 3 4 bs MM Actaea spicata e 11 1 + euá 4 4 se H

Fajnév Szint K 1. II. Ill. IV. v. Flóraelem R w Fényigény Életforma Adoxa mosebatellina e 1 2 cirk 4 4 se H Anemone nemorosa e 1 + cirk 4 3 hs G Asperula odorata e III 10 1 + euá 3 3 se G Athyrium filix-femina e v + + 1 1 1 kozm 3 4 se H Campanulla abietina e 11 + + kárp-balk 3 hs H Cardamine impatiens e 1 + euá 4 4 se TH(Th)

Carpinus betulus e 11 + 1 köz-eu 4 3 hs MM-M Cireea alpina e IV 15 + + + eirk 3 4 se H Corylus avellana e 1 + köz-eu 4 4 hs M Crepis mollis e 1 +

Daphne mezereum e III + + + euá-(med) 3 4 se N Dentaria bulbifera e 1 + eu 4 3 se G Dentaria glandulosa e 1 + end (Kárp) 3 4 se G Dryopteris assimilis e v 5 + + 10 2 Atl-bor (Simon) H

Dryopteris filix-mas e IV 3 + + 2 kozm 3 4 se H Euphorbia amygdaloides e 1 + köz-eu 4 3 se Ch Fagus sylvatiea e 1 + köz-eu 2 3 hs MM-M Festuea altissima e 1 + eu 2 3 se H Fragaria vesea e IV + 8 + 3 euá 3 3 se H

Galeobdolom montanum e 1 + köz-eu 3 4 se H Gentiana asclepiadea e III + + 1 köz-eu 3 3 hs H

Geranium robertianum e 1 + kozm 3 4 se Th Geum rivale * e 1 + cirk 3 5 se H

Gleehoma hirsuta e 11 5 + pont-med 3 3 se H(Ch)

Gymnoearpium robertianum e 1 + Cirk(Simon)

Fajnév Szint K 1. II. III. IV. v. Flóraelem R w Fényigény Életforma Hepatiea transsilvaniea e 1 25 end. (Kárp) 4 3 se G Lonieera nigra e III + + 1 köz-eu (m) 3 3 se M Luzula maxima e III 2 1 3 köz-eu 2 4 hs H Majanthemum bifolium e III + 1 + euá 0 3 se G Mereurialis perennis e 1 1 eu 4 4 se H Myosotis silvatiea e 11 + + eu 3 4 se H Oxalis aeetosella e v 10 15 20 60 20 cirk 3 4 se H(G)

Paris quadrifolia e III + + 2 euá 3 4 se G Petasites albus e 11 + 1 euá 3 4 se G(H) Phegopteris driopteris e 1 +

Pieea abies e III + + + eu (m) 2 4 he MM Polygonatum vertieillatum e IV + 1 + 1 euá 3 4 3 G Polystiehum braunii e 1 + cirk 2 3 3 H Polystiehum lobatum e 1 +

Prunella vulgaris e 1 + kozm 4 hs H Pulmonaria officinalis e 1 + köz-eu 4 4 se H Pulmonaria rubra e v 1 5 + 2 5 kárp-balk 3 3 se H Pyrola seeunda e 1 +

Ribes uva-erispa e 1 + eu 4 4 se M Rosa pendulina e 1 + köz-eu (m) 3 3 he M Rubus eaesius e 11 + + eu 4 4 hs H-N

Rubus idaeus e 11 + 9 cirk 3 3 he N Salvia glutinosa e 1 2 euá (m) 4 4 se H Senecio fuehsii e 1 + euá 3 4 se H Sorbus aueuparia e III + + + eu 3 3 hs M-MM

Fajnév Szint K 1. II. Ill. IV. v. Flóraelem R w Fényigény Életforma Staehys silvatiea e II + 1 euá 4 4 se H Symphytum eordatum e I + end-kárp 3 4 se H Ulmus glabra e I + euá 4 3 se MM-M Valeriana tripteris e I + köz-eu (m) 4 4 se H Veronka montana e II + + eu 3 4 se Ch Viola mirabilis e I + euá 4 3 se H Viola sylvestris e III s + + eu-(med) (S.) H

Összegzés

A Tolvajos-patak völgyének kirulyfürdói szakaszán két jellegzetes erdőtár­sulás alakult ki, az Abieti-Fagetum és a Fageto-Piceetum. A tanulmány e két tár­sulás cönológiai bemutatását tartalmazza.

Azon kutatók munkáiról, akik itt vagy másutt hasonló társulásokat vizsgál­tak, rövid irodalmi áttekintés szerepel. Ezt követi a terület földrajzi bemuta­tása, a munkamódszerek, valamint az eredmények és ezek kiértékelése.

A két társulás összehasonlításának szempontjai: életforma, fény- és hő­igény, talajreakció, vízháztartás, flóraelem. A legszembetűnőbb különbség a talajreakció és a vízháztartás alapján mutatkozott, erről külön összehasonlító táblázat és diagram készült.

A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a két társulás elkülöní­tése indokolt. Kérdés, hogy a természetes szukcesszió egy köztes állapotát, vagy döntően antropogén hatás eredményét sikerült rögzíteni. Mindez újabb kutatásra ösztönöz.

Bibliográfia

BELDIE, Al. ( 1977, 1979): Rora Romániei. Editura Academiei Republicii Socialiste Romania, Bucure~ti.

CHIRJTA, e. - VLAD, 1. - PATRASCOIU, N. - ROSU, e. - IANCU, 1. (1977): Stafiuni forestiere. Editura Academiei Republicii Socialiste Romania, Bucure~ti.

DOBOS, V. - MARIAN, A. - VLAD, M. - VLAD, V. (1993): Silvicultura. Editura Didacticii ~i Pedagogicii R. A., Bucure~ti.

DONITÁ, N. P.t al. (197 4 ): Ecologie forestierií. Ed. Ceres, Bucure!?ti, 3 72. JÁVORKA S. - CSAPODI V. (1975): A magyar flóra képekben. Iconographia

florae Hungariae. K. M. Természettudományi Társulat és Studium Könyvkiadó Rt., Budapest, 1929-1934. Új kiadása, Akadémiai Kiadó, Budapest.

JÁVORKA S. (1924-1925): Magyar flóra. 1-11. Budapest. MÉLIUSZ P. (1978): Herbárium. (Bevezető tanulmány SZABÓ. A.) Kriterion

Könyvkiadó, Bukarest, 5-10. NYÁRÁDI E. 1. - SAVULESCU, TR. (1952-1976): Rora R. P. R. - Rora R. S. R.

Vol. 1-3. Editura Academiei R. P. R. resp. R. S. R., Bucure~ti. NYÁRÁDI E. Gy. (1929): A vizek és a vízben bővelkedő talajok növényzetéről a

Hargitában. ln Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50. éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy.

SIMON T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tan­könyvkiadó, Budapest.

365

SIMONT. (1994): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok, virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest.

SIMONKAI L. (1884): Erdély flórájának jellemzése. Királyi Magyar Termé­szettudományi Társulat, Budapest.

Soó R. ( 1943): A Székelyföld flórája. Magyar Flóraművek, VI., Kolozsvár. Soó R. (1940): A Székelyföld flórájának előmunkálatai. Magyar Flóraművek,

III., Kolozsvár. Soó R. (1944): A Székelyföld növényszövetkezeteiről. Az Erdélyi Nemzeti Mú­

zeum Növénytárának kiadványa, Kolozsvár. SZÁDECZKY K. Gy. ( 1929): A Székelyföld képződése. ln Emlékkönyv a Székely

Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., Kolozsvár.

TORJAI RÁCZ Z. (1998): Hargita hegység. Pallas-Akedémia Könyvkiadó, Csík­szereda.

DR. VOFKORI L. (1993): Kirulyfürdő. ln Bolyai Nyári Akadémia. Erdélyi ma­gyar tanítók képzése a Hargitán 1993. július 17-28. Békéscsaba-Csíkszereda, Kiadja a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola, Békéscsaba.

Vajda Márta Povolny Ferenc Szakképző Intézet 4028 Debrecen, Kassai u. 25. vajdam@hotmail.com

366

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 367-378

BÁLINT LAURA

GARADOS-DOMB NÖVÉNYZETE ÉS DOLOMIT GYEPJEINEK CÖNOLÓGIAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATA

Abstract: [The coenological and ecological investigation of dolomite and semi-dry grasslands of the Garados hill] The goal of the study is the floristical and coneological investigation of Po/yga/o - Brachypodietum pinnati and Poo badensi - Caricetum humilis semi-dry grasslands. As a result of the physical properties of the area a large diversity of species can live here with a different flora írom surronding areas.

Rezumat: [Cercetari cenologice §i ecologice a pafütelor de pe dealul Garados] Obiectivul lucrarii este investiga\ia floristica §i cenologicií a vegeta\iei de Polygalo - Brachipodietum pinnati §i Poo badensi - Caricetum humilis. Am utilizat formulele Shannon §i Simpson pentru a cvantifica diversitatea, iar metoda de ordonare a diversita\ii a fost folosita pentru compararea celor doua comunita\i. Ca rezultat a! proprietií\ilor fizice a ariei studiate, aici putem gasi comunita\i cu o mare diversitate de specii §i cu o flora semnificativ diferita de imprejurimi.

Bevezetés és módszerek

A vizsgálat célja Garados-domb keleti oldalának florisztikai leírása, vala­mint a Polygalo - Brachypodietum pinnati és Poo badensi - Caricetum humilis társulások cönológiai és ökológiai bemutatása.

Garados-domb a Csíkszereda-Gyergyószentmiklós útvonalon Csíkszentdo­mokosnál, a főút mellett balra található. A dombot teljes egészében kristályos mészkő képezi. Eredetét tekintve nem tartozik sem a vulkanikus Hargitához, sem az epimetamorfikus eredetű Hagymás vonulathoz. Ezeknél ősibb eredetű, a Csíki-medence északi határát képezi (POSEA et al. 1974).

Legmagasabb része 948 méter. Déli részén bánya működik, ahol átkristá­lyosodott dolomitot termelnek ki. Északi részén ültetett fenyves található. A te­raszosítás következtében a domb nagy része rendszeresen művelhetővé vált. Ezeken a teraszokon franciaperjés kaszálók vannak_ Félszáraz és dolomit szik­lagyepeket a teraszok közötti lejtőkön, valamint a gerincen találhatunk.

Éghajlatát a Keleti-Kárpátok medencéire jellemző hosszú, hideg tél és rö­vid, viszonylag meleg nyár jellemzi. A hőmérsékleti minimumok január-feb­ruár hónapokra esnek; az abszolút minimum hőmérsékletet 1985 januárjában

367

mérték: -38,4 °C-ot. A fagyos napok száma átlagban 160 nap fölött van, az évi középhőmérséklet 5,3 °C. Csíkszentdomokoson az évi átlag csapadékmennyi­ség 1993- 1997 között 601,94 ml/m' volt.

A területen a megfigyeléseket 1997 tavaszán kezdtem, a cönológiai felvételek 1998. július elején készültek. Mindkét társulásból öt-öt felvételt készítettem. A felvé­telekben az adatok borítási értékeit százalékos formában rögzítettem. A tabellák el­készítésénél (1WR értéke, cönoszisztematikai besorolás, flóraelem, életforma) a magyar edényes flóra értékelő táblázatát (SIMON 1988), a növényneveknél JÁVOR­KA SÁNDOR ( 1925), valamint SIMON nBoR ( 1988) nevezéktanát használtam.

A társulások cönológiai jellemzésénél az egyes fajok, az öt felvétel alapján ké­szített, relatív borítási értékeit használtam.

A diverzitás számításánál a következő diverzitási függvényeket használtam: a SHANNON-diverzitást: HS = - Lp.log p.; i = 1, ... S, valamint p. az i faj relatív gyako­risága. Kvadratikus diverzitás (SIMPSON-diverzitás): DQ = 1 - Lp.', i = l , ... S, va­lamint p. az i faj relatív gyakorisága.

A két társulás összehasonlításánál a JACCARD-indexet használtam: si = a/(a + b + c), ahol a a két társulás közös fajainak száma, b az első társulásban ta­lálható fajok száma, amelyek nem találhatóak meg az első társulásban, e a má­sodik társulásban található fajok száma, amelyek nem találhatóak meg az első társulásban. Ebből a különbözőségi index a következőképpen számítható ki: D. = 1 - S;. Ennek értékét százzal megszorozva a két társulás közötti különb­ség százalékos formáját kapjuk meg.

A diverzitási profilok összehasonlításánál a jobb oldali dominanciaösszeg szerinti diverzitási rendezést használtam (TÓTHMÉRÉSZ 1997). A társulás fa­jait a relatív gyakoriságuk szerinti csökkenő sorrendbe rendeztem. A fajok összdominancia értékéből ( 1) kivontam az első két faj relatív dominanciáját. Ebből kivontam a második leggyakoribb faj dominanciáját stb., egészen a hu­szadik fajig. Az eredményeket grafikonban ábrázoltam.

Eredmények

A Polygalo - Brachypodietum pinnati társulás bemutatása A Polygalo - Brachypodietum pinnati félszáraz gyeptársulás, melyet keleti

kitettségben találtam, hosszú sávokban a kaszálórétek közötti lejtőkön. Nin­csen nagy takarmányhozama, ezért általában nem kaszálják le, de a boróka­bokrok jelenléte valószínűsíti, hogy legeltetik.

Jellemző és szubkonstans fajai: Brachypodium pinnatum (L.) P. B., Linum flavum L., Plantago media L., Polygala major Jacq., Festuca rupicola Heuff.,

368

Anthyllis vulneraria L., Bupleurum praealtum Nath., Leontodon asper (W. et K.) Poir.

A társulás növényfajainak flóraelem szerinti megoszlása az eurázsiai ele­mek dominanciáját mutatja (59%), de a pontusi (5%) és szubmediterrán (6%) elemek is jelen vannak, melyek általában hő- és szárazságkedvelők. A közép­európai elemek aránya 14%.

A talaj kémhatásával szemben támasztott igény az enyhén meszes (76%), a meszes és bázikus (9%) között határozható meg.

Vízháztartás alapján vizsgálva a társulást, a szárazságtűrő fajok nagy aránya (65%) a jellemző, a sziklagyepi Teucrium montanum L. az extrém száraz élőhelyet is elviseli.

A hőháztartás alapján lomberdő (72%) és szubmediterrán lomberdő (27%) klímát igénylő fajokkal találkozunk.

A társulás természetességét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a fajok nagyrésze társulásalkotó, -kísérő vagy védett faj. A degradációra utaló gyom- vagy zavarástű­rő fajok aránya kevés. A társulás védett és értékes fajai: Daphne cneorum L„ Linum flavum L., Epipactis atrorubens (Hoffm.) Bess. és Gymnadenia conopsea (L.) R. Br.

A Daphne cneorumot Csíkszentdomokosról első alkalommal M. Fuss em­líti a Flora Transsilvaniae excursoriában, dr. HAYNALD LAJOS püspököt idézve (Fuss 1866). A régióban a Csíki-havasok több területén is megtalálták (Csík­rákos, Csíkpálfalva, Fitód).

A társulásban készített felvételekben összesen 56 fajt találtunk. A SHAN­NON-diverzitás értéke 1, 17 40, míg a kvadratikus diverzitás (SIMPSON-diver­zitás) értéke 0,8114.

A Poo badensi - Caricetum humilis társulás bemutatása A Poo badensi - Caricetum humilis gyeptársulás tíz-tizenöt centiméter ma­

gas, általában csak a domb gerincén és enyhe déli lejtőkön fordul elő. Gyakor­latilag gazdasági értéke nincs, ezért nem is kaszálják.

Jellemző és szubkonstans fajai: Brachypodium pinnatum (L.) P. B., Carex hu­milis Leyss., Anthericum ramosum L., Anthyllis vulneraria L., Festuca rupicola Heuff., Helianthemum ovatum (Viv.) Dun., Leontodon asper (W. et K.) Poir, Teucrium chamaedrys L.

A társulás összborítása 70% körül van, ami nem teszi lehetővé a víz nagy­mértékű megkötését. Ezért láthatóan kis arányban jelennek meg a nagyobb nedvességet igénylő fajok, amelyek egy része véletlenszerű előfordulást mutat. Uralkodóak a száraz (45%) és a mérsékelten száraz (24%) élőhelyet igénylő fajok. Az előző társuláshoz viszonyítva mind fajszámban, mind relatív borítás-

369

ban (16%) jelentősen megnő az igen száraz és extrém száraz élőhelyet elviselő fajok száma (7 faj).

Értékelve a relatív hőigény indikátorszámait, a lomberdő (59%) és a szub­mediterrán lomberdő (30%) klímát igénylő fajok a jellemzőek.

A társulás fajainak flóraelem szerinti megoszlására az Európa és Ázsia északi mérsékelt övében élő fajok (43%), valamint Európa lombhullató erdő­ségeinek (30%) fajai a jellemzőek.

A Leontodon asper (érdes oroszlánfog) balkáni elem. Ebbe a csoportba nagy­részt hegyvidéki fajok tartoznak, a jégkor utáni száraz meleg éghajlatú időszakban honosodtak meg Erdélyben, a csapadékosabb magas hegyvidékeken. Azóta nagy­részt kipusztultak, csak a mészkőhegységekben maradtak meg nagyobb számban, egyesek az erdők védelme alatt, mások a száraz gyepekben leltek menedéket (CSŰRÖS, 1974).

A relatív talajkémhatással szemben támasztott igény alapján az enyhén me­szes (56%) és a meszes-bázikus (31 %) értékek a meghatározóak.

A társulás természetességi állapotára utal a kisszámú és kisarányú (5%) za­varástűrő és gyomfajok jelenléte, valamint az itt megtalált védett és értékes nö­vények nagy száma. Ezek közül említésre méltó az Epipactis atrorubens, a Gymnadenia odoratissima (L.) Rich., az Orchis ustulata L. és a Prunella gran­dijlora (L.) Scholler, a Polygala major, a Poa badensis, a Gentiana vesiculosus.

A társulás diverzitási mutatói a Shannon-diverzitás értéke: HS = 1,2772, a kvadratikus diverzitás értéke: DQ = 0,9209. A társulás fajgazdagsági értéke (S-1) 45 faj.

Eredmények kiértékelése

Garados növényzetét tekintve jelentősen különbözik a környék más, fátlan területeitől. Viszonylag kis területen három gyeptársulást találhatunk (francia­perjés, félszáraz és dolomit sziklagyep) az alapkőzet, illetve a kitettség változá­sának függvényében.

A domb mezőgazdasági felhasználhatósága érdekében „agroteraszokat" alakítottak ki. Ezeken a teraszokon már kialakult egy vastagabb talajréteg, így nem érvényesül annyira az alapkőzet hatása, és vízháztartás szempontjából is kedvezőbbek a körülmények. A kaszálók jellegzetes társulásalkotó növénye a franciaperje (Arrhenatherum elatius). Az emberi beavatkozás nyomát jelzi a degradációra utaló zavarástűrő és gyomfajok előfordulásának nagyobb aránya, valamint az adventív fajok jelenléte: Prunella vulgaris, Euphorbia cyparissias, Plantago lanceolata, Hypericum perforatum és Onobrychis viciifolia. Ezekkel

370

ellentétben itt is találunk értékes fajokat, mint például a Gentiana verna, Linum austriacum, Orchis morio.

A teraszok közötti lejtőkön, ahol már kedvezőtlenebb a vízháztartás, félszáraz gyeptársulást (Polygalo - Brachypodietum pinnati) találunk.

A gerincen és a déli kitettségű lejtőkön dolomitsziklagyep-társulás (Poo badensi - Caricetum humilis) található, amelynek a legnagyobb a szárazságtűrő képessége.

Fajgazdagság szempontjából a Poo badensi - Caricetum humilis társulás a sze­gényebb, itt a fajgazdagság értéke 45, míg a Polygalo - Brachypodietum pinnati társulásé 55. A két társulás diverzitási értékeit vizsgálva ezzel ellentétes eredmé­nyeket kapunk, hisz a dolomit sziklagyepnek nagyobb a SHANNON-diverzitás ér­téke (HS"""' = 1,2772; HS...,.... = 1.1740), sőt a kvadratikus diverzitás (DQ"""",= 0,9209; DQ...,....= 0.8114) értéke is nagyobb.

A két társulás összehasonlításához a jobb oldali dominanciaösszeg szerinti diverzitási rendezést (RTS- diverzitás) használtam (TÓTHMÉRÉSZ 1997).

Cl) •as -"ji::i ... Q) > =e 1

UJ .... a:

0.90 l

0.80 ~ 0.70 j 0.60 -1

0.501 0.40 1 0.30 0.20 j

0.10 j 1

0.00 j--r-1

1 3 5 7 9 11 13 15 17 19

fajok csökkenő gyakoriság szerint

-e- Polyg-llrach.

_._Poo-Cor

1. ábra. A Poo badensi - Caricetum humilis és Polygalo - Brachypodietum pinnati tár­

sulások diverzitási profiljai, az első húsz fajra megszerkesztve

A két társulás nem rendezhető diverzitás szerint, mert a diverzitási profiljaik metszik egymást (J. ábra). A két diverzitási profil a nyolcadik fajnál metszi egy­mást (RTS""'.., = 0,33; RTS...,..~ = 0,33), a Polygalo - Brachypodietum pinnati tár­sulás a ritka fajokra diverzebb. A félszaraz gyeptársulásban a domináns Brachy­podium pinnatum uralja a társulást, relatív borítása 41,3 7%, a többi fajnak a te-

371

rület 58,62%-a marad. A dolomit sziklagyepben a domináns Carex humilis nem jut olyan nagy szerephez, relatív borítása 17 ,03%, a terület 82,97%-án más fa­jok élnek. A domináns fajhoz közel hasonló szerepe van a társulásalkotásban, a csökkenő relatív borítási értékeket vizsgálva, a Brachypodium pinnatinak (12,89%) és a Poa badensisnek (9,73%).

A félszáraz gyepben a kedvezőbb körülmények egy fajgazdagabb társulás kialakulásához vezetnek.

A két társulást összehasonlítottam, a J accard-indexet használva, amely a társulások fajkészlete közötti eltérésen, illetve hasonlóságon alapszik. Eszerint a két társulás 48 %-ban különbözik egymástól.

Összefoglalás

Az előzőekben ismertetett adatok alapján elmondhatjuk, hogy a fizikai kör­nyezet változatosságának hatására, a viszonylag kis terület ellenére, a domb nö­vényzetének mind társulás-, mind fajdiverzitása magas. A mozaikos környezet egy változatos flóra kialakulását tette lehetővé, ahol a száraz sziklagyepek, fél­száraz gyepek, száraz tölgyesek maradványfajai és kaszálórétek növényei élnek egymás mellett. A domb természetvédelmi értékei a nagy számban előforduló védett és értékes fajok, valamint a környéken csak itt élő, egyedülálló flóra.

A felvételekben nem szereplő, a területen gyűjtött növényfajok listája: Anten­naria dioica (L.) Gartn., Asperula cynachica L„ Asperula tindoria L., Aster amellus L., Campanula bononiensis L., Campanula rapunculoides L., Carex montana L., Centaurea triumfetii All., Chrysanthemum corymbosum L., Clematis reda L., Coronilla varia L., Dentaria glandulosa W. et K., Dianthus tenuifolius Schur., Euphorbia cyparissias L., Gentiana austriaca A. et J. Kern, Gentiana verna L., Hepatica transsilvanica Fuss., Hypericum perforatum L., Lathyrus vernus (L.) Bernh., Libanotis montana Cr., Lilium martagon L., Onobrychis viciifolia Scop., Orhis coriophora L., Orobanche alba Steph., Pedicularis comosa L., Plantago lanceolata L., Prunella vulgaris L., Rhinanthus major Ehrh., Salvia pratensis L., Scorzonera purpurea L., Sedum maximum (L.) Hoffm., Sempervivum tedorum L., Senetio jacobea L., Stachis reda L., Tragopogon orientalis L., Verbascum nigrum L., Viola hirta L.

372

A Poo badensi - Caricetum humilis társulás cönológiai felvételei

Fajnév 1. II. III. IV. v. K T w R TVK

Cönológiai Élet- Flóra-besorolás forma elem

Brachypodium 6 20 5 2 20 v 5 2 4 E Q. etea p.p. H(Ch) euá-med

IPinnatum

Carex humilis 15 5 10 20 20 v 5 2 5 E F. lia val. C.

H euá las.

Teucrium 10 1 5 1 v 6 2 4 K

F.-Brometea Ch

szmed-+

chamaedrys & etea p.p. (köz-eu) Anthericum

15 8 5 3 IV 5 3 4 K F.-Brometea G köz-eu-

ramosum (szmed) Anthyllis

2 2 30 + IV 6 3 4 K F. fia val. H kont-(K-

vulneraria DK-eu)

Asperula glauca + + + + IV 6 2 5 K F. lia val. H pont-med

Festuca rupicola 3 5 3 5 IV 6 2 4 E F. lia val. H euá Helianthemum

3 10 IV 5 2 4 K F. ion val. &

Ch-H köz-eu + + ovatum vag Leontodon asper 1 4 + + IV Peucedanum

3 3 5 IV 5 4 0 K Q. etea p.p. H eu-

+ oreoselinum (med) Plantago media + 1 1 2 IV 5 5 0 TZ Arrh. etea H euá-med

Polygala major 1 5 5 2 IV 6 3 4 v F. lia val. H pont-med

Cytisus nigricans 8 3 4 III 6 4 2 K Pino-Q. fia N-M köz-DK-eu

Dianthus 1 111 5 3 3 K F. lia val. H köz-eu + +

carthusianorum Epipactis atrorubens

+ + 2 III 5 3 4 v Q. Fagetea G euá

Linum flavum 5 3 2 III 6 2 4 v F. fia val. & H kont

vag.

Poa badensis 10 25 5 III 4 1 5 v & Bromo-F. H köz-eu

ion Teucrium

5 3 4 III 6 0 5 K F. lia val. H szmed-

montanum (köz-eu) Trifolium

2 3 5 III 5 3 4 TZ Arrh. etea H euá-

montanum (med)

Veronica spicata III 5 1 4 K F.-Brometea H-Ch euá-

+ + + (med)

373

Fajnév 1. II. III. IV. v. K T w R TVK

Cönológiai Élet- Flóra-besorolás forma elem

Achillea 1 1 11 5 5 0 TZ Arrh. etea H kozrn

rnillefoliurn

Briza rnedia 11 5 6 0 K Mol. Lia &

H kozrn + + Arrh. lia

Bupleururn + + 11

liunceurn Centaurea

11 5 2 4 TZ F. lia val. &

Th-H eu-

+ + rnicranthos vag. (rned)

Q. Fagetea Cirk-

Galiurn rnollugo + + II 5 2 4 K & Q. etea H p.p.

(rned)

Gentiana II + +

vesiculosus

Medicago lupulina 2 3 II 5 6 4 Gy F.-Brornetea Th- euá-TH (rned)

Phleurn phleoides + + II 5 1 4 v F.-Brornetea H euá Mol.

euá-Ranunculus acris 1 3 II 5 7 0 TZ Juncetea & H

(rned) Arrh. etea

Satureja alpina + + II

Sedurn acre 2 11 5 0 3 K F.-Brornetea Ch eu-

+ (rned)

Carnpanula + 1 6 1 5 K F. lia val. H euá

sibirica

Carlina acaulis 1 5 4 3 v Arrh. etea H köz-eu-

+ (rned)

Chrysanthernurn Q. lia pub.

euá-+ 1 5 4 4 K & Pino-Q. H

coryrnbosurn lia

(szrned)

Cytisus hirsutus + 1 5 3 3 K Pino-Q. lia N-M köz-eu

Gyrnnodenia 10 1 5 0 4 v Arrh. etea G köz-eu

odoratissirna

Polygonaturn 5 1 5 3 4 K Q. etea p.p. G köz-eu

odoraturn

Helitrotrichon 1 5 4 0 TZ Arrh. etea H euá +

pubescens

Mol. Linurn catharticurn 1 5 7 0 K Juncetea & Th(H)

eu-+

Arrh. etea (rned)

374

Fajnév 1. II. III. IV. v. KT w R TVK

Cönológiai Életfor- Flóra-besorolás ma elem

Melampyrum 3 1 5 5 3 K Q.-Fagetea Th köz-eu

nemorosum Orchis ustulata + 1 v F.-Brometea G eu

Primula veris + 1 5 3 5 K Q.-Fagetea H euá

Prunella 1 5 4 5 v F.-Brometea H

eu-+

grandiflora (med)

Salvia verticillata 1 K F.-Brometea H euá-

+ (med)

Silene longiflora + 1 6 2 4 K F. lia val. H DK-eu

Thymus + 1 5 2 3 K F.-Brometea Ch köz-eu

1glabrescens

A Polygalo - Brachypodietum pinnati társulás cönológiai felvételei

Fajnév 1. II. III. IV. v. K T w R TVK

Cönológiai Életfor- Flóra-besorolás ma elem

Brachypodium 40 45 35 50 35 v 5 2 4 E Q. etea p.p. H(Ch)

euá-pinnatum med

Linum flavum 3 5 1 3 2 v 6 2 4 v F. lia val. & H kont

vag.

Plantago media v 5 5 0 TZ Arrh. Etea H euá-

+ + + + + med

Polygala major 1 5 6 2 5 v 6 3 4 v F. lia val. H pont-med

Festuca rupicola 5 3 10 8 IV 6 2 4 E F. lia val. H euá Anthyllis

2 5 1 1 IV 6 3 4 K F. lia val. H kont-(K-

vulneraria DK-eu) Bupleurum

+ + + + IV liunceum Centaurea

IV 5 2 4 TZ F. lia val. &

Th-H eu-

+ + + + micranthos vag. (med)

Cytisus nigricans 1 10 4 2 IV 6 4 2 K Pino-Q. lia N-M köz-DK-eu

Knautia arvensis + + + + IV 5 3 4 K Arrh. etea H euá Leontodon asper + + + + IV

Veronica spicata 4 IV 5 1 4 K F.-Brometea H-Ch euá-

+ + + (med)

375

Fajnév 1. II. III. IV. v. K TW R TVK

Cönológiai Élet- Flóra-besorolás forma elem

Galium mollugo llI 5 2 4 K Q.-Fagetea &

H cirk-

+ + + Q. etea p.p. (med)

Teucrium F.-Brometea szmed-

5 + 1 111 6 2 4 K & Q.etea Ch (köz-chamaedrys

p.p. eu)

Teucrium szmed-

8 5 5 111 6 0 5 K F. lia val. H (köz-montanum

eu)

Thymus 15 + 3 111 5 2 3 K F.-Brometea Ch köz-eu

glabrescens

Allium montanum 2 4 11 4 2 4 K F. lia val. G euá-(szmed)

Anthericum 1

1 11 5 3 4 K F.-Brometea G

köz-eu-ramosum 5 (szmed)

Asperula glauca + 1 II 6 2 5 K F. lia val. H pont-med

Briza media 1 5 11 5 6 0 K Mol. Lia &

H kozm Arrh. lia

Carex michelii 4 + 11 5 3 4 K Q. etea p.p. H DK-eu

Cirsium 3 II 5 3 4 K F.-Brometea H

pont-+

1pannonicum 1pann

Cytisus hirsutus + 1 11 5 3 3 K Pino-Q. lia N-M köz-eu

Dianthus 3 11 5 3 3 K F. lia val. H köz-eu +

carthusianorum Gymnodenia

5 II 5 6 5 v Arrh. etea G euá-

+ conopsea (euszib)

Lotus tennuifolius 4 + 11 6 3 5 K Pucci. lia H szmed

Medicago 5 11 5 6 4 Gy F.-Brometea

Th- euá-+

lupulina TH (med)

Melampyrum + + II 5 5 3 K Q.-Fagetea Th köz-eu

nemorosum

Peucedanum 3 10 11 5 4 0 K Q. etea p.p. H

eu-oreoselinum (med)

Thesium 1 3 II 6 2 4 K F.-Brometea G-H köz-eu

linophylon

Trifolium 2 5 11 5 3 4 TZ Arrh. etea H

euá-montanum (med)

Achillea setacea 1 5 2 5 K F. lia val. H euá-

+ med

Calamintha alpina + I

376

Fajnév 1. II. III. IV. v. K T w R TVK

Cönológiai Élet- Flóra-besorolás forma elem

Campanula + 1 6 1 5 K F. lia val. H euá

sibirica

Carlina acaulis 3 1 5 4 3 v Arrh. etea H köz-eu-(med)

Centaurea 10 I 6 2 4 KV F. lia val H

pann sadleriana end Centaurea

2 1 5 4 2 K Pino-Q. lia H DK-eu stenolepis Chrysanthemum

1 5 4 4 K Q. lia pub. &

H euá-

+ corymbosum Pino-Q. lia (szmed)

Daphne cneorum 15 1 s 2 5 v F. lia val. N köz-eu-(med)

Dianthus I +

lgiganteiformis Epipactis

10 1 s 3 4 v Q.-Fagetea G euá atrorubens

Fragaria viridis 3 1 5 5 3 K Q.-Fagetea &

H cirk Q. etea p.p.

Gentiana cruciata 1 s 3 4 v Arrh. etea H euá-

+ (med)

Helianthemum 2 I 5 2 4 K F. ion val. &

Ch-H köz-eu ovatum vag Hypochoeris

2 1 5 3 3 K F.-Brometea H euá maculata

Linum Mol.-

1 5 7 0 K Juncetea & Th(H) eu-

+ catharticum

Arrh. etea (med)

Phleum phleoides 5 1 5 1 4 v F.-Brometea H euá

Poa badensis 1 4 1 5 v &Bromo-F. H köz-eu +

ion Primula veris 1 1 s 3 5 K Q.-Fagetea H euá

Ranunculus acris 2 I 5 7 0 TZ Mol. Juncetea

H euá-

&Arrh. etea (med) Sanguisorba

1 5 3 4 K Brom. lia H eu-

+ minor (med) Silene longiflora + 1 6 2 4 K F. lia val. H DK-eu

Taraxacum Mol.

euá-+ 1 0 5 0 GY Juncetea & H

officinale Arrh. etea

(med)

377

Fajnév 1. II. Ill. IV. v. K TW RTVK

Cönológiai Élet- Flóra-besorolás forma elem

Veronica F.-Brometea

euá-+ 1 s 3 4 K & Q. etea H

teucrium (med) p.p.

Vincetoxicum 1 6 3 4 TZ Q. etea p.p. H eu-(med) +

hirundinaria

Bibliográfia

CSŰRÖS 1. (197 4 ): Az erdélyi medence növényvilágáról. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár.

Fuss, M. ( 1866): Flora Transsilvaniae Excursoria. Cibinii, 564. JÁVORKA S. (1925): Magyar Flóra. Budapest, 1307. JÁVORKA S. - CSAPODY V. (1938): A magyar flóra képekben. Budapest, 576. MUTIHAC, v. - IONESI, L. (1973): Geologia Romaniei. Editura Technica,

Bucure~ti.

POSEA, G. - POPESCU, N. - MIHAI, 1. (1974): Relieful Romaniei. Editura Stiintifica, Bucure~ti.

SIMON T. ( 1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tan­könyvkiadó, Budapest, 892.

SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest.

Soó R. ( 1940): A Székelyföld flórájának előmunkálatai. Editio Instituti Syst. Geobotanici Museique Botanici Universitatis, Kolozsvár.

Soó R. (1941): A Székelyföld növényszövetkezeteiről. Múzeumi Füzetek, II. Kolozsvár, 120.

Soó R. (1943): A Székelyföld flórája. Supplementum 1., Editio Instituti Syst. Geobotanici Museique Botanici Universitatis, Kolozsvár.

TóTHMÉRÉSZ B. (1997): Diverzitási rendezések. Scientia Kiadó, Budapest. 95.

Bálint Laura Kurzia Természetvédelmi, Tájrehabilitációs és Biomonitorizálási Kutatócsoport 530 184 Csíkszereda, Nárcisz sétány 3/B/4. balint@nextra.ro

378

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 379-399

GÁL LÁSZLÓ

BÁNYAPATAK VÖLGYÉNEK FITOCÖNOLÓGIAI ÉS FLORISZTIKAI BEMUTATÁSA

Abstract: [Floristical and fitocoenological presentation of Minei Valley] The Minei Valley is part of Harghita Mountains. The goal of the study is the floristical and coenological inves­tigation of asssociation Hieracio transsilvanico - Piceetum.

Rezumat: [Prezentarea floristicií §i fitocenologicií a viíii Paraul Minei] Paraul Minei se aflií pe versantul estic al Mun\iilor Harghitei. Lucrarea prezintií rezultatele cercetiírii floristice §i fitocenologice a grupului de asocia\ie Hieracio transsilvanico - Piceetum vegeta\ia de piídure dominantií in zonií.

Földrajzi és geológiai bemutatás

Bányapatak völgye a Csíki-medencét nyugatról határoló Hargita hegység déli részén helyezkedik el, kelet-északkelet-nyugat-északnyugat irányban. A Hargita hegység a Keleti-Kárpátok része, mely utóbbi az eurázsiai hegységrendszer s ezen belül a Kárpátok hegységláncának egyik legszebb hegyvonulatát képezi, s melynek az Erdélyi-medence felőli része vulkanikus eredetű.

Bányapa~ak posztvulkanikus jelenségeinek gyakorisága és intenzitása teszi hid­rogeológiai szempontból különösen értékessé ezt a területet. Ezen jelenségek lét­rejöttének alapját Dél-Hargita új eruptívumainak tektonikája képezte.

Az andezit kőzeteknek - bármennyire is tömörek legyenek - van valamelyes áteresztőképességük. A föld alatti víznek a közlekedése az andezit tömbökben a repedéseken, rétegvetődéseken és mállásokon keresztül valósul meg. Az andezit nem kedvező a víztárolás szempontjából, így a felszínre törő forrásoknak a ho­zama alacsony és időben nagyon ingadozó. Szemcsés szerkezetüknél fogva a piroklasztitok már jóval nagyobb permeabilitást tesznek lehetővé. A vulkani­kus zónából származó gázok - CO,és H,S -, ugyancsak a repedéseken, a felszín felé haladva vízben oldódnak, minek következtében ásványvizek (ún. borvizek) jönnek létre (NAGY 1958).

Bányapatak borvizei - a környező borvizekhez viszonyítva - CO.-ban a leg­gazdagabbak, ugyanakkor vastartalmuk is nagyon magas. Bányapatak középső szakaszán számos mofetta-kigőzölgés van, melyek már távolról felhívják - szú-

379

rósan átható szagukkal - magukra a figyelmet. Ez a mofettamező kb. 1 ha te­rületen helyezkedik el, s itt is számos borvízforrás található.

A mofettamező egyes kigőzölgéseit a helybéliek századok óta reumatikus meg­betegedések kezelésére használják. Néhol még napjainkban is láthatóak a rudi­mentárisan kiépített „büdösgödrök" maradványai, melyekben az ide melegedni térő és elpusztult madarak tetemei találhatóak.

Éghajlati és talajtani jellemzők

A terület - földrajzi helyzetéből adódóan - mérsékelt kontinentális éghajlatú, mely más hazai tájegységek éghajlatához viszonyítva zordabb jellegű. Ennek meg­felelően a Csíki-medence Erdélynek azon vidékeihez tartozik, ahol a legkevesebb a derült napok évi átlaga (évente kb. 60-65), ugyanakkor a tél itt a leghosszabb és leghidegebb.

Bányapatak völgyében mért évi középhőmérséklet alig éri el a 4 °C-t, az évi csapadékmennyiség pedig 800-1 OOO mm között ingadozik. Gyakoriak a hő­mérsékleti inverziók, s a lucfenyves zónájába tartozó vidéken olykor - a maga­sabban fekvő, védettebb helyeken - megjelenik a bükk (Fagus sylvatica) is.

A hideg, nedves télhez alkalmazkodó, fenyves növényzetű tájegységek tala­jai a podzol talajok, melyeknek legfontosabb jellemzői a következők: savanyú, nyers humusz, erősen kilúgozott savanyú talajok, podzolképződés.

Talaj

1. II.

III. IV. v.

Arany Szerves- pH f. köt. anyag N

desz tv. KCI

46,4 16,03 0,38 7,05 3,67

34,0 11,81 0,32 7,21 3,98

34,0 10,43 0,50 7,14 3,09

46,4 9,48 0,44 7,49 3,62

64,0 13, 19 0,52 7,75 5,92

1. táblázat. Bányapatak völgyének talajminta-elemzése során

kapott eredmények

'P.

38,5

30,5

35,0

32,5

7,5

A vizsgált terület talajmintái (1-IV.) savas erdőtalajok, amelyeknek savas­sága, valamint szervesanyag-tartalma javarészt a bomló fenyőavarból szárma­zik. Az utolsó (V.) talajminta már a pataknak az Oltba ömlési szakaszáról van (termőtalaj), mely - a többihez viszonyítva - jól mutatja a különbségeket, akár az aciditást, akár a szervesanyag-tartalmat tekintjük.

380

Bányapatak völgyének növény-földrajzi bemutatása

Közép- és Kelet-Európa hegyvidékein - bizonyos tengerszint fölötti magas­ságban - kiterjedt és összefüggő fenyveserdők zöldellnek. Ezek a fenyveserdők már az északon következő tűlevelű erdőzóna képviselői. Legelterjedtebb fenyő­faj a lucfenyő (Picea abies), alacsonyabb fekvésű területeken a jegenyefenyő (Abi­es alba), a luczóna felső határán pedig a cirbolya- (Pinus cembra), valamint a vö­rösfenyő (Larix decidua) a leggyakoribbak.

Míg a Harz hegységben 500-1 OOO m, az Npokban és a Kárpátokban 800-1600 m (délen 1200-1800 m), a Pireneusokban és a Balkánon a fenyveseket 1400-2300 m tengerszint fölötti magasságintervallumban találjuk.

A Keleti-Kárpátoknak az Erdélyi-medence felől elhelyezkedő vulkanikus vonu­latában található Hargita hegység déli részén lévő Bányapatak összefüggő luc­fenyvesei 800 és 13 50 m tengerszint fölötti magasságok között terülnek el, al­kotnak terjedelmes, komor erdőségeket.

A Picea abies széles körű elterjedését az évmilliós alkalmazkodás révén szer­zett különleges ökológiai és morfo-fiziológiai tulajdonságai teszik lehetővé. A hő­vel szemben eléggé igénytelen. Az aránylag nagy tengerszint fölötti magasságok rövid vegetációs periódusa is biztosítja a fejlődéséhez szükséges feltételeket. Kü­lönösebb károsodás nélkül is elviseli a hőmérséklet napi és évi nagyfokú ingado­zásait. A beért hajtások és a tűlevelek fagyállóak és nagyon alacsony hőmérsékle­tet is kibírnak (a tűlevelek -3 °C-on is asszimilálnak). Általában két és fél hónapig (június közepétől szeptember elejéig) van szüksége 10 °C fölötti napi átlaghő­mérsékletre. Azonban a nyári vegetációs periódusban bekövetkező nagy hőmér­séklet-csökkenés károsíthatja a fiatal hajtásokat.

A lucfenyő vízigénye igen magas, ezért nem bírja az alacsonyabb térségek­ben gyakori nyári szárazságot. Ennek tulajdonítható, hogy Stuttgart és Bécs között hiányzik a Duna völgyéből, továbbá a Visztula és a Bug völgyéből.

A lucfenyőnek többnyire vízszintesen helyezkedik el a gyökérrendszere, és a talaj felső szintjéből veszi fel a szükséges vízmennyiséget; a sűrű lombkorona viszont visszatartja a csapadék nagy részét, ezért alacsonyabban csak bősége­sen csapadékos éghajlatú térségekben őshonos. Az atlanti éghajlat egyenletes, hosszú vegetációs periódusa minden bizonnyal előnyben részesíti a lombhul­lató fajokat (bükk, gyertyán, tölgyek), és nem kedvez a lucnak, így ez Nyugat­Európából nagyrészt hiányzik. Jelen esetben a vizsgálatom tárgyát képező Bá­nyapatak völgyének éghajlata csapadékban gazdag, az évi átlag meghaladja a 900-1 OOO mm mennyiséget, mely kedvezően befolyásolja a Picea abies fejlő­dését. Ugyanakkor a luc tűleveleinek szerkezete (a fejlett kutikula, a vastag, fásodott falú epidermisz, az aránylag kis felület és a gazdag klorofilltartalom) nagyon gazdaságos vízháztartást biztosít. Ezzel magyarázható az a jelenség,

381

hogy miért képez a luc az 1400 m feletti déli fekvésű, meredek lejtőkön is szép, zárt állományokat.

Fényigénye eléggé alacsony, ezért az újulat a gyenge megvilágítási körülmé­nyek között is fejlődőképes.

A talaj kémhatásával szemben közömbös, ezért egyaránt előfordul őskőze­ten és mészkősziklás talajon is. Nehezen lebomló, elhalt tűlevelei nagymérték­ben hozzájárulnak a fenyvesek talajának erős kisavanyodásához.

Vizsgálataim előtt a Bányapatak völgyében cönológiai felmérést nem végez­tek. A terület virágos növényeiről szakirodalomban publikált fajlista még nem jelent meg.

Bryoflorisztikai kutatásokat a völgyben ORBÁN és BÁLINT végzett (2002). A területen több értékes, ritka fajt találtak, mint például a Schistostega pen­natát, vagy az európai vörös listán státusszal szereplő Cephalozia lacinulatát (BÁLINT és ORBÁN 2003).

Anyag és módszer

A vizsgálatokat 1997. június és 1998. július között végeztem. Az északi és a déli kitettségű erdőkben végzett fitocönológiai felvételeken kívül rendszeresen bejártam a területet, hogy a völgy jelenlegi flóráját leírhassam/rögzíthessem. A két cönológiailag vizsgált területen öt-öt, 20 x 20 m-es, véletlenszerűen kiválasz­tott kvadrátokban felvételeztem, a fajok abundanciaértékét rögzítettem. A nö­vényneveknél JÁVORKA SÁNDOR (1925) és SIMON TIBOR (1992) nevezéktanát használtam.

A Bányapatak völgyének magasabban fekvő fejében - 1215 m-en - találha­tó mofettamező környékén alakult ki egy Eriophorumos tőzegláp, melynek fló­ráját dolgozatomban ismertetem. A flóraelem-besorolások értékeinek meg­állapításánál a DONITÁ et al. ( 197 4) adatait használtam.

Eredmények kiértékelése

A lucosokat a régebbi cönológiai felfogásnak megfelelően a hegyi lucosok - Piceetum excelsae montanum - elnevezésű társulásba sorolták, s nagyon gyakran ezen a néven írták le. Ez a társulás (mivel rendkívül tág értelmezésű volt), különböző florisztikai és ökológiai jellegű lucosokat ölelt fel. Ezért vált szük­ségessé a szemléletváltás ezen a téren, melynek eredményeképpen a meghatá­rozott földrajzi térségekben előforduló lucosokat szűkebb határok közé vonták. Ennek megfelelően BORZA a Déli-Kárpátok lucosait Piceetum montanum austro-

382

carpaticum, KNAPP a Keleti-Kárpátokét Piceetum orienti-carpaticum, Soó a Székelyföld lucosait Piceetum siculum néven írta le (CSŰRÖS 1981 ).

Az újabb osztályozásban az ökológiai szemlélet érvényesül. Ennek megfele­lően a Keleti-Kárpátokban található Hargita hegység lucosainak nagy részét egyetlen asszociáció-csoportba - Vaccinio-Piceion - sorolják. Ennek egyik alcso­portja a Piceion excelsae, mely a maga során több társulással jellemezhető. Leg­nagyobb elterjedésű ezek közül az erdélyi hölgymálos lucos társulás: a Hieracio transsilvanico - Piceetum. Ez jellemző Bányapatak lucosaira is.

A társulás határozottan mezohigrofil, mikroterm és acidofil jellegű. A lombko­ronaszintet egyedül a lucfenyő alkotja. A cserjeszint - a lombkorona zártsága mi­att - gyengén fejlett, gyakran teljesen hiányzik is, csak elvétve találkozunk Rasa pendulina, Lonicera xylosteum, Ribes alpinum, Spiraea ulmifolia, Corylus avellana, Sorbus aucuparia bokrokkal. Az általában gyér gyepszintet több (a bükkösökben is előforduló) mezofiton, illetve mezohigrofiton és néhány - inkább a fenyvesek­ben gyakori - árnyéktűrő mikotróf lágyszárú alkotja. Ez utóbbiak közül a Luzula silvatica, a Lycopodium annotinum, a kellemes citromillatot árasztó, egyetlen virá­got hozó Pyrola uniflora, a Hieracium transsilvanicum, a Soldanella major ssp. hungarica, a Homogyne alpina, egy kutyatej-faj, az Euphorbia carniolica, a Circaea alpina, valamint a talaj savanyú kémhatását jelző növények: Vaccinium myrtillus, Vaccinium vitis-idaea, Oxalis acetosella, Blechnum spicant fordulnak elő gyak­rabban.

Az adott társulásokon belül az egyes termőhelyeken túlsúlyba juthat vala­melyik ökológiai tényező, amely kedvezően befolyásolhatja egyik vagy másik, esetleg egyszerre több hasonló ökológiai igényű faj fejlődését, elszaporodását. Ennek következtében az aljnövényzet összetételében is bizonyos eltérések mu­tatkozhatnak, s olykor bizonyos fajok tömeges fellépése tapasztalható, amelye­ket hasonló igényű fajok kísérnek. Ezen az alapon egy társulásnak több szubasszociációját és faciesét különítették el és írták le. Ezek alapján meg­különböztethetünk:

- Hieracio transsilvanico - Piceetum calamagrostetosum arundinaceaet, va­gyis nádtippanos erdélyi hölgymálos lucost;

- Hieracio transsilvanico - Piceetum oxalidetosumot, azaz erdélyi hölgymálos madársóskás lucost, amely jóval gyakoribb az előbbinél;

- Hieracio transsilvanico - Piceetum myrtilletosumot, azaz erdélyi hölgymá­los fekete áfonyás lucost, mely úgyszintén nagyon gyakori és nagy területeket foglal el az enyhe hajlásszögű lejtőkön kialakult, sekély, podzolosodott, kilúgo­zott, nyers humuszban gazdag, félszáraz, üde vagy friss talajokon.

- A Luzulo - Piceetum perjeszittyós-lucos társulás magasabban, néha a felső erdőhatár közelében kialakult állományait a Luzula silvatica tömeges előfordulása jellemzi.

383

Előfordul a Keleti-Kárpátokban még a Bazzanio - Piceetum (s annak szubasz­szociációja: a Bazzanio - Piceetum caricetosum brizoidis), a Sphagno - Piceetum (tőzegmohás lucos), valamint a Chrysanthemo rotundifolio - Piceetum (kereklevelű­aranyvirágos lucos), valamint az 1450 m tengerszint fölötti magasságtól kezdődő­en a Piceetum subalpinum.

Az előbbiekben felsoroltak közül a vizsgált patakvölgy déli, illetve északi kitett­ségű lucosaiban egyaránt Hieracio transsilvanico - Piceetum társulás, s annak két szubasszociációja: a Hieracio transsilvanico - Piceetum oxalidetosum, valamint a Hieracio transsilvanico - Piceetum myrtilletosum található.

A Hieracio transsilvanico - Piceetum oxalidetosum állományai leginkább az enyhe vagy mérsékelt lejtésű oldalakon, a lejtők alsó harmadában, vízválasztókon, mélyebb, nyirkos, humuszgazdag talajokon alakultak ki, ahol a levegő állandóan magas, konstans értékű páratartalma ezt lehetővé tette.

A gyepszintben található növényzetet főleg az Oxalis acetosella, továbbá a Myosotis silvatica, a Homogyne alpina, a Lycopodium annotinum, a Senecio fuchsii, a Moneses uniflora és helyenként a nagyobb borítási értékkel rendelkező Athyrium filix-femina képviseli.

Imitt-amott a mélyedésekben, lapályosabb helyeken, nyirkosabb talajban több humusz és nitrogén halmozódik fel. Ezt a jelenséget jelzi az őskőzeten a savanyú talajokhoz alkalmazkodott Stellaria nemorum. Tömeges előfordulása a madársóskás lucosok egyik jellegzetes faciese termőhelyének sajátos és elő­nyös viszonyaira utal.

A lucos nyújtotta termőhelyek bőséges nedvesség-, humusz- és nitrogéntartal­mát jelzik még az itt található Ranunculus repens, Circaea a/pina, Myosotis silvatica, Chrysosplenium alternifolium és Chaerophullum cicutaria {= hirsutum).

A Hieracio tanssilvanico - Piceetum myrtilletosum szintén kiterjedt részeit foglalja el a lucosoknak, mérsékelt hajlásszögű lejtők podzolosodott, savas kémhatású, nyers humuszban gazdag, félszáraz, üde vagy friss talajain. Ennek az állománynak az aljnövényzetét a Vaccinium myrtillus tömeges előfordulása mellett a talaj erős savanyúságát jelző növények - Vaccinium vitis-idaea, Vero­nica officina/is, Soldanella major ssp. hungarica -, továbbá sok zuzmó, kala­pos gombák és gazdag mohaszint jellemzi. Ezek közül nagy arányban előfor­duló fajok a Hylocomium splendens, Pleurozium schreberi, Polytrichum juni­perinum, Rhytidiadelphus triquetrus.

A Bányapatak völgyének lucosaiban található növényfajok - a flóraelem szem­pontjából - a következőképpen csoportosíthatók: európai csoport, keleti csoport, déli csoport, alpin csoport, dacikus fajok, endemizmusok, kozmopolita elemek.

A völgyben a fajok nagyrészét (megközelítőleg 65%-át) az európai csoport­ba sorolt elemek teszik ki. Ide tartoznak a közép-európai, európai, eurázsiai és cirkumpoláris elemek.

384

A közép-európai elemek, amelyek a lombhullató erdőkkel borított térségekben honosak, egy lucoson belül nem tömegesen fordulnak elő. Jelen esetben a 65% európai elemből 13%-al részesednek. Ide tartozik a patakvölgy vizsgált térségében akcidentálisan előforduló Fagus sylvatica, a már jóval gyakoribb, egyetlen tüske nélküli rózsafaj, a Rosa pendulina, a Gentiana asclepiadea. Ez utóbbinak a töme­gesebb megjelenése az északi kitettségű lucfenyvesre jellemző.

Ugyancsak a közép-európai elemek sorát gazdagítják ebben a társulásban a perjeszittyó-fajok, mint amilyen a Luzula sylvatica. A hegyi patakok közelségében lévő nedvesebb helyeket, ahol többnyire az Alnus incana is jelen van (mely utóbbi eurázsiai elem), a sárga virágú Doronicum austriacum díszíti. Ennek a növénynek a tőlevelei virágzáskor már hiányzanak, vagy kicsinyek. A szár erőteljes, 1 méter­nyire is megnő, dús levelű, többnyire sok fészkű, kopasz vagy pelyhesedő, a gyök­törzs nem tarackos, rövid. Az alsó levelek nyelesek, szívesek, a levélnyél alján fü­les. A felsőbb levelek jóval nagyobbak, hegedűalakúak, azaz lemezük nyélre fut, a nyél töve újból kiszélesedő és szíves vállal szárölelő. A levelek öblös-fogacskásak vagy majdnem épélűek, aprón bodros-pelyhesek. A termés szőrös, a sugárvirá­goké kopasz, nem bóbitás (JÁVORKA 1925).

Ugyancsak közép-európai faj a vizenyősebb helyeken virító, aranysárga vi­rágú Caltha palustris ssp. laeta, a nagy virágzatú Chaerophyllum cicutaria.

Az európai elemek, amelyek Európából kiindulva jutottak el a Kaukázus, az Ural, esetleg Nyugat-Szibéria vagy a Földközi-tenger északi partvidékeire, szintén számos fajjal vesznek részt (kb. 11 % a 65%-ból) Bánya patak flórájá­nak összetételében. Ezek közül tömeges a társulás névadó növénye, a Hiera­cium transsilvanicum.

Az erdőalkotó fajok közül a felvételekben a Picea abies {= P. excelsa) tömeges. Az általa létrehozott 40-75o/o-0s borítású - tehát olykor gyérebb, de általában eléggé sűrű - erdőkben megjelenik európai elemként a Corylus avellana, valamint a Sorbus aucuparia. A gyepszintben található az Ajuga reptans, a Digitalis grandi­flora, és a savanyú, szárazabb talajú helyeken megjelenik a Luzula luzuloides.

Az eurázsiai elemek, amelyek Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú területein honosak, szintén sok fajjal - 22%-nyi a 65%-ból - vannak jelen. Egyesek ritkáb­bak, mint például az Alnus incana, mások gyakoribbak, mint például a mérgező Daphne mezereum. Ennek a növénynek a virágai rózsaszínűek, a szár oldalán hármanként ülnek, pelyhesek, levélhajtás előtt, kora tavasszal fejlődnek. A termés húsos, skarlátpiros. A levelek ősszel lehullók, ékvisszás-lándzsásak, többnyire he­gyesek, kopaszak, legfeljebb pillás élűek (JÁVORKA 1925).

Ugyancsak a cserjeszintben található, nagy gyakorisággal előforduló Loni­cera xylosteum (a déli kitettségű kvadrátok mindegyikében jelen volt - az észa­kiak esetében pedig kettőben), valamint a Spiraea ulmifolia, amely nem annyi-

385

ra gyakori, mint az előbbi (a kvadrátokban 2: 1 arányban volt jelen a déli kitettségűek javára).

Egy felmérésben szerepelt a Paris quadrifolia is, mely szintén a friss, üde, nedves talajok kedvelője. A Paris quadrifolia levelei visszás-tojásdadok, kihe­gyezettek, háromerűek. Lepellevelei lándzsásak, zöldek. A porzószálak a por­zótok felett árforma csúcsba futnak. Ugyanitt megjelenő eurázsiai elem a Viola silvatica, a sárga virágú Salvia glutinosa, az Impatiens noli-tangere, az erdő ta­lajának savanyú kémhatását jelző Majanthemum bifolium és a szintén sava­nyú, de ezúttal szárazabb erdőtalajt jelző Veronica officinalis. Gyakori növé­nye a lucfenyveseknek a Polygonatum verticillatum, melynek levelei örvösen állók, szálas-lándzsásak, 0,5-1,5 cm szélesek, alul az ereken aprón szőrösek. Szára több élű. Kocsányai 1-3 virágúak, a virágok 7 -8 mm hosszúak. A lepel csöves, 6 fogú, zöldesfehér vagy fehér. A porzószálak a lepel oldalához nőttek, tehát a lepel közepe táján erednek (JÁVORKA 1925).

A szárazabb talajú erdőkben, erdőszéleken, vágásokban fordul elő a Fraga­ria vesca, a Cicerbita muralis, valamint az Origanum vulgare. A nedvesebb he­lyeket szereti az Anthoxanthum odoratum, a bővebb vízellátású talajokat pedig a Potentilla erecta.

A patak menti ligetek aljnövényzetében gyakori az Aegopodium podagraria, a Ranunculus repens, valamint a Valeriana sambucifolia.

A cirkumpoláris elemek, amelyek Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsé­kelt éghajlatú vidékein élnek, Bányapatak flórájának kb. 19%-át teszik ki. Az erdőben élő páfrányfajok közül ide tartozik a fenyvesekben gyakori Blechnum spicant, a harasztokat a Lycopodium annotinum és a helyenként tömeges Equi­setum sylvaticum képviseli.

Majdnem minden kvadrátban megjelenik a Rubus idaeus, a patakba ömlő „árkokat" az Alnus incana kíséri, míg az élénkpiros termést hozó Sambucus racemosa a fenyvesek bokorszintjét tarkítja. Cirkumpoláris faj, és főként feny­vesek savanyú talaján fordul elő a Pyrola unifiora. Ennek a kellemesen citrom­illatú növénykének a szára egyvirágú, alacsony (2-10 cm), a virág bókoló, éretten felálló. A csészecimpák tojásdadok, tompák. A szirmok szétállóak, fe­hérek, tojásdadok. A porzótok rekeszei hosszabb csőbe futnak. A bibe 5 su­gara nyúlánk. A levelek tojásdadok vagy kerek-lapockásak, csipkés élűek. Er­dős, nedves helyeken él.

A körtikefélék más képviselői is jelen vannak ezen a vidéken, így a Pyrola se­cunda, Pyrola chlorantha és a Pyrola minor. A Hieracium umbellatum, a Gnapha­lium silvaticum és a Circaea alpina mellett előfordul a Viola biflora is. Ennek bi­beszála alul erős ívben görbült, a görbület fölött lassan, bunkószerűen vastagodó, a bibe 2 karéjú. A szár leveles, a levelek vese alakúak, csipkés szélűek. A pálhák épek, hártyásak. A virág kicsiny (~1,5 cm), sárga. Kopasz, évelő növény, gyen-

386

géd, rendszerint 2 virágú szárakkal. Hegyvidékek nyirkos helyein gyakori (JÁVORKA 1925).

A cirkumpoláris elemek közé tartozik a Hieracio transsilvanico - Piceetum egyik, már említett, szubasszociációjának, a H. tr. - P. myrtilletosumnak a névadó­ja is, a Vaccinium myrtillus. Ez egyetlen kvadrátból sem hiányzik, és borítása is je­lentős. Vele együtt előfordul - igaz, kevésbé gyakran - a Vaccinium vitis-idaea.

A Vaccinium myrtillus levele tojásdad, hegyes, többnyire kerekített vállú, aprón fűrészes-fogas, élénkzöld, ősszel lehulló, nem, vagy alig fényes. A párta gömbös, zöldesvöröses, többnyire 5, igen rövid és széles cimpájú. A porzótok háta 2 szálkás, függelékkel. A bogyó fekete, kivételesen zöldesfehér, leve sötét bíborszínű. Nyirkos, árnyékos helyeken, leginkább mésztelen talajon gyakori (JÁVORKA 1925).

Szintén cirkumpoláris elemek, és a vizsgált térségekben megjelennek: a Chry­sosplenium alternifolium, az Adoxa moschatellina, a Streptopus amplexifolius. NYÁRÁDY ERASMUS GYULA írta A vizek és vízben bővelkedő talajok növényzetéről a Hargitában című munkájában: „meglepett a Streptopus amplexifoliusnak itt, 750 m magasságban, a Köves-patak partján (Gyergyóalfalu határában - G. L.) való előfordulása. Ez a gyöngyvirág rokonságából való növény tulajdonképpen a ma­gas hegyek lakója szokott lenni, s alacsonyabb nívókba való leszállása szokatlan botanikai jelenség." Ennek a megjegyzésnek a figyelembevételével - merthogy az 1170 m magasság még nem nevezhető magashegységinek - megállapítható, hogy a vizsgált kvadrátok esetében csupán ebben a legmagasabban lévőben jelenik meg elvétve. Levele szíves-tojásdad, szárölelő. Kocsányai felső részükben hegyes szög alatt legörbülnek. Virágai kicsinyek (1 cm hosszúak), zöldesfehérek, magányosan vagy kettesével a két sorban álló levelekkel szemben erednek. Termése vörös bo­gyó. A növénynek gyöktörzse van, szára elágazó.

Mocsaras, vizenyős térségekben a Geum rivale és az Eriophorum latifolium díszítik az egyébként egyhangú, többnyire Carex- és Sphagnum-fajok uralta környezetet.

A Geum rivale cirkumpoláris elem esetében a következő alaktani jellemzőket sorolhatjuk fel: a csészecimpák barnásvörösek, a szirmokkal együtt harangformán összehajlók, 1 cm-nél hosszabbak; a szirmok szélesek, visszás szív alakúak, a hos­szuknál rendesen szélesebbek, elég hosszú körömbe keskenyedők, halványsárgák, vöröses erűek, néha piroslók; a bibeszálak gesztenyebarnák, alsó ízük is alsó felé­ben serteszőrös, felső ízük félakkora, mint az alsó, szőrei többszörösen hosszab­bak a bibeszál vastagságánál; a virágok eleinte lekonyulók, aránylag rövid ko­csányúak, a kocsányok pelyhes-molyhosak, gyakran mirigyszőrösek is. A levélkék sűrűn hegyes-fogasak (JÁVORKA 1925).

Az Eriophorum latifolium szára több füzérkéjű, a füzérke 1-2 cm hosszú. A kocsány ±finom érdes-pelyhes. A szárlevél hüvelye szorosan rásimuló.

387

A levéllemez lapos, 2-8 mm széles és csak a csúcsi részén három élű. A pelyva egy erű, vörösesbarna színű. Nedves, lápos réteken gyakori. Jelen esetben csupán a patakfej tőzeges lápjában található (JÁVORKA 1925).

A keleti csoport a kontinentális, pontusi és pontusi-mediterrán flóraelemeket foglalja magába, amelyek a meleg, száraz éghajlatú (boreálisnak nevezett) idő­

szakban hódították meg az Erdélyi-medencét, valamint az intrakárpátikus meden­cék egy részét. Ezek a növényfajok Eurázsia kontinentális vidékein honosak és in­nen - a kedvező éghajlati viszonyok közepette - vándoroltak nyugat felé, és a szá­razabb talajú erdőségekben, szakadékos erdőszéleken találtak megtelepedésre al­kalmas feltételeket.

Bányapatak flórájában a kontinentális elemek közül csupán a Calamagrostis arundinaceát találtam.

A déli csoport, illetve a balkáni elemek közül találtam néhányat, amelyek 6%­ban vesznek részt a növénytársulások kialakításában. Ilyenek a Campanula abie­tina, a Hieracium transsilvanicum, a fenyveseket díszítő, nyirkos, félárnyékos, mo­hás helyeket kedvelő nagy harangrojt (magyar harangrojt), a Soldanella major ssp. hungarica.

A Soldanella major ssp. hungarica kocsánya és levélnyele mirigyszőröktől pely­hes, a mirigyszőrök nyele 3-6-szor hosszabb a mirigyfejecskénél, kb. 1/8 mm hosszú. A tőkocsány aránylag erőteljes (1-3 dm), több virágú, tőlevelei aránylag nagyok; az érett tok 1 cm-nél többnyire hosszabb, ritkábban, a magasabb helye­ken a növény aránylag kisebb termetű, tokja legfeljebb 1 cm hosszú; nyirkos, ár­nyas, mohos helyeken, főleg fenyvesekben gyakori (JÁVORKA 1925).

Az alpin csoport olyan elemeket ölel fel, amelyek egyrészt a jégkorszak idején az arktikus tundrákról, Szibériából és a közép-ázsiai magas hegyekből vándorol­tak be Európába, majd a melegebb időszak beköszöntése következtében felvo­nultak a magas hegységek hideg éghajlatú térségeibe, másrészt a Pireneusok-Al­pok-Kárpátok-Kaukázus-Himalája-hegységrendszer felemelkedésével egyidejű­leg alakultak ki.

Ez a csoport magába foglalja az alpin, közép-európai-alpin, alpin-kárpáti és az alpin-balkáni elemeket. Bányapatak flórája esetében az alpin elemek kb. 9%-ban vannak jelen, pontosabban: az alpin-európai és alpin-kárpáti elemek. Az előbbiek alcsoportjába tartozik a vizsgált lucosok egy részében tömegesen élő Homogyne a/pina, az Euphorbia carniolica (alpin-európai-balkáni), vala­mint a Ribes petraeum; az utóbbi alcsoportba tartozik az Aconitum variegatum és a Luzula luzuloides.

A Homogyne alpina szára rendesen egyfészkű, gyapjas szőrű, 2-4 pikkely­levelű (rendesen hiányzó levéllemezzel). A tőlevelek szíves vese alakúak, 1-5 cm szélesek, kissé bőrneműek, csipkésen széles, rövid fogasak, az ereken pely-

388

hesek. A virágok pirosak. A Compositae családhoz tartozik. Termőhelye havas vidékek nedves, füves helyein található (JÁVORKA 1925).

A másik alpin-európai növény, mely két - déli kiterjedésű - kvadrátban is meg­jelenik a felmérések során, a Ribes petraeum. Az egyik esetben (III. kvadrát) a fel­vételi négyzet széle egészen benyúlt a patakparti oldalig, ahol ez a ribiszkefaj -mondhatni - tömegesen jelen volt. Jellegzetességeihez tartozik, hogy a levelek fo­náka nem mirigyesen pontozott, a levél 4-7 cm hosszú, fogai majdnem szálkásan kihegyezettek. A virágok kisebbek, zöldespirosak vagy hússzínűek. A vacok me­denceforma vagy széles harangforma. A csészelevelek széle pillás. A portok két re­kesze szorosan egymás mellett áll. A szirmok lapát alakúak. Bogyója vörös (néha fehér). Havasalji erdős, sziklás helyeken fordul elő (JÁVORKA 1925).

Az alpin-kárpáti elemek Közép- és Kelet-Európa magas hegységeire - nevezete­sen az Alpokra és a Kárpátok vonulatára - jellemzőek. Ebbe az alcsoportba a kö­vetkező növényfajok sorolhatók: a Caltha palustris ssp. laeta, az Euphorbia car­niolica, a Luzula luzuloides, valamint az Aconitum variegatum. Ez utóbbinak a termete és virágzata rendszerint lazább, virága nagy, ibolyaszínű, ritkán kék, fehér vagy tarkázott, sisakja 2,5-4 cm hosszú, feltűnően ny:t1t, erősen előregörbülő, a te­tején felfúvódott. A tövén majdnem nyélbe keskenyedő, a csőre fölött erősen ívelt, az elálló vagy felfelé görbülő csőr majdnem a sisak hosszúságának közepére esik. Szára magas, rendszerint ide-oda görbülő ágai hosszú ívben elállóak, alsó kocsá­nyai a sisaknál hosszabbak. A Keleti-Alpokban és a Kárpátokban szórványosan, erdős-bokros helyeken fordul elő.

A fajképződés során egyes növények egy földrajzilag egységesnek mond­ható vidék életfeltételeihez alkalmazkodva, sajátos, elszigetelt fejlődés követ­keztében elkülönültek a rokon fajoktól. Ez az elkülönülés morfológiai és fizio­lógiai jellegekben nyilvánul meg és különböző fokú lehet. Az ebbe a kategóri­ába sorolható növényeket endemikus növényeknek (vagy endemizmusoknak) nevezzük. Vannak olyan fajok, amelyek a Keleti-Kárpátokban vagy az erdélyi Szigethegységben való kialakulásuk után eljutottak a Balkán-félsziget hegysé­geibe, itt viszont még ritkák. Ezeket keleti- és déli-kárpáti - balkáni - fajoknak vagy dacikus elemeknek nevezzük, és a romániai Kárpátok szubendemizmusai­nak tekinthetők (CSŰRÖS 1981).

Ezek közül, a szakirodalom által is értékes kincsnek tekintett dacikus fajok közül Bányapatak növénytársulásaiban a Campanula abietina, a Symphytum cordatum, valamint a Pulmonaria rubra van jelen.

A Symphytum cordatum az erdős, nedves helyeket kedveli. A levelek szí­ves vállúak, az alsók széles-szívesek, egészen 1, 7 dm szélesek, hosszú nyelű­ek, kihegyezettek, a felsőbbek tojásdadok, rövidnyelűek, a legfelsők ülők, le­futók. A csésze a pártának legalább a feléig ér. A párta halványsárga. A nö­vény gyér, rövidszőrös (JÁVORKA 1925).

389

A Pulmonaria rubra esetében a tőhajtások levelei vállukon hirtelen keske­nyedők, tojásdadok v. tojásdadon hosszúkásak, erősen kihegyezettek, nyelük ± hosszabb a lemeznél, az őszi és kitelelő levelek serteszőrei 1-3 mm hosszúak. A felső szárlevelek nem, vagy csak röviden lefutók, az alsóbbak is rendszerint jóval kisebbek a tőleveleknél. A virágzat dús, hosszú mirigyszőrös és közben hosszúser­tés. A párta mindig bíborpiros (csak szárítva ibolyás-foltos). A párta csöve arány­lag rövidebb. A csésze zöld. Erdőkben gyakori növényfaj (JÁVORKA 1925).

A kárpáti endemizmusok kb. 5%-ot tesznek ki a kvadrátokban meglévő nö­vényfajok közül. Ebbe az alcsoportba tartozik még a Betula pubescens, a Dentaria glandulos, valamint a Melampyrum silvaticum ssp. saxosum. A fen­tebb megnevezett Betula-faj lápos, vízben bővelkedő helyeken honos, míg a másik kettő árnyas, nedves erdőkben fellelhető.

köz.-eur.

eur. 11%

10%

eurá. 23%

alp.- alp.- kárp.-5% kárp. eur. balk. 4%

4% 4% 5%

cirk. 21%

1. ábra. Flóraelem-megoszlás a Hieracio transsilvanico -Piceetum déli kiterjedésű területeken végzett felvételeiben

A déli és északi kitettségű lucfenyvesekben végzett felvételek flóraelem-ösz­szetételeiben - egymáshoz viszonyítva - nincs számottevő különbség.

A kozmopolita flóraelem világszerte elterjedt, a kontinensek többségében előforduló fajokat öleli fel, amelyek különböző utakon jutottak el a világnak majdnem minden részébe, ahol zavartalan fejlődésükhöz megfelelő életkörül­ményekre találtak. Egyesek a harmadkori erdők kialakulásához és vándorlásá­hoz kötötten - mint az erdő hűséges kísérői - terjedtek el a különböző konti­nenseken. Ilyenek az itt előforduló egyes páfrányok, például a Dryopteris filix­mas, az Athyrium filix-femina, a Pteridium aquilinum, a Polypodium vulgare, valamint a főként fenyvesekre jellemző Lycopodium clavatum. Ugyanebbe az alcsoportba tartozik még az Equisetaceae családból az Equisetum palustre, mely a patakvölgy felső részén lévő tőzeglápban fordul elő, valamint a Veroni­ca serpyllifolia, Urtica dioica és a Prunella vulgaris. A kozmopolita elemek Bá-

390

nyapatak esetében mintegy 9%-ot tesznek ki - tehát eléggé népes társaság-, nagy­részük gyom-, illetve útszéli növény.

Az előbbiekben tárgyaltak alapján - ahol a fő hangsúly a flóraelemeken volt -most néhány észrevételt szeretnék rögzíteni, melyek a déli kvadrátokban található növények sajátosságaira, illetve a kvadrátok közötti összefüggésekre, különbsé­gekre vonatkoznak.

Az 1. és IV. felvételben található növényfajok inkább a szárazabb lucosokra jellemzőek. Valóban, ezek az erdőrészek a talajnedvesség szempontjából üdék­nek mondhatóak, mintsem nedveseknek. Jellegzetes növényfajok: Vaccinium myrtillus - mely 3 5%, illetve 15% arányban ezekben a kvadrátokban tömeges - , Melampyrum sylvaticum, Majanthemum bifolium, Senecio fuchsii, Calamagrostis arundinacea, Campanula abietina, Fragaria vesca, Rubus stb. Ezek egyben jelzik azt a tényt is, hogy erdőritkítás zajlott le a közelmúltban, minek következtében kedvező feltételek alakultak ki a helioszkiofil (hs) növények számára. A IV. kvadrátban tömegesen (60%) jelenik meg az Oxalis acetosella, mely szintén jel­zésértékű.

A II. és V. felvétel már nedves-vizes körülményekre utal. A többi felvételhez viszonyítva nagyobb arányban jelenik meg (vagy csak itt található valamelyik kvadrátban) a vizesebb helyeket kedvelő Tussilago farfara, Geum rivale, Caltha laeta ssp. laeta, Adoxa moschatellina, Stachys glutinosa, Crepis paludosa, Myo­sotis silvatica, Homogyne alpina, lmpatiens noli-tangere. Ez utóbbinak az V. fel­vételben talált példányai nagyon hasonlítottak az lmpatens parviflorára, mely ad­ventív flóraelem lenne ezen a vidéken; nem valószínű azonban, hogy erről lenne szó (a földrajzi zártság miatt is), inkább fejletlenebb példányok voltak.

A III. felvétel - mely maga is nedves-vizes talajú (mezo-higrofitonoknak kedvező) - kevés fajt tartalmaz és azok mind értékesek. Például megjelenik itt a Soldanella major ssp. hungarica, a Daphne mezereum, a Dentaria glandulosa, a Paris quadrifolia, valamint a közeli rokonánál mindig nedvesebb helyeket kedvelő Vaccinium vitis-idaea.

Mindezekkel a déli kitettségű erdőrészekkel ellentétben, az északi kitett­ségűeket a fejlettebb cserjeszint jellemzi, és vannak ezekben az erdőirtásra jel­lemző fajok is: Rubus sp., Spiraea ulmifolia, Betula pubescens, Fragaria vesca, melyek minden valószínűség szerint a szomszédos Vermed-patakvölgy Bánya­patakkal érintkező hegygerincének a hatását jelzik. Az említett patakvölgyben két évtizeddel ezelőtt még fakitermelés folyt.

Összegezve megállapítható a felvételi táblázatokból, hogy a társulás egyik alkotója, a Hieracium transylvanicum, minden felvételben jelen van - nem is csekély arányszámban.

A területen talált, a felvételekben nem szereplő növények: Carduus palus­tris, Carex hartmanii, Cirsium palustre, Dactylorhiza f ucsii, Equisetum palustre,

391

Eriophorum gracile, Eriophorum latifolium, Filipendula ulmaria, Galium uli­ginosum, /uncus fiancas, Salix cinerea, Salix pentandra, Valeriana dioica, Orthilia secunda.

Összefoglalás

Vizsgálatom során Bányapatak völgye déli és északi kitettségű lucfenyvesei­nek növénytársulásait, egyes növényfajait elemeztem. Ennek során megálla­píthattam, hogy társulástani szempontból mindkét kitettségű lucos azonos ka­tegóriába tartozik, csupán a növényfaj-gazdagságban és abundanciában van el­térés (az előbbi esetben a déli, míg az utóbbinál - egyes fajok tömegesebb megjelenése folytán - az északi kitettségű erdőrészek javára).

Ugyanakkor - a fenti fejezetben leírtakból - kitűnik, hogy Bányapatak fló­rájának eredeti arculatát mind a fajok száma, mind a növényzet felépítésében játszott fontos szerepük alapján az európai elemcsoportba tartozó fajok hatá­rozzák meg. Ezt az alapot tarkítják, színesítik a különböző - kedvezőbb - ég­hajlatú időszakok folyamán bevándorolt, itt megtelepedett, ma is élő fajok, endemizmusok. Az utóbbi évszázadok emberi tevékenysége során a Dél-Har­gita - tehát Bányapatak - flórájában is elszaporodtak az egy- és kétéves gyom­növények és egyes adventív elemek.

A vizsgált lucfenyvesek szervesen beilleszkednek a többi - hasonló társulás­tani jellegzetességekkel bíró - európai lucfenyvesek sorába.

Dolgozatommal szeretném felhívni a figyelmet a nem éppen körültekintően művelt erdőkitermelés károsságára, minek következtében veszélybe került a Bányapatak „fejében" található tőzeglápos, védett terület, mely nem más, mint a mofetta és szolfatára jellegű gázömlések, az ásványvízforrások és a minera­lizált lápok együttese. Ez igazi természeti ritkaságnak számít, s ezért is indo­kolt lenne a nagyobb odafigyelés a hatóságok részéről, mert Bányapatak völ­gye mind turisztikai, mind gyógyászati szempontból jelentős lehetőségeket rejt magában. Ezen szempontok majdani megvalósítása esetén elengedhetetlen, hogy a meglévő természeti kincseket ismerjük és megfelelőképpen óvjuk.

392

Bányapatak völgyének északi kitettségű erdeiben készített cönológiai felmérések

Tszf. 955 960 980 1000 1025 m m m m m

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

A Picea abies 4 3 3 3 4 v eu (mont)

B Rubus sp. 4 2 2 2 2 v eu (cirk)

B Corylus avellana + 1 + III köz-eu

B Rosa pendulina 1 1 1 Ili köz-eu (mont)

B Rubus idaeus 2 1 1 lII cirk

B Betula

1 IJ end-kárp + lpubescens

B Lonicera

1 1 IJ euá xylosteum

B Picea abies 1 + II eu (mont)

B Spiraea

1 IJ

euá ulmifolia

+

B Alnus incana 1 I euá

B Daphne

+ I euá mezereum

B Fagus sylvatica + I köz-eu

e Gentiana 1 1 v köz-eu (mont)

asclepiadaea + + +

e Hieracium 3 2 1 2 2 v kárp-balk

transsilvanicum

e Oxalis 1 3 4 3 2 v cirk

acetosella

e Rubus sp. 1 1 2 2 1 v e Vaccinium

3 2 2 1 2 v cirk myrtillus

e Dryopteris filix-2 1 2 lII kozm

mas

e Fragaria vesca 1 + + 111 euá

e Huperzia selago + + + lII kozm

e Picea abies + + + lII eu (mont)

e Rubus idaeus 1 + 1 III cirk

e Athyrium filix-IJ kozm + +

femina

e Mycelis muralis + + IJ

e Festuca sp. + + II

393

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

e Hypericum acc acc 11 eu

montanum

e Pyrola clorantha + + 11 cirk

e Vaccinium vitis-1 1 11 cirk

idaea

e Aconitum 1 alp-kárp +

variegatum

e Campanula acc 1 kárp-balk

abietina

e Doronicum 1 köz-eur (mont) +

austriacum

e Hieracium 1 1 + + eu

lachenalii

e Homogyne 3 1 alp-eu

alpina

e Majanthemum 1 l euá

bifolium Melampyrum

e sylvaticum + 1 end-kárp ssp.saxosum

e Mentha 1

longifolia acc.

e Mycelis muralis + 1 eu

e Nephrodium + 1

spinolosum

e Potentilla erecta + 1 Soldanella ma-

e jor ssp. + 1 kárp-balk hungarica

e Tussilago + 1 euá

farfara

e Veronica 1 +

byzantina

e Veronica 1 euá +

officinai is

394

Bányapatak völgyének déli kitettségű erdeiben készített cönológiai felmérések

Tszf. 940 990 1038 1120 1170 m m m m m

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

A Picea abies 4 3 3 4 4 v eu (mont)

B Picea abies + + + + + v eu (mont)

B Rubus idaeus 1 1 1 2 + v cirk B Rubus sp. 2 2 2 2 1 v eu

B Spiraea ulmifolia 2 + + + + v euá B Corylus avellana 1 + + III köz-eu

B Rosa pendulina + + + III köz-eu (mont)

B Daphne

+ 1 euá mezereum

B Fagus sylvatica + 1 köz-eu B Ribes petraeum + + 1 alp-eu

B Sambucus

1 1 cirk racemosa

e Dryopteris filix-1 2 1 v kozm

+ + mas

e Fragaria vesca 1 + 1 + + v euá

e Hieracium 2 2 1 1 v + eu

transsilvanicum e Oxalis acetosella 3 1 2 4 3 v cirk e Pyrola secunda + + + + + v e Rubus sp. 1 1 + + + v e Rubus idaeus + + + 1 + v cirk

e Vaccinium 3 2 1 2 2 v cirk

myrtillus

e Tussilago farfara + 1 1 1 IV euá e Ajuga reptans + + 1 III eu

e Athyrium filix-+ + 1 III kozm

femina

e Campanula + + + III kárp-balk

abietina

e Chaerophyllum + + + III köz-eu (mont)

hirsutum

e Hieracium III + + +

lachenalii e Mycelis muralis 1 + + III

395

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

e Hypericum + + + III eu

montanum

e Luzula 1 III alp-kárp + +

luzuloides

e Luzula sylvatica + + + Ili köz-eu

e Mentha III euá + + +

longifolia

e Calamagrostis + 1 II euá-kont

arundinacea

e Chamaenerion II + +

angustifolium

e Daphne acc + II euá

mezereum

e Dentaria 1 lI +

1glandulosa

e Equisetum + + 11 cirk

sylvaticum

e Gentiana 11 köz-eu + +

asclepiadaea

e Hieracium sp. + + 11

e Homogyne 1 1 11 alp-eu

alpin a

e Majanthemum bifolium

+ + 11 euá

e Moneses 11 cirk + +

uniflora

e Phegopteris acc + II

connectilis

e Picea abies + 1 II eu (mont)

e Prunella vulgaris + + II kozm

e Pulmonaria 1 II kárp-balk

rubra ssp rubra

e Rosa pendulina + + 11 köz-eu (mont)

e Symphytum 1 + 11 end-kárp

cordatum

e Urtica dioica + + II kozm

e Veronica +

officinalis + 11 euá

e Veronica II kozm + +

serpyllifolia

e Viola sylvestris + + 11

396

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

e Achillea 1 euá +

millefolium

e Aconitum 1 alp-kárp +

variegatum

e Adoxa I cirk +

moschatellina

e Aegopodium + I euá

1 podagraria

e Anthoxanthum I euá +

odoratum

e Caltha palustris 2 I

ssp. laeta

e Campanula sp. + I e Carex pilosa + I köz-eu (szarm)

e Chaerophyllum 1 I

cicutaria

e Chrysosplenium 1 I cirk

alternifolium

e Circaea alpina + I cirk

e Corylus avellana + I köz-eu

e Crepis paludosa + I eu

e Digitalis 1grandiflora

+ I eu

e Dryopteris + I

assimilis

e Epilobium + I euá

montanum

e Euphorbia + I al p-kárp-balk

carniolica

e Galeobdolon 1 I

luteum

e Galeobdolon montanum

1 I

e Galeopsis + I köz-eu

lpubescens

e Geum rivale + I cirk

e Gnaphalium + 1 cirk

sylvaticum

e Hieracium I cirk +

umbellatum

e Huperzia selago acc 1 kozm

397

Szint Fajnév 1. II. III. IV. v. Konst. Flóraelem

e Hypericum perforatum

+ 1 euá

e Impatiens noli-+ 1 euá

tangere

e Lycopodium + 1 kozm

clavatum

Melampyrum e sylvaticum ssp. + 1 end-kárp

saxosum

e Myosotis + 1 euá

scorpioides

e Myosotis 1 1 eu

sylvatica

e Paris quadrifolia + 1 euá

e Petasites albus 1 1 euá

e Polygonatum + 1

verticillatum

e Pteridium 1 kozm +

aquilinum

e Pyrola minor + 1 Cirk.

e Pyrola multiflora 1 I

e Ranunculus 1 euá +

repens

e Satureja vulgaris + 1

(Clinopodium v.)

e Senecio fuchsii acc 1 euá

e Soldanella major 1 I kárp-balk

e Stachys glutinosa + 1

e Streptopus + 1 cirk

amplexifolius

e Thalictrum 1 I

aquilegifolium eu

e Vaccinium vitis-1 cirk +

idaea

e Valeriana 1 köz-eu

sambucifolia acc

e Viola biflora acc 1 cirk

398

Bibliográfia

BÁLINT L. - ORBÁN S. (2003): Bryofioristical Researches of Harghita Mountains. Contributii Botanice, XXXVIII. 1. 13-18.

BORZA, AL. - BOSCAUI, N. (1965): Íntroducere ln studiul covorului vegetal. Editura Academiei R. P. R., 340.

BRUNO, P. K. (1995): Fák. Magyar Könyvklub, Budapest, 287. COLDEA, Gh. ( 1990): Mun/ii Rodnei. Studiu geobotanic. Ed. Academiei Ro­

mane, Bucure~ti. CSŰRÖS 1. ( 1981 ): A Nyugati-Szigethegység élővilágáról. Tudományos és En­

ciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest. DONITÁ, N. et al. (1974): Ecologie forestierií. Ed. Ceres, Bucure~ti, 372. * * * ( 1929): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára.

Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Kolozsvár. * * * ( 197 4 ): Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda. IVAN, D. (1979): Fitocenologie ~i vegetatia R. S. R. Ed. Didactica ~i Peda-

gogica, Bucure~ti. JÁVORKA S. - CSAPODY V. ( 1938): A magyar flóra képekben. Budapest, 1307. JÁVORKA S. (1924-1925): Magyar Flóra. Budapest, 576. NAGY L. ( 1958): A Román Népköztársaság földtana. II. Bolyai Tudomány­

egyetem, Kolozsvár. NYÁRÁDI E. GY. (1929): A vizek és a vízben bővelkedő talajok növényzeté­

ről a Hargitában. Minerva, Kolozsvár, 557-615. ORBÁN S. - BÁLINT L. (2002): Új adatok a Hargita hegység (Románia) mo­

hafiórájához. Folia Hist. Nat. Mus. Matrensis, 26. 59-65. SIMONT. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tan­

könyvkiadó, Budapest, 892. Soó R. (1941): A Székelyföld növényszövetkezeteiről. Múzeumi Füzetek, II.

Kolozsvár, 120. Soó R. ( 1962): Növényföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest.

Gál László Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyei Tanfelügyelőség 510 010 Gyulafehérvár, M. Viteazul u. 21. laszlog@ kolozsvar.ro

399

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 401-426

JÁNOSI KINCSŐ

ALCSÍK TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA SZEMPONTÚ BEMUTATÁSA AZ ELMÚLT KÉT ÉVSZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NEDVES ÉLŐHELYEKRE

Abstract: [The Environmental History of the Southern Region of Ciuc with Special Consideration on Wetlands] The environmental history is a new science created by an inter­national congress in Bern 1986. lt investigates the historical change of the relationship between man and nature. It searches for the answers: how did we use, form and protect our environment? What kind of experiences did men collect about nature during the millennia? How did he experience the transformation of nature and environment?

Environmental history is an interdisciplinar science. lt integrates the results of botany, ethnography, climatology, legal history and of other disciplines and it draws a final conclusion concerning the holistic aspect.

The southern basin of Ciuc is situated in the central part of the country on the upper course of the river Olt. Bibliography, cartography and field-work were used in the preparation of this study.

The wetland's change and their present state have a special place in this search for botanical and ecological reasons.

Rezumat: [Ecologie istoricií in Bazinul inferior al Ciucului cu pnv1re specialií la ariile umede] Ecologia istoricií este o §tiin\ií nou1i infiin\at1i la un congres interna\ional la Bern in 1986. Studiaz1i schimbarea istoric1i a corela\iei intre om §i natur1i. Caut1i r1ispunsuri la intrebarile: ce fel de experien\e a adunat omul despre natur1i in timpul de mileniilor? Cum a forma!, cum a utilizat §i cum a ocrotit mediul inconjur1itor? Cum a tr1iit schimbiírile mediului, ale naturii §i cum le-a integrat pe aceste experiente in ideologia sa despre lume?

Ecologia istoric1i este o §tiin\1i interdisciplinar1i. Adun1i rezultatele mai multor discipline: etnografia, climatologia, botanica, §tiinlele umane, istoria, etc. - §i piin1i la urm1i trage concluzia final1i cu o viziune holistic1i.

Bazinul Ciucului inferior se g1ise§te in partea central1i a \1irii pe cursul superior al Oltului §i ocup1i o suprafa\1i de circa 500 km'. Trebuie s1i precizez insií c1i aceasta lucrare nu cuprinde cercetarea teritoriului Valea Fi§ag §i a satelor allate in aceast1i regiune fiindcií nu sunt in leg1itur1i strans1i cu sistemul tluvial al Oltului.

Am analizat ins1i schimbarea ~i utilizarea peisajului intre secolele XVIII. §i XXI. cu ajutorul bibliografiei, a cartografiei §i cu experien\a acumulat1i pe teren.

Transformarea ariilor umede in bazin a primit un loc important in cercetare mai ales din punct de vedere botanic §i ecologic.

401

Bevezetés és módszerek

E korántsem hagyományos téma megértéséhez tisztázandó, hogy mi is tu­lajdonképpen a történeti ökológia. Ez az új tudomány ember és természet kapcsolatának történeti változását kutatja. Arra keres választ, hogy milyen ta­pasztalatokat gyűjtött a természetről az ember az évezredek során, hogyan használta, hasznosította, alakította, védte környezetét, hogyan élte meg a kör­nyezet változásait és hogyan építette be világképébe ezt a tudást.

A társadalom és környezete évezredes együttélését vizsgáló tudomány, a tör­téneti ökológia az embert az ökoszisztéma szerves részének tekinti, kölcsön­hatásokat tanulmányoz, s a természettel mint a történelem meghatározó ténye­zőjével számol. Vizsgálati tere a táj, így a Kárpát-medence ökológiai rendszerét működésében vizsgálja, áttekintve a természeti viszonyok évszázados változása­it és hangsúlyozva az itt élő régi generációk természetóvó, önkorlátozó eljárásait (R. VÁRKONYI 2000). A történeti ökológia tanulmányozza, milyen természetis­meretre épültek a vízszabályozások, település- és útépítések, milyen ökológiai lá­tásmódra volt szüksége a part menti lakosságnak a folyók vizét, élővilágát hasz­nosító gyakorlatában. Bemutatja, hogy miért voltak fontosak a közösségi sza­bályrendeletek, köztük a székely falutörvények.

Ez az új tudomány 1986-ban, Bernben, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson fogalmazódott meg. Megjelenése óta gyors fejlődésnek indult: kutatóközpontok, tanszékek létesültek. Konferenciák követik egymást, köny­vek, cikkek születnek világszerte.

A történeti ökológia interdiszciplináris tudomány. Összegzi a társadalom- és a gazdaságtörténet, néprajz, etnobotanika, jogtörténet, klimatológia és számos más tudomány eredményeit, és ezek együtteséből von le következtetéseket holisztikus szemlélettel.

Erdély-szerte az idők során sok olyan mű született, amelyek ma fontos forrás­ként szolgálnak. Ez az új tudomány még most van kibontakozóban, biológusok, geográfusok és történészek most „ízlelgetik". Kétségkívül szükség van erre a tu­dományra, nem csak azért, hogy megismerhessük az ökológiai, földrajzi múltat a nagy monográfiák, útleírások, statisztikák nyomán, hanem, hogy ezt a tudást ké­pesek legyünk beépíteni a mai természet- és környezetvédelembe, hogy fel tudjuk használni egyes területek rehabilitációjánál, mások védelménél.

E dolgozatban a Csíki-medence részét képező Alcsíki-medencét tanulmá­nyoztam, amely az ország központi részén helyezkedik el, az Olt folyó felső szakaszán. A nyújtott kör alakú medence területe 635 km', hossza 18 km, szé­lessége átlagosan 10 km. Le kell szögeznünk azonban, hogy ez a dolgozat nem érinti a Fiság völgyét és az itt elterülő településeket, melyek szintén Alcsík ré-

402

szét képezik, de mivel nem kapcsolódnak szorosan az Olt vízrendszeréhez, így tanulmányozásuktól eltekintettem.

A szakirodalom áttekintése és adatgyűjtő munkám tapasztalatai alapján a tár­sadalom és természet viszonyában a tájhasználat és tájalakítás karakteres eltérései szerinti korszakokat mutatom be. Mindhárom korszakban a fő környezetalakító hatásokat igyekeztem leírni, valamint, hogy milyen területekre terjednek ki és mi­lyen művelési mód volt a leggyakoribb az adott korszakban.

A dolgozatban szereplő helyneveket JÁNOSI CSABA gyűjtései alapján közlöm. A gyűjtés 1981- 1985 között történt. A növények latin nevei megegyeznek a PRODAN, 1. és BUJA, AL. által A Román Népköztársaság flórájának kis határozója című könyvében közzétettekkel. A terepmunkában JÁNOSI IBOLYA segített.

Tájföldrajzi ismertetés

Geológia, geomorfológia Az Alcsíki-medence a Keleti-Kárpátok intramontán medencéi közé sorol­

ható és a Csíki-medence részét képezi. A Csíki-medence három részmedencére való elkülönítése nem csupán formai alapon indokolt, hiszen földtörténeti fej­lődésmenetükben, szerkezetükben, üledéksoruk litológiai alkatában és dom­borzati jellemvonásaikban is különböznek.

Az Alcsíki-medence morfológiai határai északon a Zsögödi-masszívum és rész­ben a Csíki-havasok, keleten a Csíki-havasok gerince, nyugaton a Dél-Hargita hegység vízválasztója, míg délen a Dél-Hargita formációi és a Csomád-hegység. Alcsík egy jól körülhatárolt tektonikus és geomqrfológiai egység, amely a környe­ző területekhez a keleti, északi és nyugati oldalon csupán hágókon át kapcsolódik.

Geomorfológiai szempontból a medencét feltöltő üledékes felszín folyóvízi hordalékképződmény, az Olt völgyének két oldalán az eredeti üledékes összletbe bevésett vagy feltöltött terasz, illetve a hegységkeret peremén glacis vagy pediment típusú hegylábfelszín. Az üledéksor vastagsága 400-600 m. A medence aljzata már a tenger szintjéig süllyedt (600 m), főként a déli oldalon (Csíkszentsimon­Tusnád), és talapzatát teljes egészében a flis alkotja. Az Olt völgyében található négy pleisztocén terasz közül kettő a Zsögödi- és a Tusnádi-szoros környékén ta­lálható.

Az Olt medenceközépi, kiszélesedő ártere az utolsó eljegesedéstől eltőze­gesedett és a medence kiszélesedő, süllyedéki részein széles rétlápokat alkot (Szentsimon, Tusnád, Verebes). A negyedkor elején a medence területeinek további szakaszos süllyedése indult meg, amely a pleisztocén végéig tartott. Ezzel egyidőben alakult ki az Olt vízrendszere is. A jelenlegi ártér mocsaras, lápos síkjára jellemző az Olt kanyargós, középszakasz jellegű átfolyása.

403

Vízrajz Az Alcsíki-medence vízrendszerét a viszonylag sűrű folyóvízhálózat, a freatikus

vizekben való gazdagság, a források és főként az ásványvízforrások nagy száma, a rétlápok, havasi tőzeglápok sokasága jellemzi. Legjelentősebb állóvize a Szent Anna-tó. A vízhálózat sűrűsége a vulkáni hegységekben 0.9-1.1 km/km', a flis övezet hegységeiben 0.49 km/km'. A medence „királyfolyama" az Olt, teljes terü­lete e folyó vízrendszeréhez tartozik.

A folyóvíz ásványisó-tartalma nagyon alacsony, 250-300 mg/I, és a Ca-HCO, típushoz tartozik.

Az Olt folyó a Gyergyói-havasok délnyugati lejtőjén ered. A Felcsíki-meden­céből az Alcsíkiba a Zsögödi-szoroson át jut, ahol először Szentkirályt, majd Szentimrét metszi 2-2 részre. Innen Szentsimon nyugati oldala mellett jut Csatószegre, majd Verebes, Tusnád és Újtusnád határai mentén, Tusnádfürdőt elhagyva, kilép az Alcsíki- és egyben a Csíki-medencéből is.

Az Oltot számos patak, ér és forrás táplálja. Ezek közül csak a legfontosab­bakat említem meg Zsögödtől délre haladva: Harom-pataka, Felszeg- és Na­gyos-pataka, Bánya-pataka, Fiság, Aszó-patak, Mitács-pataka, Tusnád-pataka. E gazdag patakhálózatnak fontos szerepe van a nedves élőhelyek fenntar­tásában.

A felszín alatti vizek a medence alján bőséges freatikus vízkészletet alkot­nak, amelyet a falvakban ivóvízként hasznosítanak. A felszín alatt az Olt völ­gye irányába gravitációsan szivárgó vizek a hordalékkúpok homokfalán zonáli­san lépnek a felszínre (Szentsimon, Csatószeg). Ez a vízszivárgás nagy mérték­ben hozzájárul az Olt alacsony teraszszintjeinek és az ártéri szintek eltőzege­sedéséhez, valamint a rétlápok kialakulásához.

Mivel a terület a vulkáni utóműködésként felszivárgó CO,-os, illetve H,S-el kevert CO,-os gázömlések övében van, ezért az ártézi vízkészlet nagy része szénsavas ásványvíz. Ez egyben a térség legjelentősebb ásványkincse, balneo­lógiai szempontból is hasznosítható gyógyvíz. Kevés az az alcsíki falu, melynek határában ne fakadna borvíz.

Talajok A talaj (pedoszféra) élőhely, táplálék- és vízforrás. Ezeket a funkciókat, ta­

lajtípustól függően, más és más minőségben tölti be, meghatározva így a rajta kifejlődő flóra és fauna összetételét.

Az Alcsíki-medencében több talajtípussal találkozunk: Öntés- és lejtőhordalék talajok. Létezik humuszos réti öntéstalaj is, ez az

Olt menti ártér uralkodó talaja. A rendzina jellegű talajok a medence keleti oldalán jellemzőek.

404

Pangóvizes (pszeudoglejes}, agyagbemosódásos barna erdőtalajokat a meden­ce északi peremén találunk.

A podzolos, illetve nem podzolos barna erdőtalajok nyugati részeken, a hegyláb­felszíneken jelentkező talajtípusok. A nem podzolos a laposabb, mélyebb fekvésű térszintekre, a podzolos erdőtalaj a meredekebb, lejtős részekre jellemző.

A fekete nyiroktalaj mélyen fekvő, vályogos, agyagos, időnként túlnedvesedő térszíneken található; a buja lágyszárú növényzettel rendelkező rétek talaja.

A lápos réti talaj a kavicshordalék-kúpok peremén előbukkanó források környékén jellemző, részben lecsapolt területek talaja. A tőzeges táptalaj ál­landóan vízzel telített lápok jellegzetes talaja.

Éghajlat Az Alcsíki-medence mint a Kárpátok része a szubalpin vagy középhegységi

éghajlat jellemvonásait viseli magán. Ennek két fő típusát különítjük el: a kö­zéphegységi montán és a középhegységi medence éghajlatot.

A környező hegységek éghajlatát a hosszabb tél, hűvösebb nyár, több csa­padék, gyakori szél jellemzi. A hegyekben néha előfordul, hogy a nem viharos erejű légmozgások a hegynyergekben felgyorsulnak és nagy kárt tesznek az er­dők faállományában, gyakran több ezer m1 fát is kidöntve. Megfigyelhető a hő­mérsékleti inverzió kialakulása. Ez annyit jelent, hogy a hideg levegő beszorul az Olt völgysíkja fölé, míg a környező hegykeret klímája melegebb, még télen is.

A medence éghajlatát erősebb felmelegedés, de fagyzughatás és a már em­lített hőmérsékleti inverzió jellemzi a szélcsendes napokon.

Az eddig mért leghidegebb hőmérséklet Csíkszeredában -38.4 °C (1985), a legmelegebb 35.5 °C (1953) volt.

Flóra A medence jelenlegi növényvilága geológiai, domborzati, talaj, klimatikus

és vízrajzi hatások, valamint az emberi tevékenység együttes eredménye. Az Alcsíki-medencében és főként az Olt mentén végzett botanikai kutatások

magas vegetáció-diverzitást mutatnak. Ez a biodiverzitás sokkal hangsúlyosabb, mint más erdélyi folyók és folyópartok esetén.

A medence növényvilágára a domborzatnak megfelelő függőleges övezetes­ség jellemző.

A magasabb rendű növényfajok közel 70%-át az európai csoporthoz tartozó elemek teszik ki. Ebbe a csoportba soroljuk a közép-európai, európai, eurázsiai és cirkumpoláris elemeket. A jégkorszakbeli maradványnövények révén a konti­nentális, boreális elemek jelentősége - bár kevés fajjal képviseltek - igen nagy.

405

BORZA, AL. szerint a Csíki-medence (ezen belül az Alcsíki is) az euró-szibé­riai flóratartomány, délkeleti-kárpáti provinciájához, a moldvai-erdélyi Kárpá­tok flórajárásához tartozik. Ezt a számos kárpáti növényfaj jelzi.

A medencét határoló hegyeket erdők borítják, a fennmaradó részt cserjések, másodlagos füves társulások, a medencefenéken rétlápok, tőzegesek és mező­gazdasági területek képezik.

Fauna A medencét meghatározó fő vízfolyás halfaunájára már nem panaszkodha­

tunk. A halászok foghatnak sebes pisztrángot, csukát, paducot, fejes domoly­kót, márnát és menyhalat is. A kétéltűek léte a mocsaras, lápos élőhelyekhez kötődik (gyepi, mocsári béka). A hüllők nagy része száraz élőhelyhez kötött, de a vízisikló, kockás sikló a vizes területek fajai.

Az Alcsíki-medence szegényebb madárvilágot tudhat magáénak. Eltűnt a te­rületről a daru, a vadlúd. A cankók jelenléte azt bizonyítja, hogy nem tűnt el a mocsaras-lápos élettér. Emlősök közül a medvét és vaddisznót említhetném mint nagytestűeket. Rágcsálókban sincs hiány. A szintén emlősökhöz tartozó denevérek közül Csíkban hat fajt azonosítottak.

Tájhasználat és tájváltozás a határőrség szervezésétől (1764) 1850-ig

A XVI-XIX. század a székely falutörvények virágzásának ideje volt. A termé­szettel békességes, ésszerű és hasznos együttélésre törekedő faluközösségek ugyanis megalkotói, a falutagok pedig ugyanakkor címzettjei voltak olyan statú­tumoknak, amelyek ökológiai szemléletmódról is árulkodó parancsokat tettek kötelező erejű szabályokká, tilalmakat szabva ki, tevékenységeket rendelve el (IMREH 1993).

IMREH ISTVÁN szerint azonban vigyázva kell kezelni a tudatos ökológiai cselekvéseket. A székelyek csak tették, amit kell, kiaknázták a természeti java­kat, kevéssé módosítva az ökoszisztémákat, féltőn őrizve a „régi rendet".

Alcsíkon legelőnyomásos gazdálkodás folyt kettős fordulóval. Ebben a formában az állattenyésztés érdekei domináltak. Úgy kellett kenyérgabonát termeszteni, hogy minél több legelő maradjon. A falu szántóföldje kevés volt, a kétfordulós rendben csak a fele termett, hisz a többi részen a marha, a juh és a sertés „élődött" kora tavasztól késő őszig. A Habsburg-körök nem tudták meghonosítani a három nyomású rendszert. Az ellenállók okos érvet hoztak fel saját védelmükre: ők nem növénytermesztésből, hanem állatte­nyésztésből élnek. Az állattartásra az éghajlat, a medence fekvése vitte rá az

406

embereket, valóban rákényszerültek, létfenntartásuk alapjává lett az állattar­tás (IMREH 1983).

A paraszti gazdasági élet egyik alaptényezője az erdő. Az erdők közös bir­toklása maradt fenn a legtovább, a XIX. század végéig, tulajdonképpen a XX. század közepéig. Ez a Székelyföldre fokozottan érvényes (OROSZI 1995).

A falutörvények szabályozták az erdővel való gazdálkodást is. Kijelölték a ti­lalmas részeket, maghatározták az élőfa levágását. IMREH szerint az erdő nem a haszonszerzés, a jövedelemgyarapítás forrása, hanem az életfeltételek biztosító­ja, a szükségleteket fedező vagyon. 1 771-ben, majd 1776-ban Carato ezredes el­rendelte a falvakhoz közel eső erdők irtását és szántófölddé való átalakítását, a vetésterületeknek az Olt mentére való kiterjesztését (IMREH 1983). 1781-ben át­fogó erdélyi erdőrendtartás lép érvénybe, „közüggyé" válnak az erdők. 1788-ban megszigorítják a legeltetés tilalmát. 1800-ban az erdélyi főkormányszék ren­deletben kéri a széket (Csík) javaslattételre az erdőpusztítások megakadályozá­sára.

180 l-ben Csíkszék nem várt választ küld: „„.az egy gazdaság gyarapítása a szénafüvekre, sőt a marhalegeltető helyekre nézve is közönségesen az erdők pusz­tításában áll, és így itten ellenkezőleg még abban kellene módot és utat találni, mi­ként az szükség felett való és a gazdaság előmenetelének akadályára szolgáló er­dők pusztíttathatnának." (OROSZI 1995)

Ezzel a hozzáállással a legelők és kaszálók kiterjesztését próbálták elérni. Ebben a korszakban a vidék benépesülőben van, nem erdőre, hanem mező­gazdasági területekre van igény. De lehetséges az is, hogy egyszerűen elzár­kóztak egy központi rendelkezéstől, és elegendőnek tartották a helyi törvé­nyeket, szokásokat(OROSZI 1995).

A mindennapi fahasználaton túl nagyobb mennyiségű fát igényeltek a papír­malmok, így az 1831-ben Szentmártonban már működő és az 1835-ben Szent­királyon szerveződött malom is. Ugyanakkor léteztek fűrészmalmok egész Alcsí­kon (Csekefalván, később Tusnádfürdőn). Csekefalván még a kapitalizmusban is volt két-három, tízesenként birtokolt fűrészmalom(IMREH 1983).

A fa értékesítése gondot okozott. IMREH szerint az Olt alcsíki szakaszán is folyt tutajozás, amelyről az 1767-68-as adatok tanúskodnak: miszerint a csík­székiek és az illyefalviak között vita tört ki fa úsztatás miatt. 1781-ben az Oltot egész Nagytalmácsig (Szeben megye) hajózhatóvá akarták tenni. Az olcsó vízi utat kihasználni akaró Erdélyben 1832-ben alapították meg az Olthajózási Társaságot. 1842-ben azonban ez megszűnt.

Nincsenek írásos emlékeink arra vonatkozóan, hogy az Olt mentén is mű­ködött volna a fokrendszer, mint számos magyarországi folyam mentén, mégis néhány alcsíki helynév fokok valamikori jelenlétére utal(hat). A folyó partjai mentén természetes gátak, övzátonyok emelkednek. Az árhullám ezeket át-

407

törve vagy felettük átbukva jut az ártérre, ahonnan nem tud visszahúzódni. A vízrendezések első lépéseként átvágták az övzátonyokat, hogy az apadó víz a mederbe visszafolyjon. Ezeket az átvágásokat nevezték fokoknak. Később az elnevezés átterjedt az átvágásokat az ártér nagyobb tavaival és vízfolyásaival összekötő csatornákra is (MOLNÁR 1991 ). Az áradáskor megnövekedő víz­mennyiség egyenletes szétvezetésével megelőzték a víz hirtelen kitörését. Ezek a csatornák megakadályozták a víznek a növényzeten való megülését. A rövid ideig tartó elárasztás jótékony hatással volt a legelőkre, kaszálókra. A víz sok­oldalú haszonvételének kulcsa a fentebb leírt fok. A fokok a folyót szegélyező magaspart átvágása után nemegyszer több száz méteren át vezették a vizet az ártéren(ANDRÁSFALVY 1973).

Alcsíkon, az Olt árterén több helynév is őrzi a fokrendszer emlékét: Fok, Fokmejjéke, Fokvápája, Fokfeje. Újtusnád és Tusnád között húzódik a Fokvápá­ja nevű hely, amely talán Nyírkert, Asszonyok nádja irányába terelhette az Olt vizét. Verebestől nyugatra, Ótelvén húzódik a Fokmejjéke nevű dűlő. Csatósze­gen is található Fok helynév, és Verebesen is.

VITOS szerint a Csukás-tó is a fokrendszer része lehetett, vizét az Oltból kapta. Ugyanígy a tusnádi Varsavész és Benes-tó, valamint a csíkszentsimoni Nád-tó is. VITOS Csíkszentimre határában több kisebb-nagyobb halastavat je­lez, amelyek időleges halneveldék lehettek.

Az ártéren gazdag füvű legelők és kaszálók is voltak, a legelő címszó alatt azonban nem feltétlenül kiterjedt füves rétekre kell gondolnunk. A falvakat körülvevő területek tagoltabbak, változatosak, különböző minőségűek. A ve­tésmezőn is akad szénafű, mezsgye, gyep. Alcsíkon a szentimrei határperek nagy juhnyájakat jeleznek, a falutörvényekből pedig tudomást szerzünk mar­hacsordák, disznókondák és kecskék legeltetési szokásairól is. Az erdei legel­tetés részben annak köszönhető, hogy a tehetősebb emberek, az „urak" beker­telték a marhalegeltető helyeket is. A pásztorok legeltettek a tisztásokon, pa­takparton, erdőkben a fák leveleit, rügyeit. A kormányszéknek nem sikerült szakaszos erdei legeltetésre bírni a falvak népét, de a falutörvények kijelölik azon erdőrészeket, ahol tilos a kecske és a juh pásztorlása.

A csíkszentkirályi sertéseket 1757-ben szabadosan hizlalták és téli éjjeleken is legeltették a makkos erdőben. A juhok és kecskék számát szigorúan szabá­lyozták. A legelő állatok számára veszélyt jelentő vadak ellen farkasvermek készítését rendelték el (ENDES 1994 ).

A szántóhatárokat kerítés, gyepű, „örökfal" építésével védték. Ilyen határ­kapuk a falunak a mezőre kivezető utcája végén voltak. Ezen kapuk állítása, gondozása gyakran a tízesek feladata volt. Ilyen kapuk emlékét őrzik a tusnádi Tanorok és Szénarét kapuja helynevek. A tanorok a székelyek legfinomabb

408

szénatermő helyeit is jelentették, amelyeket rendszerint be is kerteltek (VÁM­SZER 1977).

Településtörténeti szempontból a vizsgált időszak igen érdekes, hisz annak ellenére, hogy már a XIX. század derekán járunk, két új település „születik". A mai Tusnádfürdő borvízforrásainak gyógyhatására, a hagyomány szerint, 1842-ben egy pásztorfiú figyelt fel. A rendszeres fürdőfejlesztési munka 1845-ben kezdődött, amikor egy tusnádi birtokos a négy községhez tartozó területet 99 évre bérbe vette. Néhány év alatt a fürdő szépen kibontakozott, az 1848-49-es események azonban késleltették a fürdő további fejlődését. A szomszé­dos községek lakói pedig rontottak a helyzeten azzal, hogy felgyújtották a te­lep villáit, mivel nem használhatták ingyen a fürdőt.

A másik település léte az 1822-es tusnádi nagy tűzvészhez kötődik. A vészt követően a károsultak, elsősorban a szeretszegiek, áttelepültek Ótelvére, a Mitács­patak mellé, és megalapították Újtusnádot. A patakot úgy szabályozták, hogy az a falu közepén folyjon át.

A régi statisztikákon, könyveken kívül a térképek számos fontos adattal szolgálnak a tájhasználatról és a területhasználatról egyaránt. (1. térkép)

Ez a térkép az akkori táj- és területhasználatot szemlélteti vázlatosan: az erdőkről megemlíthetjük, hogy nagy összefüggő területeket borítottak, nem voltak felszabdalva, tagozódva, mint ahogy azt majd a későbbi térképeken lát­ni fogjuk. Tudjuk, hogy ebben a korban az erdei legeltetés igen elterjedt volt. A falvak környéki területek nagy része szántóként van feltüntetve, de va­lószínű, hogy ezen területek egy része - lehetséges, hogy fele - legelőként

szolgált az állatok számára. Valószínű, hogy az Oltot és a patakokat kaszálók követték, a hegylábi részeket pedig legelőként művelték. A két művelési ág közötti területek lehettek a szántók. Ebben a korban még szántották a mere­dekebb oldalakat is.

Elkülönül a fő vízfolyás mentén a nyugati községsor, ahol több falunál is jól láthatók a tízesek: Csíkszentkirályon Poklonfalva, Kencseszeg; Szentimrén há­rom tízes: Főszeg, Bödecs, Pálszeg. Jól látható Tusnád szeres településszerke­zete - a szeretszegi rész teljesen különálló. A hegyek alján található a keleti községsor vagy hegyaljai településsor: Szentmárton, Csekefalva, Kozmás, Lázárfalva.

409

e Csíkszcntkirály

D KATONAI FELMÉRÉS 1769-1773

~ ERDŐS TERÜLET

FÜVES TERÜLET

ITIJ SZÁNTÓTERÜLET

- BELTERÜLET

1. térkép. Az 1769-1773 között készült katonai felmérés térképe

410

A Szent Anna-tavat jelzi a térkép, a Mohos-tőzeglápot viszont nem. Több borvízforrás is megjelenik Zsögöd, Szentsimon határában és Tusnádfürdő ké­sőbbi helyén. Gyümölcsösök és szőlősök nem szerepelnek a térképen.

Utak közül a Csíkszereda-Kozmás, Sepsiszentgyörgy felől a Tusnád-Vere­bes-Csatószeg útvonal látható, egészen Zsögödfürdőig, amely összeköti az Olt menti településeket, továbbá a kozmás-nyergestető-kászoni út, amelyre Lázárfalva felől is rá lehet kapcsolódni.

Tájhasználat és tájváltozás 1850-1950 között

Az 1800-as évek közepén a legelők biztosították a nagyszámú állatállomány eltartását. Felcsíkhoz és Gyergyóhoz viszonyítva Alcsíknak és Kászonnak volt a legtöbb lova, szám szerint 5991 db. Szentsimonnak és Csatószegnek voltak a legszebbek. Alcsík szarvasmarha- és juhtenyésztésben is az élen járt (BENKŐ 1853). A legelők használatát és a legeltetést is szabályozta a törvény: Tusnád pl. határozottan tiltakozott az ellen, hogy nagymértékben korlátozták az erdei le­geltetést. 1884-ben mindenütt megtiltották a kecskék legeltetését, és a 20 évnél fiatalabb állományokat szintén tilalmasnak nyilvánították. A válasz szerint, ame­lyet a fellebbezésre küldött a felügyelő, tilos volt az Olt jobb és bal partján elte­rülő kopárokon legeltetni. Az erdőkben pedig csak szarvasmarha legelhetett, pásztori felügyelet mellett(OROSZI 1995).

VITOS előszeretettel pártolja a lecsapolások gondolatát. A mocsarak és pos­ványosok lecsapolása, csatornák ásása, szántók, legelők rendezése szükséges. A Lucs-tőzegláp lecsapolva egy egész havasi csorda nyári ellátását biztosítaná - véli VITOS - és kár, hogy a lakosság nem csapolja le.

Az 1879. évi erdőtörvény egy kis rendet teremtett az addigi erdőhasználati káoszban. VITOS pl. igen eredményesnek ítéli e törvény bevezetését. Az üzem­tervek készítésénél, a kataszteri felméréseknél kiderült, hogy az „erdők" egy része kopár, bozótos legelő (OROSZI 1995). A felszegett és művelés alá vett te­rületek szaporodnak, míg az erdőségek és bokros területek aránya csökken. Ennek ellenére a medence népe nem panaszkodhat a fahiány miatt, a fásításo­kat elítélik (VITOS 1894 ). Megtörténnek az arányosítások, tagosítások és ter­mészetesen az ezzel kapcsolatos visszaélések, amelyek sok bosszúságot okoz­nak a népnek. A regálejog-megváltás pótadók fizetését „követelte" a néptől, és az emberek mindent az erdőből próbáltak fedezni (OROSZI 1995).

1882-1906 között - ENDES szerint - az „ alkotások nagy ideje" van. Meg­történik az Olt szabályozása ( 1892-ben fogtak hozzá), amely nem váltja be a hozzá fűzött reményeket (VITOS 1894 ). Településtörténeti szempontból erre az időszakra tehető Tusnádfürdő fejlődésének második szakasza. Új forrása-

411

kat foglalnak, elvégzik a források vizének vegyelemzését, sorra épülnek a sváj­ci stílusú villák. A fürdő történetének harmadik korszaka 1880 és a szá­zadforduló közé esik. Jelentkeznek a válság jelei: a fürdőtelep szemetessége, a csatornázás hiánya, anyagi gondok. Mégis gyógyintézet és gyógycsarnok épül, az 1900-as évek elején pedig rendbe hozzák a Csukás-tavat. A századforduló­ra a város sok anyagi áldozattal Erdély legismertebb fürdőhelye lett. Zsögöd­fürdő is 186 7 után lendül fel, és bár bámulatos a hatása, nem részesül a meg­érdemelt pártfogásban (ENDES 1994 ).

Csíkban általánossá válik a háromfordulós gazdálkodás (ENDES 1994 ). Alcsík fő gabonája a rozs, de termelnek még búzát is, amely szépen jövedelmez az „enyhébb" éghajlatú medencében. 1800-tól a burgonya (pityóka) is megjelenik a területen, mely ma uralkodó kultúrája a vidéknek, és sok ember megélhetését biztosítja. Termesztettek még zabot, árpát, kendert, lent, haricskát és dohányt is az alcsíki részeken. VITOS említi a „moskotály" törökbúza termesztését Tusná­don, a káposzta termést főleg Szentsimonban dicséri (VITOS 1894 ). A gyümölcs­terméssel Alcsík nem igen büszkélkedhet a hideg időjárás miatt. A XIX. század végén meglepően színes termesztett növénykultúrája volt a vidéknek, ma azon­ban már 1-2 faj, nagyrészt a búza és a burgonya uralja a tájat.

A meredek oldalak szántása, illetve eróziónak kitett volta problémát oko­zott. A szántás itt sokkal sekélyebb volt, és a trágyázást minden harmadik év­ben meg kellett újítani. A vizenyős területek is gyakoribb trágyázást igényeltek, máshol 4-5 évenként szükséges csak (BENKŐ 1853). A meredek oldalakon ki­alakított mikroteraszok, az „agroteraszok" művelését a századforduló kör­nyékén hagyták fel (Csekefalva-Szentmárton között pl.), ezek begyepesedtek, elbokrosodtak.

Ebben a száz évben újabb kivándorlások sújtották a medencét. 1895-ben, a harmadik gazdakongresszuson a kivándorlás mérséklésére egyedüli megoldás­nak a legelők kiterjesztése, az erdei legeltetés általánosítása látszott (OROSZI 1995). Az 1902-ben, Tusnádfürdőn összehívott Székely Kongresszus is e probléma megoldását szolgálta. A kongresszus a bajok feltárására öt szakosz­tályt alakított ki, és számos fontos tanulságot fogalmazott meg: az állattartás korszerűsítése, az iparosítás kérdése, a gabona- és ásványvízkereskedelem fej­lesztése stb. Az ipar Alcsíkon csak helyi jelentőséggel bírt az elzártság miatt. Szentkirályon követ faragtak, Szentimrén bányavállalat működött, Kozmáson szeszgyár volt, míg Csatószegen „fél-porcelánt" készítettek. Számos tégla- és cserépgyára is volt a vidéknek(VITOS 1894). 1897-ben megindult a várva várt vasút. A székely körvasút megépítése segíthette volna a felzárkózást, de a hát­rányok ekkor már nem voltak behozhatók, és jelentős tőkebefektetés sem je­lent meg. A vasútnak azonban nem csak jó oldala volt, ahogy ezt majd a ké-

412

sőbbiekben látni fogjuk. Megépítése rengeteg fát igényelt, a nedves területek szempontjából pedig csak negatívumot jelentett.

1948-ban államosították az erdőket, a faipart, megszűntek a közbirtokos­ságok. Az 1948-as államosítás áldozata lett néhány alcsíki gyár is Szent­mártonban, Tusnádon és Simonban (OLT! 2003). Az erőszakos téeszesítés el­ső szakasza 1949 és 1951 között zajlott le.

Sok változás történt az 1850-1950 közötti 100 évben, alapjaiban mégsem rendítette meg a falusi társadalmat, szerkezetet. A lakosság jelentős számbeli növekedést mutat ebben a periódusban, és elmondható, hogy jelentős antro­pogén hatások érték a tájat. A legfontosabbak: a szántók jelentős növekedése, és csökkenése is, a folyószabályozás, a vasút megépítése, az erdők államosí­tása, a kollektivizálás, a városiasodás felgyorsulása, az iparosodás stb.

Ebben a száz évben sok térkép készült, de ezekből az 1943-44-es, csak er­délyi katonai felmérés során készült térképről vontam le néhány következte­tést. (2. térkép)

A második világháború idejére még több területet törnek fel és tesznek termővé. Ez a területfeltörés fokozatos, hiszen tudjuk, hogy az 1850-es évek­ben még sok legelője volt a vidéknek az állattartás miatt. A legelő azonban már nem volt elég az 1895-ös évben, mikor azok kiterjesztését látták egyedüli megoldásként a kivándorlás mérséklésére, ez viszont részben az erdők irtását jelentette.

Láthatjuk például a Bánkfalva és Csekefalva közötti részt az előző térké­pen, amely füves területként (legelő vagy kaszáló) volt ábrázolva. Itt már szán­tóként jelenik meg. Az Olt menti települések növekedésével együtt járt a ter­mő területek növekedése is, a gyepek és az erdő rovására. Lázárfalvától ke­letre, illetve délre összefüggő irtások vannak. A Szent Anna-tó és a Mohos kör­nyéke sem érintetlen erdő, mint ahogy azt az 1769-1773-as felmérésen ábrá­zolták.

A Lucs-tőzegláp is megjelenik mint nedves terület, mocsár. Csíkszentkirály Poklonfalva tízese és Kencseszeg is külön szerepel, Csekefalva

és Szentmárton már összeépült. Csíkszentimre Alszeg, Felszeg és Oltelve tízesek­kel ábrázolt. Az Olt ártere és a nedves területek néhol név szerint is megtalálha­tók, így például: Szentimre és Szentsimon között a Taploca-tó nevű mocsaras te­rület, Simontól északra pedig a Hidegségrét nevű mocsár.

Bánkfalva és Szentmárton között az ekkor már felhagyott mikroteraszok szépen láthatók.

413

D KATONAI FELMÉRÉS 1943-44

~ ERDÖS TERÜLET

D FÜVES TERÜLET

e Csíkszentkirály

O=rJ SZÁNTÓ TERÜLET

- BELTERÜLET

2. térkép. Az 1943-44-es erdélyi katonai felmérés térképe

414

Tájhasználat és tájváltozás 1950-2003 között

A kollektivizálás utolsó hajrája, 1961-1962 előtt nem sokan álltak be az ala­kuló kollektívekbe. 1962-ben azonban egyik napról a másikra az emberek föld és állatok nélkül maradtak. Ami megmaradt, az a ház, a gazdasági épületek, a kerthelyiség és az a bizonyos mennyiségű szántó, nevezetesen 25 ár. 1-2 tehenet is megtarthattak (BIRÓ et al. 1994). 1968-1990 között erőteljes iparosodás és urbanizáció figyelhető meg a vidéken. Számos fafeldolgozó üzem nyílik (Csík­szentsimon, Csíkszentkirály), a bányászat is jelentőssé válik (homok-, kő- és hi­ganybányák). Ásványvízpalackozó-üzemek épülnek (Csíkszentkirály, Újtusnád), szeszgyár létesül Csíkszentsimonban.

1948-1980 között Hargita megyében 10%-ról 45%-ra nőtt a városi lakos­ság aránya. A falun élő emberekre, illetve az ottmaradtakra az önellátás és a várostól való elhatárolódás volt jellemző. Az 1989-es politikai változások után a népesség csak kis hányada tért vissza a mezőgazdasághoz (BIRÓ et al. 1994). Társulások jöttek létre (Tusnád, Újtusnád), amelyek terményben fize­tett évi bérlet ellenében művelik a földeket. A gazdálkodás területén a gépek, új eszközök, herbicidek, inszekticidek használata vált elterjedtté. Mégis a jelen eseményei azt mutatják, hogy a szocialista mezőgazdaság korszaka mélyen be­folyásolta, de lényegében nem változtatta meg a falusi társadalmat. A tradi­cionális gazdálkodás szokásrendje csaknem érintetlenül restaurálódott az önálló gazdálkodást folytató kisüzemekben (BIRÓ et al. 1994 ).

Az Alcsíki-medence falvai valaha állattenyésztésre voltak berendezkedve. A kollektivizálás azonban majdnem teljesen felszámolta az állattenyésztést. Manapság a falvak többsége a földből él. Eltűntek a valaha szép ménesek - az első világháború után alig maradt ló Csíkban (KOZÁN 1978) -, a kecskecsor­dák, és a nagy juhnyájak is. Most burgonya- és búzaföldek uralják a tájat, hiá­ba is keresnénk kender-, len- vagy akár dohánytáblákat. Az 1930-as években még az a tendencia, hogy csak annyit kell elvenni a természettől, amennyire szükség van, a többit óvni kell, hogy az eljövendő nemzedékek is tudjanak gazdálkodni belőle. Az erdő mint emberiesedett környezeti elem jelenik meg (BIRÓ et al. 1994). Sajnos, ma ez nem mondható el. Hiába vannak törvények és ellenőrző szervek, a rendszer mégsem működik hibátlanul. Az emberek könyörtelenül kizsákmányolják a természetet, semmivel sem törődve lopják az erdőt. Néha még a természet is besegít a pusztító „munkába", óriási széldön­téseket, erdőtüzeket okozva (Csíkkozmás és Tusnád között, Nyerges-tető).

A múlt tanulságaiból a jelenkor nem tanult. Néhány évtizede, amikor Nyu­gat-Európában a folyószabályozások által okozott ökonómiai és ökológiai ká­rokat próbálták helyrehozni, nálunk épp akkor szabályozták nagy erővel az Olt még meglévő meandereit. Az 1977-es szabályozások, lecsapolások, csator-

415

nák építése a korábbi vízrendszer és vizes élőhelyek jelentős átalakulásához vezetett, annak ellenére, hogy tudták, az egykori szabályozás sem járt túl sok eredménnyel. Főként az Olt menti nedves területek sínylették meg ezeket a be­avatkozásokat. Számos közülük igen degradált állapotban található (Középpa­tak-láp). A munkálatok következtében az Olt mederszintje egyre mélyebben vágódik be, ez vízszintsüllyedéssel jár, valamint a környező területek kiszára­dásához, talajátalakuláshoz vezet.

Az iparosodás nem kímélte az Olt élővilágát sem. A közvetlenül az ártéren épült gyárak sok szerves szennyet vezettek a folyóba. De még ennél is szomo­rúbb és szembetűnőbb a kommunális szenny mennyisége. Az Olt mentén ugyanis egyetlen településnek sem megoldott a csatornázása, még Tusnád­fürdőn sem mindenhol. A város 1950-1989 között központi irányítással fej­lődött. Fellendült a szocialista turistaforgalom. A '70-es években új szállodák (Tusnád, Olt), kezelőközpontok és számos vendéglátóipari egység épült. Az ezt követő évek jellegzetessége a központosított szocialista tervgazdálkodás csődbe­jutásának és az anyagi alapok hiányának következtében a fürdőélet visszafejlő­dése (CSEREY és JÓZSEF 1997).

Az 1939 óta Csíkszeredához tartozó Zsögöd-Zsögödfürdő tulajdonképpe­ni kiépítése 1964-ben kezdődött el. Ásványvizes strandja, fedett uszodája ma is működik, azonban a hajdani fürdőélet hangulata már elveszett.

Az Olt élővilága regenerálódott az elmúlt évtizedben, miután több gyár is felhagyott tevékenységével (Szentsimon, Csíkszentkirály). A nagyobb patakok medrét sajnos ma is kotorják, tönkretéve így élővilágukat.

Ebben az 53 éves periódusban nagy tájátalakítás történt, ugyanakkor szá­mos olyan próbálkozás is, amely a régi rend visszaállítását szolgálja: közbirto­kosságok újraszervezése, földek visszaadása, környezet- és természetvédelmi akciók, védett területek létrehozása.

Az 1970-es kataszteri felmérés alapján készült térkép igazolja a fennebb le­írtakat. (3. térkép)

A településeknél nincsenek tízesek feltüntetve, a mai község-, illetve falu­nevek szerepelnek. Megjelenik a Szentimrei-Büdös is, amely ma jelentős tele­pülésnek számít, a hétvégi házak száma egyre szaporodik. A települések elérik a terjeszkedés határait. A három térkép közül ezen a felmérésen láthatjuk a legkevesebb erdőt, amely az új törvényeknek és rendelkezéseknek köszön­hető, valamint az államosítást követő jelentős erdőirtásoknak. A szántók terü­lete csökkenni látszik, több helyen is gyepek váltják fel az addigi szántók he­lyét. Az egykori agroteraszok begyepesedett állapotban vannak feltüntetve a bánkfalvi és a szentmártoni részen. Ez az iparosítással és a városba való

416

D KATONAI FELMÉRÉS 1970

~ ERDÖS TERÜLET

El FÜVES TERÜLET

l e Csíkszcntkirály

[I] SZÁNTÓ TERÜLET

- BELTERÜLET

3. térkép. Az 1970-es kataszteri felmérés térképe

417

költözéssel magyarázható, valamint azzal, hogy ebben a korszakban lényege­sen lecsökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma Romániában. A Mohostól északkeletre és nyugatra fekvő részeken az erdőt nagy területen kivágták, a hegyaljai községek erdei is fogyatkozni látszanak. Nagy „mozaikosság" jel­lemző az erdőkre.

Az idők folyamán megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több szántó je­lenik meg az ártéren. Az első felmérés nem jelez szántót az ártéren, sőt, jól látszik, hogy a terület esetleg kaszáló lehetett vagy legelő, de szántásra nem volt alkalmas. A szabályozásokkal és lecsapolásokkal az ártér egyre nagyobb területeit tudták feltörni és szántóként hasznosítani. Utakat számoltak fel, és nedves területeket törtek fel, így a Nyírkert védett területét is az 1980-as évek­ben. A terület még ma is őrzi a beavatkozás nyomait.

El kell mondanunk azt, hogy az akkori kollektívrendszer nagyüzemi föld­művelést jelentett. Ma a magántulajdonba került földek ismét színessé teszik a határt, ismét megjelennek az ún. nadrágszíjföldek, de az ártéren, a szentkirályi és szentimrei határban felhagyott szántókat is láthatunk.

Az Alcsíki-medence nedves területein bekövetkezett változások, különös tekintettel az Olt menti nedves területekre

A nedves területek a régmúlt korokban is fontos szerepet töltöttek be a kö­zösség életében, a falu előírta ezek karbantartását a folyó-, illetve a patakvöl­gyekkel együtt. Az ártéren található kaszálók fontos forrást jelentettek az állat­tenyésztésben. A vízzel ellátott területek bővelkedtek a takarmányban. A sza­bályozások és lecsapolások valószínűleg már a XVIII. században léteztek ki­sebb léptékben, pl. a fokok kialakításával.

1850 után, az Olt-szabályozás, a vasút és új utak építése révén, a vizes élő­helyek átalakítása fokozódott.

1950 után újabb felesleges és kegyetlen folyószabályozás történt, amelynek eredményeként ma az Olt helyenként nyílegyenesen fut le a mesterségesen ki­alakított mederben. A Nyírkert nevű dűlőt fel is szántják, más, ma már termé­szetvédelmi területeket lecsapolnak, leárkolnak, felégetnek. Az emberi kapzsi­ságon kívül az iparosítás hatása sem elhanyagolható. Nagyfokú szennyezés, útépítés tette tönkre az Olt élővilágát, és a Borsáros-borvízlápot is. Ez utóbbi lassan elveszíti jellegzetes lápi jellegét.

Elmondható, hogy az emberi beavatkozások az idők során egyre inkább önkényessé váltak, figyelmen kívül hagyva a természet óvását, a régi rendtartá­sokat, szokásokat.

418

Az Alcsíki-medence botanikai és ökológiai szempontból érdekes, értékes területeit már a XIX. században leírták. FERDINAND SCHUR 1858-ban külön ismerteti a Mohost (NYÁRÁDY 1929), VITOS MÓZES 1894-ben kiadott füzetei­ben a Lucs-tőzegláp lecsapolása mellett kardoskodik. Ugyanakkor megemlít számos tavat az Olt mentén, amelyek halászati és vízrendezési (vízháztartási) szempontból az Olt és az ártér fontos részét képezték. VITOS szerint pl. a Csu­kás-tó, ahogy a „hely fekvéséből látszik", egykor az Olt vizéből mesterségesen táplált tó volt. Ma nagyon elhanyagolt állapotban található. A tusnádi határban több természetes és mesterséges tóról van tudomásunk. Szentsimonnál a Nád nevű tó létezett, körülötte sok náddal, benne pedig sok hallal. Ma a terület egy kiszáradt és feltöltődött nádas. Csíkszentimre-Csíkszentkirály határán szintén több tó is volt: Kustastó, Nádaszegi kis tó, Borostó. Zsögödnél Dóczi-tava, ezt a tavat is az Olt látta el hallal. Ezen leírások utalnak az Olt valamikori gazdag árterére, amely sokkal nedvesebb, mocsarasabb volt, mint ma.

A Szent Anna-tó és a Mohos is megjelenik VITOS írásaiban, bár nem tudo­mányos szemszögből. Néhány fafajt említ a Mohosból: nyír, nyár, kőris és „apró beteges fenyő" (VITOS 1894 ). Ez utóbbi az oligotróf lápok sajátja.

ORBÁN BALÁZS 1869-ben a még nem szabályozott Olt lassú víztükrén sok sárga tavirózsát látott, a folyó partján pedig komolyan sétáló fekete gólyákat (ORBÁN 1871). Ma a szentimrei holtágakban csak sínylődnek az egykor virág­zó vízi tökös (Nuphar luteum (L.) Sm.) társulások.

Az ember és a környezet együttélése a szabályozásokig kevésbé járt tudatos természetátalakítással, a XIX. század vége azonban fordulópontot jelentett. A szabályozás célja éppen az, hogy a természeti környezet lehetőségei szélesre táguljanak, a korlátozó tényezők pedig leszűküljenek. Így a gazdálkodás ne a természeti, hanem a társadalmi és gazdasági környezethez alkalmazkodjon (BORSOS 2000).

Az Olt szabályozását az 1872-1884 között készült katonai felmérés doku­mentálja, amelyen láthatjuk, hogy az Olt Tusnád és a Nyírkert-dűlő között már szabályozott. A terület egy négyhektáros tőzeges rétláp, amely már sok min­dent megért. NYÁRÁDY nem említi nevén a területet, de elhelyezkedéséből kö­vetkeztetni lehet a lápra. Részletes botanikai leírást közöl a lápról, szerinte egy „valóságos mohláp elfüvesedve". Kisebb-nagyobb nyílt víztükrök voltak a területen, amely nagyon süppedékes volt, és számos mocsári növénynek adott otthont, mínt például a békalencsének (lemna minor L., lemna trisulca L.), gyékénynek (Typha latifolia L.), harmatkásának (Glyceria aquatica (L.) Whlbg.) (NYÁRÁDY 1929). A Nyírkert ma védett terület.

A nyírkerti szabályozás nem az utolsó volt, ezt 1892-ben, majd az 1970-80-as években újabbak követték. Ez utóbbi lecsapolások után a kiszáradt terü­letet felszántották és mezőgazdasági területként hasznosították. 1994-ben a

419

tőzegtelep több hónapon át égett. A szántást felhagyták, a területen törpenyír­bokrokat (Betula humilis Schrank.), szibériai hamuvirágot (Ligularia sibirica (L.) ) és sok más lápi növényt láthatunk. A területtől északra tőzeget távolítot­tak el, itt most halastó van. A törpe nyírek mellett közönséges nyírek (Betula verrucosa Ehrh.), szőrös nyírek (Betula pubescens Ehrh.) valamint mandulale­velű füzek (Salix triandra L.) is zöldellnek (POP 1960). Helyenként ma is ma­gas gyomnövényzet uralja a lápot, akárcsak a '90-es években.

Az Olt első komoly szabályozása az 1872-76-os szokatlanul nagy áradások után következett be. 1889-ben a nyári áradások óriási károkat okoztak. Tönk­rement a széna, a sarjú, a területek pedig leiszapolódtak. Ekkor fogalmazódott meg az Olt szabályozásának gondolata, amely már három évtizede foglalkoz­tatta az illetékes szerveket és a lakosságot. Kárnak tekintették azt is, hogy Csík 5-6000 holdnyi mocsaras-ingoványos térsége csak sást terem és nem lecsapol­ható, mert az Olt nincs szabályozva (VITOS 1894 ). A munkálatok 1892-ben kezdődtek meg Tusnádfürdőtől északra (VITOS 1894). A nép nagy része nem volt az akció mellett, és féltek a költségektől is. Az új Olt-meder pedig nem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket, és a nép sokkal többet kellett fizessen az előírt 80 krajcár helyett. Az 1893-1895. évi árvizek lefolyását csak kevéssel siettette az új meder (VITOS 1894).

Az új Olt kiszáradással fenyegette a Szentkirály és Szentimre közötti réte­ket, amelyek régen igen mocsarasak voltak. Az új meder hatására eltűntek a mocsarak, a talaj kiszáradóban van, és a mezofil típusú növényzet kezd ural­kodóvá válni (NYÁRÁDY 1929). Napjainkra a régi Olt a természetes feltöltő­dés és az emberi beavatkozások hatására eltűnt a térképről. Az 1971- 75-ös árvizek után országos szintű vízszabályozási program kezdődött. A meder­szabályozás óriási károkat okozott a folyó és a környező területek élővilágá­ban, erre később látunk példákat. A medermélyítés és lecsapolási munkák hatására a talajvízszint 2-3 m-rel csökkent, több kút kiszáradását eredmé­nyezve ezáltal pl. Szentmárton és Szentkirály községekben. De nemcsak a királyfolyam szenvedett kárt, hanem a nagyobb patakok is. Így pl. a Verebes­patak szabályozása a falu ásványvízforrásainak elapadásához vezetett. A Tusnád-patakon végzett felelőtlen medermélyítési munkák során az új patak­meder átkerült az agyagrétegekről a laza, homokos övezetre, és ennek követ­keztében megnőtt a hordalék mennyisége. Ez évente több ezer m' üledékkel terheli a medret, és így újabb költséges medertisztítási munkálatok elvégzé­sét teszi szükségessé. Hasonló mederszabályozások történtek a Mitács-, Fi­ság-, Kozmás- és Nagyos-patakon is.

De lássunk néhány konkrét példát a medence védett és nem védett nedves területeiből.

420

A forráslápok egyik legszebb formájával találkozhatunk a csíkszentkirályi Borsárosban. A terület már 1939 óta védelem alatt áll, bár ez túlságosan nem látszik rajta. A falu melletti lápot a tulajdonos 1943-44-ben lecsapolta, a limo­nitkúpokat lerombolta, kaszálta a területet, és kivágta a törpenyír-bokrokat. Az 1950-es években a viadukt építése a hajdan összefüggő lápot két részre osztotta.

PÁLFALVI szerint a lápnak jót tett a bekerítés a '60-as években. POP 1960-ban kiveszettnek tekintette a Drosera anglicát, PÁLFALVI viszont ezt követően több évben is jelzi létezését. 200 l-ben a területet a fűzbokrok uralták, és a láp­ból csak pár négyzetméternyi terület őrizte meg az autentikus növényzetet: (a nyugati rész) mocsári kőtörő, hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica Huds.). A keleti láprész inkább őrzi a forrásláp jellegét.

Bár nem az Olt mentén található, mégis igen jelentős természetvédelmi te­rület a havasi Lucs-tőzegláp (vagy Lucs melléke). Az 1079 m tengerszint feletti magasságban található láp területe 273 ha. Találunk itt erdei fenyő (Pinus sil­vestris L.) asszociációt, lucfenyő (Picea excelsa (Lam.) Link.) formációt és egy enyves éger változatot, az Alnus glutinosa var. minorifronst, amelyet NYÁRÁDY írt le. A medencében a láp az egyedüli élőhelye a pici nyírnek (Betula nana L.), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia L.), harmatfű és számos más, ritka és vé­dett növény is található itt. A '80-as években a területet övező erdők kivágása, a legelő állatok taposása, a láp felégetése érzékenyen érintette a növénytaka­rót. A láp felégetése a kiszárítás és a befüvesítés érdekében történt, de a hely­beliek szerint sok medve garázdálkodott a lápban, és azért volt szükség a fel­égetésre (NYÁRÁDY 1929).

A Lucs északi szélét szegélyező „Lagg" vizes terület, Caricetum vulgaris tár­sulásaiban posvány ibolya él (Viola palustris L.). Elmondható, hogy a területre jó hatással van az, hogy távol esik lakott településtől, így talán kevesebb rom­boló hatás éri.

1897-ben megindult a vonatközlekedés. A sínpárok átszelik az Olt egész árterét az Alcsíki-medencében. A töltések megépítése után a medence egyes szakaszai elmocsarasodtak a nem kielégítő mértékű lefolyás miatt. Pl. a Tus­nád-Verebes szakaszon a vasúti töltés mesterséges gátja a nyugati pangó vi­zeknek. Ezzel egyidejűleg nem őshonos fafajok ültetése is megtörtént a vasúti töltések, illetve az őrházak mellett. Csatószegnél és Szentimrénél ma is látha­tóak a feketefenyők. A verebesi és tusnádi őrházak mellől már kivágták.

A sok lecsapolás és árkolás, a feltöltődős ellenére Simontól nyugatra, az Olt jobb oldali teraszán egy sor glaciális reliktumnak életteret biztosító eutróf láp van, a kb. 35 ha területű Honcsok. Posvány ibolya, kék csatavirág, szibéri­ai hamuvirág, taréjos pajzsika virít a tipikus lápi növények mellett. 1952-ben

421

POP nyolc törpenyír-bokrot számolt meg a területen és javasolta védetté nyilvá­nításukat (1960). Ez a mai napig sem történt meg.

Simon és Csatószeg között, a vasút két oldalán, csak foltokban találunk mo­csaras területeket.

Verebesnél, a megállótól északra 5 ha természetvédelmi terület található: a Csemő-láp. Ennek szomszédságában, délebbre az Égés nevű láp terül el, amely botanikailag szintén igen jelentős, mégsem védett terület. A lápokat a Dél­Hargita lábától lenyúló hordalékkúpok alól előtörő források öntözik. Kék csa­tavirág (Polemonium coeruleum L.), zergeboglár (Trollius europaeus L.), feke­te ribiszke (Ribes nigrum L.), vidrafű (Menyanthes trifoliata L.), kockás liliom (Fritillaria meleagris L.) és a nagyon ritka lisztes kankalin (Primula farinosa L.) is virít e réteken.

Alcsík legnagyobb védett területe a tusnádi Benes tőzeges rétláp ( 100 ha). LÁSZLÓ GÁBOR a tőzeg vastagságát 3 m-re becsülte (LÁSZLÓ 1915). A láp az 1950-es években megszabadult az emberi beavatkozásoktól. Az 1977-es víz­rendezések rossz hatással voltak a lápra. 1987-ben kivágták a törpenyír-bok­rokat, elégették őket, a területet pedig rendszeresen kaszálták. 2001-ben újra a régi lápot láthattam: életképes törpenyír-populáció, vidrafű, taréjos pajzsika, sok sásfaj mutatta, hogy a környezetvédők és a helyi lakosság fáradozása nem volt hiábavaló.

POP E. a lisztes kankalin egyedüli előfordulási helyeként említi az Újtusnád­tól észak-északkeletre elterülő Varsavész nevű eutróf rétlápot ( 1960). Az előb­biekben említett Égés nevű lápban is van lisztes kankalin. Varsavész flórája ha­sonló a medence más lápjaihoz.

Újtusnádtól délre, az Olt mentén található egy valaha igen nagy botanikai fontossággal bíró terület, a Középpatak-láp. A borvízláp botanikai rezerváció. A szakirodalom ezt a lápot jelöli meg világviszonylatban is a törpenyír leg­délibb előfordulási helyének. A mocsári kőtörőnek (Saxifraga hirculus L.) szin­tén ez a legdélibb előfordulási helye hazánkban (POP 1960). Erről azonban már múlt időben kell beszélnünk. 1986-ban a vízrendezések miatt megváltoz­tak a terület hidrológiai feltételei. A talajvízszint lecsökkent és a terület szára­dásnak indult. Kaszálták és nem egyszer fel is égették a lápot. Ma jellegzetes magaskórós társulások, nadálytős társulások uralkodnak, eltűnt a csermely aszat (Cirsium rivulare (Jacq.) Ali.) és a mocsári lednek (Lathyrus paluster L.), helyette mocsári aszat (Cirsium plaustre (L.) Scop.), csalán (Urtica dioica L.) és legyezőbajnóca (Filipendula ulmaria (L.) Maxim.) jelentkezett tömegesen. A rókasásos (Carex vu/pina L.) a forrástól egyre beljebb szorult, amely szintén a kiszáradást bizonyítja.

422

2002 nyarán egyetlen törpenyír-bokrot és kőtörőt sem találtam; ez az utób­bi végleges kipusztulását jelentheti, hiszen évek óta egyetlen példányát sem le­het találni.

Nádasfürdő szintén nem az Olt mentén található, hanem a Kisharam vulka­nikus kúp nyugati lábánál képződött. Igen értékes borvízláp, és védett terület­té van nyilvánítva. Innen, az emberi tevékenység hatására, kipusztult a törpe­kecskerágó (Euonymus nana M.B.) és a kék csatavirág. Sok odafigyelést igé­nyel a turisták és a helyi vezetőség részéről is a láp mostani állapotának fenn­tartása és megőrzése. A 4 ha terület 1980 óta védett.

A medence második legnagyobb havasi, védett tőzeglápja a Mohos. A 240 ha területű lápot a század első felében lecsapolták. Eltűnt Erdély egyik legna­gyobb vízesése (40 m) a Mohos északi pereméről. NYÁRÁDY 1929-ban így si­ratja a Mohost: „Eljön az idő, hogy egyszer hírül vesszük, hogy a víz eróziója a Vörös-patak útján mind elszállította az annyira megcsúfolt Mohos nagy masz­száját. Maradni fog egy haszontalan, sivár völgykatlan, az emberiség pedig sze­gényebb lesz egy visszapótolhatatlan természeti kinccsel" (NYÁRÁDY 1929). A '90-es években évente többnapos rendezvényeket tartottak a tó és a Mohos körül, amikor a turisták a tószemekben fürödtek és dagonyává változtatták a ritka növényfajokat tartalmazó mohaszőnyegeket. Hiába a védelem, ha csak papíron létezik. A láp körül ma is folynak az építkezési munkálatok, és nem épp megfelelő idegenvezetés mellett történik a turisták kalauzolása a lápban.

A Szent Anna-tó Közép-Kelet-Európa egyetlen krátertava. A közel 20 ha ki­terjedésű tó 950 m tengerszint feletti magasságban található. A tó vizét csupán a csapadék táplálja. A kráter belső oldalát 1946-ig bükkös borította, de ez az állomány leégett és helyét lucfenyő nőtte be. A tó ásványi sókban szegény, egyetlen halfaja a telepített törpeharcsa. A tó északi partján megindult a lápo­sodás. Madárvonuláskor igazi „madárparadicsommá" válik a tó és környéke. A tavat az ember veszélyezteti legjobban, hisz állandó az autóforgalom és a nyári fürdőzés.

A Büdös-tőzegláp és a Bányapatak feje nevű borvizes tőzeglápok szintén védett területek. Hivatalosan a Csíkszentkirályi Polgármesteri Hivatalhoz tar­toznak. A Büdös-tőzegláp területén 1943-ban SZALAI törpenyírt jelzett, de az­óta ezt az adatot nem erősítették meg. A közelben lévő meddőhányó szennye­zi a lápot. A Bányapatak feje nevű védett területen lévő forrásokat és büdös­gödröt csak a környező falvak emberei használják.

BOROS ÁDÁM 1941-ben erdélyi tanulmányútja során a tusnádfürdői Sólyomkő andezit szikláin egy nagyon feltűnő hölgymál fajra (Hieracium telekianum Boros et Lengyel n. sp.) bukkant. Az új fajt, mely Erdély endémizmusainak számát gyara­pítja, Soó REZSŐ javaslatára nevezték el Teleki Pál után (BOROS-LENGYEL 1942-43). A Sólyomkő ma botanikai rezervátum, és e növényritkaság élőhelye.

423

Az Olt menti természetvédelmi területeket még ma is nagyon sok negatív környezeti hatás éri, annak ellenére, hogy az alcsíki ipari és bányászati tevé­kenységek nagy része ma már szünetel, illetve leállt.

A bányászat nem csak a domborzatot, a tájképi harmóniát károsította. Az Alcsíki-medence több településén működtek kavics-, homok- és andezitbányák. Ezenkívül higanybányászat is folyt a térségben. Zsögöd, Szentkirály, Szent­imre, Szentmárton, Tusnád és a Szentimrei-Büdös is kitermelés helyszíne volt.

Az Olt menti régiókban a bányászat nagy mennyiségű szilárd meddőkőzetet, ülepített anyagot halmozott fel a völgyekben, és nehézfémekkel terhelt, savas bá­nyavizet juttatott a felszíni és felszín alatti vizekbe. E tevékenység ma már nem lé­tezik, de ez nem jelenti azt, hogy a szennyező források és a felszíni sebek is eltűn­tek. A Zsögöd-Szentkirály vonalon kőbányák működtek. A külszíni fejtés nyomait a különböző szukcessziós stádiumok próbálják eltüntetni. A csíkszentimrei Büdösfürdőn felhagyott meddők és tárnák fogadnak. A csupasz falakról lemosódó kaolin és cinnabarit higannyal szennyezi a vizeket. A Nagyos-patak völgyében épí­tett feldolgozó romos csarnoka, a mellékvölgybe telepített ülepítő hulladékai ve­szélyeztetik a környezetet. A Szentkirály fölött található ülepítőben felhalmozott higany bekerül a környék felszíni és freatikus vizeibe. Egyes felhagyott bányák­ban szeméttárolók létesültek, az átszivárgó szennyvíz Szentimre és Szentsimon vizeibe jut.

Tusnádfürdő felhagyott horzsakőbányájában létesült a város szeméttelepe. A telep a fürdőhely hidrogeológiai védterületén belül van, könnyen szennye­ződhetnek az ásványvízforrások is.

Elmondható, hogy az Olt menti tájat a bányatevékenységek közül legna­gyobb mértékben az építőanyag-bányászat formálta.

Az 1900-as évek végén az iparosítás alól Alcsík sem menekült: fafeldolgozó üzemek, szeszgyár, borvízpalackozók épültek. Mára a szeszgyár működése le­állt, ez kedvezően befolyásolja az Olt élővilágát, de már visszafordíthatatlan kár keletkezett, ugyanis a gyár a Nád nevű nedves területre nyomta ki a már felesleges anyagokat, így a terület teljesen leiszapolódott és feltöltődött. A fa­feldolgozó üzem Szentkirályon szintén nem működik már, de az ipari táj, saj­nos maradt.

A másik nagy gondot az Oltra és a környező területekre a kommunális szenny jelenti. A települések nem rendelkeznek csatornázással, még Tusnádfür­dő városa sem, így sok szerves anyag kerül a folyóba. Ma már ez jelent nagyobb szennyező forrást, amióta megszűnt a balánbányai tevékenység, amelynek hatá­sa a folyó egész hosszában és területén érződött. Nem voltak élőlények a folyó­ban.

424

A mezőgazdaságból a nem szakszerű hígítás következtében növényvédő szerek, inszekticidek kerülnek a folyóba, gyakran tömeges halpusztulást okoz­va ezzel.

Az 1960-as években, Csíkszereda iparosodásakor és a csíkszentsimoni szesz­gyár működése folytán - az általa kibocsátott szennyvíz révén - az Oltból eltűnt a folyami kagyló. Habár a szeszgyár már nem működik, a kagylók még nem tértek vissza.

Bibliográfia

ANDRÁSFALVY B. (1973): A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ár­téri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. ln Károlyi Zs. (szerk.): Víz­ügyi Füzetek, 6. sz., 19-20.

BENKŐ K. ( 1853): Csfk, Gyergyó és Kászon múltja, jelene általános és részletes osztályokban. Kolozsvár, 43-87.

BÍRÓ A - GAGYI J. - OLÁH S. (1994): Gazdálkodási gyakorlat a Székelyföl­dön. ln Antropológiai Műhely, 4. Csíkszereda, 22-34.

BOROS Á. - LENGYEL G. (1942-43): Hieracium telekianum n. sp. Scripta Bota­nica. 1. sz., 8-13.

BORSOS B. (2000): Három folyó között. Akadémiai Kiadó. Budapest, 139. CSEREY Z. - JÓZSEF Á. ( 1997): Tusnádfürdő - Szent Anna-tó. Sepsiszent­

györgy, 6. ENDES M. (1994): Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és né­

pének története 1918-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 633. IMREH I. (1983): A törvényhozó székely falu. Kriterion Könyvkiadó, Buka­

rest, 546. IMREH I. ( 1993): A természeti környezet oltalmazása a székely rendtartásokban.

ln R. Várkonyi Á. - Kósa L. (szerk.): Európa híres kertje. Történeti ökológia ta­nulmányok Magyarországról. Orpheusz Könyvkiadó, Budapest, 122.

JÁNOSI I. (2002): Az Olt melletti területek növényvilágának általános jellemzése a forrásvidéktől Málnásfürdőig. ln Jánosi Cs. - Péter É. - Solyom L. (szerk.): Az Olt. Kiadja a CSTIE, Csíkszereda, 29.

KOZÁN 1. (1978): Fekete ugar. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 98. KÖPECZI B. (1986): Kitekintés. Erdély útja 1918 után. ln Szász Z. (szerk.):

Erdély története 1830-tól napjainkig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1743-1759. LÁSZLÓ G. (1915): A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon. Bu­

dapest, 99. MOLNÁR G. (1991): Folyószabályozás régen és ma. ln Ö. K. 0., 2. évf.,

1. sz., 19-20.

425

NYÁRÁDY Gy. ( 1929): A vizek és vízben bővelkedő talajok növényzetéről a Har­gitában. ln Csutak V. (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 5 5 7 -615.

OLT! Á. (2003): A legfontosabb termelőeszközök államosítása Csík megyében. ln Székelyföld, 7. évf., 5. sz., 76.

ORBÁN B. (1871): A Székelyföld leírása. 1-11. Pest, 47. OROSZI S. (1995): Emlékezés a székely közösségek erdőire. Erdészettörténeti

Közlemények, XVII. Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest, 287.

POP, E. (1960): Mla~tinile de turbií din Republica Popularií Románií. Editura Academiei Republicii Populare Romane, Bucure~ti, 162-167.

R. VÁRKONYI Á. (2000): Történeti ökológia. ln Dr. Karátson D. (szerk.): Pan­non Enciklopédia - Magyarország földje. Kertek 2000 Könyvkiadó, Budapest, 448-450.

VÁMSZER G. (1977): Életforma és anyagi műveltség. Néprajzi dolgozatok, gyűj­tések, adatok (1930-1975). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 12.

VITOS M. ( 1894 ): Csíkmegyei füzetek - Adatok Csík megye leírásához és tör­ténetéhez. Nyomatott Györgyjakab Mártonnál, Csíkszereda, 1022.

Felhasznált térképanyag

Az első katonai felmérés térképei - eredeti lépték 1 :28 OOO Az 1943-44-es katonai felmérések - eredeti lépték 1 :50 OOO Az 1970-es kataszteri felmérések - eredeti lépték 1 :50 OOO

Jánosi Kincső 530 225 Csíkszereda, Szív u. 3/ 14. Tel.: 0266 - 322 746 kincso2000@yahoo.com

426

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 427-453

SEJ GÁBOR LEÓ

MAGYAR TÖKE ROMÁNIÁBAN

Absract: [Hungarian capital in Romania] Investing in Romania, especially in Transylvania is becoming more and more popular for Hungarian enterprises. lt has been one of the favourite targets of Hungarian capital for years. This study analyses the processes that have led to this situation, considering both geographical and time aspects. ln addition, correlation analysis is used to identify which factor has influenced the capital flow the most extensively. Either the number or the volume of the investments is considered, the conclusion is the same: distance from the border and the ratio of the Hungarian population are the key factors that influence the distribution of capital. However, enterprises of other nations may also invest in regions where the Hungarian population is high. Therefore, the relation between the ratio of the Hungarian population and the ratio of the number (volume) of Hungarian investments must be also investigated, which will undoubtedly reveal the strong connection between the distribution of Hungarian capital and the distribution of Hungarian population.

Rezumat: [Capitalul maghiar in Romania] lnvesti\iile in Romania, in special in Transilvania devin din ce in ce mai populare pentru interprinzlítorii maghiari. Este una din cea mai clíutatlí regiune pentru capitalul maghiar. Studiul analizeazlí din aspectul geografic §i timp, procesul in urma clíruia s-a ajuns la aceastlí situa\ie. Adi\ional analiza de corela\ie este folositlí pentru identificarea factorilor, care au intluen\at cel mai mult investi\iile de capital. Analizand numlírul sau volumul de investi\ii ajungem la aceea§i concluzie: distan\a de la grani\lí §i rata popula\iei maghiare sunt factorii cei mai importan\i in distribu\ia capitalului. Ar trebui analizatlí §i rela\ia dintre rata popula\iei maghiare ~i volumul investi\iilor din Ungaria, care indiclí o leglíturlí stranslí intre cele doulí.

Bevezetés

Több okból is „nemzetérdek" a határon túli magyarok által lakott terüle­tekre való befektetés. Egyrészt a magyar vállalatok további erősödéséhez ve­zet, ha a romániai piacra be tudnak törni és ott meg is állják a helyüket. A ma­gyar gazdaságnak hasznára válik, ha a kis-, közép- és nagyvállalatok a régió meghatározó szereplőivé növik ki magukat. Másrészt viszont a magyarok által lakott területeken létrejött befektetések komoly növekedési pólusok lehetnek. A befektetések révén a magyar lakosság munkahelyekhez jut, és a befektető infrastrukturális beruházásokat valósít meg. Mivel a helyi önkormányzatok bevételei növekednek, ezért az önkormányzatoknak is lehetőségük nyílik kii-

427

lönböző infrastrukturális, munkahelyteremtő beruházásokra, iskolafinanszíro­zásra, a szociális ellátás biztosítására stb. A tőkebefektetések tehát egy fejlő­dési folyamatot indítanak el, amiből a gazdaság helyi szereplői is aktívan részt vállalnak. Ezáltal a helyi társadalom gazdaságilag és kulturálisan megerősödik. A magyarországi befektetések azon része, amelyik a magyarok által lakott te­rületekre koncentrálódik, mindkét fél számára - megfelelően kihasználva a le­hetőségeket és kölcsönös előnyöket - rendkívül hasznos lehet.

Dolgozatunk a rendszerváltozás utáni évtized folyamatait kívánja bemutat­ni, amely során arra keressük a választ, hogy meghatározó tényező-e - és ha igen, milyen mértékben - a magyarországi tőkebefektetések esetén a célterüle­teken élő magyarok aránya.

Magyarországi befektetések alakulása

A magyar vállalkozóknak, vállalatoknak fel kell készülniük arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után a magyar piacon még nagyobb szám­ban jelennek meg az eddig még az unión belül tevékenykedő kis- és középvál­lalkozások. Ugyanakkor a magyar vállalkozók számára is szélesebb lehetősé­gek nyílnak, de inkább a keleti régióban van és lesz lehetőség a terjeszkedésre. Ezeken a területeken régebb óta jelen vannak vállalkozóink, mint nyugati ver­senytársaik, több tapasztalatot szereztek, jobban kiismerik magukat a helyi gazdasági környezetben, tehát valamivel előnyösebb helyzetből indulnak a versenyben. A keleti terjeszkedés első állomásai közé tartozik Románia. Az ország évek óta a magyar tőkekivitel egyik legkedveltebb terepének számít, 1999-ben azonban rekordokat döntött a szomszéd államba irányuló magyar tőkeexport. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen folyamatok eredménye­ként jutottak el a magyar befektetések a jelenlegi helyzetig, hogy mi befolyá­solta a tőkeáramlást és mik a jövőbeni kilátások.

A külföldi működőtőke-beruházások ösztönzésére hozott intézkedések el­lenére a külföldi befektetők elégedetlenek a biztosított feltételekkel. Gondot okoz a magas infláció és a kiszámíthatatlan árfolyam, a román vállalatok ma­gas köztartozása és fizetésképtelensége, a rossz szerződéskötési fegyelem és sok helyütt korrupt üzleti morál, a komplikált és gyakran változó törvényes és rendeleti szabályozás, a helyenként gyenge munkafegyelem stb. A zöldmezős beruházásokat megnehezíti, hogy sokszor rendezetlen földtulajdonviszonyok­kal találkozik a befektető. A bizonytalan környezet a beruházók körében vá­rakozó magatartást alakított ki. Ez lehetőséget ad a magyar befektetőknek ar­ra, hogy egy olyan piacon fektessenek be, ahol a magas rizikó miatt a külföldi

428

cégek még kevésbé vannak jelen. A hazai cégek számára a Romániában való befektetés előnyei a következők:

- földrajzi közelség, viszonylag jó megközelíthetőség; - könnyen leküzdhető nyelvi nehézségek; - 23 millió fogyasztó; - olcsóbb, szakképzett munkaerő; - gazdag nyersanyagforrások, turisztikai lehetőségek; - telítetlen piac; - a piacra való belépést biztosító jogrendszer. A megfelelő mennyiségű tőkével rendelkező beruházó számára nagy ha­

szonnal járó befektetésekre van lehetőség. Az adatok alapján látható majd, hogy a magyar tőke jelenléte a szomszéd országban jelentős, az erdélyi régi­ókban pedig vezető szerepet is betölt a magyar vállalkozások száma és befek­tetéseinek értéke.

Mennyiségi elemzés

A tanulmány hátralévő részében az 1990 decembere és 2000 szeptembere között lezajlott romániai befektetéseket vizsgáljuk. Ez az idő alatt jegyzett 153,5 millió USD törzstőke szerint az összes külföldi tőkebefektető közül Magyaror­szág a 12. helyet foglalja el, melynek aránya 3, 1 % az összes külföldi befekte­tésből. (1. táblázat) Ezzel megelőzzük többek között Svájcot, Svédországot, Ka­nadát, Görögországot.

Sorszám Ország Ezer USD %

1. Hollandia 662 062,7 13,4

2. Németország 633 534,9 12,8

3. Ciprus 402 536,2 8, 1

4. Franciaország 381 225,8 7,7

5. Olaszország 355 554,9 7,2

6. Egyesült Államok 333 870,8 6,8

7. Ausztria 264 845,2 5,4

8. Egyesült Királyság 255 815,4 5,2

9. Koreai Köztársaság 233 848,7 4,7

10. Törökország 192 493,7 3,9

11. Luxemburg 172 454,2 3,5

12. Magyarország 153 459,8 3,1

13. Görögország 146 524,9 3,0

429

Sorszám Ország Ezer USD % 14. Svájc 107 273,6 2,2

15. Szíria 56 687,7 1,1

16. Svédország 50 833,5 1,0

17. Kanada 49 212,8 1,0

Összesen 4 944 610 100,0

1. táblázat. A Romániába irányuló külföldi tőkebefektetések, 1990. december - 2000. szeptember (Forrás: Chamber of Commerce and Industry of Romania and of

Bucharest Municipality. National Office ofTrade Register)

A sok kis- és középvállalkozás miatt a bejegyzett társaságok száma szerint jobb helyen áll Magyarország: 3306 gazdasági társasággal, melynek aránya az összes vegyesvállalatból 4,3%, a 7. legnagyobb befektető ország vagyunk.

A CEFTA országai közül a legnagyobb befektetést Magyarország eszkö­zölte: a vegyesvállalatok 82,8 %-a, a devizában jegyzett tőke 77 ,3%-a szárma­zik innen.

Befektetések éves változása

A cégalapítások száma és a befektetett tőke nagysága hullámzóan alakult. (2. táblázat) A '90-es évek elején a kevésbé tőkeerős kisebb gazdasági társasá­gok alakultak meg. Ennek fő oka, hogy egyrészt az átalakuló magyar gazda­ságban nem voltak még jelen tőkeerős magyar cégek, másrészt a frissen létre­jött magyar piacgazdaságban is bőven voltak még kihasználatlan lehetőségek. Ezért főként a kiskereskedelmi szektorban jöttek létre a főként rokoni kap­csolatokat kihasználó első romániai befektetések.

Év Szám % Ezer USD %

1991 260 7,9 2518,5 1,6

1992 637 19,3 2733,7 1,8

1993 480 14,5 2448,6 1,6

1994 445 13,5 14 738,4 9,6

1995 96 2,9 11 863,0 7,7

1996 115 3,5 1711,2 1, 1

1997 225 6,8 15 382,8 10,0

1998 444 13,4 30 122,0 19,6

430

Év Szám % Ezer USD %

1999 349 10,6 60 183,9 39,2

2000 (1-VIll.) 255 7,7 11 821,0 7,7

Összesen 3306 100,0 153 523,1 100,0

2. táblázat. A magyar érdekeltségű vállalatok számának és tőkeértékének évenkénti változása Romániában, 1991-2000. (Forrás: ITDH, Bukarest)

A tömeges privatizációs program utáni liberalizáció és a magyar tőkeexport feltételeit javító XCV. devizáról szóló törvény hatására fokozódott a befektetői kedv. Az 1995-ös mélypont után a befektetések száma ismét növekedni kezdett: az 1997-es évtől kezdve már a befektetések értéke is meglódult, ami a cégenkénti tőkebefektetések növekedésében is jelentkezett. (3. táblázat) A legtöbb céget 1992-ben jegyezték be (637 cég, 19,3%), a legkevesebbet viszont 1995-ben (96 cég, 2,9%). A befektetett tőke nagysága szerint az 1999-es év volt a csúcsév (60 184 USD, 39,2%). A '90-es évek végén tehát egyre nagyobb számban jelennek meg a közepes- és nagybefektetők. Ebben, a romániai és a magyar intézkedéseken kívül, szerepet játszik még az is, hogy ezen cégek nagy része már nem tud pozíci­ókat szerezni az Európai Unió területén, ezért a keleti piacok meghódítására tö­rekszik. A nyugati piacok telítettek, éles a verseny, a pozíciókat csak nagy áldoza­tok árán lehetne javítani, keleten viszont éppen ellenkező a helyzet.

Év Ezer USD 1991 9,7 1992 4,3 1993 5, 1 1994 33, 1 1995 123,6 1996 14,9 1997 68,4 1998 67,8 1999 172,4

2000 (1-VIII.) 46,4

3. táblázat. A magyar érdekeltségű cégek átlagos tőkebefektetéseinek változása Romániában, 1991-2000. (Forrás: ITDH, Bukarest)

Mindezek ellenére a magyar cégek 82,9%-a kevesebb mint 10 OOO dollár saját tőkével rendelkezik. (4. táblázat) A csoportosítás 3282 főegységre vonat­kozik, leszámítva az összes cégek számából a saját tőkével nem rendelkező 24

431

fiókcéget. A táblázat a kis- és közepes tőkéjű cégek többségét mutatja: 50 ezer dollár alatti saját tőkével a cégek 96%-a rendelkezik.

Meg kell említeni, hogy a jegyzett 153,5 millió USD csak a törzstőkében megjelenő és a magyarországi bejegyzésű (jogi és természetes) személyektől származó befektetéseket tartalmazza. Ezeken túlmenően viszonylag jelentős beruházások is folyamatban vannak, melyek összértéke 70-80 millió USD nagyságrendűre becsülhető, ami csaknem a fele az 1990. óta eszközölt befek­tetéseknek.

Összesen 3282 (db) 100 (%)

1 OOO USD alatt 1931 59

1001 - 10 OOO USD 786 23,9

10 001 - 50 OOO USD 430 13, 1

50 001 - 100 OOO USD 51 1,6

100 001 - 500 OOO USD 53 1,5

500 001 - 1 OOO OOO USD 10 0,3

1 OOO OOO USD felett 21 0,6

4. táblázat. A magyar részvételű vegyesvállalatok szerkezete a tőkebefektetés nagysága szerint. (Forrás: ITDH, Bukarest)

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a '90-es évek elején hirtelen megnyílt lehetőségek kihasználása kimerült az alacsony tőkéjű, főként kiskereskedelmi tevékenységet végző, rokoni szálakat kihasználó cégek megjelenésével. Az év­tized közepén zajló nagy visszaesést feloldották külső tényezők, ami után vég­re megindulhatott a tőkeerősebb, nagyobb méretű magyar cégek „térhódítása" a román piacon.

Tevékenységi körök

Tevékenységi körök szerint (5. táblázat) a legtöbb befektetés a kereskede­lemben, a termelő- és feldolgozóiparban koncentrálódik, a legkevesebb pedig a mezőgazdaságban és a turizmusban. Mind számarányát, mind a jegyzett tő­két alapul véve a legnagyobb mozgás a kereskedelemmel foglalkozó cégek ala­kulásában történt.

432

Terület Társaságok száma (%) Befektetés nalQ'sáS(a (%)

Kereskedelem 48,6 58,6 Termelő- és feldolgozóipar 15, 1 29,4 Szakmai szolgáltatások 12,4 2,2 Élelmiszeripar 7,9 4,7 Mezőgazdaság 5,6 0,8 Építőipar 4, 1 1,2 Fuvarozás 3,3 0,9 Könnyűipar 1,6 1,9 Turizmus 1,4 0,3

5. táblázat. A magyar érdekeltségű cégek tevékenységi kör szerinti megoszlása Romániában, 2000. (Forrás: ITDH, Bukarest)

A termelő- és feldolgozóiparban jelentős növekedésre lehet számítani, ugyanis a '90-es években a magyar közép- és nagyvállalatok elsődleges célja a hazai piacon való megerősödés volt. Az e folyamat során felhalmozott nyere­séget remélhetőleg az országhatárokon túli, még nem telített piacokon fektetik be. A Romániában befektetni kívánó cégek számára kedvezőek a feltételek: a munkaerő viszonylag olcsó, a késztermékek nagy részére fizetendő vám ma­gas, viszont az alapanyagokon és félkész termékeken nincs ekkora teher, to­vábbá az anya- és leányvállalat közötti egyéb szállítások is kedvezményes elbí­rálás alá eshetnek.

A legkevesebb befektetés ez idáig a turizmusba irányult (cégek száma az összes 1,4%-a, befektetés nagysága az összes 0,3%-a). Ennek valószínűleg nem a legkisebb jövedelmezőségi ráta a fő oka. (6. táblázat) A magyarországi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az idegenforgalom és a turizmus meghatározó elemmé tud válni a gazdaságban. Ezért érdemes megkeresni a magyarázatát annak, hogy a természeti adottságokat és az erdélyi magyarság hagyományos vendégszeretetét kihasználható kezdeményezések miért nem jelentek meg ed­dig (mintegy 510 ezer dollár befektetés történt). Az erdélyi gyógyforrások és turisztikai központok kihasználatlanok, infrastrukturális fejlesztésre szorul­nak. A befektetni szándékozó magyar vállalkozóknak jelentős tőkét kell befek­tetni ahhoz, hogy minőségi szolgáltatást tudjanak nyújtani. Ma Magyarorszá­gon nincs, vagy nagyon kevés olyan vállalkozás van, amelyik erre képes. Jelen­leg a magyar cégek energiáit lefoglalja a hazai „izmosodás". A nagyszabású or­szágos és regionális turizmusfejlesztési programok lekötik a hazai cégek ösz­szes szellemi és anyagi tartalékait, viszont a most megszerzett tapasztalatokkal és kamatoztatott tőkével, nagy valószínűség szerint, a termelő- és feldolgozó­ipari vállalkozásokat követve, meg fognak jelenni Romániában.

433

A másik terület, ahol a legkevesebb befektetés történt, a mezőgazdaság. Mindez annak ellenére történt, hogy 1999-ben a harmadik legjobb jöve­delmezőségi rátával rendelkezett ez a szektor. Ez minden bizonnyal a rende­zetlen földtulajdon-viszonyok és a hazai mezőgazdaság problémákkal terhelt helyzetéből adódik.

Terület 1998-ban 1999-ben Termelő- és feldolgozóipar 9,0% 9,9% Építőipar 7,5% 6,8% Mezőgazdaság 4,4% 6,6% Szakmai szolgáltatások 7,3% 6,4% Fuvarozás 4,1% 5,4% Kereskedelem 4,1% 4,4% Könnyűipar 3,6% 4,1% Élelmiszeripar 10,9% 2,5% Turizmus 2,9% 2,3%

6. táblázat. A jövedelmezőség átlagos rátája· a fő területeken (Forrás: ITDH, Bukarest)

A Nagyok

A keleti terjeszkedés egyik legfontosabb mozgatórugója a piacszerzés, amely több formában is megvalósulhat. A legegyszerűbb esetben a cégek Ma­gyarországon előállított termékeiket akarják eladni Romániában. Ezek első­sorban a kis- és nagykereskedelemre szakosodott vállalkozások. A kecskeméti Fagépszer társtulajdonosa által létrehozott romániai Do-Bo Kft. faipari gépek, szerszámok forgalmazásával foglalkozó cég például 1999-ben 150 OOO német márka értékben adott el gépeket és szerszámokat.

A másik eset a külföldre telepített termelés. Ekkor többnyire a magyar anyavállalat szállítja az alapanyagokat, részegységeket a határon túli leányvál­lalatnak. Ilyen például a Brassóban működő, zoknikat és fehérneműket gyártó Fischer Kft„ amelybe a tulajdonos 4 millió forintot fektetett be.

A két irányzat össze is kapcsolódhat, főként a nagyvállalatoknál (pl.: Mol Rt.). A termelő érdekeltséglétrehozása az értékesítést is segíti. Megkönnyíti nemcsak a kint gyártott termékek, hanem a magyarországi anyacég által szállí­tott késztermékek eladását is, különösen akkor, ha a gyártáshoz értékesítési

·A gazdasági szektor összes bruttó profitjának aránya a gazdasági szektor összes üzleti for­galmából.

434

hálózat is kapcsolódik. A külföldre telepített termelés érdekében történő tő­kebefektetés három módon történhet: zöldmezős beruházás, felvásárlás vagy egyesülés formájában (beleértve a privatizációt is), illetve ha már rendelkezik tulajdonnal az adott országban, akkor kapacitásbővítésre, pótlólagos befekte­tésre kerülhet sor. Akad olyan vállalat, amelyik befektetéseinek kezdetén úgy ítéli meg, hogy egyelőre nemcsak egy céget, sőt nem is csak piacot vásárolnak, hanem lehetőséget. Arra taktikáznak, hogy amikor az érintett régió gazdasági helyzete stabilizálódik és megindul a helyi (és országos) fejlődés, akkor már je­len legyenek, azonnal be tudjanak kapcsolódni a versenybe. Most még olcsóbb lehet érdekeltségeket szerezni, természetesen azért, mert a kockázat is na­gyobb. A régióban hatalmi pozíciót szerezni igyekvő vállalatoknak a keleti pia­cokon addig van lehetőségük megvetni a lábukat, amíg a multinacionális cégek nem szánják rá magukat komolyabban a keleti térhódításra (ANTALÓCZY­MOHÁCSI-VOSZKA 1998). A külföldi multinacionális vállalatokat megelőzve már több magyarországi nagyvállalat is megkezdte a terjeszkedést Románia irányába (7. táblázat}, így például a Mol, a TVK, a Zalakerámia, a Caola, a Richter, a Dunapack és a Pannonplast. Egyes esetekben több millió dolláros befektetésről van szó, amelyeket azonban nem mindig kívánnak nyilvános­ságra hozni a tőkeexportőrök. Így elképzelhető, hogy a 7. táblázat adatainál nagyobb befektetéseket valósítottak meg e vállalatok.

A befektetői rangsort a Magyar Kőolaj- és Gázipari Részvénytársaság ve­zeti. Terjeszkedésének elsődleges célja a magyarországi finomítók kapacitás­kihasználtságának növelése, és persze a piacszerzés a régióban. A Mol Rt. ré­szesedése az elmúlt években Magyarországon a töltőállomások számát illetően körülbelül harmadára, az értékesített üzemanyag tekintetében pedig 40%-ára csökkent (NAGY 1999. július). A cég az elvesztett piacot igyekszik pótolni kül­földi terjeszkedéssel. 1 994-ben alapították aradi bejegyzéssel azt a vegyes­vállalatot, amelynek feladata a kenőanyagexport megkönnyítése volt. Ebből nőtt ki a Mol Románia Kft., amely már üzemanyag-kereskedelemmel és töltő­anyag-állomások létesítésével is foglalkozik. A cég a regionális terjeszkedés stratégiáját valósítja meg, igyekszik a határtól kiindulva befelé haladni. Ezt a folyamatot gyorsította, hogy az amerikai Amoco, romániai leányvállalatának megvásárlása révén, Bukarest környéki telekhez jutott. A cég Romániában, az új piacok megszerzésével, országos lefedettségre törekszik, amivel fokozni tudja a növekedést. A Mol Rt. szándéka, hogy befektetései révén a régió ve­zető kőolajipari vállalatává váljon.

435

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

10.

Cég neve Jegyzett tőke USD-ben Mol Rt. 73 678 662 Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. 9 918 165 Zalakerámia Rt. 8 OOO OOO Dunapack Peaper & Packagings Rt. 6 590 592 Pannonpipe Műanyagipari Kft. 4 406 831 CEI Consulting Limited Company 2 655 116 Tiszai Vegyi Kombinát Rt. 2 359 173 Halaspack Packagings Ltd. 2 240 060 Borsodi Sörgyár Rt. 1 900 OOO Graboplast Kecskeméti Pakettgyártó Kft. 1 899 644

7. táblázat. A legnagyobb magyar partnerek, a törzstőkéhez való hozzájárulás szerint. (Forrás: ITDH, Bukarest)

A Mol Rt.-nél nagyságrenddel kisebb, de önmagában jelentős mennyiségű tőkét fektetett be a Richter Gedeon Rt., amely egy román gyógyszer-kereske­delmi cégtől megvásárolta a marosvásárhelyi Armedica részvényeinek 51 %-át. Az Armedica Románia negyedik legnagyobb gyógyszergyára, a román gyógy­szerpiac 2,3%-át birtokolja, 1998-ban 4,6 millió dollár forgalmat bonyolított le. A gyár felújítására és bővítésére a Richter négy év alatt körülbelül 21-24 millió dollárt költött. A kuponos tömeges privatizációs program idején az or­szág legnagyobb magántulajdonban lévő gyógyszer-nagykereskedő vállalata a piacon felvásárolta a papírok 51 %-át, majd felajánlotta a Richternek. A rész­vénytársaság élt a vásárlási lehetőséggel, így megnyílt az út a román piacra. Mostanra piaci részesedése meghaladja a 4%-ot. A siker kulcsaként tartják számon a helyi orvosokkal, hatóságokkal, társadalombiztosítással kialakított szoros együttműködést. Éppen ezért romániai befektetésüknél helyi vezetőket alkalmaztak.

A romániai nagybefektetők között jól szerepel a Dunapack, amely több mint 10 millió dollárért épített (egyes források szerint 16 millió dollárért vásá­rolt) csomagolóanyag gyárat Sepsiszentgyörgyön. A gyárban hullámpapírt, csomagolóanyagot, dobozokat állítanak élő, amivel a román piac 25%-át bir­tokolják. Partnereik a legfontosabb multinacionális vállalatok, mint a Jakobs, a Coca-Cola vagy a Procter and Gamble.

A Pannonpack Rt., Pipin-Románia néven, Csíkszeredán hozott létre leány­vállalatot, 100%-os magyar tulajdonnal. Infrastruktúra-kiépítéshez használatos műanyag csöveket gyártanak. Sőt, már három üzlet megnyitásával megkezdték annak a bolthálózatnak a kiépítését is, amelyik az új gyár termékeit értékesíti. A befektetői optimizmust és előrelátást tükrözi, hogy a gyárat eleve úgy alakí­tották, hogy a továbbiakban akár többszörösére is bővíthető legyen a termelés.

436

A Dunapackhoz hasonlóan ők is jelen vannak Sepsiszentgyörgyön. A kis ka­pacitással kezdő gyárban kemény műanyag fóliát állítanak elő, s e termék terü­letén Romániában az új vállalkozás már piacvezetőnek számít. A román Farmec céggel alapított - 50%-os tulajdoni hányaddal - vegyesvállalatot Ko­lozsváron a Caola Rt. háztartás-vegyipari termékek gyártására. Mivel a multi­nacionális cégek már felosztották ezt a piacot, ide egy Caola méretű cégnek nehéz betörni. Ezért a terv az, hogy a cég a nagy üzleti láncok szállítója legyen néhány speciális és már ismert termékével (NAGY 1999. július).

A Zalakerámia bukaresti csempe- és padlógyárakat vett, a Tiszai Vegyi Kombinát a Plastico Rt. műanyaggyárát vásárolta meg, az Erdért Szászrégen­ben és Szovátán jelentős faipari beruházásokkal rendelkezik. A Taurus Rt. Szatmárnémetiben nyitott gyárat (RÉTI 1999). Általános vélemény, hogy elen­gedhetetlen a helyi ismeretekkel rendelkező menedzsment. Piacot ugyanis le­het szerezni, gyárat lehet építeni, de megfelelő helyi szaktudás nélkül nem le­het megmaradni a piacon.

Területi megoszlás

Területi megoszlás szempontjából a befektetések Románián belül elsősor­ban Erdélybe" irányulnak (1., 2. és 3. melléklet, valamint 8. táblázat). A jegy­zett tőke szerinti mutatók alapján Kolozs megyében kiugróan magas a befek­tetések aránya. Ez abból adódik, hogy a legnagyobb magyar befektető, a Mol Rt. 2000 márciusában Bukarestből áttette székhelyét Kolozsvárra. Az Erdé­lyen kívüli megyékben nem jelentős a magyar gazdasági jelenlét, a főváros vi­szont vonzza a befektetőket. Az összefoglaló táblázatban látható, hogy Buka­restben a magyar társaságok 4,6%-a 10,3%-nyi jegyzett tőkével van jelen. A Kárpátokon túli megyék közül Ilfov rendelkezik a legnagyobb befektetések­kel, ami a leggyengébb mutatókkal rendelkező erdélyi megye - Szeben - ada­taival közel azonos.

Mint már említettem, a befektetések nagy része, főleg a kisebb vállalkozá­sok a rokoni kapcsolatokat igyekeznek kihasználni. Mivel a romániai magyar­ság több mint 90%-a Erdélyben él, így kézenfekvő, hogy oda települnek ezek a cégek. A nagyobb vállalkozások a földrajzi közelség és a nyelvi akadályok könnyebb leküzdése miatt választják az erdélyi régiókat. A letelepített leány­vállalat eléréséhez nem kell átszállítani az árut a Kárpátokon a helyenként borzalmas állapotú utakon, amivel időt és felesleges kiadásokat takarítanak meg. A vállalat vezetéséhez is könnyen találnak megfelelő embereket, akik be-

"Erdély alatt ebben az esetben a Nyugat régió, az Északnyugat régió és a Közép régió által alko­tott területet értjük.

437

szélik az anyavállalat nyelvét és boldogulnak a helyi bürokrácia útvesztőiben, ismerik a helyi gazdasági környezetet, jogszabályokat.

Jegyzett tőke értéke Társaságok száma

Ezer USD % Szám Északkelet 42,5 0,1 12 Délkelet 22,2 0,1 9 Dél-Munténia 35,5 0,1 17 Délnyugat-Olténia 37,7 0,1 8 Nyugat 8379,7 5,5 366 Északnyugat 90 202,2 58,5 1450 Közép 38 898,3 25,3 1287 Bukarest-Ilfov 15 905,0 10,4 157

Összesen 153 523,l 100 3306

8. táblázat. A magyarországi tőkebefektetés a tervezési-gazdasági régiók szerint, 2000. (Forrás: ITDH, Bukarest)

% 0,4 0,3 0,5 0,2

11, 1 43,9 38,9

4,7 100

A tervezési-gazdasági régiók szerinti eloszlást vizsgálva láthatjuk, a legtöbb befektetés az Északnyugat és Közép régióban történt, ahol a magyarság szám­aránya az összlakossághoz képest a legmagasabb. Ha kiszámoljuk, hogy az erdélyi megyékbe koncentrálódó vállalkozások mekkora résszel rendelkeznek az összes külföldi befektetésből, érdekes képet kapunk. A romániai befekteté­sek száma összesen 3306, amelyekből a három erdélyi régióban 3103-at talá­lunk. Tehát a magyarországi befektetések - a társaságok számát illetően -93,9%-a az erdélyi régiókba érkezett, amely az összes külföldiek által bejegy­zett vállalkozás 14,5%-a. Hasonlóak az arányok, ha a devizában jegyzett tőkét vizsgáljuk. Az összes romániai befektetés jegyzett tőkéje 153 523 USD, amely­ből a három erdélyi régióba történt befektetések jegyzett tőkéje 137 485 USD. Tehát a devizában jegyzett tőkét illetően a magyarországi befektetések 89,6%­a az erdélyi régiókba érkezett, amely az összes, külföldiek által történt befekte­tés 12,3%-a. Egyes megyékben pedig kiugróan magasak ezek az arányok. Fel­merül a kérdés, van-e összefüggés, és ha igen, akkor milyen szoros a kapcsolat a magyarság aránya és a befektetések között. A kapcsolat korreláció-számítás­sal állapítható meg. A régiók adatai helyett az erdélyi megyék adataival célsze­rű számolni, mivel így az adatsor több tagból áll, ami a számítás pontosságát és szignifikanciáját növeli.

438

A magyarság arányának szerepe

Feltehetjük tehát a kérdést, vajon mekkora szerepe van az egyes területe­ken élő magyarok arányának a befektetések terén? Van-e összefüggés, és ha igen, akkor milyen szoros a kapcsolat a magyarság aránya és a befektetések között? Ehhez meg kell vizsgálni az alábbiakat: 1. a befektetések száma a ma­gyarság arányának függvényében; 2. a jegyzett tőke a magyarság arányának függvényében; 3. a befektetések száma a magyar határtól való távolság függvé­nyében; 4. a befektetések mennyisége a magyar határtól való távolság függ­vényében; 5. az összes külföldi befektetéshez viszonyított magyar befektetések száma a magyarság arányának függvényében; 6. az összes külföldi befektetés­hez viszonyított magyar befektetések mennyisége a magyarság arányának függvényében.

A magyarság aránya és a befektetések száma Ebben az esetben az egyik változó a magyarság megyénkénti számaránya

(9. táblázat}, a másik a megyénkénti befektetések száma (1. melléklet). Ekkor r = 0,64, ami szerint a kapcsolat szorossága közepesen erős.

Megye % Megye

Fehér 6,0 Hargita

Arad 12,5 Hunyad

Bihar 28,5 Máramaros

Beszterce-Naszód 6,5 Maros

Brassó 9,8 Szatmár

Krassó-Szörény 2,2 Szilágy

Kolozs 19,8 Szeben

Kovászna 75,0 Temes

9. táblázat. Magyarok aránya az összlakossághoz viszonyítva az erdélyi megyékben, 1992.

%

84,6

6,1

10,2

41,3

35,0

23,7

4,2

9,8

Tehát a magyarság aránya és a befektetetések száma között közepesen erős pozitív irányú korreláció van. Az 1. ábra tartalmazza az adatok lineáris trend­függvényét is, amely az összefüggés tartalmát, irányát fejezi ki, és szemlélteti a befektetések számának eltérését a trendvonaltól. Elmondható, hogy a magyar­ság alacsony aránya az egyes megyékben minden esetben kevés befektetést

439

eredményez. A nagyobb arányú megyék esetén viszont kicsit más a helyzet. A majdnem 80%-os Kovászna megyében jóval kevesebb, az alacsonyabb lélek­számú Arad, Bihar és Kolozs megyékben a trendtől jóval magasabb a befekte­tések száma, tehát más tényezők is fontos szerepet játszanak a befektetések számának alakulásában. Mint később látni fogjuk, ennek egyik oka a határtól való távolság.

:0 ~ Cll E

'<ti N Cl)

.:,e. <D Cl)

E .:,e.

~

700

600 • 500

400

300

200

100

• 0 • 10 20 30 40 50

y = 5,13x + 73,75

R2 = 0,412

60 70

Magyarok aránya(%)

•

80

1. ábra. Befektetések száma a magyarok arányának függvényében, 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

A magyarság aránya és a befektetések értéke

90

Ha a korreláció-számítást a magyarság számaránya és a befektetett jegyzett tőke megyénkénti alakulása között végezzük el, első látásra nem kapunk olyan eredményt, ami hasonló összefüggést mutat, mint az előző esetben. A korrelá­ciós együttható: r = 0, 18, ami alapján a kapcsolatuk szorossága gyenge. A 2. ábrán egyértelműen látszik, hogy a Mol Rt. Kolozs megyei befektetése befolyá­solja leginkább a függvényt. A korábban közölt 7. táblázatban látható, hogy a Mol befektetése az összes befektetés közel felét teszi ki, ezért érdemes meg­vizsgálni, hogyan alakul r értéke abban az esetben, ha az olajipari cég adatait kivesszük a Kolozs megyei befektetésekből.

440

~ 90,000 ~---------------------~ ~ 80,000 Q)

~ 70,000 -~ 60,000 e ái 50,000 ~ 40,000. Q) ~ 30,000 ~ 20,000 .S! 10,000

•

•

y = 113.73x + 5929.1

R2 = 0.022

• ~ o+„~-•....., ..... .i._._...,..-~.._--.-__.•,.__...,..---..---,---___,.---.----l 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90

Magyarok aránya(%)

L____~~~~~~~~~- -~~~-2. ábra. Befektetések mennyisége a magyarok arányának függvényében, 2000.

(Forrás: saját szerkesztés)

A 3. ábrán látható, hogy ez olyannyira hatással van a korreláció szorossá­gára, hogy a Mol nélkül r értéke 0, 75-re módosulna, ami erős korrelációt adna a korábbi gyenge helyett.

A teljes adatsorú számítás alapján tehát az állapítható meg, hogy a befekte­tések értékeit nem befolyásolja a magyarság megyénkénti aránya. Erre nem­csak Kolozs megyével lehetne példálózni. Hargita megyében a legmagasabb a magyarok aránya, ennek ellenére csak az ötödik helyen áll a jegyzett tőke ará­nya szerint. A magyarok aránya szerint hatodik helyen álló Szilágy megye csak a tizenötödik a befektetések között, ellenben a magyarok aránya szerint tizen­egyedik helyen levő Temes megye hatodik ebben a táblázatban. Ezek a trend­vonaltól eltérő adatok nem befolyásolják annyira a kapcsolatot, hogy Kolozs megye megváltoztatott adataival ne legyen erős a korreláció.

A két számítás alapján a következő állapítható meg. A befektetések száma közepesen erősen függ a magyarság arányától. Ennek oka, hogy a legtöbb eset­ben a nagy számarány nagyobb számú magyarságot is jelent, így a rokoni kap­csolatok útján létrejött alacsony tőkéjű vállalkozások ide koncentrálódnak. Vi­szont a nagyobb tőkével megjelenő közepes- és nagybefektetők letelepedését más tényezők is erősen befolyásolják, ezért a jegyzett tőke és a magyarság ará­nya között gyenge a korreláció, amit a legnagyobb mértékben a kolozsvári székhelyű Mol Rt. befektetése befolyásol. Feltétlenül ki kell emelni, hogy a Mol Rt. nélkül a kapcsolat erős. A befektetett tőke nagyságát befolyásolhatják olyan tényezők, mint a földrajzi távolság, infrastruktúra fejlettsége, vagy a vá­rosok regionális szerepe.

441

@' 18,000 ~---------------------~ ~ 16,000 & 14,000

-Cl)

·!a 12,000 2 10,000 ~ 8,000 ~ 6,000

~ 4,000

•

•

- . ·-- + y = 142,3x + 666,34

- - 2 -- . R = 0,535

• -"' 2,000 ~ 0+-=-<~__.::_-~....._---~---~---~---~

0 20 40 60 80 100

tv'agyarok aránya(%)

3. ábra. Befektetések mennyisége a magyarok arányának függvényében (Mol Rt. nélkül), 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

A távolság szerepe a befektetések alakulásában

A modern kor gazdaságában az idő szerepe felértékelődött. A beszállításo­kon, áruszállításokon, piacterítéseken, tőkemozgásokon keresztül időt taka­ríthat meg a vállalat, ha csökkenti tevékenységének földrajzi távolságát. A kér­dés az, hogy mennyire játszik szerepet a magyar befektetők döntéseiben a tá­volság. Előnyben részesítik-e a határ menti területeket, és ha igen, mennyire? ( 10. táblázat)

Megye Távolság Megye Távolság Megye Távolság km . km km

Fehér 474 Kovászna 696 Szatmár 318 Arad 275 Hargita 665 Szilágy 362 Bihar 272 Maros 532 Szeben 517 Beszterce-N aszód 493 Krassó-Szörény 451 Temes 326 Brassó 661 Hunyad 401 Kolozs 425 Máramaros 384

10. táblázat. Megyék székhelyeinek távolsága Budapesttől

442

A távolság és a befektetések száma A befektetések száma a távolság függvényében (4. ábra) azt a nem meglepő

képet mutatja, hogy a határ menti és a legtávolabbi területeken (Székelyföld) ma­gas a magyarországi vállalkozások száma, Erdély középső részén pedig kevésbé aktívak a befektetők. Ez azzal magyarázható, hogy a távolabbi Székelyföldön és a határ menti területeken nagyobb a magyarság száma. Az ábrán az is látszik, hogy a parabolisztikus görbe szárai nagyjából egyenlő meredekséget mutatnak, ami ar­ra, a már említett felvetésre ad bizonyságot, hogy a közelebbi földrajzi helyzetű, alacsonyabb magyar lélekszámmal rendelkező határ menti megyék hasonlóan ak­tívak, mint a magasabb lélekszámú, távolabbi székelyföldiek. Úgymond a távolság vagy közelség kompenzálja az alacsonyabb lélekszámot.

700

1l' 600 • ~ • <ti 500 E y = o,01x2 - 5,19x + 1342,8 '<ti 400 • N • R

2 = 0,22 Vl ~ 300 Q) Vl

! 200 • ~

.g? 100 • ~ • • • •• 0 200 300 400 500 600 700

Távolság (km)

4. ábra. Befektetések száma a távolság függvényében, 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

A távolság és a befektetések mennyisége

800

Ha a befektetések mennyiségét vizsgáljuk a távolság függvényében, hasonló következtetésre juthatunk, mint az eddigiek esetén. Kolozs megye most is tor­zítja az eredményeket, korrigált adatokkal számolva viszont a 4. ábrához ha­sonló a függvényünk. (5. és 6. ábra) A különbség annyi, hogy a parabolisztikus görbe jobb oldali szára meredekebb és magasabbra fut, ami nagyobb befekte­tést jelent a Székelyföldön. Maros megye fölfelé, Brassó megye pedig lefelé húzza a függvény szárát.

443

~ 100,000 ~ (1) Cl

'<D .!11 >. e: e: (1)

E ..><: (1) Ul

§ ..><:

i

80,000 • 60,000

40,000

20,000

0 200 300 400

y = -0,12x2 + 119,IJx - 19042 R2 = 0,013

• 500 600 700

Távolság (km)

5. ábra. Befektetések mennyisége a távolság függvényében, 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

800

18,000 ~---------------------~

~ 16,000

(1) 14,000 .g> .!!I 12,000 >. 2 10,000 (1)

E 8,000 ..><: (1) 6,000

i 4,000 ..><:

•

• •

y = 0,13x2

- 113,59x + 26187

R2 = 0,329

~ 2,000

1 ~ 0

200 ____ 3_0_0 ___ 4_0_0 ___ 50_0 ___ 6_0_0 ___ ·_7_00 ____ 80-0~ L__ Tá\olság (lm)

6. ábra. Befektetések mennyisége a távolság függvényében (Mol Rt. nélkül), 2000. (Forrás: saját készítés)

Hogy kétség ne legyen ... Annak, hogy a területi eloszlás így alakult, egyik oka a magyarság maga­

sabb számarányának befektetést vonzó szerepe és a távolság korrigáló hatása. Ellenben állíthatja valaki azt is, hogy nemcsak a magyarok fektetnek be na­gyobb számban azokban a megyékben, ahol magasabb a magyarok aránya, hanem a külföldiek is. Őróluk pedig igazán nem mondható el, hogy a magya-

444

rok miatt fektetnének be bizonyos területeken. Márpedig, ha például a kül­földi befektetések száma is magasabb például Hargita megyében, mint Szeben megyében, akkor valami más okot kell keresni befektetéseink megoszlására (és ez akkor ugyanaz lenne, mint a külföldi befektető esetében): helyi befektetésösztönzés-politika, fejlett infrastruktúra stb. Hogy ennek épp az el­lenkezője igaz, azt bizonyíthatjuk az összes külföldi befektetéshez viszonyított aránnyal. A 1. melléklet adatai alapján számolhatjuk ki a korrelációs együttha­tókat, először a befektetések számával, majd a befektetések mennyiségével.

Befektetések száma A befektetések számát vizsgálva: r = 0,98, azaz nagyon erős, majdhogynem tel­

jes a szorosság a magyarok aránya és a külföldi befektetések számához viszonyí­tott magyar befektetések aránya között. A 7. ábrán látható, hogy az adatpontok milyen szorosan illeszkednek a trendvonalra. Nem meghatározó módon, de az egyenes fölött helyezkednek el Maros és Máramaros megyék adatai.

70 y = 0,71x + 0,94

~ 60 ~ 0

- 2 R = 0,959

~ 50 >-e: ..,,

40 ~ -"" 30 Q) Ul

~ 20 ~

i 10

0

0 20 40 60 80

Magyarok aránya (%)

7. ábra. Magyar befektetések számának aránya a külföldi befektetésekből, a magyarok arányának függvényében, 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

Befektetések mennyisége

100

Az alaphelyzetben (Mol Rt. adataival) r = 0,58, azaz közepes a szorosság a magyarok aránya és a külföldi befektetések jegyzett tőkéjéhez viszonyított ma­gyar befektetések jegyzett tőkéjének aránya között. (8. ábra) A magyarság ará­nya és a befektetések értéke című fejezetben érintőlegesen volt szó Szilágy me­gye „gyengébb teljesítményéről". A 8. ábrán látható, hogy a 23, 7%-ban ma-

445

gyarok által lakott megyében a magyar befektetések aránya az összes befekte­téshez képest 0,5%! A megyébe történt befektetések értéke csupán 69, 1 ezer USD, ami a legkevesebb egy főre jutó értéket és a legkisebb magyar cégen­kénti befektetett értéket adja az erdélyi megyék között. Ezzel szemben a be­fektetések számát vizsgálva a 7. ábrán nem látható eltérés a trendvonaltól. Ér­demes lenne külön megvizsgálni: mi az oka, hogy az egynegyedrészt magyarok által lakott, a magyar-román határhoz közeli megye ilyen gyengén szerepel a befektetések terén.

A már sokat emlegetett Kolozs megye megváltoztatott adataival az együtt­ható: r = 0,83, azaz erős lenne. (9. ábra) Ebben az esetben hasonló következte­tést lehet levonni, mint az eddigiekben.

60

~ 50 • ~ ~ • ~ 40 e: 'f! <ti 30 -" (1) (/)

i 20 -"

i 10

0

0 20 40 60 60 100

Magyarok aránya(%)

8. ábra. A magyar befektetések mennyiségének aránya a külföldi befektetésekből, a magyarok arányának függvényében, 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

A 3. és a 9. ábrákon láthatjuk, hogy Kovászna és Hargita megye a befekte­tések értékét tekintve mindkét (illetve a 2. és a 8. ábrákkal együtt mind a négy) esetben felcserélte helyét a befektetések számához képest. Ennek okai a Kovászna megyébe történt nagyobb volumenű befektetések, ami a földrajzi megközelíthetőség közötti különbségből adódik. Kovászna megyét ugyanis lé­nyegesen könnyebb megközelíteni (vonaton és gépjárművel egyaránt) az Arad-Nagyszeben-Brassó közlekedési útvonalon, mint a Királyhágón és a Maros völgyén keresztül Csíkszeredát, vagy közúton Marosvásárhely felől

Székelyudvarhelyt. A másik érdekes páros Bihar és Szatmár megye. Az iparo­sodottabb, közelebbi megyeszékhelyű, népesebb Bihar megye az alacsonyabb magyarságarány ellenére vonzóbb terep a tőkebefektetőknek.

446

A befektetések számával számított r = 0,98, azaz nagyon erős és a befekte­tések értékével számított r = 0,83, azaz erős korreláció alapján összevetve el­mondható, hogy minél magasabb (alacsonyabb) egy megyében a magyarok aránya, annál nagyobb (kisebb) részt vállalnak a külföldi befektetésekből a ma­gyarországi befektetők. Ezek után biztosan állíthatjuk, hogy a magyarországi tőke területi eloszlásának egyik fő magyarázata, az erdélyi magyarság területi eloszlása.

•

40 60 80 100

l\fegyarok aránya(%)

9. ábra. A magyar befektetések mennyiségének aránya a külföldi befektetésekből, a magyarok arányának függvényében (Mol Rt. nélkül), 2000. (Forrás: saját szerkesztés)

Lehetőségek

Az elmúlt években egyre gyakrabban fogalmazódik meg egy önálló szé­kelyföldi fejlesztési régiónak az igénye. Véleményünk szerint a gazdasági mű­ködőképesség egyik meghatározó pillére lehetne a magyarországi befektetés. Szükséges egy, a jelenleginél élénkebb és összehangoltabb befektetés-ösztön­zési politika. Láthattuk, hogy a befektetések területi eloszlását illetően a fo­lyamatok jó irányba haladnak, éppen ezért kis anyagi és időbeni ráfordítás is elegendő lenne ahhoz, hogy nagyobb lendületet vegyenek a gazdasági kap­csolatok. Székelyföld meglévő gazdasági, természeti és társadalmi adottsága­it történelmi hiba lenne, ha nem a helyi és anyaországi vállalkozások hasz­nálnák ki közösen.

A Romániában befektetni kívánó vállalkozók számára román részről segít­séget nyújt a Román Fejlesztési Ügynökség (ARD), amely megtalálja a számára ideális partnert, tanácsokkal szolgál és konzultál a belső piacról, elemzéseket ké-

447

szít stb. Kapcsolatban áll számos belföldi és külföldi, hasonló profilú szervezettel, és például a magyar befektetőket közös pályázatokkal is ösztönzik.

A magyar fél részéről a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) Bukarestben és több erdélyi nagyvárosban mű­ködő irodája ad széles és teljes körű segítséget a befektetőknek. A különféle tranzakciókhoz és általában a piac, a cégek, a gazdasági és jogi szabályok megismertetéséhez közvetlen információkkal áll a magyar vállalkozók ren­delkezésére az iroda. Megbízás esetén tanulmányokat is készít a gazdaság egy-egy szeletéről. A magyar befektetők tehát kényelmes helyzetben vannak az ügyintézést illetően. Sőt, nem kell feltétlen a romániai irodával felvenni a kapcsolatot, hiszen az ITDH itthon, szervezett hálózattal működik.

Érdemes kiaknázni az iroda szolgáltatásai közül az arra irányuló segítséget, hogy minél több vásáron, kiállításon, üzletember-találkozón vegyenek részt a magyar üzletemberek. Ezektől a rendezvényektől kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatok remélhetők.

Az ITDH mellett számos magyar (elsősorban állami) cég is aktívan tevé­kenykedik a magyar-román kapcsolatok ösztönzésén. Ilyen például a Ma­gyar Export-Import Bank Rt. Nem véletlen, hogy például a budapesti kor­mány által a délkelet-európai újjáépítésben való magyar részvétel támogatá­sára létrehozott, az Eximbank kezelésében lévő 100 millió eurós keret ter­hére az első projektmegállapodás éppen Romániával született meg. A Híd­építő Rt. 44 millió dolláros projektje a romániai Zilah és környéke vízellátá­sának fejlesztését célozza. Ugyancsak állami pénzből gazdálkodik a Corvinus Rt., amely kockázati tőkét biztosít a külföldön megvalósuló magyar beruhá­zásokhoz. 2000-ben a legnagyobb projektjük színhelye szintén Románia volt: a sepsiszentgyörgyi Iame Rt. villanymotorokat és autóvillamossági alkat­részeket gyártó vállalat részvényeinek 51 %-át szerezte meg egyenlő arányban a Műszertechnika Rt.-vel.

Látható tehát, hogy a magyar befektetők igencsak el vannak kényeztetve az induláshoz szükséges segítségnyújtás terén, amennyiben befektetési ötlettel rendelkeznek. Gyenge pontnak érezzük azonban a tájékoztatást. Hiányzik egy jól kidolgozott „Erdély marketing" (vagy „Székelyföld marketing"), mely fel­kelti az érdeklődést, és melynek keretében az anyaországi vállalkozók széles­körű, általános és alapvető információkat kaphatnának az erdélyi befektetési lehetőségekről.

448

Összefoglaló táblázat ( 1990. december-2000. szeptember)

Társaságok Jegyzett tőke Jegyzett tőke Magyar/külföldi

Társaságok száma Magyar/külföldi

Megye száma (magyar) (magyar) (külföldi)

jegyzett tőke (külföldi)

társaságok (%) száma(%)

db % Ezer USD % Ezer USD % db % %

Fehér 26 0,79 2233,6 1,45 82 766,2 1,52 2,70 593 0,77 4,4

Arad 20 6,17 2848,5 1,86 66 523,5 1,22 4,28 1850 2,41 11,0

Bihar 62 18,75 8871,2 5,78 76 987,6 1,41 11,52 2238 2,92 27,7

Beszterce-Naszód 37 1, 12 711,4 0,46 19 961,7 0,37 3,56 402 0,52 9,2

Brassó 82 2,48 850,3 0,55 88 544,7 1,63 0,96 1948 2,54 4,2

Krassó-Szörény 7 0,21 805,9 0,52 41 487,5 0,76 1,94 488 0,64 1,4

Kolozs 42 12,92 77 900,8 50,74 154947,1 2,85 50,28 3093 4,03 13,8

Kovászna 23 6,96 15 764,6 10,27 35 516,4 0,65 44,39 446 0,58 51,6

Hargita 56 17,06 6671,9 4,35 38 471,7 0,71 17,34 905 l, 18 62,3

Hunyad 45 1,36 249,7 0,16 25 147,7 0,46 0,99 724 0,94 6,2

Máramaros 14 4,33 722,4 0,47 28 453,3 0,52 2,54 873 l, 14 16,4

Maros 37 11,28 13 334,7 8,69 58 121,3 1,07 22,94 1312 1,71 28,4

Szatmár 18 5,57 1927,3 1,26 33 559,5 0,62 5,74 700 0,91 26,3

Szilágy 39 1, 18 69,1 0,05 14 497,2 0,27 0,48 242 0,32 16, l

Szeben 12 0,36 43,2 0,03 52 763,2 0,97 0,08 1363 1,78 0,9

Temes 11 3,33 4475,7 2,92 337 968,4 6,21 1,32 4627 6,03 2,4

Arge~ 5 0,15 11,4 0,01 39 304,8 0,72 0,03 655 0,85 0,8

Baciíu 5 0,15 13 0,01 35412,6 0,65 0,04 578 0,75 0,9

Boto~ani 1 0,03 1 0,00 26 881,2 0,49 0,00 168 0,22 0,6

Briíila 1 0,03 0,1 0,00 22 728,2 0,42 0,00 307 0,40 0,3

Társaságok Jegyzett tőke Jegyzett tőke Magyar/külföldi Társaságok száma Magyar /külföldi

Megye száma (magyar) (magyar) (külföldi) jegyzett tőke (külföldi) társaságok (%) száma(%)

Buziíu 0 0,00 10 0,01 29 004,2 0,53 0,03 275 0,36 0,0

Ciíliíra~i 1 0,03 1 0,00 12 793,5 0,23 0,01 162 0,21 0,6

IConsta~ta 5 0,15 0,8 0,00 130 925,8 2,40 0,00 3130 4,08 0,2

Dambovita 2 0,06 5,4 0,00 7984,7 0, 15 0,07 339 0,44 0,6

Dolj 1 0,03 6,8 0,00 183 342,3 3,37 0,00 849 l, 11 0,1

IGalati 0 0,00 0 0,00 524 128,7 9,63 0,00 668 0,87 0

Giurgiu 1 0,03 3 0,00 5130, 1 0,09 0,06 184 0,24 0,5

IGori 3 0,09 0,8 0,00 1542,7 0,03 0,05 180 0,23 1,7

Ialomita 0 0,00 0 0,00 15 304,2 0,28 0,00 175 0,23 0

lasi 4 0,12 17,5 0,01 64 618,8 1, 19 0,03 1084 1,41 0,4

Mehedinti 0 0,00 0 0,00 17 650,7 0,32 0,00 309 0,40 0

INeamt 2 0,06 11 0,01 56 866,6 1,04 0,02 425 0,55 0,5

Olt 3 0,09 20,1 0,01 10 487,8 0,19 0,19 198 0,26 1,5

Prahova 8 0,24 15,7 0,01 27 4003,8 5,03 0,01 1114 1,45 0,7

Suceava 0 0,00 0 0,00 45413,1 0,83 0,00 733 0,96 0

tfeleorman 0 0,00 0 0,00 51 232,7 0,94 0,00 154 0,20 0

ífulcea 0 0,00 0 0,00 14 863,6 0,27 0,00 207 0,27 0

IValcea 1 0,03 10 0,01 15 149,0 0,28 0,07 314 0,41 0,3

IVaslui 0 0,00 0 0,00 17 522,7 0,32 0,00 166 0,22 0

IVrancea 3 0,09 11,3 0,01 13 213,4 0,24 0,09 253 0,33 1,2

Bukarest 153 4,63 15 859,7 10,33 2 426 146,9 44,56 0,65 40 722 53, 11 0,4

Ilfov 4 0,12 45,4 0,03 247903,1 4,55 0,02 1517 1,98 0,3

!Összesen 3306 100,0 153 524,3 100,0 5 445 272,3 100,0 76 670 100,0

r--;;rOKE% l fi 50.74 (1) ~ 5 10 11 (4) Zí 1 to 5 (5) ~ 0 to 1 (24) O O to O (7)

1. melléklet. Magyarországi tőkebefektetések mennyiségének területi eloszlása (2000)

MTARS%

R tO to20 {4J ~ 5 !010 (l) ~ 1 to 5 {7) cs 0.0001 IO 1 (19} u 0 to 0 (8)

2. melléklet. Magyarországi tőkebefektetések számának területi eloszlása (2000)

r-.--:·. -~

: : >. 'MPERi<TOKE

w so1oeo (1J ~ 201050 (2) ~10to20 12) Ci 1 to10 (7J D 010 1 122) D o {0)

3. melléklet. Magyar befektetések mennyiségének aránya a külföldi befektetésekből (2000)

: t

1 MPERKTAR

8 501065 (2) ~ 20to50 tJJ f2 10 to20 (4) N 11010 (9) u 010 1 (15) 0 0 (0)

4. melléklet. Magyar befektetések számának aránya a külföldi befektetésekből (2000)

Bibliográfia

ANTALóczy K. - MOHÁCSI K. - VOSZKA É. (1998): Sok kicsi sokra megy? A magyar tőkeexport jellemzőiről. Külgazdaság, november, 22-40.

BALLA A (2000): Külföldi tőkebefektetések erdélyi régiónkba - „„. Tűzoltó le­szek, s katona„. "Tér és társadalom, 2-3. sz., 245-253.

JHON, S. E . - TELEGDY Á. (1998): A romániai tömeges privatizációs program eredményei. Első kísérleti elemzés. Közgazdasági Szemle, május, 479-493.

HALÁSZ M. (2000): Növekszik az erdélyi magyar befektetések száma. A fa, az acél és a műanyag a sláger. Magyar Nemzet, április 18„ 11.

IRHÁZI J. (1996): Áthúzódó ügyek: Privatizációs halasztás Romániában. Heti Világgazdaság, január 6., 29-30.

DR. KEREKES J. - MEZEI G. (2000): Gazdasági régiók Romániában. Területi Statisztika, március, 144-139.

*** Kézfogás. Lehetőségek Romániában. lTD Hírlevél, 2000. december 7. NAGY L. ( 1999): Külpiaci rejtelmek. Magyar befektetők Romániában. Cégveze­

tés, december, 136-139. NAGY L. (1999): Magyar befektetések külföldön. Keleten van esélyünk. Cégve­

zetés, július, 158- 161. RÉTI T. ( 1998): A balkáni gazdaságok: elzárkózás vagy felzárkózás? Külgazda­

ság, március, 53-72. RÉTI T. ( 1999): Magyar tőkekivitel Romániába és Szlovákiába. Külgazdaság,

november, 27-47. IFJ. SIMON GY. (2000): Az Európai Unió és a Balkán. Külgazdaság, június,

50-69. S. RÁDULY J. (2000): Magyar tőke Romániában. Heti Világgazdaság, július

22„ 92.

Sej Gábor Leó Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület -Társadalmi, Gazdasági és Politikai Elemző Munkacsoport sejgaborleo@freemail.hu

453

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004

NÁHLIK ANDRÁS - MARA GYÖNGYVÉR

KORABELI BIZONYÍTÉKOK A BÖLÉNY KÁRPÁT-MEDENCEI ELTERJEDÉSÉRE ÉS KIHALÁSÁRA

455-461

Abstract: [Contemporary evidence of the dispersal range and extinction of the European bison in the Carpathian basin] Several historical documents certify the presence of the bison in the Carpathian basin some time ago. The former dispersal range of the European bison is also well documented in gazetteers. The first written evidence of the existence of the bison in the Carpathian basin is the Regestrum Varadiense. This document is a legal action deed dated írom the royalty of King Andrew 11 of Jerusalem (1205-1235) and it consists of 389 warrants. The most reliable evidence of the presence of the European bison in the Carpathians is dated írom 1643. This is an invitation letter addressed to Bornemissza Pál, in which the sender Rákóczy György is inviting him to a bison hunting in the Ciuc and the Giurghiu mountains. The lasi data referred to the bison's dispersal is dated írom 1762, when the lasi bison in the wild was killed on a hunting organized in the Bargaului mountains. At thai time some bisons could still be found in warrens in the Calimani mountains.

Rezumat: [Eviden\a contemporana a raspandirii §Í exctinqiei zimbrului in Bazinul Carpa\ilor] Raspandirea odinioara a zimbrului in Bazinul Carpa\ilor este dovedita in dteva documente istorice. intinderea arealului zimbrului european poate fi urmiírita §Í in repertoarele localitií\ilor. Príma eviden\1í scrisií a existen\ei zimbrului in Bazinul Carpa\ilor este Regestrum Varadiense din vremea regelui Andrei al 11-lea al Ungariei (1205-1235), un registru de proces care consta din 389 documente. Eviden\a ceea mai autenticií a apari\iei zimbrului in Mun\ii Carpati dateazií din 1643, fiind o scrisoare de invita\ie trimisií de ciítre Rákóczi György. El invita pe Bornemissza Pál la o vanatore de zimbrii organizatií in Mun\ii Ciucului §i Ghiurgiului. Ultima referire privind riíspandirea zimbrului dateazií din 1762, conform caruia ultimul zimbru a fost doborat in Mun\ii Bargiíului. in aceea vreme au triíit zimbrii in parcuri de vaniítoare in Mun\ii Ciílimani.

Kételkedhetünk abban, hogy a Kárpát-medencében a történelmi időkben élt egyáltalán bölény? Az ebben a kérdésben némiképp tájékozottaknak nyilván eszükbe sem jutna. Mégis - miként JICKELI (1927) írta -, bár fosszilis bölény­maradványokban a Kárpát-medence és különösen Erdély talaja igen gazdag, a történelem-korabeli leletek olyan gyérek, hogy még az erdélyi recens bölény elő­fordulásában is kételkedni lehetne, ha azt adatok oly sok helyről és kétségtelenül nem bizonyítanák. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a XVIII. században, az utolsó erdélyi bölény korának természettudományos leírásai igen hiányosak és nem-

455

egyszer tévesek, úgy gondoljuk, nem lehet érdektelen sorsának, kihalása körül­ményeinek tisztázását megkísérelnünk.

A bölény - más néven belény, belénd, bölön, bedény, begyény, begye (A Pallas Nagy Lexikona) - a helynevek tanúsága alapján a Kárpát-medencében általánosan elterjedt volt. HANKÓ (1933) szerint a Belényes, Belány, Bölön, Bölöny, Bölin, Be­lénd, Bilind; a székely: Begyin, Begyen; a szláv: Zubrohlava, Zubrating helységne­vek a bölény, illetve annak szláv nevéből, a zubr szóból erednek. JICKELI ( 1927) azt írja, hogy a bölény a történelem előtti és korabeli időkben lapályon élő volt, és csak az ember zavarása után húzódott fel a hegyvidékre, erdőségekbe. Ezt látsza­nak alátámasztani a sík vidéki szláv eredetű helységnevek: a tiszántúli Zombor és Zobr; Kis-Zombor Torontálban; Zombor Temesben; Zombor, Zombó Aradban (HANKÓ 1933).

A Magyar Oklevél-Szótár (ZOLNAI 1906) 1211-ből és 1330-ból Belen, illetve Belend helységet, 1302-től Belen vezetéknevet említ.

A bölény valamikori jelenlétéről tanúskodnak a XIX. században leltárba vett Bihar vármegyei Kisbelényes, Belényes, Belényeskocsuba, Belényeslázur, Belényesörvényes stb., a Háromszék vármegyei Bölön, a Szilágy vármegyei Bö­löny-tanya, de valószínűleg a Máramaros vármegyei Bilin, a nyitrai Kisbölgyén és Nagybölgyén és a Maros-Torda vármegyei Alsóbölkény és Felsőbölkény helységnevek is (JEKELFALUSSY 1892).

Kalotaszeg helynevei között ilyeneket találunk: Belenyes vagy Belényes hely, Belenyes vagy Bolenyes hegy, Belenyes oldal, Belenyesi kaszálórét, Belenyes alja rét Bánffyhunyad közelében, valamint Belenyes kaszáló, Belényes hegy, Bele­nyes oldala, Belenyes dereka stb. Kapus vidékén (SZABÓ 1942).

Érdekes helyneveket tesz közzé UJFALVI SÁNDOR (1854) egy ciblesi „főispá­nyi vadászat" leírásakor. A hajtások nevei között a Bölény árka, Bölény észak és Bölény oldal helyneveket olvashatjuk.

A hazai bölény létezésére utaló, talán első írásbeli bizonyítékot a Váradi Re­gestrumban (Regestrum Varadiense) (KANDRA 1898) találjuk, ami a Jeruzsále­mi András király (1205-1235) korából való, 389 oklevélből álló peranyag. A perek Váradon játszódnak le, a peresek 600-nál több faluból, helységből valók. Itt olvashatjuk, hogy a „Gorou-falusi Apaj néminemű kardot vevén észre Szent­Márton faluba való bölényvadásznál, őt lopás miatt törvényre adá. Bíráskodék Pál, a bölényvadászok ispánja (comes bubalinorum)„." (107. sz. okirat, 291.)

Más helyen: „Valter pörbe kap vala Péterrel, vádul hozván fel, hogy Péter neki egy ezüst márkával adósa, és mikor kéré, Péter tagadta„. Kiket kihallgatván Joákim, Lászlónak, a bölényvadászok ispánjának a helyettese, István nevezetű pristáldus kíséretében Váraddá küldötte„." (290. sz. okirat, 413.) Vagy: „Az Ipp-falusi bölényvadászok a Günther-fiakat úgym. Ananiást, Azariást és Mihályt a király elé idézték, mondván, hogy a Dédács nevezetű föld tulajdonuk és azo-

456

kat hatalmasul elfoglalták volt... a bíró„. azon vadászok tizedese előtt a váradi Kapitulomnak ezen ügy sorát említett módon tudomására hozta." (330. sz. ok­irat, 455.) Vagyis nyilvánvaló, hogy a „comes bubalinorum" a bölényvadászok olyan feje volt, aki a vadászok peres ügyeiben is bíráskodott. Az ispán helyettese (az eredeti latin szövegben „vicarius iudex" - helyettes bíró) egyben bírói tisztet is viselt. Feltételezhető tehát, hogy a korabeli társadalomban a bölényvadászok külön testületet alkottak.

Érdekes és ma már megmosolyogtató leírást olvashatunk a bölényről Apá­czai Csere János XVII. századi Magyar Encyclopaediájában. Eszerint „A bona­sus (bölény) formájával és nagyságával hasonló az ökörhöz. Az ő természete magát megoltalmazni mind rugódozásával, s mind forró ganéjnak bőségét négy­lépésnyire is hátrafosván, hogy a vadászok és az ebek annak ártalmasságától és égetésétől félvén, nem merjenek közel járulni..."

Apáczai kortársa, J. A. COMENIUS (1675) Sárospatakon írt latin-magyar tan­könyvében az „erdei bikát" (urus) ugyancsak megemíti.

Egyes erdélyi levéltárak t 625- t 739 között keltezett okiratai „csávált bilind borjú bőr"-ről, „begyén bőrök"-ről, „ágytakaró begyén bőrök"-ről, „begyenbőr dolmány"-ról, „belin szaruból csinált palack"-ról, „bélend szarv"-ról, „belind szaru puska palaczk"-ról, „hegyin szarv puskaportartó"-ról adnak hírt (SZABÓ 1976).

MISKOLCZI GÁSPÁR ( 1702) sorai arról tanúskodnak, hogy - a kor természet­tudományos ismeretei hézagosak lévén - gyakran összetéveszthették az állat­fajokat. Könyvének X. részében ezt írja: „Az Alcesről avagy Beléndről... szarvas forma egészen, azonban a lónál is tetésebb, erre nézve Ló-szarvasnak is nevez­hetjük„. Neveztetik a Németektől Elend-nek." Nyilvánvaló, hogy MISKOLCZI „beléndje" jávorszarvas. A bölény leírását a XIII. részben olvashatjuk, itt viszont latin nevén szerepel: „Az Ökörrül és tehénrül... annak nemei közé számláltat­nak a Bialok is, úgymint erdei vad ökrök. És viszont a Bonasus, kinek serénye és visszahorgadt szarvai vannak, mely miatt a türkölődzésre is alkalmatlan."

Valószínűleg MISKOLCZI tévedését vehette át PÁPAI PÁRIZ FERENC, 1782-ben kiadott magyar-latin szótárában, amikor a „belénd" szó latin megfelelőjére „Al­ces"-t ír (PÁPAI 1782). És ezt a tévedést vehette át GÁTI ISTVÁN (1795) is, ami­kor A természet Históriája című könyvében a következőket írja: „A Jáhor v. Be­léndis, ez a szarvasnál nagyobb, a feje hosszú vékony, hegyesen menő„. hátulsó lábai az elsőknél magasabbak „. Németül Elendthiernek neveztetik„."

Erdélyben a régi vajdák idejében nagy bölényvadászatokat rendeztek, de ezek a XVI. századtól kezdve a ritka események közé tartoztak. BIELZ ( 1862) szász krónikás szerint 1534-ben a gyergyói hegyeken csordákban éltek, sok kárt tettek, sőt, az embereket is megtámadták, agyontiporták, ezért „Maylad István - Majláth István [a szerző] a régibb Woywodák ősi szokása és rendje szerint Fabianus napján egy vadászatot tartatott".

457

A bölény XVI. századi erdélyi elterjedését megerősíti a CSŐRE PÁL (1994) által idézett történelmi dokumentum, amely szerint 1551-ben Lázár István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főbírája Nádasdy fogarasi vadaskertje számára négy bölényt küld ajándékba.

Talán a legmegbízhatóbb írásbeli bizonyíték a bölény erdélyi előfordulására vonatkozóan I. Rákóczi György levele, melyben Bornemissza Pált bölényvadá­szatra hívja meg: „Georgius Rákóczi dei gratia Princeps Transilvaniae, partium Regnii ... Istennek különös kegyelméből és jóvoltából megesvén köztünk és a Svéd és Francia királyok között magyar édes hazánknak, igenis nagy hasznára az frígy kötés, mivel követ Uraméknak ma is hozzánk való és megmutatott hajlandóságai­kat és emberségeuket viszonlagolni kívánjuk, annak okáért rendeltük ez hónap 27-ére a Csiki és Gyergyói havasunkban régi szokás szerint egy bölényes va­dászatot, melyre, hogy Kglmed is pecéreivel megjelenjék kegyelmesen óhajtjuk. Hadgyuk azért kegyelmesen Kglmednek, hogy ezen hónap 23-án Görgény vá­runkban, hova összvegyülésünk helyét rendeltük és magunk is követ uramékkal és számos úri rendekkel megakarunk jelenni, okvetlenül fegyvereseivel, ebeivel és Bölényvadászathoz értő pecéreivel és veremásóival megjelenni el ne mulassza. Datum Albae Iuliae, die 18 septembris 1643. Rákóczi m. p." (FERENCZI 1933)

ENTZ GÉZA ( 1879) szerint a Mátyás király krónikása, Bonfinius által említett „sörényes" vadtulok nyilvánvalóan bölény. Mátyás király korában a Bakony er­dőin kívül csak a Kárpátok rengetegeiben élt szabadon. TURÓCZI LÁSZLÓ 1 729-ben kelt munkájában a Bakony vadjai között még felemlíti (TURÓCZI 1729).

FRIDVALDSZKY JÁNOS jezsuita szerzetes 1767-ben, Kolozsvárt megjelent latin nyelvű munkájában mondja (Élnek Erdélyben): „Borzasztó sörényű bölé­nyek (egy neme ez az erdei tulkoknak), melyeket évszázadunk negyvenedik éve előtt a gyergyói savanyúvíz források mellett fekvő tó körül, hova a nyár heve elől húzódtak, vadászni szoktak s vadászatban el is ejtettek." (FRID­VALDSZKY 1767)

FRIDVALDSZKY véleményét osztja MOJSICSOVICS (1887) is, aki azt írja, hogy 1767-ben a bölény csordákban legelt a gyergyói hegyeken, kivált a Kele­men-havasokon és Máramaros erdeiben. BENKŐ JÓZSEF 1767 és 1787 között írt munkájában Füle-helység leírásakor említi, hogy „ ... nem rég a Borostyános erdőben a vadászok bölényt (urust) is láttak". SULZER (1781) is azt állítja, hogy „ ... azon Moldova és Erdély között levő iszonyú vadonban ellenben, hol a borzasztó erdőkben két napon át inkább hegynek fel és le s eldőlt fenyők alatt inkább mászkálni, mint járni kell; a ghymesi szorostól Rodnáig többször mint egyszer láttak ily hosszúszakállú és rövidlábú vadtulkokat."

SZALAY (1915) szerint Magyarországon - Erdélyt és Máramarost kivéve -a XVI. század elejétől kezdve már nem volt bölény, a székely-moldvai határ­hegységben azonban kb. 1790-ig fennmaradt. Egy Körössy nevű szerzőnek az

458

1883. évi Vadászlapban megjelentetett cikkére hivatkozva SZALAY (1913) azt írja, hogy az utolsó bölényt 1790 körül egy vadorzó ejtette el. Ezt a megalapo­zatlan állítást SZTOLCMAN, a neves lengyel zoológus, a Nemzetközi Bölényvé­delmi Társaság megalapítója is átvette (SZTOLCMAN 1924). Ugyanis, mint arra Soós ( 1931) is helyesen rámutat, a Vadászlapban ilyen cikk nem található. PETÉNYI (1844) a forrás megnevezése nélkül állítja, hogy az utolsó bölényt Udvarhelyszék közelében, Bölön község határában, 1814-ben ejtették el. Sza­vait azonban bizonyítékok híján megalapozatlannak kell tekintenünk. Így hát UJFALVI (1854) szavainak kell hitelt adnunk, miszerint az utolsó bölényt 1762. október 8-án ejtették el a borgói Pláj magaslaton, a Doboka vármegyei alispán vadászatán. Ezt az állítást látszik alátámasztani az ENTZ (1879) által említett, 1770-1780 közötti levél is. Eszerint a Kelemen-havasok táján, Nagy­sajón, a Telekiek vadaskertjében az említett időben még éltek bölények.

Ami a bölény létezésére utaló közvetlen tárgyi bizonyítékokat, vagyis a bö­lénymaradványokat illeti, sajnos, igen gyérek a leletek. Magyarázhatjuk ezt -miként JICKELI (1927) tette - az erdélyi havasokban élő nagyszámú ragadozó­val és a szűnni nem akaró háborúskodással. De okolhatjuk a XIX. század és a XX. század elejének nagy természetátalakító munkáit is: a termőföld nyerésé­hez szükséges erdőégetést, a mész- és szénégetéssel, az építő- és bányaiparral járó erdőirtásokat. És magyarázhatjuk a kor emberi tudatlanságával is, hiszen az egyszerű ember, ha talált is egy szarvat vagy csontot, azt inkább csak saját szükségletére vagy dísztárgyként használta, vagy akár ott is hagyta.

JICKELI említett művében azt írja, hogy az 1772-1777. év között, a Kele­men-havason talált bölénykoponyát FICHTER írta le. Hogy később mi lett ezzel a koponyával, nem tudjuk. Egy 1912. évi erdélyi leletet pedig KORMOS írt le: a Pauleaska erdőben levő barlangban talált egy bölénycsontvázat, melyről meg­állapította, hogy az i. sz. 700. évben élhetett (JICKELI 1927).

FERENCZI (1933) azt állítja, hogy erdélyi bölénycsontvázrész (fejvázak) csak a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban van.

UJFALVI (1854) könyvében említést tesz arról, hogy birtokában van egy, a Borgói-havason talált szarv. UJFALVINAK az Erdélyi Múzeum-Egylet birtokába került trófeáit később ENTZ (1879) megvizsgálta, és megállapította, hogy az egy, a tehénantilopok csoportjába tartozó antilop szarva.

A bölény Kárpát-medencei előfordulásának tárgyi bizonyítékai tehát jelen­leg hiányoznak. Az írásos bizonyítékok azonban annyira egyértelműek, hogy biztosra vehetjük középkori, igen széles körű elterjedését, miként azt is, hogy legtovább a székely havasokban maradt fenn. Több más állatfajhoz hasonlóan - az ember meggondolatlan, és bár elkerülhetetlen, de körültekintés nélküli térhódítása következtében - kiszorult élőhelyéről, majd az ember, vadászszen­vedélytől űzve, leterítette az utolsó példányt is.

459

Bibliográfia

APÁCZAI CSERE J. (1653): Magyar Encyclopaedia. Kriterion Kiadó, Buka­rest, 1977. 284.

BENKŐ J. (1787): Specialis Transilvania, Terra Siculorum. Fordította és saj­tó alá rendezte: Szabó András. Minerva, Kolozsvár, 1944. 108.

BIELZ, E. A. ( 1862): Beitriige zur Geschichte merkwürdiger Naturbegeben­heiten in Siebenbürgen. Hermannstadt, 8.

COMENIUS, J. A. (1675): Orbis Sensualium Pictus. Coronai, Brassó, 58. CSŐRE P. (1994 ): A magyar vadászat története. Mezőgazda Kiadó, Buda­

pest. ENTZ G. (18 7 9): Az ember megjelenése óta kihalt s a napjainkban kihalás­

nak indult emlősökről. Orvostermészettudományi értesítő. 3: 1-35. FERENCZI S. (1933): Erdély kihalt és kihalófélben levő emlősállatai. Külön­

lenyomat az Erdélyi Múzeum-Egyesület tizenkettedik vándorgyűlésének em­lékkönyvéből.

FRIDVALDSZKY, J. (1767): Mineralogia magni principatus Transilvaniae seu metalla, semi-metalla sulphura, salia, lapides et aquae Conscripta. Claudiopoli.

GÁTI 1. (1795): A természet Históriája, mellyben az ásványoknak, plánták­nak és állatoknak három világát, azoknak meg-esmértető béllyegeivel, természe­tekkel, hasznokkal, hazájokkal rendbeszedve és a gyenge elmékhez alkalmaztat­va, mind egygyütt Magyar nyelven leg-elöször bocsájtja-ki. Gáti István, Pozsony, 135-136.

HANKÓ B. (t 933): A hajdani Alföld ősi állatvilága. Studium Könyvkiadó, Budapest, 16-17.

JEKELFALUSSY J. szerk. (1892): A Magyar Korona Országainak Helységnév­tára. Budapest.

JICKELI, K. (1927): Die prahistorischen Wisentvorkommen in Siebenbürgen. Bericht d. Internat, Ges. 2., Erhaltung des Wisent.

KANDRA K. szerk. (1898): A Váradi Regestrum. A Szent István Társulat Tu­dományos és Irodalmi Osztályának kiadása, Budapest.

MISKOLCZI G. (1702): Egy jeles vad-kert Lőtsén. 91-92., 119. MOJSICSOVICS A. (1887): Az Osztrák-Magyar Monarchia állatvilága. For.

Paszlavszky, J. ln Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Bevezető kötet.

PÁPAI PÁRIZ F. (1782): Dictionarium Hungarico-Latinum. Cibinii, 23. PETÉNYI S. J. ( 1844 ): Erdély állattani tekintetben. Pest. Soós L. ( 1931 ): A bölény tragédiája. Természettudományi Közlöny, no­

vember, 1-5. szám. SULZER, FR. (1781): Geschichte des transalpinischen Daciens. Wien, 1: 71.

460

SZABÓT. A. (1942): Kalotaszeg helynevei. Kolozsvár. SZABÓ T. A. szerk. (1976): Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. 1. Kriterion

Kiadó, Bukarest, 1060-1061. SZALAY B. (1913): Bölényadatok kritikája. ln Vadászlap, XXXIV, 260. SZALAY B. ( 1915): Der Wiesent in Ortsnamen. Ein Beitrag em Kenntuis der

Verbreitung dieses Tieres sowie des Ures im Mittelalter. Zool. Ann. 7: 54. SZTOLCMAN, J. (1924): Materiaux pour l'historie naturelle et pour l'his­

torique du Bison d'Europe (Bison bonasus Linn.). Anual. Zoolog. Mus., Pol. 2. TAKÁTS S. (191 7): Rajzok a török világból. Az MTA kiadása, Budapest, 3:

396-397. TURÓCZI L. ( 1729): Ungaria suis cum Regionibus, ceterisque terrae dotibus,

Reges item Ungariae cum accurata singulorum genealogia compendio dati. Stu­dio R. P. Ladislai Turoczi, e Societate /esu. Tyrnaviae, 210.

UJFALVI S. (1854 ): Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak. Mag­vető Könyvkiadó, 1982. 43.

ZOLNAI GY. szerk. ( 1906): Magyar Oklevél-Szótár. Budapest. A Pallas Nagy Lexikona III. kötet. 615.

Náhlik András Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4. nahlik@emk.nyme.hu

Mara Gyöngyvér Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar 530 108 Csíkszereda, Szabadság tér 1. maragyongyver@sapientia.siculorum.ro

461

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2004 463-471

SZÉKELY GABRIELLA - BÁLINT LAURA - Russu TIBOR

HAYNALD LAJOS, A BOTANIKUS BÍBOROS

Abstract: [Cardinal Ludwig Haynald the botanist] The cardinal and archbishop Ludwig Haynald ( 1816-1891) was a remarcable cleric in Hungary in the 19• century. He was in strong connection with botany all his Iife, furthermore he was elected in 1868 member of the Hungarian Academy of Science. He was helped and got professional assistance from illustrious botanists as Borbás, Fuss, Janka, Kanitz, Knapp, Menyhárt, Sintenis, Sodiro and Simonkai. Through his international connections he contributed to the development of the Hungarian botany. A minor collection ( 163 sheets) of his well known herbarium can be found at the Szekler Museum of Ciuc.

Rezumat: [Cardinalul botanist Ludovic Haynald] Cardinalul ~i episcopul Ludovic Haynald (1816-1891) a fost o persoana marcanta a Bisericii catolice maghiare din secolul al XIX-lea. in cursul vietii a avut o stransa legatura cu botanica, drept recuno~tinta in anul 1868 a fost ales membru de onoare al Academiei de ~tiinte Maghiare. Din partea botani~tilor renumi\i (Borbás, Fuss, Janka, Kanitz, Knapp, Menyhárt, Sintenis, Sodiro, Simonkai) a primit ajutor ~i sprijin profesional, prin rela\iile sale internationale avand o larga contributie la dezvoltarea botanicii maghiare. 0 colectie mica a renumitului ierbar (163 coli) se afla la Muzeul Secuiesc al Ciucului.

Haynald Lajos bíboros, érsek a XIX. század egyik kiemelkedő egyházi személyisége. 1816. október 3-án született Szécsényben, Nógrád megyében, a család harmadik gyermekeként. Anyja, Jüttner Franciska, váci származású polgárleány, apja, Haynald István, a Forgách grófoknál volt nevelő. Apja már ötéves korában megtanította írni és korán megszerettette fiával a természetet, a növényeket.

Nyolcévesként már a gimnázium felsőbb osztályaiba kezdett Vácott a pia­ristáknál, majd Pesten és Esztergomban tanult. Tizennégy évesen kispapként folytatta tanulmányait a pozsonyi Emericanumban. Később filozófiai ismere­teit Nagyszombaton bővítette, majd a bécsi egyetemen tanult teológiát a Páz­máneum növendékeként. Iskolai évei alatt mindvégig kitűnő osztályzata volt.

Hittani tanulmányai befejeztével 183 7 után Bécsben maradt. Az Augustine­umban 1841-ig folytatta tanulmányait, ahol az utolsó évben doktorált (KŐHAL­MI 1889, SZITIYAI 1914, 2).

Az iskola mellett szabad idejében zongorázott és nyelveket tanult. 1839. október 15-én az esztergomi „Bakácskápolnában" pappá szentelték. 1841 és 1850 között Magyarországon töltött be fontos egyházi tisztségeket. 1851-ben erdélyi coadjutor cum jure successionis kinevezésére került sor, Kovács Miklós

463

Gróf Haynald Lajos - Löschinger Zsigmond festő alkotása (Csíksomlyói Ferences Rendház)

püspök mellé. A püspöki széket 1852-ben, 36 évesen, az idős püspök halála után foglalta el. Erdélyi püspöksége alatt (1852-1864) közel 400 ezer forint­nyi adománnyal segítette egyházmegyéje újjáépítését, és számos intézmény, templom építését is támogatta. Nevéhez fűződik a Csíksomlyói Székely Főgim­názium és a gyulafehérvári kórház megalapítása. 1865-186 7 között címzetes karthágói érsekként tevékenykedik Rómában. 1867-ben Ferenc József kalocsai érsekké nevezte ki. Egyházi és tudományos tevékenységét balesetéig, 1889 ele­jéig fáradhatatlt>nul végezte. 1891. július 4-én hunyt el (ECKHART 1932, MAR­TON 2001, SZIITYAI 1914, 1, 2, 4, P. H.1891).

Haynald Lajos az 1800-as évek neves tudománypártoló főpapja volt. A bo­tanikával való kapcsolata gyerekkorától haláláig tartott; ahol járt, dolgozott, mindenhol megkereste a lehetőségeket, társakat. Bécsi tanulmányai alatt Fenzl Ede egyetemi tanárral, a kiváló botanikussal tartotta a kapcsolatot, akitől élete során még nagyon sok tanácsot kapott (pl. a kalocsai üvegházépítéssel, gyűjte­mények vételével kapcsolatban). Pesti káplánsága idején Dorner botanikussal

464

gyűjtött a Budai-hegységben, később, erdélyi püspökként titkárával vagy egy­maga járta a hegyeket, számos éjszakát sátorban töltve (LACK 1992).

Lelkesítette, biztatta az erdélyi botanikusokat az erdélyi flóra tisztázására, megírására. Fuss Mihálynak, a Verein für siebenbürgische Naturwissenschaften­nek ő adta meg az eszmét, s a meg-megújuló ösztönzést a Flora Transsilvaniae excursoriához (HELTMANN 2003, SIMONKAI 1886). Másfél éves olaszországi tartózkodása idején gyűjteményét a mediterrán flóra példányaival bővítette. 1863-tól tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, a társu­lat pesti könyvtárát is használta (JÁVORKA 1916, TTK 1892).

Botanikai munkásságának elismeréseként 1868-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tiszteletbeli, majd igazgató tagjául választotta. Az Akadé­mia tagjai közé való beválasztása munkásságának magas fokú elismerését jelentette. Köszönetként egy vallomással válaszolt a növényekhez fűződő viszonyáról. Azt írta, hogy egész életében üdítő menedéket keresett benne, s most tiszteletbeli taggá választása némileg megzavarta ezt az idilli állapo­tot. „De ha az egyik törvénye életünknek, hogy az élvezet mellé álljon min­denütt a kötelesség, s azt tartsa renden és értékesítse: elfogadom a megvá­lasztásomban foglalt intést, és, hálámat fejezve ki a lekötelező figyelemért, oda viszem a tudomány szentélyébe, hol eddig csak örömöket és üdülést ke­restem, a komoly munkát, hogy - mennyiben csekély tehetségeim és sokirá­nyú elfoglaltságom engedik - a növénytan virányos mezején is hasznos igye­kezzem lenni szeretett hazámnak." (OSZK, MTA 1868) A szoros kötődést az is igazolta, hogy székfoglaló előadását (ami nem lett volna kötelező a tiszteletbeli tagoknak) A szentírási mézgák és gyanták termőnövényeiről tar­totta. Tervezte a biblia növényvilágáról egy Flora Biblica elkészítését, mely­nek egy fejezete lett volna a székfoglaló beszédének anyaga. Az előadás 1894-ben megjelent a kolozsvári Növénytani Lapokban (HAYNALD 1879). Haynald a teljes művel, sajnos, sosem készült el.

Élete során több neves botanikus kapott tőle támogatást, segítséget (Borbás, Fuss, Janka, Kanitz, Knapp, Menyhárt, Sintenis, Sodiro, Simonkai), nemzetközi kapcsolatai révén nagyban hozzájárult a magyar botanika fejlődéséhez. Ő volt az el­ső Európát járó magyar botanikus (FRAKNÓI 1894, JÁVORKA 1916, LACK 1992).

SIMONKAI (1889) az Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata című kötetében köszönetet mond Haynaldnak, hogy a mű megírásánál használhatta a páratlan, erdélyi növényekben gazdag herbáriumát.

Nemzetközi konferenciákon, kongresszusokon vett részt: 1874-ben a firen­zei kertészeti kongresszuson, 1876-ban Brüsszelben, közegészségügyi kongresz­szuson, majd ugyanebben az évben Budapesten, a nemzetközi statisztikai kong­resszuson elnökként. Az Akadémia V. Matematikai és Természettudományi

465

I ~ ;.-?""";, '/!dR';/" ; /. { i;„ -.,,; . ~ , ~'/ .

Or (~ . j' ~ N D 1\ ti .\ t '3 ::; Fa:n. l Tl! AC3.".E Fri ti ll ari a mele9C:ri" L. tied . 20. V.]')76 . 3115'r.";F1 or~ RSR XI . (p . 288)

A herbáriumi lapok restaurálásakor (1970-es évek) a Haynald általi azonosító címke alá került a Román- és Osztrák Flóraművek szerinti beazonosítás, mely tartalmazza a

faj rendszertani besorolását (rend, család, fajnév), az azonosítás időpontját, valamint a Flora R. S. R., illetve Catalogus Florae Austriae-ben való fellelhetőségét.

Osztályának Bizottsága 187 4 decemberében elnöknek nevezte ki. Haynald látva a Magyar Nemzeti Múzeum szegényes növénytani osztályát, elhatározta, hogy saját gyűjteményével fogja bővíteni.

Szem előtt tartva a növénytan fontosságát, szerette volna, ha Magyarorszá­gon az oktatásban nagyobb szerepet kap a növénytan, pl. fontosnak tartotta és lépéseket is tett annak érdekében, hogy a népiskolákban a növényszaporítási módozatokat oktassák.

466

Széles körű érdeklődését bizonyítja, hogy a növénytanon túl más tudomány­területekkel (archeológia, történettudomány, művészet - egyházzenei és egyházi festészet) is foglalkozott, és a kutatások költségeinek fedezését jelentős pénzösz­szegekkel támogatta. Jó barátságban volt Liszt Ferenccel és Munkácsy Mihállyal, többször találkoztak hármasban is Munkácsy colpachi kastélyában.

Több nagyméretű portré is készült a neves személyiségről. A Munkácsy ál­tal festett Haynald-portré a Magyar Tudományos Akadémia Arcképcsarnoká­ban, a Löschinger Zsigmond (1843-1887) festő által készített alkotás a Csík­somlyói Ferences Rendház folyosóján tekinthető meg.

A magyar botanika meghatározó személyisége volt, nemcsak tudományos munkásságával, hanem mint a legbőkezűbb adományozó is. 1870-ben adomá­nyával megteremtette a Növénytár fejlődésének anyagi alapját. Hazai és külföldi utazásai révén olyan növénygyűjteményt állított össze, mely gazdagsága, ren­dezettsége által Európában az elsők közé tartozott. A Herbárium anyagának leg­nagyobb része saját gyűjtésű, de vannak csere-, felvásárolt és ajándékba kapott anyagok is. Gyűjteményének nagy része (közel 100 OOO példány) a Magyar Nem­zeti Múzeumban található. 1891-ben bekövetkezett halála után, végrendeleti in­tézkedése értelrr.ében, a növénygyűjtemény mellett botanikai könyvtárát is a Nö­vénytámak ajándékozta. Hagyatékával megkétszereződött a Magyar Nemzeti Mú­zeum Növénytani Osztályának herbáriuma és könyvtára (MIKLÓSY V. 1979, 1, 3).

Az Európa-szerte híres herbáriumot - mely világviszonylatban az első húsz között van - nemcsak a Haynald által gyűjtöttek teszik értékessé, hanem azon híres gyűjtemények is, melyekkel ezt később egészítették ki, így Heuffek teljes gyűjteménye, a Schott pater et filius gyűjteménye, a Kotshy-féle originálékkal (SIMONKAI 1889).

.// r "'~-" ''"

i"rt;/,/Í'I', ""·

...... / ,:,, ), ' , /fJ'j' ;;-. ' .,Y .//Ekl'f --lf , /l 7

•/lr /,•~r „ /!' /._.' ~

A herbáriumi lapokon levő címkék többségén megtalálható a Haynald által írt fajnév, gyűjtési hely, valamint aláírása.

467

A Csíki Székely Múzeumban található annak a növénygyűjteménynek egy része, melyet Haynald adományozott egykor a Csíksomlyói Főgimnáziumnak. Az évek során meglehetősen megrongálódott herbáriumot az 1970-es években a Csíkszeredai Megyei Múzeum szakemberei restaurálták, majd néhány pél­dánya kiállításra is került. A gyűjtemény különös értéke, hogy egyes anyagok első gyűjtött példányok a megjelölt előfordulási helyről (MIKLÓSI V. 1979).

A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében (163 herbáriumi lap) az ausztriai­svájci, magyarországi és erdélyi flóra néhány képviselője található meg, mint pél­dául: Acer tataricum L., Alchemilla fissa Schum., Allium atropurpureum W. et K., Alyssum murale W. et K., Alyssum saxatile L., Androsace glacialis Hoppe., Androsace obtusifolia Ali., Anemone ranunculoides L., Anthriscus vulgaris Pers., Arabis a/pina L., Arabis bellidifolia L., Astragalus alpinus L., Astragalus austriacus Jacq. L., Astragalus dasyanthus Pali., Bartsia a/pina L., Bruckenthalia spiculifolia Rchb., Bupleurum caricifolium W„ Calamintha a/pina Lam., Carex bicolor All., Carex curvula All., Carex davallianna Smith., Carex dioica L., Carex nitida Host, Carex persovnii Sieb., Carex irrigua Schmit., Chamaeorchis a/pina Rich., Circaea a/pina L„ Contusa pubens Schaff., Convallaria polygonatum L., Corydalis capnoides L., Crocus iridiflorus Heuff., Crocus speciosus Baumg., Cyperus fuscus L., Cystopteris montana Link, Cytisus elongatus W. et K., Cytisus leucanthus W. et K., Daphne striata Tratt., Dictamnus fraxinella Pers., Digitalis ochroleuca Lam., Draba aizoides L., Draba frigida Sauth., Draba joannis Host., Epilobium angusti­folium L., Fraxinus ornus L., Fritillaria meleagris L., Galeopsis versicolor Smith., Gaya simplex Gaud., Genista lydia Boiss., Gentiana acaulis L., Gentiana angulosa M., Gentiana imbricata Froel., Gentiana nivalis L., Geranium phaeum L., Gymnodenia conopsea R. Br., Heleocharis ovata R. Br., Hepatica transsylvanica Fuss., Hieratium villosum Jacq., Himantoglossum viride, Hutchinsia brevicaulis Hoppe., /uncus hostii Tausch, Kitaibelia vitifolia W., Linaria dalmatica Mill., Lloydia serotina Salisb., Loranthus europaeus L., Melampyrum pratense L., Menianthes trifoliata L., Narcissus poeticus L., Nigritella suaveolens Koch., Nymphaea lotus W. et K., Oxitropis uralensis Del., Papaver alpinum L., Pedicularis asplenifolia Floerke„ Pedicularis foliosa L., Pedicularis recutita L., Pedicularis rosea Wulf., Pedicularis verticillata L., Phaca australis L., Pinguicula a/pina L., Plantago montana Lam., Plantago Schwarzenbergiana Schur., Polemonium caeru­leum L., Potentilla nivea L., Primo/a columnea Ten., Primula farinosa L., Primula glutinosa Wulf., Ribes alpinum L., Salix retusa L., Salvia glutinosa L., Salvia nu­tans W. et K., Saxifraga baumgartenii Schott., Saxifraga carpathica Rchb., Saxi­fraga hieracifolia W. et K., Scabiosa lucida Ali., Scopolina atropoides Schult., Scutellaria galericulata L., Sesleria rigida Heuff., Soldanella a/pina L., Soldanella minima Hoppe., Spirea filipendula L., Staphyllea pinnata L., Statice tatarica L., Streptopus amplexifolius L., Trifolium alpinum L., Trifolium pallescens Sehr.,

468

Trinia kitaibelli MB., Trollius europaeus L., Veronica anagalloides Guss., Veronica officinalis L., Viola alpina Jacq., Viola collina Bess., Viola pinnata L., Viola sciophila Koch., Viscum album L.

2002-2003 között a herbárium fajainak újrahatározására és a lapok digita­lizálására került sor, melyet a múzeum természettudományi részlege felkérésé­re a Kurzia Kutatócsoport munkatársai végeztek el.

Haynald Lajos jelentős egyházi tevékenysége mellett növénytani tudomá­nyos munkáinak közlésére nem maradt sok ideje, azonban több hosszabb-rövi­debb értekezést írt ebben a témában.

Napjainkban utcák, intézmények nevei mellett növényfajok, alfajok őrzik nevét, állítanak emléket a híres magyar tudósnak.

Borbás Vince írta le Roripa Haynaldiana, Centaurea haynaldii, valamint az Apiaceae családba tartozó Athamantha haynaldit (Haynald szemgyökér) Borb. et Uechtr. (JÁVORKA-CSAPODI 1991).

A parlagi pipitér (Anthemis arvensis L.) szőrös alakját Janka Anthemis Hay­naldinak nevezte el. Megemlíthető még a Tilia Haynaldiana Simk., Quercus Haynaldiana Simk., Cytisus Haynaldi Simk., Potentilla Haynaldiana Janka, Viola haynaldi Wiesb., Draba Haynaldii Stur., Colchicum haynaldi Heuff., Achnanthes lanceolata var. haynaldi Cleve. (JÁVORKA-CSAPODI 1991, SÁVU­LESCU 1976, SIMONKAI 1886, WAGNER 1903).

Csak Erdélyben előforduló endemizmusok a Cytisus Haynaldi Simk., Quer­cus Haynaldiana Simk., Draba Haynaldii Stur. (SIMONKAI 1886).

A borzhínár, édes tócsagaz, bozontka vagy birkafarkfű néven is ismert Ceratophyllum demersum L. fajt a Magyar Növénytani Lapok 1881., 1884. és 1885. évfolyamának számaiban Haynald és Borbás ismertették. Haynald neve két fajhoz is kötődik: az öttövisű tócsagaz Ceratophyllum platyacanthum Cham. et Schldl. var. pentacanthum Haynald és Ceratophyllum Haynaldianum Borb. (JÁVORKA- CSAPODI 1991, S).

A Dasypyrum villosum úgy is ismert, mint Haynaldfű (Haynaldia villosa (L.) Schur), a későbbiekben Haynald majdnem minden, a Triticaceae családba tartozó faj nevével társítható (CREMONINI 1996, JÁVORKA-CSAPODI 1991 ).

Haynald Lajos botanikai munkái

A szentírási mézgák és gyanták termőnövényei. ln Magyar Növényt. Lapok, 3., 1879. 177-222.

Castanae vulgaris. Kalocsa, 1881. 16. Ceratophillum pentacanthum. Claudiopoli, 1881. 8. (Különlenyomat a Ma­

gyar Növénytani Lapokból)

469

Haynald bíborosról írt fontosabb munkák

BORBÁS VINCE (1877): Haynald Lajos és herbáriumának harasztféléi. Bu­dapest, 434-458.

KANITZ ÁGOST ( 1884 ): Collectiones plantarum e quibus herbarium Dris Ludovici Haynald, Cardinalis et Archiepiscopi Colocensis, coalitur. ln Magyar Növényt. Lapok, 8„ 49-57.

KANITZ ÁGOST (1889): Haynald Lajos bfbornok mint botanikus. Pozsony, 15. ROSTY KÁLMÁN ( 1879): Aurora purpurans. Colocae, 16. Munkásságáról neves botanikusok írtak a Botanikai Közlemények, Termé­

szettudományi Közlöny, Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, Öster­reichische Botanische Zeitschrift számaiban is.

Bibliográfia

CREMONINI, R. (1996): Cytological studies on Dasypyrum villosum. Hay­naldia BIOTÁR, 5.2. 3-14.

ECKHART F. ( 1932): Egy nagy magyar főpap életéből. A Bécsi Magyar Tör­téneti Intézet Évkönyve, Dávid, 2. évf„ Budapest, 272-274. ln LAKATOS A. (2003): Haynald Lajos élete és kora (1816-1891). Biográfia, Doktori disszer­táció, ELTE, Bölcsészettudományi Kar. (A továbbiakban LAKATOS 2003)

FRAKNÓI V. (1894 ): Haynald Lajos emlékezete. Akadémiai Értesítő, Buda­pest, 8. ln LAKATOS 2003.

HELTMANN, H (2003): Die botanische erforschung Siebenbürgens und Dies­bezügliche Beziehunben zwischen und Siebenbürgisch-Sachsischen und Ungarischen Botanikern im 19. und 20. /ahrhundert. Kanitzia, 11„ Szombat­hely, 39-49.

JÁVORKA S. (1916): Haynald Lajos. Botanikai Közlemények, 5-6. füzet, 127-129. ln LAKATOS 2003.

JÁVORKA S. - CSAPODI V. ( 1991 ): Jconographia Florae Partis Austro-Orienta­lis Europae Centralis. (Közép-Európa délkeleti részének flórája képekben) Aka­démiai Kiadó, Budapest.

KőHALMI-KLIMSTEIN J. (1889): Vázlatok Haynald Lajos életéből, Budapest, 3-20. ln LAKATOS 2003.

LACK, H. W. (1992): Kardinal Lajos Haynald und die Botaniker in Österreich und Deutschland. ln http://binet-biotar.vein.hu/collecta/btn 1025_e.html

LAKATOS A. (2003): Haynald Lajos élete és kora (1816-1891). Biográfia. Doktori disszertáció, ELTE, Bölcsészettudományi Kar.

470

MARTON J. (2001 ): Katolikus egyháztörténet. II. Stúdium Könyvkiadó, Ko­lozsvár, 260-261.

MIKLÓSI V. V. ( 1979): Kézirat. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda. SAVULESCU, T. (szerk.) (1952-1976): Flora R. S. R. !-XIII. Ed. Acad. R. S. R.

Bucure~ti.

SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Kir. Magy. Természettudományi Társulat, Budapest.

SZITIYAI D. (1914): Haynald Lajos kalocsai bíboros-érsek élete. Kalocsai fő­gimn. ért. 1914-15, 1916-17. ln LAKATOS 2003.

WAGNER J. (1903): Magyarország virágos növényei. Kir. Magy. Természet­tudományi Társulat, Budapest.

*** Magyar Tudományos Akadémia. Kézirattár. RAL. 652/1868. Haynald Lajos levele Eötvös Józsefhez, az Akadémia elnökéhez. Kalocsa, 1868. április 3. ln LAKATOS 2003.

*** OSZK Kézirattár. Analekta 5964. 284. sz. Tárkányi Béla hagyatékában pár soros megjegyzés. ln LAKATOS 2003.

***Pesti Hírlap, 1891/182. július 5. ln LAKATOS 2003. ***Természettudományi Közlöny, 1892. december, 280. füzet, 642-43. ln

LAKATOS 2003.

Internetes hivatkozások:

1. http://www.bot.nhmus.hu/hnhaynal.html 2. http://www.newadvent.org/cathen/07161 b.htm 3. http://www.nhmus.hu/tarak/ novenytar/ gyu jtemenyek/haynald.h tml 4. http://www.cchr.ro/jud/turism/hun/2/24/24csiksomlyo.html 5. http://www. mek. iif.hu/porta/ szint/ egyeb/lexikon/pallas/h tml/

015/pcOO 1526.html

Székely Gabriella, Bálint Laura, Russu Tibor Kurzia Természetvédelmi, Tájrehabilitációs és Biomonitorizálási Kutatócsoport 530 184 Csíkszereda, Nárcisz sétány 3/B/4. gbszekely@hotmail.com

471

A kiadásért felelős: Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója

Szerkesztette: Bálint Laura Megjelent 10,5 ív terjedelemben

Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gutenberg Műhely Készült a csíkszeredai Alutus Rt. nyomdájában

ISSN 1841-0200