Eduard Baz

A Csodacsapat

ELSİ FEJEZETamelyben hıseink színre, illetve pályára lépnekÉlt valahol Akókukutyinban egy szegény parasztember, névszerint Csupaláb Csaba, akinek tizenegy fia volt. Nagyszegénységében az öreg azon törte a fejét, mit is kezdjentemérdek fiával. Végül elhatározta, labdarúgócsapatot szervezbelılük. Házikója mögött volt egy tágas, lapos rét, aztkinevezte futballpályának, aztán eladta a kecskéjét, a pénzenkét labdát vett, és a fiúk megkezdték az edzést. A legidısebb,a Jancsi nyurga, nyakigláb fickó volt, ı lett a kapus; a kétlegfiatalabb, Feri és Gyuri fürgék és alacsony termetőekvoltak, az öreg Csupaláb ıket tette meg szélsıknek.Már hajnali ötkor keltette a fiúkat. Kezdıdött az edzés.Egyórás kemény menetelés az erdın át. Hat kilométer utánkiadta, a parancsot: hátra arc, futólépésben vissza! Ezutánkaptak csak reggelit, majd kezdıdött az igazi munka. AzöregCsupaláb szigorúan ügyelt rá, hogy mindegyikük mestere

legyen a labdarúgásnak. így aztán megtanulták, hogyan kellegy labdát a levegıbıl „levenni”, középre játszani, mint kellcselezni, passzolni, állóhelyzetbıl és futásból lıni, milyen aszabályszerő partdobás.Egyáltalában mindent, amit egy igazilabdarúgónak tudnia kell.Jóllehet ezekhez a dolgokhoz sokoldalú ügyesség kellett,de mindez még csak a töredéke volt annak, amit a Csupalábfiúknak el kellett sajátítaniuk. Következett a könnyőatlétikaiedzés. Száztól ötezer méterig minden távon éppen olyankiválóaknak kellett lenniük, mint a magas- és távolugrásbanvagy a rúdugrásban és a hármasugrásban. Természetesenugyanolyan otthonosan mozogtak a gátfutásban, és tisztábanvoltak a helyes rajtolás szabályaival is.7De még ezzel sem elégedett meg az öreg Csupaláb.Karizmaik erısítésére meg kellett a fiúknak tanulniuk agerelyhajítás és a diszkoszvetés módozatait, továbbá a görögrómaibirkózást is, hogy testük minden ízében megfelelıenmegedzıdjék.Mielıtt egyáltalában bármihez is hozzáfogtak volna,

könnyő súlyzókkal légzési gyakorlatokat végeztek; az öregCsupalábnak ugyanis az volt a véleménye, hogy jólégzéstechnika és szívósság nélkül mindenféle edzésegyszerően öngyilkosság. Egyszóval annyit dolgoztak, hogyéhes farkasokként rohantak mindig ebédelni, az ételtpillanatok alatt lenyelték, és a tányérokat oly tisztára pucolták,mintha a macska nyalta volna le ıket. Aztán szép sorjában azudvaron lehevertek a puszta földre, és egy órát pihentek.Sokszó nem esett, mindegyikük boldog volt, hogy kiegyenesíthetitagjait, és mozdulatlanul fekhet. Mikor az óra lejárt, az öregCsupaláb kiverte a pipáját, füttyentett, és minden kezdıdöttelölrıl. Alkonyatfelé az öreg is felhúzta futball cipıjét,csatlakozott a fiúkhoz, hogy így tizenketten két kapurajátsszanak. Este azután ellepték a házat, az öreg Csupalábvégiggyúrta ıket, egyiket a másik után, és mivel zuhany nemvolt a házikóban, mindegyiket három vödör hideg vízzelöntötte le. Utána könnyő vacsora következett. Egy ideig mégdiskurálhattak, de hamarosan hajcsikálni kellett menniük.Reggel megint elölrıl kezdıdött az egész.

És ez így ment mindennap, három évig. A harmadik évvégén Csupaláb atya felruccant Prágába, és egy nagy táblávalérkezett vissza, amit a kapu fölé szegezett. Kék szegélyevolt atáblának, és fehér mezın piros betőkkel ez állt rajta:CSUPALÁB TIZENEGY SPORTKLUBAz öreg zsebében ott lapult a KözépcsehLabdarúgószövetség igazolása arról, hogy a Csupaláb T.S.csapatát a harmadik osztályba sorolták. A fiúk szörnyenlázadoztak, hogy csupán a harmadik osztályra tartották ıket8méltóknak, de az öreg Csupaláb leintette ıket:– Mindennek eljön az ideje. Isten segedelmével még aSlaviát is megveritek, de elıbb fel kell verekedni magatokat.Én mindenre megtanítottalak benneteket, amire szükségetekvan. De hogy az élre kerüljetek, azért magatoknak kellmegküzdeni. Ez már így van az életben.Egy ideig még morogtak a fiúk, aztán aludni tértek. CsupánFeri és Gyuri tanácskozott suttogva; arról folyt a szó, hogymiként cselezik majd ki Ráczot, hogy szöknek meg Chántól,és a Spárta-pályán hogyan vágják Hoyer hálójába a labdát.

Tavasszal megkezdıdtek a bajnokságok. A CsupalábcsapatPrágába utazott. Elsı ellenfelüknek a SasfürdıiAtlétikai és Labdarúgó Kört sorsolták ki. A kutya se ismerte aCsupaláb-csapatot, az emberek vicceket faragtak a nevükrıl,és amikor a tizenegy falusi fiú, aki soha várost még nemlátott,megjelent, mindenki nevetett rajtuk. A fejükön báránybırsipka ült, és az edzıjük ... – mit is lehet várni ettıl a vidékibácsitól, aki egy pillanatra se vette ki a pipáját a szájából?De amikor a Csupaláb-csapat a pályára lépett, és a bírófütyült, megkezdıdött a végítélet. Az elsı félidı eredménye39:0 volt Csupalábék javára. És a második félidıben aSALAK, díszesen csengı neve ellenére, meg sem jelent apályán. Kijelentették: a körzeti vezetıség nyilván tévedett,mert ellenfelük igazán nem harmadik osztályos csapat. Azöreg Csupaláb csendesen üldögélt, fülelt, hogy mindenthalljon, amit körülötte beszélnek. Csendes derővel bazsalygott,egyik szájszögletébıl a másikba tolta a pipáját, és szemefénylett, mint a kandúré. Amikor aztán meghallotta, hogy a

bíró félreértésrıl beszél, amit jelenteni fog a körzetivezetıségnek, az öreg kivezette a fiúkat az öltözıbıl,elismerıen megveregette vállukat, és hazautazott velük.Szerdán a levélhordó testes borítékkal állított be. Aborítékban levél, s abban az állt, hogy a körzeti vezetıség aCsupaláb T. S.-et a második osztályba helyezte át, és hogyvasárnap a Vrsovicei Sportklub csapata ellen kell küzdeniük.9Az öreg Csupaláb csendesen nevetgélt. A fiúk hatalmashahotában törtek ki.Vasárnap megjelentek a vrsovicei pályán. Sok ezer nézıgyőlt össze, hiszen Prágában már rengeteget meséltek arról,milyen különleges csapat ez a Csupaláb-társaság. És szájábanaz ócska pipával az öreg megint odaült, rákacsintott a fiaira, ésazok 14:0-ra gyıztek. Megint kitört a jajveszékelés, és újbólvastag levél érkezett. A Csupaláb T. S. csapata bekerült az elsıosztályba. Innen már nem lehetett még magasabb osztálybajutni. İk azonban itt is legyızték az egyik csapatot a másikután: a Fejes S. K. ellen 13:0-ra nyertek, a Kassai Spártaellen

16:0-ra, a Kladnói Spárta ellen 11:0-ra, a Cseh-Karlín ellen9:0-ra, a Dióolaj S. K. ellen 12:0-ra, a Prágai Meteort 10:0-ragyızték le, a C. A. F. C-t 8:0-ra, a Kladnói S. C-t 15:0-ra, aBrnói F. C-t 7:0-ra, a Zizkovi Uniót 4:0-ra, a Viktóriát 6:0-ra.Az elıdöntıben a Spárta volt az ellenfelük. Ezen a héten azöreg Csupaláb csak könnyő edzést engedélyezett, alaposanvégig-dögönyözte a fiúkat, és közvetlenül az összecsapás elıtt,vasárnap, megváltoztatta a csapat összeállítását. Két órávalkésıbb a következı táviratot küldte a feleségének: „Hatnullragyıztünk.”Ugyanezen a vasárnapon a Slavia 3:2-re legyızte az Uniót,és egy hét múlva a gyıztes a Csupaláb T. S. ellen állt ki. Astadionban olyan nagy volt a tolongás, hogy katonaságnakkellett lezárnia a pályához vezetı utat. Minden aznaprahirdetett sporteseményt lemondtak, hogy mindenki láthassaCsupalábék „csodaccsapat”-át, ahogy most már nevezték. A

kukutyini fiúk autóbuszon érkeztek a stadionhoz. Az öregCsupaláb a sofır mellett ült, és szótlanul nézte az embereket.Azután fiait az öltözıbe vezette, és megvárta, amíg átöltöztek.Ekkor megkérdezte ıket:– Na, fiúk, megmutatjuk nekik?– De meg ám! - válaszolták a fiúk.A rendezıség két tagja Csupaláb apót a díszpáholybavezette, ahol az öreg Prága polgármestere, a rendırfınök és a10pénzügy-miniszter mellett foglalt helyet. A páholyokbanugyan tilos a dohányzás, de amikor az öreg Csupaláb elıvettea pipáját, a rendırfınök intett a rendıröknek, hogy az úrminden további nélkül bagózhat.Amikor a Csupaláb T. S. pályára lépett, nagy tumultus támadt,mert megrohanta ıket hatvan fényképész, és valamennyileakarta fényképezni Csupaláb Csaba csodacsapatát.Nagy nehezen rendet teremtettek, és a bíró megadta a jelt akezdésre.Csupaláb apó fiai úgy játszottak, mint még soha. A Slavia is jóformában volt, de az elsı félidı mégis 3:0-ra végzıdöttCsupalábék javára. A második félidıben megduplázták az

eredményt. Alsókukutyin gyızedelmes fiait a nézık avállukon vitték szállásukra. A szálloda elıtt olyan nagy tömeggyőlt össze, hogy a rendırfıkapitány megkérte Csupaláb urat,mondjon beszédet az erkélyrıl a néphez, mert különben atömeg sohasem oszlik szét. így hát az öreg Csupaláb kilépettaz erkélyre, szájából kivette a pipáját, báránybır sipkájátatarkójára tolta, és amikor a tömeg tomboló lelkesedése kisséalábbhagyott, így szólt:– Hát igen! Így áll a dolog. Azt mondtam nekik: „Fiúk, akutya teremtésit, mutassátok meg nekik!” És ık megmutatták.Úgy van rendjén, ha a gyerekek szót fogadnak a szülıjüknek.Ez volt az a szónoklat, amelyet az öreg Csupaláb húszezerember elıtt tartott, amikor csapata a bajnokságot 122:0összesített eredménnyel megnyerte.11MÁSODIK FEJEZETamelyben elmondatik, hogyan mutatta meg Csupalábcsodacsapata egész Európának, hogy mire képesMég nem ért véget a bajnokság, amikor a külföldi lapokmár

megteltek tudósításokkal a Csupaláb fiúkról. Európa nagysportlapjainak tudósítói Prágába utaztak, hogy a zöld gyepneke csodáit a helyszínen megszemléljék. A szegényes alsókukutyiniviskó ajtajának kilincsét egymásnak adták azismeretlen, sportsapkás és raglános urak, és az öregCsupalábnak külföldi mérkızéseket ajánlottak.Csupaláb apó figyelmesen végighallgatta ıket. Az asztalfiókbólelıkotorta a százesztendıs kalendáriumot, feljegyzettmindent, amit az urak megígértek, azután órákon átgondolkozott ezeken a feljegyzéseken. A fiúk tudták, hogy azöreg kifundált valamit a számukra, de ameddig nem voltbiztosa bajnokság, nem zavarták felesleges kérdésekkel. Amikorazonban megnyerték a Slavia elleni híres mérkızésüket,összevásárolták az újságokat. A fényképeikkel díszítettsokhasábos cikkeket megmutatták az édesanyjuknak. A jóságos,együgyő asszony sírva fakadt örömében, hogy az ı fiaiilyen híresek lettek, és hogy ilyen nagyra tartják ıket, s tüsténthálaimát rebegett, amiért jól elvégezték a dolgukat, és nemkell tovább fáradozniuk.– Mit fecsegsz te itt össze, Mari? – kérdezte az öregCsupaláb.

– Hát persze, ameddig inasok és segédek voltak – mondtaCsupaláb mama –, mindig sajnáltam ıket, hogy annyit kellrobotolniuk. Most, hogy végre mesterek, kipihenhetikmagukat. Mint Kopejtko, a szomszédunk, az is mester. Az istörte magát eleget, de most már végre elérte, hogy a segédek12végzik a munkát, ı pedig urizálhat.– Jóságos isten, te Mari! – csóválta Csupaláb rosszkedvőena fejét. – Ti, asszonyok, sohasem fogtok konyítani asporthoz. Úgy látszik, azt képzeled, hogy mi most felfogadunktizenegy embert, aki helyettünk játszik, és mi egyszerően csaknézzük a munkát.– Természetesen. Ez volna a legokosabb.– Nahát, ki hallott már ilyet, hogy miket tud egy ilyencsavart esző asszonyszemély kitalálni! Hiszen csak mostkezdıdnek a komoly gondjaink. Fiúk, gyertek ide!Csupaláb elıszedte a kalendáriumot az asztalfiából, kiverte apipáját, orrára illesztette a pápaszemét, és miutánmeggyızıdött róla, hogy valamennyi gyereke ott van,rákezdte:– Most, amikor így békességben mindnyájan együttvagyunk, itt az ideje, hogy egy kicsit megnézzétek a Gyuri

orrát!Valamennyien Gyurira bámultak, aki a sarkáig elvörösödött.De az orrán semmi különöset nem fedeztek fel.– Nézzétek csak jól meg! – beszélte rá ıket az apa. –Ugye, milyen magasan hordja az orrát? Azért, mert benyomotthárom gólt a Slaviának. És ti, többiek, pontosan ugyanaztcselekszitek. Mintha a csehországi gyızelmekkel minden elvolna intézve! Megnyertétek az elsı osztályú bajnokságot.Nagyon szép. Ti vagytok az ország legjobb csapata. Mégszebb, gyönyörő! No és? Ezzel már elégedettek vagytok? Azthiszitek talán, hogy most már életetek végéig pihenhettek ? Énúgy gondolom, nagyon is tévedtek. Az embernek mindigfeljebb és feljebb kell törnie. Egész életében. Aki odahazabajnok, annak a világbajnokságra kell törekednie. És nemszabad megállnia, ameddig el nem érte a célját. Hol vagytok timég ettıl! Egykettıre elpárolog majd a dölyfıtök, ha valaholkapja magát egy csapat, és 7:0-ra elporol benneteket, de úgy,

hogy még a szemetek-szátok is eláll! Sok nagy úrral beszéltemerrıl a dologról, és elhatároztam, hogy egy kicsit körülnézünk13Európában. Bekukkantunk ide-oda. Hogy hova, azt felírtam,nézzétek csak: Berlin, Hamburg, Koppenhága, Oslo,Stockholm, Varsó, Budapest, Bécs, Zürich, Milánó, Marseille,Barcelona, Lyon, Párizs, Brüsszel, Amszterdam és London.Ha mindezeket a mérkızéseket megnyeritek, akkor miattamakár a felhıkig emelhetitek az orrotokat. De addig maradjatokszép szerények. Most pedig usgyi, csomagoljátok a kofferokat!Holnapután indulunk Németországba!A fiúk csendes figyelemmel végighallgatták, de amikorbefejezte, hangosan ujjongva felugráltak, és örömükben,hogykirepülnek a nagyvilágba, birkózni kezdtek egymással. Aztánelıvették a nagy térképet, és pontosan utánanéztek, hogymimindent fognak látni, összecsókolták a papát és a mamát, ésGyuri még a kutyaházba is bemászott, hogy Bodrinakelmagyarázza, hány országot látnak majd. Este az öreg

Csupaláb végül is botot vett elı, és azzal fenyegette megıket,mert különben sohasem húzták volna fülükre a paplant. Mikoraztán lecsavarta a petróleumlámpát, és maga is aludni tért,Gyuri felült, Ferihez hajolt és rákiáltott.– Dánia! – Egyúttal jól oldalba bökte fivérét. Feri semvolt rest, és elordította magát:– Svájc! – és rögtön utána fojtogatni kezdte Gyurit. Atöbbiek nem akartak szégyenben maradni, és összevisszakiabálni kezdtek.– Komám, Norvégia!– Berlin, srácok!– A kutya úristenit, Párizs!– És mi lesz Spanyolországban!– És Angliában! – és a párnák röpködtek a szobában.Addig birkóztak, verekedtek, amíg kifogytak a szuszból.Aztán az ágy szélére ültek, és arról tanácskoztak, milyenlegyen a taktikájuk a különbözı csapatokkal szemben. Vitaközben annyira tőzbe jöttek, hogy csak pirkadatkor aludtak el.Másnap fenekestül felfordították Csupalábék a házat. Afiúk ide-oda futkostak, és százféle dolgot összehordtak,14mondván, hogy azokra okvetlenül szükség van egy utazásnál.A következı pillanatban rájöttek, hogy csupa fölösleges

holmit szedtek elı, mire egészen más kacatokat rámoltakki.Lárma és zsivaj töltötte be a házat, és csak estére csillapodtakle, amikor a bıröndök becsomagolva a sarokban álltak, és afiúk leültek, hogy elfogyasszák utolsó vacsorájukatALsókukutyinban.A mama sírt, amikor a következı reggel mindnyájanelbúcsúztak tıle. Bizony, nagyon szomorú látvány volt azöregasszony, ahogyan magányosan, elhagyatottan ide-odatipegett a házikóban. Csak a Bodri kutya maradt mellette, azviszont egy pillanatra sem tágított az oldala mellıl. Ha márnagyon viszketett a bundája, leült vakaródzni, de szemévelakkor is követte Csupaláb anyót.Egy hét múlva távirattal állított be a levélhordó: 12:0-ragyızött Berlinben a Csupaláb-együttes, és valamennyienegészségesek voltak.„Hála istennek – lélegzett fel Csupaláb mama. – Én csakamolyan régimódi asszony vagyok, de ha ez a 0 nem lenne,mit tudom én, micsoda borzasztóságot eszelne ki az apus.”Egyik távirat követte a másikat, egyik újság a másik után

érkezett, és garmadával jöttek a levelek. A fiúk gyızelmetgyızelemre halmoztak, és egyetlen gólt se kaptak. ACsupaláb-csodacsapat nagy ívben beutazta Európát, ésmiután Milánóban 6:0-ra gyızött, elindult Spanyolországba.A Csupalábak nem voltak többé azok a csodálkozástóltágra nyílt szemő, félénk, falusi fiúk, mint amikor elıszörléptek a prágai pályára. Megismerték a nagyvilágot,csiszolódtak, öltönyük divatos, dupla talpú cipıjüknek varrotta talpa, fejükön a legfinomabb sportsapka. Valamennyitmintha skatulyából húzták volna ki, csak az öreg Csupalábnem változott.– Akinek szüksége van rám, elfogad olyannak, amilyenvagyok – mondogatta a fiainak, amikor azok megkíséreltékrábeszélni, hogy városi módra öltözködjék. – Én már csak15azokban a ruhákban maradok, amelyekben megöregedtem.Tarkójára tolta báránybır kucsmáját, zsebébıl kivette a pipáját– vadász volt reáfestve –, és nagyokat szörtyögtetve úgybebüdösítette az elsı osztályú kupét, hogy most is, mintrendesen, egyedül maradt a fiaival. Más nem bírta ki az öregCsupaláb dohányának nehéz szagát.

16HARMADIK FEJEZETamely megrázóan ecseteli a torreádorok izgalmas bukásátNemcsak egész Barcelona, de fél Spanyolország is a fejetetején állt. Mindenütt csak azt találgatták, mi lesz azeredménye a katalán bajnokcsapat és a titokzatos Csupalábegyüttesmérkızésének, akikrıl világszerte, az újságíróitechnika valamennyi fogásával, a legelképesztıbb történeteketterjesztették. De ha ezeknek a jelentéseknek akár háromnegyedrészét is az ujjúkból szopták, egyvalamit senki semvonhatott kétségbe. Ez pedig egy arányszám volt: a Csupalábcsodacsapatmérkızéseinek összesített eredménye. Azarányszám egyik oldala nulla volt, a másik oldala inkábbévszámot, mint gólszámot sejtetett. A Barcelona F. C. érezte,hogy egész dicsısége kockán forog, és ezért egy sorcsapatértekezletet és választmányi ülést tartott, amelyen acsehek elleni taktikáról tanácskoztak.Izgalmas, viharos ülések voltak ezek, de végül is Al-cantaraálláspontja gyızött.– Uraim! Akármit is mondanak – így szólalt fel az egyik

ülésen –, de mégis az lesz a legjobb, ha ezeket a Csupalábakatidejekorán harcképtelenné tesszük. Ami biztos, az biztos! Aztmég sohasem láttam, hogy egy tört bordájú középfedezet megtud menteni egy helyzetet! Ami biztos, az biztos!– Éljen! – kiáltották a többiek. – Mindjárt három bordájáttörjük össze! Ami biztos, az biztos!– Szerintem elıször a két összekötıt és a középfedezetetkell elintézni. Az elég lesz az elsı félidıre.– Ráadásul a kapust! Rúgjátok le a sípcsontját! Amibiztos, az biztos!Egyesek azt hangoztatták, hogy a két szélsıt és az egyik17hátvédet készítsék ki. Más barcelonaiak a közép elleni támadáselvét, azaz a középcsatár-középfedezet-kapus taktikaikombinációt védelmezték. Megint mások más véleményenvoltak, és ha valamennyinek igazat adnak, öt perccel a kezdésután a Csupaláb-együttest a mentık viszik el.– Nagyszerő – kiáltották a játékosok. – Akkor annyi dugótnyomunk be nekik, amennyit csak akarunk!– Uraim – emelkedett szólásra az elnök –, mélyen meghat,hogy mennyire buzgólkodnak gyızelemre segíteni színeinket.

De ez egyáltalán nem olyan biztos, ahogy önök elképzelik. Hami valamennyiüket hidegre tesszük, akkor egyetlen gólt selıhetünk nekik!– Hogyan? Miért nem? Ohó! Azt szeretnénk látni!– Uraim, nagyon sajnálom, de ez esetben a Csupalábaknakegyetlen gólt sem lıhetünk!– De miért nem?– Mert állandóan lcsállásba kerülnénk!A játékosok meghökkentek és elnémultak. Valóbanvilágos, valamennyien lesállásba kerülnének, ha senki semállna velük szemben.Az elnök kihasználta elképedésüket, és folytatta:– Éppen ezért nem szabad eltúloznunk a dolgot. Úgygondolom, egyelıre elégedjünk meg Alcantara javaslatával.Bénítsuk meg az összekötıket és a középfedezetet, azutánmajd meglátjuk. Ha az nem lenne elég, akkor fütyülni kezdemnemzeti himnuszunkat, és ti tudni fogjátok, hogy a két szélsıtés az egyik hátvédet is ki kell nyírni. Ha még az sem lenneelegendı, akkor isten neki, a harmadik indítvány értelmében aközépsı vonalat tesszük harcképtelenné. De az istenszerelmére, legalább három játékost ne bántsatok, mert

különben ofszájdba kerülünk!Ezt a közvetítı javaslatot egyhangúlag elfogadták, ésvalamennyien azzal a tudattal mentek haza, hogy a gyızelemmost már a zsebükben van. Másnap egész Barcelona értesült adöntésrıl, és mindenütt határtalan öröm uralkodott. Az18újságok hamarosan közölték a két összekötı, Csupaláb Jóskaés Tóni arcképét, valamint Karcsiét, a csapat középfedezetéét.Ezenkívül hasábos cikkekben történelmileg, természettudományilagés matematikailag bebizonyították, hogy ez ahárom Csupaláb a három legvadabb fráter, és Barcelonánakezt nem szabad elfelejtenie. A fodrászmőhelyekben, akocsmákban és a cukrászdákban nevettek az emberek; azinasok és az italosfiúk kereszttel jelölték meg arcképeiket,mintha a három játékost már elintézték volna. Nyugodjanakbékében, ámen. Ez volt a helyzet, amikor a Csupaláb TizenegyBarcelonába érkezett.A mérkızésig három szabad napjuk volt. így hát sokatcsavarogtak a városban, és mindent megbámultak, amitérdekesnek találtak. A fiúk mindenekelıtt az újságokra voltak

kíváncsiak, az öreg Csupaláb legelıször újságot akartvásárolni nekik. De akármelyik lapot vette a kezébe,mindegyikben csak Jóska, Tóni és Karcsi képét találta. Ezek afényképek mindenütt kereszttel voltak megjelölve.Mit jelentsen ez? – töprengett az öreg Csupaláb, és amígafiúk a városban csavarogtak, ı a szálloda elıtt ült, pipájábólvastag füstkarikákat eregetett, és eredménytelenül igyekezettvalamit megfejteni abból a spanyol zagyvaságból, amit aképek köré nyomtattak. És a három kereszt, amellyel mindenújságban találkozott, alaposan megijesztette. Magábanmegfogadta: hazatérésük után idegen nyelv tanulására fogjafiait, hogy ezután külföldön ne legyenek úgy kiszolgáltatva,miként ı.Elérkezett a vasárnap. Délután öt órára volt kitőzve amérkızés, de a tömeg már délben özönleni kezdett a pályára.Az emberek a bejárat körül tolongtak, és a nagy tülekedésbennem figyeltek az öreg külföldire, aki az ibériai hıség ellenérebáránybır sipkájában az útszélen, egy kövön üldögélt, apipáját szortyogtatta, és a sietı népet figyelte. Soha még nem

volt olyan gondterhelt az öreg Csupaláb, mint ma. Érezte,hogy valami veszély van a levegıben, de hogy mi ez a19veszély, azt nem tudta kitalálni. A fiúk gondtalanok voltak –könnyő volt nekik gondtalannak lenni! –, de ı tőkön ült. Fiaita szállodaszobába zárta, nehogy valami baj érje ıket, ı magameg elindult egy kicsit körülnézni. A három kereszt ottmotoszkált a fejében, de nem talált rá magyarázatot.Ahogy az út szélén ül, egyszerre kiáltozást és tülkölést hall.Az emberek félreugrottak, hogy utat engedjenek háromvöröskeresztes mentıautónak, amely az úttest közepénigyekezett elıre. Az öreg Csupaláb látja a kocsikat, látja avörös kereszteket, megszámolja ıket: egy, kettı, három,hátratolja sipkáját, és vakarni kezdi a füle tövét. Közbenakocsik eltőntek a sportpálya kapujában. Az öreg most fogaiközül kiveszi a pipát, és nagyot köp.– Átkozott pokolfajzat – dörmögi –, a teremtésit! Tehát tiazt akarjátok . ..Lehunyja szemét és magában mormolja:„Persze, ti büdös ördögök, ez kellene nektek! Csakhogyvégre rájöttem, ti mocskos kapuháló-foltozók!”Kihúzta a pipaszárat, kiverte a hamut, rendbe tette a

pipáját, és lábalt a szállodába, ahogyan csak bírta.Pontosan délután két óra volt ekkor, és négykor indul azautóbusz, amely kiviszi a Csupalábakat a pályára.Máskor nem fordult elı, hogy a fiúk a mérkızés színhelyérecsomagot vittek volna magukkal, de ezúttal az öregCsupaláb lecipelte a Berlinben vásárolt hatalmasvulkánbıröndöt a szálloda lépcsıjén. A fiúknak fogalmuk semvolt, mi van a kofferben. A hotelszolga és a portás felrakták abıröndöt a kocsi tetejére, a fiúk beszálltak, és az öreg –szokása szerint – a vezetı mellé ült. Egy nyomás az indítóra –brrr, töff, töff –, és az autóbusz máris a pálya felé száguldott.Az öreg Csupaláb nyugalma valamennyire visszatért, deamikor útközben látta, hogy a mérkızésre sietı emberekmilyen ellenséges pillantásokkal méregetik az ı fiait, nemtudott erıt venni magán, és átkozódott, szitkozódott. így mentez az egész úton.20A fiúknak már elıbb feltőnt az öreg különöskedélyállapota, de nem Találtak rá magyarázatot. Aztán itt volta másik rejtély: mit jelentett ez a hatalmas bırönd? A pályánmegint két szolgának kellett vért izzadnia, amíg az öltözıbe

cipelte. Az öreg Csupaláb azonban egy kukkot sem szólt, felalájárkált, és morgott, mint valami kandúr a napsütésben.Amikor a fiúk vetkızıdni kezdtek, lezárta a folyosó ajtaját, éskétszer is megfordította a zárban a kulcsot.Soha még nem kellett annyi idı az átöltözködéshez aCsupaláb fiúknak, mint most. Barcelona város válogatottjamár régen a pályán volt, a lelátókon negyvenötezer emberkiabált, fütyült, ordítozott, a játékvezetı és a partjelzık ideodafutkostak, mint a megzavart tyúkocskák, de a Csupalábcsodacsapatmég mindig nem került elı. Végre aztán egy fehérfolt bukkant fel az öltözık elıtt feketéllı tömegben, egy labdaa magasba repült, és a Csupaláb Tizenegy a pályára futott.Negyvenötezer ember némult el olyan hirtelen, minthaszélütés érte volna ıket, és a következı pillanatban harsogónevetésben tört ki. Amióta világ a világ, és a kerek labdátrúgják, nem láttak még olyan furcsán öltözött csapatot, mint21amilyen most a Csupalábak voltak. Lábuk oly vastag volt,

mint a fatörzs, és aki közelebbrıl megnézte ıket, felismerte,hogy a harisnya alá ugyanolyan lábvérteket kötöttek fel,amilyeneket a labdarúgás ıskorszakában hordtak. Térdükönautókerék vastagságú gumipólya díszelgett. Felsıcombjukatelöl és hátul vastag kaucsukrátét védte, amilyeneket csak arögbi játékosok hordanak. Ugyanilyen gumipáncélok védtékalsó- és felsıkarjaikat is. Fejükön bukósisakot viseltek, mint amotorversenyzık. Különösen komikus volt azonban a törzsük.Ugyanis valamennyi Csupaláb fiú dagadt volt és pocakos.Igen, ezek a legények, akiket az egész világ mint karcsú,délceg ifjakat ismert, hatalmas potrohhal jelentek meg, és amez majd szétrepedt rajtuk! Olyanok voltak, mint tizenegy,vaskos lábakon mozgó, óriási dinnye. Barcelona játékosaielképedtek. Alcantara közelebb jött, és észrevétlenül rávertFerkó egy bizonyos testrészére. Úgy pattant vissza a keze,hogy a karja majd kicsavarodott a vállából!A Csupaláb legények levegıvel felfújt kaucsukruhábanvoltak.

Lehetetlen volt megtámadni ıket!Alcantara arca csalódottan megnyúlt, és Barcelona csapatamegzavarodva sorakozott fel a gyepen. A nézık ismegdöbbentek, csupán az egyik középsı páholyban tört kivalakibıl a nevetés. Az öreg Csupaláb volt. Pedigelkeseredetten harapdálta csutoráját, és a nagy erılködéstıl,hogy elfojtsa nevetését, arcán jókora könnycseppek csorogtakvégig.„Átkozott mennydörgıs mennykı – szitkozódott idınként,ha nem kellett éppen egy csuklási elfojtania –, ebben acsomagolásban aligha futkároznak majd nagyon szaporán! Deaz emberélet fontosabb, mint a komfort. Csak ne felejtsék el,amit mondtam nekik.”A fiúk nem felejtették el. Pontosan úgy játszottak, ahogy azöreg meghagyta. Ha megkerítették a labdát, egymáshozjátszották, a lehetı leghosszabb keresztezı passzokkal. A22balhátvéd a jobbszélsınek, a jobbhátvéd a balszélsınek és aszélsık egymásnak. A többiek csak a kapu elıtt jutottakjátékhoz. Ennek az volt a következménye, hogy a tíz spanyol,

ırült spanyolok módján, elıbb jobbra aztán balra futott, demielıtt elérték volna a Csupaláb fiút, akinél éppen a labdavolt, sss ... hrrrr! – a bır a fejük fölött a játéktér másik oldaláraszállt, ahol senki sem volt közülük. És mielıtt mégkörülnézhettek volna, a labda berepült a hálóba, elıször,mindjárt utána másodszor, harmadszor, negyedszer. Aspanyolok kétségbeesetten igyekeztek a szélsıket fedezni, de etaktikára a Csupaláb-csapat azzal válaszolt, hogy áttért abelsıjátékra. Erre valamennyi spanyol a csatársorra vetette magát,mire a támadósor hátraadta a labdát, és kitőnı helycserével ahátvédek és a fedezetek kényelmesen elıretörtek a spanyolkapuig. Röviden: a spanyolok nem tudták a Csupaláb fiúkatmegközelíteni, mert alighogy megrohamozták ıket, a labdamár isten tudja, hol járt. És a spanyol kapura olyan nagytávolságról, de egyúttal olyan élesen és olyan csavartan lıttek,hogy a kapus mindössze öt labdát tudott szögletre menteni. Atöbbi lövés mind a hálóban kötött ki. A második félidıben

Alcantara már úgy dühöngött, hogy minden ok nélkül kétlábbal Tóni mellére ugrott. Rettenetes durranás hallatszott,Alcantara tíz méter távolságra repült, és Tóni ott állt a mezınyközepén, annyira lesoványodva, hogy a mez úgy lógott rajta,mint valami madárijesztın.– Nem tesz semmit – kiáltotta a páholyból az öregCsupaláb –, mindjárt felfújom újra!Valóban, egykettıre megragasztotta a „páncélt”, és felfújtadagadtra. Mire lement a nap, a Csupaláb T. S. 31:0-ra gyızött!– Vacak rongylabdázók ezek a spanyolok – nevetgélt azöreg, mialatt fiairól lehúzta a lég páncélingeket. – Rámenéskellett nektek, most aztán alaposan rámentetek. Majdmeggondoljátok, hogy még egyszer keresztet rajzoljatokafiaim fényképe mellé!De a mentıknek ezen a napon mégis rengeteg dolguk23akadt. A három mentıkocsi nem is tudta elvégezni a munkát,és erısítésért kellett telefonálniuk, mert a mérkızés alattkétszázhetvenöten megpukkadtak a dühtıl.24NEGYEDIK FEJEZETamelyben az angol király mélységesen elszomorodik

– Halló, Allenby, még egy szóra! Véleménye szerint hánynézı van?– Negyedórával ezelıtt a pénztárak százhatvanezretjelentettek. Minden eddigi csúcseredményt túlszárnyaltunk,Cormick!– És a fogadások hogy állnak?– Három az egyhez, a Huddersfield javára. Gyıznünkkell. Ez nemzeti kötelességünk.– Nagyon köszönöm, Allenby. A viszontlátásra!– A mielıbbi viszontlátásra, Cormick!Ez a beszélgetés a legnagyobb londoni sportpálya délilelátóján, az elnöki páholyban zajlott le. Allenby elnök kezetszorított barátjával, Cormickkal, a New Sporting Lifeszerkesztıjével. Aztán megint a páholy mellvédjéhez ült,mialatt Cormick eltőnt a folyosón.Ezen a végeláthatatlan folyosón most ezer és ezer izgatottember tolongott. Cormick átsiklott közöttük, mint az angolna,bekanyarodott a fedetlen lelátó lépcsıfeljárójához, felszaladt alépcsın, egészen a legfelsı fokig. Ott a deszkafal kis ajtajaelıtt megállott, zsebébıl kulcsot vett elı, felnyitotta az ajtót,és kilépett a tribün külsı falából nyíló kis erkélyre. Mélyen

alatta nagy kiterjedéső tér terült el, melybe három szélesúttorkollott. Ebben a pillanatban a tér egyetlen hatalmashangyaboly volt, emberek és kocsik nyüzsögtek rajta. A tömega pálya tizenegy bejárata felé tolongott. A levegıt ezerfélehang, kiáltás, autótülkölés fülsiketítı zaja töltötte be. A háromutcából vég nélkül kígyóztak az autók, autóbuszok ésmindenféle más jármővek a játéktér felé. Cormick csak egy25pillanatig szemlélte ezt a hullámzó és csillogó nyüzsgést, aztánbezárta maga mögött az ajtót, és fellépett az erkély karfájára.A szemközti falba illesztett kis vas mentılétrán Cormickfokról fokra feltornázta magát a tribün tetejére. A hatalmas,egy kevéssé lejtıs tetı izzott a napfényben. A magasabb részközepén zászlóárboc állott. Ehhez a zászlórúdhoz, illetve amellette álló székhez lépett Cormick. Az ülıkérıl levette atelefonkészüléket, és a hallgatót a fejére illesztette. A kétkorong a fülére tapadt, a beszélıkagyló pedig pontosan aszája

elé került. Két szál drót húzódott a zászlórúdhoz, ahonnan atávbeszélı-vezeték valamilyen távoli épülethez vezetett. Adrót másik végén, sok kilométernyire innen, volt a NewSporting Life szerkesztısége. Ott egy kis gépasztal elıtt egyfiatalember ült, Cormickhoz hasonlóan fejhallgatóval. Írógépállt elıtte. Körülötte néhány férfi terpeszkedett el a kényelmeskarosszékekben. Valamennyien Cormick telefonhíradásáravártak. Egy másik asztalon üveglap feküdt elıkészítve, amire amérkızés eseményeinek rövid összefoglalását szándékoztakfelírni. Az üveglapot egy elsötétített kis kirakatablakbanhelyezik majd el, hátulról megvilágítják, és így tájékoztatják aközönséget a mérkızés eseményeirıl. A szerkesztıség elıttmár sok százan vártak az elsı hírekre.Idıközben Cormick székével egészen a tetı pereméhezhúzódott. Fölötte a rúdon két zászlót csapkodott a szél, fent azangol keresztes lobogó, alatta a piros-fehér-kék zászló. Lent,szédítı mélységben a pompás sportpálya dús zöldje pihentette

a szemet, a fehér partjelzı vonalak világítottak, a lelátókonhatalmas embertömegek sötétlettek. A lelátók és a tulajdonképpenijátéktér között húzódott a futópálya széles salakcsíkja.Ezen a körpályán százharminc rendır állott egymástólpontosan huszonöt lépés távolságra, mozdulatlanul. Ilyenmagasról a rendırök zömök kilométerköveknek látszottak. Akét kapu mögött fotóriporterek üldögéltek, és hevertek afőben. Cormick szakértı szemmel áttekintette az egészszínjátékot, és pompásnak találta. Kényelmesen hátradılt26székében, jobb lábát átvetette bal térdén, kivett tokjából egytengerészlátcsövet, beállította élesre, hogy mindent jólmegfigyelhessen, és megkezdte vég nélküli beszélgetését atelefonkagylóval.– Halló, Atkinson, jó napot! Jól hall? A csattogás? Azokazászlók felettem. Hamarosan megszokja. úgy pattognak,mintvalami sortőz. İrült szél fúj idefent. De még mindigkellemesebb itt fent ülni, mint lent, a forró katlanban. Ittlegalább senki nem zavar a telefonálásban. Kitőnı ötlet voltez. Mondja meg Frednek, hogy elvesztette a fogadást.

Negyedórával ezelıtt már százhatvanezer jegyet adtak el. Ésmég mindig tolonganak a pénztáraknál. Ha majd valamiszörnyő recsegést hall, közölje az olvasókkal, hogy a lelátókleszakadtak a rettenetes tumultusban. Attól félek, hogy én eztmár nem jelenthetném magának. A drót túlságosan rövid anegyvenméteres zuhanáshoz, amiben adott esetben részemlenne. Gondolja, hogy elkezdhetjük? Kérem. A bevezetést mármegírtam, legyen olyan kedves, a biztonság kedvéért olvassacsak fel.Cormick elhallgatott, és a kagylókból áradó halk zümmögésrefigyelt. Néhány perc múlva így szólt:– Rendben van, nincs változtatás. Minden olyan,amilyennek elképzeltem. Csak százhetvenezer helyett írjonszáznyolcvanezer nézıt. Az.utolsó fél órában legalábbhúszezer jött még. Halló, vigyázat, írja, kérem! Diktálok: tízperccel öt óra után a hatalmas teret szőnni nem akaró tapsviharönti el. Az északi lelátó alatti kapu kitárul, és a Huddersfieldtizenegy hıse a pályára fut. Mint mindig, a mosolygó

Winnipeld van az élen, és a szálas Clark zárja be a sort. Örömlátni a huszonkét láb ruganyos mozgását és a domborodómellkasokat a sárga-kék csíkos mez alatt. Egész Angliaujjongva üdvözli népünk színe-virágát, azt a tizenegy ifjút, akihivatott megvédem a brit színek dicsıségét és világhírnevét azöld pázsiton. Senki sem kételkedik abban, hogy abajnokcsapat nem okoz csalódást. A fogadások három az27egyhez állnak, Huddersfield ellen csak a külföldiek és azok a... azok a ... azok a ... várjon egy kicsit, húzza ezt ki, ebbılmajd a végén bekezdést csinálunk. Kihúzta? Folytatom. Ebbena pillanatban másodszor is megnyílik az öltözı ajtaja, éskivonulnak a kontinens bajnokai, ıket is elismerı tapssalköszönti a közönség, amelynek szívében az udvariasságtermészetesen hamarosan helyet ad a kíváncsiságnak. Ezektehát a híres harcosok, akiket egy becsvágyó kis köztársaságEurópa szívébıl kiküldött a nagyvilágba, hogy mindenüttdicsıséget arasson? Milyen festıi látványt nyújt ez a tizenegy

fivér, aki természetes rokoni együttérzését pompás összjátékkáés zárt egésszé tudta átformálni. Az elsı tekintetbe nincs rajtuksemmi feltőnı. Apró termetükkel elvesznek Huddersfieldatlétái mellett. Az emberektıl feketéllı lelátó látványa mindenjel szerint elképeszti ıket. A pálya közepén tömörülnek, úgylátszik, ez bátorítóan hat rájuk. Surrey úr, a játékvezetı,feléjük megy. Winnipeld, a csapatkapitány ott hagyja övéit,hogy a vendégeket üdvözölje. Halló! Vigyázat! Szenzáció!Kolonnacím: ıfelsége a király! Megvan? Új bekezdés.Diktálom. Ebben a pillanatban újra kitör az ujjongás a pályán.Az északi lelátó zászlórúdjára felszökik a windsori királyi háznagy lobogója. A középsı páholy ajtaja kinyílik, és belép rajtaıfelsége a király, a királynéval és a walesi herceggel. Azegyesület vezetısége, élén G. W. Allenby-jal, üdvözli afelséges vendégeket. A királyi pár megköszöni a népnekalelkes ünneplést. Barátságos integetéssel üdvözli a játékosokat,akik tiszteletadásra felsorakoztak páholya elıtt. Most afelségek helyet foglalnak, hogy végignézzék Anglia

történelmének legnagyobb mérkızését! Ezeket a szavakat:„Anglia történelmének legnagyobb mérkızése” – szedjékvastag betővel, külön sorba mint alcímet. Megvan? Továbbdiktálok. A sorsolás a Huddersfieldnek kedvez, és széllelhátukban fognak játszani. Hallatlan feszültség és néma csenduralkodik a pályán.M. Surrey a sípjába fúj. Tizenhét óra huszonegy perc és28tizenhat másodperc az idı. A Csupaláb középcsatár ajobbösszekötıhöz juttatta a labdát. Charcot megtámadja. Azösszekötı átadja a labdát a jobbszélsınek. A Huddersfieldtámadósora közben elırefut Csupaláb csatárai között. Charcotmost utoléri a szélsıt, és megszerzi a labdát. Halló, nem,nem,törölje ezt. A fene tudja, hogyan csinálta ez a fickó, demegtartotta a labdát. Tovább diktálok. Barring és WinnipeldCharcot segítségére siet. Lövés, a labda az egész pályátkeresztezve a balszélsıhöz repül. Ragyogó összjátékjobbhátvédünk és fedezetsorunk között! Eszeveszett iramúszáguldás a bal oldalvonal mentén. Ki lesz a gyorsabb? A

piros-fehérek kis termető szélsıje elérte a labdát. Elıre,Warsey! Már késı. Középre adás. Túl magas. A labdagyomormagasságban repül. A balösszekötı és a középcsatárelvétik. A balhátvéd Gorringer felemeli a lábát. Honnanbukkant elı egyszerre a jobbfedezet? Visszaadja a labdátabalösszekötınek. Warsey! A fene egye meg, átjátszották.Azistenfáját! Puff neki! Fúj. Engedje meg, hogy köpjek egyet.Mit kérdez? Persze hogy már a hálóban van. A teremtésit,micsoda bomba volt!A közönség? Hallgat. De most tapsolni kezd. Igen, olyanvolt, mint a villámcsapás... Hogy meddig tartott? Kezdéstılpontosan hatvanhét másodpercig. Írja oda: a balösszekötırettenetes bombája, amilyent mi angol pályán évtizedek ótanem láttunk. Mielıtt Clark felemelte volna a kezét, a labdamár a hálóban ficánkolt.Cormick izgalmában alig bírta ki odafent a tetın. Legalábbfel kellett állnia, és a széket ide-oda tologatni. Azután megintdiktálni kezdett, és a Huddersfield támadásait ecsetelte.

Lelkendezett, milyen gyönyörő honfitársainak összjátéka. Deminden pillanatban meg kellett kérnie Atkinsont, a gyorsírót,húzza ki a cikkbıl a káromkodásokat, amelyekkel a Csupalábcsapatnagyszerő elhárítóakcióit kísérte. Egyszerre azonbanolyan mélyen elhallgatott, hogy Atkinson nyugtalanul rászólt,mi történt tulajdonképpen. Cormick teljesen letörten közölte,29hogy Anglia éppen most kapta a második gólt.– Nincs mit tenni, Atkinson, meg kell állapítanom, hogyacsehek fölényben vannak. Írják az üvegtáblára, hogy fiainkhangulata kitőnı, és holtbiztosan kiegyenlítenek, különben anép megostromolja a szerkesztıséget, és mindent összetör.Halló, a negyvenharmadik perc. Kezdés után balszárnyunkrögtön támadásba lendül, de az ellenfél védelme szilárdan áll alábán. A mezıny közepén izgalmas harc alakult ki. Mindkétcsapat hátvédei hatalmas rúgásokkal továbbítják a labdát azellenfél térfelére. Charcot cselez, elıreadja a labdát. Winnipeld

ráfut, egyedül van – most, most –, ó, a fene egye meg! Fölément. Ez aztán a balszerencse! Kirúgás után a jobbszélsıkaptaa labdát – vége az elsı félidınek. Az eredmény 0:2, tehátvesztésre állunk, de játékosaink frissek, és a másodikfélidıben ismert félelmetes hajrájukkal biztosan rákapcsolnak.A nézık olyanok, mintha fejbe vágták volna ıket, demegcsodálják ellenfelünk tökéletes játékát. Becsületszavamra,nem szégyen ilyen erıs ellenféltıl kikapni! İfelségén islátható az izgalom. A Huddersfield elnöke megmagyarázza akirálynak a vereség okait. Allenby elnök távozik. Most ismétvisszatér egy különös öreggel. Allenby bemutatja az öregetıfelségének. Ügy látszik, a Csupalábak édesapja. Odaugrok,hogy megtudjam, mit csevegtek egymással. Pihenje hát kimagát, Atkinson, a második félidı kezdetére megint ittvagyok. Jegyezze fel, kérem, hogy a király szívélyesen kezetrázott az öreg Csupalábbal.Cormick ledobta a fejhallgatókat, átsietett a tetın, lekúszotta kis létrán, és eltőnt a tömegben, amely a lelátókon nagyizgalommal tárgyalta az eseményeket.

30ÖTÖDIK FEJEZETamelyben a csodacsapat egy királyi tartalékkal, CsupalábCsaba pedig egy királyi pipával gazdagodikA beszélgetést, amit az öreg Csupaláb Anglia királyávalazonaz emlékezetes napon folytatott, amelyen fiai a HuddersfieldF. C-t 4:0-ra elpáholták, sem a New Sporting Life-ban, semmáshol nem hozták nyilvánosságra. Az újságok csak aztarövid kivonatot közölték, amelyet a Huddersfield elnökségétılkaptak. S hogy mi errıl az emlékezetes beszélgetésrıl ennélsokkal többet tudunk, ezt kizárólag honfitársunknak, Maceskaszőcsnek köszönhetjük, aki Londonban a csapat tolmácsa volt.Maceska Vince úr igén buzgó sportember volt. Igaz ugyan,hogy soha nem rúgott labdába, és sem mint futó, sem mintugró nem tevékenykedett, de mindezt csak azért nem, mertebben testi mivolta némileg akadályozta. Ugyanis Maceska úrélısúlyban százharminc kilót nyomott. A görög-rómaibirkózásnak és a súlyemelésnek sem volt híve, nem

kísérletezett sem úszással, sem evezéssel; az egyetlen sport,amelyet odaadással gyakorolt, a kötélhúzás volt. Viszontebben a sportágban a híres „utolsó ember” szerepét töltötte be.Ha a kötelet hatalmas pocakjára fonta, és rövid lábaival aföldbe ásta magát, hogy potroha majdnem a talajt érintette,akkor az ellenfél csapatának minden erejét latba kellett vetnie,hogy csak magát ezt a dacos húshegyet akár egy pirinyót issikerüljön helyébıl kimozdítani. Társainak ereje így szabadonérvényesült, s ez mindenkor biztosította csapata gyızelmét.így történt, hogy nyolc évig a kötélhúzó-bajnokságot a londonicseh szőcsök csapatától senki el nem vitatta, és még a londonirendırség Medve-együttese sem tudta azt a köteletmegmozgatni, amelynek végén Maceska Vince úr elefánttestefüggött. Késıbb Maceska úr ezt a testedzést is elhanyagolta,viszont annál inkább szorgoskodott a sportegyesületek31berkeiben. A kerületben, ahol lakott, nem akadt egyetlenegy

klub, ahol elnök, elnökhelyettes, jegyzı vagy pénztáros ne lettvolna. Hányszor megtörtént, hogy mint az egyik egyesületügyvezetıje és a másik elnöke, saját magát hívta kiküzdelemre. El kell ismerni, hogy ilyen esetekben ritkaudvariasságról és választékos jó modorról tett tanúságot.És hamás egyesületek levelezésében elı is fordultak udvariatlankifejezések, harapós, gúnyos és mérges kifakadások, azokat alevelezéseket, amelyeket az egyik klub Maceska Vincéje amásik klub Maceska Vincéjéhez intézett, mint az úriemberekhezméltó, elıkelı hanghordozás példáját, bármilyenlevelezési mintakönyvben kinyomtathatták volna. Ezek alevelek egytıl egyig költıi szárnyalással hangsúlyozták ésméltatták a címzett kiváló érdemeit.Ez a nagyszerő tisztségviselı természetesen értesült aCsupaláb-csodacsapat küszöbönálló érkezésérıl. MaceskaVince úr költséget és fáradságot nem kímélve, Doverbe utazotthonfitársai elé. És mint a csapat nélkülözhetetlen tolmácsa,útimarsallja, vezetıje és védnöke, hivatalos volt az elıkelı

londoni társaság minden fogadására, még két évvelCsupalábék elutazása után is.Ettıl a híres embertıl értesültünk az érdekes beszélgetésrészleteirıl, amelyet ıfelsége az angol király az öregCsupalábbal folytatott. Az elsı szavak jelentéktelen félreértéstokoztak.İfelsége ugyanis kegyeskedett megkérdezni az öregCsupalábat: „How do you do” – ami tudvalevıleg azt jelenti:hogy s mint?De az öreg Csupaláb nem várta be, amíg Maceska tolmácslefordítja a kérdést, hanem mindjárt rávágta:– Bizony, haj, tyutyutyú, király úr ıfelsége, lesz ittmulatság!Itt azonban már közbelépett Maceska úr, ésmegmagyarázta:– İfelsége nem azt akarja tudni, hogy lesz-e mulatság,32hanem az ön egészségi állapota felıl érdeklıdik.ő– Ó, jóságos teremtım, király úr ıfelsége, már hogyanmehet a sora a magamfajta nyomorult parasztnak? Ha a fiaimnem lennének, igencsak 0:0-ra állnék, és ha egyszer egy-egygól ki is sikeredne, arról is rendre kiderülne, hogy lesállás volt.Maceska úr a bokájáig elpirult, törülgette verejtékezıhomlokát, és azon töprengett, hogyan fordítsa le a királynak

illı és finom csomagolásban ezeket a szavakat. De az udvarjelenléte úgy megzavarta, hogy semmi nem jutott eszébe. Ígyhát szó szerint eldadogta angolul, amit Csupaláb mondott. Akirály mosolygott, és így szólt:– És hogy van Csupalábné asszony? ı is részt vesz aportyán?– Attól óvjon az isten, király úr! Az igazi labdarúgás nemolyan, mint az állami kormányzás, hogy a nıkbelebeszélhetnek. Már engedjen meg, király úr ıfelsége, de avalódi, minıségi futballhoz sokkal több fífika kelletik, mint azállami kormányzáshoz.– Szóval, kedves Csupaláb, ön nyilván nem sokra becsülia királyokat?– Szó sincs róla, király úr, ıfelsége! Az egek ura sokféleipart adott az embernek, és mért ne akadna a királyimesterségen levık között is tisztességes ember? Eszem ágábansincs bárkit is megsérteni. De az állami kormányzás, az olyanipar, hogy nekem nem kellene semmi pénzért. Hadd mondjakel egy történetet: az én boldogult dédapám Plzeňben szolgált,

és ı mesélte nekem, hogy ott a régi idıkben mindenkinekjogavolt sert fızni. Ez a jog a házhoz tartozott, és akkor ismegmaradt, ha a ház urai serfızdét építettek, és otthon nemfıztek sert. Elıfordult, hogy a házat lebontották, és az egészépületbıl csak a kapu maradt meg. De a kapu tulajdonosának amai napig is joga van sert fızni. Egész életében nem tudjamegkülönböztetni a komlót a malátától, de megvan a joga, éspénzt kereshet vele, csupáncsak azért, mert valamilyen kaputörökölt. A királyokkal sincs legtöbbször másként. Mások fızik33a sert, de a jog az övék, İk szedik be a pénzt, mivel valamikorés valahol valamilyen kaput örököltek.– Nemde, kedves Csupaláb, ön megveti a királyokat?– Szó sincs róla, király úr ıfelsége! Amilyen vermet ásmagának a nép, olyanba esik bele. Vannak kancák, amelyekakkor a legboldogabbak, ha nincs rajtuk szerszám, mások megegy lépést sem tudnak tenni, ha nincs rajtuk szemellenzı. Deennek is, annak is húzni kell az igát. Ez alól nincs kivétel. Én

csupán azt állítom, hogy a labdarúgás nehezebb munka, mintaz állami kormányzás. Gondolja csak meg, király úr, mi lenneakkor, ha Ön az ellenfél kapuja elıtt állana, a szélsı odatálalnaön elé egy mesebeli lapos labdát. Itt áll a király úr, itt van alabda, és itt a kapu. És ekkor önnek elıbb össze kéne hívnia aminisztertanácsot, azzal kifundálni és eldönteni, hogy csırrelvagy külsıvel lıjön-e, és hogy a jobb felsı sarokba vagy a balalsóba küldj e-e a bombát. Atyaúristen, jól néznénk ki!Miután Maceska úr mindezt többé vagy kevésbé pontosanlefordította, ıfelsége nem bírta tovább visszatartani anevetését.– Maga, Csupaláb úr, agyafúrt egy fickó – mondta végül(legalábbis Maceska úr így fordította le a király szavait) –,szívesen megtenném udvari tanácsosomnak.ú– Ami késik, nem múlik, király úr – nevetett az öregCsupaláb. – Ha ıfelsége egyszer valamiképpen zsákutcábajutna, látogasson el bízvást hozzám Alsókukutyinba, majdkifundálom a módját, hogy kievickéljen a bajból.– Tréfa nélkül mondom, Csupaláb úr, hogy szívesen

elbeszélgetek a magafajta emberekkel, akik ilyen józanul ítélikmeg a világot.– Úgy is van, király úr – helyeselt Csupaláb.– Nem kis gondok nyomnak bennünket a magunk magashivatalában. Hányszor gondoltam például, ha egy ilyenmérkızést, mint a mai, végignéztem: miért nem nyilvánítjákhivatalosan a labdarúgást az egészséges testi és szellemierılegmérvadóbb megnyilvánulásának? Annyi önuralmat,34ötletességet, okosságot, bajtársi szellemet és önfeláldozástkövetel, röviden: annyi egyéni teljesítményt a köz javára, hogyvalamennyi sport közül legjobban tükrözi vissza a sokoldalúanfejlett egészséges életet. Hatalmas hadseregek felfegyverzésehelyett miért nem nevel minden nép kiváló labdarúgócsapatot?Ha olyan nézeteltérések merülnének fel, amelyeketbékés úton nem lehet elintézni, akkor hadseregek helyettállítson ki mindegyik fél tizenegy embert, és így döntse el avitás ügyeket.– Ha ez így lenne, akkor mi nagyhatalommá lépnénk elı –helyeselt örömmel az öreg Csupaláb.

– Nos, Csupaláb úr, nem lenne ez sokkal helyesebb?– Király úr ıfelsége, nem lennénk-e mi, Csupalábak,kitőnı szövetségesek?– Gondolja csak meg, mi lenne az eredmény, ha ön afiaival a haza védelmére állana ki a pályára?– Király úr ıfelsége, alázatosan jelentem, 132:0. És mégtalán ennél is jobb, az átkozott kutya mindenségit!– Na látja, kedves Csupaláb, maga születetthadügyminiszter!– Csak ameddig labdával lınek. De ha mással – istenırizz! Akkor már inkább maradok káplár a Csupalábtizenegynél.– Hm... Mondja csak, Csupaláb úr, egyedül nevelte afiait?– Egyedül, egészen egyedül, király úr ıfelsége! Ha afickók valamelyes eredményt érnek el manapság, akkorbizonyosan azért, mert a vér nem válik vízzé, és az almasemesik messze a fájától.– Ez ugyanis egy családi ügy kapcsán nagyon érdekelbennünket. Tudniillik amikor az elsı hírek érkeztek az önökegyüttesérıl, és az újságok egyre újabb részleteket közöltek,egy nap mélyen elgondolkozva találunk rá a fiunkra, a, walesihercegre. Megkérdeztük tıle, mi nyomja a szívét, és ı eztválaszolta: „Király apám, miért nincs nekem is tíz fivérem,35

hogy egy csapatot állíthatnék fel, mint a Csupaláb testvérek?”Nagyon kedveljük Wales hercegét, és szívesen teljesítenıkminden óhaját. Éppen ezért felkerestük lakosztályábanıfelségét a királynét, és alapos tanácskozás után arra azeredményre jutottunk, hogy e kívánságot aligha teljesíthetjük.Most azonban felötlött bennem a gondolat, hogy nem venné-efel ön a walesi herceget a csapatába.Az öreg Csupaláb hirtelen felkapta a fejét, és nagykomolyan szembenézett az angol királlyal.– Király úr ıfelsége, ez a Csupaláb családnak és a walesihercegnek egyformán nagy megtiszteltetés lenne, de errılmost ne beszéljünk. Egész más kérdés van itt: mit kezdenénk aherceg úrral? A fiaim mai teljesítménye hosszú-hosszú munkaés fáradozás eredménye. Manapság senki nem jut elıbbre, akinem végez pontos, lelkiismeretes munkát. Ez minden hivatásraáll. Becsületes munka nélkül senki meg nem élhet. Az én fiaimelvégezték ezt a munkát a labdarúgásban, és éppen ezértnyomnak most be egynéhány gólt az önök hálójába. És mosttegyek ki valakit közülük a csapatból azért, hogy egyfiatalember játszadozhasson egy kicsit, mert – már

megbocsásson, király úr! – egy angol kaput örökölt?– Kedves Csupaláb, nehogy azt higgye, hogy a walesiherceg valamiféle elkényeztetett anyámasszony katonája. A mifiunk sokat sportol, és fontosnak tartanok, hogy a legjobbedzésben részesüljön.Az öreg Csupaláb bólintott.– Ez már más, király úr! Ha csak edzésrıl van szó, akkorelvállaljuk. Ebben nincsenek titkaink. De feltételeim vannak.– Éspedig?– Elıször: a testalkata alkalmas legyen a labdarúgásra.Másodszor: pontosan úgy kell élnie a családunkban, mint afiaimnak, tehát ugyanaz a munka, ugyanaz az élelmezés,ugyanaz a fegyelem. Attól a pillanattól kezdve, hogybefogadjuk, ı a legfiatalabb Csupaláb, és csak akkor leszmegint herceg, ha eltávozik tılünk. Ha ezt elfogadja, akkor –36isten neki – beállíthatom a csapatba mint tartalékot.– Csupaláb úr, itt a kezem csapjon rá! Ezt a dolgotalaposan meghánytuk-vetettük, és feltételeit elfogadjuk.Az öreg Csupaláb a páholy sarka felé pillantott, ahol egyizmos fiú ült. Szemügyre vette jól megtermett alakját, ésbaljával kivette a pipát a szájából. A walesi herceg testalkatakifogástalan, alkalmas volt a labdarúgósportra, a többit pedig

rendezte a megállapodás. Így hát Csupaláb az elsı félidı utániszünetben jól eltereferélt az angol királlyal, és amikor fiaigyıztek, az öltözıben már ott várt a walesi herceg, az újtartalék.Este a királyi palotában ünnepi lakoma volt, és amikor aCsupaláb-csodacsapat és a tartalék elbúcsúztak, az angolkirály Csupaláb papának emlékül egy csodálatos pipát nyújtottát. Egy pillanatig nagy zavarban volt az Öreg, de azután,nemakarván adósa maradni az angol királynak, zsebébe nyúlt,kivette régi porcelán pipáját a zöld bojttal és a szarvasra célzóvadásszal.– Király úr ıfelsége – m ondta sajátos méltósággal –,tajtékpipám nincs, de ha a király úr nem felejti el megfelelıidıközökben kitisztítani, úgy szelel majd, ahogyan egyetlenmás pipa sem. A legjobban a közönséges purzicsán ég benne.Megvásárolhatja bármely trafikban.Az angol király tiszteletteljes meghajlással vette átCsupaláb pipáját, és a Brit Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.Anglia, Skócia és Ulster labdarúgói még ma is odautaznak,

megbámulni, megszagolgatni. Az öreg Csupaláb viszontcsomagolt, és a csapat a walesi herceggel mint tartalékjátékossal és tarsolyában az Európa-bajnoki címmel hazatértAlsókukutyinba.37HATODIK FEJEZETamelyben a szerzı kísérletet tesz az elkápráztató alsókukutyinifogadtatás leírásáraA világ teremtése óta nem volt Alsókukutyin község olyanhíres-nevezetes, mint akkor, amikor a Csupaláb család azEurópa-bajnoksággal és a walesi herceggel hazatért világkörüli útjáról. Valamennyi világlap térképet közölt, amelyenCsupalábék kunyhóját vastag kereszt jelölte meg. Aszerkesztıségek különtudósítói elözönlötték Kukutyint, hogyjelenthessék a sokmilliónyi olvasónak, miként él a jövendıangol király az isten háta mögötti cseh falucskában. Deakármilyen nagy is volt a civilizált világ érdeklıdése,Alsókukutyin lakosainak az új polgártárs iránti kíváncsiságamég ezt is fölülmúlta. Az újságokból értesültek, hogy kiérkezik hozzájuk, és a két kocsmában naponta izgatott vitafolyt, hogy s miként fogadják a herceg urat.

De a legnagyobb bajban az öregasszonyok voltak, akik agyerekeknek mesélni szoktak. Ezekben a történetekben csakúgy nyüzsögtek a hercegek és a hercegkisasszonyok, most háta gyerekek az öregasszonyokat nyaggatták felvilágosításért,milyen is lesz tulajdonképpen ez az angol herceg. Vajonaz ıruháját is tiszta aranyból szıtték-e, aztán aranyhintón érkezike,vagy aranypatkójú fehér lovon lovagol-e a községbe?Minderre nagy üggyel-bajjal talán még válaszolni lehetettvolna, de mit mondjanak szegény öreganyák arra, hogy lesz-ecsillag a királyfi homlokán és gyémántmarkolatú szablya azoldalán, és hogy vajon megölte-e már a hétfejő sárkányt,vagycsak most indul világgá ilyen hıstettek véghezvitelére?Alsókukutyin öregasszonyai igen elszontyolodtak, hogy ígykutyaszorítóba kerültek. A szegény anyókák sohase láttakigazi herceget, és most, íme, egy héten belül megjelenik egyvalóságos húsból-vérbıl, sıt királyi vérbıl való herceg, és38

valamennyi tündérmeséjüket elhalványítja. Érthetı, hogyanagymamák nagy pácban voltak, míg végül a legravaszabbkitőnı megoldást talált.– Gyerekek – szólt, amikor legközelebb nemcsak akicsinyek, hanem a felnıttek is faggatni kezdték –, sohasemkérdeztétek tılem, hogy a mesék királyfiai és királylányaimelyik országból származnak. Tudjátok hát meg, hogyvalamennyien Tramtária csodaországba valók, ami kilenchegyen és kilenc tengeren túl terül el. Tramtáriában minden,de minden pontosan olyan, ahogy én nektek elmondtam.Akirályfiak aranyruhában parádéznak, a királylányoknakaranycsillag ragyog a hajában, a királynék aranyrokkán fonjáka kendert, a királyok pedig megosztják országukat leányukférjével. Ott az állatok segítenek, és tanácsot adnakgazdáiknak, s az ostoba Jankó megüti a fınyereményt. Ahegyekben sárkányok garázdálkodnak, a városok utcái feketevagy veres posztóval vannak bevonva, és az erdı sőrőjében azélet vize csörgedezik, a szomszédságában pedig halált hozóforrás fakad. Messze, felmérhetetlenül messze terül el

Tramtária gyönyörőséges országa, olyan messze, hogy mégsenki se tudott eljutni oda. Semmiféle hajó nem tud ott kikötni,se repülıgép odaszállni, csak azok a gyerekek, akik sohanemvoltak rosszak, érkeznek el Tramtáriába, amikor elalszanak, és39védangyaluk átviszi ıket a kilenc tengeren. Akkor aztánmegpillanthatják valamennyi csodát, mindazt, amirıl szóltamnektek. De ha visszaérkeznek, bizony elfelejtik, hol voltak, smit láttak, és csak sok-sok év múltán jut újra az eszükbe,amikor már olyan öregek lesznek, mint én. És akkorelmesélnek mindent a kisfiúknak és kisleányoknak, így hátcsak a gyerekek és mi, öregek, tudunk Tramtáriáról, acsodálatos, boldog országról. A többi ember csupán aközönséges világot ismeri, ahol a királyok és a királyfiakmajdnem kihaltak, és aranyruhája senkinek sincs, hiszenazemberek nehezen élnek, maguknak kell segíteni magukon,nem siet segítségükre jó tanácsával a mesebeli hangya. Ebbena világban az ostoba Jankónak nem hull a sok pénz az ölébe,

ravasznak, körmönfontnak kell lennie, hogy valahogyátvergıdjön az életen. Ilyen hétköznapi ország Anglia is.Hogyhány hegy mögött fekszik, nem árulom el nektek, de a tanítóúr azt mondta, hogy közötte és közöttünk csupán egyetlenegytenger terpeszkedik. Ebben az országban az emberek pontosanúgy élnek, és olyanok, mint nálunk, s még a királyfi se nagyonkülönbözik a mi bírónk Jánosától, aki Prágában tanulja adoktorságot.Ezekkel a szavakkal mentette meg az öreg Navratil néniamesék becsületét, de a gyerekek nem nagyon hittek neki.Egyre csak kitartottak a mellett, hogy az angol királyfivalahogy mégiscsak más, mint egy közönséges diák. ígyaztánszombaton otthagytak csapot-papot, játékot és ebédet, skivonultak a városka pályaudvarára, a csodacsapat fogadására.Ezren és ezren győltek össze. Távoli községekbıl iselzarándokoltak, legalábbis bámészkodni és megtapasztalni,milyen az az angol királyfi és az az ördöngös fickó, azalsókukutyini paraszt, aki úgy kanyarította a dolgát, hogymaga az angol király is szóba állt vele.

Az állomáson és az elıtte levı térségen nagy sokaságtolongott, s a vörös berkenyefák ágain szorosan egymásmellett ültek a fiúk. És amikor a vonat befutott, már messzirıl40megpillantották az öreg Csupalábat, amint a kocsi legalsólépcsıjén állt, és nagy nyugalommal szívta a királyi pipát.Ebben a pillanatban a tőzoltó-zenekar rázendített a nemzetihimnuszra, Csupaláb néni pedig hangos bıgésre fakadt. Atöbbi öregasszony ugyancsak sírni kezdett. A községi rendırelsütötte a mozsárágyút, a fiúk „éljen”-t és „hurrá”-t kiáltottak– minek szaporítsam a szót, még a pünkösdi körmenetnél isnagyobb ünnepség kerekedett. Az öreg Csupaláb jókedvőennevetgélt, míg a vonat meg nem állt, báránybır sipkájátlobogtatta. Akkor aztán kiszállt, és a sírdogáló Csupalábnénielé állt:– A kutyafáját, anyjuk, úgy bıgsz, mintha temetésenlennél!Csupalábné asszony felzokogott, s olyan lendülettel borulta férje nyakába, hogy az majdnem kiejtette szájából a királyi

pipát. E pillanatban a fiúk is kiugrottak a kocsiból. Kettesévelcipeltek egy-egy hatalmas bıröndöt, csak Jancsi, aki elsınekszállt ki, vitt egyedül egy óriási koffert. Végül még egy fiúugrott ki a kocsiból. Utazósapka volt a fején és bırönd akezében. Az alsó-kukutyini gyerekek eltátották a szájukat, ésaz „éljen” kiáltások egyszerően befagytak.Ez a tizenkettedik volt az angol királyfi – kofferrel,sportsapkával, az utazástól maszatosan. Navratil mamánakvalóban igaza volt: arany királyfiak ma már csak Tramtáriábantalálhatók.A gyerekek hamarosan vetélkedni kezdtek a nagykitüntetésért, hogy ki cipelhesse a Csupalábak bıröndjeit.Leginkább akörül tört ki a harc, hogy a herceg úrnál érjeıket amegtiszteltetés. De az öreg Csupaláb elkergette a gyerekeket.A Csupaláb-csapat fiai mindeddig mindent egyedül végeztek,így hát most sem engedték magukat kiszolgálni. A kölyköknekmeg kellett elégedniük azzal, hogy nagy kört alakítottakhıseik körül, és legfeljebb a ruhájukat tapogathatták meg. ACsupaláb fiúk pedig diadalmenetben egyedül cipelték a

bıröndöket, és ugyanazt tette az angol királyfi is.41– Mindennek megvan az oka és foka – magyarázta késıbbaz öreg Csupaláb a kocsmában. – Az angol felség tanoncnakadta hozzám a fiát, és soha még ebben a kerek világban nemláttam, hogy egy inast kiszolgáljanak. Ha vándorútra kelt,egyedül kell hordania a cók-mókját. Az a legjobb király,akinek a legkevesebb szolgája van.42HETEDIK FEJEZETamely különleges királyi trónbeszéddel záródikAlsókukutyin lakói hamarosan megszokták a felséges ifjú ésaz udvarlására odasereglı nagyszámú kíváncsi idegen jelenlétét.A Csupaláb fiúk szigorú, változatosság nélküli,szabályos életében kevés helye volt a parádénak és azelıkelısdinek. A walesi herceg élete semmiben semkülönbözött a többiekétıl, nem élvezett semmi könnyítést,nem kivételeztek vele, de nem is bántották. Az öreg Csupalábmindjárt az elsı napon alaposan szemügyre vette,megvizsgálta izomzatát, tüdejét és szívét, s amikor látta,hogya herceg rövid és hosszú távon egyaránt úgy fut, mint a nyúl,

elégedetten vállára veregetett, és megkezdte edzését. Tavasztólıszig a királyfi a csapattal vagy a pályán volt, vagy az erdıbenmenetelt. Télen egy keveset korcsolyáztak vagy ródliztak, atöbbi idı alatt a pajtában tornáztak. Egy hónap alatt a hercegmegtanult annyit csehül, hogy a fiúkkal jól megértettékegymást. Nem volt tehát csodálatos, hogy jókedv verte fel aházat, hiszen a tizenkét, egészségtıl, erıtıl és fiatalságtólduzzadó ifjú mindig kész volt mindenféle csínytevésre. Alegnagyobb kópé, ha a napi edzés befejezıdött, maga az öregCsupaláb volt. Az edzéseknél azonban nem ismert tréfát,könnyítéseket vagy pihenıket. Nagyon is meggyötörte atársaságot. Kezdetben a hercegnek szinte állandóan szörnyőizomláza volt: De az apja igazat mondott, amikor biztosítottaaz öreg Csupalábat, hogy a fia nem valami nyimnyám legény.Kiállta a nehezét, és egy fél év alatt olyan sokat fejlıdött, hogymeg se lehetett különböztetni a valódi Csupalábaktól. A mellkasaboltozatos lett, mint egy harang, a feje rátarti-egyenesen

ült a nyakán, a karjai kemények, mint a vas, a lába ruganyos,és ízületeiben hajlékony, az egész test fürge, s mindenkor43ugrásra kész, mint a fiatal párducé; de erıs is, mint a bikáé.Nem csoda hát, hogy az angol lapok a herceg nagyméretőarcképei mellett részletes cikkeket is közöltek, melyekbenköszönetüket és elismerésüket fejezték ki az öreg Csupalábnaka példás nevelésért.Nagy feltőnést keltett, amikor csapatának ez a kérlelhetetlencerberusa az egyik fontos mérkızésen az angoltartalékot is szerepeltette.A hercegnek e szereplésérıl az egész világsajtó cikkezett,és Csupaláb papa csapatának olyan reklámot csapott,amilyenrıl valóban soha nem álmodhatott, özönlöttek is azoktatók, edzık és másfajta szakemberek a világ mindenrészébıl. Meg akarták lesni, hogyan készíti elı játékosait amérkızésre. Sok mindent megtanultak az öregtıl, de alegfontosabbat, ami éppen a Csupalábok titka volt, nem bírtákmegérteni. Az a sajátos szellemi és lelki magatartás, a feltétlen

és önzetlen áldozatkészség, amellyel egyik a másikat segítette,az igazi testvériség, amirıl az öreg ugyan soha egyetlenelıadást sem tartott, de amit tudatosan ápolt bennük, s amimindenekelıtt gyızelemre vitte ıket, az titok maradt akíváncsiak elıtt.Hírük, dicsıségük újból és újból bejárta a világot, és akirályi tartalék velük volt mindenütt, hogy szükség eseténbeugorjék. Így élt két évig, teljesen összeforrva a csapattal,míg végül visszahívták Angliába, hogy folytassa tanulmányait.Vérzı szívvel, majdnem sírva vett búcsút. Nem bírtaelfelejteni Csupalábékat, és ha egy lehetısége volt, szerepelt acsapatban. Egyébként rendszeresen edzett a Huddersfielddel,és Anglia legnépszerőbb csatára lett. Nem tudott elszakadni asportélettıl, és amikor elérkezett a pillanat, amikor át kellettvennie az uralkodást, szó szerinti értelemben a pályárólültették a trónra. Nem volt könnyő neki elhagyni klubtársait,és lemondani a zöld gyep mozgalmas életérıl.Mint új királynak, elsı feladata a trónbeszéd felolvasása volt.A minisztertanács egész éjszaka ülésezett, hogy megszöve44

gezze az új uralkodó elsı nyilatkozatát. Minden politikaiszempontra tekintettel kellett lenni, és a miniszterek vértizzadtak, amíg mindent összeírtak, és megfelelı diplomatikussimaságú kifejezéseket találtak. Amikor reggel a miniszterelnökmegjelent az ifjú királynál, hogy legmélyebb hódolattalátnyújtsa a megnyitó trónbeszéd szövegét, a felséges úrmindjárt az elsı mondatnál félbeszakította:– Köszönöm önnek, kedves miniszterelnököm, de én mármagam megszövegeztem a trónbeszédemet. Lehet, hogynemegészen kiegyensúlyozott diplomáciai okmány, de áthatja azigazi angol szellem!Zsebébıl kihúzta a noteszét, és olvasni kezdte:Népemhez!Amikor most rárajtolunk, hogy politikai kezdırúgásunkatünnepélyesen megtegyük, emlékeztetni óhajtjuk népeinket ajátékszabályokra, amelyeket betartani kívánunk. Angliadicsı hagyománya, hogy a lesállásba kerüléstıl mindenkoróvakodott. Hőek akarunk maradni ıseink eme tiszteletreméltó tradíciójához, és megfogadjuk, hogy sohase jutunklesre, és hogy színeinket férfiasan és becsületesenmegvédjük, s minden veszélyt a partvonalon túlra vagy

legfeljebb szögletre hárítunk. Fo-, gadjuk, hogy a játékbanminden szabálytalanságtól tartózkodunk, és hogy népünketa fegyveres tizenegyes veszélyébe sohasem sodorjuk.Iparkodni fogunk a játékot a belsı hármasraösszpontosítani, s ebben a pénzügyeket mint legjobbközépcsatárt, a kereskedelmet és ipart mint Anglia legjobbösszekötıit óhajtjuk szerepeltetni. Gondoskodni kívánunkarról, hogy a nép minden rétege mindenkor kivegye részéta legpontosabb összjátékból, és ezért elınyben részesítjük arövid és lapos adogatást „kick and rush”** kalandosrendszerével szemben, ırködni akarunk afölött, hogy a* Üss és rohanj.45fejjátékot semmiképpen se hanyagolják el, és reméljük,hogy amikor az idı elkövetkezik, és bennünket az égi bíró ajátékidı végén lefütyül, Anglia összgóleredménye igenmagas lesz, s mindenki elismeri majd, hogy mindigsportszerően játszottunk. Amihez isten segítségét kérjük!Hip-hip-hurrá! Hip-hip-hurrá! Hip-hip-hurrá!46NYOLCADIK FEJEZETamely részben Amerikában, részben a mesék birodalmában,

sıt a mennyek országában is játszódikAlsókukutyinban Navratil nagyanyónak sikerült a régi mesékbecsületét megmenteni, de a nagy pocsolyán túl, Amerikában,hajítófát sem ért a régi regék hírneve. Ott a legkisebbtökmagok se rajongtak már a boldog királyfiakért és aboldogtalan királykisasszonyokért vagy fordítva, és ha valamilyenjámbor néni mesélni kezdett nekik, hogy „hol volt, holnem volt, volt egyszer egy szegény fiú ...”, akkor azonnalbelekotnyeleskedtek, és azt akarták tudni, hogy melyikklubnak volt a tagja, így hát az amerikai nagypapáknak ésnagymamáknak, akik még nem szokták meg a modern idıket,határozott balszerencséjük volt unokáikkal. Történeteikegyszerően nem feleltek meg a mindkét nembeli kölykökízlésének.Míg aztán az egyik öreg csalafintaságot nem eszelt ki.Oregon államban élt egy cseh család, amely negyedszázadavándorolt ki, és magával hozta a nagyapót is. Ez a ravaszapóka nagyszerően értett a gyerekek nyelvén. Mindig szemfülesenfigyelt, ha a gyerekek játszottak, és kihallgatta, hogyegymás között egyre csak valamiféle Csupaláb-csodacsapatról

beszélnek. Ez idıben ugyanis a Csupalábak híre már annyiraelterjedt, hogy a földgolyóbis másik felén a Csupaláb fiúkatmondai hısök dicsfénye övezte. Az oregoni nagypapa ígygondolkozott magában:„Várjatok csak, gyerekek, majd mesélek valami nektek valót!”És amikor elalvás elıtt odajöttek hozzá, hogy meséljennekik, mosolygott, és minden köntörfalazás nélkül rákezdte:– A Csupaláb Tizenegyrıl hallottatok már, ugye? Na,szép! És a nagyapjuk történetérıl a síppal? Arról semmitsetudtok? De hiszen azt már a verebek is csiripelik! No, hát47hallgassatok ide.... A mostani Csupaláb család nagyapja – nyugodjék békében– fiatalkorában ágrólszakadt, szegény fiú volt, és a szülei mégazt a vityillót se mondhatták a magukénak, amelyben a mostolyan híres Csupalábak születtek. Szegények voltak, nem is,mint a templom, de mint a templomrom egerei, amelyekvégsıszükségükben még egy gyertyacsonkot sem tudnak vacsorára

elfogyasztani. És amikor az ı Jancsi fiuk – ugyanúgy hívták,mint az unokáját, a kapust – látta, hogy odahaza mindendélben levegılevest fıznek és reménysültet sütnek, apja eléállt, és így szólt:– Apám, én nekivágok a világnak. Ti majd csak valahogyelvergıdtök, nekem itt nincs semmi munkám, nem akarok aterhetekre lenni. Talán akad valahol a földkerekségén nekemvaló mesterség, és ha egyszer visszatérek, még tán valamimegtakarított pénzecske is csörög majd a zsebemben.Ez értelmes beszéd volt, és az apa nem mondhatta, hogy„nem”. A mama ugyan sírva fakadt, de hát melyik anya nemejt könnyet, ha a fia búcsút vesz tıle? Leszelt egy fél cipót,kevéske vajat kent rá, amit titokban és hirtelenében aszatócstól hitelbe vásárolt, s Jancsi máris útnak indult.Édesanyja háromszor keresztet vetett rá, két oldalrólmegcsókolta. Gondolhatjátok, hogy Jancsit ennyi útravaló nemroskasztotta össze. Útnak indult. Vágott egy mogyoróvesszıt,s ha nagyon magányosan érezte magát, friss dalocskátfütyörészett, és egymás után hagyta maga mögött akilométerköveket. Dombokon és hegyeken át vezette az útja,

míg végül egy ıserdıbe érkezett, amelybıl sehogy sem tudottkijutni. Már ráesteledett, és még mindig ebben az átkozotterdıben bolyongott. Közben pedig úgy megéhezett, hogy agyomra korgott, de annyira, hogy akár száz méterre ismeghallották volna. Amikor aztán feladott minden reményt,hogy valamilyen faluba érjen, leült az út szélére egy fa alá,tarisznyájából kivette a kenyerét, felkattintotta a bicskáját, ésfalatozni kezdett. Ekkor hirtelen, honnan, honnan nem, egy48öregember került eléje, és megszólította:– Látom, nagyon éhes vagy, de én még éhesebb vagyok!Adj egy harapást, Jancsi!Jancsi csodálkozott, honnan bukkant elı az aggastyán, deamikor látta, hogy milyen szegény és sovány, odanyújtotta akenyeret meg a bicskát, s azt mondta:– Vágjon le egy darabot, öregapó, vajjal könnyebbencsúszik le a torkán.Az öreg vette a kenyeret, levágott egy falásnyit, ésbekebelezte.– Hová tartsz, Jancsi? – kérdezte aztán.– Nem tudom, hova vezet ez az út, munkát keresek, deegyelıre ebbıl az erdıbıl szeretnék kikecmeregni.

– Ma aligha kerülsz ki belıle, már sötét van, és ez az erdıirdatlan nagy. A legokosabb, ha itt töltöd az éjszakát.– És maga mit csinál, apóka?– Lefekszem melléd – ha nincs ellenedre.– Mért lenne, várjon csak, összekaparok egy kis szárazlombot, hogy ne legyen olyan kemény a derékaljunk.Jancsi felállt, győjtött egy halom száraz lombot, éselkészítette az öreg fekhelyét. Aztán kinyújtózkodtak éselaludtak. Éjféltájt felébredt ám az öreg, fogvacogva:– Jaj, jaj, brr... brr ..., úgy fázom!Jancsi felnyitotta a szemét.– Itt a kabátom, apóka, az mégis ád egy kis meleget.– Köszönöm neked ..., Jancsi, igen ... igen ... Ez jó meleg... Máris átmelegített!Az aggastyán újból elaludt, de most Jancsin volt a sor, az ıfogai vacogtak. Ám egy szót sem szólt, hanem csak mégmélyebbre ásta magát az avarba. Mikor aztán a nap felkelt,futott néhány kört, hogy felmelegedjék.Az öreg álomszuszék volt, és Jancsinak maradt elég idejeahhoz, hogy szedret és szamócát szedjen, amivel aztánmegkínálta az öreget. Nem volt éppen bıséges reggeli, de aszükségben a legsoványabb falat is pecsenye. Utána felkeltek49és elindultak. Egy óra múlva keresztúthoz értek.

– Jancsi – mondta az öreg –, itt elválnak útjaink. Te balratérsz, és hamarosan beérsz egy városba, én meg jobbramegyek. És amiért így gondomat viselted, kenyered, fekhelyedés kabátod velem megosztottad, neked adom ezt a sípot.Becsüld meg, még sok szerencsét hoz majd.Azzal egy kis sípot nyomott Jancsi kezébe. A fiú eztgondolta:„Micsoda szerencsét hozhat egy síp?”De nem akarta megbántani az öreget, zsebre dugta hát azajándékot, és elváltak egymástól. Alig tett néhány lépést,szemügyre akarta venni a sípot, mivelhogy meglepıennehéznek találta. Kivette a zsebébıl, és tátva maradt a szája:színtiszta aranyból volt! Túlságosan bıkező ajándék egydarabka vajas kenyérért! Jancsi megfordult, néhány ugrássalaz útkeresztezıdésnél termett, és a másik úton az öreg utánvetette magát. Noha alig távolodhatott el húszlépésnyinélmesszebbre, már nyomát sem lehetett látni. Jancsi kiáltott, decsak a visszhang felelt. Az öreg ugyanolyan hirtelen tőnt el,ahogyan tegnap felbukkant.Jancsi igen furcsállta mindazt, ami történt vele, de

visszatért az útjára, és tovább-bandukolt. Egy óra múlvakiértaz erdıbıl. Széles völgy tárult eléje, közepén egy városfeküdt. Az utcák tele emberekkel és szekerekkel, de az erdıfelé esı részen, ahol Jancsi állott, úgyszólván egy lélek semjárt. Az erdı és a város között, a fele úton, néhány emberálldogált, és Jancsi látta, hogy az ott bizony nem más, mintegy futballpálya.Megemberelte magát, odament, és hallotta, mikéntbosszankodnak a játékosok, mert a játékvezetı nem jött el, ésnem volt senki, akinek sípja lett volna.– Nekem van sípom – mondta Jancsi.– Akkor légy a mi játékvezetınk! – fordultak hozzá.Jancsi éppen meg akarta magyarázni, hogy ı ehhez nemért, de ebben a pillanatban a síp magától megszólalt, és a50csapatok felállottak.„Különös” – gondolta Jancsi, de nem sokáig törhette afejét, a síp másodszor is megszólalt, és a mérkızésmegkezdıdött. Jancsi ide-oda futkosott a pályán, igyekezettsenkit sem akadályozni, és senkibe bele nem ütközni. Egyébrenem kellett ügyelnie, mert a síp elvégzett mindent egyedül.

Szabálytalanság, szöglet, lesállás, gól, kezezés esetén, a félidıelején és végén magától megszólalt. Különösen éles voltaszava, ha valaki durván játszott. Akármilyen jól leplezett felvágás,gáncs vagy pláne beletalpalás történt, a síp mindenalkalommal oly áthatóan fütyült, hogy a bőnös megrettenveösszerezzent, és meg se kísérelte a tagadást. Mindenkiészrevette ezt, és az emberek így szóltak:– Fékomadta, ez aztán a játékvezetı! Semmi nem kerüli elfigyelmét! Nem is néz oda, és mégis mindent lát! Ki látott márvalaha is ilyen futballbírót?Amikor a mérkızést lefújták, nem a kitőnıen védı kapustvitték le vállukon a pályáról, ahogy ez szokás, hanem Jancsitemelték fel, és vitték diadalmenetben a városba. A mérkızésenrészt vevı csapatok elnökei bankettra hívták meg, és ígyJancsi, aki egész nap éhezett, annyit ihatott és ehetett, hogy kikellett engednie a nadrágszíját.De ezzel nem ért véget Jancsi szerencséje. A következıhéten a város bajnokságáért mérkıztek, és ilyenkor mindig végnélkül veszekedtek a játékvezetı miatt. Mindegyik fél azt

állította, hogy a pártatlan bíró a másik csapatnak kedvez, s amérkızés végén minden oldalról szidalmazták szegényt, ésörülnie kellett, hogy a közönség nem páholta el. Most aztánvégre akadt egy idegen, aki hiba nélkül bíráskodott. így hát abankett után felkeresték Jancsit, és megkérték, maradjonmégegy hétig, a mérkızésig a városban.– Hát hiszen – mondta Jancsi – itt maradhatok, de mibıléljek addig?– Ne legyen arra gondja, Csupaláb úr – mondták aküldöttek. – Kosztot és szállást kap, ezenkívül természetesen51megfelelı diétát.Hogy mi az a „diéta”, arról persze fogalma sem volt Jancsinak,de mindjárt megértette, amikor minden este két darab aranyatnyújtottak át neki kisebb kiadásaira. De mivel Jancsinakmegvolt a kosztja és szállása, és másra nem kellett költenie,mindennap felfejtett egy keveset a kabátja bélésébıl, ésbelevarrta a „diétát”.Így múlt el a hét. A mérkızésen aztán Jancsi oly derekasanállta meg a helyét mint játékvezetı, hogy a nézık szájukat

tátották. Törték a fejüket, miképp lehetséges, hogy ajátékvezetı alig figyel oda, s mégis egyetlen szabálytalanságsem kerüli el figyelmét. De Jancsi már tudta, hogy az öreg,akit ı annak idején istápolt, nem volt közönséges halandó, ésaz aranysíp varázssíp.A síp valóban szerencsét hozott. Már a félidı utánfelkereste Jancsit valamilyen idegen egyesület vezetıje, ésmeghívta egy másik városba. Másnap valamennyi újság az ıdicséretét zengte, és az egyik meghívást a másik után kapta,hogy itt vagy ott vezessen mérkızéseket. Most már nembizonytalankodott, ide-oda utazgatott, levezette a mérkızéseket,és mivel jóesző fiú volt, hamarosan rájött, mi is az alabdarúgás. így aztán olyan játékvezetı lett, amilyent még nemlátott a világ. Az aranyakat már régen nem varrta be akabátbélésébe. Új öltönyöket csináltatott rajtuk, és valóságosúr lett. Az aranysíp hőségesen és becsületesen szolgálta,mertJancsi jelleme nem változott, ugyanaz a derék fiú maradt, mintamilyen akkor volt, amikor útnak indult hazulról.De hivatásának gyakorlása nem volt mindig kellemes. A

síp kérlelhetetlen volt, és akkor is bíráskodott, amikor nemvoltak a pályán. Jancsinak meg kellett tanulnia, hogy azéletben nem mindig kényelmes valami, ha nem tőrjük azigazságtalanságokat. Ez legelıször egy egyesület irodájábanderült ki. Jancsi éppen pihent egy mérkızés szünetében, és azegyik klub ügyvezetıje elıtte tárgyalt egy másik egyesületmegbízottjával.52– Tehát megegyeztünk – mondta az egyik a másiknak. –A vasárnapi mérkızésünkön egyikünk sem állít új játékost acsapatba.– Rendben van – bólintott rá a másik, de ekkor: fííí! –Jancsi zsebében az aranysíp éleset sípolt, mivel ez nem voltbecsületes játék, hiszen a másik egyesület már új játékostszerzıdtetett, és mint szélsıt csapatába állította.A tárgyalók összerezzentek, Jancsira bámulták, aki vörös lett,mint a rák.– Csupaláb úr, ennek nem szabad megismétlıdnie –mondta késıbb a csapat ügyvezetıje. – Ha már értesül is a mibelsı dolgainkról, ne figyelmeztessen másokat a fogásainkra.– Bocsánatot kérek – mondta Jancsi –, nem is értem,

hogyan történt. Ezután vigyázni fogok.De ez a fogadkozás mit sem használt. Alig történt ajelenlétében valamilyen csalafintaság, a síp azonnal trilláznikezdett, akármilyen mélyen is süllyesztette a zsebébe Jancsi. Afiú gyakran igen bánatos volt emiatt, és a szigorú síp nemritkán okozott bonyodalmakat. Egyszer gondtalanul csavargottaz utcán, amelynek egyik meredek szakaszán két ló sehogysem boldogult egy nehéz kocsival. A kocsisok ostornyéllelverték a szegény lovakat. Alig pillantotta meg Jancsi, hogytulajdonképpen mi történik, amikor a síp már háromszorossivítással megrótta a durvaságot. A kocsisok megfordultak, ésJancsira támadtak:– Mi az ördögnek fütyülsz? Ide akarod csıdíteni a rendıröket?Majd adunk neked, te csibész!Ostorral Jancsira támadtak, aki, amilyen gyorsan csaktudott, kereket oldott. És miközben futott, zsebében a síp mégélesebben felsivított, hiszen az még nagyobb galádság, volt,hogy két kocsis megtámadjon egy ártatlan embert.Minél tovább volt nála a síp, annál többször sodorta

Jancsinkat a legkényelmetlenebb helyzetekbe. Minél többemberrel ismerkedett meg, annál gyakrabban vádolt a síp.Különösen, ha Jancsi a nagyvárosok hangyabolyában53bolyongott. Ilyenkor szünet nélkül sivított és fütyült a síp.Napokon át járta Jancsi az utcákat, anélkül, hogy egyetlenderék, becsületes emberrel találkozott volna. Alig váltottvalakivel is néhány szót, biztosra vehette, hogy a síp aharmadik mondat után sivítani kezd, mert az idegen hazudott.Jancsi emiatt mélyen elszomorodott. Este, mikor egyedül ült aszobájában, így szólt magában:„Édes istenem! Milyen nagy a világ, és mennyi benne azigazságtalanság. Nincs egyetlen teremtmény a földön, aki jószívvel lenne hozzám.”Alighogy ezt mélységes elkeseredéssel kimondta, zsebébılhalk, szemrehányó fütty hallatszott. Jancsi összerezzent.Mostı maga is hazudott. Panaszkodásával megbántott valakit.Tehát nemcsak rossz emberek vannak a világon. Jancsi mélyenelgondolkozott, és amikor kis szobája árnnyal telt meg, szeme

elıtt felbukkant Alsó-kukutyin képe. Látta apját és anyját,amint napról napra fáradoznak, anélkül, hogy megszabadulnánaka nyomorúságtól, és mégsem hagyja el egyetlen zokszósem ajkukat. Jancsit elfogta a vágy hazája és a becsületeslelkek tisztes szegénysége után. Hirtelen megutálta kényelmeséletét. Mit használt neki, hogy az urat játszhatta, ha becsületességecsupa ellenséget szerzett? A hazai táj, az, gyerekek,valami egészen más. Ott az én aranysípom nyugalombavonulhat.Jancsi felállt, felcsavarta a villanyt, és megszámoltamegtakarított pénzét. Nem volt sok, de mit akartok, egytörvényszéki bíró se tud nagy vagyont szerezni, hát mégegyfutballbíró. Egypár százast mégis szerzett.Jancsi most már pillanatig sem habozott. Kifizette afogadóst, összecsomagolt, s indult a vonathoz, hogy hazautazzonCsehországba, az édesanyjához. Ez volt aztán aviszontlátás! Csoda, hogy a fiút meg nem fojtottáköleléseikkel. És mekkora volt az öröm, amikor elıvettezsebébıl a bankjegyeket! Egész életükben nem láttak azöregek ennyi pénzt együtt. Mindjárt összeültek tanácskozni, és54másnap vettek is az erdı szélén egy lánc földet, egy hónap

múlva pedig építkezni kezdtek. Mihelyt a kunyhó elkészült,Csupaláb János megházasodott, és nem telt bele egy év, fiaszületett, aki nem más, mint a mai Csupalábak apja. Az öregCsupaláb Jancsi soha többé nem hagyta el a faluját.Tisztességben és becsületben ıszült meg övéi között, úgyhogyaz aranysíp, amit a szekrényben, a vasárnapi sipkája alatttartott, nem jutott munkához. Soha egyetlen hangot semhallatott.Amikor sok év múlva az öreg meghalt, eszébe jutott acsaládnak, hogy volt egy sípja vagy miféléje aranyból.Átkutatták a szekrényt, de nem találták. A síp Csupaláb Jancsibácsival együtt eltávozott a föld színérıl, hogy odaát isszolgálja gazdáját.De hallgassatok csak, mi történt tovább! Csupaláb Jánosbácsi az égi kapu elé érkezett és bekopogott. Kinyílt akisablak, és egy álmos hang így dörmögött:– Ki ébresztett föl?– Én vagyok, Csupaláb János, ALsókukutyinból.Szeretnék a mennyországba kerülni.– Hogy hívnak? Csupaláb János?– Igenis.– Várj csak, mindjárt utánanézek.Szent Péter becsukta a kisablakot, elıvette a nagykönyvet,

amelyben minden bőnös szerepel, és fellapozta a Cs betőt. Denagyon álmos volt ezen az éjszakán, hibázott egy sorral,ésCsupaláb János, Alsókukutyin helyett, Csupaláb Jakab,Felsıkukutyin nevére tévedt a pillantása. Ez pedig átkozottanzsugori paraszt volt, telhetetlen, pénzhajhász, durva éskegyetlen uzsorás. Péter dühösen kinyitotta a kukucskálót, éskiordított:– Nincs itt semmi keresnivalód! Egész életedben a pénzthajhásztad, eredj a pokolba!Azzal bevágta a kisablakot. Az öreg Csupaláb Jánosnakkönny szökött a szemébe, ı és a pénzhajhászás? Hát ilyen55igazságtalanul bánnak vele? ...Nem őzhette tovább gondolatait. Abban a pillanatban,amikor Szent Péter kimondta téves ítéletét, az aranysíp – Jánosmár nem is gondolt rá – felsikoltott. Kiugrott a zsebébıl,amenny kapujához repült, ott ide-oda lebegett, és egyrehangosabban és áthatóbban sípolt. Hangja bejárta az egészmennyországot, csillagról csillagra szállt, a Nap hallotta, éshallotta a Hold, megrendítı sivítása, panaszkodó, velıtrázó

hangja betöltötte az egész Földet. A borzalmas hang az ÚrJézust is felébresztette, Mária meg betapasztotta a fülét, aTeremtı arca elborult, mindenütt dörgött és villámlott, azangyalok, mint felijesztett galambok, repdestek. És a dörgés éssípolás és az általános zőrzavar és villámlás közepette amindenható Atyaúristen szava zúgott és harsogott:– Péter, Péter, valakivel igazságtalanság történt!Szent Péter, aki különben is alaposan kijött a sodrából,köpönyege ujjával megtörölte a szemét, kitekintett az ablakon,és nem tudott elfojtani egy enyhe káromkodást:– A hétszentségit, hisz ez a Jancsi!Máris kifutott a portásfülkébıl, hogy kaput nyisson. Ebben apillanatban a síp abbahagyta fültépı sivítását, a villámlásés avihar elült, a kapu fölött ragyogó szivárvány jelent meg,ésCsupaláb Jancsi, aki soha senkivel nem volt igazságtalan,bevonult a mennyországba, ahol a kis angyalkák örömükben,hogy minden ily jól végzıdött, bukfencet hánytak. Amikoraztán Jancsi Szent Pétert közelebbrıl szemügyre vette, no lám

csak, kiderült: azonos azzal a különös aggastyánnal, akivelévekkel ezelıtt találkozott, és aki a varázssípot nekiajándékozta. Most Jancsi visszaadta, hiszen a mennyországbannem volt rá szükség. Bár itt is voltak angyalok, akik néhafutballoztak, és ıt hívták meg játékvezetınek, de magátólértetıdıen ez paradicsomi játék volt, minden durvaság éserıszakoskodás nélkül. Az angyalok egymás körül, körbenlebegtek, és az egyik megkérte a másikat, kegyeskedjékméltóztatni a labdába rúgni. És ez angyali gyengédség56következtében a labda nem is mozdult volna el a helyérıl, hanem lett volna ugyanúgy szárnya, mint az angyaloknak, ésnem repdesett volna magától az egyik mennyei kaputól amásikig ...Ez volt a mese, amit az oregoni nagypapa kigondolt, ésvalamennyi fiú rábólintott, hogy „ez aztán igen”.57KILENCEDIK FEJEZETamelyben egy szeplıs fiú sorsdöntı szerepet játszikKabrna Vince, a cseh költık nesztora már régen Slavinban,síremléke alatt nyugodott, de a Csupalábak csodacsapata

tiszteletére írt himnusza még mindig diadalmasan harsogottEurópa és Amerika valamennyi pályáján. A CsupalábCsodatizenegy élt, és az Ó- és Újvilág népeinek hıse volt.Fehér csík zöld gyepen,ki áll ki ellenünk?Gondolja meg magát,ki szembeszáll velünk!...A Csupaláb Tizenegy torkából a világ minden tájánfelhangzott ez az ének.Az emberek milliói megremegtekavereség elıérzetében, ha a gyep felett Kabrna nem éppenbehízelgı, de igen hatásos szavai dörögtek:Szegény kapus, ne fáradj,hiába védsz te jól:kapura száll a labda,és benne a gól, a gól!És a kontinens vagy akár a szigetország hány együtteseérezte már elıre, hogy feladhat minden reményt, amikor akérlelhetetlen refrén is elhangzott:Hajrá!Egyedül állok!58Bomba!Rezeg a háló!Hajrá!Bomba!Jobbra avagy balra,hálóban a labda!

S bár a leghalványabb reményt sem táplálták afelıl, hogy aCsupalábakat valaha is legyızzék, de a sportszellem legszebbsajátossága, az ısi, kiolthatatlan vágy a lehetetlenre törekedni,a csapatokat mindenütt újabb és újabb kísérletekre ösztönözte.Meg azután a közönség újból és újból követelte kedvenceit,látni akarta ıket, elragadtatva akart lenni játékuktól,tudásuktól. Éppen ezért a labdarúgósport színfalai mögött nemszőnt meg az alkudozás, melyik klub játsszon a kukutyinifiúkkal, és melyiknek kell lemondania e kitüntetésrıl,dicsıségrıl. Túllicitálták egymást, az egyik kedvezıbbajánlatot tett, mint a másik, és az öreg Csupaláb csak nevetettmagában, amikor összeszámolta, mennyi pénz győlt azasztalfiába a világ minden részérıl.A Csupalábak szülıháza továbbra is éppen úgy az erdıszélén állott, mint amikor az öreg a fiúk edzését megkezdte.De most már rendbe hozták, szépen kimeszelték, csinos,kedves, lakályos fészekké varázsolták. A ház környékeazonban nagyon megváltozott. A rétbıl, ahol néhány év elıttelıször szállt magasba a labda, mintaszerő edzıpálya lett,öltözıkkel, tornatermekkel és zuhanyozókkal. A különbözı

egyesületek elnökei és vezetı tagjai is sőrőn látogatták, hogy asportberendezések tökéletességérıl meggyızıdjenek. Aszomszédos telkeket az öreg Csupaláb egymás utánfelvásárolta, és mindegyik fiának egy-egy kis házat építtetett.Vidám kis kalitkák voltak ezek, néhány szobácskával, kerttelés udvarral, együttesen valóságos családi település, amirıl azországban sokat beszéltek, és amelynek képei a világlapokbanis megjelentek. A fiúk nem értették meg, miért építtette apjuk59ezeket a házakat. Hiszen ık akkor érezték magukat alegjobban, ha mindannyian együtt voltak, és senki közülüknem gondolt arra, hogy valaha is elszakadjon a többitıl, éskülönköltözzék.– Most még nem értitek – válaszolt szemrehányásukra azöreg –, de elkövetkezik a nap, amikor ezek a házacskákboldoggá tesznek majd benneteket!És továbbra is épített, rakta a téglát és habarcsot, s nemtörıdött vele, hogy fiai akkor voltak a legboldogabbak, ha aszénában egymás mellett kinyújtózkodhattak, vagy a szérőben

aludhattak egy verset. Idıközben férfiakká növekedtek, és méga legfiatalabb is ugyanolyan vállas, keménykötéső dalia lett,mint a legidısebb, a Jancsi. Az apa már nem szorgalmaztaannyira a kemény edzést, de most maguk a fiúk voltak azok,akik nem engedtek a munkatempóból, amelyet még annakidején szoktak meg, amikor az elsı osztályba verekedtekmagukat. Csak a mérkızés elıtti napon hagyták el az edzést,és mentek helyette nagyobb kirándulásra.Egyszer egy ilyen erdei kirándulás alkalmával már órák ótameneteltek énekelve és fütyörészve. Zsebükben vajas kenyérrejtızött, az erdei patak medrében friss víz csörgedezett, ígyhát mindenük megvolt. Vidámak és elégedettek voltak.Néhány órai gyaloglás után ritkulni kezdett az erdı, a barnatörzső fák között gabonaföldek mutatkoztak, és egy tisztásnapos foltja csillant meg. Ezerhangú zsivaj szállt feléjük, fiúkkiabáltak, s idırıl idıre puffanások hallatszottak. A zajmibenlétét a Csupalábak gyorsan felismerték. Gyerekekfutballoznak ott, minden bizonnyal.

A Csupaláb fiúk egymásra pillantottak, és majdhogy összenem futott szájukban a nyál. A séta után egy fél órácskátjátszani – ej, de finom lenne!Egész belsejük megremegett a labda utáni vágytól.Kifutottak az erdıbıl. Valóban néhány parasztfiút láttak ott,rúgták a labdát, ahogyan már a gyerekek játszani szoktak: alevetett kabátok jelezték a kaput. A nadrágszárat és az ingujjat60derekasan feltőrték. A partjelzést csak elképzelték, ez igengyakran marakodást szült. Természetesen akörül is sok vitavolt, hogy a labda a „léc fölött” zúgott-e el, vagy pedigvalóban a hálóba került. Olyan lelkesedéssel játszottak, amirecsak fiúk képesek, és a fıdolog az volt, hogy hibátlan,szabályos bırlabdájuk volt, négyes számú, dagadtra, keményrefelfújt belsıvel. Erre a labdára szegezıdött mind a tizenegyCsupaláb szeme, amikor az erdıbıl kiléptek. Ebben apillanatban a fiúk is észrevették az újonnan érkezetteket.Azegyiknek éppen partdobást kellett volna végeznie, eközbenmegfordult, és meglátta a fiatalembereket a fák elıtt. Labdát

tartó keze lehanyatlott, tekintetét nem tudta elfordítani azerdırıl, és ajkai közül áhítattal, rémülettel és csodálattaleltelve röppent ki a szó:– A Csupalábak!A többiek is meghökkentek, és a következı pillanatbanmegállt a játék, összeverıdve, mozdulatlanul álltak a fiúk, éshıseiket bámulták. Csak az egyikük, akié a labda volt, nemvesztette el a fejét. Talán azért, mert nem zöldfülő falusivolt,hanem a többieknél tapasztaltabb városi gyerek, aki életébenmár sok elıkelıséggel találkozott. Miután felismerte, hogy kikis állanak velük szemben, társaira kiáltott:– Nem fújták még le, tessék tovább játszani!E szavakban volt egy adag kamaszbüszkeség, melymegtiltotta, hogy valamiféle idevetıdött felnıttek miattmegszakítsák a játékot. Ennek még akkor sem szabad megtörténnie,ha maguk a Csupalábak jelentek meg. Kétségtelenülmegérdemeltek minden tiszteletet és megbecsülést, de amérkızés, az mérkızés, és abba a nézıknek nem szabadbeleavatkozni. Éppen a Csupalábak lássák, hogy ugyanolyankomolyan, odaadással játszanak, ahogyan ık! Ha nézık, akkornem esünk hasra elıttük!– Az ördögbe is, játsszunk tovább!

De a városi fiú hiába kiabált, mérgeskedett. Társai minthamegdermedtek volna. Különösen, amikor a Csupalábak meg is61szólították ıket.– Fiúk, adjátok egy pillanatra kölcsön a labdát – mondtaCsupaláb Jancsi –, és játsszatok velünk!A falusi gyerekek lesütötték a szemüket, néhányan zavartannevettek, mások a sarkukat forgatták a főben; az, akinekapartdobást kellett volna elvégeznie, széttárta karját, és a labdaa földre pottyant.– Kié a labda? – kérdezte Jancsi. Az enyém! – kiáltott avárosi fiú. Nyomatékkal, élesen kiáltotta ezt, ugyanakkor alabdához ugrott, és mintha meg akarná védeni, a jobb hóna alákapta.– Szeretnénk egy kicsit játszani – mondta Jancsi –,engedjétek meg.Egy pillanatig csend volt. A fiúk városi cimborájukrasandítottak. Ez sápadtan és egyenesen állt, és farkasszemetnézett Csupaláb Jancsival. Aztán mélyet lélegzett, és fojtotthangon mondta:– Azt nem lehet. Mi nem játszhatunk veletek.– Miért nem? Féltek, hogy kikaptok? Megoszlunk a két

csapat között.– A vereség nem volna szégyen. De mi nem játszhatunkveletek.– Mondd meg, hogy miért!– Csak.– Ez nem válasz. Van valami okod rá? Miért?A fiú egy árnyalattal sápadtabb lett, aztán szinte kiáltvaválaszolta:– Mert profik vagytok!– Mik vagyunk?– Igen, profik vagytok, azért nem mérkızhetünk veletek.Mi a dicsıségért játszunk, ti meg a pénzért. Az ilyenekkel nemközösködünk.A Csupalábak elrémülve néztek egymásra, aztán a fiúkra.Ilyesmit még senki nem mondott nekik. A fiatalabbak arcaeltorzult a dühtıl, neki akartak menni a fiúnak, de Jancsi62visszatartotta ıket. Való igaz volt, hogy a Csupalábak sohamég nem gondolkoztak errıl a kérdésrıl. Mindeddig eszükágában sem volt a pénzzel törıdni. Amikor felnıttek, apjukmegtanította ıket futballozni, és ık játszottak, ahogymegtanulták. És mert a játék szenvedélyükké vált, bárkivel iskiálltak, mindenütt, ahová apjuk vitte ıket. Egyetlengondolatuk volt: gyızni. Legyızni az ellenfelet, ez volt

minden játék értelme. Játék közben nem törıdtek a Csupalábfiúk mással, csak hogy becsületesen és példás játékkalgyızzenek. Ebben telt örömük. Mi köze volt ehhez a pénznek?Soha nem beszéltek apjukkal errıl, soha senki nem tett ezértszemrehányást. Most pedig itt áll ez a szeplıs fiú, felgyőrtnadrágszárral, görcsösen védi a labdáját, és nyilvánvalóan készbirokra kelni, de nem enged álláspontjából.Csupaláb Jancsi, a legyızhetetlen Csupaláb-csodacsapatkapitánya, egyszeriben tanácstalan volt. Volt valami a fiúhangjában, ami azt bizonyította, hogy igaza van, de hogy miértvan igaza, azt még nem tudta felfogni. Minden ellenvetéstmegdöntött a fiú egyetlen mondata: „Mi a dicsıségértjátszunk, ti meg a pénzért.” Igaz ez, vagy pedig hazugság?Minden érzése tiltakozott ellene. A pénz utáni vágynak még azárnyéka sem esett soha csapatára. Mindig a becsületért, adicsıségért játszottak, de aztán eszébe jutottak az ezresekapjuk fiókjában, és attól félt, nem tud védekezni.Kimondhatatlanul kínos pillanat telt így el. Jancsi felemelte

a fejét, és szembenézett a szeplıs fiúval.– Fiú – mondta aztán lassan és szokatlanul ünnepélyeshangon –, nincs minden úgy, ahogy te hiszed. Az igaz, hogymi keresünk a játékunkkal, de mégsem a pénzért játszottunk.Tudom, hogy nehéz dolog valamit megmagyarázni, amikor azembernek nincsenek bizonyítékai. Mi nem akarunk kényszerítenitéged, hogy játsszál velünk, de ne felejtsd el maibeszélgetésünket, és tarts szemmel bennünket, hogyancselekszünk a jövıben. Talán találkozunk még, és akkormegmagyarázunk mindent. Minden jót!63Csupaláb Jancsi visszafordult az erdı felé, és tíz fivére, akiugyanezt érezte, mint ı, követte. Eltőntek a csodálkozó fiúkszeme elıl a fák között, és egy negyedóráig olyan erıstempóban meneteltek, ahogyan még soha, egész életükben.Ekkor Jancsi megállt, szembefordult fivéreivel, és így szólt:– Fiúk, ma elıször gyızték le a Csupaláb Tizenegyet. Ésmindjárt 4:0-ra. Ez a szeplıs kisfiú egy klasszissal jobb voltnálunk.A tíz Csupaláb némán bólintott, hiszen a kapitányukmondta ezt, és amit ı mondott, az ellen nem lehetett apelláta.

64TIZEDIK FEJEZETamely a Csupaláb-csodacsapat nagy válságát ecseteliA kaland a szeplıs fiúval nem múlt el nyomtalanul. Bár aCsupalábak nem beszéltek róla, mintha elvesztették volnaéletkedvüket. Emúlt már az idı, amikor az edzésnéleszeveszett tempóban kergették a labdát, és az estéket újcselek, fondorlatok és meglepı fogások kitalálásával töltötték.Eltőnt velük született, egészséges jókedvük, el a küzdelem ésgyızelem életörömmel teli kívánása. Morcosan, gépiesmegszokottsággal, mint valami terhes kötelezettséget,végezték az edzéseket, bonyolították le a mérkızéseket,amelyekre az öreg Csupaláb kalendáriumának feljegyzéseialapján ki kellett állniuk. Játékuk még mindig meglepıenördöngös, tökéletes volt, technikájuk és összjátékuk magávalragadó, de ügyességükbıl és virtuozitásukból hiányzott aszenvedély lángja. Játékuk oly feltőnıen különbözött a régitıl,hogy bár továbbra is gyıztek, a sportújságírók szakértıtekintetét nem tudták megtéveszteni.„A Csupalábak letörtek – írta akkoriban az általánosanelismert A. E. Williams a The Sportsmanben. –Gyızelmeiknek továbbra is ragyogó számszerő eredményei ne

vezessenek félre bennünket. A száraz számok önmagukban azerıviszonyokat nagyon is pontatlanul fejezik ki, és a játéklényegérıl semmit sem mondanak. Pedig ez utóbbi tekintetbena mi mestereinknél változás történt. A lenyőgözı varázs,amellyel nemcsak ellenfeleiket, de a nézıket is legyızték,frisseségük és életerıtıl duzzadó játékszenvedélyük eltőnt.65Nincs értelme csodálkozni ezen, minden, ami folyton-folyvástismétlıdik, elıbb-utóbb elveszti ingerét, és gépies tevékenységgétorzul. Ezt az Egyesült Királyság valamennyiprofijánál megfigyelhettük. A tiszta, hamisítatlan amatırjátékminden elképzelhetı áldozatot megkövetel híveitıl, de alegszebbel kárpótolja ıket, amit a testnevelés adni tud: az igazisportszellemmel. A sporttevékenység minden más formájaszellemi megsemmisüléshez vezet. A Csupaláb kétségtelenül alegnemesebb az együttesek közül, amelyeknek a játéka a zöldgyepen a megélhetést jelenti. Hála helyes nevelésüknek,soha

nem tapasztalhattuk náluk azt a sivár szatócsfelfogást, amelyetcsak a gólok után kilátásba helyezett prémium miatt érdeke] azeredmény. Mégis rájuk is érvényes az elgépiesedés törvénye,már csak azért is, mert védve azoktól a meglepetésektıl,amelyektıl az amatır játékosok függenek, a virtuozitás olyfokát érték el, amikor már nincs ellenfél. A Csupalábakatelfárasztotta saját tökéletességük, ez sorsuk tragédiája. Ezegyúttal újabb kemény intelem az ifjúságnak: ne felejtseel,hogy az életben az egészséges szellem a legfontosabb, és nema steril ügyesség.”66A Csupalábak aligha olvasták a londoni hetilapnak ezeket asorait, mivel kedvetlenségükben bele se pillantottak máregyetlen, címükre érkezı folyóiratba sem. De az öregCsupalábnak nem volt szüksége Williams diagnózisára ahhoz,hogy világossá legyen elıtte csapatának állapota. Már régenérezte, hogy valami nincs rendben a fiúknál, és ez annyirameglepte, hogy nem volt bátorsága szóba hozni a dolgot.

Kerülgette ıket, mint óvatos kandúr a gazdáját. A királyipipaúgy füstölt, mint a kanonoki kémény, nyugtalan töprengésébenmegszállottan pöfékelt az öreg, de minden elıvigyázatosvizsgálódás hiábavaló volt. A fiúk zárkózottak voltak.Engedelmesen végrehajtották az utasításokat, régi kedvükazonban nem tért vissza. így hát hosszas, gondterhes latolgatásután elhatározta: nyíltan megkérdezi ıket.Egy mérkızésrıl érkeztek haza, és este a ház kis udvaránpihentek. Bodri Jancsi hasán ült, és a csirkeólat figyelteszigorúan, ahol az álmos tyúkok a legjobb létrafokért,kényelmes alvóhelyért tülekedtek. A fiúk a földön feküdtek,szétvetették karjukat, és a felhıket bámulták. Nagyokatszippantottak az illatárból, amit a susogó szél hozott azerdıbıl, és az udvar fölött szállva, a szántóföldek felékergetett. Az öreg Csupaláb a faaprításra szolgáló tuskón ült,ide-oda himbálta a testét, végül is kiköpött és felpattant:– A teremtésit! Hallod-e, kapitány, te csibész, úgy látom,valami nincs rendben ezzel a csapattal!Jancsi Bodri nyakörvével játszott.– Mi nem tetszik neked, apus? Hiszen, mint mindig, mostis nyertünk.– Eh, mit! Nyertetek, nyertetek, de nem lennék Csupaláb,

ha nem tudnám, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan úgyelagyabugyálnak bennünket, hogy lógó orral vonulunk le apályáról! Mi az ördög bújt belétek? Nem beszélgettek, neménekeltek, nem fütyörésztek, úgy kezditek a mérkızéseket,mintha utatokban volna a labda. Mi van veletek?A fiatal Csupalábak feszengtek, egyik oldalukról a másikra67fordultak, mintha parázson feküdnének. De szólni egyiküksem szólt. Ám az öreg Csupaláb, ha már egyszer elkezdte, nemhagyta lerázni magát, és tovább tüzkelıdött, furkált alelkiismeretükben.– Még az anyátoknak is feltőnt, hogy olyanok vagytok,mintha kicseréltek volna benneteket. Nemrég azt kérdezitılem: „Mit csináltál a fiúkkal, papa?” „Mit csináltam volna,Mari?” Erre ı megint, hogy ti egészen megváltoztatok. Már azı Gyurija se törıdik vele, mondja, és pityeregni kezd aszegény lélek!Mindebben kissé füllentett az öreg Csupaláb, de ravaszulezt gondolta magában: fel kell rázni a fiúkat, és beszédre bírni.

Célját el is érte, mert Gyuri, a mama kedvence, rögvestfelfortyant:– Nem igaz, hogy nem törıdöm vele! Másról van szó!Különben is, Jancsi, mondd meg apának, mirıl van szó! Demeséld el úgy, ahogy van, hogy ne rágódjunk tovább ezen azügyön!Csak a pipájából magasra törı füstfelhın lehetettészrevenni az öreg Csupaláb izgalmát, a hangján azonbansemmit. Egészen szelíden és szokatlanul kedvesen mondta: -No, mondd el, mi az, ami a szívedet nyomja, Jancsi fiam!Nekem igazán bevallhatod.Jancsi elkergette Bodrit, apjához fordult, és a szeme közénézett.– Mondd csak, papa: mennyi pénzed van?Az öreg a fatuskón összerezzent. Ezt nem várta.– Pénz? Mit akarsz te a pénzzel? Van egypár százasom,de hogy mennyi..., nem számoltam meg pontosan.– Tudod, papa, a dolog így áll. Te megtanítottálbennünket játszani, hogy legyen mibıl élnünk. Isten fizessemeg neked, jócskán fáradoztál velünk, de úgy hiszem, mi semhoztunk szégyent rád. Azt azonban biztosan te is tudod, hogy

nem a pénzért játszottunk. Sohasem tudtuk és tudjuk, mennyitkapsz egy mérkızésért. Nem is érdekel bennünket. Csak azt68szeretnénk tudni, hogy te és mama gondtalanul élhettek-eéletetek végéig ... Ha nem, akkor ne vesztegessünk rá többszót, és játsszunk tovább.Az öreg Csupaláb úgy füstölt, mint a lokomotív.– És ha nincs már gondunk életünk végéig..., nem játsztoktovább?– Úgy van, apám, akkor abbahagyjuk! Mindig azért adicsıségért küzdtünk, hogy elsık legyünk; a pénz, amitjátékunk hozott, a tied. Azzal persze törıdnünk kell, hogy te ésa mama gond nélkül éljetek. És ha már elkezdted, kérünk,mondd el, miként áll most ez a dolog.– Tehát ti csak az anyátokért és apátokért játszottatok?Átkozott Tizenegy – és ti mibıl fogtok élni?– Ó, miattunk ne legyen gondod! Ha más megoldás nincs,elszegıdünk edzıknek. Kapkodnak majd utánunk.– Tehát fel akarjátok oszlatni a világ leghíresebb csapatát?– Úgy van. Nincs szükségünk arra, hogy minden szeplısorrú taknyos az arcunkba vágja: ı a dicsıségért játszik, mi

pedig a pénzért!– Hm..., innen fúj a szél. Tehát valamilyen szeplıstaknyos ... És ez már végleges határozat kapitány úr?– Végleges, apám!– És a csapat megszavazza?Valamennyi fiú helyeslıen brummogott. Az öreg felállt,hosszadalmasan kiverte a pipáját. Már besötétedett, feljöttekaz égre a csillagok. Az öreg csak nem készült el a pipájával.Egy hang sem hallatszott. Végül megfordult az öreg.– Szóval így vagyunk, tisztelt banda? Csak miattamkényszerítitek magatokat a játékra? Hm ... így van ... Hátakkor abbahagyjuk ... Kifőzitek a labdákat, és a belsıkbılkiengeditek a szuflát...– De nem a saját belsınkbıl! – kiabáltak a fiúk.– Ne kotyogjatok! Kiengeditek a szuflát, begöngyölítiteka zászlót, és a Csupaláb-csodacsapat befejezte földi pályafutását.69Álla remegni kezdett. Csak most látták a fiúk, hogy egészéletével függ mővén. Hozzárohantak, átölelték, bocsánatotkértek, vigasztalták.– Átkozott ördögfiókák! – káromkodott, végre felengedve.– Engedjétek meg legalább, hogy megtömjem ıfelsége

pipáját. Egy másodikat úgysem kapok már, nem ülök énmáregy páholyban semmilyen uralkodóval! Uramisten, mindiggondoltam rá, hogy elıbb-utóbb feloszlik a csapat, de azthittem, hogy valamilyen asszonynépség miatt történik majd.És most, nézze meg az ember, amatırök akarnak a fiúk lenni!No, gyertek az anyjukhoz, szegény jócskán csodálkozik majd!Ezen az estén, hosszú idı után, megint akkora zsivaj töltöttemeg a házikót, mint annak idején, amikor az apa az elsımérkızésre Prágába vezette ıket. Ebben a zajoskodásbannemis tőnt fel nekik, hogy az öreg a feleségét a kapu elé vezette.Ott álltak a sötétben, és az öreg Csupaláb utasításokat suttogottfeleségének, hogyan viselkedjék:– ... Nehogy eláruld nekik, hogy mennyink van! A sírbaúgyse visszük magunkkal, amit szereztek, az az övék. De nemszabad tudniuk róla. A pénz megzavarná a fejüket. Fiatalok,törekedjenek csak arra, hogy eltartsák magukat. A fiataloknem értenek a pénzhez. Majd elköltöznek, leküzdik anehézségeket, és ha az életben ugyanúgy gyıztek már, ahogy a

pályán, akkor megtanulják becsülni a pénzt... Ha meg egyszerházasodni akarnak, jól jön majd nekik a néhány ezer korona ...Köténye alatt összekulcsolt kézzel állt ott Csupaláb néni, ésigyekezett visszafojtani a könnyeit. Hallgatta férje szavait, ésmindenre csak bólintott. Hiszen ı, az öreg Csupaláb, aszegény zsellér, úgy értett mindenhez a világon, hogy csodálkozásábanés bámulatában felesége mindig összecsapta akezét. És amit most mondott a férje, azt is megértette éshelyeselte. Megnyugodva tértek vissza a házacskába, fiaikhoz.Ezek még mindig izgatotan vitatkoztak, a jövendı terveitlatolgatták. Vigye az ördög egész labdarúgó-dicsıségüket,mindegyik azon törte a fejét, mi lesz belıle, milyen munkával70keresse meg a kenyerét. Természetes képességeik, amelyeket afutball háttérbe szorított, most feltámadtak. Hirtelen belátták,hogy az élet sokkal gazdagabb, semmint eddig sejtették,ésebben az életben sokkal több és fontosabb kötelesség van,mint ahogy eddig hitték.

Abban a pillanatban, amelyben a sport megszőnt hivatásuklenni, és egészséges játékká, üdüléssé, a polgári élet természeteskiegészítıjévé lett, világossá vált elıttük, hogy a munkaés nem a játék ad igazi értelmet az életnek. Mivel okosannevelt, testileg és erkölcsileg edzett fiúk voltak, volt érzékük avalóság iránt. Józan ésszel hamarosan megvizsgálták a jövılehetıségeit, hogyan, hol és mi módon álljanak helyt mielıbbés minél eredményesebben az emberi közösségben. Ha az öregCsupaláb éjfél után ágyba nem kergeti ıket, úgy hajnaligvitatkoznak.De még az ágyban sem gondoltak sokáig alvásra, hiszenóriási fordulat állott be életükben. A kakas már régen jelezteaz új napot, amikor végre elnyomta ıket az álom.Már magasan fent járt a nap, de ık csak aludtak, mert azöreg Csupaláb nem keltette fel ıket.Délben ébresztette csak a fiúkat, majd amikor azokhatalmas ordítozással végre megrohanták a reggelizıasztalt,ravasz mosollyal üdvözölte a társaságot. Fiatalosan, egészségesen,életkedvvel és erıvel telve ültek asztalhoz, az öregCsupaláb elégedetten szemlélte fiait.Tegnapig ı is csak a labdarúgókat látta bennük, csupán

játékosanyagot, másra nem is gondolt. Csak ma vált tudatossábenne, milyen pompás fiatalemberekké növekedtek.Örömében és büszkeségében majdnem elfelejtette, hogyzsebében nagy meglepetést tartogat fiainak. Mikor azután felakartak kelni az asztaltól, fontoskodó, de zárkózott arccalkinyilatkoztatta:– Várjatok, fiúk, valami jött a számotokra!Zsebébıl táviratot vett elı, és letette az asztalra.71TIZENEGYEDIK FEJEZETamelyben egy londoni távirat és egy prágai újságcikk nagykavarodást okozA kicsi, négyszögletesre összehajtott papírlap véget vetett afiatal Csupalábak vidámságának. Pillantásuk megrökönyödvevándorolt a titokzatos táviratról apjuk arcára, amelyrıl nemlehetett leolvasni az öreg érzelmeit. Végül Jancsi nekiduráltamagát, és felbontotta a sürgönyt. A londoni Maceska Vinceküldte, és így hangzott:AUSZTRÁLIA KIHÍV VILÁGBAJNOKSÁGRA STOP MÉRKİZÉSHÁROM HÓNAP MÚLVA SYDNEYBEN STOP SÜRGÖNYVÁLASZT

FELTÉTELEKKELMACESKAJancsi Jóskának nyújtotta a táviratot, ez remegı ajakkalelsuttogta a szöveget, és továbbadta Karcsinak. Így mentkörben, amíg valamennyien saját szemükkel nem olvasták aváratlan ajánlatot. Három hónap múlva világbajnokságSydneyben. A Csupalábak Ausztrália ellen. Mindegyik úgyérezte, hogy izgalmában nem kap levegıt. Riadt tekintetekszegezıdtek az öreg Csupaláb arcára, ı azonban érzéketlenmaradt, csupán pipáját tolta az egyik szájszögletébıl amásikba. Végül Jancsi törte meg a csendet:– És te, apus, mit szólsz hozzá?– Mit szóljak? – mondta az öreg akadozva. – Kár, hogyelkésve érkezett. Hiszen nem játszunk többé. Minek törnénk afejünket ilyesmin? Különben is megbeszéltem a mamával,hogy mi a legközelebbi teendınk. Még ma megrendelek afaluban egy ekét, és mihelyt szállítják, felszántjuk a széppályát, aztán bevetjük. Nagyszerő termıföld lesz belıle.Hiszen régóta pihen a talaj! Ha nem hoztátok volna ezt a72határozatot, ellátogatnánk Ausztráliába.

– Igaz, igaz... – A fiúk, mintha összebeszéltek volna, egyvéleményen voltak. – A világbajnokság! De hát kell-eegyáltalában mérkıznünk érte?– Hát hogyne! Európában ugyan már mindentmegnyertünk, de az ausztráliaiakkal még nem kerültetekössze.Ezért joguk van a kihívásra: Mit használ azonban mindez?Táviratozzunk Maceskának, hogy a Csupalábak lemondják amérkızést.Nyugodt hangon mondta ezt, mintha semmi se történtvolna, de minden szó jól irányzott döfés volt.– Persze, kellemetlen a dolog! Hiszen mindez éppen azona napon történt, amikor ti elhatároztátok a visszavonulást, ésaz egész világ úgy értelmezi majd, hogy a Csupaláb-csapatmeghátrál Ausztrália elıl, és feladja a küzdelmet.– Azt már nem! Ilyesmit nem engedünk magunkonszáradni!– Mit tehettek ellene, átkozott kölykök? Még ezen a hétenfelszántjuk a pályát, és mindjárt utána bevetjük ...– Hagyj békében, apus, ezt nem gondolhatod komolyanebben a döntı pillanatban.– Miért nem? Ti meguntátok a játékot, ugye? Ezzelszámolnom kellett. Ahogy mondtam: szántunk, boronálunk,

vetünk ...A tizenegy ifjú Csupaláb szörnyő haragra gerjedt.Csikorgatták a fogukat, öklük döngette az asztalt, a szemükvérben forgott. Az öreg kérlelhetetlen logikája kétségbeejtetteıket.– Jancsi, kapitány! – kiabálták összevissza. – És te eztengeded? Te hallgatsz? El bírod viselni ezt a szégyent?– Várjatok! – ordított rájuk Jancsi, és az apjához fordult:-Jól van, apus. Mi felszántjuk a földet, és bevetjük. És mitcsinálunk azután?– Ördögbe is, parasztok leszünk, megvárjuk, amíg kinı agabona. Van elegendı idınk aratásig ...73– Nagyon igaz, apus! És ezt az idıt valahogy ki kellhasználnunk. Adjatok valamilyen térképet!Húsz kéz kapott a könyvespolchoz, hogy oly gyorsan,amennyire csak lehet, megtalálja a régi iskolai atlaszt, amelyrevörös tintával minden útjukat berajzolták. Jancsi egy ideigtanulmányozta a világtérképet.– Itt van: Brindisi-Bombay tizenhárom nap, Bombay-Sydney húsz nap. Ha minden simán megy, egy további hónapmúlva megint itthon vagyunk. Ez azt jelenti, hogy aratáselıtthazaérkezünk!

– Tehát?– Tehát utazunk Ausztráliába!– Hurrá!Fülsiketítı volt ez a tíz torokból felharsanó kiáltás.Valamennyi fivér boldogan rohamozta meg Jancsit. Az öregCsupaláb megértıen pislogott rájuk, és olyan sebesen tologattaa pipáját a szájában ide-oda, hogy az már egyenesen aggasztóvolt.– Ez az utolsó szavatok? – kérdezte végül. – A teremtésit,ti betyárok, nagy kı esett le a szívemrıl! Alaposan rámijesztettetek, hogy még a végén gyalázatosan bemocskoljátokaz eddig oly makulátlan hírneveteket.Most aztán mind a tizenegy megrohanta az apát, akineknagy erıfeszítésébe került, hogy lelkesedésük le ne döntse ıt alábáról. Majd újabb tanácskozásra ültek össze, amely csakakkor ért véget, amikor a mama behozta az elsı tányérgızölgı levest. És ekkor kezdetét vette a Csupaláb családlegmeghittebb ebédje. Amikor befejezték az étkezést,megegyeztek abban, hogy az öreg Csupaláb javaslata értelmébena pályát felszántják és bevetik, utána pedig a csapatútnak indul,Az elsı szántás azonban nem ment olyan simán, mint

ahogyan elképzelték. Alighogy az öreg Csupaláb a falubankérdezısködni kezdett eladó eke után, megindultak atalálgatások és suttogások. Minden parasztházban, minden74kocsmában a beszélgetés az új esemény körül forgott, ésa hírmég aznap délután az iskolába is eljutott. Jarousek tanító úr aCsupalábak egyik legnagyobb tisztelıje volt, nem annyira alabdarúgás iránti lelkesedésbıl, hanem buzgó lokálpatriotizmusból.Alsókukutyint mint a Csupalábak szülıfalujátvilágszerte ismertté tette ez a tény, és Jarousek tanító úrlegszentebb kötelességének tartotta, hogy e dicsıséget mindeneszközzel táplálja, erısítse. Ezért legalább egyszer hetenkénttudósításokat küldött a Prágai Újságnak arról, ki látogatta megaz utolsó héten Csupalábékat, és milyen új mérkızéseketkötött le az öregúr. Ha egyszer valamelyik történetíró aCsupalábaknak az itt olvashatónál pontosabb és tudományosabbtörténetét szándékozná megírni, úgy munkáját aPrágai Újság alsókukutyini tudósításainak alapos tanulmányozásanélkül aligha végezheti el. Úgy bizony, a tanító úr

ezúttal is asztalhoz ült, és csinos zsinórírással papírra vetetteszokásos levelét :Lapunk egy alsókukutyini barátjától a következı leveletkaptuk: „Még a mi jelentéktelen falucskánk is (Alsókukutyin,Nagymucsa mellett), mondhatjuk, történelmi eseményekszínhelyévé válik. Mint ahogy a szélesebb nyilvánosság elıttismeretes, a mi cseh népünk világhírő ama játékban tanúsítottügyessége révén, amelyet labdarúgásnak nevezünk. Ebben azúgynevezett labdarúgásban (helyesebb lenne lábbal rúgottlabdának nevezni), amely Angliából származik, és ajátékosoktól nagy testi készséget követel, a Csupaláb családcsapata, azaz a Csupaláb Tizenegy Sportklub különösenkitőnik. A Csupaláb-csodacsapat népünknek igazi huszitahısiességgel hírt és nevet szerzett az egész világon. Az egészszéles cseh nyilvánosság visszafojtott lélegzettel követteaCsupalábak sikereit, legelsısorban tettük ezt mi, a Nagymucsamelletti Alsókukutyin község polgárai, mert egyedül éskizárólagosan a Nagymucsa melletti Alsókukutyinbüszkélkedhetik azzal, hogy pontosan az ı szerény szalmatetıi

75alatt ringott eme kiváló egyesület bölcsıje. Fájdalmas szívvelkell azonban közölnünk a széles cseh nyilvánossággal, hogy aCsupaláb Tizenegy körében megérett az elhatározás, miszerinta jövıben a labdarúgójátéktól tartózkodik, és a polgári hivatásnakszenteli magát. Már a legközelebbi napokban az ekeszarvcsillogó acélja benyomul a Nagymucsa melletti AlsókukutyinCsupáláb-sport-pályájának szőzi talajába, hogy afellazított rögök befogadják a gabonamagvakat, és nyárraaranykalászos termést hozzanak. Ez a majdnem jelképesaktusa Csupaláb Tizenegy sportdicsıségének végét jelenti; miazonban, Alsókukutyin lakosai, szeretettel üdvözöljük ıketkörünkben mint egyszerő polgártársainkat. Soha nem felejtjükel, hogy buzgó és vitéz tetteikkel megalapították a Nagymucsamelletti Alsókukutyin elévülhetetlenül dicsıséges hírét-nevét,amelyrıl ettıl fogva, egy kis változtatással, a szentírásszavaival elmondhatjuk: »Nem te, Nagymucsa mellettiAlsókukutyin, vagy a legkisebb Júda városai közül !«”A Prágai Újság szerkesztısége nem is sejtette, hogy

tudósítása milyen feltőnést kelt. Minden lap esti kiadásaidézteezt a hírt, a távirati irodák világgá kürtölték, és a következınapon az egész, sport iránt érdeklıdı Európa izgatottantárgyalta a tényt: a Csupaláb-csodacsapat megszőnik. Ekavarodásba belerobbant a másik oldalról az ausztráliaimérkızésrıl és a világbajnokság döntıjérıl szóló londonijelentés. Egyszóval, Jarousek tanító úr levele, mint valamiriadó, az egész világot felbolygatta. Ennek, jellemzı módon,az alsókukutyini postahivatalra nézve lettek következményei.Az öreg Maduha, a levélhordó, reggeltıl estig futkározotttáviratokkal és expresszlevelekkel a posta és a Csupaláb-házközött. Kiváló sportbajnokok, nagy klubok és egyesületekelnökei, tudósítók és fıhivatalnokok azért a megtiszteltetésértkönyörögtek, hogy a Csupaláb-sportpálya felszántásánaknapjára meghívják ıket. Nyilvánvaló volt, hogy e pillanatotszéles e világ az európai sport történelmi fordulatának tekinti.76Az öreg Csupa-lábnak igaza volt, amikor az expresszposta

rendezésénél felkiáltott:– Átkozott Európa, nem menekülünk tılük!A következı napon néhány prágai úr érkezett, és végül isbizonyossá vált: csak állami és nemzetközi ünnepségkeretében lehet a pályát felszántani. Az olimpiai bizottságelhatározta, hogy külön elıkészítı albizottságot alakít. Alabdarúgás veteránjait, Kadát és Vanikot felszólították,tartsanak ünnepi szónoklatot. Mikor aztán az OktatásügyiMinisztérium a maga képviselıjét, V. V. Stech osztályfınökötis delegálta a bizottságba, nyilvánvalóvá vált, hogy azünnepség fényéhez immár semmi sem hiányzik.77TIZENKETTEDIK FEJEZETaz ünnepségrıl, szónoklatokról, szántásról és tizenegy tündérileányrólAlsókukutyinban ezen a napon nagy volt a kavarodás.Nagymucsa felıl vég nélkül özönlöttek a küldöttségek:labdarúgók, atléták, rövid- és hosszútávfutók, súlydobókésgerelyvetık, ugrók és birkózók, evezısök, kerékpárosok,ökölvívók, céllövık, úszók, motorozók, hegymászók,vitorlázórepülık és egyéb pilóták, biliárdozók, sakkmesterek,gyaloglók, autósok, lovaglók, vitorlázók, vívók, teniszezık,férfi és nıi kézilabdázók, korcsolyázók, jéghokizók, póló-,

golf- és rögbijátékosok, krikettezık, kutya-, kanári- ésgalambtenyésztık, horgászok és cselgáncsbirkózók.Elözönlötték az utakat és utcákat, mindenféle sportkocsinszáguldva érkeztek, és az Alsókukutyin körüli erdık százfélenemzetiségő emberek beszédétıl visszhangoztak. A Csupalábsportpályátfeldíszítették a nemzetek zászlóival, az északikapunál szónoki emelvényt állítottak fel, az ember léptennyomonvirslit, cukorkát és limonádét kínálgató mozgóárusokbabotlott. A pálya smaragdzöld négyszögét már tízórakor a vendégek áttekinthetetlen, feketéllı tömege álltakörül. Háromnegyed tizenegykor az ünnepi bizottság elnökeegy fehér hajú aggastyánt vezetett a szónoki emelvényre.– Kada! Ez Kada! – ujjongott a tömeg, és az agg Kadaszünet nélkül hajlongott.Eltartott egy ideig, míg végre elült a lárma, és Kada, areszketı öreg, felolvashatta beszédét. Ugyanilyen viharosünneplés fogadta a vénségtıl meggörnyedt Vanikot, akikönnyeitıl alig tudta befejezni szavait. Vég nélküli voltazonban az öröm és az ünneplés, amikor az emelvényen aszőziesen pirongó apa vezetésével megjelent a CsupalábTizenegy. Jancsi, a csapatkapitány néhány szóval köszönetet

78mondott a résztvevıknek, és már le akart lépni azemelvényrıl, amikor újabb tapsvihar ebben magakadályozta.Szellıs sportöltözékben tizenegy fiatal lány lépett a tribünre. Aprágai és brnói Slavia, a Karlin Közalkalmazottak és a trebíciAchilla világbajnoknıi, a futás, magas- és távolugrás,súlydobás és gerelyvetés világcsúccsal büszkélkedı nıihírességei jelentek meg. Eljöttek, hogy a nısportolók nevébena labdarúgás mestereinek példaadásukért és eredményeikértköszönetet mondjanak. Mindegyikük kis rendjelet tőzöttegyegyfiú kabátjára, amit Gutfreund szobrász tervezett. ACsupalábakat nagyon meglepte ez a váratlan kitüntetés, ésdomború mellkasukban hangosan dobogott a szívük, amikor aszép sportleányok feltőzték a rendjeleket. Ebben a pillanatbanV. V. Stech kis zászlócskával megadta a jelt, és akatonazenekar rázendített a Csupaláb gyızelmi himnuszra.Most aztán az ünnepeltek végre leléphettek az emelvényrıl,és elindulhattak a tulajdonképpeni ünnepi aktushoz. A pálya

északkeleti sarkában állott a megkoszorúzott eke, amelybe egypár muraközi ló volt befogva. Egykor híres csıdörök voltak –most korukhoz illıen kellıképpen megszelídültek.Az öreg Csupaláb kivette a gyeplıt a kocsis kezébıl:kikötötte, hogy övé legyen a szántás irányításának megtisztelıfeladata. Az elsı barázda dicsısége a kormány képviselıjénekjutott. Ez az egészségügyi miniszter volt, és mindenkinek elkellett ismernie, hogy csodálatosan jól szánt. A következıbarázda az angol követ mezıgazdasági szakismeretét dicsérte.Azután került sor az olimpiai bizottság elnökére, a NemzetköziLabdarúgószövetség alelnökére, a szövetség igazgatójára, anagy sportegyesületek fıembereire, a tartományi sporttársaságokképviselıire, míg végül az utolsó barázdában aszerény, de felejthetetlen Jarousek tanító úr, a hısi Tizenegyelsı nevelıje, tartotta az eke szarvát...Most már a tavaszi nap sütötte felforgatott rögök fedték azideális sportpálya területét. És a közeli erdı varjúimegindultak, hogy osztozkodjanak a gilisztákon ...79

Idıközben a zenekar az erdıszélre költözött, és az emberekkövették példáját. Az ünnepség elsı, hivatalos része utánhatalmas lakmározás kezdıdött. Délután táncoltak, és este aküldöttségek az állomásra indultak, miután elénekelték harciindulójukat.Az este kék selyme ereszkedett az ismét elhagyatott tájra.Az esti szürkületben csak a Csupaláb család házacskáinakfehér falai világítottak, és a falucskát határoló erdı sötété mégjobban kiemelte magánosságukat.Annál szívélyesebb és meghittebb volt a hangulat az öregkunyhóban. Valamennyi ablaka szokatlan fényben ragyogott.A „tisztaszoba” hosszú asztalánál a tizenegy Csupaláb és az atizenegy leány ült, akiknek neve a világcsúcsok mindennyilvántartásában szerepelt. Az öreg Csupaláb nem engedtemeg, hogy a lányok, akik olyan kellemes meglepetéstszereztek nekik, belekerüljenek abba a nagy tolongásba,amiaznap a vonaton elkerülhetetlen volt. Az egyesületekvezetıivel együtt rábeszélte ıket, legyenek a vendégei. Már

délután két fehér házacskát berendeztek nekik, és este, amikora többiek elutaztak, az atlétika bajnoknıi a labdarúgásmesterei oldalán közös családi vacsorán vettek részt.Különös varázs ejtette rabul a fiatal férfiakat. A Csupalábfiúk ez ideig nemigen ismerkedtek még leányokkal. Ha olykoregy-egy felbukkant a környéken, akkor kényeskedésenevetségesnek, ostobának tőnt fel elıttük. Mindegyik csupántetszeni akart, erre-arra forgolódott, a fiúk körül legyeskedett,hogy valamelyiket hálójába kerítse, mert a legtöbb lánybelebolondult a Csupaláb fiúkba. Az egészséges, okos ésbüszke fiúk mindezt visszataszítónak találták, és attól is féltek,hogy valamelyiküket talán be tudják fonni, és az otthagyja acsapatot. De ezeknek a lányoknak a társaságában egészenmásképp érezték magukat.Itt nem volt kacérkodás, sem ostoba fecsegés. A lányokgyakorlatból tudták, hogyan kell futni, milyen a helyeslélegzetvétel, kikérdezték a fiúkat edzési tapasztalataikról és80szokásaikról; ezek viszont megtanították új barátnıiket arugalmas visszapattanásra, és hogy mikor a leghatásosabb a

dögönyözés. Ez a szakmai társalgás és a külföldi utazások,versenyek kedves emlékeinek kicserélése jó hangulatotteremtett az asztalnál. Amikor azután a Csupalábak anıatlétákat szállásukra kísérték, és jó éjszakát kívántak nekik,valamennyien úgy találták, hogy soha még ilyen kedvesen,bajtársiasan nem szórakoztak. Az öreg Csupaláb buzgónhelyeselt, és amikor a fiúk már rég kinyújtózkodtak táboriágyukon, ı még sokáig fel és alá sétált a küszöb elıtt,elégedetten pöfékelve a királyi pipából. Már elmúlt éjfél,amikor az ajtó nyikorgott, és Csupaláb mama csendes hangonaludni hívta.– Mindjárt, anyjuk, még csak bepillantok a lányokhoz,hogy nyugszik-e már valamennyi, és minden rendben van-e.Kísérj el egy darabon, szép, meleg este van.Csupaláb mama kilopódzott, Bodri is elhagyta kis házát,ésígy hármasban, az ünnepi, röggel borított pálya mentén aszemközti házacskákhoz lépkedtek. Mindenütt isteninyugalom és béke honolt, minden világot kioltottak, semmisem mozdult. A Csupaláb házaspár visszafordult. Feleúton azöreg megállt.

– Itt alszanak a lányok – mondta csendesen –, és ottalszanak a fiúk. Adja isten, hogy sportdicsıségükbılszerencsésen kihajózzanak az életbe!– Adja isten! – suttogta Csupaláb mama. És lábujjhegyenmindketten visszaosontak az alvó házacskába.81TIZENHARMADIK FEJEZETaz óceáni utazásról és két meglepıen bıbeszédő utasrólHahó, a tenger! Az égbolt, a nap és a végtelen! A perzselınapsütésnek, a rekkenı hıségnek e napjaiban egyetlen hullámse mozdul. Holtan fekszik a nagy víz, mintha a merılegesenrázuhanó sugarak halálra sújtották volna, vég nélküli útjánhiába szeli a hajó orra. Tajték fröcsköli a hajó két oldalát, kétbarázda fut a végeláthatatlan messzeségbe, a nagy testnyomában összecsapódnak, különben minden halott, mozdulatlan,szinte álomban fekszik. A hajó mozgása majdnemészrevehetetlen, csak néha jelennek meg a látóhatáron hegyekrózsaszínő körvonalai, de ez talán csak álom, kép-zelıdés,csak délibáb. Idırıl idıre közeledik hozzájuk a hajó, éselvonul a part mentében. Ekkor sárgásvörös sivatag válikláthatóvá, benne itt-ott néhány pálma, települések kihalt

kunyhóikkal, majd férfiak fehér burnuszban, nık színesrongyokban, és egymáshoz láncolt, lassú, hintázó járású tevékhosszú sora bukkan fel. A Csupalábak a napellenzıárnyékában nyugszékeiken hevertek, és a vakító fehér fényárelleni védekezésül félig csukott szemmel és szótlanulbámulták az elvonuló arab partokat. Ha a fülledt meleg és akínzó szomjúság a tetıpontjához közeledik, vágyakozvagondolnak vissza a Földközi-tenger gazdag szépségére. Ott,alig egy hete, azt hitték, nem bírják tovább a hıséget, demilyen enyhe volt az az éghajlat a Vörös-tenger pokláhozképest! Száz színben játszott a tenger. Ott gyengéd felhıkvonultak át sietve az égbolton. Ott hullámok tajtékoztak ésszéttöredeztek, egymást kergették, egymásba olvadtak, elsimultak,és újból magasba lendültek. A Csupalábak lehunyjákszempilláikat, és emlékezéseik még messzibb múltba sietnekvissza. Az illatozó fenyıerdıkhöz, a sötét színő tölgyesekhez,a rétekhez, amelyeken a gólyahír ragyog, a patakhoz, amely82égerfától égerfáig kanyarog, és a most már felszántottpályához az erdıszélén, mely mellett egy házacska áll a

jóságosan dohogó öreg mamával. Ilyen hosszú idıre mégsohasem hagyták el szegényt! Csak a hízelkedı Bodri vanmellette, aki szintén olyan öreg már, legszívesebben lustánheverészik, és az elmenı idegeneket csak rekedt csaholássalugatja meg. Van ugyan egy fénypont, a tizenegy helyreleányka, ık még az állomáson megígérték, hogy felváltvaAlsókukutyinba utaznak, az elhagyott öregecske szórakoztatására,vigasztalására. Különben este, ha köd ereszkedik arétre és a fenyvesre, a mama egyedül ülne a küszöbön, ésölébe ejtett kezekkel bámulna a ragyogó csillagokba, amelyekazok fölött a csodálatos országok fölött is szikráznak, ahováférje és fiai most utoljára keltek útra a becsület és a dicsıségvédelmére.A Princess Mary fedélzetén másképp telnek az esték. Ahővösebb levegı kicsalja a társaságot a búvóhelyekrıl, ahováa nyomasztó hıség elıl menekültek. Szikráznak a villanykörték,a hajózenekar játszik, és az utasok néhány órát szórakoztatótársaságban töltenek. Mivel a hajón kizárólag angol

férfiak és angol nık utaznak, a Csupalábakat mindjárt atisztelık csapata veszi körül. Még az ösztövér angol tanárnı is,aki Benaresbe utazik – egy ottani középiskolába helyezték át -, érzi, hogy hevesebben ver a szíve, amikor meghallja, hogy eza tizenegy fiú a labdarúgás bajnoka. Egész este új ismerısökés csodálok tolongtak a fiúk körül, de az öreg Csupalábnaknyílott alkalma a legbensıségesebb barátság megkötésére.Brindisiben, a hajóra szállás napjának estéjén történt. Afiúk, megittasulva a sok újdonságtól, ami a nagy tengerjárónvárta ıket, mindenhova bekukkantottak, és mindent bebarangoltak.Az öreg Csupaláb azonban nyugágyát egészen ahajó orrába vitte, és ott letelepedett. Nem telt bele egy perc, ésegy széles vállú óriás ült melléje. Vasalatlan nadrágot éshatalmas cipıket viselt, szájában a pipa hajszálnyirahasonlított a királyira, ami az öreg Csupaláb ajkai között83díszelgett. Az angol nyelv, amelyen megszólalt, nyikorgott észörgött, mint a kenetlen kocsikerék :– Ön Csupaláb úr?Az öreg Csupaláb gyorsan összegyőjtötte a rendelkezésére

álló szavakat, bátor elhatározással választott közülük, éshelyeslı bólintással ezt mondta:– Yes.– Ward vagyok, az indiai hadsereg ezredese – mondta erreaz óriás. – Ön tetszik nekem, és én szeretnék itt az öntársaságában ülni. Mit szól hozzá, Csupaláb úr?Ez a szónoklat már túlságosan bonyolult volt öregünknek,szókincse összekavarodott, míg eszébe jutott a mentı szó, ésígy nyilatkozott:– Yes.Mire Ward ezredessel hosszasan kezet ráztak. Az ezredesCsupaláb mellett elnyújtózott nyugszékén. Az alsókukutyiniöreg eleinte félt attól, hogy ez az úr beszélgetni kezd majd, desemmi ilyesmi nem történt. Az ezredes üldögélt, pipált ésköpködött, tehát Csupaláb is üldögélt, pipált és köpködött, ésígy együtt üldögéltek, pipáltak és köpködtek. Egy óra múlvaaz ezredes felemelte a kezét, és egy fehér madárra mutatott,amely a hajó orra körül repkedett. Aztán így szólt angolul:– Albatrosz.Csupaláb egy véleményen volt vele:

– Yes.Egy további óra múlva Csupaláb egy felbukkanó éselmerülı delfint pillantott meg. Egy ideig nézte, aztánfelemelte a kezét, és biztonsággal megállapította:– The hal...Mire Ward ezredes fontoskodva bólintott:– Yes.És megint ott ültek, pipáltak és köpködtek. Amikor aVörös-tengeren hajózva elıször közeledtek a parthoz, Wardígy szólt:– Arábia.84Csupaláb nem késlekedett a válasszal:– Yes.Aztán megint Csupaláb mutatott pipával a part felé, ésellentmondást nem tőrı hangon megállapította:– The teve ...Az ezredes nem vitatta.Így haladtak át egy reggel a Bab el-Mandeb szoroson, ésmost már az Arab-tengeren hajóztak. Ez végre megint valóságostenger volt, tarajos hullámokkal, örök mozgásban,zajlásban. Mintha új erı töltötte volna el, a Princess Marygyorsította a tempót. Amikor az Adeni-öblöt maguk mögötthagyták, hamarosan hullámtömeg vette körül ıket; egy-egyhullám hatalmas heggyé tornyosult. Az ijesztı hullámhegyeken

és a mély hullámvölgyeken át, süllyedve és emelkedve,lassan tört utat a hajó orra. Az öreg Csupaláb és Wardezredes nem hagyták el állomáshelyüket. Mozdulatlanulülteka hintázó hajón, amelynek orra kitartóan délkelet felé mutatott.Csak étkezéskor és késı éjszaka hagyták el ırhelyüket. Acsodálatos estékben gyakran tizenkettı utánig is a fedélzeten85üldögéltek.Míg egy ilyen varázslatos éjszakán kis és nagy fényekbukkantak fel elıttük, egy fényszóró fehér és zöld pasztákkalvégigkutatta a tengert, mögöttük a szirénák bıgni kezdtek, ésWard ezredes megszólalt:– Colombo.És az öreg Csupaláb hozzáfőzte:– The végállomás …Mindketten bólintottak és leszögezték:– Yes.Reggel vég nélküli kézszorongatással elbúcsúztakegymástól.Mindketten érezték, hogy örök barátságot kötöttek, éshalálukig nem akad senki, akivel oly alaposan kibeszélhetikmagukat, mint ahogy azt Olaszország és Ceylon közöttiutazásuk alatt tették. Búcsút mondtak egymásnak, de soha

többé nem látták viszont egymást, mert Ward továbbutazottvalahová Hátsó-Indiába, a Princess Mary pedig még aznapeste elhagyta Colombót, hogy továbbhaladjon Sydney felé.86TIZENNEGYEDIK FEJEZETrettenetes izgalmakkal, amelyek a fejezet végén tetıpontjukhozérkeznekHirdetések, plakátok, röplaposztogatók, mozireklámok, vetítések,amelyek éjszaka jelszavakat dobtak a házfalakra,felírások a lámpaoszlopok körül, fényképek milliói, vezécikkek– mindez arra szolgált, hogy két hónapon át felcsigázzaAusztrália érdeklıdését a Csupalábakkal lefolytatandó bajnokiküzdelem iránt. Napról napra drótnélküli táviratok jelentettékés követték útjukat. A fogadási irodákban hatalmas tétekhalmozódtak fel, mellettük és ellenük, öt az egyhez állottak afogadások Ausztrália javára, amikor a legügyesebb sporttudósítónak,bizonyos G. B. Greenwoodnak sikerült a PrincesMaryre fellopóznia, és a Csupalábakat fedélzeti játékukközben és a zuhanyozók alatt meglesni. Megfigyeléseinekeredménye egy távirat volt, amely Ausztrália reményeit

leszorította három az egyhez. És amikor az áttekinthetetlenembertömegek elıtt, amelyek ıket Sydneyben várták, aCsupalábak a kikötıhídon személyesen megjelentek, a fogadásokatAusztrália javára már legfeljebb másféllel adták.Ekkor azonban a hazafias sportrajongók rákapcsoltak, éspropagandahadjáratuk elérte, hogy az arányszám végül 6:l-reváltozott honfitársaik javára.Már egy héttel a küzdelem elıtt a város zsúfolásig megteltidegenekkel, akik a nagy találkozóra vártak. A kikötıbenaponta új hajók futottak be, telve kíváncsiakkal, akikkénytelenek voltak padlásokon, csónakokban vagy a városhatárában sátrakban éjszakázni. A mérkızés elıtti estén atömegek követelésére meg kellett nyitni a stadion kapuit. Mintvalami hatalmas hullám, betódultak, és megszállták a számozatlanhelyeket. Tízezrek aludtak a betonüléseken gubbasztva,és a mozgóárusok hadserege már kora reggel jó vásárt csinált.87Délelıtt két zenekart küldtek a stadionba, hogy a felizgatotttömegek jó hangulatát vidám indulókkal és foxtrottokkalfenntartsák. Mégis elég sőrőn akadtak veszekedések és

összecsapások, s a jobb ülésekért folytatott harcokban itt-ottvér is folyt.Délben a közönség szavalókórusokat alakított. „Csupaláb,Csupaláb, elvesztitek a csatát!” vagy: „Ami jó volt Európában,kismiska a mi hazánkban!”" – ordítozta ütemesen az egésztribün. Az északi és déli lelátó között nemes verseny lángoltfel, ki tud hangosabban üvölteni. Az egyesült torkok tobzódásánakolyan orgiája keletkezett, hogy a zenekarokelhallgattak, és megelégedtek azzal, hogy tust húztak egy-egykülönösen jól sikerült ordítozás után. Délután kettıkor a nézıkmár csak hörögni tudtak, és az északi és déli lelátó közöttihangmérkızés eldöntetlenül végzıdött.Ekkor a stadion már annyira túlzsúfolt volt, hogybugyborékoló kráterhez hasonlított. Fél háromkor a rendırségvezetıje bezáratta a kapukat. A késın jövık ezreiösszetorlódtak, és a kapuk elıtt szitkozódtak, átkozódtak. De astadion kıfalába épített vaskapuk mozdulatlanok maradtak. Akint rekedt nép arra volt kárhoztatva, hogy körülállja a tiltott

paradicsomot, és a kiszőrıdı kiáltásokból, tapsokból,fütyülésekbıl vagy or-dítozásból kitalálja, mi is történikodabent.De a stadionból kihallatszó lárma, üvöltözés, a magas falaktetején átcsapódó hanghullámok zaja rendkívül zavaros volt.Ötnegyed óra hiányzott még a nagy küzdelem kezdetéhez, ígyhát azok, akiknek nem sikerült bejutniuk, néhányeredménytelen besurranási kísérlet után a falak elıtti gyepretáboroztak le. Beszélgetésükbıl két perccel négy elıtt a forróégövi zivatarok dobolásához hasonló fülsiketítı taps riasztottafel ıket. Üdvözlési sortőz volt ez, amely felszállt, éskörüldörögte a stadiont – nyilván a Csupalábak megjelentek apályán.Három perc múlva újabb tapsvihar, lábdobogás és88sokhangú üvöltı kiáltozás – Ausztrália bajnokai kifutottak azöltözıbıl. Aztán hirtelen vég nélküli, nyomasztó, haláloscsend.A falakon kívülre számőzöttek elsápadtak az izgalomtól.Magasra emelt fejjel, nyújtózkodó nyakkal igyekeztek astadionból a legkisebb zajt is elfogni.

De pisszenés se hallatszott. Mintha egy láthatatlan valaki aszázhatvanezer nézıvel túltömött arénára óriási üvegburátborított volna.A várakozók minden pillanatban az órájukra néztek, de amutatók csigalassúsággal jelezték a percek múlását.Hirtelen valamennyien összerezzentek. Éles sípszó hasította áta levegıt; bum-bum, dun-dun! – hangzottak a lövések. Aszámőzöttek merev tekintetüket mindig abba az iránybafordították, ahonnan a hangok jöttek.Egy pillanatra a sárgászöld labda, mint egy rakéta,felbukkant magasan a külsı fal felett, megcsillant anapfényben, azután hangtalanul visszazuhant. Két dördüléshallatszott.Ebben a pillanatban a fıútvonalnak a külvároshoz vezetıkanyarulatában három kölyök tőnt fel. Az atléták hosszúlépteivel futottak egymás mögött, lábukat ütemesen emelve ésrugalmasan lábujjhegyre visszaejtve. Egy rongyos, feketefürtös fiú piros sportsapkában járt elöl, a másik kettı kellıtávolságban követte. A stadionhoz vezetı út közepe táján azutolsó beérte a vezetıt, a középsı is felzárkózott, és az utolsó

útszakaszt egy sorban tették meg. A stadionból kirekesztettekelsı csoportjánál megálltak. Mindegyik hóna alatt egyújságköteg duzzadt.– Herald, különkiadás!– A csapatok felvonultak a pályára.– A mérkızés elsı percei! Itt a Herald! VegyetekHeraldot!A három fiatal torok átható kiáltásai meghökkentették azizgatott nézıket. Lehetséges, hogy már? ... Az újságokra89vetették magukat. Valóban! Fehér papíron fekete betőktanúskodtak az újságírói találékonyság rekordjáról! Bekezdésbekezdés után, közbeesı címekkel elválasztva, nagy, kövérbetőkkel:„A Csupalábak tüneményes csapata fehér mezben, balmellén a cseh nemzeti színekkel ékesítve, hosszú sorbankifuta zöld gyepre. A tizenegy atléta klasszikus teste …Újból kitör a vég nélküli lelkesedés. Az öreg Shortt, a minagyszerő Híram Girford Shorttunk vezeti Ausztrália pirosmezes együttesét. Isteni fickók, szinte rugóra járnak a tagjaik.John Herbert Nearing tarkójára tolja sportsapkáját, ésszájához emeli a sípot. Gyors pillantással még áttekinti a

csodálatos pályát, amelyen a huszonkét rivális mintegyszoborrá merevedve áll. Egy éles sípszó valamennyiünketösszerezzent. A sorok megmozdulnak.Az elsı percek a mieink!”Az emberek szétkapkodták a Heraldot, minden példányonúgy csüngtek, mint a darazsak a túlérett barackon. A háromrongyos kölyök ide-oda futkosott, és nem volt elég kezük apénzt zsebre rakni. Tíz perc múlva már az utolsópapírdarabkán is túladtak. De elıttük a hatalmas kapu zárvavolt. Egymásra pillantottak, és egyre inkább elborult az arcuk.– Szép kis meglepetés, Sammy! – támadt a fekete füstösreaz, aki harmadik volt a sorban. – És te megesküdtél rá, hogy azújságokkal prímán belógunk!Sammy sötét arccal a kapuhoz lépett. Nincs segítség,légmentesen zárt. Sammy köpött egyet, és kétségbeesettenpillantott pajtásaira, akik döntésre vártak. A falon túlról,mintha végtelen távolból jött volna, füttyszó hallatszott. Talánles volt, talán szöglet, talán szabálysértés! Nem lehetettkitalálni. Sammy Spargo ne lásson egy mérkızést?!– Ti kerüljétek meg balról a stadiont! Én meg jobbra

futok! Talán találunk valahol egy részt. A másik végénéltalálkozunk!A fiúk engedelmesen elfutottak, Sammy jobbra ügetett. A90rikkancsok sasszemei végigtapogatták a falat, hol van valamilyennyílás, amin bebújhatnak. De nem találtak mást, mintszürke, sima betont, amelyet itt és ott egy-egy zárt kapumegszakított. És odabent a labda puffant, döngött.Több mint a felét körülfutotta, amikor a piszkos Jenningsszelés a hosszú Buthursttel találkozott.– Találtatok valamit?– Semmit! És te?– Én sem!Mind a hárman szinte egyszerre kiáltották. A kis Jenningsmajdnem sírt. Sammy Spargo toporzékolt dühében. Ott, aholálltak, nem volt semmiféle kapu. Itt már kezdıdtek aszántóföldek, utca se vezetett erre, kihalt, néptelen volt avidék. Egy árokféle húzódott erre, az ároktól mezsgyékindultak befelé a földek között. Sammy Spargo vigasztalanulfürkészte a tájat. Hirtelen lobot vetett tekintete.– És az ott semmi?Két pajtása abba az irányba nézett, amelybe mutatott.

Valóban, hogy kerülhette el figyelmüket? Tılük ötven lépésrekis dombocska emelkedett. Nem volt elég magas ahhoz,hogyonnan a fal fölött beláthattak volna a pályára, de legmagasabbpontján egy magános fa állt!Diadalordítással átugrottak az árkot, és egy ösvényenfelszaladtak az emelkedésre. Egy perc múlva a fa alatt állottak.De milyen keserő csalódás! A hatalmas eukaliptusz törzse olyvastag volt, hogy a fiúk nem tudtak rá felkúszni. Pedig az elsıfélidı talán már a végéhez közeledett! Nem volt idı ahabozásra.– Elıre, Buthurst! Állj a fához, tapadj szorosan atörzshöz! Jennings, lépj a vállára.! Te is tapadj a törzshöz!Most rajtatok keresztül felmászom. El kell érnem egy ágat.Buthurst, ne inogj! Ez csak nem súly olyan kamasznak, mint tevagy! Vigyázz, Jennings, ha én már fent vagyok, kapd el alábamat, és Buthurst felmászik rajtad. Kitartás, fiúk! Most!Vigyázz! Rajta!91Sammy Spargo baljával elkapott egy kis ágat, és merész

lendülettel feltornászta magát úgy, hogy fél testtel már egyvastag ágon feküdt. Lábai lelógtak, és Jennings utánuk iskapott. De Sammy Spargo ezt egyáltalában nem érezte. Szememereven a távolba bámult, ahol a legfelsı sor fejei fölött apálya háromnegyedét megpillantotta. Jennings végre elkapta alábát, és Buthurst, miután a tenyerébe köpött, nekiveselkedett,és felugrott a himbálózó Jenningshez.Ebben a pillanatban fergeteges dördülés hallatszott.Sammy Spargo felüvöltött, elengedte az ágat, és leszánkázotta fa kérgén.Buthurst és Jennings a főbe pottyant, Sammy rájuk zuhant.A dübörgést vég nélküli ordítozás váltotta fel.A három lepottyant fiú nyögve feltápászkodott. A kétfiatalabb Sammyhoz rohant:– Mi van? Mi történt? Mit láttál?Sammy Spargo sápadtan és felindulva állt elıttük, és szememintegy látomástól megigézve bámult a stadionra.– Sammy, mondd meg már, hogy mi történt!Végre feléjük fordult, és így kiáltott:– A Csupalábak éppen most kaptak egy gólt!92TIZENÖTÖDIK FEJEZET

amelyben a királyi pipa összetörik, és a sydneyi százkilósokklubjának tagjai megpukkadnakHárom másodperccel az elıtt, hogy a százhatvanezerausztráliai rázendített az éktelen gyızelmi ordításra, az elnökipáholyban halk zörej hallatszott: Csupaláb papa átharapta akirályi pipát. Az öreg labdarúgó papa a pillanat egy töredékealatt megértette, hogy az ügy rosszul áll. Inkábbösztönszerően, mint az eszével megsejtette, hogy védhetetlenlövés jön. Tóni, a balfedezet gyenge startolása és Gyuri, abalhátvéd elcsúszása volt a baj oka. Mivel az elsı pillanatbanúgy látszott, hogy középrıl jön a támadás, a jobb hátvédtúlságosan elıreszaladt, és csak akkor húzódott vissza, amikoraz ausztráliaiak jobbszárnya,már középre adta a labdát. Abból,hogy a labda lapos ívben a kapu elé repült, és az öreg Shortt acsatársor közepén elıretört, elháríthatatlannak látszott a gól.Csak egy rövidke pillanatig remélhették, hogy Shortt mellévagya kapusba lı. Jancsi két ugrást tett elıre, hogy azausztráliaiak lövési szögét leszőkítse, de a vad Shortt akkor

már rajta volt a labdán. Az átadás oly jól ívelıdött, hogy alabda éppen elırelendülı jobb lába külsıjére pattant, és márisa hálóban vergıdött. A legélesebb lövés, amit az öregCsupaláb valaha is látott, Jancsi jobb térde elıtt zúgott el. Avilág elsötétült a szeme elıtt, a lába felmondta a szolgálatot,szívverése megállt. Még káromkodni is elfelejtett. Akaratlanulis vadul pöfékelt, de a királyi pipa nem szelelt: közben márszétmorzsolódott fogai között. A nézık ordítása teljes tizenkétpercig tartott. Már régen tovább játszottak, de a lelátókon mégugráltak, dobogtak az emberek, ölelgették és bokszoltákegymást. Az öreg Csupaláb sápadtan, mozdulatlanul nézett apályára. Nem tévedett. A fiúk ma egész másképp játszottak,mint ahogy valaha is látta. Az utazás utáni fáradtság vagy más93kedvetlenség okozta, elég az hozzá, hogy ma valami nem voltrendben a csapattal. Még mindig szép volt a játék, a nézıkönfeledten lelkesedtek, de az igazi megszállottság és tőz,

amibıl a gyızelem kivirágzik, hiányzott. Viszont a pirosmezesek úgy játszottak, mint tizenegy ördög, és a Csupalábcsapataz egész félidıben védekezésbe szorult.Mikor a játékvezetı az elsı félidıt Ausztrália 1:0-ásvezetésével lefújta, a Csupalábak teljesen megsemmisülvementek az öltözıbe. Senki közülük nem szólt egyetlen mukkotsem. Lerogytak a székekre és padokra, csak Jancsi törülteegyre az orrát, hogy visszatartsa a szemébe toluló könnyeket.A szomszéd öltözıben egész raj gyúró és edzı rohanta megaz ausztráliai játékosokat, hogy masszázzsal felfrissítse akimerült izmokat. A Csupalábak öltözıjében halotti csendhonolt. Az elháríthatatlan vereség árnyéka ereszkedett azalsókukutyini tizenegyre. De hol marad édesatyjuk?! Éppen ı,aki máskor mindig már az öltözıben várta ıket, ma minthahőlt helye volna. A percek múltak, de apjuk nem mutatkozott!– Jézus szerelmére, csak nem történt valami baja? – Feriijedt szemeket meresztett.Mindnyájan megrezzentek. Távollétére valóban nem volt

más magyarázat. Határtalan félelem lepte meg ıket.Felugrottak, és az ajtóhoz szaladtak. Odakünn elnyújtottsípszóhangzott, a játékvezetı megadta a jelt, hogy felálljanak amásodik félidıhöz. A Csupalábak mit se törıdtek a bíróval,nekik most más járt a fejükben: mi történt a papával? Csakerre tudtak most gondolni.Ebben a pillanatban belépett az öreg Csupaláb.– Apus! Atyuska!Szeretı és ragaszkodó szívvel rohantak feléje. Ott álltelıttük, kissé kipirulva, és alig tudta megvédeni magát, hogyagyon ne szorongassák.– Na, na, átkozott bolondok, várjatok egy kicsit! Érezték,hogy mondani készül valamit, ösztönösen lesütötték aszemüket. De apjuk egyáltalában nem volt mérges. Sıt, hangja94szívélyesen csengett. Igaz, szokatlan szívélyesen.– Várjatok, fiacskáim, ne öljetek meg! Ejnye, ejnye,nyugalom, legyetek észnél! Megfigyeltem, hogyan játszottatok.Nagyon szépen, valóban nagyon szépen! Ilyen teljesítménytmég sohasem láttam tıletek ...Tóni gyanakvóan pillantott fel. Ez a mézédes hang alegkevésbé sem tetszett neki. De apja folytatta:– Igazán csodálatra méltó játék! Lefutások, összjáték,

lövések! Nagy örömet szereztetek nekem! Egy kövér gentlemanhozzám lépett, és elmondta, hogy Sydneyben van aszázkilósoknak egy klubja, és hogy néha futballoznak is. Nemakarnátok velük egy kicsit mérkızni, mondjuk, a jövı héten?Nem elıbb, hogy megfelelıen kipihenhessétek magatokat, éshasználható ellenfél legyetek. Aztán valami öregebb kisaszszonyis felkeresett, aki egy kézilabda-egyesület tagja. Aztkérdezteti: vajon nem játszanátok-e szívesebben kézilabdát,mintsem hogy a labdarúgójátékba belekontárkodtok? Ezenkívülhallottam, amint két öregasszony azon kapott hajba,hogy ifjúságuk idején lıttek-e annyit mellé, mint amennyivelma az európaiak büszkélkedhettek ...– Apus!...Ez inkább sikoly volt, mint kiáltás. Mindnyájan sírvafakadtak a dühtıl. Csupaláb papa nem folytathatta ezen aharapós hangon. Maga is ellágyult.– Átkozott egy csapat! Miattatok kettéharaptam ıfelségepipáját! Várjatok csak, ti csirkefogók, ha én ezt a mamánakelmesélem ...Nem bírták tovább hallgatni, és a pályára futottak, ahol a

játékvezetı már dühösen sípolt, és a lelátók közönsége ordítvakövetelte a csehek megsemmisítését. A kijárat elıtt Tónimegállt:– Fiúk, ha istent ismertek ...Ez volt a nagy „most vagy soha”! Mindnyájan érezték azelkövetkezendı percek döntı fontosságát. Ingük ujjávalszárazra törölték szemüket, aztán némán kezet szorítottak95egymással. Több volt ez, mint az eskü.És most elindultak és játszottak. Lenyőgözıen éselsöprı erıvel, mint a vihar. Voltak pillanatok, amikor azausztráliaiak a leggyorsabb futásuk közepette, hirtelenmegrökönyödve megállottak, hogy lássák, mi is történikkörülöttük. A fehér mezesek támadása? Mint a forgószél,száguldott a nyolc ember a pályán végig, és valahol közöttük,velük szaladt láthatatlanul a labda is, amíg a hálóba nemrepült. A védelem? Tizenegy ember áttörhetetlen fala.Összjáték? Azt egyáltalában nem lehetett már látni! örültiramban történt minden, az egyik kaputól a másikig. Alelátókon és a páholyokban mindenki visszafojtotta lélegzetét.Nem tizenegy játékos rúgta itt a labdát, hanem maga a labdakelt életre, elvarázsolva és eltelve ördögi akarattal, hogy

legyızze a legfiatalabb világrészt. A legkiszámíthatatlanabbszökkenésekkel repült elıre és hátra, jobbra és balra, fel és le,kitért az ausztráliaiaknak, a fehér mezesekhez gurult, elugrott,ha egy piros inges felbukkant, elıretört, néha csak gurulva,gördülve, máskor elzúgva, kis kerek ördög a fehér mezesTizenegy szolgálatában.Az elsı gól a harmadik percben esett. Egyáltalában nemlıtték, mert Karcsi a mellén vitte a hálóba a labdát, dühében alabdánál is sebesebben. A második gólt, amely a Csupalábaknakmegszerezte a vezetést, Jóska úgy lıtte a balszélrıl,hogy a labda a felsı lécet érintette, ott falsot kapott, s a kaputúlsó sarkában kötött ki. A harmadik gólt – harminc métertávolságból – Tóni vágta be, amikor még senki nem gondoltvolna lövésre. A negyedik gólt Feri fejelte szögletbıl. Azötödik gólt, a legszebbet és legcsodálatraméltóbbat mégmegtekinthetitek a Szövetség filmarchívumában. Gyuribombája volt, amelyet a kapus robinzonáddal akart kivédeni.Mereven, mint egy gyertya, vízszintesen esett a labdára,de a

lövés oly erıs volt, hogy a labda a kapus testének súlyát ésesésének tehetetlenségi nyomatékát legyızte, és az óriástalevegıben kilencven fokkal megfordította. Mikor a szeren96csétlen a földre zuhant, nem a kapu mellett feküdt, hanem arramerılegesen, lábaival kívül és törzsével a hálóban, ahovákarjában a labdát is bevitte. A hatodik a tönkrevert ausztráliaiaköngólja volt. Négy további gólt a játékvezetı állítólagoslesállás miatt nem ismert el. De még nyolc perc hiányzott,és ez elegendı volt ahhoz, hogy Jóska és Jaroszláv ahetedik, a nyolcadik és a kilencedik gólt bebombázza.– Mi van a százkilósok klubjával, atyus? – kiabáltak azörömtıl sugárzó Csupalábak, amikor az elnöki páholy elıtt azöltözıkhöz vonultak.– Megpukkadtak, fiacskáim, kivétel nélkül valamennyiszéjjelpukkadt. Átkozott világbajnokok!Ilyen dicsıséggel végzıdött a világbajnoki küzdelem. ACsupalábak úgy hitték, ez az utolsó mérkızésük.Amiben azonban – mint hamarosan kiderült – jócskáncsalatkoztak.97TIZENHATODIK FEJEZETszörnyő kalandokkal az Egyenlítı körül, az Egyáltálában-

Nem-Csendes-óceán közepénAz Argo, a Pacific Ocean Line postagızöse, amely SanFrancisco, Auckland és Délkelet-Ausztrália között arendszeres forgalmat lebonyolította, két napja viharostengerrel küzdött. Honolulut (Sandwich-szigetek) a legszebbidıben hagyta el, és Tutuila szigetének Pogo Pago kikötıjét(Samoa-szigetcsoport) menetrend szerint két napon belülkellett elérnie. A negyedik napon áthaladt az Egyenlítın,de ezalkalommal elmaradt a matrózok és utasok szokásosünnepsége, mert a reggel óta tomboló vihar minden utast akabinjába kényszerített. Csak a legedzettebbek merészkedtek afedélzetre, dacolva az erıs szélrohamokkal. Ott megfigyelték atomboló hullámokat, amelyek vad erıvel a kígyózó gızösrezuhantak, és a hajót hullámhegybıl hullámvölgybe fel-ledobálták. Emberemlékezet óta nem dühöngött ezen aszélességi fokon ilyen vihar, hiszen a monszun tombolása aFidzsi-szigetek magasságában rendszerint véget ér. Az Argozihálva, nyögve szántotta a viharos tengert, és a nyugati szélmegakadályozta, hogy betartsa az elıírt délnyugati irányt.

– Erısen keleti irányba sodródtunk – mondta délben W.H. Grindstone, a hajó parancsnoka annak a pár utasnak, akiteljesen átázva kitartott a fedélzeten. – Az Argo viharedzetthajó, de az elemek ilyen dühöngésekor okosabb a szélirányában futni hagyni.– Van elég helye a futásra – ordította a fülébe válaszkéntegy bizonyos Scrooge úr. Scrooge úr huszonkettedszer tettemár meg ezt az utat. – Nem szeretnék most Új-Kaledónia és aSalamon-szigetek között hánykolódni. Ott már régen roncslenne a hajó.Grindstone kapitány csak bólintott, ujját üdvözlésképpen98sapkája ellenzıjéhez emelte. A két szélroham közötti idıtarraakarta felhasználni, hogy a fedélközbe siessen. De nemjuthatott messzire. Amikor a rádiós kabinja elıtt elhaladt,nyílott az ajtó, és a távírász behívta a kapitányt. Pontosannyolc percig maradt odabenn, és amikor kilépett, nem folytattaútját, hanem visszafordult a parancsnoki hídra.– Történt valami, kapitány? – kiáltott rá Scrooge úr,amikor a kapitány a csökönyösen kitartó utasok, mellett

elsietett.– Táviratot kaptam – harsogta a kapitány –, menjenek aszalonba, jövök majd én is! Ott elmondom.Lementek. A szalon levegıje sem volt valami kellemes, deitt legalább nem kellett ordítani. Várakozásteljesen leültek.Grindstone hamarosan megérkezett. Mindjárt megrohantákkérdéseikkel. Nem válaszolt azonnal, hanem zsebébıl papírtvett elı.– Sajnálom, uraim, de késésünk még csak növekedni fog.Éppen most fogtuk fel a rádiógramot, hogy a Timor gızösveszélyben van. Valahol a Manihiki szigetén zátonyra futott,és segítséget kér.– Enged a kérésüknek, kapitány? – kérdezte Hon: G. L.Fisher, aki éppen az Általános Jótékonysági EgyesületBarátainak kanadai kongresszusáról utazott haza.– Már kiadtam a szükséges parancsokat. Úgy hiszem,nincs más hajó, amely a Timor segítségére siethetne.– Véleménye szerint mikor érhetjük el ıket? – kérdezteScrooge úr.– Holnap dél elıtt aligha!– Az ég szerelmére! Kitart olyan sokáig a Timor? –sürgette Hon. Fisher.– Nehéz felelni erre. De már válaszoltunk nekik, hogy asegítségükre sietünk.

– Ismeri a hajót, kapitány?– Nos, a regisztertonnát kívülrıl nem tudom megmondani,de Brisbane-ben többször találkoztam vele. Húsz éve99bocsátotta vízre Liverpoolban a Scott and Sturdy cég.Könnyen fut kilencmérföldes sebességgel, de a fıforgalmiutakon, ahol mi járunk, ez nem elég. Ezért kevésbé fontosútvonalakon járatják: Brisbane, Új-Kaledónia, Fidzsi-szigetek,Honolulu, Vancouver – ott derekasan megállja a helyét, és azöreg Elias Swett eddig még mindig boldogult a monszunnal.– Az elıbb azt mondta, hogy a mi irányunktól nyugatraesik a Timor útvonala, de Manihiki keletre van. Vagy nem?– Ebbıl láthatja, mi volt itt tegnap, az Egyenlítınek ezenaz oldalán. Swett azt táviratozza, hogy a vihar a Tokelauszigeteknélmegragadta, és aztán keletre sodorta. A Veszélyesszigetekmellett szerencsésen elhajózott, de Takahangátólészakra, valamilyen szirten megfeneklett a Timor.– Hm, Timor, Timor – mormolta Scrooge úr –, minthaolvastam volna valahol az utóbbi idıkben ezt a nevet. Timor...Nem ez az a gızös, amellyel a Csupaláb elutazottAusztráliából?

– Úgy van – bólintott a kapitány –, ahogy Swetttáviratozta, ık a Timor egyedüli utasai.Ebben a pillanatban valamennyi jelenlevı felpattant.– Kapitány, csak nem hagyja megfulladni a Csupalábakat?Hogy mondta? ... Délben? ... Nem, elıbb kellodaérkeznie. Délelıtt! Reggel! Hajnalban! Az istenit neki! 9:1,és most a tengerbe vesszenek?! Az Argo megcsinálja! Ugye?Kell több szén? Megfizetjük!Grindstone kapitány tehetetlen volt a hirtelen támadthangorkánnal szemben. De az újabb kérdések az utasoktorkára forrtak, mert az ajtó nyílott, és a távírász tisztelegveújabb sürgönyt nyújtott át a kapitánynak. Grindstonebelepillantott, aztán fennhangon olvasni kezdte:„az ég áldjon benneteket elhatározástokért stop tivagytok egyetlen reményünk de sietnetek kell stop a timorsziklazátonyra futott és a viharos hullámtörés miatt nemtudja magát kiszabadítani stop az alsó rekeszeket elzártuk100de a lökések oly erısek, hogy a hajó még az éjszakakettétörik stop a bátor csupalábak együtt dolgoznak a hajószemélyzetével de ha nem jön idejében segítség a mentéslehetetlen stop jelzéseinkre senki nem válaszolt stop azargo az egyetlen gızös amellyel sikerült összeköttetést

teremtenünk stop az isteni gondviselés adjon szárnyakatnektek stop swett"Egy ideig hallgattak. Scrooge úr törte meg a csöndet:– Milyen sebességgel haladunk, kapitány ?– Ezen a viharos tengeren alig nyolc mérfölddel.– Ötszáz dollár a tengerészek árváinak, ha tízre fokozza!– Mérsékelje a vihart, Scrooge úr, és az Argo megcsináljaa tizenkettıt.– Vihar, vagy nem vihar, az éjszaka beállta elıtt Rakahangáhozkell érkeznünk!– Megteszünk mindent, ami tılünk telik. De korábban,mint holnap délelıtt, nem bírunk odaérkezni.A kapitány távozott, és az utasok izgatottan fel és aláfutkároztak a szalonban.A hír a kabinokban is elterjedt, és jó néhány halálsápadtutas a szalonba lopódzott, hogy részt vegyen a beszélgetésben.Délután négykor a kapitány elkérte Scrooge úrtól az ötszázdolláros csekket. Az Argó elérte a tízmérföldes sebességet, ötórakor az antenna új táviratot közvetített:„a vihar nem akar szőnni stop a lék egyre nagyobbodikstop a mentıcsónakokat lehetetlen lebocsátani stopfedélzetünk összetört mindent elsodort a tenger stopsiessetek”Nyolc órára kissé gyengült a vihar. Az Argo tizenegy ésfél

mérföldre fokozta sebességét. Röviddel ezután újabb táviratérkezett:„megkíséreltük a csónakok lebocsátását stop a timor101falán és a sziklákon valamennyi összetört stop a legénységtizennégy embere a tengerbe esett stop hullám hullám utánsöpri végig a fedélzetet hajónk egyharmada megtelt vízzelstop lassan de feltartóztathatatlanul süllyedünk”Az Argio válaszolt:„tartsatok ki mindenáron stop repülünk hozzátokreggelre odaérünk”A Timor így felelt:„reggelre már késı stop isten legyen velünk”Ezután csend következett, a jelzések megszőntek.Az Argo kéményei millió szikrát hánytak a sötét éjszakába.A fedélzeten mindenütt csoportokban álltak az utasok.Idınként valamelyik odament a kormányfülkéhez:– Hány mérföld, kapitány?– Tizenkét és fél – hangzott felülrıl.– Fokozni lehetetlen?– Félek, hegy a levegıbe repülnek a kazánok.És újból mély csönd borult a hajóra és az emberekre, akikkibámultak a reménytelen sötétségbe.Egy órával éjfél elıtt az antenna ismét mőködni kezdett:„a timor majdnem teljesen víz alatt stop tutajokat

ácsolunk amelyek aligha menthetnek meg bennünketstop mégis dolgozunk stop nem vagyunk kétségbeesve mertutasaink jó példával járnak elöl stop a halál közelségetestvérekké tett valamennyiünket a személyzet és a tizenkétcsupaláb összeforrt stop isten fizessen meg nekik mindazértamit utolsó óránkban értünk tettek”Az Argó válaszolt:102„timor hısei stop tartsatok ki stop itt már lecsillapodotta vihar hamarosan nálatok is szőnıben lesz stop közöljéteka világbajnokokkal hogy az argó utasai és személyzetecsodálattal és tisztelettel adózik tetteikért stop mindentelkövetünk hogy idejében érkezzünk stop óránkénttizenhárom és fél mérfölddel haladunk stop tartsatok kiéjfélig stop maradjatok bátrak stop tartsatok ki tartsatokki”öt perccel éjfél elıtt újabb távirat:„a timor kettévált stop én samuel ellis az ausztráliaikanadai hajóstársaság távirásza egyedül vagyok a hajósüllyedı elırészében stop láttam amint egy hullámelsodorta a tutajt amelyen a timor megmaradt legénységemegkísérelte a menekülést siop a csupalábak a hajó tatjánvoltak ahová csupaláb papa csomagjaikat vitette stop ezeka hısök úgy látszik eszüket vesztették stop a lecsapódó

villámok fényénél megfigyeltem amint a bıröndökbılkülönbözı tárgyakat kicsomagoltak stop ekkor jött a végstop minden eltőnt stop egyedül vagyok, stop az ajtó alattmár behatol a víz stop távírókészülékem hogyan hagyjalakel stop hallod a robajokat és érzed a szörnyő lökéseket stopjön a víz felénk stop de te öreg készülékein a világotjelented az életet stop te egybekapcsolsz azokkal akikneknem kell meghálniuk stop meg ...”Az Argo szikratávirásza felugrott, és meredt szemmelbámult a papírszalagra, amelyre a készülék addig pontokat ésvonásokat rajzolt. De hiába várt arra, hogy a „meghalok” szóbevégzıdjék.Hajnali ötkor az Argo a tizedik szélességi foknál elérte aManihiki szigetét. A tenger oly sima volt, mint felette azég. Alebocsátott csónakok összeszedték a tutaj maradványait,amelyekben a Timor néhány matróza megkapaszkodott.Kimerültek voltak, a hidegtıl merevek, félájultak – de103megmenekültek! Hat órakor egy deszkát fedeztek fel aManihiki zátonya mögött, maradékát egy ajtónak, amelybegörcsösen kapaszkodott Ellis szikratávirász. Az Argo felszedte

horgonyát, és végigkutatta a környéket. A fedélzet valamennyimesszelátója végigkutatta a zöld hullámokat, minden árbocmaradékot,minden vitorlarongyot gondosan megvizsgáltak.Tíz órára a Timor egész személyzetét megmentették, Swettkapitánytól kezdve a legfiatalabb hajósinasig.Fél tizenegykor találták meg az utolsó nyomot. Az egyetlencsónak, amely ez idıben még kutatott a vízen, visszatértébenegy kis tárgyba ütközött. Scrooge úr, aki részt vett amentıakcióban, kihajolt, és kihalászta a vízbıl. Nem voltegyéb, mint egy öreg futball-labda.A Csupalábak nyomtalanul eltőntek, és az Argo folytattaútját. Fedélzetén a két hajó személyzete és az utasoknyomasztó némaságba merültek.104TIZENHETEDIK FEJEZETamelyben hıseink megmenekülnek, de csöbörbıl vödörbejutnak– Átkozott hinta-palintázó óceán, ha nem csalódom, végea dalnak!– Apuska, édes apuska! Tegnap este megesküdtél, hogysoha többé nem káromkodol!– Átkozott természet... Lelkemre, soha többé káromkodás

nem hagyja el a számat!Ezt a beszélgetést hajnali öt órakor a Csendes-óceán tükrénfolytatták le. A pontos földrajzi fekvést egyik beszélgetıfélsem ismerte, mert a rettenetes vihar öt órán át a sötétvégtelenben kergette ıket. De a vihar ereje hirtelen és egészváratlanul megtört, és amikor a nap teljes fenségébenfelbukkant a látóhatáron, a tengert végre teljesen nyugodtnaktalálta. A hullámok szelíden játszadoztak, csevegtek a reggeliszéllel. Az ég pedig tiszta volt, és az opál minden színébentündökölt. E színes ragyogás közepén, amelynek tükrét akékeszöld vízben fehér tajtékok törték meg, tizenkét sötét pontúszkált. A világbajnokcsapat volt ez, Csupaláb apóval aközepén, valamennyien életben, egészségesen és épen.Csoda történt? Igen, csoda, de e csodához Csupaláb apótevékenyen hozzájárult. Amikor látta, hogy a Timor nemtarthatja már magát, és az elıkészített tutaj igen kevésbiztosítékot nyújt, kabinjába futott, és Jancsi segítségével afedélzetre vonszolta a híres óriás bıröndöt, amelyetmérkızésrıl mérkızésre magával cipelt, és amelynek tartalmát

a Csupalábak csak egyszer, a barcelonai durva alakok elleninehéz mérkızésükön használták. Kicsomagolta a tizenkétgumiöltönyt. Tizenegyet a fiainak, a tizenkettediket a tartaléknak,aki ezúttal önnönmaga volt. A villámok fényénélmindegyikük belebújt a sajátjába, tizenkét légszivattyú105munkába kezdett, és a Csupalábok jól megtermett alakjaiegyszeriben tizenkét óriási gumilabdává változtak át,amelyekbıl csak a fejük, a kezük és a lábuk állt ki. De ezutóbbiakat is áthatolhatatlan gumiköpeny védte, úgyhogy csaka fejük volt a szélnek és a hullámoknak kiszolgáltatva.A vízhatlan tengerészzsákokat gyorsan teletömtékélelemmel, és amikor a tenger újabb támadásba kezdett, aCsupalábak a vízre engedték a tutajt. Alig távolodtak elnéhány evezı-csapásnyira a hajótól, amikor rettenetesreccsenés riasztotta meg ıket. A hajó bordazata teljesenösszeroppant, és a Timor maradék törzse feltartóztathatatlangyorsasággal alámerült. Vad zúgással zuhantak a hullámok a.szétszakított hajótestre, de ekkor már a Csupalábak tutajaolyan messzire került, hogy az örvény nem árthatott neki.Viszont a vad vihar játékává vált, amely kimondhatatlan

gyorsasággal kergette maga elıtt, mint valami szalmaszálat. ACsupalábaknak minden erejüket össze kellett szedniük, hogyszorosan egymáshoz tapadva a tutajon maradjanak. Két óráigsodródtak így a sötétségben, ekkor a tutaj széttört, és aCsupalábak a vízbe kerültek. De gumiöltönyeik kitartottak, sık, mint tizenkét különös bója, úsztak az árral. A szélrohamokegyre messzebbre kergették ıket. A mennydörgés és ahullámok zaja miatt nem hallották ugyan egymás szavát,deerre nem is volt szükség. Szorosan összekapaszkodtak, ésabban az elhatározásban, hogy nem engedik legyızni magukat,egyetlen alá nem merülı testté kovácsolódtak. Csak most,amikor napfelkelte elıtt a vihar dühöngése hirtelen végetért,engedett a feszültség, és egy kicsit fellélegeztek. Telebizalommal és hálával, hogy íme, kikerültek a veszélybıl,körülnéztek. A reggel csodálatos fényeinek és színeinekcsillogásában úgy látták, hogy teljesen elhagyatottak atermészet végtelen nagyszerőségében. Sehol egy hajó, seholföld. Ez ugyan kevéske félelmet ébresztett bennük, de hitük

töretlen maradt, és így nem szállt inukba a bátorság.Kinyitották a kétszersülttel és füstölt hússal telt tengerész106zsákot, és úgy nekiláttak, mintha heverésznének.Csak Jancsi nem látott teljes buzgalommal a reggelihez, ésegyre csak délnyugat felé tekingetett. Ez végül feltőntCsupaláb apónak.– Átk... – Kedvenc káromkodásával akarta kezdeni, aztáneszébe jutott éjszakai esküje, lenyelte a felét, és így folytatta: -Mi van veled, Jancsi? Mit bámulsz folyton arrafelé?– Nem akarok bennetek haszontalan reményeketébreszteni, de fogadni mernék, apus, hogy ott, amerre a szélsodor bennünket, egy sziget terül el.– Hol? Hol? – kiáltották a többiek, és a mutatott iránybameredtek, hogy majd kiugrott a szemük.Az egész égbolt még a napfelkelte lila, piros és narancsfényeiben lobogott. És a felhıcskék, a köd és a párákaranyselymébén megpillantottak a látóhatáron valamit, ami azalaposabb szemügyre vétel során határozottabb, élesebbkörvonalakat kapott.– Istenemre mondom, Jancsi, ez egy sziget!Valamennyien megerıltették szemüket, úgy bámultak atávolba, ahol egy hegylánc két csúcsa és gerince vált egyrevilágosabban láthatóvá.– Sziget! És a szél feléje sodor bennünket!

A Csupalábak örömükben, mint a fókák, játszani kezdtek avízben. Legszívesebben birkóztak volna, ha a gumigömbök,amikbe be voltak zárva, ebben nem akadályozzák meg ıket.Így tehát vadul fröcsköltek és ordítoztak, míg végül arrólkezdtek tanakodni, meddig kell még úszniuk, hogy a szigetetelérjék.– Várjatok csak, fiúk! – szólt közbe az öreg Csupa-láb. –Van nekem még egy hasznos találmányom. Feri, add csak idea tengerészzsákodat!Feri engedelmeskedett a parancsnak, és az apó egy párösszehajtható rudat és egy hatalmas darab fehér vitorlavásznatkotort elı a zsákból. Mielıtt a meglepett fiúk megértették,hogy mire készül, kibontotta a vitorlavásznat, és két végét a107rudakra erısítette. Széles transzparens volt, és rajta a felírás:CSUPALÁB TIZENEGY SPORTKLUBAz öreg ezt a transzparenst minden útjukra magával cipelte,hogy amikor a dicsıséges csapat az üdvözlések után avasútállomásról a szállodába vonul, a diadalmenet élén

kibontsák. Ez volt az öreg Csupaláb egyetlen olyan ötlete, amia hiúsága legyezésére szolgált. Ez azonban mindig gyerekesörömet szerzett neki. Most ennek a transzparensnek fontosszerep jutott a Csupalábak megmentésében.Mikor a fiúk megértették, hogy mirıl is van szó, újbólörömujjongásban törtek ki. Íme, itt van a vitorlapótlék, elégvolt kibontva tartani, és a szél vidáman elırehajtotta azokat,akik a feliratot tartották, ık meg magukkal húzták a többieket.Igaz, már az elsı kísérletnél kiderült, hogy a gyakorlatban a„vitorla” használata nem olyan könnyő, de a Csupalábakhamarosan kifundálták, hogyan kell csinálni: hatan beékelıdteka két rúd közé, hogy a szél fel ne borítsa az egészberendezést, és így aztán valóban ment a dolog.Persze a rudakat tartani kemény munka volt, ebbenváltaniuk kellett egymást, mert a kezük elzsibbadt.Alighogy megtalálták a megoldást, a szél máris oly sebesenelıresodorta ıket, hogy a négy Csupalábnak hátul alig voltideje megkapaszkodni a vitorlát tartó testvéreiben. Gyorstempóban haladtak délnyugat felé, habzó hullámtarajokon át, a

nevükkel büszkélkedı transzparens szélsebesen vitte ıket. Dea sziget messzebb volt, semmint gondolták. Óra múlt óra után,és még mindig csak mint halovány árnyék intett feléjük,valahol a távoli látóhatár szélén. Egész keveset nagyobbodott,és körvonalai alig váltak világosabbakká, határozottabbakká.Tizenegy órakor elült a szél, és a rögtönzött vitorla petyhüdtenhullt alá. Most aztán úszniuk kellett, és ez semmiképpensemvolt kellemes a reggel kilenc óra óta uralkodó nyomasztóhıségben. De a fiúk úsztak, mert ez volt az egyetlen108menekvés. Délután négy órakor újból feltámadt a szél. Megintkifeszítették a vitorlát, és az vitte ıket elıre. Délután hatkormár szabad szemmel látták a zöld ereszkedıkön a pálmaligetekborzas koronáit és a parti hullámtörés fehér tajtékját.Amikor a nap lement, begöngyölítették a vitorlát, mert aszéliránya megváltozott, és nagy volt a veszély, hogy elsodorjaıket a sziget mellett. A Csupaláb Tizenegy Sportklub felíráseltőnt a Csendes-óceán tükrérıl, de abban a pillanatban,

amikor az elsötétülı égbolton feltőnt a Dél Keresztje, aCsupaláb-csapat, élén Csupaláb apóval, húszórai vergıdésután kint volt a vízbıl.Csak most ébredtek tudatára annak, mekkora bajbólmenekültek meg. Ilyen volt a természetük. Ameddigveszélyben forogtak, sem félelmet, sem kétkedést nem éreztek.Ha akadályok tornyosultak eléjük, le kellett ıket győrni. Sohasemveszítették el bizalmukat és reményüket, sohasem vártaktétlenül, karba tett kézzel. Egész nevelésük arra tanítottaıket,hogy küzdjenek, minden erejükkel szálljanak szembe azellenféllel. Tudták, hogy a vidám és tettre kész jellem félgyızelem, így hát a legnagyobb szükségben sem engedtékmagukhoz férkızni a gondolatot, hogy valami nem végzıdhetjól. De most, hogy minden elmúlt, akaratlanul is világossá váltbennük, mi forgott kockán. Határtalan, édes hálaérzés öntötteel ıket. Mégiscsak viszontláthatják Alsókukutyint, édesanyjukat,az erdı melletti kunyhót, körülötte a tizenegy fehérházacskát, a vén Bodrit és a tizenegy vidám lányt, akik visszatértüket

várják. A hálaérzés összevegyült a súlyos kimerültséggel,amely most kétszeresen erıt vett rajtuk. Még evésresem volt kedvük, a gumipáncélokat levetették, kinyújtóztak apálmaligetecske szélén és egy fél perc múlva úgy aludtak,mint a bunda. Még arra sem gondoltak, hogy ırt állítsanak.Legmélyebb álmukból rémítı kiáltozás, veszett üvöltésriasztotta fel ıket. Fel akartak ugrani, de nem bírtak.Mindegyikükön öt, hat, nyolc szörnyő, elképesztıen tetováltszínes bırő térdelt, akik vadul ordítozva megkötözték ıket.109A Csupalábak mindjárt megértették, hogy mi történt. Azéletmentı part emberevık szigete volt, és most, alighogymegmenekültek a tenger halálos ölelésébıl, újból szembekellett nézniük a halállal, ezúttal azonban egy még borzasztóbbal.110TIZENNYOLCADIK FEJEZETa fülben hordott burnótszelencérıl és pénztárkulcsokról,valamint egy újfajta edzésrıl, amely megóvjahıseinket attól,hogy a serpenyıbe jussanakBirimarataoa, a nagy fınök egész arcát spirál alakútetoválások díszítették. Fülcimpáit félelmetesen hosszúra

nyújtották, úgyhogy ha az alsó végüket a felsı fülszélhezillesztették, és egy tővel összetőzték, jókora táska keletkezett.Jobb fülében Birimarataoa ezüst burnótszelencét hordott, abalban pedig egy felnyithatatlan páncélszekrény kulcscsomóját,egy néhai amerikai nagykereskedı értékes emléktárgyát.A legértékesebb ékszert azonban Birimarataoa azorrában viselte, egy HBB keménységő sárga Kohinoor ceruzát.Birimarataoa, a nagy fınök trónusán ült, tátott szájúbálványainak körében. Elıtte viszont a tizenkét Csupalábállott, körülvéve három sor bısz harcostól, akik arra ügyeltek,hogy egyikük se szökhessen meg.A ráncos bırő és szikrázó tekintető nagy fınök, Birimarataoa,befejezte foglyai kihallgatását. A tolmács szerepét egy utálatotgerjesztı aggastyán töltötte be, aki tele volt aggatva fogakkalés körmökkel.– Nagy Birimarataoa – mondotta, és mélyen meghajolt –,ismerni fehér ember. Hír járni szigeteken, fivérek jól csinálnirúgás. Nagy Birimarataoa sok szereti rúgás. Aki csinál jó

rúgás, csinál jó harc is. Nagy Birimarataoa van pálya, nagyBirimarataoa van csapat. Birimarataoa csapat csinál rúgás,fehér fivérek csinál rúgás. Ha fehér fivérek csinál vereség,Birimarataoa csapat ıket csinál ham-ham. Ha fehér fivérekcsinál gyızelem, nagy Birimarataoa csinál ıket nem hamham.– Emberevı Felséged, tisztelt király uram – válaszoltahódolatteljesen az öreg Csupaláb, akinek beszédét Jancsi111angolra fordította, hogy a bőzös öreg pápuái nyelventolmácsolhassa –, ha nem tévedek, itt meccsfélérıl van szó.– Igen, fehér fivérek csinálni rúgás, és Birimarataoacsapat csinálni rúgás. Birimarataoa lenni nagy.– És mikor legyen a mérkızés?– Birimarataoa csinál összedobolni nép holnap délután.Egész nép szeretni nézni rúgás. Ha csinálni rúgás vége, egésznép csinálni ünnepi ham-ham. Birimarataoa lenni nagy.– Megkapjuk a mérkızéshez a felszerelésünket?Megszoktuk, hogy mezben játsszunk.– Fehér testvérek megkapni mindent, amit akarni.Birimarataoa lenni nagy.– Hogy lesz a labdával?Az öreg értelmetlenül bámult.– Labda? Mi lenni labda?

– Nos, a labda, a golyó, mit rúgnak!– Golyó? Csinálni rúgás golyóba? Birimarataoa csapatanem ismerni rúgás golyóba. Birimarataoa csapata csinálnirúgni csak úgy. Birimarataoa lenni nagy.Most az öreg Csupalábon volt a sor, hogy ne értsen semmit.– Mi az, hogy rúgni csak úgy?– Hát csak úgy! Csinálni rúgni láb, csinálni rúgni kéz,csinálni rúgni has, csinálni rúgni orr, csinálni rúgni minden.De nem csinálni megfogni, nem csinálni feltartani, nemcsinálni kötözni, nem csinálni kézzel. Az lenni durvaság. Ésaki csinálni elszaladni, az csinálni elveszteni. Birimarataoalenni nagy!Csupaláb papa arca egyre inkább megnyúlt, kerekrenyitotta, a szemét, a fejét vakarta. De Birimarataoa, a nagyfınök jobb fülébıl kivette az ezüst szelencét, csippentett egykeveset a burnótból, és tüsszentett, azután a bal fülébıl kivettea kulcscsomót, és zörgetni kezdte. Ez az audiencia végétjelentette, és a harcosok Csupalábékat elvezették kunyhójukba.Alig maradtak egyedül, Csupaláb papa rettenetesenrákezdte a jajveszékelést, és a haját tépte:112– Ó, te berozsdásodott agy, te haszontalan ész, te tetted

ezt, te okoztad, te vitted idáig a dolgokat! Én ostoba, én hülye,én öszvér, én bolond! Hol volt a sütni valóm, hogy erre nemgondoltam! Szent anyám, finomat kotyvasztottam itt össze! Telegaranyosabb labdácskám, ezt aztán jól összemarháskodtam!Én öszvér, én bolond, és ostoba, én hülye!Tizenegy fia meghökkenve hallgatta az öreg tombolását.Végül Jancsi nekidurálta magát:– De apus, mi van veled? Mitıl félsz ennyire?– Mitıl – támadt rá az öreg –, még kérded? A holnapinaptól rettegek, te talpig bölcs! Mit tesztek majd ti, kisnyuszikák, a durvaságok, erıszakosságok ellen? Szentbüntetırúgás, hiszen ti úgy játszotok, mintha glasszékesztyőlenne a lábatokon. És labda nélkül eresszem rátok ezt atizenegy emberevıt? Nem értitek, mire megy a játék?Összemorzsolni, széttaposni kellene ıket! Képesek vagytok tierre? Jancsi, te vagy a legidısebb és a legerısebb. El bírodegyáltalán képzelni, hogy te belerúgsz valakibe? Hogypontosan kiszámítod, felméred magadnak, és hasba rúgod?– Becs' szavamra, papa..., esetleg... De mindentösszevetve, inkább azt hiszem, hogy nem, nem bírnám!– Na, ugye, hogy nem?! Ó, én testem és lelkem, hiszenígy neveltelek benneteket! Hiszen úgy játszotok, mint a

lengedezı kisasszonykák! Mint az angyalkák! Mint az udvaridámák! A lábatok udvariasabb, és jobban van nevelve, mintmás ember szája! Én fafejő! Most aztán nyakig benne vagyoka pácban az én labdarúgótudásommal! És a természetemmel!Ha ellenünk legalább egyetlenegyszer büntetı rúgást ítéltekvolna meg, még volna valami kis reményem. De így! Fehérártatlanságokkal emberevık ellen!Megállt a kunyhó közepén. Búsan és leverten fiaihozfordult:– Hallgassatok ide, fiacskáim! Még olykor a legjobb apais csalódhat gyermekeiben. Kérlek benneteket, könyörgöknektek, valljátok be: nem akad köztetek legalább egy, aki egy113kicsit alattomos? Értitek, úgy gondolom, hogy látszólaggyengéden, finoman játszott, de mégis egyszer-egyszer,amikor nem lehetett észrevenni, belerúgott az ellenfélbe?Kérlek benneteket, gyerekek, aranyos fiacskáim, talán mégisdurva fráter valamelyik-tek. Gondolkozzatok és valljátok be!Végtelenül megörvendeztetnétek !Ott álltak a fiúk, egymásra pillantottak, földre sütötték

szemüket, majd megint apjukra néztek, és egymás utántagadóan intettek. Csupaláb apó kétségbeesetten tördelteakezét:– Hát akkor beleestünk a csapdába! Vagyis inkább aserpenyıbe, mint a Márton-napi libák. Már látom magam,amint pörkölnek! Átkozott teremtésit, csak ne kezdjek megintkáromkodni! Gyönyörő vég ez holmi világbajnokoknak.Szıröstül-bıröstül megzabálnak bennünket.Elhallgatott, és bánatosan kitekintett az ajtónyíláson.Három másik kunyhót látott ott, és mögöttük egy nagy rétet.Nyilván ez volt a pálya, amelyen holnap pálcát törnek felettük.– Hallgass rám, papa – mondta halkan Gyuri. –Valamilyen cselfogást mégiscsak kitalálunk. Azt belátod, hogybeletalpalni az emberekbe, még ha azok emberevık is, aznekünk nagyon nehéz. De amikor megtanítottál bennünketarra, hogyan kell kitérni, és miként kell óvakodni azellenféltıl, akkor volt egypár dolog, amire figyelmeztettél, ésamit most jól felhasználhatnánk. Én nem tudom már pontosan,miként történt, de egyszer Berlinben úgy lefeküdtem, hogy azt

gondoltam, soha többé nem kelek fel. A középfedezet fektetettle, és én nem is vettem észre, hogy belém rúgott...Minél tovább beszélt, annál figyelmesebben hallgatta azöreg Csupaláb. Hirtelen vakarózni kezdett, az egész testeviszketett, kétségbeesett szeme felragyogott, és márisfélbeszakította Gyurit:– Álljon meg a menet, Gyuri! Mondasz valamit. Ezt megis lehet csinálni. Hiszen nem csupán rúgásról van szó!Természetes! Végtelenül elegánsan is lehet aljas az ember!114Hogy én, öreg kecskebak, nem jöttem rá azonnal! Gyuri, tearanyos kölyök, adj egy csókot! Micsoda ötlet! Az emberevıksaját maguk püföljék el magukat! Látjátok, milyen gyorsanelveszti az ember a fejét! Mintha még sose láttam volnakocsmai verekedést! Most azonban tempó, elég volt afecsegésbıl, most az egyszer utoljára még meg kell tanulnotokvalamit!Mintha kicserélték volna, olyan fürgén vetette le a kabátját,felgyőrte az ingujját, és magyarázni kezdte fiainak a különbözıtilos fogások titkait. Az egyszerő rúgástól a játékosszabályszerő felvágásáig minden fokozatot gyakoroltak.

Csupaláb papa egyre inkább tőzbe jött, és a fiúk szomjaslélekkel itták tanításait.– Ha egyszerő lépegetés vagy lassú futás közben azellenfél nem tágít oldalatok mellıl, sarokkal ragyogóanodasózhattok. Kukucskáljatok csak ide: a jobb láb elıremegy,most lép fel, de ahelyett, hogy utána a bal lábat emelnétek, ajobb sarkotokat emelitek. Most lábujjhegyre álltok, és ujjatokhegyén úgy fordítjátok a jobb lábat, hogy a sarok kifelé álljon.Ezzel egy tempóval elkéstetek. De éppen e tempó alatt azellenfél felemelte a bal lábát, és elırelép. S ahelyett, hogy atalpára lépne, felbukik a ti sarkotokon, és a földre zuhan...... És most egy nagyszerő felvágás, lefektetés hátulról. A fiúelıttetek szalad, ti pedig szorosan mögötte. Ügyeljetek alábára! Most hátul van a bal lába. Aztán fölemelte, a lábegészen a levegıben van, de még hátul. Ebben a pillanatbanlábatok hegyével beletapostok kívülrıl a bokájába vagy asarkába. Egyformán értékes. A legjobb azonban, ha hegyibetaláljátok. Egy gyanútlan, felkészületlen ember lába a levegıbenerıtlen. Rúgástok öt centiméterrel jobbra fordítja. Ezzel

véget ér elıremozgása, és már egy kicsit kisiklott. Így történik,hogy ahelyett, hogy a földet érné bal lábfeje külsıjével,belebotlik a saját jobb lábába, és a fiú földre pottyan. Dehaláláig nem tudja majd megmagyarázni, miképp esett megvele a dolog ...115Egész este, sıt késı éjszaka is vezényszavakhangzottak a fogolykunyhóban, dobogás, topogás és zuhanások,majd csöndes tanácskozás. Csupaláb papa csak éjfélkorvetett véget az edzésnek.– A csalás csalás, de hát hitvány a világ – mondta, ésletörölte verejtékét. – De isten segedelmével mégsem kerülünka serpenyıbe!116TIZENKILENCEDIK FEJEZETavagy helyszíni közvetítés a Csupáláb-csapat utolsómérkızésérılDélután Csupaláb papa nyugtalanul ki-kinézett a falu fıterefelé. Holmijaikra várt, amiket az emberevık elraboltak, ésamiket a nagy Birimarataoa nagyszerő zsákmánynak tekintett.Az öreg Csupalábnak módfelett fontosak voltak, különösen agumiöltönyök. Ha a spanyolokat visszaverték velük, akkor

talán az emberevık ellen is jó szolgálatot tesznek. Végredélben boldog mosoly villant fel Csupaláb papa arcán. A faluterén megjelent az öreg tolmács és vele egy csapat szörnyeteg.Ezek cipelték Csupalábék minden holmiját. A nagy Birimarataoabetartotta ígéretét. Úgy gondolta, hogy végül mégsemvész el semmi számára ezekbıl a szép tárgyakból, ígytehát a Csupalábakhoz került újra minden: öltönyök, pumpákés a labda, amit nem felejtettek a hajón. Az élelmiszerekkeltelt tengerészzsákok is itt voltak, mert az emberevık nemtudták kinyitni a cipzárakat. Ebéd után tehát megkezdtékegymás felpumpálását, és egy fél óra múlva itt álltak a Csupalábak,mint tizenegy óriási léggömb. Idıközben odakünn élénkkiabálás és üvöltés kezdıdött, vad éneklés, dobpergés ésbánatos trombitálás kagylókon és állatszarvakon. A Csupalábaklátták a szalmából font falak résein át, amint az emberevıktömegei körülállják a rétet. Mezítelen és változatosanfestett, tetovált és hegekkel borított testük úgy csillogottanapfényben, mintha zsírral volnának bekenve. Közöttük állt atrón, amelyen Birimarataoa, a nagy fınök ült. Idırıl idıre

szippantott egyet a burnótszelencébıl, amelyet aztán mindenegyes alkalommal újból gondosan elraktározott a fülé117ben. A rét közepén tizenegy emberevı harci táncát járta.Iszonyatos látvány volt, mert fejükre óriási álarcot kötöttek,undorító, utálatot gerjesztı ördögi pofákat, amelyek nemcsakaz ellen-felet, hanem a nézıket is megrémítették. Húsz paptrombita- és dobszóval kísérte a harci táncot, mialatt azemberevık üvöltöztek, és hasukat vadul paskolták. Végrebefejezıdött a tánc, és az öreg tolmács földig hajolt a nagyfınök elıtt. Birimarataoa kellı méltósággal legombolta a balfülét, kivette belıle a kulcscsomót, és csöngetett egyet. Azöreg erre újból meghajolt, és Csupalábék kunyhójához sietett.A tömeget visszaszorították, és tölcsér alakú teret formáltak.Ennek széle-sebb oldalán a tizenegy álarcos harcos, keskenyvégénél pedig a foglyok kunyhója állott.Hirtelen szörnyő üvöltés hasította át a levegıt. De ez nem agyőlölet kiáltása volt, nem harci riadó, sokkal inkább akétségbeesés és rémület ordítása.

A kunyhóból ugyanis tizenegy szánalomra méltó áldozathelyett, akiket már este meg akartak zabálni, tizenegy ismeretlenisten lépett ki, óriási, hibátlan golyó alakjában, ünnepélyes,lassú léptekkel, méltóságteljes mozgással. Ezer és ezer118széttárt ujjú kéz emelkedett védekezésül a magasba. Birimarataoanépe soha életében nem látott ilyen magasztosát ésemberfelettit, hiszen ha varázslói sok mindent tudtak is, golyótformálni azonban nem bírtak, miért is a tenger gyöngye szentvolt elıttük.Most azonban tizenegy élı golyóbist láttak, akik minttizenegy égi teremtmény harcba szálltak tizenegy földidémonnal. Szent félelmükben valamennyien elnémultak, csaka varázslókat szállta meg a nyugtalanság. Nem kerülte elfigyelmüket, hogy harcosaik is reszketnek az álarcok alatt.A nagy Birimarataoa csilingelt. A papok egy hatalmasatordítottak. A harcosok visszaüvöltöttek. Aztán futással keresztülrohantakaz egész réten, és hangtalanul, páros lábakkalkerek ellenfeleikre ugrottak. Az összeütközés meg se rezzentetteaz óriási golyókat, az emberevık visszapattantak. Újból

nekirugaszkodtak, és megint rájuk ugrottak. A golyók megintvisszaverték ıket. Eközben néhány harcos elesett, másoknakleesett szörnyő álarcuk, és félelemtıl eltorzult arcuk láthatóvávált. A papok üvöltözni és dobolni kezdtek, de a harcosoktúlságosan féltek. Egy csoportba verıdtek, és várták, mittesznek a golyók. Egy pillanatig minden mozdulatlanul állt,majd a golyók hirtelen szétfutottak. Oly gyorsasággal, amitsenki sem várt tılük, elıreszáguldottak, és az emberevıkretörtek. Az összeütközés túlságosan erıs volt, úgyhogy azemberevık földre huppantak, és rémületükben felordítottak.De a golyók megálltak és vártak. A papok kiáltásokkalbátorították és újabb támadásra hajszolták harcosaikat. Azokvégül is rászánták magukat. Elırefutottak. Szemben velük agolyók. De újabb összeütközésre nem került sor. Feleúton azemberevık elkanyarodtak, és szétfutottak minden irányban. Agolyók üldözték ıket. Párját ritkító kavarodás keletkezett. Azemberevık botladoztak, felbuktak, a földön fetrengtek, vérzett

az orruk és térdük, rikácsoltak, és jajgatni kezdtek, elvesztettékaz álarcukat és állati fogakból főzött nyakláncaikat, újbólfeltápászkodtak, megint szétrebbentek, és újból elestek.119Mindenkit olyan rémület fogott el, hogy maga a nagy Birimarataoaizgalmában Kohinoorját kihúzta az orrából, és mindkétvégén harapdálni kezdte.Kezdés után tizenöt perccel a fekete harcosok áttörték anézık karéját, és az erdı felé menekültek. A tömegek ırültüvöltéssel utánuk.– Emberevı Felséged, tisztelt király uram – mondta ebbena pillanatban az öreg Csupaláb, aki váratlanul felbukkant atrón elıtt –, ha nem tévedek, egyedül maradtunk. És úgygondolom, aki csinálni maradni, az csinálni gyızni.– Igen – válaszolta Birimarataoa a tolmács száján át –,fehér testvérek csinálni nyerni, fehér testvérek csinálni ünnepiham-ham Birimarataoa népébıl. Egy pillanat csinálnimegkezdeni ünnepi lakoma. Birimarataoa lenni nagy!Csupaláb papa zavarában a fejét vakarta.– Emberevı Felséged, király uram, ne sértıdjön meg, deszeretném tudni, mi lesz vacsorára.– Hm, Birimarataoa csinálni adni nagy ünnepi vacsora.Fehér testvérek csinálni ülni Birimarataoa oldalán. Birimarataoa

már csinálni örülni. Birimarataoa lenni nagy!– Természetesen, szó sincs róla, de mégis szeretnénktudni, hogy mit kapunk enni.– Mit kapni ham-ham? Roston sült hátvéd. Birimarataoalenni nagy!– Emberevı Felséged, király uram, volna egy szerénykérésem Felségedhez. Az önök szokásai szerint harcoltunk,engedje meg nekünk, hogy a gyızelmet a magunk módjánünnepeljük meg. Ez nem egyéb, mint egy rövid futás agyızelem örömére, amellyel várni fogunk, amíg Felségedemberei visszaérkeznek.Birimarataoa, a nagy fınök, fejbólintással megadta abeleegyezését. Az erdıbıl távoli, zavaros ordítozás hallatszott.Birimarataoa népe üldözte ott a legyızötteket. Félelemmeleltelve gondoltak a Csupalábak arra, mi is a célja e vadászatnak.Mialatt a fekete közönség lassan visszaszivárgott, az120öreg Csupaláb Jancsihoz hajolt.– Amikor a kunyhóból kiléptetek – mondta neki szépcsöndesen –, minden holminkat a falu mögötti magánospálmához hordtam. Arrafelé kell irányítanunk a gyızelmifutást. Egymás mögött négyesével futunk, te légy az elsısorban. Amint elhagyjuk a falut, elırerohansz, és minden

holminkat felnyalábolod. Őgy hiszem, hogy nem látnak majdmeg – hiszen mi eltakarunk téged. Mi, többiek, lassútempóban az erdı széléig futunk, de ahelyett, hogyvisszafordulnánk, onnan fokozott iramban balra, az erdıberohanunk. Megértetted?Jancsi mindent megértett, és elmagyarázta a tervet atöbbieknek.A nép többsége már visszatért. Csupaláb apó most engedélytkért a gyızelmi futásra. Birimarataoa csilingelt akulcscsomóval. A fiúk felálltak apjuk mellett, és himnuszukrefrénjének éneklése közben kényelmes ügetésbe kezdtek.Az utolsó kunyhó után Jancsi elırefutott. A megbeszéltpálmánál a többiek utolérték. Addigra Jancsi már teleaggattamagát az élelmiszeres zsákokkal. A Csupalábak mérsékelttempóban továbbszaladtak. Csak az erdı elsı fáinál kezdtekolyan száguldásba, mintha rekordot akarnának javítani.– Balra a patakhoz, és annak mentén a tengerpartra!Átkozott csapat, úgy rohanjatok, mint egy százyardosversenyben!Mögöttük, a távolból, zavaros kiáltozás hallatszott.Átfutottak a ligeten, lerohantak a völgybe. Itt cipelték ıket

tegnap az emberevık összekötözve, mint valamiféle batyukat.A tenger már nem lehetett messze. Patakokban ömlött róluk averejték, de gyorsabban futottak, mint valaha is életükben.Hirtelen elkanyarodott a völgy, és az út meredeken lefelélejtett. A fák között már megcsillant a végtelen tükör. Lentálmosan csobogott a tenger. Most már inkább ugrottak,semmint futottak. Végül leértek. Húsz szökkenéssel átszelték apartmélyedést. A patak torkolatában tizenkét, fatörzsbıl vájt121csónak feküdt. Egy közülük karcsú, könnyő és szokatlanulhosszú volt.Jancsi odaugrott, és beléje hajította a zsákokat.– Vegyük ki az evezıket a többi csónakból! – kiáltottaGyuri, és a fivérek azonnal megértették az okát. KözbenJancsiés az apa Birimarataoa csónakját a vízre taszította. A fiúk, azevezıkkel karjukon, egyetlen ugrással azonnal mellettüktermettek. Fent a sziklán dühös kiáltás hangzott. Három nyílzúgott mellettük a vízbe. De a Csupalábak már megragadtákaz evezıket, és a csónak átrepült a hullámtörés habjain.

Az ereszkedın a kiáltozás egyre erısebb lett, a nyílzáporsőrőbb. De a csónak repült.Aztán látták a Csupalábak, amint az elsı harcosokmegérkeztek a partra, és a csónakokhoz siettek. Amikor acsónakokat evezık nélkül találták, a szigetlakók újabbüvöltözésbe kezdtek. Mégis a vízre lökték a kenukat, beléjükugrottak, és megkísérelték, hogy kezükkel evezzenek.Aránylag gyorsan ment, de a tizenkét Csupalábat – mindegyikkezében evezı! – nem tudták utolérni. Erre egy hatalmas,karcsú bennszülött a hajó orrára támaszkodott, és jobbjábanegy rettenetes súlyos lándzsával célba vette a menekülıket.– Vigyázz! – kiáltott az öreg Csupaláb, és a fiúk hátranéztek.A lándzsa repült, felvillant, mint egy fénysugár.– Egy-kettı, egy-kettı! – ordította a papa, és a fiúkmegkétszerezıdött erıvel eveztek.A lándzsa zúgva a csónak oldalába vágódott, hallatszott,amint a fa széthasadt. Egy nagy darab kitört, és a léken át vízzúdult a csónakba.– Ezt a lyukat még valahogy betömjük, de ha nemcsalódom, úgy ma a gerelyhajítás világcsúcsát láttuk.Ebben igaza volt, mert a többi lándzsa már nem érte utolacsónakot.

És a csónak továbbsuhant, repült, bár sok víz nyomult belé.122HUSZADIK FEJEZETamelyben búcsút mondunk hıseinknek– És én azt mondom magának, Sparsit, hogy fókák!– Én meg biztosítom magát, Carlsson, hogy delfinek!– Fogadjunk, Carlsson!– Tíz dollár, Sparsit?– Tíz dollár, Carlsson!W. B. Sparsit úr és John August Carlsson úr kezetszorítottak, majd messzelátójukat újból a látóhatár rejtélyespontjaira irányították. A Jellicoe gızös többi utasa csatlakozotthozzájuk, és vitájukba a többiek is beleszóltak.Közben a Jellicoe szelíd hintázással folytatta útját aCsendes-óceánon. A megmagyarázhatatlan fekete pontok,amelyeket Sparsit úr ebéd után felfedezett, nem mozdultak ahelyükrıl, és a legjobb messzelátó lencséin át sem növekedteknagyobbra, mint valamiféle rejtélyes úszó golyócskák.Az utasok között egy harmadik vélemény is elterjedt,tudniillik az, hogy egy csomó bójáról van szó, amit a viharvalahol elszakított horgonyáról, és erre a kihalt világ végéresodort. De a bóják gondos megfigyelése azt mutatta, hogy

helyzetüket egymás között oly gyorsan és szabálytalanulváltoztatják, hogy kétségkívül mégis élılényekrıl lehet csakszó, akár játszó delfinek vagy fókák azok.Még a hajó személyzetét is odacsalta a rejtély, és két óránát vitáztak arról a lehetıségrıl, hogy néhány lövést adjanak lea fókákra. Fardy Kapitány engedett utasai kérésének, ésmegváltoztatta a hajó irányát, három fokkal északnyugatfelé.Délután öt órakor az egész fedélzetet hallatlan izgalomfogta el. A messzelátók azt mutatták, hogy a tizenkéttitokzatos pont tizenkét mértéktelenül kövér ember!Micsoda tragédia őzte ıket ide? És milyen csoda folytánmaradtak a víz felszínén? És a sorsnak milyen groteszk ötlete123győjtötte össze a pocakosoknak ezt az apostoli létszámát?Senki se tudott válaszolni, és az utasok képzelete éppúgy teljesgızerıvel dolgozott, ahogyan a Jellieoe gépei. Röviddeldélután hat óra után leengedték a mentıcsónakokat. Azegyikben Sparsit úr ült, a másikban Carlsson úr. A fogadástsem az egyik, sem a másik nem nyerte meg, de legalábbelsınek akarták megoldani a rejtélyt, amit elsınek fedeztekfel.A megoldás óriási csodálkozást keltett, mert amikor a

csónakok közelebb kerültek, a Csendes-óceán közepén aCsupalábak világhírő gyızelmes csapatát találták, akik, hogyne jöjjenek ki a gyakorlatból, apjukkal éppen vízilabdátjátszottak ...Ezzel Csupaláb Csabacsodacsapatának nevezeteshistóriája véget ért.