a darab története - orkenyszinhaz.hu · a darab története a kézirat tizenegy házilagos...

Közel 130 évvel ezelôtt, egy tizennyolc éves fiatalember írt egy drámát. Azután írt még többet is, és ma a világirodalom legnagyobb szerzôi között tartják számon. Anton Pavlovics Csehov. Az Örkény István Színház újabb elôadása az ô elsô, sokáig elveszettnek hitt darabját mutatja be Önöknek abban a meggyôzôdésben, hogy fontos feladata a száz, vagy akár több száz éve feltett kérdésekre a most színházba járókkal együtt válaszokat keresnie. Klasszikus értékek korszerû interpretációja: a színházi munka egyik legnagyobb kihívása.Tartsanak velünk.

A mai estéhez jó szórakozást kíván a

AZ ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ KIEMELT TÁMOGATÓJA A

„Gyakran szememre hányták, még Tolsztoj is,hogy semmirekellôkrôl írok, mert nincsenek pozi-tív hôseim, forradalmáraim, Nagy Sándoraim… De

honnan tegyek szert rájuk? … Fiatal korunkbanlelkesen csiripelünk, mint a verebek a szemét-dombon, de ha negyvenévesek leszünk, máröregek vagyunk, és kezdünk a halálra gondolni.Szép kis hôsök vagyunk!”

(Csehov)

A darab története

A kézirat tizenegy házilagos készítésû, cérnával összefûzött füzet-bôl áll. Az elsô füzetbôl két lap hiányzik: az elsô, minden jel szerinta címet közlô oldal, és az elsô felvonás 4. jelenetének egy részlete.A piszkozat jelentôs szerzôi módosításokat tartalmaz, elsôsorban

húzásokat: kékkel, pirossal, aztán grafit ceruzával, végülvilágoskék tintával. Számos esetben a húzások helyett újszöveg olvasható, és új lapokat ragasztottak a régiekre. Ajavítások különbözô idôben keletkeztek. Az elsô, üres olda-lon ceruzával írott sorok, Csehov kézírásával, amelyeket

nem sikerült tökéletesen kiradírozni: „Itt kül-döm Önnek… Marija Nyikolajevna. Ne ijedjenmeg. A felét már kihúztam. Sok helyütt… mégszükség van… Tisztelôje, A. Csehov.” Jermolo-vához, a moszkvai Kis Színház vezetô színész-nôjéhez szólnak ezek a sorok, akinek Csehov

személyesen vitte el a darabnak azt a példányát, amitpiszkozat alapján fivére, Mihail Csehov tisztázott le.Nem tudjuk, mit válaszolt a levélre a színésznô, tényviszont, hogy a darabot akkor nem adták elô, a válasz

nyilván elutasító volt, a példányt visszaküldték.Csehov ekkor apró darabokra tépte ezt a kéziratot.Soha többé nem említette sem levélben, sem szó-ban – és még hosszú évekkel Csehov halála utánsem tudták, hogy létezik. Az orosz irodalmi közvé-lemény elôször 1914-ben értesülhetett arról, hogyCsehov fiatalkori színdarabja esetleg mégsemsemmisült meg. A lehetôség, hogy a tragikusankorán elhunyt írónak lehet még egy, addig isme-retlen darabja, jóformán lázba hozta a kortársakat.

Az elsô hiteles bizonyítékot a mûrôl Alek-szandr Csehov 1878. október 14-én kelt levelébentaláljuk, amit Moszkvából küldött öccsének, An-

tonnak: „Emlékeztetsz az „apátlanul”-ra. Szán-dékosan hallgattam. Magamról tudom, milyendrága a szerzônek a saját szülötte, hát ezért…

Innovációk világhálózata

apatlanul fuzet2 11/16/07 11:28 AM

Ha úgy vesszük, az” apátlanul”-ban van két zseniá-lisan kidolgozott jelenet, de egészében megbo-csáthatatlan hazugság, még ha ártatlan is. Ártat-lan, mert tiszta világnézeted legmélyébôl fakad.Azt, hogy a drámád hazug, te magad is érezted,még ha bizonytalanul és ösztönösen is, egyéb-ként pedig, annyi erôt, energiát, szeretetet ésszenvedést áldoztál rá, hogy ilyet többé nemfogsz írni. A kidolgozottság és a drámai erô (ese-tedben) elegendô még nagyobb teljesítményhezis, még tágabb keretek között. Ha akarod, valami-kor írok még a darabodról komolyabban éskonkrétabban is, de most csak az elnézésedkérem, hogy mindezt ilyen élesen mondtamel. Tudom, hogy ez rosszul esik neked – de mittegyünk – kérdeztél, én válaszoltam, mástnem írhattam, mert képtelen lennék hazudnineked, amikor lelked legkedvesebb megnyilvá-nulásáról van szó.” Az „apátlanul” szó kisbetûvel szerepelAlekszandr Csehov levelében, de idézôjelben, tehát egyér-telmûen a címre utal.

Mihail Csehov, Anton másik fivére, 1907-ben jelentet-te meg elôször visszaemlékezéseit, ahol említést tett An-ton Csehov korai írásairól. ”Hetedik osztályos korá-ban Anton Pavlovics írt egy nagy lélegzetû drámát„Apátlanul” címen, és egy szörnyen vicces bohóza-tot, a ”Nem hiába kárált a tyúk”-ot … de ezeket meg-semmisítette.”

Tény tehát, hogy Anton Pavlovics Csehov18 éves korában már szerzôje volt egy „Apátla-nul” címet viselô színdarabnak.

Azt, hogy a kézirat fennmaradhatott,1914-ben, a Csehov halálának tizedik évfordu-lója alkalmából megjelenô cikkek egyike ve-tette fel elôször. A „Russzkije vedomosztyi (Oroszhírlap) címû újság, egy bizonyos N. tollából a kö-vetkezô cikket jelentette meg: „Az a helyzet,hogy a darab kézirata még annál sokkal késôbbis létezett, hogy a visszaemlékezések szerintCsehov végrehajtotta ezen a drámáján a halá-los ítéletet. Ha pedig ez így van, akkor egyálta-lán nem zárható ki a lehetôsége annak, hogy akézirat megvan, és túlélte szerzôjét. Mihail Pav-lovics Csehov, a visszaemlékezés írója elmeséli,hogy ô másolta le a darabot, hogy az a példányvolt Jermolovánál, amit ô tisztázott le, és ugya-nez a példány lett darabokra tépve. De a Cse-hov által írt eredeti kézirat nyilvánvalóan nemjutott ugyanerre a szomorú sorsra.”

Egy héttel késôbb ugyanabban az újságbanmegjelent egy másik cikk, Z. aláírással. „néhánynappal ezelôtt a Russzkije vedomosztyibanolyan közlemények és elképzelések jelentek

meg, amelyek arra engednek következtet-ni, hogy Csehov ifjúkori darabja, melyet állító-lag a szerzô megsemmisített, valójában nemsemmisült meg, és hogy ebbôl következôen adráma kézirata mind a mai napig fennmaradt.Annak a személynek az elbeszélése alapján,akinek nem oly rég alkalma volt elolvasni aszíndarabot, a teljesség igénye nélkül közzé-tehetünk néhány részletet a drámáról, tartal-mának fôbb körvonalairól, és a benne szerep-lô karakterekrôl. A darabban, amelyet Cse-hov cím nélkül hagyott hátra (legalábbis sem-milyen erre utaló jel nem maradt fenn), embrio-nális állapotban, elég világosan felismerhetô né-

hány késôbbi csehovi mû. … Ez a technikailag koránt-sem tökéletes, de a csehovi tehetség jelét viselô ifjú-kori színdarab legközelebb talán az „Ivanov”-hoz áll”.

Újabb egy hónap elteltével Jaltán, Ma-rija Csehova, az író húga a következôket

közölte a Moszkovszkaja Gazeta egyik új-ságírójával: „Nemrég, bátyám iratainak

rendezése közben találtam egy nagy léleg-zetû, cím nélküli színdarabot, amely az

1880-as években íródott.”De a darabot még ekkor sem publikálták, a kézirat

egy bank széfjébe került, és csak kilenc évvel késôbb,1923-ban jelent meg nyomtatásban, „A.P. Csehov kiadat-

lan színmûve” címen. A megjelenés után Mihail Csehovbejelentette, hogy a darab azonos azzal, amelyet ô má-

solt le az 1880-as évek elején, Apátlanul címmel. A Csehov mûveit gyûjte-

ményes kiadásba foglaló,1929-ben megjelenô ki-

adványban a dráma szö-vege már ezen a címen

jelent meg. (N. Belcsikov nyo-

mán, 1986. Moszkva)

A darab szövegét –noha nem feltétlenül

mindig Apátlanul címen - 1928-ban lefordítot-

ták és bemutatták Né-metországban,

1929-ben Prágában,1930-ban Angliában,

1940-ben New York-ban.

Csehov szülei

apatlanul fuzet2 11/16/07 11:28 AM Page 3

Jean Vilar 1956-os – „Az az ôrült Platonov” cí-men játszott – elôadása után valóságos Plato-nov-hullám söpört végig a világ színpadain,és azóta évrôl-évre a leghíresebb rendezôk(többek között Giorgio Strehler, Basil Ashmo-re, Luc Bondy, Patrice Chereau, Nyikita Mihal-kov, Lev Dogyin) és társulatok fogalmazzákmeg saját „Apátlanul/Platonov/Cím nélküli

darab” elképzelésüket.

A Szovjetunióban 1957-ben került elôször színre.A magyarországi ôsbemutató 1963-ban volt, a darabot Horváth Jenô rendezte, Egerben.

Apátlanul, avagy a Platonov

Csehov drámáiban az emberek a lemondásjegyében élnek. Mindenekelôtt a jelenrôl és

a kommunikációról való lemondás jellemzi ôket: le-mondásuk a valóságos találkozás boldogságáról. Eza rezignáció, melyben sóvárgás és irónia egy közép-utas tartássá egyesül, egyúttal meghatározza a for-mát és vele Csehov helyét is a modern dráma fejlôdéstörténetében.

(Peter Szondi: A modern dráma elmélete, 1956)

A darabban, ha még nem is teljesen letisztultan, deszerepel minden olyan jelenség, amely a késôbbi„nagy” Csehov drámák velejét fogja adni. Megjele-

nik a „Cseresznyéskert’” történetének alapjáulszolgáló eladósodás, a falusi birtok elvesztésé-nek lehetôsége, a hitelezôknek való kiszolgál-tatottság és a változásra való képtelenség. Fel-tûnik témaként az „Ivanov” egyik központiproblémaköre: az antiszemitizmus, illetve azsidó üldözöttségi tudat és az abból adódó

kompenzáció. A drámát átszövi anemzedékek között húzódó ellentétekegész sora, amely a „Sirály”-ban kö-szön majd vissza. Az Apátlanul hôseieltékozolt életû figurák, akik semmirese vitték, akárcsak az „Ivanov” és a„Ványa bácsi” szereplôi. Megjelenik avidéken elfásuló, tönkremenô orvos figurája Trileckij személyében,

akit a „Ványa bácsi”-ban majd az egyik fôszereplôként,Asztrovként látunk viszont. Szofja Jegorovna szavai pe-dig mintha egyenesen a „Három nôvér”-ben hangzaná-nak el: „Új életet kezdünk …A saját kenyerünket fogjukenni, a verítékünket ontjuk majd, kérges lesz a tenye-rünk… Dolgozni fogok.”

(Várady Zsuzsa: Platonov gépzongorára, 2006)

Többnyire csak a drámai vállalkozó – szentségtelenséglenne „író”-nak nevezni – görcsös arcát látom magamelôtt, aki száz, vagy ötven elôadásra számítva híze-leg az örök nyárspolgárnak… Csehov nem ezt te-szi. Ô a reménytelen nyárspolgárnak nem ad se re-ményt, se szíves kalandot, se regebeli milliókat,hanem megmutatja, milyen a maga valójában.

(Kosztolányi Dezsô: Színház, 1920)

A szavakat társaságban, és nem a magányban mondják ki…ezek a rezignált önelemzések, melyeket szinte minden szereplôkülön-külön önt szavakba, ezek éltetik a mûvet. De ezek a sza-vak mégis magányossá teszik azt, aki kimondja ôket. A magányitt még nem dermedtség. Ezért lehetséges, hogy a csehovidráma monológjai magában a dialógusban legyenek jelen.

(Peter Szondi: A modern dráma elmélete, 1956)

A darab több mint kétszer olyan hosszú, mint egy átlagos,a nézô számára befogadható és emészthetô szín-mû. (A Fekete Sas Kiadó 2001-es Csehov-köteté-ben például a „Ványa bácsi” 46, a „Három nôvér”59, a „Platonov” 154 oldalt tölt ki.) Színreviteleszinte kizárólag jelentôsen megrövidített formá-ban lehetséges és szokásos. Emiatt a dramaturgiaimunka rendkívül fajsúlyos, a szöveg húzása nélkülöz-hetetlen, de így más és más figurák, jelenetek és tör-ténetszálak tûnnek el nyomtalanul aszerint, hogy arendezôi koncepcióból melyik hiányozna legkevésbé.Így mindegyik rendezô megírja a maga saját „Címnélküli darab”-ját, ”Platonov”-ját, „Apátlanul”-ját.


Ki látott ilyen hôsöket és hôsnôket? A hôsök azunalom csöpörgôs égboltja alatt ásítoznak, isznak,vonják a vállukat… Nincs megoldása a drámájuk-nak, akár az életnek sincs.

(Kosztolányi Dezsô: Színház, 1920)

Anton Pavlovics Csehov

Csehov és orvos-barátai,Moszkvában

Csehov és barátaiMelihovóban


A felesleges emberA XIX. századi orosz irodalom egyik legjelleg-zetesebb hôsét, a ffeelleesslleeggeess eemmbbeerrtt Puskin te-remti meg Anyegin alakjában. A korabeli kritikaszerint Anyegin átlagost meghaladó intelligenci-áját, tehetségét emberi gyengesége folytánnem tudja a közösség javára kamatoztatni, sezért válik feleslegessé a világban.

A Platonov… mindenekelôtt a 19 századiorosz irodalom egyik alaptémájának, a „felesle-ges ember” típusának és problematikájának új-rafogalmazása … A Platonov bizonyos értelem-ben az Anyegin újraírásának is felfogható. Is-meretes Dosztojevszkij mondása, hogy „Mind-annyian Gogol Köpönyeg-ébôl bújtunk ki.”. Ezazonban féligazság, a 19. századi orosz irodalomegyik felére érvényes csupán, a másik fele PuskinAnyegin-jébôl „bújt ki”. … A darabban a „felesle-ges ember” típusa és problematikája több figu-ra révén válik alapvetô tartalommá; Platonovalakjában mintegy teljesen átvilágítva, Vojnyi-cev és Trileckij alakjában pedig nagyobb távlat-ból szemlélve, más-más képletként jelenikmeg. … Csehov, akinek színházi alapélményei közétartozott a Hamlet, és alapvetô olvasmányélményeiközé a Don Quijote, 1897. április elején Mihail öccsé-nek írt levelében azt tanácsolja… hogy olvassák elTurgenyev Hamlet és Don Quijote címû tanulmá-nyát. Turgenyev ebben az esszéjében szinte ôskép-szerû emberi modellekké általánosítja-stilizálja és szem-beállítja egymással Hamlet, a felesleges ember és DonQuijote, a cselekvô hôs alakját… Ha felfigyelünk rá, hogy aPlatonov tele van Hamlet utalásokkal, a jelenséget ebbena gondolati összefüggésben kell értelmeznünk.

(Fodor Géza, Miért érdemes játszani a Platonovot?, 1990)

Lermontov:Nem, nem Byron, más vagyok én,Egy választott a sokaságból,Mint ô, világ-hajszolta vándor,De orosz lélek szállt belém.Korábban kezdtem én, s korábban végzem, a mûvem csonka lesz.Lelkemben, mint az óceánban,Remények roncsa meredez.Ki ismeri fekete mélyed,Nagy óceán, zord végtelen?Ki mond el, eszmék, szenvedélyek?Én – vagy az Ég – vagy senki sem.

ford. Lator László

Csehov és a Mûvész Színháztársulata, Jaltában

Csehov

Csehov

Csehov és felesége, Olga Knyipper

Csehov és a Mûvész Színház társulata

Csehov és Muszina-Puskina színésznô

Lika Mizinova, Csehov közeli barátnôje


A fôhôs, bár kétségtelenül nem középszerû, nem iskiemelkedô egyéniség. Nem Byron és nem is Napó-leon. Még ha szellemi képességei meg is lettek volnaahhoz, hogy nagy emberré váljon, hiányzott maga a„nagy emberré válás képessége”. És Platonov éppenátlagon felüli képességei által látja meg a zsenialitáselérhetetlenségét is.

De hát nincs átmenet zsenialitás és fölösleges-ség között? Miért ne élhetne valaki értelmes, célok-kal teli életet? Platonov vágyakozik e másik létmód-ra, anélkül, hogy tenne érte valamit és anélkül, hogypontosan tudná, mire vágyakozik. Nincsenek céljai,így nincs miért küzdenie, s nem is reménykedhet abeteljesülésben.

Platonovnak önmagával kell szembenéznie.Ezért kiutat vagy megoldást egyik nô sem hoz-hat számára.


A Tábornokné nyárköszöntô ünnepséget rendez. Avendégek zömmel értelmiségiek. Ez azonban ese-tükben csupán foglalkozást jelöl, minthogy egyolyan társadalomban élnek, valahol Európa ésÁzsia határán, amelyik igazi értelmiségi küldeté-süktôl megfosztotta ôket. Egy mozdulatlan biroda-lom tétova tagjaiként, minden érdemi döntéshoza-talból kirekesztve, ez az értelmiség csupán tanújalehet – természete szerint ki izgatott, ki hallgatagtanúja –, de cselekvô részese nem, azoknak az óva-tos, felülrôl kezdeményezett és rendszerint csak fé-lig megvalósuló reformoknak, amelyek, demokra-tikus intézmények híján, a nyilvánosság elôl elzárt,titkos cári bizottságokban készülnek.

(Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak, 1981)

A Platonov jellegzetesen értelmiségi dráma, a legin-kább az, Csehov valamennyi darabja közül. A fôszerep-lôk nemesi származása másodlagos ahhoz ké-pest, hogy értelmiségi hivatásuk van: Platonov ta-

nító, Vojnyicev filozófiát végzett,Trileckij orvos, Szofja úgyszól-

ván „ideológus”, Grekova vegyészkedik. A darabanyaga az értelmiségi lét problematikussága, amitegy elmaradott társadalom modellértékûvé, pél-dázatossá fokoz. … Egy elmaradott társadalom agyakorlati életben mereven behatárolja megvaló-sítási-megvalósulási lehetôségeit, „felesleges em-berré” teszi az értelmiségit. Az illúziók elvesztésefrusztrációhoz vezet, az emberek úgy érzik, hogynincsenek a helyükön, hogy feleslegesek és elvesz-tik aktivitásukat – s mindezek következtében ön-magukat. Ebben a helyzetben különös élességgelvetôdnek fel az ember számára a „ki vagyok én?”,„milyen ember vagyok én?”, a „mi a szerepem azéletben, a világban?” kérdései – ugyanakkor eb-ben a helyzetben szinte lehetetlen választ adniezekre a kérdésekre.

(Fodor Géza: Miért érdemes játszani a Platonovot?, 1990)

Doin:Csak gyászolok. – Minek a szó. – Élek még? – Sírba volna jó. – Gondolkodom? - Irtóztató.

ford. Kosztolányi Dezsô

A régebbi nagy oroszok „felesleges emberekrôl” ír-tak – Csehov mûveiben az egész világ feleslegesemberekbôl áll és felesleges maga a világ is.

(Szerb Antal: A világirodalom története)

“A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan,kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamosembertársai megértésére. A szerencsétlenség nemfûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embere-ket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötôkapocs lehetne.”

(Csehov)

Csehov

Csehov Jaltában

Csehov

Csehov

Csehov, jaltai dolgozószobájában


A címrol

A darabban elkeseredett vita folyik apák és gyerme-keik között: Platonov gyûlölettel emlékszik visszameghalt apjára, a fiatal Glagoljev viszonya gazdagapjához teljességgel cinikus… a gyerekek rendezet-lenül és boldogtalanul élnek, mert nincs olyan ap-juk, akit tisztelhetnének. A darab egész tartalmamegfelel az Apátlanul címnek…

A mai napig irodalomtörténeti viták lángol-nak fel a kérdés körül: milyen címen autentikusbemutatni Csehov elsô színmûvét?

Nem célunk a vita eldöntése, de elôadásunk cél-kitûzéseihez mégis ez a cím állt legközelebb. Színhá-zunk elôadásának szövegkönyve, szándéka szerintigyekszik közelebb hozni a Csehov késôbbi darabjairajellemzô polifonikus dialógtechnikát, és érzékeltetni,hogy a címben jelzett állapot, érzés nem csak Plato-nov, de a többi szereplô számára is meghatározó.

”A Platonov címet ki akartam zárni, mert ha-mis irányba viszi a darabot, tévesen szuperhôs stá-tuszt ad neki. A darab elsôsorban nem Platonovrólszól, hanem arról, ahogyan vele együtt szemléljüka világot. Az apátlanság fogalma áll a legközelebba darab témájához. Olyan nemzedékrôl szól,amely elszakadt a tradícióktól, a családtól. Ez nemmindig az ô hibája, néha a családé. A mai idôkegyik fájdalmas pontja az emlékezetvesztés, amúlttal szembeni távolságtartás. Hogyan lehetsé-ges, hogy ötven-hatvan évvel a második világhá-ború befejezése után megjelenik a fasizmus az ut-cákon? Ez is az apátlanság következménye.”

(Jurij Kordonszkij)

Csehov újratöltveINTERJÚ A RENDEZÔVEL

KKaammaasszzkkoorráábbaann OOddeesssszzaa mmûûuuggrróóbbaajjnnookkaa vvoolltt,,kkééssôôbbbb pprrooggrraammoozzóó mmaatteemmaattiikkuusskkéénntt ddoollggoo--zzootttt,, hhooggyy aazzttáánn mmiinntt sszzíínnhháázzrreennddeezzôô vváálljjoonn iiss--mmeerrttttéé JJuurriijj KKoorrddoonnsszzkkiijj.. AA nneeggyyvveenneeggyy éévveessmmûûvvéésszz ppáállyyaaffuuttáássáátt sszziinnttee vvééggiiggkkíísséérrttee CCssee--hhoovv:: mmáárr eeggyyeetteemmiissttaakkéénntt iiss aa PPllaattoonnoovvoott pprróó--bbáállttaa,, aa rroommáánn BBuullaannddrraa SSzzíínnhháázzzzaall ppeeddiigg hháárroomméévvee aa VVáánnyyaa bbááccssiitt vviittttee sszzíínnrree..

–– EEggyy EExxcceell--ttáábblláátt aazzéérrtt ttuuddnnaa mméégg kkéésszzíítteennii aapprróóbbáákkrróóll??

– Persze, de összerakok egy számítógépet is, hakell. Mindig élveztem az ilyen munkát

–– AAkkkkoorr mmiiéérrtt hhaaggyyttaa aabbbbaa??– Ezt nehéz megmagyarázni. Egyik nap, még arra is

emlékszem, hogy hétfô volt, éppen a munkahe-lyemre indultam, amikor valami belém nyilallt.Arra gondoltam, hogy mit keresek én itt, miértmegyek be, miért töltöm ezzel az életemet. Hir-telen minden olyan értelmetlennek tûnt.

–– ÉÉss??– Hazamentem, és betelefonáltam, hogy kilé-

pek. Pár hónappal késôbb felvételiztem aszentpétervári színmûvészeti egyetem szí-nész-rendezô szakára.

–– CCssaakk ííggyy??– Azért volt némi elôéletem. Gyerekszínészként

kezdtem, tizenegy évesen már nácik által elra-bolt kincsek után kutattam egy játékfilmben.Késôbb színjátszó kört vezettem, az odesszaiegyetem csapatával pedig egy televíziós vetél-kedôn szerepeltem. Jeleneteket kellett rögtö-nözni és eljátszani a mûsorban, aminek Vidá-

Csehov,

Scsepkina-Kupernyik

és Javorszkaja

moszkvai színésznôkkel

Csehov Lika Mizinovával

Melihovóban Csehov és

Olga Knyipper


mak és Leleményesek Klubja volt a címe. –– AA sszzíínnmmûûvvéésszzeettii eeggyyeetteemm mmiillyyeenn vvoolltt??– Eleinte nehéz. A tévémûsor miatt afféle celeb-

rity voltam, ezért mindenkit meg kellett gyôz-nöm arról, hogy alkalmas vagyok a pályára. Azosztályfônököm, Lev Dogyin például sokáig tar-tózkodó volt velem. Egyébként egyetemista-ként vele kezdtem el próbálni a Platonovot, abemutatóra viszont csak négy évvel késôbb,Dogyin társulatában, a Malij Tyeatr-ban kerültsor.

–– AAmmiinneekk öönn ttiizzeennkkéétt éévviigg vvoolltt aa ttaaggjjaa,, mmééggsseemmiitttt rreennddeezzeetttt eellôôsszzöörr.. MMiiéérrtt??

– Ez már egy másik hétfô története. Ültem a színhá-zi fodrásznál a Malij Tyeatr-ban, és ugyanazt a hiá-bavalóságot éreztem, amit hajdan: sok darabbanjátszottam, de hiányzott valami. Hirtelen felálltama székbôl és átmentem az utca túloldalára, aholtörténetesen szintén egy színház mûködött.Mondtam az igazgatónak, hogy rendezô vagyok,bár ezt momentán semmivel nem tudom bizonyí-tani. Aztán kértem tôle egy darabot, hogy meg-rendezhessem.

–– AAddootttt??– Szerencsére igen. Egy modern melodráma volt,

afféle populáris szerelmi komédia. Egyébkéntez volt az utolsó eset, hogy nem magam válasz-tottam meg, mit rendezzek.

–– DDooggyyiinn mmiitt sszzóólltt?? – Kicsit meg volt sértve. A bemutatóra azért eljött,

de természetesen nem tetszett neki, amit csinál-tam. Késôbb aztán tôle is kaptam lehetôséget arendezésre, ám egy idô után a saját utamat akar-tam járni.

–– MMáárr iissmmeerrtt mmûûvvéésszz vvoolltt,, aammiikkoorr nnééhháánnyy éévveeAAmmeerriikkáábbaa kkööllttöözzöötttt.. EEggyy úújjaabbbb hhééttffôô??

– Kivételesen nem. A rokonaim egy része ugyanisAmerikában élt, és én hozzájuk mentem Chica-go-ba. Egyébként félelmetes volt, amikor meg-kaptam a vízumot. Úgy éreztem, mintha kiszáll-nék a járókából, hogy elkezdjek járni.

–– ÉÉss:: hhooggyy mmeeggyy??– Egyre jobban. Rendezek és tanítok, ezért csak

szünidôben tudok Európába jönni. –– MMiiéérrtt ppoonntt aa PPllaattoonnoovvoott rreennddeezzii BBuuddaappeesstteenn?? – Mert érdekesnek tartom. Csehovnak ez valószí-

nûleg a legelsô darabja, ezért magán hordjamég az elôdök mûveinek jegyeit, ugyanakkormár benne van a késôbbi Csehov.

–– RRááaaddáássuull aa ssaajjáátt mmúúllttjjaa iiss vviisssszzaakköösszzöönn bbeennnnee,,hhiisszz nnééggyy éévviigg pprróóbbáállttaa..

– Aztán négy évig játszottam is Kirill szerepét aMalij Tyeatr-ban. Az azonban nem az én elôadá-

som volt, hanem Dogyiné. Akkor sok mindentmásképp csináltam volna, de nem lehetett.

–– MMoosstt vviisszzoonntt lleehheett.. EEhhhheezz jjóó nnééhháánnyy kkaarraakktteerrtt ffeell--eerrôôssíítteetttt,, mmáássookkaatt vviisszzoonntt eeggyysszzeerrûûeenn kkiihhúúzzoottttaazz eerreeddeettii mmûûbbôôll.. EEzztt lleehheett??

– Persze. Olyan darabot akartam, amely vissza-hozza a darab többszólamúságát: a szerepekígy kiegyenlítettebbek, hasonlóan hangsúlyo-sak. Ebben az elôadásban például senki nincsigazán a középpontban. Platonov helyébe Jego-rovot, vagy Petrovot is odaállíthatnánk, hisznem az a lényeg, hogy ôk mit csinálnak, hanemhogy velük mit csinál az élet.

–– AAzzéérrtt PPllaattoonnoovv eelléégg aakkttíívv:: ttöönnkkrreetteesszz mmiinnddeenn--kkiitt,, aakkii aa kköözzeelléébbee kkeerrüüll..

– Pedig ô is csak elszenvedi az életet. Az embernektámadhat persze olyan illúziója, hogy ura a sorsá-nak, irányítja azt, de végül mindig kiderül, hogyez nem így van. Platonov erre döbben rá, amikorazt mondja egyszer: de én nem vagyok erôd! Éngyenge vagyok, borzalmasan gyenge!

–– EElléégg ffaattaalliissttaa mmeeggkköözzeellííttééss..– Pedig a darab nem a fatalizmusról szól, hanem

az emberi gyengeségrôl, kimerültségrôl, üres-ségrôl, ami napról napra mar szét, mint a sav.Ettôl szenved az összes szereplô, és Platonovcsak egy közülük. Ezért választottam a darab-nak az ô neve helyett a Csehov-irodalom által issugallt Apátlanul címet. Platonov ugyanis nemfôhôs, de még hôs se nagyon. Inkább afféle an-tihôs – mint mi mindannyian.

–– PPeeddiigg öönn ggyyeerrmmeekksszzíínnéésszzkkéénntt mméégg hhôôss vvoolltt.. MMiittöörrttéénntt eeggyyéébbkkéénntt aazzookkkkaall aazz eellrraabboolltt kkiinnccsseekkkkeell??

– Ami szokott: mindet beszolgáltattam a szovjetállamnak.

Az interjút készítette: Falusy Zsigmond

Örkény István Színház 2007.Felelôs kiadó: Szirtes TamásMûvészeti igazgató: Mácsai PálSzerkesztô: Radnai AnnamáriaFotó: Gordon EszterBorító: Kôfaragó GyulaGrafika: Bagossy LeventeNyomda: deMax Mûvek Kft.


Ö R K É N Y I S T V Á N S Z Í N H Á Z

(Platonov)

színdarab

fordította: Radnai Annamária

Anna Petrovna Vojnyiceva,fiatal özvegy, tábornokné . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KEREKES ÉVA

Szergej Pavlovics Vojnyicev, Vojnyicev tábornok elsô házasságából származó fia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . DEBRECZENY CSABA

Szofja Jegorovna, a felesége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . FÜR ANIKÓ

Birtokosok, Vojnyicevék szomszédai: Porfirij Szemjonovics Glagoljev . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VÉGVÁRI TAMÁS

Kirill Porfirjevics, Glagoljev fia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . DÖMÖTÖR ANDRÁS

Marja Jefimovna Grekova, 20 éves lány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . TAKÁCS NÓRA DIÁNA

Nyikolaj Ivanovics Trileckij, orvos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MÁCSAI PÁL

Abram Abramovics Vengerovics, gazdag zsidó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . CSUJA IMRE

Iszak Abramovics, Vengerovics fia, diák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . MÁTHÉ ZSOLT

Mihail Vasziljevics Platonov, falusi tanító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . SZÉLES LÁSZLÓ

Alekszandra Ivanovna (Szása), a felesége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BÍRÓ KRISZTA

Díszlet: KHELL CSÖRSZ Jelmez: FÜZÉR ANNI

Világítás: BÁNYAI TAMÁS Súgó: JÁNOSKA ZSUZSA

Ügyelô: KÔRÖSI GYÖRGY Asszisztens: ÉRDI ARIADNE Tolmács: KOZMA ANDRÁS

Dramaturg: RADNAI ANNAMÁRIA

Rendezô:

JURIJ KORDONSZKIJ

Bemutató: 2007. december 1.

Az elôadás támogatói:


a darab története - orkenyszinhaz.hu · a darab története a kézirat tizenegy házilagos...

Documents