A forradalom hónapja

Az egyre sötétülő, egyre csendesedő októberi ősznekvalahogy nincs forradalmi hangulata. A kíméletlenkövetkezetességgel érkező kemény, dermesztőhónapok előtt sokkal inkább a megadó beletörődés,a változtatni nem tudó megnyugvás életérzéseuralkodik el.

Több mint fél évszázada, egészen pontosan 56 éveazonban egy egész nemzet érezte azt, hogy nem akarugyanúgy belehanyatlani a télbe, a hidegbe,a dermedtségbe, mint azelőtt évről évre tette. Nemakarja a diktatúra vezéreinekhazug mosolyba fagyottarcképeit látni úton-útfélen.Nem akarja a csengőfrászoséjszakák és a mindenhonnanfigyelő besúgók jelentései miattszívet dermesztő félelmet. Nemakarja érezni a tarkóján egysötét, léleknyomorító,embertelen ideológia fagyosleheletét, mert az ott lihegmindenki után a családban,a templomban, a hivatásban, az élet legapróbbrezdüléseiben. Az ország még egyszer megráztamagát, mielőtt a bágyasztó ősz teljes apátiábasüllyesztett volna mindenkit, aki még remélte, hogylehet másként.Október a forradalom hónapja lett. Akkor is, havilághatalmak világméretű játszmái közt nemszámított az a néhány millió magyar Közép-Európában. Akkor is, ha a szovjet tankok és avalószínűtlen túlerő még két hetet sem engedett az

élet megtisztító sodrásának. Akkor is, ha a hivataloshatalom évtizedekig legszívesebben kitépte volnaa naptárakból október 23-át, és 1956 kapcsán nemlehetett másról, csak ellenforradalomról beszélni.

Október nekünk, magyaroknak a forradalomhónapja lett, és az is marad, míg lesz magyartörténelem. S a történelem, az élet nagytanítómestere mindig figyelmeztetni és bátorítanifog. Figyelmezteti a hatalmasokat, hogy hatalmukbirtokában ne higgyék, hogy uralkodhatnak szolgálat

helyett. Ne gondolják, hogyminden hazugságotkimondhatnak, mindenmásként látót megvakíthatnak,minden becsületetbeszennyezhetnek, mertegyszer kitör a ki nem mondottszó, az elhallgattatott igazság,az elfojtott élet, és pokoli erejemindent sodorni fog. '56bátorítása pedig azokhoz szól,akik nem akarják elhinni, hogy

diadalmaskodhat az, aminek már régen az emberiközösségi lét kultúrájának szemétdombján lennea helye. A zászlót mindig ki lehet venni annaka kezéből, aki hamis irányba viszi, a zászlóból mindigki lehet vágni azt, amivel meggyalázták, és be lehetfoltozni becsülettel, hittel, hazaszeretettel. Mindiglesznek olyanok, akik még a hideg tél beállta előttlelkük tüzével felmelegítik a dermedni induló életeket.Múltban, jelenben, jövőben legyen nevük áldott!

ÖRDÖG ENDRE

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2012 ősze

Újrafelfedezésre váró kincsek

T itokzatos, kívánatos világ a kincse-ké. Elkápráztat már csak maga a fel-

fedezés lehetősége is. Áhított cél a kincslelőhelyének megfejtése egy kalandfilm-ben, a főhős ezért kockáztatja akár az éle-tét is. Nem találkoztam még olyan kis-gyermekkel, aki ne tudta volna, mi az akincs. Igaz, neki kavicsokat, csillogó mű-anyag gyűrűt és egyéb, valójában értékte-len tárgyat jelent. A felnőtteket is el lehetcsábítani egy kis kincsvadászatra – errealapoz sok műveltségi vagy ügyességivetélkedő. Ügyesség, műveltség és per-sze szerencse kell ahhoz, hogy a fődíjatvalaki elnyerje, vagy a nettó nyereményszóra érdemes legyen. Együtt örülünk aversenyzővel vagy irigyeljük őt és ritkángondolunk bele abba, hogy az az összegcsak töredéke a profitnak, és még mindigmegéri folytatni vagy újabb versenyt el-indítani.

Más kincsek is vannak, nem csakanyagi természetűek. Fiatalon megmoso-lyogjuk az időseket, hogy az egészség –ami nekünk természetes, mindennapiéletenergiát jelent – mennyire nagy kincs.Azonban az életközép után már érezzükkijelentésük igazát, kezdjük érteni böl-csességüket, megfogadni tanácsukat.Kincset ér a szülői szeretetből eredő szi-gor, mert előbbre lendít, erőfeszítésrekényszerít. Bár akkor ezt gyermekként,elszenvedőként nem így gondoljuk. Igazikincs a jó tanár, de ezt csak utólag látjukbe, és a köszönet szava gyakran elkésik.Szomorú élettapasztalat, hogy többnyirenem értékeljük a kincseket, nem becsül-jük meg idejében. Amikor már elveszítet-tük, szenvedünk hiányától, késő lehet,mert nem biztos, hogy visszakaphatjukazt. Amikor még a miénk volt, életünk ré-szeként, olyan természetesnek, elvehetet-lennek tűnt.

Olyan, mintha az ember pozitív érték-ítélete csak a múltra vonatkozhatna. El-veszített kincsek után kotorászunk. Egy-re fiatalabb korban fogalmazódik meg a„Bezzeg az én időmben!” lemondó elége-detlensége, keserű tehetetlensége. Tény-leg ilyen borús a mai világ? Tényleg eny-nyire elkeserítő a helyzet? Kutatva az ér-tékek, pozitívumok után csak az üressé-get találjuk?

Igazi kincskereső volt Luther Márton.Nyughatatlan lelke nem törődött bele azelkeserítő helyzetbe. Példaként magaso-dik elénk alakja. Kereste-kutatta az Igaz-ságot, a helyes utat, az elvehetetlen élet-kincseket. És meg is találta. Nem voltjobb, kényelmesebb élete, mint bármelyi-künknek. Nem irigyelhetjük apja szigo-

ráért, a szegénységéért, viszontagságoséletútjáért, a meg nem értettségért, amelygyakran körbevette, s a hitharcaiért sem.Nem irigyelhetjük őt a középkori világértsem, amelyben élt. A tekintélyelvű egy-házi hierarchia, az akkori társadalmi erő-viszonyok nem kedveztek a kincskeresőtevékenységnek. Nem mondhatjuk el,hogy ideális lett volna a légkör, sőt szám-talan talmi értéket kínáltak fel, hogy azokelfogadása után minden erőfeszítésről le-mondjon az ember. De Luther nem adtafel. Nem sajnált időt és energiát áldozni acél elérésére. Központi kérdése: Hogyantalálhatok Kegyelmes Istenemre?

Bízom benne, hogy kapcsolódni tu-dunk ehhez. Hogy nem csak reformáto-runknak volt ez ilyen egzisztenciális kér-dés. Feltételezem, hogy Isten fő tulajdon-ságai közé tartozik a kegyelem, az irga-lom. Feltételezem, hogy van egy járhatóút, aminek vége ez a személyes, kellemestalálkozás, rácsodálkozás Isten határta-lan kegyelmére. Feltételezem, hogy Istenmegmutatja mindezek hogyanját, mi-kéntjét is. És remélem, hogy ez nemcsakegy egyszeri „Aha!”-élményem lehet, ha-nem újabb és újabb találkozási lehetősé-geket készít el számomra az énAtyám.

S ez átformálja életemet, másképp lá-tom az engem körülvevő világot, benneaz embereket, társaimat az úton, s az el-lenkező irányba haladó ellenségeimet is.Viszontagságos úton ugyan, de Luther el-jutott a kegyelmes Atyáig. Biztos erőfor-rást lelt a keresztség szentségében, mely-ben Isten sajátjának fogadta el őt. Isten ki-nyilvánított akaratába, beteljesített ígére-tébe, megfellebbezhetetlen szeretetébekapaszkodott. Megtalálta a keresztség ésaz úrvacsora szentségét, és igazi kincs-

ként ragyogtatta fel azt. Semmi akadályaannak, hogy ezek a kincsek újra megsza-baduljanak a portól, évtizedes vagy év-százados szennytől, rárakódott, ráragadtgondolatoktól. Vagy valami érdekünk fű-ződik ahhoz, hogy ezek elfeledett kincsekmaradjanak?

Nehéz megfogalmazni, félve teszemmeg, de néha az az érzésem, hogy mi,protestánsok vagyunk annak akadályo-zói, hogy a reformáció fénye felragyog-jon. Mi, evangélikusok szabunk gátat azevangélium világosságának, és mi, Krisz-tus-követőnek mondott keresztyének va-gyunk az akadályai annak, hogy Jézusszeretete éledjen ebben a világban.

Mit kell, mit lehet és mit érdemes ten-nünk? Panaszkodás, önsajnálat, a világvagy korunk életszemléletének szapulá-sa, bűnbakkeresés helyett.

Lehet, szükséges és érdemes hát fá-radhatatlanul keresni a Kegyelmes Istent.Vele sokféle formában találkozhatunk. Őszabad a mi elképzeléseinktől. S ha meg-találtuk és már ragyog a kincs a kezünk-ben, akkor engedjük, hogy más is a magaútján találja meg azt. A mi felszabadultörömünk lehet a csalogató, vonzó jel má-sok számára.

Luther különös utat járt be, de az ő útjanem a mienk, s a mienk nem másé. Van,aki imádságban, van, aki a liturgiában,van, aki a Szentírás olvasása közben, van,aki csendes baráti beszélgetésben, van,aki élete magasságaiban, más élete mély-ségeiben éli át a találkozást. Nem az a fel-adatom, hogy mások kincseit, értékeitvizsgálgassam, hitét „hőmérőzzem” ésbölcs tanácsokat adjak. Sokkal inkábbügyelnem kell arra, hogy meglelt kincsei-met ne lepje be a por, hogy azok hívogató-an ragyogjanak mások számára. Nem fe-dezett fel semmi újat egyik reformáto-runk sem, amit ne tudhatnánk meg Krisz-tustól és Krisztusról, aki elvezet a Ke-gyelmes Istenhez. Mégis felragyogtattákelőttünk az egyéni utakat, lehetőségeket.

Jézus maga hív minket ezekkel a sza-vakkal: „Úgy ragyogjon a ti világosságotokaz emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteite-ket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” [Mt5,16]

IHÁSZ BEATRIXlelkész

A Kulturális Örökség Napjain (2012.szeptember 15–16-án) az evangéli-

kus kiállítás látnivalóinak megtekintéseés a templomtorony erkélyéről elénk tá-ruló panorámában gyönyörködés után atemplom hűvösében jólesik a pihenés,egyben alkalmas idő adódik arra, hogy akulturális élet területéről gondolatainkata lassan feledésbe merülő egyházi esemé-nyek felé tereljük.

Templomi sétáink alkalmával nemelőször kerülnek szemünk elé a templomkeleti, valamint délnyugati oldalajtójá-nak belső oldalára Vitéz Mihály asztalos-mester által vésett feliratok. Már az 1866-os évszám is üzenetértékű.

Vitéz Mihály 1826. június 6-án láttameg a napvilágot Orosházán, majd 1848júniusában feleségül vette Székács Kata-lint, Székács József későbbi evangélikuspüspök legkisebb húgát.

A Vitéz család tagjai generációkon átiparűző ács- és asztalosmesterek voltak.Ugyancsak generációkon keresztül azevangélikus gyülekezet presbiterei ésmás tisztségek betöltői. Az evangélikustemplom volt a második otthonuk.

Ez a kép 1886-ban akkor készült,amikor Vitéz Lajos és családja Genfből

hazautazott Orosházára

Azok közé tartoztak, akiket egész éle-tükben elkísért szülőfalujuk harangsza-va. Annál is inkább, mivel időről időre aharang körüli munkákat is ők végezték.1856-ban például Vitéz István ács készí-tette az áprilisban megrepedt harang he-lyett öntetett új nagyharang állványzatát.

A templomajtókat is készítő Vitéz Mi-hály és Székács Katalin házasságábóltöbb gyermek is született. Második gyer-meküknek, az 1850-ben született Lajos-nak a Teremtő igazán érdekes életpályátjelölt ki. Az szinte magától értetődött,hogy édesapja mesterségét választottaélethivatásnak. Különböző mestereknéltanulta ki a szakmát. A családi emlékezetúgy tarja, hogy Vitéz Lajos Thék Endrénélis tanult volna. Sajnos nem találtunk for-rást, ami igazolhatná a legendát. (Thékmindössze nyolc évvel volt idősebb VitézLajosnál.) Segéddé szabadítása után pe-dig (a kor szokása szerint) vándorkönyv-vel a zsebében, az 1870-es években VitézLajos is nekiindult világot látni.

Egészen Svájcig jutott. Genfben egy jónevű műasztalosmesternél dolgozott éstanulta tovább a szakma fortélyait. Amester háza és műhelye Genf egyik leg-nevezetesebb terén, a Bourg de Fouronvolt. S mit hoz a sors, a vándor asztalos le-gény és a mester lánya egymásba szeret-tek. Emma Hauswirthtel, feltehetően1875-ben házasodhattak össze. 1876-tól1885-ig öt gyermekük született, két fiú éshárom leány (mindegyikük Genfben).

Vitéz Lajos és családja 1886-ban Oros-házára utaztak, hogy idős szüleiket meg-látogassák. A látogatásból végül hazate-lepedés lett. Orosházán már nem sok al-kalma volt Vitéz Lajosnak a műbútorasz-talosság gyakorlására, sokkal inkábbegyszerű bútorokra volt igény, munkájamellett tevékenyen részt vett Orosházaegyházi és társadalmi életében is.

Vitéz Lajos felesége, az idegenből ide-szakadt Hauswirth Emma hamarosan be-letanult az orosházi vidékies életbe. Ellát-ta a családot, baromfit és disznót tartott, smindemellett franciát tanított orosházifiataloknak.

Orosháza híres költőjének, Jászay-Horváth Elemérnek életrajzából tudjuk,hogy a nyári szünetben itthon franciáultanult a nála két évvel idősebb nővérévelegyütt attól a „Vitéz Lajosné HauswirthEmmától, aki házassága révén Svájcból kerültOrosházára ”. – írja Koszorús Oszkár. VitézLajos pedig folytatta az ipart, s egyre elis-mertebb iparos lett. Ennek köszönhetően1893–1919 között az Orosházi Ipartestü-let jegyzője volt. Vitéz Lajos 1921-ben, fe-lesége Emma pedig 1929-ben hunyt el.Svájcban született lányuk, Ilona felnőttkorában Sin József postafőnök feleségelett.

Az élők sorából eltávozott családta-gok közül az orosházi Felvégi temetőbenVitéz Mihály és neje, Székács Katalin – ve-

lük, a nagyszülőkkel közös sírban – VitézIlona és férje, Sín József pihennek. Sírjuk atemető egyik főútja mellett, az elsősorban található. A mögöttük lévő (igenrossz állapotú) fedett kettős sírban pedigVitéz Lajos és felesége, Hauswirth Emmanyugszanak.

Vitéz Lajosné Hauswirth Emmátidősebb korában ábrázoló kép, melyet hálás

orosházi tanítványa festett róla

Itt meg kell állnom az írással, mert le-véltári kutatások nélkül a történet nemfolytatható. A levéltár ajtaja pedig ez időszerint zárva van. Erre az írásra (a mo-dern technikának köszönhetően), figye-lemfelkeltő SMS-t kaptam: „Harangszó re-formáció ünnepére lesz. Hi.: Szept. 30. Tessékírni, még van idő! Üdv. Kőrösy Edit 2012.aug. 23.”

Fenti írásomat Szárazné Kőrösy Editevangélikus levéltáros emlékének aján-lom, aki tragikus hirtelenséggel távozottközülünk. Az orosházi evangélikus gyü-lekezet levéltárában hivatása gyakorlásaközben, 2012. augusztus 28-án lépett át azörökkévalóságba. Ezen a napon kutatói:Koszorús Oszkár és Verasztó Antal hely-történészek voltak. Kedves Edit, emléke-det megőrizzük!

VERASZTÓ ANTAL

E cikk eddig publikálatlan képeitKirály Péterné budapesti lakos

– akinek Vitéz Lajos (1850) a dédapja,negyedik gyermekük Irma (1883) pediga nagyanyja volt – családi fotóiból volt

szíves rendelkezésemre bocsátani, amiértezúton is hálás köszönetemet fejezem ki.

Üzenetek a múltból

2012 ősze 3OROSHÁZI HARANGSZÓ

Szenvedjétek el egymást szeretetben!

A 20 évvel ezelőtti őszi iskolakezdésemlékezetes dátum gyülekezetünk

életében. Fontos gyülekezeti, iskolai, sőtvárostörténeti esemény tanúi, részeseivoltunk azokban az időkben.

1992. szeptember 1-jén indult újra azevangélikus oktatás Orosházán. Több év-tizedes egyházüldözés, tiltás után Istenvégre lehetőséget adott az újrakezdésre,arra, hogy az iskola falain belül hangoz-hasson Isten igéje, Jézus Krisztus tanítá-sa. Meggyőződésem – az átélt eseményekkapcsán még inkább azzá vált –, hogy alehetőséget magától Istentől kaptuk.

A Bibliában az idő megjelölésére két-féle kifejezés van. A naptár szerinti idő-pont a fentebb megjelölt dátum (kro-nosz). Ez azonban nem egyszerűen egykezdésre kijelölt dátum volt. Ezt Isten je-lölte ki számunkra, mint alkalmas időt.Egyedüli alkalmas időpont volt az újra-kezdésre, mert sem előtte, sem utána nemlett volna mód az egyházi oktatás re-ményteljes indítására. Ezt jelöli a Biblia akairosz kifejezéssel. Nemcsak az időpon-tot kaptuk Istentől, hanem a megvalósí-táshoz szükséges feltételeket is. Csodála-tos lehetőségekkel biztosította az evangé-likus iskola épülésének útját.

Ezen nevezetes időszak, illetve az ak-kori események felidézése, az emlékekmegőrzése bizonyságtétel arról, hogy Is-ten nem hagyja egyedül a szolgálatábanfáradozókat, és segíti mindazokat, akikaz Ő tetszése szerinti tervek megvalósítá-sában munkálkodnak.

Az 1990-es évek elején nagy változá-sok tanúi lehettünk. Lehetőséget kaptunkarra, hogy Istentől elfordult, elfordítottnépünk megtérjen, visszatérjen Urához.Ennek köszönhetően az Orosházi Evan-gélikus Egyházközség is visszaigényelteegykori evangélikus iskoláinak épületeitazzal a szándékkal, hogy újraindítja az is-kolai oktatást. A város különböző pont-jain található 14 egykori iskolaépület azállamosításkor egy tollvonással került ál-lami tulajdonba. Mivel ezek visszaadásamár időszerűtlen és gyakorlatilag meg-valósíthatatlan volt, az egykori Evangéli-kus Gimnázium telkén álló 2. Sz. Általá-nos Iskola épületét, valamint a Hajnal ut-cai óvoda épületét kapta vissza az evan-gélikus egyház csereingatlanként. Azépület, mint alapfeltétel már megvolt, deaz egyházi iskola működéséhez még kétfontos feltétel hiányzott: keresztyén pe-dagógusközösség és iskolások a szüleik-kel, akik igénylik vagy legalább elfogad-ják az egyházi nevelést. Isten kézbe vetteezt az ügyet is.

A gyülekezeten belül pedagógusok-ból álló lelkes csoport készült az egyháziszolgálatra, Győri Gábor evangélikus lel-kész lelki vezetésével. AHajnal utcai óvo-dában óvónők álltak az ügy mellé, így se-gítségükkel elindult, majd sikeresen folyta hitoktatás, melyet szintén Győri Gáborvégzett. Így létrejött egy egyházi oktatásmellett elkötelezett kör gyermekekből,szülőkből. Pintér János esperes úr a hiva-talos ügyeket intézte. Szelíd határozott-sággal viselte a támadásokat, és keresz-tyéni türelemmel, de nagy elhatározássaltárgyalt, képviselte az egyház szándéka-it. Ennek is köszönhető, hogy a város ön-kormányzatának képviselő-testülete –Dr. Gulyás Mihály polgármester úr veze-tésével – az egyház jelöltjét, Jantos István-nét választotta meg igazgatónak a máregyházi épületben működő önkormány-zati iskolába. Az egyház és az önkor-mányzat vezetői az új iskolavezetőtől aztvárták, hogy irányítsa és szolgálja az egy-házi iskolává való fokozatos átalakulást,képviselje Isten ügyét a még túlnyomórészt világi közösségben.

1992. szeptember 1-jével új időszámí-tás kezdődött a 2. Sz. Általános Iskolá-ban. Az induló első osztályok tanulói – 52kisgyermek – úgy kezdhették a tanévet,hogy egyházi nevelésben részesültek. El-kötelezett, hitüket élő és valló keresztyénpedagógusok vállalták fel a két első osz-tályban a tanítást. Az osztályok vezetőiszakmailag elismert és ismert tanítói vol-tak városunknak, akikre a szülők szíve-sen bízták gyermekeiket. MusztafánéHorváth Györgyike nemcsak a kis első-sök tanításában, hanem az egész iskolalelki vezetésében is segítségünkre volt.Tervei, elképzelései az egyházi iskolai ne-velés és oktatás kialakításának fontos té-nyezői voltak. Maczkó Lászlóné Margit-ka vezette a másik első osztályt. Szinténkiváló szakemberként és hitben járó pe-dagógusként tanította az ismereteket, ne-velte a rábízottakat hittel és hitben. Őkmindketten addigi munkahelyüket adtákfel az egyházi nevelésért. Iskolaotthonosrendszerben tanítottak mellettük az isko-la pedagógusai közül: Dérné CsepregiKlára és Ujj Mária, akik evangélikus gyü-lekezeti tagként vállalták fel az egyházinevelés szolgálatát. Meg kell még említe-ni az iskola igazgatóhelyetteseit, akik azelső pillanattól a végsőkig kitartva hűsé-ges szolgálattal, hitbeli meggyőződéssel,nem utolsó sorban kemény munkával áll-tak az egyházi iskola ügye mellett: NagySándorné nyugdíjba vonulásáig, PappDezsőné haláláig szolgált.

Milyen élet volt az induláskor isko-lánkban? Csodálatos és küzdelmes. Azországban egyedülálló iskolaként alulrólépítkezve, fokozatosan alakult át az ön-kormányzati iskola egyházivá. Nagyfo-kú tolerancia és keresztyéni türelem jelle-mezte ezeket a kezdeti éveket. Természe-tes velejárója volt ennek az időszaknak avilági és egyházi osztályok egyidejű je-lenléte. Már az első évben felkerült a fo-lyosó falára, a bejárattal szemben Pálapostol igéje: „Szenvedjétek el egymástszeretetben”. És mi mindannyian meg-próbáltunk e szerint élni. Az iskola életétez az érdekes kettősség jellemezte. Éve-kig két tanévnyitó és két tanévzáró volt.Egy világi az iskola udvarán, és egy atemplomban, istentiszteleten. Az alapdo-kumentumok is ennek megfelelően ké-szültek: pedagógiai program, munkaterv,házirend – külön az egyházi, külön a vilá-gi osztályokra vonatkoztatva. Viszontegy dologban, a szeretetében töreked-tünk az egységességre. Ennek gyakorlásaolyan elvárás volt, mely vonatkozottmind a világi, mind az egyházi osztályok-ra – felnőttre és gyermekre egyaránt.Ugyanakkor egyformán járt is mindenki-nek. A szeretet adásának és kapásánakművészete nem jött magától, azért megkellett szenvedni, azt meg kellett tanulni,és nem akárkitől, magától Jézus Krisztus-tól. Ez az egyházi iskolává válás titka.

Az Úrjézus szeretetparancsának kö-vetése szerint alakultak a felnőtt- és gyer-mekközösségek. Akeresztyén pedagógu-sokból álló tantestületi közösség hosszúévek alatt formálódott. Voltak, akik nemtudták felvállalni a szolgálatot lelkiisme-retük szerint, és távoztak – tizenöten rög-tön az induláskor, de Isten gondoskodotta megoldásról, és jöttek új munkatársak,akik már tudatosan, az egyházi neveléstfelvállalva álltak közénk. A tantestület akezdetektől rendszeresített alkalmakonnagy igyekezettel ismerkedett Isten igéjé-vel, a keresztyén tanítás és nevelés lehető-ségeivel. Egységre törekedtünk, melyetcsak úgy lehet elérni, ha Jézus Krisztus álla középpontban. Az így felkészült neve-lők azután szolgálatukban közvetítettéka tanítást a gyermekek felé. Tanítvány-ként tanítani – ez volt a közös szándé-kunk.

Az iskolai hagyományok kialakításá-ban segítségünkre voltak a múlt emlékei.Becsültük és felhasználtuk az egykorievangélikus iskola azon szokásrendjét,mely egy korszerű iskola nevelési rend-szerébe is beilleszthető. Ugyanakkormegőriztük a 2. sz. iskola bevált oktatási

OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2012 ősze

profilját, pl. a kiemelt idegennyelv-okta-tást. Természetesen új iskolai rituálék isalakultak az új, egyházi szellemiségű in-tézményben. Az „Erős vár a mi Istenünk”evangélikus köszönést maguk a tanulókvezették be. Az első időktől nagyon tet-szett nekik, és mivel senki sem erőltetterájuk, szívesen alkalmazták. Lehetőségvolt számukra, mint a templomba járás.És ők éltek mindkét lehetőséggel. Adja Is-ten, hogy az iskola hagyományai áldás-ként élhessenek minél tovább!

Egy iskola történetében számos alka-lom nyílik az évfordulókról való megem-lékezésre. Ezek az alkalmak olyan mér-

földkövek, melyek hálaadásra kötelez-nek. Így adunk most hálát Istennek a 20évvel ezelőtti indulásért, és megsegítőszeretetéért, mellyel azóta is naponkéntmegőrzi iskoláját, és az azt fenntartógyülekezetét.

„… éljetek méltón ahhozaz elhívatáshoz, amellyel elhívattatok,

teljes alázatossággal, szelídséggelés türelemmel; szenvedjétek

el egymást szeretettel…” [Ef 4,1–2]

JANTOS ISTVÁNNÉny. igazgató

„Vezess, Jézusunk,véled indulunk…”Az alábbi írást nem nosztalgikus em-

lékezésnek szánom, hanem meg-megúju-ló hálás hitvallásnak. Emlékezés az evan-gélikus iskola indulásának előkészítésé-ről, a lelkiről és a tevékenységekről egy-aránt. Az akkor szolgáló munkatársaim-mal együtt jó rögzíteni az út egy-egy állo-mását, hisz az „évek úgy sietnek”. A visz-szatekintés erőt és örömet ad, és minden-képpen figyelmeztetést, kérést az Isten-szóra: maradjunk az „első szeretet” lán-golásában és tevékeny józanságban.

„Szentlélek Isten, gyújtsvilágot lelkünkben…”Működött az evangélikus óvoda, ami-

kor megszületett pedagógus tudatombana vágy a logikus lépésre: folytatni kell is-kolában is a kicsiknél elkezdett maghin-tést. Hiszem, ez nem saját találmány volt,hiszen megalapozott, jó állásban, hivatá-somnak megfelelően és megbecsülésbendolgozhattam az előző, szeretett iskolám-ban. Csendesen, de határozottan éreztemaz . Ez nagyon régen, 1990 telénelhívástvolt. Majd’ 22 éve.

Egy presbiteri gyűlés után gondola-tommal Győri Gábor lelkész úrhoz for-dultam, aki teljes szívvel kész volt a to-vábbi feladatra. Ezután nagyon sok be-szélgetés, tervezgetés, megbeszélés kö-vetkezett.

1991. január második hetében meghí-vott a presbitérium, ismertessem az el-képzeléseket. Ez még a gyülekezeti ház-ban volt, és emlékszem Benkő István lel-kész úr – már nyugdíjasként – is megje-lent. Őszinte, biztató tekintettel nézettrám. Mint a többi érdeklődő is, akik közül

többen jártak a valamikori evangélikusiskolákba – köztük a férjem is – talán elsem tudták képzelni, hogy valamikor új-ra hallhatják ezt a megnevezést: evangé-likus iskola.

„… a várfalakra őrökálljanak…”A belső szoba imádságait és a sok kö-

zös tervezgetést hivatalos lépések követ-ték. Győri lelkész úrral elmentünk a Pol-gármesteri Hivatalba, ahol az akkori ve-zetés figyelmesen – ki csodálkozva, ki ért-ve, ki kételkedve, néhányan talán ellenér-zéssel is – hallgatta a lelkész úr hitvallás-nak beillő ismertetését: mennyire erősít-heti a várost, annak erkölcsi erejét egyolyan iskola, amely biztos alapokra – miúgy mondjuk: sziklára – épül. Úgy sugár-zott ez a hitvallás, hogy többeknek ki-pottyant szeméből a könny.

Elemezhetnénk ennek a korszaknak, arendszerváltás idejének emberi ellent-mondásait: kiben nagy várakozás, re-ménykedés, kiben félelem, bizonytalan-ság, ellenállás élt. Érthető, ambivalenshelyzet mindenképpen: a világi gondol-kodás szempontjából.

Többről volt szó: Isten tervérőlMagam a pedagógiai elképzelést vá-

zoltam, hangsúlyozva a nevelésen kívülaz oktatás fontosságát, minőségét. (Meg-mosolyogni való tévhitek terjedtek a vá-rosban: a szokott tantárgyak helyett csakhittanóra lesz ebben az iskolában.)

A hivatalos feladatokat a továbbiak-ban már Jantosné Ilike látta el, mint kine-vezett igazgató. Igazi kemény harcot vál-lalt fel, céltudatosan, elhivatottsággal, lel-ki erővel, a küzdelemben is örömmel. El-

20 éve indult újra az evangélikus oktatásEmlékezés az evangélikus iskola kezdeti időszakára

viselve és hittel hordozva az oktalan bán-tást, gáncsoskodást, és tette fáradhatat-lanul a tennivalók sokaságát. Pintér Jánosesperes úr szerető gondoskodással segí-tette ezt az időszakot.

„Lépésről lépésre…”Két első osztállyal indult az egyházi

tagozat. A többi hét osztály önkormány-zatiként működött tovább. Még így, utó-lag is bizton érzem, tudom: helyes volt eza „lentről építkezés”. Nem volt erőszakosátvétel, uralkodás. Volt idő és lehetőség agondolkodásra, erősítésre. Kedves kollé-ganőm, Maczkóné Margit vezette a másikelső osztályt, szakértelemmel és odaadás-sal. Vele mindennap, kezdés előtt különáhítatot is tartottunk, még az autóban ül-ve.

„Királyi zászló jár elől…”A tanévnyitó a kétosztálynyi gyer-

meknek a templomban már a szép, egy-szerű, de összetartozásunkat is kifejezőegyenruhában volt. Majd olyan szépek’

voltak, mint a mező liliomai! Jaj, de visel-kedni nem tudtak! Beszélgettek, nevet-géltek, fogalmuk sem volt a liturgia me-netéről, legtöbbjük a Miatyánkot semtudta. Nevelőik, szüleik kétségbeesettenpróbálták csitítani őket. Mégis hiszem, Jé-zus szelíd mosolygással tekintett az izgő-mozgó kis csapatra.

Azóta, amikor tanévnyitón és tanév-zárón a templomajtóból figyelem isko-lánk hosszú sorát, amely már az iskolátóla templomig ér, boldogan és hálás szívvelgondolok a mostaniakra és arra a felejthe-tetlen „elsőre”.

„Az Ige testté lett…”Az első együtt töltött karácsony az

egyházi iskolában. Annak a bizonyos el-ső, betlehemi karácsonynak a csodáját él-tük át. Megszabadultunk a „fenyőün-nep” emlékétől és a Megváltó születésé-hez méltatlan „Jézuskázástól”. Volt per-sze a gyerekek számára ajándék, megegymásnak készített meglepetés, de ahangsúly Isten karácsonyban küldött iga-zi ajándékáról szólt. Istentiszteleten, is-kolában, s reményeink szerint egyre többotthonban is.

Az ünnepség után mi, a tagozaton ta-nítók nem tudtunk elszakadni egymás-tól. Boldogan ünnepeltük a testté lett Igét,a testvérközösséget, igazán megajándé-kozottnak tudtuk magunkat. És tudhat-juk ma is.

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 5

„Az Úr szeretetéveltele van a föld”ABiblia tanítása alapján tudnunk kell,

hogy Isten a gyermeket azért helyeztecsaládba, mert azt tartotta a legfonto-sabbnak számára. Ezt nem árt tudatosíta-ni magunkban, nevelőkben: első a család!Az iskola nem veheti át a család szerepét– csak kivételes, tragikus esetekben – és aszülő sem terhelheti át a felelősségét az is-kolára. Más a dolguk: de egymást segítve,kiegészítve jó végezni. Így talán érthetőaz „elképzelhetetlen”, hogy olykor ének-kel kezdtük az együttlétet. Kiosztott la-pokról, együtt tanulgatták és énekeltük akiegészített 555-ös éneket: „A MennyeiAtya legjobban a gyermekeket szereti. AMennyei Atya azért adta ezt a világot ne-kik…”

Ezután természetesen következtek aziskolai feladatok, nevelési, oktatási terü-letek, értékelések, beszélgetések, taná-csok. Biztosak lehettek a szülők a gyer-mekek iránti szeretetben, s biztatást kap-tak a családi élet erősítésére, a Biblia taní-tására építve, sok gyakorlati példával.

Éljetek úgy, minta világosság gyermekei„… szeretet, öröm, békesség, türelem,

szívesség, jóság, hűség, szelídség mérték-letesség…” Ezeket a lelki gyümölcsöketpróbáltam 7-8 gyakorlati példával, „ap-rópénzre” váltva megfogalmazni a ma-gatartáslapokon. Minden hónapban egy-egy igével a fejlécen, kézhez kapták agyermekek a teendőket. Ezeket a lapokathazavitték, otthon is gyakorolhatták, be-

szélhettek róla: „Segítek, mert…” vagy„Nem követelőzöm, mert…” Illemtanikérdéseket is beépítettem, elvártuk az ér-telmes köszönést, tiszteletet: mert az Igeszerint szeretnénk élni.

Nagyon sok „morzsa” kimaradt amost leírtakból. Szeretett kollégáim, szü-lők, gyermekek neve, a hozzájuk fűződőemlékek, tőlük kapott számtalan öröm.Hálás vagyok, hogy tíz évig még részeselehettem a szolgálatnak. Áldást kívánok afolytatóknak, az elmúlt húsz év mindenrésztvevőjének.

Soli deo gloria!Egyedül Istené a dicsőség!

MUSZTAFÁNÉ HORVÁTH GYÖRGYI

Mátrai Sándorés az Orosházi Evangélikus Gimnázium

A zért ültem a számítógép elé, mert azutóbbi időben többször olvastam ki-

sebb-nagyobb hibákat tartalmazó soro-kat Orosháza máig legismertebb sporto-lója, az 1956 és 1967 között 81-szeres lab-darúgó válogatott Mátrai Sándor pálya-kezdő éveiről.

Hiteles adatok bizonyítják, hogy anyolcvan esztendeje, 1932. november 20-

án, Nagyszénáson született Mátrai (ak-kor még Magna) Sándor négy tanéven át,1944-től 1948-ig az Orosházi EvangélikusGimnázium tanulója volt. Ekkor az isko-lát államosították, amiért is felvette Tán-csics Mihály nevét. Magna Sándor 1952-ben már a Táncsics Mihály Gimnázium-ban érettségizett.

Mátrai Sándorról tudni kell, hogy az1958-as svédországi, az 1962-es chilei, az1966-os angliai labdarúgó világbajnok-ság résztvevője, s az 1964-es spanyolor-szági Európa-bajnokság bronzérmes ma-gyar csapatának tagja volt. A Ferencvárosszíneiben háromszoros magyar bajnok azNB I-ben 385 bajnoki mérkőzést játszott.1965-ben az Év Labdarúgója, 1974-ben azFTC Örökös Bajnoka címet nyerte el.

Az Orosházi Evangélikus Gimnázium1944/45-ös évkönyve megőrizte, hogyMagna Sándor történelmi időkben, 1944szeptemberében kezdte meg tanulmá-

nyait a nyolcosztályos gimnázium 1. év-folyamán. Aháború miatt szeptember 24-től november 15-ig iskolai szünet volt.Osztályfőnöke és latintanára, dr. MádyZoltán, testnevelője Farkasinszki Imre,evangélikus hitoktatói Fürst Ervin és Ho-rémusz Pál. Sporteredményeiről nincsfeljegyzés.

Az 1945/46-os tanévben a 2. osztályosMagna Sándor osztályfőnöke PéterfiaZoltán, testnevelője Elek László, hitokta-tói Fürst Ervin és Horémusz Pál, majdGabányi Géza. Neve szerepel az atlétiká-ban kitűntek között.

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2012 ősze

Csizmadia GyörgyAz egykori Orosházi Evangélikus Gimnázium második igazgatója

1 937 őszén régen dédelgetett álom va-lósult meg. Elindult az Orosházi

Evangélikus Gimnázium. A község és azevangélikus egyház vezetői felismerték,hogy a település környékén élő lakos-ságnak gimnáziumra van szüksége. Azorosházi ifjak ne Szarvasra, Csabára, Vá-sárhelyre vagy más távolabbi városokbajárjanak továbbtanulni. Itthon képezzékmagukat.

Agimnázium alapítása természetesennem minden előzmény nélkül jött létre,hiszen Orosházán már korábban is igénymutatkozott a középiskolai oktatásra.1862-től 1864-ig Horváth János vezetésé-vel működött egy magán fiúiskola, majd1882-től Kálnoky Adolf, később KecskésMihály igazgatásával négy évig élt egymagángimnázium. 1890-től már elindul-hatott az állami polgári iskolai oktatás,1919-ben pedig a Trianonban elszakítottbesztercebányai evangélikus gimnáziumszándékozott a tanítást Orosházán foly-tatni. Ennek fenntartását azonban sem azevangélikus egyház, sem a község nemmerte vállalni. 1922-ben aztán útjáraindult az érettségit adó Állami Felsőme-

zőgazdasági Iskola, majd 1933-tól Musu-lin Béla szervezte meg az orosházi gimná-ziumi előkészítő tanfolyamot.

Sokan belátták, hogy szükség van egyhelyben nevelődő és itt maradó értelmi-ségi rétegre. Szíjas Pál lelkész-tanárt idéz-ve pedig nincs más, „aki az orosházi népközt jobban tudja szolgálni a magyar kultú-rát, mint az evangélikus egyház.”

1937 szeptemberében végül megnyíltaz Orosházi Evangélikus Gimnázium 1.és 2. osztálya, dr. Benkő István igazgatá-sa alatt. (E sorok írója az Orosháza jelesei(1994) című könyve mellett pályaképetközölt róla: Dr. Benkő István – Az OrosháziEvangélikus Gimnázium első igazgatója cím-mel a Harangszó 2010 advent–karácsonyiszámában). A már nyugdíjból visszatérő

dr. Benkő Istvánnak igazgatósága négytanéve alatt sok nehézséggel kellett meg-küzdeni, mégis létjogosultságot szerzettaz iskola, új osztályok indultak, évről év-re növekedett a tanulók létszáma. Elérke-zett 1941 júniusa, dr. Benkő István végle-gesen befejezte aktív pályáját. Új igazga-tóról kellett gondoskodni.

A jelölés Csizmadia Györgyre, azAszódi Evangélikus Gimnázium tanárá-ra esett. Csizmadia Orosházán született1905. február 8-án, Szula György néven.Apja, Szula György gazdálkodó, az evan-gélikus egyházközség képviselő-testüle-tének tagja, édesanyja Csizmadia Zsu-zsanna, akinek nevét később felvette.

Az Orosházi Tanyáknál lévő Gyulaiúti elemi iskolában végezte az 1–6. osz-

tályt, majd a polgári fiúiskolában tanultnégy évet. Ezután egy esztendeig külön-bözeti vizsgára készült, hogy folytathas-sa tanulmányait a hódmezővásárhelyiBethlen Gábor Református Gimnázium-ban, ahol 1926-ban kitűnő eredménnyelérettségizett. A kiemelkedő képességű,szorgalmas ifjú beiratkozott a budapestiPázmány Péter Tudományegyetem Böl-csészettudományi Karának magyar–né-met szakára, ugyanakkor közgazdaságistúdiumokat is felvett. Öt évig terjedő ta-nulmányai során sikerült ösztöndíjat sze-reznie, az internátusban teljes ellátást ka-pott, ingyen lakást és mosást. Ennek fe-jében mindig pontosan le kellett tennieegyetemi vizsgáit. Tudunk arról, hogy jóérdemjegyeinek eredményeképpen azutolsó tanévben még havi 60 pengő ösz-töndíjban is részesült. Igaz, olyan nyilat-kozatot kellett aláírnia, hogy diplomájá-nak megszerzése után legalább 6 évigcsak állami felsőkereskedelmi iskolábantaníthat. A történelem azonban közbe-szólt, beköszöntött a gazdasági válság, őtis feloldották a kötelem alól. A kényszerszülte útmutatás szerint, „helyezkedjenel mindenki, ahogy tud”.

1931-ben építették fel az Aszódi Evan-gélikus Gimnázium új épületét. Az inter-nátusban folyó munkára nevelőtanárt éskisebb óraszámban tanításra, a gimnázi-umba óraadó tanárt kerestek. Sikerült azállást elnyernie. Jól érezte magát a diák-otthonban és a gimnáziumban is, aholnégy év elteltével rendes tanár lett. Márfiatal korában igyekezett alkalmassá vál-ni a pedagóguspályára. Az 1935/36-ostanévtől a gimnázium önképzőkörénektanár elnöke, egyik vezetője az AszódiÖregdiákok Egyesülete megszervezésé-nek, valamint a mozga-Szobrot Petőfineklomnak. Részt vett A magyar széppróza tör-ténete szemelvényekben című könyv kiadá-sában, s megtaláltuk nevét a Sztehló Gá-bor vezette nagytarcsai népfőiskola elő-adói között is. Mint az aszódi gimnáziumtanára, rokonszenvvel figyelte az oroshá-zi gimnáziumi tanfolyam, majd az Oros-házi Evangélikus Gimnázium kezdeti lé-péseit, küzdelmeit az életben maradásért.

1941 első hónapjaiban kereste fel leve-lével dr. Benkő István, hogy vállalja el agimnázium igazgatását. Az iskola fenn-tartója, az Orosházi Evangélikus Egyház-község, a főhatóság, a bányai egyházke-rület és a tanári kar is bizalmat szavazottneki, meghívták az Orosházi Evangéli-kus Gimnázium igazgatói állására. Vál-

Az 1946/47-es esztendőben a 3. osztá-lyos Magna Sándor osztályfőnöke ismétPéterfia Zoltán lett, testnevelő tanáraGlózik Pál, evangélikus hitoktatója Gabá-nyi Géza. Sporteredményeiről nincs tu-dósítás.

Az 1947/48-as tanévben a 4. osztályosMagna Sándor osztályfőnöke továbbra isPéterfia Zoltán, testnevelője Glózik Pál,evangélikus hitoktatója Gabányi Géza. Akötetben itt Magna Sándor több atlétikaieredménye szerepel, például a szegeditankerület gyulai versenyén 200 méteressíkfutásban 25,4 másodperccel második,távolugrásban 569 cm-rel ötödik lett.

Az 1948/49-es, már Állami TáncsicsMihály Gimnázium nevet viselő iskolaévkönyvében olvassuk, hogy MagnaSándor az 5. reálosztályba jár, osztályfő-nöke Jeges Sándor, testnevelője GlózikPál, evangélikus hitoktató Kajos János.Ebben az esztendőben kezdődnek jelen-tősebb sportsikerei.

2002. május 29-én, életének 70. évébenhalt meg Budapesten, az óbudai temető-ben, evangélikus szertartás szerint he-lyezték örök nyugalomra.

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 7

lalta a nem könnyű kihívást. 36 éves volt,vonzotta a szülőföld szeretete, ősei mind-nyájan orosházi evangélikusok.

Tudta, hogy a gimnáziumnak nincsmegfelelő épülete, bizonytalan a felső ta-gozat nyilvánossági jogának elismerése(Szarvasra jártak vizsgázni és érettségiz-ni). Nem volt államsegély, tanári álláso-kat kell véglegesíteni, felmerült a felső-mezőgazdasági iskolával való összevo-nás is.

Az 1941/42-es tanévben a gimnáziumrendes tanárai voltak: Bencsik István,Enesey László, Frenyó László, Kazár Jó-zsef, Péterfia Zoltán és Török István.Evangélikus hitoktatók: Károlyfalvi Bélaés Koszorús Oszkár. A tanulók létszáma254 fő volt. Csizmadia György írta az év-könyvben: „Az iskola a magyar művelődésmegszentelt temploma. Benne az egyetemesemberi, s örök magyar művelődési értékekápolásának egységében készül az ifjú nemze-dék az ősök által átszármaztatott emberi, smagyar értékek megőrzésére, megbecsülésére,továbbépítésére.”

Az igazgatás mellett heti 11 órája volt,igyekezett világossá tenni az általa okta-tott tantárgyakat, tanítványaiban az érté-keket kereste. Bekapcsolódott Orosházatársadalmi és kulturális életébe is. Tagjalett az evangélikus egyházközség képvi-selő-testületének, az Országos Evangéli-kus Tanáregyesületnek, tiszteletbeli elnö-ke az Orosházi Evangélikus GimnáziumSportkörének, parancsnoka az 512. szá-mú Győry Lóránd Cserkészcsapatnak.Tiszteletbeli alelnöke az „Orosháza”Úszó Egyesületnek, az Orosházi Tenisz-és Korcsolyázó Egyletnek. Tagja a községjubileumi intézőbizottságának, választ-mányi tagja a Vöröskereszt fiókjának, akaszinónak, a leventeegyesületnek. ALégoltalmi Liga orosházi csoportjában azelnöki tanács tagja, ugyanakkor (a hábo-rú miatt meg nem valósult) Orosháza tör-ténete című kiadvány előkészítését is vé-gezte, 1941-től szerkesztette a gimnázi-um évkönyveit.

A nagy célt, hogy a település alapítá-sának 200. évfordulójára, 1944-re meg-szerezzék a felső négy osztály nyilvános-sági jogát, sikerült elérnie. Az engedélykicsit későn érkezett, ezért csak 1945-bentarthatták meg az első érettségi vizsgákat.

Közben a háború súlyosan pusztított,

a községen áthaladt a front, új helyzet ala-kult ki, a német megszállás után a szov-jetek és támogatóik vették át a hatalmat.Csizmadia György a Nemzeti Paraszt-párt helyi alelnöke lett, az 1944. december21-én kezdődött debreceni nemzetgyű-lésbe is jelölték, ő azonban bátyját, SzulaAndrást (1892–1984) támogatta a mandá-tum megszerzésében.

Vezetésével népi kollégiumot létesí-tettek. Élete fontos eseményének tartotta,amikor az általa igen tisztelt NémethLászló író, 1945. május 1-jén megjelent azOrosházi Evangélikus Gimnáziumban,állást keresett. Valami félreértés folytán(állítólag a postán elveszett a levél) azon-ban mégsem ide, hanem Hódmezővásár-helyre hívták meg tanárnak. A következőesztendő augusztusában ismét megjelenta gimnáziumban Németh László és IllyésGyula, személyesen adták át neki a meg-bízólevelet a Parasztdolgozók Gimnázi-uma dél-tiszántúli partikuláinak szerve-zésére.

Csizmadia György nem tudott elsza-badulni a népi írók varázsától, 1948-tólkezdve azonban mint iskolaigazgató,maximálisan igyekezett eleget tenni az újrendszer elvárásainak. Az államosítás-kor, 1948 júniusában a következők voltakaz evangélikus gimnázium rendes taná-rai: Bor Pál, Elek László, Glózik Pál, Har-sányi Lajos, Jeges Sándor, Kara Mihály,Kazár József, Pataki Szilveszter, PéterfiaZoltán, dr. Tömböly János, dr. TömöryLajos, óraadó Kerti Károly. Az evangéli-kus hittant Gabányi Géza tanította.

Keller József, az igazgatói székben Ju-hász Antal után utóda, írta róla 1999-ben:

„… tudomásul kellett vennie pártja államosí-tási programját. Emiatt az evangélikus gim-názium igazgatójaként számos belső konflik-tusa lehetett. 1949-től az MDP politikájánakkövetője, az iskola életében megvalósítója.Túlzó megnyilatkozásaival, magatartásával,többekben számos »tüskét« hagyott.”

Tény, hogy Csizmadia György 1951-től sokat tett a Táncsics Mihály Gimnázi-um építéséért, 1953-as távozásakor már567 tanulója volt ennek az iskolának.

Győrben a Révay Miklós Gimnáziumigazgatói tisztségét 1960-ig látta el. Ké-sőbb Budapestre költözött, tanított mégtöbb helyen, így Fóton is. Életének utolsóéveiben alkalmanként hazajött Oroshá-zára, találkozott egykori tanártársaival, slátogatta bátyját, Szula Andrást és Etelkanővére gyermekeinek családját, GyőrösGyulánéékat (akit anyagilag is támoga-tott, hogy pedagógus lehessen) és dr.Nagy Sándorékat.

Budapesten halt meg 1986. február 17-én, s az orosházi Felvégi temetőben he-lyezték örök nyugalomra.

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2012 ősze

Október 13-án kedves meghívásnaktettünk eleget: gyülekezetünk jelenlegifelügyelőjével, Németh Bélával és előzőfelügyelőnkkel, Jantos Istvánnal Faze-kasvarsándon jártunk. A település evan-gélikus gyülekezetének alapítói szoroskapcsolatban vannak Orosházával, hi-szen itteni családok indultak először aVajdaság felé, majd onnan tovább,hogy új életteret találjanak maguknak.Testvérgyülekezetünk ünnepi istentisz-teletén, valamint a falu temetőjébentartott megemlékezésen a falu lelkészipályára induló szülöttei, valamint Faze-kasvarsánd előző lelkésze, Erdélyi Zol-tán és a jelenlegi lelkipásztor, HorváthCsaba szolgáltak. Az igét Zelenák Józsefesperes, püspökhelyettes hirdette.Az ünnepélyes alkalmak után mindenvendég ebédre volt hivatalos, ahol a fe-hér asztalok mellett új és régen látott is-merősökkel beszélgethettünk. Megálla-

podtunk abban, hogy gyülekezeteinkkapcsolatát, közösségi programjainaksorát igyekszünk kölcsönösen gazdagí-tani. Látogatásunk dokumentaristája,Jantos István a hazaindulás előtt örökí-tette meg gyülekezetünk elnökségét ésHorváth Csaba helyi lelkészt.

ÖRDÖG ENDRE

Fazekasvarsánd 220 éves

E z év augusztusában 21 útitársam-mal finnországi utazáson vettem

részt. A gyülekezeti tagokból álló társa-ság a Tampere–Härmälä gyülekezet meg-hívására indult útnak. A nyolcnapos uta-zásról több oldalt lehetne írni – annyi él-mény ért minket –, de inkább olyan epi-zódokat ragadok ki, amelyek számomraemlékezetesek.

UtazásA felszállás előtt volt egy kedves eset.

Már a gépen ültünk, amikor a hangosbe-mondón keresztül többször keresték Ör-dög Endre urat. Természetesen nem je-lentkezett. Ekkor megszólalt a hátunkmögött egy idősebb női hang: – Jézusom,már csak az ördög hiányzott volna erre agépre!

Az utazás a felhőkön át, több országfelett nagy élmény, leszámítva a tér-iszonyt, ami bizony olykor-olykor elő-

vett. Kedves páromat ez mit sem zavarta– remekül érezte magát – és folyton a gépablakához invitált, hogy élményeit meg-ossza velem. Ettől engem kivert a víz,úgyhogy már igen komoly fenyegetése-ket kellett kilátásba helyeznem, hogyhagyja abba. Tampere–Pirkkalla repülő-terén aztán megkönnyebbültem és meg-száradtam, végre szilárd talaj volt a tal-pam alatt.

Visszafelé – a tériszonyon kívül – a re-pülőtéri biztonsági ellenőrzésnél akadtakgondok, mert óvatlanul a kézipoggyász-ba tettem néhány kagyló- és halkonzer-vet. Ezeket egy szigorú tekintetű finnhölgy – a szívem vérzett – elkobozta. Ta-nulság: az utazás előtt bizony nem árt el-olvasni a csomagokra vonatkozó tájékoz-tatót.

A kórusLelkésznőnk vezetésével lelkes alkal-

mi kórus alakult finn és magyar dalokelőadására. A hangszeres kíséretet SzőkeSzabolcs biztosította. A közönség megkí-mélése végett a kórusból Szekeres Palivalegyütt kimaradtunk.Az előadásra, amelynagy sikert aratott, a torppai táborbanszombat délután került sor. Másnap ahärmäläi istentiszteleten, a gyülekezetelőtt a kórus ismét szerepelt, újra sikerrel.De ezzel még nem volt vége. Lelkésznőnk

Barátok közöttLátogatóban a finn testvérgyülekezetnél

A z orosházi és a härmäläi gyülekezetkapcsolata kis híján 30 évre tekint

vissza. Az első évektől fogva rendszeres akapcsolattartás: kétévente érkeznek hoz-zánk finnek vagy utaznak az orosháziakaz északi testvérekhez.

Idén augusztusban ismét „rajtunkvolt a sor”, hogy augusztus 7-e és 14-e kö-zött egy hétre ellátogassunk Tamperébe.Lelkészeink közül Ihász Beatrix utazottvelünk, s vállalta az ilyenkor szokásosvendég igehirdetés szolgálatát; e sorokírója pedig tolmácsként segítette a kom-munikációt. Finn testvéreink színes prog-ramot állítottak össze számunkra, mely-ben a szervezett kirándulások mellett akötetlenebb találkozásokra is lehetőségnyílt és a szabadidő is helyet kapott. Afinn szervezők és vendéglátók mellett acsoport hűséges kísérője és segítője volthosszú évek óta Finnországban élő oros-házi testvérünk, Szemenyei Sándor.

Az első estén, kedden, az érkezés utánvacsorával vártak a härmäläi gyülekezetiházban, ahol ki-ki megtudhatta, hogy akövetkező három napban ki lesz a ven-déglátója. Az első teljes kint töltött naponSastamalába látogattunk el, ahol előszörrövid erdei túra során az Ördög-hegyet ésa hozzá fűződő legendákat ismerhettük

meg, majd két középkori kőtemplomotlátogattunk meg. Másnap buszos város-nézésen Tamperével ismerkedtünk megjobban: betértünk a város híres templo-maiba, a Kalevala templomba és dómba.Megnéztük a Finlayson gyár templomát,amit a gyermekek katedrálisává alakítot-tak át, s felmentünk a Pispala városrész-ben lévő kilátótoronyba is, ahonnan azegész városra és a két nagy tóra, a Pyhä ésa Näsi tóra is remek kilátás nyílt. Este azérdeklődők részt vehettek az Alexander-templomban tartott Tamás-misén, amiegy finn könnyűzenei istentiszteleti for-ma, igen népszerű a tamperei fiatalok ésidősebbek körében. Pénteken a Härmälävárosrészt övező természetvédelmi kör-zetben tőzeglápi túra várta a csoportot (atúravezető bölcsen csak a kirándulás vé-gén árulta el, hogy helyenként 10 méteresvíz felett lépkedtünk). Délután átköltöz-tünk a Torppa nevű egyházi szabadidő-központba, ahol a hét további részében aszálláshelyünk volt.

A következő három nap folyamán kö-tetlenebbé vált a programunk: szomba-ton családi délután keretében zenei prog-ramok, közös játékok, beszélgetések ésáhítat hozta még közelebb egymáshoz afinn és magyar résztvevőket. Vasárnap a

härmäläi templomban közös finn és ma-gyar nyelvű istentiszteletre és szeretet-vendégségre került sor, itt történt meg azajándékok átadása is. Hétfőn a két gyüle-kezet vezetősége, presbiterei, testvérkap-csolati megbízottai megbeszélést tartot-tak a jövőbeni együttműködés lehetősé-géről: szóba került többek között a leg-utóbbi sikeres ifjúsági projekt folytatása,valamint a kapcsolatok még közvetleneb-bé tétele. Finn testvéreink jelezték, hogykövetkező látogatásuk alkalmával szíve-sen megismerkednének közelebbről is akülönböző gyülekezeti munkaágakkal ésoktatási intézményeink (óvodánk, isko-lánk) működésével. Ezután került sor abúcsúvacsorára. A másnap már a búcsú-zásé volt: a repülős és buszos utazás utánkéső este érkeztünk Orosházára.

Mi mindent foglalt magában ez agyorsan eltelt egy hét? Találkozásokat, afinn táj, ételek, szokások, az igazi finnszauna megismerését; de mindenekelőtta nyelvi különbségen kívül vagy inkábbazon felül a közös hit, az összetartozásmegélésének lehetőségét a csoport tagjai,finnek és magyarok között. Folytatásakövetkezik 2014-ben, Orosházán.

RÉVÉSZ RITA BOGLÁRKA

Tamperei epizódok

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 9

ebéd után a gyülekezeti házban elénekeltmég egy ismeretlen dalt is. A műsort és adalokat hallgatva arra gondoltam, micso-da isteni adomány, hogy ennyi jó hangúhölgyénekese van gyülekezetünknek.

A kikötőbenHosszabb városi sétát követően meg-

pihenni a kikötőnél levő, nyitott kávézó-ba tértünk. Míg a frissítőket rendeltem ésfizettem, feleségem asztalt keresett, aholmajd az ásványvizet megisszuk. A kávé-zó szinte üres volt, de neki sikerült egyolyan asztal mellé leülni, ahol a szom-szédban jellegzetes kikötői patrióták fo-gyasztották délelőtti söreiket, vodkáikat.Eközben élénken társalogtak, s fogadtákaz arra járó hasonszőrűek sűrű üdvözlé-seit (Terve-terve, szervusz). Mindez nemlett volna érdekes, nálunk is előfordulnakaz orosházi piac környékén hasonló ar-

cok, de ezek valami rettenetes szivartszívtak és a szél felőlük fújt. Így aztán ötperc alatt olyan szagunk lett, mint kétöreg kocsmabútornak. Na, mindegy, he-lyet változtatni nem akartunk – még fél-reértik – egyébként is majdcsak elszívjákés minden újra szép lesz, gondoltuk mi.Csakhogy ők az égő szivarról zavartala-nul gyújtottak rá a következőkre és a füst-felhő nem csökkent, sőt. Nagyjából fél-órai passzív bagózás után feladtuk ésodébbálltunk. Az ásványvíz azért kitűnővolt.

SétaEgyik délután Tampere utcáit járva

felfigyeltünk arra, hogy a helyiek közültöbben megnéznek bennünket. De mi lát-nivaló lehet rajtunk? Nem értettük. Kisidő múlva rájöttünk: mi itthoni módi sze-rint séta közben fogtuk egymás kezét,

időnként a nejem belém karolt. Ez voltfurcsa rajtunk, ugyanis ott ez nem szokás.Egyetlen párt sem láttunk kézen fogvavagy egymásba karolva. Az ottaniak leg-feljebb a gyerekek kezét fogták meg.

A csónakA Näsi-tó partján, a fák között csónak-

ház lapult. Előtte 5-6 szokatlan formájúműanyagcsónak volt felbakolva. A csó-nakház ajtaja be volt reteszelve, de bátranbementem és felfedeztem az evezőket ésa mentőmellényeket. Minden adva volt acsónakázáshoz. Vízre tettük az első csó-nakot, de ömlött bele a víz, aztán a máso-dikat, s abba is. Mi a csoda van itt? Ekkorfedeztük fel, hogy az összes csónak lyu-kas, de nem véletlenül. Ezeket direkt ígygyártják, praktikus okokból. A csapadéknem marad meg bennük és persze elkötnisem könnyű így. Rövid kutatás után a pá-rom felfedezte a bele való dugót, becsa-vartuk és máris indulhattunk a vízre. Acsónak szépen, könnyedén siklott, irányí-tása nem okozott nehézséget. Többszörmegkerültük a közeli kis szigeteket, azevezés remek vacsora utáni mozgásnakbizonyult.

NapfelkelteÉletem egyik csodás élményét értem

meg a Näsi-tó partján, Torppában. Azutolsó nap hajnalán – nem tudván aludni– lementem a tóhoz. Semmi mozgás,csend, a víz felett ködpára. Leültem astégre, s ekkor a szemközti fenyőerdő fe-lett megjelent a felkelő nap szegélye. Las-san emelkedett, remek látvány volt. A va-rázs hosszan tartott és én úgy éreztem,mintha az Úr tartana a tenyerén.

TARR ISTVÁN

OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2012 ősze

Megújuló temetők, felújított parókiák

A z egyházközségünk és az orosháziönkormányzat közötti közszolgálati

szerződés alapján az önkormányzat évi 5millió forint bérleti díjat fizet a közteme-tők fenntartásáért, amelyet – kiegészítvesaját forrásainkkal – teljes egészében a te-metők fejlesztésére fordítunk.

Az elmúlt néhány évben így igen je-lentős, korszerűsítések valósulhattakmeg temetőinkben. Az alvégiben példáulrendbe tetettük a magyar hősi katonáknyughelyét, felújíttattuk az utakat, fásí-tottunk, kutakat fúrattunk, további sze-méttárolókat alakítottunk ki. 2011 máju-sában pedig átadtuk az 5,2 millió forint-ból elkészült szóróparcellát.

Rákóczitelepen, a Szentesi úti temető-ben szeptember elején adtuk át a felújítottravatalozót. A felújítás már régi kérése

volt az itt élőknek, azonban forráshiánymiatt eddig nem kerülhetett sor rá. Mégáprilisban írták ki a pályázatot, s a nyerteskivitelező augusztus 14-én kezdte meg amunkálatokat. Eddig sötét, zárt hely volt,de miután kicseréltettük a nyílászárókat,az egyszárnyas ajtó helyére kétszárnya-sat tetettünk, így nyitottabbá, sokkal vilá-gosabbá vált. Természetesen az épületkülső-belső festése is megtörtént.

Szeptember 5-én (a Szentesi útival egyidőben) a szentetornyai Corvin úti teme-tő is megújult, ahol ugyan évente csak né-hány alkalommal van temetés, de a bú-csúztatás eddig csak a szabadban történ-hetett. Amost felépített filagória ezt a hiá-nyosságot hivatott pótolni. A munkála-tok itt is augusztus 14-én kezdődtek. Mi-vel illemhely sem volt, ezért ezt is kellett

építtetnünk. Akét temetőben a beruházásmintegy 1 millió forintba került. A takarí-tás is befejeződött, mostanra teljesen ren-dezett körülmények várják a gyászoló-kat. Laczki János lelkész köszönetet mon-dott az egyházközségnek a támogatásért,hiszen saját forrásból a temetők rendbeté-telét nem tudták volna megvalósítani.

Szeptember elsején kezdődött az Al-végi temetőben a ravatalozó felújítása,amelyre már nagyon nagy szükség volt.Emiatt mind a közlekedés, mind a ravata-lozás feltételei módosultak. A temetőüzemeltetőjével, a Rekviemmel Temetke-zéssel kötött megállapodás alapján ez időalatt a temető parkolójában felállított pa-vilonban biztosítják a kegyeleti szertartásfeltételeit. A ravatalozósátor egyedi gyár-tású, ravatalozó és szónoki asztal is ké-

In memoriamEgy kutató búcsúja Szárazné Kőrösy Edit evangélikus levéltárostól

Szárazné Kőrösy Edit tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Hozzátartozói, ro-konai, munkatársai és barátai gyászolják, de hiszem, hogy az evangélikus gyüleke-zet levéltárának kutatói is megemlékeznek róla.E sorok írója sok éve kutatóvendége az evangélikus levéltárnak. 2012. augusztus28-án, ezen a baljóslatúvá lett kedd délelőttön is a kutatók egyike voltam, aki Kő-rösy Edit legendássá vált segítőkészsége mellett kereshettem „mi végre voltunk”kérdéseimre választ. Nem tudhattuk, hogy utoljára tölthetjük társaságában az időt,nem sejthettük, hogy „futását elvégezte…”Kedves Edit! Vajon szólhatnék-e rólad hitelesen, ha nem ismertelek és tiszteltelekvolna? Az elmúlás mindig megérint és elszomorít bennünket. De biztos vagyokbenne, hogy kutatóid emlékezetében továbbra is az igényességre törekvő, követ-kezetes segítőtárs él tovább, akiben mindig megbízhattunk, aki felől bizonyosak le-hettünk.Az út, melyet követtél, mindig is hozzád tartozott. Tanultunk is tőled, lelki műhellyétudtad változtatni a levéltárat. Gondjaidat pedig az ég időtlen tükrében vándorlómadarak szárnycsapására bíztad. A mindent átható „Világosságban” volt bizodal-mad, emiatt akárhányszor hátat tudtál fordítani a sötétségnek. Kedves Edit, hi-szem, meg is érkeztél ebbe a nagy Fényességbe! S vissza nem térő lépteiddel utolér-ted a megfoghatatlant. Általad is ismert és idézett verssoraimmal búcsúzom Tőled:„A halandó halad / vagy útrakészül / a borús égbolt… újrakékül.” Isten veled!

VERASZTÓ ANTAL

Igehirdetés Szárazné Kőrösy Edit temetésén

2012 ősze 11OROSHÁZI HARANGSZÓ

szült mellé drapériákkal, de szél és esővé-delemmel is ellátható. A kegyeleti sátor-nak helyt adó parkolót a szertartások ide-jén elzárják a látogatók elől, a gondnokiiroda előtt található nagykapun azonbanerre az időre is biztosítják a bejárást. Kita-karították, legallyazták a parkoló mellettierdős részt. A munkálatok idejére a rava-talozási díj mértéke mintegy 30 százalék-kal csökkent. A felújítás teljes költsége 7,5millió forint, és várhatóan halottak napjá-ra be is fejeződik.Az érintettektől addig ismegértést és türelmet kérünk. Terveinkszerint a jövő évben a Felvégi temető ra-vatalozója is megújul.

Felújításra került még az alvégi paró-kiában lévő lakás, és jelenleg is folynak afelvégi parókiában található lakás rekon-strukciós munkálatai. Az önkormányzatidei, két millió forintos támogatását teljesegészében erre fordítjuk, illetve az áldo-zati vasárnapon a hívek által felajánlottadományokat is erre a célra használjukfel, amelyet ezúton is megköszönünk.

NÉMETH BÉLAfelügyelő

„… dicsőítettem és magasztaltamaz örökké élőt, mert az ő uralmaörök uralom, és királysága megmaradnemzedékről nemzedékre” [Dán 4,31]

Mindörökké, Ámen!

Gyászoló Család!Kedves Gyülekezet!Testvéreim a Jézus Krisztusban!

Megrendülve állunk meg itt ebben ahatalmas templomban, Isten házában,hogy búcsút vegyünk Szárazné KőrösyEdit testvérünktől, és utána elkísérjük aszentetornyai kis evangélikus temetőbe ahamvakat.

Edit nagyon gyorsan távozott ebből avilágból. Augusztus 28-án délelőtt mégkötelességét teljesítette, kutatók voltak aszobájában, együtt volt rövid ideig a hi-vatali szobában a többiekkel, és én 14.20-kor kaptam a hírt, hogy Edit váratlanulelment. Tudtuk, hogy a szíve nem egész-séges. De az utóbbi időben semmi jelétnem mutatta, hogy gondja lehet, néha afáradtságát említette. Talán ti, a családta-gok többet tudtatok erről. Nekem ő voltaz, akivel az első perctől kezdve együttkellett dolgoznom. Nagyon sok mindenkötött össze bennünket. Ezért is, hogy ki-vételesen szomorú szívvel, de vállaltamezt a szolgálatot.

Most azonban fordítsuk figyelmünketteljesen Isten szent igéje felé, amit nem énválasztottam. A most fájó szívvel gyászo-ló Csenge kérte, hogy az aznapi ige le-gyen, amikor Edit visszaadta lelkét Meg-váltó Istenének. Augusztus 28-a, keddvolt, és ezen a napon olvastuk a szent igétDániel könyvéből: „… dicsőítem és ma-gasztalom az örökké ÉLŐT, az ő uralmaörök uralom…” Emlékszem, amikor az-nap ezt az igét elolvastam, az a gondolatfordult meg szívemben, hogy ez a legfon-tosabb: dicsőítem és magasztalom ŐT!Hogy ennyi az egész!

Nem árulok el nagy titkot, ha megem-lítem, nemcsak személyesen találkoz-tunk Csengével, hanem tartalmas levél-váltásokra is sor került köztünk, és enneka levélnek éppen ez volt a szellemi lénye-ge, ez a mondat: bármilyen nehézség voltaz életében, nem zúgolódott, hanem ma-gasztalta az örökkévalót.

És most itt, a templomban érintse megszívünket, hogy nem a halálról szól a tör-ténet. Nem azt kell mondanunk, hogykész, vége. S nem azt kell mondanunk,hogy meghalt. Próbáljátok, próbáljuk ígymondani: magához szólította az ÖrökkéÉlő! Nemcsak megállt a szíve, hanem Is-ten hazahívta. Nem tudjuk, kit mikor, mi-ért – és kétségtelen, még nem volt sok az a73 év, de ez egy új fejezet. Az örök élet fe-jezete – az Úr Jézus Krisztus nagyon sok-

szor hangsúlyozta, hogy nem ennyi azélet. Nemcsak földi élet van. Ezzel kezd-te: betelt az idő, elközelített Isten országa,elközelített az Örök Uralom, térjetek megés higgyetek az evangéliumban. Higgye-tek abban, hogy „Úgy szeretette Isten avilágot…”, hogy „Ne nyugtalankodjék aszívetek… az én mennyei Atyám házá-ban sok hajlék van… magamhoz veszlektiteket… ahol én vagyok, ti is ott legye-tek.”

Értitek? Nem a halálról szól a történet.Az életről, az örök életről, Isten örök ural-máról. Fáj a búcsú, de enyhítse ezt a fáj-dalmat, hogy egy édesanya, a testvér (akirégebben elment), nem a semmi játéksze-re, hanem Isten megváltott gyermeke. Ígynézzünk szeretteink halálára, és így gon-doljunk a saját mulandóságunkra, hogyIsten uralma örök. Ezért magasztaljuk ésdicsőítsük az Örökké Élőt, aki ezt az örökéletet nemcsak önmagának tartja fenn,hanem részesíteni akar bennünket belőle.Így kísérjétek el őt – az édesanyát, atestvért, a családtagot, a rokont, így kísér-jük el őt, egykori munkatársunkat, hit-testvérünket – utolsó földi útjára, adjuk átőt az Örökké Élőnek, a szívünkkel pedigragadjuk meg, hogy nem a halálról szólaz ige, Isten szava, hanem az örök életről,Jézus Krisztus által, Ámen!

RIBÁR JÁNOSny. esperes

OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2012 ősze

Az orosházi evangélikus levéltárról

T elepülésünk szerencsés helyzetbenvan: az 1744-es városalapítással

egybeesik az evangélikus egyházközségéletre hívása is. Itt kezdetektől fogva ve-zették a keresztelési és a házassági anya-könyveket, 1771-től regisztrálták a halot-takat, 1818-tól írták a jegyzőkönyveket. Amindenkori orosházi lelkészek össze-gyűjtötték, őrizték az egyházközség tu-lajdonát képező írott dokumentumokat,tárolták a sok esetben egyedi, pótolhatat-lan kincseket. Különösen az 1895 – a pol-gári anyakönyvezés bevezetése – előttiiratoknak van kiemelkedő jelentőségük.

1994 őszétől teljesen új fejezet kezdő-dött a levéltár történetében. Az OrszágosEgyház részmunkaidőben alkalmazta aTáncsics Mihály Gimnázium tanárakéntnyugdíjba vonult Szárazné Kőrösy Edi-tet, aki ezt követően rendezte az iratanya-got, nyilvántartásba vette, megkezdte apályázati pénzek felkutatását, s szív-ügyének tekintette a régmúlt orosháziakemlékét idéző iratok védelmét, restaurá-lását. Összességében több millió forintotszerzett az orosházi egyházközségnek.Védetté nyilvánították a gyűjteményt,ami elnyerte a nyilvános magánlevéltáribesorolást is. Jelenleg 82 folyóméternyi aziratállomány, és körülbelül 150 kötetbensorakoznak a polcokon régi, málladozóanyakönyvek papírmásolatai, amit a be-térők használhatnak. Az egyházi épület-

rész visszakerültével megfelelő helyetbiztosítottak a levéltárnak. Elkészült azépület belső és külső felújítása, szigetelé-se, az iratanyag egy részének savmentes,levéltári dobozokba helyezése, a számító-gépes adatbázis kiépítése.

Családtörténeti kutatók mellett pálya-munkákat írók és mások is megfordulnaka levéltárban. Sok önálló kiadvány és dol-gozat látott napvilágot az elmúlt két évti-zedben a levéltár értékeinek felhasználá-sával. Az Orosházi Harangszó is mindenlapszámában közöl helyi egyház- és kul-túrtörténetre vonatkozó írásokat.

Szárazné Kőrösy Edit, gyülekezetünklevéltárosa elkötelezetten végezte mun-káját. Az evangélikus Országos Levéltárés a Gyűjteményi Tanács is elismerte telje-sítményét. Augusztus 28-án, földi életé-nek utolsó napján még aktívan részt vettazon a megbeszélésen, ahol a KulturálisÖrökség Napja kiállításunk előkészüle-teiről tárgyaltunk. A szeptember 15–16-aikiállítással az ő emléke előtt is tiszteleg-tünk.

KOSZORÚS OSZKÁR

=

Szárazné Kőrösy Edit (1939–2012) írásaiaz Orosházi Harangszóban az evangélikus levéltárról

– Az Orosházi Evangélikus Egyházközség levéltári kincsei I. (1998. húsvét, 13. o.)– Az Orosházi Evangélikus Egyházközség levéltári kincsei II. (1998. pünk., 8. o.)– Örökségünk (1998. december, 6. o.)– Iratok kincsestárában (2001. advent–karácsony, 9–10. o.)– Levéltári hivatalomnak megfelelni igyekeztem (2003. pünkösd, 9. és 11. o.)– Levéltár 2003 – Ismét 850 ezer Ft-ot nyertünk (2003. adv.–karácsony, 25. o.)– Tíz év után (2005 ősze, 8. o.)– Levéltár (2006. advent–karácsony, 5. o.)– A levéltáros felelőssége (2007. advent–karácsony, 16. o.)– Levéltári krónika (2008. advent–karácsony, 19. o.)– Egy év a levéltárban (2010. böjt–húsvét, 20–21. o.)– Erejük nem lankadt el (2011. advent–karácsony, 18–19. o.)– Mérlegen (2012. böjt–húsvét, 15. o.)

Keresztyén vagyok: létem lényege a szeretet!Sok gondolat kavarog bennem, s nem is tudom, hogy mivelkezdjem ezt a pár soros gondolatébresztő/lélekébresztő írást.Keresztyén vagyok. Mit jelent ez számomra? Mit jelent ez má-sok számára, ha rólam van szó? Gondolkodjunk el ezen kicsit!Nekem, hogy keresztyén vagyok, annyit jelent, Krisztust köve-tő. A szó eredeti jelentése is ezt takarja, de ami mögötte van, aznem pár sorban leírható valóság. Fontos, hogy ezzel a szóval jel-lemezzem a keresztyén mivolt lényegét: valóság. (Ez a szó ismegérdemelne egy külön cikket.)Keresztyén hitünk alapja a Jézus Krisztusba vetett bizalom. Elhi-szem, azaz tudom, hogy Ő itt járt ezen a földön, embereketgyógyított, tanított és a legfontosabb a keresztyén szó mostaniértelmezése szempontjából, hogy példát adott nekünk. Példátarra, hogy Isten eredeti jó és tökéletes rendjét hogyan lehet be-tölteni. Ráadásul mindezen múltbéli példamutatáson túl: Őmost is él, jelen van, rád és rám vár, hogy betölthesse életünket„eredendő” szeretetével. A mi „eredendő bűnünket” máreltörölte a kereszten bemutatott áldozatával, engedjük Neki,hogy szeretetével betöltsön minket, s azt továbbadjuk,sugározzuk másoknak, hiszen végső soron emberlétünkeredeti célja ez: szeretetben éljünk Istennel és felebarátainkkal.De nemcsak (szép, mázos) szavakkal, nemcsak szimplán (eset-

leg elvárásoknak való megfelelési vágy miatti) tettekkel, hanemezek motorjaként egész lényünkkel kell szeretni. S nem viszon-zásért, hanem ahogyan a gyertya lángja, önnön cél nélkül égve,világítva. Ez a hivatása, létének lényege.Életed üres, értelmetlen napi mókuskerék? Betöltöd-e, betöl-töm-e az Istentől kapott hivatást, mint Krisztus követője? Jézusnélkül emberi hiábavalóság minden szeretetre való törekvé-sünk, mert elapad a forrása, és a végeredménye csalódás, re-ménytelenség, depresszió. Jézussal viszont soha ki nem apadóforrása lesz. Hogyan lehetséges mindez? Ennyi és nem keve-sebb: bízd rá magad teljesen! Nekem ezt jelenti keresztyénneklenni. (Bibliai házi olvasmány a témához: 1Kor 13. és Fil 2,5–11)

csej

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 13

Búcsú Brebovszky Gyulától

Nyári visszatekintés

I gazi lelkipásztor volt. Egész lényévelméltóságot, békességet, jóságot és

szeretetet sugárzott. Orosházáról indult.Abiztos családi és gyülekezeti háttér gaz-dag útravalót adott neki egész életére.

Orosházán született 1925. április 19-én, Brebovszky István szűcsmester ésDauda Mária szorgalmas, hitét gyakorló,iparos szülők gyermekeként. Az evangé-likus elemi iskola után a polgáriba, majdaz Orosházi Evangélikus Gimnáziumbavezetett útja. Leírta, milyen nagy hatássalvolt rá Sréter Ferenc egyik orosházi evan-gelizációja; id. Koszorús Oszkár gimná-ziumi hitoktatója a Luther Kör elnökévéválasztotta, Csepregi Béla, a helyi népfő-iskola lelkésze pedig a papi pálya felé irá-nyította. 1944 őszén kezdte meg tanulmá-nyait a soproni teológián. Öt esztendő el-telte után, 1949. július 27-én, Orosházánszentelte pappá Szabó József püspök. Ővolt az első, akit Orosházán ordináltak,hetven Luther-kabátos pap áldásában ré-szesülhetett.

Első állomáshelyén, Budafokon se-gédlelkész és vallástanár lett, majd Óbu-dán már egész Budapest gyermekmisz-sziói munkájának irányítója. Ezután kétévre Csepelre, majd a dunántúli Csög-lére és Pápára irányította püspöke. Min-denütt hűséggel végezte feladatait.

1955-ben a Vas megyei Őrimagyarósdgyülekezete hívta meg parókusának,ahol igen tartalmas szolgálatot végzett.1959-ben kötött házasságot Radnóti Ilo-nával, aki mint papné mindenben segítet-te, ellátta a kántori feladatokat és részt

vállalt az ifjúsági munkából is. Isten kétgyermekkel ajándékozta meg a lelkész-házaspárt.

1969-től szülőföldje közelében, Csor-váson gyakorolta hivatását, új életre kelt a

gyülekezet. Ugyanakkor gyakrabban ta-lálkozott Orosházán élő testvéreivel, ro-konaival, a helyi evangélikusokkal. Gyer-mekeik az orosházi Táncsics Mihály Gim-náziumban érettségiztek.

1984-ben a tápiószentmártoni gyüle-kezet közgyűlése hívta meg. A szülőknagy boldogsága, hogy Éva lányukat ésJános fiukat együtt avatták evangélikuslelkésszé. 1989-ben ugyan nyugdíjba vo-nult, de még öt esztendeig, 1994-ig elvé-gezte a tápiószentmártoni szolgálatokat.Közben 1991-ben egyik életre hívója voltaz Evangélikus Külmissziói Egyesület-nek, amelynek elnöke lett.

Néhány, elsősorban a külmisszióvalfoglalkozó könyvet írt és szerkesztett.1998-ban költözött feleségével a buda-pesti Nyugdíjas Lelkészek Otthonába.

50 éves lelkipásztori jubileuma alkal-mából 1999 augusztusában az orosházievangélikus templomban köszöntötte őta gyülekezet, népes családjával együtt.Az Orosházi Harangszóban több írása lá-tott napvilágot, adományaival is támo-gatta lapunk megjelenését. Budapestenfejezte be földi életét, 2012. augusztus 15-én. Mi, orosháziak is búcsúzunk tőle, em-lékére meggyulladt egy gyertya a zombaiharang előtt.

KOSZORÚS OSZKÁR

A z idei nyár is mozgalmasan telt a le-ánygyülekezetekben, hiszen a gyer-

mekek és a fiatalok számára tartalmasprogramokat szerveztünk.

Alsósoknak hittanos napközi táborvolt 2012. június 18–22. között, Szentetor-nyán, a gyülekezeti házban és a templom-ban. Jairus lányának története állt közép-pontban. A táborban 30 gyermek és 6 se-gítő vett részt. A gyermekekkel a kardos-kúti Fehér-tóhoz is ellátogattunk. A táborszervezésében és lebonyolításában (töb-bek között) Rajkiné Hichsi Mária és IlyésGábor segített, aki a gyermekek étkezte-téséhez is hozzájárult.Atábort a BethesdaAlapítvány anyagi segítségével tudtamegrendezni a gyülekezet.

Felsősöknek is volt hittanos napközitábor 2012. július 9–13. között, szinténSzentetornyán. E tábornak 20 résztvevőjeés 9 segítője volt. A program nagyon gaz-dagra sikerült. A hét folyamán a 12 évesJézus templombeli történetét vettük.

Délutánonként volt elsősegélyről szó-ló előadás, amelyet Tóth Zoltánné a Vö-röskereszt orosházi vezetője és segítőjetartott. Antal László, az Orosházi VárosiTartalékos Szövetség elnöke céllövészetifoglakozást rendezett fiatalok és felnőt-tek örömére.

Szerdán és pénteken a gyopárosi kiserdőben számháborúztak a „táborozók”.Csütörtökön Szarvasra látogattunk, aholmegtekintettük a két evangélikus temp-lomot és a történelmi Magyarország kö-zepét, az Erzsébet-ligetben barangoltunk.

Ehhez a táborhoz pályázati pénzt isnyertünk, de a Bethesda Alapítvány isdöntő mértékben nyújtott támogatást. Atábor segítője volt Madarász Géza egy-házmegyei felügyelő, aki itt, mint gya-korlott hitoktató vett részt. Ilyés Gáborebben a táborban is biztosította az étkez-tetést.

Nemcsak helyi rendezésű táborbanvettünk részt, hanem vidékiekben is. A

lucfalvi EKE gyermek csendeshét 2012.június 25–30. között zajlott, egy autónyikardoskúti gyermekkel vettem részt a tá-borban, ahol összesen hatvanan voltunk.A táborban amerikai lelkész és több ame-rikai fiatal is részt vett segítőként. Józseftörténetét és egy mexikói gyermek hitrejutásának történetét ismertettük meg.

Az országos cigánymissziós hetetezúttal Nyírtelken tartottuk, ahol kétautónyi fiatallal vettünk részt, augusztus17–21. között. A szentetornyai fiatalok jólérezték magukat, bár a fiúk hajnalonkéntfáztak, mivel a szállás egy katonai sátorvolt. A konferencia a hitben való növeke-désről, a visszaesések elkerüléséről szól-tak. Az ország több részéről összegyűltcsapat Tokajba is kirándult.

Ezen kívül számos alkalom volt még,s egyéb, itt fel nem sorolt kirándulás gyer-mekek és fiatalok számára.

LACZKI JÁNOS

OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2012 ősze

Heti rendszerességgel tervezett alkalmak:– vasárnap 8.30-kor istentisztelet Szentetornyán;– vasárnap 10 órakor istentisztelet Rákóczitelepen;– vasárnap 14 órakor istentisztelet Kardoskúton.

Kétheti rendszerességgel tervezett alkalmak:– hétfőnként 17 órakor házi bibliaóra kardoskúticsaládoknál (Téma: Bírák könyve);– keddenként 17órakor házi bibliaóra Gyökeresben,a Petrilla családnál (Téma: Machintos: ElmélkedésekMózes könyvei felett);– keddenként 16 órakor házi bibliaóra Szentetornyán,

Szabó Józsefné presbiter testvérünknél (Téma: Pál elsőlevele Timóteushoz);– péntekenként 17 órától ifióra Rákóczitelepen,a gyülekezeti teremben;– péntekenként 17 órától konfirmandusóraRákóczitelepen, a gyülekezeti teremben;

Havi rendszerességgel tervezett alkalmak:– szerdánként 17 órától szülői bibliaóra Rákóczitelepen,a gyülekezeti teremben;

Honlapcímünk: http://oroshaza-leanyegyhazak.lutheran.hu

Fénysugár-híradó

„Tarts életben bennünket,És mi segítségül hívjuk nevedet.”[Zsolt 80,19]

M ájus második felében autóbusznyiorosházi érkezett a déli egyházke-

rület missziói napjára, a Tolna megyeiBonyhádra. Nyugdíjasegyesületünk 20tagja is vállalkozott az útra, ami lelki ésszellemi feltöltődést jelentett mindnyá-junknak.

Az elkövetkező hetek programjai agyülekezeti házban megtartott keddi éscsütörtök délutáni találkozásaink melletttemplomunkhoz kötődtek. Szép ünnep-ség volt az 50 éve vagy régebben konfir-máltak találkozója, tagjaink közül is töb-ben az oltár elé álltak, áldásra. Pünkösd-hétfőn néhányan jelen voltak a Hajnal ut-cai óvodások évzáróján és gyönyörköd-tek a legkisebbek műsorában. Őket külö-nös szeretettel figyeltük, az idei eszten-dőben is eljuttattunk számukra kötött ta-karókat. Június elején jelen voltunk IhászBeatrix lelkésznő bemutatkozó prédiká-cióján. Isten áldását kérjük orosházi szol-gálatára!

Szintén sokan utaztunk Szarvasra, azorosházi származású új esperes, LázárZsolt és az Orosházán élő Madarász Gé-za, egyházmegyei felügyelő beiktatására.A késő délutáni órákban néhányan mégPusztaföldvárra is elmentek, ahol az újgyülekezeti központot és a lelkészlakástavatta fel Gáncs Péter elnök-püspök úr.

Június végén, egyik keddi istentiszte-letünkön mindnyájan szomorúan vet-tünk búcsút Ribár János esperes úrtól, akinyugdíjba vonult és Szegedre költözött.Bizonyára ő tett legtöbbet FénysugárNyugdíjasklubunk (később egyesüle-tünk) 10 esztendeje alatt. Kezdeti lépése-

inktől figyelemmel kísérte munkánkat, stalán nem volt olyan hét, hogy ne nézettvolna be hozzánk, ne váltott volna szótidősebb testvéreinkkel. Emellett rendsze-resen tartott számunkra istentiszteletet.Természetesen teljes létszámmal jelenvoltunk július elsejei búcsúprédikációjánis. Kívánjuk neki és feleségének, Editnek,hogy találjanak otthonra Szegeden is!

Július végén, szintén autóbusszalSzarvasra mentünk, a Körös-parton fel-épített vízi színházba, ahol Pozsgay Zsoltés Gulyás Levente „Tessedik” című da-rabját néztük meg. Nem bánta meg egyi-künk sem, hogy csak éjfélre érkeztünkhaza.

A nagy kánikulában kis szünetet tar-tottunk. Államalapítási ünnepünkön, azistentisztelet után sokan részt vettünk avárosi ünnepségen, ahol dr. Budai Gyulavidékfejlesztési államtitkár szólt az oros-háziakhoz.

Szeptember 2-án evangélikus isko-lánk és óvodánk már a huszadik tanév-nyitót tartotta. Mi, nyugdíjasok valóbanörültünk a félezernél több, ünneplőbe öl-tözött általános és középiskolásnak, akikbetöltötték templomunk padjait.

Nemcsak egyházi, hanem városi ün-nepségeken is részt veszünk, így néhá-nyan ellátogattunk a Petőfi MűvelődésiKözpontba, Újfalussy István festő kiállí-tására, aki már gyülekezeti házunkban isbemutatkozott.

Ismételten érdeklődéssel fogadtuk azorosházi kerékpáros világutazót, Lénárt(Léna) Ferencet, aki ezúttal Indiában volt,és közben a Himalája lábainál fekvő Dar-dzsilingben Kőrösi Csoma Sándor sírjátkereste fel. Elmondta, hogy útitársávalmilyen megpróbáltatásokon mentek át, sindiai útjukról egy filmet mutatott be.Hosszú útjuk közben a legszebb hely Ne-

pál volt, ahol csodálatos tájakat látott,nyugodt emberekkel. Ez teljesen ellentéteIndiának, ahol a szép építészeti emlékekmellett rengeteg az ember és sok a piszok.

Legutóbb pedig, már októberben,egész napos kiránduláson jártunk Mező-hegyesen. A Hild János tervezte diadalívalatt gurultunk be táborhelyünkre, az1790-ben épült Nonius Hotelbe. Gyö-nyörködtünk a komoly történeti értékkelbíró épületekben, a természetvédelmi ér-tékké nyilvánított parkokban és ligetek-ben, a fedett lovardában, a központi mé-nesudvarban, az ország egyik legszebblovas pályájában és a kocsimúzeumban.Ritka élmény volt a félórás utazás lovaskocsin, így még inkább szemünk elé tá-rult ennek az ötezres lélekszámú kisvá-rosnak a szépsége. Pillantást vetettünk atemplomokra és egyéb 150–200 éves épü-letre, melyek ma is meghatározzák a te-lepülés arculatát. Mezőhegyesen a ma-

gyar nóniusz lófajta tenyésztése a legfon-tosabb. Ugyanis ez nemzeti kincs, amit ál-lami tulajdonba vettek, hogy megőrizzéka közel 230 éves ménest.

Az ebéd elfogyasztása után látogatásttettünk az igen nagy alapterületű, mégiszsúfolásig megtöltött helyi múzeumban,ahol tagjaink elsősorban a régészeti, arégi helytörténeti emlékeket és fotókat ta-nulmányozták érdeklődéssel. Többeketmegragadott az egykor használt, szép-számú technikatörténeti eszköz, vala-mint a régen itt élők által birtokolt, mamár néprajzi gyűjteménnyé nemesedetttárgyak sokasága. Végezetül bekukkan-tottunk a 39-es majorba, ahol kis ízelítőtkaptunk az ott folyó állattenyésztés min-dennapjairól. Kissé fáradtan, de szép em-lékekkel érkeztünk haza.

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ

Rendszeres alkalmak a leánygyülekezetekben

A ki figyelmes szemmel és füllel indulútnak a vasárnap délelőtti istentisz-

teletre, szeptember óta minden másodikés negyedik vasárnapon tanúja lehet an-nak, ahogyan 10 óra körül apró emberektöltik meg a gyülekezeti termet. Ki baba-kocsival, ki kismotorral, más komoly kis-biciklivel siet az immár harmadik tanévétkezdő Tipegő Istentiszteletre. Természe-tesen mindenki szülői kísérettel érkezik,hiszen a csomagokat is cipelni kell vala-kinek…

A megérkezés után a kíváncsi kis sze-mek mindjárt kutatni kezdik az ismerő-söket, kis barátokat, majd egy gyors üd-vözlés, és kezdetét veszi a Tipegő Isten-tisztelet. Felcsendül az állandó kezdődal:Isten ezt a napot azért adta, hogy szeressük miegymást… Ezután gyertyagyújtás és vala-mi új következik, ami eddig nem volt:zsoltárt olvasunk. Sőt, annak egy sorátközösen mondjuk visszhangként a zsol-táros egy-egy gondolatára: „Oltalmam ésváram, Istenem, akiben bízom!” [Zsolt 91]Amit ilyen sokszor elmondanak a felnőt-tek és a nagyobb gyerekek, azt biztosanérdemes megjegyezni! Aztán egy szomo-rú napocskával együtt imádságban ésdalban kérünk bocsánatot Istentől min-den rosszaságunkért, majd egy mosolygónapocskával együtt örülünk annak, hogyaz Úr ma is megbocsát nekünk, és megintujjongó, vidám szívvel énekelhetünk Ne-ki új éneket.

Ami ezután következik, az mindengyermek egyik kedvenc része: sok moz-gás és játék segítségével ismerkedünkmeg egy bibliai történettel, igazsággal.Most éppen a testrészekkel foglalkozunk.Ettől a tanévtől van egy saját kis aktív táb-lánk is, ami ahhoz kell, hogy a rajta lévőképek, ábrák segítségével jobban megért-sük Isten üzenetét, és amire mindent fel-tűzhetünk, amire emlékezni szeretnénk.Erre eddig egy fej, egy orr és egy haj ke-rült. Mindegyiknél megtanultuk, hogyandicsérhetjük vele Istent, hol és milyen tör-

ténet kapcsolódik hozzájuk a Bibliában.Kíváncsian várjuk mindannyian a folyta-tást…

Mint ahogyan azt is, ma éppen milyenúj dalt tanulunk majd, kinek a kedvencéténekeljük el a bibliai történet után. Vagyazt, hogy kerültek-e új kincsek a játékko-sarakba? Fontos kérdések ezek, s (hála Is-tennek) egyre több család, egyre több kis-gyermek érdeklődik a Tipegő Istentiszte-let iránt. Évről évre megtapasztalhatjukazt, hogy az Úristennek fontosak ezek azalkalmak, fontos az a munka, amit a Tipe-gő csapat a gyülekezet építésében végez.

Nagy örömünkre immár nemcsak ami gyülekezetünkben, hanem azon kívülis egyre többen érdeklődnek az iránt, ho-gyan működik nálunk a legkisebbekkelvaló foglalkozás. Szeptember 29-én Édes-anyámmal, Révészné Tóth Erzsébettelegyütt (aki a kisgyermekek evangélikusóvodai neveléséről tartott előadást) egycsaládos hétvégén beszélhettem arról,

miért és miként zajlik egy Tipegő Isten-tisztelet. A piliscsabai Béthel EvangélikusMissziói Otthonban jártunk, ahol a pest-erzsébeti lelkész, Győri János Sámuelszervezésében kisgyermekes családoktöltöttek együtt egy hétvégét, melynek té-mája „A gyermek és a gyülekezet” volt.Örömmel vállaltuk tehát, hogy egy-egyrövid előadásban elmondjuk mindazt,amit eddig átélhettünk, megtapasztalhat-tunk a kicsikkel való foglalkozások soránmind az óvodában, mind a Tipegő Isten-tiszteleteken. Mivel nemcsak evangéli-kus, hanem református gyülekezetek isérdeklődnek az itt folyó munka iránt, haIsten is úgy tervezi, lesz folytatás…

Alkalmainkra továbbra is nagy szere-tettel várjuk a 0–5 éves gyermekeket éscsaládtagjaikat, de természetesen bárkit,aki szívesen töltene egy dalos-játékosórát a csillogó szemű legkisebbek társasá-gában!

BÁNKINÉ RÉVÉSZ ADRIENN

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 15

Újra hangos a gyülekezeti ház

Bemutatkozás

A legkisebbekkel való foglalkozást még a saját gyer-mekeim születése előtt kezdtem el, és annyira otthonéreztem magam ebben a világban, hogy azóta ez lett afőfoglalkozásom is. A Tipegő Istentiszteletek létrejöt-tében nagy szerepe volt annak, hogy az egyik német-országi utazásunk alkalmával gyermekeinkkel egy 0–5éveseknek szóló mini istentiszteletbe csöppentünk.Ott határoztuk el, hogy egy hasonló alkalmat megpró-bálunk a saját gyülekezetünkben is életre hívni. Lelké-szeink is támogatták az ötletet, és megbíztak a szerve-zéssel, amit nagy örömmel vállaltam is. Ennek immár 3éve, és ahogyan a kezdetek óta mindig, most is lelke-

sen készülök minden alkalomra, mert életem egyik legfontosabb feladatának tekin-tem azt, hogy kisgyermekeket vezessek Jézushoz, hogy életre szóló élmények kös-sék őket Isten országához. Természetesen nem egyedül végzem ezt a szolgálatot,remek kis csapat segít a megvalósításban. Remélem, még sokáig, sokak örömére!

BÁNKINÉ RÉVÉSZ ADRIENN

Diakóniai életünkről

A mögöttünk lévő nyáron is tartottuk a kapcsolatot gyülekeze-tünk idős tagjaival. Többek között Csomor Józsefné Marika né-nivel, aki júliusban ünnepelte 100. születésnapját. Hozzá úgytaláltuk meg az utat, hogy családja felkereste egyházközségün-ket: vegyünk részt mi is ezen a jeles ünnepen. A diakónia részé-ről szerény ajándékkal emlékeztünk meg, otthonában köszön-töttük a jó egészséggel és szellemi frissességgel bíró evangéli-kus nénit. Isten áldását kívánjuk további életére!Új taggal bővült a látogatottak száma, mégpedig Cseténé Fe-

kete Margitka személyével. Ő a Finnországban élő SzemenyeiSándor édesanyja. Amikor gyülekeztünk csoportja nyáron Finn-országban járt, Sanyi nagyon készségesen és odaadóan segítettabban, hogy mi jól érezzük magunkat. Ő kért bennünket arra,hogy figyeljünk édesanyjára és segítsük gyülekezeti életünkbebekapcsolódni, látogassuk őt is.Rendszeresen felkeessük gyülekezetünk azon elhunyt tagjai-nak sírját, akik aktív részesei voltak gyülekezeti életünknek.Diakóniai csoportunk állandó alkalma minden hónap utolsóhétfőjén van, szeretettel várunk minden új érdeklődőt is!

NEMESNÉ EDIT és LÁZÁRNÉ MARIKA

OROSHÁZI HARANGSZÓ16 2012 ősze

2 012. szeptember 2-án, a tanévnyitóistentisztelettel hivatalosan is elkez-

dődött az új tanév. ASzékács József Evan-gélikus Óvoda, Általános Iskola és Gim-názium (korábbi nevén Orosházi Evan-gélikus Általános Iskola és Gimnázium)történetében ez a 21. évnyitás, ha az egy-házi oktatás újraindulásától számoljuk atanéveket. 1992 szeptemberében két egy-házi tagozatos első osztályban kezdődöttel a kisgyermekek tanítása az evangéli-kus értékek szerint. Napjainkban már 12évfolyamon 24 osztályban folyik a tanításés a nevelés. A 2012/2013-as tanévben551 tanulónak, 43 főállású és 4 óraadó pe-dagógusnak jelezte a csengő az első órakezdetét. Az oktató-nevelő munkát 17nem pedagógus munkatárs is segíti.

Iskolánk keresztyén iskola, ezért a ne-velési-oktatási célok vállalása mellett ta-nulóinkat (vallásos és hazafias szellem-ben) erkölcsös polgárrá szeretnénk nevel-ni. Olyan fiatalokat akarunk nevelni,akikre jellemzőek a keresztyén erények:megbocsátás, szelídség, türelem, kitartás,a lelkiismeret érzékenysége, az önnevelésigénye. Céljaink elérése érdekében folya-matosan fejlesztjük az oktatás szellemi éstárgyi feltételeit. Tevékenységünket szol-gálatnak tekintjük, amelyet a társadalmiés partneri igényeknek megfelelően, sze-retetteljes légkörben végzünk, a jó irántelkötelezett pedagógusokkal.

A tanév igéje„Egymás terhét hordozzátok: és ígytöltsétek be a Krisztus törvényét.”[Gal 6,2]A tanév igéjében Isten teherhordozás-

ra szólít bennünket. Hordozzuk egymásterhét, segítsünk az elhordozhatatlan ter-heket cipelő embereknek – ahogy a szük-ség megkívánja, illetve, ahogy módunkvan rá, mert ilyenkor betöltjük Krisztustörvényét, ami a szeretet, és ez hordozó-képessé és hordozásra késszé tesz. Ha va-lakit megterhelten látsz, közeledj hozzárészvéttel, érdeklődj gondja iránt, kér-dezd meg, mi nyomja. Állj oda imádko-zásodban a testvéredért! A másért mon-dott imádság csak akkor eredményes, haaz ő terhe téged is nyom. Hiába mondodneki: „Isten segítsen meg, adjon neked ta-nácsot!” – ha te is tudnál segíteni rajta, denem teszed. Isten talán éppen általadakar segíteni.

A teher felvételéhez meg kell hajol-nunk. Elbizakodott, öntelt emberek nem

alkalmasak a teherhordozásra. A szeretetlehajol, és nem vet meg semmi szolgála-tot. Kész a másiknak a lábát is megmosni.Ez az út Istenhez és ezzel együtt mások-hoz is.

Isten azt is mondja, hogy hívőkkéntkötelességünk megbecsülni egymást. Haa körülötted élő emberekre nézel – és eb-be beletartoznak azok is, akikkel nehe-zebben értesz szót, akiket kevésbé tudszelfogadni, akik támadnak vagy megaláz-nak téged –, úgy kell látnod őket, ahogyIsten: olyan embereknek, akikért megérimeghalni. Isten elküldte Fiát, hogy azmeghaljon értük, tehát számítanak.

Lelki nevelés az iskolábanIskolalelkészi munkaterv(Ribárszki Ákos)

„Az a tény, hogy a diákokat Istencsodálatos módon különbözőnek alkotta,egyszerre öröm és kihívás a tanárszámára. Isten a gyerekeket gondolkodó,társas, érzelmi és fizikai lénynek alkotta,és a pedagógusnak lehetősége vanmindezeken a területeken fejleszteni őket.[…] A bölcs tanár elvezeti diákjait arraa felismerésre, hogy értékességük alapjaIsten szeretete, és erre válaszulfelébredhet szívükben a hála, amelypozitív hatással lesz a tanulásifolyamatra.”[Stephen Kaufmann:Tanítvány és tanítványa]

Egy keresztyén iskola célkitűzése,hogy a diákok a tényanyag elsajátításamellett eljussanak a közvetlen kapcsolat-ra Istennel, megismerjék a keresztyénségalapjait és éljék át azok értékeit. Célunk,hogy helyes Istenképpel, világképpel ésönképpel engedjük el őket iskolánkból a12. évfolyam végén. Célom és elvem is,hogy a diákok átéljék: Isten közelségébenlenni, keresztyénként élni nem teher, nemunalom, nem kötelesség, hanem éppenellenkezőleg: felszabadító és életük min-den helyzetében erőt adó érzés. Éppenezért az iskolalelkészi munkaterv a 2012/2013-as esztendőre is egy tudatosan fel-épített, ezeket a célokat szem előtt tartóprogram.

A tavalyi esztendő sikereiből és hibái-ból tanulva alakítottam át a munkatervetaz idei esztendőre. Új elemek, lelki alkal-mak épülnek be a diákok és a tanárok éle-tébe. Időrendi sorrendben a következők:

– Tanévnyitó istentisztelet.– A „72 óra kompromisszum nélkül”

című uniós projekt sikerén felbuzdulvaidén is csatlakoztunk a kezdeményezés-hez. E projekt keretein belül felhívtuk adiákok figyelmét a teremtett világ és em-bertársaink iránti felelősségünkre. Eztegy teremtés ünnepi istentisztelettel zár-tuk le.

A meglévők mellett új alkalmak a 72órán belül: az evangélikus szeretetszol-gálattal együttműködve idősek kertjénekgondozása, a kórház gyermekosztályánéneklés a betegeknek, meseolvasás azóvodában pénteken délelőtt, ebédosztása gyülekezeti terem udvarán a vasárnapiistentisztelet után.

– Tanári kirándulás Partiumba.– A reformáció ünnepét megelőző

szombaton (október 27.) diákok segítsé-gével elevenítjük fel a reformáció történe-tét, illetve osztályonként 1517 másodpercigeolvasást szervezünk.

– Október 31-én reformáció ünnepi is-tentisztelet az evangélikus templomban.

– Adventi teázás az óvodásokkal.– Adventi játszóház.– Adventi közös gyertyagyújtás.– Diákok csendesnapja az adventi idő-

szakban.– Karácsonyi ünnepség, áhítat.– Vízkereszt ünnepi istentisztelet az

evangélikus templomban.– Hittanversenyek szervezése, lebo-

nyolítása.– Böjti teázás az óvodásokkal.– Húsvéti játszóház.– Tavaszi diák, illetve pedagógus

csendesnap húsvét ünnepéhez kapcso-lódva.

– Passiójáték.– Mennybemenetel ünnepi istentisz-

telet az evangélikus templomban.– Érettségi előtt álló fiatalok kérő/há-

laadó istentisztelete.– Utolsó tanítási napra tervezett közös

program a diákok számára.– Tanévzáró istentisztelet.Állandó feladatok:– A Székács József Evangélikus Óvo-

da, Általános Iskola és Gimnázium lelkiéletének vezetése, gondozása, építése agyerekek, diákok, tanárok, alkalmazot-tak körében.

– Kötelezettségben foglalt óraszámokteljesítése, illetve ezen felül a hittan érett-ségire készülő 11–12.-es diákok fakultáci-ójának megtartása.

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Becsengettek

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 17

– Hétfői, keddi tanulói áhítatok tartá-sa/koordinálása.

– Hétfői tanári áhítatok tartása/koor-dinálása.

– Évközi diák csendesnapok szervezé-se, szorosan együttműködve a hittanmunkaközösség tagjaival.

– Évkezdő és évközi tanári csendesna-pok szervezése, szorosan együttműköd-ve a hittan munkaközösség tagjaival.

– Az iskola tanárai, dolgozói számárakéthetente bibliaórai alkalom, ahol lehe-tőség nyílik a keresztyénség, a hitélet, abibliai történeteket érintő kérdések felve-tésére, megbeszélésére.

– Azon gimnazista fiatalok felkészíté-se konfirmációra, illetve keresztelőre,akik a 7. évfolyam után érkeztek intézmé-nyünkbe, illetve ezt igénylik.

– Igény esetén iskolánkba járó gyerme-kek szüleinek konfirmációs felkészítése.

– Kapcsolattartás a családokkal, a szü-lőkkel, bizonyos esetekben személyes lá-togatás formájában.

– Külön kiemelt kérés az osztályfőnö-kök iránt a kórházba került, hosszabbideig beteg, nehéz helyzetben lévő, véde-lem alá vett gyerekek jelentése látogatáscéljából.

– A jó partneri kapcsolat fenntartása,illetve az arra való törekvés a fenntartógyülekezettel és az ország evangélikus is-koláival.

– Óvodai hittanórák tartása, koordi-nálása.

– Óvodai áhítatok tartása, koordiná-lása.

Természetesen az egyházi esztendőidőszakától és az évközi közös ötletektőlfüggően, az iskolában szervezett lelki al-kalmak bővülhetnek, színesedhetnek.Hiszem, hogy idei fáradozásaink a gyer-mekek lelki életéért nem lesznek ered-ménytelenek, és ha nem is azonnal, deidővel megtermik gyümölcsüket, s be-csületes, vidám keresztyén emberkéntfogják élni életüket ebben a világban.

TehetséggondozásMinden gyermeknek meg kell kapnia

a lehetőséget és a segítséget, hogy képes-ségének megfelelő teljesítményt nyújt-son. A tehetséggondozás feladata, hogy akiemelkedő képességű diákok az átlag-nál nagyobb, a saját szintjüknek megfele-lő terhelést kapjanak. Ezt szolgálja a dif-ferenciált órai munka, a különböző szak-körök, az iskolai, területi és országos ver-senyekre való felkészülés, a szorgalmi éspluszfeladatok kiadása, illetve a tanár ésdiák között kialakult jó munkakapcsolat,amely egymás kölcsönös tiszteletén,megbecsülésén alapul.

Ahhoz, hogy egy gyermek meglévőképességei minél inkább kibontakozhas-sanak, megfelelően ösztönző ingergaz-dag környezetre és valódi követelmé-nyekre van szüksége.

A tehetséges gyermekek fejlesztésé-nek egyik alapvető feltétele a tehetség fel-ismerése. Mert a tehetség nem feltétlenüljelenik meg kiemelkedő teljesítményben.Az iskola azonban a teljesítmény alapjánítéli meg a gyermekek képességeit. Egyönálló látásmóddal rendelkező, nem aziskola által megkövetelt szabályok sze-rint gondolkodó gyermek sokszor inkábbzavaró tényező – ha a pedagógus nem is-meri fel, hogy a gyermek kreativitásaszabta szabadsága az ő munkáját is gaz-dagíthatja.

Szinteltolásos (nívócsoportos)oktatás az 5. évfolyamonA szinteltolásos oktatást matematika

és angol nyelv tantárgyból (az ötödik év-folyamtól felmenő rendszerben) alkal-mazzuk. A tanulók nem hagyományososztálykeretben, hanem homogén, közelazonos képességű tanulókból létrehozottcsoportokban tanulnak.

Miben látjuk a nívócsoportos oktatáselőnyeit és fontosságát?

– A pedagógus részéről nagyobb le-hetőség nyílik a személyiségfejlesztésre,az önállóságra, az öntevékenységre neve-lésre, a reális önismeret és önértékelés ki-alakítására.

– Nagyobb lehetőséget biztosít a tanu-lók önbizalmát, tanulási kedvét fejlesztősikerélményhez juttatáshoz.

– A hátrányok leküzdését jobban segí-ti.

– A jobb képességű tanulóknál lehető-séget biztosít az önálló tanulásra, a pon-tosságra, a kötelességtudatra, a felelős-ségvállalásra, a vitakészségre, gondolata-ik pontos szóbeli és írásbeli kifejezésére.A versenyekre való felkészítésre, a tan-anyagon túlmutató feladatok megoldásá-ra.

– A másik csoportban tanulókat siker-élményhez juttatja, növeli önbizalmukat,képessé teszi őket önmaguk fejlesztésére,az önálló munkavégzésre, az önellenőr-zésre, az ismeretek rendszerezésére, azönértékelésre.

– A harmadik csoport tanulói azok,akiknek a tanórákon a sikerből alig vagyegyáltalán nem jutott. Lemaradásuk mér-téke akadályozza őket az előrehaladás-ban. Az ő esetükben csak így valósíthatómeg a felzárkózás. Azt szeretnénk, hogyminden gyermek egyéni képessége alap-ján bontakoztassa ki, fejlessze tudását.

ÖkoiskolaAszép iskola, a szép környezet megkí-

vánja, hogy tanulóink mindennapi kör-nyezettudatos tevékenységét formáljuk.Ennek lehetséges módja az, hogy isko-lánk az Ökoiskola cím elnyerése mellettannak szellemében végezze tevékenysé-gét. Legfontosabb feladat ezen a téren,hogy megértessük minden érintettel azt,hogy amit sok fáradsággal, erőnk felettienergiánkkal létrehoztunk, megbecsülniés ápolni kell. E tevékenység nem befeje-zett, hanem minden évben újabb és újabb,a fenntarthatóság szempontjából fontosfeladatot ró gyerekekre és felnőttekre.

Mitől „öko” egy iskola? Az emberiségjelenlegi legnagyobb kihívása a környe-zeti válság. A környezettudatosabb élet-vitel kialakítása a válsággal való megküz-dés egyik fő eszköze. Ehhez a célkitűzés-hez járulnak hozzá az ökoiskolák iskola-fejlesztő munkájuk során azzal, hogy a jö-vő generációk nevelése során a környe-zettudatosan cselekvő állampolgár esz-ményképét tartják szem előtt.

Egy ökoiskola abban különbözik egyátlagostól, hogy nemcsak a tanításban ér-vényesülnek a környezeti nevelés, a fenn-tarthatóság pedagógiájának elvei, hanemaz iskolai élet minden területén; az iskolaműködtetése terén éppúgy, mint a gyere-kek étkeztetése vagy a táborok szervezé-se során.

Az iskolában megalakult az ÖKOmunkacsoport, vezetője Feketéné VargaMónika tanítónő. Az ő irányításával kez-dődött el a munka.

Az iskolában folyó nevelő-oktató-munkának most csak kis szeletét ismer-tettem. Olyan elemeket emeltem ki, ame-lyek újként jelennek meg a munkaterv-ben, változások az előző évekhez képest.

Változás… ez a szó gyakran elhang-zott az előző tanévben. Mi szükséges aváltozáshoz? Elsősorban felkészültség,józan ész, bátorság, az igazság kimondá-sa, és a bizalom légkörének megterem-tése. A nehézség az, hogy ezek nem egy-más után és külön-külön, hanem egyszer-re kellenének. Mi a teendőnk? Tanítsunk,s tanuljunk teljes odaadással. Ne árusít-suk ki értékeinket. Ne engedjünk az értet-lenségnek, de a tudatlanság gőgjéneksem. Mert nincs ereje rajtunk, ha őszin-tén, elszántan és összefogva akarjuk a jót.

FEHÉR BORBÁLAigazgató

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

M ilyen az Isten? Hogyan képzelitekel? Ezzel a kérdéssel fordultam a

gyerekek felé szeptemberi, évkezdő Csa-ládi Istentisztelet alkalmán. A válaszok alegkülönfélébbek voltak: Isten olyanmint a szellő, Istennek hosszú barna sza-kálla van, Isten piros ruhát visel, Isten egyfelhőn üldögél és néz bennünket, másszerint Isten borostás és hosszú hajú…Gyerekszáj, mondhatnánk. Pedig ahá-nyan vagyunk, annyiféle az istenképünk,annyi elképzelés él bennünk róla. Hon-nan tudjuk akkor, hogy milyen az Isten?ASzentírásból. Még ha nem is szó szerintileírást, jellemzést találunk, mégis sokatbeszél nekünk arról, hogy milyen az Is-ten.

Ezzel a címmel indult útjára szeptem-berben a Családi Istentisztelet, és ezt akérdést járjuk körbe a gyerekekkel. Mi-lyen az Isten? A témasorozatunk pedigérdekesebbnél érdekesebb válaszokathoz a Bibliából. Isten olyan, mint a pász-tor, mint a napfény, mint a tavaszi eső,mint a fazekas, mint a szikla, mint a sas,mint a bíró. Így minden vasárnap a gyere-kek és szüleik kicsit közelebb kerülnekUrunkhoz, többet megtudnak róla, fejlő-dik, alakul istenképük, s emellett sok-sokélménnyel lesznek gazdagabbak. Az él-ményekért (amelyeket kézműveskedés,közös játék, foglalkozás okoz) a Sámuel-csoportos tanító néniknek vagyunk hálá-sak, akik közül ketten mostani számunk-ban mutatkoznak be. Ettől az igei alka-lomtól hangos hát vasárnap reggelente 9órakor a Győry Vilmos-terem, innen lát-juk a mosolygó gyermekeket távozni oly-kor gyurmás, olykor ragasztós, olykorpedig festékes kézzel. Milyen az Isten?Olyan, aki végtelenül szereti ezeket a vi-dám a gyermekeket.

RIBÁRSZKI ÁKOSiskolalelkész

Bemutatkozások

Héjja RékaTanító vagyok, műveltségterületem a

magyar nyelv és irodalom. Diplomámat2004-ben, Békéscsabán, a Tessedik Sámu-el Főiskolán szereztem. Nemcsak szüleimpéldáját követve szerettem volna tanítólenni, hanem e szakma szépségei végettis. Úgy gondolom, hogy a gyermekek felékizárólag szeretettel lehet fordulni, hi-szen az ő hálájuk és mosolyuk adhat a pe-dagógus életében teljességet.

Hat évvel ezelőtt tanítottam már eb-ben az iskolában, és 2010-ben Isten visz-szavezetett ide. Azóta már a 3. tanévemettöltöm a legkisebbekkel, amely hálás fel-adat, hiszen a sok gondoskodást, törő-dést, odafigyelést szeretetükkel köszönikmeg.

Az elmúlt évben kért meg iskolánk lel-késze, hogy csatlakozzak a Sámuel-cso-porthoz, amely a vasárnapi gyermek-is-tentiszteleteken szolgál. Nagy örömmelfogadtam és vállaltam el a feladatot. Eze-ket az alkalmakat nagyon szeretem, mertcsaládias légkörben hozhatjuk közelebb agyermekeket Isten igéjéhez. Az alkalmakvégén sor kerül kis kézműves foglalkozá-sokra, melyeket a gyerekekkel együtt énis nagyon szeretek, főleg kitalálni ezeketa tevékenykedtetéseket. A foglalkozásoksorán még jobban megismerhetjük egy-mást és ezáltal bensőségesebbé válhatnakezek az alkalmak.

Juhászné Stréling Judit„Aki bízik az Úrban, azt ő szeretettelveszi körül.” [Zsolt 32,10]1996-ban végeztem Békéscsabán, a

Kőrösi Csoma Sándor Tanítóképző Főis-kolán.Azóta foglalkozom gyerekekkel.

Istenben bízva, reménykedve vártam,hogy végre megvalósuljon egyik álmom:a Székács József Evangélikus Óvoda Ál-talános Iskola és Gimnáziumban tanít-hassak.

„Az álmokat a remény élteti, a re-ménynek pedig valóságformáló ereje

van.” Ez a Döbrentey Ildikó meseírótólszármazó idézet életemnek ebben a sza-kaszában is beigazolódott. Nagy izga-lommal, hittel, lelkesedéssel készültemaz új feladat betöltésére. Munkámat 2010szeptemberétől 2. osztályban, iskolaott-honos tanítási formában kezdtem el.

Jelenleg a 2. a osztályban tanítok kör-nyezetismeret, testnevelés, rajz, ének tan-tárgyakat. Ezen kívül báb- és origami-szakkört tartok alsó tagozatosoknak. Ta-nulóimat az Isten iránti szeretetre, tiszte-letre próbálom nevelni. Igyekszem elsajá-títtatni velük a megfelelő lelki, erkölcsiértékeket, melyek egész életüket megha-tározzák.

Több alkalommal részt vettem a va-sárnapi Családi Istentiszteleteken, me-lyek minden egyes alkalommal mélynyomot hagytak bennem. Jó volt megél-ni, látni, érezni, ahogy Isten igéje szerete-tet, vidámságot, szívbéli örömöt nyújt agyerekeknek, mindezt játékos formában.

2011 őszén kezdtem szolgálatomat aSámuel-csoportban. A 2012 szeptemberé-ben indult „Milyen az Isten?” című téma-sorozat alkalmai segítenek a gyerekek-nek megérteni, milyen is ő: Isten olyan,mint egy Pásztor, Isten olyan, mint egySzikla, olyan, mint egy „nevelő” Eső,mint egy Kertész, aki „gondozza, ápolja”kertjét… és még sorolhatnám. Isten min-denkor, mindenhol jelen van, szeret és tö-rődik velünk.

„Isten a szeretet.” [1Jn 4,8] Isten szere-tettel fordul az emberek felé. Múltbeli, jö-vőbeni cselekedetei között nincs semmi,amit ne önzetlen, áldozatkész szeretetmotiválna. Ezeken a foglalkozásokon alelkészekkel, tanító nénikkel együtt pró-báljuk a gyerekekkel megértetni, hogy„Milyen az Isten.”

Magam is szeretettel, hittel igyekszemszolgálatot teljesíteni a csoportban mostés a jövőben is.

OROSHÁZI HARANGSZÓ18 2012 ősze

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Milyen az Isten?

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 19

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

„Kondorosi csárda mellettGulya, ménes ott delelget:Csárdabeli szép asszonynálBort iszik az öreg-bojtár.”

H a nem is vagyunk öreg bojtárok ésnem is ittunk bort a kondorosi

csárda „szépasszonyával”, ízletes cipóslevest azonban igen, az évkezdő tanáricsendesnap lezárásaként. De ne szalad-junk ennyire előre, kezdjük az elején!

Egy tanár kollega részéről fogalmazó-dott meg a felvetés, hogy miért nem tart-juk az idei évkezdő tanári csendesnapotegy olyan helyen, ahol előtte még nemvoltunk.

Így vetődött fel Kondoros, illetve azottani evangélikus templom, mint a csen-desnap lehetséges helyszíne. A rövidegyeztetés után minden készen is állt, s a

kondorosi gyülekezet sok szeretettel fo-gadott minket. Így indultunk el augusz-tus 31-én reggel, óvónők és tanárok közö-sen Kondorosra, az évkezdő ráhangoló-dásra, csapatépítésre.

A reggeli áhítat után, melynek szolgá-latát Ihász Beatrix végezte közöttünk, kü-lönféle játékokat játszottunk, de lehető-ség nyílt beszélgetésre, sétálásra, faluné-

zésre is. Majd délelőtt egy különleges cso-portfeladatot kaptak a tanárok és óvónőkközösen: a tanév igéjét kellett egy karton-lapra megrajzolniuk, mintegy figyelem-felkeltő, de humoros plakátként. Így ké-szültek el az „Egymás terhét hordozzá-tok, így töltsétek be a Krisztus törvényét”igére a kreatívabbnál kreatívabb művek,melyek azóta iskolánk és óvodánk falaitdíszítik.

Anap végéhez közeledve minden osz-tályfőnök egy személyes áldással és aján-dék osztálygyertyával indult neki a kez-dődő évnek. Végül a kondorosi csárda íz-letes cipós levesét kóstolhattuk meg, le-zárva egy borospince vagy templomto-rony-látogatással. Csak jó emlékekkel tá-voztunk Kondorosról, s az egyhangú ké-rés ez volt: ide jövőre is jöjjünk vissza.

RIBÁRSZKI ÁKOS

Csendesnap cipós levessel

Óvodai beszámoló„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétekúgy, mint az Úrnak, és nem úgy,mint az embereknek…” [Kol 3,23]

A 2012/13-as nevelési évben fennállá-sának 17. évébe lép evangélikus

egyházi óvodánk. Minden új évkezdésmagában hordozza az új ötletek, elképze-lések, tervek megvalósításának a lehető-ségét. Alkalmat ad arra, hogy az előző évvagy évek tapasztalatait elemezve, érté-kelve számba vegyük, hogy a törekvése-ink közül mi az, ami igazán eredményes,hasznos volt, ezért tovább kell erősíte-nünk, és mi az, ami kevésbé volt sikeres,ezért a célunk elérése érdekében másmegoldást kell választanunk.

Nevelőmunkánkban elsősorban a ha-gyományos nevelési elveket és értékeketképviseljük, de szelektíven csipegetünk amai magyar óvodapedagógia palettájánmegjelenő újszerű szakmai eljárások kö-zül is. Számos szép tradíciót őrzünk sok-sok év óta, ugyanakkor nevelőmunkánkszínvonalának fenntartása, további erősí-tése érdekében keressük a folyamatosmegújulás lehetőségeit is.

Amögöttünk hagyott nevelési évet ko-moly belső átszervezéssel zártuk. Újra-szerveztük a teljes gyermekközösség cso-

portba sorolását. Hat vegyes életkorú óvo-dai csoportunkból négyet tiszta (mini, ki-csi, középső, nagy) korcsoportúvá alakí-tottunk, s maradt két vegyes korosztályúcsoportunk.

Többszörösen felmerült szülői igénytigyekeztünk kielégíteni az átszervezés-sel, valamint a gyermekek fejlesztésének,érdeklődésük, tudásvágyuk kielégítésé-nek optimálisabb feltételeit próbáltukmegteremteni és a mindennapi nevelő-munka, napirend megszervezését méginkább a gyermekek életkori sajátossá-gaihoz igazítani. A vegyes korcsoportúcsoporteloszlásnak pedig örülnek a test-vérpárok és az őket nevelő szülők. Továb-bá azokat a gyermekeket helyeztük a ve-gyes életkorú csoportokba, akik a magukkorosztályában a legfiatalabbak, ezértesetleg nem ballagnak el a saját kortársa-ikkal.

A megváltozott körülmények, a cso-portösszetételek átalakulása új feladato-kat állított elénk. A tiszta korcsoportúcsoportoknak éves tervező és megvalósí-tó nevelőmunkájukban más szemponto-kat kell figyelembe venniük, egy adottkorosztály életkori sajátosságaira, igé-nyeire kell építeniük. A nevelési év folya-mán közösen fogjuk kidolgozni a négytiszta korcsoportra vonatkozó általános,

irányadó követelményrendszert, a meg-valósítandó nevelési feladatok egységesrendszerét. A korábbi vegyes korcsopor-tú csoportok esetében is egységes nevelő-munkára törekedtünk, ennek körvonalaitkell meghatároznunk a tiszta korcsopor-tú csoportokra vonatkozóan is.

Nevelőmunkánk során arra törek-szünk, hogy sok színes esemény, változa-tos rendezvények, ünnepélyek, nyílt na-pok tarkítsák a nevelési évet, a hétközna-pok során pedig tartalmas nevelőmunka,építő jellegű benyomások és tapasztala-tok segítsék a gyermekek testi, szellemi éslelki fejlődését.

A munkás hétköznapokon, minden-napos nevelőmunkán túl tervezett alkal-maink:

Október 1-jén, óvodánk hagyomá-nyos őszi rendezvényén, a Dombevan-gelizáción másodízben láttuk vendégül akatolikus és református óvodásokat. Aszép őszi délelőttön a város egyházi óvo-dáinak gyermekközössége összetartozókeresztény közösségként együtt játszha-tott és énekelhetett gyülekezetünk Credoegyüttesével, az óvoda udvarán.

A hamarosan beköszöntő advent sze-retetteljes várakozása, örömteli készülő-dése számos csodát rejteget a gyermekekszámára. Az adventvasárnapokat meg-

OROSHÁZI HARANGSZÓ20 2012 ősze

előző pénteki napokon közösen gyújtjukmeg a gyertyákat az óvoda adventi ko-szorúján, és együtt énekelünk a hangsze-ren játszó óvó nénik kíséretében. Szerve-zünk a szülők számára nyílt napot, ami-kor közös adventi készülődés zajlik a cso-portokban. December 6-án a Mikulás isellátogat az óvodába. Az ünnep előtti na-pokban pedig meghitt hangulatú kará-csonyi ünnepélyekre kerül sor a csopor-tokban.

A böjti időszak előtt farsangi mulatsá-got szervezünk az óvodában. Böjtbenugyancsak rendezünk nyílt napot, ami-kor a szülőkkel közösen készülünk az ün-nepre. A tavasz folyamán bemutató fog-lalkozásokra várjuk a szülőket és isko-lánk alsó osztályos tanítóit.

A május hónap sok színes eseményttartogat. Anyák napi ünnepélyeken kö-szöntjük az édesanyákat, nagymamákat.Sok-sok érdekes programmal családi dél-utánt szervezünk az óvoda udvarán. Anevelési év végén pedig – hagyományo-san pünkösdhétfőn – templomunkban

kerül majd sor óvodai évzáró ünnepé-lyünkre.

Júniusban ballagtatjuk el iskolába ké-szülő nagycsoportosainkat, ugyancsakünnepi rendezvény keretében.

Számos egyéb programot is szerve-zünk az óvodában, rendszeresen jön hoz-zánk vándorszínház, vándorzenész, bű-vész és más vendégek. Sok-sok változa-tos, óvodán kívüli program is színesíti ahétköznapokat, például ellátogatunk kü-lönféle gyermekelőadásokra, kulturálisprogramokra és az ismeretanyag elsajátí-tását a közvetlen megtapasztalással segí-tő, változatos helyszínekre is, így: piacra,boltba, pékségbe, malomba, gazdaságiudvarba, veteményeskertbe vagy éppenrendőrségre, tűzoltóságra.

Több kedves néphagyományt ápo-lunk, a csoportok gyakran megemlékez-nek a jeles napokról, például Márton-na-pi hagyományokkal köszöntik a telet éskiszebáb-égetéssel kergetik el tavasszal, ahúsvéthoz pedig hozzá tartozik a húsvétilocsolás. Több csoportban ültettek már

Luca-napon búzát és lobogott díszespünkösdfa is az óvoda udvarán.Anépha-gyomány-éltető ünnepkörök szép szoká-saiból mazsolázgatunk majd ebben az év-ben is.

Óvodánk nagycsoportos néptánckö-rének már az ősz folyamán is több fellé-pése, szereplése volt. Városi rendezvé-nyeken és különféle meghívások alkal-mával egész évben számítunk a táncos lá-bú óvodásokra.

Nevelési évünk küszöbén abban bí-zunk, hogy most is tartalmas, esemény-dús, a gyermekek számára örömteli, test-ben, lélekben és tudásban gyarapító, épí-tő év előtt állunk. A mi Urunk kegyelmétés áldását kérjük az előttünk álló felada-tok megvalósításához és a gyermekek kö-zött végzett szolgálatunk kiteljesedésé-hez.

VAJER TÍMEAóvodavezető

M anapság többször hallunk ilyen ki-jelentést a gyermeket nevelő szü-

lőktől.Elnézést kérek kedves olvasóimtól, ta-

lán már unják is sorozatos „lelkizéseim-et”. Úgy érzem, az ilyen témáról nem le-het eleget beszélni. Különösen akkor ta-pasztaljuk ezt, ha látjuk a mindinkábbszaporodó ifjúsági bűnözést. Mind többaz erőszak, a brutalitás, ami sokszor eljuta gyengébb megöléséig is. Kisebb-na-gyobb lopás, drogozás, italozás, nem egy-szer tanárverés is történik.

Mindez olyan szellemű nevelés „ered-ményeként”, amit a cikk címéül adtam.Könnyebb legyen… Kérdezem: köny-nyebb? Hitem szerint kilenc évtizednyitapasztalatom, úgy érzem, feljogosít arra,hogy véleményt mondhassak erről. Lekell szögeznem, nem tartom magamat té-vedhetetlennek, de a tények önmagukértbeszélnek.

Tudomásul kell venni, hogy a gyerme-keknek nemcsak joga van, hanem köte-lessége is. A szülőknek, nevelőknek nem-csak földi javakat, hanem mást is kell adniutódjaiknak. Régi mondás, de igaz: éptestben ép lélek. Igaz, vannak világunk-ban sokan, akik ezt tagadják. Igen, lehettagadni, de attól még igaz. Tudomásulkell venni a mai szülőknek, hogy a pénznem minden. Szükséges a kulturált élet-hez, de nem elég. Ha csak ellátjuk étellel,szebbnél szebb ruhával, de csak dicsérőszavak, sőt csodáló nyilatkozatok hang-

zanak el közvetlen jelenlétükben, és túlsokat játszunk velük, akkor kialakul ben-nük egy olyan érzés, hogy ők a világ kö-zepe, körülöttük forog a világ. Ne értse-nek félre, minderre szükség van, csak vi-gyázzunk, ne essünk át a ló túloldalára.Érezzük meg, hogy meddig szabad el-menni. Sem az eltúlzott szigor, sem a vég-telen szabadság, szabadosság nem jó.Nem lehet arra szoktatni a gyermeket,hogy minden kívánsága teljesül. Attól agyermektől, amely ezek bármelyikébennő fel, nem várható kiegyensúlyozottélet. Ha majd felnőttként családot alapít,nagyon könnyen vagy túl konzervatív,maradi lesz, nem tudva felmérni az életvalóságát, vagy a családi realitásokat, le-hetőségeket nem tudja helyesen felmérni,ennek következtében családi életénekegyensúlya kibillen, és ez a család szét-hullásához vezet. Ezt pedig sajnos a gyer-mekek szenvedik meg. Mert a boldoggyermekkorhoz mindkét szülő szereteté-re szükség van. Nem a kéthetente látha-tás, amikor (tisztelet a kivételnek) sokesetben az a cél, hogy megmutassák, kiszereti jobban. Ahol így gondolkodnak aszülők, ott aligha lesznek példamutató,kiegyensúlyozott, egykor boldog családiéletet élő, gyermeket nevelő szülők.

Ígérem, hogy ezzel a kis írással befeje-zem a gyermekneveléssel foglalkozó „lel-kizést”. Kedves olvasóim! Gondolkodja-nak el azon, vannak-e ezen gondolatok-ban megfontolandók, követhetők?

Befejezésül engedjék meg, hogy szól-jak azokról, akik már úgymond megettékkenyerük javát, de még itt élnek közöt-tünk, s legfeljebb az unokákra vigyáznak,vagy talán már arra sem valók. Ne csakúgy szeressék őket, hogy ellátják mindenföldi jóval, szükségletüket biztosítják, ha-nem jusson néha idő (esetleg a tévénézésrovására) elmenni, s egy kicsit beszélget-ni a szeretett öregekkel. Mert tessék elhin-ni: sokszor többet ér egy ilyen beszélgetésaz élet terhétől megfáradt embernek,mint a földi jókkal túlzásba vitt ellátás.

Egyet ne felejtsenek el a jelen felnőt-tek, hogy egyszer majd ők is lesznek meg-fáradt, talán sokszor rigolyás öregek, éppmint a jelenlegiek. Akkor nekik is jól esikmajd, ha szóba állnak velük, ha beszélge-tésre méltatják őket gyermekeik vagymások. Jóllehet, akkor már nem a szap-panoperák miatt nem lesz idejük, hanem(ami még ennél is érdekesebb, még ennélis nagyobb rabságban tudja tartani egygyenge, esendő embert) az internet miatt.A mai idősek által gondviselőn szeretettgyermekek általában ugyanúgy cselek-szenek majd, ahogyan példaként láttákazt a felmenőktől.

Őszinte keresztyéni szeretettel kérekbocsánatot, ha valakit „tanácsaimmal”megsértettem, de higgyék el nekem, jószándék vezetett, amikor ezeket papírravetettem. Erős vár a mi Istenünk!

CZIKORA LAJOS

Könnyebb legyen az életük, mint nekem volt

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2012 ősze 21

Cogito ergo sum X.Gondolatok a Szentlélekről

H osszabb idő óta foglalkoztat és gon-dolkozom a Szentlélekről. Ennek

elindítója alapvetően az apostoli hitval-lásból ered. Ugyanis akkor, amikor hitün-ket megvallva úgy imádkozunk, hogy„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyá-ban, mennynek és földnek Teremtőjében,és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiá-ban, a mi Urunkban… aki felment amennybe… hiszek Szentlélekben…”Csak ennyi. De ki is a Szentlélek valójá-ban? Milyen hatalma van? Hol található?Olvastam a Szentírásban róla, olvastamvele kapcsolatos irodalmat, de konkrétmagyarázatot nem találtam.

Talán kapcsolódik a létezéséhez A vi-lág teremtése című fejezetben már az elsőmondatok között az, hogy: „… Isten Lelkelebegett a vizek fölött” [1Móz 1,2]. Bár elsőolvasatra ezt sem értettem. Ha az Isten lé-lek, miért van neki külön lelke, amely avizek felett lebegett? Erre ugyan találtammagyarázatot, hiszen bennünk, embe-rekben is jelen van az Isten lelke. Az a lé-lek azonban, aki a vizek felett lebegett, azmaga a Szentlélek volt, véleményem sze-rint. (A Föld ugyanis akkor – a Ptolemai-oszok szerint – síkság volt, de ezt későbbGiordano Bruno cáfolta és megállapítot-ta, hogy a Föld gömbölyű. (Ezért őt a ró-mai inkvizíció 1600-ban máglyahalálraítélte.) Az Isten Lelke azonban a gömbalakú Föld vizei felett, vagyis a mi teljesföldi világunk felett megtalálható. ASzentlélek, mint egy védőburok, körülve-szi élővilágunkat. Mindez tehát a Terem-tés első pillanatától kezdve jelen van.

Vajon miért tartotta szükségesnek ateremtő Úristen ezt a védőburkot? Úgygondolom azért, hogy személyét, akara-tát és védelmét az Őt megszemélyesítőSzentlélekre bízza. Ami érthető is. Bár ami földi világunkat is azok az anyagokképezik, mint a többi bolygót, azonbanmégis egészen más. Mert itt ugyanis életvan, sőt emberi életek vannak. Emberekvannak jelen, akik szintén az Isteni Lélekhordozói. Másrészt, miután a bukott an-gyalt az Úristen a földre taszította amennyek országából, a földet elátkozvaaz ördögnek adta. (Az, hogy a Föld az ör-dögé, kitűnik abból, hogy amikor Krisz-tus Urunk a Lélek indíttatására 40 napig apusztában tartózkodott, az ördög megkí-sértette, és többek között rámutatott aföldre, mondván: ezt mind neked adom,ha leborulva imádsz engem (Lk 4,1–13).Ezek után az ördög legfőbb célja az lett,hogy az Isten teremtette földi világot el-

pusztítsa. Tevékenységét az emberek be-folyásolásával, bűnre csábításával szán-dékozik végrehajtani. Amikor az emberi-ség bűnös tevékenysége oly mértékűvénövekszik, hogy az az egész földi világrakáros, a Szentlélek Istentől kapott megbí-zatása és hatalma révén a földi világ meg-mentése érdekében megbünteti. Ilyeneseteknek tarthatjuk Szodoma és Gomor-ra óta az özönvizet, a járványos betegsé-geket, a természeti csapásokat és a hábo-rúkat. A földi világ állandó védelmét, őrzéséttekinthetjük a Szentlélek első és legfontosabbfeladatának.

Részben a Bibliából, részben ismerttörténelmi tényekből és eseményekbőlazt is láthatjuk, hogy a Szentlélek műkö-dése konkrétan személyekkel kapcsolat-ban és eseményekben is felfedezhető.Ilyenek a próféciák, a zsidók történelmé-nek ismert esetei. Egyes hittérítők (SzentBenedek, Assisi Szent Ferenc, BoldogÖzséb, Szent Antal, Loyolai Szent Ignác,Luther Márton, Kálvin János stb.) kivá-lasztása és küldetése. De külön kiemeléstérdemel a Szentléleknek adott azon meg-bízatás is, hogy Jézus Urunk megszületé-se, az Ige Testté válása érdekében gon-doskodjon Szűz Mária Fogantatásáról(különbséget kell tenni fogamzás és fo-gantatás között, ezt a magyar nyelv a -tat,-tet műveltető igeragokkal fejezi ki).Mindezeket tekinthetjük a Szentlélek má-sik tevékenységének. Ilyenkor ugyanis aSzentlélek az Úristen parancsolatainakközvetítője, melyeket megtagadni nemlehet (Jónásnak el kellett menni Ninivé-be).

A Szentlélekkel kapcsolatos gondola-taim végül is úgy foglalhatók össze, hogya Szentlélek egyrészt Földünk lelke, vé-delmezője és uralkodója, másrészt az Úr-isten közvetlen parancsainak végrehajtó-ja, illetve közvetítője.

TÓTH SÁNDOR ISTVÁNéletének 92. évében

Őszi programoka leánygyülekezetekben

Ebben az évszakban is sok programadatott és kínálkozik ezután. Egy ré-szén már a cikk írása közben is túl va-gyunk, a többi a megjelenés utánkövetkezik. A hétközi rendszeres al-kalmakon túl sok jeles esemény volt,van, lesz a gyülekezetekben.Szeptember 29-én, Szentetornyánmissziói napot tartottunk. Vendé-günk Zsarnai Krisztián evangélikuslelkész-esperes volt, a Hajdú-Szabol-csi Egyházmegyéből. A nap sokénekkel kezdődött, melyben elő-adónkat felesége, Zsarnainé UrbánNóra segítette, aki maga is lelkész.Egy ifjúsági tag fuvolán kísérte azénekeket. A szentetornyai templomsok gyermekkel, fiatallal és felnőtteltelt meg. Teli torokból zengett azének, Isten dicsérete. A prédikációaz ébredések időszakát idézte. Azalapige a „vak” farizeusokról szólt.Zsarnai Krisztián rámutatott korunkbűneire, amelyek sajnos minket,templomba járó embereket sem ke-rülnek el. Felhívta a figyelmet arra,hogy ha a kegyelem által nem tisztu-lunk meg ezektől a bűnöktől, akkorhazugság magunkat keresztyénnekmondani. Az istentisztelet után kö-zös ebéd következett, amelyet misz-sziói pályázaton elnyert összegbőlfedeztünk. Az ebédet Ilyés Gáborkészítette. Ezen kívül a gyülekezetasszonyai közül sokan sütemények-kel kedveskedtek a megjelenteknek.Október 7-én, vasárnap ökumeni-kus aratási hálaadó istentiszteletrekerült sor, Kardoskúton. A hódme-zővásárhelyi Nagy Zoltán reformátuslelkész hirdetett igét, Ezékiel prófétakönyve alapján. A templomban azevangélikus hittanosok gitáros ifjú-sági énekeket énekeltek. Mindhá-rom történelmi egyház tagjai szépszámmal képviseltették magukat azeseményen, mely után a gyülekezetiházban, szeretetvendégség kereté-ben, kötetlen beszélgetés folyt.A leánygyülekezet tagja e lapszámmegjelenésekor már résztvevői vol-tak az október 13-ai országos evan-gelizációnak, a Deák téri templom-ban, az október 20-ai Rózsák téri ci-gánymissziós konferenciának is. Ok-tóber 22-én kirándulást szerveztünka rákóczitelepi és a kardoskúti fiata-loknak. November és december fo-lyamán pedig ifjúsági hétvégén isrészt veszünk Piliscsabán, amelyet azEKE szervez.

LACZKI JÁNOSlelkész

=

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉS (3 éven aluli gyermekek)

Nagy Norbert és Tihanyi Boglárka leánya:LILIOM 2012. május 20.

Melega Krisztián és Mészáros Anikó Erzsébet fia:CSANÁD FLÓRIÁN 2012. május 26.

Szőke Szabolcs és Buri Bianka leánya:ANNA KATALIN 2012. június 10.

Poór Tibor és Bokor Hajnalka leánya:BOGLÁRKA 2012. június 17.

Pribék András és Szabó Bernadett gyermekei:DÓRA és PETRA 2012. június 24.

Nedeliczki Zsolt és Kovács Tímea leánya:ZOÉ 2012. július 1.

Németh Miklós András és Szabó Melinda fia:DÁNIEL 2012. július 15.

Domokos Krisztián Attila és Zátonyi Erzsébet fia:MILÁN MARTIN 2012. július 21.

Papp Sándor István és Kőszegi Katalin Erika fia:LEVENTE SÁNDOR 2012. július 21.

Dr. Jankó Zsolt Bálint és Juhász Edit fia:DOMINIK ZSOLT 2012. július 22.

Török Zsolt és Bánszki Mária Katalin leánya:DÓRA 2012. augusztus 25.

Vígh Pál és Szemenyei Anikó fia:TIBOR PÁL 2012. szeptember 16.

Ördög Endre és Hoffmann Ágnes leánya:JANKA NOÉMI 2012. szeptember 16.

Csizmadia János Attila és Murányi Hajnalka fia:PATRIK JÁNOS 2012. szeptember 29.

Szirbik István és Tarapcsik Piroska fia:ROLAND 2012. szeptember 30.

Görgényi Zsolt és Csizmadia Mónika leánya:AMANDA 2012. október 7.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

HÁZASSÁGKÖTÉSSüle Gábor László és Szabó Éva

2012. július 21.Kovács Péter Dávid és Tóth Linda Tünde

2012. július 28.Gombkötő Sándor és Katona Orsolya

2012. szeptember 8.Dr. Jankó Zsolt Bálint és Juhász Edit

2012. október 6.

ISTEN VEZESSE ÉS IRÁNYÍTSA ÕKET ÉLETÚTJUKONÉS SEGÍTSEN MEGTARTANI FOGADALMUKAT!

TEMETÉS (2012. május 15.–2012. október 6.)

özv. Fehér Ferencné (Cseri Emília 86) · Becsei Ferencné (TordaMolnár Klára 71) · Szabó Sándor (79) · Kulcsár Hajnalka (64) ·Ravasz Ferencné (Vági Erzsébet Katalin 76) · Szita Béla (79) ·Bondár Istvánné (Ujlaki Julianna 90) · Dr. Fekete Gyuláné (SzabóErzsébet 85) · Baji Lajos (60) · Horváth Mihályné (VerasztóEtelka 90) · Szekeres Szabina (32) · Tompa József Antalné(Németh Anna 82) · Tóth Sándor László (55) · Dévai József (66) ·Hegedűs Sándor (97) · Vági Ferenc József (85) · KovácsIstvánné (Hári Erzsébet 83) · id. Szász Antal (91) · FehérFerencné (Varga Irén 86) · Ramasz Imre László (60) · özv. FeketeDomokosné (Héjasfalvi Nagy Marianna 91) · Tompa JózsefAntal (78) · özv. Tóth Antalné (Berke Gizella 85) · Göndös Bálint(72) · Kiss Sándor Gyula (89) · Szárazné Kőrösy Edit (74) · VágiAndrás Mihály (63) · Kurucz István (78) · Bánki Horváth Antalné(Botyánszki Ilona 85) · Kovács Máténé (Horváth Rozália (90)

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK […] DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ. [1Jn 2,17]

1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft500 Ft

5000 Ft1000 Ft2000 Ft5000 Ft5000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft

10000 Ft2000 Ft

20000 Ft1000 Ft

Dr. Horváthné Csepregi TerézKovács ImrénéDeák FerencnéHajdú János és nejeSzekeres JózsefnéVári Szabó LajosnéBérczes ElemérnéVetési Imrénéözv. Györgyi BálintnéIlovszky BélaSzékács Evangélikus Közoktatási IntézménySonkolyos DezsőPörneki JózsefSzabó GyörgynéGyörgyi IstvánSzabó Bálint és nejeözv. Berta ImrénéBallai Mihálynéözv. Balogh SándornéKissné Betkó KatalinFejes SándornéFormann István és nejeCzikora Lajosvitéz lovag Simon ÁrpádBarta János és családja

ADOMÁNYOK AZ OROSHÁZI HARANGSZÓ ÚJSÁGRA2012. május 15.–2012. október 6.

Verasztó Ferenc és nejeCsmela JózsefnéKunos LajosnéGombkötő PálnéGombkötő IrénBakos JózsefnéNémeth BálintnéBartolák AndrásnéNemes EndrénéCsábi FerencnéDér Jánosnéözv. Adorján LajosnéKovács Ferenc, Holecska I.Éliás Dávidné és férjeBánki H. JolánRajki Zoltán, Rajki RóbertSebestyén IstvánnéVarga ZoltánnéZsíros SándornéDr. Tömböly JánosnéKiss FerencDarabos MátyásnéSzász IstvánnéVerasztó JózsefnéNév nélkül, de Istennél tudva lévő testvérektől

2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft4000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft2500 Ft1000 Ft7500 Ft