A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium folyóirata I. évfolyam 1. szám

2012 ősze

Rajz: Győr Kinga 11 c., Vers: Rácz Mária 9 b.

Beköszönő helyett Lehetnénk ünnepélyesek, fennköltek, hivatalosak, optimizmustól sugárzóak, vagy éppen

átlagosan semmilyenek. A lehetőségek ellenére mi nem tudtunk dönteni. Egyszerre akarunk

mindent, s ha nem sikerül, az sem baj, a lényeg, hogy engedtünk a kísértésnek.….

Megpróbáltuk megkeresni az elveszett vagy annak hitt szavakat, hogy jobban érezhessük

magunkat ebben a világban. Reméljük, nem csak nekünk, de a kedves olvasóknak is tudunk

ezzel egy kis örömöt szerezni.

TARTALOM

Magyarország, a nagy kaland Interjú Felicia Liandóval 2. oldal

Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportok 3. oldal

A legkisebb királyfi Volt diákjaink tapasztalatai 4 oldal

Gólya, balek, fióka Tudósítás az elsősavatóról 5 oldal

Ajánlók Könyv és tea 5-6.. oldal

2

Magyarország, a nagy kaland

Mindenkinek az életében vannak

olyan időszakok, amikor nem tudja,

hogy mi vár rá. Ezt élhette át Felicia

Liando is, aki hazájától távol, egy

másik földrészre érkezett világot látni.

Az elején még sokan furcsállták az

„ázsiai lányt”, de néhány hét elteltével

a diákok kedvence lett a melegszívű és

barátságos Felicia.

A kalandot csak fokozta, hogy

elutazása előtt tett pontot pénzügyi

tanulmányainak végére. 2012.

augusztus 18-án diplomázott le,

majd kiderült, hogy eredeti terveivel

ellentétben nem Lengyelországba

fog utazni, hanem a számára

ismeretlen Magyarország lett a

célpont.

Ez Feliciának nem jelentett nagy

problémát, mivel az utazás, az új

környezet felfedezése neki már

nem volt ismeretlen. Indonézia

fővárosában, Jakartában született

és itt nőtt fel, bár tanulmányait az

önálló városállamként működő

Szingapúrban végezte. Egyik őse

hajóval érkezett Kínából, ezért ő

inkább a kínaiakra hasonlít, és nem

az indonézekre. Huszonegy éves,

de járt Kínában, valamint Ázsia több

országában és Ausztráliában is.

Európát ebben az évben kezdte

bejárni, tervei között pedig az

amerikai kontinens megismerése is

szerepel.

Magyarországról a Wikipedián

tájékozódott. Különlegesnek tartja,

hogy régi, több évszázados

történelmünk van. Tanulnak európai

történelmet, igaz, hogy elég

keveset. Ennek ellenére tisztában

volt például Trianonnal, és

következményeivel is.

Azt olvasta a Wikipedián, hogy

itt nagyon barátságosak az

emberek. Mint később mondta,

nem hazudott az internetes oldal.

Szinte mindenki megkérdezte tőle,

hogy miben más a két kultúra.

Sokféle dolgot említett, amiből

most csak néhányat emelek ki.

Szingapúrban, ahol a főiskolás

éveit töltötte, hatalmas szigor van.

Csak orvos írhatja ki receptre a

rágót. Büntetés jár a

szemetelésért, és akár 170. 000

forintnak megfelelő szingapúri

dollárra büntetik azt, aki egy rágót

eldob az utcán. Szingapúrban a

szigor és a tisztaság miatt nem

igazán lehet háziállatot tartani, így

neki sem lehetett. Otthon,

Jakartában pedig a szülei nem

engedték, így Magyarországon

nagyon tetszett neki, hogy sokan

tartanak háziállatot, szinte minden

házban előfordul.

Indonéziában sokféle vallás él

egymás mellett. Főként

mohamedánok, de élnek itt

katolikusok, muszlimok és még

sok más vallás előfordul.

Felicia katolikus, nagyapja

buddhista, Indonézia lakóinak

pedig 85%-a mohamedán vallású.

A magyar konyha is tetszett

neki, sok étel receptjét elkérte, bár

a magyar ételek nagyon

egyszerűek az indonéz ételekhez

képest. A magyar oktatás sokban

különbözik az ottanitól. Náluk 2 év

az óvoda, 6 év az általános iskola,

3-3 év pedig a közép és főiskola.

Míg nálunk egy átlagos

felsőoktatásban tanuló körülbelül

24 éves korában végez, addig

Felicia huszonegy évesen már

diplomázott.

Tanult kínai írást, amit náluk egy

gyerek 9 éves korától 17éves

koráig tanulja, körülbelül 3000 jelet

kell elsajátítania. Felicia ezret

ismer, azaz csak az alapokat

tudja. Azt mondta, nagyon fog neki

hiányozni Magyarország, és azok

az emberek, akiket itt megismert.

Reményei szerint még vissza

fog térni. Október 31-én Felicia

elment Hajdúböszörményből,

Magyarországon még 2 hetet tölt,

utána véget ér az AISEC-es

önkéntes programban való

részvétele, és hazautazik.

Főiskolát pénzügyből és

számvitelből végzett, álma egy

olyan munkahely, ahol sokat

utazhat, és beutazhatja a világot.

Rácz Mária 9. b

Gimnáziumi Paletta

Kiadja

A hajdúböszörményi

Bocskai István

Gimnázium

Munkatársak

Ábrók Kamilla (11 a)

Balogh Bence (9 b)

Fekete Dávid (9 c)

Kalapos Nikolett (11 a)

Kiss Beatrix (11 a)

Magi Csaba

Máró Ágnes (9 c)

Móricz Virág (9 b)

Pálfi Gyula

Rácz Mária (9 b)

Sóvágó Szilvia

Török Regina (9 b)

Elektronikus

levélcím:

gimnaziumipaletta@

gmail.com

Internetes változat:

www.paletta.blog.hu

(decembertől elérhető)

A külön nem jelzett

képek:

facebook.com/BocskaiIs

tvanGimanzium

Címlapterv: Pálfi Gyula

Magi Csaba

„Az AIESEC a világ legnagyobb diákszervezete, működését non-profit alapon végzi tagjai és vezetői

pedig mind diákok. Tevékenysége, hogy külföldön szakmai és önkéntes programokat biztosítson

fiataloknak.” További információ: www.aiesec.hu

3

Szalagtűzőn jártunk Helyszíni riportjaink

Ünnepélyes hangulat. Most

minden szem a 12. évfolyamra és

tanáraikra szegeződik. A reflektorok őket,

a fotósok villanásai a termet világítják be.

De e csend mögött izgalom lapul. A

diákokon talán egy-két együtt töltött

pillanat emléke futhat végig. Az is lehet,

hogy fel sem tudják fogni, mi történik, mi

vár még rájuk, csak azt szeretnék, hogy

elhangozzon a nevük, épségben, botlás

nélkül kisétáljanak az osztályfőnökhöz és

megkapják a nagykorúság küszöbét, a

felnőtt élet kezdetét jelölő szalagot. A

nézőtérről minden szépnek és jónak

látszik, mindenki boldog. Ám a színfalak

mögött már semmi sem ilyen fényes.

Nehezen találják a csokrokat, mivel a

szülők egy hátsó terembe rakták őket. A

lányok már állni sem bírnak cipőjükben.

Mikor kimondják a végszót, amint a

függönyök mögé érnek megszabadulnak

a kényelmetlen magas sarkútól.

Mindenki igyekezett gyorsan átöltözni,

hogy az évfolyamtársaik videóit

megnézhessék. Külön mozit

üzemeltethettünk volna, hiszen a vászon

hátoldalán, mindent lehetett látni. Sorra

szállingóztak be a táncra felkészült

fiatalok és ültek le libasorban a nézők

számára láthatatlan helyre.

Az izgalom akkor érte el a tetőfokát,

amikor elkezdődtek a táncok. Mindenki

felkészült erre az előadásra, az egész

osztály igyekezett belőle kivenni a részét.

A charlestonosok ruhája úgy gondolom

nagyon jó választás volt. Igyekeztek

megtanulni ezt az elég nehéz mozgást,

ami úgy gondolom, merész vállalkozás

volt, de megvalósították, és a nézőknek is

tetszett.

Amikor a színpadon egy pöttyös ruhás

lány illegeti-billegeti magát, hirtelen nem

is mersz belegondolni, mi lesz ebből.

Zene nélkül lépeget, majd bejön Csabi,

odaadja a CD-t, és kezdődhet az igazi

tánc. Bizonytalannak látszó kezdésből

szépen kialakították a produkciót,

ügyesek voltak. A következő osztály a

Dirty Dancing-gel, az egyszerű, de

elegáns ruhával és egy szerelmes párral

az élükön szintén nagy sikert aratott.

Szinte érződött az a tűz, ami közöttük

volt. A legutolsó műsorszám egy kicsit

kiemelkedett a többi közül, a szokatlan

ruhájuk felhívta rájuk a figyelmet. Orosz

zenére egyszerre léptek, sőt az

akrobatikus mutatványok is erősítették a

bemutatót. A tizenkettedikesek izgatottan

nézték társaik táncait, bár már kezdtek

feloldódni. Voltak, akik saját előadásukat

próbálták, esetleg a zenére táncoltak a

függöny mögött. A nagyon feszült

hangulatból a végére igazi házibuli

alakult ki.

Török Regina 9. c

A gimnáziumi évek meghatározóak

a diákok személyiségének

kialakulásában. A tantermekben és a

kirándulásokon kötött barátságok-örökké

emlékezetesek maradnak. Minden évben

nagy esemény a negyedikesek

szalagtűző ünnepélye, és az azt követő

élőzenés esti bál. A szalagtűző az egyik

legnehezebben leírható, szinte

megfoghatatlan érzésekkel járó pillanat,

ami egy diák életében nagyon sokat

jelent.

Már nagyon vártam a végzősök táncát,

mert kíváncsi voltam, hogy hogyan

oldották meg a produkciójukat. Gondolom

nem volt könnyű, hiszen az osztályokban

a lányok és a fiúk létszáma nem

mindenhol egyezik meg.

Gondot jelenthetett az is, hogy ki kinek

legyen a párja, ki álljon elől, de a

színpadon mindenki nagyon vidám volt.

Négy különböző, de mégis összhangban

álló produkció lépett a színpadra.

A tanulók nagyon érdekes és jól

kidolgozott lépésekkel ejtették ámulatba a

közönséget. A színfalak mögött

izgalmakkal teli pillanatoknak lehettem

szemtanúja.

A Bocskai István Általános Iskola

sportcsarnokában folytatódott a buli, ami

régóta sokak által várt esemény.

Mindenki igyekezett a legszebb, legjobb

formájában megjelenni az új ruhában, a

szép frizurával és a gyönyörű (temérdek)

sminkkel. Mindenki nagyon csinosan

felöltözött az esti bálra. Nagyon sokan

kíváncsiak voltak a táncokra, amit a

végzős tanulók kilenckor újra előadtak,

ráadásul kétszer is, így azok is láthatták,

akik a szalagtűzőre nem tudtak eljönni

A karzaton nagy volt a tömeg, az

összehajtott lelátókra, bordásfalakra

felmásztak az érdeklődők, ami kezdett

veszélyesen mozogni, de kibírta. Ide már

mindenki feloldódva és vidáman jött egy

jót bulizni.

. Az osztályok, diákok saját maguknak

hoztak ételt, italt, illetve süteményt, amit

elfogyasztottak. Itt már nem volt érezhető

a feszültség és az izgalom, hiszen

mindenki a barátaival, családtagjaival,

rokonaival iszogatott, táncolt, bulizott. Az

élőzenés est meghozta a remek

hangulatot, ami hajnalig tartott.

Vannak, akik azt mondják, hogy nekik

nem kell ital a jó hangulathoz, hiszen

anélkül is el tudják engedni magukat.

Vannak olyanok is, akik azt mondják,

hogy számukra elengedhetetlen az ital a

jó hangulat érdekében. Én pedig azt

gondolom, hogy mind a két félnek igaza

van, hiszen nem egyformák az emberek

illetve a szokásaik.

Máró Ágnes 9. c

4

A legkisebb királyfi Valamennyien találkoztunk gyermekkorunkban a három királyfi meséjével, próbatételeivel. Emlékszünk a legkisebb királyfi

alakjára, aki nem félt a megszokottól eltérő módon viszonyulni az előtte álló feladatokhoz, és a sikert pontosan ez hozta meg

számára.

Amikor az elmúlt hetekben egykori diákjainkat kerestem meg a Facebook segítségével, és külföldi tanulmányaikkal,

munkavállalásukkal kapcsolatban kíváncsi voltam tapasztalataikra, a mesék találékony hercegei jutottak eszembe. Olvasztó

Dánielt, Szabó Annát, Zsupos Ágnest, Várdai Viktóriát és Veréb Istvánt, gimnáziumunk egykori tanulóit arról kérdeztem, hogy

milyen tapasztalataik vannak a külföldi tanulmányokat és munkavállalást illetőleg.

Anna és Pisti egyetemen

tanulnak, és mindketten dolgozni

voltak az USA-ban egy nemzetközi

szervezet (CCUSA: www.ccusa.hu)

segítségével. A kijutásnak volt

önköltsége,(elsősorban az utazás)

de a gyermektáborban végzett

munkáért fizetést kaptak. Fotó: wallpaperstate.org

Dani a 2011-12es

tanévet töltötte kint,

Hollandiában, és

jelenleg is itt próbál

érvényesülni.

Fotó: That’s how Olvi do

„Az iskolám és a szakom neve: Avans

University of Applied Sciences. Otthon a

Budapesti Gazdasági Főiskola

Külkereskedelmi Karán kezdtem, nemzetközi

gazdálkodás angol nyelvű szakon, ahol a

dupla diploma program keretében az utolsó

tanévünket és diplomázásunkat Hollandiában

tölthetjük. Az itteni diákélet merőben más,

mint nálunk. Ha dolgozik az ember iskola

mellett (jelenleg legalább 32 órát, ezt emelni

akarják 56-ra), akkor elég szép

támogatásokat kap az államtól. Gondolok itt

pénzre es ingyen utazásra az országon belül.

Az oktatási rendszer talán gyakorlatiasabb itt.

Munkát találni nem könnyű, de aki keresett

közülünk az mind talált. A fizetés

(minimálbér), egészen jó az itteni árakhoz

képest, valamint életkortól függ. Minél

idősebb az ember, annál többet keres (23

éves korig emelkedik az órabér, ott éri el a

maximumot). Én személy szerint suli mellett

10 hónapig dolgoztam. A második félévben

olyan kurzusunk volt ahol a jól

összekovácsolódott társaságnak

köszönhetően nagyszerű külföldi barátokra

tettem szert, akikkel a mai napig tartjuk a

kapcsolatot. „

Dani sokunk örömére blogot is működtet. „A blogolás az egyik legjobb döntés volt, amit

hozhattam, mikor kijöttem ide. Számomra

hasznos, mert ki tudom írni magamból a

gondolataimat, a tapasztalataimat es az

élményeket. Nyilván ezen kívül vannak

személyes beszélgetéseim, többnyire skype-

on.”

„Összesen 85 napot töltöttem az USA-ban ebből 73 napot dolgoztam majd 12

napot utazgattam abból a pénzből amit kint kerestem” Pisti járt Miamitól kezdve

New Yorkon át Washingtonig a keleti part számos híres helyén. Anna a

nyelvgyakorlás lehetőségét, és a munkához való pozitív hozzáállás

tapasztalatát emelte ki. „Mindenkit csak biztatni tudok, hogy vágjon bele, mert

én életem legjobb nyarát tölthettem el Amerikában idén nyáron”. írta Anna.

Fotó: Wikipedia

Fotó: myaiesec.net

Ágiban és Vikiben közös, hogy

kihasználták a felsőoktatásban

tanulók számára elérhető nemzetközi

programot, az Erasmus

ösztöndíjrendszert, illetve a nonprofit

diákszervezet az Aiesec által nyújtott

lehetőségeket. Ági elsősorban

Németországban, Viki

Németországban, Belgiumban és

Hollandiában mérte fel a terepet.

Vikinek a belga tapasztalat volt a

legjobb élmény: „A telefonos interjú

alatt elsősorban az angol tudás és a

tanulmányi háttér alapján

választottak. A gyakorlat alatt

fokozatosan bővült a rám bízott

feladatok listája. Az Aiesec

segítségével viszonylag egyszerűen

lehet bekerülni neves cégekhez, ha

jól teljesít az illető állandó állás is

lehet belőle. Egy év alatt egy teljesen

új világot ismertem meg. Heti

rendszerességgel vettem részt

konferenciahívásokon a világ minden

pontjáról. Projektekben kaptam

meghatározó szerepet - nagy kihívás

volt, de élveztem a felelősséget és azt,

hogy számítanak rám, megbíznak

bennem. A csapatépítő események is

rendhagyóak voltak; többnapos

kirándulás Amszterdamban, golfozás,

üzleti vacsorák, sportesemények a

kollégákkal.”

Ági a brémai egyetemen töltött egy

félévet. „Mentorokat kaptunk, és

minden héten több csapatépítő és

szórakoztató programmal is segítették

a beilleszkedésünket.

Kiemelt figyelmet szenteltek ránk a

tanárok, és igyekeztek maximálisan a

segítségünkre lenni, hogy a német

diákokkal azonos szinten tudjunk

aktívan részt venni az órákon. Az év

végi vizsgákat természetesen nekünk,

magyaroknak is ugyanolyan

feltételekkel kellett teljesítenünk, de

mindig biztosítottak bennünket, hogy a

fellépő nehézségeket az oktatókkal

közösen meg tudjuk oldani.”

Ezúton is köszönöm volt diákjaink

segítőkész hozzáállását. M.Cs.

5

Gólya, balek, fióka

A felsőoktatásban gólya a neve a

kezdő tanulóknak, utalva arra, hogy

nemrég hagyták el fészküket. A

selmecbányai főiskolán egykor

baleknak szólították az elsősöket,

hiszen könnyű volt őket rászedni.

Gimnáziumunkban fióka az

elnevezésük, amit egykor a

hadseregben a huszárok használtak

a kezdő gyalogosok elnevezésére.

Az idei fiókaavatóról Balogh Bence

9. b osztályos fióka készített

tudósítást.

Az elsősavatás és az első buli a gimiben

2012. szeptember 27-én délután a Bocskai István Gimnáziumban az elsősök (fiókák) felavatására került sor, amit egy

fergeteges buli zárt este. Aznap reggel a fiókáknak a tizenegyedikesek által megadott ruhában kellett érkezni a gimnáziumba. Az

órák megtartása után diákoknak volt még egy kis idejük felkészülni az avatásra. Majd fél ötkor kezdődött az avatás az eskütétellel,

amit a 9-eseknek három nyelven: magyarul, angolul és németül kellett elmondaniuk úgy, hogy az egyik lábukat a másik vállára

helyezték és lementek pókjárás pózba. Ezután jöttek az osztályok indulói és a tánc, amit egy tizenegyedikesek által megadott

videó alapján kellett betanulni. Ezt a pár emberes feladatok követték, például fogkefével kellet biciklit mosni, bekötött szemmel a

másikat joghurttal kell megetetni vagy a lehető legtöbb ruhát feladni valakire és még vagy tíz hasonló feladat. Zárásként egy dalt

kellett előadni a megadott szöveg alapján. Zsűri értékelte az osztályokat. Megítélésük szerint a 9. b. osztály volt a legjobb. Az

eredményhirdetés után mindenki kapott egy tányér babgulyást egy szelet friss kenyérrel és ennek elfogyasztása után

megkezdődött a buli. A tánc minden embert megmozgatott .A buli 11 óráig tartott , de voltak olyanok, akik már hamarabb

hazamentek. A buli szerintem jól sikerült és remélem, hogy ti is így gondoljátok.

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi Egyszerűségében rejlik népszerűsége

Túlzások nélkül állíthatjuk, hogy ha elkezded képtelen leszel letenni. A könyvsorozat 8 kötetben követi végig egy gimis osztá ly

mindennapjait a főszereplő, Reni naplóján keresztül. Igazából,ha lehámozzuk a plusz elemeket egy hétköznapi lány történetét

kapjuk: Rentai Reni, aki 9.-ben egy félénk, szorgalmas diákként érkezik a Szent Johanna Gimnáziumba, és már az első

napokban beleszeret a suli egyik legmenőbb fiújába. Ennél a pontnál jogosan gondolhatjuk, hogy akkor miért ekkora siker a

SZJG?

Ahogy a borítókon olvasható fülszövegeket

nézzük valóban igaz, hogy a SZJG egy olyan

intézmény, ahova mindenki szívesen járna.

Modern épület, szakkörök, ahol mindenki rátalál

saját magára és a millió suli program: kezdve a

tematikus báloktól az osztályversenyekig. Így

valóban meseszerűnek hat, hiszen magában

hordoz egy kicsi amerikai feelinget és eltér a

megszokott magyar középiskoláktól, ám a

szereplőknek ugyanazokkal a hétköznapi

helyzetekkel, feladatokkal és problémákkal kell

szembenézniük, akárcsak nekünk. Ezek azok az

elemek, amik rendkívül közel hozzák az egész

sztorit, mindenki azonosulni tud a szereplők

egyikével. A tipikus karaktereken túl a tanárok

személyisége is nagyon jól megrajzolt és a

szokásostól eltérően a szülők párbeszédei és

viselkedésük is nagy hangsúlyt kap.

Fotó: libri.hu

Ami pedig tényleg kiemeli a sorozatot, az az

írónő frenetikus humora és karaktereinek

fergeteges párbeszédei.

Ha mindezek pedig nem lennének még elég

bizonyítékok a sikerre, akkor megemlíthetjük a

számtalan rajongót a Facebookon, illetve az elég

gyakran szervezett dedikálásokat is.

Összességében pedig elmondható, hogy nem

csak tizenéves lányoknak ajánljuk, hanem a fiúk

és a szülők is bátran kezükbe vehetik. Talán

segít nekik megérteni a néha szélsőséges

viselkedésünket, illetve emellett betekintést

nyerhetnek a mai virtuális világba is, ami tőlük

messzebb állhat, ám a fiatalok életének szerves

része.

Már csak egy kérdés maradt hátra: mi lesz

velünk 2013 februárja után, amikor megjelenik a

sorozat utolsó, 8. kötete?!

by: Ábrók Kamilla

és Kiss Beatrix

11.a

KÖNYVAJÁNLÓ

6

Skandináv krimik

Fotó: A tetovált lány című film

Napjaink egyik legnépszerűbb stílusirányzatába tartozó könyvhöz írt kedvcsinálót Móricz Virág 9. b osztályos diákunk.

Ezelőtt egyáltalán nem olvastam krimiket. Mostanában meg szinte csak ilyen könyveket olvasok, ha az időm engedi. A krimik számomra abból a szempontból érdekesek, hogy milyen gondolatmenete van a nyomozónak és hogyan derít fényt az ügyre. Hogyan és milyen módszerekkel, eszközökkel szerzi meg a számára fontos információkat.

A skandináv krimik tele vannak izgalmas ámde hátborzongató, néha horrorisztikus történetekkel is.

Az emberek többsége talán azért szeret ilyen könyveket olvasni, mert szórakozást, kikapcsolódást és, „nyugalmat” nyújt neki, tudják, hogy velük ez sohasem történhet meg. (?)

Az én kedvenc skandináv krimim Jussi Adler-Olsen Nyomtalanul című regénye. 2002-ben eltűnt egy politikusnő, Merete Lynggard és sohasem került elő. 2007-ben az ügyet újra kezdik vizsgálni, csakhamar megdöbbentő részletek kerülnek a felszínre. Annak kiderítése, hogy mi is történt valójában, szinte lehetetlen. A mű két cselekményszálon fut. Szerintem ez azért is jó, mert több szemszögből olvashatjuk és érthetjük meg a történetet.

A hely, ahol 55-ször elmegy a villamos

A 9.b osztály egy részével már szeptember óta járok a debreceni Romkert nevű teázóba. Csoportosan megyünk és a havonta egyszeri foglalkozás keretében kreatív írásgyakorlatokat végzünk. Az itt szerzett élményekről egy későbbi írásomban olvashattok. Amiről én most írtam, az maga a hely és annak hangulata.

Kezdetben én is csak a külsőségekre figyeltem, és csak azt tűnt fel, hogy három percenként megrázkódik a föld, és elcammognak előttünk a jellegzetes debreceni kék-sárga villamosok. A teázó üvegfalán keresztül kezdetben jobban lekötöttek az utca történései, mint a benti hangulat.

A helynek van egy sajátos, barátságos hangulata, amiért megéri betérni ide. Az egész teaház üvegből készült, így ha az ember estefelé tér be egy kicsit teázni, pillantást vethet a csillagokra is. A helyiség belseje úgy van elrendezve, hogy sok kis faasztalt sok kényelmes, bambuszból készült párnázott szék vesz körül.

A finom teakülönlegességekkel és a növények varázslatos elhelyezésével a teaház felejthetetlen élményt nyújt az emberek számára. Itt meg tudjuk kóstolni a menta teától kezdve az angol teáig mindenféle,-fajta teát. A hangulatvilágítás teszi még érdekesebbé a helyet. A bántó, zúgó neonfények helyett szolid, meghitt fényekkel veszik körbe a betérőket. A harmónia érzését erősíti, hogy nincs zene, amely elvonhatná a figyelmet. A mécsesek lángjai, amelyek melegen tartják a teát, a megszokottól eltérő, ámde érdekes ízek segítenek az ellazulásban és a magunkra figyelésben. A teaházba betérő emberek nyugalmat kapnak a templom tövében, és egy idő után már mindegy, hogy hányszor remeg a föld és suhan el a villamos.

Már várom, hogy novemberben megint menjünk, mert engem energiával tölt fel ez a hely.

Móricz Virág 9. b

KÖNYVAJÁNLÓ