Miskolci Egyetem

VILÁG-ÉS REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN INTÉZET

Kocziszky György, Világgazdaságtan Tanszék

A háború hatása Európára és az USA-ra, különös

tekintettel a foglalkoztatottságra és a termelékenységre.

Sedlák Gábor

2011

2

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés.......................................................................................................... 4

1.2. Témaválasztás indoklása ..................................................................................... 5

2. Bemutatás .............................................................................................................. 7

2.1. Az I. világháború ................................................................................................. 7

2.2. A II. világháború ............................................................................................... 11

2.3. A Vietnami háború............................................................................................. 17

2.4. A terror elleni háború........................................................................................ 20

3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével ............. 23

3.1. Elemzett indikátorok.......................................................................................... 23

3.2. Elemzés .............................................................................................................. 24

4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra

gyakorolt hatásai .................................................................................................... 37

4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság................................................................... 37

4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón......................................... 38

4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években............................................ 38

4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában ................................................. 39

4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések........................................................................ 40

4.2. Európa és az Európai Uniós régió .................................................................... 41

4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai

Unióban .................................................................................................................... 42

4.4. Elırejelzések...................................................................................................... 50

3

5. Befejezés .............................................................................................................. 51

6. Irodalomjegyzék ................................................................................................. 55

7. Summary ............................................................................................................. 57

8. Táblajegyzék ....................................................................................................... 58

9. Ábrajegyzék ........................................................................................................ 59

10. Melléklet ............................................................................................................ 60

4

1. Bevezetés

Dolgozatomat, egy volt amerikai elnök idézetével kezdeném meg, mivel ez a

kijelentés méltán tükrözi a mai állapotot.

„ Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben

irányított és dominált kormány lettünk a világon-

olyan, amely többé nem a szabad véleményen,

többségi választó akaraton alapul, hanem domináns

emberek egy kis csoportjának kezében van”

-Woodrow Wilson-

1914

5

1.2. Témaválasztás indoklása

Arra, hogy megírjam ezt a dolgozatot, több motiváció erıt éreztem, mint a többi

beadványomnál.

Szakdolgozatom megírásakor több motivációt éreztem arra, hogy bemutassam a

háborúk hatásait az USA és az Európai Unió gazdaságára vonatkozóan. Az elsı

befolyást a mai háborús helyzet keltette bennem. Lehet, mások szerint nem ezzel

kellett volna foglalkoznom, de sokan el is felejtik, hogy mennyi minden van ezek

mögött.

A gazdaság szerepe nagyon fontos, bármelyik országról is beszélünk. A második

inspiráló dolog munkám során az volt, hogy így mélyebb betekintést tudok nyerni

ezeknek az országoknak a világban betöltött szerepébe. Az Európai Unió 2000-ben,

létrehozott egy 10 évre szóló, fejlesztési és modernizációs programot, amelynek

keretében fı célul tőzte ki, hogy 2010-re, a világ legversenyképesebb és

legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává akar válni.

Miért is kell ez a program? Az EU, el akarja feledtetni magával a 2000. év elıtt lévı

idıszakot, mivel 1970-tıl 2000-ig tartó idıszak nem mondható valami sikeresnek.

Az Európai Unió a program segítségével akarja elérni, hogy az egyre élesebb

világgazdasági versenyben, megelızze fı vetélytársait, az USA-t és a Távol-

Keletet. Nem is tőnik elérhetetlennek az, az elképzelés, miszerint az EU legyızi az

USA-t, hogyha így folytatja. Nem beszélve a TRIAD-ban nyújtott teljesítményérıl

sem. Míg az EU nagyjából félúton van a célok elérésében, az USA messze

lemaradt, erıfeszítése megsokszorozására van szükség. Vannak jelek arra

vonatkozóan, hogy az USA növelni akarja erıfeszítéseit, azonban errıl biztos

ütemterv és vállalás, eddig nem látott napvilágot. Egyértelmő, hogy az EU, az USA

és Japán közül ki az, aki a legmeghatározóbb szerepet tölti be, ebben a

kapcsolatban. Elsı az EU, második az USA, és csak utánuk következik Japán.

6

Rob Grespi1 Amerika a válság felé halad - 2008-as kitekintés címő cikkében így

fogalmazott, „az USA gazdaságát néhány éven belül eléri a súlyos válság idıszaka.

Az USA-t nem megfelelı, hozzá nem értı emberek irányítják.”

Az Egyesült- Államokban zajló ingatlanpiaci, export és pénzügyi válság, a hatalmas

költségvetési hiány, a kereskedelmi hiány és a rossz vezetés miatt, hatalmas árat fog

fizetni ezért az ország.

Dolgozatomban, több nagyobb részt különböztetek meg. Az elsı rész visszanyúl a

történelemben, amelyben a három legnagyobb háborút fogom bemutatni, majd

eljutunk a huszonegyedik század talán egyik legmegrázóbb eseményéhez, a 2001.

szeptember 11-ei terrortámadáshoz. Ettıl az idıponttól kezdve, már egy új

háborúról beszélhetünk, a terror elleni háborúról, ami napjainkban is számos

területen lezajlik.

A második részegységben bemutatom, majd elemzem az Amerikai- Egyesült-

Államok és az Európai- Unió gazdasági fejlettségét a foglalkoztatottság és a

munkatermelékenység aspektusából.

Az utolsó részben, dolgozatom befejezésében, levonom a következtetéseket a

témával illetıen, és kifejtem, hogy a jövıben mivel szeretnék tovább foglalkozni,

milyen irányban fogok tovább kutatni.

Témaválasztásomnak oka az volt, hogy úgy gondolom a gazdaság irányítására, és a

hatalmas profit megszerzésére nincs is nagyobb lehetıség annál, mint hogy háborút

kezdeményezzünk egy országgal szemben.

1 Befektető-közgazdász

7

2. Bemutatás

2.1. Az I. világháború

1914-ben tört ki az elsı világháború az angolok és a németek

között, tehát Amerikának nem volt érdeke, hogy háborúzzon.

Woodrow Wilson, volt amerikai elnök, kihirdette Amerika

semlegességét, augusztus 19-én pedig a Kongresszushoz

intézett üzenetében kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak

semlegesnek kell lennie ténylegesen és névlegesen, népe maradjon pártatlan

gondolataiban és cselekedeteiben. Az elnök azonban nem tartotta be saját elveit. A

háttérben már azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne Amerikát beléptetni a

háborúba.

Nagy-Britannia a háború kitörésekor zárlat alá vonta ellenfeleit, megtiltva minden

hadviselést szolgáló termék, úgynevezett hadi dugáru, számukra történı szállítását.

Ilyen termékeket a semleges államok hajóiról el is koboztak, hivatkozva a tengeri

hadviselés szabályait rögzítı 1856-os párizsi és 1909-es londoni nyilatkozatra.

Elvben a semleges államok minden más terméket szabadon szállíthattak, de 1915

elejétıl a britek az élelmiszert is hadi dugárunak nyilvánították ki.

Németország nem tudott ellenblokádot kiépíteni a brit flotta túlsúlya miatt. Az

angolhoz hasonló blokádpolitika vágya vezetett a német tengeralattjáró-program

felgyorsításához. A gyors ütemben kiépített „búvárhajó-flotta” tette lehetıvé az

ellenblokád legalább részleges érvényesítését. Az ellenséges hajókat, vagy a

rakomány átvizsgálására tett felszólításnak nem engedelmeskedı semleges hajókat

elsüllyesztették. Anglia 1914 novemberében az egész Északi-tengert hadizónának

nyilvánította, amire válaszként Németország 1915 februárjában a brit szigetek

körüli vizeket nyilvánította annak.

8

Ezek a lépések az akkori nemzetközi jog szempontjából is vitathatók voltak,

gyakorlati végrehajtásuk pedig igen sok esetben kifejezetten jogsértı. Az Egyesült

Államok a brit eljárást tudomásul vette, míg a németeknél tiltakozott.

Colonel Edward House ezredes és Anglia külügyminisztere

között történt egy megbeszélés, ami arról szólt, hogy hogyan

lehetne Amerikát bevonni a csatába. Arra jutottak, hogy a

németek elsüllyesztenek egy óceánjárót amerikaiakkal a

fedélzeten és ez akkora ügyet szül, amely az USA hadba

lépését vonná maga után.

1915- A Lousitania nevő hajót német vizekre küldték, amit megtorpedóztak,

felrobbant a több tonnányi robbanóanyaggal és 1200 emberrel együtt, amelybıl pár

százan amerikai állampolgárok voltak. Mára bizonyított, hogy a hajó törvénytelen

rakományt, hadianyagot szállított.

A németek figyelmeztették az amerikaiakat, hogy csak saját felelısségükre

szálljanak fel a hajóra. Mivel a hajót felrobbantották, ezért az USA belép a

háborúba.

Újabb incidensek és megegyezési kísérletek kudarca után Németország 1917.

február 1-jével bejelentette, hogy minden Nagy-Britanniába tartó hajót meg fog

támadni. A korlátlan tengeralattjáró-háborútól a német hadvezetés azt várta el, hogy

az élelmiszer és nyersanyagszállítások megakadályozásával Angliát térdre tudja

kényszeríteni. Várható volt, hogy Amerika válasza hadüzenet lesz, ami 1917. április

6-án be is következett. A hadba lépést az amerikai közvélemény többsége azért is

fogadta egyetértéssel, mert egyrészt Németország – Amerika háborús részvételének

korlátozása érdekében – szövetséget kínált Mexikónak, és a háborús gyızelem

esetére megígérte az 1848-ban az Egyesült Államok által annektált2 egykori

2 hozzácsatolt, bekebelezett

9

mexikói területek visszacsatolását Mexikóhoz. Ezt a kódolt üzenetet a britek

megfejtették.

Másrészt az amerikai sajtó ekkorra már sikerrel terjesztette el a német katonák

„bestiális kegyetlenkedéseirıl” szóló – utóbb kivétel nélkül alaptalannak bizonyult-

híreket.

Az elnök és környezete angol-francia szimpátiái és az amerikai nép hangulatának

sikeres megváltoztatása volt tehát a két fontos tényezı az amerikai semlegesség

feladásában.

Számos szakértı szerint azonban a döntı egy harmadik tényezı az üzlet volt.

Amerika számára a háború ugyanis óriási üzleti lehetıségeket kínált. A hadianyag

mellett felszökött az élelmiszerek, az acél és textiláruk iránti hagyományos európai

kereslet is. A blokád miatt elsısorban az antant-országok lettek az amerikai export

felvevıi. Amerika szállításaival elıször kiegyenlítette a korábbi közel

négymilliárdos tartozásait Angliának és Franciaországnak, de ezek levásárlása után

sem Anglia, sem Franciaország már nem tudott fizetni. Ezért a magánbankok

hitelszolgáltatásai mellett, 1915-tıl Wilson engedélyezte kölcsönkötvények

kibocsátását. Két év alatt az antant államai 2,5 milliárd dollár értékben vettek fel

kölcsönt az amerikai pénzpiacon. Joggal jegyezte meg az egykori külügyminiszter,

a pacifista Bryan, hogy a pénz a háború legveszélyesebb tényezıje. Amikor az

1917-es orosz forradalom elırevetítette annak árnyékát, hogy a keleti fronton

szabaddá váló hadseregével Németország nyugaton kicsikarhatja a gyızelmet,

Amerika nem vállalhatta a kockázatot. Az USA futott a pénze után, s a német

tengeralattjárók mőködése csak jó ürügyet teremtett a hadüzenethez.

Amerikának 323 ezer halottja lett. Ez az egész háború, körülbelül 30 milliárd

dollárjába került, amit a jegybanktól vett kölcsön.

10

1. ábra: Az USA bevétele és kiadása

Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés

1. táblázat Az USA bevétele és kiadása

1916 1917 1918

Az USA bevétele (millió $) 930 2373 4388

Az USA kiadása (millió $) 1333 7316 15585 Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés

Az 1. ábrából jól kivehetı, hogy nagyon költséges volt Amerika számára ez a

háború. 1916-tól mérve, a háború végéig több mint tízszeresére nıtt az állam

kiadása, míg bevétele alig gyarapodott. Egyértelmően megállapíthatjuk, hogy nem

volt valami jó ötlet az Amerikai- Egyesült- Államok részérıl, hogy becsatlakozott

az elsı világháborúba.

Bár hiába azt mondom, hogy nem volt nyertese ennek a háborúnak, de a

világháború után bekövetkezett gazdasági összeomlást, csak ık úszták meg. Kisebb

nagyobb mértékben is, de minden hadviselı országot érintett ez a válság.

11

Ha más szemszögbıl nézzük, akkor egy nagyon okos húzás volt az USA részérıl,

hogy csatlakozott. A háború Európában zajlott le, mindent szétrombolva. Neki

„csak” az emberei vesztek és a felszerelés. Nem az ı országát bombázták le. Amint

már említettem, az Egyesült- Államok kivételével mindenhol gazdasági összeomlás

történt, amit kihasználva az USA lett a leggyorsabban fejlıdı ország, és gazdasági

nagyhatalommá vált.

2.2. A II. világháború

A következı háborút azzal kezdem, hogy bemutatom a második világháború

kirobbanásának különbözı okait.

Az 1929. évi és 1933. évi világgazdasági válság kiélezte az imperialista ellentéteket,

1931 és 1939 között háborús tőzfészkek jöttek létre a világ több pontján, helyi

jellegő háborús konfliktusok és háborúk zajlottak le, amelyek a II. világháború

közvetlen elıtörténetét alkotják. 1931 szeptemberében a japán imperialisták

hadüzenet nélkül megkezdték Észak-Kína (Mandzsúria) meghódítását.

1933-ban Németországban Hitler vezetésével uralomra jutott

a fasizmus. Ezzel a távol-keleti háborús tőzfészek létrejötte

után kialakult a háborús veszély európai tőzfészke.

A hitleri Németország a Versailles-i békeszerzıdést

megszegve 1935-ben bevezette az általános

hadkötelezettséget, 1936-ban pedig hadseregével megszállta a

rajnai demilitarizált övezetet3, 1935-36-ban, a fasiszta Olaszország meghódította

Etiópiát. 1935 és 1939 között Németország és Olaszország a fasiszta lázadókat

támogatva katonai intervenciót4 hajtott végre a spanyol-köztársaság ellen.

3 Egyezményben meghatározott terület, melyen tilos katonai létesítményeket építeni és csapatokat tartani.

4 beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás (egy állam belügyeibe)

12

Az 1936. október 25-én kötött német-olasz szerzıdés alapján létrejött a „Berlin-

Róma” tengely, 1936. november 25-én pedig Németország és Japán megkötötte az

antikomintern paktumot, amelyhez 1937. november 6-án Olaszországhoz is

csatlakozik. Kialakult a világ újrafelosztásában érdekelt agresszív fasiszta hatalmak,

az úgynevezett tengelyhatalmak katonai és politikai szövetsége (1940-tıl Berlin-

Róma-Tókió háromszög.)

1937. július 7-én Japán új támadást kezdett, amelynek célja egész Kína meghódítása

volt. 1936-tól Hitler sikerei láttán egyre többen szeretnék Ausztriában az anschlusst.

1938. februárjában, Hitler utasítja Schuschnigg osztrák kancellárt, hogy nevezze ki

belügyminiszterré Seiss-Inquartot. Schuschnigg március 13-ra népszavazást irat ki,

független maradjon-e Ausztria vagy csatlakozzon. 1939. március 11-én

Németország követeli, hogy Ausztria álljon el a népszavazástól. 1938. március 12-

én a fasiszta Németország csapatai megszállták Ausztriát. A Távol-Keleten a

Szovjetunió sikeresen visszaverte a Japán 1938. július 29-én indított fegyveres

támadását (Hasszan-tói incidens).

A nyugati hatalmak megbékéltetési politikájának eredménye volt az 1938.

szeptember 29-ei müncheni konferencia (Chamberlaine, Daladier, Mussolini,

Hitler). 1938. szeptember 30-ai müncheni egyezmény, amellyel megkezdıdött

Csehszlováki feldarabolása. Feldarabolásának indoka a 3 millió német. A szudéta

vidék Németországhoz kerül, Ausztria és Franciaország szavatolja az új határokat.

Lengyelország megszállja Teschent. 1938. november 2-án megtörtént az elsı bécsi

döntés (Hitler és Mussolini):

Magyarország megkapja a Felvidék, magyarok lakta

területeit (cserébe Magyarország csatlakozik az

antikomintern paktumhoz és megalakul a Volksbund5.

5 magyarországi németek náci szervezete

13

1939. március 15-én a Németek bevonultak Prágába, ezzel a korábbi

megállapodásokat felrúgva, megszállta Csehországot és Morvaország egész

területét, amelyekbıl német protektorátust létesített. Szlovákiából külön bábállamot

hozott létre, Magyarország pedig megszállta egész Kárpát-Ukrajnát. Ugyancsak,

1939 márciusában, Németország elszakította Litvániától a Memel vidéket. 1939.

április 7-én Olaszország megszállta Albániát. A német fasizmus ezek után

hozzáfogott a Lengyelország elleni agresszió elıkészítéséhez. 1939. április 28-án

Hitler érvénytelennek nyilvánította az 1934-es lengyel-német szerzıdést és az 1935-

ös angol-német flottaegyezményt. Nagy-Britannia és Franciaország ilyen

körülmények között kijelentette, hogy garantálja Lengyelország, Görögország,

Románia és Törökország állami függetlenségét. 1939. augusztus 11-én Anglia és

Franciaország tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval a német agresszió

megállításával, kölcsönös segélynyújtási szerzıdés megkötésével kapcsolatban. Az

angol és francia kormány azonban valójában nem törekedett ıszintén megegyezésre

és együttmőködésre. Nehezítette a megegyezést a reakciós lengyel kormány is,

amely elutasított minden érdemleges megállapodást a szovjet kormánnyal.

Közben a Távol-Keleten 1939 májusában Japán a Halhin-Gol folyó térségében

fegyveres támadást intézett a Mongol Népköztársaság ellen, amelynek az 1936-ai

szovjet-mongol kölcsönös segélynyújtási szerzıdés értelmében a SZU segítséget

nyújtott és a támadókat augusztus végén és szeptember elején visszaverték. A

nemzetközi elszigeteltség kedvezıtlen helyzetben a SZU nyugaton és a Távol-

Keleten egyaránt háború fenyegette.

Mivel a nyugati hatalmakkal azok hibájáról nem sikerült

a megegyezés, a szovjet kormány a fenyegetı német és

japán háborús agresszió elhárítása, valamint idınyerés

céljából kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a

német kormánnyal és 1939. augusztus 23-án megkötni a

németek által javasolt megnemtámadási szerzıdést

(Molotov és Ribbentrop).

14

• 10 évre béke

• semlegesség a másik fél háborúja eset

• nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló katonai csoportosulásban

• Délkelet-Európában teljes német érdektelenség

• titkos jegyzıkönyv: Lengyelország felosztása

A Szovjetuniónak ezzel sikerült meghiúsítania az imperialista hatalmak egységes

szovjetellenes tömbjének kialakulását és idıt nyernie a védelemre való

felkészüléshez.

Németország 1939. augusztus végén fokozta Lengyelországgal szemben támasztott

követeléseit, majd 1939. szeptember 1-jén megtámadta. Nagy-Britannia és

Franciaország, a Lengyelországnak nyújtott garancia alapján, a német támadás

megszőntetését követelte, ennek visszautasítása után, szeptember 3-án hadat üzent

Németországnak. Ezzel megkezdıdött a második világháború.

1941. december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort.

Ezzel azt érték el, hogy az Egyesült Államok is belépett a

második világháborúba.

F. Roosevelt erre a napra azt mondta, „szégyenletes”. Nem a

japánok támadási módszerére értette ezt, hanem, hogy nem

csak hetekkel elıtte tudtak a támadásról, kiprovokálták azt.

Amerikának háborúzni kell, a már megemlített profit szerzés érdekében.

Henry Stimson6 lejegyezte egy 1941. november 25-én

elhangzott beszélgetését az elnökkel. Arról beszéltek, hogy,

hogyan kényszeríthetnék ıket az elsı lövésre.

6 az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere

15

Ez azért volt fontos kérdés, mert, ha elérik, hogy a japánok támadjanak elsıként,

semmi akadálya nem lesz annak, hogy azonnal támadhassanak.

Megemlítettem már, hogy az amerikaiak, illetve Roosevelt kiprovokálta a támadást.

Olyan cselekedetei voltak, mint például:

• beszüntette az üzemanyag szállítását Japánnak,

• befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket,

• támogatta Kínát és segélyezte Angliát.

Ezek a pontok megszegik a nemzetközi hadi törvényeket. Négy nappal a támadás

elıtt ausztrál felderítık közölték, hogy japán sereg halad feléjük, de Rooseveltet

nem érdekelte. Ezért a döntéséért súlyos árat fizettek. 2400 katona halt meg. A

támadás elıtt az amerikaiak 83%-a volt a háború ellen. Azt követıen, egy millióan

jelentkeztek önkéntes katonának a háborúba.

Fontos itt megemlítenem, hogy Németországot két oldalról támogatták.

2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank

Forrás: Sasuly R. [1952]

16

Az egyik oldalon ált az I.G Farben, mely Németország robbanóanyag készletének

83%-át állította elı, illetve a ciklon B gázt, amely milliók halálát okozta. Ennek a

vállalatnak volt egy titkos partnere, a U.S. Standard Oil, amely Rockefeller7

kezében volt. Az ı általa szabadalmaztatott adalékanyag nélkül a német

repülıgépek nem tudtak repülni. A londoni bombázás sem történt volna meg, ha

Rockefeller 20 millió dolláros üzemanyag szállítmánya nem érkezik meg.

2. táblázat Germany & USA Olajtermelés

1942 1943 1944

Germany (millió tonna) 7,7 8,9 6,4

USA (millió tonna) 184 200 223

Forrás: angelfire.com alapján saját szerkesztés

Ebbıl látjuk, hogy Amerika mindkét háborúzó felet támogatta. A másik oldalon a

New York-i Union Bank ált, amely nem csak Hitlert finanszírozta, hanem

pénzmosóként is szolgált a németeknek.

A bankot a törvényeknek megfelelıen felszámolták.

Elnökhelyettese: Prescott Bush volt. Az elızı amerikai

elnök nagyapja és az elıtte lévı elnök édesapja.

7 amerikai vállalkozó

17

2.3. A Vietnami háború Mint minden háborúnak ennek a háborúnak is voltak

elızményei. A vietnámi háború 1957 és 1975 között

zajlott le. Alapvetıen az elsı indokínai háború

folytatásának tekinthetı. Ezt a háborút a gyarmatosító

Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si

Minh vezette, Vietkong nevő függetlenségi mozgalom

csapatai ellen.

Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák a

Truman-doktrína alapján az Egyesült Államoktól kaptak mind nagyobb pénzügyi és

logisztikai segítséget, hogy a kommunizmus további térnyerésének elejét vegyék. A

háború utolsó éveiben a költségek túlnyomó részét már az USA viselte.

Ennek ellenére a gyarmati hadsereg képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, s 1954.

május 7-én Dien Bien Phu alatt döntı vereséget szenvedett. 1954. június 22-én

megbukott a francia kormány és a háborút ellenzı Pierre Mendés-France került

hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyőlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az

indokínai kérdést, ellenkezı esetben lemond. Az 1954. július 21-én Franciaország

és a Vietnami Demokratikus Köztársaság által aláírt genfi tőzszüneti egyezményben

a franciák elismerték Vietnam függetlenségét és az országot ideiglenesen a 17.

szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, köztük egy demilitarizált

övezettel. A megállapodás szerint a francia csapatok a 17. szélességi foktól délre, a

Viet Minh csapatai pedig attól északra tartózkodhatnak. Északon a Ho Si Minh

vezette kommunisták vették kezükbe az ország irányítását, délen a franciák által

támogatott Bao-Dai államelnök (korábban császár) kezében volt a hatalom.

Az elnök a genfi értekezlet során az addig ismeretlen Ngo Dinh Diemet nevezte ki

az ország miniszterelnökének Genfben a VDK, Franciaország, Nagy-Britannia,

Kína és a Szovjetunió egy második megállapodást- úgynevezett végsı

nyilatkozatot- is aláírt, amely szerint 1956 júliusában népszavazást kell tartani az

ország újraegyesítésérıl és egy egységes kormány létrehozásáról.

18

Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a dél-

vietnami kormány- Eisenhower amerikai elnök támogatásával- elutasította ennek

megtartását, mondván, hogy a szerzıdés megkötésében nem vettek részt, s így a

számukra nem kötelezı hatályú. Úgy tőnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós

marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott Koreáé. November 20-án a

francia miniszterelnök washingtoni látogatása után bejelentették, hogy a franciák

kivonulnak Indokínából, s hogy ezentúl helyettük közvetlenül a dél-vietnami

kormánynak folyósítják az amerikai támogatását. Ezzel az Egyesült Államok

teljesen magára vállalta a dél-vietnami fegyveres erık kiképzését. 1955. március

29-én a Nemzeti Felszabadítási Front Saigonban fegyveres felkelést robbantott ki

Diem miniszterelnök uralma ellen. A dél-vietnami fegyveres erık 1955 októberére

fojtották el a felkeléseket. Az Egyesült Államok, hogy a kormányt a felkelı gerillák

elleni harcba segítse, katonai tanácsadókat küldött az országba.

Észak-Vietnam, mely maga is segítséget kapott a Szovjetuniótól és Kínál, a

Nemzeti Felszabadítási Frontot (röviden NFF vagy DNFF, ismertebb nevén

Vietkong) támogatta fegyverekkel, hadianyaggal, tanácsadókkal, valamint reguláris

csapatok küldésével. Az erısödı amerikai támogatás bizonyításáért Eisenhower

elnök 1955-ben különleges megbízottat küldött Dél-Vietnamba Joseph Lawton

Collins tábornok személyében, aki 100 millió dolláros segélyt ajánlott fel az új dél-

vietnami kormánynak.

Az USA 1964-ben deklarált8 háborút Vietnam ellen. 2 amerikai rombolót támadtak

meg az észak- vietnami partoknál9. Ezután kitört a háború. Kutatásaim során

megtudtam, hogy ez a csata meg sem történt. Ez is csak egy megrendezett színjáték

volt, mint a többi, a háborúba való belépés érdekében. Számos akkori tiszt

beismerte, hogy meg volt játszva az egész.

8 kihirdet, kijelent, kibocsát

9 Tonkin öbölbeli incidens

19

3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme

Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés

3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme

Év Kereskedelmi mérleg Import Export 1964 7006 18684 25690 1965 5334 21366 26699 1966 3837 25542 29379 1967 4122 26812 30934 1968 837 33226 34063 1969 1289 36043 37332 1970 3225 39952 43176 1971 -1476 45563 44087

Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés

Ahogyan a többi háborúban is, a pénz volt a fıszerepben. 1966 októberében

Johnson elnök eltörölte a szovjetunióval szembeni kereskedelmi korlátot. A

szovjetek, az észak vietnami utánpótlások 80%-át adták. Az ábra és táblázat jól

szemlélteti, hogy milyen volt az USA kereskedelme ebben az idıszakban.

20

Folyamatosan nıtt az import és az export érték, ami betudható a már megemlített

kereskedelmi korlát megszőntetésének. Hét év alatt majdcsak nem megduplázódott

az export kereskedelem. Számos más szabály is volt életben a „háború” ideje alatt,

amit nem szőntettek meg, és ezért óriási veszteséget okozott az Államoknak. 1971

végére, az ország már negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezett.

Ennek az óriási hatalommal bíró országnak az lehetett a célja ezzel a háborúval,

hogy ott tudjanak lenni egy olyan országban, amely stratégiai szempontból nézve,

igen erıs. Inkább veszteséget termelt az országnak ez a tevékenysége, ami hosszú

évekre elnyúlt. A háború folyamán 58 ezer amerikai és 3 millió vietnami katona halt

meg.

2.4. A terror elleni háború

Terror elleni háborúról 2001 után kezdhetünk el beszélni.

Pontosabban 2001. szeptember 11. Amikor az országot

terrortámadás érte. Nem szeretem ismételgetni magam, de

véleményem szerint ez is egy, a történelembıl jól ismert

terv része volt. A célpont Afganisztán és Irak.

Van egy másik gond is, a terrortámadáson kívül. G. Bush elnök: „kijelentette, hogy

2001. szeptember 11. mindent megváltoztatott” (Soros Gy. 2007-121.) Ezzel

elkezdıdött egy másik háború is, még pedig Te ellened. Az Amerikai Egyesült

Államok egy Soros György szerint egy nyílt társdalom, ami most összedılni látszik.

Elveszik a polgárok szabadságjogait, amik nélkül senkik lesznek. Kutatásom alatt

készítettem egy riportot is, egy üzletemberrel, aki már több mint 10 éve él kint az

USA-ban. A beszélgetés alatt megtudtam, hogy elég, ha csak azt mondják rád, hogy

terrorista vagy és már visznek is. Egy hasonlóságot is fel véltem fedezni, amíg

kutattam a könyveket. 1933- Hitler leégettette a Reichstag10-t, és ı is a terroristákra

fogta.

10

német parlament

21

Bush szándéka az volt, hogy megingassa az országot, megszerezve az irányítást és a

nyersanyagot, katonai bázisokat létrehozva. Ezek által lehetıség nyílik arra, hogy

újabb támadásokat indíthassanak például Irán vagy Szíria ellen. Fı cél, az olaj

megszerzése.

4. ábra: Az USA kıolajtermelése

Forrás: eurostat alapján saját szerkesztés

4. táblázat Az USA kıolajtermelése

Forrás: eurostat alapján saját készítés

Év Termelés (ballon/nap) Rang 2003 8054000 2 2004 8054000 2 2005 7800000 3 2006 7610000 3 2007 7610000 3 2008 8322000 3

22

Megemlítettem, hogy a 2001-ei terrortámadás valószínőleg álca volt. Ezekbıl az

értékekbıl láthatjuk, hogy mi is lehetett az egyik ok, ami mögött ez a támadás állt

szerintem. Az ábra és a táblázat 2003-tól mutat értékeket, de a kitermelés

folyamatos csökkenése 2000 óta ismeretes. Azt is láthatjuk, hogy az állam kezdi

elveszíteni pozícióját ezen a területen. Míg 2003-ban második volt a világranglistán,

napjainkban már csak a harmadik helyet foglalja el. Ezért tenni kellett valamit.

Az Amerikai- Egyesült- Államok számos bázist

létrehozott Irakban, amitıl azt várta, hogy az

ország felett is át fogja tudni venni az irányítást.

Véleményem szerint ez nem így történt, hiába

szállták meg Bagdadot. Azt el kell ismerni,

hogy sakkban tudták tartani az embereket, de

nem tudták eltéríteni ıket a hitüktıl.

Részben sikeres volt Amerika azon tevékenysége, miszerint menjünk be, lázítsuk

fel az embereket és hagyjuk, hogy megöljék egymást, részben nem.

Mára elérkeztünk az új elnök megválasztásához. George Bush eddigi tevékenysége

hozott is hasznot az országnak, és nem is. Ugyan úgy, mint a Vietnami háború.

Fenn kellett tartani ezt a viszálykodást. Mivel Bush mandátuma lejárt és így új

elnök került a helyére, befejezettnek látszik a háborúskodás.

23

3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével

Dolgozatomban, három szint közül is, a makroszintet választottam, ami alapján 2 nemzetgazdaságot, az Amerikai- Egyesült- Államok és az Európai Unió gazdasági fejlettségét hasonlítom össze az IMD11, elıre kiválasztott indikátorai alapján.

3.1. Elemzett indikátorok

GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-

1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve)

A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945

között

Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a

négy nagy erınél, 1938-1940

USA hadi kiadásai billió $

Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban, százalékban

Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban, százalékban

Munkatermelékenység éves átlagos növekedése

százalékban

EU-USA ipari munkatermelékenységének növekedése

Növekedési különbség az EU és az USA között

Forrás: saját szerkesztés

11

The World Competitiveness Yearbook

24

3.2. Elemzés

1895 1920 1945 1970 1995

USA 300000 800000 1000000 3000000 5000000UK 110000 110000 300000 800000 1000000

0

1000000

2000000

3000000

4000000

5000000

6000000

5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti id ıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve)

Forrás: Appendix C és Maddison (1995) alapján saját szerkesztés

Ez az ábra abból a szemszögbıl mutat érdemleges adatokat, hogy egészen a

háborúk elıtti idıszaktól, a háborús idıszakon át tár elénk értékeket. Az Európai

Unió képviseletében az Egyesült Királyságot vettem bele az ábrámba.

Jól látható, hogy 1895-ben, azaz jóval az elsı háború kitörésének éve elıtt, a két

nagyhatalom bruttó hazai terméke közeli értéket mutat. Azonban az elsı

világháború hatására a két hatalom GDP-je abszolút mértékben különbözik

egymástól. Míg az UK stagnált, az USA több mint kétszeresére növelte az adott

indikátor értékét. Köszönhetıen annak is, hogy az Egyesült Államoknak sikerült

növelnie befolyását számos országban.

25

A második világháború végére már Nagy-Britanniának is sikerült több mint

kétszeresére növelnie a GDP-t, de akkor is elmarad az USA értékétıl. Míg Európa

próbál feltámadni a háborús veszteségekbıl és fejlıdni, addig az USA újabb

háborúba kezdett, de ez sem vetette vissza a fejlıdését. 1975 körül, amikor a

Vietnami háborúnak vége szakadt, a két hatalom közötti ellentét közel

háromszorosára nıtt.

-49,7

24,2

-46,7

22

114,4

-100 -50 0 50 100 150

1938-1944

USA

Egyesült Királyság

Hollandia

Németország

Franciaország

6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között

Forrás: Appendix C. alapján saját szerkesztés

Ez az indikátor azt mutatja be nekünk, hogy hogyan is alakult a GDP mozgása

Európában és az USA-ban, a második világháború idıszakában. Európának az volt

a nagy hátránya az USA-val szemben, hogy amíg néhány országa lineárisan

fejlıdik, addig van olyan országa, amely visszahúzza. Ilyen ország például

Hollandia és Franciaország. A háború idıszakában ez a két ország hatalmasat

bukott. Jól szemlélteti az ábra, hogy Németország és az Egyesült Királyság

elkeseredve küzd, hogy tartsa a lépést az Államokkal. Míg az utóbbi két ország

huszonkettı, huszonnégy százalékpontos növekedésváltozást produkált, addig az

USA száztizennégy százalékponttal változtatta GDP-jét a második világháborúban.

26

Ez az érték egy hatalmas különbség Európával szemben, fıleg ha azt is

beleszámítom, hogy a második világháború még csak ebben az idıszakban

kezdıdött. Az USA tendenciája a következı években is töretlenül ívelt fölfelé.

5. táblázat

Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél,

1938-1940

Országok

Mezıgazdasági

dolgozók az aktív

népesség százalékában

Nettó

kibocsátás/dolgozók,

mezıgazdasági és nem

mezıgazdasági

dolgozók százalékában

USSR 57 33

Németország 26 50

Egyesült- Államok 17 40

Nagy-Britannia 6 59

Forrás: Gatrell és Harrison (1993) alapján saját szerkesztés

A táblázatban szereplı adatok a négy nagyhatalom mezıgazdasági

foglalkoztatottság és termelékenység százalékos értékét mutatja a második

világháború kezdetekor. Olybá tőnik, hogy Oroszországon kívül egyik állam sem a

mezıgazdaság fejlesztésében látja a jövıjét. Tanulmányaim szerint Németország,

Nagy-Britannia és az Egyesült- Államok már a háború elıtt tudatosan nem a

mezıgazdaságra összpontosított. A foglalkoztatottság aspektusából az USA és EU

között szinte azonos az elképzelés.

27

A táblázat másik érdekessége a nettó kibocsátás mutató, amely már nem csak a

mezıgazdaságra vonatkozik, hanem szinte minden területre. Ezért nem is meglepı,

hogy az oroszok termelékenysége alacsonyabb, mint a többi három államnak.

Remekül szemlélteti az imént leírt állításomat, miszerint az oroszok a

mezıgazdaságnak éltek ezen idıszak alatt, míg Németország, Nagy-Britannia és az

USA kibocsátása azért alakul ötven százalék körül, mert a mezıgazdaságot háttérbe

szorítja és azokra a területekre koncentrál, amelyek elengedhetetlenek a háború

lefolyása érdekében.

30

780

100

215210150180

11010013010080609598

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1940

1945

1950

1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2008

USA 1940-2008

7. ábra: USA hadi kiadásai billió $

Forrás: Talbert et al. (2007) alapján saját szerkesztés

Az ábra azért érdekes, mert meglepı adatokra hívja fel a figyelmet. Jól látható,

hogy az USA, mely területbe invesztált a mezıgazdaság helyett.

A második világháborúnak hatalmas jelentısége volt, hiszen hihetetlen

pénzmennyiséget fektettek be a hadi iparba, ezáltal ebben az idıszakban olyan

technikai újításokat fejlesztettek ki, amellyel elınyt szereztek az európai

országokkal szemben. Az 1955-1960-as években van némi nagyobb kiadása, de ez

nem számottevı. A Vietnami háború kiadásai sem bizonyultak érdemlegesnek, bár

ekkor már nem is kellett az USA-nak hatalmas pénzeket beletenni a háborúban,

hiszen elı volt készítve minden, minden rendelkezésére állt.

28

Nem úgy, mint a hírtelen jött elsı és második világháborúban. 2000-ben a hadi

kiadások alig érték el a hatvan billió dollárt, aztán jött a 2001-es hatalmas

katasztrófa. Ez arra sarkalta az Egyesült- Államokat, hogy ismét elkezdje a katonai

kiadásait növelni, amit az ábra is mutat.

41

28

13

6

3237 39

2925

31

43

63

0

10

20

30

40

50

60

70

c.1900 c.1950 1971 1998

Mezıgazdaság

Ipar

Szolgáltatás

8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban

Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés

A következı két ábrán keresztül szemléltetem az Európai Unió és az Egyesült-

Államok foglalkoztatottsági megoszlását százalékban, a mezıgazdasági, ipari és

szolgáltatási szektorban. A kiindulópont az 1900-as évek. A legnagyobb

foglalkoztatottság a mezıgazdaságban volt, utána az ipar és a szolgáltatás. A

háborúk bekövetkeztével, nem véletlenül az ipar került az elsı helyre, a

mezıgazdasági foglalkoztatottság az utolsó helyre. A háborúk elteltével az EU-ban

szinte teljesen leépítik a mezıgazdaságot és a szolgáltatási szektor veszi át a vezetı

szerepet.

Az 1990-es évek elején mind az átalakuló országok, mind az Európai Unió

munkaerıpiacán jelentkeztek nehézségek. 1995 és 2001 között az EU-ban már nıtt

a foglalkoztatottsági szint a 15-64 évesek korcsoportjában 60%-ról 64%-ra.

29

A legnagyobb, 10-11 százalékpontos növekedés Spanyolországban, Írországban és

Hollandiában következett be. A legtöbb csatlakozó országban viszont a kilencvenes

évek közepétıl tovább csökkent a foglalkoztatás. Ez alól csak Magyarország és

Szlovénia kivétel.

Az EU-ban jóval nagyobb arányban foglalkoztatnak férfiakat, mint nıket. Az

eltérés különösen a mediterrán országokban mutatkozik. Az EU-ban a

foglalkoztatottak 68-a a szolgáltatási szektorban dolgozik. Az ipar, építıipar 28%-ot

foglalkoztat, a mezıgazdaság csupán 4%-ot. 1995 óta nem ment végbe jelentıs

változás az EU-tagállamok foglalkoztatási szerkezetében. A mezıgazdasági

foglalkoztatottak aránya az EU-ban és Magyarországon is csökkent. Ezzel

párhuzamosan az EU-ban az iparban csökkent, a szolgáltatási szektorban nıtt a

foglalkoztatás, nálunk viszont az ipar növelte a részesedését. A csatlakozó

országokban a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya mindenütt meghaladja az

EU-átlagot; a ciprusi és cseh ráta a legalacsonyabb (5% körüli), a lett, litván,

lengyel a legmagasabb (15,4-19,3% közötti). A szolgáltatás szektorban

foglalkoztatottak aránya csak Cipruson éri el az EU szintjét (71%),

Lengyelországban és Szlovéniában viszont a foglalkoztatottaknak csak alig több

mint a fele dolgozik ebben a szektorban. A mezıgazdaság az átlagnál jelentısebb

foglalkoztatási szerepet tölt be Görögországban és Portugáliában: a

foglalkoztatottak több mint 10%-a dolgozik ebben a szektorban. A szolgáltatások

jelentısége ezekben az országokban csekélyebb, 60% körüli. Az átlagosnál

lényegesen kisebb arányú a mezıgazdasági foglalkoztatás Luxemburgban és az

Egyesült Királyságban (1,6 és 1,4%). Magyarországon az EU szintjénél magasabb a

mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya (6,2%), az iparban és építıiparban is

nagyobb arányban (34,3%) dolgoznak, mint az EU legtöbb országában, a spanyol és

az ír foglalkoztatási szerkezet hasonlít legjobban a magyarhoz.

A részmunkaidıs foglalkoztatás szerepe megnıtt az utóbbi években az Európai

Unióban. A férfiak közt közel 7%-os a részidıben foglalkoztatottak aránya, míg a

nık egyharmada ilyen konstrukcióban dolgozik.

30

A részmunkaidıben dolgozók aránya Hollandiában a legmagasabb, 44%, a

mediterrán országokban (Portugália itt is kivétel) a legalacsonyabb (5-9%). A

csatlakozó országokban egyelıre kevésbé terjedt el ez a forma, egyedül

Lengyelországban haladja meg a 10%-ot a részidıben foglalkoztatottak aránya.

Magyarországon alacsony ez az arány, 3,3%.

Egy másik atipikus foglalkoztatási forma, amely elterjedésétıl Magyarországon is a

munkanélküliség csökkenését remélik, a távmunka. A kilencvenes években az

Európai Unióban egyre nagyobb arányban dolgoztak otthonról a foglalkoztatottak,

felhasználva a személyi számítógépet, a telefont és a faxot. A leginkább

Finnországban, Svédországban és Hollandiában jellemzı ez a megoldás, a

foglalkoztatottak több mint 15%-a dolgozik távmunkában. Olaszországban,

Franciaországban és Spanyolországban viszont a 3%-ot alig haladja meg a

távmunkások aránya. Magyarországon egyelıre gyerekcipıben jár ez a forma, alig

1-2%-os a távmunkában dolgozók aránya.

1995 óta a munkanélküliségi ráta az EU-ban átlagosan 10,7%-ról 7,6%-ra csökkent,

bár egyes években Németországban és Görögországban mérsékelt növekedés is

elıfordult. A munkanélküliségi ráta Spanyolországban, Finnországban és

Görögországban a legmagasabb (több mint 10%), Luxemburgban, Hollandiában és

Dániában (1,6-4,2%) a legalacsonyabb. A csatlakozók között kiugróan magas a

lengyel (19,9%) és szlovák (18,7%) ráta, és a balti országokban is kedvezıtlen a

helyzet. Lengyelországban 1994-ig nıtt a munkanélküliség, majd az 1998-ig tartó

csökkenést újabb növekedés váltotta fel. Szlovákiában, Lettországban és

Litvániában hasonló pálya mentén mozgott a ráta. 1995 óta folyamatos csökkenés a

csatlakozó országok közül egyedül nálunk következett be, 2002-ben

Magyarországon az egyik legalacsonyabb a ráta, 5,6%, ez 7 EU-tagállaménál és 8

csatlakozó országénál kedvezıbb. 1993-ban, amikor 11,9 %-kal tetızött a

magyarországi munkanélküliségi ráta, csak 3 EU-tagállamnál és 2 csatlakozó

országnál voltunk kedvezıbb helyzetben. A munkanélküliség szintjének

megítéléséhez tudnunk kell azt is, hogy az EU-ban jóval magasabb a gazdaságilag

aktív népesség (vagyis a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együtt) aránya.

31

Míg nálunk ez 50% alatt van, az EU-ban 56%. A finnországi magas

munkanélküliség a 63%-os aktivitási ráta fényében másként fest, mint a spanyol

vagy a görög, ahol a magyarhoz hasonló a gazdaságilag aktívak aránya. De még az

EU-ban is rontja a képet, hogy miközben a munkanélküliek száma 1995 óta 4,45

millióval csökkent, az inaktívaké 2,73 millióval nıtt.

A fiatalok (15-24 évesek) munkanélküliségi rátája az EU-ban 14,6%, a

legmagasabb az egyébként is legrosszabb munkanélküliségi rátával rendelkezı

tagországokban. Hollandiában a legalacsonyabb, csupán 7%. A leendı tagok között

a lengyel és szlovák adatok kiugróan magasak, Lengyelországban majdnem minden

második, Szlovákiában majdnem minden harmadik fiatal munkanélküli. A magyar

ráta Ciprus után a legalacsonyabb (11,2%).

9 EU-tagországban a nık körében magasabb a munkanélküliség, míg

Németországban, Írországban, Ausztriában, Finnországban, Svédországban és

Nagy-Britanniában a férfiak esetében. A csatlakozók többségében is a nık vannak

kedvezıtlenebb helyzetben, a nıi munkanélküliségi ráta csak a balti államokban és

Magyarországon alacsonyabb a férfiakénál.

A felsıfokú végzettséggel rendelkezık körében a legalacsonyabb a munkanélküliek

aránya, az egyedüli kivétel Luxemburg, ahol a középfokú végzettséggel

rendelkezık munkanélküliségi rátája 2 százalékponttal alacsonyabb, Dániában

pedig megegyezik a két csoporté. A középfokú végzettségőek munkanélkülisége

csak Görögországban és Portugáliában haladja meg az alapfokú végzettségőekét. A

férfiak munkanélkülisége az EU-ban a leggyakrabban a középfokú, míg a

csatlakozók körében az alapfokú végzettségőeknél haladja meg a nıkét.

Az EU-ban a tartós munkanélküliség csökkent a kilencvenes évek közepéhez

viszonyítva. Míg 1995-ben az összes munkanélkülinek közel a fele 1 évnél

régebben nem talált munkát, ez az arány 2002-ben már csak 40% volt. 1995-ben az

olasz, a belga és az ír ráta volt a legmagasabb, 60% fölötti, ezek közül csak az

írországit sikerült lényegesen mérsékelni (30%-ra).

32

Ma a skandináv országokban, Nagy-Britanniában és Ausztriában a legalacsonyabb a

tartósan munkanélküliek aránya, 20% körüli. A csatlakozók körében Cipruson,

Litvániában, Lettországban és nálunk csökkent ez a ráta: a magyarországi tartósan

munkanélküliek aránya 54,8%-ról 44,8%-ra mérséklıdött.

2000-ben az EU-tagállamok a GDP-jük átlagosan 2%-át költötték munkaerıpiaci

(ösztönzı, támogató) programokra. Kiemelkedı volt a dán (4%) arány, a belga (3,2)

is magas volt, a görögök voltak a rangsor végén 1% alatti aránnyal. A transzferek

legnagyobb részét, közel háromnegyedét az egyéni támogatások tették ki, 15%-ot a

munkáltatók kaptak meg.

A csatlakozás után a magyarok nem vállalhatnak minden tagállamban azonnal

munkát. Ausztria és Németország elıreláthatóan két évig korlátozni fogja a magyar

munkaerı beáramlását. Svédország, Dánia, Hollandia és Írország viszont nem

tervezi, hogy korlátozásokat vezessen be. Az olaszok, spanyolok és görögök az elsı

két évben még nem a közösségi vívmányok szerinti elbánást alkalmazzák majd,

hanem saját nemzeti jogszabályaikat, de ezek várhatóan nem állítanak majd jelentıs

korlátokat a magyarok elé. A két év letelte után biztosítani kell a szabad munkaerı-

áramlást, kivéve, ha az adott tagállam elıre bejelenti azt a szándékát, hogy

korlátozni kívánja a munkavállalók beáramlását. Újabb három év elteltével a

korlátozás csak akkor tartható fenn, ha az adott tagállam súlyos munkaerı piaci

zavarokkal küzd.

33

38

135 3

30 33 3123

32

51

60

71

0

10

20

30

40

50

60

70

80

c.1900 c.1950 1971 1998

Mezıgazdaság

Ipar

Szolgáltatás

9. ábra: : Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban

Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés

Ahogyan Európában volt, nem volt másképp az USA-ban sem. Ugyan az a helyzet

áll fenn. A háborúk elıtti években a mezıgazdaság volt a húzó ágazat. Az ipar úgy

vészelte át a háborúkat, hogy szinte semmit sem változott. A szolgáltatási szektor

foglalkoztatottsága ellentétesen alakult a mezıgazdasági foglalkoztatottsággal. Az

USA teljesen megszőnteti a mezıgazdasági foglalkoztatottságot, a szolgáltatásban

pedig hetvenegy százalékban dolgoztatja az állampolgárokat.

Mint az a táblázatból kiderül, az Egyesült- Államokban a nyolcvanas évekhez

képest a kilencvenes évek folyamán nıtt a foglalkoztatottsági ráta a szolgáltatási

szektorban. Ez az amerikai gazdaság által létrehozott új munkahelyek nagy

számának volt köszönhetı. Miközben még a növekvı foglalkoztatottsággal

jellemezhetı kilencvenes évek idıszakában is átlagosan évi félmillió állás szőnt

meg, a keletkezett új munkahelyek száma bıven ellensúlyozta az elbocsátások

volumenét. Pedig eközben a nem csökkenı erejő migrációs hullámok és a baby

boom-generáció belépése miatt viszonylag gyorsan nıtt a munkaerı-piaci kínálat.

34

1970 és 1994 között a munkahelyek száma az Egyesült- Államokban 60 százalékkal

nıtt (44 millió új munkahely), míg az európai munkahelyteremtés az állások

számában csak 10 százalékos növekedést okozott (20 millió, új munkaalkalom).

A neoliberális koncepció hívei-mint az közismert- hajlamosak az amerikai és az

európai munkaerı-piaci teljesítmény különbségét az általuk üdvözítınek tekintett

munkaerı-piaci rugalmasság javára írni. Egyes vélemények szerint az európai

munkanélküliség két évtizede tartó folyamatos növekedését az okozta, hogy a

munkaerı-piaci rugalmasság növekedését elıidézı reformok az európai kontinensen

nem mentek eléggé messzire. Mások a bıkező európai jóléti államok fennmaradását

teszik felelıssé, amelyek a jelentısebb összegő és hosszabb idıszakra fizetett

munkanélküli segély, az államilag garantált minimálbérek és a rugalmasságot

korlátozó egyéb tényezık intézményesítésén keresztül csökkentik a gazdaságok

alkalmazkodóképességét, és ezáltal, a munkanélküliség kialakulásának és

fennmaradásának egyik legfıbb okát jelentik. Az európai és amerikai

különbségeknek az európai munkaerıpiacok nem kielégítı rugalmasságára történı

visszavezetésében élen járnak a legfontosabb nemzetközi intézmények, mint az IMF

és az OECD. Ezek a szervezetek egy idı óta semmilyen, a témába vágó kiadványt

nem jelentetnek meg anélkül, hogy ne figyelmeztetnék az európai országokat: ha

nem csökkentik a minimálbéreket, a munkanélküli segély összegét és idıtartamát,

ha nem hajlandók “megreformálni” a munkavállalók elbocsátás elleni

védettségének, továbbá a “munkára való hajlandóság hanyatlását” okozó szociális

támogatásoknak a rendszerét, akkor nem számíthatnak a “strukturális

munkanélküliség” gyors felszámolására, és az amerikai munkaerıpiacok

teljesítményéhez hasonló eredmények kialakulására.

Azonban az amerikai és európai különbségek okainak vizsgálatában a munkaerı-

piaci rugalmasság koncepciójának magyarázó erejét erısen gyengíti néhány,

különösen a hosszabb távú elemzés számára könnyen belátható összefüggés.

35

Így például a nyolcvanas éveket megelızı évtizedekben, amikor az európai

munkaerıpiac szintén jóval kevésbé rugalmasnak mutatkozott, az európai

munkanélküliség végig sokkal alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban. Ez

persze még nem zárja ki azt a feltételezést, hogy a hetvenes évek válságait követı

új gazdasági feltételrendszer közepette a rugalmasság döntı szerepre tett volna

szert a munkanélküliség és a foglalkoztatás színvonalának alakulására nézve. Ezért

érdemes megvizsgálni, hogy milyen átalakuláson mentek keresztül az európai

munkaerı-piaci rendszerek a nyolcvanas évek kezdete óta. A kérdéskör

összetettsége miatt esetleg nehéz pontosan megmondani, hogy milyen mértékben

sikerült növelni a munkaerı-piaci rugalmasságot az európai rendszerekben az

elmúlt 15–20 év folyamán. Egy azonban biztosan nem állítható: nevezetesen az,

hogy 15 vagy 20 évvel ezelıtt a mai állapotokhoz képest nagyobb lett volna a

európai munkaerıpiacok rugalmassága.

Ebben az esetben viszont az európai gyakorlat önmagában is cáfolja a neoliberális

feltételezést, amely szerint minél kevésbé rugalmasak a munkaerıpiacok, annál

nagyobb munkanélküliségre lehet számítani.

A háború utáni idıszak amerikai és európai fejlıdését elemezve úgy tőnik, döntıen

nem a munkaerı-piaci rugalmasság mértékén múlik a foglalkoztatás színvonalának

alakulása, a munkaerı-piaci egyensúly vagy egyensúlytalanság kialakulása. Ez

persze természetesen nem jelenti azt, hogy a munkaerıpiac rugalmasságát növelve

ne lehetne valamilyen mértékben hozzájárulni a regionális vagy iparági szők

keresztmetszetek kiküszöböléséhez, a betöltetlen állások és a munkát keresı

egyének egymásra találásának megkönnyítéséhez. Ehhez azonban arra van

szükség, hogy a gazdaságban álljanak rendelkezésre betöltetlen munkahelyek,

mégpedig a dolgozni kívánó emberek létszámától nem túlságosan eltérı

mennyiségben. Az amerikai munkanélküliség csökkenésének, a nagyobb számban

teremtett új állásoknak a magyarázata is részben a gazdasági növekedés

ütemkülönbsége. Az USA-ban a kilencvenes évek folyamán – az elızı évtized

végén Angliában kialakult Lawson-boom-hoz hasonlóan – egy, az alacsony

kamatlábakra, az olcsó fogyasztási és házépítési hitelekre alapozott fellendülés van

kibontakozóban.

36

Másfelıl, míg a felszámolt munkahelyek között jelentısebb számban képviseltetik

magukat a hagyományos, határozatlan idıre szóló, megfelelıen bérezett biztos

állások, addig az új munkahelyek között sok az alacsony fizetéssel járó,

munkaigényes és ezért alacsonyabb termelékenységet képviselı, részmunkaidıs,

szolgáltató szektorbeli állás. A reálbérek a legjobb esetben is csak stagnálnak,

miközben gyorsan nı a bérskála széthúzódása. Ennek következtében az Egyesült

Államokban gyorsan nı a szegénység és a létbizonytalanság, még az állással

rendelkezık körében is. Az összességében azért nem túlságosan eltérı növekedési

ráták azt mutatják, hogy valójában itt is a GDP növekedésének elégtelen mértéke

okozza a munkaerı-piaci problémákat, ugyanúgy, mint Európában – még ha a

dolgozó szegények nagy létszáma, valamint a jóléti rendszer alacsonyabb

színvonala miatt a munkaerıpiacról szóló hivatalos statisztikák alapján kialakult

kép látszólag jelentısen eltér is az európai helyzettıl.

37

4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai

4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság

4.1.1. Az Amerikai- Egyesült- Államok

Valamikor a kilencvenes évtized elején kezdett kibontakozni az USA-ban az a

jelenség, ami az Új Gazdaság nevet kapta. 1995-ben jelent meg az úgynevezett

Netscape, ami az új világ szimbólumává vált. Nincs szükség nagy tömegő fizikai

eszközre, telkekre, gépsorokra, épületekre. A jövı a tudásé, a kreatív embereket

foglalkoztató internetes cégek meghódítják a gazdaság bástyáit, átveszik az uralmat

a „hagyományos” iparágaktól, a tıkepiac bennük bízik, amit gyorsan növekvı üzleti

értékük is bizonyít. Gyorsan növekedett a GDP, alacsony volt a munkanélküliség és

az infláció.

A kilencvenes éveket a hosszú fellendülés korszakának nevezhetjük. Egy olyan

ciklus bontakozott ki, amit a csúcstechnológiai iparágak vezéreltek, mindenekelıtt

az informatika és a távközlés. Ennek a ciklusnak a kilencvenes években átéltük a

fellendülési idıszakát a 2000. évtıl kezdve viszont a trend megfordult. Az

információs-távközlési szektorban látványosan felgyorsult a technikai fejlıdés.

Rengeteg új termék és technológia jelent meg, amelyek terjesztéséhez,

értékesítéséhez új üzleti modellek születtek. Az új, innovációs üzletek könnyen

tıkéhez jutottak, heves versenybe kezdtek egymással, az új belépık szorongatni

kezdték a régieket. Az USA érvényesíteni tudta a korai deregulációból, a rugalmas

tıke és munkaerıpiacból, a lakosság vállalkozó szellemébıl, a könnyő

cégalapításból származó elınyeit. A technikai innovációk bevezetésének hatására

növekedni kezdett a termelékenység. A vállalatok megnövelték az

információtechnológiai beruházásaikat annak érdekében, hogy lépést tudjanak

tartani a technikai fejlıdéssel. Az inflációt féken tartotta a termelékenység

növekedése, a verseny élezıdése, az új technológiák árának gyors csökkenése.

38

Az új vállalkozások közül sokan megjelentek a tızsdén, az árfolyamok emelkedtek,

a részvényvásárlási opciók a gyors meggazdagodás reményével motiválták a

vállalatok vezetıit és alkalmazottait. Részvényeiket értékének folyamatos gyors

növekedését látván az emberek gazdagnak hitték magukat és bátran vásároltak,

egyre nagyobb mértékben hitelbıl.

E rendszerben kiemelt szerepet játszott a kockázati tıke. A kockázati befektetıket

csak a pénzügyi haszon érdekli: nem próbálnak meglévı termékeket és piacokat

védeni, nem izgatja ıket a nemzetgazdaság biztonsága vagy az állami

gazdaságpolitika. A kockázati alapok sokféle vállalkozással kísérleteznek, és mivel

ezt különösebb érzelmi kötıdés nélkül teszik. Könyörtelenül kigyomlálják közülük

a gyengébbeket.

A kockázati tıkével termékennyé tett amerikai gazdasági talajon fantasztikus

sebességre kapcsolt a technikai innováció. Az élezıdı, globalizálódó verseny

mindenkit nagyobb tempóra kényszerített.

4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón

4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években Teljesen szokatlan, hogy egy gazdasági ciklus folyamán a növekedési ütemek

fokozódjanak. A GDP a kilencvenes évek elsı felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az

évtized egészében 3,6%-kal - nıtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal

emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt

a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%-kal nıtt. Ezen belül az

információs és kommunikációs technológiát tartalmazó tartós fogyasztási cikkek

gyártásában 1991-95-ben átlagosan 5, 1995-2000-ben 7,7%-kal. A termelékenység

növekedésében az intézményi és szervezeti változásoknak is nagy szerepe volt a

technika mellett. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi

átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nıtt. Ez

korábban nem tapasztalt növekedés.

39

Szokatlan az is, hogy a GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nõtt a

fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A tartós

fogyasztási javakra fordított összeg reálértéke évente 8%-kal, a pihenésre,

rekreációra kiadott 7%-kal, a lakásépítési kiadás 11%-kal emelkedett. A

szolgáltatásoké azonban csak kevesebb, mint 2%-kal.

A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal

emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett növekedésétıl. Ez a

megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal

csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! Emellett

közrejátszott a költségvetés egyensúlyba kerülése, mely újabb pénzeszközöket

szabadított fel.

A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezıje a

hatalmas mérető beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta

az 1991. évi 13,4%-ról 1999-re 17,5 re nıtt. Az okok között itt is kiemelendı a

költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tıke beáramlásának is. A

számítógépek gyors erkölcsi kopása miatt a tıke/kibocsátás arány nem nıtt!

Az elméletben megfogalmazottakkal szemben, 6-8%-ról 4%-ra csökkenı

munkanélküliség és stabil infláció mellett nıtt a gazdaság.

4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában A tızsdeindexek évi 15-20%-os, a reálgazdaság teljesítményét többszörösen

meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsısorban a technológiai cégek

jövıjébe vetett bizalom táplálta.

Az IT iparágak súlya önmagában nem túl, jelentıs. A GDP-ben arányuk 1990 óta 6-

ról 8%-ra nıtt, a munkaerı 4%-át foglalkoztatják. Nagyobb a hatása az új

technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhetı tetten.

Nagyon fontos, hogy a gyártásban alkalmazzák a számítógépeket, az általuk

vezérelt robotokat.

40

Az új technológiák hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott

életre. Sok helyütt lerombolták a hierarchiát. A divatos kifejezés a leépítés

(downsizing) és átalakítás (restrukturing) lett. Az új technika révén a már rugalmas

munkaerıpiac még rugalmasabb lett. A vállalatok pénzügyi manıverei jelentısen

bıvültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az

egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott.

1999-ben globálisan 4400 milliárd dollárt tettek ki, ebbıl 2319 milliárd volt az

amerikai, ezen belül 1792 milliárd az amerikai felek közötti. Az egyesülési és

felvásárlási hullám az IT forradalom által leginkább érintett ágazatok: a bankok és

más pénzintézetek, valamint a telekommunikációs vállalatok.

Kiemelendı, hogy a K+F finanszírozásában nı a vállalati szektor szerepepe: 1998-

ban a felét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendı a

rekordmértékő profit és a nemzetközi verseny élezıdése. Ezzel párhuzamosan

csökkent az állam szerepe. Az információs technológia által indukált permanens

innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemzı a

kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelı stratégiai szövetségek alakulása a

nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak,

ezeket egyre nagyobb kockázati tıke segíti. Legtöbbször a sikeres

kisvállalkozásokat elnyelik a nagyok, de néhány esetben, önmagukban növekedtek

és még a tızsdére is bekerültek.

4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. Mértéke a nyolcvanas évek közepéig

a GDP 1%-át tette ki, azután - bár a kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett

- jellemzıen a 3% közelében van. A szolgáltatásforgalom - jórészt a jogdíjak és

egyéb magánszolgáltatások folytán szufficites (1999: 80 milliárd dollár). Az

áruforgalmi mérleg hiánya 350 milliárd dollár. Az exportban változatlanul a

technika intenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a

tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerıvel elıállítható, fejlett technológiát

képviselıtermékek aránya - pl. a számítógépeké.

41

A külkereskedelmi forgalomban 25-rõl 30%-ra nıtt a NAFTA súlya, az EU és DK-

Ázsia egyenként egyötödöt tesz ki, Japán 12%-ot. A transznacionális társaságokon

belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több mint 40%-a, további 10% hozható

összefüggésbe tevékenységükkel.

A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldrıl érkezı tıke

szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló

értékpapírok voltak elıtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések

(40%). A külföldiek kezén levı összes pénzügyi eszköz 1999-ben 6353 milliárd

dollár volt, ami az összes amerikai pénzügyi eszköznek (87815 milliárd dollár) a

7%-a, a GDP-nek 68%-a. (Az USA külföldi pénzügyi eszközeinek értéke 3039

milliárd dollárt tett ki.) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa. Gazdasági

növekedés mellett ez nem okoz gondot, amint azonban visszaesés következik be, a

finanszírozás elviekben problémát vethet fel. A dollár árfolyama 1995-tõl kezdett

erıteljesebben emelkedni. A magas kamatlábak és az Új Gazdaság iránti bizalom

játsszák a fıszerepet.

A globalizáció és a transznacionális vállalatok térnyerésével az áruk és a

szolgáltatások kereskedelme és a tıkemozgások egyre áttekinthetetlenebbekké

válnak, nehéz helyzetbe hozva a döntéshozókat és a kutatókat.

4.2. Európa és az Európai Uniós régió Az európai országok kontinensen kívüli nemzetekkel folytatott kereskedelmének

aránya nem növekedett, hanem csökkent. Az EU létrehozása és fejlıdése ahhoz

vezetett, hogy az EU mindinkább csak Európával kereskedik. Európa gazdasági

értelemben újjáéledt, és a kereskedelem Európán belüli kereskedelem lett. Európa

számára a globalizáció csupán „európaizálódást” jelent. Ugyanez a helyzet a

nemzetközi befektetéssel is. Ez is jórészt az EU-ból származik, és nem hagyja el az

EU határait. De hasonlót mondhatunk a kutatásról és fejlesztésrıl is.

42

E tevékenységek is megdöbbentıen kis mértékben globalizálódnak, és fıleg

nemzeti keretek között maradnak. Miközben a mőszaki innovációk nemzetközi

terjedése igen gyors és viszonylag akadálymentes, addig az adminisztratív és

szervezési innovációk terjedéséhez 2-5-ször annyi idı kell, mint a mőszakiakéhoz.

4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban A szeptember 11-ei terrortámadás csak megerısítette a folyamatban lévı

tendenciákat.

A világ-gazdaság lassulása már 2000 második felében megkezdıdött, 2001 elsı

felében a fejlett országokban összességében megállt a gazdasági növekedés, a

harmadik negyedévtıl összesítve már visszaesés következett. Az OECD szerint a

G7-ek GDP-je 2001-ben összesítve 0,2%-kal csök-kent. A világgazdasági

folyamatok szempontjából – most még egyértelmőben, mint korábban – az Egyesült

Államok tendenciái a meghatározóak. Az Egyesült Államok gazdasága az elsı ne-

gyedévben még 0,3%-kal (éves szinten 2,5%-kal) bıvült, a második negyedévben

csak 0,1%-kal (évre számítva 1,2%-kal), a harmadik negyedévben pedig a GDP már

0,1%-kal csökkent (ezzel az egy éves index 0,8%-ra mérséklıdött). A negyedik

negyedévre 0,4%-os csökkenést prognosztizáltak, ami azt jelentette, hogy az USA

gazdaságai teljesítménye 2001 folyamán összesítve 0,1%-kal csökkent. A belsı és

külsı feszültségek (negatív lakossági megtakarítási ráta, túlzott beruházási boom,

túlfőtött tızsdeindexek, növekvı külkereskedelmi- és fizetésimérleg-hiány stb.)

miatt az amerikai gazdaságvezetés a gazdaság lassítását, a kamatok emelését

határozta el 2000 közepén. Akkor még reménykedtek a feszültségek levezetésében,

a fokozatos lassítás (soft landing) lehetıségében, a recesszió elkerülésében. Ma már

tudjuk, hogy az idıközben alkalma-zott jelentıs gazdaságösztönzı csomag ellenére

ez nem volt lehetséges (hard landing).

43

A világgazdaság egyéb fontos térségei most szorosan követik az észak-amerikai

tendenciát. Németország gazdasági fejlıdése már 2000 végén erıteljesen lassult, a

folyó év második ne-gyedévében pedig stagnált a gazdaság, a harmadikban

valószínőleg csökkent. Az Európai Unióban Franciaország, Olaszország és Nagy-

Britannia jobban tartotta magát. GDP-jük a harmadik negyedévben is emelkedett,

éves szinten 2% körüli növekedést mutattak. A negyedik negyedévi prognózisok –

Nagy-Britannia talán kivétel – további lassulást tartalmaztak. Az Európai Unió

összesített gazdasági teljesítménye 2001 elsı félévének végén még évi 1,7%-kal

bıvült, az egész folyó évre számítva azonban feltehetıen ez már csak 1-1,5% körül

volt. Megemlítjük, hogy más fejlett országok növekedése is mérsékelt; Ausztrália,

Kanada, Svájc 2001. évi gazdasági bıvülése az elıbbi országban 2%, az utóbbi

kettıben 1,5%. A fontosabb feltörekvı és fejlıdı országok gazdasági növekedése is

lassult, illetve negatív lett. Latin-Amerika három meghatározó országa közül

Brazília növekedése lényegében leállt, Mexikóé és Argentínáé negatív lett. A

kontinens helyzetét a világpiaci kereslet, elsısorban az Egyesült Államok

vásárlásainak visszaesése mellett érzékenyen érinti az Argentínában kibontakozott

fizetési válság. A kontinens többi országában is jelentısen visszaesett a növekedés

üteme. A válságszakasznak több olyan sajátosságát kell kiemelni, amely az

elkövetkezı idıszakban várható tendenciákra is kihatással van.

Az elsı ilyen fontos jellemzı az a tény, hogy a depressziós konjunktúrahullámok

világmérető összefonódása erıteljesebb, mint korábban volt. A

konjunktúratendenciák a legfontosabb fejlett és fejlıdı térségekben korábban is

összefonódtak, de esetenként egy-két éves eltolódással. Az elmúlt 30 év folyamán a

legerısebb együttmozgás az 1974–75-ös recesszió és az 1986-os lassulás idején

volt, bár a fejlıdı országok fejlettebb csoportjainak gazdasági növekedése ezekben

az idıszakokban viszonylag kevésbé esett vissza.

44

Az 1978–1982-es évek és az 1990–1992-es évek válságperiódusaiban

hektikusabbak voltak a mozgások. Figyelemre méltó, hogy a kilencvenes években,

az évtized elején, majd az 1995-ös lassuláskor az Egyesült Államok de-

konjunkturális mozgását kicsit késve, késıbb a fellendülését még nagyobb

eltolódással, 1-2 év múltán követték egyes fejlett országok. Sajátos volt Japán

mozgása a kilencvenes években. Miközben folyamatosan válságjelenségekkel

küszködött, gazdasági hullámzása részben önállósodott.

Az IMF egyik friss kutatása számszerősítve is igazolja, hogy az egyes országok

konjunktúra-mozgása sok más tényezı között legközvetlenebbül az Egyesült

Államok gazdasági helyzetétıl függ. A világ legtöbb országát felölelı regressziós

számítás szerint a fejlıdı országok csoportja esetében a második helyen álló

beruházásokhoz képest 4-5-ször szorosabb az összefüggés az USA egy fıre esı

GDP-jének növekedése és az országok gazdasági növekedése kötött. Ugyanez a

fejlett országok esetében „csak” 3-4-szeres.

E kapcsolat erısségét kifejezı regressziós koefficiens értéke a legtöbb esetben az 1-

et közelíti, tehát rendkívül szoros az összefüggés, és mint a tanulmány kimutatja, az

utóbbi két évtizedben vált sokkal szorosabbá. Az Európai Unió és a többi ország

között is elég szoros a növekedési ütemek korrelációja, Japánnal azonban – nem

meglepıen – gyenge. Ki kell emelni, hogy a fejlıdı országok gazdasági növekedése

a fejlettek 1995–96-os lassulását követıen évrıl évre mérséklıdött, ami már akkor

is megvolt világmérető felesleges kapacitásokkal és ezzel kapcsolatban a fejlettek

importkeresletének 1996–97. évi mérséklıdésével, egyben a külkereskedelmi árak

visszaesésével volt összefüggésben. Második jellemzıként említhetjük, hogy ez a

mechanizmus, tehát a transznacionális társaságok világmérető termelı hálózata és

hálózati elemeinek sokrétő és sokirányú kapcsolata, a hálózaton belüli kereslet

(adott esetben importkereslet) nem csak a fejlıdı és fıleg a feltörekvı országok,

hanem a fejlett térségek gazdasági növekedési ütemeinek közelítését,

harmonizálódását is segíti, mégpedig erısebben, mint korábban.

45

A kilencvenes években hatalmas méreteket öltött nemzetközi vállalatfelvásárlások

és összeolvadások tendenciálisan a konjunktúraciklusok egységesedése irányában

hatnak. A harmadik tényezı tehát, amely a világgazdasági alapfolyamatokat

jelentıs mértékben befolyásolja, a nemzetközi pénzügyi rendszer. A pénzügyi

luftballon, amely a korlátlan és sokszor kiszámíthatatlan nemzetközi spekuláció

terepe lett, s jelentısen növelte a világgazdasági folyamtok rizikóját. Mindenekelıtt

alá kell húzni, hogy a tızsdeindexek 2000–2001. évi megtorpanása nem

csökkentette lényegesen a pénzügyi szféra „túlfejlettségét, a 80-as évek végétıl

stagnáló, inkább visszaesı japán index is 6-8-szoros szinten van a 80-as évek

elejéhez képest, ami nyilvánvalóan többszörösen meghaladja a reálgazdaság

növekedését és finanszírozási szükségleteit. S az amerikai tızsde még ennek is a

kétszeresét kitevı magasságokba hágott.

A válságszakasz sajátosságai között végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ki kell

emelni, hogy a termelés és szolgáltatások strukturális problémái sokkal jobban

elıtérben vannak, mint bármikor a recessziók során a II. világháború óta. 2001-re

nyilvánvalóvá lett, hogy sok iparágban – a fejlett információs technológia

alkalmazása ellenére – jelentıs a túltermelés, a készletek fel-duzzadtak. Még inkább

világossá vált, hogy hatalmas felesleges kapacitások jöttek létre az iparban és a

szolgáltatásokban. Az utóbbiról már a ’98-as válság idejétıl sejteni, tudni lehetett,

ami-kor sok ázsiai nagyvállalat helyzete ingott meg, és a centrumok, elsısorban az

Egyesült Államok transznacionális vállalatai tulajdonszerzési offenzívát indítottak

Japántól Dél-Koreáig. A felesleges kapacitások kialakulása a kapitalizmusban

természetes ciklikus folyamat, s a konkurenciaharccal függ össze. Extenzíven (a

meglévı technika jobb kihasználásával) és intenzíven (új technika bevezetésével,

munkaerıt, pontosabban munkabért megtakarító módon) bıvítik a termelést

mindaddig, amíg az megfelelı kereslet mellett, megfelelı profittal kecsegtet. De az

csak utólag derül ki, hogy eladható-e az áru. Addig beruháznak, a termelést az

alacsonyabb bérő országokba telepítik át, új, alapjában véve azonos szükségletet

kielégítı termékeket dobnak piacra stb.

46

Az információs technika elvileg csökkentheti a túlkínálatot és a túl-kapacitások

létre-jöttét. A kilencvenes években azonban olyan folyamatok is zajlottak, amelyek

fokozták a túl-felhalmozás, túl-befektetés lehetıségét. A hosszú sorból a

következık tőnnek a legfontosabbnak: a speciális tényezık által meghosszabbított

konjunktúraciklus; a nemzetközi méretekben is folytatott vállalatfelvásárlások és

összeolvadások. A korábbi korszakoknál permanensebbé vált intenzív fejlıdés, azaz

a technikai-technológiai verseny élezıdése az egyes ágazatok nagy transznacionális

társaságai között; az 1995-tıl újra csökkenı profitok ellenére a finanszírozás

megoldhatósága (konglomerátumon belüli szabad tıkék felhasználása, vállalati

eladósodás fokozódása, alacsony kamatok stb.). A vállalati konglomerátumok

méretének növekedésével a szerényebb profit és a kihasználatlan kapacitások

elviselése, vagyis hogy nagyobb profittömeg mellett alacsonyabb profitrátával is

megelégedtek.

Tény, ami tény, 2001 elején úgy kezdtek el csökkenni az autóeladások – elsısorban

az Egyesült Államokban –, hogy a 60 milliós világkapacitás évek óta csak 75%-ban

volt kihasználva. 2001-ben földünkön 720 millió tonna körüli volt az acélkereslet és

835 millió tonna a terme-lés. Súlyos túltermelési válságban van a teljesen irreális

technológia intenzív tızsdeindex-szárnyalás által is felfőtött információs és

távközlési berendezéseket gyártó ipar. 2002-ben 20-30%-kal volt kisebb a

termelése, mint a már lecsökkent 2001. évi. Minden bizonnyal a gyártók egész sora

ment tönkre, illetve sok termelıüzemet zárnak be. A beruházások visszaesése

kapcsán 30-40%-kal csökkent a termelı-berendezéseket gyártó gépipar megrendelés

állománya az Egye-sült Államokban. Bajban vannak a kevésbé hatékony vegyipari

vállalatok a kereslet és az árak csökkenése miatt. Már a szeptember 11-i

terrortámadás elıtt egy-két évvel körvonalazódott, hogy a légiközlekedés több

óriása pénzügyi nehézségekkel, felesleges szállító kapacitásokkal küszködik. A

támadás csak az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy több nagyhírő cég vég-

leg csıdöt jelentsen.

47

A turistaszolgáltatások nehézségei, a szállodák kihasználtságának világmérető

csökkenése már közvetlenebb kapcsolatban van a merényletekkel és a háborús

hangulattal, de a recesszió is mérsékli az igényeket. Ugyancsak tudni lehet egy

ideje, hogy a hipermarket-hálózatok egy része nehézségekkel küzd, elsısorban az

Egyesült Államokban (annak ellenére, hogy az információs technológia éppen a

kereskedelemben növelte legerısebben a termelékenységet a 90-es években). A

közlekedés igényeinek csökkenése, valamint az ipari recesszió visszavetette a

szénhidrogének és a nyersanyagok keresletét, árát, ami sok gyengébben fejlett

országnak okoz nehézséget.

Az ipar termelési, jövedelmezıségi gondjai közvetve követhetık nyomon az ipari

statisztikákban. Az Egyesült Államok ipari termelésének növekedési üteme már

2000 októberétıl határozottan visszaesett, s a többi fontos ipari országé 2-5

hónappal követte. Az USA ipari kibocsátása 2001 februárjától már csökkent, s

októberben – éves szintre átszámítva – már 7%-os volt az ipari termelés visszaesése.

Ugyancsak 2001 októberében Japánban 13%-kal volt kisebb az ipari kibocsátás,

mint egy évvel korábban. Az európai ipar jobban tartotta magát. Szeptemberi,

illetve októberi adatok szerint Németországban 2, Franciaországban 1, Nagy-

Britanniában 4%-os volt az ipari termelés visszaesése. Ugyancsak ipari visszaesést

eredményezett a feltörekvı és fejlıdı országok többségében a világmérető ipari

dekonjunktúra. 2001. augusztusi–októberi adatok szerint a legsúlyosabb ipari válság

a mikroelektronikai iparban legérdekeltebb országokban következett be. Nagyon

röviden foglalkozni kell még a makro-egyensúlyi kérdésekkel és a szociális

következményekkel is. A 2000. évi fellendülés nyomán megemelkedett energiaárak

és részben az élelmiszerek drágulása kisebb inflációs nyomást okozott a fejlett

országokban, és drágította a kisebb országok inputját is. Ez a folyamat 2001

közepére az ellentétjébe fordult. A kereslet visszaesésével az energiahordozók árai

jelentısen csökkentek, az élelmiszerárak is rendezıdtek, sıt, általános világpiaci

áresés kezdıdött, ami kiterjed a feldolgozóipari termékekre és a nyerstermékekre

egyaránt.

48

Most nem az infláció a veszély, hanem az, hogy a dekonjunktúrához kapcsoltan

megjelent és tovább erısödhet a defláció. Vagyis a csökkenı árak nyomás alá

helyezik a profitot. Azaz az árak, a nyereség és a termelés egyidejő esése egymást

erısítı negatív spirállá alakulhat. Fontos kérdés a kereskedelmi és nemzetközi

fizetési mérlegek alakulása. Az Egyesült Államok aggodalomra okot adó, hatalmas

kereskedelmimérleg-hiánya az utóbbi három évben meg-duplázódott (évi 430-440

milliárd dollárra nıtt). A hiány növekedése a jelenlegi gazdasági recesszió

körülményei között azonban megállt, s az utóbbi hónapokban némileg csökkent az

importtöbblete. Japán hagyományos exporttöbblete ugyanakkor rohamosan

csökkent, 2000 közepétıl számítva 2001 októberéig közel a felére (58 milliárd

dollárra). Franciaország kisebb mérleg-többlete negatívba fordult, amíg

Németország az elmúlt egy évben még növelni is tudta export-többletét

(szeptemberi adat szerint 68 milliárd dollárra, azaz „lehagyta” Japánt). Nagy-

Britannia, melynek gazdasági folyamatai gyakran jobban hasonlítanak az Egyesült

Államokéra, mint uniós társaiéra, ugyancsak duplájára növelte behozatali többletét

az elmúlt években (közel 50 milliárd dollárra), ami nettó forrásbevonást jelent, és

részben megmagyarázza viszonylag jó gazdasági növekedését.

Itt kell megemlíteni, hogy a nemzetközi kereskedelem 2000 novemberében, éves

szintre átszámítva, még 15%-os bıvülést mutatott, majd fokozatosan vesztett

tempójából. 2001 augusztusa óta már csökken a kereslet és a nemzetközi forgalom.

A WTO 2001-re a nemzetközi kereskedelem csupán 2%-os volumenbıvülését

valószínősítette, de ehhez is hozzátette, hogy ez a szeptemberi terrortámadás után

túl optimistának bizonyulhat.

Az USA fizetésimérleg-hiánya és Japán mérlegtöbblete kereskedelmi mérlegük

állapotát követi. Németország esetében viszont a jelentıs exporttöbblet ellenére 12

milliárd dolláros hiánnyal zárul a folyó fizetési mérleg, Franciaországban pedig

éppen fordítva, a kereskedelmi-mérleghiány ellenére 22 milliárdos a fizetési többlet.

Nagy-Britanniát is nettó pénzügyi forrásbevonás jellemzi (19 milliárd dollár).

49

Végül szólni kell arról, hogy 2001 közepe óta a munkanélküliség, mint minden

kifejezett recesszió idején, gyorsan emelkedik a fejlett országokban. Az USA-ban

az év elejétıl 4%-ról 5,4%-ra emelkedett, s úgy becsülik, hogy a következı évben

akár 7%-ra is nıhet. (Az év utolsó hónapjaiban hetente közel félmillióval nıtt a

regisztrált munkanélküliek száma). A vállalati racionalizálások szempontjából

elkerülhetetlen létszámleépítés ilyen drasztikus üteme alaposan visszaüt az

összkereslet csökkenésének formájában. Minél erısebb a túltermelés, annál

erıteljesebb a relatív bérköltségek lefaragása elbocsátások és a reálbérek

csökkentése útján. Nyugati elemzık is hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzetben

régen nem látott leépítések vannak folyamatban, ami a kereslet gyors beszőkülése

útján hozzá fog járulni egy negatív spirál, negatív tendencia megerısödéséhez.

Azt jósolják, hogy 2011 második féléve elıtt nem várható fellendülés a

világgazdaságban. A munkavállalók nehezedı helyzete miatt már láthatóan

erısödıben van a szakszervezetek hangja, amelyek piacvédelmet, protekcionizmust

is követelnek. Ez esetenként – mint most az amerikai acélipar esetében – a

vállalkozói lobbyk törekvéseivel találkozhat.

50

4.4. Elırejelzések 6. táblázat

GDP állandó értéken (éves százalékos változás)

2011

Változatlan

politikák esetén

Németország 1,7

Magyarország 3,1

Nagy-Britannia 1,9

Európai Unió 1,6

Amerikai Egyesült Államok 2

Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések

7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás)

2011

Változatlan

politikák esetén

Németország -0,3

Magyarország 0,9

Nagy-Britannia 1,3

Európai Unió 0,3

Amerikai Egyesült Államok 0,3

Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések

51

5. Befejezés

Az Európai Unió és az USA kapcsolata, amely az úgynevezett nem preferenciális

kapcsolatok közé tartozik, sajátos módon fejlıdött a háború évtizedeiben, majd

fordulatot vett a kétpólusú rendszer összeomlása után, és újfajta kihívásokkal

szembesült a XXI. század elején, amely két fél egymáshoz való viszonyát is

megváltoztatta.

Jellemezve az EU és az USA kapcsolatait, azt mondhatom, hogy a viszonyuk

különleges. Az Uniót az Egyesült Államokhoz, semmilyen átfogó, kétoldalú

szerzıdéses kapcsolat nem köti, mégis egymás legfıbb nemzetközi partnerei, a

kétoldalú kereskedelem nagyságának és globális szerepüknek is köszönhetıen. A

világ katonai és politikai vezetı erejét alkotják, ık adják a NATO zömét és

legnagyobb tagállamait, az ENSZ vezetı hatalmait. Ez a két centrum ellenırzi a

legfontosabb nemzetközi gazdasági szervezeteket (OECD, WTO, IMF-IBRD).

Az EU számára az USA szoros katonai és stratégiai szövetséges, azaz stratégiai-

politikai érdekközösség köti össze ıket. Az USA mindezeken felül úgynevezett

célmodell az Unió számára, az a maximális mérce, amihez igazítják az integrációs

folyamat elırehaladását. Kapcsolatukat természetesen meghatározza, mély

történelmi és kulturális kötıdésük is. Az EU számára az USA tehát egyben a

legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partner, ık a legnagyobb befektetık

egymás országában és kölcsönösen intenzív kutatási és fejlesztési együttmőködést

folytatnak egymással, de az egyik legfontosabb konkurens is. Az EU-USA

viszonylatban, a formai kibékülés Bush elnök 2005-ös tavaszi brüsszeli látogatása

során történt meg. Az Európai Unió, vezetı politikusai megfogalmazták, hogy

reményeik szerint a demokrata adminisztráció egyenrangú partnereként fogja

kezelni az Uniót.

52

Mindez nyilvánvalóan kölcsönös, amely a világgazdaság terén és politikai

szempontból is realizálódik.

Mindabban, amit leírtam, illetve bemutattam, úgy vélem, hogy valami nincs

rendben, ebben a világban. Mennyi és milyen szörnyőségeket kell majd átélnünk.

Mikre képesek még az emberek csak azért, hogy a saját maguk érdekeit nézzék.

Kutatásaim során, volt idım elgondolkodni ezeken a dolgokon, és úgy érzem ez a

téma, sosem fog kimerülni. Úgy gondolom, hogy ezt a témát, akár sok száz oldalon

keresztül lehetne taglalni.

Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a háborúk milyen hatást gyakorolnak az

Egyesült Államok és az Európai Unió gazdaságára, különös tekintettel a

foglalkoztatottságra és a termelékenységre.

Be kell látnunk, hogy jelenleg az Amerikai- Egyesült- Államok az egyik

legnagyobb hatalom, amit még egy, a mai korra jellemzı gazdasági válság sem

döntheti össze.

A háborúk, és a mai helyzet kapcsán olyan érzésem van, ami szerint az Egyesült-

Államok bármit megtehet, amit akar. Nem igazán tudja tetteiben befolyásolni egyik

nagyobb állam sem. Talán még a saját népe sem tud beleszólni a politikájába, bár

errıl nem ık tehetnek. Soros György, a gyarlóság kora címő könyvének 144.

oldalán egy gondolatában úgy említi ıket, hogy „feel good” társadalom, ami annyit

tesz, hogy csak a jót látják a dolgokban, a rosszal nem törıdnek. Úgy gondolom,

hogy ebben, a politikának, és az államnak is nagy szerepe van.

Ezekbıl az adatokból arra a következtetésre jutottam, bár ennyi indikátorból még

nem vonhatunk le érdemleges következtetéseket, mivel az Európai Unió

foglalkoztatottsága egyre nagyobb mértékben nı, ami egy jobb irányba viheti, a

gazdaságot. Úgy vélem, hogy ezt egy megfelelı munkaügyi reformmal lehetne

elérni.

53

Kutatásaim szerint, mára az európai gazdaság tényleg jó úton halad afelé, hogy az

erıs gazdasági növekedésének köszönhetıen, aminek egyik oka, hogy a

termelékenység növekedése majdnem kétszeresére nıtt, mint az Egyesült-

Államokban. Az általam elemzett indikátorok alapján vontam le ezeket a

konklúziókat. Az ábrákból jól látható, hogy merre halad az EU, ennek ellenére az

Európai Bizottság vizsgálatai szerint megállapította, hogy az EU nem fogja

versenyképességben lekörözni az USA-t 2010-ig, sıt még utol sem fogja érni. Nem

beszélve arról, hogy egyes területeken a különbség még nagyobb lesz.

Mára beigazolódott, hogy mindez, idıre, nem valósult meg. Többek között annak

köszönhetı, hogy az Európai Unió stratégiai céljai túlságosan szerteágazók voltak,

illetve az évente a tavaszi EU csúcson rendszeresen felülvizsgált stratégiai célok

idıközben egyre bıvültek. A másik ok, amiért a lisszaboni stratégia csorbát

szenvedett az volt, hogy az Unió kevés központi forrást rendelt a megvalósításhoz

és azzal számolt, hogy nemzeti szinten, elsısorban a magántıke bevonásával lehet a

szükséges programokat finanszírozni.

Jogosan vetem fel a kérdést, hogy milyen lesz a világ 2025-ben?

Amerikai elırejelzések szerint, a népszaporulat fogja eldönteni, hogy ki fogja

irányítani a világot jövıben. Az elırejelzés szerint az elkövetkezı 10-15 évben a 7

kulcsjátékos mai sorrendje hatalom és befolyás tekintetében, valószínőleg nem fog

megváltozni: USA, EU, Kína, India, Japán, Oroszország, Brazília.

Ami nagy bizonyossággal be fog következni. Kína és India erıteljes fejlıdésével

egy globális, multi-poláris rendszer körvonalazódik, amelyben egyre fontosabb

szerepet játszanak a nem állami szervezetek is: mint pl. gazdasági, vallási

szervezetek, bőnszövetkezetek hálózata. Tehát eltőnik a ma ismert nemzetközi

közösség, amely nemzet-állomokból áll.

54

Ezek új játékszabályokat fognak jelenteni és gyengülni fog a nyugati fejlıdési

modell vonzereje, erısödni fog viszont a kínai modell népszerősége.

Az USA továbbra is vezetı nagyhatalom marad, de felnınek hozzá új

világhatalmak is. Az Egyesült Államok a gazdasági és katonai versenyben lassítani

kényszerül, belpolitikai prioritásai miatt.

A folyamatos gazdasági fejlıdés és a világnépesség növekedése 1,2 milliárd

lakossal nagy nyomást fog gyakorolni az energia, élelem és ivóvízforrásokra. A

jelenlegi technológiai megoldások elégtelenek e probléma megoldásához.

Közép-Kelet gyors fejlıdése veszélyes felfegyverkezést is fog eredményezni, és az

USA mellett Oroszország, Kína és India is cselekedni kényszerül.

Valószínőtlen a terrorizmus eltőnése, de csökkenhet, ha a Közép-Kelet gyors

fejlıdése folytatódik és csökken a fiatalok munkanélkülisége ebben a térségben. Az

új technológia gyors terjedése a még aktív terroristákat azonban veszélyesebbé

teheti.

A jövıben, szeretnék más témával is bıvebben foglalkozni, mint például, az USA-

ban végbemenı válság jelenségeivel, társadalmi és gazdasági következményeivel,

valamint, a vállság kezelésének módszereivel. További kutatásaimban, nagy

szerepet fog játszani, a terrorizmus hatásának vizsgálata, mind két nemzetgazdaság

részérıl.

Mindent összevetve, mindegy, hogy a múltat, a jelent vagy a jövıt nézzük, minden

a gazdaság, a pénz és hatalom körül forog.

55

6. Irodalomjegyzék

1. Sasuly Richard [1952]: IG Farben. Berlin

2. Levin N. Gordon [1970]: Woodrow Wilson and world politics : America's

response to war and revolution. London

3. Gerhard L. Weinberg [1995]: A Global History of World War II. Cambridge

University Press, Cambridge

4. Simpson Colin: A Lusitania elsüllyesztése

5. Myres Smith McDougal: The International Law of War

6. Stinnett Robert [2000]: Day of Deceit: The Truth about FDR and Pearl

Harbor. Free Press

7. Stanley Karnow [1983]: The War Nobody Won. Foreign Policy Association

8. Soros György [2007]: A gyarlóság kora: A terror elleni háború

következményei. Scolar kiadó, Budapest

9. Pool James [1979]: How financed Hitler?

10. Bonczóné Farkas Gabriella [2005]: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája

az újonnan csatlakozott országok lehetıségei és problémái tekintetében

11. Farkasné Horváth Mária [2010]: Gazdasági helyzet és közigazgatás az

Európai Unióban

12. Kun Erzsébet [2010]: Az USA és az Európai országok növekedési

tényezıinek összehasonlítása az elmúlt 10-15 évben

13. Micse Zoltán [2010]: Az Európai Unió munkaerıpiaca

14. Böszörményi Krisztina [2008]: A gazdasági fejlıdés az USA-ban és az EU-

ban

15. Bődi Adrienn Katalin [2009]: Hogyan alakul az USA munkaerıpiaca

56

16. Farkas Anett [2007]: Az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti

kapcsolatok elemzése

17. Kanócz Anikó [2003]: Az USA 90-es évekbeli gyors növekedésének

tényezıi

18. Kasza Orsolya [2009]: Az USA gazdasági és munkaerı-piaci helyzete

19. Szabó Zetkó [2011]: Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere

20. 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések

21. ec.europa.eu/eurostat

22. www.google.com

23. www.eh.net

24. www.angelfire.com

25. www.allcoutries.org

26. www.tankonyvtar.hu/historia-2004-067/historia-2004-067-usa

57

7. Summary

The European Union and the American United States, which is known as one of the

non-preferential relations, has developed a special way in years of the wars, and

then took a turn after the collapse of the bipolar system, and faced new challenges

in the XXI century, which changed the relationship between the two parties.

If I see the contact of the EU and USA, I can say that their relationship is special.

There is no contract between USA and EU, in spite of this they are international

partners to each other.

They made up the world’s leading military and political power. They are the largest

and most NATO member-states and the ENSZ (UN) leading powers from. This two

center, control the most important international economic organizations. For

example: OECD, WTO, IMF-IBRD).

The USA is a close military and strategic ally for the EU, between them there is

strategic political community of interests. The USA is an aim-modell for the EU.

Their deep historical and cultural ties determine their relationship as well. The USA

is also the most important economic and trading partner for the EU, they are the

largest investors in each other’s countries, and they cooperate with each other in

intensive research and development, but they are also one of the most important

competitor.

In the EU-US relations, the formal reconciliation, was happened at Spring 2005

Brussels occurred of President Bush. The leaders of the European Union said, that

they hope, the Democrat administration will be treated them as an equal partner.

This is obviously mutual, which is realize in the world economy and political terms

as well.

All that I wrote and presented, I guess that in this world, there is something wrong.

How much and what kind of horrors will we have to experience? What other points

can people do, just to look for their own interests.

58

8. Táblajegyzék

1. táblázat Az USA bevétele és kiadása ................................................................... 10

2. táblázat Germany & USA Olajtermelés ............................................................... 16

3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme ........................................................... 19

4. táblázat Az USA kıolajtermelése......................................................................... 21

5. táblázat Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél,

1938-1940................................................................................................................. 26

6. táblázat GDP állandó értéken (éves százalékos változás) .................................... 50

7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás) .................................... 50

59

9. Ábrajegyzék

1. ábra: Az USA bevétele és kiadása........................................................................ 10

2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank ................................................................. 15

3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme................................................................ 19

4. ábra: Az USA kıolajtermelése ............................................................................ 21

5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-

Britannia az EU-t képviselve) .................................................................................. 24

6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között ............. 25

7. ábra: USA hadi kiadásai billió $........................................................................... 27

8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban .............................. 28

9. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban............................ 33

60

10. Melléklet

61