korai magyar történelem, közke-letűbb nevén a magyar őstörté-net az írott adatokat tekint ve

forrásszegény kutatási terület. Így a ré-gészet mint rohamosan gyarapodó for-rásanyagú tudományág kiemelkedő je-lentőséggel bír(hat) e téren. Ez tényakkor is, ha módszertani szempontbóla régészeti leletek közvetlen történeti,etnikai értékelése ma már sokkal szigo-rúbb megítélés alá esik, mint korábban.A biztos történeti interpretációhozugyanis azt kellene tudnunk, hogy egy-egy lelet egykori tulajdonosa milyenetnikai tudattal rendelkezett és hogymilyen politikai csoporthoz vallónak te-kintette magát, ez azonban nyilvánva-lóan meghaladja a régészet lehetősé-geit. A kelet-európai füves és erdőssztyeppe, az erdővidék, illetve ezekmikrorégiói között mutatkozó egykorú,markáns régészeti különbségek alaposismerete azonban munkahipotézisszintjén lehetőséget nyújt a hagyomá-nyos régészeti módszerekkel történőmigrációkutatásra. Vizsgálódásainkattermészettudományos módszerekkelkiegészítve ugyanakkor ‒ szerencsésesetben ‒ ma már jóval több informá-ciót nyerhetünk ki a tárgyi forrásokból,mint elődeink.

A KELET-EURÓPAIELŐZMÉNYEK

A régészet számára a korai magyar tör-ténelemmel kapcsolatos alapvető kér-dések máig nem sokat változtak. A leg-fontosabb, hogy a korábban nyelvészetiérvek alapján feltételezett nyugat-szibé-riai őshazától nyugatra, az Uráltól a Kár-pát-medencéig terjedő terület régészetianyagából mi kapcsolható a magyarságkora középkori elődeihez? Másképpen:az írott források alapján feltételezettegyes szállásterületek elhelyezkedése bi-zonyítható-e az újabb régészeti leletektükrében? Továbbá: a honfoglalás korileletanyag genezise és kapcsolatrend-szere valóban elsősorban keleti iránybamutat-e, és ha igen, milyen mértékben?E kérdések megválaszolására alapve-tően két kutatási módszer alakult ki azelmúlt bő száz évben: az egyik az Urál-tól halad a Kárpátok felé – ezt neveziklineáris módszernek –, a másik pedig aKárpát-medence 10. századi hagyatéká-ból kiindulva keresi a kelet-európai előz-ményeket – ez a retrospektív módszer.Írásomban ez utóbbi alapján veszem rö-viden számba az új régészeti eredmé-nyeket.

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

ATÜRK ATTILA

A HONFOGLALÁS KORI RÉGÉSZETI HAGYATÉK KELETI KAPCSOLATRENDSZERE

A magyarok honfoglalás előtti történetéről kevés forrás áll rendelkezésünkre, ezért bármilyen új információ fontos lehet.Régészek generációi várták és várják, hogy a Kárpátoktól keletrea hazaiakkal jól összevethető leletek kerüljenek elő. Az 1980-asévektől a régészek ásója nyomán egyre nagyobb számban láttak napvilágot számunkra is érdekes tárgyak, amelyek azonbana rendszerváltást követően a magyar régészet kelet-európai kap-csolatrendszerének meggyengülése miatt sokáig rejtve maradtaka hazai kutatók előtt. Mostanra világosan látszik, hogy két te-rületen is sűrűsödnek a „magyargyanús” leletek: a Dél-Urálbanés a Középső-Dnyeper mellett. Előkerülésük számos kérdéstfelvet, s hatásukra újra kell gondolnunk a korai magyar törté-nelemről kialakított képünk egyes elemeit.

74 ∞

74 ∞Ezüsttál

Korobcsinóból

A korai magyar történelem régé-szeti kutatása az elmúlt évtizedben aDnyeper folyó és az Urál hegység tér-ségében előkerült kora középkori lele-tek kapcsán új lendületet vett. Régé-szeti módszertani szempontból aztmondhatjuk, hogy olyan leletekről ésrégészeti jelenségek csoportjáról vanszó, amelyek kapcsolatot mutatnak aKárpát-medence 10. századi anyagiműveltségével. Ilyeneket továbbra iscsak a délorosz erdős és részben füvessztyeppén, a szamarai Volga-könyökés a Dél-Urál térségében találunk.

A magyar honfoglalást hagyományo-san 895-re tesszük, azonban az írottforrások adatai mellett újabban immárnéhány régészeti lelet is utal arra, hogya honfoglalás kori anyagi kultúra ko-rábban feltűnt a Kárpát-medencében:erre mutat például néhány magányo-san eltemetett (pl. Szeged környékén)fegyveres férfi sírjának radiokarbonkormeghatározása. Amennyiben a ké-sőbbiekben e leletcsoport tovább foggyarapodni, akkor újabb érv szól majdamellett, hogy a honfoglalást ne kizá-rólag egy-két év eseménytörténeténektartsuk, hanem egy néhány évtizedes,talán a 860-as évektől induló és a 907-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13

es pozsonyi csatával lezáruló törté-nelmi folyamatnak.

A honfoglalás és kora Árpád-kori ré-gészeti hagyaték keleti kapcsolatrend-szerének feltárása támpontokkal szol-gálhat arra, hogy a honfoglalók milyenirányból érkezhettek a Kárpát-meden-cébe. A legközelebbi ilyen vonatkozásúleletanyagot a Kárpátok külső, keleti ol-

dalán találjuk, egészen a mai MoldávKöztársaságig, illetve az Al-Duna vidé-kéig terjedően. Ezek történeti értékelé-sével kapcsolatban azonban újabbankronológiai alapon kételyek merültekfel. A Przemyśl mellett feltárt temetőjellegzetes S végű karikaékszerei pél-dául a 10. század második felében–vé -gén történt temetkezésekre utalnak.

Így komolyan felvetődött annak a lehe-tősége, hogy ezen lelőhelyek – vagy leg-alábbis egy részük – nem az etelköziszállások legnyugatibb emlékei, hanema 10. század végén valószínűleg katonaivédelmi feladatokkal a hágók előterébekitelepített csoportok emlékei.

Egészen biztosan nem az etelköziszállásokhoz köthetőek azok a sírok,amelyek egyértelműen a 10. századiRusz nagy sírszámú temetőiben buk-kannak fel elszórtan. (Ezek oly mérték-ben különböznek környezetüktől, mintpéldául a vélt augsburgi csatamező kö-zelében újabban felfedezett 10. századiKárpát-medencei eredetű leletegyüt-tes.) A háttérben feltehetően azokat amagyar harcosokat sejthetjük, akik ki -jevi zsoldba szegődtek. (Fordítva isszép számmal érkeztek katonák, nyo-mukat például az Oroszvár helynév ésa Kárpát-medencei balta alakú amulet-tek őrzik.) A harmadik, erősen vitatottcsoportot a Bukarest, Tei-tavi lelőhe-lyek alkotják, melyeknek kevésbé ka-rakteres leletanyagát ‒ elsősorban éppa Szubbotcy-horizont alább bemuta-tandó jellegzetességei alapján ‒ mamár inkább a besenyőkhöz vagy más,kései nomád csoportokhoz kötjük.

A mai Moldávia területéről a Dnyesz -ter folyó vidékéig magyar őstörténetiszempontból sajnos kevés érdekes le-letet ismerünk, a jelenség hátterébenfeltehetően az eltérő földrajzi környe-

14 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Szubbotcy-horizontA fogalmat 2011-ben alkottameg O. V. Komar, és azt az etel-közi magyar szállásokhoz köt-hetŒ régészeti hagyatékként ér-tékeli a kutatás. A Dnyeper kö-zépsŒ folyása mentén sırısödŒleletkör az ukrajnai Szubbotcy

falu mellett 1983–1986 közöttelŒkerült, háromsíros temetŒrŒlkapta a nevét. Az ide soroltmint egy tucatnyi lelŒhely a 9.század középsŒ harmadára ésmásodik felére keltezhetŒ. A ho-rizont gyö kerei a Volga–Urál tér-ségébe vezetnek, de egyúttal

honfoglalás kori Kárpát-meden-cei kapcsolatai is kimutathatóak.

Szrosztkinszkaja-kultúraNyugat-Szibéria déli részén ésaz Altaj hegység északi, erdŒssztyeppi részén terjedt el, s M. P.Grjaznov különítette el az 1930-as

években. A Kr. u. 9–10. századrakeltezhetŒ mıveltséget több-nyire a jenyiszeji kirgizek, illetve akimekek hagyatékának tartják.

Zlivki-horizontA Don és Szeverszkij-Donyec fo-lyók középsŒ folyása mentén, afüves sztyeppe területén terjedtel a Kr. u. 8–10. században. A 19.század végén elŒkerült, egysze -rı gödörsírokkal és szerény le-letanyaggal, valamint fŒleg szal -tovói típusú kerámiával jelle-mezhetŒ temetŒt és annak kö -rét a kutatás a Kazár Kaganátusbolgár etnikai komponensévelkötötte össze.

Szokolovszkaja Balka-horizontA Don alsó folyása mentén a Kr.u. 7. század végétŒl a Kr. u. 8.

RÉGÉSZETI MŰVELTSÉG – RÉGÉSZETI KULTÚRA – RÉGÉSZETI HORIZONT

A régészeti kultúra vagy a vele többé-kevésbé egyenértékı régészeti mıveltség fogalma a 20.század elején alakult ki. A régészek a jellegzetes azonosságokat mutató leletegyütteseketföldrajzi területek, illetve korszakok szerint kapcsolták össze mint feltételezhetŒen összetar-tozó emberi közösségek, törzsek vagy népek hagyatékait. Ezeket az összetartozó leletegyüt-teseket, illetve a mögöttük álló hajdani kultúrákat nevezik régészeti kultúráknak. Korábbanazt feltételezték, hogy az élesen körülhatárolt, azonos leletekkel, temetkezési szokásokkal,antropológiai jegyekkel rendelkezŒ régészeti kultúrák jól meghatározott népekkel vagy tör -zsekkel azonosíthatóak. A 20. század végére azonban világossá vált, hogy a rokon tárgyi ha-gyaték elterjedése az esetek többségében nem azonosítható egyértelmıen egykori népekkel,etnikumokkal. A hasonlóságot mutató leletegyüttesek összefoglaló neveként ma is használjáka régészeti kultúra fogalmát, de helyét egyre inkább az etnikai meghatározást kerülŒ, pusztána hasonló leletek elterjedési körére utaló régészeti horizont vagy lelettípus kifejezés veszi át.

zet állhat, itt már ugyanis magasabbfekvésű, hegyvidéki jellegű térszíni for-mákat találunk. Egyébként Etelköznyugati határa valószínűleg nem az Al-Duna vonala lehetett, mivel az I. Bol-gár Cárság régészeti hagyatéka ettőlsokkal északabbra is nagy sűrűséggelfordul elő.

A Dnyeszter menti Szlobodzeja le-lőhely az elmúlt évek régészeti szen-zációja. Egy bronzkori kurgán betölté-sébe, másodlagosan beásott több mint20, a kutatók többsége szerint a ma-gyarokhoz köthető temetkezés lelet-anyagában világosan tükröződnek aszláv kapcsolatok (pl. a késő Luka-Ra-koveckaja-kultúra kerámialeletei), demegjelenik a feltehetően a Krímbőlszármazó bizánci selyem és kerámia,sőt még egy Volga-vidéki eredetű, ko-rongolt korsó is. A leletanyagban a Kár-pát-medence 10. századi anyagi mű-veltségével párhuzamot mutató ék-szer- és lószerszámtípusok mellett azalapanyag (aranyozott ezüst), a vere-tek növényi díszítése, valamint a nyu-gat felé tájolt koponyájú, nyúzott lóbő-rős temetkezési mód jelez egyértelműkapcsolatot.

Keleti irányban a Dnyeper folyóigma még nem áll rendelkezésünkremás hasonló lelet, ugyanakkor megkell jegyezni, hogy más korszakokbanés népeknél is a nagyobb folyóvöl-gyek a megtelepedés jellemző terüle-

tei. A Dnyeper középső folyása men-tén a mai Kryvyi Rih, Kirovohrad, Dnyi-propetrovszk, Kremecsug térségébenkerültek elő a szlobodzejaihoz hasonlóleletek, melyeket az első, névadó lelő-helyük alapján régészetileg Szubbotcy-horizont néven tartunk számon. Ezekkeltezése hagyományos és radiokar-bon kormeghatározással is a 9. századmásodik felére tehető. Így a leletanyagjellege és kora alapján az itt eltemetet-tek az etelközi szállások magyarjai le-hetnek. Mindez meglepő összhangbanáll az írott források időrendi adataivalis, melyekben a magyarok a 9. századmásodik fele, középső harmada előttnem tűnnek fel.

LEVÉDIA LÉTE

A Dnyeper és a Volga folyó közti terü-let napjainkban a korai magyar törté-nelem régészeti kutatásának legna-gyobb fehér foltja. Mindössze a vorob-jovkai sírt említhetjük a Don vidékén,mely bár erősen szaltovói (pontosab-ban pszeudoszaltovói) jellegű, de első-sorban a csat és néhány más jellegze-tesség egyértelmű Volga–Urál-vidékieredetre utal. A Don–Szeverszkij Do-nyec vidékén a 8. század középső har-madától feltételezett Levédia régésze-tileg jelenleg nem igazolható: itt sema Kárpát-medenceiekkel rokon, de ami

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 15

szá zad végéig vagy a 9. századelejéig létezett. A leletkört A. I.Szemjonov különítette el az1980-as évek elsŒ felében. A fŒ-ként bizánci importtárgyakkalés pénzleletekkel, illetve temet-kezési szokásaiban négyzetesés kör alakú árkokkal körülvett,kurgán alatti padmalyos sírok-kal és gazdag állatmellékletek-kel jellemezhetŒ régészeti ha-gyatékot a kutatás a Kazár Ka-ganátus valódi kazár etnikumá-val köti össze.

Kusnarenkovói kultúraV. F. Gening határozta meg az1955–1959 között Baskíriábanfeltárt kusnarenkovói temetŒkapcsán. A fŒként kurgán alá tör-ténŒ temetkezésekkel jellemez-hetŒ mıveltséget egy no mád et-nikumhoz kötötték, amely a Kr.

u. 6. században az Urál keleti ol-daláról költözött át a hegységnyugati felére. A kutatók több-sége ebben a népességben ama gyarok elŒdeit látja, akik azavarok vándorlása és az I. TürkKaganátus létrejötte körüli nép-mozgások során vándorolhattakát az Urál nyugati elŒterébe. Akultúra a Kr. u. 6–8. század közékeltezhetŒ és honfoglalás kori,valamint Dnyeper-vidéki régé-szeti kapcsolatai a fémleletektükrében vitathatatlanok. AzUráltól keletre a késŒ kusnaren-kovói hagyatékot a 10. századelejéig tudja követni napjaink-ban a kutatás.

Karajakupovói kultúraA kusnarenkovói mıveltségszerves folytatása, korábbanannak kései variánsának tartot-

ták. A G. I. Matvejeva által elkü-lönített leletkört V. A. Ivanov ha-tározta meg önálló kultúraként,jóllehet lelŒhelyei a kusnarenko-vói mıveltséggel együtt fordul-nak elŒ. A Baskíria területén el-terjedt kultúrát a Kr. u. 8–9. szá-zadra keltezi a régészeti ku -tatás.

Bakalszkaja-kultúraAz Urálontúl térségének hunkori régészeti mıveltsége, ame-lyet K. V. Szalnyikov az 1950-esévekben kezdett el kutatni azIszety folyó völgyében elhelyez-kedŒ Bolsoje Bakalszkoje goro-gyiscse lelŒhelyen. A Kr. u. 4–6.századi régészeti mıveltségvizsgálata Sz. G. Botalov mun-kája nyomán vett új lendületeta kétezres évek második felé-ben, és ezzel összeköthetŒvé

vált a Kr. u. 4. században zárulókései Szargatszkaja-kultúra ha-gyatéka a Kr. u. 6. századtólkezdŒdŒ kusnarenkovói kultú -rával.

Szargatszkaja-kultúraAz Urálontúl és Délnyugat-Szi-béria déli, erdŒs sztyeppei (Ba-rabai-sztyeppe) térségének leg-jelentŒsebb kora vaskori régé-szeti mıveltsége az Irtis és aTobol folyók mentén. A 20. szá-zad elsŒ harmadában azonosí-tott kultúra a szkíta–szarmatakultúrkörhöz tartozik, annak lo-kális variánsa. A polietnikus ré-gészeti kultúra – melyhez a ku-tatás többnyire a magyarok elŒ-deit is sorolja – a Kr. e. 6–5. szá-zad és a Kr. u. 4. század végeközé keltezhetŒ a legfrissebberedmények alapján.

RÉGÉSZETI MŰVELTSÉG – RÉGÉSZETI KULTÚRA – RÉGÉSZETI HORIZONT

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Válogatás a Dnyeper középsŒ folyásánálelŒkerült szubbotcyi és korobcsinói

temetŒk 9. századi leleteibŒl, melyek a honfoglalás kori leletekkel mutatnak

kapcsolatot. Ezen lelŒhelyek, illetvetovábbi mintegy tucatnyi hasonló lelŒhelyanyaga alkotja a régészetileg Szubbotcy-

horizontnak nevezett egységet, amelynagy valószínıséggel az egykori etelközi

szállások területét rajzolja ki.

még fontosabb lenne, volga–uráli ere-detű leletek sem tűnnek fel. Sőt régé-szetileg jelenleg semmi jele annak,hogy a 6. századtól a 9. század elejéiga Volga keleti partjáról bármilyen né-pesség Európába költözött volna, ami-nek lehetőségét az írott források sze-rint a Kazár Kaganátus amúgy is ered-ményesen leszűkítette. Ezzel szembena 9. század közepén lejátszódó vándor-lás ma már egyértelműen kimutathatórégészetileg is.

A Don-vidéki szállásterület egykoriléte valójában egyedül a 13. századbanlejegyzett Dentümogyer szó etimoló-giájára épült, melynek „Don-tői ma-gyar”-ként való értelmezése azonbanmára már meghaladottnak tekinthető.A „Don-tő” ráadásul a Szaltovo–Majac-kaja-kultúra alánjai által a 8–10. szá-zadban rendkívül sűrűn lakott területvolt, Kelet-Európa az idő tájt egyik leg-sűrűbben lakott vidéke, így ide alighaköltözhettek volna őseink.

Van azonban egy másik szempont is,mely ez ellen szól: Levédia Kazárián be-lüli „elhelyezését” az ótörök jövevény-szavak átvételi helyszínének meghatá-rozása motiválta. Azonban az említetttérségben élő alánok nem törökül,hanem iráni nyelven beszéltek, az ese-tükben feltételezett török nyelvcserenem bizonyított és nem is valószínű.Ugyanez a két érv igaz a Kaukázusészaki előterére, a kaukázusi vagy Ku -ban-vidéki őshaza hipotézisére is. Az el-múlt egy-két évben ugyan izgalmas, ahonfoglalás korihoz nagyon hasonló le-letekről kaptunk híreket Krasznodartérségéből, mivel azonban ezek főkéntkincskeresők által gyűjtött, régészetikontextus nélküli leletek, ráadásul a fel-tételezések szerint nem akna-, hanemaz alánokra jellemző kamrasírokból ke-rültek elő, megítélésük még további ala-pos kutatásokat igényel.

Levédia elhelyezkedésének kérdésetermészetesen nem a kazár–magyarkapcsolatok tényét tagadja, pusztán azírott forrásokban megőrződött egykorikapcsolatok földrajzi helyét kell átgon-dolnunk. Az etelközi szállások hagya-tékaként meghatározható Szubbotcy-horizont jellegzetes, törökülésben áb-rázolt emberalakos veretei vagy éppenaz ezüst-, illetve a préselt eljárással ké-szült ‒ bár szaltovói mintákkal díszí-tett ‒ ezüstveretek 9. századi feltűnésea szaltovói alán kamrasírokban bizo-nyíthatják az egykori kapcsolatokat.Kifeje zetten kazár összefüggésekreutal – az íjak trapéz átmetszetű mar-kolatlécei mellett – néhány verettípus,mely a Kazár Kaganátus Szokolovsz-kaja Balka-horizontjában és a honfog-lalás kori leletanyagban egyaránt meg-jelenik, annak ellenére, hogy az előbbia 9. század elejére megszűnt, és a„tényleges” kazárok 9–10. századi régé-szeti leleteit ma még nem ismerjük.

A Dnyeper és a Volga közötti terü-leten régészetileg sokkal közelebbipárhuzamokat jelentenek az erdővelborított területek és az erdős sztyeppehatárán élt egykori, valószínűleg finn -

ugor nyelven beszélő népek 9–11. szá-zadi temetői. Az ún. ősmordvin és ős-cseremisz temetők azonban etnikai ér-telemben nem köthetők a magyarokelődeihez, a megfigyelt hasonlóságokelsősorban kulturális kapcsolatokkéntértelmezhetők, bár a számunkra érde-kes leletanyag gyakori feltűnése női sí-rokban utalhat egykori beházasodá-sokra. Noha itt fennáll a két szempont– az uráli eredetű és a honfoglalás korivonások – együttes megléte, továbbipontos kronológiai vizsgálatok elen-gedhetetlenek lesznek. Néhány ma-gyargyanús leletről (pl. a KrjukovoKuzsnoje-i 505. sír övveretei) már ki-

16 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Válogatás az Urál keleti oldalán 2009-ben elŒkerült Ujelgi lelŒhely azonleleteibŒl, amelyek a honfoglalás kori

leletekkel mutatnak kapcsolatot.

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Válogatás az Urál nyugati oldalán,Baskíriában (Sztyerlitamak) és Tatárföld

területén (Bolsije Tyigani) elŒkerültgazdag kora középkori (7–9. század)

temetŒk azon leleteibŒl, amelyek a honfoglalás kori leletekkel mutatnak

kapcsolatot.

derült, hogy technikai és anyag-össze-tételi jellegzetességeik alapján valószí-nűleg volgai bolgár eredetű tárgyak.Természetesen a tipológiai hasonlósá-gok, illetve azok jellegzetes elterjedésiterületeinek történeti-régészeti értel-mezése továbbra is fontos feladat lesz.

A szamarai Volga-könyöknél, a folyóbal partján ma hat-hét olyan, 8–9. szá-zadi lelőhelyet ismerünk (Nyemcsan -ka, Proletarszkoje gorogyiscse stb.),melyek magyar szempontból figye-lemre méltóak. Itt a fémleletek mellettaz uráli jellegű kerámialeletek feltű-nése a meghatározó jelenség (Bakalsz-kaja- és kusnarenkovói/karajakupovóikultúra). Ez utóbbiak között a kézzelformált, gömbös aljú, nyakukon zsi-negdíszes edényeket említhetjük, me-lyek ráadásul több telepen is előfordul-nak már jóval korábban is.

A mikrorégió kora középkori leletei -ből látható, hogy a hun kortól a 9. szá-zadig két-három időszakban is történturáli eredetű betelepülés. A folyó jobbpartján pedig feltehetően török nyelvűnépek feltűnésének hasonló időrend-jéről beszél újabban a kutatás, vagyisnem pusztán és elsődlegesen a volgaibolgárok feltűnése okozta a Volga-vidék „eltörökösödését”. A szaltovóikultúrkör területéről már egyértel-műen van áttelepülésre utaló nyom a7. század második feléből. Így ameny-nyiben a Kazár Kaganátus bolgárok-hoz köthető régészeti hagyatékához,a Zlivki-horizonthoz közeli leletek tűn-nek fel a szamarai Volga-könyök térsé-gében, akkor megalapozottan feltéte-lezhető a nyugati török nyelven be-szélő népesség Középső-Volga mentijelenléte.

A VOLGÁTÓL KELETRE:MAGNA HUNGARIA

Azt, hogy a magyarok mikor és főkéntmiért keltek át a Volgán és költözteknyugatra, ma még nem tudjuk. Vélemé-nyem szerint azonban joggal feltételez-zük ‒miként később a besenyők eseté-ben erről az írott források is beszámol-nak ‒, hogy erre az eseményre nem ke-rülhetett sor a kazárok közreműködése,hozzájárulása, szövetsége nélkül. Ok-ként a Dél-Urál előterében a 8–9. századfordulóján déli irányból feltűnő besenyő,míg keleti irányból a kimek (Szroszt-rinszkaja-kultúra) hatás tűnik valószí-nűnek. Időrendileg pedig a 9. század kö-zépső harmada jöhet szóba, melyet aKelet-Európában feltűnő Volga–Dél-

Urál-vidéki leletek keltezése is alátá-maszt. Ne feledjük azt sem, hogy ez azidőrend összhangban van/lenne azírott források adataival is, melyek a830/850-es évek előtt nem tesznek em-lítést a magyarok elődeiről Kelet-Euró-pában. A volgai átkelésre a legfrissebbkutatások szerint a Szamara városátólészakra található és a későbbi források-ból jól ismert Zsiguli-átkelő környékénkerülhetett sor, ahol az összeszűkülőfolyót kisebb szigetek is tagolják.

A Dél-Urál térségében a baskíriai ésa kelet-tatarsztani 6–9. századi, ún. kus-narenkovói és karjakupovói régészetiműveltségek azok, amelyeket a magya-

rok elődeivel kapcsolatba hozott a ku-tatás. Ezen kultúrák lelőhelyei újabbana korábbiaknál jóval délebbre, az oren-burgi füves pusztákon (Filippovka), il-letve keletebbre, az Urálon túli erdőssztyeppéken (Szinyeglazovo, Karana-jevo, Ujelgi) is előfordulnak, helyen-ként még a 10. századba is belenyúlva.Az Uráltól keletre fekvő területekenegyértelmű, jelentős változások men-tek végbe a 8. század fordulóján (pl. akurgántemetkezések eltűnése). Az Urálkeleti oldaláról való átköltözést többeseményhez is kötötték, és többnyireaz I. Türk Kaganátus megszületése kö-rüli népmozgások északi hatásakéntértelmezték.

A keleti előzményeket illetően a kö-zelmúltban részletesen vizsgált Ba-kalszkaja-kultúra említhető (Kr. u. 4–6.század), melynek egyes lelőhelyein azún. protokusnarenkovói kerámia ará -nya a 25%-ot is eléri. A Bakalszkaja-kul-túra elkülönítése az Urálontúl erdőssztyeppi területén főként azért fontos,mert azt az időrendi hiátust sikerültvele kitölteni, amely a térség legjelen-tősebb vaskori eredetű kultúrájának, aSzargatszkaja-kultúrának a megszű-nése miatt jelentkezett, amit egyes ku-tatók a magyarok elődeihez kötnek.A Kr. e. 6/5. és Kr. u. 4. század közöttiSzargatszkaja-kultúra végét korábbansokan főként azért igyekeztek a 6. szá-zadra „felkeltezni”, hogy a kusnarenko-vói kultúra kezdetével összeköthessék.A Bakalszkaja-kultúrában azonbanegyértelműen a szargatkai tradíciókélnek tovább, és kusnarenkovói kapcso-latai is egyértelműek. A kultúra Kr. u.4‒6. századi időrendjét radiokarbonvizsgálatok tucatjai támasztják alá.

Mindemellett megjegyzendő, hogynapjainkban számos helyi kutató máregyáltalán nem lát magyar–ugor előz-ményeket a Szargatszkaja-kultúrában,hanem annak főként déli, szkíta jellegűvonásait, eredetét hangsúlyozzák. Nohae kérdés még jócskán igényel továbbikutatásokat, az biztos, hogy időben éstérben is ez a legtávolabbi régészeti kul-túra, amelyig a honfoglalás kori hagya-tékból kiindulva több-kevesebb bizton-sággal vissza tudunk nyúlni. A térségvaskorának előzményeit természetesenlehet vizsgálni, akárcsak a magyar nyelvkialakulását megelőző időszak uráli ré-gészeti kultúráit. Ugyanakkor egyretöbb hazai kutató gondolja úgy, hogyaz önálló magyar nyelv létrejötte (kb.Kr. e. 1000‒500) előtti történések márnem tekinthetőek a magyar őstörténetrészének.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 17

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Válogatás a Dnyeszter középsŒfolyásánál elŒkerült Szlobodzeja lelŒhely

9. századi leleteibŒl, amelyek a hon-foglalás kori, illetve a Dél-Urál/Volga-

vidék hasonló korú leleteivel mutatnakkapcsolatot. Jelenleg Szlobodzejaa feltételezett etelközi szállások legnyugatabbi biztos lelŒhelye.