T A R T A L O MB E V E Z E T É S 7

1. fejezetA P A N Z E R I-E S 9

2. fejezetA P A N Z E R l l - E S 1 7

3. fejezet A M A R D E R I - E S 2 5

4. fejezetA M A R D E R l l - E S 2 9

5. fejezetA P A N Z E R 3 5 ( T ) 3 3

6. fejezetA P A N Z E R 3 8 ( T ) 3 9

7. fejezetA M A R D E R l l l - A S 4 5

8. fejezetA P A N Z E R l l l - A S 4 9

9. fejezetA S T U R M G E S C H Ü T Z l l l - A S 6 1

10. fejezetA P A N Z E R I V - E S 7 1

11. fejezetA J A G D P A N Z E R I V - E S 8 3

12. fejezetA J A G D P A N Z E R 3 8 ( T ) H E T Z E R 89

13. fejezetA P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C 9 5

14. fejezetA J A G D P A N Z E R V - Ö S J A G D P A N T H E R 1 1 1

15. fejezetA P A N Z E R V I - O S T I G R I S l - E S 1 1 7

16. fejezetA P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S 1 3 3

17. fejezetA J A G D P A N Z E R V I - O S J A G D T I G E R 1 4 5

M E L L É K L E T - E G Y É B M O D E L L E K 1 5 0 B I B L I O G R Á F I A 1 5 8

I N D E X 1 5 9

BEVEZETES

A z I. világháború során Németország messze lema­

radva követte a szövetségeseket a harckocsik fej­lesztésének területén. Az 1919-es versailles-i

szerződés kimondta, hogy Németország nem gyárthat, illet­

ve vásárolhat harckocsikat, és ez állandósította lemaradását a páncéloshaderők tekintetében. Mindennek dacára a né­

met hadsereg az 1920-as években titokban mégis kifejlesz­

tett néhány harckocsi-mintapéldányt. Ezek vizsgálataira a Szovjetunióban, Kazanyban került sor, annak a titkos szer­

ződésnek az értelmében, amelyet a németek 1926-ban kö­

töttek az orosz kommunista vezetéssel. Miután 1933-ban Németországban a nemzetiszocialisták kerültek hatalomra,

Hitler - az érvényben levő szerződés tiltásainak ellenére -

hamarosan nagyarányú újrafegyverkezési programot indí­tott. Ez magában foglalta két könnyű kiképző harckocsi - a

Panzer (páncélos) I-es és Il-es - kifejlesztését és tömeges gyártását. Ezeket átmeneti szükségmegoldásnak szánták,

amíg a speciális feladatokra tervezett közepes harckocsik,

azaz a Panzer III-as és IV-es fejlesztésének munkálatai

folytak.A közepes harckocsik hadrendbe állítása azonban elhú­

zódott, így 1939 szeptemberében, a háború kezdetén, a né­

met hadsereg páncéloserőinek legnagyobb részét még min­

dig könnyű harckocsik alkották. Ennek a haderőnek képez­

te részét az igen értékes Panzer 35(t) és 38(t), amelyeket

1939 márciusa, azaz Csehszlovákia bekebelezése után állí­tottak a német hadsereg szolgálatába. Ezek a könnyű típu­

sok egyre elavultabbá váltak, ami az 1940. május-júniusi

nyugat-európai, valamint az 1941-es tavaszi észak-afrikai

hadjárat során világosan meg is mutatkozott. A közepes

BALRA: Panzer IV-es a keleti fronton. Ez a harckocsi volt a

II. világháború legfontosabb német páncélozott harci járműve. Már 1936-ban is szolgálatban állt. Többször módosították, új fegyverzettel látták el, így még a kilenc évvel későbbi harcokban is részt vett.

harckocsik gyártásának akadozása azonban azzal a követ­kezménnyel járt, hogy még 1941 nyarán, a Szovjetunió le-

rohanásának idején is sok könnyű harckocsi maradt szolgá­

latban. A csatákban a német harckocsiknak mind fejlettebb

szovjet típusokkal kellett felvenniük a harcot. A súlyos veszteségekkel járó ütközetek tapasztalatai nyomán a né­

metek jelentős erőfeszítéseket tettek páncélozott harcjár­műveik minőségének javítására. Sikerült is komoly ered­

ményeket elérni ezen a területen: gyors ütemben hadrend­

be állították a közepes és nehéz harckocsik új generációját, a Panzer V-ös Párducot és a Panzer VI-os Tigrist. A PanzerIII-as és Panzer IV-es fegyverzetét, valamint páncélzatát megerősítették. Nehéz páncéltörő ágyúkból és elavult harc­

kocsik alvázaiból rögtönzött önjáró páncéltörő lövegeket ( Panzerjager - páncélvadász) hoztak létre. Végül a Sturm-

geschütz tüzérségi rohamlöveget páncélelhárító szerepkör­re alakították át. A háború második felében a németeknek

egyre nagyobb számú ellenséges harckocsival kellett fel­venniük a harcot, ezért páncéloshaderejük arzenálját újabb

eszközökkel bővítették. Ezek közé tartozott egy szupeme- héz típus (a Panzer VIB, a Királytigris), valamint a külön­böző, meghatározott feladatokra tervezett önjáró páncéltö­

rő lövegek (Jagdpanzer [vadászpáncélos] IV-es, Jagdpan- zer 38(t) Hetzer [hajtó], Jagdpanther [vadászpárduc] és

Jagdtiger [vadásztigris]). Kifejlesztették az új önjáró lég­védelmi lövegeket is, amelyek a Flakpanzer elnevezést

kapták.

A német harckocsik és a belőlük kialakított egyéb páncé­lozott harcjárművek jó minőséget képviseltek, de a fegy­vergyárak nem tudták megfelelő mennyiségben előállítani.

Bár a háború alatt a náci Németországban mintegy 24 000

harckocsit és további 20 000 egyéb páncélozott harcjármű­

vet gyártottak, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ter­melése ezt messze meghaladta. A németek sohasem rendel­

keztek elegendő mennyiségű páncélozott harcjárművel ah­hoz, hogy tartós fölényre tehessenek szert a csatatereken.

7

1 . F E J E Z E T

A német Panzer I-es (Panzerkampfwagen 7-es - I-es

páncélozott harcjármű) típus 1932-ben jelent meg. Szükségmegoldásnak szánták, és mindenek­

előtt kiképzési feladatokra használták, mielőtt az 1930-as

évek végén sor került a Panzer III-as és a Panzer IV-es kö­

zepes harckocsik hadrendbe állítására. A német hadsereg­

nek olyan könnyű harckocsira volt szüksége, amelynek ki­fejlesztése nem tart sokáig, emellett gyorsan és olcsón lehet

előállítani. Ezért 1932-ben a német hadsereg Fegyverügyi

Hivatala a brit Vickers cégtől megvásárolt egy kis méretű Carden-Loyd IV-es harckocsit. Azt akarták kipróbálni,

hogy a típus alváza alkalmas-e arra, hogy német 20 mm-es ágyúval felfegyverzett, teljes körben elfordítható lövegto-

ronnyal szereljék fel. A járművel alapos tereppróbákat vé-

BALRA: A Panzer IB parancsnoki változata - a Kleiner

Panzerbefehlswagen I-es - katonai díszszemlén, a tengelyhatalmak előkelői előtt. A parancsnoki járművön

egyetlen géppuskával felfegyverzett, rögzített küzdőtér

váltotta fe l a lövegtornyot.

geztek, amelyek során kiderült, hogy az alváz akkor nyújt­

ja a legjobb teljesítményt, ha a lövegtoronyba egyetlen,

nagy űrméretű fegyver helyett iker géppuskát szerelnek. A Fegyverügyi Hivatal öt különböző német vállalatnak küld­

te el a megtervezendő könnyű kiképző harckocsi műszaki

leírását. A z 5 t-s prototípust 7,92 mm-es, MG 13-as dupla

géppuskával felfegyverzett, teljes körben elfordítható lö-

vegtoronnyal kellett felszerelni. 1933 decemberében a né­met hadsereg a Daimler-Benz vállalat lövegtomyát és fel­

építményét, valamint a Krupp Művek alvázát választotta ki

a további fejlesztési munkálatokhoz. Ezután három külön­böző mintapéldányra kötöttek szerződést a Krupp Művek­

kel, de azzal a kikötéssel, hogy más gyárak is vegyenek

részt a fejlesztésben. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy több cég is értékes tapasztalatokra tegyen szert a harcko­

csik gyártásában.

A fejlesztés története

1934 februárjában a Krupp gyár leszállította az LKA l-es

harckocsit, vagyis a mintapéldány első befejezett darabját.

9

A PANZER l-ES

A náci Németország első, nagy tömegben gyártott harckocsiját,

a Panzer l-est, szükségmegoldásként állították hadrendbe mint

kiképzőeszközt, amelynek igen korlátozott harcászati értéke volt.

Ez a kis méretű, két kezelővel kiszolgált harckocsi még a kor szerény

elvárásainak sem felelt meg, mégis harcolt Lengyelországban,

Franciaországban, sőt még az oroszországi hadjárat

korai szakaszában is.

Négy hónapig tartó próbák tapasztalatai alapján a Fegyver­

ügyi Hivatal arra a következtetésre jutott, hogy a típus mi­

nősége megfelelő, és 150 harckocsit rendelt a Krupp válla­

lattól.Ezeknek a járműveknek a német hadsereg a következő

fedőnevet adta: IA tipusú mezőgazdasági vontató (vagy LaS LA). Erre azért volt szükség, hogy a harckocsik fejlesz­tési programját - amit a versailles-i szerződés megtiltott — titokban tudják tartani. A főparancsnokság utasítása alapján

a harckocsi leltári jelölése Sonderkraftfahrzeug (Sd.Kfz.)

101-es (101-es különleges gépjármű) lett, ami a típus pon­tos meghatározására szolgált. A z első megrendelést hama­

rosan továbbiak követték, és így az elkészített LaS IA-k

száma 300 darabra emelkedett.

A z 5,4 t-s LaS IA (Sd.Kfz.) harckocsit két kezelő üze­

meltette. Mindössze könnyű, 6—13 mm-es páncélzattal lát­ták el, ami gyakorlatilag csak kézifegyverek ellen nyújtott

védelmet. Alvázának alapját négy pár futógörgő képezte.

Hajtóműve, az 57 lóerő teljesítményű, Krupp M305 B4 hengeres benzinmotor országúton 37 km/h maximális se­

bességet tett lehetővé. A későbbi német harckocsitípusok­

hoz hasonlóan a Panzer I-eseket is kis hatósugarú rádióval

szerelték fel. Ez rendkívül fejlett híradó eszköznek számí­tott, és 1939-41-ben nagymértékben hozzájárult a német

Blitzkrieg (villámháború) első időszakának döbbenetes si­

kereihez.1935-ben új változat, a LaS 1B (Sd.Kfz. 101-es) gyártá-

FENT: Panzer I-es egység járművei két-két fő kezelővel

szemlére sorakoznak egy hadgyakorlat után. A harckocsik lánctalpvédő lemezeinek hátulján kártyajelölések láthatók.

sára álltak át. Ez a Krupp Művek második mintapéldányá­ból, az LKA2-esből alakult ki. Felfüggesztőrendszerét kis­

sé meghosszabbították, és a futógörgők számát oldalanként eggyel megnövelték. A hadvezetés hamar felmérte, hogy a LaS IA hajtóereje nem megfelelő. A z új LaS IB-t ezért erő­sebb, 100 LE-s Maybach N L 38 TR motorral szerelték,

amivel az országúton elért maximális sebesség 40 km/h-ra

növekedett. A változtatások eredményeként a LaS IB harc­

kocsi tömege mintegy 6 t lett. 1935-ben állították a német hadsereg szolgálatába, és hamarosan felfegyverezték vele

azt a három páncéloshadosztályt, amelyeket még ugyanab­ban az évben állítottak fel.

A termelés ütemeA német hadsereg eredetileg csak átmeneti, könnyű kikép­

ző harckocsinak szánta a LaS I-est. A Panzer III-as és IV-es harckocsi kifejlesztése azonban többszöri késedelmet szen­

vedett, ezért a német gyárak sokkal több LaS IB-t állítottak elő, mint eleinte tervezték. A termelés 1935-1939 között is

folytatódott, és összesen 1500, vagyis havonta átlagosan 25

darab készült el. 1936 és 1939 között a LaS I-es mindkét változata részt vett éles bevetésekben, a német Condor lé­

10

A P A N Z E R I - E S

gió kötelékében, ami Franco tábornok nacionalista erőit tá­

mogatta a spanyol polgárháborúban. 1938 februárjában,

amikor már nem volt szükség titkolózásra, a német hadse­reg főparancsnoksága átnevezte a LaS IA és IB tankokat.

Előbbi a Panzer IA, utóbbi a B jelölést kapta.

Késői fejlesztési tervezetek1939 végén, a Panzer I-es gyártási programjának vége felé

a német harckocsigyártó üzemek két új változatot fejlesz­tettek ki. A Panzer IC (VK601-es) könnyű harckocsit légi

szállításra is alkalmassá tették, ugyanis az újonnan létreho­

zott német légideszant-hadosztályt akarták vele felfegyve­

rezni. A Panzer IB átalakított alvázára a Panzer II-es 20

mm-es ágyúval ellátott, nagyobb méretű lövegtomyát sze­

relték. Páncélzatát nehezebbre, 30 mm vastagra tervezték,

ami a jármű tömegét 8 t-ra növelte. A C változatot azonban

nagyobb, 150 lóerő teljesítményű Maybach HL 45 R-6

hengeres motor hajtotta meg, ami lehetővé tette, hogy a jár­mű országúton a tömeg növekedése ellenére is elérje az 50

km/h-t.1941 januárjában a hadsereg Fegyverügyi Hivatala elfo­

gadta a VK 601 -es prototípusát, és a nullsorozat 40 darab-

11

MŰSZAKI LEÍRÁS: PANZER IA (Sd.Kfz. 101-ES)ÁltalánosJármű típusa: könnyű kiképző harckocsi Hadrendbe állítás: 1934 közepe Kezelők száma: két fő Harci tömeg: 5,4 t

MéretekTeljes hossz: 4020 mm Törzs hossza: 4020 mm Szélesség: 2060 mm Magasság: 1720 mm

FegyverzetFő: 2 db 7,92 mm-es MG 13-as géppuska a lövegtoronybán Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 1525 lövedék Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 13 mm (63°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 13 mm (68°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 13 mm (73° - füg­gőleges)Páncéltest farlemeze: 13 mm (50-75°-os dőlésszög)Lövegtorony elöl: 13 mm (80°-os dőlés­szög)Lövegtorony oldallemeze: 13 mm (68°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 13 mm (68°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 8 mm (0-18°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Krupp M305-ÖS B-4 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 57 LE Tüzelőanyag-tartály: 145 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 37 km/h Maximális sebesség terepen: nem ismert Hatótávolság (országúton): 145 km Hatótávolság (terepen): 97 km

jára adott megrendelést a Kraus Maffei cégnek. A harcko­

csikat 1942 júliusáig kellett leszállítani, 18 hónappal a szer­

ződés aláírása után. A harcászati helyzet alakulása és a tí­

pussal szemben támasztott követelmények gyors változásai

miatt azonban hamarosan fokozni kellett a gyártás ütemét. A Kraus Maffei még csak néhány darabját készítette el a C

nullsorozatnak, amikor 1941 nyarán a hadsereg főparancs­noksága törölte a változatot.

A másik variánst, a Panzer ID-t (V K 1801-es) az alaptí­

pus nehézpáncélzatú változataként építették meg. Ezt a gyalogság közvetlen támogatására szánták, ami ellentmon­

dott a német hadsereg korábbi gyakorlatának, amely szerint

az összes rendelkezésre álló harckocsit a páncéloshadosz­tályokban kellett összpontosítani. A mintapéldány 1940 jú­

niusában készült el. A Panzer I-es hagyományos fegyverze­tével, iker géppuskával szerelték fel. Védelmét azonban

sokkal nehezebb, 80 mm-es páncélzat látta el, ami a jármű

tömegét megháromszorozta, vagyis 18 t-ra növelte. A Pan­zer I-es könnyű alváza és a 150 LE-s Maybach HL 45-ös

motor nemigen tudott megbirkózni ezzel a jelentős többlet­

tel, ezért a harckocsi maximális sebessége országúton csak

a 25 km/h-t érte el, nehéz terepen pedig még ennyit sem.

LENT: A képen látható könnyűpáncélost az öt pár futógörgő

és a magasan álló láncmeghajtókerék alapján Panzer IB- ként azonosíthatjuk. A rendkívül gyenge főfegyverzet (a két MG 13-as géppuska) miatt a harcászati értéke csekély.

A próbák során bebizonyosodott, hogy a típus tömege meg­

haladja az alváz teherbírását. A német hadsereg felfüggesz­

tette a gyalogság támogatására szánt harckocsik fejleszté­sét. Következésképpen a Fegyverügyi Hivatal törölte a ter­

vezetet. A különböző német gyárak a nullsorozat 30 dara­

bos megrendeléséből mindössze 12-t gyártottak le. A had­sereg végül a keleti fronton, gyalogságot támogató szerep­körben vetette be.

Különleges változatokA német hadsereg a Panzer I-es harckocsi néhány különle­

ges feladatra tervezett változatát is szolgálatába állította. Ezek közé tartozott az A (fl) és a B (fl) lángszórós tank. Eze­

ket a lövegtorony jobb oldali géppuskája helyett lángszóró­

val szerelték fel. Különböző német cégek 1934 és 1937 kö­

zött 200 Kleiner Panzerbefehlswagen I-es (Sd.Kfz. 165-ös)

parancsnoki harckocsit is építettek. Ez a jármű három elté­rő változatban készült. Legtöbbjük lövegtomyát jobban vé­dett, rögzített felépítménnyel szerelték fel. A közelharcbani

védekezésre a törzs elülső részébe géppuskát helyeztek. A Panzer I-es parancsnoki harckocsi személyzetét három főre emelték. Köztük egy rádiós is helyet kapott, aki a jár­

mű korszerű híradó rendszerét kezelte. A főparancsnokság

ezeket a tankokat a páncéloszászlóaljak törzsegységeibe osztotta be. Egészen 1942 végéig szolgálatban maradtak,

amikor korszerűbb parancsnoki járművekkel váltották fel őket.

12

A P A N Z E R I - E S

FENT: Ebből a nézetből jó l látható a Panzer IA felépítmé­nyének nyolcszögű középső része, amelyre a lövegtornyot

szerelték. A törzset csak könnyüpáncélzattal látták el, ráadá­

sul a sok nyílás és rés sebezhetővé tette.

Mivel a Panzer III-asok és IV-esek gyártása váratlanul el­

maradt a tervezett ütemtől, Németország páncéloshadereje nem volt irigylésre méltó helyzetben, amikor a II. világhá­

ború elkezdődött. A páncélosegységek, legnagyobb részét

Panzer I-es és Il-es könnyű kiképző harckocsik alkották. 1939 szeptemberében, Lengyelország lerohanásakor a né­

met páncéloshaderő nem kevesebb mint egyharmadát Pan­

zer I-esek - mintegy 1445 jármű - tették ki, amelyeket csak géppuskával fegyvereztek fel. Valójában a német hadsereg

a Blitzkrieg látványos sikersorozatának első évében kényte­

len volt elsősorban a Panzer I-es és Il-es korlátozott harci

képességeire támaszkodni. 1940 közepe és 1941 eleje kö­zött azonban a megmaradt mintegy 800 - ekkor már elavult

- Panzer I-est kiképző és helyőrségi szolgálatra osztották

be, vagy különböző kiszolgáló járművekké alakították át.1941 után már csak az Észak-Afrikába vezényelt Panzer I- es lángszórós harckocsik vettek részt az első vonalak har­

caiban.

Kiszolgáló járművekA német hadsereg Panzer I-eseinek jelentős részét különbö­

ző rendeltetésű kiszolgáló járművekké alakította át. A z Al- kett cég még 1939 közepén átépített 38 Panzer IB-t SiG 33-

as nehéz tüzérségi önjáró lövegekké: a Panzer I-es alvázára

150 mm-es, gyalogsági nehézlöveggel felfegyverzett, do­

boz alakú küzdőteret szereltek (össztömege: 8 t). 1939 vé­

gén a német gyárak 51 Panzer I-esből lőszerszállító jármű­veket (lövegtorony eltávolítása után), 1940-ben ún. I-es ve­

zetőkiképző járműveket alakítottak ki, miután lövegtomyu- kat és felépítményüket leszerelték. Ezek közül sok a félka­

tonai jellegű Nemzetiszocialista Gépesített Hadtestnél szol­

gált. Ugyanabban az évben tankokat alakítottak át Berge- panzer (műszaki mentő harckocsi) /-esekké, amelyeket ar­ra használtak, hogy sérült harckocsikat vontassanak el a

harcterekről. Néhányból Brückenleger (hídvető) /-est, pon­

tonszállító járművet hoztak létre. Ennél is nagyobb jelentő­

séggel bírt azonban az a 132 Panzer IB, amelyeket a 1941

tavaszán Panzerjáger /-es (Sd.Kfz. 101-es) könnyű önjáró páncéltörő löveggé alakítottak át. A Panzer I-es alvázára

könnyűpáncélzatú, háromoldalú pajzzsal védett, cseh

gyártmányú, 47 mm-es Pák 36(t) L/43-as löveget szereltek.

A Barbarossa-hadművelet során a németek mindegyiket

gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályaiba osztották be, és az egyedüli mobil páncéltörő fegyvertípusnak számítot­

tak.

A Panzer I-es a harcokban1936-39-ben, a spanyol polgárháborúban adódott az első lehetőség arra, hogy a német hadsereg kipróbálja LaS IA és

IB típusú könnyűtankjait. Németország fegyverekkel és

önkéntesekkel látta el a Condor légiót, amely Franco nacionalista erőit támogatta a köztársaságpártiak ellen ví­

vott háborúban. A légiót 120 LaS-sal fegyverezték fel, Rit­ter von Thoma ezredes páncéloshadsereg-csoportjának kö­

13

telékében. A polgárháborúban a német hadsereg felbecsül­

hetetlen értékű harcászati tapasztalatokra tett szert a LaS-

sal, és nyilvánvalóvá váltak gyenge pontjai is - korlátozott

tűzereje és védelmének hiányosságai. Hogy pótolják a

harckocsi hatékony főfegyverének hiányát, néhány PanzerI-est spanyol műhelyekben alakítottak át. Nagyobb erejű,

20 mm-es ágyút szereltek rá, de a jármű teljesítménye tere­

pen jelentősen csökkent.

Közvetlenül a lengyelországi hadjárat előtt a német pán­céloshadosztályok harckocsijainak legnagyobb részét Pan­

zer I-esek alkották.Bár a német hadsereg legfontosabb harcoló alakulata - az

1. páncéloshadosztály - csak 68 Panzer I-est állított had­

rendbe, a 2-5. páncéloshadosztályok mindegyike 136 Pan­zer I-est vonultatott fel a rendelkezésükre álló 328-ból.

Minthogy a hadjáratban csak 98 Panzer III-as és 211 Pan­zer IV-es közepes harckocsit lehetett bevetni, a német győ­

zelem mindenekelőtt az 1445 Panzer I-es és 1223 PanzerII-es könnyű harckocsi által képviselt haderőn múlott. Vég­eredményben azonban azt mondhatjuk, hogy a németek si­

kerének fő oka nem annyira a bevetett páncélozott harcjár­művek fölénye volt, hanem a német hadsereg zseniális har­

cászati eljárásai.

A Panzer I-es sebezhetőségeA németek lengyelországi sikere ellenére hamarosan nyil­

vánvalóvá vált, hogy a könnyűpáncélzatú Panzer I-es igen sebezhető a 37 mm-es lengyel páncéltörő lövedékekkel szemben. A típus korlátozott tűzereje miatt még a lengyel

páncélautók ellen is nehezebb német tankoknak kellett tá­

mogatást biztosítani. Ezenkívül a hadjárat során az is kide­

rült, hogy a Panzer I-es - kis tömege ellenére - könnyen el­akad a sáros terepen. Ez különösen a lengyelek Bzura folyó

mentén indított ellentámadása során okozott godokat. A

Lengyelországban megsemmisült 219 német harckocsi kö­zül 89 Panzer I-es volt. Ez a tény egyrészt azt jelzi, hogy a németek nagymértékben ezt a típust vetették be a hadmű­

velet során. A számok azonban azt is világosan mutatják,

hogy a Panzer I-es rendkívül sebezhetőnek bizonyult az el­lenséges fegyverek tüzével szemben. A Panzer I-esek vesz­

teségeinek nagy része a lerombolt Varsóban következett be,

amikor a német hadvezetés a szűk városi utcákon zajló har­cokban vetette be azokat. A z itt vívott csatákban a lengye­lek kihasználták, hogy a harckocsi könnyű páncélzata nem

nyújt megfelelő védelmet.

Sikerek a frontvonalbanHa figyelembe vesszük a nehéz hegyi terepet, nyilvánvaló­vá válik, hogy Norvégia megszállását („Weser-gyakorlat”

hadművelet) nem lehetett Blitzkrieg stílusú páncélos­áttörésekkel megvalósítani. Mindazonáltal a német invázi-

ós sereget támogatta egy korlátozott méretű páncélos­

haderő.A külön erre a célra felállított 40. páncéloszászlóalj 50

harckocsit vonultatott fel. Ez az erő - közte két tucat Pan­

LENT: Panzer IB parancsnoki jármű. Megfigyelhető a tábo­ri szürke álcázófestés és a nagy, fehér kereszt, az ország fe l­ségjele. A háború előtti német páncélozott harci járműveken

általában ezeket a megkülönböztető jelzéseket alkalmazták.

14

A P A N Z E R I - E S

zer 1-es - jelentős szerepet játszott a keskeny Gubrandsda- len-völgyben az angol-francia védelmi vonalak áttörésé­ben. A Norvégiában állomásozó szövetséges csapatok ápri­

lis 17-én érkeztek Namsos-Aandalsnes körzetébe. A német páncélosáttörés sikere azonban gyors visszavonulásra kényszerítette őket a partraszállási zónák felé, ahonnan

1940. május 3-án evakuálták őket Nagy-Britanniába.A lengyelországi hadjárat és Nyugat-Európa 1940. máju­

si megszállása között eltelt időben a német hadsereg átszer­

vezte páncéloshaderejét.A főparancsnokság a négy könnyűhadosztályból létre­

hozta a 6-9. páncéloshadosztályokat, és felállította a 10.

páncéloshadosztályt is. 1940 májusára mintegy 1077 Pan­

zer I-es maradt a német hadsereg szolgálatában. Ez 348-cal kevesebb, mint az 1939. szeptemberi adat, mivel 89 a len­

gyelországi hadjáratban semmisült meg, 261-et pedig kü­

lönböző speciális feladatokra alakítottak át. A nyugat-euró­pai megszálló haderőben azonban csak 619 Panzer I-est ve­

tettek be, a többi 458-at kiképző, illetve helyőrségi szolgá­

latra osztották be.

FENT: Rommel Afrika hadtestének Panzer I-ese Észak-Afri- kában, 1941 áprilisában. A harckocsi El-Agheilán halad ke­

resztül, amelyet Rommel csapatai az előző hónap végén fog­laltak vissza. Ezek az 1941-es ütközetek voltak az utolsók, amelyekben a Panzer I-est az első vonalakban vetették be.

A Nyugat-Európában vívott csaták igazolták a németek

aggályát, amely szerint a Panzer I-es nem tudta eredménye­

sen felvenni a harcot a francia harckocsikkal. A Panzer I-es

parancsnoki harckocsikat a törzsegységeknél továbbra is használták, de a típus hagyományos járműveit egyre inkább

csak felderítő, illetve járőrfeladatokra osztották be. Azon­ban ez utóbbiak mindig súlyos veszteségeket szenvedtek,

ha angol-francia páncélosegységekkel kerültek szembe. Ez végül azt eredményezte, hogy 1940 májusa után a Panzer I-

est nem alkalmazták többé az első vonalban vívott harcok­

ban.

A Panzer II-es a könnyű Panzer I-es kiképző harc­

kocsi nehezebb változata. A német hadsereg az

1930-as évek elején rendelte meg. Átmeneti tí­pusnak szánták, amíg az évtized végén megjelentek a ké­sőbbi időszak meghatározó harckocsijai (a Panzer III-as ésIV-es). 1934 júliusában a hadsereg Fegyverügyi Hivatala

versenytárgyalást írt ki egy 10 t-s típusra, amelynek telje­

sen körbeforgatható tornyát 20 mm-es löveggel lehetett fel­szerelni. Három vállalat nyújtotta be terveit, amelyek közül

a Fegyverügyi Hivatal az Augsburg-nümbergi Gépgyár

(M A N ) projektjét fogadta el. 1935 és 1937 között a M AN több mintapéldány-sorozatot és nullsorozati darabot készí­

tett el, amelyek a 100-as mezőgazdasági vontató (LaS 100- as) fedőnevet kapták. Amikor 1938-ban már nem volt szük-

BALRA: Négy Panzer IID óvatosan hajt fe l a rámpákon a szállító járművekre. A Panzer II-es feljiiggesztése alapvetően

különbözött elődjétől, ugyanis ezt nagy futógörgőkkel szerel­ték fel.

ség a titkolózásra, a hadsereg új nevet adott a típusnak: a Panzer Il-est.

A fejlesztés története

A z első nullsorozati típus a la/LaS 100-as (Panzer IIa-1-es) volt. Ebből a típusból a M AN 1935-ben 11 darabot gyár­

tott. A hadsereg a Panzer II-es sorozatgyártásra kerülő vál­tozatait szokás szerint nagy betűkkel jelölte. A nullsorozati

modellek viszont furcsa módon kisbetűs jelölést kaptak. Az

a-l-est 130 LE-s, R-6 hengeres Maybach HL 57-es motor hajtotta.

A felfüggesztőrendszert tartóhimbával egymáshoz kap­csolt hat futógörgővel oldották meg. A szerkezetet három

laprugó rögzítette a páncéltesthez. A változat legfőbb je l­

legzetessége a páncéltest orránál lévő ívelt lemez. A z a-1 -

es tömege 7,5 t, és 145 mm-es páncélzattal látták el. Fő­

fegyverzete a 20 mm-es KwK 30 L/55-ös löveg. Ez 20

mm-es harckocsiágyú, amelyet 1930-ban állítottak had­rendbe (ezért KwK 30-as). Csöve 55 űrméretnek megfele­

17

2 . FEJEZET

A PANZER ll-ES

A Panzer ll-es még mindig csak átmeneti típusnak számított.

Azért tervezték, hogy a német páncéloshadosztályok harckocsijainak számát

addig is növeljék, amíg a Panzer lll-ast és IV-est

hadrendbe állíthatják. Hiányosságai ellenére ez a típus alkotta

a hadosztályok gerincét, és még 1942 áprilisában is

860 állt szolgálatban.

lő hosszúságú, azaz az átmérő 55-szörösét érte el (ezért L/55-ös). 1935-ben a M AN 25 Panzer IIa-2-es tankot épí­

tett. Ez a típus szinte teljesen megfelelt elődjének, azzal a különbséggel, hogy a motortérben végrehajtottak néhány

kisebb változtatást. A hűtőrendszer és az alváz további je­lentéktelen módosítása után jutottak el a Panzer II-es har­

madik nullsorozati változatához, az a-3-ashoz. Ebből 1936-

ban körülbelül 50-et állítottak hadrendbe.

A következő, szintén 1936-ban szolgálatba állított null­sorozati változat a 2/LaS 100-as, azaz a Panzer IIB. Ezt

erősebb motorral, a 140 LE-s Maybach HL 62 TRM-mel szerelték. Ezzel a jármű tömege 7,9 t-ra növekedett. A b-t könnyen meg lehetett különböztetni elődeitől: szögletes

orr-rész váltotta fel a jellegzetes, lekerekített kúpot, amit az

előző nullsorozati változatoknál, illetve a későbbi sorozat­

gyártásra kerülő A -C változatoknál alkalmaztak. A német cégek 1936-37 során 100 b-t állítottak elő. Ezután alapve­

tő újításokat vezettek be, amit először 1937-ben lehetett ér­zékelni az utolsó nullsorozati változatnál, a C-nél. A z újra­

tervezett változat felfüggesztésnél öt nagy méretű futógör­

gőt alkalmaztak, amelyeket negyed ellipszis alakú rugók­

hoz erősítettek.

FENT: Panzer II-esek oszlopa egy díszszemlén, a kiváncsi tömeg előtt. Az előtérben látható harckocsi a II3-as, vagyis a

(kép alapján azonosíthatatlan) páncéloshadosztály 2. zászló­aljához tartozó törzsszázad harmadik járműve.

Ezt az elrendezést a Panzer II-es gyártási programja so­rán később végig megtartották. Ez és még néhány más vál­

toztatás jelentősen megnövelte a C változat tömegét, ami

elérte a 8,9 t-t. A sorozatgyártás a 4/LaS 100-assal, a Panzer IIA-val kezdődött, 1937-ben. Ez a változat csak abban kü­lönbözött elődjétől, hogy újratervezték a vezető figyelőnyí­

lásának védelmét. 1937-3 8-ban a kissé módosított B válto­

zatot is hadrendbe állították. Ezután került sor 1938-39-

ben a C gyártására, amelynél tökéletesítették a vezető fi­gyelőnyílásának védelmét.

A Panzer IID és E változat alapvetően különbözött előde­

itől. 1938-ban a Daimler-Benz vállalattal kötöttek szerző­dést a Panzer II-es gyorsabb változatának létrehozására. A hadsereg ezzel akarta felszerelni négy könnyűhadosztá­

lyát, hogy hagyományos felderítőfeladatokra használhas­

sák.

18

A P A N Z E R I I - E S

A D és E változat páncéltestét újratervezték a Panzer III-

as kicsinyített méretű alkatrészeinek felhasználásával. A Daimler-Benz ebben az időben már ezt a típust is gyártot­

ta. A gyors harckocsikon végrehajtott legfontosabb változ­

tatás a módosított lánctalp és a torziós felfüggesztés. Ezek­

kel sikerült elérni, hogy a maximális sebesség országúton

56 km/h-ra nőtt. 1938-39-ben mintegy 250 gyors PanzerII-est állítottak a német hadsereg szolgálatába, de nem vál­tották be a hozzájuk fűzött reményeket: terepen gyenge tel­jesítményt nyújtottak. 1939-ben 90 darabot alakítottak át

közülük, Flammpanzer //-es Flamingo (flamingó) lángszó­

ró tankokká. A többiből 1942-ben Marder (nyest) II-es ön­járó páncéltörő lövegeket alakítottak ki.

1939 szeptemberében, Lengyelország megszállása idején

1223 Panzer II-es harckocsi alkotta a német hadsereg páncéloserejének gerincét. A hadvezetés valójában már1939 elején úgy döntött, hogy ezt a típust elegendő mennyiségben

állították szolgálatba, ezért csökkentették a gyártás ütemét.

A különböző cégek 1939-ben csak 15 új Panzer II-est állí­tottak elő, 1940-ben pedig csak kilencet. A lengyel hadjárat

során szerzett harcászati tapasztalatok is hozzájárultak ah­hoz, hogy az új járművek építése gyakorlatilag leállt. A né­metek arra a következtetésre jutottak, hogy a Panzer II-es

fegyverzete és páncélzata nem megfelelő. Ezért a termelés ütemét csökkentették, és inkább arra összpontosítottak,

hogy a már hadrendbe állított 1200 Panzer II-es fegyverze­

tét javítsák. Ezért 1939/40 telén a gyárakban sok korábbi

változat 14,5 mm-es elülső páncélzatára 20 mm-es lemeze­ket erősítettek. Ezenkívül a régebbi típusokon rugalma­

sabb, szögletes lemezekkel cserélték ki az eredeti íves orr­

részt. A gyárak más változtatásokat is végrehajtottak. 1940

nyarán 50 Panzer II-est alakítottak át kétéltű harckocsikká, amelyeket Schwimmpanzer (úszó páncélos) //-esnek ne­

veztek el. A német hadsereg azt tervezte, hogy ezeket az

Oroszlánfóka hadművelet, azaz Nagy-Britannia megszállá­sa során veti be.

A gyártásra kerülő végső változat A Panzer II-est egészen 1941 márciusáig nem gyártották je ­lentős számban. Ekkor azonban elkezdődtek a végső válto­

zat, az F munkálatai. Ennek a tervezésekor a német válla­

latoknak már rendelkezésére álltak azok a tapasztalatok, amelyeket a hadsereg 1940 április-júniusában a norvégiai és franciaországi hadjárat során szerzett. Mindkét hadmű­

velet során újra bebizonyosodott, hogy a Panzer II-es vé­

delmét tovább kell javítani. Ezért az F elülső páncélzatát

LENT: Panzer IIL Luchs (hiúz) oldalnézeti képe. A későb­biekben a feladata a harcfelderítés volt. Jól megfigyelhető a

teljesen újratervezett felfiiggesztőrendszer, aminek segítségé­vel a Luchs országúton és terepen egyaránt figyelemre méltó

sebességet tudott elérni.

19

egyetlen homogén, 35 mm-es lemezből alakították ki, az oldalsó páncélzat vastagságát pedig 30 mm-re növelték. A nagyobb védelem viszont azzal járt, hogy tömege 9,5 t-ra

növekedett, és a maximális sebesség 40 km/h-ra csökkent.A Barbarossa-hadművelet, vagyis a Szovjetunió 1941.

júniusi lerohanásának tapasztalatai alapján világossá vált, hogy a Panzer II-es nem sokáig maradhat tovább hadrend­

ben. A toronylőrés túl szűknek bizonyult ahhoz, hogy meg­

felelő teljesítményű főfegyverzettel láthassák el. Emellett az alváz nem bírta el annak a páncélzatnak a tömegét,

amelyre 1941 végén a keleti front csatáiban szükség volt.

Azonban a németek 1942-ben még sokáig folytatták a Panzer IIF gyártását, annak ellenére, hogy a típus egyre el­

avultabbá vált.Hitler 1941 nyarán úgy döntött, hogy páncéloshaderejét

36 hadosztályra növeli. Emiatt a termelés ütemét óriási mértékben fokozni kellett. A németek azt tartották célsze­rűnek, hogy már kipróbált típusokat gyártsanak, amelyek

tömeges előállítása nem került sokba. El akarták kerülni a szállítások ütemének csökkenését, ami mindenképpen be­

következett volna, ha új fejlesztésű harckocsik építésére térnek át. 1941-ben a német gyárak 233 Panzer IIF-et állí­

tottak elő, 1942-ben pedig további 306 G-t és J-t. A z új vál­

tozatokat arról lehetett megismerni, hogy a lövegtorony mögé külső lőszertároló ládát helyeztek. 1942-ben a keleti fronton vívott csatákban azonban még a Panzer II-esnek

ezek az újabb változatai sem bizonyultak hatékonynak,

ezért ezt követően egyre inkább csak felderítőfeladatokra, és nem harckocsiként használták.

A Panzer II-est 1942 végétől kezdve fokozatosan kivon­

ták az első vonalakból, de megbízható alvázát több más páncélozott harcjárműnél alkalmazták. 1942—43 során né­met vállalatok 1983 Marder //-es önjáró löveget alakítottak

ki különböző Panzer II-esek alvázaiból. 1943-44-ben 683 Panzer II-es alvázat használtak fel, hogy páncélozott önjá­

ró tüzérségi harcjárműveket építsenek belőlük, amelyek a

Wespe (darázs) nevet kapták. Ezekre a 105 mm-es, 18/1 -es könnyű tábori tarackot szerelték. Végül 1944-45-ben a kü­

lönböző üzemekben elavult Panzer II-esek lövegtomyait távolították el, és 158 lőszerszállító járművet hoztak létre,

a Wespéve 1 felfegyverzett tüzérségi ütegek számára.

A Panzer II-es a harcokbanA Lengyelországban bevetett 1223 Panzer II-es veszteségei

jól mutatják, hogy a német hadsereg milyen széles körben

használta ezt a típust. A német statisztikai adatok szerint a

lengyelek 81 Panzer II-est lőttek ki, a bevetett másik öt tí­pus tankjaiból viszont összesen csak 141-et. A Panzer II-es

haderő 1939. szeptember 8-9-én, Varsó külvárosaiban

szenvedte el legnagyobb veszteségeit. A német parancsno­kok meggondolatlanul a város sikátoraiba vezényelték a 4.

páncéloshadosztály könnyű harckocsijait, ráadásul megfe­

lelő gyalogsági támogatás nélkül. A lengyelek 32 Panzer II- est lőttek ki. A németek a varsói harcok során tapasztalták

először, hogy milyen nagy kockázattal jár, ha a páncélos­erőket beépített területeken vetik be.

A Panzer II-esek ezt követően Norvégia német megszál­

lásában vettek részt. A nehéz hegyi terep miatt itt nem ju­tottak olyan fontos szerephez, mint Lengyelországban. A

külön erre a célra felállított 40. páncéloszászlóalj vett részt

a harcokban 50 harckocsival - köztük 16 Panzer II-essel.* A német tüzérségi egységeknek kellett támogatást nyújtani­

uk. Ez a zászlóalj vett részt abban a támadásban, amelyet az összes német haderőnem indított a Norvégiában állomá­

sozó angol-francia csapatok állásai ellen Lillehammertől északra, a Gubrandsdalen-völgyben. Bár a németek két

20

A P A N Z E R I I - E S

MŰSZAKI LEÍRÁS: PANZER IIF (Sd.Kfz. 121-ES)

21

ÁltalánosJármű típusa: könnyű harckocsi Hadrendbe állítás: 1941 tavasza Kezelők száma: három fő Harci tömeg: 9,51

MéretekTeljes hossz: 4810 mm Törzs hossza: 4810 mm Szélesség: 2280 mm Magasság: 2020 mm

FegyverzetFő: 20 mm-es KwK 30 (vagy

KwK 38) L/55-ös löveg Kiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska; 1 a löveggel párhuzamosan, a toronyban; 1 a törzs elülső részén

LőszerkészletFő: 180 db Kiegészítő: 2550 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 35 mm (77°-os dőlésszög) Páncéltest elöl (vezető előtti le­

mez): 30 mm (80°-os dőlésszög) Páncéltest oldallemeze: 20 mm (90°)Páncéltest farlemeze: 14,5 mm (90°)Lövegtorony elöl: 30 mm (90°) Lövegtorony oldallemeze: 15 mm (68°-os dőlésszög)Lövegtorony hátsólemeze: 14,5 mm (68°-os dőlésszög) Lövegtorony tetőlemeze: 10 mm (0-13°-os dőlésszög)

Hajtómű

Motor: Maybach HL 62 TRM R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 140 LE Tüzelőanyag-tartály: 170 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/hMaximális sebesség terepen:19 km/hHatótávolság (országúton): 200 km Hatótávolság (terepen): 130 km

Panzer II-est veszítettek a britek páncéltörő lövegeinek tü-

zében, a harci helyzet arra kényszerítette a szövetségesek

alakulatait, hogy a partraszállási zónákig vonuljanak visz-

sza, ahonnan hajókkal evakuálták őket.Amikor 1940 májusában a németek megindították a Nyu-

gat-Európa elleni támadást, a hadvezetés számára világos­sá vált, hogy a Panzer II-esnek már csak korlátozott harcá­

szati értéke van. Csak felderítésre volt alkalmas, illetve a

nagyobb erejű Panzer 38(t), illetve Panzer lll-as és IV-es

hadosztályok szárnyait fedezte. Ez a felismerés meg is mu­tatkozott azoknak a páncéloshadosztályoknak az összetéte

lében, amelyeket Nyugat-Európa megszállásakor vetettek

be. A német főparancsnokság több Panzer Ill-ast és IV-est, és kevesebb könnyű Panzer I-est és II-est vezényelt azok­hoz a hadosztályokhoz, amelyeknek az Ardenneken keresz­

tül a főcsapást kellett megvalósítaniuk. A kevésbé fontos feladatokkal megbízott egységeknél pont fordított volt a

helyzet. A támadóék, Heinz Guderian tábornok XIX. pán­

céloshadtestének három hadosztálya például egyenként 146 Panzer Ill-ast és IV-est, de csak 130 könnyű Panzer I-

est és II-est vonultatott fel. Ezzel ellentétben viszont a fő­

parancsnokság csak 54 Panzer III-assal és IV-essel erősítet­

te meg azt a 157 könnyű harckocsiból álló haderőt, amely­nek kevésbé fontos, megtévesztő támadást kellett végrehaj­taniuk Hollandiában.

Ebben a hadjáratban a Panzer II-es gyenge főfegyverzete és elégtelen páncélzata miatt nem bizonyult túl hatékony­nak az ellenséges harckocsikkal vívott összecsapásokban.

Mégis rendelkezett két előnnyel a francia páncélosokkal szemben, amelyek némiképp ellensúlyozták hiányosságait. Először is (más német tankokhoz hasonlóan) a Panzer II-es

lövegtomyában két fő foglalt helyet, akik nagyobb tűzgyor-

saságot tudtak elérni, mint a francia harckocsi egyetlen lö-

vegirányzója.

Másrészt (mint minden német tankot) a Panzer II-est kis hatósugarú rádióval szerelték fel, ezért a német páncélos­hadosztályok közötti összhang lényegesen jobb volt, mint a

francia alakulatoknál. Franciaországban a német hadsereg

sem mennyiségi, sem minőségi fölénnyel nem rendelkezett a páncélozott harcjárművek tekintetében. A németek sike­

rének fő oka az volt, hogy páncélosezredeik harcászati szempontból hatékonyabban tudtak együttműködni. Emel­

lett a különböző haderőnemek összhangját is sokkal maga­

sabb szinten tudták megvalósítani, ami leginkább a német

légierő (Luftwaffe) zuhanóbombázóinak szárazföldi egysé­geket támogató szerepkörében mutatkozott meg.

A Panzer II-est gyenge pontjai ellenére még a Barbaros-

sa-hadműveletben is jelentős számban vetették be. Azon­

ban a keleti front heves csatái ismételten igazolták, hogy a típus harcászati értéke rohamosan csökken. Főleg felderítő­

feladatokra használták, és mindig súlyos veszteségeket

szenvedett, ha újabb típusú szovjet tankokkal, illetve pán­céltörő lövegekkel kellett felvennie a harcot.

A Panzer II-es veszteségei, valamint átcsoportosítása a második vonalba azt eredményezte, hogy 1942 végén az

arcvonalakban már ritkán fordult elő. Egyedül az észak-af­

rikai hadszíntér volt az, ahol továbbra is rendszeresen be­

vetették, mivel a rossz ellátás miatt Erwin Rommel tábor­

nok Afrika hadteste nem engedhette meg magának azt a lu­xust, hogy a Panzer II-eseket lecserélje. 1942 májusában

például, a Tobruknál vívott csatában Rommel 560 tankból

álló páncéloshadereje még mindig 50 Panzer II-est szám­lált. 1942 októberében, Montgomery tábornok el-alameini

nagy erejű brit támadó hadművelete idején, az Afrika had-

22

A P A N Z E R l l - E S

test 520 német és olasz tankból álló arzenáljához 31 régi Panzer II-es tartozott.

1943 végére azonban a német hadsereg mind a 300 meg­

maradt Panzer II-esét visszavonta a frontvonalakból. Ez­után már csak helyőrségi szolgálatra, illetve a partizánok

elleni harcokban vetették be őket a náci megszállás alatt ál­ló Európában.

FENT: Harckocsioszlop halad át egy francia városon. A kép

1940 májusában készült, a nyugat-európai Blitzkrieg döbbe­netes sikereinek idején. Jól érzékelhető a harckocsi viszony­lag kis mérete, ha összehasonlítjuk a kezelők magasságával.

3. F E J E Z E T

M iután a németek 1940 május-júniusában gyors

győzelmeket arattak Franciaországban, több száz tökéletes állapotú brit és francia harcko­

csit, valamint egyéb páncélozott harcjárművet zsákmányol­

tak. A legértékesebb közülük a francia Lorraine szállító.

Ezt a lánctalppal ellátott, páncélozott alvázat a franciák gyalogsági csapatszállítónak és tüzérségi vontatónak hasz­

nálták. Nagy teljesítményű motoija és stabilitása mély be­

nyomást keltett a németekben, akik Lorraine Schleppemek (vontató) nevezték el. A Barbarossa-hadművelet korai sza­

kaszában a német harckocsiknak nagyszámú szovjet köze­

pes T-34-es és nehéz K V -l-es tankkal kellett felvenniük a

BALRA: A nagy rombolóerejű Marder I-es önjáró löveghez

a három pár futógörgővel felszerelt, elég szokatlan kiala­kítású, felfüggesztett Lorraine Schlepper alvázat használták.

A képen jó l látható a lövegpajzs, ami a páncélozott jármű kezelőterét védi.

harcot. A hadvezetés felismerte, hogy sürgősen nagyobb

erejű és könnyebben mozgatható páncéltörő eszközökre

van szükség. Ezért elkezdtek megfelelő alvázak után kutat­

ni, amelyekre páncéltörő lövegeket szerelve könnyű pán­célvadászokat állíthatnának, amíg az erre a célra tervezett

eszközök fejlesztése folyt. A kutatás során a németek fi­

gyelme a zsákmányolt nagyszámú francia járműre, ezek közül is elsősorban a Lorraine szállítóra irányult. Hamaro­san rájöttek, hogy alvázát különböző különleges feladatok­ra tervezett eszközökhöz használhatják.

A fejlesztés történeteA Lorraine Schlepper alvázának felhasználásával kialakí­tott páncélvadász a Marder I-es nevet kapta. Ez volt a

Marder páncélozott harcjárművek sorozatának első tagja.

A sorozathoz tartozó eszközöket más hadseregektől zsák­

mányolt lövegekből és/vagy alvázakból alakították ki. A Marder I-es „szülőatyja” Alfred Becker, a krefeldi Alfred

25

A MARDER l-ES

A német hadsereg páncélelhárító képességének növelésére 1942-től egész

sorozat önjáró lövegtípust fejlesztettek ki. Ezek a Marder (nyest) nevet

kapták, és más hadseregektől zsákmányolt lövegekből, illetve alvázakból

alakították ki. Az első ilyen járművet, a Marder l-est úgy hozták létre, hogy a

zsákmányolt francia Lorraine Schlepper (vontató) alvázára nagy erejű

nemet löveget szereltek.

PANZERJÁGER MARDER l-ES (Sd.Kfz. 135-ÖS)

Becker cég mérnöke. A z 1940-es nyugat-európai hadjárat

során Becker százados a 227. gyalogoshadosztály egyik tü­zérségi ütegének parancsnokaként szolgált. Jó kezdemé­

nyezőkészségű, energikus és találékony tiszt. Miközben

hadosztálya Hollandiában nyomult előre, zsákmányolt hol­land járművek felhasználásával gépesítette lóvontatású tü­

zérségi ütegét. A nyugat-európai győzelem után a 227. gya­

logoshadosztály a megszálló erők részeként Franciaország­

ban maradt. Ebben az időben Becker százados rögtönzött

önjáró tüzérségi eszközöket épített zsákmányolt lövegek és alvázak felhasználásával. így jött létre a német hadsereg el­

ső önjáró tüzérségi egysége.Becker hadosztályát ezután átvezényelték a keleti front­

ra. Ez némiképp hátráltatta új ötletei megvalósítását, de te­

vékenységére végül mégis felfigyelt a felső vezetés. 1942

nyarán a német főparancsnokság a berlin-spandaui Alkett

céghez helyezte rendelkezési állományba. A vállalat Fran­

ciaországba küldte, hogy felügyelje a francia járművek át­

alakítását különleges páncélozott eszközökké. A hadsereg Fegyverügyi Hivatala egy párizsi műhelyben tevékenykedő

munkacsoport élére nevezte ki, azzal a megbízással, hogy

két teljes páncéloshadosztály felszereléséhez elegendő jár­

művet alakítsanak át. Becker végigjárta a francia katonai raktárakat, amelyekben teljes járműveket, alvázakat és al­

katrészeket gyűjtött. 1942-43-ban több száz járművet ala­

kítottak át az Alkett cégnél, Becker vállalatánál, valamint franciaországi gyárakban.

Becker visszatérése Franciaországba ugyanabban az idő­

ben történt, mint az a megrendelés, amit a Fegyverügyi Hi­vatal adott ki, 1942. május 25-én a Lorraine Schlepper át­alakítására páncéltörő és tüzérségi ágyúkhoz használható

löveghordozóvá. Körülbelül 160 szállítót jelöltek ki. Ezek

26

ÁltalánosJármű típusa: könnyű páncélvadász (önjáró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1942 nyara Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 8 ,31 Alváz: francia Lorraine Schlepper

MéretekTeljes hossz: 5380 mm Páncéltest hossza: 4350 mm Szélesség: 1880 mm Magasság: 2000 mm

Fő: 75 mm-es PaK 40/1 L/46-os löveg A löveg oldaszöge: balra 24°, jobbra 24° Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 40 db Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 12 mm (78°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 12 mm (901Páncéltest oldallemeze: 9 mm (75-90°-os

Páncéltest farlemeze: 9 mm (80°-os dőlés­

Küzdőtér eleje: 12 mm (80°-os dőlésszög) Küzdőtér oldalai: 9 mm (75°-os dőlésszög) Küzdőtér hátulja: 9 mm (74°-os dőlésszög) Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: De La Haye 103 TT R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 70 LE Tüzelőanyag-tartály: 111 I

TeljesítményMaximális sebesség (országúton): 38 km/h Hatótávolság (országúton): 150 km Hatótávolság (terepen): 90 km

A M A R D E R l - E S

között 60 olyan is szerepelt, amelyekből az új német 75 mm-es Pák 40-es nehéz páncéltörő löveggel akartak pán­

célvadászokat kialakítani. 1942. június 4-én megerősítet­

ték, hogy a bielitzi katonai gépjárműtelepen további 78 szállítón végeznek javítási munkákat.

Ekkor Keitel tábornagy elrendelte, hogy újabb 24-et te­

gyenek alkalmassá az új löveg hordozására. A jármű a kö­vetkező hivatalos nevet kapta: 7,5 cm Pák 40/1 auf Ge- schützwagen Lorraine Schlepper (f) (Sd.Kfz. 135-ös), azaz

75 mm-es, 1940-es páncéltörő löveg francia Lorraine lö- veghordozón. Leginkább azonban csak Marder 7-esként is­merték. 1942. június-júliusban a németek 104 Marder I-es

átalakításával készültek el, amit augusztusban további 66, az év végéig pedig még 15 követett. A teljes gyártási prog­

ram során így összesen 185-öt állítottak elő. Ezek közül 48 készült az Alkett gyárban, a többi a krefeldi Alfred Becker

cégnél, illetve Franciaországban. Ezek közül néhányat Pá­rizsban alakították át, ahová a Lorraine alvázakat felújítás­ra szállították.

A Marder I-es önjáró páncéltörő löveget az különböztet­te meg a sorozat többi tagjától, a Marder 77-estől és ///-as-

tól, hogy a felfüggesztett alváz oldalanként hat, kis méretű,

445 mm-es, gumibetétes futógörgőre nehezedett. Rugózá­sukat úgy oldották meg, hogy párosával félelliptikus alakú

laprugókhoz kapcsolták őket. Ez elég szokatlan elrendezés­

nek számított.

A meghajtó lánckerék elöl helyezkedett el. A láncfeszítő kereket hátúira helyezték. Négy támasztó görgő segítette a

működését, amelyek a hordrugók végén kaptak helyet. A

járművet széles, 100 mm-es lánctalpakkal szerelték fel, amelyek jó stabilitást és tapadást biztosítottak. A Lorraine

szállító páncélozott alvázának alapjára, az eredeti küzdőtér fölé a németek magas, dobozra emlékeztető felépítményt erősítettek. Ezt csak minimálisan döntött páncélzattal látták el.

A 75 mm-es Pák 40-es páncéltörő löveget úgy erősítették

az alvázhoz, hogy elülső pajzsa közvetlenül a felépítmény váza fölé került. Ez csökkentette a löveg vízszintes irányú

mozgathatóságát. Függőlegesen -5° és +22° közötti tarto­mányban lehetett megemelni. A hosszú, 3500 mm-es cső a

jármű elülső része fölé nyúlt, ezért a törzs elejére csőtá­maszt erősítettek.

Ha nagy távolságokat kellett megtenni, ez tartotta a cső

tömegének egy részét. A főfegyverzet megfelelő teljesít­

ményt nyújtott: robbanólövedékkel 549 m/s, páncéltörő

gránáttal pedig 770 m/s torkolati sebességet ért el. A nagy

sebesség lehetővé tette, hogy a lövedék 914 m távolságból 91 mm-es, 30°-os dőlésszögű páncéllemezt üssön át, ami

igen jó eredmény.

Magát a Marder /-est azonban csak könnyű páncélzattal

lehetett ellátni, mivel a jármű tömege nem haladhatta meg a 8,3 t-t, nehogy túlterhelje az alvázat. A védelmet az elöl

elhelyezett öntöttacél lemezen mindössze 12 mm vastag

páncél biztosította. A préselt acélból készült oldalsó és hát­

só lemezek páncélzata csak 9 mm-t ért el. Mindez csak ké­zifegyverek ellen bizonyult elegendőnek. A járművet négy

kezelő működtette. 70 LE-s, De La Haye 103 TT R-6 hen­

geres benzinüzemű motor hajtotta meg, amivel 38 km/h maximális sebességet lehetett elérni. A tankot 111 1-es tüze­lőanyag-tartállyal szerelték fel, és egy 25 1-es tartalék tar­tályt is el lehetett rajta helyezni. Ezek a terep nehézségétől

függően 90-150 km-es hatótávolságot biztosítottak.

A Marder I-es a harcokbanA típust főleg a Franciaországot megszálló német haderő

használta, a gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályainál. Kisszámban a keleti fronton is bevetették, sőt 1943-44-ben Olaszországban is, miután hadosztályaikat kivonták a nyu­gat-európai hadszíntérről. A legtöbb Marder I-es azonban

Franciaországban maradt, és ott még 1944. január 1-jén is 131 állt szolgálatban. A z előző év során a német hadsereg

állományba vette azokat a különböző típusú, rögtönzött páncélozott harcjárműveket, amelyeket Alfred Becker és csapata tervezett és épített. Ezekből hozták létre a 931.

nyugati gépesített dandárt. Ez az alakulat hamarosan a leg­

fontosabb része lett a Nyugat-Európában állomásozó, cse­kély erőt képviselő hadászati tartaléknak.

Miután 1943 májusában a 21. páncéloshadosztályt Tuné­ziában megsemmisítették, a német főparancsnokság úgy döntött, hogy Normandiában állítja fel újra, a nyugati gépe­

sített dandár felhasználásával. Becker, akit nem sokkal ez előtt léptettek elő őrnaggyá, átvette a 21. páncéloshadosz­

tály 200. rohamlöveg-zászlóaljának parancsnokságát. A z alakulat öt ütegéhez 45 Marder I-es páncélvadász tartozott,

így ez volt a típussal felszerelt legnagyobb egység.

Becker őrnagy az 1944-es normandiai hadműveletek so­

rán végig ennek a zászlóaljnak az élén állt. Páncélvadászai

gyenge páncélzatuk ellenére nagyon hatékonynak bizo­

nyultak. A normandiai harcokban a Marder /-esek még az

angol és amerikai harckocsikkal szemben is megállták a helyüket. 1944. július 2-án Beckert Lovagkereszttel tüntet­

ték ki, mert a Caenért folytatott heves harcokban bátran és

hatékonyan irányította a 200. zászlóaljat. A Becker egysé­

gének erős ellenállása is szerepet játszott abban, hogy a vá­

rost 1944 júniusában végig tartani tudták a németek Montgomery tábornok angol-kanadai csapataival szem­ben.

4. F E J E Z E T

A Szovjetunió elleni támadás után a német hadse­regnek egyre több, nagy tűzerejű és könnyen

mozgatható páncéltörő eszközre volt szüksége, hogy felvehesse a harcot a Vörös Hadsereg korszerűbb

harckocsijaival. A megnövekedett igények kielégítésére

egész sorozat rögtönzött páncélvadászt alakítottak ki, ame­

lyeket nagy erejű páncéltörő fegyverekkel szereltek fel. A németek természetesen a nagy teherbírású és megbízha­

tó Panzer II-es alvázát választották a páncéltörő járművek hordozójának. így aztán 1942 tavaszán az Alkett cég olyan

harckocsit tervezett, amelynek Panzer II-es alvázára az

egyetlen olyan fegyvert szerelték, amely abban az időben át

BALRA: A Marder II-es első változata, a 76,2 mm-es löveg-

gel felfegyverzett Sd.Kfz. 132-es. A nagy erejű szovjet ágyút a lövegpajzs mögött helyezték el a magas küydőtérben. A fe l­építményt Panzer II-es alvázra szerelték.

tudta ütni a szovjet T-34-esek és KV-l-esek elülső páncél­

zatát. A sors iróniája, hogy ez a fegyver nem volt más, mint

a Vörös Hadseregben rendszeresített, 76,2 mm-es M-36-os tábori löveg. A Barbarossa-hadművelet kezdeti szakaszá­ban a németek sok ilyen típusú ágyút zsákmányoltak.

A fejlesztés története

Ezt a páncélvadászt úgy hozták létre, hogy a Panzer IID, il­

letve E alvázára a 76,2 mm-es szovjet löveg német üze­

mekben átalakított változatát szerelték. A műhelyekben új-

rahuzagolták a fegyver csövét, hogy alkalmassá tegyék az

új, német gyártmányú, 75 mm-es Pák 40/2-es páncéltörő

ágyúhoz tervezett gránát kilövésére. A németek a 76,2 mm- es Pák 36(r) nevet adták a módosított lövegnek. Akadt

azonban néhány olyan páncélvadász is, amelyre az eredeti,

76,2 mm-es szovjet tábori löveget szerelték FK 296(r) je l­

zéssel. A Daimler-Benz vállalat még 1938-ban fejlesztette

ki a Panzer IID-t és E-t. Ezek gyors harckocsik voltak,

29

A MARDER ll-ES

A rögtönzött páncélvadászok Marder sorozatának második tagját a szovjet

hadseregtől zsákmányolt, nagy erejű, 76,2 mm-es lövegekből

és a Panzer ll-es megbízható alvázaiból alakították ki. Miután a németek

kifogytak a szovjet lövegekből, saját 75 mm-es ágyúikat szerelték a

Marder ll-esekre. A típus a háború végéig szolgálatban maradt,

és valamennyi fronton bevetették.

amelyekkel a négy német könnyűhadosztályt akarták fel­

szerelni felderitőfeladatok ellátására. A bevetések során azonban csalódást okoztak: új rendszerű felfüggesztésük terepen gyenge teljesítményt nyújtott, ráadásul a lengyelor­

szági hadművelet során a könnyűhadosztály koncepciója

maga is kudarcot vallott. 1941 -re a mindkét típusú harcko­csi feleslegessé vált, és nagy számban rendelkezésre állt az

új szerepkörre. A z új önjáró páncéltörő löveg a következő

hivatalos elnevezést kapta a német hadseregben: Panzer- jáger I I Ausf D -E Jur 7,62 cm Pák 36(r) (Sd.Kfz. 132-es). Hitler azonban hamarosan a Marder //-es nevet adta a jár­

műnek, és ez alapján vált általánosan ismertté. A z Alkett

cég 1942 tavaszának végén 185 Panzer IID-t és E-t alakí­

tott át. Ezek között 30 olyan is akadt, amelyekből előzőleg

Flammpanzer //-es Flamingo lángszórós harckocsit alakí­tottak ki.

A z átalakítás során az eredeti Panzer II-es lövegtomyot

és felépítményt eltávolították, helyükre pedig magas, do­bozhoz hasonló, 14,5 mm vastag páncélzatú, oldalán mere­

dek dőlésszögű felépítményt erősítettek. A főfegyverzet a

felépítmény tetején, középen helyezkedett el. Védelmét há­

romoldalú, 10 mm vastagságú lövegpajzs adta. A z egész löveget a felépítmény alsó részének belsejéhez rögzítették.

A hosszú, 4200 mm-es cső túlért az alváz elején, és a löveg­

pajzs felső része oldalirányban együtt mozgott a löveggel.

A legénység kézi erővel végezte a cső emelését, amit -5° és

30

PANZERJÁGER MARDER ll-ES (Sd.Kfz. 132-ES)

ÁltalánosJármű típusa: könnyű páncélvadász (önjá­ró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1942 tavasza Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 10,71 Alváz: Panzer ll-es

MéretekTeljes hossz: 4880 mm Páncéltest hossza: 4640 mm Szélesség: 2300 mm Magasság: 2650 mm

FegyverzetFő: 76 mm-es Pák 36(r) löveg A löveg oldalszöge: balra 33°, jobbra 32°

k- , . . .

9 nincs

Lőszerkészlet Fő: 30 db Kiegészítő: nincs

Páncéltest elöl (orrlemez): 30 mm (78°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 30 mm (90°)Páncéltest oldallemeze: 15 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 8 mm (90°) Felépítmény eleje: 15 mm (62°-os dőlés­szög)

Felépítmény oldalai: 15 mm (84°-os dőlés­szög)Küzdőtér hátulja: nincs Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: Maybach HL 62 TFIM R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 140 LE Tüzelőanyag-tartály: 200 I

TeljesítményMaximális sebesség (országúton): 45 km/h Maximális sebesség (terepen): 19 km/h Hatótávolság (országúton): 185 km Hatótávolság (terepen): 121 km

A M A R D E R I I - E S

+22° közötti tartományban lehetett megvalósitani. A fel­

építmény alsó része azonban 65°-ra korlátozta az oldalirá­

nyú elmozdulás két szélső helyzete közti szöget.

A nagy erejű, 76,2 mm-es szovjet löveg repeszgránáttal

551 m/s, páncéltörő gránáttal pedig 797 m/s torkolati se­bességet ért el. Utóbbi 914 m távolságból y l mm-es, 30°-

os dőlésszögű és 104 mm-es függőleges páncéllemezt tu­dott átütni. Ez az 1942-ben hadrendben álló valamennyi

harckocsitípus ellen több mint elegendőnek bizonyult. A nagy tűzerő mellett azonban komoly hátrányt jelentett a gyenge páncélzat. A z elöl és oldalt elhelyezett 10-14,5 mm

vastag lemezek gyakorlatilag csak kézifegyverek ellen nyújtottak védelmet, a tüzelőállás (vagyis a felépítmény al­

só része) pedig hátul nyitott maradt, így ebből az irányból a legénység védtelen volt az ellenséges fegyverek tüzével szemben.

A z is igaz viszont, hogy nem lehetett nagyobb tömegű

páncélzatot használni, mivel ellensúlyozni kellett a na­gyobb és nehezebb löveget. A z eredeti Panzer II-est ugyan­

is csak könnyű, 20 mm-es ágyúval fegyverezték fel. A

Marder II-es tömege még könnyű páncélzattal is 10,7 t, ami megközelítette a 140 LE-s Maybach HL 62 TRM R-6 hengeres motorral meghajtott Panzer II-es alváz teherbíró

képességét. A jármű tömegét minél kisebb értéken kellett tartani, ráadásul viszonylag kevés hely állt rendelkezésre,

ezért a főfegyverzethez mindössze 30 lőszert lehetett szál­lítani. Ez csökkentette a négy kezelő által működtetett jár­mű harcászati értékét.

Miután a rendelkezésre álló Panzer IID-k és E-k mind­egyikét átalakították, az Alkett cég újabb 50 Marder II-est alakított ki, a Panzer IIF alvázak felhasználásával. 1942 vé­

gén a német hadsereg a keleti fronton vetette be ezeket a járműveket, gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályainál.

A 76,2 mm-es löveggel felszerelt Marder II-es (Sd.Kfz. 132-es) jármű hamarosan népszerűvé vált a német katonák

körében, főleg azért, mert igen komoly páncéltörő tűzerő­vel rendelkezett, amire ezen a hadszíntéren nagy szükség volt.

A Marder II-es páncélvadász sikere után további jármű­vekre érkeztek megrendelések. 1942 közepétől az Alkett

vállalat nagy számban kezdte átalakítani a Panzer IIA és C

változatokat a páncélvadász módosított változatává. Ezek­re vagy az eredeti szovjet 76,2 mm-es FK 296(r) tábori lö­

veget szerelték (csőszájfék nélkül) vagy pedig az újrahuza-

golt 76,2 mm-es Pák 36(r)-t (csőszájfékkel); a lövegtalp a Panzer II-es alváza volt. Ennél a változatnál azonban a lö­

veget egyetlen darabból álló, könnyűpáncélzatú, háromol­dalú pajzs mögé helyezték, amit közvetlenül az alvázhoz

erősítettek. így a küzdőtér felül és hátul egyaránt nyitott maradt. A jármű körvonala lényegesen különbözött az ere­

deti Marder //-estől: hiányzott a dobozszerű felépítmény­alj, és a törzs elejére csőtámaszt erősítettek. Ez tartotta a

hosszú, előrenyúló lövegcső tömegének egy részét, amikor

nagy távolságokat tettek meg a járművel. A Marder II-es

módosított változatának a következő hivatalos nevet adták: Panzerjáger I I Ausf A -C fú r 7,62 cm Pák 36(r) (Sd.Kfz.

131-es). 1942-43-ban az Alkett gyár 531 elavult Panzer II- est alakított át 76,2 mm-es Marder II-es (Sd.Kfz. 131-es)

önjáró löveggé. A német hadsereg páncélos- és gyalogos­

hadosztályok páncéltörő osztályait szerelte fel ezekkel.

A Marder II-es a harcokbanA németek főleg a keleti fronton vetették be a Marder II- est, gyalogsági páncéltörő osztályoknál. Ebben a szerep­

körben igen hasznosan egészítette ki a vontatott német pán­céltörő lövegeket. Keleten gépesített hadosztályok páncél­

törő osztályaiban is bevetették, sőt néhányat különálló ön­járó páncéltörő egységben is. 1942-43-ban a Marder II-es

és a sorozat harmadik tagja, a Marder Ill-as volt az a két mozgékony páncéltörő fegyver, amely hatékonyan tudta

felvenni a harcot a szovjet harckocsikkal. A nyugati szövet­ségesek csapatai először 1943 elején Tunéziában kerültek

szembe a járművel. A Marder II-es tűzerejét hamarosan ők is tisztelni kezdték, különösen amikor az 1944-es olaszor­

szági hadjárat során rendszeresen meg kellett vele küzdeni­ük. Nemsokára megjelent azonban a kifejezetten páncéltö­rő célra tervezett Jagdpanzer 38(t) könnyű páncélvadász, és 1944 során fokozatosan felváltotta a Marder //-est a gya­

logoshadosztályoknál. A típus néhány darabja végigszol­gálta a háborút a német egységeknél.

Nagy magassága miatt a Marder II-es sebezhetőnek bizo­

nyult az ellenség fegyvereinek tüzével szemben. Minden­

esetre hatékony és sikeres átmeneti megoldásnak számított, aminek gyártását ráadásul igen gyorsan meg lehetett való­sítani.

LENT: 75 mm-es ágyúval felfegyverzett Marder II-es

(Sd.Kfz. 131-es). Ebből a nézetből jó l látható a hosszú csövet tartó, magas csőtámasz. A típust Panzerjáger (páncélvadász) különítményekhez osztották be: igen hatékony fegyvernek bi­zonyult.

31

5. F E J E Z E T

E zerkilencszázharminckilenc március 15-16-án a német csapatok elfoglalták Csehszlovákiát, mely­

től az 1938. szeptember 30-i müncheni egyezmény

értelmében jelentős területeket csatoltak el. Hitler a német Reichhez csatolta a cseh-morva protektorátust. Szlovákia a

tengelyhatalmak névleg független szövetségese lett, valójá­

ban azonban nem volt több bábállamnál. Miután a német

hadsereg megszállta Csehszlovákiát, hozzájuthattak a cseh haderő igen jó minőségű fegyvereihez. Korábban a csehek

hadseregét tartották Európa egyik leghatékonyabb hadigé­

pezetének. A németek hadrendbe állították a csehek két

BALRA: Panzer 35(t) harckocsikból, valamint gyalogos és

motorkerékpáros páncélgránátosokból álló, vegyes összetéte­lű harccsoport nyílt terepen nyomul előre egy erdő irányába.

A harckocsizok horogkeresztes zászlókat terítettek járműveik törzsének hátuljára, hogy a Luftwaffe-repülőgépek pilótái

azonosíthassák őket.

meghatározó könnyű tanktípusát, az LT-35-öst és az

LT-38-ast, amelyek a Panzer 35(t) és Panzer 38(t) elneve­

zést kapták. A „t” jelzés a harckocsik cseh (tschehis) erede­tére utalt.

A z LT-35-öst 1936-ban állították hadrendbe. A z első so­

rozatok gépeinél számos műszaki probléma merült fel. Több mint egy évbe telt, amíg ezeket teljesen sikerült ki­

küszöbölni. Ám ezután az LT-35-ös olyan harckocsivá

vált, amit nemcsak a cseh hadseregben tartottak nagyra, de a külföldi piacokon is jól el lehetett adni. Miután az LT-35-

öst a német hadsereg szolgálatába állították, teljesen átala­kították, hogy a legkorszerűbb műszaki követelményeknek is megfeleljen.

A fejlesztés történeteA 10,5 t-s LT-35-ös (Panzer 35[t]) könnyű-közepes tankot csavar- és szegecskötésű páncélzat védte. A lemezek vas­tagsága elöl 35 mm, oldalt 16 mm. A járművet 37,2 mm-es

33

A PANZER 35(t)< £ **¥ $ » v l . ; v r a g 5 t * * * : ' .

1938-ban a német hadsereg cseh gyártmányú Panzer 35(t) tankokat

kapott, és ez jelentősen megnövelte Németország páncéloshaderejének

hatékonyságát a Blitzkrieg korai hadjárataiban. 1942-re azonban a

harckocsi messze lemaradt a többi típus mögött, ezért a németek kivonták

a frontszolgálatból. Románia és Szlovákia hadseregében azonban

a háború végéig hadrendben tartottak.

1

Skoda A3 L/40-es huzagolt löveggel és két 7,92 mm-es vz37-es géppuskával fegyverezték fel. A z egyik géppuskát

a lövegtoronybán, az ágyúval párhuzamosan, a másikat a

törzs elején helyezték el. A cseh hadseregben az LT-35-öst három, a Panzer 35(t)-t viszont négy harckocsizó üzemel­

tette.

A Panzer 35(t)-t jó rugózású alvázzal látták el. Ennek

nyolc, párosával egymáshoz kapcsolt, kis méretű futógörgő képezte az alapját, amelyeket két laprugóval függesztettek fel. A z erős alváz és a 120 LE-s Skoda T - l 1-es benzinüze­

mű motor kombinációja elég nagy maximális sebességet tett lehetővé: országúton 40 km/h-t. Az országúton mért

200 km hatótávolság szintén elég jónak számított. A Panzer 35(t)-t emellett igyekeztek egyszerűre tervezni, és különös

hangsúlyt fektettek arra, hogy könnyen lehessen üzemeltet­

ni. Például sűrített levegővel működő kormányszerkezettel

szerelték fel, hogy megkönnyítsék a vezető munkáját. To­vábbi jellegzetessége a hátsó meghajtó lánckerék, valamint

a rendkívül széles lánctalp. Bár kétségtelen, hogy a jármű­vet könnyen lehetett működtetni, folyamatos karbantartás­

ra volt szükség ahhoz, hogy bevethető állapotban tudják

tartani.

Átmeneti jármű1939 márciusában mintegy 297 LT-35-ös állt a cseh hadse­reg szolgálatában. A németek több mint 218-at zsákmá­nyoltak, 79-et pedig Szlovákia rendelkezésére bocsátották.

A német hadvezetés 112 átnevezett Panzer 35(t) harckocsit osztott be az 1. könnyűhadosztály állományába. Ez egy gé­pesített felderítő alakulat, felderítőfeladatok ellátására hoz­

ták létre, emellett fustfüggönnyel kellett álcáznia a csapat­mozgásokat.

A német hadsereg igen sok Panzer 35(t)-t vetett be Len­

gyelország megszállásának hadműveleteiben. Átmeneti tí­pusnak szánták, amíg a Panzer III-asok nagyobb számban gördültek le a gyártósorokról.

A lengyel és a francia hadjárat között eltelt időben a né­met irányítás alá került cseh Skoda gyár további 30 Panzer

35(t)-t gyártott. Ezek a járművek hamarosan jelentős sze­rephez jutottak a Nyugat-Európa elleni, 1940. májusi táma­

dásban. A 6. páncéloshadosztály — azaz a megerősített 6. könnyűhadosztály - ebben a hadjáratban 116 Panzer 35(t)-

t vonultatott fel. A megszállt Lengyelország és a Szovjet­

unió közti új határszakaszt ellenőrző német csapatok köte­

lékében további 37 szolgált.

Németország a tengelyhatalmakkal szövetséges más or­szágokat is ellátott a 35(t)-vel. 1940-ben összesen 26-ot szállítottak a bolgár hadseregnek. Ugyanabban az évben to­

vábbi 10 érkezett közvetlenül a gyártótól, a Skoda vállalat­tól. A Skoda 1939-ben Romániába és Szlovákiába is na­

gyobb mennyiséget szállított a típusból, és ezek a két or­szág hadseregében végig is szolgálták a háborút.

A Barbarossa-hadművelet megindításakor mintegy 189

Panzer 35(t) szolgált a német hadseregnél, leginkább a 6. páncéloshadosztály kötelékében. Ez az alakulat nagyban hozzájárult a német hadsereg előretörésének sikeréhez.

A lendületes előrenyomulás azonban Moszkva külvárosai­

nál elakadt, s ebben szerepet játszott az 1941. decemberi

rendkívül hideg időjárás is.

1942 elejére a Panzer 35(t) egyre inkább elavulttá vált. A németeknek azonban rendkívül nagy szükségük volt a

harckocsikra, ezért a gyengébb típusokat addig is hadrend­ben tartották, amíg a megerősített fegyverzetű Panzer III-

asok és IV-esek nagyobb számban érkeztek a frontra. 1942

tavaszán a német hadsereg végül mégis visszavonta a kele­

ti frontról azt a néhány Panzer 35(t)-t, ami még akkor is ott

teljesített szolgálatot.1942 nyara után a Panzer 35(t) csak a tengelyhatalmak

szövetségeseinek - főleg Szlovákia és Románia - hadsere­geiben maradt aktív szolgálatban a keleti fronton. A szlo­vák gyors hadosztály elit egységei még akkor is hadrend­

ben tartottak néhány LT-35-öst és LT-38-ast, amikor 1942/43 telén végül visszavonulásra kényszerültek a Kau­kázusból. Az, hogy ilyen sokáig tartották ezt a területet, ki­

vívta a közelben állomásozó német egységek tiszteletét is.

A z a cseh LT-35-ösökből álló ezred, amelynek harckocsi­jait Románia még a háború előtt vásárolta, szintén sokáig

(1942 novemberéig) szolgálatban maradt az 1. román pán­céloshadosztálynál. Ekkor a szovjetek ellentámadásba len­

dültek, Sztálingrádnál bekerítették a 6. német hadsereget,

és a román páncélosezredet is megsemmisítették.

A német hadvezetés már 1940 elején felismerte, hogy a 35(t) alváza nem alkalmas önjáró lövegek céljaira, ezért - egyébként szokatlannak számító döntéssel - 1940 nyarán leállították a gyártását. Ugyanakkor magának a tanknak a

gyártási programját is megszüntették. 1942-től kezdődően

a még mindig bevethető állapotú Panzer 35(t)-k közül a né­metek sokat alakítottak át vontatóvá (eltávolították a löveg- tomyot), amelyek aknákat, illetve tüzérségi lövedékeket

szállítottak. A két kezelő által üzemeltetett szállító jármű akár 12 t teher vontatására is alkalmas volt. Hasonló átala­

kításokkal készült a műszaki mentő harckocsi is, amelyet sérült harcjárművek elszállítására használtak. Ezeket az át­

alakításokat a németek a főparancsnokság 1942-ben elfo­gadott, új direktívájának értelmében végezték el. A páncé­

losegységeknek arra kellett törekedniük, hogy a sérült harc­

kocsikat eltávolítsák a harcmezőről, mielőtt azok az ellen­ség kezére juthattak volna.

A Panzer 35(t) LengyelországbanA tengelyhatalmak Lengyelország megszállásában részt

vevő haderői összesen 298 Panzer 35(t)-t vonultattak fel. Ezek többsége - mintegy 218 - a német hadseregnél szol­

gált. A maradék 79 LT-35-ös a szlovák hadsereg gyors had-

34

A P A N Z E R 3 5 ( t )

osztályához tartozott. A németek harckocsijai közül 112-t hoztak létre. A könnyűhadosztályok sokkal kisebb erőt kép-az 1. könnyűhadosztály vetett be. Négy ilyen alakulatot viseltek, mint a páncélosalakulatok. A legerősebbnek közü-

35

PANZER 35(t )ÁltalánosJármű típusa: könnyű-közepes harckocsi Hadrendbe állítás: 1935 (cseh hadsereg);1939 tavasza (német hadsereg)

1 Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 10,5 t

MéretekTeljes hossz: 4450 mm Páncéltest hossza: 4450 mm Szélesség: 2140 mm Magassag: 2200 mm

FegyverzetFő: 37,2 mm-es KwK A3(t) L/40-es löveg Kiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG(t) géppuska; 1 a lövegtoronybán, a lö- veggel párhuzamosan; 1 a törzs elején

LőszerkészletFő: 72 dbKiegészítő: 1800 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 25 mm (40°-os dőlésszőg)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 25 mm (76°-os dőlésszög) Páncéltest oldallemeze: 16 mm (87°-os dőlésszög)Páncéltest farlemeze: 16 mm (30°-os dőlésszög)Lövegtorony elöl: 25 mm (85°-os dőlésszög)Lövegtorony oldallemeze: 15 mm (76°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 15 mm (82°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 12 mm (0-5°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Skoda T11 -es Ft-4 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 120 LE Tüzelőanyag-tartály: 153 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/h Maximális sebesség terepen: 20 km/h Hatótávolság (országúton): 190 km Hatótávolság (terepen): 115 km

FENT: A német szövetséges, Szlovákia hadseregében szolgá­ló cseh gyártmányú harckocsik vonulása a Barbarossa-

hadművelet első szakaszában. Az előtérben és a háttérben balra látható harckocsik Panzer 38(t) típusúak, a többi há­

rom Panzer 35(t).

lük az 1. könnyűhadosztály számított. A több mint 100 Pan­

zer I-est és II-est kiegészítő néhány Panzer III-as és IV-es

valamennyi könnyűhadosztálynál hadrendben állt. A z 1. könnyű hadosztályt azonban további négy közepes század­

dal erősítették meg, amelyeket Panzer 35(t)-kel fegyverez­

tek fel.A német hadsereg azért vetette be a Panzer 35(t)-ket Len­

gyelországban, hogy azok a közepesharckocsi-állományt

növeljék.A Panzer III-as és Panzer IV-es közepes harckocsik gyár­

tása azonban késett. Emiatt a német páncéloshaderők kény­

telenek voltak kevésbé hatékony Panzer I-es és II-es kön­nyű harckocsikat alkalmazni a lengyelországi harcok so­

rán. Ilyen körülmények között érthető, hogy a 37 mm-es lö- veggel felfegyverzett Panzer 35(t) harckocsik igen jelentős

mértékben növelték a német páncéloserők átütőerejét.

A Panzer 35(t) jelentős szerephez jutott á lengyelországi hadjáratban. 1939. szeptember 3-án, a hadműveletek har­

madik napján, az 1. könnyűhadosztály heves csatát vívott a

Warta mellett, hogy a németek hídfőállást építhessenek ki a

folyónál.A Panzer 35(t)-k 37 mm-es lövegei nagy tűzerőt jelentet­

tek a második vonalból. Ez tette lehetővé, hogy a német gyalogos-rohamcsapatok átkeljenek a folyón, és a szem­

közti part menti mocsaras területeken kialakítsák állásai­

kat. Ezután gyors előretörés következett a Visztula és az

azon túli zóna irányába, amelynek során nyilvánvalóvá vált a Panzer 35(t) harcászati értéke. A 37 mm-es löveg haté­konynak bizonyult a könnyűpáncélzatú lengyel TK és TKS

páncélgépkocsik ellen.A z 1. könnyűhadosztály nyolc nap alatt 800 km-t tett

meg Radom irányába. Az előrenyomulás során a Panzer 35(t) megbízhatónak és gyorsnak bizonyult. Emellett azon­

ban az is világossá vált, hogy a jármű rendszeres és alapos

karbantartást igényel. 1938-ban Ausztriában a német harc­kocsik előrehaladását komoly műszaki problémák akadá­

lyozták.A lengyel hadjárat során a hadvezetés elégedetten tapasz­

talta, hogy ezúttal megbízható harckocsitípushoz jutottak. A Panzer 35(t) harckocsival felszerelt páncélosegységek

súlyos lengyelországi veszteségei azt jelzik, hogy ezek a

járművek igen nagy szerephez jutottak az 1. könnyűhad­

osztály gyors előrenyomulása során vívott csatákban: az

36

A P A N Z E R 3 5 ( t )

alakulat 112 Panzer 35(t)-je közül nem kevesebb mint 12

semmisült meg a hadjáratban, további 65 pedig megsérült.

A Panzer 35(t) Oroszországban1941 júniusában összesen 189 Panzer 35(t) vett részt a

Szovjetunió ellen indított német támadásban. Ezek többsé­

ge a 6. páncéloshadosztályhoz tartozott, amit a németek

1940-ben alakítottak ki, az 1. könnyúhadosztály megerősí­

tésével. Sajnos, ez az alakulat sok Panzer 35(t)-t vesztett azokban a heves csatákban, amelyeket a Barbarossa-had-

művelet első hónapjaiban kellett megvívnia. Súlyos veszte­séget szenvedtek 1941 decemberének elején, a Moszkvá­

hoz közeli Kiin környéki összecsapásokban. 1941/42 hideg telén a németek felismerték, hogy a Panzer 35(t) sűrített le­

vegővel működő kormányrendszere könnyen befagy. En­nek elkerülésére a német katonáknak speciális melegítő

eszközöket kellett alkalmazni. Fagyálló folyadék hiányá­

ban a német legénységeknek gyakran tüzet kellett rakni a harckocsik alá, a motorokat pedig 30 percenként beindíta­

ni, hogy elkerüljék a befagyást. Emellett a 35(t) nem ren­

delkezett azzal a kézi indítóberendezéssel, ami a Panzer 1—IV sorozatnál, valamint a 38(t)-nél oly sokszor hasznos­nak bizonyult. Részben ezek a problémák eredményezték,

hogy 1942 elején a Panzer 35(t)-vel felszerelt 6. hadosztály

maradékát Németországba vezényelték, a harckocsikat pe­dig modem Panzer III-asokkal cserélték fel.

A Panzer 35(t) kivonása a frontszolgálatbólA német hadsereg nem vetette be az összes Panzer 35(t)-t,

ami a Barbarossa-hadművelet megindításakor szolgálatban

állt. A főparancsnokság néhányat a Reich védelmében az ország területén állomásoztatok. 1941 szeptemberében a

hadvezetés ezekkel a járművekkel szerelte fel az újonnan felállított 22. páncéloshadosztályt.

Ezt az alakulatot 1942 tavaszán aztán ismét a keleti fron­

ton vetették be, így a Panzer 35(t) másodszor is megjelent

ezen a hadszíntéren. A 22. páncéloshadosztály cseh tankjai hamarosan részt vettek abban a vakmerő támadásban, amit

a németek 1942 nyarán indítottak a Kaukázus olajmezői és

Sztálingrád elfoglalására. A szovjetek hatalmas erejű ellen­támadása azonban 1942/43 telén súlyos csapást mért a 22. páncéloshadosztályra, amely minden Panzer 35(t) harcko­csiját elveszítette.

Ezeket az eseményeket követően a Panzer 35(t) eltűnt a keleti front első vonalaiból, bár a németek néhányat meg­

tartottak, hogy az utóvéd egységeinél partizánok elleni har­cokban vegyenek részt. Néhány Panzer 35(t) még 1944-ben

is harcolt, de ezek már a német hadsereget támadták. Akadt

ugyanis egy-két olyan LT-35-ös, amely még a nácik elleni

szlovákiai nemzeti felkelés idején, 1944 augusztusában is

az ország hadseregében szolgált, és ezeket bevetették a fel­kelés leverésére küldött német csapatok ellen. Az LT-35- ösök megsemmisültek az összecsapások során.

LENT: Ezen a Panzer 35(t)-n jó l megfigyelhető a cseh terve­zésű harckocsikra jellemző szegecselt páncélzat, valamint a

szintén jellegzetes, a láncfeszítő kerék felé lejtő lánctalp. Ér­demes megfigyelni szokatlan kialakítású főfegyverét, a 37,2 mm-es Skoda A3-as löveget is.

37

A mikor 1939. március 15-16-án Németország

megszállta Csehszlovákiát, a megtámadott ország hadseregében a TNHP-S vagy LT-38-as könnyű

harckocsi a legkorszerűbb páncélozott harcjármű. A z LT-38-as gyártása csak 1938 végén kezdődött, és 1939

márciusának közepére mindössze egyetlen darab készült el az első gyári sorozatból, bár nyolc másik jármű építésének

munkálatai is előrehaladott állapotban voltak. 1939 máju­

sában a német hadsereg alapos vizsgálatnak vetette alá az

LT-38-ast. Teljesítménye felülmúlta a Panzer I-est és II- est, sőt elérte a Panzer III-as szintjét. Ekkorra a most már

német irányítás alatt álló cseh fegyvergyárak befejezték az LT-38-as első gyári sorozat kilenc darabját. Ezeket a német

hadsereg lefoglalta, és a Panzer 38(t) elnevezést adta nekik.

BALRA: Rommel tábornok 7. páncéloshadosztálya 25. páncélosezredének Panzer 38(t) harckocsikból álló alakulata

pihenő közben. Röviddel ezután támadásba lendültek a fran­cia védelmi állások ellen a Somme folyó mentén.

1939 májusának végén a német Fegyverügyi Hivatal

szerződést kötött az LT-38-as eredeti gyártójával, a prágai CKD vállalattal (ekkor már Cseh-morva Gépgyárnak, rö­vidítve BMM-nek hívták) 150 jármű elkészítésére. Ez volt az a mennyiség, amit az 1938-as eredeti cseh szerződés ér­

telmében lekötöttek. A vállalat el is készítette a 150 harcko­csit, amelyek a Panzer 38(t)A jelölést kapták. 1939 májusa

és novembere között havonta átlagosan 21 harckocsit gyár­tottak. A németek még ugyanebben az évben felkérték a

BMM-et további 325, kissé módosított Panzer 38(t)B, C és

D változat elkészítésére. A cég ezt a megrendelést 11 hónap

alatt teljesítette: 1940 januárjában kezdtek hozzá, és átlago­san havi 30 darabot készítettek. Ezután a németek újabb

megrendelést adtak, ezúttal 525 Panzer 38(t)E-re és F-re. A prágai vállalat ezt egy év alatt készítette el. 1940 novem­

berétől 1941 októberéig havonta átlagosan 44 járművet szállítottak le. Végül a BMM a típus utolsó gyártásra kerü­

lő változatából, a Panzer 38(t)G változatból is leszállított 321 darabot a megrendelt 500-ból 1941 októbere és 1942

júliusa között. Ezután a Panzer 38(t) valamennyi változatá­

39

6. F E J E Z E T

A PANZER 38 (t)n | B P ^

1939-41-ben a német hadsereg főként megbízható, cseh gyártmányú

Panzer 38(t) harckocsijaival pótolta azt a hiányt, amit a közepes

Panzer lll-asok csekély száma okozott. Az Ausf D, E és F változatok- t r k A - t I ' I I r-i „ , , ,1941 juliusa, vagyis a Barbarossa-hadmuvelet elejetol kezdve szolgáltak

az Oroszországba vezényelt német páncéloshadosztályokban, az Ausf G

változat pedig még 1944 végén is a tartalék állományban maradt.

nak gyártását leállították. 1939 és 1942 között a BMM-ben

megépített Panzer 38(t)A-G változatú harckocsik mintegy 5%-a, vagyis összesen körülbelül 70 parancsnoki jármű

volt.A Panzer 38(t) gyártási programjával egyetlen másik tí­

pus állt kapcsolatban, a TNHnA, azaz Panzer 38(t)nA (az

nA jelzés jelentése „új tipus” ), ami gyors, felderítő harcko­

csinak felelt meg. Ezt a változatot 35 mm vastag, hegesz­tett páncélzattal látták el, ami nem kevesebb mint 15 t-ra

növelte a jármű tömegét. Ezt azonban kiegyenlítette az ere­

detinél lényegesen erősebb, 250 LE-s Praga V-8-as motor, mely 60 km/h országúti csúcssebességre is képes volt. A német hadseregben 1942-ben végzett próbák során azon­

ban más gyors típusok jobbnak bizonyultak a 38(t)nA-nál. A németek ezért törölték a tervezetet, pedig a BMM-nél ad­

dig mindössze 15 nullsorozati jármű készült el.

A Panzer 38(t) könnyű tanknál egyaránt sikerült eleget

tenni a tűzerő, a védelem és a gyorsaság követelményeinek. Főfegyverzete a 37,2 mm-es Skoda A7 L/40-es löveg, bár

egyes darabokat a német 37 mm-es KwK L/45-össel szerel­

tek fel. A z A7-es Skoda löveg nagyobb átütőerővel rendel­kezett, mint a 37,2 mm-es A3-as, amellyel a Panzer 35(t)-

ket szerelték. A z A7-es lövegből kilőtt páncéltörő lövedék

11.00 m távolságból 32 mm-es páncéllemezen tudott lyukat

ütni. A tank főfegyveréhez 90 lőszert szállított. Ezek leg­többjét a lövegtorony mögött elhelyezett nagy ládában tá­

rolták.A Panzer 38(t)A szegecselt acélból készült páncélzata a

törzs elülső részén érte el a maximális 25 mm-es vastagsá­got, de a törzs tetején mindössze 8 mm-es volt. A z E és az

utána következő változatok törzsének elejét a német gyárak

FENT: Panzer 38(t) kel át egy ideiglenes hídon, melyet né­met műszaki alakulat épített egy ellenséges harckocsiároknak tűnő akadály fölé. Jól megfigyelhető a hátrafelé lejtő lánc­

talp, a cseh gyártmányú páncélozott harci járművek jellegze­

tessége.

további 25 mm-es lemezzel erősítették meg, így az elülső védőpáncélzat 50 mm vastagságúra növekedett. A németek által gyártott korai 38(t) tankokat továbbra is az eredeti 125 LE-s Praga motorral szerelték, de a BMM utolsó, 500 da­

rabos szállítmányának tankjait már az erősebb, 150 LE-s EPA/AAC motor hajtotta meg. Ezzel a hajtóművel a Panzer 38(t) országúton mért maximális sebessége 42 km/h-ra nö­

vekedett, hatótávolsága pedig 250 km-re.A németek a Panzer 38(t)-vel megbízható és nagy telje­

sítményű harckocsihoz jutottak, majd később gyártásának irányítását is átvették. A hadvezetés elégedetten tapasztalta,

hogy ezzel átmenetileg meg tudták szüntetni azt a hiányt, ami azért alakult ki, mert a Panzer III-asok és IV-esek szál­

lításainak üteme elmaradt a várakozástól. 1939 és 1942 kö­

zött, amikor a Panzer 38(t) frontvonalban használatos pán­

célosként lassan elavult, a németek szolgálatában álló típu­

sok között még mindig nagyon hatékony könnyű harcko­csinak számított. A németek páncéloshadosztályaikba osz­

tották be a típushoz tartozó gépeket, egyrészt azért, hogy a közepes Panzer III-as harckocsikat támogassák, másrészt

azért, hogy felváltsák a felderítőfeladatokra használt kön­

nyű Panzer I-eseket és II-eseket.A BMM 1939 májusa és 1942 júliusa között három éven

és három hónapon keresztül gyártotta a Panzer 38(t) harc­

kocsikat. A cég összesen 1414-et szállított le, átlagosan ha­

40

A P A N Z E R 3 8 ( t )

vi 36-ot. A gyártás üteme 1941-ben érte el a maximumát, amikor a BMM 698 darabot állított elő, azaz havonta átlag

58-at. A gyártási programban megépített összes járműből a németek 231-et szállítottak szövetségeseiknek, hogy meg­erősítsék azok gyenge páncéloserőit.

Különleges változatok1942 közepére a Panzer 38(t) frontvonalban használatos

harci tankként fokozatosan elavult. A német gyárakban

ezért sokat alakítottak át önjáró páncéltörő löveggé.1942-43-ban a németek 175 Panzer 38(t)-t építettek át ön­

járó löveghordozóvá, amelyeket 75 mm-es Pák 40/3-as páncéltörő löveggel szereltek fel. 19 Panzer 38(t)-t átalakí­tottak Marder II I-as páncélvadásszá, amelyek a szovjet

hadseregtől zsákmányolt 76,2 mm-es Pák 36(r) páncéltörő

löveget hordozták. 1943-44-ben mintegy 70 felderítő Panzer 38(t)-t építettek úgy, hogy az eredeti lövegtomyot

eltávolították, és helyébe páncélgépkocsik tornyát helyez-

41

PANZER 38(T )AÁltalánosJármű típusa: könnyű harckocsi Hadrendbe állítás: 1938 (cseh hadsereg); 1939 tavasza (német hadsereg)Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 9,7 t

MéretekTeljes hossz: 4900 mm Páncéltest hossza: 4900 mm Szélesség: 2060 mm Magasság: 2370 mm

FegyverzetFő: 37 mm-es KwK A7(t) L/40-es; vagy 37 mm-es KwK L/45-ös löveg Kiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG 37(t) géppuska; 1 a lövegtoronybán, a löveggel

párhuzamosan; 1 a törzs elején

LőszerkészletFő: 90 dbKiegészítő: 2700 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 25 mm (25°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 25 mm (80°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 17,5 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 10 mm (80°-os dő­lésszög)Lövegtorony elöl: 25 mm (84°-os dőlés­szög)Lövegtorony oldallemeze: 25 mm (74°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 25 mm (86°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 10 mm (0-4°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: (cseh gyártmányú) Praga EPA TZJ R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 125 LE Tüzelőanyag-tartály: 218 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 42 km/h Maximális sebesség terepen: 15 km/h Hatótávolság (országúton): 230 km Hatótávolság (terepen): 165 km

ték. Ezekkel a járművekkel az elit páncéloshadosztályok

felderítő zászlóaljait szerelték fel. További Panzer 38(t)-k

tornyát is eltávolították, és ezekből lőszerszállító vontató­

kat alakítottak ki.Bár a német hadsereg 1942 júliusában leállította a Panzer

38(t) gyártási programját, a német fegyvergyárak 1945 márciusáig egyre növekvő ütemben folytatták a kiváló

38(t) alváz gyártását. 1944 októberét követően, miután a német páncélozott harcjárművek teljes gyártási programját

racionalizálták, tulajdonképpen csak háromféle alváz ma­radt a gyártósorokon: a 38(t), a Párduc és a Királytigris.

1942 és 1944 között 344 újonnan épített 38(t) alvázat hasz­

náltak fel Marder III-as önjáró lövegekhez. 1944-45-ben

2396 meghosszabbított 38(t) alvázat állítottak elő, a Jagd- panzer 38(t) és a Hetzer könnyű páncél vadászok céljaira,

162 alvázból pedig Flakpanzer 38(t)-két alakítottak ki. Ez utóbbi közepes önjáró légvédelmi gépágyú, amit egyetlen

20 mm-es légvédelmi ágyúval szereltek fel. Azért tervez­ték, hogy növeljék a légvédelem kapacitását az egyre na­gyobb fölényben lévő szövetséges légierő ellen, amíg a ki­

fejezetten erre a célra kifejlesztett Flakpanzer /F-est had­rendbe állíthatták. Végül 1944-ben mintegy 102 továbbfej­

lesztett 38(t)K alvázat építettek lőszerszállító feladatokra.A németek összesen körülbelül 4600 olyan 38(t) alvázat

állítottak elő, amelyeket önjáró páncéltörő lövegek, Hetzer

páncélvadászok és különféle más típusú különleges páncé­lozott harcjárművek alapjául használtak fel. Ha ehhez hoz­

záadjuk a németek által gyártott 1414 Panzer 38(t) és 15

Panzer 38(t)nA harckocsit, kiszámíthatjuk, hogy a BMM

LENT: A felvételt állítólag Rommel készítette hadosztály-pa­rancsnoki járművéből. A 7. páncéloshadosztály Panzer 38(t) harckocsijai Franciaországban, 1940 májusában. A legköze­lebbi, R01-es jelű harckocsi parancsnoki változat, a hadosz­

tály egyik ezredparancsnokának járműve.

vállalat a háború alatt több mint 6000 Panzer 38(t) alvázat

épített. Ez az adat jól mutatja az eredeti cseh típus megbíz­

hatóságát és tartósságát.

A Panzer 38(t) a harcokbanAmikor a tengelyhatalmak megtámadták Lengyelországot,

a németek 80 Panzer 38(t)A-t vonultattak fel a 2. és 3. kön­nyűhadosztály kötelékében. Ezek az alakulatok a teljes

páncéloshadosztályoknál kisebb méretű és gyengébb egy­

ségek voltak. Elsősorban felderítőfeladatokra és a csapat­mozgások álcázására szánták őket. A németek lengyelor­szági győzelme után mindkét hadosztályt megerősítették, és létrehozták belőlük a 7. és 8. páncéloshadosztályt. 1940

áprilisában mintegy 15 Panzer 38(t) a Norvégia elleni né­

met támadásban is részt vett.Az, hogy 1940 elején a németek felgyorsították a Panzer

38(t)B gyártását, jelentős mértékben növelte a páncélos­

erők rendelkezésére álló harckocsik számát. Ez azt eredmé­

nyezte, hogy 1940 májusában, a nyugat-európai hadjárat idején a német páncéloserők majdnem egytizedét a Panzer

38(t) képviselte. A rendelkezésre álló 238 Panzer 38(t) kö­zül a németek 228-at vetettek be a nyugati fronton. A z in- váziós haderő összesen 2574 tankot vonultatott fel. A leg­több Panzer 38(t) ezúttal is a 7. és 8. páncéloshadosztálynál

kapott szerepet. A hiányzó Panzer III-asokat a közepes harckocsik helyettesítették. Erwin Rommel tábornok híres

7. páncéloshadosztálya - amely olyan gyorsan tört előre, hogy hamarosan „szellem” hadosztályként emlegették - 132, a 8. páncéloshadosztály pedig 85 Panzer 38(t)-t sora­

koztatott fel.Rommel 7. páncéloshadosztálya Hoth tábornok XV. pán­

céloshadtestének kötelékébe tartozott. A hadtest hadászati

fontosságú eredményt ért el, amikor az Ardennek északi vonulatain áttörve támadott az ellenségre Erich von Man-

stein Sichelschnitt (Sarlóvágás) fedőnevű terve szerint.

42

A P A N Z E R 3 8 ( t )

1940. május 15-én napkeltekor Rommel hadosztálya kitört

a Meuse folyónál kiépített hídfőállásából. Csapatai azon­ban Flavion mellett hamarosan a franciák Char B nehéz harckocsijainak ellenállásába ütköztek. Ez a típus az akko­

riban hadrendben álló valamennyi német harckocsival szemben fölényben volt. Rommelnek az 1. francia páncé­

loshadosztály egységeivel kellett felvennie a harcot, ami 68

Char B-t és 90 könnyebb Hotchkiss H-35-öst vonultatott fel. A németek döbbenten tapasztalták, hogy a Panzer 38(t)-

k 37 mm-es lövegei nem tudták átütni a Char B-k 60 mm-

es elülső páncélzatát. A német harckocsik legénységei azonban hamarosan rájöttek, hogy az ellenséges tankok

gyenge pontjaira, például a hűtőrácsra vagy a lánctalpakra kell célozniuk. Ezzel a módszerrel megállíthatták a hatal­

mas francia gépeket. A jelentéktelen harcászati kudarc nem riasztotta el Rommelt, a német páncéloserők egyik legzse­

niálisabb parancsnokát. Megkerülte az ellenálló francia alakulatokat, és a mögötte haladó páncéloshadosztályokra,

valamint a német légierőre bízta az ellenséges harckocsik

megsemmisítését, s folytatta előretörését a La Manche csa­

torna irányába. A hadmozdulat iskolapéldája a németekre olyannyira jellemző Blitzkrieg stílusú páncélos-hadviselés­nek.

A Barbarossa-hadművelet kezdetének idejére a rendelke­zésre álló Panzer 38(t)-k száma 754-re nőtt. A támadás el­

ső heteiben a típus gépei a bevetett összes német harckocsi

közel egynegyedét tették ki. Legtöbbjüket öt páncéloshad-

FENT: A Panzer 38(t) utolsó csatája. Bár a német hadsereg állományából kivonták, a cseh gyártmányú harckocsi a ro­mán hadsereg egységeinél továbbra is részt vett a keleti fron­

ton a harcokban. Ez a menetoszlop a tengelyhatalmak kiépí­tett hídfőállását védi Kubánynál - azt az állást, amit a Kau­

kázus északi részén tartottak, a Kercs-félszigeten túli terüle­ten.

osztály - a 7., a 8., a 12., a 19. és a 20. - állományában

összpontosították. Bár a gyártás ütemét növelték, a Barbarossa-hadművelet csatáiban elszenvedett súlyos vesz­

teségek azt eredményezték, hogy a keleti fronton szolgáló Panzer 38(t)-k száma 1942 áprilisára 522-re csökkent. Ezen

a hadszíntéren az új szovjet gyártmányú T-34-esekkel és KV-1-esekkel kellett felvenni a harcot, és nyilvánvalóvá

vált, hogy ezek ellen a Panzer 38(t) már kevésbé hatékony.Azonban a németeknek „szinten kellett tartani” a fronton

lévő állomány létszámát, ezért arra kényszerültek, hogy (az

egyébként megbízható) tank gyártását 1942 júliusáig foly­tassák. A Panzer 38(t) elavultsága mindinkább megmutat­

kozott, ezért 1942 nyarától kezdve egyre többet vontak ki a frontszolgálatból, illetve alakítottak át önjáró lövegekké

vagy más különleges páncélozott harcjárművekké. Néhány Panzer 38(t) azonban továbbra is részt vett a keleti front

harcaiban, a tengelyhatalmak szövetségese, Románia had­

seregében. Németország 229 Panzer 38(t)-t tartott továbbra is hadrendben, amelyeket a Nyugat-Európát megszálló ná­

ci haderő még 1944 közepén is alkalmazott.

7. F E J E Z E T

A MARDER lll-AS

A H. világháború kitörésekor Németország már ko­

moly páncéloserőkkel rendelkezett, ami önálló hadászati célú hadműveletek kivitelezésére is ké­

pes volt. A német hadsereget azonban főleg támadófelada­tok végrehajtására hozták létre, és a hadvezetés nem fordí­

tott elég energiát az ellenséges harckocsik feltartóztatására

alkalmas eszközök fejlesztésére. A németek már a Szovjet­unió elleni támadás elején felismerték, hogy 37, 47 és 50

mm-es páncéltörő lövegeik nem elég hatékonyak a szovjet

T-34-es közepes és KV-1-es nehéz harckocsik elülső pán­

célzata ellen. Ráadásul miközben egyre mélyebben nyo­

multak be a Szovjetunió területére, utánpótlási vonalaik

megnyúltak, sebezhetővé váltak. Az őszi és téli időjárás to­

vább fokozta az ellátás nehézségeit, így a védtelen német

BALRA: Kilőtt, 75 mm-es ágyúval felszerelt Marder IIIM

(Sd.Kfz. 138-as) önjáró páncéltörő löveg. A képen látható

változatnál a motort az orrhoz viszonylag közel, a küzdőteret pedig a hátulsó résznél helyezték el.

gyalogság egyre nehezebben tudta hárítani a szovjet ellen­

csapásokat. A fronton szolgáló csapatok hatékonyabb pán­

céltörő fegyvereket követeltek. A Barbarossa-hadművelet megindításakor azonban a német hadsereg Panzerjáger- (önjáró páncélvadász) egységei mindössze 132 Panzer­jáger /-est tudtak felvonultatni. Ezeket úgy alakították ki,

hogy a Panzer I-es alvázára nyitott, ezért sebezhető küzdő­

teret és cseh gyártmányú 47 mm-es páncéltörő löveget sze­reltek.

A fejlesztés története

A keleti fronton szerzett tapasztalatok alapján a hadsereg

Fegyverügyi Hivatala 1941. december 22-én megrendelést

adott egy könnyűpáncélzattal ellátott páncél vadász tervezé­sére és megépítésére. A járművet Marder ///-asnak nevez­

ték el. Úgy alakították ki, hogy a szovjet hadseregtől zsák­mányolt 76,2 mm-es M-36-os tábori löveget (amit újra kel­

lett huzagolni, hogy a németeknél rendszeresített 75 mm-es páncéltörő gránátot ki lehessen belőle lőni) a Panzer 38(t)

45

A Barbarossa-hadművelet, vagyis a németek Szovjetunió elleni támadása

során, 1941 nyarán világosan megmutatkoztak annak következményei, hogy

Németország nem fordított elegendő figyelmet az önjuáró páncéltörő

eszközök fejlesztésére. A hiányosság pótlására a német hadsereg

létrehozta a Marder lll-as önjáró löveget, ami nagy erejű páncéltörő

ágyúkból és a 38(t) megbízható alvázából alakult ki.

megbízható alvázára szerelték. A német gyárak új felépít­ményt terveztek, amibe beépítették az orosz löveget és a

teljes lövegtalpat. Ezt a szerkezetet a Panzer 38(t)G alvázá­ra erősítették egy különleges tervezésű forgóasztal segítsé­gével. A kis méretű, háromoldalú küzdőtér vékony, 10 mm- es páncéllemezekből állt. Ehhez hosszúkás lövegpajzs és

rögzített oldallapok csatlakoztak, amelyek kézifegyverek ellen viszonylagos védelmet nyújtottak az irányzó és a töl­

tőkezelő számára. A küzdőtér lemezeit csavarokkal rögzí­tették a lövegpajzshoz, az ágyútalphoz pedig csöves táma­szok segítségével. így oldalirányban az egész pajzs együtt

mozgott a löveggel. A pajzsot egy elcsúsztatható lemezzel is ellátták, hogy a csövet függőleges síkban is mozgatni le­hessen. A küzdőtér alsó, nagyobb méretű, 15 mm-es leme­

zekből álló részét a felépítményhez csavarozták.A Marder II I-asra szerelt 76,2 mm-es szovjet löveg elég

közel került az alváz elejéhez, ezért a 4200 mm hosszú cső

jelentősen túlért a jármű orrán. A löveg repesz-romboló lö­vedékkel 551 m/s, páncéltörő gránáttal '$90 m/s torkolati

sebességet ért el. Utóbbi 914 m távolságból^ mm-es, 30°- os dőlésszögű páncéllemezt tudott átütni, ami meglehető­

sen jó eredménynek számított. Védekezés céljaira megtar­

tották a Panzer 38(t)-hez rendszeresített kiegészítő fegyver­

zetet, a törzs elejére szerelt 7,92 mm-es MG 37(t) géppus­kát. A z eredeti jármű ködképző berendezését szintén meg­

hagyták.A németek csak minimális mértékben változtatták meg

az alváz szerkezetét, hogy a gyártás ütemét fenntarthassák.

A jármű így elég magas lett, legfelső pontja elérte a 2500 mm-t. A z alapvető műszaki elrendezés és az alkatrészek

megegyeztek a Panzer 38(t)G-vel. A z átalakítás során eltá­volították a harckocsi lövegtomyát és a páncéltest tetőle­

mezét. A 76,2 mm-es löveg lényegesen nagyobb volt, mint a Panzer 38(t) eredeti, 37,2 mm-es ágyúja, így a jármű tö­

mege is jelentősen megnövekedett: elérte a 10,7 t-t. A ki­alakítás során ügyelni kellett arra, nehogy túlterheljék az

BALRA: A jármű elejére szerelt felépítményű, 75 mm-es lö­

veggel ellátott Marder III-as a keleti front egyik csatájában.A hátúira szerelt motor és az előretolt küzdőtér miatt egy­

szerre volt orr- és farnehéz.

alvázat. A tüzelőállást ezért csak könnyű páncélzattal lehe­

tett ellátni, a tetejét pedig nyitva kellett hagyni. A legény­ség ekképp védtelen maradt az ellenséges fegyverek tüzé-

vel, különösen a srapnelekkel szemben. A nagyobb löveg ráadásul több helyet foglalt, ezért a kis méretű alváz szű­kössé, kényelmetlenné vált. A szállítható lőszer mennyisé­gét 36-ra korlátozták, ami jelentősen csökkentette a jármű

harcértékét. A helyszűke miatt a gránátokat ráadásul a gyenge páncélzatú felépítmény falain kellett tárolni, ami

komoly veszéllyel járt.

A 76,2 mm-es löveggel felszerelt Marder III-asA német hadsereg a következő hivatalos elnevezést adta az

új harci eszköznek: Panzerjager 38(t) fú r 76,2 mm Pák

36(r) (Sd.Kfz. 139-es). Azt a nevet (Marder III-as), amely­nek alapján a jármű általánosan ismertté vált, Hitler szemé­lyesen adta, 1942. február 27-én. A gyártás a BMM prágai

üzemében kezdődött meg, 1942. március 24-én. A z eredeti tervek szerint havonta 30 darabot akartak készíteni, de az első hónapban csak 17 Marder III-as készült el. A legelső

gépek 1942 áprilisában kerültek a keleti fronton harcoló német gyalogosalakulatokhoz. Hamar bebizonyították,

hogy komoly harcértéket képviselnek: ez a típus volt az

egyetlen olyan eszköz, amely a szokásos lőtávolságból meg tudta semmisíteni a szovjet T—34-es harckocsit. Hitler azonban elrendelte, hogy az első széria járműveit vezényel­

jék Észak-Afrikába, ahol a britek félelmetes hírű nehéz harckocsijával, a Matilda 11-essel kellett felvenniük a har­

cot. Ezt a típust erős elülső páncélzattal látták el, melyet a

német 50 mm-es páncéltörő lövegek csak közvetlen közel­ről tudtak átütni. A harcok során a Marder III-as mély be­

nyomást tett a Brit Nemzetközösség katonáira. A jármű tűz-

ereje alapján azt hitték, hogy önjáró 88 mm-es löveggel áll­

nak szemben.

A 75 mm-es löveggel felszerelt Marder III-asA. Marder III-as új, 75 mm-es löveggel felszerelt változatá­

nál (Sd.Kfz. 138-as) nem volt szükség arra a pajzsra, amit

a jármű elődjénél alkalmaztak a felépítmény alsó részének

védelmére. A z új típust ehelyett nagyobb pajzzsal látták el

(a terjedelmesebb német lövegnek megfelelően), és ezt

közvetlenül az alvázra erősítették. Mindez azt eredményez­

te, hogy a jármű magassága csökkent. A tömegkorlátozás

azonban ezúttal is azt jelentette, hogy a védőpajzs hátul és oldalt nyitott maradt. A orr-részre emellett egy lövegtá-

maszt is fel kellett szerelni, hogy nagy távolságok megtéte­

lekor csökkentsék az előrenyúló csőre nehezedő megterhe-

46

A M A R D E R l l l - A S

lést. 1942^3-ban a német gyárak 418 75 mm-es löveggel

felfegyverzett Marder I I I-ast (Sd.Kfz. 138-ast) állítottak

elő. Ezek közül 175-öt elavult Panzer 38(t) tankokból ala­kítottak ki, vagyis nem újonnan gyártott 38(t) alvázakat

használtak fel. 1942 és 1944 között ezeket a gépeket a ke­leti fronton, Tunéziában és Olaszországban vetették be,

mégpedig gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályainál,

illetve önálló páncéltörő egységeknél.

A német gyárak összesen 975 Marder Ill-as (Sd.Kfz.

138-as) M-et építettek. 1942 közepe után, amikor a Panzer 38(t) tank gyártását leállították, a 38(t) alvázak előállítását

főleg azért folytatták, hogy a 75 mm-es ágyúval felszerelt

Marder II I-as önjáró löveg alvázainak ellátása biztosított

maradjon.

A Marder II I-as csak rögtönzött megoldás volt, mégis ha­tékony harci eszköz volt, mely jelentős mértékben növelte

a német gyalogság páncélelhárító képességét.

47

PANZERJÁGER MARDER HIM (Sd.Kfz. 138-AS)ÁltalánosJármű típusa: könnyű páncélvadász (önjáró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1943 nyara Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 10,5 t Alváz: Panzer 38(t)

MéretekTeljes hossz: 4650 mm Páncéltest hossza: 4650 mm Szélesség: 2160 mm Magasság: 2480 mm

_FegyverzetFő: 75 mm-es PaK 40/3 L/46-os löveg A löveg oldalirányú elforgathatósága: balra

30°. jobbra 30°Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 38 db Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 20 mm (80°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 25 mm (78°-os dőlésszőg)Páncéltest oldallemeze: 15 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 8 mm (90°) Küzdőtér eleje: 25 mm (74°-os dőlésszög) Küzdőtér oldalai: 10 mm (78°-os dőlésr szög)

Küzdőtér hátulja: nincs Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: (cseh) Praga EPA TZJ R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 125 LE Tüzelőanyag-tartály: 218 I

Maximális sebesség (országúton): 42 km/h Maximális sebesség (terepen): 24 km/h Hatótávolság (országúton): 185 km Hatótávolság (terepen): 140 km

8. F E J E Z E T

A Panzer III-as (Sd.Kfz. I41-es) közepes harckocsi terve volt az első olyan fegyverprogram, amit a

náci Németország azután indított be, hogy 1933- ban felrúgta a versailles-i szerződés határozatait. A Panzer

I-es és Il-es könnyű harckocsikat csak ideiglenes megol­

dásnak szánták. A tervek szerint addig akarták őket had­

rendben tartani, amíg az 1930-as évek végén a Panzer III- as és a Panzer IV-es közepes harckocsik folyamatos gyár­

tása megindulhatott. Ezután ezeknek kellett átvenni a né­

met páncéloshaderő meghatározó eszközének szerepét.1935-ben a hadsereg Fegyverügyi Hivatala különböző

német fegyvergyáraknak adott megrendelést egy 15 t töme­

gű közepes tank kifejlesztésére. Mivel titokban akarták tar­

BALRA: 37 mm-es löveggel felfegyverzett, korai Panzer

IIIF tör előre az égő épületek között. A kép 1941 nyarán ké­

szült, a Barbarossa-hadművelet, vagyis a Szovjetunió elleni támadás első szakaszának idején. Jól megfigyelhető a harc­kocsi lövegtornya mögé szerelt lőszeresláda.

tani, hogy min dolgoznak, a hadsereg a ZW — Zugführer-

wagen, azaz parancsnoki jármű — nevet adta a projektnek. (Ezzel azt sejtették, hogy páncélzat nélküli, lánctalpas jár­

mű kialakításáról van szó.) 1936 végén Kummersdorfban és Ulmban négy prototípust próbáltak ki. Ezeket a nürnber­gi MAN, az esseni Krupp, valamint a berlini Daimler-Benz

és Rheinmetall-Borsig vállalatok építették. A vizsgálatok

eredményei alapján a Fegyverügyi Hivatal a Daimler- Benznek adott előzetes megrendelést.

A fejlesztés története

A z 1/ZW (később Panzer IIIA ) első tíz nullsorozat darabja1936-ban készült el. A német hadsereg ezeket a kísérleti so­

rozat első járműveinek szánta, amelyekkel a felfüggesztés különböző megoldásait próbálhatták ki. A Panzer IIIA-t öt­

tagú személyzet üzemeltette, tömege 15 t, elejét és oldalát 15 mm vastag páncélzattal látták el. A felfuggesztőrendszer

öt, külön-külön rugóval felszerelt, közepes méretű futó- és

két támasztó görgőből állt. A z A-t a 230 LE-s Maybach HL

49

A PANZER lll-AS

Németország első jelentős harcjárművé, a Panzer lll-as lett az a típus, ami

1941-ben - a Vörös Hadsereg ellen indított nagy erejű offenzíva idején - a

német páncéloshaderő gerincét képezte. A Panzer lll-as azonban hamaro­

san komoly hátrányba került a legfejlettebb szovjet harckocsikkal szemben,

ezért a németek 1943 végén elkezdték kivonni a frontszolgálatból. Ennek

ellenére kisszámban a háború végéig hadrendben tartották.

FENT: Pihenő német harckocsizok kártyázással töltik idejű- 1IIF látható, amelyet nagy erejű, 50 mm-es L/42-es löveggel

két a Balkán elleni támadás idején. Mögöttük egy Panzer fegyvereztek fel.

50

108-as TR benzinüzemű motor hajtotta. Ez 32 km/h csúcs­

sebességet és 165 km hatótávolságot tett lehetővé. A tankot

fő fegyverként a 37 mm-es KwK L/45-ös löveggel szerelték

fel, 150 lőszerrel. A fegyverzetet három 7,92 mm-es MG 34-es géppuska egészítette ki - kettő a toronyban a löveg­gel párhuzamosan, egy pedig az elülső védőlemez nyílásá­

ban. Ezeket 4500 lőszerrel látták el. A német hadsereg a tíz harckocsit a lengyelországi hadjárat során próbálta ki éles

bevetésekben, azonban 1940 februárjában, a Nyugat-Euró- pa elleni támadás előtt visszavonták őket.

A második változat, a 2/ZW, azaz a Panzer IIIB 1937-ben

jelent meg. Akkorára 15 darab készült el. Nagyon hasonlí­

tott az A-hoz, de a Daimler-Benznél újratervezték a felfüg­

gesztőrendszert. A z új elrendezés oldalanként nyolc kis méretű fútógörgőből állt, amelyeket páronként összekap­

csoltak, és mindössze két, elliptikus rugóval függesztettek fel. A szerkezetet az eredeti kettő helyett három támasztó görgő egészítette ki. A B változat főfegyverét kevesebb lő­

szerrel látták el — 150 helyett csak 121-gyei - , hogy az új felfüggesztés által okozott többlettömeget kiegyenlítsék.

A módosítások ellenére a harckocsi teljesítménye körülbelül

megegyezett elődjével. A 15 Panzer IIIB is szerepet kapott a lengyelországi hadjáratban, de a német hadsereg Francia­

ország megszállása előtt kivonta őket a frontszolgálatból.

51

A P A N Z E R 111 - A S

1937 eleje és 1938 januárja között a Daimler-Benz 15

3/ZW (Panzer IIIC ) tankot gyártott. Ezek felfüggesztőrend­szerét tovább módosították. A z előző változathoz hasonló­an nyolc futógörgővel látták el őket, de ezeket kettő helyett

három elliptikus laprugó segítségével függesztették fel. A jármű tömege 16 t-ra növekedett, ami miatt hatótávolsága

105 km-re csökkent. Két elődjéhez hasonlóan ezt a változa­tot is bevetették a lengyelországi hadjáratban.

A negyedik változat, a Panzer IIID nehezebb, a legvédet- tebb helyeken 30 mm vastag páncélzatot kapott. Ez jelen­

tősen (19,3 t-ra) növelte a jármű tömegét. A felfüggesztő­

rendszeren újabb módosításokat hajtottak végre. Ugyan­annyi tüzelőanyaggal látták el, mint elődeit, de ezt a men­

nyiséget az eredeti kettő helyett négy tartályban osztották

el. 1938 januárja és júniusa között a német gyárak összesen 40 D-t építettek. Ezek a Lengyelország elleni támadásban

és Norvégia megszállásában is részt vettek.A z utolsó nullsorozati változatot, az E-t 1938 decembere

és 1939 októbere között gyártották a Daimler-Benznél. A

LENT: Panzer III-asok oszlopa halad át egy szovjet falun, szovjet hadifoglyok mellett, a Barbarossa-hadművelet korai szakaszában. A legközelebbi jármű törzsének hátulján a lő- szeresláda valószínűleg egy kilőtt Panzer III-asról származik.

kísérleti típusok közül ez volt az első, amelyet nagyobb

mennyiségben állítottak elő. 96 darabot szállítottak le a né­

met hadseregnek. A z E-nél jelentős változtatásokat hajtot­

tak végre. Nagyobb teljesítményű, 320 LE-s Maybach HL

120 TR motorral és új sebességváltóval szerelték fel. Fel-

fuggesztőrendszerét továbbfejlesztették. A hat különálló

futógörgőt keresztirányú torziós rugókkal függesztették fel.

A németek 98 Panzer III-ast vetettek be a lengyelországi hadjáratban, többségében E-ket. Ez a változat más hadszín­

tereken is szerepet kapott: 1940-ben Nyugat-Európában,

1941-42-ben a Szovjetunióban, Észak-Afrikában pedig egészen 1942 végéig.

Nagyobb számban gyártott típusokAz első tömegesen gyártott változat az F volt, amelyet

1939 végétől kezdve állítottak szolgálatba. A z 1939 szep­tembere és 1940 júliusa közötti, 11 hónapig tartó gyártási

program során a német gyárak 435_F-t szállítottak le. A z F

52

PANZER III A (Sd.Kfz. 141-ES)ÁltalánosJármű típusa: közepes harckocsi Hadrendbe állítás: 1936 vége Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 15 t

MéretekTeljes hossz: 5690 mm Páncéltest hossza: 5690 mm Szélesség: 2810 mm Magasság: 2340 mm

FegyverzetFö: 37 mm-es KwK L/45-ös löveg Kiegészítő: 3 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska; 2 a lövegtoronybán, a löveggel párhuzamosan; 1 a törzs elején

Lőszerkészlet

Kiegészítő: 4500 db

Páncéltest elöl (orrlemez): 14,5 mm (69°- os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 14,5 mm (81°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 14,5 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 14,5 mm (77-80°-os dőlésszög)Lővegtorony elöl: 14,5 mm (75°-os dőlés­szög)Lövegtorony oldallemeze: 14,5 mm (65°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 14,5 mm (78°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 10 mm (0-7°-os dőlésszög)

Motor: Maybach HL 108 TR V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 230 LE Tüzelőanyag-tartály: 300 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 32 km/h Maximális sebesség terepen: 19 km/h Hatótávolság (országúton): 150 km Hatótávolság (terepen): 95 km

műszaki szempontból rendkívül megbízható volt, nem ke­

véssé a nullsorozatú változatokkal végzett kísérleteknek köszönhetően. A Lengyelországban és Franciaországban

szerzett harci tapasztalatok azonban arról győzték meg a

hadsereg Fegyverügyi Hivatalát, hogy a Panzer III-ast a 37 mm-es lövegnél hatékonyabb főfegyverrel kell ellátni. A

főparancsnokság azonban felismerte, hogy egy ilyen fegy­

ver kifejlesztése és felszerelése hosszú hónapokat venne igénybe. Ezért úgy döntöttek, hogy az F-eket továbbra is a

37 mm-es löveggel fegyverzik fel, hogy a szállítások üteme

ne csökkenjen.

Az 1940 közepétől megjelenő új Panzer III-as változatok mindegyikén meglátszott, hogy a változó harcászati körül­

mények nagyobb tűzerőt és jobb védőpáncélzatot igényel­

tek. A G-ket 1940 áprilisában kezdték szolgálatba állítani.

Ezeket (a legelső darabok kivételével) hatékonyabb, 50 mm-es KwK L/42-es löveggel szerelték fel. 1940/41 telén a német gyárak a G-k mellett sok Panzer IIIA -F változat

fegyverzetét is az 50 mm-es L/42-essel erősítették meg.

1940 áprilisa és 1941 februárja között összesen mintegy

450 G készült el.

1940 októbere és 1941 áprilisa között a német gyárakban további 310 Panzer III-as harckocsit építettek. Ezek az

alaptípus nyolcadik változatához, a H-hoz tartoztak. A fran­ciaországi hadjárat harcaiban szerzett tapasztalatok alapján

a német hadvezetés azt is felismerte, hogy a Panzer III-as

FENT: A Vörös Hadsereg sok zsákmányolt német páncélo­zott harci járművet használt. A képen látható korai Panzer IlIJ-t szovjet legénység vezeti. A harckocsit a J későbbi da­rabjaival ellentétben a rövidebb csövű, 50 mm-es L/42-es lö­

veggel szerelték fel. A törzs elülső részén az új Kugelblende 50-es, gömbcsuklós géppuska.

páncélzata nem megfelelő. Ideiglenes megoldásként a né­met gyárakban 30 mm-es lemezeket csavaroztak a H válto­

zatok elülső részének és lövegtomyának 30 mm-es páncél­

zatára. Emiatt a H tömege 21,6 t-ra nőtt, s módosítani kel­lett a felfüggesztést, a futóművet pedig szélesebb lánctal­pakkal ellátni.

A következő változat, a J első néhány száz darabján haté­

konyabb védelmet sikerült kialakítani, mivel az 50 mm vastag elülső páncélzatot egyetlen darabból készítették, és

nem az eredetire erősítettek további lemezeket. Azonban

ennél a változatnál is megtartották a közvetlenül előtte ki­fejlesztett típusoknál alkalmazott 50 mm-es L/42-es löve- get. A J — az új jelölés szerint Sd.Kfz. 141/1 -es - későbbi

darabjai azonban sokkal hatékonyabb eszközöknek számí­

tottak. Ezeket ugyanis a félelmetes hírű, hosszú csövű (60 űrméret hosszú), 50 mm-es KwK 39 L/60-as löveggel fegy­

verezték fel. Bár a nagyobb löveg által okozott többlettö­

meg miatt ezt a változatot kevesebb lőszerrel látták el - a főfegyverhez 99 helyett csak 84 lőszerrel - az L/60-assal

53

felszerelt J tömege mégis 22,3 t-ra növekedett. A Panzer

Ill-as valamennyi változata közül ezt gyártották a legna­gyobb mennyiségben. A német vállalatok az 1941 márciu­

sa és 1942 júliusa között, 17 hónapig tartó gyártási program

során 2516 darabot szállítottak a német hadseregnek, ami

148-as havi átlagnak felel meg.A következő változat, az L nagyon hasonlított a J-hez, de

ezt módosított felfuggesztőrendszerrel látták el. Erre azért

volt szükség, mert az új, hosszú csövű, 50 mm-es L/60-as

löveg felszerelésével a J meglehetősen ormehézzé vált. A z L védelmén is javítottak.

A lemezeket egymástól bizonyos távolságra helyezték el, ami jobban ellenállt az ellenséges lövedékeknek, mint a ho­

mogén acél. A z új típusú páncélzat azonban megint tömeg­

növekedést eredményezett, ezért a főfegyverhez csak 78

lőszert lehetett szállítani, vagyis az eredeti A lőszerkészle­tének alig több mint felét. A z 1942 júniusa és decembere

között eltelt hét hónapig tartó időszakban a német gyárak ,703 I, tankot építettek.

Ezután alakult ki az M, amit 1942 végén állítottak szol­

gálatba. Több kisebb változtatást hajtottak végre rajta, mégpedig azért, hogy egyszerűsítsék a gyártási folyamatot, és így növeljék az előállítás gyorsaságát. Ennél a változat­

LENT: Az 5. Wiking SS-páncélgránátos-hadosztály páncélososzlopa, a németek keleti fronton indított nyári of-

fenzivája idején, 1942-ben. A 211. harckocsi törzsének felső részén, hátul látható jellegzetes, csavarokkal rögzített pán­célzat alapján a jármű Panzer IIIH.

nál alkalmazták először a vékony páncélból készült oldalsó

köténylemezeket (Schürzen), amelyek a kerekeket és a lánctalpakat védték az üreges töltetű páncéltörő lövedékek ellen. A z 1942 októbere és 1943 februárja közé eső öt hó­

napban a német gyárak 292 M -et szállítottak le, átlagosan havi 58-at.

Sturmpanzer III-as - az NA Panzer III-as utolsó változatát, az N-t (Sd.Kfz. 141/2-es)1942 végén állították hadrendbe. Hasonlított elődjére, az

M-re, de rövid csövű (24 űrméret hosszú), 75 mm-es löveg­

gel fegyverezték fel. Ezt előzőleg (1942 előtt) a Panzer IV­

es tankoknál alkalmazták. Páncéltörő fegyverként gyenge

teljesítményt nyújtott, a gyalogságot közvetlenül támogató

feladatokra viszont nagy tűzerejével ideális volt. A z N-t pontosan erre a feladatkörre tervezték, és ezt a jármű köz­

ismert neve is kifejezte: Sturmpanzer (rohampáncélos) ///- as.

A német gyárak összesen 666 N változatot szállítottak le, 447-et 1942 végén, a többit (219-et) 1943 első nyolc hó­napjában. Ezután a Panzer III-as valamennyi típusának

gyártását leállították. A főparancsnokság a rendelkezésre

álló forrásokat a nehezebb Panzer IV-es tank és a gyorsab­ban előállítható StuG III-as rohamlöveg programjához cso­

portosította át. 1943-ban ugyanis arra volt legnagyobb szükségük, hogy a lehető legrövidebb idő alatt minél több páncélozott harcjárművet tudjanak a frontokon harcoló csa­

patoknak szállítani. Ezek az egységek ugyanis rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek.

54

A P A N Z E R I I I - A S

A gyártás üteme1936 és 1943 augusztusa között a német gyárakban 6213

Panzer III-as tankot építettek. 200 híján valamennyit még a

háború alatt le is szállították. Mintegy 673-at a 37 mm-es, 2815-öt pedig az 50 mm-es löveggel szereltek fel. 1969-et

az utóbbi hosszú csövű változatával, a többit pedig a 75

mm-es ágyúval látták el. A német gyárak további 9500 Panzer III-as alvázat állítottak elő, amelyeket különböző tí­

pusú páncélozott harcjárművek alvázaként használtak. A

Panzer III-as gyártásának üteme 1941-ben felgyorsult. Ek­kor 1703 tank készült el, miután a hadsereg harckocsigyár­

tásért felelős bizottsága 7992 Panzer III-as összeszerelését

irányozta elő. Ez majdnem kétszerese volt az akkori harc­

kocsiállománynak. Meghatározásánál 36 hadosztályból ál­ló páncéloserővel számoltak. Ez volt az a végső cél, amit

Hitler utasítása alapján el kellett volna érni. A gyárak a cél

megvalósítása érdekében szinte emberfeletti erőfeszítése­ket tettek, aminek eredményeként a gyártás 1942-ben érte el legnagyobb ütemét. Abban az évben 2608 tank készült el.

A lengyelországi hadjáratban a németek csak 98 PanzerIII-assal rendelkeztek. A Nyugat-Európa elleni támadás

idejére ez a szám 349-re emelkedett. A z 50 mm-es L/42-es

löveggel felszerelt új Panzer IIIG változat harcászati értéke1941 -ben mutatkozott meg igazán. Először a Balkán német

megszállása során, de mindenekelőtt a Barbarossa-hadmű-

veletben. 1941. június 22-én a hadművelet első napján a

Wehrmacht 2501 Panzer III-ast tudott felvonultatni. Ezek

FENT: Ritkán előforduló Panzer III-as (Flamm) lángszórós harckocsi. Mintegy 100 M-et alakítottak át úgy, hogy főfegy­

verzetüket lángszóróra cserélték. A németek ezen a járművön homokszínű álcázófestéssel fedték az eredeti tábori szürke ré­teget, bár nem túl gondosan.

között 1174 G, H és korai J volt, amelyeket az 50 mm-es L/42-es löveggel szereltek fel. 1941 vége és 1943 eleje kö­zött a keleti hadszíntéren és Észak-Afrikában is az 50 mm-

es L/60-as, hosszú csövű ágyúval felfegyverzett Panzer III-

as J-M-ek a német páncéloserő legfontosabb eszközei.1943 végétől kezdve azonban a típus már egyre inkább el­avult, ezért a németek fokozatosan kivonták a frontszolgá­latból.

Vízalatti átkeléshez átalakított harckocsikA német cégek a Panzer III-as tank különböző speciális

változatait is elkészítették. Ezek között említhetjük azt a

több tucat F-H-t, amelyeket Tauchpanzer (búvárpáncélos)

II I-as vízalatti átkelő harckocsivá alakítottak át. Ezeket az Oroszlánfóka hadműveletben, azaz a Nagy-Britannia elleni

támadás során akarták bevetni. A járműveken valamennyi nyílást légmentesen lezárták, a legfontosabb alkatrészeket

pedig vízhatlan gumiborítással látták el. 18 m hosszú csö­vön keresztül biztosították a kezelők levegőellátását. Ezek

segítségével a Tauchpanzer III-as akár 15 m mély vízen is át tudott kelni. A tankokkal négy speciális páncéloszászló­

aljat szereltek fel. Ezek alkották volna az inváziós haderő

55

támadóékét. A hadműveletre azonban sohasem került sor, és a különleges harckocsik a 18. páncéloshadosztály köte­

lékébe kerültek, amelyet a Barbarossa-terv hadműveletei­ben vetettek be. A tankok 1941. június 22-én a folyómeder­

ben haladva vágtak át a Lesznán, a Bug mellékfolyóján. A

II. világháborúban ez volt az első olyan folyami átkelés, amit ilyen harckocsikkal hajtottak végre.

Parancsnoki harckocsikA Panzer III-as változataiból öt különböző parancsnoki harckocsit is kialakítottak. Az első három, a Befehlswagen

(páncélozott parancsnoki jármű) I I I-as D -l, E és H a Panzer III-as kissé módosított változata volt. Ezeket jelleg­zetes antennájukról lehetett megismerni, ami a korszerű

híradórendszer részét képezte. A német gyárak 1938-39- ben 30 parancsnoki D-l-et, 1939-40-ben 45 E-t, 1940 no­vembere és 1942 januárja között pedig 175 H-t építettek.

1942 augusztusa és 1943 februárja között további 131 J és M Panzer III-as parancsnoki jármű készült. Ezek közül né­

hány még 1945-ben is a fronton szolgált.1941-től 1943 elejéig a keleti fronton a Panzer III-asok

alkották a német páncéloserő gerincét. Nagymértékben

hozzájárultak azokhoz a kezdeti sikerekhez, amelyeket a németek a Vörös Hadsereg ellen értek el. 1941 nyarán

azonban a félelmetes hírű szovjet T-34-es és K V harcko­csik súlyos veszteségeket okoztak a német hadsereg páncé­

losainak. Ekkorára világossá vált, hogy a Panzer III-as nem sokáig tud megfelelni a keleti front követelményeinek. En­

nek ellenére a gyártást tovább fokozták: 1942-ben építették

FENT: A Panzer IIIJ korábbi változata. 50 mm-es L/42-es

lövege alapján lehet megkülönböztetni a későbbi J-ktől. A ké­pen látható harckocsit sivatagi álcázószínekre festették.A törzs oldalán a horogkeresztes pálmafa jelzi, hogy Rommel híres Afrika hadtestében szolgált.

a legtöbb ilyen harckocsit. A németek számára ugyanis lét­

fontosságú volt, hogy minél több új tankot szállítsanak a frontra, és pótolják a veszteségeket. Csak 1943 nyarán állí­tották le a Panzer III-as gyártását, és álltak át a könnyebben

építhető rohamlövegekre, valamint a nagyobb teljesítmé­

nyű harckocsikra. 1943 végére a Panzer III-as gyakorlatilag teljesen elavult, ezért a német hadsereg kivonta a frontszol­

gálatból. 700 járművet azonban megtartottak, és ezeket helyőrségi és belbiztonsági feladatokra, valamint kiképzés­re használták.

A Panzer III-as a harcbanNémetország 1939-es lengyelországi hadjáratában a PanzerIII-as nem játszott olyan jelentős szerepet, mint a későbbi

harcokban. Ennek oka nem a típus teljesítményében kere­

sendő, hanem abban, hogy ekkoriban még csak korlátozott számban állt a német haderő rendelkezésére. A Lengyelor­

szág elleni támadás során bevetett 3363 német tank közül

mindössze 98 volt Panzer III-as.Mindenesetre a könnyűfegyverzetű Panzer I-esek és II-

esek mellett a nagyobb, 37 mm-es löveggel felfegyverzett

Panzer III-asok nagyban hozzájárultak a páncélos-előretö­rések lendületének fenntartásához, ami lehetővé tette, hogy

56

A P A N Z E R I I I - A S

Szovjet fölényAzonban a német hadse­

regnek nemsokára a szov­jetek legújabb és legfélel­

metesebb harckocsijaival kellett szembenéznie. Nyil­vánvalóvá vált, hogy a

Panzer IV-es kivételével egyik német páncélostípus

sem eléggé hatékony. A szovjet T-34-es közepes és

KV -l-es nehéz harckocsi­kat már akkor 76,2 mm-es

löveggel szerelték fel, ami­

kor a németek még csak a 37 mm-esről az 50 mm-es

JOBBRA: Paul „Papa ” Hausser SS-tábornok (jobb

karja látható) egy késői gyártású Panzer IIIJ pa­

rancsnoki állásában, Har­kovban, 1943 márciusában.A harckocsira festett had­

osztályjelzés azt mutatja, hogy a jármű a 2. Das Reich

SS-páncéloshadosztályhoz tartozik.

a németek rövid idő alatt nyomuljanak be a lengyel hátor­szágba. A lengyelországi hadjáratban a Panzer III-asok ará­

nyaiban minden más harckocsi típusnál nagyobb vesztesé­

geket szenvedtek. A bevetett összes tank közel egynegyede

(98-ból 26) semmisült meg. Ha a számok mellett azt is fi­

gyelembe vesszük, hogy a Panzer III-as sok más német tí­pusnál jobb páncélzattal rendelkezett, világosan láthatjuk,

hogy a németek már Lengyelországban is jelentős szerepet szántak ennek a típusnak.

A Panzer III-as a Barbarossa-hadműveletben vált megha­

tározó típussá. A németek összesen 3332 harckocsit vetettek be, köztük 965 Panzer III-ast. A támadó haderőben ez a tí­

pus fordult elő a legnagyobb számban. A Panzer III-as nagy­

ban hozzájárult a hadművelet első hónapjaiban elért sike­rekhez. A harcok során bevetett harckocsik közül sokat az

50 mm-es L/42-es löveggel szerelték fel. A H-kat és néhány korai J változatot megerősített páncélzattal láttak el. Ezek a Panzer III-asok a szovjet harckocsik többsége ellen rendkí­

vül hatékonynak bizonyultak, és a hadművelet első hetében több százat semmisítettek meg közülük. A német 50 mm-es L/42-es löveg például 450 m-ről 9 J mm vastag pán­céllemezt tudott átütni.

ágyúkra tértek át. A KV-l-est 90 mm-es páncélzat védte, vagyis kétszer olyan vastag, mint a német tankokat. A T-34-es 45 mm-es páncélzatát olyan ideális dőlésszögűre

alakították, hogy védelmének hatékonysága közel járt a ne­hezebb KV-l-eséhez. Következésképpen ezek a szovjet

harckocsik a harcokban szokásos lőtávolságból gyakorlati­

lag sebezhetetlenek voltak a német 37 mm-es és 50 mm-es harckocsi lövegekkel szemben.

A szovjet fölény 1941. június 22-én vált nyilvánvalóvá,

amikor a németek először csaptak össze a K V - 1-esekkel. A

XIV. szovjet páncéloshadtest ellentámadást indított, hogy megállítsa a 6. páncéloshadosztály Panzer 35(t)-inek előre­

nyomulását. A német páncéltörő lövegek között szinte nem akadt olyan, amelyik át tudta volna tömi a KV-1 -es páncél­

zatát. Az egyetlen kivétel a 88 mm-es légvédelmi ágyú volt, amit sebtében alakítottak át páncéltörővé. A németek mindössze egy KV -l-est tudtak kilőni, miután nyolcszor

találták el egy 88 mm-es légvédelmi ágyú gránátjaival.A szovjetek az ezután következő összecsapásokban is be­

bizonyították: a T-34-es és a K V -l-es messze felülmúlja a

57

FENT: Panzer HÍJ legénysége pózol a fotózáshoz. A fényké­pész heves csaták közötti ritka, nyugalmas pillanatot örökí­tett meg Kurszknál, az 1943. június elején indított Citadella hadművelet idején. A jármű oldalára festett szám azt jelzi, hogy ez az ezred törzsszázadának 2. osztagába tartozó első

harckocsi.

német harckocsikat. Egy ukrajnai ütközet során például az

egyik T-34-es még azután is folytatta a tüzelést, hogy nem kevesebb mint 24 találatot kapott a német 37 mm-es löve-

gekből. 1941. október 4-én a 4. páncéloshadosztály hídfőál­lást létesített a Lisziza folyón, Mcenszknél, Oijol és Kame-

nyeva körzetében, melynek felszámolására a szovjetek táma­dást indítottak. A Vörös Hadsereg csapatai mintegy 50 T-34-

est és KV-l-est rejtettek el egy Vojn közeli erdőben, s meg­

várták, hogy a németek felérjenek a folyó mögötti dombra.

A rajtaütés során a szovjetek 10 Panzer III-ast lőttek ki, és visszaszorították a 4. páncéloshadosztályt a Liszizán túl­

ra. A Panzer III-asok 50 mm-es L/42-es lövegeiből 800 m

távolságból kilőtt lövedékek egyszerűen lepattantak a

K V -1-esek elülső páncélzatáról.

A katasztrofális eredménnyel záruló összecsapások ta­pasztalatai alapján a németek a hosszú csövű 50 mm-es lö­veggel és megerősített, 60 mm-es páncélzattal látták el a

Panzer III-asok későbbi változatait, s megkezdték az új Panzer V-ös Párduc közepes és a Panzer VI-os Tigris I-es

nehéztankok fejlesztését.

A Panzer IIIJ későbbi változata1942 áprilisában Rommel Afrika hadtestét a Panzer IIIJ kor­szerűbb gépeivel erősítették meg. Ezeket hosszú csövű

(L/60-as) 50 mm-es löveggel és 50 mm vastag páncélzattal látták el. Nemcsak azoknál a harckocsi típusoknál voltak fej­

lettebbek, amelyeket a szövetségesek akkor Észak-Afriká-

ban állomásoztattak, de az egy hónappal később érkező

M-3-as Grant páncélosoknál is. A németek jó eredményeket

értek el az új változattal az 1942 júniusában Gazalánál vívott ütközetekben, és súlyos veszteségeket okoztak a brit haderő­nek. 1942. október-novemberben azonban Montgomery tá­

bornok vezetésével a szövetségesek sikeres ellentámadást in­

dítottak El-Alameinnél. Ekkorra új harckocsi típust állítottak

hadrendbe, a Shermant, így a J fölénye megszűnt.

A Panzer III-as sikereinek vége1942-ben a német hadsereg a keleti fronton és Észak-Afri­

kában is elsősorban a Panzer III-as G—L változatokra tá­maszkodott. 1943 közepére azonban még a legújabb Panzer

IIIM-ek és N változatok is komoly minőségi hátrányba ke­

58

A P A N Z E R 111 - A S

rültek, ezért a németek fokozatosan kivonták a típust a

frontszolgálatból. 1943 októberében már csak öt olyan pán­céloshadosztály harcolt a keleti fronton, amely egynél több

Panzer III-as századdal rendelkezett. A folyamatos vesztesé­

gek, valamint a tankok átcsoportosítása biztonsági felada­

tokra azt eredményezte, hogy 1944 közepére a Panzer III- asok gyakorlatilag eltűntek az első lépcsős páncéloshadosz­

tályok állományából. Ekkorára ezeket az alakulatokat egy-

egy Panzer IV-esekből és Párducokból álló zászlóaljjal erő­sítették meg. Néhány páncéloshadosztály azonban továbbra is hadrendben tartott bizonyos számú Panzer III-ast.

1944. június 27-én a 12. páncéloshadosztálynál kilenc Panzer IIIJ és M változat szolgált. A hadosztály kétség­

beesett kísérletet tett, hogy megállítsa a Bagratyion fedőne­

vű támadó hadműveletet, amit a Vörös Hadsereg 1944 nya­rán indított. 1944-ben to­vábbi 150 Bergepanzer III-

as műszaki mentő és 80 Panzer HIM parancsnoki

harckocsi maradt szolgálat­ban. A német hadsereg mindkét típusból bevetett néhányat az Ardennekben

1944 decemberében indí­

tott ellentámadás során, melyek közül a szövetsé­ges repülőgépek legalább egy parancsnoki változatot megsemmisítettek.

1944 közepén azonban a megmaradt 700 Panzer III-

as többségét a németek ki­képzőalakulatoknál hasz­

nálták. (Ezek helyőrségi feladatokat láttak el, a né­

met megszállás alatti terü­

leteken.) A z egységek állo­mányában lévő Panzer III-

asok száma különböző

volt. A Norvégia páncélosdandár például 70-et tartott had­rendben, a Normandiában állomásozó 100. tartalék kikép­

ző páncéloszászlóalj viszont zsákmányolt francia járműve­ik mellett csak egyetlenegyet. 1944--45-ben a német hadse­

reg ezeket az egységeket is bevetette a Reich határain be­lülre nyomuló szövetséges csapatok feltartóztatására. 1945.

április 1-jére a Panzer III-asok száma 700-ról 166-ra fo­

gyatkozott. Ezek között volt a Norvégiában állomásozó 50

is. Egyetlen Panzer III-as harcolt abban az északnyugat­hollandiai német katlanban, amelyet a szövetséges csapa­tok bekerítettek, de egy ideig még nem tudtak felszámolni.

Ez az eset jól példázza, hogy a II. világháború utolsó hó­

napjaiban az elavult tankok is harc közben pusztultak el, míg végül a német hadsereg és vele együtt az egész Harma­

dik Birodalom összeomlott.

JOBBRA: A kép az 1944-es

olaszországi hadjárat idején

készült. Nem derül ki, hogy

a Panzer HIM melyik gépe­sített alakulat 6. századához tartozik. A lövegtorony olda­

lára hajlított páncéllemezt erősítettek, és erre festették

a jármű számát. A lemez

üreges töltetű páncéltörő lö­vedékek ellen nyújtott védel­met.

59

9. F E J E Z E T

A Sturmgeschütz (rohamlöveg) története az 1930-as évek közepéig nyúlik vissza. A német tüzérség

ekkor jelentett be igényt egy páncélozott harcjár­műre a gyalogság közvetlen támogatására. A tüzérség veze­

tése meg volt győződve róla, hogy az eszköz kifejlesztése létfontosságú. A rendelkezésre álló harckocsikat addig

ugyanis kizárólag a hadászati fontosságú gépesített alaku­

latokhoz összpontosították. A német hadsereg Fegyverügyi

Hivatala 1936 júniusában adott megbízást a fejlesztésre. A hadvezetés előrelátásáról tanúskodik az a tény, hogy a szer­

ződés feltételei szerint a járművet alacsonyra kellett építe­

ni, hogy minél kevésbé legyen sebezhető. Ezenkívül fegy­verzetét páncéltörő és repesz-romboló lövedékek kilövésé-

BALRA: A StuG IIIG korai sorozatgyártású változata. Tete­jére páncélozott pajzs védelmében géppuskát szereltek, de hi­ányzik róla a későbbi változatokra jellemző Saukopf (disznó­

fej) lövegpajzs. A képen látható rohamlöveg al ó . Reichs- juhrer-SS páncélgránátos-hadosztályhoz tartozik.

re egyaránt alkalmassá kellett tenni. A főparancsnokság a

Daimler-Benz vállalatot bízta meg a jármű mintapéldányá­nak kifejlesztésével, a Krupp Művek pedig a főfegyver ki­alakításának feladatát kapta.

A fejlesztés történeteA jármű az 1930-as évek végére készült el. A rövid csövű,

75 mm-es KwK4 L/24-es löveggel fegyverezték fel, amit

akkoriban állítottak hadrendbe az új Panzer IV-es közepes

harckocsikkal. A megrendelés szerint az új gépet alacsony­ra kellett építeni, ami eleve kizárta, hogy a főfegyverzetet

forgó lövegtoronybán helyezzék el, sőt még azt is, hogy a későbbi német önjáró páncéltörő lövegeknél előforduló

nyitott, páncélozott pajzsot alkalmazzák. Ehelyett a korlá­

tozott mértékű oldalirányzást lehetővé tevő ágyút rögzített

küzdőtérhez erősítették, amit közvetlenül a Panzer III-as tank alvázához szereltek. Ezzel az elrendezéssel a jármű

magassága nem haladta meg az 1950 mm-t. Összehasonlí­tásképpen a Panzer III-as 2500 mm magas volt. A páncél­

ó l

A STURMGESCHÜTZ lll-ASA StuG lll-ast és a többi rohamlöveget eredetileg a gyalogság közvetlen

támogatására tervezték. Miután azonban fegyverzetüket megerősítették,

a nemet hadsereg egyre gyakrabban alkalmazta okét a szovjet

páncéloshaderő ellen, páncélelhárító feladatokra. Ezekből a páncélozott

harcjárművekből sok ezret gyártottak, és hatékony fegyvernek bizonyult

a keleti fronton a szovjet harckocsik ellen.

FENT: Német katonák húzódnak egy korai StuG III-as küzdőterének fedezékébe. Ezt a típust a rövid csövű

75 mm-es StuK 37 L/24-es löveggel szerelték fel. Jól látható, hogy a jármű milyen alacsony építésű.

zatot elöl 50 mm-esre, oldalt 43 mm-esre, a tetőn 11 mm- esre tervezték. Ez a Panzer III-asnál és a Panzer IV-esnél is megbízhatóbb védelmet nyújtott. A németek tehát egy tel­

jesen új típusú páncélozott harcjárművet hoztak létre, amit

rohamlövegnek (Sturmgeschütz) neveztek el. Ezzel is azt akarták kifejezni, hogy az eszközt elsősorban a támadó

gyalogság tűzerejének növelésére tervezték.Ez a rohamlövegtípus valóban hasznosnak bizonyult a

gyalogság közvetlen támogatására, de később - miután fegyverzetét megerősítették - páncélelhárító szerepkörben is bevethetővé vált. A Daimler-Benz azért választotta a

Panzer III-as alvázát a rohamlöveg alapjául, hogy tartani

tudja a jármű tervezett 20 t-s tömegét. Miután a német had­

sereg elfogadta a cég tervét, a következő hivatalos elneve­zést adta az új eszköznek: 75 mm-es löveggel felfegyver­

zett, III-as páncélozott önjáró rohamlöveg (Sd.Kfz. 142- es). Hamarosan azonban népszerű rövid nevén, StuG in ­

asként vált ismertté.Miután a járműnek nem volt lövegtomya, csak négy ke­

zelő kellett az üzemeltetéséhez. Elsősorban a gyalogság

közvetlen támogatására tervezték, ezért lőszerkészletét 55

repesz-romboló és nyolc ködgránát alkotta, és csak 21 pán­céltörő. A rövid csövű, 75 mm-es löveg kicsi, 420 m/s tor­

kolati sebességet ért el. Páncéltörő lövedékkel 1094 m tá­

volságból mindössze 40 mm-es, 30°-os dőlésszögű páncél­zatot tudott átütni, ami viszonylag gyenge teljesítménynek

számított.A Daimler-Benz 1940 tavaszán 30 nullsorozatú StuG III-

ast készített el, amelyekkel öt üteget láttak el kísérleti cél­lal. Ezek közül az egyiket 1940 júniusának elején néhány­

szor be is vetették a nyugat-európai hadjárat utolsó szaka­szában. A jármű Franciaországban sikeresnek bizonyult,

ezért a németek 1940 júliusában megindították a gyártását.1940 szeptemberére már havonta 50 gépet akartak építeni. A z első sorozatgyártási típus, a StuG IILA. mindössze abban

különbözött a nullsorozatú gépektől, hogy a nagyobb, 320 LE-s Maybach HL 120 TR motor hajtotta. A z A változat

gyártásában kezdetben kizárólag az Alkett vállalat vett részt, de 1943-tól a M IAG és a Daimler-Benz is bekapcso­

lódott a roham lövegprogramba. A gyártás kezdeti nehézsé­

gei miatt nem sikerült tartani a tervezett ütemet, ezért 1940

második felében az üzemek mindössze 184 StuG III-assal

készültek el, havonta átlag 30-cal.1940 végén állították szolgálatba a B változatot. 1941-

ben további változatok - a C, D és E - gyártását kezdték meg, amelyeken csak kisebb változtatásokat hajtottak vég­re. Ezek mindegyikét Aphon szinkron sebességváltóval

szerelték fel. A StuG III-as korai változatainál komoly hát­

rányt jelentett a jármű védelmét szolgáló géppuska hiánya. Ráadásul 1941-ben felgyorsították a Panzer III-asok gyár­

tásának ütemét, ezért a rohamlövegek számára nem állt

62

rendelkezésre elegendő alváz. Emiatt abban az évben a né­met cégek csak 548 StuG 111-ast építettek. A Szovjetunió elleni támadás idején, 1941 nyarán a németeknek nehéz

harckocsikkal kellett felvenniük a harcot. A harcok tapasz­

talatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb tűzerejű és könnyebben mozgatható páncéltörő eszközökre van

szükség. Bár a StuG III-ast a gyalogság támogatására ter­

vezték, kézenfekvőnek tűnt, hogy páncélelhárító szerep­

körben is bevessék. Ezért aztán Hitler 1941. szeptember

28-án elrendelte, hogy a jármű páncélzatát erősítsék meg,

fegyverzetét pedig váltsák fel a hosszabb csövű, 75 mm-es löveggel. Ezekkel az átalakításokkal valóban alkalmassá vált harckocsik elleni harcra, azt viszont figyelmen kívül

hagyták, hogy így tömege nőtt, következésképpen sebessé­ge csökkent. A Fegyverügyi Hivatal Daimler-Benzzel kö­

tött szerződése értelmében az új járművet a Rheinmetall-

Borsig által kifejlesztett, módosított felépítménnyel szerel­ték. A kész prototípust 1942. március 31-én mutatták be

63

A S T U R M G E S C H Ü T Z I N A S

STURMGESCHÜTZ IIIA (Sd.Kfz. 142-ES).ÁltalánosJármű típusa: önjáró rohamlöveg Hadrendbe állítás: 1940 tavasza Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 21,31

MéretekTeljes hossz: 5410 mm Teljes szélesség: 2920 mm Magasság: 1950 mm

Fő: 75 mm-es StuK 37 L/24-es löveg A löveg oldalszöge: balra 12,5°, jobbra

Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 84 db Kiegészítő: nincs

—Páncéltest elöl (orrlemez): 50 mm (69°-os

Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 50 mm (80°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 30 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 8 mm (60-80°-os dőlésszög)Küzdőtér eleje: 50 mm (75°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 30 mm (90°)

(60°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 8 mm (0-12°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Maybach HL 120 TRM V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 320 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 45 km/h Maximális sebesség terepen: 19 km/h Hatótávolság (országúton): 161 km Hatótávolság (terepen): 97 km

Hitlernek, és a StuG IIIF változat gyártását a tavasz végén

kezdték meg. A hosszabb csövű (43 űrméret hosszú), 75 mm-es rohamágyúval (StuK 40 L/43-as) szerelték fel. Emi­att némileg módosítani kellett a felépítmény elejét. Emel­

lett a nagyobb méretű löveg 21,6 t-ra növelte a jármű töme­gét. A német gyárak összesen 120 StuG IIIF rohamlöveget

építettek.

A következő típust, a G-t ugyanannak a lövegnek egy

még hosszabb csövű változatával, a 75 mm-es StuK 40 L/48-assal látták el. Ezt a rohamlövegek gyártási program­

ja során aztán végig megtartották. Az F változat L/43-as lö- vegével ellentétben a G változat hosszabb L/48-asát cső-

szájfékkel is felszerelték. Ez tovább növelte a cső hosszát, és így páncéltörő lövedékkel a torkolati sebesség 770 m/s-

ra, a hatótávolság pedig 2188 m-re növekedett. Ez a löveg 1000 m-es távolságból 91 mm-es. 30°-os dőlésszögű és

109 mm-es függőleges páncélzatot tudott átütni. A csövet

-5 és +20° közötti tartományban lehetett emelni, az oldal­irányzás két szélső helyzete pedig 20°-os szöget zárt be. A

G változat volt a StuG III-as változatai közül az első, ame­

lyet védekezésre 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával sze­reltek fel. A G változat szerkezeti védelmén is javítottak, a

törzs elülső részének eredetileg 50 mm-es páncélzatára to­

vábbi 30 mm-es lemezeket rögzítettek. A z oldalak páncél­zatát 30, a tetőét 20 mm-re növelték. 1943-tól a jármű ol­

LENT: StuG III-as eredeti szerepkörében - a gyalogság köz­vetlen támogatása közben. A képen látható jármű gyalogos­raj benyomulását segíti egy szovjet faluba. Az őszi esőzések

mocsárrá változtatták a talajt. A törzs elején hiányzik a jobb

oldali lámpa.

dalára köténylemezeket erősítettek az üreges töltetű löve­

dékek ellen. Ezen változtatások miatt a G tömege 24 t-ra növekedett.

Újabb vállalatokat vontak be a termelésbe, ezért a gyár­tás üteme jelentősen felgyorsult. Hitler, mint mindig, most

is nagy léptékben gondolkodott, és 1943 júniusára átlago­

san havi 220 G változat megépítését irányozta elő. A követ­kező évben a Führer megint megemelte a tervezett mennyi­

séget, ezúttal havi 300 darabra. A gyáraknak nemcsak hogy sikerült elérni ezeket az értékeket, de még meg is haladták

őket. 1943-ban 3041, 1944-ben pedig 4&50 StuG III-ast

gyártottak, de 1945 elején már csak 123-at. A termelés üte­mének fokozását két tényező tette lehetővé. 1943 augusztu­

sában leállították a Panzer III-as gyártását, és ezután a típus

vázait kizárólag a StuG III-asok számára készítették. Emel­

lett a gyártás folyamata egyszerűsödött. Időt takarítottak

meg például azzal, hogy a felépítményt részben öntött acél­ból készítették, a löveg elé viszont öntöttvas pajzsot szerel­tek. A z 50 mm-es páncélzatú, Saukopf (disznófej) elneve­zésű védőlemez az előző változatoknál alkalmazott doboz­

szerű, csavarozott pajzsot váltotta fel. A G változat gyártá­si programja során is végrehajtottak még néhány kisebb változtatást. 1943 végétől a védelmet nem a páncélzat vas­

tagságának fokozásával javították, hanem azzal, hogy az

orrnál ferde lemezeket helyeztek el, amelyek így ellenál- lóbbá váltak. 1944 tavaszától az orrot 15 mm-es betonré­

teggel erősítették meg a még nagyobb védelem érdekében.

1943-tól a rohamlövegek termelési kapacitásának mint­egy 10%-át egy új rohamtaracktípus gyártására állították át.

Ennél a változatnál a 75 mm-es löveget 28 űrméret hosszú, 105 mm-es rohamtarack (StuH 42 L/28-as) váltotta fel. Ezt

64

az eszközt 1942 végén kezdték kis mennyiségben gyártani.

Gyalogsági támogató feladatra szánták, ugyanis a német

hadsereg a StuG III-ast egyre inkább páncélelhárító szerep­körben alkalmazta. A jármű a következő hivatalos nevet

kapta: 105 mm-es, 1942-es rohamtarack (Sturm-Haubitze 42-es), közismert nevén StuH 42-es. A felszerelt löveg a hagyományos, 105 mm-es, 1918-as könnyű tábori tarack

elektromos gyújtású, csőszájfékkel ellátott változata. A 2950 mm hosszú löveget vízszintesen 20°-os, függőlegesen pedig -6 és +20° közötti tartományban lehetett irányozni.

Torkolati sebessége 540 m/s-ot ért el. A StuG III-as koráb­bi változataihoz hasonlóan a StuH 42-est sem szerelték fel

géppuskával. Mivel az alváz viszonylag kis méretéhez ké­pest a 105 mm-es tarack elég nagynak bizonyult, lőszer­

készlete mindössze 36 repesz-romboló lövedékből állt. Ek­

képp pontosan annak a szerepkörnek felelt meg, amire a járművet a németek eredetileg tervezték — a gyalogság tá­mogatására.

A legkorábbi StuH 42-es járműveket a Panzer IIIF vázá­ra építették, a későbbi változatokhoz azonban általában a G változat alvázát használták. A német gyárak 1942 végén 42,

1943-ban 204, 1944-ben pedig 904 StuH 42-est szereltek össze, mielőtt a gyártást 1944 végén leállították. A korai so­

rozatgyártási darabokat csőszájfékkel látták el a hatótávol-

FENT: A StuG IIIC és D változat felépítményét megváltoz­

tatták. A képen látható jármű alakulatát az állatot ábrázoló jelzés után nem lehet megállapítani. A géppuska hiánya súlyos veszteségeket okozott.

ság és a teljesítmény fokozása céljából. Ezt azonban 1944-

ben gazdaságossági megfontolásokból elhagyták. Bár a na­gyobb méretű löveg miatt a StuH 42-es tömege 24,5 t-ra növekedett, teljesítménye nagyjából megfelelt a StuG IIIG- nek.

A háború közepére jelentős forrásokat csoportosítottak át a rohamlövegek gyártási programjához. Hamarosan éles

versengés indult meg a fegyvertípus gyártásának és had­rendbe állításának irányításáért. Miután Hitler 1943 tava­

szán Heinz Guderian tábornokot nevezte ki a páncéloshad­erő főfelügyelőjévé, háromoldalú harc indult meg a roham- lövegért, Guderian páncéloserői, a gyalogság és a tüzérség

között. Guderian úgy próbálta megerősíteni Németország

egyre fogyatkozó harckocsiállományát, hogy a gyengülő

erejű páncélosegységeket rohamlövegekkel szerelte fel. A

versengés végül kompromisszummal zárult: Hitler utasítá­sára a StuG III-asok egy részét Guderian páncéloshadosz­

tályaihoz, illetve kiválasztott gyalogosalakulatokhoz vezé­

65

A S T U R M G E S C H Ü T Z l l l - A S

nyelték, legtöbbjüket azonban a háború végéig a tüzérség

hatáskörében hagyták.A kompromisszum jellegéből következik, hogy a roham-

lövegek többféle bevetést hajtottak végre, különböző egy­ségek kötelékében. Először független rohamlöveg-osztá- lyokhoz csatlakoztak, amelyek három ütegébe egyenként tíz löveget és egy osztályparancsnoki járművet osztottak

be. Egy-egy osztályhoz így összesen 31 gép tartozott. 1941

júniusára a német hadsereg 10 ilyen osztályt állított fel, és ezeket a keleti fronton vetették be. Ezen a hadszíntéren a rohamlövegeket egyre inkább páncélelhárító feladatokra

használták, hogy a meggyengült és mindig kevés páncélos­támogatásban részesülő gyalogság helyzetén könnyítsenek. A rohamlövegosztályok száma folyamatosan növekedett:

1942 júliusában 19, 1943 végén viszont már 37 állt szolgá­latban. 1943-44-ben a német hadsereg megkezdte az újon­

nan létrehozott páncélgránátos-hadosztályok önálló páncé­

loszászlóaljainál rendszeresített harckocsik rohamlövegek-

re cserélését. Az új, 1944-es rendszer szerinti gyalogoshad­osztályok mindegyikében szolgált egy páncéltörő osztály is. A z ezekhez tartozó új páncélvadászütegeket a főpa­

rancsnokság 1943 végétől kezdte felszerelni rohamlöve-

gekkel. Erre a lépésre azért volt szükség, mert a külön ezeknek az egységeknek tervezett eszközök (a Jagdpanzer

IV-es és 38[t] páncélvadászok) csak jelentős késéssel gör­

dültek le a gyártósorokról.A StuG III-as felhasználásában újabb fejleményt jelentett

az, amikor 1944 nyarán Németország hadászati helyzete

annyira súlyossá vált, hogy a rohamlövegeket minden addi­

ginál szélesebb körű feladatokra kellett alkalmazni. 1944

FENT: StuG III-as nyújt közvetlen támogatást egy német gyalogosrajnak, amely Sztálingrád lerombolt külvárosában

nyomul előre, 1942 végén. A csata utcai harcokba torkollott.A katonák háztól házig nyomultak a romok között, amelyek

valaha a város központját alkották.

nyarán a német hadsereg dandárrá minősítette át az akkor szolgálatban álló 42 rohamlövegosztályt. Ezzel növekvő harcászati szerepüket és önállóságukat akarták kifejezni.

Ezek az új alakulatok 45 rohamlöveggel rendelkeztek. A főparancsnokság 1944 végétől közvetlen gyalogsági támo­

gatást nyújtó gránátosszakaszokkal erősítette meg az alaku­latokat, és így új rohamtüzérdandárokat hozott létre.

A német rohamlövegegységek független alakulatoknak

számítottak, amelyekre igen nagy volt az igény. Ezzel kap­

csolatban az jelentette az alapvető problémát, hogy a főpa­

rancsnokságnak mindig azokon a helyeken kellett őket be­

vetnie, ahol a meggyengült gyalogsági vonalak helyzete

éppen kritikussá vált.A gyakori átcsoportosítás azzal járt, hogy a csapatok nem

rendelkeztek elegendő helyismerettel, ami pedig alapvető fontosságú a különböző haderőnemek összehangolt műve­

leteiben. A tapasztalatlanság és a helyismeret hiánya miatt

a német gyalogság ritkán tudta hatékonyan támogatni a ro­hamlövegeket. 1944-ben a főparancsnokság úgy próbálta megoldani ezt a problémát, hogy gyalogosszakaszokat ve­

zényelt a rohamtüzérség egységeinek támogatására. Ezek

az alakulatokon belül tudtak némi gyalogsági védelmet biz­tosítani. A z átcsoportosítások azonban lassan haladtak, mi­

vel 1945-re a német hadsereg személyi állománya minimá­

66

A S T U R M G E S C H Ü T Z I I I - A S

lisra csökkent. 1945. január 1-jén 39 rohamlövegdandár

volt bevethető állapotban, de mindössze hét olyan megerő­

sített rohamtüzérségi dandár, amelynek kötelékében gyalo­gosszakaszok is szolgáltak.

1944-ben a StuG Ill-ast páncéloshadosztályok harckocsi-

ezredeiben is egyre gyakrabban használták, hogy valahogy

ellensúlyozni tudják a harckocsik hiányát.A szinte mindenütt jelen lévő StuG Ill-assal a tengelyha­

talmak szövetségeseinek - Finnország, Románia, Magyar­

ország és Bulgária - hadseregeit is ellátták, hogy gyenge páncéloshaderejüket megerősítsék. 1944 végén a rohamlö­vegek gyártása gyors ütemben növekedett, míg végül ezek

az eszközök fordultak elő legnagyobb számban a németek páncélosarzenáljában. 1945. február 1-jén a szolgálatban

álló különböző típusú rohamlövegek száma elérte a 6501-

et, míg a harckocsiállomány csak 6191 járművet számlált. A rohamlövegek gyártásának üteme azonban hamarosan

csökkenni kezdett. 1944 decemberében még 1025 darabot

szereltek össze, 1945 márciusában viszont csak 347-et. A

termelés gyors csökkenése és a német páncéloshaderő 1945 elején elszenvedett szörnyű veszteségei azt eredményezték,

hogy 1945. április 1-jén már csak 943 StuG III-as volt be­vethető állapotban.

Ennek ellenére a StuG III-as a háború utolsó hónapjában még mindig a leggyakrabban előforduló páncélozott harci eszköz a német hadseregben.

A StuG III-as nagy teljesítményű, mechanikai szempont­

ból megbízható és hatékony páncéltörő eszköz volt.

Ugyanazzal a löveggel szerelték fel, mint a Panzer IV-est,

és páncélzata is hasonló. Emellett rendelkezett azzal az előnnyel, hogy a Panzer IV-esnél alacsonyabbra építették.

Bár 1945-re a 75 mm-es löveg már nem tudta felvenni a

harcot a szovjetek és a nyugati szövetségesek nehéz harc­kocsijaival, a StuG III-as mégis egészen a háború végéig

hasznos önjáró páncéltörő eszköz maradt. Ám azt is hang­

súlyozni kell azonban, hogy a többi német önjáró löveghez hasonlóan ennél a típusnál is hátrányt jelentett a forgatható

lövegtorony hiánya. A védelem szempontjából azonban -

1943 után a németek egyre inkább ilyen szerepkörben al­

kalmazták a rohamlövegeket - ez a hátrány nem volt jelen­tős. Az „elnyűhetetlen” StuG Ill-ast - több mint 9000-et gyártottak, ami minden más II. világháborús német páncé­

lozott harcjármű mennyiségét meghaladta - minden fron­ton nagy számban vetették be.

LENT: StuG III-as — valószínűleg F változat — kezelői, a Sztaraja Russzijáért folytatott harcok egyik nyugalmas pilla­

natában, a Szovjetunióban, 1943 áprilisában. A képen látható járműhöz hasonló, korszerűsített fegyverzetű rohamlövegeket használtak páncéltörő szerepkörben a harckocsik helyett.

67

A z 1944-es normandiai hadjárat során két német rohamlö- vegdandár harcolt Nyugat-Európában: a 341. és a 394. A

Normandiában szolgáló 2., 9. és 10. SS-Panzer-hadosztály

páncélosezredeinek két-két századát is felszerelték a StuG

III-asokkal. Ez a tény is azt tükrözi, hogy a harckocsiállo­mány veszteségeit egyre inkább rohamlövegekkel pótolták.

Emellett az 1. és 2. SS-Panzer-hadosztály páncélvadász-

osztályai kizárólag StuG III-asokat alkalmaztak a Jagdpan- zer IV-esek helyett, mivel utóbbiak nem érkeztek meg a

harcoló alakulatokhoz.A StuG III-as azonban csak akkor mutatta meg, mit ér

igazán, amikor a németek a háború utolsó évében már elke­seredett védekezésre kényszerültek. Bebizonyosodott róla,

hogy páncélvadászként is kiválóan alkalmazható. Azokban a támadó hadműveletekben is jó teljesítményt nyújtott, amelyeket a németek 1944-45-ben indítottak. Sok StuG

111-assal felszerelt egységet vetettek be az Ardennekben is, a németek 1944. decemberi ellentámadása során. Nyilván­

való volt, hogy a hegyvidéki, erdőkkel borított terepen ezt az alacsony építésű és viszonylag kevés üzemanyagot fo­gyasztó járművet kell elsősorban alkalmazni. A harcok so­rán a 244. rohamlövegdandár 54 amerikai tankot lőtt ki,

miközben csak két StuG-ot veszített.A német hadsereg egyik leghatékonyabb StuG-okkal fel­

szerelt alakulata a 190. rohamlövegdandár volt. A z egysé­

get kétszer is megemlítették a főparancsnokság hivatalos közleményeiben, amelyek az 1945 tavaszán Nyugat-Po- roszországban vívott harcokról számolnak be. A z alakula­

tot 1940-ben hozták létre, mint az egyik legelső rohamlö-

vegosztályt.A sokat tapasztalt, veterán páncéltörő egység a háború

végére az egyik legeredményesebb német alakulattá vált. 1945. február 26-án a dandár jelentette: 104 ellenséges

A StuG III-as a harcokbanharckocsit lőttek ki, és mindössze négy járművet veszítet­

tek. Az alakulat 1945. március 3-ig 1000 harckocsit semmi­sített meg. A főparancsnokság ,jutalmul” kivonta a dandárt a szövetségesek által bekerített nyugat-poroszországi tűzfé­

szekből - persze csak azért, hogy részt vehessen a Berlin

védelméért folytatott kétségbeesett harcokban.A 232. rohamlövegdandár is különleges StuG III-as ala­

kulat. 1945 tavaszán, a kelet-poroszországi Samland-félszi-

geten elvágták a többi alakulattól, mégis tovább folytatta a harcot. Más dandárok egységeivel erősítették meg, olyan­

nyira, hogy a háborúban bevetett legnagyobb létszámú ro-

hamlöveg-alakulattá vált. 1945 februárjában legénységi ál­

lománya elérte a 2000-et, lövegeinek száma pedig a 47-et. Mégsem tudták felvenni a harcot a fölényben lévő szovje­

tekkel, járműveik száma pedig a veszteségek következté­ben minimálisra csökkent. Áprilisban már egyetlen roham-

löveget sem tudtak bevetni. Hogy elkerüljék a szovjet hadi­

fogságot, az egység túlélőit 1945. május 8-án (a háború utolsó napján) a haditengerészet hajóin szállították

Gdanskból Helbe. Innen egy túlterhelt torpedónaszádon

tudták őket Dániába evakuálni.A rohamlövegegységek 1945 áprilisában jelentős szere­

pet kaptak Berlin védelmében is. A főváros környékén állo­

másozó 243. rohamtüzérdandárt épp ekkor látták el új fel­

szereléssel. Ez a dandár volt az újonnan megerősített né­hány rohamlöveg-alakulat egyike. Tapasztalt egységnek

számított, amely azonban a védekezőharcok során jelentő­sen meggyengült. Mivel nem állt rendelkezésükre elegendő számú rohamlöveg, április közepén a Teltow-csatománál

LENT: 1943-as StuG IIIG oldalnézeti képe. Jól megfigyelhe­tő a nagy méretű, dobozszerű küzdőtér védelmében elhelye­

zett 75 mm-es L/48-as löveg, valamint a védelmi célokat szolgáló géppuska. Utóbbit a küzdőtér tetején látható védő­

pajzs mögé szerelték.

68

A S T U R M G E S C H Ü T Z I I I - A S

gyalogosalakulatként vetették be őket. Végül mégis kaptak 40 vadonatúj StuG-ot, amelyek akkor gördültek le az Alkett

cég berlini üzemének gyártósoráról. Április 14—15-én be­kapcsolódtak az Elbán, Schönebecknél létesített amerikai

hídfőállás ellen vívott harcokba. A dandár ezután az újon­

nan felállított, Theodor Köm er hadosztály parancsnoksága alatt megpróbálta felszabadítani Berlint. A hadosztályt tar­talék kiképzőegységekből és német munkaszolgálatosok­

ból hozták létre. A 243. dandár, a Schill (süllő) rohamlöveg- kiképződandár (amelyet a Magdeburg melletti Burg kikép­

zőiskola tanáraiból és kadétjaiból hoztak létre) támogatásá­

val visszafoglalta Treuenbrietzent. Bár ezek az egységek ugyanazzal a lelkesedéssel küzdöttek, mint az 1939—41-es

német győzelmekben részt vevő csapatok, nem tudták át­

törni a Berlin körüli szovjet gyűrűt. így a város felszabadí­

tása és a Führer kimenekítése sem sikerülhetett.A 249. rohamlövegdandámak mégis sikerült betörnie

Berlinbe. Ez az akció volt a haláltusáját vívó német hadse­

reg utolsó győzelmeinek egyike. Április 24-én a 249. dan­dár a spandaui Alkett gyárból 31 új rohamlöveget kapott.

Ezek voltak a gyártósorról legördülő legutolsó járművek. A dandár Spandaunál próbálta megállítani a Vörös Hadsereg

előretörését. Április 27-én a főparancsnokság ellentáma­

dásra adott parancsot, amelynek át kellett volna törnie a

Berlin körül bezárult szovjet ostromgyűrűt. Meglepő mó­

don a 249. dandárnak sikerült áttörni a félelmetes erejű szovjet vonalakon. Ezután védekezőállásokat foglaltak el a

FENT: A 9. Hohenstauffen SS-páncéloshadosztály katonái pihennek az Arnhemnél kivívott győzelem után, 1944 végén. Mellettük egy 1944-es StuG IIIG. A Wajfen-SS egyébként ret­

tegett katonáiban mély benyomást keltett a britek hősies el­lenállása, ezért jó l bántak a (mint a képen látható három)

hadifoglyaikkal.

berlini védelmi gyűrűn belül, a Friedrichsheinnél. Ezért a

tettéért a dandár parancsnoka azonnal megkapta a Lovag­keresztet. Április 30-ra azonban már csak kilenc bevethető rohamlöveggel rendelkeztek, ezért - folyamatosan harcol­va - kénytelenek voltak visszavonulni az Alexanderplatzig.

Utolsó állásukat a berlini műszaki középiskola épületénél foglalták el. A dandár május 2-áról 3-ára virradó éjszaka ér­

tesült Hitler öngyilkosságáról, valamint arról, hogy a berli­

ni helyőrség kapitulációra készül. Megpróbáltak kitömi Berlinből. A harcok során a két utolsó rohamlöveg haladt

az alakulat menekülő katonáinak élén.

Ezeket azonban hamarosan kilőtték, és a kitörési kísérle­

tet Spandau közelében megállították. Szinte hihetetlen, de a legénység kis csoportjainak - köztük a dandárparancs­

noknak is — sikerült átcsúszniuk a szovjet vonalakon. Elér­

ték az Elbát, és végül az amerikaiaknak adták meg magu­kat. A háború utolsó napjainak kétségbeesett csatáiban sok rohamlöveg a tankok mellett semmisült meg, miközben

megpróbáltak ellenállni a nagy számbeli fölényben lévő

szövetséges haderőnek.

10. F E J E Z E T

A Panzer III-as és Panzer IV-es — a II. világháború

első felében a német hadsereg két legfontosabb harckocsitípusa - kialakulásának kezdete egy

konferenciáig nyúlik vissza, amit a hadsereg Fegyverügyi

Hivatala hívott össze, 1934. január 11-éré. A megbeszélés

során döntötték el, hogy a nácik hatalomra kerülése után ki­alakuló, új, nagyobb létszámú haderőt milyen felszereléssel

kellett ellátni. A Fegyverügyi Hivatal szükségesnek tartot­

ta, hogy az akkoriban fejlesztés alatt álló Panzer I-es és II-

es könnyű kiképző-harckocsiknál a német fegyvergyárak

nehezebb típusokat is tervezzenek. 1934 őszén a gépesített

csapatok főfelügyelője, Lutz tábornok, valamint vezérkari

főnöke, Heinz Guderian egyetértettek abban, a német had­

BALRA: A Panzer IV-es legénysége karbantartás céljából eltávolította a jármű motorját, ami egyébként a páncéltest hátsó részében kapott helyet. Jól megfigyelhető a két nagy­méretű hátsó csapóajtó, amelyeket felnyitottak, hogy a mo­torhoz hozzáférhessenek.

seregnek mindenképpen szüksége van egy közepes-nehéz,

közvetlen támogatást biztosító tankra, kis torkolati sebessé­gű, rövid csövű, 75 mm-es löveggel. A típus feladata a jö ­vőben felállítandó páncéloshadosztályok könnyebb tankjai­

nak támogatása lett volna. A löveget repesz-romboló löve­dékekhez tervezték, tehát páncélelhárításra nem lehetett

hatékonyan használni. A z akkori német közúti hidak teher­

bírását tekintetbe véve a Fegyverügyi Hivatal kikötötte, hogy a tervezett új nehéz harckocsi - aminek a V K 2000-

es jelölést adták - tömege nem haladhatja meg a 24 t-t. A

főparancsnokság hamarosan új fedőnevet adott a tervnek. A BW (Bataillonsfiihrerwagen - zászlóalj-parancsnoki jár­

mű) jelzést azért kellett használni, hogy a német harckocsi­

programot titokban lehessen tartani, ekkor ugyanis a ver- sailles-i szerződés rendelkezései elvileg még érvényben

voltak.

71

A PANZER IV-ES

A megbízható Panzer IV-es fegyverzetét és páncélzatát folyamatosan

fejlesztették, így a típus a frontvonalakban szolgálta végig a II. világháborút.

A páncéloshaderő legtöbb feladatot teljesítő eszköze. Ez volt az egyetlen

olyan típus, amelynek gyártása a háború évei alatt végig

folyamatosan zajlott.

A fejlesztés története

1934-ben a Rheinmetall-Borsig, a Krupp és a M AN válla­latok mindegyike benyújtotta saját BW prototípusának ter­

vét, de a Fegyverügyi Hivatal egyiket sem találta megfele­lőnek. A Krupp és a M AN terveiben bonyolult, laprugós

felíuggesztőrendszer szerepelt. A főparancsnokság úgy

ítélte meg, ilyen megoldásokkal nem érdemes próbálkozni. A következő évben a Krupp vállalat beadott egy mintapél­

dánytervet a ZW jelzésű közepes tank fejlesztéséhez - eb­

ből alakult ki a Panzer III-as. A Krupp sikertelen ZW min­

tapéldánya végül a cég 1936-os BW/Panzer járművének alapja lett, melynek terveit a Fegyverügyi Hivatal ezúttal

elfogadta. A Krupp Művek mindhárom sikertelen BW min­tapéldány elemeit felhasználta új terveiben, így alakult ki

az első nullsorozati darab, az 1/BW. Ez később a Panzer

IVA nevet kapta. A z új gépnél megtartották a párosával kö­tegelt laprugókat alkalmazó felfüggesztőrendszert, amit a

Krupp eredeti ZW modelljénél is használtak.A Panzer IV-es gyártását a II. világháború végéig nem ál­

lították le, így a háborúban alkalmazott német típusok kö­zött ez fordult elő a legnagyobb számban. Bár nem ez a

harckocsi alkotta a német páncéloserők gerincét, a típus

rendkívül tartósnak és megbízhatónak számított, mi több,

alkalmas volt arra is, hogy a hadi helyzet és a műszaki fej-

FENT: Az első Panzer IV-est, az A-t 1936-ban állították szolgálatba. Fejlesztési céllal tervezték, és mindössze 35 da­

rab készült el. A lövegbeépítés és az alváz osztott elülső pán­

célzata alapján lehet felismerni. Utóbbit úgy tervezték, hogy a rádiós előtti lemez (ahonnan a géppuska csöve nyúlik ki) hátrébb helyezkedjen el, mint a vezető előtti páncélzat.

lődés alakulásának megfelelően folyamatosan korszerűsít­

sék, anélkül hogy az alaptípust megváltoztatták volna. Ez azt eredményezte, hogy a Panzer IV-es a német hadsereg II.

világháborús harckocsijainak legjelentősebbikévé vált.

Azonban már a gyártási program kezdetén komoly ne­

hézségek merültek fel: a németek nem rendelkeztek ele­

gendő tapasztalattal a közepes harckocsik építésének terü­letén, s az összeszereléshez szükséges berendezések is hiá­nyoztak, minek következtében a Panzer IV-es gyártása las­

sú ütemben haladt. Ezért eleinte csak nullsorozatokat épí­

tettek, kis mennyiségben.

Különleges jellegzetességekA Panzer IVA egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy

küzdőtere túlért az alváz oldalain. Ez tette lehetővé, hogy

később új típusú fegyverekkel lássák el, és azt is, hogy

megfelelő nagyságú belső teret alakítsanak ki. A 75 mm-es

72

A P A N Z E R I V - E S

KwK L/24-es löveghez például 122 lövedéket tudott szállí­

tani. A főfegyverzet lőszerkészletét repesz-romboló löve­

dékek és ködgránátok alkották, amelyekkel a gyalogságnak

lehetett tűztámogatási biztosítani. Ezenkívül kis mennyisé­gű páncéltörő lövedék is helyet kapott a lőszerek között. A

fegyverzethez tartozott még két 7,92 mm-es MG 34-es gép­puska, az egyik a löveg mellett, azzal párhuzamosítva, a

másik a páncéltest elején. A géppuskák lőszerjavadalmazá­sa 2000 töltényből állt. A lövegtomyot kis méretű villamos­motorral lehetett oldalirányban mozgatni.

Az A felfüggesztő rendszere - amelyet később valamen­

nyi Panzer IV-es változatnál alkalmaztak - mindkét oldalon

négy futóból állt, amelyekhez két-két kis méretű (470 mm-

es) gumibetétes kereket kapcsoltak. Ezeket oldalanként négy támasztó görgő, elöl elhelyezett meghajtó lánckerék

és hátsó láncfeszítő kerék egészítette ki. A német gyárak1936-ban készítették el az l/BW (Panzer IVA) első 35 da­rabját. Ezeket vizsgálatokra és kiképzési feladatokra hasz­

nálták. A járműveket öt kezelő üzemeltette, meghajtásukat

LENT: A Nemzetiszocialista Gépesített Hadtest (NSKK) feladata eleinte a német harckocsizok kiképzése, de később

beolvasztották a Wehrmachtba. A kép kiképzésben részt vevő katonákat ábrázol, akik egy elavult, 1938-39-es Panzer IVC- vel gyakorlatoznak, 1944 áprilisában.

pedig 250 LE-s, V 12-es Maybach HL 108 TR benzinüze­mű motor biztosította. Tömegük 17,3 t volt. A z A ország­

úton 30 km/h csúcssebességet tudott elérni, hatótávolsága

pedig úton 140 km, terepen pedig 90 km volt. A típus töme­ge nem érte el az előzetesen tervezett értéket, mindenek­

előtt azért, mert páncélzatát viszonylag könnyűre tervezték. A páncéltesten mindössze 14,5 a lövegtomyon pedig 20

mm vastagságot ért el.

Más változatokA következő változatot, a Panzer IVB-t 1937-ben kezdték

gyártani korlátozott számban. 45 darab készült el, ezeket 1939-ben Lengyelországban be is vetették. Ennél a típusnál a páncéltest elülső részét 30 mm-re növelték. A jármű tö­

mege így elérte a 17,7 t-t. Ennek ellensúlyozására a hajtó­művet lecserélték: 320 LE-s Maybach HL 120 TR motort

alkalmaztak, és a főfegyverzet lőszerjavadalmazását 80 db- ra csökkentették.

1938-39-ben hadrendbe állították az első sorozatban gyártott változatot, a Panzer IVC-t. Azonban ezt is csak korlátozott darabszámban építették, és a gyártás is akadoz­

va haladt. Ennek ellenére C változatok alkották a Lengyel­

országban bevetett Panzer IV-esek többségét. Ez a mennyi­

ség elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hatékony támoga­tást nyújtsanak a Panzer I-es, II-es és III-as típusoknak. A z

új típus abban különbözött elődjétől, hogy lövegtomyának

73

FENT: Panzer IV-es lesállásban egy erdőben, valahol a

Szovjetunióban. Ha a járműveket ágakkal á> lombokkal ta­karták le, a Vörös Hadsereg felderítői csak rendkívül nehe­zen tudták észlelni azokat.

elejére 30 mm-es páncélt szereltek, a törzs elülső részének

védelmét pedig egyetlen lemezzel oldották meg.1939 nyarának végén elkezdték a Panzer ÍVD változat

(Sd.Kfz. 161-es) gyártását. Ezen a változaton több kisebb

módosítást hajtottak végre. A hátulsó és oldalsó páncélzat vastagságát 20 mm-re növelték, ami a jármű tömegét 20 t-

ra emelte. A lengyelországi hadjárat kezdetéig a német gyá­rak 45 D változatot építettek. Végül összesen 248 darab ké­

szült el, míg 1940-ben az új E változat fel nem váltotta a tí­pust a gyártósorokon.

A z E változat orránál a páncélzat vastagságát 50 mm-re növelték, az oldalakra pedig további lemezeket erősítettek.

Hasonlóképpen erősítették meg a vezető előtti lemez védel­

mét is. A z E változatnál új típusú figyelőnyílást és parancs­noki állást alkalmaztak. A Lengyelországban és Franciaor­

szágban szerzett harci tapasztalatok bebizonyították, hogy a típus megbízható. 1940 nyarán hivatalosan is Panzer ív ­esnek (Sd.Kfz. 161-es) nevezték el, az előzőleg alkalmazott

kódneveket pedig törölték. 1940-ben a nyugat-európai had­járat idején a 75 mm-es löveg rendkívül hatékonynak bizo­

nyult a szövetségesek nehéz harckocsijai (a francia Char B és az angol Matilda Il-es) ellen. A kisebb űrméretű német

harckocsilövegek nemigen tudták átütni ezeknek a típusok­

nak a páncélzatát. A hadjárat során az is bebizonyosodott,

hogy a legtöbb szövetséges könnyű-közepes harckocsi nem

jelent komoly ellenfelet a megerősített páncélzatú, korsze­rűbb Panzer IV-esek számára. A Krupp Művek 223 Panzer

IVE változatot gyártott, majd 1941 februárjában az FI vál­tozatot is hadrendbe állították. A gyártás növekedése bizo­

nyította, hogy a Panzer IV-esek milyen fontos szerepet ját­szottak a Panzer Ill-asok mellett. 1941-ben több régebbi

Panzer IV-est felújításra, illetve javításra szállítottak a sze­

relőműhelyekbe, és ezeket is az F változat műszaki leírásá­nak megfelelően alakították át.

74

A P A N Z E R I V - E S

Fontos változtatásokA Panzer IVF-1-es volt az első olyan megerősített páncél-

zatú változat, amelyet az angol-francia nehéz harckocsik ellen fejlesztettek ki. Ezekkel a gépekkel a németeknek elő­ször 1940. május-júniusban, a nyugat-európai hadjáratban

kellett felvenniük a harcot. A jelentős mértékben módosí­tott F-l-es változatú harckocsit először 1941-ben vetették

be Eszak-Afrikában, a britek ellen. A jármű páncélzatát szinte teljesen újratervezték. Valamennyi elülső felszínen

50 mm vastag, egyrétegű lemezeket alkalmaztak. A z olda­lakon 30 mm-es lemezekkel cserélték fel a korábbi változa­

toknál használt, felcsavarozott lapokat. A védelem növelé­

sére új típusú, gömcsuklós géppuskát szereltek fel, a veze­tő figyelőnyílását pedig ismét módosították. A z átalakítá­

sok következtében az F-l-es változat tömege 22,3 t-ra nőtt. A németek, hogy fenn tudják tartani a 42 km/h országúti

maximális sebességet, kénytelenek voltak új tervezésű,

szélesebb (400 mm-es) lánctalpat és elülső lánckereket fel­szerelni.

A z F-l-es változat gyártása korlátozott számban 1941

végéig folytatódott a Krupp Műveknél. A Szovjetunió elle­ni támadás idején a főparancsnokság már 548 különböző tí­

pusú Panzer IV-est tudott bevetni. A z új harckocsik iránti

igény rendkívüli mértékben megnőtt, és a Panzer IV-es

FENT: A D volt az első Panzer IV-es változat, amelyet a rövid csövű, 75 mm-es löveggel és mozgatható külső löveg-

pajzzsal szereltek fel. Ennél a típusnál visszatértek a lépcső­zetes tervezésű elülső védőlemezhez, amit az A változat után következő két típusnál elhagytak.

gyártásának ütemét ennek megfelelően fokozták. A z F-l-

esből összesen 975 darab készült el.

1942 márciusában a német gyárak módosították a Panzer

IVF gyártási szériájához tartozó, legújabb harckocsikat. Ezeket a hosszabb csövű (43 űrméret hosszú), 75 mm-es KwK 40-es löveggel szerelték fel. A z így felfegyverzett

harckocsik az F-2-es jelölést kapták. A Brit Nemzetközös­ség csapatai azonban, amelyeknek először 1942 tavaszán, a

sivatagban kellett felvenniük a harcot az új típussal, IV

Specialként ismerték. 1941/42 telén a szovjetek egyre több

korszerű T-34-es közepes és K V -l-es nehéz harckocsit ve­

tettek be. Ez arra ösztönözte a németeket, hogy radikálisan átalakítsák a Panzer IV-es fegyverzetét: ez volt ugyanis az

egyetlen típus, amelynél ilyen nagymérvű változtatást vég­re lehetett hajtani. A fejlesztés eredménye az F-2-es lett.

Ezt a Panzer IV-es változatot a nagyobb erejű, hosszabb

csövű löveggel szerelték fel, ezért sokkal hatékonyabb,

mint elődei. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a T-34- esnek egyenrangú ellenfele, az észak-afrikai hadszíntér brit

harckocsijainál pedig sokkal ütőképesebb. A z F-2-es válto­

75

zat hosszabb lövege 740 m/s torkolati sebességet ért el. 1000 m távolságból.89 mm-es. 30°-os páncéllemezt tudott

átütni. Ez a teljesítmény elegendő volt ahhoz, hogy a löve­

dék bármilyen távolságból áthatoljon a T-34-es elülső pán­célzatán. A hosszabb löveg felszerelése miatt azonban a jár­mű tömege tovább nőtt, és elérte a 23,6 t-t, ami 40 km/h-ra

csökkentette a csúcssebességet.

1942-ben hadrendbe állították az első Panzer IVG válto­zatokat. A G alaptípusának tömege megegyezett a F-2- esével, de páncélzatát némileg erősebbre tervezték, főfegy­

verzetének csőszáj fékét pedig két terelőlappal látták el. A német gyárak a gyártási program során számos további mó­

dosítást hajtottak végre a G változaton. A legfontosabb

LENT: Panzer IV-esek Oroszországban. A bal oldalin megfi­

gyelhetőek a köténylemezek. Ezeket lágyacél kazánlemezből készítették. Nem rögzítették erősen: mindössze ponthegesztést alkalmaztak vagy sínekre erősített horgokra akasztották őket. Az üreges töltetű lövedékek ellen biztosítottak védelmet.

ezek közül az, hogy 1942 végétől 48 űrméret hosszú, 75

mm-es löveggel fegyverezték fel. Ezzel a torkolati sebes­ség 751 m/s-ra növekedett. A típuson végrehajtott egyéb változtatások közé tartozott az is, hogy a páncélzatot fel­

csavarozott lemezekkel erősítették megTEzenkívül később 5-9 mm vastagságú, páncélozott köténylemezeket erősítet­

tek fel, amelyek az üreges töltetű páncéltörő lövedékek el­len nyújtottak védelmet. A főparancsnokság egyre határo­zottabban követelte, hogy fokozzák a termelés ütemét, ami­nek következtében a német cégek 1942-ben 1724-Panzer

IVF-et és G-t építettek. Ezzel párhuzamosan folytak azok a

munkálatok, amelyek során a Németországba nagyjavítás­ra visszaszállított korábbi Panzer IV-es változatokat a G

szabványa szerint alakították át.

A H és J változatok1943 márciusában a H váltotta fel a frontokon a G-t. Az alaptípuson gyártása során elődjéhez hasonlóan számos ki­sebb módosítást hajtottak végre. Ez volt az első olyan vál­tozat, amelyet még a gyárban bevontak Zimmerit antimag-

76

A P A N Z E R I V - E S

netikus festékréteggel, ami egyenetlen, habarcsszerű fel­

színt alakított ki. A H szabványa szerint a harckocsi páncél­

testének orrára 80 mm-es páncéllemezt erősítettek. A z ol­dalsó páncélzatot 307?hátsót pedig 20 mm vastagra tervez­

ték. A torony eleje és a lövegpajzs 50 mm-es lemezekből

állt. A páncélvédettség megnövelése miatt a jármű tömege 25 t-ra nőtt, aminek következtében 38 km/h-ra csökkent az

országúti csúcssebessége. A módosítások között említhet­

jük a külső légszűrőket, a támasztó acélgörgőket és az új

parancsnoki tornyot, amit egyetlen darabból álló tetőajtó­val, valamint vastagabb páncélzattal láttak el. Ezenkívül

légvédelmi feladatokat ellátó géppuskafelfogást és új lánc­

feszítőkereket szereltek fel, a vezető és a rádiós oldalsó fi­gyelőnyílását pedig elhagyták.

1943-tól kezdve a páncéloshadosztályok mindegyik ezre­

dét megerősítették egy H változatokból és egy Párducokból álló zászlóaljjal. A H lett a Panzer IV-es legnagyobb szám­

ban előforduló változata. Guderian ösztönzésére 1943-ban

3073, 1944-45-ben pedig 3161 Panzer IV-es harckocsit gyártottak.

Az utolsó Panzer IV-es - a J1944 közepére a Panzer IV-es gyártásában résztvevő két legfontosabb vállalat — a Krupp és a Vömag - más típusok­

ra állt át, ezért az utolsó változat gyártását teljes egészében

az ausztriai Nibelungwerke vállalta. Ezt a változatot 1944 márciusában állították hadrendbe, és sok kisebb változta-

FENT: A Panzer IVG csöszájfékét újratervezték, a lövegto­rony figyelőnyílásait pedig elhagyták. A típus későbbi válto­

zatainál a torony oldalára ködfejlesztőket szereltek, a legfej­lettebbnél pedig új típusú láncmeghajtó kereket alkalmaztak.

tást hajtottak rajta végre. A törzs oldalsó köténylemezeit

drótháló burkolattal váltották fel. Ezt olcsóbban és gyor­sabban lehetett előállítani, könnyebben lehetett cserélni, és

az üreges töltetű lövedékek ellen ugyanolyan hatékony,

mint a páncéllemez. A J változat felfüggesztőrendszerét

1944 nyarán módosították, hogy az új, szélesebb „keleti lánctalpat” (Ostkette) a fronton is felszerelhessék a téli kö­

rülmények között vívott csatákhoz. A szélesebb lánctalppal a régebbi Panzer IV-eseket is elláttak.

A z egyre súlyosabb nyersanyaghiány miatt el kellett

hagyni a lövegtorony villamos mozgatószerkezetét, amit kézi működtetésű rendszerrel váltottak fel. Ez természete­

sen jelentősen lelassította a torony oldalirányú mozgásának

sebességét. A páncéltest újratervezése és az elektromos mozgatószerkezet eltávolítása azonban lehetővé tette, hogy

a J tüzelőanyag-kapacitását 680 1-re növeljék, amivel a ha­tótávolság országúton 322, terepen pedig 210 km-re növe­kedett.

A német főparancsnokság úgy tervezte, hogy 1945 febru- áijában leállítja a Panzer IV-es gyártását. Valójában azon­

ban egészen a háború végéig folytatódott, bár a gyártás üte­

me csökkent. A termelés összeomlását egyrészt a szövetsé­

77

FENT: Katonazenekar játszik egy Panzer IV-es mellett a

Szovjetunióban, 1943 novemberében. Az ünnepségen az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály katonái vesznek részt. Jól megfigyelhetők a hosszú csövű, 75 mm-es löveg és a nagy

méretű köténylemezek (Schürzen), amelyek üreges töltetű lö­vedékek ellen védik a lánctalpakat.

gesek német gyárak elleni légitámadásai, másrészt a súlyos nyersanyaghiány okozták. A Nibelungwerkében 1944-45- ben összesen 2392 Panzer ÍVJ változatot építettek.

Speciális változatokA németek kis mennyiségben speciális Panzer IV-es válto­zatokat is gyártottak. 1940 elején a gyárakban 20 Panzer

IVC és D hídvető harckocsit építettek. Ugyanabban az idő­ben 40 Panzer IV-est alakítottak át víz alatti átkelésekre a

Nagy-Britannia ellen tervezett támadás előkészületei során. Hitler végül elvetette ennek a hadműveletnek a tervét, így

ezeket a járműveket 1941 júniusában, a Barbarossa-had-

művelet kezdetén vetették be, a Bug folyón való áttöréshez.

A német cégek 1941-ben 11 darab Munitionspanzer IV Kari elnevezésű lőszerszállítót is építettek. Mindegyiket

úgy tervezték, hogy négy darabot tudjon szállítani a 600 mm-es, szupemehéz Kari lánctalpas önjáró tarack hatalmas

méretű, 2,2 t-s lövedékeiből.1944-ben 97 Panzer IV-es parancsnoki harckocsi készült

el, amelyeket megtévesztő fegyverzettel szereltek fel.

Ezenkívül 90 páncélozott tüzérségi megfigyelő járművet is építettek (ezeknek megtartották a főfegyverzetét), valamint

36, lövegtorony nélküli Panzer IV-es műszaki mentőt. A

Panzer IV-es stabil és megbízható alvázából más páncélo­

zott harcjármű alvázát is ki lehetett alakítani. Ezek közé tartozott a Jagdpanzer IV-es páncélvadász, a StuG IV-es

rohamlöveg és a Sturmpanzer IV-es Brummbár (medve)

önjáró nehéz rohamlöveg.

Önjáró légvédelmi lövegekFontos újítás volt a Panzer IV-es alvázának alkalmazásában

a különböző önjáró légvédelmi lövegek, azaz Flakpanze- rek kialakítása. 1943-tól a szövetségesek minden fronton

kivívták a légi fölényt, ezért a németeknek sürgősen lánc­

talpas mobil légvédelmi fegyverekre volt szüksége. Ezek­kel akarták felváltani a meglévő légvédelmi eszközöket,

amelyeket tüzérségi vontatókból és féllánctalpas alvázak­

ból alakítottak ki.1943 szeptemberében Guderian sürgetésére Hitler hozzá­

járult a kifejezetten légvédelmi célokra tervezett Flakpan- zer IV-es önjáró légvédelmi löveg gyártásának megkezdé­

séhez. Ezt a Panzer IV-es alvázából és egy könnyű, páncé­

lozott pajzzsal védett 37 mm-es Flak 43-as lövegből építet­

ték meg. A járművet hét kezelő üzemeltette. Teljes körben

el lehetett forgatni, lőszerkészlete 416 lövedékből állt. Ma-

78

A P A N Z E R I V - E S

gas, dobozszerű küzdőtere miatt a legénységek csak Mö- belwagenkénl (bútorszállító kocsi) emlegették. 1944-ben

végig szolgálatban maradt, a páncélosezredek gépesített,

légvédelmi szakaszainál.A típus páncélzata azonban nem biztosított megfelelő vé­

delmet, ezért a németek 1943 decemberétől a szinte telje­sen újratervezett Flakpanzer IV-es WirbelwindeX (forgó­

szél) kezdték hadrendbe állítani. Fegyverzete négy, 20 mm-

es légvédelmi ágyúból állt, amelyeket könnyű, 16 mm vas­

tag, nyitott tetejű, forgatható, felemelt küzdőtér védett.Mindezt a hagyományos Panzer IV-es alvázra szerelték.

A járművet a sziléziai Ostbau vállalat gyártotta. Igen nép­

szerű volt a katonák körében, mivel megfelelő védelmet nyújtott a kezelőknek.

A Wirbelwind harci tömege elérte a 22,4 t-t. Öt kezelővel

és 3200 darab 20 mm-es lőszerrel látták el. 1944-ben há­rom vagy négy ilyen járművet osztottak be kiválasztott

páncéloszászlóaljak törzsütegeihez. Bár a löveg 40 perces folyamatos tüzeléshez elegendő lőszerrel rendelkezett, a

torony viszonylag kis sebességgel forgott. Ez jelentős hát­

rány, amikor alacsonyan repülő, szárazföldi célpontokat tá­madó gépekkel (elsősorban ezek ellen tervezték) kellett fel­

vennie a harcot. A jármű azonban egy másik szerepkörben

hatékonynak bizonyult, pedig erre a hadvezetés nem is szá­mított: percenként 800 lövés tűzgyorsaságával félelmetes a tűzereje a támadó gyalogsággal szemben. A háború vége

előtt mindössze 140 Wirbelwind készült el az Ostbau válla­

latnál, ami túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy akár a leve-

79

PANZER IVH (Sd.Kfz. 162/1-ES)

ÁltalánosJármű típusa: közepes harckocsi Hadrendbe állítás: 1943 tavasza Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 2 5 1

MéretekTeljes hossz: 7020 mm Páncéltest hossza: 5900 mm Szélesség: 3330 mm Magasság: 2680 mm

FegyverzetFő: 75 mm-es KwK 40 L/48-as löveg Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, a törzs elején

Kiegészítő: 3150 db

PáncélzatPáncéltest elöl: 80 mm (80°-os dőlésszög) Páncéltest oldallemeze: 30 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 20 mm (78°-os dő­lésszög)Lövegtorony elöl: 50 mm (79°-os dőlésszög)Lövegtorony oldallemeze: 30 mm (64°-os dőlésszőg)Lövegtorony hátsólemeze: 30 mm (74°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 10 mm

(74°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Maybach HL 120 TRM V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 470 I

TeljesítményMaximális sebesség (országúton): 38 km/h Maximális sebesség (terepen): 16 km/h Hatótávolság (országúton): 210 km Hatótávolság (terepen): 130 km

gőben, akár a szárazföldi harcokban jelentősebb harcászati

előnyt éljen el a szövetségesek ellen.1944 márciusától állították hadrendbe a 37 mm-es Flakpan-

zer IV-es Ostwind (keleti szél) elnevezésű járművet. A Wir-

belwindnél hatékonyabb löveggel fegyverezték fel, ezért alkalmasnak bizonyult annak felváltására. A z Ostwindből

mindössze 40 darabot építettek a Deutsche Eisenwerke vál­

lalatnál. Egyetlen, 37 mm-es Flak 43-as légvédelmi lövege percenként 160 lövés tűzgyorsaságot ért el. Forgatható lö-

vegtomyát erősebb, 25 mm-es páncéllemezekkel látták el.

Harci tömege hét kezelővel és 4216 lőszerrel együtt 25,4 t

volt.Ezek az eszközök azonban csak ideiglenes megoldásnak

számítottak. Nyitott lövegtomyuk komoly harcászati hát­

rányt jelentett, különösen amikor szárazföldi harcokban ve­

tették be őket. Ráadásul csak elhanyagolható mértékben

tudták csökkenteni az ellenség légi fölényét. A Flakpanzer

IV-es fejlesztésének utolsó állomása a Daimler-Benz kor­szerű típusa, a Flakpanzer IV-es Kugelblitz (gömbvillám). Kifejezetten légvédelmi szerepkörre szánták. Forgatható,

páncélozott és a páncéltestbe teljesen besüllyesztett löveg- tomyába két 30 mm-es átalakított Rheinmetall-Borsig 103/38-as repülőgépágyút szereltek. Mindössze 25 s alatt lehetett 360°-ban elforgatni, tűzgyorsasága pedig elvileg

elérte a 900 lövés/perc értéket. A Kugelblitz mind légvédel­

mi szerepkörben, mind szárazföldi célpontok ellen félelme­tes védekezőfegyver. Legnagyobb hátránya az volt, hogy

mindössze 1200 lőszert tudott szállítani, ami korlátozta

harcászati teljesítményét.A szövetségesek szerencséjére, mire csapataik elfoglalták

a Deutsche Eisenwerke Ruhr-vidéki gyárát, még csak öt

Kugelblitz készült el. Ha ezt a fegyvert a németek nagyobb mennyiségben tudják szolgálatba állítani, az egyrészt na­

gyon megnövelte volna a szövetségesek földi célokat táma­

dó gépei elleni védelmi kapacitást, másrészt csökkentette volna nyomasztó légi fölényüket, ami 1944—45-ben jelen­tős mértékben korlátozta a németek hadműveleteit.

A Panzer IV-es a harcokbanA háború végéig a német gyárakban 10 500 olyan járművet

készítettek, amelyhez a Panzer IV-es alvázát használták.

Ezek között több mint-7000 harckocsi szerepelt. 1939-től1944 közepéig a Panzer IV-es az ellenséges páncéloserők

majdnem minden típusával eredményesen tudta felvenni a

LENT: Az 1. Leibstandarte SS-páncéloshadosztály harcko-, , , , . * csizói kiképzésen az új Panzer IV-esekkel, Franciaországban,

1942júliusában. A Leibstandartét a keleti frontról Nyugat-

Európába csoportosították át, ahol újjászervezték, és korsze­

rűbb eszközökkel látták el.

80

harcot. A legfontosabb kivétel a keleti fronton, 1941 végén

és 1942 elején vívott csaták, ekkor ugyanis még nem került

sor a típus fegyverzetének és páncélzatának megerősítésé­re. Azonban a Panzer IV-es még 1944-ben is minden fron­

ton a német védelem legfontosabb fegyvere. Általában minden páncéloshadosztályban volt egy Panzer IV-es zász­lóalj, a Párducokkal felszerelt egység mellett. A Peiper Kampfgruppe (harccsoport) például, amely az Ardennek-

ben indított ellentámadás során a német haderő támadóékét

alkotta, körülbelül azonos számú Panzer IV-es és Párduc tankot vonultatott fel.

Erősségek és gyenge pontok1944 közepére a Panzer IV-es egyre komolyabb minőségi

hátrányba került: a harckocsi páncélzatának dőlésszögét nem megfelelően alakították ki, ezért már nem nyújtott kel­

lő védelmet a szövetségesek nagyobb erejű páncéltörő és harckocsilövegei ellen; másodszor lövegének teljesítménye egyre inkább elmaradt a korszerűbb német harckocsik, il­

letve az ellenséges páncélozott harcjárművek fegyverei

mögött; végül a jármű sebessége méretéhez és tömegéhez viszonyítva kicsi.

Azonban a német harckocsizok igen magas szintű kikép­zésben részesültek, és tapasztaltak voltak. Mindez azt ered-

FENT: Német katonák veszélyes feladatra vállalkoznak: az ellenség fegyvereinek tüzében próbálják megjavítani PanzerIV-esüket, amelynek bal oldali lánctalpa leszakadt. A felvétel

az olaszországi Cassino körüli heves harcok idején készült,1944 áprilisában. A jármű hátulján látható hosszú antenná­ról és a törzs hátsó részének alakjáról megállapítható, hogy a harckocsi egy H változat.

ményezte, hogy a Panzer IV-esek körülbelül azonos számú

ellenséges harckocsi ellen még a háború utolsó évében is sikerrel vehették fel a harcot.

A Panzer IV-es tartós és mechanikailag megbizható: álta­

lában nagy számban voltak üzemképes állapotban. Ezenkí­vül a típus hatótávolsága is megfelelő, különösen a J

változat esetében. A legnagyobb erénye azonban az, hogy

alkalmas volt az állandó korszerűsítésre és fejlesztésre. Ez

tette lehetővé, hogy a II. világháború végéig az első vonal­ban harcoljon, vagy legalábbis addig, amíg a közepes és

nehézpáncélosok harmadik generációját - a Párducot és a

Tigrist - hadrendbe nem állították az új szovjet harckocsik

ellen. Igaz, hogy a Panzer IV-es nem olyan híres, mint utó­

dai, de a háború végéig ez a típus alkotta a német páncélos­haderő gerincét.

1 1 . F E J E Z E T

E zerkilencszáznegyvennégy augusztusában Hitler elrendelte, hogy a német cégek év végére állítsák le a Panzer IV-es harckocsi gyártását, s kapacitásu­

kat összpontosítsák a típus páncélvadász-változata, a Jagd­panzer IV-es építésére. Ennek gyártását 1944 januárjában

kezdték meg. A típus eredete egy 1942 végi megrendelésig

nyúlik vissza, ami a Panzer IV-es alvázára épített, 100 mm- es homlok páncélzattal ellátott új páncélvadász építésére adott megbízást. A hadsereg Fegyverügyi Hivatala úgy ter­

vezte, a járművet a Párduc harckocsihoz kifejlesztett, kivá­

ló minőségű, hosszú csövű, 75 mm-es L/70-es ágyúval sze­relik fel. A löveget korlátozott oldalszögű talapzaton, ala­

csony, páncélozott felépítményre akarták erősíteni. Végül azonban a típus három különböző változata jelent meg, és

BALRA: A Jagdpanzer IV-es Panzer IV/70(V) változatát az­zal a löveggel szerelték fe l (a Párduc hosszú csövű, 75 mm-

es L/70-es ágyújával), amivel eredetileg tervezték. A törzs elülső részén lehajtott állapotban látható a lövegcsőtámasz.

ezek közül csak kettő a Párduc lövegével. A hadsereg Fegy­

verügyi Hivatalának elképzelése szerint a Jagdpanzer IV ­es páncélvadászt a StuG III-as rohamlöveg továbbfejlesz­

tett változataként kellett hadrendbe állítani, és végül fel is váltotta volna a típust. Heinz Guderian, a páncéloshaderő

főfelügyelője azonban kezdettől fogva ellenezte a tervet.

Egyrészt tökéletesen elégedett volt a StuG III-as fejleszté­sével, másrészt nem akarta, hogy a Panzer IV-es gyártási

kapacitását bármi is korlátozza. Akkoriban ugyanis ez a tí­

pus alkotta a német páncéloshaderő legnagyobb részét. A tábornok több ízben hangot adott a tervezettel kapcsolatos

ellenérzéseinek, ezért a Jagdpanzer IV-es hamarosan a „Guderian kacsa” gúnynevet kapta. A viták miatt a típus

fejlesztésének üteme jelentősen elmaradt a tervezettől.

A fejlesztés története

A Jagdpanzer /F-est csak 1943 szeptemberében mutatták

be Hitlernek. Év végéig a Vomag vállalat mindössze né­hány nullsorozati darab gyártását kezdte meg. A program

83

A JAGDPANZER IV-ES

A német hadsereg a szokásos gyakorlatot követve, a Panzer IV-es

korlátozzon oldalszögű, páncélvadász-változatát is kifejlesztette.

Ezt a járművet a Panzer V-ös Párduc harckocsi nagy erejű, hosszú csövű,

75 mm-es lövegével szerelték fel. A Jagdpanzer IV-est 1944-ben

Olaszországban, Normandiában és a keleti fronton is bevetették.

megvalósítása azonban kezdettől fogva súlyos nehézségek­

be ütközött. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a

Párduc harckocsi hosszú csövű, 70-es űrméretű lövegét csak módosításokkal lehetett az új, döntött síkú páncélozott

felépítményhez szerelni. Ebben az időszakban létfontossá­

gú volt, hogy a német hadsereg minél nagyobb számú pán­célozott harcjárművet tudjon a frontokon szolgáló csapa­toknak szállítani. Emiatt nem lehetett kivárni, amíg a 75

mm-es L/70-es löveggel felszerelt Jagdpanzer IV-es fej­

lesztése befejeződik, így a Panzer IV-es alvázának felhasz­nálásával megépítettek egy átmeneti rohamlövegtípust, a

Sturmgeschütz IV-est (Sd.Kfz. 163-as). Ezt úgy alakították

ki, hogy a StuG III-as felépítményének módosított változa­

tát, valamint 75 mm-es L/48-as lövegét közvetlenül a Pan­zer IV-es alvázára szerelték. 1943 decembere és 1945 már­ciusa között a német gyárakban 1139 StuG IV-est építettek.

Ezeket StuG III-asokkal együtt vetették be a rohamlöveg- és a páncéltörő alakulatoknál.

Az L/48-as löveggel felfegyverzett változatokMivel a Párduc tank 75 mm-es L/70-es lövegének módosí­

tása a Jagdpanzer IV-eshez 1944 elejéig késett, a főpa­

rancsnokság elrendelte, hogy a Vomag vállalat a rendelke­

zésre álló 75 mm-es KwK 40 L/48-as lövegek felhasználá­

sával kezdje meg a Jagdpanzer IV-es gyártását. A StuG III- ast és a Panzer IV-est is ezzel a típussal fegyverezték fel. A z L/48-assal felszerelt páncélvadászt 1944 januárjában ál­

lították hadrendbe, Jagdpanzer IV-es (Sd.Kfz. 162-es) jelö­léssel.

A jármű döntött kialakítású páncélzatáról a becsapódó lö­vedékek nagy része lepattant, így kiváló védelmet biztosí­tott. A z orrnál lévő felső lemez 45°-os, az alsó 57°-os dő­lésszögű volt. A z elülső páncélzat 60 mm, a felépítmény ol­

dalaié pedig 30 mm vastag volt. A hátulsó felépítmény ol­dalaira 5 mm-es lemezeket hegesztettek. Az üreges töltetek

elleni védelmet a köténylemezek biztosították. A z összes külső felszínt még a gyárban bevonták Zimmerit antimag-

netikus festékréteggel.

A Jagdpanzer IV-es 75 mm-es L/48-as lövegét a közép­vonaltól 200 mm-rel jobbra eltolva szerelték fel. Ez elé

döntött állású lemez került, és az egészet a vaskos, ferde fa­lú, teljes egészében hegesztett felépítményhez erősítették.

A z első darabok főfegyverzetét csőszáj fékkel is ellátták. A

járművet azonban nagyon alacsonyra építették - vízszintes

állásban a cső mindössze 1400 mm-rel került a fold felszí­ne fölé - ezért lövéskor por csapódott fel, mivel a robbanás

nyomán keletkezett gázokat a csőszájfék eltérítette. Ez egy­

részt zavarta a legénységet a látásban, másrészt elárulhatta

a harckocsi helyzetét az ellenségnek. Ezért a későbbi válto­

zatoknál a csőszájféket elhagyták. A jármű tömege 24,1 t

volt, és a Panzer IV-eshez rendszeresített, 300 LE-s May­

bach HL 120 TRM motor hajtotta meg. A német cégek

1944 januáija és novembere között 165Jagdpanzer IV-e st (Sd.Kfz. 162-es) gyártottak, havonta 70-et.

Az L/70-es löveggel felszerelt változatokA későbbi sorozatgyártási darabok az eredeti tervnek meg­felelően már a Párduc hosszabb csövű, 75 mm-es L/70-es

lövegét kapták. A németek a következő hivatalos jelölést adták a Jagdpanzer IV-es megerősített fegyverzetű változa­

tának: Panzerjáger IV Jur 7,5 cm StuK 42 L/70 (Sd.Kfz.

162/1/ Azonban inkább (bár helytelenül) Panzer IV/70-es- ként vagy IV/70(V)-ként utaltak rá, ami azt sugallta, hogy a jármű harckocsi, és nem páncélvadász.

A z L/70-es löveggel felfegyverzett első néhány Jagdpan­zer IV-es 1944 augusztusában jutott el a harcoló csapatok­hoz. A löveg nagyobb mérete miatt néhány kisebb változta­

tást kellett végrehajtani a járművön, hogy az orr-részre ne­

hezedő tömeg csökkenjen. A Panzer IV/70(V) orrának alsó és felső, valamint a küzdőtér elülső és oldalsó részére leme­zeket erősítették egymáshoz , ami tovább erősítette a szer­kezetet.

A törzs orrának 80 mm-es felső páncéllemezét 45°-os, a 45 mm-es alsó lemezt pedig 55°-os dőlésszögűre alakítot­

ták. A z öt kezelő részére kialakított küzdőtér a jármű elülső

háromnegyed részét foglalta el, hátul pedig a 300 LE-s Maybach HL 120 TRM motor kapott helyet.

A Panzer IV/70(V)-hez használt hosszú csövű, 75 mm-es

L/70-es átalakított löveg ballisztikai szempontból meg­egyezett a Párduc harckocsi 75 mm-es Kw K 42 L/70-esé- vel. A fegyverhez nem használtak csőszájféket, és az előző

változathoz hasonlóan, a középponttól 200 mm-rel jobbra helyezték el.

A löveg hosszú csöve 2580 mm-rel nyúlt túl a törzs ele­jén, ami miatt a jármű ormehézzé vált. A z ágyút csak úgy lehetett az alacsony felépítményre erősíteni, ha fékező és

helyretoló mechanizmusát a cső fölött helyezték el; ez volt az a változtatás, ami a program elején olyan sokáig késlel­

tette a fejlesztést. A jármű 55 darab 75 mm-es lőszert szál­

lított.A jármű önvédelmére a páncéltest elejére egy gömbcsuk­

lós 7,92 mm-es MG 34-es géppuskát szereltek. A nagyobb

méretű löveg és a nehezebb páncélzat miatt a jármű töme­

ge 25,8 t-ra növekedett. 1944 augusztusa és 1945 márciusa között a német gyárakban 930 Panzer IV/70(V) készült el, havi átlagban 103.

1945 elején mindössze néhány darab készült abból a Panzer IV/70(V) változatból, amelyet a Panzer III-as és a Panzer IV-es alkatrészeiből kialakított alvázra építettek.

Ezt a Panzer III-ashoz hasonlóan csak három támasztó gör­

gővel szerelték fel. Ha fenn akarták tartani a gyártás üte­mét, a német gyárak kénytelenek voltak ehhez a szükség­

megoldáshoz folyamodni, mivel Panzer IV-es alváz csak

kis mennyiségben állt rendelkezésre. Ezek a harcjárművek

84

A J A G D P A N Z E R I V - E S

minden egyéb tekintetben megegyeztek az előző típussal,

és csak a kevesebb fútógörgő alapján lehetett őket megkü­lönböztetni.

Az utolsó változatA Jagdpanzer IV-es utolsó változata a Panzer IV/70-es

Zwischenlösung (átmeneti megoldás), azaz a IV/70(A) volt. A német cégek ezt a speciális típust azért fejlesztették ki, hogy a Panzer IV/70(V) gyártási programjában jelentke­ző késés és termeléskiesések hatását enyhítsék. A járművet

úgy alakították ki, hogy a 75 mm-es StuK 42 L/70-es löve-

get és a IV/70(V) felépítmény módosított változatát köz­vetlenül a Panzer ÍVJ harckocsi eredeti alvázára szerelték.

Abban az időben ezt az alvázat tömegesen gyártották, ezért

nagy mennyiségben állt rendelkezésre. A z átalakítás nem jelentett bonyolult feladatot, ezért a gyárak viszonylag rö­

vid idő alatt készültek el a bevethető gépekkel.

A z új alváz alkalmazása azonban szükségessé tette, hogy a IV/70(V) felépítményét némileg módosítsák. Ezt az

Alkett vállalat végezte el.A z átmeneti megoldásnak szánt Panzer IV/70(A) válto­

zatot a változtatások alapján könnyen meg lehetett külön­

böztetni az eredeti típustól, a Panzer IV/70(V)-től. A IV/70(A)-nál elhagyták a IV/70(V)-nél alkalmazott döntött

hátsó felépítményt. Az előbbi hátsó felépítményét csapott-

ra, hátulsó lemezét pedig függőlegesre alakították, így a

JAGDPANZER IV-ES (PANZER IV/70V) (Sd.Kfz. 162/1-ES)ÁltalánosJármű típusa: páncélvadász (önjáró pán­céltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1944 nyara Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 25,8 t Alváz: Panzer IV-es

MéretekTeljes hossz: 8600 mm Páncéltest hossza: 6040 mm Szélesség: 3280 mm Magasság: 1960 mm

FegyverzetFő: 75 mm-es StuK 42 L/70-es löveg A löveg oldalszöge: balra 10°, jobbra 10°

Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, a törzs elején

Lőszerkészlet__ ..

Fő: 55 db Kiegészítő: 600 db

PáncélzatPáncéltest elöl: 80 mm (50°-os dőlésszög) Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 80 mm (45°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 30 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 20 mm (60°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 80 mm (45°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 40 mm

(60°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 30 mm (78°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 20 mm (0°)

HajtóműMotor: Maybach HL 120 TRM V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 470 I

TeljesítményMaximális sebesség (országúton): 45 km/h Maximális sebesség (terepen): 24 km/h Hatótávolság (országúton): 210 km Hatótávolság (terepen): 130 km

85

jármű távolról úgy nézett ki, mint egy harckocsi. A z átme­neti változat 28 t-s tömegével jelentősen nehezebb volt az eredetinél, védőpáncélzata viszont alig különbözött előd-

jéétől. A törzs orr-részének páncélzatát és a vezető előtti le­

mezt 85 mm-esre tervezték, az oldalsó és hátulsó lemezeket

pedig 30 mm-esre. A lövegpajzs vastagsága elérte a 120

mm-t, ami komoly védelmet biztosított.A jármű csúcssebessége 38 km/h, hatótávolsága 322 km

volt. A z ausztriai Nibelungwerke gyár 1944 augusztusa és1945 márciusa között 278 Panzer IV/70(A) változatot gyár­

tott, havonta 34 gépet.

A Jagdpanzer IV-es teljesítményeAJagdpanzer IV-est alacsonyra építették, páncélzatát meg­felelően alakították ki, mozgékony volt, és nagy tűzerővel

rendelkezett (különösen a későbbi, 75 mm-es StuK 42

L/70-es löveggel felszerelt változatok). A típus nagyon ha­

tékony páncélvadásznak bizonyult. A hosszú csövű löveg miatt azonban ormehéz, ezért az elülső futógörgőkön gu­

miköpeny helyett acélból készült abroncsot kellett alkal­

mazni. A többlettömeg a jármű teljesítményét hátrányosan befolyásolta, különösen nehéz terepen. (Igaz, hogy a hábo­

rú utolsó szakaszában ez már nem igazán érdekelte a néme­teket: minden fegyvert felhasználtak, ami bevethető álla­

potban volt.)

LENT: A Jagdpanzer IV-es hosszú, alacsony felépítményére

a 75 mm-es L/48-as löveget szerelték. Az 1944-ben készült felvételt az teszi különlegessé, hogy a háttérben egy Elefánt (elefánt) páncélvadász is látható. A háborúnak ebben a sza­kaszában ez nagyon ritka típusnak számított. Mindkét jármű­vet a nyugati szövetségesek zsákmányolták.

86

A J A G D P A N Z E R I V - E S

FENT: Ezen a képen jó l látszik, hogy a Jagdpanzer IV-es alvázát ugyanazzal a felfuggesztőrendszerrel és görgősorral

szerelték, mint a Panzer IV-es eredeti futóművét. A felépít­ményt döntött lemezekből állították össze.

Miután 1944 januáijában megkezdődött a Jagdpanzer

IV-es sorozatgyártása, a típus fokozatosan felváltotta a Ma- der Il-es és Marder III-as önjáró páncéltörő lövegeket a páncéloshadosztályok páncélvadász-osztályaiban. Mégis ritka harcjárműnek számított.

Bár nagy számban akarták gyártani, a három változatból összesen csak 1977 darab készült el. így aztán még 1944- ben sem lehetett gyakran ilyen járművekkel találkozni a né­

metek páncélosai között. 1944. június 6-án a Nyugat-Euró- pában állomásozó 10 gépesített hadosztály közül csak hat állományában fordult elő, de ezek önálló páncélvadászosz-

tályaiban is csak egy-egy üteget szereltek fel ezzel a típus­

sal.

A normandiai hadjáratban összesen 60 Jagdpanzer IV-esX vetettek be. A termelés üteme később némileg fokozódott,

ezért a löveg három változata a háború utolsó hat hónapjá­

ban egyre gyakrabban tűnt fel.1945. április 1-jén a német hadsereg páncélosállomá­

nyának egy részéről leltárt készítettek. Eszerint abban az időben még 275 darab 75 mm-es löveggel felszerelt Jagd­

panzer IV-es (vagyis a Panzer IV/70-es mindkét változata)

szolgált a frontokon.A Jagdpanzer IV-es páncélvadászt nagy erejű fegyver­

zettel látták el, ezért félelmetes harci eszközévé vált a vé­delemnek. Különösen a nyugat-európai hadszíntéren bizo­

nyult hatékonynak, a gyengébb páncélzatú angolszász

harckocsik ellen. Azonban a többi német páncélozott harc­járműhöz hasonlóan ebből a típusból sem készült elegendő

mennyiség, így harcászati szempontból nem tudott jelentő­

sebb hatást elérni.

87

12. F E J E Z E T

E zerkilencszáznegyvenkettőben a szovjet közepes T-34-es és nehéz K V -l-es harckocsik által képvi­

selt fenyegetésre válaszul Németországban egész

sorozat rögtönzött, könnyű páncélvadászt építettek úgy,

hogy nagy erejű páncéltörő lövegeket szereltek elavult harckocsialvázakra. így született meg a Marder sorozat.

Ezeket viszonylag sikeresen vetették be a frontokon, bár a

német hadvezetésnek hamarosan be kellett látnia, hogy a

Marder páncélvadászok - bár ideig-óráig biztosították azt a mobil páncéltörő tűzerőt, amire olyan nagy szükség volt -

csak átmenetileg alkalmazhatóak. Más megoldás után kel­lett nézni.

BALRA: A Hetzer gyártásának megindítását Heinz

Guderian vezérezredes követelte. Feltétlenül szükségesnek látta, hogy a könnyű önjáró lövegeket és vontatott tarackokat

könnyű páncélvadászokkal váltsák fel. A gyárak 1944 áprili­sában kezdték meg a termelést.

A németek felismerték, hogy a közvetlen tüzérségi támo­gatásra tervezett Sturmgeschütz rohamlövegek különböző

változatait páncélvadászként is bevethetik. Úgy gondolták, hogy a két típus előnyeit talán ötvözni lehet. A Sturmge­

schütz (StuG) II I-as önjáró rohamlöveget megfelelő páncél- zatú felépítménnyel látták el, amibe 75 mm-es löveget sze­

reltek. Tulajdonképpen StuG III-as páncélelhárító szerep­

körben elért sikerei jelölték ki a páncélvadászok fejleszté­sének követendő irányát.

A fejlesztés története1943-ban a hadsereg Fegyverügyi Hivatala a cseh gyártmá­nyú Panzer 38(t) alvázát választotta egy páncélvadász fel­

adatokra építendő, könnyű harckocsi alvázának. Ezzel a tí­

pussal akarták felváltani a gyalogoshadosztályok páncéltö­

rő osztályainál akkoriban szolgáló Mardere két. A fejlesztés eredményeként született meg a legjobb Panzerjáger, a

Jagdpanzer 38(1) fú r 7,5 cm Pák 39 (L/45), közismertebb nevén a Jagdpanzer 38(t) Hetzer.

89

A JAGDPANZER 38(t)I H H I

A Hetzert - teljesen új típust - a megbízható Panzer 38(t) részeiből

alakították ki. Küzdőtere szűkös, kilövési szöge pedig korlátozott volt,

és ezek problémát jelentettek az összecsapások során. Ennek ellenére

hatékony páncélvadásznak bizonyult, és a háború után a csehszlovák,

valamint a svájci hadseregeknél is szolgálatban állt.■. fi

JAGDPANZER 38(t ) HETZER

A Hetzer a II. világháború egyik legjobb páncélvadásza.

A 16 t-s jármű prototípusa 1943-ban készült el, gyártása pe­

dig 1944 tavaszán vette kezdetét. Első darabjait 1944 má­jusában állították hadrendbe a gyalogság páncéltörő osztá­

lyainál. 1945-re a német hadseregben szolgáló páncélvadá­szok többsége Hetzer volt. A gyártási programban eleinte

csak a BMM vállalat vett részt, 1944 szeptemberében azon­

ban a Skoda cég is csatlakozott. A háború végéig összesen 2804 Hetzer-alváz készült el, amelyek közül 2584-et Jagd­panzer 38(t)-k építéséhez használtak fel. A 2584 HetzerböX 2496 jutott el a harcoló csapatokhoz, köztük az a 100, ame­

lyeket a németek a magyar hadseregnek szállítottak.A Hetzeri a Panzer IV-es tanknál már korábban is alkal­

mazott, 48 űrméret hosszú, 75 mm-es Pák 39 L/48-as löveg módosított változatával szerelték fel. A fegyver hátrasikló

rendszerét tökéletesítették, így nem volt szükség csőszáj-

fékre. Korlátozott oldalirányzást biztosító lövegtalpra sze­relték, amit a meredek falú, alacsony, páncélozott küzdőtér

elülső részébe illesztettek. Ennek alapját a Panzer 38(t)

speciálisan átalakított alváza képezte. Ezt ki kellett szélesí­

teni, hogy be tudja fogadni a nagyobb méretű löveget. A

Hetzer lánctalpait is szélesebbre tervezték és megerősítet­ték, amit a jármű (a nagyobb löveg, valamint a megerősített

páncélzat miatt) megnövekedett tömege tett szükségessé. A Hetzer védelmét a páncéltest orr-részén 60 mm-es, 40-60°-

os dőlésszögű, a tetőn és hátul mindössze 8 mm-es, a küz­

dőtér oldalain pedig 20 mm-es, 20°-os szögben döntött

páncéllemezek biztosították. Ezenkívül a lövegpajzsot 30 mm-es páncélzattal erősítették meg, a sorozatgyártási dara­

90

ÁltalánosJármű típusa: könnyű páncélvadász (önjá­ró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1944 tavasza Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 161 Alváz: Panzer 38(f)

Teljes hossz: 6270 mm Páncéltest hossza: 4870 mm Szélesség: 2630 mm Magasság: 2100 mm

Fő: 75 mm-es PaK 39 L/48-as löveg A löveg oldalszöge: balra 11 °, jobbra 5° Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska, a jármű tetején

LőszerkészletFő: 41 db Kiegészítő: 780 db

Páncéltest elöl (orrlemez): 60 mm (40°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 60 mm (30°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 20 mm (60°-os dő-

Páncéltest farlemeze: 8 mm (70°-os dőlés­szög)Küzdőtér eleje: 60 mm (300-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 20 mm____________________________ _____

(75°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 20 mm (75°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 8 mm (0°)

HajtóműMotor: (cseh gyártmányú) Praga EPA TZJ R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 158 LE Tüzelőanyag-tartály: 386 I

TeljesítményMaximális sebesség (országúton): 26 km/h Maximális sebesség (terepen): 15 km/h Hatótávolság (országúton): 161 km Hatótávolság (terepen): 80 km

A J A G D P A N Z E R 3 8 ( t ) H E T Z E R

bök oldalát pedig 5 mm-es köténylemezek védték az üreges töltetű lövedékek ellen.

A Hetzer kis mérete miatt a löveg csöve túlnyúlt a jármű

elején. A főfegyverzetet a középvonaltól 380 mm-rel jobb­

ra helyezték, a jellegzetes Saukopf pajzs fedezékébe. Ezt úgy tervezték, hogy a becsapódó lövedékek ne érhessék a

páncéltestet. A löveg függőleges irányzását mindössze 16°-

os tartományban lehetett megvalósitani (-6°-tól +10°-ig).

A z oldalszög szélső helyzete balra 11, jobbra pedig 5°-nak felelt meg. Kiegészítő fegyverzetként a Hetzert távirányí­

tással üzemeltetett, 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával is felszerelték. Ez a küzdőtér tetején kapott helyet, a lövész

szerepét pedig a harckocsiparancsnok töltötte be. A célzás­hoz periszkópot, az elsütéshez pedig a fülkébe nyúló, meg­hosszabbított elsütőbillentyűt használt. A 360°-os szögben

elfordítható géppuska az ellenséges gyalogság ellen nyúj­

tott védelmet. A jármű kis mérete korlátozta a lőszerkészle­tet: a löveghez mindössze 41, a géppuskához pedig 780 lő­szert rendszeresítettek.

A Jagdpanzer 38(t) felfuggesztőrendszerét a lehető leg­

nagyobb sebesség elérése érdekében mindkét oldalon négy, nagy méretű fútókerékkel szerelték fel. A meghajtást a

Panzer 38(t) tankhoz rendszeresített, cseh gyártmányú, 150

LE-s, Praga EPA R6 hengeres motor biztosította. A z új harckocsi nagyobb tömege miatt azonban a hajtóerő-tömeg arány tonnánként 9,4 LE-re csökkent. Ennek következté­

ben a Hetzer országúton csupán 26 km/h-ra, terepen pedig

alig 15 km/h-ra tudott felgyorsulni. A járművet két tüzelő­anyag-tartállyal szerelték fel, melyek teljes kapacitása 386

1. Ez országúton nagyjából 161, terepen pedig 80 km-es ha­tótávolságot tett lehetővé.

A Hetzer a harcokban1944-ben a Hetzert a gyalogoshadosztályok önjáró páncél- törőlöveg-ütegeibe osztották be. Folyamatosan váltotta fel

a még mindig szolgálatban álló Mardere két, valamint a

StuG III-as rohamlöveget, amelyet páncélvadászok helyett

alkalmaztak. 1944-ben egy-egy német gyalogoshadosztály 10 Hetzert állíthatott volna hadrendbe, ám a gyártás kése­

delmei, valamint a növekvő veszteségek miatt ezt nem si­került megvalósítani. 1945-ben a német hadsereg új szerve­

zeti felépítést vezetett be a gyalogoshadosztályoknál. A z új

rendszerben páncélvadászütegek is szerepeltek, amelyek­

nek elvileg egyenként 14 Hetzert kellett felvonultatnia. Az írásba foglalt szabályok azonban ezúttal sem vették figye­

lembe a valós körülményeket. 1945 áprilisában még mint­egy 100 német gyalogoshadosztály létezett. Ezeknek csak

körülbelül egynegyedéhez szállítottak Hetzerekét, és még

kevesebb olyan akadt, amelyik az előírt teljes mennyiséget

megkapta. Azok a német gyalogoshadosztályok például,

amelyeket Norvégiában elvágtak a hadsereg többi alakula­

tától, vagy azok, amelyek az észtországi kurföldi katlanban

harcoltak, egyáltalán nem jutottak //egerekhez. Ezért a né­

met gyalogságnál a Jagdpanzer 38(t) sohasem váltotta fel

teljesen a StuG Ill-ast és a Marder különböző változatait. Ezek a típusok a háború végéig jelentős számban harcoltak a Hetzerek mellett.

A. Jagdpanzer 38(t) a gyalogosok mellett más német ala­

kulatoknál is szolgált. Négy páncéloshadosztály (a 2. és 10. SS, valamint a hadsereghez tartozó 8. és 16.), ezenkívül há­

rom páncélgránátos-hadosztály (a 18., 25. és a Kurmark) páncéltörő osztályainál vetették be. Emellett öt rohamlö- vegdandámál és a hadsereg hét önálló páncélvadász-osztá- lyánál jutott szerephez. Az V. SS-hegyivadász-hadtest két

önálló ütege, valamint a Reichsföhrer Heinrich Himmler osztály szintén alkalmazott Hetzer páncélvadászokat. A né­

met páncéloshaderőről 1945. április 1-jén készült nem tel­

jes leltár adatai szerint mindezeknél az egységeknél leg­alább 627 Hetzer maradt szolgálatban, vagyis a StuG III-as

rohamlöveg után ez a páncélozott harcjármű fordult elő legnagyobb számban a németek II. világháborús arzenáljá­

ban.

A Hetzer gyártása 1945-tőlA háború utolsó hónapjaiban a németek a magyar hadsere­

get is ellátták Hetzerekkel, hogy fokozzák hatékonyságát — mint utóbb kiderült, sikertelenül. A háború utolsó szakaszá­ban legalább egy magyar Hetzer-osztályt állítottak fel, és

vetettek be a keleti front déli, magyarországi szektorában. A Skoda és a BMM gyárai a cseh-morva német protekto­rátus területén működtek, így a Hetzer azokhoz a német

páncélozott harcjárművekhez tartozott, amelyek gyártása legutoljára szűnt meg. Még a háború utolsó hónapjában is

121 -et szereltek össze és állítottak hadrendbe a harcoló ala­kulatoknál.

A Hetzer olyan hatékonynak bizonyult, hogy 1945 máju­sa után gyártása tovább folytatódott, a cseh hadsereg szá­

mára. 1946 és 1952 között a cég 158 járművet adott el a

svájci hadseregnek, amelyeket 1970-ig tartottak hadrend­ben. A zsákmányolt Hetzer páncélvadászokat a Vörös Had­

seregben és a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei­

ben is alkalmazták.A Hetzer gazdaságosan működtethető és hatékony

könnyűpáncélvadász-típus. Gyorsan mozgatható páncéltö­

rő tűzerővel támogatta a német gyalogságot. Kevés tüzelő­anyagot fogyasztott, nem volt nagy méretű, emellett ala­

csonyra építették - magassága nem haladta meg a 2100 mm-t.

Komoly hátrányokA Hetzer tervezése alapjában véve jó l sikerült, mégis vol­

tak hibái, és a katonák nem szerették. A z üzemeltetéssel

kapcsolatban az jelentette a legnagyobb gondot, hogy a fő­fegyverzetet csak korlátozott mértékben lehetett mozgatni.

91

FENT: A Hetzer minden tekintetben megfelelt a páncélva­

dásszal szemben támasztott követelményeknek: megfelelő páncélzattal és felső védelemmel rendelkezett, emellett ala­csonyra építették. A páncéltest falait ferdére alakították. Általában tetőre szerelt, távirányítású géppuskával is felfegy­verezték.

A cső szélső helyzetei közötti tartomány függőlegesen és vízszintesen is mindössze 16° volt. A korlátozott oldalszög azzal járt, hogy az egész járművet el kellett fordítani ahhoz,

hogy a mozgó célpontot a löveg követni tudja. Ez viszont

sebezhetővé tette a jármű gyengén páncélozott oldalát az ellenség fegyvereinek tüzével szemben. A négy kezelő szá­mára kialakított küzdőtér szintén rosszul sikerült. Az irány­

zó és a töltő kezelő egyaránt a löveg bal oldalán foglalt he­

lyet, pedig a járművet úgy tervezték, hogy a tőle jobbra eső célpontokat tudja támadni.

A töltő kezelő nehezen érte el a jármű jobb oldalában tá­rolt lőszereket, ami csökkentette a Hetzer tűzgyorsaságát.

A harckocsiparancsnok ülése távol, a jármű hátuljának jobb oldali részében kapott helyet. Ez a parancsnok látóterét és

a legénységgel való kommunikációt egyaránt nehezítette,

ezért nem alakulhatott ki igazi összhang az irányzóval és a vezetővel, ami pedig fontos harc közben. így elmondható,

hogy bár a Hetzer komoly előnyökkel rendelkezett - ezek

között említhetjük a nagy átütőerőt és a hatékony védőpán­célzatot - a jármű kialakítása rossz, hajtóereje, valamint se­

bessége nem érte el a kívánt szintet, terepen pedig kifeje­

zetten gyenge teljesítményt nyújtott. Mindenesetre előrelé­pést jelentett a Marderekhez képest, különösen a védőpán­

célzat tekintetében.

Kis mérete és alacsony építése részben kompenzálta hi­báit. Olcsó, könnyen gyártható és kis üzemanyag-felhasz­nálású jármű volt, így tökéletesen megfelelt a védeke­

zőharc követelményeinek. A háború utolsó 18 hónapjában

a németek leginkább ilyen jellegű csaták megvívására kényszerültek.

Flammpanzer 38(t)A Hetzerhez használt alvázra három speciális járművet épí­tettek. A német cégek 20 darabot gyártottak a típus lángszó­

ró változatából. Ezek a Flammpanzer 38(t) nevet kapták, és

a 352., valamint a 353. lángszórós harckocsiszázadnál szol­

92

A J A G D P A N Z E R 3 8 ( t ) H E T Z E R

négy kezelőnek. A főfegy­

verzet helyére emelőt sze­reltek. A jármű tömege 14,5 t volt. A Bergepanzer 38(t) nem bizonyult haté­

konynak, leginkább azért,

mert motoija nem volt elég erős ahhoz, hogy azokat a

nehéz harckocsikat és pán­

célvadászokat vontassa, amelyek 1945-ben a német páncélosarzenál nagy részét alkották.

gáltak. Hitler tervei szerint ezeket a gépeket először az ar- denneki ellentámadás során kellett volna bevetni.

Azonban nem készültek el időre, ezért a két század első be­vetésére csak a Nordwind (északi szél) hadműveletben ke­rülhetett sor. Ezt az offenzívát a németek 1945 januárjában

indították Elzászban. A Flammpanzer 38(t) főfegyverzete helyére lángszórót szereltek. E fölé egy ágyúcső került, ami

a jármű igazi funkcióját volt hivatott álcázni. A lángszórót

700 1 lángképző anyaggal látták el, és elérte a 60 m hatótá­

volságot. Azonban ezek a járművek nem bizonyultak sike­

resnek. A 352. század az első ütközet során 10-ből hatot el­

veszített. 1945 januárja és márciusa között a többi Flamm­panzer 38(l) is megsemmisült.

Bergepanzer 38(t)Ritka változatnak számított a Bergefahrzeuge (mentőjármű)

38(t) Hetzer, közismertebb nevén Bergepanzer 38(t) műsza­ki mentő. A német gyárakban 170 ilyen járművet építettek.

Ezek közül 64-et harcokban megrongálódott Hetzertkből alakítottak ki. A Bergepanzer 38(t)-nél elhagyták az eredeti

harckocsi lövegtomyát. Ennek helyére fából készült, doboz­szerű fedezék került, ami csak minimális védelmet nyújtott a

A BisonA német gyárak 30 Bisont (bölény) - 38(t) alvázra szerelt, 150 mm-es, 33-as nehéz gyalogsági löveg - építettek. Ezek megegyez­

tek a Panzer 38(t) alvázá­

ból kialakított, Bison nevű, 150 mm-es önjáró gyalog­sági löveggel, de építésük­

höz a Jagdpanzer 38(t) Hetzer módosított alvázát használták. A 30 jármű kö­

zül hatot megrongálódott Hetzer páncélvadászokból alakítottak ki. A 16,5 t tö­

megű Bisonok válogatott páncélosgránátos-ezredek önjáró,

nehéz gyalogsági lövegekből álló ütegeinél szolgáltak.

A Jagdpanzer 38(t) StarrAmikor 1943 decemberében megszületett a döntés a Hetzer gyártásának beindításáról, úgy tervezték, hogy a járművet

merev lövegtalpra szerelt ágyúval fegyverzik fel. Mind a

Rheinmetall, mind az Alkett vállalat bebizonyította, hogy

az elképzelés megvalósítható. A z utóbbi cég a 38(t)-hez ki­alakított lövegtalp felhasználásával szerelt 75 mm-es Pák

39-es, merev lövegeket a Jagdpanzer /F-esekre. A 10 jár­mű közül az elsőt 1944 közepén szállították le. Az irányzó­

géppel azonban műszaki problémák merültek fel. A típus

gyártását csak úgy lehetett folytatni, hogy az eredeti fegy­

ver helyett a 75 mm-es Pák 39-es löveg hátrasikló változa­

tát használták. A merev lövegtalppal kapcsolatban felme­rült nehézségeket az év végére sem sikerült kiküszöbölni,

ezért a Hetzer hagyományos típusának gyártása folytató­dott. A Starr erősebb elülső páncéllemeze, valamint kisebb

tömege előnyt jelentett a Hetzerrel szemben, ezért fejlesz­

tését nem hagyták abba. Mielőtt azonban a gyártási prog­

ramról döntés születhetett volna, a háború befejeződött.

93

13. F E J E Z E T

A Barbarossa-hadművelet idején a szovjet T-34-es

harckocsi mozgékonyságával, tűzerejével és pán­

célzatával minden akkoriban szolgálatban álló né­met tanknál fejlettebbnek bizonyult. A T-34-es hatékony­sága 1941. október 4-én világosan meg is mutatkozott,

amikor a szovjet egységek tankjai az Orjol melletti Mcenszknél súlyos csapást mértek a 4. páncéloshadosz­

tályra. Ez az alakulat Guderian tábornok II. páncéloshadse­regéhez tartozott. Guderian azonnal vizsgálatot indított an­

nak kiderítésére, a páncélos-hadviselés milyen harcászati elvei vezethetnek leginkább eredményre a keleti fronton. A

vizsgálóbizottság elvégezte munkáját. 1941. november 25-

én benyújtott előzetes beszámolójukban a T-34-es három

BALRA: Korai Panzer VD nyomul előre egy erdőben, azon ellentámadás során, amit a németek 1943 őszén indítottak a

Vörös Hadsereg egységei ellen. A változat utódjától különbö­zött, a törzs lejtősen kialakított elülső lemezébe nem építettek géppuskaállást.

olyan tulajdonságát sorolták fel, amelyek az akkor had­rendben álló német harckocsikra nem voltak jellemzőek: a

jármű egész testét védő, döntött kialakítású páncélzat; nagy

méretű fútógörgők és széles lánctalpak a megfelelő sebes­ség, mozgékonyság és stabilitás eléréséhez; hosszú csövű,

a jármű elején túlérő löveg, ami nagy torkolati sebességet és átütőerőt biztosít. A T—34-esek elleni első összecsapások

előtt a németek nem tartották fontosnak a nehéztankok fej­lesztését. 1935 után megkezdődött ugyan egy mintapél­dány tervezése, de meglehetősen lassan, ezért az első ilyen

jármű - a V K 3001-es (DB) - csak 1938-ban készült el.

Ugyanabban az évben a Henschel vállalat is elkészítette

egy 30 t-s harckocsi prototípusát, ami a Durchwagen (áttö­rő gépjármű) 1-es (DW 1-es) nevet kapta.

A fejlesztés története

Ennél a típusnál elhagyták az addigi német tankoknál alkal­mazott kis átmérőjű futó- és támasztó görgőket, és nagy

méretű, egymást részben átfedő kerekekkel váltották fel

95

■ ■

A PANZER V-OSJ■ Hí HL HH^̂

A Párduc a II. világháború egyik legjobb harckocsija. Ennél a járműnél. . . . . . . . . . . __ _ ... , „ , ,

sikerült kialakítani a nagy erejű 75 mm-es loveg, a ferde siku páncélzat és a

mozgékonyság hatékony kombinációját. A nemet hadsereg hamarosan a

Panzer V-osre alapozta a kovetendo harceljárásokat, és a háború utolsó

eveben ez a típus alkotta Németország megfogyatkozott

páncélosállományának legnagyobb részét.

ezeket. Ez a megoldás növelte a jármű sebességét és a gör­gők élettartamát. A DW 1-es után a Henschel a nagyobb

méretű, 35 t-s mintapéldányt, a DW 2-est is megépítette. Ezt 300 LE-s, benzinüzemű Maybach motor hajtotta. Fő­fegyverzete a rövid csövű, 75 mm-es L/24-es löveg volt, amit akkoriban a Panzer IV-esekre szereltek. A Henschel cég 1940-ben összesen nyolc darabot gyártott a mintapél­

dányból.

1942 januáijában a hadsereg Fegyverügyi Hivatala hiva­talosan is szerződést kötött a M AN és a Daimler-Benz gyárral a 30 t-s V K 3002-es mintapéldányának kifejleszté­sére. A műszaki leírásban a három addigi típus — a V K

3001-es, a DW 1-es és a DW 2-es - jellemzőit próbálták

meg egyesíteni. A szerződés azokat a kikötéseket is tartal­

mazta, amelyeket a páncélosbizottság 1941. november 25-

én határozott meg. Eszerint minden új közepestank-típust a T-34-esnek megfelelő, döntött kialakítású, az egész jármű­

vet védő páncélzattal, nagy méretű futógörgőkkel és széles lánctalpakkal, valamint a páncéltest elején túlérő löveggel

kellett felszerelni. A V K 3002-es (DB) prototípusa nagyon

hasonlított a T-34-esre, de a Párduc-bizottság (a vizsgáló­bizottság ekkor már ezt a nevet viselte) inkább a hagyomá-

* nyosabb V K 3002-es (M A N ) változatot választotta. Ezt a

járművet 650 LE-s Maybach HL 210-es motor hajtotta.

Döntött kialakítású páncélzattal, egymást részben átfedő futógörgőkkel és torziós rugós felfüggesztéssel látták el. A lövegtomyot a jármű hátulsó részére helyezték, és új terve-

FENT: A Párduc A átmeneti változata hátulnézetből. Jól megfigyelhetőek a köténylemezek, a kipufogócsövek, vala­mint a kiemelkedő parancsnoki torony, mely a lövegtorony

hátulján kapott helyet.

zésű, hosszabb csövű, 70 űrméret hosszú 75 mm-es löveg­

gel fegyverezték fel. A fejlesztés során a jármű nem hivata­

losan a Párduc elnevezést kapta — a tervezéséért felelős bi­

zottság neve után és végül így ismerte meg a világ. 1942 májusában a hadsereg Fegyverügyi Hivatala a M AN gépé­

nek gyártása mellett döntött. A nyár folyamán a németek nagy erőkkel dolgoztak a gyártólétesítmények kialakításán.

A kapkodásnak aztán az lett az eredménye, hogy az elké­

szült nullszériás járművek tömege több mint 8 t-val megha­

ladta a tervezett 35 t-s felső határt. Emiatt különböző mű­szaki problémák jelentkeztek - mindenekelőtt a sebesség­váltó és az erőátviteli rendszer túlzott megterhelése követ­

keztében - , és ezeket sohasem sikerült teljesen kiküszö­

bölni.A nehézségek már a nullsorozati járművek tereppróbái

alatt nyilvánvalóvá váltak. A németek úgy próbálták ezeket

megoldani, hogy az első sorozatgyártási típust nagyobb tel­jesítményű, 700 LE-s Maybach HL 230-as motorral és tar- tósabb, A K 7-200-as sebességváltóval szerelték fel. Ez a

változat a Panzer V-ös Párduc D (Sd.Kfz. 171-es) nevet

kapta. A módosítások azonban csak részben segítettek az első Párduc harckocsiknál jelentkező műszaki problémá-

96

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

kon. Ü 942 novemberében mégis megkezdték a D változat

tömeggyártását a M A N üzemében. A főparancsnokság

nagy fontosságot tulajdonított az új típusnak, hiszen havi

250 jármű építését irányozták elő. Azonban még ez a nagy­ra törő kezdeti ütemterv is reálisnak tűnik Hitler követelé­

se mellett, aki havi 600 Párduc megépítését írta elő. Ezek a

célok jócskán meghaladták a M AN gyártókapacitását, ezért

1943 tavaszán a Daimler-Benz, az MNH és a Henschel is

bekapcsolódott a termelésbe. A Párduc D változatot öt ke­zelő üzemeltette. Elülső páncélzatát 80-110 mm vastagra

tervezték, oldalát és tetejét pedig 40-45 mm-es lemezek védték. 1944 februárjától kezdve az üzemképes állapotban

maradt Párduc D-k többségét 5 mm-es, hegesztett kötény­

lemezekkel látták el, amelyeket a páncéltest alsó szélére

erősítettek. Szerepük az volt, hogy a lánctalpak felső részét védjék. A harckocsi lövegtomyát hidraulikus mechanizmus mozgatta. A motort a küzdőtér hátulsó részébe helyezték.

1943 júliusában Hitler elrendelte, hogy a D változat gyár­tását állítsák le. A Henschel vállalat gyártási programjának késedelmei miatt azonban az ekkor félkész állapotban lévő

D változatokat csak 1943 szeptemberére fejezték be. A né­met gyárak összesen 600 D változatot szállítottak le, ami

jelentősen elmaradt a tervezett mennyiségtől.A Párduc D első csapatpróbái alapvető hiányosságokra

derítettek fényt. Ezeket csak alapos vizsgálatok után végre­

hajtott módosításokkal lehetett kiküszöbölni. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a jármű nagy tömege miatt a fel­

függesztés és a sebességváltó alkatrészei hamar elkoptak, a

nagy teljesítményű, 700 LE-s motor pedig rendkívül meg­terhelte az erőátviteli rendszert. A nyilvánvalóan komoly

defektusok ellenére a németek két, Párducokkal felszerelt páncéloszászlóaljat vetettek be a Citadella hadműveletben. Ezt az offenzívát 1943. július 5-én indították, hogy a front­

vonal kurszki kiszögei lésénél bekerítsék a szovjet csapato­kat, és ismét magukhoz ragadják a kezdeményezést a kele­

ti fronton. A támadás időpontját Hitler elhalasztotta május­ról júliusra, hogy az így nyert időben hadrendbe tudják ál­

lítani az új Párducokat és Tigriseket, valamint az Elefánt (elefánt) páncélvadászokat.

A Citadella hadműveletben 250 Párduc D vett részt, az

51. és az 52. páncéloszászlóalj kötelékében. A D változat első bevetései július 5-én sikertelenül végződtek. A gyako­ri meghibásodások miatt a gépek megbízhatatlannak bizo­

nyultak. Sok Párduc motorjában tűz ütött ki a nem megfe­lelő hűtés és szellőzés miatt. (A tankot kétéltű harci felada­

tok ellátására is alkalmassá akarták tenni, ezért a motorte­

ret vízhatlan burkolattal zárták le.) A sebességváltó, az erő­átviteli- és a felfüggesztőrendszer hibái miatt a Párduc nem

LENT: 1943-as Párduc D, amelynek törzsébe nem szereltek géppuskát. Jól megfigyelhetőek a széles lánctalpak és a

lövegtorony tetejének oldalaira szerelt ködgránátvetők.A D változat fejlesztési munkálatait elkapkodták, s ez a későbbiekben sok probléma forrása lett.

97

váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul a szovjet aknamezőket a németek nem mentesítették megfelelően, és

ez is sok áldozatot szedett a Párducok közül. A műszaki és harcászati problémák együttesen azt eredményezték, hogy

az első nap csatáiban az 51. páncéloszászlóalj katasztrofá­

lis, 56%-os veszteséget szenvedett. A kurszki csata máso­dik napjára a felvonultatott Párducoknak csak egyötöde

maradt bevethető állapotban.A kurszki hadművelet tapasztalatai nyomán a páncélos­

haderő parancsnoksága arra a következtetésre jutott, hogy a

Párduc D akkori változata nem alkalmas harckocsihaszná­

latra.Ezért számos módosítást hajtottak végre a járművön.

Ezek közé tartozott az új, öntöttacélból készült parancsno­

ki torony, ami nagyobb védelmet és látóteret biztosított. A

kurszki csaták tanulságai emellett arra ösztönözték a néme­teket, hogy a Párducot továbbfejlesszék. A z új, A változat

hadrendbe állítására 1944 nyarának végén került sor. Előd­

jétől abban különbözött, hogy gömbcsuklós géppuskával

szerelték fel, amivel nagyobb területet lehetett tűz alatt tar­tani. A futógörgőket is megerősítették, hogy csökkentsék a

felfüggesztőrendszer terhelését.A z ősz folyamán tovább javították a tank erőátviteli szer­

kezetét és sebességváltóját, így a korábbi műszaki problé­mákat fokozatosan sikerült kiküszöbölni. Ugyanakkor több

hűtőcsövet szereltek be, a vízhatlan borítást pedig elhagy­ták, így csökkent a motor kigyulladásának veszélye.

(Kurszknál ez sok Párducot tett harcképtelenné.) Végül,1943 szeptemberétől minden új Párduc törzsét és lövegtor- nyát Zimmerit antimagnetikus festékréteggel vonták be az

üreges töltetű, mágneses harckocsi aknák ellen. Ezt azon­ban csak 1944 szeptemberéig alkalmazták, ugyanis az el­

lenséges hadseregek ritkán alkalmaztak ilyen típusú akná­

kat. 1943-44-ben a német cégek összesen 1768 Párduc A-t

gyártottak.1944 februárjában még korszerűbb változatot, a Párduc

G-t állították szolgálatba. Fejlesztése során több olyan újí­tást alkalmaztak, amelyeket eredetileg a Párduc II-es harc­

kocsihoz terveztek.Ez már a közepes harckocsik új generációját képviselte,

mellyel fel akarták váltani a Párducot. A Párduc ll-es fej­lesztése azonban jelentős késedelmeket szenvedett, ezért a

németek végül az egész programot törölték. Az újítások kö­

zül azonban sokat vettek át a Párduc G kialakításához. így

például az új gép páncéltestét teljesen újratervezték. Alsó

részének merőleges páncélzatát döntött lemezekkel váltot­ták fel. A z oldalak felső részén 40 mm-ről 50 mm-re növel­

ték a páncélzat vastagságát, és a lemezek dőlésszögét is megváltoztatták. A módosítások nyomán a páncélzatról

több lövedék pattant le, a gyártás egyszerűsödött, és a jár­

mű belsejében megnőtt a hely. Ez lehetővé tette, hogy a fő­

fegyverzet lőszerkészletét 79-ről 82-re növeljék.

A termelésben részt vevő vállalatok konzorciumához a

Demag cég is csatlakozott, és 1944 tavaszán megkezdték a

G változat tömeggyártását, amit aztán egészen a háború vé­

géig folytattak. 1944-ben 3740 Párduc G készült el. A ter­

melés az év augusztusában érte el legnagyobb ütemét: ab­

ban a hónapban 155 járművet építettek.Ezután azonban az egyre súlyosabb nyersanyaghiány, va- •

lamint a szövetségesek légitámadásai miatt csökkent a gyártókapacitás. 1945 tavaszán már mindössze havi 25

harckocsit szereltek össze.

Ekkorra a Párduc Il-es fejlesztési munkálatai is előreha­

ladtak, de a súlyosbodó katonai helyzet miatt a gyártás megkezdésére nem kerülhetett sor. Ehelyett a német fegy­

vergyárak a késői G változatnál használták fel a Párduc II-

98

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

es újításait, például a teljes egészében acélból készült futó­

görgőket.Speciális változatok

A németek kis mennyiségben speciális Párduc-változatokat

is építettek. A hagyományos Párduc parancsnoki harckocsi

(Sd.Kfz. 167-es) lőszerkészletét csökkentették, és az így

felszabadult helyre rádiókészüléket szereltek. Sok korábbi parancsnoki járművel ellentétben azonban a Párduc lövegét

meghagyták. A jármű lövegtomyába a rendszerben lévő Fu

5-ös rádió került, 2000 mm-es botantennával. Hatósugara 8 km volt. Emellett a páncéltestbe is szereltek rádiót, mégpe­dig a nagy hatósugarú Fu 8-ast. Ehhez 1300 mm-es csillag­

antenna tartozott, ami a törzs hátulsó részén kapott helyet. Mintegy 65 km-es távolságig lenetett vele üzeneteket köz-

FENT: Ezt a Párduc D-t tábori szürkére festették. Jól érzé­

kelhető a döntött kialakítású páncélzat elülső lemezének ha­talmas mérete. A páncéltest felső részének oldalán szerszá­mok, drótkötelek és tartalék lánctagok kaptak helyet.

vetíteni. A német üzemek körülbelül minden tizedik Párdu­

cot tették alkalmassá parancsnoki járműként történő alkal­mazásra. A módosításokat eleinte csak a gyártósorokon le­

hetett végrehajtani.

1944 júliusától kezdve azonban minden új Párducra sze­

reltek egy olyan tartókart, amire később is rá lehetett erősí­

teni a rádiókat és antennákat. A gépeket emellett különleges

eszközkészlettel is ellátták, így az átalakításokat a fronto­

99

kon is el lehetett végezni. Ez nagymértékben megkönnyí­

tette az elvesztett parancsnoki járművek pótlását.A Párduc parancsnoki harckocsinak egy speciálisabb vál­

tozatát (Sd.Kfz. 168-as) is kialakították. Ezt a Luftwaffe le­

vegő-föld támadásait irányító összekötők számára tervez­ték. Külseje hasonlított a hagyományos parancsnoki jármű­

éhez, de a Fu 8-as helyett a Fu 7-es rádiókészülékkel sze­relték fel. Ekkorára azonban a német hadsereg már védeke­

zésre kényszerült, a Luftwaffe tevékenysége pedig egyre korlátozottabbá vált. Ezért nem tudjuk biztosan, hogy a ke­

vés elkészült Sd.Kfz. 168-ast az eredetileg tervezett felada­

tukra használták-e. Valószínűbb, hogy hagyományos pa­

rancsnoki járművekként vetették be őket a páncélosegysé­geknél. A Párduc parancsnoki harckocsi sikeres típusnak

bizonyult. Külsőleg nagyon hasonlított a hagyományos Párducokhoz, ezért az ellenség csak nehezen tudta azoktól

megkülönböztetni (a hátul elhelyezett, jellegzetes csillag­antenna alapján). Amikor 1944 júliusa után lehetővé vált, hogy a szükséges átalakításokat a frontokon hajtsák végre,

általában mindig a harcászati követelményeknek megfelelő mennyiségű parancsnoki Párduc állt rendelkezésre.

Párduc páncélozott megfigyelő harcjárműA németek 41 Panzerbeobachtungspanthert (páncélos

megfigyelő Párduc) is építettek. Ez a jármű a Párduc harc­

kocsi páncélozott, tüzérségi megfigyelő feladatokra hasz­nált változata volt. A Panzerbeobachtungspanthereket a páncéloshadosztályok önjáró tüzérezredeinek azon osztá­

lyai (ezredenként egy) kapták meg, amelyeket Wespe (da­

rázs) és Hummel (dongó) önjáró lövegekkel szereltek fel. Korábban a németek féllánctalpasokat alkalmaztak erre a

célra, illetve néhány olyan speciális járművet, amelyeket

hazai gyártmányú vagy átalakított külföldi harckocsialváz­ra építettek. A járművek főfegyverzetét lövegcsőutánzattal

helyettesítették, tetejükre pedig periszkópot és hosszú rá­dióantennákat szereltek. A Panzerbeobachtungspanther

prototípusa 1943 nyarán jelent meg. A D késői változatának alvázára építették, és elődeinél sokkal fejlettebb megfigye­lőrendszerrel látták el. Megtartották a főfegyverzetét, ami

az ütközetekben nyilvánvaló előnnyel járt. Lövegtomyát

sztereoszkopikus távmérővel szerelték fel, a harckocsi­parancsnok pedig két periszkópot használhatott. Ezek a

változtatások pontosabb tüzérségi megfigyelést tettek lehe­

tővé. A Párducnak ez a változata ritkán fordult elő, de a né-

LENT: A 435. számú Párduc hátulnézetböl. Jól látszik a harckocsi páncéltestének döntött hátsó része. A far közepén látható a két kipufogócső, ezektől jobbra és balra pedig a

tárolóládák. (A Párducokat kétféle kipufogórendszerrel és emelő tárolókkal látták el.)

100

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

metek II. világháborúban használt leghatékonyabb páncé­

lozott felderítő harcjármúvének számított.

„Karvaly” - az éjszakai PárducA németek - igaz nagyon kis mennyiségben — éjszakai

harcra is alkalmas, különleges, infravörös érzékelővel fel­

szerelt Párducokat is gyártottak. A német hadsereg már a háború elején is kísérletezett infravörös elven működő, az

éjszakai látást segítő berendezés kifejlesztésével. Azonban a programot csak 1943-ban elevenítették fel újra, amikor a

szövetségesek már jelentős légi fölényre tettek szert. Ebben

az évben néhány Párducot 300 mm-es Uhu (bagoly) infra­

vörös sugárvetővel és Biwa képátalakítóval szereltek fel.

Utóbbi látható fénnyé alakította át az infravörös jeleket. A próbák kezdetén a Párducok legénységei az éjszakai veze­

tés és célzás módszereit gyakorolták a páncélosok kiképző iskolájában, Fallingsboostelben. A sugárvető hatótávolsága

azonban mindössze 600 m volt, ami nagymértékben korlá­

tozta a Párduc kitűnő lövegének hatékonyságát. Ezért1944-ben a németek egy féllánctalpas járműre nagyobb,

600 mm-es sugárvetőket szereltek, és a Párduc tankkal

együtt állították hadrendbe. A két gépet egy Falke (sólyom) elnevezésű, szintén féllánctalpas szállító egészítette ki,

amelyen rohamkarabélyokkal felfegyverzett páncélgráná- tosraj foglalt helyet. A tervek szerint ezeket a Vámpír (vám-

FENT: Két Párduc egy falu főterén. A közelebbi harckocsi törzsének elülső részére (bal oldalon) festett halálfej azt jelzi, hogy a jármű a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztályhoz tarto­

zik. A vezető figyelőnyílásának fedőlemeze zárt állapotban

van.pír) éjszakai látást segítő berendezéssel is ellátták volna, bár erre sohasem került sor. A német hadsereg a Sperber (karvaly) nevet adta a három járműből álló harcászati al­

egységnek, ami elvileg 2500 m-re növelte az éjszakai Pár­duc hatótávolságát. 1944 nyarán a 116. páncéloshadosztály

24. ezredének 3. századához tartozó Párducokat a bergeni

kiképző központban újra felszerelték az Uhu berendezések­

kel. Emellett a Karvaly-egység éjszakai bevetéseihez szük­

séges technikákat is gyakorolták. Hitler az Ardennekben in­dított ellentámadás során akarta bevetni a századot. Néhány Karvaly-egységet valóban a nyugati frontra vezényeltek,

de sohasem vetették be őket a tervezett szerepkörben. Egy ilyen alakulat 1945 elején Székesfehérvárra érkezett, a 6.

SS-páncéloshadsereg kötelékében. A z ostromlott Budapest

felszabadítására tervezett ellentámadásban akarták bevetni.

A század többi harckocsija azonban infravörös berendezé­

sek nélkül érkezett Magyarországra.

A németek 1945 folyamán összesen öt Karvaly-századot

akartak felszerelni, ám ebből a tervből semmi nem lett. Mindössze két Karvaly-egység csatlakozott a sietve felállí­

101

FENT: Az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály egyik Párduc A-

ja jobbra irányozza nagy erejű, hosszú csövű, 75 mm-es löve­gét. A kép a Szovjetunióban a védekezőharcok idején készült, 1944 májusában. A Wiking hadosztályt főleg skandináv és

északnyugat-európai „germán” önkéntesekből hozták létre.

tott Clausewitz páncéloshadosztályhoz, amelyet 1945 tava­szán állítottak fel a nyugati fronton. Április 21-én a két ala­

kulat a Weser-Elba csatornánál áttörte az amerikaiak egyik harckocsik elleni sündisznóállását. Ez volt az éjszakai Pár­

ducok egyetlen harci bevetése. 1945 márciusában a Mün- cheberg páncéloshadosztályt is megerősítették egy, 10 Kar­

valy Párducból álló alakulattal, valamint egy gépesített gyalogosszázaddal, amelyet féllánctalpas járművek szállí­

tottak. A gyalogosokat éjszakai harchoz szükséges felszere­

léssel is ellátták. A hadosztály részt vett a Berlinért vívott utolsó csatákban, és ezek során megsemmisült. Arról nin­

csenek egyértelmű adataink, hogy a Karvalyokat az erede­

tileg tervezett feladatra alkalmazták-e. A páncélosok fal-

lingboosteli iskolájában az Uhu alkalmazásának fejlettebb

módját is kidolgozták, ami a B megoldás elnevezést kapta.

A Karvalynak az volt a legnagyobb hátránya, hogy csak a harckocsiparancsnok számára tette lehetővé az éjjellátást, ezért az irányzót és a vezetőt is neki kellett irányítani. A há­

ború vége felé Fallingboostelben néhány régi Párduc D-t és A-t is elláttak infravörös berendezéssel. A vezető is kapott

sugárvetőt és képátalakítót, ezenkívül az irányzó perisz­kópjainak egyikét is alkalmassá tették a sötétben való látás­

ra. így három kezelő éjszaka is észlelhette a célpontokat.

1945 áprilisában több olyan Párduc csatlakozott a Clause­

witz páncéloshadosztályhoz, amelyet a B megoldás felsze­

relésével láttak el. Ezeknek a gépeknek egyetlen harci be­vetéséről tudunk. Április közepén Uelzen közelében az új

brit Comet (üstökös) harckocsik egész szakaszát semmisí­tették meg. A Párduc felváltására tervezett új típus, a Pár­

duc II-es (a Párduc F) fejlesztési munkálatai 1943 tavaszán

kezdődtek meg.

A hadsereg Fegyverügyi Hivatala kikötötte, hogy a Pár­ducot felváltó harckocsi alkatrészeinek minél nagyobb

részben meg kell egyeznie a Tigris tervezett utódja, a K i­

rálytigris alkatrészeivel. Legfontosabb változtatásként a Párduc II-es kis méretű lövegtomyát teljesen újra akarták

tervezni, ami nagyobb védelmet biztosított, és rövidebb idő

alatt, könnyebben lehetett megépíteni.A tornyot úgy szerkesztették meg, hogy a Párduchoz

rendszeresített 75 mm-es KwK 42 L/70-es löveggel és a Királytigrishez tervezett 88 mm-es KwK 43 L/71 -essel is

fel lehessen szerelni. A súlyosbodó katonai helyzet miatt

102

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

azonban a Párduc Il-es gyártása nem indulhatott be. Mind­össze néhány mintapéldány készült el.

Bergepanther műszaki mentőA Párduc korai változatainak nagy tömege és gyakori meg­hibásodása miatt szükséges volt egy nehéz, lánctalpas mű­

szaki mentő kifejlesztése. Eleinte néha csak négy 18 t-s tü­

zérségi műszaki mentő tudta elszállítani a mozgásképtelen­né vált Párducokat. A kurszki offenzíva során a németek sok üzemképtelen Párducot kénytelenek voltak a csatatéren

hagyni. A harckocsiparancsnokoknak gyakran saját Párdu­

caikkal kellett megkísérelniük az elromlott járművek von­tatását. Ezzel azonban tovább terhelték a Párduc amúgy is

gyenge erőátviteli rendszerét, úgyhogy előfordult, hogy a

vontatást végző tank maga is meghibásodott. Ezért a had­vezetés megtiltotta ezt a módszert, és szigorú büntetést he­lyezett kilátásba azoknak a harckocsiparancsnokoknak, akik ilyen módon tették kockára Párducaik épségét. A harc­

kocsizó egységek ezért inkább régi tankokat használtak műszaki mentőként, melyek lövegtomyát eltávolították,

majd emelővel és vontatófelszereléssel szerelték fel őket.Azonban mindez csak átmeneti megoldást jelenthetett.

Nyilvánvaló volt, hogy egy kifejezetten erre a célra terve­

zett, nehéz műszaki mentőt kell kifejleszteni. Ennek alapjá­ul a Párduc alváza jött először szóba, bár az ebből kialakí­

tott műszaki mentő fejlesztését késleltette, hogy a Párduc

gyártási programjához kellettek az alkatrészek. Ennek elle­

nére 1943 júniusában a M AN vállalat közvetlenül az össze­szerelő üzemből 12 lövegtorony nélküli műszaki mentő

Párducot indított a frontra a kurszki offenzívában részt ve­vő két Párduc-zászlóalj számára. Ezt követően, 1943. júli­us-augusztusban a Henschel cég mintegy 70 Bergepanther

műszaki mentő harcjárművet épített. A hagyományos, lö­vegtorony nélküli Párduc-alvázra 40 t-s, nagy teljesítmé­

nyű emelőt szereltek, amit a torony eredeti forgatószerke­

zete működtetett. A kezelőket mindössze egy vászonnal fe­

dett, fából és acélból készült kezelőtér védte. A páncélzat

hátuljára nehéz földgyalut kapcsoltak, ami az ellensúly és a feszítővas szerepét is betöltötte . A z emelő jó teljesítményt

nyújtott, és teherbírását csigasor alkalmazásával tovább le­hetett növelni. A németek úgy tervezték, hogy minden Pár­

duc-zászlóaljba két Bergepanther^ osztanak be.Összességében a jármű nagyon hatékony műszaki mentő

járműnek bizonyult. Nagy erejével nemcsak a Párducokat,

de még a nehezebb Tigriseket is el tudta vontatni. A legény­ség körében is népszerű volt, mivel páncélozott alváza le­hetővé tette, hogy még ellenséges fegyvertűzben is hasz­nálják. Ez a helyzet 1944—45-ben egyre gyakoribbá vált. A

M AN és a Henschel összesen mintegy 350 Párduc műsza­ki mentőt gyártott.

A Párduc további felhasználási lehetőségét az jelentette, amikor lövegtomyát megerősített védelmi vonalakba építet­

ték be. A tornyot föld alatti harcállások tetejéhez rögzítették. 1944/45 telén a németek speciális Pantherturm (Párduc-lö-

vegtorony) páncéltörő ütegeket hoztak létre. Ezekkel a Sieg- fried-vonalat, valamint az észak-olaszországi Gót-vonalat

erősítették meg. Egy másik üteg 1945 áprilisában 12 Párduc-

lövegtoronnyal vett rész a Berlinért vívott utolsó csatákban. A megrongálódott vagy üzemanyaghiány miatt üzemképte­

len Párducokat - utóbbi egyre gyakrabban fordult elő a há­

ború utolsó hónapjaiban - leásták a földbe, és tüzelőállásként alkalmazták. Az Ardennekben indított ellentámadás során a németek szokatlan szerepkörben vetették be a Párducokat.

LENT: A Párduc D tábori szürke festésére barna és homok­

színű, sivatagi álcázóréteget vittek fel, bár nem túl alaposan: az eredeti foltokban átüt. Különösen a lövegtomyon látszik jó l a Zimmerit antimagnetikus festék egyenetlen felülete.

103

Gyártók: MAN, Daimler-Benz, MNH, Henschel Alvázszámok: 210 001-210 254, 211 001-214 000

1943. januártól szeptemberig 850-et gyártottak.

104

A P A N Z E R V - Ű S P Á R D U C

Frontszolgálat: Első bevetés Kurszknál, 1943 júliusában Hadrendbe állítva: 51. és 52. páncéloszászlóalj 23. és 26. önálló páncélosezred1. és 2. SS-páncéloshadosztály

PANZER V-ÖS PÁRDUC D (Sd.Kfz. 171)

105

Jármű típusa: közepes harckocsi Hadrendbe állítás: 1943 tavasza Kezelők száma, öt fő Harci tömeg: 43 t

m u

Teljes hossz: 8860 mm Páncéltest hossza: 6880 mm Szélesség: 3430 mm Magasság: 2950 mm

FegyverzetFő: 75 mm-es KwK 42 L/70-es löveg Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska a jármű tetején

Páncéltest elöl (orrlemez): 80 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):

80 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 40 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 50 mm (60°-os dőlésszög)Lövegtorony elöl: 100 mm (80°-os dőlésszög)Lövegtorony oldallemeze: 45 mm

Lövegtorony hátsólemeze: 45 mm (620-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 15 mm (0-6°-os dőlésszög)

Motor: Maybach HL 210 P 30-as V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 650 LE

TeljesítményMaximális sebesség országúton:46 km/hMaximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 177 km Hatótávolság (terepen): 89 km

Körülbelül egy tucatot vékony fémlemezek segítségével úgy álcáztak, hogy az amerikai M-10-es páncélvadászra hason­

lítsanak. A hatás fokozása érdekében a szövetségesek által

használt álcázófestéssel látták el őket. Az álcázott Párduco­kat néhány szövetségesektől zsákmányolt járművel együtt

Ottó Skorzeny SS Standartenführer 150. páncélosdandára rendelkezésére bocsátották. Skorzeny azt a feladatot kapta,

hogy zavart keltsen az amerikai vonalak mögött, és ezzel se­

gítse a németek előrenyomulását a Meuse folyón túli terüle­tekre. A hadicsel azonban nem vált be. Az amerikaiak rövid

időn belül megsemmisítették a dandár álcázott Párducait.

A Párduc a harcokbanMegfelelően képzett személyzettel a Párduc fölényben volt

az amerikai Sherman, a brit Churchill és Cromwell, vagy a szovjet T-34-es tankokkal, sőt még a T-34/85-össel szem­

ben is. A T-34-es erősebb fegyverzetű és páncélzatú válto­zatát a Vörös Hadsereg 1944-ben állította hadrendbe. Bár a

Párduc nagy mérete és tömege hátrányt jelentett, 45 km/h- s országúti sebessége, jól kialakított páncélzata és nagy tor­

kolati sebességű lövege félelmetes ellenféllé tették. Külö­

nösen a védekezőharcokban bizonyult hatékonynak, s a

gyors, helyi ellentámadásokban. A jármű átütőerő, véde­lem, sebesség, mozgékonyság, megbízhatóság és hatótá­

volság tekintetében egyaránt megfelelt a legmagasabb kö­vetelményeknek.

A 75 mm-es KwK 42 L/70-es löveg pontos, nagy teljesít­

ményű fegyver volt. Átütőereje kiváló: 2000 m lőtávolság-

ból az 1943-44-ben hadrendben álló valamennyi ellensé­

ges harckocsitípust meg tudta semmisíteni. Páncéltörő lö­vedékkel 1120 m/s torkolati sebességet ért el, és 1000 m tá­

volságból mintegy JJŰjmm vastag függőleges páncélle­mezt tudott átütni. Ez megegyezett a Tigris nagyobb, 88

mm-es lövegének teljesítményével. A Párduc lövegének nagy torkolati sebessége miatt a röppálya íve lapos volt,

ami nagy találati pontosságot biztosított. A Párducokon

szolgáló tapasztalt harckocsizok állították, 1000 m lőtávol- ságig a löveg találati pontossága 90%-os. Mindent egybe­

vetve a KwK 42 L/70-es a II. világháború egyik legkivá­

lóbb fegyvere. Ugyanakkor a Párduc elejének 80 mm vas­

tag döntött páncélzata, valamint a lövegtorony 100 mm-es elülső lemezei kitűnő védelmet nyújtottak; 1000 m-nél na­

gyobb távolságból még a 9ftnm-es nehéz amerikai lövegek is csak ritkán tudták áttörni a Párducok elejének páncélza­

tát. A z oldalsó és hátulsó védelmet gyengébbre tervezték. Ez csökkentette ugyan a jármű tömegét, de sebezhetővé tet­te a Párducot az oldaltűzzel szemben. Amikor a németek

1944-ben tömegesen állították hadrendbe az új fegyvert, komoly fejtörést okoztak a szövetségesek hadvezetésének.

A Párduc sohasem tett szert olyan hírnévre, mint a Tigris,

LENT: Párduc D-k oszlopa nyomul előre egy hófödte

országúton. A járműveken a német katonák téli álcázóruhát viselnek. Az elöl haladó harckocsi homlokpáncélzatának bal oldalán látható a vezető figyelőnyílásának felső helyzetbe állított fedlapja.

106

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

de sokkal nagyobb számban vetették be. Következéskép­pen súlyosabb gondot jelentett a szövetségesek számára.

Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a típus

mindvégig komoly műszaki problémákkal küzdött. A 650

(később 700) LE-s, benzinüzemű Maybach motor megfele­lő teljesítményt nyújtott, de nem bizonyult elég strapabíró­

nak, és 1600 km megtétele után általában nagyjavítást igé­nyelt. A z erőátviteli rendszerrel gondok akadtak, és - külö­

nösen eleinte - a tengelykapcsoló is gyakran meghibáso­

dott. A benzinüzemű hajtómű könnyebben gyulladt ki, rá­

adásul kétszer annyi tüzelőanyagot fogyasztott, mint egy hasonló méretű dízelmotor. A Párducot széles, 660 mm-es lánctalpakkal látták el, ezért nagyon jó volt a tömegelosz­

tása: kisebb nyomást gyakorolt a talajra, mint az amerikai Sherman tank. Emiatt a Párduc méretéhez és tömegéhez

képest viszonylag mozgékony jármű volt.

1943-44 folyamán minden páncéloshadosztálynál felállí­

tottak egy-egy Párduc-zászlóaljat. A z alakulat 76 harcko­

csival rendelkezett, és négy századból állt, egységenként

17 járművel és nyolc Párduccal a parancsnoki lépcsőben.1943-44-ben a német páncéloshadosztályok egy-egy zász­

lóalját hazavezényelték a Reich területére. Párducokkal

szerelték fel őket, kiképzőfeladatokat hajtottak végre, és csak ezután tértek vissza eredeti alakulataikhoz. A z 1. pán­

FENT: Hóval borított Párduc D nyomul keresztül egy falu

romjain. A harckocsiparancsnok a nyitott parancsnoki to­ronyban áll. A hosszú csövű, 75 mm-es löveg csöszájfékére védőborítást húztak.

céloshadosztály harckocsiállományát váltották fel először az új gépekkel. 1944 januárjára már 15 páncéloshadosz­

tálynál harcoltak Párduc-zászlóaljak. 1944 nyarán 13 új, zászlóaljnak megfelelő erőt képviselő páncélosdandárt is

Párducokkal láttak el. 1945-re azonban az egyre súlyosabb

veszteségek és a gyártókapacitás csökkenése miatt át kel­lett szervezni az alakulatokat. A z 1945-ös előírások páncé­

loshadosztályonként egyetlen vegyes, Panzer IV-esekből és Párducokból álló zászlóaljat engedélyeztek.

A Párduc fölényeAz egyik legismertebb Párduc-ász Emst Barkmann SS-al-

tiszt, a 2. Das Reich SS-páncéloshadosztály 2. ezrede 4. századának parancsnoka. Barkmann először 1943-ben volt Párduc parancsnoka, a keleti fronton. Ezen a hadszíntéren

vált tapasztalt harckocsizóvá. A normandiai csatákban vég­

rehajtott tetteinek áttekintése jó l illusztrálja a Párduc harci képességeit. Barkmann 1944. július 8-án lőtt ki először

107

Sherman tankot, St. Lo közelében. Felismerte a Párduc fö­

lényét az amerikai típussal szemben. Négy nappal később

két újabb Shermant semmisített meg, egy harmadikat pedig

súlyosan megrongált. Ugyanaznap még három Shermant és egy páncéltörő löveget lőtt ki, de az ő Párduca is megsérült,

miután páncéltörő lövedék találta el. Július 14-én kölcsön- járművel vett részt az ütközetekben, és újabb három

Shermant tett harcképtelenné. Ezután a szövetséges tüzér­ség lövedéke leszakította tankjának lánctalpát.

Július 26-ra javították meg Barkmann Párducát. A 2. SS- páncélosezred többi harckocsijával együtt elkeseredett küz­

delemben próbálták megállítani az amerikai hadsereg kitö­

rési kísérletét (Kobra hadművelet). Barkmann tankjának porlasztója meghibásodott. A mozgásképtelen jármű továb­

bi sérüléseket szenvedett az amerikai vadászbombázók tá­

madása során. A szerelők egész éjszaka dolgoztak a harc­kocsijavításán, így másnap reggel megint bevetésre indul­

hatott. Július 27-én elvágták a század többi járművétől. Barkmann megpróbálta őket utolérni, de Le Lorey-nál amerikai páncélosalakulatba ütközött. Magányosan nyo­mult tovább, hogy felvegye a harcot az ellenséggel. Tankja

több találatot kapott: elülső meghajtó kereke megsérült, egyik lánctalpa leszakadt, páncéltestét egy lövedék átütöt­

te, az egyik ajtó beragadt, ráadásul a vezető is megsebesült. Mindezek ellenére a Párduc harcképes állapotban maradt,

és további kilenc szövetséges harckocsit lőtt ki. Ezután nagy nehezen, hátramenetben visszavergődött alakulatá­hoz. Szinte hihetetlen, de a tankot megjavították, így más­nap ismét harcolhatott. Barkmann újabb hat ellenséges tan­

kot semmisített meg. Július 29-én aztán a parancsnok meg­sebesült, és századát Gavray-nél bekerítették az amerikai

csapatok. Párducával mégis sikerült áttörnie vonalaikat, majd újabb védekezőállást foglalt el - ráadásul eközben mindvégig egy harcképtelen harckocsit is vontatnia kellett.

1944. augusztus 1-jén Barkmannt végül elhagyta a szeren­cséje. A vontatott Párducban tárolt lőszerek felrobbantak, és az ő harckocsija is kigyulladt, ezért a legénységnek a

harctéren kellett hagynia. Gyalogosan vágták át magukat az ellenség vonalain, és sikerült visszaérniük alakulatukhoz.

Hőstetteiért a német főparancsnokság Barkmannt kitüntet­

te: megkapta a Lovagkeresztet.

1944-től kezdve egyre inkább a szövetségesek uralták a frontok feletti légtereket, különösen a nyugati hadszíntéren.

Emiatt a Párduc fölénye is csökkent az ellenséges harcko­csikkal szemben.

Mindenesetre a típus egészen a háború végéig a német

páncéloshaderő legfontosabb fegyvere maradt. Berlin vé­

delmében is meghatározó szerepet játszott. 1945. április

közepén került sor a Párducok utolsó nagyobb ütközetére, azok ellen a szovjet harckocsik ellen, amelyek áttörték a

német védelmi vonalakat, és a Seelow környéki dombokig

nyomultak előre. Itt egy Párduc-zászlóalj néhány Tigris tá­

mogatásával súlyos csapást mért az összevont szovjet

páncélosegységekre. Hitler öngyilkossága után, 1945. má­

jus 2-án a bekerített berlini helyőrség utolsó két Párduca

vezette azt a kétségbeesett kitörési kísérletet, amelyet azért indítottak, hogy a csapatok maradéka ne szovjet hadifog­

ságba essen. Bár végül mindkét Párduc megsemmisült, si­

került keskeny rést nyitniuk a szovjet ostromgyűrűn, ami

lehetővé tette, hogy a helyőrség néhány egysége elmene­küljön, és az amerikai csapatok előtt tegye le a fegyvert.

1944-45-ben a szovjetek megtanulták tisztelni a Párdu­

cot. Mindent elkövettek, hogy a hátrahagyott, sérült német

108

harckocsikat megjavítsák, s Párducokkal felszerelt száza­dokat vethessenek be a németek ellen.

A Párduc a II. világháború egyik legkiválóbb tankja. Tűz-

erejével, védőpáncélzatával és mozgékonyságával 1945-ig,

vagyis az amerikai M-26-os Pershing és a szovjet Joszif Sztálin nehéz harckocsik megjelenéséig fölényben volt el­lenfeleivel szemben.

Ha a Párduc Il-es elkészül, a fölényt talán mindvégig si­

kerül megőrizni. Másrészről azonban a Párduc több hibával

is küszködött: műszaki problémái és üzemanyag-fogyasz­

tása stratégiai szempontból csökkentették harcértékét. A

FENT: A kép alapján nem azonosítható páncélosalakulat 1. századának két álló Párduca. A háttérben látható harckocsi­ról az oldalsó szegélylemezek hiányoznak. Az előtérben álló

111. számú járművön jó l érzékelhető, hogy milyen nagy mé­retű a parancsnoki torony.

Párducot kevesebb mint egy év alatt fejlesztették ki, és a

T-34-es komoly ellenfelének bizonyult. Kialakításánál si­

került átvenni a szovjet típus legjobb tulajdonságait, ami azt bizonyítja, hogy a németek nem idegenkedtek attól,

hogy ellenfeleik technikai eredményeit alkalmazzák.

A P A N Z E R V - Ö S P Á R D U C

14. F E J E Z E T

E zerkilencszáznegyvenhárom közepén a német had­

sereg Fegyverügyi Hivatala elrendelte egy nehézpáncélvadász-típus kifejlesztését. A járművet

a Párduc harckocsi alvázára építették, és a Jagdpanzer F-ös

Jagdpanther (vadászpárduc) nevet kapta. A főparancsnok­

ság választása azért esett erre az alvázra, mert ez volt az egyetlen olyan lánctalpas alváz, amelyik elbírta a 88 mm-

es Pák 43/3 L/71-es ágyút. A Panzer III-as és IV-es átalakí­

tott alváza nem volt megfelelő egy ilyen nagy löveggel fel­

szerelt páncélvadász céljaira. A felépítmény páncélzatát olyan könnyűre kellett volna tervezni, hogy a jármű nem

sokáig állta volna a szövetségesek 1943-ban hadrendben

álló, nagy erejű páncéltörő lövegeinek tüzét. Egyetlen má-

BALRA: Ebből a nézetből jó l kivehető a Jagdpanther pán­

célvadász páncéltestének meredeken döntött alsó lemeze, va­lamint az elülső lemez nagy, sima felszíne. A vezető figyelő­

nyílásai is láthatóak, amelyeket a jobb oldalon helyeztek el.

sik alváz jöhetett még szóba, a Tigris I-esé. A Panzerjáger

Tiger (P ) Elefánt típussal végzett sikertelen kísérletek azonban azt bizonyították, ez nem elég mozgékony egy ne­

héz páncélvadászhoz.

A fejlesztés története

A M IAG cég 1943. október 20-án készült el a Jagdpanther

első mintapéldányával. A következő hivatalos nevet adták neki: 88 mm-es 43/3-as páncéltörő löveg, Párduc páncéltö­

rő járművön. A németek arra törekedtek, hogy a páncélo­zott harcjárművek jelölését egyszerűsítsék, ezért Hitler

1944. február 27-én elrendelte, hogy a járművet a további­

akban egyszerűen Jagdpanthemek hívják. A sorozatgyártá­si változatot úgy alakították ki, hogy a Párduc G változat

alvázára döntött falú, páncélozott küzdőteret szereltek. A z

1944-es színvonalhoz képest a jármű páncélzata gyengének számított. A z elejét 80, az oldalát 50, a hátulját pedig 40

mm-es lemezekből állították össze. A Jagdpanther alakja

111

A JAGDPANZER V-ÖS JAGDPANTHER

A Jagdpanther a II. világháború egyik leghatékonyabb páncélozott. ~ A ' ' " U * * " " ...................... ... . .harcjárművé. A járműben a roppant tuzero, a kiváló vedelmet nyújtó döntött

páncélzat, valamint a nagy mozgékonyság előnyeit sikerült egyesíteni.

A típust azonban csak kis mennyiségben gyártották - mindössze 392 darab

készült el - ezért a harctereken nem tudott jelentős eredményeket elérni.

FENT: Jagdpanther-menetoszlop nyílt terepen nyomul előre.A vezető járművön jó l látható a jellegzetes Saukopf löveg-

pajzs, valamint a páncélzat döntött homloklemeze. A jármü­vet a mozgékonyság fokozására széles lánctalpakkal látták

el. A felszín a Zimmerit bevonat miatt kelt egyenetlen hatást.

és alacsony építése azonban mégis kitűnő védelmet nyúj­

tott. Karcsú, szinte elegáns vonalai miatt talán a Jagdpan- zer V-ös volt a II. világháború legszebb páncélozott harc­

járművé.

Belső elrendezésA z öt kezelő a jármű belsejének kialakításával is elége­

dett volt: zsúfoltsága ellenére (a Pák 43/3-as löveg ha­talmas zárszerkezete és a lőszertároló állványok szinte

az egész teret elfoglalták) elég hely maradt számukra.

A vezető elöl, baloldalt foglalt helyet, a rádiós pedig a löveg másik oldalán (ő kezelte a gömbcsuklós gép­

puskát is). Mögöttük ült az irányzó és a töltőkezelő, a

küzdőtér hátulján pedig a parancsnok. A csapóajtó a felépítmény hátsó falára került. A legénység tagjai álta­

lában ezt használták, de a hosszú, egyesített lőszerek ra­

kodónyílásául is szolgált.A fülkén belül 600 lőszer fért el a géppuskához.

Gyakran szereltek be kiegészítő rádiókészüléket a sza­

kaszparancsnokok számára. Az ilyen járműveket arról lehetett felismerni, hogy felépítményük hátulján két an­

tenna helyezkedett el.

Nagyon jó tömegelosztásA Jagdpanther tömege elég nagy, 45,5 t volt, ám ez nem befolyásolta a jármű mozgékonyságát, ugyanis a

nagy teljesítményű, 700 L E - s Maybach HL 230-as

motor elegendő hajtóerőt adott.Országúton 45 km/h, terepen pedig 24 km/h csúcsse­

bességet ért el, ami az akkoriban használt más német

páncélvadászokkal összehasonlítva igen jó eredménynek

számított.

112

A J A G D P A N Z E R V - O S J A G D P A N T H E R

A terepen nyújtott kiváló teljesitmény főleg a jármű egymást részben átfedő fútógörgőit felfüggesztő rend­

szerének, valamint a széles lánctalpaknak volt köszön­

hető.Ennek következtében a jármű fajlagos nyomása kisebb

volt, mint a StuG III-as rohamlövegé. Roppant tűzereje,

nagyszerű védőpáncélzata és gyorsasága révén a Jagd­

panzer F-ös a II. világháború egyik leghatékonyabb né­met páncélozott harcjárművévé vált.

1944 februárja és decembere között kizárólag a német

M IAG vállalat gyártott Jagdpanzer K-ösöket, ekkor azonban az MNH cég is csatlakozott a programhoz.

Azonban mindössze öt hónapig vett benne részt, 1945

áprilisában ugyanis a gyártást leállították.A Jagdpanther páncélvadászból kevés készült, a 15

hónapig tartó gyártási program során mindössze 382

jármű, havi 26. Eredetileg persze ennél sokkal többet terveztek megépíteni: havi 150-et. Az, hogy a termelés

üteme meg sem közelítette ezt az irányszámot, főleg a

szövetségesek folyamatos légitámadásainak következmé­nye volt.

A Jagdpanther a harcokbanAz 1944-es normandiai harcokban kevés Jagdpanzer V-

ös vett részt. A németek mindössze 14 ilyen járművet

JAGDPANZER V-ÖS JAGDPANTHER (Sd.Kfz. 173-AS)

ÁltalánosJármű típusa: nehéz páncélvadász (nehéz önjáró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1944 eleje Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 45,5 t Alváz: Panzer V-ös Párduc

MéretekTeljes hossz: 9860 mm Páncéltest hossza: 6870 mm Szélesség: 3280 mm Magasság: 2720 mm

FegyverzetFő: 88 mm-es Pák 43/3 L/71-es löveg A löveg oldalszöge: balra 11°, jobbra 11° Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska, a törzs elülső részén

LőszerkészletFő: 60 db Kiegészítő: 600 db

PáncélzatPáncéltest elöl (homloklemez): 60 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):80 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 40 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 40 mm (60°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 80 mm (35°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 50 mm (60°-os dőlésszög)

Küzdőtér hátulja: 40 mm (60°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 17 mm (5°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Maybach HL 230 P30-as V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 700 LE Tüzelőanyag-tartály: 700 I

.......TeljesítményMaximális sebesség országúton: 46 km/h Maximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 210 km Hatótávolság (terepen): 140 km

113

vetettek be. 1944 nyarán egyetlen Jagdpantherekke\ fel­

szerelt alakulat (a hadsereg 654. nehézpáncéltörő osztá­lya) állomásozott a nyugati hadszíntéren, így csak ez

harcolhatott a szövetségesek csapataival.

Amikor a D-napon, vagyis 1944. június 6-án a szö­vetségesek partra szálltak a németek megszállta Fran­

ciaországban, a 654. osztály a Párizs környéki Mailly-

le-Camp gyakorlóterén tartózkodott. A z alakulathoz ép­

pen akkoriban érkeztek új Jagdpantherek, és a kezelők most ismerkedtek a korszerű járművekkel. Június 18-áig

azonban a háromból csak két századot szereltek fel

ezekkel.Ráadásul az egyik üteg még nem ismerte eléggé az

új harcjárművet, ezért Normandiában végül csak a 2.

üteg 14 Jagdpantherét vetették be. A z egység 1944. jú­lius 28-án érkezett a hadműveletek helyszínére. A pán­

célvadászok nagy tűzereje hamarosan éreztette hatását

az összecsapásokban.

Július 30-án a 2. üteg döntő szerepet játszott a szö­vetségesek támadásának feltartóztatásában. A Bluecoat hadművelet célja annak a résnek a kiszélesítése volt,

amit az amerikaiak vágtak az ellenség védelmében a brit vonalaktól közvetlenül jobbra, Avranches-nál.

1944. július 30-án, Caumont-tól délre a britek 15.

(skót) hadosztálya a 6. gárda-harckocsidandár Churchill tankjainak támogatásával áttörte a meggyengült német vonalakat, és a 309. magaslatig nyomult előre. Hirtelen

két Jagdpanther tört elő egy kis erdőben elfoglalt fede­

zékéből.Összecsaptak a Churchillekkel, miközben egy harma­

dik páncélvadász rejtekhelyéről fedezte őket. A z ütközet mindössze két percig tartott. A páncélvadászok 11

Churchillt lőttek ki, ezután azonban kénytelenek voltak

visszavonulni a nagy számbeli fölényben lévő szövetsé­

gesek elől.A z üteg két járművet hagyott hátra, melyek súlyosan

megrongálódtak. A 14 Jagdpanther ezen a helyszínen

ugyan időlegesen feltartóztatta a szövetségeseket, de a normandiai német front összeomlását nem akadályozhat­ta meg. A 2. ütegből mindössze két Jagdpanther vé­

szelte át az angolszászok 1944. augusztusi, nagy erők­

kel indított támadását. (A két járműnek sikerült átkelni

a Szajnán.)A Jagdpanzer F-öst, mivel keveset gyártottak belőle,

a németek egyszerre csak kis számban vetették be. A z

Ardennekben indított ellentámadás volt az egyetlen

olyan hadművelet, amelyben nagyobb erőt képviselő Jagdpanther-a\aku\at harcolt. (51 páncélvadász, az elké­

szült mennyiség egyhetede.)A hadsereg önálló, nehézpáncéltörő osztályainak há­

rom-három ütege közül általában csak egyet szereltek fel Jagdpantherekke 1. A másik két üteget rohamlöve-

gekkel vagy Jagdpanzer IV/70-es páncélvadászokkal

szerelték fel.A németek hat ilyen osztályt vetettek be az Arden­

nekben, melyek Jagdpanther-állománya soha nem érte el a hivatalosan előirányzott 14-et. A z élőerő és a fel­

szerelés hiánya az ellentámadás hatékonyságát mindvé­

gig jelentősen korlátozta.A z adott körülmények között az Ardennekben bevetett

német haderő nagyban támaszkodott a rendelkezésre ál­

ló 51 Jagdpanther tűzerejére.1944. december 20-án a hadsereg 560. nehézpáncéltö­

rő osztályának nyolc Jagdpanzer F-öse és 25 Jagdpan­

zer IV/70(V)-je komoly tűztámogatást nyújtott azokhoz a támadásokhoz, amelyeket a 12. Hitlerjugend SS-pán-

céloshadosztály fanatikus páncélgránátosai hajtottak

végre.A hadosztály feladata az volt, hogy felszámolja a

szövetségesek Dóm Bütgenbachnál a német támadás

feltartóztatására kiépített záróállásait.

Gyors sikert kellett kivívniuk, hogy a németek előre­nyomulhassanak Malmédy irányába, és ezzel fenntartsák

a támadás lendületét. Bár a Jagdpantherek segítségével

ebben a szektorban sikerült harcászati előnyt kivívni, a

németek északi előretörése elakadt, amikor a szövetsé­

114

gesek bekerítették és megsemmisítették a Peiper-harc-

csoport páncélosait.

A Nordwind (északi szél) hadműveletA z Ardennekben indított ellentámadás során felvonulta­

tott 51 Jagdpanther közül nem mindegyik vett részt a

harcokban. A z offenzíva félidejénél a főparancsnokság kivonta a hadsereg 654. nehézpáncéltörő osztályát a tar­

talékállományból, és Elzász-Lotaringiába vezényelte, hogy 1944. szilveszter éjjelén részt vegyen a Nordwind

hadműveletben. Egy hat hadosztályból álló seregtestnek északról dél felé, Strasbourg irányába kellett nyomulnia,

és csatlakoznia azokhoz a csapatokhoz, amelyek a col­mari kiszögellésből előretörve, délről átkaroló hadmoz­

dulatot próbáltak végrehajtani. A kiszögellés a Szajnán

túli francia területekig nyúlt. Azt remélték, hogy Stras­

bourg visszafoglalásával - a város szimbolikus jelentő­

ségű - sikerül elvágni a franciákat a nyugati szövetsé­

gesektől.

A 654. osztály nyolc bevethető Jagdpanthere kulcs­

szerepet játszott a hadműveletben, bár eközben jelentős

veszteségeket szenvedtek. 1945. február 6-án az egyik

Jagdpanzer V-ös lesállást foglalt el Colmar közelében, a Wolfgantzen melletti kis erdőben, hogy megtámadjon

FENT: Ebből a nézetből jó l érzékelhető a Jagdpanther ele­gáns, döntött formája, valamint az, hogy a 88 mm-es löveg

hosszú csöve mennyivel túlér a páncélvadász páncéltestének elején. Az egyik köténylemeze hiányzik. Az alvázat nagy mé­retű, egymást részben fedő futógörgőkkel szerelték fel.

egy francia páncélos-menetdoszlopot. Azonban az 1.

francia hadsereg Sherman tankjai lecsaptak a Jagdpan- therre: a két szárnyról egyszerre indítottak támadást. A Shermanok lövedékei a Jagdpanther mindkét lánctalpát

leszakították, így az mozgásképtelenné vált. A 654. osz­tály két másik Jagdpanthere legénységének is el kellett

hagynia járművét motorhiba, illetve a lánctalp megron­gálódása miatt. A negyedik JagdpantherX szintén műsza­

ki meghibásodás miatt kellett a harctéren hagyni, bár

ezt később egy Bergepanther műszaki mentőnek sike­rült visszavontatni állomáshelyére.

A sikertelenül végződő Nordwind hadművelet végén a

654. osztálynak csak négy bevethető Jagdpanthere ma­

radt — az eredeti állomány fele. 1945 márciusára az osztály teljesen felmorzsolódott, miközben sikertelenül

próbálták feltartóztatni a Reich területére mélyen benyo­muló szövetséges csapatokat.

115

A J A G D P A N Z E R V - Ö S J A G D P A N T H E R

15. F E J E Z E T

A német Panzer VI-os Tigris I-es nehéz harckocsi - valószínűleg a II. világháború leghíresebb harcko­

csija — eredete 1940 májusáig nyúlik vissza. A z a néhány nehéz harckocsi, melyek a nyugatra törő német had­

erő útját állták, súlyos veszteségeket okoztak a páncélosala­

kulatok soraiban. Itt említhetjük a brit Matilda II-esek sike­reit Arras-nál vagy a francia Char lB-két Flavionnál. Mind­

ez arra ösztönözte a németeket, hogy ők is kifejlesszenek

egy nehéz harckocsitípust. Ezt megelőzően 1937-38-ban csupán kísérletek történtek a Panzer IV-esnél nehezebb

harckocsi létrehozására, melyek eredményeképpen 1938-ra

BALRA: Az 1. Leibstandarte SS Adolf Hitler páncéloshad­osztályhoz csatolt 101. SS-nehézpáncélos-zászlóalj Tigris I-

ese halad át egy falun, útban a normandiai frontra, 1944jú ­niusának elején. A kép előterében egy Schwimmwagen kétél­tű terepjáró.

két mintapéldány készült el: a DW 1-es és a V K 3001-es. Továbbfejlesztésükre azonban nem került sor, mivel a né­

met hadsereg elégedett volt a Panzer IV-es teljesítményével.

A fejlesztés története1941 tavaszán, röviddel a Szovjetunió elleni támadás előtt a német hadsereg Fegyverügyi Hivatala felgyorsította a ne­

héz harckocsi fejlesztési munkálatait. 1941 nyarán a hadve­zetés még nagyobb lendületet adott a programoknak, főleg a Vörös Hadsereg új T-34-es közepes és KV nehéz harcko­

csijaival vívott első ütközetek után. A modem szovjet tan­

kok ugyanis valamennyi német típusnál, köztük a Panzer IV-esnél is jobb teljesítményt nyújtottak. Ez arra ösztönöz­

te a németeket, hogy kifejlesszenek egy közepes harckocsit

(a Panzer V-ös Párducot) és egy új nehéz harckocsitípust, amiből végül a Panzer VIE Tigris I-es alakult ki. 1941-ben komoly vita bontakozott ki a megépítendő német nehéz

117

A PANZER VI-OS TIGRIS l-ES

A Tigris l-es a II. világháború legismertebb harckocsija.

A szövetségesek főképp nagy erejű, 88 mm-es lövege és nehéz

védőpáncélzata miatt tartottak tőle. Bár a Tigris harci cselekményei

máig legendásak, műszakilag megbízhatatlan és lassú volt.

harckocsival kapcsolatban. Hitler olyan típust követelt,

amelyet 88 mm-es, átalakított német légvédelmi ágyúval szerelnek fel. A Fegyverügyi Hivatal azonban inkább ki­

sebb, 60 vagy 70 mm-es, kúpos fUratú löveggel akarta fel­fegyverezni a harckocsit, hogy a jármű mérete és tömege ne legyen túlságosan nagy.

Prototípusok - Porsche és HenschelMivel nem sikerült kompromisszumra jutni, végül két ne­

héz harckocsi prototípusának munkálatait kezdték meg. A

Fegyverügyi Hivatal a kasseli Henschel vállalattal kötötte meg az első szerződést, a V K 3601-es fejlesztési tervre. A

szerződésben kikötötték, hogy a jármű tömege nem halad­

hatja meg a 36-40 t-t, és 60 vagy 70 mm-es, kúpos furatú löveggel kell felszerelni. A második szerződést a Porsche cég kapta, a 45 t-s, 88 mm-es löveggel felszerelt VK 4501 -

es harckocsi kifejlesztésére. A Henschel VK 3601-es terve­zetében szereplő kúpos furatú löveghez nagy mennyiségű

volfrámacélra volt szükség, amiből súlyos hiány mutatko­zott. Emiatt a német hadseregnek le kellett mondani a kú­

FENT: Elölnézeti kép egy erdőben harcállást elfoglaló Tig­

risről. A jármű homloklemezére és a vezető előtti lemezre tartalék lánctagokat erősítettek. A Tigris páncélzatának ki­alakítása elég rosszul sikerült, de így is hárítani tudta az el­lenséges páncéltörő lövedékek többségét.

pos furatú löveg kifejlesztéséről, és ezzel együtt a V K

3601-esről. Nem akarták azonban, hogy a Henschelnél ad­dig végzett munka teljesen kárba vesszen, ezért a vállalatot

új nehéz harckocsi építésével bízták meg. Ez a terv a V K

4501(H) jelölést kapta. A már meglévő V K 3601-es alvázá­

nak módosított változatát használták fel hozzá, melyre

ugyanazt a 88 mm-es löveget szerelték, mint a rivális Por­

sche a saját mintapéldányára. 1941 őszére tehát a Henschel és a Porsche két különböző, ám ugyanazzal a nagy erejű, 88

mm-es löveggel felszerelt típussal vett részt a megrendelé­sért folyó versenyben.

1942 áprilisára a Porsche és a Henschel elkészült a VK

4501(P)-vel, illetve VK 4501(H)-val. Hitler személyesen is részt vett a két mintapéldány próbáján, amire 53. születésnap­

118

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S I - E S

ján, 1942. április 20-án került sor a kelet-poroszországi Ras-

tenburgban. A Henschel-típus némileg jobb teljesitményt

nyújtott, ráadásul a Fegyverügyi Hivatal véleménye szerint alkalmasabb volt a tömeggyártás céljaira, mint a Porsche pro­

totípusa. így a Henschel vállalatnak adtak megbízást 1500

jármű építésére. Azonban a Porsche céggel még a próbák

előtt aláírtak egy megállapodást, 90 nullsorozatú VK 4501(P) Tigris leszállítására. Amikor a Fegyverügyi Hivatal végül a

Henschellel kötötte meg a szerződést, a Porsche 90 darabra szóló megrendelését törölték. A hadvezetés azonban nem

akarta, hogy a Porsche 90 félig kész Tigris alváza kárba ves­szen, ezért elrendelték, hogy azokat az Elefánt nehéz páncél­vadászok építéséhez használják fel. A német hadsereg a kö­

vetkező hivatalos nevet adta a Henschel sorozatgyártásra ke­

rülő V K 4501(H) járművének: Panzer VIE Tigris I-es. 1944 februárjában az elnevezést Panzer Tigris E-re rövidítették.

A fő gyártási programA Tigris I-es gyártása 1942 augusztusában vette kezdetét,

és az utolsó ilyen harckocsikat 23 hónap múlva, 1944 júni-

LENT: Tigris harckocsi (a kép bal oldalán) vonul el szovjet felszerelések maradványai - köztük egy égő T-34-es - mel­

lett, 1943. július elején. A felvétel a németek sikertelenül vég­ződött, kurszki Citadella hadműveletének kezdeti szakaszá­

ban készült.

usában szállították le. A Henschel vállalatnál összesen 1354 Tigrist szereltek össze, 100-at 1942-ben, 780-at 1943-ban

és 474-et 1944 első felében. 1942 utolsó öt hónapjában még csak havi 20 jármű készült el, a termelés üteme azon­

ban fokozatosan növekedett, és 1943-ra elérte a havi 65 da­rabot. A maximumot 1944 első felében sikerült elérni, ami­

kor havonta 75 Tigris készült el. Bár majdnem két évig gyártották, viszonylag kevés Tigris I-est szállítottak a har­

coló alakulatokhoz.

A Tigris I-esA Tigris I-es zömök, szögletes alakjával némiképp a kisebb

méretű Panzer IV-esre emlékeztetett. Kezelőszemélyzete öt fő volt. 56 t-s tömegével igen nehéz járműnek számított. Első darabjait a 642 LE-s Maybach HL 210-es motorral lát­

ták el, de a 251. számú harckocsitól kezdve ezt a nagyobb

teljesítményű, 700 LE-s Maybach HL 230-assal váltották fel. Ezzel a motorral a harckocsi országúton 38 km/h csúcs­sebességet ért el, bár terepen mért sebessége ettől jelentő­sen elmaradt (20 km/h). A Tigris I-est nagy erejű, 88 mm-

es, 56 űrméret hosszú Kw K 43-as löveggel szerelték fel.

Védelmét a páncéltest elején 100 mm, az oldalain és hátul pedig 80 mm vastag páncélzat biztosította.

A lánctalpak kialakításaA Tigris I-es hatalmas jármű volt, bevetésre kész állapotban

119

olyan széles, hogy nem lehetett hagyományos német vasúti platókocsin szállítani. A probléma megoldására a Henschel

igen eredeti, kétféle lánctalpból álló rendszert tervezett a Tigrishez. Az ütközetekhez széles, 725 mm-es harci lánc­talpakat alkalmaztak, a szállításhoz pedig keskenyebb, 520

mm-es talpakat szereltek fel, miután a külső fútógörgőket

eltávolították. A Tigrissel nagy tömege miatt sok hídon nem lehetett átkelni, ezért korszerű, folyami átkelésekhez szük­

séges felszereléssel látták el.4,1 m mélységig jól tudott alámerülve haladni a folyó­

medrekben. A z ehhez szük­

séges felszerelés azonban drága volt, ráadásul ritkán hasz­nálták, ezért az első 495 jármű után alkalmazását gazdasá­

gossági okokból elvetették. 1944 elején a Henschel jelentő­sen módosította a Tigris szerkezetét, mivel a gyártási prog­ramot összhangba akarták hozni a Párducéval. A változta­

tások közé tartozott, hogy a futógörgők gumibevonatát ru­galmas acélból készült abroncsokkal váltották fel.

Speciális változatokA németek a Tigris I-es alaptípusából nem fejlesztettek ki

olyan sok speciális változatot, mint a többi harckocsi eseté­ben. Főképp azért, mert az alváz viszonylag kis mennyiség­ben állt rendelkezésre. A Tigris I-es speciális változatai kö­

zül kettőt a Henschel kasseli gyárában fejlesztettek ki. A z első a Sturmtiger (rohamtigris) elnevezésű, önjáró löveg, melyet rövid csövű, 380 mm-es mozsárral fegyvereztek fel.1943 végétől 18 Tigris-alvázat alakítottak át erre a célra. A

lövegtorony helyére előregyártott elemekből összeállított, rögzített felépítményt szereltek. A főfegyverzetet manuáli­san lehetett irányozni, csigás-fogasíves/fogasléchajtásos

szerkezet segítségével. Ez a korábbi mozsarakat tekintve teljesen új megoldás. A 380 mm-es fegyver 6000 m távol­ságba tudta kilőni 376 kg-os robbanólövedékeit. A lövedé­

kek nagy tömege miatt megemelésükhöz kis méretű, szét­

szedhető darut alkalmaztak. A Sturmtiger maximum 13 lő­

szert tudott szállítani. Tűzgyorsasága elég kicsi volt, mivel a lövegcsövet csak vízszintes helyzetben lehetett megtölte­

ni. A töltés műveletében az öttagú kezelőszemélyzetből

négy vett részt, köztük az irányzó. A Sturmtigert ritkán ve­

tették be. A feljegyzések valójában egyetlen olyan esetről

számolnak be, ahol nagy hatékonysággal alkalmazták: a varsói gettó lerombolásában. Ezenkívül hét harcjárművet a

Wacht am Rhein során is bevetettek.A második speciális változat a Bergepanzer műszaki

mentő. Mivel nem minden zászlóaljat tudtak felszerelni az

előírt számú hagyományos műszaki mentővel, eleinte Tig­

risek vontatták el a megrongálódott harckocsikat. Ennek a megoldásnak is volt persze némi létjogosultsága. Nyilván­

való előnyökkel járt, ha az ellenséges fegyverek tüzében

harckocsikat és nem páncélzat nélküli műszaki mentőket

alkalmaztak. Mindenesetre ez a gyakorlat több tucat — talán

több száz - Tigris elvesztésével járt.Ahol lehetőség nyílt rá, ellenségtől zsákmányolt

harcjárműveket alkalmaztak műszaki mentőként.Ezért nagyon kevés Tigrist alakítottak át Berge­

panzer Tigerré.

A németek kis mennyi­

ségben kétféle (egymáshoz

hasonló) Tigris parancs­noki járművet is építet­tek, melyek gyakorlati­lag megegyeztek a ha­

gyományos sorozat­

változattal. Mind­össze abban kü­lönböztek, hogy

korszerű erőátvi­

teli rendszerrel - a lánctalpak

m eghajtásá­

hoz két egy­mástól független villamosmotort al­kalmaztak, amelyeket

a harckocsi léghűtéses motorja által működtetett generá­tor hajtott — és hosszanti torziós rugós meg­oldású felfüggesztő szerkezettel látták el őket.

TeljesítményA Tigris I-es félelmetes fegyver volt. Ám az óriási tűzerőt

és kiváló védelmet csak a gyorsasága rovására lehetett a harckocsiban egyesíteni. A Tigris I-es motorja nem biztosí­

tott elegendő meghajtóerőt, és műszakilag sem volt meg­bízható. Nehéz terepen rossz teljesítményt nyújtott, sok üzemanyagot fogyasztott, lövegtomyát pedig lassan lehe­

tett elforgatni. Csak akkor lehetett hatékonyan alkalmazni,

ha jól képzett legénység üzemeltette, és gondosan karban­

tartották.A Tigris a harctereken általában kiváló teljesítményt

nyújtott, ám előfordult, hogy nem sikerült kihasználni a

benne rejlő harcászati lehetőségeket.

Legfőképpen azért, mert a háború utolsó évében a keze­lők képzettségének színvonala nem érte el a szükséges

mértéket, másrészt egyre kevesebb karbantartó műhely állt

120

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S l - E S

PANZER VIE TIGRIS l-ES (Sd.Kfz. 181-ES)ÁltalánosJármű típusa: nehéz harckocsi Hadrendbe állítás: 1942 vége Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 56 t

MéretekTeljes hossz: 8240 mm Páncéltest hossza: 6200 mm Szélesség (bevetésre kész állapotban): 3730 mmSzélesség (szállításkor): 3150 mm Magasság: 2860 mm

FegyverzetFő: 88 mm-es KwK 36 L/56-os löveg Kiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska; 1 a lövegtoronybán a löveggel párhuzamosan, 1 a törzs elején; 6 db köd­gránátvető

LőszerkészletFő: 92 dbKiegészítő: 3920 db

PáncélzatPáncéltest elöl (homloklemez): 100 mm (66°-os dőlésszög) -Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):100 mm (80°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 60-80 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 82 mm (82°-os dő­lésszög)Lövegtorony elöl: 100-110 mm (80°-os dő­

lésszög)Lövegtorony oldallemeze: 80 mm (90°) Lövegtorony hátsólemeze: 80 mm (90°) Lövegtorony tetőlemeze: 26 mm (0-9°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Maybach HL 230 P 45-ös V 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 700 LE Tüzelőanyag-tartály: 534 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 38 km/h Maximális sebesség terepen: 20 km/h Hatótávolság (országúton): 100 km Hatótávolság (terepen): 60 km

121

FENT: Fehérre festett Tigris harckocsi. A járművet az orosz fronton, téli körülmények között vívott csatákra készítették fel. A több rétegben elhelyezett, egymást részben átfedő futó­

görgők és a különösen széles lánctalpak miatt a nehéz páncélosjármű talajra nehezedő nyomása viszonylag nem volt nagy.

rendelkezésre. Ekkorára egyébként is megjelent a nehéz­

tankok új generációja: a német Királytigris, az amerikai M-26-os Pershing és a szovjet Joszif Sztálin. Ezek mind­

egyike jelentős fölényben volt a Tigrissel szemben, mind a tűzerő, mind a páncélzat kialakítása, mind pedig sebesség tekintetében.

A Tigris a harcokbanA Tigris I-es első harci bevetésére 1942 augusztusában ke­

rült sor. Hitler páncélosszakértői azt szerették volna, ha az

első sorozatban gyártott járműveket Németországban ala­pos vizsgálatnak vetik alá. Azért tartották ezt szükséges­

nek, hogy meggyőződhessenek a harckocsik megbízható­ságáról, illetve jelentősebb tartalékot képezhessenek Tigri­

sekből, melyet a következő nyáron, a keleti fronton terve­zett német támadó hadművelet során vethettek volna be.

Hitler azonban elutasította az egyébként ésszerű javaslatot.

1942 augusztusában elrendelte, hogy az első Tigrisekkel

felszerelt alakulatot - az 502. nehézpáncélos-zászlóalj 1. századát - azonnali hatállyal vezényeljék a keleti frontra. A z egység új gépeit 29-én vetették be először, a Leningrád-

hoz közeli Mga körül zajló ütközetekben. A század egyet­

len, 75 mm-es löveggel felszerelt Panzer IIIN-je, valamint

négy Tigris I-ese épphogy kivagonírozott a Reichből érke­

zett tehervonatokról, a parancsnokság - Hitler utasítását követve - azonnal a harcok helyszínére irányította.

A Führer parancsára a Tigriseket olyan terepen kellett be­vetni, ahol nehéz harckocsikat egyáltalán nem lett volna

szabad alkalmazni, így mindegyik harcképtelenné vált. A z új német páncélosok feltűnése nem hatott sokkolóan a ta­

pasztalt szovjet harckocsizókra, bár lövegeik nem tudták

átütni a német harckocsik elülső páncélzatát. Ezért inkább a Tigrisek lánctalpait célozták meg páncéltörő ágyúikkal, és sikerült is őket mozgásképtelenné tenni. Hitler türelmet­lenségének tehát az lett az eredménye, hogy a meglepetés

tényezője nem érvényesülhetett. Ráadásul arra a lélektani hatásra sem lehetett többé számítani, amit a félelmetes új Tigrisek tömeges bevetése egyébként jelenthetett volna.

1942 decemberében a német hadvezetés sürgősen a kele­

ti front déli szektorába vezényelte az 503. nehézpáncélos- zászlóaljat. Erre azért volt szükség, mert a szovjetek sike­

res ellentámadást indítottak, és Sztálingrádnál bekerítették

Paulus tábornok 6. hadseregét. Hitler követelte a Tigris-ala­kulat azonnali bevetését, ezért útnak is indították, pedig

még csak félig szerelték fel az egységet. Ennek ellenére a Tigrisek kiválóan teljesítettek: az 502. zászlóalj öt harcko­

csija 1944. december 29-én Leningrad közelében 12 szov­jet T-34-es közepes és T-60-as könnyű harckocsit semmi­sített meg.

A Tigris Észak-AfrikábanA nyugati szövetségesek 1942 decemberében, Tunéziában

találkoztak először Tigris I-esekkel. 1943. február 1-jén né-

122

met harckocsik a robaa-Pont du Fahs-i út mentén nyomul­tak előre. A britek ekkor zsákmányoltak először épen ma­

radt Tigrist, ami természetesen rendkívül értékes informá­ciókkal szolgált a típus harcászati képességeiről. Aznap egy

különböző egységekből álló német harccsoport brit védel­

mi vonalakba ütközött. A német gépesített gyalogságot 18

harckocsi - főleg Panzer lH-asok és IV-esek, valamint két Tigris - támogatta. A brit Királyi Tüzérség 72. páncéltörő

ezredének hatfontos lövegei kis lőtávolságból, 375 m-ről lőtték a Tigriseket. A z a Tigris I-es, amelyiket a szövetsé­

gesek végül zsákmányul ejtettek, 10 találatot kapott. AJö- vedékek két nagy lyukút ütöttek a harckocsi oldalának j ft

mm vastagságú páncélzatán. A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a Tigris elülső páncéllemezeit a hatfontos

lövegek csak közvetlen közelről tudták átütni. A nemrégi­

ben kifejlesztett brit 17 fontos lövegnek azonban nagyobb

lőtávolságból is jó esélye volt a harckocsi páncélzatának át­törésére. A vizsgálatok ezenkívül igazolni látszottak azt a

tényt, hogy ha a Tigris I-es páncélzatát sikerül átütni, a pán­

célos sok más német típushoz hasonlóan az üzemanyag és a lőszerkészlet robbanása miatt könnyen kiég.

A robaai csatával ellentétben a németek Észak-Afrikában

általában azt a harcászati elképzelést követték, hogy a Tig­

riseket a páncélosékek hátulsó sorainak közepére állították, így tűztámogatást nyújthattak a könnyebb Panzer in­asoknak és IV-eseknek. A szárnyakat más harcjárművek

védték a szövetségesek páncéltörő lövegei ellen. A Tigrisek sivatagi bevetései során szerzett tapasztalatok arról győzték meg a németeket, hogy a páncélosok nagy tömege miatt

létfontosságú a terep alapos felderítése a harcok előtt. A né­metek ellenőrzése alatt álló hidakat például meg kellett erő­síteni, hogy a Tigrisek is használhassák azokat. Ezek a té­

nyezők, valamint a jármű rendkívül nagy üzemanyag-fo­

gyasztása jelentős mértékben csökkentette a Tigris harcér­tékét.

A Tigris OlaszországbanA szövetségesek 1944-es olaszországi hadjáratának egyik

csatája jól illusztrálja azokat a nehézségeket, melyek a Tig­ris I-es terepen nyújtott gyenge teljesítménye, műszaki

megbízhatatlansága és óriási mérete kapcsán merültek fel.

1944. május 23-25. között az 506. nehézpáncélos-zászlóalj 3. századának 16 Tigrise Cori környékén harcolt. Május

23-án a század egy vasúti töltésen vágott át, amikor szövet­séges páncéloserőkkel találták szembe magukat. A z átkelés

során három Tigris vált harcképtelenné; kettő a lánctalpak sérülése, egy pedig a sebességváltó meghibásodása miatt.

Gondot okozott az is, hogy a harckocsik lövegének csöve

2020 mm-rel nyúlt túl a törzs elején. Két Tigris lövegcsöve

ugyanis a földbe fúródott, amikor a meredek töltésről pró­báltak leereszkedni, és alig tudták őket kiszabadítani. Vé­

gül 13 Tigris tudta folytatni az előrenyomulást, miközben

hat Shermant lőttek ki. A támadás során azonban a szövet­ségesek tüzérsége is megrongált egy Tigrist. A harckocsit

vissza kellett szállítani a frontvonal mögé, javításra. Más­nap a páncéltörő lövegek újabb Tigrist tettek harcképtelen­né, ezt legénysége felrobbantotta.

LENT: A 142. számú Tigris harckocsit sivatagi álcázó­festéssel látták el. A löveg csövét - elég szokatlan módon -

hálóval borították be, és a páncéltest mentén is elhelyeztek néhány darabot. A lövegtorony oldalának tetejénél, elöl a ködgránátvetők láthatóak.

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S l - E S

123

124

Ezután a század visszavonulásra kapott parancsot. Amíg

öt Tigris a szövetséges harckocsikkal küzdött, a többi hat megpróbálta elvontatni a három mozgásképtelenné vált.

harckocsit a töltés mentén. A hat közül négy vontatás köz­ben maga is meghibásodott. A németeknek meg kellett

semmisíteniük a három harcképtelen járművet, és a két üzemképes Tigrissel megpróbálták elvontatni a négy moz­

gásképtelen harckocsit. Mire a századnak sikerült vissza­

vonulni Coriba, az utóvéd öt harckocsija közül kettő vált

mozgásképtelenné (az egyiket eltalálták, a másiknak a se­bességváltója mondta fel a szolgálatot). A két vontatásra

használt jármű közül az egyik szintén elromlott. Ekképp, míg az utóvéd még mindig hadra fogható három harckocsi­

ja az előrenyomuló szövetségesekkel harcolt, Coriban a századparancsnok a hat harcképtelen harckocsi mellett már

csak egy bevethető Tigrisre számíthatott. A z utóvéd nem tudta sokáig megakadályozni, hogy a szövetségesek benyo­

muljanak Coriba, ráadásul az odairányított műszaki men­tők sem érkeztek meg idejében. A parancsnok ezért elren­

delte, hogy a hat súlyosan megrongálódott Tigrist robbant­sák fel, nehogy az ellenség kezére kerüljenek, és a maradék

négy harckocsival észak felé vonult vissza. A század össze­sen 12 Tigrist vesztett, s ebből csak hármat a szövetségesek

találatai miatt. A z eset igazolta, hogy a Tigris műszaki

megbízhatatlansága nagyobb veszélyt jelent, mint az ellen­ség fegyvereinek tüze.

A Tigris NormandiábanA normandiai hadjárat során a Tigris I-esekkel vívott csa­ták megerősítették a szövetségesek azon feltételezését,

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S l - E S

hogy ez a típus a védelmi harcban félelmetes fegyver. A

vastag páncélzattal és nagy erejű löveggel felszerelt Tigris I-es hamarosan a Normandiában előrenyomuló szövetséges

csapatok legfélelmetesebb ellenfele lett. A brit katonák ret­tegtek ettől a harckocsitól, sőt terjedni kezdett az úgyneve­

zett „Tigris-fóbia” . Ennek egyik „tünete” , hogy a katonák a front minden részéről Tigrisek feltűnését jelentették, pedig

valójában a hadszíntéren sohasem volt jelen egyszerre több

90 Tigris I-esnél, ezeket is mindig csak a front bizonyos ré­szein vetették be. Annak, hogy a valóságosnál több Tigris

feltűnéséről szóltak a jelentések, részben az lehetett az oka,

hogy a Tigrist távolról könnyen össze lehetett téveszteni a kisebb Panzer IV-essel.

A Tigris I-es mindössze négy német alakulatnál szolgált

a normandiai csatákban. A Lehr (kiképző) páncéloshadosz-

BALRA: A 2. Das Reich SS-páncéloshadosztály nehézpán-

célos-egységének Tigris-oszlopa nyomul előre a keleti fron­ton, a Citadella hadművelet idején, 1943 nyarán. A hadosz­tályjelzés a vezető előtti lemez bal oldalán látható.

tály 316. nehézpáncélos-százada csupán két Tigrist vethe­tett be. A z 101. és 102. SS-, valamint a hadsereg 503. ne-

hézpáncélos-zászlóalja közül mindegyik maximum 45 Tig­

rissel rendelkezett. Ennek ellenére a „Tigris-fóbia” futótűz­ként terjedt, pedig Montgomery mindent elkövetett ennek

megakadályozására: minden jelentést betiltott, amelyek a

Tigris fantasztikus harci cselekményeiről számoltak be,

mondván, hogy azok rontják a brit hadsereg morálját. A fó­bia létezéséről az egyik dandártábornok is említést tesz. El­

mondása szerint 1944. június 12-én egy magányos német Tigris egy teljes órán keresztül tüzelt, majd háborítatlanul

távozott, mivel egyetlen brit harckocsi legénysége sem volt hajlandó felvenni vele a harcot. A brit katonák hamarosan már azt bizonygatták, hogy egyetlen Tigris kilövéséhez öt

Sherman szükséges, ráadásul ezek közül négy harc közben megsemmisül. Annak, hogy a szövetségesek ennyire „fé l­

ték” a Tigrist, volt alapja. A legendás tettek közül Michael Wittman páncélosász Villers Bocage körüli hőstettei a leg- fígyelemreméltóbbak.

Wittmann megsemmisít egy dandártA Tigris I-es harci cselekményei közül talán az a leghíre­

sebb, amikor Wittmann páncélosai Villers Bocage-nál sú­lyos vereséget mértek a 7. brit harckocsihadosztályra - a

nagy hírű „sivatagi patkányokra” . A z ütközetről sokan,

sokféleképpen számoltak be, és hamar legendává vált. A csatában részt vevő Tigrisek a 101. SS-nehézpáncélos- zászlóalj 2. századához tartoztak.

A harcot Michael Wittmann SS-Obersturmführer, az

egyik legeredményesebb páncélosász irányította, aki végül Normandiában esett el, 1944. augusztus 8-án. Harckocsizó pályafutása alatt a keleti fronton 119, Normandiában pedig

20 ellenséges harckocsit semmisített meg. Hőstetteiért a fő­

parancsnokság az egyik legmagasabb kitüntetést, a tölgyfa­lombbal és kardokkal ékesített Lovagkeresztet adományoz­ta Wittmann-nak.

Egy ködös napon, 1944. június 13-án, parancsnoki Tigri­

sével felderítőbevetést hajtott végre, amikor megpillantotta

a „sivatagi patkányok” hadosztályának 22. brit harckocsi-

dandárát. A harckocsik dél felé haladtak, hogy átkarolják a

közelben tartózkodó német alakulatot, a Lehr páncéloshad­osztályt. Wittmann egy erdő rejtekéből figyelte az ellensé­

ges harckocsikat, és döbbenten látta, hogy a biztonságra fit­tyet hányva az angolok megállnak, hogy teaszünetet tartsa­nak.

A lövegirányzó, W olf SS-Oberscharführer valami olyas­mit mormolt, hogy az ellenség úgy viselkedik, mintha már

125

FENT: Az I. SS-páncéloshadtest 101. SS-nehézpáncélos- zászlóaljának Tigrisei haladnak egy francia országúton. Az

alakulat keresztbe tett kulcsokat ábrázoló jelvénye a törzs

elejének jobb oldalán látható. A menetoszlop a normandiai frontvonalba igyekszik, 1944júniusának elején.

megnyerte volna a háborút. De ugyan mit is tehetnének

egyedül?Wittmann akcióba lépett. Harckocsija a század közelben

állomásozó négy másik Tigrisének támogatásával bevágott

a brit dandár A százada mögé, és a magaslatról leereszked­

ve nyugat felé nyomult, hogy elélje a közeli várost, Villers Bocage-t. Ez sikerült is, és közben Wittmann három Chur-

chillt semmisített meg a 22. dandár törzsszázadából. A ne­

gyediknek először sikerült elmenekülnie, de néhány perc­cel később Wittmann azt is kilőtte, amikor kelet felé for­dult, hogy megint felkapaszkodjon a magaslatra, és felve­

gye a harcot az A századdal. Hátulról közelítette meg a szá­

zadot, majd kitört az erdő rejtekéből, és folyamatosan tü­zelve nyomult előre. Két perc alatt 12 brit járművet semmi­sített meg. Hamarosan a Wittmann parancsnoksága alatt ál­

ló másik négy Tigris is bekapcsolódott az ütközetbe. A 101.

SS-dandár 1. századának nyolc Tigrise távolabbról támo­gatta. A harc végén 28 lángoló harckocsi maradt a csataté­

ren. Ezek a 22. (County o f London Yeomanry) harckocsi­dandár A századához tartoztak. A század szinte teljesen

megsemmisült.Ezután Wittmann harckocsija, két másik Tigris, valamint

egy újonnan érkezett Panzer IV-es nyugatnak fordult, hogy

visszatéijen Villers Bocage központjába. A város mellékut­

cáin egy nagy erejű, 17 fontos löveggel felfegyverzett

Sherman Firefly (tűzlégy), három Churchill, valamint egy

hatfontos páncéltörő löveg foglalt el tüzelőállást, és próbál­ta megsemmisíteni a Tigriseket. A löveg egy kis sikátorból

126

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S l - E S

lőtte Wittmann Tigrisét, és sikerült is mozgásképtelenné tennie. A harmadik Tigris ezután nekihajtott a saroképület­nek, és a falak rádőltek a brit ágyúra. A Firefly hamarosan

kilőtte a második Tigrist és a Panzer IV-est. Wittmann-nak és legénységének nem maradt más választása, mint gyalog

menekülni. Szerencséjükre szövetséges gyalogoscsapatok

nem tartózkodtak a csata helyszínén, ezért nem estek hadi­

fogságba. A „sivatagi patkányok” heves ellenállása nyo­

mán végül összesen négy Tigris semmisült meg. A veszte­ségek dacára a Villers Bocage-i ellentámadás a németek egyik legdicsőségesebb normandiai haditette volt. Mind­

össze 13 Tigris visszavert, sőt jelentősen megtizedelt egy

teljes brit dandárt, amely végül 48 járművet és 255 katonát

veszített.

Tigris a levegőbenAzonban a normandiai harcokban részt vevő Tigris I-esek

nem mindig értek el olyan nagy sikereket, mint Villers Bocage-ban. Még ezek a nehézpáncélosok is sebezhetőnek

bizonyultak a szövetségesek roppant tűzerejével szemben.

1944. július 18-án Montgomery megindította a Goodwood

hadműveletet, melynek során nagy erejű harckocsitáma­dással kelet felől próbálta meg átkarolni Caent. Az offenzí- va előkészületeként 2000 szövetséges bombázó, valamint

700 tüzérségi löveg lazította fel a német védelmet. A föld­ről és a levegőből érkező bombák olyan erővel zúdultak alá, hogy egy 56 t-s Tigrist egyszerűen feldobtak a levegő­

be. A jármű az 503. nehézpáncélos-zászlóalj Báron von Rosen hadnagy parancsnoksága alatt álló szakaszához tar­tozott. Lövegtomyával lefelé ért földet, és Von Rosen em­

berei csak három óra múlva tudták kiszabadítani az öttagú

legénység három életben maradt tagját. A bombázás lélek­tani hatását Von Rosen alakulatának többi katonája is nehe­

zen tudta elviselni. Egyikük megőrült, egy másik pedig ön­gyilkosságot követett el, hogy ne kelljen tovább látnia a borzalmakat. Kétségtelen, hogy a Tigrisek legénységeinek

szörnyű körülmények között kellett felvenniük a harcot a szövetségesekkel Normandiában. A z 503. zászlóalj kato­

náinak azonban mégis sikerült kilőniük 30 Shermant, és

kulcsszerepet játszottak abban, hogy a németek végül fel­

tartóztatták a britek páncélosrohamát.

Az utolsó normandiai sikerek1944. augusztus 8-ra a szövetséges haderő annyira meg­

gyengítette az ellenség védelmét, hogy a normandiai német front az összeomlás szélére került. Aznap a támadó csapa­

tok Vire városát kerítették be. A 102. SS-nehézpáncélos- zászlóalj 1. századának Tigrisei azonban még ekkor is

kivívtak- egy utolsó - harcászati győzelmet.

Willi Fey SS-Unterscharführer Tigris I-ese csapást mért

egy brit páncélososzlopra. A z alakulat 15 Shermanje közül 14-et semmisített meg. Még azon a napon, utolsó két löve­

dékével egy újabb Shermant lőtt ki, annak ellenére, hogy harckocsiját egy páncéltörő lövedék mozgásképtelenné tet­

te, és végül két másik Tigrisnek kellett elvontatni az arcvo-

LENT: Barna és homokszinű, sivatagi álcázószínekre festett Tigris Észak-Afrikában. Ezen a járművön a tartalék lánc­tagokat a lövegtorony oldalára erősítették. Ezt a megoldást gyakrabban alkalmazták a Királytigris harckocsinál.

127

FENT: Tigrisekből álló menetoszlop sáros terepen nyomul sártengerré váltak. Az előtérben az egyik Tigris parancsnoka

előre a keleti fronton. Az utak az őszi esőzések következtében látható a lövegtorony nyitott fedelű parancsnoki állásában.

128

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S I - E S

nal mögötti szerelőműhelybe. Ugyanazon a napon az 1.

század Tigrisei további kilenc szövetséges tankot semmisí­tettek meg. Ez azt jelentette, hogy egyetlen Tigris-század

egy napon összesen 24 ellenséges harckocsit lőtt ki. A z

ilyen győzelmek azonban nem tudták elhárítani azt a ka­

tasztrófát, ami Normandiában várt a németekre, a szövetsé­

gesek ugyanis Falais-nál bekerítették csapataikat. A 102.

SS-zászlóalj Tigrisei közül csak nagyon kevés tudott meg­menekülni a katlanból. 1944. augusztus végén a német had­

sereg megkezdte a visszavonulást, de a 102. SS-zászlóalj Tigriseinek sem sikerült átkelnie a Szajnán. Végeredmény­

ben tehát ez az alakulat valamennyi páncélosát elveszítette

a normandiai harcok során, viszont a legénységek állításai

szerint hat hét leforgása alatt 227 szövetséges harckocsit semmisítettek meg.

A keleti front1943-44-ben a Tigris I-esek a keleti fronton is döbbenetes

sikereket értek el. A német hadsereg rendszerint akkor ve­tette be őket, ha nagy létszámú szovjet harckocsiegységek előretörését kellett megállítani. 1944 közepére azonban, a

Joszif Sztálin (ISZ) nehéz harckocsik megjelenésével a Tigris minőségi hátrányba került. Amikor 1944 májusában a romániai Targul Frumosunál a Tigris I-esek először csap­

tak össze a szovjet ISZ-II-esekkel, a németek döbbenten

tapasztalták, hogy 88 mm-es lövegeik csak 1800 m alatti

lőtávolságból tudják átütni az új szovjet harckocsi páncél­

zatát. Ilyen közelről azonban a Tigris nagyon sebezhető volt az ISZ-II-es nagy erejű, 122 mm-es lövegével szem­

ben. 1945 elejére a németek belátták, hogy a Tigris lövege csak 500 m-en belülről hatékony az ISZ—III-as elülső pán­

célzata ellen, ugyanakkor ez a típus akár 2000 m-ről is át

tudta tömi a Tigris páncéllemezeit. Ráadásul a II. világhá­

ború utolsó 18 hónapjában a Tigris I-es rossz kialakítású páncélzata által nyújtott védelem egyre inkább csökkent,

mivel a szövetségesek mind hatékonyabb páncéltörő ágyú­kat és harckocsilövegeket állítottak hadrendbe.

A Tigris-alakulatok veszteségeiA Tigris I-es gyártása 1944 júniusában, 1350 jármű meg­

építése után befejeződött. A z elkövetkező hat hónapban a veszteségek nőttek, ezért a típus 1944 végén már nagyon ritkán fordult elő a harctereken. A németek 1944 júniusá-

LENT: Ritkán előforduló Bergetiger páncélozott műszaki

mentő. A hagyományos vontatók nagyon nehezen tudták el­szállítani a harctereken maradt, mozgásképtelen Tigriseket. Ezért a németek néhány harckocsit alakítottak át erre a célra

úgy, hogy a főfegyverzetet nagy teherbírású emelővel helyet­tesítették.

129

JOBBRA: Légideszantokat szállító Tigris-oszlop. A kép

1944. augusztus 20-án készült Litvániában, miután a szovje­tek megindították nyári ojfenzívájukat, s a németek védekező­harcokra kényszerültek. A katonák a lövegtorony bal oldalán

tárolt tartalék lánctagokra rohamsisakokat akasztottak.

ban tudták a legtöbb Tigris 1-est bevetni: 631-et. Ez a szám

azonban év végére 243-ra csökkent. 1944 nyarán a német

hadsereg a Nyugat-Európába vezényelt 130 Tigris közül

gyakorlatilag mindet elveszítette. Az Ardennekben indított

ellentámadás idejére a nyugati fronton mindössze 23 Tigris I-es maradt. A németek a Wacht am Rhein harcaiban 52 új, Panzer VIB Királytigrist vetettek be, de csak egyetlen Tig­ris I-est. Ez az egy a támadás során megsemmisült.

1944 júniusában a keleti fronton és Olaszországban még 480 Tigris I-es harcolt. A veszteségek miatt ez a mennyiség

1944 decemberére 210-re csökkent. 1945 februárjára az ál­lomány 185-re fogyatkozott. A szövetségesek támadásai

következtében a német hadsereg páncéloshadereje márci­

usban olyan szörnyű veszteségeket szenvedett, hogy 1945. április 1-jére összesen csak 70 Tigris I-es és Királytigris maradt bevethető állapotban.

A Tigris pályafutásának vége1945 márciusára a szövetségesek mélyen benyomultak a

Reich területére. A németek minden lehetséges eszközt fel­

használtak a védekezésre. A kiképzőiskolákat bezárták, ál­lományukat mozgósították. A megsemmisítő vereség elke­

rüléséért vívott utolsó, kétségbeesett harcokban oktatókat, félig képzett újoncokat és minden rendelkezésre álló kikép­ző járművet is bevetettek.

A páncélosok paderbomi kiképzőiskoláját is mozgósítot­ták, és az állományból megszervezték az 500. kiképző ne-

hézpáncélos-zászlóaljat. A z alakulatot nyugatra vezényel­

ték, hét régi Tigris I-essel, valamint 10 Királytigrissel, ame­

lyeket korábban kiképzésre használtak. A zászlóalj azt a feladatot kapta, hogy állítsa meg azt a két nagy erejű

átkarolótámadást, amelyekkel a szövetségesek a stratégiai

fontosságú Ruhr-iparvidéket akarták bekeríteni. A tapaszta­latlan alakulat kísérlete természetesen nem sikerült, és a zászlóalj megsemmisült. Keleten a - legfeljebb dandár erőt

képviselő - Müncheberg páncéloshadosztályt szervezték meg a kiképzőiskolák állományából. Ezt az alakulatot né­hány olyan Tigris I-essel szerelték fel, amelyeket korábban

kísérleti célokra használtak. Az egység Berlin közelében

kétségbeesett erőfeszítéseket tett a szovjet páncéloshad­

seregek gyors előrenyomulásának feltartóztatására, de a harcok során felmorzsolódott. A z a néhány Tigris I-es,

amely a háború utolsó két hetében még mindig bevethető

állapotban maradt, harc közben pusztult el a német hadse­reg utolsó egységeivel együtt.

130

A P A N Z E R V I - O S T I G R I S I - E S

131

16. F E J E Z E T

A német hadsereg fontosabb II. világháborús páncélostípusai közül a Panzer VIB Tigris II-est,

közismertebb nevén a Királytigrist (Königstiger), fejlesztették ki, és állították hadrendbe utoljára. Ez a nehéz­

páncélos a Panzer VI-os Tigris I-es közvetlen utódja. Fej­

lesztésénél azonban a kiváló, közepes méretű Panzer V-ös

Párduc tulajdonságait, köztük a döntött kialakítású páncél­zatot is igyekeztek felhasználni. A Királytigris szögletes

formájával ezért hasonlított a kisebb Párducra. A Királytig­

ris félelmetes harci eszköz, ám keveset gyártottak belőle. AII. világháború utolsó 14 hónapjában a német hadsereg

mindössze 489-et állított szolgálatba. Roppant tűzerejének

és jó kialakítású, gyakorlatilag sebezhetetlen páncélzatának

BALRA: A felvételen jó l látható a Királytigris hosszan elő­renyúló, 88 mm-es lövege, valamint a páncéltest döntött ki­

alakítású páncélzata. A legénység lombokkal álcázta a harc­kocsit, bár nem túl gondosan.

köszönhetően azonban mélyebb benyomást tett a szövetsé­ges csapatok katonáira, mint amit a bevetett járművek szá­

ma alapján várni lehetett volna. Ha lehetséges, a szövetsé­gesek még a Tigris I-esnél is jobban tartottak tőle.

A fejlesztés története

A Királytigris megszületésének előzményei az 1941. május 26-i führeri értekezletig nyúlnak vissza, amit közvetlenül a

Szovjetunió elleni német támadás megindítása előtt tartot­

tak. A megbeszélések során eldöntötték, hogy a hadsereg Fegyverügyi Hivatalának fel kell gyorsítania a 35-45 t-s

kategóriába tartozó nehéz harckocsik kutatási és fejlesztési

programjait, amelyeket a Henschel és a Porsche vállalatok­

nál végeztek. A Fegyverügyi Hivatal ugyanebben az időben kérte fel a Krupp Műveket arra, hogy fejlessze ki a 88 mm-

es Flak 41-es légvédelmi löveg önjáró változatát. 1941 nya­rán a fejlesztések további lendületet kaptak, miután a né­

metek megvívták az első csatákat a szovjetek félelmetes, új

133

A PANZER VIB KIRÁLYTIGRIS

A Királytigris nagy erejű főfegyverzete, valamint döntött kialakítású

nehézpáncélzata miatt a szövetségesek valamennyi német harckocsi

kozul ettől a típustól félték legjobban. Azonban túl keson es túl kis

számban állították hadrendbe, ezért nem tudta megakadályozni, hogy

a szövetségesek 1945 májusában kivívják a végső győzelmet.

FENT: A Királytigrisről készült rajzon jó l látható a

Zimmerit antimagnetikus, aknák elleni festékbevonat vakolat­szerű, egyenetlen felszíne, s érzékelhető a jármű bevetéskor használt lánctalpainak szélessége is. A lövegtorony oldalára kampókat erősítettek, amelyekre a tartalék lánctalpdarabokat

akasztották.

T-34-es közepes és KV nehéz harckocsijaival. Ettől kezd­

ve a német nehézharckocsi-programok célja egy olyan jár­mű létrehozása lett, amelyik nagyobb tűzerőt és (a döntött páncélzatnak köszönhetően) biztosabb védelmet képvisel,

mint az akkoriban létező - és a belátható időn belül kifej­

lesztett, új - szovjet típusok. Ezért 1942 augusztusában a Fegyverügyi Hivatal hivatalos szerződéseket írt alá a Por­

sche és Henschel cégekkel olyan nehézharckocsi-típus ter­

vezésére, amely megfelelt ezeknek a követelményeknek.1942 végén a Porsche üzemeiben a mintapéldány három

darabján dolgoztak, amelyek a Panzer Tigris P-2-es jelölést

kapták. Ezekhez a Krupp Művek által kifejlesztett löveg-

tomyot használták fel, amelybe a Tigris I-esnél alkalma­zott, 88 mm-es Kw K 43 L/56-os löveget szerelték.

A járművek építését azonban sohasem fejezték be, rész­

ben azért, mert a Porsche cég kiesett a náci vezetők „ke­

gyeiből” , részben pedig azért, mert a Tigris P-2-es erőátvi­

teli rendszeréhez nagy mennyiségű vörösrezet használtak,

mely 1942-re nagyon kis mennyiségben állt a németek ren­

delkezésére.

A Henschel-prototípus (Tigris H-3-as) járműveinek fej­lesztési munkálatai a gyakorta változó műszaki követelmé­

nyek miatt késtek. 1943 januárjában Hitler sürgetésére a mérnökök úgy döntöttek, hogy a prototípusnál a páncélzat vastagságát elöl 185 mm-re, az oldalakon pedig 80 mm-re

kell növelni. Más módosításokat is végrehajtottak, mégpe­dig elsősorban azért, hogy a Királytigris alkatrészeinek gyártását összehangolhassák a Párduc Il-es fejlesztési

programjával. Kissé ugyan elkésve, de a németek is felis­merték, hogy a gyártási folyamatok szabványosítása mi­

lyen komoly előnyökkel jár.

1942 októberében a Fegyverügyi Hivatal 176 olyan Ki­

rálytigrisre adott megbízást a Henschel cégnek, amelyeket az új, hosszabb csövű 88 mm-es löveggel, a Pák 43/3 L/71-

essel szereltek fel. Miután a Porsche Tigris P-2-eseire adott megrendelést 1942 novemberében törölték, a Henschel

összesen 526 harckocsi elkészítésére kapott megbízást. A háború végéig a Fegyverügyi Hivatal folyamatosan adott

megrendeléseket a Henschel kasseli gyárának, összesen

1500 Királytigris megépítésére. A z első 50 sorozatban gyártott darabot a Porsche (ekkorára már elvetett) Tigris

P-2-eséhez készített lövegtomyokkal szerelték fel. A Por-

sche-tomyot lekerekített eleje és bal oldalon elhelyezett pa­rancsnoki tornya alapján könnyen meg lehetett különböz­

tetni a szögletes, döntött falú Henschel-típustól, ami végül

sorozatgyártásra került. Miután a kasseli üzemben felsze­

relték a Porsche meglévő 50 lövegtomyát, gyártását nem folytatták tovább. A próbák során ugyanis felmerült annak

134

A P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S

a gyanúja, hogy a lekerekített orr-rész úgy téríti el az ellen­

séges lövedékeket, hogy azok épp a tank legsebezhetőbb pontján, a torony és a törzs tetejének találkozásánál fúród­

nak be.

A z első három nullsorozati jármű 1943 decemberében készült el, az első három sorozatgyártási darab leszállításá­

ra pedig 1944 januárjában került sor. A következő hónap­

ban nyolc Királytigris és 95 Tigris I-es gördült le a kasseli üzem szerelősoráról. 1944-ben a Henschel gyártókapacitá­

sát a Tigris I-esről fokozatosan a Királytigrisre állította át. A régebbi típus építését 1944 júniusában aztán meg is szün­

tették.A Királytigris gyártási programja 15 hónapig tartott, és

1945 márciusában ért véget. Ezalatt a Henschel 489 jármű­

vet szállított le, köztük 20 parancsnoki harcjárművet. Az

ütemtervek folyamatos mennyiségi növekedést irányoztak elő. 1944 első felében kevesebb mint havi 45, az év októ­

berében viszont már 120 darab gyártását szerették volna el­érni.

A termelés valódi üteme azonban meg se közelítette eze­ket a célokat. 1944 augusztusában érte el a maximumát, de akkor is csak 94 tank készült el. 1945 márciusáig összesen 659 Királytigris leszállítását tervezték, de a gyár ezt nem

tudta teljesíteni. A késedelmeket az öt légitámadás okozta, amelyeket a szövetségesek 1944. szeptember 22-e és no­

vember 7-e között hajtottak végre a kasseli üzem ellen; az ötödik csapás után a gyártelep gyakorlatilag teljesen ro­mokban hevert. 1944 augusztusában még 94 harckocsit

építettek, az októberre tervezett 120-ból már csak 26 ké­

szült el.A Királytigris nehézpáncélzatú harckocsi volt: nem keve­

sebb mint 69,4 t tömegű. Főfegyverzetként a kitűnő minő­

ségű, hosszú csövű 88 mm-es Kw K 43/3 L/71-es löveggel szerelték fel. A cső hossza 5800 mm volt, hosszabb, mint

egy Panzer III-as! A jármű 84 lőszert szállított a löveghez. 22-t a lövegtorony hátuljában tároltak, 48-at pedig a törzs

belső oldala mentén, vízszintesen elhelyezett ládákban. A közvetlen védelmet két MG 34-es géppuska biztosította. Az

egyiket a toronyban helyezték el, a löveggel párhuzamo­

san, a másikat pedig a páncéltest enyhén döntött elülső le­

meze mögé, egy gömbcsuklós géppuskaállásban. Szükség

esetén a parancsnoki toronyra külső légvédelmi géppuskát

is lehetett szerelni.

Jól megérdemelt hírnévA Királytigris lövegtomyának elejét 185 mm-es, a páncél­testet pedig 150 mm-es, 40°-os dőlésszögű lemezekből ala­kították ki, amelyek szemből kiváló védelmet biztosítottak.

A jármű oldalsó és hátsó védelme is jobb volt az átlagosnál: ide 80 mm-es, 60-80° dőlésszögű páncélzat került. A z óriá-

LENT: A 104. számú Királytigris nem sokkal a felvétel előtt ütközetben vett részt. Az összecsapás során elveszítette kötényylemezeit, a Zimmerit néhány helyen foltokban levált,

a vontató drótkötél darabjai pedig a törzs hátuljának jobb

oldaláról lelógnak.

135

FENT: Kétszínű álcázófestéssel ellátott Királytigris. Érde­mes megfigyelni a szögletes, lecsapott formájú Henschel lö- vegtornyot. A torony oldalán lévő kampókra tartalék lánc­tagokat erősítettek.

si tömegű járművet nagy teljesítményű, 700 LE-s Maybach

HL 230 P V 12-es, benzinüzemű motor hajtotta, amivel or­

szágúton 38 km/h sebességet lehetett elérni. A terepen nyújtott teljesítmény (17 km/h) már nem számított ilyen jó ­nak. A Királytigris rengeteg tüzelőanyagot fogyasztott,

ezért tartályaiban rendkívül nagy mennyiséget — mintegy 860 1-t - kellett szállítani. Országúton ez szerény, 110 km-

es, terepen pedig mindössze 85 km-es hatótávolságra volt

elegendő.A harckocsiról a nyugati szövetséges hadseregek körében

hamar elterjedt, hogy sebezhetetlen. .pbben volt némi igaz­

ság, ugyanis a szövetséges harckocsik és páncéltörő löve­gek többsége nem tudta átütni a 150-180 mm-es elülső páncélzatot. Nincsenek olyan adatok, amelyek meggyőző­

en igazolnák, hogy akár egyetlen szövetséges lövedéknek

sikerült volna áttörni a harckocsi elejét. A 80 mm-es oldal­só és hátsó lemezeket azonban az ütközetekre általánosan

jellemző lőtávolságból több eszközzel (köztük a brit 17

fontos harckocsi- és páncéltörő löveggel) is eredményesen lehetett támadni. A szovjet T-34/85-ös közepes harckocsi

1500 m-nél kisebb távolságról tudta átütni a Királytigris ol­

dalát, a nehéz ISZ harckocsik pedig messzebbről is. A K i­

rálytigriseket persze úgy is mozgásképtelenné lehetett ten­

ni, ha a lánctalpakat megrongálták; például a szövetséges

vadászbombázók, a tüzérség vagy a gyalogság páncéltörő lövegei. A németek a visszavonulások közben is sok K i­rálytigrist vesztettek, műszaki problémák vagy üzem­anyaghiány miatt.

Tűzerő szempontjából a Királytigris még a Tigris I-esnél

is nagyobb hírnévre tett szert. A hosszabb csövű, 88 mm-es

löveg még 3200 m-nél nagyobb távolságból is bármilyen szögből át tudta ütni a szövetséges Sherman és Cromwell *

harckocsik páncélzatát. Óriási tömege és nagy fogyasztása következtében azonban a Királytigris viszonylag lassúnak

és kevésbé mozgékonynak számított. Ráadásul gyakorlati­

lag semmilyen hídon sem lehetett vele átkelni. Emellett

eleinte egyéb természetű problémák is adódtak, például a túlterhelt hajtóművel kapcsolatban. így a típus műszakilag

egyáltalán nem volt megbízható. A Lehr (kiképző) páncé­loshadosztálynak szállított első öt sorozatban gyártott jár­

művet még a normandiai csaták megkezdése előtt fel kel­lett robbantani az állandó meghibásodások miatt. Ezért a

Királytigrist - a Tigris I-eshez hasonlóan - eleinte inkább csak álló helyzetű, tűztámogatási biztosító eszközként al­

kalmazták, védekező harci feladatokra.

Parancsnoki járműA fő gyártási sorozat részeként a Henschel gyár a harcko­csi parancsnoki változatából is elkészített 20 darabot. A pa­

rancsnoki jármű főfegyverzetéhez kevesebb lőszerrel ren­

delkezett - 84 helyett csak 63-mal - , hogy elég hely marad-

136

A P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S

jón a rádiókészülék számára. A Királytigris parancsnoki

változatának két típusa létezett. A z egyiknél a szokásos 10

W-os rádiót a 30 W-os Fu 8-as berendezéssel egészítették ki, amelyet a lövegtoronyba szereltek. A másik a Fu 8-as

helyett a 20 W-os Fu 7-es adóval működött.

A Királytigris a harcokbanA Királytigrissel mindössze a hadsereg és a Waffen-SS né­

hány önálló nehézpáncélos-zászlóalját szerelték fel. Ezeket az egységeket általában hadtestszinten tartották tartalék­

ban, és szükség esetén az ide beosztott hadosztályok támo­

gatására vezényelték őket. A német hadsereg 468 Királytig­

rist szállított harcoló csapatokhoz, 21-et pedig kiképző és fejlesztési célokra használt. 1944 márciusában még csak öt

harckocsi állt hadrendben, de ettől kezdve számuk fokoza­tosan nőtt, és 1944 szeptemberében elérte a 175-öt. A nagy veszteségek és a gyártás akadozása miatt azonban ez a

szám 1944 novemberére 145-re apadt. Ezután a termelés üteme némileg fokozódott, aminek következtében a bevet­

hető Királytigrisek száma 1945 februárjára elérte a maxi­mumát, azaz 219-et.

Mindössze 13 német harcoló egység kapott Királytigrise­ket: a Lehr páncéloshadosztály egyik százada; a hadsereg kilenc önálló nehézpáncélos-zászlóalja - az 500. kiképző,

az 501., 503., 505-507. és az 509-511.; ezenkívül mindhá­rom önálló SS-nehézpáncélos-zászlóalj, amelyeket eredeti­leg 101-103-as számokkal jelöltek. 1944 márciusában a Lehr páncéloshadosztály 319. nehézpáncélos-századához

szállították a Királytigris első sorozatának első öt darabját.

Ez volt az egyetlen olyan német hadosztály, amelyik ezeket

a páncélosokat hivatalos hadilétszáma részeként kapta

meg. A századot rombolótöltetekkel felfegyverzett, távirá­nyítású páncélgépkocsikkal szerelték fel, és az öt Királytig­

ris, valamint két Tigris I-es harckocsit ezek működtetésére

tervezték. A következő Királytigrisekkel felszerelt egység az 503. nehézpáncélos-zászlóalj volt. Miután az alakulat

Tigris I-eseinek legnagyobb részét elveszítette, 1944 júniu­sában Németországban látták el új felszereléssel, és ekkor kapta meg az első 12 Királytigrist. A zászlóaljat a hónap végén Franciaországban vetették be, miután újabb 12 K i­

rálytigrissel erősítették meg. Azonban ezek közül gyakorla­tilag mind elveszett azokban a harcokban, amelyek során

1944. augusztus-szeptemberben a szövetségesek szinte ki­

söpörték a németeket a nyugati hadszíntérről.

Ezután a 101. SS-nehézpáncélos-zászlóalj 1. századát látták el Királytigrisekkel. Ez az alakulat 1944. július vé­

gén és augusztus elején 14 járművet kapott a normandiai csatákban elveszített Tigris I-esek pótlására. Azonban a K i­rálytigrisek is mind odavesztek, amikor 1944. nyár végén a

németek Franciaországon keresztül viszszavonulásra kény­

szerültek. A német főparancsnokság visszavonta a keleti

LENT: Henschel lövegtoronnyal felszerelt, mozgásképtelen

Királytigris. Miután jobb oldali lánctalpát elvesztette, kezelői az országút mellett hagyták. A Királytigris félelmetes fegyver

volt, de műszaki problémák miatt sok el sem érte a frontot.

137

frontról az 506. nehézpáncélos-zászlóaljat, hogy a Reich te­rületén belül 45 Királytigrisből álló teljes állománnyal sze­

reljék fel. így ez az egység lett a hadsereg legerősebb páncéloszászlóalja. A z 506. zászlóaljat 1944. szeptember­

ben Hollandiában vetették be. A hatalmas harckocsik ko­moly szerepet játszottak abban, hogy végül sikerült meg­

törni a szövetségesek Market-Garden hadműveletében

részt vevő 1. brit légideszant-hadosztály hősies ellenállását az amhemi hídnál.

A z 506. zászlóalj ezután megállás nélkül részt vett a har­

cokban a nyugati fronton, egészen 1945. május 8-ig, vagyis

a németek kapitulációjáig. A zászlóalj abból a szempontból

is különleges, hogy egyike volt annak a néhány Királytig­

risekkel felszerelt egységnek, amelyek járműveit folyama­tosan pótolták.

Három szállítmányban összesen 25 új harckocsi érkezett az alakulathoz. A gyártósorokról legördülő Királytigriseket

általában nem a fronton harcoló nehézpáncélos-zászlóal- jakhoz szállították, hanem olyan Németországban állomá­

sozó egységekhez, amelyeket új felszereléssel láttak el.

FENT: Király tigris az ardenneki offenzíva idején. A Kampf-

gruppe Peiperhez csatolt 501. SS-nehézpáncélos-zászlóalj 222. számú járművét a kaiserbarrackei útkereszteződésnél

fotózták le, kicsivel délre a Peiper-harccsoport előrenyomu­lásának tengelyétől.

1944 szeptemberében a német főparancsnokság vissza­

vonta a frontról a 101. SS-nehézpáncélos-zászlóalj túlélő egységeit. (A z alakulat az 501. SS jelölést kapta, ami némi

zavart okozott, ugyanis a hadseregnek is volt egy ugyan­ilyen számú nehézpáncélos-zászlóalja.) A zászlóalj felsze­

relését új Királytigrisekre cserélték. A német hadsereg úgy tervezte, hogy 1944 decemberében az 501. SS-nehézpán-

célos-zászlóaljat is beveti az Ardennekben indított ellentá­

madás során. A szövetséges légitámadások miatt azonban a gyártás akadozott, ezért az egység decemberig csak 28 K i­

rálytigrist kapott, vagyis a teljes állománynál 17-tel keve­

sebbet. A főparancsnokság belátta, hogy a Henschel gyár két héten belül nem tud újabb járműveket összeszerelni,

ezért kénytelen volt azt a 11 Királytigrist visszavonni, ame­lyeket előzőleg az 509. nehézpáncélos-zászlóaljnak leszál­

138

A P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S

lítottak. Ezekkel a járművekkel erősítették meg az 501. SS-

nehézpáncélos-zászlóaljat - amit a hadvezetés egyik kezé­vel adott, azt a másikkal elvette. A z 501. SS-zászlóalj az

erősítéssel együtt is csak 30 harckocsival tudott részt venni az ardenneki offenzívában, mert miközben a frontvonal fe­lé nyomultak, kilenc jármű műszaki meghibásodás miatt

működésképtelenné vált.A hadművelet során a németek vissza akarták szorítani a

szövetségeseket, hogy újra elfoglalhassák Antwerpent. A

kísérlet azonban nem járt sikerrel, és a zászlóalj 30 Király­tigriséből 13 megsemmisült.

Az ardenneki offenzívaAz ardenneki ellentámadás az a II. világháborús hadműve­

let, ami leginkább összekapcsolódik a Királytigris köré szövődő legendákkal. A közhiedelemmel ellentétben azon­

ban ebben az offenzívában a harckocsi lényegesen kisebb szerepet kapott. A z Ardennekben indított ellentámadás so­

rán három önálló páncélosalakulat vetett be Királytigrise­

ket: a hadsereg 506. zászlóalja és 306. százada, valamint az 501. SS-zászlóalj.

Ezek az egységek összesen 52 Királytigrist vonultattak

fel, vagyis a német hadsereg akkori teljes állományának

közel egyharmadát. Az 501. SS-nehézpáncélos-zászlóalj 30 Királytigrissel, valamint egy Tigris I-essel, a másik két ala­

kulat pedig egyenként 11 járművel rendelkezett. A z össze­

csapásokban részt vevő német alakulatok közül az SS

Peiper-harccsoport volt a legismertebb. Ez alkotta az 1. SS Leibstandarte Adolf Hitler páncéloshadosztály támadóékét.

A z 501. SS-nehézpáncélos-zászlóalj Királytigriseit a Leib- standartéhez csatolták, és Joachim Peiper SS-Obersturm-

bannführer harccsoportjához kerültek. A Peiper parancs­noksága alatt álló egység azt a feladatot kapta, a kezdeti si­

kereket kihasználva minél gyorsabban nyomuljon Antwer­pen irányába, még mielőtt a szövetségesek reagálni tudná­nak. Peiper csapatainak nagyon nehéz terepen kellett har­

colniuk. Mindössze néhány szűk, kanyargós hegyi utat

használhattak az Ardennek sűrű erdőségeiben. A hatalmas, nehézkesen mozgó Királytigrisek teljes mértékben alkal­matlanok voltak az adott körülmények közötti harcra. Ezért

Peiper úgy döntött, hogy harccsoportját egy gyorsabb, Pan­zer IV-esekkel és V-ösökkel felszerelt zászlóaljjal együtt

vezeti harcba. A Királytigriseket a páncéloshadoszlop vé-

LENT: Brit hadifoglyok ellátmányt visznek az 503. nehéz- páncélos-zászlóalj 1. századának legénységei számára. Az

egység harckocsijait Porsche lövegtornyokkal szerelték fel. Egy normandiai erdőben állomásoznak, 1944júliusában.A lombok alatt próbálnak fedezékbe húzódni a szövetséges

vadászbombázók támadásai elől.

139

140

PANZER VIB KIRALYTIGRIS (Sd.Kfz. 182-ES)A..Általános

Jármű típusa: nehéz harckocsi Hadrendbe állítás: 1944 eleje Kezelők száma: öt fő

Harci tömeg: 69,41 (az első 50 Porsche lövegtoronnyal felszerelt jármű: 69,71)

Méretek

Teljes hossz: 10 260 mm

Páncéltest hossza: 7260 mm Szélesség (bevetésre kész állapotban): 3750 mmSzélesség (szállításkor): 3270 mm Magasság: 3090 mm

Fegyverzet

Fő: 88 mm-es KwK 43/3 L/71-es löveg Kiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska; 1 a lövegtoronybán a löveggel

párhuzamosan, 1 a törzs eleién: a lövegto-

rony tetején 7,92 mm-es MG 42-es légvé­delmi géppuskaállás; ködgránátvetők

Fő: 84 dbKiegészítő: 5850 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 100 mm (40°-os dőlésszög)

Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):150 mm (40°-os dőlésszög)

Páncéltest oldallemeze: 80 mm (65-90° dőlésszög)Páncéltest farlemeze: 80 mm (60°-os dő­lésszög)

Lövegtorony elöl: 185 mm (80°-os dőlésszög)

Lövegtorony oldallemeze: 80 mm

(69°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 80 mm (70°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 44 mm

(0-10°-os dőlésszög)

Hajtómű

Motor: Maybach HL 230 P 30-asV 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 700 LE

Tüzelőanyag-tartály: 860 I

Teljesítmény

Maximális sebesség országúton: 38 km/h Maximális sebesség terepen: 17 km/h

Hatótávolság (országúton): 110 km Hatótávolság (terepen): 85 km

A P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S

gére állította, azzal a paranccsal, hogy amennyire lehet,

próbálják tartani a támadóék iramát. A Királytigrisek azon­ban hamarosan lemaradtak.

Az 501. SS-nehézpáncélos-zászlóalj Királytigrisei közül

hat délebbre nyomult, hogy elkerüljék a Peiper csapatainak hátsó soraiban kialakult torlódást. Mindegyik harckocsi a

3. légideszant-hadosztály körülbelül 20 ejtőernyősét szállí­

totta a frontra. Ezekről a gépekről a németek filmfelvételt

is készítettek, ami később a szövetségesek kezére került. A

film jelentősen hozzájárult annak a képnek a kiala­

kulásához, ami a közvé­

leményben azóta is él a Királytigrisnek az offen­

zívában betöltött szerepéről. Ez a néhány páncélos aztán heves - de hiábavaló - harcok­

ba bonyolódott, amikor a németek megpróbálták elfoglalni

Stavelot hídját, hogy újabb előretörési útvonalat nyithassa­nak meg.

Peiper harccsoportjának előrenyomulását 1944. decem­

ber 20-án Stoumont után megállították. (10 Királytigris csak ekkor érte utol a támadóék gyorsabban haladó Panzer

IV-eseit és V-öseit.) Másnap a szövetségesek Peiper csapa­

tait La Gleize-nél bekerítették, utánpótlási vonalaikat el­vágták. A december 23-ról 24-re virradó éjszakára Peiper

harccsoportjának nem maradt üzemanyaga és lőszere. A ka­

tonáknak gyalog kellett megpróbálni kimenekülni az ellen­

ség gyűrűjéből. 35 harckocsit - köztük hat Királytigrist - voltak kénytelenek felrobbantani, hogy ne kerülhessenek a

szövetségesek kezére. A Peiper-harccsoport gyakorlatilag megsemmisült. 1944 karácsonyának első napján az alaku­latot feloszlatták, a túlélő töredék egységeket pedig beol­

vasztották a Leibstandartébe. A hadosztályt egy időre visz- szavonták feltöltésre, átszervezésre és pihenésre.

A z 501. SS-nehézpáncélos-zászlóalj 13 Királytigrist vesztett a Peiper-harccsoport küzdelmei során. A németek végső elkeseredésükben mindent bevetettek a szövetsége­

sek megfélemlítésére: Malmédy mellett például 77 hadi­foglyot mészároltak le.

Akkoriban a szövetségesek propagandagépezete nem győzte magasztalni a légierő gépeinek erejét, amelyek 13-

at lőttek ki a legyőzhetetlennek hitt Királytigrisek közül.

A z igazság azonban az, hogy ezek többségét a németek ko­

rábban motorhiba, közlekedési balesetek, lánctalpsérülés

vagy üzemanyaghiány miatt hagyták hátra, és a szövetsé­

ges vadászbombázók ezeket a mozgás- és harcképtelen jár­műveket semmisítették meg.

Peiper csapatainak előretörési kísérlete északon tehát

nem sikerült. Miközben a szövetségesek rendezték sorai­

kat, a németek megpróbálták magukhoz ragadni a kezde­

ményezést. A támadás súlypontját délebbre, Bastogne kör­

nyékére helyezték át. Az offenzíva korábbi szakaszában

egyszer már bekerítették a várost, de nem tudták megtörni

a védők ellenállását. (Amikor az ostromló németek meg­adásra szólították fel, az amerikai parancsnok ennyit üzent

csak vissza: „Frászt!” ) 1944 karácsonyának első napjára a

szövetségeseknek sikerült kapcsolatot teremteniük Bas­

togne védőivel. A németek ekkor vezényelték a szektorba a

Leibstandarte megmaradt 17 Királytigrisét, valamint egyetlen Tigris I-esét, hogy segítsenek a város bekerítésé­ben.

A Bastogne környéki ütközetekben az 501. SS-

nehézpáncélos-zászlóalj elveszítette Tigris I-esét és három

Királytigrist. Ezek közül kettőt a szövetségesek semmisí­

tettek meg. Az offenzíva déli szektorának csatáiban az 506.

nehézpáncélos-zászlóalj és a 306. Tigris-század további Királytigriseket veszített. A z 506. zászlóalj egyik Király­

tigrisét a 6. amerikai páncéloshadosztály harckocsilövegei-

nek nyolc lövedéke semmisítette meg. A z ardenneki har­

cokban a németek összesen 20 Királytigrist veszítettek, va­gyis a bevetett állomány 40%-át. Ezek közül azonban

mindössze öt olyan harckocsi volt, amely a szövetségesek fegyvereinek esett áldozatul. A többiek nagy részét legény­

ségük különböző műszaki vagy üzemanyag-problémák mi­att hagyta hátra.

A z Ardennekben indított ellentámadás összeomlása után

a Királytigrisek nem vettek részt több jelentősebb ütközet­ben a nyugati hadszíntéren. Azonban egy-két sikert még el­

értek azokban a kétségbeesett védekezőharcokban, amelye­

ket a németek a háború utolsó heteiben vívtak nyugaton. A Henschel vállalat kasseli üzemében gyártott utolsó 13 harc­

kocsit például két újonnan létrehozott egység (az 510. és

511. nehézpáncélos-zászlóalj) szó szerint a gyár kapujában vette állományba 1945. március végén. A z új járművekkel

az egységek korábban kapott négy Királytigrisét erősítették

meg, amelyeket előzőleg fejlesztési célokra használtak. A két gyengén felszerelt alakulat tehát összesen 17 nehézpán­célos harcjárművel rendelkezett. Ennek ellenére a frontra

vezényelték őket, hogy feltartóztassák a szövetségesek elő­

retörő csapatait, amelyek már Németország szívében jár­tak.

A Királytigris a keleti frontonA Királytigris 1944-45-ben a keleti front ádáz harcaiban

ugyanolyan jelentős szerepet játszott, mint a nyugati had­színtéren.

Keleten a hadsereg 501. nehézpáncélos-zászlóalja vetett

be először Királytigriseket. Ezt az alakulatot eredetileg Tig­ris I-esekkel szerelték fel, de az állomány az 1944-ben ví­

vott heves csatákban alaposan megfogyatkozott. Ezért au­gusztusban a veszteségeket Németországban pótolták, 45 Királytigrissel. A zászlóalj fontos szerephez jutott a keleti

front harcaiban, de az 1945. januári szovjet offenzívában szinte teljesen megsemmisült.

141

1944 augusztusában a német főparancsnokság az 505. nehézpáncélos-zászlóaljat is teljes létszámú Királytigris-

alakulattá egészítette ki, majd újra a keleti frontra vezé­

nyelte. Ezután a hadsereg 503. zászlóalját (a későbbi Feld- herrnhalle alakulat) vonták vissza Németországba, hogy újra felszerelés után 1944. október közepén Magyarország­

ra vezényeljék. 1945 januárjára az 509. nehézpáncélos- zászlóalj is megkapta 45 új Királytigrisét. Ez volt az az egység, amelynek 11 járművét az ardenneki offenzíva előtt az 501. SS-zászlóaljhoz csoportosították át. A z 509. zászló­

aljat vasúton Magyarországra szállították, hogy részt ve­

gyenek a Tavaszi ébredés hadműveletben. A német támadás célja az volt, hogy felszabadítsa a Budapest köré vont ost­romgyűrűben rekedt csapatokat, illetve távol tartsa a szov­

jeteket azoktól az olajmezőktől, amelyek még a tengelyha­

talmak kezén voltak. A Magyarországra vezényelt 509.

zászlóaljhoz 1945. január 12-én a korábban az Ardennek- ben súlyos veszteségeket szenvedett 501. SS-zászlóalj is

csatlakozott.

A német hadvezetés az 503. SS-nehézpáncélos-zászlóal-

jat (elég szokatlan módon) több mint egy évig németorszá­gi kiképzőlétesítményekben állomásoztatta, amíg az új K i­

rálytigrisekre vártak. A z alakulatot 1945 januárjában 39 ne­

hézpáncélos járművel szerelték fel, majd Közép-Lengyel- országba vezényelték. Azt a feladatot kapta, hogy erősítse

meg a szovjet Visztula-Odera támadó hadművelet követ­

keztében az összeomlás szélére került német frontot. A Reich határainak védelméért vívott heves csatákban 1945.

március 20-ra a zászlóalj kettő kivételével mindegyik pán­

célosát elveszítette. A keleti frontra vezényelt utolsó Ki- rálytigris-egység az 502. SS-zászlóalj volt, amelyet 1945.

február 14. és március 22. között 31 harckocsival szereltek fel. Ezután Csehországba küldték, hogy támogassa a Közép hadseregcsoportot a Reich ellen indított végső szovjet ro­

ham feltartóztatásában. Ezeket a Királytigris-alakulatokat

szörnyű harcokban vetették be. A csaták hevességét jól mu­

tatja, hogy 1944 októbere és 1945 januáija között mintegy57 Királytigris (vagyis az elkészített mennyiség egykilen-

cede) semmisült meg a keleti fronton.

Különleges bevetésekA Királytigris tehát jelentős szerephez jutott a frontharcok­

ban, de tekintélyt parancsoló megjelenése miatt politikai

természetű katonai akciókban is részt vett. 1944. szeptem­ber 20-án Hitler azzal bízta meg különleges hadművelete­kért felelős tisztjét, Ottó Skorzeny SS-Standartenfuhrert,

hogy próbálja Magyarországot benntartani a szovjetek el-

JÓBBRA: A 43 Királytigrissel újonnan felszerelt 503. ne- hézpáncélos-zászlóalj harckocsijai szemlére sorakoznak fe l a

sennelageri gyakorlótéren, Németországban. A 300. számú jármű a 3. század parancsnoki harckocsija.

len vívott háborúban. 1944. október 15-én Horthy Miklós

kormányzó elrendelte Budapesten állomásozó csapatainak, hogy erősítsék meg védelmi vonalaikat, és azonnali fegy­

verszünetet hirdetett a szovjetekkel. A Panzerfaust (páncél­ököl) akció keretében Skorzeny SS-csapatai merész táma­

dással elfoglalták Budapestet, hogy megakadályozzák a

Horthy-kormány kiugrását, illetve a hadsereg átállását a szovjetekhez. A német erő gerincét az SS-rohamcsapat ké­

142

A P A N Z E R V I B K I R Á L Y T I G R I S

pezte, valamint a 600. SS-légideszant-zászlóalj elit ejtőer­

nyős kommandósai. A csapatokat 35 Királytigris támogat­ta, amelyek a német hadsereg 503. nehézpáncélos-zászlóal-

jának kötelékébe tartoztak. Ezt az egységet nem sokkal az­előtt szerelték fel újra Németországban, a sennelageri

kiképzőlétesítményben! Skorzeny kommandósai a harcko­

csik támogatásával mindössze 30 perc al§JJ lerohanták a budai várat, a magyar kormány székhelyét. Miután a kor­

mány a németek ellenőrzése alá került, nem volt akadálya, hogy új, Hitlerhez hű, fasiszta rezsimet segítsenek hatalom­

ra Szálasi Ferenc vezetésével. A vakmerő támadás azonban

nem tudta stabilizálni a németek egyre rosszabbodó hadá­szati helyzetét a keleti hadszíntéren. Bár Szálasi nácibarát

kormánya 1945 májusáig hatalmon maradt, a Vörös Hadse­

reg már 1944 decemberének végére bekerítette Budapestet,

a magyar katonák pedig tömegesen álltak át a szovjetekhez.

143

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

___

17. F E J E Z E T

A német hadsereg a II. világháború második felében általában azt a gyakorlatot követte, hogy a harc­kocsik alaptípusából páncélvadász-változatokat

alakított ki. Ezeket nagyobb löveggel és korlátozott oldal­

irányzást lehetővé tevő felépítménnyel szerelték fel, hogy minél több páncélozott harcjárművet tudjanak a harcoló csapatokhoz szállítani: a lövegtorony nélküli típusokat

ugyanis gyorsabban és olcsóbban lehetett előállítani, mint a

harckocsikat. A Királytigris sem számított kivételnek, ezért a típus alvázának felhasználásával hamarosan elkészült egy

nehézpáncélvadász-változat. Ez a jármű a Jagdpanzer VI- os Jagdtiger (vadásztigris) elnevezést kapta. Valóságos óri-

BALRA: A felvétel jó l mutatja a Jagdtiger Királytigris át­alakított alvázára szerelt dobozszerű felépítményét. Figyeljük

meg a lövegállás tetején elhelyezett négy periszkópot, vala­mint a törzs elején azt a kettőt, amit a géppuskás és a vezető

használt.

ás a páncélozott harcjárművek között. A németek legnehe­

zebb II. világháborús páncélvadásza, és a hadrendbe állított

lánctalpas járművek közül ezt a típust fegyverezték fel a legnagyobb löveggel.

A fejlesztés története

A Jagdpanzer VI-os Jagdtigert 1943 októberében mutatták be, mindössze hat hónappal az után, hogy elődjét - a K i­

rálytigrist - tömegesen gyártani kezdték. Hamarosan elké­szült a prototípus, és sikeres próbák után a Fegyverügyi Hi­

vatal 150 járműre kötött szerződést az ausztriai St.

Valentin-i Steyr-Daimler-Puch fegyvergyárral, a Jagdtiger kizárólagos gyártójával.

A. Jagdtiger alváza gyakorlatilag a rendszeresített Király­tigris kissé megnagyobbított változatának felelt meg. A

Steyr-Daimler-Puch gyárban magasabbra építették a

páncéltest oldalsó részét, és így felemelt lövegállás alakult

ki, amiben a főfegyverzet kapott helyet. Külső megjelené­

145

A JAGDPANZER VI-OS

A hatalmas méretű Jagdtigert - a II. világháborúban hadrendbe állított

legnehezebb páncélozott harcjárművet - hatalmas erejű, 128 mm-es

löveggel szerelték fel. Emellett gyakorlatilag sebezhetetlennek bizonyult

a szövetségesek fegyvereivel szemben. A németek azonban nagyon kevés

Jagdtigert gyártottak. A kisszámú állomány, valamint a jármű lassúsága

miatt ez a páncélvadász nem bírt nagy harcászati jelentőséggel.

seben a Jagdtiger szögletesebb és magasabb lett, mint a Jagdpanther, és természetesen nagyon hasonlított az alap­

jául szolgáló Királytigris harckocsihoz, bár az utóbbi típus

elegánsan ívelő vonalait elhagyták. A Jagdtiger magassága

(2820 mm) azzal a hátránnyal járt, hogy a jármű könnyű

célpontot jelentett az ellenség tüzérei számára.A Jagdtigert óriási méretű löveggel fegyverezték fel. A

128 mm-es Pák 44 L/55-ös a legnagyobb fegyver volt,

amelyet valaha is hadrendbe állított, II. világháborús német

harckocsira vagy páncélvadászra szereltek. A löveg kiváló teljesítményt nyújtott. Mind repesz-romboló, mind páncél­törő lövedékkel 920 m/s torkolati sebességet ért el. AJagd- tigerből kilőtt repesz-romboló lövedékek még a nagy hírű,

88 mm-es Pák 43-as páncéltörő löveg lövedékeinél is gyor­

sabban repültek, és átütőerejeis alig maradt el attól. Ráadá­

sul a Jagdtiger lövegének hatótávolsága 22 410 m volt, ami

JAGDPANZER JAGDTIGER (Sd.Kfz. 186-OS) (HENSCHEL-VÁLTOZAT)

146

ÁltalánosJármű típusa: nehéz páncélvadász Hadrendbe állítás: 1944 vége Kezelők száma: hat fő Harci tömeg: 71,71; Porsche-változat: 69,9 tAlváz: Panzer VIB Királytigris

MéretekTeljes hossz: 10 660 mm; Porsche-válto­zat. 10 370 mm Páncéltest hossza: 7800 mm Magasság: 2820 mm; Porsche-változat: 2920 mmSzélesség: 3630 mm; Porsche-változat:

FegyverzetFő: 128 mm-es Pák 44 L/44-es löveg

(néhány járműnél: 88 mm-es Pák 43/3 L/71-es)A löveg oldalszöge: balra 10°, jobbra 10° Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, a törzs elülső részén

LoszerkeszletFő: 38 lövedék Kiegészítő: 2925 lövedék

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 100 mm (40°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):150 mm (40°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 80 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 80 mm (60°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 250 mm

(75°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 80 mm (65°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 80 mm (80°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 30 mm (0°)

HajtóműMotor: Maybach HL 230 P 30-asV 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 700 LE Tüzelőanyag-tartály: 8651

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 38 km/h Maximális sebesség terepen: 17 km/h Hatótávolság (országúton): 170 km Hatótávolság (terepen): 121 km

A J A G D P A N Z E R V I - O S J A G D T I G E R

jelentősen meghaladta a Pák 43-asét. A Jagdtiger páncéltö­

rő lövedékei 1000 m lőtávolságból 230 mm-es páncélzatot tudtak átütni. 3000 m-ről 173 mm-es lemezt törtek át.

Mindez azt jelentette, hogy a Jagdtiger hatalmas erejű lö-

vegével szemben egyetlen szövetséges páncélozott harcjár­mű sem volt biztonságban.

A fegyverzet kapacitásaA németek eredetileg a Pák 43-as felváltására fejlesztették

ki a különlegesen nagy erejű, 128 mm-es Pák 44-es páncél­törő löveget. A Pák 44-eshez alkalmazandó alváz gyártása azonban 1944-ben késedelmet szenvedett. Úgy tűnt, hogy a

löveget eredetileg tervezett szerepkörében még hónapokig

nem lehet szolgálatba állítani. Ezért a fegyvergyártásért fe­lelős minisztérium a löveg hat hónapja folyó gyártását a Jagdtiger-programba olvasztotta. Ha a Pák 44-est az erede­

ti tervek szerint tudták volna használni, akkor bizonyára

még a 88 mm-es páncéltörő lövegnél is jobb eredményeket ért volna el.

A Jagdtiger óriási tűzereje mellett azonban komoly hát­

ránynak számított, hogy csak korlátozott mennyiségű lő­szert tudott szállítani.

A főfegyverzethez használható 38 lövedék az összes II. világháborús német páncélozott harcjármű közül a leg­

gyengébb kapacitású. Ennek az volt az oka, hogy a 128

mm-es lövedékek nagy tömege miatt a lőszereket nem le­

FENT: A Jagdtiger későbbi változata oldalnézetből. A Hen-

schel-típustól felföggesztőrendszere alapján lehet megkülön­böztetni, mely kilenc helyett csak nyolc futógörgőegységből áll. A Porsche gyártmányú felfüggesztés könnyebb volt, mint a Henschelé.

hetett egyesíteni, azokat két különálló darabban lehetett

csak tárolni. Más megoldást nem sikerült találni, és ez ter­mészetesen jelentősen csökkentette a Jagdtiger tűzgyorsa- ságát.

A németek azonban nem engedhették meg maguknak azt

a luxust, hogy minden egyes Jagdtigert ezzel a félelmetes fegyverrel szereljenek fel. 1945 elejére olyan kevés 128

mm-es löveg állt rendelkezésre, hogy a Steyr-Daimler- Puch vállalat a 77 Jagdtigerbő\ álló sorozat utolsó 26 da­rabjánál kénytelen volt az eredetileg a Királytigrishez ter­

vezett 88 mm-es KwK 43 L/71-est használni. A Jagdtiger 128 mm-es főfegyvere a korszak többi német páncélvadá­

szához hasonló irányzási szöget tett lehetővé: függőlegesen

+15° és -7,5° között, vízszintesen pedig mindkét irányban 10°-ot. A többi lövegtorony nélküli páncélozott harcjármű­höz hasonlóan az ezen a tartományon kívül eső célok köve­

téséhez az egész járművel el kellett fordulni. Ezzel a harcá­szati hátránnyal azonban számolni kellett, hiszen a németek

azért összpontosítottak az olcsóbb, lövegtorony nélküli tí­

pusokra, hogy páncélosaik gyártási ütemét növelhessék. A

147

főfegyverzet mellett a Jagdtigert védelmi célokra a hagyo­

mányos, gömbcsuklós 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával

is ellátták, ami a törzs elejére került. Emellett még egy gép­

puskaállást szereltek a motorház tetejére, a légvédelmi fel­

adatot ellátó MG 42-es számára. Erre azért volt szükség, mert a háború utolsó 18 hónapjában a szövetséges légierő egyre nagyobb fenyegetést jelentett a német páncélosok

számára.

PáncélzatA Jagdtiger páncélzatát éppen olyan erősre tervezték, mint

a főfegyverzetet. A felépítmény elejére 75° dőlésszögű, 250

mm vastag lemezek kerültek. Ezek védelme szemből gya­

korlatilag a szövetségesek valamennyi harcjárművével és páncéltörő lövegével szemben sebezhetetlenné tette a jár­

művet. A felépítmény többi falát könnyebbre tervezték. Az oldalak és a hátsó rész 80 mm vastag acéllemezekből ké­

szültek, a csavarokkal rögzített tető pedig mindössze 30 mm-esekből. Ennek következtében a Jagdtigert oldalról vagy hátulról tüzérségi lövegekkel is ki lehetett lőni, és a szövetséges repülőgépek természetesen szintén komoly ve­

szélyt jelentettek. A páncélzat további erősítésére ezért a Király tigrisnél bevezetett gyakorlathoz hasonlóan a keze­

lők tartalék lánctagokat erősítettek az oldalsó falakra. A jár­mű tömege mindenekelőtt a nehéz páncélzat következtében növekedett 71,7 t-ra. A Jagdtiger a II. világháborúban be­

vetett legnehezebb páncélozott harcjármű.A monstrumot hat kezelő üzemeltette - valamennyi II.

világháborús német páncélozott harcjárművet figyelembe véve a legnagyobb számú legénység. A Jagdtigert a Tigris I-esnél, a Királytigrisnél és a Jagdpanthemél is alkalma­zott, 700 LE-s Maybach HL 230 TR V 12-es motorral sze­

relték. Azonban még ez a nagy teljesítményű hajtómű sem bizonyult elég erősnek a járműhöz, ami ezért meglehetősen

lomhán mozgott. A z országúti 38 km/h csúcssebességet még el lehetett fogadni, de a terepen mért 17 km/h igen gyengének számított. A mozgékonyságot tovább csökken­

tette a rendkívül nagy fogyasztás: kilométerenként 5 1.

Nemigen akadt olyan német harcjármű, amelyik a Jagdti- gemé\ több üzemanyagot használt.

A sorozat első darabjait a hagyományos Henschel gyárt­mányú Királytigris-felfüggesztéssel látták el, aminél ke­

resztirányú torziós rugókat, kilenc tengelyt és egymást részben átfedő futógörgőket alkalmaztak. A későbbi jármű­

veket azonban a Porsche egyszerűbb felfuggesztőrendsze-

rével szerelték fel. Ennek szerkezete hosszanti torziós ru­gókon, nyolc tengelyen és párosával egymáshoz kapcsolt

kisebb futógörgőkön alapult. A Porsche újításai lehetővé

tették, hogy a gyártási idő csökkenjen, ami nagy jelentő­

séggel bírt, hiszen a német hadiiparnak minden lehetőséget ki kellett használni a termelés maximalizálására. Emellett

az új típusú felfüggesztés könnyebb is volt: 1,8 t-val csök­

kentette a jármű tömegét. A Jagdtiger harcászati értékét így

is tovább csökkentette az a tény, hogy Németországban

gyakorlatilag nem létezett olyan híd, ami hatalmas tömegét elbírta volna.

Túl kevés JagdtigerA. Jagdtiger a maga idejében igen komoly érdeklődést kel­

tett a szövetségesek körében, ami tulajdonképpen a mai na­

pig megmaradt. Ez talán annak köszönhető, hogy a típus aII. világháború legritkábban előforduló páncélozott harc­járművei közé tartozott. A Steyr-Daimler-Puch gyárában

mindössze az eredeti megrendelés fele, azaz 77 jármű ké­szült el. Ezt főleg az okozta, hogy a szövetségesek ismétlő­dő légitámadásai miatt a termelés akadozott. A z alkatrészek

hiánya (mindenekelőtt a 128 mm-es lövegé) szintén hátrál­

tatta a munkálatokat. A Nibelungenwerke üzemében 1944

végén 48 Jagdtigert szereltek össze, 1945 első három hó­

napjában pedig további 25-öt. A z utoljára elkészített négy Jagdtigert 1945 áprilisának utolsó hetében szállították a

hadsereg 653. nehézpáncéltörő osztályának.A z a kevés Jagdtiger, amelyet a németek hadrendbe állí­

tottak, néhány önálló, nehézpáncéltörő osztály állományá­

ba került. A z egyiket, a hadsereg 512. nehézpáncéltörő osz­tályát 1945 februáijában hozták létre, a 424. (korábban

501.) nehézpáncélos-zászlóalj egységeiből. Ez az alakulat1945 januárjában súlyos veszteségeket szenvedett, miköz­ben megpróbálta megállítani a szovjetek offenzíváját, amit a Visztulától keletre indítottak. Harcászati szempontból a

Jagdtiger rendkívül súlyos és majdhogynem mozgásképte­len járműnek számított. Ezek a hátrányok azonban nem je­lentettek komoly problémát, mivel a németek a háború utolsó évében amúgy is védekezésre kényszerültek. A *

Jagdtigert leginkább rögzített, védekező tüzelőállásként le­hetett használni. Általában fedezék mögé vagy beépített te­

rületekre állították, ahonnan félelmetes, 128 mm-es lövege komoly károkat tudott okozni a szövetségesek előretörő harckocsijaiban.

A Jagdtiger a harcokban: a Nordwind hadműveletAz a néhány Jagdtiger, amelyet a II. világháború utolsó hat

hónapjában irányítottak a frontra, rendkívül hatékony se­gítséget jelentett a védekezőharcokban, amelyeket a Reich

területére lassan visszavonuló német hadsereg vívott. A há­ború utolsó évében azonban a németek támadásokat is in­

dítottak. Ezekben a Jagdtiger nem bizonyult különösebben

hatékonynak. A z ardenneki ellentámadás harcaiban részt vevő egységek támogatására például kilenc ilyen típusú

páncélvadászt vetettek be. Ezek a járművek a hadsereg 653. nehézpáncéltörő osztályához tartoztak, ami az 5. pán­

céloshadsereg hadászati tartalékának egy részéhez. A né­metek belátták, hogy az Ardennek nehezen járható terepén

nem sok hasznát veszik a lassú mozgású páncélvadászok-

148

A J A G D P A N Z E R V I - O S J A G D T I G E R

nak, ezért tartalékállományba helyezték azokat. Akkor

akarták bevetni, miután a német csapatok a Meuse folyón túl alkalmasabb terepre értek. Az ellentámadás azonban ha­

mar kifulladt, következésképpen a Jagdtigerek egyáltalán nem jutottak szerephez a hadműveletben.

A 653. osztályt a Saar-vidékre csoportosították át, ahol szilveszter napjának sűrű havazásában a németek meglepe­tésszerű támadást akartak indítani.

A Nordwind hadművelet során a Jagdtigerek jelentős szerephez jutottak. A z offenzívában a 653. osztály kilenc Jagdtigere közül legalább egyet a szövetségesek fegyverei

semmisítettek meg. A kezdeti sikerek után a németek sú­

lyos veszteségeket szenvedtek, és fokozatosan visszaszo­rultak, miután a szövetségesek egyre inkább érvényesíteni

tudták számbeli fölényüket. A Nordwind hadművelet ku­

darccal végződött, mint a háború utolsó hat hónapjában a

FENT: Amerikai katonák kilőtt Jagdtigert vizsgálnak. Egyi­kük kinyitotta a felépítményre szerelt kettős ajtót, amelyen keresztül a küzdőteret lehet megközelíteni. Az oldalsó sze­

gélylemezek közül néhány levált harc közben.

németek minden olyan támadása, amelyek során megpró­

bálták visszaszorítani a szövetségeseket a nyugati fronton. A Nordwind kudarca után a német hadsereg valamennyi

megmaradt Jagdtigerét a 653. osztály kötelékébe vonta.1945. április 1-jére az egység páncélvadászai közül 23 ma­

radt üzemképes állapotban. Azonban valószínűleg mind­

egyik megsemmisült a háború utolsó kétségbeesett harcai­ban, amelyek során a németek megpróbálták lelassítani a

szövetségesek előrenyomulását, ami a Reich elkerülhetet­len összeomlását jelentette.

A LUCHS

A PanzerkampJwagen (20 mm-es) //-es Luchs (hi-

úz) páncélgépkocsi olyan lánctalpas páncélozott

felderítő harcjármű volt, amit hagyományos Pan­

zer II-es harckocsiból alakítottak ki. Miután a Panzer II-es

gyártását 1942 végén megszüntették, a német hadsereg ki­

fejlesztette a V K 1301-est, vagyis egy gyors felderítő jármű mintapéldányát, amiből végül megszületett a Luchs.

Az ehhez hasonló járművek a 20 évvel korábban alkal­

mazott könnyű harckocsik utódainak számítottak, amelyek

a lovasságot váltották fel. A könnyű harcjárművet felderí­

tésre és üldözésre használták, ezért (mint a neve is jelzi)

páncélzatát könnyűre kellett tervezni, hiszen fő védelmét

gyorsasága adta.A német hadsereg eredetileg harckocsiként kategorizálta

a Luchsot - Panzer IIL-ként - azonban később lánctalpas

felderítő harcjárműként tartották számon. A típus gyártásá­ban két cég vett részt: a Daimler-Benz a felépítményt és a lövegtomyot, a M AN pedig az alvázat állította elő. A z ere­

deti megrendelést 800 jármű megépítésére írták alá. Végül azonban csak 131 Luchs készült el, 1943 és 1944 januárja

között.A 12 t-s Luchsot négy kezelő üzemeltette. A Panzer II-es

hagyományos lövegtomyával szerelték fel. Lényeges kü­

lönbségnek számított azonban, hogy a Luchs lövegtomyán nem volt parancsnoki torony, és kémlelőnyílások sem.

Ehelyett a torony tetejére két elforgatható periszkópot erősítettek. A felépítményt kiszélesítették, hogy túléljen a

lánctalpakon, így lehetővé vált a nagyobb lövegtorony fel­

szerelése. A toronyba a Panzer Il-eshez rendszeresített, 20

mm-es KwK 38-as löveg és vele párhuzamos, 7,92 mm-es géppuska került. A sorozat utolsó 31 darabját azonban a sokkal nagyobb, 50 mm-es KwK 39 L/60-as löveggel fegy­

verezték fel. Ez természetesen nem illeszkedett jó l a kis

méretű toronyhoz.A Luchs felfüggesztőrendszere öt egymást részben átfe­

dő, nagy méretű futógörgőből állt, és támasztó görgői nem voltak. A hajtóerőt 180 LE-s Maybach HL 66P benzinüze­mű motor biztosította. Ez országúton figyelemreméltó, 60

km/h csúcssebességet tett lehetővé, ami a gyors felderítő

jármű hatékonysága szempontjából alapvető fontosságú.A Luchs kizárólag a német páncéloshadosztályok páncé­

lozott felderítő zászlóaljainál szolgált, mind a keleti, mind

a nyugati fronton, 1943-tól 1945-ig. A z állomány mennyi­sége a veszteségek következtében folyamatosan csökkent,

ezért a típus viszonylag ritkán fordult elő. Néhány azonban

egészen a háború végéig szolgálatban maradt.

PANZERKAMPFWAGEN (20 MM) II-ES LUCHS (Sd.Kfz. 123)

150

ÁltalánosJármű típusa: lánctalpas, páncélozott fel­derítő harcjármű (könnyű felderítő harcko­csi)Hadrendbe állítás: 1943 tavasza Kezelők száma: négy fő Harci tömeg: 11,8 t

MéretekTeljes hossz: 4630 mm Páncéltest hossza: 4630 mm Szélesség: 2490 mm Magasság: 2130 mm

FegyverzetFő: 20 mm-es KwK 30 L/55-ÖS löveg Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska a lövegtoronybán

LőszerkészletFő: 330 db Kiegészítő: 2250 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 30 mm (65°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 20 mm (90°)Páncéltest oldallemeze: 20-30 mm (85—90°-os dőlésszög)Páncéltest farlemeze: 20 mm (60°-os dő­lésszög)Lövegtorony elöl: 30 mm (80°-os dőlésszög)Lövegtorony oldallemeze: 15 mm (70°-os dőlésszög)

Lövegtorony hátsólemeze: 20 mm (70°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 13 mm (0-10°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: Maybach HL 66P R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 180 LE Tüzelőanyag-tartály: 236 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 60 km/h Maximális sebesség terepen: 42 km/h Hatótávolság (országúton): 150 km Hatótávolság (terepen): 95 km

A PANZER MAUS

A z óriási méretű Panzer Maus (egér) szupemehéz harckocsi jelentette a végállomását annak a folya­

matnak, amelynek során a németek szinte meg­

szállottan próbáltak egyre nagyobb harckocsikat kifejlesz­teni.

1942. június 8-án Hitler szóban megállapodott Porsche

professzorral egy különlegesen nehéz harckocsi kifejleszté­

séről, amelyet ironikusan Mausnak neveztek. 1943 augusz­

tusában az Alkett cég megkezdte az első prototípus építé­sét. A lövegtomyot és a főfegyverzetet a Krupp Műveknél tervezték. 1944 júniusára az Alkett gyár felszerelte a tor­

nyot és a löveget az alvázra, ezután leszállította a mintapél­dányt a német hadseregnek. Néhány hónappal később a

mintapéldány második darabja is elkészült.1944 végén a hadsereg a kummersdorfi gyakorlótéren

alapos vizsgálatnak vetette alá a két járművet. A Maust azonban harci körülmények között sohasem próbálták ki,

és a németek 1945 áprilisában (mielőtt a szovjetek meg­szállták a területet) mindkét gépet megsemmisitették.

A Maus főfegyverzetét hatalmas méretű, 150 mm-es KwK 44 L/38-as löveg alkot­ta, és egy 75 mm-es KwK 44 L/36,5-es ágyúval is fel­

szerelték. A 150 mm-es gránátok egyen­ként 70 kg-ot nyomtak, ezért a lő­

szerkészletet külön vontatón kellett szállítani, nehogy túlterheljék a már amúgy is rendkívül nehéz jár­

művet. A Maus páncélzatát hihetetle­

nül erősre építették: az elülső fal 240 mm, az oldalsó pedig

200 mm vastag lemezekből készült. A harckocsi tömege (188 t) 35 Panzer I-es vagy három Jagdtiger tömegével volt azonos. (Maga az 50 t-s lövegtorony nehezebb volt, mint egy Párduc harckocsi.)

A hatalmas méretű jármű meghajtására a Daimler-Benz új, 1200 LE-s MB 509-es V 12 hengeres benzinmotort ter­vezett. Ez azonban rengeteg üzemanyagot fogyasztott,

ezért a második prototípust 1200 s, vízhűtéses MB 517-es

dízelmotorral szerelték fel. Egyik jármű sem volt képes 20

km/h-nál nagyobb országúti csúcssebesség elérésére.

Ez a monstrum igazából egy minimális mobilitással ren­delkező tüzelőállás volt, és harckocsiként teljesen használ­

hatatlannak bizonyult. Nem létezett olyan híd, amely iszo­nyatos tömegét megbírta volna, és mozgása terepen rendkí­vül korlátozott volt. A bizarr német hadieszközök szépszá­

mú arzenáljában talán a Maus az, amelyre a németek az egyébként szűkös erőforrásokból a legtöbbet pazarolták.

PANZER MAUS (Sd.Kfz .-SZAMOT NEM KAPOTT)

151

M E L L É K L E T

ÁltalánosJármű típusa: szupernehéz harckocsi Hadrendbe állítás: nem került rá sor (1944 végére két mintapéldány készült el) Kezelők száma: hat fő Harci tömeg: 188 t

MéretekTeljes hossz: 10 080 mm Páncéltest hossza: 9030 mm Szélesség: 3670 mm Magasság: 3660 mm

FegyverzetFő: 150 mm-es KwK 44 L/38-as löveg; ez­zel párhuzamosan egy 75 mm-es KwK 44 1736,5-es lövegKiegészítő: 2 db 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska; 1 a lövegtoronybán a löveggel párhuzamosan; a torony tetején légvédel- migéppuska-állvány

Fő: 50 db (szállítás külön vontatóval) Kiegészítő: 1000 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 200 mm (60°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 200 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 180 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 160-165 mm (90°) Lövegtorony elöl: 240 mm (dőlésszög: nem ismert)Lövegtorony oldallemeze: 200 mm _______________________________

(60°-os dőlésszög)Lövegtorony hátsólemeze: 200 mm (60°-os dőlésszög)Lövegtorony tetőlemeze: 60 mm (0°)

HajtóműMotor: Daimler-Benz MB 509-es V 12 hengeres, benzinüzemű (2. sz. Maus: MB 517-es V 12 hengeres, dízel) Teljesítmény: 1200 LE Tüzelőanyag-tartály: 4800 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 20 km/h Maximális sebesség terepen: 11 km/h Hatótávolság (országúton): 190 km Hatótávolság (terepen): 97 km

A STURMPANZER IV-ES RRUMMRAR

A Sturmpanzer IV-es Brummbár („vén” medve) —

más néven Sturmpanzer 43-as (Sd.Kfz. 166-os) -

a Panzer IV-es alvázára szerelt, páncélozott, ne­héz rohamtarack. A járművet főleg megerősített bunkerek

lerombolására és utcai harcokra tervezték. Főfegyverzete a gömbölyű lövegállásba illesztett, nagyon rövid csövű (12 űrméret hosszú), 150 mm-es StuH 43-as rohamtarack. Ezt

a fegyvert egy teljesen zárt, nehézpáncélzatú felépítmény­

be (küzdőtérbe) szerelték, amit a Panzer E-G harckocsik­hoz rendszeresített alváz módosított változatára erősítettek.

A BrummbárX az Alkett vállalat fejlesztette ki, és a fel­

építményt is ott tervezték. Az alvázat a Krupp Művek gyár­totta. A doboz alakú felépítményt erős páncélzattal látták

el: elöl 100 mm, oldalt 50 mm, hátul pedig 40 mm vastag­

ságú lemezekből alakították ki.

A nagy méretű löveg és a nehézpáncélzat miatt a Sturmpanzer IV-es igen nehéz (31,1 t) járműnek számított.

A hajtóerőt 300 LE-s Maybach HL 120 TRM V 12 henge­res benzinmotor biztosította. A Brummbár ezzel 40 km/h országúti csúcssebességet és 210 km hatótávolságot ért el.

Különböző német gyárak összesen 306 Sturmpanzer 43- ast építettek, három egymástól kissé eltérő változatban. A

gyártási program 1943 áprilisától 1945 márciusáig tartott.

A sorozat első járműveit figyelőnyílással is ellátták, a ké­

sőbbieknél azonban ezt periszkóppal cserélték fel. A

Sturmpanzer IV-es utolsó darabjait a Panzer ÍVJ alvázára

építették. Felépítményét újratervezték, és az elülső lemez jobb oldalának tetejére géppuskát is szereltek.

A német hadsereg századnak megfelelő erőt képviselő egységeknél vetette be a Sturmpanzer IV-est,

mind a nyugati, mind a keleti fronton (például

nyári kurszki offenzívában), valamint a hábo­rú utolsó két

évében Olasz­országban.

STURMPANZER IV-ES (STURMPANZER 43-AS) BRUMMBÁR (Sd.Kfz. 166-OS)

152

ÁltalánosJármű típusa: gyalogsági rohampáncélos jármű (önjáró rohamtarack)Hadrendbe állítás: 1943 tavasza Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 28,31

MéretekTeljes hossz: 5890 mm Páncéltest hossza: 5890 mm Szélesség: 3730 mm Magasság: 3460 mm

FegyverzetFő: 150 mm-es StuH 43 L/12-es Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, a törzs elülső részén

LőszerkészletFő: 36 db Kiegészítő: 600 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 50+50 mm (75°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):80 mm (78°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 20+20 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 20 mm (80-82°-os dőlésszög)Küzdőtér eleje: 100 mm (50°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 20-60 mm (65-88°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 30 mm

(64-90°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 20 mm (6°-os dőlésszög)

Motor: Maybach HL 120 TRM V12-hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 470 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/h Maximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 210 km Hatótávolság (terepen): 130 km

A STURMPANZER VI-OS STURMTIGER

A rendkívül ritkán előforduló Sturmpanzer VI-os Sturmtiger (rohamtigris) a Tigris I-es nehéz ro­

hampáncélos változata. Rövid csövű, 380 mm-es RW61 L/45-ös aknavetővel fegyverezték fel, ami betonerő­

dítmények és nagy épületek lerombolására egyaránt alkal­

mas volt.Ez a fegyver hatalmas méretű, 376 kg-os lövedékeket jut­

tatott el, akár 5500 m távolságra is.A lövedékek óriási tömege miatt a járművön mindössze

13-at lehetett szállítani, az öttagú legénység pedig csak egy kis méretű daru segítségével tudta őket megemelni. A Sturmtiger páncélzatát is igen erősre tervezték. A nehézlö-

veg mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a jármű tömege

elérte a 68 t-t.A 700 LE-s Maybach V 12 hengeres benzinmotor 40

km/h országúti csúcssebességet és 120 km hatótávolságot

tett lehetővé.1944 augusztusában az Alkett vállalatnál mintegy 18 sé­

rült, javításra visszaszállított Tigris I-est alakítottak át ro­

hampáncélossá.A hadvezetés ezeket három mozsaras rohamütegbe osz­

totta be — elvileg mindegyik állományának 14 Sturmtiger- ből kellett volna állnia - és utcai harcokban, valamint meg­erősített védelmi állások ellen akarta őket bevetni. 1944 vé­gén ezek az egységek a keleti fronton és Olaszországban

vettek részt ütközetekben.1944 decemberében az 1000. és az 1001. mozsaras ro­

hamüteget (összesen mindössze hét Sturmtigert tudtak fel­vonultatni) jelölték ki az ardenneki offenzívában részt vevő

német csapatok megerősítésére. A haderő támadóéke, a 6.

páncéloshadsereg ezeket a járműveket tartalékállományba helyezte, hogy az esetleges utcai harcokban használhassák

jelentős tűzerejűket.

A nehézkes járművek azonban egyáltalán nem feleltek meg az ellentámadás harcászati követelményeinek. A z Ar-

dennek szűk, kanyargós, hegyi útjain ugyanis gyorsan kel­

lett megvalósítani az előrenyomulást.A lassú Sturmtigerek csak a gyorsabb Panzer IV-esek és

Párducok utóvédjében haladhattak, de még így sem tudták tartani az azok által diktált tempót. Ezért ezek a rohampán­

célosok valójában csak csekély szerepet játszottak a táma­

dásban.

STURMPANZER VI-OS STURMTIGER (Sd.Kfz.-SZÁMOT NEM KAPOTT)

153

M E L L É K L E T

ÁltalánosJármű típusa: nehéz rohampáncélos jármű (önjáró rohamlöveg)Hadrendbe állítás: 1944 nyara Kezelők száma: őt fő Harci tömeg: 68 t

MéretekTeljes hossz: 6310 mm Páncéltest hossza: 6310 mm Szélesség: 3730 mm Magasság: 3460 mm (daruval együtt)

FegyverzetFő: 380 mm-es Mörser RW61 L/5,4-es aknavetőA löveg oldalszöge: balra 10°, jobbra 10° Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es

géppuska, a törzs elülső részén

LőszerkészletFő: 13 db Kiegészítő: 800 db

PáncélzatPáncéltest elől (orrlemez): 150 mm (66°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):150 mm (80°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 80 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 80 mm (82°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 150 mm (45°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 80 mm (70-os dőlésszög)

Küzdőtér hátulja: 80 mm (80°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 40 mm (0°)

_HajtóműMotor: Maybach HL 230 P45-ÖS V12-hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 700 LE Tüzelőanyag-tartály: 540 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/h Maximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 120 km Hatótávolság (terepen): 85 km

A I I . V I L Á G H Á B O R Ú N É M E T P Á N C É L O S A I

A NASHORN

A Nashorn (orrszarvú) önjáró páncéltörő löveg, il­letve kezdetleges páncélvadász volt. A németek

rövid idő alatt fejlesztették ki a háború közepén, a

szovjet harckocsik ellen. Eredetileg a Hornisse (lódarázs) nevet adták neki, de ezt később Hitler személyes közbenjá­rására megváltoztatták. A Nashorn elég szokatlan páncél­

vadász, mivel különböző típusokból összeszerelt alvázból, a Geschützwagen /////F-esből alakították ki. Ezt az Alkett

és a Deutsche Eisenwerke vállalat gyártotta 1942 elején, a

Panzer III-as és IV-es harckocsikhoz rendszeresített alvá­zak felhasználásával. A motort a Geschützwagen III/IV-es

elejére szerelték, így a jármű hátulján nagyobb tér ma­

radt a lövegállás kialakításához.

A német hadsereg Fegyverügyi Hivatala 1942 februárjában kötött szerződé­

seket a Nashorn gyártására. Az el­

ső járműveket 1942 novembe­rében állították hadrendbe, a

hadsereg független nehéztank-

elhárító zászlóaljaiban. A Deutsche Eisenwerkénél 473 ilyen harckocsi­

romboló készült el. A gyártási program

1944-ig folytatódott.

A Nashornt a nagy erejű, 88 mm-es Pák 43/1 L/71-es páncéltörő löveggel fegyverezték fel. A németek nagyon

szerették volna, ha ezt a hatékony fegyvert megfelelő pán­

célozott harcjárművel együtt tudták volna alkalmazni. A lö­veg vontatott változatát ugyanis mérete miatt a kezelősze­mélyzet csak nehezen tudta mozgatni. A Geschützwagen III/IV-es alváz azonban nemigen bírta el a Pák 43/1-es tö­

megét, ezért a Nashorn páncélzatát nagyon könnyűre kel­

lett tervezni. Vagyis ez a típus is olyan ideiglenes páncélva­

dász, amely bár nagy átütőerővel rendelkezett, védelme nem volt megfelelő. A hadsereg nehézpáncéltörő zászlóal­

jai 1944 során a NashornokaX egyre inkább a hatékonyabb Jagdpanzer F-ös Jagdpantherekkel helyettesítették.

NASHORN (Sd.Kfz. 164-ES)

154

ÁltalánosJármű típusa: páncélvadász (önjáró pán­céltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1942 eleje Kezelők száma: őt fő Harci tömeg: 24 tAlváz: lll/IV-es (a Panzer lll-as és IV-es módosított alváza)

MéretekTeljes hossz: 8440 mm Páncéltest hossza: 5800 mm Szélesség: 2950 mm Magasság: 2650 mm

FegyverzetFő: 88 mm-es Pák 43/1 L/71-es löveg

A löveg oldalszöge: balra 15°, jobbra 15° Kiegészítő: nincs

Lőszerkészlet

Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 30 mm (78°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):30 mm (35°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 20 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 20 mm (80°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 10 mm (60°-os dőlésszög)

Küzdőtér oldalai: 10 mm (74°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 10 mm (80°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: Maybach HL 120 TRMV 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 470 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/h Maximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 200 km Hatótávolság (terepen): 130 km

A PANZERJAGER TIGER (P) ELEFÁNT

A z Elefánt (elefánt) rögtönzött, nehéz páncélvadász volt. A típushoz tartozó járműveket 1943 közepén

alakították ki abból a 90 Porsche VK 4501 (P ) al­vázból, amit végül nem használtak fel a Tigris harckocsi gyártási programjában. A Panzerjáger Tiger (P ) Elefánt

(Sd.Kfz. 184-es) először a Ferdinand nevet kapta. Nagyon erős páncélzattal és hatékony löveggel látták el, viszont

mozgása rendkívül korlátozott volt. Gyors ütemben fejlesz­

tették ki, hogy egyrészt felhasználhassák a meglévő alváza­kat és lövegeket, másrészt növeljék a német hadsereg pán­

céltörő erejét a szovjetek ellen.Szokatlan módon az Elefántot nem egy, hanem két 320

LE-s Maybach HL 120 TR motor hajtotta. Azonban a jár­mű roppant mérete és tömege jelentős mértékben korlátoz­

ta mozgékonyságát. A z Elefánt gyártásánál emellett ko­

moly műszaki problémák is felmerültek, és a helyzetet a

tartalék alkatrészek hiánya tovább súlyosbította. A tervezők

mindenekelőtt a tűzerőre és a védőpáncélzatra helyezték a

hangsúlyt, ami viszont hátrányosan befolyásolta a műszaki megbízhatóságot és a mozgékonyságot. Összefoglalva, a tí­pust nem sikerült megfelelően megtervezni, és harcászati

szempontból sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.A z 1943 közepén elkészült 90 Elefántot a német főpa­

rancsnokság a keleti frontra vezényelte, hogy részt vehes­senek az 1943. júliusi kurszki offenzívában. Itt két önálló,

gépesített nehézpáncéltörő osztályba osztották be őket. A hadművelet első négy napja során azonban több tucat Ele­

fánt állt le műszaki meghibásodás miatt. Ráadásul nem sze­relték fel géppuskával, ami növelte volna védelmét. Emiatt a szovjetek kis hatótávolságú páncéltörő fegyverei további

20 Elefántot semmisítettek meg.1944 elején, a kurszki vereséget követően a német hadve­

zetés Olaszországba vezé­nyelte a megmaradt néhány

Elefántot.A németek lassan, har­

colva vonultak vissza az

olasz félszigetről. A z ösz- szecsapásokban részt vevő

Elefántok közül 1945 elejé­re egy sem maradt bevethe­

tő állapotban, részben a szövetséges fegyverek talá­

latai, részben műszaki problémák következtében.

PANZERJÁGER TIGER (P) ELEFÁNT (Sd.Kfz. 184-ES)

155

M E L L É K L E T

.ÁltalánosJármű típusa: nehéz páncélvadász (nehéz önjáró páncéltörő löveg)Hadrendbe állítás: 1943 nyara Kezelők száma: hat fő Harci tömeg: 68 tAlvaz: a Tigns harckocsi Porsche VK 4501-

Teljes hossz: 8140 mm Páncéltest hossza: 6800 mm Szélesség: 3430 mm Magasság: 2970 mm

FegyverzetFő: 88 mm-es Pák 43/2 L/71-es löveg

A löveg oldalszöge: balra 14°, jobbra 14° Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 50 db Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 100+100 mm (75°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):200 mm (90°)Páncéltest oldallemeze: 80 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 80 mm (90°) Küzdőtér eleje: 200 mm (60°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 80 mm

(60°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 80 mm (60°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: 40 mm (5°-os dőlésszög)

HajtóműMotor: 2 db Maybach HL 120 TRV 12 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 2*320=640 LE Tüzelőanyag-tartály: 950 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 20 km/h Maximális sebesség terepen: 15 km/h Hatótávolság (országúton): 150 km Hatótávolság (terepen): 90 km

A WESPEa törzsön pedig maximum 18 mm-es páncéllemezek bizto­sították.

1942 és 1944 vége között a Famo gyárban 683 Wespét szereltek össze, részben új alvázak felhasználásával, rész­ben elavult Panzer II-es harckocsik átalakításával. A jármű­

vet német páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok hasz­nálták. Elvileg minden ütegnek egy Wespe lőszerszállítóval is kellett rendelkeznie, amelyen további 90 lőszer fért el. A

német gyárak 158 szállító járművet alakítottak ki úgy, hogy

eltávolították a hagyományos Wespék lövegét, illetve a ré­gi Panzer II-esek tornyát.

meg.

A Wespe 105 mm-es ta­

rackját nyitott tetejű, do­

bozszerű felépítményben

helyezték el, aminek leme­zei a jármű hátulja felé lej­

tettek. A kis méretű alváz csak úgy bírta el a terjedel­

mes löveget, ha a lőszer­

készletet 40 darabra csök­

kentették. A tarack csövére csőszájféket erősítettek. Hagyományos rombolólö­

vedékkel 470 m/s torkolati sebességet ért el. Védelmét a felépítményen 10 mm-es,

A li. világháborúban a Wespe (darázs) vált a legis­mertebb német önjáró tüzérségi löveggé. Úgy ala­

kították ki, hogy a Panzer II-es módosított alvá­zára vékony páncélzatú küzdőteret, abba pedig egy hagyo­mányos 105 mm-es könnyű tábori tarackot szereltek.

A jármű a következő hivatalos elnevezést kapta: 10,5 cm Le.F.H. 18/2 auf Fahrgestell Panzer I I (sf) Wespe (Sd.Kfz.

124-es), azaz 105 mm-es 18/2-es könnyű tábori tarack a Panzer II-es Darázs önjáró alvázon. 1942 folyamán az A l­

kett, a M AN és a Rheinmetall-Borsig vállalat vett részt a fejlesztésében. Gyártásával a varsói Famo céget bízták

WESPE (Sd.Kfz. 1 24-ES)

156

ÁltalánosJármű típusa: önjáró tüzérségi löveg Hadrendbe állítás: 1942 nyara Kezelők száma: öt fő Harci tömeg: 11,51 Alváz: Panzer ll-es

MéretekTeljes hossz: 4790 mm Páncéltest hossza: 4790 mm Szélesség: 2240 mm Magasság: 2320 mm

FegyverzetFő: 105 mm-es leFH 18/2 1728-as tarack A löveg oldalszőge: balra 17°, jobbra 17° Kiegészítő: nincs

LőszerkészletFő: 32 db Kiegészítő: nincs

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 20 mm (75°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez): 20 mm (60-75°-os dőlésszög) Páncéltest oldallemeze: 15 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 20 mm (90°) Küzdőtér eleje: 12 mm (69°-os dőlésszög)Küzdőtér oldalai: 10 mm (73°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 10 mm (74°-os dőlésszög)

Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: Maybach HL 62 TR R-6 hengeres, benzinüzemű Teljesítmény: 140 LE Tüzelőanyag-tartály: 170 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 40 km/h Maximális sebesség terepen: 20 km/h Hatótávolság (országúton): 140 km Hatótávolság (terepen): 95 km

A HUMMEL

A Hummel (dongó vagy poszméh) olyan önjáró, ne­

héz tüzérségi eszköznek felelt meg, amelynek 150 mm-es nehéz tábori tarackját könnyű páncélzatú

felépítmény védelmében a Geschützwagen III/IV-es alváz­ra szerelték.

A jármű, amelyet 1942-ben terveztek az Alkett vállalat­

nál, a következő hivatalos elnevezést kapta: 150 mm-es 18/1-es páncélozott tarack a III/IV-es alvázon (Sd.Kfz. 165-ös).

1944. február 27-én Hitler elrendelte, hogy a közismer­

tebb nevet ne használják többé, mivel úgy gondolta, hogy az nem elég félelmetes egy harci járműhöz. A Geschützwa­

gen III/IV-es alváz kialakításánál a Panzer III-as és IV-es tulajdonságait egyaránt figyelembe vették. Tulajdonképpen orrmotoros Panzer IV-esnek felelt meg, amelyet a Panzer

III-as lánckerekeivel és differenciálműjével szereltek fel.

A sorozat utolsó néhány darabjánál azonban a hagyomá­

nyos Panzer IV-es alvázat használták, mivel a vegyes konstrukcióból nem volt elegendő.

A Hummel elég nehéz (25,9 t) járműnek számított, főleg a tarack nagy mérete miatt. Hogy ne terheljék túl az alvá­zat, csak 18 darab 150 mm-es lőszerrel látták el. A z is tö­

megmegtakarítással járt, hogy a Hummelt könnyű páncél­zattal szerelték fel.

A Hummel gyártási programja 1942 decembere és 1944

júniusa között folyt a Deutsche Eisenwerke üzemében. Ez­alatt 666 gép készült el, ami átlagosan havi 35-nek felel meg. A német Panzer-hadosztályok önjáró tüzérosztályai­

nál egy-egy önjáró nehézüteg szolgált. Ezek mindegyikébe

hat Hummelt osztottak be. A Deutsche Eisenwerkénél J 50 löveg nélküli Hummel lőszerszállító is készült. Ezek közül minden Hummel-üteg egyet kapott.

HUMMEL (Sd.Kfz. 165-ÖS)

157

M E L L É K L E T

Jármű típusa: önjáró nehéz tüzérségi löveg Hadrendbe állítás: 1943 tavasza Kezelők száma: hat fő Harci tömeg: 23,5 tAlváz: lll/IV-es lövegkocsi (a Panzer lll-as és IV-es alváz ötvözése)

MéretekTeljes hossz: 7170 mm Páncéltest hossza: 5800 mm Szélesség: 2920 mm Magasság: 2810 mm

FegyverzetFő: 150 mm-es sFH 18/1 L/30-as tarack A löveg oldalszöge: balra 12°, jobbra 12°

Kiegészítő: 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska, a törzs elülső részén

LőszerkészletFő: 15 db Kiegészítő: 600 db

PáncélzatPáncéltest elöl (orrlemez): 30 mm (55°-os dőlésszög)Páncéltest elöl (vezető előtti lemez):30 mm (74°-os dőlésszög)Páncéltest oldallemeze: 10 mm (90°) Páncéltest farlemeze: 10 mm (79°-os dő­lésszög)Küzdőtér eleje: 30 mm (57°-os dőlésszög)

Küzdőtér oldalai: 10 mm (76°-os dőlésszög)Küzdőtér hátulja: 10 mm (79°-os dőlésszög)Küzdőtér teteje: nincs

HajtóműMotor: Maybach HL 120 TRM Teljesítmény: 300 LE Tüzelőanyag-tartály: 470 I

TeljesítményMaximális sebesség országúton: 42 km/h Maximális sebesség terepen: 24 km/h Hatótávolság (országúton): 215 km Hatótávolság (terepen): 130 km

INDEXMegjegyzés: A dőlt betűvel szedett ol­dalszámok illusztrációkra vonatkoznak.

álcázás 14, 103, 106, 122, 123, 127, 136

Ardennek 114, 130, 138, 139-41, 148 Amhem 69, 138

Barkmann, Emst 108 Becker, Alfred 25-27 Bergepanther műszaki mentők 103 Bergepanzer műszaki mentők 93, 120 Berlin védelme 68-69 Bison 93Bruckenleger 1-es pontonszállító 13 Brummbár 152

Carden-Lloyd IV-es harckocsi 9 Char B harckocsik 43 Churchill harckocsik 114,126-27 Comet harckocsik 102 Cromwell harckocsik 136 Csehszlovákia 32-33,39-40,91

Elefánt páncél vadászok 86-87, 119, 155

Észak-Afrika 15, 23, 58-59, 75, 122 -23

fegyverzetek20 mm-es KwK 30 L/55-ös

17-18,21 37 mm-es KwK A7(t) L/40-es

40-4137 mm-es KwK L/45-ös 41, 50,

5237,2 mm-es KwK A3(t) 34-35,

3750 mm-es KwK 39 L/60-as 53,

5850 mm-es KwK L/42-es 50,

52-53, 53, 55, 56, 57 75 mm-es KwK 40 L/43-as 75 75 mm-es KwK 40 L/48-as 76,

79, 84, 86-87 75 mm-es KwK 42 L/70-es 82­

87, 82, 96-97, 105, 106-107, 107

75 mm-es KwK L/24-es 72 75 mm-es PaK 39 L/48-as 90-9175 mm-es PaK 40/1 L/46-os 26­

27

75 mm-es PaK 40/3 L/46-os 46­47

75 mm-es StuK 37 L/24-es 62,62. 63

75 mm-es StuK 40 L/43-as 6475 mm-es StuK 40 L/48-as 64,

6876 mm-es PaK 36(r) 30-3188 mm-es KwK 43 L/56-os 119­

21, 134 88 mm-es KwK 43/3 L/71-es

132-33, 133-35, 140, 147 88 mm-es PaK 43/3 L/71-es 111—

15, 115128 mm-es PaK 44 L/55-ös 145—

48rohamlövegek 60-69, 60, 62, 64­

69KV-1-es harckocsik 57-58 M 36-os, 76,2 mm-es tábori löveg

28-31,45-47 Panzer I-es A változat 11 Sturmtiger 120 T-34-es harckocsik 57-58, 95

Fey, Willi 127-28 Flakpanzerek 78-80 Flammpanzer 38(t) 93 Franciaország 9

Jagdpanzer V-ös Jagdpanther 113-15

Panzer 1-es 15 Panzer II-es 22, 22-23 Panzer IV-es 22, 80 Panzer VI B Királytigris 138

Guderian, Heinz 22, 65-66, 71, 83, 89

hadműveletek Bagratyion 59Barbarossa 14, 20, 22-23, 34, 37,

43, 45, 48, 55-57 Bluecoat 114Citadella 58, 97-98, 124-25 Goodwood 127 Nordwind 114-15, 148-49 Oroszlánfóka 20, 55 Weser gyakorlat 15

halálfej 101Hausser, Paul „Papa” 57 Henschel 118-19,134-35 Hetzer lásd: Jagdpanzer 38(t)Himmler, Heinrich 91

Horthy, Miklós 142-43 Hummel 157

infravörös érzékelő 101-102

Jagdpanzer 38(t) 31, 42, 88-93, 88­89, 92-93

Jagdpanzer IV-es 82-87, 82, 86-87 Jagdpanzer V-ös Jagdpanther 110­

115, 110, 112, 115 Jagdpanzer VI-os Jagdtiger 144—49,

144-45, 147, 149 Joszif Sztálin nehéz harckocsik 109,

122, 129, 136

Karvaly, éjszakai vadászpáncélos 101— 102

keleti lánctalp 77Királytigris 1.: Panzer VI B Királytigris Kraus Maiiéi 12 Kurszk 1.: Citadella-hadművelet KV-l-es harckocsik 57-58

lángszórók 13, 19, 55, 93 LaS 100-as 1.: Panzer II-es LaS I-es 10-11, 14 Leibstandarte 80légvédelmi harcjárművek 42, 78-80 Lengyelország

Panzer 35(t 34-36)Panzer 38(t) 42 Panzer 1-es 9, 13-15 Panzer II-es 19, 20, 22 Panzer III-as 50-51,56-57

LKA 1-es harckocsik 9-10 LKA2-es harckocsik 10 Lorraine Schlepper alváz 25-27 Lovagkereszt kitüntetettjei 27, 69,

108, 125 LT35-ÖS 1.: Panzer 35(t)LT38-as 1.: Panzer 38(t)Luchs 1.: Panzer II-es Luftwaffe 22, 32, 100 Lutz, tábornok 71

M3-as Grant harckocsik 58 M-26-os Pershing harckocsik 109,

122

Magyarország 91, 142-43 Marder I-es 24-27, 24 Marder II-es 20, 28-31, 28, 31 Marder III-as 44-47, 44, 46

159

motorokDe La Haye 103-as 26-27 Krupp M305-ÖS B-4 hengeres 10,

11Maybach HL 57-es 17 Maybach HL 62-es 18,21, 30-31 Maybach HL 108-as 50, 52, 73 Maybach HL 120-as 62-63, 70.

73, 79, 85 Maybach HL 210-es 96, 105, 107 Maybach HL 230-as 96,112-13,

119, 121, 136, 140, 146, 148 Maybach HL TR 51 Maybach NL 38 TR 10 Praga EPA TZJ 40-41,46-47 Skoda TI 1-es 34-35

műszaki mentők 103, 120, 129

Nashorn 154Nemzetiszocialista Gépesített Hadtest

(NSKK) 73 Normandia 68, 113-14, 124-29, 126 Norvégia 15,22NSKK 1.: Nemzetiszocialista Gépesített

Hadtest

megfigyelő harcjárművek 100-101

Olaszország 81, 123-24 Oroszország 1.: Szovjetunió

Panther 1.: Panzer V-ös Párduc Panzer 35(t) 32-37, 32, 36. 37 Panzer 38(t) 36, 38-43, 38, 40. 42, 43,

45—47Panzer 1-es 8-15, 10, 15

A változat 9-11, 13 B változat 8-9, 10-11,12. 14 C változat 12 D modell 12különleges változatok 12-13

Panzer Il-es 13, 14, 16-23, 18. 22­23, 28-31 al változat 17-18 A változatok 18 B változat 18 C változat 18D változat 16-17, 19, 29-31 E változat 19, 29-31 F változat 20 L változat Luchs 19. 150 változatok 20

Panzer III-as 19, 22, 48-59, 48. 51 A változat 49-50 B változat 50 C változat 50-51

D változat 51 E változat 51 F változat 50, 51-52 G változat 52-53 H változat 53, 54 J változat 53, 53, 56, 57, 58-59,

58L változat 53-54 M változat 54, 55, 59 N változat 54

Panzer IV-es 22, 54, 70-81, 70, 72, 74, 76, 78, 80A változat 72-73, 72 B változat 73 C változat 73, 73 D változat 74, 75 E változat 74 F változatok 74-76 G változatok 76, 77 H változatok 76-77, 81 J változatok 77-78, 81 változatok 78-80

Panzer IV/70-es 82-87, 82, 86-87 Panzer Maus 151Panzer V-ös Párduc 94-109, 100, 101,

108-109A változat 96. 98, 102 páncélozott megfigyelő harcjár­

művek 100-101 D változat 94-95, 96-98, 97-99.

103. 105, 106, 107 G változat 98-9 változatok 99-106

Panzer VI B Királytigris 132-43, 132-38, 142-43, 145

Panzer VI Tigris I-es 116-31,7/6, 118-19, 122-28, 130-31 harcászati teljesítmény 122-130 Henschel/Porsche rivalizálás

118-119 veszteségek 129-30 teljesítmény 119-22 változatok 120

Panzerjáger 1-es (Sd.Kfz. 101-es) pán­célvadász 13-14,45

Panzerjáger Tiger (P) Elefánt 86-87, 119, 155

Peiper, Joachim 139-41 Porsche, Tigrisek 118-19,134-35

rádiók 10,22,99-100,137 rohamlövegek 60-69, 60, 62, 64-69 Románia 34, 43Rommel, Erwin 15, 23, 38, 42, 43,

58-59

Schwimmpanzer II-es 19-20 Sennelager, gyakorlótér 142-42 Sherman harckocsik 59, 108, 125, 127,

128, 136 sivatagi patkányok 125-27 Skorzeny, Ottó 142-43 spanyol polgárháború 11,14 StuG 1.: Sturmgeschütz III-as StuH 42-es 65-66 Sturmgeschütz III-as 60-69, 60, 62,

64-69 Sturmgeschütz IV-es 84 Sturmpanzer III-as 1.: Panzer III-as N

változatSturmpanzer IV-es Brummbár 152 Sturmpanzer VI-os Sturmtiger 120,

153Sturmtiger 120, 153

Szlovákia, Panzer 35(t) 34, 37 Szovjetunió

Berlin 68-69 Marder II-es 28-31 Marder III-as 45-46 Panzer 35(t) 36-37 Panzer II-es 23 Panzer III-as 51. 53. 57-58 Panzer IV-es 74, 76, 78 Panzer V-ös Párduc 108-109 Panzer VI B Királytigris 141-143 Panzer VI Tigris I-es 122, 123,129,130-131Sturmgeschütz III-as 64, 66, 67, 68

Sztálingrád 66, 122

T-34-es harckocsik 45, 46, 56, 109, 119. 136fölény 57-58,95

T-34/85-ös harckocsik 106 Tigris 1-es 1.: Panzer VI Tigris I-es

Wespe 20, 156 Wittman, Michael 125-127

Zimmerit festék 84, 98, 103, 112, 134, 135

A fekete-fehér fotókkal, valamint rajzokkal illusztrált kötet minden fontosabb német páncélozott harcjárművet bemutat: harckocsikat, önjáró lövegeket, páncélvadászokat és rohamlövegeket. Ismerteti

tervezésük és fejlesztésük történetét, változataikat és telj es műszaki leírásukat. Olyan lánctalpas harcjárművekről is áttekintést nyújt, mint a Marder önjáró lövegek, a Tiger,

Königstiger, Jagdtiger, Jagdpanther és a StuG III-as.Mindazonáltal A II. világháború német páncélosai nem csupán

műszaki adatok, információk gyűjteménye. A szerzők nagy hangsúlyt fektettek a harckocsik hadműveleti szerepének

ismertetésére a keleti front nagy páncéloscsatái és az 1944-es normandiai harcok során.

A kötet függelékeiben más jelentős német páncélozott harcjárművekről is találunk részletes leírást, többek között a Luchs könnyű felderítő harckocsiról, a Nashorn önjáró

páncéltörő lövegről, az Elephant páncéltörőről és a Hummel önjáró nehéz tüzérségi lövegről.