T A R T A L O M

Pintér Ferenc: A világnézeti nevelés helyzete és feladatai az Erdőmérnöki Fő­iskolán 457

Dr. Haracsi Lajos: Hazánk erdőtájai (második rész) 464 Dr. Magyar János: Erdei- és feketefenyveseink magassági — termőhelyi — osztá­

lyozó mércéje 472 Dr. Babos Imre: A Jászság 479 Sólymos Rezső: Fenyő- lombelegyű állományok erdőnevelési kérdéseiről . . . . 438 Kertai László: Nyárfatelepítési tapasztalatok a tengelici homokon . . 496 Szodfridt István: Adatok a késeinyár-állományok körlapterületének növekedé­

séhez . . 499 Címkép: Douglasfenyő csemetekert (Északzalai Áll. Erdőgazdaság

szentgyörgyvölgyi erdészete) Hátlapon: Készletgondozással egybekötött rontott erdő átalakítás (Északzalai Áll.

Erdőgazdaság szentgyörgyvölgyi erdészete) (Jérome René felvételei)

C O f l E P > K A H H E

ÍIUHmep <t>epenu: FIojiowceHH e h 3aAan n B o c n i i T a H H j i M N P O B 0 3 P E H H H b H H C T H T y T e

H H W E H E P O B J l e c H o r o X O 3 H H C T B A 45 7 JJ-p. Xapatu Jlaüout: J l e c o p a c T H T e j r b H b i e PAFIOHBI B E H R P H H ( n a c T b B T o p a f l ) 464 /J-p. Madbnp Hmm: OnpeaejieHH e K J i a c c a b h c o t m H a c a w a e H H H c o c h h n e p H O H

H O Ő H K H O B e H H O H B 3 3 B M C H M 0 C T H OT Ő O H H T E T A 472 M-p. Eaöoui Mjupe: Hcmar 479 LUoüMOtu Peotce: Bonpoc u 06 Y X O ^ e 3 A C M e u i a H H b i M H X B O Ü H O J I H C T B E H H B I M H H a c a w -

a e H H H M H 488 Kepmau JIücao: Onbrr u n o 3AKJIAFLKE j i e c H b i x K y j i b T y p T o n o j i n H a T E H R E J I H U K H X

necKax 496 Codcjjpudm Muimean: H A H H B I E 0 n o B b i n i e H H H n p n p o c T a N J I O M A ; i H N O N E P M H O R O CEWEHHH

T o n o j i H P O P U L U S SEROTINA b H a c a w j i e H H f l x 49 9 Ha N E P B O M C T P A H H I I E o 6 h o > k k h : numoMHUK öjih ebipauiueanuu dyzmccoeoü cochu

(CEHTFLEPFLBBEJIFLBCKOE j i e c H H M e c T B o 3cau3ajiaiícKoro Jlecxo3a) . Ha NOCNEFLHEÍÍ C T P A H I I U E o 6 j i o > k k h : PeKOHcmpyKqua Hepenmaöe/ibHux HacaMcdenuü u

odmepeMeHHo yxod 3a humu. (CECHTFLBEPABBEJIFLBCKOE j i e c H H q e c T B O 3 C A K 3 A J I A Ü C K O R O

Jlecxo3a). c p o t o : P E H E > K E P O M

S O M M A I R E

Pintér F.: La situation et les táches de l'éducation idéologique á l'Ecole Forestiére 457 Dr. Haracsi L.: Les régions sylvicoles de la Hongrie (2e partié) 464 Dr. Magyar J.: Échelle de classification pour la hauteur et la station des peuple-

ments de pin sylvestre et pin noir d'Autriche 472 Dr. Babos I.: La région Jászság 479 Sólymos R.: Les problémes de l'éducation sylvicole des peuplements mixtes de

résineux et feuillus 488 Kertai L.: Expériences avec la culture du peuplier sur le sable de Tengelic . . 496 Szodfridt I.: Quelques données sur l'accroissement de la surface terriere des

peuplements de peuplier serotina 499 En couverture: Pépiniére de sapin du Douglas (Cantonnement Szentgyörgyvölgy de

l'Économie Forestiére Északzala) En reverse: Conversion d'une fóréi dégradée (Cantonnement Szentgyörgy völgy de

l'Économie Forestiére Északzala) (Photo Jérome R )

A L A P B A N MEGJELENT T A N U L M Á N Y O K SZERZŐI

Babos Imre, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, tudományos osztály­vezető, ERTI (Budapest); — Dr. Haracsi Lajos, a mezőgazdasági (erdészeti) tudomá­nyok kandidátusa, egyetemi tanár (Sopron); — Kertai László erdőm, műszaki vezető, bikácsi erdészet (Tolna megye); — Dr. Magyar János, egyetemi tanár (Sopron); — Pintér Ferenc, tanszékvezető egyetemi adjunktus (Sopron); — Sólymos Rezső, tudomá­nyos osztályvezető, ERTI (Budapest); — Szodfridt István, tudományos kutató, ERTI

(Budakeszi).

A világnézeti nevelés helyzete és feladatai az Erdőmérnöki Főiskolán

P I N T E K F E R E N C

Az Erdőmérnöki Főiskola — ez a több mint másfélszázados felsőoktatási intézmény — fontos tényezője az új, nemcsak politikai magatartásában, hanem világszemléletében is új, szocialista értelmiség nevelése ügyének Falai közül kerülnek ki az erdő- és faipari mérnöki szakma fiatal szakemberei, mérnökei, akiknek tevékenysége minden bizonnyal új korszakot nyit meg a hazai erdőgaz­dálkodás fejlődéseben.

A z Erdőmérnöki Főiskola azon túlmenően, hogy a szakmai képzés tekinte­tében új típusú embereket nevel — világnézeti vonatkozásban is jelentős fel­adatokat old meg. Az alábbiakban az Erdőmémöki Főiskolán folyó világnézeti nevelés néhány kérdését elemezve főként a szaktárgyak útján történő helyes világnézet kialakításának feladatai kerülnek tárgyalásra. A z itt felvetett gon­dolatok sok vonatkozásban érintik az egész oktatási rendszer világnézeti tar­talmát s ezért bizonyos fokig segítséget nyújthatnak az erdészeti technikumok­ban folyó oktatás világnézeti színvonalának emléséhez is. E probléma megoldá­sán fáradoznak az Erdőmérnöki Főiskola oktatói.

*

Az oktatási rendszer minden állomása jelenleg a reformok korszakát éli. A z oktatási reform célkitűzéseit tartalmazó „Irányelvek" a felsőoktatás felada­tául határozzák meg a kommunista szakemberképzés megvalósítását. A k o m ­munista szakember megnevezés elsősorban nem jelző, hanem lényegi és társa­dalmi kérdés. Nem forma, hanem sokkal inkább típus. A kommunista szakem­ber fogalma elsősorban a világnézeti-politikai követelményekre utal; azaz fel­tételezi a marxista—leninista világnézetnek, a társadalmi fejlődés törvénysze­rűségeinek ismeretét, de egyben feltételezi a korszerű szakképzettséget, a gya­korlattal való összeforrottságot, a szakmai önállóságot, a termelésnek közvet­len tapasztalatból merített ismeretét, az újért való harc készségét, — tehát több. alapjában véve szakmai követelményt is.

Ilyenformán a kommunista szakemberképzés folyamata az Erdőmérnöki Főiskola számára azt jelenti, hogy hallgatói főiskolai éveik során megismerked­nek a választott szakma marxista módon felfogott tudományos alapjaival, azok felhasználásának módjával, elsajátítják a tudományos gondolkodás alapjait és a tudományos munka legfőbb módszereit, megismerik és szakterületükön ön­állóan alkalmazni tudják a marxizmus—leninizmust. Továbbá azt jelenti, hogy hallgatói oly mértékben ismerkednek meg a szakma gyakorlatával, hogy mint szakemberek kezdő fokon, már pályájuk kezdetén is — munkakörüket jó l el­látják s egyben rendelkeznek szakmai továbbfejlődésük szilárd alapjaival.

Amint látható, a kommunista szakember minőségileg új fogalma kon­centrált tevékenységet kíván az Erdőmérnöki Főiskola hallgatóitól. De nemcsak és nem is elsősorban tőlük, hanem sokkal inkább oktatóitól! Nyugodtan mond­ható: az újtípusú, kommunista szakember nevelése újtípusú oktatói és újtípusú intézményt igényel.

A hallgatók világnézeti nevelése során elsőrendű fontosságú tényező a Marxizmus—leninizmus Tanszék, amely tevékenységével formálja a hallgatók szemléletét és lerakja a tudományos világnézet alapjait. A világnézeti nevelő munkában ugyanakkor jelentős feladatokat oldanak meg a Port, a KISZ és a Szakszervezet Főiskolánkon működő szervezetei, valamint a kollégiumi vezetés. E szervezetek mindegyikének megvan a maga nagyjából körülhatárolt feladata az egyetemi nevelőmunkában. Ilyenirányú tevékenységük a hallgatók sokoldalú világnézeti és erkölcsi-politikai nevelésének nélkülözhetetlen tényezője.

Van azonban a világnézeti nevelésnek egy olyan területe, amely a felsorolt szervezetek számára nehezen hozzáférhető. Ezt a területet a felsőoktatási reform irányelveinek a bevezetőben ismertetett lényege helyezi előtérbe, és sűrítve így fejezhető ki: a felsőoktatási intézmények — s köztük az Erdőmér­nöki Főiskola — feladata nemcsak szakemberek, hanem újtípusú, kommunista szakemberek képzése. Ez a lényegi követelmény maga is újabb feladatot szül; az Erdőmérnöki Főiskola hallgatóinak meg kell tanulniok szakmájukban, sőt nemcsak szakmájukban kommunista módon gondolkodni. Nemcsak a marxiz­must kell megtanulniok tételesen, de tudniok kell mindenekelőtt szakterü­letükön, gyakorlati és elméleti tevékenységük közben a világot, konkrét érdek­lődési körük tárgyát, és annak kérdéseit marxista módon megközelíteni, szem­lélni és megoldani. Erre — tehát a kommunista szakember típusának kialakí­tására — elsősorban azok készíthetik, helyesebben azoknak kell előkészíteniük őket. akik a szakmai ismereteket nyújtják: a szaktárgyak oktatóinak.

Ezzel kapcsolatban szükséges felhívni a figyelmet a társadalmi szerveze­tek, valamint a szaktárgyak világnézeti-nevelési feladatainak és módszereinek néhány eltérd sajátosságára.

1. Míg az állami vezetés számára eddig is nagy segítséget nyújtva a felso­rolt társadalmi szervezetek nagyjából kialakult munkastílussal oldják meg a világnézeti nevelés rájuk eső feladatait, addig a szaktárgyak oktatása útján érvényesülő világnézeti nevelés nemcsak a módszerek tekintetében, hanem sok esetben elvi alapjait tekintve is újszerű, járatlan és nem eléggé egységes.

2. Míg a különböző társadalmi szervezetek és fórumok tevékenysége — a fellelhető hiányosságok ellenére — a világnézeti nevelés feladatait illetően nagyjából homogén jellegű, összehangolt és ellenőrzött — ugyanakkor a szak­tárgyak oktatására szervezett tanszékek világnézeti nevelő munkája heterogén, nem koordinált, sok esetben ötletszerű, emiatt nehezen áttekinthető és ellen­őrizhető.

3. A társadalmi szervezetek a nevelési feladatokat közvetlenül, direkt m ó ­don oldják meg, s elsősorban a politikai nevelés szempontjait helyezik előtérbe. Ez önkéntelenül adódik e szervezetek jellegéből, mert politikai szervezetek. Főfeladatuk a termelési viszonyokban, a társadalom gazdasági alapjában végbe­menő változásokat legközvetlenebbül, legkoncentráltabban és legsűrítetteb-ben kifejező politikai eszmék terjesztése és tudatosítása. Nevelő munkájuk során elsősorban a társadalomtudományok anyagára támaszkodnak. Ettől el­térően a szaktárgyak útján történő világnézeti nevelés nem közvetlen, hanem közvetett mód, s nem elsősorban a politikai, hanem sokkal inkább a világné­zeti kérdéseket helyezi előtérbe. A közvetett forma szintén e tudományok jel-

legéből fakad. A természettudományok nem csupán a termelési viszonyokkal, a társadalom gazdasági alapjával, hanem a termelőerőkkei is kapcsolatban vannak. Mondanivalójuk csak közvetve, bonyolult áttételeken keresztül, a poli­tikai eszmék közbeiktatása útján tükrözi a gazdasági folyamatokban beállott változásokat.

4. Végül jelentkezik egy olyan eltérő sajátosság, ami az egész kérdés felve­tésének célját képezi. Arról van szó, hogy a szaktárgyak útján történő világné­zeti nevelés szerepe az egész oktatói munka homlokterébe került.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy háttérbe szorult a Marxizmus—leni­nizmus Tanszék, a Párt, a KISZ. és a Szakszervezet vonalán végzett világnézeti nevelőmunka szerepe és hatékonysága, hanem azt, hogy az e szervezetek által végzett munka politikai-ideológiai téren lényegesen előrehaladottabb, mint a szaktárgyak útján történő világnézeti nevelés. Vagyis az e tárgyak útján tör­ténő világnézeti nevelés feladatai éppen azért kerülnek előtérbe, mert ezen a téren lemaradás tapasztalható. A szaktárgyak útján történő világnézeti neve­lést az a körülmény helyezi élőtérbe, hogy nem lehe.i az ideológiai harcban győzelmet aratni mindaddig, amíg e tárgyakban zavartalanul tovább élnek és élhetnek az egyebünnen már kiűzött, vagy már visszaszorított antimarxista és idealista nézetek. Az Erdőmérnöki Főiskola oktatóinak fel kell ismerniök. hogy ideológiai csatákat nem lehet pusztán a társadalmi szervezetek tevékeny­sége útján megnyerni. Ha nem oszlatjuk el a hamis meggyőződéseket a szak­tudományokban, akkor a hamis eszmék mindig találnak maguknak újabb kép­viselőket. A világnézeti harcot a felső oktatásban ezért ma elsősorban a szak­tárgyak oktatásában kell megvívni és megnyerni.

Ehhez azonban az szükséges, hogy az oktatók megszüntessék a marxista és antimarxista eszmék békés egymás mellett élésével kapcsolatos illúzióikat. A marxismussal egyre behatóbban foglalkozó, a marxistává válás útján járó oktatóknak éppen az igazi tudományosság nevében bírálattal kell fellépniök a tárgyaikban jelentkező idealista világnézettel szemben. Világosan kell látniok, hogy bírálat nélkül, a tényleges ellentétek elhallgatásával csak az idealizmus talaján álló világnézeti koncepciók további terjedését segítik elő.

Ilyen szempontból tarthatatlannak kell megítélni az Erdőmérnöki Főiskola egyes oktatóinál tapasztalható közömbösséget a világnézeti kérdések iránt. Tevékenységük fő hiányossága éppen abban van, hogy nem, vagy alig fordí­tanak figyelmet a hallgatók világnézeti nevelésére. Feladataikat csak a szűken vett szakmai anyag leadásában látják kimerítettnek. A felsőoktatási intézmé­nyek — s így az Erdőmérnöki Főiskola — távoli és közeli múltja bizonyára szol­gáltat arra bőven precedenst, hogy híres szakemberek, tudós egyetemi oktatók nagy figyelmet fordítottak tudományáguk világnézeti kérdéseire, s érvényesí­tették azokat oktatói tevékenységük során. Helyes lenne, ha jobban építenének ezekre a kiemelkedő tradíciókra.

*

Miért elkerülhetetlen a világnézeti kérdések jelentkezése és az azokban való állásfoglalás a szaktudományok művelésében és oktatásában? Vegyük ezt először a világnézet és a szaktudományok viszonya szempontjából vizs­gálat alá.

A szaktudományok és a világnézet viszonyának tanulmányozása arra tanít, hogy ebben a viszonyban a világnézetek terén alapvető ellentét áll fenn, neve­zetesen a tudományos és tudománytalan világnézet ellentéte. Miért kell erre külön kitérni? Azért, mert a szaktudományok számos művelője és oktatója

éppen a tudománytalan világnézettől való ösztönös, de mindenképpen helyes irtózása következtében gyakran a tudományos világnézet szükségességét is szem elől téveszti tárgya művelésében és oktatásában. Csakhogy a tudományos világnézet és a szaktudományok elvileg nem ellentétesek, hanem ellenkezőleg: — mint az általános és a különös a tudományos gondolkodás fejlődésében — egymást kölcsönösen feltételező és kölcsönhatásban levő két oldalt képeznek. Továbbá: éppen ez a kölcsönhatás és együttműködés mind a tudományos világ­nézet, mind a szaktudomány további fejlődésének ismeretelméleti és metodi­kai alapja, feltétele — miként erre Lenin is utal „ A harcos materializmus jelentőségéről" című cikkében.

Ismeretes, hogy a szaktudományok fejlődésük folyamán elkerülhetetlenül világnézeti kérdéseket vetnek fel és választ várnak azokra. A tudományos világnézet fejlődése pedig objektíve igényli, hogy a szaktudományok felvessék a világnézeti kérdéseket. Ezen túlmenően a tudományos világnézet a maga tételeit éppen a szaktudományok adataira és eredményeire támaszkodva fogja fel objektíve igaznak.

A tudományos gondolkodás mai fejlődési fázisában ez a kölcsönhatás és együttműködés sokkal fontosabb. mint valaha. Ugyanis a szaktudományok mai fejlődési szakaszában jelentkező világnézeti kérdéseket sem a világnézet, sem a szaktudományok egyedül nem képesek megoldani. Megoldásukhoz a szaktudományok és a világnézet művelőinek és oktatóinak alkotó, gyümöl­csöző, kollektív együttműködése szükséges. Ez az együttműködés minden bizonnyal új korszakot nyit mind a szaktudományok, mind a tudományos világnézet fejlődésének történetében. Ez a felismerés tükröződik a felsőokta­tási reform irányelveiben a már említett célkitűzésen túl sok más vonatkozás­ban is.

*

Amikor ebben a kollektív együttműködésben jelölhető meg mind a tudo­mányos világnézet, mind a szaktudományok további fellendülésének útja — különös veszélyességgel jelentkezik a pozitivizmus. Tény az, hogy a szaktudo­mányok művelői és oktatói között nagyszámmal találhatók még ma is olyanok, akik szavakban ugyan nem, de érdemben úgy vélekednek, hogy a szaktudo­mány számára a világnézeti kérdések érdektelenek, hogy a szaktudomány közömbös, indifferens lehet a világnézeti harc kérdéseiben.

Lehetséges-e valóban világnézeti semlegesség, közömbösség a szaktudo­mányok művelésében és oktatásában? Szubjektív értelemben lehetséges — mint a szaktudomány művelőjének és oktatójának tévhite, káros illúziója. Ténylegesen azonban a szaktudományok és a világnézet között nincs semleges zóna, nincs „senki földje". Hogy illuzórikus volta mellett mennyire veszélyes ez a pozitivista álláspont, az azzal bizonyítható, hogy minden olyan esetben, amikor valamely szaktudomány művelői és oktatói azt hiszik, hogy mentesek a világnézeti befolyástól, akkor tulajdonképpen a tudományos világnézet befo­lyása alól mentesítve magukat kiszolgáltatottjai a tudományellenes világnézet romboló, káros befolyásának. Az ilyen felfogásról jegyzi meg ironikusan Engels:

„ A természetkutatók azt hiszik, hogy felszabadultak a filozófia uralma alól, ha nem veszik tudomásul vagy ócsárolják. De minthogy gondolkodás nélkül egy lépést sem tehetnek, a gondolkodáshoz pedig gondolati meg­határozásokra van szükségük, ezeket a kategóriákat azonban vizsgálat nél­kül veszik át az úgynevezett művelt emberek köztudatából, amelyen rég elavult filozófiák maradványai uralkodnak, vagy abból a kevéske fi lozó-

fiából, amelyet az egyetemen kényszerűségből hallgattak (s amely nem­csak töredékes, hanem a legkülönbözőbb s többnyire a legrosszabb iskolák­hoz tartozó emberek nézeteinek zűrzavara is), vagy mindenféle filozófiai művek kritikátlan és rendszertelen olvasásából — ezért mégis a filozófia, mégpedig többnyire sajnos a legrosszabbfajta filozófia szolgaságában seny­vednek, és azok, akik leginkább ócsárolják a filozófiát, éppen a legrosszabb filozófiai rendszerek legsilányabb vulgarizált maradványainak rabjai.

Bármilyen álláspontot foglalnak is el a természetkutatók, mégis a fi lo­zófia uralkodik felettük. A kérdés csupán az, vajon azt akarják-e, hogy valami rossz divat-filozófia uralkodjék felettük, vagy pedig az elméleti gon­dolkodás olyan formája, amely a gondolkodás történetének s e történet vívmányainak ismeretén alapul." (A természet dialektikája. Szikra 1952. 220. old.)

A pozitivizmus mai megjelenési formái igen változatosak. Erre vonatko­zóan megengedhető egy rövid kitérés. A tudományos világnézet iránt érdeklődő és azt tárgyaikban alkalmazni kívánó kutatók és oktatók közül sokan gyakran többet várnak a tudományos világnézettől, mint amennyit az a szaktudomány számára nyújtani képes és nyújtani hivatott. S miután túlzott várakozásaikban rendszerint csalódnak, azt a következtetést vonják le, hogy az együttműködés­nek egyáltalán nincs értelme. Tapasztalható, hogy a szaktudományok művelői és oktatói közül mások a tudományos világnézet alkalmazásától közvetlen tudo­mányos eredményeket várnak. Gyakran hangzik el részükről — jóindulatúan — ilyen kérdés: melyik az a természettudományi eredmény, amelyet a tudomá­nyos világnézet alkalmazásával értek el és amely enélkül nem jöhetett volna lé t re 9

A kérdés első felére akár a szovjet tudomány, akár a hazai tudomány k ö ­rebői vett példákkal, bőven lehetne pozitív választ adni. A kérdés másik részére sokkal nehezebben. Ugyanis a tudományos világnézetnek a szaktudományok­ban történő alkalmazásától sohasem várható közvetlen eredmény. A tudomá­nyos világnézet nem ad kész recepteket, csupán ismeretelméleti és módszertani alapot: materializmust és dialektikát. Ennek alkalmazása azonban nem hasonlít­ható valamely mechanizmushoz, amelyet elindítunk és amely automatikusan elvégzi a szükséges műveleteket és végül kihozza a kívánt tudományos ered­ményt. Marx erről a kérdésről saját módszerét, a dialektikát jellemezve így ír:

,, . . . egészen más dolog kritikával előbbre juttatni egy tudományt addig a pontig, hogy dialektikusan legyen előadható, és más dolog, amikor egy rendszerről csak sejtéseink vannak, arra a logika egy elvont, kész rendsze­rét alkalmazni". (Marx—Engels: Válogatott levelek. Szikra 1950. 113. old.)

E téves felfogás kapcsán néha hallani olyan véleményt is, amely már ke­vésbé nevezhető jóindulatúnak. A szaktudományok egyes művelői és oktatói azt mondják — s ezzel akarják magukat távoltartani a világnézeti állásfoglalástol —, hogy ma a Szovjetunióban és nálunk is, minden szaktudományi eredményt aszerint ítélnek meg. hogy azok mennyiben felelnek meg az „állami bölcselet rangjára emelt" világnézetnek. Ha egy szaktudományban elért eredmény nem felel meg e világnézet tételeinek — mondják —, akkor elvetik azt. ha megfelel — akkor elismerik.

Mi a tényleges helyzet? A szűkebben értelmezett tudományos világnézet­hez, a dialektikus materializmushoz való viszonyulás távolról sem biztosít vala­mely szaktudományban elért eredmény számára elfogadást. Az eredmény tartós sikerét az bizonyítja, hogy az igaz-e vagy sem. S miután a marxizmus—leniniz-

mus át van itatva az objektív igazság elismerésének elvétől, ennyiben, de csakis ennyiben a marxizmus igazságfelfogásához való viszonyulás valamely szaktudo­mány részéről valóban eredményei elfogadásának, elismerésének és sikerének feltétele. A tudományos viták nagyon világosan mutatják, hogy két, egymással szembenálló felfogás, hipotézis is egyaránt megfelelhet a tudományos világnézet általános alaptételeinek és törvényeinek. Mégis csak a konkrét vizsgálatok, kí­sérletek, s az évekig folyó ellenőrzés alapján lehet eldönteni, hogy melyik fel­fogás a helyes. így a Föld keletkezéséről szóló vitában Schmidt és Feszenkó hipotézisei egymással szemben állanak, ugyanakkor mindkét hipotézis kétség­telenül a tudományos világnézet talaján áll. És rnég valamit: a szovjet tudo­mány évek óta nem azt vizsgálja, hogy melyik hipotézis „materialisztikusabb'" vagy „dialektikusabb" — hanem azt, hogy melyik képes az objektíve végbe­ment folyamat leghűebben visszatükröző és kifejező magyarázatát adni.

Bizonyos pozitivista felfogás maradványai jelentkeznek a világnézeti kér­dések érvényesítésének módszereiben is. Kétségtelen, hogy történt sokirányú kezdeményezés ezen a téren. Azonban az eddigi munka legnagyobb hibája az volt, hogy sokan a marxista világnézetet mintegy kívülről kívánták „bevinni" az oktatásba. Módszerük többnyire az volt, hogy esetenként rámutattak arra: ez vagy az a kérdés igazolja a dialektika és a materializmusnak ezt vagy azt a tételét. A jószándék ez esetben is elvitathatatlan, de a világnézet kérdései így akaratlanul is az oktatott tárgytól idegen és távolálló benyomását keltik.

A tudományos világnézet azonban nem elvonatkoztatott törvények tárháza, amelyre az élet jelenségei ráhúzhatok. A természet, a társadalom, az anyagi világ minden jelensége dialektikus — ezért nincs szükség arra, hogy a dialek­tikát „bev igyék" az oktatásba. Ellenkezőleg: a szemléleti tételnek már benne kell foglaltatnia a szakmai anyagban. Ennek megfelelően nem a dialektika han­goztatásával kell oktatni a tárgyat, hanem a tárgy helyes oktatásával kell ki­alakítani a hallgatók dialektikus és materialista szemléletét.

A szaktárgyak útján történő világnézeti nevelés szükségessége az oktatási reform irányelveinek egy másik vonatkozása — a gyakorlatra való előkészítés szempontjából is figyelemre méltó. Ez azonban az egész jelenkorban folyó okta­tás kritériumát világítja meg. Ez nem más, mint az elmélet és gyakorlat fel­bonthatatlan egysége az oktatási folyamatban. Ebben a vonatkozásban sem ön­célúság és nem szubjektív óhaj fogalmazta kívánalom, hanem követelmény a szaktárgyak útján történő világnézeti nevelés hangsúlyozása.

A gyakorlat most e fogalom tág értelmében, az anyagi termelőfolyamaton túlmenően mint társadalmi életfolyamat értelmezendő. S éppen azért, mert a társadalmi életfolyamat az emberek között szükségszerűen kialakult kölcsönös viszonyok, tehát az adott termelési viszonyok alapján megy végbe — a gyakor­lat mindig konkrét. Ma azt jelentik ezek a viszonyok, hogy a kizsákmányolástól mentes, a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló szabad emberek kölcsönös kapcsolata alapján folyik a legfőbb gyakorlat, az anyagi javak terme­lése. S az Erdőmérnöki Főiskolának erre a szocialista-kommunista gyakorlatra kell előkészítenie hallgatóit.

Csakhogy a termelési folyamat még nem meríti ki a gyakorlat fogalmát, bár leglényegesebb eleme annak. A gyakorlat olyan tevékenység, amely az anyagi tevékenység mellett eszmei tevékenységben is, — mindenekelőtt politi­kai, ideológiai és művészeti tevékenységben —- kifejezésre jut. Ez pedig nem jelenthet mást, mint annak felismerését, hogy az Erdőmérnöki Főiskoláról ki­kerülő hallgató nemcsak termelési, hanem politikai, világnézeti és kulturális té­nyező is a maga munkaterületén. Ebben a vonatkozásban hasznos lenne meg-

hallgatni azokat a fiatal tanársegédeket, akik oktatói tevékenységük megkez­dése előtt több-kevesebb ideig a gyakorlatban éltek.

Ezen túlmenően helyes lenne e kérdések megvitatására összehívni az Erdő­mérnöki Főiskola olyan volt hallgatóinak kisebb-nagyobb csoportját, akik már több éve a gyakorlatban élnek. Tapasztalataik meghallgatása és felhasználása sok tekintetben hozzájárulna ahhoz, hogy valamennyi oktató helyesen értel­mezze a kommunista szakembernevelés ügye szempontjából a gyakorlatot.

A szaktárgyak útján történő világnézeti nevelés fokozását és előtérbe helye­zését végül még egy fontos tényező indokolja. Ez a kérdés a hallgatók világné­zeti fejlődését gátló és fékező, elavult nézetek leküzdése szempontjából emlí­tésre méltó. Annak érdekében, hogy a hallgatók a tudományos világnézet el­érése felé haladva ateistává váljanak — nélkülözhetetlen a dialektikus és tör­ténelmi materializmus oktatása. De ez sok esetben még önmagában nem elég­séges a hallgatók tudatában élő vallásos hiedelmek leküzdéséhez, mégcsak ab­szurddá tételükhöz sem.

A vallásos szemléletet nem váltja felazonnal az ateizmus. Még akkor sem, ha ezt az áttérést a gazdasági viszonyokban beállott változások szakadat­lanul ösztönzik. Kétségtelen, hogy a fideizmustól az ateizmusig tartó út — ellentmondásos, bonyolult, zeg-zugos vonala az emberi gondolkozás fejlődésé­nek. De lényegesen lerövidíthető ez a folyamat, ha befolyásolják és egyengetik a modern természettudományok döntő világnézeti vonatkozású tényanyagának tanulmányozásával és ismertetésével.

Természetesen ahhoz, hogy valaki tudományos alapokon nyugvó ateista le­gyen, annak ismernie kell a legmodernebb természettudományi eredményeket. Hiszen a legizgalmasabb világnézeti kérdéseket éppen a legújabb természet­tudományi eredmények vetik fel. Minden bizonnyal sok egyéb más szempont mellett éppen ezek az égetően fontos világnézeti kérdések is szükségessé teszik a szaktárgyak oktatásának korszerűsítését.

*

Az a szerep, amelyet a szaktárgyak oktatói betöltenek a világnézeti nevelés szélesítése és elmélyítése terén — nemcsak lényeges, hanem egyben megtisz­telő és felelősségteljes szerep is. Ezért a világnézeti kérdések tekintetében a szaktárgyak oktatóinak a tudományos világnézet alapján való állásfoglalása elkerülhetetlenül szükséges. A helyes és nyílt állásfoglalás azonban azt igényli az oktatótól, hogy maga is meggyőződésének vallja azokat.

A szaktárgyak oktatói e tekintetben is szakadatlanul fejlődnek. Mint ahogy senki sem, ők sem születnek kész eszmékkel. Emberi fejlődésük egyben világ­nézeti fejlődésüket is jelenti. Eszméik fejlődése épp oly pozitívum, mint tár­gyuk korszerű művelésére tett erőfeszítéseik. Oktatói tevékenységükben szinte kínálkozik az a lehetőség, hogy a letűnt, vagy letűnőben levő világnézetekkel szembeállítsák az emberiség történetét oly rövid idő alatt átformáló, következe­tesen tudományos, marxista—leninista világnézetet.

Az Erdőmérnöki Főiskola oktatóinak legtöbbjénél e célok eléréséhez min­den feltétel megvan. S ha még nincs meg egészében, akkor rövidesen meglesz, mert szándékuk és törekvésük tiszta, őszinte, elhatározott és becsületes.