a karate-do a karate kialakulása rövid történet irányzatok...

13
Forrás: http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm (A Japán Harcművészeti Egyesület tagjai részére kis mértékben átdolgozta és bővítette Török Ferenc) A karate-Do A karate kialakulása Rövid történet Karate-irányzatok A karate-do hosszú fejlődésen és átalakuláson ment keresztül az évszázadok során. Az indiai származású Bodhidarma révén jutott el a szabadban végzett ökölharc technikája Kínába 520 körül, ahol Bodhidarma beépítette a shaolin kolostor szerzeteseinek mindennapi gyakorlatába. Bodhidarma Ezért mondhatjuk, hogy a karate gyökerei az indiai-kínai, okinawai eredetű pusztakezes harci művészetekre vezethető vissza. A közvetlen előzmények Okinawa szigetén feltehetően a XVII. század elején alakultak ki. Mindezek alapjául a kínai Shaolin-irány szolgált, bár egyesek sziámi hatást is feltételeznek. Az eredetileg okinawa-tenek (okinawai kéznek) nevezett pusztakezes módszert később már karate-jutsu (kínai kéz művészete) néven ismerték. Amikor a művészet Japánba került, az okinawaiak nagy felháborodására nevét úgy változtatták meg, hogy a KARA szót más jellel írták le, ami az azonos ejtés ellenére nem kínait, hanem "üreset" jelentett. A karate-do elnevezés tehát japán, szó szerinti jelentése: "üres kezek útja", ahol az "út" (do) szellemi utat, spirituális ösvényt, életutat, életmódot, gondolkozásmódot jelöl. Okinawa

Upload: others

Post on 24-Oct-2020

3 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

  • Forrás: http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm

    (A Japán Harcművészeti Egyesület tagjai részére kis mértékben átdolgozta és bővítette Török Ferenc)

    A karate-Do A karate kialakulása Rövid történet Karate-irányzatok

    A karate-do hosszú fejlődésen és átalakuláson ment keresztül az évszázadok során.

    Az indiai származású Bodhidarma révén jutott el a szabadban végzett ökölharc technikája Kínába 520 körül, ahol Bodhidarma beépítette a shaolin kolostor

    szerzeteseinek mindennapi gyakorlatába.

    Bodhidarma

    Ezért mondhatjuk, hogy a karate gyökerei az indiai-kínai, okinawai eredetű

    pusztakezes harci művészetekre vezethető vissza. A közvetlen előzmények Okinawa szigetén feltehetően a XVII. század elején alakultak ki. Mindezek alapjául a kínai

    Shaolin-irány szolgált, bár egyesek sziámi hatást is feltételeznek. Az eredetileg okinawa-tenek (okinawai kéznek) nevezett pusztakezes módszert később már

    karate-jutsu (kínai kéz művészete) néven ismerték. Amikor a művészet Japánba került, az okinawaiak nagy felháborodására nevét úgy változtatták meg, hogy a

    KARA szót más jellel írták le, ami az azonos ejtés ellenére nem kínait, hanem "üreset" jelentett. A karate-do elnevezés tehát japán, szó szerinti jelentése: "üres

    kezek útja", ahol az "út" (do) szellemi utat, spirituális ösvényt, életutat, életmódot,

    gondolkozásmódot jelöl.

    Okinawa

    http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htmhttp://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm#karatedohttp://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm#kialakulhttp://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm#tortenethttp://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm#iranyzatok

  • A karate kialakulása

    A karate szülőföldje, Okinawa, a Ryukyu szigetcsoport legnagyobb szigete, amely Japán és Kína között helyezkedik el. Történelmi fekvésének következtében kultúráját

    és fejlődését kínai és japán hatások együttesen alakították. A szigetcsoport a VI. századtól kezdve egyre szélesebb körű cserekereskedelmet

    folytatott az ázsiai országokkal, és ezzel párhuzamosan magukba szívták más népek

    harcművészeti elgondolásait. A ryukyu-i kultúra aranykora a XIV-XV. századra tehető.

    A karate kialakulásának első bizonyítható mozzanata 1349-ben, Shohashi király uralkodása idején következett be, amikor egy rendelet megtiltotta a fegyverviselést

    a polgári személyeknek. Miután az okinawai történelmet - akárcsak a Japánt - mindvégig átitatták a törzsi háborúskodások, a köznép figyelme a pusztakezes harci

    rendszerek felé fordult, míg a fegyveres küzdelmi formákat a nemesség ápolta tovább. Elsősorban kínai hatásra ebben az időszakban fejlődött ki egy "TE (kéz)"

    elnevezésű módszer, amely nevéből fakadóan a fegyvertelen küzdelmi elképzeléseket foglalta magába. A későbbiek során gyakran használták az okinawa-

    te elnevezést is.

    1609-ben komoly csapás érte az addig szabadon fejlődő okinawai kultúrát, mert a

    japán Satsuma klán lerohanta és katonai megszállás alá helyezte a szigetcsoportot. A klán vezetői betiltották mindenfajta fegyvernek a használatát, és a harci

    művészetek gyakorlását sem engedélyezték. A tiltás csaknem 300 éven át tartó érvényessége ellenére a TE művészete nem veszett el. A fegyveres technikákat az

    okinawai nemesi kasztban apáról fiúra hagyományozták, míg a köznép soraiban titokban tartott tréningek zajlottak. A hívek rejtett és elhagyatott helyeken

    gyakoroltak éjfél és hajnal között, félve a feljelentéstől. A tanulást övező titkosság és veszély nem törte meg a harci és vállalkozó kedvet, sőt még inspirálta is az

    embereket a nagyobb erőfeszítésre. Ennek példája, hogy miután a hivatalosan ismert fegyverek használatát és a velük való gyakorlás tiltását szigorúan ellenőrizték,

    az emberek hétköznapi munkaeszközeiket kezdték fegyverré fejleszteni. Így alakult ki a jellegzetesen okinawai fegyverhasználat, a kobudo, ami a későbbiekben a

    pusztakezes harci művészet szerves részévé vált. A japánokkal szembeni ellenállás

    évszázadaiban a TE (kéz) elnevezést egy másik, sokkal félelmetesebben hangzó elnevezés váltotta fel. TOTE, azaz a Halál Keze lett az okinawai fegyvertelen harci

    rendszer megnevezése, ami egészen az 1900-as évek elejéig kitartott. Japán a XX. század elejére teljesen bekebelezte a Ryukyu szigetcsoportot, majd bekövetkezett a

    konszolidáció, amikor engedélyezték a harci művészetek nyílt gyakorlását. 1903-tól a művészet a hivatalos oktatás részeként is megjelenhetett. Ekkor váltotta fel az

    addig TOTE elnevezést a KARATE-JUTSU, a harci rendszer kialakulásában és fejlődésében döntő szerepet játszó három népcsoportra való emlékezés és tisztelet

    jegyeként. A kara akkoriban még kínait jelentett, a te az okinawai eredetre utalt, a jutsu pedig a művészet japán neve. A hivatalos elnevezés tehát a "kínai kéz

    művészete" lett. Az addig kizárólagosan Okinawán gyakorolt harci művészet 1921. március 6-án lépett ki a nyilvánosság elé, amikor Gichin Funakoshi és más

    mesterek bemutatót tartottak Hirohito régenshercegnek Japánban, elindítva ezzel a karate-jutsu nemzetközivé válását. 1932-ben az okinawai mesterek nagy

    felháborodására a japánok megváltoztatták a karate jelentését, mégpedig úgy, hogy

    a kara szót más írásjellel rajzolták le, ami az azonos kiejtés ellenére már nem kínait, hanem üreset jelentett. Ekkortájt nyerte el a megnevezés mai formáját, és azóta

    hívják ezt a művészetet karate-donak, azaz az üres kéz útjának.

  • Az okinawai karate története

    A SHURI-TE Nem lehet tudni, hogy pontosan kik kezdték a karatét kifejleszteni, de annyiban

    megegyeznek az ősi feljegyzések, hogy az első mesternek, Tote Sakugawát tartják.

    Tote Sakugawa Sakugawa (1733-1815) 17 évesen, apjának tett ígéretét betartva kezdett el harci

    művészetet tanulni Peichin Takahara mesternél. Takahara figyelmesen megszemlélte a fiút, majd azt mondta: "A harci művészetek egy egész életen át tartó

    tanulmányokat jelentenek, nem hónapokat vagy éveket. Filozófiája a DO-ra (életfelfogás), a HO-ra (formagyakorlat bemutatása) és a KATSU-ra (a forma

    gyakorlati alkalmazása) vonatkozik." Sakugawa hamarosan az egyik legjobb

    tanítvány lett. Mestere halálakor annak kérésére vette fel a Tote Sakugawa nevet, és ígéretet tett arra, hogy a művészetet a megfelelő szellemben adja tovább.

    Sakugawa hat éven át mélyítette tudását a legendás kínai származású mester, Kushanku irányítása alatt, aki az akkori idők legelismertebb pusztakezes oktatója

    volt. Ez a kínai mester 1761-ben érkezett Okinawa szigetére, ahol barátai ösztönzésére mutatta be harci tudását. Ekkor láthatták híres formagyakorlatát,

    melyet követői Kushanku (Kanku) néven örökítettek tovább. Sakugawát az első valódi mesternek tekintették, mert nem specializálódott egyetlen technikai elemre. A

    művészet minden részében jártas volt. 78 éves volt már, amikor egy új tanítványt hoztak elébe. A fiúcska némileg megilletődötten állt Sakugawa előtt, amikor a

    mester így beszélt hozzá: "Sokon! A harci művészet kezdete egy új életmód kezdete is. Látni fogod, hogy a jellemed és a személyiséged döntőbb tényező, mint a fizikai

    képesség és az erő. Gondolod, hogy elég odaadó tudsz lenni a siker eléréséhez?" Matsumura egy pillanatig elgondolkozott, majd határozottan így felelt: "Nem fog

    csalódni bennem!"

    Matsumura Sokon

  • Valóban, a fiú, Matsumura Sokon (1797-1889), a legkiválóbb mesterek egyike lett, akinek tetteiről legendákat meséltek. Győzelmeit nem csupán technikai

    képességeivel, hanem a lélektan gyakorlati alkalmazásával érte el. Hamarosan a királyi család oktatója lett, és így a legmegbecsültebb karate oktató. Leghíresebb

    tette egy bikával szembeni pusztakezes viadal, melyből győztesen került ki.

    Matsumurának több híres tanítványa is volt, de talán a legjelentősebb Yasutsune Itosu (1830-1915) lett, aki 1846-ban, 16 évesen került az akkor 54 éves mesterhez.

    Matsumura végignézett a fiún, és azt mondta: "Első látásra vékony vagy, és azt mondanám, hogy nem való neked a harci művészet. De látok valamit a szemedben,

    ami tetszik nekem. Emlékezz arra, hogy a hozzáállás a fontos, mert az út nehéz, és a legnagyobb erőfeszítéseket követeli."

    Yasutsune Itosu Itosu-ból 24 éves korára testileg erős, technikailag képzett tanítvány lett. Több

    neves tette is örökül maradt az utókorra, melyek közül említést érdemel, amikor

    puszta kézzel fékezett meg egy felbőszült bikát. Másik alkalommal Naha város harcosainak kihívására felelt meg, amikor egy Tomoyose nevű szakértőnek egyetlen

    kézélvédéssel eltörte a karját. Talán leghíresebb története mégis már idős korában, 1905-ben esett meg vele, amikor Okinawa már teljesen a japán fennhatóság alá

    került. A japán rendőrök lekicsinyelték a karate hatékonyságát, és becsmérelték az okinawai művészetet. Itosu 75 éves volt már ekkor. Maga köré gyűjtötte a

    tanítványait, és azt mondta: "Hamarosan látni fogjátok, hogy milyen a karate valódi küzdelemben. Ezért határoztam el, hogy magam állok ki a japánnal. Természetesen

    nem ölöm meg, de meggyőzöm őket, hogy a karate a legfélelmetesebb pusztakezes harci művészet." A japán férfi nehezen fogadta el, hogy egy ilyen öregemberrel kell

    megküzdenie. Még viccelődött is a helyzeten. Aztán váratlanul megragadta Itosu mester ruháját, de az abban a pillanatban gyomron ütötte. A támadó levegő után

    kapkodva a földre zuhant. Itosu-ról azt tartották, hogy elérte a Meijin-fokozatot, vagyis amikor a művészet már túllépi a fizikai korlátokat. Több kata megalkotása is

    fűződik a nevéhez, talán legjelentősebb alkotása a Pinan-sorozat, amely a shuri

    alapokon nyugvó karate iskolákban mai is tananyag.

    Tanítványai közül az egyik leghíresebb, Gichin Funakoshi (1868-1956?),

    Gichin Funakoshi

  • aki tanáremberként dolgozott Okinawán, és az éjszaka leple alatt, titokban tanulta a művészetet mesterétől. 1921-ben több mestertársával egyetemben Japánba utazott,

    ahol több bemutatót, majd oktatást tartott a karate művészetéből. Japánban nyitotta meg saját dojóját, ami később shotokan néven vált világhírűvé.

    Itosu másik tanítványa, aki a karate történelmében jelentős szerephez jutott, Kenwa

    Mabuni (1889-1952) mester volt, aki a karate Shito-ryu iskoláját alapította meg.

    Kenwa Mabuni

    A NAHA-TE

    Egészen a XIX. századig csak egyfajta karate iskola létezett Okinawa szigetén, az,

    amelyiket Sakugawa és tanítványai oktattak. A másik irányzat létrehozása, amelynek központja Naha városa lett, Kanryo

    Higaonna (1853-1915) nevéhez fűződik.

    Kanryo Higaonna

    Higaonna sensei 24 éves korában, 1877-ben Kínába, a Fuchien tartománybeli Fuchou városába utazott, ahol Ryu Ryuko mestertől, a kínai Bai-he Quan (Fehér

    Daru) iskola elismert szakértőjétől tanult. A legenda szerint hét éven át folytatta a gyakorlást kínai mesterénél, akitől hét katát sajátíthatott el: Sanchin, Seienchin,

    Shisochin, Sepai, Sesan, Kururunfa és Suparinpei.

    Higaonna mester hazatérte után dojót nyitott Nahában, és oktatni kezdte módszerét.

    Tanításában az alapok tökéletességet közelítő elsajátítására helyezte a hangsúlyt.

  • Sokat gyakoroltatta a sanchin alapállást, melyet Ő úgy tudott végrehajtani, hogy a bokájára tekert kötéllel senki sem tudta álló helyzetéből elmozdítani. Hasizmával

    minden ütést sértetlenül elviselt, a nyakára tekert kötéllel pedig nem tudtak fojtást elérni nála.

    Chojun Miyagi

    Méltán leghíresebb tanítványa Chojun Miyagi sensei (1881-1953), aki 1902

    szeptemberétől egészen mestere haláláig hű követője volt Higaonná-nak. Ekkor követve mentora példáját, saját maga is Kínába utazott, hogy ismereteit kiegészítse.

    A hagyomány szerint közel egy évet töltött el intenzív tréninggel, mialatt megismerkedett a kínai kempó vezető családjaival.

    Okinawára visszatérve rendszerezte mestere tanításait, kiegészítve azokat saját tapasztalataival. Kínából magával hozta a Sanseiru katát, és a további évek során

    négy új gyakorlatot alkotott: Geki Sai Dai Ichi, Geki Sai Dai Ni, Tensho és Saifa. Iskolája a fizikai erőre, testi edzettségre, valamint a tudat nyugalmának

    megőrzésére helyezte a hangsúlyt, amihez speciális lelkigyakorlatok szolgáltak bevezetőként. Ő maga jeges vízesés alatti meditációval fejlesztette képességeit.

    1924-ben Jigoro Kano professzor, a Judo megalapítója, néhány tanítványával nagy sikerű bemutatót tartott a szigeten. Ezek után többen kérték Miyagi mestert, hogy

    erősítse meg a karate helyzetét, és mutassa meg a művészetben rejlő lehetőségeket. Miyagi ragaszkodott ahhoz, hogy a meghívóra azt is írják rá: "Nem a

    látványosságért, hanem az okinawai karatéért!"A bemutató egy egész délután át

    tartott. összekötözött bambuszszálak közé Miyagi sensei ujjheggyel beszúrt és középről kihúzott egy szálat, egy fa kérgét puszta kézzel letépte, majd egy hatalmas,

    felfüggesztett húsdarabba szintén beledöfte a kezét, és kitépett egy darabot. A nézők botokkal üthették a testét, de semmi fájdalmat nem mutatott. Hüvelykujjával

    lyukat ütött egy petróleumoskannán, majd krétaporba lépett és a felugorva a mennyezeten hagyta a lábnyomát. A demonstrációt követően ezt mondta: "Bárki,

    aki megfelelően gyakorol, meg tudja csinálni ezt. Ez egyszerűen a munka ellenértéke. A karate teljes önfeláldozás."1929-ben egyik tanítványa, Shinzato Jin'an,

    Japánból hazatérve kérte meg, hogy az addig elnevezés nélküli módszernek nevet adjon. Miyagi sensei egy kínai versben bukkant rá a megfelelő idézetre: "Minden a

    világegyetemben keményen és lágyan lélegzik…" Az iskola ekkor kapta a Goju-ryu nevet. Miyagi a karate halálig történő gyakorlásában hitt, a művészetet soha véget

    nem érő tanulásnak és kutatásnak tartotta.

    A TOMARI-TE

    A három okinawai karate irányzatból kétségkívül a tomari-te a legkisebb, mégis olyan jelentős iskolák kerültek ki innen, mint a Matsubayashi-ryu és az Isshin-ryu. A

    tomari-te háttérbe szorulásában minden bizonnyal közrejátszott az a tény, hogy az ebben a városban élő emberek egyszerű halászok voltak, a nemesi réteg elvétve

    volt megtalálható. A hagyomány szerint egy Annan nevű kínai tanította a híres shuri

  • mesternek, Itosunak a Naihanchi, a Passai, a Rohai és a Wanshu formákat, melyeket Itosu sensei adoptált a saját iskolájába. Jion-tól, a buddhista paptól a Jion katát

    ismerhette meg, valamint két sai (vívóvilla) formagyakorlatot, a Jitté-t és a Jiin-t, melyek később mint pusztakezes gyakorlatok jelentek meg a shuri tanításban. Ez a

    tradíció adományozódott a tomari mesterek generációin keresztül a shuri karate kialakulásának körülményeiről. Az első nevesített tomari szakértőnek egy Shinpan

    Gusukuma nevű embert tartanak, aki a fent említett Annantól és Jiontól a nevüket viselő formagyakorlatokat tanulta meg.

    A tomari-te kialakulása mégis Kosaku Matsumura (1829-1898) és Kokan Oyadomari (1827-1905) munkásságának tulajdonítható. Kosaku Matsumura a karatét Chokun

    Makabétól, a madárembertől, Sakugawa tanítványától tanulta. Később már Oyadomarival együtt gyűjtötték az ismereteket Teruya Kishin (1804-1864) és Giko

    Uku (1800-1850) mesterek vezetése alatt. Matsumura Teruya senseit tartotta igazi mesterének. Ezekben az időkben a mesterek általában a házuk udvarán tanították a

    harci művészeteket, mert dojók akkortájt nemigen léteztek. Nagy körültekintéssel válogatták meg tanítványaikat, hogy megelőzzék a gondokat. Akadtak olyan fiatal

    karate nebulók, akik 2-3 év gyakorlással a hátuk mögött szakértőnek érezték

    magukat, és egy kihívás során meghaltak vagy megöltek valakit (természetesen ez nem csak a tomari karatésokra volt igaz). Matsumura és Oyadomari több technikai

    megoldást megváltoztattak és kicseréltek az idők folyamán. Ez vezetett a tomari-te egyedi fejlődéséhez és a gyakorlásbeli eltérésekhez a másik két városhoz képest. A

    tomari iskola egyik kiemelkedő képességű mestere, a fiatal korában elhunyt Ankichi Aragaki (1899-1928) volt. Mesterei Shinpan Gusukuma, Chomo Hanashiro, Choshin

    Chibana és Chotoku Kyan voltak. 19 éves korára igen képzett harcossá vált, amit egy shuri városban megrendezett birkózó verseny megnyerésével igazolt. Az ő

    nevéhez fűződik az egyedülálló tsumazaki mae geri (lábujjheggyel történő egyenes rúgás előre) feltalálása. Itosu mester tanítványa volt Chotoku Kyan (1870-1945)

    sensei, aki 8 évesen kezdett harci művészetet tanulni, és a későbbiekben a Shorin-ryu Matsubayashi iskolájának egyik kialakítója lett. Különösen a rúgástechnikája volt

    egyedülálló a szigeten, mégis azt tanította, hogy "ha túlzottan bízunk akár a kézben, akár a lábban a másik rovására, az önvédelem labilis lesz." Életét legendás

    képességek övezték, képes volt nagy magasságokba felugrani, és kinyújtott karját

    idős korában sem tudta senki behajlítani. Bár több kihívással is szembe kellett néznie, soha senki nem hallotta, hogy megverték volna. Titkát így foglalta össze:

    "Fejleszd a tandent, süllyeszd a tudatod oda, és minden akciót onnan hajts végre! Gyakorold a katát addig, amíg az már a tandenból fog mozogni. Amikor te magad

    váltál katává, elérted a titkot."

    Choki Motobu

    Különleges figurája volt az okinawai karaténak Choki Motobu (1871-1944) sensei,

    aki gyermekkorától kezdve durva, erőszakos természetű ember volt. Harcossága és fürgesége miatt a "majom" csúfnevet ragasztották rá.

  • Kosaku Matsumura mestertől kapta első leckéit, aki két katát oktatott neki, de a küzdelem tanítását megtagadta, mert félt, hogy Motobu verekedésre fogja használni

    ismereteit. Az elkeseredett Motobu az utcán folytatta a harc tanulását azzal, hogy mindenkit kihívott, akit csak lehetett. 1921-ben Japánba, Osakába költözött, ahol 52

    éves korában megküzdött egy bokszbajnokkal, akit egyetlen ütéssel a földre terített. Ez a tette nagy közönség előtt történt, és kellő hírnevet teremtett a számára. Dojó-t

    nyitott és karatét kezdett oktatni, felhasználva addigi tanulmányait. Tanítói munkássága megváltoztatta viselkedését, felismerte a karate igazi szellemiségét és

    életmódot váltott. 1936-ban visszatért Okinawára, hogy eredeti karate katákat tanuljon és a művészet lényegét tanulmányozhassa. A kumite gyakorlásának

    továbbra is hangsúlyozott fontosságot tulajdonított, a harc fejlődésének előmozdításában visszavonhatatlan érdemeket szerzett. A Matsubayashi iskola

    alapítója Shoshin Nagamine (1907-1996) sensei, aki 17 évesen kezdett harci művészetekkel foglalkozni. Első mestere Ankichi Aragaki sensei volt, akitől a karate

    szépségét és szellemiségét tanulta. 1931 és 1935 között Chotoku Kyan sensei oktatta, aki Nagamine első dojó-jának megnyitásakor rögtönzött bemutatót tartott

    tanítványa iránti tiszteletből. 1936-tól Motobu mester irányította a tréningjeit,

    melyek alatt elsősorban a küzdelem lényeges pontjait és alapjait ismerte meg. 1947-ben alapította meg a Matsubayashi iskolát, amely 18 katát foglal magába. A

    stílus magas állásokat használ, a rúgások szintje a derék, a kéztechnikákra az egyenes vonal a jellemző.

    Jelentősebb karate iskolák

    SHOTOKAN

    Jelentése: Shoto háza

    (Eredetileg Funakoshi mester költői álneve, aki Japánban tartózkodása kezdeti

    éveiben többek között verseléssel igyekezett eltartani magát. Ezt a nevet adták első dojójának. Az évek folyamán ezzel a névvel azonosították magát a stílust.

    Megjegyzendő, hogy Funakoshi sohasem hívta a stílusát shotokannak, mindig csak

    karaténak.)

    Gichin Funakoshi

  • 1921-ben Gichin Funakoshi mester bemutatót tartott Japánban. Ezt követően Jigoro Kano, a judo megalapítójának kérésére a Felkelő Nap országában maradt, hogy a

    karatét oktassa és terjessze.1936-ban nyitotta meg első dojóját, melyet Shotokan-nak neveztek el. A karate oktatásánál öt jellemvonást tartott kiemelten fontosnak:

    jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom és akaraterő. A karate lényegét így foglalta össze: "A karate célja nem a győzelem vagy a vereség eldöntése, hanem a

    gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése." Bár Funakoshi mester maga is hozott változásokat az általa még Okinawa szigetén gyakorolt művészetben (például

    a kyu és dan fokozatrendszerek bevezetése és kidolgozása), a mára oly jellemzően shotokan technikák létrejöttében mégis vezető tanítványainak, Nakayama,

    Kanazawa és Nishiyama senseieknek volt meghatározó szerepük.

    Az ő kezük nyomát viselik a hosszú és mély állások, védekezésnél a 45 fokos csípő-

    tartás (hanmi) bevezetése, valamint új, Okinawán teljesen ismeretlen állásformák, a kiba-dachi és a kokutsu-dachi, vagy éppen a sochin-dachi rendszerbe illesztése.

    A shotokan iskola az egyik legelterjedtebb stílus, mintegy 50 formagyakorlatot foglal magába.

    WADO-RYU

    Jelentése: Japán út.

    Az iskola alapító mestere Hironori Otsuka (1892-1982) 13 évesen kezdett Shinto Yoshin Jujutsu-t tanulni. Ez az iskola abban különbözött kortársaitól, hogy

    meglepően nagy hangsúlyt fektetett az ütések és a rúgások fejlesztésére. Képességei elismeréseként 29 éves korában mesterétől megkapta a Menkyo

    Kayden-t (minden ismeret elsajátítását tanúsító irat). 1922-től Funakoshi mesternél folytatta tanulmányait, aki látva Otsuka technikáját,

    alig akarta elhinni, hogy azelőtt nem tanult karatét. Otsuka sensei kiváló tanítványnak bizonyult, de mivel néhány témában (pl. szabad küzdelem fontossága)

    eltérő nézetet vallott Funakoshi mestertől, 1929-ben önálló iskolát nyitott. Öt év

    múltán, 1934-ben alapította meg a wado-ryu módszert. A tanításban nagy szerepet kapnak a földre vitelek és a dobástechnikák, sok elhajló,

    kitérő mozgást alkalmaznak. Kiemelik a helyes időzítést és a megfelelő távolságtartást. Otsuka sensei 120 páros gyakorlatot dolgozott ki, melyekről azt

    tartotta, hogy aki azokat tökéletesen alkalmazza, az legyőzhetetlen a harcban. A rendszer öt Pinan katát, valamint tíz mesterkatát tanít.

    SHITO-RYU

    Az iskolát Kenwa Mabuni (1889-1952) hozta létre az 1930-as években. Mabuni két

    okinawai mestertől, Yasutsune Itosutól és Kanryo Higaonnától is tanult, így rendszerében ötvözte a shuri és a naha technikákat és tanításokat. Mabuni mesterről

    azt tartják, hogy Okinawán ő ismerte a legtöbb formagyakorlatot. 1922 után többször is járt Japánban, hogy saját módszerét okinawa-te néven oktassa. A

    húszas évek végén végérvényesen Osakába költözött. Iskolája eredetileg a Hanko-

    ryu nevet viselte, ami szó szerint "félkemény" stílust jelentett. A shito elnevezést az 1930-as években két mestere, Itosu és Higaonna tiszteletére vette fel. Technikai

    értelemben kétségkívül talán a legszélesebb repertoárral rendelkező iskola. A shotokan és a goju-ryu stílusok közötti átmenetként értelmezik.

    Mintegy 60 katát gyakorolnak manapság, köztük olyan ősi kínai formákat, mint a Nipaipo vagy a Hakutsuru. A shito iskola jellegzetessége a kobudo fegyverek

    alkalmazásának tanítása, mellyel kiemelkedik a nagy stílusok közül.

  • GOJU-RYU

    Az iskola alapítójának Chojun Miyagi (1881-1953) mestert tartják, mert a hagyomány szerint Kanryo Higaonna tanításait ő rendszerezte és egészítette ki a

    saját tapasztalataival. A goju-ryu iskola egységes tanítása a húszas éveket követően két vonalon haladt tovább, mert talán leghíresebb tanítványa Gogen Yamaguchi

    (1909-1989) Japánba vitte az ismereteket, ahol hamarosan megalapította a Japán Goju Szövetséget, amely ma különálló szervezetként működik. Mivel kedvenc harci

    pozitúrája a nekoashi állás volt, valamint kivételes fürgeséggel rendelkezett, a "macska" becenévvel látták el. Az ő nevéhez fűződik a jiyu kumite

    szabályrendszerének kidolgozása, valamint szakrális vallási gyakorlatok bevezetése

    a rendszerbe. A goju-ryu okinawai vonalát Anichi Miyagi mester vitte tovább, aki a tanítást Morio Higaonna (1938-) senseinek adta tovább. Ma Higaonna sensei a

    vezetője az okinawai goju-ryu iskolának, amely a japánnal ellentétben az ősi tanítást követi. A módszer jellemzője a köríves mozgások alkalmazása, a mély és magas

    állások váltakozása, küzdelemben pedig a rövid küzdőtávolság használata. A rúgásokat alacsony magasságra célozzák, sok a nyitott kezes technikai elem.

    Tizenkét hagyományos formagyakorlatuk van, ebből hetet Kanryo Higaonna mester hozott Kínából, egyet Chojun Miyagi tanult kínai utazása során, négyet pedig ő maga

    alkotott.

    ISSHIN-RYU

    Jelentése: A szív iskolája

    Az iskola alapítója Tatsuo Shimabuku (1908-1975) sensei 15 évesen kezdett karatét

    tanulni Choki Motobu (1871-1944) mester irányítása alatt (megjegyzendő, hogy az első hónapban Shimabuku csak a dojo padlóját moshatta és Motobu mester kertjét

    gondozhatta, karatét még csak nem is látott). Tanulmányai során több mint 10

    mérföldet gyalogolt minden áldott nap, hogy fennmaradó idejében Chotoku Kyantól, egy másik hírneves karate mestertől szintén instrukciókat kaphasson. Később

    gyarapította ismereteit Chojun Miyagi keze alatt, majd a sziget elismerten legkiválóbb kobudo (fegyveres harci rendszer) mesterétől Taira Shinkentől (1902-

    1970) fegyver katákat tanult. Az iskola 1953-ban kapta az Isshin-ryu elnevezést, majd 1956-ban nyílt meg az első hivatalos dojó. A stílus különleges jellemzői a

    gyakori magas rúgások, valamint az ököl függőleges formájú alkalmazása (tate), mellyel az alapító szerint gyorsabb az ütés. Nyolc katát tanítanak, melyek közül

    kiemelkedik a Sunsu gyakorlat, melyet maga Shimabuku sensei alkotott. Kétséget kizáróan a módszer legnehezebb formája, amely sokak szerint a lényegi

    mondanivalót hordozza magában.

    RYUEI-RYU

    Norisato Nakaima (1850-1927) 19 éves korától kezdve hét éven át tanulta a kínai

    harci módszereket Ryu Ryuko senseitől, mielőtt megkapta tanítói engedélyét, hogy továbbadhassa művészetét. Okinawa szigetére visszatérve ismereteit titok övezte és

    kizárólag a családi hagyomány falai között terjedhetett. A rendszer 1971-ben lépett ki a nyilvánosság elé, amikor Kenko Nakaima (1911-

    1989) először mutatta be a Ryuei-ryu módszerét.

  • Tizenegy katát tanítanak, ezek között olyan formák szerepelnek, melyeket kizárólag a ryuei-ryu hagyománya őrzött meg: Paiku, Heiku, Pachu, Ohan. A ryuei-ryu mai

    mértékkel mérve kicsiny iskolának számít, ám hatékonyságát kimagasló képességű mesterek bizonyították, mint például a szervezet jelenlegi elnöke, Tsuguo Sakumoto

    sensei, az okinawai karate egyik leghíresebb ma élő szakértője.

    UECHI-RYU

    Uechi Kanbun (1877-1948) által alapított karate iskola, melynek gyökerei szintén a

    kínai harci rendszerekre vezethető vissza. Kambun sensei 1897-1910-ig tréningezett Fukien tartomány központi templomában, ahol elsősorban a kínai Pangai-Noon

    rendszert tanulta. A hatékony harci képzés mellett elsajátította a kínai medicina alapjait is. Okinawára történő visszatérte után megnyitotta saját iskoláját, majd

    1924-től Japánba, Osaka városába költözött. Haláláig, 1948-ig fáradhatatlanul tanított. A tragikus eseményt követően tanítványai és követői határozták el, hogy

    módszerét Uechi iskolának fogják nevezni. A stílus nyolc katát tartalmaz, melyeket Kanbun mester hozott magával Kínából. Hangsúlyozottak a rövid állások, a köríves

    védőmozgások és a nagy erővel végrehajtott egyenes vonalú támadások. A módszer különleges jellemzője, hogy mesteri szinten a katák alkalmazásait a kínai

    akupunktúra által tanított életpontok elleni támadásokként értelmezik.

    KUSHIDO

    Jelentése: Az élet értelmét keresők útja

    Megalapítója Hugh St. John Thomson, aki 1938-ban született Dél-Afrikában. Thomson sensei fiatal korában judot tanult, melyben 2. dan fokozatot ért el. 1963-

    ban nyitotta meg első dojóját, ahová JKA shotokan mestereket hívott meg tanítónak. A kemény edzéseknek köszönhetően Thomson sensei 1966-ban elnyerte a 3. dan

    fokozatot. Tudásvágya semmit sem csökkent, aikidot, wado-ryut és kyokushin karatét tanulmányozott, melyekben fekete öves fokozatokat szerzett. 1966-ban

    került kapcsolatba az okinawai goju-ryu iskolával, ahol Eichi Miyazato és Morio Higaonna mesterek oktatták. 1980-ban, húsz év gyakorlattal a háta mögött

    alapította meg saját iskoláját, Kushido néven. Az iskola jellemzői a magas állások, gyakori kitérések, köríves és nyitott kezes

    technikák. Hangsúlyozottak a dobások és különféle ízületfeszítő alkalmazások. A küzdelem általában rövid küzdőtávolságból folyik, tiltott technikák vagy találati

    felületek nélkül. A katák kérdésében az ősi goju-ryu gyakorlatokat használják, kiegészítve a Pinan shodan és a Naifanchi formákkal.

    KYOKUSHINKAI

    Jelentése: Találkozás a Végső Igazsággal

    Az iskola alapítója Sosai Masutatsu Oyama (1923-1994), koreai származású karate

    mester. Kilenc éves korában egy Lee nevű kínai vezette be a harci művészet rejtelmeibe.

    A karate tanulását Funakoshi sensei irányításával kezdte el, de mintegy másfél év elteltével csalódottan távozott, mert a gyermekkori tapasztalattól nagymértékben

    különbözött Funakoshi karate felfogása.

  • Később a goju rendszerhez tartozó Chu Sonei mestertől tanult, aki Chojun Miyagi sensei tanítványa volt.

    1948-ban a hegyekbe vonult, hogy életét a karaténak és a zennek szentelje. Három év elteltével úgy érezte, birtokában van az igazi karaténak, visszatért az emberek

    közé, és hirdetni kezdte tanítását kyokushin karate néven. Demonstrációkat tartott, melyek során puszta kézzel küzdött meg bikákkal. A stílus a köríves mozgásokra

    igyekszik koncentrálni, 21 formagyakorlatot tanítanak, melyeket Oyama mester fejlesztett ki, illetve alakított át más iskolák katáit felhasználva. Kiemelkedő

    jelentőséget tulajdonítanak a küzdelemnek. Mára kifejezetten versenysporttá vált.

    A következő fejezet nem található meg a megjelölt http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htm

    anyagában. Mivel az egyesületünk fő irányvonala a fudokan karate tanulmányozása és

    gyakorlása, fontosnak tartottam, hogy vázlatosan ismertessem ezt a stílust is. Forrásként a 4.

    danos vizsgám szakdolgozati részletét tettem itt közzé (Török Ferenc).

    A FUDOKAN karate

    A fudokan karate stílust Prof. Dr. Ilija Jorga sensei alapította 1980-ban Belgrádban.

    Dr. Ilija Jorga

    Dr. Ilija Jorga soke, jelenleg 10. dan fokozatú, a világszövetséggé erősödött WTFSKF elnöke a

    fudokan karate lényegét úgy határozta meg, hogy a FUDOKAN az első olyan karate irányzat,

    amelyik egyesíti a tradicionális karatét a nyugati tudományos ismeretekkel és küzdősportokkal,

    így a tradicionális karatéból, a shotokan, a shito-ryu, a goju-ryu és a tudomány által támogatott

    biomechanikai kutatások eredményeibõl tevődik össze. A fudokan olyan karate stílus, amely a

    dinamizmust és a minőségét helyezi előtérbe, és alkalmazza a biomechanika kutatási

    eredményeit is. Ápolja és erősíti a BUDO szellemiségét, a tudományos módszerek segítségével

    igyekszik visszatérni a karate ősi gyökereihez, és egyesíteni, tovább építeni a Gichin Funakoshi

    sensei és Yoshitaka Funakoshi sensei által az utókorra hagyományozott hatalmas technikai,

    mentális és spirituális kincset, a karate-dot.

    http://www.nagycsavar.hu/karate/karatedo.htmhttp://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/1/1b/Ilija_jorga1.jpg

  • A fudokan karate oktatási rendszerének fontos követelménye, hogy egységes egészként kell

    értelmezni, és egyforma fontossággal kell gyakorolni a karate rendszerének összetevőit, a kihon,

    a kata és a kumite technikai elemeket.

    A fudokan karate jelképei

    A fudokan címer négy, a fudokan szempontjából igen lényeges szimbólumot tartalmaz. A sas

    eleme a levegő. A sas a ravaszságot, az okosságot és az erőt jelképezi. Könnyedén, egyenletesen

    lebeg az égben, hogy aztán megsokszorozódott erővel csapjon le zsákmányára. A nap eleme a

    tűz. A napból ered az energia és az élet. Ereje táplálja a földi életet, ám fékezhetetlen pusztításra

    is képes. A tigrisfej eleme a föld. A tigris az erő, a gyorsaság és a kitartás szimbóluma. E

    tulajdonságokkal felruházva a vadon veszedelmes ragadozója. A hullám eleme a víz. A

    hullámok a hajlékonyság és a romboló erő jelképei. Az alapelv a hajlékonyság: könnyeden

    lendül hátra, majd energikusan tér vissza. A négy elem elválaszthatatlan egymástól.

    Segítségünkre vannak nem csupán a karate területén, hanem életünk sikeres alakításában is.

    A fudokan stílus térhódítása

    A fudokan karate térhódítása világszerte egyre jelentősebb. Nem csupán Európában, hanem a

    Föld távoli pontjain is szép számmal vannak művelői, akik elfogadják és elsajátítják a fudokan

    karate fizikai, pszichikai, technikai és gondolkodásbeli útmutatásait.

    Taiji Kase sensei és Hidetaka Nishiyama sensei halála rendkívül nagy veszteség a fudokan

    karate számára is, hiszen mindketten jelentős mértékben segítették a stílus megerősödését,

    önállóvá válását, küldetése beteljesítését.