1

2

Az alábbi szöveg a könyvben megjelent szöveggel tartalmilag azonos. A képekkel gazdagon illusztrált, színes könyv kapható a TermészetBÚVÁR kiadónál. A könyv pontos címe: Molnár Zs. (szerk. és részben írta) (2003): A Kiskunság száraz homoki növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest. pp. 159.

A Kiskunság száraz homoki növényzete

szerkesztette: Molnár Zsolt

a fejezeteket írták: Molnár Zsolt, Sipos Ferenc, Vidéki Róbert, Iványosi-Szabó

András és Biró Marianna

lektorálták, kiegészítették: Agócs József, Bagi István, Bartha Sándor, Biró Marianna, Fekete Gábor, Kalocsa Béla, Kertész Miklós, Kröel-Dulay György, Kuti László, Láng Edit, Máté András, Molnár László, Pál-Szabó Ferenc, Szodfridt István, Vajda Zoltán és Vidéki Róbert

a fényképeket készítették: Vajda Zoltán, Vidéki Róbert, Molnár Zsolt, Bagi László,

Kröel-Dulay György, Molnárné Asztalos Katalin és Török Katalin

a térképeket készítették: Biró Marianna, Molnár Zsolt, Horváth Ferenc és Révész András

programvezetõ: Tóth Endre

angol fordítás: Pászty Gabriella és Micsinai Adrienn

A kutatást az alábbi pályázatok és intézmények támogatták: KöM-TvH - Alföld Program D-TMap, OTKA F-025200 és T-0013,

MTA AKA 96-45, MTA-KTM 1-0036/98, LIFE-NATUR B4-3200/98/503 a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága és

az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete

Kecskemét

2003

3

A kecskeméti pusztáról, amint ez a török korszak után megjelenik, ... világos

képünk van: víz, láp, homokbucka, törpenövényzet alkotják e kép jellegzetes vonásait, s a nép nyelvében különbözõ, ma már többé-kevésbé kiveszett kifejezések élesen elhatárolják e pusztai táj jellegzetes részeit. Vízeres laposok, tocsogós kelõk, haragoszöld sömlyékek, szénás szittyók, zsombékos turjányok, sziksós bogárzótavak, ragyás vakszikek, gyöpös szigetek, kopár siványok, hegyes-völgyes buckák, ezeken a pusztai növények, nyárjasok, borovicskák, sefû-sefa-félék, a homokon királydinnyék s ökörfarkkórók, a mezõkön ördögszekér, mit a szél hajt, a siványokon árvalányhaj, hozzá a jellegzetes fauna: a nádasokban rókák, sasok, bíbicek, vízicsibék, gémek, gólyák, vadgalambok, ezek adták meg a kecskeméti pusztának pusztajellegét, mielõtt azt tanyarendszerek, kisbérletek munka alá vonták volna.

Szegfû Gyula: Magyarország története

4

Tartalomjegyzék

Ajánlások Bevezetõ gondolatok Homokvidékek Magyarországon Erdõssztyeppek homokon A futóhomok A homoki formakincs A homokbuckások típusai Homoki talajtípusok A legnagyobb homokvidék: a Duna-Tisza közi homokhátság (Kiskunság) A múltbeli homokmozgások A Duna-Tisza közének növényzete A feltételezett utolsó természetes növényzet A XVIII. századi növényzet A XIX. századi növényzet A mára elpusztult növényzet A mai növényzet A Kiskunság homokbuckásainak mai növényvilága A flóra (Vidéki Róbert) A homoki flóra védett növényei A kipusztult fajok A legfontosabb élõhelyek Évelõ nyílt homoki gyepek Egyéves nyílt homoki gyepek Homoki sztyepprétek Rákosi csenkeszes átmeneti homoki gyepek Buckaközi, üde és száraz, zárt füvû gyepek Borókás-nyárasok Tölgyfacsoportok a buckásokban Száraz, ligetes tölgyesek Száraz homoki szántók Homoki szõlõk és gyümölcsösök Homoki fásítások Parlagok, felhagyott szõlõk és gyümölcsösök Pillantás a múltba: a Duna-Tisza közi homokbuckások tájtörténete az elmúlt kétszázötven évben (Biró Marianna) A külterjes legeltetés korszaka (a középkortól a XIX. század közepéig) A tanyasi gazdálkodás korszaka (a XIX. század közepétõl az 1940-es évekig) A homokfásítások korszaka (az 1950-es évektõl az 1980-as évek elejéig) Az utóbbi húsz év történései Az ember hatása a homokbuckások növényzetére − napjainkban Megszüntetõ hatások Közvetlen hatások (a buckások konkrét tájhasználata) Közvetett hatások (a környezõ táj változása) A homoki növényzet jelenlegi dinamikája A mozgó buckák eltûnése, a nyílt homokfelszínek gyepesedése A gyepek záródása Spontán cserjésedés és erdõsödés õshonos fajokkal Betolakodó, tájidegen fajok

5

Tüzek A buckaközök és a tölgyesek kiszáradása Méretcsökkenés, méretnövekedés A homokbuckások jelenlegi állapota A Duna-Tisza közi homokbuckások fõbb jellegzetességei Az “átlagbuckás” Természetvédelmi stratégiák homokbuckásainkban Természetvédelem − elméletben Passzív védelem? Elõre meghatározott célállapot? Folyamatosan módosított célállapot? A kezelési módok kiválasztása: hogyan? A természetvédelem története A természetvédelem története a Kiskunságban a nemzeti park megalakulása elõtt (Vidéki Róbert és Dr. Iványosi-Szabó András) A természetvédelmi eredményei a világháborútól a nemzeti park megalakulásáig (Dr. Iványosi-Szabó András) Az elmúlt huszonöt év természetvédelmi eredményei a kiskunsági homokbuckásokban (Dr. Iványosi-Szabó András) Természetvédelmi feladataink (Sipos Ferenc) A hivatásos természetvédelmi szakembergárda létszámának növelése Természetvédelmi célú erdõgazdálkodás Ésszerû vízgazdálkodás Agrár-környezetvédelmi program Kompenzációs rendszer Jogi szabályozás − Natura 2000 Védetté nyilvánítások Állami tulajdonba vétel “Természeti területek” Ökológiai hálózat Védett természeti területek kezelõi Kezelési tervek készítése Kapcsolat a helyi közösségekkel Társadalmi szervezetek, természetvédõ magánemberek Kutatások, felmérések Természetvédelmi bírság Ajánlott olvasmányok Függelék A homoki növénytársulások szüntaxonómiai rendszere A Duna-Tisza köze növényzeti térképének elkészítése: a módszerek Két homokbuckás vázlatos tájtörténeti adatbázisa A fülöpházi homokbuckák (Strázsa-hegy) tájtörténete az elmúlt kétszázötven évben A csévharaszti buckáserdô tájtörténete az elmúlt kétszázötven évben Szakszavak magyarázata

6

Ajánlás

Napjaink és közeljövõnk hazai természetvédelmének legnagyobb kihívása kétségtelenül az, hogy

képesek vagyunk-e a robbanásszerû gazdasági fejlõdéssel párhuzamosan hosszú távon megvédeni a Kárpát-medence gondjainkra bízott természeti és táji értékeit. Különösen élesen vetõdik fel ez a kérdés a Duna-Tisza közén és azon belül a Homokhátságon, ahol az értékeket, a geomorfológiai, táji és biológiai változatosságot hordozó kisebb-nagyobb területeket természeti értékeiktõl szinte teljesen megfosztott kultursivatagok, sivár homoki szántók, szõlõ- és fenyõültetvények választják el egymástól.

Ami az évezredes területhasználat után megmaradt, azt a Kiskunsági Nemzeti Park ideesõ részei

(Peszéradacsi-rétek, Fülöpháza, Bócsa-Bugac, Orgoványi-rétek), valamint kisebb természetvédelmi és természeti területek õrzik, amelyeknek a megfelelõ kezelése a KNP Igazgatóság feladata és felelõssége. Az értékõrzõ és fejlesztõ kezelési tevékenység tervezésekor, már a kezdet kezdetén, az "ideális célkitûzések és állapot" meghatározásánál roppant fogós kérdésekkel kell szembenéznie a jámbor természetvédõnek. Az egyszerû megõrzésen, az ún. passzív védelmen, illetve a környezõ tájból érkezõ károsító hatások távoltartásán kívül egyáltalán van-e teendõ, szükséges-e beavatkozó jellegû, helyi természetvédelmi kezelés, s ha igen, ahhoz milyen módszerekkel fogjunk hozzá?

Hazai nemzeti parkjaink csaknem harminc éves története során sok mindent megtanultunk, többek között azt, hogy a sérült természeti rendszerek legavatottabb gyógyítója maga a természet, és nem kell feltétlenül mindig és mindenhol kezelni. Tudjuk azt is, hogy nem szabad természeti területeinket aktuális állapotuk alapján megítélni, még akkor sem, ha több évtizede járjuk nyitott, és látó szemmel a vidéket. A jelen megértéséhez és a jövõkép megformáláshoz feltétlenül szükség van a táj múltjának lehetõ legalaposabb ismeretére.

Ezt a fajta dinamikus gondolkodásmódot közvetíti ez a könyv, amely egyrészrõl a történeti, földhasználati gyökerekbõl táplálkozva ad pontos pillanatképet a kiskunsági homokvilág vegetációjának és flórájának jelenlegi állapotáról, másrészrõl bátor kérdésfelvetésekkel ösztönzi valamennyi olvasóját arra, hogy közösen és felelõsen gondolkodjon e területek további sorsáról.

Már csak néhány év, és a Kiskunság száraz homoki növényzetét hordozó homokvidékek az Európai Unió kiemelt jelentõségû védett természeti területeit magában foglaló NATURA 2000-hálózatot gazdagítják. Hosszú távú megõrzésüket, területük kívánatos növelését a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egymagában, más ágazatoktól elszigetelten nem tudja megoldani.

Éppen ezért reményeim szerint e kötetet nemcsak a természetvédõk, a botanikusok és a zoológusok veszik majd kézbe, és forgatják haszonnal. Elsõsorban vitára, összehangolt cselekvésre sarkalló sorait jó szívvel ajánlom a homokbuckás területeken élõk és gazdálkodók, az önkormányzatoknál, az erdészeti és vízügyi szolgálatoknál és más társhatóságoknál dolgozó kollégák, a Kiskunság még megmaradt természeti örökségét szeretõ és megóvni kívánó valamennyi érintett figyelmébe.

Szilágyi Gábor

igazgató, Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

7

Ajánlás

“The shifting sand does not, incidentally, always tolerate the rule of the plant world easily . It

resists the imposed shackles, wrestles and struggles courageously for its freedom and independence. (...) During its struggles it finds a powerful and ready friend in the storm winds, which whirl up sand masses often enough, ravaging and covering the green land that surrounds the island of sand, burying the established plant world, and thus the boundaries of the drifting sand areas are altered a good distance” A. Kerner (1865) 1

A homokbuckások Közép-Európa legveszélyeztetettebb élõhelyei közé tartoznak. A XX. század elején még nagy kiterjedésû, ritkás növényzetû homoki élõhelyeket a homokkötés, az intenzív mezõ- és erdõgazdálkodás, valamint a tömegturizmus drasztikusan visszaszorította.

Pedig a homokbuckások specialistákban, különleges állat- és növényfajokban bõvelkedõ élõvilágnak adnak menedéket. E fajok közül sokat találunk a vörös listák fokozottan veszélyeztetett, illetve kipusztulás által közvetlenül veszélyeztett kategóriáiban. A pannon homokbuckások − kontinentális jellegeik miatt − egyediek a homoki élõhelyek közt. Fajaik nagy része endemikus vagy pedig Európa nyugatabbi részein nagyon ritka.

Mindezek miatt az Európai Unió a pannon homokbuckást kiemelten fontos élõhelynek rangsorolta. A tagállamoknak kötelességük megvédeni õket, sõt, ezt speciális programokkal is támogatják. A LIFE-Nature program is a természetes élõhelyek és fajaik megõrzését és restaurációját célozta meg, de segíti az EU Élõhelyi, Faji és Madárvédelmi Irányelveinek jobb megvalósulását és a Natura 2000-hálózat kiépülését is.

Ausztriában jelenleg egy LIFE-Nature program fut azzal a céllal, hogy biztosítsa az ottani utolsó pannon homokbuckások fennmaradását. Ugyanez a program támogatta e tanulmány megírását is, sõt, hasonló tanulmányok elkészültét is Szlovákia és a Jugoszlávia homokterületeirõl. Ezen országok jövõbeni szoros természetvédelmi együttmûködése és információcseréje alapvetõ fontosságú, hiszen a természet nem ismer határokat, védelme mindannyiunk kötelessége.

Magyarország még napjainkban is csodálatos élõvilágú homoki tájakkal büszkélkedhet: ilyen a Kiskunság, a Nyírség, Somogy és a Dél-Mezõföld, hogy néhányat névszerint is említsünk. De átalakulások itt is bõven történtek: értékes homokságokat erdõsítettek, újabb területeket vontak mûvelésbe, utakat építettek, s az inváziós fajok terjedése is veszélyezteti a megmaradt állományokat.

Magyarország uniós csatlakozásakor a homokbuckások, mint kiemelten fontos élõhelyek, jelentõs jövõbeni potenciált jelentenek, védelmük európai érdek. A homoki élõvilág megõrzéséhez megfelelõ természetvédelmi kezelésre van szükségünk. Az ökológiai gazdálkodás és a természetbarát turizmus fejlesztése ebben sok segítséget nyújthat.

Ha sikerül hosszú távon megõriznünk homokterületeinket és velük együtt jellegzetes állat- és növényvilágukat, ezzel nem csupán nagy ökológiai szolgáltatású területek fennmaradását biztosítjuk. A homokbuckások egyben legszebb kultúrtájaink közé is tartoznak. Már Wessely Jenõ, a XIX. század végének botanikus erdésze is így jellemezte a pannon homokbuckásokat:

“... if the tidings of this remarkable piece of earth had made their way out beyond the circle of shepherds there, nature researchers as well as tourists would already have been planning pilgrimages there for some time.”

Heinz Wiesbauer a Pannon homokbuckások címû LIFE-Nature program vezetõje

1 A. KERNER (1865): Das Pflanzenleben der Donauländer.

8

“Nem kezelhetjük úgy a természetet, mint

egy gépet, amelyet szétszedünk, átszerelünk, felújítunk. A természetet csak a természet tempójában és a természet módszereivel szabad megváltoztatni.” Daniel. B. Botkin

BEVEZETÕ GONDOLATOK A globalizáció (pontosabban megnevezve a világgyarmatosítás) idõszakában az ember

számára egyre fontosabbá válik nemzeti, közösségi és családi gyökereinek keresése, ugyanis önazonosságunk megtartása a gyökereinkhez való viszonyunkon múlik. A Szent Koronának a Parlamentbe kerülése, kastélyaink helyreállítása, a népi mûveltséghez való fordulás ugyanannak a folyamatnak a részei, mint amikor felismerjük, hogy tájaink növényzete nem "csupán" természeti örökségünk részét alkotja. E tájak egyben az ott élt közösségek kultúrájának is lenyomatai, emiatt kulturális örökségeink közé is tartoznak.

Mindenkori alapkérdés, hogy az adott társadalom hogyan viszonyuljon természeti kincseihez, jelen esetben az egyes tájakhoz, élõhelyekhez, pl. a homokbuckásokhoz. A történelem során erre már sokféle válasz született: külterjes legeltetés, szántó- és szõlõmûvelés, fatermesztés, de sokszor jórészt lakatlan is lehetett e tájtípus. A mai, gyorsan változó világban − úgy látszik − a régi válaszok egy részét újra kell fogalmaznunk. Gondolkodnunk kell azon, hogy mekkora szerepet szánunk a mai homokbuckavilágnak a helybeliek megélhetésében, mekkorát a külterjes gazdálkodásban, mekkorát a távoli tõke haszonszerzésében, mekkorát a városiak szórakozásában, s mekkorát és hogyan adunk oda, de inkább vissza a természetnek.

E füzet célja a közös gondolkodás segítése. E tanulmány tehát hazánk és az Európai Unió hivatásos és amatõr természetvédõinek, biológusainak, a vidékfejlesztõknek, a helyi polgármestereknek és gazdálkodóknak, de a biológiatanároknak, diákoknak és más érdeklõdõknek is szól.

A füzet felépítése ezt az elképzelést követi: amennyire csak lehet, lehetõséget adjunk arra, hogy az olvasó betekinthessen e táj növényzetének mai állapotába, dinamikájába, sõt múltbeli történetébe is, így a homokvidékeken követendõ természetvédelmi és vidékfejlesztési stratégiákról saját véleményét is megfogalmazhassa.

Itt említjük meg, hogy napjainkban elindult egy nagyszabású, komplex ökológiai kutatási program − a Széchenyi-terv keretein belül −, amelynek fõ célja a homokterületek természetvédelmi kezelésének tudományos alapozása (vegetációdinamika, állat-növény kapcsolatok, restauráció stb.). Az eredmények alapján részletes kezelési ajánlások is készülnek. A végsõ eredmények 2005-ben várhatók.

Hogy miért éppen a száraz homoki növényzetrõl szól e füzet? Azért, mert véleményünk

szerint a pannon homokbuckás az alföldi magyar táj egyik legjellemzõbb tájtípusa, s e félsivatagi jellegû növényzet szerencsére még ma is viszonylag nagy területeket borít hazánkban, elsõsorban a Kiskunságban (kb. 14 000 - 15 000 hektárt). Ugyanakkor ilyen kontinentális jellegû homoki táj az Európai Unióban nincs (kivéve néhány kis foltot Ausztriában), belépésünk után tehát magyar különlegesség lesz (és egyben az EU Élõhelyi irányelvei értelmében kiemelten védendõ európai élõhely is). Európai egyediségére már régebben felfigyeltek a nyugati utazók: a Kiskunságot kétszáz éve, amikor még a buckák nagy része vándorolt, többen európai Szaharának nevezték - nem minden alap nélkül. Egyedisége flórájában és faunájában is szembeötlõ: Eurázsia más tájaitól elkülönülve, az itt élõ állat- és növényfajok külön fejlõdési utakon jártak, ezért sokuk bennszülött fajjá vagy alfajjá vált.

9

Ilyen különlegességeink pl. a tartós szegfû, a homoki kikerics, a bugaci nõszõfû, a magyar csenkesz és a borzas len homokon élõ, kopasz alakja.

E táj igen sokszínû: a keleti-kontinentális, félsivatagi jellegû buckatetõk, a tavasszal

madárélettel teli, nyárra viszont hófehérre kiszáradó széksós tavak, illetve a nyugat- és észak-európai rokonságú zsombéklápok egymás szomszédai, így együtt alkotják ezt a gazdag élõvilágú, megkapó hangulatú tájat − Rapaics Rajmund “ezerarcú” Alföldjének e darabját. Aki e tájban csak vonattal vagy autópályán utazik, csupa szántóföldet, szõlõt, gyümölcsöst, akác- és fenyõültetvényt lát, s a növényzet õsi, természetesebb foltjai rejtve maradnak elõtte, hiszen azok gyakran már csak utaktól távol, kis szigetekként maradtak fenn.

E táj a különleges stratégiájú növényfajok gyülekezõhelye: a nagy nyári hõséget és a kínzó szárazságot ugyanis nem könnyû túlélni. A gyökerek hol több méterre hatolnak (akár a 10 − 20 cm-es növényeké is), hol a felszín közvetlen közelében maradnak, s a reggeli, föld alatti harmatból élnek. Van olyan növényfaj, amely gázcserenyílásait hosszú szõrök közé bújtatva csökkenti a vízveszteségét, másoknak a levele keskeny, szürkés, igen vastag szövetû. Bizonyos növények a fotoszintézis sajátos módjával képesek a vizet visszatartani, mások már jóval a szárazság elõtt elvirágoznak, magot hoznak, s a kedvezõtlenebb idõszakot mag formájában élik át. A legtöbb faj gyökerein mikrogomba-lakótársak (ún. mikorrhizák) vannak, ezek segítik a tápanyag- és vízfelvételt. Bizonyos mohák a napon tetszhalottnak látszanak, de ha vizet kapnak, 5 − 10 másodperc alatt “kinyílnak” és kizöldülnek.

E táj másik különlegessége, hogy egyszerre állandó és dinamikus. Állandó, mert feltételezéseink szerint a jégkor óta eltelt tízezer évben végig ligetes sztyeppes, félsivatagi jellegû volt, hol jobban, hol kevésbé mozgó buckákkal. Finomabb léptékben viszont e táj igen gyorsan megváltozhat: a gyepfoltok beerdõsülnek, a sûrû borókások egy nap alatt leégnek, a buckaközöket néhány év alatt akár 10 méter vastagságban befedheti a mozgó bucka sívó homokja. A legeltetés visszaszorítja a fás növényzetet, amikor viszont felhagynak a legeltetéssel, nagy erõvel újulhat a nyár és a boróka. Felhagyott szántóinkon − kedvezõ esetben − akár húsz év alatt regenerálódhat a természetközelinek látszó növényzet. Ez nem a száraz élõhelyek megszokott gyógyulási sebessége!

Egyedisége miatt a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata a homokbuckások

élõvilágának hosszú távú megõrzése. E szép, de nehéz munkát kívánja segíteni e füzet azáltal, hogy:

- bemutatjuk a magyar homokbuckásokat és múltbeli történetüket; - elgondolkodunk azon, mik a legfontosabb természeti értékeik; - rámutatunk gyors pusztulásukra és a legfontosabb veszélyeztetõ tényezõkre; - vázoljuk a lehetséges természetvédelmi stratégiákat, kezelési lehetõségeket. Egyik fontos célunk, hogy megmutassuk: vannak általánosabb és egyedibb

természetvédelmi problémák, de nincs “tipikus” homokbuckás, ezért nincs “egyetlen” “optimális” kezelési mód sem.

HOMOKVIDÉKEK MAGYARORSZÁGON

Erdõssztyeppek homokon Az Alföld nagyobbik részének természetes növényzete az erdõssztyepp, ahol nagy

kiterjedésû szikes, lösz- és homokpuszták, ligetes és zárt erdõk váltakoznak rétekkel, mocsarakkal, lápokkal és folyó menti ártéri növényzettel. A hazai alföldi erdõssztyepp nagyobbrészt déli (szubmediterrán), kisebbrészt keleti (kontinentális) jellegû. Élõhelyei a

10

futóhomokból képzõdött homokbuckásainkon maradtak fenn a legjellegzetesebben. A futóhomok gyér növényzetétõl a ligetes pusztai tölgyesekig minden élõhelytípusban gyakoriak a keleti és déli elterjedésû, illetve rokonságú fajok (az ún. kontinentális-pontusi, pontus-mediterrán és szubmediterrán elemek stb.), s itt képviseltetik magukat a legnagyobb számban az alföldi puszta bennszülött növényei is. E fajok a világon csak a Magyar Alföldön, illetve a Kárpát-medencében élnek. Ettõl az átmeneti (szubmediterrán-kontinentális) jellegtõl, illetve a bennszülött fajoktól lesz annyira egyedi a pannon homoki erdõssztyepp!

Napjainkra a buckák vándorlása leállt, de a közép-európai szemnek még így is kopár a táj: a homokbuckák tetején ritkás, félsivatagi élõvilág él, a buckaoldalakon félig zárt gyepek és felfelé kapaszkodó, letörpülõ, ún. “szarkatapodta” nyárfák nõnek, míg a buckaközökben sztyeppek, nemegyszer szikesedõ üde rétek a jellemzõk, sõt helyenként − még harminc − negyven éve is − zsombéklápok, üde és kiszáradó láprétek rejtõztek. Ezt az ismétlõdõ mintázatot nagyrészt az igen eltérõ termõhelyi adottságú, szélnek kitett és szélárnyékos felszínek, illetve a buckák és buckaközök ritmikus váltakozása hozza létre (lásd késõbb).

A futóhomok Magyarország felszínének nagy részét homok borítja, amelynek a zöme futóhomok (1.

térkép). Legfontosabb futóhomok-területeink a Duna-Tisza közi homokhátság (beleértve a Tápióvidéket és a Tiszazugot), a Nyírség, a Somogyi-, a Kisalföldi-, a Tengelici- és a Jászsági-homokvidék. Máshol is találunk száraz homoki növényzetet, pl. Fenyõfõ, Igrici, Nagykanizsa és Balatonlelle mellett, de ezek igen kis kiterjedésûek, természetes növényzetük zömmel már a múlté (2. térkép, 1. táblázat).

A hazai homok általában folyami eredetû (kivétel csak a Somogyi-homokvidék, ahol a

homok tektonikus hasadás-mállás terméke). Ennek megfelelõen a homok a Nyírség, a Duna-Tisza közi homokhátság, a Jászsági- és a Tengelici-homokvidék területén jellegzetes, folyórakta hordalékkúpokba rendezõdött. A környezõ, sík fekvésû, többnyire már mezõgazdaságilag hasznosított területekbõl rendszerint szigetszerûen emelkednek ki a törmelékkúp-homokvidékek jellegzetes domborzati elemei, a buckavonulatok. Ezek általában enyhébb lejtésû, alacsonyabb homokformákkal indulnak, majd rövidesen magasabb, szaggatottabb, tagoltabb, esetleg szélesebb hátú buckákba mennek át.

Homokterületeink növényzetére a növényföldrajzi hatások mellett a makro- és a mikroklímának, illetve a homok minõségének van nagy alakító ereje. A közép-európai erdõklíma-övezetbe esik a Somogyi-homokvidék és a fenyõfõi homok, valamint a Nyírség. A többi homokterületünkre az erdõssztyepp-klíma jellemzõ. Igen fontos a homok kémhatása: meszet tartalmazó, ezért lúgos kémhatású a homok a Duna-Tisza közi hátságon, a Jászság nyugati felében, a kisalföldi homokon és a Tengelici-homokvidék nagyobbik részén, míg a Nyírségen, a Duna-Tisza köze északkeleti részén, a Jászság keleti felében (Heves), a Tengelici-homokvidék peremterületén, a Somogyi-homokvidéken és Fenyõfõ homokjának nagy részén savanyú a kémhatása. A homok fizikai minõsége a mállás fokától − a szemcsék nagyságától, finomságától vagy durvaságától − és a homokszemek között található ásványi anyagok, fõleg szilikátok mennyiségétõl függ. A bekeveredett lösz javítja a homok termõképességét. A vízháztartás és a tápanyag-ellátottság szempontjából igen fontos a talaj humusz- és szervesanyag-tartalma, valamint az eltemetett õsibb talajrétegek megléte vagy hiánya (lásd alább).

A homoki formakincs A történeti botanikai, erdészeti, helytörténeti és néprajzi dokumentumok szerint a buckás

tájat a következõ fontosabb felszíni formákra oszthatjuk: bucka, kifúvás, magasabb sík, semlyék és zsombos. A bucka lehet magas, közepes és alacsony. Az egymás mellett levõ

11

magas buckák sokasága a “magashomok”. A “kifúvás” a buckaméretet még el nem érõ, frissen kifújt homokfelszín, amelynek kialakulását a legelõ állatok taposása és a szél indíthatja el. A “magasabb sík” az alacsony és általában párhuzamos futóhomokhátaktól hullámos homoklapály, ahol a széles buckaközi laposok nem vizenyõsek. A “semlyékek” a buckaközök nedves részei, amelyeket általában csak tavasszal és õsszel borít víz. A “zsombos” az év nagy részében vízzel borított, lápi sások alkotta buckaközi mélyedés, vízbõl kiálló zsombékokkal.

Földtanosaink, talajtanos erdészeink a következõképpen jellemzik a homoki formakincset. A változó magasságú homokdombokat, a homokdombok alakját, azaz a homoki formakincset a szél építette fel, alakította ki. A munkaképes szél elhordta − görgette, ugráltatta vagy repítette − a homokszemeket, lemeztelenítette a homok felületét, legtöbbször lemélyítette, “kifújta”, ritkábban felmagasította azt. A fáradt, munkaképtelenné vált szél felhalmozta, vonulatokba rendezte a homokot.

A kifúvás alapformája a szélbarázda (1. ábra). Ez szél irányában húzódó mélyedés, amelynek elejére a kisodort homokot felmagasodó garmadába rakja a szél. A szélbarázda mélyén maradt durva szemû homok gyenge termõképességû, de ha eltemetett réti talaj jelenik meg a barázda mélyén, akkor gazdagabb és zártabb növényzet alakul ki ott. A kicsi, lefolyástalan szélbarázdákat teknõnek nevezzük. E kis horpadások szélárnyékukkal és a felszínen összefolyó csapadékkal nedvességigényesebb növények megjelenését is lehetõvé teszik a buckásokban (pl. sztyepprétek, száraz, kékperjés gyepek, tölgyes foltok). A garmada fejlõdése során kiöblösödik, a széllel szemközt forduló kifli alakját veheti fel, sõt elmozdulva a szélbarázda élérõl továbbfuthat a homok felszínén. Ezt a formát parabolabuckának hívjuk. A csupasz garmada, illetve mozgó parabolabucka gyenge értékû termõhely, a homokmozgás megszûnte után azonban a külsõ, szélárnyékos felszínek kedvezõbbekké válnak, s ott fás növényzet is megtelepedhet. A fáradt, munkaképtelenné vált szél leejti a magával ragadott homokszemeket, s elliptikus alakú, domború, védõpajzshoz hasonló hátakba, ún. bálnahátakba rendezi. A bálnahátak (és általában mindenféle bucka) szélverte oldala, valamint a száraz és szélvert tetõrész durvább szemû homokja gyenge termõhely, míg a szélárnyékos letörésen, különösen annak alsó részén, a finomabb szemcséjû homokon záródhat a növényzet. A bálnahát továbbfejlõdése ugyancsak egy kifli alakú homokforma: a barkán. Ez lényegében fordítottja a parabolabuckának; széltõl elforduló szárai jobb termõhelyû, olykor igen mély, szélárnyékos öblöt fognak közre. A lepelhomok nagy területeket fedõ, viszonylag sekély homokréteg, amely a fás növényzetet kevésbé, a gyepes növényzetet jobban befolyásolja. Õsi növényzetét nem ismerjük, mert már teljesen eltûnt (valamilyen homoki sztyepprét lehetett).

A homokbuckások típusai A széltõl formált homokbuckákon törvényszerû a változó termõerõt képviselõ részek

egymás feletti lépcsõzetes elhelyezkedése (termõhelylánc). Ennek következtében a buckafelszíneken − az azonos alapkõzetû, azonos kultúrhatásoknak kitett homokbuckákon − a félsivatagoktól az üde tölgyesekig igen különbözõ élõvilág telepszik meg. E kontrasztos mintázat azonban buckáról buckára menve igen hasonló lehet. A homokbuckák osztályozása, buckaalakzatuk meghatározása során a viszonylagos magasságukat, tetõrészeik szélességét, oldalaik lejtését, vonulataik hosszát és alsóbb részeik talajvízállását használhatjuk fel (2. ábra). A buckaalakzatok még ugyanazon a területen is váltogathatják egymást, s gyakran elmosódnak, nehezen felismerhetõk (2. táblázat). Meghatározásuk mégis minden esetben segít a termõhelymintázat jellemzésében (különösen fontos volt ez a homokfásítások tervezésénél), az esetleges kultúrhatások felismerésében, a természetesebb növényzet rekonstrukciójában (pl. ha a fás növényzet mintázatát összevetjük a buckák által kirajzolt termõhelymintázattal, az eltérés hiányzó faállományra hívhatja fel a figyelmet). I. Széles hátú (adacsi) buckaalakzat

12

Enyhe letörésû, száraz és gyenge termõhelyû buckái között hosszú, változó szélességû völgyekkel. Homoki formakincsben mindig szegény.

II. Hosszú és keskeny hátú (bugaci) buckaalakzat Élesen és mélyen tagolt, gazdag homoki formakincsû, völgyei többnyire gyenge

termõképességû homokból állnak. A buckák tetõrészlete mindig keskeny, szélárnyékos oldalfala meredek letörésû.

III. Változó letörésû, többnyire hosszan futó homokvonulatokból álló (nyírségi/terézhalmi) buckaalakzat

Szegényes formakincsû, hiányos környezethatású, keskeny tetõrészû típus. IV. Enyhén hullámos, homoki formakincset nélkülözõ (ásotthalmi) buckaalakzat Termõhelyeinek termõképességét nem a domborzat, hanem a talajtípus és a talajvízállás

határozza meg. Homoki talajtípusok A nép és a korai botanikusok a buckák talajait alapvetõen három csoportba osztották: laza

homok (futóhomok, homoksivány, csupasz, fehér homok), félig kötött homok (kötöttebb, mérsékelt homok) és kötött homok (humuszban gazdag, legjobb homoktalaj). Talajtanosaink az alábbi fõbb talajtípusokat különböztetik meg homokvidékeinken (csak a száraz termõhelyek talajait tárgyaljuk itt): futóhomok, gyengén humuszos homok, csernozjom jellegû homoktalaj, rozsdabarna erdõtalaj és kovárványos barna erdõtalaj.

A futóhomokon, annak mozgása miatt a növényzet nem tud megtelepedni, vagy igen ritkás, tehát a talajképzõdés csak lassan indulhat meg. A humuszréteg ezért gyakorlatilag hiányzik, vagy legfeljebb 5 − 10 cm-es, halványszürke, humuszos feltalaj van. Ez alatt legalább 1,5 − 2 m-es, laza, egyenletes összetételû homokréteg helyezkedik el. E talaj növényzet nélküli, vagy gyér növényzetet alkot rajta az évelõ vagy az egyéves nyílt homoki gyep.

A megkötött homokon megtelepült, többé-kevésbé záródott növényzet elhalt szerves anyaga a feltalajba keveredve megkezdi a “valódi” talaj kialakítását. Ennek elsõ jele a talajfelszíni humuszréteg vastagodása. A gyengén humuszos homoknál ez a réteg még csak 25 − 30 cm, s a humusztartalom is csak 1% körüli. Gyakori ugyanakkor, hogy különbözõ mélységben eltemetett humuszos vagy vályogos szintek találhatók. A megkötött homok jellemzõ növényzete az évelõ nyílt homokpusztagyep, valamint a rákosi csenkeszes átmeneti homoki gyep.

A gyengén humuszos, karbonátos homokok továbbfejlõdésének eredményeként több ezer év alatt csernozjom jellegû homoktalajok alakulhatnak ki (e folyamatot a zártabb, fás növényzet és a magasabb talajvíz segítheti). A talajfelszíni humuszos réteg vastagsága itt már 40 − 50 cm, humusztartalma 2-3% körüli. Növényzetük általában zárt homoki sztyepprét vagy ligetes tölgyes (az utóbbi csak akkor, ha van gyökérközeli talajvíz).

Az ország valamennyi homokterületén, ahol az erdõtalaj kialakulásának adottak a feltételei, rozsdabarna és kovárványos rozsdabarna erdõtalajokat találunk. A talaj szintjei vastagok, a felhalmozódási szint rozsdabarna, karbonátos homokon is savanyú kémhatású. Nem karbonátos homokon a kovárványos barna erdõtalajok is gyakoriak. A nép által kovárványnak nevezett keskeny, vöröses, agyagos homokcsíkok javítják a talaj vízgazdálkodását. E talajon a szukcesszió a zárt tölgyesekig juthat el.

Homokterületeinkre igen jellemzõk az ún. emeletes talajok (más néven talajkombinációk, lásd 3. ábra). Ilyenkor a talaj mélyebb rétegeiben olyan humuszban gazdagabb és kedvezõbb vízgazdálkodású talajszelvényre bukkanhatunk, amely fölé akár 1-2 méter vastagságban is futóhomok rakódott az elmúlt századokban. E talajok erdõeltartó képességét e mélybe rejtett talajszelvények lényegesen javítják. Nem ritka, hogy 2 méter vastag sárga homok alatt koromfekete humuszos szintû réti talaj bújik meg.

13

A LEGNAGYOBB HOMOKVIDÉK: A DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁTSÁG (KISKUNSÁG)

A Kárpát-medence központjában, a Duna és a Tisza között van hazánk legnagyobb homokvidéke. Növényföldrajzilag önálló egység, mert mind növényzete, mind állatvilága egyedi, lényegesen eltér az Alföld többi részéétõl.

A Duna-Tisza közét sokan és sokféleképpen osztják részekre. A felosztás azért különösen nehéz, mert a táj jellemzõen mozaikos, de egyben északról dél felé, valamint nyugatról kelet felé is fokozatosan változó (a makroklíma és a homokszemcseméret változásai miatt). Így a Kiskunságot, a Kiskunsági-homokhátságot és a Kecskeméti-pusztákat nem lehet egyértelmûen körbehatárolni.

Ezért az alábbi (a természetközeli növényzet alapján végzett) tájlehatárolás sem az egyedül lehetséges. E darabolás is a természeti mintázatok esetében oly gyakori "nem lehetséges, de szükséges" tájfelosztások közé tartozik. Megalkotását a gyakorlati és a kommunikációs igények követelik ki.

D-m: Duna mente (a Duna jelenlegi és egykori szûkebb árterülete)

É-DT: a Duna-Tisza közének északi része (Váctól Tiszaalpárig; kb. a Pesti hordalékkúp-síkság, a Pilis−Alpári-homokhát és a Gerje−Perje-sík)

DTszi: a Duna-völgyi szikesek és közvetlen környezetük (a Duna egykori magas ártere)

Tu-Õr: a Turján-vidék és az Õrjeg lápterületei, beleértve a Kondor-tavat is

Bá-I: az Illancs déli kétharmad része és a Bácska (mozaikos löszös-homokos tájai)

DTho: a Kiskunsági homokhát központi része (részben a Kiskunsági-homokhát, de idesoroltuk az Illancs északi egyharmadát és a Dorozsma−Majsai-homokhát egy részét is)

DTlö: a Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki löszös, homokos hát (kb. a Kiskunsági löszös hát)

DK-DT: az ún. Délkelet-Kiskunság (nagy részben a Dorozsma−Majsai-homokhát)

T-m: Tisza mente (megfelel az Alsó-Tisza-vidék ideesõ területeinek)

A MÚLTBELI HOMOKMOZGÁSOK

A homokhátság (DTho, DK-DT, DTlö, É-DT, B-I) legnagyobb részét borító futóhomok a

szél által többszörösen áthalmozott és osztályozott dunahordalék, amely jégkori, szélhordta, löszös üledékekkel változatosan rétegzõdött és keveredett. A felszínen a futóhomok, a lösz vagy ezeknek különbözõ átmenetei jelennek meg (homokos lösz, löszhomok, löszös futóhomok).

A homokmozgásoknak azt az utolsó három szakaszát, amely a táj jelenlegi arculatát kialakította, Borsy után így jellemezhetjük: A Duna hordalékkúpján a futóhomokmozgás 25 000 − 26 000 évvel ezelõtt, az utolsó jégkorszak hideg, száraz idõszaka alatt vált erôteljessé.

14

Ahol késõbb a homokfelszíneken nem képzõdött löszös köpeny, egészen a jégkor lezárultáig mozoghatott a homok. A homokmozgás 9 000 − 10 000 évvel ezelõtt gyakorlatilag megszûnt, s megindult a talajképzõdés. Nem sokkal késõbb, a száraz és meleg éghajlatú mogyorókorban − bár csökkent területen, fõleg a felhalmozódási homokmezõkön és a magasabb fekvésû homokszigeteken − a homok újra mozgásba lendült. A löszös köpennyel fedett (pl. a bácskai löszös hátságon) és a magasabb talajvízû, ezért zártabb növényzetû buckákon (pl. a Délkelet-Kiskunságban) azonban már nem volt homokmozgás. A fokozatos beerdõsüléssel párhuzamosan 5000 − 6000 évvel ezelõtt ismét csökkent a homokmozgás mértéke, majd gyakorlatilag meg is szûnt. A legfiatalabb homokmozgások már a társadalom természetátalakító tevékenységének következményei (XVIII-XIX. század).

A homokmozgások eredményeként a hátság jelentõs területét napjainkban formákban igen gazdag homokbuckás vidék foglalja el. A buckások változatosságának oka, hogy a három homokmozgási szakasz mindegyike más méretû formákat eredményezett, s még az egyidõben keletkezett formák és formaegyüttesek között is jelentõs különbségek vannak. Az egyes buckák közötti, talajvízhez közeli mélyedésekben buckaközi semlyékek, a csoportokba rendezõdött buckák vidékei között vizes laposok, szikesedõ rétek és idõszakos szikes tavak alakultak ki.

A DUNA-TISZA KÖZÉNEK NÖVÉNYZETE Mielõtt részletesen tárgyalnánk a száraz homok növényzetét és a növényzet történetét,

érdemes kitekinteni, hogyan alakult a kiskunsági homokot magában foglaló táj, a Duna-Tisza közének növényzete a múltban. A növényzet kistájak szerinti eltéréseit lásd a 3. táblázatban.

A feltételezett utolsó természetes növényzet A 3. térkép a Duna-Tisza köze utolsó − néhány ezer évvel ezelõtti − természetes

növényzetének feltételezett mintázatát mutatja. Mivel e kontinentális tájban a szokásos, azaz a lápokban megõrzött virágporszemek alapján végzett vegetációtörténeti rekonstrukció igen korlátozottan használható, jórészt a mai talajok elterjedésébõl következtettünk az egykori növényzetre. Nyilvánvaló, hogy ez a megközelítésmód igen korlátozottan megbízható, s a térbeli felbontása sem kielégítõ, de jobb egyelõre nem áll rendelkezésünkre. Így még nem tudhatjuk, hogy az erdõssztyeppeken pontosan hol voltak az erdõfoltok és hol a sztyeppek, de ugyanígy bizonytalan az árterek növényzetének rekonstrukciója is. A térképen azonban így is jól kirajzolódnak a hátság száraz homokterületei, szikes medencéi és lápjai, a hátság nyugati peremén végighúzódó lápvidékek (a Turjánvidék és az Õrjeg), a folyó menti árterek, valamint a hajdani magasabb árterek szikesei.

A XVIII. századi növényzet Az elsõ olyan térkép, amelyrõl a múltbeli táj finomabb léptékû növényzeti mintázatát

legalább részben rekonstruálni lehet, a XVIII. század végén, 1783 és 1785 között készült a Duna-Tisza közérõl. Bár e térkép szinte kizárólag katonai célokat szolgált (hatvan évig szigorúan titkos is volt), mégis sok minden megtudható belõle az akkori táj növényzetérõl. A huszonnégy térképezõnek ugyanis az utak minõségét, a vizek és az erdõk állapotát (fõleg átjárhatóság szempontjából), a rétek és a legelõk minõségét (legelhetõség szempontjából) és a domborzati viszonyokat (menetelhetõség szempontjából) kellett 1:28 800-as méretarányban a térképen ábrázolnia, illetve mellékletben írásban megadnia. A buckák magasságát és meredekségét csíkozással, növényzettel való borítottságukat pedig különbözõ színekkel (sárga és zöld) érzékeltették.

15

A 4. térképen több dolog szembetûnõ. Csak a Duna alsó szakasza mellett maradtak a XVIII. század végére nagyobb kiterjedésû erdõk, míg a hátság már szinte erdõtlen volt. A szántók eléggé nagy kiterjedésûek, s fõleg az egykori löszpuszták területét csökkentették. A tájban még sok a mocsár, bár meg kell jegyezzük, hogy a térképészek ekkor még az idõszakosan vízjárta sásos réteket gyakran nem különböztették meg a szárazabb rétektõl, sztyeppektõl, máskor viszont a mocsarakhoz vonták õket.

A táj nagy részét buckások borították. Mintázatuk és jellegeik bizonyos tendenciákat mutattak:

- északról dél felé (Jánoshalmáig) a buckák magassága, a nyílt buckások kiterjedése és foltnagysága nõ;

- kelet felé a nyílt buckások kiterjedése és foltnagysága csökken; - a buckások közötti sík (száraz, illetve nedves) területek a délkeleti részen a legnagyobb

kiterjedésûek; - a buckások nagyobbik része gyér növényzetû; - a magas és az alacsony, gyér növényzetû buckák kiterjedése csaknem azonos; - alacsony, sztyeppréttel fedett buckák fõleg az északi és a déli részeken találhatók, Dabas

és Izsák között ritkák Az 5. térképen az Elsõ katonai felmérés egy részletét láthatjuk. A XIX. századi növényzet A harmadik katonai felmérés térképei teszik lehetõvé a XIX. század második felére

jellemzõ tájkép rekonstruálását. A 6., 7., 8. és 9. térkép az uralkodóan kisparaszti mûvelésû tájat mutatja be a jobbágyfelszabadítás után gyorsan kiépült tanyarendszerrel. Ebben a korszakban már nagy lendülettel folyik a folyószabályozás, sok folyókanyarulatot vágtak át, de a legtöbb helyen még az eredeti folyómeder is él.

Láthatjuk, hogy megindult a száraz homokterületek fásítása (lásd a zömmel szögletes alakú erdõfoltokat), de ezzel párhuzamosan, a rideg szürkemarha-tartás felszámolásával a homokbuckások spontán is erdõsödni kezdtek (szabálytalan alakú, aprómintás erdõfoltok).

Ugyanakkor ekkor még sokfelé voltak nagy kiterjedésû legelõk, fõleg a száraz homokterületeken. A legjobb termõképességû talajokon (pl. a csernozjomokon és a csernozjom jellegû homoktalajokon) a jelenlegihez hasonló a szántók mintázata, hiszen a sztyeppeket eddigre már teljesen szántókká alakították. A mocsarak zöme vízrajzilag még érintetlen, bár a fokok és erek nagy részét már elvágták a folyóktól. A mostani szikesek java része még vízben gazdagabb, kevésbé szikes, üde rét volt.

A mára elpusztult növényzet A 10. térkép a tájnak azt a részét mutatja, amelyen ma semmiféle természetközeli

növényzet nincs (természetesen ezt a térkép léptékében kell érteni). A jelenlegi szántók, szõlõk, gyümölcsösök, faültetvények, települések, utak és vasutak területét annak alapján szineztük ki, hogy milyen növényzet lehetett ott a múltban (több ezer éve). Ha a térképet összehasonlítjuk a 4. és a 6. térképpel, láthatjuk, hogy mennyire nem egyformán érintette a pusztulás a fõbb növényzeti típusokat. A löszpuszták, az ártéri rétek, az északi rész homoki sztyeppjei és a természetesebb erdõk szinte teljesen eltûntek, míg az általában szélsõségesebb termõhelyû szikes pusztákból és tavakból, lápokból és a legszárazabb homokterületekbõl nagyobb foltok maradtak fenn. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy ezeken a maradványfoltokon õsi állapotban maradt meg az élõvilág, csupán azt, hogy e területek növényzete többé-kevésbé folytonos kapcsolatban áll az õsi sztyeppekkel, erdõkkel és lápokkal, így sok jellegzetességüket õrzik.

A mai növényzet

16

A mai növényzet térképeinek megrajzolása terepi felmérések és mûholdfelvételek botanikai értelmezésének együttes alkalmazásával történt (az alkalmazott módszerek részletes leírását lásd a függelékben). Az 1,4 millió hektárnyi táj kb. 150 000 hektárnyi természetközeli és kb. 110 00 hektárnyi zavartabb növényzetét az itt bemutatott térképen (11. térkép) 47 000 pont jeleníti meg (a térkép egy térinformatikai adatbázisból készült). A térképen a táj minden egy hektárnál nagyobb, természetesebb növényzettel fedett területe szerepel.

A térképre tekintve legelõször az a meglepõ, hogy milyen óriási területeken találunk még mindig természetesebb növényzetet, ugyanakkor az is feltûnik, hogy mekkora területeken nincs még egyhektárnyi vegetációmaradvány sem. A Duna és a Tisza mentén például igen kevés ártéri rét és mocsár maradt meg (alig 2400 hektár), összkiterjedésük kisebb, mint az egykor bizonyára alárendeltebb holtágaké. Igen sok lápterület van viszont nem csupán a Turjánvidéken és az Õrjegben (25 000 hektár), hanem a DK-Kiskunságban is (20 000 hektár), bár, sajnos, döntõ többségük mára már kiszáradt állapotban. Várakozásainkat meghaladva igen nagy a mézpázsitos szikfokok összkiterjedése (11 000 hektár), s több van belõlük, mint pl. ürmös pusztából (8 400 hektár). (A tiszántúli szikeseken ez az arány sokkal inkább az ürmösök javára billen.) Feltûnik a térképen az is, hogy Budapest és Kecskemét körül az átlagosnál mennyivel leromlottabb és "üresebb" a táj.

Jól használható a térkép arra is, hogy megtudjuk, mennyire reprezentálja, illetve nem reprezentálja egy általunk jobban ismert terület vegetációmozaikja azt a tájat, amelyben található. Látható, hogy az ócsai turjánok mennyire nem hasonlítanak a Turján-vidék más részeire (erdõben sokkal gazdagabbak), s a Tiszaalpári-rét sem olyan, mint általában a Tisza mente (nincs ugyanis másik ekkora, egybefüggõ ártéri folt).

A legfontosabb azonban az, hogy a jelenlegi növényzetnek ez a térképe − tapasztalataink szerint − az eddigieknél részletesebb és mindenképpen valósabb tájélményt ad természetvédõnek, biológusnak, politikusnak és a helybelieknek egyaránt. Megtudhatjuk, hogy milyen élõhelybõl hol és mennyi van, mekkora foltokban, milyen élõhelyek szomszédságában, melyek a védett és melyek a nem védett homokterületek (12. térkép). Becsülhetõ a Duna-Tisza köze növényzetének természetességi mintázata, az egyes tájak élõhely-diverzitása, vizsgálható a védett területek táji környezete, az ökológiai folyosók lehetõségei stb.

E térkép segíti a Duna-Tisza közének térségi szintû vegetációdinamikai, növényföldrajzi, tájökológiai stb. kutatásait is, valamint a helyi kutatási eredmények regionalizálását, illetve a reprezentatív mintaterületek kiválasztását. Lehetõséget kapunk arra is, hogy a magyar tájat összehasonlítsuk Európa és a Föld más vidékeinek tájaival, hogy a mostaninál tárgyilagosabban értékelhessük a táji hasonlóságokat és különbségeket, a magyar táj egyediségének mértékét.

A KISKUNSÁG HOMOKBUCKÁSAINAK MAI NÖVÉNYVILÁGA A FLÓRA Mint már említettük, a száraz homoki flóra sok különlegességet rejteget. E fajok

természetesen nem egyenletesen oszlanak el a tájban: vannak gazdagabb és szegényebb buckásaink. Erre már Boros Ádám is felfigyelt a múlt század közepén: “Ma már a homok túlnyomó része mezõgazdasági kultúrába van fogva, eredeti növényzetét azonban megõrizték azok a legnagyobb buckások, amelyek mívelésre alkalmatlanok, s amelyek dacolnak az erdõsítési törekvésekkel is. Bár a túlzott legeltetés a feltöretlen homokbuckások elgyomosodásához vezet, mégis maradnak jelentékeny foltok − különösen azok a területek,

17

amelyek közigazgatásilag erdõterületként szerepelnek −, ahol az eredeti buckaflóra zavartalanul díszlik ma is.”

E flóra kiemelkedõ tagjai a bennszülött (endemikus) növényfajok, amelyek a rokon fajoktól "elszigetelõdve", eltérõ irányba fejlõdve váltak különbözõvé. Sok esetben viszonylag kis területen elterjedtek, s erõsen kötõdnek a kialakulásukat eredményezõ környezeti feltételekhez. A homoki bennszülöttek között vannak, amelyek speciális igényûek, s csak a Duna-Tisza közén, meszes homokon fordulnak elõ (ezeknek a száma a legkisebb, de egyben õk számítanak a legértékesebbeknek), a nagyobb részük azonban hasonló környezeti feltételek között, más növényföldrajzi körzetekben, pl. az Alföld más részein, sõt a Pannónniai Flóratartomány egész területén vagy azon túl is elõfordulnak (szubendemizmusok). Ez azt jelenti, hogy nem mindegyik bennszülött faj ragaszkodik a homokhoz, hanem sziklagyepben, sztyeppréten stb. is megtalálhatók. A jelenlegi elterjedési területük alapján a homoki, illetve a homokon is elõforduló bennszülötteket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Duna-Tisza közi endemizmusok:

Dianthus diutinus Epipactis bugacensis Epipactis atrorubens subsp. borbásii

Alföldi endemizmusok: Centaurea arenaria subsp tauscheri Centaurea arenaria subsp pseudorhenana Tragopogon floccosus Dianthus serotinus

Pannóniai endemizmusok:

Sedum sartorianum subsp. hillebrandtii Linum hirsutum subsp. glabrescens Thymus degenianus Centaurea sadleriana Gypsophila arenaria Festuca × wagneri Festuca javorkaea Onosma arenaria

Pannóniai szubendemizmusok: Colchicum arenarium Festuca vaginata Seseli osseum

Kárpáti-pannóniai endemizmusok: Dianthus pontederae subsp. pontederae

A homoki bennszülöttek közül a legkiemelkedõbb a tartós szegfû, amely a Duna-Tisza

közének a Delibláttal közös faja. A faj tudományos leírója a magyar botanika egyik legkiválóbb alakja, Kitaibel Pál. Klasszikus lelõhelye (locus classicus) Magyarország közepén, a mai Csévharaszt területén, a Pótharaszti-erdõben található. Degen Árpád már 1895-ben felhívja a figyelmet, hogy hazánk egyik legszebb és legritkább szegfüve "Magyarország azon ritkaságai közé tartozik, melyeket a mindinkább terjedõ kultúra nagy hullámokban söpör el, úgy hogy már csak egyes forgalmi vonalaktól távol esõ, érintetlen homokterületen talál menedékre, ott is alighanem rövid idõre." Degen aggodalma szerencsére korainak bizonyúlt. Ahogyan egyre jobban megismerték a növényt, kiderült, hogy a

18

Kiskunság területén nyílt homoki gyepekben nem ritka. Mára azonban lelõhelyeinek a túlnyomó része elpusztult, s a növényt valóban a kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti.

A homokbuckások egyik legismertebb növénye az örökzöld, fává ritkán növõ cserje, a boróka. Évezredek óta ismert gyógyító tulajdonságaihoz számos hiedelem fûzõdik. Különbözõ részeit gyakran használták a népi gyógyászatban, s napjainkban is fontos drog- és fûszernövény. Az éretten hamvaskék és gyantaillatú, elhúsosodott tobozbogyóiból erjesztéssel készül az angolok nemzeti itala, a gin, amelyet a szlávok is készítenek és borovicskának neveznek. A boróka a mérsékelt éghajlati övben a boreális sarkvidéki tundráktól a Mediterráneumig az egész északi féltekén általánosan elterjedt. Hazánkban elsõsorban az Alföld száraz homoktalajain levõ borókás-nyárasok jellemzõ lakója, de gyakran megtalálható a középhegységi és a dél-dunántúli legelõkön, irtásréteken, száraz tölgyesekben és erdei fenyvesekben is.

A borókák közötti tisztások ritka, félcserjévé cseperedõ lakója a borzas len. A tõalak bozontos, pelyhes, a kiskunsági homokon élõ bennszülött alfaja azonban teljes felületén kopasz. Égszínkék, enyhén lilás-rózsaszín, rövid életû virágai a reggeli órákban pompáznak. Érdekességük, hogy tartósan borult idõ esetén a fel nem nyíló sziromlevelek alatt is bekövetkezik a megtermékenyítés.

A nyílt homoki gyepek titokzatos bennszülött növénye a homoki kikerics. Õsszel csak a virágai jelennek meg levél nélkül, míg a levelei tavasszal a terméssel együtt fejlõdnek. Augusztus végén és szeptemberben, különösen esõ után ezrével jelennek meg a nyílt homokfelszínen törékeny, rózsaszín virágai. Magját a hangyák terjesztik. Bolygatatlan, nyílt homoki felszíneken esetenként százezres állományokban fordul elõ.

A déli kitettségû, meleg, száraz buckaoldalak nyújtanak élõhelyet egy mediterrán eredetû törpecserjének, a naprózsának. Árszerû leveleivel és akár egy méternél is mélyebbre hatoló gyökérzetével alkalmazkodott a szélsõséges termõhelyi viszonyokhoz. A homokfelszínen szétterülõ hajtásainak végén jelennek meg nagy, aranysárga virágai, amelyek a növény nevéhez híven csak napsütésben virítanak. Apró termete nem árulkodik arról, hogy egyes példányok kora az emberöltõt is meghaladhatja. Az olykor ujjnyi vastagságú törzsén, ágain zuzmók is megtelepedhetnek.

Júliustól kezdve valamikor tömegesen gyûjtötték az acélkék gömbös virágzata miatt feltûnõ kék szamárkenyeret. A Petõfi által is megihletett "kék virága a szamárkenyérnek" tartós és szárazon sokáig elálló, eredeti színét megtartja, ezért a szárazvirág-kötészetben gyakran használt anyag, de az élõ csokrokban sem ritka. Gyûjtése az utóbbi években a védelmének köszönhetõen szorult vissza.

Az árvalányhajak a homoki gyepek meghatározó elemei. Száraz környezethez alkalmazkodva a testfelépítésük leegyszerûsödött. Pontos meghatározásuk nagy szakértelmet igényel. Közös jellemvonásuk az összegöngyölt tõlevél, és egy fajtól eltekintve az "árvalányhaj", amely nem más, mint a térdesen tört toklász több tíz cm-es hosszúságot elérõ, elálló, puha szõröktõl tollas szálkája. Magyarországon valamennyi tollas árvalányhaj védett, kivéve a kunkorgó árvalányhajat, amelynek a szálkája kopasz. Az árvalányhajak régóta kalapdísznek, késõbb szobadísznek gyûjtött növények.

Jellegzetes homoklakó növény a homoki pirosító. A népies és a tudományos neve (tinctorius = festõ) egyaránt arra utal, hogy a népi gyógyászatban, kézmûvességben stb. régtõl fogva ismert és festésre széles körben alkalmazott növényrõl van szó. A homoki pirosító egy-két arasznyi gyöktörzsének kérge nagy mennyiségû anhuzapiros és alkannapiros színanyagot tartalmaz, amelyet szesszel vagy petróleummal vontak ki. A színanyagok mennyiségétõl függõen a sárgától egészen a sötétpirosig számtalan színárnyalatban tudtak vele színezni. A kétféle pirosból elõállított alkanin festékkel tinktúrákat, fa- és papíranyagokat, bõröket, élelmiszereket, kozmetikumokat színeztek. Sõt, még a népi állattartás során is felhasználták a növénybõl nyert festéket. Libák, nyulak, malacok és juhok jelölésére használták. Ennek emlékét egy másik gyakran használatos népi neve, a “báránypirosító” szó õrzi. A szintetikus

19

színezõanyagok megjelenésével azonban az alkanin festék alkalmazása végérvényesen megszûnt.

Régen letûnt földtörténeti korok emlékét idézi a csikófark, amelynek kisebb-nagyobb elágazó cserjéi zsurlóra emlékeztetnek. Kétlaki faj, amelyrõl régebben úgy tartották, hogy a hazai populációk 95%-a porzós egyedekbõl áll, s csak néhány lelõhelyen találhatók meg együtt a porzós és a termõs egyedek. Az utóbbi néhány évben csak a Duna-Tisza közének területérõl számtalan porzós és termõs egyedeket egyaránt tartalmazó állománya került elõ. Murvalevelei elhúsosodnak, élénkpirosak és a mag terjesztését szolgálják.

A homoki flóra egyik legkorábban nyíló hagymás növénye az egyhajúvirág. Lila

lepellevelei miatt gyakran a kikericsekhez hasonlították. Innen ered a másik ismert népies neve, a tavaszkikerics. Az idõjárástól függõen február végén-március elején virágzik, s az elvirágzást követõen emelkedik ki a levelek közül néhány centiméteres nyélen a toktermés. A Duna-Tisza közének déli részén, Ásotthalom környékén élnek kisebb-nagyobb állományai. A határainkon túl legközelebb Szabadka, valamint az Érmellék térségében fordul elõ. Veszélyeztetett növényfaj, mivel az eredeti élõhelyéül szolgáló homoki tölgyeseket napjainkra az erdõgazdálkodás és a földmûvelés szinte teljesen felszámolta. A hazai állományok túlnyomó része telepített akácos gyepszintjében él.

A kora tavaszi geofiton aszpektus másik sztyeppfaja a tarka sáfrány. Virágai fehér vagy halványibolya színûek, a külsõ lepelcimpáikon három-három hosszanti lefutású, ibolyás csíkot viselnek (innen ered a “tarka” elnevezés). A lepellevelek közül kiálló narancssárga bibéje a jóféle sáfrány bibéjével ellentétben színezõanyagot nem vagy alig tartalmaz. Március végén-április elején az egyhajúvirággal egy idõben és esetenként egy helyen is nyílik. Hazánkban egykor mindketten a homoki és a lösztölgyesek lakói voltak, napjainkban jobbára a helyükön található homoki vagy löszgyepekben, telepített akácosokban tenyésznek.

A tavaszi hérics márciusban-áprilisban bontja feltûnõ, 3-7 cm átmérõjû nagy, sárga virágait. Az Alföldön mára nagyon megritkult, de a domb- és hegyvidékeinken még viszonylag gyakori. Különféle száraz gyepekben, sztyeppréteken, száraz tölgyesek tisztásain, homok- és löszpusztákon él. Régóta ismert gyógynövény, amelynek hatóanyagaiból jelenleg is szívgyógyszereket gyártanak. Megritkulása szépsége mellett gyógyászati jelentõségével magyarázható, ugyanis régebben nagy mennyiségben gyûjtötték. Gyógyászati célra napjainkban “termesztett" állományokat tartanak fenn.

A homoki sztyepprét flórájának feltûnõ eleme a hangyabogáncs. Szárnyasan szeldelt, kissé fodros élû, alul fehéren molyhos levelei puhák (ezt jelzi a tudományos fajnév: "mollis"). A magyar elnevezés arra utal, hogy a virágzatán szinte mindig megtalálhatjuk a hangyákat, amelyek részt vesznek a megporzásában és a magterjesztésben is.

A leginkább kikutatott flórájú területek között nyilvántartott Kárpát-medencében ritka és

váratlan eseménynek számít egy-egy, a tudomány elõtt addig ismeretlen, magasabb rendû növényfaj felfedezése. 1990-ben Karl Robatsch osztrák kutató Bugacpusztáról egy ismeretlen orchideafajt írt le, amelyet a lelõhelyre utalva “bugaci nõszõfûnek” nevezett. Sokáig csak errõl az egyetlen lelõhelyrõl, mindössze tucatnyi példányban volt ismert. A kiskunsági flórakutatások fellendülésével − fõként a telepített nyárasokban − több mint húsz állománya került elõ az utóbbi évtizedben. A homoki flóra különösen értékes növényfajának bizonyult, hiszen a Kiskunságon kívül máshonnan nem jelezték elõfordulását. Keletkezésének eredete máig vitatott.

Jóval gyakoribb a Borbás nõszõfüve, amely sokáig az egyetlen hazai bennszülött orchideaként volt ismert. Az elõbbihez hasonlóan csak a Kiskunságban, vele azonos termõhelyen fordul elõ. Fennmaradásukban a természetes nyárasok mellett nagy szerepük van a szárazabb homokhátakra telepített, aljnövényzettel alig fedett talajú nyárasoknak.

20

A homoki tölgyes maradványok száraz tisztásain (sztyepprétjein), erdõszegélyein él az erdei szellõrózsa. Feltûnõ szépségû hófehér virágai igen gyakran esnek a virágszedõ kirándulók áldozatául, ezért vált szükségessé a faj védetté nyilvánítása. Ez a veszély, sajnos, a Duna-Tisza közén nem fenyegeti, mivel ott ez a növény nagyon ritka. Megfogyatkozásának oka a homoki tölgyesek drasztikus mértékû visszaszorulása.

A Duna-Tisza közének homokterületein a szokatlan és meglehetõsen ritka sztyeppelemek száma viszonylag nagy. Ezek között említhetjük a hegyi gamandort, az erdei borkórót, a nagyezerjófüvet, az aranyfürtöt, a homoki szalmagyopárt és a piros pozdort, amelyek a középhegységi mészkõ- és dolomitsziklagyepek, lejtõsztyepprétek jellemzõ fajai. Eltûnõben van a manapság inkább a domb- és hegyvidékeken gyakori bársonyos kakukkszegfû, a nagyezerjófû és az enyves zsálya. Elõfordulásuknak növényföldrajzi jelentõsége van.

A kiskunsági tanyarendszer külterjes homoki szántóin, fõként lazább térállású

rozsvetésekben, illetve a mûvelésbõl felhagyott korábbi lelõhelyein ismét általánosan elterjedt vetési gyom a konkoly. A növény a kalászosok közönséges és egyben veszedelmes gyomnövénye volt a XX. század közepéig. A gondos vetõmagtisztítás és a hatékony növényvédelmi eljárások következtében a közép-európai szántóföldekrõl − így hazánkból is − csaknem teljesen kipusztult. Az 1990-es évek mezõgazdasági mûvelési rendszerének megváltozása révén a kisparaszti szántókon a növényvédelem hiánya miatt újra tömegesen elszaporodott.

A degradált, fõként egyéves fajok alkotta másodlagos homoki gyepek degradációs stádiumként látszólag nem képviselnek természeti értéket. Számos egyéves homoki növénynek, pl. a poloskamagfajoknak rendszerint a bolygatás nyomán keletkezett nyílt, futóhomokos felszín kedvez. Laza, száraz feltört talajon, fõleg felhagyott szántókon, szõlõkben, gyümölcsösökben, kapáskultúrákban, parlagokon, homokbányákban, fiatal erdõtelepítések nyílt homokfelszínein, nyomvonalas létesítmények nyomán keletkezett bolygatott felszíneken élnek helyenként óriási tömegben.

A homoki flóra védett növényei A Természetvédelmi Tanács jeles kutatókból álló szakembergárdája 1941-ben

összeállította a védelemre szoruló növényfajok jegyzékét (negyvenhárom faj), melyet akkor eredmény nélkül továbbítottak a mûvelõdési és közoktatási miniszterhez. A vadon élõ növényfajok védelmét szolgáló törvénykezés ezt követõen még jó ideig váratott magára Magyarországon. Az 1982. évi 4. számú, a természet védelmérõl szóló törvényerejû rendelet határozta meg elsõként a védett növényfajok körét. A 4. és az 5. táblázatok a homokon elõforduló védett növényfajok védetté nyilvánításának idejét és természetvédelmi értékét tartalmazza. Az 1982-ben védetté nyilvánított háromszáztíz növényfaj közül huszonegy, míg 2001-re, a többször módosított védett fajlista hatszáztizenhét taxonja közül ötvennyolc faj került ki a kiskunsági homoki flóra tagjai közül.

A kipusztult fajok Az utóbbi ötven-kétszáz esztendõben harmincnál több õshonos növényfaj tûnt el

véglegesen Magyarország flórájából. A homoki flóra sem kerülte el a veszteségeket. A kipusztult fajok pontos száma nem ismert, de így is több mint egytucatnyi faj tûnt el bizonyítottan a Kiskunság területérõl.

A kipusztult fajok közül az egyik legérdekesebb a tollas gyöngyvesszõ. Pusztavacsról Kitaibel Pál említi, ezt az adatot Kerner is átveszi, sõt, a nem messze esõ Tatárszentgyörgy mellett maga is szedte e növényt. A XIX. század közepe óta azonban a Duna-Tisza közén senki sem bukkant rá. Préselt példányai nem maradtak, annak ellenére, hogy Kitaibel

21

útinaplójában még mint tömeges fajt jelöli. Mindkét adat a mai napig talány. Napjainkra a faj nemcsak a Duna-Tisza köze területérõl, hanem az országból is kipusztult.

A másik nagy homoki ritkaság az osztrák sárkányfû. Hollós László még az 1890-es években azt írja, hogy a kecskeméti Nyíri-erdõ néhány homokos dombján sok van belõle. A növény 4-5 cm-es, kékeslila, ibolyáskék virágai a szár csúcsán füzérvirágzatba tömörülnek. Nevét virágainak fantáziát megindító formájáról kapta. Hollós tudósításának hatására 1920-ig számtalan kutató megfordul a lelõhelyen, s gyûjt az állományból herbáriumi példányt. Ezt követõen nyomtalanul eltûnik. Hazánkban a XX. század közepéig nyolc elõfordulása volt ismeretes, többek között az Alföldrõl, a Bükkbõl és az Aggteleki-karsztról. Mára élõhelyeinek a mezõgazdasági mûvelésbe vonása miatt csak egyetlen, kis egyedszámú populációja maradt fenn az Aggteleki-karszton. Ezt az állományt is a közvetlen kipusztulás veszélye fenyegeti.

A homokterületek múltbeli kutatottságától függõen tudunk következtetni a flóra szegényedésére és alkalmasint a gazdagodására is. A XIX. századtól a XX. század közepéig csak kisszámú, alaposan kikutatott homokterületek voltak ismeretesek a Kiskunságban. Ezek közé tartozik a Kecskemét mellõl már említett Nyíri-erdõ, amelynek a XIX. század utolsó éveiben volt éles szemû kutatója Hollós László. A ránk maradt fajlistákból tudjuk, hogy itt, egyetlen ismert alföldi lelõhelyén élt a hegy- és dombvidékeinken bokorerdõkben, száraz tölgyesekben szórványosan elõforduló korhadéklakó orchidea, a gérbics. Az erdõ egyik tisztásán figyelte meg az 1920-as években Boros Ádám a sömörös kosbor és a tarka kosbor társaságában kettõjük hibridjét. A Nyíri-erdõn kívül az Alföldön csak a legendás Rákos-mezején fordult elõ a két faj. Ott azonban nem figyelték meg a hibridet. Végleg eltûnt a hazai flórából a Nyíri-erdõ egy máig tisztázatlan eredetû tarkanõszirom-változata, amelynek érdekessége, hogy a lepellevelei a megszokott barnás erezettõl eltérõen fehéren erezettek.

Nincs ismert kiskunsági állománya már a sztyeppfajok közül többek között a leánykökörcsinnek és a piros kígyószisznek, az erdei fajok közül pedig a kapotnyaknak és az ibolyás nõszõfûnek.

A homoki szukcesszióról A homoki növényzet egyik legfeltûnõbb sajátossága a dinamikussága. Ezért bizonyára nem

véletlen, hogy a növényzet egyik legáltalánosabb tulajdonságát, a szukcessziót, éppen ebben a növényzeti típusban ismerték fel. Az pedig külön érdekesség, hogy minderre a világon elsõként a Kiskunságban, Anton Kerner osztrák botanikus révén a XIX. század közepén került sor.

A homoki szukcesszióval azóta is sokan foglalkoztak, egyrészt mert a megismerése segítette a homok fásítását, másrészt mert izgalmas kutatási tárgya a növényökológiának.

Az elsõdleges szukcesszió Az elsõdleges szukcesszióról (azaz a nyers alapkõzeten, a növényzetmentes, mozgó

homokbuckák megkötésével induló vegetációfejlõdésrõl) több elképzelésünk is van. Ennek egyik oka, hogy egy-egy ember élete nem elég ahhoz, hogy a csupasz homokfelszín benövényesedésétõl az erdõk kialakulásáig megvalósulni lássa a teljes folyamatot. Ezért tudásunk különféle következtetéseken alapul.

Anton Kerner, majd Soó Rezsõ és követõi szerint a szukcesszió egyéves és virágtalan fajokkal indul, majd megtelepszenek az évelõ fajok, ezután lassan záródik a gyep, megjelennek a fásszárú fajok, majd erdõvé zárul a növényzet, azaz a szukcesszió során a következõ növényzeti típusok követik egymást:

1. rozsnokos-vadrozsos egyéves gyep; 2. magyar csenkeszes − homoki árvalányhajas évelõ nyílt gyep; 3. zárt homoki sztyepprét;

22

4. borókás-nyáras; 5. gyöngyvirágos-tölgyes.

Talajtanos erdészeink (Magyar Pál, Babos Imre és Szodfridt István) hívták fel a figyelmet arra, hogy ez a sorozat talajtanilag nem igazolható, mert a talajfejlõdés nem képzelhetõ el ebben a sorrendben (futóhomok, enyhén humuszos homoktalaj, csernozjom jellegû homoktalaj, enyhén humuszos homoktalaj, rozsdabarna erdõtalaj). A sztyepprét és a tölgyes nem illik a sorba, mert talajuknak a képzõdéséhez nincsenek meg a feltételek a homokbuckásokban (pl. közeli talajvíz, finomabb szemcsézettségû alapkõzet).

Fekete Gábor vázolta fel azt a szukcessziósort, amely már figyelembe veszi e szempontokat is (lásd 4. ábra). A "körön belülre" kerültek a buckások növényzeti típusai, míg a zártabb és üdébb gyepek, valamint a tölgyesek kikerültek ebbõl a sorozatból. A sorozat nem is sorozat már, hanem hálózat. Ráadásul a szukcesszió nem az egyéves gyepekkel, hanem a magyar csenkesz évelõ gyepével indul, s nem a zárt tölgyessel, hanem a ligetes, félsivatagi jellegû borókás-nyárassal zárul. Ez utóbbi típus tehát a vegetációfejlõdés zárótársulása.

A termõhelyi és a történeti tényezõk többfélesége miatt azonban a homoki szukcesszió még ennél is összetettebb. Vizsgálni kell, hogy a homok közé keveredõ lösz vagy a finomabb szemcséjû homok milyen oldalágakat eredményez (rákosi csenkeszes átmeneti homoki gyepeken át a homoki sztyepprétek, illetve a ligetes tölgyesek felé). Nem felejthetjük el azt sem, hogy a XVIII-XIX. századi, ember okozta homokmozgások során keletkezett friss homokréteg és a tájhasználati változások miatt felgyorsult növényzeti dinamika több olyan jelenséget is eltakarhat elõlünk, amelyeknek ismerete alapvetõ lenne az elsõdleges homoki szukcesszió megismeréséhez.

A másodlagos szukcesszió A szukcesszió másképp zajlik, ha olyan területen (pl. parlagon) indul, ahol a talajfejlõdés

már részben lezajlott, s a talaj különféle magvakat is tartalmaz. Itt tehát − bár a felszín általában szintén növénytelen − nem a "semmibõl" indul a vegetációfejlõdés, hiszen a talajban megbúvó "örökség" nagyban befolyásolja legalább az elsõ évek történéseit. (A szukcesszió e fajtáját másodlagos szukcessziónak nevezzük.)

Napjainkban a másodlagos szukcesszió kutatása azért is válik egyre fontosabbá, mert tudni szeretnénk: a mûvelés alól felhagyott egyre több homoki szántó és szõlõ helyén milyen növényzet kialakulása várható, milyen gyorsak, miben korlátozottak a regenerációs folyamatok? Eddigi tapasztalataink szerint a folyamatok meglepõen gyorsak. A különbözõ korú parlagok vizsgálata bebizonyította, hogy természetesebb homoki területek közelében természetközeli fajkészletû és állapotú gyepek és ligetek képesek kialakulni, akár tíz-harminc év alatt is. Homokbuckásoktól távoli (ez csupán néhány kilométert jelent), gyakran nagy kiterjedésû szõlõk helyén kialakuló homoki gyepek jellegtelenebbek, a tájidegen fajok szerepe nagyobb.

Úgy látjuk, hogy a homokbuckások elsõdleges szukcessziója és a felhagyott területek másodlagos szukcessziója egymásba ágyazódik; az állapotokban és átmenetekben gazdagabb másodlagos szukcesszió magában foglalja az elsõdlegest. Ezért a parlagok dinamikájának vizsgálata az elsõdleges szukcesszió jobb megismerését is szolgálhatja.

Néhány éves −−−− évtizedes léptékû növényzeti változások Bár néhány évtized alatt a homoki szukcessziósor nem tud végigfutni, de a homoki

növényzetben ennyi idõ alatt is igen lényeges változások következhetnek be (lásd alább is). A gyep fajokban gazdagodhat vagy szegényedhet, a fásszárú növényzet leéghet vagy éppen megerõsödhet, megváltozhat a magyar csenkesz, a homoki árvalányhaj, az évelõ kétszikûek és az egyéves fajok aránya, felszaporodhatnak bizonyos homoki fajok (pl. a homoki imola, a kései szegfû, a homoki ballagófû) vagy éppen tájidegen fajok. E változások részben a gyepek

23

belsõ dinamikájának, részben emberi, állati vagy éghajlati zavarásoknak az eredményei (legelés, túrás, aszály), részben − pl. parlagok esetében − az állomány korából, õsgyepek esetében a legeltetés felhagyása óta eltelt idõtõl függõ változások, de mindenképpen abban az idõléptékben történõ átalakulások, amelyben a természetvédelmi kezelések is folynak, illetve folynak majd. Ezért annyira fontos e dinamikai átalakulások és okaik vizsgálata, pl. hosszú távú megfigyelésekkel és kísérletekkel, tájtörténeti kutatásokkal. Jelenleg még keveset tudunk ugyanis ahhoz, hogy magabiztosan lehessen kezelési terveket készíteni a különbözõ állapotban levõ homokbuckásainkra.

A jégkor óta tartó növényzeti változások (az ún. szekuláris szukcesszió) Nem szabad megfeledkeznünk a homoki szukcesszió leghosszabb idõléptékû változásáról,

az ún. szekuláris szukcesszióról sem. A homokbuckások elmúlt tízezer éves történetérõl azonban, sajnos, nagyon keveset tudunk. A történeti rekonstrukció hiányának fõ oka a homokbuckásokban egykor meglevõ, tõzeges lápok közelmúltbeli teljes pusztulása. A tõzegrétegekbe rejtett történet a lápok pusztulásával ugyanis végérvényesen elveszett. Pedig az újabb õstörténeti rekonstrukciós módszerekkel a tõzegképzõdés és -megmaradás szempontjából kedvezõbb tájakról már térben és idõben igen finom felbontású vegetáció- és tájtörténeti tanulmányok születnek. Csak egy példa: kimutatható például, hogy egy évezredekkel ezelõtti éghajlati változás vagy éppen egy új emberi település létrejötte után hogyan változott a környékbeli erdõk és gyepek kiterjedése, fajkészlete, zártsága, valamint a talajerózió mértéke.

Konkrét adatok hiányában egyelõre csak az Alföld általános vegetációtörténetére és a homokbuckások mai termõhelyi-növényzeti mintázatára támaszkodhat a rekonstrukció. Azt feltételezzük, hogy a jégkor végétõl egészen mostanáig a homokbuckásokban a többé-kevésbé ligetes, nagyobbrészt nyílt, száraz homoki gyepek voltak jellemzõk, a buckaközökben zárt sztyeppekkel, üde rétekkel, zsombéklápokkal vagy éppen üde nyáras és tölgyes erdõkkel. Ezzel azt a feltételezést támogatjuk, hogy bár a homoki termõhelyek legtöbbje képes lenne szinte teljesen beerdõsödni, ez különféle okok miatt a múltban valójában nem történt meg. A legfontosabb okok a természetes és ember okozta tüzek, valamint az õshonos és a háziállatok legelése lehettek.

Fontos kutatási feladat lenne tehát a több ezer éves történet jobb megismerése más történeti források (pl. a talaj) felhasználásával. A több ezer éves múlt ugyanis alapjaiban, bár nyilván nem látványosan, befolyásolja a mai vegetációdinamikai folyamatokat, jobb ismerete azonban mindenképpen jó általános keretet adna a finomabb idõléptékû változások értelmezéséhez, sõt a lehetséges természetvédelmi stratégiák közti mérlegeléshez is, elsõsorban a mozgó buckákkal, a legeltetéssel és a borókás-nyárasokkal kapcsolatosan.

A legfontosabb élõhelyek Már a XIX. század flórakutató botanikusai és a termõhelyeket kutató erdészek is

megfigyeltek és a rendszeresen együtt látott növények alapján le is írtak különbözõ növényközösségeket, amelyeket formációnak neveztek. Ezeket − az eredeti elnevezések felhasználásával − így foglalhatjuk össze (zárójelben a ma használatos nevüket adjuk meg): Festuca-formáció (az évelõ nyílt homokpusztagyep magyar csenkeszes változata), Stipa-formáció (az évelõ nyílt homokpusztagyep homoki és kunkorgó árvalányhajas változata), Bromus-formáció (nyílt egyéves homoki gyep), Pollinia-formáció (homoki sztyepprét), Szürkekáka-formáció (buckaközi serevényfüzes kiszáradt láprét), Letörpültcserjés- és Borókás-formáció (borókások, "szarkatapodta" nyárasok), Nyáras-formáció (borókás-nyárasok, erdõssztyepp-tölgyesek nyáras foltjai), Tölgyes-formáció (erdõssztyepp-tölgyesek). A hazai homoki növényzet típusainak szüntaxonómiai megnevezéseit és rendszerét a 6. táblázat mutatja be.

24

Évelõ nyílt homoki gyepek A Duna-Tisza közi évelõ nyílt homoki gyepeket egyetlen növénytársulásnév alatt

foglalhatjuk össze (Festucetum vaginatae danubiale), mert az állományok fajkészlete igen karakteres és feltûnõen ismétlõdõ. E gyepre általában az jellemzõ, hogy a növényzet ritkás, a talajnak csupán 60 − 70%-át borítja. A tövek között üres vagy mohával benõtt homokfelszíneket találunk. Uralkodó fûfajok a magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj.

A történeti leírások alapján úgy tetszik (bár ez a régi fajlisták "összemosottsága" miatt nincs bizonyítva), hogy kétféle magyar csenkeszes gyep létezett: a homokot éppen megkötõ, igen nyílt gyep nem egyenértékû az idõsebb, már záródottabb, szintén e faj uralta gyepekkel. Az árvalányhajmezõt a régebbi adatok a homokkötés egyik − a magyar csenkesz utáni − állapotaként említik félig kötött homokról. Friss homokkötõként sohasem szólnak róla. Azt is leírják, hogy − a magyar csenkesszel ellentétben − nem jó legelõ, a birka csak letapossa, de nem eszi meg.

Az uralkodó fajok és az õket kísérõ kétszikûek alapján az évelõ nyílt homoki gyepen belül igen sokféle altípust lehet megkülönböztetni, amelyek összetett dinamikai kapcsolatban állnak egymással. Az állapotváltozásokat helyi zavarások, az uralkodó fajok mennyiségi változásai, populációdinamikai tényezõk és a szomszédos növényzet felõl érkezõ hatások irányítják.

A gyepfoltok eredete, talaja, táji környezete és használati módja alapján további csoportosításokat is tehetünk. Az állományok legtöbbje õsi eredetû (legalább sok száz éves), de kisebb részük az elmúlt ötven-száz évben megkötõdött buckákon alakult ki. Ugyanakkor egyre nagyobb területeken indult meg a nyílt homoki gyepek regenerációja a felhagyott szántókon.

A magas buckások talaja durva szemcséjû homok, a lankás vagy sík, lepelhomokos részeken finom szemcséjû, a löszös területek közelében pedig kissé löszös. Az utóbbi esetben már sztyepprétfajok is gyakrabban elõfordulhatnak a gyepben (pl. magyar szegfû, sárga fogfû, szürke gurgolya). A homok szemcsemérete lényegesen különbözik a buckák szélárnyékos, szélnek kitett, illetve buckaközi részein, ez megmutatkozik a gyepek zártságában és fajkészletében is. A sík vagy lankás részeken a magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj uralja a gyepeket, a szélnek, napnak (és legelésnek) kitett felszíneken a naprózsás típus lehet gyakori, míg a szélárnyékos völgyecskékben a zártabb gyepû, kunkorgó árvalányhajas típus a jellemzõ. A Tiszához közelebb a homok finomabb, mert csak a finomabb homokot tudta eddig szállítani az északnyugati szél, így errefelé kisebb kiterjedésûek a magyar csenkeszes gyepek, s a lankás buckákat inkább homoki sztyepprétek fedik (illetve fedték).

Régen minden homoki gyepet legeltettek. Ma széles a skála: vannak negyven-ötven éve nem legeltetett buckások (pl. a tázlári és a bugaci), s vannak olyanok, amelyeket még ma is rendszeresen túllegeltetnek (pl. a sarlósári és a bodoglári).

A nyílt homoki gyepek táji környezete sokféle lehet, de leggyakrabban szántók, parlagok, telepített erdõk és borókások veszik körbe õket. A táji környezet elsõsorban a mikroklímát és a tájidegen fajok terjedését befolyásolja, de hatással van a tájhasználatra is (legeltetés elõl elzárt tisztások).

Egyéves nyílt homoki gyepek "Amint az évelõ növények által megkötött laza homoktalaj fõként a birkalegeltetés folytán

futóhomokká változik át, nagyobbára olyan egyéves növények telepednek le a kipusztult magyar csenkesz gyepek helyén, amelyek legfeljebb csak kisebb térfoglalással, vagy egyáltalán nem tartoznak az õsgyepalkotó fû természetes kíséretéhez: vadrozs, széltippan, fedél rozsnok, apró lucerna" − írta Thaisz Lajos 1921-ben. E pionír jellegû, zömmel egyéves gyomokból álló közösséget tehát az évelõ, nyílt homoki gyep sérülésekor − beleszántás vagy felásás, illetve túllegeltetés miatti erõs taposás után − létrejövõ, az átmeneti

25

humuszgazdagodást kihasználó gyomtársulásként említik. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert sokan az elsõdleges szukcesszió kezdõ állapotának (is) tartják e társulást. Fekete Gábor erõsítette meg azt a feltételezést, hogy az elsõdleges és a másodlagos szukcesszió kezdõ állapota eltér egymástól: a futóhomok megkötését a magyar csenkeszes gyep végzi, míg a lecsupaszított homokon a rozsnokos, egyéves gyep fejlõdik ki.

Egyéves homoki gyepek találhatók az ugarokon és a fiatal parlagokon, a fiatal erdõtelepítések nyílt felszínein, a taposott utakon, az ösvényeken, a felhagyott bányákban és a tanyák körül. Az élõhely bolygatása nyomán gyakran visszaszorul vagy eltûnik a vadrozs és a fedélrozsnok, és számos behurcolt gyomnövény, pl. az észak-amerikai származású selyemkóró, betyárkóró, átoktüske veszi át a helyüket. Természeti értéket leromlási fokozatként látszólag kevésbé képvisel, ugyanakkor némely védett, egyéves növényfaj (pl. a szürke és a fényes poloskamag) elõfordulásának rendszerint a bolygatás nyomán keletkezett nyílt felszín kedvez, emiatt elsõsorban ezeken a roncsolt területeken találjuk meg õket.

Külön kérdést jelentenek az ún. fekete foltok, az egyéves gyepek mohában gazdag változatai. Ezek a leggyakrabban a teknõszerû mélyedésekben alakulnak ki feltehetõen évelõ homoki gyepekbõl. A valamilyen − még nem teljesen tisztázott − ok miatt kiritkuló gyepben egyéves fajok és mohák jelennek meg tömegesen, s a kiszáradt moha sötét színe miatt nevezzük e foltokat fekete foltnak. Úgy látszik, hogy egynéhány év elteltével újból megjelennek az évelõ fajok, s a gyep regenerálódik. E növényzeti típusnak fontos szerepe lehet a homoki gyepek természetes regenerációs folyamataiban.

Homoki sztyepprétek A Duna-Tisza közének sík felszínû homokterületein a homoki sztyepprét volt a

legelterjedtebb gyeptársulás. E növényzeti típus kiterjedése egykor − a talajok mai mintázata alapján − kb. 280 000 hektárnyi volt, mára az összkiterjedése kevesebb mint 1000 hektárra csökkent (kb. 3 ezrelék!). E foltoknak a legalább 99%-a fiatal, másodlagos, nem "tipikus" termõhelyen található (lásd alább), így igen nehéz feladat az egykori (akárcsak a kétszáz évvel ezelõtti) sztyepprétek tulajdonságainak rekonstruálása. Õsi sztyepprétnek tekinthetõ sztyepprétet jelenleg három helyen ismerünk, összkiterjedésük nem éri el az 1 hektárt!

A homoki sztyeppréteken a növényzet már jórészt teljesen fedi a talajfelszínt. Fajkészletükben igen sok a sztyepprét-specialista faj, a nyílt homoki gyepek és az üde rétek fajai szinte teljesen hiányoznak. Az igen szárazságtûrõ fajok mellett megjelennek a szélesebb levelû füvek és kétszikûek. A talajtani adottságokhoz igazodva a homoki sztyeppek fokozatosan mennek át a löszsztyepprétekbe, azoktól fajkészletükben nem mindig válnak el, bár megfigyelhetõ, hogy bizonyos fajok − napjainkban! − csupán löszös alapkõzeten jelennek meg (pl. osztrák zanót) vagy ott tömegesebbek (pl. közönséges borkóró, csattogó szamóca, koloncos legyezõfû). Anton Kerner idejében (a XIX. század közepén) még gyakoriak voltak az élesmosófû (népi nevén nagy síkárfû) által uralt állományok. A homoki sztyepp legjellemzõbb fûfajai ezenkívül még a karcsú perje, a rákosi csenkesz (részben a barázdált csenkesz), valamint a degradáltságot jelzõ csomós ebír, fenyérfû (kis síkárfû), csillagpázsit (pokrócfû) és veresnadrág csenkesz.

A homoki sztyepprét állományainak jelenlegi sokféleségét több okra vezetjük vissza. Az egyes állományok eredete, termõhelye, táji környezete, kora és a használat módja igen különbözõ.

Vannak õsi állományok, mások tölgyerdõk irtásrétjei vagy kiszáradt rétek, illetve felhagyott szántók helyén alakultak ki, megint mások fák árnyékában jöttek létre. A tipikus sztyeppréti termõhelyek a humuszos és a csernozjom jellegû homoktalajok. A mai állományok zöme azonban nem tipikus sztyeppréti termõhelyen nõ, hanem szárazabb vagy éppen nedvesebb termõhelyeknek sztyeppréti termõhelyszerûvé válása során jött létre: például erõsen árnyékolt és ezért kedvezõbb termõhelyet kínáló futóhomok váztalajon vagy a lecsapolások miatt elsztyeppesedett réti vagy lápos réti talajon. A sztyepprétek egykor

26

zömmel nagy foltokat alkottak a Duna-Tisza közén, mára zárványokká váltak, ezért sokféle élõhellyel lehetnek szomszédi kapcsolatban, s mivel a koruk általában fiatal, a közvetlen táj mint újkori propagulumforrás hatása igen számottevõ. Erdei és nyílt homoki fajok jelenhetnek meg, ha viszont sztyeppfajokban szegény a táj, e leggyakrabban másodlagos állományok is igen fajszegények maradnak (a fajgazdagra a pirtói, a fajszegényre a fülöpházi állományok jó példák).

A homoki sztyeppek egykor valamilyen homoki vagy réti legelõ részei voltak, másokat inkább kaszáltak (a tölgyes tisztásokon levõket, illetve a láprétek zárványsztyeppjeit). Az elmúlt évtizedekben a nagy részük teljesen kezeletlen.

Rákosi csenkeszes átmeneti homoki gyepek Szólnunk kell egy olyan növényzeti típusról is, amely átmenet a nyílt homoki gyepek és a

homoki sztyepprétek között. Elsõsorban a Dél-Kiskunság buckásaiban figyelhetõ meg, hogy a buckaközi kékperjés mélyedések körül a növényzet buckaközrõl buckaközre ismétlõdõ zonációba rendezõdik: a mélyedést a lappangó sás gyûrûje, majd az élesmosófûé, feljebb a rákosi csenkeszé, míg legkívül a magyar csenkeszé veszi körül.

A rákosi csenkesz gyepjeiben a biomassza nagyobbik részét a nyílt homoki gyepek fajai adják, míg a fajkészletét a zárt szárazgyepek fajai. A növénycönológusok Festucetum wagnerinek nevezik, de gyakran nem különítik el a nyílt gyepektõl vagy éppen a sztyeppektõl. Pedig e gyeptípus önálló közösség a nyílt homoki gyepek és a zárt sztyepprétek között. Több fajnak is itt van az igazi élõhelye; ilyen a rákosi csenkesz, a homoki nõszirom, a homoki kocsord és a homoki cickafark. E fajok mellett a fajkészletet a nyílt homoki gyepek fajai (pl. magyar csenkesz, homoki árvalányhaj, homoki kutyatej, báránypirosító, fényes sás), a sztyepprétfajok (pl. karcsú perje, tejoltó galaj, mezei iringó, ebfojtó müge, élesmosófû, lappangó sás, sarlófû, közönséges napvirág), valamint a nyílt gyepek, illetve sztyepprétek közös fajai teszik ki (pl. kunkorgó árvalányhaj, sarlós gamandor, vajszínû ördögszem, homoki pimpó, fenyérfû, nyúlárnyék).

E növényzeti típus eredetét még nem teljesen tisztázták: lehetséges, hogy a nyílt homoki gyep a lenyugodott homokfelszínen képes lassú humuszfelhalmozással ebbe az állapotba eljutni. Kialakulhat azonban zártabb sztyepprétek túllegeltetésével, a humusz részleges erodálódásával, az állomány felnyílásával is. Elképzelhetõ az is, hogy egykori borókás-nyárasok, száraz homoki tölgyesek vagy más sztyepperdõk irtásrétjérõl van szó.

Buckaközi üde és száraz zárt füvû gyepek A buckaközben manapság leggyakrabban nyílt homoki gyepeket találunk, részben a

szárazodás miatt bekövetkezett élõhely-átrendezõdések miatt. Ha azonban a termõhely vízellátottsága kedvezõbb (szélárnyékos, talajvízhez közelebbi, humuszban gazdagabb), megjelennek a zártabb gyepek, sõt, ha a talajvíz még magasabban van, akkor láposodás indulhat meg.

A buckaközökben õsi sztyeppréteket is találhatunk, különösen Tatárszentgyörgy és Kiskunhalas környékén. E zárt füvû gyepek feltehetõen a lecsapolások elõtt is sztyepprétek, illetve rétsztyeppek voltak, többletvizüket az alattuk levõ lápból a talaj hajszálcsövessége révén kaphatták. Viszonylag fajgazdagok, jelenlegi uralkodó fajaik az élesmosófû és a lappangó sás.

Igen jellegzetesek a zárt füvû, serevényfüzes, egykor többnyire lápréti jellegû kékperjés, sõt kormos csátés, üde buckaközi rétek, amelyek azonban mára szinte teljesen kiszáradtak, sztyeppekké alakultak. E gyepekben a nedvességet kedvelõ fajok (a nedvestõl a szárazabbakig: kormos csáté, kékperje, tarackos tippan, szürkekáka, serevényfûz (nyúlvesszõ), deres sás, egyszerû borkóró) mellett a sztyeppréti elemek (pl. tövises iglice, karcsú perje, napvirág) és a nyílt homoki gyepek fajai (magyar csenkesz, árvalányhajak, sõt, ritkán a naprózsa) gyakoriak. Mivel réti fajokban egykor is igen szegények voltak (ezért más

27

társulásba is soroljuk õket, mint a turjános lápréteket), feltehetõ, hogy a múltban rendszeresen kiszáradhattak vagy homokkal temetõdhettek el. Erre utalnak a sokfelé megtalálható, eltemetett réti talajok. A fajszegénységben a buckavonulatok körüli nedves rétektõl való elszigeteltségük is szerepet játszhat. A buckaközi mélyedés ugyanakkor kifúvás eredménye is lehet, ahol a szél a száraz homokot elhordta, ezáltal a buckaköz felszíne a talajvízszinthez közelebb került, majd betelepültek a nedvességet igénylõ fajok. Ez is magyarázhatja a réti elemek igen csekély számát és az igen vegyes fajösszetételt.

Több olyan buckást is ismerünk, amelyeknek legmélyebb buckaközeiben és völgyeiben egykor zsombéklápok voltak (pl. Pirtó, Csévharaszt, Nagykõrös, Bugac). A lecsapolások következtében azonban ezeknek a termõhelye napjainkban már szintén a sztyeppeknek megfelelõ; a tõzeg már eltûnt a teknõk aljából. A lápi eredetre már csak a kotusodó zsombékmaradványok tetején túlélõ zsombéksáshajtások, illetve a rátelepült posványsás hajtásai vagy a sûrû kékperje-gyepek utalnak. A lápi-mocsári fajok mind kipusztultak, esetleg a közönséges lizinka néhány töve jelzi az egykori vízivilágot.

Borókás-nyárasok A homokbuckások legfeltûnõbb növényközössége a borókás, illetve a borókás-nyáras.

Festõi látványt nyújtanak a mindig más alakú borókabokrok, a hol girbe-gurba magányos, hol csokorban álló, sûrû erdõt alkotó, hol “szarkatapodta”, azaz alig derékmagasságú nyárak.

A borókás-nyárasok “változatossági” skálája széles: bizonyos állományok szinte csak borókából állnak és olyan sûrûk, hogy átjárni alig, eltévedni viszont könnyen lehet bennük, máshol viszont a boróka eddig még nem tisztázott okok miatt teljesen hiányzik, s a galagonya veszi át a szerepét. Máshol a nyárak alkotnak magas erdõt, cserjeszintjükben galagonyával, fagyallal. Szélárnyékos, buckaközi helyzetben zártabb, nyárasabb, míg a szélnek kitett, meleg oldalakon nyitottabb. Itt ugyanis a buckaközökbõl gyökérsarjak révén “felgyalogolt” nyárak a mostoha termõhelyi viszonyok miatt nem tudnak erdõvé záródni, s csak szálanként jelennek meg. A borókák és a girbe-gurba, korcs növésû fehér nyárak között nyílt vagy alig záródott gyepfoltok sorozata található. Ha a borókás buckásokat erdõültetvények veszik körül, a szokásosnál is zártabb cserjések jönnek létre, talán a legeltetés hiánya és a szél kisebb ereje miatt. Ilyenek a bugaci és a jakabszállási buckások borókásai.

A homoki nyárasok megjelenési formáit Szodfridt István és Babos Imre írta le. A fehér nyárasok egyik különleges megjelenési formája a "völgytípus", amely mindig a széltõl védett, nagyon meredek, északi vagy keleti letörésû teknõkben található. A buckaaljban már elérhetõ talajvizet hasznosító fehér nyárak a sarjaikkal felkúsznak a buckaoldalra, s megközelítik a gerincet. A fehér nyáras alatt gazdag cserjeszint alakul ki, amelyben uralkodó a fagyal vagy a hamvas szeder, de megtalálható a boróka, a galagonya és a kökény is.

A nyárasok másik különleges elõfordulási formáját "teknõtípusnak" nevezték el a homokbuckák aránylag sekély (1,5–3 m mély), kis területû (10–15 m átmérõjû), lefolyás nélküli teknõ alakjáról. Az egyébként nagy viszonylagos szintkülönbségû homokbuckát kívülrõl nyílt homoki gyep vagy borókás veszi körül. A fehér nyár koronája fokozatosan záródik, s a boróka kezdetben a lombkoronák között beszûrõdõ világos foltokban tenyészik, késõbb kiszorul a nyárcsoportok szélére. A zárt koronaállás nyomán elõállt fényhiány miatt az aljnövényzete igen csekély, az alját olykor kékperje vagy fagyal borítja, esetenként azonban teljesen hiányzik az aljnövényzet.

A buckatetõkön, szélsõségesen száraz termõhelyeken, kisebb-nagyobb borókafoltok között, csupasz vagy növényekkel gyéren fedett homokon jelenik meg a fehér nyárasok ún. pionír típusa. A nyáras-borókás foltok aljnövényzetében a nyílt homoki gyep jellemzõ fajai találhatók, elsõsorban magyar csenkesz, homoki árvalányhaj, pusztai kutyatej és borzas len.

Az utóbbi években, évtizedekben több borókás égett le emberi gondatlanság következtében (pl. Bugacon, Bócsán, Tatárszentgyörgyön, Orgoványban). Ezekben a nyár elõretörése figyelhetõ meg, míg a boróka regenerációja még nem indult el (lásd késõbb).

28

Bár e társulás igen karakteres, könnyen felismerhetõ, látványos és sokat kutatott, eredetérõl, természetességérõl a mai napig vita folyik. Az egyik elképzelés szerint az egykor jellemzõ lombos erdõknek a középkorban való kiirtásával a fény kivételével minden más termõhelyi tényezõre kevésbé igényes boróka elõnyhöz jutott. A futóhomok szélsõséges talaj- és vízviszonyai mellett a borókával csak a fehér nyár vehette (volna) fel a harcot (a tölgy erre képtelen lehetett). A legelõ állatok azonban a boróka szúrós tûlevelei helyett szívesebben fogyasztották a lombos fák hajtásait és kérgét, így a folyamatos legeltetés még tovább segítette a borókás terjedését a homoki nyárak rovására, s helyenként fehér nyárat alig tartalmazó, homogén borókások alakultak ki (pl. Bugac, Jakabszállás, Monostor). Késõbb, a legeltetés felhagyásakor az addig visszaszorított fajoknál (pl. a nyáraknál) volt tapasztalható robbanásszerû terjedés. A nyárasok elõretörésével és a borókák fölé növésével, záródásával fokozatosan megállította és kiszorította a másodlagos körülmények hatására elterjedt borókásokat, s a nyárak terjedése egyben a mozgó homokfelszínek benövényesedéséhez is vezetett.

Napjainkban az a feltevés is egyre elfogadottabb, hogy a legszárazabb homokterületeknek a mai borókás-nyárasokhoz hasonló lehetett a természetes szukcessziót záró erdõtársulása.

Több állományukról (pl. a bugaciról) bebizonyosodott, hogy kétszáz évvel ezelõtt szinte fátlan volt a területük, így ezek az állományok biztos nem leromlási állapotot, hanem − éppen ellenkezõleg − bizonyítottan néhány száz éves regenerációs állapotot képviselnek. Sajnos, a homoki borókásokról és nyárasokról semmilyen kétszázötven évnél idõsebb adattal sem rendelkezünk. Még azt sem tudjuk biztosan (mert nincs róla történeti adat), hogy a XIX. század elõtt voltak-e egyáltalán borókás buckák a Kiskunságban.

Még ötven évvel ezelõtt is a legtöbb borókást szürke marhával és birkával legeltették. Napjainkban már kevesebb borókásban legel állat (elsõsorban birka), de még vannak túllegeltetett foltok. A tájidegen üregi nyúl idõnkénti elszaporodása részben “helyettesíti” bizonyos területeken a legelõ háziállatokat.

Tölgyfacsoportok a buckásokban Ezen élõhelyeknek a növényzete kocsányos tölgybõl (ritkábban molyhos tölgybõl, illetve

a két faj keresztezõdésébõl) álló facsoportokból, nyílt homoki gyepekbõl és kevés sztyepprétbõl állhatott. Ilyen jellegû területet ma csupán két helyen ismerünk: Csévharaszton és Jánoshalma mellett a Boros Ádám által is többször magasztalt Hármashatárnál. Jánoshalmán "százéves" molyhos, kocsányos és csertölgyek (!) nõnek a buckásban nyílt homoki gyeppel mozaikolva. A néhány hektáros, természetközelinek látszó foltok nagy fenyves-akácos tengerben rejtõznek. A tölgyek eredete még bizonytalan, némelyek véleményeke szerint hatvan-nyolcvan éve telepítették õket, mások a telepítés idõszakát a török hódoltság utánra teszik, megint mások õshonosságukat feltételezik. A tölgyesek, nyárasok és nyílt homoki gyepek által alkotott mozaikban ritkák a zárt füvû sztyepprétek, s meglepõen fajszegények és jellegtelenek az erdõszegélyek is (itt kellene feldúsulniuk az erdõssztyepp-fajoknak). E furcsa jelenség okát még nem ismerjük.

Csévharaszton a Buckás-erdõt régen nagy, zárt tölgyesek övezhették (gyöngyvirágos- és gyertyános-kocsányos tölgyesek, zsombéklápfoltok), ezekben volt egy buckásabb és jóval szárazabb termõhelyû sziget, amelyen jelenleg a tölgyes-nyáras-borókást találjuk. Ennek az élõhelynek az egyediségét az adja, hogy a dombok tetején és oldalán 5 − 12 méter magas molyhos és kocsányos tölgyek (illetve keresztezõdéseik) nõnek. Alattuk zárt homoki sztyepprétszerû gyepszintet találunk, kisebb foltokban erdei jelleget adó fajokkal, pl. gyöngyvirággal és széleslevelû salamonpecséttel. A legfõbb kérdés az, hogy ez a tölgyes-nyáras-borókás mozaik milyen típusú erdõ maradványa? Némelyek véleménye szerint zártabb homoki tölgyesek túllegeltetett és elborókásodott állapota − ennek részben ellentmond a fák termete és rossz növekedése −, mások szerint viszont ezeken a termõhelyeken sohasem

29

záródhatott a tölgyes, ezért hajdan is pionír jellegû cserjék és fák (pl. boróka és nyárak), valamint nyílt homoki gyepek tölthették ki a tölgyfoltok közti területet. A gyepek folytonos meglétére utal ugyanis Csévharaszton az igen ritka, napjainkban egyáltalán nem terjedõképes, napfényigényes tartós szegfû.

Száraz, ligetes tölgyesek A Kiskunság száraz homoki növényzetének “gyöngyszemei” a ligetes erdõssztyepp-

tölgyesek. Bár a jelenlegi buckásokban már ritkák, feltételezzük, hogy egykor a buckásokban, illetve közvetlen közelükben is elõfordulhattak nagyobb állományaik. A borókás-nyárasokkal és az elõbbiekben tárgyalt tölgycsoportokkal szemben ezek már “igazi” erdõk, cserjeszintjük és aljnövényzetük erdei fajokat is nagy számmal tartalmaz. A lombkoronát a kocsányos tölgy uralja, de jellemzõ faj még a molyhos tölgy, a fehér nyár, a vadkörte stb. is. Cserjeszintjében a galagonya és a fagyal gyakori, de megjelenhet a dudafürt és az ostorménbangita is. Gyepszintjében keverednek a zárt erdei fajok a tisztások sztyeppfajaival, de legkarakteresebbek az ún. erdõssztyepp-fajok: a ligetes erdõk és erdõszegélyek specialistái (pl. nagyezerjófû, taréjos csormolya, ernyõs hölgymál, erdei szellõrózsa).

Sajnos, a kiskunsági homoki tölgyeseknek igen kevés õsi eredetû állománya maradt fenn. A történeti térképek tanúsága szerint bizonyos foltok már kétszáz évvel ezelõtt is ligetesek voltak, míg mások az egykori legeltetés miatt egészen kiligetesedett tölgyesek záródásával vagy zártabb tölgyes kiszáradás okozta felnyílásával keletkeztek. A máig fennmaradt állományok mérete fokozatosan csökken (jelenleg csupán néhány vagy néhányszor tíz hektárosak), ezért a szomszédos élõhelyeknek a hatása (az ún. széli hatás) egyre erõsebb. Ez leginkább az akác befelé való terjedésében nyilvánul meg.

Állományaik a XX. század végéig kivétel nélkül erdészeti kezelés alatt álltak, az erdõfelújítás módját tekintve pedig kizárólag sarjeredetûek. A XX. század elsõ fele óta a tarvágásos és mélyszántásos üzemmód terjedt el, s ennek eredményei a fajszegény és jellegtelen tölgyállományok lettek. Az utolsó természetesebb tölgyes állományaink vagy kezelés nélküli védett erdõk, erdõrezervátumok, vagy egészségügyi gyérítéssel “mentik ki” a még használható faanyagot belõlük az erdõgazdálkodók, majd végül tarra vágják õket, a természetközeli növényzet pusztulását okozva.

Száraz homoki szántók Ezekrõl az élõhelyrõl csak röviden szólnánk, kiemelve legjellegzetesebb tulajdonságaikat.

Létrejöttüket nem jó termõtalajuknak, hanem a megélhetési kényszernek köszönhetik. Azok, akiket sorsuk a XIX-XX. században a buckásokba rendelt, hogy ott éljenek meg és tartsák el családjukat, minden lehetséges helyet felszántottak. A “legvadabb” (legkedvezõtlenebb termõhelyi adottságú) buckásokban is voltak "5x5 méteres" konyhakertek, negyedhektáros rozsföldek, szõlõk. Mind e zárványszántókra, mind a buckások szélében levõ, nagyobb kiterjedésû szántókra jellemzõ volt a külterjes használati mód. E szántók felhagyása évtizedekkel ezelõtt megindult és napjainkban is folyik.

Itt kell szót ejteni egy rendkívül találékony eszközrõl, a hegyhúzóról (a földgyalu egyik õsérõl). Lóval vontatták, s kitartó munkával 6−8 méter magas buckákat is el tudtak vele tüntetni. A nagyobb homokbucka-vonulatok körüli, feltûnõen lapos részek minden bizonnyal ilyen egyengetések eredményei!

Homoki szõlõk és gyümölcsösök Szintén jórészt a megélhetési kényszer szülte a buckásokban, illetve peremeiken, a nagy

területeken kialakított homoki szõlõket és gyümölcsösöket. E mélyen gyökerezõ fajok ugyanis elérték a talajvizet (manapság már gyakran nem érik el), így ott is termeszthették õket, ahol a szántóföldi mûvelés sikere bizonytalan volt. A homokleples részeken nagy

30

kiterjedésû, kisparaszti és nagyüzemi állományaik, míg a buckások szélén kis foltjaik voltak/vannak.

Homoki fásítások A homokfásításról a történeti fejezetben részletesebben olvashatunk, ezért itt most csak

néhány hangsúlyosabb kérdésre mutatunk rá. A fásítások igen nagy homokterületeket kötöttek meg, így megszabadították a tájat a homokviharoktól, amelyek igen súlyos károkat és igen sok kellemetlenséget okoztak a helyi lakosoknak (nevük is volt: Tolvajosi-esõ, sárga esõ). A homoki fásítások azonban még akkor is gõzerõvel folytak, amikor az eredeti cél már megvalósult, a homok megállt (a jelenlegi homokfúvások kizárólag szántóföldi eredetûek). Mivel ezek az erdõk gazdasági értéket nem termelnek, ezért mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból súlyos hiba a még meglevõ homokbuckások folytatódó fásítása.

Az akácfásítások egy része − az igen rossz termõhelyi adottságok miatt − sohasem záródott vagy hamar kiligetesedett. Ezeket akáctemetõnek hívjuk (a fenyõtemetõ, nyárfatemetõ szót nem használjuk, pedig e fásításokra is gyakran jellemzõ az igen rossz növekedés és a kiligetesedés). Mind az akác-, mind a fenyõültetvények tisztásain olykor igen szépen regenerálódott a homoki növényzet. Hasonlóan menedékhelyet jelentenek a természetes élõhelyek fajai számára az erdõtengerben azok az igen magas buckák, amelyeket kihagytak a fásításból. E területek szintén fajforrások lehetnek a szomszédos területek jövõbeni regenerációjakor. A homoki nyárasok több orchideafajnak kínálnak élõhelyet (nõszõfüvek, madársisakfajok).

Parlagok, felhagyott szõlõk és gyümölcsösök Ha az elmúlt néhány évtizedben megfigyelhetõ szántófelhagyási folyamatok folytatódnak

(márpedig az EU-csatlakozásunk után ez várható), a homoki gyepek nagyobbik részét fogják alkotni ezek az igen heterogén növényzetû területek. Összterületük ma 50 000 − 100 000 hektárnyi lehet vagy még ennél is több (pontos adatok nincsenek). Vannak köztük selyemkóró- és parlagfûmezõk, de teljesen természetesnek látszó gyepek is. Ha természetközelibb területek szomszédságában fekszenek, az õsi növényzet gyors regenerálódása válik lehetõvé. Erre helyenként már napjainkban is szép példákat láthatunk. Fülöpházán például a öt-tizenöt éve felhagyott szôlôkben és szántókon a csikófark kivételével, a tájban elôforduló minden homoki növényfajt megtaláltunk, ám leggyakrabban a következõket: homoki árvalányhaj, magyar csenkesz, homoki kutyatej, deres fényperje, siskanádtippan, karcsú perje, hosszú zsurló és kései szegfû.

A parlagok legtöbbjének felszíne enyhén hullámos vagy elegyengetett, talajuk futóhomok vagy gyengén humuszos homok. Méretük a hektár alattitól a több 10 hektárig terjedhet. Az idõsebbek kisparaszti, a fiatalabbak zömmel már nagyüzemi szántók és szõlõk-gyümölcsösök felhagyása után jöttek létre. Táji környezetük sokféle: lehetnek buckások közvetlen közelében idõsebb parlagokkal vagy fásításokkal körbevéve. Kisebb részüket birkával legeltetik, míg a többségük használatlan.

PILLANTÁS A MÚLTBA: A DUNA-TISZA KÖZI HOMOKBUCKÁSOK TÁJTÖRTÉNETE AZ ELMÚLT

KÉTSZÁZÖTVEN ÉVBEN (Biró Marianna)

Történeti rekonstrukciónk célja “belelátni” a homokbuckások múltjába, hogy ez segítse

jelenük megértését, jövõjük elõrejelzését, a lehetséges-célszerû természetvédelmi kezelések

31

végiggondolását. A rendelkezésre álló források alapján az elmúlt kétszázötven év történetének megismerését célozhattuk meg. Természetesen nagy szükség lenne a régebbi korok ismeretére is, de ehhez még nem áll rendelkezésre elegendõ tudás. Az a sejtésünk, hogy a kétszázötven évnél régebbi korok "megismerése" a homokbuckások esetében csak a hagyományosnál óvatosabban és a megszokottnál korlátozottabban végezhetõ, hiszen nem támaszkodhatunk a lápokban elrejtett történetre (lásd korábban).

A száraz homokbuckások utóbbi kétszázötven éves történetét − a tájhasználat módja, a

homokmozgás erõssége, a fásítás mértéke és a növényzet átalakítottsága alapján − négy, lényegesen különbözõ idôszakra oszthatjuk (lásd alább), amelyek két nagyobb korszakba vonhatók össze: az 1940-es évek elõtti idõszakban a homok nagy része mozgott, a túllegeltetés miatt a gyepek nyitottak voltak, késõbb a homokkötések, elsôsorban a fásítás következtében a homokmozgás leállt (e megkötött buckásokat hívták “elfogott sivány"-nak), a legeltetés fokozatosan csökkent, emiatt a gyepek záródnak, a táj erdõsül. Tehát az a táj, amelyet a mai ember lát, zömmel csak az utolsó ötven évre jellemzõ. A jelenlegi állapotokkal szemben a nagy botanikusok (pl. Kitaibel Pál, Anton Kerner, Borbás Vince és Tuzson János) idejében még nagy, összefüggõ, nagyrészt fátlan és a legeltetés miatt záródni nem képes növényzetû, többé-kevésbé mozgásban levõ homokterületek voltak.

A külterjes legeltetés korszaka (a középkortól a XIX. század közepéig) Az ember tájátalakító tevékenysége, a népvándorlás korában − vagy már elôtte −

megindult erdõirtások, az egyre nagyobb területek mezõgazdasági mûvelésbe vonása és a mind szélesebb körû szilaj, legeltetõ állattartás következtében a török hódoltság utánra a Duna-Tisza közi táj mint “központi, erdõtlen sivatag” meghatározó képévé a túllegeltetett vagy sivár, növényzet nélküli homokbuckák váltak. Egyrészt a túllegeltetés és a vele járó taposás (fõleg szürke marha, illetve juh révén), másrészt a helyenkénti teljes fátlanság és ezzel összefüggésben a szél akadálytalan fújása miatt a XVIII. századra a homok nagy területeken lendült mozgásba.

Magyar Pál írta: "A futóhomok pusztításai különösen a XVIII. században váltak katasztrofálissá. Általában a Duna-Tisza közén hatalmas mezõgazdasági területeket borított be és tett részben vagy egészben terméketlenné." Ezt a folyamatot tetõzte be, hogy 1779-tôl 1797-ig szokatlanul száraz és forró évek következtek, tartós és erõs szelek fújtak, melyek a védelem nélküli sivár homokterületeken válságos állapotokat idéztek elõ. Kecskemét 12 négyzetmérföldes határából 1792-ben még csak 20 000 kh a sivány futóhomok, míg 1805-1806-ra ez 60 000 kh-ra növekedett, ugyanekkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében összesen 300 000 kh a homoksivány kiterjedése."

A homoksiványok terjedésének megállítása a XIX. századra központi kérdéssé vált. Rendeletek, könyvek és erdészeti cikkek egész sora jelent meg a fásítás mihamarabbi megkezdése érdekében. A megfelelõ szakértelem és ismeretanyag hiányában azonban a fásítás nehezen indult, s az 1860-as évekig csak kis területeket érintett. Igen sokféle hazai és külhoni fafajt és cserjét próbáltak ki, de 1793-tól nyolcvan éven át mégis a fekete (csomoros) nyár adta az új, homoki, ún. elõerdõk fõállományát (késõbb, a homok megkötése után tervezték csak “komolyabb” faállomány ültetését). A fekete nyár ültetõanyagát elõször Vedress István édesapja szerezte be 1793-ban a Maros árterületérõl (a Mária Terézia korában telepített, kiszombori Csipkés-erdõbõl). A meg-megakadó fásításoknak az idõszakos szárazságok és erõs szelek adtak újabb és újabb lendületet.

A tanyasi gazdálkodás korszaka (a XIX. század közepétõl az 1940-es évekig) A XIX század második felében − elsõsorban a Duna-Tisza közi táj újranépesedése és a

nagy kiterjedésû puszták felosztása következtében − az egyre növekvõ szántóigény miatt, egyre nagyobb területek kerültek mezõgazdasági mûvelés alá. A száraz homokot mûvelésbe vevõ parasztembereket - hihetetlenül nagy megpróbáltatásaik miatt - Lakatos Vince a “homok hõsei"-nek nevezi.

32

A szántók kiterjedése a Duna-Tisza közén a térség teljes területének 1789-ben 26,5, 1855-ben 37,9, 1895-ben 53,6, 1935-ben 58,9 és 1956-ban 56,6%-a volt. A sík területeken levõ legelõk nagy részét szántóföld, takarmánytermelés vagy tarlólegelõ céljára feltörték, a szelídebb homokbuckákon pedig virágzó szõlõ- és kertkultúra alakult ki, amely különösen a hegylábi filoxérajárvány után terjedt ki a XIX. század végétõl. A felszántások elõször a legjobb termõképességû területeket érintették, így a homoki sztyepprétek kiterjedésének rohamos csökkenését, majd szinte teljes eltûnésüket eredményezték. A homokbuckás vidékeken a szilaj szürkemarha-tartás fokozatos megszûnésével a kisparaszti juhlegeltetés vált uralkodóvá. E korszakra igen jellemzõk a homoki árvalányhaj és a homoki kutyatej uralta gyepek, ugyanis e fajokat nem eszi meg a birka. (A tippant, azaz a magyar csenkeszt télen nagyon szereti.)

A XIX. század második felében a fásítás újabb lendületet vesz, ekkor már egyre többfelé (sokszor túlzásba víve) próbálkoznak akáccal, általában sikerrel. A századfordulóra a sík vidékeken faszegély nélkül már alig találunk birtokot, s a laza homokon a nehézségek ellenére is növekvõben volt (bár a kívánatos mértéket nem érte el) a fásított területek nagysága. Többen leírták, hogy a homokkötés legnagyobb akadálya továbbra is a külterjes legeltetés volt.

Mindezen beavatkozások ellenére a XX. század közepéig a nyílt homokbuckások csak területileg csökkentek, jellegükben azonban nem változtak meg. Ennek az volt az oka, hogy a megmaradtakon alapvetõen ugyanaz maradt a tájhasználat (legeltetés), s mivel az erdôsültség mértéke többnyire még túl kicsi volt ahhoz, hogy a homokot teljesen megfogja, így a homoki gyepek nyitottsága is csak lassan csökkent. Ne feledjük: még 1949-ben is 7000 ha többé-kevésbé mozgásban levõ homokterület volt a Duna-Tisza közén! Néhány buckás vidékrõl, pl. “Illancs mozgó, füstölgõ buckái"-ról, illetve a nép által “Pirtói-havasok"-nak nevezett vidékrõl vagy Kiskunhalas, Zsana és Kunadacs környékének fehér buckáiról korabeli fényképek is maradtak ránk.

A homokfásítások korszaka (az 1950-es évektõl az 1980-as évek elejéig) Az 1950-es években a tanyavilág felszámolására tett törekvésekkel fokozatosan szorult

vissza a kisparaszti gazdálkodási forma, kevesebb lett a tájképformáló tanya, eltûnõben voltak az õsi gyümölcsfajták. Az 1960-as években alakultak ki a mai tanyaközségek (pl. Fülöpháza, Kunbaracs). Ez kétszázötvenezer ember tanyáról faluba való vándorlását idézte elõ (lásd a 13. térképsort). Az 1960-as években a nagyüzemi szõlõtermelés is felfutóban volt. Óriási területeken dózerolták el a buckákat. Az 1930-as évek fásítási fellángolása után 1947-tõl vett nagyobb lendületet a futóhomokos részek fásítása.

Az 1040/1954. számú minisztertanácsi határozat az erdõgazdaságokat többek között a mezõgazdasági mûvelésre alkalmatlan homokterületek fásítására is kötelezte. A határozat óta eltelt csaknem ötven év alatt sok tízezer hektár mezõgazdaságilag ugyan “értéktelen"-nek ítélt, de a térség természetes növénytakarójának megõrzése céljából nagyon értékes terület vált az erdõtelepítések áldozatává.

Ekkor már az akác helyett elsõsorban fekete- (és erdei-) fenyõt részesítették elõnyben. A telepítés és felújítás módja is fejlõdött (mélyforgatás és tuskózás erõgépekkel). A hátság erdõsültsége a háború utáni 6,5%-ról 14%-ra nõtt, elsõsorban a homokbuckás területek rovására. (1789-ben 4,5, 1855-ben 5,0, 1895-ben 7,2, 1935-ben 6,6% volt a Duna-Tisza közének erdõsültsége, lásd a 14. térképet.) Eközben a természetesebb erdõk területe 4 %-ról alig több, mint 1 %-ra csökkent.

Az egykori homoki vegetáció maradványai kisebb-nagyobb kiterjedésben, akác- és fenyõtelepítések közé ékelõdve, mozaikosan, csak a nagyobb reliefenergiájú buckás térszíneken maradtak fenn. Az erdészeti telepítésekkel nem zavart felszíneken elsõsorban a fás növénytársulások szembetûnõ túlsúlya volt jellemzõ. A meredek buckákkal tagolt foltokon − ahol az erdõgazdasági erõgépek már nem tudtak közlekedni − maradhatott fenn

33

több, kisebb-nagyobb, viszonylag összefüggõ terület, amely még õrzi a jellegzetes buckatípusokat és a homoki növénytársulások maradványait.

A meginduló nagytáblás, nagyüzemi gazdálkodás a homokhátakon ütközött a legtöbb nehézségbe, így ott maradtak meg legtovább a tanyák, és velük a homoki gyepek legeltetéses használata, s ez lehetõvé tette a nyíltabb gyepek késleltetett záródását. Az 1960-as évektõl azonban a gyepek folyamatos záródásának lehetünk tanúi, egyrészt a kisparaszti legeltetô állattartás és az ezzel együtt járó tiprás további csökkenése, másrészt az erdõk mint szélfogók arányának növekedése miatt. A homok szél általi kifúvása és mozgatása fokozatosan megszûnt. Ma már mesterségesen is csak nehezen tartható fenn homokmozgás és mozgó futóhomokfelszín (pl. Fülöpházán). A hátság lecsapolásának az 1940-es és 1960-as belvizes évek adtak lendületet. Az 1960-as évekbeli csatornázások hatására igen sok buckaközi mocsár és láp tûnt el.

Ebben a korszakban volt a legjellemzõbb a buckások katonai használata lõtérként és gyakorlótérként. A nagy kiterjedésû és ritkán lakott homokbuckások remek terepül szolgáltak erre a célra (Bugac, Bócsa, Orgovány, Fülöpháza, Pirtó stb.). A katonák sokféleképpen hatottak a tájra az általuk használt területeken: a harci jármûvek intenzív taposása és a földmunkák (lövészárok, lõpálya, bunker) bizonyos helyeken teljesen megsemmisítették az eredeti növényzetet, s hosszan tartó környezeti szennyezést (talajszennyezés, vegyes hulladék) hagytak maguk után. Rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb tüzek. Általánosan jellemzõ, hogy a katonai területeken a tönkretett gyepektõl a zárványként fennmaradt háborítatlan gyepfoltokig széles az élõhelyek skálája.

Az utóbbi húsz év történései Ebben a korszakban a növényzeti változások fõ okozói az idõjárási változások, a

talajvízszint mozgása és a társadalmi átalakulás. 1981 és 1993 között 16,7%-kal csökkent a csapadék évi átlaga (különösen a téli félévé). A talajvízszint süllyedése az 1970-es évek elején kezdõdött és az 1980-as években vált kritikussá (a süllyedés mértéke átlagosan 1,7 méter volt, de nagy területeken a 3 métert is meghaladta, lásd az 5. ábrát). Az utóbbi évek többletcsapadéka (1997-tõl) miatt e folyamatok részben visszafordulóban vannak. A süllyedés oka a modellezéses vizsgálatok és egyéb kutatások eredményei szerint az éghajlati aszályon kívül a rétegvíz-kitermelés, a talajvíz-kitermelés, a vízrendezés, a földhasználatban bekövetkezett változások (pl. fásítás, nagyobb szántóföldi termésátlagok) és a szénhidrogén-termelés, ezért még az esõs évek esetleges visszatérte után sem számíthatunk az egykori buckaközi vizes élõhelyek regenerálódására. Feltételezhetõ, hogy az aszályos idõjárás különösen nagy − jórészt visszafordíthatatlan − változásokat okozott e vizes élõhelyeken. A süllyedés a buckások szárazabb részeire valószínûleg nem volt közvetlen hatással, mert itt már régebben is 250 cm alatt volt a tavaszi legmagasabb vízállás. A buckaközök üdébb élõhelyeinek kiszáradásával azonban a táj élõhely-gazdagsága csökkent. A homokhátság szikes tavai is sorra kiszáradtak. Némelyikük azonban − pl. a fülöpházi Kondor-tó − 1999 nyarától újjáéledt.

Részben az említett kedvezõtlen változások, részben a magyar gazdaság és társadalom átalakulása miatt az 1980-as évek vége óta egyre több szántó- és szõlõterületet hagytak fel, különösen a szárazabb részeken. A Kiskunság utolsó mozgó buckái is ebben a korszakban (az 1980-as évek közepén) kötõdtek meg (fülöpházi Fehér-hegy). Az újabb "Fehér-hegyek" mind mesterséges növénytelenítés eredményei.

AZ EMBER HATÁSA A HOMOKBUCKÁSOK NÖVÉNYZETÉRE −−−− NAPJAINKBAN

Megszüntetõ hatások

34

Bár az elmúlt százötven évben a kiskunsági homokbuckások területe lényegesen csökkent, a fogyás még nem állt meg. Az 1990-es évek végén például a kárpótlás során sokan jutottak homokterületekhez, nemegyszer érintetlen buckásokhoz, ahol aztán kellõ szakértelem hiján szántómûvelésbe fogtak. Elsõsorban a nem védett területeken pusztulnak az õsi vagy regenerálódott állományok (lásd a 15. térképet és a 7. táblázatot). A pusztulás oka kettõs: pénzforrás lehet, ha erdõt telepítenek a buckásra, homokot bányásznak belõle vagy újbóli szántóföldi mûvelésével próbálkoznak, máskor csupán a fizikai helyét használják. Ilyenkor nem lényeges, hogy milyen a homok minõsége, milyen a rajta levõ növényzet: például új utca vagy éppen szeméttelep épül a faluszéli buckásba, zöldmezõs beruházások, nyomvonalas létesítmények (utak, gázvezetékek) harapnak ki kisebb-nagyobb részeket a homoki élõhelyekbõl, máshol olaj- vagy földgázkitermelés miatt fednek le nagy területeket betonnal, aszfalttal.

A Duna-Tisza közének élõhely-térképezése kapcsán becsülhetõvé vált, hogy az elmúlt tizenöt évben mekkora gyep- és mocsárterületeket szántottak be, semmisítettek meg, mert a térképezéshez használt topográfiai térkép az 1980-as évek végén, míg a mûholdfelételek 1998-ban és 1999-ben készültek. Tizenöt év alatt a tizenöt évvel ezelõtti gyepek- és mocsarak csaknem 20%-a (kb. 44 000 hektárnyi növényzet) semmisült meg!

Közvetlen hatások (a buckások konkrét tájhasználata) Régen a társadalom számára elsõsorban biomasszaforrást jelentett a homokbuckás. Fáit

eltüzelték, gyepjeit legeltették, a gyepeket feltörve (felásva) pedig fõleg rozsot, szõlõt és gyümölcsöt termesztettek. Napjainkban ez a szerepe már lényegesen csökkent, bár nem szûnt meg. Abbamaradt vagy nagyon ritka a boróka eltüzelése, a marhák legeltetése, a síkárfûszedés, a tippanmeszelõhöz szükséges levelek gyûjtése, valamint a mohák összegyûjtése, ugyanakkor a birkalegeltetés, a spontán fakadó fák kivágása, a vadászat és a borókabogyó szedése mindmáig jellemzõ.

A borókabogyó manapság is fontos gyógy- és fûszernövény, s legjelentõsebb hazai forrása éppen a kiskunsági borókás-nyárasok. Szedése egymagában nem káros, ha azt kíméletesen, nem a hajtások összetörésével, a borókák károsításával együtt végzik. Mivel a gyûjtés ellenõrzése lehetetlen, ezért a bogyó szedését a jövõben kívánatos lenne kiszorítani a védett területekrõl. A vadászat a vadföldek, a vadszórók, a több méterre kimélyített, olykor betonnal bélelt, illetve az egyre nagyobb luxust kielégítõ, tájidegen vadlesek sûrû telepítésével, valamint a nem õshonos vadállomány (pl. gímszarvas, dámvad) fenntartásával okoz gondot. A legnagyobb károkat azonban a helyenként még mindig jellemzõ túllegeltetés okozza, mert gyomosodással, sõt, az özöngyomok terjedésével jár.

A méhészek az utóbbi idõkben jelentek meg a homokbuckásokon, pontosabban a buckásokra telepített nagy kiterjedésû akácosok és az özöngyomként növõ selyemkóró állományainak környékén. Az utóbbi faj terjedésében nem titkoltan tevékeny szerepet is játszottak, s újabb telepítéseket is terveznek!

Nem elhanyagolható szempont a homokbuckások kutatási objektumként való felhasználása sem. Dinamikus, jellegzetes, egyedi és igen szép pannon élõhely, sok érdekes viselkedésû fajjal, viszonylag egyszerû növényzeti szerkezettel.

A természetvédelmi intézkedéseknek és kezeléseknek szintén közvetlen hatása van a buckásokra. Bár feltételezzük, hogy mindegyikük jószándékú, ez nem jelenti azt, hogy hatásuk minden esetben kedvezõ a növényzetre nézve (pl. a tájidegen fák kivágása, majd robbanásszerû sarjadzása). Az is lehet, hogy a rövid távon kedvezõnek látszó beavatkozás hosszú távon igen károsnak bizonyul. Ilyen lehet például az üde rétek zárvány homoki sztyeppjein a nagy területeket érintõ, egyidejû gépi kaszálás, amely rövid távon eltünteti ugyan a felesleges biomasszát (megakadályozza az avarfelhalmozódást), hosszú távon viszont több növényfaj és még több rovarfaj eltûnéséhez vezethet.

35

Az utóbbi évtizedekben lényegesen csökkent a buckások katonai célú használata, bár a Táborfalva és Dabas közti területen éppen mostanában terveznek igen mélyreható tájátalakításokat a NATO-csatlakozás következményeként. A katonai használat egyrészt igen zavart, akár teljesen lecsupaszított részeket, másrészt külsõ zavarásoktól sok szempontból védett, akár szentély jellegû részeket eredményez.

Napjainkra új funkciói is lettek a buckásoknak. Városban élõk vagy külföldiek üdülnek a közelükben, gyönyörködnek a táj szépségében, lovagolnak, csodálják a ritka és különleges állatokat, növényeket és a régi pásztorhagyományokat. Filmesek keresnek itt “sivatagi” helyszíneket. Fiatalok százai jönnek pl. a fülöpházi oktatóközpontba és a Kondor-tó partján fekvõ madárvártára (Természetismereti Tábor Fiataloknak), hogy megtapasztalják a “természetet”, hogy átérezhessék, mit is jelent a természet védelme. A közvéleményt kedvezõ irányba befolyásoló és nagyobb természeti károkat nem okozó tevékenységeket támogatandónak tartjuk.

Nem mondhatjuk ezt a moto- és autocrossról. A legnagyobb, legmeredekebb buckákat keresik, s képesek teljes buckákat lecsupaszítani. Máskor szentélyeinkben fordulnak egyet-kettõt.

Közvetett hatások (a környezõ táj változása) Ilyenkor a beavatkozások nem a buckásokban történnek, hanem a szomszédos tájban vagy

akár térségi léptékben, mégis hatással vannak a buckásokra. Ilyen például a környezõ szántók és szõlõk felhagyása, amelynek következtében a felhagyott területeken óriási mértékben elszaporodhatnak a tájidegen, ún. özöngyomok (amelyek késõbb a buckások belsejébe is behatolhatnak, pl. akác, selyemkóró, kokárdavirág). Ugyanakkor a felhagyott szántókon idõvel természetközelibb gyepek is regenerálódhatnak − ez puffer- és tömeghatásuk révén kedvezõ a buckásokra.

Többször említettük már a lecsapolásokat, amelyek a környezõ nagy vizes élõhelyek vízelvezetését célozták, de a buckások alól is kiszippantották a vizet. Az elmúlt évek aszályainak ellenére a drasztikus lecsapolások tovább folynak.

Kedvezõ hatást várunk bizonyos térségi természetvédelmi intézkedésektõl, például a természeti területek védelmétõl, az agrár-környezetvédelmi programoktól és az ökológiai hálózat kiépítésétõl. Ezeknek során csökkenhet a buckások elszigeteltsége, mert nõhet a pufferterületek mennyisége.

A HOMOKI NÖVÉNYZET JELENLEGI DINAMIKÁJA Ebben a fejezetben összefoglaljuk mindazokat a kiskunsági buckásokban jelenleg zajló

növényzetátalakulási folyamatokat, amelyeket a homoki élõhelyek megõrzése és kezelése kapcsán − véleményünk szerint − érdemes figyelembe venni. Vannak olyan folyamatok, amelyek már több száz éve tartanak, mások az utóbbi évek “termékei”; némelyek helyiek, mások az egész tájegységre jellemzõk. Bizonyos folyamatokat könnyebben, másokat nehezebben, megint másokat egyáltalán nem áll módunkban természetvédelmi kezelések révén befolyásolni.

A mozgó buckák eltûnése, a nyílt homokfelszínek gyepesedése Az 1980-as évek közepén a Kiskunság utolsó mozgó buckái is megálltak. Azóta csak

mesterségesen (csupasz homokfelszín létrehozásával, majd gyomirtással, taposással) tartható fenn mozgó homokfelszínû bucka. (Ne feledjük: e buckák csak két-háromszáz éve mozognak!) Ha nem lesz a jövõben sem olyan buckás, amelyet birkával és marhával rendszeresen túllegeltetnek, s a környékén a fás növényzetet − legalább egy szélcsatornányi

36

szélességben − kiirtják, nem lesz a Kiskunságban mozgó buckás. A jelenlegi táj, tájhasználat és éghajlat mellett ugyanis minden homokterület olyan mértékben gyepesedik, hogy a homokot csak kismértékben képes a szél kifújni a növények tövei közül. Ez a homokmennyiség nem elegendõ a buckák elindulásához.

Kisebb nyílt homokfelszínek, persze, napjainkban is képzõdnek, fõleg a buckások környezetében levõ mezõgazdasági területeken, nyomvonalas létesítmények mentén, homokbányászat és katonai tevékenység következtében, valamint útrézsûkön, illetve kis foltokban túllegeltetés miatt. E felszínek újragyepesedése azonban gyorsan megindul. Ha nem teljesen sívó a homok, s a regeneráció során legeltetik, tapossák a felszínt, akkor egyéves homoki növények (pl. poloskamag, ballagófû, átoktüske) telepszenek meg. Sívó homokon amúgy a magyar csenkesz alkot − szinte egymagában − pionír gyepet. E gyepek hasonlók lehetnek a történeti leírásokban jellemzett homokkötõ, magyar csenkeszes gyepekhez.

A gyepek záródása A megkérdezett helyi emberek és a régóta a homokterületeken dolgozó kutatók

egybehangzó véleménye, hogy a gyepek egyre zártabbak, s egyre nagyobb felületeket fed moha. Ennek okául mindenki a kisparaszti legeltetés elmaradását említi.

Az a tapasztalat, hogy a legeltetett területek gyepje továbbra is nyílt. Ezek a gyepek azonban a botanikusok és a természetvédõk szemében gyomosak, zavartak − egyszerûen “nem szépek”. (Ahol nagy az üregi nyúl állománya, szintén nyitottak maradnak a gyepek.)

Úgy tetszik azonban, hogy a jelenlegi környezeti feltételek mellett, legeltetés hiányában sem záródnak 100%-osan magyar csenkeszes, homoki árvalányhajas gyepjeink. Ezek az uralkodó fajok hosszú távon sem tûnnek el (mint ahogy eltûntek pl. Ausztriában), “társulásidegen” õshonos fajok nem jelennek meg, bár a megfigyelések alapján úgy látszik, hogy a homoki specialista növények faj- és egyedszáma csökken, ha a gyepet évtizedekig nem legeltetik (pl. a naprózsáé, a kései szegfûé, a homoki szalmagyopáré). A legeltetés elmaradása miatt a fûavar a helyszínen marad, nem töredezik össze, olykor egészen sûrûn fedi a felszínt. A mohák szaporodását sem fékezi az állatok taposása. A gyepek záródását azonban nem leromlásnak, hanem a gyep öngyógyításának, tehát regenerációnak érezzük, mert tapasztalataink szerint a gyep szervezettsége, rendezettsége nõ.

Spontán cserjésedés és erdõsödés õshonos fajokkal A spontán “fakadó” fák és bokrok számának növekedése szintén a legeltetés

elmaradásának következménye. Ez a folyamat minden nem legeltetett buckásban megfigyelhetõ, de az erdõsödés sebessége eltérõ. Mások lehetnek az erdõsödésben szerepet játszó fásszárú fajok is − bár leggyakoribb a fehér, illetve szürke nyár. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy miközben az éghajlat aszályosabb, tehát a faállomány számára kedvezõtlenebb lett, a területek erdõsödtek!

Az erdõsödés sarjról és magról egyaránt folyik. A nyárak fokozatosan kúsznak a buckák teteje felé. Hogy e folyamat meddig fog tartani, nem tudjuk. Az ásotthalmi Emlék-erdõben (és sok helyen máshol is) azt figyelhetjük meg, hogy a buckára, tisztásra kúszó nyársarjak élõ és elszáradt pédányai azonos magasságúak. Ebbõl arra következtetünk, hogy az erdõsödés folyamata megállt, a növekedés és a pusztulás dinamikus egyensúlyba jutott. Az ötven évvel ezelõtti légifotók megerõsítik ezt a feltevést. Csévharaszton szintén igen lassú az erdõsödés, ezzel szemben Bugacon, Pirtón és Orgoványban − tehát azokon a területeken, ahol csak néhány évtizede hagytak fel a legeltetéssel − az elmúlt ötven évben sokszorosára nõtt a fákkal, bokrokkal fedett terület. E területekrõl azt tudjuk, hogy egykor igen erõteljesen legeltettek bennük. Azt feltételezzük, hogy a jelenlegi és a közeljövõben várható környezeti feltételek mellett a buckások teljesen nem erdõsödnek be, sokáig maradnak még “elég” nagy tisztások,

37

így a gyepek védendõ fajai fennmaradnak. Elképzeléseink szerint így volt ez az elmúlt tízezer évben is.

A fák árnyalása és a lehulló avar a homoki gyepeket átalakítja, de nem degradálja. A nyárfák alól kiszorul az árvalányhaj, s a magyar csenkesz alkot viszonylag fajgazdag, jól szervezett gyepeket. A csenkeszcsomók közti tereket a nyárfaavar teljesen befedheti. A galagonya- és a fagyalbokrok alatt, valamint nyárfacsoportok sötét árnyékában − a fák és bokrok kora alapján ítélve − a homoki gyep néhány évtized alatt sztyepprétté alakul, feltehetõen a javuló mikroklíma és a meginduló humuszfelhalmozódás miatt. Természetesen ez a sztyepprét nem olyan fajgazdag, nem olyan szervezett, mint az egykori õssztyeppek lehettek, de uralkodó és kísérõ fajaik javarészt már a sztyeppek generalistái közül kerülnek ki (pl. a karcsú perje), és sztyeppspecialisták (pl. aranyfürt õszirózsa, hegyi here, lappangó sás, mezei zsálya, Sadler-imola), sõt erdõssztyepp-fajok is megjelennek (pl. közönséges borkóró, erdei szellõrózsa). A sûrûsödõ borókák között is átalakul a gyep: kiritkul, erõsen mohásodik, a fajok száma csökken, s a teljesen csupasz foltok sem ritkák. Sztyepprétek azonban nem alakulnak ki. Itt említjük meg, hogy homoki fenyõtelepítéseink igen árnyas tisztásain szintén “sztyeppesedik” a fajkészlet, de a gyep ritkás, jellegtelen és fajszegény marad (pl. karcsú perje, fehér mécsvirág, orvosi ebnyelvûfû).

Az erdõsödés során kialakuló kis erdõcskékben gyakran megjelennek a generalista, erdei, lágyszárú fajok (pl. illatos ibolya, széleslevelû salamonpecsét, erdei szálkaperje, erdei gyömbérgyökér), de igazi erdei flóra nem alakul ki a propagulumforrások nagy távolsága miatt.

Betolakodó, tájidegen fajok A kiskunsági homokbuckások természetközeli növényzetét leginkább veszélyeztetõ

folyamatok egyike a nem õshonos, azaz tájidegen (amerikai és ázsiai eredetû), agresszíven terjedõ növények térhódítása.

E fajok részben szándékos ültetéssel jutottak a buckásokba, illetve a közelükbe (pl. akác, selyemkóró, kokárdavirág, fekete fenyõ, átoktüske, bálványfa), vagy a hazánkba véletlenül behurcolt fajok spontán terjedése révén jelentek meg a homoki élõhelyeken (pl. betyárkóró, átoktüske).

Az agresszív, tájidegen fajok közül a legtöbb kárt talán az akác okozza, amely a jövõben, sajnos, várhatóan tovább terjed. E fajt homokkötési céllal telepítették a száraz homokra. Mivel a fája sokféle célra használható és kiváló méhlegelõ, a “homok hõsei"-nek (a “vad” tájat megszelidítõ kisparasztoknak) nagy kincset jelentett. Sarjakkal igen erõteljesen terjed, bár a legszárazabb homokbuckákon nem életképes. A fõ probléma az, hogy nitrogénkötõ baktériumai és felhalmozódó avarja révén olyan mértékben alakítja át a termõhelyet maga alatt, hogy ott generalista és nitrogénkedvelõ fajok válnak uralkodóvá, amelyek az õshonos fajokat teljesen kiszorítják. Az akác letermelésével a folyamat visszafordítható, de csak lassan és igen nagy munkával.

A selyemkórót egykor dísznövényként hozták be hazánkba, majd gumigyártáshoz próbálták a tejnedvét felhasználni, sikertelenül. Kiváló mézelõ tulajdonságait felismerve egykor mézelõ növénynek ültették, ám manapság spontán terjed, s már több tízezer hektárt borított el az országban. Terjedése nem állt meg, így az utóbbi húsz évben is többszörösére nõtt az általa elfoglalt terület. Szántókon és szõlõkben sokszor alkot száz hektáros összefüggõ állományokat, máskor fiatal fásításokba hatol be és válik tömegessé, de, sajnos, megjelenik a természetközelibb homoki gyepekben, sõt a kiszáradó láperdõkben is. Irtása elvileg lehetséges, de igen munkaigényes. Elõfordulhat, hogy a homoki gyep regenerációja során − az egyre természetesebbé, zártabbá váló gyepbõl − kiszorul, de erre biztos adataink még nincsenek. Ezt a folyamatot több helyszínen kellene figyelni!

38

Régi amerikai jövevény a betyárkóró. Szinte minden homoki gyepünkben megtalálható, s a zavartalanabb gyepekbe is “beépül”. Mérete ekkor csökken, s helyrehozhatatlan károkat − úgy látszik − nem okoz az életközösségben. Kiirtani nem lehet, de talán nem is szükséges.

Újonnan terjedõ faj a kokárdavirág. Eddig még csak a Kolon-tó melletti Bikatorok nevû területrészen figyeltük meg, ahol már nemcsak az utak szélét és a parlagokat hódította meg, hanem behatolt a buckások természetközeli gyepjeibe is.

Nagyon veszedelmes “idõzített bomba” a bálványfa. Szerencsére lassan terjed, de pusztítása az akácéval mérhetõ össze. Vegetatív foltokban, frontszerûen terjed, s maga alatt mindent kiirt. Hazánk egyéb részein már száz hektárokon számolta fel az õsi növényzetet, s homokterületeken is közelíti e nagyságrendet.

A parlagfû szintén nem veszélyezteti a záródó, illetve a zavarásnak nem kitett homoki gyepeket, de a fiatal, felhagyott szántókon annyira elszaporodik, hogy népegészségügyi problémát jelent (Kecskeméten szokták mérni az országos csúcsokat). Homokterületeken nem tartjuk valószínûnek, hogy olyan mértékben sikerülne az állományát csökkenteni, mint azt pl. Ausztriában tették. Visszaszorulásához az élõhelyek általános stabilizálódására lenne szükség.

Némely pásztor szerint a baracsi uraság terjesztette el az azóta a nép által "baracsi bógáncs"-nak nevezett, amúgy tavasszal jó legelõt adó, de nyáron igen szúrós termésû növényt, az átoktüskét, hogy megakadályozza a mezitlábas juhászok behatolását birtokára. E növény azóta mindenfelé elterjedt, de a természetközelibb gyepekbe nem képes behatolni, így inkább a taposott helyeken jelenik meg.

Érdekes történet a kései perjéé. E faj õshonos nálunk, hegyvidékeink meleg, száraz sztyeppes növényzetû lejtõin. A Kiskunságban az 1950-es években észlelték elõször megjelenését Jakabszállásnál. Jelenleg már nyolc település határában vannak állományai, amelyek akár milliós egyedszámúak. Zömmel zavart gyepekben és fenyvesekben terjed, de meghódította a természetközeli buckásokat is, részben az ott õshonos uralkodó fûfajok kiszorítása révén.

Tüzek Az erdõssztyepp-zónához az ember megjelenése elõtt is hozzátartoztak a tüzek. Különösen

a nagy biomassza-produkciójú évek után lehettek gyakoriak az ún. avartüzek. A pusztai gyepek és cserjések erdõvé válását is − a legelõ állatok mellett − a tüzek korlátozhatták.

Az utóbbi években azonban a természetesnél több tûzeset fordult elõ a Kiskunságban. Nagy kiterjedésû és természeti értékû borókások égtek le Bugacon, Bócsán, Tatárszentgyörgyön, legutóbb Orgoványban, illetve Ágasegyházán. E tüzek mind emberi hanyagság következményei voltak, vagy szándékosan gyújtották õket, így nem tekinthetõk a természetes dinamika részeinek, bár részben kétségtelenül utánozzák azt. A tüzek ebbõl a szemszögbõl nézve tehát nem elpusztították a természeti értékeket, hanem egy idõsebb szukcessziós állapotot “löktek vissza” egy nap alatt egy fiatalabba. A leégett borókások helyén ugyanis hamar megindul a homoki növényzet regenerációja.

Agócs József és kollégái hat évig követték a bócsai leégett borókások változásait. Azt tapasztalták, hogy a tûz a zárt borókásokban és a fenyvesekben okozta a legnagyobb kárt, ahol olykor a talaj is átégett. Az elsõ évben az egyéves ballagófû és a betyárkóró vált tömegessé, s megindult az életben maradt fehér és fekete nyár gyökereinek sarjadzása. A kevésbé égett területekrõl már ekkor sok mag érkezett a leégett részre (pl. a homoki árvalányhajé, deres fényperjéé, báránypirosítóé, magyar csenkeszé). A második évben az egyéves növények visszaszorultak, míg a magról kelt és a tarackoló évelõk erõsen terjeszkedtek (különösen a siskanádtippan), s a nyársarjak tovább növekedtek. Késõbb a terület “visszahódítása” lassult, ugyanakkor egyre több faj jelent meg. A sok növény eddigre felélte az elhalt gyökerekbõl felszabadult tápanyagokat. Az ötödik évben a siskanád visszaszorult a megégett borókák helyérõl, a nyár gyökérsarjai viszont sûrû állományt alkottak. Késõbb e sarjak várhatóan

39

kiritkulnak, s cserjék − így boróka − jelennek meg. A hatodik évben lényeges változás nem volt tapasztalható. E megfigyeléssorozat − hetedik életévében (2000-ben) − pénzhiány miatt leállt, holott a megfigyelés folytatása alapfeltétele annak, hogy megfelelõ ismereteink legyenek a tüzek közép távú hatásairól. Az orgoványi tûz után új megfigyeléssorozat indult a változások nyomon követésére (állandó fényképhelyekkel, illetve biomasszamérésekkel).

A buckaközök és a tölgyesek kiszáradása A homokbuckások üde termõhelyei, a buckaközi mocsarak és lápok egykor fontos tényezõi

voltak a tájnak. Az 1940-es évektõl folytatott és, sajnos, napjainkban is tartó felelõtlen vízgazdálkodás, valamint az 1980-as évek elejétõl az 1990-es évek közepéig húzódó aszályos idõszak azonban megpecsételte sorsukat. Állományaik mind kiszáradtak, csupán néhányban akadhatunk üdébb termõhelyet igénylõ növényre, pl. egy-egy tõ kormos csátéra (Jakabszálláson), zsombéksás maradványára (Pirtón) vagy kékperjére, közönséges lizinkára.

A vízhiány igen súlyos nyomokat hagyott tölgyeseinkben is. Érdekes viszont, hogy nem a legszárazabb termõhelyû csévharaszti és jánoshalmi tölgyligetekben, hanem az egykor zárt lombkoronájú, ún. gyöngyvirágos-tölgyesekben (pl. Nagykõrösön, Pusztavacson). Lehet, hogy az egykor is száraz termõhelyek tölgyegyedeinek az alkalmazkodóképessége nagyobb? Vagy más ennek az oka? Különösen meglepõ, hogy a kocsányos és a molyhos tölgy éppen a szárazabb buckásokban újul a legjobban. Csévharaszton és Jánoshalmán a borókás-nyárasban százával (!) lehet találni öt-húsz éves kocsányos és molyhos tölgyeket (illetve keresztezõdéseiket).

Erdészeink java része (de nem mindenki!) sajnos már leírta a tölgyet mint erdõalkotó fajt a Kiskunságból, természetes újulásának hiányára és a csúcsszáradó, pusztuló állományokra hivatkozva. Azzal egyet lehet érteni, hogy a nagy gazdasági elvárásokat illetõen a tölgy nem kifizetõdõ fafaj (költséges és hosszadalmas felújítani), de azzal nem, hogy emiatt a tölgyeseket mielõbb tarra kell vágnunk, s a helyüket mélyszántani és akáccal újítani kell! Ligetes erdõsszytepp-tölgyeseink a tölgy esetleges teljes visszaszorulása után is erdõsszytepp-élõhelyek maradnak (a fajok nagy többsége túl fog élni), legfeljebb a tölgy mellett/helyett nyárak, vadkörte, esetleg mezei szil adja majd a várhatóan ritkásabb lombkoronát (vagy elcserjésednek az állományok). Ki tudja, hogy ötven-száz-ötszáz év múlva nem lesz-e megint kedvezõbb a helyzet a tölgy számára? (Felzántott, tájidegen fajokkal beültetett foltokon már nincs esélye a természetes élõvilágnak!)

Méretcsökkenés, méretnövekedés Világtendenciaként a mi természetesebb élõhelyeink is egyre inkább szigetekké válnak az

agrár-urbán tengerben, s egymástól többé-kevésbé elszigetelõdnek. (A tapasztalatok szerint a legtöbb nem gyom jellegû növény- és állatfaj évtizedek, sõt néhány évszázad alatt sem képes néhány 100 méternél messzebbi élõhelyeket “felfedezni” és benépesíteni.) A csökkenés nemcsak azt jelenti, hogy a buckások összterülete kisebb lesz, hanem a megmaradt foltok is sérülékenyebbekké válnak (pl. növekszik a szélek aránya a belsõ területekhez képest, csökken a populációk egyedszáma). E folyamat homokbuckásainkat is veszélyezteti, bár ma még jóval kisebb mértékben, mint pl. síksági tölgyeseinket, löszsztyeppjeinket. A feldarabolódás legfontosabb korszakai a XIX. század közepén meginduló legelõfelosztások, majd a XX. századi szõlõtelepítések, beszántások és homokfásítások voltak. Bár a folyamat jelenleg is tart, a sebessége szerencsére számottevõen csökkent, ám a veszélye továbbra sem lebecsülendõ.

Napjainkban a feldarabolódási folyamat ellenkezõjére is akad példa. Buckásaink peremterületein ugyanis a felhagyott szõlõk, gyümölcsösök és szántók helyén olykor igen elõrehaladott a gyepek és cserjések regenerációja. Fülöpházán ez már arra vezetett, hogy a két nagyobb homokbuckás között újra folytonos a kapcsolat.

40

A HOMOKBUCKÁSOK JELENLEGI ÁLLAPOTA

Arról keveset tudunk, hogy az egykori buckások mennyire voltak hasonlók egymáshoz, s

valójában miben különböztek egymástól. Ami biztos: a mostani buckások sokfélék. Vannak olyanok, amelyek most is igen természetközelinek tetszenek (pl. a Tázlári-homokbuckák és a csévharaszti Buckás-erdõ némely része), másokon erõteljesen látszik az erdõirtás és a túlzott legeltetés hatása (pl. a Fülöpházi- és a Pirtói-homokbuckákon), vagy még mindig legeltetik õket (pl. a tatárszentgyörgyi és kizsizsáki buckákat), esetleg a legeltetés megszüntével többé-kevésbé beerdõsödtek (pl. a Kisasszony-erdei és a Bugaci-borókás). A 8. táblázatban a homokbuckások legfontosabb jellemzõit és természetvédelmi adatait mutatjuk be.

Az “átlagbuckás” A fenti táblázat alapján az “átlagbuckás” olyan védett, néhány 10 hektáros kiterjedésû,

kissé zavart növényzetû, akácosodó, közepesen élõhelygazdag terület, ahol az árvalányhajas, csenkeszes lankás vagy kissé meredekebb buckák jellemzõk nyár- és borókaligetekkel. A buckaköz száraz, a talaja alig humuszos, az élõvilága csak részben kutatott. Felhagyott legelõ, vagy még most is legeltetik.

Amint a táblázatból láthatjuk, ilyen buckás a valóságban nincs. A sokféleség okait az elõzõ fejezetekben részletesen tárgyaltuk. A sokféleséget azért fontos hangsúlyozni, mert véleményünk szerint a természetvédelmi kezeléseknek igazodniuk kell a buckások jelenlegi állapotához, sokféleségéhez, mostani és várható jövõbeni dinamikájához.

"Úgy gondolom, hogy a természet logikájának mélyebb megismerése és közös firtatása fogja hozni a legjobb megoldást a gyepek természetvédelmi kezelésének meghatározásában."

Tálas László

TERMÉSZETVÉDELMI STRATÉGIÁK HOMOKBUCKÁSAINKBAN

TERMÉSZETVÉDELEM −−−− ELMÉLETBEN

A természetvédelem gyakorlati feladatai gyakran − különösen változó, "gyorsuló" korunkban − nagyon egyértelmûek: nem szabad engedni, hogy feltörjék vagy beépítsék a gyepeket, felszántsák az erdõket, lelõjjék a ragadozó madarakat, lecsapolják a mocsarakat. Aki ezt mégis megtette, az feleljen tettéért! (Sajnos helyrehozásról a legtöbb esetben nem lehet szó − õsgyepet, háromszáz éves tölgyet, zsombéksásost, rétisast még a “fejlett” civilizáció sem tud egyik napról a másikra “teremteni”.) A mindennapi természetvédelmi munka nagy részét tulajdonképpen e pusztítások megakadályozása teszi ki.

A természetvédelemnek azonban további céljai is vannak: megõrizni minél többféle élõhelyet, minél élõhelygazdagabb tájrészleteket minél több faj, minél nagyobb és minél stabilabb populációjával, s mindezt a természetre oly jellemzõ dinamikus állapotban. A kérdés az, hogy a területek jelenlegi állapota és dinamikája megfelel-e a fentebb említett céloknak (azaz mire is van szüksége egy homoki erdõ-gyep mozaiknak, egy láprétnek, egy ligetes tölgyesnek, a tartós szegfûnek, a kerecsensólyomnak, a parlagi viperának a hosszú távú fennmaradáshoz). Bár e kérdések a természetvédelem minden szintjén nap nap után

41

felmerülnek, végiggondolásukat gyakran akadályozzák a “mindennapi” teendõk. Pedig hosszú távú elképzelések és tervek nélkül elõfordulhat, hogy a legjószándékúbb természetvédõi tevékenység ellenére is helyrehozhatatlan károk következnek be élõhelyeinken, véglegesen tönkremennek területek, eltûnnek populációk, fajok pusztulnak ki.

A kérdés tehát a következõ: mik azok a bizonyos kívánatos dinamikák és állapotok, mit kell tennünk elérésük érdekében? Biztos, hogy e füzet keretein belül nem fogjuk e témát kimeríteni, lezárni. A célunk csupán annyi, hogy erõsítsük az ezzel kapcsolatban már megindult szakmai vitát, közös gondolkodást.

Passzív védelem? Ha a területet “teljesen” magára hagyjuk, ezzel lehetõvé tesszük a természet önfejlõdését,

öngyógyulását. Ilyenkor − bár azt szeretnénk − nem feltétlenül az egykori õsállapot alakul vissza (sõt talán sohasem az!), hanem a jelenlegi környezeti feltételek és a növényzet tényleges állapota adja meg azt az irányt, amerre a dinamika elindul, illetve tovább halad.

A passzív védelem, mint megoldás akkor válhat be, ha a területnek elegendõ regenerációs tartaléka van, s a jelenleg ható külsõ és belsõ tényezõk (pl. agresszív, tájidegen fajok, szennyezés, elszigeteltség) nem akadályozzák meg ezt az önfejlõdést.

Úgy látszik, hogy az abiotikus tényezõk által erõsebben stresszelt élõhelyeken, pl. bizonyos sziklagyepekben és ürmöspusztákon, e megközelítés − legalább közép távon − bevált. Nem észlelünk számottevõ leromlást. (Lehet, hogy csak arról van szó: ezeknek az élõhelyeknek a dinamikája olyan lassú, hogy emberi léptékkel a folyamatokat nem látjuk.) Erdeinkben hasonló be nem avatkozási céllal jöttek létre állami és magán erdõrezervátumok.

A gyepekben ugyanakkor (különösen a zömmel irtás eredetû kaszáló-, láp- és mocsárrétjeinken, de gyakran a dúsabb növényzetû sztyeppeken, rétsztyeppeken is) a tudatos nemkezelés a tapasztalatok szerint gyakran “elöregedés"-hez, avarfelhalmozódáshoz, bizonyos fajok túlszaporodásához, beerdõsödéshez, sokszor számottevõ diverzitáscsökkenéshez vezet. Ezt általában káros folyamatnak tartjuk, bár azt is mondhatnánk, hogy a rendszeres kaszálással fenntartott fajgazdag láprét helyén kialakult fajszegény, de saját fejlõdési útját járó pionír erdõ ugyanolyan, sõt talán nagyobb értékû, mert spontán dinamikáját nem korlátozzuk. E mérlegelés hol könnyebb, hol nehezebb, de mindenképpen léptékfüggõ, ezért nagyobb tájegységek változásainak tanulmányozása segíthet a döntésben. Nyilván nem lehet cél minden láprét kaszálásának felhagyása, ugyanúgy az erõltetett kezelésük sem, mert az más feladatok elõl veheti el a természetvédelem erejét és pénzét.

Elõre meghatározott cél? A nyugat-európai természetvédelemben (különösen az angolban és a hollandban) a

szakemberek a terület állapotának és dinamikájának "ismeretében" meghatároznak egy olyan célt, amelynek az elérését célozzák meg. Ezután jól megtervezett, részletes kezelési utasítást készítenek, majd azt végre is hajtják. Nagy általánosságban − kimondva, kimondatlanul − itthon is gyakran valami hasonlót teszünk. Szeretnénk, ha a területek valamilyen kigondolt “kívánatos” állapotba kerülnének vagy abban maradnának, szeretnénk, ha dinamikájuk csupán a természetes tényezõktõl függene.

1. A célállapot gyakran a természetes “õsállapot” és annak dinamikai rendszere. A rezervátumszemléletû természetvédelem azt feltételezte, hogy legjobb területeink természetes állapotban vannak, így állapotuk megõrzése − körbekerítéssel − a legcélravezetõbb. Azóta kiderült, hogy hazánkban nincs olyan élõhely, amely természetes állapotban lenne, feltételezésünk szerint ezt a bizonyos õsi állapotot elképzelni, illetve megismerni is csak korlátozottan tudjuk, hiszen az európai táj már évezredek óta olyan erõteljes emberi behatás alatt áll, hogy a helyi, de még inkább a térségi természetes folyamatok nem érvényesülhetnek.

42

2. Választhatunk célnak valamely közelmúltban valóban létezett állapotot is, pl. a XVIII., XIX. vagy a XX. századból. Errõl talán már elég hû képet kaphatunk részletes történeti rekonstrukcióval. Ilyenkor kétféle gonddal kell megküzdenünk. Egyrészt a jelenlegi táj már nem a régi: a lecsapolások, a tájidegen fajok terjedése, a légszennyezés és az elszigeteltebb élõhelyek miatt más. Még ha sikerül is “kellõ mértékben” kialakítanunk az akkori környezeti feltételeket, akkor sem biztos, hogy a kellõ hatást érjük el vele. A legtöbb esetben ugyanis a társadalmi és gazdasági változások következményeként hiányzik az a paraszti réteg, amely a “kívánatos” tájhasználatot végezné (legtöbbször tudniillik valamilyen paraszti legeltetésrõl, kézi kaszálásról, népi erdõélésrõl van szó). Nincsenek ridegpásztorok, nincsenek a buckásból családjukat eltartani kénytelen tanyasi gazdák. Megoldást az jelenthet, ha új kezelési módokat találunk ki, de vigyázni kell, mert az ilyen kezelésnek gyakran lényegesen eltér a hatása a tervezettõl (olyan ez, mint a gyógyszerek mellékhatása).

3. Sokak szerint a jelenlegi állapot és dinamika az, amelyet meg kell õriznünk. A tájhasználat és a környezeti feltételek megõrzésével ez sikerülhet is (pl. természetes vízháztartással, hagyományos legeltetéssel, kaszálással). Ha azonban a mai állapot és dinamika valamilyen múltbeli erõteljes "dinamizálás" eredménye (pl. erõteljes túllegeltetésé, gyepjavításé, csatornázásé), a jelen helyzet megõrzése nem egyszerû feladat.

4. Célunk lehet az is, hogy a rendszernek egyre természetesebb dinamikája legyen, egyre kevésbé függjön az emberi használattól vagy éppen a tudatos természetvédelmi kezeléstõl. Ilyenkor az ember okozta dinamikáktól való mentesítés és a minél természetesebb környezeti feltételek megteremtése a feladat.

5. Végül célunk lehet valamilyen − elméleti − természetesebb állapot elérése is. Például legyen sok "jó" faj, kevés "gyomfaj", a táj legyen "szép", az élõhelyek fiziognómiája és mintázata a "szemnek kellemes". Ha nem vagyunk eléggé tudatosak, igen gyakran e megoldás szerint cselekszünk.

Folyamatosan módosított cél? Ez azt jelenti, hogy nyomon követjük a növényzet változásait (monitorozunk), s közben

sokat gondolkodva meghatározzuk az újabb és újabb célokat, azután vagy beavatkozunk, vagy nem. Ez a módszer tulajdonképpen a fentieknek az életben megvalósult változata, hiszen szinte kizárt, hogy több évtizeden, esetleg évszázadon keresztül egy területet azonos elvek szerint védjünk, kezeljünk.

A kezelési módok kiválasztása: hogyan? Ha tudjuk, mi a célunk, az a teendõnk, hogy figyeljük, hogyan változik kiválasztott

területünk (azaz monitorozunk). Amennyiben “jó irányban” halad, vagy az önfejlõdés eredményét “elfogadhatónak” tartjuk, "hátradõlhetünk", s hagyhatjuk az éppen zajló folyamatokat szabadon érvényesülni. Ha azonban nem arrafelé megy, amerre “jónak látjuk”, be kell avatkoznunk. (Kérdés azonban: tudjuk-e, hogy merre halad élõhelyünk? Azt gondolom, hogy hol jobban, hol kevésbé tudjuk.) Mit jelent a beavatkozás? Fákat kell kivágni? Vagy újak megjelenését kell segítenünk? Legeltetni vagy kaszálni kell? Mi lesz jó hosszú távon? Nagy kérdés: van-e elegendõ tudásunk ennek eldöntéséhez? Némelyek szerint igen, a gyakorlati természetvédõ tapasztalata azonban az, hogy jóval kevesebb ismeret van a számára szükségesnél.

A tájban dolgozó ökológus kutatók szerint sok, megfelelõen megtervezett és kivitelezett dinamikai-kezelési kísérletet kell végezni, mert azokból lehet majd megtudni, hogy mit kell tennünk, mi az “optimális” kezelési mód. Minél hosszabb távú (legalább több évtizedes) egy ilyen megfigyelés-, illetve kísérletsorozat, annál nagyobb eséllyel leszünk képesek a homoki növényzet logikájának megértésére, annál kisebb eséllyel gondoljuk majd a rövid távú változásokról, hogy azok az általános, jellemzõ, meghatározó folyamatok.

43

A megtervezett, statisztikailag megfelelõ számú párhuzamost és kontrollt is tartalmazó, ezért általában csupán néhány 10 − 100 négyzetméteren végezhetõ, beavatkozásos terepi kísérletek esetében azonban több kérdés is felmerül: meg lehet-e majd mondani, hogy pl. a kikísérletezett kezelést táji méretekben alkalmazva milyen hatással lesz az adott növényzetre, s hogy ez a kezelési mód az “optimális”-e? Az is vizsgálandó: mennyire vihetõ át ez a “tudás” egyik buckásról a másikra?

Mivel általában nem várhatunk évtizedeket kezelési kérdéseink eldöntésére, más tudásforrásokat is célszerû keresnünk. Az egyik fontos feladat, hogy a tájban zajló minden kezelés jellegû beavatkozásról és annak hatásáról legyenek hosszú távú adataink. A kísérletekhez hasonlóan célszerû a buckások eseményeit dokumentálni. Így évek múltán sok és sokféle adatunk lesz arról, hogy pl. milyen legeltetési mód milyen következményekkel járhat.

A kísérleti eredmények mellett tapasztalati tudásunkra, ösztönös megérzéseinkre is támaszkodhatunk, amelyeket alapos és sok mindenre figyelõ hosszú távú megfigyelésekkel, a múlt alaposabb megismerésével, az ún. talált kísérletek elemzésével, széles körû jelenkori tereptapasztalattal edzhetünk. A “sokat tapasztalt természetbúvár” javaslatai, ösztönös megérzései − ha körültekintéssel és kellõ alázattal teszi azokat − hosszú távon igen hasznosk lehetnek, még a legmodernebb (és folyamatosan változó) ökológiai elméletek szellemében megtervezett kísérletek birtokában is. Hosszú életû erdészeink, pásztoraink, parasztjaink, botanikusaink és természetvédõink tudására is érdemes támaszkodnunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a táj régi ismerõi már sokat láttak, tapasztaltak, s a táj egykori gazdái gyakran több száz éves tapasztalatokra épülõ hagyományok alapján gazdálkodtak. Sok-sok éven keresztül éltek az adott tájban, együtt lélegeztek vele télen-nyáron, aszályban és belvizes években. E tudást nem lehet másképp megszerezni, ehhez ott kell élni!

Természetesen e − tapasztalatinak nevezett − tudástípusnak is megvannak a maga korlátjai: elsõsorban a másképpen szelektív és talán szubjektívebb információgyûjtés, valamint az általában kevésbé fegyelmezett racionális gondolkodás. Hosszú távon ezért nyilvánvalóan a többféle megközelítés együtt fogja adni azt a tudásanyagot, amelyre természetvédelmi terveinket és döntéseinket építjük.

A TERMÉSZETVÉDELEM TÖRTÉNETE A KISKUNSÁG HOMOKSÁGAIN A NEMZETI PARK MEGALAKULÁSA ELÕTT

Vidéki Róbert és Dr. Iványosi Szabó András

A Kiskunság pusztuló növényvilágára már a XIX. század második felében felfigyeltek. A természetvédelmi törekvések hamar megindultak, de a térség természeti értékeinek megõrzésére konkrét eredmények csak évtizedek múltával születtek. Anton KERNER 1863-ban a következõket írja: “ … már gõzvasutak robognak az Alföldön keresztül-kasul, a végtelen mocsarak évrõl-évre szûkebb határok közé szorulnak, buja szántóföldek váltják fel a füves steppéket. A steppetalajoknak nem egy növénye fog eltünni látni.”

BORBÁS Vince mindezt a növényvilág pusztulása oldaláról közelíti meg. Bugaci és koháryszentlõrinci (ezek akkor Kecskemét háttérrészei voltak) tapasztalatai alapján ír a homokkötés kialakult gyakorlatáról, jelezve: az új szõlõk és erdõk máris (1884, 1886, 1895.) csaknem százezer katasztrális holdon semmisítették meg a homokpusztákat! A tartós szegfüvet végveszélyben levõ fajként említi.

A Duna-Tisza közi homokvidékek iránti érdeklõdés a millennium idején csak fokozódik. Degen Árpád arra figyelmeztet1895-ben, hogy “Magyarország eredeti, sajátlagos homoki flórája szemlátomást pusztul … több órányi távolságban akadunk végre itt-ott egyes homokterületekre, ahol az eredeti flóra ivadékát megkímélte az ekevas”. Tudósításában

44

azonban nem elsõsorban a fõváros körüli homokflóra megsemmisülése, a gyárak, a vasúti töltések és a szántóföldek egyre nagyobb méretû terjeszkedése miatt aggódik. Az egész hazai homokflórát és fõként annak bennszülöttjeit látja veszélyeztetve a ruderális flóra terjedése és a filoxéravész nyomán felgyorsult nagyarányú homoki szõlõ-, illetve akáctelepítések következtében. Az eltûnõben levõ fajok között említi a homoki kocsordot, a homoki bakszakált, a fátyolvirágfajokat, a homoki csüdfüvet, a borzas len homokon élõ, kopasz alakját, de mindenekelõtt a tartós szegfüvet, amelyet jó fél évszázadig elõtte magyar botanikus nem látott.

Kada Elek, Kecskemét nagy városépítõ polgármestere és Herman Ottó 1894-96 között több cikkben polemizál Bugac néprajzi és természeti értékeirõl, elõsegítve országos ismertségüket. 1896-ban Kecskemét múltja és jelene címmel több, mint kétszáz oldalas természettudományi összefoglaló jelent meg a Homokság központi térségérõl. A szerzõk (Hanusz István, Hajagos Imre, Hollós László, Franché H. Rezsõ, Bíró Lajos) neve mindmáig élénken él a szakmai köztudatban. 1898 májusában a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának szervezésében, Abafi-Aigner Lajos vezetésével tizenkét zoológus vizsgálódott Bugac pusztáján és buckáin. Az errõl írott összefoglalók a terület állatvilágának változatosságát hangsúlyozzák.

A hazai növényfajok törvényes védelmének elsõ lépése a földmûvelésügyi miniszter 1900. évi 21.257. számú rendelete, amely többek között kimondja, hogy a “földrajzi elterjedésüknél és fekvésüknél fogva az egyes vidékeken ritka és érdekes fapéldányokat és facsoportokat” meg kell õrizni.

A honi, különösen a kiskunsági homoki növényzet megõrzése terén mindenképpen úttörõ vállalkozás volt Sajó Károly (1905) részérõl, amikor magánbirtokán a homoki élõlényközösségek számára háborítatlan élõhelyet biztosított. A báránypirosító védelmére kelt, amely egy ritka bödefajnak (Oxynychus erythrocephalus) volt a tápnövénye. Lakhelyének környékén gyöktörzsének a festékanyag-tartalma miatt szinte teljesen kiirtották a báránypirosítót, sõt, egyik éjjel a birtokáról is ellopták az ott található tövek nagy részét. A bödefaj megmentése érdekében a megmaradt tövekrõl szedett magból újra elszaporította a növényt. Cikkében említést tett egy másik homoki növény, a kék szamárkenyér megfogyatkozásáról.

Degen Árpád a földmûvelésügyi miniszter említett rendeletére 1909-ben elsõként tett konkrét javaslatot bizonyos hazai növényfajok védelmére. Köztük volt a kiskunsági homoki növényzet jelképének is számító kék szamárkenyér is, bár ezt a Balaton-parti “féktelen” pusztítások miatt tette. 1912-ben Madarassy László ismét néprajzi közelítésben foglalkozik Bugac értékeivel, hangsúlyosan utalva arra, hogy a hagyományos állattartásnak csak akkor van esélye, ha a homokpuszták változatossága fennmarad.

1914-20 között Szurák János, Timkó György, Boros Ádám és Rapaics Rajmund visszatérõen folytat botanikai felméréseket, gyûjtéseket Bugacon. 1920-ban Jávorka Sándor botanikus, Magyar Pál erdõmérnök és Treitz Péter agrogeológus a mai fogalmak szerint csapatmunkában hívja fel a figyelmet a bugaci szegélyturján posztglaciális reliktumfajaira. 1929-ben Randolf Rungaldier német geográfus Magyarország legszebb pusztájának mondja Bugacot, talán elsõként hozzátéve: “Bugac méltó arra, hogy Magyarország nemzeti parkjává fejlesszék ki.”

Kaán Károly 1926-ban pályázat útján megbízást kap a Magyar Tudományos Akadémiától egy, a magyar természetvédelem történetét bemutató és a védelemre érdemes természeti értékeket összefoglaló könyv megírására. Az 1931-ben megjelent könyv (Természetvédelem és természeti emlékek) számba veszi a védelemre ajánlott területeket, beleértve geológiai, tájképi, növény- és állattani értékeiket, barlangjaikat, mûemlékeiket és történelmi emlékeiket. A “rezervációra ajánlatos helyek” között több kiskunsági területet sorol fel a homoki flóra védelme érdekében.

“A Pótharaszti pusztán, mint a Duna-Tisza közi homokpuszták klasszikus képviselõjén, ahol még a homokpuszták flórája minden kulturális beavatkozástól mentes õsi állapotban

45

található. Királyhalmán, a szegedi határban, a Duna-Tisza köze homokja déli példájaként volna egy rezerváció ajánlatos, mely vidék több ritka homoki növény termõhelye (Dianthus diutinus, Bulbocodium vernum, Astragalus dasyanthus, Crocus reticulatus). Kecskemét határának bugaci részében zoológusok jelzik kívánatosnak, hogy egy borókás területtel egy rezerváció létesüljön, ahol a homoki állatvilág találna zavartalan védelmet."

Másutt leírja, hogy a Homokság még nem vízrendezett gerincén a bócsai Szappanos-tavat “Font István ottani földbirtokos és madárbarát tartja õrizet alatt”. Az akkor még kitûnõ gulipán-, gólyatöcs- és székilile élõhelyen “minden idõkön át azonban a védelem a tiszteletre méltó gondossággal biztosítva nincs.”

1932-ben nemzetközi természetvédelmi kongresszust tartottak Párizsban, amelyen Magyarország egyike volt a kilenc részt vevõ államnak. A kongresszuson a magyar természetvédelmi törekvéseket De Pottere Gerard és Schermann Szilárd foglalta össze. Schermann szerint többek között “Szeged környékén, Királyhalom mellett egy õsállapotban levõ homokpusztarészlet védelem alá helyezése volt tervbe véve”.

A természeti értékek megóvásának jogi lehetõségei 1935-ben végre megteremtõdtek. Az erdõkrõl és a természetvédelemrõl szóló 1935. évi IV. törvénycikk az Országos Természetvédelmi Tanács felállításáról rendelkezett, amely azután 1939-tõl (javaslattevõ szervezetként) kezdte meg mûködését. Figyelemre méltó, hogy Dezsõ Kázmér, Nagykõrös polgármestere a törvénycikk megjelenése után (talán ismerve Boros Ádám ugyancsak ekkor megjelent munkáját a Nagykõrös környéki erdõk növényvilágáról) azonnal kezdeményezõ lépéseket tesz. A képviselõ-testület úgy dönt, hogy a város birtokában levõ Pótharaszt-puszta (ma Csévharaszt) borókás-nyáras buckáit, õsrekettyését és további öt természeti emlékét védett területként kezeli. A hazai védetté nyilvánításokat rögzítõ elsõ (1939-tõl vezetett) természetvédelmi törzskönyvbe 38-44. sorszám alatt 1940-ben vezették be ezeket az értékeket. (Közülük csak a borókás nyáras maradt fenn máig.)

Eközben más kezdeményezések is figyelmet érdemelnek. 1935-tõl a Madártani Intézet megbízásából éveken át alapozó értékû megfigyeléseket végez Annók F., Szabó János, a “bugaci madárkapitány”. 1937-ben a Természettudományi Társulat javasolja, hogy a bugaci erdõbõl 200 holdat “örökös védelem” alá helyezzenek. Ez ügyben 1942-ben az Országos Természetvédelmi Tanács helyszíni szemlét is szervez.

Mindezek ellenére a második világháború elõtt a Duna-Tisza közén védett területek szinte alig születnek. Csak egy kunfehértói tölgyfával és két ásotthalmi homoki nyáras erdõtaggal gyarapodik a lista.

A védetté nyilvánítások 1945-50 között szünetelnek, de a következõ két évtized politikai gondolkodása sem kedvez a természetvédelemnek (sokkal inkább a természet leigázásának). 1950-1971 között mindössze 16,5 ezer hektárnyi területet nyilvánítottak védetté országosan. Homokságaink védetté nyilvánítása még sanyarúbb képet mutat. (A kunfehértói holdrutás kicsiny része) Tõserdõ (amelynek homoki erdõrészletei is vannak), Kunadacs, Kunbaracs, Kunpeszér és Dabas apró kocsányos tölgyes erdõmaradványai, illetve turjánosai, a pusztaszeri Büdös-szék (amely a hátság keleti peremén fekszik) és a bugaci õsborókás kapott mindösszesen 1100 hektáron védelmet.

Szembetûnõ az erdõterületek túlsúlya néhány természet iránt elkötelezett erdész jóvoltából. Más önkéntes természetvédõk (Mészáros György, Urbán Sándor és tanítványai) Fülöpháza környékének madártani megfigyelésében jeleskednek. Közben alapvetõ fontosságú feldolgozások jelennek meg a Duna-Tisza köze növényföldrajzáról (Boros Ádám), a homokvidék termõhelyfeltárásairól (Babos Imre), a szikesek elterjedésének idõbeli változásairól (Somogyi Sándor).

46

AZ ELMÚLT HARMINC ÉV TERMÉSZETVÉDELMI EREDMÉNYEI A KISKUNSÁGI HOMOKSÁGOKON

Dr. Iványosi Szabó András 1971 végre fordulatot hozott a hazai természetvédelemben. Tíz évvel azután, hogy a

természetvédelemrõl szóló 1961. évi 18. számú törvényerejû rendelet megjelent, napvilágot látott a végrehajtási utasítása is. Lehetõség nyílt arra, hogy Magyarországon is létrehozzanak nemzeti parkokat. Ekkor vált ketté a helyi és az országos védettség fogalma. Az ugyancsak egy évtizede létezõ, de jószerével vegetáló Országos Természetvédelmi Hivatal ekkor jutott valós védetté nyilvánítási lehetõségekhez.

A Duna-Tisza közén ezek az intézkedések 1974 és 1976 között hozták meg gyümölcsüket. A magunk térségében területgyarapodásban és a döntések súlyában is aligha meghaladható ez a három év a következõk miatt:

- ekkor kerül védelem alá a Duna-Tisza közi hátság nyugati pereméhez simuló Turjánvidék legészakabbi része, az Ócsai Tájvédelmi körzet 3576 hektáron és két fontos déli foltja (a Tabdi- és a Szücsi-erdõ) 181 hektáron;

- létrehozzák - hazánkban másodikként – a táj szaggatottságát, sokarcúságát leképezõ, ekkor még csak hat területegységbõl álló Kiskunsági Nemzeti Parkot (amely alapításakor 30628 hektár kiterjedésû volt);

- a hátság keleti peremén kezdõdõ Pusztaszeri Tájvédelmi körzet 21497 hektáron jön létre;

- a hátság gerincén az Orgoványi Tájvédelmi Körzet (azóta már a KNP része) 2953 hektárt fed le;

- bõvül a kunfehértói védett holdrutás erdõ, védelem alá kerülnek a kéleshalmi homokbuckák és a Péteri-tó, összesen 970 hektárnyi területtel

A Kiskunsági Nemzeti Park létrehozásával új szemlélet formálódott, más lehetõségek nyíltak meg. A természetvédelem elõször jutott olyan helyzetbe, hogy kifejezetten e célra szánt pénzeszközökkel, önálló szervezettel, a természet iránt elkötelezett munkatársakkal lásson munkához. Már az elsõ években megkezdõdött a homokbuckás területek kezelése Fülöpházán, ahol a katonaság által okozott növényzeti és tájsebeket kellett megszüntetni. Megindultak a földtani és talajtani kutatások. A legértékesebb és nem katonai rendeltetésû homokterületeket 1979-ben bioszféra rezervátummá minõsítették.

A biológiai-ökológiai kutatások infrastrukturális feltételeinek megteremtése céljából jött létre Bugacon az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a József Attila Tudományegyetem kutatóbázisa 1977-ben, illetve 1982-ben. Késõbb kutatószállások és bemutatólétesítmények épültek Fülöpházán, Bugacon és a Péteri-tónál. E kutatások sok és sokféle adattal járultak hozzá a kiskunsági növényzet és állatvilág jellegzetességeinek, dinamikájának stb. ismeretéhez.

Nagy feladatot róttak a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaira a védettség óta bekövetkezett erdõtüzek. Bugacon 1979-ben, Bócsán 1993-ban, Orgoványban 2000-ben égett le nagyobb kiterjedésû (együttesen csaknem 3000 hektárnyi) nyáras-borókás. A kárfelmérést a kárelhárítási lehetõségek természetvédelmi szempontú értékelése, majd a rehabilitációs munkák elvégzése követte (pl. a leégett fenyvesek kitermelése, olykor tisztásokká minõsítése az erdõtervekben).

E munkákkal párhuzamosan került sor újabb értékes területek felmérésére és védetté nyilvánítására (pl. 1978-ban a csólyospálosi réti mészkõ feltárás, 1980-ban a Bikatorok lett védett). A hatékonyabb védelem lehetõségének megteremtése érdekében a területek megvásárlása – úttörõ vállalkozásként! – 1981-ben kezdõdött meg.

A turizmus fejlesztése végett természetjáró útvonalakat jelöltek ki Bugacon, Fülöpházán és Orgoványban, s az elsõ tanösvényeket is kialakították Bugacon és Fülöpházán. Ezzel egy

47

idõben a buckásokba bevezetõ, illetve az azokon áthaladó földutak lezárásával (pl. Bugacon és Fülöpházán) lényegesen csökkentették az autó- és turistaforgalmat.

A nagy természeti értékû homoki területeken a természeti leltárak teljesebbé tétele, valamint a kezelési tervek elkészítése érdekében részletes növénytársulástani térképezés folyt 1977-tõl folyamatosan, amelyet nagy egyetemeink növénytani tanszékei végeztek. 1983 és 1994 között környezetvédelmi mérõállomások üzemeltek homokterületeinken (Fülöpházán és Bugacon). Kezelési terveket 1979-tõl készítenek az egyes területekre. E terveket rendszeresen megújítják, fejlesztik, ma már országosan egységes (de nem uniformizált) szemlélettel.

A hátsági vizek visszatartására 1979-ben a Kondor-tónál megkerülõ csatorna épült, 1981-ben pedig megindult a Kolon-tónál a természetvédelmi célú vízszintszabályozás. 1996-ban és 1999-ben országgyûlési és kormányhatározatok jelentek meg a Duna-Tisza közi hátság vízháztartási helyzetének áttekintésérõl, egyelõre alig mérhetõ eredményekkel.

Nagy gondot jelentett egészen 1991-ig a homokterületek katonai használata. A szovjet csapatok kivonulásáig az okozott károk mérséklése alig volt lehetséges, de 1992-tõl lehetõvé vált a lõterek részleges tereprendezése és tûzszerészeti mentesítése, majd öt évvel késõbb Orgoványban és Bugacon negyvenöt katonai épület lebontása is. Mára a KNP területein teljesen megszûnt a katonai jelenlét.

A védelem igen fontos része a természetidegen mûvelési ágak és a túlzott legeltetés visszaszorítása a védett területeken. A feladat nehéz, a folyamat csak 2000-tõl – a területek állami tulajdonba kerülésével párhuzamosan - gyorsult fel. Eredményei négy-öt év múltán válnak mérhetõvé. Nagy gond egyes tájidegen növényfajok tömeges jelenléte. A selyemkóró, a gyalogakác, a zöld juhar, a bálványfa és a keskenylevelû ezüstfa visszaszorításában (fajonként változó arányban) várhatók, illetve vannak értékelhetõ eredmények.

Még jelentõsebb nagyságrendû feladat az erdõk fafajszerkezetének át-, illetve visszaalakítása. A védett területeken 1997 óta törvény által tiltott tájidegen fajok (pl. akác, nemes nyárak, erdei- és feketefenyõ) kiváltása, a természetszerû erdõk visszaállítása több évtizedes folyamat, amelynek még csak a kezdõ lépéseinél tartunk.

Az elõre jelzett klímaváltozás homoki cserjésekre való hatásának kísérletes becslésére 2001 folyamán összetett kísérleti berendezés épült ki Fülöpházán, amely egy európai kutatási hálózat része. Itt az éjszakai kisugárzás és a talajfelszínre jutó csapadék csökkentésével utánozzák a várható klímaváltozás hatását.

A nyílt, mozgó homokbuckák kialakítása és fenntartása a homokbuckások kezelésének hosszú ideje vitatott kérdése, de korlátozott területen rendszeresen folytak kísérletek nyílt homokfelszín kialakítására (elkerítéses, erõteljes legeltetés rackával és kecskével, beszántásos vagy tolólapos növénymentesítés). Mindenesetre a jelenleg mozgó felszínû két fülöpházi bucka nem kíván érdemibb kezelést.

Összességében elmondható, hogy az utóbbi években örvendetesen szaporodnak a természetvédelmi célú beavatkozások a homokbuckásokban, növekszik tudásunk a kezelések lehetõségirõl, korlátairól, közép távú hatásairól. Bár a beavatkozások egy része még kísérleti jellegû, tudásunk évrõl évre nõ, s ez reményt ad arra, hogy a jövõben hatékonyan küzdjünk a homokságainkat fenyegetõ veszélyek ellen, s minél inkább segíthessük a homoki növényzet öngyógyító folyamatainak érvényelülését.

Az elmúlt évek legjelentõsebb strukturális változása a védett területek tulajdonosi szerkezetének lendületes átalakulása. Az évi 100 millió Ft-os nagyságrendû területvásárlások révén jelenleg a Kiskunsági Nemzeti Park 48 ezer hektáros területének bõ 70 %-a saját vagyonkezelésû. Ezek használatában egyre kifejezettebb a kezelés jellegû igénybevétel. Mindez alapvetõen módosítja jövõbeni természetvédelmi beavatkozásaink irányát és arányait.

48

TERMÉSZETVÉDELMI FELADATAINK Ebben a fejezetben azokat a feladatokat, célokat tárgyaljuk, amelyek a homokbuckások

területi megmaradása, hatékonyabb õrzése és általános kezelése szempontjából igen fontosak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyre kiterjedtebb természetvédelmi tevékenységek mellett is folyamatosan fogynak természeti értékeink. A fogyást évi 1−-3% körülire becsüljük. Ilyen ütemben néhány évtized alatt is felezõdik hazánk természetes növényzeti öröksége, egyre üresebbé és jellegtelenebbé, ezáltal egyre lakhatatlanabbá válnak tájaink. A fogyás megállításához bölcsebb társadalomra és erõsebb természetvédelemre van szükség.

A hivatásos természetvédelmi szakembergárda létszámának növelése Az egyik legnagyobb gond a hivatásos természetvédelmi szervezet létszámhiánya. A

nemzeti park igazgatóságok felügyelõi beosztású köztisztviselõi igen leterhelve dolgoznak, hiszen átlagosan csupán kilenc-tíz természettudományos végzettségû hatósági ügyintézõ (köztük csupán négy-öt biológus) jut egymillió hektár illetékességi terület természetvédelmi hatósági feladatainak ellátására. Annak ellenére, hogy a nemzeti park igazgatóságok az ország legszélesebb hatáskörû államigazgatási szervei közé tartoznak. Rájuk hárul minden természetvédelmi szakfeladat, s hatóságként kell közremûködniük a temészeti környezetet érintõ legkülönbözõbb tevékenységek - vadászati, építészeti, vízgazdálkodási stb. ügyek - engedélyezésében. Ha másként nem, tájvédelmi szakhatóságként gyakorlatilag szinte minden külterületi beruházásban érdekeltek. Mindez fontos és szükséges dolog környezetünk védelme érdekében, de a jelenlegi létszámgond miatt a hivatásos természetvédõk kevés idõt tölthetnek a védett természeti területeken, ezért igen hiányos a természeti értékleltár, csak lassan készülnek a friss élõhelytérképek és gyûlnek a friss populációadatok. A különbözõ területekre készített kezelési tervek emiatt a kelleténél vázlatosabbak, leegyszerûsítettek, a lehetségesnél kevésbé tudják figyelembe venni a helyi jellegzetességeket, a helyi társadalmi érdekeket, együttmûködési lehetõségeket. A külsõ szakértõi hálózat bõvítése javíthatna a helyzeten, de nem ezt érezzük hosszú távon célszerûnek.

Nemcsak a védett homokterületek, hanem valamennyi védett természeti érték fennmaradási esélyeit nagyban javítaná az is, ha a nemzeti park igazgatóságoknak a jóval jelenleginél jóval több természetvédelmi õrük lenne, mert õk is leterheltek (átlagosan kb. 3500 ha védett természeti terület felügyelete jut egy õrre). A növekvõ feladatok miatt sokszor nem tudják azzal a lelkiismeretességgel ellátni munkájukat, mint arra szükség lenne, holott a területek jobb ismerete, a helyiekkel tartott szorosabb kapcsolat hatékonyabbá tenné a természetvédelmi munkát, csökkenthetné a helyi nézeteltéréseket.

Természetvédelmi célú erdõgazdálkodás Védett homokbuckásainkban igen nagy területeket foglalnak el a gazdaságtalan,

homokkötési célokat nem szolgáló, tájidegen faültetvények. A homoki erdõterületek esetében ugyanis nincsen meg a megfelelõ jogszabályi keretháttér ahhoz, hogy mindenütt a természetvédelmi célkitûzéseknek megfelelõ erdõgazdálkodás folyjon. A homokfásítások következményeit, a rekonstruálandó homoki gyepek helyén létesített tájidegen faültetvényeket például rendszerint nincs mód felszámolni. Mindennek az az oka, hogy az erdõtörvény akkor sem teszi lehetõvé az erdõterület (itt inkább fásszárú, ún. természetvédelmi gyomokkal beültetett terület) ésszerû és indokolt csökkentését, ha gazdaságilag vagy a közérdek szempontjából indokolatlan, természetvédelmi szempontból pedig egyenesen bûn volt a fásítás, amelyet fel kellene számolni. E kényszerhelyzetben a védett természeti területeken is csak három cselekvési lehetõsége van a természetvédelemnek, de, sajnos, egyik sem jelent igazán kedvezõ megoldást:

1. tetemes “erdõvédelmi” büntetés (ez a becsült újraerdõsítési költség kétszerese) kifizetésével válthatja ki az erdõmûvelési ágból a területet (és állíthatja helyre rajta a

49

természetes homoki növényzetet), de annyi pénze nincs a természetvédelemnek, amennyire szüksége lenne érdemi nagyságrendû cselekvéshez;

2. a kiváltandó területtel azonos nagyságú területen csereerdõsítéssel lehet kiváltani az erdõ mûvelési ágból a területet, de pénz és terület híján ez sem megoldás a természetvédelem számára;

3. erdõmûvelési ágban marad a terület, s ekkor a természetvédelmi jogszabályok értelmében elõbb-utóbb hazai fafajú erdõt kell felújítani a területen akkor is, ha annak a termõhelyi adottságai erre nem megfelelõk, mert “csak” gyeptermõhelyrõl van szó.

A magánkézbe került homokterületeken manapság is erõteljesen folynak tájidegen fafajokkal (akáccal, fekete fenyõvel, nemes nyárral) fásítások.

Sajnos, nemcsak az erõs magyar erdészeti lobbi erõfeszítései, hanem az EU erdõterületekre vonatkozó elvárásainak sablonos értelmezése, akár természetkárosítás révén való teljesítése is azt valószínûsíti, hogy a természeti értékeket is károsító erdõterület-fenntartási és -növelési tevékenységek a jövõben is folytatódhatnak.

Az erdõtörvény ezenkívül az erdõ (újulattal együtt 70 %-os) minimális lombkorona-záródásának fenntartását is elõírja az erdõterületeken, amelynek megkövetelése lehetetlenné teszi az erdõgazdálkodás napi gyakorlatában a nyílt lombkoronaszintû homoki erdõk kialakítását. Az objektív jogszabályi akadályok mellett sok esetben csak az erdészeti szolgálat “belátásán”, döntésén múlik, hogy elfogad-e egy erdõfelújítást sikeresnek, vagy nem, pótlást ír-e elõ egy ritkás lombkoronaszintû állománynál, vagy nem, ezért törekedni kell a természetvédelmi és erdészeti hatóság közti jó kompromisszumokon alapuló együttmûködésre.

A manapság nem erdõterületként nyilvántartott cserjés-gyepes mozaikokra másfajta veszély is leselkedik. Azt a nem erdõmûvelési ágban nyilvántartott földrészletet vagy alrészletet ugyanis, amelyet a nyilvántartás szerinti mûvelési ágban nem hasznosítanak, s faállományának fedettsége az 50%-ot eléri vagy meghaladja, erdõterületnek kell minõsíteni. Így kell eljárni akkor is, ha a feltételek a földrészlet vagy alrészlet legalább ezerötszáz négyzetméterén (kevesebb mint 40x40 méterén!) állnak fenn. Ezek a jogszabályi elõírások a természetes gyep−erdõ mozaikok elvesztését, a területek államilag irányított, egységes erdõmûvelési ágba vonását eredményezik, ahol aztán már zárt erdõállományok létrehozása a cél. E folyamatba nehezen szól bele a természetvédelmi hatóság, mert az egyébként széles hatósági feladatkörébõl a nem védett területen történõ erdõmûvelési ággá minõsítés szakhatósági ellenõrzése − nyilván nem véletlenül − hiányzik. Így a nem védett területeken elviekben természetvédelmi ellenõrzés nélkül folyhat a természetes élõhelymozaikok egészének erdõvé homogenizálása.

A természeti értékeket mérlegelés nélkül megsemmisítõ fásítási folyamatot az a tény gyorsíthatja, hogy 2000-ben a borókát és az ezüstfát is erdõalkotó fafajnak nyilvánították, így az állományukkal borított területeket erdõtervezni kell.

A felsoroltakon kívül számos példa bizonyítja, hogy az erdõterület növelésének sablonos, meggondolatlan megoldásai hatalmas természeti értékeket tehetnek tönkre − a sors fintoraként épp a fejlett EU-elvárásokra való hivatkozásokkal is.

Ésszerû vízgazdálkodás Bár számtalan jogszabály, törvény, kormányrendelet stb. utasít az ésszerûbb

vízgazdálkodásra (pl. természetes vizes élõhelyeken megvalósuló vízmegõrzés; ökológiai vízkészletek megtartásának kötelezettsége; határozat a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról; kormányhatározat a Duna-Tisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetérõl, illetve a Duna-Tisza közi hátság vízpótlásáról), a vízügyi hatóságokra és a gazdálkodókra mégsem jellemzõ, hogy a fenti elõírásoknak megfelelõen szerveznék tevékenységüket. Ez továbbra is nehezíti az üde homoki élõhelytípusok sorsát, vízhiányos helyzetét. Minthogy a kormány új belvíz-elvezetési programot hirdetett meg, ennek meggondolatlan, indokolatlan

50

esetekben történõ kivitelezése (amelyre számos gyakorlati példa akad) további jelentõs természeti károkat okozhat. Sajnos, számos technokrata szemszögébõl tekintve a mai napig jobban megéri a vízügynek tavasszal teljesen elvinni a vizet egy területrõl, majd nyáron mesterségesen visszavezetni oda, mint ésszerû vízgazdálkodást folytatni, helyben történõ ésszerû vízmegõrzésen gondolkodni, s értelmes szakmai fellépéssel buzdítani a nem hozzáértõket is a vízkészletek fenntartható használatára. Pedig ésszerû területhasználattal, víztakarékos öntözéssel, szabályozott rétegvíz-kitermeléssel számottevõen javítani lehetne a jelenlegi vízhiányos helyzeten.

Agrár-környezetvédelmi program A kormány által elfogadott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében sokrétû

lehetõség nyílik majdan a természetközeli homoki élõhelyek védelmére (védett és nem védett területeken egyaránt). A horizontális célprogramok a környezetkímélõ növénytermesztési és állattenyésztési módszerek támogatásával, a mezõgazdasági szennyezõforrások mennyiségének csökkentésével általánosságban is hozzájárulnak majd a természetközeli élõhelyek kíméletéhez. Az Érzékeny természeti területek rendszere (ESA) a sajátos természetvédelmi szempontokat figyelembe vevõ kezeléssel való területhasznosítást segíti elõ. Mivel a rendszerhez való csatlakozás önkéntes, jól kell mûködnie ahhoz, hogy kedvet csináljon a gazdáknak a csatlakozáshoz. Ezért fontos, hogy mennyire sikerül az emberek tájékoztatása a lehetõségekrõl és a várható elõnyökrõl.

Sorra készülnek az EU-pénzekre is pályázó kistérségi vidékfejlesztési tervek. Ezeknek elkészítésében a nemzeti park igazgatóságoknak szakmai szerepet kell vállalniuk. El kell érni, hogy az uniós SAPARD-pénzek valóban értelmes és olyan vidékfejlesztési elképzelésekre fordítódjanak, amelyek nem okoznak környezeti károkat, s a természetkímélõ területhasznosítási módok elterjedéséhez vezetnek. A SAPARD-pályázatok lehetõséget kínálnak a természetkímélõ területhasznosítási módok elterjesztéséhez, az ésszerû területhasználat kimunkálásához, ezen keresztül a természeti értékek közvetlen és közvetett védelméhez. A távoli (és a helyi viszonyokat szükségszerûen nem ismerõ) EU-ellenõrzés azonban nem mindig elegendõ biztosíték arra, hogy természeti károkozáshoz vezetõ cselekvéseket ne támogassanak EU-pénzen. Ezért nagyon határozott hazai szabályozással és ellenõrzéssel kell ezt megakadályozni, pl. azokat a nem ritka eseteket, amikor gyep, nádas és kivett mûvelési ágú, nagy természeti értékû területek természetkárosító fásításával (nemes nyáras), illetve halastóvá alakításával kívántak SAPARD-pénzekre pályázni.

Száraz homokterületeinken megfelelõ vidékfejlesztési tervek kivitelezésével csökkenthetõ lehet például a legeltetési nyomás, támogathatók a természetszerû erdõgazdálkodás lépései, az õshonos fafajokkal való erdõtelepítés, a szántóföldek visszagyepesítése, az ésszerû vízgazdálkodás, a víztakarékos öntözési módok, a természetkímélõ turizmus, a bemutatóközpontok kialakítása stb.

Kompenzációs rendszer Ki kell dolgozni a magyar természetvédelmi jogszabályok által kereteiben már megalkotott

természetvédelmi kompenzációs rendszert, így a természetvédelmi korlátozásokat nem kell feltétlenül és kizárólag a saját zsebükön megérezniük a sokszor tényleg a saját létfenntartásukért küszködõknek.

Jogi szabályozás −−−− Natura 2000 Az EU-csatlakozás kapcsán megvalósítandó jogharmonizáció, az EU természetvédelmi

jogszabályainak, az Élõhelyi Irányelveknek − és ezek függelékeinek − a hazai jogrendszerbe ültetése szintén elõremozdítja a homoki élõhelyek, illetve veszélyeztetett fajaik védelmét. Hazánknak ún. Közösségi jelentõségû természetvédelmi területet kijelölõ kötelezettsége lesz például az ürgére, a rákosi viperára, a földikutyára, a tartós szegfûre, a homoki kikericsre és a

51

homoki árvalányhajra. Természetesen minél alaposabban és szakszerûbben fel kell készülni a kritériumoknak megfelelõ, minél jobb Natura 2000-területek kijelölésére.

Védetté nyilvánítások További fontos homoki élõhelyegyüttesek várnak természetvédelmi oltalom alá helyezésre,

ezért folytatni kell az arra érdemes területek védelemre való felterjesztését, legyenek azok térben kiterjedt vagy éppen pl. fenyvesek által körülvett kicsiny, de értékes foltok. A folyamatnak az EU-csatlakozás, az EU természetvédelmi jogrendszerének átvétele várhatóan újabb lendületet ad.

Napjainkra a borókások 37%-a, a nyárasok és a száraz tölgyesek 26%-a, míg a nyílt homoki gyepek 18%-a vált védetté, de ezek az arányok számottevõen növelendõk!!

Állami tulajdonba vétel Ugyancsak folytatni kell a védett természeti területek állami tulajdonba vételének

programját, hiszen a megfelelõ területkezelések megvalósításában továbbra is az állam tulajdonosi helyzete jelenti a legnagyobb biztosítékot.

“Természeti területek” A “természeti területek” listáját az ország területi természetvédelmi hatóságai, a nemzeti

park igazgatóságok már nagyobbrészt elkészítették. Mielõbb ki kell hirdetni e természeti területek jegyzékét, majd érvényesíteni kell a magyar természetvédelmi jogrendszerben az e területekre vonatkozó elõírásokat.

Ökológiai hálózat A Nemzeti Környezetvédelmi Programba illeszkedõ Nemzeti Természetvédelmi

Alaptervhez készülõ ökológiai hálózatrendszer kijelölése elvileg szintén sokat segíthet a természetes homoki élõhelyek megõrzésében. Tartalmát lehetõség szerint figyelembe kell majd venni a döntés-elõkészítés és a döntéshozatal legmagasabb szintjein is, ezért szükség van a lehetõ legjobb változat kialakítására, valamint arra, hogy az adatbázist minél több helyen, minél több döntési folyamat során használják fel.

Védett természeti területek kezelõi Nem szabad megengedni, hogy − amint azt bizonyos elképzelések vázolják −

nyereségérdekelt szervezeti-mûködési egységek vegyék át a védett természeti területek kezelésének megszervezését a nemzeti park igazgatóságoktól. Még általánosabban, még nagyobb hangsúllyal: meg kell szabadítani a rettenetes nyereségtermelési kényszertõl a természetvédelmet. Az igazgatóságoknak költségvetésük nagy hányadát ugyanis saját nyereségükbõl kell elõállítaniuk, s ez a tendencia határozottan folytatódik.

A természetvédelmi szervezet anyagi ellehetetlenítése, a nyereségtermelõ területhasználatba való kényszerítése alapjaiban sérti azt a természetvédelmi közérdeket, amelyet a nemzeti park igazgatóságoknak képviselniük kellene.

Kezelési tervek készítése A természet védelmérõl szóló törvény értelmében valamennyi védett természeti területre −

az ott tevékenységet folytatókra kötelezõ erejû − kezelési tervet kell készíteni. Ez jelöli ki azt az utat, amelyet egy területen a természetvédelem végig szeretne járni. A kezelési terv szakmai, tartalmi és formai követelményeit taglaló rendelet azonban a mai napig nem jelent meg.

Elsõsorban a szakmai kapacitás szûkössége az oka annak, hogy a jelenlegi kezelési tervek tartalma, részletessége és színvonala nem egységes, sokszor, sajnos, nem is kielégítõ, s nem teljes a területi lefedettségük sem. Bár élõhelytípusokra lebontott “utasítások"-at tartalmaznak

52

pl. a legeltetés, a kaszálás vagy éppen a be nem avatkozás szabályozását illetõen, ám a tervek élõhelytípus-rendszere, sajnos, sokszor elnagyolt, ekképp részletesebb bontásra lenne szükség. A kezelési terv utasításainak pontos területi megfeleltetésére is szükség lenne, de ez sokszor hiányos, s az is elõfordul, hogy nem is léteznek a védett természeti területekrõl, élõhelyeikrõl, növényzeti típusaikról, természeti értékeikrõl friss adatokat tartalmazó térképek, illetve adatbázisok. Ez csökkenti annak a lehetõségét, hogy a kezelési terv igazán a helyi állapotok figyelembevételével készülhessen el. Ez a helyzet sem a természetvédelemnek, sem a védett természeti területek tulajdonosainak, kezelõinek nem jó.

Jelenlegi terveink szerint a védett homokterületeken, ahol csak lehet, emberi behatástól való mentességet kell elérni (ez elsõsorban a legeltetés visszaszorítását jelenti). A Kiskunságban dolgozó botanikusok és ökológusok − körkérdésünkre − leginkább a legeltetés felhagyását, illetve az igen mérsékelt, szigorúan szabályozott legeltetést tartották elfogadhatónak.

Ha már látjuk, hogy emberi befolyásolás nélkül, a maga természetességében hogyan mûködik az élõ rendszer, akkor lehet csak valamiféle fenntartható használatot megtervezni, amennyiben erre szükség mutatkozik. Persze, ha a természetvédelmi érdek megkívánja, jelenleg is szükség lehet a területek kezelésére. Természetvédelmi kezelés lehet a tájidegen növény- és állatfajok irtása (pl. akác, selymkóró, üregi nyúl), a tájidegen faültetvények leváltása, a szántók felhagyása. A veszélyeztetett fajok védelme érdekében egyedi fajvédelmi programokra is szükség van.

Kapcsolat a helyi közösségekkel Lehet, hogy naivan hangzik, de az embereket ismét meg kellene tanítani arra, hogy

büszkék leegyenek környékük természeti értékeire (is). Ez javítaná a kompromisszumkészséget, s jobb megoldások születhetnének a természetvédelmi problémák megoldásában.

Ahol lehetséges, olyan kezelést, területhasznosítást kell kialakítani a természeti értékekben gazdag területeken, hogy abból a helyi közösség bevételekhez juthasson, s kulturális többletet is nyerhessen. A védett természeti területeken a nemzeti park igazgatóságok elõnyben részesítik a helyi gazdálkodókat a területhasználatok megtervezésénél és a bérbeadásoknál.

A helyi önkormányzatokkal együttmûködve közmunkára lehetõséget kínálnak a természetvédelmi kezelések (területkezelések, özöngyomok irtása, kaszálás stb.). A természetvédelmi érdekeknek megfelelõ ökoturizmus fejlesztése, a túraútvonalak kijelölése és használata a helyi közösségeknek is érdeke. A nemzeti parkok nevét a jelenleginél sokkal jobban kellene használni a védett természeti területeken megtermelt termékek (különösen a biotermékek) hírnevének öregbítésében.

Társadalmi szervezetek, természetvédõ magánemberek Nagyon fontos feladat minél több magánember, országos és helyi szintû társadalmi

szervezet (NGO) szakmai erõsítése, kapcsolattartásuk bõvítése. Ha az önkéntes természetvédõk tisztában vannak azzal, hogy hol vannak a kiemelten fontos természeti értékû területek, azokon milyen természeti értékek vannak, milyen kezelési tervek, utasítások vonatkoznak a védett természeti területekre, egyáltalán milyen elképzelések alapján szervezõdik meg a természeti értékek védelme, akkor a hivatásos természetvédelem rendkívül hasznos segítõiként tudnak tevékenykedni: észlelnek, bejelentenek, adatot szolgáltatnak, szakmai elképzeléseket segítenek kidolgozni és megvalósítani. Erre már sok jó európai példa van!

Kutatások, felmérések Fel kell gyorsítani a természeti értékleltárak és az élõhelytérképek készítését, folytatni kell

a magyar természetvédelmi jogrendszer által nevesített természeti területek és az ún. ex lege

53

lápterületek adatbázisának feltöltését. Alaposan fel kell mérni az EU természetvédelmi jogszabályai által védett növény- és állatfajok, illetve az EU Élõhelyi Irányelvének függelékeiben listázott fajok és élõhelyek állományait.

Számos olyan tudományos kutatási téma van, amely szorosan kapcsolódik a homokhoz kötõdõ természeti értékek megóvásához. Sajnos eléggé szegényesek például a homoki erdõterületek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos ismereteink. Igen sürgetõ feladat a homoki élõhelyeken terjedõ özöngyomok visszaszorításának kutatása, a tájidegen fajok terjedése szempontjából válságos helyzetben levõ területek felmérése. Vizsgálandók a homokterületeken zajló legkülönfélébb spontán regenerációs folyamatok is, hiszen ezeken a helyeken nem pusztul, hanem gazdagodik az élõvilág.

Igen fontos feladat a területek élõhely-dinamikájának nyomon követése. Hosszú távú kísérletekre, megfigyelésekre, állandó helyszínû fényképsorozatokra, ismételt növényzeti felmérésekre van szükség a tudományos igényû referencia-adatbázisok létrehozásához.

Természetvédelmi bírság Hatékonyabb fellépésre van szükség a természetvédelmi jogszabályokat sértõk ellen. Ez

egyben azt is jelenti, hogy a helyi közösségeket alaposabban tájékoztatni kell arról, melyek azok a jogszabályok, amelyekre tekintettel kell lenniük cselekedeteik során. Sok jóhiszemûségbõl eredõ kárt lehetne így megelõzni.

A nemzeti park igazgatóságoknak − hatósági jogkörükkel élve − meg kell akadályozniuk minden engedély nélküli, természetkárosító tevékenységet a védett homoki élõhelyeken. Meg kell elõzni az engedély nélküli túrázást, sétakocsikázást a buckásokban, mert ha ezek állandó pontokat, útvonalakat érintenek, súlyos degradációt okozhatnak.

AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK / ADDITIONAL READING Altbäcker V., 1998: Növényevõ-vegetáció kapcsolatok vizsgálata homoki társulásokban.

(Investigations on the herbivore-vegetation relationship in sand communities.) In: Fekete G. (ed.): A közösségi ökológia frontvonalai. (New frontiers in community ecology.) Scientia, Budapest, pp. 125−143.

Babos I. et al., 1966: Erdészeti termõhelyfeltárás és térképezés. (Mapping of site conditions for forestry purposes.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 493 p. (English article: Babos I., 1958: Site chains on sand soils. Acta Agronomica, 8: 141−159.)

Bagi I., 1990: The vegetation map of the Szappan-szék Unesco Biosphere Reserve Core Area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biologica Szegediensis, 36: 27−42.

Bagi I., 1997: Másodlagos, egyéves homoki gyepek. (Annual open sand grasslands) In: Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (eds.): A magyarországi élôhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élôhely-osztályozási Rendszer, MTM Budapest és MTA ÖBKI Vácrátót.

Bartha S., 2000: In vivo társuláselmélet. (Theory of plant coexistence − in vivo). In: Virágh K. and Kun A. (eds.): Vegetáció és dinamizmus. (Vegetation and dynamism.) A 70 éves Fekete Gábort köszöntik tanítványai, barátai és munkatársai. (Students, friends and collegues celebrate Gábor Fekete on his 70

th

celebration.) MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 101−140.

Bartha, S., Kertész, M., Molnár Zs., Csecserits, A., Geoff Henebry, & Kovács-Láng, E. 2000. A primér és a szekunder szukcesszió összefüggései homoki gyepekben. V. Magyar Ökol. Kong. Debrecen, 2000. október 25 - 27., Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 11/1, 2000. p. 190.

54

Biró M., Molnár Zs., 1998: A Duna-Tisza köze homokbuckásainak tájtípusai, azok kiterjedése, növényzete és tájtörténete a XVIII. századtól. (Vegetation and land-use history of the sand dunes of the Duna-Tisza köze (Kiskunság sensu lato) from the XVIIIth century, and mapping the landscape types of the late XVIIIth century.) Történeti Földrajzi Füzetek, 5: 1−34.

Bodrogközy Gy., 1960: Ökologische Verhältnisse der Standort-typen der Sandweiden von falschen Schafschingel (Potentillo-Festucetum pseudovinae danubiale) in Süd-Kiskunság. Acta Biologica Szegediensis, 5: 145−160.

Bojtos F. (ed.), 2000: Rehabilitációs kutatások a KNP bócsai õsborókásában 1995−1999. (Rehabilitation investigations in the Bócsa juniper woodland of the Kiskunság National Park 1995-1999) Ökológiai Füzetek 4., SZTE Ökológiai Tanszék.

Borbás V., 1886: A magyar homokpuszták növényvilága, meg a homokkötés. (Vegetation of the Hungarian sand steppes and the stabilisation of the sand) A szerzõ kiadása, Budapest, 116 p.

Borhidi A., 1993: Characteristics of the climate of the Danube-Tisza Mid-Region. In: Szujkó-Lacza, J. et Kováts, D. (eds.): The Flora of the Kiskunság National Park. pp. 9−20. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 469 p.

Borhidi A., Sánta A. (eds.), 1999: Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól. (Red Book of the Hungarian Plant Communities) TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.

Boros Á., 1952: A Duna-Tisza köze növényföldrajza. (Phytogeography of the Duna-Tisza köze) Földrajzi Értesítô, 1: 39−53.

Boros Á., 1958: A magyar puszta növényzetének származása. (The origin of the Hungarian “puszta”) Földrajzi Értesítô, 7: 33−52.

Boros, Á., 1935: A nagykôrösi homoki erdôk növényvilága. (Vegetation of the Nagykôrös-woods.) Erdészeti Kísérletek, 37: 1−24.

Borsy Z., 1977: A Duna-Tisza közi hátság homokformái és a homokmozgás szakaszai. (Sand formations of the Duna-Tisza köze, and periods of sand movement) Alföldi Tanulmányok, 1: 43−54. (English article: Borsy Z., 1968: The surface of the region between the Danube and the Tisza. Acta Geographica, 7: 45−57.)

Degen Á., 1895: Hazánk homokpusztáinak egy benszülött szekfüve (Dianthus diutinus Kit.). (An endemic Dianthus species of the Hungarian sand regions) Természettudományi Közlöny Pótfüzetek, 32: 24−27.

Fekete G., 1992: The holistic view of succession reconsidered. Coenoses, 7: 21−30. Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (eds.), 1997: A magyarországi élôhelyek leírása, határozója

és a Nemzeti Élôhely-osztályozási Rendszer (Hungarian Habitat Classification), MTM Budapest és MTA ÖBKI Vácrátót.

Fekete G., Tuba Z., Melkó E., 1988: Background processes at the population level during succession in grasslands on sand. Vegetatio, 77: 33−41.

Gallé L. (ed.), 1990: Jelentés a "Komplex ökológiai vizsgálatok homokpusztai gyepben a Kiskunsági Nemzeti Park területén" címû állami megbízásos szerzõdés teljesítésérõl. (Report on the accomplishment of the “Complex ecological investigations on sand steppes in the Kiskunság National Park” state contract) Szeged.

Gyõrffy I., 1943: A nagybugaci erdõ borókásai. (The juniper woods of the Nagybugac forest.) Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 75: 127−136.

Hargitai Z., 1940: Nagykõrös növényvilága II. (Vegetation of Nagykôrös II. The plant communities on sand) A homoki növényszövetkezetek. Botanikai Közlemények, 37: 205−240.

55

Hollós L., 1896: Kecskemét növényzete (Hollós L., 1896: Vegetation of Kecskemét) In: Bagi L. (ed.): Kecskemét múltja és jelene. (The present and future of Kecskemét.) pp. 77−147., Tóth L. Nyomdája, Kecskemét.

Illés N., 1884: A delibláti homok-kötésrõl. (Sand stabilization of the Deliblát sand) Erdészeti Lapok, 23: 1−14.

Iványosi Szabó A., 1979: A Duna-Tisza köze felszíne. (The surface of Duna-Tisza köze) In: Tóth K. (ed.): Nemzeti park a Kiskunságban. (National Park in the Kiskunság) pp. 74−89., Nautura, Budapest, 520 p.

Iványosi Szabó A., 1994: A Duna- Tisza közi Hátságon bekövetkezett talajvízszint-süllyedés hatása természetvédelmi területeinkre. (Effects of the low groundwater table on nature protection areas in the Duna-Tisza köze) In: Pálfai I. (ed.): A Duna-Tisza közi Hátság vízgazdálkodási problémái. (Water management problems in the Duna-Tisza köze sand ridge.) pp. 77−87., Nagyalföld Alapítvány, Budapest, p.126.

Kaán K., 1927: A Magyar Alföld. (The Hungarian Great Plain) Magyar Tudományos Akadémia, 1−351.

Kádár L., 1956: Futóhomoktanulmányok a Duna-Tisza közén. (Moving sand of the Duna-Tisza köze) Földrajzi Közlemények, 2: 113−163.

Kelemen J. (ed.), 1997: Irányelvek a füves területek természetvédelmi szempontú kezeléséhez. (Directives to the nature conservation oriented management of grasslands) A KTM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 4., TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, pp. 387.

Kerner A., 1863: Das Pflanzenleben der Donauländer. Wagner Verl., Innsbruck, p. 348. Kiss F., 1911: Az alföldi lazatalajú erdõk. (Lowland woodlands on sand) Erdészeti Lapok, 50:

71−80. Kiss F., 1944: Harc az elemi csapásokkal a Duna-Tisza közi homokterületen. (Fighting

against nature in the sand region of the Duna-Tisza köze) Erdészeti Lapok, 83: 1−108. Kitaibel P., 1800: Utinapló. (Travel diary) In: Gombocz E. (ed.), 1945: Diaria itinerum Pauli

Kitaibelii I. II., pp. 479−578, Természettudományi Múzeum, Budapest, p.1083. Kovács-Láng E. et al. (eds.), 1999: Long-term ecological research in the Kiskunság, Hungary,

Vácrátót. Kovács-Láng E., Fekete G., Molnár Zs., 1998: Mintázat, folyamat, skála: hosszú távú

ökológiai kutatások a Kiskunságban. (Patters, process, scale: long term ecological investigation in the Kiskunság.) In: Fekete G. (ed.): A közösségi ökológia frontvonalai. (New frontiers in community ecology.) Scientia, Budapest, pp. 209−224.

Körmöczi L., 1983: Correlation between the zonation of sandy grassland and the physico-chemical condition of their soil in Bugac. Acta Biol. Szeged, 29: 117−127.

Körmöczi L., 1994: Tér-idõ mintázatok és mintázattranszformációk homokpusztai gyeptársulásokban. (Space-time patterns and pattern transformations in sandy grasslands.) Kandidátusi értekezés, JATE Növénytani Tanszék, Szeged.

Körmöczi L., 1995-96: Spatio-temporal patterns and pattern transformation in sand grassland communities. Acta Biol. Szeged, 41: 103−108.

Kröel-Dulay, Gy., D.P.Coffin, 1998: Egy egyedalapú szimulációs modell alkalmazása évélõ nyílt homokpusztagyepekre. (Application of an individual-based simulation model in open perennial sand grasslands) In: Fekete G. (ed.): A közösségi ökológia frontvonalai. (New frontiers in community ecology.) Scientia, Budapest, pp. 197−207.

Lakatos V., 1988: Krónika a kun pusztákról. (A chronicle of the “kun” regions in Hungary) Isis, Kecskemét, p. 198.

Lengyel G., 1915: A királyhalmi m. kir. külsô erdészeti kísérleti állomás területe növényzetének ismertetése. (Vegetation of Királyhalma) Erdészeti Kísérletek, 17: 50−73.

56

Lengyel G., 1936: Természetvédelem a Pótharaszti pusztán. (Nature conservation on Pótharaszt.) Természettudományi Közlöny, 68: 472−476.

Magyar P., 1961: Alföldfásítás I-II. (Afforestation in the Great Hungarian Plain) Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 622.

Matus G., 1995: Xerofil gyomközösségek szukcessziójának elemzése homok és szikes talajokon. (Analysis of the succession of xerophile weed communities on sand and saline soils.) Kandidátusi értekezés. KLTE Növénytani Tanszék, Debrecen.

Molnár Zs., Kun A. (eds.), 2000: Alföldi erdõssztyeppmaradványok Magyarországon. (Forest-steppe remnants of the Great Hungarian Plain.) WWF-MTA ÖBKI, Budapest-Vácrátót, pp. 56.

Nagy Czirok L., 1959: Pásztorélet a Kiskunságon. (Life of shepherds in the Kiskunság) Gondolat, Budapest.

Nagy M., Papp M., Tóthmérész B., Précsényi I., 1990: Classification and mapping of sand grasslands communities on a protected area in Eastern Hungary. Acta Biol. Debrecina Supplementum, 24−34.

Pálfai I., 1994: Összefoglaló tanulmány a Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedés okairól és a vízhiányos helyzet javításának lehetõségeirõl. (A review of the reasons for the lowering of groundwater table and possile solutions for the problem) In: Pálfai I. (ed.): A Duna-Tisza közi Hátság vízgazdálkodási problémái. (Water management problems in the Duna-Tisza köze sand ridge.) pp. 111−123. Nagyalföld Alapítvány, Budapest, p.126.

Pécsi M., 1960: A Duna-Tisza köze geomorfológiai problémái. (Geomorphological studies in the Duna-Tisza köze) Földrajzi Közlemények, 1: 23−29.

Précsényi I., 1981: Changes in the diversity of the vegetation during succession. Acta Bot. Hung., 27: 189−198.

Rakonczai J., Szabó F. (eds.), 1996: A mi Alföldünk. (Our Great Plain.) Nagyalföld Alapítvány. Békéscsaba.

Rakonczay J. (ed.), 1987: Kiskunságtól a Sárrétig. Az Észak-Alföld természeti értékei. (From Kiskunság till Sárrét. The natural values of the North Great Plain.) Mezõgazdasági Könyvkiadó, Budapest.

Rakonczay J., 1988: Csévharaszttól Bátorligetig. Az Észak-Alföld természeti értékei. (From Csévharaszt till Bátorliget. The natural values of the North Great Plain.) Mezõgazdasági Könyvkiadó, Budapest.

Rapaics R., 1918: Az Alföld növényföldrajzi jelleme. (Phytogeography of the Hungarian Great Plain) Erdészeti Kísérletek, 21: 1−164.

Seregélyes T., Szollát Gy., 1995: Homoki növényzet. (Sand vegetation.) In: Járainé Komlódi M. (ed.): Pannon Enciklopédia − Magyarország növényvilága. (Pannonian Encyclopedia – Vegetation of Hungary.) Dunakanyar 2000, pp. 176−181.

Simon T., Rajkai K., 1985: A bugaci flóra, a növénytársulások és a talaj. (Flora, habitats and soils at Bugac) In: Tóth K. (ed.): Tudományos kutatások a Kiskunsági Nemzeti Parkban (1975−1984). (Scientific research in the Kiskunság National Park. (1975−1984)) pp. 146−152, Hungexpo, Budapest, 520 p.

Soó R., 1939: A Nyírség természeti értékei. (The natural values of the Nyírség.) Vármegyei Szociográfiák, Szabolcs vármegye, 3−48.

Soó R., 1957: Conspectus des groupements végétaux dans les Basins Carpathiques. Acta Botanica Hungarica, 3: 43−64.

Soó R., 1973: Az erdõspuszta Magyarországon. (Wooded steppe in Hungary) Búvár, 18: 131−137.

Szabó A., 1879: Tölgyesek irtása és ákáczosok telepítése a Kecskemét városi erdôkben. (Clearing of oakwoods and afforestation with black locust in the woods of Kecskemét.) Erdészeti Lapok, 18: 14−26.

57

Szodfridt I., 1974: Termõhelytípusok és vegetáció kapcsolata a Duna-Tisza közi homokháton. (Correlation of site conditions and vegetation in the Duna-Tisza köze) Abstracta Botanica, 2: 35−37.

Szujkó-Lacza J., Kováts D. (eds.), 1993: The Flora of the Kiskunság National Park. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.

Tálasi I., 1977: Kiskunság. Gondolat Kiadó Budapest. Tóth K. (ed.), 1979: Nemzeti park a Kiskunságban. (National Park in the Kiskunság) Natura,

Budapest, 520 p. Tóth K., 1985: Tudományos kutatások a Kiskunsági Nemzeti Parkban (1975−1984).

(Scientific research in the Kiskunság National Park, 1975−1984.) KNP-HUNGEXPO, Budapest.

Tóth K., 1996: 20 éves a Kiskunsági Nemzeti Park 1975−1995. A tudományos konferencia elõadásai és hozzászólásai, tudományos kutatási eredmények. (20 years of the Kiskunság National Park 1975−1995. Lectures and comments of the scientific conference, research results.) KNP, Kecskemét.

Tölgyesi I., 1979: A nemzeti park növényvilágának mai képe. (Actual vegetation of the Kiskunság) In: Tóth K. (ed.): Nemzeti park a Kiskunságban. (National Park in the Kiskunság) pp. 179−212. Natura, Budapest. p. 520.

Tuzson J., 1914: A Magyar Alföld növényformációi. (Plant formations of the Hungarian Great Plain) Botanikai Közlemények, 3: 1−7.

Varga D., 1980: Aranyhomok. (Goldsand.) Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest. Vedress I., 1825: A sivány homokság használhatása. (Utilisation of the bare sand) Grühn

Orbán, Szeged, p.140. Vidéki R., 1993: A társadalmi beavatkozások hatása a Duna-Tisza köze geomorfológiai,

vízrajzi, növénytani viszonyaira. (Effects of human land-use on the geomorphology, hydrography and vegetation of the Duna-Tisza köze) Kézirat, Kiskunfélegyháza, 34 p.

Zólyomi B., 1958: Budapest és környékének természetes növénytakarója. (Natural vegetation of Budapest and its surroundings) In: Pécsi M. (ed.): Budapest természeti képe. (The natural resources of Budapest.) pp. 511−642. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Zsolt J., 1943: A Szentendrei-sziget növénytakarója. (Vegetation of the Szentendrei-sziget) Bölcsészdoktori értekezés. Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest, p. 28.

58

FÜGGELÉK

A DUNA-TISZA KÖZE NÖVÉNYZETI TÉRKÉPÉNEK (LÁSD 11. TÉRKÉP)

ELKÉSZÍTÉSE: A MÓDSZEREK Az aktuális élõhelytérkép térinformatikai adatbázisának készítési módja Elõször a Duna-Tisza köze 3,5%-án végeztünk 1:12 500-as méretarányú, részletesen

dokumentált terepi élõhely-térképezést. Késõbb a terület további kb. 20%-áról gyûjtöttünk helyi adatokat botanikusoktól és természetvédõktõl. Végül a terepi adatok, illetve a talajtani, földtani stb. háttértérképek felhasználásával nagy felbontású mûholdfelvételen csaknem 17 000 természetközeli-féltermészetes élõhelyfoltban (a Gauss−Krüger-féle topográfiai térkép gyep-, mocsár-, nyílt vizes és ligetes erdõfoltjaiban), 46 930 ponton végeztünk botanikai szemléletû mûholdfelvétel-értelmezést. A pontok 24%-a tehát terepi adatokon nyugszik, 76%-a viszont kizárólag mûholdfelvétel-értelmezés eredménye. Ez 31, illetve 69%-nyi területnek felel meg.

A mûholdfelvétel 1998-ban készült, az élõhely-térképezési adatok 1997 és 1999 közöttiek, a kiegészítõ terepi adatok legnagyobb része szintén az utóbbi évekbõl származik, így azt mondhatjuk, hogy az élõhelytérkép a Duna-Tisza közének 1990-es évek végi állapotát tükrözi.

Az adatbázis elkészítéséhez az alábbi térképeket, adatbázisokat használtuk fel: terepi élõhelyi adatok, EOV geokódolt SPOT4 mûholdfelvétel (FÖMI), Gauss−Krüger 1:25 000-es topográfiai térkép gyep- és mocsárfoltjai, ligetes erdõi (MH TÉHI), Kreybig-féle 1:25 000-es talajismereti térkép (MTA TAKI), AGROTOPO 1:100 000-es adatbázis (MTA TAKI), 1:100 000-es felszínföldtani térkép (MÁFI), a Duna-Tisza közének belvizes területei 1999 márciusában (FÖMI), természeti területek adatbázisa (KNP).

Az értelmezés során nem foltokat jellemeztük, hanem a mûholdfelvétel bizonyos pontjaiban értelmeztük, tipizáltuk a növényzetet. A legfeljebb 6 hektáros növényzeti foltokhoz 1, a 6−10 hektárosokhoz 2, az 10−20 hektárosokhoz 3, míg a 20−40 hektárosakhoz 4 pontot rendeltünk. Az ennél nagyobb foltok esetében kb. 10 hektárt jellemez egy pont. E pontokat igyekeztünk egyenletesen lerakni, ezzel is segítve a késõbbi területi becsléseket. Az értelmezés után minden pontra kiszámoltuk az általa reprezentált területet, s a területi statisztikákban ezt az értéket használtuk. Azért döntöttünk a pontozásos módszer mellett, mert homogén növényzetû foltok lehatárolása igen munkaigényes lett volna (becsléseink szerint ezer-ezerötszáz munkanap). E pontozásos módszerrel egyben a heterogén mintázatú foltok tipizálása is könnyebbé, kevésbé önkényessé vált.

A tipizálásnál legelõször a folt színét (azaz spektrális tulajdonságait) vettük figyelembe. Ezt az információt egészítettük ki a folt mintázatának és táji környezetének milyenségével, valamint a háttértérképek adataival. Az a tapasztalatunk, hogy csupán a folt színébõl legtöbbször nem lehetett volna megmondani az élõhely típusát.

A kategóriarendszer (részletesen lásd a 11. térképen) Mivel mûholdfelvételek botanikai értelmezésével készítettük el az élõhelytérképet,

speciális jelkulcsot kellett kialakítanunk. A mûholdfelvételen ugyanis nem az látszik, amit a botanikus a földön lát. Nem látszik a foltok fajkészlete, fajgazdagsága, gyomossága, látszik ugyanakkor a biomassza, a nyílt víz és a földfelszín mintázata (10x10 méteres pixelméret mellett), s mindig jól látszik a táji környezet, valamint a durvább léptékû tájmintázat.

A tájban az élõhelytípussal való azonosítást tovább nehezíti a természetes élõhelymintázat átalakítottsága, a vegetációmozaikok feldaraboltsága (a természetes táji környezet hiánya) és a foltonként igen eltérõ tájhasználat. Bár a mûholdfelvételek csaknem egy idõben készültek (és

59

ez óriási könnyebbséget jelentett), a kaszálás és a legeltetés heterogenitása idõnként megakadályozta még annak a felismerését is, hogy kaszált természetközeli rét vagy beszántott gyep van az adott foltban. Ugyanígy sokszor nehéz volt a száraz és üde, a szikes és a lápi területek elválasztása is.

Amíg szinte növénytársulások felelnek meg a kategóriarendszer egy-egy osztályának a nyílt homoki gyepek, a borókás-nyárasok, a szikfokok és a zsiókások esetében, addig össze kellett vonni a növénytársulásokat a mocsarak és az üde rétek esetében, mind a lápi, mind az ártéri, mind a szikes tájakban. Tapasztalataink szerint eléggé jól látszik a padkás szikesek, a szikes tavak, a homokbuckások és a vízbõ lápok természetessége, viszont szinte egyáltalán nem látszik ez a láprétek és a sztyepprétek esetében.

A szentélyterületek Sokan szeretnék, ha lehetõvé válna legféltettebb természeti értékeink, az ún.

szentélyterületek felismerése és lehatárolása a mûholdfelvételeken. Sajnos, erre több ok miatt is csak igen korlátozottan van lehetõség. Leginkább azért, mert szentélyterületeink elsõsorban természetességük, fajgazdagságuk, ritkaságaik miatt azok. E tulajdonságok azonban a mûholdfelvételen nem látszanak, s a jövõ sokkal jobb technikájával készülteken sem fognak lényegesen jobban látszani.

A mûholdfelvételekre építõ élõhely-térképezés másra való. E módszerrel a tájnak azt a részét térképezhetjük, amely befoglalja, õrzi e szentélyeket. E talán sokaknak kevésbé érdekes, féltermészetes, jobban vagy kevésbé leromlott élõhelyi háló õrzi, védi a kis kiterjedésû − legfeljebb 1−2%-nyi − szentély jellegû területeket és egyben az ún. közepesen ritka fajok és növénytársulások gyakran még nagy kiterjedésû állományait.

Az áttekintõ élõhelytérkép készítésének módja A bemutatott térkép az élõhely-pontadatbázis minden pontját tartalmazza. A jelkulcs

színeit és jelformáit úgy alakítottuk ki, hogy egyrészt kirajzolódjon a táj durva léptékû mintázata, de finom léptékben is láthatóan elkülönüljenek az élõhelytípusok. A természetesebb élõhelyeket sötétebb, a zavartabbakat világosabb színárnyalattal jelöltük. Az 1−5 hektárt reprezentáló pontokat kisebb méretû jellel ábrázoltuk, mint az ennél nagyobb területet reprezentálókat. Az áttekintõ térképen íly módon a pontok, − ha nem is teljesen pontosan (kissé nagyobbítva), de − nagyrészt azt a területet fedik, ahol a valóságban a tájban az élõhelyek vannak.

60

KÉT HOMOKBUCKÁS VÁZLATOS TÁJTÖRTÉNETI ADATBÁZISA Érdemesnek tartjuk két, sokak által ismert homokbuckás eddig összegyûjtött tájtörténeti

adatait bemutatni. A területek jelenlegi állapotának ismeretében és ezen adatok alapján, az elõzõ fejezetek szellemében az olvasó maga is megfogalmazhatja gondolatait a szükséges és lehetséges természetvédelmi célokról és kezelésekrõl.

A fülöpházi homokbuckák (Strázsa-hegy) vázlatos tájtörténete az elmúlt kétszázötven

évben

Az 1950-es évekig a nyílt, mozgó felszínû buckák és a szintén mozgó felszínû lankásabb térszínek, valamint a gyér növényzet volt a jellemzô. Az 1960-as évektôl figyelhetô meg a buckák növényzetének záródása elôször a környezô tájban lezajlott erdôtelepítések, majd felgyorsulva a legeltetés megszûnése miatt. Az utolsó mozgó buckák az 1980-as években tûntek el. Az egykor nyíltabb felszínek manapság a kevésbé mohásak. Bizonyos fajok állományváltozását is megfigyelték (pl. a szalmagyopár és néhány homoki lepkefaj állománya csökkent).

A XVIII. században a terület teljesen fátlan volt, de a XIX. században már valamelyest beerdôsült − feltehetôen ligetesen fás-bokros volt. A második világháború után kevés fa és bokor volt (fôleg nyár és akác). Késôbb a terület folyamatosan, spontán erdôsödött (fôleg nyárral és galagonyával). A folyamat az 1980-as évek közepétôl felgyorsult − feltehetôen a legeltetés elmaradása miatt. A központi részen erdôtelepítés az elmúlt hatvan évben nem volt.

A külterjes legeltetés a XIX. század közepéig volt jellemzô, utána a belterjesebb tanyasi legeltetés volt az uralkodó. Erôs, idônként túllegeltetés volt legutóbb 1979 és 1983 között. Ezután néhány évig nem volt legeltetve a terület, majd az 1980-as évek közepétôl 1993-94-ig egy kecskenyáj legelte, fôleg az északi részeken. Azóta nincs legeltetés.

A második. világháború elôtti idôkbôl nincs adatunk arról, hogy tanya és szántó lett volna a buckásokban, esetleg néhány putri fordult elõ. A második világháború után már zárt gyûrûben laktak a buckás körül, ám benne csak néhányan, rövid ideig, putriban. Két kisebb foltban találtunk napjainkban felhagyott szántó jellegû gyepet. Mindkettô legalább negyvenöt éve legelô. Általában elmondható, hogy az elmúlt negyven évben fokozatosan vonul ki a gazdálkodás a tájból.

1952−53-tól 1974-ig katonai gyakorlótér volt a terület, ezért sok száz árkot, gödröt kellett betemetni az 1970-es évek végén. Az állandó bolygatás (jórészt ásás) sem tudta azonban a homok megkötôdését visszafordítani.

A buckaközökben a lecsapolások elôtt sem volt mocsár vagy láp. A buckaközök egy részében azonban idôszakosan volt valamennyi víz az 1950-es évek közepéig. A többi buckaköz száraz volt, legelõnek való "jó fûvel" (sztyepprét, esetleg üdébb rét).

A második világháborúig csupán néhány út volt a buckásban, késôbb a katonaság, majd a kirándulók újabb utakat alakítottak ki. Ezeknek nagy részét mára lezárták, de a gyalogos forgalom részben fenntartja ôket.

Jelenleg a terület ismert látványosság (sokan engedély nélkül járják lóháton vagy gyalog), fontos ökológiai kutatási helyszín, de újra megjelentek a filmesek és a motocrossosok is.

A csévharaszti buckáserdô vázlatos tájtörténete az elmúlt kétszázötven évben A XVIII. században ez a táj erõsen buckás, ligetes terület volt, zárt erdõ csak tõle keletre

húzódott. A XIX. századtól a térképeken már zömmel erdõnek jelölik, esetleg kisebb tisztásokkal. Az 1910-es és 1920-as években Gombos−Pótharaszti-erdônek nevezik, s buckás, cserjékkel gyéren benôtt homokként jellemzik, gazdag buckaflórával. A faállományt fôleg

61

fehér nyár és boróka, illetve fekete nyár, sóskaborbolya és serevényfûz alkotta, de a molyhos tölgy is elõfordult. Foltokban, illetve a közelben erdõt alkotva jelen volt az akác. A közelben még tekintélyes tölgyesek álltak, amelyeket azóta is fokozatosan irtanak.

Az utóbbi ötven évben “a táj kissé sûrûsödött” − fõleg borókával és kisebbrészt nyárral erdõsödött, de nem jelentõsen, így a jellege nem változott meg (lásd a 16. térképet). A faállomány általában idõsebb most, mint a háború után volt, s több a száraz fa is. Akácot a háború óta nem ültettek a buckásba (más fát sem). Fakitermelés alig volt, de a helybeliek fát loptak az erdõbõl (rendszeresen, de keveset). Napjainkra több oldalról fásítások veszik körül a buckást (akácos, fenyves, egy helyen pedig idõsebb tölgyes).

A buckaközi mélyedésekben emberemlékezet óta szürke káka és serevényfûz volt. Lápos mélyedések csak a jelenlegi buckástól délebbre voltak. Az 1940-60-es években a mélyedésekben volt valamennyi víz tavasszal (mások szerint közvetlenül a buckásban nem).

1950 elôtt nem volt szabad legeltetni a buckásban, mégis volt zuglegeltetés lóval és marhával, fõleg télen és tavasszal, de jelentéktelen mértékben, ám birkát és kecskét nem legeltettekj. Az 1990-es években a széleken kis területen folyt birkalegeltetés. Az 1940-70-es években vad nem sok volt, üregi nyúl viszont bõven. Jól lerágták a füvet, látszott a füvön és a fákon (a borókán is), hogy sokat rágtak. Az utóbbi huszonöt évben viszont alig van nyúl.

Az utóbbi ötven évben legfeljebb öt-tíz kisebb avartûz volt a buckásban, s csak kis területeket érintettek. 1973-ban a délnyugati egynegyed égett meg, míg 1995-ben az északnyugati sarokban volt tûz (1997-ben is).

Nagykôrös városé volt az erdô régen, majd az erdôgazdaságé lett a terület. A régebbi utak manapság kevésbé használatosak, mert megszûntek a délebbre található szántók, szôlôk, legelôk, s katonaság sincs.

Az utóbbi tíz-húsz évben alig járnak a buckásban; csak sétakocsikázók, kevés kiránduló, illetve kutató és természetvédõ fordul meg a területen. A borókabokrok alól olykor mohát szednek koszorúkötéshez.

SZAKSZAVAK MAGYARÁZATA

adventív faj: tájidegen, jövevény, azaz nem õshonos faj degradáció (leromlás): az életközösség valamilyen szempont szerinti leromlása,

információvesztése, jellegtelenedése közvetlen vagy közvetett emberi zavarás hatására generalista faj: tág tûrõképességû, különbözõ környezeti feltételek között életképes faj hordalékkúp: általában folyók által szállított hordalék felhalmozódása lejtõk aljában, pl. amikor a

folyók a hegyvidékrõl a síkságra érnek ki lépték (vizsgálati): egy vizsgálat felbontásának, részletességének vagy tér-idõbeli mintázat-

leképezésének jellege. Finom lépték: pl. növényegyedek eloszlása egy réten, durva lépték: egy faj elterjedési mintázata Eurázsiában. Értelmezzük idõben is (napoktól évezredeik stb.)

makroklíma: nagy terület (pl. egy tájegység) uralkodó egységes éghajlata mikroklíma: kicsiny légtereknek a makroklímától eltérõ éghajlata; sajátos mikroklímája van pl.

egy meleg buckaoldalnak vagy egy lápteknõnek

62

özöngyom: jelentõs életközösség-átalakítást végzõ, gyorsan és nagy tömegben terjedõ, tájidegen faj (aranyvesszõfajok, selyemkóró, japánkeserûfû-fajok)

propagulumforrás: olyan terület, ahonnan szaporítóképletek érkezhetnek a szóban forgó területre

(azaz csak a befogadó terület és a terjedõ fajok ismeretében határozhatjuk meg). A propagulum magot, termést, esetenként zöld (vegetatív) részeket is jelöl

regeneráció: természetesebb állapot létrejötte az élõ közösség spontán “gyógyulása” révén rekonstrukció: leromlott természeti állapotú életközösség tudatos kezeléssel való helyreállítása,

"újjáépítése" (szemben a regenerációval, amely az életközösség öngyógyító tevékenysége). A rekonstrukció szó arra az emberi vágyra, illetve hitre utal, hogy képesek vagyunk életközösségeket "konstruálni", "építeni"

specialista faj: egy vagy több környezeti tényezõre szûk tûrõképességû faj, elõfordulása egyben jó

jelzõje (indikátora) a környzeti tényezõk rá jellemzõ tartományának szukcesszió: növényközösségek idõbeli egymás után való következése; a különbözõ szukcessziós

állapotokból épül fel a szukcessziósorozat (szériesz) talált kísérlet: olyan terepi helyszín, illetve helyzet, amelynek elõtörténete “ismert”, így jelenlegi

vegetációmintázatuk értelmezéséhez a történetük is felhasználható. Nyilvánvaló, hogy minél jobban rekonstruálható, hogy melyek azok a történeti külsõ hatások és állapotátmenetek, amelyek a jelenlegi állapotot kialakították, annál inkább nevezhetõ kísérletnek az adott terepi helyzet. Például “azonos” tájhasználat-történetû, “azonos” táji környezetû és “azonos” termõhelyû, de különbözõ korú felhagyott szántók összehasonlításával becsléseket adhatunk egy mai felhagyás várható következményeire

természetvédelmi gyomok: természeti értékek fennmaradását veszélyeztetõ fajok, részben

tájidegen fajok, pl. özöngyomok (aranyvesszõk, gyalogakác), részben õshonos fajok (nád, kései perje)

termõhely: az a terület, ahol a növények megtalálják életfeltételeiket; a legfontosabb termõhelyi

tényezõk a klíma, a vízrajz és a talaj, de a földrajzi és a domborzati helyzet is − fõleg a mikroklíma módosításával − fontos szerepet játszhat a termõhely minõségének kialakításában

TÁBLÁZATOK

63

D-m É-DT DTszi Tu-Õr Bá-I DTho DTlö DK-DT T-m ÖSSZ. VÉDETT % Száraz homoki és lösznövényzet 300 3700 2100 2200 850 10 000 360 1100 4 21 000 5700 27 borókások és száraz cserjések 120 500 14 180 140 3800 23 130 4 4900 1800 37 homoki nyárasok és üde tölgyesek 8 1100 0 630 53 2000 110 56 0 3900 1000 26 nyílt homoki gyepek 130 1000 11 520 360 3800 1 240 0 6100 1100 18 félig zárt homoki gyepek 0 170 41 41 0 140 0 540 0 940 110 12 homoki és löszsztyepprétek 49 880 2000 810 290 560 230 180 0 5000 1700 34 Szikesek 16 3400 22 000 320 970 1100 6500 4600 130 39 000 15 000* 38 szikes puszták 0 1300 4900 53 210 40 1400 500 72 8400 3300 39 vakszikes területek 0 220 1500 10 16 88 610 530 0 3000 1100 37 mézpázsitos szikfokok 0 1300 3600 61 400 540 2400 2700 20 11 000 2600 24 szikes tavak vízfelületei 0 41 890 26 21 34 140 83 0 1200 460 38 szikes mocsarak és rétek 7 540 9800 160 320 390 1300 490 26 13 000 6300 48 zsiókások 9 56 1200 9 9 40 730 300 10 2400 930 39 Lápterületek 210 7500 350 25 000 1300 1000 3900 20 000 52 68 000 12 000* 18 üde lápterületek füzesei 48 870 13 3800 65 300 20 710 0 5800 1300 22 láperdõk és fûzlápok 0 0 0 1200 0 16 0 30 52 1300 860 66 lápok nyílt vízfelületei 0 29 10 270 48 56 17 220 0 640 280 44 lápok és láprétek 64 3300 110 15 000 780 4500 860 8300 0 33 000 6600 20 szikesedõ lápi mocsárrétek 0 210 23 230 17 790 790 3400 0 5400 180 3 kiszáradt lápok és láprétek 95 3100 200 4400 420 4800 2200 7100 0 22 000 2500 11 Ártéri növényzet 7100 500 1700 670 80 0 740 0 5400 16 000 5600 35 ártéri jellegû ligeterdõk 1500 0 0 0 40 0 26 0 1300 2800 2000 71 ligetes ártéri fûzesek és nyárasok 1200 0 0 0 0 0 0 0 500 1700 730 43 nyílt vízû holtágak, folyóágak 1500 0 0 60 40 0 10 0 1400 3000 1300 43 folyóágak és erek nyílt vízfelületei 630 42 940 140 0 0 170 0 59 2000 200 10 folyóágak és erek mocsarai 900 71 740 480 0 0 280 0 36 2500 350 14 ártéri mocsarak és rétek 870 83 0 0 0 0 40 0 1400 2400 550 23 kiszáradt ártéri rétek 590 300 0 0 0 0 220 0 740 1800 420 23 A kistáj teljes területe 154 000 250 000 117 000 112 000 171 000 197 000 141 000 204 000 53 000 1397 000 94 000 6.7 Természetközeli növényzet össz. 7700 36 000 26 000 28 000 3200 22 000 12 000 26 000 5600 144 000 38 000 26

3. táblázat. A Duna-Tisza köze élõhelyeinek kiterjedése hektárban kistájak szerinti bontásban. (Két tizedesjegyre kerekített értékek.) * Ezen értékek az ex lege lápok és szikes tavak védetté nyilvánításával számottevõ mértékben nõni fognak.

64

8. táblázat A Duna-Tisza köze jelenlegi homokbuckásainak fõbb jellegzetességei

Buckás neve Fõ természeti érték Veszélyeztetõ tényezõk Védettség Fôfafaj Zavart-ság

Humusz Buckaköz jellege

Buckásság

Élôhely gazd.

Méret Kutatott ság

Ásotthalmi Emlék-erdô öreg, fehér nyáras ligetek fenyõ terjed, kicsi, leéghet TT Ny + h Sz-R b G + K Bikatorok (Kolon-tó) nyílt homoki gyepek adventívok terjedése NP A+Ny ++ h Sz B g ++ k Bócsai-borókás nagy, borókás buckás adventívok terjedése NP B+Ny+A +/++ h Sz-L BB G +++ KK Borota-Érsekhalmi-buckák sztyeppes buckás felszántás, erdõtelepítés TT - ++ H/HH Sz b/B G ++ k Bugaci-ôsborókás borókás buckás turizmus, adventivok terjedése,

leégés NP B+Ny+F + h Sz-R B/BB G +++ KKK

Csévharaszti Buckáserdô diverz tölgyes-borókás ligetek

adventívok terjedése, környezet tarravágása

TT B+Ny+T+A + h Sz-R b G + KKK

Fülöpházi-buckák nagy, nyílt, (részben mozgó) buckás

adventívok terjedése, turizmus NP Ny ++ h Sz bB g +++ KKK

Hetényegyházi Nyír tölgyesek tarvágják, vadtúltartás (TT) T+A ++ h/H Sz b G + k Imrehegyi-buckák sztyeppes buckás beszántás TT - ++ HH Sz B GG ++ k Kéleshalmi-buckák galagonyás buckák adventívok terjedése TT Ny+A +++ h Sz B G ++ K Kisasszony-erdô diverz borókás buckás ez is leéghet - B+Ny+A+F + h Sz-L B GG ++ K Kisizsáki-buckák dinamikus, fajokban gazdag

folt katonaság, tûz, adventívok - Ny+A +++ h Sz B GG + -

Kunadacsi- buckák borókás-nyáras akác terjedése TT Ny+A + h Sz b G + - Kunpeszéri-buckák diverz buckás akác terjedése - Ny+A ++ h Sz-R B G ++ - Kunpeszéri Tilos-erdô tölgyes buckás akác terjedése, tarvágás NP T+Ny ++ H R-Sz b GG +++ K Móricgáti-buckák nyílt homoki gyepek,

borókás nyáras buckás adventívok, fásítás, tarvágás - Ny+B+A+F ++ H Sz b G + KK

Nagykôrösi-erdô tölgyes buckás akác terjedése, tarvágás ((TT)) T +/++ H/HH R-Sz S GG ++ KK Orgoványi-buckák borókás buckás adventívok NP B+Ny ++ h Sz-L b G ++ KK Pirtói-buckák diverz buckás adventívok, legeltetés, fásítás,

motocross tervezett TT Ny ++ h Sz-L B GG ++ K

Pusztavacsi-erdô tölgyes buckás akác terjedése, tarvágás (TT) T+A ++ h/H Sz b GG + k Rátóti Tece-legelô földrajzi szélsõ helyzet beszántás, motocross TT - ++ h Sz S g + KKK Sarlósári-buckák borókás ligetek adventívok, legeltetés - Ny+A +++ h Sz b g ++ k Szabadszállási-buckák tölgyfoltok, igen meredek

buckák akác terjedése, fásítás ((TT)) Ny+A+T ++ h Sz BB g + -

Szentendrei-sziget fajgazdag, sztyeppes buckás homokbányászat TT - + HH Sz b/B G ++ K Tatárszentgyörgy (borókás) borókás buckás leéghet, katonaság - B+Ny + h Sz b g ++ - Tatárszentgyörgy (buckás) sztyeppes jellegû buckás túllegeltetés, katonaság - - ++ H Sz B/b/S GG +++ k Tázlári-buckák igen szép buckás liget katonaság, privatizáció tervezett TT Ny ++ h Sz B g ++ K

Jelmagyarázat Fôfafaj: Ny-nyár, B-boróka, T-tölgy, A-akác, F-fenyô Zavartság mértéke: +: alig, +++: nagyon Humusz mennyisége: h: alig, H: gyengén humuszos, HH: sztyepprét humuszosságú Buckaköz jellege: Sz-száraz, R-egykor réti jellegû, L-egykor lápi jellegû

Buckásság mértéke: S-sík, b-lankás buckás, B-buckás, BB-nagyon buckás Élôhelygazdagság: g-kevésféle élôhely, GG-sokféle élôhely Méret: +: kicsi terület, +++: nagy terület Kutatottság: -: nem kutatott, KKK: nagyon kutatott

65

terület

(e ha) klíma évi

csap. pH fõbb talajtípusok növényzet

(Zólyomi alapján) telepített fafajok

D−T köze 986 WS 575 m (s)

futóhomok váztalaj és gyengén humuszos homok

homokpuszták és ligetes tölgyesek

A, F

Nyírség 511 Kö-Eu 580 s rozsdabarna erdõtalaj kovárványos homokon

tölgyesek, homoki gyepek

A, KST

Somogy 252 Kö-Eu 750 s rozsdabarna erdõtalaj kovárványos homokon

zárt üde tölgyesek tisztásokkal

KST, F, A

Kisalföld 142 WS 570 m gyengén humuszos homok és homokos csernozjom

homokpuszták és ligetes tölgyesek

A, F

Tengelic 65 WS 570 m, s gyengén humuszos homok és rozsdabarna erdõtalaj

homokpuszták és ligetes tölgyesek

A, F

Jászság 53 WS 530 m, s rozsdabarna erdõtalaj és gyengén humuszos homok

homokpuszták és ligetes tölgyesek

A, KST

1. táblázat: Futóhomok-területeink néhány fontosabb adata (Kö-Eu: közép-európai éghajlat, WS: erdõssztyepp-éghajlat, m: meszes alapkõzet, s: savanyú kémhatású alapkõzet, A: akác, F: erdei- és feketefenyõ, KST: kocsányos tölgy) (Babos (1966) után módosítva és kiegészítve)

I. II. III. IV: D−T köze gy gy gy gy Nyírség gy r gy r Somogy gy r gy gy Kisalföld - r gy gy Tengelic r r gy gy Jászság gy r gy gy Fenyõfõ k. gy - gy -

2. táblázat: Homokterületeink buckaalakzatai (gy: gyakori, r: ritka, -: nem fordul elõ) (Babos (1966) után egyszerûsítve)

A növényzet jellege Területi arány

A pusztulás fõbb okai

lápi 60 a kiszáradással párhuzamosan beszántották, halastó, feltöltés

szikes 25 pusztaszélek beszántása, halastó, gyepjavítás, úthasználat

száraz homoki 7 idõs, regenerálódott növényzetû parlagok újbóli beszántása, beerdõsítés, akácosodás õsgyepeken, építkezések

ártéri 6 vegyes okok (a kis kiterjedés miatt nemigen maradt beszántható terület)

száraz lösz 2 vegyes okok (a kis kiterjedés miatt nemigen maradt beszántható terület)

100 7. táblázat. Beszántás, beépítés és más okok miatti növényzeti pusztulás a Duna-Tisza

közén.

66

Évelõ homokpuszták (Festucion vaginatae Soó 1929) Duna-Tisza közi meszes homokpuszta (Festucetum vaginatae Rapaics ex Soó 1929) Nyírségi mészkerülõ homokpuszta (Festuco vaginatae-Corynephoretum Soó in Aszód 1935) Buckaközi, záródó homoki gyepek (Pseudolysimachio spicatae-Salicetum rosmarinifoliae

(Hargitai 1940) Borhidi 1996 és Galio veri-Holoschoenetum vulgaris (Hargitai 1940) Borhidi 1996)

Duna-Tisza közi mészkerülõ homokpuszta (Achilleo ochroleucae-Corynephoretum (Hargitai 1940) Borhidi 1996)

Egynyári homoki gyepek (Bassio laniflorae-Bromion tectorum (Soó 1957) Borhidi 1996) Vadrozs-rozsnokgyep (Secali silvestris-Brometum tectorum Hargitai 1940) Kisalföldi pionír rozsnokgyep (Brometum tectorum Bojko 1934) Nyírségi pionír rozsnokgyep (Bassio laniflorae-Brometum tectorum (Soó 1939) Borhidi 1996) Ezüstperjések (Corynephorion canescentis Klika 1931) Dunántúli mészkerülô homokpuszta (Festuco dominii-Corynephoretum Borhidi (1958) 1996) Mészkerülô homoki legelô (Thymo serpylli-Festucetum pseudovinae Borhidi 1958) Zárt ezüstperje-gyep (Thymo angustifolii-Corynephoretum canescentis Krippel 1954) Mészkerülô efemer növényzet (Thero-Airion R. Tx. ex Oberd. 1967) Egércsenkesz-társulás (Filagini-Vulpietum Oberd. 1938) Lengefüves (Airo-Vulpietum Pauca 1941) Pannoniai sztyepprétek és szárazgyepek (Festucion rupicolae Soó 1940 corr. 1964) Homokpusztarét (Astragalo austriacae-Festucetum sulcatae Soó 1957) Nyírségi homokpusztarét (Pulsatillo hungaricae-Festucetum rupicolae (Soó 1939) Borhidi 1996

és Pseudolysimachio pallentis-Chrysopogonetum grylli (Soó 1938) Borhidi 1996) Homoki legelô (Potentillo-Festucetum pseudovinae Soó 1940 és Cynodonto-Festucetum

pseudovinae Soó (in Aszód 1935) 1957) Szubkontinentális tölgyesek és elegyes xeroterm erdôk (Aceri tatarici-Quercion Zólyomi et

Jakucs 1957) Gyöngyvirágos-tölgyes (Polygonato latifolio-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi 1996

és Convallario-Quercetum roboris Soó (1939) 1957) Pusztai tölgyes (Festuco rupicolae-Quercetum roboris Soó (1941) 1957, Populo canescenti-

Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi 1996 és Iridi variegatae-Quercetum roboris (Hargitai 1940) Borhidi 1996)

Borókás-nyáras (Junipero-Populetum albae Zólyomi et Soó ex Szodfridt 1969) Alföldi erdeifenyvesek (Festuco vaginatae-Pinion Soó 1971) Homoki erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum silvestris Soó 1971)

6. táblázat: A hazai száraz homok növénytársulásainak legújabb rendszere (Borhidi, in

Borhidi és Sánta 1999 után kissé módosítva).

67

Védett növények (4. táblázat)

Magyar név

Latin név

az 1/1982. (III.

15.) OKTH- rendelet 1. számú

melléklete

a 7/1988. (X.

1.) KVM- rendelet 1. számú

melléklete

a 12/1993. (III.

31.) KTM- rendelet 1. számú

melléklete

a 15/1996. (VII. 26.)

KTM-rendelet 1. számú

melléklete

a 13/2001. (V.

9.) KöM- rendelet 1. számú

melléklete

Agárkosbor Orchis morio 2000 10 000 10 000 10 000 Apró nõszirom Iris pumila 1000 5000 5000 5000 Báránypirosító Alkanna tinctoria - 5000 5000 5000 Borbás-nõszõfû Epipactis atrorubens

subsp. borbasii -

- - 10 000 10 000

Borzas len Linum hirsutum - 5000 5000 5000 Budai imola Centaurea sadleriana -

2000 2000 2000 Bunkós hagyma Allium

sphaerocephalon -

2000 2000 5000

Csajkavirág Oxytropis pilosa - 10 000 10 000 10 000 Epergyöngyike Muscari botryoides 1000 5000 5000 5000 Erdei borkóró Thalictrum

aquilegiifolium -

5000 5000 5000

Erdei szellõrózsa Anemone sylvestris - 2000 2000 2000 Érdes csüdfû Astragalus asper - 5000 5000 5000 Fekete kökörcsin Pulsatilla pratensis

subsp. nigricans 1000

5000 5000 5000

Fényes poloskamag Corispermum nitidum

- 2000 2000 2000

Fürtös homokliliom Anthericum liliago 500 10 000 10 000 10 000 Homoki árvalányhaj Stipa borysthenica

(S. sabulosa) -

5000 5000 5000

Homoki bakszakáll Tragopogon floccosus

- 2000 2000 2000

Homoki cickafark Achillea ochroleuca - - - 2000 Homoki csüdfû Astragalus varius - - - 5000 Homoki fátyolvirág Gypsophila

fastigiata -

5000 5000 5000

Homoki imola Centaurea arenaria - - - 10 000 Homoki kocsord Peucedanum

arenarium -

2000 2000 2000

Homoki nõszirom Iris humilis subsp. arenaria (I. arenaria)

- 10 000 10 000 10 000

Homoki varjúháj Sedum hillebrandtii 500 2000 2000 2000 Homoki vértõ Onosma arenaria 1000 5000 5000 5000 Ibolyás nõszõfû Epipactis purpurata 500 5000 5000 10 000 Kardos madársisak Cephalanthera

longifolia -

5000 5000 5000

Kék szamárkenyér Echinops ruthenicus 1000

5000 5000 5000

Kései szegfû Dianthus serotinus 1000 2000 2000 2000 Kisfészkû hangyabogáncs

Jurinea mollis 500

2000 2000

2000

Kislevelû nõszõfû Epipactis microphylla

- 5000 5000 5000

Konkoly Agrostemma githago - 2000 2000 2000

Magyar zergevirág Doronicum 2000

10 000 10 000 10 000

68

hungaricum Nagyezerjófû Dictamnus albus 1000 5000 5000 5000 Pézsmahagyma Allium moschatum - 5000 5000 5000 Piros kígyószisz Echium maculatum 2000 10 000 10 000 10 000 Piros madársisak Cephalanthera rubra -

5000 5000 5000 Pusztai meténg Vinca herbacea - 2000 2000 2000 Rákosi csenkesz Festuca wagneri - - - - 10 000 Sömörös kosbor Orchis ustulata 2000 10 000 10 000 10 000 Szalmagyopár Helichrysum

arenarium -

2000 2000 2000

Szártalan csüdfû Astragalus exscapus 1000 5000 5000 5000 Széleslevelû nõszõfû Epipactis

helleborine -

5000 5000 5000

Szent László-tárnics Gentiana cruciata 2000 10 000 10 000 10 000 Szürke poloskamag Corispermum

canescens -

2000 2000 2000

Szürkés ördögszem Scabiosa canescens - 5000 5000 5000 Tarka kosbor Orchis tridentata 2000 10 000 10 000 10 000 Tarka nõszirom Iris variegata 1000 5000 5000 5000 Tarka sáfrány Crocus reticulatus 3000 10 000 10 000 10 000 Tavaszi hérics Adonis vernalis 500 2000 2000 2000 Vörösbarna nõszõfû Epipactis atrorubens -

10 000 10 000 10 000 Vöröses hagyma Allium marginatum - - - - 10 000

Fokozottan védett növények (5. táblázat)

Magyar név

Latin név

az 1/1982. (III.

15.) OKTH- rendelet 1. számú

melléklete

a 7/1988. (X.

1.) KVM- rendelet 1. számú

melléklete

a 12/1993. (III.

31.) KTM- rendelet 3. számú

melléklete

a 15/1996. (VII. 26.)

KTM-rendelet 1. számú

melléklete

a 13/2001. (V.

9.) KöM- rendelet 1. számú

melléklete

Bugaci nõszõfû Epipactis bugacensis - - - 50 000 100 000

Csikófark Ephedra distachya - - 30 000 30 000 30 000 Egyhajúvirág Bulbocodium

vernum

30 000 30 000 50 000

Homoki kikerics Colchicum arenarium

30 000

Gyapjas csüdfû Astragalus dasyanthus

30 000 30 000 30 000

Tartós szegfû Dianthus diutinus 30 000 30 000 100 000