A

Kisrákói, bisztricskai és alsórásztokai,

másnéven lehotkai Lehoczky nemzetség szétágazása

Csernik, 1244

Turóczmegyében a Kisrákói, (ma Rakovó)

nemzetség alapítója

l

l

>>>> (II.) György, 1560 után

l Bisztricskai (Turócbeszterce) ágazat

I l

l l

l >>>János, 1563-ban szerzi meg

l l Alsórásztokát és fia Imre,

l l a székhelyét is áthelyezi

l 1583 után a Liptó megyei

l Alsórásztokára (ma a

l l Liptószentmiklósi

(III.) György, 1575 <<<<< l víztározó alján)

Nyitra és Pest m.-i ágazat l

l l

l

>>János, 1638 után

l Érsekújvárról

l Pestm.-be „költöz”

Sáriba (ma Dabas-sári)

l

l

>>>>János, 1765 Vadkert

l (ma Soltvadkert)

l l

l

>>>György, 1863

l Harta

l I

I

András, 1923<<<<<<

Csepel, Pesterzsébet I

(ma Budapest) I

l

l

l

____________________________

Bisztricska – lásd: hátsó borító

Alsórásztoka – lásd: hátsó borító

belső old.

2

_________________________________________________________________

© Írta, az idegen nyelvi fordításokat készítette*/, szerkesztette és 10 példányban

a család leszármazói részére sokszorosítatta Lehoczki Henrik Márton.

2016

l

Javított, pontosított és bővített

változat – 2018

Kapcsolatfelvétel levelezési címe:

kisrakoirokonsag@gmail.com

_______________________________________________________________________________________

*/ Az idegen nyelvi fordítások készítését nem a szépirodalmi stílusú műfordítói szándék, hanem a tartalmi

hűséghez való ragaszkodás vezérelte. A fordítások szövege vesszőtől vesszőig, vesszőtől pontig tagolódik, és

helyenként - a könyvszerkesztés szabályai szerint - az idegen szövegek a bal, párosszámú oldalon, míg a

fordítások tartalma a jobb, páratlanszámú oldalon jelenik meg.

3

TARTALOMJEGYZÉK

oldal

Előszó _______________________________________________________ 4

Jelmagyarázat _________________________________________________ 4

Források ______________________________________________________ 5

Családfa táblázat I. _ ____________________________________________ 7

Családfa táblázat II. _____________________________________________ 9

Ki Kicsoda? Rövid személyi ismertető _____________________________ 13

Személyekkel kapcsolatos megjegyzések ___________________________ 17

MELL. 1. STEMMATOGRAPHIA- A Lehoczky nemzetség származása 25

MELL. 2. IV. Béla király adománylevele Czerneknek 1244 ___ ____ 29

MELL. 3. A Turóczi Registrum megállapításai 41.§, 49.§, 23.§ 1391__ 39

MELL. 4a. -„- megállapítása Pribócról 16.§ 1391__ 42

MELL. 4b. -„- megállapítása Rákócról 26.§ 1391__ 44

MELL. 5. Lehotka – Kuriálna osada _____________________________ 46

MELL. 6. A Lehotkai nemesi-udvarház __________________________ 48

MELL. 7. Lehoczky Dávid nemesi bizonyítványának másolata 1762___ 52

MELL. 8. Lehoczky József -„- eredetije 1766___ 56

MELL. 9. A Lehoczky család nemzedéki táblázata 1512-től __________ 68

MELL. 10a. Lehotkai, Alberti-i urbáriumok (úrbérbeadókról) _________ 76

MELL. 10b. Vadkerti urbáriumi összeírás (jobbágytelket bérlőkről) ____ 78

MELL. 11. Lehoczky Imre nemesi bizonyítványának kérelme 1840 ___ 83

MELL. 12. Pest megye Lehoczky nevű nemesei 1762-1845 között _____ 85

MELL. 13. A családfőkről készült fényképek az 1900-as évektől ______ 86

MELL. 14. A budapesti dinasztia leszármaztatói ____________________ 88

A családnemzet története a történelmi háttérben ______________________ 89

Térképek I.- V. _______________________________________________ 94

A Lehoczky név eredete ______________________________________ 99

A Lehoczky és a Rakovszky nemzetségekről 101

A Kisrákói és a Királylehotai Lehoczkyakról 107

Tények és elmélkedések a Lehoczkyakról áltlában __________________ 113

Lehoczkyak Vadkerten 1767-1817 között _________________________ 127

_

4

ELŐSZÓ

A későközépkorban a királyi-, főpapi- és nagybirtokosi méltóságok, a magas

beosztású közhivatali tisztségviselők és jelentősebb nemesek tetteik és tulajdonságaik

folytán híresnek, nevezetesnek számító személyiségek voltak. Ezek ténykedéseit,

ügyeit adatokkal, dátumokkal okiratokban jegyezték. Azokról a személyekről

azonban, akik bár ugyanabban a korban éltek, de nem maradt fenn róluk feljegyzés

(vagy kőtábla), azokról semmit sem lehet tudni, azok mintha nem is léteztek volna.

Az adatokat rögzítő okiratokat kezdetben országszerte vármegyei érsekségek,

apátságok „hiteleshely”-i levéltáraiban őrizték. A XVII. század végétől már

némelykatolikus anyakönyvezés is elkezdődött, és egyes nagybirtokos főnemes már

saját családi levéltárral is rendelkezett. Az 1800-as évek közepétől fentiek szerepét

fokozatosan átvették az állami levéltárak és közjegyzőségek.

A családi leszármazás kutatásához ma már csak az évszázadok során fennmaradt

hiányos iratállomány áll rendelkezésre. Az ország területét tekintve a felvidéki

részeken gazdagabb iratanyag maradt fenn, mivel hegy-völgyes, fennsíkos

domborzati viszonyai miatt sem a tatárok, sem a törökök nem dúlták fel. A levéltárak

anyagait csak a kuruc-labanc csatározások és az azt követő háborúk tizedelték meg.

Teljesebb, részletesebb irattári anyaggal rendelkezünk például az 1563-1614

között lassan kialakuló katolikus egyházi anyakönyvezésből és majd az 1785 után

vezetett protestáns anyakönyvekből is. A pontos állami anyakönyvezés csak

1895-ben került bevezetésre.

JELMAGYARÁZAT

/…/ __________ Forrás

/…i/ __________Forrás internetről

(…) __________ Személyi kód

A: ___________ Adat, dátum

MELL… _____ Melléklet sorszámmal

S/kak/… ______ Sárii katolikus anyakönyvi bejegyzés

V/kak/… ______ Vadkerti „-„ „-„ „-„

V/evak/… ______ „-„ evangélikus „-„ „-„

H/evak/… _____ Hartai „-„ „-„ „-„

P/ak/… ______ Pestszenterzsébeti „-„ „-„

* születés, ____ ¤¤ házasságkötés, ____ + elhalálozás

*/… _________ lábjegyet

5

FORRÁSOK */1

/1/ Adreas Lehotzky: Stemmatographia /Származástan/, 1796. Posonis. -Főv. Szabó E.

K.-tár: Budapest-gyűjtemény, raktár kat.sz.: Bv 929/95 -MELL. 1.

/2i/ Lehoczky József: Lehoczky nemzetség, 2012. – Kezdő oldal 20/34. laptól a 32/34-ig

/2/ Frantisek Bizub: Alojz Srtóbl, tvorca soc, Banská Bystrica 2009 /Stróbl Alajos, szobrász/

/3-1/ Magyar Kódex - Kossuth kiadó Budapest, 1999. / I. köt. 31.-44. old.

/3-2/ -„- / I. köt. 69.-76. old.

/3-3/ -„- / III. köt. 37-103. old.

/4-1/ Pallas Nagy Lexikon: Főispán címszó

/4-2/ -„- Lehoczky család címszó

/5i/ Engel Pál: Hadakozók rendje /Várispánság, várnak megyéje/Határvár,

Határvárispánság/

/6i/; /2i/-22/34.old.: Znióvára

/7i-1/ Katolikus lexikon: Turóc Vármegye története / Rakouch

/7i-2/ -„- -„- / Znióváralja, Premontrei Prépostság, hiteleshely

/8/ Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása, Budavári Tudományos Társaság 1922.

Országos Széchényi Könyvtár, kat.sz. : Sz.j.III.2.146

/9-1/ Wenzel Gusztáv: Árpádkori Új Okmánytár, Pest, 1869. Vol. VII. köt. No. 108. és

/9-2/ Szentpétery Imre: Az Árpádházi Királyok okleveleinek kritikai jegyzéke,

Budapest, 1923. sorsz.: 784. Magyar Országos Levéltár -MELL. 2.

/10i/ Nagy-Rákó története

/11i/-1 A Rakovszky család története, felvidéki nemesi nevek kialakulása (www.macse.hu)

/11i/-2 Radix-forum : Lehoczky József kritikai válasza (www.macse.hu)

/12/ Sikura, Jan St.: Miestopisné dejiny Turca /Turóc megye helytörténete/,

Slovenská Akademia Vied a umeni, Bratislava 1944

/12/ - 121. old.: Lehotka, kuriálna osada – /Lehotka, udvarházas település/ -MELL. 6.

Országos Széchenyi Könyvtár, kat.sz.: 21.982/1

/13/ Horváth Séndor: Liptói és Turóci Registrum, Magyar Tört. Társulat 1902.

Orsz. Széchenyi K.-tár, kat.sz.: 229.467

23.§; 41§; 49.§. -MELL. 3.

16.§. -MELL. 4a.

26.§. -MELL. 4b.

/14i/; /2i/ Mátyás király Fekete serege

/15/; /4-2/ Engel Pál: Középkori Magyar Genealógia,

- Nagy Iván: Magyarország nemes családjai címerekkel és

nemzedéki táblázatokkal, VII. kötet /L-Ö/ - Lehóczky

család

Magyar Orsz. Lev.-tár, kat.sz.: 8/27.229 - MELL. 9.

__________________________________________________________________________

*/1 A szerzők helyenkénti forráshelyre utalásai nélkül. A témával foglalkozó kutatók, történészek saját elméletük alátámasztására többnyire valamely korábbi szerző munkájából vett adatokra,

tényekre hivatkoznak. Ha pedig valamely adatot valaki tévesen közölt, akkor az többek által

jóhiszeműen átvéve sem felel meg a valóságnak. Fenti forrásgyűjteményből is megállapít-

ható az azonos tények több helyi előfordulása – a magyar és az idegen nyelvű

kiadványokra nézve is.

6

/16-1/ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára, III. köt. 277.old. Pest, 1851.

Orsz. Széchenyi K.-tár, kat. sz.: 815/3-4

/16-2/ Vályi András: A Magyar Korona Országainak HELYSÉGNÉVTÁRA, 1903.

Orsz. Széchenyi K.-tár, kat. sz.: 15.103

/17i-1/ Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye I. / Pest Vármegye települései

/Alberti, /Sári, /Vadkert, /Harta

/17i-2/ -„- : Pest Vármegye / nemes családai / Lehóczky címszó

/18/ Pest Megyei Levéltár: „Lehoczky” című iratgyüjtemény

Lehoczky Dávid bizonyítványa -MELL. 7.

Lehoczky József nemesi bizonyítványa -MELL. 8.

Lehoczky Imre nemesi bizonyítvány kérelme -MELL. 11

/18i/ Kancellári Registratúra; Királyi Könyvek /DL-DF: 63510/ 1504.01.31./

/átírás 1504.02.13.- Turóczi Convent/

/19/ Szluha Márton: Sáros, Turóc Vármegye törzsökös nemes családjai

Orsz. Széch. K.- tár, kat. sz.: 4/6681 és Liptó 4/5985

/20/ Vadkerti urbáriumi összeírás 1767. Magyar Országos Levéltár, „P 518”

(Orczy cs. Lvt.: Possessionaria familiae Orczy) 28. cs. Vdt. No. 92.

206-219. fol. és No.103. 13. fol. –MELL. 11.

/20i/ Urbáriumi Tabellák 1767 / Lehotka / Turócz

/21i/ Die drei Schwabenzüge /A három Sváb bevándorlási hullám/

http://www.banaterheide.de/htm/frameset.htm

http://www.birda.de/Die Schwaben-zuege-I.html

/22/ Halasi László: A Hartai Evangélikus Egyház története 1723-2003

/23/ Sári legelső anyakönyve: „Baptisati, Copulati et Defunkti ab Anno 1718-1744”

„Keresztelések, Esketések és Elhalálozások 1718-1744-ig”

még sorszámozás nélküli bejegyzésekkel

/24/ Vadkerti anyakönyvek bejegyzései

/25/ Hartai anyakönyvek bejegyzései

/8/ könyv címlapja /12/ könyv címlapja

7

8

9

10

11

12

Érdekességként még megemlítendő, hogy a 9-12. old. anyakönyvezett családfájának

kutatása is mennyi-mennyi információt rejt - ha csak egy fényrésnyit is - a korabeli demográfiai

viszonyokról:

- Tájékoztat a csecsemőhalandóságról, a fiatalok-, felnőttek- és különösen az anyák

halandóságáról.

- Betekintést nyújt a népesség racionalitására, pl.: a házasulandó testvérek, unokatestvérek

egyidőben rendezett esküvőjéről - a közösen finanszírozható lakodalom érdekében - és a

közös családi vagyon egyben tartását célzó unokatestvérek összeházasításáról is.

- Tudósít az özvegyen maradt szülők és gyermekeik sorsáról, miszerint a férfiaknak

családfenntartó munkájuk mellett a gyermekneveléshez új anyára, az asszonyoknak a rájuk

maradt gyermekek eltartására új apára volt szükségük. Ezért mielőbbi új házasságkötésre

kényszerültek, ami egyben legtöbbször a család gyermeklétszámának megnövekedését,

megduplázódását eredményezte stb.

13

KI KICSODA? Rövid személyi ismertető

(1) -A: kb1000- Pessinai morva Bó lovag

/1/ A Lehotzkyak ősi nemzetsége a mondákban a cseh pessinai, „felavatt morva lovagok

a határon” elnevezésű elődöktől származik. -MELL. 1. /A

/2i/-kezdő old. 20-21./34 lap: A család régi időre visszanyúló emlékezete szerint a

nemzettség őse egy Bó nevű pessinai morva lovag volt, aki társaival a német királyi

testőrség tagjaként Passauból Magyarországra kísérte Gizella bajor hercegnőt, István

király mennyasszonyát. A testőrlovagok ezután vendéglovagként a királyi udvar

szolgálatában letelepedtek.

/3-1/ Vajk (a keresztségben István nevet kapott és 1000-ben megkoronázott király),

valamint Civakodó Henrik bajor királynak leánya, Gizella esküvőjére a hagyomány

szerint a bajorországi Scheyernben került sor. Ezután a királynő követte férjét új

hazájába. Számos kíséretét testőrei, katonák, gazdasági-, politikai tanácsadók, és hittérítő

püspökök, tanító szerzetesek alkották.

(2) -A: kb1230- Kozma comes

/12/-18.old.,Turoci Reistrum 49.§., /1/-B Lork comes(synovi Komesa Kozmu) és

testvérei, Csernik és Beke apja, Gizella kiséretéből letelepedett testőrök leszármazója.

/4-1/-Főispán címszó: István király a törzsi társadalmi szervezeteket feloszlatta és

helyébe a fejlettebb nyugati mintát követve - honvédelmi szempontból előnyösebb -

várszerkezeteket alakított ki. Ezek élére a német grófságok szerint „comes”-eket

(ispánokat és várkapitányokat) nevezett ki.

/5i/ A soron következő Árpád-házi királyok a jövevény vendégek kiválasztott részét a

királyi udvarban, további megbízható hűbéreseket pedig „honorbirtok”-okon telepítették

le. A katonai tisztségek apáról fiúra szálltak.

/2i/-22/34 lap: Kozma a Vahtári határőrség kapitánya

(3) -A:1244- Czernek, Kozma fia

/1/ Kozma fiai: Cernek/Czernek/Chernek=Cernyk/Cernuk/Csernik */1

Lork /Lauren/Lőrinc/Vavrinov és

Beke /Béke - MELL. 1. /B

/2i/-23/34 lap: Czernek IV. Béla királyt a vesztes muhi csatából menekítő és kísérő,

majd Znió várában az őt őrző-védő testőrség tagja.

/3-2/ IV. Béla menekülési útja

/6i/, /2i/-22/34 lap: Znió, vagy másik nevén Turócz=Turuch=Turul vára, királyi vár

1552-ig, Buda vára megépültéig IV. Béla innen kormányozta az országot.

/9-1/ IV. Béla király szolgálati érdemeiért jutalmul Cerneknek adományozza a Zniótól

délre elterülő „Terra Rakouch”-t = Rákóc földjét.

Az 1244-ben kelt adománylevél tartalmazza Cernek leszármazói részére a birtoknak örök

időre szóló tulajdonjogát és határait.

A birtokadomány egyben olyan kiváltságot is jelentett, amely Cerneket a katonai sorból

az ország törzsökös*/2, „uralkodó-birtokosok” /=később uralkodó nemesek/

rangjára emelte.

*/1 MELL. 2.; /13/ 13.§; 26.§; MELL. 1. klf írásmódjai

*/2 A honfoglaló magyarság főúri leszármazóival és a korábbi, Árpád-házi

királyok földbirtok adományosaival azonos társadalmi réteg.

/8/ A nobilis=nemesség fogalma csak a tatárjárás után alakult ki.

14

/8/-20. old., /9-1/ Rakouch korábban az örökös nélkül elhunyt Meffrik tulajdona

volt, akinek birtoka visszaszállt a királyra. - MELL. 2.

/1/, /2i/-5,6/34. lap: Rákóc későbbi nevén Rákó az adománylevél alapján évek múltán

rajzos címert is kap.

/7i-1/ Rákóc faluja benépesülésének és templom építésének kezdete 1244.

/8/-22. old., /12/-126. old. Rákóc 1351-et követően Kis-Rákó és a szomszédos, de jóval

nagyobb területű Zanasán a közös határ következtében a Nagy-Rákó elnevezést kapja.

Czernek családjának leszármazói ezek után keresztnevük mellett az ősi fészekre,

birtokuk nevére utalóan „ Kis-Rákói ” (családi) előnévvel nevezték magukat.

/8/-141.old. A leszármazó családtagok megkülönböztető ragadványnevet is viseltek,

mint pl.: (12) Kis-Rákói „orros” Jakab 1414 körül.

/8/-38. old., /10i/, /11i/, /13/-41.§. Nagyrákót /még Zanasán néven/ 1245-ben két

testvérnek, a Rakovszky család akkori, másnevű elődeinek, Márton papnak és Lászlónak

hasonló érdemekért, mint Czerneknek esetében is, adományozta a király. MELL. 3 /A

/7i-2/ IV. Béla király Znióváralján 1252-ben megalapítja a Premontrei Prépostságot,

amely 1790-ig „hiteleshely”-ként /korabeli levéltárként/ is működött.

(4) -A:1284- Lork=Lauren=Lőrinc=Vavrinov, Kozma fia

/12/-18.old., /8/-22:-60-61.old., /13/-49.§. Lőrinc, Kozma comes fia. Apja után örökli a

comes/kapitányi tisztséget. 1284-ben szolgálati érdemeiért IV. László királytól

adományba kapja Villa=Terra Bisztricha földjének egy részét. 1292-ben 30 márkáért még

további területet is vásárol Bisztricskához, azaz Turóczbesztercéhez. -MELL. 3/B

(5) -A:1286- Beke=Béke, Kozma fia

/1/ Czernek és Lork testvére, Kozma harmadik fia.

/2i/-26/34 lap: 1286-ban a Rakovszkyak elődeitől területet vásárol Zanasánból.

(6) -A:1324- János, Beke fia, későbbi nevén Bisztereci János

/2i/-30/34 lap: Örökli nagybátyától - annak fia híján - a katonai, kapitányi tisztséget.

/12/-99. old. 1324-ben új adományt kap Biszricskához (T.-besztercéhez), Károly Róbert

király megbízottja, Dancs mester által a Zólyom vára védelmében a rokoni Tholtokkal

együtt vívott sikeres harcaikért.

/12/-100. old. Bisztricska birtokosa Bisztereci János, ennek okán Bisztricska is

a Lehoczky család tulajdona lett. -MELL. 3 /C

/13/-23.§. és 27.§. A fentiekről szóló adományleveleket Bisztereci János örökösei

bemutatták az 1391-évi vizsgáló bizottságnak, akik azok hitelességét megerősítették.

(7) -A:1326- Ábrahám, Czernek fia

/12/-124. old. és

(8) -A:1353- Pál, Ábrahám fia

/13/-16.§. A Pribóc környéki birtokosok is bemutatták adományleveleiket és a bérleti

szerződéseiket tartalmazó okmányaikat, melyekben Ábrahám és Pál birtokhatárai is

megemlítésre kerültek. -MELL. 4a

(9) -A:1391- Jakab pap és Lőrinc, Pál fiai

/13/-74-75. old. 26.§. Úgyszintén bemutatták IV. Bélától kapott, Rákócról szóló

adománylevelüket Bebek Imre országbíró vizsgáló bizottságának. Az adománylevél

kivonatos tartalmát és hitelességét a vizsgáló bizottság jegyzőkönyve bizonyítja.

-MELL. 4b

15

(10) -A:1399- /2i/-kezdő old.25-26./34 lap Pálnak Péter nevű fiát perbe idézik. */1

/15/ -VIII. köt. Rakovszky címszó/ Kisrákói Pétert 1399-ben a zanasáni örökösök

leszármazói (a késöbbi Rakovszkyak) perbe idézik a Turóci Conventhez kisrákói

bitokrésze eladásának eltiltása miatt.

(13) -A:1414- Kisrákói János, Péter fia

/15/-Rakovszky címszó/ „Zsigmond király 1414-ben meghagyja a Turóci Conventnek,

hogy Jakabot, Rakovszky Lőrincnek fiát a kisrákói birtok iránt a Kisrákói János ellen

támasztott pörében idézze meg, és kijelölte az ügy vizsgálatára kirendelt személyeket.

(15) -A:1459- Kis-Rákói Lehoczky János vitéz

/14i/ és/2i/-32/34. lap: 1459-ben Mátyás király szolgálatában a „Fekete Sereg”

megszervezője és egyik vezetője.

(17) -A:1487- Jakab és Márton de Lehotka

/12/-121. old. LEHOTKA, -1487-ben Kis-Rákói Jakab és Márton írásbani

említésekor jelenik meg először a Kis–Rákó=Lehota helységnévnek jelzői,

kis-lehotai, azaz lehotkai szlovákosra átfordított változata és a korabeli latinos forma

szerint „de Lehotka” név is. A „de Kis-Rákó” név latin nyelvű változata még sokáig

használatban maradt. - MELL., 1. - MELL. 5.

(18) -A:1504- Lehoczky János

/18i/ „Királyi adomány jogán kijelölt ember, II. Ulászló király parancsára ”

- birtokadományok átírásának, beiktatásának intézésére Turócz megyében.

(19) -A:1512- - MELL. 8., 9. Kis-Rákói (I) György

/18/, /15/-77. old., /4-2/ A családnemzettség folytatója, leszármazóinak felsorolását

1512-től az anyakönyvezésig a nemzedéki táblázat tartalmazza.

(20) -A:1522- Kis-Rákói Máté, (I) György fia

/18/, /15/, /2i/-12. old. 6/7.lap: Megveszi a Tholtok adományba kapott két negyedrész

bisztricskai birtokát 200-200 aranyforintért, örök áron.

(21) -A: /18/, /15/ (I) László, Máté fia

(22) -A: /18/, /15/ (II) György, Máté másik fia, a bisztricskai ágazat leszármaztatója.

(23) -A:1575- /18/, /15/ (III) György, (I) László fia, a nyitrai és az alföldi ágazatok

leszármaztatója.

(24) -A:1638- Dániel, (III) György fia

/18/, /15/, /2i/-13. old. 5/9. lap: „osztoz” - Valószínű a család-nemzetségi

birtoknak az őreá, vagy az összes családtagra eső területi hányadát meghatározva,

esetlegesen kinek-kinek kívánsága szerinti hitbizományi földjáradékra, vagy

(közös megegyezés után), birtokrésze értékének pénzbeni kiváltása céljából.

(25) -A: János, Dániel fia

/18/, /15/ - „Nyitrába és Pestbe költöz” - Dániel osztozását követően először Nyitra

Vármegyében próbálkozott új egzisztenciát teremteni, majd a törökök Budáról 1686.

évben való kiűzése után kedvezőbb lehetőségeket látván Pest Vármegyében, az

alföldi Sáriba települt át.

(26) -A:1710- /15/ Márton, László fia, tábornok, báró -MELL. 1. / C

(Pest M Levéltárban címere)

(27) -A:1751- Dávid, Pálnak fia

/18/, /15/,/17i-1/ Lakik Albertiben, nemesi igazolást kér 1751-ben Turócz

Vármegyéből, amelyet Pest, Pilis és Solt megyében 1762-ben hirdettek ki. MELL.7.

*/1 Hibás adatforrások után téves névcserék:

Turóci Reg.: Pál fiai Jakab pap és Lőrinc, Péter nevű testvérük nincs,

Így ez a Péte nem lehet Petrik 1358-al - aki Alsó Lehotát kapta és aki

nem volt kisrákói sem – azonos.

16

(28) -A:1761- Gáspár, Györgynek fia

/15/ Turócz megyei, Lehotkai lakos, (27) Dávid és (29) József kortársa, azok nemesi

bizonyítványai ügyében a Megye Gyűléseken szószólóként működött közre.

-MELL. 7., 8.

(29) -A:1761- József - Josephus, János fia

/18/, /15/, /S/kak , „ lakik Sáriban” – Mint (valószínű fiútestvér nélküli) örökös,

apja gazdaságának folytatója.

/17i/ Nemesi igazolást kér 1761-ben Turóc Vármegyéből, amelyet

Pest, Pilis és Solt megyében 1766-ban hirdettek ki. -MELL. 8.

(30) -* 1733- Joannes, Józsefnek fia

/18/,/15/, /20/, S/kak, 1765-ben Sáriból, apjának gazdaságából családjával

Vadkertre költözi, és ott jobbágytelket bérelve saját gazdaságot alapít.

2 év eltelte után a nem teljeskörű belterületi (háztáji), de külterületi (szántó- és

kaszáló telkek) nélküli vagyoni helyzetéről az 1767-i vadkerti

urbáriumi összeírás ad tájékoztatást. -MELL. 10.

(31) -* 1752- Andreas, Jánosnak fia

V/kak és V/evak Első hat gyermekét 1783-ig még a Katolikus Egyházban,

míg az 1781-es „Türelmi Rendelet” hatályba lépése után 1786-tól született

további három gyermekét már az Evangélikus Egyházban anyakönyvezték.

Itt javították az anya leánykori nevét is a fonetikus Ajlerin-ről helyesen Euler-re,

az „-in” ónémet női családnévre utaló képző nélkül.

(32) -* 1788- Nicolaus, Andrásnak fia

(33) -* 1810- Joannes, Nicolaus fia

1847-ben megözvegyül, majd újraházasodva feleségül vesz egy hartai megesett

lányt, aminek következményeként a hartaiakkal való kapcsolat jöhetett létre.

(34) -* 1841- Georg, Joannes fia

Benősült Hartára. Pallér (kőműves és ácsmester), aki Hartán több ma is létező

házat épített. - MELL. 13.

(5) -* 1876- Andreas, Georg fia

H/evak Dunai hajón szolgáló matróz. Tisztítatlan dunavíz fogyasztása miatt 28 éves

korában, negyedik gyermeke megszületése előtt tífuszban elhalálozott. Özvegye

öt évvel később újra férjhez ment és további két féltestvért szült. MELL. 13.

(36) -* 1901- András, Andreas fia

Szőlőművelő bérmunkás Izsákon, Posztógyári

napszámos Csepelen, Budapest Fővárosnál (akkoriban nyugdíjat

biztosító állásban) utcaseprő, majd a v. háborút követően szemeteskocsis

(37) -* 1926 András, András fia, /11i/-2, gépészmérnök, Posta Műszaki Főtanácsos,

aranyérmes feltaláló és nagy turista

(38) -* 1938 Henrik Márton, András másik fia, P/ak: 282/1938 gépésztechnikus,

üzemmérnök

(39) -* 1973 András Gergely, Henrik Márton fia, gépészmérnök

(40) -* 1974 Fülöp Boldizsár, Henrik Máron másik fia, építészmérnök

17

Személyekkel kapcsolatos megjegyzések

(1) /1/, -MELL. 1. /C Lehoczky András a Stemmatográfia =„Családszármazás-tan”

megalapítója, (1741-1813), ügyvéd, vármegyei táblabíró. Munkája

1796-ban jelent meg Pozsonyban, latin nyelven.

/2i/-kezdő old. 20/34. lap:„Bó lovag” korabeli szájhagyomány, de lehet, hogy csak mese.

(2) /5i/ Honorbirtok = a király által az adományozottnak szolgálataiért cserébe

minden javadalmával együtt juttatott birtokadomány, melyet az

egyenesági leszármazók örökölhettek, de a király szándéka

szerint vissza is vehette, illetve örökidőre is ajándékozhatta.

Comes = királyi főméltósági rang: udvari tisztségben Báró

Ilyennek számított pl. a kincstárnok, főpohárnok, főlovászmester,

fővadászmester és a megyésispánok, szerviensek(=főhivatalnokok)

stb., valamint katonai tisztségben a várkapitányok.

/12/-18. old. és Turóci Registrum 49.§. Comes volt-e Kozma és vahtári-e? Lehetséges,

de nem biztos. Csak a két forrás említi comesnek. Mivel udvari lovag volt,

így mint katonai comes-kapitánynak a király bizalmas hűbéresének kellett

lennie. Ennek okán az úgyszintén ifjú katona fia, Czernek nem kerülhetett volna

olyan bizalmi álláslásba, mint amilyen a király személyes testőrségének tagsága.

/2/, Vahtár F. Bizub: Strobel Alajos című szlovák nyelvű könyvének 4. old.

közepe és az 5. old. első bekezdésének fordítása:

„ Hanem a Frischfeuer*/1 elnevezés létrejöttét már jóval korábbi, XIII.

századi visszaemlékezésekből tudtam következtetni. Akkoriban az

elfoglalt térség biztosítására a magyar királyok a Liptói területeken

katonai határőrhelyeket létesítettek. Már előzőleg is az odavezető

völgyek átjáró ösvényein, vizi patakjain áthaladókra ideális betekintést

nyújtottak a magaslatokon elhelyezett őrhelyek. Így a Fehér- és Fekete

Vág összefolyására, valamint a Boca és Hibbica folyók torkolata

mentének helyszíneire. Az erre telepített őrség jelenlétét igazolja az

ugyancsak egy sziklagerincen kialakított úgynevezett Vahtárová

(Wachter */2 = strázca) őrhely, amelyről kilátás nyílik északon a

magasabban fekvő álláshelyekre, a Liptói határ kijáratára a Szepesség

felé és nyugat felöl majd Ulozisko feletti Liptovska Maráig. Nyugaton a

Vág oldali hegygerincen lehetett az említett Frischfeuer helység, ahová

valószínű hasonló őrtáboroknak volt a helye, mert onnan enyhén

emelkedő csapásvonal megmászása után az út a sziklacsúcsra vezet.

A katonai őrszemélyzet pedig a táborban bajmentes helyen

állomásozhatott. ” */1 talán jelzőtüzet adó csúcsok helye és

*/2 a Wachter-Vahtár szónak átformálódott alakja is

mint a korábban betelepített szász bányászok

német nyelvjárása, valamint a névutód,

a királylehotai Zemianska Kuria Vachtar

vendégház igazgatója e-mail-ben adott

tájékoztatója.

(Előzőek kiegészítéséhez tartozik, hogy a Kárpát-medencébe a Vereckei szoroson keresztül

érkező népmozgások egyik átvonuló útja a Vág folyó völgye hosszán át is vezetett.)

18

(3) /1 /B, /12/-121.old., /2i/-5,6/34.lap: -MELL. 1. - Címer adomány

Czernek adománylevele ezt nem tartalmazza, de a király az éberen

őrző szolgálatra és a rákos-, vizenyős árterületre hivatkozva szóban

közölhette. Oklevélben a címeradomány írásban 1326-tól, rajzos képi

ábrázolásban pedig csak a XIV. sz. végén jelenik meg.

/9-1/ -MELL. 2. Hiteles másolat IV. Béla adományleveléről Czernek részére,

amely Beniczky Márton pribóci családi levéltári anyagában található, és ahová

összeházasodások, birtokhatár igazolások révén kerülhetett.

/9-2/ Az adománylevél valódiságát a kritikai jegyzék erősíti meg.

/7i-2/ Hiteleshely = a korabeli papi intézményekben, apátságokban,

prépostságokban, megyéspüspökségekben káptalanok által őrzött

okirat-oklevéltár. Ezek dokumentumairól kérésre a kanonokok

hitelességi pecséttel ellátott másolatot adtak ki (-pénzért).

/12/-126. old. (Rakovo) … Král Belo r. 1245 svojmu Kaplánovi Martnovi a jeho

bratovi Ladislavovi …

( Zanasán) … Béla király 1245-ben Márton pap és testvére,

László részére adta adományba …

/13/ -MELL. 3. A Turóci Registrum vizsgálatairól

1390-ben Turóc- és Liptó Vármegyékben elszaporodottak

a birtokperek. Zsigmond király ezért a Turóci

Megyegyűlésnek elrendelte egy, a liptói és turóci

adomány- és birtokleveleket felülvizsgáló bizottság

felállítását. A bizottság Bebek Imre, országbíró elnöklete

alatt folytatta le az ellenőrző vizsgálatokat. A vizsgálatot az tette

szükségessé, hogy a liptói „átkos emlékű” Madocsányi János

deák adományleveleket hamisított. A gyanúsított lakóhelyén

meg is találták a hamisítás eszközeit, pecsétjeit. Ezeket a

hasonló hamisítások elleni elrettentéséül nagy nyilvánosság előtt

Madocsányi Jánossal együtt máglyán elégettek.

A vizsgáló bizottság 1391-ben alakult meg, ahol minden

birtoktulajdonosnak be kellett mutatnia ellenőrzésre a

tulajdonjogát igazoló okiratot. Turóczban erre 71,

míg a jóval kisebb Liptóban 84 esetben került sor. A

felülvizsgálat megállapításainak tartalmát - a tetemes

feladatra tekintettel - kivonatosan diktálták le írástudó

szerzeteseknek. A vizsgálati jegyzőkönyv csak az

érvényesnek elismert okiratokat sorolja fel, a kiszűrt

hamis oklevelekről egy kivételével nincsen adat. Annak

bemutatójának birtokát a Király elkobozta, és másnak

adományozta. A többi hamisítványt pedig az érintett

tulajdonosok - a felülvizsgálatról már előre kiszivárogtatott

értesülést szerezvén - valószínűleg már nem merték bemutatni. Hanem azért a későbbiekben mégis kiderült, hogy 10-12

hamis birtoklevél „érvényes”-nek minősült. Ugyanis a

hamisítóval a hamis pecséteket is elhamarkodottan elégették, és

így a pecsét hamisságát nem lehetett már miről bizonyítani.

/13/ REGESZTRÁK a Registrumhoz, 1904

19

/8/, /12/, /13/- 41.§. Miután 1245-ben, fél évvel később mint Czernek, a Rakovszkyak

akkori, még birtokhelyre utaló családi előnév nélküli elődei, Márton

pap (a király káplánja, a Szent-Máriai Egyház plébánosa) és testvére

László, ők ketten hasonló jutalomként IV. Béla királytól megkapják

ajándékba a Rákóccal délről határos, de annál jóval nagyobb

kiterjedésű Zanasán földjét.

MELL. 3. Zanasán Rákóctól délre, Szosóctól északra szintén Turóczfolyó

melletti terület, amely az északi csücskén a Rákóci birtokkal határos.

Az 1400-as évekig még Zanasánként szerepelt, azután „Rákó”-nak

nevezték. Szomszédságukból adódóan a Rákócnál jóval nagyobb

területű Rákó-ból Nagyrákó, míg a kisebb Rákócból pedig Kis-Rákó,

lett. TÉRKÉP 105. old.

(4) /8/-22. old. Villa Bisztricha 1258-ban a Jordán földjének nyugati szomszédja

/12/-18. old. /13/-49.§. –MELL. 3. (Jahodniky) …1284 daroval král Ladislav

Bystricky (Kysbistricha) Vavrinovi, synovi Komesa Kozmu

(Jordán földje) …1284-ben adományozta László király Kozma

comes fiának Lőrincnek (Kisbisztricska) Bisztricska földjét.

/8/-60-61. old. Bisztricska területét már értékes adományként adta 1284-ben

IV. László Kozma fia Lőrinc comesnek. Jordán földjének

legnyugatibb része a szomszédos Bisztricskába nyúlott be.

Ennek egy részét a jobbágy-fiúi osztályba tartozó Nack fiai eladták

30 Márkáért 1292-ben Kozma fia Lőrinc comesnek, Bisztricska

tulajdonosának.

/5i/ Jobbágy-fiúk = végvári katonák, békében a várukat környező, kiosztott

földjeiken önnállóan gazdálkodó személyek.

(6) /12/-99.old., /13/-23.§. - MELL. 3. (Bystricha) … 1324 .potvrdi Král Doncovu

donáciu Jánovi, synovi Beke o pat rokov nestorsite potvrdit

Turciansky Konvent drzbu Bystricky Jánovi r. 1347…

(Bisztricska) … 1324-ben adományozta Dancs, a király területi

megbizottja Beke fia Jánosnak. Ezt visszamenőlegesen

a Turóczi Convent vizsgáló bizottsága is igazolta későbbi

nevén Bisztereci János örököseinek is.1347-ben.

/13/- 27.§. Beke fia János ugyancsak Dancs mester által kapott adományba egy

részt még a Bisztricskával szomszédos Benefalvából is 1337-ben.

Turóci Convent = Turóczi Tartományi-Megyegyűlés

/12/-100. old. Bystricha, 1258 Villa Bystricha domáci Jánovi synovi Beke

Bysztricha Bystricky Jánovi,

asi v. tom istom case zjavila sa na Bystricke i. rodina

Lehockych.

Bizsricska, 1258-ban Bisztricska földje, gazdája Beke fia János,

Bisztrcska birtokosa Bisztereci János,

ennek okán lett Bisztricska is a Lehoczky család tulajdona.

20

(7) /12/-124. old. Pribovce, -Na pribovské pole sad v ztahuje i zptáva o predaji lúky

medzi potokom Rakouch a Riekou Blatnicou, ktoru predaj

Abraham syn Chernikov,

Pribóc, - A pribóczi f öldterületen fekvőkaszálót is, mint mondva

lett, a Rákóc patak és a Blathnyica folyó közötti vizes rétjét

bérbeadták Ábrahámnak, Czernek fia birttóka mellett.

(8) /13/-16.§. –MELL. 4a. Turóczi Registrum = A Turóczi Convent 1391-évi vizsgálati

jegyzőkönyvének kimutatása: 16.§. vizsgálata Pribóc területeiről

(9) /13/-26.§. –MELL. 4b. Turóczi Registrum = Turóczi Convent jegyzőkönyvének

megállapítása: 26.§. vizsgálata Rákóc földjéről

A registrum nyomtatott szövegében sajtóhibás „olmi”

szó helyesen: olim. Eredeti feljegyzésnek talán a sorszám nélkül

ábrázolt kéziratrészlet tekinthető, melyben viszont a „ni” szó a

helyesírási hiba - helyesen: in.

A feljegyzés-részlet eredetiségére utal, hogy ez a 25. kimutatás alsó

sora betűinek alsó széle és a 27. kimutatás felső sora „S” betűjének

felső széle közötti szövegnek szelvénye.

Horváth Sándor a Registrum szerkesztője írta, hogy a vizsgálatokat a

könnyebb azonosítás végett ő maga sorszámozta be.

(10), (13) /15/-Rakovszky: Kisrákói Péter mint Pál fia téves. Pának nincs Péter nevű fia, így

az perbe sem idézhető. Helyette Pál fia Lőrincnek a fia Péter 1399 értendő.

Ennek fia János 1414, aki a második perhez megnevezett fél.

A per pontos tárgya és kimenetele csak a Turóci Convent hiteleshelyi

jegyzőkönyveiből, vagy a Rakovszkyak családi levéltára anyagából, a

Feria 3. prox. post festum Epiphaniarum Domini dátumnál derülhetne ki.

(11), (12), (14) és (16) – Szluha Márton féle táblázat szerint

(15) /14i/, /2i/-kezdő old. 32./34 lap és /11i/-2 Hadtörtneti adat 1459. Sajnos a Hadtörténeti

Intézet levéltárában csak az 1526 után találhatók írott adatok, de

idősíkban tekintve lehetett Kisrákói János 1414-nek a fia.

(17) /12/-121. old., /8/-97. old. -MELL. 5. Az irtvány területeken (erdőségek egykor

kivágott területein) létesült településeket Lehotáknak nevezték.

Lehotka is ugyan azt jelenti, csak szlovák kicsinyítő képzővel ellátva,

azaz kis-lehota = lehotka.

A „de Lehotka” név eredetére, kialakulására további kutatás

folytatandó: - talán a Szlovák Állami Leváltában, a Gróf Révay családi

levéltárnak hollétére, ( vagy esetleg a Turócszentmártoni levéltárban).

Kérdés: vajon milyen ügy, tény említése folytán hivatkoztak Kis-Rákói

Jakabra és Mártonra 1487-ben kelt okiratban először a latin „ de Kis-Rákó”

helyett, a „de Lehotka”, (azaz szlovákul Lehotsky) névváltozatra?

(19) /15/-77. old., /4-2/, -MELL. 8. A Kis-Rákói nemzedékek létszámukban

sokasodtatak, a Kis-Rákói birtokhatárok viszont nem bővültek. Így a

a bisztricskai ágazathoz hasonlóan - a kedvezőbb gazdasági

körülmények reményében - részben más vidékekre, megyékbe távoztak.

A továbbra is Kis-Rákón maradó és ott székelő dinasztiát az 1500-as

évektől a Kis-Rákói (I) György családnemzetségét folytató

leszármazók alkották. Ezek felsorolását a hiteleshelyen őrzött okiratok

feljegyzéseiből állították össze. A felsorolás sajnos nem tért ki a

felsorolt személyek kilétére, és arra, hogy milyen tisztségük, ténykedésük

folytán kerültek a hiteleshelyi okmányokban feltüntetésre.

21

A majd következő -MELL. 7. és 8. szerint megállapítható, hogy a

MELL. 9.-hez hasonló nemzedéki táblázatokat a nemesi

bizonyítványok összevetéséből szerkesztették össze.

(24) /15/, /2i/-13. old. 6/9. lap: „Osztoz” A lehotkai birtokon élő családtagok növekvő

létszámával a birtok egy főre eső javadalma továbbra is csökkent.

A birtokon ebben az idősíkban minimum kb. 7-8 felnőtt leszármazó

élhetett népes családjával együtt. A családnemzettség tagjai a

birtokon hitbizományi alapú földközösségben éltek. A birtokon belül

maguk gazdálkodtak és a javadalmakat közösen élvezték.

Hitbizomány = családon belül megkötötten öröklődő, el nem idegeníthető

és meg nem terhelhető feudális földtulajdon.

Dánielnek osztozását -MELL 8. szerint hatósági okirat rögzítette.

Valószínű, hogy az elszegényedés miatt a hitbizományt közös

megegyezéssel megszüntették, és így (majd az alább következők

alapján) az egyes személyek birtokhányadának meghatározásához

volt az osztozkodáshoz szükség. A személyes tulajdonrészt vagy

földjáradékra cserélhették, vagy tulajdonrészük pénzbeni megváltását

választhatták. Egyeseknek így lehetőségük nyílt új egzisztencia

megteremtésére: - kedvezőbb gazdasági feltételeket biztosító vidékekre

településre; - más polgári foglalkozásra; - ipari vállalkozásra;

- stb.-re fordítás céljából.

Ezen szándékkal származhattak el azután az Albertibe, Sáriba, Kecelre,

Rácalmásra és a többi helyekre, ahol a törökök utáni elnéptelenedett

térségeket benépesítve, jobbágytelkek bérlésével jövedelmezőbb

viszonyok között gazdálkodhattak. A továbbra is Kisrákon maradt

rokonság későbbi létét a HELYSÉGNÉVTÁRAK így rögzítették:

/ 16-1/-277. old. „ Rákó, ( Nagy és Kis) két egymásmelletti tót falu Turócz

Vármegyében a Turócz vize mellett. Az első 68 kath. és 136 evang, */1

a második (alias Lehotka) 23 kath. és 24 evang. lélek. ”

( könyv megjelenés 1851 ); TÉRKÉP II.

/16-2/ „ Kis Rákó Turócz Vármegye szentmártonblatnyicai járás, 6 ház, 30 lakos

159 kataszteri hold. ” (Ekkor Nagyrákó1828-ban 11 ház, 56 lakos )

(könyv megjelenés 1903 ); TÉRKÉP III.

(25) /15/, /18/ -MELL. 8. Nyitrába, -Érsek-Újvár igazolása szerint-, majd „ Pestbe”,

Sáriba költözött.

(27) /17i-1/, /18/, -MELL.7. A Pest megyei Albertiben telepedett meg. TÉRKÉP V.

( ALBERTI, 1690-ben még elhagyott hely, 1737-ben már jelentékeny

népességgel bírt. 1771-ben báró Zelecky Márton tótokat telepített be.)

Az eredeti megyéjükből elszármazott nemeseknek új megyéjükben

igazolniuk kellett öröklött nemesi mivoltukat és úri módú életvitelüket.

Csak ezek igazolásával jogosultak az itt honos nemességgel azonos

kiváltságokra és adómentességre. Az egyenlőség igazolására a nemesi

bizonyítvány szolgált, amelyet csak az eredeti megyéjük

Megyegyűlése hiteles igazolásával szolgáltattak ki.

*/1 Nincs összhang a lakóházak+léleksszámok között ( később 11 ház/56 lakos)

22

/3-3/ Megyegyűlés = a törvényhozás helye. A törvényszakok, a bírósági ülések ideje

a nagy egyházi ünnepeket követően volt. Ez volt a helyi nemesség

legjelentősebb fóruma. A legfontosabb tisztségviselők:

az alispán, a szolgabírók és az esküdtek, valamint az írásbeli teendőket

ellátó jegyző. A gyűlés határozatait, köztük a nemesi bizonyítványok

kiadását a Császárság Kancelláriai Nyilvántartásnak közölték.

A nemesi bizonyítványt azután a tulajdonosoknak új megyéjükben

közhírré tétel útján kihirdetve, kellett elismertté tetetniük.

Kancellária = Rendeleteket, okmányokat szerkesztő és nyilvántartó hivatal

/18i/ A Kancelláriai Registratúra Iktatókönyv-ét (Litterae Consilii Regii) 1527-től

vezették Bécsben*/1, majd 1790 után a fontosabb okiratokat az ún.

Királyi Könyvekbe (Libri Regii) is díjfizetés ellenében nagyon szép latin

kézírással átmásolták, sőt címert is rajzoltak bele tetemes felárért.

(Utóbbiban a (18)-as Lehoczky Jánoson kívül néhány más bejegyzett

Lehoczky nevű személy között ehhez a családfához köthető leszármazó nem

volt található.)

(29) /17-1/, /19/, -MELL. 8. Pest megyei Sáriban gazdálkodó birtokos TÉRKÉP 98. old.

( SÁRI, 1690-ben elhagyott hely. Tulajdonosa Ráckeve város és részben

Hajós József birtokos volt. 1715-től települt be újra, amikor

4 magyar és 15 tót háztartást jegyeztek fel. Ez a szám 1720-ban már 57-re

emelkedett. A Római Katolikus Egyház 1718-től állott fenn, ettől az

évtől kezdődik az anyakönyvezés. Az első iratköteg 1718-1744 között

készült Baptizati, Copulati et Defuncti (Keresztelések, Házasságok és

Elhalálozások), címeken, melyeket még sorszám nélkül vezettek.

A Nemesi Bizonyítvány a kérelmező felmenőinek időrendi felsorolását

tartalmazza, - helyenként dátummal is kiegészítve.

Az adatgyűjtést a Znióváraljai Premontrei Prépostság Szent Szűz Máriai

Hiteleshely okmánytárában őrzött, Turóczi Megyegyűlés által kiállított

jevgyzőkönyvekről végezték. A hivatkozott személyek kilétéről sajnos nem

tettek említést.

Ez a bizonyítvány körülbelül A/3-nál kisebb, de A/4-nél nagyobb

méretű, félbehajtott, elsárgult merített papíron, kézzel libatollal,

helyenként kihalványuló tintával, latin nyelven íródott. Eredeti

példány, piros zsinórral átfűzve, melynek csomója címeres

viaszpecséttel van bonthatatlanná téve. (A pecsét a másolati képen

félig feltárva látható - a hitelesség ellenőrzése, bizonyítása céljából.)

Tartalmát és formáját tekintve a korabeli szabályoknak megfelelő és

III. András király által elrendelt tisztségviselők (alispán és 12

esküdtből kiválasztott 4 szolgabíró) által van igazolva.

Alispán = a Vármegyei közigazgatás legfelsőbb személyisége

Esküdt = Esküdtbíróságnak bírói szakképzettség nélküli tagja

Szolgabíró = a megyei nemesség választott bírája

/18/, /17i-2/, -MELL. 11. A Pest Megyei Levéltárban Lehoczky címszó alatt

Lehoczky József sári lakos bizonyítványa egy későbbi leszármazó

rokon, Lehoczky Imre, bugyi lakosnak Pest Vármegyéhez intézett

kérelméhez bizonyító mellékletként becsatolva került elő.

*/1 Lásd: 55., 65. és 116. old.

23

(30) /17i-1/, /20/, -MELL. 11. 1765-ben Vadkerten jobbágytelket bérelt. TÉRKÉP V.

(VADKERT, 1690-ig elhagyott terület. 1721-től kezdett benépesülni

és azóta Róm. Kat. Egyháza van. 1727-ben báró Orczy István birtoka

volt, akinek családja 1800-ban zálogba adta Lukács Antalnak, akinek

leszármazói azt 1872-ben megvették.)

Mivelhogy két évvel letelepedése után, Mária Terézia 1767.

január 23-i Urbáriumi Rendeletét követően október 8-i keltezéssel

összeírták a vadkerti telepesek bérelt területeit és a birtokukban lévő

barom-állományt, pontos képet kaphatunk a telepesek vagyoni

helyzetéről.

Urbárium = Földesúri kötelezettségeket összefoglaló rendelet

Lehoczky János háztáji szőlő és baromállományának összesítéséből

következtethető, hogy minimum egy egész jobbágytelekkel, kb. 40 kat.

holddal és ehhez arányos nagyságú kaszás területű bérleménnyel

kellett az Orczy-birtok területén rendelkeznie. A bérelt terület

művelése és az állatállomány ellátása több cseléd és bérmunkás

alkalmazását tette szükségessé.

A gazdaság nagyságának mértéke szerint volt az úrbéri taksa

(bérleti díj) kivethető. Lehoczky Jánosnak csak a kimutatás szerinti

taksát kellet az Orczy birtok tulajdonosának kifizetnie. Állami- és

megyei adózási kötelezettségtől - nemesi mivoltából eredően -

mentes volt. Vadkerten ekkor még csak két Lehoczky család élt:

- Joannes Lehoczky, akinek apja nemesi bizonyítványának függeléke

igazolja a nemességét, és Andreas Lehoczky, aki valószínűleg

korábban (esetleg Hartáról, szül. 1738) érkezhetett Vadkertre.

(31) /17i-1/ Vadkerten 1721-ben létesült Katolikus Egyház.

Az Ágostai Evangélikus- és a Református Egyházak itt nem elismerten

1741-től léteztek. Eredeti felekezeti hovatartozás nélkül azonban

minden személyt katolikus anyakönyvbe és katolikus vallásúként

jegyeztek be. Ha a szülő ragaszkodott pl. evangélikus keresztelésre,

akkor olyan helységbe kellett utaznia, ahol már működő evangélikus gyülekezet

és anyakönyvezés is volt.

Türelmi rendelet = II. József (kalapos) kir. 1780-1790

Ebben az 1781-ben kiadott rendeletében biztosította az Evangélikus, a

Református és a Görögkeleti Egyházak szabad vallásgyakorlatát. Ezek után

már minden újszülöttet szüleinek vallási hovatartozása szerint volt lehetséges

anyakönyveztetni.

/15/-Táblázat II. rész/ A vadkerti katolikus bejegyzéseket egy németül nem tudó

plébános végezte, aki a feleség német nevét fonetikusan „Ajlerin”-nek írta be az

anyakönyvbe.*/1 Az evangélikus anyakönyvezés elindulását követően

az ezután született gyermekeket már itt keresztelték. Az evangélikus

pap ekkor a feleség nevét a német nyelvtannak megfelelően

„Eulernek” írta, és a régies -in női nemre utaló képző nélkül.

Lásd: korabeli hartai nöi nevek esetén (régi festett bútorokon, sírköveken) is.

*/1 Ha az anyakönyvezett illető nem tudott írni, olvasni,

akkor a nevét sem tudta betűzve lediktálni.

24

(34) Áttelepülés Hartára, - anyakönyvezés szerint

/17i-1/ (HARTA 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven

említik az oklvelek. 1690-ben az elpusztult helységek közt szerepel.

1720-24-ben telepítette be Ráday Pál Würtembergből érkező ágostai

evangélikus vallású németekkel. 1757-től Ráday Gedeon volt a

helység földesura. A helységet többször sújtotta árvíz és tűzvész.

/22/-10. old. Az első szlovák nevű ember 1734-ben íródótt be a hartai anyakönyvbe,

( egy Lehotzky András pedig *1738-ban). Elterjedésük 1756-tól vált

általánossá.

-20. old. „ Palotay Gyula, néhai ev. lelkész a Kalocsai Érseki- és a Ráday

Levéltárra hivatkozva mondja, hogy a hartai telepesek Mainz és

Worms városa közötti területről, a Rajna bal partjáról származtak, és

Hartán -1723-tól - telepedtek le, … Őket követően érkeztek a

szláv ajkúak / Lehoczkyak/ is, nem nagy létszámban … amit a

„Slovakengarten” kifejezésben is láthatunk, mely akkori lakóterületükre

utal Hartán. … 1744-ben 105 zsellér van Hartán, de 1745-ben több

család Vadkertre költözött át. … 1752-ben, … már 123 a zsellérek

száma.”

A hartai Lehotzkyak tehát az 1723. évet követően, a Kisrákóiakhoz

hasonlóan szintén a Felvidékről települtek át. (- Hogy melyik

vármegyéből, az még kutatandó.)

1863-ban (a Kisrákói származású) Lehoczky György Vadkertről

benősült Hartára. Az ő felmenői ekkor már Sáriból átköltözve 1770 óta

Vadkerten laktak.

Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy korábbi őseink

a hartai Lehoczkiakkal rokonokságban álltak-e, tudni kellene, hogy a hartai

Lehotzkyak Turóc- vagy Liptó megyéből származtak-e el Hartára.

25

MELL. 1. STEMMATOGRAPHIA: A Lehoczky nemzetség származása

26

27

Andreas Lehotzky: Stemmatographia nobilium Familiarum regni Hungariae

Pars I., 1796.,

Pars II. 226. 1798. Posonis

Lehotzky András: Magyarország uralkodó nemesi családjainak

leszármazástana, I. rész 1796.

II. rész 226-ik old., kiadva Pozsonyban, 1798-ban.

Latin szövg:

Lehotzky, IV. Béla király a Turócz megyei Znió-ban védelmező őrszolgálatáért /B

oltalmazójának nemességet és címerébe ébersége jeléül darut, földbirtokául Lehotát,

másik nevén Kis Rákót, melyhez járulóan a rák jelét adományozta. Ahol és Bisztricskán, amint

azt Béke, Csernik és Lork utódai saját tulajdonként okiratokban igazolva 1280-ban

és 1324-ben is birtokolták. A Lehoczkyak ősi nemzetsége a mondákban a bohémiai Pessinában

határőrzésre avatott Mars Moravicus (Morva Lovagok) elnevezésű elődöktől szárrmazik. /A

Ezt a családszármazást */1 írta le Horváth: Magyarország híres Vármegyéi című könyvében /C

1785-ben, Pozsonyban, Lehotzky Dániel, nagyhírű jogtudós életrajzában, akinek fiai András és

Pál, emez levéltárosi beosztásban dunáninneni és híres Vármegyékben, mint Pozsony, Turócz,

Komárom, Zemplén és Abaújban hivatalsegéd 1765-ben, és még leszármazástan-íróféle. Pál

jegyző ugyanott, Turócz V.megyében és a híres Zólyom V.megyében levéltárosi beosztásban

titkár, azonkívül hivatalsegéd Eperjesen. Márton szász és bajor tartományok tábornoka, /D

bárói rang + , Pozsony, 1710 */2., haditetteiért Kolinovics volt alezredes X. jelentése szerint a

Kolinicsiani-ezrednél szerzett érdemeiért Blankenstein, akkori kormányzó személyesen a Viennei

hadászati jegyzőkönyvben kinevezte:

Folytatás németül: az általa nyújtott kiváló haditettek miatt, melyek bizonyítottan

kitűnőek és harci tapasztalatainak megfelelően tényleges felettesnek kinevezve, és részére

egyúttal a hiányzó-vezérű Forgács Huszárezred adományozva. Nemkülönben kinevezve 1711.

ápr. 4-én, az osztrák Főhercegnél, mérlegelve az ő vitézi erényeit az örök ellenséggel, mint a

francia koronával szemben, hűségesen és üdvösen teljesített hadi szolgálataiért, bizonyított

bátorságáért, éber és magabiztos tulajdonságáért és kitartásáért tartományvédő tábornokká. Stb.

A - lásd Személyi ismertető, (1)

B – lásd --”-- --”-- (3) és Zniói fotók, lásd 28. oldalon

A Nagy Iván féle Lehotzky család nemzedéki táblázatai MELL. 10.-nek

C - II. táblája alján áll fenti András és Pál,

D - I. tábláján áll Márton tábornok, aki a kurucok által elfogott

Forgács Simon gróf helyét vette át a Forgács Huszárezred vezéreként.

Meghalt 1712-ben, párbajban kapott sebesülésben.

*/1 /2i/-kezdő old. 20-21./34 lap: A Bó nevű lovag említése talán

innen fakadt, vagy költői képzelet szülöttje.

*/2 „ ÖT ÉVSZÁZAD CÍMEREI ” /Orsz. Széch. K.-tár/

Forráshelyek: Czímerpecsét Pestmegye levéltárában. – Vö. NI. VII/76–85. (gen.);

pk. 329. (gen); Kősz. 211.; Lendv. III/84.; Siebm. 393.; Alapi 228.; Forgon II/68.;

Orosz 170.; Andr. 50., 113.

28

A magyar Felvidék Turócz Vármegyei Znió vára A vár a 950 méter magas, igen meredek, nehezen megközelíthető hegycsúcsra épült.

A felvezető rossz minőségű túrista út mintegy két és félórai mászást igényel, a lejövetel

is legalább másfél óráig tart. A vár nevezetességét az adja, hogy 1241-ben a vesztes Muhi

csatából ide menekítették testőrei IV. Béla magyar királyt. A király ezután sikertelen nyugati

segítségkérő útja után ismét ide tért vissza. Innen intézte az ország ügyeit egészen Buda vára

megépültéig. A hegy lábánál létesült településen, Znióváralján megalapította a Premonrei

Szent Szűz Máriai Prépostságot, amelyben hiteleshelyi okmámytár működött.

Néhány fotó a vártúráról : - Znió vára

-Kilátás a várból a Turóc folyó fennsíkjára, amelyen az őrszemek a vártoronyból

fürkészték az ellenség várható mozgását és ahonnan a távoli

Turóc folyó menti Kis Rákó-Lehotkára -a kép közeppontjától

kissé jobbra- is rálátni. A háttérben a ködös Nagy Fátra látszik.

-Magyar túristák a várromban

- A várrom ismertetője és alaprajzai

29

MELL. 2. IV. Béla király adománylevele Cerneknek 1244

30

31

Az adománylevél hitelességi ellenőrzésre feltárt bojtos pecséttel

/ MNL OL DL 73038; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára /National Archives of Hungary /

32

33

Bela Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae,

Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniequae Rex

Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia,

Horvátország, Bosnyákország, Szerbia, Galicia, Lodomeria

és Kunországnak királya

universis Christi fidelibus praesens scriptum inspecturis

salutem in vero salutari.

Krisztus valamennyi hívőjének, aki ezt a levelet majd megtekinti,

üdvösséget a való Üdvözítőben.

Regie Maiestatis interest sic ad suos subditos et fideles manum

largifluam extendere,

Királyi illendően híveinket és fegyveres kezet adó */1

védelmezőinket gazdag adománnyal jutalmazzuk,

ut Regiorum beneficiorum provocati largitate ad servitia debita

merito promptiores habeantur.

amelyet viszonzásként az országnak javáért szólított, nagylelkű

tetteikkel kiérdemeltek, gazdátlan birtokot adományozni tartozunk.

Hinc est, quod ad uniniversorum notitiam tam praesentium quam

posterorum harum serie volumus pervenire,

Mostantól kezdve, mindenkinek tudomására hozzuk az olyannyira

minden jelen élőnek, mint amennyire az utódoknak is, az ezen

sorokban meghatározott akaratunkat,

quod cum Chernek ab annis suis teneris >usque nunt< nobis

serviverit fideliter et devote,

hogy Chernek, aki ifjú éveitől fogva >mindvégig hírnökként< */2

híven és ragaszkodóan szolgált minket,

et ut per eius fidelitatem percipere potuimus,

és hogy ezáltal az ő hűségét megismertük,

voluntatem habeat omnibus diebus suis nobis fideliter serviendi,

szándékozunk mindezen napokért hűséges szolgánkat

nos ei in remunerationem sue fidelitatis et servitii quandam terram

Meffrik sine herede decedentis,

a jajunkban nyújtott hűségének és szolgálatának viszonzásául

a szokott módon, bizonyos Meffriknek örökös nélkül maradt

földjét neki ajándékozni,

34

Rakouch nomine, sitam in provincia Thurochiensi contulimus,

a Rákócnak nevezett, Turóc tartományban található, gazdátlan

földterületünket,

sibi et per se suis heredibus perpetuo possidendam.

hívünknek és az ő örököseinek szakadatlanul öröklődő birtokául.

In cuius terre possessionem per fidelem nostrum Thetus Comitem

ipsum >C< fecimus introduti.

Akinek földbirtokába iktatását hívünk Thetus >ispán<

személyesen megtette.

Cuius terrae prima meta incipit a parte aquilonis,

Ezen földterületnek első határa kezdődik az északi rész felöl ott,

ubi cadit Blathnicha in fluvium Turch;

ahol a Blatnyica folyó a Turócz folyóba torkollik;

inde vero ascendit per eundem fluvium ad partem orientalem usque

ad fluvium Ribe;

innen tovább a földrész felemelkedik*/3 ugyanezen folyó mentén

keletre a Ribe folyóig*/4 ;

et per eundem fluvium ascendit ad partem meridionalem,

és ugyanezen folyó mellet a földrész elvezet délfelé,

et ibi est meta terrae sub quadam arbore vörös fenyű vocata;

és ott van a határ fordulópontja a szántóföldek alatt, egy bizonyos

vörös fenyű fának nevezett helynél;

inde vero ad partem occidentalem,

innen elvezet a nyugatfelöli részhez,

et ibi est meta sub arbore borfa vocata;

ahol a határ egészen a borfának nevezett pontig tart;

inde vero tendit ad unum monticulum hradek vokatum;

ahonnan azután elirányul egy hradek nevű dombváracskához;

et inde cadit ad dictum fluvium Turch,

és erről a helyről a már említett Turócz folyóhoz záródik,

et sic terminatur ad priorem metam.

és ezen a módón állapítandó meg az eredeti határ.

Ut autem hec nostra donatio salva semper et inconcussa permaneat,

Ahogyan pedig ezen adományunk mindvégig állandó és

szakadatlanul folytatódó,

35

nec ullo unquam tempore possit in irritum revocari,

senki által és soha bármikor, bárki idejében sem lehet

érvénytelenítéssel visszakövetelni,

praesentes eidem concessimus litteras duplicis sigilli nostri

munimine >ph?…enit< roboratas.

akaratunkat ezen levelünkben kiállított adományunk sértetlen

maradtatását kettős pecsétünkkel ellátva megerősítjük.

Anno gratiae Domini millesimo ducentesimo quadragesimo quarto

X. kalendas Novembris,

Kelt az Úr kegyelméből az ezer kettőszáz negyven negyedik

esztendő novemberének 10. napján,

Regni autem nostri anno decimo.

Uralkodásunknak pedig tizedik évében.

*/1 –fegyveres kezet adó (védő, oltalmazó)

*/2 – hírnökként (őrszemként, testőrként)

*/3 – kiszélesedik folyásiránnyal szemben

*/4 – inkább csak patak

A fenti adománylevelet igazolta a Turóci Convent az 1391-évi

adománylevél-felülvizsgálatok kapcsán felvett jegyzőkönyvében, ( MELL. 4b.)

és az itten mellékelt „Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke” is megerősít a

sorsz.:784; 235. old.-on.

Hátsóoldali felirat:

Nagj Rakovach donatus una

cum Erectione Metasum

ipsi Czernek

1244

Nagy Rákóc adománya együtt

a létrejött határvonalakkal

Czernek részére

1244 (halvány Signo)

Olvashatatlan aláírás

A ad Radikalia 1244°-

(lerakandó:) a kezdetekhez 1244.

A hátlapra rótt feljegyzés dátuma sajnos nincs feltüntetve. A „Nagj Rakovach” elnevezésből

azonban tudható, hogy ez volt az 1400-as évek elött a Rákóci birtokadomány

falujánanak neve. /7i-1/- 14. old. A Nagyrákó és Kisrákó elnevezések csak az

1400-as éveket követően születtek neg.

36

Adománylevél = oklevél, jogi tényt kinyilvánító irat, amelyet az

Árpádkorban a király személyesen, vagy megbízott főrendi embere

által adatott ki. Hitelességét kettős pecséttel, függő pecséttel igazolták.

Az okleveleket a Székesegyházak Scriptorium-ában=íróműhelyében

írástudó papok írták, és a Chartularium-ában=levéltárában őrizték.

Fenti oklevélmásolatot valószínűleg a Znióváraljai Premontrei Prépostság

Szent Szűz Máriai hiteleshely okmánytárában őrzött eredeti példányról másoltatták.

és pedig az eredeti írástipusnak megfelelően. (Lásd: a Turóci Registrum feljegyzését kb.

150 évvel későbbi folyó-írásához képest, amint az a következő 45. old. 26. §.-ban látható.)

A másolat kézirata a XIV. századi kódexek stílusában, a korszaknak megfelelő

betűtípussal íródott. Megfelel a latin írás római ábc-jének, amely a XII. sz.-tóli

oklevelekben használt gótikus kisbetűs formákban terjedt el. Kezdetben kizárólag

pergamenre */1, majd később már a Kínából arab közvetítéssel Európába

eljutott, olcsóbb papírokra írták. */1 Pergamen = különlegesen kikészített, régen írásra használt állatbőr, íróhártya

A nyomdai latin szöveg a kéziratban gyakran használt szórövidítéseket

(a fordításhoz szerencsére!) teljes terjedelmükben közli, azonban számos helyen a

szótári alaknak nem megfelelő betűeltéréseket tartalmaz, például:

- e; c; u betűt - ae; t; v helyett.

Eltérés van még a keltezéseknél: Juliánusz naptár november 10.= október 23. Gergely naptár szerint

-„- december 10.= november 22. -„-

Az adományozott birtok földterületi nagysága az adománylevélben a rögzített határvonalak szerint

ma már nem pontosan „kimérhető” */2. Mindenesetre ez csak akkora, amekkorát IV. Béla király az

„egyéni ” szolgálati érdemekért adott jutalmul. Így ez természetesen nem mérhető össze a

Vármegyei-, Főispáni- és Főpapi-intézmények (Vármegyék, Érsekségek, Püspökségek, Apátságok)

tulajdonába került félmegyényi birtokokkal. */2 Lásd: TÉRKÉPEK 103-105. old.

Az adománylevél három fotójából

- az első a bojtos függőpecsétet a hátsó oldal alsó szélének színoldalra

hajtásáról ábrázolja

- a második kép a hátoldalt mutatja a rávezetett feljegyzésekkel

- a harmadik pedig a levél teljes színoldalát ábrázolja a hitelesség

bizonyítására feltárt bojtos pecséttel.

- A fent bemutatott adománylevél az eredetiről készített hiteles másolat. Az eredeti pergamen példány legutóbb az

1414-es bírósági tárgyaláson került bemutatásra /2i/-32/34. lap. Ez a másolat pedig a Rákócczal szembeni

szomszédos Beniczky birtokos-család levéltárában „őriztetett” meg. Ide a szomszédos összeházasodások révén

kerülhetett, valószínüleg örökösödési jogok igazolása céljából. Lásd:/2i/-2/7. lap és /19/- Beniczky címszó: B. János

*1287 +1337, felesége Kisrákói (Lehoczky) Erzsébet …és amelyet a XIX .sz-ig több közös házasság követhetett.

Lehoczki Henrik Mártonnak, mint autódidakta kutatónak az adománylevél lelőheyére utaló javaslatiért

külön köszönet illeti a Veszprémi Érseki Könyvtár igazgatóját, Dr. Kredits Lászlót és munkatársait.

37

38

39

MELL. 3. A Turóczi Registrum 1391

40

41

A Turóci Registrum megállapításai

( - 1390-ben a megnövekedett birtokperek száma miatt Zsigmond király elrendelte egy, a liptói és

turóczi adomány- és birtokleveleket felülvizsgáló bizottság felállítását. A felülvizsgálat

megállapításait kivonatosan diktálták le a jegyzőkönyvíró szerzeteseknek. A vizsgálati jegyzőkönyv csak az

érvényesnek elismert okiratokat sorolta fel. – )

(41. §.) Zanasánról /A Hasonlóképen Lajos, Miklósnak fia bemutatott nekünk három kiváltságot. Elsőként Béla, Magyarország egykor uralkodó királyának ajándékozásáról és parancsára a Zanasánnak nevezett,

( -Turóc -…..) folyó menti területnek uralkodó Béla király által megerősített adományozásáról Márton papnak,

hitbuzgó káplánjának és annak testvérének Lászlónak folytonos szolgálataikért, és törvényben elrendelve

határainak meghatározását. Kelt1245. okt. 15. után

Másodikként továbbá Lajosnak, Magyarország egykor uralkodó királyának parancsát, melyben helyreállította

és visszaadatta Lászlónak tulajdonába a Zanasánnak nevezett földterületet, amelyet Lóránt és testvére Urin Lászlótól

és testvérétől Márton paptól mint első birtokadományosoktól elbitoroltak.

Kelt az ő uralkodásának 11. évében 1283-ban

Harmadikként valóban a székhelyi érdekeltek és a Turóczi Konvent előtti, szerződésbeni

megegyezésről az István szerzetes és Jákób meg Dénes, János fiai, együtt Lászlóval, Miklós fiával, Miklós és István,

elöbb nevezettnek fiai részéről és éppen így Domonkos és Péter, Újfalui Károly fiai közötti, a valóságos határok

szétválasztásának megállapodására a zsaluzsáni birtok és az újfalui birtok között, 20 Márka perkötelezvény ellenében

szerződésszegés esetén a felek közt, valóságos és igazságos. Kelt 1377. április 4.

Érvényes, többje nincs (- már mint birtoklevele).

(49. §.) A Kisbisztricskai birtokrészről, másik nevén Jahodnik földjének

benyúló területéről /B Hasonlóképpen János, Györgynek fia, bemutatott nekünk okiratokat

…………………………összeállítást Kisbisztricska nevű birtokról és annak törvényben

elrendelt határait meghatározva Kozma fiának, Lőrinc comesnek,

személyesen uralkodó László király akarata által, kelt ….………………… 1284. aug. 2.

az Ő uralkodásának tizenkettedik évében, irata szóról szóra folytonos, azok

valók és igazak, érvényes, több bemutatott birtok nincs.

(23. §. ) Bisztricskáról /C Hasonlóképpen Pál, Miklósnak fia, Jákob és Miklós, Poochnak fiai és István,

Szenicei János fia, bemutattak nekünk mintegy négy okiratot egyszerre; elsőnek Magyarország egykor

uralkodó Károly királyának kiváltságát katonatársak részére, felosztásban átszúrva, összefűzött, kárt

szenvedett hitelesítő pecséttel ellátva, Dancs

királyi főfelügyelő által valóban adományozott Bisztricska elnevezésű birtokról és

annak törvényileg rögzített határairól János, Beke fia részére az ő haditetteiért,

1324. ápr. 29. …………………… mely az ő törvényes királyi uralkodásának huszonnegyedik

évéből származik, valamint a későbbi időben uralkodó Lajos, Magyarország

akkori királya, boldogult Bricti-nek vallomástevő ünnepén mondott parancsában

1347. nov.13. az elaggott eredeti, uralkodó Károly király kiváltságának folytonosságát szóról

szóra megegyező átiratban megerősítette; harmadszor pedig a Turóci Convent

ugyancsak megerősítette örökre adományozott birtokáról bisztricskai előnevű Jánost

Beke fiát, bisztricska nemesét;…. stb. ………………

42

MELL. 4a. A Turóczi Registrum megállapításai Pribóczról 16.§ 1391

43

(16. §.) Pribócz mezei falvainak bérbe adott földterületeiről

Hasonlóképen János, Mihálynak fia és László, Jánosnak fia bemutattak nekünk mintegy öt

okiratot egyszerre, egykor uralkodó András királytól, az uralkodó Béla király apjától a Pribóc

nevű földeknek mezei falvak részére használatra, elégséges ellenszolgáltatásért bérbe adott tíz

terület összességéről, az uralkodó András király maga akaratából Radon nevű

megbízottjának rendelkezése által, 1235-ben, a hálának évében, mely törvényes uralkodásának 32.

évében, ( +1235.szept. 21-ét megelőzően) származik;

És később uralkodó Lajos, korábban boldog királya Magyarországnak, a Pribóc földjeinek

nevezetteknek visszaállításáról és elvételüknek érvénytelenné nyilvánításával, uralkodó Lajos

király maga akaratából nyelvtudós Istvánnak, János fiának, meg Mihály és László testvéreknek

ugyanazon tetteikért 1344. jún.14-én visszajuttatta;

Harmadszor, a Turóci Conventus bérbe adott földjeiről, a Blatnyica folyó és Rákóc patak között

elterülő, kinek- kinek bérbe adott kisebb rétekről, amelyek határosak Ábrahámmal, Chernyk

fiával, Benedekkel és Pongráccal, Isou fiaival, meg Lukáccsal, Bátor fiával

egyenként öt ezüst pénzig Benedeknek és Pálnak, Madách fiainak, Jánosnak és Desknek, Mihály

fiainak, Zubrahának, Tóbiás fiának, Péternek és Temposnak, Fülőp fiainak és Miklósnak, Walkán

fiának cselekedeteikért, az Úr 1326, évében törvényben átruházva;

Negyedszer, Lászlónak, a Kánaáni Eklézsia Prépostjának a kápolna és sekrestye kancelláriájának

alapítására, uralkodó Lajos király által 1353.máj. 20-án

átadott darabkájának a Pribóci birtokokkal határos és kimért részét Benedeknél, András fiánál,

Pálnál, Ábrahám fiánál, Lukácsnál, Bátor fiánál és Miklósnál, Ravasznak igazolása szerint

rákóci Euzen fiánál ugyanott, amint az, az előző ősapa személyétől a Jánosnak fiaira

végérvényesen örökletesé tette;hátrahagyódott, nyelvtudós Istvánnak, Mihály fiának, Lászlónak

és Jánosnak, pribóci János fiainak,

Ötödször, a Turóci Conventus 1364. jul. 15-i határozata a Pribóci réteknek nevezett területek

negyedrészes bérletét uralkodó Lajos király írásos utasítására Istvánra, János fiára és testvéreire,

az ő társaira ellentmondás nélküliséggel kiállította, ahogy cselekedete származik;

a valóságokat és szokásokat, azonfelül a különféle számos birtokot, amelyek visszatartását

megóvni állítják.

44

MELL. 4b. A Turóczi Registrum megállapítása Rákóczról 26.§. 1391

45

(26.§) Rákóczról

Vide: Horváth S.: Liptói és Turóczi Regisztrum, Bp.1902

Külön lenyomat a „Történelmi Tár” 1902. évi folyamából

Super Rakouch

Rákóczról

Item, D””nus Jacobus Sacerdos, et Laurentius filii Pauli,

Hasonlóképen, Pál fiai, Jakab pap és Lőrinc birtokos urak is,

exhibuerunt nobis Privilegium efficax olim Domini Belae Regis,

bemutattak nekünk folytonos kiváltságot*/1 az egykor uralkodó Béla királytól

super Donatione ac legitima statutione Terrae Rakouch vocatae per ipsum D””num

Belam Regem

a Rákócnak nevezett földterületnek, uralkodó Béla király általi adományozásáról

és törvényben elrendelve,

Cernuk pro suis servitiis datae,

Cernuknak az ő szolgálataiért ajándékba,

Anno gratiae 1244. decimo kalen Decembris,

a hálának évében 1244 decemberének tizedik napján*/2

Regni autem sui anno Decimo emanatum,

mely az ő uralkodásának tizedik évéből származik,

et metas dictae Terrae seu Possessionis in se continens.

és meghatározta a földnek, vagy birtoknak határát, mely örökre állandó.

Asserens, plura non habere.

Érvényes*/3, többjük*/4 nincs.

*/1 adománylevelet =Privilegium=kiváltság – királyi

Adományozást (későbbi megnevezéssel nemességet)

bizonyító okirat

*/2 Gergely naptár szerint november 22-én

*/3 az adománylevél valódi, hiteles

*/4 birtoklevelük

Az igazolás kéziratos változatában hibásan íródott, majd javítódott a nyomtatásban 44. old.-nak alsó sorában írt

Cernuk neve. (-az ad.-levélen elöl Cernek. hátul Czernek, a 16. §-ban Chernyk, a Stemmat.-ban Csernik-)

46

MELL. 5. LEHOTKA – Kuriálna osada

47

/12/-121.old. LEHOTKA

Magyarul Kisrákó – Nemesi-udvarházas település

Lehotka az a földterületrész,

amelyik valamikor Zanasán területébe tartozott,

annyiban mint azon helynek környezete, melyet manapság Nagyrákónak hívnak.

Lehotkának első említése 1244-ből származik.

Akkor kapta Czernek a Rákóc (vagy Rakovec) elnevezésű földterületet. *1

Az 1391-évi jegyzőkönyvben*2 a terület Pál fiaié, Jakab pap és Lőrincé volt.

Lehet, hogy ők voltak a Lehoczky család elődei,

akik a teljes középkorban Lehotkán tartózkodtak,

miután a vizsgálati eljárás (is *2) során az ő területüket adományba kapták.

Nevüket írták a birtok után Lehotkainak, vagy Kis Rákói és Bisztricskainak.

Lehotkát állítólag jutalmul kapták Znióvári szolgálataikért. *3

Tulajdonszerzése volt még a Lehoczky családnak Bisztricska területén,

igy a Bisztricskai területek is feltételezhetően az eredeti családi birtokot növelték.

Lehotka nem volt nagy.

A nemesi-udvarházon kívül azonban soha sem volt ott több. */1

Egy ideig, az 1630-as évek táján, a török háború folyamán ugyan János, Mátyás és

Dániel Lihocky, gyakran a birtokra utalóan lihotkai Lihockyaknak hívták magukat. */2

Manapságra azokból az évekből a gazdasági terület és a kevéssé ismert Lehoczky

féle irtványos tisztáson/szántóföldi ugaron */3 épült nemesi-udvarház létezik.

Ez a XX. századig a Lehoczky család tulajdonát képezte.

Források: *1 Szentpéteri 784: Csernik adománylevele Rákócról, Turóci Registrum

26.§. szakasza - *2 Ugyanott - *3 Nagy I.: Magyaror. Családai VII, 77., Lehoczky

And. : Stemmatographia II, 226.; A Lehotka név 1487-ben jelenik meg először,

amikor lehotkai Jakabot és Mártont említenek: Révay a. II. 6. (Doc. ad nob.).

A település eredeti neve Rakovec volt. Magyarul a Kis Rákó elnevezés maradt fenn.*/4

*4 Turóci Reg. (?) XII, 741. - *5 Ugyanott XVII, 961.

*/1 Ellenkezőjét lásd : /16-1/, /16-2/-21. old. ; TÉRKÉP II.,III.

*/2 Említett lihotkai Lihoczkyak keresztnevei – János, Mátyás és Dániel

a hivatkozott Nagy Iváni mű II. táblázatán szerepelnek.

*/3 poliakovskou = szántóföldi terület - Lehoczky József /2i/ tájékoztatása szrt.

*/4 Lásd: /7-i/, 35. és 96-97. old.

sorsáról 48>51>77.old,

48

MELL. 6. A Lehotkai Nemesi-udvarház

Mivel IV. Béla király 1244-ben Czerneknek adományozta Rákóc földjét és 1245-ben

a nagyobb területű Zanasánt pedig a Rakovszkyak elődeinek adta, ennek 770 éves évfordulója

alkalmából Rakovó helység emlékünnepséget rendezett.

Az ünnepségre a megadományozott ősök leszármazóiként a Rakovszkyak részéről egy fővel és a

Lehoczkyak részéről két fővel tolmács kíséretével együtt az ottani polgármester által meghívásra,

vendégül látásra kerültünk.

Az évszázadok múlása folyamán a két falu, a Kis Rákó (majd Lehotka) és Nagy Rákó(Rakono)

elnevezést kapta. A rajtuk kialakult települések lassan összeértek és ezután Kis Rákó, Lehotka

néven Nagy Rákó településbe olvadva a mai Rakovónak területi része, dűlője lett.

A lehotkai kúria, vagy udvarház a nevéből következtethetően a XV.sz.-ban ligetes árterületnek

nádtól, bokroktól kiirtott részén létesült. A Rákóci birtokon belül ezután itt vertek majd új szállást,

építettek otthont Czernek leszármazói. Egy kőből épült udvarház jelenthette a birtok „központját”,

és itt volt a birtokos család rezidenciája, a közösség legtekintélyesebb elöljárójának otthona. Az

állattenyésztéssel és növénytermesztéssel való foglalkozásnak megfelelően az udvarházat

gazdasági létesítmények, istállók, csűrök, hombárok, valamint a gazdaságban élő családtagok

egyéb szálláshelyei vették körül.

Ma, az ott lévő épületek között áll az 1805-ben épített, majd többszöri bővítéssel, bontással

átalakított és mára újjáépített egykori udvarház. Rendeltetése az évszázadok folyamán

sem változott, azóta is a birtok központi épülete.

A birtok azonban már nem a Lehoczky, hanem a Velits család leszármazójának tulajdonában

van. A Lászlófalvi Velits család ősei 1250-ben szintén IV. Béla királynak birtokadományával

váltak nemessé. A Lehoczkyak pedig a törökök kiűzése után lassan az ország más területeire

települtek át. Az utolsó örökös Lehoczky leányát a XX. sz. elején a mostani tulajdonos nagyapja

vette feleségül. A mai tulajdonos, Alexander Velits a rendszerváltási privatizációnak köszönhetően

az egyesített birtokon igen nagy gazdaságot üzemeltet. Az udvarházba egy városi múzeumnyi

mennyiségű, öröklött és gyűjtött műkincs van bezsúfolva. Sajnos a kúria eredeti bejárata feletti

kőtábla igen elhanyagolt állapotú volt. Megtisztítása és betűinek filctollal olvashatóvá tétele után

szövegét fotóval rögzítettük.

Végül is, úgy a Velitsek házaspár vendéglátása, valamint a Rakovó település által nyújtott

szállás és ellátás kitünő minőségű és kedves gesztus volt.

49

XIX. század

XX. század

Utolsó felújításnál a

homlokzati eresz

meghosszabbításra

került és alatta egy zárt

gang létesült, melyben

festmények kerültek

elhelyezésre. Az

eredeti bejárat felett a

múltat idéző kőtáblát

megtartották.

XXI. század

50

Szobasarok fényképe. A gangon belüli az eredeti főbejárat

feletti kőtábla.

Részletek a kúria belső helyiségeiből, amelyekbbeben

antik műkincsek, képzőművészeti alkotások,

stílbútorok kerültek elhelyezésre.

51

Sajnos a legfelső sor „CIeres” szavának nem találtam meg a megfelelő, pontos magyar jelentését.

Megközelítő értelmét a „ceres = termés-, gabona(- föld)” jegyeztem, bár nem állítom, hogy ez

holtbiztos, de talán a családnemzet történeti elvándorlásaira is utaló értelmű. Lásd: 48., 63., 77.old.-on

A szöveg azért olyan rejtelmes, mert olyan kifejezéseket kellett a fogalmazónak keresnie,

amelyekkel a tartalmat és egyben a keltezést is meg tudta jeleníteni. A CIeres szóba rejtett

„I” és a szöveg közbeni azon magas betűk, amelyek a római számok betűivel azonosak,

a keltezés évére utalnak. A kor akkori szokásainak megfelelően a római számok összessége

határozta meg a dátumot.

Az általam vélt olvasat szerint a szöveg így hangzik:

„ Ezt (a házat) és semmi (több) termőt (földet),

hagyott az utókorra

József, Lehoczky

Györgynek fia ° idején

időskorának számos sorvadó

ötvenharmadik esztendejében ” Az évszám pedig ez:

C, CVI, I, I, L, CI, VI azaz 100+106+1+1+50+101+6 = 365

CV, VI, I, I 105+6+1+1 = 113

I, V, I, LIV, II 1+5+1+54+4+2 = 63

L 50 = 50

C, I, C 100+1+100 = 201

VI, V, I, M, I 6+5+I+1000+1 =1013

mindösszesen = 1805

Vagyis az 1805. évben ( = MDCCCV, - a táblába ennyivel kevesebb betűt kellett bevésni ).

Megjegyzés: ez a József akkor 1805-53= 1752-ben születhetett, talán a Rakovó- környéki

nagyobb települések katolikus, evangélikus egyházi anyakönyvekben meg is lehet találni.

(Néhány házas településen ugyanis nem volt templom.) A család őseinek kis temetője annakidején

a birtokon belül, a településszéli domboldalon, a Turóc folyó partja felett volt.

52

MELL. 7. Lehoczky Dávid nemesi bizonyítványa 1762 - (másolat).

53

Mi, Turócz Vármegye Főpapjainak, Báróinak, Nagybirtokosainak és Nemességének,

Összessége, feljegyeztetjük, hogy mi, a keltezés évének napjára beterjesztett időpontban, általános

közgyűlésünk Szent Mártonnak városában, a szokásos gyülekezeti székhelyen, a Szentséges

Császári és Királyi Fenség Kirendeltsége a Vármegyénknek kíséretével együtt, vizsgálatoknak és

köveztetéseknek megállapítására, a feladatoknak régi honfitársaink közjavára a Társulatnak

egyetértésével ülésezünk:

Szólni kezdett tekintetes Kiss-Rákói Lehoczky Gáspár, tekintetes ugyanúgy Kiss-Rákói előnevű

Lehoczky Dávidnak, közismert személyiségünknek nevében és személyében, aki rendben lévő,

nemes úrhoz méltó életvitelt folytat.

Azonfelül: ahogyan a kétségtelenül ugyanezen Lehoczky Dávid, akinek az Isteni bölcsességgel

megáldott Fenség kirendeltje székhely változtatást és tartózkodást Pest Vármegyében tanácsolt és

aki valóban hiteles irat szerint újra birtokos Albert(i)ben, következésképpen aki úgy a saját

személyére, amint fiaira is, ifjúkorú Pálra és Györgyre kiterjesztett, nemzetségét és valóságos,

meg kétségtelen nemességét a joggyakorlat szerinti okiratoknak tanúsításaival igazolni törekszik,

ott ahol a sors következtében a kockázatok miatt ezt biztosítani, erről gondoskodni nagyon

szükséges és amiért részünkről a folyamodvány elfogadását javasoljuk:

Miután pedig a szokásos egyezmények szerint, nem merült fel ennek tagadását, elutasítását célzó

ürügy, meg különben is a kétségtelenül ősi, királyi kiváltságokkal adományozott nemessége a

nemes Kiss-Rákói Lehoczky Dávid családjának, melynek udvarházas birtoka, legközelebbi

rokonsága Turóc megyében van, amely nekünk minden tekintetben a megtalálható okiratokról és

a megyénkben nyilvántartott, hiteles eseményekről bizonyosan közismert. Azután a csakugyan

szabályaink szerinti új lakcímét, melyet a kegyes Császárnak és Királynak megbízása szerint,

- kegyelemből adott legbizalmasabb tanácsára, melyet azon vidékre, új birtokalapításra Lehoczky

Dávid támogatására általánosságban javasolt, nemkülönben a vizsgálatot végző tekintetes Kiss-

Rákói Gáspár és Márton birtoktulajdonos testvérek adatgyűjtésére, melyben személyiségeink

színe előtt rendezett és számba vett nyilvános testületi esküjében vallott, igazolta

/folyt.köv.:/ Dávidot

54

55

Dávidot, Pálnak a fiát, aki a családnemzedéket alapító Lehoczky Dávidnak a fia, és akinek a

vagyona öröklődő hagyaték, - mégis, azok kiknek a mostani, idézett vidékek közigazgatásában

bérlő társaik közötti nemesi származásuknak elismerése semmis, ezért panaszukban ezen

megkülönböztetés helyreállításáért folyamodó segítségkérésük el is ismert:

Emiatt azután az uralkodó nemes Lehoczky Dávidot és azonos előnevű fiait, valóságos és

kétségtelen nemeseknek elismerten kötelező számba venni, átadva a beterjesztetett, tanúsító

okiratokat honfitársaink hiteles igazolására, ösztönzően azonos következtetésekkel az utódaik

számára, melyek adatait a Császársághoz közlésre, a vizsgálat eredményét bizonyítva, a

meggyőző igazságot a nyilvánosság előtti kihirdetésére meghagyjuk.

Kelt Sz: Mártony városunkban, a 9-ik napján június havának az 1751. évben tartott Általános

Közgyűlésünkön.

(PECSÉT Lektorálva és kiadva

HELYE) Beniczky Sándor jegyző által

ugyanazon Vármegye

Esküdtszékén

A benyújtott másolat valóságossága, meg az esküdtszéki eredetinek minden egyes pontja általam

egyeztetve, a hiteles kiegészítések*/1 a bizonyításhoz rendelkezésre állnak.

Pesten, november 9-én 1762-ben.

Lengyel Sándor

Pest, Pilis és Solt Vármegye

általános ügyvivő, esküdt

*/1 okirati mellékletek, igazolások , anyakönyvi kivonatok stb.,

Az itt bemutatott bizonyítvány azonban az eredetinek csak hitelesített

másolata. Az eredeti példány valószínű egy következő, egyenes ágú

leszármazó, családon belüli kérelmezőnek folyamodványához

kerülhetett becsatolásra, (amint lásd: Lehoczky Imre, Bugyi lakos

kérelmét /18/, -MELL.11. esetében is, aki saját kérelméhez

-MELL.8.-et csatolta be).

56

MELL. 8. Lehoczky József nemesi bizonyítványa 1766 - (eredeti).

57

58

59

60

61

62 1. oldal

Nos Universitas Praelatorum, Baronum, Magnatum, et Nobilium

Comitatus Thurocziensis, Damus pro Memoria; quod cum Nos, Die, et Anno Datarum

Praesentium, in Oppido Szent Marthon, loco alias solito, pro pertractandis, et

concludendis certis quibusdam arduis, praeprimis vero Sacratissimae Caesareo Regiae

Apostolicae Maiestatis Servitium, concomitanter Comitatus istius Nostri Publicum

bonum,

Respicientibus negotiis, congregati una simul consedissemus; Eotum

Egregius Alexander Jeszenszky, nostrum Personaliter exurgendo in conspektum

nomine Nobilis Josephi Lehoczky in Possessione Sáári, Inclito Comitatui Pesthiensi

adiacente, Habitantis, institit super eo:

Quod siquidem Genitor praefati Josephi Lehoczky, Joannes, e gremio Comitatus huius,

ad Comitatum Nittriensem, signanter Oppidum Ersegh Uj-Var exivisset, successive demum in,

praeattacta Possessione Sáári, mansionem suam fixisset, et elegisset ibidemque etiam fatis

cessisset;

Ut omnibus, et singulis, potissimum autem Itis= statibus, et ordinibus, praescripti

Comitatus Pesthiensis, Nobilitaris eiusdem Praerogativa palam fiat, et tanto clarius

innotescat: Quatenus super vera, ac indubia nobilitate, et ex Nobili Familia Lehoczky,

in Comitatu hocce nostro residente condescendentia, authenticas nostras,

extradare vellemus Literas Testimoniales.

Cum autem iusta Petenti non esset denegandus assensus, praeviae Petitioni eius,

Annuentes recognoscimus: Quod quemadmodum Familiam Dominorum Lehoczky

inter veras, et indubitatas Comitatus huiusce Nobiles Familias, in authenticis

Protocollis nostris contineri, actucque in Possessione Lehotka, alias Kis-Rako

haereditariam esse certum ac evidens foret:

2. oldal

Ita praerepetitus Josephus Lehoczky, quod ex eadem Nobili Familia Joanne quippe filio

Danielis, filii Georgii, filii Ladislai filii condam Mathaei, filii dudum fatis funeti Georgii

Lehoczky condescendat, edocuit sequentibus: Et quidem

1.=o produxit idem Proponens, expeditionem authenticam V: Conventus

B: Mariae Virg: de Thurocz, ex euius Documento, Feria 2=a proxima post Festum Conversionis

B: Pauli Apostoli, Anno 1512. ac alio, Feria 4=ta proxima post Festum

B: Michaelis Archangeli, Anno 1522. emanatis, patet: Nobiles Mathaeum, Emericum,

Laurentium, et Martinum fuisse filios condo Georgii de Kis –Rakov. Quod porro

2.=do dictus Mathaeus, Ladislaum, et Georgium, praefatus autem Ladislaus, Danielem,

Christophorum, Laurentium, et Georgium genuerit, in exhibita itidem authentica expeditione

Comitatus huius contento, Feria 5=a in octava scilicet Epiphaniarum Domini Anno,

1575.extradato Literali instrumento probavit. Quod tandem

3.=tio ultimo loco positus Georgius, Franciscum, Ladislaum, et Daniellem progenuerit,

eadem expeditione authentica tenus expressato, Feria 5=ta proxima post Festum B: Viti, et

Modesti Martyrum, Anno 1638. ventilato Divisionali processu docuit. Ac demum

63 1. oldal

Mi, Turócz Vármegye Főpapjainak, Báróinak, Nagybirtokosainak és Nemességének

Összessége, emlékeztetőül feljegyeztetjük, hogy mi együtt, a keltezés évének napján jelenlétünk

helyén, Szent Márton Városában, másként szokásos helyiségében, elöljáróban az igazán Szent

Császári és Apostoli Királyi Fenség Udvarának Kirendeltsége a Vármegyénknek

kíséretében vizsgálatoknak és következtetéseknek valóban szükséges megállapítása érdekében,

régi honfitársaink közjavára ülésezünk.

Tekintettel a feladatokra, amint a Társulat egységesen összeült: neki kezdett

méltóságunk, tekintetes Jeszenszky Sándor sürgetésének, név szerint nemes Lehoczky Józsefnek

a híres Pest Vármegyének szomszédságában lévő Sáriban-i birtokosnak, azonfelül az ott

megállapodott és nemes úri életvitelt folytató lakosnak nemességét igazoló folyamodványa

tekintetében;

Minthogy bizony előbb megnevezett Lehoczky Józsefnek nemző atyja az a János, aki

ennek a Vármegyének testületéből Érsek Új-vár Városának pecsétes igazolásával Nyitra

Vármegyébe távozott és akinek jogfolytonossága csak akkor valóságos, ha hatósági

jegyzőkönyvvel Sárii birtokát és ott tartózkodását kihirdette és helyét kijelölte, ugyanott, ahol a

vizsgálat végbemegy.

Amint összességében és egyenként, leginkább pedig állandó tartózkodási hellyel és

Pest Vármegyében lakcímmel sorjában igazolt, a nemességnek ugyanazon választási előjoga

nyilvánvalóan intézendő és megújítása oly mértékben világos: Így az igaz és kétségtelen

nemességével és a néhai Lehoczky családnak egyeneságú leszármazásával, a mostani

Vármegyéjében letelepedett honfitársunkat hitelesítő okiratokat, tanúsításokat előadni

szándékozunk.

Miután pedig a folyamodványt megelőzően, a kívánalmaknak eleget tevően, nem lévén

előterjesztett, tagadó ürügy, annak jóváhagyását megvizsgáltuk: Mint amiként az uralkodó

Lehoczky családot, mint a valóban késégbe nem vonható, ilyesféle nemes családokat

Vármegyénk hiteles jegyzőkönyveiben vezették, így honfitársunknak folytatólagosan jegyzett,

birtokkal Lehotkán, másnevén Kis-Rákón valóságban létező, öröklődő hagyatékát is, ami van.*/6

*/6 2. oldal

Ilyképpen Lehoczky József származásának felmenői; Minthogy az ugyanottani néhai

nemesi családból való János bizonnyal azonos annak a Dánielnek fiával, aki fia Györgynek, aki

meg fia Lászlónak, aki meg a fia megboldogult Máténak, aki pedig fia volt az élet folyamán a

leszármaztató Lehoczky Györgynek, a közbenjárókkal megismertetve: És bizonyítására

1-ször/ idézte ugyanazon folyamodványra a Tekintetes Turóczi Tartományi-

Megyegyűlésének Szent Szűz Máriai Hiteleshelye okiratainak megküldését, melyek a Szent Pál

megtérésének ünnepe után következő 2. napon,*/1 az 1512. évben kelt, és a Szent Mihály

Arkangyal ünnepe után következő 4. napon,*/2 az 1522. évben kelt okiratok adatai alapján a

származás világos: aki nemes Mátét, Imrét, Lőrincet és Mártont, hátrahagyott fiait nemzette az

Kisrákói György. Minthogy sorjában

2-odszor/ fent megnevezett Máté, Lászlót és Györgyöt, az élet során pedig

László Dánielt, Kristófot, Lőrincet és Györgyöt származtatta, ahogyan azt idézve az ezen

Vármegyének hasonlókép megküldött hiteleshelyi, az Úr 1575. évében a Vízkereszt

nyolcadának, azaz 5. napján*/3 kelt okirata adatainak betű szerinti egybevetése igazolta. Mivel

azután

3-adszor/ az utolsóként megnevezett György Ferencet, Lászlót és azt a

Dánielt nemzette, aki ugyanazon megküldött hiteleshelyi okiratot szó szerint idézve, Szent Vitus

és Modesti mártírságának ünnepe után legközelebb eső 5. napon*/4 az 1638. év fordulójára eső

osztozását hatósági eljárás kimutatta. És végül

64

4.=ro quod Praespecificatus Daniel, eundem Joannem, primum quidem in

praerepetitio Oppido Ersek Uj-Var, dein vero in praespecificata Possessione Sáári

degentem, hic vero Joannes, actu quoque in memorata Possessione Sáári manentem

Josephum Lehoczky propagaverit Inquisitione Egregii Petri Podhorszky I=tae Fabulae

Regiae Iudiciariae Iurati Notarii, Anno 1761. Die 8=a Februarii in Praedio Dabas,

ad Instantiam eiusdem Josephi Lehoczky peracta, remonstravit.

Quam condescendentiam Nobilis quoque Joannes Lehoczky de eadem Lehotka,

congenerationalis alias dicti Josephi Lehoczky coram nobis Personaliter, Anno, et Die

infrascriptis constitutus, deposito praevi corporali iuramento publice confirmavit.

3. oldal

Ac quod fundus eiusdem Danielis, actu per relictam condam Georgii, filii Casparis

Lehoczky, in toties memorata Lehotka, seu Kis-Rako possideat, et nomenclaturam

Danielouske hucdum retineat recognovit, eamque de fundo recognitionem

Egregius Ignatius Lehoczky Indlium noster palam ratificavit.

Clara proinde ex praemissis praenuncupati Josephi Lehoczky , ex antiqua

ac indubitata Nobili Familia Lehoczky de Kis-Rako condescendentia prodeunte,

hasce eidem futura Iurium pro cautela, extradandas esse duximus,

et concedendas Literas Testimoniales Prosapiales, pronti etiam effective extradedimus,

concessimus, communi suadente Iustitia.

Datum ex Generali Congregatione Nostra in Oppido Szent Marthon, Die Vigesima

Tertia Mensis Ianuarii, Anno Domini Millesimo, Septingentesimo, Sexagesimo, Sexto celebrata.

Antonius Plathy Lect. Conf. et Extrad.

Comitatus Thurocz ord. V.Comes per Florianum Rakovszky

eiusdem Comitatus Thuroczien

Crisztoforus Ujhelyi ord. Iur. Notarium

Iudlium ( PECSÉT )

Josephus Justh

Iudlium

Ignatius Lehoczky

Iudlium

Josephus Beniczky

Iudlium

65

4-edszer/ minthogy a felsorolt Dániel, ugyanazt a Jánost, aki bizony az előbbieket

ismételve először Érsek Új-Vár városában, azután a felsorolásban valóban a Sáriban-i birtokost

származtatta, az valójában a soron lévő János is, aki az említett birtokost Sáriban, az ott élő

Lehoczky Józsefet szaporította, azt, aki előzőleg bírósági vizsgálatkérést jelentett be

szóbeszédre*/5 méltóságos Podhorszky Péter, Királyi Törvényszéki Esküdt Jegyzőnek, annak

dabasi birtokán, az 1761. év februárjának 8. napján, ugyanezen Lehoczky Józsefnek

folyamodványát ellenző, kifogásoló hatósági jegyzőkönyv érdekében.

Amint az ugyanoda valósi lehotkai Lehoczky Jánosnak egyenes ágú

leszármazottja is nemesnek tekintendő, ugyanúgy a megnevezett Lehoczky József nemzedéke is

az, aki ezt megelőzően Méltóságunknak jelenlétében, az előírt évnek napjára elrendelt,

nyilvánosan foganatosított, személyes esküjében vallotta.

3. oldal

És aki mindezeket még alátámasztotta, az, az ugyanazon Dánielnek ma élő hagyaték

rokonai közül megboldogult György fia, Lehoczky Gáspár, aki az annyiszor említett Lehotkán,

régi nevén Kisrákón birtokol, és aki Dánielnek iratait mindmáig megőrizte, melyeket jeles

Lehoczky Ignác szolgabíránk megszemlélt, azután az így megalapozott vizsgálatot szemünk

láttára ratifikálta.

Kinyilvánítjuk tehát, előre bocsátott ünnepélyes kijelentéssel, hogy Lehoczky József az

ősi és kétségtelen kisrákói nemesi családok egyenes ágú leszármazásának szaporodása, akinek a

jelenlegi és jövendőbeli törvényi jogainak biztosításához kifejezzük egyetértésünket, a szükséges

adatokat a Császárság nyilvántartására*/7 közöljük és a megengedhetőnek tartott okiratokat,

tanúsításokat, leszármazókat közzétesszük, azon felül a bizonyítást a valóban meggyőző

igazsággal kihirdetésre jóváhagyjuk.

Kelt Közgyűlésünk Általános Ülésén, Szent Márton Városunkban, a húszon- harmadik

napján Január havának, az Úr ezer, hétszáz, hatvan, hatodik évében.

Pláthy Antal Lektorálva, egyeztetve és kiadva

Turócz Vármegye rend. Alispánja Rakovszky Flórián által

ugyanazon Turócz Vármegye

Újhelyi István összefűző Közjegyzőségének rendelkező Esküdtje

Szolgabíró zsinóron át

Justh József viaszpecsételéssel

Szolgabíró hitelesítve

Lehoczky Ignác

Szolgabíró

Beniczky József

Szolgabíró

*/1 jan. 25-öt követő 2.napon, - hétfőn

*/2 szept. 29-et követő 4.napon, - szerdán

*/3 vízkereszt nyolcadán, azaz

(40/8=)5. napján - csütörtökön

*/4 jún. 15-ét követő 5. napon, - csütörtökön

*/5 közvélemény kutatásra

*/6 lásd MELL. 10a és b.

*/7 lásd: (23), (24) /18i/ Megjegyzések:

Kancelláriai Nyilvántartá

66

4. oldal - záradék

Anno 1766. Die 12. Mensis Martii, ocassione Generalis Comitatuum Pest Pilis et Solth

art. unitor Congregationis Pestini continuative celebratae, publikatae

sunt praesentes Comitatus Thurocziensis, super vera, et genuina Nobilitate

Josephi Lehoczky, emanatae Literae Testimoniales, in quarum conformitate,

idem, una cum filiis suis Josepho, Joanne, Stephano, et Michaele

omnibus Lehoczky, intra gremium unitorum Comitatuum istorum

pro vero Regni Nobili – agnitus, nemincque contradicente receptus est.

Signat per me Ioannem Bogyai

Praeattactor unitor

Comitatuum ord. Iur. Notar

67

4. oldal - záradék

Az 1766. év március havának 12.napján Pest, Pilis és Solt egységesített Vármegyéknek

Általános Közgyűlése alkalmával, annak közös eljárású Pesti Társulata határozatában a

Túrócz Vármegyétől Lehoczky József származásának valóságos és öröklött nemessé-

géről bemutatott okiratok, tanúsítások folyamatos nyilvános kihirdetésére, melyek

összevetése a tekintetben, hogy azok azonosak egyszersmind az ő fiainak, Józsefnek,

Jánosnak, Istvánnak és Mihálynak mindezen Lehoczkyaknak származásával is, és

akik ez által egyesített megyéinknek testületén belül azonos uralkodó nemességgel

elismertek, - ami senkinek ellenvetésére sem vonható vissza.

Igazolva általam Bogyai János

Illetékes ügyvivő

Egyesített Vármegyék Joghatóságának

rendelkező Esküdtje, Közjegyző

68

MELL. 9. Lehoczky család nemzedéki táblázata 1512-től

69

70

71

72

73

74

75

76

MELL. 10a. Lehotkai urbáriumi összeírása vizsgálatának jegyzőkönyve

77

LEHOTKA - Nemesi-udvarházas Helység és ALBERTI urbáriumi összeírása

Alantírtnak helyszíneléssel végzett vizsgálata:

Mivelhogy az után, hogy Szentséges Kegyes Őfelsége az Urbáriumi Szabályozások

bevezetéséig közbenjáró Utasítása, az Urbáriumi Összeírás intézéséért való kiküldetés volt,

ami szerint Lehotka Nemesi-udvarházas Települést és területét, a Birtokos Lehoczkyakra

tekintettel az Ezévi 1772 Áprilisának 29. Napján megszemléltem, előrebocsátva az ugyanazon

Helységbeli Kutatást Idegen-származásúakra, senki sem volt mintegy Kilenc Kihallgatásos

vizsgálat végén, aki részt szerzett volna, vagy birtokában tart.

ITerületI Ba- I Mene- I Rét területe I Bir- I A réti használat I

Név I minő- I rom I dékhelyI I tok- I jellege-ideje I

és I sége I férő- I hodály I állandó I most I on I állandó I most I

Családi név I I hely I karám I I meny-I belül I I meny I

I I istál- I I I nyi I I I -nyi I

I I lóbanI I része I I kétszer I

I I I I kaszáló I I kaszáló I

I I I I szérű I I szérű I

I száma I száma I száma I számaI száma I

Lekötötten ottani lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I

Szabad költözésű lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I

Bérlőként ottani lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I

Bérlőként szab. költ. lakos I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I 0 I

Amint előzőekben ez most az általam készített feljegyzés a Kutatott Alsórendű- származásúakra

vonatkoztatva */1.

Kelt az Évnek Napján és Helységében ami fenti.

Rakovszky Flórián Megbízott Helyszínelő

*/1 Az 1767-ben felfektetett Urbáriumra nem sikerült rátalálni (valószínű az elveszettek között lehet).

A fenti azonban az az urbáriumi felülvizsgálati jegyzőkönyv, amelyet kancelláriai utasítás Turóc Megyében a

„Lehotkai KúriaHelységet és területét, a Birtokos Lehoczkiakra tekintettel” felülvizsgálatra rendelte el.

Ebből kitűnik, hogy a birtokon élő nemes Lehoczkyak minden munkát maguk végeztek, tulajdonaikat

„alsórendű-származásúaknak” nem adták bérbe, így adófizetésre nem voltak kötelezettek.

___________________________________________________________________________

Példa: Pest-Pilis-Solt Vármegye, ALBERTI helység urbáriumi összeírása

I Úrbérbeadó I Telek I Telkek I Jobbágy I Zsellér I Házatlan I

_____I_____________ I___________I___________I__________ I________ I_______ I

Földbirtokos birtok mérete telkes házas zsellérek

Neve összmérete holdban jobbágyok zsellérek száma

1, ½, ¼, 1/8 (1 hold= száma száma

Fertályok 1200 nöl=

száma 4.315,5m2

__________________________________________________________________________

I Zeleczky I I I I I I

I Márton I 61,75 I 2820 I 157 I 46 I 8 I

78

MELL. 10b. Vadkerti urbáriumi összeírás a jobbágy telket bérlőkről

79

80

81

82

83

MELL. 11. Lehoczky Imre nemesi bizonyítvány kérelme 1840

84

85

MELL. 12. Pestmegyei Lehoczky nevű nemesek 1762-1845 között

/17i-2/ Magyarország vármegyéi >Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye> nemesei>Lehoczky

címszó

„ Lehóczky (Király-Lehotai vagy Kis-Rákói) turócz vármegyei ősnemes család. D á v i d

alberti lakos, fiai Pál és György és unokái 1762-ben; J ó z s e f saári lakos, Turócz

vármegye bizonyítványa alapján 1766-ban; János és József 1802-ben; János Izsáki

lakos, Liptó vármegye bizonyítványa alapján 1811-ben; Mihály, István és János

abonyi lakosok, gyermekeikkel együtt Bars vármegye bizonyítványa alapján 1832-

ben; György, ügyvéd, 1839-ben; I m r e bugyi lakos */1, és fia Károly 1845-ben Pest

vármegye nemesei sorába felvétettek és kihirdettettek. ”

*/1 Mivel a Premontrei Prépostság Znióváraljai Hiteleshelyének

működése 1780-ig tartott, ezért Lehoczky Imre bugyi lakos

1840-ben már magyarnyelvű kérelmével Pestmegyétől kérte

nemességének igazolását. – Mivelhogy a nemesnek a fia is nemes –

aminek bizonyítására mellékletként becsatolta elődjének, Lehoczky

József 1766-i Turóc megyében kiállított bizonyítványát 56. old.-szrt.-i

példányát.

II. József (kalapos) király 1787-i népszámlálási rendelete szerint került sor a hazai nemesség

első, hitelesnek tekinthető összeírására. Az ország 8,5 millió férfilakosából 197 ezer fő volt

nemes, százalékos arányban 4,6%.

86

MELL. 13. CSALÁDFŐK FOTÓI

Baloldalt fent:

(34) Georg Lehoczky *1841,

a térdéhez támaszkodik L. András

/1901, az asztal másik oldalán

Margaretha Kast, lábánál L. Margit,

az asztal mögött, középen Christina

Kuntz, karjában, az apja halála után

megszületett L. Krisztina /Arnold ág. Balra:

(35) Andreas Lehotzky *1876 Jobboldalt fent, balra:

(36) Lehoczki András *1901,

mellette Wolf Margit, ölében

L. András /1926 Fent jobbra:

(37) Lehoczki András *1926 Lent:

(38) Lehoczki Henrik Márton *1938,

térdéhez támaszkodva Henrik Zoltán

másik oldalon Fekete Emese,

lábánál Lora Emma, mögöttük balra

Fülöp Boldizsár, jobbra András

Gergely, mellettük Judit és Kornélia,

karjaikban Albert Mihály és Léna Lili.

87

88

MELL. 14. A budapesti dinasztia leszármaztatói

A XVIII. századtól a családnemzetség helyzete - számos örökös következményeként – lassan, de biztosan

az elszegényedés határához közelített. Mélypontját a XX. században érte el.

Fenti Lehoczki András és Wolf Margit szorgos és takarékos életvitelének köszönhetően új alapot

teremtettek utódaik felemelkedéséhez. LHM visszaemlékezései:

Apám négyéves korában bátyával és két húgával apjuk korai halálával félárvaságra jutott. Anyjuk

ekkor negyedik testvérükkel várandós volt. Öt év özvegység után új férjétől még két féltestvért

szült. Apámat hat elemi osztály elvégzése után módosabb családhoz kisbéres cselédnek adták.

Legénykorában Izsákra szegődött egy szőlősgazdához bérmunkásnak. 18 éves korában anyját is

elvesztette. 24 évesen, örökségéhez hozzájutva megházasodott.

- Anyám elbeszélése szerint a szüleivel, két testvérével szegényparaszti sorban éltek. A hat elemi

elvégzése után őt a helyi patikushoz kisgyermek-felügyelőnek és házicselédnek adták.

Apámnak két és fél hold szántóföld*/1 és egy fél szülői ház öröksége volt. Emiatt kellett

Apámhoz férjhez mennie. De ennyi vagyon családalapításhoz nem volt elegendő, ezért a földet

kishaszonbérletre az anyai nagyszülőkre bízták és annak megműveléséhez a fél szülői ház árából

egy fél ló árával járultak hozzá. Ők pedig a fővárosban kerestek munkát. Apám a Csepeli

Posztógyárban segédmunkás, Anyám a Kelenföldi Textilgyárban betanított szövőnő lett. Az

összespórolt pénzükön 1936-ban Erzsébeten vettek egy kis házat, amit 1944-ben, a háborúban

bombatámadás ért és újra lakhatóvá kellett építeni. Két háborút és két forradalmat szerencsésen

átvészeltek. Két fiúkat tisztességben felnevelték. Apámmal együtt szeretetben összefogva,

szorgalmas, küzdő és jobb jövőben bizakodó emberek voltak.

*/1 1 hold föld akkori hozama 7q búza - és 1 hold ára 70q búza volt.

89

A családnemzet történelmi háttere XIII – XXI. századig

/3/ Magyar Kódex 1.kötet /31-44.old.: Gizella királyné 985 körül született (Civakodó) Henrik

bajor herceg lányaként. Testvére a későbbi II.(Szent) Henrik, német római császár, aki

István királynak támogatója volt a Koppány féle lázadás leverésében. A hagyomány szerint

István és Gizella esküvőjére a bajorországi Scheyrn-ben került sor. István halála után Gizella a

passaui Niedernburg kolostorában hunyt el 1060-ban. A királyi udvarban tartózkodó idegenek

többnyire Gizellával érkeztek az országba. Főleg a katonai-, egyházi-, politikai és kormányzati-

tanácsadási tevékenységekben vettek részt. István neve alatt tíz oklevél szövege maradt ránk, de

ebből csak négy valódi, a többi 13. századi és utáni hamisítvány, amibe később belejavítottak,

vagy hozzá írtak.

62-84.-old.: II. András kir. (1205-1235.) A királyi birtokok és a meglévő várszervezetek

földjeinek nagymértékű eladományozásával meggyengült a király hatalma a megerősödött

nagybirtokosi nemességgel szemben. Ezért a nagybirtokos nemesség kiváltságait az úgynevezett

„Arany Bullákban” kellett rögzítenie. 355-357.old.: Az államalapítás kezdetén a határ őrzésére

kialakultak a földvárak-, erődök-, védőfalak-, sáncok szervezetei, melyek jórészt faszerkezetű

keretekbe döngölt földből és kövekből álltak. 1211-ben a kunok elleni védelemre II. András

betelepítette a „Német Lovagrendet” Dél-Erdélybe, akiket azután 1222-ben kiűzött az országból.

(Lehoczky József szerkesztette írás szerint: - a liptói és túróci területek határőrzésére a korábbi

székely és besenyő határvédők kapitányául II.András 1230 körül hűbéresét Kozma comest a

wachtári határőrhelyőrség élére nevezte ki. Ekkor már a Likavai vár létezett és a turóczi Znió vára

is, ami alá a liptói terület is tartozott.) Comes = gróf, báró, várnagy, várkapitány, vármegye

ispánja, azaz főnemes, mely előkelő tisztségek adományozására csak a király volt jogosult.

IV. Béla király (1235-1270.) A tatárjárás híréről értesülve a király az országának az Al-

Dunától keletre és nyugatra fekvő területének védelmére be kívánta telepíteni a kunokat. A király

ellenzéke ebben nem támogatta őt, mivel a II. András által feleslegesen adományozott

birtokadományokat nem erősítette meg, hanem visszavette. Emiatti sértődésük okán a

nagybirtokos nemesség a tatár támadás ellen sem nyújtott részére kellő segítséget.

A Kódex 73.: oldali térképe szerint IV. Béla a muhi csatából Fülek-, Túróc=Znió és Nyitra

várának érintésével Dalmáciába menekült.

356. old.: 1242-ben többek közt Nyitra várát is kőfal védte, ami a tatártámadással szemben

hatásosnak bizonyult.

Visszatérve az országba IV. Béla 1. köt.72. old.-on idézett adománylevele olvasható, mellyel

Simon Ispánt jutalmazta hűséges szolgálataiért, kelt 1243-ban Nyitrán. A birtokadományt ebben

a században már oklevéllel igazolták, ami egyben az országos (nemesi-) kiváltságok részesévé

emelte az adományozottat. (Megjegyzés: hasonló tartalmú adománylevelet kapott a következő

évben Czernek is, aminek eredetije sajnos nincs meg, csak hitelesített másolata. Az 1391-évi

adománylevél-felülvizsgálat még az eredeti példányról készített kivonatos jegyzőkönyvi igazolást

rögzíti.)

73. és 397.old.: IV. Béla a támadások ellen szorgalmazta a védelmi célú kővárak

építkezését, 1247-ben elkezdte a Budai Vár megépítését.

380. old.: IV Béla és fia, V. István 1267-ben kiadott közös törvénye többek közt szól

a nemesek teljes adó mentességéről, a várföldek-, udvarnoki birtokok és nemesi birtokok

visszaadományozásáról, a nemesi hadkötelezettségről, a hadjáratban meghalt nemesek birtokának

a rokonságára átszállásáról, a nemesek ügyeinek kérvényezés nélküli intézéséről

és a királyi tisztségviselők (Szerviensek) nemesi jogállásáról.

90

381.old.-on IV.(Kun) László király (1272-1290) a Szerviensek nemesítő oklevele 1273.

olvasható.

2.kötet /11-93.old.: I.(Róbert) Károly (1308-1342) már nem volt nagy adakozó.

Fő tisztségviselőinek szolgálataiért többnyire már csak „honor”-birtokot adományozott, annak

összes jövedelmével, de amit a tisztség megszüntetése után visszavont, majd az új

tisztségviselőnek adományozott tovább.

1324-ben Bisztereci Jánosnak adományoz annak meglévő bisztricskai birtokához

további területet a Zólyom Vára védelmében nyújtott részvételéért.

I.(Nagy) Lajos király (1342-1382)

Az Árpádház III. Andással (1290-1301) kihal. Ezután már megszűnik a „törzsökös”,

ősnemesi kiváltságok adományozása, - mármint az adományozottak örök időre szóló

birtokadománya, ill. a király szolgálatában álló főnemesek öröklődő „comes”- tisztség –

adományozása. (Lásd: Kozma-, Czernek-, Lork és Bisztereci János katonai érdemeit, akik Kozma

elődeivel kezdetben vendéglovagként letelepedve, később a királyi udvarban szolgálva, katonai

tisztségeket képviselve még birtokadományozással lettek jutalmazva.)

Birtokot szerezni ezután már csak jó házassággal, vagy vásárlással lehetett. Csakhogy a

megszerzett birtokokon a tulajdonosi létszám az idő múlása folytán jelentősen megszaporodott, az

egyéni részesedések pedig ennek arányában csökkentek. Mint lehetséges

kedvezőbb kilátásra az elvándorlás a hitbizományi járadék fenntartása mellett vagy a birtokrész

értékének pénzbeni kiváltásával a tulajdon kedvezőbb térségbe áthelyezése nyújtott lehetőséget.

3. kötet /72-108. old.

A Habsburg-ház uralkodói már nem adományoztak földbirtokokat. A főnemességet

a nádor (a király helyettese), az országbíró, a megyei főispánok (akiket a király nevezett ki és akik

az Udvarban szolgáltak), az alispánok (akiket a főispánok, vagy a megyegyűlés nevezett ki) és a

főpapság képviselte. Az Udvari tisztségviselőknek már birtokot nem, csak címeket

adományoztak. A címek családon belül örökölhetőek voltak, és a birtokos nemességgel azonos

rangot jelentettek. Ezeket mágnásoknak nevezték.

A nemességet a „bene possessionátus”, vagyis a nagybirtokosság képviselte, akik

többnyire a vármegyegyűlések fő tisztségeit viselték.

A „possessionátus”, a középbirtokosság mely a köznemesség széles rétegét képezte, akik a

földbirtokuk mellet közhivatali, vagy katonai tisztségeket is képviselhettek. A birtokos nemesség

alsó rétegét azok képviselték, akiknek kisbirtokukon kívül 1-4 személy igavonó erővel rendelkező

jobbágyuk, ill. nagyobb számú zsellérük volt.

Ide tartoztak a „taksás” nemesek is, akik azonban nagybirtokosoktól bérelt jobbágyföldeken

maguk gazdálkodtak, földesuruknak pedig a földbérlet díját (taksát) pénzjáradékkal kellett

rendezniük.

A „familiáris” nemesek, azok, akik gazdagabb rokonaik szolgálatában álltak és bérük azok

javadalmazásából származott.

Az „armális” nemesség képezte a kisnemesség legszegényebb réteget, akik már csak birtok

nélküli „címeres nemesi levél”-lel adományozottak voltak. Ezek közé tartoztak a „Vitézlő Rend”

tagjai is, akik a törökök kiűzését követően a végvári katonai szolgálatban

tanusított vitézi cselekedeteikért birtok nélküli nemesi címeket kaptak a Habsburg-ház

uralkodóitól. Ezek a nemesek már csak a népiesen úgynevezett „kutyabőrrel”, vagyis kecske-,

bárány-, vagy borjúbőrre írt nemeslevéllel rendelkeztek, a paraszti rétegbe tartozóak és

adófizetésre kötelezettek voltak.

91

Fenti nemeseknek kiváltságos joguk volt a vármegyegyűléseken részt venni, továbbá a

leszármazottjuk is nemesnek számított, ha ezt bizonyítvánnyal igazolni tudták. A birtokkal is

rendelkező nemesség esetén ez adófizetés-mentes kiváltsággal járt.

Az ország lakosságának túlnyomó többségét a mezőgazdálkodási termeléssel foglalkozó

parasztság (szabadköltözésű jobbágyok, bevándorló-telepesek), a jobbágyság és a zsellérek

alkották. A parasztság a bérelt föld használatáért a földesúrnak kétoldalú szerződésben megkötött

éves bérleti díjat tartozott fizetni. A jobbágyság ezt robotmunkával volt köteles leróni. A földel

nem rendelkező zsellérek bérmunkások voltak.

Mária Terézia királynő (1740-1780)

1767-ben kiadott „Úrbéri Rendelet”-ben szabályozta a birtokos nemesség kiváltságos

hatalmának korlátozását a - parasztság kérelmére - a földesúri birtokok bérelt telkein gazdálkodó

népességgel szemben. Ezt „Úrbárium”-nak nevezték. Ennek több célja volt:

- megállapítani a földesúri birtok nagyságát, telekállománya összességét, - jövedelmezőségét - az

úrbéres népességének számát, - ezek föld- és állatállományát - valamint az ezek után kiróható

bérleti ellenszolgáltatás pénzbeni díjának (taksának), ill. kézi munkavégzésnek (robotnak)

meghatározását. A földbéri járadék alapjául a bérelt telek nagysága, jövedelmezősége szolgált.

Az ország különböző területeinek adottsága szerint egy-egy telek nagysága eltérő volt. Egy

telek nagysága átlag 16-40 kataszteri hold és 6-22 kaszás rét között változott. Egy kaszás rét=egy

kaszás ember által egy nap alatt lekaszálható terület, amihez még ¾ kat. hold belterület (házhely,

kert) is tartozott. Az Alföldön - munkaerőben gyérebb népessége miatt - nagyobb telkek

meghatározására volt lehetőség. Aki ennél kisebb telket bérelt, az ¾ , ½ , ¼ - fertályos telkesnek

számított és ennek arányában kevesebb járadékot kellet szolgáltatnia.

II. József (kalapos) király (178o-1790)

1785-ben kiadott rendeletével eltörölte az „örökös jobbágyság” rendszerének fenntartását és

megadta a szabad költözés-, tanulás- és mesterségek elsajátítási jogát. Bevezette a 6 – 12 éves

gyermekek iskolai oktatási kötelezettségét.

92

Die drei Schwabenzüge /21i/

Der Sieg am Kahlenberg und der Untergang des osmanischen Reiches.

Die Geschichte der Donauschwaben beginnt mit dem Sieg der christlichen Heere in

der Schlacht am Kahlenberg 12. Sept. 1683. Diese Schlacht um Wien war der Anfang

vom Ende des Osmanenreichs. Als Wien und das Reich durch den Aufmarsch des

riesigen osmanischen Heeres unter Großwesir Kara Mustafa erneut bedroht wurden,

erwies sich Papst Innozenz XI. als die Seele der Türkenabwehr. Seiner Diplomatie

und seinen finanziellen Aufwendungen gelang es, den Polenkönig Johann III.

Sobieski zum Abschluss eines Bündnisses mit Kaiser Leopold I. und zur

Mobilisierung von 65.000 Mann zu bewegen. Während der Schlacht am Kahlenberg

besiegt ein starkes deutsch-polnisches Entsatzheer unter der Führung des polnischen

Königs Johann die fast dreimal so starken Türken. Das Zusammenwirken zwischen

dem Heiligen Römischen Reich und Polen als Kampfhund gegen die osmanische

Pforte steht am Beginn des Weges der Donauschwaben.

Bei der Auswahl der Siedler war ihm jedoch auch vielmehr die

Glaubenszugehörigkeit wichtiger als die Volkszugehörigkeit, so das damals

ausschliesslich katholische Siedler einwandern durften.

Es versuchten auch evangelische Siedler, sich im Banat niederzulassen doch diese

gelangten nur bis Wien. Dort wurden sie vor einer schweren Entscheidung gestellt,

entweder den katholischen Glauben anzunehmen oder wieder zurück in die eben

verlassene Heimat zu gehen. Die zweite Möglichkeit kam für die Auswanderer nicht

in Betracht, denn sie hatten in ihrer alten Heimat ihr ganzes Hab und Gut verkauft

um sich so von der Herrschaft freizukaufen. Somit waren alle Brücken in der alten

Heimat abgebrochen und es gab für sie kein Zurück mehr.

Da aber auch Privatgrundbesitzer in Ungarn Arbeitskräfte suchten, ließen sich viele

evangelische Siedler die ihren Glauben nicht aufgeben wollten, zunächst von den

ungarischen Herrschaften anwerben. Außerdem boten die ungarischen

Privatgrundbesitzer bessere Konditionen als die damalige Kameralverwaltung

Wiens.

Einige evangelische Siedler wurden von dem Grundherren Paul Ratayangeworben und siedelten

sich in Harta (1720-1726) an. Andere jedoch zogen weiter und ließen sich von Johann Georg

Harruckern aus Mezöbereny zum besiedeln seiner Grundstücke überreden.

93

A három Schwáb bevándorlási hullám /21/i kivonatos fordítása és /3/-346-347. old.

(Az első hullám)

1-2..oldal- A dunamenti svábok története a keresztény hadseregek Kahlenbergi csatában

aratott győzelmével kezdődik 1863-ban. Ebben a Bécs körül vívott csatában

indult el az Oszmán Birodalom hanyatlása.

Az egyesített nyugat-európai keresztény hadseregek megfutamították

a Bécset elfoglalni szándékozó török sereget. Ezután Habsburg vezetéssel

elkezdődött a térségből a törökök lassú kiszorítása. 1686-ban Savoyai Jenő

herceg irányításával kiűzték őket Budáról is és haladtak a Dunántúlra, majd az

ország belseje felé. Ausztria a felszabadított térségeket saját felségterületének

tekintette és a Bécsi Udvar fennhatósága alá vonta. Ezután 1689-ben I. Leopold

császár rendeletet adott ki az elnéptelenedett területek benépesítésére.

4-5.old.- Miután a dunántúli-, alföldi területek, majd a bácskai-, bánsági térségek is

felszabadultak, a Bécsi Udvar ügynököket küldött ki különböző, főleg német

anyanyelvű tartományokba - mivelhogy az ottani népesség szorgalma és kitartása

közismert volt - azzal a feladattal, hogy az elnéptelenedett térségekbe kivándorlásra

toborozzanak áttelepülésre hajlandó személyeket. A toborzó ügynökök munkáját

megkönnyítette az a tény, hogy az ottani népek jórészt a helyi hűbérurak

alattvalóiként nagy sanyarúságban, jobbágysorban éltek, akiket uraik el is adhattak.

A toborzók a kivándorlóknak jobb életfeltételeket ígértek. A kivándorlók anyagi

támogatását a Bécsi Udvar, az útiköltséget a Kancellária biztosította:

- A házas telepesek napi 12 krajcárt, minden gyermek 2 kr.-t, egyedülállók és

özvegyek 6 kr.-t kaptak, ami abban az időben nem kis összegnek számított.

Emellett házépítéshez előleget kínáltak több éves törlesztéssel, sőt az összeg

felének későbbi jóváírása mellett is. Sok kivándorló dereglyén és tutajon indult el

a Dunán lefelé.

A bevándorlók Hesszenből, Elzászból, Luxemburgból és Schwábenből

jöttek többnyire, de voltak köztük bajorok, osztrákok, csehek és szlovákok is.

Az első bevándorlási hullám VI. Károly császár uralkodása alatt 1711-1740 között

kezdődött, de csúcspontja 1763-1774 folyamára esett, amikorra már 150.000 lélek

érkezett. A betelepülőket német hivatalnokok, iparosok, kereskedők, bányászok és

nagylétszámban földművelő parasztok képviselték.

7-8. old.- A bevándorlók túlnyomó része a gazdag Temesközbe, Bánátba igyekezett. Ezek

kiválasztása vallási alapon történt. Temesvár kormányzója, Mercy gróf az osztrák

katolicizmusnak híven csak katolikus vallásúakat volt hajlandó betelepíteni. Ezért

a már Bécs alá érkezett telepesek közül a protestánsokat választás elé állították:

vagy katolizálnak, vagy visszamennek régi hazájukba. Visszatérésükre azonban

alig akadt lehetőségük, hiszen minden vagyonukat a hűbéruruktól való szabad

elköltözködés jogának megvásárlására és a kivándorlásra áldozták. Ezek számára

ekkor azonban más lehetőség kínálkozott. Őket a magyarországi feudális

nagybirtokosok - akik szintén munkaerő toborzásba kezdtek - a bécsi kondícióknál

kedvezőbb feltételekkel, vallási felekezetre való tekintet nélkül saját birtokaikra

szerződtették.

„ Néhány evangélikus bevándorló, akiket ott Ráday Pál földesúr felfogadott,

Hartán telepedett le (1720-1726).*/1 Mások tovább vonultak, ezek a Mezőberény-i

Johan Georg Harruken ajánlata szerint az ő földbirtokain állapodtak meg.”

*/1 Részletesebben lásd 24. oldalon

94

RÁKÓC

95

RAKO / LEHOTA

Turócz Vármegye első megyetérképe

96

RAKOWO / LEHOTKA

A Habsburg Birodalom második Katonai Felmérése 1806-1869 Kinagyított térképrészlet

97

NAGYRÁKÓ / KISRRÁKÓ

Gönczy Pál: Turócz Vármegye térképe

98

Alberti= Albertirsa; Sári= Dabas; Vadkert= Soltvadkert; Harta; Pest= Budapest

Pestmegye és Bács-Kiskun megye térképe

99

A LEHOCZKY NÉV EREDETE

A szlovák eredetű Lehotsky név a LEHOTA szóból származik.

A lehota szó felvidéki falvak nevét jelenti. Ezeket megyei-, vármegyei-, kincstári uradalmak,

főpapi intézmények gyéren lakott erdei vidékeinek irtással megtisztított területein Lehotákon

létesítették. A Lehoták népességét szabad jobbágyok és hospesek (az országba betelepített iparral-

, bányászattal-, kereskedelemmel foglalkozó német, olasz és szláv vendégek) képezték. Az ilyen

falvak kinevezett elöljáróit (bíróit) itt soltészeknek nevezték.

Szlovákiában 15-20 Lehota nevű település volt és van. Köztük vannak kicsinyítő képzővel is

ellátottak, ezek a Lehotkák. A Lehoták / Lehotkák megkülönböztetésére egy-egy tuladonságukra,

utaló jelzőt kapcsoltak, pl. Király Lehota, Alsó Lehota, - Bartosova Lehotka, Nagy Lehotka stb.

A Czerneknek adományozott föld a Turócz folyó partjának árterületi, vizes, mocsaras, rákos,

területén volt. Ezért Rákócnak hívták. - MELL. 2. Neve az1391 évben is még Rákóc volt.

Amikor még nem alakultak ki a családi vezetéknevek, akkor a személyek meghatározására

birtokaik-, lakóhelyeik neve szolgált. Családon belüli megkülönböztetéshez az apa keresznevét is

jelölni kellett. Mivel a korabeli iratok latin nyelven készültek, a Czerneknek adományozott

„Rakouch” (Rákóc) földje után a tulajdonosokat pl. „Paulus de Rakouch” (Rákóc-i Pál, azaz

Rákóci illetőségű Pál) formában jegyezték. A -MELL. 2. adománylevél a hátoldalán igazolja

Nagy Rákóc falu /7i-1/ adományát határaival együtt Czernek részére.

Az 1400-as évek közepétől Nagy Rákóc örökösei új lakhelyüket Kis Rákóc-on, szlovákul

„Rakovec”-en /12-47.old./, egy, a Turóc folyó menti nádtól, cserjétől megtisztított kissebb

„irtványonyon” (lehotkán), alakították ki. Ennek következtében a latin nyelvű okiratokban

Jakabot és Mártont 1487-ben – (Révay: Doc. ad Nob.) – szerint de nem helyesen!*/1

„de Lehotka” (azaz Lehotkai-ként) jegyezték. */1 - A Lehota falvak kritériumai fentiekben már közlésre kerültek. Ezek szerint bár Kis Rákóc alapterületét

átköltözés előtt a megnövekedett család szükségletete szerinti területen irtással kellett megtisztítani, de:

- a terület nem volt semmilyen más uradalom része, tulajdona. Önálló, legitim királyi adományként senki

alá sem tartozott;

- népességét nem jobbágyok, hospesek alkották, hanem a leszármazó nemescsalád tagjai;

- a települést nem soltész igazgatta, hanem a család képviselője vezette.

A szomszédos, sokkal nagyobb területű Zanasáni birtok új nevén Rákó-i birtok lett. A két

egymással határos birtok megkülönböztetésére Kis Rákócot, kisebb volta miatt a köznyelvben

egyszerűsítve, - nem helyesen! - Kis Rákó-nak nevezték, amely a köztudatban még az 1700-as

évekig használatban maradt. Kis Rákó azonban szuverén birtoknak számított. A családtagok

feltehetően a Nagyrákóiaktól való markáns megkönböztetés miatt elkezdték a Lehokai nevet is

használni, és a „de Lehotka” elnevezést a Kis Rákói elé illesztették: de Lehotka, seu Kis-Rako,

azaz: Lehotkai, vagy/másik nevén/ Kis-Rákói-nak.

/11i/-1 „ Bráz Béla volt turócvármegyei levéltáros tanulmányából tudjuk a felvidéki magyar nemesi

nevek miként vették fel a szlávos formát.

A török háborúk alatt a bécsi kormányszékek mind több német (főleg cseh) tisztviselőt küldtek a

felvidékre. Ezeket a nemesi udvarokba nem engedték be. A falu tót lakosságától kérdezték ki lakik a

kastélyban? Ezek tótul feleltek: Pán Rakovszky, pán Beniczky stb.*/1 Így a családi név hosszabb ideig két

különböző alakban szerepelt. A család és a vármegye tovább is használta a magyar alakot, míg a királyi

(császári) tisztviselők, - leginkább adótisztviselők - a sal zlávos formát használták. Mikor azonban ezek a

kincstári alkalmazottak az első földkönyveket felfektették, a nemesek birtokjogaikat féltvén

maguk is kezdték a szlávos nevet használni. Így lett Rákóy-ból Rakovszky, Beneföldy-böl Beniczky. ”

/Vagyis a felsorolást folytatva: a Lehotay/Lehotkay-ból Lehoczky, a Jeszenyből Jeszenszky stb.

*/1 Pán Rakovsky´, Pán Benitsky´ = Rakovszky uraság, Beniczky uraság

100

MELL.1.-27.old. 2., 3. sor. - Itt Lehota másik nevén Kis-Rákó mint IV. Béla kir.

adománya szerepel. A /12/, MELL. 5.-47. old.-on a Lehotka név csak 1487-ben

keletkezett a szerző forrásfelsorolásában idézett „ Révay a II. 6. (Doc. ad nob.)”

írásmű szerint. Ennek nyomára nem sikerült ráakadni. Sem a hazai illetékes

Közgyűjteményi Intézetekben, sem a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, ahol a

Gróf Révay család levéltári anyagát őrzik.

Az írásmű nagy valószínűséggel Báró Révay Péter (*1568 +1622) történész (első

magyar koronaőr Pozsonyban) dolgozata, melyben talán „Documentatio ad nobiles”

cím alatt a turóci nemesekről, köztük felesége felmenőiről értekezik.

Fentiek szerint nem dönthető el, hogy a kisrákói Lehoczky név a Lehota, vagy a Lehotka

elnevezésből származik-e. Lásd: TÉRKÉPEK 94-97. old. Lehota, Lehotta, Lehotka, Kis Rákó,

Mali Rakovo/.

József császár 1710-ben (26) Kis-Lehotai Lehoczky Mártonnak bárói rangot és

új bárói címert adományozott*/1. Ezzel szemben viszont 40 év multával a Turóci

Convent az ővele családi-rokonsági fokban lévő (27) Kis-Rákói, Lehotkai Lehoczky Dávid és

(29) Kis-Rákói, Lehotkai Lehoczky József neveken állított ki nemesi bizonyítványokat. */1 „ ÖT ÉVSZÁZAD CÍMEREI ” /Orsz. Széch. K.-tár/

A nevek bejegyzése a császári nyilvántartásba a kiejtés németes helyesírása szerint történt,

úgymint Benitzky, Lehotzky stb.

Névrokonainkat, a királyi birtokon élő Királylehotai Lehotzky-akat is, mint „Királylehotai

Lehotzky” néven vezették be a Királyi Nyilvántartásokba. Ők eredetileg is lehotaiak voltak,

miután királyi adománnyal nemességet és a királyi birtok területén kialakítandó Lehotán

házhelyes portákat nyertek. A kialakítandó falunak ők voltak az első soltészei. A királylehotai

Lehotzky családok idővel megsokasodván, a kisrákói, lehotkai Lehotzkiakhoz hasonlóan a jobb

körülmények reményében az ország megyéibe szétszóródva elköltöztek. Lásd: 112. old.-tól

A Lehoczky név adományozott királyi jog által védett /2i-14/34 lap/. A magyar királyi

belügyminiszter a család nemességét 492/1895 számon, majd később többször

igazolta /19/-646. old./.

A „ Lehoczky ” név írásképében a c, z, k, y nem latin, hanem görög betűk. A c+z =cz kettős

betű az ómagyar helyesírásban a „c” hangot jelölte. Ezt a hangot a szlovák írásmód

„ts”; a német „tz” betűkkel írja. Az „y”pedig – a magyarban „i”-nek hangzik és az ősi birtokról

való származást jelöli.

A Lehoczky – Lehocki névváltozatok alakulása kezdetben az anyakönyvi bejegyzést végzők

írástudásától függött. A XX. sz. első felében pedig az állami névmagyarosítási törekvések

határozták meg, - miszerint a paraszti sorsra szegényedett, úri életmódot folytatni már nem tudó

és ezért nemesnek már nem számító személyek megkülönböztetésére is szolgált az „i” betűre

átírás. A II. Világháborút követő Állampárti Kormányzatok az arisztokrácia eltörlésével az „y”

végződésű név is eredeti jelentését vesztette.

A Lehoczky név bármiféle írásképi változatának egységes fonetikus kiejtése: „ Lehocki ”

101

A Lehoczky és a Rakovszky nemzetségekről

A családnemzetségek történeti adataira - úgymint majd az alábbi szöveg döltbetűs forrásaira -

hagyatkozva megállapítható:

A / 11i/-1 szerint a Felvidéken a török háborúk alatt alakultak ki a szlovákosra

fordított nemesi nevek, mint pl.: többek közt a Lehoczky, Rakovszky nevek is, melyek

mai napig változatlan formában fennmaradtak.

Ezt megelőzően azonban a családfakutató szerzők a családnemzet még vezetéknév

nélküli őseit, elődeit - későbbi családi hovatartozásuk meghatározása céljából -

visszamenőlegesen is a végles családnevekkel illették, és azokba sorolták. Pl.: kisrákói

János 1414; kisákói Lehoczky János vitéz 1459; Lehoczky Mihály 1480; Rakovszky

Miklós 1356; rákói és kisjeszeni Mátyás 1410; Rakovszky Lőrinc 1414 stb.

RÁKÓC neve a rákra, a vízi élőlényre utal. /Lásd MELL.1 - 6.-ig és Czernek

leszármazóinak családi címerét, valamint a mai Rakovó község címerét is./

A latinul Rakouch ejtsd: Rákóc, szlovákul Rakov-Rákos; Rakovo-Rákok(-nak) földje.

Rákóc földje egy vizes, patakos, vizimadaras és rákos árterület volt. Eredeti

tulajdonsát Meffriknek hívták. Rákóc területén már templom és falu építése

kezdődött 7i-1/ 1244-ben. Ez év novemberében IV. Béla király Czernek nevű hívének

- aki Kozma fia és Lőrinc(=Lork/Lauren comes) meg Beke testvére volt /12/-18. old; /1/-B; / -

adományozta.

Az adomány beiktatása szerint a határ ott kezdődött északról, ahol a Blatnyica folyó a

Turóc folyóba torkollik. Innen a Blatnyica folyó mentén kelet felé a terület

kisszélesedik egészen a Ribe/Rákóc patakig. A patak partját követően dél felé tart

egészen egy vörös fenyőfáig. Ettől elfordul a határ nyugat felé egy Borfának nevezett

helyig, ettől egy domb-váracskához irányányúl, ahonnan a Turóc folyóhoz záródik.

Az adománylevél-másolat hátoldalára jegyzett felirat a terület faluját később (XV. sz.)

dátumozás nélkül igazolva már Nagj Rakovach-nak hívja. Ennek értelmében ekkor

Kis Rakovach-nak is lennie kellett, úgy is mint /12/-121.old. szlávul „Rakovec”-nek.

Ez a település az 1487-es évet megelőzően keletkezhetett, mert ezután Jakabot és

Mártont de Lehotka néven jegyezték. Hogy ezt megelőzőleg hol lehetett Czernek

leszármazóinak lakóhelye, gazdálkodási életterülete, nem tudni, de valószínűleg

1391-et követően /13/-16.§. is még a saját Rákóc nevű falujukban, vagy mellette.

Mindenesetre - a leszármazók számának növekvése miatt - tágabb térséget keresvén,

délebbre költöztek. Itt, majd a Turóc folyó könyökhajlatánál cserjétől, partszegélyző fáktól

megtisztított folyómenti irtványukon (lehotán), vertek tanyát. Ennek a településnek

neve - miután növényzettől megtisztított tisztáson létesült (-erre gondolván-), de nem

helyesen */1 – Lehotának/Lehotkának nevezték. Ez a név ugyanis nem azonos

a Lehoták/Lehotkák fogalmával. */1 Lehoták: – olyan falvak, amelyek különféle uradalmak erdei területek

irtással megtisztított részén létesültek, kiosztott házas portáikra hospeseket,

jobbágyokat telepítettek és amelyek élére soltészeket, (bírókat), neveztek ki.

/i- Lehota egyértelműsítő; és Magyar Értelmező Szótár: - soltész/

Ezt követően néhány év múlva a köztudatban új helységnevek alakultak ki.

Ugyancsak nem helyesen került használatba a Rákó, Nagyrákó és Kisrákó

elnevezés is. Térkép 97.old.

102

RÁKÓ mint korabeli keresztnév, a volt zanasáni birtok tulajdonosára utal. /13/-54.§.,

/15/-Rakovszky, /12/-Rakovo, és /A mai Rakovó 770 éves jubileumi ismertető története/

A Czernek adományát követő évben, azaz 1245-ben kapta a jóval nagyobb területű

Zanasánt IV. Bélától Márton pap és testvére László. Zanasán korábbi tulajdonosai a

jeszen törzs tagjai voltak. Itt már három évvel korábban, /7i-1/ 1242-ben kezdődött el a

templom/falu építése Zanasán néven. A zanasáni adománybirtok határai a /13/-41.§.-a

/lásd 15. old.on/ szerint rögzítésre kerültek. 1344-ben szintén a Turóc folyó mellett, a

Rákóci birtok határától délre, Szocóctól északra és a Rákóc patak keleti oldala mellett

a pribóci kaszálók magasságáig /13/-16.§./ Deánfalva határáig terjedhetett a

/8/-Térképek és magyarázat 103-105. old. alapján/.

1363-ban Nagy Lajos király az eredetileg megadományozott Mártoton pap testvére

László fia Lászlónak leszármazottját (zanasáni/jeszeni) Mátyásnak és fiainak

-Rak et Pauli- azaz Rákó-nak és Pál-nak nemességét és birtokrészeiket elismerte.

Rákó örökölte a zanasáni birtokot a laszkári Latybor fiának Jakabnak 9 ezüst

dénárért eladott földterület kivételével, amit az 1363-, 1365- és 1378-i okiratok bizonyítanak.

Zanasán faluja1377-ben már a Zsaluzsán nevet viselte /13/-41.§./.

Rákó, aki ekkor bizonyítottan Zsaluzsán faluban élt /12/- Rakovo, lett a birtoknak

névadoja is, és így az ő leszármazóinak előneve neve a birtok neve után rákói lett.

Rákó családja azonban férfiágon kihalt. Az utolsó örökös leányt, rákói Annát a király

fiúsította és a családi birtokot nem vette tőle vissza /11i/-1, /19/.

Ezt követően a volt Zanasáni birtok elhanyagolódott /13/-54.§./, Zsaluzsán falu lassan

elnéptelenedett, elpusztult. /8/- Tékép és szöveg 104-5. old. Lakói többnyire a környező

településekre, Laszkárra, Blatnyicára és a Pribóc-, Benic települések központi

szomszédságában lévő Rákóc faluba költöztek.

Kis-Jeszeni I. Mátyás (1410-1496) feleségül vette Rákói Annát /19/; /11i/-1 és feleségének

birtokneve után felvette a rákói előnevet is /15/. Az ő unokája II. Mátás (1479-1512) /19/ Turóc

megye alispánja (1498-1500) volt. /Borsa Iván: Turóc megye ispánjai, alispánjai/. Az ő fia,

kisjeszeni rákói I. Gyögy (+1565) alnádor lett /15/. Ekkor a család örökségeik révén már igen

jelentős vagyonnal és hivatali tisztségeikből eredően nagy befolyással is rendelkezett.

Leszármazóikat ezután az eredeti rákói birtok-ra utalván, Rákóy-nak vagy (a Turróc folyó

menti, Kisrákóc határa alatti, Zanasánba átnyúló mocsaras, rákos folyóparti rész miatt, szintén)

Rákócy-nak hívhatták.

Ez idő tájt a Nagy Rákócnak nevezett faluban is szerezhettek ingatlanokat. Itt született

Rákói Márton (1535-1579) költő. A XV. sz. közepétől végérvényesen a szlovákos

Rakovszky nevet használták /I. Ferdinánd ad-levele 1561/. Később itt építették fel nemesi

kúriájukat, a település halotti ravatalozóját és a családi mauzóleumot. /i- Nagy Rákó Szlovákia/

Ezt követően az 1707 Onódi Qrszággyűlés mártírja Rakovszky Menyhérttől 1921-ig,

Rakovszky Istvánig, az akkori Magyar Nemzetgyűlés Elnökéig történelmi szereplésük jelentősége

nem kétségbe vonható.

Fentiekből kitűnik, hogy a Rákóc és Rákó nevek közti névhasonlóság több

félreérthetőségre és félreértésre adhatott alkalmat.

A rákóival szomszédos, rákóci birtokot is az egy részükön közös hatátárukra

tekintettel és a kisebbiknek kissebb volta miatt egyszerűsítve, - de nem helyesen!*/2 –

csak egybefüggő birtoknak tekintve Rákó-nak nevezték. Így a rákóci birtok faluja

Nagy Rakovach-ból egyszerűsítve Nagy Rákó és Rakovech falucskából pedig

Kisrákó lett.

103

104

Kinagygyítva a 94. őldali térképből

105

Rákóc földje 1391-ben a Registrum 26.§-a szerint eredeti határaival létezett.

Sajnos eddig nincs bizonyító adat arról, hogy - a később már úgynevezett –

nagyrákói és kisrákói családok 1399 és 1414 között folyó pereiben kinek- kinek melyik

birtokrésze volt a per tárgya és milyen ítélet született az ügyben. /Lásd: 15. és 20. old.-on/

„ A Rakovszkyak által közölt adat, miszerint a zanasáni területből adtak el egyrészt 1286-ban

Bekének” /2i-26/34.lap és (Zanasáni) László fia, László adott el részt Jakabnak, Latybor fiának is

1286-ban /13/-54.§. De az egymás között házasodó nemesi családok /Lásd 36. old.-on/

birtokrészeket ajándékoztak, örököltek, egyesítéshez cseréltek, béreltek és adtak-vettek.

A Rakovszkyak Nagy Rákóc-Nagy Rákói - azaz Rakovói - térnyeréséről sincs ismert,

bizonyító adat, amely szerint ők birtokolták volna Nagy Rákó települést. Nyilván szereztek ott

ingatlanokat, ahol építkeztek és ezzel a falu fejlődését is szolgálták. Ugyanígy nem állítható az

sem, hogy Budapestet is birtokolták volna, noha itt is rendelkeztek ingatlanokkal.

Válasz mindezekre a /18/; MELL. 8. szerint Lehoczky Dániel 1638-i „ osztoz” kimutatásának a

Premontrei Hiteleshelyen őrzőtt jegyzőkönyveiben, valamint a Rakovszky családi levéltárban lehet.

/i- Nagy Rákó (TURÓC) 1767-i Urbárium/:

A falu birtokos nemesei: két Benitzky és két Rakovszky család, valamint Lehoczky Ignác szolgabíró.

Kérdéses továbbá a Rakovszkyak Nagyrákói előneve, miszerint az a nagyrákói birtokuk

nevére, vagy Nagyrákó faluról való illetőségükre, mint lakhelyükre utal-e?

I. Ferdinánd császárnak a „Rakovszky” féle honlapon elsőnek közölt adománylevele

megegyező a királyi adománylevelek tartalmi-formai stílusával. Ebben rögzítésre

került, hogy a császár elismeri a nemes jeszeni családból származó Márton és János

Rakovszky a Rakovo nemességét - új címer adományozással - hasonlóan az ő

(/15/-Rakovszky c. táblázatban felsorolt András, Albert Mátyás és Miklós nevű/

leszármazóikra is kiterjesztve. A levél keltezésének ideje itt sajnos nem állapítható meg,

mivel a levél hitelességének és a pecsét rögzítése sértetlenségének bizonyítására a levél

alsó széle felhajtásra és ezzel a dátum letakarásra került. Mindenesetre Ferdinánd

halála (1564) elött készült. A benne szereplő Rakovszky név valószínű valamivel korábbi, mint a

/11i/-1-ben közöltek.

A proléma okozója a Rákóc és a Rákó nevek szerencsétlen névhasonlósága. Emiatt

azután kétséges, hogy a Rakovszky név alatt mi értendő - birtokuk vagy lakhelyük neve.

1 > mint fent „ Joannes Rakovszky a Rakovo ” ahol szótár szerint az

- a - jelentése /kiindulási pont, eredet, származás kifejezére, - honnan? kérdésre/

-ból, -ből; -tól, -től; -ról, -ről

2 > mint /15/ -nél „ Mathias de Rakov ” ahol szótár szerint a

- de – jelentése /honnan ? kérdésre/ -ból, -ből; -tól, -től; -ról, -ről

TÉNYEK :

- Rákóc földjét - mely korábban Meffrik tulajdona volt - Czernek kapta

adományba 1244-ben. Apját Kozmának hívták. Adománylevele rögzíti

birtokának határait. Ezt igazolja a Registrum 26.§.-a is.

- Rákóc földjének faluját Rákócnak hívták, ma Rakovónak nevezik.

- Kis Rákóc /Lehotka Czernek leszármazóinak Turóc folyó melléki új

szálláshelyének neve lett, az eredeti Rákóc falu neve pedig Nagy Rákócra változott.

- Mindkét helység (ma már egybenőve) 770 év után is létezik és egzisztál.

- Zanasán birtoka korábban a jeszen törzs tagjaié volt. Ezt Márton pap

és László 1245-ben kapta adományba. Az adománylevél itt is rögzítette a

birtok határait. Ennek tényét a Registrum 41.§.-a igazolja. Az ad.-lev.-nek

a tartalma a birtokhatárokkal együtt azonban nem ismert.

- Zanasán neve Rak nevű tulajdonosa után Rákóra változott.

- Falujának, Zsaluzsánnak nyoma sem maradt.

- A Rakovszkyak címerébe is beépült a Lehotkai, Kisrákói címer rákjának képe:

106

A kisrákói és a királylehotai Lehoczkyakról

Azt a kérdést vizsgálva, hogy a kétféle előnevű Lehoczkyak egy őstöl származnak-e,

vagy sem, arra a választ a szükséges és elegendő két leghitelesebb forrásban találhatjuk meg,

éspedig:

1. - a Liptói és Turóczi Registrum megállapításai között és

2. – a rendelkezésre álló adománylevek tartalmában.

Kisrákó – Lehotka vonatkozásában

1244

/9-1/ IV.Béla király adománylevele /fotó és fordítás itt 33-35. oldalon/

Az adománylevél hátoldali igazolása tanúsítja, hogy Nagy Rákóc nevű falu a kijelölt

birtokhatárokkal együtt Czernek tulajdona. Az utódai csak később költöztek új portájukra,

Kis Rákócra, aminek neve 1391-et követő években Kisrákóra, majd 1487 körül Kis Lehotára

vagy Lehotkára (=irtáshelyen épült falucskára) változott.

1391

/13/ Turóczi Registrum 26.§, /fotó és fordítás 45. oldalon/

A vizsgálat majd 150 év multán igazolja Czernek adománylevelét Rákóc birtokára, melynek ez

időbeni örökösei Pál fiai, Jakab pap és Lőrinc voltak.

/13/, 16.§ ; /fotó és fordítás 43. oldalon/

Ennek szövege azt állítja, hogy Czernek fia Ábrahám és annak fia Pál volt. Pálnak fiai viszont

Jakab pap és Lőrinc voltak, akik a fentebb közölt adománylevelüket az ellenőrző bizottságnak

bemutatták, és amely azt hitelesnek is minősítette. Pálnak esetleges harmadik fiáról nincsen

feljegyzés. Ha mégis lett volna, akkor annak az ellenőrző bizottság előtt Jakab pap és Lőric

mellett - mint a többi vizsgálat esetében is - mint tulajdonrészes örökös testvérnek, vagy

leszármazóinak is jelen kellett volna lennie. A jegyzőkönyvben azonban ilyenek nincsenek

felsorolva. Ennek hiányában pedig Jakab pap és Lőrincen kívül adományozott kisrákói

birtokrésszel és nemességgel senki más sem rendelkezhetett.

Király Lehota vonatkozásában

/7i - Liptó megye története /

A megye a felvidék egyik erdős, hegyes térségének része, amely a XIV- sz.-ig királyi birtok

volt. III. András király 1293-ban kelt oklevelében még „Praedio regala” = királyi pusztaság -

nak említik. IV. Béla király már ezt megelőzően a határvidékek gyéren lakott térségeinek

megerősítését birtokok adományozásával és azok benépesítésével kívánta megvalósítani. A

benépesítés során cseh, lengyel, morva, bajor, szász bányászok, valamint vallon és itáliai

kőfaragók, számszeríjkészítők érkeztek az adományott területekre. Ezeket 10-100 fős

csoportokban irtvány területeken telepítettek le. Itt a Vág folyó völgyének 8-15 kilométer széles

szakaszain irtvány tisztásokon létesített falvak jobbágysága a megművelhető földeket

gyarapította. Egy-egy falu katonaságra kötelezett szabadjaiból alakult ki azután a

birtokadományban részesülő elsődleges, kiváltságos helyi nemesség. Előnevüket birtokuk neve

szerint határozták meg. III. Andrással azonban kihalt az Árpádház és általuk a bőséges

birtokadományozás szokása is. Az őt követő Károly Róbert király viszont a királyi birtokok

túlsúlyának növelésére törekedett, és ezért ellenségeinek birtokát rendre elkobozta, majd ezek

nagyrészét néhány kivételével (mint pl. /13/-23.§.- itt 41. old./ amivel híveit jutalmazta) királyi

birtokként megtartotta.

107

Károly király Liptó megye területét 1306 után megbizottja, Dancs comesnek kezére adta.

A „Királyi pusztaság”-ban élő, hódprémmel adózó, szurokfőző, solymász, vizslás és az

őrszolgálatot ellátó lakosság /2/, /5i/ továbbra is a király fennhatósága alá tartozott.

/3-2. köt. 7-34.old./ A Károly Róbertet követő király, Nagy Lajos a birtok adományozás terén apja

szándékait betartva, híveinek kevesebb birtokot és többnyire csak használati jogot

adománnyozott.

Nagy Lajonak - hadjáratai között- kedvenc időtöltése a nagy vadászatokon való részvétel volt.

Ezek a királyiudvar illusztris vendégeivel, vagy csak az udvar előkelőségeivel a saját kedvtelésére

szolgáltak. A vadászatokat a király a saját birtokában lévő, erre a célra fenntartott vadászterületein

rendezték meg. A vadászatok lebonyolítását a kinevezett Udvari Fővadász comes=báró / itt 17

old./ szervezte, aki erre az alkalomra a terület erdőinek és hegyeinek ismerőit, szabad katonai

őrszolgálatának kiválasztott tagjait, vadászait a királyi társaság segítségére rendelte ki.

1361

Nagy Lajos király 1361-évi adománylevele

A levél fordítása:

„ Mi Lajos Isten kegyelméből Magyarországnak királya emlékeztetőnek ajánljuk írás szerinti

akaratunknak megtartását amely mindenki számára javallott.

Miszerint Mi viszonzásként szolgáinknak Egyednek, Miklósnak és Barnabásnak, Krisztiánnak és

Ganhnak, ugyanezen Egyed fiainak hűségükért,

melyet vadászatainkon ezek a vadászok nekünk folyamatosan tanúsítottak és

amiért szabad királyi földünket és erdeinket a Vágnak és Bocának nevezett folyók mellett és

között egészen a Királyhegy és Bacuhi hegységek gerincéig meghatározva,

melyek Liptó megyében léteznek,

amelyeket használatukra és hűbéri jövedelmükkel együttesen,

átadunk, átengedünk és folyamatosítunk Egyed apának Barnabásnak és Krisztiánnak

Miklósnak Ganhnak.

Meg általuk az ő örököseiknek örökléssel azoknak utódaira

örökös jogon visszavonhatatlan tulajdonként, mely folytonos és érvényben lévő.

Kelt Zólyom Lipcsében boldog buzgó Keresztelő János ünnepét követő második napon.

az Úr 1361. esztendejében.” */1 Alpium Kyraly= Király Hegy, (térképen is így jelölve) = Király Havas -

Lehoczky József /2i/ tájékoztatása szrt. (szebb, régies népi, magyaros elnrevezés)

108

Az adománylvélbeben meghatározott terület térképe

/Vitek-Bizub: Rod Lehotsky z Kralovej Lehoty 1230-2008, - 15. old./

A király a térkép szerint kijelölt vadászterületének használati jogát Egyednek és fiainak

adományozta, annak minden jövedelmével és a felsorolásban nem említett irtványon létesítendő

településsel együtt. A terület maga egy hegyes-völgyes, erdős, járhatatlan, lakatlan csak

vadászatra alkalmas ősvadon volt. /Ma is, a XXI. sz-ban úthálózat és lakott települések nélküli

vidék, mint az Alacsony Tátra Nemzeti Park része./

A király megtartotta magának a birtok tulajdonjogát, hogy azon mindenkor kénye-kedve szerint

vadászhasson. Egyed és fiai a környéki Vachtár utódhelyőrsége tagjaiként és mint saját

ellátásukra szakosodott szabad vadászok, jól ismerték a szomszédos erdők kis- és nagyvadjainak

ösvényeit, csapásait. Helyismeretükkel, ügyességükkel a királyi vadászok segítségét szolgálva, az

elejthető vadak- és a sikeres vadászélmények számát növelték. Szolgálataik elismeréseként a

továbbiakban a király jutalmul a terület felügyeleti-, vagyonőrzési feladatainak ellátásáért cserébe,

annak haszonélvezetetét Egyednek és fiainak „átengedte”, azzal a kötelezettséggel, hogy részére

vadászatai alkalmával és társaságának mindenkor szolgálatára álljanak.

Az adomány kiegészült még az adománylevélben nem felsorolt, de a szolgálatuk ellátását

biztosító, ottani életvitelükhöz szükséges, helyi irtványon létesítendő település házhelyes portáival

is. Azáltal, hogy jövedelmük a király által adományozott haszonévezez volt, - mint annak

alkalmazottjai - a nemességgel azonosan adófizetésre nem voltak kötelezettek, és mint királyi

adományosok nemesnek is számítottak. Egyed és fiai korábban nem számítottak nemesnek, mivel adomanyozott birtokkal nem rendelkeztek. Emiatt ilyen

neveken sem a Turóci-, sem a Liptói Registrmban sincsenek felsorolva. A /Vitek-Bizub: Rod. Lehotsky z Kralovej

Lehoty 1230-2008, - 12. old./-án közölt „Tabulka c.1” –táblázaton feltüntetett „Egidius” a két megnevezett

testvérével ellentétben, csak birtoknév nélküli jelöléssel és csak két fiával szerepel - téves forráson alapul.

Lajos kir. adománylevele Egyed négy fiáról tesz említst.

109

1388

/Vitek-Bizub: - mint fent, 12.old./ A Lehota nevű falunak első írásos említése

- egy1388-ból származó okiratban olvasható, amely a liptói vár kapitánya, Orosz Mihály által

egy lehota-i illetőségű nemes leányának, Lehotai (szlovákul Lehotsky) Dorottyának elrablását és

feleségül vételét tárgyalja.

LEHOTA = irtványfalu, régies jelentése szerint fáktól, cserjéktől, bozótoktól mentesített tisztásra,

gyéren lakott területre betelepített népességű falu.

1383-89

/2i/-31-32/34. lap Mária királynő adománya Liptói-királylehotai Soldó Egyed fiainak

Hibás olvasatból származó téves adat: Soldó nem Soltészt, hanem helyesen „Choltó”-t jelent, ami

Gömör V.m.-i falu/község neve. Hiteles adat: /13/ Turóci Reg. 29.§. miszerint Kystorbozlót,

másik nevén Trebosztót Mária királynő Mártonnak, csoltói Egyed fiának adományozta.

1390

/2i/-27-28/34.lap/ Zsigmond király adománylevele

A Nagy Lajost követő Luxemburgi Zsigmond király ugyancsak kedvelte a vadászatokat. Liptói

királyi vadászterületén pedig, mint elődjének, szintén az örökös hűbéresek, Egyed fiai, Barnabás

és Hank vannak segítségére. Ezeknek hasonlóan tettrekész és hűséges szolgálataikért jutalmul

változatlan formájában megismétli Lajos király Egyednek és fiainak, Krisztiánnak meg

Miklósnak és testvéreiknek Barnabásnak és Hanknak tett adományát és amelyet ő is örökös jogon,

örökre, visszavonhatatlanul érvényesnek elismer. Az adománylevél nem tartalmaz kitérést

tulajdon- ill. használati jogviszony változásra.

1391

/13 –itt 18.old./ Liptói Registrum

Az 1391-évben Zsigmond király Liptó megye mindegyik földbirtok-tulajdonosának

tulajdonjogát külön-külön bizonyító okiratainak, adományleveleinek felülvizsgálatát rendelte el.

A vizsgálatok megállapításait jegyzőkönyvben rögzítették. A 84 esetben lefolytatott vizsgálat nem

tartalmaz Egyedre és fiaira, Barnabásra és Krisztiánra, Miklósra és Ganhra, valamint

Lehotára, ill. az ottani királyi vadászterültere vonatkozó egyetlen feljegyzést sem. Pedig 1361 és

1391 között - a köztudatban is - 30 év telt el. Nyilván azért maradt ki, mert ez a terület a király

tulajdona volt, és így őreá nem vonatkozhatott az általa elrendelt bizonyítási kötelezettség. Ha ezt

a területet Egyed és fiai adományba kapták volna, akkor a megyei birtokleltár szerint ezt, ekkora

területre vonatkozó adománylevéllel igazolniuk kellett volna.

1422

/Vitek-Bizub: - mint fent, 12.old./ Király Lehota falu első okirati említése

Király Lehota = kiráyi birtokon létesített lehota.

Az okirat egy ritkán lakott terület átnyúló részének használatával kapcsolatos - több mint 10 éve

folyó – birtokhatár pert tárgyal egy Liptószentiváni köznemes és Királylehotai György köznemes

között. A perben a Turóci Covent az 1422. évben a Boca patak partja vonalán határozta meg a

vitatott területek határárát.

1552

/Vitek-Bizub: - mint fent, 13.old./

I. Ferdinánd király adománylevel

- a k ö v e t k e z ő e g é s z o l d a l o n k ö z ö l v e –

110

111

A levél fordítása:

„ Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből római, magyar, cseh, dalmát, horvát király,

osztrák főherceg, burgundi főherceg, morva őrgróf,

jelen betűkkel emlékeztetőbe foglaljuk mindenki részére

a bejelentő menedékes híveink, akik maguk előadták,

Mihozzánk intézett néhány alázatos kérelmüket,

amelyek ugyancsak hűséges és hű szolgáinknak Lőrincnek,

Andrásnak, Istvánnak, Mátyásnak és Ambrusnak, Király Lehotai nemeseinknek,

akik szolgálataikkal előzőleg a mi magyar Szent Koronánknak és azután Fenségünknek

különböző városainkban és időpontokban okiratokkal bizonyítottak és tanúsítottak

--- teljesen övék a Király Lehota nevű falu, amely Liptó megyében található,

csendes völgyben fekvő békés birtok, mely ugyanezen Lőrinc, András, István,

Mátyás és Ambrus régmúlt időbeni elődeié volt, ahol ők jelenleg is békésen élnek,

azonban Király Lehota nevű falu környezetére vonatkozó eddigi írások és

dokumentumok, amelyek náluk még megvoltak, de melyek korábbi háborúkban és

békétlenségekben általuk ismeretlen eljárások folytán elvesztek és hiányosak

kiérdemelt királyi jogaikat tekintve,

amelyek nekik Király Lehota falura megvoltak adva,

vagy a Király Lehota faluhoz ilyképpen eredetileg és

idézve a Fenségünkhöz tartozókkal

--- együtt és minden meglévő használati tulajdonra és azok tartozékaira,

földekre, azaz bevetett, vagy bevetettlen földekre, rétekre, legelőkre, tarlókra, erdőkre, ligetekre,

hegyekre,völgyekre, vizekre, folyókra, tavakra, halászhelyekre, malmokra és őrléshez alkalmas

keverőkre, általában az ilyen nevek alatt értendő részekre és

azok tartozékainak használatára,

amelyek csak ezen elismert és adományozott határokon belül találhatóak,

ezáltal a régi határok közé eső részeknek és azok tartozékainak

megnevezett: Király Lehotai Lőrinchez, Andráshoz, Istvánhoz Mátyáshoz és

Ambrushoz kell tartoznia, kivéve, ha fent említettekre szóbeli kifogásnak igaza van,

és őket illetik mindezek, melyeket új eljárásban örökös ajándékba Adtunk örökre szóló és

vissza nem vonhatóan adományozott joggal, amely az ő falujukra és

valamennyi leszármazójukra kiterjed és ezt az uralkodó akarata szerint

ezen levelünk tanúsítja. Más jogok kizárva.

Kelt Bécs városunkban, február 10-én az Úr 1552. évében és

római uralkodásunk 22. és királyságaink 26. évében,

Ferdinánd Oláh Miklós, egri püspök. ”

A fordításhoz az adománylevél eredeti latin szövege sajnos nem állt rendelkezésre, ezért a

szlovák szövegre kellett hagyatkozni. Nem tudni azonban, hogy a szlovák szöveget a latinról

fordították-e szlovákra, vagy egy rendelkezésre álló latinról magyarra fordítás szövegét

fordítottak át szlovák nyelvűre.

Ezen adománylevél szerint Ferdinánd király sem kívánt egy országgal ölébe hullott magyar

királyi vadászmezőt saját fennhatósága alól elidegeníteni. Tisztességére szól azonban az, hogy az

előző királyok adományleveleikben kifejezett akaratait elismerte, megtartotta és új

adománylevélbe foglalva megismételte.

112

I .Ferdinán császár (1526-1564)

1552-ben visszaadományozta a volt tulajdonosoknak felmenőik korábbi, királyiszolgálataikért

örök időre adományozott birtokát és birtokaiknak azon részeit, amelyek azt megelőzően a

háborúságok és kisebb békétlenségek folytán a szomszédok által elbirtoklásra kerültek, és

amelyeknek tulajdonjogát különböző időkből származó adományleveleikkel igazolni tudták.

Miksa császár (1564-1576)

Ferdinánd fia, megerősítette apja 1552.-i adományozásait.

(Megjegyzés: A megerősítés azt jelenti, hogy a király a korábban érdemekért szerzett

birtoktulajdonjogát és a magánvagyonokat elismeri és azokat királyi tulajdonba visszavenni nem

szándékozik.)

1583 - 1755

/19- Liptó Vármegye törzsökös nemes családjai, 340-ik old./ és / i-Liptó megye története/

Lehoczky királylehotai

Idézet: „ Az 1583-i évi megyei összeíráskor Király Lehotán már 12 nemesi portán laknak a

Lehotszky család tagjai, mint birtoktalanok. Később . . . az 1754/55 évi országos nemesi

összírásban Király Lehotán már 68 családtag szerepel. ” 1828-ban a falu lakóinak száma elérte a

900 főt. Ezt követően egy1841. évi feljegyzés szerint a legnagyobb királylehotai nemesi család a

Lehotszky, amelnek ekkor 400 családtagja van.

/16-1/ A település tulajdonosai a (kincstári-)kamara és a Lehotszky, meg más familiák.

A Királylehotai nemesek a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején a Kisrákói Lehoczkyakhoz

hasonlóan kedvezőbb életfeltételek reményében sorra az ország más megyéibe költöztek.

Végezetül a fentiek alátámasztását célzó két észrevétel:

1. - A kisrákói címerben a rák jele rákos területre utal, míg a királylehotai címeben lévő átlőtt

nyakú szavas és a nyilazó vitéz vadászatot jelképez.

2. - A Magyar Országos Levéltárban a „Királylehotai, kisrákói Lehczky” cím alatt – csak -

királylehotai iratanyag létezik. A Kisrákói dokumentumok, ha megvannak, vagy csak részeik

Szlovákiában pl. a Znióváraljai Prépostság hiteleshelyi anyagában, a turócszentmártoni, biccsei

levéltári gyüjteményekben ill. a Pozsonyi Nemzeti Levéltárban (talán a Révay családi levéltár

gyüjteményében) lehetnének találhatók.

113

Tények, elmélkedések és néhány más felvetésre adott válasz

Koncepció volt: Saját felmenők kutatása, névsorának összeállítása. Lásd Családfa 7-12. oldal

Dokumentumok forráshelyei: Lásd Cs.-fa 5-6. old. (- melyekben a közölt fotókópiák és

nyomdai másolatok találhatók)

Idegen nyelvű szövegek fordítása: Lásd 2. old. Lábjegyzet

Válaszok a kisrákóirokonság@gmail.com e-mail címre beérkezett néhány felvetésre,

kritikára - részint a Családfa fejezeteinek sorrendjében.

A CSALÁDFA munkafázisairól és alapvető forrásairól

A célkitűzésnek megfelelően szerencsésen sikerült a szükséges

személyi adatatok megbízható forrásaira rátalálni:

- 2016-tól egyházi anyakönyvek /Cs.-fa 9-12. old/,

- 1766-tól Lehoczky József sári lakos nemesi bizonyítványa

/Cs.-fa 56-67. és 85. old./,

- 1487, Jakab és Márton de Lehotka

/Sikura: Lehotka /Cs.-fa 47. old./,

- 1459, kisrákói János vitéz /Lehoczky József. 2012: Lehoczky

Nemzetség, Cs.-fa 15. és 20. old. (15)-ös jel/,

- 1414, kisrákói János és apja, 1399 kisrákói Péter

/Nagy Iván: Rakovszky cím, Cs.-fa 15. 20. old. (10), (13) jel./,

- 1391 Jakab pap és Lőrinc /Turóci Registrum 26.§./,

Pál és Ábrahám /Tur. Reg. 16.§./,

- 1244, Czernek /Adománylevél/,

- kb 1230 Czernek apja, Kozma /Cs.-fa 13., 17. és 19. old./.

Amint egy név és környezete kiderült, az már nem került további

kutatásra. Így nem került sor a leágazó Bisztricskai, Nyitrai

ágazatok további vizsgálatára sem, kivéve a szomszédos

birtokviszonyok tekintetében a Rakovszkyakat és a névrokonság

miatt érdekesnek tűnő királylehotai Lehoczky ágat.

Hiteles lehet-e a Cs.-fa névsora, ha hiányzik a sorból néhány

közbenső név?

Igen, lásd Cs.-fa 4. és 7-8. old. szerint. A némely hiányzó, soron

következő név 1414 és kb.1700 között előfordulhat.

- A névsorban csak névhez kötődő dátum van jelezve. Ebből a

születési év nem következtethető ki. Így nehéz a megnevezett

114

személy életkorát megbecsülni. Születhetett fia az apjának ifjúkori- és

időskori éveiben is, ami 20-30 éves eltérést is jelenthet.

- Továbbá az anyakönyvezés akkori hiánya miatt a megnevezettek

testvéreiről, fiairól és unokáiról sincs fennmaradt nyilvántartás.

Pedig ők is, mint családtagok léteztek. Ezek azok, akik a hiányzó

helyeken betöltik és névtelenül is a leszármazói sorba értendők

úgy, mint akik a

következő megnevezett személyek szülei voltak.

Mennyire felelnek meg a valóságnak a forráshelyek adatai?

/Lásd Cs.-fa 5.old.*/1./-et. Csak az eredeti dokumentumokat lehet

hitelesnek tekinteni, valamint a hiteleshelyi pecséttel igazolt

másolatokat. A Cs.-fában hitelesnek számítanak az

adománylevelek, a nemesi bizonyítványok kópiái és a Turóci

Registrum eredetijéről készített nyomdai másolatok (némi kisebb

jegyzőkönyvvezői pontatlansággal).

Morva Bó „Lovag” volt-e vagy „Őrgróf” ?

FELVETÉS: Mars Moravicus jelentése Morva Márkt ill. Őrgróf.

A Cs.-fa 13. és 27. old. L. A. Stemmat.-ja szerint:

„A Lehoczkyak ősi nemzetsége a

mondákban a bohémiai Pessinában Mars Moravicus (= Morva

Hadurak) elnevezésű határvédelemre avatott elődöktől

származik.”

A lovagok és őrgrók közötti különbség

Lovagok = királyok (és hűbéruraik) állandó kíséretének

lovas, fegyveres testőrei

Őrgrófok = hercegeknél alacsonyabb, grófoknál magasabb

rangú főnemes, helytartó, alkirály

A lovagság és őrgrófság jelenlétének ideje

- a Lovagság kezdete a VIII-IX. sz.-ra tehető,

- István király és Gizella pedig a X. sz. végén éltek,

- a Morva Őrgrófság pedig csak a XII. sz. elején jött létre.

Morva lovagok az ősi mondákban

Alias Bó morva lovag volt, vagyis hadakozó nemes úr.

(Jobbágyoknak ugyanis nem tellett megfelelő fegyverzetre, sisakra és

lósportra.)

115

Bó lovag, mint Gizella testőrségének tagja István királyhoz kísérte a

királynét. Ezután társaival együtt vendéglovagként letelepedtek a királyi

udvarban. Morva Bó idő multán családot alapított.

Fiai követték apjuk hivatását, a lovagi katonáskodást. Ezt későbbi

leszármazói is gyakorolták mint 1230 körül Kozma comes, a Vahtári

Határőrség kapitánya és fia, Czernek, aki IV. Béla király testőre volt.

Morva őrgrófok a Morva Tartományban

Ilyenek sorrendben mintegy 2o-an voltak. Az elsőt 1189-ben

Konrádnak nevezték, az utolsót Mátyás királynak (+ 1490) hívták. Az

„Őrgróf ”-i cím örökletes volt.

Czernek adományleveléről, annak másolatáról és lelőhelyéről

Az adománylevélről

A királyi adománylevél birtokajándékozást, kiváltságot tanúsító

okirat, amelyet az adományozottnak szolgálati érdemeiért

kitüntetésként, jutalmul adtak. A „kiváltság” szót a későbbiekben

a nemesség fogalma váltotta fel.

A Vármegyében nyilvántartott nemeseknek az üléseken joguk volt a

törvényhozásban szavazni. Nemességüket tarsolyukban hordozott

adománylevelükkel igazolták. A pergamenre írt levél az évek

folyamán megkopott, kettős pecsétje megsérült. A regnáló királyok a

sérült ad.-leveleket átmásoltatták (Lajos kir. pl. Károly-ét), vagy

átírás mellett megerősítették (Zsimond kir. pl. Lajos-ét) Cs.-fa 47.,

110. old.

A rongálódások elkerülésére kezdetben hiteles másolat készíttetése,

majd később a családi létszámnövekedés miatt szükség szerint már

kialakult hiteleshelyi megőrzés és onnani másolat kikérése szolgált.

Lásd Cs.-fa 33-36. old.

Az adománylevél másolatról

Ránézésre látszik, hogy kódexírással, lapos hegyű pálcikával, kis

pacácskákkal és a vége felé gyakrabban rövidítésekkel, sietve

készítették. Ez arra utalhat, hogy ezt az eredetit követően - ilyen

aprólékos, időigényes munkával - nem sokkal később írhatták.

Hiszen a XIV. sz.-ban már kezdtek áttérni a folyóírásra.

1391-ben,150 év elteltével a Turóci Registrum szövegét már

tollbamondták, és diktálás után gyorsan kellett az elhangzottakat

rögzíteni. A későbbi ad.- levelek is már folyóírással készültek.

116

IV. Béla kir. székhelye 1244-ben még Znió várában volt, ahonnan

az ország irányítását intézte. Utazásai alatt szerzett tapasztalatai

alapján itt adta ki parancsait, rendeleteit.

Itteni szűkebb udvartartásában - mint tudjuk - mellette tartózkodott

testőre Czernek, udvari káplánja Márton pap és testvére László,

Thetus ispán, valamint többek közt néhány írástudó szerzetes is,

akik rendelkezéseit, leveleit írásba foglalták. Cs.-fa 37, 38. old.

Ebben az időben, vagy röviddel ezután születhetett a másolat.

Lehetséges azonban az is, hogy csak az 1252 utáni években,

amikor a Premontrei Székesegyházban működő Hiteleshely

létrejött.

Az eredeti ad.-levélről ebben az intézményben megrendelésre

(fizetés ellenében) már szép, tiszta, hibátlan - később akár

folyóírással is készítethettek volna másolatot.

Lásd: Cs.-fa 18. old. Hogy a szóban forgó másolatot mikor

készíthették, arra csak a hitelesítő gyapjas pecsét kiadójának

azonosítása, dátuma dönthetné el. Erre azonban a Kritikai Jegyzék

Cs.-fa 37-38. old. sajnos nem tért ki. Hogy mi célból volt erre a

másolatra szükség, arról sincs említés, de nagy szerencse az is,

hogy fennmaradt.

Az ad.-lev. másolata a Beniczky családi levéltárban, Pribócon

A másolat hátuljára jegyzett könyvtári regisztráció hivatalos latin

nyelvű felirata dátumozás nélkül jelöli ki a lerakandókba sorolás

helyét. A Cs.-fa 36. old.-ról tudjuk, hogy az 1300-as évek elején

Benitzky János feleségül vette Kisrákói (Lehoczky) Erzsébetet.

Azt is tudjuk, hogy Beke fiának, Jánosnak Dancs mester

Benefalva földjéből is több társával együtt - közöttük határokkal

megosztva - részeket adományozott 1337-ben. Cs.fa 44. old.,

Túr. Reg. 27.§. A nevezett okmányok pereskedések esetén

hitelesen igazolhatták az adományozott területek határait. Ezért

őrizhették őket oly gondosan a Benitzkyek levéltárában. Hiszen az

adományozottak birtokaikat adhatták, vették, bérelték, vagy bérbe

adhatták, ajándékozhatták, örökölhették, zálogba is tehették stb.

FELVETÉS: Az adománylevél nem biztos, hogy hiteles, mert nem

tartalmazza az adományozott apjának nevét.

Az ad.-levelek az adományozott jutalmazásra érdemesült

117

tetteinek, erényeinek jellemzésével azonosítják az adományozottat.

Lásd Cs.-fa /3-1/forrásának 72.oldalán Simon ispánnak, Cs.-fa 31.

oldalán Cerneknek és 107. oldalán Egyednek címzett

adományleveleket.

Cernek ad.-levelének hitelességét bizonyítja a Cs.-fa 37-38.

oldalán közölt kritikai jegyzék.

(Egyébként a Túr. Reg. idézi ugyan az apa nevét az öröklő

személy azonosítása véget, aki az öröklés tárgyára jogosult.)

A Liptói és a Turóci Registrumról

1391-ben Liptóban 85, Turócban 71 olyan „Kiváltságot” azaz

adománylevelet vizsgáltak felül, melyeket „érvényesnek”

minősítettek. (Az érvénytelen ad.- levelekről nincs feljegyzés.)

Érvényes adománylevelet csak olyan nemesek tudtak bemutatni,

akiknek birtokában jogosultság folytán ilyen dokumentumuk volt,

és akiknek személyazonosságát a megyei szolgabírák a

Vizsgáló Bizottság előtt igazolták.

FELVETÉS: A Bizottság csak az adománylevelekbe történt

belehamisítást vizsgálta, a bemutató jogosultságát nem.

A Vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a korábbi királyok 71+85

magánbirtokot adományoztak ebben a két megyében.

Biancó adományleveleket azonban nem adtak ki. Az ilyen adás-

vételi szerződések 1391 előtt is eleve érvénytelennek minősültek.

A Registrum jegyzőkönyveinek első sora rögzíti az ad.- lev.-et

bemutató nevét, apjának nevével ill. a bemutatók neveit apjaik

neveivel. A Vizsgáló Bizottság helyi, megyei Convent kinevezett

tagjai, szolgabírái pedig megerősítették (személyazonossági

igazolvány hiányában) személyes ismertségük folytán a bemutató

személyek azonosságát. Ezzel kizárták azt a lehetőséget, hogy

valaki talált, lopott vagy erőszak által megszerzett okmányt

terjesszen elő.

Az adománylevelek első soraikban tartalmazták az adományozó

nevét, majd a megadományozott nevét, az adományozás

indoklását, valamint az adományozott birtok nevét határaival

körülírva.

Az adás-vételi szerződések meghatározták az eladó tulajdonos

nevét, a vevő nevét és az adás-vétel tárgyát, annak paramétereit és

118

a vételárat. Ezek akkori „Tulajdoni Lapok”-at képező okiratok

voltak.

Ha azután a korabeli „Telekkönyv”-ek szerepét betöltő)

határokkal megszabott megyei birtok-térképeket nem lehetett

volna egy jogos birtokossal összevetni, akkor kénye-kedve szerint

bárki (néger is) állíthatta azt, hogy övé a legnagyobb és

leggazdagabb birtok. - Mert hogy azt a király szóban adományozta

neki, vagy azért az övé, mert a piacon így vette, csak nem adtak

hozzá blokkot.

A vizsgálatra érkező tulajdonosok már egymást is igazolva,

egyszerre, együttesen és egyben adták elő okmányaikat és nem

annyi részre vagdalva, ahányan a dokumentum jogos örökösei

voltak. Aki ugyan résztulajdonos volt, de nem tudott a vizsgálaton

megjelenni, annak nevében a társtulajdonosok bejelentéssel

tanúskodhattak, nehogy később csalás miatti birtokpert

kockáztassanak.

Hasonló fontossággal bírt ezt követően a Habsburgoknak a

felvidéki új földnyilvántartások felfektetése, amelynek

következménye az volt, hogy a magyar nemesi családok nevük tót

változatának felvételére kényszerültek annak érdekében,

hogy birtokaik törvényes telekkönvi beiktatását új nevükön is

biztosíthassák. Cs.-fa 99. old.

A Cs.-fában vizsgált gyűjteményes nemesi családfák Lehoczky

címszó alatti tartalmáról

Kempelen B.:1754/55 nemesi összeírása a Turóc megyei Lehoczkyakról

Ebben már nyilvánvaló az, amit Nagy I. még nem tudott, vagyis hogy

Lehoczky Ignác szolgabíró melyik Táblázat ágazatához tartozik. Ahhoz,

amelyik Kisrákón maradtakat sorolja, az az I. táblához.

1700-ban már létezett egyházi anyakönyvezés, így a későbbi leszármazók

nem feltétlenül kerültek a táblázatokon bejegyzésre. De mivel a

táblázatokat túlnyomó részt a nemesi bizonyítványokból

szerkesztették és ha ilyen nem volt, akkor az a táblázatba sem kerülhetett.

Kempelen féle turóci felsorolásában a negyedik sorban Gáspár és János

között szerepel Ignác

119

- 1754/55 Ignác még titulus nélkül,

- 1766-ban már mint szolgabíró (nemesi biz.) és

- 1767-i urbáriumi összeírásban Rakovó nevű faluban/határában

pedig mint birtokos nemes szerepel.

Ugyanis IV. Béla Ignác ősapjának, Czerneknek adományozta Meffrik

földjét a rajta épülő Rákóc nevű faluval egyben. Ennek, mint maradék

birtokrészecskének örököse Ignác volt.

Nagy I. nem tudta még, hogy IV. táblája honnan gyökerezik.

Az kétséges, hogy Jakab és Márton de Lehotká-ról nyúlna le. Bár

lehetséges volna, ha Cs.-fa 75. old. Szluha szerinti I. György

testvéreinek és azok leszármazóinak adatai egybehangzók volnának a IV.

tábla névsorával. Adat alatt a név és dátum együtt értendő, amelyek

valamilyen dokumentumon közösen vannak feljegyezve.

Miért lettünk Lehoczkiak is, ha már Kisrákóiak voltunk?

Ami biztos az az, hogy Rákóc faluja utáni új ősi fészek az

adományozott birtok területén belül létesített lehotkán jött létre.

Ennek alapján Királylehotához hasonlóan (de nem róla elnevezve)

Kis Lehota, vagy Lehotka lett a neve.

- 1487-ben Jakab és Márton de Kisrako-t először nevezték Jakab

és Márton de Lehotka-nak. Ezt állította Révay: „Doc ad nob.”-

jában és ezt választották a kisrákóiak is a köztudatban magukat

a megkülönböztetésre és a nagyrákói Rakovszkyaktól való

elhatárolódás jelölésére. Ez a története - kezdete és kialakulása -

annak, hogy a lehotkai előnevet a kisrákói elé illesztették,

így lett új nevük„lehotkai, vagy kisrákói Lehoczky”.

- 1512-ben Kisrákói (I.) Györgyöt nevezték Gyögy de Lehotka seu

Kisrako-nak. Ezt állítják lehotkai, vagy kisrákói Lehoczky

József 1766-i nemesi bizonyítványának aláírói (köztük L. Ignác).

Lásd: Cs.-fa 56., 63. és 65. oldalakat.

Az idősíkokat összevetve úgy látszik, hogy I. György vagy Jakab vagy

Márton fia volt. Tőle viszont csak a I. – III. táblázatok névsora

származott le. A IV. tábla hovatartozására csak a rajta szereplő „András

1595” adat dokumentuma adhatna támpontot. (Lehetséges esetleg, hogy

valamely bisztricskai ág.)

120

Megemlítendő még, hogy a turóci névsorban 15 fő szerepel, köztük Ignác

előtt „György özv.”, akinek József nevű fia a tornyos, kőtáblás kúriát

építette (1805). Lásd Cs.-fa 49 és 51. old.

A kutatott családfákban észlelt téves közlések

Az 1790. évi nemesi összeírásban 197 ezer fő nemest regisztráltak.

Ezekről pontos, kimerítő családfákat szerkeszteni szinte lehetetlen.

A szerkesztők részéről képtelenség ekkora adathalmazt felülvizsgálni.

Néhány példa a Cs.-fa 5. oldala lábjegyzetének értelmében klf. családfák

Lehoczky, kisrákói (Rakovszky) cimszók alatt:

Nagy Iván: Rakovszkak pereskedése kisákói Pál fia Péterrel szemben

(1399). A Tur. Reg. szrt. Pálnak nem volt Péter nevű fia, akinek így

János nevű fia (1414) sem lehetett. Idézett Péter nem Pál, hanem Lőrinc

(1391) fia volt és ennek fia volt János (1414). Cs.-fa 20. old.

III. tábla: János és Lénárd kisrákói testvérek címer újítást kapnak. Lénárd

leszármazói a tábla szerint nem települtek át Liptóba, így az ottani

Leonardi Lehoczky ág esetleges kisrákói kapcsolata kétséges.

Kempelen 1932 -Szluha: A kisrákói nemzetség ösapja Péter, (évszám és

ad.- levél nélkül). A szerkesztő stáb Budapesten még nem volt tudatában

annak, amit Jan Sikura 1944-ben Pozsonyban pontosan

ismert, mint Czernek adománylevele 1244, a Turóci Reg. 26.§., 1391.,

Stemmatographia 1798 és Nagy Iván M.O. Nemes Családai táblázatokkal

1860. művét sem alaposan. Lásd: CS.-fa 47, old. Források alatt.

Lehoczky J. 2012: Péter, kisrákói Pál fia 1358-ban adományba kapja

Alsólehotát-szabadit. A Tur. Reg. szrt. Pálnak nincs Péter nevű fia,

aki Petrikkel, az adományozottal sem azonos és kisrákói birtokrésszel

sem bírt, amiért perbe hívhatták volna.

Soldó Egyed fiai adományba kapják Kystobozlót. Soldó nem Sotész,

hanem Cholto, azaz Csoltó (Kassa, Rozsnyói járás). Tur. Reg. 29.§.

Cs,-fa 44. old. Csoltói Egyed nem Lehoczky.

A kisrákói Lehoczky nemzetségnek leágazása-e a királylehotai

Lehoczki nemzetség?

1244 - a kisrákóiak családalapító nemzőapja Czernek.

1361 - a királylehotaiak családalapító nemzőapja Egyed.

121

FELVETÉS: A Lehoczky nemzetség egy és oszthatatlan

1244-1361-ig, majd 120 év elteltével rokonsági leágazásra utaló

adat, név, esemény egyetlen írásos dokumentumban sem

fordult elő. Czernek egyedüli fia Ábrahám, fiútestvér nélkül. A

Czernektől való királylehotai leszárazás ezzel kizárt.

A Liptó Megyei Levéltárban előkerült az 1754-55. évi Nemesi

Összeírás eredeti példánya. Az ebben a megyében élő nemes

Lehoczkyakat két különálló sorban tüntették fel:

Lehoczky de Királylehota, ________ adományos 1361, __ 68 fő

Lehoczky de Kisrákó & Alsórásztoka,__ adományos, _________

Turóc megyéből betelepült ___ 3 fő

(Cs.-fa hátsó borító belső oldala)

Azonos családok esetén egy sorban összevonva - azonos

Kategóriába tartozóan - közös előnév alatt kellett volna őket

bevezetni.

Az 1860-ben kiadott Nagy Iván-i Magyarország Családai c. mű

sem hivatkozik - „adatok hiányában” - a névrokonságon kívüli

Vérségi leágazási kapcsolatra.

Információval szolgálhatna ebből az időből még a T. Convent

Okirati gyűjteménye, mely 1252. évi alapítása után a Znióváraljai

Premontrei Székesegyház Hiteleshelyi Levéltárában került

elhelyezésre. Ezt 1440-ben megszállták a husziták, majd több főúr

birtokolta, köztük a Révayak is. 1681-ben felégették, nehogy a

kurucok kezére jusson. Viszontagságos sorsát követően az

1700-as években a turócmegyei nemesi bizonnyítványok hiteles

adatait mégis ezekről bocsátották ki. A hiteleshelyi levéltár

1780-ig működött, de anyagának tárhelléről nincsen közismert

adat.

A tárgyalt 1244 – 1361. évi időszakról a Királyi Könyvek sem

adhatnak tájékoztatást. Ezek feljegyzéseit 1690-ben kezdték

vezetni, éspedig csak szórványosan és csak 1527-ig visszamenőleg. A

bejegyzéseket a nemesi ügyek, főnemesi címek, előnevek és címerek

adományozása vonatkozásában tették. A folyamatos bejegyzések 1780-

tól a király nevében kiadott rendeletek-, nemesi dokumentumok

másolatait rögzítik 1867-ig 76 vastag kötetben.

122

Az egy és azonos Lehoczky Nemzetség fogalmának sarkalatos

kérdései

1) A Turóci Reg.-ban Jakab pap, tiszteletre méltó lelkipásztor létére

miért titkolta el, hogy Csernik örökségéből, Egyed

leszármazói is részesedéssel bírnak?

2) Lőrinc miért nem igazolta unokatestvéreinek távollétét azzal, hogy

azok Liptóba költözvén Királylehota nevű falujukban élnek?

3) Miért nincs nyoma annak, hogy mint liptói unokatestvérek a Liptói

vagy Turóci Reg.-ban igazolták volna, hogy a királylehotaiak

Kisrákóban is rendelkeznek birtokrésszel?

4) A Királylehota elnevezést legelőször 1422-ben említik.

Kisrákónak új neve Lehotka 1487 után (Révay, Doc.ad nob).

Ha Kisrákót Királehota neve után nevezték át Lehotkának, miért 65

évvel később, és miért nem Királylehotkának?

5) Ha a két családnemzet közös gyökerű, akkor mégis mi szükség

volt különböztető Kisrákói- és Király-lehotai előnevek

megtartására?

6) Mi utal arra, hogy Lehotka meg Királylehota közös tulajdon lenne,

és az egyik családnemzet örökli a másik családnemzet tulajdonát is?

7) Miért van a M. N. Levéltárban Kisrákói-Királylehotai címszó

alatt kizárólag Királylehotai latin és magyar nyelvű dokumentum?

8) Közös nemzetség esetén miért tárolták külön és nem közös

Gyüjteményi cím alatt a dokumentumokaikat?

9) Egy nemzetség lévén, miért kellett a kisrákói nemeseknek

Turócból, a királylehotaiaknak pedig Liptóból nemesi

bizonyítványt kérniük és miért nem közöset kaptak?

Milyen tényből fakadhatott az egy- és azonos Lehoczky család

elmélete?

Az adománylevelek két ősi fészekről beszélnek:

1.) 1244, Meffrik földje adománya Rákóc falujával Czerneknek.

Későbbi neve 1487-ben Kisrákó, majd Kis Lehota, vagy

Lehotka lett.

2.) 1361 Királyi vadászterület adománya a rajta létesülő faluval

Egyednek és négy fiának. Későbbi neve 1422-ben

Király-Lehota lett.

A felvidéki megyékben több Lehota/Lehotka nevű helység

123

szerepel. Ezeket egy hozzájuk kapcsolódó jelzővel különböztetik

meg. A jelző utalhat a helység földrajzi helyzetére, nagyságára,

birtokosának nevére stb.

Alapvető kérdés: Ha a Lehota szóból származik a Lehoczky név,

akkor miért csak és kizárólag a két fenti Lehota helység

népességét és leszármazóit hívják Lehoczky-nak?

Feltehetően azért, mert mindketten egyedi, királyi

adományozással, önállóan, nemesi előjogokkal és védettséggel

bírtak. Nem voltak sem néven nevezett vármegyei-, megyei-,

egyházi és más uradalmak-, sem településeiknek részei.

A két település önállóságát és különállóságát még a 18. sz-i

nemesi bizonyítványokat kiállító megyék, Turóc és Liptó is így

igazolták.

A kisrákói Lehoczkyak nem kapcsoltak nevükhöz

királylehotai előnevet, mint pl. kisrákói (I) György és báró

kislehotai Lehoczky Máton, vagy több fészekkel rendelkező

„kisrákói és bisztricskai Lehoczky Vilmos” és

„ nagyrákói és nagyselmeci Rakovszky Miklós” stb.

Ugyancsak a királylehotaiak sem fűztek nevükhöz kisrákói

birtokra is hivatkozó „királylehotai és kisrákói” előnevet, mint pl.

„ királylehotai Lehoczky Mór ” stb.

A lexikonokban LEHOCZKY címszó alatt általában Turóc

megyei, kisrákói vagy lehotkai Lehoczkyak vannak ismertetve.

A királylehotaiak a KIRÁLYLEHOTAY LEHOCZKY címszó

alatt vannak felsorolva.

Akkor mégis minek okán keletkezett az „egynemzettség” elmélete?

Talán abból, hogy a kisrákóiak birtokuk kicsinysége és létszámuk

gyarapodása miatt más megyékben próbáltak boldogulást találni.

Voltak, akik többek közt a szomszédos Liptó megyében találtak

maguknak foglalkozást, ill. letelepedést.

A szokásoknak megfelelően a nemesek egymás közt házasodtak.

Így adódhatott a kisrákói és a királylehotai nemes családok között

néhány vegyes házasság is.

Mivel a királylehotai birtok előzőleg királyi-, majd kincstári

tulajdon lévén, a Kancelláriai Regisztratúra élénk figyelemmel

kisérte a királylehotai vonatkozású vagyoni változásokat. Ezeket

nyilvántartási könyveiben pontosan és részletesen vezették.

124

Ennek financiális oka volt. A tulajdonok, örökségek, adás-vételi

szerződések rendeletben meghatározott illetékének beszedése.

Az említett vegyes házasságok esetében a kisrákóiak királylehotai

részesedéshez jutottak, a kirárálylehotaiak pedig kisrákói-

bisztricskai birtokrészhez.

Elképzelhető tehát, hogy az „egységes Lehoczky család”

fogalma abból fakadt, hogy a K. Regisztratúra a fenti Lehokyakat

egy kalap alá véve így iktatta:

„ Királylehotai, kisrákói és bisztricskai Lehoczky ”

Témazáró kérdés:

Vajon állítható-e az, hogy a „ Király” családnevet viselő

személyek egy király leszármazói, a „Budai”-akat vagy

„Kovács”-okat közös ősapa nemzette?

Tájékoztatásul lásd még a következő két e-mailt:

125

Feladó: henrik lehoczki <kisrakoirokonsag@gmail.com>

Dátum: 2018. március 23. 19:29

Tárgy: Információ kérés

Címzett: nemeth@natarch.hu

Tisztelt cím!

Kérjük, szíveskedjenek részünkre tájékoztatást adni az alábbiak vonatkozásában.

- A Magyar Királyi Belügyminiszter a LEHOCZKY család nemességét és nevének védettségét a

492/1895 számon rendeletben igazolta.--

A Lehoczky név alatt két családnemzetség létezik, amelyeket vérségi leágazás bizonyítottan nem

kapcsol egybe.

Az egyik a "Kisrákói-Lehotkai" Lehoczky, amely IV. Béla kir. adománya által 1244--ben Turóc

megyében,

a másik a "Királylehotai Lehoczky", amely Nagy Lajos kir. adománya által 1361-ben Liptó

megyében vált nemessé.

Kérdés:

Milyen ok, összefüggés vezetett arra, hogy a két különböző családnevet az MNL levéltári

archívumában összevontan

Kisrákói-Királylehotai Lehoczky cím alatt tartják nyilván (holott ottan kizárólag csak

királylehotai dokumentumokat tárolnak és kisrákóit nem),

és a Királyi Könyvekben úgyszintén miért szerepelnek egyesítve, összevontan Kisrákói-

Királylehotai címen?

Szíves válaszukra fordított fáradozásukat előre is megköszönjük!

Üdvözlettel, Lehoczki Henrik Márton

Balatonrendes-Pálköve

126

Ikt. sz.: 01/72-2/2018. MNL OL

Előadó: Dr. Reisz T. Csaba

Lehoczki Henrik Márton Úr részére

<kisrakoirokonsag@gmail.com>

Tisztelt Uram! 2018. március 23-án kelt elektronikus levelében arról kért tájékoztatást, hogy milyen ok, összefüggés vezetett arra, hogy a kisrákói-lehotkai Lehoczky és a királylehotai Lehoczky családnevet az MNL levéltári archívumában összevontan kisrákói-királylehotai Lehoczky cím alatt tartják nyilván. Sajnos leveléből több konkrétum nem volt megismerhető, ezért úgy véljük, hogy kérdésének talán a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon elérhető ún. Illésy-gyűjtemény bejegyzése volt az alapja:

Név

Típus lllésy-gyűjtemény

Honos Pest;

Turóc;

Sorszám 1l344

Levéltári jelzet

A 23 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Litterae Consilii Regii Locumtenentialis Hungarici - 1766 - N°. 769.

A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1794 - N°. 7183.

Azonosító HU MNL OL A 130 - Illésy - 1l - 0344

Az A szekció (Magyar Kancellária) és az Y szekció munkatársa áttekintette a referenciájukban található iratokat, és ennek alapján megállapítható, hogy az itt őrzött iratokban a két családot egy családként soha nem kezelték (a Királyi Könyvekben sem). A tévedés csak az Illésy-gyűjtemény céduláján fordul elő. Üdvözlettel,

Dr. Németh István főosztályvezető

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

1945 előtti Kormányszervek Főosztály

127

Lehoczkyak Vadkerten 1767-1817 között

A tanulmány a Vadkerti Evangélikus Egyház által kiadott „Örök örökségünk” című, anyakönyvi

(a továbbiakban Gitta-féle) katalógus adataira alapozva készült. Elismerve azt a tényt, hogy ez a mű

sok tévedést és hiányt tartalmaz, de nagy tömegében mégiscsak irányadónak tekinthető. Az adatok

ellenőrzéséhez felülvizsgálatra kerültek a részben rendelkezésre álló tényleges anyakönyvi bejegyzések

a sári, a hartai, a keceli és a vadkerti anyakönyvekből. Ezeknél Katzenbach József tájékoztató- és

fotódokumentációs adatszolgáltatására (Harta, Vadkert) és Lehoczky Miklós adatközléseire (Sári)

kellett hagyatkozni.

Az vizsgálatra a már említett Gitta-féle katalógus Lehoczky családnevű személyek kigyűjtése

szolgált. Ennek során, 1767-i Urbáriumi Összeírás-tól a katalógus Ev. 695-ös sorszámú családjáig

mintegy 32 Lehoczki nevű adat szerepelt, melyek közül 23 volt a családnevet örökítő férfi. Az ő

leszármazóik a Gitta katalógus sorszámaival is megjelölésre kerülnek.

Az 1767-i Urbáriumi Összeírás alapján Vadkerten ekkor két Lehoczky nevű család élt, melyek

leszármazói néhány évtized alatt két dinasztiát képeztek:

I.) Andreas Lehotzky (sz. 1731-32 között) dinasztiája, amely vélhetően általa Hartáról

települt át Vadkertre. Ő az első, azaz az „idősebbik” András, kinek felesége

Elisabetha (Örzse) Györgyi vagy Győri, aki ekkor 4 gyermekük anyja.

Hartai AK. Sorsz.-kód 89. Andreas Lehotzky Elisabetha Győri sz. 1732-33. Gyermekeik: (1. Henrik András Lehotzky szül . 1751.10.23. - Hartai Ak. lapsz. 3112 Téves: apja Thomas Lehoczky a keresztelési Ak. dátumi bejegyzése alapján Vadkerti Ak. 1. Joann Lehotzky - Elisabetha Veréb ( ? első gyermek 1780.05.10. Paulus) Kat. 36. 2. Eva Lehoczky oo 1784.11.23. Samuel Jeszenszky Kat. 40. 3. Ernest Lehoczky +1837.07.05. (élt 72 évet) oo 1789.02.03. Margit Maria Klein Ev. 174. 4. Caspar Lehoczky +1836.10.07. (élt 68 évet) oo 1788 .11.04. Helena Eüler Ev. 156. Fent felsorolás pontossága nem szavatolt.

II.) Joannes Lehoczky (sz.1733) dinasztiája. amely Sáriból települt be Vadkertre.

Felesége Susanna Sánta, aki ekkor 6 gyermek anyja.

Sári Ak. Joannes Lehoczky sz: 1733. 06. 01. Susanna Santa oo 1756 Gyermekeik: V adkerti Ak. 1. 1752. 01.20. Andreas -- Elisabetha Ottilia Ajlerin Kat. 36. 2. 1754. 11.24. Josepfus oo 1783. 02.25. Elisabetha Ajler Kat. 137 Elisabetha Eiler Ev. 26. 3. 1757. 05.13. Joannes oo 1779. 01.18. Elisabetha Vendl .Kat. 105. 4. 1759. 12.14. Stephanus Caspar ( + ?, oo ?, máshová költözött? ) 5. 1761. Catharina oo Andreas Filus 1788.11.04. Kat. 40. 6. 1763.01.09. Elisabetha oo 1783. 02. 25. Adamus Ajler Kat. 136./ Adm Eiler Ev. 16. Fenti felsorolás pontossága nem szavatolt.

A hivatkozott két dinasztia kezdeti leszármazóinak részletes ellenőrzése során az említett

anyakönyvek eredeti, kézírásos bejegyzések tartalma és a Gitta-féle katalógus család-leszármazási

jegyzéke egyes esetekben eltérnek egymástól. Ez adódhatott abból a tényből, hogy a XVII-XVIII. sz.

fordulóján a kezdeti egyházi anyakönyvezéseknek még nem volt egységes, kiforrott rendszere,

adminisztrációja. A bejegyzéseket író személyek némely esetben tévedés folytán, vagy hanyagságból

(az adatokat nem ellenőrizve - az első hibát követően hibáról hibára folytatva) nem a valóságot

rögzítették. Ezzel szemben a Gitta–féle számítógépes feldolgozás pontos. Azt adja vissza, amit a

kézírók rögzítettek. Nem téved, nem változtat. Azt mutatja ki, amit a kézírás alapján beléje másoltak.

Úgynevezett sajtóhibát csak a gépi-átirat készítője véthetett, amikor egy-egy rosszul olvasható betűt

vagy számot elütött, illetve egyes nevek, bejegyzések elnézett kihagyása okán.

128

128

A kezdeti anyakönyvezés pontatlanságára utaló eklatáns példa a Gitta katalógus Kat. 36. és az Ev.110.

sorszámú bejegyzése.

Jelmagyarázat: „Ad”-megjegyzés szülőkre, - „ad” - megjegyzés sorszámozott gyermekre, unokára.

Ad 1. A Joannes Lehoczky család és a Salamon Ajler családja közötti baráti kapcsolatra utal, hogy

gyermekeik közül 3-3 testvér egymással házasodott, úgymint Andreas, Josephus és Catherina.

Ad 2. Az 1770-es években csak két Lehoczky András élt Vadkerten. Az, amelyek közül az első

az említett I. dinasztiát nemző apa András (sz.1732) és a II. dinasztiát nemző Joannes nevű

apának fia András (sz.1752), mint fiatalabbik Ev. Ak. 110.

A fenti 36. sz. felsorolás Andreas gyermekeinél 4 különféle anyja neveket tartalmaz, úgymint

Elisabetha Győri, Elisabetha Ottilia Ajlerin, Elisabetha Veréb, Mária Ottilia Ajlerin, akik két

András meg egy Joann feleségei.

Ad 3. Az evangélikus anyakönyvezés első bejegyzője a Kat. Ak 36. felsorolását az Ev.110-ben

a szülők jelölésénél módosítja. Itt az Andreas neve Andrásra van fordítva, kiegészítve egy

„junior” jelzővel, nejének nevénél az Elisabethá-t lehagyva,

valamint az Ajlerin Eüler-re átírva szerepel.

Ad 4. Az evangélikus anyakönyvezés kezdetét megelőző Kat. Ak. bejegyzéseket végzők, a jelek szerint,

majdnem minden Lehoczky nevű személyt emlékezetből (egy kalap alá véve) a legelső, I. András

és Elisabetha Győri házaspárhoz kapcsoltak. A Lehoczky és Elisabetha név szinte összevont

köztudattá egyesült, holott a Lehoczkyak két dinasztiát képeztek.

Ad 5. Mivel az evangélikus anyakönyvezés a katolikus anyakönyvek adatszolgáltatására épült,

az anyakönyvvezető – biztos, ami biztos alapon úgy döntött, hogy - az Ottiliák előtti keresztnevet

tépelődés helyett, egyszerűen lehagyja.

Ad 6. A katolikus anyakönyv 36, 136, 137. sz. családok házassága az evangélikus anyakönyvezés

kezdete előtt történt. Viszont ezen családok gyermekei részben vagy összességükben már az

evangélikus anyakönyvezés idején születtek és ezért a

Kat. 36. az Ev. 110.-ben, a Kat. 136. az Ev. 16.-ban, és a Kat. 137. az Ev. 26.-ban

kerültek felsorolásra.

A Vadkerti Kat. Ak. 36. Gyermekei:

1. 1771.05.28. Susanna - anyja Elisabetha Győri (39 éves) Kat. 36.

2. 1774.04.13. Andreas - anyja Elisabetha Ottilia Ajlerin

- keresztsz.:

3. 1777.11. 05. Maria - ismeretlen

4. 1778.02.09. Agatha - anyja Elisab. Győri (ekkor 46 éves) oo 1795. Bornemissza Josef Ev. 303.

5. 1781.03.31. Éva - anyja Maria Ottilia Ajlerin oo 1796.11.08. Adam Vindecker

- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder

6. 1783.02.05. Elisabetha - anyja Elisabetha Veréb ? ( I. din.)

- keresztsz.:

129

Ami a felsorolásból a gépi átdolgozás során kimaradt, bár Ak. bejegyzésként szerepel:

7. 1776. 02.28. Anna Magdaléna - anyja Elisabetha Győri (44 éves)

8. 1778. 06.24. Elisabettha - anyja Ottilia Ajlerin

- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder

9 1780.05.10. Paulus - anyja Elisabetha Győri (48 éves) oo Nagy Éva Ev. 649.

- keresztsz.:

10. 1782.05.27. Maria - anyja Elisabetha Győri (50 éves)

- keresztsz.:

11. 1784.03.20. Barbara - anyja Ottilia Ajlerin oo 1800. Friedrich Schmehl Ev. 407.

- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder

Folytatása az Ev. 110-sorszám alatt:

12. 1786. 04.03 Helena – anyja Mária Ottilia Eiler

– ker.sz.: Nicolaus Katzenbach, Barbara Binder

13. 1788. 07.04 Nicolaus – anyja Mária Ottilia Eiler

- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach, Barbara Binder

Heinrich Schmehl, Gertrude Hefnerin

Jacob Frej, Elisabetha Frejin

14. 1795. 01. 21. Andreas – anyja Mária Ottilia Eiler

- keresztsz.: Nicolaus Katzenach és Barbara Binder Ev. 695.

15. 1797. 08.15. Joannes – anyja Mária Ottilia Eiler oo 1816. 11.19. Eva Katzenbach

- keresztsz.: Nicolaus Katzenbach és Barbara Binder

ad. 1. A szülők házassági helye és időpontja ismeretlen. A vadkerti halotti anyakönyv dátumából

megállapítható, hogy 1732 körül születtek.

ad. 2. Anyja neve helyesen:

1774.04.(13)20. Andreas - anyja Maria Ottilia Ajlerin oo 1795. Catharina Elisab. Kraus Ev. 302.

- keresztsz.: András Petznik és Helena Vendiel (Vendelin)

Ennek a gyermeknek az apja, Lehoczky András (1752) akinek a felesége 1757-ben született Mária

Ottilia Eiler, akivel 1773. 11. 23-án házasságot kötöttek (Vadkerti házassági Ak. fotó 00208

szerint). A következő évben - annak rendje és módja szerint - 1774. 04. 13-án megszületett első

fiúk, Andreas. Keresztszülei: András Petznik és Helena Vendiel. A (II.din.) Kat. 105.sorszámmal

azonos családi rokonságot igazolja.

A Kat. 36 szerint 1774-es András szülőanyja Elisabetha Ottilia Ajlerin volna, míg a halotti

Anyakönyvében anyjaként Elisabetha Győri szerepel. Mindkét Ak.- bejegyzés téves.

L. András apja első gyermekének anyja nem lehet Elisabetha Ottilia akkor, ha az összes további

gyermekei Mária Ottilia anyától származik.

TEHÁT ELISABETHA OTTILIA AJLERIN LÉTEZÉSE KÉTSÉGBE VONHATÓ.

ad. 6. anyjaként Elisabetha Győrinek 51éves korában kellett volna megszülnie.

ad. 9. anyja Elisabetha Veréb, apja Joanes Lehoczky ? (I. din.), fia Ev. Gitta 649. Pál Lehoczky

ad. 10. anyja Elisabetha Veréb, apja Joannes Lehoczky ? (I. din.)

ad. 14. Az Andreas elnevezés kétséges, vagy hiányos miután az 1774-ben született Andreas (302)

még nem hunyt el, amikor az 1795-ös Andreas (689) megszületett. Márpedig egy családban

kettő azonos keresztnévvel egy időben élő testvért nem volt szokás keresztelni.

ad. 15. Az 1792-ben elhunyt Johannes Henricus nevű gyermek után az 1797-ben született gyermeket

Joannes névre keresztelték.

ad. Katzenbach-Binder keresztszülők a szokásostól eltérő módon az 1774-es sz. András után sorrendben

a következő összes többi gyermek keresztszülője. Ennek miértje további kutatást igényel. Lehetséges ok,

hogy Nicolaus Katzenbach vallási vezető volt. (A keresztanya az újszülöttet nyújtja a keresztvíz alá, míg a

keresztapa a gyermek leki gyámja lesz. - értelmező szótár) A másik lehetséges ok lehet az, hogy a hartai

családi környezetből kiszakadván, Vadkerten új baráti, rokoni kapcsolatokat kívánt teremteni.

Hozájárult ehhez Nicolaus Katzbabach mindkét házasságának tragikus, gyermekáldást sújtó sorsa, ami a

két család kapcsolatának szorosra fűzését motiválta. (Gitta Kat. sorsz. 82.)

130

Az 1767-Gitta Katalógus Ev. 695 sorszámig, azaz 1816-ig a két dinasztiát alkotó Lehoczky férfiak

és sorszámmal jelezve a fiú unokák felsorolása:

I. Dinasztia gyermekei: sorsz…? Joannes: Paulus (649)

156 Caspar: Salamon (677) Mathias, Caspar (643), Ernestus (1053)

174 Ernest: Henricus, Christoph, Johan Henrich (1181), Andreas

II. Dinasztia gyermekei: 36/110 Andreas: Andreas (302) Nicolaus (610) Andreas (689), Joannes (695)

137/26 Josephus: Josep (600), Johan Conrad (636), Johannes, Andreas

105 Joanes: Fridericus (569)

A két dinasztia 1767 és 1816 között - (695. sorsz.) Vadkerten összesen 23 Lehoczky nevet örökítő

személyt nemzett.

A továbbiakban még a dinasztiák nem teljes körű leszármazói a Gitta katalógus szerint:

I. din. 206. Eva Lehoczky - Johannes Alexander Jesenszky első gyermek 1790.09.29.

II. din. 298. Catherina Elisabetha Lehoczky oo 1795. 11.09. Conrad Beischlag

I. din. 303. Ágnes Lehoczky oo 1795.11.24. Bornemissa Jossef

II. din 386. Andreas Katzenbach oo 1799.11.05. Ev.26 Lehoczky Catharina

I. din. 524. Catharina Elisabetha oo 1806. 08. 22. Johan Haas

II. din. 530. Catherina Lehoczky oo 1806. 11.11 Michael Schmehl

Konklúzió:

Az 1767-i urbáriumi összeírástól kezdve, ötven évig terjedően, azaz 1817- ig, a Gitta katalógus 695. sorszámáig

több Lehoczkyt nem tartalmaz !

Egy, a Turóc megyéből Liptó megyébe átházasodott Lehotzky család leszármazói

által készített, szépírású jegyzőkönyv

Alantírtak, nevezetes Liptó Megye Szolgabírája és Törvényszéki Esküdt Ülnöke:

(-Emlékeztető nyilatkozat kölcsönszerződés teljesítésének ügyében, betegség

következtében elmaradt törlesztésnek jelzálogfedezet ellenébeni halasztása miatt.)

Kelt: Alsórásztokán, 1733. január 7-én.

(Alantírók:) Lehotszky László Eljáró Megyei SzolgabíróLehotszky Sándor azonos Megyei

Esküdt Alsórásztoka

Síremlékbe vésett kisrákói címer sírfelirattal

A bisztricskai temetőben a Lehotzkyak elvándorlása folytán

már csak két-három enyészetre hagyott síremlék található.

A sírkertjében is árván álló sírkövön alábbi felirat olvasható:

KISRÁKÓI ÉS BISZTRICSKAI

LEHOTZKY VILMOS TURÓCZ VÁRMEGYE FŐSZOLGABÍRÁJA

ORSZÁGOS KÉPVISELŐ NYUGVÓHELYE

Született 1841. jan. 25.

Meghalt 1897. ápr. 17.

Fotó: www.lehoczkykronika.hu