A LÁBATLAN-NYERGESÚJFALUI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA III. évfolyam 3. szám, 2009. október

GYÜLEKEZETI KRÓNIKA

Gyülekezeti lapunk elızı, 7. számának megjelenése óta számos jeles alkalom tör-tént gyülekezetünkben, melyekrıl újsá-gunk jelen számának hasábjain részletesen is olvashatnak beszámolót a kedves érdek-lıdık. Itt csak néhány mondat erejéig ösz-szegzem az elmúlt 4 hónap gyülekezetün-ket is érintı eseményeit: • Ez év májusában nagy öröm volt számom-

ra találkozni Mészáros Alexan-der/Sándorral, és Mészáros Károllyal, a Lábatlani Egyházközség egykori lelkipász-torának, Mészáros Sándornak Hollandiá-ban élı fiával és unokájával. A magyaror-szági kirándulásról Hollandiába visszatér-ve levelet kaptam tılük, melynek angol és magyar változata is olvasható lapunkban.

• A pünkösdi ünnepek elmúltával, június 14-én, a délelıtti Istentisztelet keretében történt meg a 2008/2009. tanév ünnepé-lyes bezárása. A hittanosok mősoros szol-gálata után az egész tanévben a hittan-órákat rendszeresen, hőségesen látogató gyermekek bizonyítványt kaptak kézhez, mely tanúsítja elımenetelüket, szorgal-mukat, és magatartásukat. A hittanos tanévzáróról egy nyergesújfalui hittano-sunk, Eckl Gergı sorait olvashatjuk.

• Augusztus 1-jén, a nyergesújfalui Szénás-völgyben került sor a hagyományos, öku-menikus igeliturgiával egybekötött Szent Donát-napi ünnepségre. Annak ellenére, hogy ez az ünnepség alapvetıen római ka-tolikus eredető, közösségteremtı ereje folytán összekovácsolja a különbözı fele-kezethez tartozó híveket. Ezért fontosnak érzem azt, hogy évrıl-évre elfogadjam a felkérést a rövid ünnepi beszéd megtartá-sára.

• Augusztus 20-án, a nyergesújfalui Szent István-szobornál tartott ökumenikus ün-nepségünk immáron szintén hagyomá-

nyosnak számít. Az errıl írt beszámolóm részletesen is érinti ennek elızményeit, és az idei ünnepség lelki tartalmát.

• Szeptember hónapban szerveztük meg isko-lai, és gyülekezeti hittancsoportjainkat. Az idei tanévben, a 3 településen, Lábatlanon, Nyergesújfalun, és Süttın 5 iskolaépületben, valamint a Lábatlani Lelkészi Hivatalban ösz-szesen 13 csoportban folyik hittanoktatás, il-letve konfirmációi elıkészítés.

• Szeptember 24-én, a lábatlani református temetıben egy szép ünnepély keretében ad-tunk hálát azért a nemes elhatározásért, hogy a Holcim Hungária Zrt. felújította a lábatlani cementgyár egykori igazgatójának, Egyházközségünk hajdani fıgondnokának, a porosz származású Wendland Károlynak végsı nyughelyét. A sírnál elhangzott ünnepi beszédek, valamint Wendland Károly életraj-za olvashatók újságunk hasábjain.

• Szeptember 25-tıl 28-ig, karvai testvéreink-kel közösen, 4 csodálatos, felejthetetlen na-pot töltöttünk Erdélyben, a maros megyei Csejd gyülekezetének meghívására. Utazá-sunk céljáról, és elızményeirıl részletesen is beszámolok lapunkban.

• Október 9-én, pénteken este izgatottan vár-tuk 25 partiumi, érszakácsi vendégünk érke-zését, akiket még májusi ifjúsági kirándulá-sunk alkalmából hívtunk meg lábatlani vi-szontlátogatásra. 10-én szombaton a lábatlani Gerenday-ház megtekintése után kirándulást tettünk Esztergomban, megmu-tatva a város nevezetességeit, majd a Mária Valéria hídon Párkányba is átjutottunk. Va-sárnap egy felemelı Istentisztelet részesei le-hettünk, melyrıl egy katolikus testvérünk, Somogyi Imréné számol be.

Darányiné Csonka Valéria lábatlani református lelkész

2

Mészáros Alexander/Sándor levele angolul és magyarul

Last May my father Meszaros Karoly and I, Meszaros Alexander/ Sandor visited Hunga-ry. My father was born in Labatlan where his father was minister of the reformerd church there. His name was Meszaros Sandor and he was minister from 1930 till 1964. In 1956 my father fled to Holland where we still live.

The last time my father was in Labatlan was in 1992, but he liked it very much to be there again. It brought back good childhood memories, although there were some changes in the parsonage and church, not strange after so many years.

I have been to Labatlan once before in 1979, I was a child back then and didn’t remember much, but now it was very special for me to see where my father was born and raised and where my grandfather lived and worked. It was also very nice to meet the present minister Daranyine Csonka Valeria and her husband Sandor, who kindly showed us the parsonage and the church. I took many pictures which I send some here. Note the picture of my father in the pulpit.

It was one nice day in Labatlan, beautiful wheather and people, and we send you the best wishes from Holland.

Greetings from Meszaros Karoly and Meszaros Alexan-

der/ Sandor.

Mészáros Károly, és Mészáros Alexan-der/Sándor levelének magyar fordítása: Ez év májusában édesapám, Mészáros Károly és én, Mészáros Alexander/ Sándor Magyaror-szágra látogattunk. Édesapám Lábatlanon szü-letett, ahol az ı édesapja, vagyis az én nagy-apám volt a helybeli református lelkész. İt Mé-száros Sándornak hívták, 1930-tól 1964-ig szol-gált Lábatlanon lelkészként. 1956-ban édes-apám Hollandiába menekült, ahol mind a mai napig élünk.

Édesapám utoljára 1992-ben járt Lábatlanon, de nagyon vágyott arra, hogy újra eljusson Ma-gyarországra. Visszaidézte a csodálatos gyer-mekkori emlékeit, jóllehet több változás is történt azóta a parókián és a templomépületen, ami nem is különös ilyen hosszú idı után.

Én eddig egyszer, gyermekkoromban jártam Lábatlanon, 1979-ben. Nem emlékezhettem sok mindenre, ezért most számomra nagyon nagy élményt jelentett látni és megismerkedni azzal a hellyel, ahol édesapám született, nevelkedett, és ahol a nagyapám élt és dolgozott. Nagyon jó volt találkozni a jelenlegi lelkésszel, Darányiné Csonka Valériával, és férjével, Sándorral, akik készségesen mutatták meg nekünk a parókiát és a templomot. Sok képet készítettem, amelyek közül néhányat mellékelten küldök. Figyelemre méltó az a kép, amely édesapámat a szószéken ábrázolja.

Egy szép napot töltöttünk Lábatlanon, gyö-nyörő idıben, kedves emberek társaságában.

Minden jót kívánunk Hollandiából, szeretettel: Mészáros Károly,

és Mészáros Alexander/Sándor.

A vendégek látogatása során készült képek:

3

Hittanos tanévzáró a lábatlani gyülekezetben

Az évzáróval egybekötött Istentisztelet 2009. június 14-én a Lábatlani Református Temp-lomban volt.

Az Istentisztelet után a nyergesi, lábatlani és süttıi hittanos gyerekek mősora következett: volt aki verset szavalt, volt aki egy történet tar-talmát mondta el. Ezután következett a bizo-nyítvány osztás, melyre most elıször került sor. Mindenkit egyesével kiszólított Vali néni, és át-

nyújtotta a bizonyítványunkat, melyben az egész éves hittanos munkánkat értékelte. Az ünnepség után megvendégeltek minket egy kis süteménnyel és üdítıvel. Remélem jövıre is ugyanilyen jó eredménnyel zárjuk majd az évet.

Eckl Gergı

Nyergesújfalu

Augusztus 20. Nyergesújfalun 2004. augusztus 21-én került sor államalapító királyunk, Szent István szobrának ünnepélyes felavatására a nyergesújfalui Szent Mihály ró-mai katolikus templom melletti téren, mely az-óta viseli a Szent István-tér nevet. A helybeliek anyagi és erkölcsi összefogásával, közadako-zásból készült Szent István szobor ökumenikus szertartás szerint lett felszentelve, melyre a Lá-batlan-Nyergesújfalui Református Egyházköz-ség tagjai is meghívást kaptak.

A szép avatási ünnepség óta minden év au-gusztus 20-án, az idén immár 6. alkalommal ünnepeltük meg ökumenikus liturgia kereté-ben, katolikusok, reformátusok közösen e jeles nemzeti ünnepünket, Nyergesújfalu város pol-

gármestere, Miskolczi József, és a Képviselıtes-tület részvételével. Molnár Alajos nyergesújfalui esperes-plébános úr minden évben színvonalas mősort tanít be nyergesújfalui katolikus fiata-loknak, akik szívvel-lélekkel emlékeznek állam-alapító Szent István királyunkra, méltatva az ı szerepét magyarságunk megmaradása szem-pontjából. Számomra a fiatalok elıadásából a legemlékezetesebb a tavalyi ünnepség volt, amikor a szent korona elıkészített vázára egyenként rakták fel a ráillı történelmi szemé-lyiségek képeit, miközben egy narrátor mondta el közérthetı módon az illetı személyiség jelen-tıségét, külön kitérve arra is, hogy mit üzenne a mai kor magyarságának.

4

Felemelı látni és tapasztalni azt, hogy vannak olyan fiatalok, akik odaadással, nemzetünk iránti elkötelezettséggel készülnek Szent István királyunk, és az új kenyér ünnepére.

Megtisztelınek érzem azt, hogy a fiatalok mősora után, egy rövid ünnepi beszéd kereté-ben én is szólhatok István király szerepérıl, egyházalapító tevékenységérıl. Az idei beszé-demben hangsúlyoztam azt, hogy nagyon fon-tosnak érzem, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, átérzéssel, szívvel-lélekkel ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, mert ez is az összefogást, az egy nemzethez tartozás élményét szolgálja, lelkileg épít, felemel, és hi-tünket erısíti. István király megteremtette a magyar államot, amely a magyar nemzet fenn-maradását biztosította több, mint ezer eszten-dın át. Vajon hiszünk-e abban, hogy ez az ál-lamiság, és a mi magyar nemzetünk tovább fog élni? Hiszünk-e Istenben, bízunk-e önmagunk-ban? Hiszünk-e a szeretet erejében, amelyik felemelhetné, megtarthatná e nemzetet? Egy

neves pedagógus írta ezeket a gondolatokat a hazaszeretetrıl:

„Mert mi a hazaszeretet? Nem beszéd, nem prédikáció, hanem megismerés és cselekvés. A nagyvilágot szóban könnyő magasztalni, de aki túlnéz saját szőkebb hazáján, aki nem tud beil-leszkedni a környezetébe, az rendszerint más hazarészt, világrészt sem tudna szeretni. Va-gyis, aki nem jó lokálpatrióta, az nem jó patrió-tának sem.”

Az ember életében alapvetıek a szilárd talaj-hoz szükséges tényezık, (család, munkahelyi közösség, baráti kör stb.) mert ezek nyújtják számunkra a biztonságot szőkebb hazánkban, még akkor is, ha az ember ott kapja a legtöbb sértést és megalázást, ahol él, ahol a közvetlen környezete található. Amint Márai Sándor fo-galmaz:

„Ne várj jót a hazádtól, és ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdekte-len. Egyáltalán, semmit ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.”

Mivel augusztus 20. az új kenyér ünnepe is, gondolnunk kell azokra a magyar családokra, akiknek az asztalára nem minden nap kerül kenyér, akiknek az alapvetı élelmiszerek be-szerzése, elıteremtése is gondot jelent.

Végezetül Jézus szavait szeretném idézni, melyek nem csak magyarságunk, de embersé-günk lényegét is csodálatosan fejezik ki: „Ti vagytok a világ világossága! Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elıtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsıítsék a ti meny-nyei Atyátokat!”

Darányiné Csonka Valéria

A Rogge-Wendland család emlékére

Szeptember 24-én, Wendland Károly sírjánál

elhangzott ünnepi beszéd

Tisztelt Egybegyőltek! Kedves Ünneplı Gyülekezet! Szeretett testvéreim!

Mi, emberek, gondolkodási képességünknek

köszönhetıen – alapvetıen a jövıvel foglako-zunk.

Olyan kérdések aggasztanak minket, hogy mi lesz velünk, és családunkkal, vagy szélesebb kategóriákban gondolkodva – a nemzetünkkel az elkövetkezendı években, vagy a távolabbi jövıben?

S milyen érdekes, hogy a holnapot fürkészı szemünk mégis minduntalan visszatekint a tegnapba, a múltba.

Milyen érdekes ez – és milyen nagyszerő – tehetném hozzá. Mert úgy tőnik, hogy a múlt és annak tudatos átörökítése nélkül nem lehet jövınk.

Most ide, a lábatlani református temetıbe abban a tudatban gyülekeztünk össze, hogy az emlékezésen, a múltba tekintésen keresztül levonjuk a következtetést a jövınkre nézve.

Wendland Károly, a lábatlani cementgyár hajdani igazgatója, a Lábatlani Református Egy-házközség fıgondnoka, minden igyekezetével a köz javát, gyülekezetünk, településünk érdekét szolgálta.

5

Az ı áldozatvállalásának köszönhetı az, hogy László János lelkipásztor szolgálata alatt a lábatlani református mőemléktemplom óriási változáson, felújításon ment keresztül, sıt, 1895-ben a parókiánk és az egyházi iskola is megépülhetett, az akkori kornak megfelelı színvonalon.

Bátran állíthatom, hogy a 114 évvel ezelıtt épült lelkészlakás még ma is megállja a helyét, statikai, építészeti, és sok más szempontból is vetekedik a modern épületekkel.

Wendland Károly felesége, Rogge Mária keze nyomát ırzi templomunk szószékének csodála-tos égetett mintázata. Mindez nagyszerően jelzi a család keresztyén beállítottságát, a köz javá-ért való elkötelezettségét, szociális érzékenysé-gét. S mindez nem csak szavakban nyilvánult meg, hanem mind máig ható cselekedetekben.

Ez az elkötelezettség példamutató a mi szá-munkra, ma élı generációk számára: tudunk-e mi hitbıl fakadóan, önzetlenül tevékenykedni a közösségünkért, településünkért, egyházun-kért?

Wendland Károly, távol a szülıföldjétıl, ide-gen földön is a lábatlani magyar reformátusság érdekét tartotta szeme elıtt, mert szívügyének tekintette az itt élı református egyház jövıjét, megmaradását.

Mi, a ma élı magyar református nemzedék, tisztelettel hajtjuk meg fejünket az ı áldott em-léke elıtt. Meggyızıdésem, hogy akkor tisztel-günk a legodaadóbban, ha a magunk erejébıl mindent megteszünk egyházunkért, gyülekeze-tünkért, a mi magyar nemzetünkért. Nem az anyagiakért, a jutalomért, hanem önzetlenül, önfeláldozóan.

Wendland Károly porosz származása ellenére maradandó érdemeket szerzett a magyar refor-mátusság, azon belül a lábatlani református egyház számára.

Bátran állíthatjuk, hogy ha egyházközségünk nem akadt volna ilyen nagyszerő patrónusra, Wendland Károly személyében, akkor az egyhá-zi élethez szükséges feltételek is csak korláto-zott mértékben lennének ma biztosítva.

Ezért érzem fontosnak, hogy a Holnapot für-készı szemünk visszatekintsen a Tegnapba, a múltba, mert a jelenünket csak úgy értjük meg, ha ismerjük a múltunkat, s jövınkben is csak úgy reménykedhetünk, ha átörökítjük a múltat, s emlékezünk múltbeli dicsı nagyjainkra.

Ránk, idegen népek közé szorult magyarok-ra, talán még érvényesebbnek tőnnek a fenti gondolatok. Mert itt, – a Kárpát-medencében, azon belül is a Duna-mentén, s ha szőkíteni akarom a teret, a református templom és teme-tı környékén, mindig is hővösebb szelek jártak. Mi hozzá kellett szokjunk a mostohább körül-ményekhez, a hidegebb széljárásokhoz.

Vagy amint Ady Endre, a nagy magyar köl-tınk fogalmaz „Nekünk Mohács kell” címő döb-benetes igazságokat megfogalmazó versében:

Ha van Isten, földtıl a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk, mert akkor végünk, végünk… S aztán Wendland Károly halála után még jöttek olyan sorscsa-pások nemzetünk életében, melyekre sem ı, sem az akkori generáció sem gondolhatott. És sajnos, ma sem túl biztató a széljárás. De eddig még mindig sikerült túljutni mindenen … Dac-cal, akarattal, összeszorított foggal, de sikerült.

Elıdeink felemelték a fejüket, és tovább él-tek, építettek, tették, ami kell.

Minek köszönhetı, hogy sikerült ? - kérdez-hetjük.

Mert tudunk és akarunk emlékezni ! Mert ismerjük értékeinket, számon tartjuk nagyjain-kat, hıseinket. Mert a makacs emlékezés jogát eddig még nem sikerült nekünk megtiltani.

Ezért hálát adok az Úr Istennek, kedves ün-neplı testvéreim, hogy itt lehetek Önök között, a lábatlani református temetıben, ma, 2009. szeptember 24-én, s emlékezhetek testvéreim-mel együtt egy olyan személyiségre, aki beírta nevét Egyházközségünk történelmébe, s aki korszakalkotóan változtatta meg gyülekezetünk létfeltételeit.

Tudom, meggyızıdésem, hogy e közös múlt-idézés a feltétele annak, hogy tovább tudjuk alakítani jövınket. Ha kell, a szél ellenében, ha kell, csak apró lépésekkel, de a múltunk értéke-ivel a közös jövınkért: gyerekeinkért, unoká-inkért, magyar nemzeti létünkért !

Milyen érdekes , hogy a holnapot fürkészı szemünk minduntalan visszatekint a tegnapba, a múltba.

És milyen nagyszerő, hogy ez a mai ünnep-ség létrejöhetett. Egyházközségünk nevében hálásan köszönöm meg a HOLCIM Hungária Zrt. Fáradozását, és elkötelezettségét, hogy Wendland Károly, egykori gyárigazgató, egyház-községi fıgondnok végsı nyughelyét ilyen cso-dálatosan felújította, ezzel temetınk képének rendezettségéhez is hozzájárult.

Kedves Ünneplı Gyülekezet! Amikor dicsı múltbeli nagyjainkra emléke-

zünk, egyben emelkedett, szép ünnepet, össze-fogást, erıt kívánok mindannyiunk közös jövı-jéért.

Ámen. Darányiné Csonka Valéria

6

Horváth Sándornak, a lábatlani cementgyárnyugdíjas mőszaki

igazgatójának beszéde Wendland Károly sírjánál

Már kisgyermekkoromban sokszor elhaladtam e sírkert mellett, hiszen sok rokonom és ıseim is ebben a temetıben nyugosznak. Feltőnt, hogy ez a síremlék elüt a többi sírtól. És kérdezget-tem, kik fekszenek itt. Mondták, hogy ez itt a cementgyár egykori igazgatójának a sírja.

Aztán késıbb, az ötvenes évek elején ponto-sabb adatokat is megtudtam. Hentz Lajos taní-tó úr összeállítást készített Lábatlanról. Az írás folytatásokban megjelent az akkori megyei lap-ban is. A cementgyárról szóló részt Péntek László, akkori fımérnök írta. Ebben megemlé-kezett a gyáralapítás utáni korszak egyik jelen-tıs tulajdonosáról a Rogge családról.

Ennél is több adatot találtam Sarlós János-nak a gyár100 éves jubileumára írt tanulmá-nyából. İ ezt írja a Rogge és a Wendland csa-ládról:

Rogge Miksa már a gyáralapítás környékén járhatott Lábatlanon, mert a fellelhetı iratok szerint résztulajdonosa volt egy nagyobb berse-ki ingatlannak. Aztán belépett a cementgyárba is majd 1873-tól egy ideig a gyár a család tulaj-donában volt.

Ebben az idıben került kapcsolatba a csa-láddal és a gyárral Wendland Károly. aki 1848-ban született Krakkóban. Édesapja a krakkói főtıház fınöke volt. A fiú születése után a csa-lád Boroszlóba (német nevén Breslau, ma pedig Wroclaw) költözött, és itt végezte elemi iskolai

és gimnáziumi tanulmányait, majd a karslruhei fıiskolán gépészmérnöki diplomát szerzett. Ez-után Lábatlanra költözött és házasságot kötött Rogge Miksa leányával, Mártával.

A gyárnak fiatalon, 24 éves korában, 1872-ben lett az igazgatója. Vezetése alatt a gyár so-kat gyarapodott és fejlıdött. Legjelentısebb technikai elırelépést a portlandcement gyártá-sának bevezetése jelentette. Nevéhez főzıdik a munkás betegsegélyzı egyesület felállítása, egy gyári kórház és a füzitı-piszkei távirda létesíté-se. Jelentıs az a segítség, melyet igazgatósága alatt a gyár a községnek és a református egy-háznak nyújtott. Munkája elismerését mutatja, hogy 1900-ban elıléptették és átvette a közpon-ti iroda vezetését. A család ekkor Budapestre költözött.

Wendlandéknak négy gyermekük született, két fiú és két lány. A leányok fiatalon meghal-tak, haláluk a szülıknek nagy szomorúságot okozott. A fiúk Kurt és Miksa felnıttek és sike-res pályát futottak be. Miksa a lábatlani gyár-nak, Kurt pedig a schönbergi cementgyárnak lett igazgatója. Sajnos a szülıi gondoskodást nem hálálták meg, azon igyekeztek, hogy elme-betegségre hivatkozva apjukat gyámság alá he-lyezzék, s így ennek, a pályája csúcsán sikeres szakembernek bánatban és szomorúságban kellett meghalnia. Sorsa igaz emberi sors volt, teli jóval és rosszal egyaránt.

Tisztünk, hogy mi késıi utódok emlékét ke-gyelettel ırizzük, s e sírkertet is illıen gondoz-zuk.

Horváth Sándor

Karvai testvéreinkkel Erdélyben jártunk

2009. szeptember 25-tıl 28-ig 15 karvai, és 14 lábatlani testvérünkkel 4 csodálatos napot tölt-hettünk el Erdélyben, a maros megyei Csejd református gyülekezetében tartott hálaadó is-tentiszteletre szóló meghívásnak eleget téve. Csoportunkból a legtöbben már jártak Erdély-ben, mégis felejthetetlen élményekkel térhet-tünk haza. Részt vehettünk a csejdi ünnepsé-gen, kirándulhattunk a Maros mentén a gyergyószárhegyi Lázár-kastély érintésével a Gyilkos-tóhoz, körbejártuk a szovátai Medve-tavat, hazafele pedig Nagyenyedet érintve eljut-hattunk a sokak által Erdély legszebb falujának vélt Torockóba.

Talán sokan nem tudják: hogyan is kezdı-dött el ez a Kárpát-medencei összmagyarságot szimbolizáló sokirányú kapcsolat.

A csejdiek és karvaiak ismeretsége 2006. májusában kezdıdött, amikor a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával énekkari találkozót szerveztünk a lábatlani református templomban

a Bartók-év jegyében, melyre meghívtuk karvai testvéreinket is. Felvidékiek, erdélyiek, anyaor-szágiak együtt látogattunk el Budapestre, az Ország Házába, Budakeszire, a Himnusz em-lékmőhöz, valamint a budapesti Reménység szigetére. A találkozó utolsó napján átutaztunk Karvára, mely különösen erdélyi testvéreinknek jelentett felejthetetlen élményt, hiszen így egy kicsit a felvidéki tájakat is megízlelhették.

2007. júniusában lábatlaniak és karvaiak, 4 napos erdélyi kirándulás keretében ismét együtt lehettünk erdélyi testvéreinkkel és élvez-hettük az ı csodálatos vendégszeretetüket, a karvaiak Csejden, mi lábatlaniak pedig a szom-széd faluban, Székesen. Erdélyi kirándulásunk-ról hazatérve, szintén 2007-ben a Kodály-év jegyében szerveztünk énekkari találkozót a lábatlani református templomban, bevonva a karvai Csemadok Hagyományırzık Szervezetét is.

7

Erdélyi és felvidéki kapcsolatunk tovább bı-vült partiumi szálakkal, azáltal, hogy megis-merkedtünk az ér-melléki Érszakácsi község református lelkészével, gyülekezetével és az ott élı igen kedves és vendégszeretı emberekkel. A 2007. októberében megrendezett székelykapu-avató ünnepélyünkön anyaországiak, partiumi-ak, erdélyiek és felvidékiek nagyszerően mutat-tuk meg és nyilvánítottuk ki együvé tartozá-sunkat, egymás iránti felelısségvállalásunkat. Erdélyi és partiumi testvéreink ideutazását és megvendégelését ugyancsak a NCA Nemzetközi Kollégiumának 500.000.-Ft-os támogatása tette lehetıvé.

2008. áprilisában és májusában, Lábatlanon és Karván, egy-egy emlékmővet avattunk a Rá-kóczi-féle szabadságharc helyi hıseinek emlé-kére. Mindkét emlékmő szintén Alapítványunk által az NCA-tól elnyert 780.000.-Ft-os támoga-tásból valósult meg, sıt, ebbıl az összegbıl még egy kassai kirándulásra is telt a két településen tartott ünnepség protokoll költségein felül. A Lábatlanon tartott ünnepélyen velünk voltak székesi testvéreink is, akik éppen gyülekezeti kirándulásról, Hollandiából tartottak hazafelé.

2009. májusában lábatlani, süttıi, bikol-pusztai és nyergesújfalui gyermekekkel, fiata-lokkal indultunk útnak, hogy valóra váltsuk régi álmunkat, nevezetesen, hogy itteni fiatalok is eljussanak a csodálatos erdélyi tájakra, és ismerkedjenek az ottani magyarság életével, történelmével, múltjával, mely része a mi múl-tunknak is. Ezt az utazást is a NCA Nemzetközi Kollégiumától elnyert 500.000.-Ft-os pályázati támogatásból finanszíroztuk, további támogató-ink a Süttıi Önkormányzat, valamint a Tatai Református Egyházmegye volt.

A következı, 2009. október 11-i rendezvé-nyünk is beleillik az elızményekbe: reméljük, hogy érszakácsi testvéreink lábatlani látogatása által is erısödünk nemzettudatban, hazaszere-tetben.

„Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk…”

...hangzik a székely Himnusz szövegében. Bizony nagy szükség van a mai világban az

összefogásra és az összetartásra. És ebben nem szabad hogy határok népeket, közösségeket válasszanak el egymástól.

Ennek az összetartozásnak, a magyarságnak a vállalása, ápolása a mai napon szőkebb ha-zánkban, a lábatlani Református Templomban ismét – sokadszorra- jó példáját mutatta, Darányiné Csonka Valéria lelkészasszony és a lelkes református testvérek szervezésében, hi-szen vendégül látták a romániai Érszakácsiból Nagytisztelető Gál Sándor lelkipász-tort,valamint kedves feleségét, az érszakácsi Polgármester Urat és családját, és nem utolsó-sorban az érszakácsi testvéreket.

Ízléses plakátokkal hívták a lábatlani testvé-reket – katolikusokat és reformátusokat egy-aránt – az ünnepi Istentiszteletre.

Nagy örömmel mentünk, elég sokan össze-győltünk a templomban,örültünk vendégeink-nek és egymásnak. Az Igehirdetést Nagytisztele-tő Gál Sándor lelkipásztor Úrtól hallgathattuk

8

meg. Nagyon tanulságos, szívhez szóló igehirde-tést hallottunk. Többek között szólt arról, hogy igazi közösséget csak keresztyén ember képes alkotni, hiszen a közösség formáló ereje az Úr Istenben való hit, és az emberi szívekbıl, ıszin-tén és feltétel nélkül, szeretetbıl jön.

Az Igehirdetés után nagyon szép mősorral kedveskedtek a hittanos gyermekek, ami szin-tén Darányiné lelkészasszonynak, és persze a lelkes hittanosoknak köszönhetı. Hallhattunk szép verseket és elıadásokat is tılük. Somogyi Kata elıadásában egy szép magyar éneket hallhattunk, ami szintén jó érzéssel fogott el mindenkit, fıleg vendég testvéreinket. Ezután Daróczi Gabriella következett gyönyörő énekek-kel.

Az Istentisztelet végén a gyülekezet állva fo-gadta a lelkészi áldást

Majd elénekeltük a székely és a magyar him-nuszt.

A templomból kiérve külön-külön kézfogással megköszöntük ezt a gyönyörő napot és a szép szavakat a vendég Lelkész Úrnak és kedves fe-leségének , valamint Darányiné lelkészasz-szonynak.

A gyülekezeti teremben egy sütemény és egy pohár ital mellett még egy kis idıt eltöltöttünk egymással, beszélgettük, majd nyugodt szívvel, jólesı érzéssel indultunk haza.

Köszönjük az Úr Istennek, hogy ismét az İ házában lehettünk, szeretetében részesülhet-tünk, és hogy erıt, kitartást adott azoknak, akik mindezt lehetıvé tették számunkra.

Somogyi Imréné

ANYAKÖNYVI HÍREK

2009. május 27. óta 7 gyermek és 1 konfirmáló fiatal, tehát össze-sen 8 fı részesült a szent kereszt-ség sákramentumában: Mélykúti Nóra, Kapu Mira, Kelemen Krisz-tián, Tóth Martin Miklós, Horváth Henrik János, Teller Szabolcs, Oláh Gergı Csaba. Konfirmáció keretében kereszteltük a Tatai Re-formátus Gimnázium tanulóját: Schrenk Ádámot. Házasságára Isten áldását kérte 2 pár: augusztusban Elek Ildikó és Begala József, szeptemberben Lilli Bernadett és Székely Tamás.

HALOTTAINK

Gyülekezeti újságunk elızı számában megemlékeztünk elhunyt Kelemen József presbiter testvérünkrıl.

Jelen számunkban szeretném felsorol-ni mindazoknak a nevét, akiktıl 2009. februártól október 15-ig bezárólag szomo-rú szívvel, de a feltámadás reményében vettünk búcsút: Kinstadtner Dénesné (Lábatlan), Agócs Istvánné (Lábatlan), Tölösy Sándorné (Nyergesújfalu), Kecs-keméti Ferenc (Lábatlan), Szarka Péterné (Nyergesújfalu), Pálfi Istvánné (Nyerges-újfalu), Kárász Zoltán (Lábatlan), Tóth Vendel (Nyergesújfalu), Pál Dénes (Süttı), Török Mihályné (Lábatlan), Lırincz Lászlóné (Lábatlan), Hajba Imréné (Süttı), Györgypál Károly (róm. kat. Nyerges-újfalu), Török Géza (róm. kat. Lábatlan), Varga Gyula (róm kat. Lábatlan), Szimuly János (Nyergesújfalu), Bajka Imre (Nyer-gesújfalu).

Kívánom, hogy az Úr Isten adjon vi-gasztalódást a gyászoló családok tagjai-nak!

Impresszum

LÁBATLANI REFORMÁTUS LAP,

a Lábatlani Református Gyülekezet orgánuma. Megjelenik idıszakonként.

Szerkesztı: Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor. Zenei rovat-vezetı: Daróczi Gabriella

A szerkesztıség címe: Református Lelkészi Hivatal, 2541 Lábatlan, Dózsa György út 112.

Telefon: 06-30-446-2118; 06-33-361-585. e-mail: daranyine@invitel.hu

Nyomdai munkák: FÉBÉ Kft., Piliscsaba