a legyek uravagy summerhill - fóti péter honlapja ... · vagy jó lehetett lett volna.5 egy...

A legyek ura vagy Summerhill

(William Golding és Alexander Sutherland Neill elmaradt vitája)

Élveztem megjegyzéseidet A legyek urával kap-csolatban. Szeretnék hozzátenni valamit… vála-szodhoz. Nemrégen egy nagyobb tanári összejöve-telen valaki megkérdezte, hogy mit gondolok„A legyek uráról”. Azt mondtam, mindig is azegyik kedvenc könyvem volt, és azután hozzátet-tem: „Természetesen tudni kell, hogy mindez fik-ció”. Ez meglepte az embereket, mert valóságos-nak vélték a történetet. Azután azt mondtam,amirôl azt gondolom, hogy igaz: Goldingnak na-gyon kevés közvetlen ismerete van mind a gyere-kekrôl, mind az ún. primitív népekrôl.

(John Holt levele Neillnek, 1968)1

Az amerikai Redbook magazin2 1963 végén beszélge-tést szeretett volna összehozni két, akkoriban híresangol ember között, két író-tanár között, akik a gye-rekekkel kapcsolatban nagyon ellentétes nézeteketvallottak. A beszélgetés egyik szereplôje az 1911-benszületett William Golding lett volna, aki 1954-benmegjelent A legyek ura címû regényével vált híressé,másikuk az 1883-ban született A. S. Neill, a sum-merhilli reform magániskola megalapítója. Az iskolátebben az idôben kapta fel a világhír.3 A beszélgetéstervérôl Neill egy levelébôl értesülhetünk:

EletFotiRebell224.qxp:06.09.....*Elet*Ransch 184 1/12/09 16:30 25

„…az amerikai Redbook magazin azt kérdezte tô-lem, hajlandó lennék-e egy beszélgetésre William Gol-dinggal. Találkoznom kell vele a jövô héten. … Azthallottam, Golding abban hisz, hogy a gyerekek rossz-nak születnek, és ezért fegyelmezni kell ôket, hogy civi-lizálttá váljanak. Figyeld meg, lányok nincsenek aszigeten. Figyeld meg, hogy Röfi kivételével középosz-tálybeliek és nagyon indoktrináltak. Soha nem tapasz-taltam, hogy summerhilliek vezért követtek volna.Néha kis bandákban talán, de serdülô korukban soha.Beszélgetésünk izgalmas lesz.”4

A levél lábjegyzete arról tájékoztat, hogy Goldingelutasította a magazin meghívását a Neill-lel való ta-lálkozásra. A két ember összecsapása azért lehetettvolna érdekes, mert valóban nagyon különbözô elve-ket vallottak a társadalomról, a gyerekekrôl.

Golding regényében angol középiskolás fiúk kerül-nek egy lakatlan szigetre, felnôttek nélkül. Mit tesz-nek, képesek-e sorsukat kezükbe venni felnôttek irá-nyítása nélkül? Ha nem, akkor miért nem? Goldinga gyerekek „bukását” azzal magyarázza, hogy az em-beri természet rossz.

1921 óta létezik A. S. Neill Summerhill iskolája,ahol az órák nem kötelezôk, ahol a gyerekek korlátla-nul és sokat játszhatnak, az iskolában pedig széles jog-körû, tanárokat és gyerekeket magában foglaló önkor-mányzat mûködik. Mi lenne, ha ennek az iskolának agyerekei kerülnének egy lakatlan szigetre, ahogy A le-gyek urában történik? Kezükbe tudnák-e venni sorsu-kat egy szélsôséges helyzetben?

126 FÓTI PÉTER

EletFotiRebell224.qxp:06.09.....*Elet*Ransch 184 1/12/09 16:30 Page 126

Neill optimista volt, és azt gondolta, hogy a gyere-kek bizonyos feltételek mellett képesek önmaguk kor-mányzására. Ilyen feltételeket teremtett saját sum-merhilli iskolájában, és az volt a véleménye, hogygyerekei egy magányos szigetre kerülve képesek len-nének megszervezni életüket. Ezt a meggyôzôdést fo-galmazta meg akkor, amikor arról írt, hogy szerinte azemberi természet jó.

Neill és Golding is fokozatosan jutott el következ-téseihez. Mind Neill, mind Golding élete bizonyítja,hogy a világban történô események hatnak az egyén-re, és nézeteik különbözô befolyások hatására meg-változhatnak. Golding életfelfogását második világhá-borús fronttapasztalatai változtatták meg.

Golding A legyek ura értelmezésérôl

A Golding 1983-as Nobel-díját bejelentô sajtónyilat-kozatból idézek:

A feszültséget valamennyi írásában néhány alapél-mény és néhány mélyen gyökerezô általános alapkonf-liktus erejével termeti meg. Egyik esszéjében arról ír,hogy fiatal korában optimista nézetet vallott az emberilétrôl. Hitt abban, hogy a társadalom jobbításán, a tár-sadalom rákfenéinek felszámolásán keresztül az emberképes lehet tökéletesíteni önmagát. Hozzáállása másutópisták, így például H. G. Wells optimizmusát idézte.

A második világháború azonban megváltoztatta né-zeteit. Felismerte, mire is vagyunk képesek embertár -

A LEGYEK URA VAGY SUMMERHILL 127


sainkkal szemben. Atrocitásokért nem kell Új-Guineafejvadász törzseihez vagy az Amazonas primitív tör-zseihez fordulnunk – mûvelt és kulturált emberek, or-vosok, ügyvédek, nagy múltú magaskultúrák képvise-lôi követtek el hideg szakszerûséggel szörnyûségekethasonló sorban élô társaikkal szemben.

Így ír: „Kénytelen vagyok azt mondani: bárki, akiezeket az éveket megélve nem ismerte fel, hogy az em-ber ugyanúgy termeli a bûnt, mint méh a mézet, azvagy vak, vagy nem épelméjû.”

Golding vitába száll azokkal, akik úgy vélik, abûnt a politikai és egyéb rendszerek hozzák létre. A bûnaz ember bensôjébôl fakad, s az emberekben rejtôzô go-noszság alakítja ki a gonosz rendszereket s teszi go-nosszá és destruktívvá mindazt, ami eredetileg jó voltvagy jó lehetett lett volna.5

Egy másik helyen Golding így nyilatkozik:6

Témaválasztásával [a regény] arra tesz kísérletet,hogy a társadalom hibáit az emberi természet hibáiravezesse vissza. A háború elôtt a legtöbb európai hitt ab-ban, hogy az ember tökéletesíthetô a társadalom töké-letesítése által. A háborúban tapasztalt borzalmak so-rára azonban nincs más magyarázat, mint azeredendô bûn.7

128 FÓTI PÉTER


A legyek ura keletkezésének elôzményei

Golding könyvének 1970-es kiadásához (EurópaKönyvkiadó) írt utószavában Göncz Árpád, a fordítóígy fogalmaz:

[A legyek ura] Keserû iróniáját az is érzi, aki nemtudja, hogy egy tizenkilencedik századbeli, népszerû if-júsági kalandregény szatirikus parafrázisa; ott a szi-getre szakadt angol úri gyerekek felépítik az eszményiköztársaságot, itt az idejében érkezô hadihajó egy kan-nibalizmusig süllyedt primitív társadalmat talál.

Ha ki akarjuk nyomozni, melyik könyvre is gondoltGöncz Árpád, nincs nehéz dolgunk: R. M. BallantyneA korallsziget címû könyve 1857-ben jelent meg. A re-gény három fôszereplôjét Ralphnak, Peterkinnek ésJacknek hívták (kettôjük nevét Golding átvette sajátregényében, Peterkint pedig Simonra változtatta). A gye -rekek egy szigetre kerülnek, hasonlóan A legyek urá-ban történtekhez. Nagyszerû kalandok történnekvelük, mint ahogy ez tipikus volt a kor gyerekregé-nyeiben, amelyeket a Brit Birodalom idején írtak.Kétséges ugyan, hogy a könyv valósághûen mutatja-ebe a hajótörött gyerekek életét, ezzel együtt a mûmind a mai napig sikeres. (Egy 2006-os internetesszavazás szerint minden idôk 20 legjobb skót regényeközött szerepel.)

A regény egyértelmûen az „izmos kereszténység”(„Muscular Christianity”) szellemében fogant, és a tisz -taság, az ôszinteség és a becsület erényeit dicsôítô,



népszerû viktoriánus ifjúsági regények közé tartozik.Ezeket az erényeket a barbár bennszülöttek életévelállítják szembe, akik számára csak az jelenthetne meg-váltást, ha hagyományos életmódjukról lemondva fel-vennék a kereszténységet. William Golding A legyekura címû regénye közvetett módon a Ballantyne vik-toriánus értékeket dicsôítô könyvében ábrázolt való-szerûtlen, idealizált viselkedéseszményre reflektál, aztgúnyolja ki.

Mivel volt tehát Goldingnak baja? A keresztény-séggel vagy a viktoriánus értékekkel? Miért írta megezt a könyvet, és mit akart vele kifejezni? Hogyan ér-tik, és mi az oka a regény nagy sikerének? Egyáltalán:kirôl szól a könyv? A gyerekekrôl, a felnôttekrôl vagya civilizációról, amelyben élünk?

A választ Golding adja meg:

[A regény] arra tesz kísérletet, hogy a társadalomhibáit az emberi természet hibáira vezesse vissza. A ta-nulsága az, hogy a társadalom formája az egyén er-kölcsi állapotától függ, nem pedig egy mégoly logikusanfelépített és tiszteletre méltó politikai rendszertôl. Azegész könyv szimbolikus, kivéve a végét, ahol a meg-menekülésnél megdicsôülten és hozzáértôen jelenik mega felnôttélet, amelyet azonban ugyanaz a gonosz hálózbe, mint a gyerekek szimbolikus életét a szigeten. Azembervadászatnak véget vetô tiszt arra készül, hogyelvigye a gyerekeket a szigetrôl egy cirkálón – amelyazonban ugyanolyan kérlelhetetlen módon fog ellensé-geire vadászni. Ki fogja megmenteni a felnôtteket éscirkálójukat? 8

130 FÓTI PÉTER


Golding tehát nem gyerekekrôl írt, hanem egészkultúránkról, véleménye szerint az „emberi termé-szetrôl”. Csak így tudta megmagyarázni csalódását fi-atalkora hitében, mindazt, amit a második világhábo-rú poklában látott. Az emberi természetrôl azonbanléteznek más nézetek is.

Summerhill

Neill a summerhilli iskola önkormányzatának ötletétaz amerikai Homer Lane-tôl vette át9: Lane azt val-lotta, hogy a gyerekek viselkedése és karaktere elô -nyösen változik, ha több befolyásuk lehet a saját élet-ükre. Ettôl a meggyôzôdéstôl vezetve hozott létrekezdetben öntevékeny ifjúsági klubokat, majd úgyne-vezett gyerekköztársaságokat elôször az USA-ban,majd Angliában. Lane kiemelte, hogy a demokrácianem csupán egy államforma, hanem a társadalmi életlegfontosabb elve (kellene hogy legyen) az iskolában is:

A tanár, aki osztályát a büntetésektôl való félelem-mel kormányozza, az egyik leghatásosabb befolyástgyakorolja a gyerekre, hogy az ellentmondásos viszony-ban legyen a társadalommal. Taníthatja a gyerekeketpontosságra az aritmetikán keresztül, a gondolatok kife-jezését az olvasáson keresztül, de nem taníthat társadal-mi felelôsségtudatot a történelem és a földrajz tanításá-val, azt akarván bizonyítani, hogy a köztársaság jobb,mint az önkényuralom, anélkül, hogy az osztályterem-ben ne köztársaság lenne, hanem önkényuralom.10



A gyerekköztársaság létrehozása nem egyszerû fel-adat, mert a fiatalok már nagyon korán megtanulják,hogy bizalmatlanok legyenek a felnôtt társadalommalszemben. Ezért a szabadságot nem lehet egyszerûenmegadni nekik, mert akkor tényleg „szétverik a há-zat”. A szabadság megadása csak többlépcsôs folya-matban lehetséges, amelynek keretében elôször le kellépíteni a gyerekek és a felnôttek közötti bizalmatlan-ságot, majd be kell vonni a gyerekeket saját életük in-tézésébe. Lane azt tanította, hogy az emberi termé-szet, ellentétben a kereszténység felfogásával, nemrossz, hanem jó.

Neill, aki 1914–15-ben iskolaigazgatóként dolgo-zott és iskolai élményeit egy könyvben is megjelentet-te, 1917-ben ellátogatott Homer Lane gyerekköztár-saságába. Egy viharos önkormányzati ülésre érkezett,és meglepve tapasztalta, hogy a korábban bûnözôgyerekek milyen okosan, felszabadultan érvelnek ésélni tudnak a nekik adott szabadsággal.

Lane példája nyomán Neill saját iskolájában le-mondott hatalma egy részérôl a gyerekek javára. Lanea felnôtt és a közös döntések arányát a szokásos80–20 százalékról megfordította, és 20–80 százalékraváltoztatta.

Neill Summerhillben megengedi a gyerekeknek,hogy igényeiknek megfelelôen sokat játsszanak ésrészt vegyenek a valóságos hatalommal bíró közösgyûléseken. A gyerekek felelôs viselkedése bizonyíté-kát adta Neillnek, hogy az emberi természet nembûnös.

132 FÓTI PÉTER


Golding valószínûleg nem ismerte Summerhillt, ésezért nem is hitte, hogy nem az emberrel, hanem akultúrával van a baj. Hogy miért nem vállalta a vitátNeill-lel, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mivolt az elutasítás oka, de nagyon izgat, hogy mitmondhatott volna a két ember egymásnak. Nem tit-kolom, hogy magam Summerhill híve vagyok. Nemvonom kétségbe, hogy Golding saját rossz tapasztala-tait hitelesen igyekezett bemutatni regényében, deúgy gondolom, tapasztalatai nem univerzálisak. Neill,aki a háború problémájával már az elsô világháborúidején találkozott, a maga módján nem kevésbé utasí-totta el a háborút, mint Golding, azonban mégis na-gyon eltérô következtetéseket vont le belôle. Míg Gol-ding rezignált, addig Neill szerint van remény.

Golding a háborúban annak bizonyítékát látta,hogy a társadalomnak nem sikerült civilizálnia az em-bert. Neill az okot, éppen ellenkezôleg, abban látta,hogy a civilizáció az eredendôen jó emberi természe-tet elrontotta. Golding is látja, hogy a morális tréningnem hoz eredményt, de nem lát más utat, és ezértpesszimistává válik, míg Neill megoldása a tradicio-nális moráltréning feladásában áll. Neill megoldásaegy új morál kialakítása, amely nem régi elôírásokon,elô re gyártott, merev kódexeken, hanem saját ma-gunk és a többi ember itt és most jelentkezô szükségle-tein alapul.



Az emberi természet és a történelem

Egyre több bizonyíték támasztja alá Neill állítását,hogy az ember nem agresszív és háborús természetû.Az emberiség történetében valóban lejátszódott egynagy fordulat valamikor hatezer évvel ezelôtt, a bronz -kor folyamán. Az ezt megelôzô történelmet az emberekközötti nyílt erôszak hiánya vagy legalábbis ennek ala-csony szintje jellemezte. A nehézség az, hogy ezekrôl akultúrákról nagyon keveset tudunk. Az archeológia, amûvészet és a mítoszok összehasonlító elemzésévelazonban sok mindenre következtetni lehet.

A hatezer évesnél régebbi régészeti leletek arrautalnak, hogy az emberiség ebben az idôben békébenélt. Már több ezer éve virágzó városok léteztek a fo-lyamvölgyekben, a Közel-Keleten, illetve Közép- ésDél-Európában.11 A folyóvölgyektôl távoli területekekkor természeti változások következtében elsivatago-sodtak, és e területek társadalmaiban tragikus válto-zás ment végbe: az emberek közötti partneri kapcso-latok helyett hierarchikus, dominancián alapuló rendalakult ki.12 A puszták helyén kialakult sivatagokbólezek a harciassá vált, lovas, jó fegyverekkel felszerel-kezett népek kitörtek, és elpusztították a korábbi bé-kés civilizációkat, majd magukat uralkodó osztálykéntszervezték meg.13 A mítoszokat a maguk dicsôségéreátalakították, az istennô (aki korábban a megújulótermészetet jelentette, s a természet része volt magaaz ember is) helyét új istenkép foglalta el. Ez az új is-ten (és ilyen a zsidók, a keresztények és a muzulmá-nok istene is) férfi isten, aki megteremti a világot, és

134 FÓTI PÉTER


mintegy azon felül áll. Ez az isten (mint megteremtô-ik maguk) harcias és büntetô: úgy gondolja, hogy azember bûnbe esett (valójában ez csupán velük tör-tént), ez az isten az, amely a férfit felsôbbrendûnektartja a nôkhöz képest, ez az isten a patriarchális csa-ládot támogatja, ahol a nôk és a gyerekek el vannaknyomva, ahol a nônek és a gyereknek nem lehet szava.Bár minden vallásban voltak olyan csoportok, amelyekaz emberi egyenlôségre apellálva felemelték szavukat ezellen és szerették volna a „kôkorszaki” vallást visszaállí-tani, de gyengék voltak, és nem tudtak áttörni a férfiak-ból álló papság túlhatalmán.14

A monoteista vallások15 papsága azt hirdeti, hogyaz üdvözülés csak általuk lehetséges, mert csak ôkvannak az üdvözüléshez szükséges tudás birtokában.Bár a kereszténység több történelmi áramlat hatásaittükrözi, fô vonalában még ma is ennek a patriarchálisvilágnézetnek a fenntartója és terjesztôje. Ennek a vi-lágnézetnek a csapdájába esik Golding is.

Neill fejtegetései A legyek uráról

Az elmaradt vitát követô idôben az idôs Neill olyannépszerûségre tett szert, hogy iskolájába tömegévelözönlöttek a látogatók, nyolcvanas éveire egyfajta ne-velési guruvá vált, és könyvei nagy példányszámbankeltek el. 1967-ben, négy évvel a Goldinggal tervezettvita után, megjelent Neill elemzése A legyek uráról16.(Neill olvasói kérdésekre adott válaszait foglalta összeegy kis könyvecskében.)



Kérdés: William Golding regénye, „A legyek ura”vajon nem bizonyíték arra, hogy hamisak a gyerekek-rôl vallott nézetei?

Válasz: Éppen ellenkezôleg, azt bizonyítja, hogy az„establishment” nézetei egészen hamisak. Ezrek ordí-tanák: „tudtam ezt, mindig is tudtam, hogy a fiatalokbûnben jönnek a világra, és csak akkor menekülhetnekmeg ebbôl, ha mi megneveljük ôket és így lesznek tisz-tességesek”. Vegyél néhány fiatalt, és kezdd el ôket for-málni fiatal koruktól kezdve. Nyomd el természetesenergiáikat és kíváncsiságukat unalmas iskolai tantár-gyakkal, erkölcsprédikációkkal, vallásoktatással, bün-tetésekkel. Röviden: keserítsd meg fiatal életüket, és ak-kor, ha kibújhatnak a felnôttek ellenôrzése alól, befogják magukat mázolni, és el fogják pusztítani egy-mást. Jellemzô, hogy a nagy gengszterek fiatalkoruk-ban templomi kórusokban énekeltek, és látták, hogy sa-ját szüleik és tanáraik a vallást, amelynek szellemébennevelték ôket, saját maguk nem vették komolyan. Haazonban egy láncra kötött kutyát elengednek, az ter-mészetesen elvadul.

Számomra Golding könyve azt bizonyítja, hogy hi-bás és veszélyes az a mód, ahogyan a gyerekeket ne-veljük. A könyvben ábrázolt sziget kicsinyített másacsupán annak a mérgezett levegôjû szigetnek, amelyetNagy-Britanniának nevezünk. A mi gyûlölettel teli,mert elnyomott „rockereink” és „modjaink” (egy jel-legzetes ifjúsági szubkultúra tagjai az 50-es, 60-asévek Angliájában – a szerk.) Golding gonosz fiatalja-it idézik. Gondoljunk a fehér fiatalok gyûlölködésére azUSA déli államaiban vagy a dél-afrikaiak gyûlöletére

136 FÓTI PÉTER


a bennszülött feketékkel szemben. Akár tudta Golding,akár nem, egész nevelési rendszerünkrôl mondott ítéle-tet. Amit én mondok, azt egy fél évszázad tapasztala-tára alapozom. Golding a történetbe illeszthetett volnalegalább egy lányt, hogy csillapítsa a fiúk gyûlöletét, deez megakadályozta volna abban, hogy kedvenc tézisétbizonyítsa, miszerint minden fiatal az eredendô bûnnelszületett, és csak a felnôttek kemény fegyelmének hatá-sára szabadulhat meg ettôl. Persze az is igaz, hogy né-hány elnyomott iskolás lány minden további nélkülcsatlakozott volna a vadak bandájához.

Golding olyan gyerekeket tanulmányozott, akiketmár elrontottak, és nem olyanokat, akiket nem formál-tak kívülrôl, akik szeretetet és nem gyûlöletet kaptak,akiknek természetes az, hogy együtt éreznek a többiemberrel és toleránsak. Az általa tanulmányozott gye-rekek iskola-kaszárnyáinkban nevelkedtek. Elhagy-ván azokat, úgy érzik, most végre maguk lehetnek –csakhogy valójában szegény ördögök, akiknek érzelmeikelcsökevényesedtek, akik nem kaptak lehetôséget arra,hogy képezzék magukat, és akik csak vad fantáziák-ban élnek. […]

Igaz, hogy a szigetlakók megpróbálnak Ralph ésRöfi vezetése alatt egy önkormányzó közösséget létre-hozni, de az erôs Jack magához ragadja a hatalmat,ami olyan gyerekek között, akik a felnôttek gyámko-dása nélkül éltek, valószínûleg nem történne meg. Azén iskolámban a vezértípus nem találna magának kö-vetôket, és ha Summerhill hirtelen egy szigetre kerülne,a közösség megtartaná az önkormányzatot akkor is,ha ott nem lennének felnôttek.


EletFotiRebell224.qxp:06.09.....*Elet*Ransch 184 1/12/09 16:30 7

A különbség Golding fiataljai és az én iskolásaimközött az, hogy amíg az ô fiataljai nem törôdnek a ki-csikkel, nem tudják még a nevüket sem, addig az énidôsebb gyerekeim tôrödnek a kisebbekkel és védelmezikôket. Jack, a diktátor, a kórista fiúk szószólója, akiketarra nevelnek, hogy Istent dicsôítsék, azt a legfelsôbbtekintélyt, aki a kisebb tekintélyek felett áll és elnyom-ja a fiatalokat. Golding szigete „hangos” a félelemtôlés a gyûlölettôl. Bár minden gyerek és felnôtt félne egylakatlan szigeten, csak azok lennének képesek félel-mükben és gyûlöletükben ölni, akiket az élet gyûlöleté-re neveltek. Ezek a fiatalok sohasem kaptak lehetôsé-get arra, hogy fantáziájukat játékban élhessék ki.

Ez vonatkozik azokra a százezrekre is, akik magu-kat a foci- vagy bokszmeccs alatt rekedtre ordítják.

Érdekes, hogy a munkáscsaládból származó Röfi,aki talán egész életében nem vett részt egyetlen csapat-játékban sem, az egyetlen, aki intelligens és kezdemé-nyezôkészségrôl tesz tanúbizonyságot. A többiekhezhasonlóan Röfi és Ralph miért nem esik vissza a bar-bárságba? A könyv azt a benyomást kelti, mintha ak-kor írták volna, mikor a világ még nem hallott Freud-ról, Homer Lane-rôl vagy Aichhornról. Ez olyan könyv,amely nem nyújt reményt. Ha Goldingnak igaza vol-na, akkor be kellene ismernünk, hogy mindannyianpotenciális Gestapo-besúgók vagyunk, és mindannyiunk -ban megvan az a lehetôség, hogy zsidókat kínozzunk,színesbôrûeket lincseljünk, és azt kellene feltételeznünk,hogy csak azért nem leszünk gyilkosok, mert félünk arendôrségtôl, a tanároktól és a szüleinktôl. Mindebbôlaz következne, hogy mindannyiunknak Billy Graham-

138 FÓTI PÉTER


re lenne szükségünk, hogy gyilkos lelkünket megmentse.Nem, az ember nem gonosz, csak gonosszá teszik, de azvalóban talányos, hogy hogyan képesek az emberek agyerekeket elrontani és rosszá formálni. Az ember gyen-géje az az ôrület, hogy másokat kioktasson, és az istentis a maga képére formálta, mert magát istennek érzi –mindentudónak és mindenhatónak. A gyerekei az ôalattvalói, akiket a maga képére formál. Mivel a gyere-kek természettôl fogva hagyják magukat vezetni, a több-ség, hallva az Úr hangját, jólnevelt polgárrá válik…

[…] „A legyek ura” bizonyíték arra, hogy a ki-kényszerített morál csak felszínes lehet és egy mestersé-gesen formált világban minden hamis. Azokban a gye-rekekben, akiket nem irányítottak túlzott mértékben,soha nem halmozódik fel annyi gyûlölet, hogy barbár-ságba süllyedjenek.

Kinek van igaza?

Neill tehát azt igyekszik bizonyítani, hogy saját praxi-sával megcáfolta Golding nézeteit. Ezt támasztják aláa külsô megfigyelôk is:

A hat-hét-nyolc éves kisgyerekek gyakorolták rám alegerôsebb hatást. A nagyobbaknak, bár szabadok vol-tak egy ideig, ez nem volt elég ahhoz, hogy a szabad-ságot valami természetes dolognak tartsák. A kicsikegészen mások voltak. Nagyon ritkán láttam olyangyerekeket, akik magabiztosak, könnyedek, természe-tesek és boldogok voltak.



De soha ezelôtt nem láttam ilyen sokat belôlük, leg-alábbis nem egy iskolában. Vidámak, természetesek ésmesterkéletlenek voltak. Azon tûnôdtem, hogy miértvan ez így, és – legalábbis részben – megtaláltam azokot. Számtalan alkalommal jöttek kisebb gyerekeka nagyokhoz, kézmozdulattal vagy más módon a figyel-müket kérve. Soha nem tapasztaltam, hogy visszauta-sították volna ôket vagy ne bántak volna velük szere-tettel. A nagy gyerekek mindig felvették és megölelték,a vállukon vitték ôket, táncoltak velük. A kisgyere-keknek Summerhill mindig is olyan világ volt, ahol le-hetett bízni a nagyokban, és lehetett számítani rájuk.Olyan ez, mint egy nagy családban élni, ám versengésés féltékenység nélkül, amelyek olyan gyakran tesziktönkre a túl kicsi és túlzottan birtokló szellemû csalá-dokat.

Az egyik szabály a kisgyerekek esti lefekvését 8.30-ra tette. Másutt a szabály enyhébb megfogalmazásátolvashatjuk: legkésôbb fél 9-ig be kell fejezni a kicsik-nél a jóéjt-puszikat.17

Mindez tehát a kicsikre vonatkozik, akik rögtönSummerhillbe kerültek. A gyerekek másik csoportjá-ról, akik korábban más iskolákban szereztek rossztapasztalatokat, a fenti idézet szerzôje – John Holt –így ír:

Az évek folyamán sok olyan gyerek került Summer-hillbe, akiknek az életkedvét elvették, akik az életbenvereséget szenvedtek, akik be voltak zárkózva önvédôstratégiáikba, akik ezért akarattal hibáznak, és tele

140 FÓTI PÉTER


vannak félelemmel, gyanakvók, és gyûlölettel teltek.Én is ismertem egy ilyen gyereket. Egy évvel azelôtt,hogy Summerhillbe ment, nem állt távol a teljes össze-omlástól. Summerhillben magára talált. A legtöbb gye-rek, aki oda kerül – nem mind, mert az iskolának meg-vannak a maga hibái –, magára talál. Visszakapjaerejét, önbizalmát és bátorságát, az élet felé fordítja ar-cát, és igyekszik az életet megismerni, ahogyan azt azegészséges gyerekek mindig is teszik ahelyett, hogy el-futnának és elrejtôznének elôle. Ebben az iskolában,amely nem sokra tartja a tradicionális iskolai tanulást,számos, reménytelennek nyilvánított kudarc-gyerek vé-gez hozzáértô, sôt néha kiváló munkát, és így kétszer,háromszor vagy akár ötször olyan gyorsan tanul,mint a tradicionálisan jó iskolák tradicionálisan jó ta-nulói.18

E leírások alapján úgy tûnik, hogy a summerhilligyerekek boldogabbak, mint tradicionális iskolábajáró társaik, és az önkormányzat mûködése nyománnagy eséllyel képessé válhatnak arra, hogy a Goldingregényében leírt katasztrófa esetén a maguk kezébevegyék sorsukat, azaz: a részvételi (participatív) de-mokráciát nemcsak felszínesen sajátították el, hanemzsigereikben is.

Ennek ellenére igaz, hogy Summerhill hatásánaktörténete mintha Golding nézeteit igazolná: Summer-hillhez hasonló iskola kevés mûködik ma a világon:számukat 70 és 150 közé lehet tenni. Ez elenyészô avilág iskolarendszerében. Volt azonban a történelem-nek egy pillanata, amikor számuk több százra szökött



fel: az 1960-as években az USA-ban százszámra ala-kultak kis szabad iskolák, amelyek közül sok tekintet-te Summerhillt mintának. Ezek az iskolák a 70-esévekre – kevés kivétellel – elenyésztek. Mindez termé-szetesen nem bizonyít semmit: gondoljuk csak meg,hogyan vélekedhetett egy 17. századi ember a görögdemokráciáról! Biztosan azt mondta volna, hogy kép-telenség, hiszen majdnem kétezer éve lehanyatlott, ésidôközben nem volt ehhez hasonló politikai rend-szer.19

Neill tehát felismerte: a modern társadalmakbanalkalmazott számos kényszer felesleges és a gyerekek-re nézve romboló hatású. Neill nem alkotott úgyne-vezett „tudományos” mûveket, hanem népszerûenírt, elkerülve a szokásos tudálékos, „ködös” stílust.Mindaz, amit leírt, más írók, pedagógusok munkái-hoz hasonlóan, annak a küzdelemnek a része, amely-ben az emberiség egy jobb nevelés elveit és gyakorla-tát keresi. Persze az embereket nem könnyû Neilligazáról meggyôzni!

Miért nem hat Neill erôsebben?

Miért említik újra és újra, hogy Neill leegyszerûsítôenír? Van-e igazság ebben? Bizonyára van. Neill sze-rette az anekdotákat, és szerette magát a középpont-ba állítani. A leegyszerûsítés másik formája az volt,hogy saját teóriáját mint valami nagyon természetesetpróbálta beállítani. Így tett már Rousseau is, amikorkiadta a jelszót: Vissza a természethez! Ez azonban

142 FÓTI PÉTER


így nem mûködik. Az emberiség, mint fentebb vázol-tam, két, egymástól különbözô, ugyanakkor egymás-sal keveredô hagyománnyal rendelkezik. A békés em-beri kultúra, amelyet a civilizációk közül a régi Euró pa,a minószi civilizáció és a sumér idôszak elsô ezer évejellemez, háttérbe szorult a harcias indoeurópai éssémita népek civilizációja mögött, mint amilyen azegyiptomi, a kései mezopotámiai, a zsidó-izraeli vagya görög civilizáció volt. E civilizációk közül a korábbihatások a legerôsebben az antik görög civilizációbanérvényesültek.20 Mindez azonban Neill életében nemvolt ismert, és még napjainkban is vitatott. Neill in-tuitív módon közelített e kérdésekhez, amikor amonoteista eredendô bûnben hívô vallások helyettúj vallást propagált, amely igenli az életörömöt,mint azt a „Régi-Európa”, a minószi civilizáció ésa korai sumér nem-transzcendentális természetval-lások tették.21 Ugyancsak igenli Neill a közvetlendemokráciát, amely ezeket a korai civilizációkat jel-lemezte. Önmaga elôzményei közül jóformán csakHomer Lane-t említi, holott a közösségi demokrá-ciának hosszú elôtörténete van22. Homer Lane ab-ban volt újító, hogy mindezt gyerekekkel is megva-lósította.

Mit is mond Golding? Az ember menthetetlen?Akkor mit kell tenni? Van egyáltalán valami gyógy-mód? Errôl nem hallunk Goldingtól semmit. Kéttéma keveredik: egyik a gyerekekkel, a másik pediga felnôttekkel kapcsolatos – a témák összefüggnek.Amikor hite a háború poklában látottak miatt össze-omlik, Golding nem talál kiutat, mert sehol sem lát jó



példát. A régi hitbe, a kereszténység legrosszabb vál-tozatába menekül: az ember bûnös, méghozzá szüle-tésétôl fogva. Erre minden rákenhetô. Ha ez igaz, ak-kor nincs mit tennünk. Nem csoda, hogy Goldingpesszimista. Ezzel szemben Neill talált valamit, amikiutat mutat a kiterjedt bûnösség korszakából. Ön-kormányzó közösségek – a burjánzó bürokrácia, acentralizáció helyett. Bizalom a gyerekkel szembenibizalmatlanság helyett. A tanulásra való kényszerítéshelyett olyan környezet megteremtése, amelyben agyerekek természetes tanulási vágya fennmarad. Azember közösségeiben válik azzá, ami – elnyomó kö-zösségben igyekszik elnyomóvá válni, egyenlôségenalapuló közösségben szocializálódva elfogadja önma-gát olyannak, amilyen, és nem kíván másokon ural-kodni.

Oszthatjuk Golding pesszimizmusát, vagy csatla-kozhatunk a summerhilli iskola és a hasonló elveketvalló emberek ma még törpe kisebbségéhez!

A legyek ura igazi üzenete nem az, hogy a gyerekeka felnôttek ellenôrzése nélkül barbárok, hanem az,hogy a felnôttek ellenôrzése barbárrá teszi ôket. Eb-bôl a helyzetbôl igyekszik Neill kiutat mutatni.

Szembe kell néznünk azzal, amit Joseph Agassimond:

A felvilágosodás a legnagyobb forradalom a Nyugattörténetében, de nem azért, mert az egyház hatalmátaláásta: éppen ellenkezôleg, minden prognózissal ellen-tétben nem tette ezt. De aláásta a vallás nevében gya-korolt önkényuralmat. Mindazonáltal ma is van ön-

144 FÓTI PÉTER


kényuralom; ilyen például az, bár nem a legrosszabb,amely a tudományra hivatkozik. Ezt kellene leépíte-nünk. Nem könnyû az intellektuális önkény techni-káit a vallásban és a tudományban megtalálni és el-lensúlyozni, de mindez nagyon fontos lenne azoktatásban.23

Neill munkássága és iskolája ebben a vonatkozás-ban útmutató. Nem csupán a példamutatás vagy a fel -világosítás hat a gyerekekre, hanem nagymértékbenaz is, ha kezdettôl fogva aktívan alakíthatják a társa-dalmat, amelyben élnek.

Nem úgy tanulunk meg olvasni és írni, lovagolnivagy úszni, hogy elmondják nekünk, hogyan tegyükmindezeket, hanem úgy, hogy gyakoroljuk a készsége-ket. Ezért csak akkor tanuljuk meg a közös kormány-zást a nagyobb emberi közösségekkel kapcsolatban, hakis egységekben már korábban gyakoroljuk.24

Ezért jelenthette ki Neill joggal:

Biztos vagyok abban, hogy a (summerhilli) gyerek-csoport vagy más, szabadon nevelt gyerekek csoportjá-nak tagjai egy magányos szigetre kerülve nem mészá-rolnák le egymást, mint az egy másik történetbenmegtörtént.25



a legyek uravagy summerhill - fóti péter honlapja ... · vagy jó lehetett lett volna.5 egy...

Documents