A fullánk-hadműveletA fullánk-hadművelet

- Nem tetszik ez nekem – mondta a Kapitány, miután távcsővel megvizsgálta az állatkert kapuján megjelent szürke valamit – Te minek látod, Kowalsky?

- Nem tudom, Kapitány, innen akármi lehet – válaszolta Kowalsky tanácstalanul. A Kapitánynak egyáltalán nem tetszett ez a hebehurgya válasz.

- Igazán? Tehát Alaszka is lehet? – kérdezte gúnyosan. – Azt akarod mondani, hogy Alaszka fejjel lefelé fennakadt az állatkerti óratornyon? Mert az emberek észrevennék, ha egész Alaszka állam felcuccolna, és átköltözne ide.

- Jól van, akkor nem lehet akármi – kiáltott fel mérgesen Kowalsky, megelégelve a Kapitány gúnyolódását.- Te jó ég! – jegyezte meg Rico.- Sajnálom, fiúk, néha a szarkazmusba menekülök az ismeretlen elől – mondta a Kapitány.

- Senki sem tudja az állatkertben, hogy mi lehet ez – jelentette az időközben megérkezett Közlegény. – Idekerült az éj leple alatt.- Jól van, emberek. Van itt egy illegális szürke paca, és válaszokat akarok – adta ki az utasítást a Kapitány.- A tudomány majd segít – lépett előre elszántan Kowalsky.

Kowalsky egy bambusz bottal piszkálta meg a szürke valamit, majd a Kapitány háta mögé vonult vissza- Gyerünk, tudomány, ne hagyj cserben – mondta Kowalsky aggodalmasan.

A darázsfészekből – mert hogy az volt a rejtélyes szürke micsoda – a piszkálás hatására egy dühös darázs repült ki.- Hé ki bökdösött? Ti bökdöstetek? Ha ti bökdöstök, mi is bökdösünk! – fenyegetőzött a darázs.

- Oké? Csípem a burád! – erősködött a darázs, majd a mondanivalóját nyomatékosítandó Kowalsky orra előtt megfordult, és felébökdösött a potrohából meredő hatalmas fullánkjával.

- Kapitány, ez egy darázsfészek – jelentette Kowasky. - Nahát, ki a nyerő?! Tudod mi a nagydíj? – gúnyolódott a darázs.

- Megcsípem a burád!És a darázs nem a levegőbe beszélt, máris támadott. Kowalskynak a bambusz bottal kellett védekeznie, nehogy a rovar meg tudja csípni.

- Nyugalom, fullánk végű – próbálta békés mederbe terelni az eszmecserét a Kapitány. – Nem akarunk harcolni, csak vitatjuk az építési engedélyeteket. - Kérdezhetek valamit? – kezdte a darázs. – Kopp-kopp. Megcsípem a burád!És a Kapitánynak is kapkodnia kellett a fejét, nehogy belemélyessze a fullánkját a sárga-fekete rovar.

Kowalsky sietett a Kapitány segítségére a bambusz bottal. – Odakint van egy egész park. Talán kereshetnénk nektek egy eldugottabb helyet.- Ide gyerekek járnak, ez egy gyerekállatkert – érvelt a Közlegény.- Annál jobb. Majd ha jól megcsíptük őket, nem jönnek vissza – fenyegetőzött tovább a darázs.

- Itt senki sem fenyegetheti a gyerekeket – csattant föl a Kapitány. – Vidd innen a hegyes fenekedet!És a pingvinkommandó máris felvette a híres harci pózt.

A darázs azonban füttyentett egyet, mire a barátai is kirepültek a fészekből.- A többi hegyes fenékkel együtt – tette hozzá a Kapitány.

- Kevesebb duma, több fullánk – jelentette ki a darázs, mire az összes rovar támadásba lépett, és üldözőbe vették az időközben a menekülés mellett döntő röpképtelen madarakat.

A taktikai visszavonulás nem volt teljesen eredményes, a darazsaknak számos találatot sikerült bevinniük a pingvinek hátsójába.- Csípnek, csípnek - ugrándozott fájdalmában Rico.

A csapatnak csak az utolsó pillanatban sikerült bemenekülnie a titkos föld alatti bázisra.- Oké, elsőre megleptek minket. Ellopták a legnagyobb fegyverünket, ellopták a szuper taktikánkat – ismerte el dühösen a Kapitány. Ez még egyszer nem nem fordul elő.

Mégis előfordult még egyszer. Az újabb csípésektől annyira fájt a pingvinek hátsója, hogy jégtömbökre kellett ülniük.- Ez nem kóser. Mi pingvinek vagyunk, ők rovarok. Nálunk van a méretelőny – bosszankodott a Kapitány.- De náluk van a „juj, fáj”-előny – vetette közbe a Közlegény, és Rico is egyetértett vele. – Fájdalommentesen nem távolíthatjuk el a fészküket.

- Kowalsky, hogy állunk a fájdalom kiszűrésével? – követelt jelentést a Kapitány.

- Most tökéletesítettem a fájdalommentes sisakot – jelentette ki büszkén Kowalsky. – Mint látjátok, csak felvesszük, és a neuronkésleltető mátrix száz százalékos védelmet biztosít a fájdalommal szemben.

… és kiszűr mindenféle fájdalmat.

- De még nem tökéletes. Jaj, jaj, de fáj, jaj, jaj.- Ah, ostoba ötletek – fűzte hozzá lemondóan a Kapitány.

Ekkor tűnt fel a bejáratnál Mort.- Ide ejtettem a mangómat – kérdezte a kis maki, majd elveszítette az egyensúlyát, és lepottyant az aknába. Minden egyes lépcsőfokba beverte a fejét, majd a beton padlóba csapódva megrepesztette azt. De ő mintha fel sem fogta volna mindezt.- Fájdalom nélkül, mintha meg sem történt volna – jegyezte meg a Kapitány. Kowalsky pedig sokat mondóan elhümmögte magát.

- Azt kéred, hogy beszéljek a méhekkel – kérdezte Mort Kapitányt, miközben a darázsfészket nézték.- Darazsak, és a beszéd nem elég – mondta a Kapitány. – Ez a küldetés durva fellépést kíván.- Puszit és simit? – kérdezte boldogan Mort.- Azt kérjük tőled, hogy mássz fel oda, és verd le a darazsak fészkét – magyarázta Kowalsky Mortnak, miközben (meglehetősen erdménytelenül) nyugodtságot próbált magára erőltetni.

- Játszhatok a kaptárban – kérdezte reménykedve Mort, de a pingvinek rárivalltak.A hangzavarra előjöttek a darazsak. – Na mi az, kell még szuri? – gúnyolódott egyikük. – Úgy megcsíplek, hogy még az ükunokádnak is fájni fog!- Visszavonulás! – kiáltotta a Kapitány, és mindannyian futásnak eredetek a titkos pingvinbázis felé.Mind beugrottak az etetőedény rejtette bejáraton, Mort azonban kint maradt.

Utolérték a darazsak, ő pedig érdeklődve nézte, amint egyenként belecsípnek a popójába.

Hihihi, piros pöttyös leszek tőle – mondta boldogan a darázscsípések láttán.Majd a pingvinek berántották Mortot a búvóhelyre.

- Reménytelen, Kapitány, Mort egyszerűen nem érti a feladatot. – mondta Kowalsky. Mortra eközben nem figyelt senki, így nekiállt felfedezni Kowalsky találmányait.- Ez itt palacsintasütő?- Neeeem, az fúziós krematórium! – kiáltotta Kowalsky, de már késő volt. Mort megnyomta a gombot, és a gépezet minden bizonnyal fájdalmas sugárzást bocsátott ki magából.

- Az csinál buborékokat, ugye – kérdezte a továbbra is vidám Mort, aki nem értett semmit az egészből.Kowalskynak ettől támadt egy ötlete, és elrohant a műhelyébe. A többiek gyanakodva néztek utána.

- Ha nem tévedek, és ez az agyenergia-olvasó szemüveg képes lenne… Igen! Mortot megvédi a nemtörődömség gyűrűje. Nem tudja, hogy veszélyben van, ezért nem érez fájdalmat.- Égettsüti-szag van – ugrándozott körbe Mort.- Lenyűgöző elmélet, Kowalsky, de ez hogy távolítja el a darázsfészket? – értetlenkedett a Kapitány.

- Nem érted, Kapitány? Ha kitörlünk minden fájdalmas gondolatot az agyunkból, ugyanolyan nemtörődömök lehetünk, mint Mort – magyarázta Kowalsky.- Elképesztő – ismerte el a Kapitány. – De hol van olyan eszköz, amely kitöröl minden agyfunkciónkat?- Jól van, ez már tényleg egy tudományos feladat – kiáltott fel Kowalsky, és csakhamar elő is állt a megfelelő szerkentyűvel.

- Uraim, bemutatom a Gausstalanítót – jeletette diadalmasan Kowalsky.- Nem veszélyes? – kérdezte aggodalmasan a Közlegény.- Csak egy kicsit hihetetlen – válaszolta Kowalsky, és máris bekapcsolta, és elkezdte a Közlegény kezelését.

A kezelés végeztével a Közlegény kidőlt.- Rico, az orvosi cuccot! – adta ki az utasítást a Kapitány. Rico fel is öklendezte a gumikesztyűket, amelyeket a Kapitány felhúzott a szárnyaira, és felpofozta velük a Közlegényt.

- Ó, ez olyan vattacukor-készítő gép? Imádom a vattacukrot – mondta felébredve a Közlegény (már sokkal kisebb agykapacitás birtokában), és máris bekapcsolta a Gausstalanítót.

Irányítani azonban nem igazán tudta a sugarat, így elkezdte a feje fölött lóbálni.- Diszkópingvin vagyok – jelentette ki.Ezután a többiek fel irányította, így ők is elbutultak, és az agykapacitásuk bekerült a kartondobozba.

A négy pingvin teljesen szokatlan módon kézen fogva ugrándozott az állatkertben, még Mortnak is vidáman köszöntek.

- Siess, mindjárt itt az iskolabusz – mondta az egyik darázs.- Ajándékdoboz, csíphető gyerekekkel – tette hozzá a másik, és jót nevettek ezen a gonoszok.Eközben a mit sem sejtő gyerekek kiugrottak az iskolabuszból, és az állatkert kapujához szaladtak – Jaj de jó, imádom az állatokat – mondták többen is.

- Ó, jönnek már!- Ma izgalmas és mozgalmas gyerekcsípős napunk lesz – örvendeztek a darazsak.

A Gausstalanítástól együgyűen nemtörődömmé vált pingvinek félelmet nem ismerve rohanták meg a darazsakat.- Most minek jöttetek vissza? – fordult meg az egyik darázs.

- Talán élvezik a csípést – mondta a másik.- Akkor adjunk nekik! – válaszolta az egyik, majd támadópozícióba helyezte a fullánkját.

A pingvinek azonban ez alkalommal nem törődtek az egyébként igen fájdalmas csípésekkel, és jól elverték a darazsakat.

Rájuk hasaltak, pofozták őket a szárnyaikkal, és buborékokat fújtak köréjük. A darazsak nem voltak felkészülve az efféle fogadtatásra.

- A csípés nem árt nekik – hitetlenkedett az egyik darázs.- Hogyhogy nem árt nekik? – kérdezett vissza a másik.- Rosszul csípsz! Mindig olyan gyenge csípő voltál – vádaskodott az egyik.- Mit kell kritizálni? És az önérzetem?

- Mi ez a hangos beszéd a csípésről – jött Julian, aki nyilvánvalóan aludt, rajta volt még a lila szemellenzője (vagy mije) is. – Elrontottátok a királyi pihenésem. Végeeee!A bugyuta pingvinek ekkor figyeltek föl a maki királyra, és a lába keltette fel leginkább az érdeklődésüket. Gondolkodásuk ugyanis ebben is Morttéhoz vált hasonlatossá.

Élvezettel simogatták, csikizték, cirógatták Julian király lábát.

Mort is meglátta Julian lábát, és ő is szerette volna bálványozni a lábat. A pingvinek azonban nem engedték közel, elhajtották.

Erre Mort nagyon begurult, hiszen Julian lábát a saját exkluzívan birtokolt territóriumának tekintette.- A királyi láb az enyém. Ezért most bosszút állok. Mindjárt jövök.

Csakhamar visszatért a pingvinek agykapacitását tartalmazó kartondobozzal.- És ha én ölelgetem a ti dobozotokat? Na, akkor mi lesz – kérdezte fenyegetően a bepöccent Mort, és összenyomta a dobozt.

A Gausstalanító ettől fordítva kezdett működni, és visszasugározta a pingvinek elszívott agykapacitását. Ők ettől újra normálissá váltak.

- A gondolatok visszatérnek – mondta a Közlegény, és azonnal eldobta Julian lábát.

- Nekem Rico gondolataiból is jutott – mondta Kowalsky rettenettel az arcán. – Olyan szörnyű!- Bocsííí – kért a gondolatai miatt elnézést Kowaskytól Rico.

- Kapitány, a gyerekek! – eszmélt Kowalsky, aki észrevette, hogy mire készülnek a darazsak.- Francia kulcs! Szőnyegbombázni fogják őket – kiáltott fel a Kapitány.

A darazsak valóban támadásra készültek az állatkert kapujának boltíve mögé bújva.- De mit tegyünk kapitány? – kérdezte kétségbeesetten a Közlegény. – A nemtörődömség nélkül nem tudunk harcolni ellenük.

- Hát méhecskéink is vannak? – kérdezte Julian, aki csak most vette észre a darázsfészket. - Igazság szerint ezek darazsa… - próbálta helyesbíteni Kowalsky, de Julian nem törődött vele.- A méhecskék készítik a mézet. Miért nem kapok finom méhecskemézet a királyi pocakomba?- Azonnal hozom – szaladt azonnal Mort. Felmászott a darázsfészekhez, és megpróbálta kinyitni.

Sikerült is neki.- Helló, méhek – üdvözölte a méheknek hitt darazsakat, majd felfeszítette a fészket. – Hol dugdossátok a mézet? Vinnem kell Julian királynak, hogy szeressen.

A darazsak már éppen támadásba lendültek volna a gyerekek ellen, amikor egyikük hozta a szörnyű hírt.- Ez egy szörnyeteg! A fészkünk oda van.- A fészek! Az otthonunk kaput – kiáltott fel a másik darázs! Meneküljetek, ha kedves az életetek!

Miután a darazsak elhúztak, a gyerekek már boldogan vették birtokba az állatkertet. A pingvinek elégedetten figyelték őket az egyik pad alól.

- Mort megcsinálta. Azt hiszem, elvégezte a feladatot – jelentette ki a Kapitány.- Ereje valóban meghaladja az egyszerű halandókét – értett egyet Kowalsky.

- Ó, gyertek vissza! – integetett Mort a félbetört darázsfészekkel a menekülő rovarok után.Julian király felmászott mellé az állatkert bejáratának tetejére, és elvette tőle a fészekdarabot.

Megnyalta a fészket (arra számítva, hogy benne mézet talál), de amit benne talált, az nem ízlett neki.- Mort, ez a legrosszabb méz, amit életemben ettem – elégedetlenkedett a kis makinak.- Adsz belőle – kérdezte Mort, bár rejtély, hogy milyen válaszra számított.

- Dehogy adok, te falánk, ez a királyé! – hajtotta el természetesen Julian, és nyalt még egyet a fészekből. – Fúj, annyira rossz!

Azért a fő darázs még visszatér egy utolsó szóra.- Hé, csípem a burád!

Gergőnek.