1

A MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNY TÖRTÉNETE

2

A mű kiadását a Magyar Tudományos Akadémianagyvonalú támogatása tett e lehetővé.

3

A MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNY TÖRTÉNETE

FODOR FERENC

Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet

Budapest, 2006

4

Az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte

Dövényi Zoltán

Szakmai ellenőr

Probáld Ferenc

Tóth József

Számítógépes szövegszerkesztésCsapkáné Laczkó Margit

Garai-Édler Eszter

Technikai munkatársakCsontos Gézáné, Kaiser Miklósné, Kapás Ferencné, Kovács Alexandra

Poór István

© Fodor Ferenc jogutódai, Dövényi Zoltán, Hajdú Zoltán

Nyomás: Mackensen Kft .

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes tanulmányokat

illetően is.

ISBN 963 7395 97 0

Felelős kiadó: Schweitzer Ferenc

MTA Földrajztudományi Kutatóintézetwww.mtafk i.hu

5

TARTALOM

Még egy „bujdosó könyv” ..............................................................................................................IXFodor Ferenc, a geográfus (Hajdú Zoltán) ......................................................................................XI

ELŐSZÓ ...........................................................................................................................................1

I. A MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNY MÚLTJA ......................................................................71. Anonymustól Bél Mátyásig és a nagyszombati egyetem természett udományos

kibontakozásáig ....................................................................................................................72. Bél Mátyástól Hunfalvy Jánosig. Az általános földrajz megalapozása és az

államismék kora .................................................................................................................26a) A természett udományi általános földrajz ................................................................27b) A leíró földrajz megalapozása és az államismék kora ...........................................70c) A helyrajzi, útleíró és honismereti irodalom megindulása .................................111

3. Hunfalvy János iskolája, az összehasonlító és enciklopédikus földrajz ..................1194. Lóczy Lajos kora, az analitikus természett udományi és dualisztikus földrajz ......1465. Cholnoky Jenő kora, az egységes földrajz kibontakozása .........................................1856. Teleki Pál kora, a földrajz módszeres elmélyülése és a tájgeográfi a ........................2197. Függelék ............................................................................................................................286

II. A MAGYAR FÖLDRAJZTUDOMÁNY TELJESÍTMÉNYEI ...............................................2991. Matematikai és csillagászati földrajz, vetülett an.........................................................2992. Természeti földrajz ..........................................................................................................304

a) Általános fi zikai földrajz ..........................................................................................304b) Geofi zika ....................................................................................................................306c) Vulkanológia ..............................................................................................................308d) Glaciológia .................................................................................................................309e) Hidrográfi a és limnológia ........................................................................................310f) Oceanográfi a...............................................................................................................313g) Orográfi a és orometria .............................................................................................314h) Geomorfológia ...........................................................................................................316i) A levegő fi zikai földrajza, klimatológia és klimatográfi a .....................................320j) Biogeográfi a ................................................................................................................323

3. Emberföldrajz ...................................................................................................................328a) Általános emberföldrajz ...........................................................................................332b) Településföldrajz .......................................................................................................334c) Városföldrajz ..............................................................................................................340d) Gazdasági földrajz ....................................................................................................342e) Politikai földrajz ........................................................................................................347f) Kultúrföldrajz .............................................................................................................352g) Történeti földrajz .......................................................................................................353h) Katonai földrajz .........................................................................................................359i) Demográfi a .................................................................................................................360

6

4. Kartográfi ai tudományok ...............................................................................................362a) Kartográfi a-elmélet ...................................................................................................362b) Térképolvasás ............................................................................................................364c) A térképírás története ................................................................................................364

5. Szülőföld- és honismeret ..............................................................................................367 6. Tájföldrajz........................................................................................................................371 7. Földrajzi megfi gyelés és gyakorlat ..............................................................................372 8. Földrajzi tudományelmélet és módszer .....................................................................373 9. Földrajz-didaktika .........................................................................................................37510. Földrajztörténet ..............................................................................................................37811. Geográfusok életrajza ....................................................................................................38012. Földrajzi bibliográfi a .....................................................................................................38213. Magyarország leíró földrajza Anonymustól napjainkig ..........................................38314. Magyarország monografi kusan feldolgozott tájai ....................................................392

III. A FÖLDRAJZ A MAGYAR ISKOLÁKBAN ........................................................................3951. A földrajz tantervi helyzetének alakulása ....................................................................395

A) A középiskolai oktatás ...............................................................................................395a) A legrégibb időktől az első Ratio Educationisig (1777) .......................................395b) A két Ratio Educationis közti időszak (1777–1806) ..............................................400c) A második Ratio Educationis és az Organisations-Entwurf közti időszak ............

(1806–1848) ..................................................................................................................405d) Az abszolutizmus kora az Organisations-Entwurf és báró Eötvös József

tanterve között (1849–1868) ......................................................................................411e) A kiegyezéstől az első középiskolai törvényig (1867–1883) ................................414f) Az 1883-i első középiskolai törvény és az 1899-i tanterv közti időszak ............419g) Az 1899-i tanterv és az 1924. évi XI. törvénycikk közti időszak .........................421h) A földrajzoktatás elmélyülése az 1924-1938-i tantervek közti időszakban ......425i) Földrajzoktatásunk visszaszorításának korszaka (1938-tól) ................................426

B) A földrajz az alsófokú oktatásban és a szakképzésben ..........................................4282. Földrajzi tankönyveink fejlődése ...................................................................................431

a) Tudományunk önállósulása előtt i, Hunfalvy felléptéig terjedő időszak ..........431b) Tankönyveink fejlődése a földrajztudomány önállósulása utáni időkben

Hunfalvy hatása alatt (1868–1889) ...........................................................................445c) Tankönyveink fejlődése a tantárgyi önállósulás és természett udományi

irányzat hatása alatt (1889–1919) .............................................................................454d) A modern földrajzi szellem térfoglalása tankönyveinkben 1919 után ..............463

IV. A MAGYAR FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK .......................................................................473a) Tudományos feltárásaink Észak-, Kelet- és Dél-Európában ...............................476b) Tudományos kutató utazásaink Ázsiában ............................................................480c) Magyarok részvétele Afrika feltárásában ..............................................................489d) Magyar kutatások a két Amerikában .....................................................................492e) Magyar kutatók Ausztráliában és Óceániában .....................................................495f) Az osztrák és magyar északi sarki expedíció ........................................................496

7

V. MAGYAR GEOGRÁFUSOK, TÉRKÉPÍRÓK ÉS TUDOMÁNYOS UTAZÓK ...................4971. Életrajzok ..........................................................................................................................4972. Végszó ................................................................................................................................8093. A magyar geográfusok, térképírók és tudományos utazók

születésük sorrendjében .................................................................................................809Rövidítések jegyzéke ....................................................................................................................819

8

IX

Még egy „bujdosó könyv”

Amikor 1962 májusában Fodor Ferenc meghalt, az akkori magyar földrajztudomány úgy tett , mintha semmi sem történt volna, mintha nem is az egyik legnagyobb életművel rendelkező geográfusunk szállt volna a sírba. A feltűnő hallgatást esetleg lehetne ma-gyarázni az akkori zord politikai időkkel, Teleki Pál munkatársának bármilyen szintű rehabilitálására azonban még a későbbi, jóval enyhültebb korban sem került sor. Ez a hallgatás azonban szerencsére nem jelentett e Fodor Ferenc teljes elfeledését, szakmai halálát: évtizedeken keresztül úgy volt jelen a honi geográfi ában, hogy hivatalosan nem vett ek róla tudomást.

Ez a furcsa kett ősség persze nem a véletlen műve, még csak nem is a forgandó szerencséhez köthető. Fodor Ferenc szakmai továbbélését jórészt kéziratban megmaradt munkái, vagy kis példányszámú sokszorosított művei tett ék lehetővé. Egyik sem az a forma, ami kedvez az ismertségnek. Hogy az érdeklődők mégis lehetőséget kaptak Fodor Ferenc kéziratos munkáinak megismerésére, az egyrészt felesége állhatatosságán, másrészt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kéziratt árának szakmai elkötelezett ségén és nagyvo-nalúságán múlott : miután a Kéziratt ár megvásárolta Fodor Ferenc kéziratait, azokat nem süllyesztett e el a zárt anyagok közé, hanem lehetővé tett e használatukat.

Ezek közül geográfus körökben kétségkívül a magyar földrajztudomány történetét a kezdetektől az 1940-es évek közepéig-végéig feldolgozó munka volt a „sláger”, ezt forgat-ták leginkább. Így lassan megfogalmazódott a gondolat, hogy több mint fél évszázaddal a mű elkészülte és bő négy évtizeddel a szerző halála után végre könyvalakban is meg kel-lene jelentetni. Az kezdett ől fogva világos volt, hogy a kézirat megjelentetését piacorientált kiadó nem fogja vállalni. Ebben a helyzetben az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete szakmai kötelességének érezte, hogy Fodor Ferenc nagy munkáját a szélesebb érdeklődő olvasóközönség elé tárja.

Akinek volt a kezében az eredeti mintegy 650 oldalas kézirat, az tisztában lehet a nyomdai előkészítés technikai nehézségeivel. Az 1940-es évek végén nem hogy számítógép, de még megfelelő minőségű írógéppapír sem állt rendelkezésre, így a gépirat jónéhány oldala ma már alig olvasható. Arról nem is beszélve, hogy a könyv jelentős részét kitevő lexikont kézzel írta a szerző. Így nem meglepő, hogy a kézirat négy munkatársunk közös munkájával került be a számítógépbe. Nem könnyített e meg a dolgunkat az sem, hogy Fodor Ferenc utólag jónéhány kézírásos kiegészítést is betoldott a szövegbe.

Előzetesen döntést igényelt, hogy szabad-e változtatni az eredeti kéziraton, vagy változatlan formában kerüljön kiadásra. További gondot jelentett , hogy a hatalmas munka nélkülöz minden forráshivatkozást, így nem volt lehetőség az esetleges ellenőrzésre sem. Így végül is semmiféle érdemi korrekciót sem végeztünk az eredeti szövegen, csak a nyil-vánvaló elírásokat és tévedéseket javított uk, valamint a földrajzi neveket igyekeztünk a mai írásmód szerint megadni.

Különösen fontos kiemelni, hogy még a szubjektív, személyes jellegű eszmefutt a-tások, megjegyzések is változatlan formában kerülnek közlésre. Fodor Ferenc hosszú élete folyamán a hazai geográfi a számos kiemelkedő alakjával volt kapcsolatban, s ezek tevé-kenységét, mentalitását, szakmán kívüli megnyilvánulásait munkájában nem egy esetben kritikus szemmel értékelte, ill. mutatt a be. Ezek a megjegyzések azonban sohasem bántóak, s jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy szakmánk egykori nagyjait a mai olvasó árnyal-tabban láthassa. Fodor még akkor sem említ neveket, amikor a hazai földrajztudományból 1945 után történt kiszorítását említi, jóllehet sorain átsüt az efölött érzett fájdalom.

X

Fodor Ferenc neve és tevékenységének egyes részei az elmúlt évtizedekben bizo-nyos mértékig ismertek voltak ugyan, átfogó képünk azonban az említett okok miatt erről nem lehetett . Ezen probléma megoldásához azzal próbálunk hozzájárulni, hogy egyfajta bevezetésként beillesztett ük a könyvbe Hajdú Zoltán nagyívű tanulmányát Fodor Ferencről, a geográfusról. Azt sem gondoljuk, hogy ezzel ezt a gondot le is tett e geográfi ánk, a tanul-mány csak első, de nagyon fontos lépésnek tekinthető Fodor Ferenc szakmai újrafelfede-zésének útján.

Jóleső érzéssel vett ük tudomásul, hogy Fodor Ferenc művének megjelentetését minden oldalról támogatt ák. Az ilyenkor nem ritkán felmerülő kiadási jogok körüli áldatlan viták teljesen elkerültek bennünket: Fodor Ferenc unokái, mint a szerzői jogok tulajdonosai nagyvonalú feltételekkel átengedték a kiadási jogot, az MTA Könyvtárának Kéziratt ára kész-ségesen rendelkezésünkre bocsátott a a mű általuk őrzött kéziratát, a Magyar Tudományos Akadémia vezetése pedig átvállalta a kiadási költségek jelentős részét.

Jó volt látni azt is, hogy a történett udomány szintén felfi gyelt Fodor Ferenc lappan-gó életművére, s már 2001-ben megjelentett ék Teleki Pálról írt munkáját. Ezt maga Fodor Ferenc nevezete „bujdosó könyv”-nek, de az évtizedes hányatt atásokat nézve a jelen munka is joggal tekinthető annak. De ezzel még mindig nem értünk a sor végére, mert vannak még mindig megjelenésre váró Fodor-kéziratok. Ezek közül leginkább „A magyar lét földrajza” c. nagy összefoglaló munka említhető, amiről maga Fodor Ferenc rendelkezett úgy, hogy „Elkallódni … ne hagyjátok.”

Jó lenne, ha valóban nem hagynánk…

Dövényi Zoltán

XI

Fodor Ferenc: a geográfus

Hajdú Zoltán

1. Bevezetés

A modern földrajztudomány megteremtésében minden országban jelentős szerepet játszott az állam. A földrajztudomány szinte mindenütt „ál-lamszolgáló”, nemzeti cél- és érdektámogató diszciplínává vált. Ez a funkció jelentős szerepet játszott a 19–20. századi német, angol, orosz, francia, olasz, amerikai stb. földrajztudományban egyaránt. Az I. világháborús, majd a II. világháborús győztesek és vesztesek földrajztudománya eltérő módon élte meg később saját korábbi történelmi szerepét.

A 19–20. századi magyar földrajztudomány története a nemzetközi földrajztudományban kibontakozó tudományos tendenciák mellett magán viseli az ország társadalmi, gazdasági, politikai rendszerváltásokban gazdag történetének szinte minden fordulatát, következményét, a rendszerváltások és értékátrendeződések mintegy lenyomataként jelenik meg. A rendszervál-tásokat e tekintetben széles körben kell kezelni, hiszen a modern magyar földrajztudomány intézményrendszerét megteremtő Hunfalvy János még 1848-as alapokon állva fordult szembe az osztrák abszolutizmussal, majd az utódai más–más folyamatokkal, rendszerekkel és rendszerváltásokkal szem-besültek.

Ezek a fordulatok természetes módon megjelentek a korszak vezető geográfusainak gyakran tragikus, személyes életpályáiban, élett örténetében is. (A politikai ellenfél, a tudományos vitapartner és kritikus gondolkodó megalázása, bebörtönzése – ahogy Hunfalvy sorsa mutatja – nem a 20. század „találmánya”.) A történelem viharai erősen megtépázták a mindenkor jelentős részben „államelkötelezett ” földrajztudomány egészét, benne művelőinek széles körét.

Fodor Ferenc a 20. század egyik jelentős, eredeti eredményeket fel-mutató, kutató és oktató geográfusa, sokszínű és ellentmondásos szerepű egyénisége volt. A magyar földrajztörténet egyik tragikus korszakában (a piarista gimnáziumban végzett ) Fodor Ferenc részt vett a magyar társada-lomföldrajz megteremtőjének, Czirbusz Géza (a piarista szerzetes) tudatos „elfelejtetésében”. Teleki – a budapesti piarista gimnázium magántanulója és érett ségiző diákja – árnyékában Fodornak feltehetően nem volt más választása. Czirbuszt illetően álláspontját 1948 után módosított a, majd teljesen más társa-dalmi, politikai és tudományos szituációban 1948 után Fodor Ferenc részbeni tudományos „felejtetésére” került sor.

XII

Fodor Ferenc munkásságának ismételt megismerése, s azon belül tu-dománytörténeti kutatási eredményeinek publikálása a magyar földrajztudo-mány egyik régi adóssága, ami ha megkésve is, de egyfajta igazságot szolgáltat Fodor Ferencnek.

Tanulmányunkban a kutató geográfus eredményeinek bemutatására helyezzük a hangsúlyt, nem vállaljuk fel az „igazságosztó” szerepét Fodor és fi atalabb kortársai két világháború között i személyi-személyeskedő vitáiban, s ugyanúgy kerüljük a „bűnösök” felsorolását Fodor tudományos teljesítményé-nek 1948 utáni feledtetésében, valamint életművének máig tartó kitagadásában a magyar földrajztudomány történetéből.

Megítélésünk szerint a „mindenkori Fodor-ügy” alapvetően a magyar társadalom politikai, történeti, tudománypolitikai stb. fordulataiban gyöke-rezik, de e meghatározó feltétel mellett szerepet játszott benne a magyar geo-gráfus társadalom mindenkori emberi, személyi összetételének sajátossága, ellentmondásos belső struktúrája, sokosztatú érdekrendszere is, így sohasem egyedüli „ügy” volt.

Elemzésünkben szinte kizárólagosan Fodor földrajzi munkásságára és életművére koncentrálunk, de tisztában vagyunk azzal, hogy az életmű sokkal rétegzett ebb. Külön elemzést érdemelne a cserkész, az ifj úságszervező és -nevelő, a tudományszervező (folyóirat-szerkesztő), az egyetemi oktató Fodor bemutatása.

2. Fodor Ferenc vázlatos életrajza

Fodor Ferenc a magyar földrajztudomány „rejtőztetett alakjának tekint-hető” lényegében 1948 után. Ugyanakkor Fodor az egyik legjobban dokumentált alakja a magyar földrajztörténetnek, hiszen az 1949 után az MTA-hoz benyújtott önéletrajzai, az általa írt tudománytörténeti összegzés önértékelési és életrajzi összefoglalása, a felesége által az MTA Könyvtár Kéziratt árba lehelyezett kéz-iratokhoz írt életrajza (FODOR F.-NÉ, FENCZIK V. 1963) szinte mindenre kiter-jedően megrajzolták életpályáját, bár ezeket a dokumentumokat sokáig csak a földrajztörténet iránt érdeklődők olvasták, s részben a forrás feltüntetése nélkül használták. Fodor Ferenccel kapcsolatban így abban a szerencsés és egyben kényes helyzetben vagyunk, hogy a magyar geográfi a történetét feldolgozva, a magyar geográfusok szakmai életrajzát megírva, részletesen kitért önmaga munkásságára, saját teljesítményének bemutatására, értékelésére, s a magyar földrajztudomány történetében önmaga teljesítményének az elhelyezésére is.

Fodor újrafelfedezése napjainkban a földrajztudomány szűkebb körén kívül is megindult, s Tilkovszky Lóránt – Fodor Teleki monográfi ájához kap-csolódó – életrajzi elemzése a legtöbb tekintetben összegezte Fodor életrajzi pályáját (TILKOVSZKY L. 2001).

XIII

Fodor Ferenc 1887. március 5-én született a Fekete-Körös partján fekvő Tenke községben, a történelmi Bihar megyében. Családja iparos-paraszti gyö-kerű, édesapja jómódú szűrszabó és szűcs mester volt. A családon belül Fodor egyszerre megismerte a paraszti világ, valamint a vidéki iparos társadalom életvitelét, szokás- és értékrendjét. (A felesége életrajzi összegzése szerint az 1930-as évek végén Fodor jelentős családtörténeti és családfa kutatást vég-zett , s önmagát besenyő eredetűnek tartott a, családját a honfoglalásig vezett e vissza.) Feltehetően nem állunk messze az igazságtól, amikor úgy véljük, hogy a paraszti-kézműves környezetből való származás, a konkrét fi zikai munka megismerése, megbecsülése, jelentős szerepet játszott abban, hogy a későbbiekben Fodor a „gazdálkodó”, a „dolgozó embert” állított a gazdaságföldrajzi munkás-ságának fókuszába.

Tenke egy jó fekvésű, Fodor gyermekkorában mintegy 3500 lakosú, döntően magyar lakosságú, de román lakossággal is rendelkező (román több-ségű területen elhelyezkedő) járási székhely volt. A mezőgazdaság, az ipari tevékenység, a viszonylag fejlett szolgáltatási szektor egyaránt jelen volt a településen. (Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor a község Romániában maradt.)

Fodor sohasem szégyellte sem szülőhelyét (később 260 oldalas köny-vet szentelt neki „Az el nem sodort falu” címen), sem pedig a kor szellemi elitje szempontjából „alacsony” származását, de gyakran megélte mindkett ő viszonylagos hátrányát.

Fodor a családban mély, római katolikus nevelést kapott . Vallási meg-győződése belső lelki életének meghatározó tényezőjévé vált, a római katolikus vallás erkölcsi értékrendje, az egyházhoz való szerves és szoros viszonya meg-határozta életfelfogását és életvitelét. Akkor is hű maradt vallási neveléséhez, értékrendjéhez, amikor személyes életében előnyöket nyújtott volna a tagadás, avagy az ideológiai váltás. (Fodort egész életében szoros kapcsolatok fűzték a római katolikus egyházhoz. Az egyházi kötődése révén olyan magas állású személyekkel is kapcsolatba került, amelyre egyszerű geográfusként nem lett volna lehetősége.)

A római katolikus elemi iskola tanítója felfi gyelt az éles eszű, tehet-séges gyerekre. Családja 1898-ban Tenkéről Szatmárra költözött , így Fodor a szatmári római katolikus főgimnáziumba került, ahol visszaemlékezései és az iskolai évkönyvek tanúsága szerint is szorgalmas, jó tanuló volt. Középiskolai tanulmányai alatt kisebb botanikai cikkeket, ismertetéseket írt a város helyi újságjaiba. A jezsuiták a középiskolai évek alatt jelentős hatással voltak sze-mélyiségének fejlődésére, elmélyített ék vallási meggyőződését. 1906-ban tett érett ségi vizsgát.

Szatmár Fodor középiskolás korában egy 30 ezer fő körül mozgó, tör-vényhatósági jogú város, megye- és járási székhely, fejlett , több funkciós város volt, élénk közélett el, jelentős szellemi kapacitásokkal. Tenkéhez képest Fodor

XIV

ismeretszerzési lehetőségei minden tekintetben (könyvtár, társadalmi struk-túra stb.) kiszélesedtek. (Fodor mindig szeretett el emlékezett Szatmárra, 1945 után két, kéziratban maradt munkát is szentelt a város és a táj kutatásának.) Szatmár magyar nemzetiségű város volt, de a térségben megjelenő német és román települések miatt Fodor itt is lényegében több nemzetiség multikultu-rális társadalmában élt.

Fodor középiskolai tanulmányai alatt kacérkodott a művészeti pálya gondolatával (jól rajzolt, festett , énekelt, zenélt, rendkívül jó kézügyessége volt), jelentkezett is a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vett ék fel. Az érett -ségi után így végül is a budapesti egyetemre került, ahol földrajz-természetrajz szakra iratkozott be.

Az egyetem és Budapest „megfogta” Fodor Ferencet. Az egyetemen el-sősorban a geológus-természeti földrajzos Lóczy Lajos és a gazdasági földrajzi érdeklődésű Thirring Gusztáv volt rá hatással. Ismereteit a földrajz mindkét ágában mélyített e, de kezdetben inkább a természeti földrajz, különösen a növényföldrajz vonzott a.

Budapest nagyvárosi és „lehetőségvarázsával” ragadta meg a vidéki fi atalembert. Fodorban fi atalon tudatosodott az, hogy Budapest a magyar gazdaság, társadalom és tudomány „szíve”, s az egyetem befejezése után szí-vesen maradt volna itt , vagy esetleg költözött volna át Bécsbe, amelyet igazán nem szeretett , de tisztában volt a császárváros kínálta lehetőségekkel. A vidéki élet kevésbé vonzott a. (Fodor mindenkor elismerően írt Budapest országban betöltött szerepéről, „távolról is szerett e” a várost.)

1910-ben bölcsészdoktori, 1911-ben pedig középiskolai tanári oklevelet szerzett . A kötelező gyakorlati évet Budapesten töltött e, a tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumában. Fodor 1911 őszén Karánsebesre került középis-kolai tanárként.

Karánsebes mintegy 8000 lakosú rendezett tanácsú város, járási szék-hely volt. Fodor állami álláshoz jutott , ami fontos volt számára, de nem iga-zán volt elégedett új lakóhelyével, sem pedig körülményeivel. Ennek ellenére jelentős oktató, szervező tevékenységbe kezdett a döntően román, kisebb részben német lakosságú kisváros magyar kisebbsége körében. (Románul már korábban is jól beszélt, Karánsebesen pedig szinte anyanyelvi szintre fejlesztett e román tudását.)

Személyes életében jelentős változást hozott házassága (1913), majd két gyermekének megszületése (1914, 1916). Egy erős akaratt al rendelkező, tudatosan és öntudatosan élő feleség (Fenczik Vira, aki ungvári görög katoli-kus lelkészi családból származott , s polgári iskolai tanári diplomát szerzett ) támogatására talált életében és halála után is.

1915-ben Karánsebesen kapcsolódott be a – későbbiek során életében és kapcsolatrendszere alakulása szempontjából oly fontos – cserkészmozgalomba. A kisvárosban ő szervezte meg az első cserkészcsapatot. A cserkészet lényegében

XV

egészen 1945-ig jelentős tevékenységi közege volt Fodornak. (A cserkészethez kapcsolódóan széleskörű társadalmi ismeretségre tett szert, kapcsolati hálója a cserkészethez kapcsolódóan épült tovább.)

Karánsebesen kezdetben intenzívebben növényföldrajzzal foglalko-zott , jelentős botanikai gyűjtőmunkát végzett . Érdeklődése fokozatosan kiter-jedt a természeti földrajz szélesebb körére, majd a világháború alatt a politikai földrajz felé fordult.

A közvetlen környezet mintegy természetes módon fordított a fi gyel-mét a Balkán felé. A világháború alatt 1916 májusában Temesváron létrejött a Balkán Iroda, amely a Balkán gazdasági, gazdaságpolitikai tudományos ta-nulmányozását tűzte ki elsődleges céljául. Fodor az Iroda hatására megkezdte balkáni jellegű kutatásait. Kezdetben térképi elemzéseket végzett , majd foko-zatosan elmélyített e ismereteit a térség nagyobb részére vonatkozóan. Rövid idő alatt több balkáni tárgyú tanulmánya jelent meg (FODOR F. 1915, 1916, 1917/a, 1917/b). A balkáni kutatásaiban támogatásra talált a magyar földrajzi Balkán-kutatás atyja, a Magyar Földrajzi Társaság egyik meghatározó egyé-nisége, Havass Rezső személyében.

1916 őszén Fodor a kutatásai elmélyítése, a továbblépés érdekében vette fel írásban a kapcsolatot Teleki Pállal, mégpedig a Magyar Keleti Kultúrközpont balkáni kutatási programjába kívánt bekapcsolódni. Teleki a gazdasági és politikai földrajzi kutatások elmélyítésére hívta fel Fodor fi -gyelmét.

Fodor a balkáni kutatásokban jelentősen előre haladt, s amikor felve-tődött a szegedi Balkán Akadémia létrehozásának a gondolata, majd konkrét terve, szeretett volna Szegedre kerülni Karánsebesről.

1917-ben és 1918-ban Fodor részt vett az MTA Keleti Bizott sága által szervezett balkáni kutatómunkában. Ezekben a kutatásokban sok magyar geográfus működött közre, céljuk a Monarchia által megszállt területek helyze-tének és adott ságainak a feltérképezése volt. Fodor elsősorban növényföldrajzi megfi gyeléseket végzett .

1919 nyarán a megszálló román hatóságok elbocsátott ák Fodort tanári állásából, mert bár tudott románul, s elvileg akár maradhatott is volna, de nem volt hajlandó hűségesküt tenni.

1919 szeptemberében családjával együtt elhagyta Karánsebest, Törökszentmiklóson, majd Budapesten keresett lehetőséget a maga számára. A VKM az újpesti Főiskolai Szociális Telepen helyezte ideiglenesen állásba, ahol nemzetnevelő és népművelő előadásokat tartott . Ezzel párhuzamosan Teleki meghívta, hogy dolgozzon a Békeelőkészítő Irodában is. (Az irodában töltött időszakban szinte minden olyan politikussal találkozott , aki a két világháború között i időszakban jelentős szerepet játszott .)

A béke-előkészítés időszakában a magyar geográfusok félretett ék ko-rábbi szakmai és emberi ellentéteiket, s együtt dolgoztak az ország érdekében.

XVI

Később viták támadtak arról, hogy ki amelyik anyagot készített e, ezért Fodor a Földrajzi Közleményekben tételesen közzétett e, hogy ki amely anyag eredeti szerzője. (A viták később sem csitultak el teljesen az akkori anyagok haszno-sítását illetően.)

Fodor a Békeelőkészítő Irodán itt hon dolgozott a béketárgyalások alatt , s Teleki kéréseit teljesítve szervezte, s részben végezte a szükséges munkákat. Fodor ténylegesen jelentős szerepet játszott a béke-előkészítési anyagok létrejött ében.

1920–1921-re Fodor Ferenc befutott , elismert kutatóvá vált, bekerült a korabeli magyar geográfusok elitjébe. Fodor a „Magyarország és a Balkán gaz-daságföldrajza” tárgykörben magántanári habilitációt nyert Cholnoky tanszé-kére a Budapestre menekült kolozsvári egyetem bölcsészett udományi karára. A Földrajzi Közlemények szerkesztője lett , az MFT Választmány tagja.

Az első kudarc is ekkor érte. Czirbusz halála után Cholnoky a budapes-ti egyetemre került professzornak, a kolozsvári egyetem pedig Szegedre köl-tözött . Fodor megpályázta a tanszékvezetői pozíciót, de veszített Kogutowicz Károllyal szemben. (A magyar földrajztudomány minden bonyolultsága, szak-mai és személyi szövevénye megjelent az ügyben. Kogutowicz tudományos teljesítménye a versenykor jelentősebb volt, mint Fodoré.)

A Közgazdaságtudományi Kar megalakítása, a Földrajzi Tanszék lét-rehozása után Teleki Fodor Ferencet a tanszékre hívta, s elintézte, hogy ma-gántanári habilitációját erre a karra is kiterjesszék. Fodor a gazdaságföldrajzi oktatás egyik meghatározó személyisége lett Teleki mellett , s Teleki gyakori távollétében helyett e is. A karon eltöltött mintegy 20 év Fodor oktatói és kutatói munkásságának legintenzívebb időszaka.

Fodor életében a Közgazdaságtudományi Karon eltöltött hosszú időszak szinte minden szempontból meghatározó volt. Ekkor teljesedett ki igazán tudo-mányos munkássága, ekkor vált a magyar gazdasági földrajz egyik meghatározó személyiségévé, társadalmi státusa a beosztásánál jelentősebb volt, a cserkészet révén karon, egyetemen és országon belül is ismert személyiséggé vált. 1928-ban egyetemi címzetes rendkívüli tanár, majd 1932-ben nyilvános rendkívüli egye-temi tanár lett . (Ha megnézzük az 1932-ben publikált „A magyar legújabb kor lexikona” Fodor címszavát akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egyetemi munkája mellett a közéleti tevékenysége rendkívül széles volt, több jelentős társadalmi és tudományos szervezetben fejtett ki vezető tevékenységet.)

Konfl iktusai is megjelentek: részben a Telekihez fűződő szoros kapcso-latai miatt , részben pedig saját törekvései kapcsán. A földrajzi társadalom egy része féltékenyen fi gyelte a Teleki–Fodor kapcsolatot, s Fodor is élt mások felé a kapcsolat lehetőségeinek túlhangsúlyozásával. Publikációs tevékenységét többen túlságosan nagynak és tematikailag szélesnek tartott ák.

Megromlott Fodor kapcsolata Cholnoky Jenővel, s különösen a fi atalabb generáció képviselőivel (Hantos Gyula, Kádár László, Rónai András), akik pedig különböző okoknál fogva Teleki bizalmát legalább annyira élvezték, mint Fodor.

XVII

Bulla Béla MTA Könyvtár Kéziratt árban lévő hagyatékában nyomon követhetjük a Fodor Ferenc körül zajló mozgásokat, Hantos Gyula levelei révén az „egyéni viszonyulásokat”. Hantos nem igen nagy tisztelett el ír volt tanára és munkatársa teljesítményéről, emberekhez való viszonyairól, de e tekintetben Hantos is elfogultnak tekinthető. (A szerzőnek korábban lehe-tősége volt hosszan beszélgetnie Kádár Lászlóval és Rónai Andrással a két világháború között i időszak magyar földrajztudományának belső viszonyairól, személyi kapcsolat- és érdekrendszereiről, s ez alapján alakult ki az a meggyő-ződése, hogy az időszak személyi kapcsolatrendszere sokkal bonyolultabb, ellentmondásosabb volt, mint ahogyan azt a Teleki körüli külső és belső körök segítségével 1949 után Fodor maga megrajzolta a magyar földrajztudomány történetét elemző munkájában.)

Fodor a szorgalmas és céltudatos munka eredményeként anyagilag is gya-rapodott . 1931-re felépítt ett e családi házát (XI. kerület Ábel Jenő út 31), amelynek nagyságára maga Teleki is fanyar megjegyzéseket tett . (A házat 1952-ben államo-sított ák. Fodor és családja a későbbiekben bérlőként lakott a ház egy részében.)

Fodor életének tragikus időszakát jelentett e 1936, amikor egyetlen fi a Ausztriában síbalesetben meghalt. Idegrendszere ekkor rendült meg először. Az egyetemi konfl iktusok és a családi tragédia idegösszeroppanáshoz vezetett , aminek a következtében Fodor kórházi ideggyógyászati kezelésre szorult. (A későbbiekben a korábbinál is érzékenyebbé, sérülékenyebbé vált.)

Fodor és környezete konfl iktusai szélesebb nyilvánosságot kaptak. Hóman Bálint kultuszminiszter a konfl iktusokat úgy látt a feloldhatónak, ha Fodort vidékre helyezi, formálisan előléptetve. Hóman felajánlott a Fodornak a pécsi tankerületi főigazgatói állást. Felesége ellenezte az állás elfoglalását, Teleki viszont barátilag, de elég nyomatékosan javasolta annak átvételét.

Fodor Pécsre került (1939 november 18), de egyedül. Ingázó igazgató volt, felesége Budapesten maradt. Belecsöppent a magyar és német iskolák bel-ső és egymás között i vitájába. A legtöbbször diplomatikusan járt el, a magyar iskolai igazgatókkal magyarul, a németekkel németül beszélt, ami a német iskolák körében tetszést aratott , de egyértelműen a kormány hivatalos oktatási és nemzetiségi politikáját képviselte közigazgatási munkája során.

A Prinz által igazgatott egyetemi Földrajzi Intézett el nem alakított ki szorosabb kapcsolatokat (érdemben ideje sem volt rá, hiszen az egyetem Észak-Erdély visszatérte után Pécsről Kolozsvárra költözött ), de nem élezte a személyi konfl iktusokat sem.

1940-ben Cholnoky Jenő betöltött e 70. életévét, s nyugdíjba kényszerült a budapesti földrajzi tanszék éléről. Döntés született a tanszék megosztásáról (természeti – emberföldrajzi). Hóman Bálint megígérte Fodornak az ember-földrajzi tanszéket, de végül a sokkal fi atalabb Mendöl Tiborral töltött ék be azt, aki Fodorhoz képest akkor még csak alig mérhető tudományos munkássággal rendelkezett (Cholnoky egyértelműen Mendöl mögé állt).

XVIII

A háború kitörése után nem szívesen akart az ország perifériáján, s családjától távol maradni, vissza akart kerülni Budapestre. Egyetemi pozíció-ban már nem reménykedett , így 1943 februárjában átvett e a budapestkörnyéki tankerületi főigazgatói pozíciót. A hivatali munka mellett jelentős tudományos összegző tevékenységbe kezdett . (A nyilas uralom alatt nem láthatt a el hivatali munkáját, mert nem támogatt a a nyilas hatalmat. A VKM Igazoló Bizott sága 1945-ben ezért minden kétség nélkül igazolta.)

A főváros ostromát házában élte át, kisebb sebesülést szenvedett . A háború után hozzákezdett hivatala újraindításához, a munkafeltételek meg-teremtéséhez, de erős baloldali politikai támadások érték személyét és a mun-káját, illetve korábbi tudományos és oktatáspolitikai tevékenységét. 1946-ban (35 éves állami szolgálat után) saját nyugalma érdekében kérte nyugdíjazását. (A nagy politikai küzdelmek időszakában így Fodor már nem állt konkré-tan senkinek sem a szakmai, sem pedig politikai törekvéseinek az útjában. Nyugdíjasként akár „páholyból is nézhett e volna” a körülött e lejátszódó fo-lyamatokat, de nem tehett e. Egyrészt rövid időre megfosztott ák nyugdíjától, másrészt pedig életeleme volt a kutatómunka.)

A formális nyugdíjazás után aktív kutatási-összegző munkába kezdett . 1946-ban a magyar mezőgazdasági termelés földrajza, valamint „A magyar lét földrajza” c. nagy összegzése készült el, amelyet 1948-ban még nyilvánosan bemutatott , de kéziratban van mind a mai napig. 1947-ben az új helyzetben összegezte felfogását a magyar katolicizmus földrajzi helyzetéről.

A fordulat évétől az új hatalom birtokosai fokozatosan felszámoltak sok olyan részstruktúrát (cserkészet 1948 szeptember, az egyházi iskolák álla-mosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a Magyar Földrajzi Társaság műkö-désének betiltása stb.), amelyek Fodor számára kedvesek és értékesek voltak. Nem értett egyet az új rendszer intézkedéseivel, de nyilvánosan nem is kriti-zálta azokat. (Az adott helyzetében sem értelme, sem pedig pozitív eredmé-nye nem lett volna az esetleges kritikájának. Magánéletében kimutatt a, hogy támogatja a rendszer üldözött eit, a kolostorokból kiűzött szerzetesek közül többet befogadott házába.)

Fodor az új helyzetben – reálisan – úgy ítélte meg, hogy gazdasági és po-litikai földrajzi kutatásokkal saját értékrendje szerint nem tud beilleszkedni az új földrajztudomány viszonyai közé, ezért tudománytörténett el kívánt foglalkozni. 1949-ben tervezetet nyújtott be az MTA-hoz „A magyar földrajztudomány történe-te” megírására, de érdemi választ nem kapott rá. Fodor ennek ellenére megkezdte a munka írását, s lényegében 1951 decemberére el is készült a gépelt kéziratt al. 1950-ben kérelmet nyújtott be a Tudományos Minősítő Bizott sághoz, hogy addigi életműve alapján nyilvánítsák a földrajztudomány kandidátusává. A TMB nem is válaszolt a kérelemre, de a minősítések megkezdésekor a földrajztudomány köréből csak az aktív tanszékvezetők (Bulla Béla, Mendöl Tibor, Kádár László, Prinz Gyula) kapták meg a kandidátusi fokozatot, a doktorit pedig senki sem.

XIX

A nyugdíjas és idős Fodor Ferenc nem jelentett közvetlen veszélyt az új hatalom számára, ezért a Rákosi-féle diktatúra igazán kemény éveit különösebb személyi károk nélkül átvészelte. Nem börtönözték be, nem internálták, nem te-lepített ék ki, de nem is tett ek kísérletet az integrálására, meggyőzésére. Fodort az új hatalom lényegében „leírta”. A különböző akadémiai bizott ságok és egyéb szervek (MTA Állandó Földrajzi Bizott sága, Művészett örténeti Bizott sága, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, VITUKI, Magyar Enciklopédia szerkesztősége stb.) az 1950-es évek elejétől kezdve a tudomány egyes terü-letein igénybe vett ék Fodor felkészültségét és ismereteit. Tudománytörténeti, kartográfi ai, könyvészeti, vízrendezési kutatásokat végzett megbízás alapján, amelyek csak kisebb mértékben kapcsolódtak korábbi tevékenységéhez.

1957 után érdemi tudományos tevékenységet – 1957 májusában bekö-vetkezett agyvérzése, teljes jobboldali bénultsága miatt – már nem végezhetett . Még tiszta fejjel végrendelkezett kéziratos műveiről, s rendezte el a kéziratok sorsát. Számunkra a legfontosabb, hogy „A magyar földrajztudomány törté-nete” c. kézirat és a 360 magyar geográfus és felfedező életrajzi kötete már ha-lála után szinte azonnal, 1963 decemberében az MTA Könyvtár Kéziratt árába került megőrzésre és letétbe.

Fodor Ferenc 1962 május 23-án halt meg Budapesten. A Magyar Földrajzi Társaság, amely mindenkor természetes módon, az elemi tisztesség szabályait betartva megemlékezett elhunyt, érdemes tagjairól, s Fodornál sokkal szeré-nyebb eredményeket felmutató geográfusokról is, Fodor haláláról (mint ahogy életművéről is) feltehetően tudatosan megfeledkezett . (Az Osztrák Földrajzi Társaság viszont nem.) Ez azért is érdekes, mert a „hiányt” nem lehetett már akkor sem politikai elvárásokkal indokolni, hiszen a Kádár-rendszer akkor egyezett ki a „Fodornál sokkal veszélyesebbnek tekintett írókkal” stb.

3. Fodor Ferenc földrajzi életműve

Fodor Ferenc rendkívül nagy terjedelmű, sokrétegű életművet hagyott hátra. Mind a publikált, mind pedig a jelenleg is kéziratban lévő munkák kö-zött találunk saját korszakukat tekintve kiemelkedő jelentőségű alkotásokat. Az életműnek vannak idő- és rendszerspecifi kus szakaszai (amikor a politikai elvárások, feltételek, lehetőségek, avagy kényszerek erőteljesen hatott ak mun-kásságára), valamint tematikai egységei.

3.1. Időrendi sajátosságok, a politika által dominált szakaszok, súlypontok

Az időbeli szakaszok alakulását nagyrészt az ország sorsfordító tör-téneti fordulópontjai befolyásolták, szabták meg az egész magyar földrajztu-

XX

domány tekintetében, s különösen a társadalmi–gazdasági–politikai földrajz művelői, így Fodor Ferenc életében is. A magyar földrajztudomány mindenkor kötődött a politika törekvéseihez, így a rendszerváltásokkor el kellett viselnie korábbi múltja minden negatív következményét.

3.1.1. A pályakezdés időszaka

A pályakezdés szakaszát 1919-ig tekinthetjük, addig, amíg Fodor Karánsebesről Budapestre került, s teljesen új feltételek és kihívások között kezdett el dolgozni. A pályakezdés meghatározó sajátossága, hogy már közép-iskolásként érdeklődött a botanika iránt, majd egyetemi éveiben már kutatási jelleggel foglalkozott botanikával, ill. növényföldrajzzal. 1916-ban írta meg „A Szörénység tájrajza” c. művét (az első magyar kistájföldrajzi, szintetikus föld-rajzi monográfi át), amely a Magyar Földrajzi Társaság pályázatának nyertese lett , de majd csak 1930-ban jelent meg nyomtatásban.

A háború alatt kialakult politikai földrajzi munkássága szinte kizárólag a Balkánra, s részben a későbbi Csehszlovákiára koncentrált. Politikai föld-rajzi munkásságának már itt kialakult alapértéke: a magyar érdekek tudatos megfogalmazása.

A liberális Magyarországon politika nem korlátozta, de nem is irányí-tott a, avagy orientálta Fodor tudományos tevékenységét, témaválasztását. Fodor Karánsebesen a kor fogalmai szerinti „tudós középiskolai tanár”-ként indult, nem olvadt bele a középiskola és a periféria jelleggel „súlyosbított ” vidékiségbe, provincializmusba, hanem folyamatosan szeme előtt lebegett az előre lépés, egyetemre, vagy jelentősebb szellemi központba való kerülés keresése.

3.1.2. A két világháború között i időszak „politikatámogató” korszaka

Az I. világháború után a magyar földrajztudomány jelentős részben „menekültt udománnyá” vált. Cholnoky Jenő és tanszéke Kolozsvárról, Prinz Gyula és földrajzi intézete Pozsonyból menekült. Teleki történelmi, szűkebb hazáját, Erdélyt, s birtokai nagy részét veszített e el. Fodor Karánsebesről me-nekült fi atal, ambiciózus középiskolai tanárként.

A magyar földrajztudomány egésze, s művelői külön–külön is a tör-téneti Magyarország területi épsége védelme mellett foglaltak állást 1918-től fogva, részben szakmai okokból: úgy látt ák, hogy a tervezett megcsonkítás, majd Trianon ellehetetlenített e a földrajztudományt, az új országhatárok között „nem volt mit kutatni”. A földrajztudomány Trianonnal kapcsolatos elutasító maga-tartását így a nemzeti, a szakmai és a személyi veszteségek egyaránt meghatá-

XXI

rozták, egy irányba erősített ék. A földrajztudomány – külön „politikai felkérés és megrendelés nélkül” – egy emberként állt ki Trianon elutasítása mellett .

Az 1919–1945 között i szakasz Fodor életében a földrajzi életmű ki-bontakozásának, majd elismerésének az időszaka. Fodor a magyar földrajz-tudomány egyik jelentős kutató egyéniségévé nőtt e ki magát, az időszak nagy részében megbecsült, elismert oktató, kutató, majd oktatásigazgatási szakem-ber. Fodor tevékenységét ebben az időszakban alapvetően a trianoni igazság-talanságok elítélése és kritikája, a nemzett örténeti fordulópontok határozták meg. Fodor sohasem nyugodott bele Trianonba, nem vett tudomást valójában a kialakított új államterületről, tollal harcolt az igazságtalanság ellen, folya-matosan ápolta a területi revízió gondolatát és igényét.

A két világháború között i időszak politikája természetes módon támo-gatt a, de talán sokkal pontosabb úgy fogalmazni, hogy elfogadta és elismerte Fodor ilyen jellegű munkásságát.

A két világháború között i időszakban született település-életrajzi (Nagyvisnyó) és tájéletrajzi (Jászság) munkái, valamint Tenke monográfi ája egyfajta településpolitikai tevékenységhez kapcsolható. Fodornak saját véle-ménye és elképzelése volt a falukutatás és falufejlesztés kérdéseiben, amelyeket csak vázlatosan jelentetett meg. (1937-ben a Magyar Szemlében megjelentett e „A falumozgalom kritikája” c. rövid cikkét, amely a falukutató mozgalom több áramlata részéről heves támadásban részesült. Fodor a „hivatalos álláspont” képviselőjeként jelent meg a fi atal falukutatók számára.)

3.1.3. A „nyugdíjas nyugtalanság” évei

A II. világháború, s a közvetlenül utána következő időszak súlyosan megviselte a magyar földrajztudomány személyi állományát. 1947 decem-berében a Társaság gyászközgyűlésen emlékezett meg elhunyt tagjairól. Az elhunytak között két tanszékvezető egyetemi tanár (Hantos Gyula, Milleker Rezső), sok fi atal tehetség (Strömpl Gábor, Glaser Lajos, Steiner Lajos), va-lamint idősebb kutató (Litt ke Aurél, Hézser Aurél, Halász Gyula, Horváth Károly, Erődi Kálmán) volt.

Az 1946-tól haláláig terjedő időszak – munkajogi szempontból az „inaktív”, nyugdíjas kor Fodor életében –, de ez nála korántsem jelentett tétlen-séget, hanem egészében véve ekkor írta meg életműve jelentős részét, részben publikálva, a legkényesebbek azonban kéziratban maradtak.

A nyugdíjas Fodor Ferenc lehetőségei alapvetően megváltoztak ön-maga sorsának befolyásolását illetően, de sajátos módon a kora és „szakmán és hatalmon” való kívülállása egyfajta minimális védelmét nyújtott , részben pedig egyfajta közömbös nemtörődömség alakult ki körülött e már 1949 előtt is, az ún. koalíciós kormányzás időszakában is.

XXII

1945-ben Fodor bekapcsolódott a működését ismét megkezdő Magyar Földrajzi Társaság munkájába, részt vett a Társaság Prinz Gyula által összehí-vott 1945 május 22-i ülésén, amelyen a korábbi választmány lemondott , s 3 tagú bizott ságot választott ak a társaság ügyeinek az intézésére. 1945 szeptember 6-án a Társaság tisztújító gyűlésen újjáalakult. A politika nem fogadta el törvé-nyesnek az újjáalakulást, ezért 1946 április 11-én Bulla Béla miniszteri biztos vezetésével új közgyűlést tartott ak, amelyen nagyrészt a korábbi határozatokat és személyi döntéseket erősített ék meg. A Társaság legálisan és törvényesen is megkezdhett e a működését.

A Társaság vezetésében nem következett be alapvető változás, Cholnoky tiszteletbeli elnök, Mendöl Tibor elnök, Bulla Béla, Kéz Andor, Rónai András alelnökök lett ek, a főtitkár Pécsi Albert, a titkár pedig Láng Sándor lett . Fodor Ferencet a Választmány tagjai sorába választott ák, de nem kapott szerepet a bizott ságok összeállításakor. A Társaság belső folyamatai már 1945–1946-ban világossá tett ék Fodor számára, hogy nem tartozhat a későbbiekben a magyar földrajz meghatározó, befolyásos, „hivatalos személyiségei” közé.

1947 október 23-án a Társaság megtartott a megalakulása 75. évfordu-lóját ünneplő díszközgyűlést. A közgyűlésen már az új makropolitikai hely-zetnek megfelelően „kiegyensúlyozott ” kitüntetési politikát hajtott ak végre, „egy szovjet – egy nyugati elv”, így a Társaság megpróbált beilleszkedni a megváltozott politikai feltételek közé.

1948 telén – Kéz Andor és Mendöl Tibor szerkesztésében – megjelent a Földrajzi Közlemények 1944–1947-es összevont évfolyama (címlapján fran-cia, angol, orosz, olasz, német címfeliratt al), amelyet mindössze heten írtak, s elsődlegesen természeti földrajzi tanulmányokat közölt, de megjelent benne a Szovjetunióról szóló könyv ismertetése, valamint a gyarmatosítás elleni küzdelem is. (Fodort nem kérték fel cikk írására.)

Az 1949 után kialakított új rendszer számára nem egyedül Fodor Ferenc jelentett problémát, hanem lényegében az egész „örökölt” magyar földrajztudomány. Az MTA újjászervezésekor valamennyi korábbi földrajzos tagot (Bulla Béla, Cholnoky Jenő, Mendöl Tibor, Prinz Gyula) visszaminősítet-tek tanácskozó taggá, ami azonos volt az adott viszonyok között a kizárással. (A marxista földrajztudomány megteremtése során szerzett érdemeiért majd Bulla Bélát visszavett e az MTA tagjai sorába.) A Magyar Földrajzi Társaság működését betiltott ák, a Földrajzi Közlemények megjelentetését beszüntett ék. A Fodornál fi atalabb, de „problematikus” egyetemi tanárokat (Rónai András) elküldtek a pályáról, egyeseket (Temesy Győző) pedig bebörtönöztek, részben korábbi földrajzi tevékenységükért. Bulla Béla, Kádár László, Mendöl Tibor, Prinz Gyula egyetemi tanárok maradhatt ak, de a megváltozott feltételekhez alkalmazkodniuk kellett .

1949 nyarán a BM betiltott a a Magyar Földrajzi Társaság működését. 1949-ben létrehozták a Földrajzi Könyv- és Térképtárat, ahol megteremtődött

XXIII

a magyar földrajzi kutatás új intézményi feltételeinek minimuma. A Teleki-tanítvány Koch Ferenc vezetésével megindulhatott a földrajztudomány mar-xista átalakulása, új emberek kerültek kívülről a földrajztudomány vezető pozícióiba (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékére Markos György).

Az akadémiai bizott ságok létrehozása során a földrajztudomány a II. osz-tályhoz került, s a létrejött Földrajzi Bizott ság tagjai: Glaser Lajosné, Kazár Leona, Koch Ferenc, Markos György, Simon László, Szabó László és Szabó Pál Zoltán voltak. (Mind a fi atalok, mind pedig az idősebbek sajátos, egyéni élett örténett el rendelkeztek már megválasztásukkor.) Szembetűnő, hogy egyetlen korábbi nagy név sem került be a bizott ságba. A bizott ság ebben összetételben nem reprezen-tálta a magyar földrajztudományt, igaz, lényegében ez nem is volt cél.

A IV. osztály keretei között jött létre az akadémiai Citrom, valamint a Kok–Saghyz Bizott ság. A két utóbbi bizott ságban nem voltak földrajzos tagok, de a magyar földrajztudomány is intenzíven bekapcsolódott a természetátala-kítás tervszerű folyamatába.

1950 július–szeptemberében sokszorosított formában, kézirat gyanánt megjelent a Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője (majd később Földrajzi Értesítő), mint az új, marxista irányba elindult magyar földrajztudomány első publikációs fóruma. A folyóirat 1–3. számának szerzői között egyaránt találunk „régieket” (Prinz Gyula, Vadász Elemér, Bulla Béla, Kéz Andor), valamint „úja-kat” (Markos György, Simon László), de a szám nagyobb részét szovjet szerzők lefordított munkái tett ék ki.

Az 1950-ben megalakult Tudományos Minősítő Bizott ság elsősorban politikai értékrend, a megfogalmazott érdekrendszer alapján ítélte oda az ak-tív és nyugalmazott egyetemi tanároknak a tudományos fokozatokat. (A régi tudósok közül egyeseket tudatosan meg akart nyerni az új rendszer, másokat teljes feledtetésre ítélt. A fokozatosztáshoz a kor viszonyai között jelentős anya-gi előnyök társultak.) 1951-ben az 1951/26. számú törvényerejű rendelet alap-ján a földrajztudomány területéről a TMB határozata alapján, az Akadémiai Értesítő 1952 január–februári számában megjelentetve Bulla Béla, Mendöl Tibor, Kádár László, Princz (helyesen Prinz) Gyula kapta meg „hivatalból” a földrajztudomány kandidátusa címet, doktori címet egyetlen geográfus sem kapott az új rendszer indulásakor. A földrajztudományt azzal büntett ék két világháború között i tevékenységéért, hogy sem aktív akadémikusa, sem pe-dig akadémiai doktora nem lett az induláskor. (A további „büntetés” az volt, hogy a földrajztudomány képviselői sem Sztálin, sem pedig Rákosi kiemelt évfordulós megemlékezési ünnepén nem adhatt ák elő új, marxista szellemben fogant eredményeiket.)

A meginduló tudományos képzés keretei között 1951-ben a földrajztudo-mány lehetőséget kapott arra, hogy új, fi atal generáció lépjen be, de azok közé a tu-dományok közé tartozott , ahol egyfajta tudatos létszámkorlátozás érvényesült.

XXIV

A megváltozott feltételek között több, korábban számott evő geográfus is sikeresen illeszkedett be, de az idősebb, a két világháború között „exponált” geográfusok közül csak kevesen tudtak jelentős pozícióhoz jutni az új struk-túrákban.

1952 október 3-án a politika engedélyezte a Magyar Földrajzi Társaság újjáalakulását. Az újjáalakuló közgyűlésen „találkozott az új és a régi gárda”, s az utóbbiak között ott találjuk Fodor Ferencet is. Az MFT tiszteletbeli elnöke Prinz Gyula, megválasztott elnöke Bulla Béla, alelnökei pedig Kádár László, Mendöl Tibor, Markos György lett ek, főtitkárává pedig Koch Ferencet nevezték ki. A Választmány tagjai nagyrészt kicserélődtek, az idősebb generáció ugyan jelen maradt, de erősen hátt érbe szorult. A megalakuló Gazdaságföldrajzi Szakosztály elnöke Markos György, titkára pedig Wallner Ernő lett . Az MFT elfogadott új programjában – a kor viszonyai között természetesnek mondható módon – minden tekintetben elkötelezte magát a szocializmus építése, a marxis-ta földrajztudomány megteremtése és művelése mellett . Programnyilatkozatban állást foglaltak a múlt terhes örökségével szemben, illő önkritikát gyakorolt az MFT, valamint kinyilvánított a az új elkötelezett ségeket.

Az MFT 1953-ban újraindíthatt a a Földrajzi Közleményeket, négy nyel-vű beköszöntővel, valamint a címlapon a korábbi öt nyelvű feliratt al. Az új Közlemények első évfolyama minden tekintetben magán viselte a korszak általános meghatározott ságait.

Fodor sem kora, sem korábbi elkötelezett sége, sem a Telekihez fűződő viszonya (nem volt kizárólagos kizáró ok, hiszen több Teleki tanítvány sike-resen illeszkedett be az új helyzetbe), s különösen vallásossága és vallásgya-korlása miatt nem „illett ” bele az új intézményrendszerbe. Nem illett szakmai értékrendje alapján sem, hiszen gazdaságföldrajzi munkáiban többször meg-fogalmazta, hogy Magyarország agrárország, s a mezőgazdaság és az ország fejlődése szervesen összefügg, összekapcsolódik.

Ebben az időszakban a politika egyértelműen korlátozta, hogy képes-ségeinek és korábbi szakmai tevékenységének megfelelő munkát végezzen. Szakmai körökben nem volt népszerű, sem az idősebbek, sem pedig a fi ata-labbak nem igazán fogadták be, inkább magányos kutatóként folytatt a tudo-mánytörténeti kutatásait. (A Közlemények 3–4. számában megjelenhetett a Szamoshát ősvízföldrajzával kapcsolatos elemzése, s benne sajátos módon egyedüliként a „régi Magyarország” problematikája. Fodor az országhatároktól függetlenül vizsgálta a Szamoshát természeti földrajzi folyamatait.)

A tudományos minősítés során az 1950-es évek elején többen megkapták korábbi munkásságukra a kandidátusi fokozatot és a vele járó anyagi elismerést. Fodor többször és több helyen kereste igazát, de érdemi támogatást Vadász Elemért leszámítva nem igazán kapott . 1956 július 10-én Bulla Bélához intézett levelében már elég letargikusan foglalkozott saját ügyével, de még nem adta fel, hogy elnyerje a kandidátusi fokozatot.

XXV

3.1.4. Fodor Ferenc szakmai utóélete

Fodor halála után röviddel felesége a hagyaték nagy részét letétbe helyezte az MTA Könyvtár Kéziratt árába. Az anyag az 1960-as évek végére kutathatóvá vált, s azt mondhatjuk, hogy elsősorban a tudománytörténet iránt érdeklődők használ-ták a kéziratos mű óriási szellemi értékeit. Fodor felesége, majd halála után leánya évtizedes küzdelmet folytatott a kézira tok publikálása érdekében. Világosan látt ák, hogy a földrajztörténeti mű publikálásának van a legnagyobb esélye, így azt for-szírozták leginkább.

Az 1970-es évek elején ünnepelte a magyar földrajztudomány kialakulá-sának és intézményesülésének (egyetemi tanszék alapítása, az MFT létrehozása, a Földrajzi Közlemények megjelentetése) századik évfordulóját.

Fodor özvegye 1971-ben arra kérte a Magyar Földrajzi Társaságot, hogy az 1972-es MFT centenáriumra jelentesse meg a magyar földrajztudomány fejlődését bemutató kötetet, valamint a 360 életrajzi összefoglalást. Sem az MFT, sem pedig az MTA Földrajzi Tudományos Bizott sága nem látt a időszerűnek a kötetek megjelente-tését. Az ünnepi megemlékezések során nem vett ek tudomást sem Fodor Ferencről, sem pedig munkásságának értékeiről. (A megemlékezéseket szinte patikamérlegen kiegyensúlyozott an tartott ák meg: Kádár László képviselte a Teleki munkatársakat és tanítványokat, Láng Sándor a Cholnoky-értékeket, Marosi Sándor pedig a fi atal generációt. A megemlékezések meghatározó sajátossága volt a természetföldrajzi tel-jesítmények túlértékelése a társadalom-földrajziakhoz képest.) Az elmúlt évtizedek alatt Fodor lényegében kikopott a magyar földrajztudomány tudatából. Földrajz- és térképtörténeti tanulmányokban, oktatástörténeti elemzésekben, a hivatkozások szintjén elvétve lehetett találkozni a nevével, de munkásságának fő területeiről, eredményeiről és tévedéseiről a magyar gazdasági földrajz nem vett tudomást.

3.2. Szakmai szakaszok és kiemelkedő területek

Fodor kutatásai rendkívül szerteágazóak voltak (botanika-növényföldrajz, po-litikai, gazdasági, települési, közlekedési, regionális, táj, történeti, vallási földrajz stb.), de legfontosabb tudományos eredményeit a tájföldrajz, a politikai, a gazdasági földrajz, valamint a tudománytörténet területén érte el. Tudományos tevékenységéből azokat a területeket vizsgáljuk kiemelten, amelyeken a legtöbb originalitást produkálta.

3.2.1. Fodor tájföldrajzi munkássága

Fiatal korában Fodor elsősorban a botanika iránt érdeklődött . A kisebb botanikai elemzések után előbb a növényföldrajz, majd még 1919 előtt a táj-földrajz felé tolódott el eredeti kutatásainak az iránya.

XXVI

Teleki már az 1910-es évek elejétől szorgalmazta azt, hogy a magyar földrajztudománynak a megyék feldolgozása helyett el kellene mozdulnia a francia típusú, Paul Vidal de la Blache szellemiségét hordozó tájkutatás, s tájmonográfi ák kidolgozása felé. A munka elősegítése érdekében pályázatot írt ki tájföldrajzi művek számára.

Fodor már korábban is bejárta a Szörénységet, részben növényföldraj-zi, részben pedig turisztikai céllal. A pályázat kapcsán elmélyített e kutatásait, kitágított a látószögét a francia táj- és emberföldrajz irányába, s megírta „A Szörénység tájrajza” c. pályaművét. A pályamű I. díjat nyert (ezer korona) az MFT pályázatán, s Teleki igazi elismeréssel fogadta az első szintetikus tájföld-rajzi kismonográfi át, s méltatt a a fi atal középiskolai tanár érdemeit. Fodor 1922 májusában bemutathatt a a művet a Magyar Tudományos Akadémián. (Ha megnézzük Fodor 1930-ban megjelent monográfi ájának a szerkezeti tagolását, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy Fodor a magyar földrajz egésze szá-mára lerakta a kistájkutatás szemléleti és tematikai-strukturális alapjait.)

Fodor korai tájfelfogását Teleki, s a francia tájföldrajzi iskola határozta meg. Fodor tudományos tevékenysége 1919 után más irányba fordult, s táj-kutatási tevékenysége csak irodalmi összegzésekben nyilvánult meg részben ismerett erjesztő, részben pedig gazdaságföldrajzi műveiben.

Az 1942-ben megjelent Jászság életrajzában (amiért megkapta a „Jászvitéz” gúnynevet kollégáitól) visszatért a tájkutatás problematikájához, de magasabb szinten, s több tekintetben sajátos megközelítésben. Az előszóban úgy fogalmazott , hogy a mű „nem a Jászság földrajza. Ezért rá sem írtam azt, hogy földrajz...” A kötetet szerinte egyaránt lehet földrajznak, történelemnek, településtörténetnek, gazdaságtörténetnek is tekinteni. Felfogása szerint a tájnak önálló élete, lelke, s életrajza van. A földrajzi tájkutatás legfőbb feladata ezeknek a feltárása, megértése és megismertetése.

A kötetet még mindig csak kísérletnek tekintett e, hogy a geográfus minden térbeli vonatkozásban feldolgozzon egy-egy természetes és történel-mi tájat. A mű minden korabeli sajátossága mellett igazi interdiszciplináris megközelítésben fogalmazta meg a Jászság problematikáját. A táj tekintetében Fodor a folyamatokat és részleteket illetően is eredetit, jelentőset és értékeset alkotott .

Az 1946–1950 között írt, kéziratban maradt művei között a Szatmár földje, népe és élete, valamint Szatmár a török és kuruc világ idején c. monog-ráfi ák történeti-tájföldrajzi elemzéseknek tekinthetőek a leginkább.

Az 1953-ban publikált „A Szamoshát ősvízrajza” c. rövid cikke abból a szempontból érdemel kiemelt fi gyelmet, hogy ekkor is vállalta azt, hogy a természetföldrajzi táj önálló idividuum, nem lehet mechanikusan beilleszteni a változó politikai határok közé. (Az ábrán nem is szerepel az országhatár, bár az általa elemzett táj három országot – Magyarország, Románia, Szovjetunió – érintett .)

XXVII

3.2.2. Politikai földrajzi munkássága

Fodor politikai földrajzi munkássága a gazdasági földrajz terén kifejtett tevékenységéhez képest kisebb terjedelmű (bár e tudományterülett el való fog-lalkozás is szinte végig kísérte egész életét), s kevesebb originalitást hordozó. (Viszonylag egyértelmű munkamegosztás alakult ki Teleki és Fodor között a tanszéken 1920 után, amelyben a politikai földrajz Telekihez tartozott .) Ennek ellenére rendkívül fontos tanulmányai vannak e területen is: pl. a magyar vá-lasztási földrajz és választási kartográfi a megteremtőjének tekinthetjük.

A Balkán-kutatás tekinthető Fodor politikai földrajzi munkássága in-duló témájaként. A témát részben a régió ismerete (Dalmáciát már egyetemi hallgatóként bejárta), részben pedig középiskolai állomáshelyének a térség-hez való közelsége, érintett sége szinte természetes módon adta. A természeti viszonyok és az államfejlődési folyamatok (FODOR F. 1915, 1916), valamint Délmagyarország és a Balkán közlekedési kapcsolatainak, érdekösszefüggé-seinek az elemzése állt Fodor vizsgálatainak az előterében. „A Délvidék és a Balkán közlekedési kapcsolata”, valamint „Temesvár és Szeged földrajzi helyzete és balkáni hivatása” a temesvári Balkán Iroda közreműködésében készült. Fodornak ett ől az időszaktól kezdve terve volt a Balkánnal való ki-tüntetett foglalkozás.

A szlovák, illetve a csehszlovák kérdéssel úgy került kapcsolatba, hogy elkezdte vizsgálni és összegyűjteni a Kárpát-medencére, illetve a történelmi Magyarország állami-területi felosztására irányuló, különböző területi elkép-zeléseket. Ennek kapcsán állapított a meg, hogy a történelmi Magyarországnak valóban vannak problémái a modern államföldrajz szempontjából nézve, de a tervezett államok még inkább politikai földrajzi torzszülemények, illetve képtelenségek lennének (FODOR F. 1918, 1920/b, 1923).

Fodor nem fogadta el Magyarország területi megcsonkítását, de a reálstruktúrák tekintetében úgy látt a, hogy mégis szembe kell nézni az új alap-helyzett el, s meg kell fogalmazni az új, saját szempontjából torz, életképtelen államterület politikai földrajzi sajátosságait (FODOR F. 1920/a). A maradékor-szág politikai földrajzi helyzetét minden tekintetben rossznak, előnytelennek látt att a.

Fodor politikai földrajzi életműve legértékesebb és legeredetibb ré-sze a választási földrajzi munkássága (FODOR F. 1921a). A Békeelőkészítő Irodán készített e el a magyarországi országgyűlési képviselőválasztási ke-rületek 1861–1915 között i országgyűlési választások eredményeinek térképi feldolgozását, illetve a térképek rövid választási földrajzi elemzését. Fodor sokoldalúan látt a a választási eredményeket befolyásoló tényezőket, de elsőd-legesen a nemzetiségi szempontot emelte ki.

A két világháború között i időszakban rendszeresen jelentek meg rész-ben történeti, részben aktuálpolitikai jellegű politikai földrajzi elemzései, de

XXVIII

tevékenységének legmeghatározóbb iránya a trianoni békeszerződés bírálata, negatív következményeinek a felmérése volt (FODOR F. 1925/b, 1928, 1936, 1937/a). Fodor sohasem tudta sem szakmai, sem pedig politikai szempontból semmilyen mértékben elfogadni a trianoni országcsonkítást. Ugyanakkor talán a leginkább visszafogott , itt -ott szinte letargikus hangon elemezte a kö-vetkezményeket. Fodortól távol állt a „kiabálós”, avagy gyűlölködő stílusú, hangnemű elemzés.

A Fodor féle politikai földrajzi gondolkodásnak egyik alapvető kategó-riája és kérdése a haza, illetve a „hazatudatosság”. A haza kérdése már nagyon korán megjelent írásaiban, majd fokozatosan új tartalommal gyarapodott . Az 1930-as években már a lelkiség került előtérbe a haza megfogalmazásakor: „A nemzet csak akkor igazán nemzet, ha a népbe már felszívódott a haza föld-jének lelke...”, „A nemzet az egész magyarság szülőföldjének lelkét, a haza lelkét hordozza magában.”, ”Tiszteljük tehát hazánkban a nem mesterséges, hanem Istentől kij elölt hazát” fogalmazott gyakran.

Fodor politikai földrajzi felfogásának meghatározó vonása a magyar-ság iránti elkötelezett ség, ezért Telekihez hasonlóan lényegében elutasítot-ta a nemzeti szocialista politikai földrajzot és geopolitikát. Fodor számára a nemzeti szocializmus azért is elfogadhatatlan volt, mert ateista szellemű ideológiának tekintett e.

Az 1946 után írt, kéziratban maradt monográfi ai között kiemelke-dő jelentőségű „A magyar lét földrajza” c. alkotás. Leginkább geofi lozófi ai megalapozott ságra törekvő, történeti-politikai földrajzi alkotásnak tekinthető, amelyben részben felvállalta Teleki örökségét, részben pedig tovább épített e azt saját felfogása mentén.

(A magyar földrajztudomány csak nyerne a monográfi a publikálásával, bár egyes megállapításai ma idegenül hangzanának. A térképmellékletek a magyar politikai földrajzi kartográfi a sajátos, de jelentős alkotásainak tekint-hetőek.)

3.2.3. Gazdasági földrajzi munkássága

Fodor gazdaságföldrajzi munkássága a Békeelőkészítő Iroda kere-tei között kibontakozó tevékenységéhez köthető egyértelműen. Itt kezdett el a történelmi Magyarország gazdasági struktúrájával, annak térképi feldol-gozásával foglalkozni. (Fodor gazdasági földrajzi munkássága lényegében történelmi kényszerek hatására bontakozott ki, a Békeelőkészítő Iroda kere-tei között . Teleki távollétében – Teleki elvárásainak megfelelően – neki kellett részben végeznie, részben pedig irányítania a gazdasági földrajzi munkákat.) Itt született meg, jórészt Fodor munkájaként 1920-ban a „Magyarország gaz-daságföldrajzi térképe” (FODOR F.–CHOLNOKY J.–TELEKI P. 1920). A térkép

XXIX

elsőként szintetizálta és ábrázolta a történelmi Magyarország gazdaságföldrajzi alapstruktúráit. A térkép a magyar gazdaságföldrajzi kartográfi a megszületé-sét is reprezentálta egyben.

Részben a béke-előkészítési anyaghoz kapcsolódva, azt hasznosítva született meg a modern magyar gazdasági földrajz, s jelent meg az ország első modern gazdaságföldrajzi szintézise Fodor tollából 1924-ben. (A kötetet Teleki Pál és Cholnoky Jenő szerkesztett e, s egy oldalas szerkesztői előszavukban egyértelműen utaltak arra, hogy a mű Lóczy Lajos szellemében született .)

Fodor a könyvet kísérletnek tekintett e, az addigi analitikai kutatások eredményeit kívánta összegyúrni, „geográfi ai képpé egyesíteni.” A földrajz-tudományt lényegében kapcsolat- és oknyomozó tudományként határozta meg, melynek végső célja a „... földfelszín, a táj életének, a tényezők szimbió-zisának eleven érzékeltetése”. Tisztában volt vállalkozása korlátaival, hiszen úgy látt a, hogy: „A geográfi ai tényezők kapcsolatai még alig vannak feltárva, még kevésbé ismerjük a gazdasági élet és a földrajzi tényezők bonyolult ös-szefüggéseit”.

A vizsgált tér számára egyértelmű: „... mindvégig a csonkítatlan Magyarországgal foglalkozom. Geográfusok előtt nem is szükséges okada-tolnom, hogy miért: a gazdasági tájnak, a gazdaságföldrajzi egységnek nem ott vannak a határai, ahová egynéhány tudatlan fő tanácsának határoszlopo-kat tetszett lerakni. Csonkamagyarország gazdasági földrajzának megírása önmagában való ellentmondás”.

Fodor már itt megfogalmazta, hogy a gazdasági földrajz elsődleges kutatási tere nem a természeti, hanem a gazdasági, a gazdaságföldrajzi táj. Ezen megfogalmazáskor a francia gazdasági régióiskola állt a szemei előtt . (A kötetben nem érvényesített e következetesen a saját előszavában megfo-galmazott akat.)

Fodor számára a gazdasági földrajz: „... az a tudomány, amely a gaz-dasági élet fi zikai feltételeinek, a gazdasági javaknak és az azokat termelő és felhasználó embernek az egyes gazdasági tájakban való szimbiózisát tárja fel genetikus és szintetikus módszerrel.” A módszer meghatározó szemléleti alap-ját a genetikusság, a szintetikusság és a kauzalitás képezi – Teleki alapján.

Fodor kiindulási tere a nyerstáj, amelyet az emberi munka még nem érintett . Ezt tekinti a gazdasági élet fi zikai feltételrendszerének. Az ország területe számára mint „az ember megtelepedésre alkalmas terület” jelenik meg. A természetföldrajzi környezet és a társadalom kölcsönviszonya a fontos Fodor számára, nem hisz az egyoldalú determinációban, hanem lényegében posszibilista szellemben határozza meg elméletileg a kölcsönhatást.

Az ember (a gazdálkodó ember) munkája révén jelentősen visszahat természeti földrajzi struktúrákra, tájalakító tevékenysége révén kultúrtájakat hoz létre. A gazdálkodó ember eltérő jellegű tevékenységei következtében eltérő települések jönnek létre.

XXX

A magyar föld fi zikai arculatának vizsgálatakor bevallott an irodalmi összegzést adott Fodor. A természetföldrazji feltételek elemzésének végkövet-keztetése: „A politikailag csonka magyar állam fi zikai képe tehát szintén minden vonatkozásban a csonkaság bélyegét viseli magán: csonka szerkezeti darabok, csonka klímaegységek, csonka vízrajzi hálózat”.

Az ország területe emberi lakóhelyként történetileg mindig újraértéke-lődött . A környezethasználat sohasem volt egyenletes intenzitású: „... kulturális-gazdasági és nyers természeti tájak között folyt a küzdelem. Az ember volt az a tényező, amely ezt a küzdelmet irányított a”.

Az emberi gazdasági tevékenység és a természeti struktúrákba való beavatkozás egyszerre generált pozitív és negatív hatásokat. Fodor a pozitív eredményeket állított a előtérbe elemzése során, de nem hallgatott a negatív hatásokról sem.

Fodor szerint mind az államnak, mind pedig a gazdasági életnek, ame-lyet a gazdasági földrajz regionálisan kutat, két tényezője (föld, ember) van. Tételesen megfogalmazta: ami gazdasági, az eo ipso emberi is. A természeti értékek, feltételek az ember gazdasági tevékenységének révén válnak gazdasági értékké. A Földnek magától nincsenek gazdasági tájai, az emberi munka hozza létre a gazdasági tájakat.

Fodor 1924-ben megfogalmazta a globális gazdaságot:”... az egész öku-mene ma már egyetlen gazdasági egység, azért a táj gazdaságföldrajzi életére az egész ökumene befolyással van.”

A termelés nem csak természetföldrajzi előnyök alapján folyik, hanem gazdaságpolitikai befolyásolás mentén is. Egyszerre jelent meg az autarchiára való törekvés, valamint a világgazdaságban a területi munkamegosztás alapján való tudatos elhelyezkedés, a területi előnyök, optimumok kihasználására való törekvés.

Fodor történetileg változó struktúráiban (belső és európai) vizsgálta a magyar gazdaság fejlődését, különösen a mezőgazdaság hosszú távú átalaku-lását. Elemzéseiben fontos szerepet kapott a gazdaságtörténeti irodalom feldol-gozása.

Fodor lényegesen kisebb teret szentelt az ipari termelésnek, mint a me-zőgazdaságnak. Fodor megállapított a az elemzésben, hogy az ipar, különösen a bányászat területi-települési koncentrációja lényegesen nagyobb, mint a mező-gazdaságban, s azt is észrevett e, hogy egyes területeken fennáll már a lehetősége a „gazdaságilag elaggott tájak” létrejött ének.

A gazdasági tevékenység alapkérdésének tekintett e Fodor az energiaellá-tást. Terjedelmes elemzésben hívta fel a fi gyelmet a vízi energia hasznosításának a kérdéskörére. Különösen fontos és tanulságos a Duna-medencével kapcsolatos elemzése, hiszen 1924-ben megállapított a: „A Duna összes medencéi tehát klima-tikus viszonyaik alapján együtt adnak egy vízenergetikai egységet”. Nem lehet a folyó és a medence életébe elszigetelten beavatkozni, csak teljes rendszerben.

XXXI

Az ágazati és regionális tárgyalásban a kapcsolatok bemutatására he-lyezte a fő hangsúlyt. Az elemzés eredményei a későbbiekben jelentős részben beépültek az iskolai oktatásba, valamint a közgondolkodásba.

Az összefoglaló, egy oldalas fejezetben Fodor didaktikusan, s egyben direkt módon összefoglalta szemléletét, illetve üzenetét. Direkt módon megfo-galmazta, hogy a magyar medence-állam természeti földrajzi környezete csak földrajzi adott ság, amely ugyan sok tekintetben megszabja az ember által a benne kialakítható gazdasági táj, s az abban folyó gazdasági élet sorsát és főbb vonásait, de végeredményben mégis a gazdálkodó ember egyénisége nyomja rá munkájának bélyegét a tájra, alakítja a maga képére a gazdasági tájat.

A gazdálkodó ember munkáját, tájalakító irányát elsősorban a természeti adott ságok szabályozzák, de az ember mégsem áll a rideg materiák predeszti-nációs hatalma alatt . A mélyen vallásos Fodor végső és direkt értékmegfogal-mazása a kapcsolatot illetően a következő: „Amint a történelmi materializmus látószöge hamisnak bizonyult, úgy a geografi ai materializmus sem tudja a föld és ember közös problémáinak rejtelmeit feltárni”.

A magyar nemzet a dunai medencerendszert a mezőgazdasági kultúrtájak közé sorolta be ezer éves munkája által. A táj fi zikai hivatott sága és a magyarság sajátos természeti és történelmi egyénisége a munka során szinkronba, harmó-niába került egymással.

A magyar medence „tájelőnye” rendkívül fontos a magyarság és a ma-gyar állam jövője szempontjából: a tájelőny nem elvehető, de okos gazdaság-politikusi munkával fokozható. A magyar Alföld mezőgazdasági tájelőnyének földrajzilag helyes fokozásától és hatékony kihasználástól függ a magyar állam jövője, léte avagy nemléte.

Fodor műve jelentős visszhangot váltott ki a korabeli magyar földrajzi közvéleményben, s alapvetően kedvezően fogadták megközelítéseit. Teleki a művet ismertetve ugyan több pontatlanságra felhívta a fi gyelmet, de alapvetően Magyarország első korszerű, modern, teljes gazdaságföldrajzi monográfi ájaként értékelte.

Az 1925-ben megjelent általános gazdasági földrajzát (a kis kötet az álta-lános gazdasági földrajz első modern összefoglalása volt Magyarországon) nem szakembereknek, hanem a „művelt magyar közönség” számára írta. Ez azért fontos, mert a kötet olvasmányos, fogalmai és szemlélete könnyen érthető.

A bevezetés nem a Föld természeti viszonyai, hanem az ember alapvető kérdéseinek a felvetésével kezdődik. Fodor a gazdasági földrajz legfőbb krité-riumaként a térbeliséget fogalmazta meg, de nem mindent tekintett gazdaság-földrajzi kérdésnek, aminek elterjedése van,

Fodor szféránként vizsgálta a természetföldrajzi környezet és gazda-ság, a gazdálkodó ember kölcsönhatásait. Az elemzés során következetesen tartott a magát posszibilista alapfelfogásához, s ezt fogalmazta végső összegzés gyanánt is: „ A nyers tájak és a gazdasági tájnak a földfelszínen való eloszlását

XXXII

tehát a fi zikai tényezők és az ember együtt határozzák meg. A gazdasági tájak mindinkább kiszorítják a nyers tájakat, a szaporodó emberiség lassanként kultu-rális birtokába veszi az egész földfelszínt”.

A mezőgazdasági termelés magyarországi színvonalát vizsgálva a Magyar Statisztikai Szemle 1928-as évfolyamában a kívülállók számára fogalmazta meg felfogását: termésátlagaink színvonalának megoszlása nem magyarázható meg tisztán a természeti adott ságokból. A termelési színvonal alapján az országban va-lójában négy nagy régiót lehet lehatárolni: a) az ország nyugati fele, b) a Délvidék (Bácska, Bánát), c) az Alföld középső vidéke, d) az ország keleti fele. A termelési színvonal ilymódon való regionális megoszlása a néprajzi, népsűrűségi és törté-neti viszonyok megértésével és bekapcsolásával magyarázható csak.

1929-ben – nagyrészt ismerett erjesztő jelleggel – megírta Magyarország mezőgazdasági földrajzát. Fodor „gazdaszemléletben” foglalkozott az ország mezőgazdaságának földrajzi kérdéseivel, de ebben a megközelítésben is képes tudományos kategóriák kibontására.

Fodor 1933-ban didaktikus jelleggel (tankönyvnek tekinti művét) össze-gezte felfogását a gazdasági földrajzot illetően (FODOR F. 1933/b). Lényegében ez a mű tekinthető Fodor gazdaságföldrajzi felfogása szinte mindenre kiterjedő, érett megfogalmazásának.

Fodor számára a földrajztudomány egésze kapcsolatt udomány. (A föld-rajz sem nem tisztán szellemi, sem pedig természett udomány.) Ha a Föld felszí-nét, mint az emberiség lakóhelyét, mint az ember gazdasági tevékenységének, kulturális, politikai életének a színterét vizsgáljuk, akkor emberföldrajzzal fog-lalkozunk. Az emberföldrajzon belül el kell különíteni a gazdasági, a politikai és a kulturális földrajzot.

A földrajztudomány egésze és az emberföldrajz is minden jelenséget térbelileg és oknyomozó jelleggel vizsgál, ezért a földrajztudomány térbeli és oknyomozó tudomány is természetszerűen.

A földrajztudomány egyszerre vizsgálja a jelenségek együtt esének köl-csönhatásait, azok belső törvényszerűségeit (általános földrajz), valamint a jelen-ségek területileg (tájilag) megjelenő komplexumát (regionális földrajz).

A földrajz térbeli jellege mellett időtudomány is, hiszen a folyamatokat és azok kölcsönhatását történetiségükben is vizsgálja. (A földrajz így genetikus tudomány is.) Itt megy talán Fodor a legtovább a földrajzi determinizmus taga-dásában: „Nem az ember terméke környezetének, hanem fordítva, a környezet inkább visszatükröződése az embernek, mint földrajzi tényezőnek”

3.2.4. Fodor, az ismerett erjesztő

Fodor számára az ismerett erjesztés a cserkész, a pedagógiai és nem-zetnevelő munka szerves részét képezte. Szinte minden művében megtalál-

XXXIII

ható az ismerett erjesztő szándék (iskolán belüli, iskolán kívüli), de a leginkább a szülőföld- és honismerett el kapcsolatos művei tekinthetők annak (FODOR F. 1925, 1926, 1937).

Pethő Sándor nagyívű monográfi ájában Fodor dolgozta ki a Trianoni Magyarország földrajzát. (A fejezet önmagában azért is érdekes, mert földrajzi műveiben csak a történelmi Magyarország földrajzával volt hajlandó foglalkozni.) Fodor alapvető kiinduló pontja az, hogy a modern földrajztudomány a föld és az ember viszonyának kutatását tekinti alapvető feladatának, s most: „... mikor ezt a kapcsolatot a mai csonka haza, csonka nemzet között kutatjuk, csupa ne-gatívumra bukkanunk”. Ezért kegyetlen feladat Csonkamagyarország földrajzi képének megrajzolása számára.

Az elemzésben mindenre kiterjedően (természeti, társadalmi, gazdasági, közlekedési stb.) a csonkaságot, a szervetlenséget, „...a csonka országot kiszabó hatalmasok arcába vigyorgó torz vonásokat” vet papírra. Fodor nem rejti véka alá Trianon kapcsán nyugatellenes érzelmeit.

A csonka országot az 1920-as évek termelési rendszere és iparpolitikája mellett életképtelennek minősíti. Ugyanakkor nem tartja reménytelennek az or-szág helyzetét abban az esetben: „Ha gazdasági életünk minden vonatkozásban alkalmazkodik földje természeti adott ságaihoz, ha gazdaságpolitikusaink ennek a csonka földnek megismeréséből termelik ki gazdaságpolitikájukat, s nem fi -nanciális, állami és magángazdasági üzleti érdekekből kieszelt gazdaságpolitikát erőszakolnak az azt megbosszuló csonka földre, akkor Magyarország feltámadhat – de mindenképpen csak népe munkája árán támadhat fel!”

Fodor értékelése és összegzése egyértelmű 1925-ben: nem a külső politikai támogatás, nem a területi revízióra való, esetleg kalandor törekvés, hanem a belső, rendszerjellegű építkezés