a magyar schönstatt család és ifjúság lapjacsaladok.schoenstatt.hu/oazis/89_oazis_netre.pdf ·...

OázisA Magyar Schönstatt Család és Ifjúság lapja

2018/1

Csomóoldó BoldogasszonyA jelenlét kegyelmeHullámvasútHűségriadóEloldozva

Mindennapi gubancok

32 3KÁPOLNAÜNNEP 2018KÁPOLNAÜNNEP 2018

A Magyar Schönstatt Család szeretettel hív és vár Óbudavárra, 2018. április 22-én, vasárnap az óbudavári schönstatt kápolna felszentelésének 13. évfordulója alkalmából tartandó ünnepségére.

9.00–10.00 Érkezés, regisztráció 10.00–10.30 Zenés ráhangolódás a szentmisére 10.30 Szentmise Takáts István atyával Szentmise után zenés áhítattal

Máriát köszöntjük 12.30 Ebéd 14.00 Gyermekek átadása

a gyerekfoglalkoztatóknak 14.30GertrudMáriaNővérelőadása 16.00 Záróima, elköszönés

Részvételi szándékotokat kérjük, jelezzétek a db.schoenstatt.hu címen!

ELŐADÓKÉPZŐELŐADÓKÉPZŐ

ÖÖrömvadászat

Újra eljött hát a nyár,lakókocsi várva vár.Jól bevált a Caravan Camping,nem kell magunkkal vinni semmit.A kisbusz mégis tele lett,örültek a gyerekek.Korán reggel elindultunk,Karlovacig csak gurultunk.Alagutat számlálgattunk,a sötétben sikítoztunk.Hegyre föl és völgybe le –a hűtővíz megelégelte…Megálltunk az autópályán, nagy volt már a meleg,bugyogott a hűtővizünk nem tetszetős helyen.Mitévők is legyünk mostan? – tanakodtunk riadtan,a csomagokat kipakoltuk egymás mellé sorjában.Ég felettünk, föld alattunk, de máris jött a segítség:narancssárga autóval a közútfelügyelőség.Pogacsics Pista jelentette: „kaput motor, trailer kell”– telefonon beszélhettünk németül egy emberrel.Számolgattunk, alkudoztunk – ide bizony sok pénz kell,Nem akartuk elhinni, hogy máris füstbe ment a terv.Hűtővizet nézegettük – az még mindig bugyogott,eközben az egyik gyermek szép csendesen zokogott.Újabb telefonok özöne,

de abban sem volt köszönet.Ima röppen, áldás hullik – az eső csak potyogott,a mi emberünk hirtelen az olajszintre mutatott:töltöttünk még olajat bele (persze, volt benne elég),de ettől a mozzanattól fellobbant a remény.„Autoistgut-gehenlangsam!” – kaptuk a jó tanácsotPogacsics Pistától, és egy telefonszámot.Nem kell szerviz, nem jön trailer – a kisbusz is megijedt,ettől kezdve egész úton nem forralta a vizet.A hűtővíz tartályban a vihar lecsendesült,a hála és békesség a lelkekben elterült.A hirtelen csodától a szívünk katakol –

Ki ez, ki még a hűtővíznek is parancsol?!

A vihar lecsendesítése

554 T ETartalom Esszé

Tartalom

Örömvadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Esszé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Életünkből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Kentenich atya . . . . . . . . . . . . . . . . 42Gólyahír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44A Pápára figyelünk . . . . . . . . . . . . . 45Emlékezzünk. . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Oázis konyha . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Van/Nincs boruk! . . . . . . . . . . . . . . 50Gyerekszáj. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Gyermeknövelde . . . . . . . . . . . . . . . 52Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55Fiatalok Oázisa . . . . . . . . . . . . . . . . 60

OÁZIS 2018. április, XXVIII. évf. 1. (89.) szám, a Családok a Családért Egyesület (Magyar Schönstatt Családmozgalom) lapja. Megjelenik negyedévenként.Felelős kiadó: az Egyesület elnöke, 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2. Tel.: 06-87/655-014, [email protected], www.schoenstatt.hu/oazis•Főszerkesztő:EndrédyPistiésOrsi•Készítették:Andai Anikó és Zsolt, Bodó Rita és Marci, Bruno Mucha, Czigányik

Zsolt és Anna, Csabai Gábor és Márti, Csermák Kálmán és Alice, Endrédy Pisti és Orsi, Eszéki Beáta, Gertrúd-Mária Nővér, Gyuk Balázs és Katus, Gyuk Bendegúz, Gyuk Csenge, Hajdúné Ági, Kalicz Péter és Bori, Kentenich atya, Komáromi Ma-ri, Kovács Filó, Lázár Ádám és Sonja, Lippai Judit, Mészáros Zsuzsa, Szelestei Gá-bor, Szelestei Flóra, Tilmann atya, Török Péter és Orsolya, Oszoli Dénes, Ozsvári Imri, Vidra Zoli és Rita, közösségünk tagjai, a fiú- és lánymozgalom tagjai, és még sokan mások.

•Szövegetgondozta:HeiszerErika,RadnaiIstvánésMárti,SchumickyIldikó•Képszerkesztő:JoóEnikő,LőwHelga•Grafika:LazaDominika,OzsváriImri•Tipográfia:HeiszerErikaésCsaba•Nyomás:cmykPress

Az Oázis évente négyszer jelenik meg. Éves költsége (postaköltséggel) 1500 Ft. A költséget adományokból, illetve díjazás nélküli munkavégzés útján teremtjük elő. Kérjük, hogy ezzel az összeggel támogassátok az Egyesület 73200134-10000434 számlaszámát!

Jelenlegi számunk házigazdájaaz Óbudavári Régió volt,köszönjük a munkájukat!

Őket a Budapesti Régió követi.A következő Oázis központi témája az

Szexualitás, intimitás, tisztaság.

Lapzárta: 2018. május 1.

Várjuk a témához kapcsolódó írásaito-kat az [email protected] címre!

ISSN 2063-0441

iért szállunk fel önként a hul-lámvasútra, sőt még fizetünk is érte? A kíváncsiság és az izga-lom élvezete nagyobb, mint a

magasságtól, a sebességtől, a szabadesés pillanataitól való félelem.

Amikor hétköznapjainkat hullám-vasútként jellemezzük, akkor sem csak negatív dolgok jutnak eszünkbe. Egy egészséges adag izgalom és feszültség hozzátartozik az életminőséghez. Az életben is megmászunk néha hirtelen felbukkanó magasságokat, és élvezzük az elénk táruló látványt. Máskor mere-deken lefelé haladunk. Van, hogy ola-jozottan zajlik minden, fantasztikusan érezzük magunkat, de a következő pilla-natban történik valami, ami felborítani látszik mindezt. Aztán mégis újra felfelé visz az út. Bizonyos életszakaszokban annyira felgyorsul minden, hogy az em-ber úgy érzi, menten kisodródik. Valóban vannak hasonlóságok életünk és a hullám-vasút között. De míg a hullámvasút esetében megvannak a pontos biztonsági előírások, és mi magunk dönthet-jük el, hogy mikor szállunk fel, és mikor inkább nem, az élet hullámvasútján egy-szerűen fent ülünk. Nincs garancia ar-ra, hogy – mint hullámvasutazás esetén – ép bőrrel megússzuk. Attól függően, hogy milyen gyorsan követik egymást

az események, lehet, hogy nehéz lesz megőrizni belső egyensúlyunkat. Ki-zökkenünk a kerékvágásból, „lelki szé-dülés” tör ránk. Nyugtalanná válunk, bizonytalanság, szétszórtság, megfogal-mazhatatlan félelmek kerítenek minket hatalmukba.

Egyéni egyensúlyszint-mérőnkMindegyikünknek egyéni lelki egyen-súlyszint-mérője van. Aszerint, hogy mi-lyen típushoz tartozunk, ugyanaz a hely-zet hathat ránk pozitívan, ösztönzően, vagy éppen beleszédülhetünk. A tevé-keny embert, aki állandóan mozgásban van és fáradhatatlanul aktív, a szokatlan kihívások felébresztik, kivirágzik tőlük, míg az, akinek szüksége van a rendre, a kiszámíthatóságra és az áttekinthetőség-re, ezáltal könnyen kizökken nyugalmá-

ból. Neki az segít meg-tartani egyensúlyát, ha be tudja osztani az idejét, előre meg tudja beszélni dolgait. Aki-nek erős lelki radarja van a külvilág felé, annak lelki egyensú-lya elsősorban azon múlik, hogy kapcso-lataiban „működik-e

a kémia”. Konfliktusok, tisztázatlan helyzetek ezt a típust lelkileg tartósan megviselik. Akik inkább flegmatikusak, azok akkor tudják legjobban megőrizni belső egyensúlyukat, ha nem nehezedik rájuk nyomás, hanem mindennapjaikat

MHétköznapjaink mint hullámvasút

A döntő fo rdu lat bensőnkben akkor következi k be, ha lelkünk mélyén rá-találunk a szeretet-re mint súlypontra…

76 7EEsszé EEsszé

nyugodtan alakíthatják és élvezhetik, ha egyszerűen félbe hagyhatják azt, ami nem megy. Ez az életmód ugyanakkor kibillenti egyensúlyából a tevékeny vagy a mindent következetesen eltervező tí-pust, mert mindkettő erősen eredmény-centrikus. Ebből az is következik, hogy a különböző „egyensúlyi feltételekkel” rendelkező emberek együttélésének is megvannak a nehézségei. A típuson túl mindegyikünknek megvan a maga sze-mélyes „egyensúly-összetétele”, amely-lyel tisztában kell lennie. Ebből adódik, hogy a lelki egyensúlygyakorlatokat sok-kal nehezebb az egyénre szabni, mint a fizikaiakat. Mégis létezik egy alapprog-ram, amely mindenkire specifikusan beállítható.

Belső súlypontunk, avagy mire tanít a keljfeljancsiA fizikai egyensúly a lelki egyensúly tü-körképe lehet: dinamikus dolog, min-den mozdulatnál újra meg kell találni. Aki mereven tartja magát, könnyen izomgörcsöt kaphat. Hasonló érvényes

a lelki egyensúlyunkra is: állandóan változik, minden pillanatban újra meg kell teremteni. Ebben mindenekelőtt a személyiség mélyén rejlő súlypont játszik fontos szerepet. Ezt egy egyszerű játék, a keljfeljancsi segíthet megérteni: akár-hogyan mozgatjuk vagy nyomjuk le, a keljfeljancsi rögtön újra felegyenesedik. Ennek oka, hogy belsejében nagyon mélyen van a súlypontja. Helyzetének bármilyen változása tehát azonnal meg-emeli ezt a súlypontot, de mivel a ne-hézségi erő rögtön újra lefelé húzza azt, a keljfeljancsi magától feláll. Ezt a ké-pet alkalmazhatjuk a lelki életünkre is. Kentenich atya gyakran hangsúlyozta, hogy a szeretet az a nehézségi erő, amely vonz minket. Ahol érvényesül a hatása, ott sok minden könnyebbé válik. A sze-retet a sötétséget fényességgé változtatja, a szeretet még a szenvedést is könnyeb-bé teszi – mondja egy dal. De ahhoz, hogy mindig ez az erő vonzzon minket, s mindig újra „fel tudjunk egyenesed-ni”, személyiségünk mélyén is a szere-tetnek kell a középpontban lennie. Ha reálisan tekintünk az életünkre, ezen a ponton egy problémába ütközünk: tár-sadalmunk egészen más értékeket helyez a középpontba, pl. a jólétet, a felemel-kedést, az elismerést, a teljesítményt, a szórakozást. Attól függően, hogy milyen erősen hagyjuk magunkat befolyásolni általuk, könnyen elveszíthetjük lelki egyensúlyunkat. Kentenich atya „hal-latlan mértékű egyensúlyzavarról” be-szél, amikor a mai kor és lélek állapotát jellemzi. Ez a zavar „végtelenül nagy la-bilitásban, gyökértelenségben, otthon-talanságban nyilvánul meg… Ezért a ma embere bizonytalankodik, kapkod,

túlzásokba esik, ide-oda botorkál” (J. Kentenich). Kentenich atya elismeri, hogy nagyon drasztikusan fogalmaz, de így akarja világossá tenni, hogy merre tart az a világ, amely elszakad Istentől, Teremtőjétől. A döntő fordulat ben-sőnkben akkor következik be, ha lel-künk mélyén rátalálunk a szeretetre mint súlypontra, s abba kapaszkodunk. Ez keresztény utunk nagy ajándéka, a keresztség nagy ajándéka: Isten szere-tetéből lélekben újjászületünk. Jézus Krisztus befogad minket. Benne Isten szeretett gyermekeivé válunk, aki az Ő Atyja és a mi Atyánk. A Szentlélek, aki az Atya és a Fiú közti szeretet, működni kezd bennünk. Megismertet Istennel, a mi Atyánkkal, mindig újra szánkba adja a gyermeki megszólítást: „Abba” – apuka (vö. Róm 8,15) –, általa tudjuk személyesen átélni, hogy milyen mélyen ismer és szeret minket az Atya.

Dinamikus egyensúly a szeretet általEz a tapasztalat lelkileg könnyeddé – gyermekien könnyeddé – tesz, lehetővé teszi azt is, hogy örömmel tekintsünk új szituációk és kihívások elé. Aki nem vagy csak kevéssé tapasztalja meg ezt a mélyben lévő kapaszkodót, az küzdhet bármennyit az életben, lelki egyensúlya mindig veszélyben lesz. Egy sokat ta-pasztalt tanácsadó a következőt mesélte: „Nemrég találkoztam egy fiatal nővel. Jól nézett ki, kedves volt, közlékeny. Be-szélt a munkájáról, a sikereiről. Az volt a benyomásom, hogy elégedett az életével és boldog. Egy idő után hátradőltem, néztem ezt a nőt, és hirtelen támadt csodálkozással azt gondoltam: »Édes Is-tenem, ez most tényleg egy olyan ember,

akinek nyilvánvalóan nincs szüksége rád ahhoz, hogy boldog legyen. Nélküled is boldogul, nem hiányzik neki semmi.« Még be sem fejeztem ezt a belső monoló-got, mikor váratlanul sírva fakadt. Aztán elmesélt valamit, amitől nagyon szenve-dett, amivel nem bírt megbirkózni. Nem volt olyan boldog, amilyennek mutatta magát. Éreztem, hogy életéből hiányzik a Lényeg.” Az élet lényege, a szeretet. Az emberi szeretet elmúlhat. Isten sze-retete soha. „Isten szeret, akkor is, ha testileg kezdettől fogva csúnya vagyok, vagy ha csúnya lettem” – hangsúlyozza Kentenich atya. „Lehetek szegény vagy megvetett, nem tesz semmit. Hiszen Is-ten gyermeke vagyok” (J. Kentenich). Ezt röviddel a dachaui koncentrációs táborból való elbocsátása után mondta. Ott megtapasztalta, milyen rettenetes az ember számára, ha elszakad önbecsülé-sének e legmélyebb gyökerétől. Gyak-ran rámutatott: az az ember, aki engedi, hogy élete középpontjában Isten és az Ő szeretete legyen, mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Az biztonságban érzi magát. Ez a tapasztalat „döntő fontossá-gú az életünk, lelki életünk, de testi és szellemi egészségünk szempontjából is” (J. Kentenich).

A hétköznapok hullámvasútja mint „terhelési próba”

Még ha hisszük is, hogy Isten szere-tő Atya, és Krisztus a szívünkben van, akkor sem olyan könnyű érzékelni ezt az erőt a hétköznapok hullámverései közepette. Egy félállásban dolgozó édesanya például délben hazaérkezik. Épp csak annyi ideje marad, hogy a gyerekeknek megfőzze az ebédet. Lé-

8 ÉÉletünkbőlEEsszé

lekben még a kolléganőjével folytatott beszélgetésnél tart, akinek nagy nehéz-ségei vannak a házasságában, amikor berontanak a gyerekek. A kislánynak hullanak a könnyei a rossz jegy miatt, amelyet ma kapott, először meg kell vi-gasztalnia őt. A kisfiú emiatt elhanya-golva érzi magát, és duzzog. Az asszony tudja, hogy ebéd után jön el számára az abszolút mélypont. Régebben jót tett neki, ha ilyenkor tíz percre felrakta a lábát, és átlapozta az újságot. De ez az idő elmúlt. Vinni kell a gyerekeket különórára. Aztán még gyorsan bevásá-rolni, mielőtt a kicsiért megy. Így pereg tovább a nap, megállás nélkül, mint egy film. Amikor este tíz óra körül akad egy kis ideje, hogy a két napja megszáradt ruhát kivasalja – s végre egyedül ma-rad a gondolataival –, eszébe jut, hogy megint elfelejtett időpontot kérni a fog-orvosnál. Már három hónapja kontroll-ra kellett volna mennie, de egyszerűen nem volt rá ideje. Megcsörren a telefon, az édesanyja hívja. Némi neheztelés van a hangjában: rég nem jelentkezett már a lánya… Egy átlagos nap! Mindegyi-

künk hozzá tudná tenni a maga tapasz-talatait. A hétköznapok állandóan elte-relik a figyelmünket a lényegről, ha nem építünk be megfelelő biztosítékokat. Egy üzemgazdász, hét, abban az időben öt és húsz év közötti gyermek édesanyja, aki elkötelezett a családpolitikában is, egyszer elmesélte, hogyan biztosítja azt, hogy mindig visszataláljon a lényeghez: „Számomra nagyon fontos, hogy Isten legyen életem alapja. Ha nagy rajtam a nyomás (sok a méreg, a probléma, nem értenek meg), segít, ha lélekben kicsit visszavonulok. Félreteszem, ami nyo-maszt, ráhagyatkozom Istenre. Meg-keresem a legfontosabbat. Isten a leg-fontosabb. Olyan, mintha ilyenkor azt mondaná: »Vedd észre, hogy valóban tartalak.« S meg is tapasztalom, hogy minden helyzetben megtart és hordoz. Kérdezek is: »Istenem, mit akarsz most tőlem?« Ez nem feltétlenül egyszerű, ilyenkor nagyon őszintének kell len-nem. Isten az életem alapja: ez a legfon-tosabb számomra.”

Ahol az Isten szeretetébe vetett biza-lom növekedik, ott biztos talajon nyug-szik lelki egyensúlyunk. Ezért Jézus szá-mára az a legfontosabb, hogy mélyen be-lénk plántálja ezt az életérzést. Izgalmas gondolat a Miatyánkot a lelki egyensúly intenzív kurzusaként tanulmányozni. Hat egyensúlygyakorlat rejtőzik benne. Fedezzük fel őket!

(M. Nurit Stosiek, M. Gertraud Evanzin, Ursula-Maria Bitterli:

Egyensúlyban – Hogyan egyensúlyozzunk

a hétköznapok hullámvasútján? – szerkesztett változat)

indig is kedveltem a gordiuszi csomó történetét, amelyben Nagy Sándor úgy oldja meg a kibogozhatatlan csomót, hogy

egyszerűen kettévágja a kardjával. Talán azért is, mert még soha az életben nem volt türelmem egyetlen gubanc kisimo-gatásához sem, cérna, fonal, szalag, kö-tél – mind szakadt a kezem alatt.

Aztán lett egy csomóoldó gyerme-kem, aki elég türelmes ahhoz, hogy szinte csodával határos módon ki tudjon bogozni bármit, legyen az horgászdamil, varrógépcérna, telefontöltők összeakadt kábelei – az egész család hozzá fut szük-ség idején…

Pár éve ajándékba kaptam egy kis képet a Csomóoldó Boldogasszonyról. A barokk kép ugyan nem áll különö-sebben közel az ízlésemhez, de az elne-vezés a szívembe talált: pont egy olyan területen mutat rá a Szűzanya szakértel-mére, ahol én különösképpen ügyetlen vagyok. Nagyon megörültem!

Persze rögtön láttam, hogy Hozzá nem (csak) holmi összegubancolódott madzaggal érdemes futni: a lelki és kap-csolati szálaimon lévő jókora kioldhatat-lan bogok kicsomózásában is szakértő.

A húzós, sötét, depresszív december különösképpen alkalmas időszak arra, hogy a családban lévő összes feszültség veszekedésekbe torkoljon – a zsúfolt, ro-hanós napok után a szünet nálam álta-lában rossz hangulatban telik, valahogy nem sikerül megérkeznem az ünneplés-be, a pihenésbe. Azt szoktuk mondani

kesernyésen, hogy „lám, már nem volt semmi bajunk, hát csináltunk magunk-nak”, s mióta néhány kamasz is beszáll, az élet még gubancosabb lett. Idén ez egészen másképp alakult nálunk. Sikerült már néhány nappal a karácsonyi szünet előtt szabadságra menni, és másfél hetet otthon töltöttünk hatosban – semmit-tevéssel. Beszélgettünk, filmet néztünk, eszegettünk, társasoztunk, kártyáztunk. Hihetetlen, de senki nem ment el otthon-ról a dolgára (még szilveszterezni sem!), s ami még hihetetlenebb – nem veszeked-tünk! Pedig máskor egy összezárva töltött hétvége is elég ahhoz, hogy egymás tor-kának ugorjunk. Most egyszerűen nem volt se kedvem, se okom arra, hogy kia-báljak, morgolódjak, sírdogáljak.

Nagy szerepe volt a jó hangulatban annak, hogy kilenc napon át napi kilenc órát aludtam. Nagyon jól éreztem ma-gam már attól, hogy a családom meg-engedte ezt nekem, és én is magamnak!

Gubancaimtól eloldozva

M

1110 11ÉÉletünkbőlÉÉletünkből

Utólag be kellett látnom, hogy gyenge fizikumom és pszichikumom elfogadása bizony nem azt jelenti, hogy azt mon-dogatom: „elfogadom”, hanem konkrét, folyamatos tetteket. Az én esetemben elegendő alvást, időnként szakember lá-togatását, rendszeres tornát, megelőző vitaminok, szükség esetén gyógyszerek szedését. Legfőképpen pedig az Úristen karácsonyi ajándéka volt számomra ez az öröm-csomag, s a Csomóoldó Szűzanyáé!

Persze ez a karácsonyi szünet elmúlt – visszalopóztak a veszekedések, a kialvat-lanságok, az, hogy a nagyok sosincsenek otthon, az, hogy tüskékre visszaszúrás-sal válaszolunk. De egy picit jobb lett otthon, és bármikor nagyon erősen föl tudom idézni azt az intenzív örömöt, amikor csak élveztük az együttlétet és egymás társaságát. Megértettem azt is,

hogy lám, milyen egyértelműen a gye-rekneveléshez tartozik, ha teszek maga-mért. Már nem lelkiismeret-furdalással „veszem el” a napból a saját időmet, és a családi kasszából a költségeimet.

Január első napjaiban újabb csomagot kaptam örömből: a férjem befizetett egy négynapos szemlélődő lelkigyakorlatra. Itt első lépésként kiküldenek az erdőbe, csak hogy nézzünk, lássunk, élvezzük, örüljünk. Most látom, hogy számomra már az otthoni szünet a szemlélődő lel-kigyakorlat előkészítő eleme volt! Sok-sok örömöt kaptam ettől a négy naptól is, amit az tett lehetővé, hogy a férjem szánt rá pénzt, és rengeteg áldozatot, amíg a távollétemben menedzselte a csa-ládot. Nyilván nekik is megérte, hogy egy kisimított, gubancaitól eloldozott édesanyát (és feleséget) kaptak vissza!

kel Magyarországon együtt játszóterez-tünk, akikkel együtt tologattuk a baba-kocsikban alvó gyermekeinket, akikhez át lehetett szaladni egy közös uzsonnára, akiket át lehetett hívni, hogy gyermeke-ink együtt játsszanak. Nem voltak kéznél a nagyik, nem voltak körülöttünk uno-katestvérek, nem lovagoltatták térdükön a nagypapák a kisunokáikat… Minden olyan szép volt kívül, és én mégis olyan egyedül voltam belül. Hamar megtalál-tuk a közelben lévő Magyar Intézetet, ahova egyre gyakrabban kezdtünk járni a különféle programokra. Sok kedves fi-atal családdal találkoztunk. Nagy meg-lepetésünkre kiderült, hogy szép számú magyar család tartózkodik kint, akárcsak mi, a legtöbben munka miatt, átmeneti-leg éltek ott. Jó volt magyar szót hallani, beszélgetni. Az egyik anyuka ötletére egy baba-mama klubot indítottunk be a magyar anyukáknak hétköznap délelőtt, heti egy alkalommal, ahol gyerekverse-ket, mondókákat, énekeket tanítottunk gyermekeinknek. Ezeken a délelőttökön nagyobbik gyermekünket sem vittük óvodába, hogy velünk lehessen, velünk tanulhassa a magyar kultúra gyökereit. Remek közösség alakult így, s azon kezd-tünk ötletelni, hogyan találkozhatnánk még többet. Az egyik anyuka felvetette, hogy a férje túravezető volt Magyaror-szágon, szervezhetnénk kirándulásokat felnőtteknek. Így alakult ki, hogy szom-bat délutánonként egy maroknyi sereggel (10-12 felnőtt) elkezdtük felfedezni a vi-déket. Úgy gondoltam, hogy mivel egész héten én vagyok a gyerekekkel, ezért a tú-rák alatt férjem maradjon otthon velük, mivel nincs más gyerekvigyázónk. Fér-jem nem volt lelkes, de megértette, hogy

nekem fontos a kiszakadás az állandó készenlétből, a házimunkából, és neki is fontos, hogy a gyerekeivel lehessen, nem beszélve arról, hogy nem szeret túrázni. Az is megfordult a fejemben, hogy míg férjem szellemi életet él a kollégákkal, én igencsak beszűkült világban mozgok, alig beszélgetek felnőttekkel, így nekem is jár, hogy néha a korosztályomban lehessek…

Igen jó élményeink voltak, sokat be-szélgettünk, játszottunk gyaloglás köz-ben, egyre inkább összeforrt ez a kis csa-pat. Volt néhány házaspár köztünk, de voltak hozzám hasonló fél házasok, akik nem tudták máshogy megoldani gyer-mekeik felügyeletét, így csak az egyik fél kapcsolódott be ebbe a közösségbe.

Telt-múlt az idő, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre többször gondolok az egyik férjre… vele főzök, vele takarítok, vele teázom – gondo-latban. Megijedtem, hiszen ő is házas, én is házas vagyok. Mi ez? Hiszen szép családom van, szerető férjem, gyönyörű gyerekeim – és neki is. Férjem egy-két megjegyzéséből érzékeltem, hogy zavarja az, hogy mások (is) tudnak nekem nagy örömet okozni. Istenhez fordultam, hogy

Hűségriadó

t éves házasok voltunk, amikor fér-jem munkája miatt két kisgyermek-kel külföldön töltöttünk két évet. Nagy izgalommal

készültünk a számunk-ra addig ismeretlen országba, ahol előtte még turistaként sem jártunk.

Azt gondoltuk, hogy keresünk majd egy ka-tolikus templomot, ott bizonyára találunk egy befogadó közösséget, s akkor máris ott-hon érezhetjük magunkat.

Minden nagyon szépen alakult: szép és kényelmes lakást tudtunk bérelni nyu-godt környezetben, férjem munkahelye

és kollégái segítőkészek voltak, szakmailag igen magas szinten álltak, férjemnek igazi szelle-mi oázist jelentett ez a közeg. Nagyobbik gyermekünk elkezdett óvodába járni, a kiseb-bikkel otthon voltam. Igen ám, de mégsem

éreztem magam otthon… Nem voltak a közelemben azok az anyuka társak, akik-

ÖMástól a morzsán y i sze retet i s n a g y n a k t ű n i k , mert nem vártam e l , hanem a ján-d é k b a ka pta m .


magyarázatot kérjek. Mit üzen e zűrzavar által? Szinte perlekedtem Istennel, hogy miért zúdulnak rám olyan érzések, ame-lyeket nem vártam, ilyenekre nem vagyok felkészülve. Kérdések sorozata: csak én képzelek bele többet ebbe a kapcsolatba, ő nem érez semmit? Igen, hiszen minden-kivel kedves, hiszen bárkit felhív telefo-non, hiszen mindenkit puszival üdvözöl, hiszen szereti a feleségét. Akkor miért hat rám mégis ennyire a jelenléte? Talán azért, mert nem várok tőle semmit, mégis figyelmességet és kedvességet kapok? Ta-lán azért, mert olyan élményekben van részünk együtt, amiben a férjem nem vesz részt? Talán azért, mert tényleg kí-váncsi rám? A férjem nem kíváncsi rám? – Vele megszoktuk egymást? A férjemtől elvárom, hogy kedves legyen, s ha még-sem az – mert fáradt, vagy rossz napja van –, akkor tátongó szakadék keletke-zik köztünk. Mástól a morzsányi szeretet is nagynak tűnik, mert nem vártam el, hanem ajándékba kaptam. Örömet tud nekem szerezni az a valaki, mert nem vá-rok tőle semmit, ezért észreveszem, amit kapok. Akkor most mi a feladat, Istenem?

Egy stratégiát dolgoztam ki magam-ban: az érzésekkel szembe kell nézni, meg kell nevezni.

Felidézem azt az érzést, amikor még nem ismertük egymást ennyire a férjem-mel, és kíváncsiak voltunk egymásra, ér-deklődtünk egymás iránt.

Felidézem azt az izgalmas boldogsá-got, amit kapcsolatunk elején, házassá-gunk kezdetén éreztem.

Imádkozom az illetőért, a feleségéért, a férjemért, a családunkért.

Kedves Férjek! Sose fáradjatok be-le az udvarlásba, a lovagi tettekbe! Ha

rés keletkezik a házasságon, akkor oda könnyen befészkeli magát valami más, valaki más. A kirakott puzzle némely darabja kipotyog, elveszik, s azt a dara-bot lehet, hogy nem a házastársam teszi vissza… Ilyen darabkák a figyelmesség, törődés, elidőzés, érdeklődés, meghall-gatás stb. Lehet, hogy a többi 995 darab a helyén van, de pont ezt az ötöt jelen-leg keressük, s ha bárki megtalálja, nagy örömet tud vele okozni (akkor is, ha nem a házastársam…).

Ezen gondolatok közben kérem Is-tent, hogy vigyázzon ránk. Eddig szép volt a meccs, nehogy a második félidő-ben mégis elhibázzuk! Ez a bizalom iskolája: bízik bennem a férjem, bízom magamban, bízom a másik emberben. A döntésem végleges: elválni nem aka-rok. Az érzések jönnek-mennek. Talán a hiányok által Isten jelenik meg. Így üze-ni, hogy ő is itt van ebben a házasság-ban, Isten akarja betölteni a keletkezett űrt. Van egy eszmény a fejemben, van szabad akaratom, irányítom a tetteimet, a többit pedig Istenre bízom.

férjem egyszerre három helyen dolgozott. Nem tudott aludni a fe-szültségtől, hogy mindenütt megfe-leljen, tartsa a határidőket. Ideges

volt, szétszórt. Mikor egy balesetben majdnem életét vesztette, számot vetet-tünk. Nem folytatható így a munkája. Az élete többet ér a pénznél, sikernél.

Hosszas vívódás után férjem lecson-tozta a feladatait 1,5 munkahelyre, külön munkákat nem vállal – idő hiányában.

Megnyugodtunk, hogy helyesen dön-töttünk: az életet szolgáljuk.

Az új életformával új életminőség is érkezett. Sokkal kevesebb fizetésünk lett.

Eleinte kalandnak fogtuk fel: most kipróbáljuk, milyen az, mikor számolni kell a boltban, mekkora összegű élelmi-szert pakoltunk a kosárba. Mennyiből le-het még értelmes ebédet főzni. Hogyan lehet házi kekszet készíteni, bolti helyett. Fiatal házasként megéltük már ezt, de akkor még kevesen voltunk. Most újra kellett tanulnunk a szűkös gazdálkodást.

Később már nem minden tűnt ka-landos kihívásnak. Ha elmegyünk erre a rendezvényre, elfogy a benzin az au-tóból, és nem fogunk tudni miből tan-kolni. Ha a lányunk elmegy még ebbe a táborba is a nyáron, nem lesz miből feljavítani a tolltartókat, iskolatáskákat az iskolakezdésre.

Így is lett. Nem volt miből elkezde-ni a tanévet. Nagy fiunk szeretett vol-na egy új cipőt, mert a régibe nem fért bele a lába. Nagyobbik lányunknak új

szemüvegre lett volna szüksége, mert nem látott jól a meglévővel. Fájdalmas volt megélni, hogy nem tudunk segíte-ni. Gyermekeinknek is meg kellett ta-pasztalnia, hogy az új életforma új ne-hézségek elé állít minket. Tudtuk, hogy másoknak sokkal nehezebb az élete, és nemcsak anyagi téren, de ezt kamasza-inknak hiába ecseteltük.

S akkor fiunkat felhívta váratlanul a keresztapja, hogy elfeledkeztek a szüle-tésnapjáról, elmenne-e velük egy napra kirándulni. A keresztszülők ötlet hiá-nyában hazafelé menet megkérdezték őt, nem akarna-e választani valamit egy áruházban. Bármit, aminek örülne. Egy pár csúcsminőségű, vadonatúj edzőci-pővel érkezett haza boldogan a fiunk.

A Gondviselés jó! – mondta nevetve.A következő hónapunk is keserve-

sen végződött. Mire minden gyermek különóráját, osztálypénzét, felszerelés-hiányát befizettük, nem maradt semmi élelemre. Bíztunk a fizetés korai érkezé-sében. A vasárnapi misén minden ap-rópénzünket szétosztottuk a gyerekek

A szükséges mellékhatás

A


között perselyadományra. Teljesen ki-ürült a pénztárcánk. Félelmetes volt, de mosolyogtunk egymásra a férjemmel: a Gondviselés jó.

Hétfő délelőtt félóránként néztem rá az online bankszámlánkra: megérke-zett-e végre a fizetés, mehetek-e bevásá-rolni. Dél volt, és semmi sem érkezett. Már nem tudtam mosolyogni. Miből vegyek ennivalót, Istenem?

S akkor csöngettek. A postás állt a ka-puban, vidáman újságolta: pénzt hozott.

– Pénzt? Mi mindent utalással ka-punk. Ki küld nekünk pénzt?

– Úgy tűnik, a tavalyi évben számla túlfizetésünk volt. A Gázművek vissza-fizeti a különbözetet.

Majd kiugrottam a bőrömből örö-mömben.

– Magát a Jóisten küldte, tudja? – méltattam a csodálkozó postást, és zsí-ros borravalót kínáltam neki. – Legyen szép napja önnek is!

Nagyon hálás volt. Úgy tűnt, neki is nagy szüksége volt rá.

Persze nem mindig ilyen csodálatos az élet szegényen. Lányunknak három hónapot kellett várnia, mire az új szem-üvegét kiizzadtuk, s nem ez a legna-gyobb hiányunk. Nem látjuk még, hova fut ki ez az élethelyzet. Minden hónap-nak, hétnek megvan a maga feladata, ki-hívása, de nagyon jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül. Sem a nehézségekben, sem az örömökben.

A döntést helyesnek érezzük. Az életet szolgáljuk minden erőnkkel. S reméljük, gazdagodunk, mélyülünk lélekben.

kintettek ránk. A kollégákkal is így volt. Nekem ez segített.

CsengeUtána jött második gyermekünk, Csenge, aki szeptember végén született. A Gusztika halála utáni két tanévet na-gyon-nagyon élveztem. Sokan kérde-zik, hogy most nem hiányzik-e a taní-tás: és nem. Az a másfél év kőkemény kihívásokkal volt tele, volt mit letenni az asztalra. Valahogy úgy érzem, kerek egészet tettem le, ami-kor szülői szabadságra mentem. Már nem kezdtem el a követke-ző tanévet, és ott volt az egész nyár is, ez így együtt remek volt.

Amikor hazahoz-tuk a kórházból, azért az mégis sokkoló volt. Nem voltam már húszéves, mégis döbbenetes érzés volt: most már mindig itt lesz? Kellett pár hét, amíg le tudtam mondani az önállóságomról, arról, hogy a magam ura lehetek.

Gábor: Én pedig kinevettem…P.: Éreztem, hogy kilenc év korkü-

lönbség mennyit számít, ami köztünk van. Gábor ezeket már rég végigzon-gorázta, én meg sirattam a magam kis uradalmát… Nekem akkor, ott nagyon mély értelmet nyert József Attila Rejtel-mek című verse. Az nem egy szerelmes vers, ott az „igen” így szól: „bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe”. Igen, ez a gyerek engem tényleg bebújtatott egy talpig nehéz hűségbe.

De igazából jó volt: a Széll Kálmán téren laktunk, benn voltunk a városban, ott voltak a szüleim nagyon sokat. Ha

hívtam őket, hogy most muszáj valami mást csinálnom, akkor jött édesanyám. Sokszor le tudtam Csengét úgy passzol-ni, hogy közben érezhette, nagyon sze-retem őt. Bennem viszont így már nem az motoszkált folyton, hogy innentől kezdve számomra ennyi volt az élet.

G.: Gusztika várása és gyászolása, és Csenge várása kialakított bennünk egy fontos hozzáállást: az lett a legfontosabb, hogy Csenge ősbizalmát tartsuk meg (vagy hozzuk vissza – elmélete válogatja).

Amennyire lehet, azt sugározzuk, hogy itt vagyunk neki, bizton-ságban van, és jó itt. Érezze magát otthon. Ez volt az alap, és ezt tartottuk is szerintem. Nem tudom, hogy az

alapszemélyisége is ilyen-e, vagy pedig mi voltunk vele ügyesek, de látszik rajta, hogy nagyon szuper lány – szerintem. Persze lehet, hogy elfogult vagyok. :)

BercelP.: Csenge születése és az első pár hét nem volt könnyű. Annyira, hogy egy-éves koráig azt mondtam, hogy több gyereket nem szeretnék. Tudom elvileg, az eszemmel, hogy jó a testvér, kell a testvér, nekem is van, mindenkinek van, de én akkor többet nem akartam. Aztán egyszer csak, mikor Csenge egyéves lett, mondtam, hogy jó, akkor legyen.

Egyik barátnőm kislánya és Csenge közt két hónap van nagyjából, és nagyon jóban vannak. Sokat jártunk együtt, a közelben laknak, nem sokkal később együtt vártuk a következő babáinkat, én Bercelt, ugyanazzal a korkülönbséggel.

Mire tanítottak meg a gyermekeink?

Gusztikairoska: Úgy kezdődött, hogy nem született meg Gusztika (ez volt a munkaneve :)). Tizenegy hetesen még úgy jöttem el a terhesgondozásról,

hogy minden rendben, aztán egy hét-tel később: nincs szívhang. Kész, teljes lefagyás. Zokogva hívtam Gábort a munkahelyén (annyira nem készültünk bajra, hogy ő erre a vizsgálatra el sem kísért), ő jött, és ott álltunk összeölel-kezve… nagyon kicsik lettünk hirtelen. Másnap még elmentünk egy másik do-kihoz, nehogy tévedés legyen, de nem volt tévedés. A magzatunk meghalt. Ne-hezen és sokáig gyászoltam. Most már

azt mondom, jó volt, hogy volt egy ilyen élményünk is. Nagyon közel kerültünk egymáshoz Gáborral, megtapasztaltuk, hogy ide tényleg a Jóisten kell. Külön-bözőek vagyunk sok szempontból, de ezen is segített. Akkor ott kaptam egy kis fricskát: én nagyon elterveztem a következő húsz évet, most aztán tervez-hettem újra.

Az jó volt, hogy nem tartottuk titok-ban. Aránylag hamar elújságoltuk azt is, hogy babát várunk, és azt is, hogy meg-halt. Nekem sokat segített, hogy a nyári közösségi táborban nem kellett magya-rázkodni. Egy mondattal elmondtuk, hogy meghalt, onnantól kezdve így te-

P

Nehezen és sokáig gyászoltam. Most már azt mondom, jó volt, hogy volt egy i lyen élményünk is.


Ők voltak azok, akikkel a későbbi nehéz-ségeket nagyon aktívan végigcsináltuk. Érdekes látni a barátnőm lányát! Nyilván van több gyerek, aki Bercellel egyidős, de ő az egyik, akit, ha látok, ott van mindig az érzés: Bercel most ekkora lenne.

G.: Elhatároztam Gusztika után, hogy ahányszor Piró ellenőrzésre megy vagy bármilyen vizsgálatra, én nem hagyom egyedül. De a 32 hetes kontrollnál be-esett egy sürgős feladat, épp a főnököm ült mellettem. Mondtam, hogy van va-lami programom, nem létkérdés, de el kellene mennem. Akkor ő azt mondta, hogy ha nem létkérdés, akkor inkább maradjak. Kiderült, hogy létkérdés volt, rosszul mértem fel a helyzetet.

P.: A 28-29. héten annyit lehetett lát-ni, hogy vesetágulata van Bercelnek, de azt mondta az orvos, hogy fiúknál ez gyakori, nem gond, nem kell aggódni, de biztos, ami biztos, a következő vizsgá-lat hamarabb legyen. Ebben a tudatban mentem a következő vizsgálatra. A vizs-gálatnál lefagyott az orvos, hogy ezt a babát azonnal ki kell venni. Kérdeztem, miről van szó. Mondta, hogy annyira kevés a magzatvíz, hogy a baba éhen fog halni. Kérdeztem, hogy ez a vesetágulat-tól van-e. Mondta, hogy lehet. Azt is lát-ta, hogy nagyon nagy a vese, tehát nem tudja, a vesétől van-e, de az biztos, hogy nem maradhat ott bent a kicsi. Csenge is ott volt ráadásul és folyamatosan csacso-gott: „Hallom a kistestvérem szívét, hal-lom, ahogy dobog a szíve!” – Ő teljesen lemaradt a drámáról. Mondta az orvos, hogy én innen már nem mehetek sehova, ő azonnal hívja a mentőket. Budapesten a Baross utcai volt az ügyeletes szülészet, oda fognak vinni. Gyorsan telefon Gá-

bornak, édesanyámnak. Gábor mondta, hogy tud jönni, de az még fél óra. Simán lehet, hogy öt perc múlva itt a mentő, de kire hagyom Csengét? Szerencse, hogy Csenge keresztszülei ott laknak a szom-széd utcában. Felhívtam a keresztma-máját, éppen otthon volt, és bár van két kisfia, épp náluk volt a barátnője, akire rá tudta hagyni őket. Ott volt öt percen belül, még bőven a mentők előtt, Csen-gét elvitte. Számára is feltűnő volt, hogy benyit, falfehér az orvos, falfehér vagyok én, közben Csenge: „Szia, Márti, képzeld, dobog a kistestvérem szíve!”

Gábor már a kórházhoz jött. Furcsa érzés utazni szirénázó mentőben ezer-rel a városon keresztül: jó ég, ezt én kívülről szoktam nézni, hallani, ahogy elmegy egy mentő. És most én vagyok benne! Most mi lesz?! Közben telefonál-tam Virágnak, hogy ilyenkor mi van. Az ő kisfiuknak is volt annak idején ve-seproblémája. Azt javasolta, hogy mie-lőtt megcsászároznak, kérjem, hogy egy vesespecialista nézzen meg. Kérdezte, bejöjjön-e. Én visszamentem hatévesbe, hogy „valaki segítsen!” Akkor ő bejött, hogy tartsa bennem a lelket, segítsen. Aztán megérkezett Gábor is. Fölvettek a kórházba, talán infúziót is kaptam. Feküdtem a kórházi ágyon, Gábor ott ült mellettem, amikor odajött az or-vos, és elmondta, hogy itt most nem az a kérdés, hogy veseprobléma van vagy sem. Muszáj kivenni a babát. Mikor ki-emelték, akkor derült ki, hogy igazából több gond is van. Olyanok, amelyek nem látszottak az ultrahangon. Később a klinikán megkérdezték, hogy ki volt a szülészorvos, mert hát neki köszönhető, hogy egyáltalán él ez a gyerek!

G.: Mert ezt egy akármilyen orvos – állítólag – nem vette volna észre. Gyakor-latilag azt, hogy mi szemtől szembe talál-kozhattunk Bercellel, neki köszönhetjük!

P.: Utána, mikor még Bercel élt, visz-szamentem hozzá kontrollra, mondtam neki, hogy nagyon hálásak vagyunk. Valahogy azt éreztem, hogy nem hiszi el. Vagy ha el is hiszi, számára mégis trau-matikus az egész élmény. Aztán amikor később a következő gyermekünkkel men-tünk hozzá, elhitte. Mondta is, hogy neki nagyon jól esett, amit mondtunk, de ez most kifejezetten, hogy újra itt ülünk.

Szóval bevittek a Baross utcai kórház-ba, megcsászároztak, de nekem akkor, ott nem mondtak semmit. Fölvittek az osztályra már lámpaoltás után, de Gábor még bejöhetett egy kicsit sutyorogni. Akkor mondta, hogy baj van…

G.: A műtét után loholtam utánuk és akkor tudtam meg, hogy több baj is van, szervi bajok. Még vizsgálják, de itt komoly problémák is lehetnek. Volt mi-ért imádkozni. Virágnak azóta is iszo-nyú hálás vagyok, mert ő még felhívott, hogy javasolja, kereszteljem meg Bercelt. Nekem ez eszembe sem jutott. Gyorsan csapvíz, megkérdeztem a doktornőtől, hogy szabad-e. Mondta, hogy persze. Hatalmas élmény volt.

P.: Gábor feljött, mondta, hogy vizs-gálják a babát, majd átviszik egy másik kórházba (a Bókay PIC – koraszülött in-tenzív – osztályára) további vizsgálatok-ra. Másnap kiderült, hogy még ott van Bercel a kórházban, aznap délelőtt fogják elvinni. Mindenképp be fognak jönni még megmutatni nekem. Ez kis apróság, de ott ülsz, teljesen össze vagy omolva, és nem csak annyit mondanak, hogy viszik

a gyereked egy másik kórházba, itt a cím. Még fotót is készítettek róla, megkaptam. Ez nagyon sokat számított. A mentősök is iszonyatosan jó fejek voltak. Azt éltem meg, hogy én stresszelek, aggódom, ők pedig nem rutinszerűen dolgoznak, ha-nem velem vannak ebben a helyzetben.

G.: Én is mentem Bercellel a men-tőben. Már a mentőben is könnyek szöktek a szemembe, mert láttam, hogy mennyire fontos az élet. Iszonyú profán világban élünk, már semmi sem szent, de ez valójában nem igaz! Ezek az em-berek elképesztő infrastruktúrát raktak össze, hogy ez az egyetlen kisbaba élhes-sen, miközben több esély van arra, hogy nem fog sokáig élni. Én nevezem ma-gam kereszténynek, amikor nekik nagy részük nem is keresztény, mégis ennyi mindent megtesznek az életért. Én ott teljesen paff voltam ettől. Amikor meg-érkeztünk az intenzív osztályra, ott még inkább szembesültem ezzel. Mindenki csendben végzi a dolgát, de amint én ott


megjelentem, egyből odajött hozzám valaki és elmondta, hogy mit, hogyan, merre, mi lesz a következő pár momen-tum. Mindezt olyan kedvesen, amihez kórházi környezetben nem voltam hoz-zászokva. Tényleg a határán voltam, hogy megölelem az illetőt, aki ott foga-dott. Ez volt az első élményem egy felfo-kozott érzelmi állapot, rohanás közben, és ez végig megmaradt. Ők így dolgoz-nak: kedvesen, nyugodtan, szeretettel, és még a szülőket is normálisan kezelik. Három orvossal is beszéltem ott, mind-egyik a saját szakterületét bővebben ki-fejtve, mindegyik türelmesen elmondott mindent Bercelről. Pedig ez egy intenzív osztály volt, ahol – eddig legalábbis úgy gondoltam – mindig rohanás van. Telje-sen elképedtem, hogy milyen csodálatos egy világ ez, ahol élünk, legalábbis ez az ország, legalábbis ez az osztály.

P.: Bercel kedd este nyolckor szüle-tett, és én csütörtökön délben már men-tem át hozzá.

G.: Hitegették Pirót, hogy ha így meg így felépül, akkor hazaengedik. És akkor ezt teljesítenie kellett, úgyhogy másnap-ra kész volt.

P.: Megint megéltem, hogy nekem mekkora erőt adott, hogy mennem kell. Mások, akik ugyanúgy császárral szül-

tek, ott vonszolták magukat, én meg mentem metrózni.

Szombaton engedtek csak haza, de csütörtöktől minden nap délben beje-lentkeztem, hogy én most jobbra el, és majd jövök zárásra. Metróval átmentem Bercelhez. Jó, hát nem voltam maratoni futó, de minden gond nélkül átértem, és ott ugyanazt megtapasztaltam. Mindig tájékoztattak, és leülhettem mellé.

G.: A fél nappalt ott lehetett tölteni Ber-cel mellett tizenegytől este hatig. A Ba-ross utcának az intenzív osztályán kétszer fél óra volt a protokoll. Itt meg hét óra.

P.: Ott még arra is gondoltam, mi-lyen jó, hogy Bercelnek van egy kis baja, nemcsak szimpla koraszülött, mert így legalább vele tudok lenni egész nap. Így is, úgy is kórházban lennél – mondtam neki. Egy percig nem jelezte senki, hogy én ott zavarnék, hozták is a széket, nem volt ezzel gond.

A kórházban én voltam a fix pont, sokszor hoztak be új babát. A legtöbb szülő bejött, ott voltak fél órát, elmentek, én meg ott ültem. Aztán egy hónappal később jött két édesanya, első gyereke volt mind a kettőnek, látták, hogy én ott ülök, hát ők is ott ültek hét órán ke-resztül. Amikor Bercel már meghalt, és visszamentünk megköszönni a törődést, megkérdezték, hogy nem akarunk-e be-menni. Ez a két anyuka akkor is ott volt. Egyikükkel váltottam pár szót és benéz-tem abba a terembe, ahol anno Bercel feküdt. Tele volt szülőkkel. Többször be-szélgettünk a főorvossal, aki igyekezett minél jobban bevonni a szülőket, velük jó kapcsolatot kiépíteni. Ő hosszú távon a napi 24 órás látogatást szeretetné lehetővé tenni. Mondta, hogy nyilván nem arról

van szó, hogy 24 órát üljön ott a szülő. De hát egy csomó embernek nem az első gyereke van itt bent, nem tud napközben bejönni. Nagyon jó volt az is, amikor megjelentek a Ringatósok a gitárjaikkal, megtapasztalni, hogy milyen sokan dol-goznak itt azért, hogy nekünk jó legyen.

G.: Eleinte nagyon nehéz volt. Kér-dés volt, hogy Csengével mit csináljunk. Addig ugye ő volt a világ közepe, most pedig elég rendesen a peremre került hirtelen. Ezt átbeszéltük napi három-négyszer Piróval, hogy mi a helyzet a nagy mamáéknál. Beköltöztünk Piró szüleihez, hogy legalább annyival kö-zelebb legyünk a kórházhoz. Addig váltottuk egymást Piróval Bercelnél, hogy mindig legyen nála valaki, és azért Csenge is lássa néha a mamáját. De érez-hető volt, hogy ez kevés.

P.: Legelőször mindketten Bercelnél voltunk, majd váltva, aztán a hétvégén én egyik nap egész nap Csengével vol-tam, akkor be sem mentem Bercelhez. Próbálkoztunk.

G.: Nagyon-nagyon nehéz volt. Meg-szakadt a szívünk Csengéért is, és nyil-ván Bercelért is. Nem tudtuk, mennyi ideje van még, amit velünk tölthet. Nem volt egyértelmű, hogy meg fog halni.

Amikor elkezdett ödémásodni, fel-puffadt vízzel az egész gyerek, és ha ezt nem tudja kipisilni, akkor meghal. Ha ki tudta pisilni, akkor hú… Mindennapi hullámvasút.

P.: Naponta, ahogy kiszálltam a metró-ból, 300 méter a kórházig gyomorgörcs-csel, hogy Istenem, vajon milyen hírekkel várnak. Él-e még egyáltalán a fiam.

G.: Ez főleg Pirónak volt nehéz, mert ő kezdett minden nap Bercelnél.

A jelenlét kegyelmeP.: Igen, ez nehéz volt, de az is – és ez a típusomból adódik – hogy nemhogy húsz évre nem tudok tervezni, de most fél napra sem. Hogy lesz? Mi lesz vele? Nyomorék lesz? Túl fogja élni? És ott volt az, hogy két nagy fóbiám volt, az egyik, hogy özvegy leszek. Én nem, én nem akarok özvegy lenni! A másik meg az, hogy beteg gyerekem lesz. Ezt így na-pi szinten le kellett gyűrni, hogy most ez lett, és most ez van.

G.: Ez a része nekem nem volt nehéz vagy probléma. Nekem valahogy – öreg vagyok már – el tudtam fogadni bár-melyik változatot. A jezsuita lelkigyakor-latoknak köszönhetően azért már talál-koztam a jelenlét fogalmával és valóságá-val. Próbáltam a Pirót is trenírozni, hogy oké, értem, hogy most éppen abban az irányban vagy, hogy készüljünk fel, hogy meg fog halni. De ne úgy legyél ott, hogy lemondasz róla, hanem hogy remélj. De ne is úgy, hogy nem engeded, ha mennie kell… stb. Naponta többször volt beszéd-téma köztünk, hogy milyen iszonyúan nehéz jelen lenni Bercelnél.

Én azt hittem, hogy úgy kb. rendben vagyok. A második héten történhetett, ta-nítgattam nagy önhitten Pirót, hogy ho-gyan kéne jelen lennie. És egyszer – volt egy amolyan szoptató szoba, ahol Piró fejni szokott – ott valamin összevesztünk, valami apróságon, amikor sírógörcsben törtem ki. Kiderült, hogy én sem vagyok teljesen a magabiztosságom csúcsán, meg ismerős talajon. Mind a ketten sírtunk, s ez is nagyon sokat segített.

Körülbelül egy hónap után volt a fordulópont, amikor Piró egyszer csak megkapta a jelenlét kegyelmét. Rá se


ismertem. Ez volt számomra a követ-kező hatalmas ajándék, amit Berceltől kaptam: Pirónak egészen új mélységei nyíltak meg számomra, az ő személyisé-gének, hogy a jelenlétet sokkal jobban át tudta élni, mint előtte. Nagyon kézzel-fogható volt ez, és ezáltal egymáshoz is jóval közelebb kerültünk. Nagyon hálás vagyok ezért azóta is. Ez félidőben volt, s utána sokkal könnyebb volt minden.

Amikor Bercel éppen ödémásodott, mindig ott drukkoltunk neki, hogy pi-siljen. Kicsit humoros is volt, egy napon keresztül ott ülni és drukkolni neki, hogy pisiljen, mert tudtuk, hogy a veséje romokban hever, senki nem tudja, hogy milyen fajta romokban, de látszik, hogy nem jön rendesen a vizelet. Mi lenne, ha most jönne? Itt elég nagy bizonytalanság van, jó nagy területe van a Szentléleknek is, hogy csodákat műveljen, és várni és imádkozni a pisiért. Jó élmények ezek.

Tudtuk, hogy Csengével is a lehető legjobban csináljuk. Persze mindennap újragondoltuk a tünetei szerint, hogyan terelgessük tovább. Jó volt, hogy mind a két család, de főleg Piró szülei – mert

ők laktak azért közelebb – rengeteget segítettek. Mindig vitték ide-oda, hogy legyen attrakció a gyerekekkel, ne a ma-mája hiányozzék neki. Ez nagyon jól működött. Volt, hogy nagybátyjáék el-vitték 3-4 napra magukkal telelésre még karácsony előtt.

P.: Édesanyám naponta vele volt.Aztán egy pár hét után azt éreztem,

hogy haza akarok jönni, a mi otthonunk-ba, hogy legalább valami legyen, ami a régi életemhez köt. Úgy éreztem, otthon kéne lennünk. Onnantól kezdve úgy né-zett ki a nap, hogy elindultam Csengé-vel együtt, fölültünk a villamosra, a Széll Kálmán téren leadtam édesanyámnak, én pedig elmentem Bercelhez. Aztán este vagy ő hozta el és útközben talál-koztunk, vagy én mentem fel. Barátnőim is segítettek, szállítgatták Csengét. Pont azok a barátnőim, akiknek még nincs gyerekük. Ez nagyon jó volt.

Az utolsó egy hónap pedig olyan volt, hogy élveztem az életet. Szó szerint ott ültem és élveztem. Ott volt mellettem a – végül is – halálos beteg gyerekem az inku-bátorban, időnként a kezemben, amikor sikerült megkapni. Vittem be magammal olvasnivalót, most úgyis alszik, fél kezem rajta van. Az anyukákkal jókat beszél-gettünk. Tudtunk másról is beszélgetni, mint, hogy hány százalékon van az oxi-gén. A nővérekkel is jó volt a kapcsolat. Nyilván benne volt az is, hogy nagyon sokat voltam bent. Pont az a nővér, aki karácsonykor még leüvöltötte a fejemet, én meg elsírtam magamat – így utólag tudom, hogy tényleg fáradt volt –, na az a nővér a következő másfél hónapban na-gyon kedves volt. Kérdezte, tudok-e köt-ni. Mondom, nem. Nem baj. Hozott egy

takarót, mondta, hogy nénik kötögetik, de nem jó az anyaga, úgyhogy le kéne fej-teni. És akkor fejtegettem ott a takarókat, mindenki mosolygott rajta, aztán a többi kismamának is kiosztották. Ilyen abszurd volt az egész, ülünk az inkubátor mellett és fejtjük a takarókat. Tiszta fonó hangu-lat volt. Azt éreztem, hogy akkor az a je-lenlét olyan természetes volt. Egyszer-két-szer édesanyám felhívott Csengével, és én nem is értettem. Most itt vagyok, majd beszélünk akkor. Ez nehézséget okozott, főleg édesanyámmal kapcsolatban, meg amikor jöttek az aggódók, mert úgy érez-tem, hogy vissza akarnak engem ránta-ni. Én jól vagyok, tudok a jelenben élni, hagyjanak már békén. Édesanyám, aki naponta Csengével volt, aggódott. Érez-tem, hogy egyre nő bennem a feszült-ség, hogy nem érti, hogy most mi van.

Hosszú távra nem lehetett tervezni. Csak az utolsó három nap lehetett tud-ni, hogy mi lesz a kisfiam sorsa. Bercel vasárnap hajnalban halt meg. Csütörtök délben tudtuk meg, hogy már vissza-fordíthatatlan az állapota. Utolsó utáni pillanatban. Az ezt megelőző kedden felhívtam édesanyámat. Tudtam, hogy nem nagyon fogok tudni négyszemközt beszélgetni vele, ezért fölhívtam a villa-mosról és elmondtam, hogy megható, hogy így aggódik Csengéért, értse meg, én is aggódom, de azt is értse meg, hogy ott van Bercel, aki ugyanúgy a gyerekem. Mondta, hogy ki tudja, hogy ez a Csengé-ben mit fog okozni. Nem vitatom, mon-dom, de hát Bercel meg ki tudja, hogy fog-e élni. Elmondtam, miért nem kér-dés, hogy Bercellel kell lennem. Éreztem, hogy megértett. Amikor Bercel meghalt, már nem volt neheztelés se az ő oldaláról,

se az enyémről. Így édesanyám jelenléte összességében támogató volt.

G.: Volt még egy műtét, amikor föl-csillant a remény, hogy a szív problémá-ját talán meg lehet oldani. Nem szoktak ilyen pici babákat műteni, de ezt kipró-bálnák. A műtét maga sikerült, de nem hozta a várt javulást, sőt mondták, hogy most már kezd összeomlani. Nem feltét-lenül a műtéttől, igazából előtte se mű-ködött a szíve rendesen és aztán se, csak itt már lehetett látni, hogy olyan régóta húzódik ez, hogy már roncsolódott any-nyira a szervezete, magától a légzésköny-nyítéstől, meg a rengeteg gyógyszertől, hogy menthetetlen, és sajnos amúgy is egyre rosszabb lett a helyzet. Látták, hogy ez már a célegyenes, mondták, legyünk felkészülve. Bármikor beme-hetünk, amikor szólnak, meg amúgy is.

P.: Gábor megbeszélte a munkahelyé-vel, hogy részmunkaidőben fog dolgoz-ni már a következő naptól. Engem azzal fogadtak, hogy itt a vég, de nem tud-ják, hogy ez mennyi idő, csak azt, hogy nincs vissza. Hívtam Gábort, hogy most jöjjön be. Nem érdekel semmi, most le-gyen itt. Ez volt csütörtökön. Bejött, ott maradtunk még este. Megvizsgálták, mondták, hogy nyugodtan menjünk haza. Emlékszem, ott ültem, és elkezd-tem utánanézni a telefonomon, hogy a temetés kapcsán mit kell intézni. Aztán feleszméltem, hogy na ne már, ácsi, ez nem így működik. Akkor azt mondtam Bercelnek, hogy ha kell, akkor menj nyugodtan! Ne legyen az, hogy hóna-pokig várjuk, hogy meghalj. Két nappal később meghalt. Alapvetően nagyon hálás vagyok, hogy így alakult, és nem kellett hónapokig várni, hogy elmenjen.


férjem derekas ember. Ez akkor vált igen egyértelművé, amikor kb. 18 éve először beállt a dereka, annyira, hogy orvost kellett hívni hozzá, mert nem

bírt felkelni a földről, ahova nagy hirtelen lefeküdt. Injekció, izomlazító, egy-két hét fekvés…, nem is részletezem. Ez eleinte kb. félévente megismétlődött, a forga-tókönyv mindig ugyanaz volt: egy rossz mozdulat, beáll, kijön a háziorvos, bein-jekciózza, majd egy hét szigorú fekvés, és egy hét lábadozás. A diagnózis: gerincsérv.

Az első esetnél jó másfél éve voltunk házasok, egy pici gyerekkel. Ahogy tel-tek az évek, sorra születtek többiek, már a negyedik is világra jött, mire a két leg-nagyobb elkezdett óvodába járni.

Nekem ez az egész egy hatalmas stressz volt. Amellett, hogy sajnáltam életem párját, ha beállt a dereka, minden rám maradt: bevásárlás, játszótér, mise, később óvoda, iskola, amire máskor ketten voltunk, most mindent-mindent egyedül, ill. mindig minden gyermeket magammal cipelve, hisz rájuk sem tu-dott vigyázni, lévén mozgásképtelen. Akkoriban még vezetni sem vezettem, ezért mindezt gyalog. Ja, és persze ő volt a +1-edik gyerek, akit kiszolgáltam.

Sokszor voltam olyan fáradt, hogy nem volt erőm imádkozni, főleg nem igazán mélyen, legtöbbször csak perle-kedésre futotta a Jóistennel, vagy inkább szemrehányások sorozatára.

Tudom, hogy ez szörnyű, de azt gon-doltam: ő csak lefekszik, közben meg minden rám szakad. Nem tudtam el-fogadni a helyzetet, így felajánlani sem, csak kézzel-lábbal hadonásztam, rúgka-páltam a kereszt ellen, amivel ugye csak azt értem el, hogy én magam lettem tele kék-zöld foltokkal.

Ez persze az egész családra rányomta a bélyegét. Én belül sokszor összeom-lottam, ami azt jelentette, hogy minden türelmemet elvesztettem a gyerekekkel szemben, kiabáltam, veszekedtem, ki

lehetett volna rám akasztani a VIGYÁ-ZAT, NAGYFESZÜLTSÉG! táblát. Ilyenkor sokszor kívántam, hogy mentse meg tőlem valaki a gyerekeimet.

A férjem sokkal türelmesebb nálam. Az esetek többségében el tudta fogadni, hogy most ez van, sőt próbálta eltitkolni előlem, hogy fáj a dereka. Ha rászóltam, hogy valamit ne csináljon, mert ez lehet az a rossz mozdulat, azt mondta: „Féle-lemben nem lehet élni!” – és csinálta. Tudatosan nevelte magát bátorságra.

Évek alatt lassan rájött, hogy nem az a jó, ha fekszik, hanem erőltetni kell a mozgást, akkor hamarabb visszamegy a porckorong a helyére. Megtanult egy gerinctornát, ami, ha nem nagy a gond, képes azonnal segíteni, ill. rendszere-sen tornázik, hogy megerősítse a gerinc körüli izmokat. Keresett olyan táplál-kozás-kiegészítőket, amik célzottan a porckorongnak kellenek. Vett magának ülőpárnát és jófajta széket.

Mégis, mindezek ellenére, az utóbbi másfél évben megszaporodtak a derék-fájásai, annyira, hogy még csontkovács-hoz is elmentünk. Erről gyorsan kide-rült, hogy nem kellett volna, „energiát” kapott, ami sosem Istentől van, és bár mondhatom, hogy a derekán látszólag segített, de csak átmenetileg, és közben máshol is elkezdett fájni a háta.

Ami most nekem segít az a hit három lépése (Mijo Barada egyik lelkigyakorla-tából): 1. Elfogadom az adott helyzetet.2. Hálát adok érte. Ez nagyon nehéz, de abból a bizalomból és hitből kell fakad-nia, hogy Isten nem néz félre, most is tudja, mi történik velünk, és mindig jót akar, akkor is, ha pici hangya-eszemmel ezt én nem érthetem meg. 3. Kérem Is-

tent, hogy minden nehézség az Ő dicső-ségére szolgáljon, sőt dicsőüljön meg az adott helyzetben!

Szeretném azt hinni, hogy fejlődtem, hogy ezek által a lépések által nőtt a hitem. Az biztos, hogy most közelebb vagyok a Jóistenhez, mint korábban. Minden eddiginél nagyobb és kitartóbb imahadjáratba kezdtem a gyógyulásáért, aminek része, hogy hiszem, Isten Min-denható, nagyon szeret mindkettőnket, és tudja, mi a jó nekünk!

Megmutattam a férjemnek, hogy mi-ket írtam, szerinte túl sokat részletezem a nehézségeket és nem hangsúlyozom eléggé, hogy Isten most minket így, ezzel szeret. Nem ad nehezebb keresztet annál, mint amit elbírunk, és meg kell próbálni megkeresni, hogy ez vajon hol szolgálja a mi javunkat. Régen az ilyen gondola-tokra kifutottam a világból, és elkezdtem volna sorolni, hogy szerintem mi szolgálja az én javamat… Ma már csak hallgatok, a hit három lépésére gondolok és próbá-lom ismételni a férjem után: „Istenem, nem értelek, de szeretlek!”

Mostanság pengeélen táncolunk, mert szinte állandóan fáj a dereka, sokszor nyilall bele neki nagyon erősen, ami egy hajszálra van attól, hogy beálljon. Igazá-ból valahogyan számítottam rá, hogy ha többet imádkozom, lehet, hogy átmene-tileg nehezebb lesz. Kicsit tudathasadá-sos állapot, amikor látom, hogy hirtelen erős fájdalma van, és én arra gondolok, hogy most azt kell gondolnom, hogy dicsőség Istennek! Számomra ez a saját hitem próbája: összeomlok, mint régen, vagy végre hitben és bizalomban elfoga-dom, és próbálok csak Istenre nézni. Hát, nem mondhatok mást: Úton vagyok…

Derekas probléma

A

G.: Azt mondták ott, hogy ők nem hagyják szenvedni a babákat. Tele-nyomták őket fájdalomcsillapítóval. Ez volt az egyetlen dolog, ami nem tetszett nekem annyira. Számomra nem volt nyilvánvaló, hogy miért ne szenvedhet-

ne. Nyilván nem jó dolog, ha szenved, de az is része az életnek. Közben azért sokszor látszott, hogy igenis nagyon-nagyon nagy fájdalmai vannak. De ekkor, a végén már nem voltak. Csak ott feküdt.


ikor összeházasodtunk, nem volt kér-dés számunkra, hogy a fővárosban fogunk élni. Ott végeztük el az egye-temet, ott ismerkedtünk meg, ott

találtunk közösségre, ott talált munkát a férjem. Ahogy születtek és cseperedtek a gyerekeink, mindkettőnkben, egymástól függetlenül föltámadt a vágy a vidéki élet után. Nagyon szép volt, mikor egy közös esti imánál kiderült, hogy mindkettőnk-ben mocorog ez az érzés. Úgy éreztük, hogy ez egy markáns jel, hívás Isten ré-széről, hogy ez lehetne a mi utunk.

Váratlanul meghalt szeretett nagyma-mám, aki a dédi mellett élt, őt ápolta. Ha nem is teljesen vidéken, de kertvá-rosban laktak, s fölmerült a kérdés, hogy mi lesz most a dédivel. Szüleim is még aktív dolgozók, a közelben lakó unoka-testvéreim szintén, viszont otthonba adni senki nem akarta, meg persze a dédi se akart volna menni. Viszonylag jól el is látta magát, de naponta többször azért rá kellett nézni. Feltettük magunknak és az Úrnak a kérdést: ez lenne a mi utunk? Költözzünk a nagymama házába, és le-gyünk a dédivel, akit legalább a gyereke-ink is jobban megismernek, aki mellett ott lehetnék napközben, hiszen otthon vagyok a gyerekeimmel? Természetesen az egész nagycsalád gondolkodott, és mikor az ötletünket felvetettük nekik, nagy hálával és örömmel fogadták azt, hogy kvázi visszatelepedünk. Rengeteg kérdés volt még bennünk természetesen: hogyan fizessük ki a családnak a házat? Talál-e a férjem munkát? Lesz-e hely a

közeli óvodában? Találunk-e ott is egy jó közösséget? A tudat, hogy vágyainkon ke-resztül Isten hív minket erre az útra, nagy erőt adott. A család támogatása és öröme, hogy közelebb leszünk hozzájuk, szintén.

Summa summárum, hihetetlenül jól alakultak a dolgok, néha azt éreztük, túl könnyen kapunk mindent, rengeteg se-gítséget, támogatást, aztán persze voltak nehezebb ügyek a hitelfelvétellel kapcso-latban, de végül sikerült megvalósítani a vágyunkat: a gyerekek a saját homoko-zónkban játszhattak, gyönyörű öreg fák árnyékában, míg én a konyhaablakból figyelhettem rájuk, s két ajtóval odébb a dédire.

Az viszont nagyon szokatlan volt, hogy míg Budapesten nagyjából elszi-getelten éltünk a lakásunkban, addig itt folyton-folyvást ránk nyitotta valaki az ajtót. Csak bekukkantani hozzánk és a dédihez, hozni egy tál sütit, kérni egy kis meszet, vagy csak hogy vigyázzunk egy kicsit valamelyik gyerkőcre, vagy csak el-hívni valamelyik gyerekünket játszótárs-nak stb. Az elején jó volt ez az újdonság, s mi is sokat ugrottunk át spontán kö-zelebbi és távolabbi családtagokhoz. Egy idő után azonban kezdtem érezni, hogy feszültségek vannak bennem ezzel kap-csolatban. Ha éppen volt egy kis lehető-ségem gyertyát gyújtani, hogy imádkoz-zam egy kicsit, s betoppant valaki, vagy hétvégén a férjemmel ejtőztünk ebéd után kiterülve a kanapén, kihasznál-va, hogy a gyerekek elvannak, s inkább hagytuk az ebéd utáni rumlit a helyén,

helyette beszélgettünk, s egy jóakaratú szomszéd meglepett minket a kérdéssel, hogy elfogadjuk-e a már nem használt függönyeit – az intimitás iránti igényem sérült. Zavart, hogy ez zavar, hiszen csu-pa jó emberrel voltunk körülvéve, akik jó szándékkal hoztak vagy éppen kértek valamit. Persze volt olyan, hogy reggel még pizsamában fogadtam a spontán „csak 1-2 percre” – látogatót, vagy már esti zuhanyzás közben hallottam, hogy férjem az előszobában beszélget egy ké-sőn betoppanó rokonnal, s ilyenkor ké-nyelmetlenül éreztem magam.

Bezárni az ajtót és nem meghallani a csengetést nem volt ínyemre. Arra sem találtam jó kommunikációs stratégiát, hogy megkérjem a környezetemet, hogy túl korán vagy későn, vagy pláne gyak-ran már ne jöjjenek, mert ez egyrészt mindenkinek mást jelent, másrészt sen-kit sem akartam megbántani, harmad-részt meg mi van, ha valaki emiatt ak-kor sem mer jönni, mikor pedig tényleg szüksége lenne rá, hogy nálunk öntse ki a lelkét például. Hú, elég nehéz volt.

Aztán eljött a nagyhét, s mi erre idő-zítettük, hogy végre szeretetszövetséget kötünk Máriával. A húsvétot már így akartuk ünnepelni. Erre az alkalomra megfogalmaztunk egy házastársi imád-ságot, amit azóta is mindennap elimád-kozunk. Már magunk sem tudjuk, hogy hogyan, de belekerült egy passzus, ami így hangzik: „Neked ajándékozzuk azt a vágyunkat, törekvésünket, hogy a hoz-zánk betérőknek a Veled való élet örö-mét, a szeretet erejét sugározzuk.”

Pár hónappal később éppen ezt az imánkat imádkoztam, mikor betoppant egy unokanővérem, akinek a házassá-

ga eléggé válságos állapotban volt, s bi-zony az utóbbi időben gyakran benézett hozzánk. Mikor egy jó beszélgetés után elment, folytattam az imádkozást. Az-tán azon gondolkodtam, hogy mit fo-gok kezdeni a hétvégére bejelentkezett sógoromékkal, akikkel annyira különbö-zőek vagyunk, ráadásul takarítani se fo-gok tudni rendesen addig (elimádkozom az időt :o), meg megint el fognak maradni a családi esti imák stb., stb. És akkor újra ránéztem az imafüzetre, és a fent idézett részre esett a tekintetem. Nehezen tudom leírni az érzést, de olyan volt, mint egy nagy hömpölygő heuréka élmény: vissza-gondoltam az éppen nálam járt unoka-nővéremre, aztán az elmúlt heteimre, és nem tudtam felidézni olyan találkozást, amit terhesnek éltem volna meg, vagy ne tudtam volna szeretettel benne lenni az adott helyzetben. Aztán ránéztem a kö-zelgő hétvégére újra, és teljes nyugalom szállt meg: hozzánk jönnek, mi magun-kat adjuk, ha ez nem lesz jó nekik, majd máskor nem jönnek, nagyobb bajunk nem lehet. S tervezgetni kezdtem, hogy milyen közös esti imáink is legyenek a hétvégén. (Nesze neked, takarítás!)

Nagyon szép, gazdag hétvégénk volt, sokat beszélgettünk, mutogattuk

Szeretetszövetség reklám

M


a vidéket férjem városi családtagjainak, gyerekeik nem vették elő a kütyüiket, hanem a mieinkkel játszottak. Este há-lát adtunk, kértünk és beszélgettünk a gyertya fénye mellett.

Csodának éltem és élem meg ezt a mindennapjaimban. Vannak típusok, akiknek ez egyáltalán nem okozna gondot, ami nekem, de biztos, hogy mindenki talál a saját életében vala-mit, főleg az emberi kapcsolatok terén, ahol nehézségei vannak, és törekszik a szeretet felé. Ebben érdemes Máriára támaszkodni. Ő megígérte, hogy ha komolyan vesszük a szeretetszövetsé-get, ha áldozatokat hozunk a kegyelmi tőkébe, akkor ő is kegyelmeket fog osz-togatni. Az egyik ilyen: a belső átalaku-

lás kegyelme. Befejezésül idemásolom a „Küldetésünk titkai” 5. füzetéből az ideillő részt, hogy mindenki (újra) for-gathassa magában: „A második kegye-lem a lelki átalakulás kegyelme. Kérjük a Szűzanyát,hogy engedje meg, hogy az életünk szeretetté váljon. Egy bizo-nyos kegyelemről van szó, amit kérünk. Nagylelkűségről van szó. Gyorsan, hosszan felbosszantjuk magunkat va-lamin, vagy oldottan átsiklunk valami felett. Ha egy hibát látunk a társunknál, akkor bosszankodhatunk, vagy pedig örülhetünk afölött, hogy mi mindenre vállalkozik a társunk. Két oldala van a dolognak. A lelki átalakulás kegyelme megtanít bennünket arra, hogy a dol-gokban az istenit lássuk.”

is türelmesen bontogatom, kissé késlel-tetve is a célba érést, az örömöt, mert va-lami szépre, ígéretesre várni jó érzés. De mi van a „mindennapi” gubancokkal? Talán vérmérséklet kérdése meg – sze-retném hinni – a látott mintáké, hogy ráncigáljuk-e őket, akár szakadásig, vagy türelmesen keressük a probléma végét, hogy lassacskán föllazítva a szorításokat kicsit közelebb jussunk a ki- és megoldá-sig. Vagy ollót ragadva gyors megoldás-ra törekszünk, esetleg félredobva nem is foglalkozunk az egésszel?

Lehet-e használni azt, ami gubancos? Összegubancolunk-e akarattal valamit? Tudom, tapasztalom, hogy a dolgok ma-guktól is össze tudnak gabalyodni, de a kibogozáshoz eltökéltségre, türelemre van szükség, s jó szemre, amely meglátja, hol van az elakadás nyitja. Istennek hála, hogy az Ő segítségével, olykor a jó szem-ként, ügyes ujjakként szolgáló szerette-ink segítségével lehet elég türelmünk, kitartásunk, ügyességünk a gubancaink kibontásához. Mert valóban van megol-dásuk, van MEGOLDÁSUNK!

Mindennapi gubancaink

yerekkoromban sokszor lett guban-cos a hajam, pedig copfban hordtam. Emlékszem a halkra fojtott sziszegé-sekre, miközben a hajkefe igyekezett

engedelmességre kényszeríteni a guban-cokat, s bizony volt, hogy hamarabb en-gedett a hajszálak töve, mint a gubanc.

Édesapám mindig módszeresen bon-togatta az akkor még spárgával átkötött csomagokat, gondosan kibogozva a ma-kacs csomókat is, majd szépen föltekerte a madzagot, hogy még föl lehessen hasz-nálni. Mindig sikerült neki!

Ez a két emlék jutott eszembe a mostani témáról, s azon tűnődöm, mit kezdek én a csomókkal, gubancokkal. A zsinegeket, az ajándékok szalagjait én

G

Csomóoldó Boldogasszony

ájusban az asszonykörben szívesen mondtuk úgy a litániát, hogy a végén mindenki a számára leg-kedvesebb elnevezéssel szólította

meg a Szűzanyát. A „schönstatti lorettói litániában” szerepel a Háromszor Cso-dálatos Anya, és október óta az Élet Ki-rálynője is. Ferenc pápa legszívesebben Csomóoldó Boldogasszonynak hívja Máriát. Még mielőtt pápává lett volna, 1986-ban németországi teológiai tanul-mányai során találkozott az augsburgi templomban látható kegyképpel, melyen a Szűzanya éppen kioldja a csomókat egy hosszú, fehér szalagon. A képről készült másolatokat hazavitte Argentínába, tisz-telete elterjedt egész Dél- Amerikában, és onnan vált ismertté Európában is.

A barokk festményt 1700 táján ren-delte meg egy festőtől a helyi monostor papja, hálából azért, hogy nagyszülei túljutottak egy súlyos házassági válsá-

gon. A válás szélére jutott házaspár egy jezsuita paphoz fordult, aki híres volt Mária iránti tiszteletéről és bölcs taná-csairól. Az atya a tanácsadás végén Má-M


ria képe előtt imádkozott, jelképesen fel-emelt egy fehér esküvői szalagot – mely-lyel a kor szokása szerint a házasodó párt „kötötték össze” –, és odanyújtotta azt Máriának, miközben maga kezdte bo-gozgatni a rajta lévő csomókat. Mihelyt Máriának nyújtotta a szalagot, az ragyo-gó fehérré változott. Ezután az imádság után férj és feleség között helyreállt a béke, házasságuk túljutott a válságon.

Szűz Mária a barokk kegyképen a holdsarlón áll, angyalok veszik körül, fejét tizenkét csillag koronázza; fölötte a

Szentlélek látható galamb alakjában. Egy hosszú, fehér szalagot tart kezében, me-lyen sorjában kibogozza a csomókat. Lá-ba egy szintén összecsomózódott kígyón nyugszik. A festmény alsó részén Tóbiás prófétát láthatjuk a kutyájával és az an-gyallal, amint éppen úton vannak, hogy megkérjék Sára kezét (Tób6, 10–13); más értelmezések szerint azonban magát a férjet vezeti Rafael főangyal, hogy meg tudja oldani házassága válságát.

Vezessen minket is a Szűzanya elé, hogy életünk gubancait kioldja!

a családtagjaim. Azt akarta, hogy több lehetőség közül választhassak és, hogy tehetségemet jól használjam fel.

Tájépítészetet és környezetvédelmet tanultam. Valószínűleg azért választot-tam ezeket a tárgyakat, mert anyám szeretett kertészkedni. Ez volt az az el-foglaltság, amelynek végzése közben a legboldogabbnak láttam. A kreativitásra is volt lehetőség – és talán még éreztem a rendrakás szükségességét, mivel annyi természetvédelmi probléma volt.

Az egyetem sokféle, hagyományos és új tervezéssel kapcsolatos elgondolással ismertetett meg bennünket. Az egyik elképzelés az volt, hogy a világban nem létezik rend, csak az elképzelésünk-ben. Professzorunk kirándulni vitt el bennünket. Útközben, amit találtunk, mindenfélét összeszedtünk, amiket az-után összedobtunk. Körbeálltuk, és a professzor arra kért bennünket, hogy írjuk körül, hogy az összedobált dolgok-ban miféle rendet látunk.

Meglepően annyiféle rendszert talál-tunk, ahányan voltunk. Egy másik alap-elmélet az volt, hogy a néző dönti el, mi a szép, és hogy mi igaz, az is viszonyla-gos. Mindenki a saját igazságát éli meg, és azt tartja szépnek, ami éppen tetszik. Ezzel szemben csoportom egyik tagja így szólt hozzám: „A világban tőlünk függetlenül van szépség és igazság is.”

Azt soha nem mondta el, hogy mi győzte meg, és soha nem vitatkozott a professzorral erről a témáról. A mun-kánkban viszont azt az igaságot és szép-séget próbáltuk megtalálni, ami tőlünk függetlenül is létezik, és nem szubjektív kijelentésre és annak megvédésére töre-kedtünk. Úgy tűnt, hogy volt ott vala-

mi, ami vonzó volt az embereknek, és nem volt szüksége magyarázatra.

Alkalmanként az egyetemet arra kérték fel, hogy dolgozzon ki projekt-javaslatot a város 60-as években emelt épületeit körülvevő területeinek, parkja-inak építészeti rendberakására, és vonzó lakókörnyezet létrehozására.

Ez meggyőzött arról, hogy léteznek olyan elvek, amelyek, amikor összetör-nek, rendetlenséget vagy diszharmóniát hoznak létre. Általában sok kreativitás-ra volt szükség, és gyakran elég sok időt és pénzt vett igénybe valami igazi rend megteremtése ott, ahol valamit elvek nélkül hoztak létre.

Rendet rakni még mindig nem sze-rettem, és ezért arra gondoltam, inkább megpróbálom megérteni ezeket az elve-ket, és elkerülni a sok felesleges erőfe-szítést, amelyet be kell fektetni a dolgok rendbehozatalába.

Nem azon a területen kezdtem el dolgozni, amit az egyetemen tanultam. Elsőszülött fiunkat nevelgettem, rendez-tem otthonunkat, pénzügyeinket intéz-tem, és a jövő perspektíváit vizsgáltam. Férjemmel egy kis céget hoztunk létre, ahol megpróbáltuk rendbe rakni az em-

Takarítás, rendrakás

desanyámnak alaposan kidolgozott metódusa volt és van a takarításra. Pontosan tartotta magát beidegző-déseihez, és elvárta tőlem is, hogy én

is tartsam magam ezekhez. Ha ezektől bármiben megpróbáltam eltérni, nagyon boldogtalan volt. A mo-sás kiterítése, a zoknik összepárosítása, a por-szívózás, az ablaktisztí-tás, az ingek vasalása és minden házimunkával kapcsolatos tevékeny-ségnek pontos, eltérít-hetetlen rituáléja volt.

Az ezekhez a mű-veletekhez kapcsolódó megoldások Édes-anyám alkotásai voltak. Ezekben a já-tékosságnak vagy az új megoldásoknak semmi helye nem volt. Egyetértettem a takarítás értelmével, de miután nem

értettem, hogy miért van ez a szigorú ra-gaszkodás a szokásokhoz, minden ház-tartási munkát meggyűlöltem.

Apám szerint nem sok értelme lett volna engem a felsőoktatásba engedni. Jövőmet anyám életének folytatásaként

látta. Férjhez menni, gyerekeket szülni, és ellátni a családot és a háztartást.

Ekkor anyám, eddig előttem ismeretlen, tő-le szokatlan és váratlan eltökéltséggel közbe-lépett. Ragaszkodott ahhoz, hogy lehetősé-get kapjak a felsőfokú képzésre, miután már

bizonyítottam, hogy értelmes vagyok. Hogy ne töltsem életemet a mások ren-detlenségének a rendberakásával, még akkor sem, ha a rendetlenséget csinálók

É…nem é r tet tem , hogy miért van ez a szigorú ragasz-kodás a szoká-so kh oz , m i nd en házta r tás i mun-kát meggyűlöltem.


berek értelmezéseit bizonyos kérdések-ről. A médiában dolgoztunk, remélve, hogy az emberek figyelmét sikerül fel-hívnunk az igazságra és a szépségre.

Amikor cégünk elkezdett valóban működni, megszületett második fiunk. Mivel nagyon ragaszkodott hozzám, nem hittem, hogy valaha is rendbe tud-nám hozni kis lelkében azt a rendetlensé-get, amit utazásunk okozott volna ben-ne. Munkánk ugyanis utazásokkal járt.

Úgy döntöttem, hogy otthon maradok, és visszatérek a rendrakással kapcsolatos alapjaimhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy egy négytagú családnak már sok a rend-behozatalra szoruló kapcsolata.

Értelemszerűen meg kell tanulnunk az emberi természet alapvető szabálya-it, az érzelmekkel való foglalkozás stra-tégiá ját, a félreértések rendezését, az iga zításokat és ezeknek az elveknek az oktatását a gyermekek számára is.

Rend a fejben, lélekben

mikor gyermekeink megtanulták a megfelelő eljárásokat, az élet egy hajléktalan hölgyet sodort életünk-be. Hajnalka idegileg és fizikailag

olyan rossz állapotban volt, hogy a klinikai pszichiáter azt javasolta, hogy kerüljön zárt intézetbe. Azt mondták, hogy nagyon alacsony az IQ-ja, és képtelen lesz bármikor is gondoskodni önmagáról mivel teljesen bezárult saját világába, és képtelen lenne megbirkózni a valósággal.

Annak a valószínűsége, hogy ezt a nőt egy intézetbe zárva lássam, elkeserített. Templomi közösségünk és annak az otthonnak gondozói segítségével, ahol sikerült elhelyeznünk, megkezdtük vele és számára a reintegráció folyamatát.

Ma már dolgozik, és mindennapi munkájának ellátása mellett egyre in-kább képes kapcsolatai kezelésére is. Kételkedtem abban, hogy az IQ-szintje egy fix ügy. Arra gondoltam, érdemes el-távolítani az akadályokat, amelyek meg-

akadályozzák az igazságot az értelmének megvilágításában.

Az volt a meggyőződésem, hogy az értelem reagál az igazságra, mert a he-lyes működése az, hogy az igazságot érzékeli és keresi, ahogy Szt. Tamás

A

mondja. És minél jobban használjuk erre az értelmet, annál élesebbé válik, annál könnyebben látja el ezt a felada-tát. Úgy gondoltam, hogy ez ugyanaz az elv, mint hogy a lelkiismeret is jobban működik olyan embereknél, akik a jót akarják tenni.

Elkezdődött Hajnalka rendbe raká-sa. Először a hajléktalanok létezésével kapcsolatos félelmeket kellett elhárítani azzal, hogy állandó tartózkodási helyet és rendszeres, mindennapi ételellátást biztosítottunk. Majd azt a szorongást kellett megszüntetni, hogy nem tud megbirkózni az ő kompetenciáján kí-vüli, felüli ügyek megoldásával. Ezért valakinek mellette kell lenni az ügyeket átbeszélni, és segíteni a megoldásukban.

A társadalmi kapcsolatok mennyi-ségét növelni és kezelni kellett. Minél aktívabb lett Hajnalka, annál több „edzési” helyzet merült fel a konfliktus-megoldó stratégiák képzésében. Például egyik nap arról panaszkodott, hogy va-laki ellopta a paradicsomot a kiskertből, amelyet gondozott.

Azt a személyt gyanúsította, akinek pénzt adott a palánták megvásárlására. Amikor megkérdeztem tőle, hogy jutott erre a következtetésre, azt mondta, hogy senki másra nem gondolhat.

Azt javasoltam, hogy először derít-sük fel, hogy valóban lopás volt-e. Ezért beszélnie kellene az otthon vezetőjével, magyarázza el neki a helyzetet, és kér-je meg, hogy tegyenek ki egy kis táblát a paradicsomok mellé. Azon a helyen, amit Hajnalka otthonának nevez, olyan gyakran költöznek ki és be a lakók, hogy az emberek egyszerűen nem tudják, hogy a palánták valakihez tartoznak.

Néhány héttel később megkérdeztem Hajnalkát, hogy mi a helyzet a paradi-csommal. Elmondta, hogy kitették a kis táblát, és azóta nem tűnnek el paradi-csomok.

Hajnalka elmesélte, hogy bezárták! Amikor a misénk utáni agapén segített a rendrakásnál, ő maradt utolsónak. Szólt Ildinek, a portásnak, hogy mielőtt el-megy, még bemegy a mellékhelységre. Ildi közben bezárta az épületet, és hazament.

Néhány órával később az épületet el-lenőrző éjjeliőr észrevette, és kiengedte. Hajnalka nagyon el volt keseredve. Né-hányszor meghallgattam a történetet, amíg a gőzt teljesen ki nem engedte. Az-tán próbaként, feltettem a kérdést: „Gon-dolod, hogy Ildi szándékosan bezárt?” Hajnalka egy ideig gondolkozott, majd így szólt: „Nem, nem hiszem. Ildi való-színűleg nem hallotta, amit mondtam.”

„Megtudhatnád, ha beszélnél vele” – javasolom. Szükségszerűnek tartottam Hajnalka emlékezetének rendbetételét, hogy ne harag éljen benne, amikor újra eszébe jut ez az epizód, vagy ha találko-zik Ildivel, ne beszéljen vele keményen. Nem akartam egy újabb összekuszáló-dott kapcsolatot.

Megjegyeztem Hajnalkának: „Ez elég izgalmas kaland lehetett. Egy üres, nagy épületben, a sötétben sétálgatni, egészen addig, amíg a lovagias éjjeliőr észre nem vett és ki nem engedett.” Hajnalka nevet-ve válaszol: „Igen, elég izgalmas kaland volt.” A következő alkalommal, amikor találkoztam a portással, Ildivel, ő elmesél-te, hogy Hajnalkával megadták egymás-nak a telefonszámaikat, hogy meglegyen, ha szükségük lenne egymás segítségére. Mostanra ez is csak egy vicces történet.


arátainkat látogatjuk. Édes any-juk is otthon van. Kerekesszékben tolják be hozzánk, ahol mi ülünk, az ebédlőbe. Nem ismer meg ben-

nünket, de nagyon barátságosan üdvö-zöl minket. Derűsen mosolyog. Mivel az asztalon meleg ételt lát megkérdezi: „Nem reggel van?” Fia válaszolja: „Nem, ebédidő.” Ezzel a válasszal megelégszik. Akkor minden rendben van. Több éve nem találkoztunk. Valamikor nagyon aktív volt, de úgy tűnik, teljesen békés és elégedett állapotával. Mindig kíván-csi voltam, hogy én milyen szeretnék lenni idős koromban. Abban biztos vagyok, hogy, szeretnék békében lenni magammal és az élettel, csakúgy, mint barátunk édesanyja.

A béke a rend nyugalma, mondja Szent Tamás. Kíváncsi vagyok, mire lenne szükség ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot. Azt hiszem, az embernek vagy elég hosszú ideig kell élnie ahhoz, hogy megvárja, amíg az összes kihívás és zavaró tényező, amelyet számára az élet

tartogat, megoldódik, és a helyére kerül, vagy saját magában kell rendet rakni úgy, hogy bárhol, bármikor békében lehetek, bármilyen problémát is teremt az élet, mert rendben van, függetlenül attól, hogy mi van körülötte.

Akkor a rendrakás kérdésében meg kellene változnom. Ha bele tudnék nyugodni, hogy ez a hivatásom, akkor beletehetném játékosságomat és krea-tivitásomat ebbe a tevékenységbe teljes mértekben, és abbahagyhatnám a vára-kozást az igazi életre, amikor is elkészít-hetem nagyszerű tervezetemet, amelyért majd érmet kapok.

Rendben van, ha nekem éppen az el-varratlan szálakat itt és ott rendbe kell rakom. Akkor, ha jól csinálom, már a gubancos oldalról is sejteni lehet itt és ott, hogy egy nagyszerű gobelin részei vagyunk, amely – ha teljesen látható a jó oldalról – minden vártnál csodálatosabb és nagyszerűbb.(Mint az én csodálatos, szépséges férjem, aki a rendrakás és a tü-relem világbajnoka.)

Sok szép tárgynak és konyhai gép-nek azonban még most is nap mint nap hasznát vesszük. Azt vettük észre, hogy a legtovább azok az ajándékok bírják, amelyeket valóban használunk, nem csak egy dísz-porfogót képeznek vala-melyik polcon.

Az összes ajándék közül egyet emel-nék ki, amely mindennap, mindenhol

A béke a rend nyugalma

B

Nászajándék

0 évvel ezelőtt az esküvőnkre sok szép és hasznos dolgot kaptunk sok-sok ro-kontól, baráttól. Az évek során több-ször költöztünk, gyerekeink születtek,

így a tárgyainkat sokszor tettük ki ve-szélynek. Jó néhány szép bögre, tányér

és kancsó el is törött. Hihetetlen volt, hogy nem tudunk vigyázni a tárgyaink-ra! Aztán (sajnos) megtanultuk elenged-ni azt, amit el kellett engednünk – már nem tettük el a darabkákat, nem próbál-tuk összeragasztani.

2

velünk volt, velünk van: a minket es-kető atyától egy imát kaptunk azzal az instrukcióval, hogy ezt minden este el kell imádkoznunk. Eleinte nagyon meg-illetődve, szorgalmasan imádkoztuk, valóban minden este, így megtanultuk hamar kívülről. Az ima gépelt és kézzel írt eredeti változatát a háziszentélyben őrizzük. Igen ám, de ahogy telt-múlt az idő, bizony nem sikerült mindig olyan harmonikusan egy-egy nap, mint aho-gyan szerettük volna, mégis el kellett mondanunk este együtt az imát, amely-ben hálát adunk a házastársunkért (aki felbosszantott, aki nem figyelt rám, aki türelmetlen volt, stb.). Volt, hogy csak a minket eskető atyára való tekintettel mondtuk el közösen az imát, nehéz volt valóban átélni azt, amit a szánk mon-dott. Mégis, ez a mozzanat sokat segített abban, hogy nap mint nap megújítsuk a szeretetünket. Ez a legnagyobb ajándék: újra meg újra hálás lehetek Istennek a házastársamért.

HázASok imájA

Jézusom! Ezen szent órában köszönöm Neked férjemet/feleségemet.Köszönöm minden munkáját, könnyét, mosolyát.Köszönöm Neked minden értem hozott áldozatát.Köszönöm az éveket, amiket együtt tölthettünk.Köszönöm a gondokat, amiket egymással megosztottunk.Köszönöm Neked, hogy Ő az enyém, Köszönöm, hogy nem veszítettem el szeretetét.S mert mindezt megköszönöm, eskümet megújítom:Esküszöm, hogy el nem hagyom mindörökre.Add meg, Uram nekünk, hogy Téged szeretve egymást szeressük! Amen


017. szeptember 8. és 10. között volt Szegeden a Tágas tér fesztivál. A má-sodik alkalommal megszervezett esemény célkitűzése az volt, hogy az

egyház kivonuljon az utcára, és szolgál-va a járókelőket, ajándékaiból részesítse a szegedieket. A kezdeményezéshez több katolikus iskola, lelkiségi mozgalom, önkormányzat és civil szervezet kapcso-lódott. Az esemény több száz szervezőt és több ezer résztvevőt mozgatott meg a három nap folyamán. Voltak könnyű-zenei fellépők, szabadtéri sütés-főzés, lo-vaglási lehetőség, traktorozás, íjászkodás stb. Ebben a forgatagban lehetett egy színfolt a Schönstatt Családmozgalom sátra is a Dugonics téren péntek délután és szombaton egész nap.

Nagyon érdekes a sátor története.Egyik nap kaptam egy e-mailt a

szervezőktől, amelyben felkértek, hogy kapcsolódjak be a fesztivál szervezésébe a Schönstatt Családmozgalom bemuta-tásával. A levél teljesen váratlanul ért, mert a mozgalom ugyan nagyon kedves számomra gimnazista és főiskolás éveim óta, de családosan nem kapcsolódtunk még hozzá. Ültem a gép előtt, és elered-tek a könnyeim. Felhívtam a férjemet, és megkérdeztem, hogy segítene-e nekem ebben a feladatban. Mivel ő gondolko-dás nélkül igent mondott, visszaválaszol-tam, hogy elvállaljuk a sátor szervezését, bár fogalmam sem volt, hogy mindezt hogyan fogjuk megvalósítanini. Úgy éreztem, hogy ez a felkérés nem lehet

a véletlen műve, a Szűzanyának biztos, hogy szándéka van ezzel a dologgal.

Aztán szépen lassan megtettük a kö-vetkező lépéseket: segítségért folyamod-tam a mozgalom vezetőihez, akik tá-mogatták a bemutatkozást. Kértem egy házaspárt, akik hitelesen tudnák közve-títeni a schönstatti üzenetet, és meg is kaptuk őket: Magyarkuti József és Judit személyében. Nagyon hálás vagyok a Szűzanyának, hogy vállalták a feladattal járó áldozatot, és kilenc gyermeket nevelő szülőként eljöttek Szegedre. Az ő közelsé-gükben át tudtam érezni, hogy mekkora kisugárzása van egy keresztény házaspár-nak, és hogy általuk a jó Isten milyen sok áldása tud áradni környezetükre.

Történt utazásuk elején egy baleset Ma gyarkutiékkal az autópályán: az egyik gumijuk defektet kapott. Nekik semmi bajuk nem lett. Miután kicserél-ték a kisbuszon a gumit, egy kicsit ké-sőbb érkezve kapcsolódtak be a munká-ba. Feltettem a kérdést az esemény után: vajon mit üzent nekünk a Szűzanya ezzel az esettel? Egy kedves ismerősömtől ezt a választ kaptam: „Ha a Szűzanya nagy dolgokat szeretne végbevinni, nagy dol-gokat kér tőlünk áldozatul…”

És valóban, ebben a két napban az apró látható dolgok mögött a mélyben nagy csodák történhettek.

Magyarkutiékkal úgy beszéltük meg, hogy egy háziszentélyt alakítunk ki a sátorban. Hoztak magukkal Oázist, szóróanyagokat, és a háttérben volt egy

transzparens a mozgalom életéből vett képekkel. A gyerekek számára kéz mű-ves kedést szerveztünk. Tojástartóból ké-szült virágokat festhettek az érdeklődők, volt horgászat, ehető rózsafüzér készí-tése, képek fonaltechnikával készültek. Elmondható, hogy a schönstatti sátor nagyon mozgalmas, nyitott és szeretetet sugárzó légkörben fogadta a betérőket. Nagyon sokan megfordultak nálunk. Volt, aki csak egy Kentenich atya idézet-tel távozott, volt, aki hosszasan hallgatta Józsi és Judit gondolatait. Szombat estére

nagyon elfáradtunk, és a háziszentély kö-ré gyűltünk egy rövid imára, hogy meg-köszönjük a Szűzanyának, hogy részesei lehettünk ennek a gazdag élménynek.

Hála és köszönet mindenkinek, akik segítették ezt a munkát. Ismét beigazo-lódott: Mater perfectam habebit curam (A Szűzanya tökéletesen gondoskodik). Köszönjük, Szűzanya!

A rendezvényről készült videó meg-tekinthető: https://youtube/P6MoHY-f8OM

Lippai Judit

2A Schönstatti Családmozgalom a szegedi Tágas tér fesztiválon

Ifjúsági csoporttalálkozó

pért. Este beindult a buli, amely kártyá-zásból, társasozásból és táncolásból állt. Jókedvben és nevetésben nem volt hiány. A másnap fénypontja az aratás volt, ek-kor a csoportokban átbeszéltük az egész hétvégét, megosztottuk egymással azt, hogy kinek mi tetszett a legjobban. Na-gyon hálásak vagyunk szervezőinknek és előadóinknak, hogy ilyen különle-gessé és nagyszerűvé tudták tenni ezt a találkozót. Mindannyian élményekkel gazdagodva tértünk haza.

z a csoporttalálkozó mindannyi-unk számára nagy élmény volt. Péntek este az ország különbö-ző pontjairól érkező csoportok

bemutatkoztak egymásnak. A vicces játékokon keresztül új embereket ismer-hettünk meg. Szombaton egy jegyes-pár előadását hallgathattuk meg, majd kisebb csoportokban beszélgettünk, és így mindenki megoszthatta másokkal a véleményét. Szóba került a személyes hitünk megélése és az Istennel való kap-csolatunk a mindennapi életünkben. A házasság előtti tisztaság fontosságáról és a párkapcsolatban a másik személy tiszteletéről beszélgettünk. Nagyon el-gondolkodtató volt ez beszélgetés, és so-kat jelentett nekem. Délután kirándul-tunk, frizbiztünk, és felmentünk a ki-látóba, ahol tejfölszerűen terült elénk a táj. Vacsora után esti imáztunk, és hálát adtunk Szűzanyánknak ezért a szép na-

E

373736

hátizsák bepakolva: hálózsák, váltó-ruha. Így állt 10 napot a szobában.

– De Anya, hiszen mindjárt itt a CSOPORTTALÁLKOZÓ!Indulás: a fiúk már 15 órakor elutaz-

tak, a lányok csak a 17 órás busszal men-nek, mert még be kell pakolni…

Odaértek mind a kilencen? Nem ér-tek oda? Ha baj van, úgyis felhívnak. Nem hívnak.

Másnap már csak jeleznének, ha nem értek volna oda… Hívjam őket? Vagy ne hívjam?

Végül 24 óra elteltével felhívom a leg-idősebbet:

– Minden rendben?– Persze, tök jó!– És hogy-hogy van térerő?– Itt vagyunk Veszprémben a baleseti

ügyeleten.– ??????????????????????– Á, semmi, csak egy kéztörés, de azt

mondta Kristóf, hogy neki el szokott törni a keze. És a Benedek tök ügyesen vezetett, és nem is kellett nagyon lehú-zódni az út szélére, amikor jöttek szem-

be, és ma lett 18 éves Benedek, így alá-írhatja a kórházi papírokat, és találtam egy kolbászt a kesztyűtartóban, és van jégkaparó is, mert a szélvédőn alig lát-tunk ki idefele, de majd a visszaút előtt letisztítjuk. (Nagy levegő.)

– Jó, örülök, ügyesek vagytok! Puszi, és jobbulást Kristófnak!

Újabb 24 óra múlva vert hadként ér-kezik a kilenc gyermek. Mindenkit haza-juttattak a sofőrök (köszönjük!), a saját lá-bukon és saját térdükön bevánszorogtak, bekúsztak a nappaliba, ráfeküdtek a zsák-jaikra, és túlvilági tekintettel nyöszörgik:

– Nagyon jó volt, szuper volt, játszot-tunk sokat, tök sokat beszélgettünk, jó volt az előadás, befértünk a kápolnába, remek volt a társaság, nem kellett a pi-zsama, mert ruhában szundikáltunk pár órát, jövőre is megyünk. Inkább majd alvás után eszünk ebédet.

És este lett és reggel, a következő nap… 17 óra alvás után ébrednek az ifjak, és árad belőlük a mosoly, a lélek és a szó!

Szűzanyánk, hála Neked, hogy me gint Magadhoz vonzottad az ifjú szíveket!

Teaház

ár két alkalommal vettem részt a budapesti régió Teaházi talál-kozóján, és élvezhettem a Csa-bai család vendégszeretetét, a

schönstatti családok barátságát.Az első alkalommal meglepődtem,

milyen sokan jöttek el. Voltak, akik a kiscsoportos összejövetelüket szervezték erre az alkalomra. A plakáton a párolgó teából kirajzolódó szójáték is hívogatott. Beszélgetést, találkozást, ismerkedést ígért olyanokkal, akiket eddig nem, vagy csak kevéssé ismertünk.

A vendégfogadó Csabai család kert-jében hamar egymásra találtak a gyere-kek. Bőven volt lehetőségük a játékra. Ugráló, teke, foci, kismotor, medencézés várt rájuk. Egy szépen megterített, süte-ményekkel, enni-innivalóval megrakott hosszú asztalt ültünk körbe.

A kora nyári találkozón, a rövid be-mutatkozások után egy koronázással kapcsolatos összeállítást olvastunk el közösen, és beszélgettünk róla. Azt gondoltam, túl hosszú lesz végigvenni az egészet, de hamar kiderült, hogy meny-nyire közös nyelvet beszélünk.

Hamar elszállt az idő, a teázásra már nemigen futotta.

Másodszorra, kora ősszel, az időjárás miatt a házban jöttünk össze, ültük kö-rül az asztalt és teáztunk.

Vendéglátóink háza önmagában is hívogató, nemcsak azért mert szép és hangulatos, hanem mert erő és ott-honosság sugárzik egy ilyen nagy csa-lád otthonából. Gyönyörködhettünk

a nagy, plakátméretű családi fotóban, ami a gyerekekről készült. Jól bejáratott há zi szen télyükben a megkoronázott schön statti Mária-kép körül a kedves szentek, példaképek, szeretett család-tagok, barátok képei, keresztek, fontos tárgyak, akik, amik nélkül szegényebb lenne az élet. A Szentírás külön díszesen elhelyezve. Ebből a családi korsóból bő-ven lehet meríteni.

Ezen a találkozón egy özvegy társunk mesélte el az életén keresztül – kedves tárgyaival szemléltetve –, hogyan vezet-te őt és azután a házasságában férjével együtt őket a Jóisten.

A gőzölgő tea fölé hajolva, azt kor-tyolgatva elgondolkoztunk azon, milyen sokféleképpen lehet eljutni a Jóistenhez, milyen szépen kíséri az utunkat a Szűz-anya gondoskodása.

Vajon mi késztette a családokat, hogy eljöjjenek erre a szombat kora délutáni eseményre, nem tudva, pontosan mi vár rájuk, a gyerekeik jól érzik-e majd magukat. Sok fiatal és kevésbé fiatal há-zaspár pici gyerekekkel és nagyobbakkal

ÉÉletünkbőlÉÉletünkből

AFeltöltődés – lemerülés

M

„A megismerésünk forrása a gondviselésbe vetett hit. Isten a körülményeken, a feladatainkon, a létünkön keresztül beszél hozzánk. A gyermekeim anyja vagyok. Jön egy jelenés, és azt mondja: Hagyd el a gyermekeidet, és menj a ko-lostorba. Akkor mi azt mondjuk: »Viszontlátásra!« Mert ha anya vagyok, akkor már beszélt hozzám a Jóisten, és azt kellett meghallani. Ez a mi feladatunk. Mindennap kapunk egy szót a Jóistentől. Nem kell valami különöset várni. Amit mi tudunk a Jóisten akaratáról, azt az életünkből tudjuk.” Tilmann atya

3938 39

többnyire ismeretlenül. Éreztük, hogy az értékeink mentén összetartozunk, és szükségünk van egymásra, mert tanul-hatunk egymástól. Jó volt látni ezeken a házaspárokon, hogy szeretik egymást, és szeretnének minél jobb család lenni.

Biztatok mindenkit, hogy aki kedvet érez egy ilyen találkozóhoz, menjen el a legközelebbi Teaházba egy kis ismerke-désre, beszélgetésre.

Kora nyáron és kora ősszel ismét lesz erre lehetőség a budapesti régióban.

ronát, melyen Gódány Róberté az egyik drágakő lehet. A szentmise után szép szentképeket kaptunk emlékül, melyeken a virágkoszorúba foglalt kegyképünk lát-ható a Szentkoronával, a hátoldalán pe-dig Pio atya a Mennyek Királynőjéhez írt gyönyörű imájával. Meglepetés ajándék-ként még 2 db virághagymát is lehetett választani: tulipánt vagy nárciszt. Azzal a buzdítással kaptuk, hogy az egyiket ül-tessük el a Szentély előtti virágos kertben, a másikat meg otthon. Mivel a virágok egyszerre fognak kinyílni itt is ott is, ha az otthonit látjuk, az rögtön Óbudavárt is megidézi majd nekünk. Szép gondo-lat, de amikor én a nárcisz hagymákat választottam, tudtam, hogy az egyiket a „Méltóság Mezeje” című hospice rendez-vényre fogom elvinni, ahol fővédnökként mondok majd beszédet, és részt vehetek a nárciszok ültetésében, ami a hospice-osok szimbóluma. Megköszöntem Ki-rálynőmnek, hogy nem üres kézzel küld, hogy eleget tegyek ennek megtisztelő, de váratlan felkérésnek. Cserébe megfogad-tam, Őt is beleveszem majd az ottani kö-szöntő beszédembe.

Az ünnep egyediségét erősítette a Szentély új színes üvegablakainak meg-áldása is. A négy ablak kialakítása kis módosításokkal követi a schönstatti Ős-szentély ablakainak koncepcióját. Újí-tásként a Mária monogram fölé behoz-tuk a Szentkorona képét, míg a Krisztus monogram fölé új elemként az Oltári-szentség szimbóluma került. A hajórész ablakainál csak a keretező színeken változtattunk kicsit, a piros-fehér-zöld kombináció megjelenése érdekében.

Mivel estére is ott maradtam, volt időm, és lementem a falu temetőjébe

Gódány Róbert sírjához. Virág híján „Az Élet Királynője” szentképek egyi-két tettem a keresztjére. Este az Apostol-kör foglalkozásán Gertrúd-Mária nővér megkérdezte a résztvevőket, mi az a gondolat, az a szó, ami számunkra a mai nap jelentőségét a leginkább kifejezné. Nekem ez jutott eszembe: Életszentség Királynője!

Másnap már a pécs-szabolcsi Ma-gyarok Nagyasszonya templom búcsús szentmiséjén vehettem részt, aminek Bí-ró László püspök úr volt a főcelebránsa. Szentbeszédének vezérgondolata: Mária a minta, amilyennek Isten az embert el-képzelte. Ez a minta nem életidegen, ez a minta nyitott az életre, az életet szolgál-ja. Ez az út járható, és ez az út Istenhez vezet, az Élet Urához.

Három nappal később azt vettem észre, hogy otthon a loggia falára ki-akasztott cserepes növényünkön 25 éves szünet után újra megjelentek a kis vi-aszvirágok. Mária könnyének is hívják, és most tele volt „könnycseppekkel”, és édes illatot árasztott. Azóta ez a facebook háttérképem.

Október 14-én gyönyörű napsütéses időt kaptunk ajándékba a Méltóság Me-zeje című rendezvényhez. Én az új cserép korsómban vittem el az óbudavári nár-cisz hagymámat. Szép volt a műsor, és a köszöntőm is jól sikerült, amiben termé-szetesen az Élet Királynője is szerepelt. A nárcisz hagymákat a Pécsi Székesegy-ház közelében ültettük el egy parkban. Ekkor határoztam el, hogy az otthon lévő másik hagymát Schönstattban, Tilmann atya sírján fogom elültetni.

(Folytatás a Másodszor Tillman atyánál cikkben.)


A Szűzanya hónapja

artjuk, hogy az október a Szűzanya hónapja, hát ez az október igazán az

volt! Kezdődött azzal, hogy az áprilisi „Kápolna ünnepre” tervezett „Koro-názási ünnep” áttevődött október 7-re. Ennek én két okból is nagyon örültem. Először azért, mert én április 1-jén sem-miképp nem tudtam volna Óbudavárra menni, és nagyon szomorú lettem volna, ha lemaradok a koronázásról. Másodszor pedig azért, mert én is benne voltam az óbudavári kápolna új színes üvegablaka-inak közös tervezésében, és így legalább esély nyílt arra, hogy a koronázásra az ab-lakok kivitelezése is elkészülhet. Fontos megemlíteni azt is, hogy a Gódány csa-

lád nyári beszámolói Róbert állapotáról, majd a gyászjelentés (szept. 19.) és a te-metésén (szept. 29.) elhangzott beszédek mintegy „kiemelő filcként” húzták alá az októberi koronázás jelentőségét. Ezt erő-sítette az a párhuzam is, mely a Kentenich atya halálának évfordulóján (szept. 15.) indított „Kentenich év” nyitánya jelentett (így készül Schönstatt az alapító 50. égi születésnapjára; 1968–2018).

A Koronázási ünnep nagyon felemelő volt. Maradandó élményt jelentett szá-momra a szentmise főcelebránsa, Székely János püspök úr imponáló tájékozottsága Schönstattot illetően és őszinte vonzalma annak felismert értékei iránt. A kígyózó hosszú sor képét sem lehet elfelejteni, amiben a családok, házaspárok és fiatalok türelemmel várták, hogy a megkoroná-zott MTA kegykép előtt tiszteleghessenek és a saját korsójukból a felajánlásaikat az Élet Királynőjének vigyék, ünnepi aján-dékként. Hiszem, hogy a meghozott ál-dozatok teszik fényessé Háromszor Cso-dálatos Anyánk magyar koronáját. Nem lehetett akkor nem gondolni azokra a ba-rátainkra, akik már a Mennyországban ünnepeltek velünk. Az ő elkötelezett éle-tük igazgyöngyökként díszítik ezt a ko-

T

4140 41

Másodszor Tilmann Atyánál


napjaiban oly sok szép élménynek le-hettem részese. Így már azt se bántam, ha hitelből kell majd finanszíroznom a magam részét.

Meglepetésemre, október 27-én, az indulásunk előtt pár nappal felhívott a bátyám, hogy hallott az útitervünkről, és szeretné azt támogatni 200 euróval. Épp a háziszentély előtt ücsörögtem, úgyhogy nem kellett messzire mennem, hogy megköszönjem az Élet Királynőjé-nek a váratlan segítséget.

Így telt el az október, és Minden-szentek napján hajnalban elindultunk a messzi Hollandia felé. Minden rend-ben ment, és este 9 órára már az első szállásunkon voltunk, ami 10 km-re volt Schönstattól. Az útra magammal hoztam több példányban Kentenich atya imáiból azt a válogatást, amit még

2014-ben kaptunk a magyar buszon a centenáriumi zarándoklat során. Lefek-vés előtt most ebből olvastuk el közösen két lányunkkal „Az este megszentelése” című részt. Másnap, Halottak napján délelőtt néztünk körül Schöstattban. Az Ősszentély kegyképe előtt adtunk hálát azért, hogy együtt eljuthattunk ide, és kértük Háromszor Csodálatos Anyánk és a Jóisten áldását további életünkre. Utána felmentünk a Schönstatt hegyre, az Örökimádás templomba. Itt szintén az MTA kép előtt imádkoztunk, majd a felajánlásainkat és kéréseinket cédulákra írtuk, amiket a „korsóba” tettünk. A ha-talmas templomban csak mi voltunk né-gyen. Kentenich atya szarkofágjánál vi-szont találkoztunk egy idős schönstatti nővérrel, aki ott csendben imádkozott. Mi, Kentenich atya egyik kedves imá-ját az „Otthondal” címűt mondtuk el hangosan, versszakonként egymásnak továbbadva, a nagy kőkoporsó mellett. Mécsest gyújtottunk, és hálát adtunk az ő gyümölcsöző életéért, és imádkoztunk a boldoggá avatásáért. Felemelő érzés volt, hogy a családunk ilyen módon is bekapcsolódhatott a Kentenich évbe. A másik hegyre, amit Sion-hegynek ne-veztek el, pont déli harangszóra érkez-tünk. Itt van a schönstatti idős atyák a háza. Mire sikerült elültetnem a hozott nárcisz hagymát Tilmann atya sírján, aki az itteni leányszentély melletti sír-kertben van eltemetve, meglepetésünkre a kápolnából sorban jöttek elő az atyák, szintén oda a sírokhoz. Mint kiderült, ők előtte szentmisét tartottak az elhunyt atyákért, és a kis temetőben folytatták az imádságot. Egy színes bőrű atya, mi-seruhában, szenteltvízzel körbejárt, és

egyenként meghintette az összes sírt. Megható volt, hogy ilyen véletlenül mi is részesei lehettünk ennek a bensőséges szertartásnak.

Tilmann atya sírjánál először 2014. október 17-én délután voltam a Horto-bágyi házaspárral, pontosan 12 órával az-előtt, hogy a karórám megállt, amolyan cikk-cakk formában, amiről már írtam korábban egy cikkben. Sajnos Tilmann atyával csak kevésszer találkozhattam éle-tében, de mindig nagy hatást gyakorolt rám. Nemrég olvastam egy schönstatti nővér beszámolójában, hogy a halála is különleges élmény volt. Ezt eddig csak sejtettem, hiszen azt láttam a sírkereszt-jén is, hogy halálának már a dátuma is különleges: 20. 12. 2012. De ahogy a szeretett magyarjai írják, úgy még szebb: 2012. 12. 20. Mert így a számok szim-metriát mutatnak! De az is szép, hogy ez a nap pont Teofil napja, ami görög erede-tű férfinév, jelentése: Isten kedveltje vagy Istent kedvelő, Isten barátja! Számomra ez azt igazolja, aki Mária barátja, az Isten barátja is, és Tilmann atyánál ez a barát-ság kölcsönös lehetett…

ontosabban úgy kellene írnom, hogy „Másodszor Tilmann atya sírjánál”, de így szebb (MTA!). Az időrendtől

eltérve ezzel a második úttal kezdem a történetünket, melyre 2017 novembe-rében került sor.

Mivel középső fiunk, kihasználva egy Erasmus ösztöndíjat, az őszi félévét Hol-landiában végezte, lányaink fejükbe vet-ték, hogy az őszi iskolai szünetben meg kell látogatni. Igaz, hogy Berlinbe is ki-utaztunk családilag, mikor a nagyobbik lány volt ott Erasmusszal, de én most ki-csit óvatosabban lelkesedtem, mivel ez sokkal messzebb van, és novemberben kellene menni, a Suzukink is öregebb lett azóta, az őszi szünet csak ötnapos, amiből szűk két nap jutna Hollandiára, meg anyagilag sem álltam túl jól. Hallva aggályoskodásomat a lányok egy repü-lőgépes verzióban kezdtek gondolkodni, amit a szülők nélkül is meg tudnának oldani. Hamar kiderült, hogy az olyan sokba kerülne, amennyi pénzük nincs. A feleségemen pedig látszott, szomorú lenne, ha a döntésem miatt ő is kima-radna a fiunk meglátogatásából. Ezért elkezdtem mégis komolyabban foglal-kozni az utazás gondolatával. Amikor az első útvonaltervnél észrevettem, hogy Schönstatt mellett haladna el az utunk, új színt kapott a vállalkozásunk. Fellel-kesített a lehetőség, hogy az amúgy is túl hosszú utat megszakítva megszáll-hatnánk Schönstattnál, és a családot is elvihetném oda, ahol három éve, 2014 októberében, a centenárium ünnepi

P

4343

váratlanul feltör újra minden, amiről azt hittem, hogy már feldolgoztam. Hol volt ez a benyomás eddig? Lesüllyedt a tudat-alattiba, a tudatalatti lelkiéletbe.

A jobb érthetőség kedvéért tekintsük a tudatalatti lelkiéletet egy „tónak”. Enged-jék meg, hogy a benyomásokat halakhoz hasonlítsam: kisebb, nagyobb halakhoz, aszerint, hogy egy-egy benyomás mé-lyebb vagy kevésbé mély volt. A halacska mintegy belemerül, lebukik a tóba. Hogy a képet még tovább tökéletesítsük, vagyis hogy a sokszor feltörő problémát érthe-tővé tegyük, a felső (tudatos) és az alsó (tudatalatti) réteg közé gondoljunk oda egy jégréteget. Nos, ha a gyakorlati éle-tet megfigyeljük, meg kell állapítanunk, hogy valamennyi kicsi és nagy hal, mely ott lenn kering, bizonyos körülmények között a felszínre tör, áttöri a jégréteget, és bajt okoz a tudatos lelkiéletben.

Számtalanszor mondtuk már koráb-ban: az ember sokkal inkább azt teszi, amit a tudat alatt akar, mint azt, amit tudatosan elhatároz. A nevelés nagy feladata tehát ma abban áll, hogy ezt a tavat megtisztítsuk a halaktól; hogy a tudatalattit kitakarítsuk; hogy a tu-datalattit áthassuk az erkölccsel; hogy a tudatalatti lelkiéletet átjárja az isteni (kegyelem). De hogyan?

Egy kis példa egy levélkéből, melyet ezekben a napokban kaptam: X (nő) analizálja a saját lelkiéletét, és megálla-pítja, hogy tekintély-komplexusa van.

Ha valaki tekintéllyel lép fel előtte, ak-kor begörcsöl, vége van. A komplexus abban áll, hogy szorong minden tekin-tély előtt; kényszeres neurózis fogja el, ahol tekintéllyel találkozik. Mitől van ez? Nagyon hamar kiviláglott előtte, nem kellett sokáig keresgélnie. Egy ideig teljesen egészséges családban nö-vekedett, aztán nem tudom, miféle ha-tásra, apja iszákos lett és házasságtörő. X korábban – Isten tudja mennyire – az apján csüngött. De attól kezdve rettene-tesen félt tőle, tekintély-komplexusa lett. Értik, hogy mi ez? Hol van a kiindulási pont? Itt van ebben az erős értetlenség-ben, az apjában való nehéz csalódásban, mely az apára mint tekintélyre vonatko-zott. Ezért aztán később, amikor a tekin-téllyel szembesül, újra feléled benne az összes kísérő jelenség, amit akkor átélt. Összetöri, megnyomorítja egész lényét, az egész teste is szenved tőle.

Hogyan győzte le vagy törekszik egye-dül legyőzni X a tekintély-komplexust?

Legelőször tisztán természetes síkon. Azonnal sejthetik, hogy amit itt mon-dok, azt ma a pszichoanalízis területéhez számítják. Ez egy kis pszichoanalízis, igen; de azon túl jelentősen több. Nos, amint X felismerte a benső összefüggé-seket, már önmagában ettől szabadabb-nak érezte magát. Tehát ha felismerjük a belső szövődmény összefüggéseit, akkor ez már nagy részben felszabadítóan hat.

De ez még nem elég. A közlés (kibeszé-lés) által ismét további felszabadulás ér-hető el. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a képnél maradjunk: az érintett nem képes egyedül lenyelni és megemészteni a halakat. Kell valaki más, aki ezeket a halakat befogadja és – közérthetően szól-

va – lenyeli őket. Lényegesen nagyobb a felszabadító hatás, ha a két személy kö-zött fennáll egy alapvető viszony, egyfajta szeretet-kapcsolat, szeretet-egység.

De ezek a természetes eszközök, me-lyek ma ilyen-olyan formában mindenütt megtalálhatók, önmagukban még nem elegendőek. X, anélkül, hogy tudta vol-na az összefüggéseket, oly szépen leírta: Amint ez a tekintély-komplexus a lelkemet összezavarja, megijeszti és menekülésre készteti, felébred bennem a gondolat: amit apa elrontott, azt neked kell most lehetőség szerint ismét helyrehoznod, érte vezekel-ned. És ezért az áldozatokat, amiket az élet kíván, Isten iránti szeretetből a jóvátétel ér-telmében, ill. apám bűneiért való vezeklés-képpen fogom most meghozni. Ezzel most egyszerre a feloldás és megszabadulás fo-lyamata magasabb síkra került.

Mit kell tenni, ha a múltra gondolva egyszer csak tudatára ébredek: itt van

KKentenich atya tanításából KKentenich atya tanításából

Tudatalatti gubancok gyógyítása 1

zeretnénk mindent felfogni, ami a kor-ban kering és áramlik. Ehhez szük-

ségünk van egy lét-sík, egy élet-sík újrafelfedezésére. Az „újrafelfedezés“

szó nem helyes; inkább egy új lét- és élet-sík mélyebb felfedezéséről van szó: a tu-datalatti lelkiélet megújításáról. Úgy is mondhatjuk: az (öntudatlan) természet, az emberi természet világának megújí-tásáról. Mindarról tehát, ami tudat alatt mozgolódik, forrong és él bennünk. Közben vegyék tekintetbe mindazt, amit (a lélektan) ebben az irányban fel-fedezett és megállapított, ami mélyebb bepillantást ad pl.: a kamaszkor rendel-tetésébe. (Ugyanis ami igaz a kamasz-korra, az áll a mai emberiségre is, mely ma, a legújabb korban mintegy a „ka-maszkorát” éli.)

Halak a jég alattNagy nehézséget jelent, ha rossz, feldol-gozatlan benyomások, görcsök terhe-lik és bénítják tudatalatti világomat… Előfordulhat, hogy egy benyomást vagy rossz élményt önfegyelemmel tudatosan feldolgozok, aztán pedig a feledékenység miatt is egyre jobban eltűnik az emlé-kezetemből. De van, hogy azt vesszük észre, hogy bizonyos helyzetekben ezek a benyomások újra felszínre törnek. Elég csak egy kis momentum, egy bizonyos illető, aki lenézett, megrágalmazott, vagy esetleg valaki más találja el, érin-ti meg az érzékeny pontomat, s azonnal

1 Részlet Kentenich atya előadásából; Oktoberwoche 1967/10. 14–18; 4.

S

44 AA Pápára figyelünk

egy benyomás, mely még nincs feldol-gozva. Itt van egy pont, mely belül még fáj, melytől nem szabadulok, mely min-dig újra felizgat, ha valaki csak távolról is valahogy megérinti? Mit kell most tennem? Nézzék, ha tisztán lélektanilag gondolkodok, akkor gondoskodnom kell arról, hogy az átélt rossz dolog jó értelmét felfedezzem, átérezzem. Lélek-tanilag erre megy ki a gondolati utánajá-rás…, hogy bebizonyítsuk, hogy éppen ez az eset, éppen mindezen nehéz élmé-nyek a javamra váltak. Kell, hogy ilyes-mi lehetséges legyen! Gondoljunk már végre Szent Pál szavaira: Az Istent sze-retőknek minden a javukra válik! (Róm 8,28), és vegyük hozzá Szent Ágoston szavát is, melyet a szent páli bölcsességbe beleérezve hozzátesz: még a bűn is!

Ha az éppen fent vázolt esetre gondo-lunk: Hol van itt a „jó értelem”? Az illető léleknek az apával kapcsolatos (rossz) él-ménye – bizonyos árnyékot, erős árnyékot vetett a fára, a személyes örökség fájára. Nézzék, hogyan tudja ezt most elviselni, bizonyos értelemben örömmel elviselni? Mindez arra indítja, hogy hősies áldozat-

hozatallal az egész vonalon elégtételt ad-jon, vezekeljen (az apja helyett). Ez jelenti e rossz dologban a jó értelmet. Miben fog ez aztán konkrétan megnyilvánulni? Er-re a válasz csak az lehet, hogy nem fárad bele, hogy megköszönje (Istennek) ezeket az eseményeket, ezeket az élményeket. Mindig arra megy ki a játék, hogy lehe-tőleg szabad emberekké váljunk!

Azt gondolom, hogy ezzel egyben gyakorlati útmutatást is adtam, mellyel segíthetnek másoknak is. Olyan gyakor-lati útmutatás, melyet saját magunknál is használhatunk, ha mi magunk kerü-lünk mintegy terítékre; olyan gyakorla-ti útmutatás, mely nélkül valószínűleg nem jutunk előbbre a belső szabadság-harcban, melyet minden körülmény között vívnunk kell – sőt legyen szabad hozzáfűznöm –, ha meg akarunk sza-badulni sokféle testi (neurotikus) szö-vődménytől. Az ilyen dolgoktól, melyek annyira mélyre hatnak, oly mélyen be-lemarkolnak a lélek hajtóművébe, nem-csak a lélek lesz tele komplexusokkal, szorongással, kényszerekkel, hanem a testet is erősen károsítják.

ogyan élték meg a szentek a Jézus-ba vetett hitet és a nehézségeken túllépő bátorságot? – erről beszélt Ferenc pápa január 12-én a Szent

Márta-házban bemutatott reggeli szent-miséje homíliájában.

Márk evangélista könyvének második fejezetében (Mk 2,1–12) beszámol an-nak a bénának a meggyógyításáról, akit társai a lapos tető egyik nyílásán enged-nek le Jézus elé, ő pedig nemcsak a beteg testét gyógyítja meg, hanem a lelkét is, amikor megbocsátja neki a bűneit.

Márk evangéliumában két gyógyítás történetéről olvastunk: a leprás meg-gyógyításáról tegnap, csütörtökön, ma, pénteken pedig a béna gyógyulásáról szóló beszámolót – kezdte beszédét a pápa. – Mindkét esetben imádkoznak a gyógyulásért, és mindkét beteg hittel közeledik Jézushoz. A leprás bátor felhí-vással fordul felé, amikor így szól: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Mk 1,41). Jézus azonnal válaszol: „Akarom, tisztulj meg!” Tehát minden lehetséges annak, aki hisz, ahogy az evangélium tanítja – hangsúlyozta a Szentatya.Ami-kor az Úrhoz megyünk, hogy kérjünk tőle valamit, az imádságnak mindig hitből kell fakadnia, és hittel is kell azt végezni. „Uram, én hiszek abban, hogy Te meg tudsz engem gyógyítani, hiszem azt, hogy Te meg tudod tenni ezt.” Le-gyen tehát bátorságunk, akár dacoljunk is Jézussal, miként ez a leprás a tegnapi evangéliumban és a béna a mai törté-

netben. Könyörögjünk hittel! – hangsú-lyozta a Szentatya.

Az evangélium tehát azt a kérdést veti fel, hogy miként, hogyan imádkozzunk – folytatta a pápa. – Ne imádkozzunk pa-pagáj módjára, mintegy érdektelenül az iránt, amit egyébként kérünk! Kérjük az Urat, hogy segítse a mi kicsiny hitünket, még a nehézségekkel szemben is. Számos történet van az evangéliumban, amikor a bajban lévőnek nehéz az Úr közelébe fér-kőznie. Ezért is segít bennünket ez a pél-da. A bénát, a mai evangélium tanúsága szerint, a tetőn keresztül engedik le, csak hogy a hordágya az Úrhoz elérjen, aki éppen hatalmas tömeget tanít. Az akarat megoldást talál, mert túllép minden aka-dályon – emelte ki a pápa.Bátorság kell ahhoz, hogy eljussunk az Úrhoz. Bátorság kell, hogy legyen hitünk már az elején: „Ha akarod, meggyógyíthatsz engem! Ha Te akarod, én hiszek!” És bátorság kell ahhoz, hogy az Úrhoz jussunk, amikor nehézségek tornyosulnak előttünk, bátor-ság…! Sokszor pedig türelem is kell, és tudni kell kivárni az időt. Nem szabad fel-adni, hanem mindig tovább kell menni. Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja imádkozott, és sokat sírt fia megtérésé-ért, és sikerült neki elérnie – idézte fel a pápa. – Bátran, akár dacolva az Úrral, bátran vessük be magunkat, még ha nem is nyerjük el azonnal, amit kérünk, mert az imádság „nagy tétre megy”, és ha az imádság nem bátor, akkor nem keresztény imádság – mondta Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

KKentenich atya tanításából / Gólyahír

Bátran imádkozzunk, mert az imádság „nagy tétre megy”

H

Gólyahír

2017. február elsején a Szűz Anya és Szent Filoména közbenjárásával és oltalmá-

val tejesen egészségesen megszülettem szüleim és testvéreim (Kincső, Regő, Hanga, Emese Iringó) nagy örömére: Kailcz Mária Filoména.

55 cm hosszal és 4,81 kg-mal, spon-tán módon.

Hálás köszönet mindenkinek az ér-tem mondott imákért! És az égiek oltal-máért. Nagyon éreztem mind a kettőt :-)

A Szűzanya édesanyai áldását és sok szent közbenjárását megtapasztalva:

Bori és Péter

4747

Gertrud Mária nővér beszéde a teMetésen

Kedves hallgatóim! Kedves gyászoló közösség!

Szeretnék kiegészítésül néhány gondola-tot, konkrétan három világító pillanatot feleleveníteni.

Az első világító pillanat: Egymás hordozása

Emlékszem az együttlétünkre egy csa-ládnapokon. Reggel volt szentmise, és mi már kint voltunk. Lent voltunk az Mhc-háznál. Ott volt egy kb. tizenkét éves fiú, akinek valami baj volt a lábá-val, nem tudott járni. Amikor Róbert észrevette, hogy a fiú fel akar menni a szentélyhez, felajánlotta, hogy a hátán felviszi. Hálásan elfogadta a fiú Róbert segítségét, és a hátán feljutott a szen-télyhez. Róbert pólóján ott maradt a fiú homokos kéznyoma. A fiú hálásan így szólította: Róbert bácsi.

Ez az apró szép élmény számomra szimbólum: Róbert nemcsak ezt a fiút vitte a szentélyhez, hanem hordozta a saját nagy családja mellett sok-sok „lel-ki gyermekét“, az egész Schönstatt-csa-ládot, és ezek nyomot is hagytak rajta.

A második világító pillanat: „Fejenállás“

Szeretnék mesélni egy másik Róberttel kapcsolatos élményemről. Egy másik családnapokon ünnepeltünk a tábortűz-

nél. Sok műsorszám volt. Köztük Róbert is szerepelt: lassan, erősen és tudatosan hosszú ideig a fején állt. Ebben az időben Róbert kb. 70 éves volt. Érezhető volt, hogy Róbertnak gyakorlata van ebben. Róbert sportos volt, felkészült, biztos, erős, humoros. Szeretett humort vinni az életbe. Néha csibész volt, nem csak a tábortűznél.

A harmadik világító pillanat: „A lelki testamentuma“

Emlékszem egy eseményre 2012 decem-beréből. Schönstattban Tilmann atya temetése volt röviddel karácsony előtt. Magyarországról is jött egy kocsi. Ezen a napon ajándékba kaptam – frissen a nyomdából – az első magyar „Égfelét“, Ken tenich atya imakönyvét, melyet Ró-bert és Rita dedikáltak nekem. Ez a könyv a Schönstatt lelkiség „winchestere”. Til-mann atya Róberttel és Ritával éveken át dolgozott az imakönyv hiteles fordításán.

Róbert a schönstatti lelkiség garanci-ája volt nekünk. Az Ég felé imakönyv Tilmann atya és Róbert és természete-sen Rita ajándéka és testamentuma szá-munkra.

Köszönjük Róbert intelligenciáját, bevetésre való készségét, bátorságát, a lé-nyeglátását és mozgalmunk világos lelki irányítását. Nekem nem tűnik véletlen-nek, hogy pontoson most, a nemzetközi Kentenich-év elején halt meg Róbert. Ő Kentenich atya hiteles és hűséges tanít-ványa.

Egy héttel a Szűzanya koronázása előtt van ma Róbert temetése. Magya-rok Nagyasszonyát, a mi Háromszor Csodálatos Anyánkat az Élet Királynő-jévé akarjuk koronázni. Kívánjuk, hogy Róbert számára ez az örök élet kezdete legyen, a mi számunkra pedig hozzon mozgalmunkba és a magyar egyházba Róbert közbenjárására új életet.

bruno Mucha búcsúbeszéde

„Ha érdemes a Szűzanyáért és Schön-stattért élnünk, akkor érdemes értük meghalnunk is” – mondta Kentenich atya a Mária-nővéreknek 1939-ben, ami-kor a nácik Schönstattba is bevonultak.

Bruno Mucha vagyok Ausztriából, ahol feleségemmel együtt az osztrák Schön statt-mozgalom nemzeti elnöksé-gét vezetjük. Így tehát szeretnék most a feleségem, a mozgalom vezetése: Inge-borg és Richard Sickinger, és az osztrák Schön statt-mozgalom nevében is rövi-den szólni hozzátok.

Az ég különleges kedvességének érezzük, hogy Téged, Róbert, éppen most hívnak az égbe, amikor az oszt-rák Schönstatt-mozgalomban ez az éves jelmondatunk: „merni, növekedni, to-vábbajándékozni – Schönstatt élet-fo-lyamában”, Te ugyanis éppen e jelmon-datot élted.

Valószínűleg életed legmerészebb lé-pése volt, hogy 1980-ban Ritával és a családoddal Bécsből Magyarországra költöztél. Csermák Kálmán már be-szélt erről. Akkor én még a „Sturm und Drang” korszakomban voltam (lázadtam és tele voltam világhódító tervekkel), még nőtlen voltam és lépéseteket nagyszerű-

nek találtam. Később Tilmann bácsi – ahogy Ti neveztétek akkor – mesélt a Schönstatt-munkáról Veletek és Nálatok, és kapcsolatba kerültünk a szintén föld-alatti cseh Schönstatt-mozgalommal is. Csak ezek nyomán tudatosult bennem a hazaköltözés merészségének nagysága. Köszönjük Neked, feleségednek és egész családodnak ezt a merészséget! És ebből a merészségből növekedés lett. Tilmann bácsival együtt innen Óbudavárról ki-indulva kezdtétek felépíteni a magyar Schönstattot. Mélységbe való személyes növekedés lett a merészségből, és a ma-gyar Schönstatt növekedése.

Mindannyian tudjuk, hogy e merész-ség nélkül nem lenne ez az egész magyar Schönstatt olyan, amilyen lett.

A továbbajándékozás volt és maradt lelked alapvonása. Mi más lett volna az, ami a merészséget adta neked, ha nem a vágy, hogy az Istentapasztalatodat, a Szűzanyával és Schönstattal kapcsolatos tapasztalatodat hazádnak ajándékozd.

És így Te magad, feleségeddel és családoddal együtt pezsgésbe hoztál itt mindent „Schönstatt élet-folyamában”. Tisztelettel adózom a szerénységednek is. Senki sem sejti Rólad és Ritáról, ha rátok néz, hogy valójában ilyen nagy és eredményes társalapító személyiségek vagytok. Nem utolsósorban a hétköz-napokban, a halálodig tartó, sok nagy és kicsi áldozat odaajándékozása is azt bizonyítja: nem utolsósorban a minden-napok sok kicsi és nagy áldozatának to-vábbajándékozása, egészen a halálodig, azt igazolják, hogy „Ha érdemes a Szűz-anyáért és Schönstattért élnünk, akkor érdemes értük meghalnunk is.”

Köszönöm, Róbert!

EEmlékezzünk EEmlékezzünk

Gódány Róbert temetésén elhangzott beszédek

4949

mikor a gyerekek hazaérnek a suliból vagy a nagyobb az egész napos teen-dői után, mindig nagyon ki vannak éhezve testileg és lelkileg.Egy csésze tea, egy pár jó szó után:

Mit lehet enni? Olyankor szeretem, ha valami „normális” kerül a „kezük ügyé-be”, ha otthon vagyok, ha nem.

A korábbi ígéretek szerint ismét az örök kedvencek, a gyorsan és egyszerűen elkészülő ételek világába utazgatunk, de most a salátákkal a középpontban.

A saláta ma már nemcsak könnyed tavaszi és nyári fogás, előétel vagy kö-ret, hanem energiában gazdag tápláló főétel is lehet. Egy jó saláta elkészítésé-hez nemcsak kiváló alapanyagokra van szükség, hanem kreativitás és kísérletező kedv is kell. Különleges hozzávalókkal, egzotikus fűszerekkel és öntetekkel a leghétköznapibb salátákat is izgalmas fogássá varázsolhatjuk.

A gazdag, laktató saláták gazdagok ál-lati eredetű hozzávalókban: grillezett, re-szelt, csíkokra vagy kockákra vágott saj-tok, sonkák, főtt cékla, tojások, sőt akár kolozsvári szalonna is lehet a tányéron.

Az alapsalátákat különböző aktuális vagy ízlés szerinti hozzávalókkal tehet-jük különlegessé vagy érdekessé.

Alapsaláta lehet: a boltokban kapható saláta mixek, amik tulajdonképpen kü-lönböző salátafélék levelei pl. mediter-rán mix (de sokféle van), szeletelt póré-hagyma vagy lilahagyma, (fekete)retek, sárgarépa, kápia paprika, csemege- vagy kígyóuborka, káposzta. Ezeket mosott,

szeletelt állapotban összekeverjük, te-szünk rá egy alap öntetet (olaj, citromlé, só, bors) és jöhetnek a kiegészítők, attól függően, hogy ki mit szeret: pénteken nálunk gyakran van ez a (fenti) saláta + tonhallal, főtt tojással, pici majonézzel, pirított hagymával a tetején. Pirítóst ké-szítünk hozzá. Verekedés van érte!

A fenti saláta alapot dúsítjuk mini moz za rellával, grillezett vagy sült, eset-leg főtt hússal, a fe hér jedús táplálkozás jegyében. Remek salátákat lehet készíte-ni (amíg nincs friss zöldség) fagyasztott zöldségek pl. ínyenc zöldségkeverék, felhasználásával, amit elkészített pl. bulgurral keverve tehetünk laktatóvá, egy kis füstölt sajt reszelékkel a tetején.

De ez a főtt zöldségalap szintén sok variációra ad lehetőséget, pl. sonkával, joghurtos öntettel, dióval vagy, aki sze-reti, kagyló vagy rák hozzáadásával.

A tésztasaláták is egy külön hajtássá nőtték ki magukat és tettek szert nagy népszerűségre, pl.:

Tésztasaláta szezámmal gazdagonHozzávalók 4 adaghoz: 15 dkg szar-vacska tészta, 2 ek napraforgó olaj, 10 db magozott fekete olajbogyó, 8 db koktélparadicsom, 1 kis db sárgarépa, 1 db újhagyma, 4 ek majonéz, 2 ek sze-zámolaj, 1 citromból nyert citromlé, só ízlés szerint, bors ízlés szerint, 5 dkg re-tek csíra, 1 ek fekete szezámmagElkészítés: 1. A tésztát a csomagolás szerint megfőzzük, leöblítjük, összefor-gatjuk az olajjal. Félretesszük. 2. Az olí-

vabogyót felkarikázzuk, a paradicsomot felezzük (ha nagy, negyedeljük), a répát lereszeljük, az újhagymát felkarikázzuk. A majonézt kikeverjük a szezámolajjal és a citromlével, kicsit sózzuk, nagyon borsozzuk. 3. Egy nagy tálban összefor-gatjuk az előbb leírtakat és a retekcsírát. A tetejét száraz serpenyőben enyhén meg-pirított, fekete szezámmaggal díszítjük.

Remek fehérje és vitaminforrást jelent-hetnek a lencse és babsaláta különböző változatai, amiket akár melegen vagy langyosan is ehetünk. Csak példaként egy recept, de ezeknél a salátáknál is va-riálhatunk!

Színes ropogós lencsessalátaHozzávalók: 25 dkg lencse, 25 dkg vö-rös lencse, 1 nagy fej lila hagyma (ha nem szereted túl hagymásan, akkor egy kisebb fej), 0,5 db póréhagyma, 3 köze-pes sárgarépa, 2 közepes szár halványító zeller, 2 db kápia paprika (de lehet más-féle piros húsú paprika), 4 db tojás, 5 ek majonéz, 1 ek mustár, 1 teáskanál bal-zsamecet (elhagyható, de szerintem ezzel pikánsabb), 3 db szegfűszeg, 1 teáskanál szegfűbors (én 4 db-ot tettem bele), 1 db fahéjrúd, só ízlés szerint (a főzőlébe is kell, majd a salátába is), 2 késhegynyi fekete bors (vagy ízlés szerint)

Elkészítés: 1. A lencsét és a vöröslencsét külön edényben főzzük a fűszerekkel (szegfűszeg, szegfűbors, fahéj, só), mert a vöröslencse hamarabb fő meg (max. 10 perc), a barna lencsének pedig kb. 15-20 perc kell. (Nem szoktam beáztatni, viszont a főzőlébe teszek egy késhegynyi szódabikarbónát. Akkor nem puffaszt, és hamarabb meg is fő.) 2. Miután meg-főttek a lencsék, leszűrjük, tálba tesszük együtt. 3. A répákat felvágjuk kockákra, és megfőzzük sós vízben. Amikor kész, ez is mehet a tálba. A lilahagymát apró kockákra vágjuk, a póréhagymát kari-kákra szeleteljük. A paprikát, tojásokat szintén felvágjuk, kicsit nagyobb koc-kákra. A zellert kb. fél cm-es szeletekre vágjuk. Mehet minden a tálba. 4. Az egészet összekeverjük, ízesítjük sóval, balzsamecettel, majd mehet bele a mus-tár és a majonéz. Kis borssal még lehet ízesíteni, de ez el is hagyható.

Remek salátákat lehet készíteni krump-lis, gombás, virslis, padlizsános stb. ala-pon is.

🍷Borajánló

A közelgő tavaszt idézve:Vylyan kakas 2017.

Ropogós, elegáns, ízig-vérig rozé.A piros bogyósok (korai cseresznye,

szamóca) üde gyümölcsössége köszön vissza az intenzív illatban, s az ízben. Frissessége, lendülete újabb és újabb kortyot kíván.

A címkén az ősi villányi monda egyik szereplője: a kakas, a megmentő, aki teli torokkal hirdeti a napfelkeltét.

AKívánatos és izgalmas

OOázis konyha OOázis konyha

5151

Van boruk

Hálát adunk:v a Jóistennek és a Szűzanyának Gó-

dány Róbertért, aki Ritával együtt el hozta nekünk Schönstattot

v hogy a Szűzanya a Királynőnk, aki vezet és gondoskodik rólunk

v a családunkért, házastársunkért, gyermekeinkért, rokonainkért

v a Juvene vezetőség hároméves szolgá-latáért

v Gertrúd-Mária nővér magyar csalá-dokért végzett tevékenységéért

v közösségünk új felelőseiért, a KorSó házaspárjaiért

v Péter atyáértv a Szövetségi, Apostoli és Liga közös-

ségért, valamint a Családakadémia évfolyamaiért

v a fiatalok (Fiú- és Lánymozgalom) közösségeiért, az induló szerzetesi hi-vatásokért

v a mindennapok nehézségeiben, küz-delmeiben kapott kegyelmekért

v mindazok áldozatkész munkájáért, akik elősegítik mozgalmunk műkö-dését; a nyári hetek előadóiért és há-zigazdáiért

v azokért, akik példát adnak nekünk türelemmel viselt szenvedéseikkel és nehézségeik nagylelkű felajánlásával

v hogy az Eucharisztikus kongresszus-ra való készületként az Ozsvári Csa-ba által alkotott missziós kereszt járja körbe az országot

v minden megfogant és megszületett magzatért.

Nincs boruk

Kérjük a Jóistent és a Szűzanyát:v hogy húsvét titka és öröme betölthes-

se családjainkatv hogy Királynőnknek hűséges munka-

társai maradhassunkv hogy a Jóisten és egymás iránti szere-

tetünk megerősödjönv több nehézséggel küzdő házaspár

egységének megmaradásáértv betegeinkért és az őket ápoló család-

tagokért, a lelki betegekértv hogy segítse az egyedül maradt házas-

társakat és gyermekeketv a gyermektelen házaspárokértv Kentenich atya szentté avatásáértv hogy Ozsvári Csaba boldoggá avatá-

sa az Atya szándéka szerint valósuljon meg

v hogy közösségünk vezetőit a Szentlé-lek ereje vezesse és segítse

v hogy a Kentenich-év, alapítónk meg-ismerését és szándékainak megvalósí-tását eredményezze

v hogy a budapesti Közösségi Hely ott-hona maradhasson fiataljainknak

v hogy a Kápolnaünnep kegyelemfor-rássá váljék az ünneplők számára

v hogy oltalmazza meg és tartsa meg tisztán gyermekeinket

v Gertrúd-Mária nővérért, Péter atyá-ért, Palásthy Gergelyért, Gál Orsiért

v hogy az óbudavári központ működé-séhez szükséges feltételek továbbra is biztosítottak legyenek

v hogy minden megfogant gyermek megszülethessen.

Óriási apróságok(gyerekszáj)

Mondom Eninek, hogy jó lenne, ha ját-szós nadrágot venne fel.

Erre Enikő: – Ami játszik?

Gyerekeink, Anna, Peti, Gergő köny-vekből szedett szókincse spontán elő-jön: kis falunkban sétáltunk az olvadó hóban. Erre háromévesünk így szól:

– Ez itt a budapesti latyak – idézve a legutóbb hallott meséből.

Így ebédelünk mi…Matyi épp a levesében matat, keresi

a golyókat.– Matyi, ugye nem a kezeddel eszel?– Nem, csak úgy néz ki mintha kézzel

enném vóna!Kicsivel később vizsgálja a tésztáját: – Ez úgy néz ki mint a túrós tészta...– Igen, de nincs rajta túró, csak tejföl.– De ezt is lehet TÚRNI!! (És már

benne is van könyékig.)

Testvériség, egyenlőség– Figyelj Emma, az Isten olyan, hogy

szereti a jókat is, meg a gonoszokat is! – hallom Panka (8) tanítását a gyerekszo-bából. Rövid csend után kicsit bizony-talanul hozzáteszi: – És még az olyan közepeseket is, mint amilyen te vagy.

Talpig úriember (2 éves) náthásan:– Baba, tabhatnék… tabhatnék levegőt?

VVan/Nincs boruk! GGyerekszáj

Gerda (14 éves) és Enikő (3 éves) tár-salog:

Gerda: – Mi a neved?Enikő: – Enikő.Gerda: – Hány éves vagy?(Klári súg Enikőnek, mutatja az uj-

ján: ennyi.)Enikő jó hangosan: – Ennyi. (De

nem mutat semmit.)Gerda: – Számold meg!Enikő hatig számol…Az interjú folytatódik:Gerda: – Milyen nyelven beszélsz?Enikő: – Lila.

Enikő (3 éves) és Barnó (11 éves) az is-mert Heidi rajzfilmet nézik németül. Körülbelül 20 perc múlva Barnó meg-szólal:

– Mama, ebből egy szót sem értünk. Erre Enikő: Én értek.

Egy (újabb) kudarcba fulladt fektetés:– És ha megiszom a tejem, kijövök, jó?– Nem, Matyi, hát alvás van!– Neem, Mama, hát kijövés van!

A délelőtti nagy hóban sétálunk, a gye-rekek hóembert építenek.

Enikő: – Mama, hozzál répát!Én: – Jó, de majd behozzuk, nehogy

a nyuszi megegye.Enikő: – De hát a nyuszi nem szereti

a havat!

5353GGyermeknöveldeGGyermeknövelde

mi pedagógiánk bizalompedagógia, ez azt jelenti, hogy bízzunk a gyermeke-inkben. Képesnek tartjuk őket vala-mire. Ez egy új hangsúly. Az elmúlt

korok nevelésében az kapott inkább teret, hogy valamit megőrizzünk. A gyerme-keket minden rossztól megőrizték, gon-doskodtak arról, hogy ne történjen velük semmi. Ezt meg lehetett tenni azért, mert a környezet többé-kevésbé megbíz-ható volt. Ez manapság már nem jelent semmit. A gyermekeink környezetét már nem tudjuk ellenőrizni, amit a gyerme-keink látnak, nem tudjuk ellenőrizni. Ha tudnánk előre, mivel fognak találkozni valószínűleg ki sem engednénk őket az utcára. Amit a gyermekeink hallanak, nem tudjuk ellenőrizni. Ha hallanánk, el sem engednénk őket az iskolába. Egy megőrző pedagógia helyébe bizalompe-dagógia lép. Bízunk a gyermekeinkben. Vannak olyan szülők, akik azt mondják a gyermekeiknek reggel, amikor elhagyják a házat: Vigyázz az utcán! Úgy mondják ezt a gyermeknek, mintha azt tételez-nék fel, hogy a gyereknek az a szándéka, hogy az utcán az első autó alá veti magát. Mennyi olyan figyelmeztetés van, ami teljesen haszontalan…

Képesnek tartjuk a gyermekein-ket valamire. Ez az apának a feladata, neki kell gondoskodnia arról, hogy a gyermekek merjenek valamit. Amikor életemben először utaztam el egy hét-re táborba, édesanyám megkérdezte tőlem: tudod, mire van szükséged? Azt mondtam, igen. Ez volt édesanyám se-

gítsége a csomagolásnál. Tízéves voltam, és attól kezdve mindig én csomagoltam mindent. Akkor a hátizsákomat 14 nap-pal az elutazás előtt becsomagoltam, és naponta kétszer kicsomagoltam meg vissza, és egyre tökéletesebb lett. Édes-anyám ezt látta, s akkor megkérdezte: „Nincs szükséged valamire?” Mondtam, nem! És a táborban észrevettem, hogy szükségem lett volna arra a valamire, de ezt én magam tanultam meg, és én nagyon hálás vagyok az édesanyámnak. Édesapám akkor Oroszországban volt, tehát édesanyámnak kellett önállóság-ra nevelnie engem. Az Önök gyerme-kei sem butábbak, mint én voltam, de az önök gyermekei buták maradnak, hogyha önök sok mindent levesznek a vállukról. A nevelés azt jelenti: eleven érzékelést tartani.

Ez egy állandó munka. Hogyha érzé-kelést keresek a gyermekemmel, akkor keresek valami hasonlót a saját életem-ben. Amikor a fiam 13 éves lesz, elkez-dődik a forradalom. Most keresem a sa-ját szívemben lévő forradalmat, és akkor beszélek a fiammal. Ez alapjában véve nagyon fontos, a gyermekek gondoskod-nak arról, hogy neveljük saját magunkat. Ha ez így lesz, akkor nem fogok félni attól, hogy a gyermekem meghal. Olyan korból jöttünk, ahol a tekintély elvén alapult a nevelés. Most pedig olyan kor-ban élünk, ahol túlzottan belemegyünk a gyermekeink igényeibe. Vagy másként szólva félreneveljük a gyermekeinket, s ez azt jelenti, hogy sok területen mi is

neveletlenek vagyunk. Ezért vagyunk az élet nehézségeivel szemben olyan gyen-gék. Az élet problémái közül sok olyan van, amit könnyen meg lehet oldani.

Elviselni a szenvedést. Milwaukeeban volt, ahol a nyár nagyon kellemetlen. A levegő páratartalma magas,és a ruhada-rabok odaragadnak az ember testéhez. Az emberek állandóan egy nedves für-dőben élnek. A paptársaim közül né-hányan panaszkodtak. Kentenich atya azt mondta: „Tudok erre egy megoldást: egyszerűen továbbcsinálni.”

Néha úgy kezeljük a gyermekeinket, mintha üvegből lennének. És a gyer-mekek játszanak velünk. Félünk attól, hogy meghalnak. Panaszkodnak, és mi táncolunk körülöttük, mint a báb. Egy körben volt: egy kislány keresztülrohant a körön, elesett, felnézett a szülőkre és elkezdett sírni. Az atya azt mondta: „Nincs semmi baj.” Hogyha az anya kar-jába vette volna a gyermeket, akkor to-vább sírt volna a gyermek. De ez az élet.

A legfontosabb dolgok közé tartozik, amit a gyermekeinknek megtanítunk, hogy megtanuljanak szenvedést elvisel-ni. Ez a gyermekeink számára a legna-gyobb ajándék. Hogyha ezt nem tudják, akkor boldogtalan emberek lesznek. Mert akkor, ha fáj valamijük, elvárják, hogy jöjjön valaki, és megvigasztalja őket. A kisgyermeknél ezt megtehetik. De hogyha felnőttek, akkor már nem tehetik. Hogyha a munkahelyükön ne-hézségük van, akkor nem állnak mellet-tük, és nem vigasztalják őket.

Hogyha az ember el tud viselni ne-hézségeket, akkor könnyebben él és boldogabban. Ezért ajándék a testvér, mert akkor a szülők szeretetét meg kell

osztani. Ezért nem árt, ha a szülők sokat dolgoznak, mert akkor a gyermekeknek a szülő szeretetét a munkával meg kell osztaniuk. Nem az a fontos, hogy a gyer-mekem számára mindig rendelkezésére álljak, hanem az a fontos, hogy odafor-duljak a gyermekem felé. Ez egy nagyon fontos megkülönböztetés, azt jelenti, mennyi időt szakítok a gyermekem szá-mára, hogy milyen minőséggel fordulok oda hozzá.

Mit is értek ez alatt?Ott ülök a tv előtt és felpolcoltam a

lábamat, mert ez jó a vérkeringésnek, a macska ott van a hasamon, ez jó a gyom-romnak, a sör ott van a kezemben, ez jó a fejemnek, a másik kezemben egy csé-sze kávé, ez jó a szívemnek, a televízió megy, ez jó a gondolkodásnak, a másik kezemben újság van, ez jó a tájékozó-dáshoz. Mindent egybevetve jól érzem magam. És most jön a gyermekem és azt mondja: „Papa…”

Én azt mondom: „Pillanat, édesem!”Nyugodtan összecsukom az újságot,

a csésze kávét félreteszem, meg a sört is, kikapcsolom a televíziót, a macskát le-dobom a hasamról, leteszem a lábamat, és azt mondom: „Igen, mi van?”

A gyermekeink nem üvegből vannak

A

555554

Akkor azt mondja a gyermek: „Apu, ma szép volt az iskolában, azután elme-sél egy történetet. Két percig tart, majd a gyerek elmegy.

Én felteszem a lábam, megkeresem a macskát stb.

Az odafordulásnak létezik egy mi-nősége. A fiútáborban csináltam egy „aranyásó aratást”: mindenki vihetett tőlem egy kis lapocskát, és ráírhatta arra, mi az, amit másnál jónak talál. Lényeges különbségek voltak. Voltak olyan fiúk, akik 10 kártyát kaptak, némelyek kettőt, egyet a csoportvezetőtől, egyet pedig tő-lem, ezek tényleg gyenge emberek voltak. A fiúk nagyon kemények tudnak lenni. Tulajdonképpen számomra nem volt be-ütemezve, hogy rólam is írjon valaki, és mégis írtak lapot. Tilmann atyának is.

Az egyikük azt írta, hogyha valaki odamegy hozzá és kérdez tőle valamit, akkor először leteszi a könyvet, és utána ad választ. Ezt a fiú észrevette. Ezentúl én is letettem a könyvet és odafordultam hozzá. Ez 20 másodperc, de megemeli a minőséget. Odafordulok a gyermekem felé, hogyha naponta egyszer játszunk va-lamit, ami 15 percig tart, az nagyon sok.

Az nem fontos, hogy mindig önök mellett üljek és fogjam a kezüket. A fontos, hogy találkozzunk egymással. Én megadom a gyermekemnek, hogy bármelyik időben odajöhet hozzám, és ez így megy. Ha jön a gyermekem és kérdez tőlem valamit, azt sohasem utasítom vissza, hanem egy pillanatra odafordulok feléje (a macskát leteszem a hasamról, a sört a kezemből, a kávét félre. Az újságot összecsukom, a tv-t ki-kapcsolom, a lábamat le a székről…) – „Na, most mi van?”

Tehát odafordulok feléje, sohasem félvállról beszélek vele. Akkor 20 má-sodperc nagyon hosszú lehet, ezt teszem akkor is, amikor munkatársakat veze-tek. Nem mondok valamit a vállamon keresztül, nem mondok semmit menet közben, hanem megállok, és egy pilla-natra odafordulok feléje. Érdeklődöm az iránt, amit mond vagy tesz, mondok va-lamit, és továbbmegyek. Akkor 20 má-sodperc nagyon hosszú lehet.

Egyszer találkoztam Kentenich atyá-val, a szentmisém előtt volt a sekrestyé-ben, éppen visszajött a szentmiséről. Nagyon nyugodt volt, én nem is szólí-tottam meg. Letette a ruháit, és mielőtt kimentem volna a szentmisére, köszön-tött engem, és egy szót mondott, ezt az egy szót azóta is tudom. Tehát nem az a kérdés, hogy milyen hosszasan ülök együtt a gyermekemmel, hanem hogy mennyire fordulok oda hozzá.

Egy jó nevelő mindent lát, látja, hogy mi van a gyermekkel. Nagyon fontos, hogy az apa lássa, hogy a lányának van egy új ruhája vagy egy új szoknyája, vagy egy új hajcsat van a hajában. Látja, amit a gyermek csinál, ez nagyon sok apró pillanat. Ez lelki erő kérdése, oda-fordulok a gyermekemhez és figyelmes leszek, így ő erőt érez.Megvan-e az az érzésük, hogy Isten érdeklődik az életem iránt? Ilyen Isten-képünk van akkor, ha olyanok voltak a szüleink, hogyha édes-anyám és édesapám apróságok iránt is érdeklődtek. Akkor könnyebb nekem elhinnem, hogy Isten érdeklődik életem apró-cseprő dolgai iránt.

Beszéljenek egymással azokról a megfigyelésekről, amelyeket a gyerme-keknél észlelnek. Ne jussanak el gyor-

san erkölcsi megítélésekhez. Nem kell gyorsan azt mondani, hogy ez jó vagy rossz volt. Hanem azt mondják, hogy ez érdekes volt vagy nem volt érdekes. A gyermekeink különbözőek, ezt már egészen kicsi gyermekeknél is észrevesz-szük. Felfedezem a gyermekem eredeti-ségét, és megengedem a gyermekemnek, hogy olyan legyen, amilyen. És látom a nagyot a gyermekemben, és ezt meg is

mondom neki. Kis Szent Teréz édesapja mindig azt mondta neki: „Te kicsi kis Királynőm!” Amikor szólította, nem a nevét mondta, hanem azt, hogy te kicsi kis királynőm, a lány pedig azt mondta: „Te nagy király!” Szép, ugye?

Ezt nem kell utánozni, hanem kere-sek valami nagy szót, amit a gyerme-kemnek mondok.

Köszönet a Juvene házaspároknak

közösség nevében szeretnénk ki-fejezni a hálát, amelyet érzünk a közös, lelki értelemben családi otthonunk fizikai és lelki életben

tartásáért, gondozásáért.Sok szép, felemelő közös ünnepünk

volt az elmúlt három évben. Ünneppel, a jubileummal kezdődött, és a koroná-zással zárult. Az ünnepek csúcspontok, hegytetők, amelyekre fel kell kapasz-kodni, amelyeket elő kell készíteni. Sok, szemmel nem látható áldozattal, erőfe-szítéssel, szervező munkával.

A különböző személyiségek mind színesítették, gazdagították ezt a vezetői kört. Belülről ez sok feladatot is adott Nektek. Egy-egy kérdésben először maga a házaspár kellett, hogy közös nevezőre jusson, majd a négy házaspár egymással is, meglehetősen nagy fizikai távolságra egymástól.

Hálát adunk Istennek Barbi és Gábor megfontolt, diplomatikus és körültekin-tő vezetői stílusáért, amellyel fogadták a hozzájuk fordulókat. Mindenki biza-

lommal mehetett hozzátok kéréseivel, kérdéseivel. Legfontosabb szívügyetek, a szeretetszövetség-kötés előkészítése nagyon jó zászlóshajónak bizonyult.

Hálát adunk Kaposi Andi és Laci ér-zékeny szívéért és éles szeméért, amellyel komoly elkötelezettséggel és lelkiismere-tességgel látták el a feladataikat. Hűség Kentenich atyához, hűség Tilmann atyához, így lehet összefoglalni, Andi és Laci, a szolgálatotok lényegét és törekvé-

A

GGyermeknövelde / HírekGGyermeknövelde

575756 HHírek HHírek

sét. Sopronból számtalanszor utaztatok a közösség ügyeit intézni, szolgálni.

Hálát adunk Márti és István tevé-keny, gyakorlati szeretetéért, amellyel jelen voltak és életben tartották a rájuk bízott nagy közösséget. István balesete idején Márti hűséges, odaadó és Isten-ben bízó jelenléte példa mindannyiunk előtt. A kegyelmi tőkét is bőségesen gya-rapítottátok az egyesület tőkéje mellett.

Hálát adunk Zsuzsi és Viktor teherbí-rásáért, és vállalkozó kedvéért, amellyel nem ismernek lehetetlent. A magánélet-

ben e három év alatt közben gyermekük született és építkeznek.

Ha sokszor az utolsó pillanatban is, de az elvállalt nem rövid feladat-lista végére érnek mindig. Zsuzsi éjszakai műszakos fordításaival a Nővér magyar hangjaként működött.

A Jóisten megajándékozott minket Veletek! Nagylelkű szolgálatotokat vi-szonozza az ő nagylelkűségével! Tovább-ra is számít rátok az egész Schönstatt Család!

Török Péter és Orsi

Tervezünk önkéntes munkanapokat is, mert ezeken az alkalmakon jó kedvvel, jó szívvel sok mindent el tudunk végezni, amire különben nem jutna erő. Április 21-én, június 2-án és október 6-án várjuk szeretettel az önkénteseket. A rendezvény naptár-ban és a facebookon is megtekinthetőek az időpontok. http://csaladok.schoenstatt.hu/ , https://www.facebook.com/search/top/?q=magyar%20sch%C3%B6nstatt%20csal%C3%A1dmozgalom.

gh

Az egyesület és az alapítvány gazdálkodásáról részletesen a közhasznúsági jelentések elkészülése után számolunk be. Szeretnénk azonban itt is köszönetet mondani azok-nak a nagylelkű és hűséges adományozóknak, akik lehetővé teszik, hogy működjünk és megteremtsük a működés anyagi feltételeit.

2017-ben az egyesülethez 9 910 000 Ft, az alapítványhoz 3 480 000 Ft ado-mány folyt be, az egyesület egy százalék felajánlásból 870 000 Ft-ot kapott. Köszönjük szépen, és kérjük, aki teheti, támogassa továbbra is ezen a módon is a munkánkat.

2017 végén a vezetőség útjára indított egy célzott adományozási programot, hogy előre tudjunk lépni az Óbudavári Schönstatt Központ befejezésében, bővíté-sében és a már szükségessé váló felújításában is. Négy célterületet határoztak meg, és szépen érkeztek adományok. Parkoljunk le a Szűzanyánál: 1 047 000 Ft, biz-tonságot a gyermekeinknek: 255 000 Ft, tisztán a jövőbe: 375 000 Ft, a döntést a vezetésre bízva: 500 000 Ft. Köszönjük szépen mindenkinek az adományát, és kérjük szépen a további támogatást a fenti fontos célok eléréséhez.

A szentély ablakokról

Óbudavári hírek

Az elmúlt időszakban tizennégy hétvégi rendezvény volt az Óbudavári Schönstatt Központban.

gh

A fiatalok első alkalommal tartották meg a középiskolás fiatalok találkozóját, nagy sikerrel.

gh

Az egyesület 531 414 Ft támogatást kapott a családnapok költségeire a svájci Bauorden szervezettől, akikkel Gódány Róbert ápolt kapcsolatot.

gh

2018. január 20-án tartottuk meg a technikai zsinatot, melyen a családnapok házi-gazdái, a régióvezetők és a Magyar Schönstatt Család vezetői vettek részt. Áttekintet-tük a családnapok tapasztalatait. Rövid tájékoztatást kaptunk a Családok a Családért Egyesület és a Schönstatt-Szentélyt Magyarországnak Alapítvány gazdálkodásáról. Megismertük a tervezett nagy rendezvényeket, hallottunk a készülő kiadványokról és az Oázis újság szerkesztőinek munkájáról.

gh

2018-ban két nagy ünnepünk lesz. Április 22-én a kápolna ünnep és szeptember 16-án Kentenich atya halálának ötvenedik évfordulója. Az ünnepekről a honlapon részletesebb tájékoztatás található: http://csaladok.schoenstatt.hu/.

Ugyanitt tájékozódhatnak a családnapra jelentkezni kívánók a jelentkezés mód-járól.

gh

özösségünk egyik régi vágya volt, hogy az óbudavári szentély egysze-rű ablakai helyére színes ólomüveg

ablakok kerüljenek. Ezt a szándé-kot tette elérhetővé 2016-ban Csermák Péter atyának a papszentelése után tett felhívása nyomán az erre a célra indított adománygyűjtés.

A korábbi elképzelésekről való tájéko-zódást követően, a felmerülő lehetősé-geket számba véve, a közös gondolko-dásba Szalánczi Gábor és Oszoli Dénes építészeket bevonva, a családmozgalom

vezetői úgy döntöttek, hogy a tervek el-készítése során az ősszentély ablakainak mintázatát vegyük alapul, de kicsit a magunk képére átalakítva valósítsuk azt meg. Mind a négy ablak beosztása, vala-mint a középső táblán a háromszögben megjelenő szimbólumok az ősszentély ablakainak utánzatai. Ugyanakkor a bel-ső szentély-beli ablakok felső harmadá-ban egy-egy olyan jelképet helyeztünk el, amelyek itt és most a magyar schön-statt családban eleven lelki áramlatokra utalnak.

K

58 5959HHírek

A színválasztásban a szen-télybeli kék és sárga szín do-mináns használatával szem-ben – melyek közül az előb-bi az isteni természet színe, az utóbbi pedig részben az örökkévalóság, máshol a ki-rályi hatalom színe – a hajó-ban elhelyezkedő két ablak-nál a keretezésben a nemzeti színeinket használtuk.

A belső szentélyben a bal oldali ablak szimbólumai mind Krisztust jelenítik meg.

Szemben a jobb oldali ab-lak jelképei a mi óbudavári schönstatti Szűzanyánkat, a Háromszor Csodálatos Anyát, az Élet Királynőjét jelenítik meg. Ez a két ab-lak együtt arra hív minket, hogy Krisztust és Máriát

egységben lássuk. Kentenich atya erről így szól: „Az Üdvözítő és áldott Édesanyja az isteni terv szerint szeretetükben, életükben, sorsukban és feladatukban a leg-bensőségesebben fonódnak össze most és mindörökké.” Másrészt felhívja figyelmünket: Krisztus-hoz Márián keresztül juthatunk el. Kentenich atya így tanít erről:

„Azon az úton kell Istenhez jutnunk, amelyen Isten az em-berekhez jött. Az út neve: Mária. X. Pius szerint ez a legkönnyebb, legbiztosabb és legrövidebb út ahhoz, hogy életünket Krisztus példája szerint alakítsuk, és hogy az Atya megragadhassa bensőn-ket.”

A kápolna hajójának bal oldali ablakán egy szentélyt látunk egy kardon állva. A szentély a kegye-

HHírek

Kedves Családok! Kedves Fiatalok!

bben az évben is szeretnénk nyá-ri táborozást szervezni a schön-statti családok sérült gyermekei számára. Mindenkit nem tudunk

személyesen megszólítani, ezért biztat-ni szeretnénk benneteket, hogy bátran küldjétek gyermekeiteket hozzánk a tá-borba. A hétre az alábbi programokat szervezzük: ima, fürdés, ünneplés, ének-lés, tábortűz, játék, séta, kirándulás.

Az idei, harmadik táborunkba is várjuk azokat a segíteni vágyó, bátor, 16 éven felüli schönstatti fiatalokat, akik szívesen csatlakoznának hozzánk és eltöltenének velünk egy feledhetetlen hetet.

A tábor időpontja: 2018. július 23–28.Helyszín: Óbudavár

Visszajelzést a [email protected] e-mail címre kérnénk 2018. május 1-ig.Várjuk jelentkezéseteket: Tóth Zoli és Viki (70-944-63-03)

E

lem megtestesítője, a kard pedig mind-azokat a csatáinkat jelképezi, melyeket egyszer szenvedélyeink megnemesítésé-ért (ld. önnevelés), máskor a világban megbúvó gonosszal szemben vívunk. Így ez a két jelkép együtt az apostoli mozgalom kifejeződése.

A hajó jobb oldali ablakán a pal lot-ti nus szerzetes atyák, a Katolikus Apos-tolság Társaságának főbb szimbólumait láthatjuk: a keresztet egy világító üstö-

kössel. Jelentése: a kereszt fényessége megvilágítja a mi emberi világunk sö-tétségét.

Köszönjük Csermák Péter atyának, hogy elindított bennünket a megvaló-sítás útján, Szalánczi Gábornak, aki a tervezés és a kivitelezés munkafázisait összefogta és irányította, s végül kö-szönjük Wutka László üvegfestő-ólom-üvegezőnek, aki ténylegesen megalkotta papírra vetett elképzeléseinket.

„Őket nem érdekli, mit tudok, mire va-gyok képes. Nekik rám van szükségük, arra, hogy velük legyek.”

Jean Vanier

6161FFiatalok Oázisa

6–10 évesek: július 9–14.10–12 évesek: július 8–14.13–15 évesek: július 29. – augusztus 4.16–18 évesek: július 20–25.18 év felettiek: augusztus 19–25.

Lánytáborok időpontjai

Felsős tábor: július 7–14. (Farkasgyepű)Alsós tábor: július 14–21. (Farkasgyepű)Középiskolás tábor: augusztus 12–19. (Pula)Jelentkezni az adatbázisban a db.schoenstatt.hu címen lehet.

További információk a honlapunkon, és Facebook-oldalunkon található, ahol kapcsolatba is léphettek velünk:fiuk.schoenstatt.hufb.com/MagyarSchonstattiFiumozgalom

F elmentünk Veszprémbe Fiúhétvégére i dőtöltésünk a foci, számháború, kosár, evés Ú jra kezdünk a focit reggel H itünk erősödött az önnevelésben É tel-ital bőven volt T onnányi pizza evése délben volt. V eszprémben töltöttük ezt a 2 napot É rtelmes csapat, jó hangulat G yarmati Laci kitett magáért E hétvégét őrizzük szívünkben sokáig 2 foci között foci, fociztunk utána 0 (senki) nem érezte rosszul magát 1 közösség, király programok 7 napnyi program, besűrítve 26 órába és 12 percbe

udapesten egyetemistaként nehe-zek tudnak lenni a mindennapok. Sok a teendőnk, rohanunk egyik helyről a másikra, egyik óráról a

másikra. Sajnos ezek a mindennapi dol-gok könnyen a fejünk fölé tudnak tor-nyosulni, elveszettnek, magányosnak érezzük magunkat.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy találjunk egy olyan közösséget, helyet, ahova tartozhatunk, ami segít ezeken a nehezebb napokon. Egy jó közösség biz-tonságot ad, olyan barátokat, akikhez bármikor nyugodt szívvel fordulhatunk.

Nekünk schönstatti fiataloknak sze-rencsére van egy ilyen csapatunk. Mi nemcsak egy passzív közösség vagyunk, hanem egy élő, aktív közösség. Ennek ad helyet a Közösségi Hely Budapest szívé-ben. A KH rengeteg programmal várja a fiatalokat. Hétfőnként közösen főzünk finomabbnál finomabb ételeket, kedden-

ként este éneklünk, zenélünk. Minden héten van társasjáték klub, ahol minden-ki találhat kedvére való játékot. Kéthe-tente filmklubon vehetünk részt, utána pedig lehetőség van kötetlen beszélgetésre is. Sok más program is van még, fiú- és lánycsoportok, előadások, valamint hét-végi programoknak is otthont ad.

A Közösségi Helyen nem csak kötött programok vannak, akinek szüksége van rá, igénybe veheti bármikor. Sokan használják tanulásra, gyakorlásra, vagy csak egy kis pihenésre, beszélgetésre.

Én személy szerint nagyon otthon érzem magam ezeken a programokon. Hihetetlenül hálás vagyok az embe-rekért, akikkel itt nap mint nap talál-kozok. (Legyenek azok régi ismerősök, vagy új emberek, akik most találtak rá Schön stattra.) Az igazság az, hogy már el sem tudom képzelni egy hetem anél-kül, hogy ne mennék el a KH-ra.

FFiatalok Oázisa

Közösségi Hely

BFiútáborok 2018-ban

Szappanbuborék

mlékszem, a bácsiról akartam ír-ni, aki ott somolygott a moziban. Meg a vasárnap reggeli kávéról. Akkor még mindegyikről külön-

külön, mert úgy érintettek itt belül, hogy azt éreztem, lapokat tudnék vele telemesélni. Aztán persze az idő ment tovább, a bácsi meg a kávé, meg én is, a mese is… Elszálló szappanbuborék.

Kifeszített pillanatoknak hívtam eze-ket. Amikor megáll az idő, vagyis olyan, mintha megállna, mert persze igazából halad, de nemcsak telik, hanem úgy megy tovább, hogy abban én is min-denestül benne vagyok. Igaz, teljesen mindenestül csak töredék pillanatokra. De valahogy a tapasztalás mély és hosz-szabb.

E

A táborokra az adatbázison keresztül le-het jelentkezni április 15-től. Részletek-ről érdeklődni lehet [email protected] elérhetőségen.

6362 63

És ezek tényleg egyszerű dolgok. Et-től volt, hogy a falat tudtam kaparni, ha azt hallottam, hogy az élet apró örömeit figyelgesd, meg ehhez hasonló közhelyes mondatokat. De valahogy egyszer csak megtelt tartalommal. Személyességgel. Mikor megérintődöm.

Folyton hajtottam a sikerre. Ez mé-lyen bennem van. Iskolában elsőnek lenni, jó jegyeket szerezni, hangszeren is pengén játszani, sportban nyilván válogatott szinten versenyezni… Szó-val, amit lehet, kimaxolni. Belefeszülni a kapcsolataimba, jó nagytestvérként, barátként, jó gyerekként, érett felnőtt nőként, bérmaanyaként. Mostanában tanulom elengedni azt, hogy nem kell mindig letenni valamit ahhoz az asz-talra, hogy igaz legyen, hogy jó, hogy vagyok. Ízlelgetem, hogy milyen az, ha megengedem magamnak, hogy nem va-gyok jól. És mégsem esek tőle kétségbe. Hogy milyen ezt bevállalni a kapcsola-taimban. Merni gyengének lenni. Olyan jó ezekben megérezni a másik szeretetét, elfogadását!

Na, de kicsit elkanyarodtam a bácsi-tól… meg a reggeli kávétól. A vasárna-pitól. Mikor szinte gyermeki örömuj-jongással néztem a behavazott tájat. Azt szoktam mondani, hogy nem tudok úgy igazán lelkesedni a dolgokért, de ez azért így nem igaz. Aznap eléggé levehetetlen volt a széles mosoly az arcomról, pedig a 130 perc futás vége már nem esett any-nyira jól. És ezért hálás vagyok nagyon. A rácsodálkozásért. Hogy így le tud nyűgözni a természet, újra és újra.

Igazából azokat a régi pillanatokat már nem tudom megfogni. A tapasz-talás érintett meg, magából az érintés-ből őrzök valamit. Épülök ezekből. Azt hiszem, az ilyen megérintődések teszik szorosabbá a kapcsolatainkat is. Nem nagy dolgok. Amikor jelen tudunk len-ni egymás számára. Olyankor valami megszólal.

Erre vágyom. Jelen lenni. Itt van az Isten. Aki Jó.

Még csak ízlelgetem olykor-olykor. Pillanatokban. Amikben felsejlik a lé-nyeg. Ami nem az, hogy mennyit tudok, teljesítek… egyszerűen jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Teljes valóságommal, mindennel együtt.

Ebben jelen lenni, ezt odaadni Neki. Az újból megjelenő félelmeimet, érzel-mi hullámzásaimat is. Megosztani Vele. És elképzeléseimet elengedve engedni, hogy formáljon.

FFiatalok Oázisa

Országjáró körútra indult a Misszióskereszt. A keresztet Ferenc pápa is megáldot-ta Rómában, és február 24-én Erdő Péter bíboros indította útjára az Esztergomi Bazilikából, hogy bejárja a Kárpát-medencét a 2020-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusig.

Első állomása Máriapócson volt, további helyeken is felállítják a Nyíregyházi Görögkatolikus Egyházmegyében és azután folytatja útját.

A három méter magas, bronzborításokkal díszített tölgyfakereszten magyar szentek és vértanúk ereklyéi találhatóak, középpontjában egy Szent Kereszt erek-lyével. A feltámadást kifejező ereklyetartó Életfa, a magyar megújhodás reményét is jelzi. A Missziós kereszt eredetileg a 2007. évi Városmisszióra készült, annak köz-ponti jelképe volt. Látványa „felhívást hordoz, hogy törekedjünk mindarra, ami földi életünk befejezésével sem veszíti el értékét és értelmét.” (Kovács Gergely történész)

Ozsvári Csaba munkája (1963 Budapest – 2009 Óbudavár)

Missziós kereszt, Máriapócs 2018. márciusFotó: Lambert Attila

„Örök Atya!Te nem azért szeretsz engem, mert erős vagyok,hanem azért, hogy erős legyek!Te nem azért szeretsz engem, mert szent vagyok,hanem azért, hogy szent legyek!”

„Szentháromság Isten!Az értelmem vak és ostoba,de hiszek a bennem levő isteni életben.”

„Engedd, Atyám, hogy végre egészen megtérjek!Mphcev” (Mater perfectam habebit curam et victoriamvagyis: Anyánk teljesen gondoskodik rólunk és teljesen győzni fog.)

J. Kentenich

a magyar schönstatt család és ifjúság lapjacsaladok.schoenstatt.hu/oazis/89_oazis_netre.pdf ·...

Documents