a mauzóleum klub.pdf

8/19/2019 A mauzóleum klub.pdf

http://slidepdf.com/reader/full/a-mauzoleum-klubpdf 1/330



I4 5 M 3

! h \ • 'OCR



W M

STEPHEN LEACOCK

A M A U Z Ó L E U M K L U B

Szerb Antal fordítása.



l e a c o c k

MAUZÓLEUMKLUB

L EA CO CÁ

A MAUZÓLEUM KLU

p h a r o s PHAR



Stephen Leacock amerikai

humorista. Jelentősebb mü

vei: The Hohenzollems in

America and other impos-

sibilities. London, 1919.

254. I. 8.; Butler: Winno-

wed wisdom, a new boolc

of humour. Humoreszkek

címmel magyarra irta: Ka

rinthy Frigyes. Budapest.

1927. Athenaeum. 147. I. 8.

E mű fordítása és átdolgo

zása dr. S z e r b A n t a l

munkája.



S T E P H E N L E A C O C K

A M A U Z Ó L E U M K L U B

4



E könyv 1943. őszén jelent

meg a P h a r o s könyv

kiadóvállalat kiadásában. — ■

Nyomtatta a Hellas Irodal

mi és Nyomdai Rt. Budapesten, Garmond Badenia An-

tiqua betűkkel. — Felelős

nyomdavezető: Szeverényi

József. — Felelős kiadó:

nemes Szabó-Froreich An

tal. Copyright by Pharos

Budapest 1943.

1 4 3 4 4 9



K L U B É L E T PL UT O RI Á BAN



Plutoria legszebb főutcájának legnyugodal-masabb sarkában áll a Mauzóleum Klub.Fehér, görög stílusú épület, körülötte szilfák,azoknak ágain pedig madarak énekelnek,

természetesen a legdrágább madarak.A szelíd reggeli órákban csaknem áhítatos

csend honol az utca fölött. Féltizenegy felénagy autók suhannak álmodozva át, magányossofőrökkel. Az alsó városból jönnek, ahol már

lerakták a korábban kelő milliomosokat megfelelő irodájukba. A nap áttör a szilfák lomb jain és költséges kisasszonyokat világít meg,akik nagybecsű gyermekeket tolnak magukelőtt. Európában is lehet kicsi hercegeket éshercegnőket sétálni látni, amint az őrség fegyverével tiszteleg előttük. De mi az ehh,ez képest.Mélyebb értelemben félig sem olyan megrendítőlátvány, mint az, amelyet a Plntoria Avenuen,a Mauzóleum Klub előtt, a város legcsendesebb



Itt látható, nyúlprémecskéjében éppen tova-totyogóban, egy kis hercegnő, akinek ötven pálinkaégetője van. Lakkozott gyermekkocsiban itt vitorlázik el egy csuklyával

borított fejecske, amely bölcsőjéből uralkodikegy egész new-jersey-i káeftén; csak itt fekszikés íme az Egyesült Államok főállamügyészemégsem tudja részvénytársasággá átalakítani.Mellette egy négyéves gyermek, aki két fő

fontosságú vasútvonal egybeolvasztását jelenti.Mindezek a hercegek és hercegnők, akikkeltetszésszerinti számban találkozhatsz a fákközött játszadozó napfényben, sokkal valóságosabb hercegek és hercegnők, mint az az egy

két maradvány, akit Európában még láthatni.Felbecsülhetetlen értékű bébik rázzák ötven-dolláros elefántcsont csörgőjüket és artikulát-lan hangokat kiáltanak egymásnak. Egymilliódollár elővételi részvény nevet fel elégedetten,amikor egy külhonból hozatott nörsz sportkocsiban eltol mellette egy pirinyó részvénytöbbséget. És a szilfák levelei közt átmosolyoga nap, madarak dalolnak, automobilok zümmögnek : ez a világ — ha az ember a PlutoriaAvenue felől nézi — az elképzelhető leg

kellemesebb hely.A Plutoria Avenue alatt és vele párhuzamo

san kihalnak a fák és elkezdődik a stukk ésa tégla. Már az Avenueről is láthatni a nagy



hallani a magasvasút zúgását, sőt, szinte azt is,

hogyan keresik meg a papák az osztalékot.Még távolabb a város egyre lejjebb és lejjebbsüllyed és végül is a szegénynegyed keskeny,

görbe utcáiba és kicsi házaiba fullad.Ha az ember egyszer nem sajnálná a fárad

ságot és felmenne a Mauzóleum Klub tetejére,onnan szinte ki lehetne venni a szegénynegyedet. De hát miért tenne az ember ilyet?

Ha sohasem megyünk fel a tetőre, hanemszépen lent maradunk és pálmafák közöttebédelünk, egyszerűen nem vesszük tudomásul,hogy szegénynegyed is van a világon és ezhatározottan kellemesebb.

A klubba széles lépcsők vezetnek fel, vastaggyékénnyel fedve és a lehető legkisebb mértékre csökkentik azt a fizikai fáradságot,amelyet az autótól a klub bejáratáig való felmenetel okoz. A klub gazdagabb tagjai még aztsem restelik, hogy egyszerre csak egy lépcsővel lépnek feljebb, először az egyik lábukkal,azután a másikkal. Amikor rosszul áll a pénz piac és sötét felleg borul a tőzsde fölé, meglehet figyelni, hogy a Mauzóleum Klub mindegyik tagja így vonszolja fel magát a lépcsőn,

szemében az olyan emberek néma bánatával,aki azon tűnődik, hol tudna egy félmillió dollárt felhajtani.

De boldogabb időkben, amikor nagy gála



chin védi a drága, bársonypuha szőnyegekkelfedett lépcsőket a hópelyhektől és teli autókbólszép hölgyek özönlenek a klubba. Ilyenkora klub valóságos Árkádiává változik. Ilyen

estéken nyugodtan ajánlható a MauzóleumKlub; olyan pásztori jelenetek színhelye,amilyeneket csak a költő álmodhat, aki tudja

jól, mibe kerül az ilyesmi. A széles folyosókés a mély fülkék megtelnek pásztorlányokkal,

akikhez hasonlókat szem nem látott sohasem.Pompás, csillogó ruhák omlanak róluk és fejükről a trigonometria által ismert valamennyiszögben hullanak alá a tollak. A pásztorokviszont széles fehér mellényt és kicsi lakkcipőt

hordanak és az arcuk kövér, kékespiros, véraláfutásos. És a pásztorok és pásztorlányoktáncot lejtenek és a csalvárosi részvényekemelkedéséről és a cement eséséről oly sziporkákat eregetnek, hogy a boldogult XIV. Lajosnak is érdemes volna idejönni és meghallgatni. Na és aztán a vacsora, kis asztalok mellett!Pásztorok és pásztornák itt az elővételi részvényeket és jelzáloghiteleket jegelt pezsgő ésfagyasztott spárga alakjában fogyasztják el ésaz osztalékokat és a rendkívüli évnegyedi

bónuszokat pincérnek öltözött kínai filozófusok nagy ezüst tálakon hordozzák ide-oda.

De hétköznap nincsenek pásztornák a klub ban, hanem csak pásztorok. Kettesével-



viszkit isznak szódával. A mértéktudóbbaktermészetesen csak lithiumoxidos vízzel isszáka viszkit és azok, akiknek délután még üzletidolgaik vannak, még szelídebb vizekkel keve

rik. A Mauzóleum Klub pincéjében annyifélegyöngyöző és habzó ásványvíz van, mintahány forrás csillogott egykoron a homérosziGörögország dombjain. És ha az ember egyszer megszokta ezeket, éppoly lehetetlen vissza

térni a közönséges tiszta vízhez, mint abbaa mellékutcai elfelejtett házba, ahol lakott azember régesrég valamikor, mielőtt még klubtag lett volna.

így ülnek a tagok és tompított hangon tár

salognak, hangjuk a havanna kék füstjénkeresztül hatol egymás fülébe. Az öregebbekkifejtik, hogyan rohan az ország napról-napraa biztos pusztulásba, a fiatalabbak arról tartanak előadást, hogy az ország még sohasemfejlődött ilyen őrületes tempóban. Többnyirea nagy nemzeti sorskérdésekről eszmecseréinek, például a védővámról és felemelésénekszükséges voltáról, vagy a munkásság szomorúerkölcsi lezülléséről, a szakszervezetek növekedéséről, arról, hogy a tömegből milyen sajná

latos módon hiányzik a keresztényi gondolkozás és hogy a közönség körében egyre inkábblábrakap az önzés.

így társalognak, azt az egy-két urat kivéve,



amíg el nem halványodik a délután és rájuknem köszönt az este, s a zajtalan kínai filozófusok tompított fényű lámpákat nem csavarnak fel itt-ott a pálmák között. Ekkor a pász

torok fehéren terített asztal mellett megvacsoráznak, az asztalon metszett üveg és aranysárga rajnai bor fényeskedik. Vacsora utánmegint leülnek a pálmafák alá, félig elrejtőzvefüstfelhőik mögé és még mindig a vámtarifá

ról és a munkásosztályokról beszélnek ésnövekvő szomorúságukat ásványvizek özönével igyekeznek leöblíteni, fgy lesz az estébőléjszaka és a nagy autók, egyik a másik után,odaimbolyognak a kapu elé, és a Mauzóleum

Klub kiürül és elsötétedik, míg az utolsó tagotis el nem szállították és a pásztori nap jól megérdemelt nyugalommal zárul.



EGY K I S VACSORA



— Szeretném az egészen őszinte véleményéthallani, — mondta Mr. Lucullus Fyshe ebédközben Rév. Fareforth Furlongnak, a lelkésznek, aki szemben ült vele.

— Bízhat bennem, — felelt Rév. Furlong.Mr. Fyshe seltersvizet töltött egy boros pohárba és átnyújtotta a lelkésznek.

— Most mondja meg őszintén és egyenesen:vajjon túlságosan sok a szénsav ebben?

— Szó sincs róla, — felelte Rév. Furlong. — És csakugyan megmondaná nekem, ha

a kettedszénsavas nátron százalékaránya túlságosan nagy lenne az átlagos ízlés számára?

— Hogyne, természetesen. — Hát akkor minden rendben van, — sóhaj

tott fel megkönnyebbülten Mr. Fyshe. — Akkorma délután ezt adom a Duke of Dulbamnek.

A herceg nevét azzal a nyugodt, demokratikus semmibevevéssel ejtette ki, amelynek töké



tára felfiilel-e egy féltucat klubtag vagy sem.Mert végtére is, mi egy herceg a Közúti ésKülvárosi Közlekedési Rt. elnökéhez, a Köz-társasági Szóda- és Szikvízszövetkezet fel

ügyelőbizottsági elnökéhez és a Kerületi Takarékpénztár vezérigazgatójához képest ? Ha egyember, aki ilyen széles talapzaton nyugszik,időnkint kedvet kap egy herceget meghívni,az csak a legtermészetesebb dolog a világon.

Éppen olyan természetes, mint az, hogy valaki,aki maga is szikvizet gyárt, nem szívesen advendégeinek túlságosan sok szénsavat vagylegalább is nem akarja, hogy rajtakapják.

A helyzet az, hogy igen sok klubtag gyárt

valamit, vagy gyártat, vagy — ami ugyanaz —trösztbe tömöríti azt, amit mások gyártanak.Ez az oka annak, hogy olyan kémiai módonszemlélik táplálékukat. Reggeli közben valamelyik tag gyakran odahívja a főpincért ésközli vele, hogy a sonkában túlságosan sokaz ammóniák. Egy másik az olívaolajban lévőglykose mennyiségét kifogásolja, egy harmadik pedig úgy találja, hogy az ancsoviszbannagyon nagy a nitrogén százalékaránya. Egy beteges képzeletű ember esetleg még úgy lát

hatná, ez a Nemezis, a tagok mindenből ki-érzik a vegyszereket. De nem kell aggódnia:a főpincér, a kiszolgálással foglalkozó kínaifilozófus-iskola feje, megígéri, hogy azonnal



magukat a tagokat illeti, valamennyien mélyenszégyenkeznek azon, hogy gyártanak vagygyártatnak valamit.

Mi sem természetesebb tehát, hogy Mr. Fyshe

előbb valaki máson próbálja ki seltersvizét,mielőtt a hercegnek kínálná oda. És e célra kivolna alkalmasabb a S. Asaph egyházközségfiatal, szentéletű lelkészénél, akit jó szülei,költséget és fáradságot nem kímélve, csodála

tos egyetemi neveltetésben részesítettek? Elelkész azonkívül az anglikán egyház papja,valamikor külországokban is járt és ígyőbelőle lehet a legbiztosabban kivenni, perszecsak úgy mellesleg, észrevétlenül, hogy hogyan

kell egy herceget megszólítani és hogyan kellvele beszélni; vajjon azt kell-e mondani: Nagyméltóságod vagy Nagyméltósága vagy csakegyszerűen Nagyméltóságom vagy Hercegvagy mit. Az ilyen dolgok egy népbank igazga

tójának és egy köztársasági szikvízszövetkezetelnökének a számára oly semmitmondóak,hogy méltóságán alul valónak érezné egyenesen megkérdezni.

Ezért hívta meg Mr. Fyshe Rév. Furlongotebédre és egyúttal vacsorára is a herceggelegyütt a Mauzóleum Klubba. És Rév. Furlongazt mondta magában, a lelkész mindenkinekmindene kell, hogy legyen és nem szabad egyembertől csak azért visszahúzódnia, mert az



meghívást és megígérte, hogy vacsorára is el jön. Ezért kellett a S. Asaph egyházközségJószándékú Munkás-csoportjának tangóórájáta jövő hétre halasztani.

Mr. Fyshe ezekszerint ebédnél ült és mintszocialistához illik, aki már csaknem szociál-forradalmár és ezt nem is szégyeli bevallani,kotlettet és egy üveg moseli bort fogyasztottÉs az ifjú lelkész vele szemben eksztázissal

határos áhítattal merült el egy kacsaszalámiba. — Ma reggel érkezett a herceg, ugye? —kérdezte.

— New Yorkból, — bólintott Mr. Fyshe. —A Nagy Paláver-Szállóban lakik. Az egyik

newyorki igazgatómmal sürgönyöztettem nekiés a herceg nagyon szívélyesen fogadta meghívásomat.

— Kéjutazás? — kérdezte a lelkész. — Azt hiszem . . . — és Mr. Fyshe majdnem

hozzátette: — vagyonának nagy részétamerikai értékekbe akarja fektetni. — De idejé

ben meggondolta magát, mert az ember legyenóvatos, még lelkésszel szemben is. Inkább ígyfolytatta: — az amerikai viszonyokat akarjatanulmányozni, mert nagyon érdeklik.

—- Hosszabb ideig marad itt?Az igazsághoz híven Mr. Fyshenek azt

kellett volna felelnie: — Nem marad sokáig,ha sikerül nekem a pénzt gyorsan kihúznom



De ehelyett csak ennyit felelt: — Bizony nem tudom. — Sok minden fogja itt érdekelni, — szólt

a lelkész eltűnődve. — Így például tanulmá

nyoznia kellene az anglikán egyház helyzetétAmerikában. Gondolom, — mondta, kibocsátvaegy tapogatódzócsápot — Ő nagyméltóságamélyen vallásos ember.

— Mélyen, — felelte Mr. Fyshe.

— És rendkívül jótékony? — Rendkívül. — Gondolom — és a lelkész áhítatosat

húzott a nem kifogástalan seltersvízből — beláthatatlan vagyonnal rendelkezik?

— Valószínűleg — mondta Mr. Fyshe köny-nyedén — ezek a fiúk mind nagyon gazdagok. — Mr. Fyshe szeretett az angol arisztokráciáról mindig csak mint ezekről a fiúkról beszélni.

— Földbirtok, hűbéri birtok, tudja, az én

szememben ez mind olyan, mintha egyenesrablás volna. Nem is megy a fejembe, hogyviseli el ezt a zsarnokságot a proletariátus, adolgozó osztály. Jegyezze meg, amit mostmondok, Furlong: egy szép nap felkelnek ésaz egész históriának hirtelen vége lesz.

Mr. Fyshe kedvenc témájához ért. De félbeszakította szavait, hogy egy pillanatig a pincérrel értekezzék:

— Mi ütött magába, hogy a spárgát félig



— Bocsánatot kérek, Mr. Fyshe; vigyemvissza?

— Hát persze, hogy vigye vissza, micsoda beszéd! Vigyázzon magára, nehogy még egy

szer ilyesmit tegyen elém, mert megjárhatja.Feljelentem az igazgatóságnál.

Mr. Fyshe megvetéssel nézett az eltűnő pincér után.

— Ezek az elkényeztetett, felfújt fráterek

lassankint az idegeimre mennek. Istenem, haszabad kezem lenne, kirúgnám az egész bandát, egyszerűen kizáratnám és kitenném azutcára. Akkor legalább megtanulnák. — Hátigen, kedves Furlong, maga még megéli, hogy

az egész dolgozó osztály egy szép nap felkelzsarnokai ellen és elsöpri a ma uralmon lévőréteget.

Mr. Fyshe nem sejthette, hogy ebben a pillanatban magának a Mauzóleum Klubnak megszentelt falai közt, a konyhában a NemzetköziPincérszövetkezet egy vándoragitátora félrecsapott keménykalappal nekidől a tálalóasztalnak és lyukat beszél a kínai filozófus-iskolahasába.



— Meghívott még valakit ma estére ? — kérdezte Mr. Furlong.

— Szívesen láttam volna a maga kedves papáját, de hát, sajnos, elutazott.

Valójában Mr. Fyshe ezt gondolta magában: Nagyon örülök, hogy nem kellett meghívnoma maga kedves papáját, mert igazán nem szívesen hoznám össze a herceggel.

A helyzet ez: S. Asaph lelkészének atyja,

idősb Mr. Furlong, az Ű j Egyesült Himnusztársaság elnöke és a Hozsánna Síp- és Gőzorgona K. f. t. igazgatója az az ember, akia legkevésbbé felelt meg Mr. Fyshe céljainak. Az volt a híre, hogy nála ügyesebb üzlet

ember még nem adott el bibliát. Pillanatnyilag New Yorkban tartózkodott és HindunyelvűŰ jtestamentumának szedésével foglalkozott. Deha megtudja, hogy a városban szaladgál egyherceg, aki különféle millióit akarja kihelyezni,

akkor az egész Hindosztán kedvéért le nemmegy a nyakáról. — De Mr. Bouldert csak meghívta, nemde-

bár? — kérdezte a lelkész. — Nem, — felelte tömören Mr. Fyshe.Mert arra még nyomósahb oka volt, hogy

Mr. Bouldert ne eressze össze a herceggel. Ezta hibát már egyszer elkövette Mr. Fyshe ésnem akart mégegyszer beleesni. Egy évvelezelőtt, amikor a fiatal Fitzthistle gróf járt itt



a grófot Mr. Boriidéi nek és meg is já r ta ; mertalig ismerkedett meg Mr. Boulder a gróffal,már meg is hívta vadászatra Wisconsinbafalusi kastélyába; és ez volt az utolsó hír,

amelyet a Fitzthistle-vagyon kihelyezésérőlhallani lehetett.

Ezt a nevezetes Mr. Bouldert egyébként e pillanatban ott lehetett látni a MauzóleumKlubban, amint egy másik asztalnál magányo

san ebédelt. Idősebb úr volt, hatalmas, szikár,megtört, egykori erőt sejtető alakkal, hosszúfehér szakállal és lecsüngő alsó szemhéjjal,úgyhogy az ember mindig azt hihette, a következő pillanatban sírva fakad. Kék szeme

merengve nézett a távolba, és szomorú ábrázatára és széles, hajlott vállára mintha amagas pénzvilág minden hatalma és titkanehezedett volna rá.

Mélabú borongta körül. Ha részvénycsökkentésről és elővételi osztalékról beszélt, ezt olymélységesen komoly hangon cselekedte, minthaaz örök kárhozatról és a bűnnek kijáró bűn-hődésről beszélne.

Nagy kezei közt egy gágogó gróf, egy hó bortos herceg vagy egy majomkodó marchese

azonnal semmivé lett.Mr. Boulder módszere, amellyel a vagyonu

kat Amerikába kihelyező főrangúakat megdolgozta, valóban bámulatraméltó volt. Sosem



éppen a nagy amerikai erdőségekről meséltnekik — ő maga hatvanöt évvel ezelőtt egy fa-kitermelő államban látta meg a napvilágot —és amikor az őserdő fáiról és a farkasok éj-

szakai üvöltéséről beszélt, hangjának olyanigazi csengése volt, hogy elbűvölte hallgató-

ját. Ha pedig vadászkunyhóját emlegette,amely messze innen, a wisconsini erdőségek-

ben fekszik, akkor a herceg, gróf, báró, ha volt

valaha kétcsöves gyorstüzelő vadászpuska akezében, megbabonázva hallgatta.

Mély hangján, amely csaknem úgy hangzott,mint egy zokogás, így szólt ilyenkor Mr.Boulder:

— Van egy kis házam . . . talán vadász-kunyhónak lehetne a leginkább mondani...odafent Wisconsinban. Egészen egyszerű kishajlék, — tette hozzá majdnem sírva — csaknyers fatörzsekből összeácsolva.

— Nyers fatörzsekből? — kiáltott fel ilyen-kor a látogató. — Milyen érdekes!

Nyers fatörzseknek sem a magas, sem az

alacsony arisztokrácia nem tud ellenállni, és

Mr. Boulder, legalább is tudat alatt, tisztában

van ezzel. — Bizony, nyers fatörzsekből, — folytatja,

még mindig mélyen szégyenkezve — tisztacédrusfából, kifaragatlan cédrusfából, ez az ősi



A vendég ekkor már nem tudja tovább palástolni izgalmát.

— Van még vad a rra? — kérdi. — Hát a fafarkas, — feleli Mr. Boulder, és

hangját majdnem elfojtja a beszédtárgy végtelenül szomorú volta — meg persze akenyér fafarkas és a hiúz.

— Ezek még mindig vadak? — Ó, nagyon. Meg sem lehet szelídíteni őket.

Erre a látogatót vágy önti el, hogy azonnalfelkerekedjék Wisconsínba, Mr. Boulder meghívását meg sem várva.

És amikor egy héttel később napbarnítottan,favágó csizmában és farkasharapásokkal bo

rítva visszatér, egész rendelkezésére állóvagyona oly tökéletesen bele van fektetve aBoulder-féle érdekeltségekbe, hogy ha feje-tetejére állítják, akkor sem tudnak belőle méghuszonöt centet kirázni.

Mindez pedig egészen mellesleg történt,nagy tűz mellett, mialatt Wisconsin őserdőizúgtak és két-három döglött farkas hevert ahóban a küszöb előtt.

Ilymód nem csoda, hogy Mr. Fyshenekeszeágában sincs Mr. Bouldert meghívni kicsi

vacsorájára. Bizonyisten nincs. Sőt ellenkezőleg, eltökélt szándéka, hogy Mr. Bouldert ésvadászkunyhóját elrejti a herceg tekintete elől.

De éppoly kevéssé lehet csodálkozni azon,



Yorkba való érkezéséről értesült és a közgazdasági lapokból megtudta, hogy kihelyezésiszemleútra Plutoriába jön, azonnal telefonáltkicsi vadászkunyhójába Wisconsinba — a

kicsi vadászkunyhónak természetesen voltkicsi őserdei telefonja — és megbízta házgondnokát, szellőztessen jól ki és rakasson néhányimponáló tüzet. És kiváltképen a lelkére kötötte,nézzen utána néhány jóképű farkasnak az ős

erdőben és környékén. — Jön még valaki? — kérdezte a lelkész. — Hogyne, persze: Boomer, az egyetem

elnöke. Négyesben leszünk. A herceg bizonyára szívesen ismerkedik meg Boomerrel.

Erősen érdeklődik földrészünk archeológiáikincsei iránt.Ha a herceg csakugyan érdeklődött eziránt,

mindenesetre most kitűnő alkalma nyílt, hogymegismerkedjék a bámulatos dr. Boomerrel, a

plutoriai egyetem elnökével.Ha netalántán meg akarja tudni, miben áll pontosan a különbség a mexicói pueblo és anavajo indiánusok törzsi háza között, seholsem tudhatja meg könnyebben, mint tőle. Haesetleg rövidebb, mondjuk félórás szabadelőadást óhajt hallani a neandervölgyikoponya valószínű koráról és a Missourikavicsrétegéről, kiválóbb alkalmat képzelnisem lehetne. Boomer elnöktől Amerika kő- és



meg, mint Mr. Fyshetől és Mr. BouldertőlAmerika arany- és papiroskorára vonatkozólag.

És ha netalántán a herceg, amerikai látoga

tásának következményeképen (mert a mindentudó dr. Boomer azt is tudta, miért jön aherceg Amerikába) hajlandóságot érez ahhoz,hogy — teszem azt — egy anthropológiai tanszéket alapítson vagy valami hasonló csekély

séget, hát ez igazán kedves lenne. Vagy ha a plutoriai egyetem általános alapjának adományozna egy szerényebb összeget, amely példáulaz elnököt abba a helyzetbe hozná, hogy el

bocsáthatna egy régi tanerőt és újat szerződ

tethetne a helyére, hát az is nagyon kellemesvolna.Az elnök éppen ezért örömmel fogadta Mr.

Fyshe meghívását és hogy emlékezetét felfrissítse, gyorsan végigfutott még egyszerhasználhatatlan professzorainak névsorán.

Dulham hercege öt nappal ezelőtt érkezett New Yorkba. Mint tárgyilagos és céltudatosember, azonnal szétnézett répaföldek után, denem látott egyet sem. Végighajtatott a Fifth



kutatott, de egy sem akadt. A Central Parkbannem talált egy Durham-ökröt sem, a Broad-wayn egy szál Southdown-juhot sem. Mert aherceg, mondanunk sem kell, mint minden

herceg, tiszteletreméltó tetejétől talpáig mezőgazda volt.

A vendéglőben felvágott egy burgonyát ésazzal a kérdéssel küldte el a főpincérnek, hogyvajjon Bermuda-e. Egészen olyan volt. mint

egy Bermuda-újkrumpli, de az árnyékolásábanvolt valami gyanús, úgyhogy esetleg Trinidad-ókrumpli is lehetett. A főpincér abban ahiszemben, hogy panaszról van szó, az ügyetés a krumplit áttette a főszakácshoz, aki azzal

az üzenettel küldte vissza a hercegnek, hogyPrince Edward Island. Mire a herceg üdvözletét küldte a főszakácsnak, a főszakács pediga herceg kegyes gráciájába ajánlotta magát.És a herceg annyira örült tudománya gyara podásának, hogy becsomagoltatott magánakegy krumplit és huszonöt cent borravalót adotta másik főúrnak. Ügy érezte, egy pazarlásrahajlamos országban úriember nem tehet mást,minthogy rálicitál a bennszülöttekre. Deezután mintha elvágták volna, mit sem tudottmeg, ami mezőgazdasági ismereteit gyarapít-hatta volna. Azoknak az uraknak, akik meghívták, halvány fogalmuk sem volt arról, hogymivel táplálták a marhát, amelyet feltálaltak



tudtak értelmes felvilágosítást adni az ebédrekerülő disznó elkészítésére vonatkozólag.

Ezek az amerikánusok, gondolta a herceg,úgy látszik habozás nélkül megeszik a kel

virágot a nélkül, hogy a dán fajtát meg tudnákkülönböztetni az oldenburgitól. És ki tudja,vajjon egyáltalán akad-e köztük egy-két ember,aki megismeri a sziléziai sonkát, ha egyszermár megkóstolta.

Ha pedig kiutaztak a herceggel harmincmérföldnyire oda, amit ők vidéknek neveztek,akkor még mindig nem látszott egy répaföldsem, hanem csak épülő házak és vasúti sínekés reklámtáblák, úgyhogy a herceg szívére

nyomasztóan nehezedett az a tudat, hogyAmerikában hanyatlásnak indult a földművelés, amely pedig ez ország támasza és talpkövekellene hogy legyen. Ilymód a herceg négynapot töltött el. A gyászos agrárviszonyoknyugtalanították és még jobban nyugtalanították a pénzügyek, amelyek miatt Amerikába

jött.A pénz sok bosszúságot okoz. De hiába, még

annak is foglalkoznia kell vele, aki nem arraszületett. Ha az ember kénytelen Amerikába

jönni abban a reményben, hogy ott egy kiskölcsönt vehet fel, bizony könnyen elfogulttálesz; nem is tudja, hogyan kell a kölcsönkéréstelkezdeni. Ha legalább nagy répaföldek volná



vagy holsteini ökrök, hogy az ember belecsíp-hetne a bordáik közé; de mi az ördögöt lehetcsinálni New Yorkban, az égig érő falak, för-geteges közlekedés, káprázatos vacsorák és

palotaszerű villák között?Mert ez az igazság a herceg úticéljára vonat

kozóan, Mr. Lucullus Fyshe pedig tévedett.Mr. Lucullus Fyshe azt hitte, hogy a hercegazért jött, hogy pénzt adjon kölcsön, holott

azért jött, hogy pénzt kérjen kölcsön. A hercegígy számított: ha a Dulham kastélyra egy második jelzálogkölcsönt vesz fel és eladjaskóciai vadászterületét és bérbeadja írországilegelőit és kölcsönt folyósíttat walesi bánya

részvényeire — akkor mindez együttvéve százezer fontot hoz a házhoz. És százezer fontnagy pénz egy herceg szemében. Ha ez a pénza kezében van, akkor módjában áll visszafizetni a Dulham kastélyra felvett első jelzálogkölcsönt, visszaválthatja a vadászterületetSkóciában és a legelőt Írországban jelenlegi bérlőitől és akkor megint ott van, ahol volt.A herceg pénzpolitikájából nem hiányzott bizonyos mozzanat, amely a farkába harapókígyóra emlékeztetett.

Más szóval: a herceg szegény ember volt. Nem a szó amerikai értelmében, mert Amerikában a szegénység úgy jön, mint a villám-csapás, amikor az ember pl. egy nap hirtelen



dollárt kapni, ha még úgy kell is neki, ésazután mint a zivatar továbbhúzódik ésvégetér. Nem, a tartós és gyötrő szegénységetcsak az angol arisztokrácia ismeri. A herceg

helyzete eléggé közismert volt és Mr. Fyshenektulajdonképpen tudnia kellett volna róla.A herceg olyan szegény, hogy a hercegnőkénytelen pénzmegtakarítás céljából éventehárom-négy hónapot a Riviérán tölteni egy

elegáns hotelban. Legidősebb fia, az ifjúMarquis of Beldoodle, ideje nagyrészét kénytelen Ugandában tölteni, ahol nagyvadra vadászik, koszos húsz-huszonöt hajtóval és éppilykevés poggyászhordozóval és futárral és az

elefántemberek és hiénafiúk oly tökéleteshiányában, hogy nevetség. A herceg olyszegény, hogy kisebbik fiának, nehogy feltűnést keltsen, a Himalája-hegységben kelltúráznia és leányai számára nem marad egyébhátra, mint az, hogy hosszú látogatásokramenjenek másodrangú német fejedelemasszonyokhoz és egyéb nélkülözéseknek legyenekkitéve. És mialatt a hercegi család így bolyonga világban, hegyet mászik, hiénákat lő és pénzttakarít meg, székhelyét, Dulham kastélyt,

gyakorlati okokból zárva tartják. Nincs bennemás, mint a szolgák, a vadőrök, a házmesterés annak a vendégei. A képtárat festőkön,látogatókon és a falu népén kívül senkinek sem



mint a személyzet, a titkárság és a kézművesek.Mert a herceg tisztában van azzal, hogy azIlyenfokú takarékosság, ha egy-két nemzedéken keresztül kibírják, csodákat tesz; ez a

tudat erőt önt belé; és a hercegnő is tudja és beléje is erőt önt. Az egész hercegi családtürelemmel viseli balsorsát, mert tudja, hogymindössze egy-két nemzedékről van szó.

Egy dolog van csak, amit nem szeret a her

ceg: kölcsönkérni. Pedig időnkint nem kerülhette el, amikor a régebbi kölcsönök esedékesekké váltak. De a herceg mégis utálja. Nemméltó hozzá. Ő sei gyakran vettek el pénzt, denem kértek kölcsön, és a herceg sóhajtva gör-

nyedezik e szükségszerűség súlya alatt. Vanebben valami, ami ellen legbelsőbb lénye tiltakozik. Kellemes beszélgetésben ülni valakivel,aki esetleg még hozzá gentleman is és azutána társalgást arra a bizonyos témára terelni és

végül is pénzt kérni: ezt a tevékenységet ahercegi lélek rendkívül pocséknak találta. Aztmég meg tudta érteni, hogy az egyik emberfejbevágja a másikat a szeneslapáttal és elszedi a pénzét — de kölcsönkérni, nem, nem,

az egészen más.így hát a herceg Amerikába jött, ahol köz-

tudomás szerint egészen könnyű dolog akölcsönkérés. A Mauzóleum Klubnak mindegyik tagja például a legnagyobb lelki nyuga



szivart, ötvenezer dollárt, hogy egy házat,vagy ötmilliót, hogy egy vasútvonalat vegyenmagának és ha módjában áll, vissza is fizetnéés senki sem gondolna semmit. A herceg

számos barátjáról tudja, hogy bűvöleteskönnyedséggel kapott kölcsön pénzt Ameriká

ban és zálogban otthagyta birtokait vagy festményeit vagy az egyik lányát vagy valamimást.

A herceg tehát nem kételkedett abban,hogy neki is könnyen fog menni. És- mégis, bármily valószínűtlenül hangzik is, íme márnegyedik napja van itt New Yorkban, mindenhová meghívták és mindenütt ünnepelték és

még egy centet sem kapott kölcsön. Meghívtákegy folyómenti palotába ebédre és elengedték,a nélkül, hogy egy dollárt tudott volna felmutatni. Meghívták egy Hudson-menti kastélyba „és amilyen hülye vagyok", mondtamagában, „még az útiköltséget sem kértemmeg". Kétszer körülvitték autón a CentralParkban és végül is lesújtva és egy dollárralsem gazdagabban tették le a hotelja előtt. Azegész történet gyerekes, és ezzel a herceg istisztában van. „De szavamra mondom", mor

góit magában, „nem tudom, hogy kell elkezdeni". Azok közül a témák közül, amelyekrőla herceg társalogni szokott, egyik sem állúgy látszik semmi kapcsolatban a pénzzel.



például Anglia küszöbön álló összeomlásáról(erről a témáról sokat beszéltek az utóbbi hatvan évben a Dulham kastélyban) vagy Angliakötelességéről Kínával szemben, avagy Per

zsiával szemben vagy Anglia feladatáról, hogytámogassa az ifjútörök mozgalmat és nyomjael az ószerb mozgalmat. A herceg tűzbe jött,ha ilyesmiről esett szó és miközben kifejtette,hogy sosem volt kisangol, ellenben mindig

nagytörök és mindig hallatta a hangját Bulgária rnegkisebbítése és Ausztria feldarabolásaérdekében, mindegyre jobban távolodott a pénztémájától, ahová tulajdonképpen ki akartlyukadni. E beszélgetések a herceget végül is

mindig szemmel látható kétségbeeséssel töltötték el. Lehetetlen volt nem látni rajta, hogyaz Angliáért való aggódás előbb-utóbb sírbaviszi.

De azután egyszerre csak megszállta a nagyihlet. Newyorki tartózkodásának negyediknapján egész váratlanul Yiscount Belstairs-szelakadt össze. Fiatal korukban együtt voltak Nigériában és felnőtt korukban Szentpéter-várott; Belstairs most ragyogott az elégedettségtől ; másnap készült vissza Angliába a

Gloritanián; közölte a herceggel, hogy éppenmost kapott kölcsön 50.000 dollárt olyan fedezetek ellenében, amelyekre Angliában egyvasat sem kapott volna.



— Hogy az ördögbe csinálta, Belstairs? — Mit? — A kölcsönkérést. Hogyan sikerül magá

nak szóbahoznia, amikor az emberekkel

beszél ? Nézzen rám, százezer dollárt szeretnékés ne adj Isten, hogy szóba tudjam hozni.

A viscount erre így felelt: — Ugyan kérem, nincs szükség semmi beve

zetésre. Csak ki vele, egyszerűen, keresetlenül,

mint mikor az ember gyufát kér. Itt nem találnak abban semmit. Vágja ki az asztalra!

— Az asztalra? — kérdezte a herceg, akimindent szószerint értett.

— Hát persze, — mondta a viscount. — Nem rögtön, azt nem mondom, hanem teszemazt a második pohár bor után. Biztosítom,hogy igazán semmi az egész.

Ebben a pillanatban nyújtották át a hercegnek Mr. Lucullus Fyshe sürgönyét. Mr. Fyshemegtudta, hogy a herceg másnap abban avárosban tartózkodik, ahol a Mauzóleum Klubvan és nagy megtiszteltetésnek venné, ha velevacsoráznék a klubban.

És a herceg, aki mindent szószerint értett,

megesküdött magában, hogy a második pohár bor, amelyet Mr. Fyshe betölt neki, Mr. Fyshe-nek kétszázezer font sterlingjébe fog kerülni.

Különösképen ugyanebben az időben számí



amelyet remélhetőleg beletölt a hercegbe, ezutóbbinak kb. ötmillió dollárjába fog kerülni.

Másnap este pontosan hét órakor a herceg belépett a Mauzóleum Klubba. A herceg kicsi,kövér ember volt, téglavörös, simára borotvált

arccal és szürkecsíkos hajjal. Külseje alapjánrögtön szerződtették volna Wisconsinban bármely favágótelepen.' Szmokingot hordott, mintmindenki; de Norfolk-kabátjától és szögescipőjétől eltekintve is, amint végigment a

Mauzóleum Klub nagy haliján, volt bennevalami, amiről minden Európából hozatott pincér azonnal ráismert.

A herceg körülnézett a klubban és helyeselte az egészet. Csendes, szerény háznak lát

szott, nem olyan, mint egy német udvar vagyegy olasz palazzo tolakodó fénye, pompája.Tetszett neki.

Mr. Fyshe és Mr. Furlong egy bemélyedés ben állt, égő kandalló, gumifák, sötét tónusúképek és viszkivel és szódával felszerelt asztalmellett.

A herceg hozzájuk lépett. Mr. Fyshe a délután folyamán már felkereste őt a Nagy Palá-verben és a herceg most már egyszerűen



néhány pillanat múlva S. Asaph lelkészét egyszerűen Furlongnak szólította, mivel a világnak annyi táján találkozott már az anglikánklérus tagjaival, hogy tudta, mekkora ízlés

telenség valami kegyes megszólítással fordulnihozzájuk.

— Ne éljek, — mondta és a gumifa egyiklevelére koppantott — ha ez az alak nem Nigériából való. Nincs igazam?

— Nem tudom, de feltételezem, — mondtaMr. Fyshe. — Volt már Nigériában, herceg? — Igen, pár évvel ezelőtt. Nagyszerű vadász-

terület, remek. — Lőtt valamit? — kérdezte Mr. Fyshe.

— Nem sokat; egy-két vízilovat. — Ejha! — kiáltott fel Mr. Fyshe. — Na és természetesen olykor-olykor egy

zsiráfot is, — folytatta a herceg, majd hozzátette: — Nővéremnek több szerencséje volt;egy nap csak úgy kilőtt a gyaloghintójából ésegy rinoceroszt talált. Ezt nevezem derékdolognak.

Mr. Fyshe is úgy találta. — Ez itt egész ügyes, — folytatta a herceg

és az egyik festményt vizsgálgatta. Mellényzsebében hordott egy monoklit, amelyet festmények és Tamworth-sertések számára tartogatott. Egyik kezével szemébe csiptette, mígmásik kezét nadrágzsebébe süllyesztette. — És



— Én is azt hiszem, — mondta Mr. Fyshe. — Igazán egy pár iszonyú ügyes dolguk

van itt, — tette hozzá a herceg. Sokkal többképet látott életében sokkal több helyen, sem

hogy még valőrökről vagy kompozícióról beszélt volna. Csak ránézett egy képre és aztmondta: — Ez egész ügyes, — vagy: — Ezigazán nagyon ügyes, — vagy: — A fenébeis, ez aztán igazán nagyon-nagyon ügyes.

Ezt a bírálatot senki sem kezdhette ki. Aherceg már rég észrevette, hogy mindig célbatalál.

A hercegnek csakugyan nagyon tetszettekezek a képek. Valami a kompozíciójukban

vagy a tompa drága fényben, amely rájukhullt, arra ihlette őt, hogy távoli hátterükbenszázezer fontot lásson felderengeni.

— Ha egyszer majd átjön a víz túlsó oldalára, Fyshe, — mondta a herceg — megmuta

tom magának a Botticellimet.Ha Mr. Fyshe, akinek a művészetrőlfogalma sem volt, őszintén kifejezi gondolatait,azt mondja: — Mit akar nekem megmutatni? — Így azonban beérte ennyivel: — Nagyon boldog leszek.

Nem is volt ideje, hogy egyebet mondjon,mert ebben a pillanatban feltűnt dr. Boomer-nek, az egyetem elnökének hatalmas alakja és jelentékeny ábrázata. És vele együtt egy óriási



Mert a félrecsapott kalapos vándoragitátor,aki már egész nap ott lődörgött, most éppenazzal foglalkozott, hogy sztrájklapokat osztottki a kínai filozófus-iskola tagjai közt és fel

jegyezte nevüket a listába, miközben biztosította őket, hogy odaát a Nagy Paláverben afiúk már hét órakor leálltak és a szakszervezeti és a szövetkezeti fiúk már azelőtt egy órával abbahagyták a munkát.

A filozófusok átvették sztrájklapjukat ésfelakasztották pincérfrakkjukat. Kopott kabátot és félrecsapott, kerek kemény kalapot vettek fel és csodálatos módon a méltóságteljeskeletiekből utolsó rongyos alakokká változtak.

De Mr. Fyshe, aki egy mélyedésben ült, nem pedig a konyhában, mindebből mitsem látott.Mr. Fyshe, kinek figyelmét elterelte a herceg

könnyed, nagyvilágias hangja, még akkor semvette észre, hogy valami nincs rendben, ami

kor megjelent a főpincér, koktélekkel, amelyeket maga kevert, poharakban, amelyeket magatörölt el, rémülettől reszkető kézzel.

Mr. Fyshe vendégei sem vettek észre semmit.

Minekutána felhörpintették koktéljüket, fon

tolva haladtak egy különterem irányába, ésmiután dr. Boomer felfedezte, hogy a herceg

Nigériában járt, még mindig kellemesen tár

salogtak Nigériáról, Bimbaweh romjairól és



azonos-e a Genesis könyvében szereplőkecskebőrökkel bevont őscsónakkal.

És fent a klub egyik különtermében, a hófehér asztal csiszolt kristálypoharai és virágai

előtt, amelyeket még az eltűnt filozófusokegyike helyezett el, mielőtt fejébe nem csaptaferdén a kalapját és el nem ment a SpecialityTheatrebe, a herceg még egyszer így kiáltottfel:

— Hát, ami igaz, az igaz, a maguk klubjanagyon ügyes hely! Komolyan mondom.Leültek tehát vacsorához, miután Mr. Fur-

long olyan rövid asztali imát mondott, amelymég az anglikán egyházban is meglepő volt.

És a főpincér — most már a végsőkig kétségbeesve, mert mint a süllyedő hajó kapitánya, hasztalan küldött segélykiáltásokat a Nagy Paláver és a Continental felé, — osztrigákat hozott, amelyeket maga nyitott ki ésreszkető kezével rajnai bort töltött be. Tudta,hogy minden remény hiábavaló, ha csak csodanem történik és át nem jön a Paláverből egyúj szakács és egy vagy két pincér.

De a vendégek még mindig nem sejtetteksemmit sem szorongásairól. Dr. Boomer tele

szájjal ette osztrigáit, mint ahogy egy kroko-dilus eheti a Niger folyamban egy kenu legénységét, és közben megjegyzéseket ejtett el amodern fényűzésre vonatkozóan.



hercegnek két kenyérdarab segítségével bemutatta, hogy mi a különbség a mexicói puebloés a navajo indiánok törzsi lakóháza között.És nehogy a herceg az egyiket vagy a másikat

összetévessze a Bimbaweh törzs vályogkunyhóival, mindjárt ezt a különbséget is szemléltette néhány olivalevél segítségével.

Lassankint azonban lehetetlen volt tudomástnem venni a kiszolgálószemélyzet késedelmes

ségéről. Mr. Fyshe kezdett őrjöngő tekinteteket vetni az ajtóra, ahol a pincéreknek megkellene jelenniük, és bocsánatkérő kifejezéseket mormolt vendégei irányában. Az elnöktiltakozott.

— Diákkoromban, — mondta — egy tálosztriga teljes vacsora lett volna a számomra.Igazán nem kívántam volna többet. Mi mainap-ság túlságosan sokat eszünk.

Mr. Fyshe ezzel kedvenc témájához érkezett.

— A fényűzés, — mondta — a fényűzésrettenetes megnövekedése, a pénz felhalmozódása, az a könnyűség, amellyel mainapságmarnmuthvagyonokat lehet szerezni...

— Ahá, — gondolta a herceg — közeledik a pillanat!

— Ez fog tönkretenni bennünket. Figyeljenek arra, amit mondok: az egész história egyrettenetes krachhal fog végződni. Nem habozom bevallani, herceg, barátaim úgyis jól tud



Feltétlen meggyőződésem, hogy modern civilizációnk egy nagy társadalmi katasztrófávalfog végetérni. Jegyezzék meg, kérem, amitmondok — és itt Mr. Fyshe rendkívül nyoma

tékossá vált — egy óriási társadalmi katasztrófával ! Némelyikünk már nem fogja megélni, deön például, Mr. Furlong, még fiatal ember, önkétségkívül még meglátja!

De ebben az egyben tévedett Mr. Fyshe. Mert

abban a pillanatban, amint szikrázó szemmel beszélt a nagy katasztrófáról és kifejtette,hogy ennyi meg ennyi év múlva feltétlenül bekell következnie, már útban is volt a katasztrófa. És útjában, mit tesz Isten, éppen a

Mauzóleum Klub különtermében csapott le.Ismét belépett a nyomasztott főpincér ésMr. Fyshe széke fölé hajolt, hogy valamitsúgjon neki.

— Mi? Micsoda? — ordított Mr. Fyshe.A főpincér görcsösen eltorzult arccal sutto

gott tovább. — Ezek az aljas, piszok gazemberek! —

kiáltotta Mr. Fyshe és visszahanyatlott székébe. — Sztrájk ebben a klubban! Hisz ez bűn-cselekmény !

— Rendkívül sajnálom, sir. Nem is akartammegmondani, sir. Azt reméltem, sir, hogysikerül valahonnan segítséget kapnom, de úgylátszik, minden hotelban kitört a sztrájk.



kapunk enni? — kérdezte Mr. Fyshe, mindenszót külön megnyomva.

— Rendkívül sajnálom, sir — nyögte a pincér — de úgy látszik, a szakács már nem is

főzött. Semmi sincs azon kívül, ami az asztalon áll.

A társadalmi katasztrófa bekövetkezett.Mr. Fyshe ökölbeszorult kézzel hallgatott.

Dr. Boomer jelentékeny, most sápadt ábráza

tával az üres osztrigahéjakra meredt és talándiákkora jutott az eszébe. A herceg, aki amásodik pohár pezsgőt, az immár soha el nem

jövő második pohár pezsgőt várta, hogy kiejtseszáján a kétszázezer fontot, először az udva

riasságra gondolt és valami olyant morgott,hogy jöjjenek el mindnyájan az ő szállodájába.De felesleges, hogy a be nem fejezett vacsora

minden szerencsétlen részletéről beszámoljak.Mr. Fyshe elgondolása csődöt mondott. Sokkal

nagyobb művész volt, semhogy ne tudja, hogy pénzügyieteket nem lehet lebonyolítani egymásodrangú szálloda asztalkendője mellettvagy üres gyomorral egy . elhagy ott klubban.Elölről kell kezdeni a dolgot. Ki kell várni azidejét és azután elölről kezdeni.

így hát Mr. Fyshe társasága feloszlottegyedi alkatrészeire, mint ahogy az emberitársadalom fogja egykor cselekedni, a Mr.Fyshe által megjövendölt összeomláskor.



vacsoranélküli Paláver-Hotel fényes, kereképületébe. S. Asaph lelkésze éléskamrájánaktartalmán tűnődve bandukolt lelkészlakába. ÉsMr. Fyshe az óriástermetü dr. Boomer oldalán

gyalog ment haza a Plutoria Avenue szilfáialatt.

Alig tettek néhány lépést, amikor dr. Boomera hercegről kezdett beszélni.

— Bűbájos ember, elragadó, — mondta

dr. Boomer. — Igazán sajnálom szegényt. — Remélem, nem sajnálja jobban, mint bármelyikünket — morogta Mr. Fyshe, akit legkeserűbb demokrata hangulata fogott el. — Negondolja, hogy csak a hercegeknek van

gyomruk. — Ugyan kérem, — mondta az elnök éskezével elhessegette magától ezt a gondolatot. — Nem úgy értem, szó sincs róla. Pénzügyihelyzetére gondoltam — igazán kár egy ilyenrégi családért, mint amilyenek a Dulhamek.

Mert egy vérbeli archeológus számára természetes és magátólértetődő, hogy pontosanismeri a hercegi családfákat és vagyonokatÁdámtól napjainkig. Mi ez a neandervölgyikoponyához és Bimbaweh romjaihoz képest!

Mr. Fyshe megállt. — Pénzügyi helyzete, mondja ? — kérdezte,

mint egy vad hiúz. — Azt mondom hát. Feltételeztem, hogy ön



kénytelen kölcsönt venni fel a birtokaira. Azért jött Amerikába, hogy pénzt hajtson fel.

Mr. Fyshe a villámgyors elhatározások em bere volt. Aki a tőzsdén dolgozik, megtanul

gyorsan gondolkozni. — Egy pillanatra bocsásson meg, — mondta.

— Amint látom, éppen a háza elé értünk. Felmehetek egy pillanatra telefonálni? Szeretnémgyorsan felhívni Bouldert.

Két perccel később Mr. Fyshe így beszélta telefonba:

— Maga az, Boulder? Egész nap hiábakerestem. Szeretném, ha megismerkednék aDuke of Dulhammel, aki egész váratlanul ide

érkezett New Yorkból. Gondoltam, örülne, ha bemutatnám magát neki. Szerettem volna, hamaga is velünk vacsorázik a klubban. Mostmeg kisült, hogy a klubban minden a feje-tetejére állt: pincérsztrájk vagy valami hasonlódisznóság. És a Paláver, amint hallom, ugyanolyan kutyaszorítóban van. Nem lehetneesetleg, hogy maga ...

Itt Mr. Fyshe egy kis szünetet tartott, majdígy folytatta:

— Ügy van, úgy van, nagyszerű ötlet!

Kérem, küldje el a kocsiját a szállodába ésadjon valamit enni a hercegnek. Nem, köszönöm, én nem jövök. Nagyon kedves magától.Jó éjszakát.



Hogy mi történt ezen az estén Mr. Boulderés a herceg között, nem vált ismeretessé. Nemkétséges, hogy úgy érezték magukat, mint akikvégre egymásra találtak. Bár sok tekintetben

különböztek egymástól, nyilvánvalóan össze-hozta őket a sportszeretet. Nagyon könnyenlehetséges, hogy Mr. Boulder megemlítettevadászkunyhóját, amelyet a herceg netalánvadásziaknak is nevezne, vadászkunyhóját

fent a wisconsini őserdőben, a kunyhót, amelynyers fatörzsekből, nyers kifaragatlan cédrus- ból épült és a fafarkast és egyéb állatokat,amelyek körülveszik és páratlanul vad vad-állatok.

Aki ismeri a herceget, előre megmondhatta,milyen hatással lesz rá ez.Annyi kétségtelen tény, hogy Mr. Lucullus

Fyshe másnap reggelizés közben visszafojtottörömmel olvasta a következő hírt a PlutoriaHéráidban:

— Értesültünk, hogy a Duke of Dulham,miután rövid látogatást tett városunkban,Mr. Ashmodai Boulder társaságában ma reg-gel a wisconsini erdőkbe utazott. Feltételez-zük, hogy Mr. Boulder, aki szenvedélyes

vadász, megmutatja vendégének, milyen azigazi amerikai farkas.



Így száguldott a herceg északi és nyugatiirányban egy Pullman-kocsi belsejében, amelykétcsövű gyorstüzelőkkel, bőrből való vadásztarisznyákkal, hiúzfogókkal, farkascsapdákkal

és a jó Ég tudja, még mi mindennel volt tele.A herceg legnehezebb sportöltönyét vette fel,amely látszólag krokodilbőrből készült ésamint így ült, térdére fektetett puskával és avonat nyílt mezőkön és igazi földeken szágul

dott keresztül, a valóságos boldogságnak olyanmosolya ült a herceg arcán, amilyen nemmutatkozott rajta ama feledhetetlen napok óta,amikor a felső Buma folyó mocsaras dzsunge-leiben csatangolt.

Mr. Boulder szemközt ült vele és le nemvette róla éles tekintetét és időről-időre újabbadatokat mormolt a fafarkas vadságára vonatkozólag.

De egy szót sem ejtett azokról a vadabb farkasokról, akik tárt torokkal lesnek a hercegreAmerikában.

Nem maradt fent dokumentum arra vonatkozólag sem, hogy tulajdonképpen mi történtWisconsinban. A Mauzóleum Klub számára aherceg látogatása kellemes, de hamar feledésbemerülő emlék maradt.



TÁRA



A MAGAS PÉNZVI LÁG VARÁZSLÓJA



A Nagy Paláver-Hotel a város közepén tor-nyosodik, a Central Squaren, a mellett a dísz-utca mellett, ahol a Mauzóleum Klub található.A klubból a hotelba saját autón mindössze egy

fél perc, de ezt az utat úgyszólván gyalog ismeg lehetne tenni.Hanem a Central Square hangulata merőben

különbözik a nyugodalmas Plutoria Avenue-től. Itt szökőkutak szűnni nem akaró csobo

gása elegyedik az autótülkök bugásával. Ittigazi fák vannak és kicsi zöld padok, amelyeken emberek ülnek és a tegnapi újságot olvassák, és pázsitok, amelyek kis szigeteket alkotnak az aszfalttengerben. A "tér egyik végénemelkedik az állam első kormányzójának kő

ből faragott, életnagyságú szobra és a másikvégén az utolsó kormányzónak jelentékenyennagyobb bronzból öntött szobra. És mindenki,aki arra megy, megáll, megnézi a szobrot és a



kitűnő példája annak az új elektrokémiai el járásnak, amelynek segítségével tetszésszerintinagyságú és küllemű államkormányzókat lehetönteni. A közönség ama tagjai, akik értenek

az ilyesmihez, elmagyarázzák, hogy milyenérdekes a különbség a két szobor között. Merta száz év előtti kormányzó szobrát az egyszerű, nyers anyagból kellett megcsinálni ésévekig kellett dolgozni rajta, míg végül célhoz

nem értek, ezzel szemben mainapság az anyagmár teljesen mellékes és akármilyen szemét ből, amelyet gázkohóban iszonyatos nyomásalatt összepréselnek, ragyogó és óriási nagyembereket lehet gyártani.

Ilymód a Central Square, fáival, szökőkutai-val és szobraival, a város egyik legérdekesebbtere. De legkivált arról nevezetes, hogy itt látható a nagy Paláver-Hotel roppant kiterjedésűkomplexuma.

Tizenöt emelet magasra emelkedik az égbeés a tér egyik oldalát teljesen elfoglalja. Ezerkétszáz szobájának háromezer ablaka szabadon elnéz a Central Square legmagasabb fáifölött is és kényelmesen el lehetne szállásolni

benne George Washington egész seregét Más

városok lakói is, akik személy szerint mégsosem látták, jól ismerik a hirdetésekből,amelyek a legdrágább újságokban és folyóiratokban hirdetik: „A Nagy Paláver, Amerika

É



Nagy Paláver-Szálló Rt. legfőbb törekvésenyilvánvalóan az, hogy a hotel minél kedélyesebb és otthoniasabb legyen. Mert hiszenabban áll vonzóereje, hogy valóságos otthont

tud nyújtani. Hogy mennyire olyan, mint azotthon, azt különösen este lehet látni, a térfelől, amikor az ezerkétszáz vendég felcsavartaa villanyt, amely most háromezer ablakon áradki, és amikor színházidőben az autók hosszú

sorokban surrannak el a hotel előtt, hogy azezerkétszáz vendéget elvigyék ezerkétszáz színházi ülőhelyre, négy dollár darabja. De mégisleginkább olyankor hasonlít az otthonra,amikor belépünk az óriási előcsarnokba.

Aladin csodapalotája semmi ehhez képest. A beláthatatlan mennyezetről száz meg száz égőfügg alá, és alatta éjjel-nappal megszámlálhatatlan tömeg nyüzsög, bábeli nyelvzavar uralkodik, és az egész fölött, mint ama jelenésekfölött, amelyeket a mágusok idéznek fel Bagdadban és Damaszkuszban, a vékony, kékdohányfüst varázsfellege lebeg.

Mindenfelé pálmák állnak elszórva, hogy aszemnek legyen hol megpihennie, és gumifákvödrökben, hogy a kedélyeket megnyugtassák.

És nagy bőrpamlagok és mélységes karosszékek ásítoznak, és itt-ott hatalmas réz hamutartók, akkorák mint egy etruszk könnykorsó.

A terem egyik oldalán ráccsal elkerített



alkalmazott símán leragasztott hajjal és magasgallérban, és ezen öt férfi egész nap hosszúfekete ferencjózsefkabátot visel, mint egy törvényhozótestület tagjai. Előttük nagy könyvek,

amelyeket állandóan tanulmányoznak és ha alegcsekélyebb ötletük támad, lapos tenyerükkelegy csengőre csapnak. Erre mindjárt a rekeszhez rohan egy rézgombokkal kirakott majom-öltönykébe bujtatott kisinas, majd megint el

rohan és tele tüdőből kiált valamit a tömegnek,amely nem vesz róla tudomást. E kiáltás egy pillanatra megtölti az előcsarnok roppant terét,tovább hangzik az oldalfolyosókon, halkanterjed a hölgyterem pálmafái alatt, egyre

jobban halkulva elhangzik a távoli grillroomokban és a földszinti fodrászüzletben —és a fodrász félbeszakítja shampoonkeféinekegyhangú zümmögését, hogy felfogja a hangot,mint ahogy egy munkás egy beomlott tenger parti aknában leereszti a kalapácsot, hogy atenger távoli zúgását meghallja.

És az alkalmazottak a kisinasok utánkiabálnak, a kisinasok a vendégek után, avendégek a portások után, a csengők csengenek, a liftek csapódnak — és szeretném látniazt az otthont, amely olyan otthonias tud lenni,mint a Nagy Paláver-Szálloda!

— Mr. Tomlinsont kérik! Mr. Tomlinson!így zengett az egész előcsarnokon keresztül.



és átnyújtotta neki az e célra rendelt tálcán atáviratot, akkor minden szem Tomlinsonra, amagas pénzvilág varázslójára irányult.

Ott állt életnagyságban, fekete kabátjában,

meggörnyedve ötvennyolc évének súlya alatt.Ráismert volna most is mindenki, aki valamikor erdei farmjában látta Tomlinson’s Creekmellett, az Öt Tó birodalmában. Arckifejezésemég most is olyan furcsán kérdő jellegű —

csakhogy most természetesen „áthatolhatatlan-nak“ nevezik ezt a kifejezést. Szeme fürkészve jár mindig ide-oda és azt a benyomást kelti,mintha zavarban volna — de a pénzügyi lapokmár rég felismerték ebben a szemben a „nagy

iparfővezér kutató tekintetét11. Arca bár jóságos, kissé talán együgyű is — de a KépesKereskedővilág ezt az arcot már rég „kiíür-készhetetlennek11 minősítette és állítását egyképmelléklettel igazolta, úgyhogy ezekutánsemmi kétség nem férhet hozzá. A SaturdayEvening Post munkatársai szerint Tomlinsonarca egyszerűen nem is arc, hanem álarc.Ismeretes dolog, hogy Napóleon sem arcothordott, hanem álarcot.

A Saturday Evening Post szerkesztői nem

is kíméltek semmi költséget és fáradságot,hogy minden apró részletében megrögzítsék azöröklét számára ezt a sajátos, nevezetes személyiséget, a legújabb és legmagasabb pénzvilág



Attól a pillanattól kezdve, amikor az EriéArany Rt. papírjai őzönként árasztották el a

piacot, Tomlinsonnak, a milliók kétségbevonhatatlan csendes társának a képe megragadta

költőkben és gondolkozókban oly gazdag nemzetünk minden ábrándos lelkét. Mindenki leírta és amikor elkészült evvel, elölről kezdte.

Így szállt Tomlinson képe, amelyet olyanemberek rajzoltak, akik sosem látták, államról-

államra. A nagy világtenger túloldalán elértea francia újságokat: gyorsan beiktattak egyfényképet, amely már rég készen állott nekikilyen célokra, és alája odaírták: MonsienrTomlinson, nouveau capitaine de la haute

fináncé en Ámérique. És a német hetilapok isfelhasználták képkészletüket és odaírták: HerrTomlinson, amerikanischer Industrie- undFinanzháuptling. Így úszott Tomlinson azErie-tó melletti Tomlinson’s Creektől a Dunaés a Dráva partjaira.

Tomlinson néhány írónak súlyosan megfeküdte a lelkét. Folyton azon tűnődtek: minőtervek, ó minő tervek rejlenek eme kifürkészhetetlen arc nyugodt, álmatag tekintete mögött?Vajha olvasni tudnánk bennük!

Pedig a megfelelő kulccsal elég könnyű lettvolna megnyitni a tomlinsoni lelket. Amintmost ott állt a Nagy Paláver-Hotel előcsarnokának lármájában és zakatolásában és a sür



kező oldalon nyitotta ki, tulajdonképpen mindenki olvashatott volna e hatalmas szívben, haismeri természetét. Hiszen oly egyszerű szívez. Tomlinson, a magas pénzvilág varázslója,

ha behunyja szemét, széljárta farmot lát magaelőtt az Erie-tó partján, a domboldalon, ahola Tomlinson’s Creek leszalad a lapos tópartra,ahol a szárazföld felől jövő szél szelíden ringatja a sekély vízben álló nádast és egy kis

üzemi épület emelkedik a tóhoz lekanyarodónégyes számú országút kanyarjai fölé.És ha e férfiú szeme álmatagon és szóra

kozottan pillant maga elé, ennek oka az, hogyvéghetetlen sóvárgással gondol eltűnt farmjára,

oly sóvárgással, amely sokkal hatalmasabbmindazoknál a részvényeknél, amelyeket azErié Arany Rt. a piacra dobott.

Amikor Tomlinson kinyitotta a táviratot,egy pillanatig a kezében tartotta és a kisinasra

meredt. Arca megint azt a réveteg kifejezéstöltötte, amelyet a lapok napóleoni szórakozottságnak neveztek. De valójában csak azontűnődött, hogy huszonöt vagy ötven centetadjon-e a kisinasnak.

A befutott hír így hangzott: „ E r i é A r a n y n y i t á s k o r e r ő s e n la n y h u ló

i r á n y z a t o t m u t a t ; a z o n n a l i e la d á s t a j á n

lo k. B i z a l o m h i á n y . K ü l d jö n i n fo r m á c ió -



A pénzvilág varázslója zsebéből közönségesácsceruzát vett ki és azzal odaírta a táviratrakeresztbe:

„ V e g y e n m é g e g y k ö té s t . S z í v é l y e s ü d

v ö z l e t t e l T o m l i n s o n . “

Ezt odaadta a kisinasnak. — Vigye oda, —mondta és a táviratfülkére mutatott. Majd kisszünet után szemérmesen mormolta:

— Tessék, fiam. — És egy dollárt adottneki.A lifthez tartott és mindazok, akik lélekzct-

visszafojtva figyelték, hogyan firkál valamita táviratra, tudták, hogy most egy nagy üzlet

esemény, egy úgynevezett „coup“ ment végbe.A lift a varázslóval a második emeletreröpült. Ű tközben nagy kutatást rendezett azsebében, sikerült egy negyeddollárost elcsípnie, de ezt kevesellette, kihalászott egyötven centeset és végül mind a kettőt odaadtaa liftesfiúnak. Azután végigment az egészfolyosón, amíg saroklakosztályába nem ért,amely magában is egy palota volt, ezer dollártfizetett érte havonta, amióta az Erié Arany Rt.elkezdte hydraulikus kotrógépeivel felhasítani

a Tomlinson’s Creek fenekét. — Na mama, — mondta, amint belépett.Az ablak mellett egy asszony ült. Arca nem

szép, de becsületes, olyan, mint amilyen a



környékén; viszont a legújabb divat szerintvaló ruhát hordott, mint a Plutoria Avenuehölgyei.

Ez volt „Mama“, a magas pénzvilág varázs

lójának felesége, férjénél nyolc évvel fiatalabb.Róla is lehetett olvasni minden újságban, anyilvánosság tekintete őrajta is nyugodott.Akármit kaptak az üzletek azon frissibenPárizsból, mindjárt „Mamára*4sózták fantasz

tikus árakon. Magas kócsagtollal ékes turbántraktak a fejére, aranyláncokkal akasztottákkörül, általában a nyakába akasztottak mindent, ami jó és főkép drága. Reggelente látnilehetett szegénykét, amint kilép a Nagy Palá-

ver ajtaján fényes bogárhátakból készültkabátjában, fején a turbán s a toll ide-oda leng, — groteszk és egyben végtelenül megható látvány volt. És akármit vett fel, a lapok női-rovat-szerkesztői gyönyörű franciasággal me

sélték el, és Mamát „la béllé chátelaine“-nek, aszép várúrnőnek nevezték. De ha azt írtákróla: La grande dame, akkor Tomlinsonék azthitték, sajtóhiba, mert Mama kicsi és kerekvolt.

Tomlinson, a magas pénzvilág varázslójaszámára nagy megnyugvás, hogy olyan felesége van, mint amilyen Mama. Mert hiszenMama odahaza Cahogában tanítónő volt, hátért mindenhez, ami kell ebben a nagy város



Mama az idejét azzal tölti, hogy csodálatos bogárkabátjában ül ezerdolláros lakásában ésgyönyörűen kötött új regényeket olvas. Avarázsló, amikor lent jár az előcsarnokban,

kikeresi neki a legjobbakat és egy dollárötvenet is kiad egyért. Odahaza, a most máreltűnt farmon, bizony csak tízcentes NathanielHawthorne- és Walter Scott-regényeket olvashatott.

— Mi van Freddel? — kérdezte a varázsló,amint kalapját az asztalra tette és a mellékszoba csukott ajtajára nézett. — Jobban van?

— Kicsit. Felöltözött ugyan, de most mármegint lefeküdt a dívánra.

Fred, Mamának és a varázslónak a fia.Virágos hálóköntösében csakugyan a szomszédos szoba dívánán fekszik; tizenhét éves,hosszú, esetlen fickó, és most azt képzeli, hogy beteg. Mellette egy széken cigaretta és cukorka.A függönyt leeresztette és szemét félig becsukja, hogy elhitesse magával, hogy beteg.

Pedig ez még ugyanaz a fiú, aki alig egyévvel ezelőtt Tomlinson farmján durva, olcsóruhában járt és erős vállát nekifeszítette anagy fűrésznek. A sors most éppen abban

mesterkedett, hogy elvegye tőle az arany ajándékokat, amelyeket az Erie-tó jóságos tündéreitizennyolc évvel ezelőtt a bölcsőjébe fektettek.

A varázsló lábujjhegyen belopakodott a fiú



át hallotta, amint fia fájdalomtól elfojtott hangon azt kérdi:

— Van még ahból a zseléből? — Gondolod, hogy szabad még ennie? —

suttogta a varázsló. — Hogyne, — felelte az anya — ha nem

fekszi meg a gyomrát.

Odahaza Cahogáhan ez a . diéta egyetlen próbaköve. A betegnek mindent szabad ennie,

ha nem fekszi meg a gyomrát. De ami megfekszi, az szigorúan tilos.

— Gondolod, Mama, meg lehetne csinálni,hogy még hozzanak fel? — kérdezte Tomlin-son. — Telefonáljak vagy inkább csengessek?

— Talán a legjobb volna, — felelte Mama —ki kukucskálni az előcsarnokba, hátha van ittvalaki, aki megmondhatná nekik.

Mert ez volt az a nagy probléma, amellyelTomlinson és Mama egész nap foglalkozottezerdolláros lakosztályában a Nagy Paláver-Szállodában. Azután felbukkant egy hosszú,frakkos pincér, hajlongott néhányat és aztmondta:

— Zselét? Igenis, sir, azonnal, sir. Mara-schinot parancsol, sir, vagy Porto Vinot, sir?

Tomlinson komoran meredt rá és azon tűnődött, vajjon elfogad-e öt dollárt.

— Mit mond a doktor? — kérdezte Tomlinson, amikor a pincér elment.



— sóhajtott Mama — csak azt, hogy Fredneknagy nyugalomra van szüksége.

Ami természetes is. Fred ugyanabban a betegségben szenvedett, mint dr. Slyder többi

betege a Plutoria Avenuen és ugyanazzal amódszerrel kezelte is a doktor. Dr. Slyder, aváros legközvetlenebb orvosa egész idejétazzal töltötte, hogy állandóan útban volt zajtalanul sikló automobilján és szigorúan intette

pácienseit, hogy nagy nyugalomra van szükségük.

— Egy kis ideig nagy nyugalomra vanszüksége, — mondta sóhajtva, amint egy betegágy mellett ült. Odakint felhúzta a kesztyűjét,

jelentőségteljesen megcsóválta a fejét és eltűnt.Ilymódon sikerült pácienseit sokszor hetekenát is nagy nyugalomra kényszeríteni. Ez voltugyanis az egyetlen gyógymód, amelyet ismert.De ez teljesen elegendőnek bizonyult. Betegeimindig meggyógyultak, annál is inkább, mertnem is voltak betegek, és dr. Slyder híre-nevenapról-napra növekedett.

Természetesen mély benyomást tett a varázslóra és Mamára is. Odahaza Cahogában sosemtalálkoztak ezzel a gyógymóddal; ott bizony

a gyógykezelés még csipeszekkel, pumpákkal,fecskendőkkel és már régi, jó, erőszakos eszközökkel történik.

Alig ment el a pincér, egy fiú jelent meg az



Ezúttal nem egy táviratot hozott Tomlinson-nak, hanem egy egész rakást.

A varázsló megnyúlt arccal olvasta. Az elsőtávirat körülbelül így hangzott:

„ G r a tu lá lo k m e r é s z s é g é h e z . Á r a k r ö g t ö n

e m e l k e d t e k . “

A következő ezt kiáltotta neki:

„ V é le m é n y e i g a z o l ó d o t t ; e m e lk e d ő te n

d e n c ia ; 20°/o n y e r e s é g g e l a d ta m .“

A harmadik pedig:

„ J ó s la ta tö k é le te s e n b e v á l t ; C. P . r ö g tö n

j e lm e n t . T o v á b b i u t a s í t á s o k a t k é r e k . u

Özönével érkeztek a hírek az ügynököktőlés mindegyiknek ugyanez volt az értelme. Azegyik azt közölte, hogy a C. P. felment, amásik, hogy a T. G. P. elérte a 129-et, a harmadik, hogy a T. C. R. R. 10 ponttal emelkedett — és mindezt Tomlinson csodálatos böl-cseségének tulajdonították, aki körülbelülannyit értett belőle, mint hogyha azt sürgönyzik neki, hogy X. Y. Z. egészen a holdbaemelkedett.

— Nos? — kérdezte Mama, amikor férjemindent átolvasott. — Hogy állnak ma a dolgok? Jobban?

— Nem, — felelte Tomlinson sóhajtva. —



záporesője és mind ugyanazt mondja. Én persze nem tudom olyan jól kiszámítani, mintte, de azt hiszem, tegnap óta megint kerestemszázezer dollárt.

— Igazán? — kiáltott fel Mama és komorannéztek egymásra.

— Múlt héten, ugye, egy félmilliót kerestem? — nyöszörgött Tomlinson és egy székbe ros-kadt. — Tudod, Mama, attól félek, hogy minden

hiába. Nem értünk hozzá. Nem erre neveltek bennünket.Ha a Peeunia című déli lap vagy a Pénz

ember Vasárnapja szerkesztője tudja, hogyérti ezt a két varázsló, olyan cikket kanyarít-

hat ki, amely egész Amerikát lázba hozza.Mert Tomlinson, a magas pénzvilág varázslója, csakugyan azon volt, hogy egy olyancoup-t vigyen véghez, amely meglepőbb mindannál, amit a sajtó eddig neki tulajdonított.Meg akart szabadulni a pénzétől. Lelki nyugalmát tönkre tette a Nagy Paláver-Hotel, földhöznyomta a magas pénzvilág súlya, s ezt a célttűzte ki maga elé: meg akart szabadulni, hogyne legyen több gondja nagy vagyonával.

De ha az embernek annyi a pénze, hogy

ötvenmilliónál többre becsülik a felső határemlítése nélkül, ha az ember az Erié Arany Rt.részvényeinek a felét a magáénak mondhatja,amely Rt. hydraulikus úton vödörrel meri ki



medréből: akkor nem is olyan egyszerű dologa vagyonától megszabadulni.

Kétségkívül akadnak buzgó pénzemberek,akik még ezt is meg tudják oldani. De ezek

olyan kiképzésben részesültek, amely hiányzikTomlinson életéből. Hiába fekteti pénzét a legértéktelenebb papírokba, a legingatagabb részvényekbe, a legcsalókább kötvényekbe: a tőkemindig visszajön hozzá. Ha egy marékkai el

hajít, rögtön kettővel jön helyette. És mindenújabb coup-nál csak növekszik az emberek lelkesedése hasonlíthatatlan merészségéért, amelyegészen magában álló a pénzvilág történetébenés a varázsló csodálatos előrelátását hirdeti.

Mint Mídas királynak, az ő kezében is minden arannyá változik. — Mama, — ismétli — minden hiába. Olyan,

mint a végzet, amiről mindig olvasni lehet akönyvekben.

A nagy vagyon, amelyet Tomlinson oly nagy buzgalommal igyekezett elúsztatni, meseszerühirtelenséggel hullott az ölébe. Alig hat hónapja még. Keletkezéséről mindenféle történetszállongott az illusztrált lapokban. Valójábanazonban a roppant nagy vagyon igen-igenegyszerűen jött létre. A recept mindenkinekrendelkezésére áll. Nem kell más hozzá, mintegy magasfekvésű farm az Erie-tó partján.Ajánlatos, hogy a farm és a tó közt köves



tétlenül szükséges. Fontosabb, hogy a farmonegy patak folyjon keresztül, amelyet Tomlin-son’s Creeknek hívnak, és akkor nem kell más,mint az, hogy az ember ennek a pataknak az

ágyában aranybányát fedezzen fel.That’s all. Ennyi az egész.

Jól rendezett korunkban még arra sincsszükség, hogy az ember maga fedezze fel azaranyat. Az ember lakhat akár egy életen át

a farmon, mint Tomlinson apja, a nélkül, hogysejtene róla valamit. A felfedezés érdekében asors legjobb eszköze egy geológus; mondjuka Plutoria Egyetem geológia-professzora.

Így is történt.

A véletlen úgy akarta, hogy ez a professzorszünidejét az Erie-tó közvetlen közelében töltötte. Mégpedig azzal — mire is lehetne jobbanfelhasználni a szünidőt? — hogy a geológiaikéső harmadkor devonkorszakbeli kőzetei

után kutatott. E célból mindig kalapácsot hordott magával és jegyzeteket készített vagy

pedig megtömte zsebét e szünidei kőzetekszilánkjaival.

Így ért el a Tomlinson’s Creekhez, éppen ott,

ahol egy nagy tömb devonkorszakbeli kőzettöri át a part agyagját. Amikor a professzormeglátta ezt és azonkívül egy csíkot is rajta,mint egy tigrisnek a hátán, egy csíkot, amely

ő



zetre, mint egy sasmadár és kis kalapácsávalszilánkokat tördelt le belőle.

Tomlinson és fia, Fred, éppen fatönköketvonszolt a szomszédos bozótban egy hosszú

lánc és két ökör segítségével. De a geológusoly izgatott volt, hogy már csak akkor vetteészre őket, amikor buzgó kopácsolása odacső-dítette őket maga mellé. Tomlinsonék magukkal vitték a tudóst a fészerbe a tisztásra, —

ahol a „chátelaine“ férfikalappal a fején éppenkrumplit kapált — adtak neki tejet és kalácsot,de a tudós keze annyira reszketett, hogy enniis alig tudott.

Újságpapírba göngyölte a különféle szilán

kokat, bedugta kézitáskájába és még aznapeste visszautazott a városba. Ha valaki ad elég pénzt, hogy a sziklatömböt felrobbantsák ésalaposan utánanézzenek a dolognak, akkorvalami olyasmit fognak találni, ami elképesztimajd az egész emberiséget, mind a geológusokat, mind a közönséges halandókat.

Ha egyszer híre kelt egy bányának, a többimár gyermekjáték. Csakhamar jelentkeztekmelegszívű emberek, akik érdeklődtek ageológia iránt. Félrelódították a sziklatömbötés a morzsolódó, csillogó sziklaport, amelyetalatta találtak, kis ládákban elszállították aPlutoria Egyetem földtani laboratóriumába.A geológia professzora itt ült késő éjszakáig



bán, miközben, mint egy boszorkánymester barlangjában, kék láng játszott az olvasztó-tégelyek alatt.

Miután minden próbát félrerakott és mind

egyiket külön-külön keménypapír dobozkábanhelyezte el, mindegyik dobozra ráírta: aur. 75,és a toll reszketett közben a kezében. Geológia professzorok számára ez a jel annyit jelent:75%-os arany.

Nem lehet tehát csodálni, ha a késő éjszakáigkék lángok között dolgozó professzor reszketett izgatottságában. Természetesen nem azarany értéke miatt — ideje sem volt még, hogyarra gondoljon — hanem azért, mert ez azt

jelentette, hogy a későharmadkori devonkőzet ben aranyeret talált. Ha pedig ez igaznak bizonyul, fenekestől felforgatja az egész geológiát. Azt jelenti továbbá, hogy a legközelebbi

pángeológiai kongresszuson olyan előadást

tarthat, amely az egész kongresszust őrültekházává varázsolja.Annak is örült, hogy azok az emberek, akik

kel dolga volt, olyan nagyvonalúaknak bizonyultak. Felszólították, hogy maga szabja meganalíziseinek a honoráriumát és amikor analí-

zisenkint két dollárt kért, csak annyit mondtak, hogy rajta, rajta. A professzor egyáltalánnem volt pénzéhes ember; mégis tetszett neki,hogy laboratóriumában egy éjszaka tizenhat



hogy az üzletemberek meg tudják becsülni atudományt. A legkülönösebb pedig az volt,hogy az urak azt mondták neki, ez az aranysemmi ahhoz képest, amit ezenkívül ott talál

tak : ez az aranypor a patakmedernek csak egy pontjáról való és ez még csak századrészesincs az egész területnek. Lejjebb, ahol felállították a nagy gátat, hogy kiszárítsák a

patak medrét, kocsiszámra vették ki ugyanezt

az anyagot, sőt még sokkal jobbat is. Ahydraulikus kotrók naphosszat merítik a patak medréből és éjszaka izzólámpák világítanak a geológiai kutatás barátainak munkájafölött.

így szakadt rá szökőárként a tőzsdére azErié Arany Rt. A tőzsdén, a City irodáibanés a Mauzóleum Klub pálmafái alatt másrólsem beszéltek. És akkora volt e szökőárhatalma, hogy elsodorta Tomlinsont és felesé

gét is és ötven lábbal magasabban tette le, a Nagy Paláver-Szállodában, ezerdolláros lakosztályukban. E szökőár következménye letttovábbá az, hogy Mama bogárhátból készültkabátot hordott, Tomlinson száz sürgönytkapott naponta, Fred pedig kimaradt az iskolá ból és cukorkákat szopogatott.

De a tőzsdei világ számára Tomlinson megdöbbentő üzleti okossága volt a legnagyobbcsoda.



a varázsló energikusan tiltakozott az ellen,hogy az Erié Arany Rt. — így neveztékugyanis magukat a geológia barátai — a Tom-linson-farm felső részét is igénybe vegye. A

lenti részért elfogadta az elsőbbségi részvények felét, a másik felét a társaság magánakkövetelte az üzemtőke előlegezéséért. Ezt azindítványt ők maguk tették. Ügy számították,hogy a befektetett kétszázezer dollár gépérték

fejében tízmillió aranyértéket fognak kapni. Deamikor Tomlinson erre igent mondott éshozzátette, csak tartsák meg nyugodtan a törzs-részvényeket, megijedtek és nem nyugodtakaddig, amíg azokból is rá nem erőltettek meg

felelő mennyiséget, „hogy a piacnak bizalmalegyen", amint mondták.De a farm magasabban fekvő részét nem volt

hajlandó átengedni és az alkalmazott geológia barátai rögtön sejtették, hogy valami lappange mögött. Annál is inkább, mert a Tomlinsonáltal előadott megokolás oly szörnyen egyszerűvolt. Azt mondta ugyanis, ebben a felső rész

ben van az apja eltemetve és ezért semmi körülmények közt sem engedheti meg, hogy a gátatmagasabbra rakják.

Üzleti körökben ezt egészen különös ravaszságnak fogták fel.

— Mit mond? — Hogy az apja ott van eltemetve ? Csuda ravasz!



régesrég nem jártak olyan istenháta mögöttihelyeken, mint Cahoga, hogy már nem tudhatták, mennyire nincs semmi különös Tomlinsonmegokolásában. A farmon, málnahokrok alján,

cédrussövénnyel körülvett fejfa alatt aludtaörök álmát az öreg Tomlinson, mint megannyimás pionir Cahoga vidékén.

— Irtó ravasz ötlet! — mondták. És ettőlkezdve az üzletemberek fele atyját hasonló

helyen temette el vagy legalább azt állította,hogy már régebben megtette, például egy külvárosi vasiitvonal előrelátható sínpályája alattvagy más ilyen helyen, ahol az elhalálozottakegy kisajátítási vásárlás esetén boldog fel

támadásnak örvendhettek.Ilymód Tomlinson elképesztő ravaszságahamarosan legendává lett, annál is inkább,mert amihez nyúlt, az mind arannyá változott.

A Mauzóleum Klub meghitt viszki-szóda-sarkaiban sok kis történetet tudtak róla.

— Csak úgy mellesleg céloztam előtte, —mesélte például Mr. Lucullus Fyshe — mellesleg, de egészen nyíltan. Nézze, mondtam, magának bizonyára semmiség az egész, de nekemhasznomra lehet. A T. C. kötvények, mondtam,egy hét alatt huszonkét és fél ponttal emelkedtek. Maga épp olyan jól tudja, mint én, hogyez csak mellékérték és a részvénytőke sosemfog pári osztalékot adni. Mit jelenthet ez. Mr.



az alak csak bámul rám olyan hóbortosán,ahogy szokott és azt mondja: Mit tudom én?

— Azt mondta, mit tudja ő? — ismételtéka hallgatók csodálkozó tisztelettel. — Ejha!

Ez igazán varázsló! — És olyan arcot vágott, mint aki csakugyan

nem tudja, — folytatta Mr. Fyshe. — Ez a leg-nagyszerűbb a dologban. Ez az alak, ha akar,teljesen, tökéletesen semmitmondó arcot tud

vágni.Tomlinson és felesége közben már rég el-határozták magukat Nagy Paláverbeli lak-osztályukban. Mert Tomlinson csak egy tekin-tetben volt igazi boszorkánymester. Egész

tisztán látta ugyanis, hogy a nagy vagyon semneki, sem a feleségének nem szolgál a javára.Mert mit hozott neki ? A város nyugtalanságáta farm nyugalma helyett és a nagy előcsarnoknyüzsgését, amely elnémította a csevegő patakemlékezetét.

Tomlinson elhatározta, hogy megszabadulúj gazdagságától és csak annyit tart meg, hogyfiából valamivel több lehessen, mint amennyiaz apja.

— Fred, az természetesen más. De ilyenrengeteg pénzből könnyen lehet a számáravisszatartani valamit. Frednek nagyszerű leszez a pénz. Neki nem kell úgy felnőnie, mintahogy mi ketten nőttünk fel. Egész más neve-



Fred máris élvezte szerencsés helyzetét. Mármost hétdolláros lakkcipőt és selyemgalléros,harangalakú felöltőt hordott, moziban lődör-gött, cukorkát evett és cigarettázott. Ebből állt

jelenlegi neveltetése. Később majd még többreviheti.

— Nagyon gyorsan halad, — mondta anyjaés Fred lakkcipőjére gondolt.

— Nagyon népszerű, — mondta apja. —

Lent is látom. Ügy lehordja a lenti alakokat,ahogy csak kedve van. És ha még annyi dolguk is van, ha Fred jön, mindig készek bolondozni vele.

Amit nem is lehet csodálni. Minden leragasz

tott hajú szállodai alkalmazott szívesen nevetegyütt egy multimilliomos fiával. Erről márhumorérzékük is gondoskodik.

— De mi, Mama, mi csak igyekezzünk minélelőbb megszabadulni. A pénz már egyszer itt

van és nem lehet többé megállítani. Most márazon kell gondolkoznunk, hogyan juttassuk elolyan emberekhez, akiknek több szükségükvan rá, mint nekünk.

Egy ideig azt tervezték, hogy az egészvagyont szétajándékozzák. De hogyan ? Ismernek-e valakit, aki kész elfogadni? Már az ismegfordult a fejükben — hiszen nem lehetettnégy hétig a városban élni, a nélkül, hogy nevegye észre az ember a Plutoria egyetem hatal



mint a város bármelyik áruháza — hogy azegyetemnek ajándékozzák.

De ez az út is zárva állt.

— Nézd, Mama, — mondta a varázsló zavar-tan — itt nem ismernek bennünket. Idegenekvagyunk. Milyen is volna, ha csak úgy egy-szerűen odamennék az egyetemre és azt mon-danám: Fogjátok, itt van nektek egymilliódollár! Még kinevetnének.

— De hát az ember azt olvassa az újságban — vetette ellen a felesége —, hogy Mr. Carnegienem tudom mennyit ajándékoz az egyetemnek,többet, mint amennyi nekünk egészben van,és az egyetemek mégis elfogadják.

— Az egészen más, — oktatta ki a varázsló. — Carnegie közéjük való. Mindnyájan ismerik.Valami elnökféle az egyetemi társaságoknál,ismer minden iskolaigazgatót és professzort,így hát nem lehet csodálni, hogy elfogadják, ha

Carnegie valami nyugdíjat vagy mit ajánl felnekik. De képzeld el, mi lenne, ha én egyszercsak úgy az óra közepén odamennék az egyik

professzorhoz és azt mondanám, sir, szeretnékmagának életjáradékot adni! Képzeld csak el.

Képzeld csak el, Mama, mit szólna hozzá!De Tomlinsonék el sem tudták képzelni és

talán jobb is.

így jöttek azután rá rendszerükre. Mama,



a vezérlő szellem. A Financiális Alhangbankitanulmányozott minden részvényt és avarázsló megvette, amit felesége indítványozott. Az értékpapírokat csak kezdőbetűjükről

ismerték; de éppen ez adott társalgásuknak bizonyos magas pénzügyi jelleget.

— Én a te helyedben R. 0. P.-t vennék, —mondta Mama. — Két nap alatt 127-ről 107-reesett és ha ez így megy, tíz nap alatt már nem

lesz belőle semmi. — Nem volna jobb a G. G. heb.? Az gyor

sabban esik. — Igen, igaz, az nagyon rendes papír, de

mégsem esik mindennap annyira. Nem lehet

teljesen megbízni benne. Vegyél inkább olyasmit, mint az R. 0. P. és a T. R. R. pfd. Azokmindig esnek és az ember tudja, hányadán állvelük.

Ezután Tomlinson az előcsarnokból kiadta

utasításait az általa kidolgozott rendszerszerint. A szálloda táviró-hivatalnoka megmondta neki néhány ügynök nevét; ezekkeltárgyalt, anélkül, hogy valaha látta volna őket.Az eredmény az lett, hogy a legvacakabbR. 0. P. vagy T. T. R. papirok ugrásszerűenemelkedtek, mint egy szamár, amelynek villamos csapást mérnek a farkára. Híre járt, hogya Tomlinson-érdekeltségek újra fel akarjáképíteni az R. O. P.-t és a tőzsdén verekedtek



hónap alatt a varázsló tisztán látta, hogy nemez a helyes módszer.

— Nem használ semmi, Mama, — zokogta. — Olyan, mint a végzet.

Talán csakugyan végzet volt.Ha a varázsló a távolba tud látni, akkor

látja, hogy mialatt ő még Aladin-palotájábanül, amelyet arany szerencséje oly furcsán rendezett be neki, a végzet még furcsább dolgokat

készít a számára.A sors úgy látszik maga válogatta meg

eszközeit és útjait, amikor Tomlinson vagyonával foglalkozott. Az egyik eszköze az volt,hogy ebben a pillanatban két külön követet kül

dött : két irdatlan nagyságú alak lépett be ebbena pillanatban roppant sárcipőjével a PlutoriaEgyetemről a Nagy Paláver-Szálloda előcsarnokába. A sors eme követeinek egyike azóriási dr. Boomer, az egyetem elnöke és amásik a nem lényegesen kisebb görög profesz-szor. Terjedelmes zsebükben garmadával hozták a Mytilene archeológiái maradványairólés a görög plusquamperfectum használatárólszóló értekezéseket: dr. Boomer kis brosüráitT u d o m á n y é s J ó t é k o n y s á g V i s z o n y á r ó l és

dr. Boyster tanulmányát: A m y t i l e n e i á s a tá s

c s a k p é n z k é r d é s e címmel, továbbá a B o o m e r

a t a n s z é k e k f e lá l l í tá s á r ó l é s f e n n ta r tá s á r ó l

című művet, stb., stb.



hátra székében, amikor dr. Boomer egy rakásilyen értekezéssel megrakodva és harciasánvillogó szemmel belépett irodájába. Mert ezannyit jelentett, hogy Boomer éppen őt gube

rálta ki az egyetem jótevőjének és mindenellenállás hiábavaló.

Amikor dr. Boomer letette híres értekezéséta görög plusquamperfectum használatáról egykapitalista asztalára, ugyanannyi volt, mint

amikor egy arab szultán selyemzsinórt küldöttegy halálraítélt pasának.

Így közeledtek a végzet hírnökei és válluk-kal utat törtek a tömegen keresztül. Társalgásuk úgy harsogott, mint a homéroszi tenger

és Castor és Pollux sosem rohantak mohóbbana harcba, mint dr. Boomer és prof. Boyster a Nagy Paláver-Szállodába.

Minthogy Tomlinson, a magas pénzvilágvarázslója nem mert elmenni az Egyetemre,

az Egyetem jött el hozzá. Válogathatott, mireadja millióit, hálótermekre, tudományos műszerekre, sportterekre, épületekre, ösztöndíjakra — röviden szólva, arra adhatta, amireakarta, de oda kellett adnia. És ha netalánattól félne, hogy vagyona még ilyen célokrais túlságosan nagy, dr. Boomer bebizonyítjaneki, hogy akkor kiadhatja az ó Mytilenébenvagy az új Szmirnában vagy a Pactolus-síkság eltűnt városaiban végzendő ásatásokra.É



dr. Boomer kész lenne fel- és kiásni az egészSzakara-sivatagot Alexandriaiéi Marokkóig ésutána még tágasabb munkaterületet kérnemagának.

Mindezt kinyújtott tenyerében hozta a sorsTomlinsonnak, de tógája ráncaiban még különösebb dolgokat rejtegetett. Olyan meglepetéseket, amelyektől az Erié Arany Rt. egész igaz- |gatóságának arca olyan sárga lesz, mint az

arany, amelyet kiástak.Mert íme ugyanakkor, amikor a Plutoria

Egyetem elnöke egyre jobban közeledik aPaláver felé, a geológia nyilvános rendes

professzora megint sötét laboratóriumában

dolgozik kék lángok között. Ezúttal nem remegaz izgalomtól és nem is látja el olyan jóhangzású felírásokkal elemzéseit. Zajtalan munkálkodása közben komoly arca oly mozdulatlanmarad, mint a nagy-harmadkor kőzetei.



MR . T O M L I N S O N

FEL- ÉS L E T A R T Ó Z T A T O TT

E M B E R B A R Á T S Á G A



— Ez a mi Alma Materünk, Mr. Tomlinson, — mondta Boomer elnök, amikor áthaladtak aPlutoria Egyetem vaskapui alatt.

— Miért éppen alma? — kérdezte a boszor-

kánymester. — Mert itt terem a tudás almája, — felelte

szellemesen az elnök és harsogva nevetett sajáttréfáján. Dr. Boyster, aki Tomlinson másikoldalán haladt, mély röhejjel csatlakozott.

Retten maguk közé vették a varázslót és azegyetemre toloncolták. Ügy vitték, mint egyfoglyot, aki megígérte, hogy nem tanúsít ellen-állást. Szabadon járhatott; de kétfelől vigyáz-tak rá szemüvegükön keresztül. A nyugtalan-ság legkisebb jelére elárasztották latin szavak-kal, hogy megadják a kellő formát a tervbevett maecenátus számára.

Az első lépés már megtörtént. Három nappalelőbb felkeresték a szállodában és átnyújtottak



mytilenei ásatásokról. A varázsló és Mamamegszemlélték a romokat ábrázoló fényképeket és arra a megállapításra jutottak, hogyMytilene Mexicoban fekszik és igazán gyalázat

ilyen állapotban hagyni és az Egyesült Államoknak törődniük kellene ezzel.

A második lépés az emberszeretet és amaecenásság ösvényén abból állt, hogy dr.Boomer elvonszolta a varázslót az Egyetem

megtekintésére. Dr. Boomer tapasztalatbóltudta, hogy egy gazdag ember sem képes meglátogatni az Egyetemet a nélkül, hogy neérezne heves vágyat aziránt, hogy pénzt adományozzon.

Az elnök azt is már rég kitapasztalta, hogya pénzemberekkel való érintkezés titka abbóláll, hogy latinba kell őket fullasztani. Máscélokra az elnök megint más eszközöket használt. Ha a Mauzóleum Klubban kedélyes vacsorán vett részt, amint már láttuk, a navajoindiánusok régészeti maradványairól beszélt,mert tudta, hogy itt a könnyed társalgás ahelyénvaló. Hasonlóképpen Mrs. Rasselyer-Brown Dante-ebédjein főként az olasz cin-quecentistákról beszélt és arról, hogy vajjon

ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb, Gian Gobbodella Scala, avagy Can Grande della Cicoria.De hát az ilyesmi csak asszonyoknak való. Akereskedők túlságosan ravaszok az ilyesmihez.

ő



rájött, semmi sem szerez akkora örömet, mintaz, ha minden további nélkül, mint a világ legtermészetesebb dolgát, feltételezzük róluk, hogytudnak latinul. Ez úgy hat rájuk, mint hogyha

egy nagy tételt könyvelnének a javukra. Üzlet- barátait dr. Boomer mindig harsány „terquequaterque beatus“-szal üdvözölte vagy az „0 et praesidium et dulce decus meum“ hangjairamorzsolta össze a kezét. Ennek sosem tudtak

ellenállni. — Csak nem akar — kérdezte habozva avarázsló, amint az egyetem kertjének lágy pázsitját nézte — ide építtetni valamit?

— Nem, nem, — biztosította gyorsan az

elnök — ez megmarad a sport számára. Suntquos curriculo ... — Pulverem olympicum, — vágott közbe

karként dr. Boyster.Ez kedvenc citátumuk volt. Boomer elnök

nek alkalmat adott, hogy részletekbe bocsátkozhassák a latin költészetben szereplő —m—végződésre vonatkozólag és kifejthesse azonvéleményét, miszerint a végső —m— úgynevezett elisiója inkább csak a magánhangzó kiesését és a két végmássalhangzó összevonását

jelenti. Állítását Ammianus Marcellinusból vettidézetekkel támogatta, mire dr. Boyster sietettkijelenteni, hogy Ammianus konyhalatinság-gal írt.



egy szót sem tudott hozzászólni, csak némán pislogott egyikről a másikra. Dr. Boomerkésőbb megállapította, hogy Tomlinson éleselméjűsége csakugyan páratlan és élvezet volt

nézni, milyen hasztalanul kísérletezett Boyster,hogy Tomlinsont a maga álláspontjára hódítsa.Boyster szerint viszont az volt nagyszerű,mennyire nem hagyta magát Tomlinson, amikor Boomer lépre akarta csalni, és kár, hogy

Aristophanés néhány ezer évvel előbb élt,különben kitűnő jelenetet írhatott volna ebből.

A Plutoria Egyetem homlokzata, amint ismeretes, a Plutoria Avenuere néz és a két legnagyobb épület, az ipari és a mechanikai fa

kultás épülete, közvetlen az utca mentén fekszik. Ezek a rendkívül szép épületek tizenötemelet magasságba nyúlnak fel és a város leg jobb áruházaival és gyáraival is minden tekintetben felveszik a versenyt. Este, amikor atechnikai esti kollégiumok ablakai világosak,a kísérleti műszerek valamennyien működés

ben vannak és a hallgatók laboratóriumi fehérköpenyükben járnak ki-be, már gyakran nézték az egyetemnek ezt a részét gyárépületnek.De még sosem nézte gyárnak senki sem az

egyetem másik, régebbi részét, amely nyugodtan és szerényen húzódik meg a fasor végén,a nagy szilfák lombjai alatt. Valamikor ez arész volt az egész egyetem, már a gyarmati



Régimódi hosszú fehér szakállt és kopott feketeruhát hordó, ezerötszáz dollár évi fizetést élvező professzorok és elnökök nemzedékei népesítették be valamikor.

De Boomer elnöknek köszönhető, hogy Con-cordia Collégéből Plutoria Universityvé, régimódi kollégiumból igazán modern egyetemméalakult át. Most már mindent tanítanak Pluto-riában. A Concordia Collegében például nem

volt külön szak a vallástudomány számára,csali éppen biblia-előadásokat tartottak. Mostmár lehetett kollégiumot hallgatni Konfucius-ról, Mohamedről és Buddháról is és a kétutolsó szemeszter hallgatói számára ingyen

kollégium volt az atheizmusról. A ConcordiaCollege-zsel ellentétben ide nőket is felvettek,csodálatos hajviseletű hölgyeket, akik tölgyfa-

puli ok mellett csillagászatot tanultak ésüstökös-szemmel néztek az előadóra. Az egye

tem mindent tanított és mindent tudott. Voltakfent gépezetei, amelyek megállapították a szélsebességét, a pincében pedig szeizmográf segítségével mérték a földrengést. Kollégiumokhangzottak el az erdészisme, a gyógyfogászatés a kézjóslástan köréből. Tanulmányi csopor

tokat küldött ki a rosszhírű negyedekbe, hogyaz életet és a városi halottnézőházba, hogy ahalált megismerjék. Hallgatóinak olyan bőséges választékban nyújtotta a tanulmányi



egy dolog mellett megrögződniök, hanem egy

szerre százféle dologgal is foglalkozhattak, aminek nagy pedagógiai jelentősége van. Ennekmegfelelően az egyetem úgy ontotta magából

éjjel-nappal a saját nyomdáján előállított jelentéseket, monográfiákat és disszertációkat, hogyélvezet volt nézni.

Ilymód dr. Boomer nyugodtan mondhatta aváros pénzügyi köreiben, hogy intézete nem

csak egyetem, hanem valóságos kis világ-egyetem és csakugyan, ha a pénzemberek mégnéhány hálótermet építtetnének és megfelelőfundust, avagy fondatumot adnának a megfelelő célra, semmi sem állíthatná meg az

egyetem végtelenbe lendülő fejlődését.Amint hármasban végig haladtak a szilfasoron, diákok jöttek velük szembe könyvekkela hónuk alatt, diáklányok diadalmas sapkákkal a fejükön és tanárok tavalyi felöltőben;közülük némelyik mosolyogva haladt el mellettük, míg mások összeborzongtak.

— Ez Withers professzor, — mondta azelnök részvétteljes hangon, amint az egyik alakreszketve elvonult mellettük. — Szerencsétlenflótás! — sóhajtotta.

— Mi baja van? — Talán beteg? — kérdezte a varázsló.

— Nem, nem beteg, — felelte az elnök nyugodtan és szomorúan — csak hasznavehetetlen.



— Az, sajnos. Természetesen nem úgyértem, mint ahogy általában értik a haszna-vehetetlenséget. Szó sincs róla. Csak úgy álla dolog, hogy Withers, aki egyébként kitűnő

ember, nem tud nagyobb osztályokkal bánni.Kisebb osztályokban kitűnő. De nagyobbosztályokban csődöt mond. Nem tud fegyelmettartani.

— Igazán nem?

— Nem bizony. De hát mit lehet ez ellentenni? Éppen ez az. Elküldeni nem tudom,nyugdíjazni nem tudom, mert nincs hozzá pénzem.

Az elnök meglassította lépéseit és oldalról

figyelmesen szemlélte a tervbe vett jótékonyadakozót. De Tomlinson nem reagált. A másikoldalon egy másik tanári jelenség ment elmellettük.

— íme, a hasznavehetetlenség egy másik

esete, — mondta az elnök. — Ez prof. Shottat,az angol irodalom nyilvános rendes tanára.

— Hát vele mi a baj ? — kérdezte a varázsló.

— ő meg kis osztályokkal nem tud bánni, —felelte az elnök. — Nagy osztályokban kitűnő,de kis osztályokkal szemben teljesen felmondjaa szolgálatot.

Ilymód Mr. Tomlinson még végig sem menta fasoron és máris bőséges alkalma nyílt meg-



szörnyű pénzhiányról és arról, micsoda kutyaszorítóban van az elnök.

Röviden, nyilvánvaló lett, aminthogy annakis szánták, hogy pillanatnyilag egy a szüksé

ges, annyi pénz, hogy az elnök önmagán ésBoysteren kívül mindenkit elbocsáthasson.Dr. Boyster, az más lapra tartozik. Boyster azelnököt negyvenöt év óta ismeri, azóta, amikormég csak kövér, kicsi, szemüveges kisfiú volt,

aki az egyik gimnáziumban úgy teletömtemagát görög rendhagyó igékkel, mintha azokosztrigák lettek volna.

De nemsokára kiderült, hogy a tanárok el bocsátásának szükségessége a nagy bajnak

csak egy része még. Az épületekre is kellgondolni. — Ez itt, szégyelem bevallani, — mondta

dr. Boomer, amint áthaladtak a régi ConcordiaCollege görögös portáléja alatt — a mi eredetiotthonunk, tanulmányaink fons et origója,magas akadémiánk.

Valóban: az épület ugyan omlatagnak látszott, mégis volt benne valami tiszteletet

parancsoló, különösen, ha meggondolja azember, hogy ez az épület már itt állt akkor is,

amikor tanítványai seregestül vonultak ki,hogy a rabszolgák felszabadításáért harcoljanak ; és három nemzedékkel előbb be kellettcsukni a colleget, mert diákjai fejükbe nyomták



jukkái elszaladtak, hogy mint önkéntesekvonuljanak be Washington tábornok seregébe.

De dr. Boomer arról ábrándozott, hogy le bontatja ezt az épületet és helyébe egy igazi tíz

emeletes fakultást állít, lifttel és minden egyébkényelemmel ellátva.

Amikor a nagy előcsarnokban álltak, Tomlin-son tisztelettel eltelve nézett körül. E hely légköre megfélemlítette. A falakon napi jelentések

és órarendek függtek és tanúskodtak az itteniszorgos munkálkodásról. „Prof. Slithers maielőadását nem tartja meg“, állt az egyiken.„Prof. Withers előadásai ezen a héten elmaradnak", mondta egy másik cédula; és a

harmadik: „Prof. Shottat betegség miatt ebbena hónapban nem tart előadást"; míg a negyedikezt hirdette: „Prof. Podge gyengélkedése miattebben a félévben nem lesznek növénytani előadások. De prof. Podge reméli, hogy szombaton mégis részt tud venni a Loone Laké melletttartandó botanikus-pikniken".

Az ilyen természetű hirdetmények nagyszáma és gyakorlott kézre valló megfogalmazásuk bizonyságul szolgált arra, hogy menynyire felőrli az embereket az egyetemi munka.

Aki tisztában van az egyetemek mibenlétével,nem rendül meg ezen túlságosan, de Tomlin-sont nagyon elszomorította, hogy a professzorok ily gyakran roppannak össze a túlságos



Az előcsarnokban itt-ott félfülkékben bronzmellszobrok álltak: római arcélű és csupasznyakú férfiakat ábrázoltak, akik mindkét vállukon egy tóga csücskét hordták.

— Hát ezek kicsodák? — kérdezte Tomlin-son rájuk mutatva.

— A fakultás fő-alapítói és jótevői, —mondta az elnök és Tomlinson szívében megintkihalt a rügyező reménység. Mert elképzelte,

milyen osztályhoz kell tartoznia annak az em bernek, akit felvesznek az egyetem jótevőiközé.

— Mi az, ami a nevük mögött áll? — kérdezte Tomlinson.

— Litt. doc., — felelte az elnök — az irodalom doktora, ez egy tiszteletbeli egyetemi fokozat. Boldogok vagyunk, ha jótevőinket a fakultás döntése révén megajándékozhatjuk ezzel acímmel.

Ekkor dr. Boomer és dr. Boyster félfordulatot tettek és nyugodtan és rendületlenül rámeredtek a varázslóra. Mindketten elégedettenállapították meg magukban, hogy becsületesalku fog létrejönni.

— Bizony, Mr. Tomlinson, — mondta az

elnök, amint ismét kiléptek a szabadba — mostmár kétségkívül ön is tisztában van azzal,milyen szerencsétlen helyzetben vagyunk.Pénz, pénz és még egyszer pénz, — ismételte,



ház tizennégy nap alatt eltűnne a föld színéről.A Goncordia Collégéből átmentek a könyv

tárba, ahol más alapítók és jótevők életnagyságú képei függtek a falakon. Hosszú vörös

köpenybe burkolt férfiak, mindnyájuknakvagy pergamenttekercs volt a kezükben vagyírtak éppen valamit egy pergamenttekercsre ésmindnyájuk mögött viharfelhők közül kiemelkedő görög templom állt háttérként.

Itt megint világos volt, mint a nap, hogy azegyetem minden köve egy férfiú után kiált, akieljön és azt mondja: Uraim, mit tehetekönökért? Mire az egész nem modern könyvtárat (már húsz éves is lehetett) dinamittal a

levegőbe röpítik és elvitetik.Tomlinson azonban egyre jobban elcsüggedt.Vörös köpenyek és pergamenttekercsek magasan a rangja fölött álltak. A könyvtárból átmentek a roppant épületekbe, amelyekben ipari

és mechanikai tudományok működtek. Itt islépten-nyomon ugyanazzal a keserves pénzhiánnyal találkoztak.

A Fizikai Osztályon például rengeteg gépvolt, amelyet nem lehetett megfelelően elhelyezni az egyetem épületeiben, a VegytaniOsztályon viszont nagy üres termek álltak,amelyek számára az egyetem nem tudott mégmegfelelő apparátusokról gondoskodni. Dr.Boomer módszere abban állt, hogy először



nagyok voltak az apparátusok számára,azután a nyilvánossághoz fordult segítségértés a helyiségeket túltömte apparátusokkal, úgy-hogy újabb helyiségek váltak szükségessé.

Ezzel az ötletes módszerrel az ipari tudomá-nyok a Plutoria Egyetemen szédületes fejlő-dést értek el.

A varázslót legjobban a Villamossági Inté-zet érdekelte. Olyannyira, hogy itt hangja el is

vesztette félénkségét, egyenesen a szeme közénézett dr. Boomernek és így kezdte:

— Van egy fiam . . .

— Ah, vagy úgy, — sóhajtott fel Boomermeglepődve és megkönnyebbülve. — önnek

fia van!Hangja köteteket mondott. A sokatsejtető

tekintet, amelyet a görög nyelv tanárára vetett,ezt fejezte k i : — Na végre, kicsi szívem, csak-hogy már itt tartunk.

Öt perc múlva az elnök, Tomlinson és dr.Boyster már komolyan tárgyaltak arról, hogymilyen feltételekkel és hogyan lehet Fredet azipari fakultás hallgatójának felvenni. Amikoraz elnök értesült arról, hogy Fred négy polgá-

rit végzett Cahogában és számolásban mindigaz első volt az osztályában, ünnepélyesen bó-lintott és kijelentette, az egész csak a pro tantodolga és meggyőződése szerint Fredet ad



amelynek ellenében hajlandóak lesznek felvenni, nem említette.

Elmentek az ipari és mechanikai fakultásegyik ajtaja előtt. Nagy tölgyfaajtó volt az

egyik folyosó végén, ezzel a felírással:Geológiai és metallurgiai laboratórium. Azajtón egy cédula ezekkel a szavakkal, amelyeket a mechanikai tudományok csaknem üzlet-emberies udvariasságával fogalmaztak meg:

„Foglalt, kint maradni!"Dr. Boomer elolvasta a cédulát.

— Ja úgy, — mondta. — Gildas biztosankísérletezik. Ne zavarjuk.

Az elnök mindig örült, ha valamelyik

professzorát elfoglalva találta. Az jó benyomást tesz.De ha véletlenül megtudja, mi megy végbe a

geológiai és metallurgiai laboratórium tölgyfaajtaja mögött, bizonyára nagy nyugtalanságot

érez szívében.Mert ott ült Gildas, a geológia nyilvánosrendes tanára és kék lángjai fölött most folytatta a végleges vizsgálódást, amelynek az EriéArany Rt. aranya fölött kell döntenie.

Előtte feküdt és csillogott a kísérleti asztalon

húsz vagy harminc kupac morzsolódó kő ésszilánkokra hasított érc.

Ezeket a kupacokat az egész patak menténszabályos húsz yardnyi távolságokra szedte



második jelentése után sürgősen leküldött és borsosán megfizetett azért, hogy tartsa aszáját. Gildas professzor nagy komolysággalmegvizsgálta a kőzeteket, analízis után kicsi

fehér keménypapírdobozokba helyezte és mind-egyikre gondosan és olvashatóan felíratta:„Pyrit — értéktelen11.

A professzornak egy utolsó szemeszteresfiatal asszisztense segédkezett. Ő írta fel az

udvarias címkéket. — Tulajdonképpen mi ez? — kérdezte. — Egy vasszulfurát, — magyarázta a pro-

fesszor — vagy vaspyrit. Színében és külsejé- ben csakugyan azonos az arannyal. A leg-

régibb idők óta — folytatta előadói hangján és professzorok szokása szerint húsz évszázad-dal visszaugrott, hogy mindent a legpontosab- ban magyarázhasson el — újra meg újraaranynak nézik. A régiek macskaaranynaknevezték. Martin Frobisher négy hajórako-mánnyal szállíttatott el belőle Baffin Landből,abban a hiszemben, hogy felfedezte Eldorádót.

Nagy mennyiségben található a cormvallisi bányákban is és könnyen lehet — a professzoritt úgy megmérte minden szavát, mintha esküt

kellene tennie a mondottakra vonatkozólag —,hogy a feniciai telepek cassiteridái ugyanezta szulfurátot tartalmazták. Szeretném látni aztaz embert — szólt emeltebb hangon, mert tudo-

á hiú á á é d l ki



a szulfurátot analízis nélkül meg tudná külön böztetni az aranytól. Koneedálom, hogy nagymennyiség esetén könnyebb súlya révén elárulná magát az avatott előtt, de addig, amíg

meg nem állapítják, hogy vajjon oldódik-e kénsavban, nem lehet bebizonyítani. Egy szóval,hogy rövid legyek: a dodekabronzban kikristályosodva ...

— Van valami értéke? — szakította félbe az

asszisztens. — Értéke? Ja úgy, kereskedelmi szempont

ból. Nincs, egy fityinget sem ér. Sokkal kevesebbet, mint mondjuk a közönséges agyag.Egyszerűen nem ér semmit.

Egy pillanatra elhallgattak és a serpenyőalatt táncoló kékes lángot nézték. — A különös az — kezdte ismét G ildas—,

hogy az első próbák kétségkívül tiszta aranyattartalmaztak. Ez kétségtelen és ez az eset

igazán érdekes része. A vállalat részvényeseitermészetesen elvesztik pénzüket és a magamrészéről éppen ezért kénytelen leszek visszautasítani azt az igen kellemes honoráriumot,amellyel munkámat jutalmazni akarták. Kétségkívül arról van itt szó, hogy a későharmadkor devonkorszakbeli kőzetei közt sporadikusan arany található. A bányászok az ilyen kistelepet lencsének nevezik. Minthogy ez bebizonyított tény, revideálnunk kell az eruptív és



den elméletünket. Már gyűjtöm is a jegyzeteketegy értekezéshez, amelynek ez lesz a címe:„Devonkorszakbeli rétegek aranytartalmú le-rakódásai.“ Remélem, a Pángeológiai Társa-

ság legközelebbi kongresszusán már fel isolvashatom.

A fiatal asszisztens hunyorított a szemévelés úgy nézett professzorára.

— Én bizony nem tenném az ön helyében.

A fiatal asszisztens nem értett semmit sema geológiához vagy legalább is nagyon keveset.A város egyik leggazdagabb és legjobb család-

jából származott és nem is volt semmi szük-sége geológiára. De elegáns és okos fiú volt

és öt perc alatt többet értett meg a dolgok pénzügyi, tőzsdei és üzleti hátteréből, mintGildas professzor egész életében.

— Hát már miért nem? — kérdezte a professzor.

— Hogy miért nem ? Hát ön igazán nem érti,miről van itt szó?

— Ugyan miről? — Nem érti, hogy hogyan volt az első

próbákkal ? Amikor a társaság meg akartaindítani az egész akciót ? Hát nem látja,

prof, hogy önt beugratták? — Beugrattak? — kérdezte a professzor

nyugtalanul. — De mennyire. Valaki megneszelte, miről



kicserélte arannyal, hogy öntől írásban kapja,hogy a Tomlinson’s Creekben arany található.

— Most kezdem érteni, — mormogta a professzor. — Valaki kicserélte a próbákat.

Kétségkívül olyasvalaki, aki azt az elméletetakarja felállítani, hogy a koraharmadkorbanlehetséges a fém sporadikus fellépése. Értem,értem: kétségkívül értekezést akart írni errőlés elméletét bizonyítékokkal akarta alátámasz

tani. Most már mindent értek.Az asszisztens részvétteljesen nézett profesz-szorára.

— Ügy, ahogy mondja — szólt magábanmosolyogva.

— Nos, — kérdezte dr. Boomer kollégájától,

dr. Boystertől, amint Tomlinson elhagyta azegyetemet — mi a véleménye?Dr. Boomer magával vitte dr. Boystert az

egyetem nagy pázsitja mellett elterülő otthonába, megkínálta egy hajókötélvastagságúszivarral és maga is rágyújtott. Ez volt a jeladás arra, hogy Boomer, Boyster véleményétegyszerű angol nyelven, minden latin cifrázatnélkül szeretné hallani.

— Jelentékeny ember, — mondta a görög



kevés ékesszólás. Nyílt kártyákkal játszik, mi ? — Tökéletesen, — felelte az elnök. — Két feltétellel hajlandó pénzt adni. — Ügy van.

— Először is azt akarja, hogy fiát vegyükfel a haladó villamossági tanfolyamra, amiheztermészetesen távolról sincs meg a képesítése.Másodszor pedig, hogy avassuk őt doktorrá.Ezek a feltételei.

— Vajjon teljesíthetjük ezeket? — Hát hogyne! A fiú esetében egyáltalánnincs semmi nehézség. A doktorátussal pedigcsak az a kérdés, sikerül-e megnyernünk atervnek a fakultást. És ez majd már meglesz

valahogy.A fakultás még aznap délután megszavazta.Persze, ha a kar tagjai tudnak valamit azokról a dolgokról, amelyeket az egész városbansuttogtak, sőt akkor már nem is suttogtakTomlinsonra és vagyonára vonatkozólag,akkor nem tisztelik meg a doktori címmel. Detörténetesen az egész tanári kar éppen egy nagynevelésügyi válsággal foglalkozott, egyikévelazoknak a válságoknak, amelyek időnkintalapjaiban rendítenek meg egy egyetemet. Akari ülésnek aznap az izgalomtól alig állt mód

jában, hogy hidegvérének utolsó maradványátmegőrizze. A probléma, amely szóban forgott,nem volt kisebb, mint ez: vajjon szahad-e az



használni tinta és toll helyett? Aki csak kicsitis tisztában van egy egyetem belső életével, az jól tudja, hogy ez az újítás a professzorokszemében nem jelenthetett kevesebbet, mint azt,

hogy vad és felelőtlen forradalmi elemek támad ják meg az emberi társadalom szilárd alapjait.Vagy visszautasítják vagy maguk is a falakonküzdve esnek el.

Ebben a pillanatban lépett a terembe Boomer

elnök, aki világhírű szakértő volt abban, hogyhogyan kell egyetemi karokkal bánni. Nyugodtan belépett, letette cilinderét egy Demosthenés-kötetre és azt indítványozta, hogy EdwardTomlinsonnak adják meg a docíor literarum

címet. Azt mondta, bizonyára nem is szükséges, hogy felsorolja Tomlinson nemzeti érdemeit, hiszen mindenki ismeri azokat. Egyesekazt hitték, arra a Tomlinsonra gondol, aki azta híres tanulmányt írta a görög iota subscrip-

tumról, míg mások feltételezték, hogy az ünne pelt filozófus Tomlinsonról van szó, akinek újkönyve az Elválaszthatatlan Láthatatlanságáról épp akkoriban keltett világfeltűnést. Akárhogy is, mindenki annyira kimerült eddigre avitától, hogy hallgatólag beleegyezett a díszdoktori cím adományozásába.

Mialatt az egyetem doktori címet adományozott Tomlinsonnak, a város üzleti köreiegészen más címeket és jellegeket adományoz



hébbek közé tartozott. Minden papír, mindenrészvény, amely nevével a legtávolabbi összefüggésben állt, zuhanni kezdett és a varázslóvagyona percenkint ezerdolláros sebességgel

csökkent.Ennek következtében az emberek most már

nemcsak becsületességében, hanem üzleti tehetségében is kételkedni kezdtek.

— Ez az ember egyszerűen tudatlan fráter,

— jelentette ki Mr. Lucullus Fyshe, amikor,minekutána a lehető leggyorsabban túladottErié Arany részvényein, fellélegezve ült le aMauzóleum Klubban. — A napokban csak úgymellesleg egy egészen egyszerű üzleti kérdést

adtam fel neki. A T. C. kötvények, mondtam,egy hét alatt huszonkét és fél ponttal emelkedtek. Maga épp olyan jól tudja, mint én, hogy ezcsak mellékérték és a részvénytőke sosem fog

pari osztalékot adni. Mit jelenthet ez, Mr. Tom-linson? Na és akár hiszik, akár nem, ez azalak csak bámul rám, olyan hóbortosán, ahogyszokott, és azt mondja: mit tudom én?

— Nahát ez az öreg hülye nem is tudta, —mondta Mr. Fyshe társa, megvetéssel.

Az történt ugyanis, hogy az Erié Arany Rt.

igazgatói megsúgták egymásnak a professzorvizsgálatának eredményét és ennek következtében az igazgatók és a főrészvényesek hozzáláttak ahhoz, amit Amerikában „lerakódás“-



mer, aki vihar közeledtére olyan gyorsan lehordta a szénát szekeréről, mint amilyengyorsan megszabadultak a részvényesek érdekeltségüktől. Mr. Lucullus Fyshenek sikerült

a maga részvényeinek negyedrészét csak mintegy 30%-os veszteséggel eladnia a MauzóleumKlub egy szórakozott tagjának. Minthogy sokkal okosabb volt annál, semhogy egyet is megtartson ezekből a részvényekből, gyorsan jóté

konysági alapítványt létesített belőlük a pluto-riai lelenc- és árvaház javára. Amikor az azember, aki megvette Mr. Fyshe részvényeineknegyedrészét, elkésve rájött arra, hogy milyen

butaságot csinált, gyorsan odaajándékozta

részvényeit a gyógyíthatatlan elmebetegekintézetének.Mr. Ashmodai Boulder a maga részét az

őrültek házának adományozta, Furlong senior pedig olyan gyorsan, amint csak írni tudott,

az egészet a kínai missziós társaság javáraírta.Skinyer & Beatem urak ügyvédi irodájában

olyan nagy volt a forgalom, hogy az alkalmazottaknak túlórázniok kellett. Egymást érték azadományozások, átírások, örökös alapítványok,

alig győzték legépelni. Huszonnégy órán belülaz egész részvénytőke őrültek, árvák, protestánsok, lelencek, beszámíthatatlanok, misszionáriusok, kínaiak és egyéb üzletenkívíili embe



most Tomlinson, a magas pénzvilág egykorivarázslója, mint főrészvényes. Nehéz volna eldönteni, hogy a jó varázsló, aki most éppen azegyetemi nagy ajándékozás ügyét beszélte meg

Mamával, nem érezné-e jobban magát ez újrészvényesek közt, mint ahogy a régi részvényesek közt érezte.

Ezenközben Skinyer és Beatem irodájábanégett a munka az emberek körme alatt. Mert

nemcsak adományozási okiratokat és alapítványleveleket kellett kiállítaniuk, hanem fel iskellett fegyverezniük az embereket a csaláscímén megindítandó eljárás és a zár alá vételellen, az egész üteg ellen, amely minden pil

lanatban elkezdheti a tüzelést. Harci örömtőlizzó arccal dolgoztak, mint katonai mérnökök,akik egy sáncot erősítenek meg.

A vihar minden percben kitörhetett. A Pénzügyi Alhang nyomdájában már nagybanszedték a különkiadást ezzel a háromhüvelyknagyságú főcímmel:

AZ ERIE ARANY RT. ÖSSZEOMLÁSA

TOMLINSON LETARTÓZTATÁSA DÉLELŐTTRE VÁRHATÓ

Skinyer és Beatem kétezer dollárral vesztegette meg a megvesztegethető szerkesztőt, hogyhuszonnégy óráig visszatartsa ezt a hírt. És



fejenkint huszonöt dollár hallgatási díjat adott,a megvesztegethető szedőknek pedig fejenkinttizet, hogy másnapig fogják be a szájukat.Az eredmény az lett, hogy szerkesztők, segéd-

szerkesztők, tudósítók és szedők lázas sietséggel hozták forgalomba a hírt, hogy az EriéArany Rt. a legjobb úton van, hogy szétrob

banjon, mint egy bomba. A hír utcáról-utcára járt, betöltötte a törvényszék folyosóit és a

hivatalok előszobáit, míg minden részvényesalapjaiban meg nem rendült és természetesenrohant a részét eladni, elajándékozni vagy megsemmisíteni. Csak a szegény félkegyelműek, ahallgatag süketnémák és az érzéketlen kínaiak

ragaszkodtak ahhoz, amit ajándékba kaptak,így gyűlt a város fölött a zivatar, míg végülis az egész várost, valamint a Nagy Paláver-Szálloda előcsarnokát egy vésztjósló néma ordítás töltötte be: Tomlinson !

És mialatt mindez végbement és Skinyer &Beatem irodájában repülő tollal és kopogó írógéppel dolgoztak, valaki ott halkan és félénken

bekopogtatott az ajtón és a megdöbbent iroda-személyzet előtt ott állt hosszú fekete kabátjá

ban maga Tomlinson, életnagyságban!Amikor az idősebb társ, Skinyer, meghal

lotta, mi járatban van Tomlinson, izgatottságtól eltorzult hiénaarcával átrohant ifjabb társának szobájába és így kiáltott:



zám. Ez az alak a legőrületesebb jelenségegész Amerikában. Ilyen idegek! Egyszerűennem lehet megrendíteni. Tudja, mit akar?

— Na mit?

— Egész vagyonát az Egyetemnek ajándé-kozza !

— Szentséges Atyaúristen! — kiáltott felBeatem. És mind a ketten lelkesülten bámultakTomlinsonra, mint a szemtelenség géniuszára.

Pedig csak nagyon egyszerű dolog történt.Amikor Tomlinson hazajött, lelkében a reményharcolt a kétséggel. Az egyetemnek pénzre vanszüksége. Ezt látta; és szívesen oda is adtavolna egész vagyonát, hogy dr. Boomer végre

abban a helyzetben legyen, hogy lebontassa azegészet és újra felépíthesse. De mint szerényemberek szokták, hiányzott belőle a bátorság,hogy őszintén megmondja. Ügy érezte, hogyaz egyetem eddigi jótevői egészen más anyag- ból voltak gyúrva, mint ő.

Mamára bízta, hogy megoldja ezt a problé-mát.

— Tudod, papa — mondta az asszony —,valamit azért mégis megtanultam azóta, hogy pénzünk van. Ha azt akarod, hogy valami tör-

ténjék, pénzért mindig kapsz embereket, akikelintézik neked. Menj el szépen az ügyvédek-hez, akik a részvénytársaság számára mindentelintéznek és kérd meg őket, hogy hozzák



Ennek a tanácsnak az alapján jelent megTomlinson, Skinyer & Beatem ügyvédi irodá jában.

— Természetesen, Mr. Tomlinson, a dolog

egészen egyszerű, — mondta Skinyer és mármártotta is tollát a tintába. — Itt mindjártnéhány tollvonással kiállíthatunk egy adományozási okiratot.

Úgy értette, ezt annál gyorsabban és köny-

nyebben megteheti, mert amíg Tomlinsonnak pénze van, be tudja vasalni rajta az 500 dollárilletéket.

— Na jó, — mondta Tomlinson — hát akkorírja, kérem, hogy mindenemet odaadom az

egyetemnek. — Mindent? — kérdezte Beatem halkmosollyal.

— Mindent az utolsó centig, ügyvéd úr, —válaszolta a varázsló.

— Van valami különleges kívánsága arravonatkozólag, hogy mire fordítsák az adományt ?

Az ügyvéd egy pillanatra abbahagyta azírást.

Tomlinson tehetsége szerint mindent elmagyarázott és Skinyer száguldó tolla úgyrendelkezett, hogy az adomány összegét úgykell egyenlő részekre osztani, hogy abból jusson az épületlebontásokra szolgáló rombo



nyugdíjalapra, az apparátusok megsemmisítésére szolgáló apparátusalapra és azonkívül azáltalános rombolási alapra, amelynek alapjánle lehet rombolni mindazt, amiről említés még

nem tétetett. — És azonkívül személy szerint dr. Boo-

merért is szeretnék tenni valamit, ügyvéd úr. — Hogyne, — mondta Beatem és alig tudta

magábafojtani nevetését. — Adjon neki egy

kötés részvényt, mondjuk félmillió dollárértékben.

— Nagyon szívesen, az az ember igazánmegérdemli.

— Kétségkívül, — felelte Mr. Skinyer.

Néhány perc alatt elintéződött az egésztranzakció és Tomlinson boldogan rázott kezetSkinyerrel és Beatemmel és kérte, mondjákmeg, mennyivel tartozik nekik.

Amit meg is mondtak.

— De hát tulajdonképpen jogerős ez ? —kérdezte Beatem társát, Skinyert. — És nem

lehet belekötni? — Dehogynem. Ha letartóztatják csalárd

vagyonhárítás miatt, ez az adományozás mégfegyházba juttathatja. De nem hiszem, hogy



milyen hihetetlenül ravasz ez az alak. Magameg én tudjuk, hogy ezt a tranzakciót teljesrosszhiszeműséggel követte el, tudta, hogycsalás, amit tesz. Na jó, de mi ezt csak ösztö-

nünkkel tudjuk, nem pedig bizonyítékok alap- ján. Ennek az alaknak sikerült a jóhiszemű-ségnek egy olyan légkörét megteremtenie magakörül, hogy nagyon nehéz lesz megfogni.

— Mihez kezd most vajjon? — kérdezte

Beatem. — Megmondom magának. Jegyezze jól meg;

amit most mondok: huszonnégy órán belül túlvan a határon és ha meg akarják fogni, előbbmeg kell indítaniuk a nehézkes kiadatási eljá-

rást. Ez a fiú olyan ravasz, hozzá képest mimind jámbor farmerek vagyunk.Amiben volt is valami.

— Nos, Mama, — mondta a magas pénz-világ varázslója, amikor örömtől sugárzó arc-cal visszatért ezerdolláros lakosztályába, —mostmár minden rendben van. Az ügyvédekazt mondják, az egyetemet olyan helyzetbehozom, amilyenben egyetem még nem volt,

amióta csak világ a világ. — Ez szép, — mondta Mama.



tudtunk eddig megszabadulni a pénzünktől,akárhogy is szerettünk volna. Nem is tudtam,mennyi minden jót tehet a pénzzel az ember,ha nagyon akarja. Képzeld el, most lebontat

hatják az összes épületet, olyan gyorsan,ahogy csak akarják. Istenem, Istenem, mimindenre fel nem lehet használni a pénzt!Igazán örülök, hogy mégsem vesztettük el.

Erről beszélgettek, míg késő éjszaka nem

lett és azután boldogan aludtak el arany álmokkal gazdag Aladin-palotájukban.

Másnap reggel a palota az álmokkal együttnagy égszakadás-földindulás közepette összeomlott. Amint Tomlinson lement reggel az elő

csarnokba, kitört a katasztrófa.Az egész előcsarnok zsúfolásig tele volt röplapokkal és újságokkal és a varázsló szememindenütt óriási betűket látott, amelyek ezthirdették:

AZ ERIE ARANY RT. ÖSSZEOMLÁSA

A NAGY ARANY-SZÉLHÁMOSSÁG

TOMLINSON LETARTÓZTATÁSA

DÉLELŐTTRE VÁRHATÓ

A magas pénzvilág varázslója ott állt egyoszlopnak dőlve, kezében egy reszkető újságottartott, mialatt ezer mohó és éles szem és sebes



Így talált rá fia, Fred, aki meglátva azizgatott tömeget és apjának meggyötört arcát,egyszerre felnőtté vált. Felébredt benne a lélek.

Nem tudta, tulajdonképpen mi is történt, mit

jelent apja zavara és összetörtsége, miért írjáka lapok, hogy Tomlinsont letartóztatják — demindenesetre karonfogta apját és felvezette.

A következő félórát Tomlinson, felesége ésfia azzal töltötték, hogy ott ültek ezerdolláros

lakosztályuk álragyogásában és várták a le-tartóztatást. Ezalatt a félóra alatt Fred többettanult, mint amennyire a Plutoria Egyetemmechanikai fakultása tíz év alatt megtaníthatja.A szerencsétlenség, amely rájuk szakadt, szívét

jobb anyaggá változtatta, mint amilyen az EriéArany Rt. becsempészett aranya volt. Láttalesújtott apját, aki megadással várta, hogy le-tartóztassák, látta anyja reszkető arcát ésszíve nagy haraggal telt el.

— Ha a serif j ö n . . . — mondta Tomlinsonés ajka megremegett. A letartóztatást nemtudta máskép elképzelni.

— Nem szabad letartóztatniuk, apa, — törtki Fred. — Hiszen nem csináltál semmit. Nemcsaltál meg senkit. Ha hozzád mernek nyúlni,hát én ...

Zokogásba tört ki és keze ökölbe szorult. — Te csak maradj itt Mamával. Add ide a

pénzed, én meg lemegyek és kifizetem a szám-



vissza bennünket. Nem tartóztathatnak le tégedok nélkül.

Így is történt. Fred kifizette a számlát, minden akadály nélkül, csak éppen a szállodai

vendégek kíváncsi tekintete és egyre járó szájaidegesítette egy kissé.

És néhány órával később, amikor a városmég másról sem beszélt, mint a varázsló bukásáról, a sokat említett férfiú feleségével, fiával,

bőröndjeivel és táskáival alászállt ezerdolláros lakosztályából. Egy félig szemtelen és féligszervilis vigyorgású pincér poggyásza utánnyúlt, magában tűnődve, hogy vajjon érdemes-emég.

— El a kezeket, az ördögbe is, — kiáltottaFred, aki ismét cahogai ruháját hordta ésszéles válla és összeszorított állkapcsa olyanfélelmetes látványt nyújtott, hogy a pincérvisszahőkölt.

A Nagy Paláver kijáratánál egy cifra egyenruhás alkalmazott állt, akit csodálatos külföldinevén chasseurnek vagy commissionairenekszólítottak.

A varázsló arcán, amint ezt az urat meglátta, megint régi zavara jelent meg.

— Vajjon mennyit kell adnom ennek a . . . — morogta.

— Egy lyukas fityinget sem, — szólt Fred,amint válla a díszes chasseurét súrolta — erős



Így hagyta el a boszorkánymester és fia a Nagy Paláver-Szállodát.

Hiába várták a hotelvendégek, hiába jelentette be a Pénzügyi Alhang, Tomlinsont nemtartóztatták le sem akkor, amikor elhagyta

felesége és fia kíséretében a szállodát, sem pedig akkor, amikor a pályaudvaron a cahogaivonatra várakoztak.

Nem is lett volna rá semmi ok és ez nem volta legkevésbbé különös dolog a nagy varázsló

élettörténetében. Mert amikor mindent összeadtak és kivontak és beszoroztak és elosztottak, kiderült, hogy tulajdonképpen senki semkárosodott meg. Csak éppen a vállalati tőketűnt el; de azok, akik a legtöbbet veszítették, jobbnak látták hallgatni a dologról. Egyébkéntaz a kevés valódi arany, amit találtak, mindenköltséget fedezett. Ha Tomlinson számításbavette tőzsdei nyereségeit, amelyeket még a nagyvihar előtt zsebrevágott és levonta belőlük ahotelszámlát és az ezer dollárt, amelyetSkinyernek és Beatemnek küldött arra a célra,hogy a farm alsó részét visszavásárolják, ésehhez még hozzászámította a három vasút

jegyet is Cahogába, akkor éppen pénzénél



így tűnt el egyik napról a másikra Tomlin-son egész vagyona, nyomtalanul, akárcsak a puszták délibábja.

Az Erié Arany Rt. összeomlása után néhányhónappal összeült az egyetem, hogy Tomlin-

sont in absentia doktorrá avassa. Egy egyetemkénytelen a szavát megtartani és ElderberryFoible, a rektor, aki maga volt a megtestesült

becsületesség, makacsul ragaszkodott ahhoz,hogy a fakultás jogerős és az egyetem jegyző

könyvébe bevezetett döntése oly megtörhetetlen, mint egy devonkori sziklatömb.

Ennek értelmében Elderberry Foible rektorodaállt hosszú vörös talárban a kék talárbanülő dr. Boomer elé és ősi egyetemi szokás

szerint felolvasta a latin okiratot, amelynekértelmében Eduardus Tomlinsonus, vir clari-ssimus, doctissimus és praestantissimus ésrengeteg egyéb issimus doktorrá avul.

De a felavatott nem volt jelen. E pillanatbanaz Erie-tó mellett állt egy széljárta dombon,amely mellett újra háborítatlanul sietett le atóba a Tomlinson’s Creek. A táj sem változottsemmit, mert Tomlinson és fia csákánnyal ésfeszítővassal már rég megfúrták a gátat és a



valamit, míg végre semmi sem maradt. Avillanylámpák cédruspóznáit felhasogattáksövénycölöpnek, az olasz aranybányászokkunyhóit pedig tüzelőfának. Egykori helyükön

most bogáncs és kutyafű szövetkezett, hogy el-takarja a gyalázat nyomát. A természet zöldtakarójával borította az elsüllyedt Eldorádót.

A boszorkánymester és fia a dombról nemlátott semmi mást, mint a tó felé lejtő földeket

és a fűzfák közt szelíden tovafolyó patakot,mialatt a szárazföld felől jövő szél halkanringatta a sekély vízben növő nádast.



MRS. R ASS ELY ER - BR OWN

ÉS AZ I ND I A I YAHI - BAHI TÁRSASÁG



Mrs. Rasselyer-Brown a Plutoria Avenueegyik óriási homokkő-palotájában lakott. Ittrendezte azokat a fashionable ünnepélyeket,amelyek folytán a Rasselyer-Brown név azzá

lett, ami. Ugyanebben a házban lakott férje,Mr. Rasselyer-Brown is.

A homlokzati rész többé-kevésbbé ügyesenutánozta a XVI. század valamelyik olasz palazzóját. Ha valaki' erre vonatkozólag diner

közben kérdést intézett Mrs. Rasselyer-Brown-hoz (mert hát valamivel viszonozni kellett azötdolláros pezsgőt) a hölgy azt felelte, hogy ahomlokzat cinquecento jellegű, de a moreszkablakpillérek a sienai trecentóból valók. Haazután ugyanez a vendég az estély továbbifolyamán azt találta mondani Mr. Rasselyer-Brownnak, hogy hallotta, hogy háza cinquecento jellegű, a ház ura vállvonogatva aztfelelte: — Könnyen lehet. — E megjegyzés és



rendszerint megkérdezte a vendéget, hogy neminnának-e valamit. Amiből is látható, miféleemberek voltak Rasselyer-Brownék.

Más szóval: Mr. Rasselyer-Brown nagy

tehertétel volt Mrs. Rasselyer-Brown számára.Sőt több. Mr. Rasselyer-Brown, amint Mrs.Rasselyer-Brown háromszáz legközelebbi barátjának és barátnőjének négyszemközt bevallotta, valóságos kerékkötő volt. Azonkívül

kölönc, béklyó, mázsás súly, rákfene és Mrs.Rasselyer-Brown vallásos pillanataiban valóságos kereszt. Már házasságuk első idején,tehát huszonöt évvel ezelőtt is kölöncnek érezteférjét, mert az fával és szénnel kereskedett.

Nehéz sor egy asszonynak, ha férje vagyonátmint fa- és szénkereskedő szerezte és méghozzá az egész város tudja ezt a szégyent. Az -ilyesmi nagyon lehúzza az asszonyt.

Mert mire van egy asszonynak szüksége?Mrs. Rasselyer-Brown kijelentését idézem,amelyet háromszáz legközelebbi barátjának és

barátnőjének te tt: térre, térre, hogy kifejtseönmagát, térre, hogy fejlődhessék, mondhatnámélettérre. A legszomorúbb sors e világon, sajátdugánkba dőlni, elfojtódni és mi fojtja el

annyira az asszonyt, mint egy férj, aki nemtud megkülönböztetni egy Giottót egy CarloDóiéitól, jóllehet tisztában van a legkisebbkülönbséggel is, ami a diószén és a tojás



ságba a nélkül, hogy ne beszélne szénaknákról.Mindez a kezdeti idők megpróbáltatása volt.

Idővel enyhültek e szenvedések vagy legalábbis az idő kisebb rózsákat fakasztott köréjük.

De a teher megmaradt. A fa- és szénkereske-dés-nagyban-és-kicsinyben-korszakon ugyanszerencsésen túljutottak, de, sajnos, még akkoris be kellett érni egy férjjel, aki szénbányát és

papírgyártás céljaira való erdőket vásárolt,

XII. századi illuminált misekönyvek helyett. Nincs szörnyűbb beszédtárgy egy szén bányánál.

Mindez csak félig ilyen rossz, ezt. Mrs.Rasselyer-Brown is beismerte, ha férje csinál

valamit; például ha gyűjt. Itt van Mr. Lucul-lus Fyshe; szikvizet gyárt ugyan, de viszontmindenki tudja róla, hogy egész Amerikábanneki van a legszebb gyűjteménye törött olasz bútorokból. Egyetlen egy ép darab nincs

közöttük.Vagy itt van például az öreg Mr. Feathertop.Tulajdonképpen nem gyűjt semmit. Tiltakozika „gyűjteni" kifejezés ellen. Azt szokta mondani : — Ne hívjon engem gyűjtőnek. Nemvagyok az. Csak éppen felszedek mindenfélétott, ahol éppen megfordulok, teszem azt Rómá

ban, Varsóban vagy Budapesten.Amikor is senkinek a figyelmét nem kerül

heti el, milyen előkelő helyeken fordul meg.



ségbeeséstől, ha eszébe jutott, milyen jelentéktelen ember a férje, aki még sosem hagyta elaz Egyesült Államok területét, míg Mr.Feathertop mindig éppen visszajött egy-egy

európai „kirándulásáról14 és egy héten belülmár mindenki értesült arról, hogy Drezdábanfelfedezte egy hegedű hátát (egy hegedűüzlet

ben) és egész véletlenül hozzájutott egyetruszk üst fedeléhez (véletlenül bukkant rá

egy üstkereskedésben).Ilymódon felmérhetjük, mekkora súlyt kellettMrs. Rasselyer-Brownnak hordoznia az életenkeresztül.

— Édes szívem, — mondta gyakran kebel

barátnőjének, Miss Snaggnek — nem szenvednék ennyire ezektől a dolgoktól — (ezek a dolgok elsősorban a kétmillió dollár értékűépületfa, amelyet ebben az évben vásárolt aBrown & Co., mert ezen a szörnyű néven mentMr. Rasselyer-Brown cége) — nem szenvednékennyire, ha férjem csinálna valamit. De nemcsinál semmit. Minden reggel reggeli utánmindjárt elrohan abba a rettenetes irodájábaés vacsoráig haza sem jön. És este? Vagy aklubja vagy valami üzleti megbeszélés. Nincs

benne semmi magasabb becsvágy. Istenem, haférfi lennék!

Hát ez igazán gyalázat volt. így történt,hogy Mrs. Rasselyer-Brown kénytelen volt



sége nélkül meglenni. Egyedül kellett példáulminden terhet viselnie, amikor szerdánkintházában ülésezett a Dante-Klub. Minden hétenkikerestek ugyanis négy sort Dantéból, hogy

gondolkozzanak rajta és azután étkezés utánközöljék egymással gondolataikat. Már pedigaki egyszer végighurcolt négy Dante-sort egymoseli borral öntözött villásreggelin, az tudja,micsoda súly ez.

Ilyen dolgokra férjét nem lehetett használni. Nem szép dolog, ha valaki szégyeli a férjét,és ha igazságosak akarunk lenni, Mrs. Rasselyer-Brown nem is szégyelte. Ellenkezőleg:háromszáz bizalmasának állandóan azt magya

rázta, hogy ő nem szégyeli a férjét, visszautasít minden ilyen gyanúsítást. De igaz, amiigaz, Mr. Rasselyer-Brown nem állja ki a versenyt Mrs. Rasselyer-Brown asztalának egyikvendégével sem. Hasonlítsuk össze példáulMr. Snooppal, a női lélek nagy költőjével, mimarad akkor Mr. Rasselyer-Brownból ? semmiMeg sem érti azt, amit Mr. Snoop mond és haMr. Snoop teáscsészével kezében a kandallónakdől és arról beszél, hogy vajjon a szépnemuralkodik-e Botticelli képein vagy sem. Mr.

Rasselyer-Brown rosszul szabott szmokingjá ban elbújik a szalon egyik sarkába. Feleségeazonban borzadva hall ilyen beszédfoszlányokat, amelyek a férj ajkát elhagyják: — Régeb



mint úgy, hogy reggelijét jól megalapozza?Irodájába menet útközben megáll a NagyPalávernél. Ha esős idő van, magához veszvalamit a nedvesség ellen; ha hideg van, a

hideg ellen; azokon a derűs, napsütéses napokon pedig, amelyek a szervezet számára közismerten oly ártalmasok, megissza azt, amit a barkeeper, a híres szakember ajánl neki, hogyszervezetét megerősítse. Azután beül az irodá

jába és ott két óra alatt több és nagyobb üzletetköt szénben, barnaszénben, fában, cellulózé

ban, facellulózéban és cellulózefában, mint másüzletember egy hét alatt. Amit nem is lehetcsodálni: mert megalapozta, felfrissítette és

alátámasztotta magát és kinyitotta a szemét éskitisztította az agyát, úgyhogy vajmi kevesenvehetik fel vele a versenyt üzleti dolgokban, avilágnagyságokat nem számítva.

Tulajdonképpen az üzlet nevelte rá azivásra. Egy gyakornok, aki húsz dollárt kaphetente, megélhet rakott kenyéren és malátakivonattal gazdagított tejen. De nagy üzleteketígy nem lehet csinálni. Amikor egy ember kezd

beérkezni, mint Mr. Rasselyer-Brown huszonötévvel ezelőtt, rá kell jönnie, hogy a tejet és amalátakivonatot törölnie kell életéből, ha sikertakar elérni. Az embernek minden jelentékenyés felelősségteljes állásban innia kell. Alkoholnélkül nem lehet keresztülverekednie egy nagy



tába. Jönnek testhez álló fekete cutawaybe bújtatva minden vasárnap a five-o’clock-teára, leülnek egyenes testtartással és megpróbálnakegy kézzel teát inni. Az egyetemi futballcsapat

fiatal atlétái igyekeznek olasz zenéről beszélni,az olasz zenészek pedig görcsösen igyekeznekaz egyetemi futballcsapatról beszélni. Fiatalkereskedők művészetről nyilatkoznak, fiatalművészek vallásról és fiatal lelkészek üzletről.

Mert a Rasselyer-Brown-palota természetesena kultúrának ama menedékhelye, ahol jólneveltés jóízlésű emberek szabadon beszélhetnekmindenről, amihez nem értenek és kicserélhetikmindamaz eszméiket, amelyeknek híjával van

nak. Csak olykor-olykor, amikor egy profesz-szor vetődik be a szembenlévő egyetemről, hullszét az egész társalgás a szaktudomány pörölycsapásai alatt.

A szakértők ezt szalonnak neveznék éssokan mondják is, hogy Mrs. Rasselyer-Brownteái olyanok, mint a XVIII. század csodálatosszalonjai és nincs kétség, hogy Mr. Rasselyer-Brown, akinek vezetése mellett sok kiváltságosvendég tűnt el hang nélkül a bár-szobában,minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a XX.

század „saloon“-jaihoz is hasonlítsanak. Aztudniillik kocsmát jelent amerikaiul.

Plutoria társadalmi élete pillanatnyilagéppen holtpontra jutott. A nagy opera hihetet



is csukták. Nem maradt más hátra, mint az,hogy egy hölgybizottság kétségbeesett erőfeszítéssel összegyűjtsön annyi pénzt, amennyiszükséges, hogy Signor Buffi elhagyhassa a

várost, míg egy másik hölgybizottság annyi pénz összegyűjtésén fáradozott, amennyiahhoz szükséges, hogy Signor Basti ottmaradhasson. De ettől eltekintve az operamégis kimúlt és rendkívül unalmas idők követ

keztek. Ahhoz még korán volt, hogy az emberEurópába menjen, ahhoz pedig már késő, hogya Bermuda-szigetekre. Délen most már nagyonmeleg van, északon pedig most még nagyonhideg. Az ember ilyenkor kénytelen otthon

maradni és ez a legborzasztóbb dolog a világon.Ezért bolyongott Mrs. Rasselyer-Brown ésszámos barátnője kárhozott lélekként fel és aláa Plutoria Avenuen, hasztalan keresve valamiváltozatosságot. Suhogó selyemfelhőkbe bur-

kolódzva vonszolták magukat tánc-délutánokról bridzs-estélyekre. Színes lavinaként árasztották el az előadótermeket és hosszúlélekzetű beszédeket hallgattak a nő-kérdésre vonatkozólag. Mindez hiábavalónak bizonyult, avigasztalan szélcsend csak nem szűnt meg.

Ekkor történt, véletlenül-e vagy a sors rendelése folytán, ki tudja, hogy Mrs. Rasselyer-Brown és háromszáz barátja és ismerőseelőször hallott arról, hogy Mr. Yalii-Bahi, a



Olyan híres ember volt ez a Yahi-Bahi, hogygondolni sem lehetett arra, hogy az embermegkérdezze tőle, miről is olyan híres és mitakar és honnan jö n ! Az egyik ember mesélt

róla a másiknak és sosem felejtette el hozzátenni, hogy ez az a híres Yahi-Bahi. A tudatlanoknak esetleg azt is megmagyarázták, hogynevét Jahhi-Bahhinak kell ejteni és hogy őtalálta fel a bohoizmust. A legtudósabbak azt is

meg tudták mondani, hogy a bohoizmus asodoizmusnak egy fejlettebb formája. Mindeznagyon homályos és titokzatos volt. Az azember, aki a fentiekről értesült, rendszerint aztmorogta, hogy hát igen, a keletiek sokkal

messzebbre jutottak már nálunknál.Minthogy pedig mindabban, ami Plutorialegjobb köreiben történt, Mrs. Rasselyer-Brownszokta a vezérszerepet vinni, természetesenmost is az elsők között volt, akik Mr. Yahi-Bahit felkeresték.

— Édes szívem, — mondta később kebel barátnőjének, Miss Snaggnek — határozottanrendkívül hihetetlen érdekes volt. Keresztülmentünk a város legfurcsább részén, amíg elnem érkeztünk a legkülönösebb kicsi házhoz,

amelyet csak el lehet képzelni és aztán felmentünk a legkeskenyebb lépcsőn, amelyet valahaláttam — igazán olyan keleties volt az egész,mint egy Korán-részlet.



igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, haYahi-Bahi házában történetesen egy villamoskalauz vagy vasúti őr lakik, ami könnyenmegtörténhetett volna, akkor Mrs. Rasselyer-

Brown félig sem találta volna olyan érdekesnek.

— Bent mindent kígyókkal, meg indiaiistenekkel beszőtt szőnyegek borítottak. Csodásán kísérteties volt.

— És Mr. Yahi-Bahi ott volt? — Dehogyis; csak az asszisztense, Mr. Ram

Spudd. Olyan furcsa, kövér, kicsi ember! Azthiszem, bengáli lehet. Odaállt egy függönymögé és kinyújtotta a karját és nem akart

továbbereszteni. Azt mondta, Mr. Yahi-Bahiéppen a legmélyebb elmélkedésben van, ilyenkor nem szabad zavarni.

— Elragadó! — mondta Miss Snagg.A valóság az, hogy Mr. Yahi-Bahi ott ült a

függöny mögött és tízcentes konzerv-disznó-húst fogyasztott babbal. — Azt szeretem legjobban a keletiekben,

hogy olyan finomak az érzékeik, — folytattaMrs. Rasselyer-Brown. — Elmagyaráztamneki, hogy azért jöttem, hogy Mr. Yahi-Bahitmeghívjam, tartson nekünk előadást a bohoiz-musról, és amikor már menni készültem, elővettem egy egydollárost és letettem az asztalra.Csak látta volna, hogyan vette el Mr. Ram



szólt: — Isis védelmezzen, ó szépséges hölgy! — Tökéletes udvariasság és még hozzá a pénzmegvetése is benne van. Amint kimentem, nemtudtam ellenállni és még egy dollárt csúsztat

tam a kezébe. Ügy vette el, mintha észre semvenné és csak ennyit mormolt: — Osiris óvjon,ó asszonyiság virága. — És amikor beszálltamaz autóba, még egy dollárt adtam neki, mireezt mondta: — Isis és Osiris hosszabbítsa meg

életedet, ó rizsföldek lilioma! — És miután eztelmondta, ott állt a kocsi mellett, amíg csak elnem indultam. Közben olyan különösenmerengő tekintettel nézett rám, mintha mégvárna valamit.

— Egészen rendkívüli, — morogta MissSnagg. Életfeladata ugyanis abból állt, hogyehhez hasonló kijelentéseket mormolt, ha Mrs.Rasselyer-Brown mondott valamit. És ha azember összeszámolja a vacsorákat és az opera

jegyeket, határozottan megtalálta a számításait. — Ugye? — kérdezte Mrs. Rasselyer-

Brown. — Hát még ha az ember összehasonlítja a mieinkkel! Tudja, úgy szégyelemmagam, az új sofőrünk miatt. Milyen más, mintMr. Spudd! Milyen gorombán nyitotta ki azajtót és milyen udvariatlanul ült be az üléséreés milyen szemtelenül indította el a kocsit! És

bizonyára akarattal úgy csinálta, hogy a kocsielinduláskor Mr. Spuddot nyakig befröccskölte



Sajátságosképpen mások, így pl. Miss Dul phemia, akinek a szolgálatára szerződtettéktulajdonképpen a sofőrt, egészen máskép vélekedtek felőle. Mert az új sofőr arcát mintha

bronzból öntötték volna, szeme pedig villogott.És amikor felhúzta libériás köpenyét, úgy álltaz rajta, mint egy katonatiszti egyenruha ésmég a sofőrsapka is tiszti csákóvá változott afején. És Miss Dulphemia és barátnői azt ter

jesztették róla, hogy a Philippi-szigetekenszolgált, ami egyúttal megmagyarázta a homlokán látható forradást is, amelyet nyilvánIliolánál vagy Huila-Huilánál vagy más megfelelő alkalomkor szerzett be. De Miss Dul-

phemiát mégis elsősorban nagyszerű gorombasága ragadta el. Hiába, egészen más embervolt, mint azok, akik az ő szalonjukban forgolódtak. Ha Mr. Sikleigh Snoop ültette a Misstautójába, akkor mindegyre ott táncolt körü

lötte, és egyre azt pötyögte: Parancsoljon,vagy engedje meg, és mélyen lehajolt, hogymegigazítsa a ruháját. A sofőr meg csak felrántotta az ajtót, rákiáltott: Beszállni — és becsapta az ajtót. Ez természetesen kéjes borzongást idézett elő Miss Dulphemia hátgerincén és képzeletében, mert kétségkívüli bizonyítéka volt annak, hogy a sofőr egy álruhásgentleman. Bizonyára angol nemesember, egyszökevény, egy hercegi család ifjabb sarja.



elgondolása arra vonatkozólag, hogy miért álltez a sofőr a szolgálatukba, őszintén megvallva

bizonyosra vette, hogy a philippini sofőr megakarja szöktetni; és valahányszor egy tánc-

mulatságról vagy estélyről hazahajtattak, boldogan dőlt hátra ülésén és azt kívánta, bárcsak már elkezdődnék a szöktetés.

De ezidőszerint Dulphemia gondolatai is,éppúgy mint mindenki másé, Mr. Yahi-Bahi és

a bohoizmus, az új tan körül repdestek.Mrs. Rasselyer-Brown látogatása után

számos hölgy ment el hozzá, természetesenautón. És valamennyien elragadtatva jöttekvissza, akár látták Mr. Yahi-Bahit magát, akár

csak bengál asszisztensével, Mr. Ram Spuddaltalálkoztak.

— Milyen csodálatos tapintat, milyen gyengédség! — mondta az egyik. — Amikor az ötdollárost letettem az asztal szélére, Mr. Spudd

alig nézett oda. Csak annyit mormolt: — Osirisoltalmazzon! — és felmutatott a mennyezetre.Ösztönösen felnéztem oda és mire újra lenéztem, a pénz már el is tűnt. Azt hiszem, elvarázsolta.

— Persze, hogy persze, — mondták a hallgatók.

Mások híreket hoztak Mr. Yahi-Bahi csodálatos képességeiről, különösen jövőbelátó tehet



Mrs. Bumconhearst, aki éppen a harmadikférjét veszítette el (válás útján) Mr. Yahi-Bahitól olyan jóslatot kapott, amelynek pontossága már csaknem hátborzongató volt. A

hölgy próféciát kért és Mr. Yahi-Bahi teljesítette kívánságát. A hindu felszólította, tegyenle az asztalra hat százdollárost egy misztikuskígyó alakjában kirakva, azután e misztikuskígyó fölé hajolt és mélyen elgondolkozott,

mint aki az ábra jelentésén tűnődik, és végülis ezt nyilatkoztatta ki:

— Sok minden fog még történni, mielőtt sokminden más elkezdődik.

— Vajjon honnan tudta? — kérdezte

mindenki.Mindennek az lett az eredménye, hogy Mr.Yahi-Bahit és Mr. Ram Spuddot meghívtákMrs. Rasselyer-Brown házába és azonkívüllépések tétettek egy külön társaság létesítésére,amely ezt a keleti nevet fogja viselni: a Yahi-Bahi Társaság. Mr. Siklegh Snoop, a szerelemköltője, volt e szervezkedés főmozgatója. Annális alkalmasabb erre a szerepre, mert járt márIndiában. Befizetett 6350 dollárt egy világkörüli út céljaira és ez alkalommal hat hetettöltött Indiában. Ismerte az egész országot a bhootali Jehumbaporetól a carnatici Jehum- balabadig és mindent, ami közben volt. Éppenezért a Plutoria Avenue hölgyei szemében



Indiára, Mongóliára és minden hasonló jellegűvidékre vonatkozólag.

Rasselyer-Brownék nagy ebédlőjét kiürítették és átalakították előadóteremmé, amelybenmintegy ötven-hatvan intímebb ismerősük

gyűlt egybe. Egy-két kivételtől eltekintve azegész közönség hölgyekből állt. Megjelent természetesen Mr. Spillikins, teljesen kifejezéstelen arcával és futball-labda alakú fejével, de ő,amint mindenki tudta, csak Dulphemia ked

véért jött. Továbbá Longerstill, az agg bíró is, botjára támaszkodva, hogy félrehajtott fejjelelcsípjen egy-két szót a társalgásból. Azért jött, hogy szükség esetén egy-két keresetlenköszönő szót mondjon valamiért és azután

rövid, esetleg csak félóra hosszat tartó beszédet mondjon az Egyesült Államok alkotmányáról. Ha ez nem volna lehetséges, beéri azzalis, ha mint jelentékeny öreg urat ünnepük;még mindig jobb, mint otthon ülni.

De minthogy a hallgatóság nagy részehölgyekből állt, hát csak ültek, ültek és hangosan zümmögve politikamentes társalgástfolytattak és Mr. Yahi-Bahi megjelenésérevártak. Végül mikor már egy félóra elmúlt és



kell valaminek, Mrs. Bumconhearst felemelkedett és így szólt:

— Hölgyeim, amint méltóztatnak tudni, egyigen jelentékeny férfiú időzik körünkben, akitalán hajlandó lenne az alkotmányról. .

Minden szem azonnal Longerstill bíróraszegeződött. De a sors úgy akarta, hogy éppenebben a pillanatban lépett be Mr. SikleighSnoop Mr. Yahi-Bahival és Mr. Ram Spuddal.

Mr. Yahi-Bahi magastermetű ember volt.Lebegő keleti öltözete még magasabbnak láttatta. Hosszú, barnaszínű arcában oly koromfekete és tüzes szem égett, hogy azt a hölgyet,akire ránézett, kellemes borzadály futotta át.

— Édes szívem, — mondta később MissSpagg — úgy éreztem, mintha teljesen keresztüllátna rajtunk. — Amiben a hölgynek igazais volt.

Mr. Ram Spudd viszont urának tökéletesellentéte. Kicsi és kerek és gödröcskékkeldíszített mahagóniarcában úgy csillog a szeme,mint két kis sziruppocsolya. Fejére turbánttekert, úgyhogy csaknem teljesen golyóbisalakú lett. Mindkettőjük öltözetét tetőtől-talpig

Buddha misztikus jele és Visnu hét kígyója borította.

Mr. Yahi-Bahi és Mr. Ram Spudd természetesen nem tudtak a gyülekezethez beszélni, mert



Kizárólag Mr. Snoop közvetítésével érintkezhettek a közönséggel és Mr. Snoop is bevallotta később, hogy a dolog nagyon nehezenment. Mert ő csak két indiai tájszólást beszélt

többé-kevésbbé folyékonyan, a garmazánit ésa gurmezónit, ez mind a kettő ősi dravidanyelv, egyenkint kettőszázhárom-kettőszáz- bárom szóval rendelkeznek. Ez erősen megnehezítette a társalgást. Mr. Yahi-Bahi olyan

tájszólásban felelt, amely Mr. Snoop véleménye szerint a Veda-irátok szent nyelve lehetett és szavakban igen gazdag nyelv volt, csakhogy, sajnos, ezt ő nem értette. De hát ezeketa nehézségeket mindenki ismeri, aki keleti

nyelvekkel foglalkozott.Mr. Snoop mindezt kifejtette megnyitó beszédében, azután a hallgatóság nagy érdeklődésének közepette elmagyarázta, miben is áll voltaképpen a bohoista vallás. A legjobban nyilvánakkor értik meg, úgymond, ha közli a hallgatósággal, hogy legfőbb tantétele a Bahi. Tulajdonképpen minden hívőnek az a legfőbb célja,hogy a Bahit elérje. Mindenki, aki napjában

bizonyos számú órát, mondjuk például tizenhatot a bohoizmusba való hallgatag elmerülés-

sel tud eltölteni, rá kell hogy eszméljen, hogyan jut el lelke fokról-fokra a Bahi állapotába.Magának a Bahinak legfőbb célja az áldozat:egy igazi hívőnek készen kell lennie arra,



akár idegeneket is, ha a Bahi úgy kívánja.Ilymódon válunk képesekké arra, hogy teljesen elszakadjunk az anyagtól és elérjük amagasabbrendű közömbösséget. Ennek az el

érése után pedig magábaszállás és böjtölésútján — amin az értendő, hogy az ember csakhalból, gyümölcsből, borból és húsból él — eílehet érni a tökéletes swarajt vagy önuralmatés végül is bizonyos idő múltán a nirvánát, a

bohoizmus legmagasabb célkitűzését.Az első lépés mindehhez, fejtette ki Mr.

Snoop, az, hogy minden újonc és olyan lény,aki el akar indulni a megigazulás ösvényén,vizsgálja meg a lelkét és küldjön száz dollárt

Mr. Yahi-Bahinak, mégpedig aranyban. A bohoista vallás szerint ugyanis az aranyat.tekintik annak a fémnek, amely a három főerényt jelképezi; ezüst- vagy papírpénz nem

jelképez. A bankjegyek csak „do“-nak, vagyis

fele vigasztalásnak tekintetnek, míg külföldifizetési eszközök, mint például kanadai vagymexicói bankjegyek egyenesen „boo“-nak,vagyis megvetésre méltónak számítanak.

Eme fejtegetés után Mr. Snoop felolvasottegy igen szép hindu költeményt, amelyetszóról-szóra fordított le. Így kezdődött: — öTehén, aki a Ganges partján állsz és látszólagminden elfogadható foglalkozás nélkül. ■.“ ésmindenkinek nagyon tetszett. Minthogy nem



nak lehetne minősíteni, felette állt a nyugatikultúra valamennyi termékének.

Miután Mr. Snoop befejezte, felkérték Mr.Longerstill bírót, mondjon néhány keresetlen

köszönő szót, amelyet azután az EgyesültÁllamok alkotmányáról szóló előadása követett. Majd felszólította a jelenlevőket, kezük feltartásával jelezzék, vajjon belépnek-e a mostmegalapítandó Yahi-Bahi Társaságba. És

miután minden jelenlévő lelkesen vállalta ezt akis megerőltetést, a bíró megállapította, hogya Társaság megalakult. Mr. Yahi-Bahi négymély salaamot hajolt, minden világtáj feléegyet-egyet és az összejövetel végétért.

Aznap este ötven ebédlőasztal fölött beszélték meg a Bahi mibenlétét és ötven férjnekhiába magyarázták, mert a férjek általában buták ahhoz, hogy az ilyesmit megértsék.

Ugyanaznap délután, amikor ez az össze jövetel végbement, a philippini sofőr megkérteMr. Rasselyer-Brownt, adjon neki néhány órakimenőt, mert szeretne anyósa temetésén résztvenni. Ezt a kérést Mr. Rasselyer-Brown márcsak elvből sem tagadta meg soha egyetlenférfi-alkalmazottjától sem.

Mire a philippini sofőr, de immár nem philippini sofőrnek öltözve, felkereste Mr.Yahi-Bahi lakását. Egy kis varázskulcs segítségével sikerült is behatolnia; a varázskulcsot



kereste ki. Csaknem egy óra hosszat tartózkodott a lakásban. Ha egy szem olvashat a jegyzőkönyvben, amelyet belső zsebébe süly-lyesztett, még érdekesebb részleteket tudhat

meg a keleti miszticizmusról, mint amilyeneketMr. Yahi-Bahi nyilvánosságra hozott. Olykülönösek voltak ezek a részletek, hogy asofőr, mielőtt visszatért volna Rasselyer-Brownékhoz, bizonyos igen érdekes töredéke

ket megsürgönyzött belőlük New Yorkba, Nem szándékozom most egyenkint fel

jegyezni az indiai Yahi-Bahi Társaság haladásának minden lépését, amelyet rövid, de dicsőlétezése folyamán tett. Az általános sikerben

nem lehetett kételkedni. Tanai erejükkel meghódítottak minden müveit hölgyet a PlutoriaAvenuen. Volt valami ebben a keleti miszticizmusban, amihez képest laposnak és gyermekiesnek tűnt minden addigi vallás és hiedelem.

Szent rítusainak gyakorlása azonnal el is kezdődött. A plutoriai bankok pénztárát megostromolták a hölgyek, hogy bankjegyeiketszázdollárosokra váltassák be. A legfinomabbházakban nem adtak mást vacsorára, mintelőször egy híg levest, azután halat, harmadszor húst vagy vadat vagy szárnyast, ígyfácánt, szalonkát, foglyot, amely utóbbimadarat Buddha különösen kedvelte, yégül pedig gyümölcsöt és bort. Egyébként mindenki



erényét. Rendeztek néhány keleti vacsorát is,amikor is először keleti költeményeket olvastakfel, hogy a lelkeket előkészítsék a Stoy, a gondolatoktól való teljes elfordulás állapotára.

Ilymód a bohoizmus tanai sosem sejtettgyorsasággal terjedtek. A társaság tagjaiközül nemsokára igen sokan elérték a Bahi,vagyis magasabbrendű közömb állapotát. Hozzájuk hasonlókat másutt, mint Linkporéban

vagy Jurumbababadban nehéz lett volnatalálni. Mikor például Mrs. Bumconhearst azthallotta, hogy második férje újra megnősült(három éve veszítette el a nőemancipáció kérdésében felmerült véleménykülönbségük miatt)

— a hölgy a hírt tökéletes Bahival fogadta,annyit se mondott, hogy nicsak. És amikorMiss Snagg megtudta, hogy fivére meghaltVenezuelában — egészen váratlanul, hétéviszakadatlan rum-ivás után — és tízezer dollárthagyott rá, magatartása már nem is a Bahi,hanem a Nirvána határát súrolta.

És valóban: a keleti eszmék diadalmenetehétről-hétre erősebben volt észlelhető. Egyestagokra annyira rájött a Bahi, vagyis amagasabbrendő közömb, hogy már el sem

jártak a Társaság gyűléseire. Mások pedigoly nagyfokú swarajt, vagyis önuralmat értekel, hogy nem is olvasták már a bohoistaröpiratokat. És némelyek olyan mélyen be



megfeledkezésbe, hogy már tagdíjukat is elfelejtették megfizetni.

Ilyen állapotok természetesen mindig fellépnek olyankor, amikor egy kicsiny, rejtett él

csapat hadakozik a tömeg előítéletei ellen.Az egész kísérlet legnevezetesebb mozza

nata a titkos erőknek ama csodálatos meg-megnyilvánulása volt, amely egyúttal a Társaság utolsó gyűlése is lett s amelynek lefolyását

mindmáig sűrű köd és homály borítja.Már néhány hete rebesgették, hogy Mr. Yahi-

Bahi a titkos erőknek különösen ünnepélyeskinyilatkoztatására készül. Szükségessé tetteezt az a körülmény, hogy a swaraj vagy a

nirvána nagyon is rohamosan elharapózott atagok között. Egy ideig haboztak, vajjonmilyen formában történjék meg a kinyilatkoztatás. Először azt suttogták, hogy Mr. Yahi-Bahi merész lesz megpróbálni az ősi keletiritust és elássa Mr. Ram Spuddot Rasselyer-Brownék kertjében és otthagyja nyolc napiga Stoy, a felfüggesztett életműködés állapotá

ban. Ezt a tervet azonban mégis elejtették,mert Mr. Ram Spuddban kételyek támadtak,vajjon lelke eléggé előkészült-e már arra, hogy

a Stoy állapotába kerüljön.Végül is közölték a Poosh, vagyis a belső

kör tagjaival, a legnagyobb titoktartás pecsétjealatt, hogy Mr. Yahi-Bahi a keleti okkultizmus



kísérelni, magának Buddhának reinkarnáció ját vagy helyesebben reasztralizációját.

A belső kör tagjait kellemes borzadály fogtael, amikor ezt hallották.

— Megpróbálták ezt már máskor is? —kérdezték Mr. Snoopot.

— Csak egyszer-kétszer, — felelte a költő. — Egyszer, azt hiszem, Yambum, a hírescarnatici yoghi és azután egyszer vagy talán

kétszer is Boho, a szekta alapítója. Mr. Yahi-Bahi mesélte nekem, hogy ha a ráolvasásnakcsak a legkisebb részét nem végzik pontosan,az a veszély fenyeget, hogy az illető, aki megkísérli az asztralizációt, a teljes semmibe tűnik.

Mindazonáltal kész arra, hogy megkísérelje.

Úgy volt, hogy a séance Rasselyer-Brownék-nál lesz, mégpedig éjfélkor.

— Éjfélkor? — kérdezte csodálkozva minden tag.

— Persze, hogy éjfélkor, mert hiszen köztudomású, hogy amikor itt éjfél van, dél vanAllahabadban.

Ez a válasz mindenkit meggyőzött. — Éjfélkor dél van Allahabadban, — ismé

telte mindenki mindenkinek, ez mindent meg



helyzet, ha éjfélkor mondjuk Timbuktubanvolna dél.

Minden hölgyet felkértek, hozzon magávalvalami arany ékszert az ülésre.

Bizonyára emlékeznek még rá olvasóink,hogy a bohoista tan értelmében az arany, atiszta arany a három erény székhelye: úgymint a Szépségé, a Bölcseségé és a Bájé. Ennekértelmében azon egyén, aki az aranynak bir

tokában van, a fentnevezett három erényt is birtokolja. Csak a rra van szükség, hogy kellőmennyiségű tiszta aranya legyen — az erényekakkor maguktól jönnek.

De a nagy kísérlethez egészen tiszta, drága

kővel nem ékesített arany kell; legfeljebb mégrubinról lehet szó, mert a rubin a hinduk általtisztelt három tulajdonság hordozója: azerkölcsösségé, a bőbeszédűségé és az iszákos-ságé.

A mi esetünkben kiderült, hogy a hölgyekegy részének, sajnos, csak gyémántokkal ellátott arany ékszerei voltak. De szerencséreMr. Yahi-Bahi, amikor erre vonatkozólag megkérdezték, kijelentette, hogy jóllehet a gyémántsokkal kevésbbé kedves Buddhának a rubinnál,

mindazonáltal a gyémánt is rendelkezik amásodrendű hindu erényekkel, rigymint a láthatatlanná levés, mozgékonyság és eladhatóság erényével.



lyer-Brown palazzóra. Csak egy szál gyertyaégett egy kis asztalon az óriási ebédlőben; ezta gyertyát Mr. Ram Spudd hozta a Táj Mahal ból ; kissé hasonlított azokra a gyertyákra,

amelyeket Mr. Yahi-Bahi lakhelye közelébenárusítanak egy tizenötcentes bazárban. A személyzetet íelküldték szobáikba és a leghatározottabban meghagyták, hogy már fél tízkorvonuljanak vissza. Mr. Rasselyer-Brownnak

aznap este a S. Asaph-egyházközség presby-teriumának gyűlésén kellett résztvennie éstizenegy óra felé oly kimerültén érkezett haza,mint mindig, ha egyházközségi összejövetelenvett részt. Olyannyira kimerült, hogy egy mel

léklépcsőn tántorgott fel reszkető térdekkelszobájába. Az egyházi élet úgy elcsigázta,hogy számára mindaz, ami aznap este házá ban történt, teljesen bahi, vagyis magasabb-rendű közömb volt.

A megbeszélés értelmében a résztvevők zajnélkül és gyalog érkeztek. A kocsikat legalábbegy sarokkal odébb leállították. Sötétben mentek fel a ház lépcsőjén és egy zajtalanul nyílóajtón bocsáttattak be, a nélkül, hogy csöngetniük kellett volna. Mr. Yahi-Bahi és Mr. Ram

Spudd, aki egy nagy csomaggal érkezett,gyalog, már ott tartózkodott egy függönymögött az elsötétített teremben, amint hírlett,a legmélyebb elmélkedésbe mélyedve.



és suttogva adott utasítására mindenki levetette a bundáját és kabátját az előcsarnok ban, ahol egy halomba rakták azokat, azutánhallgatva bevonult az ebédlőbe. Ott a halvány

fényű gyertyán kívül nem volt semmi világosság. Az asztalra, amelyen a gyertya állt,minden vendég, utasítás szerint, lerakta aranyékszerét és közben halkan azt mondta: —Ksvoo. Ez annyit jelent:

— Ó Buddha, ezennel lerakom lábad eléméltatlan adományomat. Vedd és tartsd megmindörökké.

Megmagyarázták a vendégeknek, hogy ezcsak puszta formaság.

— Mit csinál most? — suttogták az egybegyűlt vendégek, amikor azt látták, hogy Mr.Yahi-Bahi végigmegy az elsötétített termen ésmegáll a büffé előtt.

— Csend, — szólt Mr. Snoop — most mutatja be az engesztelő áldozatot Buddhának.

— Indiai szertartás, — suttogta Mrs. Rasse-

lyer-Brown. Homályosan ki lehetett venni, hogyMr. Yahi-Bahi fel és alá jár a pohárszék előtt.Egy pohár halkan csengett.

— Egy pohár mogyoróliszttel és fűszerek



togta Mrs. Rasselyer-Brown. — Istenem,mennyit kellett szaladgálnom, amíg mindentössze tudtam szedni. Feltétlenül ragaszkodotta burmai pálinkához, mert a hindu vallás

szerint csak ezzel lehet az Istent megidézni.Minthogy pedig ezt lehetetlen volt szerezni, hátlegalább háromcsillagos Hennessynek kellettlennie, mert az a konyak nem egészen ellenszenves Buddha előtt. A fűszerekre azért van

szükség, hogy illatuk az istenek orrlikaibahatoljon. Már a Visnu-Buddhayat is említi akiengesztelő italáldozatot és a fűszerek illatát.

Mr. Yahi-Bahi befejezvén előkészületeit,megállt a pohárszék előtt és négy keleti meg

hajlást tett a négy világtáj felé. Az egy szálgyertya eddigre már annyira leégett, hogymozdulatait alig lehetett látni. Alakja nagyimbolygó árnyat vetett a szemben lévő falra. Nyakából hosszú fátyol függött le, amelyen ellehetett olvasni a ráhímzett Wah Wahszavakat.

Az izgalom nőttön-nőtt. — Mit jelent az, hogy W ah? — kérdezte

Mr. Spillikins. — Pszt, — szólt Mr. Snoop. — Wah annyit

jelent: Ó Buddha, bárhol is tartózkodói szellősnirvánádban, szállj le hozzánk és nyilatkozzmeg előttünk asztrális alakodban.

Mr. Yahi-Bahi felemelkedett. Látták, amint



szobán és eltűnik a spanyolfal mögött. Arról,hogy mit csinált ezalatt Mr. Ram Spudd, nincssemmi híradásunk. De feltételezhető, hogy mégmindig imádkozott.

Mély csend uralkodott. — Tökéletes nyugalomban kell várakoz

nunk, — suttogta Mr. Snoop.Mindenki feszült várakozással meredt a

pohárszék homályos körvonalaira. Múltak a

percek. Senki sem mozdult.A várakozás mintha mindenkit megbaboná

zott volna.Az idő még mindig egyre múlt. A gyertya

már annyira leégett, hogy a nagy terem csak

nem teljes sötétségbe borult.Talán elmulasztottak valamit az előkészületek alkalmából? Talán mert nem a megfelelő pálinkát használták, a jelenés el fog maradni?

De nem! Hirtelen úgy látszik mindenki atudatára ébredt annak, hogy egy „présence",egy jelenlét van jelen. Présence — ez az a szó,amelyet később ezer bizalmas beszélgetésbenhangoztattak. Présence! Mert testnek nemlehetett nevezni. Mert nem volt test. Jelenésvolt, asztrális alak, szóval présence.

— Buddha! — hördült fel mindenki, akilátta.

Később nem lehetett egyértelműleg megállapítani, hogyan jött a jelenés a szobába. Némelyek



úgy hallotta, mintha Buddha azt mondta volna: — Ez már döfi.

Erről a vad képzeletszüleményről azonbannem szólt soha senkinek egy árva szót sem.

Buddha hallgatagon visszament abba azirányba, ahonnan jött, miközben egyik kar

jával lassan végigsimította ajkát, mint ahogyazt Hindusztánban szokták, amikor búcsútmondanak.

Buddha eltűnése után egy percig senki semmozdult meg. Akkor Mrs. Rasselyer-Brownnem tudott tovább ellenállni a kísértésnek, felcsavarta a villanyt és az egész terem kivilágosodott.

A rémült látogatók sápadt arccal meredtekegymásra. De legnagyobb meglepetésükre ésrémületükre a kis áldozati asztal a szobaközepén teljesen üres volt —• nem látszott rajtaegyetlen egy ékszer, semmiféle arany sem.Mind eltűnt.

Az igazság villámfényszerűen derengett felegyszerre mindenkiben: nincs kétség, az aranyés az ékszerek asztralizálódtak. A jelenéstitkos ereje következtében felszívódtak azasztrális síkokba, ahová Buddha eltűnt. Rossz

sejtelmekkel tele húzta félre valaki a függönyt.Mindnyájan azt várták, hogy Mr. Yahi-Bahiés Mr. Ram Spudd élettelen tetemére fognakmeredni. Csakugyan ott feküdt a két Buddha-



mellett, Yahi-Bahi hosszú salja és Ram Spuddvastag turbánja. És az emberek lélekzete elszorult, olyan valóságízű volt a hívő vastagfekete üstöké, amelyet nyilván a villám sodort

le a fejéről és most kísértetiesen emlékeztetettegy színész eldobott parókájára.

Az igazság nagyon is egyszerű: — Elnyelteőket az örvény! — kiáltotta egy tucat hangegyszerre. Hirtelen és villanásszerűen nyilván

valóvá lett, hogy Yahi-Bahi és Ram Spuddhalállal lakolt merészségéért. Valami részletetelmulaszthattak és most mindkét keleti férfiúttest szerint elragadták az asztrális síkokra. Ésmég ők óvták szegények ettől a többieket!

— Mily szörnyű! — mormolta Mr. Snoop. —Valami borzalmas tévedést követhettek el. — Vajjon asztralizálódtak ? — kérdezte

Mrs. Bumconhearst. — Kétségkívül, — felelte Mr. Snoop.Valaki megszólalt: — Ezt el kell tussolni. Végtére is mi nem

tudhattuk előre.Mire a hangok kórusa szólalt meg és min

denki azt ajánlotta, hogy tussolják el azegészet.

— Nem próbálhatná meg esetleg, hogyvisszamaterializálja őket? — kérdezték Mr.Snoopot.

— Nem, nem, dehogy, — felelte ez, még



És az e tárgyban való általános egyetértésazt bizonyította, hogy minden látszat ellenéremégis mélyen beléhatoltak a Bahi, vagyis amások iránt való tökéletes közömb szellemébe.

— Eltussolni! — kiáltotta mindenki és a ki járat felé tolongott.

— Szent Is ten ! — kiáltotta Mrs. Bumcon-hearst. — A kabátok!

— Elasztralizálódtak! — kiáltották a ven

dégek.Újabb megrökönyödés, miközben mindenkiarra a helyre bámult, ahol a kabátokat felhalmozták.

— Most már hiába, — mondták végül is —

hazamegyünk kabát nélkül. Csak nem ittmaradni. Ha az ember arra gondol, hogy esetleg a rendőrség . . .

A rendőrség szóra hirtelen hallani lehetettegy csengő szavát és a rendőrautó fékjének

vad csikorgását. — A rendőrség! — kiáltották mindnyájan. — Szent Isten ! Egy szót sem ! Eltussolni!

Mert a rendőrség természetesen nem ismerhette a Bahi alapelvét, vagyis a magasabb-rendű közömböt.

Ebben a pillanatban hosszasan és végzetesen megszólalt a csengő odakint és az egészelőcsarnok egy másodperc alatt megtelt tagbaszakadt, kék egyenruhás alakokkal.



Brown, — kiáltotta be egy harsány, határozotthang a folyosóról. — Elcsíptük mind a kettőt.Minden megvan. Megfogtuk őket már a legközelebbi sarkon. De ha nincs kifogásuk ellene,

néhányuk nevét fel kell írnunk, hogy tanúskodjanak a tárgyaláson.

A philippini sofőr volt. De most nem sofőrnek öltözött, hanem rendőrfelügyelői egyenruhát hordott és kabátján feltűnő helyen

hordta a bűnügyi rendőrség bádogjelvényét.Mellette állt, jobbról és balról, Yahi-Bahi és

Ram Spudd materializált alakja. Mindkettőjüknagy felöltőt hordott, nyilván ez lehetett ahatalmas csomag tartalma. A philippini sofőr

mindkettőt vasmarokkal tartotta a nyakánálfogva. Mr. Ram Spudd elvesztette keleties hajkoronáját és Mr. Yahi-Bahi arca, talán egyközelharcban, igen élethűen ható fehér csíkokat kapott.

Nem is tettek kísérletet, hogy kiszabadítsákmagukat és elszökjenek. Mr. Spudd mégdohányzott is, tökéletes bahival, vagyis közömb- bel sorsával szemben, azzal a nyugalommal,amelyet csak bizonyos állami intézményekbenvaló hosszas üldögélés után lehet elsajátítani.

— Már csak önökre vártunk, — mondta egymagas rendőrtiszt két vagy három hölgynek,aki visszanyerte bátorságát és hozzája lépett.

— Ezek mindent beletettek egy kézikocsiba és



őket a saroknál és jelt adott az őrjáratnak.Remélem, mindent meg fognak találni, hölgyeim, — tette hozzá és egy kövér rendőrremutatott, aki éppen ekkor jött fel a lépcsőn

karjában hozva a bundákat.Sokan élték e pillanatban át, milyen derék,

megbízható emberek ezek a kékruhás rendőrökés milyen barátságos, otthonias oltalmat nyújtanak keleti titkos tanítások cselvetésoivel

szemben. — Vajjon már rovottmultú betörők? — kérdezte valaki.

— Ó, hogyne, ugyanezt a viccet már négyvárosban megcsinálták. Mind a kettő már

iksszer ült. Alig hat hónapja, hogy kijöttek.Miattuk ne repedjen meg a szívük, — fejezte be a rendőr vállat vonva.

Akkor mindenkinek odaadták a bundáját ésaz ékszerét is mindenki visszakapta. MajdMr. Yahi-Bahit és Mr. Ram Spuddot bedugtáka tolonckocsiba; a két férfiú ezt olyan nyugalommal tűrte, hogy igazán díszére vált volnaBimbulabad és Linkapore legszebb hagyományainak is. Sőt Mr. Spudd öreg fiúknak

becézte a rendőröket és elismerését fejezte kiügyességük iránt.

így végződött a séance, a vendégek eltűntekés a Yahi-Bahi Társaság szó nélkül feloszlottalkatrészeire.



mindig újra és xijra felmerült egy misztikusmozzanat, amelyre sehogyan sem leltek magyarázatot. Amikor a tagoknak már nem kellettrendőrségtől és letartóztatástól félniük és

idejük volt gondolkozni a történteken, rájöttek,hogy van egy pont, amelyre vonatkozólag arendőrség nagyon is távoljár az igazságtól.Mert Mr. Yahi-Bahi — akár tolvaj, akár nem,akár keletről jött, akár, amint a rendőrség ál

lítja, Missouriból — mégis csak megtette, amitígért, és Buddhát odaasztralizálta az ebédlőbe.

Ezt az álláspontot senki sem képviseltenagyobb nyomatékkai, mint maga Mrs. Rasse-lyer-Brown.

— Mert — mondta —, ha nem Buddha voltaz illető, hát akkor ki más lehetett volna?Erre a kérdésre sosem kapott választ.



.

■



Mr. Spillikins többnyire kis fekete kalapotés cutawayt hord. A fiúk viszont Eton-kabátotés fekete nadrágot, amely anyai kívánságramindig kissé rövid. Mrs. Everleigh-Spillikins

ugyanis tisztában van azzal, hogy eljön majdegyszer a nap — majd úgy tizenöt év múlva —,amikor fiai már nem lesznek gyermekek. Deaddig olyan jó tudni, hogy még mindig az őkis fiai. Bob a legidősebb, de Sib, a legfiata

labb, a legnagyobb, ezzel szemben Willi, a har-* madik, a legunalmasabb, bár erre vonatkozólageltérnek a vélemények, vannak, akik azt állít ják, hogy Gibb, a második, egy kissé mégtompább eszű. De annyi biztos, hogy mind a

négyen kitünően megértik egymást és jó pajtások.Mrs. Everleigh-Spillikins maga sosem vesz

részt ezeken a sétákon. Valószínűleg Cormo-rant tengerészkapitány magával vitte a lóversenyre, amit Mr. Spillikins nagyon jónévenvesz a kapitánytól. A kapitány, tekintettel arra,hogy tengerészkapitány, időnkint szükségétérzi annak, hogy egy egész délutánt vagy akárnéhány napot is a tengeren töltsön. IlyenkorHawk hadnagy kíséri el Mrs. Everleigh-Spilli-

kinset a Vadász- vagy a Golf klubba, amit Mr.Spillikins igen kedves figyelmességnek tekint.Ha pedig Hawk hadnagynak is a városonkívül kell töltenie a napot — lévén az EgyesültÁ



ezredes kíséri el Mrs. Everleigh-Spillikinset,mert az ezredes a milíciánál van és mindigráér.

Amint a Plutoria Avenuen sétálnak, a fiúk

Mr. Spillikinset mély ökörbéka-hangjukonTatának vagy Papának szólítják.

— Mondd, Papa, — brummog Bob — nemnézhetjük meg a baseball-mérkőzést ?

— Nem, Tata, menjünk inkább haza és

játsszunk biliárdot ötcentes alapon. — Na jó, fiúkák, — mondja Mr. Spillikins és

öt perc múlva már szaladnak is fel a Spillikins-ház lépcsőjén és a játék miatt érzett izgalmuk

ban mindnyájan egyszerre beszélnek.

Ez a naponta megismétlődő színjáték ahozzáértő szemében nem más, mint Mr. PeterSpillikins rendkívül bonyolult szerelmi történetének következménye. Ez a szerelmi regényCastell Casteggioban, Mr. és Mrs. Newberrynyaralójában és árnyas buen retirójában játszódott le Mr. Spillikins ottani látogatása

alkalmával.De hogy jól megértsük az esetet, vissza kell

mennünk egy évvel régebbre, abba az időbe,amikor Mr. Spillikins még egyedül sétált fel



Klubban ült és hallgatta az embereket, akik azttanácsolták neki, hogy most már azután igazánnősüljön meg. A kívülálló szemlélőnek első pillanatra fel kellett hogy tűnjön, milyen túlzó

véleménnyel viseltetik Mr. Spillikins a női nemiránt. Ha az utcán egy csinos nő jött szembe,mindjárt azt mormolta: — De jó nő! — Deakkor is, ha csak egy nagyon szerényen kivitelezett szépséggel találkozott, már így kiáltott

fel: — Hű, de klassz! — Ha egy új kalaplebegett el előtte vagy egy csomó érdekes napszemüveg állt az egyik sarokban, mindjárt aztsóhajtotta: — Remek! — és az operában ésa táncos teaestélyeken kiálló kék szeme majd

kiugrott a csodálattól.De szeme, bár nagy és kiálló, mégis rövidlátó volt, ami nem utolsó dolog. Ennek következtében abban a tudatban élt, hogy a világtele van gyönyörű nőkkel. És minthogy lelkesem volt sokkal tágabb tekintetű, e hölgyeketfelruházta minden erénnyel és keccsel, amitcsak rá lehet aggatni egy új kalapra és egyérdekes napszemüvegre. De legyünk igazságosak: Mr. Spillikins nemcsak a nőkkel voltilyen nagylelkű, hanem általában rajongó ter

mészetű volt. Az operából például mindig lelkesedve jött k i :

— Ejnye-bejnye, hát ez, ez egyszerűen pokolian nagyszerű volt. Nem értek persze



hez, de azért mégis egészen nagyszerű volt,valósággal elaltatott.

Minden új regényről, amelyet megvett, aztmondta:

— Hát ez igen. Ez könyv. Így kell írni.Persze, ahhoz buta vagyok, hogy megértsem,nem is olvastam egészen végig. De csodás, aztény.

Pályafutása eddig nem bizonyult kielégítő

nek, legalább is Mr. Bouldernek, nagybátyjának és vagyongondnokának véleménye szerint.Boulder eleinte azt kívánta, hogy Mr. Spilli-kins az egyetemre járjon. Járt is és tanulmányai elbűvölték. Ügy csodálta a professzoro

kat, mint megannyi mesebeli lényt. — Hű, hanem ez a mennyiségtan-professzor, — mondta — ilyen nincs is. Csak hallanák,amint a trigonometriát magyarázza. Csodás!Az ember egy szót sem ért belőle.

Nem is tudta, melyiket szereti legjobban atantárgyak közül.

— Hát a fizika, — mondta — az igen, azisteni. Öt százalékát már be is vágtam. De mitkellett magolnom! Ha hagynának, egészen afizikára vetném magam.

De, sajnos, nem hagyták. És így Mr. Spilli-kins akadémiai okokból kénytelen volt búcsútmondani életfeladatának.

Ekkor Mr. Boulder bedugta az üzletbe Ter



egyikébe azoknak a vállalatoknak, amelyekszámára huszonegy éves kora óta már sokiratot és csekket írt alá. Egy szép nap tehátott ült klubszékében egy mahagóni íróasztal

előtt, ahonnan petróleumot adott el nagyban.A dolog tetszett neki. Ügy találta, hogy azüzleti élet határozottan felvidítja.

— Attól félek, Mr. Spillikins, — mondta például egy látogatója —, hogy öt dollárban

nem tudunk megegyezni. A piac mai helyzeté ben a legnagyobb jóakarattal sem adhatunktöbbet négy dollár hetvennél.

— Rendben van, barátom, semmi baj —felelte Mr. Spillikins. — Végre is harminc cent

igazán nem nagy pénz, mi ? Marhaság, öregem,csak nem fogunk harminc cent miatt veszekedni? Mennyit akar?

— Hát négy dollár hetvenért húszezer hordóval rendelek.

— Hű barátom, — mondta Mr. Spillikins —húszezer hordó? De sok kell maguknak! Egyilyen kezdő számára, mint amilyen én vagyok,egész szép üzlet, mi? Nagybátyám megőrülmajd örömében.

Mr. Boulder annyira örült, hogy unoka-

öccsét néhány heti ilyen természetű petróleumkereskedés után arra kényszerítette, hogyvonuljon vissza az üzleti élettől, és Mr. Spillikins tőkéjét többezer dollárral megterhelte.



más hátra, mint az, hogy megnősüljön. Eztlelkére is kötötte mindenki.

— Spillikins, — mondták barátai a kártya-asztalnál, miután minden pénzét elnyerték —

meg kell már nősülnöd. — Igazán? — kérdezte Mr. Spillikins szo

morúan. Hiszen, ami azt illeti, szívesen megnősült volna. Yalójában soha semmi mást nemis tett, mint azt, hogy buzgón epekedett a

házasélet örömei után.Rövid diáksága alatt félénk tekintetét ellen

állhatatlan erővel vonzotta a jobboldali padsor, ahol a kezdő lányok görnyedtek trigonometriai feladatuk fölé. Bármelyiket felesé

gül vette volna, kapásból. De hát érdekelhet-eegy olyan lányt a házasság, aki trigonometriai példákat tud megoldani ? Spillikins tudta, hogynem, és ezért néma maradt.

Később, amikor belépett az üzleti életbe és

sokat forgolódott társaságban, ugyanez a balsors üldözte. Legalább egy félévig szeretteGeorgiana McTeaguet, S. Asaph presbiteriá-nus lelkészének unokahúgát. Olyannyiraszerette, hogy ideiglenesen el is hagyta éretteszékét az episzkopális S. Osoph templomban éstizennégyszer egymás után hallgatta meg azörök kárhozatról szóló hitszónoklatot. Mindentelolvasott, amit csak tudott, a pokolra és a kárhozatra vonatkozólag, hogy legyen miről



idényben ez sem használt semmit. Jött egyfiatal lelkész-kandidátus, azon frissiben, ahogykibújt az egyetemről, mondott hat ktilönprédi-kációt az örök boldogtalanság feltétlen bizo

nyosságáról és ezzel elhalászta Miss Mc-Teaguet Spillikinsünk orra elől.

Azután Adelina Lightleighvel járt jegybenvagy legalább is úgyszólván jegyben. Nemmintha ezt közölte volna a leányzóval, de ő

mindenesetre lekötve érezte magát. Kedvéértlemondott az egész pokolról, áttáncolta az éjszakákat és napközben az auction bridzsrevonatkozó szakirodalmat tanulmányozta. Egyidő múlva már olyan biztosan érezte magát a

nyeregben, hogy Lightleighékhez magával vittelegjobb barátját, Edward Ruffot, az egyetemifutballcsapat szemefényét. Szíve vágya az volt,hogy Edward és Adelina megkedveljék egymást és ennek következtében Edwardot gyakran meghívhassa leendő otthonába. Edward ésAdelina olyan jól össze is melegedtek, hogyősszel New Yorkban megesküdtek egymással.Úgyhogy ezután Edward és Adelina hívtameg mindig Spillikinset. Mindketten biztosították, mennyire hálásak neki, és kórusban ezt

dalolták a fülébe: — Peter, szörnyű hülye vagy, hogy nem

nősülsz meg.Ebben az időben ismerkedett meg Mr. Spilli-



Csak meglátta a hölgyet és már el is kezdettolvasni egy könyvet Buddha életéről és nekilátott az Upanishadok fordításának, hogy méltóélettársa legyen Dulphemiának. Amikor meg

tudta, hogy Mr. és Mrs. Rasselyer-Brownnyárára elmegy és Dulphemia Newberryéknélmarad, csak egy kívánatos hely volt már számára e földön: Castell Casteggio, Newberryékszerény nyári menedékhelye.

Így hát természetesen a hetedik mennyországban érezte magát, amikor egy idő múlvaa következő sorok érkeztek hozzá:

„ N a g y o n ö r ü ln é n k , h a n á lu n k tö l th e tn e

e g y - k é t h e t e t . C s ü t ö r t ö k ö n e l k ü l d j ü k Ö n é r t

a k o c s i t a v a s ú th o z . I t t a l e h e tő l e g e g y s z e

r ű b b e n é lü n k . M r . N e w b e r y a z t m o n d ja ,

h o g y ú g y é lü n k m in t a p a r a s z t o k — de

ta lá n n e m l e s z k e l l e m e t le n ö n n e k a v á l t o

z a t o s s á g k e d v é é r t . D u lp h e m ia n á lu n k v a n ,

e g y é b k é n t e g é s z e n m a g u n k k ö z t v a g y u n k .“

Margarete Newberry aláírása díszítette alevelet, amelyet nehéz ezüst monogrammal ellátott vastag elefántcsontszínű merített papirosra írtak, mint ahogy egyszerű falusi népek szokták.



Newberryék is, mint mindenki más, elhagyták nyáron a várost. Minthogy Mr. Newberryráadásul kereskedő volt, üzleti szempontbólsem lett volna helyes, ha az egész esztendőt

a városban tölti. A tőzsdén jövedelmét kevesebbre becsülték volna. Mert hiszen a nyárkezdetén mindenki elutazott vagy falura ment.Azok a kevesek, akik augusztusban visszajöttek, azt mesélték, hogy nem láttak az utcán

egy lelket sem.Mindnyájukat elfogta a vágy az egyszerű

élet, a természet után. Némelyek a tengerpartonkeresték a természetet, ahol már várták őketa széles strandsétányok, a hosszú mólók és a

kis strandkosarak. Mások viszont a vidékennyomoztak a természet után, ezeket kátrányo-zott autóutak és félreeső völgyekben fekvőluxushotelek fogadták. Ismét mások, mint például Newberryék, falusi lakukban hódoltakaz egyszerű falusi életnek.

Némelyikük, amint már láttuk, üzleti okok ból utazott el, nehogy azzal gyanúsíthassák,hogy egész évben dolgoznia kell. Mások Euró

pába utaztak, nehogy azt vethessék a szemükre,hogy mindig csak Amerikában élnek. Ismét

másokat, és talán ez a többség, az orvos küldött el egészségi okokból. Nem mintha betegeklettek volna, de a Plutoria Avenue orvosai,mint például dr. Slyder, igyekeztek, hogy



napokban. Tisztességes orvos nem szeret ilyenkor is betegeivel bajlódni. És a páciensek, akikamúgy is elutaztak volna, jobban szerették, haorvosuk küldi őket valahová.

Miután dr. Slyder és kartársai ilymódonmegszabadultak betegeiktől, maguk is egyvagy két hónapra villámgyorsan Párizsbavagy Bécsbe szöktek. Azt mondták, ezáltaltudnak állandóan lépést tartani az európai

orvostudomány fejlődésével.ők küldték el Miss Dulphemia Rasselyer-

Brown szüleit is. Mrs. Rasselyer-Brownt aYahi-Bahi Társasággal kapcsolatos szörnyűélménye olyan állapotban hagyta, hogy egy

általán nem volt képes semmi másra, mintarra, hogy nyolcvan ismerősével, akik szinténnem voltak képesek semmi másra, földközitengeri útra indult.

Mr. Rasselyer-Brown ugyan nem betegedett

meg, mégis be kellett ismernie, hogy a nagyYahi-Bahi-hűhó után rászorul egy kisüdülésre, valahogy újra formába kell jönnie,és ezért dr. Slyderhez fordult tanácsért. Adoktor megvizsgálta és megkérdezte, mit iszik,és azzal fejezte be, hogy a lelkére kötötte, estesose habozzék, hanem igyék portói bort, napközben pedig, ha hirtelen rájönne a kimerültség érzete, rögtön vegyen magához egy kevésvichy-i vízzel kevert rumot vagy viszkit, hogy



hogy melegen ajánlja Mr. Rasselyer-Brown-nak, hagyja el egyidőre a várost.

— Mit szólna Nagahaketthez, az Atlanti-óceán partján? — kérdezte.

— Csak nincs az Maine államban? — kérdezte rémülten Mr. Rasselyer-Brown. mert ezaz állam híres volt akkoriban az alkohol-tilalom szigorú betartásáról.

— Ugyan, dehogy, hová gondol? New

Brunswickban van, Canadában. Kitűnő hely,nincs alkoholtilalom, a konyha elsőrendű, bárvan a szállodában. Nincsenek kirándulók, nincsgolf, a víz túlságosan hideg ahhoz, hogyfürödni lehessen — szóval igazán az a hely,

ahol az ember rendbejöhet.Ilymód Mr. Rasselyer-Brown is elutazott és

ennek következményeképpen abban a bizonyos pillanatban, amelyről beszélünk, a plutoriai Napi Dollár című lap társadalmi és hálószoba-

rovata azt jelenthette, hogy Miss DulphemiaRasselyer-Brown ezidőszerint Mr. és Mrs. Newberry elbűvölő nyárilakában tartózkodik

Newberrvék azok közé az emberek közé tartoztak, akiknek az a becsvágyuk, hogynyaranta visszatérjenek a természethez, azegyszerűséghez. Mr. Newberry kijelentette,hogy nyári szabadságát csak akkor élveziigazán, ha az erdők legmélyére húzódikvissza, legócskább ruháit hordja és azt eszi,



E célból építtette Castel Casteggiót. A város

tól mintegy negyven mérföldnyire feküdt egytó dombos és erdős partján. A közvetlen szomszédságában lévő tizenöt-húsz villától el

tekintve tökéletes magányosságban állt a tó parton. Csak egy ösvény vezetett hozzá: azautósztráda, amely lombos halmokon átkanyargóit ide a tizenöt mérföldre fekvő vasútiállomástól. Ez útvonal minden lépése magán-

tulajdon, ami nagyon helyes is, ha természetről van szó. Castel Casteggio környéke még alegteljesebb természeti állapotában van, vagyisolyan természetes, amilyenné csak varázsolhatta skót és francia kert- és tájművészek buz

galma. A tó úgy fekszik előtte, mint egyragyogó drágakő, amely most került ki a természet műhelyéből — csak éppen a tükrét tízméterrel feljebb emelték, partvonalát körülfalazták, megtisztították a bozóttól és egy autó

sztrádát vezettek körül.Castel Casteggio gyönyörű épület, csillogóüvegtetejű melegházakkal és tisztára söprött piazzákkal, magas fák és nyírott gyepágyakközött fekszik, talán a legszebb ház az egészkörnyéken. Mindenesetre eszményi hely arra acélra, hogy az ember ócska ruhákat hordjon,korán vacsorázzék és a motorcsónak-kirándulásoktól, teniszpartiktól és a golftól eltekintveegészen egyedül, önmagának élhessen.



szent típusból való volt, amely csak az anglikán egyház tőszomszédságában található.Amikor Mr. Spillikins meglátta őt nyári ruhá

jában és megfelelő kalapjában, belátta, hogy

a világban vezető helyet kell elfoglalnia annaka felekezetnek, amelynek lelkészei ilyen húgokat tudnak felmutatni.

*

— Hű, nahát, — ismételte — maga igazánangyal.

— Ugyan, szóra sem érdemes, — mondtaPhilippa. — Ugorjon csak be. TulajdonképpenDulphemia akart eljönni, de azután mégsem

jöhetett. Ez az egész poggyásza?Ez a kérdés gúnyos természetű volt. Mr.

Spillikins két hajóbőröndjére vonatkozott,amelyek suitvase-ével, teniszütőjével és golf-felszerelésével együtt elfoglalták az automobilelülső részét. Mert Mr. Spillikins, mint társaságbeli ember, nem először jött üdülni a szabadtermészet lágy ölére. Tudta, hogy ehhez igensok ruha kell.

Az autó elviharzott és hangtalanul siklotta kátrányos úton, felfelé, befordult a sarkokon,hogy a benne ülőknek csaknem arcába csaptaka nagy fák zöld ágai, merész kanyarokban

emelkedett fel a dombra és Mr. Spillikinset ésPliilippát a közönséges farmok és mezőkalacsony világából felvitte a magántulajdon ésa Castel Casteggio és Pwnny-gw-rydd csoda



Mr. Spillikins útközben legalább egy tucatszor biztosította Philippát, mennyire angyal,hogy értejött. Annyira fellelkesült ezen, hogyPhilippának nem nyílt alkalma felvilágosítani

az igazságról: hogy t. i. valaki mást várt. Egyfiatal lány, aki az anglikán egyház elveiszerint nevelkedett, az igazságot szent dolognak tekinti. Éppen ezért megtartja magának.

Természetesen egy ilyen megértő lélek olda

lán nem tartott hosszú ideig, és Mr. Spillikinsmár Dulphemiáról és reményeiről kezdett beszélni.

— Tulajdonképpen nem is tudom, — mondta — vajjon igazán tetszem-e neki, de azt hiszem,

egészen jó kilátásaim vannak. Hiszen nemrég,amikor a „Buddha és én“ klubban találkoztunk, megkérdeztem tőle, vajjon hívhatom-eDulphemiának.

— És mit felelt?

— Azt, hogy neki igazán mindegy, hogyhogy hívom. Ez nagyon kedves, ugye? — Rendkívül. — És kevéssel azután megengedte nekem,

hogy utánavigyem a hócsizmáját a jótékony-sági bálon. Igaz, hogy őt magát A'rchie Jonesvitte haza, de én vittem a hócsizmáját. Ugye bár, maga nem engedné meg valakinek, hogya hócsizmáját vigye, ha nem ismerné nagyon jól az illetőt?



Az ilyen válasz tökéletesen megfelelt azanglikán egyház szellemének.

— És kevéssel azután Dulpemia és CharlieMostyn és én Mrs. Bumconhearst zenei soirée-

jára mentünk és Dulphemia visszaküldöttengem a kottájáért; engem, és nem Charliet.Hát ez mégis csak jelent valamit, nem igaz ?

— Rengeteget, — felelte Philippa. — Na ugye? De ugyebár nem veszi tőlem

rossznéven, hogy mindezt magának mesélemel, Miss Philippa?Hirtelen eszébe jutott, hogy Miss Philippá-

nak fogja szólítani, először is azért, merthiszen Philippa idősebb nővérét illeti meg

angolszáz fogalmak szerint a Miss Furlongmegszólítás, másrészt mert úgy érezte, hogyez a bizalmasabban hangzó megszólítás jobbanillik a szép nyári délelőtthöz.

— Egyáltalán nem. Sőt nagyon kedvesmagától, hogy éppen nekem mondja el mindezt.

De elhallgatta, hogy mindezt úgyis már régtudja. j

— Tudja, — mondta Mr. Spillikins — maganekem őrülten rokonszenves. Olyan könnyenlehet magával beszélgetni. Más fiatal hölgyek

kel szemben, akik okosak, különösen Dulphe-miával szemben, egyenesen szamárnak érzemmagam. De magával szemben egyáltalán nem.

— Igazán nem? — kérdezte Philippa. De



rajongást tükrözött, hogy semmiféle gúnyosszándékot nem lehetett róla feltételezni.

— Hű, nahát, — kiáltotta hirtelen, mindenátmenet nélkül — remélem, nem veszi rossz

néven tőlem, de meg kell mondanom, hogy afehér csodásán áll magának; csuda klasszfehérben!

Érezte, hogy egy vőlegénynek vagy majd-nem-vőlegénynek is jogában áll ennyi szabad

ság, hogy tisztességes bókokat mondjon. — Ugyan, ez az öreg rongy, — mosolygottPhilippa és lekicsinylőén simította végig ruhá

ját. — Dehát itt kint akármit felvehet az ember.Elhallgatta, hogy az öreg rongy mindössze

kéthetes és kétszáz dollárba került, annyiba,mint amennyiért félévre lehet széket bérelni aS. Osoph templomban.

Ezek után már csak egy-két megjegyzésszámára maradt idejük és Mr. Spillikins aligért rá meggondolni, milyen bűbájos leány lettPhilippából, amióta a Bermuda-szigeteken volt

— nyilván az ottani éghajlat hatása —, amikoregy hirtelen kanyarral zúgó fasorba értek ésfelemelkedett előttük Castel Casteggio széles pázsitjával, nagy piazzáival és melegházaival.

— Meg is jöttünk, és Mr. Newberry ott álla gyepágyon — mondta Philippa.



Nemsokára így szólt Mr. Newberry Mr.Spillikinshez:

— Innen van, azt hiszem, a legszebb kilátás.A pázsit egy sarkában álltak, ott, ahol nagy

fákkal tarkítva lehúzódik a kis tó partjára;Mr. Spillikinsnek megmutatták Castel Cas-teggio szépségeit.

Mr. Newberry kicsi, kerek ember volt és úgyöltözött, mint aki szünidei utazáson van és nem

törődik egy csöppet sem a ruházkodásával: afehér flanellnadrág nem ért többet hatvandollárnál, az egészen közönséges selyeming

biztosan nem került többe százötvennél, fehérvaddisznóbőr cipőjét összesen mintegy száz

dollárra lehetett becsülni és fején egy legfeljebbkétszáz dolláros panamakalap. — Hű, nahát, — mondta Mr. Spillikins,

amikor megpillantotta a házat a pázsitok ésa magas fák között — ez aztán a ház!

— Ugye? — mosolygott a bajusza alatt Mr. Newberry. — De látta volna, amikor megvettem! Az autóútért legalább száz méter sziklátkellett robbantanom, azután cementet hoztamfel, sok-sok tonna cementet és terméskövet,hogy a parti utat beszegélyezzem. És azutánki kellett robbantanom az egész házhelyet ésújra felépítenem, mondhatom, jó kis munkavolt.

Mr. Newberry mindezt úgy mutogatta két



uborkáihoz. Csak akkor szabad ennünk belőle,ha megállapította, hogy már teljesen érettek.

— Milyen csodálatos lehet, hogy az ember-nek ilyen személyzete van, — feleli ilyenkor a

hölgy, akivel Mrs. Newberry éppen társalog. — Ilyen engedelmes, ennyire más, mint azitteniek. Képzelje, drágám, multkor amikorColombóban voltam, a sofőröm ott akarthagyni, mert le akartuk szállítani a bérét. Azt

hiszem, ennek azok a szörnyű szakszervezetekaz okai.

— Biztosan. Néha azért nekünk is van bosszúságunk McAlister miatt, de ha meg-magyarázzuk neki, hogy miről van szó, akkor

belátja. Múlt héten például már attól féltünk,hogy nagyon messzire mentünk. Megszokta,hogy minden délelőtt fél tizenegykor kap egykorsó sört (az egyik lánynak utasítása van,hogy vigye ki neki), azután lefekszik a lugasban a tulipánágy mellett és alszik egyet. Demultkor, amikor odament, hát azt látja, hogyegy vendég ül a lugasban és olvas. Természe-tesen dührohamot kapott. Azt hittem, hogyazon menten felmond.

— Istenem, mit csináltak volna, ha felmond ?

— Hát azt igazán nem tudom. De termé-szetesen megmagyaráztuk neki, hogy tévedésaz egész, a vendég nem tudott semmiről semmités máskor nem fog előfordulni. Ez kissé meg-



a zöldruhás kislány nagy szemeket meresztettMr. Spillikinsre és egy csomó olyan csodálatosdolgot vett rajta észre, amelyet eddig mégsenki sem. Nagy fejéről rögtön látta, hogy

milyen okos lehet, és abból a mozdulatból,ahogy kezét nadrágzsebébe süllyesztette, rögtön tudta, hogy milyen bátor és férfias. És

persze egész fellépése csupa erő és határozottság. Szóval: egy olyan Peter Spillikinset látott

maga előtt, amilyen a valóságban sosem létezett; vagy legalább is egy olyan Peter Spillikinset, amilyent a világ addig nem tartott lehetségesnek.

A kislány nagyon boldognak érezte magát,

hogy elfogadta Mrs. Newberry meghívását ésnem félt eljönni. Mert a kis zöldruhás hölgy,névszerint Nóra, az volt, akit szegény rokonnak szokás nevezni. Papája egyáltalán nemszámított, nem volt tagja sem a Mauzóleum,

sem más klubnak és Nórával egy olyan utcá ban lakott, ahol rendes ember nem lakik. New- berryék, mielőtt leköltöztek nyárilakukba,meghívták Nórát, hogy egy kis levegőt szívjon,

— ismeretes dolog, hogy a levegő az egyetlendolog, amit az emberek szívesen adnak szegényrokonaiknak. így érkezett meg Castel Cas-teggióba egyetlen bőröndjével, amely oly kopottvolt, hogy az inas szégyelte magát, amikor felvitte. A bőröndben egy pár vadonatúj tenisz



amelyet „majdnem estélyi ruhának" lehet mon-dani és még néhány hasonló dolog, azok atárgyak, amelyeket a szegény rokonok resz-ketve és csüggedten hoznak magukkal, hogy

résztvehessenek a gazdagok egyszerű életébena természet lágy ölén.

A kis Nóra hát ott állt és felnézett PeterSpillikinsre és Mr. Spillikins egyáltalán nem isvette észre, mert ilyen az élet.

— Micsoda bűbájos házuk van, — mondtaMr. Spillikins. Ilyen esetekben mindig eztszokta mondani, de a kislány úgy találta, hogyMr. Spillikins igazán nagyvilági könnyedség-gel társalog.

— Örülök, hogy tetszik magának, — felelteMrs. Newberry, mint mindig hasonló esetben. — De nem is képzeli, mennyi nehézségbekerült. Idén például a melegházakba a keletioldalon mindenhová új ablakot kellett tennünk,

ezer ablaktáblát. Iszonyú munka volt. — Épp most meséltem Mr. Spillikinsnek, —szólt Mr. Newberry — milyen nehéz volt azautóutat kirobbantani. Innen jobban látja aszakadékot, amelyet a sziklába hasítottunk.Legalább másfél tonna dinamitot kellett a le-vegőbe röpítenem.

— Hű, nahát! Az nagyon veszedelmes lehe-tett. Csodálom, hogy nem félt.

— Az ember idővel megszokja, — szólt Mr.



igen korán reggeliztek, kilenc órakor. Azután,hacsak nem hozatott az ember véletlenül egy pohár limonádét vagy sört a teniszpályára,néhány szendviccsel vagy keksszel, hát délig

nem evett már semmit. A löncs igen egyszerűétkezés volt és csak félkettőig tartott. Nem álltmásból, mint (négyfajta) hideg húsból, salátá ból és egy-két édességből, és ha valaki éppenakart, hát kaphatott még egy bifszteket vagy

kotlettet. Azután a piazza árnyékos részébenvárták meg fekete és cigaretta mellett a délutáni tea óráját. A teát a kertnek ama részé ben tálalták, ahol a kertész éppen nem szere pelt. Tea után az ember kipihente magát vagy

sétált addig, amíg nem jött el az ideje, hogyvacsorához öltözködjék. Ezt az egyszerű napirendet legfeljebb a látogatók zavarták meg,akik autón vagy motorcsónakon érkeztek aPwnny-gw-rydd vagy a Jodel-Dudel kastélyból.

Mr. Spillikins, Dulphemia és Philippa ebbena falusi élet netovábbját látták. A zöldruháskislány viszont olyan csodálatosnak és ragyogónak látott mindent, mintha a király udvará

ban volna. Különösen a vacsorák, amelyek atöbbiek szemében amolyan egyszerű házias

étkezések voltak, bűvölték el: négy különböző pohár állt előtte és olyasfajta problémákonkellett állandóan a fejét törnie, mint pl. hogyszabad-e azt mondania Franklinnak: elég,



sem tudta miért, de egyre jobban vonzódottPhilippához.

— Hát nem elbűvölő, mondja? — kérdeztenaponta legalább tízszer Nórától, a kis zöld

ruhás lánytól. És Nóra mindenben egyetértettvele, mert Philippát csakugyan csodálatoslénynek tartotta.

Ha a dolgok csak egy kevéssé másképalakulnak, Mr. Spillikins bizonyára megkéri

Philippa kezét. A nap tekintélyes részét azzaltöltötte, hogy kicsiny beszédeket elmézett,amelyek nagyobbára így valahogy kezdődtek:

— Természetesen tökéletesen tisztában vagyokazzal, hogy milyen iszonyú szamár vagyok, —

avagy: — Természetesen tisztában vagyokazzal, hogy egyáltalán nem tartozom azok közéa fiúk közé, akik tetszenek a lányoknak stb.,stb.

De egyik beszédet sem mondta el. Mert egyszép csütörtöki napon, éppen egy héttel Mr.Spillikins megérkezése után, Philippa megintkiment a kocsival az állomásra. És visszajövetegy új vendéget hozott magával, egy homes-

punba öltözött magas fiatalembert és mind aketten legalább ötszáz méter távolságról integettek és kiabáltak Newberryéknek. És Ncw- berryék egyhangúan azt kiáltották: — Hiszenez Tóm, — és eléjük siettek. És olyan kacará-szás és ujjongás következett, amint kiszálltak



dara, hogy Mr. Spillikins hirtelen épp olyanoutsidernek érezte magát, mint a kis zöldruháslány — annál is inkább, mert az első mondat,amely megütötte a fülét, így hangzott:

— Tessék gratulálni, Mrs. Newberry, merteljegyeztük magunkat.

És szegény Spillikinsnek a veranda egyiknádszékében gubbasztva végig kellett hall-gatnia, a többiekkel együtt, hogy már milyen

ősidők óta jegyben járnak — két hete — éshogy megfogadták, senkinek sem szólnak egyszót sem, amíg Tóm el nem megy a szüleihezCarolinába és vissza nem jön; és Philippánakfogalma sem volt arról, hogy Tóm ismeri

Newberryéket; és így következett egyik örven-detes meglepetés a másik után, mint az márszokásos ilyen alkalmakkor. Mr. Spillikinséletében alig volt még pillanat, amely ennyiremegerősítette volna önmagáról táplált titkos

meggyőződésében, mint ez.Másnap Philippa és Tóm együtt elutazott. — Most egészen magunk közt maradunk, —

mondta Mrs. Newberry — csak négyesben,amíg Mrs. Everleigh meg nem jön, az pedignem jön meg, legfeljebb két hét múlva.

Ez a hír megörvendeztette a kis zöldruháslány szívét, mert már attól félt, hogy újabbfiatal lányok jönnek; Mrs. Everleighről viszonttudta, hogy özvegyasszony négy felnőtt fiúval



A következő néhány napot Mr. Spillikins

úgyszólván kizárólag Nóra társaságában töltötte. Egész jól mulatott, csak egy kicsit unatkozott. De Nóra úgy érezte magát, mint egy

megszakítatlan boldog álomban. Newberryék magukra hagyták a fiatalokat.

Teljesen igénybe vette őket az, hogy állandóan be kellett járniuk birtokukat, egyes dolgokatfel kellett robbantaniuk dinamittal, acélhidakat

kellett verniük hegyipatakok fölé és nehéz fatörzseket kellett emelődaruval kimozdítaniuk.Amit nem is lehet rossznéven venni tőlük.Hiszen nem mindig állt abból életfeladatuk,hogy dinamitrobbantásokat vezényeljenek és a

természet erőit eltérítsék eredeti irányukból. Nemrégiben még olyan idők jártak rájuk, hogymindkettőjüknek heti ötven dollárból kellettmegélniük. Mrs. Newberry maga varrta aruháit és Mr. Newberry estéit azzal a szív- ésizomerősítő szórakozással töltötte, hogy magagyalulta a deszkát lakószobájuk számára. Demindez most már nagyon messze volt. Mintannyi mindenki a régi jó időkben, Mr. New

berry is meggazdagodott és Castel Casteggioura lett, míg mások, mint például Nóra atyja,megmaradtak ott, ahol voltak.

Még vacsora után, sötétedéskor is jónaklátta Mr. Newberry, hogy odakiáltson nejéneka park valamelyik távoli sarkából:



nem gondolod-e te is, hogy itt ki kellene vágnia szilfákat, kiemelni a tönköket és a szakadékba dobni?

Mire Mrs. Nevberry azt felelte:

— Várj egy pillanatig, Edward, amíg idehozatok valamit, amit magamra vehetek.

És mire visszajöttek, már egészen besötétedett és fél birtokukat felrobbantották és újrafelépítették.

Mr. Spillikins ezalatt kettesben ült Nórával.Mr. Spillikins beszélt és Nóra hallgatta. Példáulelmesélte gyászos emlékű petróleumüzleteit ésegyetemi pályafutását. Vagy hirtelen bementek,

Nóra zongorázott és Mr. Spillikins mellette ültés cigarettázott. Egy ilyen házban, ahol adinamit és más robbanóanyag mindennapihasználati cikknek számított, igazán nem bánták, ha valaki dohányzik a szobákban. Ami

pedig a zenét illeti, Mr. Spillikins azt mondta:

— Csak rajta, bátorság. Tudja, nem vagyokmuzikális, de ha maga játszik, az nem zavar.

Napközben teniszeztek. A pálya a nagygyepágy végén feküdt, magas fák között, anap áttört fényt vetett a lombok között. Nóraa pálya fekvését nagyon szépnek találta, deMr. Spillikins megmagyarázta, hogy az egyenetlen világosság zavarja az igazán jó játékot.Valóban csak a rossz megvilágításnak tulaj



mily szépek is voltak elméletben, mindig kimentek a pályáról.

Nóra persze kitűnő játékosnak tartotta Mr.Spillikinset. Boldog volt (és Mr. Spillikins sem

bánta), ha 6:0-ra kikapott. Nóra nem tudta ésnem is akarta tudni, hogy valószínűleg azegész világon nincs még egy élőlény, akit Mr.Spillikins így meg tudna verni. Egyízben aztmondta Mr. Spillikins:

— Hű, nahát, tudja, maga nem is játszikolyan rosszul ? Ha egy kicsit gyakorolna,egész szépen haladna.

Ezután magától értetődő, hogy játékuk mindinkább az ed^ps jellegét öltötte; Mr. Spillikins

így a kellő fölény magaslatára helyezkedett ésrossz ütései és balfogásai mind olyan színezetet öltöttek, mintha csak Nóra iránt való jóindulatból és udvariasságból történtek volna.

Miután a teniszjáték ebbe a megvilágításbakerült, Nórának hovatovább az lett a főfeladata,hogy felemelje a labdákat a hálónál és visszadobja Mr. Spillikinsnek. Az pedig hagyta, nemneveletlenségből — mert ez igazán távol állttőle — hanem azért, mert az ilyen természet-lágy-ölén, mint Castel Casteggio, helyreáll az

ősi viszonylat a két nem között.De szerelemre nem is gondolt Peter Spilli

kins. Olyan sokszor futott már távolból csalogató kép után, hogy észre sem vette, amikor



szerelem valami izgalmas és szenzációs dologgal van kapcsolatban: kalapokkal, nagy toalettel, és az elérhetetlenség kéjes és megnyugtatóérzésével. Mégis mindazonáltal nem lehet hatá

rozottan tudni, mi minden történhetett volna.Váltakozva napfényben és a szilfák lehullóárnyában teniszezni veszedelmes játék. Eljötta nap, amikor mindegyikük a háló egy-egyoldalán állt és Mr. Spillikins azt mutatta Nórá

nak, hogyan kell tartani az ütőt, hogy a backhand megkapja azt a lendületet, amely Mr.Spillikins backhandjét oly csodálatosan jelle

mezte, azt a lendületet, amelynek segítségével

Mr. Spillikins a labdákat általába,! a tóba hají

totta. Ez az oktatás megkövetelte, .hogy Mr.Spillikins jobbkezét Nóráéra tegye, amellyel

Nóra az ütőt fogta, úgyhogy egy fél másod

percig Mr. Spillikins kezében tartotta Nóra

kezét. Ha ez a fél másodperc egy egész másod

percig tarthat, könnyen megtörténhet, hogy az,ami öntudatlanul már ott szunnyadt Peter

Spillikins lelkében, hirtelen diadalmasan a fel

színre tör és Nóra keze — ó, mily szívesen! — egy egész életen át a kezében marad.

De Mr. Spillikins éppen ebben a pillanatbanhátrafordult és egészen elváltozott hangon így

szólt:

— Hű, nahát, micsoda elegáns nő száll ki



És elengedte Nóra kezét. Nóra is a ház feléfordult és így szólt:

— Ja, ez Mrs. Everleigh. Azt hittem, csak jövő héten jön.

— Hű, nahát, — mondta Mr. Spillikins éskimeresztette rövidlátó szemét, amennyire csakmódjában állt: — micsoda gyönyörű aranyhaja van, ugye?

— Ugyan, h iszen. . . — kezdte Nóra, de

abbahagyta. Tisztességtelen versenynek érezte,hogy elárulja, hogy Mrs. Everleigh festi ahaját.

— És ki ez az óriási alak mellette? — Azt hiszem, Cormorant kapitány. De az

nem marad itt. Csak elhozta a kocsiján. — Hű, nahát, ez igazán szép tőle, — mondtaMr. Spillikins, és ez az érzés Cormorant kapi-tány iránt, bár ezt ekkor még nem sejthette,leendő életének alaphangjává lett.

— Nem tudtam, hogy ilyen hamar eljön, —mondta Nóra, akinek szívébe tompa szomorú-ság költözött. Igazán nem tudta és mégkevésbbé sejtette akár ő, akár más, hogy Mrs.Everleigh korábban való érkezésének az okaMr. Spillikins. Mrs. Everleigh határozott szán-dékkal jött és a kapitányt mindjárt vissza isküldte a városba, mert tervének véghezvitelé- ben nem sok hasznát vehette.

— Nem kellene bemennünk a házba? —



—■ De, hogyne, persze, — mondta mohónMr. Spillikins — gyerünk, gyerünk.

Minthogy történetünket azzal kezdtük, hogyMrs. Everleight most már Mrs. Everleigh-

Spillikinsnek hívják, nem szükséges, hogy Mr.Spillikins megnősülésének minden lépésétnyomon kövessük. Peter Spillikinsnek elégvolt hátulról látni Mrs. Everleigh fejét, máristudta, hogy ez a legszebb nő a világon és ezt

a benyomást nem lehetett könnyen helyesbíteni,mert a szalonban a nyárra való tekintettel félhomály uralkodott, az ebédlőben gyertyafényvetett vörös világosságot vacsora közben ésMrs. Everleigh napközben fátylat hordott. De

a tisztesség okából le kell szögeznünk mindenesetre a következőt: bár Mrs. Everleigh nemvalami különösen szép nő, soha életében nemvolt az, Mr. Spillikins ezt még most sem tudja.Ami pedig a hölgy vonzóerejét illeti, arról elég jó bizonyítványt nyújt az olyan szakértőnek,mint amilyen Cormorant kapitány és Hawkhadnagy, kitartó figyelmessége.

Spillikins szerelme, mert hiszen szerelemvolt, igen hamar célt ért. És Nóra az út mindenegyes részletéről hűséges értesítést kapott.

— Nagyszerű asszony, irtó rokonszenves.Mintha mindig előre tudná, hogy mit akarokmondani. — Hogyne, hiszen az asszony adtaa szájába, hogy mit mondjon.



Everleigh igazán csuda egy nő, nem igaz ?Meséltem neki, hogyan dolgoztam egy ideig petróleumban és azt mondja, nagyon soküzleti érzék lehet bennem. Szeretné, ha én

kezelném a vagyonát.Ez való igaz is volt, csak Mrs. Everleigh

elfelejtette közölni, hogy vagyona e pillanat ban csak a tartozik oldalon szerepel. Ilymódkezelése igazán nagy ügyességet igényelt.

Egy-két nappal később azt mesélte Mr. Spilli-kins :

— Azt hiszem, Mrs. Everleighnek sokgondja lehetett életében, nem igaz ? Tegnapmegmutatta kisfiának a fényképét. Biztosan

tudja, hogy van egy kisfia ... — Hogyne, tudom . . . — felelte Nóra és nem

tette hozzá, hogy csekély négy kisfiáról tud.És nemsokára ezt mondta Mr. Spillikins

enyhén reszkető hangon:

— Hű, nahát, hogy én milyen boldogvagyok ! Egy pillanatig sem hittem volna, hogyhajlandó lesz hozzámjönni... egy ilyenasszony, mint ő, akinek mindenki a lábánálheverészik! Nem is képzelhetem, mit evett

rajtam.Itt félbeszakította szavait, mert észrevette —

kora délelőtt volt és a verandán ültek —, hogy Nóra kalapban-kabátban van és az autó útra-



kérdezte. Csak nem — Mi az? —utazik el?

— De igen, hát nem hallotta, amikor tegnapvacsora közben arról beszéltünk? Haza kell

mennem. Apám egyedül van. — Nahát, igazán borzasztóan sajnálom.

Akkor nem teniszezhetünk többet... — Isten vele, — mondta Nóra és amikor

kezet nyújtott, könnyek szöktek $ szemébe. De

ezt Mr. Spillikins nem látta, mert nagyonrövidlátó volt.

Csak annyit mondott: — Hát a viszontlátásra.És amikor a kocsi elindult, egy pillanatig

még merengve utánanézett. Talán valamiködös, kialakulatlan kép szállt fel a szivében.De máris utánakiáltott egy kicirkalmazott,energikus hang a szalonból:

— Péterkém, kicsi szívem, hát hol vagy? — Jövök már, — kiáltotta Mr. Spillikins,

és jött.

Eljegyzésük második napján Mrs. Everleighmegmutatott Peternek egy melltűbe foglaltfényképet.

— Ez Gib, a második fiacskám.



— Nem is tudtam . . .De még idejében abbahagyta és inkább így

szólt: — Hű, nahát, csodálatos kis alak. Nagyon

szeretem a kisfiúkat. — Kedves, mi? — szólt Mrs. Everleigh. —

Most már valamivel nagyobb. A fénykép egy pár éve készült.

Másnap ezt mondta:

— Ez itt Willy, a harmadik fiacskám.És harmadnap: — Ez itt Sib, a legfiatalabb. Biztosan

nagyon fogod szeretni. — Hogyne, persze, — mondta Mr. Spillikins,

és már szerette is, már csak azért is, mert alegkisebb, tehát nincs több.Bizonyos idő múlva — nem sok idő, mind

össze öt hét múlva — Peter Spillikins és Mrs.Everleigh ünnepélyesen egybekeltek a S. Asaph

templomban a Plutoria Avenuen. A szeptem beri évad legszebb, legpompásabb esküvőjevolt ez. Virágok, liosszúfátylas nyoszolyó-lányok, óriási frakkos ajtónállók, hordozhatómennyezetek a templom előtt, rengeteg automo

bil, rozettás, külföldi sofőrökkel, és mindaz afény és ragyogvány, amely oly feledhetetlennéteszi a Plutoria Avenue esküvőit. Mr. Fare-forth Furlongnak, az ifjú lelkésznek arcafénylett attól az átszellemültségtől, amelyet



volt az egész város vagy legalább is mindenki,aki számít valamit. És ha valaki netán távolis maradt, mondjuk egy kislány, aki kicsi,unalmas házának elsötétített szobájában üldö

gélt egy olyan utcában, ahol rendes ember nemlakik — ki törődött avval, kinek is jutott volnaaz eszébe?

Az ünnepély lezajlása után a boldog pár New Yorkba utazott, hogy ott töltse a mézes

heteket. Arra is gondoltak — legalább is Mr.Spillikins —, hogy Mainebe, a tengerpartrautazzanak. De Mrs. Everleigh-Spillikins úgyvélte, hogy inkább menjenek New Yorkba, ottolyan szép és nyugodt minden, míg a tenger

parton mindig olyan nagy a lárma és a forgalom.

Érdekes véletlen, hogy alig voltak Spillikin-sék négy-öt napja New Yorkban, hát Cormo-rant kapitány hajója horgonyt vetett a Hudson-

öbölben. Így legalább alkalma nyílt a kapitánynak, hogy a fiatal párnak megmutathassonmindent és teát adjon hajóján Mrs. Everleigh-Spillikins tiszteletére, hogy újra találkozhasséktisztjeivel, továbbá egy másik teát a Fifth

Avenue egy vendéglőjének különszobájában,hogy ővele magával találkozhassék még-egyszer, ezúttal négyszemközt.

E tea alkalmával Cormorant kapitány többek



— összeomlott, amikor a pénzügyeidet el-mondtad neki ?

— Ellenkezőleg, — felelte Mrs. Everleigh,illetve most már Mrs. Everleigh-Spillikins. —

Azt hiszem, még örül is, hogy nincs pénzem.Mert tudod, Arthur, Peter hihetetlenül jóember.

És el is húzta a kezét, amely Cormorantkapitány keze alatt nyugodott a teásasztalon.

— Nana, — mondta a kapitány, azért nelégy szentimentális!

Hát így történt, hogy Everleigh-Spillikinsékmost a Plutoria Avenuen laknak a nagyhomokkő-házban, ahol a biliárdterem elfoglalja

az egész második emeletet. Az ablakokon átkihallatszik a biliárdgolyók csattogása és egymély hang, amint azt mondja:

— Ugyan, Tata, hiszen éppen most voltrajtad a sor.



S. ASAPH ÉS S. OSOPH,

A K É T SZOMSZÉDTEMPLOM



S. Asaph, illetve pontosabban S. Asaph inthe Fields, a Plutoria Avenue szilfái közöttfekszik, az egyetemmel szemközt; magastornya karcsún emelkedik a kéklő ég felé. A

lelkész gyakran mondja, hogy mint egy intőujj emelkedik fel az üzleties szellemű kor bűnei között. Ezt a Nagyhéten részletesebbenki szokta fejteni, amikor az üzletemberek ottülnek előtte sorban a templom hajójában.

Kopasz fejük fedetlen és arcuk gyötröttenvonaglik, mert eszükbe jutnak a fúziók, ame-lyeket elmulasztottak, és a birtokvételek,amelyekről hitel hiánya miatt le kellett mon-daniuk.

S. Asaph földjének minden lábnyi területeötven dollárt ér. Ha a jelzálogkötvények tulaj-donosai imádkozni térdelnek le, úgy érzik,hogy sziklára építettek. A templom berendezésecsodálatraméltó. Ablakait Normandiából hoz-



A karzaton ötvenezer dollár értékű orgona áll.Azok a hívők, akik részvénytársasági alaponösszeadták a pénzt, amelyen megvásárolták,himnuszéneklésük közben örömmel állapíthat

ják meg, hogy még majdnem egészen új. Közvetlenül a templom mögött fekszik S. Asaphvasárnapi iskolája, amelynek saját százezerdolláros jelzáloga van. És emögött, egymellékutcában fekszik a legényegylet háza,

tekepályával és uszodával, amelynek olyanmély a medencéje, hogy két egymáson állófiatalember belefulladhat; biliárdtermében hétasztal áll. A lelkész büszke arra, hogy alegényegylet tagjainak nincs semmi szükségük

arra, hogy kocsmába járjanak. Nem is járnak.Vasárnap reggel, amikor a templomi jelzálogkötvények, kötelezvények és adóslevelektulajdonosai és a vasárnapi iskola részvényeseiés a biliárdbajnokok mind együtt énekelni kezdenek, akkor S. Asaph templomában olyanének dicséri az Urat, amely igazán van olyanszép és hatásos, mint egy fizetett, hivatásosénekes dalolása.

S. Asaph episzkopális. Éppen ezért van is benne és körülötte minden, ami hozzátartozik

egy episzkopális templomhoz: érctáblák afalakban, rigók fütyülnek a szilfákon és alelkész kicsi feszületet hord és kitűnően táncol.

Ugyanannak az utcának a másik oldalán,



templom. Presbiteriánus, az alapkövéig, amelyharminc lábnyira az Avenue alatt fekszik.Alacsony, zömök tornya van, alacsony tetejeés keskeny ablaka tejüvegből. Sötét fenyőfák

veszik körül szilfák helyett és a fákon varjakkárognak rigók helyett, és zordon lelkészeszéleskarimájú nemezkalapot hord és hétköz-nap filozófiai előadásokat tart az egyetemen.Kedvenc gondolata, hogy az ő gyülekezetébe

az alázatos és szelíd szívek tartoznak, pedigvannak közöttük olyanok, akik alázatos ésszelíd szívük ellenére zsebrevághatnák S.Asaph fél gyülekezetét.

S. Osoph már csak bizonyos tekintetben

presbiteriánus. Valójában odáig ment már a presbiteriánus függetlenségben, hogy nem ta r-tozik többé semmiféle közösséghez. Kb. negy-ven évvel ezelőtt különvált attól a csoporttól,amelyhez eredetileg tartozott, majd három más

templommal egyetemben különvált a különváltközösségtől is. Majd a másik három templom-mal is viszályba keveredett az örök kárhozatkérdésével kapcsolatban, mert S. Osoph atyáiúgy találták, hogy az „örök“ szó nem fejez kieléggé hosszú időtartamot. A vita azzal végző-dött, hogy S. Osoph különvált és azóta egészenegyedül áll a bűnnel telt világban, amelynekközeledő pusztulását sem nem tagadja, semnem sajnálja.



a Plutoria Avenue két vetélkedő templománakéletrajza. Mindkettő fokról-fokra emelkedett kia város alacsonyabb és szegényebb részeiből. Negyven évvel ezelőtt S. Asaph még csak egy

kicsi egykori műhely volt, amelyet vékonykatoronnyal láttak el, messze nyugaton állt aslumban, a rosszhírű negyedben, S. Osoph

pedig egy csöppnyi négyszögletes épületmessze keleten. De S. Asaph telkét megvette

egy sörfőzde, és az egyházközség meghatalmazottak ravasz üzletemberek, akik maguk isakkoriban gazdagodtak meg, éppen odaépítették az új templomot, amerre a városnak ter

jeszkednie kellett, úgyhogy az új telek ára

nemsokára rohamosan felment.S. Osoph atyái nyugodt emberek voltak, deezúttal belső világosság költözött beléjük;követték S. Asaph példáját és templomukat egyfejlődésben lévő pálinkafőző mellé telepítették.Így emelkedett évről-évre a két templomvagyoni értéke, míg végül is S. Asaph diadalmasan megélte, hogy a közúti vasút kisajátította és tornyát most már a Plutoria Avenuenemelhette fel. De S. Osoph nyomon követte.Valahányszor telket cserélt, mindig közelebbkerült S. Asaphhoz. Atyái ravasz férfiak voltak. Templomuk minden helyváltoztatásánálmár arra gondoltak, hogy mit lehet csinálni azépületből, ha ismét helyet változtatnak. Gyár



tizenhat ablaka legyen minden oldalán; azutánidővel óriási haszonnal kerékpárgyárrá alakították át. A lakónegyedben hosszú, mélyépületet emeltek és eladták idővel egy film

részvénytársaságnak, és még csak egy templomi széket sem kellett a helyéről elmozdítani.És végül is egy szindikátus, amely a gyülekezet egyes tagjaiból alakult, megvett egytelket a Plutoria Avenuen, bérheadta önmagá

nak templomépítés céljaira, a forma kedvéértöt százalék évi kamat fejében, amelyet a formakedvéért három havonkint kellett fizetni ésamelyet kizárólag a forma kedvéért jelzáloggal biztosítottak.

De nemcsak a templomok fejlődtek, hanem ahozzájuk tartozó gyülekezetek is, vagy legalábbis azok legértékesebb tagjai — azok ugyanis,akiknek kezében volt a város növekvő vagyona — és a két templom és gyülekezet most máröt-hat éve néz egymással farkasszemet azAvenue szilfái alatt, az egyetemmel szemközt.

De most íme elválnak sorsvonalaik. S.Asaphnak minden sikerül, S. Osoph pedigmaga előtt sem tagadhatja, hogy rosszul megyneki. S. Asaph nemcsak a telekbért fizeti rendesen, hanem minden vállalkozásával csinosfölöslegre is tesz szert; S. Osoph temploma

pedig mindegyre hanyatlik.Az ok nem kétséges. Mindenki ismeri.



a két férfiút, aki a gyülekezet élén áll, és mind járt látja az ember, miért sikerül az egyiknekminden, a másiknak semmi.

Rév. Edward Fareforth Furlong, S. Asaph

papja, olyan ember, aki minden energiáját agyülekezetéért való munkába fekteti. A teológiai viták szőrszálhasogatásait kevésbbé tevékeny elmékre hagyja. Olyan ember, aki inkábbhisz a tettekben, mintsem a szavakban, és amit

tesz, szívvel-lélekkel teszi. Akár a MauzóleumKlubban reggelizik egy egyházi elöljáróval,akár fuvoláján játszik — mert úgy fuvolázik,ahogy csak az episzkopális egyház lelkészeitudnak — vagy az idősebb gyülekezeti tagok

valamelyikének ifjabb lányaival táncol: mindent szívvel-lélekkel tesz. Kecsesebben isszaa teáját és jobban teniszezik, mint akármelyiklelkész az óceánnak amerikai oldalán. Ha ottállt hosszú fehér karingében a fehér kőbőlvaló keresztelőmedence mellett és egy fehérbeöltözött ötmillió dollár értékű csecsemőt tartotta karján, akkor olyan ártatlanul tudott nézni,mint maga a csecsemő, és gyülekezetének minden matrónája, akinek eladó lányai voltak, ígysóhajtott fel:

— Milyen kár, hogy nincsenek saját gyermekei !

Teológiája éppily egészséges alapokon nyugodott. Senki sem tudott nála rövidebben prédi



egyik tud táncolni, a másik nem; az egyik kékés piros pántlikás tanítványainak társaságábansiet egyházi kirándulásról partykra, a másikmogorván lopakodik az egyetemi udvar fái

alatt, villámló szemmel, amely nem lát megsemmit, szórakozott elmével, amelyet ötven évóta lefoglal az, hogy Szent Pált összeegyeztesseHegellel. Mr. Furlong lépést tart a korral;dr. McTeague észrevétlenül évszázadokkal

megy vissza.Dr. McTeague nagyon rossz beszerzés volt,

ezzel egész gyülekezete tisztában van. „Nemmodern44, mondják. Ez a fő bűne. „Nem haladsemmit44, mondják a gyülekezet üzletemberei.

„Ez az öreg ember ma is ugyanazt hiszi, amitnegyven évvel ezelőtt. És ami rosszabb:ugyanazt prédikálja. Így nem lehet egyház-községet vezetni.44

A presbitérium igazán mindent megtett,

hogy ezt a nehézséget elhárítsa az útból. Felajánlották dr. McTeaguenek, menjen kétéviszabadságra a Szentföldre; de visszautasította, azt mondta, úgyis el tudja képzelni. Fizetését ötven százalékkal csökkentették; észre

sem vette. Felajánlottak neki egy segédlelkészt;de csak a fejét rázta és azt felelte, nem tudja,hol találna egy embert, aki alkalmas lenné az őmunkája elvégzésére. Közben pedig céltalanul



számára összekotyvasztotta Szent Pált Hegellel, három az egyhez arányban.

Bizonyára kettős elfoglaltsága volt az okaannak, hogy nem vált be. És ebben talán

dr. Boomer, az egyetem elnöke a hibás.Dr. Boomer, mint minden egyetemi vezérférfiú, presbiteriánus volt. Természetesen tagja voltS. Osoph intézőbizottságának és minden tekintélyét latbavetette, hogy McTeaguet, aki akkor

az egyetem nyilvános rendes filozófiaprofesz-szora volt, lelkésznek válasszák meg.

— McTeague szent ember, — mondta — eza megfelelő férfi a megfelelő helyen. Ha perszeazt kérdeznék tőlem, hogy mint filozófiatanár

teljesen odahaza van-e a mi tantestületünkben,kénytelen volnék azt mondani, hogy nem.Sajnos, el kell ismernünk, hogy mint tanerőnem egészen olyan, mint amilyennek szeretnők.Ügy látszik, nehezére esik a vallást kihagyni

a játékból. Ilymód előadásai meglehetősenveszedelmesek hallgatóink erkölcseire nézve.De a templomban, úgy képzelem, határozottanelőnyös, ha valaki a vallásról is beszél. Úgyhogy az a helyzet, ha önök eljönnének és aztmondanák nekem, „Boomer, mit szólna, haMcTeaguet elvinnők magától, hogy paplegyen", én bizony azt mondanám, vigyékIsten hírével.

Így választották meg McTeaguet. Csakhogy



volt hajlandó feladni filozófiai kollégiumait. kAzt mondta, hivatása van ezeknek megtartására. A fizetéssel nem törődik. Levelet írt Mr.Furlong seniornak (az episzkopális lelkész

atyjának és az egyetem honoris causa kincstárnokának) és közölte vele, hogy ezentúlingyen tartja meg előadásait. Az egyetemintézőbizottsága tiltakozott. Azzal a meg-okolással, hogy az eset veszélyes precedens

lehetne, esetleg más professzorok is utánoznák. Bár szívesen elismerték, hogy McTeagueelőadásai megérik, hogy ingyen tarttassanak,mégis arra kérték a professzort, fontolja megmég egyszer ajánlatát. És ettől a naptól kezdve

hiába ajánlották fel megannyiszor McTeague-nek, hogy vonuljon dupla fizetéssel nyugdíjba,vagy pedig látogassa meg a Szentföldet,Szíriát, Arméniát vagy bármely országot,ahol nagyszámban gyilkolják a keresztényeket, oly szívósan ragaszkodott tanszékéhez,mint ahogy azt a legnemesebb skót hagyomány megköveteli. Csak egy dolog aggasztotta : hogyan fogják őt pótolni, ha húszharminc év múlva földi vándorságának idejevéget ér?

Így állt a dolog a két vetélytemplommalazon a szép júliusi délelőttön, amikor egyelőre nem látható esemény sorsuk folyásátteljesen megváltoztatta.



— Köszönöm, nem kérek, Juliana, —mondta az ifjú lelkész a reggelizőasztalnálidősebb nővérének. Tekintetében keserűség ül,ha kegyes és borotvált arca képes keserűségetkifejezni. — Köszönöm, nem kérek több zab

kását. Nem, igazán nem kérek. Tulajdonképpen nem is szeretem túlságosan. Egyébkénta löncsöm miatt ne aggódj. Rengeteg elintéznivalóm van, vagyis a gyülekezet ügyei nagyonigénybe vesznek, és majd megebédelek valahol,

ha éppen akad rá időm.Magában úgy döntött, hogy a valahol aMauzóleum Klub lesz, az időpont pedig az,amikor a főpincér kiszolgálja.

Majd egy pillanatra lehajtotta fejét és elmondta azt a csendes imát, amelyet az episz-kopális egyház Amerikában előír zabkásábólés aszalt szilvából álló reggeli utánra.

Ez volt első közös reggelijük és már ez semígért semmi jót. A lelkész jól tudta, mit jelent.Ismerte Juliana nővérének felfogását, amely

nek értelmében a személyesen hozott áldozataz egyedüli út, amely a kegyelemhez vezet. Alelkész sóhajtva kelt fel. Fiatalabb nővére,Philippa, aki férjhezment és elhagyta házát,

hiá ki i i



Philippa felfogása szerint semmi sem üdíti alelket annyira, mint a ham-and-eggs és a

borjúkotlett watercress-szel. Juliana viszontegészen más. A lelkész most már jól értette,

miért mondta atyja olyannyira habozás nélkül,amikor hírül vette Philippa eljegyzését:

— Hát akkor persze Julianának nálad kelllaknia. Szóra sem érdemes, fiam, szóra semérdemes. Csak természetes, hogy átengedem

neked. Én ehetem a klubban is; majd csakkapok ott valamit. Az én koromban, Edward,az evés már nagyon mellékes. Nem, nem !Julianának azonnal át kell költöznie a lelkészlakba.

A lelkész idősebb nővére felkelt. Hosszú éssápadt nő volt, igen rosszul állt rajta a józanfekete ruha, amely oly szomorú ellentétetképezett Philippa bájos kék és fehér ruháivalés pikáns kalapjaival, amelyeket a gyülekezetérdekében kifejtett reggeli működése alkalmával magára öltött.

— Mikorra akarod a vacsorát? — kérdezte. — Te és Philippa félnyolckor vacsoráztatok. Nem késő az egy kicsit?

— Igen, talán, — felelte a lelkész kedvetle

nül. Nem merte Julianának megmagyarázni,hogy a teadélutánokról nem igen lehet előbbhazajönni. — De ne aggódj a vacsora miatt.Lehet, hogy nagyon sokáig el leszek foglalva.



eszem egy kétszersültet és egy kis teát alegényegylet házában, vagy pedig . . .

Nem fejezte be a mondatot, csak magábantette hozzá:

— Vagy pedig egy igazi, jó dinert aMauzóleum Klubban vagy Newberryéknélvagy Rasselyer-Brownéknál vagy akárhol,csak nem itt.

Kiment a hallba, vette kalapját és kesztyűjét

és kilépett az Avenuere, hogy elkezdje napimunkáját a gyülekezet érdekében. Földi szem pontból tekintve egyházközsége nagyon szépenfeküdt. Beléje tartozik a Plutoria Avenue, ahola legszélesebb az úttest, a legsűrűbb a szilfák

lombja és az automobilok a legálmatagabbansurrannak tova. Beléje tartoznak a lakónegyedárnyas utcái, a nagy gesztenyefák homályában,ahol a csend már csaknem vallásos jellegű.Az egyházközségben nincs egy ház sem, amely

ne érne meg 250.000 dollárt és közepében álla Mauzóleum Klub; sima, fehér kőből épültgörög stílusban, az embert visszavarázsolja azantik világba és Athénre és az Areopagoson prédikáló Szent Pálra emlékeztet. Ha az embermeggondolja, igazán nagyszerű egy ilyen egyházközségben hadakozni a bűn ellen és távoltartani magunktól. Távol is tartották. AzAvenuen széltében-hosszában bárhová fordultaz ember, a bűnnek nyomát sem találhatta.



álmos autójukat vezették; a költséges gyermekekén még kevésbbé, akiket külföldről hozatott gyermeklány sétáltatott az árnyas utcafákon keresztülszűrt napfényében; de legesleg-

kevésbbé a tőzsdések arcán, amint egymásmellett mentek reggelizni a Mauzóleum Klubbaés az elsőbbségi részvényekre és osztatlannyereségre vonatkozó komoly beszélgetésbemélyedtek. Maguk az egyházatyák sem lép

kedhettek nagyobb komolysággal.Ami bűn akadt a városban, az mind össze

zsúfolódott a zajos üzleti utcákon, ahol a

magasvasút zúgott a levegőben, és főkép lent

a slumokban, a nyomornegyedekben. Az a bűn

igazi tanyája. S. Asaph lelkészének nincsmitől tartania. Az egyházközség több gazda

gabb tagja késő éjszaka lement, hogy megnézze

a bűnt és a gyülekezet hölgytagjai egyesüle

tekbe, szövetségekbe és társaságokba tömörül

tek, hogy a bűnt kiirtsák, kiűzzék vagy bebörtönözzék, amíg meg nem adja magát.

De hát a slumok kívül állnak Mr. Furlonghatáskörén, nem is szabad ügyeikbe beavatkoznia. Egy külön misszió működik ott, a

régebbi S. Asaph maradványa, egy teológiaiegyetemi hallgató vezeti évi négyszáz dollárért,ő alája tartozik valamennyi slum, háromrendőrbíróság, két music hall és a börtön.



oda a lelkész több bölgy kíséretében és himnuszokat énekelnek a missziósházban.

De ott viszont nagyon könnyű a munka.A temetés például a missziónál egészen egy

szerű ügy: csak egy dísztelen koporsóról éshalottaskocsiról kell gondoskodni és néhányművirágot kell kiosztani az asszonyok közt,akik kötényükbe törlik könnyeiket. Ez nemnehéz; ezzel szemben a S. Asaph-egyházköz-

ségben, amely magába foglal minden fontosabblelket, a temetés eseményszámba megy, tapintat és ízlés kell hozzá, érteni kell a részvétnyilvánítás finom árnyalati különbségeihez éstökéletesen meg kell különböztetni tudni egy

mástól a koporsóvivőket, az alamizsnát kérőket, a magángyászolókat és az üzleti meg bízottakat. Mi egy egyszerű koporsóval éshalottaskocsival való temetés ahhoz képest,amikor a szarkofágon melegházi virágok tornyosulnak, díszhintó hozza ki a temetőbe ésa Pénzügyi Alhang riportere kíséri.

A lelkész később jelentőségteljesnek és megrendítenek találta, hogy az első ember, akivelaznap az Avenuen találkozott, maga Rév. dr.



— Hát a viszontlátásra, — mondták végülis a hölgyek. — Eljön ma délelőtt a Browningolvasó Klubba? Kár, hogy nem jön. De délután találkozunk ugye a Zenei Klubban?

— Azt hiszem, ott leszek, — felelte a lelkész. — Milyen szörnyű sok dolga van mindig,

— mondták a hölgyek egymásnak és továbbmentek.

Így ment végig a lelkész, lassan és útját

meg-megszakítva az Avenuen. Időnkint megállt, hogy egy pirospozsgás csecsemőnek, akitkocsiban toltak, alkalma legyen ráütnie acsörgőjével, mialatt ő megkérdezte az episz-kopális gyermeklányt, hogy mennyi idős a

kicsike. Kalapot emelt a lelkipásztorkodása alátartozó ragyogó hölgyek előtt, akik fényeskocsijukban arra jöttek, az episzkopálisakelőtt meghajolt, de a presbiteriánusoknak is

barátságosan intett és üdvözlő kézmozdulattal

vette tudomásul még az olyan lények létezésétis, akik még súlyosabb tévtanok áldozataivoltak.

Így ment végig az Avenuen, majd bekanyarodott egy utcába, amely az üzleti negyedbevezetett. Végül is azon a sarkon, ahol a fáképpen megszűntek és az üzletek éppen elkezdődtek, az Imakönyv-Terjesztő Kft. ajtajánáltalálta magát. Kívülről nézve, a helyiségneküzleties és mégis egyúttal egyházias jellege is



kórus bejárata; a nagy kirakatüvegek mögöttrengeteg biblia és testámentom, mind kinyitva,és lapjaikon csodálatos összevisszaságbanminden nyelv; az egyiken az áll: „arab“, a

másikon „szíriai“, a harmadikon kopt, ojib-way, ir, stb., stb. Az ablaküvegen kicsi, fehér

betűkkel: Imakönyvterjesztő Kft., alatta Hozsánna Síp- és Gőzorgona Szövetkezet és méglejjebb: Bibliatársaság a Jó Pásztorhoz Kft.

Nincs kétség, szent a hely, amelyen állunk.Itt dolgozott Mr. Furlong senior, Rév.

Edward Furlong atyja. Nagyon elfoglaltember, a fenti három vállalat elnöke és vezérigazgatója, azonkívül S. Asaph egyházközsé

gének titkára, az egyetem honoris causakincstárnoka, és így tovább. Valamennyi foglalkozásában van valami földöntúli, valamimagasabb hatalom bélyegét hordja, mint aközönséges üzletek. Különböző tisztségei természetesen egymás hatáskörébe vágnak ésrévükön állandóan önmagával kell érintkezésbelépnie. így például elad magának imakönyveket és ilyenkor kedvező árat szab önmagának,a régi barátságra való tekintettel, megvásárolönmagától rendkívül kedvezményes áron egy

tízezer dolláros orgonát és mint az egyetemkincstárnoka, megkérdi önmagát, vajjon nemtudná-e gyümölcsözően kihelyezni az egyetemfeleslegét, amely évente mintegy százezer dol



tekintést igényel. Aki kötött már ilyen üzleteket, az jól tudja, hogy ezek az üzletek sokkalkielégítőbbek, mint egyéb üzletek.

Hol is talált volna S. Asaph lelkésze megfelelőbb személyt, hogy bemutassa negyedévielszámolását ?

A külső ajtót egy szentéletű kisfiú nyitottaki, akinek olyan arca volt, mint egy karénekesnek. Az irodában, amelyen most a lelkész át

ment, két aranyhajú és szentéletű gépírókisasszony zajtalan gépen bizalmas leveleketgépelt. Félvagón bibliát ajánlottak két és félszázalékos árengedménnyel; azonnali szállításesetén Szent Márkot két centtel olcsóbban

adták és örömmel értesítették ügyfelüket, hogySzent Jánost f. o. b. S. Francisco már hétcentért szállíthatják, míg legnagyobb sajnálatukra Missouriba tizenötezer Mózes Sziklájátcsak készpénz ellenében küldhetnek.

A következő szobában egy őszszakállúkönyvelő ült, oly tiszteletreméltó, mint Salamonkirály; ő vezette be Rév. Fareforth Furlongotatyja szobájába.

— Jóreggelt, Edward, — mondta az idősebb

Mr. Furlong és kezet ráztak. — Már vártalak.Egyébként éppen most kaptam levelet Philip-

pától. ő és Tóm két-három hét múlva itthon

vannak. Egyiptomból ír. Arra kér, mondjam



nem-igen maradhat meg a te gyülekezetedben,ha visszajön. Ezt nyilván te is érzed, ugye?

— Ő , hogyne, — felelte a lelkész. — Vallásikérdésekben, legalább is egy ideig, férjét kell

követnie. — Ügy van; és Tóm nagybátyjai helyzetü

ket éppen annak köszönhetik ...Mr. Furlong fejét hátrahajtotta és hüvelyk

ujjával maga mögé mutatott és fia megértette,

hogy S. Osophra céloz.Az Overend-fivérek, Tóm nagybátyjai (To-mot Tóm Overendnek hívták) köztudomásszerint S. Osoph legfőbb támaszai és talpköveiközé tartoztak. Nem mintha régi presbiteriá-

nus családból származtak volna; hanem self-mademanek voltak, saját erejükből emelkedtekki a szegénységből és ennek következtében nemlehettek S. Asaph támaszai és talpkövei.

— Magunk erejéből lettünk azok, amik lettünk, — mondták a fivérek, dacos megvetéssel az anglikán egyház hittételeivel szemben.Sosem unták meg elmesélni, hogyan túlórázottnapközben Dick, az idősebb fivér, hogyGeorge-ot, a fiatalabbat éjjel iskolába járathassa és hogyan túlórázott George éjszaka,hogy Dicket nappal iskolába járathassa. Ígyemelkedtek fokról-fokra az üzleti élet mindmagasabb csúcsára és úgy értek végül is asiker fennsíkjára, mint két erőteljes akrobata.

É



apánkat és anyánkat is el kellett tartanunk;de azután meghaltak és Dickre és énrám újnap virradt.

Ezzel nem akart semmi rosszat sem mon

dani, csak a tényt megállapítani, a nélkül,hogy szót vesztegetne értékére.

És minthogy selfmademanek voltak, feladatukul tűzték ki, hogy S. Asaph befolyásátminél jobban csökkentsék. Ezért támogatták

az Overend-fivérek (üzleti nevükön Bros.Overend Ltd.) a disszidens legényegyletet, amásodik vagy konkurrens egyetemet és mindenmás forradalmi megmozdulást. Ezért pártfogolták és zárták szívükbe Rév. dr. McTeaguet is.

A lelkészt ez annyira meghatotta, hogy megajándékozta a fivéreket filozófiai művének, a„Kant hipotézise McTeague megvilágításá-

ban“-nak egy példányával; a fivérek a művetirodájukban átolvasták, mindegyikük egyteljes délelőttöt szánt rá. Mr. Dick, az idősebbfivér azt mondta, ilyesmit még életében nemlátott, Mr. George pedig, az ifjabb kijelentette,hogy aki ilyet tud írni, az mindenre képes.

Szóval nyilvánvaló, hogy az Overend-fivérek és a presbiteriánus egyház viszonya sokkal meghittebb, semhogy Mrs. Tóm Overend,azelőtt Miss Philippa Furlong vasárnap délelőtt mást hallgathatna, mint dr. McTeague prédikációját.



iong —, hogy ilyen körülmények közt ő ésTóm szívesen tennének valamit a templomért. Na, itt is van a levele, azt mondja, szívesenadományozna, persze meglepetésként, egy új

keresztelőmedencét vagy egy fafaragásos szószéket vagy esetleg egy csekket. Semmiképensem szeretné, hogy egyenesen megkérdezzelekez ügyben, hanem észrevétlenül szedjem ki

belőled, mi lenne jobb meglepetés.

— Ó, hát a csekk, — mondta a lelkész —azzal sokkal többre megy az ember. — Hogyne — felelte atyja; számos dologról

tudott, amelyet csekkel meg lehet szerezni, ezzelszemben igen kevés dologról, amelyet szószék

kel lehet megszerezni. — Hát akkor ezt el is intéztük, — folytattaMr. Furlong — és most talán legjobb lesz, haátnézem negyedévi elszámolásodat, mielőtt bemutatjuk a bizottságnak. Ezért jöttél, ugye?

— Ezért, — felelte a lelkész és zsebéből egycsomó kék-fehér papirost vett elő. — Mindennálam van. Kimutatásunk, azt hiszem, kitűnő,de attól félek, hogy nem lesz eléggé világos a bizottság szemében.

Mr. Furlong senior kiteregette a papirosokat maga elé az asztalra és megigazította szemüvegét. Elnézően mosolygott, amint átnézte aziratokat.

— Belőled sem lett volna nagy könyvelő,



— Sajnos, nem, — felelte a lelkész. — Kossz helyre vezetted be a tételeket. Itt

például, a főkönyvi számlán, magadnak írod jóvá a szegényeknek kiosztott szenet. Ugyan

csak a magad javára írod a vasárnapi iskolának adott bibliákat és jutalomkönyveket. Hátmár miért ? lsem érted, fiam, hogy ezek a ta rtozik oldalra valók? Ha bibliákat ajándékozolvagy szenet adsz a szegényeknek, akkor valami

olyasmit adsz ki a kezedből, amiért nem kapszvissza semmit. Ez a tartozik. Viszont az olyantételek, mint az áldozati ajándékok, az tisztahaszon. Ez csak világos, nem?

— Most már talán jobban értem, — felelte

Rév. Edward. — Nagyon egyszerű, ugye? Na most ittmegint: temetkezési alap a szegények számára.Ez veszteség, tehát oda kell bevezetni.Karácsonyi ajándék a templomszolgáknak ésa kántornak: tiszta veszteség. Az özvegyfillér,a vasárnapi prédikációban kirótt pénzbüntetés:ez nyereség, ezt oda kell könyvelni. Ezzel amódszerrel, tudod, a reális üzletemberekmindig tudni fogják, hogyan állunk. Amitellenszolgáltatás nélkül adunk ki, az tartozik,

amit pedig másoktól veszünk el, a nélkül, hogyadnánk érte valamit, az követel.

— Ahá, már kezdem érteni, — mormolta alelkész.



hányásokat tenni ilyen merőben formai dolgokmiatt. A kimutatás végeredménye kitűnő.Látom, hogy nemcsak a jelzálogkötvények ésadóslevelek kamatait fizettük ki hibátlanul a

mai napig, hanem egyik-másik vállalkozásunkszép hasznot is hozott, így például a lányegyesület nemcsak a kamatait fizeti ki, hanemmég el is vehetünk valamit a pénzéből és aférfi-könyvtár javára írhatjuk. Kitűnő. És

amint látom, a népkonyha-alapítvány nagyrészét átírhattad a lelkószi piknik-számla

javára. Ebben a tekintetben elszámolásodigazán mintaszerű, ilyennek kell lenni minden egyházközségi elszámolásnak.

Mr. Furlong tovább vizsgálta az elszámolást. — Kitűnő, — mormolta — egészben véve,látom, többezer dollár évi felesleged van. Deni csak, — döbbent meg hirtelen — hát ez mi ?Tudod te, Edward, hogy a külföldi missziókon

egy csomó pénzt veszítesz? — Mindjárt gondoltam, — mondta Edward. — Nincs kétség. Nézd csak m eg: misszioná

riusok fizetése meg ruhák meg könyvek a megtért bennszülötteknek, na nem fiacskám, ennyitnem lehet bennszülöttekre kidobni. Hiszen ez

tiszta ráfizetés, Edward! — kiáltotta Mr. Furlong és fejét csóválta.

— Azt gondoltam — vetette ellen fia —,hogy az ügy természetére való tekintettel...



azt kérdem: érdemes-e ? Most nem mint keresztény, hanem mint üzletember kérdem: hátérdemes ?

— Ügy gondoltam, hogy arra való tekintet

tel, mekkora feleslegünk marad másfelől... — Hogyne, — felelte atyja — nagyon tisz

tességes felesleg. Éppen erről szerettem volna beszélni veled. Mostanában évente nagy felesleged van és előreláthatólag még sokáig így is

lesz. Ha nyíltan beszélek, azt kell mondanom,mindaddig, amíg nagytiszteletű barátunk, dr.McTeague marad S. Osoph lelkésze és remél

jük, hogy az Ür még sok-sok évig megtartja.A te egyházközséged mindaddig zavartalan

gyarapodásnak nézhet elébe. Na jó. Már mostfelmerül az a kérdés, vajjon mibe akarod fektetni növekvő jövedelmünket?

— Ez a kérdés, — felelte a lelkész vontatottan.

— Most nem úgy beszélek hozzád, mintegyházközségünk titkára, hanem mint azImakönyv-Terjesztő Kft. elnöke. Érts meg jól,Edward; távol áll tőlem, hogy elhatározásodatki akarjam erőszakolni vagy pedig, hogy befolyásoljalak. Mindössze rá akarok mutatni

bizonyos . . . vagyishogy bizonyos alkalmakra,amelyek vagyonunk befektetésére kínálkoznak.Az ügyet később, a forma kedvéért megtárgyalhatjátok az egyházközségi tanáccsal. De már



község titkárának és a válasz, amelyet kaptam,azt hiszem, eléggé kedvező. De hadd mondjamel neked indítványomat.

Mr. Furlong senior felkelt és kinyitotta

irodája ajtaját. — Everett, — szólt az öreg könyvelőhöz —

adjon nekem egy bibliát.Megkapta a bibliát és kezében mérlegelte.

— Na már most, — folytatta — mi, vagyis

az Imakönyv-Terjesztő Kft., azzal a tervvelfoglalkozunk, hogy egy egészen újszerű bibliátadunk ki.

A lelkész kegyes arcán megrökönyödés jeleimutatkoztak.

— Üjszerű bibliát? — hebegte. — Ügy van, egészen új bibliát! Mert ez a

régi, ezt napról-napra tapasztaljuk az üzletiéletben, már nem válik be.

— Nem válik be? — kérdezte a lelkész el-

hülve. — Édes fiam, — szólt atyja — szépen

kérlek, ne érts félre. Ne gondold, hogy vallásiértelemben gondolom, hogy nem válik be.Ilyen gondolat, azt hiszem, sosem verhetne

fészket lelkemben. Hanem arra gondolok,hogy a könyv, így, ebben a mai formájában,mégsem jó cikk. A piac számára ez a könyv —és megint mérlegelte kezében — túlságosan



debbet, valami kezelhetőbb cikket keresnek.Ha már most.. .

De hogy mit akart mondani Mr. Furlong, azörökké elveszett a világ számára. Mert ebben

a válságos pillanatban történt valami, ami nemcsak Mr. Furlong mondatát, hanem S. Asaphvagyonát és feleslegét hivatva volt romba-dönteni. Abban a pillanatban, amikor Mr.Furlong kiejtette ezeket a szavakat, egy rik

kancs odakint átnyújtotta a szentéletű kar-énekesfiúnak a déli újságot. És az ifjú aligvetett egy pillantást a főcímre, már azt mondta: — Szörnyű! — Szentéletű fiú lévén, nem használhatott erősebb kifejezést. De átadta az új

ságot egy aranyszőke szentéletű gépírókisasszonynak, és az nem átalta azt kiáltani: — Rettenetes! — És mindjárt bekopogott azöreg könyvelőhöz és odaadta annak az újságot; és az öreg könyvelő, amikor elolvasta a

főcímet, annyit mondott: — A h ! — Szelíden,mint ahogy öreg emberek szokták más emberhirtelen halálát fogadni.

A könyvelő pedig benyitott Mr. Furlongszobájába, eléje tette az újságot és ujját szót

lanul a címre helyezte.Mr. Furlong megállt a mondat közepén.

— Szent Isten ! — mondta, amint tekintetea hírre esett. — Iszonyú!



— Dr. McTeague — szólt atyja — gutaütéstkapott és megbénult.

— Irtózatos! — kiáltott a lelkész megren-dülve. — De mikor? Hiszen ma reggel még

láttam. — Éppen most történt, — mondta apja és

miközben beszélt, ujjával végigfutott az újság-cikken. — Ma reggel, az egyetemen, tantermé-

ben, előadás közben. Istenem, milyen rettene-

tes ! Azonnal beszélnem kell az elnökkel.Mr. Furlong éppen venni készült kalapját és botját, amikor az öreg könyvelő bekopogott.

— Dr. Boomer, — mondta olyan hangon,amely megfelelt az ünnepélyes alkalomnak.

Dr. Boomer belépett, némán kezet adott min-denkinek és leült. — Bizonyára hallották már a csapást, amely

bennünket ért.„Bennünket11, úgy értette, hogy az egyetem

elnökét és honoris causa kincstárnokát. — Hogy történt? — kérdezte Mr. Furlong. — Megrendítő, ugye? — szólt az elnök. —

Dr. McTeague belépett, hogy megtartsa tíz óraielőadását (úgy harminc perccel tíz után) éséppen el akarta kezdeni, amikor egy hallga-tója felemelkedett helyéről és egy kérdést inté-zett hozzá. Mi ezt a szokást, mondanom semkell, mindig is helytelenítettük; a fiatalembernyilván még nem lehetett régóta a filozófiai



átmenet nélkül azt kérdezte dr. McTeaguetől,hogyan egyezteti össze a transzcendentálisimmaterializmusról szóló elméletét a szigorúerkölcsi determinizmus rendszerével. Dr.

McTeague, azt mondják a hallgatók, egy pilla-natra fájdalmasan kinyitotta a száját. A hall-gató megismételte kérdését és szegényMcTeague előreesett írópolcára, megbénulva.

— Meghalt? — lihegte Mr. Furlong.

— Nem — felelte az elnök —, de halálaminden percben várható. Dr. Slyder van mel-lette és megtesz mindent, ami tőle telik.

— Mindenesetre úgy látszik fel lehet téte-lezni, annyira nem fogja összeszedni magát,

hogy újra előadásokat tarthasson — mondtaaz ifjú lelkész.

— A rra gondolni sem lehet, — szólt azelnök. — Nem mondom, hogy egy bénulásmagában feltétlenül munkaképtelenné tesz egy

egyetemi tanárt. Itt van például dr. Thrum, azeneelmélet tanára, akinek a füle bénult meg,

vagy például Mr. Slant, az optika professzora,

akinek viszont a szeme bénult meg. De ez más,

McTeague agybénulást kapott. Azt hiszem, ez

nem egyeztethető össze a tanári tevékeny-séggel.

— Hát akkor, — mondta Mr. Furlong senior — azon kell gondolkoznunk, ki legyen az



Voltaképen mind a ketten ezen gondolkoztak már három perce.

— Ügy van, — mondta az elnök. — Ebben a pillanatban a szörnyű hír még sokkal jobban

lesújt, semhogy lépéseket tehetnék. Mindösszecsak két-három vezető egyetemnek sürgönyöz-tem, hogy küldjenek helyettest és néhány hirdetést tettem közre, hogy a tanszék megürült.Dehát nagyon nehéz lesz dr. McTeaguet pó

tolni. Olyan férfi volt, — mondta dr. Boomer,a nélkül, hogy tudatában lett volna annak,hogy McTeague jóeleve betanult sírbeszédjétmondja fel —, akiben ritka szellemi erőegyesült hatalmas műveltséggel és megvolt

benne az a nagyon keveseknek megadottképesség, hogy tanaiba belecsöppentsen valamit, amit talán vallásnak nevezhetnék. Előadásait erkölcsi eszmék szőtték át meg át éshallgatóira olyan hatást tettek, mint amilyentegyébként csak a szószék szokott.

Megállt. — Ja igen, a szószék, — mondta Mr. Fur-

long — ott talán még inkább fogják nélkülözni. — Ez, — mondta Boomer ünnepélyesen —

a mi igazi veszteségünk és ez oly mély, hogy

semmiféleképen nem is lehet pótolni. Azthiszem, nem, bizonyos vagyok abban, hogyilyen ember soha többé nem lép S. Osoph szószékére. Erről jut eszembe, — tette hirtelen



tegyék közhírré, hogy holnapután az isten-tisztelet a rendes időben lesz meg, azaz hogy... szóval rögtön kell beszélnem az újságokkal.

Délután a város valamennyi szerkesztőjeMcTeague nekrológjának a megírásán buzgól-kodott.

•

— McTeague halála, — fogalmazta a Pénzügyi Alhang szerkesztője, azé a lapé, amelyöt évvel ezelőtt McTeague elhocsáttatását kö

vetelte — pótolhatatlan veszteség a számunkra.Helyét betölteni nehéz, sőt lehetetlen.

— Nem vonakodunk kimondani, — írta aPlutoria Times szerkesztője, aki olcsó lapjának olcsó világnézetét képviselte —, hogy

McTeague éppoly súlyos veszteség lesz Európaszámára is, mint amilyen Amerika számára.

Németországban elkeseredve fogják tudomásulvenni, hogy megszűnt írni az a kéz, amelyKant hipotézisének magyarázatát adta ;

Franciaországban pedig ...A szerkesztő itt abbahagyta. Általában igen

gyorsan írt s ezért úgy gondolta, van mégideje azon gondolkozni, hogyan sújtja le afrancia népet a szörnyű hír, hogy McTeague

nincs többé az élők sorában.Így mondták írásban és szóban a requiemet

néhány napig McTeague fölött.

Azalatt a három nap alatt, amíg halottnak



mint az előző harminc esztendő folyamánegyüttvéve.

Végül, három nap múlva, McTeague nagy-nehezen felnyitotta a szemét.

De amikor felnyitotta, az élet már továbbment és őt maga mögött hagyta.



A N A G Y T I S Z T E L E T Ű

DR. UTTE RMUS T D U M F A R T R I N G



— Tehát, uraim, azt hiszem, valamennyienmegegyeztünk emberünkben? — így szólt Mr.Dick Overend a S. Osoph-egyházközség többivezető presbiteréhez és tekintete körbejárt

rajtuk. A Mauzóleum Klub egyik fenti tanácstermében gyűltek össze. Hivatalos helyiségüktulajdonképpen a sekrestye mellett lévő gyűlésterem lett volna. De egy huzat, amelyet valakinégy esztendővel ezelőtt érzett ott, a klubba

sodorta őket. A klubban soha sincs huzat.Mr. Dick Overend az asztalfőn ült, mellettefivére, George, az asztal másik végén pedigdr. Boomer. Közöttük ült Mr. Boulder, Mr.Skinyer (Skinyer & Beatemtől) és a többi presbiter.

— Tehát egyhangúlag Rév. Uttermust Dum-farthingot kívánjuk megválasztani?

— Egyhangúlag, — mormolták a presbi

terek.



dr. Boomer. — Hallottam jelenlegi templomá ban prédikálni. Olyan gondolatokat fejezett ki,amelyekre magam is már évek óta gondolok.Még sosem hallottam ilyen értelmes és ugyan

akkor ilyen tanult beszédet. — Én aznap este hallottam, amikor New

Yorkban a szegényeknek prédikált, — mondtaMr. Boulder. — Azt mondta nekik, hogy mihaszna semmirekellők. Ilyen remek fejmosást

még sosem hallottam, legfeljebb ha Skóciában. — Skót ember? — kérdezte az egyik pres

biter. — Skót eredetű, — felelte az egyetem elnöke.

Azt hiszem, a Dumferline Dumfries-i Dumfar-

thingok közül való. — Mire mindenki azt mondta: — Ó ! — és

elhallgatott.

— Nős ember? — kérdezte valaki.

— Ügy tudom, — felelte dr. Boomer —

özvegy ember, egy gyermeke van, egy kislány. — Vannak feltételei? — Nincsen semmi feltétele, — felelte az

elnök és átfutott a levélen, — csak korlátlanhatalmat követel... és azonkívül itt a járandóságáról is ír. Ettől a két dologtól eltekintve,azt írja, teljesen szabad kezet ad nekünk.

— És a járandósága? — Negyedévenkint huszonötezer dollár, előre



Helyeslő mormolás futott végig a gyüleke-zeten.

— Kitűnő, remek, elsőrangú ember, —mondták a presbiterek — ez az, akire szük-

ségünk van. — Annyi kétségtelen, uraim, — foglalta

össze Mr. Dick Overend valamennyiük érzését — olcsó embert nem használatunk . Vannakmás jelöltjeink is, akik számba jöhetnének és

akik vallási szempontból teljesen megfelelné-nek kívánalmainknak. Dr. McSkwirt nevét

például több presbiterünk nagy jóindulattalejtette ki. De olcsó ember. Nem az igazi.

— Mennyit kap dr. Dumfarthing mostani

helyén? — kérdezte Mr. Boulder. — Huszonkettőezret, — felelte az elnök. — És dr. McSkwirt? — Tizennyolcezer dollárt. — Akkor jó, — mondták valamennyien,

megkönnyebbülten felsóhajtva — az ügy levan tárgyalva.Ügy is volt.Semmi sem lehetett volna világosabb. — Feltételezem, — szólt Mr. George Overend,

amint felállni készültek — indokolt az a fel-tevésünk, hogy dr. McTeague soha többé nemlesz abban a helyzetben, hogy munkájátfolytathassa ?

— Teljesen indokolt, — mondta dr. Boomer.



reggel kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogyfelüljön ágyában. Ápolónője alig tudta visszatartani.

— Elvesztette beszélőképességét? — kér

dezte Mr. Boulder. — Minden bizonnyal; dr. Slyder minden

esetre ragaszkodik ahhoz, hogy ne használja.Kétségtelen, hogy szegény McTeague egyroncs. Ápolónője mesélte, hogy ma reggel ki

nyújtotta a kezét egy újság után, nyilván,hogy a vezércikket elolvassa. Megrendítő volt, — mondta dr. Boomer, fejét csóválva.

így rendezték az ügyet és másnap már azegész város tudta, hogy a S. Osoph egyház-

község meghívta Rév. Uttermust Dumfarthin-got és a nagytiszteletű úr elfogadta a meghívást.

Néhány héttel később Rév. Uttermust Dum-farthing beköltözött a S. Osoph melletti lelkészlakba és átvette hivatalát és ettől kezdve másról sem beszéltek a Plutoria Avenuen.

— Látta már S. Osoph új lelkészét? — Hallotta már dr. Dumfarthingot beszélni?

— így üdvözölte egymást a lakosság. — Ott



lomba. Nem telt el egy hónap és a S. Asaphtemplom esti áhítatosságainak hallgatóságaannyira megcsökkent, hogy a begyűlt adományok, Mr. Furlong senior számítása szerint,

arra nem voltak elégségesek, hogy az adománygyűjtőt kifizessék.

Az egyetlen dolog, ami Rév. Dumíarthingbólelismerést váltott ki, az volt, hogy nagyszámúfiatalember jött el a templomba és ott szoron

gott a legelső sorokban. — Rendkívül örülök, — mondta a presbite

reknek —, hogy városunkban ennyi az istenfélő fiatalember; hogy az öregek hogyan gondolkoznak, az kevésbbé aggaszt.

De hát ennek különös oka lehetett, mert azistenfélő fiatalemberek nem azt mondták: —Hallotta már az új presbiteriánus lelkészt? —hanem : — Látta már a lányát ? Nem! Nahallja!

Mert kiderült, hogy dr. Uttermust Dumfar-thing „gyermeke" olyan gyermek, aki Párizs

ból hozatja kalapjait, csodálatos selyemruháthord és olyan magas cipői vannak, hogyKálvin János szive megrepedne. Azonkívülabban az előnyös helyzetben van, hogy ő az

egyetlen élőlény a Plutoria Avenuen, aki nemfél Rév. Uttermust Dumfarthingtól. Sőt azzalszórakozik, hogy minden játékszabály lábbaltiprásával a S. Asaph templom esti áhítatos



és közben úgy érzi, sosem hallott még ilyengyengéd, ilyen jóleső beszédet.

— Ügy szeretnék megismerkedni a fivérével, — mondta Mrs. Tóm Overendnek, akit mi

Philippa néven ismerünk. — Tökéletes ellentéte apámnak (ez volt a legnagyobb dicséret aző szájából), apám prédikációi mindig tele vannak vallással.

Philippa megígérte, hogy bemutatja neki.

De akárhogy is hatott Catherine Dumfar-thing jelenléte, a siker oroszlánrésze mégis anagytiszteletű urat illette meg.

Minden, amit tett, arra irányult, hogytetszést arasson. Ha a gazdagoknak prédikált,

azt mondta nekik, hogy egész lényük csak pókháló, amelyet ki kell söpörni, és a gazdagok

boldogan hallgatták. A szegényeknek külön prédikációt mondott és intette őket, hogyvigyázzanak magukra; a munkások számára

nyilvános előadásokat tartott és földig sújtottaőket; a vasárnapi iskola szegény gyermekeinek pedig az irgalmasságról beszélt és arról, hogygyorsan és bőségesen kell adakozni, úgyhogycsak úgy hullottak a réz- és nikkel-pénzek

Catherine Dumfarthing vasárnapi-iskola-alap- jába, amely ötven éve már sorvadásnak indult.

Es ugyanilyen volt a magánéletben is. AzOverend-fivéreket „ordító oroszlánoknak" ne



jesztette az egész városban. Évek óta nem kap-tak ilyen jó reklámot.

Dr. Boomer egészen beleszeretett az új papba. — Igazi tanultság, — mormolta, ami-

kor dr. Dumfarthing ontotta a szószékről ahéber és görög idézeteket és eszeágában semvolt akárcsak egy szót lefordítani belőlük.A lelkész dr. Boomer vezetése mellett meg-szemlélte a Plutoria egyetemet, a pincétől a

padlásig. — Ez itt a könyvtárunk, — mondta az

elnök — kétszázezer kötet. — Micsoda nagy rakás szemét, — mondta

a lelkész —, mikor égetik már el?

— A múlt évben avatottak fényképe. — Az arcok után ítélve igazán szánalmas

társaság.

— Ez pedig, dr. Dumfarthing, a mi új radio-gráfiai laboratóriumunk; Mr. Spiff, a laborán-

sunk, olyan apparátusokat készít, amelyek azthiszem, még az atom mozgását is meg tudjákállapítani, ugye, Mr. Spiff?

— Ügy, — mondta a lelkész, tekintetével át-döfve Mr. Spiffet —, de magán még ez sem fog

segíteni, fiatalember!Dr. Boomer odavolt a gyönyörűségtől.

— Szegény McTeague! — mondta —, egyéb-ként úgy hallom, Boyster, hogy dr. McTeague



nem volna szabad megengedni! SzegényMcTeague nem értett semmit a mesterséghez.

A lelkesedést a diákság is osztotta; különö-sen amióta Rév. Dumfarthing külön vasárnap

délutáni szentbeszédet mondott nekik, hogytanulmányaik nem érnek egy vasat sem. Amintezt megtudták, olyan buzgalommal láttak mun-kához, hogy új élet költözött az egyetem falaiközé.

Rév. Edward Fareforth Furlong csinos arca pedig oly fáradt és szomorú kifejezést kezdettölteni, amilyent tisztelői azelőtt sosem láttakrajta. Látnia kellett, mint megy át nyája

S. Asaph templomából S. Osoph templomába ésnem állt módjában, hogy megakadályozza.Szomorúsága a tetőfokot egy szép nyári dél-után érte el, amikor észrevette, hogy még azepiszkopális rigók is elhagyják szilfáit ésnyugatra szállnak, S. Osoph fenyői felé.

Mélabús arccal nézett utánuk. — De Edward, — kiáltotta Philippa, amint

autója megállt a lelkész mellett — miért vágszilyen szomorú arcot? Gyere, szállj be és



egyházközségi teadélutánt, boldoguljanak nélküled.

A kocsit Philippa férje, Tóm, maga vezette — elég gazdagok voltak ahhoz, hogy ezt meg

engedhessék maguknak — és Philippa melletta kocsiban egy ismeretlen hölgy ült, épp olyanelegáns öltözetben, mint Philippa. A lelkésznekmint Miss Catherine Valamit mutatták he, acsaládi nevét nem értette. Nem is kellett. Hiszen

nyilvánvaló volt, hogy e hölgy lánykori nevenagyon is átmeneti jellegű.Gyorsan kihajtottak a városból, a vidékre;

sok-sok mérföldet mentek a friss, hűvös levegőben, erdőkön át, amelyeket már világosabbra

színezett a közeledő ősz lehellete. Fölöttük akék ég nagy, csendes fehér fellegeivel. A délután oly szép és ragyogó volt, hogy útközbenegy szót sem beszéltek vallási dolgokról; aszülőnők megsegítése, a lányklub és a szegények sorsa sem került szóba. Ehelyett inkábba modern táncokról és más hasonló érzelmesdolgokról beszéltek. És amikor még messzebbmentek, Philippa előrehajolt és Tóm vállánkeresztül férjével kezdett beszélni, emlékeztette, hogy ez az út vezet Castel Casteggióba ésmegkérdezte, emlékszik-e még, hogyan mentekitt Newberryékhez — valamikor régesrégen.

Nem jegyezték fel, mit felelt erre Tóm, de annyikétségtelen, hogy a válasz • annyi időt vett



át négyszemközt beszélhetett Catherine-nel ésközben úgy érezte, az egész nem tartott továbböt percnél. Többek közt azt mondta és a lányegyetértett vele — vagy a lány mondta és ő

értett egyet —, hogy a modern táncoknálnagyon fontos, hogy az embernek mindigugyanaz legyen a partnere és hogy ezt a partnert állandóan megtartsa. És az ilyen természetű megállapítások, ha az ember két figyelő

kék szem előtt teszi őket, bíborpiros autófüggöny mögött, igen nagyfontosságúak azéletben.

Azután egy kis idő múlva — mindösszetalán három vagy négy perc telhetett el, a

lelkész becslése szerint — hirtelen megint bentvoltak a városban és a Plutoria Avenuenmentek végig és a lelkész nagy megleptésére akocsi S. Osoph lelkészlaka előtt állt meg ésCatherine így szólt:

— Hát nagyon-nagyon szépen köszönöm,Philippa, igazán isteni volt.Amiből látható, hogy a délutánnak mégis

vallási jellege is volt. — Micsoda? — kérdezte a lelkésztől húga,

amint továbbmentek. — Igazán nem tudtad,hogy Catherine Dumfarthing?



Amikor Rév. Fareforth Furlong ismét otthon ült lelkészlakában, egy óra hosszat mélygondolatokba merült támlásszékében. De ezúttal nem a gyülekezet valami mindennapi pro

blémája foglalkoztatta. Megkísérelt valamimódot kieszelni, amelynek segítségéve] nővérét, Julianát sikerülne arra a nagy bűnre rávennie, hogy meglátogassa a presbiteriánuslelkész leányát.

A dolgot mindenesetre úgy kell beállítania,mintha önmegtagadásról vagy a test sanyargatásáról volna szó. Különben — ezzel tisztá

ban volt — sosem tudja Julianát rávenni. Demeglátogatni Miss Catherine Dumfarthingot, a

lelkész szemében oly gyönyörű és élvezetesvállalkozásnak tűnt, hogy nem-igen tudta,hogyan tüntesse fel önsanyargatásnak. Ilymód,amikor Juliana végül hazaérkezett, a lelkésznek nem jutott jobb eszébe, mint az, hogy azügyet Philippa házasságával hozza kapcsolatba; minthogy Philippa Miss Dumfarthingatyja jobbkezének unokaöccséhez ment férjhez.

— Juliana, — mondta — nem gondolod,hogy illenék, már csak Philippa és Tóm miattis ... nem gondolod, hogy meg kellene egyszerlátogatnod Miss Dumfarthingot?

Juliana fivére felé fordult, miközben elrakta fejkötőjét és fekete kesztyűjét.

É



Olyan közel járt az elpiruláshoz, mint mégsoha életében.

— De hiszen nem volt otthon, — vetette ellena lelkész.

— Nem. De dr. Dumfarthing odahaza volt.Ott maradtam és mialatt a leányra vártam, el-

beszélgettem egy kicsit a lelkész úrral.Rév. Furlong egy füttyentést hallatott vagy

legalább is úgy fújta maga elé a levegőt, hogy

az a füttyentés episzkopális jelképének volttekinthető.

— Nem találod, hogy nagyon komor ember ? — kérdezte.

— Komor? — felelte nővére. — Egy ember,

aki nagy dolgokra van hivatva, természetesenkomor. — Nem egészen így értettem, — szólt a

lelkész. — Hanem hogy egy kicsit, hogy ismondjam, kemény. Sőt keserű.

— Edward! — kiáltotta Juliana —, hogy beszélhetsz íg y ! Hogy dr. Dumfarthingkemény? Hogy dr. Dumfarthing keserű?Hiszen ő a megtestesült szelídség és nyájasság. Nem hinném, hogy ismerek még valakit, akiben annyi együttérzés és részvét volna a szen-vedők iránt.

Juliana elpirult. Nyilvánvaló lett, hogy olyantulajdonságokat lát a nagytiszteletű UttermustDumfarthingban, amelyeket rajta kívül még



Rév. Edward elszégyelte magát. — Nem a jellemére gondoltam; inkább a

tanaira. Meg kellene hallgatnod egyszer,amikor prédikál.

Juliana még mélyebben elpirult. — Vasárnap este meghallgattam, — mondta.A lelkész hallgatott, de nővérét mintha

valami kényszerítette volna, hogy beszéljen. — És nem is értem, Edward, hogyan gon

dolhatják róla, hogy kemény, sőt fanatikusember. Épp most együtt jöttünk idáig, és útközben arról beszélt, hogy mennyi a bűn avilágban és milyen kevés, milyen szörnyenkevés ember fog megmenekülni és mennyi mél

tatlannak kell égnie; olyan szépen beszélt. Ügyfáj neki, Edward, úgy fáj neki. Igazán szenved miattuk.

Ezután Juliana, félig haragosan, elhagyta aszobát, bátyja pedig hátradőlt karosszékébenés kegyes mosoly játszadozott ajka körül.Mert azt is megkérdezte volt magában, vajjonvan-e valami halvány reménység arra nézve,hogy nővérét rábírja, hívják meg egyszerDumfarthingékat teára (úgy hat órára; vacsoráról persze szó sem lehet) és most már tudta,hogy az ügyet elintézettnek lehet tekinteni.



Miközben ezek az események lezajlottakvagy készültek lezajlani, S. Asaph egyházközségében a lelkészen kívül mások is akadtak, akikből a válságos helyzet őszinte aggo

dalmat váltott ki. Mindazok, akik a vállalkozásban részt vettek, a bizalmi férfiak és a jelzáloghitelezők és a mögöttük álló kötvény-tulajdonosok erősen aggódtak. Mert egyesekközülük a vasárnapi iskolát finanszírozták,

amelynek a bevétele negyven százalékkal csökkent, mások az új orgonát, amely még nem voltkifizetve, ismét mások még erősebben részt-vettek a dologban, az övék volt a telek, és úgyérezték, vállukon nyugszik az értékes földnek

minden súlya. — Nem tetszik nekem a dolog, — mondtaMr. Lucullus Fyshe Mr. Newberrynek, mindketten előkelő egyházközségi tagok lévén. —Egyáltalán nem tetszik nekem a dolgok maiállása. Furlongtól átvettem annakidején egyegész sereg gyülekezetházi kötvényt. Akkori ban ez jó papírnak látszott. A kamatokról azthittem, hogy teljesen biztosak. Most pedig amúlt negyedévi kamat már egy egész hónapjaesedékes. Nyugtalan vagyok.

— Nekem sem tetszik a dolog, — mondtaMr. Newberry fejét csóválva. — És sajnálomFareforth Furlongot. Remek fiú, Fyshe, kitűnő fiú. Vasárnapról-vasárnapra azon tűnő



új építkezéssel vagy valami átalakítással lehetne segíteni a dolgon. Felajánlottam, hogy atemplom homlokzatát egészen egyedül persze,minden segítség nélkül, felrobbantom dinamit-

tal, aláaknázom és Furlongnak építek egynormann kapubejáratot; vagy ezt kellene tenni,vagy a templom hátsó felét felrobbantani, ahola kórus van; teljesen rábízom, hogy melyiketválasztja. Ezen gondolkoztam múlt vasárnap

a karének alatt és elképzeltem, mi mindentlehetne csinálni néhány font dinamittal.

— Az biztos, — mondta Mr. Fyshe. — Dea helyzet az, Newberry, hogy én gyakran azontűnődöm, vajjon Furlong a megfelelő ember-e

ezen a helyen? — Hát hogyne volna, — tiltakozott New- berry.

— Személy szerint elragadó ember, — folytatta Fyshe —, de vajjon a megfelelő személy-e egy egyházközség vezetésére? Mindenekelőtt nem üzletember.

— Az nem, — szólt Newberry vonakodva —ezt el kell ismernem.

— Na látja. Másodszor pedig vallási szem pontból gyakran az az érzése az embernek,

mintha nem volna eléggé szilárd, eléggé biztosa dologban. Nagyon is alkalmazkodó természetű. Az emberek azt vetik a szemére, hogyköpenyegforgató. Pedig ennek nem szabad



Erre Mr. Newberry gondterhesen ment hazaés bizalmas levelet írt Fareforth Furlongnak,mellékelt hozzá egy csekket, amelynek segítsé-gével kifizetheti a kamatokat Mr. Fyshenek és

megtette mindazokat az ajánlatokat, amelyekrelelkiismerete nógatta: névszerint, hogy ad nekidinamitot és mindent, ami szükséges ahhoz,hogy aláaknázzák a templomot és a levegőberöpítsék és amit még szíve kívánhat.

Amikor a lelkész megkapta a levelet és el-olvasta és látta a számot a csekken, a hálánakolyan érzése fogta el, amilyent már hónapokóta nem tapasztalt és esetleg el is mondottmagában Mr. Newberry lelki üdvösségéért egy

olyan imádságot, amely nem foglaltatik aJakab király által kiadott Common PrayerBookban.

A jókedvre annál több oka volt, mert ugyan-aznap estére hívták meg Dumfarthingékat,

apát és leányát, teára. És csakugyan, néhány perccel hat óra előtt látni lehetett, amint a presbiteriánus lelkészlakból az episzkopálislelkészlakba vezető úton közelednek.

Útközben a lelkész megragadta az alkalmat,hogy megrójja leányát kalapjának világias jellegéért; egy New Yorkból való apróság volt,amelyet a hölgy a vasárnapi iskolában begyűj-tött pénzből felvett kis kölcsön segítségévelvásárolt meg. Majd később néhány komoly szót



Ilymódon a teát bizonyos fokig mégissikerültnek lehet mondani. Feljegyzésre érdemes, hogy Juliana a rákövetkező napokatazzal töltötte, hogy elolvasta Kálvin Institú

cióit (erre a célra kérte kölcsön) és Dumfar-thing müvét a kárhozatról (ezt viszont ajándékba kapta) és azonkívül imádkozott fivéréért (ami reménytelen vállalkozás volt). Ezenközben a lelkész fehér flanellnadrágban,

Catherine pedig fehér vászon szoknyában és blúzban röpködött ide-oda Newberryék pályá ján és labdájuk mintha szívtől szívig röppentvolna.

— Edward, — mondta a lelkésznek atyja,

legközelebbi negyedévi megbeszélésük alkalmával — nem szabad eltitkolnom előled, hogya helyzet igen komoly. Elszámolásodban mindenütt visszaesés mutatkozik. A kamatokkalmindenütt hátrálékban vagy; folyószámláderősen meg van terhelve. Ebben az esetben,amint nagyon jól tudod, a katasztrófa elkerülhetetlen. A kötelezvények és adóslevelek tulajdonosai érvényesíteni akarják majd jogaikatés ebben senki a világon nem akadályozhatja



leti életet, annyit te is tudsz, hogy nincs az ahatalom, amely befolyásolhatna vagy kénysze-ríthetne egy első helyre betáblázott követelést.

— Persze, persze, — mondta Rév. Edward

igen szomorúan. — Nem gondolod, hogy a hiba részben

benned van? Nem lehet, hogy mint hitszónokelmulasztasz egyet-mást, például az alapvetődolgokról nem beszélsz olyan behatóan, mint

mások ? Egyáltalán nem érinted a nagy életbevágó kérdéseket, mint amilyen a teremtés, ahalál és ha szabad azt mondani, a halál utánvaló élet.

Ennek az lett az eredménye, hogy Rév.

Edward egy sorozat különprédikációt mondotta teremtésről, amelyet gondosan és buzgóntanulmányozott a Plutoria egyetem könyvtárában. Elmondta, hogy a teremtés egymillió,de esetleg százmillió évnyi kemény munkátkövetelt és hogy bár egyelőre még semmi sem bizonyos, mégis legjobban tesszük, ha elfogad juk Sir Charles Lyallnek, a nagy geológusnakmegállapításait. A Genesis könyvében, amikoregy napról beszélnek, azon nem egy napotértenek, hanem valami egészen mást, mint csak

egy napot. És a „világosság14 nem jelent határozottan világosságot, hanem esetleg valamifoszforeszkálást, és a „sötétség44 szót semabban az értelemben kell itt felfogni, mintha



gosság hiányát. Araikor befejezte, az egészgyülekezet úgy találta, hogy a prédikációüres szócsavarás volt. Sértette intelligenciájukat. Dr. Dumfarthing viszont egy hét múlva

ugyanerről a tárgyról beszélt és hét bibliaiidézet segítségével porrázúzta a fiatalabblelkészt.

E hitvita nevezetes eredménye az lett, hogyJuliana Furlong ettől kezdve nem volt haj

landó betenni a lábát fivére templomába ésreggeli ájtatosságát a S. Osoph templombanvégezte.

— Attól félek, hogy az a prédikáció balfogásvolt, — mondta Mr. Furlong senior — talán

mégis jobb lesz, ha nem sokat időzöl ezeknéla tárgyaknál. Máshol kell segítséget találnunk.Közöttünk szólva, Edward, egyik-másik egyházközségi tanácstag már igyekszik is módottalálni, hogy kimentsen bennünket ebből adilemmából.

Így állt a dolog a két vetélytemplommal,amikor az ősz lassankint téllé halványodott:a Plutoria Avenue szilfái megremegtek éslevelük földre hullt, a sofőrök először elkékül-tek, azután, amikor beállt a hóesés, hirtelen

libériás urasági kocsisokká váltak, nagy bundával és pofaszakállal, mint az orosz testőröknek, de amikor olvadt, megint kékorrú sofőrökké vedlettek. Ezidőtájt Rév. Fareforth



lett, Rév. Uttermust Dumfarthingé pedig olyannagy, hogy a templom a kórus legutolsócsücskéig is zsúfolásig megtelt. A hívők csakálltak és fáztak, mert a lelkész hallani sem

akart a költséges gőzfűtés használatáról.Ezidőtájt más nevezetes dolgok is történtek,

így például az, hogy Juliana Furlong dr. Dum-farthing személyes vezetése mellett elolvasta„A skóciai egyházi szakadások fejlődésének

történetét" tíz kötetben; Catherine Dumfar-thing ezzel szemben arany és zöld téli kosztümöt csináltatott orosz prémmel, turbánnal éscserkesztollal, ami nagy pusztítást vitt végbea fiatal urak szívében, amint Catherine dél-

utánonkint végigment a Plutoria Avenuen.Csodálatos véletlen folytán jóformán sosemment végig a hófedte Avenuen a nélkül, hogyne találkozott volna Rév. Edwarddal; ez atény kettejükből naponta újabb és újabbcsodálkozó felkiáltást váltott k i ; más csodálatos véletlen folytán mindkettőjüknek, bár ellenkező irányból jöttek, mégis ugyanaz volt mindig az úticéljuk, amely felé lassú léptekkel ésa szembejövőket észre sem véve törekedtek,úgyhogy még az Avenue gyermekkara is sej

tette ösztönösen, hová igyekeznek.Egyébként McTeague roskatag alakja is

megjelent újra az utcán. Botjára támaszkodottegész súlyával és szelíd jóindulattal üdvözölt



tődzni akarna szélütéséért, úgyhogy mindenkiazon a véleményen volt, hogy McTeagueszellemi roncs.

De nem ezek voltak mégsem a legnevezete

sebb események; mert amikor a tél lassankinta koratavasznak adott helyet, arról kezdtek

beszélni, hogy nagyjelentőségű dolgok bekövetkezése várható. Arról suttogtak, hogySt. Asaph egyházközségi tanácsa összedugta

a fejét. Ez igazán szenzációs újság. Mert amikor Mr. Lucullus Fyshe utoljára dugta összea fejét Mr. Newberry megfelelő testrészével,abból négy szikvízgyár egyesülése derült ki,ami ipari békét hozott egy akkora területnek,

mint Texas, amennyiben a szikvíz ára üvegen-kint három centtel emelkedett. Es amikor Mr.Furlong senior feje utoljára időzött Mr.Rasselyer-Brown és Mr. Skinyer, feje közvetlenközelében, akkor megmentették az országot aszénhiány veszedelmétől, amennyiben a diószén árát egyszerűen felemelték tonnánkint hétdollár ötvennel és ilymód gondoskodtak arról,hogy ismét bőven legyen a piacon.

Amikor tehát híre ment annak, hogySt. Asaph egyházközségi tanácsa és jelzálog-

hitelezői összedugták nagykomolyságú fejüket, mindenki azt várta, hogy fontos fordulat

következik.Sosem került nyilvánosságra, melyikük



dolat, amely hivatva volt arra, hogy rövid időn belül minden nehézséget elhárítson az útból. Nagyon könnyen lehet, hogy Mr. LucullusFyshe agyából pattant ki. Ez az agy, amely

az ipari belvillongásoktól marcangolt fémáru piacot békéhez segítette azáltal, hogy tíz versengő céget egyesített és megmentette ötszázalkalmazott életét azzal, hogy fizetésüket egyszerűen leszállította 14 százalékkal — ez az

agy erre is képes volt.Mindenesetre Mr. Fyshe mondta ki először

világosan a gondolatot.

— Ez az egyetlen megoldás, Furlong, —mondta a Mauzóleum Klub ebédlőasztalánál.

— Más megoldás nincs. A két templom nemversenyezhet továbbra is egymással. Ugyanaza helyzet, mint annakidején a két pálinkafőzővel : a kereslet nagyobb, mint a kínálat. A kétnagy vállalat közül az egyiknek tönkre kell

mennie, de az is lehet, hogy mind a kettő rámegy. Most a St. Osophnak megy jól, de mintüzletemberek ők is tisztában vannak azzal,hogy holnap mi kerülhetünk felül. Mi kereskedői megoldást ajánlunk. Azt ajánljuk, hogy

fuzionáljunk. — Én is gondoltam már erre, — mondta Mr.

Furlong senior. — Reméljük, hogy lehetséges.

— Lehetséges? — kiáltott Mr. Fyshe. —



nyomon? Fúziót. Itt van például a StandardOil.

— Na, de liát mégsem lehet a Standard OilTársaságot egy templommal összehasonlítani,

— mondta Mr. Furlong szelíden mosolyogva. — Hát persze, hogy nem, — felelte Mr.

Fyshe és ő is mosolygott. Sőt csaknem nevetett. Komikus ötlet. Egy olyan nagy és fontosvállalatot, mint a Standard Oil, egy templom

mal összehasonlítani. — De kisebb mértékben — folytatta Mr.

Fyshe —, mégiscsak ugyanaz. Ami a nehézségeket illeti, nem kell rámutatnom azokra a sokkal nagyobb nehézségekre, amelyeket a

pálinka-fúzió esetében kellett áthidalnunk. Emlékszik még, hogy egy csomó ember elvbőlellenezte. Ezekkel természetesen nehéz voltüzletet csinálni. De két templom fúziója, azegészen más. Elgondolásunk teljesen korszerű

és mindenki be fogja látni, hogy véghezviteléhez csak a következő a szükséges: az ismertüzleti elvek alkalmazása, harmonikus együttműködés, a kínálat megfelelő . . . csökkentéseés általános takarékosság.

— Nagyon helyes, — mondta Mr. Furlong — ha ön megpróbálja, mi önnel tartunk.

— Jó. Hát akkor kérjük meg talán Skinyert(Skinyer & Beatemtől), hogy intézze el az ügyformai részét. Tudja, hogy Skinyer nemcsak



— Világosan fogom kifejezni magam. Honnan van felhatalmazása?

— Felülről, — felelte a lelkész áhítatosan. — Hogyne, kétségkívül. De most az igazi

felhatalmazásról beszélek. — Szent Péter a d ta . . . — kezdte a lelkész,

de az ügyvéd közbevágott. — Tudom, tudom, természetesen. De most

azt szeretném tudni, honnan erednek a

templom jogai, mint például a tulajdonjoga,vagy a joga ahhoz, hogy adósságokat hajtson

be, mások tulajdonát zár alá vétesse, jelzálogait esedékeseknek nyilvánítsa és bepereljeazokat, akik nem fizetik meg adósságaikat. Ön

azt akarja mondani, ezek a jogai az égbőlerednek. Az kétségtelen, vallásos embernekeszeágában sincs tagadni. De nekünk jogászoknak az ügyet szűkebb és kevésbbé magasztos szempontból kell tekintenünk. A kormány

tól van felhatalmazása vagy valamilyen magasabb hatalomtól? — Ő remélem, hogy egy magasabb hatalom

tól, — felelte a lelkész bensőségesen. Erre Mr.Skinyer magárahagyta, átlátván, hogy a lelkészképtelen feleletet adni a kereskedelmi törvény-könyv kérdéseire.

Rév. dr. Dumfarthing viszont azonnal kielégítette tudásvágyát.

— St. Osoph temploma, — mondta ez a



törvényei értelmében joga van tulajdonra, perelhető és zálogosítható. Meglehetősen pon-tosan tudok minderről, mert amikor ide meg-hívtak, beszereztem minden szükséges tájékoz-

tatást, mielőtt elhatároztam volna magam.

— A dolog egészen egyszerű, — számolt benemsokára Mr. Skinyer Mr. Fyshenek. — Azegyik templom tröszt, a másik pedig úgylátszik törvényes testület. Mindegyik teljes

joggal rendelkezik tulajdona fölött, feltéve,hogy nem sérti meg tanainak tisztaságát. — Az mit jelent? — kérdezte Mr. Fyshe. — Tanukat tisztán kell megőrizniük. Ellen-

kező esetben, ha néhány tanácstag tiszta maradés a többiek nem, akkor ezek néhányan ma-guknak igényelhetik az egészet. Skóciábanúgy tudom, ez mindennapi eset, azért is olytiszta ott a tan.

— És mit nevez tiszta tannak? — kérdezteMr. Fyshe.

— Ha a tanácsosok nem tudnak maguk köztmegegyezni erre vonatkozólag, akkor a tör-vényszék dönt; de általában azt a tant tekintiktisztának, amelyet valamennyi tanácstag annak



másra szükségünk, mint a tanácstagok hozzá járulására.

A tervbevett fuzionálás előkészületei azismert kereskedelmi szokások szerint folytak

le. Az első lépés St. Asaph „közeledése11 St.Osophhoz. Mindenekelőtt Mr. Lucullus Fyshemeghívta Mr. Ashmodai Bouldert, hogy ebédel

jenek együtt a Mauzóleum Klubban; az ebédköltségei, amint már szokásos ilyenkor, a

templom „Előre nem látható kiadások11 számláját terhelte. Természetesen ezen összejövetelalkalmából egy szót sem beszéltek sem a templomokról, sem pénzügyeikről, sem semmi velükösszefüggő dologról. Ez súlyos üzleti balfogáslett volna. Néhány nappal később az Overend-fivérek ebédeltek Mr. Furlong seniorral; eztaz ebédet St. Asaph költségszámlájára könyvelték. Mire Mr. Skinyer és cégtársa, Mr.Beatem St. Osoph nyereség- és veszteségszámlájára kiment a lóversenyre, Philippa Overen-

det és Catherine Dumfarthingot pedig St.Osoph előre nem látható kiadásainak terhéremeghívták operába és utána vacsorára.

Mindennek az volt a célja, hogy, amint mon



tesen megegyeztek azokkal a lépésekkel, amelyek az Egyesült Pálinkafőzdék és a Konzervdoboz Egyesület létrejöttét megelőzték. És ez

jó jel.

— Gondolja, hogy belemennek? — kérdeztegondterhesen Mr. Newberry Mr. Furlongot. —Tulajdonképpen miért mennének bele?

— Mert miért ne ? — felelte Mr. Furlong. —Hiszen tulajdonképpen csak egy aktívájuk

van, dr. Dumfarthing. Mi pedig azt indítványozzuk, hogy megvesszük dr. Dumfarthingot,olymód, hogy az ő templomukból és a mienk

ből egy közös egészet csinálunk. — No, és mit szól mindehhez dr. Dum

farthing ? — Mindenesetre ebben magam sem vagyok

egész biztos, — válaszolta Mr. Furlong; — mégkomoly gondokat okozhat. Eddig még egyetlenszóval sem nyilatkozott és a bizalmasai semárulnak el semmit. No, de hamarosan mindentmegtudunk. Skinyer azt kéri, hogy a jövőhéten valamelyik este üljünk össze és beszél jük meg a szerződés lényegesebb pontjait.

— Szóval a pénzügyi részt már kidolgozta?



long. — Azt mondja, hogy a fúzió lenne azegyesülés legeszményibb formája, és bizonyáraosztatlan tetszést fog aratni. Nagy előnye, hogyaz összes lelki problémákat mellőzi, és amint

Skinyer mondja, kétségtelenül az utolsó lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani. Szóval a két egyház egyesülésének jogi akadályanem lenne. Amellett pedig egyszer és mindenkorra üzleti alapra helyezné a két felekezet

viszonyát. — Na és a hittételek? — kérdezte Mr. New-

berry. — Skinyer majd megfogalmazza, — vála

szolta Mr. Fishe.

Körülbelül egy héttel e beszélgetés utánSt. Asaph és St. Osoph vezető emberei barátieszmecserére gyülekeztek a Mauzóleum Klubtanácstermének kerékasztalánál. Tarka összevisszaságban ültek (pontosan a nemrégenmegalapított Konzervdoboz-Társaság mintá jára) és azokat a vastag sötét szivarokat szívták, melyeket a klub kizárólag alakuló közgyűlések számára tartott raktáron, darabját50 centért, közvetlenül az alapítási költség-

Á



teremben, amint az már lenni szokott olyanemberek között, kik valamely nehéz, elisme-résreméltó feladatot sikerrel oldottak meg.

— Nos, — szólt Mr. Skinyer, ki egy halom

akta felett elnökölt — azt hiszem, úgy tekinthetjük, hogy egyesülésünk pénzügyi alapjai

ban végérvényesen megállapodtunk.A tetszés moraja hullámzott végig a gyüle

kezeten.

— A feltételeket lerögzítettük ebben azemlékiratban, melyet önök már aláírtak. Mégegy — nem is különösen lényeges — pontotkell megfontolnunk. Az új társaság tanaira,vallási hittételeire gondolok.

— Muszáj erről tárgyalni? — kérdezteMr. Boulder. — Nem okvetlenül szükséges, — szólt Mr.

Skinyer. — A két egyház tagjai között azon ban bizonyos pontokra nézve, ha nem is éppenegyenetlenség, de mégis barátságos nézet-eltérés tapasztalható. Olyanokat említettekezzel kapcsolatban, mint pl. (itt beleböngészettaktáiba) a teremtés elmélete, az üdvözülés stb.Az egyes pontokra pillanatnyilag nem emlékszem, de az emlékiratban mind megtalálható.

Ezek, mondhatnák önök, csak másodrendűfontosságúak, összehasonlítva azokkal a

bonyolult pénzügyi kérdésekkel, melyeket mároly kielégítő módon megoldottunk. Ennek



beleegyezésével egy-két emlékiratot vázolnánkfel, melyet később beleolvaszthatnánk szerződésünkbe.

Osztatlan tetszés kísérte szavait.

— Helyes, — szólt Mr. Skinyer, és hátradőltkarosszékében. — Tehát először is a teremtés,(itt körülnézett, mint aki figyelmet kér): aztakarják az urak, hogy ezt személyes megállapodásra bízzuk, vagy kötelező formulát

óhajtanak ? — Nézetem szerint az a helyes, — mondta

George Overend — ha véglegesen megszüntetünk minden kételyt a teremtés elmélete körül.

— Jól van, — felelte Mr. Skinyer. — így

fogom tehát megfogalmazni: augusztus 1-énés azután, mondjuk, a teremtés kérdését így ésígy kell felfogni, t. i. aszerint, ahogy azt a rendes és elsőbbségi kötvények tulajdonosai kívánják. Beleegyeznek?

— Elfogadjuk — kiáltották többen is. — Elfogadják, — ismételte Mr. Skinyer. —Térjünk tehát át a második pontra (itt irataiba pillantott), az örök kárhozatra. A következőmemorandumot készítettem: Ha és amennyi

ben mondjuk augusztus 1-én vagy azután bár

milyen kétely merülne fel az örök kárhozatravonatkozólag, teljes és végérvényes kiküszöbölésére az összes rendes és elsőbbségi kötvények tulajdonosainak együttes szavazata lesz



— Egy pillanat, — szólt Mr. Fyshe. — Nemtisztességtelen előny ez a záloglevelek tulaj-donosaival szemben? Elvégre, mint a vagyonvoltaképpeni birtokosai, ők vannak itt leg-

inkább érdekelve. Az ön záradékát helyesbíte-ném és körülbelül — nem fogalmazom megolyan pontosan, csak az értelmét adom — ígyszövegezném: Az örök kárhozatot a jelzálog-hitelezőknek és a záloglevéltulajdonosoknak

tartjuk fenn.E szavakra viharosan kitört a helyeslés és

az ellenkezés. Mindenki egyszerre kiabált.Egyesek azon a véleményen voltak, hogy a tár-saság részvényesei, különösen az elsőbbségi

kötvények tulajdonosai, éppen annyira jogo-sultak az örök kárhozatra, mint a záloglevél-tulajdonosok. Mr. Skinyer, ki eddig szorgal-masan jegyzett, ekkor fölemelte kezét és csen-det intett.

— Uraim, — szólt — ne kössünk kompro-misszumot? Maradjunk az eredeti záradéknál,de tegyük még hozzá ezeket a szavakat: Neszámíthasson azonban jogerősnek az örökkárhozat olyan formája, mely nem nyeri el azáloglevéltulajdonosok háromötödének tetszé-

sét. — Elfogadjuk, elfogadjuk! — kiáltották

mindnyájan. — Fűzzünk hozzá azt hiszem még egy



hogy a hittan, a hit vagy a vallás elveinek bármely további pontját az évente tartandó közgyűlésen tetszés szerint meg lehet változtatni,ki lehet javítani, át lehet alakítani és teljesen

el lehet törölni. — Elfogadjuk, elfogadjuk — hangzott ismét

kórusban, a kiküldöttek felkeltek az asztaltól,kezet ráztak és új szivarokra gyújtottak, miközben elhagyták a klubot és kiléptek a friss

éjszakai levegőre. — Az egyetlen, amit nemértek, — mondta Mr. Newberry dr. Boomer-nek, amint karöltve távoztak a klubból (hiszenmost éppen annyi joggal mehettek karöltve,mint két egyesült pálinkafőző igazgató) — az

egyetlen, amit nem értek, az, hogy miértegyeznék bele a fúzióba dr. Dumfarhtingtiszteletes úr?

— Hát tényleg nem tudja? — kérdeztedr. Boomer.

— Nem. — Semmit sem hallott? — Egy szót sem — válaszolta Mr. Newberry. — Ah, — szólt az elnök — látom, hogy em

bereink nem fecsegtek, bizonyára a körülményekre való tekintettel. Az igazság az, hogydr. Dumfarthing tiszteletes úr elhagy minket.

— Elhagyja St. Osoph-ot! — kiáltott felmegdöbbenve Mr. Newberry.

— Legnagyobb sajnálatunkra. Meghívást



mondja, ragyogó lehetőségek kínálkoznak.Huszonötezer-egyszázat kínáltak neki. Itt csakhuszonötezre volt. Bár e körülmény olyanférfiú számára, mint amilyen dr. Dumfarthing,

természetesen egyáltalán nem esik latba. — Persze, hogy nem, — mondta Mr. New-

berry. — Amint hallottunk a meghívásról, huszon

ötezer-háromszázat kínáltunk — ami azonban

nem jelenti azt, hogy ez bármit is mondanaolyan vágású férfiúnak, mint ő. Dr. Dumfarthing tényleg még mindég várt és tanakodott, — erre huszonhatezret kínáltak. Itt márnem tudtuk követni őket. Ez meghaladta erőin

ket, bár vigasztal a tudat, hogy olyan férfiúnál, mint dr. Dumfarthing, a pénz egyáltalánnem játszik szerepet.

— És elfogadta? — Igen, ma. Közölte Mr. Dick Overend-del,

elnökünkkel, hogy 2 óra 30 percig a plébániánmarad és kezdeményezésre vár; ha addig nemtárgyalunk vele, nem vár tovább.

— Istenem, — mondta Mr. Newberry mélyenelgondolkodva — amikor tehát bizalmi embereimegjelentek a tárgyaláson ...

— Ügy van, — felelte dr. Boomer és minthamosoly suhant volna végig vonásain. —Dr. Dumfarthing már elküldte igenlő sürgönyét.



ma este tanácskoztunk, önök lelkész nélkülálltak ?

— Korántsem. Már alkalmaztunk egyutódot.

— Egy utódot? — Ügy van. Holnap reggel benn lesz az

újságban. Az a helyzet, hogy megkértükdr. Teague-et, foglalja el ismét hivatalát.

— Dr. McTeague! — ismételte Mr. New-

berry a legnagyobb megdöbbenés hangján. —Hiszen úgy hírlik, hogy szellemileg ...

— Óh, egyáltalán nem — vágott közbedr. Boomer. — Elméje ellenkezőleg világosabbnak és fogékonyabbnak látszik, mint valaha.

Dr. Slyder azt állítja, hogy a gutaütésnekgyakran ez a hatása: lecsillapítja az elmét,mintegy megvilágosítja, úgy, hogy olyan kérdések, melyek megoldása azelőtt a legnagyobbnehézségeket okozta, fejtörés nélkül megoldhatók. Dr. McTeague-nek, úgy hiszem,most már semmi fáradságába sem kerül összhangba hozni Szt. Pál dialektikáját Hegel-lel.Azt állítja, hogy amennyire meg tudja ítélni,mindketten egyvéleményen vannak.

— Jó, jó — mondta Mr. Newberry. — És

dr. McTeague egyetemi bölcseleti előadásait isfolytatni fogja?

— Jobbnak véljük, ha nem — felelte azelnök. — Nézetünk szerint ugyan dr. McTeague



kalmas, de félünk, hogy professzori kötelességei túlságosan kifárasztanák. Hogy intelli-.genciáját teljes mértékben kihasználjuk, azegyetem igazgatási bizottságába akarjuk be

választani. Agyát ott semilyen megrázkódtatássem fogja veszélyeztetni. Mint professzor mindég ki volt téve annak a veszélynek, hogy valamelyik hallgatója előadás közben kérdéstintéz hozzá. Ez a veszély természetesen a szó

széken és az egyetem igazgatási bizottságábannem fenyegeti.

— Természetesen — mondta Mr. Newberry.így jött létre St. Asaph és St, Osoph egy

házának híres uniója vagy összeolvadása.,

melyet megalapítói közül sokan a modernegyháztörténet új korszaka hajnalának tekintenek. Kétségtelen, hogy minden tekintetbenóriási siker volt. A viszályok, versengések ésdogmatikus viták immár ismeretlenek aPlutoria Avenuen. A hívek most abba atemplomba mehetnek, amelyikbe akarnak.Amint a bizalmi férfiak szívesen hangsúlyozzák, ez nem tesz semmi különbséget. A mostmár közös vállalkozást képező egyházak össz

bevételeit szétosztják, tekintet nélkül a látoga

tók számára. Minden félévben nyomtatott kimutatást adnak ki, mely az Egyesült EgyházakKft. részvényesei között kerül szétosztásra ésstílusban és tartalomban alig különböztethető



Fémáru Társaság évi vagy félévi jelentéseitől. — Igazgatóságunk, — hangzik a jelentés —

örömmel közli, hogy az iparban tapasztalható pangás ellenére a Társaság nyersbevételei

növekedtek, úgyhogy jogosnak látszik egykülön jótékonysági osztalék kifizetése, melyegyenlő arányban illeti meg az összes rendesés elsőbbségi részvények tulajdonosait. Azt isszívesen fogják tudomásul venni, hogy az

igazgatóság egyhangúlag ajándékot szavazottmeg dr. Dumfarthing tiszteletes úrnak, küszö

bön álló házasságkötése alkalmából. Komoly

vita tárgyát képezte, vajjon ez az ajándék,

amint először javasolták, készpénz formájában

történjék-e, vagy — ez későbbi javaslat volt —emlékirat formájában. Végre is ez utóbbit

fogadták el, mert jobban illik az alkalomhoz.

Az emlékirat már készül is: dr. Dumfarthing

tiszteletes úrral ó-angol betűkkel és nyelven

közli, milyen véleménnyel vannak róla volthívei.

„A küszöbön álló házasság11 természetesen

dr. Dumfarthing és Juliana Furlong eljegyzé

sére vonatkozott. Senki sem tud arról, hogy

kimondott házassági ajánlatot tett volna neki.Mondják azonban, hogy mielőtt hivatalát le

tette, igen komoly szavakkal felhívta figyelmét

arra a körülményre, hogy most, midőn leánya



kinek. Emlékeztette Juliannát ezenkívül arra is,hogy már kilépett abból a korból, mikor mégválogatós és finnyás lehet az ember, és hogylelki üdvössége legalább is nagyon kérdéses.

Egy szó mint száz, e felsorolások, legalább is askót törvények szerint, mind egyenrangúnaktekinthetők egy házassági ajánlattal.

Catherine Dumfarthing nem kísérte el atyjátúj plébániájára. Azt a néhány hetet, melyre

a málhák becsomagolására szüksége volt,Philippa Overend vendégeként töltötte. Utánamég két vagy három hétig maradt, hogy újrakicsomagoljon. Ezt egy megbeszélés tette szükségessé, melyet Fareforth Furlong tiszteletes

úrral folytatott az Overend-kert egyik árnyékos sarkában. Majd, megfelelő eljegyzési időmúlva, Catherine és Edward házasságot kötöttek: a szertartást dr. McTeague tiszteletes úrvégezte, s szemei filozofikus könnyekkel teltekmeg, mikor áldását adta rájuk.

St. Asaph és St. Osoph egyháza így békésegységben áll egymás mellett. Vasárnap reggel harangjaik üdvözlik egymást és lágyanegybekondulnak, és oly nagy a harmónia a kétegyház között, hogy még St. Asaph szilfáinak

püspöki hollói és St. Osoph fenyőinek presbi-teriánus varjai is helyet cserélnek minden

vasárnap.



— Városi közigazgatásunk, — szólt Mr.

Newberry, miközben hátradőlt a MauzóleumKlub egyik karosszékében és új szivarra gyújtott — korhadt, a legnagyobb mértékbenkorhadt.

— Teljesen korhadt, — visszhangozta Mr.

Dick Overend és csengetett a második viszki-szódáért. — Rothadt — szólt Mr. Newberry, két

szivarfelhő között. — Csupa megvesztegetés — vélekedett Mr.

Overend, és pipáját a kandallóhoz ütögette. — A polgármester csirkefogó, — elmélke

dett Mr. Overend — a pénztárosról nem is beszélve. Lepénzelhető gazfickó.

— Igen, — helyeselt Mr. Newberry, előrehajolt és óvatosan végigkémlelve a klub

folyosón, kezét szája elé téve suttogta: — a polgármester a legnagyobb lókötő az egész bandában. Igazán itt az ideje — és hangjátmost még halkabbra fogta —, hogy végre



— Zsarnokság — bólintott Mr. Overend. — Rosszabb, mint Oroszországban! —

felelte Mr. Newberry.

A klub egyik békés sarkában üldögéltek.

Vasárnap este volt, tehát az amerikai politikaromlottságáról kezdtek beszélgetni. Hangjuktávolról sem volt szenvedélyes, vagy harcias,inkább bizonyos bölcs szomorúsággal telített,mely úrrá lesz idősebb férfiakon, ha előkelő

klubjuk kényelmes bőrkarosszékében ülvekellemes szivarfüst mellett korunk hanyatlá-sáról elmélkednek. A kormány romlottságanem gerjesztette őket haragra; csupán szomo-rúságot okozott nekik.

Jól emlékeztek még mindketten, milyen másvilág járta, amikor fiatalok voltak és éppenkiléptek az életbe. Abban az időben bizonymég tiszta hazaszeretetből került az ember akongresszusba. Megvesztegetés, becstelenségközelébe sem férkőzhetett a szenátusnak —hangjuk itt szinte elhalt a szent borzalomtól —hja, az akkori szenátus ...

Óh, nem — egyikük sem talált érzelmeikifejezésére méltó szavakat.



tus, a szenátus . . és egyre rázták a fejüket,miközben kiadós kortyonként fogyasztották aviszkiszódát.

Az állami közigazgatás rothadtságáról a szó,

magától értetődően, a Városi Tanács kebelébentapasztalható visszaélésekre terelődött. Menynyire mások ezek a tanácsosok, mint azok,akiket ifjú korukban ismertek! Megkörnyé-kezhetetlen becsületességükről nem is beszélve,

ahogy Mr. Newberry megjegyezte, az emberazt hinné, hogy más emberfajtához tartoztak.Ö maga még jól emlékezett arra, hogy 12 éveskorában apja egyszer magával vitte valamivitaestre. Felejthetetlen élmény! Óriások voltak

ezek, kérem, egyszerűen óriások! Tulajdonképpen az egész sokkal inkább a régi angolszászok Witenagemot-jához hasonlított, mintmodern üléshez. Élénken emlékszik — mondotta — egy férfiúra, kinek nevét már elfelejtette; ez a férfiú felszólalt egy bizonyos kérdésben, pillanatnyilag nem jut eszébe, miről is

beszélt, azt sem tudja már, hogy a tárgymellett vagy ellene emelt-e szót; azt azonbansohasem felejti el, mennyire lenyűgözte őt azegész. Úgy bevésődött az emlékezetébe, mintha

csak a minap történt volna.De a mai törvényhozó gyűlések — itt Mr.

Dick Overend szomorúan bólintott, mintegymegerősítéséül annak, ami most úgyis követ



mondta, hogy egy héttel ezelőtt alkalma voltegy vasúti tervvel kapcsolatban, melyet megakart kísérelni — azaz, amelyet szívesen... —egyszóval egy vasúti tervvel kapcsolatban al

kalma volt felkeresni a fővárost és amikor ottszemügyre vette a terepet, valósággal szégyenkeznie kellett; igen, valósággal szégyenkezniekellett.

Mr. Newberry és Mr. Dick Overend ekkor

az állami közigazgatás romlottságáról avárosi közigazgatás romlottságára tértek át.Mint már az előbb is, tökéletesen egyetértettekabban, hogy a közállapotok rosszabbak, mintOroszországban. Ki-ki magában azonban leg

inkább azon bosszankodott, hogy 30—40 évettöltött ebben a förtelmes korrupcióban, anélkül, hogy észrevette volna, még hozzá üzleteket is kötött. Úgy látszik túlságosan el voltakfoglalva.

A valóság az volt, hogy beszélgetésük nemannyira saját gondolataikat fejezte ki, mintinkább az egész város hangulatát tükrözte.Elérkezett a pillanat — úgy látszik, egészenhirtelen —, amikor mindenkinek egyszerre jutott eszébe, hogy az egész városi közigazgatás korhadt. Ez persze erős kifejezés; demégis ezt használták, és nem mást. Nézze megaz ember ezeket a városi tanácsosokat, mondogatták egymásnak, egytől-egyig rothadtak.



Ügy jött az egész, mint a hullámverés, melyegyszerre ért el mindenkit. Az emberek megdöbbenve eszméltek föl, hogy a város józan

polgársága mostanáig eltűrte ezt a lepénzelhető

zsiványbandát, a húsz városi tanácsost. Nevük — úgy hírlett — szerte> az Egyesült Államok ban az elvetemült korrupciót jelentette. Annyitemlegették őket, hogy az emberek az újságokatkezdték bújni: ugyan kik is voltaképpen ezek

a tanácsosok? Végül is húsz nevet nem olyankönnyű megjegyezni és tényleg mindaddig, míga felháborodás hulláma el nem érte a várost,senki sem törődött velük.

Az igazság az, hogy a városi tanácsosok

vagy tizenöt-húsz éve jóformán mindig ugyanazok voltak. Néhányan az élelmiszerszakmá ban dolgoztak, egyikük mészáros volt, kettőgyarmatáru-nagykereskedő, mindannyian kékkockás mellényt viseltek vörös nyakkendővel

és reggel hétkor már a piacra igyekeztek.Senki sem gondolt rájuk, legalább is aPlutoria Avenuen nem. Néha megjelent egy-egy kép az újságban, az emberek egy pillanatigelnézték, kit is ábrázol; mikor azonban alaposabban szemügyre vették, és elolvasták amialá volt írva, csupán ennyit mondtak: „Ja,csak egy városi tanácsos", és tovább lapoztak.

Ugyan ki halt meg? — kérdezték időnként a Plutoria Avenuen, egy halottaskocsi



egy arra siető járókelő. — Ja, már azt hittem,valaki fontos — és mindketten nevettek.

Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy aközfelháborodás hulláma honnan és mikor

indult el. Mondják, a közerkölcsök megújhodásáról van szó, mely futótűzként terjedt el egészAmerikában. Érezhető volt ez az ország majdminden részében. A csikágói lapok a középnyugat új erejének és friss idealizmusának

tulajdonították eredetét. Bostonban azt állították, hogy a nemes, régi New England-i szellem újjáéledéséről van szó. Ugyanezt Philadel phiában William Penn szellemének nevezték.A déliek hagyományos lovagiasságuk megújhodását látták benne, mely most szembeszállÉszak kapzsiságával és önzésével; Északonviszont azt tartották, hogy az egész nem más,mint harc a déliek tunyasága és tudatlanságaellen. Nyugaton azt hajtogatták, hogy a keletiszellem megfékezésére irányul, Keleten viszont

úgy vélték, hogy a nyugati anarchia leküzdését tűzte ki célul. Ebből is kitűnik, hogy mindenütt az ország dicső egységének újabb bizonyítékát látták benne.



városuk romlottságáról beszélt, csupán osztot-ták azt az érzést, amely pillanatnyilag egésznemzetüket fűtötte. És valóban, sokszáz pol-gártársuk, aki alapjában véve éppoly kevéssé

érdeklődött, figyelmét szintén a városi közigaz-gatás felé kezdte fordítani. Amint az emberek

bepillantottak az ügyekbe, meghökkentek. Rá-döbbentek pl. arra, hogy Sulphursteam várositanácsos civilben temetkezési vállalkozó. Kép-

zeljük csak el, olyan városban, ahol heten-ként százötven halott van, és néha még ennélis jobb az átlag, a tanácsban egy temetkezésivállalkozó ül. Egy város, mely éppen akkoringatlankisajátítást akart foganatosítani és

négyszázezer dollárt szándékozott költeni egyúj temetőre, a kisajátítási bizottság kebelébentemetkezési vállalkozót rejtegetett. De ami mégrémesebb: Undercut városi tanácsos hentes!Olyan városban, mely hetenként ezer tonnahúst fogyaszt! O’Hooligan városi tanácsos pedig — jelentette a fáma — ír származású!Ehhez szóljon az ember! Egy ír tanácsos, kiolyan város rendőrbizottságában ül, melynekrendőrei születés vagy származás szerintharmincnyolc és fél százalékban írek! Kész

őrület!Ha tehát Mr. Newberry azt mondta:

„Rosszabb, mint Oroszországban41, szószerintértette, amit mondott.



Mr. Newberry és Mr. Dick Overend éppen befejezték eszmecseréjüket, mikor elimbolygottmellettük McGrath polgármester óriási, hájasalakja. Rájukpislantott szeme sarkából —

szemei mint apró szilvák bújtak meg himlő-helyes arcában — és mert született politikusvolt, azonnal tisztában volt azzal, hogy olyasmiről beszélnek, amihez semmi közük. Mivelazonban politikus volt, egyszerűen csak annyit

mondott, hogy „Jó estét, uraim“, és nem nyilvánította érzelmeit.

— Jó estét, polgármester ú r — mondta Mr. Newberry behízelgő hangon, kezeit dörzsölve.

Nincs szánalmasabb látvány, mint egy becsü

letes ember, akit rajtakapnak, amint bátran ésmerészen beszél a gonosztevőről. — Jó estét, polgármester ú r — visszhan

gozta, szintén kezeit dörzsölve Mr. DickOverend.

A polgármester csupán azzal az öblös röf-fenéssel válaszolt, melyet tanácsüléseken terminus technicus néven ismernek és azt jelenti,hogy az ember nem akarja magát valamilyenválasszal jobbra vagy balra lekötni.

— Meghallott valamit ? — suttogta Mr. New

berry, mikor a polgármester elhagyta a klub bot.

— Bánom is én — suttogta vissza Mr. Dick

Overend.



belépett a Thomas-Jefferson klubba, mely egy biliárdüzemű kocsma hátsó termeit foglalta el.

— Fiúk, — szólt O’Hooligan és GorfinkelI városi tanácsosokhoz, kik a biliárdasztalok

mögött egy sarokban pókereztek — mondjátokel a többieknek, hogy ne mutatkozzanak éslegyenek résen. A választásokról a városbanmindenfélét beszélnek, ami nem tetszik nekem.Mondjátok el a fiúknak, mennél inkább lapul

nak, annál jobb.Ez igéket a Thomas-Jefferson klub sürgősen továbbadta a George-Washington klubnak(színesek) és a Kossuth klubnak (magyarok),

j valamint a hazafias érzés és a polgári erény

többi központjának a város szegényebb negyedeiben. És lön körülöttük oly sötétség, hogymég a becsületes Diogénes sem világíthattavolna át lámpásával.

— Ha az ördög netán arra piszkálná felőket, hogy murit csináljanak, — mondta egykét nappal később a George-Washington klubelnöke McGrath polgármesternek — sose fog-

j nak tudni rájönni, kinek is akarnak tulajdon-^ képpen nekimenni.

— Csak annyit mondok — mondta szótagolva a kövér polgármester és nyugodt, átható pillantással nézett alárendeltjére — csakannyit mondok, jól vigyázzatok.

A pillantás, melyet a polgármester csatlósára



kalóz ajándékozott egyik hívének, mielőtt átdobta a korláton.

A polgári lelkesedés hulláma, melynek távolidübörgését megéreztük a Plutoria Avenue be

szélgetéseiben, közben napról-napra dagadt. — Botrány — mondta Mr. Lucullus Fyshe

Mr. Spillikinsnek. — Ezek a fickók ott lenn avárosházán szemenszedett gazemberek. Anapokban üzleti dolgom volt arrafelé (szóda

vízgyártásunk adóügyével kapcsolatban) ésképzelje csak, meg kellett érnem, hogy azokaz alakok pénzt fogadnak el.

— Nahát! Megáll az ember esze! — szóltMr. Spillikins. — Ne mondja!

— Tény és való, — ismételte Mr. Fyshe — pénzt fogadnak e l! Félrehívtam az alpénztár-nokot és egy ötvendollárost csúsztattam akezébe. A fickó elfogadta, készségesen elfogadta !

— Elfogadta? — nyögte Mr. Spillikins. — El — felelte Mr. Fyshe. — Ez ellen

paragrafus kellene. — Mondom! — kiáltotta Mr. Spillikins. —

Dutyit érdemelnének!



csinálják — folytatta Mr. Fyshe. — Másnaplementem, hogy az elnökhelyettessel tárgyal jak (ugyanebben az ügyben), elmondtam, amitakartam, és odacsúsztattam egy ötvendollárost.

Az a fickó meg dühösen visszadobta. Nemhajlandó.

— Nem hajlandó? — lihegte Mr. Spillikins. — Na, de ilyet!

Ilyen és hasonló eszmecseréket folytattak a

hivatal után és közben, a város összes jobb polgárai.Akármilyen felhős volt is az ég, egy fény

sugár mégis áttört rajta. „A hullám11 szemmel-láthatólag igen jókor jött. Nemcsak a városi

választások álltak küszöbön, hanem éppen azidőben három vagy négy rendkívül fontoskérdés volt függőben, mely az újonnan választandó közigazgatási közgyűlés döntésérevárt. Ilyen kérdés volt pl. az, hogy kisajátít-sák-e a Villamos-Társaságot, — sokmillió dolláros ügy; vagy az a döntés, hogy meg-liosszabbítsák-e a városi Elektromos Művekengedélyét, — életkérdés; és ott volt még egytelekvásárlás, a temető kibővítésére: négyszáz-ezer dollárról volt szó és okvetlenül el kellett

intézni. És mindenki érezte (főleg a PlutoriaAvenuen), milyen csodálatos, hogy a városerkölcsi újraébredése éppen arra az időpontraesik, amikor ezek a kérdések égetővé váltak. A



Összes részvényesei, — köztük a város leg-kitűnőbb és legnemesebb lelkű polgárai —mind érezték, milyen szükséges most ez a nagyerkölcsi erőfeszítés, hogy felébresszék és

magukkal ragadják a várost; ha nem is azegészet, legalább annyit, amennyit csak tudnak.

— Nagyszerű mozgalom ez, — szólt Mr.Fyshe (az Elektromos Művek főrészvényeseés igazgatója) — milyen szép, hogy új enged-

ményünk ügyében nem kell olyan megveszte-gethető rongynéppel tárgyalnunk, mint ezeka mostani városi tanácsosok. Tudja, Furlong,amikor először álltunk elő egy százötven évreszóló meghosszabbítási javaslattal, elutasítot-

ták. Százötven év túl sok nekik. Gondolja csakel. Százötven év (csupán másfél évszázad) túlsok idő egy engedménynek! Azt hiszik, mimajd kitűzzük sürgönypóznáinkat, kifeszítjükdrótjainkat, felállítjuk az utcákban transzfor-mátorainkat és talán százötven év múlvakényszeríteni hagyjuk magunkat, hogy azegészet potom pénzért elkótyavetyéljük. Mi ter-mészetesen tisztán láttuk, mit akarnak. Aztakarták, hogy mindegyiküknek ötven dollárttömjünk a ronda zsebébe.

— Szégyen, gyalázat! — szólt Mr. Furlong. — A temetővel ugyanez a helyzet — foly-

tatta Mr. Lucullus Fyshe. — Ha nem jön amozgalom és nem tartja őket sakkban, ezek a



a bitang Sulphursteamnek, ötven holdjáért.Képzelje csak el!

— Nem tudom, — mondta Mr. Furlong elgondolkodva — amennyire értek hozzá, négy-

százezer dollár, ugye nem túlzott vételár ilyenkiterjedésű, ingatlanért ?

— Egy csöppet sem — felelte nyugodtan éshatározottan Mr. Fyshe és fürkészve nézettMr. Furlongra —, nem drága vételár. Ha mint

teljesen kívülálló meg szabad jegyeznem, úgylátom, hogy igen tisztességes, észszerű ár egyötvenholdas külvárosi ingatlanért, feltéve,hogy a terep megfelelő. Ha példának okáértfelkínálnák nekünk azt az igen szép, körül

belül húsz hold kiterjedésű ingatlant, amely,ha nem tévedek, a temető másik oldalán az önkorporációjának tulajdonát képezi, azt mondanám, négyszázezer dollár rendkívül mérsékelt vételár.

Mr. Furlong elgondolkodva bólintott. — Ugye, önök arra gondoltak, hogy fel

ajánlják a városnak? — kérdezte Mr. Fyshe. — Igen, — mondta Mr. Furlong — kisebb-

nagyobb vételárért, — négyszázezer vagyilyesmi. Ügy éreztük, hogy ilyen, szinte szent

nek nevezhető ügyben az ember minél keveseb bet alkudozzék.

— Tökéletesen igaz — helyeselt Mr. Fyshe. — Ugy véltük, — folytatta Mr. Furlong —



kibővítésére, fizessen nekünk belátása szerint — négyszázezret, félmilliót, egyszóval egyáltalán minden összeget négyszázezren felül,melyet csak rászán. Mi az egészet nem tekint

jük üzletnek. Jutalmunk csupán abban a puszta tényben rejlik, hogy eladjuk nekik.

— Ügy is van, — mondta Mr. Fyshe — éstermészetesen az önök ingatlana minden tekintetben előnyösebb fekvésű. Sulphursteam telkén

elburjánzott a ciprus, örökzöld és szomorúfűz,melyek teljesen alkalmatlanná teszik moderntemető számára; az önöké azonban, ha jólemlékszem, naposán és szabadon fekszik, laza,homokos talajjal, fák és fű nélkül.

— Igen, — mondta Mr. Furlong — azt isgondoltuk, hogy a mi telkünk, háttérben acserzőművekkel és vegyi gyárakkal, ideálishely a ... a ... — itt elhallgatott és megfelelőkifejezés után kutatott.

— A halottak számára — szólt Mr. Fyshekellő tisztelettel.

És e beszélgetés után Mr. Fyshe és. Mr.Furlong a mozgalomra vonatkozólag tökéletesen egyetértettek.

Valóban csodálatos volt, milyen gyorsan

terjedt a világosság. — A mi pártunkon vanRasselyer-Brown ? — kérdezte valaki néhánynappal később Mr. Fyshetől.

— Szívvel-lélekkel, — felelte Mr. Fyshe. —



emberek így becsapják a városi szénellátást.Azt mondja, a város nagyban vásárolt szeneta bányáktól, ötvenháromért — teljesen vacakárut, mondja. Úgy értesült, hogy ezek a zsivá-

nyok télen mind huszonöt-harminc dollártkapnak, hogy egyik szemüket behúnyják.

— Jóságos Is ten ! — hörögte a hallgatóság. — Gyalázat, ugye?! — mondta Mr. Fyshe.

— De már Rasselyer-Brownnak is mondtam:

— Mit tehet az ember, ha maguk a polgároknem érdeklődnek a dolgok iránt? „Például azön saját esete“, mondtam neki, „hogy van az,hogy ön, aki a szénszakmában dolgozik, nemtámogatja a várost ebben az ügyben? Miért

nem ön szállít a városnak ?“ Ő fejét rázta.„Ötvenháromért nem tenném11, mondta. „Nem“,válaszoltam, „de megtenné ötvenötért ?“ Rámnézett egy pillanatra, majd így szólt: „Fyshe,megteszem; ötvenötért vagy bármely magasabbárért, melyet ön javasol. Ha új tanácsotkapunk, ön maga szabhatja meg feltételeit.14„Jó“, mondtam, „remélem, hogy az összestöbbi üzletemberek is ilyen szellemben gondolkodnak44.

így történt, hogy a világosság utat tört ma



úgy érdeklődtek a város dolgai iránt, mintmég soha. Mr. Boulder, ki többek között egykőbánya és egy aszfalttársaság tulajdonosavolt, úgy találta, hogy az utcaburkolat való

ságos szégyen. Mr. Skinyer, a Skinyer ésBeatem irodából, fejét csóválta és úgy vélekedett, hogy az egész város igazságszolgáltatásasürgős újjászervezésre szorul. Friss vérre vanszüksége, mondta. De, tette hozzá kétségbe

esett hangon, hogy is lehetne építeni olyan bíróságra, melynek feje csak hatezer dollárfizetést kap. Az ilyen állapotok tűrhetetlenek.Ha, mondta, a mostani főbírót nyugdíjba kül-denék és egy embert, egy j ó embert (Mr.

Skinyer ezt a szót hangsúlyozottan mondta)kaphatnának, mondjuk tizenötezerért, akkormég volna remény.

— Természetesen, — mondta Mr. SkinyerMr. Newberrynek, amikor erről a tárgyról beszéltek — hogy megfelelő számú segédetkellene melléje adni, akik leveszik vállairólúgyszólván az egész gépies munkát, aminő pl.a megjelenés a bíróságon, jelentések megfogalmazása, hivatalos intézkedések, adórevíziók,kisajátítások és a tiszta jogi munka. így

szabad kezet nyerne és teljesen annak tudnászentelni magát, ami — egyszóval azzal foglalkozhatnék, amit lényegesnek tart.



Egy-két hét leforgása alatt az általánosmozgalom végérvényesen kikristályosodott és„A megvesztegethetetlen közigazgatás barátainak társaságáéban öltött testet. Ezt a város

egy sereg vezető és önzetlen polgára szerveztemeg, kik első gyűlésüket a Mauzóleum Klublegnagyobb tanácstermében tartották meg. Mr.Lucullus Fyshe, Mr. Boulder és mások, kikerősen érdekelve voltak abban, hogy a Villa

mos- és Elektromos-Társaság részvényeseinek jogai ne csorbuljanak, kezdettől fogva a mozgalom vezetői voltak. Mr. Rasselyer-Brown,Mr. Furlong senior és mások is részt vettek,nem azért, mintha különösképpen érdeklődné

nek a kérdések iránt, hanem, amint magukmondták, tisztára közösségi érzésből. Dr.Boomer mint az egyetem képviselője volt jelena három legtekintélyesebb professzor kíséreté

ben, akik müveit emberek voltak, tudtak ülniegy elsőrangú klubban, viszkiszódát inni ésúgy tudtak beszélni, mint bármelyik jelenlévőüzletember. Mr. Skinyer, Mr. Beatem és másokaz ügyvédséget képviselték. Dr. McTeague, kikék pipafüst mögül hunyorgott, az egyházatképviselte. Voltak azonban olyanok is, akik

tisztára lelkesedésből jelentek meg, mint pl.Mr. Newberry, az Overend fivérek és Mr. PeterSpillikins.

— Hát nem borzasztóan tisztességes, —



hogy egy sereg ember belevág ilyen ügybe ésközben egy pillanatra sem gondol a sajátérdekével ?

Mr. Fyshe, mint elnök, megnyitotta a

gyűlést. Közölte, hogy a jelenlévők nagy,önkéntes népi tüntetés tanúi lehetnek. Jobbnak látták, mondotta, hogy a nyilvánosságkizárásával tartsák meg és semmit sem hagy

janak kiszivárogni. Ezzel megvédhetik a Ligát

egy olyan klikk régi, rejtett hatalma ellen,mely eddig mindenfelé a közigazgatás szégyenére vált. Szeretné, mondotta, ha később minden fényes napvilágnál menne, és ezért hívtaössze őket éjnek idején, hogy megbeszéljék a

módokat és eszközöket. Ha egyszer teljesenmegegyeztek abban, mi a teendő és hogyanakarják elérni, a legszélesebb körök tanácsátfogják kikérni és minden rétegnek alkalmatadnak, hogy szabadon nyilvánítson véleményt.Senki sem elég közönséges ahhoz — jelentetteki viharos lelkesedés közepette —, hogy ki nekérjük tanácsát és fel ne szólítsuk együttműködésre, ha egyszer lefektették a Liga pro-grammját. Mindenki segíthet, még a legszegé



mindenkinek lehetővé teszik, hogy tetszés-szerinti összeget adjon, egy és öt dollár közötta pénztárosnak. A Liga demokratikus lesz —az utolsó lehelletig. A legszegényebbek a leg-

kisebb összeggel, egy dollárral járulhatnakhozzá; és még a leggazdagabbaknak semszabad többet adniok, mint öt dollárt. Ezen-kívül azt is javasolja, hogy a Liga ténylegestisztviselőinek alapszabályszerűen tiltsák meg,

hogy egyáltalán résztvegyenek a tanácskozá-sokon. Ő maga — ha megtisztelik azzal, hogyelnökükké választják, ami bizalmas értesüléseiszerint szándékukban áll, — elsőnek fogja alá-vetni magát a szabályoknak. Teljesen a hát-

térben akar maradni. Teljesen fel akarja adniénjét és boldognak fogja tekinteni magát, hogya köz érdekében semmit sem adhat. Abban ahelyzetben van, hogy barátai, Mr. Boulder,Mr. Furlong, dr. Boomer és mások részérőlhasonló ünnepélyes fogadalmat szavatolhat.

Valóságos tapsvihar üdvözölte Mr. Fyshe emegjegyzését, ki a büszkeségtől elpirult.

— És most, uraim, — folytatta — térjünkát a fesztelen megbeszélésre. Én, mint elnök,semilyen igényt sem tartok arra, hogy a tár-gyalást vezessem, vagy esetleg csak én beszél- jek. Mindenki legyen tudatában . . .

— Elnök úr, teh á t. . . — kezdte Mr. DickOverend.



Mr. Fyshe — akarom, hogy mindenki tudatá- ban legyen annak, hogy olyan szabadon be-szélhet, mint...

— Hadd mondjam el tehát — kezdte Mr.

Newberry. — Bocsásson meg, Mr. Newberry, — mondta

Mr. Fyshe — még előbb ki akartam fejteni —nemcsak, hogy mindenki részt vehet, hanemmindenkit fel is kérünk rá!

— Ez esetben — kezdte el Mr. Newberry. — Mielőtt szólna, — szakította félbe Mr.

Fyshe — hadd tegyek még hozzá valamit.Eszmecserénk olyan rövid és tömör legyen,ahogy csak lehetséges. Még egy csomó mon-

danivalóm van a gyülekezet számára és jóvolna, ha önök mindnyájan olyan röviden éskeveset beszélnének, amennyire ez csak lehet-séges. Van valakinek valami mondanivalója?

— Igen — szólt Mr. Newberry —, hogy álla szervezkedés és a tisztviselői kar?

— Erről gondoskodtunk, — felelte Mr.Fyshe — mindenekelőtt arra törekedtünk,hogy elkerüljük az eddigi választási eljáráshírhedt és korrupt módszereit, a jelölteklajstromait, melyek mind a mai napig egész

városi közigazgatásunk szégyenére váltak.Mr. Boulder, Mr. Furlong, Mr. Skinyer és énmagam rövid listát állítottunk össze a hivata-lokról és tisztviselőkről, melyet az önök



tani. így szól: tiszteletbeli elnök, Mr. L. Fyshe;tiszteletbeli alelnök, Mr. As. Boulder; tisztelet beli titkár, Mr. F urlong; tiszteletbeli pénztáros, Mr. 0. Skinyer; satöbbi, satöbbi. — Nem

szükséges, hogy mind felolvassam. A névsortkésőbb megtalálhatják a hall falán. Elfogad

ják ? El van fogadva! Nagyon helyes, mondtaMr. Fyshe.

Egy kis szünet állt be; Mr. Furlong és Mr.

Skinyer helyet foglalt Mr. Fyshe mellett, Mr.Furlong pedig egy halom noteszlapot húzottelő a zsebéből és rendezni kezdte. A gyűlés

jegyzőkönyve volt, és ő otthonról hozta magával. Amint maga mondta, túlságosan pontos és

módszeres jegyzőkönyvvezető ahhoz, hogy ahelyszínen csak úgy kutyafuttában lekenje. — Nem gondolják — mondotta Mr. New-

berry — mint tapasztalt ember beszélek —tennünk kellene valamit, hogy a sajtót megnyerjük magunknak.

— Nagyon helyes — zúgta több résztvevő. — Mi az ön nézete, dr. Boomer? — kérdezte

Mr. Fyshe az egyetem elnökét. — A mi pártunkon lesznek a lapok?

Dr. Boomer kétkedőén rázta a fejét. — A

kérdés igen fontos, — mondta. — Kétségtelen,hogy minden másnál nagyobb szükségünk vana tiszta, egészséges, pártatlan sajtó támogatására, mely nem hozzáférhető a megvesztegetés



nak. Véleményem szerint a leghelyesebb, amittehetünk, az, hogy megvásároljuk a városegyik újságját.

— Nem volna jobb, ha egyszerűen a szer

kesztőségi személyzetet vásárolnék meg? —kérdezte Mr. Dick Overend.

— Ezt is megtehetnők, — ismerte el Mr.Boomer. — A sajtó megvesztegethetősége kétségtelenül egyike a legnagyobb bajoknak,

amelyek ellen küzdenünk kell. Hogy azonbanúgy harcolunk-e ellene legeredményesebben,hogy a lapot vesszük meg, vagy úgy, hogy aszerkesztőket, azt nehéz eldönteni.

— Ezt bízzuk egy választmányra, melyet

teljhatalommal ruházunk fel — jegyezte megMr. Fyshe. — Tagjait megbízzuk mindamalépések megtételével, melyeket szükségesnektartanak a sajtó megnyerésére és a pénztáros jogosult támogatásban részesíteni őket. En a

magam részéről szívből únom, hogy a városiközigazgatás és a sajtó állandóan egy követfújjanak. Ha sikerülne tennünk valamit eviszony megváltoztatására és megszüntetésére,ez szép tett volna, uraim, olyan tett, melyértsemilyen ár sem túl magas.



Egy-két órás tárgyalás után megszerveztéka megvesztegethetetlen városi közigazgatás barátainak ligáját és ellátták pénztárossal, programmal és jelszóval. Az utóbbi igen egy

szerű volt. Amint Mr. Fyshe és Mr. Bouldermondták, egyelőre felesleges részletkérdésekkel bajlódni és közelebbről megindokolni egyeslépéseket, melyeket néhány különleges ügyben(mint pl. a százötven éves engedmény) szándé

koztak megtenni. A jelszó egyszerűen ígyhangzott: j ó r a v a l ó s á g , t i s z t a s á g , b e c s ü le te s s é g .

Ez az első gyűlés természetesen szigorúan bizalmas volt. De mindent, ami ennek folyamán megtörtént, később megismételték egy

nagy nyilvános gyűlésen, melyet a városösszes polgárai belépőjegy nélkül látogathattak. Pompás volt, hogy itt mindent kapásbólintéztek és emellett a legnagyobb biztonsággal.Ha pl. valaki hátul a teremben azt mondta:

javasolom, hogy Mr. Lucullus Fyshe legyena Liga elnöke, Mr. Fyshe hasztalan tiltakozással emelte fel a kezét, mintha erről mégsohasem hallott volna.

Mindezek után a megvesztegethetetlen városiközigazgatás barátainak ligája nekilátott a

„Sötétség hatalmaidnak leküzdéséhez. Nemvoltak ugyan teljesen tisztában, merre is vannak ezek, de abban tökéletesen egyetértettek,hogy valahol léteznek. A megnyitó beszédek



a színfalak mögött dolgoznak. Meglepő voltazonban, hogy senki sem tudta pontosan meg-állapítani, ki vagy mi ellen lép föl voltaképpena Liga. Jóravalóságért, tisztességért, becsüle-

tességért küzd. Ennél többet nem tudtak mon-dani róla.

Nézzük például a sajtó kérdését. A Ligamegalapításakor feltételezték, hogy a városújságjai annyira lepénzelhetők és korruptak,

hogy szükséges lesz megvenni valamelyiküket.De alig mondták ki azt, hogy „megveszteget-hetetlen közigazgatás", máris kiderült, hogya város összes lapjai már évek óta ezért dol-goznak.

Az újságok most versenyre keltek, ki ter- jeszti hatásosabban az új eszmét. A „PlutoriaTimes" levágható szelvényt közölt az elsőoldal sarkában, ezzel a szöveggel:

PÁRTOLJA A MEGVESZTEGETHETETLEN

KÖZIGAZGATÁST? HA IGEN, KÜLDJE BE EZT A SZELVÉNYT ÉS TÍZ CENTET, ÉS KÖZÖLJE

VELÜNK NEVÉT ÉS CÍMÉT.

A „Plutoriai Városi és Házi Tanácsadó"

pedig még tovább ment:TISZTESSÉGES VÁROSBAN AKAR LAKNI?HA IGEN, KÜLDJÖN HUSZONÖT CENTETLAPUNK KIADÓHIVATALÁBA. A HELYES

Á Á É



A lapok még ennél is többet tettek. Napontaképeket hoztak; leközölték például Mr. Lucul-lus Fyshe fényképét, ezzel a szöveggel: „Mr.

L u c u l l u s F y s h e olyan kormányért küzd, mely

a nép akaratából, a népért, a népből és a népérdekeiért munkálkodik41; másnap pedig másikarcképet közöltek, ezzel a szöveggel: „Mr. P.

Spillikins, aki azon a nézeten van, hogy minden ember szabad és egyenlő születésű44; és

egy nappal rá még egy képet hoztak, a következő szöveggel: „A telek, melyet Mr. Furlong

a temetőnek kínál fel. A háttérben a eserző-művek, fent jobbra Mr. Furlong feje.44

Világos volt, hogy a régi tanácsosok egy

bizonyos részét a „Sötétség hatalmai44 közészámították. Efelől nem volt kétség. „Olyan

emberekre, mint Gorfinkel és Sulphursteam

városi tanácsosok nincs többé szükségünk44,

írták az összes városi lapok. „A közvélemény

felháborodottan tiltakozik ezek ellen azemberek ellen. Túlsoká táplálkoztak már ezek

a dögkeselyűk polgártársaink teteméből44,

satöbbi.

Az egyetlen nyugtalanító az volt a dologban,

hogy semmiképpen sem lehetett rájönni, ki azördög pártolta valaha is Gorfinkel és Sulphur

steam városi tanácsosokat. Még azok a szer

vezetek is, melyek látszólag mögöttük álltak,



kesedtek a megvesztegethetetlen közigazgatásért, mint maga a Liga.

„A Thomas Jefferson klub a megvesztegethetetlen közigazgatásra szavaz14, jelentették

egyik napon az újságok főcímei, és másnap:„s e g í t s é g e t k a p t u n k a k ö z i g a z g a t á s

m e g t i s z t í t á s á r a , a z e u r e k a k l u b

(SZÍNESEK) A LIGA PÁRTJÁRA ÁLLT.VÉGET VETÜNK A SÖTÉTSÉGNEK"

És a rákövetkező napon:

„MAGYARORSZÁG FIAI KIVESZIK RÉSZÜKETA JÖ CSELEKEDETBŐL: A KOSSUTH KLUB

A LIGÁRA FOG SZAVAZNI."

És olyan erős volt az ellenszenv az elvetemült városi tanácsosok iránt, hogy felhangzottaz a követelés: töröljék el a tanácsot és helyébelétesítsenek kamarát. Az újságok nap mint napvezércikkeztek erről és világos volt: a Ligaelső feladatai közé tartozik, hogy a kongresz-szustól megszerezze a szükséges engedélyeket.Hogy a nyilvánosságot felvilágosítsák egyilyen kormányzat jelentőségéről, Proaser professzor nyilvános felolvasást tartott atanácsülések fejlődéséről. Végigkísérte Görögország amphiktioniáitól egészen Velenceoligarchikus tanácsüléséig és feltehető, hogyha az este hosszabb lett volna, fejtegetéseit



nincs érzékük a megvesztegethetetlen közigazgatás iránt; ők ír kormányzatot akarnak.

— Értem, — mondta elgondolkodva Mr.Boulder. — És milyen feltételeket szabnak

tulajdonképpen az engedmény meghosszabbításáért és az ingatlan kisajátításáért?

Mr. Fyshe azonban erre a kérdésre csakegész titokzatosan és olyan halk hangonválaszolt, hogy még a kinti szilfákon hallga-

tódzó madarak sem hallhatták; és ha még amadarak sem értesültek mindenről, ami aLigára vonatkozik, nem csoda, ha sok mindenakadt, amit olyan ember, mint Mr. Newberryés Mr. Peter Spillikins sohasem hallott vagy

sejtett.

Minden hét és minden nap új diadalokat jelentett az előretörő mozgalomnak.

— Igen, uraim, — mondta néhány nappalkésőbb Mr. Fyshe a MegvesztegethetetlenVárosi Közigazgatás Barátai Ligájának egy

begyűlt választmánya előtt — nagy örömömreszolgál, hogy első diadalunkról számolhatok

be. Mr. Boulder és én meglátogattuk a fővárostés végérvényesen közölhetjük önökkel, hogy a



formánk megváltoztatásába, mégpedig úgy,hogy tanácsunk helyébe kamarát létesítünk.

— Halljuk, halljuk! — kiáltották egyszerreaz összes tagok.

— Beszéltünk a főkormányzóval, — mondtaMr. Fyshe — nagyon lekötelezett minket azzal,hogy velünk ebédelt a Pocahontas klubban.Elmondta, hogy az ország összes nagy és kisvárosaiban ugyanaz a folyamat tapasztalható,

mint nálunk. Nézete szerint a régimódi köz-igazgatás napjai meg vannak számlálva. Mindenütt kamarákat állítanak fel.

— Nagyszerű! — kiáltotta Mr. Newberry. — A kormányzó biztosít minket arról, hogy

kívánságainkat teljesíteni fogják. A demokrataállami bizottság elnöke (olyan szíves volt, ésvelünk vacsorázott a Buchanan klubban),ugyanezt ígérte. Hasonlóképpen a köztársaságiállami bizottság elnöke is, aki olyan kedvesvolt, és elfogadta meghívásunkat a LincolnSzínház egyik páholyába. Nagy elégtételnekünk — fejezte be Mr. Fyshe —, hogy atörvényhozó testület ennyire szívből, ilyenigazán amerikai módon biztosít támogatásáról.

— Egészen biztos ebben? — kérdezte Mr.

Newberry. — Beszélt már a törvényhozó gyülekezet tagjaival is?

— Nem volt rá szükség — felelte Mr. Fyshe. — A kormányzó és a különböző elnökök

i h l kb ják ők j bb



— Igen — mondta Mr. Newberry —, mi akülönbség egy tanács és egy kamara között,

— Vagy pedig, más szavakkal kifejezve —mondta ábrándozva Mr. Fyshe —, mi a különb-

ség egy kamara és egy tanács között. — Ügy van — mondta Mr. Newberry. — A magyarázat nem olyan egyszerű, —

mondta Mr. Fyshe. — A legfőbb különbségekegyike az, hogy egy kamaránál, vagy ahogy

még mondani lehet, egy bizottságnál, magasabba fizetés. Tudja, egy városi tanácsos vagytanácsnok fizetése a legtöbb városban nemtöbb, mint ezerötszáz—kétezer dollár. Egykamarai vagy bizottsági tag fizetése minimum

tízezer. Így rögtön más emberekkel van dol-gunk. Amíg csak ezerötszázat fizetünk, televan a tanács olyan emberekkel, akik rongyosezerötszáz dollárért minden becstelenségrekészek; mihelyt azonban tízezret adunk, rög-

tön emelkedettebb szellemű férfiakat kapunk. — Értem — mondta Mr. Newberry. — Ha ezerötszáz dolláros embere van, —

folytatta Mr. Fyshe — bármely pillanatbanmegvesztegetheti egy ötvendollárossal. A tíz-ezerdollárosnak ellenben már szélesebb látó-köre van. Ha ötven dollárt kínál kamaraiszavazatáért, a szemébe röhög.

— Vagy úgy, — mondta Mr. Newberry —most már értem. Ezerötszáz dollár fizetés



ellentállni annak a kísértésnek, hogy csak amellékkereset miatt menjenek a hivatalba

— Ügy van, pontosan úgy van — válaszoltaMr. Fyshe.

Az új Ligát minden oldalról támogatták. Aváros hölgyei — ötvenezer szerepelt a városválasztási lajstromain — nem maradtak el aférfiak mögött. Nem voltak ugyan a Ligatagjai, de csatlakoztak a nemes ügy érdekében.

— Mr. Fyshe — mondta Mrs. Bnmconhearst,ki azért kereste föl a Liga elnökét hivatalában,hogy felajánlja támogatását —, mondja meg,mit tehetünk. Városunk ötvenezer hölgy-választóját képviselem .. i

(Ez Mrs. Bumconliearst egyik kedvelt ki-fejezése volt, bár sohasem derült ki, miértvagy kit is képviselt.)

— Mi nők segíteni akarunk. Tudja, milyenlelkesedéssel kezdeményezünk, ha ön meg-mondja, mit kell tennünk! Tudja, Mr. Fyshe,

bennünk éppen annyi tetterő lakozik, mint aférfiakban, hacsak megmondják nekünk, mi ateendő. Nem tarthatnánk egy saját, teljesensaját gyűlést, hogy a Liga segítségére lehes-



— Pompás ötlet — mondta Mr. Fyshe. — És nem kaphatnánk három vagy négy

urat, aki beszédet tartana, hogy föllelkesítsenminket? — kérdezte félénken Mrs. Bumcon-

hearst. — De még mennyire — mondta Mr. Fyshe.így történt, hogy a nők vállvetve küzdöttek

a férfiakkal. A Nagy Paláver és a többi szálloda teahelyiségei minden nap zsúfolva voltak,

és mindenki buzgón fáradozott a szent ügyérdekében. Az egyik hölgy igazán elragadóválasztási vállszalagot talált ki, melyet rögtönmindenki hordani kezdett, hűsége jeléül; nagyelőnye volt, hogy mindenhez lehetett hordani.

— Igen, — szólt Mr. Fyshe a bizottságához — mozgalmunkra nézve rendkívül kedvező jel, hogy a nők a mi pártunkon állnak. Akárhogyan is vélekedjünk általában a nőkérdésről — és azt hiszem, uraim, tudjuk, hogyan

kell vélekednünk róla — a nők befolyása kétségtelenül hozzájárul a politika megtisztításához. Örömmel közölhetem, hogy Mrs. Bum-conhearst és barátnői megszervezték a városösszes választójogosult asszonyait. Közölték,hogy ezt csekély árért, asszonyonként öt dollárért tudták elérni. Néhány asszonyt —alacsony rétegekből származó bevándoroltak,kikben még csak fogyatékosán fejlett politikaiérzék lakozik — egészen alacsony árért, fejen



szülött amerikai asszonyainktól, kiknek műveltsége és erkölcsi érzéke sokkal magasabbfokon áll, azonban nem várhatjuk, hogy ilyenolcsón adják.

De nem a nők voltak az egyedüli segítségrekész bajnokok, akik a Liga pártjára álltak.

— Uraim, — jelentette az egyetem elnöke,dr. Boomer, a legközelebbi bizottsági ülésen, — örömmel közölhetem önökkel, hogy az a

szellem, amely minket lelkesít, az egyetemihallgatóságot is hatalmába kerítette. Teljesenönszántukból megalakították a „Fair PlayBarátainak Egyetemi Egyesületéit, mely mármeg is kezdte működését. Ügy hallom, Gorfin-

kel városi tanácsost már egy tóba mártottákaz egyetem közelében. Ma este, azt hiszem,Sulphursteam városi tanácsossal fognaktörődni. Ügy hallom, a víztartályba akarjákdobni. Vezetőik — néhány remek fiatalember

van köztük — megfogadták nekem, hogysemmi olyant nem fognak tenni, ami rosszhírbe hozhatná az egyetemet.

— Azt hiszem, hallottam őket az utcán teg



— Alighanem tüntető körmenetet tartottak — felelte az elnök.

— Igen, hallottam éljenzéseiket. Éljen amegvesztegethetetlenség! Éljen a megveszte

gethetetlen közigazgatás, éljen! éljen! éljen!Az embernek forró lett a szíve tőle.

— Igen — mondta az elnök — összeálltak,hogy véget vessenek a garázdálkodásnak ésaz utcai tüntetéseknek, melyek eddig mindig

elcsúfították városi választásainkat. Tegnapéjjel elégedetlenségük jeléül felborítottak kétvillamost és egy tejeskocsit.

— Ügy tudom, kettőt közülük letartóztattak — mondta Mr. Dick Overend.

— Az csak tévedés volt — mondta az elnök. — Csak elnézték a dolgot. Nem tudták, hogyegyetemi hallgatókról van szó. Az a két fiatalember, akit letartóztattak, hockey-ütőjével betörte az általa felborított kocsi ablakait. Egyrendőrjárőr tévesen garázdálkodóknak nézteőket. Mihelyt az őrszobára értek, rögtön tisztázódott a félreértés. A rendőrfőnök telefonon

bocsánatot kért az egyetemtől. Azt hiszem, aFair Play-szövetkezet ma éjjel megint kint vanés Sulphursteam városi tanácsos után néz. A

vezetők azonban biztosítanak arról, hogysemmiféle csendháborításra nem fog sorkerülni. Amint mondtam, úgy hiszem a víztartályba akarják dobni.



ellenállás semmivé foszlott. A Plutoria Timesnemsokára jelenthette, hogy különböző nem-kívánatos jelöltek visszavonultak a porondról.„Gorfinkel városi tanácsos" — szólt a cikk —

„akit, mint emlékezetes, múlt héten az egyetemiifjúság egy tóba dobott, még az ágyat nyomta,amikor riporterünk ellátogatott hozzá Mr.Gorfinkel odanyilatkozott, hogy nem szándékszik jelöltetni magát az eljövendő választá

sokra. Azt mondta, nem kellenek többé a polgári tisztségek. Elege volt belőlük. Kötelességének tartja kilépni a városi tanácsból és átengedni helyét másoknak, akik éppen úgy megérdemlik a politikai tűzkeresztséget, mint ő. A

jövőben minden munkaerejét elszabott félig-kész öltönyeinek áruházára szándékszik össz pontosítani és van .szerencséje felajánlani egytétel rendkívül elegáns átmeneti öltönyt, eddigmég sohasem hallott olcsó árért."

Felesleges leírni, milyen fényes győzelmet

aratott maga a választás. Mindég is úgy fognak visszagondolni rá, mint a legszebb választások egyikére, melyet valaha is tartottak aváros környékén. A polgári szervezetek hihetet



Dr. Boomer hallgatói, baseball-ütőkkel felfegyverezve, csapatostul vették körül a választásihelyiségeket, hogy szavatolják a fair-playt. Akiellenszenves szavazatot akart leadni, azt ki

dobták a szavazóbódéból; aki pedig bármifélenyers erőszakot vagy pórias viselkedést próbált belevinni a választásokba, annak beverték a fejét. A külvárosokban csákányos,önkéntes munkáscsoportok tartották fenn a

rendet, melyeket gyakran kellett kiegészítenia legalacsonyabb rétegekből. A városban

köröző gépkocsikat, vezető üzletemberek, ügy

védek és orvosok bocsájtották rendelkezésre,

és arra kellett ügyelniök, nehogy más jármű

vek legyenek olyan becstelenek, hogy választókat visznek az urnákhoz.

A siker, melyben az első pillanattól fogva

senki sem kételkedett, mindent elsöprő ará

nyokban bontakozott ki. A sötétség seregeit

olyan alaposan megfutamították, hogy egyáltalán nem lehetett többé nyomukra akadni.

Amikor leszállt az este, az utcák megteltek

kurjongató, hullámzó tömeggel, mely a meg

vesztegethetetlen közigazgatás, nagy győzel

mét ünnepelte, és minden újságkiadó vállalathomlokzatán transzparensek jelentek meg,

melyek McGrath polgármestert, a meg

vesztegethetetlen kormányzat előharcosát, 0.



jét ábrázolták, a tömeg tomboló lelkesedése éséljenzése közepette.

Aznap este a győzelem ünneplésére aPlutoria Avenuen nagy fogadást rendeztek a

Mauzóleum Klubban. A fogadást a város saját jószántából kezdeményezte; erről nem akartlemondani. A művészet és kifinomult ízlés ezotthona még sohasem volt tanúja elragadóbblátványnak. A klub széles folyosóin magyar

zenekar bécsi zenét játszott tiroli furulyákona pálmafák mögül. A pezsgő két tucat tálaló-asztalon szikrázott, és nesztelen pincérek olyankelyhekbe öntötték, melyek szélesek és laposakvoltak, mint a vizirózsák úszó levelei. És mind-ezek között andalogtak e boldog Árkádia

pásztorai és pásztornői — a pásztorok feketezsakettben, olyan széles fehér ingmellel, mintAfrika térképe, kifogástalan fehér mellénnyelaz Egyenlítő körül; súlyos aranyláncokathordtak és apró lakkcipőket, melyek a bűnnél

is feketébbek voltak; a pásztornők pedigillatos selyemhabokban, melyek a kaleidoszkópminden színében tündököltek, szalaggal a hom-lokuk körül vagy fehér toliakkal a hajukban,

a mauzóleum klub.pdf

Documents