a minÓszi krÉta · raltár szerepérõl számos könyv jelent meg a közel-múltban, mint...

A MINÓSZI KRÉTA

Kréta a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szige-te, lakóinak száma jelenleg félmillió fõ körül van.Területe meghaladja a 8400 km2-t, legnagyobbszélessége kelet–nyugati irányban 250 km, észak–déli irányban 62 km. Ezen a Magyarország aligegytizedét kitevõ szigeten a kedvezõ feltételeknekköszönhetõen alakult ki a minószi kultúra.A Nagy-sziget (Megalo Niszi) Európa, Afrika ésKis-Ázsia szomszédságában, a tengeri hajózás met-széspontjában fekszik.

Kréta mindig földrengés sújtotta terület volt.Történelmét elemi csapások hosszú sora árnyé-

kolta be. Geológiai szerkezete, pontosabban a kon-tinentális lemez mozgása kárhoztatta erre a sorsraezt a gyönyörû vidéket. Évmilliókkal ezelõtt Eu-rópa jóval délebbre helyezkedett el. Afrika leme-ze egyre északabbra „tolja” maga elõtt az öregkontinenst. Kelet–nyugati irányban egy jelentõstenger alatti törésvonal mentén húzódik a két szi-get, Kréta és Szantorini. Kréta nyugati része gyor-san emelkedik, míg keleti fele Kato Zakrosználsüllyed. A kéreglemezek mozgása olyan gyors, hogya földkéregben keletkezõ feszültség miatt igengyakoriak a földrengések. Dr. Hédervári Péter, az

A sziget rövid földrajza

„Felkelt a nap, a köd eloszlott,

és Kréta egyik végétõl a másikig,

zöld, rózsaszín meztelenségben

szikrázott négy tenger közepén”

Barbara Metzmacher–Ralf Adler134

Falaszarna ókori görög várost bizarr formájú sziklák határolják(Nyugat-Kréta, 2007, sz.)

A sziget rövid földrajza 55

A Kréta felé tekintõ sziklaarcot vajon a természet alakította ilyenné? (Szantorini, Akrotiri-fok, 2004, sz.)

56 A legendák földjén

atlantiszi legenda kutatásának megszállott híve,részletesen foglalkozott Kréta és Théra földtanihelyzetével. Számításokkal bizonyította, hogyancsúszik Afrika kéreglemeze Európa alá.76

Évmilliókkal ezelõtt Európát sokkal nagyobbtenger (vagy óceán) választotta el Afrikától, mintamekkora a jelenlegi Földközi-tenger, s amelyet agörög mitológiában szereplõ istennõk egyikérõlThetisznek nevezték el. A Thetisz a Földközi-tenger jelenlegi határán messze túlterjedt keletfelé; keresztezte Arábiát és a jelenlegi Himalájavonalát követte. A Fekete-, a Kaszpi-, valamint aFöldközi-tenger és annak melléktengere a The-tisz maradványa. A jégkorszak idején a Földközi-tenger még két különálló medencébõl állt, ugyan-is nem volt összeköttetése az Atlanti-óceánnal,77

mert Szicília és a mai Tunézia között volt egyföldszoros,41 amely szintén az éghajlatváltozás ál-dozatává vált.

A Mediterráneum élõvilágáról, valamint Gib-raltár szerepérõl számos könyv jelent meg a közel-múltban, mint például David Attenborough an-gol író munkája Az elsõ édenkert.11 Ebben a könyv-ben is olvashatunk arról, hogy a jégkorszak után avilág óceánjainak vízszintje jelentõsen megemel-kedett az irdatlan mennyiségû hó és jég olvadásamiatt. Óriási árvizek pusztítottak mindenfelé aFöldön. Nem lehetett ez másképp a Földközi-ten-ger medencéjében sem. A jégkorszak után, Kr. e.9000 körül, több mint 100 métert emelkedett azóceánok vízszintje. Ezeknek a katasztrófáknak azemlékét az ott élõ népek emlékezete mondák,eposzok formájában õrizte meg. Klimatológusokkiszámították, hogy ha napjainkban az összes jégelolvadna a Földön, akkor a tengerszint 65 méter-rel emelkedne a jelenlegihez képest. Olyan váro-sokat öntene el a tengeráradat, mint Párizs, NewYork, Tokió, Sydney, de az Égei-tenger szigetei-bõl is csak sziklaszirtek állnának ki a tengerbõl.

A Földközi-tengerben gyakorlatilag nincs ár-apály, és a partjain sok helyütt fellelhetõ elmerülttelepülések, házak, kikötõi berendezések arra val-lanak, hogy a tengerszint az ókor óta jelentõsenmegemelkedett. Sinclair Hood európai õsrégész

szerint az északi part mentén a tengerszint 90-120centiméterrel magasabb, mint a római idõkbenvolt. Ezzel szemben Kréta nyugati oldala – megle-hetõsen késõi idõpontban – fölemelkedett. Ez afolyamat lassan következett be, semmi bizonyítéksincs rá, hogy az emelkedés hirtelen vagy kataszt-rófaszerûen következett volna be. Nyugat-Krétatalajának emelkedése csak egy megnyilvánulásaannak a tényezõnek, amely fontos szerepet ját-szott Kréta történetében. A sziget a Földközi-ten-ger medencéjének nagyon ingatag részén fekszik,gyakran érik földrengések, amelyek ott hagyjáknyomukat a régészeti anyagban is. Bizonyára föld-rengések okozták azokat a hatalmas pusztításo-kat, amelyek a krétai bronzkori palotákat és váro-sokat érték.84

Kréta magas hegyeinek állat- és növényvilága atengerszinttõl a hegycsúcsokig változó képet mutat.Egy bizonyos magasság után a növények méretefolyamatosan csökken, végül törpefák, tüskés bo-zótok sokasága borítja be a hegyet. A növényekakklimatizálódtak a zord viszonyokhoz. Némelyiktörpefa levelét tövisek védik a vadonban kóborlókecskéktõl. Kréta a botanikusok paradicsoma. Szá-mos õshonos növény bújik meg a perzselõ nap fé-nyében egy-egy szikla tövében. A terület elszige-teltsége miatt sok növény mentes maradt az idegenhatásoktól, ezért több mint száznegyven, a világonmásutt sehol sem honos faj maradt fenn Krétán.

Kréta a botanikusok paradicsoma.Számos õshonos növény bújik meg a sziklák tövében

(Nyugat-Kréta, 2007, AB)

A görög kultúra iránti vonzódásom barátaimtólés Athénban élõ ismerõseiktõl ragadt rám. Éve-ken át együtt töltöttük a nyarat, és javaslatukrajutottunk el Görögország kevésbé ismert tájaira.A sok élmény egyre erõsebb szálakkal kötött ösz-sze bennünket. Életünk legszebb emlékei marad-tak közös utazásaink, a gyermekeink között szüle-tett barátságok.

Görög barátaink ellátogattak Magyarországra,és örültünk, hogy mi is viszonozhattuk vendég-szeretetüket. Kirándulásokat szerveztünk a Bala-tonra, a Duna-kanyarba, Egerbe, megismerhettékBudapest nevezetességeit. Mégis a legnagyobb lel-kesedéssel szülõhelyemre, a Békés megyei kéthal-mi pusztára emlékeznek vissza. Meghívtam õketegy izgalmas régészeti terepbejárásra. Életükben

A szerzõ krétai élményei

Azok a pillanatok a legértékesebbek, amikor az õsfû között futkározó gyíkok

és a körülöttem repkedõ lepkék, darazsak életét lencsevégre kaphatom. Lábujjaimat toklász

csiklandozza, saját szívhangomat hallom a rekkenõ hõségben, ajkam kicserepesedik,

arcomon szenvedés ül, mégis boldog vagyok magányomban, amint az ismeretlen kultúra emlékeit kutatom.

Szerzõ138

A „habkõlavina” a tengerbe jutva még ma is elérheti Krétát (Szantorini, Mesza Vouno-hegy, 2005, sz.)


nem láttak még pusztát, túzokot. Megismerked-tek az alföldi gasztronómiával, az igazi gulyással, akemencében sült lángossal, a halászlével és a pa-lacsintával. Megízlelték a pusztai pálinkát, és tán-coltak a magyar népzenére. A görögök elragadta-tással beszéltek országunkról, kultúránkról, külö-nösen arról, hogy a Kárpát-medencében 7-8 ezerévvel ezelõtt már szép rajzolatú szobrokat és edé-nyeket készítettek az újkõkori elõdök.

Basil Serefoglou elhozta magával barátait: Má-riát Ciprusról, Nikoszt Krétáról. Kéthalmi terep-bejáráson Mária több cseréptöredéket talált a szán-táson, amelyen M és hexagonális alakú mintákvoltak. Különösen a kéthalmi cseréptöredékekután érdeklõdött, mert hasonló rajzolatú lelete-ket látott Cipruson is egy neolitikus anyagban.Akkor még nem értettem lelkesedésének okát.A két kulturális egység neolitikuma valószínûlegegymástól függetlenül alakult ki.

A görögök büszkék történelmi hagyományaik-ra, és ugyancsak meglepõdtek, hogy tõlük észak-ra, Magyarországon is léteztek fejlett kultúrák az

újkõ-korban. Érdekelte õket a Körös- és a Tisza-kultúra hagyatékából összeállított régészeti tabló-im. Az Alföld több múzeumába is ellátogattunk,hogy megnézzük az újkõkor tárgyi emlékeit. BasilSerefoglou és felesége, Jenny – mindketten egye-temi tanárok – rajongása a magyarok iránt egyrenagyobb vágyat ébresztett bennem, hogy köze-lebbrõl is megismerjem az ókori görög történel-met, Európa kultúrájának bölcsõjét. Ilyen szemé-lyes kötõdések hatására nem csoda, hogy meg-szállott szerelmese lettem Görögországnak. Több-ször jártam a mítoszok földjén, Krétán is. Elõszöra prospektusok ajánlásait vettem figyelembe, de akövetkezõ alkalommal már „régészetileg” felké-szültebben érkeztem Keftiu szigetére.

Kréta meglepõen változatos arcát mutatja azérdeklõdõ turistának, amikor bebarangolja a nagy

Egy M alakú, bevagdalt, bordadísszel ellátottedénytöredék Kéthalomról (Késõ Szakálhát

vagy korai Tisza-kultúra »Kalicz«, sz.)Az M alakú minta a neolitikum középsõ periódusá-ban terjedt el a Kárpát-medencében. Egyes feltéte-lezések szerint az M alakú jel két felsõ szöge jelké-pezheti a nõi melleket, az alsószög a szemérem-testet, míg a két függõleges a lelógó karokat. A latinMater, a német Mutter, az angol Mother és magyarMaMa szók, mind az anya, anyaság kifejezõi, ame-lyek egy esetleges megoldás irányába mutatnak.Çatal Hüyükben az egyik párducos szobornál ha-sonló alakú karcolásokat talált James Mellaart ré-gész. Marija Gimbutas szerint ez a folytonosság amagdaléni korszaktól figyelhetõ meg az õsi Európaneolitikus kultúrái között, fõként olyan szimbólu-mok esetében, mint a cikcakkok és az M alakú je-lek, és az olyan nõi jelképek, mint a méh és avulva.164

Ciprus már a neolitikumban közvetítõ szerepet ját-szott Kis-Ázsia és Kréta között mivel közelebb voltAnatóliához. Afrodité szigete nem nagyobb hárommagyarországi megyénél. Feltártak egy kilencezerévvel ezelõtti újkõkori falut Choirokoitiában, ahola házak kör alakúak és lapos tetejûek voltak. Búzátés árpát termesztettek, birkát, kecskét és disznót te-nyésztettek az ottaniak. Õk, akik itt éltek néhányezer éven át, már a csiszolt kõkor fejlett civilizáció-ját képviselték. A kutatók ma sem tudják ponto-san, honnan érkeztek Ciprusra, és hová tûntek el.

szigetet. Az ókorban önálló földrésznek vélték aszigetet (mondhatnánk, akárcsak Platón Atlan-tiszt). Még ma is azt mondják a krétaiak, hakomppal kelnek át Athénbe, hogy Európábautaznak.134 Talán nem tudják, vagy nem gondol-nak arra, hogy Európa legelsõ palotái éppen itt, aszülõföldjükön épültek, amely valaha tényleg el-különült Görögországtól. Olyan helyekre is elju-tottam, amelyekrõl egyáltalán nem írnak az úti-könyvek.

Kréta szépsége sokoldalú. A látogató keresvesem találhat felkavaróbb élményeket, mint éppitt, a Boldogság Szigetén. Anemoszpiliára példáulhosszú keresgélés után leltem rá a szõlõlugasokközött, egy poros kanyarban. Nehezen találtammeg az Archaneszi Régészeti Múzeumot is. Moch-loszban a víz alatt csodáltam meg egy elsüllyedtpalota maradványait. Az amnisszoszi Zeusz-oltármögött emelkedik egy 50-60 méter magas össze-repedezett szikla, amelynek egyik üregében – nemkis meglepetésemre – habköveket találtam. Nemvalószínû, hogy a „lelet” a bronzkorból maradtvolna ott, bár néhány késõ minószi épület alapjaalatt találtak thérai kitörésbõl származó vulkani-kus anyagot. Amikor megmásztam Szantorinin aMesza Vouno hegyet, ráébredtem, hogy az egyikhajlatban leereszkedõ „habkõlavina” a tengerbejutva még ma is elérheti Krétát.

A külföldi utazás számomra egyenlõ az elhagyottterületek bejárásával. Azok a pillanatok a legérté-kesebbek, amikor az õsfû között futkározó gyíkokés a körülöttem repkedõ lepkék, darazsak életétlencsevégre kaphatom. Csak egy röpke perc, amierõt ad az élet nehézségeihez. Különös varázslatszámomra, ha együtt élhetek a természettel, ésbeszívhatom a táj egyedi illatát.Ilyen különleges élményt jelentett nekem a Juktasz-hegy vagy Anemoszpilia, de Gournia ókori utcáinis jólesett egy kis meditáció a régi lépcsõkön meg-pihenve. A város utcakövezete kopott volt a sokhasználattól. Kik koptatták ezeket a köveket ésmi történt ezzel az ókori várossal a minószi kor vé-gén?

2006 nyarán ismét meglátogattam Kréta leg-nagyobb nekropoliszát, Phurnit. Legnagyobb saj-nálatomra a nekropolisz zárva volt, így a kerítésenát másztam be a területre. A rommezõn több köralakú sírhelyet örökítettem meg. Amikor a fákközött lépkedtem, hirtelen megelevenedett az er-dõ. Sok ezer rovar támadt rám, bár nem bántot-tak. Az éneklõ kabócák vadul repkedtek körülöt-tem, hagjuk fülsiketítõ volt, mígnem rájöttem ha-

A szerzõ krétai élményei 59

Gournia a legjobb állapotban megmaradt krétai városa bronzkorból. Lépcsõjén megpihenni különös élmény

volt számomra (Kréta, 2002, Zsuzsa)

1901-ben Harriett Boyd amerikai régésznõ tárta fela várost, és számos furcsaságot tapasztalt, amitõlmegdöbbent: a város lakói hirtelen eldobtak min-dent, és elmenekültek. Személyes tárgyak, munka-eszközök hevertek szanaszét, a tûzhelyeken ott ma-radtak az edények. A pánik oka egyértelmû volt – avárosra borult szénrétegbõl kiderült, hogy a házakattûzvész pusztította el. Egy ilyen váratlan kataklizmacsak észak felõl érkezhetett, amikor Kréta keleti fe-lét elérte az izzó vulkáni hamu. A régészeket ismeglepte, hogy azonos idõben az egymástól távolesõ városok lángba borultak. A régésznõ a romokközött megszenesedett emberi maradványokat istalált. Hasonló sorsra jutott több minószi település,mint például Mochlosz. Ellenséges támadás értevolna Krétát vagy valami más, ismeretlen természe-ti katasztrófa pusztított Kréta keleti felén? Geoló-gusok és vulkanológusok szerint ebben az idõbenThérán vulkáni kitörés nem volt, de lehetett egynagyobb földrengés.150


ragjuk okára; „nászdélutánt” tartottak, és ilyen-kor nem illik megzavarni az intim eseményt.

Úgy látszik, aznap nem volt szerencsém a rova-rokkal, mert egy darázstámadás következtében ajobb lábam alaposan bedagadt Vathipetrónál. A be-járat elõtt álló mézédes körtefát ellepték a dara-zsak. A romokat felügyelõ idõs ember csóválta afejét, jelezve, nem én vagyok az elsõ, aki pórul járt.

Az Archanesz közelében épült Vathipetro udvar-házról még ma is lenyûgözõ látvány nyílik aJuktasz-hegyre. Az épület festõi elhelyezésénekmegválasztása tudatosságra vall. A villa különle-gessége a szinte teljesen épen megmaradt, égetettcserépbõl készült olajelválasztó hombár. Vannak,akik az edényt borprésnek értelmezik, mert a kör-nyék igen gazdag szõlõkultúrával rendelkezett azókorban. Napjainkban sem más a helyzet. A terü-let nyitva volt, de üresen állt a turisták elõtt.Egy alkalommal, amikor a királyi palotában a tö-meg hullámzása már-már kezdett elviselhetetlenlenni, elballagtam Evans szobra felé. Jellegzetesenangol arc nézett rám. Egy kicsit irigyeltem õt.Megszállott ember volt, hitt a maga igazában. Mi-lyen sok titkot fedezett fel a romok mélyén! Saj-nos nem tudom feltenni az öregúrnak a kérdést:miért fogadja el oly nehezen a világ, hogy Atlan-tisz és a minószi birodalom egy és ugyanaz? Miértfõbenjáró bûn, ha valaki ki meri mondani, hogy aminószi Atlantisz Európában, az Égeikumban és

nem az Atlanti-óceánban helyezkedett el? Vá-laszt nem kaphattam a rideg bronzszobortól, demeghatódottságom jeléül – képletesen és valósá-gosan is – meghajoltam Evans nagysága elõtt.A közelemben egy japán csoport hallgatta áhítat-tal az idegenvezetõ százezerszer elmondott szópa-neljeit. Távolról figyelték, hogy mit mûvelek Evanselõtt. Egy kis idõ múlva az egész japán csoport kö-zelebb jött, és ugyanazt tették, amit én: meghajol-tak Evans szobra elõtt, majd rám mosolyogtak.Úgy látszik, hagyományt teremtettem Knósszosz-ban.

A vathipetrói szõlõprés még ma is vita tárgya:olajat vagy szõlõt préseltek vele?

(Kréta, 2006, sz.)

Õseink nagy jelentõséget tulajdonítottak az egész-séges helyek kiválasztásának. A városok alapításaelõtt állatokat áldoztak fel, amelyeket azokon apusztákon legeltettek, ahová város vagy állandó tá-bor felállítását tervezték. Egy idõ után megvizsgál-ták a májukat, és ha kékes vagy beteges volt, akkortöbbet is feláldoztak, hogy megtudják, alkalmas-eaz adott hely a letelepedésre. Krétán a Pothereuszfolyó mentén Knósszosz és Gortüna között az egyikparton az állatok lépe összezsugorodott, míg a má-sik partoldalon legelészõké egészséges maradt. Meg-figyelték azt is, hogy bizonyos füvek elfogyasztásá-val a betegségeket gyógyítani lehetett.

Hédervári szerint a krétai földrengések sajátosságavolt az elmúlt évezred során, hogy a földszerkezethelyi adottságai egyes területek erõs megsérülésé-nek, míg mások viszonylag teljes épségben maradá-sának kedveztek. Azaz helyenként stabilis területekékelõdnek az erõsen instabilis tömbök közé. Ezértpéldául az 1926-os rengés alkalmával Knósszoszúgyszólván sértetlen maradt, míg a tõle alig néhánykilométernyire levõ Iraklion nagyon súlyos sérülé-seket szenvedett. Ez egyben magyarázza azt is, hogya híres knósszoszi palota miért nem pusztult el telje-sen a Kr. e. 1450 körül feltételezett nagy tektonikusföldrengés alkalmával. A minósziak megfigyeltékezeket a természeti jelenségeket, és talán ezért vá-lasztották a Kefala-dombot a palota helyéül.79

Valahányszor Knósszoszban jártam, mindig elgon-dolkodtam azon, miért nem a tengerpartra épültez a csodálatos palotaváros. Talán a Kefala-dombnyújtotta védettség miatt volt ez a legalkalma-sabb hely a palota építésére.51

A krétai paloták közül a phaisztoszi fekvése alegszebb: egy dombon terül el, ahonnan csodála-tos kilátás nyílik az Ida-masszívum kora nyárig hó-fedte csúcsaira és a tágas Messzara-síkságra. Azokaz olasz régészek, akik a múlt század fordulójánkezdtek itt ásni, Evans knósszoszi átalakításaivalellentétben, lemondtak a teljes helyreállításról, abeton és a színes festékek használatáról.

A Phaisztosztól alig három kilométerre fekvõAgia Triádát is meglátogattam. Az Ida-hegy kétcsaknem egyforma csúcsa – az 1981 méteres Mavriés az 1917 méteres Nikita – délrõl nézve olyan,mintha szarvat viselne a hegyvonulat. Ez a formaihasonlóság is erõsítette a minószi bika- és Hold-kultusz kiteljesedését. A híres Phaisztoszi palota

hatalmas udvarának fõtengelye a két hegycsúcsirányába mutat. A minószi palotatervezõk úgy tá-jolták az utcákat és a lépcsõket, hogy látni lehes-sen a szent hegyet (itt található a híres Zeusz-bar-lang). A phaisztoszi és az agia triadai sétáimonannyira magával ragadott a látvány, hogy szintevalamennyi felvételemen az Ida-hegy ikercsúcsailáthatók. A bikakultusz nem csak Krétára jellem-zõ. A Çatal Hüyük szentélyeinek falára festett bi-kákat minden egyes alkalommal úgy ábrázolták,hogy a „Taurusz”, azaz a Bika-hegységgel álljanakszemben. Mellaart szerint az ábrázolásnak ez amódja tudatos cselekedet volt.


Agia Triada romjai; távolban a bikaszarvra emlékeztetõ Ida-hegy csúcsai (Dél-Kréta, 2006, sz.)

Az Ida-hegy neve a dór idha szóból ered, jelentése„erdõs hegy”. Valamikor erdõk koszorúzták a he-gyet, de a fákat folyamatosan irtották, mert alap-anyagra volt szükség a hajó- és házépítéshez. A kímé-letlen erdõirtás következtében napjainkban Krétaterületének mindössze tíz százalékát borítják erdõk.


Amikor vejemmel megmásztuk a hegyet, megáll-tunk egy kis faluban, ahol jöttünkre, egy pillanat-ra megállt az élet: mindenki bennünket bámult.A kocsma elõtti teraszon férfiak üldögéltek, és fe-jüket ingatták. Nem tetszett nekik, hogy kettes-ben akarjuk megmászni a hegyet, ráadásul felsze-relésemet sem tartották megfelelõnek a kirán-duláshoz. Bencével nem nagyon törõdtek, merttúracipõ volt rajta, de az én lábbelim mindösszeegy saru volt. Rémtörténeteket meséltek egyfrancia házaspárról, akik meghaltak a hegyen (ta-lán Zeusz akarta így), mert idegenvezetõ nélkülindultak útnak. Kértünk vezetést, de hevesen til-takoztak, oda bizony õk fel nem mennek, jobb ittülni az árnyékban, a kocsmában. Valóban kalan-dos utunk volt, de túléltük, és nagy élménybenvolt részünk. A cél elõtt pár száz méterre mégis felkellett adnom a küzdelmemet a heggyel, mert sa-rumat szétvágta egy éles szikla. A kamerát vejem-nek, Bencének adtam, hogy örökítse meg Zeuszbarlangját, én meg leültem egy olajfa alá. A fá-radtságtól hamar elaludtam, és arra riadtam fel,hogy valami megérintette a homlokomat. Majd-nem frászt kaptam, amikor kinyitottam a szeme-met: egy bakkecske nézett velem farkasszemet.Mindketten megijedtünk, de miután kiáltottam,a kecske elszaladt.

A két kilométer magas hegy megmászása sem-miség volt a lefelé vezetõ úthoz képest. Mindenlépésnél belenyilallt térdembe a fájdalom. Néhamegálltunk, és megcsodáltuk az Ida-hegy külön-leges törpefáit. Amikor holtfáradtan leértünk afaluba, nem hitték el, hogy Zeusz barlangjánál isjártunk. A videokamera keresõjén lejátszottuk abarlangban készült felvételt, bizonyítva, hogy nemlódítottunk. Teljesítményünkért korsó sörrel ju-talmaztak bennünket.

Hasonló élményben volt részem Lefkasz szige-tén (Itaka), amikor egy legelészõ bakkecskérõlakartam videofelvételt készíteni. Az állat iszonya-tosan felbõszült, amiért behatoltam territóriumá-ba, dühösen rám rontott. A félelem olyan teljesít-ményt váltott ki belõlem, hogy magam is cso-dálkoztam: minden gond nélkül átugrottam egy

magas kõkerítést. Barátaim miután látták, hogyszerencsésen vettem az akadályt, hasukat fogták anevetéstõl. Azóta szállóigévé vált a „Doki itakaikalandja”.

Kréta keleti felén, Gournia közelében a Mira-béllo-öböl partján fekszik Agiosz Nikolaosz.A mesébe illõen szép környezetbe települt városta turisták gyakran felkeresik. Talán kevesen tud-ják, hogy érdemes megtekinteni a város régészetimúzeumát. Az épület jól megvilágított termeibennincs olyan zsúfoltság, mint az Iraklioni RégészetiMúzeumban. A kiállítás számos különlegességgellepi meg az érdeklõdõt. A Málliából származó egy-szintes terrakotta ház két kéményével, ablakaivalés tekintélyes méretével megnyerte tetszésemet.Különösen érdekesek a terrakotta szarkofágok (lar-nax), valamint egy tengeri csiga házát utánzó, mí-vesen kidolgozott kõváza. A IV. teremben egyszéles szájú, nyakatlan tároló-edényben egy cse-csemõ koporsója látható. Hasonló temetési szo-kást láttam Pároszon, a kikötõ melletti feltáráson.

Csigaházat utánzó kancsó???

A leletet csontvázzal együtt állították ki, ponto-san úgy, ahogyan a régészek megtalálták. A kiállí-tás egyik legizgalmasabb darabja egy finoman meg-munkált arany diadém, amely egy halott kopo-nyáját ékesítette.

Krétai barangolásomat Tilisszosz romjainak be-mutatásával fejezem be. A pínea (Pinus pinea –mandulafenyõ) hûsítõ lombjai alatt fekvõ romok-nál nyáron csak a kabócák éneklése hallatszik.A minószi városból eddig három villaszerû épüle-tet tártak fel a második palotakorszakból. Többkorszak találkozik itt: a figyelmes szemlélõ talánészreveszi, hogy a villák régebbi falakra épültek.A C villa északkeleti sarkából kiemelkedik egy jó-

kora lépcsõs ciszterna. A régészek szerint a ti-lisszoszi település épületeit 1500 éven keresztüllakták. A bejáratnál egy idõs mogorva ember fo-gadta az odaérkezõket. Zárás elõtt fél órával kites-sékelt bennünket a területrõl, bár elõtte elkértetõlünk a belépõjegyért a négy eurót. Haragja okátsikerült megfejtenem: Zsuzsa nem vásárolt a fel-kínált csipketerítõkbõl. Ettõl függetlenül a bronz-kori falak között sétálva fogalmat alkothattam ar-ról, milyen körülmények között éltek a minósziaka tilisszoszi palotában. A pithoszok (agyagedé-nyek) néhol darabokban hevernek a falak mel-lett. Mindenütt látszik az elhanyagoltság. Többetérdemelne ez a régészeti terület!


A tilisszoszi palotában 1500 évig folyamatosan laktak (Kréta, 2002, sz.)

A görögök általánosan, de felületesen használtáka pelaszg elnevezést földjük prehellén õslakosaira.A pelaszg nép nem görög nyelvet beszélõ ókorinépcsoport volt, akik szétszórtan éltek a görögöklakta terület különbözõ vidékein (Trákia, Thesz-szália, Épeirosz, Kréta, Kis-Ázsia; Trója, Halki-diki-félsziget). Eredetileg egy észak-égei népcso-port lehetett, amelyet a bronzkori népvándorlás-ok szakítottak ki hajdani lakóterületükrõl.

A görög mitológiában Pelaszgosz teremtésmí-tosza szerint az elsõ embert, Pelaszgoszt Árkádiaföldje szülte. Pelaszgosz megtanította népét kuny-hót építeni, és makkot enni. Ruhát disznóbõrbõlvarrtak maguknak – Euboiában és Phókiszbanmég most is ilyet viselnek a szegények. A „föld-szülte pelaszgok”, valamennyien Ophióntól (másnéven Boreásztól), a héber és az egyiptomi mito-lógia világteremtõ kígyójától származtatták ma-gukat.209 A korai mediterrán mûvészetben az is-tennõt mindig Ophión társaságában ábrázolták.

A pelaszgok Kr. e. 3500 körül keltek át Paleszti-nából a görög szárazföldre, eredetileg Sztrabónemlíti meg, hogy az Athén környékén lakókatperalgoi, azaz „gólyák” néven ismerték. Feltehe-tõleg a gólya volt a totemmadaruk.71

Az ókor egyik leghosszabb életû és legvirág-zóbb kultúrája volt a pelaszgoké. Kréta – élve ten-geri hatalmával – a sivatagosodó mediterrán ré-gióban a Fekete-tenger partvidékérõl behozottbúzával és az oda kivitt ipari termékekkel elké-pesztõ gazdagságra tett szert. Mezõgazdasági ter-mékeken kívül fémet, kerámiát szállított megren-delõinek.

Homérosz leírásából megtudhatjuk, hogy Kré-ta népessége nem volt egységes, nyelve kevertvolt. A pelaszg népesség részben összeolvadt a gö-rögökkel, részben elvándorolt; feltételezhetõenõk alkották a dórok megjelenése után az Észak-Itáliát meghódító etruszk népcsoportokat. A ró-maiak eredetmondája szerint városukat a Trójá-ból elmenekült Aeneas utódai alapították. Nagyvalószínûséggel a Görögországból elvándorolt pe-laszgok (turusák) lettek az etruszk kultúra létre-hozói Itáliában.17 A görög Hérodotosz történetíróaz etruszkokat az ókori kis-ázsiai (Lídiából) szár-maztatja. Állítását a napjainkban elvégzett DNS-vizsgálatok is alátámasztják.IF A dórok elõl mene-külõ akhájok és pelaszgok városokat hoztak létre,így kultúrájuk tovább terjedt a fejletlen régiók fe-lé, ahol késõbb módosult formában élt tovább.201

Homérosz Odüsszeiája Kréta népességével is fog-lalkozik: „Van bizonyos Krété, sziget ez, közepénborszín / tengernek, szép dús partját a habok körül-ölelik; / rajta kilencven város, azokban számtalanember. / Nyelve kevert: minden más és más: ott az

Az õskrétaiak

A Kr. e. III. évezred közepén a kelet-krétai tengerpartot és környékét

kõbõl épült falvak lepték el. Ezek, valamint a többi közép-

és dél-krétai település a földmûvelés, a gazdaság és feltehetõen

az építészet terén a minószi paloták hétszáz évvel korábbi õsei.

Peter Warren198

Sziklába vésett házalap Vaszilikiben(Kelet-Kréta, 2006, sz.)

akhájok, / ott a vitéz õs krétaiak, s ott él a küdón nép, /s három dór törzs, isten-szülte pelaszgok is mind.”58

(Homérosz: Odüsszeiája, Devecseri Gábor fordí-tása; 19, 175–177)

Homérosz akhájai vagy a mükénéiek, több hul-lámban rajzottak ki a szárazföldi Görögországból,és jelentõs hatást gyakoroltak Krétára. A küdó-nok (Küdónia, Kydonia) Nyugat-Kréta minószilakosai lehettek, akinek központjáról, a maiHaniáról J. Tzedakisz és egy svéd csoport ásatásaikimutatták, hogy Kr. e. 1400–1300 között kivéte-lesen jó helyzetben volt, ezért külön említést ér-demel. Az õs-krétaiakat (eteokrétaiak) az õsi mi-nószi lakosság leszármazottainak tekintik, akikmegõrizték nyelvüket, és a Kr. e. IV. századigfennmaradtak kelet-krétai fõvárosukban, Prai-szoszban. A görög dórokkal itt most nem foglal-kozom, megállapíthatatlan, hogy mikor léptekKrétára. Annyi biztos, hogy a dórok által Krétántalált vegyes – küdón, õskrétai és talán pelaszg –kultúra lényegében azonos volt a régi minósziéletmóddal, amelybõl a késõbbi görögök átvettéka nagy termelékenységû és változó földhasznála-ton alapuló földmûvelési hagyományt, valamint akézmûves mesterséget, mint például a nagy tárolópithoszok készítését, amelyet a késõbbi évekbenaz archaikus Kréta gazdagon tovább fejlesztett.

Tanulságos lehet párhuzamot vonni a minósziés az etruszk civilizáció között. Mindkét nép fej-lett kultúrával rendelkezett, és örökségét a görög,illetve a latin törzseknek adta át. Érdekes, hogy agörögök, akárcsak a latinok, igyekeztek elfelejtenigyökereiket, noha az elõdök majd minden vívmá-nyát átvették. Minósz neve tovább élt, de két kü-lönbözõ formában. Egyfelõl õ volt a rettenetesszörny, aki Minótaurosz képében veszedelmet je-lentett Athénra, másrészt a bölcs király, aki ítél-kezett az alvilágban. A história zavarossága arrautal, hogy esetleg két, különbözõ korban élt ural-kodóról lehet szó. A görögök emlékezetében nemsok maradt fenn, a valóság nyomtalanul eltûnt.A minószi lét összes bizonyítékát elnyelte a föld.

A mükénéiek sok mindent átvettek a krétaiaktól,így például a kerámiát. Kezdetben a krétai formá-kat utánozták, majd kialakult saját stílusuk: a szé-pen fénylõ, barnássárga felületre festett díszítés.

Az iskolai oktatás és a történelemtudománytúl kevés figyelmet szentel a görögöket megelõzõpelaszg civilizációnak. A legtöbb tudománytörté-neti munka hemzseg az olyan kifejezésektõl, hogy„már a régi görögök is tudták, ismerték”. Nos, apelaszgok bizonyos szempontból tanítómestereivoltak a görögöknek. A görögök a pelaszgok szá-mos vívmányát átvették.

Az õskrétaiak 65

Termékenységet szimbolizáló szobor a neolitikumból(Anatólia, ARMA, 2005, sz.)

Kréta, a boldogság szigete

Négyezer éve, amikor az észak-európaiak még kezdetleges

kunyhókban laktak, Krétán pompás, falfestményekkel díszített

palotákat építettek a minósziak, amelyekrõl a régészeti ásatások

eredményeibõl szerezhetett tudomást a világ.

Barbara Metzmacher–Ralf Adler134

A palota impozáns, oszlopos fõbejáratát az Edényvivõk freskó díszíti(Kréta, Knósszosz, 2006, sz.)

A fejezet címe kissé önkényesnek tûnhet, pedignem az. Ritka az olyan társadalom, amelyben azemberek nyugodtan, békében és boldogságban él-nek. A háború vért, verejtéket hozott az embe-reknek. Vajon milyen kép fogadna bennünket, havisszamehetnénk a bronzkori Krétára? Talán Kré-ta volt a gondozott édenkert: a ligetes táj felettörökké ragyogott a nap, a fák között egzotikus ál-latok kószáltak, minden félelem nélkül. Keftiuaranykorában valóban idillikus környezetben él-tek az emberek. A krétai kultúra lényege az össze-fogás, a közösségi összetartozás volt. Kréta városaitnem védték erõs várfalak, mint késõbb a mükénéivárosokat. A sziget biztonságát nagy hajóhada je-lentette. Nem lebecsülendõ a minósziak diplomá-ciai alapokra épülõ szövetsége Egyiptommal.

Evans feltárásai hozzájárultak ahhoz, hogy a mi-nószi kultúra a tudományok világában egyre is-mertebbé váljon. 1900. március 23-án kezdõdöttel a munka. Evans már öt nap után ezt írta jegy-zetfüzetébe: „Rendkívüli jelenséggel állunk szemben:semmi görög, semmi római – talán egyetlen késõi, fe-kete mázas töredék a több tízezer cserép között. Még ageometrikus vázák is hiányoznak, noha – ahogy aközponti út mellett megtalált tholoszok mutatják – azalsóbb rétegek egy valamikor viruló Knósszoszt rejte-nek… De ennek nagy korszaka még a mükénéinél iskorábbi idõre megy vissza.”198

A régész sohasem látott energiával fogott hoz-zá a munkához. Kidolgozta a minószi történelemkronológiáját, amit aztán a kerámiatípusok alap-ján további alosztályokra bontott. A mintegy két-

ezer évet átfogó minószi bronzkorban – elsõsor-ban a kerámia, kisebb mértékben más, emberimunkával készített tárgyak típusai alapján – ti-zenhat vagy még több fázist lehet megkülönböz-tetni. Ezek hossza átlagosan több mint egy évszá-zad; a késõbbiek többnyire rövidebb idõtartamúak,a korábbiak jóval hosszabbak. A nagy zûrzavarmiatt sok kritika érte az Evans-féle korszakbeosz-tást. Ahány könyv foglalkozik a kronológiával,annyi eltérés mutatkozik az idõrendet illetõen.Magam az egyszerûsített idõrend alapján négykorszakot emelnék ki. Ebben a beosztásban nemjelöltem a késõbb megjelent hatalmi központo-kat; Archaneszt és Küdónia-Haniát.134

A krétai bronzkor datálása az Egyiptomi Biro-dalommal és kisebb mértékben Mezopotámiával,

Szíriával, Ciprussal és Anatóliával történõ össze-vetésen alapul. Az egyiptomi írások lehetõvé tet-ték az abszolút idõrend rekonstruálását egészen aXII. dinasztia kezdetéig, körülbelül Kr. e. 2000-ig.

Homérosz az elsõ, akitõl értesülhetünk Krétatörténetérõl; a dór korszakba helyezve meséli el aminósziak történetét. Sorai felbecsülhetetlen for-rások a kutatók számára. Az általa leírt kilencvenvirágzó városból idáig többet megtaláltak a régé-szek. Tudjuk, hogy Knósszoszban mükénéi görögnyelven írt Lineáris B-táblák százait találták. Eze-ken mintegy nyolcvanöt krétai helynév van fel-tüntetve, ami arra vall, hogy a Knósszoszban élõmükénéiek Kr. e. 1380 táján kapcsolatban álltakaz egész szigettel, és legalábbis egy része fölött ha-talmat gyakoroltak.198

Kréta, a boldogság szigete 67

Paloták elõtti korszak Kr. e. 3000–Kr. e. 1900A minószi civilizáció kezdete.Mürtoszt Kr. e. 2200 körül tûzvész pusztította el.

Elsõ palotakorszak Kr. e. 1900–Kr. e. 1700Knósszoszban, Phaisztoszban és Málliában megépül-nek az elsõ paloták, megjelenik a Lineáris A írás. A pe-riódus végén omlott össze az Anemoszpiliai szentély.

Új paloták korszaka Kr. e. 1700–Kr. e. 1450

Földrengés pusztítja el a palotákat, a Théra vulkánerupciója roppant méretû pusztítást okoz; megjelen-nek a mükénéiek, és létrejön a korai görög, a Lineáris Bírásmód.

A korai kultúra központja a termékeny Messzara-síkság volt. Evans szerint ez idõ tájt már ismertéka képírást. Fellendült a hajózás és a kereskedelemKis-Ázsiával, Mezopotámiával és Egyiptommal.A mindennapi élet is sokat változott: a krétaiakmár vakolt falú házakban laktak, halottaikat ku-polasírokba temették el.

A középsõ bronzkor gazdag társadalmai rövididõ alatt jellegzetes palotakultúrákká alakultakát. Uralkodóik – az egyiptomi fáraókhoz hasonló-an – egyszerre rendelkeztek politikai és vallási ha-talommal, de Krétán sohasem alakult ki az isten-királyság egyiptomi típusú intézménye. A késeibronzkorban a Földközi-tenger keleti részének kul-turális közösségében Kréta egyenrangú partnerevolt Kis-Ázsiának, a Kükládoknak és a görög szá-razföldön kialakult kultúrának.

A minószi világ központját a labirintus elren-dezésû palotarendszer képezte. A palota sokfunk-

ciós épületegyüttes volt. Elsõként Krétán bukkanfel az Elõ-Ázsiában honos kettõs bárd – a labrys,melynek nevébõl származik a labirintus kifejezés.Ez is csak egy feltételezés, (bikabörtön középpon-tú labirintust még nem tártak fel a szigeten), hogymaga a palota volt a labirintus. Labirintus-ábrá-zolások Európa különbözõ kultikus helyein talál-hatók, és fennmaradtak a táncok sajátos labirin-tust formáló változatai is. Valamennyi gazdasági,vallási és társadalmi szál itt futott össze. A telepü-lések terjeszkedését nem gátolták masszív várfa-lak. A palotáktól kissé távolabb különféle telepü-lések, elõkelõ villaépületek létesültek. Például aNyugati-ház, amely Knósszosz része, de különállóépület.27

Thuküdidész, a Kr. e. V. században élt görögtörténetíró szerint a minószi kultúra hatalmi bázi-sa a jelentõs erõt képviselõ hajóflotta volt, amelyszinte korlátlan uralommal rendelkezett az Égei-

Aratás ideje a Messzara-síkságon, amely a minószi idõkben is Kréta éléstára volt(Kréta, 2006, sz.)

tengeren: „A régiek közül Minósz volt az elsõ, akirõla szájhagyomány révén tudjuk, hogy hajóhaddal ren-delkezett.”6 A korszakot szembetûnõ stabilitás jel-lemezte. A politikai-gazdasági tényezõk lehetõvétették, hogy nagyszerû paloták, városok és telepü-lések épülhessenek minden védõfal nélkül. A véd-mûvek és erõdítések hiányából a tudósok arra kö-vetkeztettek, hogy a krétai uralkodók tengeriegyeduralma annyira biztos lábakon állt, hogy aligtartottak a tenger felõl jövõ támadásoktól. Ezzelszemben a mükénéi várak között a meglévõ koalí-ció ellenére is inkább békétlenség uralkodott. A klá-nok gyakran háborúztak egymással.198

Amikor William Lithgow 1609-ben Krétán járt, aHania körül elterülõ vidék valósággal megrészegí-tette: „A földközi-tengeri szigetek királynõje! - írta.Szépsége, gazdagsága folytán bízva nevezhetõ az egészuniverzum kertjének, mert egész Kandiának ez a leg-csinosabb földdarabja, szikrázó gyémánt, egy cseppméz.”84 (Krétát a középkorban Kandiának hív-ták.)

E kegyes és boldog szigeten a hosszú nyári szá-razság miatt – tavasztól õszig nem esik az esõ – ne-hezen érik be a gabona: legfõképpen a búza és azárpa hozama minimális, szinte elégtelen. A gyü-mölcsfák, a szõlõ, az olíva, a méz viszont jól ter-mett – akárcsak napjainkban –, s ezeket hosszúideig el lehetett raktározni a nagyméretû pitho-szokban. Az itt élõk úgy tudtak megélni a mezõ-gazdaságból, hogy jelentõs mennyiségû bort ésolívaolajat exportáltak.23 A cserekereskedelem ré-vén jutottak gabonához és más élelmiszerekhez.105

Az ipar fenntartásához szükséges fémek impor-tálása, a mezõgazdasági termékek kivitele az erõshajóhadra támaszkodott. A cserekereskedelem lehe-tõvé tette egy kifinomult, városias civilizáció ki-alakulását. A kedvezõ körülmények elõsegítettéka népesség gyors szaporodását, bõvültek emberierõforrásaik, ami új igényeket támasztott a haté-kony kormányzás és a nagyobb szervezettség iránt.Evans több tízezerre becsülte Knósszosz lakóinakszámát, de ha Amnisszosz közeli kikötõjéneknépességét is hozzáadjuk, akkor a város akár

100 000 lakost is számlálhatott. A földközi-tenge-ri medence korabeli városai közül Knósszosz ki-emelkedõen a legnagyobb volt. Mindenfelé köve-zett utakat építettek, létrehoztak egy fejlett társa-dalomhoz szükséges infrastruktúrát.

Nagyméretû szobrokat Krétán nem találtak,csupán kisebb, fõként asszonyalakú szobrocská-kat. Annál több agyagedényt tártak fel, amelyekdomborodó hasára a mesterek kecses vonalú virá-gokat, különféle tengeri állatokat, sokkarú poli-pokat festettek. A krétai vázaképek vonalrajza já-tékosan mozgalmas, színezésük élénk. Derûs élet-szemléletû emberek sajátos szépségkultuszánaktermékei ezek a pompás festésû kerámiák.

A minószi mûvészetben nagy változásokat in-dított el a paloták átépítése. A korabeli festõkneksikerült átvinniük a mozgáselvet az emberre, az


A mállai palota egy részlete maketten(Kréta, 2006, sz.)

A raktárhelyiségekben hatalmas edényekben olajat,gabonát, bort tároltak (Kréta, Knósszosz, 2006, sz.)


állatokra és a növényvilágra. A krétai mûvészetfejlõdésének kezdetétõl a figurális ábrázolásbólélt. Galoppozó állatok, menetelõ, táncoló embe-rek és a szélben mozgó növények szerepeltek a pil-lanatképeken. Az emberalakokat nemük szerintkülönbözõ színekkel ábrázolták: a férfiakat piros-sal, a nõket sárgásfehérrel. Az archaneszi múze-um egyik vitrinjében több tucat, különbözõ színûfestéket tartalmazó cseréptégelyt állítottak ki, be-

mutatva, hogy nem palettáról festettek a mûvé-szek, hanem kis cserépkelyheket használtak mun-kájukhoz. Több felvételt készítettem róluk, mertegyetlen könyvben sem találkoztam hasonló edény-kékkel. Ilyen kis kelyhekkel találkoztam a HaniaiRégészeti Múzeumban is. A küdóniai lelet azért isérdekes, mert egy nagyobb edényben több tucatkisebbet helyeztek el. Hania minószi neve Kydo-nia volt. Egyre több régésznek az a véleménye,hogy Knósszosz végsõ pusztulása után Küdónialehetett Kréta legnagyobb városa.

A knósszoszi palota falainak jó részét festett ésdomborított díszítés borította. A minószi kultúrahangsúlyozottan esztétikus volt, a mûvészet, és akézmûvesség az élet örömei felé fordult. A nagy-terembe belépõt nem harci jelenetek és véres va-dászatok képei fogadták, mint a komor mükénéierõdpalotákban, hanem a több száz szereplõs tar-ka tömeg ünnepi felvonulásának derûs ábrázolá-sa. Itt karcsú derekú, ágyékkötõs ifjak lépkednekkecsesen a pompás virágok között, amott fodroshosszú ruhájú hölgyeket látni, göndör fürtjeik fe-lett díszes fejékkel, másutt mesebeli állatfigurákpihennek hajladozó levelek közt. Az élénk kék,sárga, vörös és zöld színekkel megfestett faliképekemberalakjainak arca derûs, mosolygós.127

A palota falait eleven színekben pompázó fres-kók, szimbolikus jelentésû spirálok és delfinek bo-rították be. Az életöröm krétai jelképei voltakezek az ábrázolások. Festményeiken érezni lehet amagabiztosságot: tudatosult bennük a jólét. Egyéhezõ, egzisztenciális gondokkal küszködõ nép kép-telen lenne életvidám freskókat festeni. Csodála-tos falfestményeiken az elmúlt idõk pillanatképeielevenednek meg. Mintha egy filmet néznénkfreskóik láttán, melyekrõl hiányoznak a háborútistenítõ motívumok. Nincsenek olyasféle jelene-tek, amelyeken ragadozókat üldöznek vakmerõvadászok, de hiányoznak a harciszekér-ábrázolá-sok is, pedig Mükénében vagy Egyiptomban gyak-ran találkozunk vadul vágtató lovakkal. Csak aThéra vulkán kitörése után mükénéi hatásra kez-dik felváltani harci jelenetekkel ezeket a békésábrázolásokat.

A festéshez kis kelyheket használtak a mûvészek(Kréta, ARM, 2006, sz.)

Akrotiriben a mûvészek gyakran festettekfecskéket az edényeikre

(Szantorini, FMPT, 2004, másolat, sz.)

Az Istennõ, a természet megszemélyesítõje, gyak-ran tûnik fel az õs-krétaiak pecsétjein. A fakul-tusz szertartását végzõ nõk dombormûvét egy ké-sõ minószi pecsétgyûrûn találták meg. Fák körültáncolnak, bokrokat, virágokat gondoznak.A gyû-rûn a krétai nõk fodros, hosszú szoknyát viselnek,fedetlen felsõtesttel a szabadban hódoltak kulti-kus szokásaiknak. A Knósszoszban talált másikpecséten az Istennõ és kísérõi egy gyümölcsfaelõtt tartózkodnak, míg a háttérben ugyanolyanhegedû formájú kultikus alak látható, amilyenek-re Anatóliában, a Kükládokon, és Máltán buk-kantak. Mavor szerint akár kõ-, akár fakultuszrólvolt is szó, az oszlopoknál állatokat, köztük biká-kat áldoztak. A vér, áldozati ajándékként az osz-

lopok lábához folyt. Ez a rítus Krétán és Máltán azAnyaistennõ imádatával fonódott össze.127 BárKnósszoszban nem volt matriarchátus, elképzel-hetõ, hogy a papoknak és papnõknek egyformaszerepe volt a döntéshozatalban a minószi életminden területén, beleértve a kereskedelmet, amûvészetet és a vallást is. A nõk szemlátomást iz-gatták a minószi mûvészeket, hiszen minden mû-alkotáson szerepeltek szerte a palotában. A papokés papnõk szerepe különösen fontos volt Knósz-szosz irányításában, mert Minósz királyt istenki-rálynak, Zeusz fiának tekintették.71 Sok más kul-túrához hasonlóan a királyt valószínûleg az egyikistenük inkarnációjának tartották, ezért papjai éspapnõi egyek voltak az emberi formát öltött isten-

A „támadó bika” felújított dombormûve (Kréta, Knósszosz, 2006, sz.)


nel.10 A „labirintusnak” tartott épület, a knósszo-szi Palota egyszerre volt királyi rezidencia és szak-rális szertartási központ.22

A Hölgyek házából származó akrotiri falfestménymajdnem életnagyságban mutatja be a díszes ru-hákba öltözött nõket. Az asszonyok a krétai szo-kásoknak megfelelõen derékig nyitott, keblüketszabadon hagyó, rövid ujjú mellénykét és hosszú,tarkán hímzett, fodros szoknyát viseltek. Ezt a jel-legzetes szoknyát néha úgy osztották részekre,mint a mai nadrágszoknyát. A nyakukat kendõdíszítette. A minószi nõideál: keskeny derék, teltcsípõ. Viseletük a lehetõ legelõnyösebben hang-súlyozta alakjukat. Nagyra értékelték a hozzáér-tést igénylõ bonyolult frizurákat. A legtöbb nõ-

nek egy-egy hosszú hajtincs keretezte arcát. Gyak-ran hordtak nagy aranyfülbevalókat, ajkukatrúzzsal színezték, szemhéjukat, szemöldöküket fes-tékkel hangsúlyozták. A nõket gyakran fedetlenkeblekkel, a férfiakat borotvált arccal ábrázolták.A rengeteg virág és növény arra utal, hogy na-gyon megbecsülték, és örvendtek a természet aján-dékának, s azt az érzetet keltik, hogy a minósziaka világot – a sumerokkal ellentétben – barátságoshelynek tekintették.161

A minószi hölgyeknek fejlett kozmetikai isme-reteik voltak. Számos festékes tégely került elõ akorabeli sírokból, amelyekbõl még a kozmetiku-mok összetételét is sikerült meghatározni. Az il-latszerek egy részét Egyiptomból szerezték be, mintpéldául a fekete galenitit (ólom-szulfid), amelyet

A pirosított arcú és ajkú, lebbenõ szoknyájú és igen karcsú nõi figurát egy csillagdíszes fríz alatt ábrázolta a festõ(Szantorini, FMPT, 2005. sz.)


Az elõkelõ, fehér bõrû minószi hölgyeta bronzkori mûvész fekete hajjal, kifestett szemmel

és telt, piros ajakkal ábrázolta (Kréta, AMI, 2006, sz.)

Sáfrányt gyûjtögetõ nõk(Szantorini, OMA, 2005, sz.)

Szépség, büszkeség és elegancia sugárzika minószi hölgy arcáról

(Akrotiri, OMA, 2005, sz.)


szempillafestékként használtak. Az anyagszemcséknagyságával szabályozni tudták, hogy fényes vagymatt legyen a hatás.

Evans talált olyan freskót is, amelyiken a mi-nószi nõk egy erkélyen ülnek. Kréta híres asszo-nyai feszülten figyelnek, és élénken mutogatnak.Némelyiküket magával ragadja a látvány, mígmások inkább magukkal vagy a többiekkel van-nak elfoglalva, hajukat igazgatják, egymás ruháiravetnek sanda pillantásokat, fesztelenül fecsegnek.Ugyanúgy viselkednek, mint napjaink hölgyei egyszínház nézõterén. Nincs új a nap alatt!

A hölgyekrõl már sokat tudunk, de milyenek le-hettek a férfiak? Amikor Evans megtalálta a ro-mok között a Serlegvivõk címû freskót, meg volt

gyõzõdve arról, hogy a kép nem Kréta lakóit ábrá-zolja. Idõvel azonban újabb festmények kerültekelõ, melyeknek segítségével Evans teljes bizonyos-sággal meghatározta, milyenek lehettek Kréta egy-kori fiai. Freskóikból ítélve a férfiak alacsony ter-metû, borotvált képû, karcsú derekú emberekvoltak. Kezük, lábuk kicsi volt, ajkuk telt, hosszúorruk folytatása a homlokuk vonalának, hajukatfelfelé fésülték, mint valami taréjt. A mellkasukata férfiak is fedetlenül hagyták, csak rövid, szoro-san maguk köré tekert szoknyát viseltek, s néhabõrcsizmát. A krétaiak arcszíne vörösebb volt,mint a helléneké. A dinamikusan fejlõdõ minószikultúrát ezer évig nem tudták kikezdeni a pusztí-tó földrengések, sem a klimatikus hatások, sõt, avilág minden részérõl odasereglett kevert népesség

A nézõtérem önfeledten csevegnek, nevetgélnek a minószi nõk (Kréta, Knósszosz, NK)

sem. Miért hiányoznak a freskókról a modern fér-fiasság ábrázolásai? Elméletem szerint a krétai fér-fiak színe-java a fél életét a tengeren töltötte. Hó-napokig távol voltak otthonaiktól, akárcsakkésõbb az argonauták. A krétai tengerészek semvoltak alábbvalók, mint az akháj hajósok. A hajó-zás összes furfangját kiválóan ismerték. Bizonyáravoltak térképeik, és ismerniük kellett a gömbhá-romszögtant, máskülönben nem lettek volna ké-pesek ilyen pontos vetületek készítésére.21 A ten-gerészélet nem volt könnyû tevékenység: jó álló-képességre volt szükségük. Õket elsõsorban akereskedelem, a kaland és az abból befolyt haszonkötötte le. A tenger természetes védõhatárt biz-tosított, és ügyes kihasználása volt a minósziaklegfõbb fegyvere.10

Homérosz szerint – talán enyhe költõi túlzás-sal – Krétának 1200 hajója volt. Akrotiri egyikfreskóján nagy tengeri vitorlás hajókat láthatunk.A hajók többségét 25-30 evezõvel látták el olda-lanként. Több tucat tengerész vett részt egy-egyutazáson. Idõnként akár meg is támadhatták õketa tengeren lesben álló rablók, ezért nem fukar-kodhattak a legénység létszámával. Úgy vélem,nem túlzok, ha hajónként 60 emberrel számolok.Így Homérosz adatait figyelembe véve optimáli-san 72 ezer ember lehetett úton. Ha 1200 hajóból300 éppen a krétai kikötõkben ki- és berakodott,a tengeren még mindig úton volt 52 ezer ember.A bronzkorban ez a létszám jelentõs erõnek szá-mított. A tengerészek folyamatosan kiestek a kré-tai társadalom mindennapi életébõl, bár a szigetlakói nekik köszönhették gazdagságukat. Amikoregy-egy hajó megérkezett a távoli vidékekrõl, ün-nepelték a bátor embereket, és hallgatták beszá-molóikat. Az is lehet, hogy a tengerparton a vul-kán által késõbb elpusztult kikötõk épületeiben atengerészek utazásairól készült freskók díszeleg-tek. Tudjuk, hogy a Théra felõl érkezõ szökõár akikötõ berendezéseivel együtt eltüntette a földszínérõl az építmények nyomait is.198

De mivel töltötték az idõt asszonyaik? Találtakmaguknak olyan elfoglaltságot, amely késõbbhíressé tette Krétát. Ez volt a bikajáték és a tánc.


A férfiak alacsony termetû, borotvált képû, karcsúderekú emberek voltak. Kezük, lábuk kicsi;

a mellkasuk fedetlen volt (Kréta, Szantorini, sz.)


A nõk egy sor szerepkörben átvették az irányításta krétai társadalom életében. Az egyik rajzon ahölgyek fiatal fiúk beavatási szertartásán vesznekrészt. A fiúk tülekednek, hogy elsõként kerülje-nek a hölgyek elé. A közelben egy emelvényenbabérkoszorú látható.

Nem elképzelhetetlen, hogy az otthon maradtférfiakból hiányzott a bátorság, s nem szívesenvállalták a sok bizonytalansággal járó tengerészetimunkát. A nõk szemében a tengerészek voltak azigazi férfiak, míg az otthon maradottakat puhá-nyoknak tekintették. Ezért a vetélkedésekben, abika-átugrásokon a férfiak és a nõk egyaránt résztvettek; egyfajta versengés dívott a két nem képvi-selõi között.

Az elegáns és társadalmilag megbecsült krétainõk az akhájok „nõvéreként” sok mindenben pél-daképei lehettek a mükénéi hölgyeknek. VerenaZinserling A nõ a klasszikus ókorban címû könyvé-ben mutatja be a minószi asszonyokat. A krétaimûvészet nõábrázolása nemcsak külsejükrõl, ru-hájukról, mozgásukról ad hírt, hanem társadalmihelyzetükre is következtethetünk belõle.208

Éppen ezért zavaró számomra, amikor egy nap-jainkban megjelent dekoratív, jól szerkesztettkönyvben a krétaiakról az alábbiakat olvasom:„Egyiptomi kereskedelmi hajók járták be szinte azegész Földközi-tengert, és az árucikkeiken kívül ter-mészetesen kultúrájukat is könnyen terjesztették análuk alacsonyabb fejlettségi szintet elérõ szigeteken,félszigeteken (pl. Kréta)”. Paul Johnson (brit törté-nész) „Az õsi Egyiptom civilizációja”címû könyvé-ben Krétát egyenesen félbarbárnak nevezi. Ezek-kel a megállapításokkal nem kívánok foglalkozni.Tapasztalatom szerint minden tudós az általakedvelt kultúrát akarja nagyobbnak feltüntetni ésbebizonyítani annak befolyását az „alacsonyabb”fejlettségi szintûekre. Francis Bacon angol filozó-fus rátapintott a lényegre: „Nagymértékben vissza-tartotta a tudományos haladásban az embereket –szinte megbabonázta – az ókor tisztelete és azok te-kintélye, majd egyetértése, akik nevet érdemeltek ki afilozófiában.”

Az egyiptomiak legkorábbi hajói még csak pa-piruszcsónakok voltak – ezekkel végezték a folya-mi szállítást, de már a predinasztikus idõkben épí-

Akrotiri hajó vázlatos rajzra (CSBA)

tettek evezõkkel és kabinokkal ellátott bonyo-lultabb hajókat, és korán megindult a kereskede-lem a többi országgal. Az Újbirodalom idején spe-ciális hadihajókat építettek, és számos újítást ve-zettek be. Ezt követõen a flotta nem sokat vál-tozott egészen a XXVI. dinasztia idejéig (Kr. e.600 körül), amikor is az egyiptomiak által alkal-mazott görög és föníciai zsoldosok számos új ele-met hoztak magukkal. Ez idõ tájt az egyiptomi ha-ditengerészetben még az ún. kenput (azaz büb-loszi) és keftiu (azaz krétai) hajók játszottak szere-pet.44 Az egyiptomiak kiépítettek egy hajózhatócsatornát a Vörös-tenger és a Nílus között, amely-rõl késõbb a szaiszi és a perzsa korban hallunkújra. A szuezi csatornának ez az ókori változatanem közvetlenül kötötte össze a Földközi- és a


Tengerbe süllyedt palotafal Mochloszban, körülbelül3–5 méter mélységben fekszik a szorosban

(Kréta, 2002, sz.)

A föveny alatt nyugszik Kommosz, a bronzkor egyik legnagyobb kikötõje, amelyet a Phaisztosz és Agia Triadakörülipa lotaközpontok használtak Kr. e. 1650 és 1250 között. Késõbb a mükénéiek a kikkötõt átépítették

(Dél-Kréta, 2006, sz.)


Vörös-tengert, hanem a Delta keleti részében, aWadi Tumilát vidékén, az egyik Nílus-ágat kap-csolta a Vörös-tengerhez.90

A görögök évszázadokkal késõbb átvették aminósziak technikai és mûvészeti vívmányait, ámezt nem szívesen vallották be az utókornak. Athénfelemelkedése után sem tudta elviselni annak em-lékét, hogy valaha az akkor még hatalmas Krétaadófizetõje volt. Egyszerûen átírták a történel-met. Arisztotelész kételkedett korának Minószrólalkotott képében. Minósz mindig is rossz hírbenállt költõiknél, és az attikai színpadon is épp ele-get szidták. Ezen még az sem segített, hogy Hé-sziodosz a legjobb királynak nevezi, Homérosz pe-dig egyenesen Zeusz bizalmasát tiszteli benne. Ígyeshetett meg az, hogy míg a színpadon gonosz,erõszakos uralkodóként jelent meg, addig a mon-dák a bölcs királyt és törvényhozót emlegették.A legyõzöttek istenei gyakran váltak a gyõztesekgúnyolódásának céltáblájává. Az athéniek a féligbikának, félig embernek ábrázolt Minótauroszmintájára képzelték el Kréta népét, amely évrõlévre hét szûz és hét ifjú feláldozását követelte agörögöktõl. Ezek a történetek olyan korból szár-maznak, amikor Kréta még nagyhatalom volt, ésa görögök gazdaságilag függtek a minósziaktól.

A klasszikus görög és a krétai kultúra különbö-zõsége nem csak az építészetben mutatkozik meg.Az archaikus görög mûvészetben például alig ta-

láljuk nyomát a freskófestészetnek, a minószi Kré-tán pedig a nagyméretû kõszobrok hiányoznak,holott az elõbbit a nagy paloták ismeretlen meste-rei, az utóbbit Pheidiász és társai szinte máig utol-érhetetlen mûvészi színvonalra emelték. Ugyan-így feltehetjük a kérdést, hogy miért nem tudunka görög matematika, filozófia vagy színházmûvé-szet egyetlen krétai mûvelõjérõl vagy elõfutárárólsem? Ez a fentiekhez hasonlóan csak a két nép kü-lönbözõségével magyarázható.89 A minószi mûvé-szet ránk maradt töredékeirõl csakúgy süt az élet-öröm, az összhang és a fényûzés! Homérosz a Kr.e. VIII. században azt írta Krétáról, hogy a nap-fény, a ragyogó mezõk, a pompa és a boldogságszigete.58

Kréta életének fontos jellemzõje a békés fejlõ-dés, ami élesen szemben állt a többi földközi-ten-geri állam agresszív politikájával, különösen a szom-

A Minotaurosz a görög mítoszok szerint a gyilkoskegyetlenség megtestesítõje volt. Alakja máig eleventémája a Krétával kapcsolatos mûvészet több mint

háromezer éves történetének (CSBA)

Egy nagy méretû edény füle Zsuzsival(Kréta, Knósszosz, 2006, sz.)

szédos Mükénével vagy Egyiptommal. A minószikultúra fejlõdése nem volt elszigetelt, mert a kö-zeli országokkal állandó (fõleg kereskedelmi) kap-csolatban állt. Az idegen hatások azonban nemnyomták el a helyi mûvészeti irányzatokat, bárEgyiptom nagy hatással volt a minósziak gondol-kodására. A krétaiak vívmányai és vallási hagyo-mányai a késõbbiekben a görög kultúra szervesrészévé váltak. Számos minószi freskót találtakEgyiptomban is. A leletek azt bizonyítják, hogy aNílus mentén is éltek krétai mûvészek, telepesek.

A krétai társadalom tagjai a béke és a jólét gyü-mölcseit élvezték. Alkotó energiájukról, mûvészitehetségükrõl és kifinomult ízlésükrõl minden kétsé-get kizáró bizonyítékokat hagytak ránk. Amíg aminósziak életét évszázadokig harmónia jellemez-te, addig a fáraók a környezõ népekkel háborúz-tak.

Az ókori Egyiptom nemeseinek sírját díszítõfestmények ágyékkötõt viselõ férfialakjainak ha-sonmásait megtaláljuk Knósszoszban. Az egyipto-miak úgy ábrázolták õket, amint hódolatukat fe-jezik ki a fáraónak, és Keftiu néven – „a szigetnépeként” – utalnak rájuk.6 A feliratok megörö-kítik, hogyan érkezett Ehnaton és Nofertiti egykrétai követeket fogadó ünnepségre. A nagy aranykirályi hordszéken ülve, a nézõk szemét elvakítvaúgy ragyoghattak, mint maga Aton korongja. A ki-rályi pár elõtt vitt egzotikus kincsek a legszebbajándékok voltak, amelyeket Egyiptom szomszé-dai csak adhattak, és amelyeket Szíria és Kus, aNyugat és a Kelet, az egy idõben egyesített összesország, valamint a nagy zöld tenger közepén lévõszigetek (Kréta, Ciprus) küldtek.

Rejtély, hogy az egyiptomiak miért ábrázoltáka krétaiakat adófizetõiknek, amikor szigeti szom-szédaik voltak a tenger urai. Talán azért, mert azegyiptomiak ezeket az expedíciókat szerették kö-vetségekként feltüntetni, és a magukkal hozottárut „adóként” értelmezni. A korabeli írások ta-núsága szerint viszont a kereskedelem csereügyletvolt, a fizetséget pedig gabonában, rézrudakban,nemesfémben egyenlítették ki. Egyiptom az ókorlegnagyobb aranyexportáló hatalma volt.150

A kutatók körében egyre inkább elterjedt az anézet, hogy a békés képeket, freskókat a minó-sziak tudatosan alkották, hogy így is hangsúlyoz-zák az egységes, megelégedett társadalom képét.Más szóval propagandaeszközök voltak, amelyek-kel az uralkodó osztályok jótevõ szerepére irányít-hatták az alattvalók figyelmét. A minószi mûvé-szetben ábrázolt alakok jobb megértése esetleg el-lenkezõ következtetésekre vezethet el bennünket.Mindez azonban mit sem változtat a festmények,a vázák, az ékszerek kifinomultságán.

Emlékszem az ötvenes évek magyarországi mo-numentális képeire. A boldogságtól ragyogó ara-tómunkás képe lebeg elõttem. Köztük éltem, te-hát tudom, hogyan éltek, mit éreztek. Maga azaratás kínkeserves munka volt az olykor 40 fokosmelegben, s a plakátábrázolások ebben az esetbenis csak a propaganda eszközei voltak.

A krétaiak megtisztították a kalózoktól a Föld-közi-tengert, szigetükön – Homérosz után – ki-lencven város fölött uralkodtak! Ezek a tehetsé-ges emberek építették Kréta nagyszerû palotáit,készítették az ott talált gyönyörû kincseket. Õkmaguk eltûntek, de mûveik – ha romokban is – ittmaradtak, hogy a késõbbi korok lakói megcsodál-hassák azokat.

Freskórészlet (Kréta, Knósszosz, 2006, sz.)


a minÓszi krÉta · raltár szerepérõl számos könyv jelent meg a közel-múltban, mint...

Documents