TARTALOM

A szerzőről ........................................................................................................................... 7

Előszó ................................................................................................................................... 8

A Plútó és az átalakulás ..................................................................................................... 9Bevezető ....................................................................................................................................... 9

I. A BOLYGÓ ASZTRONÓMIÁJA ............................................................................ 14A Plútó felfedezésének és pályájának lélektani-szimbolikai értelmezései ......................... 15A plútói komplexus .................................................................................................................. 21Plútói mítoszok ......................................................................................................................... 25A Plútó pszichodinamikus szemlélete ................................................................................... 52A Plútó a tarot szimbolikájában ............................................................................................. 57Plútói szimbólumok az alkímiában ........................................................................................ 62A Plútó a jegyekben .................................................................................................................. 71

II. A PLÚTÓ FÉNYSZÖGEI ÉS HELYZETE A HOROSZKÓP HÁZAIBAN .... 75A Plútó a házakban ................................................................................................................... 76

A Plútó az égbolt alján (IC), illetve a negyedik házban ................................................... 79A Plútó az ötödik házban ..................................................................................................... 83A Plútó a hatodik házban ..................................................................................................... 84A Plútó a descendensen, illetve a hetedik házban ........................................................... 86A Plútó a nyolcadik házban ................................................................................................. 89A Plútó a kilencedik házban ................................................................................................ 91A Plútó az égbolt közepén (MC) és a tizedik házban ....................................................... 92A Plútó a tizenegyedik házban ............................................................................................ 94A Plútó a tizenkettedik házban ........................................................................................... 95A Plútó az aszcendensen és az első házban ....................................................................... 97A Plútó a második házban ................................................................................................. 100A Plútó a harmadik házban ............................................................................................... 102

A Plútó fényszögei más bolygókkal ...................................................................................... 103A Plútó fényszögei a Nappal és a Holddal ..................................................................... 103A Plútó és a Merkúr ........................................................................................................... 108

A Plútó és a Vénusz ........................................................................................................... 109A Plútó és a Mars ............................................................................................................... 110A Plútó és a Jupiter ............................................................................................................ 111A Plútó és a Szaturnusz ..................................................................................................... 113A Plútó és az Uránusz ........................................................................................................ 114A Plútó és a Neptunusz ..................................................................................................... 114A Plútó és a Chiron ........................................................................................................... 115

III. FÉNY ÉS ÁRNYÉK ................................................................................................ 117Az árnyék kulturális vetülete ................................................................................................. 122Viszonyunk az árnyékkal ....................................................................................................... 127Az abszolút és a relatív rossz ................................................................................................. 128Az árnyék és a rossz a mesékben .......................................................................................... 131Állati segítség .......................................................................................................................... 135Az árnyékok fajtái a pszichológiai típusok alapján ............................................................ 138Az árnyék asztrológiája .......................................................................................................... 145A negyedik problémája .......................................................................................................... 146Az árnyék fényszögei .............................................................................................................. 147A tizenkettedik ház ................................................................................................................. 150Az árnyék a bolygók szempontjából .................................................................................... 152

IV. PROJEKCIÓK ÉS KOMPLEXUSOK .................................................................. 163A komplexusok asztrológiája ................................................................................................ 178Személyi bolygók .................................................................................................................... 180Az anyai fejlődési tengely ...................................................................................................... 194Az apai fejlődési tengely ........................................................................................................ 207

Felhasznált irodalom ..................................................................................................... 223

Könyvajánló .................................................................................................................... 225

Pszichológiai Asztrológia és Lélekelemző Intézet, Ljubljana (IPAL) .................. 227

7

A SZERZŐRŐL

Matjaž Regovec szakképzett jungiánus lélekelemző és pszichoterapeuta, okleveles elemző pszichológus és pszichológiai asztrológus (OeGAP, CPA, IAAP). Az asztro-lógiát előbb az asztrológiai tudományok egyetemén (FAS) tanulta, ahol megkapta a legjobb diplomamunkának járó Margaret Hone-díjat. Tanulmányait a világhírű és rangos londoni Pszichológiai Asztrológia Központban (CPA) folytatta, ahol szak-képesítést szerzett. Alapító igazgatóként 1993 óta tevékenyen vezeti saját intézetét Ljubljanában (IPAL). Az Intézetben magas színvonalú lélekelemzői, pszichoterá-piai és pszichológiai asztrológia gyakorlatot folytat és képzéseket, szemináriumo-kat, munkacsoportokat tart. Ideje nagy részét a pszichológiai-asztrológiai kutató-munkának és a jungi pszichológia tanulmányozásának és gyakorlásának szenteli. A bécsi Sigmund Freud Egyetem, valamint a Szlovén Pszichoterápiai Egyesületek és Intézetek Szövetsége (SKZP) által szervezett pszichoterápiai egyetemi kurzusok oktatója Ljubljanában. Számos könyv és cikk szerzője a pszichológiai asztrológia, a lélekelemzés és a szexualitás területén.

A könyv a személyes és kollektív tudattalan rejtélyeit fedi fel előttünk, amelynek őre a Plútó. A Plútó az árnyékszemélyiségben és a komplexusokban bújik meg, ez azonban nem elégíti ki, ezért van szüksége tudatunk világosságára. Ahhoz ugyan-is, hogy ismét kapcsolatba léphessünk pszichikai energiánk alapforrásával, valódi mélységeket kell megélnünk. A könyv a lelkünk mélységeiben rejtőzködő „elveszett kincs” megtalálásához szolgál útmutatóként.

8

ELŐSZÓ

Ez a könyv a lélektanról és az asztrológiai szimbólumok pszichodinamikájáról szóló sorozat negyedik, magyar nyelven az első kötete. A házak a pszichológiai asztrológiá-ban, A Jupiter és a személyi bolygók, valamint A Chiron, az Uránusz és a Neptunusz után most a témakör újabb kiadványa lát napvilágot, ezúttal magyar nyelven is – A Plútó – árnyékaink és komplexusaink működése címmel.

Könyvünk a Plútó szimbolikájáról és pszichodimanikájáról szóló négy, egész napos szeminárium hangfelvételének átirata. Ezek a Plútó „működésén” kívül önálló szemináriumok keretében szólnak a világosságról és árnyékról, valamint a projekciókról és a komplexusokról is.

Az asztrológiai tanácsadói gyakorlat könyvtára, amely gyakorlatban való jártasság igen jó szolgálatot tesz lélekelemzéskor, illetve pszichoterápiák során is, most e kiadvánnyal egy különleges tankönyvvel gazdagodik. Könyvünk mégsem követi a hagyományos tankönyvstruktúrát: részben párbeszédes, részben leíró stílusú.

A könyvben tárgyalt pszichodinamikai szabályokkal kapcsolatban figyelemre méltó C. G. Jung megállapítása, miszerint ezek a szabályok mindig rugalmasak, ám mégis határozottak és erősek: az életben nincs semmi kőbe vésve, mégis vannak megkérdőjelezhetetlen törvényszerűségek. A plútói „alvilági” törvényeket – ahogyan azok a szemináriumi csoport vezetője és a csoport közötti kölcsönhatáson keresztül kifejeződnek – gyakorlati példákkal, esettanulmányok segítségével szemléltetjük és mutatjuk be.

És ami biztos: a Plútó megértéséhez éppolyan bátorságra van szükségünk, mint a saját árnyékainkkal, komplexusainkkal való szembesüléshez. Szolgáljon ez a könyv útmutatóul ezen alkímiai jó tulajdonság fejlesztéséhez!

Regovec Matjaž2007. május, Ljubljana

9

A PLÚTÓ ÉS AZ ÁTALAKULÁS

BEVEZETŐ

Köszöntöm, Kedves Olvasó! Remélem, kipihent, és készen áll e nehéz téma befo-gadására, amely egyébként mindenki életének része, ezért aggodalomra semmi ok. Csakhogy a Plútó elsőre kissé ijesztőnek tűnik, így a vele kapcsolatos dolgokat rendszerint igen erősen hárítjuk. Ő a mélység és az átalakulás bolygója. Látni fog-juk, hogy éppen ezért a plútói témák láthatatlanok, mint ahogyan láthatatlan volt a mitológiai Hádész is. Amíg nem kezdünk el magunkkal foglalkozni, magunkon dolgozni; amíg nem merünk szembesülni saját belső folyamatainkkal, addig talán megmaradhatunk annál, hogy a plútói analógiákat a környezetünkre vetítsük ki. Ez a kivetítés úgyszólván egészen addig helyénvaló, amíg magunkba nem nézünk, és fel nem tesszük a kérdést: vajon milyen bonyolult külső körülmények nehezednek súlyos teherként ránk, amelyek kihívást jelentenek, vagy amelyek zsarolás, manipu-lálás stb. formájában nyilvánulnak meg? Mindaddig marad a kivetítés, míg egyszer csak meg nem érezzük: egészen másképpen kell a dolgokhoz állnunk. Ám ezt a váltást nagyon nehéz megtenni. Ez ugyanis azzal jár, hogy váratlan és megdöbbentő felismerésekhez juthatunk saját magunkkal kapcsolatban. Olyanokhoz, amelyeknek eddig nem is voltunk tudatában. Ez pedig olyan mechanizmus, amely védekezésre kényszerít, hogy megóvja a tudatosságot az életünkben. Meg akarja óvni az előre-látás és a tervezés képességét, meg akar védeni, hogy képesek legyünk saját életün-ket előre világosan látni. Mint tudatos lények, akiknek egyik alaptulajdonságuk az, hogy az életet értelmessé és előreláthatóvá kívánják tenni, valahol kudarcot vallunk. Saját tudatos természetünkből adódóan életünkből legszívesebben kihagynánk azt a tényezőt, amit Plútónak hívnak. Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk ennek. A Plútó addig működik, amíg rejtve van, ameddig hatása ismeretlen számunkra. Hádész a mitológiában láthatatlan volt. Másfelől azonban a Hádész szó mégiscsak „rejtett gazdagságot” is jelent.

A szemináriumot két részre osztottam, hogy a Plútót és a vele kapcsolatos dolgokat minél mélyrehatóbban elemezhessük. Így az első rész inkább általános bevezető a

10

bolygó pszichodinamikájába, a második rész során pedig részletesebben foglalko-zunk a Plútó fényszögeivel és helyzetével a horoszkóp házaiban.

Ha megnézzük a szeminárium képletét (1. ábra), láthatjuk, hogy a Plútó nagyon fontos helyen, nevezetesen a Deszcendensen áll. Nagyon örülök a mai napnak, noha tegnap borzasztóan fáradt voltam. Látni fogjuk, hogy ez a plútói folyamat természetes velejárója. Azért örülök, mert a Plútó ezzel az állással igen jelentős sze-repet vállal ezen a szemináriumon. Bízom benne, hogy megérinthetjük majd ezen archetípus mélyebb dimenzióit, a vele kapcsolatos figurákat és folyamatokat, azaz a Plútót magát a pszichológiai asztrológiában.

A Plútó ma igen jelentős fényszögeket is alkot. Egyrészt trigonban áll a Vénusszal és a Holddal. Másfelől, a Szaturnusz és a Plútó szembenállása olykor, rövid időre erős fáradtságot idéz elő, s ilyenkor nagyon nehéz kideríteni, mi is okozza. Ez ugyanis a halál bolygóinak oppozíciója, és már 2006 késő tavasza óta tart. Elkerülhetetlen dolgok történtek úgy kollektív, mint egyéni szinten, a személyesen átélt események szempontjából is. Ez a fényszög nagyon erős, így egyfelől komoly szembeszegülést jelent életünk korlátaival, másfelől jelenti a struktúrák láthatatlan erők által elő-idézett összeomlását is. Ilyenkor igen sebezhetőek, manipulálhatóak vagyunk. E tranzit idején igen fontos, hogy az élet kihívásaira kapásból tudjunk válaszolni. Ter-mészetesen ezt a folyamatot a körülöttünk lévő embereken keresztül is érzékeljük. Tudni kell azt is, hogy ilyen fényszögnél gyakran elkerülhetetlenül vége lesz annak, aminek már nincsen helye az életünkben. A dolog igen radikálisan működik, mivel mindkét bolygó a halál bolygója. A Szaturnusz egyébként nem alvilági bolygó vagy mitológiai alvilági istenség, mint a Plútó, de azért ő is a földhöz kapcsolódik.

Mielőtt a Plútót felfedezték volna, a Szaturnuszt tekintették a halál urának. A halált az alkímiában és másutt is csontváz alakjában, mindig a Szaturnusszal szimbolizál-ták; olyan valamivel, ami halandóságunkra, a dolgok véges mivoltára emlékeztet. A Szaturnuszban nincs meg az isteni derű, nincs semmi felemelő, mennyei vagy spi-rituális. Nem jelent rövidebb utat sem a megvilágosodáshoz. A Szaturnusz arra jó, hogy kíméletlenül szembesítsen minket ideáljainkkal. Rámutat arra, hogy az ideá-lok és a realitás két különböző dolog. Lehetőségünk nyílik ráébredni, hogy mennyi-re élünk az ideák világában és mennyi a realitásérzékünk. Arra, hogy halhatatlansá-gunk egy részét hol vagyunk képesek gyakorlati célokra fordítani.

Ez a kérdés a görög mitológiai hősöknél is megjelenik: ők ugyanis nem tudnak kilépni abból a bűvkörből, hogy ők istenek leszármazottai.

11

1. ábra: A szeminárium asztrológiai képlete „A Plútó és az átalakulás”

(2002. március 16.)

Bizonyos tekintetben kétségtelen tény, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindannyiunk fölött létezik egy magasabb erő. Ám ezen egy bizonyos ponton túl kell lépni, és el kell kezdeni saját meggyőződéseink szerint élni, azokat bátran képviselni, védelmezni, mindeközben pedig fejleszteni tűrőképességünket. A Szaturnusz és a Plútó oppozíciója a halál, az elmúlás, a veszteség fényszöge. Ez globálisan értendő, hiszen minden emberre vonatkozik. Befolyásolja mind az egész emberiséget, mind az egyes embereket, mégpedig úgy, hogy működésbe hozza szü-letési képletünk bolygóit – egyeseket jobban, másokat kevésbé. Ha a plútói analó-giát nem ismerjük fel magunkban, másoknál találkozunk vele. A Szaturnusz és a Plútó fényszögének nehézsége abban áll, hogy olykor nem is vagyunk tudatában annak, hogy rossz a kedvünk vagy valami bajunk van. Ez a tudat problémája. Elő-fordul az is, hogy tudatában vagyunk ugyan rossz kedélyállapotunknak, de nem tudjuk, mi okozza. Nem értjük, hogy a nehéz bolygóállás mit követel tőlünk, mit akar megváltoztatni. Ezért aztán azt sem tudjuk, mi a megoldás, és hogyan fogad-hatnánk el korlátainkat úgy, hogy ismét jól érezzük magunkat. A Szaturnusz és a Plútó fényszöge a depresszió és az aggodalmak mutatója is. Nincs elég lelkierőnk, hogy megértsük és elfogadjuk a felmerülő kellemetlen körülményeket. Lehet, hogy megmaradunk egyfajta el nem múló, lebegő nyugtalanság állapotában. Nehezeb-ben férünk hozzá saját tudat alatti énünkhöz, nem értjük meg, amit az élet mondani

12

akar. Amíg rá nem jövünk, hogy minek kell megváltoznia, addig csak súlyosbod-nak személyes konfliktusaink. Az emberekhez való viszonyulásunk ugyanis min-dig összefügg tudat alatti énünkhöz kötődő kapcsolatunkkal. A lélekelemzésben jól ismerjük az ilyet. A párhuzam ugyanúgy fennáll az egyes emberekhez, mint a közösség egészéhez fűződő viszonyunk tekintetében. Amit viszont megtehetünk a Szaturnusz és Plútó áthaladása, illetve általában a plútói áthaladás idején, az az, hogy intenzíven foglalkozunk a tudatunkkal. Olyan dolgokkal, amelyek valami miatt tévesen élnek bennünk, amelyek valamilyen ideálra épültek, amelyeknek nem volt valós alapjuk. Úgy tűnik, sorsunk néha megengedi, hogy életünket viszonylag gyenge alapra helyezzük, és elmeneküljünk a viták, konfliktusok elől – noha ezek fontosak lennének a valósággal való jobb kapcsolat kialakítása szempontjából. Ha a plútói konstellációhoz társul a Szaturnusz is, lehet, hogy azt érezzük: nem tudjuk megakadályozni, hogy az élet meg ne fosszon minket valamitől. A megfosztottság érzése igen fontos eleme ennek a bolygóáthaladásnak. Ha azonban ezt felismerjük és tudatosítjuk, alkalmunk nyílhat arra, hogy megértsük, a múltban hol alapoztuk meg a dolgokat tévesen. Lehetőségünk lesz látni, hol nem vettük figyelembe a valós lehetőségeinket, hol cselekedtünk ehelyett olyan elképzelés szerint, amelynek kevés valóságalapja volt. Ismerősen hangzik ez?

Hallgató: Igen.Matjaž: Fontos lenne nekem a visszajelzés, hogy ismerős a helyzet, de mindenki

csendben van, semmi visszajelzést nem éreztem. Ez is a Plútó arca lehet. Bizonyos ideig elrejti érzelmeinket.

Ha a Szaturnusz nem lenne érintett, a Plútó egészen más volna. A Szaturnusz és a Plútó közötti erős fényszögre hétévente kerül sor. Minden ilyen fényszög körülbelül egy-másfél évig tart. Ez idő alatt kollektív szinten egyfajta „pusztítás”, rombolás történik. Ezelőtt hét-nyolc évvel, a bolygók között kvadrát volt. Ekkor tombolt a legjobban Boszniában a háború. Hirtelen olyan helyzet állt elő, amely a végsőkig próbára tette az emberiség igazságérzetét. Annyira elfajultak a dolgok, hogy már nem lehetett világosan látni, mi is történik. A világ a végsőkig, de legalábbis nagyon sokáig nem ismerte fel, miről van szó. Mintha az ember lelke az óriási rombolás miatt képtelen lenne átérezni valamennyi következményt. Érzelmileg elnémul és megkeményedik. Hasonló helyzet volt 2001-ben, a Szaturnusz és a Plútó szembenállása idején, az amerikai ikertornyok leomlásakor. Az ezt követő rombolás és pusztítás volt a következménye annak, hogy nem voltunk képesek tudatosan, magunktól meglátni, mi is történt valójában, miért is dőlt össze a két felhőkarcoló.

Amikor egy ilyen pusztításra reagálunk, vajon tényleg nem kell tekintettel lennünk másokra? Valóban ugyanolyan vehemenciával kell visszavágni, mint amivel min-ket bántottak, anélkül hogy szembesítenénk magunkat a történtekkel, és a fejlődést segítő módon próbálnánk megoldani a konfliktust? Csakhogy életünkben bizonyos

13

dolgok esetében nem létezik kompromisszum. Ezt a görög hősöknél is láthatjuk. A kompromisszumnélküliség az, ami elkerülhetetlen helyzetekbe sodorja a hősöket, amelyekben megfosztják őket attól, amit látszólag már megkaptak vagy kiharcoltak. Ez régi archetipikus üzenet, amely arról szól, hogy ha valamit rövid időre elvesz-tünk, úgy érezzük, mintha megfosztottak volna bennünket tőle. Olyan érzésünk támad, hogy az élet igazságtalanul bánik velünk, és elveszi azt, ami már a miénk volt és amit nagyon fontosnak éreztünk. Ám vajon képesek vagyunk-e ilyenkor visszatekinteni és feltenni a kérdést: hogyan is kezdődött mindez, milyen alapokra épült, időközben milyen negatív dolgok halmozódtak fel, amelyeket nem oldottunk meg, mert nem volt rá erőnk, hogy beszéljünk róluk? Ha legalább kísérletet teszünk arra, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, világosabban láthatjuk az összefüg-géseket. Képesek leszünk megérteni, hogy az életünkben miért elkerülhetetlenek bizonyos dolgok. Vagy Jungot idézve: „Nem a sors irányít minket, saját sorsunk fonalát mi magunk szőjük.” Saját sorsunkat tulajdonképpen mindennapi sorsdöntő, egymást követő elhatározásainkkal szőjük. Mondhatnánk úgy is, hogy mindaddig, amíg szemet hunyunk és az apró helyzetekben megengedjük, hogy ránk kénysze-rítsenek vagy erőszakoljanak dolgokat, addig nem megfelelőek emberi kapcsolata-ink, hiszen eközben titokban, illetve tudat alatt abban reménykedünk, hogy ezzel elismertek vagy szeretetre méltóak leszünk, elfogadnak majd bennünket. Nagyon nehéz e rejtett elvárásainkat felismerni, hiszen többnyire tudatunk mélyén találha-tók. Ezért működünk olykor öntudatlanul, vagy kellő mértékű öntudat nélkül. A gyakorlatban megfigyelhetjük, hogy amikor a Szaturnusz és a Plútó erős fényszöget alkotnak egymással, minden hetedik évtől a nyolcadikig (0º együttállás, 90º kvad-rát, 180º szembenállás), akkor „benyújtják a számlát”, amit rendre ki is egyenlítünk. Úgy tűnik, mintha anyagiakkal fizetnénk, valójában azonban nagyon nehéz, nega-tív érzelmekkel „rendezzük a számlát”.

14

I.

A BOLYGÓ ASZTRONÓMIÁJA

A Plútó asztronómiai szempontból igen kicsi bolygó, körülbelül akkora, mint a Hold. 1930-ban fedezték fel. Egy holdja van, amelynek átmérője több mint a fele, tömege pedig egyhetede a Plútóénak. Ez a hold a Charon. Mivel a Plútó forgási és a Charon keringési ideje megegyezik, ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymásnak. Úgy viselkednek, mint két egymás körül keringő labda. Ellentétben a Naprendszerünkben máshol elhelyezkedő gázbolygókkal, a Plútó szilárd, így soká-ig nem ismerték el bolygóként. Kis tömege miatt egy ideig kisbolygónak tartották, már csak azért is, mert a pályája túlságosan elliptikus. A bolygók pályája ellipszis alakú, hol kerekebb, hol nyúltabb. A Neptunusz keringési pályája igen kerek, míg a Plútóé nagyon elnyújtott: ezért keresztezi kétszer is a Neptunusz pályáját. Vannak évtizedek, amikor a Plútó közelebb van a Földhöz, mint a Neptunusz. Ez legutóbb 1999-ig tartott, ekkor a Plútó kilépett a Neptunusz keringési pályájáról. Ráadásul a Plútó pályája a bolygók síkjával, az ekliptikával 17º-os szöget képez, míg a töb-bi bolygó 2º–3º között ingadozik. Ez a rendellenesség fontos a Naprendszerben: ez okozza, hogy a Plútó nagyon szabálytalan, egyenetlen sebességgel halad át az állatövön; ezért tartózkodhat egy-egy állatövi jegyben 13 évtől egészen 39 évig. A legrövidebb ideig azokban a jegyekben tartózkodik, amelyeken keresztül mos-tanában halad át: ezek a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas és a Bak jegyek. A velük szem-ben lévő jegyekben: a Kosban, a Bikában, az Ikrekben és a Rákban a leglassúbb, ezeken a jegyeken a tizenkilencedik században és a huszadik század elején haladt át. A Plútó jelenlegi viszonylag gyors áthaladása az állatövi jegyeken talán arra is utal, hogy a pszichológiát illetően rendkívül intenzív, nagy erőfeszítést igénylő időket élünk.

A Plútót 1930-ban Clyde Tombaugh asztronómus fedezte fel. Őt idős korában, pár évvel azelőtt, hogy egy rakéta (az úgynevezett Plútó Express) fellövését tervezték a bolygóra, hivatalosan is megkérdeztek, engedélyezi-e expedíció küldését a „bolygójára”. Természetesen örömmel beleegyezett, ám nemsokára rá meghalt. A szinkronicitást nem lehetett nem észrevenni. A Plútó a mitológiában szó szerint és szimbolikusan egyaránt a halált képviseli. Ez pedig, mint ahogyan azt Carl Gustav Jung is hangoztatta, születésünk után a legfontosabb esemény

15

életünkben. Az expedíciót, amely az út hosszúsága miatt személyzet nélkül indult, 2006 februárjában lőtték ki és előreláthatólag 2012-ben vagy 2013-ban éri el a Plútót.

Az asztronómusok a bolygó felfedezése óta nem voltak egységesek abban, hogy valódi bolygónak nevezhető-e a Plútó, vagy sem. Elsősorban a mérete zavarta őket, hiszen, ellentétben a Naprendszerünk külső részében található gázóriásokkal (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz), csak egy kicsiny űrszikla, amely kisebb még a mi Holdunknál is. A kérdés csak röviddel ezelőtt oldódott meg, amikor a tudósok végül közös álláspontra jutottak.

A világűrben lévő testek megnevezése és besorolása a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) feladata, amely közel 10 000 hivatásos csillagászt számlál szerte a világból. A 2006 augusztusában, Prágában tartott közgyűlésen határozatban definiálták újra azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy égitest a bolygók közé sorolható. Ezek szerint a bolygó olyan égitest, amely a Nap körül kering, és elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy hidrosztatikus egyensúlyban legyen, vagyis saját gravitációja révén gömbhöz közeli formát öltsön. Ezenkívül a bolygónak uralnia kell saját területét: ezt abból látjuk, hogy „megtisztítja” pályájának környezetét. A határozat bevezette a „törpebolygó” fogalmát is. Ez olyan bolygó, amelynek nem sikerült megtisztítania pályájának környezetét.

A Plútónak sem sikerült, ezért Naprendszerünkben elvesztette a kilencedik bolygó státuszát, és mostantól kezdve csak törpebolygónak minősül. Ugyancsak törpebolygó lett a Plútó holdja, a Charon, a nemrégen felfedezett Szedna, valamint a szintén nemrég megtalált 2003UB313 égitest, amelyet egyre gyakrabban Xenának neveznek. A törpebolygók közé sorolták továbbá a Cereszt is, amelynek eddig aszteroida státusza volt. Ám a Ceresz nem tartozik az úgynevezett transz-neptunuszi objektumok, illetve plútói bolygók közé (mindkét kifejezés ideiglenes, az asztronómusok még keresik az igazán megfelelőt), hiszen sokkal közelebb van a Földhöz, mint a már említettek. A Ceresz a Mars és a Jupiter közötti övezetben lévő aszteroidák rajában a legnagyobb tag, s már 1801-ben felfedezték.

A PLÚTÓ FELFEDEZÉSÉNEK ÉS PÁLYÁJÁNAK LÉLEKTANI-SZIMBOLIKAI ÉRTELMEZÉSEI

Az, hogy a Plútó nem tisztította meg pályáját, talán azt szimbolizálja, hogy miért éppen ő képviseli a mitológiában a titokzatos területet. Ez Hádész birodalma, a hol-tak világa, amely mélyen a Föld felszíne alatt fekszik. Ha ezt pszichológiai nyelvre fordítjuk, azt jelenti, hogy a Plútó képviseli a tudatalattinkat, amelyről sok minden

16

mondható, csak az nem, hogy letisztult. Ellenkezőleg, tele van olyan tartalommal, amelyeket a környezet nyomására, vagy saját erkölcsi normáink okán oda tároltunk, s ezzel elnyomtuk őket. Jung szerint az árnyék dimenziójáról, vagyis a személyiség árnyoldaláról van szó, amely bár tudattalan, de vizsgálatára mindenképpen szük-ség van ahhoz, hogy lelkileg és személyiségünkben egyaránt eredményes fejlődé-sen menjünk keresztül. Annak az asztronómiai ténynek pedig, hogy újabb és újabb plútói objektumokat tárunk fel, csak örülhetünk. Ez egybevág ugyanis azzal, illetve azt mutatja, hogy a világban mindenütt egyre erőteljesebb a mélylélektan különbö-ző transzperszonális dimenzióinak fejlődése, mint amilyen a pszicho-asztrológia is. Véleményem szerint ennek nagyon nagy jövője van, hiszen Jung is azt mondja, hogy ez lényegét tekintve „sűrített” archetipikus pszichológia. Még sok munka vár ránk, hogy minél több rejtélyes, szimbolikus fátylát lebbenthessünk fel.

Hölgyhallgató: Matjaž, mi a véleményed arról, hogy a Plútó keresztezi a Neptunusz pályáját? Tekinthetjük ezt egyfajta pszichodinamikai bevezetőnek?

Matjaž: Igen. A Naprendszer szabályos rendszerébe való behatolás szimbolikus értelemben nagyon fontos. Az asztronómusok is, noha kételkednek bolygói státuszában, mégiscsak vezetőként ismerik el a plutónikus bolygók között. A Plútó maga bejárat az alvilágba, miközben meglehet, hogy az összes őt követő bolygó ennek különböző dimenzióját képviseli. Amikor a tizenkilencedik században még csak a Neptunuszt fedezték fel, sőt, egészen a huszadik század kezdetéig, a tudattalan dimenziójáról csupán szépítve, mondhatjuk idealizáltan beszéltek. Nagy visszhangot keltett Bleuler felfedezése és a hipnózis megjelenése, amely olyan benyomást keltett, mintha csodálatos módon minden betegség gyógyítható lenne vele. Ám 1930-ban a Plútó felfedezése egybeesett a lélekelemzés fellendülésével (jóllehet Freud könyve, az Álomfejtés már 1900-ban megjelent), és kiderült, hogy a tudatalattival való foglalkozás bizony kemény és küzdelmes munka, s elsősorban szembesülést jelent az elfojtott, netalán destruktív tartalmakkal is. Ez volt a Plútó betörése. A bolygó szimbolikusan két szempontból is szokatlanul viselkedik. Egyfelől, mivel az ekliptikát 17º-os szögben metszi, így ez az ekliptikának, illetve az ember éntudatának egyfajta új dimenzióját jelenti. Másfelől: kétszer is átszeli a Neptunusz pályáját, ez pedig fájó vágásként hatol be az idealista, romantikus világfelfogásba és lélektanba, amely a byroni-álmodozó tizenkilencedik századból ered. Ehhez járulhat még egy harmadik, szokatlan tényező is, amely a Plútóval kapcsolatban az utóbbi időben merült fel, ez pedig az, hogy vele megnyílt előttünk a törpebolygók dimenziója: azt mondják, a mérget is kis fiolákba rejtik. Más szóval, a Plútó új dimenziót nyitott meg az ember tanulmányozásában; rájöttünk, hogy bizonyos értelemben (a tudat alatti dimenzióban) mindannyian „törpék” vagyunk, pszichológiailag fejletlenek, és ezért szellemileg kicsik. De, mint az alkimisták mondanák, a szellem az anyagban

17

rejlik, ezért azt át kell változtatni. Ezt a pszicho-asztrológia gyakorlatából és a lélekelemzésből már jól ismerjük, hiszen pácienseink tudatalattijával foglalkozunk. Előtte természetesen saját „törpe-anyagunkon” kell részletes és hosszadalmas vizsgálódással átrágnunk magunkat! Éppen ezért, minden e területtel foglalkozó intézmény, így a mi intézetünk is (Pszichológiai Asztrológia és Lélekelemző Intézet, Ljubljana: IPAL), hosszan tartó és mélyreható lélektani munkát követel meg először saját magunkon, mielőtt engedélyezné az efféle munkát másokon is.

Ha a társadalom és az egyén fejlődését nézzük, azt mondhatjuk, hogy a huszadik század, amelyben a Plútót felfedezték, igen kegyetlen volt. A történelemben azelőtt sohasem volt ilyen aljas emberpusztítás, ilyen rosszindulatú rombolás, ami ennyire akadálytalanul véghezvihető lett volna. Ez a pusztítás dimenziója, mégpedig nagyon burkolt és becstelen formában, hiszen a háborúk már nem olyanok, mint valaha. Annak idején nyíltan harcoltak, majd előbb-utóbb kompromisszum született és békét kötöttek. Ehelyett ma az erőszak filozófiája uralkodik, az erősebb és a kegyetlenebb győz. A hidegháború idején is így volt. Csak a két nagyon brutális erő jól sikerült egyensúly-helyreállításának köszönhetően nem robbant ki a harmadik világháború. Csak azért nem nyomták meg a végső pusztulást jelentő gombot, mert az amerikaiak tudták, hogy az oroszok elég erősek ahhoz, hogy megsemmisítsék őket, és mert az oroszok is tudták, hogy az amerikaiak is elég erősek a megsemmisítő csapáshoz. Meg sem próbálták a konfliktusokat megoldani, kísérletet sem tettek arra, hogy megértsék, miért is van nézeteltérés vagy viszály. Nem kísérelték meg tudatosítani, hogy mi az, ami polarizálódni próbál, és hogy ez miféle értékek megőrzését célozza. Az erre való törekvés minimális volt. Csak a szerencse mentett meg bennünket, hogy akkor nem nyomta meg valaki azt a bizonyos gombot. Hasonlóan vagyunk a mai időkben, például a Közel-Keleten dúló háborúkkal is, ahol szintén az erő politikájáról van szó. Valójában eszünk ágában sincs tanulni és/vagy átvenni valamit a másiktól, kizárólag az erőfölény a fontos. Provokáljuk az ellenfelet, hogy mutassa meg az erejét, és ha kell, hajtsa is végre a pusztítást. Ez nagyon plútói, a szó legprimitívebb értelmében.

A plútói területek fejlődésére való visszatekintésen kívül nagyon fontos a pszichológia fejlődésének vizsgálata is. Ha gondolatban visszatérünk Freudhoz, vagyis a tudattalanba való elfojtás létezésének felfedezéséhez, megállapíthatjuk, hogy a Plútónak van még sok más, egészen pozitív dimenziója is. Itt kulcsszerepe van Jungnak, aki a tudatalattit önálló kategóriaként értelmezte. Egy olyan spektrumról beszél, ami a szellemi tartalmú elfojtott ösztönöktől egészen az éntudatig terjed, amely már mélyebb, nagyobb személyiségközpont, s amelyet saját szellemi és személyiségfejlődésünk során ismerünk fel. Az a pszichológiai megközelítés, miszerint a teljesség mindannyiunkban megtalálható, s ez mélyen meghatároz bennünket, gyökeresen megváltoztatta felfogásunkat a valóságról. Megmutatkozott előttünk a transzperszonális pszichológia teljes tárháza, amit nemcsak Jung

18

fejlesztett, hanem – mint pszicho-szintézist – a humanisztikai pszichológia területén Roberto Assagioli és mások is. Mindezen műfajok koronáját a pszicho-asztrológia képezi, ahol olyasminek a fejlődéséről beszélünk, ami bennünk, mint mag, ad potentu van jelen. Születésünk képlete a bennünk lévő mag. Az a mag, amelyből egy egész személyiségnek kell kifejlődnie, mint ahogyan az alma magjában is kódolva van, hogy belőle almafa nőjön. Ez a pszicho-asztrológia szemlélete az ember fejlődéséről.

És itt már dimenzióbeli különbségről van szó. A romantikus ideálból, amely a Neptunusz felfedezésekor uralkodott, az emberről alkotott romantikus elképzelésből és az idealista földöntúli világban való elmélyülésből egyszer csak elkezdett valami alulról dolgozni. A lélekelemzés felfedezte a komplexusokat, a védekezési mechanizmusokat, egyszóval olyan dolgokat, amelyeket elfojtunk; a negatív érzelmeket, amelyek mélyen fekvő archetipikus tapasztalatból erednek. Megállapították, hogy mélyebb szinten az emberi élet kora gyermekkori évei a legfontosabbak. A Jung-féle analitikus lélektan meghatározta lélektani viszonyunkat az archetípusokkal, amelyeket sokféleképpen értelmezhetünk. Magyarázhatjuk például a kollektív tudattalan kifejeződéseként, amelyet saját személyes tudatalattink mélyebb dimenziójában érintünk. De választhatunk rövidebb utat is, és mondhatjuk, hogy minden a korábbi életekből származik. Természetesen mindkét szempontból lehet a kérdést tanulmányozni. Ám voltaképpen mindkét esetben az ember mélyebb dimenziójáról beszélünk. Az ember egyszerre lett teljesebb és mélyebb, tudatos énünk teljességünknek már csak egy része. Emellett itt van még az éntudat, ami egy még mélyebb dolog. Olyan valami, ami néha jól meg is leckéztet bennünket, netán meg is foszt olyan dolgoktól, amelyekről azt gondoljuk, hogy jogosan szereztük meg őket. Elveszi tőlünk azt, amiről valóban azt hittük, hogy megérdemeltük. Borzasztó nagy igazságtalanságnak tudjuk megélni, ha valami ilyet elvesznek tőlünk.

Ez az átmenet a Neptunuszból a Plútóba kollektív és egyéni szinten egyaránt az átalakulás, a transzformáció témája. Többé nem lehet már a jól megszokott ideális világkép szerint élni: találkozni és szembesülni kell a rosszal, a rombolással és manipulációval is. Nem vagyunk szabadok, hogy eldönthessünk, harcba szállunk-e a gonosszal, ez a lehetőség nem adatott meg. Egy amerikai politikus például egyszer csak már nem volt képes döntést hozni arról, hogy romlásba döntsön-e egy ázsiai országot, vagy sem. A döntés már hatáskörén kívül volt. Bárhol megjelent, csak rendkívüli nyomás volt érezhető, az, hogy a „fogat fogért” elv akar érvényre jutni, amely nem tűri a megaláztatást, a kialakított ideál veszélybe sodrását. Saját hazánkat mindenek felett állónak tekintjük: miért korlátoznánk és csökkentenénk tehát a melegházi gázok kibocsátását, ha ez kárára van a hazai gazdaságnak! Csakhogy ez meglehetősen szűk látókörű gondolkodásra vall. Így bárki védhetné a saját önös érdekeit. Az éntudat itt még nem érvényesül, ezért az egyén a plútói komplexus manipulációja alapján működik. Olyan érzésünk támad, hogy az élet elkerülhetetlen

19

döntés elé állít. Ilyen kényszerhelyzetekben, amikor úgy érezzük, hogy valamit mindenáron végre kell hajtani, rendszerint az éntudat hiányáról van szó. Amikor az életben azt érezzük, hogy valami elkerülhetetlenül be fog következni, ha csak egy mód van rá, legyünk nagyon elővigyázatosak. Megtanulhatunk annak lenni, ha készek vagyunk visszatekinteni hajdani rossz döntéseinkre, amelyeket lelki szorongásaink közepette hoztunk meg.

A Neptunusz pályájának metszése valamilyen módon az ideálok, a feltétel nélküli harmónia és az emberek közötti feltétel nélküli szeretet megsemmisítésére utal. Összeomlott a romantikus világkép, a művészet pedig átváltott a romantikus elmélyülésből a kegyetlen realizmusba. Persze életünk során nem szabad lemon-danunk az álmodozásról. De tudjuk azt, hogy a másik oldalon ott van a Plútó, és azt mondja: „Lépj ki az életbe, dolgozz, találkozz emberekkel, szenvedj, próbáld kideríteni, mit akar neked az élet mondani. Hogyan fogsz szembesülni, félreállsz-e, ha valami elkezd zavarni, vagy elkezdesz esetleg magadon valamit változtatni? Vajon visszaütsz-e valóban gondolkodás nélkül és pusztítasz, vagy igyekszel valamit megváltoztatni? Ideáljaid már nem kivitelezhetők!” Ez a pályametszés elképzelé-seink, idealista értékeink megtörését szimbolizálja. Az élet új dimenziójáról van szó, mint ahogyan dimenzióváltást hozott létre a Plútó azzal, hogy pályájával kitágította az ekliptikát. Milyen kicsi, mégis milyen mérgező!

Amikor a bolygóóriások felfedezése zajlott, a Neptunusz mögött más leletre számítottak. Az Uránusz hatalmas volt, szép, türkiz és metálszínű… A technológia és az objektív tudományok fejlődésének előjele. Utána felfedezték a Neptunuszt; a teleszkópban gyönyörű kékségként jelent meg, igazi romantikus külsőt mutatott! Az asztronómusok persze arra következtettek, hogy mögötte majd a legnagyobb és legszebb bolygót fedezik fel. A valóságban azonban megjelent egy kicsi, nyomorult, feketés bolygó, amely már szinte nem is bolygó. Azonkívül, hogy kicsiny, ráadásul teljesen szabálytalanul kering. Kiderült tehát, hogy valami teljesen más, mint gondolták. Hasonló a helyzet a saját életünkben is a Plútóval, illetve a plútói témákkal. A romantikus, idealisztikus elképzelések helyett az élet kegyetlen lélektani kihívásokkal szembesít bennünket. A modern társadalom hihetetlenül összetett pszichológiai fejlődést követel meg az emberektől, amely fejlődés sokak számára túl nehézzé, esetleg akár irányíthatatlanná is válik. Hasonló ez az atomenergia természetéhez, amelyet a Plútóval párhuzamosan fedeztek fel. Az atomenergia az atommagból (az „oszthatatlanból”) ered, úgy, ahogyan a Plútó energiája pszichológiai értelemben egy mélyebb, oszthatatlan magból származik, a mélyebb énből, az éntudatból. Az atomenergia látszólag ártatlan, a valóságban azonban fékezhetetlen. Sugárzást idéz elő, ami idővel megállíthatatlanná válhat. Pszichológiai értelemben ez azt jelenti, hogy a Plútó olyan, mint ez a „sugárzás”, amely a mai embertől állandó és mélyről fakadó fejlődést követel meg. Az is előfordulhat, hogy a fejlődés rossz irányt vesz bizonyos megoldatlan negatív érzelmekkel küzdő emberek közötti

20

kapcsolatokban, s ez aztán szomatikus betegségekhez, vagy pszichikai tünetekhez vezethet.

Hölgyhallgató: A huszadik században voltak először a háborúk ilyen kegyetlenek a civilekkel szemben. Emberek csoportjait ölték meg, sőt egyes népek megsemmisítésével is próbálkoztak. Azelőtt a történelemben nem voltak ilyen háborúk.

Matjaž: Igen, úgy tűnik, hogy a régebbi háborúkban a civileket jobban megkímélték. Hajdanán nem volt szabad őket megtámadni, most viszont ezt úgymond legalizálták. Ha kell, belenyugszunk majd a civil áldozatokba is, jóllehet törekedni fogunk arra, hogy azok minimálisak legyenek. Az emberi életre manapság kollektív szempontból tekintenek. Az egyes ember élete nem sokat ér. Amikor a második világháború alatt annyi embert égettek el a koncentrációs táborokban, a Szaturnusz és a Plútó az Oroszlánban álltak együtt. A Szaturnusz és a Plútó működésén át az Oroszlán dimenziója érvényesült, amely állandó minőségű tűz, tehát akár égetés is lehet.

Hallgató: Mi a véleményed az évezredvégi világvégétől való félelemről?

Matjaž: Igen, ez az úgynevezett milleniarizmus. Történelmi tény, hogy ez így volt már az elmúlt ezredfordulón, tehát ezer évvel ezelőtt is. Szerintem ezt a jelenséget szimbolikus értelemben ugyancsak a Plútó pályájának metszéseként élhetjük meg: ez kizökkent bennünket a rendezett világ biztonságos méhéből, amit a mitológiában Neptunusz képvisel. Számokról is beszélünk: a számbeli áthaladásról az új évezredbe, amely az ember pszichéjével azt sejteti, hogy ez egyfajta plútói áthaladás, ami végesnek és véglegesnek tűnik. Ez azonban lehet, hogy csupán fantázia, amelynek igazából nincs valós alapja. Hasonlítsuk ezt össze a fontosabb Plútó-tranzitok idején történtekkel. Azt az áthaladást, amikor a bolygó átmegy a születési képletünk kardinális pontjain, már pár évvel azelőtt megérezzük, mielőtt pontosan bekövetkezne. Érezzük, hogy az életünkben valami készül. Sok mindent foghatunk erre a tranzitra, és például azt mondjuk: „Hál’ Istennek, végre valami befejeződik majd!”, vagy: „Ez borzasztó lesz, katasztrófa, teljes összeomlás!”; esetleg azt gondoljuk, hogy valakink meg fog halni. Aztán az említett áthaladásnál többnyire kiderül, hogy az, amit féltünk elveszíteni, megmarad, és egészen más valami megy tönkre. Elvesznek tőlünk valamit, amiről egyáltalán nem gondoltuk, hogy elveszíthetjük. Ez azt jelenti, hogy a plútói folyamatok feletti tudatos ellenőrzés nem működik. Egyszerűen nem tudhatjuk előre, mi fog velünk történni! A Plútóval mindig olyan dolgok mennek tönkre, amelyeket egyáltalán nem féltettünk, vagy eszünkbe sem jutott, hogy elveszíthetjük őket. Teljes előreláthatatlansággal találkozunk. Kérdés például, miért fog az emberi faj kihalni.

21

Lehet, hogy a megsemmisülést a globális felmelegedés fogja okozni, de lehetséges, hogy teljesen máshol kell majd keresni az okot.

Hallgató: Valóban szükség van-e kollektív szinten történő megsemmisülésre?

Matjaž: Bebizonyosodott, hogy a nagy civilizációk eddig egyszer már mind elvesztek. A mi civilizációnknak is vége lesz, ha nem előbb, majd akkor, amikor Földünk a Nap megváltozott aktivitása következtében kiszárad. Ez elkerülhetetlen. Jó, ez valóban még nagyon messze van, de tény, hogy legalábbis a Földön, az emberiségnek egyszer vége lesz. Mégis van remény, hogy most az új évezred kezdetén a viszonyok talán kissé másképpen alakuljanak. A Plútó ugyanis nemcsak az elkerülhetetlen véget szimbolizálja, hanem az újjászületést is. A Plútó múlt századi felfedezését olyan eseményként is értékelhetjük, amely egyben az emberiség újjászületését is ígérheti. Nagyon is lehetséges ugyanis, hogy a tudósoknak még idejében sikerül majd megállítani a globális felmelegedést, jóllehet a sarkkörökön a jég a legújabb, 2006-os adatok szerint már oly mértékben kezdett olvadni, hogy hamarosan számíthatunk a tengerszint jelentős emelkedésére. Az is fenyeget bennünket, hogy megváltoznak majd a nagy tengeri áramlatok, és senki sem tudja, milyen lesz az egyes területek éghajlata.

Hölgyhallgató: Majd más bolygókra megyünk.

Matjaž: Ez nagyon idealisztikus. Más bolygókra megyünk majd, hacsak a benzin nem lesz túl drága… (nevetés)

A PLÚTÓI KOMPLEXUS

Hölgyhallgató: Nagyon mérges lettem, mert tehetetlennek érzem magam ezzel a témával kapcsolatban. Dühös vagyok. Vajon ez is a Plútóval kapcsolatos?

Matjaž: Tény, hogy a Plútó kapcsolatban van a régi dolgok vagy kapcsolatok lezárásával. A folyamat elején zavarodottságot érzünk. A Plútó egy meglehetősen durva energia, amely kellemetlen emocionális nyomást okoz. Azzal könnyíthetünk rajta, ha megértjük, és értelmet adunk ennek az energiának, hogy a tudatalattiból érkező hőség enyhülni kezdhessen. Úgy segíthetünk magunkon, hogy először is visszalapozunk életünk korábbi fejezeteibe: ez a lélekelemzés alapeszköze. Rájöhetünk például, hogy a dühünk az adott helyzethez képest indokolatlanul erős

22

volt, hiszen senki nem tett olyat, amiért ennyire dühösnek kellett volna rá lennünk. Mivel az ilyen düh túlnőtte a reális helyzetnek megfelelő mértéket, már veszélyes, hiszen pusztítóvá is válhat. Ez annak a jele, hogy az illető pszichéjében valami megoldatlan, feldolgozatlan, öntudatlan van, egyszóval egy összetett problémáról van szó. Ekkor beszélhetünk plútói komplexusról, amelynek magjában archetipikus Plútó-alak van (ennek különböző változatairól későbbi, a Plútó mitológiájáról szóló fejezetben beszélünk majd). Plútói komplexussal állunk tehát szemben akkor is, amikor egy valójában teljesen ártatlan helyzet váratlanul dühöt vált ki belőlünk, amelynek azonban valódi oka egy korábbi feldolgozatlan problémánkból ered. Lehet, hogy egy látszólag lényegtelen eseményről van szó, amely tudat alatt egy megoldatlan konfliktusra emlékeztet, és ez hirtelen borzasztóan zavarni kezd bennünket. Ez egyúttal jelzés arra is, hogy valami a tudatalattiban is átdolgozást kíván. Ez az ember árnyékának alapdinamikája, amelyhez még visszatérünk.

Hölgyhallgató: Hogyan látszik ez egy ember születési képletében?

Matjaž: A plútói átalakulás mindig azzal a jeggyel és asztrológiai házzal van kapcsolatban, amelyikben a Plútó áll, illetve azokkal a bolygókkal, amelyekkel fényszöget alkotott születésünkkor.

Hallgató: Azzal a házzal is, amelyben a Skorpió jegy van?

Matjaž: Igen, úgy van, az átalakulás mindig kapcsolatban van azzal a házzal is, amelyikbe a Skorpió jegye esik. Ez fix minőségű vizes jegy, ezért nagyon mély. Nem csoda, hogy az asztrológiában hagyományosan épp a Plútó uralja. A Skorpió összetett és szívós karakteréről ismeretes.

Hölgyhallgató: Mi történik, ha a Plútó kvadrátban van a Nappal? Az átalakulás hatása alatt van-e az a ház is, amelyben a Nap van?

Matjaž: Igen, de csak másodsorban. Ha valakinél a Plútó a hetedik házban van, minden fontos változás az életében a kapcsolatokon keresztül történik. Amelyik házban a születéskori Plútó áll, ott valamilyen módon az alvilágba való bejárat van. Ha valakinél a Plútó a kilencedik házban van, akkor minden átalakulása külfölddel, tanulmányokkal, sógornővel vagy sógorral (a kilencedik ház a testvérek partnereit is jelenti), felsőbb bíróságokkal, erkölcsi és etikai kérdésekkel kapcsolatban történik. Ugyanilyen fontosak a fényszögek is. A születési képletben található fényszögek minden áthaladásnál aktiválódnak. Az illető bolygó azzal a házzal együtt kapcsolódik be a dinamikába, amelyikben áll. Például, ha valakinél a születésekor a Plútó kvadrátban áll a Nappal, akkor minden tranzitnál aktiválódnak a saját identitásával,

23

foglalkozásával, apaságával vagy a saját apjával való viszonnyal kapcsolatos témák. Tehát megmutatkoznak azok a körülmények, amelyekben ő maga vagy apa, vagy fiú. Ezek azok a kulcsok, amelyek alapján elemezni lehet az emberi kapcsolatokat.

Hölgyhallgató: És mi történik, amikor a Plútó az Aszcendensen vagy a Deszcendensen halad át?

Matjaž: A horoszkóp tengelyein való áthaladások lehetnek nagyon erősek, de előfordulhat az is, hogy nem azok. Az utóbbi esetben az átalakulás nem megy végbe, és a tudat a következő fontos áthaladásig változatlan marad. Ez sok mindentől függ. Magával az asztrológiával nem jósolhatjuk meg előre, hogy a Plútó egy bizonyos áthaladásakor történik-e kifelé is valami döntő esemény, vagy sem.

Hölgyhallgató: De az asztrológia, mint a régi nyugati alkimista szellemi ágazat tudományos vonulata, mégis arra tanít, hogy egy bolygó áthaladása a születési horoszkóp egy fontos pontján, viszonylag meghatározható hatású és elég egyszerűen leírható. A hagyományos tankönyvekben megtaláljuk azoknak jelzőknek, illetve analógiáknak a sorát, amelyeket meghatározott bolygóállásoknak tulajdonítunk.

Matjaž: Rendben, akkor most merüljünk bele egy kicsit mélyebben a lélek-elemzésbe, hogy megérthessük ezt a kérdést. Lélektani szempontból nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a döntés, hogy milyen változásokra és átalakulásokra van szükségünk, nem a mi kezünkben van: erről saját mélyebb énünk (éntudatunk) határoz. Az én (egó) perspektívájából nem látjuk saját teljességünket. Az én és a tudat hozzávetőlegesen mindössze egykilenced része teljes szellemi testünknek. És létezik még egy emberi képesség, mégpedig a tudatalattin keresztüli érzékelés. Ez az intelligens előrelátásra való képesség, amely Carl Gustav Jung szerint egyike a négy intelligens lélektani funkciónak, és intuíciónak nevezzük. Ha sikerül megnyitnunk intuíciónkat (szellemi körökben azt mondanák, hogy amikor megnyílik a harmadik szemünk), bizonyos pillanatokban szélesebb, illetve mélyebb perspektívából nézhetünk életünkre. Ekkor alkalmunk nyílik látni, vagy legalábbis megérezni, mit szeretne tőlünk a Plútó mint belsőbb énünk egyik aspektusa. Ezért lehet a Plútó áthaladása például az Aszcendensen az egyes embereknél annyira más és más. Olykor az ilyen áthaladás teljesen megváltoztatja az egyén életét. Előfordulhat az is, hogy ezt megelőzően a Plútó a tizenkettedik házon keresztül haladván az Aszcen-dens felé, fontos szögeket alkot más bolygókkal, így az átalakulás folyamata már sokkal előbb megkezdődik. Ilyen esetben a Plútó Aszcendensre való megérkezése jelezheti az életben a régen várt rendeződést és megnyugvást.

24

Hölgyhallgató: Tehát a pszicho-asztrológiában megváltozik magára az asztroló-giára vonatkozó szemlélet?

Matjaž: Igen. Az asztrológia a szimbólumok nyelve lesz, és semmiképpen sem a jövőbelátás eszköze. A lélekelemzés bevezetésével (ami pont a Plútó felfedezésé-vel esik egybe) pszichodinamikai emberszemléletet kaptunk. Ez igazi plútói örök-ség! Jóllehet a pszichodinamika szemmel nem látható (csakúgy, mint Hádész sem), különféle összetett pszichikai állapotokon és mechanizmusokon keresztül érzé-kelhetjük. A hagyományos asztrológia mint analógiák és tulajdonságok sora ugyan érvényes, de ha azt pszichoanalitikus szempontból tanulmányozzuk, megfigyel-hetjük, hogy voltaképpen mély pszichodinamikai folyamatról van szó, nem pedig állandó tulajdonságok megteremtéséről. Ezért olyan fontos számunkra a hagyo-mányos asztrológia mint a szimbólumok hihetetlen tárháza, amelyek kódokkal áb-rázolják az ember belső pszichológiai fejlődését. Ha a hagyományos asztrológiát így fogadjuk el, nem akarjuk majd többé jóslási célokra használni. Az asztrológiát mindig is a tudományok királynőjeként tisztelték. A pszichoanalitikusok számára az asztrológia, szimbólumokban gazdag nyelve miatt, valóságos plútói módon el-rejtett vagyon. Innen veszi fejlődésének kezdetét a huszadik század utolsó felében a pszicho-asztrológia, amely azóta rendkívül kifejező lélekelemzési és pszichoterápiai elemekkel teli, önálló tanácsadói tevékenységgé fejlődött.

Hölgyhallgató: Tehát, ha jól értem, az egyén pszichodinamikájában bújik meg az ok, amiért nem egyforma erős valamennyi plútói tranzit?

Matjaž: Igen. Ez a mélyebb oka annak, amiért nem egyforma erősek a plútói áthaladások. Egy bizonyos fokon, ha eleget foglalkozunk saját belső folyamatainkkal, egyszer csak azt vesszük észre, hogy már elkezdünk örülni a Plútó áthaladásának. Lassan kezdjük megérteni a plútói logikát. Olykor már azzal sokat teszünk, ha egyszerűen elengedjük a dolgokat. A következő lépést akkor tesszük, amikor sikerül feldolgozni a menet közben kirobbanó indulatokat, vagy sikerül átdolgozni azt az érzést, hogy manipuláltak bennünket. Egy fejlődőképes készségről van szó, arról, hogy megkezdjük felszabadítani érzéseinket, és azokat valahogyan fel is tudjuk dolgozni. Ezt követően a Plútó egyedül, lassan, áthaladásai sorozatának végéig, rendezi az életet úgy, ahogyan annak lennie kell. A végeredmény legtöbbször meglehetősen eltér az életről alkotott szűk látókörű elképzelésünktől.

Véleményem szerint igen fontos, hogy most ellátogassunk az alvilágba, és együtt utazzunk át a mítoszokon, amelyek szemléletes és poétikus módon ábrázolják a plútói folyamatot.