a politikai elit mÉdiareprezentÁciÓja a …poltudszemle.hu/szamok/2018_1szam/smk.pdf ·...

91

A POLITIKAI ELIT MÉDIAREPREZENTÁCIÓJA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Egy napilap-címlapokra épülő szövegbányászati elemzés

Sebők Miklós Mészáros EvelinKis György Márk

(MTA TK Politikatudományi Intézet)

ÖSSZEFOGLALÓ

A cikkben a rendszerváltás utáni magyar pozicionális politikai elit médiareprezentációját vizsgáljuk szövegbányászati eszközökkel. A vizsgálat során a Népszabadság, illetve a Világ-gazdaság 1990 és 2014 közötti címlapjainak korpuszát használtuk fel arra, hogy megálla-pítsuk a legfontosabb formális politikai pozíciókat betöltő szereplők említésének gyakori-ságát. A két újság címlapjain egyetlen hely kivétellel ugyanaz a kilenc fő szerepelt a leg-többet, köztük az időszak hét miniszterelnökéből öt. A ciklusonkénti elemzés kimutatta, hogy egyetlen kivétellel mindkét újság címlapján a regnáló miniszterelnökök szerepeltek a legtöbbet. A női politikusok említési aránya mindkét újságban 10% alatt maradt, míg a politikusok közül a vizsgált 24 év során egyedül Orbán Viktor volt képes tartósan a politi-kai elit médiareprezentációs élvonalában maradni.

Kulcsszavak: politikusok médiareprezentációja ■ pozicionális politikai elit ■ szövegbányászat ■ média-kutatás

BEVEZETÉS1

A magyar politikai elitet elemző rendszerváltás utáni társadalomtudományi kutatások jelentős eredményekkel bővítették a politikai döntéshozókkal kap-csolatos tudásunkat. Több párhuzamos kutatási programban – lásd többek kö-zött Ilonszki–Kurtán, 2011; Kovách, 2011; Szelényi–Szelényi, 1995 – részlete-sen feltárták a posztkommunista elitcsere folyamatát, valamint az elitek szociodemográfiai jellemzőit. A politikai elit ilyen vizsgálatával párhuzamosan Kristóf (2014b) a kulturális elitek kapcsán vizsgálta az elitek reputációját. Kris-tóf könyve egy kézi adatgyűjtésre épülő kvalitatív adatelemzési folyamat ke-retében feldolgozott adatbázis eredményeit ismerteti, mely az értelmiségi elit társadalmi reputációját többek között az elit tagjai médiában való megjelené-sének gyakoriságával írta le.

Politikatudományi Szemle XXVII/1. 91–112. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont

92

SEBŐK MIKLÓS – MÉSZÁROS EVELIN – KIS GYÖRGY MÁRK

Ezen szakirodalmi előzmények ellenére a politikai elit ismertségére és el-ismertségére (együttesen: reputációjára) vonatkozó empirikus információkra jobbára csak az újságokban időközönként publikált közvélemény-kutatásokból lehet szert tenni. Szintén jórészt felderítetlen területet jelent a legfontosabb hi-vatalos politikai posztokat (kormánytag, képviselő stb. – lásd még pozicionális elit) betöltő személyek szociodemográfiai jellemzőin túlmutató kvantitatív vizsgálata, illetve ennek kapcsán a szövegbányászati módszerek alkalmazása. Bár Kristóf elemzése alkalmazható lenne a kulturális eliten túlmutató csopor-tokra, empirikus anyaga nem terjedt ki a politikai elitek vizsgálatára.

Mindezek fényében jelen cikkben elsősorban a rendszerváltás utáni ma-gyar pozicionális politikai elit médiareprezentációját, vagyis a médiában való megjelenésének gyakoriságát vizsgáljuk kvantitatív társadalomtudományi esz-közökkel. Felhasználva a Kristóf által a kulturális elitek kapcsán kialakított elemzési keretet, egy új adatbázist, a Népszabadság, illetve a Világgazdaság 1990 és 2014 közötti címlapjainak korpuszát használtuk fel arra, hogy megállapít-suk a legfontosabb formális politikai pozíciókat betöltő szereplők említésének gyakoriságát. Tekintettel a kutatási irány relatív újszerűségére elemzésünkben nem tudunk a politikusok médiareprezentációjával kapcsolatban kidolgozott oksági modellekre építeni. Ennek megfelelően vizsgálatunk elsősorban a vizs-gált adatbázis leíró statisztikai bemutatására szorítkozik, néhány alapvető el-méleti következtetés levonása mellett.

Az elemzés során a névelem-felismerés szövegbányászati technikáját al-kalmaztuk annak érdekében, hogy meghatározzuk a politikai elit legnagyobb médiareprezentációjú szereplőit, megrajzoljuk e reprezentációs csúcselit vál-tozásának dinamikáját. A kutatás során meghatároztuk a rendszerváltást kö-vető 24 év, illetve az egyes ciklusok legtöbbet szereplő politikusait. Eredmé-nyeink e tekintetben egyértelműek, egyben plauzibilisek: a Népszabadság és a Világgazdaság címlapjain egyetlen hely kivételével ugyanaz a kilenc fő szere-pelt a legtöbbet: az időszak hét miniszterelnökéből öt, valamint Göncz Árpád, Torgyán József, Kovács László és Bokros Lajos (a TOP10-be rajtuk kívül még Kuncze Gábor fért be a Népszabadság, illetve Matolcsy György a Világgazdaság esetében).

Ezen eredmény mindemellett az említésszámok ciklusok közötti eltérése-ire is visszavezethető. Így összehasonlítottuk az egyes ciklusok eredményeit is, mely kirajzolta a politikai elit stabil szereplőit és összetételének változásait. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy egyetlen kivétellel mindkét újság cím-lapján a miniszterelnökök szerepeltek a legtöbbet minden rendszerváltás utáni választási ciklusban.

Ezen általános eredmények mellett néhány további szempontból is értékel-tük adatainkat. A női politikusok említési aránya mindkét újságban 10% alatt maradt, ami egybecseng a nők miniszteri és képviselői alulreprezentáltságá-val. A miniszterelnökök közül egyedül Orbán Viktor volt képes tartósan a po-

93


litikai elit élvonalában maradni, amit megmagyaráz, hogy a vizsgált 24 év során akkor is az egyik vezető politikus volt, amikor nem volt kormányon. Vé-gezetül a pénzügy- és gazdasági miniszterek relatíve gyakrabban szerepeltek a Világgazdaság, mint a Népszabadság címlapján. Tekintettel arra, hogy ezen előzetes eredmények érvényessége jól védhető, a továbbiakban az adatbázis segítségével már komplexebb hipotézisek tesztelése is elvégezhető (ennek le-hetséges tartalmára az Összegzésben visszatérünk).

A szakirodalomhoz való hozzájárulásunkat mindezek fényében a követke-zőképpen foglalhatjuk össze. Egyfelől leíró értelemben egy olyan adatbázist adunk közre, mely kuriózumnak számít a magyar politikai elittel kapcsolatos szakirodalomban. Másodsorban ezen leíró adatbázis alapján levonhattunk bi-zonyos elemi tanulságokat a politikusok médiareprezentációjával kapcsolat-ban, melyek későbbi vizsgálatok során tovább értékelhetőek. Harmadrészt, módszertani szempontból a tanulmány egy olyan innovatív eljárásra, a szö-vegbányászatra épül, melynek itt kidolgozott scriptjei és módszertani megol-dásai más hasonló projektekben is alkalmazhatóak (az említett dokumentu-mok elérhetőek a projekt honlapján).

Az alábbiakban először röviden bemutatjuk a releváns szakirodalmat. Ezt követően vázoljuk a kutatási tervet és az alkalmazott módszertant. Az empi-rikus elemzés során a két forrás tekintetében közöljük a politikusi reprezentá-ció gyakorisági adatait, ezek nemi és pozíció szerinti funkcionális bontását, valamint időbeli dinamikáját. Írásunk zárásaként összehasonlítjuk a két vizs-gált napilap adatait, valamint értékeljük a kapott eredményeket.

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

A politikai elit meghatározását a vonatkozó szakirodalomban gyakran három fontosabb megközelítésre vezetik vissza: a pozicionális, a reputációs, illetve a döntéshozói elitre (Hoffmann-Lange, 2018; ezt néha kiegészítik a „disztribú-ciós” elit fogalmával: Lane, 2011). Ezek közül az országos szintű elitek kapcsán leggyakrabban a pozicionális megközelítést alkalmazzák (Hoffmann-Lange, 2007), így mi is erre támaszkodunk. Ennek lényege, hogy az elittagság meg-határozásához az érintettek formális-intézményi pozícióját veszi alapul, me-lyet a magyar kontextusban többek között a kormánytagsággal vagy az ország-gyűlési képviselőséggel foghatunk meg.

Az így meghatározott politikai elit még mindig több szempontból vizsgál-ható, mely sokszínűséget jól leképezi a rendszerváltás utáni magyar szakiro-dalom. Ebben ugyanúgy megtalálhatóak kvalitatív (Bozóki, 2003; Szalai, 1997), mint kvantitatív-leíró statisztikai megközelítések. A számunkra fontosabb utób-biak kapcsán Kristóf (2015: 64.) két fontosabb hosszú távú kutatási programról számol be. Az egyik az MTA Politikatudományi Intézetének „MTA-elitfelvé-

94


tel” néven ismert több hullámos kutatásának politikai modulja. A program – melyet először Szelényi Iván, majd Kovách Imre vezetett – számos politikai szociológiai aspektusból írta le a rendszerváltás utáni politikai elitet (Kovách, 2011; Kristóf, 2014a). A politikai elit vizsgálatára irányuló másik empirikus ku-tatási program többek között Ilonszki és Kurtán nevéhez fűződik. A Magyar Képviselői Adatbázist eredményező kutatás többek között a parlamenti elit összetételét, szocializációját és attitűdjét vette górcső alá (Ilonszki, 2008; Ilonszki–Kurtán, 2011). Az adatbázisban olyan változókat találunk, mint a születés helye, a végzettség, a pártvezetői pozíció, a helyi politikai háttér vagy az életkor.

E rövid irodalom-összefoglalóból kitűnik, hogy – habár a politikusi média-reprezentáció vizsgálata a nemzetközi elitkutatás fejlett területe – a magyar politikai elit reprezentációjáról, ennek rendszerváltás utáni dinamikájáról nem készült átfogó elemzés. Kutatási tervünk kiindulópontját így egy kapcsolódó területről, a kulturális elit vizsgálatából vettük. A médiareprezentációt a repu-táció egyik összetevőjének tekintő Kristóf (2014b: 54.) arról ír, hogy reputáción „egy személyről […] mások által kialakított véleményt” értünk. Ennek olyan szinonimái vannak, mint „az ismertség, elismertség, elfogadottság, megbe-csültség, jó hírnév” (uo. 144.). komplex kutatási tervében az ismertségként fel-fogott reputáció egyik lehetséges mérési módja a médiareprezentáció, melynek mértékegysége a sajtóban való említés száma. A médiareprezentáció mérésé-re Kristóf az Országgyűlés PRESSDOK adatbázisát használta fel. Könyvének fókusza ugyanakkor a kulturális-értelmiségi és nem a politikai elit volt.

Kevésbé jelentenek egy gyakoriságra épülő kvantitatív vizsgálat számára fogódzót a nemzetközi és magyar médiareprezentációs kutatások. Ezek gyak-ran diskurzuselemzésre vagy kvalitatív tartalomelemzésre épülnek: sokszor társadalmi (így pl. vallási vagy politikai) csoportok médiamegjelenésével fog-lalkoznak, gyakran egy-egy kurrens eseményhez kapcsolódóan. Ilyen volt Ahmed és Matthes (2016) 15 évet átfogó vizsgálata, melyben a muszlimok mé-diareprezentációját vizsgálták metaszinten, vagy McKee (2018) elemzése a boszniai háború brit sajtóban való megjelenítéséről.

Magyarországon hasonló kvalitatív módon vizsgálta a kisebbségek meg-jelenését a médiában Vidra és Kriza (2010), illetve a nők reprezentációját Mar-git (2002). Ezek a kutatások ugyanakkor a fentiekhez hasonlóan csoportala-púak, s a személyi reprezentáció csak nagy adatbázisokkal leírható folyamatai kapcsán kevés információval szolgálnak. A kutatási kérdésünkhöz legközeleb-bi elemzést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jelentései adnak,2 ezek időtávja és módszertana ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy kutatási kérdé-sünk megválaszolhassuk.

A politikusok médiareprezentációjának vizsgálatához így kapcsolódó te-rületeken publikált nemzetközi előzményekre támaszkodtunk. Hicks és társai (2015) egy indonéz esettanulmány kapcsán alakítják ki saját reputációs rang-

95


sorukat, melyhez egy tág politikai elit- definíciót használnak (mely kitér a civil társadalom szereplőire is). Kiinduló feltevésük szerint az újságokban való em-lítés mennyisége jelzésértékű a politikai hatalomra nézve.

Részben hasonló módon született Richard Posner széles körben hivatko-zott műve, melyben a szerző megállapította, hogy az intellektuális elit médiamegjelenéseinek mennyisége jó indikátora a társadalmon belüli, irá-nyukban mutatkozó figyelemnek (Posner, 2001: 3.). Posner intellektuellistája számos elhunyt személyt is lefed, és sokkal inkább politikai-közéleti szerep-lőkre irányul, semmint hagyományos értelemben vett értelmiségiekre (uo. 194–206.). Posner politikai és gazdasági újságokból számolt médiareprezentá-ciós listájában 1995 és 2000 között az élen szereplő személyek túlnyomó része így politikus vagy politikai szakértő volt.

Egy Posneréhez hasonló feltevésre – mely szerint az újságokban szereplő említések mennyisége jól meghatározza a politikai hatalom gyakorlóit – épül Ban és társai (2015) munkája. A szerzők 50 millió, Egyesült Államokban meg-jelent újságcikkből nyertek ki információkat egyes politikai szereplők és intéz-mények „relatív hatalma” kapcsán, melyhez ezen névelemek előfordulási ará-nyait használták kiindulópontként.

E névelem-felismerésre épülő megközelítést Moniz és de Jong (2014) gaz-dasági újságcikkek véleményelemzésével (sentiment analysis) egészítette ki annak érdekében, hogy a cikkekben említett cégek reputációját meghatároz-zák. Végezetül Zhang (2018) új médiareputációs indexében fontos szerepet kap a gyakorisági alapú súlyozás.

KUTATÁSI TERV ÉS MÓDSZERTAN3

Tanulmányunk kutatási kérdése azt vizsgálja, hogy mely politikusok rendel-keztek a rendszerváltás után a legtöbb említéssel két fontos napilap címlapján. Miközben az e kérdés vizsgálatára kialakított módszertan épít a reputációs és médiareprezentációs rangsorok irodalmára, az elemzés alkalmazási területe, a felhasznált források, valamint a módszertan tekintetében is új megoldások-ra épült. Kutatásunk a politikai elitre alkalmazta a más területeken kifejlesz-tett reprezentációs vizsgálatokat, forrásai tekintetében egy új adatbázisra épí-tett, míg módszertani szempontból a hagyományos kézi kódolást szövegbá-nyászati eljárásokkal helyettesítettük.

Tekintettel arra, hogy a kvantitatív politikai reprezentációs vizsgálatoknak nincs jelentős hagyománya a magyar szakirodalomban, kutatásunkhoz a Kristóf (2014b) által a kulturális elit kapcsán kidolgozott módszertani megoldást vet-tük alapul. A politikai elit ismertségi rangsorát így tagjainak médiareprezen-tációja kapcsán vizsgáltuk, mely egyben áttételes módon információkkal szol-gált a vizsgált lapok politikai és közpolitikai hangsúlyainak eloszlásáról is.

96


Vizsgálatunk során a formális politikai intézményekben betöltött pozíció-ból származtattuk az elitbe tartozást. A pozicionális és az informális hatalmi befolyás között természetesen lehet eltérés, így a politikai elit tagjainak meg-határozása optimális esetben mindkét befolyástípust képes lenne felmérni. Ezzel együtt nehéz lenne tagadni a miniszterelnökök, miniszterek, köztársa-sági elnökök és képviselők hatását a magyar politikára, mely kategóriák együt-tesen minden bizonnyal nagyrészt lefedik a tágabban értelmezett belföldi po-litikai elitet (pl. a vizsgált időszakban a nagyobb pártok elnökei beleestek egy vagy több ilyen kategóriába). Ennek megfelelően a politikai elit fogalmát a fent említett négy csoport elemzésével operacionalizáltuk.4

Tekintettel az elméleti modellekre építő előzmények relatív szűkösségére, e tanulmány feltáró-leíró jellegű, s célja elsősorban egy módszertani értelem-ben korrekt módon meghatározott médiareprezentációs rangsor felállítása, nem pedig a hipotézistesztelés. Ennek megfelelően a cikk rangsortáblázatok-ban mutatja be a rendszerváltást követő hat kormányzati ciklus két fontos na-pilapjának címoldalán megjelenő politikusokat. E két lap, a Népszabadság és a Világgazdaság egyaránt piacvezető volt saját részpiacán a vizsgált időszak nagy részében, így – akár csak pl. a New York Times és a USA Today (Xu, 2013) vagy más hasonló lappár párhuzamos vizsgálatára épülő cikkek esetében – e veze-tő napilapok releváns, ha nem is kizárólagosan releváns, forrásnak tekinthe-tőek a politikusok általános médiareprezentációja kapcsán.

Ezen elméleti megfontolások és nemzetközi előzmények mellett a forrásvá-lasztást praktikus szempontok is befolyásolták. Az MTA TK Politikatudományi Intézetében folyó Comparative Agendas Project (Boda–Sebők, 2015) magyar nyelvű média-adatbázisaiban e két újság kapcsán készült el a céljainknak meg-felelő „.txt” kiterjesztésű fájlokból álló csomag (a szintén előkészített Magyar Nemzet-korpusz vizsgálatunk idején még nem állt rendelkezésre).5 Mindkét újság esetében hasonló eljárást alkalmaztunk, azzal a különbséggel, hogy a Népsza-badság esetén a cikkekből aggregáltuk az adott nap teljes szövegét, míg a Világ-gazdaság esetében már eleve címlapos bontásban álltak rendelkezésre az adatok.

Az így meghatározott korpuszok segítségével két módon is kiegészíthettük a kiinduló kutatási tervet összehasonlító vizsgálatokkal. Egyfelől a hosszú idő-távot átfedő adatok lehetővé tették az adatok évek s egyben parlamenti ciklu-sok szerinti összehasonlítását, ami információval szolgált a magyar politikai elit médiareprezentációjának rendszerváltás utáni dinamikájával kapcsolatban. Másfelől a két lap eltérő fókusza olyan kiegészítő kutatási kérdések vizsgálatát is lehetővé tette, mint hogy az általános reprezentációs trendeken belül a gaz-dasági sajtóban felülreprezentáltak-e a gazdasági tárcák vezetői.

Végezetül kutatási tervünk harmadik újdonsága a kvantitatív szövegelem-zési és szövegbányászati technikák alkalmazása az elitreprezentáció mérésére. A kiterjedt kvantitatív szövegelemzési irodalmon belül a névelem-felismerés (named entity recognition, Tikk, 2007: 91.; Sebők, 2016: 51.) technikáját alkalmaz-

97


tuk, melyet kifejezetten a tulajdonnevek nagyméretű szöveges adatbázisokban való azonosítására fejlesztettek ki.6 A névelem-felismerésre épülő elemzés ugyanakkor az egyszerű deskriptív leírásnál sokkal átfogóbb eredményeket is hozhat, különösen a strukturálatlan adatok feldolgozása kapcsán. A megoldás alkalmazása során az országgyűlési képviselők kapcsán a parlament.hu, a kor-mánytagok kapcsán az orszaginfo.magyarorszag.hu honlapokról gyűjtöttük ki a névlistákat. A két gyűjtés egy 1012 egyedi névvel rendelkező listát (szövegbá-nyászati értelemben: szótárt) hozott létre, mely lefedte az 1990 és 2014 közötti országgyűlési képviselők, elnökök, illetve kormánytagok teljes populációját.

AZ ADATBÁZIS

Elemzésünk a Népszabadság és a Világgazdaság 1990 és 2014 közötti címlapja-inak szótár alapú gépi névelem-felismerésére épült. A választott időtáv a CAP adatbázisában elérhető két korpuszhoz igazodott, mely a rendszerváltás utáni első hat parlamenti ciklust fedte le (a ciklushatárokat praktikus okokból a vá-lasztást követő hónap kezdetével határoztuk meg). Az első táblázat bemutatja a két újság és e hat ciklus tekintetében a címlapos cikkek (Népszabadság), illet-ve címlapok (Világgazdaság) számát.

1. táblázat. Cikkek és címlapok száma

Az 1. táblázat alapján látható, hogy az egyes ciklusokban szereplő elemzési egységek többé-kevésbé egyenletesen oszlanak el. A Népszabadság esetében a cikkek számát többek között a layout-váltások befolyásolták (ha több lett a kép, az kiszoríthatott cikkeket, másfelől a cikkek átlagos hosszának változása nö-velhette a címlapos cikkek számát stb.).

A politikusok megjelenéseinek elemzésénél figyelembe vettük a ciklusokon belüli megjelenéseik számát, illetve ezek cikluson belüli arányát (az összes, az adott ciklushoz tartozó politikusemlítés között). A ciklusokon átívelő vizsgálathoz azonban szükség volt egy olyan mutató megalkotására, amelyet nem torzítanak a ciklusonként eltérő mintaméretek. A relatív megjelenéseket (mely egy százalékos mutató, a politikus adott ciklusbeli megjelenéseinek és a ciklus összes

Parlamenti ciklus DátumNépszabadság címlap -

cikkek számaVilággazdaság címlapok

száma

Első (1990-1994) 1990. 05.01 – 1994. 05.31. 8169 1018

Második (1994-1998) 1994. 06.01 – 1998. 05. 31. 7400 1000

Harmadik (1998-2002) 1998. 06.01 – 2002. 04.30. 9276 977

Negyedik (2002-2006) 2002. 05. 01 – 2006. 04. 30. 9929 998

Ötödik (2006-2010) 2006. 05. 01 – 2010. 04. 30. 8790 993

Hatodik (2010-2014) 2010. 05. 01 – 2014. 04. 30. 8542 993

98


megjelenésének aránya) összeadtuk egy politikusnál, majd elosztottuk azon ciklusok számával, amelyben a politikus legalább egy megjelenéssel rendelkezett. (Az osztó így természetszerűleg egytől hatig bármely egész számot felvehetett.) Ez a mutató a relatív arány, mely azt hivatott bemutatni, hogy egy-egy politikus a megjelenéseit milyen időablakban (ciklusban) szerezte meg.

A politikusnevek megjelenésének időbeli eloszlását a 2., illetve 3. táblázat, valamint az 1. ábra mutatja be. A relatív mutatók az összes említés, illetve az adott ciklusban megjelenő egyedi politikusnevek arányát mutatja meg a 24 évre aggregált adatok százalékában.

2. táblázat. Politikusnevek mennyisége a Népszabadságban

3. táblázat. Politikusnevek mennyisége a Világgazdaságban

1. ábra. A címlapon megjelenő politikusnevek mennyisége

9

3. táblázat: Politikusnevek mennyisége a Világgazdaságban

1. ábra: A címlapon megjelenő politikusnevek mennyisége

2. ábra: A címlapon megjelenő politikusok száma

Ciklus Összes Egyedi Relatív összes (%) Relatív egyedi (%)

1990-1994 6816 406 15,73% 15,58%

1994-1998 12374 516 28,56% 19,8%

1998-2002 12507 627 28,87% 24,06%

2002-2006 5121 433 11,82% 16,62%

2006-2010 2838 315 6,55% 12,09%

2010-2014 3668 309 8,47% 11,86%

Összesen 43324 2606 100% 100%

Ciklus Összes Egyedi Relatív összes (%) Relatív egyedi (%)

1990-1994 3487 284 23,00% 21,63%

1994-1998 4617 296 30,45% 22,54%

1998-2002 2970 282 19,59% 21,48%

2002-2006 1674 184 11,04% 14,01%

2006-2010 963 126 6,35% 9,60%

2010-2014 1452 141 9,58% 10,74%

Összesen 15163 1313 100% 100%

99


2. ábra. A címlapon megjelenő politikusok száma

Mint az illusztrációkból látható, jelentős kilengések jellemezték a politikusok említésének mennyiségét a rendszerváltás utáni politikai ciklusok során, mi-közben a két lap között is érdemi eltérés volt e tekintetben (az egyedi megje-lenések száma azért lehet nagyobb, mint a szótárban szereplő nevek száma, mert egy politikus több ciklusban is megjelenhetett a címlapokon).

Általános tendenciaként megállapítható, hogy az említések száma a 2., il-letve 3. parlamenti ciklus során tetőzött, majd ezt követően két cikluson át csökkenésbe kezdett. Mindkét lap esetében érvényes, hogy a politikusemlíté-sek többsége 1994 és 2002 közé esik. Mindemellett a két újságot összehason-lítva az figyelhető meg, hogy a Népszabadságban lényegesen több mind az ösz-szes politikusemlítés, mind a megjelenő egyedi nevek száma. Mindez ráadásul konzisztensen érvényesül a vizsgált hat ciklus során.

LEÍRÓ STATISZTIKAI ELEMZÉS

Rendszerváltás utáni Top 50

A Népszabadság, illetve a Világgazdaság címlapján 1990 és 2014 között 50 leg-gyakrabban említett politikus adatait a 4. és az 5. táblázat mutatja be.

9

3. táblázat: Politikusnevek mennyisége a Világgazdaságban

1. ábra: A címlapon megjelenő politikusnevek mennyisége

2. ábra: A címlapon megjelenő politikusok száma

100


4. táblázat. Az 50 leggyakrabban említett politikus a Népszabadságban

A Népszabadság esetében az ötvenes lista elsősorban a napi vitákban részt vevő politikusokat (miniszterelnökök, pártelnökök) és néhány jelentősebb befolyá-sú szakpolitikust (belügy-, külügy- és pénzügyminiszterek) szerepeltet. A lis-tát Orbán Viktor vezeti, mögötte Torgyán József mellett három másik minisz-terelnök található. A listán lejjebb tekintve, látványos még a köztársasági el-nökök (Göncz, Mádl), az Országgyűlés elnökei (Szabad, Gál, Áder, Szili, Schmitt, Kövér) és a miniszterek felülreprezentáltsága a kormánytagsággal nem rendelkező képviselőkhöz képest.

Az összes megjelenés mellett további információval szolgál a relatív arány oszlop, melynek értékei megmutatják: kik azok, akik ciklusokon keresztül ki-egyensúlyozottan sokszor jelentek meg, és kik azok, akik bár összességében sokat szerepeltek a címlapon, de ennek nagy része egy vagy legfeljebb két cik-lusra korlátozódott. Torgyán József és Antall József például alacsony relatív aránnyal foglalták el a lista harmadik és negyedik helyét a Népszabadságban, így ők kiemelkedően sok megjelenést tudhatnak magukénak, ez azonban nem egy ciklusokon át fenntartott ismertségből következik. Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon viszont magas értékekkel szerepel a helyezéséhez képest, ők kevés, alacsony elemszámú ciklusban szedtek össze sok megjelenést.

helyezés Top 50 összes megjelenés relatív arány helyezés Top 50 összes megjelenés relatív arány

1 Orbán Viktor 3235 9.46% 26 Járai Zsigmond 302 0.65%

2 Horn Gyula 2381 3.63% 27 Szili Katalin 286 1.22%

3 Torgyán József 1192 1.78% 28 Gál Zoltán 279 0.84%

4 Antall József 1123 2.62% 29 Nagy Imre 278 0.54%

5 Gyurcsány Ferenc 951 6.73% 30 Matolcsy György 265 0.95%

6 Kovács László 920 1.69% 31 Keleti György 259 0.60%

7 Göncz Árpád 907 1.54% 32 Pokorni Zoltán 255 0.61%

8 Kuncze Gábor 812 1.58% 33 Varga Mihály 245 0.76%

9 Medgyessy Péter 801 1.96% 34 Áder János 243 0.47%

10 Bokros Lajos 562 0.98% 35 Kiss Elemér 234 0.43%

11 Demszky Gábor 530 1.29% 36 Deutsch Tamás 233 0.43%

12 Nagy Sándor 460 0.89% 37 Szabad György 229 0.78%

13 Boross Péter 456 1.02% 38 Schmitt Pál 229 0.91%

14 Pető Iván 432 0.91% 39 Békesi László 224 0.40%

15 Szekeres Imre 424 0.94% 40 Kupa Mihály 217 0.58%

16 Mádl Ferenc 419 1.00% 41 Für Lajos 211 0.55%

16 Kövér László 419 1.02% 42 Szabó János 210 0.36%

18 Dávid Ibolya 415 1.09% 43 Suchman Tamás 207 0.33%

19 Csurka István 360 0.76% 44 Lezsák Sándor 203 0.39%

20 Martonyi János 354 0.76% 45 Bajnai Gordon 202 2.14%

21 Szabó Iván 316 0.70% 46 Balsai István 194 0.45%

22 Fodor Gábor 313 0.83% 47 Szájer József 190 0.39%

23 Jeszenszky Géza 309 0.87% 48 Baja Ferenc 182 0.27%

24 Magyar Bálint 305 0.67% 49 Lendvai Ildikó 181 0.61%

25 Pintér Sándor 304 0.59% 50 Szabó Zoltán 168 0.37%

101


5. táblázat. Az 50 leggyakrabban említett politikus a Világgazdaságban

A Világgazdaság címlapjain a Top 10 egyetlen kivétellel megegyezik a Népsza-badság esetében látott listával (itt Kuncze Gábort Matolcsy György váltotta). Az említések számában és a relatív arányokban ugyanakkor már érdemi el-térések figyelhetők meg: a gazdasági napilap címlapjain ugyanazon időtáv alatt kevesebbet szerepeltek a politikai elit legbefolyásosabb tagjai (pl. Orbán Viktor a Népszabadságban 3235 említést, míg a Világgazdaságban 954 említést kapott).

A relatív arányok kapcsán feltűnő, hogy Gyurcsány Ferenc abszolút meny-nyiségben 382-szer szerepelt a Világgazdaság címlapjain (ez a hatodik helyet eredményezte), míg a ciklusbeli megjelenések átlag 10,63%-ában volt jelen. Ez a magas (listavezető) arány részben abból adódhat, hogy a 2002 és 2006 kö-zötti megjelenések esetében kiugróan sok említést kapott miközben ebben a ciklusban alacsony volt az elemszám. A Top 10-hez képest több eltérés a 10-25. helyek kapcsán is, ahol látványos a gazdasági és pénzügyi tárcák vezetőinek felülreprezentáltsága (lásd Járai, Kádár, Szabó Iván vagy László Csaba előkelő helyezését). Másfelől viszont a Népszabadsággal összevetve a köztársasági és házelnökök megjelenése a Világgazdaság címlapjain korlátozottabb volt.

helyezés Top 50 összes megjelenés relatív arány helyezés Top 50 összes megjelenés relatív arány

1 Orbán Viktor 954 7.47% 26 Chikán Attila 122 1.41%

2 Horn Gyula 823 3.73% 27 Pál László 122 0.75%

3 Göncz Árpád 648 4.33% 28 Bajnai Gordon 120 2.98%

4 Antall József 450 3.28% 29 Nagy Sándor 116 0.66%

5 Medgyessy Péter 382 2.71% 30 Mádl Ferenc 115 1.54%

6 Gyurcsány Ferenc 369 10.63% 31 Gál Zoltán 100 0.74%

7 Kovács László 342 2.17% 32 Kiss Péter 98 1.14%

8 Bokros Lajos 331 1.65% 33 Szabó János 97 0.72%

9 Matolcsy György 305 2.89% 34 Szabó Tamás 97 0.93%

10 Torgyán József 283 2.19% 35 Für Lajos 95 1.30%

11 Járai Zsigmond 278 2.62% 36 Szekeres Imre 94 0.51%

12 Kádár Béla 271 1.93% 37 Keleti György 92 0.74%

13 Szabó Iván 254 3.42% 38 Dunai Imre 88 1.91%

14 Martonyi János 223 2.98% 39 Kiss Elemér 87 1.06%

15 Kupa Mihály 208 1.86% 40 Raskó György 84 0.70%

16 Kuncze Gábor 193 1.10% 41 Németh Imre 71 1.46%

17 László Csaba 175 1.93% 42 Szabad György 70 1.00%

18 Varga Mihály 175 1.50% 43 Kövér László 69 0.39%

19 Jeszenszky Géza 152 2.16% 44 Baráth Etele 65 0.53%

20 Suchman Tamás 149 1.10% 45 Csillag István 64 1.95%

21 Draskovics Tibor 143 2.60% 46 Palotás János 62 0.40%

22 Boross Péter 139 0.98% 47 Lakos László 61 0.67%

23 Veres János 135 2.89% 48 Szabó György 61 0.41%

24 Demszky Gábor 130 0.75% 49 Juhász Endre 60 0.70%

25 Kóka János 126 4.91% 50 Fodor Gábor 58 0.48%

102


Ciklusonkénti Top 20

A 6., illetve 7. táblázat ciklusonkénti bontásban mutatja be az adott időinter-vallumban az újságok címlapjain leggyakrabban megjelent 20 politikai sze-replőt.

Az első kormányzati ciklusban a Népszabadság esetében Antall József egy-kori miniszterelnök vezeti a listát 14,26%-os megjelenési aránnyal, az őt kö-vetők azonban eltérnek a Világgazdaságban szereplőktől. Jeszenszky Géza, Göncz Árpád és Boross Péter kiemelt szerepet töltöttek be a rendszerváltás utáni Magyarországon, azonban arányosan kevesebbet szerepeltek a politikai napilapban. Erősebb szerepet kaptak azonban olyan ismertebb ellenzéki ve-zetők, mint Horn Gyula, illetve a napi politikai életet formálisan vagy infor-málisan alakító személyek, mint Szabad György házelnök, Csurka István, Bal-sai István vagy Kuncze Gábor.

Hiányzik a Népszabadság mennyiségi elitjéből például Demszky Gábor és Bokros Lajos, valamint több, „kisebb” tárcát vezető miniszter is. Észrevehető (és ez a későbbi ciklusok esetében is jól látható), hogy a legtöbb politikus alul-reprezentált a Népszabadságban a Világgazdasághoz képest, ami arra vezethető vissza, hogy a hat kormányzati ciklus során szinte pontosan kétszer annyi egyedi név található a Népszabadságban, mint a Világgazdaságban.

1994 és 1998 között a Népszabadság címlapos említésének listáját Horn Gyula, Bokros Lajos, és Kuncze Gábor vezetik (Kuncze éppen leszorítva Göncz Árpádot a dobogóról). Jelentős eltérést a Világgazdasághoz képest szintén a „po-litikacsinálók” esetében láthatunk – a kormányzati, szakpolitikai pozíciókat betöltő személyek helyett előtérbe kerültek olyanok, mint Pető Iván (aki ebben a ciklusban az SZDSZ frakcióvezetője volt) vagy Giczy György (akinek elnök-sége alatt két részre szakadt a Kereszténydemokrata Néppárt).

A Világgazdaságban a három leggyakrabban szereplő politikus Horn Gyula miniszterelnök, Bokros Lajos pénzügyminiszter és Göncz Árpád köztársasági elnök. Ez a három leggyakoribb név teszi ki a ciklusbeli említések számának 27,54%-át. Az előző ciklussal analóg módon megjelennek további miniszterek is: Kuncze Gábor (3,08%) belügyminiszter, Lakos László földművelésügyi mi-niszter (1,3%), Dunai Imre (1,91%) és Suchman Tamás (3,16%) ipari és keres-kedelmi miniszter, valamint Vastagh Pál (1%) igazságügy-miniszter is. Az első három politikushoz képest ugyanakkor viszonylag alacsony a többi kormány-tag említése.

1998 és 2002 között a Népszabadság esetében a korábbi trendek folytatód-nak. A legfontosabb intézményeket vezető szereplők itt is a lista élén állnak, azonban az ellenzéki és a napi politikai vitákban részt vevő személyek meg-előzik a szakpolitikusokat. Dávid Ibolya (az első nő a Népszabadság Top 20 lis-táin), Horn Gyula, Csurka István vagy akár Kuncze Gábor is előrébb vannak (vagy éppenséggel megjelentek) a listán a Világgazdasághoz képest.

6. tá

bláz

at. A

20

legg

yakr

abba

n em

lítet

t pol

itik

us a

Nép

szab

adsá

gban

7. tá

bláz

at. A

20

legg

yakr

abba

n em

lítet

t pol

itik

us a

Vilá

ggaz

dasá

gban

1990

-199

4ab

szol

út

rela

tív

1994

-199

8ab

szol

út

rela

tív

1998

-200

2ab

szol

út

rela

tív

2002

-200

6ab

szol

út

rela

tív

2006

-201

0ab

szol

út

rela

tív

2010

-201

4ab

szol

út

rela

tív

Ant

all J

ózse

f97

214

.26%

Hor

n G

yula

1918

15.5

0%O

rbán

Vik

tor

1332

10.6

5%O

rbán

Vik

tor

495

9.67

%G

yurc

sány

Fer

enc

485

17.0

9%O

rbán

Vik

tor

886

24.1

5%

Jesz

ensz

ky G

éza

272

3.99

%B

okro

s L

ajos

473

3.82

%To

rgyá

n Jó

zsef

756

6.04

%M

edg

yess

y Pé

ter

427

8.34

%O

rbán

Vik

tor

273

9.62

%M

atol

csy

Gyö

rgy

171

4.66

%

Gön

cz Á

rpád

260

3.81

%K

unc

ze G

ábor

430

3.48

%K

ovác

s L

ászl

ó35

82.

86%

Gyu

rcsá

ny F

eren

c36

67.

15%

Baj

nai

Gor

don

117

4.12

%L

ázár

Jáno

s13

73.

74%

Bor

oss

Péte

r25

23.

70%

Gön

cz Á

rpád

428

3.46

%Já

rai Z

sigm

ond

240

1.92

%K

ovác

s L

ászl

ó18

63.

63%

Szil

i Kat

alin

782.

75%

Sch

mit

t Pál

131

3.57

%

Szab

ad G

yörg

y18

32.

68%

Kov

ács

Lás

zló

335

2.71

%M

edg

yess

y Pé

ter

215

1.72

%M

ádl F

eren

c17

83.

48%

Dem

szky

Gáb

or75

2.64

%R

ogán

Ant

al11

23.

05%

Hor

n G

yula

162

2.38

%Sz

eker

es I

mre

304

2.46

%D

emsz

ky G

ábor

212

1.70

%D

ávid

Ibo

lya

134

2.62

%K

óka

Jáno

s70

2.47

%Ta

rlós

Ist

ván

101

2.75

%

Kup

a M

ihál

y15

22.

23%

Torg

yán

Józs

ef29

72.

40%

Köv

ér L

ászl

ó21

21.

70%

Szil

i Kat

alin

127

2.48

%V

eres

Jáno

s65

2.29

%G

yurc

sány

Fer

enc

972.

64%

Csu

rka

Istv

án14

72.

16%

Pető

Iván

257

2.08

%D

ávid

Ibo

lya

205

1.64

%K

unc

ze G

ábor

100

1.95

%Fo

dor

Gáb

or63

2.22

%V

arga

Mih

ály

942.

56%

Für

Laj

os13

92.

04%

Nag

y Sá

ndor

253

2.04

%G

öncz

Árp

ád20

21.

62%

Hor

n G

yula

761.

48%

Dáv

id I

boly

a60

2.11

%M

este

rház

y A

ttila

912.

48%

Szab

ó Iv

án13

82.

02%

Gál

Zol

tán

216

1.75

%M

arto

nyi J

ános

200

1.60

%H

ille

r Is

tván

751.

46%

Len

dvai

Ild

ikó

471.

66%

Baj

nai

Gor

don

842.

29%

Pető

Iván

113

1.66

%K

iss

Ele

mér

207

1.67

%H

orn

Gyu

la19

91.

59%

Lam

pert

h M

ónik

a73

1.43

%K

unc

ze G

ábor

461.

62%

Köv

ér L

ászl

ó79

2.15

%

Kád

ár B

éla

111

1.63

%B

ékes

i Lás

zló

206

1.66

%P

inté

r Sá

ndor

186

1.49

%D

emsz

ky G

ábor

711.

39%

Hil

ler

Istv

án43

1.52

%N

avra

csic

s Ti

bor

621.

69%

Torg

yán

Józs

ef10

81.

58%

Such

man

Tam

ás17

31.

40%

Áde

r Já

nos

162

1.30

%D

rask

ovic

s Ti

bor

621.

21%

Bok

ros

Laj

os39

1.37

%Fe

llegi

Tam

ás55

1.50

%

Kat

ona

Tam

ás10

01.

47%

Kel

eti G

yörg

y17

21.

39%

Ku

ncze

Gáb

or15

71.

26%

Len

dvai

Ild

ikó

621.

21%

Nav

racs

ics

Tibo

r33

1.16

%H

offm

ann

Róz

sa53

1.44

%

Orb

án V

ikto

r10

01.

47%

Orb

án V

ikto

r14

91.

20%

Mád

l Fer

enc

153

1.22

%Ju

hás

z Fe

renc

611.

19%

Dra

skov

ics

Tibo

r30

1.06

%B

alog

Zol

tán

451.

23%

Bal

sai I

stvá

n96

1.41

%Sz

abó

Iván

141

1.14

%Sz

abó

Jáno

s13

41.

07%

Lás

zló

Csa

ba52

1.02

%Sz

eker

es I

mre

301.

06%

Pin

tér

Sánd

or45

1.23

%

Kón

ya I

mre

951.

39%

Med

gye

ssy

Péte

r14

01.

13%

Pal

lag

Lás

zló

133

1.06

%Sc

hm

itt P

ál52

1.02

%G

öncz

Kin

ga29

1.02

%M

arto

nyi J

ános

441.

20%

Szab

ó Ta

más

881.

29%

Baj

a Fe

renc

126

1.02

%Po

korn

i Zol

tán

133

1.06

%K

iss

Péte

r50

0.98

%M

oln

ár L

ajos

291.

02%

Szijj

ártó

Pét

er44

1.20

%

Nag

y Sá

ndor

781.

14%

Fodo

r G

ábor

126

1.02

%C

surk

a Is

tván

132

1.06

%M

agya

r B

álin

t50

0.98

%Ta

rlós

Ist

ván

291.

02%

Kós

a L

ajos

340.

93%

Ku

ncze

Gáb

or76

1.12

%G

iczy

Gyö

rgy

112

0.91

%N

agy

Imre

132

1.06

%B

árán

dy P

éter

400.

78%

Kis

s Pé

ter

260.

92%

Von

a G

ábor

320.

87%

1990

-199

4ab

szol

út

rela

tív

1994

-199

8ab

szol

út

rela

tív

1998

-200

2ab

szol

út

rela

tív

2002

-200

6ab

szol

út

rela

tív

2006

-201

0ab

szol

út

rela

tív

2010

-201

4ab

szol

út

rela

tív

Ant

all J

ózse

f44

412

.73%

Hor

n G

yula

737

15.9

6%O

rbán

Vik

tor

501

16.8

7%M

edg

yess

y Pé

ter

185

11.0

5%G

yurc

sány

Fer

enc

222

23.0

5%O

rbán

Vik

tor

269

18.5

3%

Gön

cz Á

rpád

277

7.94

%B

okro

s L

ajos

274

5.93

%To

rgyá

n Jó

zsef

178

5.99

%G

yurc

sány

Fer

enc

141

8.42

%B

ajn

ai G

ordo

n10

611

.01%

Mat

olcs

y G

yörg

y17

512

.05%

Kád

ár B

éla

243

6.97

%G

öncz

Árp

ád26

15.

65%

Mar

tony

i Ján

os17

05.

72%

Lás

zló

Csa

ba94

5.62

%V

eres

Jáno

s85

8.83

%V

arga

Mih

ály

865.

92%

Szab

ó Iv

án18

95.

42%

Kov

ács

Lás

zló

180

3.90

%Já

rai Z

sigm

ond

152

5.12

%D

rask

ovic

s Ti

bor

915.

44%

Kók

a Já

nos

525.

40%

Láz

ár Já

nos

513.

51%

Kup

a M

ihál

y16

54.

73%

Med

gye

ssy

Péte

r14

63.

16%

Gön

cz Á

rpád

109

3.67

%Já

rai Z

sigm

ond

784.

66%

Orb

án V

ikto

r43

4.47

%M

arto

nyi J

ános

443.

03%

Jesz

ensz

ky G

éza

146

4.19

%Su

chm

an T

amás

146

3.16

%C

hik

án A

ttila

842.

83%

Kov

ács

Lás

zló

774.

60%

Mol

nár

Laj

os27

2.80

%Sz

ijjár

tó P

éter

432.

96%

Bor

oss

Péte

r12

03.

44%

Ku

ncze

Gáb

or14

23.

08%

Mád

l Fer

enc

782.

63%

Kók

a Já

nos

744.

42%

Kov

ács

Lás

zló

232.

39%

Tarl

ós I

stvá

n42

2.89

%

Szab

ó Ta

más

912.

61%

Pál

Lás

zló

109

2.36

%V

arga

Mih

ály

612.

05%

Kis

s Pé

ter

583.

46%

Grá

f Józ

sef

222.

28%

Tálla

i And

rás

382.

62%

Für

Laj

os76

2.18

%G

ál Z

oltá

n94

2.04

%M

atol

csy

Gyö

rgy

581.

95%

Csi

llag

Istv

án56

3.35

%Já

rai Z

sigm

ond

181.

87%

Kup

a M

ihál

y37

2.55

%

Szab

ad G

yörg

y68

1.95

%D

un

ai I

mre

881.

91%

Kov

ács

Lás

zló

501.

68%

Ném

eth

Imre

502.

99%

Kis

s Pé

ter

161.

66%

Faze

kas

Sánd

or35

2.41

%

Hor

n G

yula

621.

78%

Kis

s E

lem

ér81

1.75

%K

övér

Lás

zló

481.

62%

Orb

án V

ikto

r42

2.51

%D

rask

ovic

s Ti

bor

151.

56%

Ras

kó G

yörg

y34

2.34

%

Torg

yán

Józs

ef61

1.75

%Sz

eker

es I

mre

721.

56%

Stu

mpf

Ist

ván

441.

48%

Ver

es Já

nos

422.

51%

Hor

váth

Ágn

es15

1.56

%R

ogán

Ant

al32

2.20

%

Dem

szky

Gáb

or47

1.35

%K

elet

i Gyö

rgy

671.

45%

Med

gye

ssy

Péte

r40

1.35

%B

arát

h Et

ele

412.

45%

Fodo

r G

ábor

121.

25%

Lás

zló

Csa

ba31

2.13

%

Szab

ó Já

nos

441.

26%

Nag

y Sá

ndor

671.

45%

Szab

adi B

éla

361.

21%

Mád

l Fer

enc

311.

85%

Urb

án L

ászl

ó12

1.25

%C

hik

án A

ttila

281.

93%

Kón

ya I

mre

431.

23%

Szab

ó Im

re65

1.41

%C

súcs

Lás

zló

321.

08%

Mat

olcs

y G

yörg

y24

1.43

%L

ampe

rth

Món

ika

90.

93%

Dom

okos

Lás

zló

271.

86%

Orb

án V

ikto

r42

1.20

%Sz

abó

Iván

651.

41%

Dáv

id I

boly

a32

1.08

%H

orvá

th Z

solt

181.

08%

Nag

y C

saba

90.

93%

Szat

már

y K

rist

óf26

1.79

%

Sch

amsc

hula

Gyö

rgy

401.

15%

Lak

os L

ászl

ó60

1.30

%Sz

abó

Jáno

s32

1.08

%Sz

ili K

atal

in17

1.02

%G

öncz

Kin

ga8

0.83

%H

offm

ann

Róz

sa23

1.58

%

Bot

os K

atal

in38

1.09

%O

rbán

Vik

tor

571.

23%

Dem

szky

Gáb

or31

1.04

%Ju

hás

z E

ndre

160.

96%

Hil

ler

Istv

án8

0.83

%B

encs

ik Já

nos

211.

45%

Bok

ros

Laj

os36

1.03

%Sz

abó

Gyö

rgy

511.

10%

Pin

tér

Sánd

or31

1.04

%Bu

rány

Sán

dor

150.

90%

Kap

olyi

Lás

zló

80.

83%

Ger

gátz

Ele

mér

191.

31%

Ras

kó G

yörg

y33

0.95

%V

asta

gh P

ál46

1.00

%B

oros

Im

re29

0.98

%C

sizm

ár G

ábor

150.

90%

Lás

zló

Csa

ba8

0.83

%N

émet

h Im

re19

1.31

%

104


A Világgazdaságban a korábbi ciklushoz hasonló helyzet állt elő: a leggyak-rabban említett politikus Orbán Viktor miniszterelnök volt (16,87%), mellette Torgyán József (5,99%) földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint Martonyi János (5,72%) szerepelt még sokszor. Az ő említéseik teszik ki a cik-luson belüli összes említés 28,58%-át. Kiemelendő még, hogy szerepelnek a Top 20-as listán szintén gazdasági miniszterek, Chikán Attila (2,83%) és Ma-tolcsy György (1,95%). Az eddigi ciklusoktól eltérés azonban, hogy Göncz Árpád hivatalban lévő köztársasági elnök a rangsorban kiszorult az első három helyről, és a ciklusbeli említéseknek csupán 3,67%-ával rendelkezett.

2002 és 2006 között a Népszabadságban már három nő is felkerült a listára, hatodik, hetedik, és tizennegyedik helyeken. A ciklusban Orbán Viktor sze-repelt a legnagyobb arányban annak ellenére, hogy nem ő volt a miniszterel-nök, és a 2006 őszén kezdődő belpolitikai válság is a következő ciklus cikkei-ben jelenhetett csak meg. Ezt a jelenséget magyarázhatja viszont, hogy Med-gyessy Pétert a ciklus közben váltotta a miniszterelnöki poszton Gyurcsány Ferenc, az együttes 15,5%-os eredményük pedig az első helyre sorolná őket (ami nem lenne kiugró értéknek tekintő).

A Világgazdaság esetében szintén folytatódtak a korábbi trendek. A két mi-niszterelnök itt is a leggyakoribb szereplő a címlapon. A harmadik ebben a ciklusban László Csaba (5,62%) pénzügyminiszter volt. A három leggyakoribb említés az összes cikluson belüli említés 25,09%-át adta. Folytatódik az a ten-dencia, hogy a ciklusbeli köztársasági elnök (ekkor: Mádl Ferenc) a rangsorban kiszorult az első három helyről, és a ciklusbeli említéseknek csupán 1,85%-ával rendelkezett. Az ellenzék részéről a rangsorban viszonylag előkelő helyet foglal el Orbán Viktor (2,51%) is.

A 2006 és 2010 közötti időszak a Népszabadságban a legkevesebb politikusi említést hozó ciklus volt (és az egyedi megjelenések tekintetében is csak egy-szer volt kevesebb). Részben erre a statisztikai sajátosságra vezethető vissza, hogy a két miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon együtt az em-lítések 21,2%-át fedték le, ami példátlan miniszterelnöki felülreprezentáltságot jelent az átlagoshoz képest.

A Világgazdaságban szintén a rangsor elején helyezkedik Gyurcsány Ferenc (23,05%). A hat ciklus közül ő rendelkezik a legnagyobb említési aránnyal, és a 23%-os érték majdnem megközelíti a többi ciklus első három szereplőjének összesített átlagos értékét. Bajnai Gordon (11,01%) említési gyakorisága szin-tén kiugró, de kevéssé meglepő annak fényében, hogy a ciklus folyamán több miniszteri posztot is betöltött. A harmadik helyen Veres János (8,83%) pénz-ügyminiszter áll. Az eddigi ciklusokkal ellentétben az első három politikus összesített relatív gyakorisága 42,89%, ami a korábbiakhoz képest jóval ma-gasabb. Ez adódhat abból az 1. táblázatban látható sajátosságból, mely szerint a 2006 és 2010 közötti ciklusban volt a legalacsonyabb a politikusi szótárban szereplő személyek száma.

105


A Népszabadság esetében a 2010–2014-es ciklusra jellemző a kormánypár-ti politikusok dominanciája. A Top 20 politikus között az összes ellenzéki meg-jelenés (3) az említések 5,99%-át adta, ami a legalacsonyabb érték 1990 óta. A Világgazdaság esetében 2010 és 2014 között továbbra is érvényesül a minisz-terelnökök és gazdasági miniszterek reprezentációs előnye.

Összegezve a fentieket, megállapítható a miniszterelnökök dominanciája a két lap címlapjain. Ez érdekes adalék a prezidencializálódás jelenségéhez. Mindemellett idővel csökken az aktuális köztársasági elnökök említésének száma. A Népszabadság a szakpolitikusok helyett inkább a „politikacsinálókat” részesítette előnyben, míg a Világgazdaság címlapjain gyakrabban szerepeltek kormánytagok, valamint főpolgármesterek.

Nemi megoszlás

A személyekre összpontosító vizsgálat mellett három további szempontból is elemeztük az adatokat: a nemi megoszlás, a miniszterelnökök reprezentációja, valamint a gazdasági és pénzügyminiszterek említéseinek sajátosságai kapcsán.

Az említések nemi megoszlás szerint értékelése megerősíti a nők általános alulreprezentáltságát a rendszerváltás utáni magyar politikai elitben (lásd 3. ábra). A pozicionális politikai elitet négy kategóriával (miniszterelnök, köztár-sasági elnök, miniszter, országgyűlési képviselő) leíró szótárban a vizsgált 24 év tekintetében a szereplők 92,5%-a férfi volt, 7,5%-uk nő. A Világgazdaság címlapjain megjelent politikusnők említési aránya ettől kevéssé tért el a maga

18

3. ábra: Női politikusok aránya a pozicionális elitben és a címlapokon

A Népszabadság toplistáján az első nő Dávid Ibolya (az első Orbán-kormány minisztere

1998-tól) és a hat ciklus alatt összesen öt további nő (Szili, Lendvai, Lamperth, Göncz és

Hoffmann) tudott a legjobb húsz közé kerülni (igaz, néha többször is). A Népszabadsághoz

hasonlóan a Top 20-as női említések többsége a 2002 és 2010 közötti időszakra tehető, de az

összes itt megjelenő női politikus száma itt is csak 7 (a Népszabadsághoz képest új

szereplőként Botos Katalin és Horváth Ágnes jelenik meg).

Miniszterelnökök

A 8. és 9. táblázat a rendszerváltás utáni miniszterelnökök megjelenését mutatja be

ciklusonként (ott, ahol két miniszterelnök is volt egy ciklusban, közöljük az együttes

említésük számát is).

8. táblázat: Miniszterelnökök relatív megjelenése a Népszabadság címlapjain

3. ábra. Női politikusok aránya a pozicionális elitben és a címlapokon

106


8 százalékával. A Népszabadság esetében ugyanakkor még ennél is aránytala-nabb volt a női elit tagok megjelenése: a címlapos cikkekben az összes politi-kusemlítésnek csak a 4,8%-át tették ki a női megszólalók.

A Népszabadság toplistáján az első nő Dávid Ibolya (az első Orbán-kormány minisztere 1998-tól) és a hat ciklus alatt összesen öt további nő (Szili, Lendvai, Lamperth, Göncz és Hoffmann) tudott a legjobb húsz közé kerülni (igaz, néha többször is). A Népszabadsághoz hasonlóan a Top 20-as női említések többsége a 2002 és 2010 közötti időszakra tehető, de az összes itt megjelenő női politi-kus száma itt is csak 7 (a Népszabadsághoz képest új szereplőként Botos Kata-lin és Horváth Ágnes jelenik meg).

Miniszterelnökök

A 8. és 9. táblázat a rendszerváltás utáni miniszterelnökök megjelenését mu-tatja be ciklusonként (ott, ahol két miniszterelnök is volt egy ciklusban, közöl-jük az együttes említésük számát is).

8. táblázat. Miniszterelnökök relatív megjelenése a Népszabadság címlapjain

A Népszabadság címlapján Orbán Viktoron kívül az adott ciklushoz képest ko-rábbi, illetve későbbi miniszterelnökök nem kaptak nagy felületet. Ennek meg-felelően idősoros megjelenésük hullámzó: hivatali idejük alatt drasztikusan megnő, előtte és utána viszont szinte elenyésző (Antall József esetében 1993-as halála, míg Horn Gyula esetében hosszan tartó betegsége ezt megmagya-rázza). Boross Péter megjelenésének gyakorisága saját ciklusa után folyama-tosan csökkent. Horn Gyula miniszterelnöksége előtt és után még érzékelhe-tő megjelenéssel bírt, egészen a második Gyurcsány-kormányig.

Név 1990-1994 1994-1998 1998-2002 2002-2006 2006-2010 2010-2014

Antall József 14.3% 0.6% 0.5% 0.2% 0.2% 0.0%

Boross Péter 3.7% 0.8% 0.4% 0.6% 0.5% 0.1%

Horn Gyula 2.4% 15.5% 1.6% 1.5% 0.5% 0.3%

Orbán Viktor 1.5% 1.2% 10.7% 9.7% 9.6% 24.2%

Medgyessy Péter 0.0% 1.1% 1.7% 8.3% 0.5% 0.1%

Gyurcsány Ferenc 0.0% 0.0% 0.0% 7.2% 17.1% 2.6%

Bajnai Gordon 0.0% 0.0% 0.0% 0.0% 4.1% 2.3%

A ciklus miniszter-elnökei

18.0% 15.5% 10.7% 15.5% 21.2% 24.2%

107


9. táblázat. Miniszterelnökök relatív megjelenése a Világgazdaság címlapjain

Orbán Viktor első miniszterelnöki ciklusától kezdve végig az élbolyban volt, aktuális tisztségétől függetlenül. Ennyiben – és a ciklusonkénti bontások fényé-ben – ő tekinthető a magyar politikai elit legnagyobb reprezentációjával ren-delkező képviselőjének. Medgyessy Péter már 1994-ben megjelenik a listán va-lószínűleg pénzügyminiszteri pozíciójának betudhatóan. Gyurcsány Ferenc második ciklusában válik meghatározó közszereplővé, vélhetően nem függet-lenül az őszödi beszéd utóhatásaitól. Bajnai Gordon említései ettől – időarányo-san rövidebb kormányfői periódusára is tekintettel – lényegesen elmaradnak.

Gazdasági és pénzügyminiszterek

A 10. és 11. táblázat a rendszerváltás utáni gazdasági- és pénzügyminiszterek megjelenését mutatja be aggregált adatokkal (a 6. és 7. táblázat további ada-tokkal szolgál a ciklusbontások kapcsán). A miniszteri megjelenéseket azokból az időszakokból számoltuk össze, ahol ténylegesen betöltötték a miniszteri pozíciót. Ezért lehet, hogy például a Népszabadságban Bokros Lajos 562 meg-jelenéssel rendelkezik a hat ciklusban, a 10. táblázatban csupán 473 van a neve mellett – ezeket a Horn-kormány alatti munkája kapcsán kapta.

A Népszabadságban a pénzügyminiszterek relatív megjelenései csak egy esetben érték el a 4%-ot, ami elmarad a Világgazdaság hasonló értékeitől. A pénzügy- és gazdasági miniszterek összes említésszáma mindemellett a Világgazdaságban megközelíti a Népszabadság esetében regisztráltakat. Ezek plauzibilis eredmények, mely megerősítik, hogy a gazdasági napilapban a leg-fontosabb gazdaságpolitikai döntéshozók felülreprezentáltak más elittagok-hoz képest.

Név 1990-1994 1994-1998 1998-2002 2002-2006 2006-2010 2010-2014

Antall József 12.7% 0.0% 0.0% 0.0% 0.3% 0.0%

Boross Péter 3.4% 0.4% 0.0% 0.1% 0.0% 0.0%

Horn Gyula 1.8% 16.0% 0.7% 0.1% 0.0% 0.1%

Orbán Viktor 1.2% 1.2% 16.9% 2.5% 4.5% 18.5%

Medgyessy Péter 0.1% 3.2% 1.4% 11.1% 0.4% 0.1%

Gyurcsány Ferenc 0.0% 0.0% 0.0% 8.4% 23.1% 0.4%

Bajnai Gordon 0.0% 0.0% 0.0% 0.2% 11.0% 0.7%

A ciklus miniszter-elnökei

16.2% 16.0% 16.9% 19.5% 34.1% 18.5%

108


A Népszabadságban a három legtöbbet említett ilyen döntéshozó Bokros, Járai és Matolcsy, míg a Világgazdaság esetében Bokros, Matolcsy és Szabó Iván. Szintén említésre érdemes, hogy Népszabadság egyik toplistása, Békesi László (többszöri ellenőrzés után is) csak egyszer szerepel a Világgazdaság címlapjain (és pusztán vezetéknevével is csak további 5-ször). Ezen eredmény feltevésünk szerint arra vezethető vissza, hogy a gazdasági lapnál rövid, 1994–1995-ös pénzügyminiszterségén kívül alapvetően politikai és nem gazdaságpolitikai szereplőnek tekintették. Hasonló lehetett a motiváció Rabár, Oszkó, Hónig és Bod esetében is. Bajnai Gordon kiugró értéke a Világgazdaság esetében azzal indokolható, hogy ő egy ciklusban töltötte be a miniszteri és a miniszterelnö-ki posztot, ebben az időszakban pedig a Világgazdaságban erősen felül voltak reprezentálva a miniszterelnökök.

10. táblázat. Gazdasági és pénzügyminisz-terek a Népszabadságban

11. táblázat. Gazdasági és pénzügyminisz-terek a Világgazdaságban

Név Abszolút gyakoriságRelatív

megjelenés

Bokros Lajos 274 5.93%

Matolcsy György 233 5.27%

Szabó Iván 189 5.42%

Kupa Mihály 161 4.73%

Járai Zsigmond 152 5.12%

Varga Mihály 147 3.32%

Medgyessy Péter 146 3.16%

Suchman Tamás 146 3.16%

Veres János 127 4.82%

Kóka János 126 4.78%

Pál László 109 2.36%

Bajnai Gordon 108 11.01%

László Csaba 94 5.62%

Draskovics Tibor 91 5.44%

Dunai Imre 88 1.91%

Chikán Attila 84 2.83%

Csillag István 56 3.35%

Fazakas Szabolcs 44 0.95%

Latorcai János 27 0.77%

Varga István 7 0.73%

Békesi László 1 0.02%

Rabár Ferenc 0 0.00%

Oszkó Péter 0 0.00%

Hónig Péter 0 0.00%

Bod Péter Ákos 0 0.00%

Név Abszolút gyakoriságRelatív

megjelenés

Bokros Lajos 473 3.82%

Járai Zsigmond 240 1.92%

Matolcsy György 232 1.43%

Békesi László 206 1.66%

Bajnai Gordon 202 4.12%

Varga Mihály 187 1.16%

Suchman Tamás 173 1.40%

Kupa Mihály 152 2.23%

Medgyessy Péter 140 1.13%

Szabó Iván 138 2.02%

Pál László 112 0.91%

Dunai Imre 92 0.74%

Kóka János 86 1.08%

Veres János 84 1.06%

Chikán Attila 83 0.66%

Draskovics Tibor 62 1.21%

László Csaba 52 1.02%

Fazakas Szabolcs 34 0.27%

Csillag István 32 0.62%

Oszkó Péter 26 0.92%

Rabár Ferenc 23 0.34%

Latorcai János 12 0.18%

Hónig Péter 5 0.18%

Bod Péter Ákos 2 0.03%

Varga István 2 0.07%

109


ÖSSZEGZÉS

Elemzésünk során a Népszabadság, illetve a Világgazdaság 1990 és 2014 közöt-ti címlapjainak korpuszát használtuk fel arra, hogy megállapítsuk a legfonto-sabb formális politikai pozíciókat betöltő szereplők említésének gyakoriságát. A szakirodalomhoz való hozzájárulásunkat a következőképpen foglalhatjuk össze. Egyfelől leíró értelemben egy olyan adatbázist adtunk közre, mely ku-riózumnak számít a magyar politikai elittel kapcsolatos szakirodalomban. Má-sodsorban ezen leíró adatbázis alapján megfogalmaztunk bizonyos elemi ál-lításokat a politikusok médiareprezentációjával kapcsolatban, melyek későbbi vizsgálatok során tovább finomíthatóak. Harmadrészt, módszertani szempont-ból a tanulmány egy olyan innovatív eljárásra, a szövegbányászatra épül, mely-nek itt kidolgozott scriptjei és módszertani megoldásai más hasonló projek-tekben is alkalmazhatóak.

Szövegbányászati eljárásokkal elért kutatási eredményeink sok szempont-ból megfelelnek a „szakértői becsléssel” az empirikus anyag ismerete előtt megfogalmazható feltevéseknek. Ezek közül itt csak két példát idézünk újra fel. Egyfelől mindkét újság címlapján a miniszterelnökök szerepeltek a legtöb-bet minden rendszerváltás utáni választási ciklusban (ez alól egyetlen kivétel volt, de Medgyessy és Gyurcsány együttesen ebben az esetben is listavezető miniszterelnöki említést produkált). Másfelől a női politikusok említési aránya mindkét újságban jóval 10% alatt maradt, ami egybecseng a nők miniszteri és képviselői alulreprezentáltságával.

Az itt közölt vizsgálat természetesen csak egy első lépés egy olyan átfogó empirikus kutatási programban, mely a politikusok médiareprezentációját vizs-gálná a rendszerváltás után. A cikkben bemutatott eredmények elemzéseink szerint jó megbízhatóságúak, ugyanakkor önmagukban nyilvánvalóan nem alkalmasak arra, hogy választ adjanak a politikusok médiareprezentációja kap-csán vizsgálható összes releváns kérdésre. Ennek részben a szakirodalomból „készen” átvehető hipotézisek hiánya az oka, részben pedig az, hogy erőfeszí-téseink jelentős része a szövegbányászati eljárások finomítására, a mérési ered-mények pontosítására irányult. Reményeink szerint a ma még gyerekcipőben lévő szövegbányászati kutatási program a későbbiekben több szubsztantív kér-désre is választ adhat, akár kvalitatív módszerekkel kombinálva.

A módszertani fejlesztések mellett a források bővíthetőek lennének továb-bi napilapokkal (pl. a Magyar Nemzettel vagy a Blikkel), melyekkel a reprezen-tációs rangsorok már vizsgálhatók lennének az eltérő baloldali–jobboldali vagy a szeriőz–bulvár törésvonalak mentén is. Egy ilyen elemzés kivitelezéséhez ugyanakkor sok kihívást kellene leküzdeni, melyek közül is kiemelkedik a megfelelő korpuszok hiánya.

Egy logikus következő lépés így a már elkészült adatbázis felhasználása lehetne az itt közöltnél mélyebb, akár oksági elemzések készítésére. A politi-

110


kusok adott címlapon való együttes szereplése könnyen kinyerhető többlet információ, melynek segítségével már az elit tagjainak viszonyai kapcsán is következtetések lennének levonhatók. Szintén vizsgálható lenne a nevek és a tematikus kontextus kapcsolata, mely a CAP közpolitikai kódokkal ellátott cikkadatbázisa segítségével már előállítható. A már meglévő változók felhasz-nálásával egyszerűbb regressziók futtatása is kivitelezhető, mely feltárhatná pl. az említések fluktuációit magyarázó okokat. Végezetül pedig újabb elitszótárak fejlesztésével az elemzés könnyen kiterjeszthető más elitcsoportok – pl. üzleti szféra, civil és vallási vezetők – rangsorainak elkészítésére.

JEGYZETEK

1 A kutatást az NKFIA FK-123907 projektje, valamint az MTA TK POLTEXT Inkubátor prog-

ramja támogatta. Köszönjük a két anonim bíráló megjegyzéseit. A fennmaradó hibákért a

szerzők vállalják a felelősséget.2

Lásd pl. „Társadalmi sokszínűség hír- és politikai magazinműsorokban”, Nemzeti Média és

Hírközlési Hatóság, 2013, http://mediatorveny.hu/dokumentum/721/tarsadalmi_

sokszinuseg_2013_2.pdf.3

A politikusi elitet leíró szótár, valamint a kutatáshoz felhasznált új adatbázis, illetve a név-

elem-felismerés scriptjei elérhetőek a cap.tk.mta.hu/tanulmanyok címen.4

E definíció szűkebb, mint a Kovách Imre által az MTA PTI-ben vezetett kutatócsoport által

alkalmazott politikaielit-meghatározás. Kutatási célunkhoz ugyanakkor jobban illett ez a szű-

kebb lista, mely nem vizsgálta többek között a közigazgatási hivatalok vezetőit vagy a sport-

szövetségek tisztségviselőit (Kovách, 2011; http://nyilvanos.otka-palyazat.hu/index.php?men

uid=930&lang=HU&num=77445).5

Kristóf kézi elemzéséhez a PressDok adatbázist használta. Az Országgyűlési Könyvtár sajtó-

adatbázisa (melyet a korábbi PressDok és HunDok adatbázisokból vontak össze) általunk is-

meretlen módon válogat a cikkekből, továbbá online keresőfelülete alkalmatlanná teszi a szö-

vegbányászati megoldások alkalmazására. A teljes címlapszövegre kiterjedő szövegfájlok be-

szerzését így a CAP projekt segítségével oldottuk meg. 6

A kutatás során komoly nehézséget okozott a szövegfelismerés során a források karakterkó-

dolásának eltérő jellege. Mivel az informatika ezen területe nincs szabványosítva, jelentős el-

téréseket találtunk a szövegek felismerése és tisztítása közben. Alapvetően az UTF-8 karak-

terkészletre épülő forrásokat terveztünk beszerezni, ennek ellenére a leggyakoribb kódolások

mind megjelentek a dokumentumainkban (ezen túl pedig többek között a thaiföldi karakter-

kódolás is). Ez a módszertani probléma nyilvánvalóan befolyásolhatta volna a felismert név-

elemek mennyiségét, de ellenőrzéseink nyomán úgy találtuk, hogy a hibásan kódolt szövegek

száma elenyésző, eloszlásuk véletlen, így bár valamelyest befolyásolhatják az abszolút érté-

keket, a fontosabb trendeket ez nem érinti.

111


IRODALOM

Ahmed, S. – Matthes, J. (2016): Media representation of Muslims and Islam from 2000 to 2015:

A meta-analysis. International Communication Gazette, 79 (3), 219–244. pp. doi:

10.1177/1748048516656305.

Ban, Pamela – Alexander Fouirnaies – Andrew B. Hall – James M. Snyder (2015): How Newspapers

Reveal Political Power. https://ssrn.com/abstract=2629249.

Boda Zsolt – Sebők Miklós (2015): Előszó: a Hungarian Comparative Agendas Project bemutatása.

Politikatudományi Szemle, 24 (4): 33–40. pp.

Bozóki András (2003): Az elitváltás elméleti értelmezései: kelet-közép-európai megközelítések.

Politikatudományi Szemle, 12 (3): 5–40. pp.

Hicks, Jacqueline – Vincent Traag – Ridho Reinanda (2015): Old questions, new techniques: A re-

search note on the computational identification of political elites. Comparative Sociology, 14 (3):

386–401. pp.

Hoffmann-Lange, Ursula (2018): Methods of Elite Identification. In: The Palgrave Handbook of Po-

litical Elites. Ed. Heinrich Best and John Higley. London, Palgrave Macmillan UK. 79–92. pp.

Hoffmann-Lange, Ursula (2007): Methods of Elite Research. In: Oxford Handbook of Political Behavior.

Ed. Russell J. Dalton and Hans-Dieter Klingemann. Oxford, Oxford University Press. 910–927. pp.

Ilonszki Gabriella (2008): Amatőr és hivatásos politikusok – Képviselők Magyarországon II. Budapest,

Új Mandátum.

Ilonszki Gabriella – Kurtán Sándor (2011): Látszat és valóság. A 2010-ben megválasztott parla-

menti képviselők arculata. In: Enyedi Zsolt – Szabó Andrea – Tardos Róbert (szerk.): Új képlet.

A 2010-es választások Magyarországon. Budapest, DKMKA. 95–112. pp.

Kovách Imre (szerk.) (2011): Elitek a válság korában. Magyarországi elitek, kisebbségi magyar elitek.

Budapest, Argumentum – MTA Politikatudományi Intézet – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbsé-

gkutató Intézet.

Kristóf Luca (2014a): De mi történt azután? Megszakítottság és folytonosság a magyar elitben 1988

és 2009 között. Politikatudományi Szemle, 23 (1).

Kristóf Luca (2014b): Véleményformálók. Hírnév és tekintély az értelmiségi elitben. Budapest, L’Harmattan

– MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont.

Kristóf Luca (2015): A politikai elit. In: Körösényi András (szerk.): A magyar politikai rendszer –

negyedszázad után. Budapest, Osiris. 59–84. pp.

Lane, David Stuart (2011): Elites and classes in the transformation of state socialism. New Brunswick,

Transaction Publishers.

Margit P. (2002): A nők reprezentációja. Médiakutató, 3 (3). http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_

osz/06_a_nok_reprezentacioja.

McKee, C. (2018): British Media Representation of the War in Bosnia Herzegovina: Avoiding the

Duties to Prevent and Protect. Multidisciplinary Perspectives on Genocide and Memory, 199–218.

pp. doi: 10.1007/978-3-319-65513-0_12.

Moniz, Andy – Franciska de Jong (2014): Reputational damage: Classifying the impact of allegations

of irresponsible corporate behavior expressed in the financial media. 34th International

Symposium on Forecasting 2014 conference proceedings.


Posner, Richard A. (2001): Public Intellectuals. A Study of Decline. Cambridge, Harvard University

Press.

Sebők Miklós (szerk.) (2016): Kvantitatív szövegelemzés és szövegbányászat a politikatudományban. Bu-

dapest, L’Harmattan.

Szalai Erzsébet (1997): Az elitek átváltozása. Budapest, Cserépfalvi.

Szelényi, Iván – Szonja Szelényi (1995): Circulation or reproduction of elites during the postcommunist

transformation of Eastern Europe. Theory and Society, 24 (5): 615–638. pp.

Tikk Domonkos (szerk.) (2007): Szövegbányászat. Budapest, Typotex.

Vidra Zs. – Kriza B. (2010): A többség fogságában – kisebbségek médiareprezentációja. In Feischmidt

Margit (szerk.): Etnicitás. Különbségteremtő társadalom. Gondolat – MTA Kisebbségkutató Inté-

zet. 391–405. pp.

Xu, K. (2013): Framing Occupy Wall Street: A Content Analysis of The New York Times and USA

Today. International Journal Of Communication, 7, 21. http://ijoc.org/index.php/ijoc/article/

view/2089.

Zhang, Xiaoqun (2018): Developing a New Measure of Media Reputation. Corporate Reputation

Review. doi: 10.1057/s41299-018-0043-x.

a politikai elit mÉdiareprezentÁciÓja a …poltudszemle.hu/szamok/2018_1szam/smk.pdf ·...

Documents