Areformátus e g y h á z

hitvallása( H e i d e l b e r g l K á t é )

M á s o d i k k i adás

A Romániai Református Anyaszentegyőáz kiadása.

A Kátét

Urs inus Zak ar i ásés

Olevianus Gáspár: „C a t Ö Q c Q í s m u s Heide l b . e rgi ens i s " r

c. műve alapján fordították és á tdo lgozták: N a g y Ferencpüspökffelyei- íes. B í r ó Bajos esperes, dr. M u s n a i Cászló, N a g y J ó ­zsef, Ju tj á s z A lbert és dr. H o r v á i ö Jenő, a „Betűien Gábor", Tfieológía-Akadémia

tanárai.

á

S u n de Im p rlm a tBucure$ti, 26 Februárié 1944. - Típürit la 20 Martié

\

1Q44.

Tip. Betölen-nyomda, Műd.ínregístrai la Camera de Muncű din Sibiu Oficiul Alba-Iulia No. 77-1941

ELŐ SZÓ .

A hitvallás az egyház hitének summája, az egyháznak az: Isten és ember viszonyéi illető kérdésekre adott felelete. —, Hahg-áulyozni vagy csak megemlíteni is feleslegesnek tartom, hogy a Hitvallásnak csak wényiban van értéke, amennyiben e vi­szonyt illetőleg-az Isten önmaga kijelentését veszi és fogadja el normául s igy a Szentirás alapján áll. ■— . ■

•Ebből következik először az, hogy az egyházra nézve fun -' damentvmszerü, nélkülözhetetlen követelmény, hogy Hitvallássá légyen — és alapjában véve nem egyház az az egyház, amelyik­nek nincs hitvallása. Másodszor következik az, hogy a hitvallás nem az egyes emberé, az egyes egyháztagé, hamem magáé a szent közösségé. Igaz ugyan, hogy maga az egyes ember hisz!, . vagy nem hisz, miaga az egyes ember kerül szembe személyesen Istennél és kénytélén dönteni igy vagy amúgy! . . . azonban áz egyes ember „hitvallóvá” tétele mégis azon dől el, azon fordul meg, hogy bel ekapcsolódik-e a hit megvalMMnak abba a nyil­vános, határozott és felelősségteljes ítényébe, amelyet az Egyház véghezvitt. Harmadszor következik az, hogy — éppen azért, mert az Egyház kapta az isteni Kijelentés hirdetésére g jőgot és felhatalmazást és imagának az egyháznak kell őrködnie azon, hogy ez a Kijelentés tisztán kerüljön a hivő ember szive elé. — el nem mulasztható és el nem hanyagolható kötelessége az Egy­háznak az isteni Kijelentésen alapuló Hitvallását tagjainak sze­mélyes hitévé tennie s azt ott elhatalmasitania! És pedig miméi intenzivebb és erdeményesebb az Egyháznak ebből a szempont­ból végzett munkája — annál közelebb jár elhivatása igazi betöltéséhez.

Ezen szempontok tették szükségessé a Romániai Ref. Anyaszentegyház részéről, jelen „Református hitvallás —(Heidelbergi Káté) ” kiadását, mivel a Romániai Ref. Egyház­kerület által 1930-ban kiadott '„Heidelbergi Káté — Református Keresztyén Egyház hitvallása” teljesen kifogyott és mg már i t t nem kapható.

4

A kiadással kapcsolatosan merüli fel azon általános óhajy mmt szempont, 'hogy a kiadandó Káté alkalmas legyen konfir­mációi oktatásra. E szempont érvényesítése tette szükségessé azt, hogy jelen mű egyfelől kiegészíttessék „konfirmációi kér­désekkel és feleletekkel” , —■ másfelől azt, hogy a Heidelbergi Káté nehéz és súlyos hittételei — a l5 éves gyermek értelmi színvonalához mérten — amennyire csuk, lehetséges — köny- ny ebben felfoghatóvá, meg érthetővé és meg tanulhatóvá 'tétes­senek anélkül, hogy dogmatikai szempontból a munkát kifogás érhesse. Ezen munkálat elvégzésére a Romániai Ref. \Ahya- szentegyház Intézőbizottsága a y,Bethlen Gábor 'Theol. Aka­démia” lelkészképesitő bizottságát - kérte fék A munkát e meg­bízás alapján N a g y Ferenc esperes, intézőbizottsági elnök, B író Lajps esperes, lelhészképesitő-bizottsági tag, ár. Musnai László theol. igazgató, Nagy József, Juhász Albert és dr. Horváth Jenó theolágiai tanárok végezték. A bizottság a Heidelbergi Káté e r e d e t i s z öv e g e alapján végezte munkálatait, de már a kezdetnél elvileg kimondotta— amit a munkálatok rendjén végre, is hajtott —hogy az eredeti szöveghez csak dogmatikai szempont­ból alkalmazko\dik, de sem szerkezetileg, sem formailag nem, — különös súlyt helyezvén a könnyebb megértésre s a magyar nyelv mai stílusára. \Azt is elhatározta a. bizottság — lés keresztül is vitte hogy mindenik kérdést önállóén is nézi és mondatszer- keZfetüeg is teljesén önálló feleletet szövegez egybe. Ezzel azt óhajtotta elérni a bizottság, hogy a káté feleleteibe beszövegezett; kérdések is sajátjaivá legyének a hivő léleknek, a konfirmáló növendékeknek és az egyház hitének e g y e s kié r d é s e k b en~ való megvallása Önállóan és tisztán álljon a „hitvallóvá” levő egy­háztag 'előtt, — továbbá azt, hogy könnyebben felfoghatóvá és meg érthetőbbé, a megismerésre, megszereiésre, elmélyedésre■. szívesebben fogadottá. ~ s' a személyes életfolytatásban meg- ' valósithatóbbá tegyük Hitvallásunkat.-— A' munka végzése köz­ben tapasztalta a bizottság a [nagy nehézségeket, amelyek <á fentiek miatt elibe állottak -ás tudatában van annak, hogy nem- mindenütt sikeruM a nehézségek teljes legyőzése mégis azzal a reménységgel bocsátjuk útjára e könyvét, hogy az hasmos ka­lauz lesz Evangéliumi Egyházunk híveinek a tiszta hit világába- valló juttatásuk céljából.

Még csők két dolgot kell megemlítenem. Az egyik az, hogy- azoknak a kérdéseknek számjelzése, melyeknek megtanulását ct konfirynándus növendékektől- feltétlen kívánatosnak tartjuk r

5

vastagabb. A másik az, hogy• a bibliai idézeteknek vsak « helyét jelöltük meg, hogy az előkészítést végző lelkipásztor éjs növendékek együtt keressék meg a szentirási verset s ezáltal a növendék a Szentirás könyvének megismerésében tevőlegesem részt vegyén.

A ikönyvet irodalmi és magyar nyelv stílus szempontjából Vita Zsigmond, az Aiüdi Bethlen Kollégium 'Tanítóképzőjének tanára volt szives átnézni.

Ezek utón „meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisz­tus Atyja étött, hogy adja meg az 6) dicsősége gazdagságáért, hogy m i haJal/masam, megerősödjünk az Ő lelke által a belső emberben” , a tiszta hitben, a tiszta hitből fakadó tiszta élet- folytaMsbom, — és ezáltal épüljön AnyaszentegyházunU a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre —- Isten dicsőség gére.

Árud, 1942. február hó 10.

N A G Y FE R E N C

E l s ő r é s z

Az ember nyomorúságáról

I. ŰRNAPJA.

Kérdés: lM i életedben és halálodban egyetlen vigasz­talásod?

Felelet: Életemben és halálomban az az én egyetlen vigasztalásom, hogy testestől-lelkestől nem önmagámé, hanem az én hűséges Uramé és Megváltómé, J é z u s K r i s z t u s é v a g y o k , aki az Ö drága vérével minden bűnömért teljésen e 1 e g e t-t e 11, engem a sátán hatal­mából k i s z a b a d í t o t t és úgy m e g ő r i z , hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt minden üdvösségemre szolgál. Szentlelkével b i z t o s i t engem az örökélet felől s v i s s z a a d j a nekem azt a készséget, hogy Őneki éljek.

Máté. 10, 30. Róm. 8,28; 14,8. I. Kor. 3,22)—23. 6,19—20. I. Tim. 2,6. II. Thess, 3,3. fit. 2,14. Zsid. 2,14—15. I. Pét. 1,18— 19. I. Ján. 1,7; 3,8.

2L Kérdés: Hány dolgot kell tudnod, hogy ezzel a vigaszta­lással boldog légy életedben és halálodban?

Felelet: Hogy ezzel a vigasztalással boldog legyek életemben és halálomban, három dolgot kell tudnom; először, hogy müyen bűnös és nyomorult vagyok; másod­szor, hogy miképpen, vált meg Isten bűnömből és nyomorú­ságomból; harmadszor, hogy e megváltásért milyen hálá­val tartozom Istennek.

Róm. 3,11— 12. Mt. 11,28—30. Csel. 4,12. Kol. 3,17. I. Pét. 2,9—10. Hős, 14,3. Zsolt. 50,23.

II. ŰRNAPJA.

3 . Kérdés: Hchinan ismered meg nyomorúságodat?Felelet: Nyomorúságomat Isten törvényéből ismerem

meg. iRóm. 3,20. Gál. 3,10. I. Ján. 3,4.

/

10

4. Kérdés: M it követel tőlünk Isten törvénye ?

Felelet: Azt, hogy mit követel tőlünk Isten törvénye, Krisztus Urunk igy foglalja össze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes telkedből és teljes elméd­ből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mt. 22, 37— 39.) (E két parancsolatban minden benne van, amit Isten a törvény és a próféták által követel.)

V. Móz. 6,3—5. (Mik. 12,30. Uk. 10,27. . .

5 . Kérdés: Megtarthatod-e tökéletesen Isten törvényét?

Felelet: Isten törvényét magamra hagyatva nem tudom megtartani, mert természetem Isten és felebarátom gyűlö- lésére késztet.

I. Móz. 6,5. Róm, 3,10—12. 23. 8,7. I. Ján. 1,8—10.

III. ŰRNAPJA.

6. Kérdés: Milyénnek teremtette Isten az embert?

Felelet: Isten az embert jónak: a maga képére és ha­sonlatosságára teremtette. Azt akarta, hogy teremtő Istenét igazán megismerje, szívből szeresse, vele örök üd­vösségben éljen, Őt dicsérje és magasztalja.

I. Móz. 1,26—27. 31. II. Kor. 3,18. Eíéz. 4,24. Kol. 3,10.

y , Kérdés: Honnan ered az emberi természet romlottsága?

Felelet: Az emberi természet romlottsága első szü­léinknek, Ádámnak és Évának paradicsomi bűnesetéből és engedetlenségéből ered. Ennek következtében romlott meg az emberi természet s mi mindnyájan bűnben fogantattunk és születtünk.

Róm. 5,12; 18—19.

I I

8 . Kérdés: Mennyire romlott meg az emberi természet?

Felelet: Az emberi természet annyira megromlott* hogy a jóra képtelenek, minden gonoszra pedig hajlandók , vagyunk, hacsak a Szentlélek újjá nem szül bennünket.

I. Móz. 8,21. Ésa. 53,6. Ján, 3,5; 15,116. Rám. 7,18. II. Kor. 3.5,

IV. ŰRNAPJA.

9. Kérdés: Nem igazságtalan-e Isten, mikor törvényében- az embertől olyat követel, amit nem tud teljesíteni?

Felelet: Isten a legkevésbbé sem igazságtalan, mert az, embert olyannak teremtette, hogy törvényét teljesíthessed Az első ember azonban a sátán ösztönzésére engedetlensé­gével ezt az isteni ajándékot elvetette magától s ez által attól utódait is megfosztotta.

Eiféz,. 4,24. Rám. 5,12,

|@„ Kérdés: Büntetlenül 'hagyja-e Isten az ember engedet* lenségét és tőle való elszakadását?

Felelet: Isten az ember engedetlenségét és tőle való- elszakadását nem hagyja büntetlenül, sőt inkább rettene­tesen haragszik mind a velünk született, mind az általunk elkövetett bűnök miatt és azokat igazságos Ítéletéből ideiglenes és örökkétartó büntetéssel sújtja. (Isten maga mondja: „Átkozott, aki meg nem tartja a törvénynek igéit!" V. Móz. 27,26.)

Zsolt. 5,5. 76,8. Gál. 3,lí0. Róim. 1,18.

11. Kérdés: Az Isten nem irgalmas? ^

Felelet: Az Isten irgalmas, de igazságos is! Igazságos volta pedig megköveteli, hogy az ő szent felsége ellen el­követett bűnt méltó (testi és lelki) büntetés sújtsa.

II. Móz. 2,3,6— 7; 20,5. Zsolt. 5,5— 7. II. Kor. 6,14—16. ,

M á s o d i k r é s z

A z ember .megváltásáról

12. Kérdés: Ha Isten igazságos ítélete szerint büntetésre 'vagyunk Méltók, megszabadulhatunk-e valamiképpen a bünte­téstől és békességre juthatunk-e Istennel?

Felelet: Isten igazságossága elégtételt kíván. Ezért csak úgy szabadulhatunk meg a büntetéstől és csak úgy juthatunk Vele békességre, ha igazságossága elégtételt nyer tőlünk, vagy valaki mástól.

II. Móz. 20,5; 23,7. Rom. 8,3—4.

1 3 . Kérdés:' M i magunk elégtételt 'adhatunk-e Isten igaz­ságosságának?

Fele le t: Mi magunk semmiképpen sem adhatunk elég­tételt Isten igazságosságának, sőt napról-napra szaporít­juk bűneinket.

Jób. 9,1—5.

1 4 . Kérdés: Más teremtmény .adhat-e elégtételt helyettünk?

V. ŰRNAPJA.

Felelet: Helyettünk egy teremtmény sem adhat elég­tételt. Először azért, mert Isten nem akar más teremt­ményt büntetni az ember bűnéért. Másodszor, mert te­remtmény nem viselheti el Isten bűn ellen való haragját s igy minket a büntetéstől meg nem szabadíthat.

Zsolt. 130,3. Zsid. 2,14 -18.

1 5 . Kéídós: 1Milyen közbenjáróra és megváltóra van tehát szükségünk? .

Felelet: Olyan közbenjáróra és megváltóra van szük­ségünk, aki valóságos és bűn-nélküli ember, egyszersmind valóságos Isten is.

©sa. 53,11. I. Kor. 15,21—22.

16

VI. ŰRNAPJA.

16. Kérdés: M iért kell a m i közbenjárónknak és megvál­tónknak valóságos és bűn-nélküli embernek lennie?

Felelet: A mi közbenjárónknak és megváltónknak azért kell valóságos embernek lennie, mert Isten igazsá-

.gossága megköveteli, hogy ugyanaz az emberi természet bűnhődjék a bűnért, mely a bűnt elkövette és azért kell bűn-nélküli embernek lennie, mert aki maga is bűnös, másokért meg nem fizethet!

Ésa. 53,3—5. Rám. 5,12; 15. I. Pét. 3,18.

17. Kérdés: Miért kell a m i közbenjárónknak és megvál­tónknak egyszersmind valóságos Istennek is lennie?

Felelet: A mi megváltónknak és közbenjárónknak azért kell valóságos Istennek is lennie, hogy istenségének hatal­mával Isten haragját testében elhordozhassa és elveszített igazságunkat és életünket helyreállítva, nekünk vissza­adhassa. ,

Ésa. 53,8. Ap. Csel. 2,24; 20.28. Ján. 1,4; 12 ; 3,16. I. Pét/3,18.

16. Kérdés: K i az a közbenjáró, aki egyben valóságos Isten és valóságos bűn-nélküli ember is?

Felelet: Az a közbenjáró, aki egyben valóságos Isten és valóságos, bűn-nélküli ember is, a mi Urunk Jézus Krisztus; (akit Isten „bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul" adott nekünk.)

I. Kor. 1,30. I. Tim. 3,16.

19. Kérdés: Honnan tudod,, hogy Jézus Krisztus a mi Közbenjárónk ás Megváltónk?

Felelet: Az evangéliumból tudom, hogy Jézus Krisztus a mi Közbenjárónk és Megváltónk. Az evangéliumot Isten először a paradicsomban jelentette ki, azután a pátriárkák és próféták által hirdettette, az áldozatok és az ótestamen- tumi szértartások által szemléltette, végül pedig egyszülött Fia által beteljesítette.

I. Móz. 3,15; 22,18. Ap. Csel. 3.22—24; 10,43. Ján. 5,46. Rónu 10,4. Zsid. 1,1—3 ; 10,7.

í r

VII. ŰRNAPJA.

20. Kérdés: Mindenki üdvözi'dhet-e Krisztus által, aki Ádám miatt elveszett? , 1

Felelet: Krisztus által csak azok üdvözülhetnek, akik igaz hittel Őbelé oltatnak és jótéteményeit örömmel elfo­gadják.

Ján. 1,12; 3,16; 3i6. Zsid. -1,2 • 3; 10,3©.

2 1 Kérdés: Mi^az iaaz hit?

Felelet: Az igaz hit egyfelől az a b i z o n y o s s á g , amellyel igaznak fogadom el mindazt, amit Isten Igéjében kijelentett, másfelől az a rendithetetlen b i z a l o m , hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelmé­ből, egyedül a Krisztus érdeméért. (Ezt a bizonyosságot és bizodalmát az evangélium által a Szentlélek gerjeszti szivemben.)

Ap. Csel. 24,14. 'Rám. 1,16—17; 3,24—,28; 4,20; 5,1; 10; 17. Élez. 2,7—0. Gál. 2,16.

2 2 . Kérdés: iM it kell hinnie a keresztyén embernek?

Felelet: A keresztyén embernek hinnie kell mindazt, amit az evangélium igér, amit az Apostoli Hitvallás rövi­den összefoglal. (Ez a hitvallás az összes keresztyének közös hitvallása.)

Máté. 28,20. IMlk. 1,115. Ján. 20,31.

23. Kérdés: 'Melyik az Apostoli HitwTMs?

Felelet: Az Apostoli Hitvallás ez:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

Hiszek-Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett, Poncius Pilátus alatt megfeszittetett, meghalt és eltemettetett, alászállott a poklokra, harmad­napon halálából feltámadott, felment a mennybe, ül az

2

IS

Atya-Isten jobbján, onnan elfog jönni, hogy ítéljen eleve­neket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszek egy egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatát, testünknek feltámadását és az örökéletet. Ámen.

VIII. ŰRNAPJA.

24. Kérdés: Hány része van az Apostoli Hitvallásnak?

Felelet: Az Apostoli Hitvallásnak három része van. Az első rész az Atya-Istenről és a mi teremtésünkről; a második a Fiú-Istenről és a mi válságunkról; a harma­dik a Szentlélek-Istenről és a mi megszenteltetésünkről szól.

25. .Kérdés: Mivel Isten lényegében csak egy, miért ne­vezed Atyának, Fiúnak és Szentláléknek? \

• Felelet: Az egy örök Istent azért nevezem Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, mert Ő — Igéje által — ebben a három, egymástól különböző személyben jelentette ki magát.

V. Móz. 6,4. Ésa. 61,1. Zsolt. 110,1. Mt. 3.16—17; 23,19. Ján. 5,7.

IX. ŰRNAPJA.

26. Kérdés: M iröí teszel vallomást, mikor ezt mondád: „Hiszek. egy Istenben, Mindenható Atyában, mennynek és j'öMnek teremtőjében?

Felelet: Amikor ezt mondom, „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében", arról a hitemről teszek vallomást, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, ki a mennyet és földet minden bennelévőkkel együtt semmiből teremtette s azo­kat örökkévaló végzése szerint gondviselésével fenntartja és igazgatja, a Krisztusért nekem is Istenem és Atyám.

Benne rendületlenül bízom, nem kételkedem abban, Fogy mind testi, mind lelki szükségeimre gondot visel és még azt a rosszat is, amit földi éltemben reám bocsát, üdvösségemre használja fel. Ezt megteheti, mert m i n- d e n h a t ó és meg is teszi, mert j ó s á g o s Atya.

I. Móz. 1. Zsolt. 33,6; 50,23; 104,5; 115,3. Mt. 6,2,6; 7,9—11. Róm. 8,15. Ján. 1,12. Eféz 1,5. Gál. 4,6.

Az Atya-Istenről.

X. ŰRNAPJA.

27. Kérdés: M i az isteni gondviselés?

Felelet: Az isteni gondviselés Isten mindenható és mindenütt jelenvaló ereje, mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt fenntartja és igazgatja; úgy, hogy Jfa és fű, termékeny és terméketlen esztendő^ eső és aszály; étel és ital, jóegészség és betegség, gazdagság és szegénység, egyszóval mindén' az Ő atyai végzéséből és akaratából van és) semmi sem történik véletlenül.'

Ésa. 40,26. Néh. 9,6. Csel. 14,17. ,

20

28. Kérdés: IM i az áldása, annak, ha hiszünk Isten teremtő és gondviselő munhéjábán?

Felelet: Annak, ha hiszünk Isten teremtő és gondviselő munkájában, az az áldása, hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a kedvünkre valókban háládatosak vagyunk; jövendőnkre pedig azzal a reménységgel tekin­tünk, hogy semmi sem szakíthat el minket a mi hűséges. Istenünknek és Atyánknak szeretetétől. ,

Rám. 5,3; 8,28. I. Thess", 5,18, I. Pét. 5,7.

XI. ŰRNAPJA.

29. Kérdés: A Fiú-Istent miért nevezzük Jézusnak, azaz Üdvözítőnek? . •

Felelet: A Fiú-Istent azért nevezzük Jézusnak, azaz Üdvözítőnek, mert Ő vált meg minket és mert üdvösséget másnál keresni nem szabadis kapni nem lehet.

Máté. 1,21. Ap. ősei. 4,12.

A Fiú-Istenről.

30. Kérdés: M iért nem szabad üdvösségünket a szenteknél, önmagunknál., vagy máshol keresnünk?

Felelet: Azért, mert ha üdvösségünket a szenteknél, vagy máshol keressük, akkor tagadjak, hogy Jézus a mi e g y e d ü 1 i üdvözítőnk. (Akik Jézust hittel Üdvözítő­jüknek vallják, azok tőle kapnak mindent, ami üdvössé­gükre szükséges.)

I. Kor. 1,13; 30—31. Gál. 5,4. Ésa. 9,6. Kol. 1,19—20; 2,10, Ján. 1,16. „ ' '

XH. ŰRNAPJA.

31 „ Kérdés: A Fiú-Istent miért nevezzük Krisztusnak,

•azaz Felkentnek?

Felelet: A Fiú-Istent azért nevezzük Krisztusnak, azaz Felkentnek, mert Őt az Atya a mi legfőbb Prófétánkká, egyedüli Főpapunkká és örökkévaló Királyunkká rendelte és Szentlelkével felkente.

Krisztus a mi legfőbb Prófétánk, mert Istennek a mi váltságunkra vonatkozó örök végzését és akaratát töké­letesen kijelentette.

Egyedüli Főpapunk, mert minket egyetlen áldozatával

22

megváltott és mert érettünk egyedül csak 8 jár közbe- szüntelenül az Atyánál.

Örökkévaló Királyunk, mert Igéjével és Leikével kor­mányoz és a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.

V, Móz. 18.15. Zsolt. 2,6; 110,4. Mt. 28,18. Lk. 1,33. Ján.. 1,18; 15,15. Csel. 3,22. Róm. 8,34.

32 . Kérdés: Miéírt vagy te keresztyén?

Felelet: Én azért vagyok keresztyén, mert Krisztus testének hit által tagja vagyok és igy Benne Szentleikével engem is felkent Isten.

Ez engem először arra kötelez, hogy az Ő nevéről bizonyságot tegyek;

továbbá, hogy magamat élő hálaáldozatul neki adjam;és végül, hogy ebben az életben a bűn és a sátán ellen

szabad és jó lelkiismerettel harcoljak és abban a remény­ségben éljek, hogy ez élet után az örökkévalóságban Krisztussal minden teremtményen uralkodni fogok. ̂

Ap. Csel. 4,12.; 11,26. Róim. 12,1. I. Pét. 2,9; 2,5; 5,8—9. I. Kor. 12,27. II. Kor. 1,21. I. Ján. 2,27. I. Tim. 1,18—19. II, Tim. 2,12.

XIII. ŰRNAPJA.

33. Kérdés: Miéét nevezzük Krisztust Isten egyszülött Fiának, ]ha m i is Isten gyermekei vagyunk?-

Felelet: Krisztust azért nevezzük Isten egyszülött Fiának, mert egyedül Ö az Atyának örökkévaló és termé­szet szerint való Fia; minket csak Érette fogadott gyer­mekeivé kegyelemből.

Ján. 1,14*—18. Zsid. 1,2. Róm. 8,15—17. Eféz 1,5—-9.

34. Kérdés: M iért nevezzük Krisztust a m i Urunknak?

Felelet: Krisztust azért nevezzük a mi Urunknak, mert minket a bűnből megváltott, a sátán hatalmából ki­szabadított és a maga tulajdonává tett. (Nem aranyon és. ezüstön, hanem az Ő drága vére árán.)

I. Kor. 6,20; 7,23. I. Pét. 1,18—19.

23

XIV. ŰRNAPJA.

35. Kérdés: M it hiszel, amikar ezt vallód: „Fogantatott ■Szentiélektől, született Szűz 'Máriától” ?

Felelet: Amikor ezt vallom: „Fogantatott Szentlélek- től, született Szűz Máriától", hiszem, hogy a Fiú-Isten, (aki valóságos és örök Isten) Szűz Mária testéből és véréből a S z e n t lé l e k m u n k á j a á l t a l isteni természetéhez igazi emberi természetet vett' magára avégett, hogy Dávidnak valóságos magva, egyszersmind az ő atyjafiái­hoz mindenben hasonló legyen, kivéve a bűnt.

Ján. 1,1. Rom. 1,3—4; 9,5. Gál. 4,4—5. Ján. 1,14. Mt. 1,18— 20, Luk. 1,35. Zsolt, 132,11. Fii. 2,7. Zsid. 4,15.

36. Kérdés: M i az áldása Krisztus szentséges fogantatá­sának és születésének?

Felelet: Krisztus szentséges fogantatásának és szü­letésének az az áldása, hogy Ő a mi Közbenjárónk lett. Ártatlanságával és tökéletes szentségével bűneink számára elnyeri az Isten bocsánatát.

Zsid. 2,li6— 18. Zsolt. 30,1—2. I .Kor. 1,30—31.

XV. ŰRNAPJA.

37. Kérdés: M it hiszel, amikar ezt vallód: „szenvedett” ?1

Felelet: Amikor ezt vallom: „szenvedett", hiszem, hogy Krisztus egész földi életében, különösen annak végén, Istennek az ember bűne ellen való haragját testében- lelkében elhordozta. Szenvedésével, mint egyetlen engesz­telő áldozattal, testünket-lelkünket a kárhozattal megsza­badította és számunkra Istennek kegyelmét, az igazságot és az örökéletet mégszerezte. ̂ ,

Ésa. 53,2—6. Rom. 3,25—26.“ Ef. 1,5—7. Fii. 2,8. Zsid. 9,12. I. Pét. 2,24. I. Ján. 2,2; 4,10,

f

24

38. Kérdés: 'Mit hiszel, amikor ezt vallód: „Poncius Pilátusalatt megfeszittetett” ? . '

Feleiét: Amikor ezt vallom: „Poncius Pilátus alatt megfeszittetett“, hiszem, hogy Krisztus amint elszenvedte a világi bíró Ítéletét, ugyanúgy megment minket Isten kemény ítéletétől.

Ap. Csel. 4,27—28. Luk. 23.13 15. Ján. 19,4. Zsolt. 69.5.'fisa. 53,4—5. II. Kor. 5,21.'dal: 3,13.

39. Kérdés: M iért nagyobb dolog az, ho,gjf Krisztus m e g ­f e s z í t t é t e t t , mintha másnemű haMllal halt volna me,g?

Felelet: Az, hogy Krisztus megfeszittetett, azért na­gyobb dolog, mintha másnemű halállal halt volna meg, mert Isten a kereszthalált megátkozta s igy bizonyos va­gyok afelől, hogy Krisztus azt az átkot, melynek terhe rajtam volt, magára vette. - ^

Gál. 3.13 14. V. Móz. 21.23.

XYÍ. ŰRNAPJA.

40. Kérdés: Miári kellett Krisztusnak meghalnia?

Felelet: Krisztusnak azért kellett meghalnia, mert c s a k i s h a l á l a á l t a l tehetett eleget Isten igazsá­

gosságának és fizethetett meg a mi bűneinkért.Máté 20,28. Luk. 24,26. Rám. 5,8; 6,28. Zsid. 2,9; 14—15.

41. Kérdés: M iért keltett Krisztust halála iitén még el is temetni?

Felelet: Krisztust azért kellett el is temetni, hogy ta­gadhatatlan legyen a halála.

Máté 27,59—60. Lk. 23,52—53. Ján. 19,38—42. Ap. Csel. 13,29.

25

42. Kérdés: Hu Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghatnunk?

Felelet: Azért kell nekünk is meghalnunk, mert a mi halálunk a bűnből való szabadulás és az örökéletre való átmenetei, nem pedig bűneinkért való elégtétel.

Ján. 5,24. Fii. 1,2. Rom. 7,24r—26..

43. Kérdés: Micsoda áldása van még Krisztus áldozaténak is halálának?

Felelet: Krisztus áldozatának és halálának még az az"' áldása, hogy h a l á l á n a k e r e j é v e l a m i ó-emberünk vele együtt megfeszittetik, meghal és eltemettetik. (így a test gonosz indulatai többé nem uralkodnak rajtunk s mi magunkat hála-áldozatul Neki szenteljük.)

Rám. 6,6; 7; 11; 14,12; 12,1. Gál. 5,24. Kol. 2,12.1. Pét. 2,5.

44. Kérdés: M i az áldása annak, hogy Krisztus „alászállott a poklokra” ?

Felelet: Annak, hogy Krisztus „alászállott a poklokra", az az áldása, hogy legnagyobb szenvedéseim és megpróbál­tatásaim között bizonyos vagyok abban, hogy az én Uram, a Krisztus kimondhatatlan gyötrelmeivel, fájdalmaival és rettegéseivel, melyeket lelkében a keresztfán és azelőtt is elszenvedett, engem a pokol félelmétől és gyötrelmétől megszabadított.

fisa. 53,10. Mt. 26,38 ; 38,46; 27,46.

XVH. ŰRNAPJA

45. Kérdés: Micsoda áldásai vannak Krisztus feltáma­dásának?

Felelet: Krisztus feltámadásának három áldása va.n: először, hogy feltámadásával a halált legyőzte és minket részesít a halálával szerzett igazságban; másodszor, hogy a feltámadott Krisztus ereje minket is új. életre támaszt;

. harmadszor, hogy Krisztusnak, a Fejünknek feltámadása, a mi feltámadásunknak is biztos záloga.

Róm. 4,26;. 6,4; 8,1:1. KoU3,1— 4. Ef. 2,5. -

26

46. Kérdés: Hagy érted azt, hogy: f e l m e n t am e n n y b e ’’?

Felelet: Azt, hogy Krisztus felment a mennybe, úgy értem, hogy 0 tanítványai szemeláttára ment fel a földről az égbe és hiszem, hogy most is ott van s ott lesz mind­addig ,amig vissza jön az utolsó Ítéletre.

Máté. 26,64. Mik. 16,19. Lk. 24,51. Ap. Csel. 1,9 ; 11 Róm. 8.34. Ef. 4,10. Kol. 3,1—2. Zsid. 4,14.

47. Kérdés: Ha K risz ta a ménnybe ment, nincs-e velünk "mégis a világ végéig, amint azt nekünk megígérte?

Felelet: Bár Krisztus a mennybe ment, mégis velünk van; ugyanis Ő valóságos ember és valóságos Isten; noha emberi természete szerint nincs a földön, de isteni ter­mészete, felsége, kegyelme és Szentlelke sohase távozik el tőlünk.

Máté. 26,11; 28,20. Ján. 14,16—17.

48. Kérdés: Ha •Krisztus emberi, természete nincs min­denütt ott, ahol isteni természete van, nem válik-e el egymástól emberi és isteni természete?

Felelet: Krisztus két természete nem válik el egymás­tól, mert az isteni természet mindenütt jelenvaló s noha a magára öltött emberi természeten kívül is létezik, mind- azáltal abban magában is benne van és azzal Krisztus személyében egyesülve marad.

Ap. Csel. 7,49. Jer. 23,24. Kol. 2,9. Ján, 3,10; 11,15. Mt. 28,6,

XVIII. ŰRNAPJA.

49, Kérdés: Krisztus mennybemenetelének mik az áldásai?

Felelet: Krisztus mennybemenetelének három áldásavan:

először, hogy a mennyben az Atyánál közbenjár érettünk;

másodszor, minthogy Krisztus emberi természet szerint a mennyben van, ez biztos záloga annak, hogy minket szintén felvisz majd Magához;

harmadszor hogy Krisztus adja nekünk a Szentlélek erejét, hogy igy ne a födieket, hanem az odafennvalókat keressük.

I. Ján. 2,1. Róm. 8,34-Ján. 14,2; 20,17. Eíféz. 2,6. Ján. 14,10.. Ap. Csel. 2,33, U. Kor. 1,21—22; -5,5. KoL 3,1. Fii. 3,20—21.

50. Kérdés: .-Mit hiszel, amikor ezt vallód Krisztusról: „ül az Atya-Ist&n jobbján,’’ ? . -

Felelet: Mikor azt vallom Krisztusról, hogy: „ül az Atya-Isten jobbján", hiszem, hogy Ő az Anyaszentegyliáz

% feje és általa kormányoz az Atya égen és földön mindent.Máté 28,18. Eif. 1,20—23. KoL 1,18

27

XIX. ÜKNAPJA.

51. Kérdés: MicMda áldás származik Krisztusnak, a m i Fejünknek mennyei dicsőségéből?

t Felelet: Krisztusnak, a mi Fejünknek mennyei dicső­ségéből két áldás származik:

Először, hogy Szentlelke által minket, az ő tagjait kegyelmi ajándékokkal áraszt el; -

másodszor, hogy minket az ő hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megtart.

Ján. 10,28—30. Ef. 4,8; 10—12.

52. Kérdés: -Mi a vigasztalásod abból, hogy Krisztus- „e l j ö n í t é l n i e l e v e n e k e t és h o l t a k a t ” ?

Felelet: Abból, hogy Krisztus „eljön Ítélni eleveneket és holtakat", az a vigasztalásom, hogy minden háborúsá­gomban és üldöztetésemben nyugodtan várom ítélő birámul Őt, aki előbb helyettem Isten itélőszéke előtt állott és rólam minden kárhoztatást elvett; továbbá bízom abban, hogy mind a maga ellenségeit, mind az enyémeket örök kár­hozatra veti, engem pedig minden választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe Önmagához átvisz.

Máté 25,31—46 ; 26,64. Lik. 21,28. Ap. Csel. 10.42. I. Thess.. 4,16—17.. II. Thass. 1,6; 10. Tit. 2,13. Jelen. 20,12— 13.

A Szentlélek-lstenről.

XX. ŰRNAPJA.

5 3 . Kérdés: Miit hiszel a Szentiélek-Istetnrdl?.

Felelet: A Szentlélek-lstenről hiszem először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval e g y ü t t : az egy, örök, igaz Isten másodszor, hogy Ő nekem is adatott azért, hogy az igaz hit által Krisztusnak és minden jótéteményének részesévé tegyen, engem vigasztaljon és mindörökké velem maradjon.

I. Móz. 1,2. Éisa. 48,16. Jóéi. 2,28. Ján. 14.19—17. Mt. 28,19. Ap. Csel. 5,3— 4. I. Kor. 6,7.'II, Kor. 1,21—22. Pét. 1,1—2.

XXI. ŰRNAPJA.

54> Kérdés: 'Mit hiszel, mikor ezt vallód: „Hiszek egy egyetemes keresztyén Anyaszentegyházat” ?

Felelet: Mikor ezt vallom: „Hiszek egy egyetemeskeresztyén Anyaszent egyházat", hiszem, hogy a Fiú-Isten a világ kezdetétől a világ végéig, az egész emberiségből, Szentlelke és Igéje által az igaz hitben megegyező, örök­életre kiyálasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és meg­tartja. Hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok és mindörökké az is maradok.

Máté. 16,18; 28,20. Ján. 10,16; 27—28. Róm. 8,29; 30; 10; 17. I. Kor. 1,9. Eif. 1,10—13; 4,4^5.

55. Kérdés: M it Mszel, mikor ezt vdflod: „hiszem, a .szentek egyességét” ?

Felelet: Mikor ezt vallom: „hiszem a szentek egyes­ségét", hiszem először, hogy az igaz hitben megegyező sereg a Krisztus teste és ennek tagjai egyenként is része­sülnek az Ő javaiban, s másodszor, hogy Istentől nyert

29>

ajándékaikkal készséggel és örömmeLnzolgálnak egymás javára és üdvösségére.

Rám. 8,32; 12,4—6. I; Kor. 12,13. Fii. 2,4—6. I. P ét 4.10. I. Ján. 1,3.

56. Kérdés: M it Mszel, amikor ezt vallad: „hiszem^ b ü n e i 'n k b o cs á n a t á t ” ?

Felelet: Mikor ezt vallom: „hiszem bűneink-bocsána­tát", hiszem, hogy Isten Krisztus kereszthaláláért nem emlékezik meg többé bűnömről és bűnös hajlamaimról, ha­nem kegyelmesen megajándékoz Krisztus igazságával, hogy ne jussak kárhozatba.

Zsolt. 108,3; 4; 10; 12. Jer. 31,34. Róm. 3,24; 8,1— 4 j 33,34 ; 7,25. II. Kor. 5,19; 2,1. Bf. 1,7. I. Ján. 2,2.

XXíII. ŰRNAPJA.

57. Kérdés: Miféle vigasztalásod van abból, hagy kiszed: „testünknek feltámadását” ? .

Feleiét: Abból, hogy „hiszem testünknek feltámadá­sát", az a vigasztalásom, hogy nemcsak lelkem ju t azon­nal ez élet után Krisztushoz, az Ő Fejéhez, hanem Krisztus hatalmából testem is feltámad, lelkemmel ismét egyesül és. Krisztus dicsőséges testéhez hasonló lesz.

Jób. 19,25 -27. Ez. 37,5—6, Uk. 28,43. Ján. 5,21; 28; 3 .. I. Kor. i 5,-12 44; 53—54. Fii. 1,21 23; 3,21. I. Ján. 3,2.

56. Kérdés: Miféle vigasztalásod van abból, hógy Mszect „az öröloéletet”!?

Felelet: Abból, hogy hiszem „az örökéletet", az a v i­gasztalásom, hogy ez élet után olyan tökéletes boldogságra jutok, am ilyet szem nem látott, fü l nem hallott, emberi szív el nem gondolt s amelyben Istent mindörökké magasz­talom ; az öfÖkélet kezdetét pedig már föld i életemben szivemben hordozom.

Máté. 25,34. Ján. 17,3. I. Ko,r. 2,9. II. Kor. 5,2—3.

59. Kérdés: M i az éldásm-arénak, ha hiszed, mindazt, amit <az Apostoli Hitvallás tanít?

XXIII. ŰRNAPJA.

Felelet: Ha mindazt hiszem, amit az Apostoli Hitvallás tanít, annak az az áldása, hogy Krisztusban Isten előtt igaz és az örökélet örököse vagyok.

Balb. 2,4. Rám. 16,17. Ján. 3,15; 36. Fii. 3,9.

é O . Kérdés: Hogy lehetsz- igaz Isten előtt?%

Felelet: Isten előtt csak a Krisztusban való hit által lehetek igaz. Bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten minden parancsa ellen súlyosan vétkeztem, azokból egyet sem teljesítettem, sőt még most is hajlandó vagyok a gonoszra, Isten mégis minden érdemem nélkül, egyedül ingyen ke­gyelméből nekem ajándékozza Krisztusnak elégtételét, igazságát és szentségét. (Isten ügy tekint r'eám, mintha "bűnt nem követtem volna el, semmi fogyatkozás nem. volna bennem és mindig olyan engedelmes lettem volna, amilyen engedelmes volt érettem Krisztus.)

Ján. 3,18. *Róm. 3.21—28; 4,4— 8. II. Kor. 5,19—21. Gál. 2,16. Ef. 2,8—9. Fii. 3,9. Tit. 3,5. I. Ján. 2,1—2.

61. Kérdés: M iért vallód, hogy egyedül hit által igazulsz meg Isten előtt? *

Felelet: Azért vallom, hogy egyedül hit által igazulok meg, mert Isten előtt az én igazságom egyedül a Krisztus •elégtétele, igazsága és szentsége; ezeket pedig én csak hittel fogadhatom el és tehetem magamévá. (A megigazu- lásban tehát nekem semmi érdemem nincs.)

I. Kor. 1,30—31; 2,2. I. Ján. 5,10—11.

3 !

XXIV. ŰRNAPJA.

62. Kérdés: M iért nem igtzulhatmk meg a jócselekedetek ülted?

Feleiét: Á jócselekedetek által azért nem igazulhatunk meg, mert Isten előtt hsak az az igazság állhat meg, amely tökéletes és az Ő törvényével mindenben megegyezik. Már pedig ebben az életben legjobb cselekedeteink is tökélet­lenek és bűnnel fertőzötték.

Gál. 3,10. V. Mőz. 27,26. Ésa. 64,6.

63. Kérdés: Lehetséges-e, hogy jécselekedeteinknek nelegyen érdeme, mikor Isten azokért jutahnat ígért mind éhben, mind a jövő életben? -

Felelet: Azt a jutalmat, amit Isten jócselekedeteinkért Ígért, nem érdemeinkért, hanem kegyelemből adja.

Lk. 17,10.

64. Kérdés: A kegyelemből, hit által való megigazulás tana ■nem teszi-e könnyelműm és istentelenné az emberi? . ..

Felelet: A kegyelemből, hit által való megigazulás tana nem teszi könnyelművé és istentelenné az embert, mert lehetetlen, hogy azok, akik hit által Krisztusba oltattak, a hála gyümölcsét Üfe teremjék. '

Máté. 7,18.

A sákrámentumokról.

•' XXV. ŰRNAPJA.

65. Kérdés: Honnan származik az igaz hit?

Felelet: Az ig aza it a Szentlélek Istentől származik, aki azt az evangélium prédikálásával szivünkben felger- , jeszti és a sákrámentumokkal megerősíti.

Máté. 28,19—í2i0. Ján. 3,5. Rám. 10,17. Ef. 2,8—9. I. Pét. 1,22—23. •

6 6 . Kérdés: Mik a sákrámentumok?

Felelet: A sákrámentumok látható szent jegyek és pecsétek, melyeket Isten azért rendelt, hogy általuk az evangélium Ígéretét velünk még jobban megértesse és meg­pecsételje.

■ (Az evangélium ígérete az, hogy Isten nekünk Krisztus egyetlen áldozatáért kegyelemből bűnbocsánatot és örök­életet ajándékoz.)

Ap. Csel..2,28. I. Kor. 11,23.

67. Kérdés: iAz Ige és a sáhrámenturnok mire irányítjákhitünket? .

Felelet: Az Ige és a sákrámentumok hitünket Krisztus áldozatára irányítják, mert a Szentlélek az evangéliumban tanítja, a sákrámentumokkal pedig megerősíti, hogy Krisztusnak a keresztfán hozott, e g y e t l e n áldozatáért nyerünk üdvösséget.

Rám. 6j3. Gál. 3,2l6—27.

6 ® . Kérdés: Hány sákrámentumot szerzett Krisztus Urunk az Újszövetségben?

Felelet: Krisztus Urunk az újszövetségben két sákrá- _ mentumot szerzett, a keresztséget és az úrvacsorát.

Máté. 28,19. I. Kor. 11,23.

A keresztség ről.

XXVI. ŰRNAPJA.

69. Kérdés: M i Mini tanít és erősít meg téged a keresztség abban a hitedben, hogy Krisztus egyetlen áldozatának érdemébén te is részesülsz?

Felelet: A keresztség az által tanít és erősít meg abban a hitemben, hogy Krisztus egyetlen áldozatának érdemében én is részesülök, hogy a vízzel való leöntést maga Krisztus rendelte s egyúttal azt ígérte, hogy az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát olyan biztosan lemossa, mint ahogy leviszi a test szennyét a víz, amellyel megmosakodom.

'Máté. 3,11; 28.19 -20. ÍMk. 1,4; 16,16. Lk. 3,3. Ap. Csel. 2,38. Róm. 6,3—4. I. Pét. 3,21.

70. Kérdés: M it jelent a Krisztus vérével és Leikével való mégmosatás?

Felelet: A Krisztus vérével és Leikével való megmo- satás azt jelenti, hogy Isten a Krisztus véréért bűneinket megbocsátja. Leikével megújít és Krisztus tagjává szentel, hogy istenfélő és feddhetetlen életet éljünk.

Zsid. 12,24.1. Pét. 1,1—2. Jelen. 1,5. Zak. 13,1. Ezek. 36,25— 27. Ján. 1,35; 3,5. I. Kor. 6,11; 12,13. Rám. 6,4. Kol. 2,11—12.

71. Kérdés: Hogy szerezte-Krisztus Urunk a keresztséget?

Felelet: Krisztus Urunk a keresztséget ezekkel a sza­vakkal szerezte: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szentiéleknek nevébe. (Máté ev. 28:18,19.) Aki hiszen és

3

34

megkeres'ztelkedik, idvezül, aki pedig nem hiszen, elkár- hozik. (Márk ev. 15:16.)

(A keresztséget a Szentirás másutt az újjászületés fürdőjének és bűneink lemosásának nevezi.) (Tit. 3:5.)

XXVII. ŰRNAPJA.

72. Kérdés: M iért nem modhatjuk, hogy a vízzel való le'őntés lemossa bűneinket?

Felelet: Azt, hogy a vízzel való leöntés lemossa bű­neinket, azért nem mondhatjuk, mert a bűntől egyedül a Jézus Krisztus és a Szentlélek tisztit meg minket.

Máté. 3,11. I. Pét. 3,21. Eféz. 5,26 27. I. Ján. 1,7.1. Kor.6,11.

73. Kérdés: Miért nevezi a Szentirás a keresztséget az újjászületés fürdőjének és bűneink lemosásénak?

Felelet: A Szentirás a keresztséget azért nevezi az újjászületés fürdőjének és bűneink lemosásának, mert ezzel arra akar tanítani, hogy a keresztség isteni záloga ési jegye annak, hogy bűneinkből lelkileg oly bizonnyal meg­tisztulunk, amiképpen a vízzel megmosatunk.

Jel, 1,5; 7,14. I. Kor. 6,11. Mik. 16,16. Gál. 3,17.

7 4 . Kérdés: M iért keü megkeresztelni a kisdedeket?

Felelet: A kisdedeket azért kell megkeresztelni, mert ők épúgy beletartoznak az Isten szövetségébe és épúgy tagjai az Anyaszentegyháznak, mint a felnőttek s igy Isten a Krisztus véréért való bűnbocsánatot és a Szentleiket nekik is éppen úgy Ígéri, mint a felnőtteknek.

(A keresztséggel tehát a kisdedeket is fölvesszük az Anyaszentegyházba és ezáltal megkülönböztetjük a po- gáhyok gyermekeitől, amint ez az Ószövetségben történt a körülmetlélkedés által, aminek helyébe az újszövetségben Krisztus Urunk a keresztséget szerezte.)

I. Móz. 17,7. Ap. Csel. 2,38—30; 10,47—48. M.t. 19,14.

Az úrvacsoráról.XXVIII. ŰRNAPJA.

75. Kérdési M i által tanít és-erősít meg tégédaz úrvacsora -abban a hitedben, hogy Krisztus egyetlen ‘áldozatának érdemében te is részesülsz?

Felelet: Az úrvacsora az által tanít és erősit meg Abban a hitemben, hogy Krisztus egyetlen áldozatának érdemében én is részesülök, hogy Ő megparancsolta, hogy egyem a megtört kenyérből és igyam a pohárból az Ő emlékezetére.

Ugyanakkor azt is Ígérte, hogy teste oly bizonyosan megtöretett, vére pedig kiontatott, amilyen bizonyosan látom, hogy az Ü r szolgája a kenyeret megtöri és a poharat nekem nyújtja.

ígéri továbbá, hogy megtört testével és kiöntött vé­rével lelkemet oly bizonyosan táplálja az örökéletre, ami­lyen bizonnyal eszem a kenyeret és iszom a bort, (mint az Ür testének és vérének jegyeit.)

Ján. 6,36; 40,47— 48; ©0—©S. I. Kor. 10,16—17; 12,13.

76. Kérdés: M it jelent az, hagy esszük a Krisztus testét és isszuk -dérét?

Felelet: Az, hogy a Krisztus testét esszük és az Ő vérét isszuk, először azt jelenti, hogy hivő szívvel elfogadjuk az Ö szenvedésének és halálának érdemét, (amelyért bűnbo- -csánatot és örökéletet nyerünk;) másodszor jelenti, hogy Krisztussal a Szentlélek által annyira egyesülünk, mintha testéből való test és csontjából való csont lennénk.

(Magunkat pedig a Szentlélek vezetésére bízzuk, mint ahogy a test minden tagját ugyanaz az egy' lélek kormá­nyozza.)

Ján. 6,35; 40; 47—-48; 50—-51; 53—54 ; 55—56. Ap. Csel.<3,21. I. Kor. 11,26. Eféz. 3,16—17; 5,29—30 ; 32. I. Kor. 6,15—

16; 19. I. Ján. 3,24; 4,13. Ján. 14,13; 6,156—58; 15,1—6. (Effiéiz. 4,15—16.

36

77. Kérdés: Hogy szerezte az Űr Jézus ■az úrvacsorát?

Felelet: „Az Ű r Jézus azon az éjszakán, amelyen el- árultatott, vette á kenyeret és hálát adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely érettétek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékeze­temre. Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok «• poharat, az Ú r halálát hirdessétek, amig vissza nem jön!“ (I. Kor. 11,23— 27.)

(Az úravcsoráról a Szentirás igy is tanit: „A hálaadás­nak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megeszünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk. (I. Kor. 10,16— 17.)

Mt. 26,26—28. Mk. M.22 24. Lk. 212,19—20. I. Kor. 1.1,28 —25.

XXIX. ŰRNAPJA.

78. Kérdés: A z úrvacsorában a kenyér és bor átváltozik-e- •Krisztus valóságos testévé és vérévé?

Felelet: Amiképpen a keresztség vize nem változik á t Krisztus vérévé s nem is mossa le bűneinket, hanem csak jegye a keresztség Ígéreteinek, úgy az úrvacsorái kenyér sem változik Krisztus valóságos testévé s az úrvacsora! bor sem lesz az Ő valóságos vérévé, bár a sákrámentumok- kal kapcsolatban a Szentirás a kenyeret Krisztus testének, a bort pedig vérének nevezi.

Máté. 26,2í9. Mk. 14,24. I. Kor. 10,16—17; 11,26—28. I. Móz. 17.10 14. II. Móz. 12,26—27; .48; 48. Tit. 3,6. 1. Pét. 3,21. I. Kor. 10,1—4.

79. Kérdés: M irő l biztosit minket Krisztus Urunk], amikor a kenyeret az Ő testének, a 'poharat az ő vérének, vagyis az ő vérével szerzett ú j szövetségnek nevezi?

Felelet: Krisztus Urunk, mikor a kenyeret az ő testé­nek és a poharat az Ő vérével szerzett új szövetségnek nevezi, először arról biztosit minket, hogy amiként a kenyér és a bor táplálja földi életünket, úgy az ő megtö-

xetett teste és kiontott vére a mi lelkűnknek étele és itala az örökéletre; másodszor arról biztosit, hogy a Szentlélek által oly bizonnyal egyesülünk Vele, amint egyek leszünk a szent jegyekkel, amelyeket az Ő emlékezetére magunkhoz veszünk; végül arról is biztosit, hogy áz ő szenvedésének és halálig való engedelmességének érdeme annyira a miénk, mintha bűneinkért mi magunk bűnhődtünk volna meg s magunk tettünk volna eleget Istennek.

Ján. 6,51; 55. I. Kor. 10,13- 17.

XXX. ŰRNAPJA.

80. Kérdés: M i \különbség van az úrvacsora és a mise •között?

Felelet: Az úrvacsora és a mise között a következő különbségek vannak: először az úrvacsora arról biztosit minket, hogy Isten Krisztusnak a keresztfán véghezvitt egyetlen áldozatáért bocsátja meg minden bűnünket; .

másodszor, hogy mi a Szentlélek által Krisztusba •©Itatunk, aki most test szerint az Atyának jobbján, a mennyben van és azt akarja, hogy Őt, mint ott lévőt imádjuk. ,

A mise szerint pedig nem elég a Krisztus egyszeri áldozata az élők és holtak bűnéért, hanem a hívők csak akkor nyernek bűnböcsánatot, ha ezt az áldozatot a misemondó pap naponként megismétli érettük;

továbbá, a mise szerint Krisztus testileg jelen van a kenyérben és a borban és ezért Őt ezekben kell imádni.

(Eszerint a mise alapjában véve nem más, mint meg­tagadása annak, hogy a Krisztus egyszeri áldozata örökre elég, továbbá annak, hogy Ő a mennyben van s ott kell imádni.)

Ján. 4,2.4; 19; 30; 20; 17. Lk. 24,52— 53. Ap. Csel.'7,55— M . I. Kor. 6,17; 10,16—17. Kol. 3,1. Fii. 3,20—21. Zsid. 1,'3; 7,28; 8,1—2; 9,12;; 215—28; 10,10; 12— 14.

38

8 f . Kérdés: Kik járulhatnak az űr asztalához?

F e le le t: Az Ü r asztalához csak azok járulhatnak, akik igazán bánják, hogy bűneikkel Istent megbántották, de bíznak abban, hogy bűnbocsánatot nyertek s emberi gyar­lóságukat Krisztus Urunk szenvedése és halála .elfedezi; azonkívül buzgón törekednek arra, hogy hitük erősödjék és életük megszentelődjék. (A képmutatók-pedig és akik bűneikből őszintén meg nem térnek, ítéletet esznek és: isznak.)

Zsolt. 50,15—23. fisa, 1,11— 15. I. Kor. 10,21; 11,28—29."...

82. Kérdés: Kiket nem szabad az ú r asztalához bocsátani?

Felelet: Nem szabad az Ür asztalához bocsátani azo­kat, akik beszédükkel és cselekedetükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek. Ezeket az egyháznak (Krisztus és az apostolok rendelése szerint) el kell til­tani az Ü r asztalától, mig meg nem térnek és életüket meg nem javítják. (Ezeknek az Ü r asztalához való dö- csátása megszentségteleniti Isten szövetségét és az Ö haragját zúdítja az egész gyülekezetre.)

I. Kor. 11,20; 34. Ésa. 1,11—15; 66,3. Jer. 7,21—23. Zsolt. 50,15—23.

XXXI. ŰRNAPJA.

83. Kérdés: M i a kulcsok hátaimét?

Felelet: A kulcsok hatalma az evangélium hirdetése és. az egyházi fegyelmezés. Ez a kettő a'hívők előtt a menny­országot megnyitja, a hitetlenek előtt pedig bezárja.

Máté. 16,18—19; 18,15—18. Ján. 20,21—23.

84. Kérdés: M i mádon nyitja meg, vagy zárja be a menny- ■ országot az emtngétímn hirdetése?

Felelet: Az evangélium hirdetése a mennyországot oly' módon nyitja meg a hívők előtt, hogy a hívőknek a Krisztus érdeméért bűnbocsánatot igér, ha az evangélium, ígéreteit igaz hittel szivükbe zárják.

39

A hitetlenek és képmutatók előtt pedig a mennyorszá­got annak hirdetésével zárja be, hogy Isten haragja és örök kárhozat alá vannak vetve mindaddig, amig meg nem térnek.

(Az evangélium bizonyságtétele szerint Ítél Isten úgy ebben, mint a jövő életben.)

Já,n. 20,21—23. Mt. 16,19. -

85, Kérdés: M i módön nyitja meg, vagy zárja be amennyországát az egyházi fegyelmezés?

Felelet: Az egyházi fegyelmezés a mennyországot oly módon zárja be, vagy nyitja meg, hogy Krisztus Urunk parancsából azokat, kik névleg keresztyének ugyan, de nem az Ő tanítása és példája szerint élnek, testvériesen meg kell inteni; ha tévelygéseikkel és bűneikkel nem hagynak fel, be kell jelenteni a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet megbizottainak; ha az egyházi megintésnek sem engedel­meskednek, a sákrámentumoktól való eltiltás által ki kell őket rekeszteni a gyülekezetből. Ezeket Isten is kizárja Krisztus országából. Ha azután igazi megjobbulást ígérnek és azt meg is bizonyítják, az Ü r asztalához való bocsátás­sal ismét fel kell őket venni a gyülekezetbe. Ezeket Isten is beveszi Krisztusnak és az Ő Anyaszentegyházának kö­zösségébe.

Máté. 18.15— 18. I. Kor. 5,3—5. II. Thess. 3,14— 15. II. Ján. 10,11. '

H a r m a d i k r é s z

A Qáládatosságről

i

i

XXXII. ŰRNAPJA.

8 6 . Kérdés: M iért kell jó t cselekednünk?

Felelet: Jót cselekednünk először azért kell, hogy Isten iránt való hálánkat egész életünkkel megmutassuk és Őt dicsőítsük.

Másodszor, hogy hitünket gyümölcseiből is meg­ismerjük.

Harmadszor, hogy istenfélő életünkkel embertársain­kat is megnyerjük Krisztusnak.

(A jócselekedet a Krisztusban megváltott és a Szent­lélek által Krisztus hasonlatosságára megújított életnek gyümölcse.)

■ Máté. 5,16; 7,17— 18. Róm. 6,13; 12,1—2; 14,19. I. Kor. 6,19—20. Gál. 5,5—#; 22—25. I. Pét. 2,5; 9—12. II. Pét. 1,10—11. I. Ján. 2,3.

87. Kérdés : M it tanít a Szentírás azokról, akik hálAtlMn és bűnben megátalkodott 'életükből Istenhez nem térnek m eg?.

Felelet: A Szentirás azt tanítja, hogy akik hálátlan és bűnben megátalkodott életükből Istenhez nem térnek meg, Isten országát nem öröklik.

I. Kor. 6,9—10. Ef. 5,5—6, I. Ján. 3,14—15.

XXXIII, ŰRNAPJA.

@8. Kérdés: Hány részből áll az embernek Istenhez való .megtérése?

Felelet: Az Istenhez való megtérés két.részből áll: az ó-ember halálából és az új-ember megelevenitéséből.

Khu. 1,16. Róm. 6,4—8. I. Kor. 5,7. Eféz. 4,22—24. Kol. 3,5—10.

44

89. Kérdés: M i 'az 6-ember halála?

- Felelet: Az ó-ember halála szívből jövő megbánása annak, hogy bűneinkkel Istent megbántottuk és az, hogy bűneinket egyre jobban megutáljuk és kerüljük.

Jóéi. 2,12— 13. Róm. 8,13; 12,9. II. Kor. 7,10.

90. Kérdés: M i az ú j ember megelevenitése?

Felelet: Az új-ember megelevenitése Istenben való örvendezés Krisztus által és őszinte törekvés arra, hogy életünket Isten akaratához szabjuk s a jót cselekedjük.

Nah. 8,10. Zsolt. 51,10; /RL0; 107. Éaa. 57,15. Róm. 5,1;6.10—13; 7,22; 14,17. Gál. 2,19— 20. ,

91. Kérdés: Melyek a jócselekedetek?

Felelet: Jócselekedetek csak azok, melyek igaz hitből fakadnak, Isten törvényének megfelelnek és egyedül az Ő dicsőségére szolgálnak. \

(Nem azok a jócselekedetek, amelyeket mi Ítélünk jónak, vagy amelyek emberi rendelésből származnak.)

V. Móz. 11,32. I. Sám. 15,22. fisa. 29,13. Ezék. 20,18—1®. Mt. 15,7—9: 5,12. Róm. 14,28. I. Kor. 10.31. I. Tim. 1,5. Eifez.2:10. i

Isten törvényéről.

92 .Kérdés: Hogy szól az Isten törvénye?

Felelet: Isten a maga törvényét a tízparancsolatban a következőképpen jelentette ki:

I. parancsolat. Én, az ür, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

II. parancsolat. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy alant a földön, vagy a vizekben a föld alatt vannak. N e imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Ür, a te istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki a fiákban is megbüntetem harmad- és negyedizig azoknak az atyáknak a vétkeit, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezer- izig azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsola­taimat megtartják.

III. parancsolat. Az Ürnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Ü r büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába felveszi.

IV. parancsolat. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt. Hat napon át munkálkodjál és .végezd minden dolgodat; de a hetedik nap a te Urad, Istened nyugalmának napja: semmi munkát se végezz azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapudon belől van; mert hat nap alatt teremtette az ü r az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig meg­nyugodott. Azért megáldotta az Ür a nyugalom napját és megszentelte azt.

V. parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Ür, a te Istened ád te néked.

VI. parancsolat. Ne ö lj!

46

VII. parancsolat. Ne paráználkodj!VIII. parancsolat. Ne lopj!IX. parancsolat. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanú­

bizonyságot!X. parancsolat. Ne kivánd felebarátod házát. N e kí­

vánd felebarátod feleségét, .se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.

II. Móz. 20:1— 17. V. Móz. 5:6—19. Mt. 5:17—48.

XXXIV. ŰRNAPJA.

^ 3 . Kérdés: Hány részre oszlik a tízparancsolat?

Felelet: A tízparancsolat két részre oszlik. Az első négy parancsolat arra tanít, hogy mivel tartozunk Isten­nek; a következő hat pedig arra, hogy mivel tartozunk

felebarátainknak.V. Móz. 4,13. Mit. 22,3)7—40. ' -

94. Kérdés: :Mit követel Isten az első parancsolatban,? ^

Felelet: Isten az első parancsoaltban azt követeli; hogy az egy, igaz Istent igazán megismerjem, teljes szi­vemből szeressem, féljem és tiszteljem, egyedül benne bízzam, magamat előtte béketüréssel megalázzam, minden jót csak Tőle várjak, legyek kész bármiről lemondani, csak hogy az ő akarata ellen a legkisebb dologban se vétsek. ,

Kerüljek mindén bálványozást, varázslást, babonás­kodást, szenteknek, vagy teremtményeknek segítségül hí­vását, félelemmel és rettegéssel vigyázva lelkem üdvös­ségére. \

III. Móz. 19,31. V. Móz. 4,15; 6,2; 5; 10; 12; 10,20—21;18,10—12. Péld..9,10. Zsolt. 81,10; 31,10; 104,27—30; 111;, 10. Ésa. 45,7; 8,19; 210; 57,15. Jer. 9,24; 17,5; 7. Mai. 1,6. Mt. 4,10; 5,29—30; 10,28; 37—39 ; 22,37. Mik. 7,4. Lk. 21,19. Ján. 17,3. Ap. Csel. 5,29; 10,21—26. I. Kor. 6,9— 10; 10,7; 14. Jak. 1,17. Jel. 19,10.

47

59. Kérdés: K i a bálványimádó?Felelet: Bálványimádó az, aki az Igében magát kije­

lentő Isten helyett, vagy mellette mást képzel, vagy tart Istennek és abban bízik.

Ef. 5,5. I. Kirón. 16,26. Fii. 13,19. Gál. 4,8. Ef. 2,12 I. Ján. 2,23. II. Ján. 5,2(3

XXXV. ŰRNAPJA.

96. Kérdés: lM it követel Isten a második parancsolatban?

Felelet: Isten a második parancsolatban azt követeli, hogy Őt semmi módon ki ne ábrázoljuk, hanem úgy tisz­teljük, ahogy Igéjében megparancsolta.

V. Móz. 4,15— 119; 23—24; 12,30—32. Ésa. 40,18—2(5. I. Sám. 15,23. Mt. 15,9. Ap. Csel. 17,29. Rám. 1,22—24.

97. Kérdés: A második parancsolat szerint semmit sem szabad kiábrázolnimk?

Felelet: Istent nem szabad és nem lehet kiábrázöl- nunk! A teremtményeket kiábrázolhatjuk, de Isten tiltja, hogy e képeket, vagy ezekben Őt imádjuk.

II. Móz. 23,24—25; 34,13— 14. IV. Móz. 33,51. V. Móz. 7,5; 12,3; 18,22. II. Kir. 18,3— 4.

98 ,, Kérdés: M iért nem tűrhetjük meg a képeket templo- miavnkban?

Felelet: A képeket templomainkban azért nem tűrhet­jük meg, mert nem lehetünk bölcsebbek Istennél, aki egy­házának tagjait nem néma képekkel, hanem Igéjének élő szavával akarja tanítani. -

(A képeket tehát azzal a magyarázattal sem tűrhetjük meg, hogy azok a tudatlan ember számára' a könyvet he­lyettesítik.)

Jer. 10,8. Halb. 2,18—19. II. Pét. 1,19. II. Tim. 3,16— 17.

48

XXXVI, ŰRNAPJA.

99. Kérdés: M it követel Isten a harmadik parancsolatban.?

Felelet: Isten a harmadik parancsolatban azt követeli, hogy szent nevét nemcsak átkozódással és hamis eskü- véssel, de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk, se tiszteletlenül he emlitsük s ezekben a rettenetes bűnökben még csak elhallgatással, vagy eltűréssel se vegyünk részt. Az Isten szent nevét nagy félelemmel és tisztelettel csak azért emlitsük, hogy bátor vallástételünkkel, imádságunk­kal, minden beszédünkkel és cselekedetünkkel Őt ma­gasztaljuk.

Hl. Móz. 5,1— 4; 5; 19,12; 23,15—16. Zsolt. 50,15; 91; 15, Mai. 4,2. Mt. 5,34—37; 10.32—33. I. Kor. 10,31. Kol. 3,16— 17,I. Tím. 2,8; 6,1. I. Pét. 3,15; 4,11. Jak. 5,12.

100. Kérdés: lS«%os bűnt követek-e el akkor, ha Isten neüét káro-mlom, vagy szó nélkül tűröm, hogy máskrk kárómoljúk?

\Felelet: Az, ha Isten nevét karomlom, vagy szó nélkül:

tűröm, hogy mások káromolják, súlyos bűn, ami Isten ret­tenetes haragját vonja magára. (Azért parancsolta Isten, hogy aki káromolja az ő nevét, halállal lakói jón.)

III. Móz. 5,1; 24,15—16.

XXXVII. ŰRNAPJA.

101. Kérdés: Keresztyén ember esküdhetik-e Isten nevére?

Felelet: Keresztyén ember csak akkor esküdhetik Isten nevére, mikor ezt a hatóság követeli, vagy amikor Isten dicsőségéért, vagy mások javáért szükséges, hogy a maga hitelét és igazságát esküvel erősítse meg. (Az ilyen esküt Isten Igéje szentesíti s ezért azt Isten népe, mind az ó-, mind az új-szövetségben valóban gyakorolta is.)

V. Móz. 6,13; 10,20. Ésa. 48,1. Zsid. 6,16. I. Móz, 21,24; 31,53. Józs. 9,15; 19. I. Sám. 24,22. II. Sám. 3,35. I. Kir. 1,28—30. Róm. 1,9. II. Kor. 1,23.

49

102. Kérdés: M iért nem szabad a szentekre, vagy más teremtményekre esküdni?

Felelet: A szentekre, vagy más teremtményekre azért nem szabad esküdni, mert az eskü Istennek tanubizony-

, ságul hívása, amelyben azt kérjük, hogy Ö mint a szivek egyedüli vizsgálója, tegyen bizonyságot az igazságról és büntesse meg azt, aki hamisan esküszik. (Ez a tisztesség teremtményt meg nem illet.)

II. Kor. 1,28. Mt. 5,34- 36. Jak. 12.

' i XXXVIII. ŰRNAPJA.

103 .Kérdés: 'Mit követel Isten a negyedik parancsolatban?

Felelet: A negyedik parancsolatban Isten azt követeli, hogy az Anyaszentegyház az Igét hirdettesse és az iskolákat fenntartsa. Tőlem pedig azt követeli, hogy szorgalmasan eljárjak az istentiszteletre, Isten Igéjét figyelemmel hallgassam, a sákrámentumokkal éljek, a gyülekezet imádságába könyörgésemmel belekapcsolód­jam és a szegények szükségeire tehetségem szerint ada­kozzam. Követeli továbbá, hagy gonosz cselekedeteimmel hagyjak fel és engedjem át magamat Istennek, hogy Szent­leikével végezze bennem a maga munkáját és igy az örökké­való ünnepet már a földi életben elkezdhessem.

V. Móz. 12,19. H. Móz. 31,13. Példí. 22,6. Préd. 5,1. Zsolt.40,10—d l; 68,27. fisa. 58,13—14; 66.33. Kk. 4,15—16. Ap Csel. 2,42.; 46; 1.14; 13,14— 16; 4,2— 44; 15,21; 20.7. I. Kor. 9,11; 13—14; 11,33; 14,19; 29; 31; 16,2; 14; 16. Gál. 6 .1. Tim. 2,1; 8; 3,15; 4,6; 11; 16. II. Tim. 2,2; 3,16. Tit. 1.6. Zsid. 10,2,5; 4,9—11.

XXXIX. ŰRNAPJA.

104. Kérdés: M it követel Isten az ötödik parancsolatban?

Felelet: Isten az ötödik parancsolatban azt követeli, hogy szüléimét és valamennyi elöljárómat tiszteljem, sze­ressem, hozzájuk hü legyek, magamat igaz hitből fakadó

4

50

tanításaiknak és büntetéseiknek engedelmesen alávessem, gyengeségeikkel szemben pedig türelmes legyek.

(Sohasem szabad elfelejtenem, hogy Isten az ő kezük által akar engem vezetni és igazgatni.)

Ií. Máz. 21,17. Hl. Móz. 19,3(2, Péld. 1,8; 15,5; 20,2ö; 23,22; 28,24. Mai. 1,6, Mt, 22.21. Rám. 13,1— 10. IKol. 3,18—24. Ef. 6,1— 4. Tit. 2,9; 10. Zsid. 13,17. I. Pót. 2,17—19.

,U . ŰRNAPJA.

105. Kérdés: iM it tilt Isten a hatodik parancso'Mban?

Felelet: Isten a hatodik parancsolatban megtiltja, hogy felebarátomat gyűlöljem, Őt gondolatommal, beszé­demmel, magaviseletemmel, vagy cselekedeteimmel (ma­gam,. vagy mások által) bántsam, megöljem, vagy iránta szivemben még csak bosszúvágyat is1 tápláljak. Tiltja to­vábbá, hogy magamat megrontsam, könyelmüen veszede­lembe ejtsem. (A hatóságok kezébe Isten azért adott fegyvert, hogy a vérontást megelőzze.) ^

I. .Móz. 9,6, III. Máz, 10,17— 18, IV. Móz. 35,16— 18. Zsolt. 15,1—3. Zak. 8,17. Mt. 5.21 22: 44— 45; 7,12 ; 22,30 ; 26,52 tik.6,36. Rám. 12,10'; 18—10; 13,4; 14. Ef. 4,1—3 ; 26. Gál. 6,1—2. I. Ján. 2i9— 11; 3,15.

106. Kérdés: 1A hatodik parancsolatban Isten csak a gyilkosságot tiltja?

Felelet: A hatodik parancsolatban Isten nemcsak a gyilkosságot tiltja, hanem arra is tanít, hogy ő már a haragot, bosszúvágyat, gyülölséget és irigységet, mint a gyilkosságnak forrását és gyökerét, kárhoztatja és mind­ezeket gyilkosságnak tekinti.

Rám. 1,28— 32, I. Já.n. 2,9—11. Jak. 1,20. Gál. 5,19—21. I. Ján. 3,15.

107. Kérdés: M it követel Isten a hatodik parancsolatban?

Felelet: A hatodik parancsolatban Isten azt követeli* hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint magunkat, iránta szelídek, türelmesek és könyörületesek legyünk. Igyekez­

51

zünk felebarátunkat megóvni minden bajtól; főként pedig készek legyünk arra, hogy még ellenségeinkkel is jót tegyünk.

Máté 7,12; 22,39. Eiféz. 4,1—3. Gál. 6,1—2. Mt. 5,5. Rám. 12,18. Mt. 5,7. Lk. 6,36. Róm .12,10; 16. II. Máz. 23,5. Mt. 5,44 -—45. Rám. 12,20’—21.

X U . ŰRNAPJA. ■

1 0 8 . Kérdés: M it követel Iste'n a hetedük parancsolatban?

Felelet: A hetedik parancsolatban Isten azt követeli, hogy utáljuk és kerüljük a. testi és lelki tisztátalanságot, mivel Ő azt megátkozta. Éljünk a házas-életben és azon­kívül is mértékletesen, tisztán és szentül.

III. Móz. 18,27—20. I. Kor. 7,1—9. Ef. 5,3. I. Thess. 4,3—5. Zsid. 13.4. Jud. 12,—13,

1 0 9 . Kérdés: M it tilt Isten a hetedik parancsohtban?

Felelet: Mivel testünk és lelkünk a Szentlélek temploma s Isten azt akarja, hogy mindkettőt tisztán és szentül őriz­zük meg, ezért megtilt minden tisztátalan cselekedetet, magaviseletét, beszédet, gondolatot, vágyat és mindent, ami az embert ezekre ingerli.

Máté. 5,27—'38. I. Kor. 115,33; 6,18—20. Hf. 5,3—4; 18,19.

XL1I. ŰRNAPJA.

110a Kérdés: sM it tilt Isten a nyolcadik parancsolatban?

Felelet: Isten a nyolcadik parancsolatban nemcsak azt a lopást és rablást tiltja, amit a hatóság büntet, hanem lopásnak minősít minden gonosz cselekedetet és kapzsi­ságot, amellyel felebarátom tulajdonát,' akár erőszakkal, akár csalással meg akarom szerezni. (Ilyen a hamis mérték, csalárd kéreskedés, pénzhamisítás, uzsoráskodás és minden gonosz mesterkedés.)Ide tartozik a fösvénység, Isten aján­dékainak tékozlása és a velük való visszaélés.

V. Móz. 25,13—15. Zsolt. 115,5. Péld. 11,1; 16,11; 23,20; 21; 29; 30. Jer. 22,13. Ezek. 18,12; 13; 45,9—10. Ján. 6,12. Lk. 3,14; 6,35. I. Kor. 6,10. I. Thess. 4,6. ,

52

111. Kérdés: M it követel Isten a nyolcadik parancsolatban?

Felelet: Isten a nyolcadik parancsolatban azt követeli, hogy felebarátom hasznát tőlem telhetőleg mozditsam elő s vele úgy cselekedjem, amint akarom, hogy mások velem cselekedjenek!

Szorgalmasan és hűséggel munkálkodjam, hogy a, szükölködőkön is tudjak segíteni.

Máté. 7,12. Bf. 4,28. Fii. 2,4. Zsid. 13,16. I. Pét. 4,10.

XLIII. ŰRNAPJA.

112. Kérdés-: M it követel Isten a kilencedik parancsolatban?'

Felelet: Isten a kilencedik parancsolatban azt követeli, hogy felebarátom b e c s ü l e t é t és j ó-h i r n e vé t. tőlem telhetőleg védelmezzem és növeljem. Beszédét szán­dékosan' félre ne magyarázzam, senkit ne gyalázzak, ne becsméreljek, meggondolatlanul és könnyelműen ne kár­hoztassak. . ^

Törvénykezésben és minden dolgomban kövessem az i g a z s á g o t és azt őszintén és bátran megvalljam. (Ke­rüljek gondosan minden hazugságot és csalárdságot, mint magának az ördögnek művét, hacsak Isten súlyos haragját magamra zúdítani nem akarom.)

II Móz, 23,1. III. Móz, 19.11; 16. I. Sám. 16,18. Zsolt. 5,7; 15,3, Péld. 12,16; 18; 13,5; 19,5; 4,24; 21,28. Mt. '7,1—2. Lfc. 6,37. Ián. 8,44; 7,50—51. I. Kor. 13,6. Tit. 3,2. Ef. 4,25. Jak.. 4,11. I. Pét. 4,8.

X U V. ŰRNAPJA.

113. Kérdés: M it követel Isten a tizedik parancsolatban?

Felelet: Isten azt követeli a tizedik parancsolatban, hogy az Ő parancsával szemben soha még a legkisebb kí­vánság, vagy gondolat se támadjon szivünkben. (Ellenke­zőleg mindenkor teljes szívből gyülöjünk minden bűnt és gyönyörködjünk minden igazságban.)

Zsolt. 119; 104. Mt. 15,19; 5.48. Bőm. 7,7—8; 22. Gál. 5,24.

53

114. Kérdés: Megtarthatja-e tökéletesen Isten parancsa- latait, aki Istenhez 1megtér?

Felelet: A tízparancsolatot még az Istenhez megtért emberek sem tarthatják még tökéletesen, mert amíg e földön élnek, az engedelmességben ők is csak a kezdet kez­detéig jutnak el, bármennyire komoly elhatározással igye­keznek Istennek nemcsak egynémelyik, hanem minden.pa­rancsolata szerint élni.

Zsolt. 19,13; 119; 150; 106; 1217— 1128. Préd. 7,20. Jób. 9,1—3. „Rám. 7,14—18; 22— 23. Fii. 3,13—14. I. Ján. 1,8— 10.

115. Kérdés: M iért hirdetteti Isten olyan szigorúan az ö Törvényeik, ha azt az életben senki sem képes betölteni?

Felelet: Isten azért hirdetteti olyan szigorúan az Ő Törvényét, hogy bűnös természetünket egyre jobban meg­ismerjük, bűneink bocsánatát és a Krisztusban való meg- igazulást mind jobban kívánjuk és a Szentlélek ajándékáért könyörögjünk szüntelenül. (Törekedjünk arra, hogy egyre jobban megújuljunk Isten hasonlatosságára, amig e földi élet után eljutunk a számunkra elkészített tökéletességre.)

V. Móz. 31,11— 15. Zsolt. 32.5: 119,4—5; 33—36. Mt. 11,28. Rám. 3,20; 4,15; 5; 13,7; 20; 7,24—25; 10,3*—4. I. Kor. 9,24— 25; 13,9—10. I. Ján. 1; 9; 3; 2.

Az imádkozásról.

XLV. ŰRNAPJA. ,

116. Kérdés: 'Miért keil a keresztyén embernek imádkoznia ? '

Felelet: A keresztyén embernek azért kell imádkoznia, mert az imádság igen fontos része annak a hálának, ami­vel mi Istennek tartozunk. Továbbá azért, mert Isten csak azokra árasztja ki kegyelmét és Szentleikét, akik ezt tőle állhatatosan és búzgón kérik s neki ezért hálát adnak.

V. Móz. 4,29. Zsolt. 50,14—15; 23. Mt. 7,7—8; 13,12, Dk. 11,9— 10; 13. Zsid! 13,15. Jak. 1,5—6.

117. Kérdés: M i szükséges ahhoz,, hogy imádságunle^qzIsten, előtt kedves legyen és 1meghallgatásra- találjon?

Felelet: Imádságunkat csak akkor hallgatja meg Isten, ha az egy igaz Istenhez imádkozunk, aki magát nekünk Igéjében kijelentette és szivbeli buzgósággal kérjük mindazt, amit kérnünk rendelt; másodszor, ha nyomo­rúságunkat mélyen átérezve, Isten szine előtt*magunkat megalázzuk; harmadszor, ha erős bizalommal imád­kozunk Istenhez, aki — bár méltatlanok vagyunk rá — a Krisztus érdeméért biztosan meghallgat, amint Igéjében megigérte.

Esdi-. 9,6. Zsolt. 34,19: 143,1; 145,18; 81,10.’Élsa; 66,2. Jer, Sir. 3,41. Dán. 9.17— 18. Mt. 7,8; 4,10. Ján. 4,22-^24; 5; 14,13 16; 23. Rám. 8,26—27. I. Ján. 5*15.

118. Kérdés: 'Mit kérjünk Istentől imádságunkban?

Felelet: Istentől kérjük imádságunkban mindazt, amire testünknek-lelkünknek szüksége van s ahogyan azt Jézus összefoglalta abban az imádságban, amelyre Ő maga tanitott.

Zak. 10,1. Mt. 6,9—13; 33. Dk. 11,2— 4. Jak. 1,17.

55

119. Kérdés: Melyik' az az imádság, amelyre az, Űr Jézus tanított minket?

Felelet: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szentel­tessék meg a Te neved;

Jöjjön el a Te országod;Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a

földön is.A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is meg­

bocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek.És ne vigy minket kisértésbe, de szabadíts meg min­

ket a gonosztól.Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mind-

, örökké. Ámen.Máté. 6,9—13. Lk. 11,2—4.

XLVÍ. ŰRNAPJA.

120. Kérdés: M iért rendeli Jézus, 1hogy Istent így szállítsuk meg: „M i Atyánk?” '

Felelet: Jézus azért rendeli, hogy Istent igy szólítsuk meg: „Mi Atyánk", hogy mindjárt imádságunk kezdetén felébressze bennünk Isten iránt a gyermeki félelmet és bizodalmát, mert imádságunknak az az alapja, hogy Isten Krisztusért Atyánkká lett és amit igaz hittel kérünk tőle, sokkal inkább megadja, mint szüléink, akik pedig a földi jókat nem tagadják meg tőlünk.

Zsolt. 103,13. fisa. 49,15— 16; 65.2. Mt. 7,9—11. Lk. 11,11— 13. Ján. 1,12. Ef. 1,5— 6. Jaik. 1,6—9.

1 21 . Kérdés: A „M i Atyánk” megszólításhoz miért teszed hozzá ezt is: „ki vagy a mennyben” ?

Felelet: A „Mi Atyánk" megszólításhoz azért teszem hozzá: „ki vagy a mennyben", hogy az Istennek mennyei felségéről ne gondolkozzam úgy, mint véges földi dologról és mindazokat, amikre testemnek-lelkemnek szüksége van, az ő . mindenhatóságától várjam.

Jer. 23,23—24. Ap. Csel. 17,24—25; 27. Rám. 10,12.

56

XI/V1I. ŰRNAPJA.

1 2 2 . Kérdés: M it kérsz ezzel: „Szenteltessék meg a Te neved” ? '

Felelet: Azzal, hogy „Szenteltessék meg a Te neved" ? kérem Istentől: engedje meg, hogy Őt igazán megismerjem és féljem és az Ő minden munkájában tündöklő mindenha­tóságát, bölcsességét, jóságát, igazságát, irgalmasságát és hűségét dicsérjem, hirdessem és magasztaljam. Kérem to­vábbá, hogy egész életemet (gondolataimat, beszédeimet és cselekedeteimet) úgy irányítsa, hogy szent nevét miattam ne gyalázza senki, hanem inkább szálljon arra dicséret és dicsőség.

I. Móz. 3,2,4. Zsolt. 25; 10; 31,4; 51,17; 71,8; 103,8; 104; 24; 119 137— 138; 136,1—3. Dán. 9,14. Mt. 5,16. Róm. 1,19— 20; 11,36. Eif. 1,16—17.

x l v i i i . ű r n a p j a :

123. Kérdés: M it kérsz azzal, hogy j ö j j ö n el a Te'- országod”?

Felelet: Azzal, hogy „Jöjjön el a Te országod" azt kérem, hogy Isten Igéjével és Szentlelkével úgy igazgas­son, hogy Néki egyre jobban tudjak engedelmeskedni.

Tartsa meg és növelje Anyaszentegyházát, rontsa meg a sátán munkáját (és minden hatalmat, amely az Ő felsége ellen támad, semmisítsen meg minden tervet, amit az Ő Igéje ellen szőnek), mig végre teljes lesz uralma s Ő lesz az úr mindenben.

Zsolt. 25,4—5; 51,20; 83,4— 6; 119,5; 122,6—7'; 143,10. Mt. - 6,33. Róm. 16,20. I. Kor. 15,24; 28. Jel. 22,17; 20.

XLIX. ŰRNAPA.

124. Kérdés: M it kérsz azzál, hogy „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” ?

Felelet: Ezzel a kéréssel kérem: adja meg Isten,hogy minden lélek, saját akaratát megtagadva, tudjon készséggel és zúgolódás nélkül engedelmeskedni Isten

szént akaratának és minden lélek olyan híven és örömmel töltse be a maga hivatását, mint az angyalok a mennyben.

Zsolt. 103,20—21; 119,33— 35; 130; 141,4. Mt. 16,24. Ap. Csel. 21,14. Rám. 12,1,1. I. Kor. 7,24. Hit. 2,11—112. Jel. 3,16; 19.

L. ŰRNAPJA.

125. Kérdés: M it kérsz azzal),, hogy „A m i mindennapi ■kenyerünket add meg nekünk ma” ?

Felelet: Azzal, hogy „A ngi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma“ azt kérem, hogy Isten adja meg mindazt, ami életem fenntartására szükséges s ezáltal Öt tekintsem minden áldás egyetlen forrásának. Értsem meg, hogy áldása nélkül az ember minden munkája és igyekezete kárba vész s még Isten adományai is romlásunkra lesznek. Ezért kérem, hogy ne a teremtett dolgokban, hanem egye­dül Őbenne bízzam.

Zsolt. 55,25; 62,9; 65,3; 85,13; 104,27—28; 145,14—16. Péld. 30,7— 8; 10,22. Mt. 6,25—26. Ap. Csel. 14,17; 17.27 28. I. Koot 15,58.

LI„ ŰRNAPJA.

126. Kérdés: M it kérsz azzal, hogy ,^Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek” ?

Felelet: Azzal, hogy „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vé­tettek2 ‘ azt kérem, hogy Isten Krisztus véréért bocsássa meg nekünk minden vétkünket és a bennünk levő bűnös hajlandóságot, amiképpen mi is érezzük szivünkben az ő kegyelmének bizonyságaként azt, hogy az ellenünk vétők­nek szivünk szerint meg tudunk bocsátani.

Zsolt. 25,7; 51,1— 11; 143,2. ' Mt. 6,14—IS; 18,35; 26,28. Ék. 11,4. Rám. 4,7—8; 7.23—25. I. íJán. 2,1.

58

IJI. ŰRNAPJA.

1 2 7 . Kérdés: M it kérsz azzal, hagy „Ne vigy minket ki~ sértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” ?

Felelet: Azzal, hogy „Ne vigy minket kisértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól" azt kérem, hogy abban a harcban, amelyet a mi esküdt ellenségünk: a sátán ellen szüntelenül vívnunk kell, maga Isten tartson meg és Szent­leikével erősítsen, hogy e lelki küzdelemben el ne essünk, hanem szilárdan megállhássunk a végső győzelemig. ;

(Ezt azért kérem, mert mi magunkban olyan gyarlók vagyunk, hogy még egy szempülantásig se állhatunk meg.)

Zsolt. 103,14. Péld. 1,10 Mt. 26,41. Mk. 13,33. Ltk. 22.31— 32. Ján. 15,5; 10. Rom. 7,23; 8,26; 16,20 II. Kor. 12.8—9. GaL 5,17. Ef. 3.14; 16: 6.12, I. ThesB. 3,13; 5,23—24. Jak. 1,14. I. Pét. 5,8. I. Ján. 2,15; 16.

128. Kérdés: Hagy fejezed be a „M i Atyánkot” ?

Felelet: A „Mi Atyánkot" igy fejezem be: „Mert Tiéd az országba hatalom és a dicsőség", azaz mindezeket azért kérem Istentől, mert Ő a mi mindenható királyunk, ezért mindent megadhat nekünk. Mindezekért övé az örök dicsőség.

I. Krón. 29,11—12. II. Krón. 20,6. Zsolt. 5,3; 115; 1. É:sa. 37,20. Dán. 9,19. Ján. 14,13. Rám. 10,11—12. II. Pét. 2,9.

Í 2 9 . Kérdés: M iért teszed hozzá imádságodhoz azt is, hogy: „Ámen'’ ?

Felelet: Imádságomhoz azért teszem azt is hozzá, hogy „Ámen", mert meg vagyok győződve arról, hogy amit imádságomban kérek, valóban és bizonyosan meglesz, mert Isten az én könyörgésemet sokkal bizonyosabban meghall­gatja, mint ahogy én azt szivemben elgondolom, vagy kívánom.

II, Kor. 1,20. II. Tim. 2,13. Ef. 3,20.

N e g y e d i k r é s z

Konfirmációi kérdések

I

1. Kérdés: Hol vannak ■megírva egyházunk hiténekigazságai? -

Felelet: A református egyház hitének igazságai a II. Helyét Hitvallásban és a Heidelbergi Kátéban vannak megirva.

2. Kérdés: M it tudsz a I I . Helvét Hitvallásról?Felelet: A II. Helyét Hitvallás Svájcban, azaz Helvé­

ciában készült. (1562.) Erről nevezték magukat őseink helvét hitvallásunknak. _

3. Kérdés: M it tudsz a Heidelbergi Kátéról?Felelet: A Heidelbergi Kátét Heidelberg németor­

szági városban Írták. (1563., szerzői: Ursinus Zakariás és- Olevianus Gáspár. A káté 129 kérdése 52 űrnapjára van beosztva, mert egyházunk évszázados szokása szerint az év 52 vasárnapján végigmagyarázzák.)

4. Kérdés: Minek alapján készültek hitvallásaink?Felelet: Hitvallásaink a Szentirás alapján készültek,

amely Isten kijelentése és igy hitünknek és életünknek egyedüli zsinórmértéke.

5. Kérdés: :M it tanít « Szentirás az egyház megalaku­lásáról?

Felelet: Az egyház az első pünkösdkor alakult, amikor a Szentlélek az apostolok igehirdetése által háromezer emberből az első keresztyén gyülekezetei létrehozta, majd egyre több keresztyén gyülekezetei hivott életre a zsidók és pogányok között.

6. Kérdés: M i különböztette meg a keresztyéneket a többi emberektől?

Felelet: A keresztyéneket a Krisztusban való hit,. Isten országának reménysége és a testvéri szeretet külön­böztette meg más emberektől.

7. Kérdés: Hó.gy alakult tovább az egyház?Felelet: A külső támadások és a hitbeli tévelygések

miatt az egyház megállapította hitvallását, a kánont

<62

(a Szentirás könyveit), szervezetét, istentiszteletének rendjét és a gyülekezet életét, szolgálatát.

8. Kérdés: 1M i volt az őskeresztyén egyház hitének lényege?Felelet: Az őskeresztyén egyház hitének lényege az

volt, hogy az ember üdvösségét az Atya örök kiválasztá­sa, Krisztus kegyelme és .a Szentlélek munkája viszi vég­be, egyedül Isten dicsőségére, amint azt Isten a Szentirás- ban kijelentette. >

9. Kérdés: lMi volt az őskeresziyén egyház szertartásának lényege ?

Felelet: Az őskeresztyén egyház szertartásának lé­nyege az volt, hogy a hívők serege a Szentirás rendelése szerint a gyülekezet istentiszteletein Isten dicsőítésére és az Isten Igéjének hallgatására gyűlt össze és csak a Krisz­tustól rendelt két sákrámentummal élt.

10. Kérdés: M i volt az őskeresztyén egy hág szervezetének ■lényege?

Felelet: Az ősker'esztyén egyház szervezetének lé­nyege az volt, hogy az egyház fejének egyedül Krisztus^ ismerte el, az egyházi fegyelmezést és a kormányzást a gyülekezet megbízottai végezték.

11. Kérdés: 'Mi volt az őskeresztyén egyház szolgálatának ■lényege ?

Felelet: Az őskeresztyén egyház szolgálatának lé­nyege az volt, hogy magát a Szentlélek vezetésére bízva, Isten iránti hálával ápolta tagjaiban a hitet, reménységet és szeretetet s minden népeket igyekezett megnyérni a Krisztusnak.

12. Kérdés: Hogy változott meg az egyház szervezete? ■Felelet: Az egyház szervezete évszázadok során

■aképen változott meg, hogy a nagyobb gyülekezetek ki­terjesztették hatalmukat a kisebbekre, a pásztorok kö­zött rangfokozat létesült, majd a római gyülekezet püs­pöke pápa néven magát Krisztus földi helytartójának nevezte, s az egész egyház feletti, sőt az egész világ fe­letti hatalmat igényelte magának. - 1‘

13. Kérdés: Hogy változott meg az egyház hite?Feleiét: Az egyház hitének szabályozói Isten Igéje

-helyett a zsinatokon megállapított hittételek, pápai ren-

63

•deletek és a hagyományok lettek. A hit az egyházi tanok engedelmes elfogadásává, elhivésévé változott. ■

14. Kérdés: Hogy változott meg az egyház istentisztelete?Felelet: Az egyház a hívek üdvösségét az Ige szolgá­

lata helyett szertartásokkal, Szűz Mária és a szentek segít­ségül hívásával, a hívekért mondott imádságokkal és a miseáldozatta] akarta munkálni. A Krisztustól rendelt két sákrámentum mellé pedig öt más sákrámentumoc vett fel.

15. Kérdés: Hogy változott meg az egyház élete?Felelet: Az egyház nem bízva a Krisztus érdemében,

azt tanította, hogy a híveknek maguknak kell üdvössé­güket érdemszerző jócselekedetekkel, imák elmondásával, böjtöléssel és testük sanyargatásával kiérdemelniök. Akik ezekben buzgólkodtak, azokat szenteknek tartották. így alakult ki és terjedt el a szerzetesi élet.

18. Kérdés: Mivel magyarázható az egyháznak az eveim 'géliumtól voíA eltérése?

Felelet: Az evangéliumtól való eltérés azzal magya­rázható, hogy az erőszakkal, tömegesen megtérített ke­resztyének a Krisztusban való igaz hit nélkül lettek az egyház tagjaivá, s régi pogány és zsidós gondolkozásukat és szokásaikat magukkal hozták az egyházba.

17. Kérdés: M it tett szükségessé az egyháznak az evan­géliumtól való eltérése? . .

Felelet: Az egyháznak az evangéliumtól való eltérése szükségessé tette a visszatérést Isten Igéjéhez s minden emberi hozzáadás elhagyását, vagyis az egyház meg­újítását.

18. Kérdés: Mikor történt az egyház megújítása?Felelet: Az egyház megújítása — többrendbeli kí­

sérlet után — 1517. okt. 31-én Luther Márton bátor fel­lépésével kezdődött. Mivel azonban az egyház vezetői (a maguk hatalmához ragaszkodva a megújított evangé­liumot nem akarták befogadni, sőt annak hirdetőit és követőit) a reformáció híveit kiátkozták, azok külön egyházban szervezkedtek.

64

19. Kérdés: Hogyan szervezkedett a reformációval meg­újított egyházi? ' '

Felelet: A reformációval megújított egyház két külön egyházban szervezkedett, Luther követői az evangélikus egyházat, Kálvin követői pedig a református egyházat, alkották meg. Az evangélikus egyház inkább a németekkel rokon népeknél terjedt el, mig a reformátusok ma Svájc, Hollandia, Magyarország, Skócia és több más ország lakói között élnek. A két egyház követőit protestánsoknak (tiltakozóknak) is nevezzük, mert tiltakoztak a hit dolgá­ban a többség határozata, s igy a lelkiismereti kényszer ellen.

21). Kérdés: M i a különbség a két protestáns egyház, között?

Felelet: A két protestáns egyház között az a különb­ség; hogy az evangélikusok a reformáció során csak azt hagyták el, ami ellenkezik a Szentirással, mig a reformá­tusok midazt elhagyták, ami nem a Szentiráson alapszik.. Az evangélikus egyházat kinevezett tanácsosok igazgatjuk (konzisztórium), mig a reformátusok zsinatpresbiteri ala­pon állanak, amely szerint az egyházi tisztviselőknek min­den megbízást a gyülekezet ad.

21. Kérdés: Hogyan fogadta are formációt a magyar nép?Felelet: A magyar nép vezetői kezdetben szigorú tör­

vényekkel igyekeztek megakadályozni a reformáció terje­dését, de mikor a nép megismerte a reformáció evangé­liumi tanítását, a legnagyobb lelkesedéssel állott melléje, annyira, hogy a református vallást magyar vallásnak is nevezték, amely elnevezés népünknél máig fennmaradt.

22. Kérdés: SMég tudta-e tisztítani a reformáció az egész keresztyén egyházai?

Felelet: A reformáció nem tudta megtisztítani az egész keresztyén egyházat, mert a katolikus egyház nem­csak megvédte a maga hatalmát, hanem fegyveres harcot is indított a reformáció követői ellen, s azokat évszázados küzdelem és üldözés során sok országból teljesen kipusz- titotta.

65

23. Kérdés: Hogyan védekeztek a protestánsok a fegy­veres támadások ellen?

Felelet: A protestánsok a fegyveres támadások ellen fegyverrel védelmezték vallásuk szabadságát s azt több békekötésben biztosították. A mi nagy fejedelmeink: Bocskai István, Bethlen Gábor és Rákóczi György is résztvettek ebben a harcban, de amikor őseinknek nem volt erejük a védekezésre, sokat kellett szenvedniük; hitükért minden szenvedést, sőt gályarabságot is vállaltak.

24. Kérdés: A reformáció előtt volt-e szakadás az egy­házban?

Felelet: Krisztus tanítványai egyes kérdésekben már korán meghasonlottak egymással. Az egyház megálla­pított hittanával ellenkezőket, mint eretnekeket kiátkoz­ták, majd pedig 1053-ban az egyház nyíltan két részre szakadt, úgymint a római katolikus nyugati és a görög keleti egyházra.

25. Kérdés: M i a különbség e két egyház között?Felelet: A róm kát. egyház mindenkit a római pápa

hatalma alá akar gyűjteni, magát a Krisztus egyetemes egyházával azonosítja, nyelve egységes, a latin, mig a keleti egyház önálló nemzeti egyházakat alkot, amilyen az ortodox román egyház is, amelyek saját nemzeti nyel­vüket használják istentiszteletükben.

Különböznek hitcikkekben és szertartásukban, szer­vezetükben és életükben, de megegyeznek abban, hogy a Szentirás mellett egyenlő tekintélynek ismerik el a hagyo­mányokat, zsinati végzéseket, mig a protestánsok hitük egyedüli szabályozójának a Szentirást fogadják el.

26. Kérdés: 'Milyen más keresztyén közösségek vannakmég?

Felelet: Ismerjük még a görög katolikus és unitá­rius egyházat és vannak különféle szekták.

27. Kérdés: Hogyan keletkezett a görög kát. egyház?Felelet: A görög kát. egyház azokból keletkezett,

akik a keleti egyháztól a római kát. egyházhoz csatla­koztak, megtartva hitük, szervezetük és szertartásuk egyes sajátosságait. így istentiszteletüket nemzeti nyel­vükön végzik, az úrvacsorát kenyérrel és borral szolgál­tatják ki, (mig a katolikusok csak ostyát adnak a hivek-

5

66

n ek ); templomaikban csak festett képeket használnak, mint a görögkeletiek s papjaiknak felszentelés előtt meg­engedik, hogy házasságra lépjenek stb.

28. Kérdés: M it tudsz az unitáriusokról?Felelet: Az unitáriusok a reformáció kora óta bevett

vallásfelekezetet alkotnak. Tagadva a Szentháromságot és Krisztus istenségét, magukat egyisten-hivőknek nevezik.

29. Kérdés: 'Mi jellemzi a szektákat?Felelet: A szektákat az jellemzi, hogy a Szentirásnak

egyes szavait, tételeit teszik vallásuk központjává. így a szombatosok a keresztyén vasárnap helyett a zsidós szom­batot ünnepük az ó-szövetség betűjéhez . ragaszkodva, a baptisták a gyermekkeresztég ellen küzdve, a megtérőket teljés* bemerítéssel ujrakeresztelik, az adventisták Krisztus visszajövetelének, a millenisták a világ végének idejét számitgatják stb.

30. Kérdés: Milyen viszonynak kell lennie a különböző egyházak között?

Fe le let: A földi egyházak között testvéri békességnek és szeretetnek kell uralkodnia. Egymással csak abban versenyezhetnek, hogy melyik tud hűségesebb és engedel­mesebb lenni Isten törvényeinek betöltésében és az Ő szolgálatában.

A külső szervezeti és hitbeli különbségek mellett is fenn kell maradnia a Lélekben való egységnek, amit újabban a legtöbb felekezet hatalmas világmozgalmak utján igyekszik diadalra segíteni.

31. Kérdés: M i a református egyház?Felelet: A református egyház a Krisztusban hívőknek

az a közössége, amely hitében, szervezetében, szertartá­saiban és egész életében egyedül a Szeritirás alapján áll.

32. Kérdés: Milyen a mi református egyházunk szerve­zete?

Felelet: A református egyház a zsinatpresbiteri elvek szerint kormányozza magát. Törvényeit a zsinat alkotja. Az egyházközség kormányzását a lelkész vezetése alatt a presbitérium végzi. Több egyházközség egy egyházmegyét alkot, amelyet az esperes vezetése alatt az egyházmegyei tanács és közgyűlés igazgat. Több egyházmegye egy egy-

6T

házkerületet alkot, amelyet a püspök vezetése alatt a közgyűlés és 'az igazgatótanács vezet. Mindenik egyházi vezető mellett van világi gondnok s a vezetők a választók­nak felelősek.

33. Kérdés: Milyen egyházunk istentisztelete?Felelet: Egyházunk Isten dicsőítésére és a tagok hi­

tének ápolására háromféle istentiszteletet tart:1. ünnepnapokon és hétköznapokon közönséges isten­

tiszteletet, melyen Isten igéjének hallgatásával, énekkel, imádsággal s adakozással dicsőítjük az Urat.

2. Sákrámentumos istentisztelet a keresztség és úri szent vacsora kiszolgáltatására, amelynek rendes helye és ideje a gyülekezeti istentisztelet után van, de amelyek háznál is végezhetők.

3. Alkalmi istentiszteletet életünk nagy eseményei, igy a konfirmálás, házasságkötés, temetés stb. alkalmával. Ezeken Isten iránti hálánkat fejezzük ki, vagy az Ő vi­gasztalását kérjük és igéjének ez alkalomra szóló üzenetét hallgatjuk meg.

34. Kérdés: Milyen■ a mi egyházunk szolgálata?Felelet: Egyházunkban mindennek Isten igéje szerint

kell történnie. Ez igét az istentiszteleten kivül is hirdetni kell minden alkalmas helyen és időben, igy vasárnapi iskolában, ifj. egyesületekben, férfi- és nőszövetségekben, biblia- és imaórákon, vallásos összejöveteleken.

Minden munkánkat és szórakozásunkat Isten igéjéhez kell alkalmaznunk, hogy életünket egészen az Ő dicsősé­gére szenteljük. Erre kiváltképpen alkalmas a szeretet- munka, a betegek, elhagyott özvegyek, árvák, öregek, szórványokban élő gondozása, szegények felsegitése,

Kötelessége az egyháznak, hogy tagjait fegyelmezze, a hitetleneket és gonosz életüeket megintse, s amig meg nem térnek, eltütsa az úrvacsorái közösségtől.

Végül kötelessége bizonyságot tenni minden népek előtt Krisztusról, s az evangéliumot eljuttatni a pogá- nyokhoz is. (Ebben a missziói munkában imádságával és adományaival mindenkinek részt kell vennie.)

68

35. Kérdés: M i a református egyház hite?Felelet: A református egyház hitét a Szentirás alap­

ján a- II. Helvét Hitvallás és Heidelbergi Káté fejezi ki. Ennek a hitnek summája, hogy egyedül Isten kegyelmé­ből, Krisztusban való hit által igazulok meg.

36. Kérdés: M i a református egyháztag kötelessége?Felelet: A református egyháztag kötelessége, hogy

egyházának életébe teljes lélekkel kapcsolódjék bele és vegyen részt annak minden munkájában.

37. Kérdés: M i a konfirmáció?Felelet: A konfirmáció hitben való megerősítés. Az

a szertartás, amikor Isten és a gyülekezet színe előtt a megkeresztelt ifjú hitéről öntudatosan vallást tesz, Krisz­tusnak és református egyházának hűséget fogad, s amely­nek alapján a gyülekezet könyörög a Szentlélek ajándé­kaiért és felhatalmazza őt az úrvacsorával való élésre.

38. Kérdés: Ti készek vagytok-e magatokat elköteleznia hitvallás és fogadáslótel utján a Krisztushoz és a református egyházhoz való hűségre? \

Felelet: Igen, készek vagyunk vallást tenni refor­mátus hitünkről és elkötelezni magunkat a Krisztushozés a református egyházhoz való hűségre. •

#

Jertek, készüljünk e hitvallásra és fogadástételre anya- iszentegyházunk rendtartása szerint a következőképen:

a) Kijelentitek-e Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy a keresztségben vállalt kötelezettséget hitetek meg- valiása által önként magatokra veszitek?

Felelet: Kijelentjük!b) Mondjátok el az egyetemes keresztyén egyház hit­

vallását, az apostoli hitvallást. (A növendékek, a lelkipász­tor által kijelölt egyik társuk előmondása után, részenként, együtt mondják el a hitvallást.)

c) Hiszitek-e, valljátok-e, — kérdezem tovább — hogy a Jézus, Krisztus evangéliuma, Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére; hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjárója Isten és emberek között és egyedül az ő belé vetett hit által igazulunk meg ingyen, Istennek kegyelméből?

Felelet: Hisszük és valljuk.

69

d) Igéritek-e, fogadjátok-e, hogy Jézus Krisztusnak igaz követői, református anyaszentegyházunknak holtig hűséges, engedelmes és áldozatra kész hívei lesztek?

Felelet: ígérjük és fogadjuk.A növendékek az Ü r asztala köré sorakoznak, térdre-

borulnak, a lelkipásztor két növendék — egy fiú és egy leány — fejére helyezvén kezeit, elmondja a megerősítési kötött formulát, melyet a növendékek térdelve, a gyüleke­zet felállva hallgat: -

A mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja adja meg néktek az Ő gazdag dicsőségéért, hogy hatalmasan megerősödje­tek az ő lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus hit által a Ti szivetekben. (E f. III.. 14— 16.)

A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki nem hagyja magát soha bizonyság nélkül, ki szeretett Titeket és adott örök vigasztalást és jóreméuységet ke­gyelméből felőletek, amiképpen volt a mi atyáinkkal, le­gyen és maradjon Szentleiké vei szüntelen Ti veletek. Ne hagyjon el, se el ne távozzék Tőletek, hanem hajtsa ma­gához sziveteket, hogy járjatok mindenha az Ő útaiban és őrizzétek meg az Ő parancsolatait. Hallgasson meg mindenkor Titeket az Úr és tegyen győzedelmessé az ő neve! Küldjön Néktek segítséget és oltalmazzon meg titeket! Áldja meg azokat, akik szeretnek Titeket és imád­koznak érettetek. A mi Istenünk teljesítse meg Néktek, valami nélkül szűkölködtök az Űr gondviselésének gazdag­sága szerint a Jézus Krisztusban. (Filip. IV. 9.) Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcseleked- hetik, feljebb, mint kérjük, vagy elménkbe foghatjuk: Annak dicsőség legyen általatok az Anyszentégyházban a Krisztus Jézus nevében minden időben és mindörökkön- örökké. Ámen. (E f. III. 20— 21.)

Felhatalmazás: Én pedig, mint a mi Urunk Jézus Krisztusnak hivatalos szolgája, egyházunk önálló tagjai­nak nyilvánítalak titeket és felhatalmazlak az úri szent, vacsora vételére. A . nagykegyelmű szent Ü r Isten pedig cselekedje, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmeségek, sem jelenvalók, sem kövtekezendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény el

70

ne szakítson titeket az 8 szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban! Ámen. (Róm. 8:38, 39.)

A felhatalmazás után a növendékek térdeikről felálla- nak, a gyülekezet leül s következik a konfirmáltak éneke: A konfirmáltak eléneklik a 150-ik ének 1— 2 versét:

Dallama a 230. ének (XLII.

Szent hitünkről vallást tettünk, Te hallottad, jó Atyánk ! Engedd mindig azt követnünk, Am it most itt fogadánk:Jézus a -mi vezérünk,Példája szerint élünk, így- élünk, igy jutunk végre örökélet Jdvességre.

.) : Mint a szép híves patakra.

Sorsunk boldog vagy mostoha, Ez a szent hit lesz velünk ;E l nem felejtjük, nem, soha, Mit tanít nagy mesterünk ;A mit Jézussal vallunk, Abban élünk és halunk,Rád tekintünk, máshová nem, Istenünk úgy áldjon ! Ámen !

Ennek végeztével a lelkipásztor imádkozásra hivja fel a gyülekezetei a kővetkezőképpen: „Most pedig imád­kozunk értetek és kérjük Istent, a mennyei Atyát, högy szent fogadásotok teljesítésére adjon nektek erőt, kegyel­met és segedelmet.

Jertek, Istennek népe és a mennyei Atya trónusa előtt alázatos szívvel könyörögjünk Krisztusnak és Anyaszent- egyházunknak hűséget fogadott testvéreinkért eképpen:

Ü r Isten, mennyei Atyánk! Te formáltad az anya- iszentegyházat a földön és megígérted, hogy különösképpen véded és építed, mig végezetül általviszed a te dicsőségedbe. Elibéd állítjuk az ifjú sereget, mely szentséges öltözetben sietett a te toborződra. Szentlelkeddel tüzeld fel és jegyezd el őket a te pecséteddel, hogy élő és hű tagjai legyenek a te vitézkedő anyaszentegyházadnak. Megkereszteltetésük idején gyermeki gyöngeségük miatt nem érezhették a te jóságodnak izét és nem tehettek bizonyságot arról, hogy ki vagy Te; de elérkezvén értelmességük ideje, magukat tenéked szentelik és könyörögnek hozzád, fogadd el őket gyermekeidül. Megismertek téged, igaz Istent és akit el­küldöttél, az Ür Jézus Krisztust. Bizonnyal elhitték, hogy rajta kívül nincs senki másban üdvösség: ezért kíván­koznak a te szövetségedbe és részt kérnek abból az örök-

ségből, amelyet gyermekeid számára szereztél. Oh, Isten, pecsételd el szivük szándékát és fogadd be őket szent Fiad közösségébe. Áldd meg fogadástételüket, hogy halálig hívek maradjanak és evégett segítsd őket, hogy mindazt megtartsák, amit itt tenéked fogadtak. Légy velük, mikor kisértésbe vonja őket e világ szerelme és segítsd őket, hogy az odafelvalókkal törődjenek. Az általuk igaznak ismert református vallást se félelemből, se nyereségért soha el ne hagyják, anyaszentegyházunkat meg ne sértsék és el ne árulják lágymeíegségből vagy szivük helytelen vágyai miatt.

Áldd meg a te anyaszentegyházadat és növeld anyai örömét évenként megújuló gazdag aratással könnyek közt történő magvetések után. Hirdettessék gyülekezeteiben a te igaz ismereted tisztán és győzedelmesen. Ügy fényljék híveinek világossága, hogy az emberek lássák az ő jó cse­lekedeteiket és dicsőítsenek téged, egy örök igaz Istent, ki Fiaddal, az Úr Jézus Krisztussal élsz és uralkodói á Szent­lélek közösségében. Ámen. Ravasz László)

Ezután a konfirmáltak a helyükre mennek s jön a lelkipásztor által kijelölt gyülekezeti ének (151. ének).

, J 1

Dallama a 99. ének: Szivünk vigsággal ma betölt-

Áldást kérünk, oh nagy Isten! Szent fogadást lett ma itten Házadnak ifjú népe;Felírva már fenn az égben,A z örökélet könyvében A szent frigy, melybe lépe Tárva már aMenny országa boldogsága Sziveinkben,Tartsd meg, áldd meg szent

[hitünkben!

Az ének után következik a együttes megáldása.

Kitől jön ránk minden áldás, Legyen néked hálaadás,Oh szent, oh véghetetlen !Erős bástyánk, sziklavárunk ! Tartsd meg anyaszenfegyházunk, Hogy álljon rendületlen !S arcra hullva,Leborulva, halleluja Zengjen itten;Tarts meg, áldj meg, oh nagy

[Isten!

konfirmáltak és a gyülekezet

72

A konfirmációi istentisztelet sorrendje a következő:1. Előfohász. (Fennállva).2. Kezdőének. (Fennállva).3. Bibliaolvasás. (Leülve).4. Bűnvalló imádság, hitvallás, feloldozás.(Fennállva).5. Főének. (Leülve.)6. Prófétai imádság, (Fennállva).7. Ének, vagy megfelelő művészi szóló, vagy karének.

(Leülve).8. Alagige fölvétele. (Fennállva).9. Igehirdetés. (Prédikáció, leülve).10. Nagyimádság. Az Űr imádsága. (Fennállva).11. Adakozásra való felhívás, hirdetés, a konfirmáció

ünnepélyes bejelentése. (Leülve).12. A gyülekezet alkalmi éneke. (Leülve).13. Fohász (az Űr asztalánál). (Fennállva).14. Szertartási beszéd. (A növendékek kikérdezése).15. Hitvallás és fogadástétel. (Fennállva).16. Megerősítés kézrátétellel. (Fennállva). \17. Felhatalmazás az úrvacsora vételére. (Fennállva).18. Konfirmáltak éneke. (Az ifjak állnak, a gyüleke­

zet ül). ' f í19. Imádság a konfirmáltakért. (Fennállva).20. Gyülekezeti ének. (Leülve).21. Konfirmáltak és a gyülekezet együttes megáldása.

T A R T A L O M J E G Y Z É KOldal

Eiőszó^(IrtaJNagy F eren c )............................ _ . 3Első rész': Az ember nyomorúságáról — — 7Második rész: Az ember megváltásáról ... 13

A z , Atya-Istenről — .......................... - ... 19A Fiu-Istenről ............. ... .................... 21A Szentlélek-Istenről ............................. ... 28A sákrámentumokról _ .................... — 32A keresztségről .................... .......... . ... 33Az úrvacsoráról ... .................... _ . ... 35

Harmadik rész: A háládatosságról .................... 41Isten törvényéről .................... ... ... .__ 45Az imádkozásról .._ ............................ ... 54

Konfirmációi kérdések ........... ................... 59