Révész László, Müller Anetta, Herpainé Lakó Judit, Boda Eszter, Bíró

Melinda

A rekreáció elmélete és módszertana 1. A REKREÁCIÓ KIALAKU-LÁSA, TÖRTÉNETE. A RE-KREÁCIÓ FELOSZTÁSA.

Eszterházy Károly Főiskola

1

REKREÁCIÓ

KÉSZÜLT AZ ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETÉ-

NEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

Szerzők

Dr.Révész László

Dr. habil. Müller Anetta

Herpainé Lakó Judit

Boda Eszter

Dr. Bíró Melinda

Szerkesztő

Dr. Révész László, Dr. Bíró Melinda

Szakmai lektor

Dr. Benczenleitner Ottó

Anyanyelvi lektor

Vasné Varga Judit

Készült: a TÁMOP-4.1.2.E-15/1/Konv-2015-0001

''3.misszió'' Sport és tudomány a társadalomért Kelet-Magyarországon projekt keretében

ISBN 978-615-5621-06-2

Az Eszterházy Károly Főiskola tankönyve

A kiadványért felelős

az Eszterházy Károly Főiskola rektora.

Megjelent az EKF Líceum Kiadó gondozásában.

2015

2

A kötet szerzői

Dr. Révész László PhD

testnevelő tanár, főiskolai docens (EKF) A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF) szerzett testnevelő

tanári, sportmenedzseri és úszás szakedzői diplomát. Tanulmányai folytatásaként az Eötvös

Loránd Tudományegyetemen végzett pedagógia szakos bölcsészként, illetve

neveléstudomány szakos bölcsészként. 2009-ben szerzett nevelés- és sporttudományi

doktori fokozatot. 2004–2014 között a Testnevelési Egyetemen tanított, 2014-től az

Eszterházy Károly Főiskola docense. Több akkreditált pedagógus-továbbképzés oktatója.

Tantervfejlesztőként részt vett a kerettantervek kidolgozásában, fejlesztésében, valamint

több akkreditált digitális tananyag kidolgozója. Tagja volt a pedagógus életpálya fokozata-

ihoz kapcsolódó képzési és minősítési rendszer testnevelés és sport műveltségterület kiala-

kításában. Számos Európai Uniós és hazai oktatási-kutatási projekt résztvevője, szakértője.

Dr. habil. Müller Anetta PhD

testnevelő tanár, főiskolai tanár (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán 1995-ben földrajz–testnevelés szakos tanári diplomát

szerzett, majd 1997-ben a Magyar Testnevelési Egyetemen testnevelés–gyógytestnevelés

szakos tanári diplomát kapott. 2002-ben a Szolnoki Főiskolán közgazdász végzettséget

szerzett külkereskedelmi szakon. 2004-ben PhD fokozatát megvédte a Semmelweis Egye-

tem Testnevelés és Sporttudományi Karán nevelés- és sporttudomány területen. 2009-ben

a Debreceni Egyetemen (ATC/AVK) habilitált szervezés és gazdálkodás tudományok te-

rületén. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskolán tanszékvezető főiskolai tanárként a sport-

szervező szak szakfelelőse. Rendszeresen szervez országos és nemzetközi sportrendezvé-

nyeket. Sportágai: atlétika, zenés-táncos mozgásformák.

Herpainé Lakó Judit

testnevelő tanár, okleveles művelődésszervező, adjunktus (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett testnevelő tanár és művelődésszervező diplomát. Tanulmányait a Pécsi

Tudományegyetemen folytatta tovább, ahol okleveles művelődésszervezőként végzett.

Emellett megtanulta a fazekas mesterséget, számos kulturális célú civil szervezet tagja,

vezetője lett. Gyerekkora óta szervez kulturális, közművelődési és sportprogramokat,

rendezvényeket. Tájfutás sportágban segédedzői végzettséggel rendelkezik, jelenleg is

aktív szenior versenyző és versenybíró, versenyrendező. Főiskolai tanulmányai

végeztével az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpontban művelődésszervezői,

kultúraközvetítői munkát kapott. Ezután az Eszterházy Károly Főiskola Közművelődési

Tanszékére került, ahol 14 éven keresztül tanított. 2015 óta a Sporttudományi Intézet

adjunktusa. Több felsőoktatási szak akkreditációs munkáiban vett részt, akkreditált

pedagógus-továbbképzések létrehozója és oktatója, Európai Uniós és hazai projektek

megvalósítója, projektmenedzsere. A Testnevelési Egyetem Doktori Iskola Nevelés- és

Sporttudományi Programjának doktorandusza.

3

Boda Eszter

sportmenedzser, főiskolai tanársegéd (EKF) Az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett sportszervező diplomát 2009-ben, eseményszer-

vező és rekreáció-turisztika specializációval kiegészítve. 2011-ben a Semmelweis Egyetem

Testnevelés és Sporttudományi Kar és a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudo-

mányi Karának közös mesterképzésének keretében sportmenedzserként végzett. 2014-ben

a Fitness Akadémián szerzett aerobik sportedzői végzettséget. Jelenleg doktoranduszhall-

gató a Debreceni Egyetem Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori

Iskolájában. 2015 februárjától dolgozik az Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi In-

tézetében. Főbb kutatási területei közé tartozik a rekreáció, valamint a sport- és szabadidő

gazdaság.

Dr. Bíró Melinda PhD

Az Eszterházy Károly Főiskola Sporttudományi Intézetének vezetője, testne-

velő tanár (EKF) Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz–testnevelés szakos

tanári diplomáját 1996-ban, majd rá két évre középiskolai testnevelő tanári oklevelet a Test-

nevelési Egyetemen (TF). Nevelés- és sporttudományi doktori fokozatát a Semmelweis

Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán szerezte 2007-ben. 1998-tól dolgozik az

Eszterházy Károly Főiskolán, 2009-től a Sporttudományi és Módszertani Tanszék tanszék-

vezetője, 2014-től a Sporttudományi Intézet igazgatója. Az Egri Úszó Klub alelnöke (2012-

), Tehetséges Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnöke (2014-). Fő kutatási témái közé

tartozik a sportági kiválasztás, beválás, tehetséggondozás pedagógiai aspektusainak elem-

zése az úszás sportágban, és az interakció sajátosságainak vizsgálata úszásoktatásban.

4

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés, fogalmi alapok (Révész László, Müller Anetta, Bíró Melinda) ........................................ 6

1.1. Bevezetés ...................................................................................................................................... 6

1.2. A rekreáció fogalmának megközelítése ........................................................................................ 7

1.3. A rekreációhoz kapcsolódó fogalmak ......................................................................................... 15

1.3.1. Rekreatív többlet ................................................................................................................. 16

1.3.2. Egészséges életmód............................................................................................................. 16

1.3.3. Prevenció ............................................................................................................................. 18

1.3.4. Rehabilitáció ........................................................................................................................ 19

1.4. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 20

2. A rekreáció kialakulása, története (Boda Eszter, Bíró Melinda, Révész László) ............................. 22

2.1. A rekreáció kialakulása ............................................................................................................... 22

2.2. Az őskori ember szabadideje (a rekreáció gyökerei) .................................................................. 23

2.3. Az ókori idők szabadidőszokásai................................................................................................. 25

2.4. A „sötét középkor”: differenciálódó szabadidő-kultúra ............................................................. 26

2.5. Az újkor: a minőségi szabadidő-eltöltés igényének születése .................................................... 28

2.6. A 19. század: „újratermelő” szabadidő jelleg, a modernkori rekreáció születése ..................... 29

2.7. A 20. század: szabadidő-kutatások, napjaink rekreációja .......................................................... 30

2.8. Napjaink rekreációja ................................................................................................................... 33

2.9. A rekreáció területei ................................................................................................................... 38

2.10. Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 40

3. A szellemi rekreáció (Herpainé Lakó Judit) ...................................................................................... 41

3.1. Bevezetés .................................................................................................................................... 41

3.2. A szellemi rekreáció felosztása ................................................................................................... 44

3.3. A szellemi rekreáció tevékenységrendszere .............................................................................. 46

3.3.1.Passzív tevékenységek.......................................................................................................... 46

3.3.2. Aktív részvétellel járó tevékenységek ................................................................................. 51

3.3.3. A kreatív, létrehozó tevékenységek .................................................................................... 57

3.3.4. A hobby jellegű tevékenységek ........................................................................................... 59

3.4. A szervezett szellemi rekreációs tevékenységek színterei ......................................................... 61

3.5. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 62

4. A fizikai rekreáció (Révész László, Bíró Melinda) ............................................................................. 64

5

4.1. Bevezetés .................................................................................................................................... 64

4.2. A fizikai rekreáció felosztása ...................................................................................................... 65

4.2.1. A tánc és a tánc jellegű mozgások ....................................................................................... 65

4.2.2. A turisztika célú tevékenységek .......................................................................................... 67

4.2.3. A szabadidőben űzhető mozgásos játékok .......................................................................... 69

4.2.4. Rekreációs célú sportok ....................................................................................................... 72

4.3. A fizikai rekreáció irányzatai ....................................................................................................... 74

4.3.1. Az outdoor irányzat ............................................................................................................. 75

4.3.2. A fizikai/fittségi irányzat ...................................................................................................... 76

4.3.3. Az élménykereső irányzat .................................................................................................... 78

4.3.4. A teljesítmény elvű irányzat ................................................................................................ 80

4.3.5. Az egészség célzatú irányzat ................................................................................................ 81

4.6. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 84

5. Rekreáció és a minőségi élet: a tökéletes közérzet. A cooper-i egyensúlyi elv (Révész László, Bíró

Melinda, Müller Anetta) ....................................................................................................................... 85

5.1. Az aerob testmozgás .................................................................................................................. 86

5.2. P.É.T. Pozitív Étkezési Terv ......................................................................................................... 88

5.3. Érzelmi egyensúly ....................................................................................................................... 89

5.4. Felhasznált irodalom .................................................................................................................. 90

6. A wellness és a rekreáció kapcsolata (Müller Anetta) .................................................................... 91

6.1. Bevezetés .................................................................................................................................... 91

6.2. Egészség-Rekreáció-Fitnesz-Wellness ........................................................................................ 95

6.3. Wellness modellek és koncepciók .............................................................................................. 99

6.3.1. Amerikai wellness modellek és koncepciók ........................................................................ 99

6.3.2. Wellness európai megközelítése ....................................................................................... 102

6.3.3. Müller-Lanz modell ............................................................................................................ 102

6.4. Trendek a rekreáció és a wellnessz-fitnesz szolgálatában ....................................................... 104

6.5. Top wellness trendek 2015-ben ............................................................................................... 108

6.6. Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 116

6

Révész László, Müller Anetta, Bíró Melinda

1. BEVEZETÉS, FOGALMI ALAPOK

1.1. Bevezetés

A rekreáció ma már nem új keletű fogalom, ezáltal nem is lehet rá úgy tekinteni, mint a

21. század modern tevékenységrendszerére, hiszen gyökerei messzire nyúlnak vissza. Kiala-

kulásának kezdetét az őskorig szokták visszavezetni, azonban fontos tudni, hogy egyrészt

akkortól beszélhetünk rekreációról, amikor megjelent a szabadidő az emberek életében, más-

részt, amikor rendelkezünk annak szabad felhasználásával, azaz dönteni tudunk arról, hogy

mit teszünk szabadidőnkben. A szabadon felhasználható és rendelkezésre álló szabadidő

azonban nem jelenti még azt, hogy valóban megvalósul a rekreáció, hiszen az fogja eldönteni,

hogy megfelelő, jövőorientált, konstruktív1 tevékenységekkel töltjük-e szabadidőnket vagy

sem. Azaz azt mondhatjuk, hogy a rekreáció szabadidős tevékenység, de nem minden sza-

badidős tevékenység meríti ki a rekreáció fogalmát (Ábrahám, 2010). A szabadidős tevékeny-

ségekben benne rejlik a kötelező tevékenységektől és a kötelezettségektől való eltávolodás,

mely helyett szabadon dönthetünk arról, hogy mivel foglalkozunk, azonban a rekreáció meg-

valósításának esetében egészségünkkel, közérzetünkkel és az életminőségünkkel is foglalko-

zunk.

Amikor a rekreáció mint fogalom tartalmát szeretnénk meghatározni, számos aspektust

kell figyelembe vennünk. A szakirodalomban található fogalmi meghatározások sokrétűek,

ugyanakkor közös pontjuk a szabadidő helyes eltöltése, amely kapcsolódik az egészségmeg-

őrzéshez, a kikapcsolódáshoz, a pihenéshez, a szórakozáshoz, a mozgásos cselekvésekhez, a

játékhoz és a pozitív élményekhez, egyszóval a konstruktív életvezetéshez, hiszen ezen tevé-

kenységek mind a társadalom, mind az egyén szempontjából értékesek, fontosak.

A rekreációt életfilozófiának is szokták említeni (Kovács, 2004), hiszen a konstruktív élet-

vezetés magába foglalja a tudatosságot és a tervszerűséget is, azaz amikor jövőorientáltan

1 Konstruktív életvezetés: Bábosik (2004) alapján: olyan életvitel, amely szociálisan értékes, és az egyén szempontjából is eredményes.

7

éljük az életünket. Ez fontos építőköve a szabadidő eltöltésének, hiszen a mai 21. században

rendkívül felgyorsult az életvitelünk, így mindenképp tudatosan és tervszerűen kell élni min-

dennapjainkat, hogy abba a fent említett egészségmegőrzés, a sportolás, a fizikailag aktívan

töltött idő, a kikapcsolódás és a pihenés is megfelelő mértékben és arányban legyen jelen,

hogy egy kiegyensúlyozott, magas életminőségű életet tudjunk élni. Az életfilozófia része,

hogy miként gondolunk életünkre, mennyire tudatosan éljük azt, és milyen értékeket tartunk

fontosnak. A hedonista életmódot élők inkább a mának élnek, a szórakozás, az

élménygazdag, felgyorsult élet jellemző rájuk. Kevéssé gondolnak a jövőre, a jelen életvitel

esetleges egészségkárosító hatásaira, és arra, hogy milyen életet milyen életminőségben fog-

nak élni a későbbiekben. Ezzel szemben, ha jövőorientáltan gondolkozunk, azaz fontosnak

tarjuk, hogy mi lesz velünk a jövőben, és ennek a szemléletnek integráns részévé tesszük az

egészségorientált életvezetést, eljutunk a rekreáció filozófiájához és annak tartalmához.

1.2. A rekreáció fogalmának megközelítése

Ha gondolattérképet2 készítenénk azokról a fogalmakról, amelyek eszünkbe jutnak a re-

kreációról, nagy valószínűséggel megjelenne benne az egészség, a mozgás, a sport, a szabad-

idő, a testkultúra, az egészség, az egészségkultúra, a kikapcsolódás, a felüdülés, a turizmus, a

wellness, a fitnesz, a jól-lét és a természet is. Ezek a fogalmak mindegyike kapcsolható a

rekreáció fogalmához, azonban a helyes etimológiai értelmezés miatt szükséges szélesebb

körben áttekinteni a kapcsolódó fogalmakat. A kultúra, testkultúra, egészségkultúra, szabad-

idő-kultúra szorosan egymáshoz kapcsolódó fogalmak, vannak határterületeik, azonban ön-

álló értelmezése is szükséges.

2Gondolattérképnek nevezzük azt, amikor egy adott fogalomhoz kapcsolódóan végig gondoljuk annak tartalmát, a kap-csolódó fogalmakat, és azt vizuálisan megjelenítjük.

8

1. ábra: A rekreáció egy lehetséges gondolattérképe

Az áttekintés legcélszerűbb aspektusa, ha a legáltalánosabb, legszélesebb tartalmú foga-

lomkörből indulunk ki. Jelen esetben ez a kultúra fogalom, mely magában foglalja mindazon

területeket, amelyek a mindennapi életünkhöz kapcsolódnak. Azt mondhatjuk, hogy a test-

és az egészségkultúra az egyetemes emberi kultúra része. A kultúra fogalmával gyakran, sok

helyen számos értelmezésben találkozhatunk. Valamikor a latin nyelvben a „cultura/colere”

szó „művelést/ápolást, gondozást” jelentett, melyet a föld megművelése (agrikultúra) kap-

csán használtak.

Kultúra fogalom alatt napjainkban mást értünk. Ide tartozik mindazon anyagi, viselkedés-

beli, szellemi teljesítmények és társadalmi intézmények összessége, melyek megkülönböztetik

az embert az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából

kiemelkedett (Takács, 2005). Mindazon értékek (szellemi, anyagi, fizikai) összessége ide tar-

tozik, amelyet az emberek az évezredek során felhalmoztak és a következő generációk szá-

mára átadtak. Ennek a folyamatnak a segítségével folyamatosan bővül a tudásunk, gyarapodik

a társadalom. Mindaz, amit jelen korba ismerünk, tudunk, az elődeinktől származik, és ezeket

az ismereteket, hagyományokat, szokásokat, értékeket adjuk tovább a következő generációk

számára kiegészítve a jelen kor változásaival.

Rekreáció

Fitnesz

Wellness

Egészség

Sport

Kikapcso-lódás

Pihenés

Fittség

Jól-lét

9

A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon

ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biz-

tosítják. Magába foglalja a natúr természeti környezetet, valamint az ember által átalakított

környezetet (öltözet, lakás, település), melynek eredménye: a tárgyak sokasága, a termelési és

fogyasztási szokások kialakulása, a társadalmi struktúrák (család, baráti csoportok, munkahe-

lyi közösségek, stb.), a megváltozott életmód, az ismeretek (tudományok), az erkölcsi és val-

lási normák, a szimbólumok (művészetek).

Napjainkra nagyot változott a világ, ám ezzel a fogalom jelentése is. Leszűkítve a fogalom

jelentéstartalmát, ma a kultúra „műveltséget jelent, vagy más megközelítésben a művészetek egy ré-

szét foglalja magába”. Takács (1999, 51. o.). Azaz a korábbi holisztikus szemlélet egy szeletét

jelenti. Ennek okán érdemes tovább menni a rekreáció fogalom gyökereinek feltárásához.

A következő szinten már megjelenik a mozgásos cselekvés és az a személy (sportoló, re-

kreációs tevékenységet űző) is, aki ezt megvalósítja, nem elfelejtve a test kifejező erejét a

mozgás által. Az új aspektus miatt a korábbi széleskörű, általános fogalomértelmezés szűkül,

és így jutunk el a testkultúra fogalomhoz, melynek már szoros kapcsolata van a testmozgás-

sal és az egészséggel.

A testkultúra a fentiekben definiált egyetemes emberi kultúra része, az ember testét, a

testmozgás kifejező jellegét, annak állapotát jelenti és viszonyát a társadalmi környezethez.

Szoros kapcsolatot mutat az egészséggel, a teljesítőképességgel, a testi-lelki képességek fej-

lesztésével és a versenyzéssel. Emellett tartalmazza a (sport és mozgásos) tevékenységek űzé-

séhez kapcsolódó eszközöket, a tevékenységek szellemi tükröződését a tudományokban (Ta-

kács, 2005, 2007), és a testkultúrával összefüggő értékeket. A testkultúra a kultúra egyik ága,

társadalmi, tárgyi, anyagi és szellemi javak összessége, érték és normarendszer, amely célte-

vékenységként a testnevelés, a sport, a mozgásművészetek, a testi nevelési tevékenységeken

keresztül hozzájárul a személyiség egészséges testi és szellemi önkibontakoztatásához (Ta-

kács, 2005).

Ezek azok az értékek, melyek a testkultúra részeként a testnevelésben és sportban létre-

jöttek a történelem folyamán. Így ide sorolhatjuk a testgyakorlatokat, a természet erőit, a

sportágakat, a versenyeket, a versenyeredményeket, a testkulturális eszközöket (sportszerek),

a sportlétesítményeket (tornatermek, fitnesz centrumok, uszodák, pályák). A személyi és tár-

10

gyi feltételeken túl része még azok az ismeretek (sporttudományi ismeretek), amelyek szük-

ségesek a test kedvező (optimális) fejlesztéséhez, valamint azon személyi feltételek (edzők,

testnevelők, oktatók), akik ezeket az értékeket közvetítik.

A testkultúra részeként érthetjük ez alapján azokat a feltételrendszereket (anyagi, szellemi,

tárgyi), és testmozgással összefüggő tevékenységeket (testgyakorlatok, sport, rekreáció, test-

nevelés, stb.), amelyek képesek valamilyen értéket képezni a személy és a társadalom szem-

pontjából.

A testkultúra részekét megjelenő tevékenységek között ez alapján jelen vannak azok a te-

vékenységek is, amelyek már szorosan kapcsolódnak a rekreációhoz. A rekreáció fogalom

egzakt – és ezáltal valószínűsíthetően leszűkült – meghatározása helyett annak tartalmát mu-

tatjuk be, hiszen nem célunk egy szűk körű fogalom megalkotása. A továbbiakban látható

lesz, hogy igen széleskörű tartalmú fogalom ugyanis a rekreáció.

A rekreáció a latin „recreatio” szóból származik, melynek eredeti jelentése: üdülés, pihenés,

felfrissülés (Bakos, 2002; Pusztai, 2003). A fogalom további elterjedésében az angol nyelvnek

volt a legnagyobb szerepe, így a kifejezés közvetlen forrásának az angol „recreation” fogalmat

tekinthetjük. Latin eredetét tekintve meg kell még említeni a „recreare” (helyreállít, felüdít)

fogalmat is, mely kettős összetételű (Tófalusi, 2015). A „creare” fogalomalkotást, valaminek

a létrehozását jelenti, míg a „re” az újra jelentéssel bír. A szóösszetétel direkt fordításából jön

létre az „újraalkotás” fogalom.

A szakirodalom a rekreáció fogalmat az ember egészségének, a munkaképesség újraterme-

lésének eszközeként is meghatározza (ld. „újraalkotás”). Ez az értelmezés ma már kevésbé

használatos, hiszen a rekreációt nem önjogú fogalomként, hanem a magasabb értékek

(munka, egészség) megvalósítását segítő eszközként, attól függő fogalomként határozza meg.

A definíció azt sugallja, hogy a rekreációnak csak „valamihez képest” van létjogosultsága.

Ezzel szemben a rekreáció önállóan is értelmezhető fogalom, melynek létjogosultsága van.

Nem pusztán a munka és a teherbíró képesség újratermelése a célja.

A legelterjedtebb magyarázatok a rekreációt a szabadidő-eltöltés kultúrájával is azonosít-

ják, de helyesebb a testi-lelki feltöltődést eredményező szabadidő-eltöltési módról is beszélni,

és azzal kiegészíteni. A rekreáció a kikapcsolódásra szánt idő, illetve a szabadidő aktív és

11

élménydús eltöltési módja is egyben. Ez a meghatározás a leggyakoribb nemzetközi értelme-

zésekhez közelít, amelyek szerint: a rekreáció önkéntes részvétel olyan szabadidős tevékeny-

ségben, amely értelmes és élvezetes az egyén számára (Kovács, 2004). A fogalom eredetét a

szabadidőhöz is kötnünk kell természetesen, hiszen korabeli értelmezése szerint rekreációnak

nevezték az iskolai szünidőt (Kun, 1978), azaz amikor nem a tanulmányokkal, hanem valami

mással lehetett foglalkozni a bentlakásos iskolákban. A kikapcsolódásról, a mással való fog-

lalkozásról már Comenius is írt (1628-1638) egyik fő művében, a Didactica magna-ban (Nagy

oktatástan). Minden héten volt egy nap (szabad nap), amikor játékos feladatokkal, kirándulá-

sokkal tölthették a tanulók az időt. Érzékelhető, hogy ebben már megjelent a szabadidő, a

mozgás, a játék és a kikapcsolódás, melyekre már a fentiekben utaltunk.

Egy további korszerű értelmezés szerint: a rekreáció olyan szabadidős magatartásformák

összessége, amelyek célja és eredménye a közérzet javítása. A szabadidős tevékenység azon-

ban önmagában még nem rekreáció, csak annak potenciális lehetősége. Azt is mondhatjuk

tehát, hogy a rekreációs tevékenységek azok, melyeket az ember az egészségének és munka-

képességének egészségének megőrzése, helyreállítása érdekében a szabadidejében önként vál-

lalva teszi.

A rekreáció tulajdonképpen a szabadidő eltöltés kultúrája. A „tökéletes” közérzet elérésé-

nek útja. A testi, lelki és intellektuális energiáink és teljesítő képességünk megtartása, vissza-

nyerése vagy javítása a szabadidős tevékenységeink által. A rekreáció visszaalkotó, újrate-

remtő tevékenység is. A szellemileg, fizikailag fáradt ember energiáinak, egészségének és

munkaképességének bővített újratermelését jelenti. Funkciója kettős: pihentető és fejlesztő

szerepe van. Így tehát ügyelnünk kell arra, hogy az általunk végzett tevékenység ne csupán a

pihenés igényes eltöltésére irányuljon, hanem fejlesztő feladatát (személyiségformálás), kép-

zési célját is teljesítse. A passzív pihenés nem hozhatja ezt az eredményt, mert ingerszegény,

és nem pótolja az emberek nagy többsége számára hiányzó mozgást, így nem teljes értékű

pihenés.

Összefoglalva tehát a fentieket a rekreáció legfőbb tartalmi elemei:

– Az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája (ez a re-

kreáció feladata).

– Eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, új-

ratermelését tekintették elsődleges feladatának (ez a rekreáció funkciója).

12

– A jó közérzet, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a

rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi (ez a rekreáció

célja és eredménye).

– A felfrissülés, a kikapcsolódás és a szórakozás, azaz a mással való foglalkozás

színtere (ez a rekreáció motivációs összetevője).

– A kikapcsolódásra szánt idő aktív és élménydús eltöltésének megvalósítója.

– A testi és szellemi képességek fejlesztésének színtere.

A rekreáció fogalmának körülírásakor többször említettük az egészség, az egészségkultúra,

valamint a szabadidő-kultúra fogalmakat is. Érdemes ezek kapcsolódási pontjait is bemutatni.

Az egészségkultúra azoknak az értékeknek az összességét jelenti, melyek az egészség

megtartásával, a szervezetünk ellenállóbbá tételével, valamint az életre káros befolyások csök-

kentésével foglalkozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az

egészség: „testi, szellemi és szociális jólét állapota”, nem pusztán a betegség, a rokkantság, az

elesettség hiánya. Az egészség nem pillanatnyi állapot, olyan dinamikusan változó egyensúlyi

állapot, amely az emberi szervezetnek az állandóan változó környezeti feltételekhez való si-

keres alkalmazkodását jelenti, lehetővé téve az egyén harmonikus testi és szellemi fejlődését.

Az egészség és az egészségkultúra definíciójából kitűnik, hogy az egészségkultúrának a

testkultúra egy része, ám az egészségkultúra tágabb, összetettebb a testkultúránál. A rekreáció

direkt és indirekt módon is kapcsolódik az egészségkultúrához. Mivel a testkultúra részét

képezi a rekreáció, természetesen kapcsolódik az egészségkultúrához is, ez az indirekt kap-

csolat (pl. valaki rendszeresen jógázik szabadidejében). Fentebb említettük, hogy a rekreáció

egyik kiemelt célja az egészség fenntartása, megőrzése, rosszabb esetben az egészség vissza-

nyerése. Ezen célján keresztül direkt módon is kapcsolódik az egészségkultúrához (pl. valaki

azért kezd el rekreációs tevékenységet folytatni, hogy visszanyerje egészségét).

A szabadidő és a szabadidő-kultúra a rekreációhoz szorosan kapcsolódó fogalom, így

részletes elemzése fontos részét képezi a tananyagnak. Minden történelmi korban szükség-

szerűen rendelkeztek az emberek olyan idővel, amelyet a szükségleteik kielégítésére, más em-

berekkel való érintkezésre fordítottak. Ez a munkán kívüli idő magában foglalt egy szűkebb

kategóriát, a szabadidőt is, amely során az ember megújította saját erőforrásait, pihent és

szórakozott. A szabadidő ugyanakkor az emberi faj fejlődésének, a kultúra gazdagodásának,

13

valamint a személyiség kibontakozásának alapvető feltételét is jelenti. A modern társadalmak-

ban a szabadidő jelentősége egyre jobban felértékelődik, egyre több funkcióval gazdagodik.

Mivel a szabadidő egyre kevesebb mértékben áll rendelkezésünkre, és annak egy részével nem

is rendelkezünk szabadon, felértékelődik a jelentősége. Életkoronként változik, de elmond-

ható, hogy egy bizonyos életkor után az emberek nem mondanak le szabadidejükről, nem

cserélik el azt pl. anyagi javakra (azaz pl. nem vállal valaki munkát hétvégére). A szabadidő

eltöltésének a módja és a szabadidőben végzett tevékenységek adják a szabadidő-kultúrát. A

szabadidő-kultúra nem más, mint a szabadidő kulturált, konstruktív értékteremtő eltöltése.

Emiatt nem mindegy, hogy mit csinálunk szabadidőnkben, hiszen akkor beszélhetünk sza-

badidő-kultúráról, ha az megfelelő értékek mentén valósul meg.

2. ábra: A kultúra, az egészségkultúra, a testkultúra, a szabadidő-kultúra és a rekreáció viszonyrendszere

A szabadidő konstruktív eltöltéséhez szükséges megismerni a szabadidő fogalmának tar-

talmát. Az egységnyi idő (pl. egy nap) alatt rendelkezésünkre álló időt három részre oszthatjuk

fel (3. ábra). Az egyik – nélkülözhetetlen – része a fiziológiailag kötött idő. Ebbe a csoportba

tartoznak mindazon tevékenységek összessége, amelyek az életben maradáshoz szükségesek.

A létünk fenntartása miatt ez az időintervallum csak korlátozottan csökkenthető, hiszen e

nélkül túlélésünk nem biztosított. Ide tartozik pl. az étkezésre, a pihenésre, a személyi higié-

niára fordított idő. Érzékelhető, hogy pl. az alvásra, a pihenésre szánt idő átmenetileg vala-

melyest csökkenthető a napi ajánlott mennyiséghez képest, ugyanakkor nem redukálható nul-

lára, illetve a nem megfelelő mennyiségű alvás hiánya egészségkárosító hatású. Az étkezés

Kultúra

Egészségkultúra

Testkultúra

Rekreáció

Szabadidőkultúra

14

esetében is hasonló a helyzet, azaz a napi tevékenységek közül nem hagyható ki, mivel nélküle

nem biztosított a túlélés.

Az idő másik csoportjába tartozik a társadalmilag kötött idő. A társadalmilag kötött időbe

tartoznak azok a tevékenységek, amelyek a konstruktív életvitelhez tartoznak, és a társadalmi

összetevőjét adják napi tevékenységeinknek. Ilyen pl. iskoláskorúak esetében az iskolában,

illetve a tanulással töltött idő, vagy az aktív korúak esetében a munka, vagy a hivatalos ügyek

intézésének ideje.

A harmadik terület a szabadidő, amely a rekreáció szempontjából a legfontosabb. A sza-

badidő lényegében a társadalmilag és a fiziológiailag kötött időn túl fennmaradó időmennyi-

ség. Ennek mértéke az előző két területre fordított idő mennyiségétől is függ. Ez az a része

az időnek, amivel szabadon rendelkezünk, mennyisége azért változik dinamikusan, mivel be-

folyásolja pl. a munkával töltött idő. Ha az egységnyi idő alatt (pl. 24 óra) túlzott mértében

jelenik meg a társadalmilag kötött idő, – pl. valaki 10-12 órát dolgozik– akkor 12-14 óra ma-

rad fent egy napból, de ebből az időmennyiségből még a fiziológiailag kötött tevékenységekre

is időt kell fordítani. A példából látható, hogy ebben az esetben nem sok szabadidő marad.

A szabadidő valódi értékét a szabad felhasználása adja, azaz, hogy arra tudja fordítani az

egyén, amire szeretné, illetve amit fontosnak tart. A szabad és a rekreáció szempontjából is

hasznos felhasználása azonban nem mindig tud megvalósulni. Ennek lehetnek külső és belső

okai. Külső ok pl., amikor valakinek olyan sok munkája van, hogy kénytelen azt otthon is

végezni. Ilyenkor szabadidejét lényegében társadalmilag kötött tevékenységekre fordítja az

egyén, tehát szabadidejében is dolgozik. Belső ok lehet, ha a szabadidőben a rekreáció szem-

léletétől jelentősen eltérő, kevéssé hasznos tevékenységekre fordítja valaki szabadidejét. Ha

pl. az egész hétvégét inaktív, passzív tevékenységekre fordítja (pl. tévénézés, számítógépezés,

stb.). Ezek a tevékenységek mértékkel alkothatják a szabadidős tevékenységeink körét, azon-

ban nagy mennyiségben mindenképp kerülendők.

15

3. ábra: Az idő felosztása

A szabadidő felhasználás esetében figyelembe kell venni, hogy mikor milyen mennyiség-

ben áll rendelkezésünkre szabadidő. Ez megjelenhet napi, heti, havi, de akár éves ciklusban

is. A szabadidő-kultúra tehát azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló szabadidő mennyiségét

megpróbáljuk előre tervezni és hatékonyan felhasználni. Napi mennyiségét tekintve a hét-

köznapokban van a legkevesebb szabadidőnk, hiszen a társadalmilag kötött idő nagyjából 9-

10 órát vesz igénybe (pl. munka, tanulás, közlekedés, családi programok), ez kiegészül a fizi-

ológiailag kötött idővel, ami szintén 9-10 óra (pl. tisztálkodás, alvás, evés), mindemellett kb.

4-6 óra szabadidő marad fent. A hétvégi időszakban, a munkaszüneti napokon, az ünnepna-

pokon, valamint a szabadság alatt és az iskolai szünidőkben jelentősen megnő (akár a duplá-

jára) a szabadidő mennyisége. Ezekben az időszakokban jóval több lehetőségünk van a re-

kreációra, a feltöltődésre, azonban látható, hogy a napi tevékenységeink közé is beilleszthető,

hiszen, ha korlátozottan is, de minden napra jut szabadidő.

1.3. A rekreációhoz kapcsolódó fogalmak

Az előző fejezetben részletesen tárgyalt fogalmakat célszerű kissé kiterjeszteni, hogy

komplexebb képet kaphassunk a rekreációval kapcsolatban. Ebben a fejezetben röviden át-

tekintjük azokat a fogalmakat, amelyekkel érdemes a rekreációhoz kapcsolódó szemléletmó-

dot kiterjeszteni. Ezek a fogalmak jól kiegészítik a rekreáció fogalomkörét, kapcsolódnak

hozzá.

16

1.3.1. Rekreatív többlet

Az idő felosztása esetében említett részek nem mindig választhatóak el élesen egymástól,

illetve dinamikusan változó rendszerként viszonyulnak egymáshoz. Ilyen pl., amikor a társa-

dalmilag kötött időben a fiziológiailag kötött időhöz tartozó tevékenységeink is megjelennek

(pl. a munkaidőhöz tartozó ebédidőben étkezéssel töltött idő). Vannak ugyanis olyan szük-

ségszerű elfoglaltságaink, amelyeknél szabadabban választhatjuk meg a tevékenység formáját,

időpontját és időtartamát, ezek kevésbé kötöttek. Erre az időkeretre került bevezetésre a fél-

szabadidő fogalom (Ábrahám és Bárdos, 2014). A fél-szabadidőben végezhetőek olyan tevé-

kenységek, amelyek elősegítik a szomatikus, a pszichés és a szociális jó közérzetének megte-

remtését, és egyben rekreatív hatásúak is. Ezen elfoglaltságok űzésével javul az ember közér-

zete, kikapcsoluk, örömmel végezzük, mégsem beszélhetünk teljes mértékben rekreációról.

Azaz a rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeinkben keletkező rekreációs hatáso-

kat jelenti (Bíróné, 2011). A többlet megjelenhet jelesül éppúgy a kedvvel végzett munka

jelleggel végzett tevékenységekben (munkahely, főzés, takarítás, fűnyírás), akárcsak a fizioló-

giai szükségletek kielégítésében (étkezés). Ezek fel is tölthetnek, hozzásegíthetnek egészségi

állapotunk fenntartásához, örömet, sikerélményt is adhatnak, de mégsem lehet ezekben az

esetekben rekreációról beszélni. A rekreatív többlet kifejezés arra utal, hogy sok esetben a

kötelező (vagy fél-szabad) elfoglaltságok során is javulhat az ember közérzete (Kovács, 2004).

1.3.2. Egészséges életmód

Az egészséges életmód szorosan kapcsolódik a rekreációhoz. A rekreáció célrendszerében

és filozófiájában is benne vannak az egészség megőrzésével, esetleges helyreállításával kap-

csolatos tevékenységek. A fentiekben már részleteztük az egészség fogalmát, amely gyakran

orvosi kérdésként merül fel. Ugyanakkor az egészséggel kapcsolatban egy átfogó, holisztikus

szemléletet célszerű követni. Az egészség nem pusztán orvosi kérdés, és nem is merülhet ki

abban, hogy ha majd megbetegszünk, orvoshoz megyünk. Az sem fedi az egészség fogalmát,

hogy ha éppen nem vagyunk betegek, akkor egészségesek vagyunk. Az egészségmegőrzés-

fenntartás pedagógiai, szociológiai, gazdasági kérdés is. Egy a rekreációban dolgozó szakem-

ber sokat tud tenni a rekreációban részt vevők egészségéért, ugyanakkor legalább akkora

szükség van arra, hogy maga az egyén is tegyen az egészségéért.

17

Hazai és nemzetközi kutatások is bizonyítják, hogy sokan nem tesznek eleget egészségü-

kért, és csak akkor kezdenek el vele foglalkozni, ha már betegek, vagy egészségkárosodást

szenvedtek. Emiatt is célszerű áttekinteni, hogy melyek azok az összetevők, amelyek legin-

kább meghatározzák az egészségi állapotot.

Ezt több tényező és ezen tényezők egymásra gyakorolt hatása határozza meg. Ezek közül

ki kell emelni a genetikát, a nemet, az életmódot, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést (pl.

egészségügy, oktatás), a fizikai környezet. Ezen összetevők között találhatóak olyanok,

amikre kevés ráhatásunk van, nem igen tudjuk befolyásolni (pl. genetika), és vannak olyan

tényezők, amelyre komolyan oda kellene figyelnünk (pl. életmód), ráadásul ezek különböző

mértékben hatnak egészségi állapotunkra is (4. ábra).

4. ábra: Az egészséget meghatározó tényezők

Az ábrából látható, hogy a legnagyobb részt az életmód teszi ki, illetve még a környezet is

jelentős. E két faktornak nagy befolyása van, és szerepüket tekintve a leginkább befolyásoló

tényezők.

Az életmódunk, azaz az egészségmagatartásunk szintén egy több összetevőt magában fog-

laló terület, amelyet azok a kontextuális tényezők határozzák meg leginkább, amelyek a sze-

mélyiség kialakulását és fejlődését okozzák. Ezek közül a legfontosabbak:

családi háttér

iskolai légkör

kortársak

társadalom

média, divat, trendek

18

Simon (2002) 12 területet említ, amely fontos szerepet tölt be az életmódban (5. ábra).

Ezek azok a területek, amelyek miatt korábban hangsúlyoztuk, hogy az egészség nem lehet

pusztán orvosi kérdés. A testi nevelést érintő területeken, így a rekreációban is minden kor-

osztályt érintően eredményesen és hatékonyan lehet egészségnevelni, azaz a személyiséget

oly módon fejleszteni, hogy az egészségmagatartásban pozitív hatásokat tudjunk elérni (Pál

és mtsai, 2005).

5. ábra: Az egészségmegőrzés 12 pontja (Simon, 2002 alapján)

1.3.3. Prevenció

Prevención elsősorban a megelőzést értjük, amikor is arra törekszünk, hogy az egészségi

állapotunkat hosszan fenntartsuk, megőrizzük. Latin eredetű, a „praevenire” (megelőzni) fo-

galomból alakult ki. Ehhez szükséges már az egészségtudatos gondolkodás és a megfelelő

életmód is. Prevención azon törekvések összességét értjük, amelyek az egészség fejlesztését,

megőrzését, illetve egészségkárosodás esetén az egészség mielőbbi visszaállítását, valamint a

károsodás további súlyosodásnak kivédését szolgálják.

Egészséges életmód

Egészséges táplálkozás

Testmozgás

Stresszkezelés

Balesetmegelőzés

Kiegyensúlyozott szexualitás

Nem dohányzás

Drogtagadás

Mértékletes alkoholfogyasztás

Időben orvoshoz fordulás

Együttműködés az egészségüggyel

Környezettisztelet

Személyi higiénia

19

A prevenciót három szintre szokták osztani. Az elsődleges (primer) megelőzés körébe tar-

tozik minden olyan tevékenység, illetve gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a

deformitások, azaz az egészségkárosodás kialakulásának veszélye, tehát az elsődleges preven-

ció a betegségek bekövetkezését, előfordulását védi ki. Célja az egészségkárosodás és a meg-

betegedések kialakulásának megelőzése. Ez a leghatékonyabb az egészségvédelem szempont-

jából, fókuszában az egészség általános védelme áll. Minden életkori szakaszban hatékony,

de a fiatalok esetében (akár már óvodás korban is) a leghatékonyabb, amikor is a káros egész-

ségmagatartási szokások még nem alakultak ki.

A másodlagos prevención (szekunder) azokat a tevékenységeket értjük, amivel a betegsé-

geket a korai stádiumukban lehet felfedni és a további romlást megállítani. Ebben az esetben

már elkezdődött az egészségkárosodás, a megbetegedés, de olyan stádiumban van, amely jól

kezelhető. Cél a betegség kialakulásának kezdetén, jó esetben még a tünetek megjelenése

előtti felismerés és az azonnali kezelés.

A harmadlagos (tercier) prevenció – amit kurációnak/gyógyításnak is szoktak nevezni –,

emiatt élesen már nem elválasztható a megelőzés, illetve a gyógyítás. A már kialakult beteg-

ségek kezelését, gondozását jelenti. Gyógyítás útján kívánja az egészségkárosodást, a beteg-

séget, illetve a romlást visszafordítani, és a rehabilitáció segítségével visszavezetni az egyént

az egészséghez. A prevenció szempontjából ez a legkevésbé hatékony, célja az egészségkáro-

sodás, a betegség rosszabbodásának megakadályozása, a szövődmények kialakulási esélyének

csökkentése.

Napjainkban azért kap nagy hangsúlyt a prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási),

ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok

leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén (Kovács, 2004).

Azaz az egészségünkért tevés fontos része a prevenciónak.

1.3.4. Rehabilitáció

A rehabilitáció a munka- és teherbíró képesség, az eredeti funkciók, így a sportteljesítmény

helyreállítását jelenti az arra alkalmas eljárásokkal. A rehabilitáció témakörébe tartoznak azok

a módszerek és eljárások, amelyekkel a betegség, a sérülés, az egészségkárosodás előtti állapot

visszanyerhető. A rekreáció fontos részét képezi a rehabilitációnak, hiszen a betegségek, a

sérülések egy jelentős része a rekreáció tevékenységcsoportjába tartozó testmozgásokkal,

20

testgyakorlatokkal fejleszthető, javítható. A munkára és a mindennapi teendők ellátására való

alkalmasság helyreállításában a sportok és sajátos fizikai aktivitások (gyógytestnevelés, speci-

ális gyakorlatok), a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkulturális eszközei, ugyanak-

kor a mindennapi tevékenységek megvalósításához szükséges képességek újbóli elérése mel-

lett a sporttal, a rekreációval kapcsolatos képességek visszanyerésében is van szerepe. Ezen a

területen ráadásul a sérülés, a betegség előtti teljesítmény és a sérülés, a betegség utáni sport-

teljesítmény között lényegesen nagyobb különbség (romlás) figyelhető meg, mint az esetleg

sporttevékenységet, rekreációs tevékenységet nem űzők esetében.

1.4. Felhasznált irodalom

Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtit-

kárság, Budapest

Ábrahám Júlia, Bárdos György (2014): Szabadidő és rekreáció. Kultúra és közösség, 5:(1). 25-

29.

Bábosik István (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Bábosik István (2004): A neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest.

Bakos Ferenc (2002): Idegen kifejezések és szavak szótára. Második, átdolgozott kiadás. Aka-

démiai Kiadó, Budapest.

Bánhidi Miklós (2012): Leisure és rekreáció – szaknyelvi értelmezés a külföldi irodalom tük-

rében. Magyar Sporttudományi Füzetek. Rekreológia , 2:56-61.

Chen, W. (2001): The relationship between health education and health promotion: A

personal perspective. American Journal of Health Education, 32 (6), 369-370.

Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics.

Champaign, IL.

Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to Practice

by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ.

Karla Henderson (eds.)(2010): Dimensions of leisure for life. Human Kinetics. Champaign, IL.

Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education.

Human Kinetics. Champaign, IL.

21

Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest.

Kun László (1978): Egyetemes és magyar sporttörténet. Sport Kiadó, Budapest.

Pál Katalin, Császár Judit, Huszár Anikó, Bognár József (2005): A testnevelés szerepe az

egészségtudatos magatartás kialakításában. Új Pedagógiai Szemle, 55:6. 25-32.

Pusztai Ferenc (2003): Magyar értelmező kéziszótár. Második, átdolgozott kiadás. Akadémiai

Kiadó, Budapest.

Simon Tamás (2002): Nem könnyű a kamaszt egészségnevelni. Egészségnevelés, 43:5. 208-211.

Takács Ferenc (1999): A kultúra és a testkultúra távlatai. In: (szerk. Mónus A.) III. Országos

Sporttudományi Kongresszus Kiadványkötet. I. kötet. 49-55.

Takács Ferenc (2005): A kultúra történeti formái és a testkultúra. Kalokagathia, 1-2. 7-14.

Takács Ferenc (2007): Szomaesztétika – egy új sport diszciplína körvonalai. Kalokagathia, 1-

2. 59-67.

Tótfalusi István (1015): Magyar etimológiai nagyszótár.

http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=r&qsearch=&qdetail=9479 letöltés ideje:

2015.08.18.

World Health Organization (1986): The Ottawa charter for health promotion. Ottawa: Canadian

PublicHealth Association.

World Health Organization (1997, July 21 – 25): Jakarta declaration on leading health promotion

into the 21st century. Fourth International Conference on Health Promotion: New Players

for a New Era -Leading Health Promotion into the 21st Century, Jakarta, Indonesia.

World Health Organization. (1947): Constitution of the World Health Organization.

Chronicle of the World Health Organization , 1:1-2. 29-43.

World Health Organization. (1998). Health promotion glossary. Retrieved July 20, 2009, from

http://www.who.int/hpr/NPH/docs/hp_glossary_en.pdf.

22

Boda Eszter, Bíró Melinda, Révész László

2. A REKREÁCIÓ KIALAKULÁSA,

TÖRTÉNETE

2.1. A rekreáció kialakulása

A rekreáció kialakulása és meglétének szükségessége teljesen más súllyal jelenik meg az

egyes történelmi időkben. Fogalma a modernkor terméke, jóllehet a gyökerét egészen az ős-

korig visszavezethetjük, tehát mint pihenés az emberrel egyidős. A rekreáció, ahogyan azt

már korábban is említettük, latin eredetű szó, ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett, azaz

kikapcsolódást, pihenést, mással való foglalkozást (szabad felhasználású időt, mellyel az

egyén maga rendelkezett). Az etimológiai meghatározás, miszerint vissza-alkotást, az eredeti

állapot visszaállítását jelenti, nem túl szerencsés, mert beszűkíti a fogalom korlátait (Fritz,

2006).

Az embernek mint társadalmi lénynek az a feladata, hogy munkájával el- és fenntartsa

magát, illetve eltartsa (vállalt) családját. Ez a munkavégzés az emberi lét lényegi eleme, végig-

kíséri az emberiség történelmét, azonban koronként változott a jelentősége és mértéke (Fritz,

2006). A rekreációs mozgalom az iparosodás és az urbanizáció okozta ártalmak kivédésére

koncentráltan kezdett kialakulni világszerte eltérő időben és ütemben. Míg az USA-ban már

az 1930-as években szakemberek segítették a szabadidő megfelelő és minőségi szervezését,

rekreációs létesítmények épültek, addig Európába később gyűrűzött be az „őrület”. Lássuk

most részletesen fejlődésének ívét a különböző korokban, kezdetben szabadidőként defini-

álva a rekreáció fogalomkörét.

23

2.2. Az őskori ember szabadideje (a rekreáció gyökerei)

Az első, amit mindenképpen meg kell említenünk, az az Australopithecus emberfélék cso-

portja. Nekik már sikerült olyan életritmust kialakítaniuk, amelyben helye volt némi szabad-

időnek is. Ezt azáltal tudták elérni, hogy a vadászatban a csapatmunka primitív kezdeményeit

alkalmazták, vagyis közösen nyomot olvastak, lesben álltak, vadászatot terveztek, bekerítették

majd megölték a nagy vadakat. Az együttes vadászattal és különféle szerszámok készítésével

illetve alkalmazásával hatékonyabban, rövidebb idő alatt el tudták végezni a létfenntartáshoz

elengedhetetlen tevékenységeket, s az így fennmaradó időt a törzsi szokások gyakorlására

fordították. Ezek a tevékenységek már a létfenntartáson túli időhöz tartoztak, így a kezdetle-

ges szabadidő alapjaként jelenik meg.

A következő fontos állomás a tűz felfedezése és használatának megtanulása volt. A Homo

Erectus nevéhez köthető ez a fontos lépcsőfok. A tűz ismeretével az ember lakóhelye meleg

és világos lett, a lobogó tűz biztonságot nyújtott a vadállatokkal szemben, és még több sza-

badidőt élvezhetett ősünk. Új feladatként ugyan őriznie kellett a tüzet (vagyis a tűz körül

ültek, ezáltal kezdetleges társasági életet éltek), azonban új ismereteinek köszönhetően nem

függött már olyan nagymértékben a nap mozgásától, világító és melegítő erejétől, ami azért

volt nagyon fontos, mert így tervezhetett az esti, sötétedés utáni órákra is tevékenységeket.

Ekkor terjedtek el a rituálék és a szertartások a törzsi élet szórakoztatására, kikapcsolódására.

Margaret Mead könyvében leírja, hogy Samoa szigetén az egyszerű társadalmakban időben is

jelentősen elkülönül a szabadidős tevékenység, mely leginkább az esti órákra korlátozódik.

„Kora este a közösség gyülekezni kezd, a halászok visszatérnek a tengerről és mindenki hozzákezd

az ilyenkor megszokott fő tevékenységtípusokhoz (evés, ivás), a gyerekek körjátékoznak, a közösség

„vénei” tanácskoznak, a férfiak megbeszélik a másnapi terveket. Gyakori tevékenységforma még a

zenélés és a táncolás is. Speciális alkalmakkor, ünnepeken és egyéb közösségi eseményeknél a rituális

tevékenységeket viszont együtt végzik.” (Mead, 1928, idézi: Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné,

Woth, Gáldi, 2011).

A tűzfelfedező ősünk után a crô-magnoni ősemberről is ejtsünk néhány mondatot, aki külső-

leg már nagyon hasonlított a mai kor emberéhez. Néhány jellemzője: csoportokban vadá-

szott, rajzolt, barlangrajzokat festett, melyek feltételezni engedik, hogy elődeinél több sza-

24

badidővel rendelkezett. Életformája egy adott területhez kötötte a közösséget, ami falualapí-

tást, közös lakókörnyezetet eredményezett (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth,

Gáldi, 2011).

Az újkori ember esetében beszélhetünk gyakorlatilag először kezdetleges rekreációról. Ké-

pes volt a primitív írásra, a művészetekre, a vallási szertartások tartására, megtanulta az

együttműködést a tevékenységek tervezésében és koordinálásában, s ez még több pihenőidőt

tett lehetővé számára, így pedig megjelentek a kikapcsolódódás és a szórakozás elemei is.

Érdekesség, hogy jelenleg az egész világon kevesebb mint negyedmillió ember, a Föld lakos-

ságának mindössze 0,001 százaléka él elsősorban vadászatból és gyűjtögetésből (Nádori, Gás-

pár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011), míg korábban a túlélés alapját lényegében ez

adta.

Összegezve tehát elmondható az őskorról, hogy az ősközösség vadászó-gyűjtögető élet-

módot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét, vagyis

munkáját, napi tevékenységeit ez adta. Ahhoz, hogy egy férfi újra és újra tudjon halászni-

vadászni, védelmezni a törzsét és annak életterét, illetve egy nő gyűjtögethesse a növényeket,

bogyókat és gombákat, nevelhesse a gyermekeket, újra és újra megfelelő munkavégzésre al-

kalmas állapotba kellett kerülnie. Ennek két alapvető feltétele volt. Első a megfelelő táplálék-

hoz jutás (vagyis az energiapótlás), második pedig a „megújulást” szolgáló alvás (vagyis a

regeneráció) volt. Ebben a korban tehát elsősorban az életben maradásért, az egyed- és faj-

fenntartásért fáradozott az ember minden nap. A pihenés szolgálta a regenerációt, a helyre-

állítódást, az állandó munka feltételét. Ez a mai értelemben vett rekreáció egy részét jelentette.

Felfedezhető benne tehát a mai klasszikus rekreáció-fogalom alapja (a munkavégző képesség

(funkció) megteremtése, helyreállítása és növelése, valamint a pihenés). Az ősközösségben

élők számára már ekkor megjelent az igény a kikapcsolódásra. A törzs fontos eseményeikor,

például a nagyvadak elejtésekor vagy egy ellenséges törzs legyőzését ünnepségekkel, rítusok-

kal, valamint az avatási próbák, a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események – törzsi

szokások, rituálék – megtartásával az őskor embere kikapcsolódott, szórakozott (Fritz, 2006).

Így bővült tovább a rekreáció fogalma a funkció mellett immár a motivációs tényezővel.

25

2.3. Az ókori idők szabadidőszokásai

Az időszak jeles filozófusai más-más szemszögből tekintettek a „szabad-időre”. Úgy vél-

ték ez azt jelenti, mi magunk vagyunk szabadok, hiszen önmagunk idejével szabadon rendel-

kezünk.

Arisztotelész azonnal megfogalmazta a lényeget. Szerinte ahhoz, hogy valaki elmélkedni,

gondolkodni tudjon, szabadidő szükséges. Úgy vélte a „ráérő idő” foglalja magába az élveze-

tet, a gyönyört és a boldog életet. Mindez pedig nem az elfoglalt, hanem a ráérő idővel ren-

delkező emberek osztályrésze (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

A kor másik jeles filozófusa, Platón különbözőképpen látta a szabadidő lényegét. Szigorú

állami ellenőrzés alá vonta, és merev szabályok közé kényszerítette. Véleménye szerint az

ember bábu, vagyis az istenek eszköze, játékszere, és ezért ráérő idejét saját rendeltetésének

megfelelően kell eltöltenie, azaz arra kell törekednie, hogy kivívja az istenek jóindulatát. Ez a

fő jellemzője az ideális platóni államnak. Innen eredeztethető a sok-sok vallási ünnep áldozati

szertartásainak, dalainak, körtáncainak szükségessége (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné,

Woth, Gáldi, 2011).

Az egyik legfontosabb vallási szertartás az ókori görögök életében a három napos Dionü-

szosz-ünnep volt. Az ilyen jellegű jeles napok segítették például olyan kulturális értékek ki-

bontakozását, mint a mitologikus témákat feldolgozó népi színjátékok, amelyek évszázado-

kon át döntő szerepet játszottak a színházművészet és a drámairodalom fejlődésében. A kul-

turális fejlődés mellett a hellenizmus és a római császárkor időszakára a harci játékoktól

kezdve (gladiátor játékok, fogathajtó versenyek, cirkusz, stb.) a magas szintű szellemi képes-

ségeket igénylő feladványok megfejtésén át egészen a sportversenyekig, a különböző játékok-

nak, szabadidős tevékenységeknek egész tárháza alakult ki (Nádori, Gáspár, Rétsági,

Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A szabadidős sporttevékenységek mellett természetesen az

olimpiai eszme sem elhanyagolható. A bajnokok versenyének megtekintése (kizárólag a fér-

fiak kiváltsága volt még ekkor) rekreációs elfoglaltságnak tekinthető a mai fogalom szerint.

Huizinga holland történész (1944) úgy fogalmazott, hogy az ókori társadalmak kultúrájá-

ban a sportversenyek és a különböző szerencsejátékok/fogadások az uralkodó rétegek társas

együttlétének és közösségi életének, szórakozásának sajátos területeként jelentek meg, mely

virágkorát a Római Birodalom hanyatlásának időszakában élte. Nem véletlen, hogy a szellemi

26

és fizikai képességeket egyaránt megcélzó versengések és verseny jellegű játékformák szoro-

san kötődtek a görög és római társadalom ünnepeihez, amelyekben közvetlenül is érvényre

jutottak a közösségi érzés erősítésére irányuló törekvések (Nádori, Gáspár, Rétsági,

Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Homo ludens (1938) című művében található az alábbi idé-

zet, mely érzékletesen szemlélteti az antik kultúra pusztulását:

„Templomok hagyományokba dermedt, babonákkal telt kultuszok számára, csarnokok és bazi-

likák olyan állami és igazságszolgáltatás számára, amely a társadalom téves politikai és gazdasági

berendezése közepette lassanként a kiszipolyozás és erőszak rendszerévé vált, cirkuszok és színházak

véres és ledér játékok, felületes darabok számára, fürdők, inkább elpuhító, mint edző testkultúra

számára, mindez együtt nem igazi jó kultúra. Mindez nagyobb részben a dicsekvésnek, hiúságnak,

életélvezetnek és hírnévhajhászásnak szolgált csupán. A Római Birodalom belül üres, kivájt test volt”

(Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). Itt már érzékelhető, hogy jönni fog

valami új, jönnie kell valami újnak, valami változásnak.

Összességében tehát az antik kultúrában (görögök és rómaiak) az őskorban szárnyait bon-

togató szórakozás, örömszerzés és kikapcsolódás került az előtérbe, vagyis a rekreáció moti-

vációs tényezője vált fontossá a funkcióval szemben (Kovács, 2004). A szabadidős tevékeny-

ségek szorosan összefonódtak a vallási, művészeti és művelődési tevékenységekkel. Az extá-

zis-, a mámorkeresés (hedonizmus), a művészetekről, valamint a tudományokról folytatott

beszélgetések, akárcsak a cirkuszi, színházi és sportesemények látogatása, a nagy lakomák és

mulatságok, a virágzó fürdőkultúra hozzá tartoztak kikapcsolódásukhoz, s ez boldoggá tette

az ókor embereit (Kovács, 2004).

2.4. A „sötét középkor”: differenciálódó szabadidő-kultúra

A középkorban elkezdődött a szabadidő-eltöltés módjának társadalmi rétegek, illetve osz-

tályok szerinti differenciálódása, s míg az antik kultúrában ez nagyjából egységes volt, addig

ebben a korban viszonylag jól elkülönült már egymástól a lovagi, az udvari-nemesi, a népi és

a középkor vége felé kialakuló városi-polgári szabadidő-kultúra. A kikapcsolódásra, „re-

kreációra” fordított szabadidős tevékenységek is differenciálódtak (Nádori, Gáspár,

Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011). A korra jellemző munkatevékenységeket elemezve

kiderül, hogy például egy átlagos kézműves a középkori Párizsban körülbelül ugyanannyi órát

dolgozott egy év alatt, mint amennyit egy nyugat-európai munkás 1955 és 1970 között. Ez

27

így első olvasatra igen érdekesnek tűnhet, a különbség azonban nem a ledolgozott órák meny-

nyiségében van/volt, hanem az időbeosztás szerkezetében. Míg a középkori munkás akkor

és annyit dolgozott, amennyit megköveteltek tőle, vagyis mikor kellett, látástól vakulásig,

máskor pedig akár hosszabb ideig is pihent. A régi időkben csak a vásár- és ünnepnapok

voltak szabályszerűen kiiktatva a munkából, de az ünnepnapok száma jóval több volt. A kö-

zépkorban tehát mondhatni a szabadidőt egyre inkább a vallás, a vallási ünnepek és az egyház

által közvetített világkép/értékek határozták meg (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth,

Gáldi, 2011). Vagyis a hétköznapok, a szabadidő, az ünnepek, az emberi élet egészének leg-

főbb szervezőjévé maga az egyház vált. Az ókorban jellemző mámor- és extáziskeresést fel-

váltotta a túlvilágra való készülés, konszolidáltabbá vált a szórakozás. A „dolgozzál és imád-

kozzál, imádkozzál és dolgozzál” eszme uralkodott a szabadidő értelmezésében is. Aquinói

Szent Tamás szerint a szabadidő legfontosabb célja a bölcsesség megszerzése, melyet közös-

ségben végezve nagyobb sikerrel érhetünk el (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth,

Gáldi, 2011).

Összefoglalva tehát a középkor emberének életébe a vallásnak köszönhetően beépült egy

további pihenési lehetőség, egy rekreációs nap. Ez a 7. nap szentsége volt, ami minden jelen-

tősebb vallásban megtalálható. Minden munkára fordított idő megmaradt a mintegy félnapos,

napi 12-14 órás mennyiségnél. Az őskorban szokásos rituálés ünnepek sora bővült a vallás

által (karácsony, újév, húsvét), emellett elterjedt a családi ünnepek, esküvők, keresztelők, ha-

lotti torok megtartása is. Az élet (a termelés) jelentősebb időszakait lezáró vásárok és bálok

(farsangi, arató, szüreti stb.), a hozzájuk kötődő cirkuszi mutatványok mind-mind a szórako-

zást, a kikapcsolódást szolgálták. A rekreáció elsősorban funkcionális fogalma, mely szerint

a munkavégző képesség helyreállítását szolgálja, kiegészült tehát egy motivációs hatású elmé-

lettel:

Felfrissülés, felüdülés, szórakozás (motiváció):

– mindennaposan;

– intervallumosan (7. nap, vásár- és ünnepnapok)

A rekreáció mint a szabadidő része tehát azóta létezik, amióta az embernek szabadideje

van, s azzal többé-kevésbé maga rendelkezik. Mint szórakozás, minden társadalomban jelen

van, de a társadalmi rétegek sajátosan eltérő életlehetőségei és szokásai szerinti változatokban

(Kovács, 2004).

28

2.5. Az újkor: a minőségi szabadidő-eltöltés igényének születése

Nézzünk néhány fontos mérföldkövet erre a korra vonatkozóan. A humanizmus például

nem csak a szabadidő fogalmának tartalmát változtatta meg, hanem a rá vonatkozó nézeteket

is. Az ember jogait és érdekeit hangsúlyozták megalkotva ezzel a harmonikus személyiség

ideálját. Ennek megvalósításához a „rekreációs” tevékenységeket összekapcsolták a szabad-

idővel. Ez az ideál azonban csak a társadalom kiválasztottjaira volt érvényes, nem akárkire.

A humanista kultúra individualista jellege nagy hatást gyakorolt a későbbi burzsoá individu-

alizmusra, amely a kapitalizmusban az életmódnak és a szabadidő felhasználásának alapjává

vált (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

A reneszánsz kori filozófusok közül Morus Tamás Utópia című művét kell kiemelni. Az

Utópiában a szerző leírja, hogy szabad, sőt egyenesen következményektől mentesen „kell” a

szabadidő jelentős részét a gyönyör „hajhászásával” tölteni, ugyanis a legfőbb cél a boldogság

állapotának elérése. A mű egyfajta szabadságot engedélyez az embereknek. Dönthetnek arról,

mit akarnak, és mit nem akarnak csinálni szabadidejükben.

John Locke is hasonlóan gondolkodott. Szerinte az embert mindennapi tevékenységeiben,

szabadidejének eltöltésében a saját gyönyörűsége és boldogsága utáni vágya motiválja. „Az

igaz boldogság keresésének szükségszerűsége minden szabadság alapja, nincs más dolgunk tehát, mint

keresni a boldogságot, mely által szabaddá válhatunk.” Érdekes, hogy azért nem mindenféle gyö-

nyört engedélyez ő sem. Ennek határperemét úgy fogalmazta meg, hogy azok „a kikapcsoló-

dási formák, melyekkel örömet akarunk szerezni magunknak, semmiképpen sem válhatnak szenve-

délyünkké”. „A szenvedélyeinken való uralkodás a megfelelő mód szabadságunk nemesítésére.” (Ná-

dori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

Jelentős fordulópont volt a szabadidő/rekreáció fogalmának formálásában az ipari forra-

dalom (1750-1780). De hogyan hatott a gépesítés az emberek mindennapjaira? Jellemzői és

technikai vívmányai közé tartozik a gőzgép (Watt, 1769), a textilipar gépesítése és húzóága-

zattá válása (pl. mechanikus szövőgép), az acélipar virágzása, a gőzhajó (Fulton, 1807) vagy

a gőzmozdony (Stephenson, 1814) megjelenése, melyek a közlekedés tömegesítését forradal-

masították. Életmódbeli hatásai jelentősen érezhetők voltak, elindult az iparosodás. A gyárak

létesítésével megnövekedett munkaerőigény maga után vonta a gyárak köré települést (urba-

nizáció). Ez alapozta meg a városiasodást. Zsúfolt életterek (városok) kezdtek kialakulni, ahol

29

a bérmunkások heti 6 napon keresztül napi 10-14 órát dolgozva élték mindennapjaikat. Civi-

lizációs fejlődésünk egyik legjelentősebb előnye, hogy a korábbi időszakokhoz képest társa-

dalmi mértékben megnőtt a szabadidő mennyisége. Hogyan lehetséges ez a 6 napos munka-

hét mellett? Az urbanizáció áldásos hatása következtében ugyanis az addig ingázásra fordított

időt „megspórolták” a munkások, azaz az utazásból fennmaradó idő szabadidővé konvertá-

lódott. A probléma ott kezdődött, hogy az emberek tömegei nem tudták, hogyan töltsék el

ezt az időt, hiszen addig csupán egy szűk réteg, a „kiváltságosok” engedhették meg maguk-

nak, hogy legyen szabad felhasználású idejük, és odafigyeljenek szabadidő-eltöltési szokása-

ikra (Kovács, 2004), éppen ezért nem nagyon átgondolt, tervezett módon töltötték szabad-

idejüket. A gyári munka monotonitása, az életkörülmények rohamos romlása (egyre fogyó

zöld terület, koszos levegő, szűk terek, stb.) és a megnövekedett szabadidő rossz kihasználása

kezdte felébreszteni az embereket, hogy változás kell! A változás igénye pedig a rekreáció

fejlődésének kedvezett.

2.6. A 19. század: „újratermelő” szabadidő jelleg, a modernkori

rekreáció születése

A 19. század közepére az ipari forradalmak kiterjedtek egész Európára, a nehézipar min-

denhol a gazdaság alappillérévé vált. A technikai fejlesztések, illetve a tudományos felfedezé-

sek gombamód szaporodtak Angliából indulva. Hívószavai az elektromosság, a távközlés és

a motorizáció voltak. Jelentősebb találmányok például: robbanómotor, szénszálas izzó, fo-

nográf, telefon/telefonközpont, motor-gépkocsi, rádióaktivitás, repülőgép, stb. Az életmód-

ban az új találmányok következtében bekövetkező elkényelmesedés és csökkenő fizikai akti-

vitás volt a jellemző. A munkásság élete javult az első ipari forradalomhoz képest, mely a

célzottabb és jobb táplálkozásnak volt köszönhető (az asszonyok megtanultak egészségeseb-

ben főzni). A városi életben a kávéházak és pubok/sörözők lettek a társas élet színterei.

Mindezek megalkották a kényelmesen élő, egyre elhízó modern embertípust. A szabadidő a

munka negatívjává vált, a szabadidős tevékenységek csupán származtatott, másodlagos, ki-

egészítő, kompenzáló, „újratermelő” jelleget öltöttek (Kovács, 2004).

Az újabb fejlődésnek köszönhetően tovább halmozódtak az egészségkárosító hatások,

melyek egyre romló életvitelt eredményeztek. Több oldalról igyekeztek visszafordítani az át-

lagember romló egészségügyi állapotát. A „Ki a városból, vissza természetbe!” hívószavak

30

egyértelműen az urbanizáció okozta ártalmakat próbálta ellensúlyozni. Szaporodni kezdtek

az ipari és kereskedő városok polgárainak rekreációs jellegű sporttársulásai (főként

alpinisztika, evezés, kerékpár, turisztika területen). A vallás is felkarolta az ügyet, és a tevékeny

szabadidő (mondhatni rekreáció) biztosításával próbálta egyházához csábítani az embereket.

Így jött létre például 1844-ben a YMCA nevet viselő protestáns ifjúsági szervezet (Young

Ments Christian Association). Ők kezdetben a templom mellett alakítottak ki játszótereket,

versenypályákat és üdülőparkokat, majd később a táboroztatásban találták meg a városi élet-

mód ellensúlyozásának kiváló eszközét. A város „élhetővé” tétele mozgalom a másik jelentős

kezdeményezés ebben az időszakban. Pihenő- és üdülőpark építési láz tombolt világszerte a

nagyvárosokban. Ekkor épültek olyan neves parkok, mint például a Central Park New York-

ban, vagy a Hyde Park Londonban. Nem várat sokat magára a rekreáció elméleti megalapo-

zása és irodalma sem. Hartwick Emil Woran wir leiden (vagyis „Miben szenvedünk”) című

könyve (1881) ismerteti elsőként az ipari civilizáció ártalmait, s a rekreációt mint a megelőzés

lehetőségét. Fontos lépésként meg kell említenünk, törvénybe foglalták, hogy a szövetségi

államoknak kötelességük gondoskodni olyan társaságokról, amelyek szakszerűen felszerelt

játszótereket létesítenek. Az első szervezet az American Association for Health Physical Edu-

cation and Recreation (AAHPER) volt, de létrejöttek területi és nemzeti rekreációs szerve-

zetek is Európa-szerte. Az 1800-as évek végére már az iskolába is kezdett begyűrűzni a re-

kreáció és annak fontossága, John Dewey „Iskola és társadalom” című könyvében például az

iskolának a rekreációra felkészítő feladatait elemzi. Az amerikai származású orvos, Gulick

megteremti a területi rendszerű rekreációs mozgalom elő modelljét (Kovács, 2004).

Mozgalmas időszakon van túl a fogalom fejlődése, de a fejlődés szerencsére itt sem állt

meg.

2.7. A 20. század: szabadidő-kutatások, napjaink rekreációja

A 20. század elején a nagy ipari központok munkásai számára a szabadidő újra csupán

álom volt. Mindeközben új és fontosabb szerepkörhöz jutott a szabadidő. Már nem csak

hétköznapra és ünnepnapra tagolták az emberek idejét, hanem munka- és szabadidőre is. Az

új tendenciák egyaránt kezdtek kiterjedni a társadalom alsó és felső szintjére. A felső rétegek-

ben olyan új „osztály” jött létre, amely szinte korlátlan szabadidővel rendelkezett. A gazdasági

fejlődésnek köszönhetően a társadalom középső rétegeinek is egyre több szabadideje lett. A

31

munkásosztály életkörülményeit is igyekeztek javítani. Szabályozták a munkaidőt, és munkás-

jóléti intézkedéseket hoztak. A munkáltatók kezdték felismerni, hogy a jól képzett, stabil (és

esetünkben legfontosabb, hogy) szabadidővel is rendelkező munkások eredményesebben ter-

melnek (munkahelyi egészségfejlesztés alapjai). A munkások egészségi állapota és mun-

kavégző képessége ekkor vált először fontossá. A 20. század második felére ennek kö-

szönhetően a munkásság is egyre növekvő szabadidővel rendelkezett (Nádori, Gáspár, Rét-

sági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

Ettől kezdve indult útjára a szabadidő-kutatás, és egymást követték az újabb és újabb vizs-

gálatok és megfogalmazások. Úgy vélték például, hogy szükségessé vált megkülönböztetni az

addig csupán és egyszerűen „szabadnak” nevezett idő két fajtáját (vagyis a free time-ot és a

leisure-t) (Kovács, 2005). A free time az egész időmennyiség, amely legalább olyan értelem-

ben kötetlen, hogy nem köti a munka kötelezettsége, azaz a társadalmilag és a fiziológiailag

kötött idő felett van. A leisure viszont minőségileg meghatározott, az önmegvalósulás és ön-

megvalósítás, a szabadság és a „flow” birodalma, vagyis az igazi mai értelemben vett szabad-

idő, melyben a rekreáció meg tud valósulni (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth,

Gáldi, 2011). Sebastian de Grazia Pulitzer-díjas amerikai szerző „Of Time, Work and

Leisure” című 1962-es művében a következőképpen írt erről: „Mindenkinek lehet szabadideje,

de nem mindenkinek lehet leisure-je” (de Grazia, 1962). Ezzel is utalva arra, hogy a leisure sokkal

több a puszta szabadidőnél, az embernek itt van lehetősége a rekreációs tevékenység megva-

lósítására, melyhez szükséges a motiváció és a belső igény.

Az egyik leghíresebb szabadidő-kutató, a francia származású Dumazedier felfogásában

számos ponton elkülönülnek a szabadidő típusai. Megkülönbözteti egymástól a passzív és az

aktív pihenést, a szórakozással és hobbival, alkotással töltött szabadidőt, az otthon és „házon

kívül”, továbbá az egyedül, a családdal és a különböző közösségekben végzett tevékenységre

fordított időt. Használatba vezette az „igazán szabad” és a „félszabadidő” fogalmait. A

„félszabadidő” az elkerülhetetlen járulékos tevékenységek meghatározására szolgál (felkelés,

lefekvés, biológiai szükségletek, a munkahelyre és onnan való visszautazás, orvosi vizit, házi-

munka, kényszerű látogatások) (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

Dumazedier három funkcióját különíti el a szabadidőnek, ezek (rekreáció alapjai tehát itt

is fellelhetők):

– a személyes fejlődés biztosítása, azaz a pihenés,

32

– a szórakozás, és

– a felüdülés-felépülés, azaz az önfejlesztés, önfejlődés.

A pihenés lényege az elfogyasztott energiák visszaszerzése, a fizikai és a mentális fáradt-

ságtól való szabadulás. A munkafeszültség okozta megerőltetés után a szervezet normális

állapota a pihenés által áll helyre, mely szintén funkciója. A pihenés szolgálja tehát a fiziológiai

egyensúly megteremtését és az ellazulást, feszültségoldást.

A szórakozás célja a munka és az életvitel egyhangúsága okozta unalom feloldása, a válto-

zatos tevékenységformák gyűjtőkategóriája. A szórakozás periodikus szakítást jelent a meg-

szokott és rendszeres tevékenységekkel, melyek esetenként egysíkúvá teszik a mindennapo-

kat. Napjainkban gyakran pejoratív értelmű is a fogalom, amelyhez az értéktelenség társul. A

gond akkor keletkezik, amikor a szórakozás a szabadidő eltöltés kizárólagos formájává válik,

ezáltal nem jut idő a többi funkcióra. Ez gyakran a féktelen bulizásban, az érték nélküli tevé-

kenységekben jelenik meg. Természetesen a kulturált szórakozás, az egyén és a közösség fej-

lődését szolgáló tevékenységek fontosak a rekreáció szempontjából.

Az önfejlődés, önfejlesztés során az ember szabadidejében bővítheti ismereteit, fejleszt-

heti képességeit. Ez lehetőséget teremt számára a rutinok és sztereotip viselkedésminták szűk

kereteinek tágítására, a világ és önmaga megismerésére, adottságai kipróbálására érdeklődési

körének megfelelően. A jelen kor kihívásainak megfelelően ide tartozik az élethosszig tartó

tanulás (Lifelong Learning) megvalósítása. Erre azért van szükség, mert a körülöttünk lévő

társadalmi és tudományos környezet rohamosan fejlődik, változik, bővül. Ezt a változást pe-

dig ismeretszerzéssel tudjuk követni. A rekreáció területére kimondottan jellemző a gyors

változás, emiatt mindenképp követni szükséges ezeket a tendenciákat.

Újabb mérföldkőnek számított az információs forradalom (1975-), mely az addigi munkát

központba állító nézetekkel szemben az „információs társadalom” modelljére épít. Az infor-

máció megállíthatatlan, nagy sebességű áramlása köszönhető volt elsősorban a számítógép, a

mikroprocesszorok és chipek, később a mobil és az internet megjelenésének. Az információs

társadalom „az intellektuális kreativitást virágoztatja fel”. A tudás és az információszerzés

növekvő súlyával az anyagi és nem anyagi termelésben átalakult maga az emberi munka is.

Nő a szellemi munka értéke és területe, ahol a „vegyes munkák” terjedésével még a maradék

fizikai munkavégzést is kiegészíti az információfeldolgozás (Nádori, Gáspár, Rétsági,

Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

33

Ez alapozta meg gyakorlatilag a szabadidő új státusát és jegyeit, átalakította a munka és

szabadidő kérdésköreit. A szabadidő innentől kezdve már nem a munka alól „felszabadított

idővel” volt azonos, és ezzel párhuzamosan lehetetlenné vált az időnek munkaidőre és sza-

badidőre való felosztása is. Így nem lehetett olyan egyszerűen kijelenteni, hogy a hosszú mun-

kaidő miatt valakinek kevesebb szabadideje volt nap mint nap. Ennek következtében a

rekreációs tevékenységek egyre inkább réteg-specifikussá váltak. Ez az új értelmezés

a szabadidőt három részre osztja, azonban Dumazediertől eltérően az alábbiakra: a pihenő-

időre, vagyis a szó hagyományos értelmére. Ez foglalja magába a pihenés és a játék formáit,

ezek azonban nem elégségesek még a szabadidő teljes értelmezéséhez és kitöltéséhez. A má-

sik jelentős rész jelenti a tanulást. Az információ folyamatos és gyors áramlása és a technika

rohamos fejlődése generálja, hogy egyre több ember tölti szabadidejét a modern technológiák

eszközeinek megismerésével, használatuk megtanulásával. A szabadidő harmadik része a

jobb társadalmi élet elérését hivatott szolgálni, a társadalmi tevékenységek megismerésére vo-

natkozó információgyűjtést és -elemzést, valamint a jövőre vonatkozó terveket és elképzelé-

seket (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

2.8. Napjaink rekreációja

Stewart Seth, 1907-ben megindítja az első rekreációs folyóiratot, előbb Playground, majd

Recreation címmel. Az I. világháború előtt elindult valami visszafordíthatatlan. A háborúk

sajnos tovább emelték a rekreációra rászorulók számát. Az USA-ban 1935-ben létrehozták a

Central Council of Physical Recreation-t, ami a világ első hivatalos rekreációs szervezete.

Feladata a szabadidő-tevékenység szervezése, a létesítmények és a szakember-gondok orvos-

lása, valamint a rekreáció összehangolása az iskolai testneveléssel (Kovács, 2004). A II. világ-

háborút követő tudományos és technikai forradalom káros hatásai elképesztő mértékű egész-

ségromlást eredményeztek a népesség körében. Az ötvenes évek Amerikájában több áldoza-

tot követelt az infarktus, mint ahányan a háborúban meghaltak (!). A koreai háború után

nyilvánosságra hozott erőnléti vizsgálatok csapnivaló eredményei az egész amerikai közvéle-

ményt megdöbbentették (például: a 6-16 éves korú iskolások edzettségi szintje 10%-kal ma-

radt el az európai gyerekekétől). Eisenhower, az USA akkori elnöke 1956-ban fittségi konfe-

renciát hívott össze, amelyen erőnléti offenzívát hirdettek meg elsősorban az ülő életmód, a

34

közlekedési elpuhultság és az akkor divatos ifjúsági pinceklubok egészségtelen szokásai ellen

(Gáldi és Kovács, 1991).

Az 1960-as évek rekreációs élharcosa J. F. Kennedy volt. Ő vezéralakja lett az USA fittségi

mozgalmának az elnökjelöltsége alatt írt Pulitzer-díjas cikkével, melynek címe „Az elpuhult

amerikai”, majd elnökként az államok fittségi mozgalmainak támogatásával példát mutatott

a politikusok és az államfők számára. Ezt igazolja, hogy egy tévéműsorban élő adásában szívta

el az utolsó szál cigarettáját, és akkor este több millióan cselekedtek hozzá hasonlóan

(Dobozy és Jakabházy, 1992). Elnöki tanácsadó szervként létrehozták az Amerikai Fizikai

Erőnlétkutató Bizottságot, és a rekreációs szervezeteket beléptették a Nemzeti Nevelési Szö-

vetségbe. Kerékpáron a fittség felé akciót szervezett a lakosságnak. Nixon elnök az Erőnlét-

kutató Bizottságot országos hatáskörű tanácsadó és felügyelő szervezetté alakította, melynek

egyik fő feladata az ifjúság erőnlétének fokozásával kapcsolatos intézkedések kidolgozása

volt. A táplálkozás területén is próbálták felvenni a kesztyűt, először szénhidrát ellenes (60-

as évek), majd a húsmentes (70-es évek), végül koleszterin, dohányzás és alkoholellenes had-

járat indult (80-as évek). A táplálkozás központba állítása napjainkban is fontos, hiszen a

beszámolók szerint az amerikaiak nagytöbbsége (10 emberből 8?) amorfan elhízott.

Szerencsére nem csak elnökök álltak az egészségvédelem mellé, hanem kiváló szakembe-

rek, hírességek és orvosok is fáradoztak a lakosság fittségi állapotának javításán. Ilyen jelentős

személy volt például Kenneth H. Cooper orvosprofesszor, aki az aerob testedzés minden-

napjainkba illesztésének szükségességét hangsúlyozta. Aerob edzésprogramját a légierő és a

haditengerészet katonáit vizsgálva fejlesztette ki és tökéletesítette. A szervezet állóképességé-

nek javítására gimnasztikai gyakorlatokat alkalmazott magas ismétlésszámmal, pihenő idő

nélkül, heti 3-4 alkalommal és alkalmanként 40-50 percen keresztül. Módszerét később a

NASA űrhajósainak kiképzésében is használták. Nevéhez fűződik továbbá a „The Aerobics

Program for Total Well-Being” című könyv („A tökéletes közérzet programja”, 1982), melyet

a rekreáció bibliájaként is szoktak emlegetni. Ebben részletesen ír a testmozgás mellett a mi-

nőségi étkezés és az érzelmi egyensúly fontosságáról és szabályairól is (Katona, 2013). Nap-

jainkban a legmeghatározóbb sport-rekreációs nemzetközi szervezet az International Sport

for All Federation. A szervezet alapdokumentumát az Európa Tanács 1975-ben Brüsszelben

tette közzé European Sport for All Charter címen, amiben a lakosság rendszeres fizikai aktivi-

tásának, sportolásának fontosságát rögzítették (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth,

35

Gáldi, 2011). 1977-ben a WHO (World Health Organisation) meghirdette az „Egészséget

mindenkinek 2000-re” programot, mely főként az egészséget befolyásoló életmód, az egész-

ségre ható rizikófaktorok és a környezet, az ellátórendszerek és a kormányok multiszektorális

egészségpolitikájának területeit célozták meg (Kovács, 2004).

Európában a skandináv országok jártak élen a rekreáció kialakulásában és továbbfejlesz-

tésében. Norvégiában 1960–1966 között a lakosság 10%-át, 1967–1972 között a lakosság 30

%-át, 1973–1982 között pedig a teljes lakosság 62 %-át kapcsolták be a mozgásos rekreáci-

óba. Svédországban több mint 5000 rekreációs csoportot hoztak létre, amivel a felnőtt lakos-

ság közel 50 %-ának a rendszeres sportfoglalkoztatását oldották meg. Finnország 1982-től

négyévenként országos testnevelési és sportfesztivált rendezett, melyek hasonlítanak az egy-

kori szocialista „szpartakiádokhoz”, azzal a megkötéssel, hogy itt nem a bajnokok kiválasz-

tása és ünnepi demonstrálása a cél, hanem a tömegek rendszeres foglalkoztatása (Kovács,

2004).

Összefoglalva tehát a fejlett világban egyaránt megnőtt az emberek szabadideje és vásárló-

ereje. A fő kérdés az lett, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni. A civilizációs

fejlődés számos pozitív változást hozott az emberek életébe. A tudományos-technikai forra-

dalom révén megvalósult nagyvárosi életforma kialakulásával kezelhetővé vált a demográfiai

robbanás, vagyis többen és tovább élhetnek a földön (Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné,

Woth, Gáldi, 2011). A gépesítés miatt a munkásoknak kevesebb fizikai erőkifejtést kell ten-

niük munkájuk során. A közlekedés és a telekommunikáció fejlődése szinte lebontotta a tá-

volsági és időkorlátokat. A mezőgazdaságban használt újításoknak köszönhetően soha nem

látott termésátlagok produkálhatók. Az előnyök sajnos negatív hatásokat is generáltak, mond-

hatni átokká váltak, melyek nagyban károsították az emberek életminőségét. Ezek egyike a

mozgásszegény életmód (Homo Sitting – Kovács, 2004) például éppen a gépesítés és az au-

tomatizálás következményeként jött létre. Nagy hiba lenne azonban kizárólag az urbanizáci-

óra fogni a probléma keletkezését. Nagyobb felelősség terheli a szabadidős eszközeivel nem

jól gazdálkodó embert, hiszen mint arról korábban részletesen írtunk, a modern sport kiala-

kításával az urbanizációban megteremtődött a mozgásszegény életmód kompenzálásának a

lehetősége (játszóterek, sporttársulások, parkok, stb.). A következő ártalom a zsúfolt és ro-

hanó mindennapok szülötte. Ez a teljesítménykényszer, vagyis az egyre többet, egyre jobban

és egyre gyorsabban felfogás. Ez állandó distressz (negatív stressz) helyzetet teremt, mely

36

számos szenvedélybetegség kialakulásának alapját adhatja. A bőséges terménykészletek ve-

zettek a következő negatív hatás kialakulásához. Ez a túlfogyasztás, mely nem csupán a bő-

séges energiabevitelt foglalja magába, hanem az árubőség miatti spájzolás jelenségét is. Érde-

kességként: az USA által elfogyasztott energia mennyisége annyi, mint Kína, Oroszország,

Japán és Afrika együttes energiafogyasztása (Kovács, 2004). Végül, de nem utolsó sorban

meg kell említenünk azt az ártalmat is, melynek kivédése ellen az egyén egymaga nem tud mit

tenni. Ez a környezeti ártalmak okozta károsodás. Az erdőirtás, a kemizálás, vagy a motori-

záció egyre gyorsuló ütemben szennyezi vizeinket, a levegőt és a talajt.

Jelentős szerep hárul az igényes szabadidő-eltöltésre, vagyis a rekreációra, mely ezáltal tel-

jesedett ki a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmává. Ilyen értelemben nevezzük a

rekreációt az életminőség tanának. Mivel a rekreációval foglakozó szakemberek feladata az

egyén életvitelének (életvezetésének) pozitív irányt adni, a minőségi életet hátráltató, ellehe-

tetlenítő elemek elkerüléséhez segíteni, ezért nevezik a rekreátorokat életmódászoknak is. Az

életmódász hozzásegít az életstratégiák kitűzésétől, a megvalósítást segítő életvezetésen át a

mindennapok kívánatos életmódjának kialakításáig. Ezért lett a rekreáció küldetése és/vagy

funkciója a 20. század közepétől a szabadidő-eltöltés kultúrája (feladata). Így bővült a rekre-

áció fogalma napjainkra – az elfogadott nemzetközi értelmezésben – a szabadidő eltöltésének

kultúrájává, pontosabban a kulturált szabadidő-eltöltés mesterségévé (Fritz, 2006).

A legfontosabb üzenet talán, hogy a sport az urbanizált, civilizált, fejlett világban kevesek

kedvteléséből sokak szabadidős tevékenységévé vált. Kitüntetett figyelmet az iskolai, az ifjú-

sági sport érdemel, hiszen ez a növekedés, az érés intenzív biológiai folyamatainak időszaka,

amely kiemelten igényli a rendszeres testedzést. Megfelelő impulzusok, terhelés, fizikai akti-

vitás nélkül a gyermekek elmaradnak genetikailag meghatározott esélyeiktől, ami később nem

pótolható. Azt tudjuk felnőtt korban regenerálni – az a teljesítőképesség határolja be a kerin-

gési, légzési teljesítményünket –, amivel a növekedés befejezésekor, 18-22 éves korban ren-

delkezünk (Frenkl, 1999). Ennek megfelelően a rekreációs céllal űzött sport a legfontosabb

hatással rendelkező közeg a fiatalok szocializációjában. A helyesen értelmezett irányított

sport, többek között a siker „viselésére” és kudarctűrésre, tehervállalásra, egymás megbecsü-

lésére, szolidaritásra, felelősségre, konfliktuskezelésre, más szóval a nagybetűs életre nevel

(Nádori, Gáspár, Rétsági, Szegnerné, Woth, Gáldi, 2011).

37

Mindegy tehát, hogy mely történelmi korban, vagy mely életkorban járunk éppen, rekreá-

cióra és minőségi szabadidő-eltöltésre mindig szükség van. A testi-lelki-szellemi egyensúly

minden ember számára elérhető. Életminőségünk alakítása a mi kezünkben van, próbáljunk

élni és nem visszaélni ezzel a lehetőséggel.

Foglaljuk össze táblázatos formában a fejezetben tanultakat.

Időszak Kiváltó okok Jellemzői

Őskor

A tűz feltalálása, a beszéd, a pri-mitív írás kialakulása, együttmű-ködés a tervezésben, szervezés-ben.

Összejövetelek a koraesti órákban, gyermekjátékok, zenélés, tánc, val-lási szertartások. Viszonylag egységes a szabadidő.

Ókor

A rabszolgatartó társadalmak struktúrája lehetővé teszi a sokol-dalú szabadidő-eltöltést a szabad polgárok számára.

A munka elszakad a „ráérő idő”-től, versenyek, szellemi, harci játé-kok a közösségi élet szinterei. Differenciálódás tapasztalható a szabadok-rabszolgák tekintetében.

Középkor; újkor kezdete, feuda-lizmus

Az alá- és fölérendeltségi viszo-nyok kialakulásával megindul a társadalmi rétegek szerinti tagozó-dás a szabadidő-eltöltésben is.

Különválik a lovagi, az udvari-ne-mesi, a népi és a középkor végétől a polgári szabadidő-eltöltés. Később a polgári is differenciáló-dik.

Az ipari társadal-mak megjelenése (19-20. század)

Egyre inkább fontossá válik a munkások egészségi állapota, munkavégző képessége.

Kezd a munkaidő és a szabadidő különválni, a munka fokozatosan elveszti korábbi meghatározó jelle-gét. Kialakulnak az első városi rekreá-ciós parkok.

Az 1960–70-es évek ipari társa-dalmai

A kulturális elit szabadideje csök-ken, a közép- és alsó rétegeké megnövekedik.

A rekreációs tevékenységek réteg-specifikussá válnak, a „tömegízlés” lesz a meghatározó. A munkaparadigmát felváltja az in-formációs társadalom.

1970–2000-es évek információs társadalmai

A jóléti államok kialakulása, a ci-vilizációs ártalmak felerősödése. Az ún. civilizációs betegségek tö-meges megjelenése, demográfiai változások.

Kialakul az outdoor, az egészség-megőrző és az élménykereső rekre-áció. Befolyásoló tényezők: kulturális tőke, településszerkezet, foglalko-zás, anyagi helyzet stb.

A 20. század vége, 21. század eleje, posztmo-dern társadalmak

A gazdasági verseny hátrányainak felismerése, a szabadidő megnö-vekedése mellett az életminőség romlása.

A szabadidő hasznos, aktív eltöl-tése. Felértékelődik a társadalmi környezet, a társas kapcsolatok, va-lamint a kulturált szórakozás jelen-tősége.

38

1. táblázat: A rekreáció fejlődéstörténete (Nádori – Gáspár – Rétsági – Szegnerné – Woth – Gáldi, 2011 alapján).

2.9. A rekreáció területei

A rekreációval foglalkozó szakirodalom többsége két nagy területre osztja a rekreáció te-

rületeit, amely mellett egy harmadik terület is megjelenik (4. ábra). A két fő terület a fizikai

(mozgásos) és a szellemi rekreáció (Kovács Tamás, 2004, Ábrahám, 2010)3. Az ezt kiegészítő

terület a sportturizmus. Az éles elhatárolás nehézsége, hogy minden tevékenységnek van mo-

toros (mozgásos) és mentális vonatkozása is, így a csoportosításnál a dominánsabb jelleget

vesszük figyelembe. A turizmus (szabadidős turizmus) egy önálló, harmadik kategóriát képez,

bár vitathatatlan, hogy egyes részei megjelennek a szellemi, illetve a fizikai rekreáció tevé-

kenységkészletében is (pl. a múzeumlátogatás kulturális élményeket, a kalandturizmus inten-

zív fizikai aktivitást is jelent stb.).

6. ábra: A rekreáció felosztása

A fizikai rekreáció azokat a tevékenységeket foglalja magába, amelyekben a testmozgásnak

kiemelt szerepe van. Aktív testmozgással nem járó tevékenységeket nem sorolhatjuk a fizikai

rekreáció körébe. A fizikai aktivitás vagy közvetlen célként (pl. Nordic walking), vagy vala-

milyen más cél (pl. hobbikertészet) megvalósításához szükséges elsődleges eszközként jelenik

meg. A fizikai rekreáció további alcsoportokra bontható:

– tánc és tánc jellegű mozgások

– turisztika (pl. vízi-, gyalog-, kerékpártúra)

3 A két fő területet a 3. és 4. fejezetben fejtjük ki részletesen.

Rekreáció

Fizikai rekreáció Szellemi rekreáció Turizmus/sportturizmus

39

– mozgásos játékok (pl. lábtenisz, asztalitenisz)

– rekreációs célú sportok (pl. görkorcsolyázás, síelés)

– fizikai igénybevétellel járó hobbi (pl. vadászat, kertészkedés).

A szellemi rekreációt azok a tevékenységek alkotják, amelyekben az értelmi vagy érzelmi

funkcióknak (esetleg a manuális ügyességnek) fontos szerepe van. Ide tartoznak a művelő-

déssel, kultúrával, szórakozással kapcsolatos időtöltések, az amatőr művészeti tevékenységek

és a gyűjtéssel járó hobbik. A fizikai rekreációhoz hasonlóan a szellemi rekreáció is további

kategóriákra bontható:

– aktív részvétellel járó tevékenységek (rejtvényfejtés, kártya)

– passzív tevékenységek (tévénézés, mozi, zenehallgatás)

– kreatív tevékenységek (versírás, festés, amatőr színjátszás)

– hobbi (különböző tárgyak gyűjtése, barkácsolás)

40

2.10. Felhasznált irodalom

Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtit-

kárság, Budapest

De Grazia, S. (1962): Of Time, Work, and Leisure. The Twentieth Century Fund. New York.

LCCN 62-13331.

Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics.

Champaign, IL.

Dobozy László, Jakabházy László (1992): Sportrekreáció. Magyar Testnevelési Egyetem, Bu-

dapest

Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to

Practice by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ.

Frenkl Róbert (1999): A XXI. század sportja – biológiai és társadalmi csapdák. III. Országos

Sporttudományi Kongresszus I.

Fritz Péter (2006): Rekreáció mindenkinek. Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged

Gáldi Gábor, Kovács Tamás Attila (1991): Rekreáció I., ELTE TFK, Budapest

Katona V., Borsodi B., Katona V., Kovács D., Lencsés R., Szollás E., Tóth M. (2013): Az

aerobik alapjai. Fitness Kft., Budapest

Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education.

Human Kinetics. Champaign, IL.

Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest

Nádori László, Gáspár Mihály, Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Szegnerné Dancs Henriette,

Woth Péter, Gáldi Gábor (2011): Sportelméleti ismeretek. Pécsi Tudományegyetem, Szegedi

Tudományegyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola, Dialóg

Campus Kiadó-Nordex Kft.

41

Herpainé Lakó Judit

3. A SZELLEMI REKREÁCIÓ

3.1. Bevezetés

Az egyén beleszületik egy adott társadalom rendszerébe, mely meghatározott szerkezettel,

értékekkel, normákkal, elvárt tevékenységekkel és viselkedésrendszerrel rendelkezik. A szo-

cializáció és az enkulturalizáció során a mikro- és makrokörnyezet segít a fent említett érték-

rend elsajátításában.

A szocializáció a társadalmilag releváns értékekkel és normákkal, értékrendekkel és visel-

kedési módokkal, szabályokkal és szerepekkel foglalkozik, valamint azzal, ahogyan azok a

különböző intézményesült formákban megjelennek és a tanítás és tanulás tárgyát képezik. A

szocializáció által válik a fiatal generáció szociális közegben, az értékek, normák, értékrendek,

világnézetek, magatartási és viselkedésmódok területén társadalmilag cselekvőképessé a tár-

sadalom, vagy a társadalom azon csoportja szempontjából, melyhez tartozik. A szocializáció

folyamata kettős, egyrészt hatással van az individuumra, és cselekvőképessé teszi, másrészt

generációkon át biztosítja a szociális rendszer működésének és továbbélésének a képességét.

A szocializáció elsődlegesen a nyelvben, a társadalmi cselekvésben, a vallásban és a művé-

szetben, a tudományban és az államigazgatásban valósul meg, melyek olyan intézményesült

formák segítségével alakulnak ki, mint a család, az óvoda, a közoktatás, a felsőoktatás, a szak-

mai képzés, a munkahely és a foglalkozás, valamint a házasság (Kron, 2000; Fend, 1977).

Kron (2000) szerint az értékek olyan jelképesen értelmezhető javak, amelyek egy közösség

és annak tagjai számára értékkel és jelentőséggel bírnak, minden tag számára érvényesek. Az

érték „ideálként” jelenik meg az egyén személyiségében, konkrét formában pedig szabályok,

normák felett elhelyezkedve társadalmi és cselekvési relevanciával rendelkezik. Meghatározó

eleme az enkulturalizációs, szocializációs folyamatoknak és a nevelés, szociális tanulás fo-

lyamatainak is (Kron 2000). Tehát minden ember az enkulturalizáció folyamata során a saját

környezete által közvetített kultúrát veszi át és teszi belső értékévé. Ez a kultúra többek

42

közt megjelenhet a tárgyakban, a szokásokban, az értékrendben, a szabadidős tevékenysé-

gekben, a magatartásmintákban, a nyelvhasználatban, a kommunikációs stílusban

(Gelencsér, 2002). Az, hogy az egyén milyen kultúrakonstrukciót alakít ki magában, nagyban

függ az élethelyzetétől, életstílusától, a környezet kulturális ingereitől és a hozzájutás le-

hetőségeitől. Az enkulturalizáció optimális eredménye az érett, kulturált személyiség ide-

áltípusa, (Gelencsér, 2002) aki szabadidejét is hasznosan, értékteremtő módon tölti el,

ezáltal nem csak saját maga számára megteremtve a testi, szellemi és fizikai megújulást, fel-

frissülést, hanem áttételesen a társadalom számára is az értékes munkaerő biztosítását.

A rekreációs tevékenységek, – különösen a szellemi – nagyban segítik a kulturált szemé-

lyiség kialakulását és fejlesztését, mely élethosszig tartó folyamat. A rekreáció nemcsak kikap-

csolódási és pihenési lehetőség, hanem a személyiség gazdagításának nélkülözhetetlen felté-

tele. A szabadidőben végzett tevékenységek fontos szerepet játszanak az ember társadalmi

életében, viselkedésében, más emberekkel való kapcsolataiban, így közvetlenül összefüggés-

ben vannak az egyén szociális fejlődésével.

A szellemi rekreációhoz szorosan kapcsolódó fogalom a műveltség, amely az egyén, a

csoport, a réteg vagy a társadalom kulturális színvonalát tükrözi. A műveltség normatív fo-

galom, ami azt jelenti, hogy koronként és társadalmanként eltérő tartalmú és irányultságú

lehet. A társadalmak megosztottságából, rétegzettségéből következik, hogy a műveltségszin-

tek is különbözőek, ezért a műveltség fogalma e különbségek értékelésére is szolgál. Ha egy

társadalomban a műveltségszintek teljesen azonosak lennének, a műveltség fogalma is feles-

legessé válna. A műveltségképnek négyféle irányzata alakult ki az évezredek folyamán, az

enciklopédikus műveltség a szellemi kultúra teljességének igényével lép fel, de tagadja a

műveltség gyakorlati szerepét. A humán műveltség a műveltség lényegének az irodalmat, a

művészeteket és a történettudományt tartja, a természettudományokat inkább csak szakkép-

zettségként ismeri el. Ezzel szemben a reál műveltség a természettudományok meghatározó

szerepét hangsúlyozza, és mellőzhetőnek vagy legalábbis redukálhatónak véli az ún. humán

műveltséget. A prakticista műveltség kizárólag a gyakorlatban hasznosítható tudást és ké-

pességet tartja szükségesnek, és az alapismereteken túljutó műveltséget a szakképzettségre

korlátozza. Az általános műveltség feladata, hogy a világban való helyünket tegye érthetővé,

tehát úgy rendszerezze a különböző területeken megszerzett tudást, hogy az világképpé álljon

össze. Csak a rendszerezett tudásnak van műveltséget adó értéke. Az általános műveltségnek

43

egyrészt alapozó szerepe van, amit a gyerekeknek az iskola mellett a család, a minőségi sza-

badidő-eltöltés adhat meg, másrészt a rokonterületeken át a szakképzettség köré épülhet, és

így megadhatja a szélesebb rálátás lehetőségét, tudatosítva az összefüggéseket (Maróti, 2005).

Marx György (1980) szerint a műveltség nem állapot, hanem folyamat, így a művelődést nem

szabad lezárni az iskolai oktatással. Azt úgy kell felfogni, mint alapot az egész életen át tartó

tanuláshoz, művelődéshez.

A műveltség gyarapításának folyamata a művelődés, ami történetileg számos, egymástól

kisebb vagy nagyobb mértékben eltérő jelentést tartalmazó fogalom, mely a legátfogóbb, leg-

általánosabb értelemben a kultúra fogalmának szinonimája, annak megfelelője. Sajátos jelen-

téstartalma az, hogy a cselekvő aktivitására, a cselekvés belülről fakadó voltára, annak a cse-

lekvőre való visszahatására utal.

A művelődés folyamatának fontos része a „fogyasztás”, azaz, hogy milyen kulturális ter-

méket fogyasztunk. Napjainkban egyre nagyobb teret nyer a kevésbé értékes, alacsony szintű

kultúra, amely egyre több esetben háttérbe szorítja a minőségi kulturális termékeket. A tö-

megkultúra általában a tömegközlési eszközök által, technikai berendezésekkel közvetített

kultúra, jellemzője, hogy egységes formában jelenik meg nagy tömegek szórakozási és játék-

tevékenységében. Kis számú forrásból, a fogyasztók nagy tömegei felé, egyidejűleg áramló,

azonos vagy hasonló tartalmak közlésének jelenségét értjük alatta. A tömegkultúra legfőbb

ismérve a mennyiség és a szabványosítás. Friedman (1998) szerint a tömegkultúra a tömeg-

kommunikációs eszközök segítségével, az ipari civilizáció keretében, a szó legtágabb értel-

mében vett közönség rendelkezésére bocsátott kulturális fogyasztási javak (újság, tévé- és

rádióműsor, koncert, film stb.) összessége. Király (1992) szerint a tömegkultúra populáris

kultúra, aminek megvan a maga létjogosultsága, értéke. A tömegkultúra általános jellemzője,

hogy elválik a klasszikus művészettől, inkább szórakoztató iparágnak tekinthető, a termelés

megjelenik benne (nagy szériában előállított termékek), a tömegkommunikációs eszközök

fejlődésével formálódik. A szabadidő megnövekedésével az emberek figyelme egyre inkább

a televíziózás, az internetezés felé fordul, melyeken keresztül széles tömegekhez jutnak el az

alkotások. Fontos célja ezen termékek előállítóinak a profitszerzés, valamint az eladhatóság,

a mennyiségen van a hangsúly, kevésbé a minőségen. A tömegkultúra veszélyeit az igényes

szabadidős kínálattal lehet ellensúlyozni, csökkenteni, valamint fontos, hogy megtanítsuk a

különböző generációkat a tudatos kulturális fogyasztására. Ehhez a családi nevelés mellett az

44

oktatási, kulturális és rekreációs területen dolgozó szakemberek összehangolt munkájára van

szükség.

A szellemi rekreáció legfőbb célja tehát, hogy a kultúra, a művelődés, az önképzés, a szó-

rakozás minőségi lehetőségeit megteremtse, és minél szélesebb rétegek számára elérhetővé

váljanak.

3.2. A szellemi rekreáció felosztása

A szellemi rekreációt azok a tevékenységek alkotják, amelyekben az értelmi vagy érzelmi

funkcióknak, a manuális készségeknek kiemelt szerep jut. Ide tartoznak a művelődéssel, a

kultúrával, a szórakozással kapcsolatos időtöltések, az amatőr művészeti tevékenységek, a

gyűjtéssel, az alkotótevékenységgel, az aktív kikapcsolódással járó hobbik. A szellemi rekreá-

ciós tevékenységek körébe soroljuk az önművelést, az önképzést és a tanulást, a továbbtanu-

lást is. Ebbe a körbe tartozik tehát minden olyan szabadidős tevékenység, amely főként nem

a fizikumot veszi igénybe, vannak azonban olyan tevékenységek, melyek a szellemi és fizikai

rekreáció kategóriájába is besorolhatóak. Ilyenkor a pontos kategorizáláshoz érdemes azt fi-

gyelembe venni, hogy az aktivitás közben a fizikai, vagy a szellemi vonatkozás a dominán-

sabb. A fizikai rekreációhoz hasonlóan a szellemi rekreáció is további kategóriákra bontható.

7. ábra: A szellemi rekreáció felosztása

Szellemi rekreáció

Passzív tevékenységek

tévénézés, mozi,

zenehallgatás

Aktív részvétellel járó tevékenységek

rejtvényfejtés, kártyázás

Kreatív tevékenységek

versírás, festés, színjátszás

Hobby

barkácsolás, tárgyak gyűjtése

45

Egy másik felosztás szerint a szellemi rekreáció négy nagy területet foglal magába, az egyik

a kulturális aktivitások köre, a másik a szórakozás, a játék jellegű tevékenységek sora, a har-

madik csoportba a természetben zajló rekreációs alkalmak tartoznak, míg a negyedik kategó-

riába a kiegészítő és relaxációs eljárásokat soroljuk.

A szabadidő-eltöltés jellege A tevékenység fajtái

Kulturális tevékenység

művészeti

gyűjtő

szellemi

Szórakozás, játék jellegű tevékenység

játékok

összejövetelek

szurkolás

sporttevékenységek

Természeti természet tanulmányozása, megfigyelése

természeti érdekességek gyűjtése

Kiegészítő és relaxációs eljárások

szolárium

fizioterápia

hőkamrák és fürdőtípusok

masszázs

progresszív izomlazítás

autogén tréning

meditáció

légzőgyakorlatok

aromaterápia

zenehallgatás 2. táblázat: A szellemi rekreáció felosztása (Fritz és mtsai, 2013)

A kulturális kategórián belül a művészeti (pl. színház, múzeum, koncert), a gyűjtő (pl.

bélyegek, könyvek, érmék, képzőművészeti alkotások gyűjtése) és az egyéb szellemi tevé-

kenységek (pl. olvasás, tanulás, tévénézés, rádiózás, internetezés, informatika, rejtvényfejtés

és -készítés) csoportját különböztetjük meg.

A szórakozás, játék jellegű aktivitás kategória a játékokat (pl. kártya, táblás, külön-

böző számítógépes játékok), az összejöveteleket (pl. születésnap, névnap, keresztelő, es-

küvő, vallási ünnepek, borkóstoló, bál), a szurkolást (pl. mérkőzések, kupák, bajnokságok,

versenyek látogatása) és a sporttevékenységeket (pl. sakk) foglalja magába.

A természetben töltött szabadidő kategória (pl. botanikus kert látogatása, vadaspark

megtekintése, nem védett természeti érdekességek gyűjtése, megfigyelése) a természet meg-

figyelését, tanulmányozását és a nem védett természeti értékek gyűjtését, a védett kincsek

dokumentálását, megismerését rejti magában.

46

A kiegészítő és relaxációs eljárások kategóriájába tartoznak azok a módszerek, melyek

segítik a testi, lelki, szellemi felfrissülést, rekreálódást. Ide sorolható a szolárium, a fiziote-

rápia, a különböző hőkamrák és fürdőtípusok, a masszázs számos ága, a progresszív

izomlazítás, az autogén tréning, a meditációs tevékenység, a légzőgyakorlatok, az aro-

materápia és a zenehallgatás is (Fritz és mtsai., 2013).

Ez a felosztás egyesíti a rendezvénytípusokat, a helyszíneket és a tevékenységi formákat,

mely által árnyaltabb tagolás érhető el, azonban az egyes kategóriák közötti határvonal ke-

vésbé markáns.

A továbbiakban az elsőként bemutatott, klasszikus felosztást tárgyaljuk részletesen.

3.3. A szellemi rekreáció tevékenységrendszere

3.3.1. Passzív tevékenységek

A passzív tevékenységek közös jellemzője, hogy a cselekvéshez, a szabadidős tevékenység

végzéséhez nem szükséges az egyén „résztvevő” jelenléte. Ez nem jelenti azt, hogy az aktivi-

tásban nem vesz részt a személy, hanem például a színházlátogatás alkalmával nézőként jele-

nik meg, s mint befogadó ül a nézőtéren. Ez a befogadási folyamat az emberi képességek

olyan autonóm szférája, melyben egyszerre nyilvánul meg az egyéni, az individuális és a sze-

mélyesen keresztül a társadalmi (S. Nagy, 1997). Amennyiben szereplőként vesz részt egy

színdarab előadásában, akkor az már a kreatív tevékenységek kategóriájába sorolandó.

A passzív tevékenységeken belül különböző típusú cselekvések jelennek meg, többek közt

jellemzőek a kulturális és közművelődési, a szórakoztató, a turizmushoz kötődő és a szurko-

lói tevékenységek.

A kulturális és közművelődési típusú passzív szellemi rekreációs tevékenységek igen sok-

félék lehetnek. Az aktivitások feltárásához először tisztázni kell a kultúra fogalmát, melynek

definíciói két nagy csoportba oszthatók. Az egyik szerint a kultúra szimbólumrendszer, ennek

segítségével az emberek az őket körülvevő világot értelmezik és egymással kapcsolatba lép-

nek: értékek, normák, hiedelmek, társadalmi szabályok, a nyelv, a beszédmód, a viselkedési

normák, de még a szimbolikus jelentéssel bíró tárgyak is ide tartoznak. A megközelítési mó-

dok másik típusa a kultúra fogalmát konkrét tevékenységekhez kapcsolja: olyanokhoz, ame-

lyek során művészi, esztétikai érték, produktum jön létre. E definíciók többsége szerint az

47

alkotó- és előadó-művészet jelenti a kultúrát. Fogyasztási oldalról közelítve azon tevékenysé-

gek tekinthetők tehát kulturálisnak, amelyek során művészeti produktum befogadása, „fo-

gyasztása” történik (Hunyadi, 2005).

színház, színdarabok megtekintése

A színházművészet az a művészeti ág, amelyben az író, a rendező, a színészek és

az egyéb közreműködők segítségével színpadra állítanak egy művet. Egy értékköz-

vetítő produkció formálja az ember szemléletét, gondolkodásra késztet, véleményt

formál. A közönség az alkotás folyamatának része, aktív eleme.

könyvtár, olvasás (könyvek, nyomtatványok, írott és elektronikus sajtó do-

kumentumai)

A könyvtár a világról szerzett egyetemes ismeretek könyvekben, dokumentumok-

ban, általában írott-nyomtatott szóban történő megőrzésére, illetve ezek olvasására,

kutatására alakult gyűjtemény (Kormos, 1996). Az olvasás kitűnően fejleszti a fan-

táziát, az emlékező- és a problémamegoldó képességet, és nagyban hozzájárul a

gondolkodás fejlődéséhez. A szereplőkkel való azonosulás gazdagítja az olvasónak

a világról való elképzeléseit, és sok tekintetben hozzájárul a toleráns személyiség

kialakulásához, fejleszti az empátiát.

múzeum, múzeum- és tárlatlátogatás

A múzeum olyan kulturális, tudományos, közművelődési intézmény, mely muzeális

értékeket, emlékeket gyűjt, gondoskodik azok őrzéséről, a tudományosan feldolgo-

zott gyűjteményt közreadja, kiállítások keretein belül bemutatja és különböző mód-

szerekkel (pl. múzeumpedagógia, kiállításvezető kiadvány, tárlatvezető) segíti a be-

fogadást. A múzeumi komplex élménynek tartalmaznia kell a múzeum által keltett

hangulatot, az eredetiségükben, közelről megszemlélhető tárgyak vonzerejét, vala-

mint a múzeumi szakemberrel való találkozást. Ha mindez megvalósul, akkor a

múzeum alkalmas a közönség különféle rétegeit kiszolgálni, és hasznos, élményt

nyújtó kiállításokat létrehozni.

zene- és táncművészet, komoly-, nép- és könnyűzenei koncertek, zenehall-

gatás, táncművészeti előadások

48

A mozdulat és a hang az ember legősibb kifejezőeszköze, a zene és a tánc alapegy-

sége. Közös bennük a ritmus és a dinamika, a táncművészetben ehhez még járul a

térbeliség is. Minden kultúrkörnek megvannak a maga hagyományos és modern

zenei jellemzői, táncai, amelyek jellemzőek az adott kultúrára. Klasszikus program-

helyszínek, művészek: operaházak, filharmóniai hangversenyterek, hivatásos ének-

karok, zenekarok, táncegyüttesek.

egyházi, liturgikus és liturgián kívüli tevékenységek

Istentiszteleteken történő részvétel, körmenet, egyházi ünnepek, az egyházi szer-

tartásrendhez tartozó összejövetelek, bibliakörök, otthoni vallásgyakorlás.

televízió nézés, televíziózás

Az egyik legfontosabb tömegkommunikációs eszközünk a televízió, melynek célja

a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a nevelés. Ellentmondásokkal

teli eszköz, mivel a felhasználás módozatai szerint lehet „áldás” vagy „átok”, az

ismeretek forrása, de a társadalom kábítószere is (Kormos, 1996). A televízió mű-

sortípusai szerint megkülönböztetjük a tájékoztató, az oktató, az ismeretterjesztő,

a kulturális, a szórakoztató, a vallási, a reklám, a hirdetés és az egyéb műsorformá-

kat. Attól függően, hogy közszolgálati, illetve kereskedelmi televíziózásról beszé-

lünk, különböző mértékben vannak jelen a fentebb említett típusok. Ezek arányait

általában a médiát szabályozó törvények határozzák meg (Magyarországon jelenleg

a 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikáci-

óról van érvényben).

rádiózás, rádióhallgatás

A rádiónak két alapvető tevékenysége van, egyrészt a kultúra terjesztése, másrészt

a tájékoztatás és a hírközlés. A rádió kultúrát terjesztő funkciója az alábbiak szerint

osztható fel: ismeretterjesztő tevékenység, oktató, művészeti, alkotó, kulturális tá-

jékoztató, szervező, szórakoztató.

A rádiók típusai szerepvállalásuk, illetve a működtetés módja szerint lehetnek

közszolgálati jellegűek (ezek többnyire állami, illetve önkormányzati fenntartá-

súak),

49

kereskedelmi érdekeket szolgálók és közösségi működtetésűek, másképpen sza-

bad rádiók, melynek jellemzője a nonprofit jelleg. Szerepvállalásuktól függ, hogy

mennyire domináns működésükben a kultúraközvetítő, vagy éppen a szórakoztató

jelleg.

számítógépezés, internethasználat

Az internet egy világméretű hálózat, melyhez számítógépek milliói csatlakoznak,

melyek általában úgynevezett helyi hálózatokba szerveződnek. Napjainkban a fej-

lett országokban az internetet használók száma eléri a lakosság 75%-át, sokan nem

csak munkatevékenységekre, hanem a szabadidő eltöltésére is használják. Leggyak-

rabban a közösségi oldalakat és a játékokat keresik fel a felhasználók. A számító-

gép- és internethasználat területén minőségi és mennyiségi különbség figyelhető

meg a különböző életkorú csoportok között. A szellemi rekreáció fontos és egyre

erősödő területe a számítógép- és internethasználat, azonban egyelőre a felhaszná-

lók számára nem mindig a művelődés, a kulturálódás a prioritás, hanem sokszor a

szórakozás.

mozi, mozgókép, film

A 19. század végén létrejövő mozgófilm vagy mozgófénykép emberek millióinak

vált felejthetetlen élményévé világszerte. Napjainkra a televízió térnyerésével a film-

terjesztés súlypontja a vetítővászonról a képernyőre tolódott, azonban a klasszikus

moziélményt nem adja meg a néző számára. Ezért maradhatott fenn és működik

ma is a mozik sokasága, hiába az új audiovizuális eszközök nyújtotta filmkínálat.

Pozíciója gyengült, hiszen a házimozi rendszerek, a műholdas televíziózás, a videó

és az internet adta filmnézési lehetőségek a könnyű, kényelmes hozzájutást bizto-

sítják.

kulturális turizmus

Olyan utazást jelent, amelyben a motiváció kultúrák megismerése, kulturális ese-

ményeken való részvétel, kulturális attrakciók látogatása. Magába foglalja a kultu-

rális örökség elemeinek, az adott nemzet jelenkori kultúráját, művészetét bemutató

programoknak, rendezvényeknek és az egyházi-vallási helyszíneknek a turisztikai

célú hasznosítását.

50

A kulturális turizmus fajtái:

– Városok és városlátogatás: a nemzetközi szintű turisztikai piac központi sze-

replői a fővárosok, a vidéki városok, települések elsősorban kulturális jellegű

kínálatát a kisebb településeken megismerhető néphagyományok, népművé-

szet és a falusi turizmus jól egészíti ki.

– Fesztiválok: a fesztivál-piac megkülönbözteti a hagyományos népi, népmű-

vészeti jellegű, a kulturális (azon belül az összművészeti, évszakhoz kötődő,

irodalmi és film, komolyzenei, könnyűzenei, színházi fesztiválok) tudomá-

nyos és gasztronómiai rendezvényeket.

– Kortárs kulturális turizmus: a kortárs kulturális élet megismerése, a művé-

szeti ágakhoz kötődő alkotások, alkotók, programok látogatása az adott

desztinációban.

– Vallási turizmus: vallási, szakrális műemlékek (templomok, kolostorok, be-

mutatóhelyek) meglátogatása, vallási rendezvényeken (hitélethez kapcsolódó

ünnepek, egyházi kulturális, zenei programok, egyházi személyek látogatása)

való részvétel, zarándoklat, lelkigyakorlat (ifjúsági táborok, missziós táborok).

– Örökségi helyszínek: a világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy ter-

mészeti szempontból egyedinek számító értékek, melyet az UNESCO keretén

belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa

igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. A program célja az emberiség

kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele.

Ezekre a helyszínekre történő utazás során az értékek megismerése a cél.

– Élő hagyományok: a helyi hagyományok megismerése, a szokások, a viselke-

dés, a cselekvések, a tárgyak, amelyeket az előző nemzedékek végeláthatatlan

sora hagyott ránk.

szurkolás

A lelkes rajongás többet nyújt puszta szórakozásnál. A legfontosabb dolog, amit az

emberek a szurkolás révén elérhetnek, az egyfajta hovatartozás illetve kötődésérzés.

A hasonló irányú ragaszkodás különös köteléket hoz létre az emberekben.

51

3.3.2. Aktív részvétellel járó tevékenységek

A szellemi rekreáció második nagy csoportja az aktív részvétellel járó tevékenysé-

gek köre. Ide sorolhatók a különböző játéktevékenységek, azon belül is a szellemet megmoz-

gató játékok. Mielőtt belekezdünk a terület részletes bemutatásába, tisztáznunk kell, hogy mit

tekinthetünk játéknak. Az Értelmező Kéziszótár (1975) szerint 38 jelentésváltozata van a já-

ték szónak, értelmezhetjük például cselekedetként, tevékenységként, de a színész, zenész já-

tékát, a sportjátékokat is illetjük ezzel a szóval, sőt a konkrét tárgyakat is jelenti: pl. baba, autó

stb. A játéktevékenység fő tulajdonságai közé tartozik, hogy nemcsak az emberre jellemző,

hanem az állatok is játszanak. A játék az egész életünket végigkíséri. Míg a gyerekeknek (is-

kolás korig) elsődleges tevékenysége a játék, addig a felnőtteknek csak szabadidős tevékeny-

sége. A játék olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a

cselekvésért folyik, külső céltól függetlenül, önmagáért van, a tevékenységért, amit örömszer-

zés kísér, nem rutinjellegű tevékenység. A játék feszültségoldó hatású, örömforrás, önkéntes,

szabadon választott tevékenység, szabadság jellemzi.

A felnőtt és a gyermek játékának összehasonlítása:

Hasonlóságok: mindkét korosztálynál a játék célja által meghatározott a játéktevékenység.

A játékban fontos szerep jut a felüdülésnek, a kikapcsolódásnak, a rekreációnak. Vannak

mindkét korosztály számára élvezetes játéktípusok, pl. társasjátékok, versenyjátékok, labda-

játékok, népi játékok stb. A játék hatására változik a résztvevők személyisége, új magatartás-

formák bontakozhatnak ki.

Különbségek: a felnőtt életében a munkatevékenység, míg a gyerekében a játéktevékeny-

ség a meghatározó. A játék erőteljesebben formálja, alakítja a gyermeket, mint a felnőttet. A

játékok bizonyos csoportja tipikusan az idősebb korosztály szórakozását szolgálja, amelybe a

kicsik nem tudnak egyenrangú félként belekapcsolódni. A játék a felnőttnél a szabadidő el-

töltésének egy formája.

A játék legfontosabb tartalmi és formai jegyei:

1. a játék közvetlen célja a győzelem elérése

2. a játék érdek nélküli tevékenység

3. a játék szabad cselekvés

52

4. a játék idő- és térbeli határok között folyik

5. a játék egyik legfontosabb sajátossága, hogy kötelező szabályok szerint folyik

(Maszler, 2002).

A játékok felosztása többféle megközelítés szerint történhet. A pszichológia az érzéki, a

motoros és a szellemi játékok csoportját különbözteti meg. A pedagógiai csoportosítás az

alkotó, a szerepjátékok, a konstruktív játékok, a szabályjátékok, a didaktikus játékok, a moz-

gásos játékok és a sportjátékok kategóriáit különbözteti meg.

Maszler (2002) szerint az alábbi felépítésben csoportosíthatóak a különböző játékok:

1. Képzeleti, alkotójátékok

művelethangsúlyos játékok

szerephangsúlyos játékok

szabályhangsúlyos játékok

2. Szabályjátékok

testnevelési játékok

sportjátékok

társasjátékok

3. Számítógépes játékok

1. Képzeleti, alkotójátékok

1.1. Művelethangsúlyos játékok

Gyakorlójáték: a gyermek a valóságos cselekvés egy-egy műveletét tudja elvégezni

és ezeket ismételgeti, aminek hatására készségei fejlődnek. Fajtái: hang és a beszéd

gyakorlására alkalmas játékok (mondóka), a mozgást gyakorló játékok (labdapattog-

tatás, ugrókötelezés), a különböző eszközökkel való játék (eszközök rakosgatása), az

anyagokkal való játéktevékenység.

Konstruáló- és építőjáték: a gyermek különféle elemekből és félkész eszközökből

építményeket és alakzatokat hoz létre.(építőjáték, Rubik kocka).

Barkácsolás: különböző generációk anyagok és szerszámok segítségével különféle

tárgyakat készítenek. Fajtái: játékeszköz készítés (báb), ajándékkészítés, díszítés

(hímzés), tárgyak készítése.

53

1.2. Szerephangsúlyos játékok

Szerepjáték: a gyermekek a felnőttek szerepét, tevékenységét, a felnőttek közötti

társadalmi és munkakapcsolatokat sajátos játékkörülmények között képzeletük se-

gítségével újraalkotják, kiegészítik. Felnőttek számára is léteznek speciális szerepjá-

tékok, fantáziajátékok (virtuális és tényleges), a szereplők egy-egy karakter bőrébe

bújnak, ezekhez a játékokhoz szabálykönyvek, leírások, akár jelmezek is készülnek.

Bábjáték: élettelen anyagból életre keltett lény – bábu – segítségével az ember (állat

stb.) ábrázolása. Fajtái például a marionett, a pálcás bábu, a botbábuk, a kesztyűbáb,

a síkbáb és a maszkosbáb.

Dramatizálás, drámajáték, színjátszás: a gyermek és a felnőtt is az események-

ben, az életszerű helyzetekben, a mesékben szereplő alakok személyébe éli bele ma-

gát, átéli az eseményeket és egyéni megformálásban színműszerű megjelenítésre tö-

rekszik.

1.3. Szabályhangsúlyos játékok

Népi játékok: írásbeli rögzítés nélkül, a korábbi évszázadokban keletkezett játékok.

Szóbeli előadás és játék révén élnek és terjednek, és ennek köszönhetően variálódnak

tájanként, helyenként. Fajtái pl.1-2-3 személyes játékok, körjátékok, szerepváltós fo-

gyó-gyarapodó vagy párcserélő játékok.

Mozgásos játékok: amelyek során különféle természetes mozgásokat végzünk, és

a szabályok betartásával biztosítjuk a gyermekek aktív mozgását.

2. Szabályjátékok

Azokat a játékokat nevezzük szabályjátékoknak, amelyeket előre meghatározott szabá-

lyok pontos betartása szerint játszunk, és cselekménysorozata verseny formájában zajlik le.

2.1. Testnevelési játékok

Típusai (játékfeladat alapján): üldöző játékok, átfutó, helykereső, helycserélő játék, futójá-

ték, célbadobó, találat elől kitérő játékok, akadályleküzdő játékok.

2.2. Sportjátékok

54

Speciális technikai elemeket és bonyolult taktikai eljárásokat tartalmazó, küzdő jellegű já-

tékok, melyeket világszerte versenyszerűen is űznek.

2.3. Társasjátékok

Kettő vagy több személy együttesen, közösen játszik, és a játékosok kombinációs készsé-

gét fejleszti. Fajtái például a táblásjátékok, kirakójátékok, kártyajátékok, rejtvények, nyelvi já-

tékok.

3. Számítógépes játékok

Elektronikus eszközön játsszák (személyi számítógépen, tableten, konzolon, mobiltelefo-

non stb.). Fajtái például a hadi- és stratégiai játékok, kalandjátékok, szerepjátékok, akciójáté-

kok, szimulációs játékok, oktatójátékok, sport, lexikális tudásalapú, kvíz, ügyességi (kártya,

logikai és társasjátékok).

Nyelvi játékok Grétsy (1998) alapján.

Az aktív szellemi rekreációs tevékenységek körébe igen sok felsorolt játék beletartozik. A

fizikai aktivitást igénylőkön kívül mindegyiket ide soroljuk (mozgásos játékok, testnevelési

játékok, sportjátékok). Külön ki kell emelnünk azonban a nyelvi játékokat, mely logikai gon-

dolkodásra ösztönző, kreativitást erősítő volta mellett fejleszti a memóriát, és hozzáárul a

műveltségi szint növeléséhez.

Amióta az ember kitalálta a betűvetés művészetét, szívesen játszik a leírható szavak parányi

elemeivel. Az anyanyelv, a szókincs ismerete mindannyiunk kötelessége, ezért játszhat vele

öreg, fiatal, felnőtt, kisiskolás, tanár és diák egyaránt. A csecsemőkorban hallott hangok, sza-

vak, mondatok és történetek a nyelv alapvető építőelemei. Ezek a játékok segítséget nyújta-

nak a babának a nyelv alapjainak korai felfedezéséhez. Lerakják a tanulás alapjait, ahogy a

hangok szavakká egyesülnek, a szavakból mondatok formálódnak, a mondatok pedig törté-

neteket alkotnak.

A nyelvi játékok olyan – általában társasági – játékok, ahol a játék témáját a szavak, a mon-

datok, vagy a nyelv egyéb elemei adják. Típusai közt megtaláljuk a figyelemfejlesztő, furfan-

gos és fejtörő feladatokat, betűrejtvényeket, összetett szavakkal kapcsolatos feladványokat,

képrejtvényeket, szóbarkácsolásokat, közmondások és szólások kitalálását.

A nyelvi játékok főbb fajtái

55

Anagrammák: a szójátékok egy típusa, melyben értelmes szavak vagy mondatok

betűinek a sorrendjét úgy módosítjuk, hogy az eredmény szintén értelmes szó vagy

mondat legyen. Sok anagramma esetén a kezdeti és a végeredmény között humoros

vagy egyéb kapcsolat van, ez növeli az anagramma érdekességét, értékét.

Palindromok: szűkebb, eredeti értelemben olyan szavakkal vagy szókapcsolatokkal

játszunk, amelyek visszafelé olvasva is ugyanazt jelentik, illetve, amelyek visszafelé

olvasva is értelmes szavak, bár nem azonosak az eredetivel.

Scharade: versben megfogalmazott rejtvény, ami egy szót vagy nevet értelmes ré-

szekre bont, és a rész-szavakra utaló sorokat tartalmaz.

Szóintarzia: olyan értelmes szöveget – általában verset – ír valaki, amiben egy másik

szöveg, vagy szavak vannak elrejtve.

Szóláncok: sok változata ismert, lényege, hogy mindenkinek egy szót kell mondania,

írnia bizonyos szabály szerint. Kiválaszthatunk egy betűt és olyan szavakat kell gyűj-

teni, ami ezzel kezdődik. Másik változata, amilyen betűvel végződik a szó, a követ-

kező azzal kezdődjön.

Csacsi-pacsi: két olyan szövegrészt kell kitalálni, melyek csak az első betűjükben

különböznek.

Képtalány-szóképek: találós feladványok, melyek képekben, néha egyes betűkkel

vagy szavakkal keverve, de helyesírásra való tekintet nélkül, elmésen fejeznek ki va-

lamely szót, mondatot vagy verset.

Nyelvtörők: olyan – általában tréfás – kifejezés, mondat, rövid szöveg vagy vers,

amelynek célja, hogy minél nehezebben lehessen tisztán kiejteni, minél gyorsabban

kimondani.

Keresztrejtvények-rejtvények (Endrei, 1986): a rejtvények története majdnem egy-

idős az emberiség történetével. Az ősember, miközben próbálta megismerni az őt

körülvevő világot, nap nap után „rejtvényfejtéssel” igyekezett segíteni magán. Ősün-

ket öntudatra ébredésének első pillanatától lenyűgözte a természeti erők hatalma,

önmaga és a világ létezésének titka. Az ókor népszerű elfoglaltsága volt a rejtvény-

próba és a rejtvénypárbaj. Ünnepnapokon nyilvános rejtvény-versenyeket, „szellemi

tornákat” rendeztek. Rejtvényviadalok döntöttek peres ügyekben, sőt uralkodók és

egyházfők közötti vitákban is. Fénypontja volt a rejtvény az ókori lakomáknak is. A

56

görög társaságokban versenyszerű játék folyt, és a győztest babérkoszorúval jutal-

mazták. Az egyik leghíresebb középkori képrejtvény az úgynevezett Fortuna-amu-

lett. Megfejtése nem volt nehéz: minden kockát egyszer, és csak is egyszer érintve

úgy kellett a betűket az ábrán belül egy vonallal összekötni, hogy a vonal mentén

mindenütt a FORTUNA szó alakuljon ki összesen 17-szer.

1. kép: Fortuna-amulett

Az újkor és a legújabb kor rejtvényei nagyrészt klasszikus hagyományokra épülnek. Alig

van olyan modern fejtörő, ami egyenesen, vagy áttételek útján vissza ne vezethetné szárma-

zását az ókorig. A mai legnépszerűbb rejtvénytípus, melynek őse a ma bűvös négyzetként

ismert típus. A legrégebbi – több mint 6000 éves – egy kínai emlékben maradt fenn.

A monda szerint egy fokvárosi fogoly hozta létre az első keresztrejtvény-típusú fejtörőt.

A fogda falán az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által megjelenő rácsozatot töltötte

ki saját maga szórakoztatására. A börtönorvos javaslatára elküldte az ötletet az egyik fokvá-

rosi angol újság szerkesztőjének, aki fantáziát látott benne és megjelentette a lapjában. Az

első, mai értelemben vett keresztrejtvények a New York World 1913-as számában jelentek

meg, amit Arthur Wynne újságíró készített. Olyan kristály alakú ábrát alkotott, amelyben már

függőlegesen és vízszintesen is más-más szót lehetett kitalálni. A meghatározásokat nem csak

egy számmal jelölte, hanem a megfejtendő szó első és utolsó négyzetének számát is kiírta.

57

2. kép: Az első keresztrejtvény

A mai keresztrejtvény játékok lényege az, hogy közölt kérdések, meghatározások vála-

szait egy négyzetrácsba kell beírni, amelynek minden mezőjére egy-egy betű kerül. A rejt-

vénynek sok változata ismeretes.

A rejtvények másik típusát alkotják a logikai rejtvények, ilyen például a sudoku. Ez az

egyszerű szabályokon alapuló játék egy 9 x 9 négyzetből álló négyzetben zajlik, ide kell beírni

a számokat 1-től 9-ig úgy, hogy egy tetszőleges sorban, oszlopban és háromszor hármas négy-

zetben mindegyik szám csak egyszer jelenjen meg. Segítségül bizonyos számokat előre meg-

adnak.

A szókihúzós rejtvényeknél általában a megmaradt betűkből kell egy új értelmes szót

vagy mondatot összerakni.

A skandináv rejtvények sikerüket annak köszönhetik, hogy fekete négyzet helyett skan-

dináv négyzetet tartalmaznak, melybe beírják a szavak rövid, lényegretörő meghatározásait

is. A rejtvények, keresztrejtvények a szabadidő-eltöltés és a rekreálódás fontos eszközei.

3.3.3. A kreatív, létrehozó tevékenységek

A szellemi rekreáció harmadik nagy csoportja a kreatív, létrehozó tevékenységek

területe, amelyeket sok esetben kreatív művészeti alkotótevékenységként, előadó-művészet-

ként emlegetünk. Mindegyik aktivitás lényege valamilyen produktum (szellemi vagy tárgyi

vonatkozású), a tevékenység végzése azonban nem rendszeres, hobbiszintű, hanem egy-egy

alkalommal előforduló. Mivel a passzív szellemi rekreációs tevékenységeknél részleteztük a

58

lent felsorolt tevékenységek nagy részét, ezért itt már csak felsorolásszerűen jelentetjük meg

azokat.

Művészeti alkotótevékenységek:

előadóművészet

zeneművészet, hangszeres zene, ének, zeneszerzés

táncművészet (néptánc, modern tánc)

szín- és bábművészet, színjátszó köri tevékenység

irodalom, vers-, prózaírás, előadás

képző- és iparművészet

festés

plasztika

szobrászat

grafika

építészet

kerámiaművészet

textilművészet

ékszerművészet

bútorművészet

üvegművészet

plakátművészet

fotóművészet

filmművészet

digitális művészetek (számítógépes grafika, számítógépes animáció stb.)

tárgyalkotó népművészet, hagyományos kézműves tevékenységek

textilkultúra

kézimunka, hímzés, viseletkészítés

fazekasság

fafeldolgozás, famunkák, fafaragások

szálas anyagok használata, szövés, fonás, gyékény-, szalma- és csuhéfonás, csu-

hébaba-készítés

59

vesszőfonás

nemezelés

mézeskalács készítés és díszítés

gyertyamártás

papírmerítés

szűcsmunkák, bőrözés

kékfestés

kovácsolás

játékkészítés – babakészítés

tojásírás

csipkeverés

modern kézműves, alkotótevékenységek

üvegfestés

matricafestés

decoupage

kötés

horgolás

hímzés

gyöngyfűzés

kerámia tárgyak készítése

gyurmázás

faragás

papírhajtogatás, origami stb.

A művészeti alkotótevékenységen kívül például ide sorolhatjuk a nem hobbiszintű barká-

csolást, a különböző járművek, gépek nem kötelezettségszerű javítását, felújítását, a folyamat

megtervezését.

3.3.4. A hobbi jellegű tevékenységek

A szellemi rekreáció negyedik nagy területe a hobbi jellegű tevékenységek köre,

melyek lehetnek résztvevő, illetve létrehozó típusúak is. Az előző, kreatív tevékenységeknél

60

felsorolt aktivitások ebbe a kategóriába is átsorolhatóak, hiszen nagy valószínűséggel az em-

ber a szabadidejében választott kreatív tevékenységeket nem csak egyszeri alkalommal, ha-

nem rendszeresen, hobbiként műveli, ezért a fentebb tárgyalt elemeket itt már nem tárgyaljuk

újra, azonban kiegészítjük azokat.

1. Gyűjtőtevékenység

Szinte minden ember szabadidejében gyűjt valamit. A többség gyermekkorában, sokan

felnőttként is erős vágyat éreznek arra, hogy bizonyos dolgokat felhalmozzanak maguknak.

Nem akármiket, hanem a számukra értékesnek vélt tárgyakat, amik sok esetben különlegesek,

ritkák, egyediek. Tulajdonlásuk örömet okoz, megszerzésük diadalt ér, megelégedettséget

nyújt és mások számára is rokonszenves lehet.

A gyűjtőtevékenység fajtái az alábbiak lehetnek: numizmatika, filatélia, képeslap, ólomka-

tona, kőzetek, ásványok, rovarok, növények, képzőművészeti alkotások, gyufásdoboz, régi

tárgyak, tollak stb…

2. Modellezés

Célja valamilyen jármű kicsinyített, működőképes másának megépítése és az alkotás hasz-

nálata. Vasút, repülő-, autó-, motor-, tengeralattjáró-, rakéta-, hajó-, helikopter és tankmodel-

lezés stb.

3. Makettezés

Célja az eredeti jármű vagy épület kicsinyített másának megépítése, viszont a nagyon pon-

tos, élethű makettek nem mozognak. A legnépszerűbb téma a harci repülőgép és -jármű ma-

kettek elkészítése, de más tématerületről is elérhetőek makett-készletek, például mai vagy ko-

rabeli polgári közlekedési eszközök, versenyautók.

4. Barkácsolás

Ezermester tevékenységek sokasága sorolható ide, lényege, hogy saját kétkezi munkánk

eredményeként jön létre valamilyen új vagy felújított, megjavított tárgy, alkotás, lakókörnye-

zetünkbe illeszkedő elem.

61

3.4. A szervezett szellemi rekreációs tevékenységek színterei

Ezek az intézmények a művelődésnek, a kulturális, szellemi élet egészének vagy meghatá-

rozott részének irányítását, fejlesztését, valamely művelődési feladat végzését ellátó szerveze-

tek. Klasszikusan a kulturális intézményrendszerben dolgozó szakalkalmazottak szervezik és

biztosítják a szellemi rekreációs alkalmakat, melyek az alábbi intézményekben jöhetnek létre:

Kulturális intézmények:

közművelődési intézmények: művelődési otthon, ház, központ, szabadidőközpont,

közösségi ház, ifjúsági, illetve gyermekház, faluház; általános művelődési központ;

kulturális és sportlétesítmény; egyéb közművelődési szolgáltatást ellátó intézmény

tudományos intézetek, intézmények: akadémiák, kutatóhelyek, közgyűjtemények

(múzeumok, levéltárak, műemlékvédelmi intézmények)

oktatási intézmények: köznevelési és felsőoktatási intézmények

művészeti, szórakoztató intézmények: irodalmi társaságok, írószövetségek, színhá-

zak, színházi jellegű intézmények, operaházak, filharmóniai társaságok, hivatásos

énekkarok és zenekarok, balett- és táncszínházak, képző- és iparművészeti kiállító-

helyek, galériák

tömegkommunikációs eszközök és intézmények: könyvkiadók, könyvterjesztő cé-

gek, sajtószerkesztőségek, kiadók, közszolgálati és kereskedelmi tévé- és rádióadók,

közösségi rádiózás, filmszínházak, multiplex mozik, filmstúdiók

Kulturális egyesületek, civil szervezetek:

tudományos egyesületek: ismeretterjesztő társulatok, népfőiskolák

művészeti egyesületek: népművészeti, film, zenei stb. egyesületek

közművelődési egyesületek

Szórakoztató intézmények:

könnyűzenei szórakoztatás intézményei: zenei szervező központok, koncertszer-

vezők

vendéglátó-ipari szórakoztatás intézményei: diszkók, szabadidős komplexumok

cirkuszművészet intézményei: cirkuszművészeti műsorok szervezői és megvalósító

vállalkozásai

62

vidámparkok

állat- és növénykertek

arborétumok (Kormos, 1996)

3.5. Felhasznált irodalom

Fend, H. (1977): Gesellschaftliche Bedingungen schulischer Sozialisation. Soziologie der

Schule I. 4. Aufl. Weinheim-Basel, 15.

Friedman, M.(1998): Választhatsz szabadon. Akadémiai Kiadó, Budapest

Fritz P., Szatmári Z., Plachy J. (2013): A szellemi rekreáció fogalma és rendszertana.

Rekreacio.eu. letöltés ideje: 2013.09.10.

Gelencsér K. (2002): Alapvető művelődési igények meghatározói. In Eszenyi M. – Utry A.

(szerk.): Segédkönyv a kulturális menedzsment tanulmányozásához. TEMI Rónai Műve-

lődési Központja, Miskolc, 131–152.

Grétsy L. (1998): Anyanyelvünk játékai. Rittler-Jajczay Bt. Endrei Walter (1986): Társasjáték

és szórakozás a régi Európában. Corvina Kiadó, Budapest

Hunyadi Zs. (2005): A kulturális fogyasztás és a szabadidő eltöltésének néhány jellemzője.

In: Enyedi Gy., Keresztély K. (szerk.): A magyar városok kulturális gazdasága. Magyaror-

szág az ezredfordulón Stratégiai tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémián - mű-

helytanulmányok. ÖKOEK Szerkesztőség, Budapest

Király J. (1992): A tömegkultúra esztétikája. I–II. kötet. ELTE BTK – Tankönyvkiadó, Bu-

dapest

Kormos S. (1996): Közművelődési intézmények és szervezetek. Nemzeti Tankönyvkiadó,

Budapest

Kron, F. W. (2000): Pedagógia. Osiris Kiadó, Budapest, 72–82., 268.

Maróti A. (2005): Sokszemszögből a kultúráról. Irányzatok a kultúra elméletében és filozófi-

ájában. Trefort Kiadó, Budapest

Marx Gy. (1980): Természettudományos műveltség. In: Rét Rózsa (szerk.): Tanulmányok az

akadémiai távlati műveltségkoncepció alapján. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 91–136.

63

Maszler I. (2002): Játékpedagógia. Comenius Bt., Pécs

O. Nagy G., Juhász J., Szőke I. (szerk.) (1975): Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai

Kiadó, Budapest, 617.

Pásztory A., Rákos E. (1990): Iskolai és népi játékok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 9–

11.

S. Nagy K.(1997): Mű-művészek-befogadás. Gondolat Kiadó, Budapest

Sáskáné Nádas Á. (2005): Rendezvényszervezési alapismeretek I. ZSKF, Budapest

64

Révész László, Bíró Melinda

4. A FIZIKAI REKREÁCIÓ

4.1. Bevezetés

A rekreáció egyik fő csoportjába tartozik a fizikai (mozgásos) rekreáció. Jellemezője, hogy

a tevékenységben dominánsan vannak jelen a mozgásos cselekvések, azaz döntően fizikailag

aktív tevékenységekről van szó. Élesen nem lehet elválasztani a szellemi rekreációtól, hiszen

minden egyes mozgásforma részét képezik a pszichés mentális tevékenységek. Bármilyen

mozgást űzünk, az kapcsolódik valamilyen szellemi tevékenységhez is, a szellemi képessége-

inket is igénybe veszi, illetve a fizikailag aktív tevékenységek segítik a kikapcsolódást, a men-

tális újra feltöltődést is.

A fizikai rekreáció űzésének sokféle célja lehet: maga a mozgás szeretete és az igény a

rendszeres fizikailag aktív tevékenységek iránt, ugyanakkor az esetenként végzett tevékeny-

ségek is a fizikai rekreációhoz tartozhatnak. Lehet emellett a kikapcsolódás, a szórakozás, a

szabadidő hasznos eltöltése, a társas kapcsolatok építése, a természetbe vágyódás, vagy épp

a sportjellegű tevékenységek űzése. Fontos azonban itt megemlíteni, hogy a rekreáció bizo-

nyos területeken kapcsolódik a sporttevékenységhez, azonban attól el kell különíteni. Jelen

fejezetben részletezzük a különbségeket, itt most csak annyit említünk, hogy a tevékenység

űzésének a célja dönti el, hogy az inkább a rekreációhoz vagy a sporthoz kapcsolódik-e in-

kább.

A fizikai rekreáció jellemzője, hogy szabadidőnkben végezzük, szabad akarat-elhatározá-

sunkból. A meglévő motiváció mellett a rekreációs tevékenység űzéséhez szükséges anyagi,

tárgyi és szükség szerint a személyi feltételrendszerrel is rendelkezünk vagy rendelkezésünkre

fog állni. A feltételrendszer biztosítja a rekreációs tevékenység megvalósulását. Érzékelhető,

hogy hiába szeretnénk rekreációs jelleggel sítúrán részt venni, ha nem rendelkezünk sífelsze-

reléssel, illetve anyagi javakkal, amely a felszerelés megvásárlásához, bérléséhez, a sítúra költ-

ségeinek fedezéséhez szükséges. Az anyagi és tárgyi feltételek mellett a személyi feltételek is

65

szükségesek. Az említett példánál maradva hiába tudjuk az anyagi és a tárgyi feltételeket biz-

tosítani, ha nem rendelkezünk megfelelő tudással a síelés kapcsán, illetve nem is áll rendelke-

zésre síoktató. Ma már nem javasolt autodidakta módon elkezdeni a síelés megtanulását, hi-

szen az nem lehet olyan hatékony és eredményes, mintha azt oktató segítségével tennénk.

4.2. A fizikai rekreáció felosztása

A fizikai rekreáció általánosan alkalmazott alcsoportjaiba tartozik a tánc és tánc jellegű

mozgások, a turisztika (pl. vízi-, gyalog-, kerékpártúra) célú tevékenységek, a szabadidőben

űzhető mozgásos játékok (pl. lábtenisz, asztalitenisz), a rekreációs célú sportok (pl. görkor-

csolyázás, síelés), illetve a fizikai igénybevétellel járó hobbik (pl. vadászat, kertészkedés) (Ko-

vács, 2004; Ábrahám, 2010).

8. ábra: A fizikai rekreáció felosztása

4.2.1. A tánc és a tánc jellegű mozgások

A tánc és tánc jellegű mozgások kedvelt mozgásformái a rekreációnak. A rekreáció terü-

leteit tekintve sok helyen jelen vannak. Lehet rendszeresen, rekreációs jelleggel űzött tevé-

kenység is (pl. társastánc órák), de lehetnek animációs és szórakoztató programok elemei is

(pl. ismerkedési est programja) eseti jelleggel. A táncok, kiegészülve a zenével, fontos alkotó-

elemei a rekreációnak. A zene és a tánc kapcsolódása egy sajátos területe a rekreációnak,

amely kapcsolódik a művelődéshez, a szórakozáshoz és a kikapcsolódáshoz is.

A tánc és a tánc jellegű mozgások a mozgás-, az érzelmi és a műveltségi fejlődésében,

gyarapodásában, valamint a szociális és kulturális tevékenységekben is fontos szerepet tölt

be. Más mozgáshoz, sporttevékenységhez nem hasonlítható módon fejleszti a koordinációt,

Fizikai rekreáció

Tánc és tánc jellegű mozgások

Turisztikai célú tevékenységek

Mozgásos játékok

Rekreációs célú sportok

66

egyes motoros képességeket és a mozgás általi kifejezőképességet. Ez a terület adja a művészi

jellegét és a kiemelt sajátosságait a táncnak. A táncok során fejlesztett mozgásalapok már a

korai életkorai szakaszokban hatással vannak a későbbi sporttevékenységekre is, számos ké-

pességet fejleszt játékosan, élménygazdagon, szórakoztató módon (Pigniczkyné, Lévai,

2015).

Az elmúlt időszakban a tánc oktatása kissé háttérbe szorult, de a rekreációnak és a foko-

zódó igényeknek köszönhetően újra reneszánszát kezdi élni. Korábban a nomád törzseknél,

de a lovagkorban is fontos szerepe volt. Meg kell említeni emellett az ősi közösséget is, ahol

a rituálék fontos eszköze volt a tánc és a tánc jellegű mozgások. A falusi és a városi kultúrák-

ban a korabeli „táncházak” szintén segítették a tánc fejlődését. A városi táncmesterek eseten-

ként szemérmes rejtettségben, lakások mélyén vagy magániskolák társas légkörében készítet-

ték fel az arisztokrata fiatalokat a bálokra, teadélutánokra. A falusi felnőttek nem szerveztek

ugyan tánciskolát, szervezett táncalkalmat gyerekeknek, akik a táncolási kedvet és ezzel együtt

a tánctudást állandóan bővítve automatikusan átvették, „ellesték”, s a maguknak megrende-

zett eseményeken eljátszották a felnőttek mulatságait (Pigniczkyné, Lévai 2015).

Napjainkra sem veszítették el a tánc és a táncos programok, valamint a tánc jellegű moz-

gások varázsukat, számos új formával bővült ugyanis a táncok köre. A rekreációban jelen van

a társastánc, a modern tánc, a divattánc, a néptánc, a standard táncok (angol keringő, tangó,

bécsi keringő, slow-fox, quick-step), illetve a klasszikus latin-amerikai táncok (samba, rumba,

mambo, cha-cha-cha, paso doble, jive), vagy azok napjainkra népszerű modernebb változatai

(pl. zumba).

A tánc és a tánc jellegű mozgások célja

A tánc és tánc jellegű mozgások célja eltérő. Célszerű az alapján csoportosítani, hogy rend-

szeresen vagy alkalomszerűen végezzük ezt a mozgásformát. A rendszeresen űzött tánc céljai

megegyeznek a rekreáció általános céljaival. Ide tartozik:

kikapcsolódás

stressz levezetése

jó közérzet biztosítása

társasági élmény

fizikai fittség növelése

67

külalakkal, megjelenéssel kapcsolatos szempontok

mozgáskultúra, koordináció fejlesztése

rendszeres fizikai aktivitás megvalósítása

Az alkalmi jelleggel űzött tánc céljai között megjelenhet:

szórakozás

pozitív élmények

új mozgásforma (táncok) kipróbálása

közösségfejlesztés

hasznos időtöltés

mozgásos rekreációban részvétel (animációkban, szállodai szolgáltatásokban, re-

kreációs programokban való részvétel)

A fizikai rekreáció megvalósítása érdekében űzött táncos mozgásformákat meg kell kü-

lönböztetni a versenytánctól és annak céljaitól. A versenytánchoz kapcsolódó célok rendszere

és tartalma egészen más, mint a rekreációs táncé, ezért ezt nem is taglaljuk bővebben.

4.2.2. A turisztikai célú tevékenységek

A fizikai rekreáción belül önálló csoportot képeznek a turisztikai célú tevékenységek és

annak különböző válfajai. Ide tartozik a kirándulás, a túrázás (vízi, szárazföldi), a sportmá-

szás, a magas- és alacsonyhegyi túrázás és a hegymászás is. Ezek a tevékenységek a rekreáció

kialakulásának kezdeti szakaszát megelőzően is jelen voltak, nagy tömegeket mozgattak meg.

Ezek az egyik legklasszikusabb és legkedveltebb rekreációs tevékenységek, hiszen az év bár-

mely szakában a világ bármely pontján űzhetőek. Számos kihívást tartogatnak előképzettség-

től és tudásszinttől függetlenül, hiszen mindenki találhat magának olyan turisztikai célú tevé-

kenységet, amely felkészültségének megfelelő (pl. ugyanaz a túraútvonal az év négy évszaká-

ban mind látványban, mind teljesíthetőségben képes mást nyújtani). A legkedveltebb tevé-

kenységek közé tartozik a gyalogtúra, a vízitúra, a kerékpártúra és a lovas túra.

A turisztikai célú tevékenységek egyik legfőbb előnye, hogy természetközeliek, a szabad

levegőn valósulnak meg. Általában a lakóhely elhagyásával járnak, így jelentősen támogatják

a kikapcsolódást, a pihenést és a relaxációt. A rekreációs célú turizmus, a turisztikai célból

68

űzött tevékenység korábbi kedveltsége mellett az elmúlt évtizedekben is az egyik legfonto-

sabb szolgáltató szektor volt, és napjainkban is az maradt. Számos lehetőség nyílik ma már

akár szervezett túrákon való részvételre, akár önállóan kijelölt útvonalakra is.

A turisztikai célú rekreációs tevékenységeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy űzésükhöz

szükséges-e valamilyen sporteszköz. Ennek megfelelően lehetnek eszközzel és eszköz nélkül

megvalósított turisztikai célú tevékenységek. Az eszközzel megvalósított tevékenységek azok

a rekreációs tevékenységek, amelyek megvalósításához valamilyen eszköz, jármű, vagy esetleg

állat szükséges. Ilyenek lehetnek például a vízi- a kerékpáros- vagy a lovas túra. Az eszköz

nélküli túrák csoportjába tartozik a gyalogtúra, az alacsony hegyi túra. Ezek a legkönnyebben

űzhető tevékenységek, hiszen nem szükséges eszköz hozzá, így bárki kipróbálhatja.

A turisztikai célú rekreációs tevékenységek megvalósítása általában nagyobb előkészülete-

ket igényelnek, adhoc jelleggel ritkán megvalósíthatók. Fontos, hogy minden esetben készít-

sünk túratervet, és rendelkezzünk friss, pontos túratérképpel is. Tervezzük meg az adott idő

alatt megtehető távot. A tervezésnél vegyük figyelembe a túrán részt vevők felkészültségét,

sportági előképzettségét is. Jelöljük ki a pihenők konkrét helyét és időtartamát. Mindenképp

tájékozódjunk az időjárási viszonyokról és a tervezett túraútvonal megközelíthetőségéről,

használhatóságáról. Ha lehetőségünk van rá, egyeztessünk a túraútvonalat jól ismerő szak-

emberekkel, illetve lehetőség szerint a helyiekkel is, hiszen ők rendelkeznek a legfrissebb és

a legtöbb információval a környékről. Mindenképp gondoljunk a balesetvédelemre, illetve

készüljünk fel kisebb-nagyobb balesetek kezelésére, megoldására.

Minden turisztikai célú rekreációs tevékenységre igaz, hogy kezdőknek, a túrázásban ke-

vésbé gyakorlott személyeknek érdemesebb szervezett túrákon részt venni, illetve megfelelő

szaktudással és helyismerettel rendelkező rekreációs szakember segítségét igénybe venni. A

túravezető (rekreátor) rendelkezik azokkal az alapvető fontosságú ismeretekkel, amelyek

szükségesek ahhoz, hogy biztonságos legyen a túra. A túravezető instrukcióit érdemes betar-

tani, illetve az élet- és balesetvédelemmel kapcsolatos szabályokat semmiképpen ne szegjük

meg!

A turisztikai célú tevékenységek célja:

69

Mindét csoport esetében jellemző, hogy a rekreációs tevékenység célja sokszínű, és függ

az azt űző egyén személyes céljaitól. A rendszeresen űzött turisztikai célú tevékenységek céljai

lehetnek:

kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása

kikapcsolódás

természetbe vágyódás

rekreációs szervezetek által szervezett rendszeres programokon részvétel

teljesített kilométerek „gyűjtése”

egyéni rekordok, teljesítmények megdöntése

Az alkalmi jelleggel űzött turisztikai célú tevékenységek célja lehet:

új élmények keresése

új mozgásforma kipróbálása

teljesítőképesség felmérése

hasznos időtöltés

mozgásos rekreációban részvétel

4.2.3. A szabadidőben űzhető mozgásos játékok

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok eredete messzire nyúlik vissza, hiszen a játék és

a szórakozás régóta kedvelt tevékenységek. Már a kultúrát és a közösségi életet is megelőzte,

hiszen ezek kialakulása az emberi társadalmak kialakulása előtt is létezett. A felhőtlen, szabad

játékot a gyermekkornak tulajdonítjuk, azonban az kortól független. Igaz, vannak életkori

specifikumok, ilyen például, hogy gyermekkorban nagy jelentőséget tulajdonítunk a játszva

tanulásnak, mégis egyre inkább háttérbe szorul ez mind az iskolában, mind a szabadidőben.

Felnőtt korban és idős korban is pozitív, rekreációs hatása van a játéknak, azonban ezen

életkori szakaszokban még inkább eltűnőben van, mint a gyermekek esetében.

Ezen jelenségek ellenére a rekreáció fontos elemének tekinthetjük a játékokat, és bátran

buzdíthatunk minden korosztályt a játékban való aktív részvételre. A fizikai rekreáció céljai-

nak szem előtt tartása végett elsősorban a mozgásos játékokra helyezzük a hangsúlyt, azon-

ban vannak olyan célcsoportok (idősek, mozgásszervi, érzékszervi fogyatékosok), ahol ez

70

korlátozottan megvalósítható. Ezekben az esetekben a kevés mozgással járó, illetve a mentá-

lis képességeket igénylő játékokkal pótolható a játék öröme, illetve a különböző videojátékok

lehetővé teszik a valós mozgás pótlásának lehetőségét.

A játék a tanulási folyamat része, hiszen az ember már csecsemőkortól így sajátítja el az

egyszerű mozgásokat is biológiai mozgásszükséglete révén. Minden ember életének jelentős

részét játéktevékenység tölti ki, s ennek fontosságát ki kell hangsúlyoznunk, s erre hagyatkoz-

nunk kell a sportszakemberi munka során. A játékra való igényt kihasználva nagyon sok célt

valósíthatunk meg, ezért a játékot nem szabad hasztalan tevékenységnek tekinteni (nevelői

hatások, motoros képességek fejlesztése, technika-taktika oktatásának előkészítése, pszicho-

lógiai problémák megoldása) (Morvay-Sey, 2011).

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok egyik megjelenési formája a csapatjátékokon

(labdarúgás, kézilabda, röplabda, kosárlabda) alapul, azonban célrendszere és megjelenése el-

tér attól. A bajnokságban részt vevő labdarúgó nem sorolható ide, azonban a szabadidejében

focizó személy a rekreációnak ezen változatát űzi. A klasszikus sportjátékok fejlődésével szá-

mos sportág rekreációban jobban megvalósítható változata is jelen van ma már a rekreáció-

ban (pl. strandfoci, strandkézilabda, strandröplabda, street ball, futsal, stb.). Ezek a sportágak

a klasszikus sportjátékokra épülnek, azonban könnyen űzhetőek szabadidőben, illetve a sza-

bályrendszere jobban alkalmazkodik a rekreációhoz. Ezen mozgásformák űzését támogat-

hatja, hogy a tanulók az iskolai testnevelésben tanulják a sportjátékokat, ezáltal megismerik

azokat, így megfelelő ismeretekkel és tudással rendelkeznek.

A csapatjátékok népszerűsége vitathatatlan, ugyanakkor kezd háttérbe szorulni a lakosság

által leggyakrabban űzött sportágak listáján. Ennek egyik oka az, hogy a sportjátékokhoz

megfelelő infrastruktúra, létesítmény szükséges (pálya, asztal, kosárpalánk, háló stb.). Emel-

lett a sportjáték űzéséhez alkalmas felszerelés (ütő, bot, labda stb.) is rendelkezésre kell, hogy

álljon, és természetesen, mint minden csapatjátékhoz, csapatra, azaz a sportágat ismerőkre és

szeretőkre is szükség van. Megfelelő szervezést igényel ezen személyek adott helyre, adott

időpontra való koordinálása. Ez amiatt is nehéz, mivel előfordulhat, hogy az adott sportágat

űzők szabadideje nem, vagy csak részben fedi egymást.

A csapatjátékok mellett számos más sportjáték is bevonható a rekreációs tevékenységek

közé. Ilyen például az asztalitenisz, az amerikai football, a bandy, a lábtenisz, a lábtoll labda,

a heki, a különböző ütős sportágak (teniszbaseball, softball, floorball, golf, gyeplabda,

71

speedminton, korfball, tollaslabda, stb.). Elérése kissé korlátozott, de mint új mozgásforma

kipróbálásra érdekes lehet a jégkorong, a krikett, a lovaspóló, a curling vagy a vízilabda. Ked-

veltek még a frizbi, a petanque, a biliárd, a bocsa, a bowling, a darts, a teke stb. A felsorolt

sportágakat tovább bonthatjuk aszerint, hogy hányan játszhatják, így megkülönböztetünk

csapat, páros illetve egyéni sportjátékokat.

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok között érdemes megemlíteni a népi játékokat

is. Ezek tradicionális jellegűek, nagyban meghatározták a kultúra és a testkultúra fejlődését.

Kulturális jellemzőket, értékeket hordoznak, a hagyományok ápolásában nagy szerepük van.

A világ teljes játék-tárházát nehéz lenne összeállítani, hiszen az mérhetetlenül gazdag, szinte

áttekinthetetlen. A globalizáció hatása miatt, illetve a fizikai határok szűkülése hatására egyre

több népi játék lépi át az országhatárokat, és kerül be távolabbi országok népeinek kedvelt

játékai közé, így megismerhetjük és kipróbálhatjuk azokat. A különböző tradicionális játékok

terjedésének és térhódításának köszönhetően az adott játékok nemzeti és nemzetközi szö-

vetségekkel és saját versenyrendszerrel is rendelkeznek, rendelkezhetnek. Ismert tradicionális

játék például a korfball (Hollandia), petanque (francia), frizbi (amerikai), krikett, lovaspóló

(Anglia) (Lukácsy, 1964).

A szabadidőben űzhető mozgásos játékok célja

A szabadidőben rendszeresen űzött mozgásos játékok céljai lehetnek:

kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása

kikapcsolódás, szórakozás

játékélmény rendszeres átélése

csapategység, közösség kialakítása

közösségi élmény

kreativitás fejlesztése

stratégiai gondolkodás fejlesztése

taktika megvalósítása

Az alkalmi jelleggel szabadidőben űzhető mozgásos játékok célja lehet:

új élmények keresése

új játékok kipróbálása

72

mozgásos rekreációban részvétel

csapategység, közösség kialakítása

közösségi élmény

kikapcsolódás, szórakozás

játékélmény rendszeres átélése

4.2.4. Rekreációs célú sportok

A rekreációs célú sportok a fizikai rekreáció fontos részét adják, hiszen a rekreáció egyik

fontos építőkövére, a mozgásos tevékenységekre épülnek, melyek száma szinte korlátlan, így

a mozgásformák tárháza igen széleskörű. A rekreációs célú sportok között egyaránt megje-

lennek a teremben és a szabadban űzhető, valamint a téli és nyári mozgásformák.

A teremben űzhető mozgásformák között jelen vannak a rekreációs célzattal űzött erős-

portok (testépítés, erőemelés, súlyemelés), a küzdő- és önvédelmi jellegű sportok (judo, bir-

kózás, karate, ökölvívás, önvédelem, stb.), illetve a sportjátékok4. Ezen mozgásformák elő-

nyei között jelennek meg, hogy az időjárástól függetlenek, bármely napszakban (akár kora

reggel vagy késő este) és évszakban űzhetőek. A teremsportok konstans körülmények között,

külső környezeti hatásoktól mentesen valósulnak meg. Ezen jellemzők miatt népszerűek is,

azonban figyelembe kell venni, hogy a természetben űzött tevékenységek esetében a termé-

szet és az időjárás körülményei pozitívan hatnak az egészségre és a terhelésre. Emiatt ha

lehetőségünk van, inkább szabadban űzzük az adott mozgásformákat. Nyugaton, de északi

országok esetében gyakorta találkozhatunk parkokban, játszótereken alapvetően teremspor-

tokat a természetben űzőkkel, például zumbázó, jógázó, capoeira-zókkal.

A szabadban űzhető mozgásformák előnyei közé tartozik a fentiekben említett, a termé-

szet erőinek pozitív hatása (oxigéndús levegő, hőmérséklet, páratartalom, természeti környe-

zet stb.). A szabadban űzhető rekreációs célú sportok lehetnek ciklikus, állóképességi jelle-

gűek (pl. kerékpározás, gyaloglás, kocogás), technikai jellegűek (motorsportok, quad-ozás,

bmx), természeti sportok (barlangi túrázás, tájfutás), vízi sportok (úszás, vízilabda, vitorlázás,

jetski). Rekreációs célú sport továbbá pl. a gördülő sportok (görkorcsolyázás, gördeszkázás,

rollerezés), a nordic walking, a vadászat, a sporthorgászás, illetve a téli rekreációs sportok is.

4 A sportjátékok rekreációs aspektusát a „A szabadidőben űzhető mozgásos játékok” című fejezetben fejtettük ki rész-letesen.

73

A téli rekreációs célú sportok közül az egyik legnépszerűbb a síelés, de természetesen az

egyéb téli sportok is ide tartoznak (pl. snowboard, telemark, hóroller /snowscott/ snowbike,

hófánkozás /snow-tubing/ hókajak, szánkózás, stb.). A téli mozgásformák kedveltégét biz-

tosítja a természeti környezet, ahol megvalósul, a tiszta levegő, a jól szabályozható intenzitás

és terhelés, valamint a téli sportok varázsa.

A rekreációs célú sportok célja

A rekreációs célú sportok célrendszere igen széleskörű. Ez adódik egyrészt a rekreációs

célú sportok igen széles köréből, másrészt ezen tevékenységek kedvező egészségre gyakorolt

hatásából. A rekreációs célú sportok űzése szintén lehet eseti jellegű, illetve rendszeres. A

rendszeresen végzett tevékenység céljai lehetnek:

kondicionális képességek fejlesztése, szinten tartása

koordinációs képességek fejlesztése, szinten tartása

kikapcsolódás

jó közérzet biztosítása

egészségmegőrzés

külalakkal, megjelenéssel kapcsolatos szempontok

rendszeres fizikai aktivitás megvalósítása

társasági élmények átélése

Az alkalmi jelleggel űzött rekreációs célú sportok űzésének célja lehet:

új élmények keresése

új sportágak kipróbálása

szabadidő hasznos eltöltése

mozgásos rekreációban részvétel

mozgáskultúra fejlesztése

A kapcsolódó tevékenységek között megjelennek azok a mozgásformák, amelyek legin-

kább a kardiorespiratórikus rendszerre hatnak kedvezően. Ide az alapvetően állképesség fej-

lesztését segítő mozgásformák tartoznak, pl. a túrázás, a görkorcsolyázás, a sírollerezés.

74

4.3. A fizikai rekreáció irányzatai

A fizikai rekreáció céljai a fentiekben tárgyaltak szerint sokfélék lehetnek. Azonban, ha a

kialakulásakor megjelenő egyik alapvető célját vesszük figyelembe, akkor mindenképp meg

kell említeni a civilizációval együtt járó hátrányok, valamint a civilizációs fejlődés negatívu-

mainak ellensúlyozását. A fizikailag inaktív, civilizált életünk egyik legnagyobb problémája a

mozgásszegény életmód és ennek káros hatásai. A különböző rekreációs tevékenységek űzé-

sének célja határozza meg, hogy az adott tevékenység, mely fizikai rekreációs irányzathoz

tartozik (például a vadvízi evezés tartozhat az outdoor irányzathoz éppúgy, mint az élmény-

keresőhöz, továbbá lehet hangsúlyosan rekreatív, vagy éppen teljesítményelvű a végzése).

A fizikai rekreációs irányzatokat a céljuk alapján célszerű csoportosítani. Így az alábbi

irányzatok lehetségesek:

outdoor

fizikai/fittségi

élménykereső

teljesítményelvű

egészség célzatú

A különböző irányzatokat nem érdemes szűk kategóriának tekinteni, hiszen az irányzatok

választását több tényező befolyásolja. Ilyen például a rekreációs tevékenységet űző életkora,

illetve a környezeti tényezők, lehetőségek is. Az irányzat megválasztását befolyásoló tényezők

még a „divat”, a kor szükségletei, a civilizációs kihívások, illetve a szakemberek felkészült-

sége.

A fiatalabb korosztály inkább a teljesítményelvű és az élménykereső irányzatokat kedveli,

de sokan választják a fittségi irányzatokat is. Az idősek körében is megjelenhet az élményke-

reső irányzat, de azok életkornak megfelelő változatai. Míg a fiatalabbak nagyobb arányban

próbálják ki az extrém sportokat élménykeresés céljából (pl. bungie-jumping, tandemugrás,

vízi-élményparkok), addig az idősebbek kevésbé megerőltető, nagy intenzitású élményeket

keresnek (pl. vízi túra, idősek játszótere). Az idősek körében ugyanakkor népszerű még az

outdoor irányzat is.

75

Időről időre a piacra kerülnek népszerű, divatos rekreációs szolgáltatások. Ilyenek például

a kalandparkok, a vízi- és vidámparkok, amelyek a kor szükségleteit, az elvárásokat igyekez-

nek kiszolgálni. Összességében tehát elmondható, hogy az irányzatok megválasztásának szá-

mos oka lehet, azokat életkortól, nemtől függetlenül lehet választani, a rekreációs tevékeny-

séget űző célja határozza meg, hogy melyik irányzathoz tartozik inkább.

9. ábra: A fizikai rekreáció irányzatai

4.3.1. Az outdoor irányzat

Az outdoor irányzat minden életkori szakaszban keresett, kiváló rekreációs tevékenység

űzésére ad lehetőséget. A természetbe vágyódás ősi életformánkban gyökerezik, emiatt min-

den természet-közeli sporttevékenység hordozza magában azokat a jegyeket, amelyektől ked-

veltek. Kialakulását az egykoron természethez, majd természet-közelséghez kötött életmó-

dunk iránti nosztalgia, valamint az egyre inkább urbanizálódó lakóhelyünkből menekülés egy-

aránt késztette. Az urbanizáció és a városok fejlődésének egyenes arányú következménye,

hogy a természetes élettér, az eredeti érintetlen természet, illetve a zöld területek aránya csök-

A fizikai rekreáció

Természetbe vágyódás/

Outdoor

Fizikai/fittségi Élménykereső

Extrém

Fun

Kaland

Teljesítmény-elvű

Egészség célzatú

Fitnesz

Wellness

76

ken. Ez főleg a nagyvárosokat érinti, ahol komoly időt vehet igénybe az utazás, ha termé-

szetbe szeretnénk kimenni. A természetes közeg pozitív élettani és relaxációs hatása miatt ez

az irányzat rendkívül népszerű.

Az outdoor irányzat a természethez, a szabadlevegőhöz kapcsolt irányzat. A friss levegő,

illetve a természetben űzött rekreációs tevékenységek élettani, illetve edzéshatása kedvezőb-

bek, mint a teremben űzött tevékenységeké. A természethez, szabadlevegőhöz kapcsolt

irányzat tevékenységei megvalósulhatnak hegyen, vízben (álló és folyó), erdőkben, mezőkön,

szabadidős parkokban, illetve minden olyan területen, ahol a természetes környezet erre le-

hetőséget biztosít.

Az outdoor irányzat célközönsége a tevékenység jellegének megfelelően változik. Eszkö-

zei között lehetnek:

hegyi-erdei: séta, túra, kirándulás, MTB túrák

kerekes: kerékpározás, görkorcsolya

téli:

havas sportok: sízés, snowboard, egyéb havas sportok (pl. kutyaszán, havas

túrák, motoros szántúrák)

jeges sportok: korcsolyázás, jégkorong, fakutya, jégmászás

vízi:

„saját erős”: evezés, kajakozás, kenuzás

„szeles”: vitorlázás, kite, szörfözés

„technikai”: vízisí, jetski

„extrém”: búvárkodás, rafting

légi: ejtőernyőzés, siklóerenyőzés, hőlégballon

nem rekreációs sport-típusú: vadászat, horgászás, kertészkedés, bográcsozás, grillezés

4.3.2. A fizikai/fittségi irányzat

A fizikai rekreációs irányzatban dominánsan vannak jelen a testi, motoros képességek fej-

lesztésére irányuló tevékenységek. Ebben az irányzatban szempontként jelenik meg a kül-

alakra, jól-kinézésre irányuló szemlélet, amely gyakran a környezet elvárásaiból, trendjeiből

fakadnak. A fittség értelmezésében itt elsősorban a kondicionális képességek jelennek meg.

77

Fittnek az tekinthető, aki megfelelő kondicionális képességekkel rendelkezik. Az egészség

összetevői esetében annak testi vonatkozása dominál.

A fittségi irányzat megjelenési formái:

1. Munkahelyi irányzat

A munkahelyi irányzat több évszázados múltra tekint vissza. Az ipari forradalom idő-

szakára tehető ennek az irányzatnak az erősödése, de már az azt megelőző korokban

(céhek családi napjai) is megtalálhatóak az alapjai. A munkahelyi irányzat esetében a

munkaadó oldaláról is megjelenik a rekreációval kapcsolatos igény a munkavállalók

irányába. Komolyabb megjelenése és fejlődése az 1970-es, ’80-as évekre tehető. Eb-

ben az időszakban jelenik meg, hogy a munkaadók nagyobb hangsúlyt fektetnek mun-

kavállalóik egészségére. Ez az egészség-megőrzési irány egyrészt fakad az adott mun-

kakör egyoldalú terhelésének a feloldására, másrészt a kikapcsolódásról, szórakozásról

is szól. Napjainkban számos formája ismert a munkahelyi irányzatnak. A legkorsze-

rűbb változata (általában multi cégek biztosítják) amikor a munkavállalók a munkahe-

lyükön, vagy ahhoz közeli sportlétesítményekben tudnak rekreálódni, felfrissülni, ki-

kapcsolódni (pl. szauna, masszázs, fitneszterem, wellness szolgáltatások stb.).

Hasonlóan eredményes változata, amikor a munkaadó rendszeres sportszolgáltatáso-

kat vásárol vagy biztosít a munkavállalók részére (uszodabérlet, táncbérlet, aerobic-

bérlet, masszázsjegy stb.), vagy béren kívüli juttatások keretében meghatározott ösz-

szegig minden hónapban juttatást kap a munkavállaló.

Harmadik típusa, amikor eseti jelleggel szervez programokat vagy vásárol rekreációs

szolgáltatásokat a munkaadó munkavállalói részére (pl. családi napok, sportnap, csa-

patépítő tréning, kirándulás, stb.).

2. Fitnesz irányzat

A fitnesz irányzat szintén a ’70-es években kezdett felerősödni, amikor is az inaktív

életmóddal kapcsolatos kutatások száma felerősödött, és bizonyítást nyert annak

egészségkárosító hatása is. Ekkor jelent meg a fitnesz, mintegy az inaktív életmód

ellensúlyozója. Az „újra divatba jött testkultúra” a „kulturált test” üzenetet hordozza

magában. Itt jelenik meg a külalakkal, a megjelenéssel kapcsolatos igényesség, azaz

amikor valaki tudatosan éli az életét, és fontos szempont számára a megjelenés. A

78

fitnesz irányzat rekreációs aspektusánál fontos megemlíteni, hogy ez az irányzat mesz-

sze nem támogatja a testképzavarosságból eredő problémák kibontakozását, sem a

túlzottan (kórósan) sovány (anorexiás esetek) megjelenést, sem a mértéktelen izom-

tömeg gyarapítás (inverz anorexia) miatti túlzottan izmos testalkatot. A rekreációs fitt-

ségi irányzat a többi rekreációs tevékenységhez hasonlóan egészségközpontú és mér-

tékletesen végezendő.

Ez az irányzat kezdetben a test- és alakformálást tűzte ki célul, majd ezen cél elérése

érdekében további területekkel is kiegészült (pl. táplálkozás, diéta, edzéselmélet, esz-

közhasználati ismeretek, stb.)5.

4.3.3. Az élménykereső irányzat

Az élménykereső rekreációs tevékenységek is életkor függetlenek, hiszen a mozgással, a

sporttevékenységekkel kapcsolatos pozitív élmények nem függnek az életkortól. Már maga a

rekreációs céllal végzett mozgásos tevékenységek is pozitív élményt biztosítanak, örömforrá-

sok. A tevékenységben résztvevők számára kisebb-nagyobb kihívást jelent a rekreációs tevé-

kenység, valódi vagy vélt veszélyeket is kínálhat az azt keresők számára. Az élménykereső

rekreációban részt vevők habitusuknak, céljaiknak megfelelő rekreációs tevékenységet keres-

nek maguknak. Pl. egy időskorú számára, aki még nem vett részt vízi túrán, maga a síkvízi

túrakenuzás is pozitív élményt biztosít, míg egy, a veszélyt jobban kereső személy egy komo-

lyabb rafting túrán tudja ezt átélni.

Az élménykereső rekreációban részt vevőket élmény-habzsolónak is nevezhetnénk, hiszen

keresik a kihívásokat, keresik az adrenalinnal fűzött szituációkat. Az élmény és a fokozott

distressz mellett az élménykereső irányzat stresszoldó, élménynyújtó hatású is egyben. Nép-

szerűségét, tömegesedését a teljesítménykényszerből, a munkamániából, a monoton munka

és a gépiesen élés világából szabadulni igyekvők sokasága adja. Az élménykereső rekreációs

tevékenységben részt vevő a korábban megszokott élethelyzetekből, a napi körforgásból ki-

szakadva újszerű tevékenységeket űz, amely már önmagában is megvalósíthatja a rekreáció

egyes céljait.

Az élménykereső rekreációs tevékenység eszközei: a játék, a fun-, kaland- és extrémportok.

1. Játék

5 A fitnesz irányzatról részleteiben szólunk még az egészség célzatú irányzatok fejezetben.

79

A játék az egyik legősibb szórakoztató, rekreatív tevékenység, amelyet széles körben

lehet űzni. A játék tipikusan az a rekreációs tevékenység, mely mind a fizikai, mind a

szellemi rekreációban fontos szerepet tölt be. A játékban való részvétel szintén kortól

független, hiszen minden korosztály számára fontos a játékos tevékenység, illetve az

életkor-specifikus játék. A játékokról általánosan elmondható, hogy élményhordozók,

magas érzelmi töltetűek, ezáltal a rekreáció céljai közül leginkább a szórakozást, a ki-

kapcsolódást, az érzelmi feltöltődést valósítják meg.

2. Fun-rekreációs sportok

A fun-sportok még inkább hangsúlyozzák a rekreációs tevékenység szórakozással, él-

ménnyel kapcsolatos oldalát. Ezt a tevékenységet űzők tudatosan választják a jó köz-

érzet biztosítása miatt. A fun-sportoknak lehet aktív és passzív oldala is, de mindkettő

élménygazdag. A fun clubok tipikusan a passzív oldalát jelenítik meg ennek a tevé-

kenységnek. Ilyenek például a szurkolói klubok (amikor valaki kedvenc csapatának

szurkolva belföldön és külföldön egyaránt elkíséri a csapatot szurkolás céljából). Az

aktív élménykeresők „fanatikus” sportrajongók. Szabadidejük egy részét arra áldoz-

zák, hogy felkészüljenek komoly kihívást jelentő eseményekre (pl. Spartan race,

brutálfutás, teljesítménytúrák).

3. Kalandsportok

A kalandsportok fókuszában dominánsan olyan tevékenységek keresése áll, amely

nem tartozik az ember hétköznapi életéhez, de sportolási, rekreációs tevékenységei-

hez sem. Emiatt az adott rekreációs tevékenység megítélése szubjektív, egyénfüggő.

Csak az egyén megszokott, hétköznapi életviteléhez mérten ítélhető meg, ahhoz vi-

szonyítva kap értelmet (pl. egy nagyvárosi gyermeknek kaland, ha sátorban, esetleg

nomád körülmények között tölt el néhány napot, ugyanez a tevékenység egy magas-

hegyi túrázónak már nem meríti ki a kaland fogalmát).

A kalandsportok megvalósulhatnak természetes környezetben (pl. vízi túra), de épített

környezetben is (pl. kalandpark), nem igényelnek alapesetben luxuslétesítményeket,

de kiváló, biztonságos felszerelést igen. Ezeket a felszereléseket általában a szolgálta-

tást biztosító cégek biztosítják (pl. kalandpark, bob pálya üzemeltetője). Magunk által

szervezett kalandsportok esetében kiemelten figyeljünk a felszerelés megfelelőségére

és a biztonságra (pl. ne induljunk el vízi túrára védőfelszerelés, mentőmellény, men-

tőkötél stb. nélkül).

80

4. Extrém sportok

Az extrém sportok a fizikai rekreációs és a hétköznapi sporttevékenységektől jelentő-

sen eltérő sportokat foglalja magában. Célja lehet a képességek határának megkere-

sése, a teljesítmény maximalizálása, a teljesíthetetlen teljesítése. Az extrémitást több

tényező önmagában vagy együttesen megjelenő formája adhatja:

– a kiemelt időtartam, energiafelhasználás (Ironman, 5x-ös, 10x-es maraton, si-

vatagi futás)

– veszély: tandemugrás, base jumping

Együttesen megjelenő formája lehet a föld körüli túrák (kerékpár, futás, kajak), ahol

az emberi teljesítőképességek határát feszegeti a túra teljesítése.

10. ábra: Az élménykereső rekreációs tevékenységek célközönsége

4.3.4. A teljesítményelvű irányzat

A teljesítményelvű rekreációs irányzat, más néven a teljesítményközpontú rekreáció a tel-

jesítményről és a teljesítményfokozásról szól a rekreáció eszközeivel és mozgásformáival. A

teljesítményelvű, teljesítményközpontú rekreációs tevékenységeket esetenként rosszul értel-

mezik, és csak a teljesítmény oldaláról közelítik meg. Ezen szemlélet már súrolja a verseny-

sport és az élsport határát, azonban itt is meg kell említeni, hogy a kettő között lényeges

különbség a cél, ami miatt valaki versenysportol, vagy teljesítményközpontú rekreációban

vesz részt. A teljesítményközpontú rekreációs tevékenységek megvalósulhatnak önálló tevé-

Játék:

mindenki

Fun:

serdülőtől a fiatal felnőttig

Kaland:

mindenki

Extrém:

fiatal felnőttek

Élménykereső rekreációs

tevékenységek

81

kenységként is, de gyakoribb, és a széles körben való elterjedését is jobban támogatja a telje-

sítményközpontú szabadidősport események (pl. Balaton átúszás, Mountain bike-maraton).

Ezek az események alapfeltételei a teljesítményközpontú rekreáció megvalósulásának, kipró-

bálásának.

A teljesítményközpontú rekreáció eszközei a tömegversenyek, a teljesítménytúrák, az ext-

rémitás területéhez is tartozó rendkívüli távolságok leküzdése. Célcsoportját tekintve a fiata-

labb korosztályok számára alap esetben nem javasolt (kisgyermek, gyermek, serdülő, ifjúsági).

A fiatal felnőtt korosztálytól javasolt, igaz, szívesen űzik az idősebb korosztály tagjai is, illetve

vesznek részt teljesítményalapú kihívásokban, mégis ellenjavalt minden olyan tevékenység,

amely meghaladja a résztvevő korából, egészségi állapotából, felkészültségéből fakadó szin-

tet, azaz hiába van általában minden ilyen teljesítménypróbát megelőzően általános orvosi

vizsgálat, azzal a fokozott terhelés hatására adott válaszreakciók egy része nem szűrhető ki.

Minden korosztály számára fontos üzenet, hogy csak abban az esetben szabad részt venni

ilyen jellegű teljesítménypróbákon, ha arra edzettségileg megfelelően felkészültünk. Ezért

sem javasolt a fiatal korosztály számára. Ezen rekreációs tevékenységnél figyelembe kell

venni, hogy célcsoportja jóval szűkebb, mint a többi fizikai rekreációs tevékenységnek. A

teljesítmény-orientáció miatt egyes formái szinte csak a fiatal felnőtt korosztály számára elér-

hetőek illetve javasoltak.

Promóciós jelleggel népszerűek a komoly embert próbáló kihívások mellett a fiatalabb

korosztályok számára is versenyek kiírása ugyanazon teljesítményversenyeken. Ilyen például

az ultramaraton, maraton versenyeken a „maratonka” versenyszámok kiírása lényegesen rö-

videbb távokon (pl. 1, 2, 4 km), vagy épp a triatlon Ironman versenyeken az IronKid’s ver-

senyek.

4.3.5. Az egészség célzatú irányzat

Az egészség célzatú irányzat a rekreációnak az az irányzata, mely a rekreáció egyik alapvető

építőkövét tartja leginkább szem előtt. Kifejezetten az egészség megóvása, fenntartása a célja

preventív jelleggel, azaz a betegségek kialakulásának megelőzésében van szerepe. A primer

prevenció mellett a secunder prevencióban és a rehabilitációban is rendkívül fontos, azaz a

regeneratív, kompenzációs és rehabilitációs szempontok is jelen vannak. Fontosságát a civi-

lizációs ártalmak térhódítása, a betegségek kialakulásának felerősödése, a lakosság egészségi

82

állapotának romlása minden korosztályban, valamint a népesség fogyása egyaránt indokolja,

felerősíti. Az egészség célzatú rekreáció eszközeinek felhasználásával jelentős hatás érhető el

a civilizációs betegségek kialakulásának megelőzésében, az egészség fenntartásában és a mi-

nőségi élet megteremtésében.

Az egészség célzatú rekreációs tevékenységek pozitív hatásai megjelennek6:

a szív, az érrendszeri és a keringési betegségek megelőzésében

a belgyógyászati megbetegedések esetében

a civilizációs betegségek kompenzálásában

pl.: magas vérnyomás, diabétesz, pszichés eredetű betegségek, pszichoszomatikus

betegségek, magas koleszterin, túlsúly, elhízás

csont-, ízület-, gerincbetegségek esetén

Az egészség célzatú rekreációs tevékenységek alrendszereihez tartozik a fittségi, a sportági

és a wellness irányzat.

1. Fittségi irányzat

A fittségi irányzat rekreációs irányzatként az 1970-es évek közepétől, az USA-ból in-

dulva terjedt el a kényelmesedő élet (fizikai inaktivitás) ellentételezésére kibontakozó

választevékenység. Célcsoportja elsősorban a fiatal felnőtt és részben a középkorú

felnőtt korosztály. Az egészségközpontú szemlélet mellett célja a fittség kialakítása.

Kapcsolódik a fizikai/fittségi irányzathoz, hiszen céljaik között hasonlóságok is meg-

jelennek. A fittség a fitnesz fogalmából alakult ki, korábbi értelmezésében az állapotot

és a célt is jelentette. Ebből fakadóan sokan a kondicionális képességek fejlesztését

értették, értik alatta. Célja között a teherbíró képesség növelése is megjelenik, azonban

nem szűkíthető le a kondicionáló, a fitneszterembe járásra, nem csupán az izmok fej-

lesztésére irányul. A kondicionálás mellett természetesen egyéb szempontok is meg-

jelennek (pl. cardio-edzések, nyújtás-lazítás).

2. Wellness

A wellness fogalma és a jelenség is a fitnesszel egyidejűleg a ’80-as évek elején az USA-

ban alakult ki, formálódott. Két fogalomból, a well-being és fitness fogalmából jött

6 a teljesség igénye nélkül

83

létre egy szóösszetételként. Magában hordozza a jól-létet, a jól-érzést és a fittséget is.

A wellness maga az életminőség javítására irányuló tevékenység. Szemben a fitnesz

test-irányultságával, a wellness az egészséget a totális értelmezésnek megfelelően ke-

zeli. A fittség mellett fókuszba helyezi a kikapcsolódást, a szórakozást is. Fontos

szempont ugyanakkor, hogy a mozgásos tevékenységek és a mozgásos rekreáció is

alkotóeleme legyen a wellnessnek. Ennek hiányában nem beszélhetünk wellnessről,

hiszen a mozgásos tevékenység éppúgy alkotóeleme kell hogy legyen, mint a passzív

rekreációs tevékenységek. Napjainkra ugyanakkor egyfajta sikerkoncepcióvá vált, ke-

resett szolgáltatás lett, amely az egészség szempontjából fontos tudományos felisme-

réseket, eredményeket is összekapcsolja, valamint kikapcsolódást, szórakozást is kínál.

Ez a komplexitás (fizikai rekreáció, pihenés, kikapcsolódás, egészségfejlesztés, egész-

ség-tanácsadás) adja a wellness kiváló ismérveit.

Eszközei között jelen van az egészséges életmód megvalósítása, a mozgásos tevékeny-

ségek, a kényeztető és szépészeti programok, a kikapcsolódás, a szórakozás, a harmo-

nikus társas és társasági kapcsolatok. Ezeket a szolgáltatásokat komplex módon kínál-

ják a wellness szállodák, amelyek gyakorlatilag minden igényt kielégítően az egészség

megőrzésére és fejlesztésére alkalmas eszközökkel és létesítményekkel is felszereltek.

A modern wellness szolgáltatók rendelkeznek vizes létesítményekkel (élmény-, ter-

mál-, gyermek-, úszómedence, csúszdapark, kneipp-medece, stb.) fitneszteremmel,

szauna világgal (finn-, infraszauna, gőzfürdő), masszázs szolgáltatások széles körével,

fitt-bárral, szépítészeti és gyógykezelésekkel, valamint célcsoport-specifikus animációs

programokkal.

Célcsoportját tekintve elsősorban a közép- és érett felnőtt, valamint az idős korosztály

alkotja. Ennek egyik oka, hogy ezek a szolgáltatások komplexitásuk és magas színvo-

naluk miatt költségigényesek. Azok tudnak wellness szolgáltatásokat vásárolni, akik

rendelkeznek fizetőképes kereslettel. A másik oka pedig, hogy olyan szolgáltatásokat

(is) tartalmaz, melyre ezek a korosztályok fogékonyabbak (szépítészet, relaxáció,

gyógykezelések).

84

4.4. Felhasznált irodalom

Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok. Önkormányzati Minisztérium, Sport Szakállamtit-

kárság, Budapest

Bartha Csaba (2010): Rekreáció elmélet és módszertan. Oktatási segédanyag. SE-TSK.

www.tf.hu

Charles Corbin, Guy Le Masurier, Dolly Lambdin, Meg Greiner (2010): Fitness for Life:

Elementary School Wellness Sign Pack. Human Kinetics. Champaign, IL.

Claude Bouchard, Steven N. Blair, William Haskell (2012): Physical Activity and Health-2nd

Edition. Human Kinetics. Champaign, IL.

Denise M. Anderson (eds.)(2013): Introduction to Recreation and Leisure. Human Kinetics.

Chamaign, IL.

Fertman, C.L., Allensworth, D.D. (2010): Health Promotion Programs: From Theory to

Practice by Society for Public Health Education. Jossey-Bass. Hoboken, NJ.

Karla Henderson (eds.) (2010): Dimensions of leisure for life. Human Kinetics. Champaign, IL.

Ken Gilbertson, Timothy Bates, Terry McLaughlin, Alan Ewert (2006): Outdoor Education.

Human Kinetics. Champaign, IL.

Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana. Fitness Kft., Budapest.

Liesbet Delport, Paula Volschenk (2015): Eat Smart for Sport. Tafelberg Publishers Ltd, Cape

Town

Mary Ellen Clancy (2006): Active Bodies, Active Brains. Human Kinetics. Champaign, IL.

Rhonda Clements, Amy Meltzer-Rad (2012): Urban Physical Education. Instructional Practices

and Cultural Activities. Human Kinetics. Champaign, IL.

Richard F. Mull, Brent Beggs, Mick Renneisen (2015): Recreation Facility Management eBook

With Web Resource Design, Development, Operations and Utilization. Human Kinetics.

Champaign, IL.

85

Révész László, Bíró Melinda, Müller Anetta

5. REKREÁCIÓ ÉS A MINŐSÉGI

ÉLET: A TÖKÉLETES KÖZÉRZET.

A COOPER-I EGYENSÚLYI ELV

Az egészséges életmód népszerűsítésére íródott a sokak által ismert Kenneth Cooper „A

tökéletes közérzet programja” című könyve (1990). A szerző írása szerint a tökéletes köz-

érzet megvalósításához szükséges az egészség alapvető összetevőinek rögzítése és beépítése

az életvitelünkbe. Könyvében Cooper részletesen tárgyalja a minőségi élet megvalósításához

szükséges feltételeket, a tökéletes közérzet elérésének útját. Az alábbi összetevőket jelöli meg,

melyek az egészséges élet (tökéletes közérzet) kialakításához szükségesek:

mozgásos aktivitás, különös tekintettel az aerob testgyakorlatokra,

egészséges táplálkozás, érzelmi egyensúly,

a munka – terhelés – pihenés megfelelő aránya,

szórakozás, hobbik, játékok, rekreatív és lazító gyakorlatok a stresszhelyzetek ol-

dására,

életviteli szokások kialakítása,

a család és a társas kapcsolatok rendszeréhez való igazodás,

szervezetünk egyensúlyának ellenőrzése (orvosi vizsgálatok, fittség-vizsgáló eljárá-

sok),

különféle testgyakorlatok előnye, jelentősége.

Az egészség fenntartásához és a jó közérzet megtartásához szükség van tehát az egyensúly

megtalálására. Az egészség fogalmára visszatekintve látható, hogy a fogalomértelmezésben is

jelen volt az egyensúly, a testi, lelki, szociális, a jól-lét (wellbeing) állapota. Életvitelünk alko-

tóelemeit egyensúlyban szükséges tartani mind a három területen, azaz szükséges mind a testi,

mind a lelki és szociális összetevőkre is megfelelő mennyiségű időt fordítani. Pl. a munka és

a pihenés arányát, vagy épp a szórakozás, művelődés arányát is meg kell találni. Ha valaki

86

nem törekszik az egyensúly megtalálására, pl. túl sokat edz és nem pihen eleget, túledzettség-

hez, rosszabb esetben egészségromláshoz vezethet annak ellenére, hogy az edzés természe-

tesen fontos az egészség szempontjából. Ennek ellentétpárja is igaz, ha valaki nem mozog

eleget, az is az egészsége rovására mehet.

Mind a szervezet, mind a körülöttünk lévő környezet és a világ működéséhez is szükség

van az egyensúlyi állapotra. Ha sikerül az egyensúlyi állapotot biztosítani, akkor alakul ki Co-

oper (1990) szerint a tökéletes közérzet.

Összegezve a tökéletes közérzet állapota három alapvető emberi szükséglet kielégítésével

érhető el, mellyel biztosítható az általános egyensúly, amely szükséges a minőségi élethez, a

tökéletes közérzethez. A Cooper által meghatározott három alapvető terület a testmozgás

(aerob testgyakorlás), a táplálkozás (PÉT: pozitív étkezési terv) és az érzelmi egyensúly7.

11. ábra: A tökéletes közérzet alapvető szükségletei (Cooper, 1990 alapján)

5.1. Az aerob testmozgás

Az aerob jellegű testmozgás fontos összetevője az egészség megőrzésének, fenntartásá-

nak. Az aerob jelleg arra utal, hogy hosszabb időintervallumban, de alacsonyabb intenzitással

7 A Kenneth H. Cooper által meghatározott területekhez kapcsolódó ismeretek olyan mértékűvé fejlődtek az elmúlt időszakban, hogy azok részletes bemutatása meghaladja a fejezet kereteit, így azokat csak röviden mutatjuk be.

P.É.T.

Érzelmi egyensúly

Aerob testmozgás

87

végez valaki testmozgást, így az energianyerési folyamatok nagyobb részben oxigén jelenlé-

tével valósul meg a mitokondriumban. Elkerülhető a tejsav nagy mennyiségű termelődése is.

Tipikus ilyen mozgásforma az úszás, a kerékpározás, a sétálás, a futás, a nordic-walking, az

aerobik, a túrázás, a síelés, stb.

Az aerob testmozgásnak számos pozitív hatása van, ezért is javasolt minden életkori sza-

kaszban aerob jellegű testmozgást is végezni. Az edzésösszetevők, az intenzitás, az ismétlés-

szám és a terjedelem is jól szabályozható. Az aerob testmozgás jótékony hatásai:

a szív és a keringési rendszert fejleszti

javítja a tüdőkapacitást

segít a vérnyomás optimális szinten tartásában

fokozza a szervezet ellenállóképességét és az anyagcserét

jótékonyan hat a koleszterinszintre

fokozza a csontrendszer stabilitását

stressz-levezető hatású

jó közérzetet biztosít

Az aerob testmozgás optimális mennyisége függ az életkortól, a nemtől, az egészségi álla-

pottól, az edzettségi állapottól és céljainktól is, hogy mit szeretnénk elérni az aerob testmoz-

gással. Különböző ajánlások léteznek mind a mennyiségét (időtartam és ismétlésszám), mind

az intenzitást tekintve.

Az egyik legfontosabb korosztály az iskolás korúak korosztálya. A gyermekek a nemzet-

közi HBSC (Health Behaviour in School-aged Children) tanulmánya szerint kevesebb, mint

kétharmada éri el a korának megfelelő fizikai aktivitási szintet, vagy éri el a nemzetközi aján-

lásnak megfelelő aktivitási szintet (CDC, 2008, 2011). Az érintett korosztály esetében meg

kell említeni az iskolai testnevelést, mint az egyik lehetséges helyszínt az aerob jellegű test-

mozgás megvalósítására, ugyanakkor az iskolai testnevelés célja lényegesen szerteágazóbb

ennél. A nemzetközi ajánlások kismértékben térnek el csak egymástól a javasolt mozgás-

mennyiség tekintetében. Konzekvensen a gyermekeknek és a fiataloknak, tehát az óvodás-

kortól a középiskola befejezéséig tett javaslat a minimum 60 perc napi mérsékelt-magas

88

(MVPA) intenzitású fizikai aktivitás, amely nagy része aerob jellegű. Egyes ajánlások ugyan-

akkor napi 100-120 percet javasolnak! Emellett ajánlatos a heti két vagy három alkalommal

végzett csontrendszert és izomerőt fejlesztő gyakorlatok végzése is.

A felnőttek esetében az egészség megőrzéshez és fenntartáshoz minimum heti 2-3 alkalom

javasolt, ahol az aerob testmozgás aránya legalább 30 perc. Az állóképesség, a keringés fej-

lesztéséhez ez az időmennyiség kb. 45-60 percre emelkedik. Az aktív, munkaképes korú la-

kosság a napi tevékenységek mellett sajnos nem fordít elegendő mennyiségű időt testmoz-

gásra.

Az idősek estében még rosszabb a helyzet a testmozgás mennyiségének tekintetében. Az

időskorúak elenyésző arány sportol, de a fizikai aktivitás is csak 10% arányban jelenik meg

(Toldy, 2009). Az életkor előrehaladtával az egészségi állapot jelentősen korlátozó tényező is

lehet a fizikai aktivitásban, mégis ugyanúgy, mint a felnőttek esetében itt is javasolt a két-

három alkalom. Amiben az idősek aerob tevékenységei eltérnek a fiatalabb korosztályokétól,

az a terhelés intenzitása, az ismétlésszám és a terjedelem. Ezeket egyénre szabottan kell meg-

határozni, de az alkalmanként 20-40 perc általános ajánlásnak mondható.

5.2. P.É.T. Pozitív Étkezési Terv

A táplálkozással kapcsolatos szakirodalom az elmúlt időszakban szignifikánsan növeke-

dett ugyanúgy, mint a területtel foglalkozó szakemberek száma is. Egy dietetikus bevonása a

rekreációs tevékenység megvalósításába ma már javasolt. A táplálkozás egyik legfontosabb

összetevője a táplálkozási szokások kialakítása, melynek legérzékenyebb időszaka az óvodás

korszakra tehető. A jól kialakított táplálkozási szokások egy egész életre meg tudják alapozni

az egészség táplálkozással összefüggő részeit. Sok általánosan ismert tanács fogalmazódik

meg a táplálkozással kapcsolatban, ugyanakkor itt is célszerű szem előtt tartani, hogy ahogy

az optimális testmozgás is személyfüggő, így az optimális táplálkozás is az.

A táplálkozással kapcsolatos legfontosabb általános ismérvek:

a főétkezések megtartása

főétkezések közötti táplálkozás

a napi kalóriamennyiség bevitelének optimális elosztása

ne a vacsora legyen a főétkezés

89

megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékfogyasztás

kalória-bevitel kontrollálása

megfelelő mennyiségű tápanyag biztosítása

a szénhidrát, fehérje, zsír optimális beviteli arányának megtartása

a szükséges napi zöldség és gyümölcs mennyiségének elfogyasztása

rostbevitel

egyoldalú, szélsőséges táplálkozás kerülése

nyomelemek, ásványi anyagok, vitaminok fogyasztása

A P.É.T. néhány alapvető tétele (Fritz, 2011 alapján):

a táplálkozás legyen kiegyensúlyozott és minden étkezéskor többféle ételt fogyasz-

szunk

alakítsunk ki következetes étkezési rendet

csökkentsük az energia-bevitelt és növeljük az energiafelhasználást

fogyasszunk kevesebb magas zsírtartalmú ételt

fogyasszunk kevesebb cukrot

együnk több rostot tartalmazó élelmiszert

együnk kisebb húsadagokat

korlátozzuk az alkohol fogyasztását

igyunk naponta 2-2,5 liter folyadékot

együnk lassan és nyugodt környezetben

tervezzük meg előre étkezésünket

korlátozzuk a nátriumfogyasztást

5.3. Érzelmi egyensúly

A harmadik szükséglet, amelyet Cooper (1990) említett, az az érzelmi egyensúly a tökéletes

közérzet kialakításában. Az érzelmek fontos szerepet töltenek be az ember életében, és alap-

vetően meghatározzák az egészséget. Átmeneti érzelmi bizonytalanság általában nem okoz

gondot (pl. a stressz rövid távon), azonban hosszú távon megbontja az egyensúlyt és az egész-

ségi állapotot. Sok betegség lelki, érzelmi eredetű. A pszichomatikus betegségek is alapvetően

90

lelki eredetűek, de valamely szervben, szervrendszerben okoznak problémákat. A leggyako-

ribb ilyen típusú megbetegedések az emésztő szervrendszerben jelentkeznek (pl. emésztési

problémák, gyomorfekély, gyomorvérzés stb.).

Az érzelmi egyensúly kialakításában számos tevékenység segíteni tud. Az adott személy

szükségleteitől, elvárásaitól, igényeitől függően választhat ezek közül. Az érzelmi egyensúly

fenntartásában segíthet:

a sporttevékenység

a rekreációs tevékenység

szauna

masszázs

jóga

relaxáció

hang-, fényterápia

állatasszisztált terápia

Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk, hogy tökéletes közérzetünkért sok mindent tehe-

tünk és tennünk is kell, hiszen ennek kialakítása jórészt saját magunkon múlik.

5.4. Felhasznált irodalom

Kenneth H. Cooper (1990): A tökéletes közérzet programja. Sport Kiadó, Budapest.

Toldy Anna (2009): Idősek sportja. In: Szatmári Zoltán (szerk): Sport-Életmód-Egészség.

Akadémia Kiadó, Budapest.

Centers for Disease Control and Prevention (CDC) (2008): Healthy youth! Cordinated

school health program. Atlanta, GA: US Department of Health and human Services.

http://www.cdc.gov/healthyyouth/cshp.

Centers for Disease Control and Prevention (CDC) (2011): School Health Guidelines to

Promote Healthy Eating and Physical Activity. Morbidity and Mortality Weekly Report,

60:5. 74-75.

Fritz Péter (2011): Rekreáció mindenkinek 1. Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged.

91

Müller Anetta

6. A WELLNESS ÉS A REKREÁCIÓ

KAPCSOLATA

6.1. Bevezetés

A civilizációval napjainkra kibontakozott technikai csodák, vívmányok sokunk számára

irigyelt kényelmet hozott, ám életmód-befolyásoló hatásaként jelentkezett az emberek egyre

romló egészségi állapota. Napjaink modern ülő-életmódja olyan súlyos egészségügyi problé-

mákat vet fel, melyekre megoldást kell találni.

Az ülve töltött foglalkozások növekvő száma miatt a szervezet nem kapja meg a szükséges

ingereket, ezért nem fejlődik a kívánt mértékben a váz- és az izomrendszer, továbbá a szív-

és keringési-, valamint a légzőrendszer.

A civilizációs ártalom oda vezet, hogy a tartás aktív részese, az izomzat gyengén fejlődik,

és a tartásban főleg a passzív tényezők, a szalagok és a csontok játsszák a fő szerepet. A

gyermekorvosi és ortopédiai szűrővizsgálatok nagyon magas arányban mutatnak ki mozgás-

szervi elváltozásokat: már óvodáskorban megjelenik a hanyagtartás (a gyenge izomzat követ-

keztében kialakuló tartási elégtelenség), a lúdtalp, és ugyancsak növekvő tendenciát mutat a

belgyógyászati és egyéb betegségek megjelenése (asztma, szív- és érrendszeri megbetegedé-

sek, anyagcserezavarok, elhízás stb.). A szabadidős tevékenységek között jelentős mértékben

megnőtt a tévénézéssel, számítógép előtt töltött foglalatosságokkal eltöltött idő, mint az „ülő

életmód” kitűnő konzerválói. A probléma, hogy a képernyő előtt ülés eluralja a gyerek életét,

elveszi az időt, a teret például az olvasástól vagy a sportos és az aktív szabadidő-eltöltési

formáktól, ami létszükséglet: az emberi mozgás. Ennek egyik következménye a rossz tartás,

a torzuló gerinc. Hazánkban az óvodások 62 százalékának beteg a gerince. Megdöbbentő

adat. Ennél csak a középiskolások gerincállapota megdöbbentőbb: ott 80 százalékos ez az

arány. Az adatokat dr. Ferenc Máriától, az Országos Gerincgyógyászati Központ főorvosától

tudjuk, aki szerint a sok ülés, a mozgásszegény életmód, a testtartás szempontjából kifogá-

solható bútorok és a nehéz iskolatáska mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy baj legyen

92

a fiatalok fejlődő gerincével. Nem elhanyagolható még a belgyógyászati betegségek kategóri-

ája, melyekből talán az asztmás és az allergiás tünetekkel rendelkezők magas aránya kiemel-

kedik. Az Európai Unió 2002-ben az asztmát és az allergiát felvette a népbetegségek sorába,

mert Európában, így hazánkban is minden 2-3. ember rendelkezik valamilyen asztmás és

allergiás tünettel. De az elhízott (obesitas) gyermekek aránya is egyre nő, vagy a vegetatív

hipertrófia, vegetatív disztónia, stb. is egyre nagyobb orvoslásra váró problémaként jelentke-

zik már az óvodákban, iskolákban.

Egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a nézettel, hogy a sportolás mindannyiunk életének

teljesebbé tételét kell, hogy jelentse, életünk tartozéka kell, hogy legyen. Így napjainkban egyre

több ember döbben rá arra, hogy nem csak az elérhető földi javaknak van ára. A legdrágábban

megszerezhető és még drágábban megtartható érték az egészség. Azt mondhatjuk, hogy nap-

jainkra a sport kevesek kedvteléséből sokak szükségletévé vált. Elődeink mindennapi élette-

vékenységei, munkája igen sok fizikai aktivitást, mozgásos cselekvést igényelt, addig ma ezt a

fizikai erőkifejtést, mozgást a szabadidőben kell „pótolni”.

A szabadidővel, a szabadidős tevékenységekkel foglalkozó szakirodalmaknak igen széles

hazai és nemzetközi szakirodalma ismeretes. „Az életmód olyan kerete életünknek, amely

mindennapi tevékenységeinket foglalja egybe, szorosan összefügg identitásunkkal, és megha-

tározza a társadalomban és a kisebb csoportokban kijelölt helyünket.” (Pikó, 2005).

Az életmód tehát meghatározza személyiségünk alapjait, ugyanakkor különböző formában

és módon beilleszt minket a társadalomba. Az életmód igen összetett fogalom, de egyben a

lehetőségek tárháza is, amely döntés meghozatalára kényszerít minket. A választék pedig igen

széles. Sokszor éppen ez okozza a gondot, különösen a mai fiatalok számára. Jó döntést

hozni nem egyszerű. A sok alternatíva mérlegelése közben pedig akaratlanul is belebonyo-

lódhat az ember a döntéshozásba. Az ember életét, életmódját nagyban befolyásolja a lakó-

helye, lakó környezete, az adott ország életfelfogása, mentalitása, kultúrája (Barabás, 2006).

Az életmódhoz szorosan hozzátartozik a szabadidő-eltöltés illetve ennek különböző for-

mája, hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. A szabadidő mibenlétét számos kutató meg-

határozta már. Egyik korai szabadidő-értelmezés fogalmazódott meg Szántó (1967) munká-

jában, miszerint a szabadidő fogalma „A szabadidő, mint időkeret a munkán kívüli időnek az

a része, amely az anyagi – tehát gazdasági, társadalmi, fiziológiai – kényszer alapján feltétlenül

szükséges elfoglaltságok idején felül, e kényszeren kívül eső tevékenységekre fennmarad.” A

93

definícióban a munkán túli időt érti és az önként vállalt vagy választott tevékenységeket ne-

vesíti szabadidős tevékenységeknek. Reichlin (2007) definíciójában a szabadidős tevékenysé-

gek céljait határozza meg: „A szabadidő mindazon foglalatosságok összessége, amelyekben

az egyén önként vesz részt, akár azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzék, vagy társa-

dalmi kapcsolatait ápolja, esetleg tovább képezze magát.”

Báthori szerint: „Azokat az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő pozitív magatartásfor-

mákat, amelyek az ember jó fizikai, szellemi és szociális közérzetének megteremtésére, a ha-

tékony cselekvőképesség optimális teljesítményképesség újratermelésére, illetve felújítására

irányulnak, rekreációnak nevezzük.”

Azt is mondhatjuk tehát, hogy a rekreációs tevékenységek azok, melyeket az ember az

egészségének és munkaképességének megőrzése, helyreállítása érdekében a szabadidejében,

önként vállalva teszi.

A rekreáció, mint ahogy azt már a korábbiakban is jeleztük, tulajdonképpen a szabadidő-

eltöltés kultúrája is (Kovács, 1999). A „tökéletes” közérzet elérésének útja. A testi, lelki és

intellektuális energiáink és teljesítő képességünk megtartása, visszanyerése vagy javítása a sza-

badidős tevékenységeink által. A rekreáció visszaalkotó, újrateremtő tevékenység. A szelle-

mileg, fizikailag fáradt ember energiáinak, egészségének és munkaképességének bővített új-

ratermelését jelenti. Funkciója kettős: pihentető és fejlesztő szerepe van, így tehát ügyelnünk

kell arra, hogy az általunk végzett tevékenység ne csupán a pihenés igényes eltöltésére irá-

nyuljon, hanem fejlesztő feladatát (személyiségformálás), képzési célját is teljesítse. A passzív

pihenés nem hozhatja ezt az eredményt, mert ingerszegény, és nem pótolja az emberek nagy

többsége számára hiányzó mozgást, így nem teljes értékű pihenés.

A rekreáció tehát a szabadidő-eltöltés kultúrája, vagyis magában foglalja a szabadidős tevékeny-

ségek széles tárházát, melyeket a munkánkon és kötelezettségeinken túli szabadidőnkben önként

vállalva űzünk. Így ebben az értelmezésben egyben a testi, lelki és szellemi jó közérzetet he-

lyezi középpontba, mely szorosan kapcsolódik az egészségközpontú megközelítéshez, mely

egyben a wellness koncepcionális alapját is képezi.

Az egészségtudatos magatartás terjedésével egyre fokozottabb szerep hárul az ún. egész-

ségvédő és életőrző sportok iránt is (Nemessurri, 1994). Ezek azok, melyek a kardio-

94

respiratorikus állóképességet, a szív és a tüdő állapotát, valamint az általános erőnlétünket

fokozzák.

A wellness, a fitnesz és az aerobik típusú foglalkozások keresletének növekedése egyrészt

magyarázható az egészségtudatos fogyasztói magatartással, másrészt a trendekhez való alkal-

mazkodással.

Az egészségtudatosság terjedésével nő a kereslet az egészségturisztikai szolgáltatások iránt,

melyen belül is egyre inkább a wellness kerül az érdeklődés középpontjába. A keresleti trend

változásához alkalmazkodott az egészségturisztikai kínálat. Napjainkra egyre több wellness

szálloda nyitotta meg kapuit, illetve a gyógyszállodák is egyre többször kínálnak wellness szol-

gáltatásokat.

Mielőtt rátérnénk a wellness fogalmi értelmezésére, egészítsük ki az 1. fejezetben taglalt

egészségdefiníciót néhány més aspektusú értelmezéssel. Hogyan értelmezzük és mit értünk

az egészség fogalma alatt? Az egészség fogalmával és tartalmi aspektusaival is számos értel-

mezés ismeretes. Nézzünk meg a teljesség igénye nélkül néhányat!

A Révai Nagy Lexikona (1991) szerint: „az egészség a betegségekkel ellentétes fogalom.

Jelzi valamely élőlénynek azt az állapotát, melyben minden szerv teljes működési képességű.”

A szervek működését biztosító állapotként definiálja az egészséget. Ezt a definíciót csupán a

biológiai lények (növények, állatok) esetében fogadhatjuk el. Az ember „természeti” lényből

„társadalmi” lénnyé fejlődött, így esetében a biológiai jellegű egészségértelmezés korántsem

tekinthető teljes értékűnek. Az ember szociális lény is, fontos a kiegyensúlyozott élethez a

baráti, családi, munkahelyi kapcsolatok rendszere. Mi több, az ember pszichikus lény is,

vagyis fontos a lelki egészség megőrzése és fejlesztése a pszichikus ártalmak és betegségek

megelőzése, melyet a mentálhigiéné (Buda, 1998) fogalmával fejezhetünk ki.

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation WHO) egészség definíciója

már komplexen értelmezi az egészséget: nem csupán a betegségektől mentes állapot, hanem

a „teljes fizikai, mentális és szociális jólét” állapotaként jelöli. Cooper (1990) az egészséget

„tökéletes közérzetnek” nevezi, arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy egyensúlyi állapot, ami-

ért mindig a „megfelelőt” (sportmozgás, pihenés, alvás, evés stb.) kell tennünk, se többet, se

kevesebbet, azaz a mértékletesség és az aranyközépút elvi megfontolását helyezi közép-

pontba.

95

Maslow (1968) is foglalkozott már a mentális egészség kérdésével. Szerinte az alapvető

pszichoszociális szükségletek kielégítése, másrészt bizonyos megterhelő körülmények kikü-

szöbölése egyaránt feltételei a mentális egészségnek. A stressz és stressz eredetű betegségek

kutatásával igaz ugyan, hogy az 1930-as évek óta foglalkoztak a kutatók, köztük Selye János,

de a stressz eredetű betegségek elterjedése és tömeges megjelenése az 1970-es évek után kez-

dett el meredeken ívelni.

6.2. Egészség-Rekreáció-Fitnesz-Wellness

Az egészség egy másfajta lehetséges megközelítése a fitnesz (Borbély és Müller, 2008). A

fit (angol eredetű szó): alkalmas, kész, tökéletes. Valamely versenyre készülő ember vagy ló

fit akkor, ha az előző tréning révén eljutott versenyzőképességének tetőpontjára. Fit and well

amerikai szavak, jelentésük: kész és egészséges. A fitnesz általánosságban jelzi az ember élet-

képességét, mint aktuális állapotot a cselekvés elvégzéséhez. A sportban a motoros fitnesznek

van jelentősége, mely azt az egészséges embert jelöli, aki jó teljesítményre kész állapotban

van. A fizikai fitnesz meghatározott mértékének elérése nemcsak a sportban fontos, hanem

az egészségügy, az egészségre nevelés, valamint az általános jólét szempontjából is szükséges.

(A fizikai fitnesz-szint a legegyszerűbb módon az egészséges testsúllyal, az aerob kapacitással

és az izomerővel fejezhető ki. Hebbelinck, 1993.) A fitnesz mint fogalom nem szinonimája

az egészségnek, de jelentős szerepet játszik annak minden vonatkozásában mint aktuális fizi-

kai, tettre kész állapot az egészség legfontosabb faktoraként. A fizikai fittség definíciója: a

fizikai munkára való, kielégítő szintű alkalmasságot jelöli. A fittség két fajtája ismert: az egész-

ségszempontú és a teljesítményorientált. Míg az utóbbi elsősorban a rendszeresen sportoló

ember fizikai állapotát méri, addig az egészségközpontú fittség a jó egészséget eredményező

képességek állapotát jelenti.

A fitnesz cél- és

eszközrendszere

Célrendszer Eszközrendszer

Egészségközpontú fit-

nesz céljai:

– testi, lelki és szociális jó közérzet kialakítása,

Teljesítményközpontú

(verseny)fitnesz céljai:

– teljesítményfokozás,

– koordinációs képességek

A fitnesz alkalmazott

eszközei:

– saját testtömeggel való edzés

96

11. ábra: A fitnesz cél- és eszközrendszere (Müller, 2015)

Bár az egészségközpontú és teljesítményorientált fitnesznek hasonló eszközrendszere van,

az általa megfogalmazott célok eltérőek, így ennek megfelelően használják fel az eszközöket

a célok elérésére. Az egészségközpontú fitnesz kapcsolódik leginkább a wellness koncepció-

hoz, hiszen az egészség megőrzése, megtartása, a testi, lelki és szociális dimenziók mentén az

elsődleges cél.

Az egészségturizmus az egészség fogalmára épít. Összefoglaló néven tartalmaz minden,

az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Az egészségturizmusban a látogatók alapvető mo-

tivációja az egészségi állapot megőrzése és megtartása, a deformitások és betegségek megelő-

zése (wellness turizmus), valamint az egészségi állapot javítása, a kialakult betegségek gyógyí-

tása (gyógyturizmus), illetve a képességek fejlesztése és a fizikai teljesítőképesség növelése

97

(fitnesz turizmus). Azt mondhatjuk, hogy az egészség megőrzése vagy helyreállítása érdeké-

ben tett utazások összességét tekintjük egészségturizmusnak (Müller és Könyves 2006).

A wellness, amely egy, a well-being és a wholeness egyesítéséből létrehozott műszó, az

átfogóan értelmezett (mentális, fizikai, biológiai) egészség összhangjának megteremtését cé-

lozza, és inkább kapcsolatos az életstílus megváltozásával, mint egy-egy konkrét betegség

gyógyításával. Az egészségtudatos ember ugyanis életformájával, egészséges táplálkozásával,

rendszeres testmozgásával járulhat hozzá egészsége megőrzéséhez, a betegségek megelőzé-

séhez.

A Magyar Wellness Társaság szerint (www.spahungary.hu) „A wellness olyan élet-

forma, amelynek gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, lélek, szellem együttes ké-

nyeztetésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelőzni.”

A KPMG nemzetközi tanácsadó cég szerint:„A wellness lényege az egészség megőrzése:

a mentális, fizikai és biológiai egészség összhangjának megteremtése; a hangsúly a megelőzé-

sen van, a részvétel önkéntes a kezeléseken.”

Az egészséges életmód elterjedésével az egészségturisztikai szolgáltatások körében az el-

múlt években mindinkább a wellness került a figyelem középpontjába. A wellness egy olyan

lehetőség, amely számos eszközt kínál az egészség megőrzésére. A wellness szinte mindent

magába foglal, amivel közérzetünket javíthatjuk. Egyfajta egészséges életmódra próbál ne-

velni, amelynek egyik fontos alapelve, hogy törődjünk többet az egészségünkkel, előzzük meg

a betegségeket. Eme célra rengeteg kezelést, kúrát fejlesztettek ki, melyek a wellness szállodák

kínálati elemeinek tárházát gazdagítva a termék-diverzifikáció eszközeivé váltak.

Az egészségturizmus meghatározása régóta és hosszan vitatott kérdés mind szakmai, mind

pedig kutatói körökben8. Abban egyetértés mutatkozik, hogy az egészségturizmushoz több-

féle termék is tartozik, de ezek pontos köréről, illetve az egyes más kapcsolódó termékekkel,

például a sporttal való kapcsolat mértékéről azonban nincs egyetértés. A termék specialitása

ugyanis az, hogy egyszerre minősülhet klasszikus turisztikai terméknek, emellett pedig az

egészségüggyel is szoros kapcsolatban áll, azaz mind saját akaratból, mind pedig orvosi elő-

írásra egy utazás alkalmával, valamint a lakóhelyen is igénybe lehet venni egészségturisztikai

szolgáltatásokat.

8 (Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia 9-11.p. In: http://www.oib.gov.hu/docs/egeszsegturizmus_strategia.pdf).

98

Mindemellett az egészségturizmus termékkínálatának diverzifikációja miatt fejlődik, újabb

és újabb szolgáltatások jelennek meg a piacon. Ezért is nehéz meghatározni, hogy pontosan

mi is tartozik ebbe a fogalomkörbe.

Az egészségturizmus tartalma tehát igen széles lehet. Az egészségturizmus összefoglaló

néven tartalmaz minden, az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Itt a látogatók alapvető

motivációja az egészségi állapot javítása (azaz gyógyítása), illetve annak megőrzése (betegsé-

gek megelőzése). Amennyiben tovább bontjuk az egészségturizmus fogalmát, a

gyógyturizmus és wellness turizmus két fő irányvonala körvonalazódik.

A Magyar Turizmus Zrt. (2003) meghatározása szerint a gyógyturizmus „olyan turizmus-

forma, ami gyógyászati szolgáltatóhelyen, illetve gyógyüdülőhelyen, általában meghatározott

minimális tartózkodási idő mellett rendelkezésre álló szolgáltatások igénybevételét jelenti, jel-

lemzően konkrét betegségek gyógyítása érdekében” (www.itthon.hu).

A gyógyturizmus alapját minden esetben valamilyen gyógytényező (minősített) gyógyvíz,

gyógyhely, gyógyklíma szolgáltatja, amelyekhez a kínálati oldalról gyógykezelésekkel foglal-

kozó intézmények társulnak.

A termálturizmus az adott földrajzi terület évi középhőmérsékleténél magasabb hőfokú

vízre alapozott, a turisták igényeinek kielégítését biztosító szolgáltatásokat takar. A termáltu-

rizmus esetében a vonzerő a melegvíz, amihez a kínálat oldaláról a kikapcsolódást és a pihe-

nést megcélzó intézményrendszer társul (Hegedűs, 2004).

A gyógy- és termálturizmus a gyakorlati életben gyakran kevert formában jelenik meg an-

nak ellenére, hogy a gyógy- és a termálturizmus vonzerői egyértelműen elkülönülnek egymás-

tól. (Bár a motiváció oldalán találunk hasonló elemeket.)

Az egészségturizmus alapja a WHO által meghatározott egészség definíció, mely szerint

az egészség többet jelent mintsem betegségektől való mentesség. Az egészség „testi”, „lelki”

és „szociális” jó közérzet állapota. Ezt a definíciót alapul véve dolgozták ki az osztrákok és a

németek a wellness szállodák kritériumrendszerét, melyet hazánk is átvett. Az 54/2003-as

GKM rendelet (módosított IKIM rendelet), ami a kereskedelmi szálláshelyek osztályba so-

rolásáról szól, meghatározza a wellness szállodák kínálati elemeinek csoportját (fürdők világa;

szaunák és gőzfürdők; masszázs és relaxációs terápiák; beauty programok; reformgasztronó-

mia; sport és aktivitás; közösségi programok).

99

A nyugati irodalomban egyre használatosabb az élet minőségének jelölésére a wellness ki-

fejezés, melyet a „jól létezés” állapotával azonosítanak.

6.3. Wellness modellek és koncepciók

6.3.1. Amerikai wellness modellek és koncepciók

Dunn gondolkodásának alakulására nagy hatással volt a WHO alapító okirata (1947),

amely a pozitív egészséget propagálta, ami tulajdonképpen megegyezett a wellnessel, mivel

alapja az egészség holisztikus szemléletben történő értelmezése volt.

1961-ben megszületett a „High Level Wellness” című könyve, melyben ismertette wellness

koncepcióját. Ebben a könyvben a szerző úgy definiálta a wellness magas szintjét, mint „a

működés integrált módszere, amely arra irányul, hogy maximalizálja azt az erőt, amire az

egyén képes. Ez igényli és megköveteli a folyamatos egyensúlyi állapot megtartását, és

céltudatos irányultságot a környezetével, amelyben működik.” (Dunn, 1959).

Az embert teljes lénynek látja, ami testből, lélekből és szellemből áll. A High Level Well-

ness harmóniát követel a 3 terület között, és a felismerést, hogy mindegyik visszatükröződik

a másikban.

Dunn szerint tehát a wellness:

Inkább egy folyamat, mint egy specifikusan rögzült állapot. Ez jelzi azt, hogy az

egészség megőrzéséért a jó közérzet megvalósításáért folyamatosan tennünk kell,

tehát nem egy befejezett vagy lezárt tevékenység.

Minden egyén, körülményeitől függően elhelyezkedik valahol ennek a folyamatnak

a mentén a halál és a wellness között.

Az egészség holisztikus megközelítése, amely fizikai, mentális, társadalmi,

kulturális és spirituális dimenziókból áll. Komplexitásában létezik csupán a well-

ness.

A potenciálokról szól, magába foglalva az egyén mozgásának elősegítését a jóllét

legmagasabb foka felé, amire képes.

Az önismeret nélkülözhetetlen a magas szintű wellness eléréséhez.

100

Travis Dunn művére alapozva továbbgondolta és bővítette a wellness fogalmát, hiszen 12

dimenziót határozott meg. Travis kifejlesztett egy ún. Wellness leltárt, az egyén wellness ál-

lapotának felmérésére a 12 dimenzión át (saját felelősség és szeretet, légzés, érzékelés, étke-

zés, mozgás, érzés, gondolkodás, játék és munka, kommunikáció, intim szféra, életcél, spiri-

tualitás).

Donald Ardell művei eszközei voltak ezen gondolatok széles körű elterjesztésének. Ő csi-

nált a wellnessből hétköznapi fogalmat. Az USA-ban wellness guruként ismert. Ellentétben

Dunn-nal és Travissal, nem orvos volt. Karrierjét szociológusként kezdte, majd 1977-ben

megjelent első nagy sikerű könyve a wellnessről „High Level Wellness; An Altenative to

Doctors, Drugs and Disease” címmel. Ezután további 16 könyvet írt a wellnessről, nagyon

sikeres wellness-hírlevél sorozatot indított (Ardell Wellnes Report), népszerű weboldala van

(www.seekwellness.com) és wellness központot alapított.

13. ábra: Ardell wellness modellje

Az ábra is igazolja Ardell holisztikus értelmezését, melyben középpontba a saját felelőssé-

get helyezi. Saját egészségünk, jó közérzetünk kulcsa saját kezünkben van.

1. A wellness mai amerikai értelmezése

Az NWI által elfogadott definíció szerint: „A wellness aktív folyamat, amely által az em-

berek tudatossá válnak és egy sokkal boldogabb létezés mellett döntenek.”

A wellnessnek 6 dimenzióját írják le, amelyek a fizikai, spirituális, intellektuális, szociális,

érzelmi, foglalkozási dimenziók.

101

A fizikai dimenzió magában foglalja a helyes táplálkozást, a rendszeres test-

mozgást, a káros magatartásmódok kerülését. „Jobb olyan ételeket fogyasztani,

ami fokozza a jó egészségünket, mint olyanokat, amik károsítják azt. Jobb fizikailag

fittnek lenni, mint formán kívül.” (NWI).

A spirituális dimenzió a magunkkal és másokkal való harmónia állapotára

vonatkozik, vagyis: „Jobb mérlegelni magunknak életünk értelmét és tolerálni

mások hitét, mintha bezárnánk szellemünket, intoleránssá válnánk. Jobb minden

nap az értékeink és hitünk szerint élni, mintha hűtlenek lennénk magunkhoz.”

(NWI).

Az intellektuális dimenzió az új tapasztalatok, ismeretek, kihívások keresé-

sét, a nyitottságot jelenti. „Jobb csiszolni és kihívni a szellemünket intellektuális

és kreatív elfoglaltsággal, mint önelégültté és terméketlenné válni. Jobb azonosítani

a potenciális problémákat, és megfelelően cselekedni, ami elérhető információkon

alapszik, mint várni, idegeskedni vagy később nagyobb bajba kerülni.” (NWI).

A szociális dimenzió a pozitív kapcsolatok kialakításának és fenntartásának

képességét és a szociális szerepek hatékony betöltését helyezi előtérbe. „Jobb

hozzájárulni közösségünk közügyeihez, mint csak magunkra gondolni. Jobb har-

móniában élni másokkal és környezetünkkel, mint konfliktusban.” (NWI).

Az érzelmi dimenzió akkor működik helyesen, ha képesek vagyunk érzel-

meinket megérteni, kifejezni, kontrollálni, értük felelősséget vállalni. „Jobb ér-

zelmeink tudatában lenni és elfogadni azokat, mint tagadni őket. Jobb optimistán

megközelíteni az életet, mint pesszimistán.” (NWI).

A foglalkozási dimenzió saját munkánkban, tevékenységünkben való kitel-

jesedés, örömlelés képessége, a kreativitás általi elégedettség elérése. „Jobb

olyan szakmát, karriert választani, amely megfelel a személyes értékeinknek, érdek-

lődésünknek és hitünknek, mint olyant, ami nem kielégít számunkra.” (NWI).

2. Az amerikai wellness koncepciók összefoglalása

Ahogy azt az eddig leírtakban láthatjuk, minden definícióban, modellben megtalálhatjuk a

teljes vagy a totális egészség definícióval való azonosulást. A wellness a teljes életminő-

ségre vonatkozik (fizikai, érzelmi, szociális, intellektuális, spirituális, foglalkozási aspektusok),

ahogy az egyén specifikus helyzetéhez viszonyítva lehetséges.

102

Ugyanakkor a koncepciók megalkotói tematizálják az ezen életminőséghez vezető

utat.

Egyrészt egy életstílusról, gyakorlati magatartásmódokról van szó, mint egészséges táplál-

kozás, mozgás, stresszmenedzsment stb.), másrészt az egyéni fejlődést és önmegvalósítást

emelik ki, ezáltal a wellness életfilozófiává válik. Az alap és a középpont minden esetben a

felelősség felvállalása saját helyzetünk iránt, a személyes alap beállítottság.

6.3.2. Wellness európai megközelítése

Ezzel szemben a szűkebb értelmezési terület inkább a turizmus és szabadidő területére

szorítkozó jólléttel és élménnyel jellemezhető európai wellness koncepciót és felfogást mu-

tatják be a Német Wellness Szövetség és Illing definíciói, melyek szerint a wellness: „A teljes

jóllét folyamata, amely egészségfejlesztő tényezőkkel függ össze. Laikus módon ki-

fejezve: élvezettel egészségesen élni.” (Német Wellness Szövetség).

Napjainkban a hazai szakirodalomban a wellness kifejezés többféle értelmezésével talál-

kozunk. Rátz (2004) megfogalmazásában a wellness „egészséget jelent a szó holisztikus

értelmében, a fizikai, szellemi és értelmi képességek harmonikus egyensúlyát.”

A Magyar Wellness Társaság (2006) meghatározásában a wellness életforma, „amelynek

gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, a lélek, szellem együttes kényezte-

tésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelőzni”.

6.3.3. Müller-Lanz modell

Ardell felfogása ismerhető fel Müller/Lanz modelljén is. A wellnesst a test, lélek és

szellem harmóniáját magában hordozó egészségi állapotként írják le. Részben azonban más

fogalmakat használnak, mint Ardell, és kiegészítik a szellemi aktivitás fogalmával, ami ott

mentális wellnessként nyer említést. A tudatos táplálkozás helyett kiegyensúlyozott táplálko-

zást használnak, a stresszmenedzsmentet pedig a lazítás szóval helyettesítik. A környezeti

tudatosságot környezeti érzékenységre cserélik, azonban a saját felelősség náluk is a koncep-

ció magját alkotja.

Korunk megváltozott testideálja, a test fetisizálása azt eredményezte, hogy az újkor jelszava

– a nőknél és férfiaknál egyaránt – az egészség, a fittség, a karcsúság, a fiatalosság, a feszesség,

az izmosság lett, vagyis a szemmel látható jó egészség, minden hiba nélkül.

103

A wellness értelmezések közül érdekes Wolfgang Nahrstedt (2000) kibővített wellness-mo-

dellje. A wellness legfontosabb összetevőjeként, kiindulópontként az egyéni felelősségtudatot

helyezi, vagyis saját kezünkben van egészségünk kulcsa. Wellness elemekből kiemeli a rend-

szeres testmozgás, az egészséges táplálkozás (ételek és italok megválogatása), a káros szenve-

délyek (élvezeti cikkek, függőséget okozó szerek) kerülése, óvatosság a gyógyszerek szedésé-

ben, rendszeres ellazulás és stresszkezelés, környezetbarát szemléletmód (környezettudatos-

ság), testápolás (beauty programok) meghatározó szerepét.

14. ábra: Wolfgang Nahrstedt wellness modellje

A wellness tehát olyan életforma, amely hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy egészsége-

sebbek, karcsúbbak, boldogabbak legyenek, vagy csak egész egyszerűen jól érezzék magukat

a bőrükben. Mivel a többi egészségmegőrző programmal ellentétben a wellness az embert

holisztikusan, azaz egységként szemléli, így lettek fő ismérvei: a tudatos egészségmegőrzés, a

rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás, a káros szerek kerülése, a rendszeres ella-

zulás, a relaxáció, a stresszkezelés és a környezetbarát szemléletmód.

A megjelenő új, selfness életforma alapvetően önmagunk megismerésére helyezi a hangsúlyt.

A selfness követői a test és a lélek tökéletes összhangjára, és egy egészséges énkép kialakítá-

sára törekszenek. A selfness-t ugyanakkor az önmegváltoztatás trendjeként is emlegetik, lé-

vén, hogy saját képességeink felmérése gyakran a változtatás igényét is magával hozza. Az

irányzat célja, hogy magabiztosabbak, optimistábbak és legfőképpen kiegyensúlyozottabbak

legyünk (pl. work-life balance).

104

6.4. Trendek a rekreáció és a wellnessz-fitnesz szolgálatában

Az egészség mint metaiparág termékei és szolgáltatásai iránti kereslet növekedését tá-

masztja alá a Nefiodow (www.kondratieffzyklen.de) által ismertetett 6. Kondratyev-ciklus.

Szerinte az elkövetkező időkben a fejlődés szűk keresztmetszete a testileg-lelkileg egészséges

ember lesz. Az eddigi Kondratyev-ciklusok a technikáról, a műszaki megoldásokról (1. gőz-

gép, 2. vasút, acél, 3. elektronika, 4. kőolaj, autó, 5. információ-technológia) szóltak, amelyek

számos környezet- és egészségkárosító hatással jártak. Ezzel ellentétben a 6. ciklus fő hajtó-

ereje az egészség, mint metaiparág, az egészséges ember lesz. A ciklus fontos tényezőiként,

fontos gazdasági szegmenseiként említi a sportot, a szabadidősportot, a turizmust, a

gyógyturizmust, a biotechnológiát és a gyógyszeripart. Persze sokan vitatják a Kondratyev-

ciklusok létét, de az nem vitatható, hogy az egészség egyre fontosabb tényezővé válik a tár-

sadalomban. Gazdasági súlya is egyre szignifikánsabban jelentkezik, és egyre több az egész-

ségtudatos fogyasztóra specializált sport-, fitnesz- és wellness szolgáltató.

A trendek, mint ahogy azt fent említettem, befolyásolják szabadidős tevékenységeinket. A

trend jelentése irány, irányvonal, és az éppen aktuális divatra utal. A rekreáció és szabadidős

tevékenységeink területén is a jelen lévő aktuális fogyasztói szokásokat mutatja.

A trendkutatás (prognosztika, futurológia) céljai:

a jövő tendenciáinak bemutatása a jelen új jelenségei alapján,

elsősorban a profitorientált közegben van kiemelt jelentősége

marketing alkalmazása a fogyasztói magatartás új jegyei szerint.

A sport-, fitnesz-, wellness-szolgáltatások keresletét befolyásoló és alátámasztó trendek és

az ezekhez viszonyuló fogyasztói magatartások:

Öregedő népesség Európában. Sajnos hazánk és még sok más európai or-

szág, mint Ausztria, Németország, a Benelux államok népessége fogy, így nö-

vekszik az időskorúak aránya. Mivel az átlagéletkor is növekvő tendenciát mutat,

ezért nő a minőség, a kényelem, a biztonság iránti igény. A lakosság elöregedése

és a mozgásszegény életmód miatt nő a túlsúlyos emberek száma, az elhízás

problémája, tehát a súlykontroll fontosságát támasztja alá, mely a fitnesztermek,

aerobikórák egyik központi momentumává válik. Megnő az igény a life-time jel-

legű sportok iránt is, melyeket az idősebb generáció is űzhet. Az aerobik típusú

105

foglalkozások esetében azok az órák kerülnek előtérbe az idősebbek esetében,

melyek keringésfokozóak, nyújtó-lazító és relaxáló, valamint erősítő jellegű gya-

korlatokat tartalmaznak. A keringésfokozást esetükben nem a szökdelő gyakor-

latokkal, hanem a széles és a váll síkja fölötti karmunkával érjük el. A spinning,

a callanetics, a jóga és az aerobik bizonyos válfajai (aquafitnesz, alakformáló óra

stb.) iránt támasztanak keresletet az idősebbek. A „forever young” kultúra ter-

jedésével az idősebbek is szeretnék megtartani fiatalos, esztétikus külsejüket,

melyben ezeknek a mozgásformáknak jelentős a szerepük.

Az egyre magasabb iskolai végzettség és a tapasztaltabbá váló fogyasztók

ismerik a jogaikat, egyre inkább tisztában vannak vele, emiatt a kommunikáció-

ban szereplő elemeknek sokkal kreatívabb és magasabb színvonalúaknak kell

lenniük. Így a profizmus elengedhetetlen egy magára adó edzőteremben dolgozó

oktatónak. Már nem elég, ha ilyen helyen csak súlyokat, gépeket, futópadot ta-

lálunk, vagy csak a hagyományos aerobikórák közül választhatunk. A legújabb

trendeket kell ajánlani ahhoz, hogy sikeres és népszerű legyen egy-egy fitnesz-

klub. Ilyen „őrületek” voltak egy-két éve Amerikában, Olaszországban a kard-

forgatásra épülő óra, valamint az indiai eredetű néptánc, a Masala Bhangra is,

vagy napjainkban a táncos zumba.

Minőség. A termékek és szolgáltatások minősége egyre inkább jelentősen be-

folyásolja a „vevőket” a vásárlói döntés meghozatalában. A piaci, fogyasztói mi-

nőség „kifejezi azt, hogy valamely meghatározott termék vagy szolgáltatás mi-

lyen mértékben elégíti ki egy bizonyos felhasználó, fogyasztó igényeit.” (Chikán

és Demeter, 1999, 504. old.) A versenyben maradás feltétele: a minőség a fit-

neszkínálatban, méghozzá a fitnesz-szolgáltatásokat és terméket alkotó minden

láncszem tekintetében, vagyis egyfajta „holisztikus” megközelítése az egészség-

nek (reális árak, átgondolt marketing). A vendégek a szolgáltató kiválasztásával

markánsan kifejezik viszonyulásukat és elégedettségüket a fitnesz kínálati ele-

mekkel és annak szolgáltatási minőségével szemben. Az aerobikfoglalkozás

helyszíne, az órán alkalmazott eszközök, az aerobikoktatók tekintetében a mi-

nőség meghatározó.

Egyediség és stílus (Kenesei 2007). Egyre keresettebbek lesznek a személyre

szabott és speciális termékek és szolgáltatások. A fitnesztermek vendégei mind

106

más jellegű egyének, más és más egészségi és fittségi állapottal, különböző cé-

lokkal és elvárásokkal, így a szolgáltatásokban az egyén állapotához igazított tré-

ningek, órák és edzésmódszerek, vagy a személyre szabott terhelésadagolás nél-

külözhetetlenek. Megnőtt az igény a személyre szabott programok iránt, ezért

nélkülözhetetlenek a jól képzett személyi trénerek (personnel trainer). Az edzők

specializálódnak különféle területeken, mint amilyen a rehabilitáció vagy a ter-

hesség alatti torna. Azok az emberek, akik törődnek egészségükkel, egyre több

ismerettel rendelkeznek a helyes életmód, a táplálkozás, a mozgás témaköréből

is. Sokat jelent az egyéni foglalkozás, a motiváció, a tudás, a figyelem.

Internet és új innovatív eredmények fokozódó használata. A 21. század az

információ és a kommunikáció százada. A versenyképesség egyik legfontosabb

eleme, hogy üzeneteink napra készen eljussanak a fogyasztókhoz, melynek egyik

leghatékonyabb eszköze az internet. Az interneten történő vásárlás (e-

commerce) napjainkban növekszik. A tanárok, edzők, előadók jól képzett szak-

emberek, akik felhasználják a tudomány, a technológia eredményeit. Új edzés-

módszerek (zsírégető, alakformáló stb.) és sporteszközök jelennek meg az aero-

bikórákon is (pl. fitt-ball, body-ball, X-co rúd stb.). A sportruházatban megjelent

az intelligens viselet, amely a test hőelvezetési képességét feltérképezve, az űr-

technológiából átvett elemek segítségével tetőtől talpig, folyamatosan optimális

értéken tartja a testhőmérsékletet, hogy viselője bármilyen időjárási körülmé-

nyek között a legjobb teljesítményt nyújthassa. A sportcipőknél pl. 1979-ben egy

korábbi NASA alkalmazott segítségével született meg egy újabb jelentős inno-

váció: a légtalp, a Nike Air Sole. Ennél a technológiánál a talp belsejébe épített

műanyag membránokat gázzal töltik fel, melyek a becsapódáskor összenyomód-

nak majd kirugóznak. Az aerobikórákra is speciális teremcipőt fejlesztettek ki,

mely leginkább igazodik az aerobik jellegű tréningek terheléséhez.

Élménykeresés. Rohanó világunkban minimális idő alatt maximális élményt

szeretnénk biztosítani magunknak, ezért megnőtt a wellness-szállodák kereslete,

ahol az aerobikfoglalkozások széles tárházával szintén találkozhatunk. Az aero-

bikban felhasznált új eszközök és mozgásformák szintén az élményszerűbb órák

107

hátterét adják. Az aerobik olyan mozgásforma, mely mindenki számára élmé-

nyeket tartogat: az aktívan részt vevők számára a mozgás nyújtotta örömökkel

szolgál, a külső szemlélőt pedig vizuális élményekkel kápráztatja el.

Szépségkultusz. Az idősek körében az ún. „forever young” kultúrát megteste-

sítők körében társadalmi paranccsá vált a fiatalság látszatának fenntartása. Ők

azok, akik nagy hangsúlyt fektetnek majd az egészség megőrzésére, a fitnesz-,

wellness- és sportszolgáltatások iránt érdeklődnek. A magyar középgeneráció

küzd ezekkel a kihívásokkal, hiszen a trendekkel való együtthaladás a munkaké-

pességet és megbecsülést jelenti számukra. A fiatalság, a szépség mint érték, a

„tökéletes” test mint piacképes jellemző, a kényeztetés (wellness) és az egyéni

kezelések elvárásai, és az ún. életstílus gyógyszerek (stressz-csökkentők, elhízás

elleni szerek, mentális képességnövelők stb.) alkalmazása jellemző rájuk (Young

2003). A fitnesz-szolgáltatók is azt tapasztalják, hogy egyre igényesebb „kiné-

zetre” a vendég. Egyre több sportfelszerelést, ruházatot és sporteszközt, vala-

mint táplálkozáskiegészítő készítményeket, vitamin- és egyéb gyógyhatású ké-

szítményeket használnak. Ezen vendégek edzésprogramjának a levezetéséhez

egyre több empátia szükséges az aerobikoktatók részéről. Az izomerősítés, a

kondicionálás mindig divatban marad a szakemberek szerint, mert az erősebb

izomzat már önmagában is jobb egészséget, hatékonyabb anyagcserét, lassúbb

öregedési folyamatot jelent. Mindezek mellett nem hanyagolható el a rendszeres

izomerősítéssel együtt járó esztétikus megjelenés és az önbizalom sem.

Boldogság iránti igény. Mára már nem elég a tünetmentesség, az egészség, az

emberek boldogok akarnak lenni. Az egészséghez egyre inkább hozzátartozik az

aktivitás, a jó kedély, a boldogság megélése, melyek az élményorientált sportok

keresletét dinamizálják, mint pl. az aerobikon belül az új zumba irányzat. Az

edzők azt tanácsolják, hogy ne ragaszkodjunk csak egyfajta mozgáshoz, próbál-

junk ki új dolgokat is, leljük örömünket a testedzésben.

Erősödő egészségtudatosság. Ez a sporttermékek és szolgáltatások kiválasz-

tására és a vakáció alatt tanúsított viselkedésre egyaránt hatni fog. Népszerűek

lesznek az ún. egészségvédő és életőrző sportok, a természeti sportok és life-

time jellegű fizikai aktivitások. Az utazásoknál is a passzív vízparti turizmus he-

lyett előtérbe kerülnek az aktív turisztikai típusok, valamint az egészségesnek

108

tartott desztinációk is preferáltabbak lesznek. Nő a gyógyfürdők, a wellness-

szállodák és a fitneszcentrumok iránti kereslet. Egyre inkább előtérbe kerül az

életmód-tanácsadás, mert a betegek használható információkat szeretnének a

betegségükkel, a szükséges életmód változtatással kapcsolatban, melyet az alábbi

nemzetközi kutatások is igazolnak. Egy Svájcban végzett egészségturisztikai ku-

tatás (Müller és Kaufmann, 2001) beszámol arról, hogy a vendégeknek fontos

az információ az egészségügyi kérdésekről és az otthon is használható egészség-

ügyi tanácsokról. Ausztriában a víz gyógyító hatásaira vonatkozó adatokat

(Bassler 2003) és a szükséges információkat a „kúra-szállodák” előadások for-

májában biztosítják a gyógyászati kezeléseket, gyógyfürdőt igénybe vevő vendé-

gei számára.

Rohanó világunkban a teljesítménykényszerből és időnyomásból faka-

dóan a fitnesz-szolgáltatók gyakran munkaidőn túli „nyitvatartási” időrenddel

alkalmazkodnak a vendégkörhöz. Igen gyakori a vendégekkel való előre történő

időpontegyeztetés az edzővel (personnel trainer). Népszerűek azok az edzés-

módszerek és aerobikfoglalkozások, melyek viszonylag „rövid” idő alatt magas

hatásfokkal járulnak hozzá az egyén különböző céljainak (alakformálás, lokális

zsírégetés, kondicionálás, stb.) megvalósításához. Egyre több tényleges vásárló

esetében – akik megjelennek az egészségpiacon – felmerül az élményvásárlás

iránti igény. Mivel a vásárló napjainkban a látványos, csillogó bevásárlóközpon-

tokban szocializálódik, így elvárásai a fitneszpiacon is hasonlóképp alakul.

6.5. Top wellness trendek 2015-ben

Az American College of Sports Medicine (ACSM) közzétette a 2015-ös fitnesz trendeket

egy világméretű kérdőíves felmérés alapján9.

A kutatás igazolja, hogy a saját testsúlyedzés került a Top 20 trend dobogójának az első

helyére, mely így megelőzte a korábbi 2014-es évben első helyet elfoglaló magas intenzitású

intervallumedzést. A 2013-as évek divatos trendjei, (Müller, 2015) mint a zumba, a Pilates és

az egyensúlyedzés nem tudtak feltörni a Top 20-ba.

9 In: http://www.outsideonline.com/1806651/acsm-names-2015s-top-fitness-trends

109

Nézzük meg a Top 20 legnépszerűbb trendeket.

1. Testtömeg edzés

Az emberek évszázadokon át saját testsúlyukat használták állóképességük kialakításához.

A saját testtömeggel végrehajtott gyakorlatok, mint a mellső fekvőtámaszban karhajlítás-nyúj-

tás, a felülések vagy lebegőfelülések, hasprések, hasonfekvésben törzsemelések, guggolások,

húzódzkodások és tolóckodások nagyon jól fejlesztik a relatív erőt. A relatív erő a testsúlyki-

logrammra vonatkoztatott izomerő, mely jelzi nekünk, hogy a sportoló mennyire képes saját

testét vagy testtömegét mozgatni. Minimális a költségvonzata, hiszen különösebb felszerelés

nélkül, kis helyen, akár otthon szobai körülmények között is alkalmazhatók ezek a gyakorla-

tok vagy egy részük.

Sok ember azt gondolja, hogy ez csupán a húzódzkodásokat vagy tolóckodásokat jelenti.

Sokkal több annál. Nincs szerigénye, így a költséghatékony edzésmódszerek egyike. Minden

olyan gyakorlat, amelyet szer nélkül a saját testünk mozgatásával érünk el, erősítő hatást fejt

ki.

2. Magas intenzitású intervallumos edzés

Nagy intenzitású intervallumedzés szerepelt tavaly (2014) az első helyen, mely jellemzően

magában foglalja a rövid, de magas intenzitású terhelési periódusokat, melyeket aztán rövid

pihenőidő követ. Általában a foglalkozások vagy az edzés időtartama kevesebb mint 30 perc,

mivel eléggé megterheli a szervezetet, de nem ritka, hogy ezeket a programokat akár sokkal

hosszabb ideig is végzik.

3. Fitnesz szakemberek alkalmazása

Művelt, hiteles és tapasztalt fitnesz szakemberek alkalmazása elvárás a fitnesziparban. Nö-

vekvő tendencia, hogy a fitnesz területét érintő képzésekkel sok főiskolán, egyetemen talál-

kozhatunk, ahol akkreditált programokon képzik ki a szakembereket.

4. Erősítő edzések, erőfejlesztés

Az erősítő edzés továbbra is népszerű az összes ágazatban: az egészségügyben és a fit-

nesziparban egyaránt a különböző célcsoportok között. Az erősítő edzés népszerűsége szinte

töretlen, hiszen a korábbi években is egy igen erős trend volt. Mára nem csak erőemelők,

110

erőfejlesztésre szakosodott klubok használják, hiszen a felhasználók köre bővült. Azok a fér-

fiak és nők, fiatalok és idősek, gyermekek és betegek, stabil, krónikus betegséggel rendelkezők

is alkalmazzák a súlyzós erősítő gyakorlatokat, akiknek a célja nem a maximális erő fejlesztése,

hanem a fittségi szint növelése és az egészségi állapot javítása. Sok kortárs egészség- és fit-

neszszakember kínál valamilyen formában erősítő edzést, átfogó edzésprogramot ügyfeleik

számára, és a betegeiknek adaptált kínálatot biztosítanak. Nem ritka, hogy a kardiovaszkuláris

és légzőszervi rehabilitáció vagy anyagcsere-betegség kezelések programjai közé súlyzós

edzést, edzésprogramot illesztenek a betegek számára.

5. Személyi edzők

Egyre keresettebbek lesznek a személyre szabott és speciális termékek és szolgáltatások.

A fitnesz területét érinti ez a trend egyrészt úgy, hogy a személyi edzők iránt egyre nagyobb

igény mutatkozik. Nem csak a fitnesz területén alkalmazott gépek, de az azokon végzett

edzésmunka módszerei is folyamatos változáson mennek keresztül. Az általános programok

mellett egyre fontosabbá válnak a személyre szabott önálló edzéstervek, amikben persze az

egyre elismertebb személyi edzőknek is hatalmas szerep jut. A személyi edző biztosítja a ven-

dégnek azt, hogy az életkorának, nemének, előképzettségének, a fizikai és egészségi állapotá-

nak megfelelően és az elérendő céljaihoz, elvárásához igazítva egy olyan személyre szabott

speciális programot dolgoz ki és segít a megvalósításában, mely a vendég egyéni igényeinek

kielégítésére hivatott.

6. Testmozgás és fogyás

A testmozgás és a fogyás kombinációja egy igen keresett fitneszkínálati elem, amely ma-

gába foglalja a fogyókúrás programokat, amelyek hangsúlyos szerepet szánnak a kalóriaégető

edzésprogramokkal. A testmozgás, a fogyókúrás programok mindig is népszerű trendek vol-

tak már a kezdetek óta, azonban a fogyás eléréséhez, a testsúly megtartásához nélkülözhetet-

len a testmozgás és a diéta, valamint a súlykontroll kombinációja. A tartós eredmény nélkü-

lözhetetlen eleme a kalóriabevitel csökkentése, a diétás étrend betartása. A fogyókúrás prog-

ramokban népszerű elem, hogy a szolgáltatók a diéta és a mozgásprogram mellett készétele-

ket is biztosítanak az ügyfeleknek, melyek alacsony kalóriaértékűek, így az adott személy a

napi rutin mellett kis odafigyeléssel tudja tartani a diétás étrendet.

7. Jóga

111

A jóga erősen tartja kiemelt helyét a fitneszben, egyre többen jönnek rá, milyen eredmé-

nyes a lelki, szellemi, testi egészség megtartásában. Sok változata ismert: Iyengar, Ashtanga,

Vinyasa, ezeket sokat halljuk, s aztán egyre többet a Bikram jógát, melynek hódolói felfűtött

teremben dolgoznak. Ismeretes még a Power, Kripalu, Anaura, Kundalini, Sivananda,

Yogalates. Bikram Choudhury a megalkotója, aki speciálisan állította össze az ászanákat azzal

a céllal, hogy a test minden részébe oxigéndús vér jusson, így biztosítja a Bikram jóga az

egészséget, jó közérzetet.

8. Fitneszprogram az időseknek

A fitneszprogramok az idősebb felnőtteknek is fontos, ezért növekvő kereslet mutatkozik

iránta. Az egészségiparban nagyon népszerű, így a fitnesz területén dolgozó szakemberek is

kihasználják ezt a növekvő piacot azáltal, hogy az életkornak megfelelő és biztonságos edzés-

és programot állítanak össze az életkornak, az edzettségi vagy a fittségi állapotnak megfele-

lően.

A rendkívül aktív életet élő és jól terhelhető idősebb felnőtteket lehet elsősorban megcé-

lozni olyan rekreációs és fitneszprogramokkal, melyekben a szigorúbb edzésprogram érvé-

nyesül (pl. erősítő edzés és csapatsportok).

Az alacsonyabb fizikai fittségi szinttel rendelkező, vagy akár még a legyengült idősek is

javíthatják egyensúlyukat, és képessé válhatnak ellátni a mindennapi tevékenységeket, ha biz-

tosítjuk a megfelelő funkcionális fitneszprogramot a számukra. Azt feltételezik, hogy a ma-

gasabb diszkrecionális jövedelemmel rendelkező nyugdíjas fogyasztók tudatosan vásárolnak,

ezért felértékelődik az egészség, így többet költenek a minőségi fitneszszolgáltatásokra, moz-

gásprogramokra is. Az exponenciálisan növekvő piac kihasználásának érdeke a szabadidő-

szolgáltatóknak is, hiszen a nyugdíjasok akkor tudják megtölteni a kondicionáló vagy fitnesz-

termeket, amikor azok leginkább üresek (jellemzően 9:00–11:00 és 14:00–16:00) vagy ke-

vésbé látogatottak a dolgozó vendégek körében.

Sajnos hazánk és még sok más európai ország, mint Ausztria, Németország, a Benelux-

országok népessége is fogy, így növekszik az időskorúak aránya, mivel az átlag életkor is nö-

vekvő tendenciát mutat. Ennek következményeként nő a minőség, a kényelem, a biztonság

iránti igény. Ez a tény úgy hat a fitneszszolgáltatókra, hogy az idősek, akik viszonylag magas

112

diszkrecionális jövedelemmel rendelkeznek, keresletet támasztanak az idősek számára kifej-

lesztett fitneszprogramok iránt. Számukra a személyi edzés, a nyújtó gimnasztikai gyakorlatok,

az aerobic lépő koreográfiás órái, a keringésfokozó edzésprogramok, a természeti sportok

(nordic walking), a life-time sportok ajánlhatók. Egyre több fitneszszolgáltató kínál az idősek

számára súlyzós edzést is, mely az időskorral járó izomvesztés prevenciójában igen nagy sze-

repet játszhat.

9. Funkcionális fitnesz

A funkcionális fitnesz egyfajta gyűjtőfogalom, ennek hívunk minden olyan koncepciót,

mely a mindennapi életvitel minőségét javítja, az állóképesség, az erő az egyensúlyérzék és a

koordináció fejlesztése által. A funkcionális fitnesz fogalma részben átfedi az időseknek szánt

tréningeket, hiszen eszköztárában nagyon hasonlítanak.

10. Csoportos személyi edzés

Új trendként jelent meg a fitneszszolgáltatók kínálatában az ún. csoportos személyi edzés,

ami költséghatékony változata a személyi edzésnek, amikor az edző 2-4 fő tréneri feladatait

látja el egyszerre. Vannak, akik gond nélkül képesek egyszerre több vendéggel differenciáltan

foglalkozni, akik eltérő képességűek, edzettségi állapotúak és más az elérendő céljuk. A nagy

dilemma, hogy marad-e a személyi edzés e típusa, vagyis az edző képes-e elég figyelmet for-

dítani egy-egy sportolóra, illetve az edzés a „személyi” jellege háttérbe kerül-e. A gazdasági

válság azonban mindenképp indokolja a költséghatékony szolgáltatáskínálatot a fitnesz terü-

letén is.

11. Átfogó egészségfejlesztő programok a munkahelyeken

Egyre több cég és munkaadó gondolkodik úgy, hogy a humánerőforrás érték, így odafigyel

dolgozói egészségére. A fitnesz eszköze kiválóan alkalmazható egy ilyen egészségfejlesztési

programban, hiszen sokszínűségével, diverzifikált termék- és mozgáskínálatával szinte min-

denki talál az érdeklődési körének megfelelő programot, ami motiválja az életmódváltásra.

2011-ben hazánkban a NOSZA Fitt program zárult, melyet a NOSZA Egyesület és a Fitline

Events közösen valósított meg 20 budapesti illetve pest megyei cég dolgozóin részére. A

mozgás, a táplálkozás és a tudatosság fontosságát népszerűsítő program az irodai és

ülőfoglalkozást végzőknek nyújtott segítséget a kiegyensúlyozottabb élet megteremtésében

113

egy táplálkozással kapcsolatos (Metabolic Typing) és a pozitív gondolkodást hangsúlyozó

agykontroll előadással, valamint egy 8 alkalomból álló bodyART kurzussal.

A body & mind típusú tréning a jóga alapgyakorlataira épül. Gyógytornászok fejlesztették

ki olyan mozgáselemekkel, mely egy rendkívül erőt próbáló edzést jelent. Az óra fő célja az

erő és hajlékonyság fejlesztése, ezáltal egy funkcionálisan egészséges test elérése. Az egyes

gyakorlatok egyszerre kívánnak erőt bizonyos izmoktól, míg másokat ugyanazon időben erő-

teljesen nyújtanak. Ez a kettős hatás jellemzi a teljes tréninget: erősítés és nyújtás. A

BodyART a testet komplex egészként kezelő mozgásforma, az intelligens alakformálás új

módszere. A tréning fontos része a megfelelő légzéstechnika, ami a helyes kivitelezés mellett

a mentális ellazulást is segíti, csakúgy, mint a kellemes, meditatív zene.

12. Outdoor aktivitások, természetes mozgásprogramok – avagy természeti spor-

tok

Nagyon népszerűek a szabadtéri sporttevékenységek. A természeti sportok értékét első-

sorban az adja, hogy itt a természet erőivel való edzést jelent, valamint a friss levegőn való

tartózkodás idejét növeli. Másrészt az emberek legtöbb hányada városlakó. Eltávolodott ter-

mészetes közegétől, a természettől, és él benne a vágy, hogy legalább szabadidejének egy

részét az érintetlen, tiszta természetben töltse. Szabadtéri tevékenységek közül a legnépsze-

rűbbek a túrázás, a kajak-kenu és a különböző játékok, illetve a sportaktivitások. A szabadtéri

tevékenységek is lehetnek kalandos programok, mint például az éjszakai kempingezés.

13. Wellness Coaching.

Életmód tanácsadóként definiálhatjuk. Az életmód tanácsadó személyesen foglalkozik

egy-egy emberrel, az egyén céljait, szükségleteit, értékeit és álmait tartja szem előtt. A sze-

mélyre szabott tanáccsal és az életmód megvalósításával hozzájárul az egyén egészségének és

munkaképességének megőrzéséhez, megtartásához, miközben testi képességeit fejleszti.

Egyre inkább nő az igény az életmód tanácsadás iránt, illetve a sportolók, vendégek, vagy

akár a betegek is használható információkat szeretnének az életmódjukról, egészségi állapo-

tukról, betegségükről, a szükséges életmód-változtatásukkal kapcsolatban, melyet az alábbi

nemzetközi kutatások is igazolnak.

114

A Svájcban végzett egészségturisztikai kutatás (Müller, Kaufmann 2001) beszámol arról,

hogy a vendégeknek fontos az információ az egészségügyi kérdésekről és az otthon is hasz-

nálható egészségügyi tanácsokról. Ausztriában a víz gyógyító hatásaira vonatkozó adatokat,

információkat (Bassler 2003) a „kúra-szállodák” előadások formájában biztosítják a gyógyá-

szati kezeléseket, a gyógyfürdőt igénybe vevő vendégek számára.

14. Köredzés (cirkuit)

A főbb izomcsoportok erejének fejlesztését érhetjük el. Erőállóképességet fejleszt. Külön-

böző állomásokon más-más feladattal más-más izomcsoportot dolgoztat meg az ember (pl.

hasizom, farizom, kar, hát, láb stb.). Az egyes állomásokon kb. 30-45 percig tart a gyakorlat,

az állomások között 30 perc pihenőidőt tartva megy körbe az ember. Ha körbeért, ismételheti

2x, 3x is. Ez az állóképesség fejlesztésének egyik kiváló eszköze. Előnye, hogy kevesebb szer

esetén is nagyobb elemszámú csoport edzése megoldható az állomások miatt.

15. Core training (gerinctorna)

Törzs-edzésnek fordíthatjuk. Ez egy gyűjtőfogalom, vagyis ide soroljuk mindazokat a fit-

neszben divatos edzésmódszereket, melynek a legfőbb célja a törzs stabilizációjának fejlesz-

tése, ezáltal a testtartás javítása, valamint az egyensúlyérzék, a koordinációs képesség és a

mozgáskészség fejlesztése. Nem csak a teljesítmény növelésében van szerepe, de a sérülések

kockázatának csökkentésében betöltött szerepe is meghatározó. Eszközkészlete nagyon vál-

tozatos, mivel olyan felszereléseket használ, mint az egyensúly labda vagy az ún. wobble

board, amelyen a lábakkal kell egyensúlyozni. Cél a feszes, szálkás izmok kialakítása, fejleszti

a tartóizmokat is. A csípő, a derék és a has izmainak edzése általános stabilitást ad, nemcsak

a sporthoz, hanem a mindennapi tevékenységekhez is.

16. Sportág-specifikus edzés

A különböző sportágakat, annak edzéseit és módszereit használja fel a képességfejlesz-

tésre. A baseball és a tenisz kifejezetten népszerűek. A sportágak népszerűsége természetesen

függ az ország vagy terület hagyományaitól, lehetőségeitől, és más sportágválasztást befolyá-

soló faktoroktól is.

17. Programok elhízott gyerekeknek

Az elhízás korunk egyik népbetegsége, a civilizációs ártalmak egyike. 21. századunk sokak

számára eddig talán soha nem remélt kényelmet, irigyelt életminőséget hozott. Az ember

115

ugyanis valamennyi technikai vívmányát az irányba fejlesztette, hogy élete könnyebb, kényel-

mesebb legyen. Az elhízás már nem csupán a felnőtt korosztályt érintő generális probléma,

de a gyermekek egyre nagyobb százalékát is utolérte, így a gyermekek túlsúlya is általános

egészségügyi kérdéssé vált. A gyermek- és serdülőkori elhízás továbbra is komoly egészség-

ügyi probléma a legtöbb fejlett és fejlődő országban egyaránt. A fitnesz- és rekreációs szol-

gáltatók ehhez a trendhez igazodva egyre több gyerekekre specializált fitnesz- és mozgás-

programot dolgoztak ki, és a gyermekek súlykontrolljával foglalkozó „termékeket” is kifej-

lesztettek. A prevenció, a preventív programok az elhízás ellen szintén népszerűek már a

gyerek célcsoport esetében.

18. Eredmények mérése

A programok sikerességének mérése központi problematika. Egyre fokozottabb igény fo-

galmazódik meg az iránt, hogy a fitneszprogramoknak, wellness- vagy mozgásterápiáknak

igazolni tudjuk a szervezetre gyakorolt jótékony hatását, a fejlődés és a változás számszerűen

kimutatható legyen.

19. Munkavállalói ösztönző programok

Munkavállaló ösztönző programokhoz kapcsolódó tendencia, hogy a munkahelyi egész-

ségfejlesztő programok arra törekednek, hogy csökkentsék az egészségügyi ellátás költségeit.

20. Boot Camp

Egy igazi kihívást takar, napjaink legnépszerűbb és leghatékonyabb edzésmódja a tenge-

rentúlon. A US Army újoncokat kiképző tematikájában alkalmazott fizikai módszerek adap-

tációját alkalmazták, a hétköznapi ember számára is elérhetővé tették a szabadban végzett

edzésmódszert, mely a fittségi állapotot és a résztvevők mindennapi életük során szükséges

teljesítőképességet javítja.

A Boot Camp sikerének kulcsa a csapatmunka adta motiváció és az alkalmazott módsze-

rek. A katonák edzettségi szintjére alapozva a Boot Camp edzéseket arra tervezték, hogy a

lehető legtöbb eredményt érjük el a lehető legrövidebb idő alatt. Az edzések hosszúak és

fárasztóak, ezért kihozzák a résztvevőket a komfortzónájukból. A klasszikus Boot Camp

indoor jellegű, vagyis szabadtéren, parkokban, erdőkben, sportpályákon tartják 8-20 fős cso-

portokban. A 70-80 perces edzéseket általában két edző vezeti, akik a helyes végrehajtást

folyamatosan kontrollálják és lelkesítik a résztvevőket. A gyakorlatok a katonai kiképzésben

116

használt, a harci gyakorló tevékenységre felkészítő jellegű alakzatokban zajlanak, megtűzdelve

sprintfutással, sorversennyel, utánzójárásokkal, páros gyakorlatokkal, köredzéssel, core tré-

ninggel. Ezek a speciális gyakorlatok a fizikai erőt és az állóképességet egyaránt fejlesztik,

ezért egyszerre izomtömeg-növelő és zsírégető hatásuk is van.

6.6. Felhasznált irodalom

Barabás Katalin (szerk.) [2006]: Egészségfejlesztés. Budapest, Medicina Könyvkiadó Rt., 269–

272. o. Az idézett mű a továbbiakban: Barabás Katalin (szerk.) [2006]

Borbély Attila, Müller Anetta: A testi-lelki harmónia összefüggései és módszertana. Valóság-

Térkép-6. PEM tanulmányok (Kiadja: a Professzorok az Európai Magyarországért Egye-

sület, Bp. szerkeszti: dr. Koncz István) 211.p. 2008.

Buda Béla (1998): Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében . Bp. TÁMASZ, 25. p.

Chikán Attila–Demeter Krisztina (1999): Az értékteremtő folyamatok menedzsmentje – termelés,

szolgáltatás, logisztika. Aula Kiadó, Budapest

Der Gesundheitsmarkt – Die Wachstumlokomotive für das 21. Jahrhundert :

http://www.kondratieffzyklen.de/6.Kondratieff1.htm

Der RDA Marktforschungsbericht 2009, Reyseanalyse 2009

Der RDA Marktforschungsbericht 2009. 13. p.

Derzsy Béla (2006): A gimnasztika alapjai. PIREMON Nyomda, Debrecen. Kiadja: Fit-

Forma Welness Kft., Budapest 2006.

Erdős I.: Gimnasztika. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest, 1992.

Farmosi I. (1999): Mozgásfejlődés. Dialóg Campus Kiadó. Budapest–Pécs. 14–42. p.

Gedő Dolóresz, Rigler Endre (1998): Labdás gyakorlatok a mozgásterápiában . Present Bt.,

Kecskemét. 5–15. p.

Hansruedi Muller és Eveline Lanz Kaufmann (2001): Az egészségturizmus különleges szegmen-

sének piaci elemzése és összefüggései a szállodaiparral . In: Journal of Vacation Marketing, Vol.

7, No. 1, 1–17. p

117

Hegedűs Veronika (2004): Egy regionális termál- és gyógyfürdő fejlesztések és azok hatása a

keresletre és kínálatra. In. Tóth J-baranyai G. (szerk.). Földrajzi Tanulmányok a Pécsi Dok-

toriskolából. V. Rotari Nyomda, Komló. 60-75.p.

Hegedűs Veronika (2006): az egészségturizmus fogalmi rendszerének és keresletének válto-

zásai Magyarországon. In. Földrajzi értesítő. 2006. LV.évf. 3-4. füzetek. 355–373.p.

Istvánfi Csaba (1999): Összefogás az ifjúság egészségéért, edzettségéért . In.: Összefogás az Ifjúság

egészségéért, edzettségéért, A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének Or-

szágos Szakmai Konferenciájának kiadványkötete 1990. 03. 10. (szerk. Istvánfy Cs.) 15–

34. p.

Kenesei Zsófia, Kolos Krisztina: Szolgáltatásmarketing és -menedzsment, Alinea Kiadó, 2007

Kenneth H. Cooper (1990): A tökéletes közérzet programja. Sport, Bp. 19–26. p.

Kerényi Erika, Müller Anetta, Szabó Róbert, Mosonyi Attila (2009): Analysis of Agárd, Ko-

márom and Pápa's Thermal and Experiences Bath, according the guest's satisfaction. Egészség-

ügyi marketing és telekommunikáció című konferencia kiadványkötete (CD). ISBN: 978-

963-06-8473-6., 11. o.

Kovács Tamás Attila: Rekreáció irányzatai. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, Bp.

1999. március 5-6. (előadás)

Kristonné Bakos Magdolna (2006): Új szemléletű iskolai testnevelés az ezredfordulón . In: Acta

Academiae Pedagogicae Agriensis- Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közlemé-

nyei. XXXIII. Kötet. Eger. 153–158. p.

Makszin Imre (2002): A testnevelés elmélete és módszertana. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–

Pécs

Marc Cohen, Gerard Bodeker (2008): Understanding the global spa industry: Spa management ,

Oxford, Butterworth-Heinemann, Chapter 5, 66 p. (Forrás: saját fordítás)

Maslow, A. H. (1968): Toward a psychology of being. Van Nostrand Reinhold Company

Incorporation, N. Y.

Mészáros János, Farmosi István, Frenkl Róbert, Mohácsi István (1990): A gyermeksport bio-

lógiai alapjai. Sport, Bp. 29. p.

118

Metzing Miklós: Gimnasztika. Segédjegyzet a gimnasztika vizsgához. TFTI, Budapest, 2004.

Mosonyi Attila, Könyves Erika, Kerényi Erika, Müller Anetta (2010): Miskolctapolca egészség-

turizmusa egy vizsgálat tükrében. International Conference of Tourism, Recreation and

Sports Management. 27–28th May 2010. kiadványkötete (CD) 8. o.

Müller Anetta (2009): A szabadidős tevékenységek kínálati elemeinek vizsgálata az egészségtudatos

magatartás kialakításában (Debreceni Egyetem ATCAVK, szervezés és gazdálkodás tudo-

mányok területe) habilitáció. 28. p.

Müller Anetta (2015): Fitnesz alapismeretek. In: Melczer Csaba (szerk.) Fitnesz-wellness és táplálkozásterápia elmélete és gyakorlata. 2015. Pécs, (Isbn: 97896364278 94) 9-30.p. http://www.etk.pte.hu/files/tiny_mce/File/oktatas/OktatasiAnyagok/!Palyazati/FitneszWellness_elektronikus_K.pdf

Müller Anetta, Könyves (2006): A testnevelő tanárok kapcsolódási pontjai az egészségturizmushoz . In: Acta Academiae Pedagogicae Agriensis – Az Eszterházy Károly Főiskola tudomá-nyos közleményei. XXXIII. Kötet. Eger. 119–132. p.

Müller Anetta, Szabó Róbert, Kerényi Erika, Mosonyi Attila (2009): Fürdőkutatás a Közép-dunántúli régióban. In. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. XXXVI. Sectio Sport. Sport, életmód, egészség. Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei. Szerkesztő: Honfi László. 65–77. p.

Müller Anetta: Mozgásvizsgálatok a mozgásegyenletesség és a teljesítménykonstancia példáján. Dok-tori (PhD) Értekezés tézisei. Budapest, 2004.

Nemessuri Mihály (1994): Egészségvédő-életőrző sportok. Mozgás és Viselkedésbiológiai Szak-osztály 25 éves jubileumi konferenciája, Tihany, 130-131.p.

Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia 9-11p. In: http://www.oib.gov.hu/docs/egeszsegturizmus_strategia.pdf

Pikó Bettina (szerk.) (2005): Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. Bu-dapest, L’Harmattan Kiadó, 30. o. Az idézett mű a továbbiakban: Pikó Bettina (szerk.)

Rácz Tamara (2004): Zenis és Lomi Lomi, avagy új trendek az egészségturizmusban . In. Aubert A.-Csapó J. (szerk.) Egészségturizmus. Pte. Földrajzi intézet, Pécs. 46-65.p.

Reichlin Krisztina (2007): Szabadidő ismeretek. Budapest, BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar, 6. o.

Révai Nagy Lexikona (1989): Az ismeretek Enciklopédiája. I. kötet. Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó. 658. p.

Révai Nagy Lexikona (1991): VI. kötet. Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó, Bp. 163. p.

Révai Új Lexikona (1996): I. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd. 497. p.

Roland Bassler (2003): Minőség és egészségkompetencia az osztrák kúra- és wellness-turizmusban. In: Tourismus Journal (Lucius&Lucius, Stuttgart), 7 Jg. Heft 2. 187-2002. p.

119

Szántó Miklós (1967): Életmód, művelődés, szabadidő. Budapest, Akadémiai Kiadó, 13. o. Az idézett mű a továbbiakban: Szántó Miklós (1967)

Törőcsik M. (2003): Fogyasztói magatartási trendek hatása az egészségügyi szolgáltatókra . Egész-ségügyi gazdasági Szemle. 28. p.

Vajda R. Vadas V. (1990): Magyarország gyógy-idegenforgalma. Alfaprint Nyomdaipari Kisszö-vetkezet. Budapest, 167.p.

Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171-173.p.

Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171-173.p.

Wolfgang Nahrstedt (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 2000. 08. 171–173. p.

Young SN Lifestile drugs, mood, behaviour and cognition. Journal of Phychiatry Neuroscience 2003. 28 (2): 87–89. p.

Internetes források:

www.kondratieffzyklen.de

NAT 2003 (http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfda/0/15797/1)

NAT 2007 (http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf)

http://www.gyogygond.hu/hu/otc

http://www.outsideonline.com/1806651/acsm-names-2015s-top-fitness-trends

http://www.spahungary.hu/lap.php?id=17

KSH 2009, www.itthon.hu

Marketingterv 2004. Magyar Turizmus Rt. 2003. okt. 7. 1–119. p. (www.itthon.hu)