1

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közösségének Magazinja 12. szám

Isten a világosság. A tudatlanság sötétség. Ahol Isten jelen van, ott nem lehet tudatlanság.

E számunk t émája :

a tartalomból

A boldogság képlete

Ki mit nem tud?

Miért rossz a „jó halál”?

Instant boldogság

Szenvedni akarok

2

Hare Krisna Magazin

A Vissza Istenhez Magazin

• mindig aktuális

• tudással teli

• öröm olvasniés ha Ön is úgy akarja

• házhoz jön

…mert megrendelhetõ a következõ címen:VIM Szerkesztõség,8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.Tel.: (85) 340-130, (30) 374-5195e-mail: vim@pamho.net

Négy szám elõfizetési díja 10%kedvezménnyel: 1800 Ft

Õ Isteni KegyelmeA.C. BhaktivedantaSwami Prabhup§da

A Krisna-tudat NemzetköziSzervezetének alapító§c§ryája

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami

Prabhup§da (1896-1977) a gau¨¦ya vai¢£avizmus õsi

vallási hagyományát ismertette meg a nyugati világgal,

Krisna-tudat néven. 1966-ban alapította meg a Krisna-

tudat Nemzetközi Szervezetét. Vezetésével a szervezet tíz

év alatt §ªramákkal, iskolákkal és gazdálkodó közössé-

gekkel rendelkezõ, világméretû misszióvá vált. Írásai a

védikus filozófia, vallás, irodalom és kultúra igazi

könyvtárát alkotják.

a lélekhez szól

Hare K¥¢£a

Hare K¥¢£a

K¥¢£a K¥¢£a

Hare Hare

Hare R§ma

Hare R§ma

R§ma R§ma

Hare Hare

Krisna-völgy templomának oltárán

3

Tartalom

A SZANSZKRIT SZAVAK KIEJTÉSE:A szavakat meghatározott rendszer szerint írjuk át latin betûsformába, mely lehetõvé teszi az olvasó számára a szavak helyeskiejtését. § - mint az á az akác szóban (kétszer olyan hosszú,mint a rövid a); e - mint az é az élet szóban; ¦ - mint az í azígy szóban; ¥ - mint a ri a karika szóban; c - mint a cs a cserépszóban; ch, jh, dh - mint a cs és a h együtt, a dzs és a h együttvalamint a d és a h együtt. Tehát a K¥¢£a szót Krisnának, aCaitanya szót pedig Csaitanyjának ejtjük.

© 2001 Vissza Istenhez MagazinMinden jog fenntartva.ISSN szám megállapítás alatt.

A LAP MUNKATÁRSAI:Felelõs szerkesztõ: Manor§ma d§sa, Fõmunkatárs: Hem§¯g¦dev¦ d§s¦, Rovatvezetõk: Hem§¯g¦ dev¦ d§s¦, ¾ªvara K¥¢£a d§sa,L¦l§vat§ra d§sa, R§dh§n§tha d§sa, ¼y§m§ dev¦ d§s¦,Olvasószerkesztõ: ¼y§m§ dev¦ d§s¦, Mûvészeti tanácsadó:Magyar Zsuzsanna, Nyomdai elõkészítés: Sundara-r¡pa d§saKIADJA: Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közössége,8699 Somogyvámos, Fõ u. 38. Terjesztése adományokértTel.: (85) 340-130, e-mail: vim@pamho.net

Kedves Olvasó!

Mindenki a boldogság

után kutat, de az egyik

ember boldogságának

mércéje különbözhet a

másik emberétõl. Külön-

bözik a módszer is, aho-

gyan ezt megpróbáljuk el-

érni. Van, aki az anyagból

szeretne örömet meríteni,

míg vannak azok, akik a

bensõbõl, a lélekbõl. Mi

az, ami akadályoz ben-

nünket, hogy elérhessük

ezt a vágyott állapotot? Mi

az, ami miatt szenve-

dünk? Mit mondanak a

védikus írások errõl a té-

máról? Milyen arcai van-

nak a boldogságnak? Ma-

gazinunk jelenlegi számá-

ban ezeket a kérdéseket

járjuk körbe.

Olvashatunk még a

száj és körömfájás miatti

tehénmészárlásokról, a

nagy vitákat kiváltó „ke-

gyes halál” engedélyezé-

sérõl, arról, hogy hová

tûntek a színek a mai vi-

lágban, miért használnak

a Krisna-hívõk modern

technikai eszközöket és

arról, hogy ki az igazi ba-

rátunk. Remélem, sikerült

izgalmas témákat talál-

nunk. Kellemes olvasást!

Manor§ma dasa

Bölcselet

Út a boldogsághoz 4A békesség óceánja 6Alternatívák 7

Tudás-formák

Egyházügyi dilemmák 8Ki mit nem tud? 10A boldogság képlete 12

Társadalmak

Rekviem a tehenekért 14Jó szórakozást! 16Miért rossz a „jó halál”? 18

Kultúra

A legkedvesebb ünnep 24Szenvedni akarok 26Hová lettek a színek? 28Egy tál leves 29Buborék 29

Élet-stílus

Instant boldogság 30Velünk élõ természet 32Az örök barátság 34Minek a gitár? 36A vendég olyan, mint Isten 37Krisna, az elesettek barátja 38

4

Vissza Istenhez

Ú T A B O L D O G S Á G H O Z

indannyian a boldogságot keres-sük, azt azonban nem tudjuk,

mi is az igazi boldogság. Annyi hirdetéstlátunk a boldogságról, de a valóságbannagyon kevés boldog emberrel találko-zunk. Mindez azért van így, mert csakkevesen tudják, hogy az igazi boldogságtúl van mindazon, ami ideiglenes. Errõla valódi boldogságról beszél a Bhagavad-g¦t§ban az Úr K¥¢£a Arjunának.

A boldogságot általában az érzéke-inken keresztül észleljük. Egy kõneknincsenek érzékei, ezért nem érez semboldogságot, sem boldogtalanságot. Afejlett tudat intenzívebben fogja fel a

boldogságot és aboldogtalansá-

got, mint afejletlen.

A fák

Út a boldogsághozszintén rendelkeznek tudattal, ám ez atudat fejletlen. Hosszú idõn keresztülállnak egy helyben, a legzordabb idõjá-rásnak kitéve, ám a szenvedést nem ké-pesek érzékelni. Ha egy embert kérné-nek meg arra, hogy három napig –vagy akár még rövidebb ideig – álljonúgy, mint egy fa, nem tudná elviselni. Akövetkeztetés az, hogy minden élõlénytudata fejlettségének arányában érezboldogságot és boldogtalanságot.

Az a boldogság, amelyet az anyagivilágban tapasztalunk, nem igazi bol-dogság. Ha megkérdeznénk a fát: „Bol-dog vagy?”, ha tudna beszélni, azt vá-laszolná: „Igen, boldog vagyok! Itt ál-lok egész évben, s nagyon élvezem aszelet és a hóesést.” Egy fának mindezlehet, hogy élvezetet jelent, az emberilény számára azonban nagyon alacsonyszintû élvezetet nyújt. Az élõlényekmind más és másfélék, más és másszinten állnak, s elképzelésük, felfogá-suk a boldogságról ennek alapján szin-tén számtalanféle. Az állat akkor semhagyja abba a legelészést, ha látja, hogya társát lemészárolják, hiszen nincs ele-gendõ tudása ahhoz, hogy megértse:

talán õ lesz a követ-kezõ. Azt gondolja,boldog, ám a kö-vetkezõ pillanat-ban levágják.

A boldogság-nak tehát külön-bözõ fokozataivannak. Mégis,

melyik közülük alegmagasabb ren-dû? ¼r¦ K¥¢£a el-mondja Arjuná-nak:

sukham

§tyantika° yat tadbuddhi-gr§hyam at¦ndriyamvetti yatra na caiv§ya°sthitaª calati tattvata¤

„Ebben az örömteli állapotban(sam§dhi) az ember kötetlen lelki bol-dogságban él és transzcendentális ér-zékszervein keresztül élvezi létét. E szi-lárd helyzetben soha nem tér el az igaz-ságtól.” (Bg. 6.21)

A buddhi szó értelmet jelent. Az em-bernek okosnak kell lennie, ha élvezet-re vágyik. Az állatok nem rendelkeznekigazán fejlett intelligenciával, ezért ne-kik az élet nem jelent olyan élvezetet,mint az embernek. Egy halott ember-nek is van karja, orra, szeme, s mindenmás érzékszervet és testrészt is megta-lálunk rajta, ennek ellenére semmiféleörömöt nem érez. Miért nem? Mert azélvezõ energia, a lelki szikra távozottbelõle, s ezért a testnek nincs ereje. Havalaki egy kis intelligenciával továbbvizsgálja ezt a dolgot, megértheti, hogynem a test volt az élvezõ, hanem a ben-ne lévõ parányi lelki szikra. Talán aztgondoljuk, hogy testünk érzékszerveiazok, amelyek örömöt éreznek, az igaziélvezõ azonban a lelki szikra. E szikrá-nak örök képessége az élvezet, ez azon-ban nem mindig nyilvánul meg, mertanyagi porhüvely takarja. Annak ellené-re, hogy talán nem vagyunk ennek tu-datában, a test nem tapasztalhat bol-dogságot a lelki szikra jelenléte nélkül.Elfogadná-e egy férfi, ha egy gyönyörûnõ halott testét kínálnák neki? Nem,hiszen a lelki szikra kiköltözött a test-bõl. Ez a szikra nemcsak örömöt találta testen belül, de életben is tartotta azt.Amikor a szikra elhagyja a testet, a testegyszerûen elrohad.

Ebbõl következik, hogy ha a lélek

M

Részlet Õ Isteni Kegyelme A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhup§da„Úton K¥¢£a felé” címû könyvébõl.

BölcseletB Ö L C S E L E T

4

Vissza Istenhez

5

örömét leli valamiben, akkor neki iskell, hogy legyenek érzékszervei – más-képpen hogyan lehetne boldog? AVédák megerõsítik, hogy bár atomnyiméretû, a szellemi lélek az igazi élvezõ.A lelket megmérni lehetetlen, ez azon-ban nem jelenti azt, hogy nincs mérete.Lehet, hogy egy tárgyat nem látunk na-gyobbnak egy pontnál, s úgy tûnik,nincs kiterjedése, de ha egy mikroszkópalatt figyeljük meg, akkor láthatjuk,hogy van. Éppen így a léleknek is vankiterjedése, ám nem vagyunk képesekérzékelni. Az öltönyt vagy a ruhát, amitmegveszünk, a test formájához igazítvakészítették el. A lelki szikrának kell,hogy legyen formája, másképpen ho-gyan lehetne az anyagi testben? Mind-ebbõl az következik, hogy a lelki szikranem személytelen, hanem valóságosszemély. Isten egy valóságos személy, sa lelki szikra mint Isten töredék része

szintén egy személy. Ha az apának vanszemélyisége és egyénisége, akkor a fiá-nak is kell, hogy legyen; és ha a fiúnakvan, akkor arra következtethetünk,hogy az apa is rendelkezik vele. MintIsten fiai, hogyan hangoztathatjuk sze-mélyiségünket és egyéniségünket, haközben Atyánktól, a Legfelsõbb Úrtólmegtagadjuk?

At¦ndriyam azt jelenti, hogy mielõttaz igazi boldogságot felismerhetnénk,felül kell emelkednünk az anyagi érzé-keken. Ramante yogino ‘nantesaty§nanda-cid-§tmani: a lelki életrevágyakozó yog¦k szintén megízlelik aboldogságot a bennük lévõ Felsõlélekreösszpontosítva. Mi értelme lenne annyiszenvedésnek kitenni magunkat annakérdekében, hogy szabályozni tudjuk azérzékeinket, ha ezt nem követné örömés élvezet? Milyen boldogságot ízlelnekmeg a yog¦k, hogy olyan sok nehézséget

vállalnak magukra? Ez az élvezetananta – végtelen. Hogyan lehetségesez? A szellemi lélek örök, s a LegfelsõbbÚr is örök, ezért szeretõ kapcsolatukszintén örök. Aki valóban intelligens, aztávol tartja magát az anyagi test csa-pongó érzéki élvezetétõl, s a lelki élet-ben keresi a boldogságot.

A Krisna-tudat folyamata az a fo-lyamat, amellyel az ember maradandó-an valódi boldogságra tehet szert. AKrisna-tudat segítségével fokozatosankifejleszthetjük valódi intelligenciánkat,és ahogy lelkileg fejlõdünk, természetesmódon élvezhetjük a lelki boldogságízét. Ahogy megízleljük a lelki boldogsá-got, úgy mondunk le lassanként azanyagi boldogságról. Ahogyan az Ab-szolút Igazság megértésében haladunk,automatikusan eltávolodunk a hamisboldogságtól.

A Lál Kiadó ajánlataKiadványaink az alábbi címen megrendelhetõek:1286 Budapest, Pf. 18. Tel.: (30) 250-8299 E-mail: sundara@mail.elender.hu

A könyveket postai utánvéttel küldjük ki. Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák!

Krishna Dharma Rámájana

A Rámájana, India õsi eposza a világ legré-gibb írásainak egyike. Lenyûgözõen izgal-mas, mégis felemelõ meséje erényrõl ésbecsületrõl, jó és gonosz harcáról, a lélekbölcsességérõl, életrõl és halálról korszak-okon keresztül megszámlálhatatlan nemze-déknek volt féltve õrzött kincse, s mind amai napig ott él nemcsak India, de egészÁzsia népének szívében.524 oldal, 2500 Ft

Michael A. Cremo Az emberifaj rejtélyes eredete

„Cremo és Thompson megdöbbentõ táma-dást indított az ember eredetérõl alkotottképünk, valamint az ellen a módszer ellen,ami kialakította ezt a képet; nem csak abizonyítékot vonják kétségbe, hanem a tu-dományos eljárást is, amellyel ezeket keze-lik.” (Fortean Times)350 oldal, 1340 Ft

Krishna Dharma Mahábhárata

A Mah§bh§rata a világirodalom legko-rábbi és legterjedelmesebb eposza, me-lyet ma már nem csak Indiában, hanemaz egész világon ismernek. A hagyo-mány szerint, „ami nem található megebben a könyvben, azt hiába keresnénka világon”.380 oldal, 2300 Ft

Gauranga Das Vasztu

Az otthonteremtés idõtlen tudománya

A Vasztu a védikus építészet és térrendezéstudományát tárja az olvasó elé. Az itt is-mertetett egyszerû elveket bárki alkalmaz-hatja saját otthona megtervezése ésberendezése során. A könyv azoknak is ér-dekes olvasmány, akik már megismerked-tek a feng shui alapelveivel, de azok számárais jól követhetõ eligazítást nyújt, akik mostkezdenek környezetük átalakításához.176 oldal, 1450 Ft

5

6

Vissza Istenhez

BölcseletB Ö L C S E L E T

A B É K E S S É G Ó C E Á N J A

Az okos távol tartja magát a szenvedés forrása-itól, amelyek az anyagi érzékekkel való kap-csolatból származnak. Óh, Kunt¦ fia, az efféleélvezeteknek kezdetük és végük van, ezért abölcs nem leli bennük örömét.Ha valaki még jelen teste feladása elõtt eljutoda, hogy képes eltûrni az anyagi érzékek ösz-tönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a ha-rag hatalmán, az a megfelelõ helyzetben van, sboldog ebben a világban.

(Bhagavad-g¦t§ 5.22-23)

A békesség óceánja

Óh, Kunt¦ fia! A boldogság és a boldogtalanságideiglenes megjelenése és eltûnése olyan, minta tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh,Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásbólerednek, s az embernek meg kell tanulnia el-tûrni õket, anélkül hogy zavarnák õt.

(Bhagavad-g¦t§ 2.14)

Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsõbbel [aKrisna-tudatban], annak értelme nem transz-cendentális, elméje nem szilárd, s enélkül le-hetetlen a béke is. És hogyan volna boldogságbéke nélkül?

(Bhagavad-g¦t§ 2.66)

A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyaitbeteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem za-var a kívánságok szakadatlan özöne, melyekúgy ömlenek bele, mint folyók az állandóantöltõdõ, ám mindig mozdulatlan óceánba.

(Bhagavad-g¦t§ 2.70)

Évezredek óta emberek milliói tanulmányozzák a

Bhagavad-g¦t§t, hogy megértsék, hogyan kell úgy

élni, hogy ne okozzanak fájdalmat és szenvedést

se maguknak, se másoknak. A következõ szavak

nem pusztán egy híres irodalmi alkotás szavai (a

Bhagavad-g¦t§ a legtöbbet idézett mû a világon),

hanem a boldogság transzcendentális, idõtlen re-

ceptjét adják, melyet bárki, bárhol, bármikor ki-

próbálhat:

6

Vissza Istenhez

7

Boldognak lenni - de hogyan?

A boldogság fogalmának az egyéni,sõt társadalmi szinten változó definíció-ját azokban a konkrét célokban érhet-jük tetten, melyeket az ember az életesorán maga elé tûz. Az a progresszív fo-lyamat pedig, mely a kijelölt célok el-érését hozza meg, a haladás fogalmá-nak tartalmi értelmezését adja. A törté-nelem vizsgálata által könnyenkimutathatjuk, hogy ezek a hagyomá-nyok változékonyak, és egymástól alap-jaiban különbözõ társadalmi viszonyo-kat hoznak létre. E módosulások a tár-sadalom által uralkodóan elfogadottfilozófiai rendszerek változásaival áll-nak kapcsolatban, melyek a világ, azegyén végsõ mibenlétének kérdéseire el-térõ válaszokat adnak. Az élet, a koz-mosz eredetét latolgatva az ember elke-rülhetetlenül a tapasztalati bizonyságszintjére nem hozható kijelentésekrekényszerül, a metafizika „lápjába” ke-veredve ezzel.

Elavult-e a „vallásos” boldogság?

Napjaink legáltalánosabb megértéseszerint e változások az ember szakadat-lan fejlõdését mutatják, így természete-sen a modern eszme mint legújabb áll avalósághoz legközelebb. Ezen elképze-lés szerint a vallásos világnézetek általinspirált kulturális hagyományok a fej-lõdés alacsonyabb fokát jelentik, mivela világgal, a lélekkel, Istennel kapcsola-tos végsõ ítéleteik empirikusan nemigazolt kijelentések. Meg kell azonbanjegyeznünk, hogy a modern ideológiá-nak a biológiai, kozmikus, vagy társa-dalmi evolúciós „eredetmítoszai” szin-tén a metafizika birodalmában marad-tak a kielégítõ tapasztalati bizonyítékokhiányában. Nem jogos tehát a vallásosvilágnézetet és az ahhoz kapcsolódó lel-ki tradíciókat anakronizmusnak tekin-teni. A modern ideológiát következete-sen valló racionális kritikusnak, akinem ragaszkodik vallásos módon – va-gyis tapasztalati bizonyíték nélkül –semmilyen felfogáshoz, a vallás általadott világmagyarázatokat és az azok-ból következõ etikai rendszereket is elkell fogadnia lehetséges alternatívaként.

A titok

Az õsi vai¢£ava tradíció világnézetea klasszikus teizmus alapvetõ állításai-ból indul ki, metafizikája a világ, a bio-szféra, a társadalom eredetét Istenbenjelöli meg. Az egyén végsõ boldogsága aLegfelsõbb Lénnyel való szeretetteljesviszonyban éri el a beteljesedést, azanyagi megnyilvánuláson túl létezõörök lelki világban, valódi létközegé-ben. E hagyomány intézményei nem

A boldogság fogalmának

annyira származási helyének tér- ésidõbeli távolsága miatt szokatlanok amodern ember számára, hanem inkábbannak a hatalmas tudatbeli változásnakköszönhetõen, mely az utóbbi két-há-romszáz évben zajlott Európában, ésamely a keresztény középkorban eredõsaját gyökereitõl is elválasztja napjainkemberének kultúráját.

Boldog egymás mellett élés

A boldogság eszményei változéko-nyak, érvényességük eldöntése úgy tû-nik, világi eszközökkel lehetetlen. Jogoselvárás korunk társadalma felé, hogybiztosítsa ezen változó felfogások ésgyakorlatok békés egymás mellett élését– a vallás- és lelkiismereti szabadságkérdése a polgári demokráciában talánaktuálisabb, mint valaha.

L¦l§vat§ra d§sa

A boldogságot az élet valódi

céljaként definiálva egy

olyan fogalomértelmezést

kapunk, mellyel vélhetõleg

az emberiség elsöprõ több-

sége egyetértene. A boldog-

ság konkrét mibenlétének

megfogalmazásakor azon-

ban azonnal láthatjuk, hogy

a témával kapcsolatos véle-

mények szinte egyénenként

változóak.

eltérõ értelmezései

Alternatívák

8

Vissza Istenhez

A fogalom hatásaa mindennapokra

Az elmúlt négy év gyakorlata aztmutatja, hogy a történelmi egyházmeghatározásának szempontjai folya-matosan változnak, így az ide soroltegyházak köre is bõvül: a kezdeti négyegyházhoz képest ma már több, minthúsz soroltatik ide. Ez természetes fo-lyamat, hiszen ez az új megkülönbözte-tés a „történelmi egyház” fogalmi pár-ját, a „nem történelmi egyház”-at islétrehozta. A „nem történelmi egyház”fogalma pedig veszélyesen közelít a pe-joratív „szekta” megnevezéshez, amitminden józan felekezet igyekszik elke-rülni. Ebben a helyzetben a „történel-miek” közül kiszorult mintegy nyolcvanegyház elõtt három lehetséges út áll: 1.Megpróbálják saját történetiségüket hi-telesíteni, s ezzel bekerülni a kiválasz-tottak körébe; 2. Megpróbálják elérni,hogy ne csorbuljon az 1990-es IV. tör-

vény biztosította egyházak közöttiegyenlõség, vallás és lelkiismereti sza-badság; 3. Kontemplatív stratégiát vá-lasztva elfogadják sorsukat.

Az elsõ két alternatíva komoly ésidõigényes lobbizással, elkerülhetetlenpolitikai szerepvállalással jár, ami ezenegyházak tagságának egy részét épp azélethivatásának választott hitélettõl és aszociális munkától vonja el. A harmadikalternatívát követve az adott egyházvezetõsége felvállalja, hogy a megkü-lönböztetés alapján született újabb tör-vények és rendeletek gazdaságilag elle-hetetlenítik egyházát – mint ahogy arranem egy kísérlet született az elmúlt kétévben –, s ezáltal képtelen lesz széle-sebb körû szociális munkát végezni, atársadalom szempontjából így haszon-talanná, szektává válik. A „történelmi”jelzõ alkalmazásával járó megosztás te-hát drámai belsõ és külsõ konfliktusok-hoz vezet több tucatnyi hazai egyházéletében.

Örök bölcselet ésváltozó történelem

Mivel indokolható a „történelmi”jelzõ kiválasztása? Eleve nehéz történe-tesíteni örök, tehát az emberi történe-lem által nem befolyásolt igazságot hir-detõ bölcseletek képviselõit. Nyilvánva-ló, hogy a „történelmi” jelzõ nem azadott egyház által képviselt vallásböl-cselet korára utal, hiszen nem kerülteka „történelmi” egyházak közé a keresz-ténységnél õsibb hinduizmus vagybuddhizmus hazai képviselõi. A „törté-nelmi egyház” meghatározásánál a ma-gyar jogi hagyomány sem feltétlenülmérvadó, hiszen a dualizmus korábanbevett vallásnak nyilvánított iszlámképviselõi közül is csak egy egyház ju-tott a kiváltságosok közé, s az is csak alegutóbbi bõvítés során.

A „történelmi” jelzõvel tehát azegyetemes igazságot hirdetõ közössége-ket a politikai döntéshozók a magyar

történelmi egyház fogalma az elmúlt években terjedt el apolitikai közbeszédben. Olyan fogalomról van szó, melynek

pontos jelentését senki sem tisztázta, mégis egyre gyakrabbanhivatkoznak rá közéletünk szereplõi. Hitelessé az 1997-es mé-dia-törvény szövege tette, melyben a fogalom – sokak szerinttörvényhozói baki következtében – jogi terminussá vált, s ezzelegy korábban csak egy adott csoport által használt kifejezés a társadalom minden tagja számára hiva-talos viszonyítási ponttá vált. Hangsúlyozom, anélkül, hogy világossá vált volna, miért szükséges az1990-es egyházügyi törvényben szereplõ „egyház” megnevezés „történelmi” jelzõvel való szûkítése, illet-ve anélkül, hogy a „történelmi” jelzõ értelmezésére sor került volna.

A

Egyházügyidilemmák

E G Y H Á Z Ü G Y I D I L E M M Á KTudás-formákT U D Á S - F O R M Á K

8

Vissza Istenhez

9

állam, illetve nemzet szempontjábólminõsítik, melynek hatására új szövet-ség jön létre a világi és a „történelmiegyházi” hatalom között. A kiválasztottegyházak a kiváltságot osztó világi ha-talom lekötelezettjeivé válnak, míg atöbbi egyház folyamatos konfrontációravagy a már említett passzivitásra kény-szerül. A „történelmi” jelzõ bevezetésé-vel, s önkényes meghatározásával a ha-talom képviselõi a nemzet- és közösség-építés olyan megosztó technikáihoznyúltak, melyekrõl az 1990-es évek kö-zepén azt reméltük, hogy végképp lejá-ratódtak.

A 20. század közepéig két nemzet-tudat-felfogás létezett Európában. Azelsõ egy nemzeti, a közös államhoz ésterülethez kapcsolódó „szellem” meg-létét feltételezte, mely a nemzeti közös-ség minden tagját áthatotta és meg-szabta gondolkodásukat. A második fel-fogás egyfajta öröklõdõ, jólkörülhatárolható fizikai és viselkedésijegyekkel rendelkezõ nemzeti „karak-terrel” számolt, mely a kultúra és a vérközösségében nyilvánult meg. E két fel-fogás együttes jelenléte megosztotta enemzetek mindenkori normaadó elitjét,egyre elkeseredettebb belsõ és külsõ el-lentétekhez vezetett, míg végül a 20.század közepére csaknem az összes, ahagyományos nemzetfelfogás szerintszervezõdõ nemzet és nemzetállam ese-tében háborúhoz, polgárháborúhoz ve-zetett. Ma már nemzetépítésrõl beszé-lünk, elfogadva, hogy a nemzet elmé-letben és gyakorlatban egyarántfolyamatosan változik, hogy nincsegyetlen történelem, hanem a megélttörténelmek sokasága létezik.

A türelem békét terem

Az Európai Közösség törvényhozóifolyamatának elvben épp az a lényege,hogy megpróbálja az egyén és a kis kö-zösségek szabadságát biztosítani. A mo-dern kor (értsd az 1950-es éveket meg-elõzõen) megosztó logikájához képestminden közösségi szinten, így a nemze-ti szinten is a konszenzust keresi. AzEurópai Közösséghez közeledve látjuk,hogy ez a folyamat belsõ ellentmondá-soktól terhes, hiszen az adott tagálla-

mok olyan eltérõ jogi-kulturális hagyo-mányokkal érkeznek, melyek különbsé-gét talán a gazdasági fejlettség eltérése-inél is nehezebb lesz felszámolni. A di-namikus nemzet- vagy közösségfelfogásjogi érvényesítésénél az egyes tagálla-mok más és más ritmust követnek bel-sõ hagyományaiktól függõen.

A magyar nemzet(állam)építés kü-lönbözõ hagyományai közül támasz-kodhatunk az Erdélyi Fejedelemségbelsõ békéjéhez jelentõs mértékbenhozzájáruló felekezeti szabadság vagy adualizmus korának a kedvezményezet-tek körét szélesítõ egyházpolitikájára.Ezek korszerû, a dinamikus nemzetfel-fogás alapján álló változata volt a vá-lasztást az egyénre és a kis közösségrebízó 1990. évi IV., a lelkiismereti és val-lásszabadságról, valamint az egyházak-ról szóló törvény.

Az Európához való csatlakozás jó-részt épp ennek az elvnek a következe-tes és mind szélesebb körû törvényi al-kalmazását jelenti. Mivel ez a folyamatigen hosszadalmas, ésszerûbb, ha ki-használjuk és bõvítjük az olyan dina-mikus nemzet- és közösségfelfogásonalapuló hagyományainkat, mint a val-lási tolerancia, és ezzel elkerüljük, hogya kirekesztõ, statikus nemzetfelfogástújraélesztve megidézzünk egy megosz-táson alapuló, konfliktusos kort.

A konfliktus forrása az az elgondo-lás, hogy a közösség vagy az egyén nemképes helyesen megítélni saját helyze-tét, ezért a hatalomnak kell segítenie

ebben. Az elmúlt évtizedekben ugyan-akkor megtanultuk, hogy a felülrõl jövõgyámkodás és kényszerû ideológia éppnem abban segít, hogy tisztába jöjjünkhelyzetünkkel, s inkább visszaélések-hez, abszurditásokhoz vezet. Az egyhá-zak „történelmi” és „nem történelmi”csoportra való osztásának egyik ab-szurd eredménye például, hogy a hin-duizmus legjelentõsebb hazai képviselõ-je, a Magyarországi Krisna-tudatú Hí-võk Közössége – az épp aktuálisbesorolás szerint – nem minõsül „törté-nelmi egyház”-nak, holott az emberiséglegõsibb élõ kultúráját közvetíti honfi-társaink felé.

R§dh§n§tha d§sa

z országggyûlés 2001. április 17-én kedden este 199 igen, 98 nem arány- ban, 31 tartózkodással leszavazta az egyházügyi törvény módosítására

benyújtott kormányzati javaslatot.A szavazati arány a szocialista képviselõk nagy részének (80) távolléte mi-

att volt szoros, de így sem érte el a módosításhoz szükséges kétharmadostöbbséget. A törvény szigorítását – amely a Magyarországon bejegyzett kisebbegyházakat hátrányosan különböztette volna meg – tehát NEM szavazta megaz országgyûlés, ami sok elemzõ szerint leginkább annak volt köszönhetõ,hogy a kisegyházak hatékony kampányt folytattak a vallások egyenlõségénekvédelmében, illetve a diszkriminatív törvénymódosítási kísérlet ellen.

ÉRINTETLEN MARAD A LELKIISMERETI ÉS

VALLÁSSZABADSÁGRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY

A

Tehet-e az állam különbséget az egyházak között?

Kérjük, írja meg véleményét: vim@pamho.net

9

10

Vissza Istenhez

K I M I T N E M T U D ?Tudás-formákT U D Á S - F O R M Á K

Megismerhetô-e a világ?

Nyilvánvaló, hogy a megfigyelések-kel szerzett tapasztalataink a valóság-nak csak kis szeletére vonatkozóan biz-tosítanak megbízható ismereteket. Méga tudomány mûvelôi közül is sokan azttartják, hogy emberi törekvéseink segít-ségével szert tehetünk ugyan némitöbbletinformációra, ám a teljes való-ságot sohasem ismerhetjük meg.

Hozzá kell tenni mindehhez, hogy atudományos megfigyeléseket, kísérlete-ket többféleképpen lehet értékelni,ahogy két nyomozó is különbözô teóri-át állíthat fel a tettes kilétére vonatko-zóan, ugyanazon bûnjelek alapján. Va-gyis fennáll a lehetôsége, hogy követ-keztetéseink, teóriáink nem a valóságotfogják ábrázolni, csupán egy számunk-ra valószínû képet adnak a környeze-tünkrôl. Ne felejtsük el, hogy a tudo-

mány számtalan tévedésére derült márfény az évszázadok során, és az is gyak-ran elôfordult, hogy különféle tudo-mányterületek képviselôi anyagi támo-gatás reményében, vagy a hírnév ked-véért szándékosan félrevezették atársadalmat. És akkor arról még nem isbeszéltünk, hogy ha van valami, amitúl van a mi fizikai világunkon, akkorahhoz a tudomány eszközeivel egyálta-lán nem tudunk közelíteni, így a teljes-ség megismerése szóba sem jöhet.

Az álruhás ideológia

A félreértés és a félrevezetés lehetô-sége különösen erôteljesen áll fenn ak-kor, amikor a kutatók nem a jelent, ha-nem a nagyon is távoli múltat próbáljákbehatóan megismerni. Arra a kérdésre,hogy miért létezik a világ, a tudomány

teljességgel képtelen választ adni, azzalkapcsolatban pedig, hogyan jelentekmeg a világ összetevôi, illetve a külön-féle élôlények, bizonytalan és igazolat-lan spekulációkhoz kénytelen folya-modni. Ezeket az ötletszerû felvetéseketazonban nagyon szívesen címkézik fel„a tudományos magyarázat” felirattal,elhallgatva, hogy elképzelésük egyálta-lán nem rendelkezik több kézzel fogha-tó bizonyítékkal, mint bármelyik vallásteológiája. Így a tudomány napjaink ál-

„A felszínes tudomány eltávolít

Istentõl, az elmélyült tudomány

visszavezet Hozzá.” Louis Pasteur

Tudománynak eredendôen az emberi-

ség azon törekvését nevezzük, amelynek

során képzett szakemberek megbízható

ismereteket igyekeznek szerezni a vi-

lágról. Az eszményi elképzelés szerint

az így szerzett tudást a különféle tudo-

mányágak az emberek jóléte, a világ

problémáinak megoldása érdekében

használnák fel. A tudomány célja tehát

kettôs: (1) a világ megismerésére törek-

szik, (2) a megszerzett ismeretanyagot

az élet kényelmesebbé (vagy kevésbé

kényelmetlenné) tétele érdekében pró-

bálja alkalmazni.

Azonban fel kell tennünk a kérdést,

hogy teljesíti-e küldetését korunk tudo-

mánya, és egyáltalán képes lehet-e ezen

kitûzött célok megvalósítására.

Arra a kérdésre,

hogy miért létezik

a világ, a tudomány

teljességgel képtelen

választ adni.

A tudomány céljaKi mit nem tud?

11

ruhás világmagyarázatává, hitrendsze-révé nôtte ki magát. Ez az ideológiaazonban általában nélkülöz mindenanyagon túli tényezôt, a lélek esetlegesjelenlétét csakúgy, mint Isten létezését.A tudomány „fôpapjai” pedig gyakran atudománynak álcázott ateizmus szószó-lóivá válnak. Az amerikai tudósok vi-lágnézeti meggyôzôdését vizsgáló fel-mérés szerint 1998-ban a jelentôs tu-dósok 72%-a vallotta azt, hogy Istennem létezik. 21%-uk nyilatkozta azt,hogy nem tudja a választ, és csupán7%-uk hitt Isten létezésében. Eközbenaz amerikai átlagnépesség 95%-a hiszIstenben, és csak 2%-uk tagadja, 3%pedig határozatlan a kérdésben. (Azadatok forrása: Bild der Wissenschaft1999/12.)

Jobbá tette-ea tudomány a világot?

Beteljesítette-e a tudomány az is-meretszerzés mellett kitûzött másik cél-ját, azt, hogy boldogabbá és teljesebbétegye az emberi létet? Egyes területe-ken hatalmas fejlôdést értünk el a tudá-sunk segítségével: újfajta anyagokat al-kottunk, gyorsan tudunk közlekedniakár egyik kontinensrôl a másikra, szá-mítógépeinkben korábban elképzelhe-tetlen mennyiségû információt tudunktárolni, a kommunikációs eszközök se-gítségével pedig gyakorlatilag a Földbármely pontjával azonnali összekötte-tést tudunk létesíteni. De továbbra is alevegôben lóg a nagy kérdés: Boldogab-bak lettünk-e ettôl? Egyenlô-e a tech-nikai fejlôdés az emberi haladással?Jobbá tett-e mindez minket, és ez-e avégsô célja a létezésünknek?

Ne felejtsük el, hogy a technológiaifejlôdésnek egyáltalán nem csak pozitívhatásai voltak. Gyáraink és gépeink be-szennyezték a vizet, a levegôt és a föl-det, gyógyszereink mellékhatásai újabbbetegségek okozóivá váltak, „idôspóro-ló” eszközeink pedig olyan zaklatottátették az életet, mint soha ezelôtt. Egy-szóval nehéz felbecsülni, hogy a tudo-mány hasznának és ártalmainak serpe-nyôre helyezésénél valójában merre isbillen a mérleg nyelve…

Tudomány – a lélekért

A védikus filozófia szerint mind-annyian lelkek vagyunk, a tudásszerzéscélja pedig annak megértése, hogyanjuthatunk vissza ebbôl a világból erede-ti lelki helyzetünkbe. Ebbôl a szem-szögbôl nézve a modern tudományeredményei még kevésbé tûnnek elôre-mutatónak. A tudomány arra törekszik,hogy az anyag törvényszerûségeinekmegismerése után minél teljesebb kont-rollt gyakorolhasson a természet felett.Az irányításra, uralkodásra való törek-vés azonban eleve kudarcra ítélt vállal-kozás egy olyan világban, ahol mi ma-gunk is az Isten által adott fizikai és bi-ológiai törvények erôteljes szorításábanlétezünk. Az ember soha nem fogja tud-ni legyôzni az ismétlôdô születést, azöregséget, a betegséget és a halált. So-hasem leszünk örökéletûek, tökéletesenelégedettek, sohesem fogjuk tudni telje-sen kiküszöbölni a világban felmerülôproblémákat, mert ennek a világnak azaz adottsága, hogy szenvedésekkel vanteli. Az öröm és bánat, a hideg és meleg,

„Ha az ember a tudomány fejlõdését az Úr szolgálatába állítja, az egészfolyamat abszolúttá válik. Az Istenség Személyiségének transzcendentálisneve, híre, dicsõsége stb. nem különbözik Tõle Magától, ezért minden bölcsés az Úr minden bhaktája azt javasolja, hogy a bölcsességet, a tudományt, afilozófiát, a fizikát, a kémiát, a pszichológiát és a tudomány minden máságát kizárólag és teljes mértékben az Úr szolgálatába kell állítani, ahogyanpéldául a mûvészettel, az irodalommal, a költészettel, a festészettel szinténlehet az Urat dicsõíteni.

…Nincs értelme unalmas, spekulatív teóriákat kitalálni az érzékkielégítésérdekében. A filozófiával és a tudománnyal az Úr dicsõségét kell megszilár-dítani. A fejlett szinten álló emberek a tudományon keresztül vágynak az Ab-szolút Igazság megértésére, s ezért a nagy tudósoknak arra kellene töreked-niük, hogy tudományos alapon bebizonyítsák az Úr létezését. …A tudásminden területét az Úr szolgálatába kell tehát állítani. A Bhagavad-g¦t§ugyanezt erõsíti meg. Minden olyan „tudás”, ami nem áll az Úr szolgálatá-ban, csupán tudatlanság. A fejlett tudás valódi felhasználása az Úr dicsõsé-gének megszilárdítása, s ez a valódi lényeg.”(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da: ¼r¦mad-Bh§gavatam 1. ének, 5.fejezet, 22. vers, magyarázat)

tisztelet és gyalázat kettôsségeinek biro-dalmát semmiféle fejlôdéssel nem fog-juk tudni mennyországgá alakítani.

Ha az ember egy mély gödörbe zu-han, nem az a legfôbb érdeke, hogy mi-nél alaposabban kianalizálja a sárösszetételét és a fûszálak számát, vala-mint hogy ott minél kényelmesebbenberendezkedjen. Ehelyett arra kell töre-kednie, hogy kiszabaduljon szorulthelyzetébôl. Így a tudománynak sem azlenne a dolga, hogy az el nem érhetôboldogság ígéretével kecsegtessen ben-nünket. A világ teremtett voltának felis-merése arra kell, hogy ösztönözzön,hogy az élet végsô kérdéseivel kapcso-latban ismerjük meg és fogadjuk el a vi-lág teremtôjének kijelentéseit, és ezáltalolyan fensôbbrendû tapasztalatra te-hessünk szert, amelyet az anyagi világvermének alján kutakodva semmiféletechnológiai újítással nem érhetünk el.

¾ªvara K¥¢£a d§sa

Egyenlô-e a

technikai fejlôdés az

emberi haladással?

12

Vissza Istenhez

em véletlen, ha a tudósokat is iz-gatja, hogy valójában mi a felelõs

a boldogság érzéséért. Az sem meglepõ,hogy a boldogság forrását az emberitestet alkotó vegyületek között keresik,hiszen a modern nyugati tudomány –materialista világnézetébõl adódóan –az anyagot tekinti minden alapjának.Mivel a tudósok a boldogság okának bi-zonyos vegyületeket tartanak, a bioké-mikusoknak jutott az a feladat, hogyfeltérképezzék, az agy és a benne leját-szódó folyamatok hogyan gerjesztik azegyén érzelmeit.

A neurobiológusok és az agykutatókma már úgy vélik, hogy az agyban fel-szabaduló vegyületek elemzése soránmegtalálták a boldogságért felelõs ve-gyületeket. Megfigyelték ugyanis, hogya magukat boldognak érzõ emberek vé-rében az átlagosnál magasabb aszerotonin- és a dopamin-szint. A sze-relmes emberek vérében például ugrás-szerûen megemelkedik a dopamin ésegy anfetaminszármazék szintje. A dep-resszióra hajlamos személyeknél ugyan-akkor azt tapasztalták, hogy e vegyüle-

tek koncentrációja, vagy az azokat ér-zékelõ sejtek (receptorok) száma csök-kent le. A szerotonin és a dopamin azidegsejtek közötti ingerület átadásábanjátszik szerepet, feladatuk az agyban azidegsejtek közötti kapcsolatok elõsegíté-se. Ezek alapján a kutatók arra a kö-vetkeztetésre jutottak, hogy az em-lített vegyületek jelenléte okozza azagyban a boldogság érzetét, hiányukpedig a boldogtalanság érzését, csaló-dottságot, sõt depressziót idéz elõ.

Úgy tûnt, mindezt alátámasztja akábítószerek hatásmechanizmusánakelemzése is. Azok a drogok, melyek old-ják a gátlásokat, jókedvet és felszaba-dultságot idéznek elõ – mint például azextasy-tabletta vagy az anfetamin-származékok –, a szerotonin szintézisé-re hatnak. A szerotonin hatásmechaniz-musának elve a pszichiátriai kezelésekesetében is beigazolódott. A depressziótoldó gyógyszerek vizsgálata is hasonlóeredményhez vezetett: az antidepresz-szánsok egy része is a szerotonin terme-lését serkenti.

Ezzel elégedetten hátra is dõlhet-

A boldogság képleteA B O L D O G S Á G K É P L E T ETudás-formákT U D Á S - F O R M Á K

nénk, hiszen a kezünkben van a megol-dás. Megtaláltuk azokat az agyban fel-szabaduló vegyületeket, melyek jelen-létében boldogság, hiányában pedig aszomorúság érzése tapasztalható.Egészséges szervezet esetében az érzék-szervekbõl az idegrendszeren keresztülérkezõ információ hatására (példáulegy megnyert lottó ötös vagy egy bol-dogító igen hallatán), kezdenek el ter-melõdni ezek a vegyületek, kiváltva aboldogság érzését. Elég, ha a depresszi-óban szenvedõ betegek szervezetébenvisszaállítjuk e vegyületek megfelelõkoncentrációját, s a depresszió megszû-nik. Sõt reggelente a kötelezõ vitamin-turmix mellé is bekaphatunk egy bol-dogság-tablettát, mely egész napraörömet biztosít.

Hogy ez nem ilyen egyszerû, azt agyógyszeresen kezelt, mégis újra és újradepresszióba esõ honfi- és embertársa-ink nagy száma bizonyítja. A tudósokcsak arra jöttek rá, hogy a boldogságérzésének a testben megnyilvánuló tü-neteiért mely vegyületek felelõsek. Arrólmég semmit sem tudnak, hogy mi,

Nincsen a világnak olyan része, ahol a boldogság

kérdése ne érdekelné az embereket. Ez annak tulaj-

donítható, hogy minden ember legfõbb vágya az,

hogy boldog legyen. Természetesen a boldogságról

eltérõek az elképzeléseink, ezért vágyainktól függõen

máshol és máshogyan próbáljuk elérni az öröm, a

boldogság forrását. Talán nem túlzás azt állítani,

hogy a boldogság keresése, illetve a megtaláltnak vélt

boldogság megtartásának vágya irányítja a világot.

N

12

Vissza Istenhez

13

C10H12N2O

világ, az élet, a fajok eredetével kapcso-latban. Az alapvetõ mondanivalónk,hogy a tudomány valójában éppúgycsak hitre tud alapozni ezekben a kér-désekben, semmit nem tud igazolni.– És a Védák? Ezeket is emberekírták... Vajon mennyivel alkot hûbbképet a valóságról? A szkeptikusezt a hitet is kételkedve fogadja.– Mint tudod, a vallásos emberek sze-rint a szent könyveket vagy Isten írta(például egy irodalmi inkarnáció for-májában, mint Vy§sadeva), vagy Isteninspirálta. Ezt az állítást a tudományeszközeivel sem igazolni, sem cáfolninem lehet.A szkepszisnek helye van, hogyhaegyenlõ mértékben alkalmazzák. Jelen-leg a tudomány képviselõi által terjesz-

tett „big-bang” vallás sokkal elfogadot-tabb, pedig rendkívül ingatag lábakonáll.– Megújulásra minden területenszükség van. Kínált alternatívátokmegfelel a „mai kornak” is?– Igen, a Védikus írások kifejezettenszámolnak azzal, hogy jelenleg a Kali-kort, a nézeteltérések és a képmutatáskorát éljük, amikor nagyon nehéz a lel-ki értékekre koncentrálni. Ezért egyegyszerû módszert írnak elõ az önmeg-valósításra, Isten neveinek az éneklését:Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a,Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma,R§ma R§ma, Hare, Hare.

Még egyszer köszönjük kérdéseidet.

„Van egy klubunk, / Sten meg én vagyunk a klub, / de kettõhöz tartozni

nem elég. / Néha levelet írok magamnak, / egy régi bélyeget ragasztok rá, /

és bedobom a levélszekrényünkbe, / hogy a többiek azt higgyék, /van vala-

kim, aki csak az enyém / és akirõl õk nem is tudnak” (Ingrid Sjöstrand)

Van egy klubunkSzkepszis címû tudományos honla-punkkal kapcsolatban kérdezte egyelvasónk (www.extra.hu/szkepszis).

Kedves Edina!

Köszönjük a leveledet.

– Mi a szándékotok ezzel a nagyszkepszissel?– Rámutatni, hogy az eredetkérdések-kel kapcsolatban a tudományos isme-retterjesztés a materialista világnézetetterjeszti, nem pedig a „tudományt”.– Ugye nem csak a filozófiai ter-jeszkedés miatt vagytok ilyenszkeptikusak?– A Krisna-hit csak egy másik lehetõsé-get kínál, amelyet elfogadhat valaki a

esetleg ki dönti el, hogy milyen esetbenkezdõdjön meg egy vegyület termelésea szervezetünkben. Megoldatlan tehátaz a kérdés, hogy az agy mely részébendõl el, hogy a beérkezõ környezeti hatá-sok épp örömet vagy bánatot okoznak.

A gondolatainkat és érzéseinket csu-pán biokémiai reakciók eredményeinektekintõ materialista felfogás mellett azismertetett tudományos eredményeketmásképp is magyarázhatjuk, sõt így anyitva hagyott kérdésekre is választ ta-lálunk. Ehhez azonban be kell vezet-nünk a lélek, az elme és a fizikai test fo-galmait.

Az elme tulajdonosa a lélek. Õ az,aki végsõ soron feldolgozza és átéli akörnyezetbõl az érzékszerveken keresz-tül az agyba, az elme irányítóközpont-jába beérkezõ információkat. A bejövõinformáció elmére gyakorolt hatásadönti el, hogy felszabadulnak-e az agy-ban az említett vegyületek. A boldogságvagy szomorúság érzését megtapasztalóelme tehát független a fizikai testtõl, hi-szen annak mûködését épp az elme sza-

Levelezési rovat

bályozza ezen vegyületeken keresztül.Épp úgy, ahogyan a programozó irá-nyítja számítógépe mûködését. Munká-ja során a programozó is függ a számí-tógépétõl, hiszen annak meghibásodásaesetén nehézkessé vagy lehetetlenné vá-lik munkája. Így függ az elme is a test-be jutott vagy juttatott anyagoktól, dealapvetõen a testtõl különálló egység.

Valójában azonban még az elme iscsak egy burok a lélek körül, mely aszemélyiség igazi hordozója. A fizikaitestet tehát az intelligencián és az el-mén keresztül a lélek irányítja. Az em-ber élményeit, érzéseit és hangulataitvalójában mind a lélek érzékeli, s csakhatásuk terjed ki a fizikai testre.

Bhagavad-priya d§sa

13

14

Vissza Istenhez

iért, meg lehetett volna oldanimásképpen is a problémát? Lett

volna más lehetõség arra, hogy meg-akadályozzák a járvány terjedését?Vagy puszta érzelgõsségbõl hagyjuk,hogy egész Európa marhaállományamegfertõzõdjön? Bizony, lett volna másmegoldás. A mészárlásra vonatkozódöntést egy brit tudományos csoport istámogatta. Az Imperial College ofScience, Technology and Medicine ku-tatócsoport matematikai modellekenalapuló elõrejelzést készített. Következ-tetésük szerint a járvány megfékezésére„sajnálatos módon” a védõoltásnál ishatékonyabb megoldás az állatok azon-nali levágása. Számítógépeikbe azon-ban nyilvánvalóan elfelejtették beletáp-lálni az erõszaknélküliség szempontjátcsakúgy, mint Isten akaratát. Jellemzõmentalitással a tudósok csupán úgy ke-zelték a jelenséget, mint egy számítógé-pes játékot, amelyben a négylábú, érzõlények milliói csupán „potenciális ví-rusközvetítõ objektumokként” szerepel-tek. Tudnivaló, hogy a betegség az álla-tok számára nem feltétlenül lenne vég-zetes. A fiatal jószágok gyakran

elpusztulnak, ha megkapják a betegsé-get, az idõsebbek azonban két-háromhét után meggyógyulnának, addig némilázat kellene elviselniük, és azt, hogyszájuk és lábuk felhólyagosodik. A be-tegség az emberre - szinte kizárólagosmódon - soha nem terjed át. Miért kel-lett hát likvidálni az állatok tömegeit,akik közül sokan csak lehetséges, nem isvalóságos áldozatai voltak a járvány-nak? Csupán azért, mert az állatte-nyésztés pontosan ütemezett menet-rendjében nincs idõ megvárni az állatokgyógyulását, vagy amíg a kezelésükrehasznált gyógyszerek kiürülnek a szer-vezetükbõl. Olcsóbb elpusztítani a be-tegeket és a fertõzésveszélyben lévõket,mint oltásokat adni, és várni a teljesgyógyulásig. Valójában azonban a ke-vésbé fertõzött területeken karanténnel,a veszélyeztetettebb régiókban pedigmegelõzõ oltással is ellenállóvá lehetettvolna tenni az egészséges állatokat a ví-rusokkal szemben. Tipikus, hogy Anglialegfertõzöttebb térségében, Cumbriá-ban az állattenyésztõk maguk tiltakoz-tak az egészséges állatok beoltása ellen,mert az oltás (a gyengített kórokozók)

alkalmazása a járvány lecsengése után„késleltetni fogja a visszajutást az ex-portpiacokra”. Bizony, a brit kutatók ésa gazdák „józan számítása” csak és ki-zárólagosan a húsipar gazdasági érde-keit veszi számításba. Jellemzõ az állat-tartó ember mentalitására, hogy a lehe-tõ legtöbb pénzre igyekszik szert tenniaz állatok értékesítésébõl, azonban fele-lõsségvállalása azonnal megszûnik,amint védelmezni, nem pedig kihasz-nálni kellene a tenyészállatokat. Hagazdasági szempontból valamivelolcsóbb a gyilkolás, mint az oltás, akkorképesek vagyunk EU-szerte elpusztíta-ni és felgyújtani a tehenek százezres tö-megeit (amelyek persze az újsághírek-ben csak „X ezer tonnányi húsként”szerepelnek). Pedig ez a megoldás semolcsó, hiszen 450 millió eurót emésztettföl a közösség kasszájából. Ráadásul atetemek napokon keresztül tartó égeté-sénél gázolajat használnak, így tonna-szám kerül a levegõbe korom, valamintmás egészség- és környezetkárosítóanyagok – ami miatt Angliában egyeshelyeken iskolákat kellett kiüríteni. Amódszer ahhoz hasonlít, mintha egy

TársadalmakT Á R S A D A L M A KR E K V I E M A T E H E N E K É R T

Rekviema tehenekért

Több mint három millió állatot ítéltek kényszervágásra, ésöltek meg Nagy-Britanniában. A hivatalos jelentések sze-rint ez a „rendkívüli piaci intézkedés” a száj- és körömfá-jás járvány elterjedésének megakadályozása miatt voltszükséges. Úgy tûnik azonban, hogy valójában megintcsak annak lehettünk tanúi, ahogy az erkölcsi érzékét fo-kozatosan elvesztõ, mohó, „civilizált” emberiség – ismétcsupán az anyagi hasznot tartva szem elõtt – újabb fölös-leges öldöklést hajtott végre.

M

15

influenzajárvány esetén minden olyanosztály diákjait megölnék, ahol akáregyetlen diák is megbetegedett. Hiszenez olcsóbb, mint az oltás. Sajnos a jólé-ti társadalmak döntéshozói és farmgaz-dái továbbra sem tekintik fontos szem-pontnak az állatok életének védelmét.Az állatvédõ szervezetek felemeltékugyan szavukat, ám a piac érdekeivelszemben hangjuk erõtlennek bizonyult.Sokan szörnyülködve takarták el a sze-müket a híradások láttán. Remegõlábú, fejbelõtt, orrukra bukó állatokatlátunk, szarvasmarhákból rakott százméter hosszú, lángoló hullamáglyákat.„Szegények...” – fakadnak sóhajra azérzõbb szívûek, miközben arra gondol-nak, hogy „nem tehettünk mást”. Devalójában tehettünk volna.

És ne felejtsük el azt sem, hogy eze-ket az állatokat már eleve halálra szán-ták. Sõt, sokmillió elõdjük a vágóhida-kon fejezte be szomorú életét – csak ép-pen az ellenük elkövetett tömegesmerényletet zárt kapuk takarták el aszemünk elõl.

Másképp látni, másképp élni

Ha magyarul azt mondjuk valaki-nek, hogy „marha”, megsértõdik. Hapedig hazánkban egy hölgyet tehénneknevezünk, utána ne próbáljunk megudvarolni neki. Indiában azonbanugyanezt a megjegyzést egy nõ bóknaktekinti. India kultúrájában évezredekóta tiszteletteljes helyet biztosítanak ateheneknek. Ezalatt nem csak valami-

féle „szenttehén-mítoszt” kell érteni. Azõsi védikus kultúrában a szarvasmar-háknak feltétlen védelmet nyújtottak,mivel jólétük automatikusan biztosítjaaz emberi közösségek nyugalmát is. Atehenek értéktelen füvet esznek, és he-lyette csodálatos módon, tej formájá-ban biztosítják az állati fehérjéketanélkül, hogy ezért erõszakhoz kellenefolyamodnunk. A védikus kultúrában atársadalom irányítói a bráhmanák vol-tak, a papi, illetve értelmiségi réteg. Õka szentírásokkal összhangban, Isten ki-nyilatkoztatott elvárásait szem elõtttartva irányították az életet, önzetlenül,mindenki anyagi és lelki jólétére töre-kedve. Az irányító osztály neve alapjánszokás ezt „brahminikus kultúrának”nevezni. Ennek a kultúrának alapvetõ,központi elve volt a tehénvédelem,amely a kereskedõk és földmûvesekgyakorlati kötelezettsége volt. Szóbasem jött, hogy megöljék az állataikat,vagy hogy megölt állatok megszárított,megõrölt húsával, „hullaliszttel” etessékezeket a jámbor növényevõket. (A hús-liszt volt az oka a másik nagy marha-vésznek, a kergemarha-kórnak). Necsodálkozzunk, ha kegyetlenségünk éstermészetellenes állattartási módszere-ink ma szinte kezelhetetlen gondokatokoznak a világban. Az óriási krízistokozó járványok arra mutatnak rá,hogy ez így nem mehet tovább. A saját,abnormális gazdálkodási módszereinkáltal elõidézett problémákra sohasemfogunk tudni tökéletes megoldást talál-ni. A legideálisabb az lenne, ha teljesenfelhagynánk az állatok olyan irányú te-

„Az Istenség Legfelsõbb Személyiségét anamo brahmanya-devaya go-brahmana-hitaya ca imával imádják. Ebbõl jól láthatjuk,hogy az Istenség Legfelsõbb Személyisége tisz-teli és védelmezi a br§hma£ákat, a brahminikuskultúrát és a teheneket. Ahol tehát vannakbr§hma£ák és fennáll a brahminikus kultúra,ott vannak tehenek és van tehénvédelem is. Egyolyan társadalomban vagy kultúrában, aholnincsenek br§hma£ák és brahminikus kultúra,ott a tehenekkel úgy bánnak, mint a közönségesállatokkal, és lemészárolják õket az emberi civi-lizáció áldozati oltárán.”

(A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§da:¼r¦mad-Bh§gavatam 4. ének 21. fejezet 44.vers, magyarázat) Ne kergüljünk meg! Legyünk vegetáriánusok!

nyésztésével, amelynek a célja ezeknekaz élõlényeknek a késõbbi leölése éshúsipari feldolgozása. A nagyüzemi ál-lattartás olyan idõzített bomba, ami ajelek szerint nem csak egyszer, és nemcsak egy helyen robban.

Ami jó

Viszont ha minden rosszban van va-lami jó, akkor a szivacsos agyvelõsorva-dás (becenevén kergemarha-kór, hiva-talosan BSE), valamint a száj- és kö-römfájás járvány tanulságai között iskell lennie valami ilyesminek. Van is. Ahúsnélküli táplálkozás hívei évtizedekóta gigászi küzdelmet folytatnak szertea világon, hogy minél több embert rá-ébresszenek, hogy a húsevés erkölcste-len viselkedést - ölést - követel tõlünk,valamint egészségtelen és gazdaságta-lan. Azonban a hús és vér ízéhez ra-gaszkodók azzal intették le õket, hogyaz embernek mindenképpen szükségevan a húsra. Most hirtelen kiderült,hogy nincs is olyan nagy szükségünk rá.A járványokat követõ pánik egyik feltû-nõ jele volt, hogy egyes európai orszá-gokban 30-40%-kal esett vissza a mar-hahúsfogyasztás. Mégsem halt senkiéhen, és senki nem lett sápadt és vér-szegény attól, hogy abbahagyta a lemé-szárolt tehenek fogyasztását.

Isten tartsa meg a jó szokásukat.

¾ªvara K¥¢£a d§sa

15

16

Vissza Istenhez

A lélek, az élõlény, ebbõl atranszcendentális létbõlfordul az anyagi világfelé, és itt különbözõanyagi testeket ölt ma-

gára. Így most éppenemberi testben lakunk, ésmint eszes lények sokféle

módon törekszünk el-vesztett boldogsá-gunk visszanyerésére.

A különféle tudat-szinteken álló lelkekszámára más-más ta-pasztalatok jelente-nek látszólagos elé-gedettséget. Például

egy disznó jól érzimagát, miközben moslékot eszik, a miszámunkra azonban ez visszataszító.Éppen így a különféle tudatállapotbanlévõ emberek az anyagi élvezetek másés más formáját részesítik elõnyben.Életünk elsõ szakaszában elégedettéválunk pusztán attól, hogy az alapvetõéletszükségleteinket kielégítik, van mitennünk, és eleget alhatunk. Felnõttkéntpedig sokféle kikapcsolódási lehetõségetkeresünk, hogy ezáltal felszabaduljunka mindennapok nehézségeitõl, astressztõl, a monotonitástól, a szemé-lyes konfliktusoktól.

Az ilyen kikapcsolódások jelentõs ré-

sze pusztán azt a célt szolgálja, hogy atestünket, az érzékeinket általunk kelle-mesnek vélt ingerek érjék. Vannak, akikezt éjszakai klubokban, kaszinókban(ne adj Isten kocsmákban) vélik megta-lálni, mások koncertre, buliba mennek.Megint mások a szórakozás kulturál-tabb formájaként moziba, színházba,hangversenyre járnak, vagy könyveketolvasnak, amely intelligenciájukat meg-mozgatva finomabb szintû örömetokoz. Vannak, akik távoli tájakra utaz-nak, vagy extrém sportoknak hódolnak– de jóformán lehetetlen felsorolnimindazokat a módszereket, amelyeketaz emberi leleményesség ötlött ki azidõk során annak érdekében, hogy va-lamiképpen színesebbé, élvezetesebbétegye az életet. Mivel azonban a szóra-koztatóipar legtöbb szolgáltatása meg-lehetõsen borsos árú, olykor azt is nehézmegállapítani, hogy valóban szórakoz-tatnak bennünket, vagy éppen rajtunkszórakoznak.

Semmi sem elég

Árulkodó jel azonban, hogy milyengyorsan váltogatjuk és próbálgatjuk akülönféle világi élvezeteket, minthaegyik sem lenne az igazi. A legjobbkönyv is unalmassá válna, ha harmin-cadjára olvasnánk, és minden szórako-

zási forma kínzásnak tûnne, ha hetekenkeresztül csak azt kellene gyakorol-nunk. Úgy éreznénk, hogy valami hi-ányzik, valami másra van szükségünk.Persze az általános felfogás szerint aváltozatosság gyönyörködtet, de úgy isszemlélhetjük a dolgot, hogy egyik fajtatevékenységben sem találjuk meg azt amaradandó boldogságot, amelyet hiá-nyolunk, ezért nyúlunk mindig újabbakés újabbak után.

Eltérõ vélemények uralkodnak azzalkapcsolatban, hogy az ember végsõ so-ron mitõl is várhatja elégedettségénekbeteljesülését. Van, aki a pénzben és aluxuskörülményekben bízik, van, akimások elismerését vagy az ellenkezõnem csodálatát igyekszik kivívni, ésvan, aki biztos társadalmi pozícióra tö-rekszik. Van, aki azt reméli, hogy majdakkor fogja megtapasztalni a várva vártbelsõ nyugalmat, mikor kiegyensúlyo-zott családi helyzetet teremtett, vala-mint megfelelõ önbecsülésre és érzelmistabilitásra tett szert.

Gyakran látjuk azonban, hogy mégaz ezeket a célokat elérõ személyek semtûnnek teljesen elégedettnek, és karrier-jük és a külsõ megítélés szerint tökéletestársadalmi helyzetük ellenére károsszenvedélyek rabjai lesznek, pszicholó-giai kezelésre járnak, vagy olykor ön-gyilkosok lesznek. Úgy tûnik, hogy ép-

Jó szórakozást!TársadalmakT Á R S A D A L M A K

J Ó S Z Ó R A K O Z Á S T

Minden ember alapvetõ igénye, hogy jól érezze magát. Az indiai

vaisnava bölcsesség szerint ennek az az alapvetõ oka, hogy mint lelkek,

mindannyian egy végtelenül örömteli helyrõl származunk. Ez a lelki

világ, amely messze túl van az anyagi kozmosz határain, s ott minden

lény Isten társaságában élvezi az Õ kedvteléseinek változatosságát.

16

Vissza Istenhez

17

pen a boldogságról alkotott vágyálma-ink kergetése, valamint beteljesülésük„üressége” okozza a legtöbb frusztráci-ót és elégedetlenséget.

De még akkor is, ha valaki eléri aztaz állapotot, amelyet eszményinek és asaját szemszögébõl nézve tökéletesnektart, akkor sem biztos, hogy valóban ezaz emberi létben megtapasztalható leg-nagyobb boldogság. Ne feledjük, hogycsak a saját tudatszintünk számáravonzónak tûnõ dolgokra vágyunk, ésazokat tekintjük élvezetesnek. Ám aboldogság magasabb régióiban járókszámára az anyaghoz kötõdõ úgyneve-zett élvezeteink nagyon sekélyesnektûnhetnek, ahogy számunkra is megle-hetõsen alacsonyrendûnek tûnik a ser-tések „ízletes” vacsorája.

Mint hal a parton

A védikus írások megközelítése sze-rint mindannyiunk helyzete olyan eb-ben a világban, mint egy halé, amelyeta partra sodort a hullámverés. Egy

ilyen hal számára semmi sem okozhatelégedettséget, ami a szárazföldön van.A legdrágább ágyra fektethetjük, a leg-elõkelõbb szivart dughatjuk a szájába,a legújabb hollywoodi filmeket vetíthet-jük neki – nem fogjuk tudni kivívni elé-gedettségét. Az örök lélek számáraugyanígy nem okozhat végsõ boldogsá-got semmi, ami ennek az átmeneti vi-lágnak a terméke. A végtelenségig pró-bálkozhatunk, ám az anyagi élvezetekkínálata sosem fogja tudni lelkünk leg-mélyén rejlõ vágyunkat teljesíteni.Mindannyian el nem múló, intenzívszemélyes kapcsolatra és csalódásoknélküli szeretetre áhítozunk.

A védikus írások leírása szerintmindezt nem tapasztalhatjuk meg azanyag börtönében, mert itt idõvel a leg-intenzívebb érzelmek is kihûlnek, akapcsolatok pedig legkésõbb életünkvégén megszakadnak. A lelki élõlénycsak az anyagtalan, természetfölötti sí-kon tudja megtapasztalni azokat az ér-zéseket, amelyeknek árnyékai (az anya-gi élvezetek) után olyan kétségbeesettenkapaszkodik.

A tiszta élvezet

De vajon életünk végéig kell-e vár-nunk a túlvilági boldogság reményében,lemondva minden örömrõl az életben?Nem, a védikus írások ennél sokkalgyakorlatiasabb és ellenõrizhetõbbmegoldást mutatnak be. Csupán aztkérik, hogy tetteinket kapcsoljuk össze aLegfelsõbb Lénnyel, aki – mint mindenmásnak – a valódi boldogságnak a for-rása is. A Krisna-tudat gyakorlói nemszáraz és unalmas „szent fazekak”, ha-nem olyan emberek, akik elégedettsé-güket Isten elégedettségébõl nyerik.Amikor tetteink összekapcsolódnak aLegfelsõbb Személlyel, akkor átminõ-sülnek, és világi tevékenységbõl odaadószolgálattá változnak. Finom ételeketeszünk, ám azokat elõször felajánljukIstennek, így azok lelki táplálékká vál-

nak. Izgalmas könyveket is olvasunk,amelyek az élet leglényegesebb kérdé-seirõl és Krisna fenséges, ugyanakkorelbûvölõen kedves tulajdonságairól éscselekedeteirõl szólnak. Mi is „buli-zunk”, de nem erjedt gyümölcsök levé-tõl várjuk a felszabadulást, hanem aHare K¥¢£a mantra éneklésébõl szár-mazó nektár cseppjeit kóstolgatjuk. AK¥¢£a-hit gyakorlatait követve az em-ber nem „marad le” a világ örömeirõl,hanem magasabb szintre transzformál-ja azokat. Amikor az ember visszaállítjaa kapcsolatát a létezés eredetével, foko-zatosan valódi tudatára ébred, mintmikor egy elzsibbadt végtagban újraáramlani kezd a vér.

„Aki ekképpen felszaba-

dult, az nem vonzódik az

anyagi érzéki élvezetekhez,

hanem mindig transzba me-

rül, s a belsõ gyönyört élvezi.

Az önmegvalósított személy-

nek ily módon határtalan

boldogságban van része,

mert figyelmét a Legfelsõbb-

re függeszti.”

(Bhagavad-g¦t§ 5.21)

A lelki boldogság magasabb rendûmindenféle érzéki élvezetnél, bár ez elsõhallásra olyan hihetetlennek és érthe-tetlennek tûnhet, mint egy vak emberszámára a színek. Az elégedettség bizo-nyítéka, hogy a lelki élet gyakorlói tu-datuk tisztulása során valóban elveszí-tik érdeklõdésüket a múlandó örömökiránt, és elméjük végérvényesen meg-nyugszik. A múltban élt nagy vai¢£avaszentek beszámolói pedig egybehangzó-an, ugyanúgy írják le a létezés általukmegtapasztalt legmagasabb, lelki szfé-ráját, Golokát – ahol minden lépéstánc, minden szó ének, és ahol mindentett a legtökéletesebb szórakozás.

¾ªvara K¥¢£a d§sa

17

18

Vissza Istenhez

TársadalmakT Á R S A D A L M A KM I É R T R O S S Z A „ J Ó H A L Á L ”

(folytatás a 23. oldalon)

szabadelvû elképzelések szerint ez„kegyes halál”, melyrõl adott

esetben mindenki saját maga dönthet.Az ezzel szemben álló, hagyományo-sabb értékrend képviselõi – általábanvallásos alapokon állva – amellett ér-velnek, hogy az emberi élet mindenesetben szent, melynek védelme egyete-mes érték, megszakításához pedig sen-kinek nincs joga.

A vita nem csak elméleti és jogi té-ren folyik, hanem a mindennapi életsûrûjében is. Idõrõl idõre elhíresült or-vosokról hallhatunk, akik bõkezûenosztják „kegyüket” pácienseiknek, mintaz Egyesült Államokban élõ JackKavorkian, aki több mint száz betegéttessékelte át a túlsó oldalra. Hollandiá-ban a parlament (a viták tüzét gerjeszt-ve ezzel más országokban) engedélyez-te, hogy a kezelõorvos – a szenvedõkkérésére – megölhesse a gyógyíthatat-lan betegeket. Magyarországon a feketeangyal szárnycsapásai kavarták fel leg-utóbb a kedélyeket. A viták dúlnak, az

orvostársadalom megosztott, a betegekszenvednek, a kaszás pedig olykor idõelõtt, meghívásra arat.

Elfordított fejjel

Skandináviától Japánig jónéhánykultúra történelmében található nyomaannak, hogy a magatehetetlen vagygyógyíthatatlanul beteg, „a társadalomszámára nem hasznos” embereket kü-lönbözõ módszerekkel halálba küldték.Az eutanázia esetében az orvos a betegéletét az õ kérésére oltja ki. Ez azonbannem sokban különbözik „az öregek ésbetegek eltávolításának” barbár szoká-saitól. Ijesztõ annak tudata, hogy nap-jainkban ez a kegyetlen gyakorlat itt-ottmár a jog által szentesítve történik, sõtsokan nem szemüket lesütve vesznekrészt mindebben, hanem az ilyen típusúgyilkosságok hangos pártolói és szószó-lói lesznek. Mi lehet ennek az oka? Mi-ért akarjuk, vagyis akarják eltüntetni azélõk sorából a szenvedõket?

A megszokott válasz szerint ennek

csupán az az oka, hogy „könnyítsenek”kilátástalan helyzetükön. Meglátásunkszerint azonban e cselekedetek mögöttegy rejtettebb ok is meghúzódik, még-pedig az, hogy társadalmunk nem tudmit kezdeni az öregség és a betegség té-nyével. A legtöbb ember azon igyekszik,hogy élete során ne halljon ezekrõl, ésne is lásson semmi fájdalomra és elmú-lásra emlékeztetõ jelenséget – vagy le-hetõleg minél kevesebbet. Ha szenvedõembereket látunk, félrefordítjuk a fe-jünket, ha pedig a TV-ben a véres rea-litás egy részletét mutatják, akkor egykönnyedebb csatornára kapcsolunk.

A reklámok azt sugallják, hogy a si-keres embernek – amilyenné nekünk isválnunk kell – olyan mosolyának kelllennie, hogy mind a harminckét fogalátszódjon. A bõrünknek örökké olyanrugalmasnak kell maradnia, mint atrambulin, szemünktõl és szánktól pe-dig lehetõleg egy pillanatra sem szabadmegtagadni a nekik járó örömöket. Föl-di paradicsomot szeretnénk létrehozni –Isten nélkül.

iért rossz a„jó halál”?

Az egész világon és hazánkban is parázs vita dúl az eutanázia

körül. A lágyan hangzó görög szó nem éppen kellemes jelenséget

takar: arra utal, mikor egy halálosan beteg ember orvosa segít-

ségével a gyors halált választja életének természetes befejezése

helyett.

M

A

Vissza Istenhez

18

19

¼R¾MAD-BHÝGAVATAM – ELSÕ ÉNEK ELSÕ FEJEZET

A szentek kérdései

ELSÕ ÉNEK: ELSÕ FEJEZET

15. VERS

yat-p§da-sa°ªray§¤ s¡ta munaya¤ praªam§yan§¤sadya¤ punanty upasp¥¢±§¤ svardhuny-§po ‘nusevay§

yat – akinek; p§da – lótuszlába; sa°ªray§¤ – akik menedéketkerestek; s¡ta – óh, S¡ta Gosv§m¦; munaya¤ – a nagy bölcsek;praªam§yan§¤ – a Legfelsõbb iránti odaadásban elmerülve;sadya¤ – egyszerre; punanti – megszentel; upasp¥¢±§¤ – egy-szerûen a társasága; svardhun¦ – a szent Gangesz; §pa¤ – vize;anusevay§ – használatba vesz.

Óh, S¡ta, azok a nagy szentek, akik tökéletes menedé-ket találtak az Úr lótuszlábainál, azonnal meg tudják szen-telni azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük, míg a Gan-gesz vize csak hosszú idõ után tisztíthatja meg az embert.

MAGYARÁZAT: Az Úr tiszta bhaktái nagyobb erõvel ren-delkeznek, mint a szent Gangesz folyó vize. Az embernekhosszú idõn keresztül kell használnia a Gangesz vizét ahhoz,hogy lelki haszna származzon belõle, ám az Úr tisztabhaktáinak kegyébõl nyomban megtisztulhat. A Bhagavad-g¦t§azt mondja, hogy bárki – tekintet nélkül arra, hogy ª¡drának,nõnek vagy kereskedõnek született – menedéket kereshet az

Úr lótuszlábainál, s ha így tesz, visszatérhet Istenhez. Az Úr-nál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni atiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívülsemmi mással nem törõdnek, a Prabhup§da és a Vi¢£up§da ne-vekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták azÚr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keresegy tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómester-ének fogadja el õt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyentiszta bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úrlegbensõségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anya-gi világból az elesett lelkeket, akiktõl az Úr azt akarja, hogytérjenek haza, vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az Írá-sok szerint az Úr helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta õszin-te tanítványa lelki tanítómesterét az Úrral egyenlõnek tekinti,de magát mindig az Úr szolgája alázatos szolgájának tartja. Eza tiszta odaadás útja.

16. VERS

ko v§ bhagavatas tasya pu£ya-ªloke¨ya-karma£a¤ªuddhi-k§mo na ª¥£uy§d yaªa¤ kali-mal§paham

ka¤ – ki; v§ – inkább; bhagavata¤ – az Úré; tasya – Övé;pu£ya – erényes; ªloka-¦¨ya – imákkal imádott; karma£a¤ –tettek; ªuddhi-k§ma¤ – vágyik arra, hogy minden bûntõl meg-szabaduljon; na – nem; ª¥£uy§t – hall; yaªa¤ – dicsõség; kali

YaTPaadSa&é[Yaa" SaUTa MauNaYa" Pa[XaMaaYaNaa" )SaÛ" PauNaNTYauPaSPa*ía" SvDauRNYaaPaae_NauSaevYaa )) 15 ))

k-ae va >aGavTaSTaSYa Pau<Yaëaeke-@yk-MaR<a" )éuiÖk-aMaae Na é*<auYaaÛXa" k-il/Mal/aPahMa( )) 16 ))

20

Vissza Istenhez

¼ R ¾ M A D - B H Ý G A V A T A M – A S Z E N T E K K É R D É S E I

– a nézeteltérések kora; mala-apaham – eszköz a megszente-lésre.

Ki az hát, aki arra vágyva, hogy megszabaduljon az el-lenségeskedések korának bûneitõl, ne akarna az Úr nagy-szerû dicsõségérõl hallani?

MAGYARÁZAT: A Kali-korszak a legelkárhozottabb kor,a folytonos ellenségeskedéseknek köszönhetõen. Olyannyiraátitatódott bûnös szokásokkal, hogy a legkisebb félreértés isféktelen marakodáshoz vezet. Azok, akik az Úr tiszta odaadószolgálatát végzik, akikben nyoma sincs a vágynak, hogy ön-magukat magasztalják, s akik mentesek a gyümölcsözõ csele-kedetek és a száraz filozófiai spekuláció minden hatásától, ké-pesek arra, hogy megszabaduljanak e rideg kor zûrzavarától.Az emberiség vezetõi nagyon szeretnének békében és barát-ságban élni, de nem ismerik azt az egyszerû folyamatot, ame-lyet az Úr dicsõségének hallása jelent, sõt ellenzik az Úr dicsõ-ségének terjesztését. Más szóval ezek az ostoba vezetõk teljesmértékben tagadni akarják az Úr létét. A szekuláris államra hi-vatkozva évrõl évre a legkülönfélébb terveket teszik közzé, azÚr anyagi természetének áthatolhatatlan szövevénye azonbanminden pillanatban meghiúsítja fejlõdésre irányuló terveiket.Nincs szemük arra, hogy meglássák: kudarcot vall minden pró-bálkozásuk, mellyel békét és barátságot akarnak teremteni. Ittazonban megkapjuk az útmutatás, hogyan jussunk túl az aka-dályon: ha valódi békét akarunk, utat kell nyitnunk a Legfel-sõbb Úr megértéséhez, s dicsõítenünk kell Õt nagyszerû tette-iért, amelyekrõl a ¼r¦mad-Bh§gavatam oldalai beszélnek.

17. VERS

tasya karm§£y ud§r§£i parig¦t§ni s¡ribhi¤br¡hi na¤ ªraddadh§n§n§° l¦lay§ dadhata¤ kal§¤

tasya – Övé; karm§£i – transzcendentális tettei; ud§r§£i –nagyszerû; parig¦t§ni – közzétesz; s¡ribhi¤ – a nagy lelkek ál-tal; br¡hi – kérlek, beszélj; na¤ – nekünk; ªraddadh§n§n§m –készen arra, hogy tisztelettel fogadja; l¦lay§ – kedvtelések;dadhata¤ – megjelent; kal§¤ – inkarnációk.

Transzcendentális tettei nagyszerûek és kegyesek, solyan kiváló, tanult szentek énekelnek róluk, mint N§rada.Ezért arra kérünk, beszélj nekünk kalandjairól, melyeketkülönbözõ inkarnációiban hajt végre, mert nagyon szeret-nénk hallani róluk!

MAGYARÁZAT: Az Istenség Személyisége sohasem tét-len, ahogyan azt néhány csekély értelmû ember feltételezi. Tet-tei nagyszerûek és magasztosak. Mind az anyagi világbeli,mind lelki teremtései csodálatosak, s a legnagyobb változatos-ságot mutatják. Olyan felszabadult lelkek beszélnek róluk,mint ¼r¦la N§rada, Vy§sa, V§lm¦ki, Devala, Asita, Madhva, ¼r¦Caitanya, R§m§nuja, Vi¢£usv§m¦, Nimb§rka, ¼r¦dhara,Viªvan§tha, Baladeva, Bhaktivinoda, Siddh§nta Sarasvat¦, va-lamint sok más tanult és önmegvalósított lélek. Mind az anya-gi, mind a lelki teremtés fenséggel, szépséggel és tudással tel-

jes, de a lelki birodalom nagyszerûbb, mert teljes tudás, bol-dogság és örökkévalóság jellemzi. Az anyagi teremtések csu-pán egy idõre nyilvánulnak meg mint a lelki birodalom eltor-zult árnyai. A mozihoz lehet hasonlítani õket, s a kevésbé értel-mes embereket vonzzák, akiket a látszólagos dolgok ragadnakmagukkal. Ezek az ostoba emberek nem ismerik a valóságot, sbiztosra veszik, hogy a megtévesztõ anyagi megnyilvánulásonkívül semmi más nincs. A nagy szentek – Vy§sa és N§rada – vezette intelligensebb emberek azonban tudják, hogy Istenörök birodalma örömtelibb, hatalmasabb ennél, valamint örökboldogsággal és tudással teli. Az Úr inkarnációiban kalandjaitélvezve – melyekben azt az örök boldogságot nyilvánítja ki,amelyet társasága jelent transzcendentális lakhelyén – néhakegyében részesíti azokat is, akik nem ismerik tetteit és transz-cendentális birodalmát. Ezekkel a tettekkel ébreszt Maga irántvonzódást az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeiben. E fel-tételekhez kötött lelkek között vannak, akik az anyagi érzékekcsalóka élvezetében merülnek el, míg mások egyszerûen csaktagadják a lelki világbeli valódi életet. Ezeket a kevéssé értel-mes embereket karm¦knak, vagyis gyümölcsözõ tetteket vég-zõknek, valamint jñ§n¦knak, unalmas elmebeli spekulációvalfoglalkozóknak nevezik. E két embercsoport fölött helyezked-nek el a s§tvatákként ismert transzcendentalisták, a bhakták,akik sem a féktelen anyagi cselekedetekkel, sem az anyagi spe-kulációkkal nem törõdnek. Az Úr szeretetteljes szolgálatátvégzik, s ezáltal abban a legmagasabb rendû lelki áldásbanlesz részük, amely ismeretlen a karm¦k és a jñ§n¦k számára.

Az anyagi és a lelki világ legfelsõbb irányítójaként az Úr-nak számtalan különféle kategóriába tartozó inkarnációja van.A Brahm§, Rudra, Manu, P¥thu, Vy§sa inkarnációk az anyagiminõség inkarnációi, míg az olyan inkarnációk, mint R§ma,Narasi°ha, Var§ha és V§mana az Úr transzcendentális inkar-nációi. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a minden inkarnáció forrása, s ezért Õminden ok oka.

18. VERS

ath§khy§hi harer dh¦mann avat§ra-kath§¤ ªubh§¤l¦l§ vidadhata¤ svairam ¦ªvarasy§tma-m§yay§

atha – ezért; §khy§hi – írd le; hare¤ – az Úrnak; dh¦man – óh,bölcs; avat§ra – inkarnációi; kath§¤ – leírások; ªubh§¤ – ked-vezõ; l¦l§ – kalandok; vidadhata¤ – végzett; svairam – kedvte-lések; ¦ªvarasya – a legfelsõbb irányítóé; §tma – személyes;m§yay§ – energiák.

Óh, bölcs S¡ta! Beszélj nekünk a Legfelsõbb Istenségszámtalan inkarnációjának transzcendentális kedvtelései-rõl! Áldásos kalandjait és kedvteléseit belsõ energiái általhajtja végre az Úr, a legfelsõbb irányító.

MAGYARÁZAT: Az anyagi világok megteremtése, fenn-tartása és elpusztítása érdekében a Legfelsõbb Úr, az IstenségSzemélyisége Maga jelenik meg ezer és ezer inkarnáció formá-jában, s e transzcendentális formákban élvezett kedvteléseirendkívül áldásosak. Javukra válik azoknak is, akik szemtanúiezeknek a tetteknek, s azoknak is, akik hallják e cselekedetektranszcendentális elbeszéléseit.

TaSYa k-Maa R<Yaudarai<a PairGaqTaaiNa SaUiri>a" )b]Uih Na" é[ÕDaaNaaNaa& l/Il/Yaa dDaTa" k-l/a" )) 17 ))

AQaa:Yaaih hreDasMaàvTaark-Qaa" éu>aa" )l/Il/a ivdDaTa" SvErMaqìrSYaaTMaMaaYaYaa )) 18 ))

21

¼ R ¾ M A D - B H Ý G A V A T A M – A S Z E N T E K K É R D É S E I

19. VERS

vaya° tu na vit¥py§ma uttama-ªloka-vikrameyac-ch¥£vat§° rasa-jñ§n§° sv§du sv§du pade pade

vayam – mi; tu – de; na – nem; vit¥py§ma¤ – pihenni fog;uttama-ªloka – az Istenség Személyisége, akit transzcendentá-lis imák dicsõítenek; vikrame – kalandok; yat – amelyik;ª¥£vat§m – folytonos hallással; rasa – zamat; jñ§n§m – akikjártasak; sv§du – ízlel; sv§du – ízes; pade pade – minden lé-pésnél.

Sohasem fáradunk bele a himnuszokkal és imákkal di-csõített Istenség Személyisége transzcendentális kedvtelése-inek hallgatásába. Akikben kifejlõdött a Hozzá fûzõdõtranszcendentális kapcsolat íze, azok minden pillanatbanélvezettel hallgatják kedvteléseit.

MAGYARÁZAT: Nagy különbség van a világi történetek – legyenek akár kitalált, akár történelmi írások – és az Úrtranszcendentális kedvteléseinek leírásai között. A világegye-tem történelmében találhatunk utalásokat az Úr inkarnációinakkedvteléseire. A R§m§ya£a, a Mah§bh§rata és a Pur§£ák arégmúlt idõk történelme, amelyet az Úr inkarnációinak kedvte-léseivel kapcsolatban jegyeztek le, s ezért örökké frissek ma-radnak, még többszöri olvasás után is. Az ember élete soránújra és újra elolvashatja a Bhagavad-g¦t§t vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatamot, mindig talál benne új információt. A világi hí-rek statikusak, míg a transzcendentális hírek dinamikusak,ahogyan a lélek dinamikus, az anyag pedig statikus. Akik ked-vet kaptak a transzcendentális téma megértéséhez, sohasem fá-radnak bele az ilyen elbeszélések hallgatásába. Az embernekhamar elege lesz az anyagi cselekedetekbõl, de a transzcenden-tális, odaadó tettekbe sohasem fárad bele. Az uttama-ªloka ki-fejezés arra az irodalomra utal, amely nem a tudatlanságbangyökerezik. A világi irodalomra a sötétség, azaz a tudatlanságkötõereje hat, míg a transzcendentális irodalom teljesen külön-bözik ettõl. A transzcendentális irodalom a sötétség kötõerejefölött áll, s az olvasás elõrehaladtával, valamint a transzcen-dentális téma megvalósítása által fénye egyre ragyogóbbá vá-lik. A csupán nevükben felszabadultakat sohasem elégíti ki azaha° brahm§smi szavak ismétlése. Ez az erõltetett Brahman-megvalósítás elcsépeltté válik, s hogy valódi gyönyört ízlelje-nek meg, a ¼r¦mad-Bh§gavatam elbeszéléseihez fordulnak.Akik nem ilyen szerencsések, azok az altruizmusnál és a vilá-gi filantropizmusnál keresnek menedéket. Ez azt jelenti, hogya M§y§v§d¦ filozófia világi, míg a Bhagavad-g¦t§ és a ¼r¦mad-Bh§gavatam filozófiája transzcendentális.

20. VERS

k¥tav§n kila karm§£i saha r§me£a keªava¤atimarty§ni bhagav§n g¡¨ha¤ kapa±a-m§nu¢a¤

k¥tav§n – véghezvitt; kila – amit; karm§£i – tettek; saha –együtt; r§me£a – Balar§mával; keªava¤ – ¼r¦ K¥¢£a;atimarty§ni – emberfölötti; bhagav§n – az Istenség Személyi-sége; g¡¨ha¤ – álarcban; kapa±a – látszólag; m§nu¢a¤ – embe-ri lény.

Az Úr K¥¢£a, az Istenség Legfelsõbb SzemélyiségeBalar§mával együtt emberi lény szerepében jelent meg, sígy elrejtõzve számtalan emberfölötti tettet hajtott végre.

MAGYARÁZAT: Az antropomorfizmus vagy a zoomorfiz-mus tanai sohasem alkalmazhatók ¼r¦ K¥¢£a, az Istenség Sze-mélyisége esetében. Az az elmélet, mely szerint lemondások ésvezeklések révén az ember Istenné válik, manapság nagyonnépszerûvé vált, különösen Indiában. Mióta a szentek és a böl-csek rámutattak arra, hogy az Úr R§ma, az Úr K¥¢£a és az ÚrCaitanya Mah§prabhu a kinyilatkoztatott szentírások alapjánaz Istenség Személyisége, nagyon sok gátlástalan ember hozottlétre egy saját inkarnációt. Mindennapos dologgá vált – fõlegBengáliában – az inkarnációk kiagyalása. Bárkit, aki népsze-rû egyéniség, s rendelkezik egy parányi misztikus erõvel, lát-ványos bûvészkedése miatt könnyen Isten inkarnációjának ki-áltanak ki. Az Úr ¼r¦ K¥¢£a nem ilyen inkarnáció. Õ megjele-nésétõl kezdve Maga az Istenség Legfelsõbb Személyiségevolt. Fogadott anyja elõtt mint a négykarú Vi¢£u jelent meg,majd kérésére emberi gyermek lett, s azonnal Gokulába indult,egy másik bhaktához, ahol Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ M§t§fiaként fogadták el. Ehhez hasonlóan ¼r¦ Baladevát, az Úr ¼r¦K¥¢£a társát ¼r¦ Vasudeva egy másik felesége emberi gyerme-kének tekintették. A Bhagavad-g¦t§ban az Úr azt mondja, hogyszületése és tettei transzcendentálisak, s bárki, aki elég szeren-csés ahhoz, hogy megismerje születésének és tetteinek transz-cendentális természetét, azonnal felszabadul, és alkalmassáválik arra, hogy visszatérjen Isten birodalmába. Tehát az Úr ¼r¦K¥¢£a születésének és tetteinek transzcendentális természeté-rõl szóló tudás elegendõ a felszabaduláshoz. A Bh§gavatamkilenc énekben írja le az Úr transzcendentális természetét, aTizedik Ének pedig különleges kedvteléseirõl ír. Mindezt meg-ismerheti az ember, ahogy az olvasásban elõrehalad. Ennél apontnál azonban fontos megjegyezni, hogy az Úr már édesany-ja ölében kimutatta isteni természetét, hogy tettei mind ember-fölöttiek – hétéves korában például felemelte a Govardhana-hegyet – , s minden tette egyértelmûen bizonyítja, hogy Õ azIstenség Legfelsõbb Személyisége. Misztikus leplének köszön-hetõen azonban fogadott apja, anyja és rokonai közönségesgyermekként bántak vele. Bármikor hajtott végre emberfölöttitettet, apja és anyja azt egészen máshogy értelmezte, s fiukiránt érzett megingathatatlan szülõi szeretetükben elégedettekvoltak. Naimi¢§ra£ya bölcsei úgy jellemezték, mint látszólagemberi lényt, aki valójában a legfelsõbb, mindenható IstenségSzemélyisége.

21. VERS

kalim §gatam §jñ§ya k¢etre ‘smin vai¢£ave vayam§s¦n§ d¦rgha-satre£a kath§y§° sak¢a£§ hare¤

vYa& Tau Na ivTa*PYaaMa otaMaëaek-iv§-Mae )YaC^*<vTaa& rSajaNaa& Svadu Svadu Pade Pade )) 19 ))

k*-TavaNa( ik-l/ k-MaaRi<a Sah raMae<a ke-Xav" )AiTaMaTYaaRiNa >aGavaNa( GaU!" k-Pa$=MaaNauz" )) 20 ))

k-il/MaaGaTaMaajaYa +ae}ae_iSMaNa( vEZ<ave vYaMa( )AaSaqNaa dqgaRSa}ae<a k-QaaYaa& Sa+a<aa hre" )) 21 ))

22

Vissza Istenhez

¼ R ¾ M A D - B H Ý G A V A T A M – A S Z E N T E K K É R D É S E I

kalim – Kali kora (a félreértések vaskorszaka); §gatam – meg-érkezve; §jñ§ya – tudva ezt; k¢etre – ezen a földön; asmin –ebben; vai¢£ave – különösen az Úr bhaktái számára; vayam –mi; §s¦n§¤ – leültünk; d¦rgha – meghosszabbított; satre£a – azáldozat végrehajtásáért; kath§y§m – a szavaiban; sa-k¢a£§¤ –a rendelkezésünkre álló idõben; hare¤ – az Istenség Személyi-sége.

Jól tudjuk, hogy a Kali-korszak már elkezdõdött, ezértösszegyûltünk e szent helyen, hogy hosszú ideig hallgassukIsten transzcendentális üzenetét, s így áldozatot hajtsunkvégre.

MAGYARÁZAT: E Kali-korszak egyáltalán nem alkalmasaz önmegvalósításra, nem úgy, mint a Satya-yuga, az aranykor,a Tret§- vagy a Dv§para-yugák, az ezüst- és rézkorok voltak. ASatya-yugában élõ emberek, akiknek élete százezer évig tar-tott, képesek voltak hosszú meditációkat folytatni, a Tret§-yugában pedig, amikor az élet tízezer év hosszú volt, az ön-megvalósítást nagy áldozatok végzésével érték el. A Dv§para-yugában, amikor az élet ezer évig tartott, az önmegvalósításigaz Úr imádatával jutott el az ember. De a Kali-yugában, ami-kor a maximális életkor csupán száz év, s az élet rengeteg ne-hézséggel jár együtt, az önmegvalósítás érdekében ajánlott fo-lyamat az Úr szent nevének, dicsõségének és kedvteléseinekhallgatása és éneklése. Naimi¢§ra£ya bölcsei az Úr bhaktáiszámára fenntartott helyen kezdték el ezt a folyamatot. Felké-szültek arra, hogy ezer évig hallgatják az Úr kedvteléseit. Abölcsek példáját követve az embernek meg kell értenie, hogy aBh§gavatam rendszeres hallgatása és elmondása az önmegva-lósítás egyetlen módszere. Minden más próbálkozás csak idõ-vesztegetés, mert semmilyen kézzelfogható eredménnyel nemjár. Az Úr Caitanya Mah§prabhu a Bh§gavata-dharmának errõla rendszerérõl prédikált, s azt tanácsolta, hogy mindenki, akiIndiában született, vállaljon felelõsséget az Úr ¼r¦ K¥¢£a üze-netének, elsõsorban pedig a Bhagavad-g¦t§ üzenetének terjesz-téséért. Ha az ember alaposan elsajátította a Bhagavad-g¦t§ ta-nítását, a ¼r¦mad-Bh§gavatam tanulmányozásába kezdhet,hogy még felvilágosultabb legyen az önmegvalósítás terén.

22. VERS

tva° na¤ sandarªito dh§tr§ dustara° nistit¦r¢at§mkali° sattva-hara° pu°s§° kar£a-dh§ra iv§r£avam

tvam – jómagad; na¤ – nekünk; sandarªita¤ – találkozás;dh§tr§ – a sors által; dustaram – leküzdhetetlen; nistit¦r¢at§m– azok számára, akik át akarnak kelni; kalim – Kali kora;sattva-haram – ami megsemmisíti a jó tulajdonságait; pu°s§m– az embernek; kar£a-dh§ra¤ – kapitány; iva – ahogy;ar£avam – az óceán.

Úgy hisszük, a gondviselés akaratából találkoztunk ve-led, hogy elfogadhassunk téged kapitányként a hajón,amely azok számára van, akik át akarnak kelni Kali veszé-lyes óceánján, mely az ember minden jó tulajdonságát el-pusztítja.

MAGYARÁZAT: A Kali-kor rendkívül veszélyes az emberszámára. Az emberi élet célja az önmegvalósítás, de e félelme-tes kornak köszönhetõen az emberek teljesen megfeledkeztekerrõl. Ebben a korban az életkor fokozatosan csökken, az em-berek lassanként elveszítik emlékezõképességüket, nemes ér-zéseiket, erejüket és jó tulajdonságaikat. A korszak fogyaté-kosságait e mû Tizenkettedik Éneke sorolja fel. Ebben a kor-ban tehát nagyon nehéz azoknak, akik életüket azönmegvalósításnak akarják szentelni. Az embereket annyiraleköti az érzékkielégítés, hogy teljesen megfeledkeznek az ön-megvalósításról. Õrültségükben nyíltan kijelentik, hogy nincsszükség az önmegvalósításra, mert nem értik meg, hogy ez arövid élet nem más, mint az önmegvalósítás felé vezetõ hosszúutazás egyetlen pillanata. Az egész oktatási rendszer azérzékkielégítésre irányul. Ha egy mûvelt ember ezt végiggon-dolja, látni fogja, hogy e kor gyermekeit szándékosan küldikaz úgynevezett oktatás vágóhídjaira. Az okos embereknek te-hát óvatosnak kell lenniük ebben a veszélyekkel teli korban, sha át akarnak kelni Kali félelmetes óceánján, Naimi¢§ra£yabölcseit kell követniük, s a hajó kapitányának ¼r¦ S¡taGosv§m¦t vagy hiteles képviselõjét kell elfogadniuk. Ez a hajóaz Úr ¼r¦ K¥¢£a üzenete a Bhagavad-g¦t§ vagy a ¼r¦mad-Bh§gavatam formájában.

23. VERS

br¡hi yogeªvare k¥¢£e brahma£ye dharma-varma£isv§° k§¢±h§m adhunopete dharma¤ ka° ªara£a° gata¤

br¡hi – kérlek, mondd el; yoga-¦ªvare – minden misztikus erõUra; k¥¢£e – az Úr K¥¢£a; brahma£ye – az Abszolút Igazság;dharma – vallás; varma£i – védelmezõ; sv§m – saját; k§¢±h§m– lakhely; adhun§ – mostanában; upete – eltávozva; dharma¤– vallás; kam – akinek; ªara£am – menedék; gata¤ – eltávo-zott.

Kérlek, mondd el nekünk, kihez fordultak most mene-dékért a vallás elvei, amióta ¼r¦ K¥¢£a, az Abszolút Igaz-ság, minden misztikus erõ mestere saját hajlékára távozott.

MAGYARÁZAT: A vallás lényegében nem más, mint azokaz elõírt törvények, melyeket Maga az Istenség Személyiségenyilatkoztatott ki. Amint a vallás törvényeivel visszaélnekvagy semmibe veszik azokat, a Legfelsõbb Úr Maga jelenikmeg, hogy visszaállítsa a vallásos elveket. Ezt jelenti ki aBhagavad-g¦t§. Naimi¢§ra£ya bölcsei ezekrõl az elvekrõl kér-deznek, s a kérdésükre adott választ késõbb ismerhetjük meg.A ¼r¦mad-Bh§gavatam az Istenség Személyiségének transz-cendentális hang-képviselõje, s így teljes mértékben képviselia transzcendentális tudást és a vallásos elveket.

Így végzõdnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a ¼r¦mad-Bh§gavatam Elsõ Énekének elsõ fejezetéhez, melynek címe: „Aszentek kérdései”.

Tv& Na" SaNdiXaRTaae Daa}aa duSTar& iNaiSTaTaqzRTaaMa( )k-il&/ Satvhr& Pau&Saa& k-<aRDaar wva<aRvMa( )) 22 ))

b]Uih YaaeGaeìre k*-Z<ae b]ø<Yae DaMaRvMaRi<a )Sva& k-aïaMaDauNaaePaeTae DaMaR" k&- Xar<a& GaTa" )) 23 ))

23

Az öregség kínosanzavarja ezt a vágyálmot.Ezért döntünk úgy tu-dat alatt, hogy nemakarunk hallani a rák-ról, az érelmeszesedésrõlvagy az agytrombózis-ról. Beszéljenek ezekrõl

csak a szakemberek, nem ránk tartozik.A halál kérdése legyen tabu, a szenve-déssel pedig csak azok foglalkozzanak,akik már nem tehetik meg, hogy nemgondolnak rá.

Eszerint az analízis szerint egyálta-lán nem meglepõ, ha a testi lét hátrá-nyaival váratlanul szembesülõ idõsvagy súlyosan beteg emberek felesle-gesnek érzik magukat, depresszióba es-nek, és akár az öngyilkosság gondolatá-tól sem riadnak vissza. Néhányan két-ségbeesetten próbálnak újra fiataloklenni, és felvarratják a ráncaikat. Máso-kat az öregek otthonában helyeznek el,mert senki sem akar velük lenni és gon-doskodni róluk, hiszen látványuk a sa-ját közelgõ sorsunkat juttatja eszünkbe.Ezek az emberek már nem tudják meg-valósítani a társadalom által sugallt cé-lokat: rózsaszínre mázolt reklámvilá-gunkban az életkoruk szégyen, a beteg-ségük kudarc. Érthetõ hát, ha az ilymódon „elértéktelenített” betegek egyrésze nyomorúságos helyzetétõl valómegszabadulásra vágyik. Néhányan aztgondolják magukról, hogy további léte-zésük fölösleges, akik pedig hozzájukhasonlóan gondolkodnak, azok nem ri-adnak vissza elpusztításuktól sem.

Mindez azonban csupán a jelenlegi,képmutató civilizáció hozzáállása azöregkorhoz és a szenvedéshez – a lelkikultúrával rendelkezõ társadalmak más-ként látták és kezelték e jelenségeket.

Isten tudja

Van-e tökéletes megoldás az euta-náziát érintõ kérdésekre? Adhatunk-eegyértelmû választ, hogy helyes avagyhelytelen a halálbasegítés? Isten tudja.És ez a mondat jelen esetben nem a ta-nácstalanság szlogenje, hanem határo-zottan kijelentõ módú állítás.

A magunk részérõl sajnálatosnaktartjuk, hogy elérkezett az emberiségama korszaka, amikor egyáltalán felve-tõdik az a kérdés, hogy szabad-e ölni.Úgy tûnik azonban, eljött ez az idõ. Ma-napság hajlamosak vagyunk azt gondol-ni, hogy nagy etikai problémáink meg-oldásával egyedül kell boldogulnunk, ésa folyton változó emberi érvekre kell ha-gyatkoznunk, hogy megtaláljuk a kive-zetõ utat az erkölcs útvesztõibõl. Indiaõsi írásai azonban olyan tanácsokat kí-nálnak, amelyek a leírások szerint ab-szolút szintrõl származnak, attól a lény-tõl, aki létrehozta ezt a világot, és akiazt szeretné, hogy a valódi boldogulá-sunk érdekében létezzünk benne.

A Bhagavad-g¦t§ kijelenti, hogy atest csupán attól él, hogy egy Istentõlszármazó, örökéletû lélek foglal bennehelyet. A lélek a fogantatáskor kerül aparányi testbe, és korábbi életeiben el-követett cselekedetei alapján bizonyosörömöknek és szenvedésnek lesz kitéve,egy napon pedig el kell hagynia az öregtestét, hogy egy újat fogadjon el cserébe.

A szenvedés kikerülhetetlen részeennek a világnak, és csak saját illúzi-ónkról teszünk tanúbizonyságot, ami-kor errõl nem akarunk tudomást venni.A felszínen megszüntethetjük ugyan aszenvedést a test elpuszítításával, a testidõ elõtti eldobása azonban a legkevés-bé sem oldja meg a problémákat. A

védikus tanítások szerint a testet ilyenmódon elhagyó léleknek még nagyobbszenvedésben lesz része következõ éle-tében, hiszen megszegte a természettörvényeit. A rá jutó sorssal pedigelõbb-utóbb úgyis szembe kell néznie.Így az eutanáziával nem oldottuk meg aproblémát, hanem csupán megsokszo-roztuk. A „halálbasegítõk” pedig azt avisszahatást kénytelenek elviselni, hogykövetkezõ életükben õk is erõszakos ha-lál áldozatai lesznek. Dupla öngól.

A védikus írások szerint valóban aszenvedés és az öregség az anyagi léte-zés legnagyobb problémája. Ezektõlazonban a legkevésbé sem menekülhet-nénk meg azáltal, hogy(önként vagy mások se-gítségével) véget vet-nénk az életünknek. Aszületés és halál végtele-nül ismétlõdõ körforgá-sából csak azáltal sza-badulhatunk ki véglege-sen, ha életmódunkösszhangban áll a világtörvényeivel, és a végsõvalóság megismeréséretörekszünk.

A védikus kultúrá-ban az emberek a lelkifejlõdést tekintették azélet céljának, valamint azt, hogy böl-csességre tegyenek szert. Fegyelmeztékaz érzékeiket, és nem az átmeneti élve-zeteket hajszolták. Ahogy idõsebbek let-tek, egyre inkább képesek voltak a lelkiéletre koncentrálni, az ifjabb nemzedé-kek pedig tiszteletben tartották és elfo-gadták az öregek bölcsességét és ta-pasztalatát. A betegek öldöklése nemvolt divatban.

¾ªvara K¥¢£a d§sa

(folytatás a 18. oldalról)

Évek óta jogi és erkölcsi viták forrása társadalmunk-ban az eutanázia, a „halálbasegítés” megítélése. Egyhá-zunk tanításai az õsi indiai védikus írásokon nyugszanak.Ezek szellemében szeretnénk csatlakozni mindazon egy-házakhoz, amelyek elutasítják az öngyilkosságot és az eu-tanáziát.

Meggyõzõdésünk szerint az élet nem az anyagbólszármazik. Az életjelenségeket a lélek testben való jelen-léte okozza. A lélek isteni eredetû, az anyag fölött álló,

A MAGYARORSZÁGI KRISNA-TUDATÚ HÍVÕK KÖZÖSSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSAAZ EUTANÁZIÁVAL KAPCSOLATBAN

örökké tudatos egység, amely személyiségünk örök hor-dozója. A lélek a fogantatáskor kerül a testbe, és a halálidõpontjában hagyja el. Mivel az ember nem képes éle-tet teremteni, éppen ezért senkinek nincs joga másokatmegfosztani az életüktõl. A lélek idõ elõtti kikényszeríté-sét a testbõl gyilkosságnak tekintjük.

E felfogásból következõen egyházunk állást foglal azemberi élethez való feltétlen jog és az élet megsérthetet-len szentsége mellett.

Mi a véleménye az eutanáziáról?

Kérjük, írja meg véleményét: vim@pamho.net

24

Vissza Istenhez

üKultúraK U L T Ú R A

A L E G K E D V E S E B B Ü N N E P

Amikor a „hegy” elindul

Az Indiában több évezredes ha-gyományra visszatekintõ ünnep, aJagann§tha-szekérfesztivál olyankivételes alkalom, amikor Istentemplomban tisztelt formája sze-kérre ülve útra kel, hogy rámoso-lyoghasson minden emberre, akitcsak meglát. Ez a mosoly felbecsül-hetetlen értékû – örök boldogsággalajándékozza meg az épp arra járó,szerencsés lelkeket. Az indiaiJagann§tha Puriban, a szekérfesz-tivál hazájában azonban ezt a ta-lálkozást nem bízzák a véletlen-re: az ünnep napján sok millióangyûlnek össze, hogy táncolva ésénekelve követhessék a szekerettöbb kilométeren keresztül.

A magasra nyúló, piros-sárga bal-dachin látványa, amely alatt az Úr uta-zik, az elmúlt években Budapest utcáinis megjelent. Érdemes volt csatlakozni abánatosnak cseppet sem mondható me-nethez, már csak azért is, mert abban aszerencsében lehetett részünk, hogymegfoghattuk a kötelet, amellyel a leg-lelkesebbek a szekeret vonszolták,húzták és röpítették. És hogy miérthúztuk? Ugyanezt kérdezte egyszer egyriporter az egyik hívõ kisfiától. „Azért,hogy guruljon” – hangzott a válasz,amihez talán csak annyit fûzhetünkhozzá, hogy minden gyerek tudja (még

a legkisebb is), ha az Úr Jagann§thanem akarja, akkor a szekér bizony egytapodtat sem mozdul.

A Mindenség Ura

A Védikus szentírások véleményeszerint Isten egy, ám számtalan külön-féle formában létezik, melyek közülK¥¢£a a legelsõ. Amikor K¥¢£át végtele-nül boldoggá teszi hívei szeretete és avelük való találkozásra való örömtelivárakozás, csupa mosoly lesz, és a neveilyenkor Jagann§tha, vagyis a Minden-ség Ura. Nem különbözik K¥¢£ától, csakannyiban, hogy még vidámabban mo-solyog, és nincsen Nála a fuvolája.

Aki egyszer is részt vett egy ilyenfesztiválon, szerencséssé tette az életét,

és elindult a hazafelé, Istenhez vezetõúton – no és valószínûleg az aznapiebédben sem csalódott.

¼r¦ K¥¢£a Caitanya

A leghíresebb bengáliai szent tanítóaz 1486-ban született ¼r¦ K¥¢£aCaitanya, akit a nyugati történészek éskulturális antropológusok fõleg abhakti-hagyomány felélesztésében ját-szott jelentõs szerepe révén ismernek. Abhakti szanszkrit szó, és a K¥¢£a szolgá-latában áhítattal végzett lelki tetteketjelenti, melyeket semmilyen önös érdeknem árnyékol be a hívõ részérõl. „Abhakti azt az Úrnak végzett odaadószolgálatot jelenti, amely mentes azanyagi haszonvágytól mind ebben,

A legkedvesebb„Ha Mohamed nem megy a

hegyhez, a hegy megy Moha-

medhez” – tartja a mondás,

amely a mi esetünkben is

igaz: ha az emberek nem lá-

togatják meg K¥¢£át, K¥¢£a

néha fogja magát, és Õ láto-

gat el hozzájuk.

ünnep

24

Vissza Istenhez

25

ünnep

25

mind a következõ életben. Az ember ehajlamoktól megszabadulva merítse el-méjét teljesen a Legfelsõbbe!” – idézi¼r¦la Prabhup§da a Védikus írásokból(Bg. 6. 47.). A gau¨¦ya vai¢£ava – mainevén Krisna-tudatos – elképzelésekszerint azonban ¼r¦ K¥¢£a Caitanyanem egyszerûen egy szent tanító, ha-nem maga Isten, vagyis K¥¢£a, aki azértérkezett a földi emberek közé, hogymegtanítsa nekik, hogyan szeressék Is-tent tiszta szívvel, minden önzés nélkül,ami többek véleménye szerint már a15. századi Indiában se volt könnyû – amai Európában pedig valódi kihívástjelentõ lelki feladat.

A szív megtisztítása

¼r¦ K¥¢£a Caitanya a bhakti, vagyisaz Isten iránti odaadó szeretet elérésérekét módszert is javasolt: az evést és azéneklést. Nem mindegy azonban, hogymit eszünk, és hogy mit éneklünk. Azételnek olyannak kell lennie, amit fel-ajánlottunk Istennek, aki hús helyett ki-zárólag gyümölcsöket, zöldségeket, ga-bonafélét és tejtermékeket fogyaszt, amegfelelõ receptek alapján elkészítve.(Ilyen például a misthi dahi, vagyis azédes joghurt, melynek elkészítési módjáta szemfüles olvasó magazinunk egy má-sik cikkében találhatja meg.) Az Istenáltal megkóstolt ételek lelkivé válnak,

fogyasztásuk tisztítja a tudatot és a szí-vet, és gyors lelki fejlõdéshez segítenek.

Végül is bármit lehet énekelni, de¼r¦ K¥¢£a Caitanya szerint a legna-gyobb lelki erõvel a következõ háromszó rendelkezik: Hare, K¥¢£a és R§ma.E neveket fizetség nélkül bárki énekel-heti, aki csak akarja. Aki pedig nemakarja, annak számára elsõ lépéskéntaz evés ajánlható. Aki pedig enni semakar, az – szentírásaink véleménye sze-rint – elõbb-utóbb meg fog éhezni.

Chant and be happy

A Jagann§tha-szekérfesztivál volt¼r¦ K¥¢£a Caitanya kedvenc ünnepe.Mint említettük, az Isten iránti önzetlenszeretet felébredését két dolog segíti elõa leghatásosabban: ha K¥¢£ának fel-ajánlott ételeket eszünk, valamint ha aHare K¥¢£a mah§-mantrát énekeljük,és a szekérfesztivál mindkettõre jó lehe-tõséget kínált.

A szekérfesztiválra látogató hívek ésjólelkû kíváncsiskodók sohasem érkez-nek üres kézzel, és sohasem távoznaküres szívvel, sem Indiában, sem Magya-rországon. Vagy otthon készítik el az el-képzelhetõ legfinomabb falatokat az ÚrJagann§thának, vagy a nyersanyagokatviszik el a fesztiválra, ahol az Úrrólgondoskodó papok látnak neki a sütés-nek-fõzésnek. A szigorú szabályok sze-

rint K¥¢£a csak azoktól fo-gad el ételt, akik hisznekbenne, de ezen a naponszabad a vásár, vagyis afõzés, mert Jagann§thaformájában K¥¢£a annyirajókedvû, hogy mindenki-nek megengedi, hogy ételtadjon neki. A karnevál vé-gén a felvonulók megkós-tolják a nektár ízû felajánlásokat, úgy ismondhatnánk, hogy egészen teleeszik aszívüket, és ezután a megfelelõ szavak(Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£a, K¥¢£a K¥¢£a,Hare Hare, Hare R§ma, Hare R§ma,R§ma R§ma, Hare Hare) közös éneklé-se általában már senkinek sem jelentgondot.

Kedves Olvasó! Ha úgy rémlik,hogy egy meleg nyári napon furcsa,égig érõ, piros-sárga baldachint láttálátlebegni a Rákóczi úton – az nemálom volt, hanem a Krisna-hívõk. A cin-tányérok csengése és a dobok pufogásaegyébként is tagadhatatlanná tette atényt, hogy megérkeztünk. A baldachinalatt, egy hattyúkkal díszített, tarkaszekéren Isten utazott, a MindenségUra, minden élõ élete és a boldogságeredete. Szája széles mosolyra húzó-dott, szemével pedig az összeseregletttömeget szemlélte. A boldogságkeresõlelkeket, akikhez eljött, mint a hegyMohamedhez.

¼y§m§ dev¦ d§s¦

Hare K¥¢£aHare K¥¢£aK¥¢£a K¥¢£aHare HareHare R§maHare R§maR§ma R§maHare Hare

26

Vissza Istenhez

Gárdonyi és a lélekvándorlás

A reinkarnáció témája Gárdonyi re-gényeiben (Láthatatlan ember, Istenrabjai, Szunyoghy miatyánkja, Bibi)és novelláiban (Szenvedni akarok) egy-aránt megjelenik. Gárdonyi lélekván-dorlással kapcsolatos elképzelései kétvallási hagyomány, a buddhizmus és azókori ind gondolkodás tanításaiból táp-lálkoztak. Elõszeretettel forgatta aBhagavad-g¦t§t, sõt, a G¦t§ magyarnyelvre történõ átültetéséért is erõfeszí-téseket tett (levélben javasolta a G¦t§lefordítását Babitsnak).

Gárdonyi a lélekvándorlás szemlél-tetése végett gyakran nyúlt a G¦t§ ha-sonlataihoz. Egyik regényében (Istenrabjai) Gárdonyi éppen a G¦t§ hasonla-tát használja a lélekvándorlás magya-rázatára: „Az ember nem test, hanemlélek: a test csak ruha, ha elszakad aruha, újat osztanak a világ-magazin-ból.” Ugyanez a gondolat így szerepel aBhagavad-g¦t§ban: „Ahogy az emberleveti elnyûtt ruháit, s újakat ölt ma-gára, úgy adja fel a lélek is az öregés hasznavehetetlen testeket, hogyújakat fogadjon el helyükbe.” (2. 22.)

A reinkarnáció tanítása alapjánGárdonyi minden élõlényt azonos ran-gúnak, egyenlõen értékes lénynek tar-tott. A Bibi c. regényben Péter úr azzalbotránkoztatja meg a katolikus Lukácspapot, hogy a hangya, az elefánt, aszentséges római pápa és az asztalukonéppen cukrot dézsmáló légy számáraazonos szinten álló élõlény. Ez a gondo-latsor szintén a Bhagavad-g¦t§ szelle-mével mutat rokonságot: „Az alázatosbölcsek igaz tudásuk révén egyenlõ-nek látják a tanult és szelídbráhmanát, a tehenet, az elefántot, akutyát és a kutyaevõt [a kaszton kí-vülit] is.” (5. 18.)

A Láthatatlan ember c. regényébena hunok közé vetõdött Zéta a táltostóltudakolja a lélekvándorlás mibenlétét.Az író itt kifejtett álláspontja szerint alélek nem csak emberi, hanem állati,sõt növényi testekben is újjászülethet:„Mielõtt ember voltál volna, voltál fû,voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltálcserebogár, farkas, ló, oroszlán, min-den-minden” – írja.

Gárdonyi a reinkarnáció létjogosult-ságát két dologban látja igazoltnak.Egyfelõl minden tárgy, élõlény, cselek-

vés, tett valamilyen õt magát megelõzõokkal rendelkezik, tehát az ember mos-tani élete is rendelkezik elõzménnyel,egy elõzõ élettel, amelyet állati, emberi,esetleg növényi testbe zárva élt át azélõlény. Másfelõl pedig úgy véli, hogyminden emberben van valamiféle állatitulajdonság, az állati viselkedéshez ha-sonlító aspektus, amely szintén a lélek-

Gárdonyi Géza rendhagyó gondolatai a boldogságról

Ha Isten jó, akkor miért van olyan sok szenvedés a világon?

– hangzik gyakorta a kérdés. A történelem folyamán sokan

sokféleképpen tettek kísérletet arra, hogy magyarázatot ad-

janak e kérdésre. A magyarázatok között sajátos helyet fog-

lal el Gárdonyi Géza elképzelése, aki a nyugati hagyo-

mánnyal szakítva radikálisan új utat választott: a reinkar-

náció tantételét hívta segítségül.

Szenvedniakarok

Ahogy az ember leveti

elnyûtt ruháit, s újakat ölt

magára, úgy adja fel a lélek is

az öreg és hasznavehetetlen

testeket, hogy újakat fogadjon

el helyükbe.

vándorlás tételét igazolja számára.(„Nem ismersz-e olyanokat, akik gyûj-tenek, mint a hörcsög, akik vérengzõk,mint az oroszlán, vagy gyávák, mint anyúl, vagy szolgálatra valók, mint a ló,vagy alattomosak, mint a kígyó? Miegyéb ez, ha nem maradvány az elõbbiéletnek a természetébõl?”).

Gárdonyi Géza számára a reinkar-náció legfõbb jelentõsége és oka abban

KultúraK U L T Ú R A

S Z E N V E D N I A K A R O K

27

rejlik, hogy az ember elõzõ életei soránfelhalmozott tudása révén megszaba-dulhat a világban létezõ szenvedéstõl.(„Egyre világosabb az értelmünk, jobba szívünk, nemesebb a lelkünk.”) A re-inkarnációt folyamatos vedléshez ha-sonlítja, amely révén a testbe zárt lélekmind erkölcsileg, mind szellemilegelõbbre jut. A lélekvándorlás pedagógi-ai eszköz Isten számára, amely segítsé-gével lehetõvé teszi a bûnbeesett lelkekmegtisztulását, s így a bukott lelkek azelõzõ életük során elkövetett hibákat jó-vátehetik majd.

„Bûn elõtt volna büntetés?”

Amíg a „legkedvesebb regényében”– ahogyan Gárdonyi maga nevezte aLáthatatlan embert – inkább a lélek-vándorlás létét, szabályszerûségeit bi-zonyítja, addig „legszebb regényében”,az Isten rabjaiban s a Szenvedni aka-rok c. novellájában már kikristályoso-dott véleményt olvashatunk a rossznak,a szenvedésnek a teremtésben betöltöttszerepével kapcsolatban: „Miért szen-vedne itt annyit az ember, ha nem kö-vetett volna el egy elõbbi életében bû-nöket? Bûn elõtt volna büntetés? A kisártatlan gyermek a fogzásban, torok-gyíkban... Az ember munkájában is vanlogika. Isten munkáiban ne volna!”

Gárdonyi számára kézenfekvõ meg-oldásnak kínálkozik a lélekvándorlás:Azért szenved jelen életében az ember,mert a korábbi, elõzõ élete folyamánbûnt követett el embertársai s az Istenellen. A következõ életekben egyre töké-letesebb testet és értelmet kap majd,mely segítségével megtisztulhat a bûne-itõl és visszatérhet Istenhez:

”A test csak hús. Olyan hús, amilyeta székben mérnek. Ha megrothad, do-hos. A lélek ellenben istenbõl való va-lónk. A lélek nem rothad meg, hanemvisszaszáll istenhez. De vajon maga elébocsátja-e az isten, ha elszennyezõdött?Nem hiszem. Inkább gondolom, hogyvisszakergeti. A földre. Ád neki új testet.Helyezi szenvedések közé, hogy mindigazt kelljen mondania: Jaj nekem. Énszerencsétlen vagyok. Én szenvedek. …Azért szenvedünk tehát akaratlanul,vagy akarva, hogy lelkünk tisztuljon,erõsödjék.”

Szenvedni akarok

Az elsõ világháború kitörése, az ér-telmetlen pusztítás Gárdonyit – a kor-szakban szinte egyedülálló következe-tességgel hirdetett – háborúellenes gon-dolatok folytonos hangoztatásáraösztönözte.

Az igazságosság mindennél fonto-sabbnak bizonyul számára: Nem kellolyan Isten, aki nem csak a bûnösöketbünteti, hanem az ártatlanoknak isszenvedést okoz. Ezt a kérdéskört fe-szegeti Szenvedni akarok (1915) c. no-vellájában is. A mûben szereplõ „németnevû”, de amerikai származású haditu-dósító, Heller tanítja a lélekvándorlástörvényszerûségeire a történetet elbe-szélõ újságírót. Érvelése szerint a lelkekaz elõzõ életek során elkövetett bûnök,hibák jóvátétele miatt születnek megújabb testekben: „Tudtam, hogy a ke-

A lélekvándorlás gondolata számos nyugati alkotót megihletett vagy foglal-koztatott, például Voltair-t, Emersont, Hermann Hessét, Vajda Jánost vagy acikkünkben szereplõ Gárdonyi Gézát. A lélekvándorlás eszméje az õsi ind gon-dolkodás alapköve, és Gárdonyi is innen merítette ismereteit. A lélekvándorláselvének magyarázata India alapvetõfilozófiai kérdéseket taglaló, ám mégisolvasmányos szentírásában, a Bha-gavad-g¦t§ban található meg, a legra-cionálisabb és legkétkedõbb nyugatielmét is meggyõzõ logikával kifejtve.

A Bhagavad-g¦t§ alapján teljesenegyetérthetünk azzal, hogy a világbanjelenlévõ „rossz” magyarázatára Gár-donyi a lélekvándorlás ok-okozati tör-vényét, vagyis a karma-törvénythasználja, mely szerint – mivel Istenjó és igazságos – a szenvedés elõzõ életeiben elkövetett bûnei miatt juthat azember osztályrészéül. Az eredeti elgondolások szellemében azonban inkábbazt mondhatjuk, hogy nem azért hasonlít egy-egy ember valamilyen állatra,mert elõzõ életében az az állat volt, hanem azért, mert jelenlegi életének eset-leges nem emberhez méltó tettei, szokásai egy ilyen alacsonyabb rendû létfor-ma felé vezetik, amely következõ életében vár rá.

A lélekvándorlás gondolata szoros kapcsolatban áll az erõszakmentesség el-vének elfogadásával, hiszen a karma törvénye szerint minden fájdalom, amitebben az életünkben okozunk másoknak, következõ életünkben minket fogérni. ¼r¦la Prabhup§da magyarázata szerint nem csak az tartozik az erõszak-mentesség elvéhez, hogy tiszteletben tartjuk az élõlények életét és jogait, ha-nem az is, hogy mindig a lélek érdekét nézzük, hiszen pusztán a test követelé-sei alapján cselekedni erõszakot jelent alapvetõ lelki természetünk ellen.

vély alázatos életet kíván. A kapzsi, akimás házát vette el, olyan helyen szüle-tik újra, ahol az õ házát a vihar vagy avíz dönti majd össze, vagy más bizo-nyosságos pusztító. Az árva pénzek sik-kasztója koldustestben fogja összeszed-ni krajcáronkint a bûnét, mint ahogy agabonauzsorás majd szeletenként kol-dulja össze a kenyerét. A gyilkos gyer-mekéül kéri majd az áldozatát. A maga-gyilkosa nyomorék testbe kívánkozik, sragaszkodni fog annak a nyomorulttestnek az életéhez.”

A novella címéül választott sor teháttulajdonképpen az ellenkezõjét jelenti:A lelkek szenvedni akarnak, mert tud-ják, a szenvedés által megtisztulnakmajd bûneiktõl, s helyrehozhatják és jó-vátehetik elõzõ életük során elkövetettbûneiket – és így megszabadulnak aszenvedéstõl.

Keªava d§sa

L É L E K V Á N D O R L Á S

27

28

Vissza Istenhez

28

ehetetlenül sodródtam a tömeg-gel, gépiesen, ahogyan az ember-

áradat is monoton, személytelen módonkavargott, beprogramozva, feketeegyenruhába bújva, elveszett boldogsá-ga után kutatva.

West End City Center…Hogy hát a fekete a divat? És azért

hordanak más színeket is? Lehet, de fé-lek, hogy ez annak a jele, hogy elveszt-jük értékeinket. Jó, fogalmazzunk úgy,hogy megváltoztak az értékeink.

De igaz lenne ez így?Akár hiszünk valamiféle teremtõ

elvben, akár Darwin elméletét támo-gatjuk, a természetben tökéletes har-móniát és pompát találunk. Kimegy-evalaha a divatból a páva pazar tollaza-ta, a virágok illata és színözöne? Meglehet-e unni és inkább feketére festeniaz eget? Vagy kinek volna étvágya egyszíntelen és íztelen ebédhez? Senkinek.

A szín az életünk része, nélküle ha-lott lenne a világ. De lassan már lehetõ-ségünk sincs, hogy a természetben ta-lálkozzunk velük. A nagyvárosokszmogfelhõje eltakarja az eget, a lám-pák és éjszakai reklámok fényei el-nyomják a hold sugarait, s a természet,a növény- és állatvilág lassan mesévéválik a Spektrum mûsorán.

A természet törvényeit azonban nemszeghetjük meg. Tény, hogy a színek lé-teznek, és ezért szükségünk van rájuk,mint más dolgokra is: fára, kõre, ter-mészetes textíliákra, de ezeket sajnosegyre jobban elnyomják a mûanyagokés a rideg fémek.

Hajdanán õseink áttetszõ vékonysá-gúra csiszolt drágaköveket használtakaz ablaküvegekhez és kecses dísztár-gyak berakásaihoz. Nemcsak esztétika-ilag válogatták össze a köveket, de is-merték és alkalmazták azok gyógyító ésmágikus hatását is. Idõvel ez feledésbemerült és helyébe lépett az ólomüveg.Még ehhez is egyedileg, kézzel készítet-ték a színes üveget, és sokszor egészfestményeket égettek bele, méltónemelve velük nagy katedrálisok éstemplomok hangulatát. Ma már gyárigépsorok állítják elõ az üvegtáblákat, ésolcsóbb, tömegváltozata is piacra kerültTiffany néven, de hozzájuthatunk ple-xihez és rengeteg fajta üvegfestékhez,hogy a hatást akár házilag is elérhes-sük. Biztathatjuk magunkat, hogy eznöveli gyermekeink kreativitását, de…

Valóban fejlõdés ez?Gondolkozzunk el rajta. A zöldek,

néprajzkutatók, Isten hírnökei, és kitudja hány csoport próbálja megmente-

ni az emberiség kihaló értékeit. Sokanellenszegülnek ennek a – mondjuk kivégre – agymosó társadalomnak,amelyben beépítenek, beprogramoz-nak, helyettünk gondolkoznak, vágynakés kihasználnak…ha hagyjuk!

A színek a fény gyermekei, a fénypedig a színek anyja. Ne hagyjuk fele-désbe merülni Isten ajándékait, sem aTeremtõt! „Õ a fény forrása mindenfénylõ testben. Túl van az anyag sötét-ségén, s megnyilvánulatlan. Õ a tudás,a tudás tárgya és a tudás célja. Minden-ki szívében jelen van.” (Bhagavad-g¦t§13.18)

Tar§laksi dev¦ d§s¦

Hová letteka színek?

T

Csak egy zöld garbót akartam, még csak nemis élénket, hanem amolyan lágy olajzöldet…

KultúraK U L T Ú R A

H O V Á L E T T E K A S Z Í N E K

28

Vissza Istenhez

29

nnek mi jut eszébe, ha a nõnapravagy a húsvéti ünnepekre gon-

dol? Hogyan szokott Ön ünnepelni? Mitjelent Önnek az ünnepi együttlét? Leg-többünknek kedvességet, pihenést, em-lékezést, virágokat… és persze szépenmegterített asztalt ünnepi ebéddel. Devajon van-e lehetõsége valamennyiünk-nek ily módon tölteni ezeket a napokat?Mi jelenti vajon a boldogságot mind-azoknak, akiknek nincs kivel és nincshol asztal mellé ülni?

A társadalom perifériájára szorulvaaz ember értékrendje igencsak megvál-tozik, s felértékelõdnek mindazok a– számunkra sokszor már fel sem tûnõ– értékek, melyek életünk alappilléreitjelentik. Gondoljunk az édességre, atiszta vízre, vagy akár csak egy tányér

meleg ételre. Képzeljük csak el az éle-tünket meleg étel vagy akár cukor nél-kül!

Ételt az Életért Alapítványunk azutóbbi három hónapban mindent meg-tett annak érdekében, hogy a hétköz-napok és fõleg az ünnepek bõségben ésteli gyomorral teljenek mindenkinek.Újpesti ingyenkonyhánk mindennaposüzemeltetése, valamint „Teajáratunk”fenntartása mellett márciusban a nem-zetközi nõnap, áprilisban pedig húsvétalkalmából rendeztünk utcai ételosztásta nélkülözõknek. Az árvízre való tekin-tettel egy óriási rakomány adománytszállítottunk a Tiszához, olyan károsul-takon segítve ezzel, akik házukat másfélméteres víz alatt hagyva jöttek el ott-honról.

vai¢£ava szentírások kétféle bol-dogságot különböztetnek meg:

az örököt és a mulandót. A földi éle-tünk során tapasztalható anyagi örö-möket a mulandó boldogság kategó-riájába sorolják...

A boldogság elérésének számtalanmódja létezik, de a fõ ezek közül aszappanbuborék-fújás. Izgalmas játék,és napokat, éveket, életeket is eltölthe-tünk vele anélkül, hogy megunnánk.Ha a titkos recept alapján készülõ keve-rék (szappanreszelék+víz) megfelelõarányban tartalmazza az összetevõket,a csillogó gömböcskék szinte maguktóldudorodnak ki a szívószál végén, hogy

fessenek vele a felületükre. És amelletthogy csinosak, annyit fújhatunk ma-gunknak belõlük, amennyit csak aka-runk. És fõleg: soha nem pattannak el.Vagy mégis?

...az örök boldogság elérésének ér-dekében pedig tudatunk megtisztításátjavasolják a Hare K¥¢£a, Hare K¥¢£aK¥¢£a K¥¢£a, Hare Hare, HareR§ma, Hare R§ma, R§ma R§ma,Hare Hare mantra elmélyült ismétlé-sével és lelkes éneklésével.

¼y§m§ dev¦ d§s¦

lágyan ringatózva szálljanak a magas-ba.

Mindegyik buborék külön egyéniség- vannak határozatlanok, melyek soká-ig tépelõdnek térdmagasságban, nemtudva, felfelé vagy lefelé vegyék azirányt. Vannak egészen aprók, amikszinte még azelõtt eltûnnek a szemünkelõl, mielõtt megszülettek. Aztán van-nak a túl kövérek, amik rövid keringésután szuszogva ülnek a szõnyegre, vagya fûre, ha mindez a szabadban történik.

Akárhogy is legyen, a buborékokgyönyörûek. Légiesek, áttetszõek és tö-kéletesen gömb alakúak. Magukba zár-ják a fényt, hogy aztán színes képeket

Egy tányér levesAz ételosztások – támogatóinknak

köszönhetõen – gazdag menüt kínáltakminden korgó gyomrú éhezõnek, legyenaz hajléktalan, nyugdíjas, vagy épp egyarra sétáló járókelõ. Meleg egytálétel,kenyér, fûszerkeverékek, gyümölcs éstea mellett édességgel is szolgáltunk arászorulóknak, egy kis változatosságothozva gyötrelmes mindennapjaikba.

Gandharvika prema dev¦ d§s¦

Önkéntesek és támogatók jelentkezéséta (1) 212-2300-as telefonszámon,vagy a gandarvika@freemail.hu

címen várjuk.Segítségét elõre is köszönjük!

Ö

„Az emberi élet oly mulandó, mint lótusz szirmán avízcsepp” – írja egyik költeményében a 19. századinagy vai¢£ava tanító, Bhaktivinoda çh§kura.

A

Bub rék

29

30

Vissza Istenhez

Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U S

I N S T A N T B O L D O G S Á G

ol volt, hol nem volt, megszületett egyszer TudatosTöhötöm. Úgy gondolta, kipróbálja, milyen az anyagi

világ. Nagy reményekkel úszott az elsõ anyaméhbe, de már ottmeg kellett valósítania, hogy ez a hely nem fenékig tejföl. Szü-letése után pedig megkezdõdött a nagy azonosulás. Büszkénvigyorogta körbe szobáját, hogy már ilyen fiatalon remek sze-repet kapott az „Élet” címû (nem teljesen játék-) filmben. Mi-vel minden gyermeki szükséglete teljesülni látszott, elégedet-ten paskolta tápszer formázta pociját, de ekkor még nem isgondolta, hogy igazán boldog csak akkor lesz, ha felöltheti alegújabb (valódi mûanyag) pelenkát, amelybe már beépítettlégkondicionáló frissíti az ultramagot.

Nõtt-nõdögélt, és nap mint nap újabb és újabb dolgokatkapott a megunt hagyományosak helyett. A tévét is nézõ szü-lõk jól tájékozott, kedves személyek voltak; mindig a könyvtármelletti szupermarketben vásároltak be rajongva imádott kis-fiúknak. Néha õt is magukkal vitték, hogy tapogatócsápokkalés ízlelõbimbókkal kiegészített látványbefogadó szerveivel se-gítse a helyes választást. Ez általában a színes, illatos, jópofa,csillogó, zenélõ vagy jól nyúzható dolgokra esett. A mamát ki-csit nyaggatni kellett érte, de a végén mindig megadta magát.

A szemfüles eladók kifigyelték Töhötöm szokásait, és azidomtalan bevásárlókocsik gyerekülésének magasságábanteletömték polcaikat az emberi élet fenntartásához nélkü-

Vizuális korban élünk. A fogyasztói társadalommozgatórugója az érzéki vágy, s a minket körülvevõdolgokat leginkább a „meglátni és megszeretni” –mély megfontoltságot tükrözõ – elv alapján szerezzükbe. Miközben szemünk és elménk mohón szippantjamagába az élmények sokaságát, könnyen elfelejtjük,hogy ez a kis bámészkodás az életünkbe kerülhet. Ésgyakran kerül is – haszontalanná válik. És akkormuszáj újra visszajönni a moziba, ahol újabb szerep-osztás szerint, de ugyanazt a limonádéfilmet kell vé-gignéznünk.

¼r¦la Prabhup§da említ egy hasonlatot a tevérõl,aki tüskés bozótot nyammog, s közben nyelvébõl ki-serken a vér. Majd buzgón harap a bokor többi részé-be, hiszen az oly édesnek bizonyult...

H

InstantInstantboldogság

31

lözhetetlen kacatokkal. A végén úgyis agyerek választ, gondolták. És így is lett.A szülõk intelligenciáját a gyerek jól fej-lett kritikai érzéke alakította. Csemeté-jük iránt érzett ragaszkodásuk miattnem tudtak nemet mondani, másrésztmaguk is e „nagy értékû” tárgyak fo-gyasztóivá váltak.

Töhötöm sok más ötletet is szolgál-tatott az eladóknak. Például azt, ho-gyan lehet manipulálni a vásárlójelölte-ket a színekkel, a technikai megoldá-sokkal (légkondicionálás, automataajtó, mozgólépcsõ, lágy, búgó zene,stb.). A zsákmányszerzõ körútra indulónagymama lehet, hogy otthon még tud-ta, mit akar venni, de a kijáratnál márkétszer annyi bigyusz szerepel a ponto-san százhuszonhárom méterig kitartófülû nylonzacskóban, amire a figyelmesbolttulajdonos még azt is ráírta, hogyvédjük együtt a környezetet. Lám-lám.Majd egyeztetni kell vele az idõpontot,hogy mikortól.

Minderrõl Töhötöm nem is tudott.Õ csak bement, és feltárta érzékei kí-vánságlistáját, a figyelmes kereskedõ-hálózat pedig elõzékenyen kiszolgáltaõt. Töhötöm kezdte elhinni, valóbanboldoggá vált. Itt van az anyagi világ-ban, se gondja, se baja (néha ugyan fájitt, fáj ott, de ez pirulákkal egész jól el-nyomható), alapvetõen azonban min-den és mindenki õt szolgálja, aki magaa fülbõl, orrból, szembõl, nyelvbõl,gyomorból és más alkatrészekbõl állótest.

Egy reggel, amikor délben felkelt,bekortyolta tudományos vitaminitalát(összetétel: E201, E330, természetazo-nonosszerû aroma, stb.), gondosan el-

rágta cukormentes rágógumiját, kinyi-totta a nyüzsgõ városra nézõ ablakát,majd az az érzés kerítette hatalmába,hogy halhatatlan. Õ bizony halhatat-lan. Így indult útjára aznap, ám a kö-vetkezõ utcasarkon egy gyorsabbanközlekedõ autó ki kellett, hogy ábrán-dítsa. Nem volt könnyû, mert amíg el-hagyta az addig oly jól mûködõ testet,ugyancsak megszenvedett. Azt kénysze-rült látni, hogy a rendszer, amit oly re-mekül felállított maga körül, most nem

Az élõlény az élvezet és a boldogság reményébenjött az anyagi világba. A boldogságot keresi, hiszen aboldogság természetes állapot számára. Az anyagi vi-lágban azonban nincs zavartalan boldogság, mert be-szennyezi a szenvedés. Az érzékek kielégítésének lehe-tõsége illúzió. Nagy nyomással nehezednek ránk a vá-gyak, de ha engedünk nekik, csak még nagyobbmennyiségben özönlenek el bennünket, mint ahogy a tüzet szítja fel az olaj. Azegyetlen megoldás, ha felismerjük, hogy ez a világ nem a miénk, s bár való-ban az élvezetre teremtõdött, a végsõ célja az, hogy ráismerjünk ennek hiába-valóságára.

Mert a boldogságot nem vehetjük meg a boltban, hogy aztán otthon forróvizet öntve rá elkevergessük, megigyuk, és várjuk a hatását. Az igazi boldog-ság csak akkor lehet a miénk, ha visszaállítjuk lelki létünk természetes állapo-tát, azaz kapcsolatunkat a Legfelsõbb Úrral. India szentírásai, a Védák, el-mondják, hogy az anyagi világ nem más, mint a valóság árnyéka. Az árnyéknem valóságos, de megérthetjük belõle, hogy a valóság létezik. A valódi bol-dogság a lelki világban, Isten birodalmában található meg, ahol senkinek semkell szenvednie az anyagi lét gyötrelmeitõl.

élvezhetõ. Hogy most bizony szenved.Az öt méterre lévõ kirakatban hiábamosolyog száz tévén át egy barnáraszoláriumozott lány, hogy az élet szépés használjuk ki – most nem megy.

P§rtha d§sa

31

32

Vissza Istenhez

Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U S

V E L Ü N K É L Õ T E R M É S Z E T

– Velünk élõ Természet. Nekem errõl acímrõl egy régi TV-mûsor, a Velünk élõ törté-nelem jut eszembe. Miért pont ezt a címet vá-lasztottátok?

– A mai korra egyre inkább az jellemzõ,hogy elkülönülünk a természettõl. Ami termé-szetes, az ma már nem eléggé hatékony, nemeléggé gyors. Túlszárnyaljuk a természetet, deúgy tûnik, ez a gyõzelem egyre elviselhetetle-nebb helyzetbe kényszerít bennünket, s eddigmég senki sem tudta megjósolni, mi lesz enneka láncreakciónak a vége. Ezért fontos, hogyelsõ lépésben ismerjük fel újra, hogy a termé-szet velünk együtt él, s õt sem szabad kihagy-ni gazdasági számításainkból.

– Mesélj egy kicsit magáról a programról.– Általános- és középiskolások számára in-

dítottuk el. A csoportokat egy tanulmányi vagyosztálykirándulásra hívjuk meg. Megmutatjuknekik a farmot, részt vehetnek egy kézmûves-foglalkozáson, játszunk egyet a természetben atermészettel, valamint részesei lehetnek egyinteraktív elõadásnak, melynek témáját õk vá-laszthatják ki hét lehetséges téma közül. Ezekmind egy-egy tantárgyhoz kapcsolhatók: aföldrajzhoz, történelemhez, irodalomhoz, ma-tematikához, biológiához, ének-zenéhez és afilozófiához. A földrajzelõadáson pl. egy kvíz-játékot játszunk Indiával kapcsolatban, illetvediabemutatót nézünk meg, a történelem-

Alapvetõ tapasztalat az általános- és középiskolai ta-nárok között, korunk robbanásszerû technikai fejlõdésemennyire rányomja a bélyegét az oktatásra is. A szünetnélkül emelkedõ követelményszint szinte már megköti akezüket. Egyre több energiát von el az, hogy „leadják azanyagot”, s egyre kevesebb erõ jut a mélységek megtapasz-taltatására, egyre kevesebb a lehetõségük arra, hogy gon-dolkodni, látni taníthassák meg a diákokat.

„Velünk élõ Természet” - ezzel az elnevezéssel indultútjára egy oktatási program Krisna-völgyben, melynek céljaaz, hogy a résztvevõk egy kis idõre kiléphessenek ebbõlaz erõs sodrásból, s belekóstolhassanak abba, mit jelentmegélni a tanulást. A mezõgazdaságról beszélhetünk atankönyv szövege alapján, de mennyire más ellátogatni egytehenészetbe vagy biokertészetbe, melynek hangulatát apuszta sorok nem képesek visszaadni.

Velünktermészetélõ

Vissza Istenhez

33

elõadáson egy idõutazás keretében i. e.4000-be, az Indus völgyébe repülünk ésott végzünk kutatásokat, és így tovább.

– Úgy vettem észre, azon kívül,hogy a természetet hozzátok közel arésztvevõkhöz, sok ismeretet adtok In-diáról is. Hogy jön össze ez a kettõ?

– Igen, a mi „szakterületünk” elsõ-sorban India õsi kultúrája. E kultúraalapja az összhang, s megtanít bennün-ket arra, hogyan éljünk harmóniábanaz emberekkel, a természettel és végsõsoron Istennel.

– Ez a program nagyon vonzó, devégül mégiscsak egy vallási közösségvagytok. Nem tartanak a látogatók at-tól, hogy befoyásolni akarjátok õket?

– Többször elõfordult már, hogy aprogram végén a gyerekek, a tanárokvagy éppen a szülõk odajöttek hozzám,s elmesélték, hogy reggel még eléggévegyes érzelmekkel indultak el otthon-ról. Egyrészt kíváncsiak voltak, más-részt nem tudták elképzelni, vajon mi-lyen helyre fognak érkezni. Most pediglegszívesebben maradnának még. A cé-

lunk nyilvánvalóan nem a térítés, ha-nem a több ezer éves védikus kultúrabemutatása, hogy mindenki hasznosít-hassa értékeit.

– Szerinted mi programotok nép-szerûségének a titka?

– Azt hiszem, ebben nagy szerepetjátszik az, hogy a programot mindig azadott csoport életkorához szabjuk. A ki-csik egy mesejáték részesei lehetnek,míg a nagyoknak komolyabb elõadásokszólnak.

– Hol juthatnak további informáci-óhoz azok, akiknek ez a cikk felkeltetteaz érdeklõdését?

– Címünk:Krisna-völgy, 8699

Somogyvámos, Fõ u. 38.

Tel.: (85) 340-422, E-mail:gy.laszlo@pamho.net,

www.krisna-volgy.hu

Dvaip§yana d§sa

34

Vissza Istenhez

Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U S

A Z Ö R Ö K B A R Á T S Á G

Szükségünk van barátokra.

Kate az utca túloldalán lakott.Hosszú, szõke haja volt, és jobban tu-dott görkorcsolyázni, mint a környékenbárki. Együtt töltöttük a gyermekko-runkat. A járdán zörögtünk fém görkor-csolyánkkal, vonszoltuk a babáinkategyik háztól a másikig. Nyáron végtelenórákat töltöttünk a kis kert sekély me-dencéjében. Télen bebarangoltuk a kö-zeli erdõt, és vigyáztunk, nehogy a kí-sértetházba tévedjünk.

A középiskolában Kate kapott egynarancsszínû, felnyitható tetejû sport-kocsit. Szõke haja ekkor már festettvolt, de ezt rajtam kívül senki sem tud-ta. Egymás ruháit hordtuk, és tanulásután együtt árultunk fagylaltot. Senki avilágon nem ismert engem jobban, mintKate. Kapcsolatunk olyan mélyen bele-ivódott az életembe, hogy sosem gon-doltam rá, egy napon talán véget érhet.Mégis véget ért gyorsan, amikor befe-jeztük a középiskolát. Õ férjhez ment,én fõiskolára mentem, és barátságunkmegszokott ritmusa megszakadt.

Amikor megláttam õt pár évvel ez-elõtt, nem is ismertem fel. De amikormeghallom ezt a kifejezést: a legjobbbarát, nem tudok mást tenni, Kate-regondolok. Arra az idõre, amikor nemakart elmenni egy partira, amire engemnem hívtak meg. Emlékszem, hogy sír-tam, amikor a barátja elhagyta õt. Em-lékszem minden tál pattogatott kukori-cára, amit együtt szemezgettünk azalagsorban, miközben komolyan társa-logtunk életünk aprócseprõ ügyeirõl.

A barátság emléke és a biztonság,amit adott, sokáig túlélte magát abarátságot. Számtalan körülmény le-het, ami miatt a barátság megszakad-hat, és ezek a körülmények kiszámítha-tatlanok. Elveszítjük barátainkat, ami-kor elköltöznek, amikor a másféleérdeklõdésünk szétszakít bennünket,esetleg félreértés vagy árulás áll közénk.És a végsõ elválás a halál. De a barát-ság biztonsága annyira mély és annyiraüdítõ, hogy állandóan keressük ezt abensõséges kapcsolatot, hogy ismételtenmegtaláljuk és elveszítsük.

Mi az igazi barátság?

¼r¦la Prabhup§da szerint a barátságebben a világban olyan, mint egy cseppvíz a sivatagban. Sóvárgunk és kuta-tunk a barátság után. Létezik, de olyanparányi mennyiségben, hogy szomjun-kat nem tudja oltani. ¼r¦la Prabhup§daelmagyarázza, hogy a társadalom el-képzelése a barátságról és a szeretetrõlegyáltalán nem hamis, de a hely aholkeressük, valótlan. Igen, van valaki, akimeg tudja érteni legmélyebb érzelmei-det. Aki foglalkozik veled jóban ésrosszban. Aki látja a belsõ szépségedetmég legsötétebb idõszakaidban is. Ésaki sohasem hagy el. Ez a személy Is-ten, K¥¢£a.

Ez azoknak talán csalódást okoz,akik elfelejtették, mennyire kedvesekvagyunk Istennek. Feledékenységünkállapotában vakok vagyunk K¥¢£a sze-retõ jelenlétére, és az elképzelés, hogy Õa legjobb barátunk, téves következte-tésnek tûnik. Amikor a sörreklámok áb-rázolta cimboraság formálja a barát-ságról szóló felfogásunkat, nehéz meg-

Az örök barátságindannyiunk életében vannak olyanok, akik mellettünk áll-

nak jóban és rosszban, akiket bármikor felhívhatunk taná-

csért, egy vigasztaló szóért, vagy azért, hogy elmondjuk, milyen

nagyszerû dolog történt velünk. Elõttük nem szégyelljük a hibáin-

kat, megosztjuk velük örömünket és bánatunkat. Õk azok, akikre

mindig, minden körülmények között számíthatunk. Õk a barátaink.

A barátság mindannyiunknak fontos — kellemes és bensõséges kap-

csolat, ám a körülmények változása miatt gyakran megszakad. Az

emberben felmerül a kérdés: létezik egyáltalán örök barátság?

M

35

érteni, hogy a barátság a mindenség te-remtõjével kapcsolatban is értelmezhe-tõ. De amikor megértjük, hogy K¥¢£aéletrõl életre jelen van a szívünkben,megtapasztalhatjuk az igazi barátságfelsõbbrendû érzését.

K¥¢£a sosem hagy el bennünket, tü-relmesen vár ránk, hogy kiábrándul-junk a hamisság világában folytatottkutatásainkból, mellyel megtalálni vél-jük a keresett gyönyört. Eltûri károm-lásainkat és a makacs elutasítást,mellyel tagadjuk, hogy Õ mindenhol je-len van. Megbocsát nekünk, mert sze-retete feltétel nélküli. Ki ne szeretne egyilyen barátot?

Emlékszem néhány csodálatos pil-lanatra, amikor futó pillantást vethet-tem K¥¢£a örök barátságára. Ezek kö-zül a pillanatok közül néhány mélyenszemélyes élményt jelentett. Voltakidõk, amikor minden egyes lélegzet fáj-dalommal járt, mégis éreztem valahogykedves barátom vigasztaló jelenlétét aszívemben. Volt néhány iróniával átita-tott esemény, melyet csak az érthetett,aki tanúja minden gondolatomnak. Bi-zonyos alkalmakkor éreztem a jelenlét-ét, amikor a legbizalmasabb barátkénta legnagyobb bátorítást adta a félelemés kétségbeesés idején. Az, hogy K¥¢£a alegjobb barátunk, nem azt jelenti, hogynem érzünk többé barátságot más élõ-lények iránt. Ez a megértés inkább erõ-síti a kapcsolatunkat másokkal, merttudjuk, hogy van egy csodálatos bará-tunk, aki mélyen szeret mindenkit.

Nem volt kedvesebb és könyörülete-sebb személy ¼r¦la Prabhup§dánál, akia teljesen megvalósított lélek tökéletes

példája. Még azok az emberek is von-zódtak ¼r¦la Prabhup§dához, akik nemfoglalkoztak Istennel, mert õszinte szí-vélyességet és törõdést mutatott irán-tuk. A védikus irodalom elmagyarázza,hogy a szerelem és a barátság nem ma-radhat fenn sokáig a Legfelsõbb Úriránti szeretet központi, felhatalmazóereje nélkül. Ahogy a nap sugarai mel-

lett elhalványul egy apró gyertya fénye,úgy Istennel való igazi, szeretetteljeskapcsolatunk mellett eltörpülnek azanyagi barátságról szerzett legkedve-sebb emlékeink is. ¼r¦la Prabhup§daazt ígéri, ha barátságot kötünk K¥¢£á-val, az sosem fog megszakadni.

Dv§rak§dh¦ªa dev¦ d§s¦

A Néprajzi Múzeum új szerzeményeitbemutató kiállítások sorában különlegesszakrális tárgyegyüttessel ismerkedhetmeg a látogató. A Krisna-hit nyugatigyakorlóinak használati tárgyai segítsé-gével bepillantást nyerhet a hívõk er-kölcsrendszerébe, a védikus idõfelfogás-ba, és abba, hogyan szövik át a vallásirítusok a mindennapokat is.

„SZENT IDÕ A TORLÓDÓ IDÕBEN”címmel kamarakiállítás nyílt a budapesti Néprajzi Múzeumban 2001. június 19-én, kedden 16 órakor.

Megtekinthetõ: 2001. szeptember 2-ig, hétfõ kivételével naponta 10-18 óráig.Néprajzi Múzeum, Kossuth Lajos tér 12.

36

Vissza Istenhez

z egyik Mantra koncert után oda-jött hozzám egy fiú és miután kö-

zölte, hogy „nagyon bejött neki a buli”(fordítás: tetszett neki a koncert), meg-kérdezte, hogy Somogyvámosról, Kris-na-völgybõl jöttünk-e. Õ úgy hallotta,hogy sok dolog használatáról lemon-dunk, és csöndes meditációt folytatunkegy szál gyertya mellett. Ezzel szembenamit õ tapasztalt a koncerten, az vala-mi más volt.

Amikor lemondásról beszélünk, má-sok is megütközve jegyzik meg: „Akkorminek az autó, a rádiótelefon, az erõsí-tõ, a gitár?!” Az még rendben volna,hogy ülnénk a kunyhóink elõtt népvise-letbe öltözve, mint egy indián rezervá-tumban, de hogy olyan dolgokat hasz-náljunk mint mindenki más, az furcsa,sõt megbotránkoztat.

Amikor lemondásról beszélünk, va-lójában nem arról van szó, hogy elme-nekülünk a világ elõl, s az erdõben bo-lyongva bogyókon élünk, és barlangok-ban, kunyhókban lakunk. A lemondásazt jelenti, hogy a tettekhez fûzõdõ ra-gaszkodásról mondunk le. K¥¢£a, az Is-tenség Legfelsõbb Személyisége aBhagavat-g¦t§ban (9.27.) is erre tanít-ja Arjunát, kedves barátját, aki ugyan-ezzel a problémával küszködött:

„Óh, Kunt¦ fia, ajánld fel Nekemmindazt, amit cselekszel, eszel, fel-ajánlasz vagy elajándékozol, vala-mennyi vezekléseddel együtt!”

Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteinkirányát kell megváltoztatni. Használ-hatjuk ugyanazokat a dolgokat, mintmindenki más, ha annak nem sajátézékeink kielégítése a célja. Tévesen azt

gondolhatjuk, hogy életünk filmjénekmi vagyunk a fõszereplõi, és megpró-bálhatunk mindent megtenni a happyend-ért. Ennek a „filmnek” azonbanvan egy eredeti rendezõje és forgató-könyve, s mi csak epizódszereplõk va-gyunk a folytatásos teleregény e heti ré-szében.

Azt is láthatjuk, hogy egyesek azanyagi világból kiábrándulva, téves kö-vetkeztetéssel mindenkitõl elmenekülve,mély meditációba merülve saját vagymások által kitalált folyamatok gyako-rolásába kezdenek.

De vajon mit mondanak errõl a böl-csek?

A XV. században élt nagy szent éstudós, R¡pa Gosv§m¦ az odaadó szol-gálatról írt könyvében, a Bhakti-ras§m¥ta-sindhuban (1.2.256) a követ-kezõképpen magyarázza el a hamis le-mondás fogalmát:

„Amikor azok az emberek, akiknagyon szeretnének felszabadulni,anyaginak tekintve lemondanakolyan dolgokról, melyek kapcsolat-ban állnak az Istenség LegfelsõbbSzemélyiségével, lemondásukat tö-kéletlennek nevezik.”

A korábban már említett Bhagavad-g¦t§ elbeszélésének is ez volt az egyik fõcélja. Arjuna – korának egyik legna-gyobb harcosa – a kuruksetrai csata-mezõn, ahol az ellenséges seregek márfelsorakoztak, úgy döntött, lemond kö-telességérõl - a harcról, hogy elkerülje avérontást. K¥¢£a elmagyarázta neki,hogy a háború már elkerülhetetlen, ésnem ez a megoldás.

Mivel K¥¢£a a Legfelsõbb Lélek,

bármi, amit az Õ szolgálatában hasz-nálunk, szintén lelkivé válik. Meglepõ,de még az anyagi gazdagság sem aka-dály a lelki életben. A probléma az,hogy erõsen vonzódunk azokhoz a dol-gokhoz, melyek ezzel járnak. De hatudjuk, hogy minden gazdagság forrásaK¥¢£a, és mi csak átmenetileg birtokol-juk az anyagi javakat, akkor bátranhasználhatjuk õket, ahogy erre R¡paGosv§m¦ is rámutat:

„Mindent az Úr szolgálata érde-kében kell elfogadnunk, nem pedigsaját érzékkielégítésünk kedvéért.Ha valaki ragaszkodás nélkül elfo-gad valamit azért, mert az kapcso-latban áll K¥¢£ával, akkor lemon-dását yukta-vair§gyának neve-zik.”

Tehát nyugodtan használhatunkmindent – legyen az gitár, erõsítõ, autó,telefon –, ha azt K¥¢£a szolgálatábantesszük, megfelelõ tett.

És ha ez még mindig nem lenneelég, akkor álljon itt egy ígéret ¼r¦K¥¢£ától, az Istenség Legfelsõbb Sze-mélyiségétõl, amit Arjunának tett har-cosi kötelességére buzdítván:

„Ily módon megszabadulsz atettekhez fûzõ kötelékektõl, s an-nak kedvezõ és kedvezõtlen ered-ményeitõl. A lemondás ezen elvévelelmédet Rám szögezve felszaba-dulsz, s eljutsz Hozzám.” (Bg.9.28.)

Vij§ya Gaur§¯ga d§sa

gitár?Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U S

M I N E K A G I T Á R ?

www.mantra.hu

A

Minek a

36

Vissza Istenhez

37

A vendég

lõzõ számunkban röviden bevezet-tük olvasóinkat a bengáli konyha-

mûvészetbe, most pedig arról adunkképet, milyen fontos aspektusa a ben-gáli falusi életnek a vendéglátás.

A bengáli falusiaknak nagy örömetokoz, ha vendéget fogadhatnak. Mivelsokkal kevesebb szórakozás akad, minta „civilizált” nyugati városokban, na-gyon szeretnek együtt lenni a barátok-kal, rokonokkal. Atithi Nárájana: Avendég olyan, mint Isten – mondja ahindu szólás. S a vendéglátó valóbanúgy bánik a vendégekkel, mintha Istenszemélyesen jött volna el az otthonába.Kifejezi örömét, és bocsánatot kér, hanem tud túl sokat nyújtani.

A vendéglátók nagyon igyekeznek,hogy a lehetõ legjobban bánjanak avendégeikkel. Amikor eljön az idõ, és avendégek távozni készülnek, a házigaz-da arra kéri õket, hogy maradjanakmég, vagy legalábbis ígérjék meg, hogyvisszatérnek. A vendégeket étellel kínál-ni a vendéglátás legfontosabb része. Aházigazda szereti látni, hogy a vendé-gek teljesen jóllaktak. Ugyanis úgy vé-lekednek, hogy ha a vendég sokat eszik,akkor biztosan ízlik neki az étel.

Ha a vendég váratlanul érkezik, és aházigazda különleges étellel akarjamegkínálni, akkor megkérik, hogy vár-jon, és gyorsan purit (lisztbõl, kevésvajból és vízbõl készült egyszerû ke-nyérfélét) készítenek sült burgonyávalés padlizsánnal, melyek ízletesek ésgyorsan elkészíthetõk. Az ünnepekre ésa különleges vendégek számára a ben-gáliak lakomát fõznek, de õk maguk ál-

Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U SA VENDÉG OLYAN, MINT ISTEN

Misthi dahi - Édes joghurt sûritett tejbõl

1,5 l tej • 5 dkg cukor • csipet-

nyi sáfrány • 3 dkg joghurt

A tejet a sáfránnyal és a cukorral fo-lyamatosan kevergetve addig fõzzük,amíg egyharmadára sûrûsödik. Finomszitán átszûrjük, 45 fokra hûtjük,majd lebõrözzük és belekeverjük ajoghurtot. Az edényt lefedjük, pokróc-ba csavarjuk, és nyugodt helyen 4-6órát pihentetjük, míg a misti dahimegszilárdul, majd hûtõbe tesszük.

talában megelégszenek azzal, ha hét-köznapokon egyszerû ételeket esznek.

A vendéglátó célja, hogy a vendégminél többet egyen, ezért különféle fo-gásokat szolgálnak fel apránként, és aztmondják: „Ezt kóstold meg! Nagyonfog ízleni, és nagyon egészséges is.” Haazt mondod, hogy jóllaktál, akkor tré-fásan azt felelik: „Majd ez segít meg-emészteni az ételt.” Ha bármi jel arramutat, hogy még ennél egy keveset,rögtön észreveszik, és mindenképpenszednek még. Mivel Bengálban általá-ban levéltányérról fogyasztják az ételt,a lakoma végeztével csak összehajtogat-ják a tányért és eldobják.

A vendégek és a vendéglátók egyikkedvenc édessége a misthi dahi (édesjoghurt), aminek elkészítése rendkívülegyszerû, a végeredmény azonban min-den képzeletet felülmúl.

Hem§¯g¦ dev¦ d§s¦

A vendég olyan, mint Isten

E

38

Vissza Istenhez

Élet-stílusÉ L E T - S T Í L U SKRISNA, AZ ELESETTEK BARÁTJA

lt egyszer Indiában egy kisfiú, aki-nek a szülei nagyon szegények vol-

tak. Egyszerû, pici kunyhóban laktak,az asztalukra is ritkán került finom falat.

Egy nap azonban a kisfiú arcaörömtõl ragyogott. Az iskolában nagyvallási ünnepségre készültek. A tanítómegkérte a gyerekeket, hogy õk is já-ruljanak hozzá a megemlékezéshez.

– Hogy gazdag felajánlást készít-hessünk és sok vendéget tudjunk meg-hívni, hozzatok adományokat otthon-ról, vagy kérjetek a falubeliektõl! – kér-te a tanító.

A kisfiú elmondta az anyjának,hogy a többi gyerek mi mindent ígért.Ki rizst, ki gyümölcsöt, ki zöldségeket.Aztán így folytatta:

– Kedves anyám, én azt mondtam,hogy meg kell elõbb kérdezzelek téged,hogy mit viszek.

– Drága fiam! Tudod, hogymennyire szegények vagyunk! Gyakranmég neked se tudok enni adni! – vála-szolta az asszony, ámde hogy a gyer-meket megvigasztalja, hozzátette:

– Ne búsulj! A Legfelsõbb Úr, K¥¢£aa szegények barátja! Õ majd tanácsotad neked!

– Hol találok rá? – tudakolta a kis-fiú.

– Ahogy én hallottam, az erdõbenszokott játszani – mosolygott kedvesenaz édesanyja.

A gyermek lelkendezve szaladt azerdõbe és hangosan kiabálta:

– K¥¢£a, hol vagy? Mi legyen az énfelajánlásom?

K¥¢£át mulattatta a játék, és kikuk-kantott egy fa mögül.

– Te joghurtot fogsz adományozni!Mondd csak meg bátran a tanárodnak!– biztatta a gyermeket.

A kisfiú hazafelé menet örömében

egész úton énekelt. Aztán tüstént a taní-tójához sietett és elújságolta a jó hírt:

– Én joghurtot fogok hozni holnap!– Az remek lesz! – dicsérte a tanító.A kisfiú alig várta, hogy újra a barát-

ját, K¥¢£át hívhassa. Amint reggel lett,máris kíváncsian lépdelt az erdõ felé.

– Vajon K¥¢£a valóban hoz nekemjoghurtot? – tûnõdött, majd elkiáltottamagát:

É – K¥¢£a, merre vagy?K¥¢£a erre mindjárt a kisfiú elõtt

termett. Kezében egy öklömnyi edény-két tartott, benne hófehér joghurttal.

A szegény fiú csak egy kisgyerekvolt, és semmit sem sejtett abból, hogymilyen csodálatos dolog történt vele.Büszkén szaladt az iskolába, és letetteapró edénykéjét a többiek felajánlásaimellé.

A tanár azonban összeráncolta ahomlokát, és dühösen ezt kiáltotta:

– Nem szégyelled magad, te pimaszkölyök, hogy csak ennyi joghurtotgyûjtöttél, amikor száz meg száz ven-déget várunk?

Mérgében majd megpukkadt, s ad-dig hadonászott, míg véletlenül feldön-tötte az edényt, s a joghurt végigfolyt aföldön. A kisfiú szemében könnycsep-pek csillogtak, majd végiggördültek azarcán, mintha gyöngyszemek lennének.A tanár zavarba jött az ügyetlenségemiatt, és lehajolt a földre, hogy fel-emelje a kis agyagtálat. Ámde ekkor,csodák csodája, az edény újra tele lett.A tanár nem hitt a szemének. Megintkiborította a joghurtot, de a kis tál egyszempillantás alatt ismét megtelt. Egy-szer-kétszer még próbát tett, de a jog-hurt sosem fogyott el.

Ekkor megértette, hogy a kisfiúadománya különleges, lelki ajándékvolt, amelyhez azért jutott, mert olyanerõsen hitt K¥¢£ában.

Kau¢thuba d§sa

az elesettek barátjaKrisna,Krisna,

38

Vissza Istenhez

39

¼r¦la Prabhup§da könyvei

Az odaadás nektárja

¼r¦ Caitanya tanítása

Az önmegvalósítás tudománya

A tanítások nektárja

Prabhupada

¼r¦mad-Bh§gavatam (1-10 Ének)

A Bhagavad-g¦t§, úgy ahogy van

¼r¦ Caitanya Carit§m¥ta

E tizennyolcezer versbõl álló monumentális alkotás,melyet „a Védikus Irodalom fájának érett

gyümölcsének” neveznek, a védikus tudás legteljesebbés leghitelesebb magyarázata.

800-1200 oldal között, kötve, színes illusztrációkkal

A Bhagavad-g¦t§, melyet India lelkibölcsességének tartanak, az emberalapvetõ természetét, környezetét,s végül Istennel való kapcsolatátérintõ mélységes védikus tudománytfoglalja össze.

976 oldal, kötve, színes illusztrációkkal

E könyv a legfontosabb alkotás ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak, azIstenség Legfelsõbb Személyisége inkarnációjának életérõl éstanításairól. ¼r¦ K¥¢£a Caitanya annak a nagy társadalmi és val-lási mozgalomban az úttörõje, amely Indiában kezdõdött el aXVI. század elején, és amely közvetve vagy közvetlenül nemcsakIndia, de az egész világ vallásos és filozófiai gondolkodására ha-tással volt.

1680 oldal, kötve, több mint 100 színes képpel, teljes szójegyzékkel,mérete: 260 x 190 mm

Megrendelhetõ még:

A Vissza Istenhez magazint és ¼r¦la Prabhup§da könyveit megrendelheti a következõ címen: 8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.A magazint elõfizetõknek 10%-os kedvezménnyel küldjük ki.

40

Vissza Istenhez

I n d i a i K u l t u r á l i s K ö z p o n t é s B i o f a r m

Egyszerû életmód,emelkedett gondolkodás

NYITVATARTÁS:mindennap 10.00 - 18.00 óráig

VENDÉGHÁZ(85) 340-170 (nyitva egész évben)

Krisna-völgy,Indiai Kulturális Központ és Biofarm8699 Somogyvámos, Fõ u. 38.Telefon/Fax.: (85) 340-422E-mail: krisna-volgy@pamho.net

Az õsi indiai kultúra életre kel

építészet • szobrászat • festészetkonyhamûvészet • zene • filozófia • színmûvészet

Idegenvezetéssel megtekinthetõindiai szentély • mûvészeti stúdió •fazekasmûhely

Egyéb programjainkindiai ebéd • pantomim • színdarabtánc • tradicionális zenei bemutatóindiai ajándékbolt

Filozófiai elõadáskarma • lélekvándorlás • jóga

Az év fesztiválnapjaKrisna-völgyi Búcsú, 2001. július 29.

FONYÓD

B A L A T O N

KAPOSVÁR

Balatonboglár7-es út

Lengyeltóti

Somogyvámos

Marcali

Somogyvár

MEGKÖZELÍTHETÕ

Buzsák