2007. 06. 21. du. 2:29 1

„A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ TISZTÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ IRÁNYEL V FOGALMAI

ÉS MEGHATÁROZÁSAI (91/271/EGK)”

A jelen dokumentumról az irányelv – jelentéstételi munkacsoport 2006. december 20-i értekezletén született megállapodás. A dokumentum útmutatóként használható a települési szennyvíz tisztításáról szóló irányelv (91/271/EGK) szerinti beszámolási folyamat során.

Szerkesztett, VÉGSİ változat

Brüsszel, 2007. január 16.

2007. 06. 21. du. 2:29 2

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉS: Ez a félhivatalos dokumentum a tagállamok szakértıivel folytatott tárgyalások eredményét képviseli és a települési szennyvíz tisztításáról szóló, 91/271/EGK irányelvnek a tagállamokban történı végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatcsere eredményeit tükrözi. A dokumentum útmutatóként használható az irányelv végrehajtása, illetve az annak értelmében történı beszámolás céljára. A dokumentum nem feltétlenül képviseli bármelyik partner hivatalos, formális álláspontját. Ennél fogva, a dokumentumban kifejezett nézıpontok nem szükségszerően képviselik az Európai Bizottság nézeteit. Végül, az útmutató dokumentumban hivatkozott, bizonyos fogalmak és koncepciók értelmezése felülvizsgálatra kerülhet. Erre új információ, valamint a tények jobb megértése, valamint egyéb fontos fejlemények, mint például az EB új döntései fényében kerülhet sor. Az Európai Bíróság (EB) rendelkezik az irányelv szövegének és az abban használt fogalmak és koncepciók döntı értelmezésének kizárólagos jogával.

2007. 06. 21. du. 2:29 3

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 5 EGYES FOGALMAK ÉS ALAPELVEK ÉRTELMEZÉSE 6 1. AGGLOMERÁCIÓ 6 1.1 Az agglomeráció meghatározása 6 1.2 Nagyváros / nagy kibocsátó 12 1.3 Egy adott agglomeráció terhelése 13 1.4 Egy adott agglomeráció névleges terhelésének számítási terve 15 1.5 Egy adott agglomeráció névleges terhelésének változása 15 2. GYŐJTİRENDSZEREK 17 2.1 Rendelkezések és érvényességi kör 17 2.2 Megfelelıség a győjtırendszerek vonatkozásában 18 2.3 Az agglomerációkon belül elhelyezkedı egyedi megoldások

és egyéb megfelelı rendszerek 19 2.4 Összefoglalás 21 3. A 91/271/EGK IRÁNYELV ÉRVÉNYESSÉGI KÖRÉBE TARTOZÓ AGGLOMERÁCIÓKON KÍVÜLI SZENNYVÍZGYŐJTÉSSEL ÉS KEZELÉSSEL FOGLALKOZÓ RENDSZEREK 22 4. A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ KEZELÉSE 24 4.1 A települési szennyvíz meghatározása 24 4.2 A helyes kezelési szint meghatározása 24 4.3 Tisztítási követelmények az összegyőjtött szennyvíz és az agglomerációk vonatkozásában 26 4.4 A 7. cikk alkalmazása: megfelelı tisztítás 27 5. AZ 5. CIKK ALKALMAZÁSA: ÉRZÉKENY TERÜLETEK ÉS ÉRZÉKENY TERÜLETEK VÍZGYŐJTİ TERÜLETEI 29 5.1 Az 5. cikk (4) bekezdés alternatívája 29 5.2 A csökkentési arány meghatározása az 5. cikk (4) bekezdés értelmében 29 5.3 Az 5. cikk (5) bekezdés alkalmazása 31 MELLÉKLET: A 91/271/EGK IRÁNYELV SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES EB DÖNTÉSEK 34

2007. 06. 21. du. 2:29 4

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: Az irányelvben meghatározott követelmények összegzése az agglomeráció mérete és a befogadó víztest állapota szerinti teljesítési határidık 2. táblázat: Az 5. cikk (4) és (5) bekezdésére vonatkozóan lehetséges elméleti kombinációk. ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: Lehetséges kapcsolatok az agglomeráció(k) és a települési szennyvíztisztító

telep(ek) között. 2. ábra: Lehetséges kapcsolatok az agglomeráció és a hozzá kapcsolódó kibocsátási pontok között a befogadó víztestek különbözı típusai szerint. 3. ábra: Érzékeny parti terület (víztest) és a hozzá tartozó vízgyőjtı terület, beleértve a

nevezett vízgyőjtı területen elhelyezkedı víztesteket is. 4. ábra: Szárazföldi érzékeny terület (édesvíztest) és a szóban forgó érzékeny terület

(víztest) vonatkozó vízgyőjtı területe (beleértve a víztesteket). 5. ábra: Parti érzékeny terület (víztest) és vonatkozó, vízgyőjtı területe, amely több

hidrológiai vízgyőjtı területet tartalmaz (CAofSA=CAofSA-1 + CAofSA-2 + CAofSA-3),, beleértve a szóban forgó vízgyőjtı területen elhelyezkedı víztesteket is.

RÖVIDÍTÉSEK BOD biokémiai oxigénigény (biochemical oxygen demand) CAofSA érzékeny terület vízgyőjtı területe (catchment area of sensitive area) COD kémiai oxigénigény (chemical oxygen demand) CS győjtırendszer (collecting system) DP kibocsátási pont (discharge point) EU Európai Unió (European Union) ECJ Európai Bíróság (European Court of Justice/ EB) E-PRTR Európai Szennyezıanyag-kibocsátási és Szállítási Nyilvántartás (European

Pollution Release and Transfer Register) IAS egyedi megoldás vagy egyéb megfelelı rendszerek (individual or appropriate

systems) LSA kevésbé érzékeny területek NA normál területek (normal areas) ODC szerves tervezési kapacitás (organic design capacity) p. e. LE, lakosegyenérték (population equivalent) SA érzékeny területek (sensitive areas) TOC teljes oxigénigény (total oxygen demand) TOD összes szerves szén (total organic carbon) UWWTD Települési Szennyvíztisztítási Irányelv (Urban Waste Water Treatment

Directive WWTP szennyvíztisztító telep

2007. 06. 21. du. 2:29 5

A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ TISZTÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ IRÁNYELV (91/271/EGK) FOGALMAI ÉS MEGHATÁROZÁSAI

BEVEZETÉS A települési szennyvíz tisztításáról szóló 91/271/EGK számú irányelv1 (UWWTD) jelentıs szerepet játszik a települési szennyvízkezelés szervezése valamint a befogadó felszíni vizek és a vízi környezet védelme terén. Az EU-15 országokban történı végrehajtása még az elfogadása után több mint 15 évvel is jelentıs kihívásokat okoz. E kihívások még jelentısebbek az EU-10 országok számára, mivel az irányelv végrehajtása az EU jogszabályok közül az egyik legköltségesebb és a legnagyobb kihívással járó. Továbbá, az EU-10 tagállamok tárgyalások során egyéni átmeneti idıszakokat állapítottak meg a végrehajtás szempontjából. A legutolsó határidı 2015. december 31-én jár le. Ugyanakkor jelentıs pénzügyi támogatás áll majd rendelkezésre az olyan eszközök részérıl, mint a Kohéziós Alap és a Regionális Fejlesztési Alap. A jelen, nem hivatalos dokumentum fı célja, hogy támogassa a beszámolás gyakorlatát az irányelv értelmében, azáltal, hogy útmutatót nyújt a kulcsfontosságú fogalmakról és koncepciókról. További célja, hogy segítse az irányelv végrehajtásáért felelıs hatóságokat bizonyos, kulcsfontosságú rendelkezései jobb megértésében. A jelen útmutató dokumentumban megadott fogalmak és koncepciók magyarázatára hivatkozás történik az irányelvben szereplı, beszámoló kérdıívek kitöltését ismertetı kézikönyvben. A dokumentum korlátozott számú fogalmat és koncepciót tartalmaz és nem törekszik teljességre. Tanulmányozása során figyelembe kell venni az Európai Bíróság (EB) 1. mellékletben közölt, lényeges döntéseit is. A dokumentum szövegezését az Európai Bizottság Környezetvédelmi Fıigazgatóságának szolgálatai végezték. Az anyag azon, igen értékes tárgyaláson és véleménycseréken alapul, amelyekre 2004 és 2006 között került sor a beszámolással foglalkozó, informális munkacsoportban, melyet a Települési Szennyvíz Tisztításáról szóló Irányelv Bizottsága hozott létre, s a tagállamok szakértıi valamint a Bizottság tisztségviselıi alkották. A dokumentumnak nem célja, hogy abszolút válaszokat adjon a helyszínspecifikus kérdésekre. Az ilyen kérdéseket esetenként kell kezelni, figyelembe véve a dokumentum által adott iránymutatásokat. A dokumentum a jövıben felülvizsgálatra kerülhet, hogy figyelembe vegye az EB jövıbeni esetjogát, valamint az irányelvnek a tagállamokban történı végrehajtásából származó tapasztalatokat.

1 HL L 135., 1991.5.30, 40. o.

2007. 06. 21. du. 2:29 6

EGYES FOGALMAK ÉS ALAPELVEK ÉRTELMEZÉSE 1. AGGLOMERÁCIÓ 1.1 Az agglomeráció meghatározása 1. Az „agglomeráció” meghatározása az irányelv 2. cikke (4) bekezdésében szerepel: „Agglomeráció”: olyan terület, ahol a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendıen koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyőjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végsı kibocsátási pontra vezessék. 2. Az agglomeráció fogalma elıször is egy elegendıen koncentrált területre

hivatkozik, ahol a települési szennyvizet összegyőjtik és települési szennyvíztisztító telepre vezetik.

Az agglomeráció létezése független a győjtırendszer létezésétıl, s az agglomeráció

jelenléte nem kapcsolódik a szennyvíztisztító telep meglétéhez sem. Az agglomeráció létezése egy de facto szituációhoz kapcsolódik, ahol a „népesség és/vagy gazdasági tevékenység elegendıen koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyőjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végsı kibocsátási pontra vezessék”. Az agglomeráció fogalma tartalmazza azon területeket is, melyek elegendıen koncentráltak, de ahol győjtırendszert még nem létesítettek. Továbbá, mivel az irányelv követelményeit a jövıben is teljesíteni kell, fontos2, hogy figyelembe vegyék az agglomeráció növekedését a szennyvízgyőjtı rendszerek és települési szennyvíztisztító telepek tervezésekor. Ennél fogva, a beruházások tervezése döntı fontosságú lesz az alacsony rácsatlakozási arányok és/vagy az agglomerációk bıvülése esetén.

Ki kell emelni, hogy az agglomeráció magával az elegendıen koncentrált területtel esik egybe és nem az agglomeráción belül egy győjtırendszer (azaz csatornahálózat) meglévı „vízgyőjtı területének” de facto helyzetével.

Azonban, ha a győjtırendszer teljes mértékben kiépített az adott területen, az agglomeráció határai az irányelv értelmében egybeeshetnek a győjtırendszer határaival. Más szóval, egy győjtı rendszer „vízgyőjtı területe” egybeesik az agglomeráció határaival, ahol az agglomerációra vonatkozó csatlakozási arány 100%.

Elıfordulhat, hogy az agglomeráció mérete idıvel csökken és a győjtırendszer többé nem esik egybe az agglomeráció határaival. Ebben az esetben az agglomeráció határait felül kell vizsgálni és az agglomeráció méretét újra kell számítani/frissíteni kell.

3. Ki kell hangsúlyozni, hogy az irányelv végrehajtása során a tagállamoknak esetenként

és a helyi körülményeknek megfelelıen fel kell mérni mindegyik, elegendıen koncentrált terület (azaz, agglomeráció) határát. E folyamat során az agglomeráció határainak azonosítására vonatkozó kritériumok az alábbiak lehetnek:

2 azaz, hogy a jövıbeni nem megfelelıséget elkerüljék

2007. 06. 21. du. 2:29 7

a) A népesség koncentrációja (pl. népsőrőség egy adott területen). b) A gazdasági tevékenységek koncentrációja. c) Az a) vagy a) és b) kritérium elegendı koncentrációja a települési szennyvíz

összegyőjtéséhez és elvezetéséhez. A c) kritériumra vonatkozóan ki kell hangsúlyozni, hogy a kérdéses rendelkezés a

szennyvíz összegyőjtésének és elvezetésének lehetıségére mőszaki szempontból hivatkozik. Ennélfogva, e kritérium nem vonatkozik a győjtırendszer létezésének vagy nem létezésének de facto helyzetére.

4. Ennélfogva az agglomeráció körülhatárolásának tükröznie kell az elegendıen

koncentrált terület határait. Az irányelv azonban nem fogalmaz meg további részleteket a körülhatárolásra vonatkozóan.

5. Az „agglomeráció” fogalmát nem szabad összekeverni a közigazgatási egységekkel

(mint például önkormányzatok vagy egyéb helyi hatósági területek), melyek ugyanazon névvel rendelkezhetnek. Egy agglomeráció határai nem feltétlenül felelnek meg egy közigazgatási egység határainak. Tehát, több közigazgatási egység is alkothat egy agglomerációt és viszont – egyetlen közigazgatási egység több, elkülönült agglomerációból is állhat, ha ezek, a történelmi vagy gazdasági fejlıdések eredményeként térben elkülönült, elegendıen koncentrált területeket képviselnek. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy egy agglomeráció olyan területeket is magában foglalhat, amelyek elegendıen koncentráltak, de ahol még nem létezik győjtı rendszer és/vagy ahol a szennyvíz kérdését egyedi megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek révén oldják meg, vagy azt bármely egyéb módon győjtik össze.

6. A tervezés szempontjából (beleértve az irányelv 17. cikke értelmében fennálló

végrehajtási programok létrehozását és frissítését) megfelelı figyelmet kell fordítani egy agglomeráció jövıbeni bıvüléseire is, például a lakosság növekedése és/vagy a megnövekedett gazdasági tevékenység következtében. A névleges terhelést és az agglomeráció határait/körülhatárolását (azaz az agglomeráció méretét LE egységben) rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni kell. A frissített szituációt a 15., 16. és 17. cikkek értelmében megkövetelt jelentésekben tükrözni kell.

7. Az agglomerációt egy (1:1 viszony) vagy több települési szennyvíztisztító telep (1:n

viszony) is kiszolgálhatja. Egyetlen agglomerációhoz több győjtırendszer is tartozhat, melyek mindegyike egy vagy több szennyvíztisztító telephez kapcsolódhat. Hasonlóképpen, több győjtırendszer csatlakozhat ugyanazon szennyvíztisztító telephez. Az 1. ábra szemlélteti az agglomerációk és a szennyvíztisztító telepek közötti lehetséges kapcsolatokat.

8. A kiválasztott mőszaki eljárás nem vezethet az alkalmazandó kezelési szint

csökkentéséhez, melyet kizárólag a teljes agglomeráció névleges terhelése és a víztestnek a kibocsátási ponton fennálló típusa és minısége határoz meg.

9. Lehetséges, hogy egy agglomerációt több szennyvíztisztító telep szolgál ki, melyek

mindegyike a kezelt települési szennyvizet különbözı befogadóba bocsátja ki. Az is elképzelhetı, hogy a befogadó vizek különbözı kategóriákba esnek, azaz érzékeny

2007. 06. 21. du. 2:29 8

valamint normál osztályokba. Az érzékeny befogadó vizekkel kapcsolatban, a 3. cikk és az 5. cikk (2) bekezdésének3 megfogalmazása azt jelzi, hogy a teljes agglomeráció (azaz a LE-ben kifejezett teljes, névleges terhelés) lakosegyenértéke és nem az adott agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telep kapacitása, amely meghatározza, hogy szükség van-e szigorúbb kezelésre. Tehát, ha az agglomeráció több mint 10 000 LE értékkel rendelkezik, szigorúbb kezelést kell biztosítani a megfelelı határidıre az érzékeny területre kibocsátott szennyvíz vonatkozásában még akkor is, ha ez az agglomeráció kezelt szennyvizének csak egy részét veszi figyelembe.

A fı alapelv4 egy példa segítségével illusztrálható: Egy 16 000 LE nagyságú agglomerációt két szennyvíztisztító telep szolgál ki, az egyik

7000 LE hányadot és érzékeny területre bocsát ki, a másik pedig 9000 LE hányadot és normál területre bocsát ki. Ebben az esetben az agglomeráció teljes terhelése (16 000 LE) másodlagos tisztítás alá esik 2000. december 31-ig. Továbbá, a 7000 LE terhelés, amelynek kibocsátása az érzékeny területre vagy annak vízgyőjtı területére történik, a másodlagos tisztításnál szigorúbb feltétel alá esik 1998. december 31-ig (vagy a felülvizsgálatot követıen érzékenyként azonosított területekre vonatkozó határidıre), mivel az agglomeráció mérete és a befogadó terület típusa határozza meg a tisztítási szint követelményeit (lásd a 2. ábrát is).

10. Olyan helyzetekben, ahol egy adott agglomerációban található győjtırendszer

majdnem teljesen kiépült, a nevezett győjtırendszer „vízgyőjtı területe” nagymértékben egybeesik az agglomeráció határaival. Olyan helyzetekben, ahol a teljes, elegendıen koncentrált terület egész névleges terhelését egyetlen szennyvíztisztító telep szolgálja ki, az „egy agglomeráció – egy szennyvíztisztító telep” egyszerő esete is kompatibilisnek tekintendı az irányelvvel. Azonban, figyelembe kell venni, hogy az agglomeráció meghatározása az elegendıen koncentrált terület alapján történik, s nem egy adott szennyvíztisztító telephez kapcsolódó, meglévı győjtırendszer vízgyőjtı területe szerint.

3 A 3. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden agglomeráció rendelkezzék települési szennyvizet összegyőjtı rendszerekkel…” az 5. cikk (2) bekezdése pedig megfogalmazza, hogy „A tagállamok biztosítják, hogy a győjtırendszerekbe vezetett települési szennyvizet érzékeny területekre való kibocsátásuk elıtt a 4. cikkben leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítı tisztításnak vessék alá, legkésıbb 1998. december 31-ig, a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden kibocsátott vize esetében.” 4 azaz az agglomeráció mérete LE-ben, a fogadó terület és a fogadó víztest típusa (édesvíz, folyótorkolati vagy parti) határozza meg a szükséges kezelés szintjét

2007. 06. 21. du. 2:29 9

1. ábra. Lehetséges kapcsolatok az agglomeráció(k) és a települési szennyvíztisztító

telep(ek) között. Scenario: Típus, The boundary of two collecting systems: Két győjtırendszer határa, agglomeration: agglomeráció, treatment plant: szennyvíztisztító telep, boundaries of administrative entities: közigazgatási egységek határai, not sufficiently concentrated area: nem elegendıen koncentrált terület Az a) típus azon egyszerő esetet képviseli, ahol egy agglomerációt egy győjtırendszer5 és

egy szennyvíztisztító telep szolgálja ki (WWTP).

5 Az irányelv 2. cikke (5) bekezdésében meghatározott módon

2007. 06. 21. du. 2:29 10

Az a-1) típus az a) azon variánsát képviseli, ahol adott számú, közeli és elegendıen koncentrált, lazán de folyamatosan összekapcsolt települést egyetlen szennyvíztisztító telep szolgál ki. A laza folytonosság példája lehet egy egyébként összefüggı település, melyet folyam vagy országút oszt ketté. Másik példaként említhetık a szorosan összekapcsolt falvak vagy városok, melyek egységként kezelendık a győjtés és kezelés szempontjából, e körülmények esetén lényeges, hogy az eredményként kapott hálózatot (azaz a győjtı rendszereket és a szennyvíztisztító telepet) úgy kezeljék, hogy egyetlen agglomerációt képvisel, mivel folyamatosság áll fenn, és a keletkezı terhelés egyetlen víztestre lehet hatással. Ezen egyesítés üdvözlendı, ahol a szorosan összekapcsolt falvak és városokban keletkezı szennyvíz kezelésének koherens módszerét eredményezi. A beszámolásra vonatkozóan, a beszámoló alapeleme az egyesített agglomeráció és nem az azt alkotó közigazgatási egységek.

Az a-2) típus egy olyan agglomerációt képvisel, amely több, szomszédos közigazgatási egységbıl áll, melyeket egyetlen győjtırendszer és egyetlen szennyvíztisztító telep szolgál ki.

A b) típus egyetlen agglomerációt képvisel, melyet két győjtırendszer szolgál ki, s mindegyik egy szennyvíztisztító telephez kapcsolódik. Az egyetlen, elegendıen koncentrált terület több mint egy agglomerációra való felosztása elfogadhatatlannak tekinthetı, ha a város vagy település egyetlen agglomerációként való kezelése esetén egyébként érvényes győjtési és kezelési követelmények bármilyen csökkentését vagy elhalasztását eredményezi. Az ilyen felosztás nem ellenezhetı, ahol nem befolyásolja az irányelv követelményeit. Azonban, a következetesség és átláthatóság érdekében, a Bizottság részére küldött mindennemő jelentésben egyértelmően jelezni kell, hogy a szóban forgó agglomerációk ugyanazon városhoz vagy településhez kapcsolódnak. Továbbá, együttesen kell benyújtani a városokra, helyhatóságokra és településekre vonatkozó adatokat a beszámolás során.

A b-1) típus egyetlen agglomerációt képvisel, amely több, szomszédos közigazgatási egységet tartalmaz, melyeket több győjtırendszer és több szennyvíztisztító telep szolgál ki.

A c) típus több, különbözı és fizikailag elkülönülı agglomerációt képvisel, melyek külön győjtırendszerekkel rendelkeznek, de egyetlen települési szennyvíztisztító telep szolgálja ki ıket. Míg az irányelv értelmében fennálló törvényes kötelezettségeket minden egyes agglomeráció nagysága és a befogadó víztest érzékenysége határozza meg, fontos figyelembe venni az egyetlen kibocsátási pontból származó összesített hatást. Különösképpen, ha ez következményekkel járhat az egyéb közösségi környezetvédelmi jogszabályok, mint például a Fürdıvíz Irányelv vagy a Víz Keretirányelv vízminıségi céljainak elérésére vonatkozóan. Minden egyes, fizikailag elkülönülı agglomerációról külön kell beszámolni.

Megjegyzés: E típusoknak nem célja, hogy az irányelv 3. cikkében szereplı egyedi

megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek meglétét illusztrálja. 11. Az agglomerációnak az alábbiakat kell magában foglalnia: (1) Elegendıen koncentrált területek, ahol a 2. cikk (5) bekezdése, a 3, cikk és az I.A

melléklet szerint megfogalmazott győjtırendszer6 (vagy rendszerek) létezik és a szennyvizet szennyvíztisztító telepre vezetik vagy az odavezetése szükséges lenne (vagy szállítják az egyedi megoldás vagy egyéb megfelelı rendszerek esetén,) .

6 Lásd a jelen dokumentum 2. szakaszát a „győjtırendszerek” fogalom magyarázatával kapcsolatban az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint).

2007. 06. 21. du. 2:29 11

(2) Elegendıen koncentrált területek, ahol győjtırendszer nem létezik. Három lehetıség áll fenn:

(2.a) elegendıen koncentrált területek, ahol a települési szennyvíz problémáját olyan egyedi megoldásokkal vagy egyéb megfelelı rendszerekkel kezelik, amelyek elérik ugyanazon környezetvédelmi szintet, mint a győjtırendszer (azaz nem a 2. cikk (5) bekezdése szerinti „győjtırendszer”, hanem a 3. cikk (1) bekezdésének végsı albekezdése szerint),

(2.b) elegendıen koncentrált területek, ahol a települési szennyvíz problémáját olyan egyedi megoldásokkal vagy egyéb megfelelı rendszerekkel kezelik, amelyek nem érik el ugyanazon környezetvédelmi szintet, mint a győjtırendszer (azaz nem megfelelıek),

(2.c) egyéb, elegendıen koncentrált területek, ahol a települési szennyvíz problémáját semmilyen módon nem kezelik (a megfelelıséget még nem érték el).

2. ábra: Lehetséges kapcsolatok az agglomeráció és a hozzá kapcsolódó kibocsátási pontok között a befogadó víztestek különbözı típusai szerint Agglomeration: agglomeráció, collecting area: győjtı terület, Receiving areas: Befogadó területek, Waterbody: Víztest, sensitive area: érzékeny terület 12. Az agglomerációban keletkezı összes települési szennyvizet össze kell győjteni, el

kell vezetni és tisztítani kell az irányelv követelményei értelmében, figyelembe véve a záporvíz túlfolyására7 foganatosított intézkedéseket.

13. Ajánlatos útmutatást adni az illetékes hatóságok számára, annak érdekében, hogy az

irányelv szellemét és elıírásait tiszteletben tartsák. Ezen összefüggésben említést érdemel az irányelv azon célja (1. cikk), hogy védje a környezetet a szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.

14. Az irányelv alapján az elsı beszámolási szint az agglomeráció szintje.

7 Lásd az irányelv I.A mellékletét, a lábjegyzettel együtt.

2007. 06. 21. du. 2:29 12

1.2 Nagyváros / nagy kibocsátó 1. A települési szennyvíz jelentıs kibocsátást okozó ún. nagy agglomerációk fontos

mutatók az európai szennyvízkezelés elırehaladásának értékelése során, s „forró pontokként” tekinthetık a vízi környezetre gyakorolt terhelések szempontjából.

Ez a mutató különösen fontos az EU állampolgárai tájékoztatása szempontjából az

elért haladás és az alkalmazott intézkedések tekintetében. Mivel a fıbb infrastrukturális rendszerek (győjtırendszerek, szennyvíztisztító telepek és rendszerek) közül számos esetben szerepet játszik az európai társfinanszírozás, szükséges tájékoztatni az európai adófizetıt arról, hogy a közösségi finanszírozást hogyan alkalmazzák a regionális alapok és a Kohéziós Alap szerint. Végül, az irányelv végrehajtására vonatkozó teljes körő és átlátható információ elısegíti a közvéleménynek a környezet állapotával kapcsolatos tudatosságát.

2. A „nagyváros” kifejezés nem található meg az irányelvben. Ez elıször a 2. Bizottsági

Összefoglaló Jelentésben (Commission Synthesis Report)8 jelent meg. Ez megfogalmazta, hogy a Bizottság az EU állampolgárai számára „pillanatképet kíván nyújtani az összes, nagyobb európai városban folyó települési szennyvízkezelésrıl…”. Azonban, a „nagyváros” közvetetten kapcsolódik az agglomeráció meghatározásához, mivel elegendıen koncentrált területet képvisel az emberek megélhetésére és gazdasági tevékenységeik folytatására vonatkozóan, és ahol az összes, keletkezı szennyvizet győjtırendszerek segítségével kell összegyőjteni és tisztítani az irányelv követelményei alapján.

3. A 150 000 lakosegyenérték (LE) küszöbérték került kiválasztásra a nagyváros/nagy

kibocsátó azonosítására. Ennélfogva, a „nagyváros” fogalom alatt az alábbiak értendık:

a. Több mint 150 000 lakossal rendelkezı város (mely egy vagy több közigazgatási egységbıl áll) és/vagy

b. Olyan agglomeráció, melynek terhelése több mint 150 000 LE (vagy ekvivalens mérető egyéb kibocsátási forrás(ok)).

4. E meghatározás szerint, a „nagyváros/nagy kibocsátó” ennélfogva szélesebb

koncepció, mint a „valódi” nagyváros. A „nagy városok” kiértékelésének indítéka a környezet legnagyobb „terhelı tényezıinek” értékelése, amelybe nem csak a „valós” városok, hanem a települési szennyvíz egyéb, nagy kibocsátói is beletartoznak.

5. Mint bármely agglomeráció esetén, egy nagyvárost egy vagy több győjtırendszer

szolgálhat ki, amely egy vagy több szennyvíztisztító telephez csatlakozhat. 6. A nagyvárosok gyakran több szomszédos közigazgatási egységet (például

önkormányzatok) foglalnak magukban. 7. A Bizottság továbbra is beszámolókat készít a nagyvárosokban a szennyvízkezelés

helyzetérıl, mivel ezek elegendıen koncentrált területeket képviselnek és a lakott területekrıl a befogadó víztestekbe és a környezet közegébe irányuló települési vízszennyezés szempontjából a fı terhelési vagy „forró pontokat” képviselik. A

8 COM(2001) 685, az Európai Bizottság által 2001. november 21-én elfogadva, ISBN 92-894-2108-8

2007. 06. 21. du. 2:29 13

fogalom további használata emellett lehetıvé teszi a több beszámolási cikluson át, azaz 2001. óta elért haladás bemutatását, amint az a 2., 3. és a soron következı 4. Bizottsági Összefoglaló Jelentésben szerepel.9

1.3 Egy adott agglomeráció terhelése 1. Egy adott agglomeráció10 által generált teljes szennyvízterhelés egy agglomeráció

méretét mőszaki szempontból fejezi ki, s ez a szennyvízgyőjtési és tisztítási követelmények és a megfelelı jelentési kötelezettségek meghatározásának elsıdleges és fı kritériuma.

2. Az agglomeráció által generált terhelés kiszámítására vonatkozó útmutatás célja, hogy

segítse a nevezett agglomeráció méretének megfelelı mennyiségi meghatározását lakosegyenérték (LE) szerint. A tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy az alkalmazott módszer nem vezet a vonatkozó kezelési szint és a teljes kezelendı térfogat semmilyen alulbecsléséhez.

3. A névleges terhelés az agglomeráció szerves, biológiailag lebontható terhelését

jelenti, LE értékben kifejezve. Olyan települési szennyvízbıl11 tevıdik össze, melynek összegyőjtése vagy egyéb kezelése szükséges az irányelv 3. cikke (1) bekezdése szerint.12 Nem foglalja magában az olyan ipari szennyvíz okozta terhelést, amelynek tisztítása külön történik és közvetlen bocsátják ki a vizekbe.

4. A névleges terhelés vagy az agglomeráció „méretének” kifejezése LE egységben

történik. Az irányelv 2. cikkének (6) bekezdése szerint „1 lakosegyenérték (LE) szerves, biológiailag lebontható terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI5) 60 g oxigén/nap”.

Ha a tagállamok egyéb kritériumokat alkalmaznak, mint például a napi 55g vagy 70g

napi oxigénnek megfelelı BOI513, vagy a BOI7 illetve BOI20 értékeket, utóbbiakat 60

g oxigén/nap egységekre kell átváltaniuk és kifejezniük. 5. A névleges terhelésnek figyelembe kell vennie az összes, szokásos helyi éghajlati

feltételt, valamint az évszakos változásokat, annak érdekében, hogy a győjtı rendszer és a szennyvíztisztító telep megfelelı kapacitással rendelkezzen (lásd a 4. cikk (4) bekezdését valamint a 10. cikket, mivel ezek közvetetten kapcsolódnak az agglomerációs terhelés kiszámításához).

6. A névleges terhelés az alábbiak terhelését veszi figyelembe: - A helyben lakó népesség - Egyéb népesség (turisták stb.) - A 11. cikkben szereplı ipari kibocsátások.

9 A 2. Bizottsági Összefoglaló Jelentés, ISBN 92-894-2108-8 2002-ben, a 3. számú, ISBN 92-894-7830-6, 2004-ben került közzétételre. 10 A korábbi beszámolási gyakorlatban a „generált terhelésre” használt mőszaki kifejezés a „névleges terhelés” volt. 11 „települési szennyvíz” a 2. cikk (1) bekezdése szerint a háztartási szennyvíz vagy a háztartási és ipari szennyvíz és/vagy csapadékvíz keveréke; 12 Általános szabályként, győjtı rendszerek révén, de az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 3. albekezdésében leírt különleges esetekben egyedi egyedi megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek is használhatók. 13 A BOI5 ötnapos biokémiai oxigénigényt jelent

2007. 06. 21. du. 2:29 14

- Vállalkozásokból és gazdasági tevékenységekbıl (beleértve a kis- és középvállalkozásokat) származó, olyan ipari szennyvíz, amelyet a győjtı rendszerbe vagy települési szennyvíztisztító telepre bocsátanak ki, vagy oda kellene kibocsátani.

- Az összes fennmaradó települési szennyvíz függetlenül attól, hogy összegyőjtésre kerül (a 3. cikk (1) bekezdésében hivatkozott győjtı rendszerek révén) vagy nem, de agglomerációban keletkezik.

A névleges terhelésnek ennélfogva tartalmaznia kell azt a szennyvizet, amely az adott agglomerációban keletkezik és egyedi megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek révén kezelik.

7. Számos esetben egy agglomeráció névleges terhelése eltér attól a csatlakozó vagy

beérkezı14 terheléstıl, amelyet a szennyvíztisztító telep(ek) befogadási pontján mérnek. Ez amiatt van, hogy az agglomeráció névleges terhelésének az 1.4 szakaszban bemutatott általános számítási terven kell alapulnia. Továbbá, a becsült, névleges terhelésnek egy biztonsági többletet is magában kell foglalnia, hogy mindenkor képes legyen megfelelni az irányelvnek. Abban az esetben, ha a települési szennyvízgyőjtı rendszer nem tartalmazza a teljes agglomerációt, a névleges terhelés nem azonos a csatlakozó / beérkezı terheléssel.

8. A névleges terhelés olyan paraméter, amelyet, gyakorlati szempontból, nem mindig

lehet teljes részletességgel kiszámítani, és ilyen esetekben részben becsléseken alapulhat a meghatározása.

14 azaz „csatlakozó terhelés” a győjtırendszereken keresztül elvezetett terhelést jelenti (2. cikk (5) bekezdés), a „beérkezı terhelés” a szennyvíztisztító telepre érkezı teljes terhelést, függetlenül attól, hogy a győjtı rendszer révén vezetik el, vagy egyéb módon, mint például tartályos szállítás.

2007. 06. 21. du. 2:29 15

1.4 Egy adott agglomeráció névleges terhelésének számítási terve 1. Az általános számítási terv: A névleges terhelés számításának legalább az alábbiakat kell magában foglalnia:

• a helyi állandó népesség + évszakos változások + egyéb népesség (pl. turizmus) és

• olyan ipari szennyvíz (mint például kis és közepes mérető vállalkozásokból és/vagy gazdasági tevékenységekbıl származó) melyet települési szennyvízgyőjtı rendszerbe vagy települési szennyvíztisztító telepre bocsátanak ki (= az irányelv 11. cikkében szereplı ipari kibocsátások) és

• olyan, a fent említett ágazatokból származó háztartási szennyvíz vagy települési szennyvízterhelés, melyet a győjtırendszerben kell összegyőjteni (és/vagy egyedi megoldással kell megoldani), de nem kerül összegyőjtésre, vagy nem jut el a szennyvíztisztító telepre (hiányos győjtırendszerek, stb.)

E módszer általánosan alkalmazandó. Vonatkozik a teljes agglomerációra és

tartalmazza azokat a területeket, amelyeket még nem szolgálnak ki győjtırendszerek és/vagy egyedi megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek, valamint azokat, amelyeket nem szolgálnak ki szennyvíztisztító telepek.

2. Ha egy tagállam gyakorlati okból különbözı módszert használ az agglomerációk

névleges terhelésének kiszámítására, tájékoztatást kell nyújtania a Bizottság részére a használt módszerrıl. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az agglomeráció névleges terhelését nem becsülik alul és az irányelv rendelkezéseit figyelembe veszik. A Bizottság értékeli ki, hogy egy adott tagállam módszere és/vagy az általa nyújtott igazolás megfelelı-e. Kétség esetén további információkat kérhet.

1.5 Egy adott agglomeráció névleges terhelésének változása 1. Lehetséges, hogy az agglomerációban generált névleges terhelés idıvel változik. A

terhelés változását számos tényezı okozhatja, beleértve az alábbiakat: - az agglomeráció népességének változása (csökkenése vagy növekedése) - az elegendıen koncentrált terület változása (csökkenése vagy növekedése) - az agglomeráción belüli iparágak győjtırendszerekhez való csatlakozása vagy

leválása. A becsült, névleges terhelés változása a számítási módszer változásai miatt is

történhet.

2007. 06. 21. du. 2:29 16

2. Ha a névleges terhelés megváltozik, lehetséges, hogy a győjtırendszerekre és/vagy tisztításra vonatkozó követelmények (az irányelv 3., 4., 5. és 7. cikkei) az irányelv által meghatározott LE küszöbök alá esnek, vagy azokat meghaladják.

Például, az alábbi körülmények esetén megtörténhet, hogy egy adott agglomerációra

vonatkozóan a tisztítási követelmény megváltozik: - Az LE-ben kifejezett, vonatkozó küszöbértéket túllépik, s ekkor az

agglomerációnak magasabb tisztítási szintre van szüksége. - Az agglomeráció névleges terhelése a vonatkozó LE-ben kifejezett küszöbérték

alá esik és ennélfogva az elıírt tisztítási szint csökken. 3. Ha a névleges terhelés (agglomeráció mérete) változásai - alacsonyabb tisztítási követelményeket eredményeznek, a tagállamok

fenntarthatják a korábbi (szigorúbb) tisztítási szintet. - magasabb tisztítási követelményeket eredményeznek, ezeket alkalmazni kell az

irányelv és/vagy csatlakozási szerzıdés értelmében elıirányzott határidıre. A jelentésben a nem megfelelıséget jelezni kell a Bizottság számára azon, reális ütemtervvel együtt, mely során a tervezett megfelelı tisztítási szint elérhetı.

4. Ha a határidık már lejártak, a győjtés és tisztítás kapacitásának lépést kell tartania a

település növekedésével. Ellenkezı esetben a befogadó környezet állapotromlásának súlyos kockázata áll fenn. A szemlélet szerint a települési rendezési terveknek és döntéseknek teljes mértékben figyelembe kell venniük a fenti tényt. Az agglomerációk növekedésében bekövetkezı változásoknak tükrözıdniük kell a 17. cikk szerinti programokban és frissítésekben.

5. Minimális követelményként, másodlagos tisztítást kell végezni normál és érzékeny

területeken az összes, 2000 LE-nél nagyobb, édesvizekbe és folyamtorkolatokba kibocsátó agglomeráció esetén és (bármely esetben), az összes, parti vizekbe kibocsátó 10 000 LE-nél nagyobb agglomeráció esetében.

6. Ha a névleges terhelés változása után az agglomeráció mérete többé nem esik

semmilyen jelentési kötelezettség alá, ennek ellenére a következı jelentésben be kell számolni róla, a változás igazolása érdekében.

2007. 06. 21. du. 2:29 17

2. GYŐJTİRENDSZEREK 2.1 Rendelkezések és érvényességi kör 1. Az irányelv 2. cikkének (5) bekezdése a „győjtırendszert” az alábbi módon határozza

meg: „olyan vezetékrendszer, amely összegyőjti és elvezeti a települési szennyvizet”; 2. A győjtırendszerekre vonatkozó rendelkezések a 3. cikk (1) bekezdésének elsı két

albekezdésében szerepelnek: „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden agglomeráció rendelkezzék

települési szennyvizet összegyőjtı rendszerekkel, - legkésıbb 2000. december 31-ig a 15 000 lakosegyenértéknél (LE) nagyobbak és - legkésıbb 2005. december 31-ig a 2000 és 15 000 LE közöttiek. A 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációknál az 5. cikkben szereplı

meghatározás szerint „érzékeny terület”-nek tekintett befogadó vizekbe kibocsátott települési szennyvíz esetében a tagállamok biztosítják, hogy a győjtırendszerek legkésıbb 1998. december 31-ig elkészüljenek.”

3. Az agglomeráción belül a győjtırendszerek létesítésére vonatkozó általános

követelmény alól kivétel található a 3. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében. „Ahol a győjtırendszerek létrehozása nem indokolt, akár azért, mert nem járna

környezeti elınyökkel, akár mert aránytalanul nagy költségekkel járna, azonos szintő környezetvédelmet nyújtó egyedi rendszereket vagy más megfelelı intézkedéseket kell alkalmazni.

4. Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint „a 3. cikk (1) bekezdésében leírt

győjtırendszereknek meg kell felelniük az I. melléklet A szakaszában foglalt követelményeknek”:

„A győjtırendszereknél figyelembe kell venni a szennyvíztisztítás követelményeit. A

győjtırendszerek kialakítását, megépítését és karbantartását a legjobb mőszaki ismeretek alapján kell végezni, túlzott költségek igénybevétele nélkül, különös tekintettel az alábbiakra:

- a települési szennyvíz mennyisége és jellemzıi, - a szivárgások kiküszöbölése, - a befogadó vizek záporvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása.” 5. Az I. melléket A szakaszának (1) lábjegyzete az alábbiakat mondja ki a győjtı

rendszerekre vonatkozóan: „Figyelembe véve, hogy gyakorlatilag nem lehet olyan győjtırendszereket és tisztító

telepeket építeni, amelyek minden szennyvizet15 tisztítani tudnának például egy szokatlanul heves esızés alkalmával, a tagállamok intézkedéseket hoznak a záporvíz- túlfolyásból származó szennyezés korlátozására. Ezek az intézkedések a szárazidei

15 A „szennyvíz” itt a települési szennyvizet jelenti a 2. cikk (1) bekezdése értelmében.

2007. 06. 21. du. 2:29 18

hozamhoz viszonyított hígítás mértékén vagy kapacitáson alapulhatnak, vagy megadhatnak egy bizonyos elfogadható túlfolyási esetszámot éves viszonylatban.

6. Ez azt jelenti, hogy a győjtırendszert úgy kell megvalósítani, hogy mőködıképes

legyen az összes, szokásos helyi idıjárási viszony fennállásakor, beleértve a szennyvíz térfogatának összes, normális évszakos váltakozását. Az összes, szokásos helyi idıjárási viszony fennállásakor való mőködés követelménye párhuzamosan elıfordul az irányelv 10. cikkének rendelkezésében a szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban:

„A tagállamok biztosítják, hogy a 4., 5., 6. és 7. cikk követelményeinek kielégítésére

épített települési szennyvíztisztító telepek úgy legyenek megtervezve, megépítve, mőködtetve és karbantartva, hogy minden normálisnak tekinthetı helyi idıjárási helyzetben megfelelı tisztítást biztosítsanak. A telepek tervezésekor figyelembe kell venni a terhelés évszakoktól függı változásait.”

7. A győjtırendszer létesítésére vonatkozó követelmény független a szennyvíz végsı

elhelyezésére vonatkozó bármilyen követelménytıl. 8. A C-119/2002 Bizottság kontra Görögország eset megerısíti, ha nem is történik

közvetlen kibocsátás a víztestbe, ugyanakkor közvetett kibocsátások történnek a talajon keresztül, a kezelési követelményeknek akkor is eleget kell tenni16

2.2 Megfelelıség a győjt ırendszerek vonatkozásában 1. Az irányelv győjtırendszerekre vonatkozó követelményei teljesítése érdekében a

tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az összes érintett agglomeráció (azaz 2 000 LE vagy nagyobb 2005. december 31-én) rendelkezzék győjtırendszerekkel, figyelembe véve a 3. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdését. Ennélfogva biztosítani kell, hogy az agglomeráció teljes területe el legyen látva győjtırendszerekkel (a 3. cikk (1) bekezdésben leírt módon), azaz egy adott agglomerációban az összes, keletkezı települési szennyvíz győjtésre kerüljön.

2. Bármely, elegendıen koncentrált területre vonatkozó fejlesztési terv alapjául a teljes

győjtırendszer kell, hogy szolgáljon, figyelembe véve a 3. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében szereplı kivételt.

3. A 3. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében, különleges esetekben, ahol

győjtırendszer létesítése nem indokolt, a települési szennyvíz problémáját egyedi megoldások vagy egyéb megfelelı rendszerek révén kell megoldani. Ezeknek ugyanazt a környezetvédelmi szintet kell elérniük, amely a győjtırendszerbe kibocsátott települési szennyvízre vonatkozóan követelményként szerepel.

E kikötés jogokat és kötelezettségeket határoz meg az egyénekre nézve, ezért fontos,

hogy megfelelıen ültessék át a nemzeti jogba17. Az a kérdés, hogy megengedhetı-e az

16 A Kohéziós Alap szerinti segítségnyújtást irányoztak elı a szigorúbb kezelést lehetıvé tevı települési szennyvíztisztító telep építésére vonatkozóan. 17 Ezen megállapítást alátámasztja a C-131/88, Bizottság kontra Németország esetben megszületett EB döntés 8. bekezdése, mely a felszíni vizek veszélyes anyagok általi szennyezıdése elleni védelmérıl szóló 80/68/EGK irányelv nemzeti jogban történı alkalmazásával kapcsolatos. Egyértelmő analógiák találhatók a 3. cikk (1) bekezdés végsı albekezdésében szereplı, valamint a 80/68/EGK irányelvben található körülmények között.

2007. 06. 21. du. 2:29 19

egyedi megoldás vagy egyéb megfelelı rendszer, esetenként döntendı el, s a tagállamnak képesnek kell lennie, hogy indokolja a győjtırendszer létesítésének elmaradását a 3. cikk (1) bekezdésének elsı két albekezdése szerint.

A tagállamoknak teljes mértékben el kell magyarázniuk a győjtırendszerek és,

különleges esetekben, az egyedi rendszerek (különösen tervezési célokra) kiterjedését és lefedettségét, mivel ezek egy agglomeráción belül élı egyének jogait érinthetik és gyakran különös fontossággal bírnak a peremterületeken élıkre nézve.

4. A 2 000 LE-nél kisebb agglomerációk esetén nem elvárás a győjtırendszerek

létesítése a 3. cikk (1) bekezdése értelmében. Azonban, ha a győjtırendszer rendelkezésre áll, a 7. cikk rendelkezései érvényesek a megfelelı kezelésre. Bár az I. melléklet A pontja nincs megjelölve, mint az ilyen győjtırendszerre vonatkozó követelmény, úgy tekintendı, hogy a 7. cikk megfogalmazása karbantartási szabványt tartalmaz magára a győjtırendszerekre nézve. Ennek oka, hogy amint a szennyvíz belép egy ilyen győjtı rendszerbe, a kibocsátása a „megfelelı tisztítás” követelménye alá esik. E feltétel nem mindig teljesül, ha a győjtırendszer tartósan szivárog vagy zivatarból származó víz nagymértékő beáramlása fordul elı, illetve ha a befogadó vizek záporvíz-túlfolyás okozta terhelése nem korlátozott.

2.3 Az agglomerációkon belül elhelyezkedı egyedi megoldások és egyéb megfelelı

rendszerek E szakasz a 2 000 LE-nél nagyobb értékő agglomerációkat érinti. 1. Ha egy agglomeráción belül keletkezı szennyvízterhelés egy részét egyedi

megoldások vagy megfelelı rendszerek révén kezelik, ezt az agglomeráció névleges terhelésének számításában szerepeltetni kell. Ennélfogva, az agglomeráción belül az így összegyőjtött terhelés hozzájárul az agglomeráció LE értékéhez.

2. Az így kezelt szennyvíz helyben kezelhetı vagy szennyvíztisztító telepre szállítható. 3. Egy rendszer elfogadása az irányelv 3. cikkének (1) bekezdés végsı albekezdés

értelmében „egyedi megoldás vagy egyéb megfelelı rendszerként” kivételesen és csak azon az alapon történhet, hogy győjtırendszer megvalósítása nem indokolt. Ezen összefüggésben ismét hangsúlyozni kell, hogy a 2. cikk (5) bekezdése a „győjtı rendszert” a következıképpen határozza meg: „olyan vezetékrendszer, amely összegyőjti és elvezeti a települési szennyvizet”.

4. Továbbá, az „egyedi megoldás” vagy „egyéb megfelelı rendszer” csak akkor

fogadható el, ha eleget tesz a 3 cikk (1). bekezdése végsı albekezdésének, vagyis „ugyanazon környezetvédelmi szintet” éri el.

5. Összehasonlítás végzése céljából felmerül a kérdés, melyek a győjtırendszer fı

jellemzıi környezetvédelemi szempontból. A győjtırendszer a települési szennyvíz elkülönített győjtése – azaz a természetes környezettıl való elválasztásának módszere, amíg el nem éri a szennyvíztisztító telepre vezetı csatlakozási pontot. Ennélfogva, jogos lehet az érvelés, hogy egy rendszer megfelelınek nyilvánításához biztosítania kell, hogy a települési szennyvizet mőszakilag a környezettıl elválassza.

2007. 06. 21. du. 2:29 20

6. Az „ugyanazon környezetvédelmi szint” kifejezés értelmezésekor fontos emlékeztetni a 3. cikk (1) bekezdésének teljes szövegösszefüggésére. E rendelkezésben szereplı győjtırendszerekbıl kibocsátott szennyvizeket különbözı szintő kezelésnek vetik alá. Ez alátámasztja azt az érvelést, hogy amilyen mértékben a győjtırendszerek „megfelelınek” nevezhetık az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, az egyedi megoldásokkal kezelt szennyvíznek eleget kell tennie azon kezelési elıírásoknak18 amelyek legalább olyanok, mint azok, amelyek hagyományos győjtırendszerbıl19 származó szennyvízre vonatkoznak. Ez azon minısítéstıl függ, hogy a kívánt kezelési szintet az egész agglomerációhoz kapcsolódva kell meghatározni és kiértékelni.

7. Azon döntést, hogy egy rendszerrıl megállapítható-e, hogy eleget tesz a 3. cikk (1)

bekezdése végsı albekezdésének, egyénileg, esetenként kell meghozni, figyelembe véve a konkrét körülményeket. Indoklásra mindig szükség van (tekintve a 3. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében található pontos megfogalmazást). Az indoklás szükségességét az átültetı jogszabálynak is tartalmaznia kell. Ez döntı fontosságú az állampolgárok egyéni jogai szempontjából. A Bizottságnak összefoglaló információt is kell kapnia a 3. cikk (1) bekezdésének végsı albekezdése értelmében alkalmazott kivételekrıl.

8. Zárt rendszerek A tároló tartályok és egyéb típusú zárt rendszerek akkor tekinthetık megfelelınek a 3.

cikk (1) bekezdése végsı albekezdése szerint, ha vízzáróak, nincs túlfolyásuk és a szennyvizet összegyőjtik és rendszeresen szennyvíztisztító telepre szállítják.

Illusztráció kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a C-119/02, Bizottság kontra Görögország esetben az Európai Bíróság úgy tekintette, hogy a görög hatóságok által nagy számú emésztıgödörbıl történı vízszállításra hozott intézkedések nem kielégítık. Konkrétan, nem volt nyilvánvaló, hogy a görög hatóságok által alkalmazott tartálykocsipark megfelelı kapacitással rendelkezett a keletkezı szennyvíztérfogat elszállítására.

9. Nem zárt rendszerek A nem zárt rendszerek rendszerint nem vízzárók és nem hermetikusan zártak

(közvetlenül érintkeznek a környezettel) és/vagy kifolyó/túlfolyó berendezéssel vannak felszerelve. Ezeket általában oldómedencének nevezzük. Jogos lehet azon érvelés, hogy az ilyen, nem zárt rendszerek, jellegükbıl fogva nem rendelkeznek azon tulajdonságokkal, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének végsı albekezdése szerint „megfelelı rendszerekként” tartsák nyilván ıket.

A nem zárt rendszerekkel (mint például oldómedencék és az emésztıgödrök) kapcsolatban a jelentıs körültekintésre vonatkozó további ok szerepel az Európai Bíróság indoklásában a C-119/02, Bizottság kontra Görögország ügyben. A Bíróság megjegyezte, hogy az oldómedencék és emésztıgödrök használata a települési szennyvíz közvetett kibocsátásához vezetett a talajvízen keresztül az Elefsinai-öbölbe.

18 Mivel, az irányelv szerint, az agglomeráción belül összegyőjtött összes szennyvizet a győjtırendszeren keresztül kell összegyőjteni, és az agglomerációban keletkezı összes szennyvíznek olyan kezelési szintet kell elérnie, melyet az agglomeráció névleges terhelése LE-ben kifejezett értéke, valamint a befogadó terület érzékenysége és típusa határoz meg. 19 Lásd a jelen dokumentum 2.1 szakaszának 8. bekezdését is.

2007. 06. 21. du. 2:29 21

A Bíróság úgy tekintette, hogy az ilyen, közvetett kibocsátásra ugyanazon törvényes kötelességek vonatkoznak, mint egy érzékeny területre való közvetlen települési szennyvízkibocsátásra, azaz azon követelmény, hogy a kezelés szigorúbb legyen, mint a másodlagos tisztítás. A Bíróság megjegyezte, hogy a konkrét esetben nem volt semmilyen jelzés arra vonatkozóan, hogy az oldómedencéken és emésztıgödrökön keresztül kibocsátott települési szennyvizet szigorúbb kezelésnek vetették-e alá.

Ennélfogva ajánlatos, hogy a Bíróságnak a C-119/02 esetben adott megállapításait figyelembe vegyék azok a hatóságok, akik egy adott agglomeráció határain belüli az egyedi megoldások és egyéb megfelelı rendszerek alkalmazását veszik fontolóra.

10. Összegzés A 3. cikk (1) bekezdésének végsı albekezdése értelmében az egyedi megoldások és

más megfelelı rendszerek csak akkor tesznek eleget az irányelv követelményeinek, ha biztosítják az alábbiakat: • ugyanazon környezetvédelmi szint, amelyet a győjtırendszerek biztosítanak

(azaz az irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vezetékrendszerek); és

• az agglomeráció egészére vonatkozó tisztítási követelményeknek eleget tesznek.

2.4 Összefoglalás Két módszer lehetséges a 3. cikk követelményeinek teljesítésére:

3. cikk

Olyan agglomerációknak, melyeknél a terhelés >= 2 000 LE, az alábbiakkal kell rendelkezniük:

Győjt ı rendszer – általános szabály Tervezésre, építésre és karbantartásra vonatkozó követelmények „a legjobb mőszaki ismeretek alapján, túlzott költségek igénybevétele nélkül, különös tekintettel az alábbiakra”(I. melléklet A. része): - a győjtırendszer méretének/kapacitásának figyelembe kell vennie a települési szennyvíz mennyiségét és jellemzıit - szivárgások kiküszöbölése - a befogadó vizek záporvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása.

vagy

Egyedi megoldás vagy egyéb megfelelı rendszer - kivétel

Tervezésre, építésre és karbantartásra vonatkozó követelmények az alábbiak biztosítása érdekében: - ugyanazon szintő környezetvédelem, mint a győjtırendszer esetén. Csak esetenkénti értékelés után és az alábbiakra vonatkozó indoklást követıen alkalmazható: - a győjtırendszer meglétébıl származó környezetvédelmi elıny elmaradása, vagy - jelenleg a győjtırendszer túlzott költségekkel járna.

2007. 06. 21. du. 2:29 22

3. A 91/271/EGK IRÁNYELV ÉRVÉNYESSÉGI KÖRÉBE TARTOZ Ó AGGLOMERÁCIÓKON KÍVÜLI SZENNYVÍZGY ŐJTÉSSEL ÉS KEZELÉSSEL FOGLALKOZÓ RENDSZEREK

E szakasz az alábbiakkal foglalkozik: - elsısorban – olyan agglomerációk, melyek LE értéke kevesebb, mint 2000 és nem

rendelkeznek győjtırendszerrel, és - másodsorban – vidéken (azaz az irányelv érvényességi körébe esı agglomerációkon

kívül) található, kistelepülések. E szakasz célja, hogy felhívja a figyelmet az egyéb EU irányelvek követelményeinek figyelembe vételére. A jelen szakaszban leírt helyzetekre vonatkozóan nem áll fenn jelentési kötelezettség a 91/271/EGK irányelv értelmében. 1. Elegendıen koncentrált területek (azaz agglomerációk) határain kívül, vidéki területen

fekvı egyéni lakóegységek, kis települések és ritkán benépesült régiók esetén, valamint 2000 LE-nél kisebb, győjtırendszerekkel nem rendelkezı agglomerációknál szokásos gyakorlat, hogy bizonyos kistelepülések vagy különálló házak egyéni rendszerekkel vannak felszerelve, hogy a szennyvíz összegyőjtését és kezelését megoldják. Ilyen esetekben a szennyvíz kezelhetı helyben vagy szennyvíztisztító telepre szállítható.

2. A nevezett rendszerek a 91/271/EGK20 érvényességi körén kívülre esnek. E helyzetet

ennélfogva nem szabad összekeverni az „egyedi és egyéb megfelelı rendszerekre” vonatkozó elıírásokkal a 3. cikk (1) bekezdésének végsı albekezdése szerint, és amely a jelen dokumentum 2.3 szakaszában szerepel.

3. Az agglomerációkból kívülrıl és a győjtı rendszerrel nem rendelkezı, 2000 LE-nél

kisebb agglomerációkból származó szennyvíz kibocsátása során lehetıvé kell tenni, hogy a befogadó vizek eleget tegyenek az egyéb közösségi irányelvek vonatkozó minıségi céljainak és rendelkezéseinek. Ilyen fontos példa többek között a 2000/60/EK irányelv, amely közösségi cselekvési keretet hoz létre a vízügyi politika területén21 és a 81/68/EGK22 irányelv a felszínalatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezések elleni védelemrıl23

Ennélfogva, s még akkor is, ha bizonyos, szennyvíz-elhelyezéssel kapcsolatos

intézkedések nem tartoznak az irányelv érvényességi körébe, mivel a 3. cikk (1) bekezdésében említett agglomerációkon (például a 2000 LE-nél kisebb agglomerációk) kívül fordulnak elı, figyelembe kell venni, hogy jelentıs kihívás lesz

20 Amennyiben egy agglomeráción kívülrıl származó szennyvizet kezelésre szállítanak egy agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telepre, biztosítani kell ugyanakkor azt, hogy a szennyvíztisztító telep megfelelı kapacitással rendelkezzen a további terhelés kezelésére anélkül, hogy csökkentenék az Irányelv követelményeinek teljesítésére vonatkozó képességeit. 21 HL L 325., 2001.12.22., 1.o. 22 HL L 20., 1980.1.26. 43. o. 23 A 80/68/EGK irányelv szabályozó rendszert hoz létre bizonyos, felsorolt anyagoknak a talajvízbe történı közvetlen és közvetett kibocsátására vonatkozóan. Ezek közé tartoznak a háztartási szennyvízben elıforduló anyagok, mint például az ammónia és a foszfor.

2007. 06. 21. du. 2:29 23

hogy az ilyen intézkedések (például az oldómedencék, emésztıgödrök stb. használata) ne okozzanak vízszennyezıdést.

4. Olyan helyzetekben, ahol az irányelv nem érvényes, a szennyvíz-ártalmatlanítás

megoldása céljából kialakított rendszerek megfelelıségének felmérésekor figyelembe veendı fontos tényezık magukban foglalják az oldómedence tervezését, az oldómedencék elhelyezésének sőrőségét, a talaj típusát, a talajvízszint magasságát, a befogadó víztest érzékenységét és az iszap kezelésére és ártalmatlanítására tett intézkedéseket. Bizonyos megoldások higiéniai szempontból nem feltétlenül biztonságosak, ha például nem zárt rendszereket alkalmaznak.

5. Az ártalmatlanító rendszerek olykor nevezhetık oldómedencének vagy

emésztıgödörnek. E rendszerek nem képviselnek zárt rendszereket és gyakran igen egyszerő megoldásokhoz kapcsolódnak, amelyek lehetıvé teszik, hogy a szennyvíz a környezetbe szivárogjon. A szerves hulladékot/szennyvizet baktériumok bontják le mely a medencében leülepedik. A medencébıl a talajba történik a szikkasztás és az iszapot idıközönként kiszivattyúzzák.

6. Bizonyos rendszerekre vonatkozóan európai szabványok érvényesek, mint például az

elıre gyártott oldómedencékre (EN12566-1) és a modul szennyvíztisztító telepekre (EN12566-3) vonatkozóak. E szabványokat a CEN „Szennyvízkezeléssel kapcsolatos termékek” címő, M/118 mandátuma alapján készítették az Európai Bizottság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás számára az építıipari termékekre vonatkozó irányelvvel (89/106/EGK) kapcsolatban. További szabványok és CEN mőszaki jelentések készítése folyamatban van, a maximum 50 LE értékő kis szennyvízkezelı rendszerekre vonatkozóan.

7. Abban az esetben, ha kistelepüléseken (2000 LE-nél kisebb) van győjtırendszer, a 7.

cikk érvényes a megfelelı kezelésre vonatkozóan (lásd a 4.4. szakaszt).

2007. 06. 21. du. 2:29 24

4. A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ KEZELÉSE Az irányelv 1. cikke értelmében „Az irányelv a települési szennyvíz összegyőjtésére, tisztítására és kibocsátására, valamint egyes ipari szektorok szennyvizének tisztítására és kibocsátására vonatkozik. Az irányelv célja a környezet megóvása a fent említett szennyvízkibocsátások káros hatásaitól.” 4.1 A települési szennyvíz meghatározása Az irányelv a „települési szennyvizet”, a „háztartási szennyvizet” és az „ipari szennyvizet” az alábbi módon határozza meg: 2. cikk (1) bekezdés: „települési szennyvíz” a háztartási szennyvíz vagy a háztartási

és ipari szennyvíz és/vagy csapadékvíz keveréke; 2. cikk (2) bekezdés: „háztartási szennyvíz” a lakóterületek és szolgáltató üzemek

szennyvizét jelenti, amely fıleg emberi anyagcserébıl és háztartási tevékenységbıl származik;

2. cikk (3) bekezdés: „ipari szennyvíz” minden olyan szennyvíz, amelyet bármilyen ipari vagy kereskedelmi tevékenység folytatására szolgáló helyrıl bocsátanak ki, és amely nem háztartási szennyvíz és csapadékvíz.

4.2 A helyes kezelési szint meghatározása 1. A helyes kezelési szint meghatározásának tárgyalása elıtt, e dokumentum egy

mőszaki paramétert mutat be, a szennyvíztisztító telep kapacitásának meghatározására. A szerves tervezési kapacitás (ODC)24 olyan mőszaki paraméter, amely a

szennyvíztisztító telep tisztítási kapacitását jelzi (LE értékben). E paraméter lényeges a szennyvíztisztító telepek építése és méretezése során (pl. a szennyvíztisztító telep mérete) és rendszerint egy engedélyhez kapcsolódik. A beáramló anyag azon maximális hozam- és terhelés-értékeire vonatkozik, amelyre a szennyvíztisztító telepet tervezték, s melyek eleget tesznek az adott, jóváhagyott szabványnak. A nevezett értéket a szennyvíztisztító telep tervezési fázisában, vagy a szennyvíztisztító telep újraméretezésekor vagy bıvítésekor számítják ki. Az ODC meghatározásakor az agglomeráció növekedését figyelembe kell venni. A szennyvíztisztító telepek méretével kapcsolatos fontossága mellett az ODC információt szolgáltat egy bizonyos területen létezı (vagy oda tervezett) szennyvíz-infrastruktúráról. Mőszaki szinten részletes útmutatás(ok) létezik(léteznek) a kiszámítására vonatkozóan; azonban szabványosított nemzetközi módszer nem létezik, s ennek eredményeként a tagállamok különbözı módszereket alkalmaznak.

Általában az agglomerációt kiszolgáló szennyvíztisztító telep (vagy szennyvíztisztító

telepek) szerves tervezési kapacitásának legalább a névleges terheléssel kell egyenlınek lennie.

24 Az Irányelv nem határozza meg kifejezetten a szerves tervezési kapacitást, de közvetetten hivatkozik rá (lásd 10. cikk, I. melléklet)

2007. 06. 21. du. 2:29 25

Teljes győjtırendszer esetén, ha nincs szivárgás és a túlfolyás korlátozott, a szennyvíztisztító telep ODC értéke megbízható mutatót ad a névleges terhelésrıl.

2. Az agglomeráció mérete (névleges terhelés) a befogadó víztest típusával (édesvíz,

folyamtorkolati, parti víz) és minıségével együtt (azaz érzékeny terület, normál terület stb.) határozza meg a kezelési követelményeket, melyekre vonatkozóan az irányelv követelményeit az 1. táblázat összegzi.

3. Általános szempontból, az irányelv betartása nem jelenti azt, hogy a tagállamok

felmentést élveznek az egyéb, vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok alól. 4. Az irányelv I. mellékletének 1. és 2. táblázatában említett lakosegyenértékek (LE) az

agglomeráció méretére és nem a szennyvíztisztító telep kapacitására vonatkoznak (lásd az 1.1.3. szakaszt). A szennyvíztisztító telep kapacitására vonatkozó követelmények nem függetlenek az agglomeráció névleges terhelésétıl, mivel a szennyvíztisztító telepnek meg kell felelnie az agglomeráció méretének és jövıbeni növekedésének, hogy biztosítsa a folyamatos megfelelıséget.

5. A jelentés céljára az agglomerációkat méretük szerint kell osztályozni és

csoportosítani , amint az a végrehajtási programokról szóló határozatban szerepel (a Bizottság 93/481/EGK határozata)25

i. 2 000 ≤ LE ≤ 10 000 ii. 10 000 < LE ≤ 15 000 iii. 15 000 < LE ≤ 150 000 iv. > 150 000 LE 1. táblázat. Az irányelvben meghatározott követelmények összegzése az agglomeráció mérete és a befogadó víztest állapota szerinti teljesítési határidık Esetek Agglomeráció

mérete Befogadó

víztest A települési szennyvíz kezelését26 és az

irányelvet érintı határidıre (és a csatlakozási szerzıdés27 határidıire)

vonatkozó követelmények

A kibocsátási pontra vonatkozó követelmények

1 2 3 4 5 < 2 000 LE (édesvizek és folyamtorkolati vizek)

7. cikk – megfelelı tisztítás* (határidı 2005/12/31)

2. cikk. (9). bekezdés. A települési szennyvíz kibocsátás után eleget tesz a jelen és egyéb közösségi irányelvekben szereplı vonatkozó minıségi céloknak és rendelkezéseknek.

A eset

<10 000 LE (parti vizek)

NA és SA +CAofSA

7. cikk – megfelelı tisztítás* (határidı 2005/12/31)

2. cikk. (9). bekezdés. A települési szennyvíz kibocsátás után eleget tesz a jelen és egyéb közösségi irányelvekben szereplı vonatkozó minıségi céloknak és rendelkezéseknek.

≥ 2 000 LE (édesvizek és folyamtorkolati vizek)

4. cikk – másodlagos tisztítás (határidı 2005/12/31)

4. cikk (3) bekezdés és az IB mellékletre vonatkozó követelmények

B eset

≥10 000 LE (parti vizek)

NA és SA +CAofSA

4. cikk – másodlagos tisztítás (határidı 2005/12/31)

4. cikk (3) bekezdés és az I melléklet B) pontra vonatkozó követelmények

C eset >10 000 LE

SA +CAofSA

5. cikk (2,3) bekezdés – harmadfokú tisztítás (határidı: 1998/12/31) vagy 7 évvel azután, hogy azonosították az új érzékeny területeket)

5. cikk (2,3) bekezdés és az I melléklet B) pontra vonatkozó követelmények

25 HL L 226., 1993.9.7., 23.o. 26 Az 5. cikk (4) bekezdés alkalmazása esetén kérjük, vegyék figyelembe az „5. cikk (4) bekezdésének alkalmazása” c. fejezetet is. 27 Csatlakozási szerzıdés, HL L 236., 2003.9.23. 809-922. o. V-XIV. sz. mellékletek

2007. 06. 21. du. 2:29 26

Megjegyzés: NA – normál területek, SA – érzékeny területek, CAofSA – érzékeny területek vízgyőjtı területei *abban az esetben, ha az agglomerációban van győjtırendszer

4.3 Tisztítási követelmények az összegyőjtött szennyvíz és az agglomerációk vonatkozásában A jelen szakasz az édes-/folyami-torkolati vizekbe kibocsátó, 2000 LE-nél nagyobb agglomerációk, valamint a parti vizekbe kibocsátó, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk tisztítási szintjével foglalkozik. 1. A 4 cikk (1) bekezdése értelmében „A tagállamok biztosítják, hogy a

győjtırendszerekbe engedett szennyvizet kibocsátás elıtt másodlagos tisztításnak vagy egy ezzel egyenértékő tisztításnak vetik alá, az alábbiak szerint:

- legkésıbb 2000. december 31-ig a 15 000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációk minden kibocsátott szennyvizét,

- legkésıbb 2005. december 31-ig a 10 000 és 15 000 lakosegyenérték közötti agglomerációk minden kibocsátott szennyvizét,

- legkésıbb 2005. december 31-ig a 2000 és 10 000 lakosegyenérték közötti agglomerációk édesvízbe és a torkolatokba kibocsátott szennyvizét.

2. Az 5. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy „A tagállamok biztosítják, hogy a

győjtırendszerekbe belépı települési szennyvizet érzékeny területekre való kibocsátásuk elıtt a 4.cikkben leírtnál szigorúbb követelményeket kielégítı tisztításnak vessék alá, legkésıbb 1998. december 31-ig, a 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk minden kibocsátott vize esetében.

3. E dokumentum 1. és 2. szakasza az agglomerációkkal és győjtırendszerekkel

kapcsolatos problémákkal foglalkozik és jelzi, hogy adott határidıkre a 2000 LE vagy annál nagyobb agglomerációknak rendelkezniük kell győjtı rendszerekkel az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.

4. Ennélfogva: (1) az irányelv érvényességi körébe tartozó agglomerációkból származó összes

települési szennyvizet - össze kell győjteni, el kell vezetni28 - el kell szállítani szennyvíztisztító telep(ek)re vagy olyan rendszerbe,

ahol kezelésre kerül a befogadó víztestbe történı bebocsátás elıtt (2) a kezelt települési szennyvízkibocsátások29 során eleget kell tenni az I.

melléklet B. és D. részében szereplı követelményeknek.

28 Ennek során figyelembe kell venni az irányelv azon rendelkezéseit, amelyek lehetıvé teszik az egyedi megoldások vagy megfelelı rendszereket néhány kivételes esetben. Úgyszintén figyelembe kell venni az Irányelvnek a normális éghajlati feltételekre és évszakos változásokra vonatkozó hivatkozásait. 29 édes-/torkolati vizekbe kibocsátó, 2000 LE-nél nagyobb, és parti vizekbe kibocsátó, 10,000 LE-nél nagyobb agglomerációktól kezdve.

2007. 06. 21. du. 2:29 27

5. Az agglomeráció általában eleget tesz az irányelv tisztítási követelményeinek az alábbi körülmények fennállása esetén:

(1) az agglomerációban keletkezı teljes települési szennyvízterhelés összegyőjtése

győjtırendszereken keresztül történik a 2. szakaszban leírtaknak megfelelıen s tisztítás céljára elvezetésre (vagy az egyedi megoldások esetén elszállításra) kerül.

(2) az agglomerációban keletkezett összes települési szennyvíz győjtırendszerekbe jut, a 3. cikk (1) bekezdésében és az I. melléklet A. részében szereplı követelmények szerint, melyek az agglomerációt kiszolgáló települési szennyvíztisztító telep(ek)kel vannak összekötve. Olyan esetekben, amikor a szennyvíz összegyőjtése más módon történik, a szennyvizet szennyvíztisztító telep(ek)re szállítják.

(3) mindegyik győjtırendszer olyan szennyvíztisztító telephez vagy rendszerhez kapcsolódik, ahol a szennyvizet az irányelvvel összhangban és a kívánt tisztítási szintnek megfelelıen kezelik30.

(4) mindegyik szennyvíztisztító teleprıl a kezelés utáni kibocsátások összhangban vannak az I. melléklet B részében szereplı 1. táblázat és/vagy 2. táblázat (tisztítási teljesítmény) követelményeivel.

(5) az 1. táblázatban és/vagy 2. táblázatban szereplıknél szigorúbb tisztítási követelményeket alkalmaznak, amennyiben szükséges annak biztosítása érdekében, hogy a befogadó vizek bármely egyéb vonatkozó irányelvnek eleget tegyenek (I. Melléklet B.4. pont).

6. Megjegyzés a tisztított elfolyó szennyvízre vonatkozó, BOD5 és COD értékekkel

kapcsolatos követelményekhez: ha a tagállamok a BOD5 és/vagy COD értékektıl eltérı kritériumokat alkalmaznak, mint például teljes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ezeket át kell váltaniuk és ki kell fejezniük BOD5 és COD értékekben. Ennélfogva, a BOD5, COD és a helyettesítı paraméterek között viszonyt meg kell határozni.

4.4 A 7. cikk alkalmazása: megfelelı tisztítás 1. Az összes győjtırendszer által kiszolgált szennyvíznek különbözı kezelési

szabványoknak kell, hogy eleget tegyenek, melyek közül a minimumot a „megfelelı tisztítás” jelenti 2005. december 31-i határidıvel a kisebb agglomerációkra nézve.

A 7. cikk szerint a megfelelı kezelés biztosított, ha az édes- és torkolati vizekbe

kibocsátó, 2 000 LE-nél kisebb agglomerációk vagy a parti vizekbe kibocsátó, 10 000 LE-nél kisebb agglomerációk rendelkeznek győjtırendszerrel.

2. A 2. cikk (9). bekezdése alapján: „megfelelı tisztítás a települési szennyvíz tisztítását

jelenti bármely olyan eljárással és/vagy elhelyezı rendszerrel, amely biztosítja, hogy a kibocsátás után a befogadó víz megfeleljen a vonatkozó minıségi követelményeknek és ezen, valamint más vonatkozó közösségi irányelveknek”

3. A megfelelı tisztítás számos, különbözı kezelést jelent az egyszerőtıl a fejlettebb

technológiáig. Több kezelési módszer ismertetésre kerül a következı 30 A kezelési szintet az agglomeráció LE-ben kifejezett mérete, valamint a befogadó terület és a víztest jellemzıi határozzák meg.

2007. 06. 21. du. 2:29 28

dokumentumban: „Útmutató – A kis és közepes mérető települések igényeihez szabott szennyvízkezelési eljárások részletes leírása – Az 1991. május i 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtása”31

4. Biztosítani kell, hogy a megfelelı tisztítás végrehajtása után a kibocsátott szennyvíz

ne befolyásolja károsan a vízi környezetet olyan mértékben, ahogy ez a közösségi jogszabályok szerint védelmet élvez. Ennélfogva, a kibocsátott víz minıségének eleget kell tennie az alábbi feltételeknek:

- Védje a környezetet a káros hatásoktól (az irányelv 1. cikke) és, - tegye lehetıvé egyéb közösségi irányelvek, mint például a 2000/60/EK

irányelv vonatkozó elıírásainak teljesülését.

31 http://europa.eu.int/comm/environment/water/water-urbanwaste/waterguide_en.pdf

2007. 06. 21. du. 2:29 29

5. AZ 5. CIKK ALKALMAZÁSA: ÉRZÉKENY TERÜLETEK ÉS ÉR ZÉKENY TERÜLETEK VÍZGY ŐJTİ TERÜLETEI

5.1. Az 5. cikk (4) bekezdés alternatívája 1. Az 5. cikk (4) bekezdése az alábbiakat mondja ki: „Alternatívaként az egyes telepekre a (2) és (3) bekezdésben szereplı követelményeket

nem kell alkalmazni az érzékeny területeken, ha igazolható, hogy az ebben a körzetben lévı összes települési szennyvíztisztító telepre érkezı teljes terhelés minimális csökkentési százaléka legalább a teljes foszformennyiség 75%-a és legalább a teljes nitrogénmennyiség32 75%-a.

2. Ez azt jelenti, hogy érzékeny területre (azaz érzékeny víztestbe) kibocsátó

agglomerációk eleget tesznek a feltételeknek, ha az összes települési szennyvíztisztító teleprıl származó összesített terhelés legalább 75%-kal csökken a teljes nitrogénre és a teljes foszforra vonatkozóan. Ugyanazon követelmények érvényesek a szóban forgó érzékeny terület megfelelı vízgyőjtı területére.

3. Az összes szennyvíztisztító telepre vonatkozóan a teljes nitrogén és teljes foszfor

csökkenési arányszámának alkalmazása nem menti fel a tagállamokat azon követelmény alól, hogy legalább másodlagos tisztítási fokozatot alkalmazzanak az édesvizekbe kibocsátó, 2000 LE-nél nagyobb agglomerációk, valamint a parti vizekbe kibocsátó, 10 000 LE-nél nagyobb agglomerációk által generált települési szennyvíz esetében.

5.2 A csökkentési arány meghatározása az 5. cikk (4) bekezdés értelmében 1. Elvben, az összes települési szennyvíztisztító telepre belépı összesített (kumulatív)

terhelés teljes nitrogén és teljes foszfor csökkentési aránya meghatározásának a beérkezı terhelés és a mért kimenı terhelés mérési módszerének és megbízható számítási módszerének alkalmazásán kell alapulnia minden egyes települési szennyvíztisztító telepre vonatkozóan, amely kezelt szennyvizét a szóban forgó érzékeny területen bocsátja ki.

2. A csökkenési arány meghatározására vonatkozó éves mennyiségeket az év során

megfelelı gyakoriságú és idıtartamú adatgyőjtéssel kell meghatározni, hogy reprezentatív és összehasonlítható adatok szülessenek. A mintavételi gyakoriságnak összhangban kell lennie az irányelv által megadott minimum követelményekkel. Fontos a kibocsátási jellemzık, a környezeti kockázat és a mintavétel gyakorlati kérdéseinek egyensúlya.

3. Abban az esetben, ha a beérkezı terhelés vonatkozásában a megbízható számítási

módszer alkalmazását preferálják a mérésekkel szemben, az alkalmazásnak pontos, igazolható adatokon és számítási tényezıkön kell alapulnia. Tehát, ahol a javaslat szerint a beérkezı terhelést úgy határozzák meg, hogy megszorozzák a lakosegyenértéket az átlagos N és P per LE értékkel, az alábbi feltételek teljesülése lényeges:

32 A teljes nitrogénmennyiség a meghatározás szerint tot N = Kjeldahl nitrogén (szerves N + ammónia) + NO2 (nitrit nitrogén) + NO3 (nitrát nitrogén)

2007. 06. 21. du. 2:29 30

• elıször, a lakosságegyenértéknek pontosan szerkesztett adatokon kell alapulnia, melyek tükrözik az LE érték évszakos és egyéb váltakozásait és

• másodszor, az alkalmazott átlagos tápanyagfaktornak egyértelmőnek és reálisnak kell lennie.

Bármely módszert választanak a beérkezı terhelés meghatározására, az eredménynek megbízhatónak kell lennie, és lehetıvé kell tennie az EU számára az adatok teljes egységességét és összehasonlíthatóságát.

4. „Az összes települési szennyvíztisztító telep” minden, az érzékeny területre kibocsátó

szennyvíztisztító telepre vonatkozik, mérettıl függetlenül. 5. A teljes terhelés csökkentési arányának meghatározására az alábbi képletet kell

használni.

A teljes N (és teljes P) csökkentési százaléka = L incoming loads (beérkezı terhelés) – a szennyvíztisztító telepre belépı terhelés (tömeg per idı egységben) Loutgoing loads (kimenı terhelés) – a szennyvíztisztító teleprıl elfolyó terhelés (tömeg per idı egységben) A beérkezı és elfolyó terhelések számítása: a teljes P és/vagy teljes N rendelkezésre álló napi

terheléseinek átlaga A napi terhelések számítása / a 24-órás minta koncentrációjának megszorzása a megfelelı 24-órás

áramlással. 6. Az 5. cikk (4) bekezdése alkalmazásában érzékeny terület a teljes, kijelölt érzékeny

víztestet jelenti. A teljes terhelés (teljes N és teljes P) csökkentésének kiszámítására e terület nem osztható fel részekre vagy közigazgatási egységekre.

7. Az irányelv követelményeinek kielégítése érdekében, a 4. cikk másodlagos tisztítási

követelményeinek eleget kell tenni azon érzékeny területeken található, vonatkozó agglomerációkra nézve, melyekre az 5. cikk (4) bekezdése vonatkozik.

8. Összefoglalva, a méréseken vagy méréseken és megbízható becsléseken alapuló teljes

éves csökkentési arányt az alábbi módon kell meghatározni: a) 10 000 LE-nél nagyobb szennyvíztisztító telepekre az N és P értékekre

vonatkozó megfigyelési/mérési értékeket kell használni; b) 10 000 LE-nél kisebb szennyvíztisztító telepekre a megfigyelési/mérési adatok

megbízható becslésekkel is kiegészíthetık. 9. Az alkalmazott módszereknek figyelembe kell venniük minden, az irányelvben

meghatározott módon vett mintát, és további, felügyeleti és mőveleti célokra vett mintákat, amennyiben pontosabb éves számértékeket eredményeznek. Az irányelv mérési módszereket meghatározó követelményeit kell alkalmazni, mivel ezek az európai szabványokon alapulnak (EN és ISO vízbe történı kibocsátásokra)33. A számítási módszerekre vonatkozóan néhány tagállam olyan módszereket34 fejlesztett ki, az E-PRTR útmutató dokumentumban35 melyek kiindulópontként használhatók.

33 EN 12260:2003, EN ISO 11905-1:1998, EN ISO 15681-1:2004, EN ISO 15681-2:2004, EN ISO 11885:1997, EN ISO 6878-2004, EN ISO 1484:1997, 34 http://ruisseau.oieau.fro/life/summ_uk.pdf http://eippcb.jrc.es/pages/webquery4_1.cfm?ID=mon&TYPE=tm&N=56

2007. 06. 21. du. 2:29 31

5.3 Az 5. cikk (5) bekezdés alkalmazása 1. 5. cikk (5) bekezdés: „Az érzékeny területek vízgyőjtı területein elhelyezkedı és azok

szennyezéséhez hozzájáruló települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira a (2), (3) és (4) bekezdés vonatkozik.

2. Mindegyik kijelölt érzékeny terület (azaz érzékeny víztest) egy vagy több hidrológiai

vízgyőjtı területtel rendelkezhet, amelyek az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területét alkotják (lásd a 3, 4 és 5. ábrákat).

3. Egy érzékeny területhez tartozó vízgyőjtı terület megfelel azon hidrológiai

vízgyőjtınek (vízgyőjtı medence vagy almedence) melyrıl a víz az érzékeny területre érkezik. Ez úgyszintén kihangsúlyozza az érzékeny területek és vonatkozó vízgyőjtı területeik pontos földrajzi körülhatárolásának fontosságát.

4. Az 5. cikk (4) bekezdésének választásakor, azaz, ha a csökkentési arányt magára az

érzékeny területre alkalmazzák, ismét 2 lehetıség közötti választás marad az érzékeny terület vízgyőjtı területére vonatkozóan.

a) Az 5 cikk (2) és (3) bekezdésében szereplı módszerek alkalmazása 10 000 LE-nél nagyobb, olyan agglomerációk esetén, amelyek az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területén elhelyezkedı víztestekbe bocsátanak ki, vagy

b) az 5. cikk (4) bekezdésében szereplı módszerek alkalmazása az összes olyan települési szennyvíztisztító teleprıl származó összterhelés csökkentésére vonatkozóan, amelyek az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területének víztesteibe bocsátanak ki.

5. Az 5 cikk (4) bekezdésének az érzékeny területekre és az érzékeny területek

vonatkozó vízgyőjtı területeire történı alkalmazásakor a tagállamok elméletben az alábbi 2. táblázatban szereplı négy kombináció bármelyikét választhatják.

2. táblázat. Az 5. cikk (4) és (5). bekezdésére vonatkozóan lehetséges elméleti konbinációk. érzékeny terület és az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területe 1) 5. cikk (4). bekezdés és 5. cikk (4) bekezdés 2) 5. cikk (4) bekezdés és 5. cikk (2) és (3) bekezdés 3) 5. cikk (2) és (3) bekezdés és 5. cikk (4) bekezdés 4) 5. cikk (2) és (3) bekezdés és 5. cikk (2) és (3) bekezdés Azonban nyomatékosan ajánlott, hogy egyetlen módszert alkalmazzanak az érzékeny területre és a vonatkozó vízgyőjtı területére (azaz a fenti 2. táblázat 1) vagy 4) sorának kombinációját). 6. A kijelölt érzékeny terület bizonyos esetekben külön hidrológiai vízgyőjtı területekkel

vagy azok részeivel rendelkezhet, melyek az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területét alkotják (lásd az 5. ábrát). Ez például gyakran elıfordulhat olyan érzékeny területek vonatkozásában, amelyek parti övezetekben fordulnak elı. E körülmények

http://www.sft.no/english különösen a HARP-HAW prototípus dokumentum. http://www.ospar.org 35 Európai PRTR útmutató dokumentum (angol változat). EK- 2006. május, 33-40,44. oldal

2007. 06. 21. du. 2:29 32

között az 5. cikk (5) bekezdése alkalmazandó az érzékeny területre kibocsátó összes, vonatkozó vízgyőjtı területre. Nyomatékosan ajánlott, hogy a megfelelés céljára egyetlen módszert használjanak (5. cikk (2,3) bekezdések vagy 5. cikk (4) bekezdés) az érzékeny területre kibocsátó összes, vonatkozó vízgyőjtı területre vonatkozóan.

3. ábra. Érzékeny parti terület (víztest) és a hozzá tartozó vízgyőjtı terület, beleértve a nevezett vízgyőjtı területen elhelyezkedı víztesteket is

4. ábra. Szárazföldi érzékeny terület (édesvíztest) és a szóban forgó érzékeny terület (víztest) vonatkozó vízgyőjtı területe (beleértve a víztesteket)

2007. 06. 21. du. 2:29 33

5. ábra. Parti érzékeny terület (víztest) és vonatkozó vízgyőjtı területe, amely több, hidrológiai vízgyőjtı területet tartalmaz (CAofSA=CAofSA-1+CAofSA-2+CAofSA-3) beleértve a szóban forgó vízgyőjtı területen elhelyezkedı víztesteket is. A 3., 4., és 5. ábrák jelmagyarázata SA érzékeny terület (érzékeny víztest) CAofSA az érzékeny terület vonatkozó vízgyőjtı területe (beleértve az érzékeny

területen lévı víztesteket) wwtp1: szennyvíztisztító telepek, melyek a vonatkozó agglomerációk szennyvizét az

érzékeny területen bocsátják ki wwtp2: szennyvíztisztító telepek, amelyek a vonatkozó agglomerációk szennyvizét

olyan víztestekbe bocsátják ki, amelyek az érzékeny terület vonatkozó hidrológiai vízgyőjtı területén helyezkednek el

wwtp3: szennyvíztisztító telepek, amelyek a vonatkozó agglomerációk szennyvizét az érzékeny területhez és vonatkozó vízgyőjtı területéhez képest a folyón alvíz felé helyezkednek el és nincsenek befolyással a nevezett érzékeny terület szennyezésére.

2007. 06. 21. du. 2:29 34

Melléklet: A 91/271/EGK irányelv szempontjából lényeges EB döntések 1. C-161/95 ügy, Bizottság kontra Görögország, az EB 1996-03-28-i döntése 2. C-297/95 ügy, Bizottság kontra Németország, az EB 1996-12-12-i döntése 3. C-302/95 ügy, Bizottság kontra Olaszország, az EB 1996-12-12-i döntése 4. C-307/98 ügy, Bizottság kontra Belgium, az EB 2000-05-25-i döntése 5. C-236/99 ügy, Bizottság kontra Belgium, az EB 2000-07-06-i döntése 6. C-161/95 ügy, Bizottság kontra Egyesült Királyság, az EB 2001-11-13-i döntése 7. C-396/00 ügy, Bizottság kontra Olaszország, az EB 2002-04-25-i döntése 8. C-280/02 ügy, Bizottság kontra Franciaország, az EB 2004-09-23-i döntése 9. C-419/01 ügy, Bizottság kontra Spanyolország, az EB 2003-05-15-i döntése 10. C-119/02 ügy, Bizottság kontra Görögország, az EB 2004-06-24-i döntése 11. C-27/03 ügy, Bizottság kontra Belgium, az EB 2004-07-08-i döntése 12. C-191/04 ügy, Bizottság kontra Franciaország, az EB 2005-06-16-i döntése 13. C-282/02 ügy, Bizottság kontra Írország, az EB 2005-06-02-i döntése 14. C-121/03 ügy, Bizottság kontra Spanyolország, az EB 2005-09-08-i döntése 15. C-452/05 ügy, Bizottság kontra Luxemburg, az EB 2006-11-23-i döntése 16. C-293/05 ügy, Bizottság kontra Olaszország, az EB 2006-11-30-i döntése